12
XI. évfolyam 2. szám
Mindenki együtt Zsirán: Legyetek jók, ha tudtok! Péntek este fél hét. Megérkezünk Zsirára a Fővárosi Önkormányzat zsirai Értelmi Fogyatékosok Otthonába, ahol szinte zsúfolásig megtelt az otthon színházterme. Sérültek és épek, azaz a KOMISZ (Komédiás Magyar Integrált Színház) és a dESZKa Társulat (Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola színjátszó körének) „Legyetek jók, ha tudtok – játék két részben" premier előadására gyülekezünk. Betuker Botond első színpadi rendezése. Elképzelésem sincs, mire számítsak. Ismerem a színdarabot, láttam a filmet is, mégis érzem, hogy ez most valami más lesz. Pontban 7 órakor felcsendül a nyitány. „A "Legyetek jók, ha tudtok" eredetileg egy igaz történet, melyben "Isten bohóca, Néri Szent Fülöp" ellent mond az ördögnek és a felsőbb hatalomnak. A darab fő koncepciója a jó és a rossz szemben állása. A mai embertársaink folyamatosan válaszút előtt vannak. A jót vagy a rosszat válasszuk? Sosem szabad kimondanunk a negatív gondolatokat. A legutolsó pillanatokban is van egy lehetőség előttünk, hogy jobbá tegyük életünket. Ahogy Cirifischionak is, nekünk is kijár az utolsó esély, miszerint újra kezdhetjük azt, amelyet elrontottunk. A darab konkrétan Cirifischio személyéről szól, aki a mai társadalmat képviseli. Az előadás észrevétlenül pörög, gondolataim közben cikáznak – ők tényleg amatőrök lennének? Lélegzetvisszafojtva figyelem, hogy mennyire rutinosan vágják ki magukat szójátékokkal. Elmosódnak a határok. Nincsenek sérültek. Egymást segítő, ösztönző idősebb és fiatalabb színészek vannak a színpadon! A díszlet egyszerű, mégis elvarázsol. Rómába repít. Hol a bitófa alá, hol egy kéjlakba, hol a rozoga templomba, Fülöp atya és az árvák közé. Felváltva kacagok és küszködök a könnyeimmel… Az előadásban 26 gyermek és 10 sérült szerepel. Az előadás férfi főszerepét, Fülöp atyát, Szendrő Attila, az otthon egyik lakója alakítja. Micsoda tudás van a birtokában! Egyszer sem hibázik, élvezettel játszik. De nem csak ő. A mű két fontos mondanivalóra támaszkodik: ‐ Miért pont engem?‐ tesszük fel a kérdést, bizonyos esetekben. Az ördög, a rossz mindig azt szemeli ki, aki a legjobb ember, akire mindig számíthatnak az emberek. A becsületre, a kedvességre, a szeretetre. ‐ Bízz magadban, állj pozitívan a dolgokhoz, higgy Istenben és önmagadban, hogy végül segítséget kaphass! „Legyetek jók, ha tudtok, mert ha nem tudtok, én nem tehetek az égvilágon semmit!" Fel sem ocsúdok, már a tapsrendnél tartunk. A szűnni nem akaró vastaps közben a boldogság, az öröm és a meghatottság könnyei a szereplők, segítők és a közönség szemében is ragyog. Hogy mi volt a színpadon ebben a két órában? Nehéz szavakba önteni. Talán varázslat. Kiszakított ebből a világból. Elgondolkoztatott, mik is az értékek ma? Hova tart a világ? Hogy tehetnénk jobbá? Várom a következő találkozást. részletek a kisalfold.hu cikkéből
Az újság szerkesztésében közreműködtek: Gosztom Józsefné, Ecker Zita, Őri László Számítógépes szerkesztés, tördelés: Hanis Krisztián Felelős kiadó: Hollósi Péter (99/543‐201) http://www.efozsira.hu
XI. évfolyam 2. szám
Fogyatékosok Otthona Zsira eseti lapja 2013. június 30. ingyenes kiadvány
2
XI. évfolyam 2. szám
Minden változik …
11
Sportesemények 2013. tavasz nyár
„Minden változik, és semmi sem az, aminek látszik a felhő is eltűnik majd...” Balázs Gyula (Kowalsky) 1951. április 4. ‐ 2013. január1. ‐ 2013.július 1. Meghatározó dátumok egy szervezet életében. Az első a születésének időpontja, azóta eltelt hatvankét év egy emberöltő. Belegondolunk mennyi minden történhet egy emberrel ez idő alatt, hát még egy családdal, egy több száz fős összetartozó otthonnal, intézményünkkel. „Óra az órára, napra nap Megy az idő, minden új napra újabb nap” Egyszerűen szóló örök igazság. Jubileumi ünnepségeinken már összeszámoltuk az ellátásban résztvevőket. Jöttek és mentek a segítségre szorulók, jöttek és mentek a segítők, a vezetők. Volt már az otthon történetében arra példa, hogy változzon a fenntartó, amire a második dátum utal. A harmadik pedig azért került ide, mert ettől az időponttól az önálló gazdálkodásunk is megszűnt. Így az újság készítés idején azt látjuk, hogy ebben az évben változott a fenntartó, szűkül az önálló döntési körünk és elmentek az otthonból meghatározó személyiségek. Az ember és az emberek alkotta szervezet képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Nagyon fontos, hogy ezt mindenki megértse és eszerint tegye a dolgát.
