XIX. Balog Ádám magyaros boldogulása

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

XIX. Balog Ádám magyaros boldogulása

Ha minden apa úgy vehetne részt a szülésben, ahogy én részt vettem (Ahogyan én is, a feleségemmel együtt szülhettem!) és így láthatná a csak egyszer is a feleségét a teremtõi fenségében, bármi is történjen közöttük a késõbbiekben, soha nem akarna (Nem merne!) elválni az asszonyától. Talán én is ennek az emléknek a hatására váltam el Júliától, miután másodszor is elhagyott. De ne rohanjunk az események elé, ne borítsuk fel az idõsorrendet. Nyári tábor-kezdésünkhöz illõ, vagyis a fenyõerdõk és virágos mezõk pompáját növelõ és minden sötét gondolatot leküzdõ napfényes júliusi reggelre ébredünk éppen. Az esti tábortûz melletti beszélgetéseket követõen, egészségesen kialudtuk magunkat a Hargitáról a Fagyosszenteki medencébe az Olt völgyéig benyúló, kis hegydomborulat vízválasztóján felvert sátrunkban. Késõbb ötlött fel bennünk a gondolat, hogy valószínûleg Júlia, a jó fizikai állapotának köszönhetõen nem mutatta semmi jelét annak, hogy a napokban szülni fog. Ennek ellenére, amikor a tábortól mintegy két száz méterre fekvõ, “elõadóteremnek” kiszemelt, nagy sziklafal melletti tisztásra indultunk, hogy megtartsuk a tábornyitó elõadásainkat, Júlia szólt, hogy nem kíván velünk jönni, mivel nem érzi magát elég jól. Akkor még úgy képzelte, hogy amiatt jött rá a gyomormenéssel egybekötött gyengeség, mert nem volt eléggé fegyelmezett és túl sok juhtúrót evett meg az esti tábortûz mellet. Amikor az elõadásról visszatértünk viszont, már biztos volt abban, hogy az új családtagunk nyomul kifelé a szülõcsatornán és ezért elõszereltünk minden otthonról hozott holmit, amirõl úgy képzeltük, hogy a szüléshez kell: tiszta pokrócot terítettünk a sátrak háta mögött álló kicsi tisztás közepébe, ahová bejutott ugyan a napfény, de nem sütött közvetlenül a toló fájdalmakra koncentráló Júlia szemébe. A pokrócra egy sterilizált és vízhatlan viaszosvásznat terítettünk, amire a nejlonba csomagolt pelenkákat és a felvágott gézt, valamint a jódot és az oxigénes vizet tartalmazó üvegeket és persze, az egészségügyi asszisztens barátainktól kapott, nejlon fóliába csomagolt, sterilizált cérnát és a vágó pengét helyeztük el. Amint a kipakolás véget ért és Júlia a fürdõruhája alsórészét levetve, a viaszos vászonra lépett, majdnem abban a pillanatban folyni kezdett belõle a magzatvíz, amit én a korábban olvasottaknak megfelelõen, tüzetes (skorpiói) szemlélés és szaglás útján megvizsgáltam és ettõl teljesen megnyugodtam: egészen átlátszóan tiszta volt és pont olyan illatú mind a hegyi források vize. Az egyre sûrûbb hullámokban érkezõ toló fájdalmak csak a magzatvíz elfolyása után tizenöt - húsz perccel késõbb kezdték gyötörni a feleségemet, aki ezektõl már szenvedett. Elõbb térdelve, majd fél fenéken ülve és fél oldalt támaszkodva, a fél hátra dõlve próbálta legyõzni ezeket a fájdalmakat, kezeivel az én karjaimba és vállaimba és szemeivel is az én szemeimbe kapaszkodva, miközben elkezdtük együtt a korábban begyakorolt mélylégzés-vételeket és a még fegyelmezettebb, egészen lassú lélegzet kiengedéseket. Amint megszokta a fájdalom-hullámok ritmikus érkezését, az hullámvölgy alatt, Júlia egy tükröt kért a közelünkben álló “füst felelõs” barátnõnktõl (Aki épp úgy hasznosította magát, hogy a tisztás melletti gödörbe rakott, fojtott tüzet élesztgette és táplálja, hogy az erdei legyek és szúnyogok maradjanak a szülés helyszínétõl távol. Csak utólag kacagtunk nagyokat azon, hogy pont õ lett a füstölõ, aki a homály kedvelõ Halak jegyében született.), aminek a segítségével a medence-nyílás tágulását figyelgette. Az is csak utólag derült ki, hogy ez a tágulás figyelés csak arra volt jó, hogy saját magát megnyugtassa afelõl, hogy még nem jöhetett el a szülés ideje, mivel õ a szakkönyvekben leírt nyílás méretarányokat eltévesztette, és nem vette észre, azt amit én már a magzatvíz kifolyása közbeni “kukkolásom” közben észleltem: Verácska fejecskéje már akkor is készen állt a kinyomulásra, mivel csakis a feje búbjának a hajzata lehetett az a szõrcsomó, ami a folyamatosan táguló szemérem ajkak között akkor már kikandikált és ami egyáltalán nem lehetett a Júlia szemérem-szõrzete. (Egyébként, azzal a fölösleges és barbár eljárással, hogy a nõk fanszõrzetét leborotválják a szülés elõtt, azt érik el a “hivatalos szüléseknél”, hogy olyan helyen merevednek görcsbe a medence és a hüvelyizmok, ahol minél ellazultabban kellene állniuk: a szülõcsatornánál.) Ezt a tényt viszont én a magzatvíz elfolyása közbeni és utáni vizsgálódásaim során, nem ismertem fel, úgy képzelvén, hogy bizonyára mégsem ismerem eléggé jól a feleségem “belsõ tájait” és rábíztam, hogy akkor kezdje el a végsõ kitolás érdekében végzendõ hasizom és derékizom összeszorításokat, amikor õ úgy érzi és úgy látja, hogy ennek elérkezett az ideje. Nem minden fájdalom-hullám elcsitulása után volt képes Júlia a medencenyílás tágulását figyelgetni, mivel ezek a fájdalom hullámok egyre erõsödtek és miközben a hullámok csúcsán maximális odafigyeléssel koncentráltunk arra, hogy minél fegyelmezettebben és minél erõteljesebben mélyen lélegezzünk, a fájdalom szünetekben erõt gyûjtött. Ezeknek a szüneteknek, a fák lombozatán megtört verõfényes csend - hangulatát, azt az erdõképet õrzöm életem végéig az emlékezetemben, amelyben még arra is volt idõm gondolni, hogy milyen gyönyörû születési helye van a most születõ gyermekemnek és, hogy mennyire másképp történik itt minden, ebben a biztonságot sugárzó környezetben, ebben nyugalmas nyári délutánban, mint ahogy a szülésrõl szóló tudományos ismeretterjesztõ filmeken és az utóbbi hónapokban tanulmányozott orvosi szakkönyvek fényképes illusztrációin látható. Nincs amiért csodálkozni, ha a mai fiatal nõk és a kamasz lányok, tudatosan, vagy öntudatlanul, irtóznak és szoronganak a jövendõ “nõi sorsuktól”, ha ilyen fajta “valósághû” képi illusztrációkkal és ilyen szülés sztorikkal készítik fel az anyai sorsnak és a szülési aktusnak az elfogadására õket. Ugyan mitõl civilizáltabb ez a kegyetlen, a jövendõ anyában a személyi méltóság-feladáson kívül, csak a tudattalanba fojtott iszonyatot és félelmet idézni képes, “objektív tényfeltárás”, a nõket az anyaság és a szülés - a teremtés! - misztériumába bevezetõ, ma még primitívnek és barbárnak nevezett archaikus beavatási rítusoknál? Ilyenkor, a fájdalom-szünetekben, de a fájdalom hullámok kellõs közepén is, valahonnan a nõi lénye mélységeibõl http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 29 May, 2016, 09:00


mindahányszor erõt gyûjteni és az újabb erõfeszítésre magát teljes mértékben összeszedni képes feleségem személyén keresztül láthattam meg én a világot szülõ, mindannyiunknál milliószor erõsebb és bölcsebb õsanya képét. Júlia fájdalom legyõzõ, magabiztos tekintetének mélyén láttam meg én a huszadik század utolsó elõtti évének nyár közepén, délután két órakor, a Természet- és az Abszolút Istent. Ekkor már egyáltalán nem féltem és tudom, hogy õ sem félt és egyre erõsebb lett. Ekkor már nem a földön térdeltünk, mivel Júlia enyhén guggoló állást vett fel és én így tartottam õt, lábaimon felegyenesedve félig a hóna alól támasztva, félig magamhoz ölelve. Ennek az új, fájdalom legyõzõ, szülõ-istennõi erõnlétnek köszönhetõen, fél kezemmel elengedhettem a fájdalom-szünetekben, sõt: néha mindkét kezemmel is és szerepet cserélve, én kezdtem vizsgálgatni, hogy mi történik “odalent”. Határozottan láttam, hogy az a szõrcsomó, aminek a szeméremajkak közötti jelenlétét korábban nem értettem, egy finom boltívet takar, amibõl egyre nagyobb felületet lehet látni a fájdalom hullámok után, de ami visszahúzódik a fájdalmakat követõ szünetekben. Bíztatni kezdtem Júliát, hogy szedje össze minden erejét és amikor a következõ fájdalom-hullám jön, próbálja meg a hasizmát erõsen lefelé préselni. És csakugyan: miután a tanácskozást követõ fájdalomhullámmal együttmûködve õ is nyomott, a következõ szünet beálltakor, már egyértelmûen látni lehetett, hogy a szõrõs boltív a megszületni akaró gyermekünk koponyateteje, amely egy kicsit visszahúzódik ugyan, de már nem annyira mind korábban. “- Most nyomd meg teljes erõdbõl, most préselj egy nagyot, szorítsd meg teljes erõddel Júlia!” - kiáltottam és úgy néztem e hõs istennõnek, mint egy harcos a harcostársának szemébe és vele együtt én is akkorát szorítottam a saját hasizmomon, mintha az egész életem ezen az egy szorításon múlna. És ezután rögtön lenéztem Júlia hasa alá és láttam, hogy szép lassan a kis boltozat egy baba fejjé növekedik és az egész baba kisteste nyugodtan kisiklik Júliából a hátánál álló barátnõnk kezébe. Gyorsan én is odatartottam a kezemet, de már nem volt nagy szükség rá, mert a fiatal barátnõnk az Istenhidegei korház intenzív osztályán dolgozó asszisztensnõje volt és tudván, hogy mire készülünk, végignézett két korházi szülést mielõtt feljött volna a sátrával a Bakó nyakai táborba. Júlia csak akkor veszítette el a lélekjelenlétét, amikor Verácska már a földön hevert és a baba kipréselõdése miatti érzett fájdalom után sikoltott kettõt-hármat, de megkértem, hogy hagyja abba, mert a saját életébe érkezõ kislány a sikoltozás hallatára kezdett sírdogálni. Látván, hogy nem érti, mit mondok, egy racionálisan könnyebben feldolgozható probléma elé állítottam: “- Kislány a gyermekünk érted Júlia? Kislány.” “- Kislány?” “- Igen kislány, nézd meg milyen szép. Úgy hívják hogy Verácska. Gyere feküdj a hátadra, hogy tegyük a melledre.” A kicsi rögtön abbahagyta a nyöszörgést, ahogy megérezte az anyai meleget és amikor a mellbimbót is a szájába érezhette, teljesen elcsendesedett. Ebben a nyugalomban gyönyörködtem bennük nem csak én, hanem a tábor többi lakója is, akik ha mással nem, a csendes nyugalmuk által árasztott szellem erejével a lehetõ legjobban segédkeztek. A köldökzsinórt csak egy félóra múltával vágtuk és kötöttük el. Verácska még akkor sem sírt, amikor a természet köszönteni jött ezt, az esõnek - szélnek és napnak máig elemi erõvel örvendeni tudó kicsi lelket és egy nagyobb felhõt úsztatva el a táborunk felett, tiszta párájából enyhén szemerkélni kezdett. Pelenkába csomagoltam és bevittem magammal a sátorba és itt kettesben hallgattuk a sátorlapon szitáló esõcseppek finom zenélését, mindaddig, amíg Júlia, a barátaink által támogatva, mellénk érkezett. Ez volt az elsõ apai - szülõi élményem. A második csodával határos módon, az elsõnél sokkal könnyebben, egyszerûbben és gyorsabban zajlott le. Spirituális tudatosságomnak, és az évekkel korábban megkezdett, apai, családtagi szerepemre való “önfelkészítésemnek” köszönhetõen, valamint a Júlia iránt érzett feltétlen szerelmemnek és bizalmamnak köszönhetõen, Verácska magzatként jelentkezõ hírének tudomásulvétele, biológiai foganása és szülõi fogadása az én részemrõl homlokegyenest ellenkezett a Medárd világra jöttének lelki körülményeivel. Mivel a Hold nem kevesebb mint hét negatív fényszöget és egyetlen pozitív fényszöget sem kap a sorsképletemben, egyértelmû volt számomra, hogy számomra csak és csakis a szívembõl várt és elfogadott gyermekáldás, az érkezõ gyermek és a jövendõ gyermekek spirituális éberséggel: szellemi felelõsségtudattal való nevelése hozhatja meg az üdvösséget. Azt, hogy az áldást nem az egy gyermekben, hanem gyermekekben való gondolkozás és képzelõdés hozhatja meg, csak a harmadik gyermekünk fogantatása idõszakában fedeztem fel. Mielõtt a feleségemet a szülési fájdalmak idõszakában a karjaimban tartva, õt lelkileg erõsítve, vele együtt lélegezve, vehettem részt a szülés csodájában: a teremtésben, körültekintõ szellemi felelõsségtudattal készítethettem elõ Verácskának a klinikai-orvosi ellátástól és beavatkozástól mentes, természetes és természeti körülmények között történõ születését. A szülésre való felkészülésûnk során sok belföldi és külföldi szerzõ könyvét elolvastuk Júliával és egyikben sem találtuk meg az ember fogantatásának és születésének azt a magyarázatát - értelmezését, amely számunkra elfogadható lett volna és ezáltal mindaz, amit e küszöb átlépési aktusokról állítottak a szerzõk, számunkra gyakorlatilag is használható lett volna. Meg voltunk gyõzõdve arról, hogy amit mi tudunk ezekrõl az aktusokról és folyamatokról, az meghaladja és érvényteleníti azt a lehetséges mûhibák végtelen halmazát elhárítani igyekvõ, és végsõ soron az egyetemes törvények érvényesülésével szembeni védekezési stratégiákból álló szülésre és születésre való felkészülési formát, amelyekrõl az értékes könyveikben ezek a roppant tudományos felkészültségrõl tanúságot tevõ orvosok írnak. Ezért, a “civilizált városlakói” mivoltunk ellenére vágtunk neki ennek a kalandosnak és felelõtlennek tûnõ szabad szülésnek. A szüleink sok nehézséget ígérõ, várható szembenállásának és “tudományosan-jogos” aggodalmaskodásának elkerülése érdekében is választottuk az otthonszülés helyett, a civilizáció közepében álló városi lakásunk helyett, a csendes és nyugalmas környezetet. Azt, ahol teljes csendben és nyugalomban lehetünk, a hozzánk hasonló gondolkozású, diszkrét és nem- aggodalmaskodó barátaink társaságában, és ahol mindvégig közvetlen kapcsolatban maradhatunk (a szülés után is!) a teremtõ erõk megnyilatkozásait szabályozó egyetemes törvények szellemével. Erre, a szellem-kapcsolatra és erre a spirituális töltetû zavartalan szülõ-teremtõ állapotnak az átélésére Júliának nem lett volna meg a lehetõsége sem a szellem-idegen kórházban, sem az aggódó anyáink elõl http://kozmaszilard.hu




