XLVII. félévfolyam Online különszám II november 27

TétékásNyúz Tétékás XLVII. félévfolyam Online különszám II. 2013. november 27.

http://issuu.com/tetekas_nyuz http://nyuz.elte.hu

TTKHÖK

+-

Plusz-Mínusz

Egyetemi sportolók köszöntése

Együttműködés a Nagyszombati Egyetemmel

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) és a Magyar EgyetemiFőiskolai Sportszövetség (MEFS) 2013. november 28-án az ELTE Aula Magnájában közös sajtónyilvános, állófogadással egybekötött eseményén ünnepélyes keretek között köszönti a 2013-as Nyári Universiade érmes egyetemi sportolóit (köztük az ELTE-s lányokkal felálló bronzérmes szinkronúszó csapatot), valamint a 2013-as Világjátékok és sportági világbajnokságok egyetemista győzteseit. A program célja az is, hogy a magyar nyilvánosságban is hangsúlyosan megjelenjen az egyetemi sport témája. A sportolók és edzőik mellett a programon részt vesznek az érintett sportági szakszövetségek elnökei, valamint az egyetemek rektorai is. Az esemény felkért felszólalói: Borkai Zsolt, a MOB elnöke; Kiss Ádám, a MEFS elnöke; Simicskó István, az EMMI Sportért és Ifjúságért felelős államtitkára; Bohács Zsolt, az Országgyűlés Sport- és turizmusbizottságának elnöke; Mezey Barna, az ELTE rektora, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke; Kovács Antal olimpiai bajnok, a MOB és a MEFS elnökségének tagja. Házigazda: Siklós Erik, a MOB kommunikációs igazgatója. Időpont: 2013. november 28. 14:00 Helyszín: ELTE Aula Magna (1053 Budapest, Egyetem tér 1–3. I. em.) Forrás: http://www.elte.hu

2013. november 18-án az ELTE-re látogatott a Nagyszombati Egyetem delegációja, ahol bilaterális együttműködési megállapodást írt alá a két intézmény rektora. A látogató egyetem delegációját Marek Šmid rektor vezette, rajta kívül Budapestre érkezett még többek között Milan Katuninec nemzetközi rektorhelyettes és Blanka Kudláčová fejlesztésekért felelős rektorhelyettes is. Az ELTE-t Mezey Barna rektor mellett Erdődy Gábor nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettes és az ELTE dékánjai is képviselték. A látogatás apropóját az adta, hogy Nagyszombat 775 évvel ezelőtt kapott szabad királyi városi címet IV. Bélától. Mezey Barna köszöntőjében elmondta: ennek a határokon átnyúló együttműködésnek különös értéket ad, hogy a nagyszombati hagyományok folytatását is jelenti – hiszen a Nagyszombati Egyetem az ELTE-hez hasonlóan a Pázmány Péter által 1635-ben alapított egyetem jogutódja. Emlékeztetett arra is: az Egyetem egy éve kötötte a „nagyszombati egyezményt” a magyarországi jogutódokkal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel és a Semmelweis Egyetemmel (az orvoskar és a hittudományi kar is a nagyszombati egyetem utódjaként működő budapesti tudományegyetemhez tartozott, amíg a második világháború után önállósították őket). Mezey rektor hangsúlyozta: a most aláírt megállapodás után az ELTE együttműködik a nagyszombati egyetem minden jogutódjával. Marek Šmid kifejtette: az erős tudományos kapcsolatok a konkrét lépések során tudnak kialakulni. A Nagyszombati Egyetemnek 150-170 nemzetközi egyezménye van más egyetemekkel, személyes céljának tartja, hogy tartalommal töltsék meg ezeket az együttműködéseket. A két egyetem között most megkötött keretmegállapodás célja a nemzetközi akadémiai cserekapcsolatok ösztönzése, és a tudományos együttműködések megerősítése, az egyezmény lehetőséget nyújt diákok és tanárok vendéglátogatásaira. Az ELTE Bárczi kara már korábban is eredményesen együttműködött a Nagyszombati Egyetemmel, a jövőben hasonló kapcsolatok épülhetnek a jog és a társadalomtudomány területén. Forrás: http://www.elte.hu.

ELTE-s filmsiker

Lőrincze-díjat kapott Kiss Jenő

A Bölcsészettudományi Kar Filmtudomány Tanszék hallgatója, Hegedűs Georgina alkotását (13 1/2 minutes – Tizenhárom és fél perc) beválasztották a legjobbak közé a Thesszalonikiben, 2013. október 20–26. között rendezett rövidfilm-fesztiválon. Georgina filmjére számos pozitív visszajelzés érkezett Franciaországból is, ahol az európai rövidfilmek mustráján (28. European Short Film Festival) vetítették. A Görögországban „Cinematic Achievement Award-dal” elismert alkotások a „jövő filmművészetének új narratív és esztétikai trendjeit” körvonalazzák. A kiemelt díj mellett a legjobb animációs és dokumentumfilmeket, illetve a hazai alkotásokat díjazták. A thesszaloniki mustra kurátora, Yiannis Zachopoulos külön is méltatta a Tizenhárom és fél percet. Hegedűs Georgina filmjét a pozsonyi nemzetközi filmfesztiválon – a szemle egyetlen magyar indulójaként – is vetítették 2013 novemberében. A díjnyertes alkotás legközelebb 2013. november 30-án lesz látható az Átriumban, az ELTE-s rövidfilmek bemutatóján. Forrás: http://www-elte.hu

Kiss Jenő nyelvész, az ELTE professor emeritusa és Bősze Péter onkológus, nőgyógyász, a Magyar Orvosi Nyelv című folyóirat alapító-főszerkesztője kapta idén a Lőrincze-díjat a magyar nyelv napján, 2013. november 13-án a „Nyelv – művészet − ismeretterjesztés” címmel rendezett tudományos ülés nyitányaként a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az 1989-ben alakult Anyanyelvápolók Szövetsége évente ítéli oda a Lőrincze Lajos nyelvészről, tanárról, híres nyelvművelőről elnevezett díjat. Grétsy László nyelvész, az ELTE professor emeritusa, a civil szervezet tiszteletbeli elnöke emlékeztetett arra, hogy jubileumi díjátadás az idei, mert 20 éve halt meg Lőrincze Lajos. A róla elnevezett, szintén húszéves díjat eddig 41-en kapták meg. Forrás: http://mta.hu/

47. félévfolyam Online különszám II. 2013. november 27.

3

A főszerkesztő nadrágszéle Tartalomjegyzék Kar...................................................4-5 (A Kémia Doktori Iskola 20. beszámolója; Pályázat) Interjú..............................................6-9 (Szertár – a színfalak mögött) Tudósítás........................................8-9 (Alkímia Ma; Kooperáció és versengés) TTT...................................................10 (Bionyomda) Helyvektor ..................................... 11 (Csip-csip csóka) Kritika ............................................. 11 (Végjáték) Belszíni fejtés................................... 12 Mozizóna......................................... 12 (Isteni műszak)