Hisz a szervezet létrehozásának oka nem változott, a feladatunk egyértelmű a fenntartótól függetlenül, a személyzetben bekövetkezett, vagy bekövetkező változásoktól függetlenül, az otthonunk működésének, működtetésének az a célja, hogy az önálló életvezetésre sérültségük, szociális helyzetük miatt képtelen vagy részben képes felnőtt magyar budapesti állampolgárokat segítsük. Tegye ezt mindenki abban a beosztásban, amiben ezzel megbízták, képességei legjavát nyújtva, lelkiismeretesen. Kérem, hogy ezt szem előtt tartva a megváltozott helyzet pozitív oldalát nézve éljünk a felkínált lehetőséggel és újítsuk meg a mindennapi rutinnal végzett tevékenységeket. Legyünk kreatívak és gyakorlatiasak, a nehézségek ne tántorítsanak el bennünket hivatásunk betöltésétől. Reményeim szerint, akik maradtak és maradnak érzik és értik szintén Balázs Gyulától ide citált gondolatokat. „Én csak egy ág vagyok ezen a fán Én csak egy fogaskerék a gépben Én csak egy csepp nem az óceán De Veled együtt mindent kibír Én csak egy levél vagyok a fán És csak egy darab a nagy egészben …” Talán ha ezt eltudnánk fogadni, egyszerűbb lenne az életünk, a változások okozta feszültséget és az ismeretlentől való félelmet is könnyebben kezelnénk.
XI. évfolyam 2. szám
Az első félév a fenntartó váltás jegyében szinte elrepült. A hétköznapokat igyekeztünk takarékosan, de a megszokott színvonalon megszervezni. Programjainkat is, talán szerényebb körülmények között, de ugyanolyan lelkesen valósítottuk meg. A távozóknak köszönet, a maradóknak elismerést és hitet, hogy amit tesznek, annak van értelme függetlenül a főnökük személyétől, az otthon fenntartójától. Hollósi Péter intézményvezető
Asztalitenisz Baráti Találkozó Ekecs: A tavasz elején Szlovákiában jártunk Ekecsen, ahol egy nagyon színvonalas, erős mezőnyt felvonultató asztalitenisz tornán vehettek részt sportolóink. A versenyről ‐ Szili Zoltán révén ‐ egy bronzéremmel, sok‐sok ajándékkal és élménnyel tértünk haza. IX. Zsirai Asztalitenisz Találkozó: Hosszú évek hagyománya már az intézetben a tavaszi asztalitenisz találkozó megrendezése. Ezen évek alatt számos csapat vett már részt e versenyen. Ebben az évben vendégeink közt új résztvevőként üdvözölhettük a helyi általános iskola csapatát. Velük együtt összesen hat társaság csapott össze április 17.‐én a zöld asztalnál. A zsirai csapat kettő bronz, és egy ezüstéremmel zárta a napot. MSOSZ Regionális Bocsa‐és Labdarúgó verseny: Nagy örömünkre és természetesen a Szivárványhíd Alapítvány támogatásának köszönhetően 36‐ an tudtunk elutazni április 20.‐án Darvastóra, és szerepelni ezen a sportnapon. 17 fő bocsa versenyben vett részt, ők összesen 1 arany, 3 ezüst, és 3 bronzérmet szereztek. A focisták két csapatban szerepeltek, itt a II. divízió 1. és az V. divízió 2. helyét sikerült megszereznünk. Nemzetközi Labdarúgó Torna Ekecs: Öt csapat részvételével került megrendezésre június 27.‐én e nemzetközi torna a Csallóközben. A résztvevők között 1 cseh, 2 szlovák, és 2 magyar csapat szerepelt, közülük kissé tartalékos csapatunk küzdeni tudásból jelesre vizsgázva az ötödik helyet szerezte meg. MSOSZ Regionális Bocsaverseny Zsira: 4 intézmény 32 versenyzője találkozott Zsirán június végén és a bocsa sportág mellett egy tartalmas napot tölthetett el. A sport és koncentráció mellett lehetősége volt a versenyzőknek kézműveskedésre, valamint lovas kocsikázásra, melyek kiválóan oldották a játék során bennük felgyűlt feszültséget, fáradtságot. Kis létszámmal, baráti‐családi hangulatban telt el a nap, melyet sok‐sok zsirai éremmel zártunk. Nemzetközi Labdarúgó Torna – Németország: Ekecsi barátaink meghívására, őket kiegészítve utazhatott el két lakónk Németországba július elején egy nemzetközi labdarúgó tornára. Két éjszakát sátraztunk egy dél‐kelet német kis faluban a sportpálya szomszédságában. Remek fogadtatásban, ellátásban volt részünk, barátságos vendéglátóink voltak. Mindannyiunknak nagy élményt nyújtottak a sátrazás, a bulik, a beszélgetések! Kilenc csapat szerepelt a tornán, ebből a mi vegyes csapatunk a második helyezést szerezte meg, az egész tornán csak az első helyezettől vereséget szenvedve. Köszönjük, hogy Veletek tarthattunk! Marton Gergő szociális és mentálhigiénés munkatárs