elzárhatatlan otthonukban. Vagyis, a tudományosan és ésszerûen aggodalmaskodó, zaklatott lelkû szüleinknek a vak véletlen képzetéhez, tehát az irracionális félelmekhez szokott, a lehetséges szerencsétlenségek kényszerképzeteit valóságként kezelõ és így azokat beidézni képes, negatív töltetû társaságában. Nem a sterilen biztonságos – Vagyis az élet nélküli, tehát holt-biztos! – szülési környezet létrehozása a fontos és nem az újszülött mellett tartózkodó felnõttek leheletének a megszûrése géz-maszkokkal, hanem a szülõk szellemi ébersége és megrendíthetetlen hite a gyermeküknek a teremtés pozitív rendeltetésével összhangban álló, személyi rendeltetése szerinti épségében és egészségében. Nekem is erõs eltökéltséggel kellett szembenéznem saját irracionális szorongásaimmal és ezáltal kitisztítanom a tudattalanom legmélyebb rétegeibõl a horoszkópomban elsõ látásra szembeötlõ család -és gyermekellenes programokat. Az én “családi krónikám” is telve van a Júliáéhoz hasonló drámai (életellenes) eseményekkel és az én fogantatásom és születésem is, csupa lelki zavarok és abszurd fizikai beavatkozások közepette történt. A rokonaink és ismerõseink félelmeire és érzelmeire viszont, akárcsak a saját lelkivilágunkra, nem köthetünk gézmaszkokat! Hát ezért nem törõdtünk mi a fizikai fertõzés-veszéllyel és ezért nem féltünk a szülés közben elõállható szövõdményektõl. Erõs felelõsségtudatba és a mindennel eltökélten szembenézõ, minden pozitív élet-feltétellel, a gyermek számára szükséges természeti tapasztalattal számolni képes szeretetünkkel igyekszünk biztosítani a Verácska és a kishúgai számára a fertõzésmentes életet. Nem védjük õket a fertõzésektõl, mert tudjuk, hogy az ok és az okozat, a hatás és visszahatás törvénye következményeképpen, a természeti elemekkel szembeni fölös védekezés, szükségképpen kiváltja a természeti elemek káros hatását. Ehelyett a szembenézés és a harci beavatásunk szerint, a szembe-szállás segítségével igyekszünk elkerülni a Júliából elõreláthatóan mentális feszültségeket és zavarokat kiváltó léthelyzeteket. Sok éves, pozitív, de fõként negatív szülõi tapasztalatokra alapozva, figyelünk a saját lelkivilágunkban elõállható fertõzés-gócokra (zavarokra) és, amint azokat felfedeztük, megbeszéléssel és nyílt feltárással, vagyis alapos tudatosítással, szembenézéssel igyekszünk feloldani, és nem szeretetnek hazudott, érzelgõs korrupcióval. Nem a védekezés és nem az elhárítás szellemében gondozzuk õket, mert tudjuk, hogy az Isteni Törvényeket, az élet és a teremtés törvényét, annak õsforrását csak megzavarni és bemocskolni lehet, de elfojtani-sterilizálni nem! Az, hogy a tudományos sors-elleni védekezés semmit nem ér - sõt: adott helyzetben a végzetet még inkább kihívó állapotokat hoz létre, a Verácska után két évvel született kislányunk, Edua villámcsapásként ért halálával bizonyosodott be végelegesen. Edua ugyanis, Verácskával ellentétben, minden lehetséges - az akkori fél-emigráns élethelyzetünk miatt elkerülhetetlen, hivatalból járó orvosi ellátást és ellenõrzést megkapott Magyarországon, mivel ott született, és éppen ennek, a túlzott gondoskodásnak következtében kellett meghalnia. Persze, az is igaz, hogy a túl sok védõoltás mellett, amely annyira legyengítette az immunrendszerét, hogy az nem tudott kivédeni egy másik vírustámadást, amely ellen még csak nem is létezik védõoltás, az is kellett még, hogy a Verácska könnyû születését a csoda határáig kitaszító Edua három perces világra jövetelt észlelve, ostobán és megbocsáthatatlan módon ellanyhuljon a spirituális éberségem. Ez, a könnyû szülést követõ, szégyenletesen lanyhává vált, fogyasztói szintre süllyedt éberségem, a rengeteg utólagos orvosi “ellátásnak” a következtében, a születést követõ hetekben még felületesebbé vált, és így elmulasztottam az Edua személyét a lelki szemeimmel úgy követni mint annak idején a Verácskáét. Ezt, a gyönyörû kezdés utáni, harmadik évben ránk törõ tragédiát, a Júlia tudattalan világának mélységeibõl a Verácska születését követõen felszínre kerülõ, családanyai szerepkörtõl és a sok gyermektõl való irracionális félelmei, és a mindkettõnknek az anyagi megélhetéssel kapcsolatos, téves gondolkozásunk által beidézett, hibás szellemi alapállásunk hozta létre. Az ostoba éberség- lanyhulást, a rögtön ölõ vírusok által okozott hirtelen halál után, nagyon sokáig nem tudtam megbocsátani magamnak. Verácskát öt hónapos kora után kénytelenek voltunk az éjszakai szopásokról leszoktatni. Júlia panaszkodni kezdett, hogy megint hull a haja, pedig korábban, miután összeházasodtunk, ez megszûnt. Félnapnyi töprengés után rájöttem, hogy Júliának azért hull a haja, mert önkéntelenül és öntudatlanul támadja gondolatban Verácskát, amiért az, õt éjszakánként és hajnalban is felébreszti követelõzõ sírásával. A tizenkettes házában álló Lilithhel születet kislányunk ugyanis, didi-kéjenc lett (Öncélú csecsemõkori élvezkedés az anya mellével - mellbimbójával, miközben a gyermek nem is táplálkozik.) és megérezvén az anyja bizonytalanságát, igen agresszív és követelõzõ zsarnokká nõtte ki magát öthónapos korára. Ezért, ellentmondást nem tûrõ, apai beavatkozást igényelt a helyzet, vagyis a követelõzõ kis kéjencnek, a hisztérikus ordítozásokról való leszoktatását. Nem az volt a probléma, mint más babáknál, hogy éjszaka felébredt és addig kiabált, amíg Júlia meg nem szoptatta, hanem az, hogy az esti szoptatások után órákig nem akart sem a Júlia karjaiban, sem a kiságyában elaludni, mert folytonos “didizhetnékje” volt, és annak ellenére, hogy nem szívott semmi tejet, lazán a szájában tartva a Júlia mellét, azzal órákig kéjelgett. Amint Júlia a mellérõl levette és öltõztetni kezdte, olyan hisztériás üvöltözésbe fogott, mintha ölnék és csak két, vagy három óra múlva hagyta abba a hisztérikus bömbölést, amikor teljesen kimerült és fáradságában elaludt. Amikor a horoszkópját vizsgálva, megértettem, hogy tulajdonképpen öncélú kéjelgésrõl van szó, tudniillik, hogy Verácskát a Lilithjével diszharmonikus fényszöget alkotó Mars és Hold által jelzett kéjelgési és uralkodási ösztön vezérli az anyaterrorizálásban, elõbb langyos, majd váltakoztatva hideg és meleg vizet engedtem a fürdõkádba, ahová õt ilyenkor beledugtam. Amint telt a kád, annál kevésbé tudott ordítani. A negyedik fürdetés után már arra is rá jött, hogy hogyan juthat fel háton fekve a kádban felgyülemlõ víz tetejére és ott úszómestereket megszégyenítõ technikával, szépen lebegett. Így viszont még annyira sem ordítozhatott, mert nagy figyelemmel és igyekezettel kellett a kezeivel, a lábaival és a fejével magát egyensúlyban tartania, annak érdekében, hogy ne menjen a víz a szájába. Ettõl mindig lecsillapodott. Fürdetések után, faluról szerzett, durva lenvászonból szõtt törülközõvel jól megdörzsöltem az érzékeny bõrét, ame mûvelet alatt már sírás nélkül figyelt és csak néha hagyta el egy-egy nyögés a száját. Ezután Laurát kiküldtem a szobából és ellentmondást nem tûrõ, határozott, “apai” mozdulatokkal felöltöztettem. Júliának a szobából való eltávolítása azért volt szükséges, mert amint a törülköztetés mûvelete véget ért és Verácska a vízi veszedelembõl “megmenekülten” fellélegzett, azonnal sírni kezdett újra, ha Laurát ilyenkor meglátta, és én kezdhettem http://kozmaszilard.hu




elölrõl az egész Hold-Mars - Szaturnusz-Neptunuszi beavatást. A vízi kezelések után, Verácska rögtön elaludt és másnap olyan szelíd és kipihent arccal ébredt, mint egy angyal és úgy mosolygott, mint a felkelõ nap tavasszal. Valahányszor meghallottam az orvosság szót és doktor bácsi kifejezést nem ismerõ két éves, majd három éves Verácskának a szabadon csengõ hangján szóló, egészséges, öröm-visítozását, ahogy a széllel szembefordulva örömteljesen kacagott, nem tudtam megállni, hogy ne nyugtázzam pozitívan a friss apai (kis-papai) bátorságomat, amivel a gyermek-gondozásról szóló szentimentális, humanista, tudományos és misztikus hiedelmek ellenére ezt, az õsprincípiumokkal való közvetlen találkozást számára lehetõvé tettem. Verácska ugyanis igazolta sejtéseimet és megcáfolván a pszichológia összes babonáit, ezeknek a meleg, majd egyre hûvösebb, és végül teljesen hideg vizes fürdetéseknek a következtében, nem lett sem frusztrált, sem sokkolt gyermek, de még csak a víziszony sem lett a jellemzõ tulajdonsága. Sõt: a víz mágikus erõvel vonzza, és ha valahol nagyobb mennyiségû vizet talált, azonnal belenyúlt és egész lényével szeretett volna belé hatolni a vízbe, úgy, hogy testének minél nagyobb testfelülete érintse a vizet és ha mozdítható vizes edényt talált valahol, azt vagy a fejére töltötte, vagy a ruhácskája nyakkivágásnál a hátára és a mellkasára. Ekkor még nagyon mérsékelten, és, a Verácska egészsége számára még kevésbé veszélyes módon kerültek felszínre a Júlia legfinomabb spirituális struktúráiban rejlõ gyermekés család-ellenes szellemi programok, amelyek, többek között az Edua halálát is elõidézték. A harmadiknak született, és a másodiknak életben maradt, ugyancsak könnyen született Katalin születése után viszont, talán azért, mert Júlia féltette a csecsemõjét, vagy azért, mert a harmadik várandós állapot és szülés olyan karmikus mélyrétegeket kavart fel a Júlia aurájában, amelyek korábban érintetlenül maradtak, de néhány hónappal a negyedik éve betöltése elõtt, Verácska erõsen meghûlt. Ezt követõen, óvodás korában a vírusok is kezdték látogatni, nem úgy, mint régen és ez, az anyai rejtett agresszivitást jelzõ hûlés-érzékenysége kilenc éves koráig meg is maradt. Végül, a rendszeres karateedzések segítségével sikerült az ugyancsak gyávácskának, vagyis rejtett agresszivitással született kislány immunrendszerét helyreállítani. A természetnyomorító - romboló technikát szülõ természettudomány, valamint a vallás és a sajtó-média illuzórikus világától, az izgalmas tévékamerák elõtt játszódó közösségi parádéktól való elfordulásom után, öt évig vártam, hogy Istenhidegében és általában az egész Fagyosszentek környéki romániai magyar tartományban, legalább száz hívõ személy számára, ténylegesen is kiderüljön, hogy “Aki meg akarja nyerni életét elveszti azt, és aki feláldozza életét megnyeri azt.” Amennyiben a bõ többségében keresztény hitû székelyföldön legalább száz személy számára kiderült volna, hogy az életet nem lehet megnyerni sem kegyetlen erdõ-kivágással, sem elektronikus és automatizált árú-termeléssel, illetve az anyatermészetnek a zseniális kizsákmányolásával - Mint ahogy nem lehetett az életet megnyerni korábban misztikus praktikákkal és vallásos ceremóniákkal sem, és ahogy nem lehetett megnyerni az újkorban gomba módra szaporodó tömegboldogító eszmékkel és ésszerûen ésszerû iparosítással, majd a modern korban, a humánus - tudományos eszméknek megfelelõ diktatórikus berendezkedéssel sem. - akkor, nem ijedtem volna meg attól a gondolattól, hogy nem tudtunk megélni a szülõföldünkön. Sem a Verácska foganásakor, sem a születése után, nem gondoltam arra, hogy Verácska marad az egyetlen gyermekünk. Ahogyan, az Edua születése után sem gondoltam arra, hogy két gyermek nemzésével és a róluk való felelõs gondoskodással véglegesen kitelt volna a szülõi szerepköröm, illetve, hogy ez elég lenne az õsanyáim által ellenségesen megélt, de általam helyreállítani akart, teremtõi õserõhöz való viszonyulás egészséges megéléséhez. Mindazonáltal, az történt, hogy két hónappal az után, hogy a Szentdobói Bakónyakán tartott metafizikai sátortáborunkból: a Verácska születési helyérõl hazaköltöztünk, nem csak hogy egyre kevesebben kerestek meg személyi horoszkóp igényléseikkel mind korábban, hanem még a kevés rendelõim közül is, néhányan fizetõképtelennek bizonyultak, vagy úgy képzelték, hogy jobban járnak ha megfeledkeznek az elkészített horoszkópjukról és felém sem jönnek. Ezért a Mérleg havában minket meglátogató párizsi barátaink, akiktõl az otthonszülésrõl és az orvos nélküli szülésrõl szóló könyveket kaptuk, és akik a Franciaországi magyar ismerõseik számára általam készített horoszkópok árát elhozták, Júliát egy néhány napja tartó kényszerdiétázás és engem egy hetes, kényszer - böjtölés közben találtak. Ebben az állapotban természetes, hogy megdöbbentett annak a pénzösszegnek a nagysága, amit a Párizsba küldött négy horoszkóp ellenében kaptunk és amibõl nem csak, hogy a korábbi adóságunkat tudtam törleszteni, hanem Magyarországra is elutazhattam Robi barátomhoz, aki még a diktatúra bukása elõtt maradt kint a nyugati határ melletti Porsonban. Arra, hogy Robit meglátogassam, már nagyon régi vágyam és tervem volt, mert õ jelentette számomra a gyermekkorom egyetlen fénypontját. A vele való barátság idõben visszanyúlt a gyermekkori magamra-eszmélés elsõ napjaira és voltaképpen úgy hajnalodott ki számomra a derengõ tudatomban visszatükrözõdõ világ, hogy õ és a szõkefürtös Tücsi húga már benne voltak. Õk ketten tehát a gyermekkoromnak a felhõtelen részét jelentették számomra, egészen pontosan: õk a román iskolába íratásom elõtti egységesen derûs darabját képezték a gyermekkori emlékeimnek. Ez a kötelék annyira erõsnek bizonyult, hogy azután sem szakadt meg a barátságunk, hogy az anyai nagyanyám halála után, öt éves koromban, szegény édesanyámmal haza költöztünk a nagyapám által épített emeletes családi házba. Az emeletes, több szobás családi házunk, két kilométernyi távolságra állt a Robiék házával szemben álló régi lakásunktól, amelyben hat évvel korábban az anyám és az apám, az élet törvényeit és persze, egymást és önmagukat még annál is kevésbé ismerve, belefogtak a családalapításba. Robinak az apja volt számomra annak az apának a megtestesülése, amely nekem nem adatott meg, Robinak a húga volt a másik testvérem, akit még pólyás korában feleségül vettem azzal a kinyilatkoztatással, hogy “Tücsi feleségem”. Tücsi volt az, a mindig mosolygós, jóindulatúan naiv és kedves kistestvér, aki az én családomban soha nem volt, és mindemellett Robi, az egyetlen gyermekkori barátom, aki soha nem gonoszkodott velem, és késõbb is, a fiatalságom minden zavarában a közeli barátom maradt. De nem csak azért örvendtem meg az alkalomnak, hogy Gyopárék Porsonig elvihetnek autóval, mert kilenc éve nem találkoztam Robival, hanem azért is, mert a korábbi hetekben, történetesen Porsonban élõ több személynek is horoszkópot készíthettem egy Budapesti barátom ajánlásával és így Porsonból több, a horoszkópjaimmal szembeni elégedettséget tükrözõ, pozitív visszajelzést kaptam. Gondoltam hát, hogy a Robival történõ gyermekkori http://kozmaszilard.hu




