XI. A II. világháború 1938-ban Teleki Pál visszatér a politikába, először kultuszminiszterként. Az első bécsi döntés tárgyalásánál a magyar delegáció egyik vezetője volt. Az elvesztett területek visszaszerzése érdekében Németország és Olaszország, más szóval a tengelyhatalmak felé forduló Imrédy-kormánnyal szemben a meggyőződéses angolbarát volt. Bár Horthy Miklós az 1920-as és 30-as években visszahúzódott a napi politikától, szerepe a területvisszacsatolások kapcsán ismét megnőtt a magyar hadsereg főparancsnokaként. Teleki Pál miniszterelnök kormányzata igyekezett elszigetelődni a német befolyástól: Horty Miklós 1939 nyarán közölte a tengelyhatalmakkal, hogy Magyarország semmilyen formában nem vesz részt a lengyelek elleni háborúban. Dr. széki gróf Teleki Pál (római szent birodalmi gróf) (Budapest, 1879. november 1. – Budapest, 1941. április 3.) miniszterelnök, földrajztudós, egyetemi tanár, erdélyi földbirtokos, politikus, (tiszteletbeli) főcserkész, az MTA tagja, a SZEFHE Rabonbánja.
1939-ben a németek megkérdezték a magyar kormányt, hogy lehetséges-e Lengyelország megtámadása Magyarország területéről. Figyelemre méltó Teleki Pál viszonya Lengyelországhoz. Teleki egyértelmű válasza így szólt: „Magyarország részéről nemzeti becsület kérdése az, hogy ne vegyen részt semmiféle agresszióban Lengyelország ellen.” Lengyelország szeptemberi kudarca után Horthy megtiltotta, hogy az ország vasútvonalain a német hadsereg Lengyelországba szállíthasson hadianyagokat. A lengyel-magyar határszakaszt nem ellenőrizték a németek, és a magyar kormány megnyitotta a határt a lengyel menekülők előtt, és megadta az összes lehetséges segítséget (a német sereg bevonulásáig lengyel iskolák és szervezetek működtek Magyarországon). Emellett nagyszámú lengyel menekültet engedtek át Jugoszlávia felé. Egy részük azonban Magyarországon maradt, ahol anyanyelvükön oktatási lehetőséget biztosítottak számukra.1 Később a lengyelek Balatonbogláron szobrot állíttattak Teleki Pálnak, valamint Varsóban egy utca viseli a nevét. 1939. év eseményei:
szeptember 3. – Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzen Németországnak. szeptember 3. – India és Ausztrália hadat üzen Németországnak. szeptember 3. – Új-Zéland hadat üzen Németországnak. szeptember 5. – A szlovák állam kinyilvánítja hadba lépését. szeptember 6. – A Délafrikai Unió hadat üzen Németországnak. szeptember 10. – Kanada hadat üzen Németországnak. szeptember 17. – A Szovjetunió megtámadja Lengyelország keleti részét. szeptember 26. – Törvényen kívül helyezik a Francia Kommunista Pártot. szeptember 27. – A német csapatok bevonulnak Varsóba. október 26. - Jozef Tisot a Szlovák Köztársaság elnökévé választják. november 1–2. – Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Belorusszia csatlakozik a Szovjetunióhoz. november 30. – A Szovjetunió megtámadja Finnországot. 1940. március 12.-én békekötéssel ér véget a finn-orosz háború. (Téli háború)
Teleki Pál Horthy egyetértésével a fegyveres semlegesség jegyében kívánt politizálni, hogy a magyar haderő megmaradjon a háború utáni rendezés idejére. A britekkel szemben is semlegességi kötelezettséget vállalt, illetve a német megszállás esetére ellenállást. J. F. Montgomery, 1933-1941 márciusa között az Egyesült Államok budapesti nagykövete emlékiratában azt állítja, hogy budapesti működése során felismerte, miszerint Magyarország a német és orosz imperializmus közé van szorítva.
1
John Flournoy Montgomery: Hungary, The Unwilling Satellite.9: The Breaking Up of Czechoslovakia.
1940-ben a Szovjetunió szövetséget keresett Magyarországgal Románia ellenében, amely során Erdélyt ajánlották fel a magyar félnek. Erre azonban végül a kompromittálódástól való félelem miatt nem került sor.2,3 1940 folyamán pénzt helyeztek el az amerikai magyar nagykövetségen, hogy esetleg emigráns kormányt alakíthassanak. Teleki belátta, hogy sem a Jozef Tiso vezette Szlovákia, sem az Ion Antonescu által irányított Románia nem számít kiútnak az Anschluss miatt egyre szorultabbá váló helyzetből, így örökbarátsági szerződést kötött Jugoszláviával, ahol érezhető volt a németellenes tendencia fölénye. Teleki Pál politikája Magyarországot a Berlin-Róma tengellyel való szövetséghez vezette, ennek köszönhetően Magyarországnak sikerült kivívnia a részleges revíziót. Ez vezetett a II. világháborúban való részvételhez. 1940 nyarán a magyar hadsereg csapatösszevonásokat hajtott végre, hogy politikai nyomást gyakoroljon Romániára a revízió kérdésében. 1940. augusztus 30-án kimondta az úgynevezett második bécsi döntést, amelynek értelmében 1940. augusztus 30-án A második bécsi döntés értelmében magyar csapatok megszállják Észak-Erdélyt. 43 ezer km2 terület került vissza Magyarországhoz. Észak-Erdély és a Székelyföld. 1940. szeptember 15-én ünnepélyes dísszemlét tartottak Kolozsvárott. 1940. november 20-án a magyar kormány csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez (Németország, Olaszország és Japán), elismerve a fasiszta Olaszország és a náci Németország európai hegemóniáját. Az egyezmény értelmében ha a világháborúban addig részt nem vevő állam támadná meg a tengelyhatalmakat, Magyarország szolidaritást vállal a megtámadottal. 1940. november 23.-án Románia, november 24.-én Szlovákia csatlakozik a Tengelyhatalmakhoz. 1940. december 12-én a magyar kormány Belgrádban örök barátsági szerződést kötött Jugoszláviával. Az ottani katonai puccs – mely egyúttal németellenes élű volt – után azonban a berlini vezetés bejelentette igényét arra, hogy német csapatok Magyarországon áthaladhassanak. Telekinek választania kellett a revíziót lehetővé tevő és addig győztes helyzetben levő Németország, és a térséget minden szempontból feladó, de nagy anyagi tartalékokkal rendelkező angolszász hatalmak és a velük potenciálisan szövetséges Szovjetunió között. Teleki tartani akarta magát a barátsági szerződéshez, Németország ellenében. A német hadsereg Jugoszlávia elleni felvonulásának másnapján 1941. április 3-án reggel Telekit holtan találták a Sándor-palotában lévő lakosztályában, fejlövés végzett vele. Íróasztalán drámai hangú levelet találtak nála a kormányzónak címezve, melyben erős szavakkal ítélte el a Jugoszlávia elleni agressziót. A német csapatok már a halálhír előtt elindultak Jugoszlávia ellen. Halálát – bár körülményei sok vitát váltottak ki – a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a történettudomány öngyilkosságként értékeli. 1941-ben Teleki politikája végleg csődöt mondott: tavasszal német támadás kezdődött Jugoszlávia ellen, Horthy pedig beleegyezett, hogy átengedje a Wehrmacht seregeit Magyarország területén. A „Jugoszlávia” megnevezés gyűjtőnév, ugyanis az országnak több hivatalos neve volt. A megnevezések változásai gyakran lényeges változásokat jelenítenek meg az ország belső berendezkedésében, államformájában vagy kiterjedésében. A II. világháború kitöréséig az alábbi neveken ismert: Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (Kraljevina Srba, Hrvata i Slovenaca) – 1918. december 1. –
1929. október 3. (1929. január 6-án királyi diktatúra kezdődik, és ennek a következménye a névváltoztatás) Jugoszláv Királyság (Kraljevina Jugoslavija) – 1929. október 3. – 1941. április 6. (ill. április 17. a
kapituláció napja) Mivel azonban az örökbarátsági szerződés még érvényben volt, a britekkel pedig már az átengedés megrontotta a kapcsolatot, a kormányzat csak azután indított támadást dél felé, hogy a jugoszláv állam hivatalosan megszűnt.
2 3
John Flournoy Montgomery: Hungary, The Unwilling Satellite.10: The Downfall of Rumania. Mucsányi János:Hatvan éve történt (Dombrády Lóránd, Pritz Pál és Szakály Sándor)
A villámgyors német sikerek hatására a magyar vezetés – Horthy-t is beleértve – feladta korábbi aggályainak egy részét. A német megrendelések felvirágoztatták a magyar gazdaságot, megszűnt a munkanélküliség. A tengelyszövetséges Magyarország 1941 nyarán-őszén végzetesen belesodródott a második világháború eseményeibe. Teleki ezt már nem érte meg: búcsúlevelet maga után hagyva, feltételezések szerint öngyilkos lett április 3-án.
Teleki Pál miniszterelnök öngyilkossága előtt Horthy Miklóshoz írt búcsúlevele 1941. április 3. Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk - gyávaságból - a mohácsi beszéden4 (*) alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk - mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok. Teleki Pál 1941. ápr. 3.
Teleki Pál miniszterelnök öngyilkossága előtt Horthy Miklóshoz írt lemondó levele 1941. április 3. Főméltóságú Úr! Ha cselekedetem nem is sikerülne teljesen, és még élnék, ezennel lemondok. Mély tisztelettel Teleki Pál 1941. ápr. 3.
Werth Henrik vezérkari főnök szorgalmazta Magyarország hadbalépését a németek oldalán. Werth Henrik Rezsőházán (ném. nevén Rudolfsgnad) született 1881. december. 26.-án. A hadapródiskola elvégzése után Békéscsabán a gyalogezredben szolgált. 1901-ben lett a közös hadsereg tiszthelyettese. Onnan került a hadiiskolába (Ludovika Akadémia), melynek elvégzése után a székesfehérvári honvédkerületi parancsnoksághoz osztották be. Az I. világháborúba a pozsonyi hadosztályparancsnoksággal vonult mint vezérkari százados. 1918ban vezérkari ezredes A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg hadosztályparancsnoka. 1919. május 2-án a hadseregfőparancsnokság megbízottja a román okkupációs erőkkel való fegyverszüneti tárgyaláson. 1920-ban a hadseregben a fővezérségen teljesített szolgálatot, majd a honvédelmi minisztérium hadműveleti osztályának vezetője lett. Csapatszolgálatot és vezérkari pozíciókat is ellátott. 1926-tól tábornok, a Hadiakadémia parancsnoka is volt. 1931-től altábornagy, dandárparancsnok. 1936-ban nyugállományba helyezik. 1938 szeptemberében reaktiválják, Horthy Miklós kormányzó parancsára a délvidéki területek közigazgatásának feje lett. 1938-tól 1941. szeptember 5-ig a hadsereg németbarát beállítottságú vezérkari főnöke volt. E minőségében szeretné elérni a hadsereg jelentősebb politikai tényezővé válását, valamint szorgalmazza – néha a politikai vezetést is megelőzve – a németekkel való szoros együttműködést. Irányítása alatt dolgozták ki Jugoszlávia és a Szovjetunió megtámadásának terveit.
4
A mohácsi csata 400. évfordulója alkalmából, 1926. augusztus 29-én mondott Horthy-beszédre utal, amelyben a Kormányzó a szerb-magyar harcok emlékeit idézve a két ország érdekközösségét hangsúlyozta. A mohácsi beszédnek Jugoszláviával szemben hangoztatott békülékeny kitételei a kisantant megbontását célozták. A magyar kormány felkínálkozása Jugoszláviában nem talált kedvező fogadtatásra.
Horthy 1941 szeptemberében felmentette, ismét nyugállományba került. 1945. februárjában, az összeomlás után nem menekült el, hanem lakásán várta meg a letartóztatására érkező orosz tiszti járőrt. a szovjetek letartóztatták. Távollétében lefokozták és kicsapták a honvédségből, majd 1948ban a Népbíróság "háborús bűnök" miatt halálra ítélte. Szovjet-orosz fogságban hunyt el 1952. május 28-án.