Változó idök Múltkor talán már írtam valami hasonlót, de ez most másmilyen lesz. Az elmúlt pár hónapban azon gondolkodtam, hogy mi az, ami hiányzik az életemből. Arra jutottam, hogy amellett, hogy nem nézegetem már újra és újra a kedvenc filmjeimet, egyre kevesebb emberre mondhatom azt, hogy a barátom. Márpedig régen nemcsak sok ismerősöm, hanem sok barátom is volt. Most csak előbbiekből van sok, a barátokat pedig úgy kell keresni. Lehet azt mondani, hogy nem jó, mert későn végzek, meg mert holnap is korán kelek, de ezek egyszerűen csak kifogások szerintem. Mondom ezt úgy, hogy nekem is alig-alig van szabadidőm. De ez nem is a kedv vagy a terheltség kérdése. Egyszerűen már nem megyünk bele olyan történetekbe, mint régen, nem mesélünk annyit, és ez nem azért van, mert már megismertük egymást. Egy éve még úgy gondoltam, hogy kiugrasztom a macit a málnásból, felrázhatónak éreztem a dolgot, de azóta én is belesüppedtem a felszínesség lapályába. Egyszerűen kifogytam az ötletekből és túl sok volt a csalódás. Mondhatnátok, hogy az ember felnő, fontosabb lesz számra a párja vagy, hogy a pályakezdőknek kétszeresen is tolni kell a szekeret, de ezeket én is mind megoldottam eddig is, ahogyan most is. Egyébként másoktól is ezt hallom vissza, van, akin érzem is, de azért biztos, ami biztos, egyikőnk sem mondja ki. „…hiszen már csak ismerősök vagyunk, mit foglalkozzak ezzel”, „így sem vagyunk túl jóban, minek vesszek vele össze” és ehhez hasonló gondolatok járhatnak a fejekben. Bármilyen elcsépelt is, de nagyon felszínessé váltunk és nem tudom, mi miatt van ez. Persze egész jó posztot lehetne abból írni, hogy ez a Facebook miatt van. Lehet, hogy van köze hozzá, de lehet, hogy csak túl sok mindennel szeretnénk foglalkozni, túl sok mindenkivel szeretnénk jóban lenni, és hiába a popkultúra, a mennyiség mindig a minőség rovására megy. Kivéve persze ha 3D nyomtatásról van szó. Török Balázs Főszerkesztő [email protected]

TétékásNyúz XLVII. félévfolyam, Online különszám I. szám.

Főszerkesztő: Török Balázs. Vezetőszerkesztő: Török Balázs.Tördelőszerkesztő: Török Balázs. Olvasószerkesztők: Erdős-Anga Tímea, Vörös Évi. Címlap: Fodor Immánuel. Rovatok: Belszíni fejtés (subCsibe), Cooltér (Szalai Evelin), Helyvektor (Vörös Évi), Kritika (Karsai Richárd), Lágymányosi Portré (Törceee), Mozizóna (Törceee), Négyeshatos (Cili), Sport (Zakariás Barbara), TTT (Kőnig Rita, Solymosi Emőke), Tudósítás (Béki Virág, Szalai Evelin). Honlap: http://nyuz.elte.hu. E-mail: [email protected]. Telefon: 372-2654, lapzárta után 30/806-3000. Fax: 372-2654. Lapzárta: péntek 12:00. A Nyúz a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület tagja. A főszerkesztő elérhetőségei: [email protected]; személyesen fogadóidőben (szerda 14:00-15:30) Déli Hali (00.732).

TétékásNyúz

4

Kar Gondolatok A Kémia Doktori Iskola 20. beszámolónapja alkalmából Szokásunk az, hogy az iskola vezetője a doktoranduszok előadásai előtt röviden összefoglalja az elmúlt évet, ismerteti a változásokat. A doktori iskola vezetőjeként az idén többek között az új szabályzatot és az iskola 2013-as évi, igencsak megcsappant finanszírozásából eredő gondokat ismertettem. Az ez évi, 2013. november 16-án sorra került seregszemlén elmondtam azt is, hogy ez éppen a 20. a sorban. Érdemes talán néhány szót ejteni az elmúlt húsz évről. Van is segítségem a kezdetek felidézéséhez, hiszen a Nyúz 1994. november 9-ei számában megjelent egy rövid írásom „A Kémia Doktori Iskola első beszámolónapja” címmel. Annak első mondata ez volt: „Egy verőfényes őszi szombaton, 1994. október 15-én tanárok és hallgatók gyülekeztek a Kémiai Tanszékcsoport lágymányosi épületében.” Most is sütött a nap. Talán akkor is így éreztük, amikor nem, mert doktoranduszaink, hazánk és a nagyvilág leendő tudósai, kutatói és ipari szakemberei mindig szép munkákkal örvendeztettek meg bennünket. Kissé fellengzős állításnak tűnik, hogy a doktoranduszainkról így beszélek, de míg az ez évieknek a tarsolyukban a marsallbot, a már végzettek pályafutása a kijelentésemet bizonyítja. Több száz volt doktoranduszunk eddigi életpályáját nyilvánvalóan nem tudom e helyütt ismertetni, nézzük csak néhányat a 20 évvel ezelőtt szerepelteké közül. Ők a negyvenes éveikben járnak most. MTA doktora címet szerzett Kotschy András (később, már mint oktató hosszú időn át volt a doktori iskolánk kiváló titkára, ma a Servier cégnél kutatási vezető), Mészáros Róbert (docens, ELTE), Péter László (tudományos főmunkatárs, MTA Wigner FKK), Fuxreiter Mónika (publikált együtt az egyik 2013-as Nobel-díjassal, Warshellel, jelenleg Lendület kutatócsoportot vezet a Debreceni Egyetemen). Ugyancsak Lendület csoportot vezet Vankó György (MTA Wigner FKK). Oktatók a Kémiai Intézetben: Szalay Roland, Farkas Ödön, Vass Elemér és Vass Gábor. Megemlítem még, hogy


Kotschy András és Péter László lettek az első doktoraink 1995-ben, erről a 2. beszámolónap kapcsán szintén a Nyúzban adtam hírt (1996. február 7.). Ide kívánkozik az is, hogy két kitüntetéses doktorral is büszkélkedhetünk, Rokob Tibor András 2010-ben, Hoffmanné Szalay Zsófia 2011-ben kapta a Promotio sub auspiciis praesidentis Rei Publicae kitüntetést a köztársasági elnöktől. Sokan külföldön gyarapítják az egyetemes tudományt, mert itthon sajnos nem tudtunk nekik álláshelyet és megfelelő munkalehetőséget kínálni. Ez az emberiség egésze szempontjából nem baj, de nekünk már kevésbé jó. Csak a saját végzett, kiváló tudású doktoranduszaimat nézve: Kertész Vilmos (Oak Ridge National Lab., U.S.A), Kriston Ákos (European Commission, Joint Research Centre, Petten, Hollandia) és Berkes Balázs (Karlsruhe Institute of Technology, Németország). Csak megemlítem, hogy a Karlsruhe-i Egyetem 2013. évi költségvetése éppen kétszerese annak, amit az összes magyar egyetem együttesen kapott ebben az évben. Az 1994-es cikkből idézett mondatban van még két dolog, amit fiatalabb olvasóimnak meg kell magyaráznom. Az egyik egyszerű, a Kémiai Tanszékcsoportot ma Kémiai Intézetnek hívjuk, némileg átszervezve, más felelősségi kompetenciákkal és létszámban megfogyva, de törve nem (remélem). A másikhoz már némi képzelőerő kell, ugyanis 1994-ben még csak a Kémiai Épület, ahová 1989-ben költöztünk be, állt és működött a kampuszon, vagyis ez volt az egyetlen épület a Petőfi-hídtól a Déli összekötő vasúti hídig. (A Rákóczi híd, 2011-ig leánykori nevén Lágymányosi híd is csak a következő évben készült el, az Infopark első épületei pedig 1996-ra nőttek ki.) Az északi épület némi viszontagság és a meghiúsult világkiállítás miatti áttervezés után 1998-ban egészült ki. A déli tömb átadására 2001 októberében került sor. Mindazonáltal a huszadi-