emlékek felidézése mellett, körül nézek, hogy nem-e tarthatnék ott metafizikai - asztrológiai elõadásokat is? Várakozásaimban és elképzeléseimben éppen a Bak jegyében született Robi barátomnak a vártnál öregesebbre változott személyét illetõen kellett csalódnom, de utólag rá kellett jönnöm, hogy e csalódásom miatt nem õt, hanem az általam el nem végzett szellemi átkapcsolás hiánya vezetett félre. “A bölcs ember soha nem csalódik, mert nincsenek másokkal szemben támasztott elvárásai.” - idézte több alkalommal egyik kedvenc íróm, amikor két hetet egy társaságban tölthettem vele egy nyári mûvésztáborban. De hogyan váltson azonnal, és hogyan fogadja el az ember a viccre, kalandra, szellemi vitára mindig kész gyermekkori barátjának a szûklátókörû szakemberré és merev értelmiségivé való alakulását? Ehhez az kellett, hogy Robi néhány pohár bor után határozottan és visszavonhatatlan tényként kijelentse, hogy nagyon csodálkozik rajtam, amiért asztrológiai és metafizikai tevékenységre adtam a fejem, mert szerinte az asztrológia és a metafizika a primitív, fejletlen ókori népeknek a fantáziavilágából ered. És, ha egy átlagos tudományos tájékozódással és józan ésszel rendelkezõ felnõtt férfi ilyesmivel foglalkozik, annak vagy az a jele, hogy pszichológusok által kezelendõ személyi-zavarai, vagy erõs pénzgondjai lehetnek. Õ tudja, hogy személyiségi zavaraim nem lehetnek, és megérti, ha az otthoni felfordult világban, pénzgondjaim vannak és segít is amennyiben tõle telik, de “ezeknek” az ostobaságoknak a valóságosságáról ne is próbáljam õt meggyõzni, mert ilyesmibe õ nem megy bele. A legmeglepõbb mindebben az volt, hogy Robinak erre a hõbörgésére, elõzõleg semmi okot nem adtam, mivel a Dél – Magyarországi Mûvészi alkotóház nagyhírû szobrász gondnokának a hasonlóan váratlan kirohanásából okulva, sem másnak, sem Robinak a világnézetét és az életszemléletét nem akartam megváltoztatni. A metafizikai létszemlélet csupán akkor és annyiban merült fel, amikor az õ kérdésére válaszolva, megpróbáltam elmagyarázni, hogy a Verácska orvosok és korházi mûszerek nélkül világra segítése nem felelõtlen vállalkozás volt a részünkrõl, hanem komoly felkészülésnek és felelõsségteljes megfontolásoknak a logikus következménye. Robi a “szakmám” elleni mereven hegyes szembeszegülését másnapra letompította, és engedékenyen elnézte nekem ezt a heppet, akárcsak gyermekkorunkban, amikor az egy-két évenkénti bekövetkezõ néhány hetes, vagy hónapos összeveszéseink után újra beszélni és végül teljes gõzzel barátkozni kezdtünk, de azt azonnal, egyértelmûen és véglegesen az eszembe véstem, hogy a legjobb gyermekkori barátom, a megváltási logikának megfelelõ élet - és világjelenség értelmezésekben soha nem fog a partnerem lenni. Késõbb, amikor Porsonra több ízben vissza tértem, majd egy évig ott, illetve a Porsoni kulturális és közigazgatási intézmények, valamint a Porson szomszédvárosának egyik falujában ragadtam, felvetõdött bennem a kérdés, hogy miféle spirituális sors-meghatározottságok miatt szorulok még mindig a Robi segítségére, vagyis miért kell még Robival találkoznom, ha már úgy sem érthetünk egyet semmilyen lényeges életkérdésben? Felmerült elõttem a bölccsé válásomnak a szükségessége, mivel Robi a Bakban született és nekem viszont a Bakban áll a Sárkányfejem. A Bak jegynek az analogikus megfelelései a Medvéhez és a Bagolyhoz, valamint a szamárhoz kapcsolódnak. Ezek tudvalevõleg a bölcsességnek, illetve, negatív megnyilvánulásaik által, annak az ellentétének: a felelõtlenségnek a megtestesítõi voltak az archaikus népeknél. A születési napjegyeinkbõl kiolvasható szellemi és lelki tulajdonságaink viszont, ha nem is okoznak különösebb károkat életünk elsõ szakaszában, inkább külsõ és belsõ diszharmóniát, személyiség-tudati és egészségi károkat okozó, negatív tulajdonságokként jelentkeznek életünk második felében, amennyiben az ifjúkori tanulmányainkból és neveltetésünkbõl adódó szellemi tájékozódás hiánya miatt, nem sikerül, e “darabos” tulajdonságok káros hatásait felismerve és feloldva, azokat meghaladnunk. Robinál ez, a tudattalanul ható, Bak - késztetés, egy olyan szelektív memórián alapuló, látszat-bölcsességnek megfelelõ pszichés védekezési rendszert hozott létre, ami miatt, „nem vette a lapot”. Nem csevegett velem a gyermekkori csínyeinkrõl, a kamaszkori, majd “reményteljes” ifjúkori szexuális kalandokról, sõt: ezekre nem is emlékezett, de legalábbis letagadta, hogy emlékezne, mintha nem is együtt lettünk volna kamaszok és fiatalok. Talán úgy képzelte, hogy olyan családapaként, akinek a lánya érettségi elõtt áll, illik letagadni ezeket a fiatalkori “tévelygéseket”. Pedig nálam tíz hónappal idõsebb és az enyémnél magasabb szülõk gyermeke lévén, mindig õ volt az erõs, a bátor, a kezdeményezõ, a tapasztalt vezetõ szellem. Diáksportolóként, hozzám képest “világjáró” tapasztalatokkal rendelkezõ vezér volt, aki a humoros sztorikat, román és magyar jasszkifejezéseket hozott azokról a sporteseményeket követõ kamasz- és ifi bulikról, amelyeknek a beszámolója alapján kialakult képzeteket, én nem csak hetekig, hanem hónapokig és évekig is forgattam a képzeletemben. Sõt: egy-két olyan, az abszurditásában humoros élethelyzetre a ma forgalomban levõ magyar jasszkifejezéseknél találóbb és ízesebb román külvárosi kifejezést, amelyet talán már a mai román trógerek sem használnak, de amit én Robitól hallottam annak idején, gyakran használunk Júliával. Robi tehát még a fiatalkori emlékek idézésében sem lett partnerem. Sõt: azokat a gyermekkori és kamaszkori szellemi és lelki vonásokat, amelyek a hozzá hasonló, az Oroszlán Sárkányfarkuk által jelzett tulajdonságokat felerõsítõ Oroszlán Ascendenssel rendelkezõ vezér-egyéniségekre jellemzõek, már csak akkor villantotta fel, amikor valamelyik családtagja annyira túllépte a türelmi határt, hogy azzal az õ, egyszerû, mindennapi “menetrendjét” kockáztatta. Ilyenkor vészjóslóan “kitört” az egyébként békés és joviális családapai “keretei” közül. Hát csoda-e, ha idõközben zugívó lett, és a Magyarországról való hazaköltözésünket követõ negyedik évben, meghalt szívelégtelenségben? Akkor, amikor a mi „fantasztikus” negyedik gyermekünk, még csak meg sem született! Robi barátom meglepõ szellemi merevedése ellenére, a Porsoni látogatásom pozitív tapasztalatokkal járt és ez, végzetesen meghatározónak bizonyult a jövõnk és a sorsunk szempontjából. Az a néhány érdeklõdõ személy ugyanis, akinek az ott tartózkodásom alatt szóban is értelmeztem a horoszkópját, megosztotta élményét a közeli barátaival és ismerõseivel, aminek köszönhetõen az alatt az öt nap alatt, amíg Robiéknál vendégeskedtem, több horoszkópot készíthettem és értelmezhettem, mind Istenhidegében egy egész hónap alatt. Szerencsére Robi nem zárkózott el az elõl, hogy a számítógépjébe betegyem a nagybátyámtól kapott asztrogram - készítõ programomat, valamint az egyik Ugróhelyi barátom által készített programot, amely az asztrogramokhoz hozzárendelte, az általam évek óta írt és a kauzális szemléletnek megfelelõ szövegállományból válogatott horoszkóp-tételeket. Így nem csak azzal a tudattal térhettem http://kozmaszilard.hu




haza, hogy akkor is értelme van a munkámnak, ha Robi és a hozzá hasonló Erdélyi értelmiségiek nem értékelik, hanem jelentõs összegû forinttal is, aminek a jól beosztott elköltése, az otthoni gyér rendelésekért kapott pénz mellett, biztosította több hétig is, a családi élet zavartalanságát. Azt is megbeszéltem a Porsoni népfõiskolán dolgozó új ismerõseimmel-barátaimmal, hogy kérdezzék meg az intézmény vezetõjétõl, hogy a közeljövõben nem-e tarthatnék próbaképpen egyik termükben, három alkalommal, hetente egy - egy három órás elõadást? A válasz és a meghívás hamarosan megérkezett és én egy Budapesten rendezett, a kortárs magyar képzõmûvészek gyûjteményes kiállításának ünnepi megnyitója után, ahol két, még a diktatúra korában festett képemmel szerepeltem, utazhattam, ezúttal hosszabb idõre Porsonra a próba-elõadásaimat megtartani és újabb Porsoni horoszkóp-igényléseket kielégíteni. Új ismerõseim annyira jól megszervezték a “vendégszereplésemet”, hogy a Nagyhatár címû regionális napilapban, egy értelmes interjú jelenhetett meg és a helyi rádióban is beugorhattam néhány, közvetlenül a stúdióba telefonáló hallgatókkal folytatott beszélgetõs adásba. A záró elõadás végén meglepett az, hogy jóval több hallgató gyûlt a teremben mind ahányan az erdélyi hallgatók közül szoktak maradni, miután rájönnek, hogy én nem életnyerési receptekkel kufárkodok. (“Csak aki meggyûlöli magát és meggyûlöli az apját és az anyját, csak az lehet az én tanítványom” - mondja Jézus a János evangéliumában.). De meglepett az is, hogy komoly asztrológiai és metafizikai tájékozottságról tanúskodó kérdéseket tettek fel, fõként a fiatal hallgatók. Horoszkópot többen is rendeltek és így, a November végi- december eleji Magyarországi tartózkodásom nem csak erkölcsi elégtételt hozott számomra, hanem anyagi hasznot is. Ezzel az összeggel, a forintnak a lejhez viszonyított jó árfolyama mellett és a mi szerény életvitelünkkel, több hónapra biztosítottam a családom, és ezáltal a magam számára is a nyugodt, kreatív létezést. Ezért, a Porsonban, mikor néhány napig, mikor néhány hétig történõ megjelenéseimre alapozó egzisztenciális helyzetem, fenn maradt másfél éven keresztül, mindaddig, amíg az eredeti szándékomtól eltérõen, amely szerint csak három hónapig akartam ott maradni, végül egy egész évig, egy Porsonnal szomszédos város melletti faluba költõztem Júliával és Verácskával. Akkoriban a Magyar állami apparátus, mint minden más keleteurópai állami apparátus, a területén huzamosan tartózkodó külföldi személyek számára kibocsátott munkavállalási és tartózkodási engedélyek (különféle pecsétekkel és aláírásokkal ellátott, különféle tõrvény-paragrafusok mögé írt tekervényes és értelmetlen szövegeket tartalmazó okmányok) megadása ellenében, annyi pénzt szívott el, amennyit csak lehetett. Ezért a havi egy, metafizikai jellegû folyóirat vásárlásán kívül, majdnem semmit nem költöttem úgynevezett élvezeti cikkek vásárlására. Nem lehet eldönteni, hogy jobb volt-e, a humánus gondoskodás látszatával cifrázott számkivetettségben, mint az akkori Istenhidegében élni, ahol szívdobogva kellett felkapnom a telefonkagylót, azzal a gondolattal, hogy nehogy elszalasszak egy az orvosoknál remény-vesztett potenciális horoszkóp-rendelõt. Ott és akkor, ha mostoha lakáskörülmények között is éltünk, de jobban éreztük magunkat mint otthon, mivel a barátainkká váló hallgatók elfogadták és látszatra megfogadták tanításainkat és rendszeresen jártak az elõadásainkra. Nem csak Verácska számára, hanem számunkra is egészségesebbnek tûnt ott, a kevésbé meleg, de zajmentes környezetben élni, játszani, beszélgetni, aludni, jól táplálkozni, alkotni és meditálni, mind a városközpontban fekvõ otthoni lakásunk által „biztosított” folytonos autó-zajban, és, a lakásukon állandóan valamit javító szomszédoknak az idõnként elviselhetetlenné váló és néha hetekig szûnni nem akaró kopácsolásában. Ha több pénzünk nem is lett, mert azt mind lenyelték a közigazgatási és munkaengedély-kibocsátó helyi, és megyei hivatalok, de volt a tanításaink értelmét pozitívan reagáló hallgatóságunk, és az otthoninál jóval természetesebb falusi létforma által biztosított nyugalmunk és biztonságérzetünk. A két éves korát szemmel látható erõnlétben és értelemmel meghaladó Verácska, aki születése óta egyszer sem volt beteg, megszokta, hogy szabadon kószálhat a számára hatalmas méretû udvaron, ahol a ruhája teljes átáztatásáig és porral- sárral tömködéséig, a széllel szembeni örömteljes visítozásáig, reggeltõl estig közvetlen kapcsolatban lehetett az õselemekkel és a szomszédok kutyáival. Már az elsõ hónap folyamán megértette, hogy amennyiben valami kellemetlen dolog éri az udvaron, hiába kezd sírni, mert csak akkor segítjük ki a bajból, ha látjuk, hogy egyedül nem oldhatja meg a felmerült nehézséget és ezért egyre ritkábban sírt, de mindennek örvendett, ami élt és ami természetes volt. Amikor a Verácska horoszkópjából is kiolvasható, önkéntelen kéjelgési vágyából és uralkodási ösztönébõl eredõ, betegesen követelõzõ viselkedése mint családi probléma felmerült, épp a második Porsoni utazásom elõtt álltam és csak arra a következtetésre juthattam, hogy Verácskát az éjszakai szoptatásról mindenképp le kell szoktatni. Ahhoz ugyanis szentnek kell születni, hogy a fáradt ember ne támadja érzéseiben és képzeletében önkéntelenül azt, aki neki több rendben és folyamatosan (hosszasan) kellemetlenséget és fájdalmat okoz, még akkor is, ha a kellemtelenséget és a fájdalmat (szüntelen fáradságot) okozó lény történetesen egy magatehetetlen csecsemõ, aki éppen az õ gyermeke. - Én holnap elutazom, tehát az ágyam és a szobám üresen marad. Te, miután esete megszoptatod a kicsit, leteszed aludni és akármilyen élesen is sírna, te határozottan és nyugodtan leoltod a villanyt, kijössz a szobátokból és ugyancsak határozottan becsukod magad mögött az ajtót. Ezután vagy nézed a tévét, vagy füldugót nyomsz a füleidbe és olvasol, vagy egyenesen alszol és feléje sem nézel reggelig. És tényleg, egy hónap múlva, amikor haza értem, Verácska nyugodtan átaludta az éjszakákat és Júliának sem hullt már a haja. Karácsony elõtt négy nappal, teljesen kirándítottam a jobb vállamat egy a barátaimmal tett kirándulás alkalmával. A “balesetnek” az igazi, szellemi okát viszont csak két hónap elmúltával fedeztem fel és addig amíg ez meg nem történt, a váll izmok merevedése nem oldott fel, sõt a karizmoknak a görcse és a fájdalma sem szûntek meg mindaddig, amíg nem kezdtem el a veszélyes Skorpiói karma feloldását lehetõvé tevõ gyökér-meditációkat. A személyi öntudatom erõsítése mellett, szükségem volt az otthoni bírósági és törvényszéki tapasztalatokra, ahhoz is hogy - azokat a bürokratikus nehézségeket, amelyek akkor minden, Magyarországon becsületes munkával pénzt keresni akaró, de a törvényes papírok beszerzéséhez és hitelesítéséhez szükséges pénzforrással, valamint az engedélyeket kibocsátó hivatalok és intézmények látogatásához szükséges szabadidõvel nem rendelkezõ, az országhatárokon kívüli magyart (külföldi állampolgárt!) arra kényszeríttettek, hogy nyíltan csaljon és hazudjon - ne keseredjek el, ne hátráljak meg és ne http://kozmaszilard.hu