A villámgyors német sikerek hatására a magyar vezetés – Horthy-t is beleértve – feladta korábbi aggályainak egy részét. A német megrendelések felvirágoztatták a magyar gazdaságot, megszűnt a munkanélküliség, így a szélsőségek támogatottsága is visszaesett ebben az időben. A kormány az Egyesült Államokba kihelyezett összeget is visszavonta. 1941. április 3-án, gróf Teleki Pál öngyilkosságát követően Horthy Miklós kormányzó Bárdossy László miniszterelnökké nevezte ki, valamint a külügyminiszteri tárcát is megtartotta. (1941. február 4-én lépett a betegségben elhunyt gróf Csáky István örökébe mint külügyminiszter.) bárdosi dr. Bárdossy László (Szombathely, 1890. december 10. – Budapest, 1946.január 10.) diplomata, politikus, magyar miniszterelnök. Világnézetét tekintve nem volt nemzetiszocialista, miniszterelnökségének idején, illetve az előtt sem látszott különösebben lelkesedni a német eszmékért, ám ugyanakkor aktív németbarát politikát folyatott. Kortársaival, Gömbös Gyulával vagy Imrédy Bélával ellentétben nem foglalkozott a magyar nemzeti ideológiával.
Horthy Miklós engedve a német nyomásnak, Bácskába küldte a magyar csapatokat, amikor a német hadtestek Olaszországot segíteni a Balkánra vonultak. Magyarország 1941. április 11-én lépett be a világháborúba, amikor megszerezte Bácskát, a Muraközt és a Dráva-háromszöget. 11417 km2 terület került vissza Magyarországhoz. A késlekedés miatt Hitler nem járult hozzá további területek visszacsatolásához. A magyar honvédség a függelemsértő, németbarát tisztek parancsára (a német hadvezetés utasítása szerint) elkövette az újvidéki mészárlást (az ún. Hideg Napokat). Az áldozatok száma 3800 körül volt.5 A háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság dokumentumában az Újvidékre vonatkozó vádak a legsúlyosabbak. A magyar katonaság 1941. április 13-án vonult be a városba, ahol lövöldözések kezdődtek, amik 2 napon át folytatódtak. Az eseményekért később a háborús bűnöket kivizsgáló vajdasági bizottság 42 magyar lakost tartott bűnösnek a történtekért. 1942-ben 1,253 zsidó és szerb lakost hurcoltak el, de ehhez a helybéli lakosságnak nem volt köze, sőt a polgárok tiltakozó akciót is indítottak a kivégzések megakadályozására.
A magyar kormány elrendelte a bűnösök megbüntetését, amely során négy tisztet halálra ítéltek. Azonban a németek a kivégzés előtt Németországba menekítették őket, ahol az SS-ben kaptak szolgálati beosztást. Ehhez kapcsolódóan megemlítendő, hogy a jugoszláv partizánok 1944 és 1945 között, illetve az azt követő időszakban etnikai alapú népirtást hajtottak végre. A délvidéki népirtás során 40-50 ezer (egyes források szerint akár 70-80 ezer) ártatlan, magyar nemzetiségű személyt végeztek ki. Sokakat megkínoztak és koncentrációs táborba hurcoltak, ahol éhen haltak. A 332 ezres német kisebbséget felszámolták. Emellett a horvátokat is érték atrocitások. Az áldozatokat „háborús bűnösként” tüntették fel és a népirtást államilag is támogatták. Fentiekre való hivatkozással, a Horthyrendszerrel ellentétben meg sem kísérelték a tettesek felelősségre vonását.6 A növekvő német bizalmatlanságot mi sem jelezte jobban, mint az 1941 tavaszán - a Jugoszlávia elleni támadás és Teleki Pál miniszterelnök öngyilkossága árnyékában - lezajlott "audiencia". A rövid, protokollmentes személyes találkozóra április 24-én egy München melletti falucskában, a páncélozott kancellári különvonaton került sor. A kezdeti hadisikerektől lelkesült Horthy ott vetette fel "a háború mesterségét mind jobban értő" Führernek a Szovjetunió elleni közös hadjárat ötletét. "Viszonyunk a szovjetekkel teljességgel rendezett", hárított Hitler, mert - mint utóbb környezetének elárulta - esze ágában sem volt a "mindent kifecsegő öregemberrel" megosztani a Barbarossa-terv körvonalait. Szövetségesének szokatlan titkolódzása még június 22-én, a Szovjetunió elleni német támadás napján sem ütött szöget Horthy fejébe. Mint azt a német követ, Otto Erdmannsdorf rögvest jelentette, a hír hallatán a kormányzó szinte eksztázisba került, s úgy fogalmazott, hogy ő, "a bolsevizmus ellen küzdő öreg keresztes lovag", 22 éve erre a napra várt. Néhány hónappal később azonban a könnyű keleti 5 6
Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában.Budapest, Magvető, 1991 (MEK) Kiss József:Dokumentumok a délvidéki magyar kissebséget ért megtorlásokról.
győzelem illúziójából józanodó kormányzó - amikor Hitler "a további közös erőfeszítések" megtárgyalására ismét a Sasfészekbe rendelte - immár a rosszul felszerelt magyar csapatok frontvonalból való kivonását kérelmezte. Kevés sikerrel. Csupán bizonytalan ígéretet kapott a hiányos felszerelés pótlására, lohadó harci kedvét pedig a Vaskereszt lovagkeresztje kitüntetés volt hivatott fokozni. Bárdossy László júniusban terjesztette be a parlamentben a „harmadik zsidótörvény” javaslatát, amelyet a parlament az 1941. évi XV. törvénycikként fogadott el. A III. zsidótörvény (1941. évi XV. tc.) megtiltotta a zsidók és nem zsidók közötti házasságkötést és az azon kívüli nemi kapcsolatot is.
1941. évi XV. törvénycikk a házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről I. Házasságkötés előtt szükséges orvosi vizsgálat 1. § A házasság kihirdetését csak akkor szabad elrendelni, illetőleg a kihirdetés alól csak akkor szabad felmentést adni, ha mindegyik házasuló fél harminc napnál nem régibb keletű tiszti orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy a lakóhelye szerint illetékes tiszti orvosnál megjelent, egészségi állapotának megállapításához a szükséges felvilágosításokat megadta, magát megvizsgáltatta és a vizsgálat nem állapított meg fertőző gümőkórt vagy fertőző nemibajt. A tiszti orvos mellőzheti a vizsgálatot, ha a házasuló nő a belügyminiszter által erre feljogosított orvos bizonyítványát szolgáltatja arról, hogy az első bekezdésben felsorolt kóros állapotok egyike sem állapítható meg. A tiszti orvos elengedheti a házasuló személyes megjelenését és megvizsgálását, ha a házasuló gümőkór tekintetében az 1940:VI. törvénycikk 11. §-ában, nemibaj tekintetében pedig az ugyanennek a törvénycikknek 35. §-ában megjelölt valamely közegészségügyi szervnek, a honvédség hivatásos állományában tényleges szolgálatot teljesítő személy pedig hivatásos állományú honvédorvosnak vagy honvédegészségügyi intézetnek harminc napnál nem régibb keletű orvosi bizonyítványát szolgáltatja arról, hogy az első bekezdésben felsorolt kóros állapotok egyike sem állapítható meg. Ilyen esetekben a tiszti orvos a bizonyítványban köteles megjelölni az orvosi vizsgálat mellőzésének okát, valamint a bizonyítványt kiállító orvos vagy egészségügyi intézmény nevét és megállapításának tartalmát. 2. § Ha a tiszti orvos az 1. § alá eső betegségre utaló gyanús jelenséget észlel, a bizonyítvány kiállítását mindaddig felfüggeszti, amíg a házasuló meggyógyul, illetőleg magát az 1. § második bekezdésének második mondatában említett közegészségügyi szerv által megvizsgáltatja és attól megnyugtató bizonyítványt kap. Ha az utóbb említett bizonyítvány a tiszti orvos által gyanított betegséget nem állapítja meg, ezt a megállapítást kell a tiszti orvosi bizonyítványba felvenni. Ilyen esetben a tiszti orvos a bizonyítvány kiállítását nem tagadhatja meg. A tiszti orvos eljárásának részletes szabályait, valamint az orvosi vizsgálatokért és bizonyítványokért felszámítható díj mértékét a belügyminiszter az igazságügyminiszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg. A jelen törvény végrehajtásához szükséges orvosi bizonyítványok illetékmentesek. 3. § A házasságkötésnél a polgári tisztviselő csak akkor működhetik közre, ha a házasulók az 1. §ban meghatározott tiszti orvosi bizonyítványt bemutatják. Az 1. §-ban meghatározott tiszti orvosi bizonyítvány bemutatását az eljáró polgári tisztviselő elengedheti: 1. ha tiszti orvosi megállapítása szerint valamelyik házasuló közeli halállal fenyegető betegségben szenved, 2. gümőkór tekintetében, ha az 1940:VI. törvénycikk 11. §-ában megjelölt valamely közegészségügyi szerv bizonyítványa szerint mind a két házasuló fertőző gümőkórban szenved, 3. ha a házasulók együttéléséből a jelen törvény hatálybalépése előtt gyermek született vagy a nő tiszti orvos megállapítása szerint a jelen törvény hatálybalépése előtt teherbe esett. Az 1. §-ban meghatározott tiszti orvosi bizonyítvány bemutatása alól az igazságügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértve kivételesen felmentést adhat, ha az eset körülményei szerint a házasságkötés következtében a fertőző baj továbbterjesztése és gyermekek születése kizártnak tekinthető, a házasságkötés megengedését pedig méltánylást érdemlő nyomós erkölcsi okok indokolttá teszik. 4. § Ha a tiszti orvos a bizonyítvány kiállítását az 1. §-ban említett valamely kóros állapot fennállása miatt megtagadja, erről a bizonyítványt kérő felet a megtagadás okának közelebbi megjelölése nélkül
értesíti. A fél a bizonyítvány kiadásának megtagadása miatt panasszal fordulhat a kir. törvényszékhez. A kir. törvényszék a belügyminiszter által kijelölt egészségügyi intézmények véleménye alapján állapítja meg azt, hogy az 1. és 3. § rendelkezései szempontjából az anyakönyvvezető a házasságot kihirdetheti-e, illetőleg a polgári tisztviselő a házasságkötésnél közreműködhetik-e. Az eljárás szabályait - amennyiben szükséges - az igazságügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértve állapítja meg. II. Házasodási kölcsön 5. § Az Országos Nép- és Családvédelmi Alapból - a költségvetésben erre a célra rendelkezésre bocsátott összeg erejéig - házasságkötés alkalmából kölcsönt lehet adni az arra szoruló egészséges házasulóknak. Ilyen kölcsönt csak olyan házasulók kaphatnak, akik tiszti orvos bizonyítványával igazolják, hogy házasságkötésük sem egymás, sem születendő gyermekeik egészsége szempontjából nem esik kifogás alá. A belügyminiszter rendelettel állapítja meg azt az időt, amelytől kezdve a kölcsön iránt kérelmet lehet előterjeszteni s megállapítja a kölcsön összegét, kiutalásának módját és egyéb feltételeit is. III. A házasság megtámadására és felbontására vonatkozó rendelkezések 6. § A házasságot megtévesztés miatt megtámadhatja a házasfél, ha házastársa az 1. § alá eső betegségre vonatkozóan a megtévesztést tudva maga idézte elő akár előtte, akár a tiszti orvos vagy a vizsgálatot teljesítő orvos előtt lényeges ténykörülménynek hamis állításával vagy elhallgatásával, vagy pedig tudta a megtévesztést, amely egy harmadiktól ered. Az 1894:XXXI. törvénycikknek a házasság megtámadására vonatkozó rendelkezéseit ilyen esetben is megfelelően alkalmazni kell. A perben az orvos köteles a házasuló nyilatkozatairól felvett kérdőívet és a vizsgálatra vonatkozó egyéb iratokat a bíróság felhívására a bíróság felhívására a bíróságnak átadni. 7. § Az 1894:XXXI. törvénycikk 54. §-a azzal egészíttetik ki, hogy megtámadható a házasság tévedése miatt, ha az egyik házasfél már a házasságkötéskor gyógyíthatatlan elmebetegségben szenvedett és a másik házasfél ezt nem tudta s a körülményekből sem következtethette. 