kat is ugyanott rendeztük, mint az első beszámolónapot, a földszinti előadótermekben, mint amikor még csak a miénk volt a tér. Azt, hogy mit jelentett az elmúlt 20 év a fejlődésben, még néhány példával illusztrálom. Akkor a Nyúzban leírtam a beszámolónap programját. Ma erre nincs szükség, mert megtalálható a honlapunkon, illetve minden érdekelt megkapta e-mail csatolmányként. Nem volt ez így 20 éve. Az első komolyabb, IBM kompatibilis AT személyi számítógépet 1990-ben vettem. A mérésekhez éppen ezidőben kezdtünk számítógépet használni az irányításhoz és az adatgyűjtéshez. Addig a készülékek kezelése manuálisan történt, az adatokat X-Y író vagy oszcilloszkóp gyűjtötte vagy leolvastuk a műszer kijelzőjéről az időt stopperórával mérve. A publikációkkal nem *.tiff, *.jpg vagy *.eps fáljokat küldtünk, hanem pauszpapírra tussal rajzolt ábrákat, és a kézirattal együtt postai úton továbbítottuk. A számítógépes hálózat kiépítése is ekkor kezdődött. A világháló, a World Wide Web bevezetésére a világon 1992-ben került sor, hazánkban a következő évben kezdett el működni az első www szerver, majd 1993-ban a hazai kutatói Internet gerinchálózat is létrejött, a BME, ELTE, JATE, BKE, IIF, KFKI, KLTE, SZTAKI összekapcsolásával. Figyelemreméltó, hogy hazánkban és a mi épületünkben is mennyire előre jártunk, mert emlékszem, hogy 1996-ban, amikor a Nemzetközi Elektrokémiai Társaság (ISE) konferenciáját szerveztem, e-mail-en még a legtöbb országot nem tudtam elérni, a német professzorok sem használták még. Ez nemcsak az információcsere sebességét befolyásolta, hanem a postai úton történő levelezés sok pénzbe is került. Helyénvaló, hogy az évforduló alkalmából a doktori iskolánk történetét is röviden vázoljam. Az Ideiglenes Országos Akkreditációs Bizottság (IOAB, később OAB, majd MAB) 1993. június 29-ei ülésén a három benyújtott programunkat egy közös programként fogadta el. (Akkor még nagyon sok minden ideiglenes volt, a felsőoktatásról szóló törvény 1993ban született meg.) A közös program vezetőjévé Csákvári Béla egyetemi tanárt választottuk. Az eredeti elképzelésnek megfelelően az alprogramok vezetői a korábbi pályázók lettek: Inzelt György (Analitikai kémia,

Kar Pályázat Út a diplomához összefoglaló A pályázat célja: Az esélyteremtő ösztöndíj- és önköltség-támogatási program célja a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, kiemelten a roma hallgatók felsőoktatási esélyegyenlőségének javítása, felsőfokú tanulmányaik megkezdésének folytatásának támogatása.

Támogatás környezeti kémia és elektrokémia), Kapovits István (Kémiai szintézisés reakciómechanizmus kutatás), és Csákvári Béla (Molekulák szerkezetkutatása és modellezése). Az OAB 1994/I/18. számú állásfoglalása elismerte az ELTE alkalmasságát a Kémia tudomány tudományágban doktori (PhD) képzésre és fokozatadásra (az oklevél kelte: 1994. május 24.). Sajnos Csákvári és Kapovits professzorok már nem élhették meg a 20. beszámolónapunkat. 1997-ben én vettem át a program vezetését, az alprogramok vezetői is változtak, Kapovits Istvánt Ruff Ferenc és Kucsman Árpád követte. Az új törvény alapján a programokból iskolák alakultak. A MAB 2000/10/III/1.3/2. sz. határozata jóváhagyta Inzelt György egyetemi tanár vezetésével létesítendő doktori iskola ideiglenes akkreditációját. A végleges akkreditáció 2002. február 22-én történt meg (MAB 2002/2/ III. sz. határozat). A programvezetők Horváth István Tamás, tudományos tanácsadó (őt később Perczel András egyetemi tanár váltotta), Surján Péter és Záray Gyula egyetemi tanárok lettek. Annak igazolására, hogy nem magunkat értékeljük jobbnak, mint a realitás, idézzük a MAB véleményét: „A DI az ELTE TTK Kémiai doktori programjának szerves folytatása. A programban, az Egyetem világhírű kémiai kutatásainak megfelelően, igen komoly munka folyt, a nagyszámú végzett hallgató publikációs tevékenysége példamutató. Az eddigi program és a jelenlegi iskola erőssége a nagy létszámú minősített okta-

tó-kutató. A tervezett kutatási témák és oktatási programok a kémia széles területét felölelik a kvantumkémiától a környezeti kémiáig. A képzés minősége biztosított, a doktoranduszok tanulmányi és publikációs előírásai szigorúak, de reálisak.” A doktori iskolánk 21. századi története, oktatóink, doktoranduszaink névsora, a védések, a tézisek és egyéb információk a http://www.doktori. hu/index.php?menuid=191&di_ID=57 honlapon elérhető. Innen is el lehet jutnia Kémia Doktori Iskola saját honlapjához: http://www.chem.elte. hu/node/16. Ez utóbbi helyen található meg a beszámolónap programja is. A 2001 előtti időszakról inkább kiadványokból – ilyen például ELTE Doktori Almanach 1993–2003 – kaphatunk képet, de a régebbi tézisek és publikációk megtalálhatók a Magyar Kémiai Folyóirat akkori számaiban, illetve a Chemonet-en: http://www. kfki.hu/~cheminfo/mkf/phd1/index. html. Az 1994-es cikkemet ezzel a mondattal fejeztem be: „Az indulás biztató és alapot ad annak a várakozásnak, hogy a folytatás is hasonló lesz”. Eddig olyan volt, amilyennek képzeltük. Remélem, hogy a jövőben is vonzó tanulmányi és kutatási programot, jó munkahelyi légkört tudunk majd kínálni. Azoknak, akik a mai napon a szép előadásokat tartották, sok sikert és boldogságot kívánok útjukon. Dr. Inzelt György egyetemi tanár Az ELTE Kémia Doktori Iskola vezetője

- Vissza nem térítendő, előfinanszírozásos. - A komponens: max. 200.000 Ft ösztöndíj 10 hónapra 2013. szeptember 2 – 2014. június 30. között. - B komponens: max. 220.000 Ft / félév önköltség támogatás (önköltség min 60%-a, max 85%-a lehet!). - Akkor jogosult a második félévben is megkapni, ha teljesíti a mintatanterv 50%-ának megfelelő kreditértéket és hallgatói jogviszonnyal rendelkezik.

Pályázók köre: - 2013. őszi és tavaszi félévében magyarországi felsőoktatási intézménnyel hallgatói jogviszonyban lévő önköltséges magyar állampolgár hallgató (alap, mester, osztatlan, nappali, esti, levelező). - A komponens: hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű (nemzeti felsőoktatási törvény alapján) vagy utógondozásban részesül; ha 25 év feletti akkor ha havi jövedelme nem haladja meg a minimálbért vagy regisztrált álláskereső vagy ha nem munkavállaló/álláskereső, akkor jövedelme nem haladja meg a 114.000 Ft-ot. - B komponens: önköltséges ÉS (lásd A komponensnél) – ha más program fedezi az önköltséget, nem pályázhat! - Támogatott hallgatók legalább 50%-ának romának kell lennie!