10
XI. évfolyam 2. szám
Celldömölki siker A Vas Megyei Mozgássérültek Egyesületének Celldömölki Helyi Csoportja meghívására a peresznyei telephelyről 11 fő lakó, köztük 3 fő kerekesszékes vett részt felkészítőikkel a 2013. június 1‐én megrendezésre kerülő Fogyatékossággal Élő Emberek és Barátaik Kulturális Fesztiválján. A rendezvényre a szülőtalálkozón előadott produkcióval léptünk fel. A csapat egyik része már a délelőtti órákban útra kelt, hogy a fesztivál helyszínén a Celldömölki Kemenesalja Központ és Könyvtárban együtt örülhessen, énekeljen, sérült embertársaikkal. A fesztiválon, amelyen 55 produkciót tekinthettünk meg, összesen három megyéből vettek részt (Vas, Veszprém és Győr‐Moson‐Sopron). A délelőtt útra kelt csapat az ebédidőt kihasználva körülnézett a Ság hegy lábánál elterülő városkában is. Csodálkozva szemlélték a Dömökli Mária szobrot és az apátsági templomot. Délután megérkeztek a tolószékesek is, akik kényelmesen tudtak közlekedni az akadálymentesített Kemenesaljai Központ Színháztermében. Így közelről szemlélhették meg a táncos, zenés és színi előadásokat. Délután három órakor pedig a besötétített színpadon, uv fény mellett előadtuk a „Gyere velünk és légy szabad” címet viselő produkciónkat, melyet nagy taps követett. Ezt megelőzően Kovács Krisztina szavalta el Mária Sándor: Ajándék című versét. A fesztivál végén pedig csak a titkon remélt sikernek örülhettünk, hiszen a neves 3 tagú zsűri a harmadik, egyéb kategóriában első helyezéssel jutalmazta csapatunkat. Míg a vers kategóriában Krisztina dicsérő oklevelet kapott. Ismét megtapasztalhattuk azt, hogy a sok és kitartó munka, a fáradságos próbák meghozzák a várva várt sikert. Ezen a sikeren felbuzdulva újabb és újabb célokat tudunk magunk elé tűzni, és tudjuk megvalósítani azokat. Őri László szociális és mentálhigiénés munkatárs
Vacsoracsata, alias hal a tortán!
Jakab Szabival és Szabó Brigivel beszélgettünk, és épp az volt a téma hogy mennyire szeretünk főzni, akkor jött az ötlet, hogy "játszunk vacsoracsatát" azaz menjünk el egymáshoz vacsorára és pontozzuk egymást. No és hogy tétje is legyen, a legtöbb pontú csapat kap egy ötliteres buli hordót. A három csapat Szabi és párja Henrik, Brigi és párja Tomi, és Szabó Gyuri és én. Elhatároztuk, hogy nálunk kezdjük. Mi hatalmas lázban égve készültünk és gondolkoztunk, mi legyen a menü. Elkértük a szolgálati lakást, hogy ott főzzünk és ott tartsuk meg a vacsorát. Bevásároltunk Sopronban és nekiláttunk a főzésnek. Az előétel fogpiszkálóra tűzött pirítós kocka spéci fasírt golyó vörös cheddar sajt kocka és paprika. Aztán csináltunk tejszínes meggylevest, tejszínhabbal, citromfűvel és citromkarikával tálalva. A főétel slambuc volt bográcsban (alföldi pásztorétel, olyan lebbencsszerű, csak sűrűbb) és uborkasaláta. A desszert egy egyszerű fahéjas kekszes, csokis süti volt. Készültem még pár palack fehér és vörösborral és üdítővel. A meglepetésvendégem Nagy Brigi volt a kisbabájával. Megjöttek a vendégek és egy koccintás után nekiláttunk a vacsora elfogyasztásának. Mindenkinek nagyon ízlett a menü és jól érezte magát mindenki. Vacsora után laza kártyaparti következett, este tízig kártyáztunk és beszélgettünk, majd mindenki hazatért. Én nagyon elfáradtam, de nagyon jól éreztem magam. Jó volt a társaság. Szendrő Attila lakó
XI. évfolyam 2. szám
3