8. § Házassági bontóperben a házasság felbontását nem akadályozza az, hogy a bontó ok keletkezése után a vétkes házasfél elmebetegségbe esett. IV. Nemzsidó és zsidó házasságkötésének tilalma 9. § Nemzsidónak zsidóval házasságot kötni tilos. Zsidó nőnek külföldi állampolgárságú nemzsidóval kötendő házassága nem esik a jelen §-ban meghatározott tilalom alá. A jelen § alkalmazásában zsidó az, akinek legalább két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született, úgyszintén - tekintet nélkül származására - az, aki az izraelita hitfelekezet tagja. Az, akinek két nagyszülője született az izraelita hitfelekezet tagjaként, nem esik a zsidókkal egy tekintet alá, ha ő maga keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s e mellett mind a két szülője házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt. Az ilyen személynek azonban nemcsak zsidóval, hanem olyan nemzsidóval is tilos házasságot kötnie, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született. Az előbbi bekezdés rendelkezéseit a házasságon kívül született gyermekre is alkalmazni kell, ha őt a természetes atya az anyakönyvvezető előtt vagy közokiratban magáénak elismerte vagy az atyai elismerést a bíróság megállapította. Atyai elismerés hiányában a házasságon kívül született az a gyermek zsidó, akinek legalább egyik nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született. Az, akinek csak egyik nagyszülője született az izraelita hitfelekezet tagjaként, nem esik a zsidókkal egy tekintet alá, ha ő maga keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s e mellett anyja a gyermek születése idejében keresztény hitfelekezet tagja volt. Zsidóknak a jelen törvény hatálybalépése után kötött házasságból eredő leszármazói is zsidók, tekintet nélkül arra, hogy nagyszülőik mely hitfelekezet tagjaként születtek. A jelen §-ban foglalt tilalom megszegésével kötött házassága következtében a zsidókkal esik egy tekintet alá az is, aki keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s e mellett mind a két szülője házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt s nagyszülői közül csak kettő született az izraelita hitfelekezet tagjaként. A jelen §-ban foglalt tilalom ellenére kötött házasságból született gyermek is a zsidókkal esik egy tekintet alá. Az izraelita hitfelekezetbe a jelen törvény hatálybalépése után áttért olyan személy, akinek a jelen § értelmében tilos volna áttérése előtt zsidóval házasságot kötnie, ha az izraelita hitfelekezet tagjaként
zsidóval köt házasságot, a zsidókkal egy tekintet alá eső személy marad akkor is, ha utóbb ismét keresztény hitfelekezet tagjává lesz. A jelen § rendelkezései nem érintik az 1894:XXXI. törvénycikknek azokat a rendelkezéseit, amelyek külföldi házasulónak Magyarországon kötött házasságára irányadók. Az igazságügyminiszter különös méltánylást érdemlő okból kivételesen felmentést adhat a jelen §ban foglalt tilalom alól nemzsidó és olyan zsidó között kötendő házasság tekintetében, akinek csak két nagyszülője született az izraelita hitfelekezet tagjaként s ő maga keresztény hitfelekezet tagjaként született, vagy élete hetedik évének betöltése előtt keresztény hitfelekezet tagjává lett s mind a két esetben az is maradt. Ezt a rendelkezést a házasságon kívül született gyermekre is megfelelően alkalmazni kell. 10. § A 9. §-ban foglalt tilalom ellenére kötött házasság megtévesztés miatt megtámadható, ha a megtévesztés olyan ténykörülményre vonatkozik, amely a házastárs személyi állapotának megítélése szempontjából a 9. § értelmében lényeges, s a megtévesztést a másik házastárs tudva maga idézte elő, vagy tudta a megtévesztést, amely egy harmadiktól ered. Az 1894:XXXI. törvénycikknek a házasság megtámadására vonatkozó rendelkezéseit ilyen esetben is megfelelően alkalmazni kell. V. Büntető rendelkezések 11. § Az anyakönyvvezető, aki a házasság kihirdetését elrendeli, úgyszintén az a polgári tisztviselő, aki a kihirdetés alól felmentést ad vagy a házasságkötésnél - a 3. § második bekezdésében említett eseten kívül - közreműködik a nélkül, hogy a házasulók az 1. §-ban meghatározott tisztiorvosi bizonyítványt bemutatták volna, vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal, valamint viselt hivatalának elvesztésével büntetendő. 12. § Az a házasuló, aki az 1. §-ban meghatározott orvosi bizonyítvány megszerzése végett egészségi állapotának megállapítása alkalmával lényeges kérdésben tudva hamis adatot ad elő vagy lényeges adatot elhallgat, vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal büntetendő. Ha a házasság létrejött, az első bekezdésben meghatározott bűncselekmény miatt bűnvádi eljárásnak csak a sértett házasfél indítványára van helye. 13. § Az, aki az 1878:V. törvénycikk 329. §-ának esetén kívül erre nem jogosulttal valakire hátrányos olyan adatot közöl, amelyről az 1. §-ban meghatározott orvosi bizonyítvány kiadásához szükséges nyilatkozatból szerzett tudomást, a sértett fél indítványára vétség miatt hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. Az eljárás a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik. 14. § Az a magyar honos nemzsidó, aki zsidóval, az a zsidó, aki magyar honos nemzsidóval, úgyszintén az a magyar honos zsidó férfi, aki külföldi honos nemzsidó nővel a 9. §-ban foglalt tilalmat megszegve házasságot köt, bűntettet követ el és öt évig terjedhető börtönnel, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő. Ugyanígy büntetendő az a polgári tisztviselő, aki tudja, hogy a 9. §-ban foglalt házassági akadály áll fenn és a házasság megkötésénél közreműködik. Ha pedig a polgári tisztviselő gondatlanságból működik közre az ilyen házasság megkötésénél, vétséget követ el és büntetése három hónapig terjedhető fogház. Az ebben a §-ban meghatározott bűncselekményekre az 1878:V. törvénycikk 7. §-ának rendelkezéseit alkalmazni kell. 15. § Vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő az a zsidó, aki magyar honos tisztességes nemzsidó nővel házasságon kívül nemileg közösül, vagy aki magyar honos tisztességes nemzsidó nőt házasságon kívüli nemi közösülés céljára a maga vagy más zsidó részére megszerez, vagy megszerezni törekszik. A cselekmény bűntett és büntetése öt évig terjedhető börtön, hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, ha a tettes 1. a cselekményt csalárdsággal, erőszakkal vagy fenyegetéssel követte el, 2. a cselekményt hozzátartozója ellen vagy nevelés, tanítás vagy felügyelet végett reábízott vagy neki alárendelt személy ellen követte el, 3. a cselekményt akkor követte el, amidőn a nő életének huszonegyedik évét még nem töltötte be, 4. a cselekményt annak ellenére követte el, hogy ilyen vétség miatt megbüntették és büntetésének kiállása óta tíz év még nem telt el. Abban a tekintetben, hogy a jelen § alkalmazása szempontjából ki a zsidó, illetőleg ki a nemzsidó, a 9. § rendelkezései irányadók. Az ebben a §-ban meghatározott bűncselekményekre az 1878:V. törvénycikk 7. §-ának rendelkezéseit alkalmazni kell.
VI. Vegyes és záró rendelkezések 16. § Az olyan úgynevezett erdélyi szombatos vagy ivadéka, aki származásánál fogva nemzsidó (9. §, 1939:IV. törvénycikk 1. §) és nem tagja az izraelita hitfelekezetnek, mind a jelen törvény 9., 10., 14. és 15. §-ának, mind a zsidókra vonatkozó egyéb jogszabályoknak alkalmazása szempontjából a nemzsidókkal esik egy tekintet alá. A szükséges részletes szabályokat, ideértve az igazolás módozatait is, az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg. 17. § A jelen törvény hatálybalépésének napját - az 5. § kivételével - az igazságügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértve, az 5. § hatálybalépésének napját a belügyminiszter rendelettel állapítja meg. A jelen törvény egyes §-ait különböző időpontokban is hatályba lehet léptetni. Ezt a törvényt az érdekelt miniszterek hajtják végre. A házasságkötési eljárás körében a szükséges utasítást az igazságügyminiszter adja ki s ebben a külföldön lakó házasulók tekintetében a szükséghez képest a jelen törvény rendelkezéseitől eltérő szabályokat állapíthat meg.
A törvény faji alapon határozta meg a „zsidó” fogalmát, megtiltotta a zsidók és nem zsidók házasságát és házasságon kívüli nemi érintkezését, melyet „fajgyalázás”-nak minősített; és bevezette a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot. Bárdossy László a háborúban való magyar részvétel kérdésében kezdetben szemben állt Werth Henrikkel, a honvéd vezérkar főnökével, Bartha Károly honvédelmi miniszterrel és Horthy Miklós kormányzóval. Bárdossy László miniszterelnöksége (1941–1942) idején, 1941. június 22-én indult meg a Barbarossa terv megvalósítása: a németek és szövetségeseik (Románia, Szlovákia, Finnország, Olaszország és a megszállt államokban toborzott légiók) támadása a Szovjetunió ellen. 1941. június 23-24.-én. Bárdossy megszakította a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval. Kassa városát 1941. június 26-án, 13 óra 6-8 perc között, alacsony magasságból, sorozatvetéssel 29 bombát dobott Kassára, aminek következtében 32-en meghaltak, 60-an súlyosan, 220-an könnyen megsebesültek, 24 lakóház, a Postapalota és 2 laktanya, az út- és közműhálózat megrongálódott, kb. 3 millió pengő kár keletkezett. A kassai bombázás napjának reggelén Rahónál repülőgépről géppuskatámadás ért egy vonatot (3 halott, 6 sebesült). Egyidejűleg Munkácsot és Rahót is bombázták (e napon szándékos robbantás volt a nagytétényi lőszergyárban és kigyulladt a fűzfői ipartelep). A kassai bombázás a modern kori történelem egyik jelentős rejtélye, mivel a támadó repülőgépek típusát és azonosságát mind a mai napig nem sikerült kétséget kizárólag megállapítani. A lehetséges felelősökkel kapcsolatban azonban az eset óta számos, többé-kevésbé megalapozott elmélet látott napvilágot, ezeket az alábbiakban soroljuk fel: 13:00 órakor a Heringes község szélén települt magyar légvédelmi figyelőpont észlelt egy három darab nagyméretű, gyors kétmotoros bombázógépből álló köteléket, de a repülőgépek típusát kézitávcsövön át nem tudták felismerni – a gépeken csak a sárga festésű szárny- és törzsjelzéseket figyeltek meg. Az esetről riasztást sem tudtak leadni, mivel tábori telefonvonaluk esőzés miatt beázott, elnémult. A bombázókötelék alacsony magasságban egyenesen átrepült Kassa városa felett és 13:07 órakor teljes bombaterhét ledobva, éles bal fordulóval távozott. A várost védő gépágyúk a támadás teljes váratlansága miatt csak néhány lövést tudtak leadni, a gépeken találatot nem figyeltek meg – az egyik bombázó azonban feltehetően műszaki probléma miatt rendszertelenül szórta le terhét, az egyik bomba egy szomszédos falu (Enyicke) szélén csapódott be. Kassára összesen 30 db légibomba hullott, amelyek a 100 kg-os méretkategóriába tartoztak. A támadás a városban 32 halottat követelt, az áldozatok között 7 postás és 8 katona is volt, a súlyos sérültek számát a források 60 főre teszik. A 30 db légibomba közül kettő nem robbant fel. Mindkettő szovjet típusú, 105 kgos, légcsavar biztosítású, pillanatgyújtós rombolóbomba volt. A Kárpátok felett két magyar vadászrepülőgép megkísérelte elfogni a távozó köteléket, azonban a bombázók ekkor felgyorsítottak és a felhőrétegbe emelkedtek, ahol a lassú, kétfedelű, nyitott kabinos Fiat CR-42 típusú magyar vadászgépek nem tudták követni őket. A legkisebb megközelítési távolság mintegy 1000 méter volt, a bombázók típusát ekkor sem sikerült azonosítani.