Határidő: 2013. december 23. 24:00 Benyújtás: elektronikusan Bővebb információ: http://www.emet.gov.hu/ _userfiles/felhivasok/ut_a_ diplomahoz/2013/felhivas

TétékásNyúz

5

Szertár – a színfalak mögött

FOTÓ: VERA MENINO, CIENCIA VIVA

6

Interjú Zsiros László Róberttel beszélgettünk Ez alkalommal a Szertár névre hallgató blog (http://www. szertar.com/) készítőjével, Zsiros László Róberttel csevegtünk. A blogot bizonyára sokan ismeritek és követitek az izgalmasabbnál izgalmasabb kísérletek miatt; most ennek hátterébe és a készítő életébe nyerhettek egy apró betekintést. Milyen célközönségnek találtad ki a Szertárat? Ki(k)nek ajánlod főképp a blog követését? Korábban az volt az elképzelésem, hogy bizonyára huszonévesek, egyetemisták nézik majd a videókat. Hamar kiderült viszont, hogy sokkal fiatalabbak is rákattantak, sőt, több helyről hallottam vissza, hogy fizikaórán vesznek elő kísérleteket a blogomról. Ez egyrészt nagyon jólesik, másrészt azóta a nyelvezetre és a szóhasználatra is jobban oda kell figyelnem. Vannak visszajelzések arról is, hogy egész kicsi gyerekekkel is kísérleteznek szülők, nagyszülők a videók alapján. Igyekszem néha-néha olyan videókat is feltenni, ami kifejezetten nekik szól. Amikor épp nem blogolsz, mivel foglalkozol? Mi a szakterületed/szakmád, amivel a mindennapokban foglalkozol? A papírjaim szerint kertészmérnök vagyok és jogász, illetve növényi molekuláris biológiai témában csináltam a doktorimat. Jelenleg egy olyan ügynökségnél dolgozom, ami természettudományos és műszaki szemléletet hivatott széles körben megismertetni. A jogász szakma eléggé eltér a másik természettudományos végzettségedtől. Milyen megfontolásból szereztél egy ilyen irányultságú diplomát is? Féltem, hogy unatkoznék hétvégenként. Viccet félretéve, érdekelt a jog is és az a gondolkodásmód is, ami a társadalomtudományokkal foglalkozókat jellemzi. Egyáltalán nem bántam meg azt az öt évet. Rengeteg izgalmas dolgot tanultam, remek tanáraim voltak, akik a tanítási módszerekkel is inspiráltak. Olvasható az oldalon, hogy a Csodák Palotájában dolgoztál. Mikor és hogyan kerültél ide? Szeretted az ottani munkát? Mit kellett pontosan csinálnod?


Létezik-e olyan, hogy „álmaid munkája” és ha igen, mi volna az? A CsoPa, vagyis Csodák Palotája egy nagyon fontos állomás volt az életemben. Körülbelül hét évet dolgoztam ott – eleinte diákmunkában, majd főállásban. Voltam kiállítótéri demonstrátor, előadó, később pedig kiállításvezető. A Csodák Palotájának mottója nagyon régóta az, hogy „a világ érdekes” – tök mindegy, ki milyen munkakörben dolgozik a CsoPában, a cél az, hogy ezt bizonyítsuk a magunk játékos módján. A CsoPa nem csak azért egy álommunka, mert vannak szakmai kihívások, hanem azért is, mert egy nagyszerű közösség kovácsolódik ott össze. Egyébként nehezen tudom definiálni az álommunkát. Ha valamit nem tudok élvezettel csinálni, akkor nem is csinálom. Milyen szakmai múlttal rendelkezett a többi munkatársad a CsoPában? A legváltozatosabb háttérrel jöttek diákok. Természetesen sokan természettudományos, műszaki területeken tanultak, de sokan voltak leendő tanárok, gyógypedagógusok is. Sokszínű volt a társaság ebből a szempontból is, ami szerintem rengeteget segített abban, hogy tanuljunk egymástól, és élvezetesebb legyen a munka. Ennek pedig végső soron a látogatók is haszonélvezői. Említetted, hogy Lisszabonban élsz. Munkaügyben költözték ki esetleg? Mesélnél arról, mi csábított ki? Jártál már más országokban is a karriered kapcsán? A Csodák Palotája után egy ideig „szabadúsztam” Magyarországon. Részben vittem tovább az ismeretterjesztő-innovációs műsoromat a Klubrádióban (három évig szerkesztettem és vezettem), részben pedig ráfeküdtem a disszertációmra. A védés után nem sokkal futottam

bele egy álláshirdetésbe, amit úgy éreztem, rám szabtak. Bár akkor még egyáltalán nem tudtam portugálul, a szakmai anyagom meggyőzte őket és felvettek. Korábban EU-s projektek kapcsán dolgoztunk már együtt többször is ezzel az intézménnyel. Fura most belülről látni és tapasztalni, hogyan működik egy olyan intézmény, amelyhez Portugália-szerte húsz „csodák palotája” tartozik. Teljesen mások a dimenziók akár más országokkal is összehasonlítva. Elég sok helyen megfordultam eddig szerte Európában, az Emírségekben és Ausztráliában. Mit kell most konkrétan csinálnod? Mi a feladatod? A Ciencia Viva (http://www. c i e n c i a v i v a . p t ) f e l a d a t a i s o k�� kal összetettebbek, mint amit eddig bárhol láttam hasonló intézményeknél. Igen nagy szerepet vállalunk az általános iskolai oktatásban, részben tanárok továbbképzése révén, részben pedig azzal, hogy egy múzeumi iskolát tartunk fenn, ahová alsó tagozatos osztályok jönnek tanulni meghatározott időre. Rengeteg kiscsoportos foglalkozást, műhelymunkát rakunk össze gyerekeknek óvodástól középiskolás korig. Ezeknek a szervezése nem hozzám tartozik, viszont közvetve, a foglalkozások kidolgozásán keresztül szerepet vállalok benne. Az utóbbi időszakban azonban felmerült, hogy a kiállítóterünk méltatlanul elhanyagolt. Bár a látogatók maguk is fel tudnák fedezni a maguktól értetődő, jól megtervezett játékokat, azonban felmerült az igény, hogy próbáljuk meg ezt is „személyre szabni”. A kiállítótéri csapattal így azon dolgozom, hogy minél telje-

Interjú sebb élményt nyújthassunk az egyedi látogatóknak is. Kerestek már meg médiumok együttműködési szándékkal? Mennyire nagy az ilyen felkérések és szereplések gyakorisága az életedben? Nemrég csináltam magamnak egy kis statisztikát, amiből kijött, hogy átlagosan kéthavonta jön megkeresés kisebb-nagyobb-legnagyobb produkciós cégektől, tévéktől, honlapoktól. Ha most egyben kinyomtatnám az összes eddig elkészített ismeretterjesztő műsortervet, jó vaskos anyag repülne a kukába. Magyarország kicsi piac, és a tudomány iránt érdeklődő réteg még szűkebb. Dicséretes, hogy ennek ellenére most vannak csatornák, akik belefognak saját gyártású műsorokba. Melyik volt a kedvenc kísérleted és melyik a legnehezebb, amit megcsináltál eddig? Nagyon gyakran kapom ezt a kérdést, de nincs kedvenc kísérletem. Amikor bemutatok másoknak kísérleteket, igyekszem ahhoz igazodni, hogy mi tetszhet nekik, mivel tudom az érdeklődésüket felkelteni. Amikor magam ügyködök valamin, akkor az mindig valami kihívásra adott válasz. Azt élvezem, ha van egy – bármilyen triviálisnak tűnő – kérdés, és azt sikerül valahogy igazolni. Pláne, ha viszonylag kevés csúsztatással sikerül úgy megfogalmazni, hogy mások is megértsék. Szerintem ez az igazán nehéz. Gyakran el is vérzem rajta. De ebből lehet tanulni! Részben a tudományos ismeretterjesztés fontossága miatt jött létre a Szertár? Honnan meríted az ötleteket, illetve vannak-e kísérletek, amiket egyedileg találtál ki; milyen az arány ezek között? Tudsz olyanról, amikor tőled vettek át valamilyen ötletet? Nem tudom, mennyire fontos a tudományos ismeretterjesztés. Nyilván az, de erősen túl van ez az egész misztifikálva. Nyilván kellenek olyan anyagok, ahonnan lehet meríteni, ha egy kicsit a dolgok mögé akarunk pillantani, és ehhez próbálok egy eszközt biztosítani a Szertáron. A jelenségek léteznek, azokat nem tudom kitalálni, de nem is ez a cél. A bemutatásban talán