vigyem haza a családomat mindjárt az elsõ szélmalom-harc hatására. Szükségem volt a politikusok által összetökölt törvényeket alkalmazó intézmények és hivatalok tekintélyes szolgáinak az esendõségét, ostobaságát és korrupt mivoltát: az egész apparátusnak a dzsungel jellegû mûködését észlelni, vagyis a képviselõk által alkotott, egymásnak ellentmondó törvényeknek az alkalmazási lehetetlenségét megtapasztalni, ahhoz, hogy külföldön is bízzak az egyetemes tõrvények mindenható erejében és ne hátráljak meg a lehetetlennek és abszurdnak látszó egzisztenciateremtésért folyó erõfeszítések elõl. Pedig még akkor sem gondoltam arra komolyan, hogy Magyarországra kellene költõzni egy idõre, amikor láttam, hogy a harmadik, sõt: a negyedik alkalmi elõadássorozatomra is eljönnek a Porsoniak és olyanok is igényelnek személyi horoszkópot tõlem, akiknek elõzõleg más, Magyarországi asztrológus elkészítette már a horoszkópját. Hogy nem kezdtem már a kezdetben fontolgatni a kint- maradást, egyrészt annak tudható be, hogy elsõ látogatásom alkalmával hagytam, hogy a megfontolt Robi barátom elültesse bennem azt a nézetét, miszerint, “Most, hogy Magyarország az Európai Unióban való csatlakozás elõtt áll,” felelõtlenség lenne részemrõl a Porsonra való kitelepedési kísérlet, mivel ez a nyugati határvidéken irracionálisan magasba emelte a lakás- és telekárakat. Másfelõl, bármennyire is tisztában voltam azzal, hogy semmiféle fizikai értelemben vett “világvég” nem lesz 1999 augusztus 11én, vagy azt követõen, mégis ragaszkodtam, nem csak ahhoz, hogy 1999 nyarát az Istenhidegei hegyek között töltsem az otthoni barátaim között, hanem ahhoz is, hogy a spirituális apokalipszis kezdõ pontját jelölõ 1999-es augusztus 11-i katasztrófa-konstellációt és a napfogyatkozást követõ idõszakban, ha lehet ne távolodjak el a családomtól. D még inkább abban reménykedtem, hogy az 1999 augusztus 11-i konstelláció által elõre vetített spirituális folyamatok és események Istenhidegében, a Fagyosszentek völgyében és általában a székelyföldön is éreztetik majd frissítõ szellemi hatásukat és finoman, vagy durván, de megnyitják a felvilágosodáshoz vezetõ spirituális információ terjedésének az útját az én vallásos és pragmatista görcsöktõl terhes szülõföldem magyar lakóiban is. És ezt, annál is inkább, mert idõközben beindult egy olyan, a korábban ismert lapok érdeklõdési körén kívül esõ, szenzációs eseményekrõl tudósító, magyar nyelvû székelyföldi újság, ahol ingyen is hirdethettem azt, hogy megbízható személyi horoszkópokat készítek olcsón. E lapban csakugyan megjelentethettem nem csak a hirdetéseimet, hanem azon cikkeimnek is a rövidre fogott, egy - két változatát is, amelyeket a más romániai magyar nyelvû lap, “a téma komolytalansága” miatt nem volt hajlandó közölni. Igen ám, de hiába jelentek meg az ingyen-hirdetéseim, mert, miközben a többi lap szerkesztõje különbözõ kifogásokkal, vagy sima elhallgatással nem közöltek az általam nagy mûgonddal és felelõs körültekintéssel megírt asztrológiai és metafizikai vonatkozású cikkeket, nagylelkûen és örömmel közöltek olyan, “asztrológia és spiritualizmus” ellenes, szkeptikus értelmiségiek által írt cikkeket, amelyek tárgykezelésébõl, szellemébõl és stílusából messzire kisugárzott, hogy a szerzõk tájékozatlanságánál csak felelõtlen fellengzõsségük nagyobb. De nem csak az volt számomra elkeserítõ, hogy miközben az én cikkeimrõl nem is akartak tudomást venni a szerkesztõk, a témát kigúnyoló és azt az olvasók elõtt nevetségessé tenni szándékozó, elitista hangú hetvenkedéseket közölték, hanem a leginkább az, hogy mindeközben rendszeresen közölték a saját kezûleg gyártott, gügye napi és heti horoszkópokat. E nemes szerkesztõi buzgalomnak az lett a következménye, hogy nem csak Fagyosszentek környékén, hanem az egész székelyföldön az emberek továbbra is úgy képzelték, hogy a metafizika egy, a filozófiánál is elvontabb személytelen tudomány, és az asztrológia egy olyan “áltudomány”, amit a magára valamit is adó, értelmes és tájékozott ember nem vehet komolyan. Hogy az asztrológiát és a metafizikát csak olyanok veszik komolyan, akiknek hiányzik egy kereke, vagy a realitás érzéke és ezért menekülnek a valóság tényei elõl, és, hogy azok gyakorolják mesterség szinten ezt az áltudományt, akik az igényes munkát kerülik, illetve azok, akik a tájékozatlan és a hiszékeny emberek naivitását kihasználva szélhámoskodnak. Ez az állapot még annak ellenére is így maradt, hogy egy Sárhelyi rádiószerkesztõ, aki ezoterikus mûsorsorozatában megszólaltatott néhány értelmesen beszélõ budapesti asztrológust is. A Sárhelyi rádióban elhangzó, többnyire érdekesség számba menõ, ritka rádiós-beszélgetések annyit javítottak a helyzeten, hogy egyesek elhitték: létezik ugyan az asztrológiának egy komolyabb “ezoterikus” körben mûvelt válfaja is, de azt csak és csakis Budapesten és semmiképp nem Erdélyben mûvelhetik. A szellemi Olümposzokon élõ és a rádióban megszólaló külföldi asztrológusok persze, nem is panellakásokban vagy bérházakban lakó személyek, hanem mannával táplálkozó magyar félistenek. Ezért tehát, Erdélyi magyarok semmiképpen nem lehetnek jó asztrológusok. Ezek ellenére, mi tartottunk a Verácska születésnapját követõ hetekben egy úttörõ értékû, szellemi felismerésekben és spirituális átvilágításban gazdag metafizikai mûhely-tábort 1999 július és augusztus között. Ebben, az emberi tudattalannak a Lilith néven ismert egyetemes és asztrológiai Fekete Lyuk természetét és vetületeit értelmeztük, illetve a Lilith által jelzett õssóvárgásnak a mindennapi életben, de fõképpen a szexualitás és az elkötelezett párkapcsolatok terén okozott zavarait és nehézségeit tártuk fel. De hiába, hogy a táborban a Lilith természetét, mozgatórugóit és feloldási lehetõségeit kielemeztük, értelmeztük és illusztráltuk személyes példákkal az elõadásaink során, mert ezeket a “világelsõ” felfedezéseinket nem tudtuk otthon hasznosítani. A provinciális tudatlanságukban arrogánsan okoskodó erdélyi magyar újságírók által félre-tájékoztatott romániai magyarok továbbra is csak elvétve és “párjukat ritkítva” igényelték feltárásainkat és a szolgáltatásainkat. Ezért, amikor ezen az õszön is, Gyopár ismét haza jött Párizsból a családjával együtt, engem egy újabb kényszer - böjtben talált. A böjtölés volt a megoldás arra, hogy azt a kevés pénzt, amit a ritkán jelentkezõ rendelõimtõl kaptam, minél nagyobb mértékben a családra tudjam fordítani, pedig idõközben Júliának az édesanyja is szerzett a lánya számára egy helyettesítõ szakirányítói munkát. A jelentõsen kevés terhelést és még kevesebb jelenlétet igénylõ, kötetlen munkaidõs helyettesítõi állást elvállaló Júlia fizetése alig volt elég a közköltségek kifizetésére és sokkal több kárt okozott, mint amennyi értékû pénzt hozott a konyhára, de az elején úgy tûnt, hogy jó lesz valamire. Egyértelmû volt számomra, hogy én olyat már soha nem fogok tenni, hogy az életnyerésben ügyködõ fõnökökkel a fejem fölött, bármiféle kétkézi, vagy adminisztrációs - hivatalnoki munkát vállaljak. És nem azért, mert nem lett volna kedvemre, hogy “mérnöki rangomon” aluli munkát végezzek, hanem azért, mert tisztában voltam azzal, hogy amennyiben ilyet tennék, vérbeli Skorpióként, igen rövid idõn belül lemérgezném, tehát megbetegíteném magam. Hogy a szó szoros értelmében http://kozmaszilard.hu