Lehetséges magyarázatok:
Szándékos szovjet provokáció
A hadüzenet utólag közzétett indoklásábán a Bárdossy-kormány tényként állította, hogy a támadást szovjet gépek hajtották végre. Ennek bizonyítékaként bemutattak két darab fel nem robbant, 105 kg tömegű szovjet légibombát, amelyeket a bombázás után a helyszínen találtak a tűzszerészek. A szándékos szovjet támadás elméletével kapcsolatban 1945 óta számos kétség merült fel. A szovjet gyártmányú légibombák a harmincas évek végén elterjedtnek számítottak Európában, mind a csehszlovák, mind a román légierő rendelkezett ilyenekkel, illetve a spanyol polgárháborúban a köztársasági oldal részére a SZU jelentős mennyiségben szállított légifegyverzetet – amelyet Franco tábornok erőinek győzelme után zsákmányanyagként értékesítettek. A támadást tehát más országból érkezett, de szovjet fegyverzettel feltöltött gépek is végehajthatták. Ennek ugyan ellentmond az, hogy a bombák a bombavetőt is meghatározzák, provokatív bombázás esetén a gép jelentős átépítése lett volna szükséges. A szovjet provokáció kapcsán az indíték kérdése sem tisztázott. A Szovjetunió a harmincas évek végétől enyhülési politikát folytatott Magyarország irányában, hogy a németekhez való túlzott közeledést megakadályozza. Bebörtönzött kommunista vezetők (köztük Rákosi Mátyás) moszkvai emigrációba kiengedéséért cserébe 1940-ben sor került a cári orosz seregek által zsákmányolt mintegy negyven darab 1848-as honvédzászló visszaadására, amelyet a Horthy-rendszer jelentős gesztusként értékelt. A Szovjetunió elleni német támadás másnapján (június 23-án, a kassai bombázás előtt 3 nappal) Molotov szovjet külügyminiszter tájékoztatta a fejleményekről a moszkvai magyar követet és közölte vele, hogy: „a szovjet kormánynak, mint, azt már több ízben kijelentette, nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben”. Az erről szóló tájékoztatás Bárdossynál elakadt, és nem került el a kormányzóhoz. A német villámháborús stratégiával meglepett Szovjetuniónak az 1941. június 26-ára már teljes egészében kialakult súlyos hadihelyzetben nyilvánvalóan nem volt érdeke, hogy egy további - mégoly csekély katonai erőt képviselő - országgal is hadban álljon. Kivéve persze, ha a Szovjetunió is eleve támadóháborúra lett volna felkészülve, és területi igényeinek érvényesítésében ellenére lett volna, ha Magyarország ismét (Lengyelország esete) semleges marad. Kun Miklós szerint a kassai bombatámadást szándékosan, az NKVD utasítására hajtották végre. A szovjet elméletet támogató hadtörténészek többsége azonban jelenleg a támadást téves célazonosításnak (véletlen bombázásnak) tulajdonítja.
Szovjet bombázás tévedésből
Fennáll a lehetősége, hogy a bombázást téves célpontot támadó szovjet gépek hajtották végre. A Kassától északra, az akkor a német hadsereg által ellenőrzött szlovák területen található Eperjes városa a levegőből mind fekvése, mind körvonala alapján meglehetősen hasonlít Kassára, ráadásul a támadás idején a városban működött a Wehrmacht egyik fontos híradó központja, amely számos géptávíró vonalat és egy nagyteljesítményű katonai rádióadót kezelt. Feltételezhető, hogy a szovjet légierő tervezte ennek a fontos német információs csomópontnak a megsemmisítését, azonban a ledobott bombamennyiség hordozására képes szovjet Iljusin Il-4 (DB3Bisz) bombázógépek legközelebbi lehetséges támaszpontja is mintegy 1000 kilométerre volt a Felvidéktől. Ilyen repülési távolságon háborús körülmények között akár 50 kilométeres navigációs hiba is előfordulhat, az USAAF Liberatorai például 1943-ban és 1944-ben is bombázták tévedésből a semleges Svájcot. Egyes szakértők a három közepes bombázóval végrehajtott támadást is a szovjet elmélet bizonyítékának tekintik, mivel az orosz légierő csak az 1943-as kubáni légicsaták után tért át a világszerte megszokott, két géppárból álló raj alakzatra, korábban a háromgépes trojka formációt repülték.
Román bombatámadás
Ez az elmélet elsősorban a támadó repülőgépeket megfigyelő szemtanúk beszámolóira támaszkodik. A román légierő rendelkezett egy igen ritka, kevéssé ismert, azonban a formai leírásoknak megfelelő bombázótípussal, amellyel a támadást kivitelezhették. A hárommotoros olasz Savoya-Marchetti SM-79 nehéz torpedóvető sikeres, elterjedt repülőgéptípusnak számított, azonban a Román Királyi Légierő részére épített megerősített, két csillagmotoros, üvegezett orrú nehézbombázó változatából mindössze 12 db készült. Harci terhelése és nagy sebessége alapján ez a típusváltozat képes lehetett a Kassán tapasztalt pusztításnak megfelelő bombamennyiség célba juttatására és az üldöző vadászrepülőgépek előli elmenekülésre, a szemtanúk által említett sárga alakzatok vagy törzsre festett csíkok pedig
megfeleltethetők az akkori, sárga vaskeresztet formázó román felségjelzésének. (Említést érdemel azonban, hogy a szemtanúk egyike sem látta a támadó gépeket egy kilométernél közelebbről). A román támadás elméletét támogató repüléstörténészek indítékként Bukarest hátbatámadástól való félelmét vetik fel. A román csapatok a németek oldalán harcolva az első naptól kezdve nagy erőkkel vettek részt a Szovjetunió elleni támadásban, mivel céljuk a besszarábiai területek visszafoglalása volt. A román csapatok távolléte felvetette annak a lehetőségét, hogy a SZU elleni hadjáratban akkor nem érintett Magyarország a második bécsi döntésen túllépve, katonai erővel foglalja el Dél-Erdélyt. Ennek megakadályozására alkalmas lehetett egy olyan provokatív támadás, amely a SZU elleni hadbalépésre kényszerítette a Magyar Királyságot. Német bombatámadás Egyike annak a két elméletnek, amelyet az állampárti rendszer 40 éve alatt kutatni lehetett. A felvetés szerint Hitler rendelte el a provokatív bombázást, azért, hogy Magyarországot is bevonja a keleti hadjáratba. Az elmélet azonban igen gyenge lábakon áll. A támadó repülőgépeket a szemtanúk (köztük képzett pilóták és légvédelmi tüzérek) nem tudták azonosítani, ami kizárja a német típusok alkalmazását. A magyar légierő kiképző akadémiája 1938 óta Kassán működött, a város repülőterén a német légierő géptípusai megszokott vendégnek számítottak, így azok hangját, sziluettjét nemcsak a katonák, hanem a helyi civil lakosság is jól ismerte. Egyes felvetések szerint a támadást a németek az 1939-es lengyel hadjáratban zsákmányolt PZL.37 Łoś típusú bombázógépek korai és ritka, egyvezérsíkos változatával hajtották végre – ezek azonban gyenge motorjaik miatt valószínűleg nem lehettek képesek olyan mennyiségű bombaterhet szállítani, amennyit a Kassát ért károkról készült felmérések alapján a szakértők feltételeznek. A német elmélet másik fő hiányosságát az indíték gyengesége jelenti. A Barbarossa hadművelet negyedik-ötödik napján a németeknek még nem volt szükségük a magyar hadbalépésre, mivel saját gépesített csapataik minimális ellenállás mellett, nagy tempóban nyomultak a Szovjetunió belseje felé. A magyar honvédek, jó motiváltságuk és harckészségük dacára akkoriban igen gyengén voltak felszerelve, elsősorban a harckocsik és szállító gépjárművek hiányoztak – a gyors hadrafoghatóságú magyar alakulatok is csak kerékpárral voltak ellátva, amellyel képtelenek lettek volna követni a német támadás ütemét. Ekkoriban Hitlernek még megszálló, rendfenntartó alakulatokra sem volt szüksége, mivel a szovjet partizánmozgalom csak a Wehrmacht moszkvai vereségét követően, 1942-től vált szervezetté.
Magyar önbombázás
A másik, az állam-szocialista rendszerben emlegetett elmélet a kassai bombatámadásról, miszerint a Horthy-rendszer ukrajnai területhódítások reményében önbombázással kívánta önmagát belevonni a keleti hadjáratba, napjainkban már kevés támogatást élvez. A magyar légierő két közepes méretű bombázótípusa közül ugyanis a régebbi Junkers Ju 86 sem sebessége, sem teherbíró képessége alapján nem lehetett alkalmas a támadásra, a nagyobbik, olasz gyártmányú Caproni Ca-135 viszont jól ismert repülőgépnek számított és jellegzetes formája miatt a civilek is felismerték volna. A másik kifogás a támadás rossz helyszínválasztását érinti. A magyar katonai repülés a trianoni tiltások miatt mindössze 1936 óta működhetett nyíltan, ezért a légierő még 1941-ben is komoly pilótahiánnyal küzdött. Mivel a repülőakadémia bázisa és laktanyája is Kassán működött, a város elleni provokatív bombatámadásba becsúszó legkisebb hiba megtizedelhette volna a légierő utánpótlását és oktatói állományát, ezért a kassai célpont kiválasztása önbombázás esetén teljesen értelmetlennek tekinthető.
Cseh vagy jugoszláv támadás
Egyes kevéssé hihető feltevések szerint a német megszállás alatt álló két ország valamelyikének bábkormánya rendelte el a kassai támadást, azért, hogy a Felvidék, illetve a Délvidék visszafoglalását megtorolja Magyarországon. Tekintettel a Jugoszlávia rendelkezésre álló brit Bristol Blenheim típus és a cseheknél szolgáló, szovjet Tupoljev licenc alapján gyártott Avia B-71 (SB-2) bombázógépek csekély teherbíró képességére, egy háromgépes kötelék nem lett volna képes a Kassán tapasztalt bombamennyiséget célba juttatni, ezért ezek az elméletek alaptalannak tekinthetők. A britek által végrehajtott bombázás lehetőségét a hatalmas repülési távolság (Angliából oda-vissza közel 4000 km) miatt egyértelműen kizárhatjuk.
Bárdossy László 1941. június 27-én, végül maga is javasolta annak kinyilvánítását, hogy hadiállapotban állunk a Szovjetúnióval. Bárdossy elhallgatta Horthy elől Krudy Ádám ezredes, kassai
repülőtér-parancsnok írásos jelentését, mely szerint a bombákat német gépek dobták le – mi több, később a századost fenyegetésekkel arra bírta rá, hogy hallgasson arról, amit látott. Kristóff moszkvai nagykövet június 23-án, a német támadás másnapján küldött távirata szerint Molotov szovjet külügyi népbiztos nem csupán békét kívánt Magyarországgal, de erdély ügyében is meszemenően kész volt elfogadni a magyar érdekeket. Ez a távirat sem került a kormányzóhoz. A kassai incidensről értesülve Horthy Miklós kormányzó, Bárdossy László kormányfő, és egyes németbarátnak vélt politikusok rábeszélésének hatására még aznap, alaposabb vizsgálat és parlamenti jóváhagyás nélkül, bejelentette a hadiállapot beálltát a Szovjetunióval.7 1941. június 27-én Horthy Miklós kormányzó kijelenti: „Magyarország a felségterületén végrehajtott, nemzetközijog-ellenes, ismételt szovjetorosz légitámadás miatt a Szovjetunióval hadiállapotban lévőnek tekinti magát.” Június 27-én hajnalban a honi légierő szovjet városokat bombázott, a honvéd alakulatok átlépték a szovjet határt. Ezzel a magyar csapatok a Harmadik Birodalom oldalán bekapcsolódtak a hódító Barbarossa hadműveletbe. A döntés meghozatalakor nagy súllyal esett a latba, hogy a feltételezett német győzelem esetén a magyar állam rendkívül hátrányos helyzetbe került volna szomszédaival szemben. Kevesek előtt ismeretes, hogy a szlovák kormány 1941. június 13-án biztosította Hitlert Szlovákia fegyveres részvételéről egy a Szovjetunió ellen indított háborúban. Ennek viszonzásaként a Magyarország elleni területi követeléseinek teljesítését kérte cserébe.8 A háborúban már résztvevő Romániának szintén területi követelései voltak a magyar állammal szemben. A szlovákiai közállapotokat a Hlinka-gárda magyarok elleni szélsőséges magatartása jellemezte, amely során a szlovákiai magyarok elpusztítását követelték. Egyesek közülük már a trianoni Magyarország északi területeire is igényt tartottak. Ilyen plakátokat ragasztottak ki az utcákra: „Váctól-Miskolcig-Poprádig minden a mienk! Ázsia a tietek, ez a föld a mienk!…”9 Magyar hadbalépéssel Hitler nem számolt, azonban vele szemben a német katonai vezetés szükségesnek ítélte azt. Ennek oka az volt, hogy a Magyarországgal szomszédos Szovjetunió esetleges támadása esetén (Kárpátalja ellen) a gyenge magyar erők veszélyeztették volna a Lemberg térségében harcoló német erők oldalát és hátát is.10 Emellett a gyors sikerekben bízó magyar katonai vezetés is nyomást gyakorolt a kormányra a hadbalépés érdekében. Molotov külügyi népbiztos június 23-án biztosította a moszkvai magyar követet a Szovjetunió békés szándékáról és a magyar revíziós törekvések támogatásáról. Bárdossy azonban ezeket (Werth Henrik vezérkari főnök véleményének hitelt adva) elhallgatta mind a kormányzó, mind a parlament előtt.11,12 Eleinte csak csekély létszámú haderő ment keletre: a kárpátaljai gyorshadtestet rövid frontszolgálat után megszálló feladatokra rendelték vissza Ukrajnába. 1941 végén Moszkvánál megtört a német támadás ereje, mire a magyar vezetés azonnal visszakozni kezdett. Bárdossy László német nyomásra, Horthy Miklós kormányzó távollétében és a Minisztertanács, valamint a parlament jóváhagyása nélkül13, december 11-én hadat üzent az Egyesült Államoknak.