tudok eredetit, vagy legalábbis rám jellemzőt adni. Annak pedig örülök, hogy megjelentek „Szertár-klónok”. Különösen, hogy fiatalok csinálják. Volt már olyanra is példa viszont, hogy egy srác egy iskolai versenyre egy az egyben az én videómból vágta ki az anyagokat, felmondta hozzá szó szerint az én szövegemet, majd a logómat a sajátjával kitakarva adta le a kisfilmjét. Ez, fogalmazzunk úgy, bosszantott. Még akkor is, ha jó helyezést ért el vele… Ellenben legalább tudom, hogy jó volt, amit csináltam. Mely ilyen saját blogodhoz hasonló „Szertár-klónokat” ismersz? Kérlek, nevezz meg néhányat, amely szerinted jó! Érdemes ezeket is követni? Mutatnak be egyedi és különleges kísérleteket? Egyedi vagy különleges kísérlet?! Nincs ilyen. Vannak ritkán látottak, vannak masszív előkészületet igénylők, nagyon alapos magyarázattal ellátottak; de az, hogy kinek mi a különleges, egyedileg dől el. Az, hogy vannak kísérletezős blogok, nem hiszem, hogy ebből a szempontból fontos. Nagyon jó, hogy a diákok foglalkoznak a témával, inspirálják egymást. Így lényegében tapasztalat útján, szórakozva tanulnak. Ha nem

is tudományokat, de módszertant mindenképpen. Van, ahol erős tanári mentorálással rögzítenek kísérleteket (ilyen például a debreceni Jókísérlet csapata), van, ahol diákok maguk álltak össze (pl. a Garázs). Az efféle videós projektek abban is segítik a készítőiket, hogy ki merjenek állni, és elő tudják adni a mondandójukat. Ez később az egyetemen, pláne kutatóként nagy hasznukra fog válni. Vannak jövőbeli terveid újításról vagy valami változtatásról a blogon? A legnagyobb újítás a bloggal kapcsolatban talán az lenne, ha neki tudnék állni újra rendszeresen csinálni a videókat. Sajnos a technika és az idő is hiányzik hozzá. Meg persze vannak más projektjeim, más kihívások, amik rengeteg időt vesznek el. Nehéz egyensúlyt tartani. Pedig tudom, hogy sokan hiányolják a rendszeres kísérleteket... Milyen projektekben veszel épp részt és milyen kihívások várnak rád a közeljövőben? Az ezekben való részvétel folyamán szoktál olyan inspirációt kapni, amelyből még egy izgalmas kísérlet és blogbejegyzés születhet később? Bár volt egy listám, hogy milyen kísérleteket szeretnék rögzíteni, a Szertáron lévő kísérletek nagy része mégis külső inspiráció eredménye. Láttam valahol valamit, kérdeztek valahol valamit, eszembe jutott valamiről valami és így tovább. Ráadásul az inspirációk nem mindig tudományos területről érkeznek. Például egy pénzmosásról szóló büntetőjog óra után csináltam azt a videót, ahol alkohol-víz elegyben átöblítem a pénzt, majd meggyújtom. Érdekessége ennek a videónak, hogy egy büntetőjogi speckollon a tanárnő ezt a videót hozta fel példának humoros kezdésként, amelyben is a következő mondatom hangzik el: „na, most nem erről a fajta pénzmosásról lesz szó”. Szerintem nem tudta, hogy én is a teremben ülök. Írsz esetleg másik nem-videós blogot is? Ha igen, ez miről szól? Van más hobbid is ezen kívül? Nem írok. Nagyon sok minden érdekel, mindig rápörgök valamire. Most épp az Arduinoval barátkozom. Solymosi Emőke

TétékásNyúz

7

8

Tudósítás Alkímia Ma A terpének csodálatos világa November 21-én az ELTE-TTK Északi Tömbjében folytatódott az Alkímia Ma előadássorozat. A heti téma a terpének voltak, amelyekről Soós Tibor beszélt az érdeklődőknek. A terem szinte tele volt. Az előadás előtt kvízeket osztottak a résztvevőknek, amelyek helyes megoldói közt pólót sorsoltak ki. Magyarország első szerves kémikusa, az MTA-TTK kutatója előtt még Vámi Tamás Zsombor foglalta el a pódiumot. „Ha kutatni szeretnél, itt megtalálod a helyed!” címmel mutatta be röviden a Kutató Diákok Országos Szövetségét. Ez a szervezet segíti a középiskolásokat kutatási terveikben. A vezetők szintén diákok, akik számos lehetőséget teremtenek a fiataloknak a saját munkáik bemutatására. A szövetség alapítója a Semmelweis Egyetem tanára, Csermely Péter.

A rövid kis bevezető után következett tehát a nagyelőadás Soós Tiborral. A cím „A terpének csodálatos világa” volt. A terpének a szerves molekulák egy csoportja, amelyek tulajdonképpen mindenhol megtalálhatók. Jó példa erre, hogy még a Napkeleti bölcsek is ilyen származékokat vittek a kis Jézusnak, mirhát és tömjént. Természetes vegyületek, baktériumölők. Főleg az illatszerek világát dominálják. Érdekességnek az előadó megemlítette, hogy a kaucsukgumi is származéka.


A terpének és terpenoidok részt vesznek a metabolizmusban. Elnevezésüket a fenyőfából kinyert terpentin olajról kapták. A biológiai szerepük funkcionális, biológiai védekezés (gombaölő és antibakteriális), valamint a kommunikáció, amely a szervezeten belül történhet (itt a hormonok és feromonok fontosak). Vannak különleges biológi ai hatások is, amelyek megmutatják, hol van értelme használni ezeket a vegyületeket. Például egyre több terpenoidról derült ki, hogy antitumor hatása van. Kétszeresen csapja be a rákos sejtet az Englerin-A vegyület, amelynek a vesetumornál mutatkoztak meg eredményei. A terpének biológiai szintézise viszonylag egyszerű építőelemekre és kémiára alapul, ezt le is vezette a tanár úr. De a ciklizációk már bonyolultak, amelyek közül egy fontos reakciót emelt ki: a Wagner–Meerwein átrendeződést. Formagazdagságuk elképesztő. Az oxidációnak pedig vannak pozitív hatásai. Széleskörű biológiai hatással rendelkeznek. Ennek ellenére a gyógyászatban mégsem terjedtek el nagyon. Ennek oka, hogy a természet ugyan egyszerűen állítja elő, de mi a természetet nem tudjuk ilyen könnyen utánozni. A taxol például hatásos lenne a rák ellen, de egy ember meggyógyításához több száz éves fákat kellene kivágni. Az Artemisinin nevű szerves vegyülettel is hasonló a probléma: a malária ellen roppant hatékony, ám növényekből nem lehet eleget kinyerni sajnos. Napjainkban a biomimetikus megközelítés kezd népszerűvé válni, amely során C-H oxidálást hajtanak végre. A lényege az lenne, hogy

nagy tételben lehessen csinálni, ám komoly korlátai vannak ennek is. Soós Tibor két építőelemet emel ki, amelyek elterjedtek: Hagemann’s ester és a Wieland–Miescher ketone. A természetben előforduló terpének közt láthatjuk, hogy általános szerkezet a dekalin váz/gyűrű. Az volt a feltételezés, hogy ezt kellene előállítani. Új építőelemeket találtak, amelyek szerkezetének elvárt tulajdonságai, hogy könnyen elérhető kiindulási anyagok legyenek, valamint fontos a sokoldalú funkcionalizálhatóság és a kvaterner sztereocentrum(ok). Ezek nek az új épít ő el emekn ek a szintéziseit le is vezette a tanár úr. Ennél nagyon fontos, hogy kéthárom órán belül ugyanazt érjék el, amit a természet csinál. Az előadás konklúzióval zárult: a terpén és terpenoid kémia szerepe egyre csak fokozódik, a tumornál például látható a fejlődés. A probléma az, hogy csak kevés anyag elérhető, nyerhető ki a természetből. De az nagyon fontos, hogy a terpenoid kémia által a gyógyszer- és az agrokémia is egyre jobban fejlődhet. Az előadást kísérletek, majd laborlátogatás tette teljessé. Az Alkímia Ma (Az anyagról mai szemmel, a régiek megszállottságával) előadássorozatot csütörtökönként látogathatjátok az ELTE-TTK Eötvös előadójában. Főleg középiskolásoknak szólnak ezek a délutánok, de bárki részt vehet rajtuk, egyetemisták, tanárok, érdeklődők. A chem.elte.hu honlapon pedig, aki lemaradt, megnézheti az előadásokon készült videófelvételeket több évre visszamenőleg is akár. Érdemes böngészni köztük, hiszen sok érdekes és hasznos délutánon van már túl a sorozat. Szalai Evelin

Tudósítás Kooperáció és versengés Mérő László előadása a KCSSK Kultúr7-en Kooperálni, azaz együttműködni, úgy gondolnánk, hogy közös célért, azonos motivációval rendelkezve a legkönnyebb, és ez vezethet a legsikeresebb eredményre. Az előadáson azonban kiderült, hogy időnként egy kis versengés kifejezetten segíthet.