„betege lennék” annak, ha a spirituális felelõsségtudatommal szemben korrupt állapotba: vétkes léthelyzetbe helyezném magam. Hogy, amennyiben olyan tevékenységre szorítanám magam, amelyrõl tudom, hogy az közvetlenül a természet kizsákmányolását és szennyezését szolgálja, vagy ami ugyanaz: a természet kizsákmányolását szolgáló tevékenységek adminisztrálását, illetve e szellem-ellenes tevékenységek áttételes módon történõ fenntartását és ezáltal az embernek a természettõl való elszakított állapotának a fenntartását szolgálja, megbetegednék. Meg voltam gyõzõdve arról, hogy a családomnak nem lehet érdeke az, hogy szokványos termelõ, vagy akárcsak könnyebb, hivatalnoki munkával egy rövid idõre anyagi gondtalanságba tartsam azon az áron, hogy ettõl, elõbb - utóbb lebetegedvén, olyan terhes jelenlétet jelentsek a jövõben, amelytõl mind a fiatal feleségem, mind a nyiladozó értelmû gyermekem (gyermekeim...), meg szeretnének megszabadulni. Arról, hogy sokkal inkább felelõsséggel járok el, amennyiben olyan kevés anyagi jövedelemmel, amit egy olyan munka biztosít, aminek a pozitív értelmében hiszek, olyan, a megváltás szellemével összhangban álló családi erõteret biztosítok, amiben a családom tagjai, velem együtt egészségesek maradhatnak és így folytathatják az egyetemes megismerés, valamint a teremtésben – És nem az öncélú termelésben! - való részvétellel harmóniában álló életüket. Júlia is, mindössze egy olyan gyermek-képességfejlesztõ szabadidõ központban vállalt szakirányítói állást, ahol francia és magyar nyelv - és kulturális ismeretek címen még asztrológiát is oktathatott. Ez persze, nem jelenthette Romániában azt, hogy “õ dolgozik, én meg alszom és este szeretem”. Vagyis, hogy Júlia volt a családfenntartó és én az otthon ülõ, tehetetlen munkanélküli férj, mert a Júlia fizetése mindössze arra volt elég, hogy a közköltségeket részben kifizessük abból. A megélhetéshez szükséges pénz nagyobbik részét ezen túl is én kerestem meg asztrológusként, összeg, amit mindig fel tudtam tornáztatni a létminimum fölé a szórványosan érkezõ külföldi rendelések segítségével. Megkönnyebbülést jelentett, hogy a közköltségek kifizetéséhez nyolc hónapig volt biztos jövedelmünk, de a Júlia munkába-állásának elsõsorban nem a pénzkeresés volt a célja, hanem a gyakorlati tevékenység. Õt ugyanis mindentõl megkímélték gyermekkorában és kamaszkorában a szülei, és annyi gyakorlati tapasztalata sem volt, hogy tudja azt, hogy amennyiben “Nem lehet”- et mondanak egy romániai hivatalban, az alatt azt kellett érteni, hogy “Naiv vagy ha hiszel nekem, de hivatali helyzetembõl kifolyólag meg kell kísérelnem lerázni Téged”. Jobb esetben azt, hogy “Igen, talán lehetséges, de máskép, mint ahogy az normális lenne”. Nem tudta különválasztani az illetékességeket és a kompetenciákat, mivel a kezdetben még azt sem tudta, hogy mi a különbség az õ szakirányítói státusza, a titkárnõ hatásköre, a takarítónõ munkája és az igazgató illetékessége között. Hetekbe telt, amíg rávettem, hogy szóljon rá a takarítónõkre, amiért azok a katonás rendreutasításaikkal elriasztják a “Szorgalom Otthonából” az általa nagy erõfeszítések árán odacsalogatott gyermekeket. Nehezen értette meg, hogy az nincs rendjén, ha a titkárnõ határozza meg számára, hogy mennyi fát éget el az oktató terem csempekályhájában a hideg terem kimelegítése céljából és azt, hogy mikor használhatja a telefont, a számítógépet és a fénymásolót. Nehezen értette meg, hogy abban a tevékenységi körben, amit õ ott folytat, elsõsorban a gyermekeknek a jó hangulata, tehát a jelenléte a fontos, akikkel õ foglalkozik és nem a titkárnõ hatalmi ambíciója, vagy a takarítónõk kényelme és erkölcsi világnézete. Hogy nem a gyermekek vannak az intézményért, hanem az intézmény a gyermekekért. Legalábbis a Szorgalom Otthona elõdjét: a Szocialista Úttörõk Házát, azért hozták létre valamikor, hogy szolgálja a gyermekek szabadidejének a kreatív eltöltését. Örvendtem tehát a Júlia munkakörének, mert elképzeléseim szerint ezzel a tapasztalással, lehetõség nyílt számára az olyan rejtett tulajdonságok, képességek, félelmek, szorongások, gátlások felszabadítására, felszínre hozására, megismerésére, elfogadására, átalakítására és megnemesítésére - kimûvelésére, amelyekrõl nem tudott, vagy amelyek hiányoztak az õ, gyáva Oroszláni személyiségébõl. Minden támogatást megadtam neki erre, nem csak azáltal, hogy Verácskát teljesen elláttam abban az idõszakban, amíg õ hiányzott otthonról - amely hiányzás egyébként sem haladta meg a napi négy órát, csak csütörtökön, amikor öt óra foglalkozást kellett tartson - hanem azáltal is, hogy telefonon és személyesen is beszéltem különbözõ tanár, óvónõ és mérnök-ismerõsömmel, akik nem csak hogy ellátták õt könyvekkel, tanácsokkal és didaktikai szemléltetõ eszközökkel, de még anyagi “szponzorálással” is segítették a gyermek-elmék hasznos világítása érdekében rendezett tevékenységeket. Az elsõ két hónap látszólag zavartalanul és eredményesen telt. Júlia nagyon hamar tanult és jól eligazodott a társadalmi labirintusban, a gyakorlati tanácsok és a metafizikai értelmezések segítségével. De miközben elsajátította a hivatali technikai és a pszichológiai megoldások fortélyait, két szempontból is “rosszul járt”. Megfeledkezett arról, hogy ez csak egy olyan játék, amely játék segítségével egyrészt egy pár gyermek érzékenységét megmenti és szellemi fogékonyságát felerõsíti és õ is gyakorlatiasságot és társadalmi jártasságot szerez a maga számára. Túlságosan beleélte magát abba a tudatba, hogy õ ezzel pénzt keres, megfeledkezett arról, hogy ez mindössze helyettesítõi munkakör és mire észbe kaptam, már a jövõ évi folytatásban kezdett reménykedni és azon kezdett dolgozni, hogy a helyettesítõ állás megtartását számára több évre biztosítsa! Persze, ezekhez, az életképzeletet a korrupcióba siklató ábrándozásokhoz az intézményi élethez tartozó, hivatalos, vagy munkatársi ünneplések alkalmával jelentkezõ “világi élmények” is elvezették Júliának a világiságtól addig megkímélt fantázia-világát. Ez önmagában még nem lett volna baj. De már nem csak a közeli barátainkat kívánta meg szexuálisan, hanem a férfi munkatársait is és mivel minderrõl nekem az elején semmit nem szólt, nem tudtam a munkahelyi bulik alkalmával aktiválódó, és a késõbbi tragikus eseményhez vezetõ, család- és otthonellenes, és végül: életellenes spirituális programok hatását a metafizikai értelmezések segítségével semlegesíteni. Csak akkor kaptam észbe, hogy nagy baj van, amikor Júlia már harmadjára hûlt meg iszonyatosan, annak következtében, hogy valahányszor meg kellett volna jöjjön a menstruációja, gondolatban támadta a saját potenciális anyaságát, a potenciálisan bármikor megfoganni kész, jövendõ magzatát, illetve a kétgyermekes családanyai állapotát, vagyis a sorsát, amely õt a családhoz köti morálisan és anyagilag, ebbe, az õt rabul tartó élethelyzetbe, beleértve nem csak engem, hanem Verácskát is. És ezt annyira, hogy az új év elsõ napjaiban - heteiben fogant, és a két és fél hónapos korában meghalt kislányunk, Edua horoszkópja, tartalmazta az összes általam felfedezett és külön asztrológiai http://kozmaszilard.hu




tanulmányokban leírt és kifejtett magzat- és gyermek-ellenes, anyaság -és családellenes, rombolási és önrombolási programra, valamint a személyiségrombolási- és környezetrombolási programokra utaló asztrológiai jeleket. Akkor viszont, amikor a méhében esetleg megfoganó magzat ellenes mentális támadásai következtében annyira meghûlt, hogy a köhögési rohamaitól nem lehetett szeretkezni vele, még nem tudtam, hogy a helyzet mennyire súlyos. Sõt: azt sem tudhattam, hogy közben megfogant a Júlia által intenzíven, csaknem sátáni gyûlölettel támadott magzat. Amikor azt láttam, hogy szabályos havi idõintervallumokban, harmadik alkalommal is csúnyán meghûlt, amiért az õ számításai szerint nem jött meg idejében a menstruációja, rendkívüli módon összeszidtam és kifejtettem, ha nem hagyja abba az isten-anyai teremtõ erõk elleni támadást és még egyszer akkora gyûlölettel támadni merészeli, hogy meghûljön tõle és köhögjön tõle mind egy szamár és ezért ne lehessen vele napokig normálisan beszélgetni, sem hetekig szeretkezni, elválok tõle. Nem tudom, hogy az én szidásomnak eredményeként-e, vagy csak annak köszönhetõen, hogy pár napon belül egy menstruáció szerû, vékony vérzése volt, de a szidást követõen, már többet nem hûlt meg. Csak az Edua halála után fedeztük fel azt is, hogy miközben rettegett attól, hogy elválunk, a lelke mélyén úgy képzelte, hogy miattam, illetve a család miatt nem tud olyan rendkívüli szexuális kéjelgési lehetõségekhez jutni, amilyeneket kamasz korában és fiatal lány korában a tévében vetített pornó-filmekben látott, és amilyen szuper-kéjekre e filmek hatásaképpen sóvárgott. A Júlia fogantatását megelõzõ idõszakban és fogantatásának az idején, a kollégista középiskolás korában még felhõtlen szerelmi kalandokkal szórakozó kamaszlányból fiatal tanítónõvé váló édesanyjának az érzelmi élete hiányolt bármiféle vallási, “filozófiai”, vagy akárcsak átlagos polgár-erkölcsi koncepciót is. Júlia Kos jegyében született filigrán édesanyja, a szokottnál nyersebb patriarkális családban, a katonatiszt apa és a vezetõ hivatalnoki életszemlélettel rendelkezõ anya közötti nyílt hatalmi törekvések légkörében nõtt fel. Természetes, hogy a nyiladozó értelmû Márta, a szellem és személyiség-ellenes családi légkör elleni lázadásban, illetve az otthoni fegyelem és a szülõi figyelem találékonyan gátlástalan kijátszásában vélte felfedezni az önálló boldogság biztosítékát. Ennek az alaphangulatát az ifjúságunk idején épp divatba jött beat és rock együttesek könnyûzenei slágerek szöveg-üzenete megerõsítették benne. A diák, majd az éppen hogy leérettségizett Mártika, semmi nem akart jobban akkoriban, mint a családi diktatúrától megszabadulni, valamint érzelmileg és természetesen testileg is a slágerek által is hirdetett “sok - sok szeretetet és szerelmet megtapasztalni”. Júlia megfoganásakor is egy “nagy szerelmi élmény” közepében találta magát, amelyben a Júlia biológiai édesapja, aki kétgyermekes családapa volt, hallani sem akart arról, hogy a magzatot a sajátjaként elismerje. De a romantikus szellemû és rapszodikus lelkû Mártika kapós volt a fiatalemberek körében és így nem állt nehezére, hogy egy másik fiúval, aki a leginkább szerelmes volt belé, elvetesse magát feleségül, kihirdetvén a szigorú szüleinek, hogy amennyiben nem engedik, hogy férjhez menjen Seregi Attilához, a mit sem sejtõ és a késõbbiekben Laurát szeretõ édesapaként felnövelõ, becsületes szakmunkáshoz, õ - mármint Mártika - beugrik a Hidegérbe. A Hidegérbe nem kellett beugorjon, de néhány hónapig, amíg a családi állapotát ily módon el nem rendezte, Mártika gyûlölte az õt ily kínos és nehéz helyzetbe hozó és az alig, hogy elért szabadságától ilyen kegyetlen módon megfosztó - Õt újabb terhes családi kötelezettségek közé záró magzatát. A magzat megfoganása utáni negyedik hónapban sikeresen megrendezett esküvõ után, amelynek során elájult, amikor a pap a rá nézve kötelezõ házastársi szeretetet megemlítette, már nem akarta elhajtani a magzatot, csak egyszerûen nem akart tudomást szerezni róla és szülésig nem létezõnek: semminek tekintette. A hivatalos idõvel szemben három hónappal korábban jelentkezõ születési fájdalmak közepette is azt állította, hogy még nincs itt az ideje a gyermek születésének és ennek megfelelõen viselkedve, nem akart befeküdni a szülészetre. A Júlia születésének és az egymást követõ betegségekkel, fejlõdési rendellenességekkel teli csecsemõ korának, gyermekkori növekedésének történetei nem csak szomorúak, hanem megrendítõk is. De a legmegrendítõbb az, hogy mindezt, az én horoszkópomban is jelen levõ család -és személyiség-ellenes romboló programot a második gyermekünk, halálos adagban kellett örökölnie. Az, hogy Edua megfogant, az orvosi szakvélemény szerint másfél, valóságosan három hónapos magzat korában vált számunkra bizonyossá, amikor úgy gondoltuk, hogy a helyzettisztázás végett jó lesz, ha Júlia elmegy nõgyógyászati vizsgálatra a két hónapos menstruáció kimaradás után. Júlia nem akart errõl beszélni, mivel a harmadik meghûlését követõ keserû kifakadásomkor azt mondtam neki, hogy nem érdekel, hogy mikor jön meg a menstruációja és õt sem kell, hogy érdekelje: adjuk át magunkat teljesen az isteni akaratnak és éljünk újra szellemi igényekkel rendelkezõ személyekhez méltó, harmonikus életet, ahogy elterveztük a házasságkötés elõtt. És valóban: számomra egy idillikusan kreatív idõszak következett, amikor majdnem reggeltõl estig írhattam az asztrológiai-metafizikai tanulmányaimat, hiszen Verácska éppen olyan ideális gyermeknek bizonyult, amilyennek én elképzeltem a jövendõ gyermekeimet: olyanoknak, akik órákig el tudnak lenni magukban, hogyha kell, úgy, hogy az egyedüllét ne legyen számukra terhes, hanem fantázia-világukkal pótolják a hiányzó társalgási lehetõségeket. Hálás volt ha foglalkoztam vele, de ha magára hagytam sem bánta és rögtön el kezdett gügyögve mesélni magának. Így, a megfelelõ ellátása (táplálása és tisztába tevése) mellett én választhattam meg, hogy bõséges alkotói idõmbõl mennyi idõt töltök a vele való gügyögéssel és játszadozással. Látszólag Júlia is nyugodt volt ebben ez idõben, de csak látszólag: a mélyben, számára nem mindig tudatos formában, dúlt a magzatellenes háború. Én voltaképpen megnyugodtam amikor megtudtam, hogy Júlia újabb gyermekkel várandós, mert azt reméltem, hogy a visszafordíthatatlan várandós anyai állapotba belenyugszik, fõként, hogy egy újabb, vizsgálat megerõsítette azt a hitünket, hogy a magzat egészségesen fejlett. Ez az információ, illetve annak a tudata, hogy hét és fél hónap múlva két gyermekes apa leszek, megerõsítette bennem azt a gondolatot, hogy néhány hónapra, vagy évekre, de ki kel mozdulnom az Istenhidegei anyagi nyomorból és külföldre kell mennem pénzt keresni, hiszen nem nézhetem tétlenül, amint a romániai magyar történelmi vallások árnyékában sarjadó, liberálisan szkeptikus erdélyi magyar sajtó obstruálása által létrehozott spirituális vákuum miatt stagnálóvá vált szegénységünk stagnálóvá válik az életünkben. Ezért levelezgetni és telefonálgatni kezdtem annak érdekében, hogy asztrológusi munkát végezni Magyarországra mehessek. Ez a lehetõség szépen alakulgatott is, olyannyira, hogy az egész családjával éppen Budapesten tartózkodó Mária Magdolna rám szólt, hogy az általa elintézett ingyenes http://kozmaszilard.hu