7
Encyclopaedia Humana Hungarica. Sodródás a világháború örvénye felé. A (cseh)szlovákiai magyarok története.Kronológia.1941. június 13. 9 Janek István:Csatározások a magyar-szlovák diplomáciai kapcsolatokban 1940–41 között. 10 Perjés Géza:Volt-e alternatíva?(Gondolatok Szakály Sándor könyvéről) 11 Meggéppuskázták a békét: Kassa bombázása máig élő rejtély című cikk a múlt-kor történelmi portálon. 12 ORMOS MÁRIA: A nemzetközi erőviszonyok és Magyarország, 1941 13 John Flournoy Montgomery: Hungary, The Unwilling Satellite.11: Central European Declarations of War. 8
Bárdossy László 1942 januárjában kormánya a kellő felhatalmazásokat megszerezve, német kérésre hozzájárult a 2. magyar hadsereg felállításához és kiküldéséhez a keleti frontra, ezenkívül engedélyezte húszezer magyarországi német besorozását a Waffen-SS-be. Bárdossy László idején fogadták el a III. és IV. zsidótörvényt (1942. évi XV. tc.), melynek értelmében zsidók a továbbiakban nem vásárolhattak mezőgazdasági ingatlant, sőt meglévő földjeiket is el kellett adni.
1942. évi XV. törvénycikk a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól I. Általános rendelkezések 1. § (1) A jelen törvény alkalmazása szempontjából annak megállapításában, hogy ki a nemzsidó és ki a zsidó, az 1941:XV. törvénycikk 9. és 16. §-ának a rendelkezései az irányadók. (2) A jelen törvénynek a zsidókra vonatkozó rendelkezéseit kereskedelmi társaságra, egyesületre és egyéb jogi személyre is alkalmazni kell, ha a vezetők, az igazgatóság vagy a felügyelőbizottság tagjainak többsége, a társaság tagjainak vagy a társasági tőke tulajdonosainak többsége zsidó, vagy a társasági tőkének (törzstőkének) több mint a fele zsidók tulajdonában van, vagy ha a kereskedelmi társaság, egyesület és egyéb jogi személy vagyonából (jövedelméből) az alapszabályok vagy szervezeti szabályok értelmében nagyobb részben zsidók vagy izraelita jellegű intézmények részesülnek; az olyan részvénytársaságra, amelynek alapszabályszerű főhivatása mező- vagy erdőgazdálkodás, a jelen törvénynek a zsidókra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell abban az esetben is, ha a földmívelésügyi miniszter az esetleg érdekelt miniszterrel egyetértve - a részvények tulajdonosaira is tekintettel - megállapítja, hogy a részvénytársaság zsidók irányítása alatt áll.
II. Ingatlanszerzési tilalom 2. § Zsidó nem szerezhet jogügylettel vagy árverés útján mező- vagy erdőgazdasági ingatlant (ingatlan használati illetőséget), kis- és nagy- községben pedig egyéb ingatlant sem.
III. Átengedésre kötelezés 3. § (1) Zsidót összes mező- vagy erdőgazdasági ingatlanának (használati illetőségének), ezek alkotórészeinek és tartozékainak, továbbá mező- vagy erdőgazdasági ingatlanain lévő vagy ezekkel kapcsolatos mező- vagy erdőgazdasági ipari üzemének és üzemi berendezésének tulajdonul átengedésére kell kötelezni. Az átengedésre kötelezésnek egyébként fennálló korlátozásai a jelen törvényen alapuló átengedésre kötelezést nem gátolják. Ha az átengedésre kötelezés tárgya tíz kataszteri holdnál nagyobb szőlő, gyümölcsös vagy ötszáz kataszteri holdat meghaladó, akár egy, akár több személy tulajdonában és egységes kezelésben álló egyéb mezőgazdasági birtok, az átengedésre kötelezés kiterjeszthető az átengedésre kötelezett ingatlantulajdonosnak, úgyszintén a birtok zsidó haszonélvezőjének és zsidó haszonbérlőjének a gazdasághoz tartozó állatállományára és holt felszerelésére is. (2) Zsidót kis-vagy nagyközség területén fekvő és az (1) bekezdés alá nem eső ingatlanainak átengedésére is kötelezni kell, kivéve lakóházat, a hozzátartozó és szükséges vagy szokásos mértéket meg nem haladó udvart és kertet. (3) Az (1) és (2) bekezdés alapján nincs helye átengedésre kötelezésnek mező- vagy erdőgazdasághoz nem tartozó ipari üzemi épületek és az üzem folytatásához szükséges udvar, rakodó és egyéb üzemi területek tekintetében, ideértve azokat a területeket is, amelyek az üzem folytatásához szükséges bányatermékeket szolgáltatják. Abban a kérdésben, hogy ezen a címen mely területeket kell az átengedési kötelezés alól kivenni, az iparügyi miniszterrel egyetértve a földmívelésügyi miniszter határoz. (4) Az átengedésre kötelezett kijelölése szerint az (1) bekezdés értelmében átengedés alá eső ingatlanokból legfeljebb száz kataszteri hold mező- vagy erdőgazdasági ingatlant a szükséges lakóházzal, gazdasági épületekkel, állatállománnyal és holt felszereléssel együtt, a (2) bekezdés értelmében átengedés alá eső ingatlanokból pedig egy, legfeljebb hatszáz négyzetöles házhelynek alkalmas telket meg kell hagyni az olyan zsidónak a tulajdonában, akit az 1914-1918. évi háborúban az ellenség előtt tanusított vitéz magatartásáért arany, vagy legalább két ízben I. osztályú ezüst vitézségi éremmel vagy mint főtisztet a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarenddel - vagy annál magasabb, de ugyancsak kardokkal ékesített kitüntetéssel, vagy mint törzstisztet a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarendnél magasabb, de ugyancsak a kardokkal ékesített kitüntetéssel tüntettek ki, úgyszintén annak a részére, aki legalább 75%-os hadirokkant, végül annak a részére,
aki az 1918. és az 1919. évi forradalmak idején az ezek ellen irányuló vagy az országhoz visszacsatolt területeken az elszakítás ideje alatt szervezett nemzeti mozgalmakban résztvett, ha ezzel életét kockáztatta vagy emiatt szabadságvesztést szenvedett. Ha a jelen bekezdésben meghatározott zsidó az átengedésre kötelező határozat kézbesítésétől számított hatvan nap alatt a földmívelésügyi miniszterhez intézett nyilatkozatában eziránt kérelmet terjeszt elő, a tulajdonában meghagyott ingatlanokon felül további négyszáz kataszteri holdat élethossziglani haszonbérletként kell birtokában meghagyni. A haszonbérlet feltételeit a földmívelésügyi miniszter állapítja meg. A jelen bekezdésben meghatározott kedvezmény nem illeti meg azt, akivel szemben az 1936:XXVII. törvénycikk 48. §-a (1) bekezdésének 1., 6., 8. és 9. pontjában foglalt valamelyik tényállás áll fenn, nem illeti meg továbbá a kedvezményezett házastársát és ivadékait sem. (5) A jelen § rendelkezéseinek megfelelően és a (4) bekezdésben foglalt korlátozásra tekintet nélkül el lehet rendelni az átengedésre kötelezést arra az ingatlanra vagy egyéb vagyontárgyra vonatkozóan, amelyet olyan személy, aki az 1939:IV. törvénycikknek a zsidókra vonatkozó földbirtokpolitikai rendelkezései alá esett, az 1937. évi december hó 31. napja után és az 1939. évi május hó 5. napja előtt átruházott, feltéve, hogy a tulajdonos a jelen törvény hatálybalépéséig ingatlanának átengedésére - bár még nem jogerős határozattal köteleztetett, vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt ingatlanának bejelentésére fennállott kötelezettségének nem tett eleget. Ha azonban a szerzőfél olyan nemzsidó földmíves, akinek mezőgazdasági ingatlanai a megszerzett ingatlannal együtt az ötven kataszteri holdat nem haladják meg, vagy elismert vállalati nyugdíjpénztár vagy olyan alapítvány, amelynek jövedelméből az alapítólevél vagy a szervezeti szabályok értelmében nagyobb részben nemzsidók vagy nem izraelita jellegű intézmények részesülnek, nem lehet átengedésre kötelezést elrendelni azon az alapon, hogy a jelen törvény hatálybalépése előtt az ingatlan bejelentésére fennállott kötelezettségnek eleget nem tettek. Az átruházás idejének azt a napot kell tekinteni, amelyen a tulajdonjog bejegyzésére vonatkozó kérelmet a telekkönyvi hatóságnál iktatták, ha pedig az okiratot illetékkiszabás vagy hatósági hozzájárulás végett az erre megállapított idő alatt bemutatták és a szerzőfél megfelelő bemutatási záradékkal ellátott eredeti okirattal igazolja, hogy az ingatlan tulajdonjogának telekkönyvi szolgáltatására a követelést előbb megszerezte, az ügyletkötés napját. Ugyancsak az ügyletkötés napját kell az átruházás idejének tekinteni akkor is, ha az ügyletkötés napját az 1942. évi május hó 22. napjáig bírói határozat jogerősen megállapította. Ennek a bekezdésnek alapján átengedésre kötelezésnek csak a jelen törvény végrehajtása során tett bejelentéstől (14. §) számított két év alatt van helye. (6) Arra az ingatlanra vagy egyéb vagyontárgyra vonatkozóan, amely az 1939. évi május hó 5. (a visszacsatolt keleti és erdélyi területeken az 1940. évi augusztus hó 30., a visszacsatolt délvidéki területeken az 1941. évi április hó 11.) napján olyan személy tulajdonában volt, aki az 1939:IV. törvénycikknek a zsidókra vonatkozó földbirtokpolitikai rendelkezései alá esett, a jelen § rendelkezéseinek megfelelően és a (4) bekezdésben foglalt korlátozásokra tekintet nélkül el lehet rendelni az átengedésre kötelezést abban az esetben, ha a tulajdonjog időközben jogügylet, öröklés vagy bármely más jogcímen nemzsidóra szállott át. Ennek a rendelkezésnek alapján nincs helye átengedésre kötelezésnek, ha a tulajdonjog árverés útján szállott át, vagy ha a tulajdonjog átruházásához a hatóság földbirtokpolitikai szempontból hozzájárult. (7) Ha az ingatlan tekintetében az átengedésre kötelezés előfeltételei a jelen törvény hatálybalépésekor fennállanak, vagy utóbb beállanak, a későbbi tulajdonosváltozás az átengedésre kötelezést nem gátolja, kivéve, ha a tulajdonosváltozás olyan jogügylet alapján áll be, amelyhez a hatóság földbirtokpolitikai szempontból hozzájárul, vagy ha olyan zsidó, aki az 1939:IV. törvénycikk alapján átengedésre még nem köteleztetett, ingatlanát a törvény hatálybalépésétől számított hatvan nap alatt nemzsidó törvényes gyermekére vagy ilyen unokájára vagy olyan nemzsidóra ruházza át, akit a jelen törvény hatálybalépése előtt legalább öt évvel örökbefogadott, feltéve, hogy az örökbefogadottnak egy nagyszülője sem született az izraelita hitfelekezet tagjaként. Az utóbb említett kivétel azonban az olyan unokákra átruházott ingatlan tekintetében, akiknek szüleire az előbbi rendelkezés szerint az ingatlant átruházni nem lehet, csak annyiban áll fenn, amennyiben a reájuk átruházott ingatlanok együttes értéke nem haladja meg az átruházó tulajdonában a törvény hatálybalépésekor lévő ingatlanok értékének felét, az ingatlanok értékét ebből a szempontból a jelen törvénynek a térítés megállapítására vonatkozó szabályai (5. §) szerint kell meghatározni; az átruházás nem érinti a földmívelésügyi miniszternek azt a jogát, hogy az átveendő ingatlanokat az átengedésre kötelezés során az átruházásra tekintet nélkül kijelölje. Nem illeti meg a kedvezmény azt a gyermeket vagy unokát, akivel szemben az 1936:XXVII. törvénycikk 48. §-a (1) bekezdésének 1., 6., 8. és 9. pontjában meghatározott tényállás áll fenn. (8) Ha az ingatlan tulajdonosa kereskedelmi társaság, egyesület vagy egyéb jogi személy, a jelen § alapján átengedésre kötelezésnek akkor van helye, ha a jelen törvény hatálybalépésének napján állott fenn, vagy később állott elő az a helyzet, amelynél fogva a kereskedelmi társaság, egyesület vagy egyéb jogi személy az 1. § (1) bekezdése értelmében a zsidókra vonatkozó rendelkezések alá esik. Az olyan kereskedelmi társaság, egyesület vagy egyéb jogi személy ingatlana tekintetében, amely az 1939. évi május hó 5. napján vagy az említett nap és a jelen törvény hatálybalépésének napja közötti időben bármikor az 1939:IV. törvénycikknek a zsidókra vonatkozó földbirtokpolitikai rendelkezései alá esett és a jelen törvény hatálybalépéséig ingatlanának átengedésére - bár még nem jogerős határozattal - köteleztetett, vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt
ingatlanának bejelentésére fennállott kötelezettségének nem tett eleget, a jelen § alapján átengedésre kötelezésnek van helye, tekintet nélkül arra, hogy a társaság, az egyesület vagy az egyéb jogi személy a jelen törvény hatálybalépésekor a jelen törvény 1. §-ának (2) bekezdése alá esik-e; elismert vállalati nyugdíjpénztár ingatlanára, továbbá az olyan alapítvány ingatlanára, amelynek jövedelméből az alapítólevél vagy a szervezeti szabályok értelmében nagyobb részben nemzsidók vagy nem izraelita jellegű intézmények részesülnek, nem lehet átengedésre kötelezést elrendelni azon az alapon, hogy a jelen törvény hatálybalépése előtt az ingatlan bejelentésére fennállott kötelezettségnek eleget nem tettek. (9) Ha az átengedésre kötelezés alá eső személy külföldi állampolgár vagy külföldön székhellyel bíró jogi személy, a földmívelésügyi miniszter a jelen törvényen alapuló átengedésre kötelezés tárgyában a külügyminiszterrel egyetértve határoz. 4. § (1) A 3. § (1) és (2) bekezdése alapján nincs helye átengedésre kötelezésnek olyan zsidó ingatlana tekintetében, aki az 1942. évi május hó 22. napjáig előterjesztett kérelmére az 1941:XV. törvénycikk 9. §-ának utolsó bekezdése értelmében kapott felmentés alapján nemzsidóval házasságot kötött; nincs helye továbbá átengedésre kötelezésnek olyan ingatlan tekintetében sem, amelyet nemzsidó nagyatyától vagy nemzsidó atyától öröklés útján olyan unoka, illetőleg gyermek szerzett, aki származására és vallására nézve az 1941:XV. törvénycikk 9. §-ának utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel és nem kötött házasságot zsidóval vagy olyan nemzsidóval, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született. (2) Utóörökléssel terhelt ingatlan tekintetében a 3. § alapján nincs helye átengedésre kötelezésnek abban az esetben, ha a zsidó előörökös a jelen törvény hatálybalépéstől számított hatvan nap alatt a haszonélvezeti jog fenntartásával vagy enélkül előörökösi jogáról lemond olyan nemzsidó utóörökös javára, akinek utóöröklési joga az 1942. évi május hó 22. napjáig hagyatékátadó végzéssel, örökösödési bizonyítvánnyal vagy más bírói határozattal megállapíttatott; az előörökös lemondása hiányában pedig abban az esetben, ha az említett utóöröklésre jogosult az előörökös ellen további hatvan nap alatt az előöröklési jog megszüntetése iránt pert indít. Az utóbb említett perben a bíróság a zsidó előörökös tulajdonjogát haszonélvezeti jogának biztosítása mellett megszünteti és az utóöröklés beállását mondja ki. A jelen bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók, ha az előörököst a jelen törvény hatálybalépése előtt - habár nem jogerősen - az ingatlan átengedésére kötelezték, valamint abban az esetben, ha az utóörökössel szemben az 1936:XXVII. törvénycikk 48. §-a (1) bekezdésének 1., 6., 8. és 9. pontjában meghatározott tényállás áll fenn. Ezeket a rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni utóhagyomány esetében is. (3) A földmívelésügyi miniszter különös méltánylást érdemlő okokból kivételesen mentesítheti az átengedésre kötelezés alól azt, aki származására és vallására nézve az 1941:XV. törvénycikk 9. §-a utolsó bekezdésében foglalt meghatározásnak megfelel és az 1941. évi november hó 1. napja előtt olyan nemzsidóval kötött házasságot, akinek egy nagyszülője sem született az izraelita hitfelekezet tagjaként.
IV. Az átengedésre kötelezés esetében járó térítés 5. § (1) A mezőgazdasági ingatlanokért az átengedésre kötelezett részére a földadókataszteri munkálatokban az 1939. évi május hó 5. (a visszacsatolt keleti és erdélyi területeken az 1940. évi augusztus hó 30., a visszacsatolt délvidéki területeken az 1941. évi április hó 11.) napján fennállott állapotnak megfelelően, mégpedig tíz korona kataszteri tiszta jövedelemig a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után hatvan pengő, a kataszteri tiszta jövedelemnek tíz és tizenöt korona közé eső minden koronája után ötven pengő, a tizenöt koronán felül eső minden korona után pedig negyven pengő térítést kell megállapítani. A térítés megállapításának alapjául az ingatlanok átlagos kataszteri tiszta jövedelmét kell venni, amelyet akként kell kiszámítani, hogy az azonos művelési ághoz tartozó ingatlanok kataszteri tiszta jövedelmének együttes összegét el kell osztani az illető művelési ághoz tartozó ingatlanok hold számával. A házadó alá eső ingatlanért az említett időpontban fennállott állapot szerint kimutatott házadóalap összegének minden pengője után tíz pengő térítést kell megállapítani. A jelen bekezdés rendelkezése szerint megállapított összegben a földadó alá nem eső ingatlanokért s - a mezőgazdasági épületek és a mezőgazdasági ipari üzemi berendezések kivételével - az alkotórészekért és azokért a tartozékokért járó térítés is bennfoglaltatik, amelyekre a végrehajtási árverés hatálya kiterjed. (2) Az átengedésre kijelölt és házadó alá nem eső mezőgazdasági ingatlanokért az előbbi bekezdés szerint megállapított térítés összegét a rajtuk lévő mezőgazdasági épületekre tekintettel, az épületek hasznavehetőségének és állapotának figyelembevételével, ha az ingatlan kiterjedése a száz kataszteri holdat nem haladja meg, legfeljebb 20%-kal, ha száz kataszteri holdnál nagyobb, de az ezer kataszteri holdat nem haladja meg, legfeljebb 15%-kal, ha pedig az ezer kataszteri holdat meghaladja, legfeljebb 10%-kal lehet emelni. (3) Erdőgazdasági ingatlanért a hozzátartozó alkotórészekért, tartozékokért, erdőgazdasági ipari üzemekért és üzemi berendezésekért térítés fejében az okszerü gazdálkodás mellett tartósan várható és állandó, becslés útján megállapított évi átlagos tiszta jövedelemnek húszszoros összege jár. A tőkeérték megállapításában az erdőhöz tartozó mezőgazdasági ingatlanokat figyelmen kívül kell hagyni s az ilyen mezőgazdasági
ingatlanokért a térítést az (1) bekezdés rendelkezései szerint kell megállapítani. Az 1923:XIX. törvénycikk alapján telepített erdőért a telepítés megkezdésének időpontjában a földadókataszteri munkálatokban az egyes birtokrészletekre kimutatott kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után negyven pengő térítés jár s ezenfelül az erdőtelepítéssel kapcsolatosan az átengedésre kötelezett által viselt költségeket kell megtéríteni. (4) Az (1)-(3) bekezdés alá nem eső ingatlanokért, alkotórészekért, tartozékokért, ingóságokért, továbbá a mezőgazdasági ipari üzemekért és üzemi berendezésekért térítésül az okszerű gazdálkodás mellett tartósan várható és állandó átlagos hozamuknak (használhatóságuknak) figyelembevételével becslés útján megállapított érték jár. (5) A pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapítja meg, hogy a jelen § rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából miként kell figyelembevenni azokat a föld- vagy házadó alá eső ingatlanokat, amelyeknek földadókataszteri tiszta jövedelme vagy házadóalapja az irányadó időpontra nézve kimutatva vagy megállapítva nincs, vagy ezek az adatok rendelkezésre nem állnak, vagy a művelési ágnak alacsonyabb művelési ágra megváltoztatása a földadókataszteri munkálatokban keresztülvezetve nincsen. Ha a szőlőnek vagy kertnek (gyümölcsösnek) állapotát (minőségét) tekintve az 1939. évi május hó 5. napján fennállott kataszteri osztályozás túlmagas, a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminisztertől az ingatlan új kataszteri osztályba sorozását kívánhatja. Ily esetben a térítés megállapításának alapjául az új osztályozásnak megfelelő kataszteri tiszta jövedelmet kell venni. (6) Az 1940:IV. törvénycikk 36. §-ának (8) bekezdését erdőgazdasági ingatlanokért járó térítés megállapítása során is megfelelően alkalmazni kell. A rendes gazdálkodás mértékét meghaladó rendkívüli fahasználat útján szerzett nyereséget a térítésből le kell vonni. 6. § (1) Ha a térítést az 5. § (2)-(4) bekezdései esetében becslés útján kell megállapítani, a földmívelésügyi miniszter, illetőleg az általa kijelölt hatóság (hivatal, intézet) az általa megállapított becslési összeget az érdekelttel közli. Ha az érdekelt a megállapítást nem találja kielégítőnek, a közléstől számított tizenöt nap alatt kérheti, hogy a becslési összeg tekintetében szakértő bizottság adjon véleményt. A bizottság véleménye a földmívelésügyi minisztert nem köti. (2) Az előbbi bekezdésben megjelölt bizottságot erdőgazdasági ingatlanok és ipari üzemek, alkotórészek, tartozékok, ingóságok és üzemi berendezések tekintetében a Budapesti Mérnöki Kamara állami szolgálatban nem álló erdőmérnök tagjai sorából a kamara választmánya által kinevezett szakértők közül - egyéb ingatlanok, valamint mezőgazdasági ipari üzemek, alkotórészek, tartozékok, ingóságok és üzemi berendezések tekintetében pedig az ingatlan fekvése szerint illetékes mezőgazdasági kamara választmánya által kinevezett szakértők közül kell kiválasztani. A bizottság egy tagját a szakértők közül a földmívelésügyi miniszter, egy tagját az átengedésre kötelezett, elnökét pedig a szakértők kinevezésére illetékes kamara elnöke jelöli ki. (3) A becslőbizottság eljárásának költségeit az átengedésre kötelezett előlegezi és viseli; ha azonban az ellenérték megállapítása tárgyában az érdekelt fél panaszára bírói eljárás indul meg, a becslőbizottság eljárási költségének viselése felől a kir. ítélőtábla az 1896:XXVI. törvénycikk 145. §-ában foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával határoz. A becslőbizottság megalakításának, eljárásának és a szakértők díjazásának szabályait egyébként a minisztérium rendelettel állapítja meg. 7. § (1) Az ingatlanokért, valamint a jelen § (2) bekezdésében nem említett ingóságokért az átengedésre kötelezett részére járó térítést teljes egészében pengőre szóló, utólagosan járó évi 3.5%-ot kamatozó harminc év alatt törlesztendő kötvényekkel kell kiegyenlíteni. A kötvényeket a jogosultak javára zároltan kell kezelni; a kötvényeket vagy az azokon alapuló követeléseket átruházni vagy azokra - öröklés esetét kivéve - bármely jogot szerezni csak a pénzügyminiszter engedélyével lehet. A térítésnek a birtokbavételtől a kötvény kamatozásának kezdőpontjáig járó évi 3.5%-os kamatát készpénzzel kell kiegyenlíteni. A kötvényekre vonatkozó részletes szabályokat a pénzügyminiszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve, rendelettel állapítja meg. (2) Mezőgazdasági ingatlannal együtt átvett állatállományért és holt felszerelésért járó térítést készpénzben a pénzügyminiszter által kijelölt hitelintézetnél zárolt számlára való befizetéssel kell kiegyenlíteni. A zárolt számlán elhelyezett összegek kezelésének, feloldásának és kifizetésének szabályait a pénzügyminiszter állapítja meg. (3) Az 1939:IV. törvénycikk 2. § a első bekezdésének 1-6. pontjai, valamint harmadik bekezdése alá eső személyeknek járó térítést, amennyiben annak összege erdőgazdasági ingatlanok esetében a húszezer pengőt, egyéb ingatlanok esetében az ötvenezer pengőt nem haladja meg, készpénzzel lehet kiegyenlíteni. (4) Ha az 1939:IV. törvénycikk 16. §-a alapján átengedésre már kijelölt ingatlanok ellenértékét a jelen törvény hatálybalépése előtt a jelen törvény értelmében járó térítést meghaladó összegben állapították meg, de teljesen még nem fizették ki, az átengedésre kijelölt ingatlanokért a jelen törvény értelmében megállapítandó térítés jár. Ha azonban a megállapított ellenérték a térítés összegénél kisebb, ez az összeg irányadó. A már kifizetett összeg visszakövetelésének nincs helye. A jelen törvény hatálybalépéséig még ki nem fizetett ellenérték (térítés) kifizetésének módozataira minden esetben a jelen § (1) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.