Gyere velünk és légy szabad Szülőtalálkozó Peresznyén Minden évben talán ezt a napot előzi meg a legnagyobb készülődés. Az intézmény még szebbé, otthonosabbá és meghittebbé varázslása, a néha már fárasztó próbák tömkelege mind‐mind erre a napra való készülődést jelenti. Ez a nap a Szülőtalálkozó, amelyre idén április 27‐én került sor. Fél tíztől folyamatosan érkeztek kedves vendégeink, hozzátartozók, gondnokok. Az örömteli találkozást rövid kis beszélgetés követte. 11 órakor kezdődött a műsor, amellyel az itt élők kedveskedtek minden megjelent vendégnek. Az UV lámpával megvilágított ebédlőben két rövid, de annál tartalmasabb jelenet csalt könnyeket a jelenlévők szemébe. Az itt élők ismét megmutatták, hogy ha önmagukat vállalva belefognak valamibe, akkor büszkén élhetik hétköznapjaikat. Majd a kis foglalkoztatóban az Intézményvezető Úr tájékoztatójára került sor, valamint a vendégek megnézhettek egy rövid kis videót a tavalyi év fontosabb eseményeiről. Ebéd után ki‐ki családtagjaival, ismerőseivel töltötte a napsütésben gazdag délutánt. Voltak olyanok, akiket családtagjai Kőszegre is elvittek. 11 fő lakót látogattak hozzátartozói, illetve két hivatásos gondnok volt jelen az eseményen. Hamar elérkezett a búcsú pillanata. A kapuba állva sokunk fülébe ismerősen csengett a dal: „Gyere velünk és légy szabad Mindig vállald önmagad Ne hidd el azt, hogy nem lehet Büszkén éld az életed Gyere velünk és légy magad Nem számít, hogy mit mondanak Ne szégyelld azt, hogy élvezed Csak a tiéd az életed.” Őri László szociális és mentálhigiénés munkatárs
Pizza és lángos nap Peresznyén
Május 15.‐én felkerekedtünk, (értsd, szó szerint) mivel a gyalogos lakók mellett 6 fő kerekes székes lakóval, indultunk Peresznyére a Tégláskert Vendéglőbe. Egy hónapja indult be a pizza sütés, szerettük volna az elsők között tesztelni a kínálatot. Nyári napsütésben indultunk lefelé, a faluba. A vendéglős, szeretettel fogadott bennünk, a lakók is nagyon várták, hogy megérkezzünk és ne otthon, a megszokott helyen fogyasszák el az ebédet. A különböző pizza feltétek közül nehéz volt a választás, de azért sikerült mindenki ízlését kielégíteni. A finom ebéd után, még egy fagyit is elnyaltunk. Telt gyomorral, újabb élményekkel gazdagodva indult vissza kis csapatunk a dombnak felfelé. Pünkösdhétfő másnapján pedig mozgó lángos árus érkezett a telephelyre. Kora délután vidám zene mellett azon tanakodtunk miként fognak a lakók részére elkészíteni annyi lángost, amikor begördült a piros gépjármű az udvarra. A két fiatalember vidáman köszöntött mindenkit, és rögtön munkához is láttak. Hamarosan már arany barnára sült fokhagyma illatú lángosok díszelegtek a tányérokon. Vidám zene és jókedv mellett mindenik elfogyaszthatta az ízlése szerint elkészített lángost. Majd a piros kisautó vidáman dudálva kigördült a telephelyről a mielőbbi viszontlátás reményében. Hullerné H. Gyöngyi ápoló
4
XI. évfolyam 2. szám
V. Zsirai Speciális Filmszemle eredmények Kisjátékfilm kategória I. helyezés Menni kéne... – Magyarszerdahely II. helyezés Vakság – Sopron III. helyezés Modell – Kiss Ferenc, Villás József / Őri László, Peresznye
XI. évfolyam 2. szám
9
Múzeumpedagógiai foglalkozás Kőszegen Herbárium, officinabútor, céhláda, fésűs
Dokumentumfilm kategória I. helyezés Ki vagyok én? (vívódások önmagammal) –Tengelic II. helyezés A pénz – Ágfalva III. helyezés Kedvesem – Tordas Szabadon választott kategória I. helyezés Tájkép – Kabelács Károly / Fábián Gábor, Zsira II. helyezés Árnyak – Dunakeszi III. helyezés A fal – Tengelic Közönségdíj Joli a disznótoron – Pötös Jolán, Hordós Erika, Zsira A zsűri dicsérő oklevélben részesítette PárDown – Major József, Kovács Ferenc, Huzlinger István /Márkus Péter, Pető Sándor Csilingelő tél – Kovács László / Kozmor Barbara, Rum‐Kastély Vonattal a szerelem nyomában – Kovács Márton, Kazári Eszter, Kovács László / Kozmor Barbara Stoppolok – Kabatek Antal, Szekér Károly, Weber Terézia, Őri János, Póra János / Rimán Andrea Joli Attilánál – Pötös Jolán, Hordós Erika / Fábián Gábor, Kecskemester – Szabó Attila, Nagy Rita / Fábián Gábor A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület jóvoltából nemzetközi filmfesztiválra kijuthat: Menni kéne... Modell – Kiss Ferenc, Villás József / Őri László, Peresznye Világgá vált virágom – Kiss Ferenc, Csukárdi Lajos / Őri László, Fábián Gábor, Peresznye Zsűri: Halmy György filmrendező, Lovass Tibor médiapedagógus, Szendi Péter fotóriporter Gratulálunk a díjazottaknak! Fábián Gábor szociális és mentálhigiénés munkatárs