Játék, mint modell Egy átlag hallgatóban felmerülhet a kérdés: egyáltalán miért van szükség játékelméletre? Egyáltalán miért játszunk? Ez egy jó érzés, és nem igényel külső jutalmazást, már maga a tevékenység egy jutalom. Egy kísérletben ezt részletesen be is bizonyították. Majmok játszottak egy olyan játékkal, aminek során építőelemekből kellett egy adott dolgot létrehozniuk. Normál esetben ezzel körülbelül 40 percig tudták elfoglalni magukat önszántukból. A következő körben, amikor sikerült megépíteniük a formát, a gondozójuktól egy banánt kaptak jutalmul. Ekkor már értelmet kapott a cselekedet, és a korábbi 40 perc egyből 30-35-re csökkent. Ezután az építőelemek közé apró mazsolákat rejtettek el – ami nem egy nagy jutalom, de minden majom szívesen megeszegette. Ez a játék élvezetét növelte, ám nem jutalomként fogták fel, így már akár 50 percig is eljátszottak. Gastyán Endre magyar kutató úgy gondolta, hogy ez az egész játék az evolúció elveinek mond ellent: ha nincs értelme, akkor mégis miért csináljuk? Elkezdett az agyban vizsgálódni, és kimutatott olyan anyagokat, amelyek játék közben termelődnek, és – bár kis mértékben, de mégis – szükségesek az élethez. Tehát úgy tűnik, „létfontosságú, hogy időnként olyan

dolgokat tegyünk, amik nem létfontosságúak”.

Kooperáció és szimmetria Vannak helyzetek, amik alapból szimmetrikusak, ám mégis pont ezt a szimmetriát kell a kooperáció során felrúgnunk, hogy eredményesebbek legyünk. Például, ha elhagyjuk a gyerekünket a piacon, logikusan mindketten addig szaladgálunk fel-alá, amíg meg nem találjuk egymást. Ám matematikailag bebizonyítható, hogy 40%-kal gyorsabban rátalálunk egymásra, ha egyikünk egy helyben marad, és ott vár. A BBC nagysikerű tévéműsora, a Mr&Mrs egy hasonló helyzettel élt játékaiban. Feleségeknek és férjeknek kellett kérdésekre válaszolni, és ha egymástól függetlenül, egymás válaszát nem látva ugyanazt mondták, járt a pont. Ebben a helyzetben azok a párok működtek jól, ahol az egyik őszintén válaszolt, a másik pedig próbálta kitalálni, hogy vajon mire gondolhat a párja.

Hajóépítés

Egy kísérlet során, amit több országban is elvégeztek, az volt a feladat, hogy 8 ember, aki addig nem ismerte egymást, szereljen össze egy bonyolult, több alkatrészből álló hajómodellt. A cél teljesítése mindenképp 16 kezet igényelt, így elkerülhetetlen volt az összedolgozás. Végül az amerikai

csapatok jöttek ki a legsikeresebbnek, őket követték a németek, a japánok. A kelet-európai országok a lista legvégén kullogtak. Hosszas gondolkodás után jöttek rá, hogy mi volt a nyertes csapatok sikerének titka: a vezető. Ha nem választottak egy főnököt, nagyon sokat romlott az eredményük. Ezután országonként lebontották, hogy vajon hol, kit választanak meg a csapat koordinátorának. Japánban minden esetben a legidősebbre esett a választás, a németeknél a végzettség számított, míg az amerikaiaknál nem sikerült rájönni. A sikerességük oka már egészen az amerikai oktatásban gyökerezik, amin mi európaiak sokszor ugyan megborzongunk, hogy mennyire kevés tudásanyagot ad át, mégis, például az, hogy már kiskoruk óta a csapatmunkához vannak szoktatva, néha előnyt jelenthet – mint ebben az esetben is. A kelet-európai országok képviselői azonban szinte sosem választottak vezetőt, ha valaki önmagát próbálta kijelölni erre a pozícióra, azzal elutasítóan viselkedtek a többiek.

Arbitrátori stratégiák

Robert Aumann izraeli tudós 30 évet szentelt arra, hogy a Bibliából valamilyen, a mai emberiség számára elrejtett tudományos üzenetet próbált szó szerint kimatekozni. Munkája után elismerte, ilyen üzenet nincs benne. Ezután más témát kezdett el kutatni. Egyes jogszabályok is megengedik azt az esetet, amikor két, egymással ellentétben álló személy a köztük lévő jogi vitát a hosszas bírósági intézkedések helyett egy rövidebb úton döntserendezzék el. Kinevezhetnek egy általuk választott döntéshozó személyt – az arbitrátort –, akinek a döntéseaz ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek. Ilyen esetben azt gondolnánk, nincs is egyszerűbb, mint a kompromisszum, ám van egy olyan technika, amikor ha a döntő személy már mindkét fél összes érvét meghallgatta,kér tőlük egy-egy legvégső lehetséges megoldást, és azt mondja, hogy valamelyik félét el fogja fogadni. Ekkor természetesen senki sem mer túl irreálisat kérni, mert akkor biztos nem az ő verziója lesz a nyerő. Ilyenkor a két fél hirtelen sokkal közelebb kerül. Az előadás után kérdéseket tehettünk fel az előadónak, amelyekre szívesen válaszolt. Vörös Éva

TétékásNyúz

9

10

Természet-Tudomány-Technika Bionyomda

Tricatel konyhája

Szervek és étel a semmiből „Végül Is Kicsoda Ez Az Isten Egyáltalán?” – vetülhet fel joggal a kérdés, amikor azon kapjuk magunkat, hogy szerves anyagokat, s ezen túl ma már szöveteket, szervrészleteket, szerveket és a legújabb szenzációként már ételt is tudunk teremteni varázsütésre; tehát teremtőkké váltunk. Talán nem is olyan butaság a mai valóságban ez a D. Adams Galaxis útikalauzából idézett igen komikus alternatív könyvcím?! Elgondolkodtató dolog, hol is tart napjainkban a biotechnológia. Ebbe tekintünk most bele cikkünk kapcsán, ezen belül is a biológiai vonatkozású dolgokra fektetve a hangsúlyt. Ugyanis az egyre népszerűsödő 3D printereknek köszönhetően mesterséges szövetek és élelmiszer alapanyagok létrehozásán sürgölődik a tudományos élet számos szakembere. Kicsit megtorpanva felmerülhet itt a kérdés, hogy ez utóbbi termékek neve miért tartalmazza a „bio-” előtagot, illetve az, hogy köszönet jár-e mindezért, vagy talán káros irányba is elmehet ennyi okos embertársunk munkája?!