Budapesti lakhatásom dugába dõl, amennyiben az újabb határidõre nem jelentkezem. Annak reményében, hogy csak Budapestig kell mennem, ahol, a Gyopárék segítségével nagyon hamar jó pénzkeresési lehetõséget teremthetek mind a négyünk számára, azzal a tudattal indultam el a számítógépemmel a hónom alatt Magyarországra húsvét elõtt, hogy a családom nyugodt és egészséges. Mária-Magdolna magyar-francia szakos egyetemi tanárnõ, aki jó ismeretségi körrel rendelkezik Budapesten, ahol már egyetemista korában is külföldi ösztöndíjasként tanult és ahol doktorandus egyetemi tanárnõként tanított, mielõtt a gyermekei megszülettek volna és a magyar nyelvterületrõl elhúzódott a francia nemzetiségû egyetemi tanár férjéhez Párizsba. A Gyopárval többször megbeszélt, általam több ízben, nagy óvatossággal végiggondolt és nagy titokban dédelgetett terv viszont bebukott, mivel Gyopárék sürgõsen vissza kellett utazzanak Párizsba és a több szobás Budapest házukat egy olyan bérlõnek adták ki, akinek az volt a kikötése, hogy a családján kívül más ne tartózkodjon a házban. Ez azt jelentette, hogy a Gyopárék elutazását követõ másnap reggel nekem is végleg el kell hagynom a házat. Több helyre telefonáltam segítségért, de csak Porsonról kaptam egy annyi pozitív visszajelzést, hogy utazzak oda, aztán majd segítenek és valami csak kialakul. És tényleg: egy hónapra rá, hogy Porsonra érkeztem, már beindultak a hetenkénti elõadásaim, az ügyhöz és Porson kulturális hírnevéhez méltó számú hallgatósággal és a helyi rádióban is elhangzott több folyamatos “szabadinterjú” és így horoszkóprendelésem is akadt az elején annyi, hogy megéljek, majd késõbb viszont, annyi, hogy Júliának nem csak a családfenntartásához szükséges pénzt tudjak haza küldeni, hanem a felgyûlt “rezsi” adósságainkat is kifizesse. Az elõadások szerzõdéses beindítása és a Porsoni szálláskörülmények rendezése közben tudtam meg a Júlia levelébõl, hogy a magzat megfoganása körül baj van, illetve, hogy a méhlepény gyengén tapad a magzatburokra és nem jó pozícióban áll. Sõt, azt is, hogy a magzat nem négy hónapos, ahogy az utolsó orvosi vizsgálat és a mi számításaink szerint is lennie kellene, hanem öt és fél hónapos. A méhlepény rossz tapadásának a jelenségérõl nem olvastam, amikor Verácskát vártuk és a születésére készültünk, mivel egy ilyen helyzet a Verácska négy hónapos magzati vizsgálatánál nem is merült fel. Amikor kézhez kaptam a Júlia levelét, épp Robi barátomhoz tartottam, ezért tõlük mindjárt meg is kaptam a méhlepény leválása jelenségrõl az elsõ információkat. A Robi feleségének ugyanis mindhárom magzata így fogant és a középsõt el is vesztette hét hónaposan, a másik kettõt viszont császármetszéssel szülte. Ez egyáltalán nem volt bíztató számomra és azonnal kerestem egy Internet-levél küldési lehetõséget, aminek a segítségével sûrûbben levelezhetünk Laurával és a hozzá küldött információk is pontosabbak és alaposan megfontoltabbak lehetnek, mind a telefonbeszélgetések: “Laurám, ne ijedj meg attól a módtól, ahogyan, a természetemnek megfelelõen, a levél elején egyenesen a dolgok közepébe vágok, mert késõbb azt is leírom, hogy a helyzet helyrehozásának érdekében mit kell tenned (meditációkban az örökélet és szeretet-forráshoz kell magadat visszakapcsold és azzal minél erõsebben összekötnöd), de mindennél fontosabb a helyzet teljes mélységû Jupiteri (Nálad ez a VIII. házban, az újjászületés és a halál házában, együtt áll a Lilithel!) értékelése. A magzatot tápláló méhlepénynek a méhfalról való leválása és elmozdulása annak a jele, hogy a te életedben óriási jelentõséggel (isteni szükségszerûséggel, elvárással) bír a spirituális újjászületés, tehát a radikális mentalitásváltoztatás és annak következtében, hogy az én életem párja lettél és rengeteg skorpió jellegû információt kaptál, a te esetedben szokatlanul korán érkezett el ennek az újjászületésnek az ideje. Ezért te már nem engedheted meg magadnak a világias jellegû gondolkozás és az annak megfelelõ lelki érzések, illetve a teremtés-ellenes érzések luxusát. Amennyiben a magzat már öt és fél hónapos, ez azt jelenti, hogy december közepén fogant, tehát abban az idõszakban, amikor már kétségbe voltál esve a korábbi menstruációs késések miatt, illetve az esetleges “terhességed” miatt, és annyira intenzíven támadtad a szülõi - anyai mivoltodat, hogy mindahányszor menstruálnod kellett volna, meg is hûltél kegyetlenül, mivel nagyon megtetszett neked a munkahelyed és féltél, hogy amennyiben szülnöd kell, elveszíted az állásodat. És persze, más világias (A diszharmonikus Lilith - Jupiter együttállásból kiolvasható, önkéntelen, halál-motívumokkal kevert szexuális élményekre való sóvárgási és szerelmi csalásra való sóvárgási) képzetek miatt is... A furcsa az volt, hogy ezek után még kétszer meg jött a menstruációd - tehát a szervezeted félrevezetett. Talán azért, mert annyira vártad, hogy beidézted magadnak a vérzést mentálisan, vagy azért mert a magzat bujkált elõled, illetve a nappali tudatod elõl mint Verácska a Bagolyvári orvosok mûszere elõl, hogy ne tudd megölni. Ez az állapot viszont azt idézte elõ, hogy te a foganást követõ hónapokban is vártad a menstruációt és valahányszor az késett, újra és újra meghûltél és benáthásodtál és köhögtél annak a jeleként, hogy megint támadod az áldott állapotodat ahelyett, hogy mélyebben magadba néznél és az értékítéleted újboli helyreállításával megszüntesd a benned létrejött magzatellenes agresszivitást. Vagyis támadtad magzatot és az anyai – feleségi sorsodat és ez által az úristent és így elszakítottad magad az egységtõl. Ez a lepénynek a méhfalról való leválásának az igazi oka. És ez még akkor is így van és a jelenlegi “áldatlan” állapotodnak akkor is ez az igazi oka, ha esetleg karate edzésen szakadt le a méhlepény! És ezt nagyon szeretném, ha közölnéd az aggódó és a mi szellemi koncepcióinktól idegenkedõ édesanyáddal is! Mert nem az alapállással van a baj, hanem azzal, hogy te ezt az alapállást, amióta a Tanulók Házi állást megkaptad, menstruációs idõszakokban (és máskor is...) megtagadtad. Arról nem is beszélve, hogy esetleg még engem is támadtál gondolatban, aki téged megtermékenyítvén, ezt a számodra immár “terhesnek” bizonyuló állapotot elõidéztem, ami az egységtõl való elszakadásodat erõsítette. Mindezt nem azért írom le, hogy bántsalak, de nem tudhatom, hogy mennyit sikerült az igazi okokról magadban felfedezned, mert igen szûkszavú voltál a leveledben és ha nem világítod át a helyzetedet minden részletében és mélységében, és nem tanúsítasz mély megbánást annak érdekében, hogy magzat-támadó állapotaid soha többé ne legyenek, akkor lehetetlen a benned levõ és általad megnyilvánuló isteni-személyes teremtõerõkkel helyrehoznod a helyzetet. És akkor más lehetõséged nem marad csak a császármetszés. Akkor viszont tök mindegy, hogy a leveledben “mészárosoknak” nevezett Istenhidegei orvosok veszik-e ki belõled a gyermeket, vagy mások. A császármetszés maga is egyértelmûen Jupiter - Nyilas motívumra utal és neked a VIII. házban álló Jupiter - Lilith http://kozmaszilard.hu




páros által jelzett késztetések, vagyis a titokban és önkéntelenül öncélú élvezeteket szomjazó világias vágyaid és értéktudatod okozták ezt a helyzetet. Tudom, hogy mindezt te is tudod, de az a tény, hogy te adottnak fogadod el a szerencsétlen helyzetedet és máris a jövendõ korházi szülésed körülményeit firtatod, arra utal, hogy nem vagy egészen tisztában a spirituális helyzetetekkel. És, hogy ahelyett, hogy meditáció útján helyre állítanád a benned ketté szakadt egészséget és ezáltal megkísérelnéd a méhlepény visszahelyezõdését és visszatapadását elérni, továbbra is a nõgyógyászokat és általában az orvosokat támadod mentálisan, ami nem használ sem neked, sem a magzatnak. Továbbá olyasmit is írtál a levélben, hogy nem akarod, hogy magyarázkodásnak és vádaskodásnak tûnjön, az amit a helyzetrõl kinaplóztál. Nem értem, hogy mi lenne az, ami vádaskodásnak tûnne? Mivel árthattam én neked, vagy a magzatnak abban az idõben amikor megfogant? Hiszen akkoriban (novemberben, decemberben, januárban) még az anyám pervesztési lehetõsége sem merült fel (sõt: akkoriban még pénzünk is volt!), amitõl én feszült “családi légkört” okoztam volna számodra. Ezt nem azért írom, mert zavar ez az “elírásod” (annak ellenére, hogy nagyon szeretném tudni, hogy mire gondoltál közben), de ha még velem szemben is vannak vádaskodó gondolataid és ellenérzéseid, akkor el tudom képzelni, hogy mit teszel másokkal képzeletben. Azaz, hogy te még mindig lázadozol a szülõi - anyai sorsoddal, illetve az úristennel szemben és ez az életedbe, vagy a gyermek épségébe is kerülhet! Ne neheztelj tehát másra, hanem add át teljesen magad az isteni akaratnak és szeretetnek. A lepény szakadás motívuma egyébként arra is vissza utal, hogy tõlem is elszakadtál, amikor a Lilith hatására kész voltál engem tudatosan is megcsalni, és gondolkozni kezdtél azon, hogy vajon szeretsz-e igazán, mert nem tudtad (tudod) elfogadni, hogy sokáig velem kell élned. Bár jobb lenne, ha most mellettetek lehetnék, mégis örvendek annak, hogy nem vagyok otthon, mert, az anyám abszurd földpere, ami az igazságérzetemet és az értelem fényébe vetett hitemet tépázza, a te Lilithed által ketté szakított szellemi állapotunk, ami az egységélményemet tépázza már egy éve, és a két ellentétes irányba: a liberális tudományba és a dogmatikus vallásba ragadt, szélsõséges erdélyi magyar szellemiség asztrológia - ellenes mentalitása, ami már anyagi egzisztenciánkban is fenyegetett, igen sok lelki teher lenne egyszerre számomra. A tehetetlenségi érzettõl minden szellemi erõmet elveszíteném és képes lennék még tégedet is bántani. Mindehhez én még nem vagyok eléggé rugalmas bölcs (bolond), ez a háromszoros szellemi gát így, együtt meghaladná belsõ feszültség-oldási képességemet. Szerencse tehát, hogy nem kell most a minket szegénységben tartó otthoni légkörben lennem, és innen nem csak a családom szükségleteit fedezhetem, hanem ebben a távalti helyzetben, helyesebben tudom megítélni a helyzetet. Ami az elõl fekvõ méhlepényt illeti, “szerencsémre” a Robi felesége is így járt mind a három terhességével, ezért nagyjából megértettem a jelenséget. Metafizikailag tehát nem a méhlepény elõlfekvése és alul-fekvése a lényeg, hanem a méhlepény egy részének a méh faláról való leszakadása, ami az anyának az egységtõl, illetve az isteni szeretettõl, az isteni akarattól és az isteni gondviseléstõl való elzárkózásának és azzal szembeni (Plútói) hadakozásának, lázadozásának (“Káinkodásának”) a következménye. Természetes tehát, hogy az alacsony rezgésû belsõ indulatoskodások által az aurában létrehozott szakadások és fekete foltok miatt, olyan biológiai jelenség keletkezik, ami a magzat és az anya életét és a magzat épségét is veszélyezteti. (Plútó - Szaturnusz dh.) Nagyon fontos tehát átvilágítani azt, hogy mi történt benned az õsz és a tél folyamán, egészen a kauzális szintekig elmenõen, ahhoz, hogy valamennyire helyrehozhasd a dolgokat. Ezt ugyanis egyedül csak te tudod helyrehozni, senki más (sem én, sem az orvosok) nagyon nagy elszántsággal, sok türelemmel, önfegyelemmel és finom, odaadó szeretetben való eltökéltséggel, amennyiben nem akarod tovább veszélyeztetni mindkettõtök egészségét és a magzat, illetve a jövendõ gyermekünk testi épségét - egészségét és az egész életét. Nagyon kérlek tehát, ne vádaskodj, és ne felelõtlenkedj többet, hanem “itt és most élve” használj ki minden hátra levõ percet. Az energiád (testi erõnléted) egyrészt azért fogy, mert lázadozásaiddal félig leszakítottad magad az õsi alap-életforrásról, másrészt, hogy minél többet meditálva, állítsd helyre a benned megszakadt egységet, illetve az Isten lelke, a gyermek lelke és a te lelked (vagyis az én lelkem*) között általad elszakított egységet. Mert azáltal, hogy sokat kénytelen pihenni - feküdni a várandós anya, az Jin állapotban tartja inkább, mint a nyüzsgés és így több esélye van legalább az egység fizikai átélésére. Az rendben van, hogy nem járhatsz karatézni és tornászni többet, de ezzel még semmit nem csináltál, ha például tévét nézel, vagy a rokonaiddal és ismerõseiddel vitatkozva hazudozol és magyarázkodsz nekik gondolatban egyedülléted (pihenéseid) közben. Arra kérlek tehát, hogy minél kevesebbet tévézzél ha csendben lehetsz és még akkor is, ha esetleg valamiért rájuk szorulsz, minél kevesebbet társalogj a sajnálkozó, ijedezõ rokonokkal. Hét végeken és mindig, amikor csak idõd van rá, tedd be Verácskát a kicsi szobába, te menj be a nagy szobába, csukj be magad mögött minden ajtót, kapcsold ki a telefont, dugd be a füleidet szivacsdugóval, feküdj a hátadra és próbálj minél nagyobb nyugalomba és szeretetbe elmerülve meditálni. Ne gondolj semmi másra, csak a szíveden keresztül, az egész lényedet elöntõ határtalan isteni szeretetre és ebben az állapotban, képzeletben hatolj be a burok és a méhfal közé, ügyesen a hajtogasd helyére a méhlepényt és ragaszd oda vissza sok - sok szeretet-ragasztóval. Én is ezt teszem, de hatásosabb, ha te csinálod, hiszen a te anyai teremtõ erõd erõsebb. Biztos vagyok benne, hogy még mindent teljesen helyre tudsz igazítani ezzel a módszerrel és az orvosoknak semmi dolguk nem lesz veled. Most ez a legfontosabb és nem az, hogy hol és miként fogsz szülni. - Mert egészen biztos vagyok abban is, hogy te szülni fogsz teljes szülõi erõddel és jelenléteddel és nem kell felvágni a hasadat, ha most teljes mértékben visszaszerzed a spirituális éberségedet. Sõt: biztos vagyok abban is, hogy ez az állapot, csak azért jött létre, hogy tanuld meg és szokjál rá a szeretet - meditációra és szüntesd meg a Lilith negatív befolyását a lelkedben, és soha többé ne kerülj ennyire a befolyása alá. Tudnod kell, hogy amennyiben a helyzeted nem javul és nem változik jobbra, illetve ha a méhlepényt nem tudjátok Balázskával a helyére tenni és jól vissza ragasztani, semmiféle szülõházba nem fogadnak be itt, és akkor már tök mindegy, hogy a szülészeti mûveletet (akár a “normális” korházi szülést is) kik és hol végzik rajtad el. Nekem is Jupiter - Lilith együttállással és diszharmonikus fényszögekkel, más esetekben a VIII. házban álló Lilithel rendelkezõ személyek horoszkópját kell itt “véletlenül” értelmeznem. Gondolhatod, milyen jártasságra http://kozmaszilard.hu




tettem szert hirtelenül ebben. Remélem, hogy sikerem is ehhez mérhetõ lesz, mihelyt az elõadások is elkezdõdnek. Ne felejtsd, hogy semmiféle krízisbõl nincs kiút, csak be-út, vagyis csak mély belátás és újjászületés által lehet feloldani és hogy az élet nem megnyerhetõ, mert teljesen más a funkciója. Biztos, vagyok, hogy valamiért ez most mindkettõnknek és mind-négyünknek a legmegfelelõbb helyzet. Ellenõrizd le mindig, hogy rejtetten mitõl és miért félsz, vagy féltél, mert nálad a félelem is a Jupiter - Lilith, illetve a rossz értékítélet, a hibás (fordított) fontossági sorrend szerinti gondolkozás és az éberségvesztés (Neptunusz - Jupiter diszharmonikus fényszög) következménye. Porson, húsvét szombatján.

Szeretetben folyton veletek vagyok: Ádám.”