Bizonyára sokan vannak olyanok, akiknek ismerősen csengenek –e szavak, de vajon tudják e, hogy a régi patikabútort kézzel faragták, és hogy mit készített a fésűs? Ezekre és a hozzá hasonló kérdésekre kapta meg a választ a peresznyei telephelyen élő 10 fő, akik két turnusban két‐két felejthetetlen napot tölthettek el Kőszegen az Arany Egyszarvú Patikamúzeum foglalkoztató termében. Első alkalommal izgatottan indultunk útnak Kőszegre, azon gondolkodva mit is fogunk csinálni a múzeumban: kiállítást nézni majd arról beszélgetni? Ugyanilyen izgatottan várt minket Kutrovics Mónika múzeumpedagógus, aki még értelmi sérült embereknek soha nem tartott foglalkozást. A rövid bemutatkozást követően körbevezetett minket az országosan Híres Patikamúzeumban. Itt megismerkedhettünk a régi gyógyszerek alapanyagaival, a gyógyszerkészítő eszközök repertoárjával, régi orvosi műszerekkel, és a gyógyszerekkel, melyek közül néhánynak még közel kétszáz év távlatából is ismerősen cseng a neve. Megtekinthettük az országos hírű patikabútort, és megismerkedhettünk az ún. drogpadlással is ahol a gyógynövények szárítása történt. Ezt követően a teljesen új és technikailag színvonalasan felszerelt előadóba mentünk. Játékos módon képek, ábrák segítségével felelevenítettük az előzőkben látottakat. Nagy öröm volt hallani a csoportokat, szinte mindig volt valaki, akiből szóvivőként csak úgy dőlt az információ. Az idő minden alkalommal gyorsan szaladt. Hamar dél lett. Az egyik helyi vendéglőben elköltött ebéd után újból izgatottan mentünk vissza a terembe, ahol érdekesebbnél érdekesebb feladatok várták a kis csapatokat. Kezünkbe vehettünk régi gyógyszertároló edényeket, rajzolhattunk. Az idő hamar elröppent és két órakor ismeretekkel gazdagon tértünk haza. Nagyon várva a következő hétfőt amikor talán még érdekesebb dolgokkal találkoztunk. Mindkét turnus ugyanis a második alkalommal a Tábornokházba és a Hősök Tornyába látogatott el. A Tábornokházban a régi mesterségekkel ismerkedhettünk meg. Milyen szerszámokkal dolgozott a szíjártó, mit készített a fésűs, milyen volt a fényképész dolga a 19 században. Érdekesnél érdekesebb dolgok vettek körül minket. Majd a hazai céhekkel ismerkedtünk meg. Itt mindenkit talán a gyönyörűen megmunkált céhládák nyűgöztek le. Ezt követően a kőszegi sportéletbe tekinthettünk bele. Itt nagy örömmel fedezték fel a lakók, hogy az intézmény egyik dolgozója híres sportoló is egyben. Mindenki számára felejthetetlen élmény az gyönyörű panoráma, amelyet a Hősök tornyából csodálhattunk meg. Lábunk előtt feküdt a város. A múzeum megtekintése után ismét játékos feladatok következtek, melyet mindkét csapat vidáman, jó hangulatban, és persze ügyesen megoldott. A vendéglőben elköltött ebéd után, mindenki, akár egy céhlegény elkészítette mesterremekét. Ezt követően pedig oklevéllel igazolva céhmesterré vált. A négy alkalommal rengeteg új információ birtokába jutottunk. Köszönet ezért a Kőszegi városi múzeum vezetőségének és dolgozóinak, akik készségesen álltak rendelkezésünkre. A további együttműködés alapjait lefektetve várjuk a kora őszi foglalkozásokat is. Őri László szociális és mentálhigiénés munkatárs
8
XI évfolyam 2. szám
XI évfolyam 2. szám
Ismét az Öregtónál pihentünk
5
Itt a tavasz... Irány a Fecskepalota!