8. § A jelen törvény 3. §-ának (5) és (6) bekezdése értelmében átengedésre kijelölt ingatlanokért nemzsidó részére az ingatlanoknak az 1936:XXVII., illetve az 1940:IV. törvénycikk szerint megállapítandó valóságos és teljes becsérték jár; az ellenértéket az ingatlanok átvételekor teljes egészében készpénzben kell kifizetni. Az ellenérték összege az átengedésre kötelezett által kifizetett vételár összegét nem haladhatja meg. Nem a jelen §, hanem az 5-7. § rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben, ha az átengedésre kötelezett szerzése ingyenes.
V. Birtokbavétel és tulajdonjog bejegyzése 9. § Az átengedésre kötelező határozat a térítés megállapítása és kifizetése előtt is nyomban végrehajtható és a tulajdonjognak az állam, illetőleg a kijelölt intézet javára tehermentesen való bejegyzését a térítés kifizetése előtt is el lehet rendelni. A térítés - figyelemmel a telekkönyvi állapotra - a hitelezők és más érdekeltek jogainak biztosítására és kielégítésére szolgál.
VI. Jogorvoslat 10. § (1) A földmívelésügyi miniszter határozata ellen az átengedésre kötelezés tekintetében a kir. ítélőtáblához panasznak csak azon az alapon van helye, hogy az átengedésre kötelezett nem esik a jelen törvény hatálya alá, vagy hogy az ingatlant a jelen törvény értelmében átengedésre nem lehet kijelölni. Panasznak helye van a térítés (ellenérték, 8. §) megállapítása tárgyában is azon az alapon, hogy a térítés és kiegyenlítésének mondja nem a törvény rendelkezéseinek megfelelően állapíttatott meg. Amennyiben a térítést összegét becslés útján kell megállapítani (5. § (2), (3) és (4) bekezdése), panasznak csak akkor van helye, ha a földmívelésügyi miniszter a térítést a becslőbizottság (6. §) által megállapított becsértéknél alacsonyabban határozta meg; ilyen esetben a panaszos a térítésnek legfeljebb a becslőbizottság által megállapított összegre való felemelését kérheti. (2) Az alaptalan panasz elutasítása esetében az 1911:I. törvénycikk 544. §-ának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. (3) A panasznak az átengedésre kötelező határozat végrehajtására és az állam, illetőleg a kijelölt intézet tulajdonjogának bejegyzésére (9. §) halasztó hatálya nincsen. Amennyiben a kir. ítélőtábla határozata értelmében átengedésre kötelezésnek nincs helye és az ingatlan vagy az ingóságok időközben már felhasználtattak, az ingatlan, illetőleg ingóságok visszaadása helyett azok valóságos és teljes értékének megfizetésére irányuló követelését az átengedésre kötelezett megegyezés hiányában keresettel érvényesítheti. 11. § (1) A jelen törvény hatálybalépése előtt előterjesztett és a kir. ítélőtáblához még át nem tett panasz tekintetében a földmívelésügyi miniszter a panaszost felhívja annak bejelentésére, hogy kívánja-e a panasznak a kir. ítélőtáblához áttételét. A kir. ítélőtábla a jelen törvény hatálybalépése előtt hozzá áttett panasz tekintetében felhívja a panaszost annak bejelentésére, hogy kívánja-e az eljárás megindítását, illetőleg az eljárás folytatását. (2) Ha a panaszos a földmívelésügyi miniszter, illetőleg a kir. ítélőtábla felhívásának átvételétől számított tizenöt nap alatt nem jelenti be, hogy a panasz tárgyalását kívánja, úgy kell tekinteni, hogy a panaszt visszavonta. (3) Amennyiben a panasz tárgya a haszonbér megállapítása, az eljárás folytatásának csak akkor van helye, ha az ingatlant az állam, illetőleg a kijelölt hitelintézet átvette. Egyéb esetben a kir. ítélőtábla a földmívelésügyi miniszter haszonbér megállapító határozatának hatályon kívül helyezésével és a költségek kölcsönös megszüntetése mellett az eljárást megszünteti.
VII. A termelés folytonosságának biztosítása az átengedésre kijelölhető ingatlanokon 12. § (1) A jelen törvény alapján átengedésre kötelezhető személy, illetőleg az ingatlan haszonélvezője vagy - ha az ingatlan haszonbérbe van adva - haszonbérlője (használója) köteles az ingatlan alkotórészeit, tartozékait, az átengedésre kijelölhető állatállományt és egyéb ingóságokat (3. § (1) bekezdése) a rendes gazda gondosságával legalább a jelen törvény hatálybalépésének napján meglévő állapotban fenntartani, továbbá a szokásos mező- és erdőgazdasági munkálatokat (talajelőkészítést, vetést, ültetést, állat- növénygondozást stb.) a rendes gazda gondosságával és a gazdálkodás eddigi rendje szerint elvégezni mindaddig, amíg az ingatlant az állam, illetőleg a földmívelésügyi miniszter által kijelölt hitelintézet vagy birtokszerző birtokba nem veszi. Az utóbb említett munkálatokért, ha a munka gyümölcseit nem a munkáltató szedte be, a jelen törvény értelmében az ingatlanokért megállapítandó térítésen (ellenértéken) felül a szükséghez képest végzett munka, vetőmag és költségek értékének megfelelő megtérítés jár. A megtérítés összegét és azt, hogy a megtérítést ki és milyen módozatok mellett köteles megfizetni, a földmívelésügyi miniszter állapítja meg. (2) Ha az arra kötelezett az előbbi bekezdésben megjelölt kötelezettségének nem tesz eleget vagy az ingatlant (alkotórészt, tartozékot, élő és holt felszerelést stb.) szándékosan megrongálja, elidegeníti, vagy
megsemmisíti, a földmívelésügyi miniszter az átengedésre kötelezettnek járó térítést (ellenértéket) a kár mértékéhez képest csökkenti.
VIII. Korlátozó rendelkezések haszonbérlet és fahasználat tekintetében 13. § (1) Mező- vagy erdőgazdasági ingatlant zsidó csak a földmívelésügyi miniszter engedélyével vehet haszonbérletbe. (2) Fának és egyéb erdei terméknek kitermelési jogát zsidóra átruházni csak a földmívelésügyi miniszter engedélyével lehet. (3) Ha az ingatlan tulajdonosa (haszonélvezője) a haszonbérletbe adott ingatlant házi kezelésbe kívánja venni, vagy kishaszonbérletek alakítására kívánja felhasználni, a zsidó haszonbérlővel kötött haszonbérleti szerződést a jelen törvény hatálybalépésétől számított hatvan nap alatt a folyó vagy a legközelebbi gazdasági év végére még akkor is felmondhatja, ha a haszonbérleti szerződést meghatározott időre kötötték és a haszonbérleti jogot a telekkönyvbe bejegyezték. Ilyen esetben a haszonbérlő valóságos kárának s amennyiben a szerződés a beruházások megtérítését nem zárja ki, a beruházások időközben még meg nem térült s meglévő értékének megtérítését követelheti; egyéb kártérítést a jogviszony időelőtti megszűnése miatt nem követelhet. A haszonbérletnek a jelen bekezdés alapján való megszűnése esetében a kishaszonbérlő javára az 1940:IV. törvénycikk 21. §-ában foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. (4) Ha a haszonbérleti jogviszony az előbbi bekezdés alapján vagy más okból megszűnik, a haszonbérbeadónak a felmondással egyidejűleg vagy a haszonbérleti jogviszony megszűnését legalább hatvan nappal megelőzően közölt kívánságára a haszonbérlő köteles a tulajdonában lévő és a haszonbérelt ingatlanokon használt élő és holt gazdasági felszerelést a haszonbérbeadónak felajánlani s amennyiben a haszonbérbeadó a felajánlástól számított tizenöt nap alatt vételi készségét kijelenti és az átadás ideje tekintetében máskép nem állapodnak meg, a haszonbérlet megszűnésekor átadni. A haszonbérbeadónak az ingóságokra visszatartási joga van. A haszonbérbeadó az ingóságokat részben is megvásárolhatja. Az átvételi ár, fizetésének módozata és biztosítása tekintetében a felek megegyezése irányadó. Megegyezés hiányában a haszonbérbeadó az ingóságok tulajdonul átadására, a haszonbérlő pedig az ellenérték kifizetésére irányuló követelését rendes bírói úton érvényesítheti. Ellenérték fejében megegyezés hiányában az ingóságok teljes és valóságos értéke jár. Az ingóságok ellenértékét, ha máskép meg nem egyeztek, készpénzben hat év alatt egyenlő évi részletekben kell kifizetni. Az első részlet legkésőbb az átvételkor, a következő részletek minden évben legkésőbb október hó 31. napján esedékesek. Az ellenérték mindenkori hátraléka után annak a kamatlábnak megfelelő kamatot kell fizetni, amelyet az Országos Hitelügyi Tanács a Pénzintézeti Központ első kúriájába tartozó pénzintézet kölcsönkövetelései után bírói úton érvényesíthető legmagasabb kamat mértékéül megállapít. A bíróság a hátralék iránt fennálló követelésnek a kötelezett viszonyaihoz mért biztosítását (jelzálogjog bejegyzését, biztosítási zárlatot, óvadék letétbehelyezését stb.) rendelheti el.