Az ötlet gyökere

A bionyomtatás eszköze a 3D nyomtató, amely elképzelése két doktorandusz fejéből pattant ki még 1955-ben. Ennek lényege, hogy három dimenzióban képes nyomtatni, vagyis tárgyak hozhatók létre segítségével. Ilyen alapokból nőtte ki magát a bionyomdászat. A leglényegibb különbség vagy újítás egy bravúros csavar az eredeti nyomtatóhoz képest: a toner festékanyagának fő alkotóeleme biomasszából áll, amely növényi alapanyagokat jelent főként, s így kevesebb a kőolaj tartalma, mint a mai festékpatronoké. A tintacseppek nagyjából akkorák, mint egy emberi sejt, a nyomtató által létrehozott struktúrák pedig az erekhez hasonlító csövek. Ma az „E toner” névvel illetett patron tartalmazza a maga 25%-os biomassza tartalmával a legtöbb


szerves anyagot, ám ez egyelőre csak Japánban kapható. Az első bionyomtató 2002-ben látott napvilágot, amelyet Makoto Nakamura, a Tojamai Egyetem professzora épített meg. A kutató reméli, hogy eszközével egy nap majd transzplantációra alkalmas szerveket – különösképp szívet – leszünk képesek alkotni.

Igazi vagy műanyag?

Ne lepődjünk meg, ha gyakran elhangzó kérdéssé válik az előző, ha egyszer ilyen ütemben fejlődik a 3D nyomtatók orvostudományban betöltött szerepe. Ugyanis ez lehet az egyik fő haszna a bionyomtatóknak, s ahogy már a fent írtakban is olvasható, a tervező célkitűzése is ez. Az Organovo cég csapata 2008-ban Forgács Gábor vezetésével működőképes szívizomszövetet és ereket keltett életre, amely a növekvő szív- és érrendszeri betegek sorsának szempontjából igen pozitív lehet, s még lényeges eredményeket érhet el gyógyításukban az adott technológia. A cég hangsúlyozta: nem szükséges egy esetleges szerv minden részletét megalkotni, mert a releváns sejtek helyre kerülése után a természet végzi dolgát. Egy másik kutatócsoport – az Envisiontec Bioplotter – mesterséges csontszövet létrehozásán kezdett el dolgozni, amely által fogak és csontok pótlása volna lehetséges. Patkányokon és nyulakon tesztelték módszerüket, amely bebizonyította: az ízületek néhány hónap alatt kifejlődnek, a fogak pedig 9 hét alatt beépülnek az állkapocsba. Ezenfelül a Wake Forest orvosi egyetemen – az amerikai hadsereg finanszírozásával – bőrnyomtatót fejlesztettek ki, amely a sebészetben tölthet majd be fontos szerepet. Az Organovo tervei szerint 2015-re érik meg annyira módszerük, hogy emberbe ültethetőek lesznek a bioprintelt szövetek. Így egyszerűdöshet például a bypassműtétek lebonyolítása majd.

Akik látták Louis De Funes 1976-os Szárnyát vagy combját? című filmjét, azok jól tudják, hogy a fent említett úr men�nyire szolgál ízletes étekkel és milyen gyár birtokosa volt. Nem valószínű, hogy bármelyikünk is szívesen harapna bele az onnan származó „ínyencségekbe” mindezek tudta után. Akik nem látták még, azok egyrészt nézzék meg mihamarabb, másfelől elmondanám nekik: nem ok nélkül hoztam szóba. Az említett úr ugyanis gyárában műanyagból gyárt étel formájú kreálmányokat, amelyek többnyire ehetetlen szemetek. A képkockák komikusak, s az akkori kor embere nem valószínű, hogy jövője lehetséges részeként képzelte volna ezt el; könnyen lehet mégis, hogy a műétel egyre inkább teret nyer. Persze napjainkban is jelen vannak az olyan és ahhoz hasonló szófordulatok, miszerint „ez teli van műanyaggal, nem eszem meg”. Gondoljatok csak azokra az ömlesztett szeletelt sajtokra, ahol minden egyes darabkát külön celofán borít; vagy a kevesebb, mint 10%-os hústartalmú virslikre, illetve az energiaitalokra és egyéb lónyálakra. Nem olyan ízletesek, mint a kerti finomságok, ugye-ugye? Azonban a finom és egészséges táplálékot – akármilyen rosszul és ostobán hangzik – talán már meg sem engedhetjük magunknak, hiszen a jelenlévő népesség hatalmas száma miatt megoldandó problémaként áll utunkban az élelmiszer-ellátás. Főképp a húsipar helyzete kényes, gondoljatok csak az etikátlan állapotú vágóhidakra. Sokat hallunk manapság az éhezésről, így nem is meglepő tény ez. Mérnökeink és tudósaink nem tétlenek, itt egy alternatív megoldás a bajra: a nyomtatott hús! Egy hazai kutatónk személyesen próbálta ki a módszert egy TED-előadáson. Az úr egyébként az Organovo és a Modern Meadow cégek alapító-tagjai közé tartozik, így természetesen a módszer hasznossága mellett áll. A NASA szintén örömrivalgással fogadta a kezdeményezést, hiszen megvalósulásával az űrutazók változatosabb táplálékhoz jutnának. Sokaknál velük szemben azonban az ételnyomtatás ellenhangot és nemtetszést váltott csak ki egyelőre; mégis lehet, hogy 5-10 év múlva mi is otthon nyomtatjuk majd a hamburgerpogácsát. Solymosi Emőke

11

Helyvektor & Kritika Csip-csip csóka Vak varjú is talál szemet Ha valami különlegesebb alkalomra kerestek éttermet, de nem akarjátok teljesen leszívni a bankszámlátokat, akkor kellemes kompromisszumot jelenthet a VakVarjú, amely egyszerre elegáns és humoros, meglehetősen egyedi darab. (Ennek némileg ellentmond, hogy mindjárt kettő van belőle, de a cikkíró sem tökéletes.) VakVarjút Budán és Pesten is találhattok (előbbi a XI. kerületben, az Érem utca 2. szám alatt, utóbbi pedig a VI. kerületben, a Paulay Ede utca 7. címen működik), ebben a cikkben pesti tapasztalataimat osztanám meg veletek. Az éttermet barátnőm ajánlotta, évfordulónkat ünnepeltük itt. Előtte nem hallottam róla, csak a – mint számomra később kiderült, vele egy franchise-t alkotó – Vakegérről, amelyről egyébként itt a Nyúzban is olvashattatok már korábban. Az étterem hangulatos, tágas belső térrel rendelkezik. Belépés után pincér fogadott bennünket, majd az előre foglalt asztalunkhoz vezetett. Nem tudom, lehet-e foglalás nélkül is helyet találni, ha az utcáról betéved az ember, de jobb a békesség, online és telefonon is megelőzhetitek a kellemetlen pillanatokat. A plafonon a Hősök tere és környéké-

Végjáték Mi lenne, ha a nem túl távoli jövőben egy idegen civilizáció inváziója kipusztulással fenyegetné az emberiséget? És ha ez már egyszer majdnem meg is történt? Hogyan készülhetnénk fel a biztosan eljövendő újabb ütközetre? Orson Scott Card világszerte népszerű, díjnyertes remekműve meglepő válasszal kecsegtet. Toborozzunk gyermek-katonákat! Rakjuk őket parancsnoki pozícióba, s vezessék seregeinket az ellenséges erők elleni csatában! De hát ennek mi értelme van, mégis hogy gondolhatják ezt komolyan? – tehetnénk fel a kérdést. Egyszerű a válasz: a gyerekek másképp gondolkodnak, mint a felnőttek. Nekik sokkal tisztább a látásmódjuk, ártatlanul szemlélik az őket körülvevő világot. Egy hosszú génprogram potenciális remekművének eredményeként Endert hat évesen elválasztják szü-

nek makettje foglal helyet (fejjel lefelé), ami különleges látványt nyújt. Az ételkínálat nem a megszokott rántotthús-cigánypecsenye vonalon mozog. A honlapon a magyar konyha legfinomabb remekeit emlegetik (reform köntösben), és valljuk be, ha belelapozunk az étlapba, ínycsiklandozó dolgokkal találkozhatunk. Csak hogy párat említsek: roston sült citrusos-zöldfűszeres csirkemell-steak Varjú Mama könnyű salátájával; sous vide kacsamell, káposztás cvekedlivel, akácmézes almakaramellel és levendula-zselével; vagy épp grillezett füstölt gomolya marinált padlizsánsalátával, házi paradicsomlekvárral. Ugye hogy ugye! A hely igazi különlegessége azonban a kenyérlángos. A felületes szemlélő ránézésre egy kisebb pizzát láthat, ugyanakkor ha megkóstolja, teljesen más élményben lehet része, mint egy