Június 26‐án délelőtt 9 órakor indultunk a „Tavak városába“. Sokan már ismerősként érkeztek meg az akadálymentesített szálláshelyre az Öreg‐tó Club Hotel és Ifjúsági Táborba. A szállás elfoglalása és az ebéd elfogyasztása után a lakókkal közösen elkészült az öt nap forgatókönyve. Ennek alapját az országos hírű XX. Víz, Zene, Virág Fesztivál adta meg, amely ebben az évben is jeles koncertekkel, érdekes kiállításokkal és látványos kísérőprogramokkal várta a látogatóit. Majd az őszies borongós időjárásban elsétáltunk az Öreg‐tó partjára, amely most nem a megszokott vidám képét tárta elénk. A várost sötét fellegek vették körül és a szél nagy hullámokat korbácsolt a tavon. Csütörtökön délelőtt a borongós és kissé hűvös időben nagy feladatra szántuk magunkat. Elindultunk gyalogosan felderíteni hazánk első angolparkját. Rövid kis sétát tettünk a platánsoron, megnéztük a parkban mesterségesen kialakított barlangokat, a kiskastélyt és a Cseke‐tavat. Ebéd után sötét fellegek kezdtek gyülekezni az égen, ezért a szálláshelyen kártya és ügyességi játékokkal mulattuk az időt. Késő délután pedig lángos partyt és zenés mulatságot rendeztünk. A fesztivál nyitónapjának délelőttjén (június 28, péntek) kicsit hideg, de már napsütéses időben kisvonattal fedeztük fel a várost. Sokaknak már ismerős volt a vár, a templom, vagy a kálvária. Valamint megtekinthettük a sürgést‐ forgást a vár körül, ahol idén a fesztivál programjai zajlottak. Délután az esti szalonnasütésre készültünk. A szalonnasütésen köszöntöttük meg a név‐ és születésnapos lakókat. Majd késő estig táncoltunk és beszélgettünk a melegen ropogó tűz mellett. Szombaton délelőtt a kerekesszékes lakókkal gyalog, míg a többiekkel az ingyenesen igénybe vehető fesztivál busszal a várhoz utaztunk. Itt néhányan Gryllus Vilmos műsorát hallgatták meg. A többiek pedig a várban kiállított virágcsodákban és a gótikus építészetben gyönyörködtek. Majd közösen sétáltunk és vásároltunk a vásári forgatagban. Kisvonattal visszautazva szállásunkon ebédeltünk. Rövid pihenőt követően délután palacsinta partyt rendeztünk, ahol mindenki tudásának megfelelően aktívan kivette részét a palacsinta készítés feladataiból. Majd ismét az Öreg ‐ tavat választottuk tartózkodási helyül. Végre megcsodálhattuk a tavat napfényben is. Valamint a már tavaly is nagy sikernek örvendő légibemutatót tekintettük meg. Veres Zoltán műrepülő ismét gyönyörű mutatványokkal kápráztatta el a fesztiválon résztvevőket. Vacsora után a kitartóak talán a leglátványosabb programot is megnézték. Az este 10 órakor kezdődő tűzijáték ismét nagy élményt jelentett mindenki számára. Másnap a bőséges reggelit követően rengeteg új és érdekes dolgot megtapasztalva élményekkel gazdagon indultunk haza. Reménykedve abban, hogy talán lesz még szerencsénk jövőre is ellátogatni az Öreg‐tó partjára, hogy újabb és újabb szépségeit fedezzük fel a városnak. Őri László szociális és mentálhigiénés munkatárs
„Egy kicsi mozgás mindenkinek kell...” A „C” lakóegységben élők egy része keveset mozog, mindennapjaik az osztályon zajlanak. Van, akit akadályozottsága szobához, ágyhoz köt. Ezért úgy gondoltuk hetente egy alkalommal őket is megmozgatjuk. Törekedtünk arra, hogy mindez történjen úgy, hogy a mozgás élményt jelentsen számukra. A résztvevők különféle tornaeszközöket felhasználva hajtják végre az ügyességi feladatokat. Bizonyítékként a dicsőség tábla szolgál, melyen hétről‐ hétre szerepelnek a legmozgékonyabb lakók. A mozgásélmény keretében tavasszal Bük‐ fürdőre kirándultunk, ahol a felnőtt játszótér szabadtéri játékait próbálhattuk ki. Marton‐Szőnyi Melinda & Plenárné Mészáros Ildikó
Május közepén négy napot töltöttünk, Gánton. Az osztály öt éve látogatja rendszeresen az üdülőt, így tudtuk, idén is jól fogunk szórakozni. Sajnos az időjárás rövid időre kedvezett a külső programoknak. Lehetőségünk volt a Fecskepalota tágas tornatermében szobakerékpározni, labdázni, pingpongozni, ügyességi‐ és egyensúlyfejlesztő játékokat játszani. Zenét hallgattunk, filmet néztünk, s a Fecskepalotát délutánonként játékbarlanggá, kézműves műhellyé alakítottuk. Marton‐Szőnyi Melinda fejlesztő