Második levél: “Édes Laurám! Nagyon örvendek, hogy nincs akkora nagy baj fizikailag, mint amire az elsõ híradásod következtében következtethettem. És örvendek a Szûz Máriás élményednek is, mivel úgy imádkoztam érted - értetek, hogy történjen valami csoda, ami átbillent a spirituális krízis- helyzeteden és átvezet téged (és minket) a hit, a szeretet és a bizalom birodalmába. Az állapot ami velünk történt, azt bizonyítja, hogy mennyire a saját eszünk és a spekulatívan szûklátókörû (hazudósan érzelgõs, tudományosan ostoba és ésszerûen szûklátókörû) képzeteiknek a rabságában élünk, illetve ahogy Hamvas Béla fogalmaz: hogy mi igazából nem a valóságtól és nem a valóság miatt szenvedünk, hanem a valóságról alkotott (és a nevelõink, a tanáraink által belénk nevelt és belénk szuggerált - oltott és sugallt) téves koncepcióktól. Te is egy csomó, az anyaságról, a családról és a “terhességrõl” alkotott hamis koncepció miatt szenvedsz a jelenben, ahelyett hogy például jó erõben és nyugodt szívvel karate edzésekre járnál, vagy a strandra. Emlékszel az itteni Bot Zsolt és a veled egyidõs Bot Tünde leveleire, horoszkóp- igénylésükre, akik az augusztusi kereszt-konstelláció idõszakában született kisbabájuk által felvetett problémákra szerettek volna választ kapni? Nos a probléma nem a kis Emõke egészségi állapota, vagy Tündének a tiedhez hasonló Rák- Lilithje miatt merült fel, hanem azért, mert Tünde méhében a szülés után két hónapra megfogant egy magzat. Ezt habozás nélkül megtartották és most ép és egészséges baba. A kis Emõkével nem sikerült az otthon-szülése, mivel a magzatvíz elfolyását követõ tizenkét órás vajúdás után - érthetõ módon - beadták a derekukat és bementek a korházba. Szerintük Emõke, aki pont olyan egészséges, csendes és nyugodt mind Verácska, azért nem akart szopni, mert nem akarta elszívni az életerõt a kis testvérétõl és az édesanyjától, aki sokkal gyengébb fizikai alkattal rendelkezik mint te. Nem akart szopni annak ellenére, hogy Tündének volt teje bõven. Én elfogadom ezt a magyarázatot, de nem ez a fontos. A fontos az, hogy nálunk egyszerûbb személyek, akik tõlünk kértek tanácsot, képesek voltak életigenlõ döntést hozni miközben mi, a nagy metafizikusok, nem. És csakugyan: a veled majdnem egy idõs, alapmotívumaiban a tiedhez nagyon hasonló horoszkóppal rendelkezõ Tünde, ennek a föltétel nélküli odaadásnak a következtében, már sokkal jobban viselte a második várondós állapotát mint az elsõt, nem voltak deréktáji hát- és gerincfájdalmai, sõt: méhével sem lett semmi baj a második szüléstõl, annak ellenére, hogy az elsõ szülés közben õt a korházban összevagdosták és a méhének és a testének mindössze csak két hónapos “regenerálódási és pihenési idõ” jutott! - Máris érzem a haragodat, amiért ezzel a ténnyel szembeállítottalak, de kérlek, jusson eszedbe, hogy amikor támadsz, csak magadat - és jelenleg a magzatodat mérgezed. Azt sem szeretném, ha megbánnád velem szembeni õszinteségedet és arra a következtetésre jutnál, hogy továbbra is jobb számodra az, amire az anyád oktatott: a problémáidnak az elhallgatása, elrejtése és a férfi férjed félrevezetése. Én csak a tévedéseidet, illetve a téveszméidet boncolom szét és így próbálom azokat semlegesíteni - romboló mágikus erejüket hatástalanítani. A szellemi felelõsségem miatt nem mondhatok le arról, hogy a problémák kauzális okait felkutassam és felmutassam, mert tudom, hogy csak ez menthet meg a engem is és téged is és másokat is a bajoktól, mert ez az ember létének a legfõbb funkciója: a teremtõi tudatosodás. (Keressétek az igazságot és az fel fog szabadítani.) A szûnni nem akaró és látszatra szeretet- ellenesnek tûnõ leleplezéseim által kiváltott ellenérzések intenzív átélése helyett tehát, szépen kérlek, nézz utána, hogy a gyermekkori, vagy ifjúkori tudattalanod mely zugából, honnan vetted azt a természetellenes és metafizikátlan koncepciót, hogy a méhednek és neked, szülés után évekig pihenni kellene? Pontosabban: hogy tulajdonképpen mi ellen védekezel ezzel a szamár, biológiailag és spirituálisan egyaránt téves koncepcióval? - Mert: “Aki védekezik, az támad.” (Ami a szellemi teremtõerõkkel való együttmûködési képességedbe vetett hitedben való megingásodat és az elbizonytalanodásodat, valamint egy újabb terhességtõl való félelmedet illeti, két gyermek megszülése után immár el lehet helyezni egy spirált a méhszájban és akkor egy jó idõre megnyugodhatsz, ameddig spirituálisan összeszeded magad.) És jó lenne ha utána néznél annak is, hogy mi lehet annak az oka, hogy az írásodból úgy tûnik, mintha a Verácska születése után hat hónapra, vagyis tavaly január végétõl, én máris és egyfolytában arra akartalak volna mindenképpen rávenni téged, hogy te azonnal fogadj el egy újabb várandós állapotot és mihamarabb szüljél még egy gyermeket? Merthogy ez egyáltalán nem igaz! Honnan vetted ezt? Mikor volt errõl szó közöttünk? Miért hergeled magad ellenem ilyesmivel? Nem kételkedek abban, hogy alaposan utána néztél mindennek a szak- könyvekben, de számomra egészen új dolog és egészen furcsa, hogy amiatt kellene aggódni egy anyának, hogy gyenge lesz a méhe és az egész szervezete egy újabb “terhességre” amennyiben kilenc hónapra az elõbbi szülés után, megfoganna a méhében egy új magzat?! Az én gyermekkoromban gyakori eset és természetes jelenség volt, az olyan testvérpár, akik között mindössze egy év korkülönbség létezett. Nagyon kérlek, hogy legalább száraz tények szintjén ne vezesd félre magad, és ne próbálj félre vezetni engem is, mert ebbe a játékba én soha nem fogok belemenni. A tavalynyári vetélésed elõtt, nem „hat hónapra a Verácska megszülése után estél teherbe”, vagyis nem január 21-én, hanem http://kozmaszilard.hu




mindenképp csak húsvét után, illetve kilenc és fél hónappal a Verácska születése után! Hiszen amikor én tavaly, húsvét után (április huszadika körül) Magyarországra jöttem, Verácska már kilenc hónapos volt és neked még azelõtt egyszer sem jött meg a menstruációd. És jól emlékszem, hogy ezután Békény Ildikó meglátogatott téged és nekem Budapesten elmondta, hogy kissé depressziós állapotban talált, amiért a szülés utáni elsõ menstruációd máris megjött. A magzat tehát csak az én három hét múlva történt hazatérésem után foganhatott meg május közepén, illetve majdnem tíz hónap múlva a szülés után! A te érdekedben és a benned fejlõdõ gyermekünk érdekében, nagyon kérlek, most ne rám haragudjál, amiért emlékeztetlek a fizikai tényekre, hanem próbáld megkeresni ennek a vastag három hónapos önámításodnak a gyökerét, a valós szellemi okát, jó? És ha kételkedsz a helyes emlékezetemben, számítsuk ki fordítva: amikor a veszítõ- vérzésed beindult, mindössze három hetet számoltunk a nyári tábor július 20. - i megkezdése elõtt, illetve Verácska születésnapja elõtt. A te szülés utáni hat hónapos idõszámításoddal az elvetélt magzat tehát öt és fél, illetve hat hónapos kellett volna legyen a vetéléskor, amirõl szó sem lehet, nem csak azért, mert látszania kellett volna a hasadon, hanem azért is, mert az életedbe is kerülhetett volna egy hat hónapos magzat elvetélése. Továbbá, ha tõlem fogant május közepén és nem mástól, akkor csak két hónapos lehetett és nem három! Még egyszer kérlek tehát, hogy nézz jól utána magadban, miért volt szükséged erre a durva önámításra alapozott önsajnálatra, önigazolásra és - nem tudom honnan vett - ál-tudományos magyarázkodásra. És azután hagyd a francba az egész megható érzelgõs okoskodást (amitõl most is fáj a méhed!) és azzal a meggyõzõdéses hittel, hogy én teljes szellemi képességemmel igyekszek téged megérteni és veled együtt lenni - egyelõre csak lélekben és szellemben, de amikor szükség lesz rá, fizikailag is -, vágjál neki bátran a jelen állapotod szeretetteljes elfogadásának! Mert igazából az a baj, hogy a szexuális zavartságodból eredõ kétségbeesésed miatt, már a Verácska születése utáni elsõ menstruációd után, elzártad azt az egyetemes isteni erõés áldás forrást, amely bõven kezdett felénk áramlani - mármint a családunkba -, amikor összeházasodunk, de fõképp, ami után Verácska megszületett. És ezért, annak következtében, hogy én folytonosan összekötöm magam veled (Annak ellenére, hogy néha, amikor hirtelenjében újra és újra tapasztalnom kell a te hitetlen elzárkózó-különállásodat és lelki szakadásodat, kétségbeesésemben mást is mondok!), a gazdasági gyarapodásunk (a három szobás lakásba való költözési lehetõségünk) érdekében tett erõfeszítéseim is mind meghiúsultak, pontosan a vetélésedet követõ idõszakban! Egyre világosabbá kezd válni számomra a tény, hogy spirituális harmóniában élõ személyek esetében, a gyermekáldás és az anyagi áldás azonos spirituális forrásból fakad, és amennyiben a családanya szembefordul a gyermekáldás szellemével és támadni kezdi azt, az anyagi források is kezdnek kiszáradni. Nem lenne sokkal egyszerûbb beismerni magadnak, hogy mindez azért történt, mert megijedtél a Verácska születését követõ hónapokban rád törõ, idegen férfiak utáni önkéntelen és erõs szexuális sóvárgásaidtól és attól féltél és az ellen lázadoztál, hogy egy második gyermek még jobban hozzám fog kötözni téged? És nem lenne mindannyiunk számára üdvösebb az õszinte beismerések után félredobni a sok önigazoló, szentimentális tudományos spekulációt? Meggyõzõdésem, hogy a velem szemben érzett zavarodnak, vagyis annak, hogy te ezeknek az önkéntelen sóvárgásaidból eredõ, zavaros vágyaidnak, érzéseidnek és gondolataidnak a következtében zavart vagy a viszonyunkban, a tulajdonképpeni oka az, hogy állandóan attól félsz, hogy ezeket az önkéntelen sóvárgásaidat én leleplezem, és miattuk megharagszom. Biztosítlak afelõl, hogy a tavaly nyári táborban csoportosan végzet feltárások és felfedezéseknek hála, sikerült ezt, a VIII. házban, a Rákban a Jupiterrel együtt álló Lilith helyzete által jelzett, önkéntelen, családdal kapcsolatos félrevezetési késztetésekbõl és önáltatásokból eredõ, öröklött spirituális zavartságot olyan, eleve adott sorsprogramként megértenem, amirõl te nem tehetsz. És amit, pontosan a családanyai szerepköröd és a gyermekek segítségével kell meghaladnod és emiatt, az általad kurválkodási ösztönnek nevezett önkéntelen késztetés miatt, irántad érzett huzamos haragról szó sem lehet. Hirtelen felindulások persze, elõfordultak még, mivel én is ember vagyok és néha elfogy a lelki erõm, de remélem, a jövõben még ez sem fog megtörténni mivel itt, én is nagy belsõ átalakulásokon megyek keresztül. Azzal azonban számolnod kell, hogy a metafizikai leleplezésekkel nem hagyok fel, nem csak azért mert a véremben van minden rejtett igazság kiszimatolása, hanem azért is, mert a legszentebb meggyõzõdésem, hogy az életben ez segíthet, mivel a leginkább ez szolgálja a spirituális megismerést ez a lényegi megismerés és a megismerés segítségével történõ változás, az ember létének a szellemi célja és rendeltetése. Nem lenne egyszerûbb, ha ráhajtanál a Skorpiói Ascendensedre és igyekeznél megelõzni engem a leleplezésekben? Hiszen számomra már fárasztó téged állandóan figyelmeztetni ara, hogy spirituális szempontból hol és mikor tévedsz! De az is fojtogató érzés, hogy nem mondjam ki azt, amit tisztán látok. Én ígérem, hogy soha semmiféle szinten nem foglak elbizonytalanítani a kettõnk és a négyünk egységét illetõen, még az esetleges nehezebb pillanataimban sem, hiszen én alapvetõen soha nem is kételkedek a kettõnk spirituális alapú egységében és a találkozásunk sorsszerûségében, de szeretném már, ha te is egyértelmûen elfogadnád ezt, és nem éreznéd rabnak magadat mellettem még akkor sem, ha az önámításaidat önkéntelenül és akaratlanul leleplezem. Ebbõl az ördögi körbõl csak és csakis úgy mászhatunk ki, hogy ezt, az önkéntelen leleplezõ természetemet ugyancsak adottként - Jó vagy rossz, de természetes tulajdonságomként. - elfogadod és belenyugszol, hogy akaratlanul is átlátok rajtad. Különben, a leleplezõdéstõl való félelmeidben mindig támadni fogsz gondolatban és képzeletben engem. És én sem hazudhatom sokáig sem magamnak sem neked, hogy nem látom azt, ami üti ki a szememet. Az a huszonöt év korkülönbségbõl következõ szellemi érettségi különbség csak annyit jelent, hogy ennyivel több lehetõségem volt hazudni magamnak és ennyivel többször leleplezõdni saját magam elõtt, hozzád képest, aki csak néhány éve ébredtél rá arra, amiben én önkéntelenül “mesteri képességekre” tettem szert. Ez az önleleplezésbõl eredõ más-leleplezési képesség, aminek az asztrológusi munkámban nagy hasznát veszem, tulajdonságommá vált, amit nem tagadhatok meg egy kíméletes hazugságokon alapuló családi élet kedvéért sem. Én csak annyit tehetek, hogy sokkal türelmesebb leszek, mert tudom, hogy milyen nehéz azzal a VIII. házban együttálló Jupiter Lilith által jelzett késztetésekkel és kísértésekkel megállni, hogy önkéntelenül ne csaljon az ember leánya. Neked számolnod kell azzal, hogy én a csalást http://kozmaszilard.hu