pizzériában. Tejfölös vagy paradicsomos (illetve különleges) alapokon vannak különböző feltétek egységesen 1590 Ft-ért, de mindenképp érdemes megkóstolni legalább egyet közülük. Az italválaszték bőséges, többféle pálinkát (illetve ezek kombinációját) találunk az itallapon, rengeteg bort (kimérve vagy üvegesen) és persze a megszokott üdítőkből sincs hiány. Házi limonádét és házi szörpöket 790 Ft-ért kaphatunk (0,45 liter), de kérhetünk teát, kávét, sört, vizet, gyümölcslevet, sőt akár még energiaitalt is. Végezetül csak annyit szeretnék írni, hogy aki valami különlegesre vágyik, az mindenképp látogasson el egyszer ide, és egyen valamit. Ha pedig az erősebbik nemhez tartozol, mindenképp látogass el a mosdóba. Ezt csak úgy zárójelben jegyezném meg! Kárrrrrrrr lenne kihagyni! Saáry Ákos

leitől, testvéreitől – a veszélyesen intelligens, szociopata Petertől és a semmivel sem kevésbé okos, de szeretetteljes Valentine-től –, hogy katonai vezetővé képezzék. Ender nehezen találja a helyét, hiszen hamar kiderül, hogy képességei folytán egyszerűen nem képes veszíteni, és mindenben jeleskedik – bravúros taktikai érzéke magasan túlszárnyalja mindenkiét. Ennek következtében gyorsan lépdel a ranglétrán felfelé, de ugyanilyen iramban veszíti el barátait, életörömét és motivációját is. Mert közben egyre csak az jár a fejében, hogy tulajdonképpen ki is az ellenség: az idegen „bogarak” vagy a harci iskola tanárai? Gyakran felvetődnek erős morális kérdések a könyv kapcsán, hiszen mégiscsak gyermekekről, alig pár éves emberekről van szó, akiket olyan élmények érnek, mint amilyenek felnőtteket se nagyon szoktak. Ender karaktere mély válságokat él meg, gyakorta a depresszió nyilván-

való tüneteivel küzd, ami kilenc-tíz éves gyermekek esetében nem túl gyakori, sőt, mondhatni teljességgel abnormális jelenségnek számít. Viszont ezzel szemben a történetben szereplő felnőttek olykor vérlázítóan gyermekiesnek tűnnek, és szinte eltörpülnek Ender és társai mellett, akik erkölcsileg óriásként magasodnak föléjük. A nemrég mozikba került megfilmesítéssel szemben nagyok az elvárások, aminek kétséges, hogy képes-e megfelelni, már csak azért is, mivel a történet nem az akciójelenetekre van kiélezve, hanem az Ender és társai közti kapcsolatokra, fejlődésre, „felnőtté” válására, amely néhol durva vagy épp ellenkezőleg – mélyen megindító. A katonai, háborús történetek kedvelőinek igazi csemege lehet a könyv, mivel egy egészen különleges perspektívából mutatja be a katonák életmódját, mindennapi életét. Michael Kay

TétékásNyúz

12

Belszíni fejtés & Mozizóna Sudoku Sziasztok! Visszatérve a régi idők hagyományához, ebben a rendhagyó – elsősorban online megjelenésű – Nyúzban ismét sudokuk celláit töltögethetitek önfeledten. Az erre vonatkozó szabályoknak valószínűleg már mindenki mestere, nem csupán birtokában van, ezért nem is részletezem most. Nyerteseinket egy kisebb mailkáosz okán várhatóan a következő számban közöljük, de ne csüggedjetek: a csokik rátok várnak! Addig is élvezzétek a fejtés és az eredmény által nyert élményt és tapasztalatot. Megfejtésként most a négy szürke négyzet tartalmául szolgáló négy kicsiny számot küldjétek be tetszőleges sorrendben a Tétékás Nyúz Facebook oldalára üzenetben. Apró segítség: páros számjegyekről van szó. Jó rejtvényezést kívánok Nektek! P.S.: Ne feledjétek felvenni a vizsgáitokat! subCsibe

Isteni műszak Épp itt volt az ideje, hogy valaki végre szóljon egy pár szót a magyar egészségügyről. Sajnos már mi, fiatalok is tapasztalhatjuk, hogy ha el kell „ugranunk” az orvoshoz, az legalább a fél napunkat kitölti. Bodzsár Márk igaz az 1992-es évbe repít vissza, de véleményem szerint a helyzet nem sokat változott azóta. Szóval az időpont, ahogy említettem, 1992. Főszereplőnk, Milán félig magyar, félig horvát fiatalember, aki a horvát hadseregtől dezertálva szökik Magyarországra a délszláv háború második évében. A mentősöknél helyezkedik el, ugyanis korábban orvostanhallgató volt. A rendező, Bodzsár Márk itt látta meg a nagyszerű alkalmat arra, hogy az egyszerű, hétköznapi mentősöket „istenek” szerepébe öltöztesse, hiszen megadja nekik azt a lehetőséget, hogy élet és halál között dönthessenek, mindezt egy – a fekete humor eszközével színezett – fikcióban. Az események mozgatója egy temetkezési vállalkozó, aki nem egy sima köszönömért, hanem pénzbeli jutalomért cserébe nem kér mást „segítőkész” mentőseinktől, csak pár hullát. Az első döbbenet már itt éri a moziban ülőt, hogy egyáltalán egy mentős fejében, aki arra


áldozza fel az életét, hogy életeket mentsen, egyáltalán megfordul, hogy válogat páciens és páciens között. Viszont szó sincs itt gyilkosságról, csupán annyiról, hogy a mentősök mérlegelnek, ki az, akinek még van keresnivalója a Földön, így hagyják meghalni az időseket és a gyógyíthatatlan betegeket. Fék doktor és Kis Tamás így szerzik a hálapénzüket. Milánnak pedig szüksége van a pénzre, hogy Szarajevóban hagyott jegyesét Magyarországra juttassa, így beáll a csapatba. Itt jön a második megdöbbenés.

Igen, az embercsempészet már akkor is szépen virágzott. Jelen esetben azonban nem hajón és nem kisbusz hátuljában történik a csempészés, hanem szépen összeeszkábált koporsókban. Az ügyfél busás összegért cserébe rendelhet magának vagy akárkinek egy koporsót, amibe kap enni- és innivalót a hosszú útra, és már kész is.

Persze minden területen nem tud egyetlen temetkezési vállalkozó helytállni, neki is szüksége van némi segítségre, és mit ad Isten, egy kínai házaspár is meglátja a lehetőséget a dologban, így készségesen segítenek. A piszkos megbeszélnivalók, találkák a házaspár éttermében zajlanak. A mentősök a hálapénzüket is egy-egy tál rizs alján találják, és itt jön elő a fekete humor. Minden egyes hulla leszállítása után egy jót esznek az étteremben, mint akik jól végezték dolgukat. A legtöbb jelenet sötétben játszódik, így Bodzsárnak megadatott a lehetőség, hogy a fényekkel játsszon. A film nemcsak képileg, hanem szövegileg is megállja a helyét. Régóta az első olyan magyar film, amit szerintem látni kell. A téma komolyságát nyomatékosítja, hogy a film végén, a közönség közül senki sem mozgolódott vagy sietett ki a mosdóba, mondván, hogy vége a filmnek, hanem csöndben merengett. Bori ISTENI MŰSZAK (magyar dráma, vígjáték, 2013, 107 perc). Rendező: Bodzsár Márk. Szereplők: Ötvös András (Milán), Rába Roland (Fék doktor), Keresztes Tamás (Kis Tamás). Pontszám: 8/10.

XLVII. félévfolyam Online különszám II november 27

Recommend Documents