X. Dallal Tánccal Fesztivál Tordason
A 2013. 06. 21‐i gálaműsort egy felkészítő tábor előzte meg, melyen a zsirai intézményből öt lakó és három segítő is részt vett. A nagy hőségben minden nap délelőtt és délután próbák zajlottak, ahol a fellépő csoportok egymást segítették a minél színvonalasabb előadás érdekében. Mi zsiraiak a Dzsungel könyvéből a Pofonofon c. számmal, táncos produkcióval készültünk. A kevés szabadidőnket hűsítő fagyizással, szökőkúti fürdéssel és rövid sétákkal töltöttük. Igyekeztünk munkánkhoz újabb információkat gyűjteni. Gálaműsor sztárvendégei: Csengeri Attila, Király Viktor, Kiss Zoltán, Mahó Andrea, Varga Miklós, Vivát Bacchus együttes, valamint az est műsorvezetője: Kulka János volt. A nézőközönség nagyon jól érezte magát, műsorszámunk alatt is tapssal lelkesítettek bennünket, így sikerült az izgalmunkról megfeledkezni. Kulka Jánossal közösen énekeltük a finálét, a „Zene az kell” c. musicalt. Ezt követte az állófogadás, az ajándékok átadása mind a sztárvendégeknek, mind a fellépő csoportoknak. A gálaműsor zárásaként egy fergeteges, élőzenés „bulin” vehettünk részt, mely a csillagos éjszakában ért véget. A nagy hőségtől kitikkadva, a sok próbától elfáradva, de annál nagyobb sikerrel, élménnyel gazdagon térhettünk haza otthonunkba. Diczházyné Holler Anita szociális munkatárs
XII. Vasvári Nemzetközi Színjátszó Fesztivál
A Zsirai Otthon Alternatív Képszínháza Örök visszatérés című előadása Bronz minősítést kapott, valamint díjat a "Komplex színházi megjelenésért" a XII. Vasvári Nemzetközi Színjátszó Fesztiválon. A négynapos rendezvény utolsó előadásaként, több mint harminc színházi produkció után mutatta be a csoport a majd egy éven át készített előadást. A zsűri tagjai: Pataki András – a soproni Petőfi Színház igazgatója, Regős János ‐ a Magyar Szín‐ Játékos Szövetség elnöke, Nagy András László – a Magyar Szín‐ Játékos Szövetség alelnöke, Szűcs Katalin Ágnes ‐ színházi kritikus, Szabó Tibor ‐ a szombathelyi Weöres Sándor Színház színésze, H. Nagy Katalin ‐ a Mesebolt Bábszínház nyugalmazott igazgatója, Kiss László ‐ a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, Vidnyánszky Józsefné ‐ a beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház Gyermek Stúdiójának vezetője. Fábián Gábor szociális és mentálhigiénés munkatár
6
XI évfolyam 2. szám
Hírős, nevezetes és speciális Hírös város Kecskömét – tartja a mondás a Duna‐Tiszta közti tájbeszéd szerint. Bizonyára így is van, de a sok híresség mellett június 28‐tól július 1‐ig egy speciális dolog is híressé és nevezetessé tette a várost! Itt rendezte meg ugyanis a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület a X. Nemzetközi és egyben a XXVI. Országos Kulturális Fesztiválját. A mottó az idén a következő volt: Kihívás? Elfogadva! S valóban számtalan intézmény, nagyon sok produkcióval jelezte, hogy kész kiállni és megmutatni magát, elfogadva és teljesítve azt az igényességet, amelyet a nagyszabású rendezvény elvárt tőle. Négy napon át élvezhettük a különféle műsorszámok kavalkádját! S hogy mennyire jól sikerült, azt az is bizonyítja, hogy szinte elröppent az idő, s máris emlék lett az a szép esemény, amelyre készülve néhány napja, még izgalomban és lázban égtek a fellépők. A Zsirai Otthont az Alternatív Képszínház képviselte a nyitó napon. A Fábián Gábor írta és rendezte darabot már sokan várták, hiszen a Képszínház minden alkalommal meglepte különlegességével a nézőket. Színészeink most is hibátlanul teljesítettek, gyönyörű színpadképek tárultak elénk, ahogy azt – a fesztivált egyébként végig fotózó és videózó ‐ Fábián Gábor megálmodta. Csodálatos jelmezek, sejtelmes fények és rituálék tették titokzatossá és feszültté az előadást, hogy aztán a végkifejletben mindent eláraszthasson a fény. Peresznyei