és a rá következõ önámításaidat önkéntelenül észreveszem és ha túl vastag már, akkor szólnom kell, mert a Skorpiói orrom kényes. A másik vetülete ennek a skorpiói helyzetnek viszont az, hogy ennek te lehetnél a legnagyobb haszonélvezõje, hiszen a szellemileg termékenyítõ átvilágításaim nélkül, a csalásra és öncsalásra beállított képzeleteddel, elérhetetlen az igazi egészség és boldogság, mert megvalósíthatatlan a szeretet. Tudom, hogy ez a nõi emancipációs koncepciók szerint mennyire egyoldalúnak hangzik, hiszen az én szexuálissumákolásaimnak az általad történõ leleplezéseirõl szó sem esett, de én a jelenben is tiszta szívvel ki merem jelenteni, hogy amióta eljöttem, nem szeretkeztem senkivel (de ugyanakkor például a minap, az uszodában két nõt fájdalmasan megkívántam) és mentálisan sem zavart meg egyelõre még, számottevõen semmiféle szexuális kívánság. És ugyanilyen nyíltan és tiszta szívvel megírnám, vagy elmondanám, ha szeretkeztem volna mással, ha ennek kikerülhetetlen biológiai vagy lelki szükségét éreztem volna, de azt is tudom, hogy a családi felelõsségtudatomat és az irántad érzett szerelmemet - még ha a több hónapos távollét után, netalán félre is lépnék - egy leheletnyit sem érintené. Én ugyanis nem félek a leleplezéstõl pontosan azért, mert tudom, hogy amennyiben úgy érezném, hogy valamiféle szexuális aktus elkövetésére vetemednék, ez semmiben sem zavarná meg sem a tudatomat, sem a tudattalanomat, mert férfiként éppen én vagyok az átvilágító fénynek a megtestesülése. Ráadásul - az emancipációs koncepciókkal ellentétben - ez nem egyenjogúság kérdése, mivel a Szeretetnek, aminek te vagy a megtestesülése, teljesen más a funkciója, mind a Fénynek: nem átvilágít, hanem egybe köt, egységbe von egységbe olvaszt. Ezt az egységbe-kötést, egységbe olvasztást viszont nem viheti végbe korrupcióból eredõ kételyekkel, homályos kéjvágyból eredõ határozatlansággal, bátortalansággal és zavartsággal, hanem csakis az egyértelmû, egységesíteni akaró tiszta - “égi”! - szenvedély tüzével, ami az egységbekerülési lehetõség felvállalásából ered. Számodra talán kissé elvont mindez, de meg kel értened, hogy most pontosan az a legveszélyesebb számodra, ha engem, a magzatod apját támadsz mentálisan és a negatív “terhességi” állapotod megszüntetésének az egyetlen lehetõsége az, ha belenyugszol és végleg elfogadtatod magaddal, hogy amennyiben a család együtt maradását választod, a sokáig tartó mentális bujkálásokról le kell mondanod és a problémáidat - a problémáinkat! - nem a rám való haragvással oldhatod meg, hanem azzal, hogy mindig és minden körülmény között kegyetlenül és maximálisan õszintének kell lenned elsõsorban önmagadhoz, azért, hogy ne kelljen ésszerû, tudományos és szentimentális hazugságokkal rejtõzködj és magyarázkodj, elsõsorban saját lelkiismereted elõtt. Nem sokat érsz és érünk azzal, ha te most az általam egyébként még csak viccbõl sem emlegetett - tökéletességemet firtatod, mert én szarok a tökéletességemre, hiszen több ízben kifejtettem már, hogy ez egy nulla értékû képzet, aminek semmi valóság alapja nincs, és azzal se foglalkozz, hogy fölébecsültük-e magunkat a házasság elején. Ha bõvebben kifejtem, hogy mi errõl a véleményem, és te nem fogod fel pozitívan azt, amit ennek kapcsán írok, akkor megint csak megijedni tudsz: Ha akkoriban tudtam volna, hogy mit jelent a Lilith - Jupiter együttállás a VIII. házban, úgy ahogy most tudom, az akkori értékítéletemmel, mindent elkövettem volna, hogy semmiképp ne vegyelek feleségül téged. Még akkor sem, ha úgy érzem, hogy nem tudom nélküled elviselni az életet és akkor sem, ha mégis gyermeket vártál volna tõlem. A jelenlegi értéktudatommal viszont - Ha tudnám, hogy minden “kurválkodási hajlamod” ellenére, te is olyan erõsen átéled az egység-érzést, ahogy én és ebben semmiféle kételyed nincs. - akkor mindent megtennék, hogy a feleségem lehess. Egy szóval, én most is úgy érzem, hogy a házasságkötéskor nem becsültem alá a felelõsségtudatba ágyazott változási, alkalmazkodási és fejlõdési képességünket. Amennyiben viszont te, úgy érzed, hogy Te alábecsülted a saját felelõsség-képességedet, bármennyire is fájna nekem, ezen én már nem segíthetek. Te viszont igen. Rajtad múlik tehát, hogy felvállalod-e és elfogadod-e teljes lényeddel a most már az általam tudatosan vállalt és kicserélni nem akart, a te önámításaid és Lilith - zavaraid számára viszont nyugtalanító módon éber, mindig kauzálisan szimatoló, leleplezõ természetemet? Porson, 2000 május 10.

Kitartó szeretettel: Ádámod.”

A nyitottság szellemiségének megfelelõen, a Porsoni hallgatóim elõtt nem rejtettem a tényt, hogy feleségemmel rosszul jártunk és annál nagyobb volt az örömöm, amikor néhány hét múlva, biztató “sikersztoriként” azt is elmondhattam, hogy a tanácsaimat megfogadó Júlia mentális pálfordulásának és szeretet - meditációknak köszönhetõen, csodálatos módon a méhlepény majdnem teljes mértékben visszaaraszolt az eredeti pozíciójába és ott megállapodott. Ez kizárta a szülõcsatornát elzáró köldökzsinór elõreesését, ami miatt ilyenkor az anyákon császármetszést hajtanak végre, és ami miatt viszont - mármint a nem természetes úton történõ születés miatt - az így világra-operált gyermekek közül egyesek látási és hallási zavarokkal küzdenek. A Hold által megtestesített teremtõianyai õserõvel való kapcsolatunk helyreállításának következtében a horoszkóprendeléseim is kezdtek felszaporodni annyira, hogy egészen finoman egy, a családom számára kellõ életteret és pihenési lehetõséget nyújtó lakás bérlési lehetõségére kezdtem gondolni, de errõl nem lehetett semmiféle konkrét elképzelésem, mivel a Porsoni lakásés albérleti árak számomra felérhetetleneknek számítottak és így, mindössze egy égi csodában reménykedhettem. És akkor, mintha csoda történt volna: nem csak a Porsoni Mûvelõdési házban tarthattam elõadásokat, hanem meghívtak más, kevésbé közismert intézmények, baráti körök érdeklõdõ hallgatóságához is. Az egyik ilyen elõadás után megkérdeztem, hogy még van-e kérdésük, beszéljek-e még valamirõl. Egy Johanna nevû idõsebb hölgyvendég, nagy meglepetésemre azt válaszolta, mindegy, hogy mirõl beszélek, mert õ elhallgatna engem akár két napig is. E hölgy egy egészség-regeneráló központban indított, az egészséges és a zavaros gyermekfoganási, valamint a negatív családi programokról szóló rövidebb elõadássorozaton belüli elõadásaimra is eljött és egyszer csak azzal állt elé, hogy megkérdezte az összes Erdélyi barátját, hogy mi szükséges az áttelepüléshez? Ezektõl megtudta, amit én is tudtam: szavatolt jövedelmet biztosító munkahely és stabil lakás. Ennek felét fel tudja ajánlani, mert van egy lakható családi háza Porsontól http://kozmaszilard.hu




hatvan kilométerre, Táltoslakon, amit csak évek múlva szándékozik eladni, amikor a fia haza jön Argentinából és Magyarország bekerül az Európai Unióba. Mivel akkoriban még nem szabadultam meg az összes misztikus koncepciótól, amit a Metában az asztrológia mellett sajnos felszedtem, arra gondoltam, hogy nem véletlenül kellett Porsonra kerülnöm és én ezt pozitív jelnek véltem arra vonatkozóan, hogy a belsõ, spirituális utam kezd egybe kapcsolódni a külsõ életutammal. A késõbbi fejlemények tükrében viszont, amelyek az Eduának a tökéletesen túli, csodálatos születéséhez, de ugyanakkor a váratlan halálához is vezettek, úgy látom ezt, hogy mindössze a bennünk és általunk mûködõ spirituális programok kifejezõdés volt mindaz, amit más ember a sors szeszélyének nevez. A Táltoslaki ház lakhatónak bizonyult annak ellenére, hogy a rengeteg pók, pókháló és por mellett, telve volt nem csak a Johanna elhunyt szüleinek ódon bútoraival és ruháival, hanem ráadásnak a Johanna által évek óta használaton kívül helyezett, két házasság alatt összegyûjtött ruhákkal, ágynemûvel és más háztartási kellékekkel. Ezeket viszont ki lehetett hordani a ház mellett álló hatalmas nyári konyhába, a lakást ki lehetett takarítani és egy kis erõfeszítéssel lakhatóvá tenni. Porsonra, ha átszállással is, de viszonylag hamar el lehet jutni mind vasúttal, mind autóbusszal. Johanna biztosított afelõl is, hogy amennyiben igényelném, a telefont viszonylag hamar be tudja szereltetni, mert vezetõ beosztásban dolgozó közeli ismerõse van a Magyar Távközlési Vállalatnál. Egy napsütéses vasárnap néztük meg a házat, amely egy valamikor gazdasági tevékenységhez szolgáló hatalmas udvar elején állt és amihez hozzá tartozott egy omladozó jobbágy kunyhó is, aminek a kéményén egy gólyafészek állt élõ gólyákkal. Persze, hogy azonnal megkapott, a gyümölcsfákkal teletûzdelt napos udvar, a gólyák jelenléte és a falusi csend. Néhány bútort elmozdítottam a helyérõl, az ablakokat - ajtókat kipróbáltam és úgy találtam, hogy a ház nem igényel sok helyreigazítási munkát és már csak az volt a kérdés számomra, hogy vajon Júliának fog-e tetszeni? Az ódon ház tetején szállásoló, nyüzsgõ gólya családot mindenesetre jó elõjelnek véltem. Nem mondtam azonnal igent és nem rohantam azonnal Lauráért, hanem az utóbbi években kialakult szokásomhoz híven, a beköltözésre vonatkozó egyértelmû válaszommal “kivártam”. Más, pozitív jelekre várva, utána érdeklõdtem annak is, hogy miként lehet Magyarországon egy olyan vállalkozói engedélyt kiváltani mind amilyennel otthon rendelkeztem, annak érdekében, hogy az egy éves, vagy fél éves huzamos Magyarországi tartózkodási engedély megszerzéséhez szükséges, “külföldi munkavállalói” engedélyt megkapjam. Ez jóval bonyolultabbnak és elérhetetlenebbnek bizonyult még annál is, amit a külföldi polgárok ügyeit rendezõ rendõrhivatal jóindulatú fiatal tisztjei helyeztek számomra kilátásba. Õk hozták az értésemre, hogy számukra nem elegendõek a lakhatásról és jövedelmezõ munkakörrõl szóló hivatalos okmányok, ezen felül még szükségem lesz egy olyan bizonylatot is letenni, miszerint valamely magyarországi banknál, felnõttenként négyszáz ezer, összesen tehát nyolcszáz ezer forintnak megfelelõ pénzösszeg van a nevünkön. Amikor ezt meghallottam, még csak el sem keseredtem, hanem egyszerûen közöltem, hogy ilyet én képtelen vagyok összehozni, eleve lemondok a tartózkodási engedély kiváltásáról. Az Edua halála tükrében, hajmeresztõnek tûnik számomra, hogy látván a lemondási, illetve a visszatáncolási szándékomat, maguk a Porsoni idegenrendészek kezdtek bíztatni, hogy fogjak belé a tartózkodási engedélyhez szükséges papirok megszerzésébe. Azzal kezdtek bíztani, hogy a folyamat nem is olyan nehéz mind amilyennek tûnik, mindezt elõttem már nagyon sokan végigcsinálták, a pénzt kölcsön lehet kérni külföldi ismerõsöktõl, akik számára a nyolcszáz ezer forintnak megfelelõ összeg nem jelent olyan sokat, mind ahogy azt én, a szegénységben élõ román állampolgárként elsõ hallásra vélem. Én talán még így is felhagytam volna az egésszel, de ez a rendõrségi beszélgetés már a Júlia jelenlétében zajlott, akiért idõközben haza utaztam, mivel Johanna arra bíztatott, hogy mindaddig, amíg a hivatalos eljárást elindítom és a Táltoslaki házat lakhatóvá nem teszem, Laurával lakhatunk az õ Porsoni lakásában, ahol õ felszabadít egy szobát a mi számunkra. Júliának tetszett a Magyarországra való kiköltözés ötlete, mert õ még annál is zavaróbbnak találta a családjának, de fõként az édesanyjának az õ várandós állapotú tudattalanjára gyakorolt hatásait, mint amennyire én azt korábban gondoltam. És a Táltoslaki három hónapos idillikus csend és nyugalom is, mintha arra kellett volna, hogy a délutáni és az esti beszélgetések alkalmával, Oroszláni szenvedéllyel végzett Skorpiói kutatások által együtt felgöngyölítsük és kihalásszuk a Júlia tudattalan érés- és képzeletvilágából, mindazt a szorongást és félelmet okozó, erkölcsi és tudományosnak gondolt, de mindössze materiális képzetet, amit a nevelõi, nem csak a gyermekkora és a kamaszkora folyamán, de még az utóbbi hónapokban is elültettek a lelkébe. Ilyen például az a tévképzet, amit az apja ültetett el idõközben benne, ti., hogy csak annak az embernek lehet pénze és lehet jó dolga, aki “becsületes”, kétkezi munkával, vagy szokványos polgári foglalkozással keresi meg a mindennapi kenyerét és ezért az, hogy mi asztrológusokként akarunk megélni, hosszú távon nem vezethet jó eredményhez. Az anyja a házasságba beugratott és a gyermeket példás édesapaként nevelõ férjétõl elvált, mivel a közös barátjukba szerelmes lett. A nagyszülõk, Júliának erre a kamaszkori válság-tapasztalatára építve, elültették benne azt a gondolatot, hogy õ csak addig lehet biztonságban, amíg õk a háttérbõl támogatják és neki gondját viselik. Erre azért volt szükségük, hogy Laurát mindenkori szófogadásra bírják és így megszabadítsák az erkölcsi kárhozattól és az anyagi szerencsétlenségtõl, ami szerintük akkor érhette volna, ha az édesanyja nyomdokaiba lépne. De ugyanilyen erkölcsi életbölcsességgel látta el az édesanyja is, aki minden áron ki akarta nyitni a várandós lánya szemét az általa valóságnak hitt férfi-látomásra, és rá akarta lányát vezetni a férfiak megbízhatatlan és csapodár természetére, miközben én Porsonon a családom számára igyekeztem egy új, anyagilag megbízhatóbb, önárulás-mentes életlehetõséget felderíteni és megvalósítani. Azzal tömte a Júlia képzeletét, hogy a férfiak nehéz helyzetekben mindig magára hagyják az élettársukat. Mindez persze csak a jéghegynek a csúcsa, ahhoz képest, hogy még milyen fölösleges lelki és szellemi görcsöket okozó, jó szándékból és jóindulatból elültetett képzetek kerültek a felszínre a Júlia tudattalanjából a Táltoslaki forró délutánok és éjszakába nyúló esték folyamán. Akkor, és az Edua születése után is úgy gondoltuk, hogy az így kibányászott, jól megvizsgált és a pozitív ellenpéldák, a metafizikai értelmezések segítségével semlegesített és feloldott tudati görcsöknek, a Júlia mély és pihentetõ álmainak és meditációinak, az udvaron termõ gyümölcsöknek köszönhetõ vitaminkúrának és persze, a mély és zavartalan szeretkezéseinknek volt köszönhetõ az, hogy Edua minden klasszikus http://kozmaszilard.hu




tágulási folyamatot mellõzve, lélegzetelállító módon, úgymond pillanatok alatt megszületett. És ezt annak ellenére, hogy az otthoni orvosok is összezavarták Laurát a magzat fogamzási idõpontja tudományos meghatározásával és mindaddig, amíg én észbe nem kaptam, hogy Júliának utoljára a szilvesztert követõ idõszakban volt egy kisebb, és azt megelõzõen egy bõvebb menstruációja, feszültségbe kerültünk, mert arra gyanakodtunk, hogy a túlhordás veszélye forog fenn. Miután sikerült vissza emlékeznem, hogy a dokik rosszul számoltak, újabb nyugodt, szülés-váró, nyárutói idõszak következett.

http://kozmaszilard.hu



XIX. Balog Ádám magyaros boldogulása

Recommend Documents