Fiókintézményből Kovács Krisztina érkezett az eseményre, aki Márai Sándor: Ajándék című versét adta elő nagy drámaisággal. Krisztina és segítője versválasztása telitalálat volt, hiszen olyan gondolatokat hordozott, amely egy kerekes székben ülő fiatal lány szájából különösen megrázóak és példaértékűek. Hűen tükrözte Krisztina életigenlését és alázatát. Jó volt hallani, ahogy megköszönték neki, hogy elhozta a fesztiválra ezt a verset. Délutánonként szabadtéri programokon szórakoztatták a fellépők és a vendégművészek a nagyközönséget. Este a Fesztivál Clubban táncolhattak és mulathattak azok, akiknek ehhez még volt energiájuk. A fesztivál végén még egy pillantást vetettem a gyönyörű Katona József Színház üres nézőterére. Az a furcsa, kicsit szívszorító érzés fogott el, mint ami mindig megtalál egy‐egy színházi bemutatónk végén. Egyfajta hiány, ami máris ott van az ember lelkében, holott csak pár perce gördült le a függöny. „Vége van, a függöny legördült”‐ írja a költő is, de reméljük jövőre egy másik város, másik színháza tárja majd ki kapuját a Művészeti Műhely rendezvénye előtt. Sok jó ember, jó szándékkal igyekezett, hogy ez a fesztivál létrejöjjön és rendben lebonyolódjék! S még többen voltak, akik egész évben talán csak erre készültek; a bemutatóra, a találkozóra azokkal, akikkel talán ez az egyedüli alkalom, hogy újra láthassák egymást. Szalai Péterné vallási és kulturális programok koordinátora
XI évfolyam 2. szám
7
Egészséghét “Az egészség olyasmi, mint a gondosan égetett gyertya. Ha körültekintő figyelmet szentelünk gyertyánknak, sokáig fog égni.” (Manfred Kets DeVries) Természetesen e gyertyának szentelt figyelem mellett fontos szempont volt az Egészséghét megrendezése előtt, hogy lakóink elé egy mozgalmas, a hétköznapjaikból kimozdító programsorozatot kínáljunk. Május 13.‐ától öt napon keresztül naponta átlagosan 50 lakónknak nyújtottunk programokat, amely szám mutatja igényüket az egészséges élet iránt. Az első nap a sportversenyeké volt, a délelőtt folyamán mozgásélmény délelőttöt tartottunk, mely a súlyos, középsúlyos fokban sérült lakóknak adott lehetőséget a sportolásra. Célbadobás, rúgás, teke, kerekes székes szlalom, csak néhány a délelőtt versenyszámaiból. Délután pedig egy kicsit nehezebb feladatok következtek, kerékpározás, felülés, dartsozás, és keresztrejtvény is szerepelt a programban. A csapatversenyt a 4/c lakóegység elszánt csapata nyerte. Az egészséges életmódnak a sportolás mellett legalább olyan fontos része a megfelelő étkezés. Keddi ételkészítő versenyünkből remek ötleteket kaphattunk, hogy az általunk nagyon kedvelt kissé fűszeres, zsíros magyar konyhán túl, szinte csak zöldségek, gyümölcsök felhasználásával is lehet ízletes, friss és szemnek is tetsző ételeket, italokat készíteni. Köszönjük az új ízeket minden csapatnak! Szerdán kerékpártúrára indultak a vállalkozók a peresznyei halastóhoz. Szép, csendes, és nyugodt környezetben pihenhették ki az emelkedőkben gazdag út fáradalmait. A délután programjában szerepelt még egy Aikido bemutató is, melyet a falu kultúrotthonában tekinthettek meg az érdeklődők. Aki látta csodálattal mesélt az óriási dobásokról, és kidolgozott mozdulatokról. Túrázni persze mi nemcsak kerékpáron szeretünk, csütörtökön két csoportban indultunk kőszegi hegységben található Hétforráshoz, és a határon túli falu Locsmánd játszóteréhez. Mindannyian, akik a sík és akik a hegyi terepet választottuk kellemes fáradtsággal dőlhettünk ágyba az este folyamán. A hetet egy újabb versennyel zártuk. A népszerű bocsa sportágban bonyolítottunk páros versenyt, mely 14 duót vonzott. Színvonalas, izgalmas, sokszor néhány centiméteren múló csatákat láthattunk. A versenyen Szili Zoltán és Kiss József párosa diadalmaskodott. A hiedelem szerint, aki a Hétforrásnál mind a hét forrás vizéből iszik, annak teljesül egy kívánsága. Ezek után csak egyet kívánhatunk: Jó egészséget mindenkinek! Marton Gergő szociális és mentálhigiénés munkatárs