IX. Vegyes és átmeneti rendelkezések 14. § (1) A jelen törvény végrehajtása érdekében a földmívelésügyi miniszter rendelettel adatbejelentési kötelezettséget állapíthat meg; ennek során, ha az ingatlan tulajdonosa részvénytársaság, a részvények letétbehelyezését is elrendelheti. A földmívelésügyi miniszter az esetleg érdekelt miniszterrel egyetértve elrendelheti az olyan részvénytársaság feloszlatását, amelynek alapszabályszerű főhivatása mező- vagy erdőgazdálkodás. A felszámolás során a feloszlott társaság vagyonához tartozó mező- és erdőgazdasági ingatlanokra és ilyen természetű egyéb vagyontárgyakra a földmívelésügyi miniszter nemzsidó magyar állampolgár részvényeseknek - amennyiben többen jelentkeznek, részvényeiknek egymásközti aránya szerint elővásárlási jogot engedélyezhet. A felszámolás és az elővásárlási jog gyakorlásának részletes szabályait a minisztérium rendelettel állapítja meg. (1) Ha a jelen törvény máskép nem rendelkezik, végrehajtásában az 1936:XXVII. törvénycikk és az 1940:IV. törvénycikk rendelkezéseit - az 1936:XXVII. törvénycikk 35. §-ának rendelkezéseit fakitermelési szerződésekre is - megfelelően kell alkalmazni. Amennyiben azonban szükséges, a hitelezők és más érdekeltek biztosításának és kielégítésének, valamint az átengedésre kijelölt ingatlanok felhasználásának módját, a juttatott ingatlanokért fizetendő ellenértéket (haszonbért), ezek fizetésének módozatait, továbbá azt, hogy a jelen törvény alkalmazásában az ingatlanra vonatkozó tulajdonközösséget miként kell figyelembevenni és megszüntetni, a földmívelésügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve rendelettel az említett törvényektől eltérően is megállapíthatja és a jelen törvény alapján átengedésre kijelölhető ingatlanok és ingóságok forgalmát rendelettel szabályozza és korlátozhatja is. (3) Ha az átengedésre kijelölt ingatlanra az 1942. évi március hó 1. napját megelőző hatállyal jelzálogjog vagy más olyan jog van bejegyezve, amelynek alapján a jogosult az ingatlanból kielégítést kereshet, a tulajdonos vagy az olyan hitelező kérelmére, aki a fedezeti elv figyelembevételével kielégítést nyerhet, az átengedésre kötelezést a földmívelésügyi miniszter egyelőre mellőzheti és a pénzügyminiszterrel egyetértve megengedheti, hogy az általa meghatározott határidőben és feltételek mellett a tulajdonos az ingatlant vagy
megfelelő részét a hitelezők kielégítése végett elidegenítse. Az elidegenítő szerződés érvényességéhez a földmívelésügyi miniszter hozzájárulása szükséges. A jelen törvény értelmében átengedés alá eső kisebb területű ingatlanokat a földmívelésügyi miniszter által rendelettel meghatározott határidőben és feltételek mellett jogügylet útján a jelen bekezdés esetén kívül is el lehet idegeníteni. A jelen bekezdés alapján való elidegenítés esetében az elidegenítő a telepítési alap javára külön járulékot köteles fizetni; a járulék mértékét, fizetésének és beszedésének módozatait ugyancsak a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg. (4) A rendelkezésre álló erdőgazdasági ingatlanokat a kincstári erdők határainak kikerekítésére, közérdekű erdőgazdasági, honvédelmi, valamint az 1935:IV. törvénycikk 212. §-ának a) és b) pontjaiban említett természetvédelmi célokra az állam tulajdonában lehet megtartani, vagy olyan személyeknek lehet juttatni, akiknek részére a juttatást a földmívelésügyi miniszter megállapítása szerint közérdekű szempontok indokolják. Ugyancsak ilyen személyeknek juttathatja a földmívelésügyi miniszter a rendelkezésre álló használati illetőségeket is. (5) A termelés folytonosságának biztosítása érdekében a földmívelésügyi miniszter a jelen törvény alapján átvett mezőgazdasági ingatlant átmenetileg az átengedésre kötelezettnek is haszonbérbe (bérbe) adhatja. (6) Az 1920:XXXVI. törvénycikk és az ezt kiegészítő és módosító jogszabályok alapján zsidónak juttatott ingatlan tekintetében a jelen törvényben szabályozott átengedésre kötelezés helyett kimozdításának van helye; a kimozdításra és az újabb juttatásra az 1931:XXXV. törvénycikk rendelkezései irányadók. 15. § (1) A jelen törvény alkalmazásában mező- vagy erdőgazdasági ingatlannak kell tekinteni bármely ingatlant, kivéve a gyár-, bánya-, ipar- vagy fürdőtelep céljára szolgáló ingatlant, kivéve továbbá város belterületén fekvő ingatlant és kis- vagy nagyközség belterületén fekvő beépített olyan ingatlant, amely a tulajdonosnak saját ingatlanán folytatott mező- vagy erdőgazdasági üzeméhez nem tartozik. Azt az ingatlant, amelyen a gyáripari, illetőleg ipari termelés során feldolgozandó mező- vagy erdőgazdasági nyersanyagot termelik, vagy a gyár-, bánya-, ipar- vagy fürdőtelepen alkalmazottak vagy ellátást élvezők ellátására szükséges terményeket állítják elő és általában minden olyan ingatlant (ingatlanrészt), amelyen mező- vagy erdőgazdasági tevékenységet rendszeresen folytatnak, mező- illetőleg erdőgazdasági ingatlannak kell tekinteni akkor is, ha gyár-, bánya-, ipar- vagy fürdőtelep üzeméhez tartozik, vagy város belterületén fekszik. (2) A jelen törvény alkalmazása során annak a megállapításában, hogy mely üzemet kell mező- vagy erdőgazdasági ipari üzemnek tekinteni, az 1854:XVII. törvénycikk 183. §-a, annak a megállapításában pedig, hogy valamely ingatlant a város (község) belterületén kívül fekvőnek kell tekinteni, a földmívelésügyi miniszter határozata irányadó. 16. § (1) Aki a 14. § alapján elrendelt adatbejelentési kötelességének nem tesz eleget, vagy a részvények letétbe helyezésére vonatkozó rendelkezést megszegi, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és büntetése két hónapig terjedhető elzárás. (2) A pénzbüntetésre az 1928:X. törvénycikk rendelkezései irányadók, a pénzbüntetés legmagasabb összege nyolcezer pengő. A pénzbüntetés behajthatatlansága esetére megállapított elzárás büntetés tartamára az 1931:XXVI. törvénycikk 3. §-a harmadik bekezdésének, a kihágás elévülésére e § negyedik bekezdésének rendelkezése irányadó. (3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929:XXX. törvénycikk 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontja alkalmazása szempontjából szakminiszternek a földmívelésügyi minisztert kell tekinteni. 17. § A jelen törvény hatálya alá eső ingatlan tulajdonosa, haszonélvezője vagy haszonbérlője, ha a 12. § (1) bekezdésében meghatározott gazdasági munkák elvégzésére vonatkozó, továbbá az ott meghatározott fenntartási, kezelési vagy gondozási kötelezettségének nem tesz eleget és azzal a termelés csökkenését okozza, vagy egyébként kárt okoz, a bűntettekről és vétségekről szóló 1878:V. törvénycikk 361. és 363. §-ában foglalt megkülönböztetés szerint a hűtlen kezelés vétségét, illetőleg bűntettét követi el és az ezekben a §-okban foglalt büntetéssel büntetendő. A bűnvádi eljárás hivatalból indult meg. 18. § Az olyan védett birtok tekintetében, amelynek tulajdonosával szemben a jelen törvény rendelkezései alapján átengedésre kötelezésnek van helye, a teherrendezési eljárást folytatni nem lehet; az átengedésre kötelező határozat meghozatala után az ilyen birtokról a védettség telekkönyvi feljegyzését hivatalból törölni kell. 19. § A jelen törvény alapján átengedés alá eső ingatlanért fizetendő ellenérték a jelen törvény 5. §-ában meghatározott térítést abban az esetben sem haladhatja meg, ha az ingatlant kisajátítás útján veszik igénybe. 20. § (1) Ez a törvény kihirdetésének napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. A jelen törvény hatálybalépésével az 1939:IV. törvénycikk 15. és 16. §-a hatályát veszti. (2) Ezt a törvényt az érdekelt miniszterekkel egyetértve a földmívelésügyi miniszter hajtja végre.
A kormány létrehozta a kormányzó helyettesi intézményt és a kormányzó fiát, Horthy Istvánt 1942. feberuár 19-én kormányzóhelyettessé választották. Vitéz nagybányai Horthy István, (Póla, 1904. december 9. – Alekszejevka, 1942. augusztus 20.), Horthy Miklós kormányzó idősebb fia, kormányzóhelyettes, gépészmérnök, repülő főhadnagy. 1928-ban szerzett gépészmérnök diplomát, majd a Weiss Manfréd gyár repülőmotor osztályán helyezkedett el. A következő évben amerikai útra indult, a Ford gyárban dolgozott, először egyszerű munkásként, később tervezőmérnökként. Hazatérte után MÁVAG gyárban dolgozott. A tervezőcsoport élén sok nagyobb fejlesztésben vett részt, például a 424-es gőzmozdonyéban. 1934től 1938-ig cégvezetője, 1938-tól haláláig vezérigazgatója volt a cégnek. 1940 februárjától a MÁV elnöke. Kinevezésével a magyar kormány hosszú hagyományt tört meg, először került a MÁV élére nem vasúti szakember. 1940-ben házasodtak össze gróf Edelsheim-Gyulai Ilonával. 1941. január 17-én megszületett fiuk ifj. vitéz nagybányai Horthy István. 1941-től államtitkár. A politikai elitet nyomasztotta a kormányzói hely utódlásának kérdése a 40-es évek elején Horthy Miklós betegeskedése miatt. A kormányzóhelyettesi intézmény bevezetéséről szóló 1942: II. törvénycikk elfogadása után, 4 nappal később közfelkiáltással választották meg Horthy Istvánt – csak a szélsőjobboldal tiltakozott.
1942. március 7-én egy egész hadsereg (2. magyar hadsereg) Szovjetunió ellen indításába beleegyező és a már nemzetiségi alapon hozott III. zsidótörvényt elfogadtató Bárdossyt leváltották. 1942. március 10-én helyére Kállay Miklós került (1942–1944). Nagykállói dr. Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887. január 23. – New York, 1967. január 14.) politikus, miniszterelnök. [Az ország német megszállásának másnapján Kállay (1944. március 20án) a török követségre menekült. November közepen távozott onnan; letartóztatták, később Mauthausenbe, majd Dachauba került. A háború végén Olaszországban szabadult ki a fogságból. 1953-ig ott is élt, majd haláláig az Amerikai Egyesült Államokban lakott, az emigráció aktív személyiségeként. Hamvait 1993-ban hozták haza Rómából és Kállósemjénben, a családi kriptában temették újra. Mellszobrát a nyíregyházi megyeháza előtt 2000. augusztus 20-án leplezték le.]
Beiktatása politikai változást is jelentett. Az addigi időkben hol angolbarát, hol németbarát kormányok vezették az ország politikáját. A németek szövetségeseként az angolok felé kacsintgattunk. Kállayval ez a politika már csak külsőleg maradt meg, tartalmában egyértelművé vált: szembefordulni a németekkel, átállani az angolokhoz, abbahagyni a szovjetellenes háborút. Fokozatosan feladta elődje, Bárdossy László tengelyhatalmak felé irányuló vonalát, arra számítva, hogy a győzelem az angolszász szövetségeseké lesz, titkos tárgyalásokat kezdeményezett ezekkel. Hamarosan hozzálátott, hogy angol orientációját gyakorlatilag érvényesítse. Kállay azonban nem vonhatta vissza a németeknek tett felajánlásokat (sem a katonai, sem a gazdasági jellegűeket): továbbra is folytak a külföldi szállítások (ekkor már jobbára hitelre), áprilisban pedig – német kérésre – 200 000 katona és 50 000 munkaszolgálatos ment a doni frontra. A magyar hadosztályokat a nagy nyári offenzíva második vonalában hátország-biztosítási, utánpoótlási és tartalék feladatokra kívánták alkalmazni. Hadműveleti szempontból német parancsnokság alá kerültek. Igyekezett minimális szinten tartani a németek rendelkezésére átadott haderő létszámát. Kállay többször hangsúlyozta emlékirataiban, hogy a magyar külpolitika irányváltoztatását nem a katonai helyzet miatt, hanem elvi okokból vitte véghez. Amikor ő miniszterelnök lett, a német katonai erőt még nem érte vereség, de ő gyűlölte a nácizmust és angolbarát volt mindig. Mind Horthy Miklóst, mind a magyar politikát súlyos veszteség érte, amikor a frontszolgálatát teljesítő Horthy István kormányzóhelyettes 1942. augusztus 20-án repülőbalesetben elhunyt. Horthy István 1942-ben tartalékos vadászpilótaként a keleti frontra került. Bár maradhatott volna, nem tette: azzal indokolta, nem érezné magát jogosultnak a hadsereg majdani irányítására háborús tapasztalatok nélkül. A frontszolgálat alatt felismerte, hogy a németek már elvesztették a háborút. Hazatérte után Angliába vagy az USA-ba ment volna, hogy kapcsolatai révén előkészítse az ország átállását a szövetséges oldalra (összhangban Kállay Miklós miniszterelnök politikájával). A magyar politikai vezetés döntése értelmében augusztus 20-át követően Horthy István vadászpilóta-beosztása megszűnt volna, és kormányzóhelyettesi minőségében először protokolláris feladatokat látott volna el a keleti fronton, majd visszatért volna Magyarországra. A visszahívó parancs késéssel érkezett a frontra, de megkapta még 19-én. Emiatt másnap nem vehetett volna
részt bevetésen – de felettese nem tudott róla, ő meg nem jelentette. Feltehetően befejezésnek szánta az aznapi bevetést, mivel 25. bevetése lett volna.
A baleset körülményei ma sem tisztázottak: Horthy István náciellenes nézetei és angolbarátsága közismert volt; egyes vélemények szerint a balesetet is németek idézhették elő, viszont az általa is repült Héja RE2000 típus tervezési hibája, a repülőgépek rossz fordulékonysága is gyakran okozott balesetet. Horthy istvánt 1942. augusztus 27-én, Kenderesen temették el. Deaktiválása előtti utolsó bevetésén az ukrajnai Alekszejevka városka mellett, 1942. augusztus 20án hajnali 5 óra 7 perckor, röviddel a felszállás után Héja típusú repülőgépével lezuhant. Balesetének gyanús körülményei, valamint az a tény, hogy náciellenes volt, mely véleményét időnként nem is rejtette véka alá, a halálának okaihoz sok legendát és találgatást fűztek, melyekre mind a mai napig nem sikerült cáfoló, vagy megerősítő bizonyítékot felmutatni. A marxista történetírás szerint részegen szállt fel a névnapi ünnepsége után, azonban István reformátusként nem augusztus 20-án ünnepelte névnapját, valamint frontszolgálat alatt sohasem ivott. Ismert volt a Héja vadászgép rossz fordulékonysága. A gépek orra utólag kapott páncélozást, emiatt orrnehezek lettek, szűk fordulónál gyakran dugóhúzóba keveredtek. A frontra kiküldött 24 darab mind lezuhant egy hónapon belül. Horthy István, aki gyors átképzést követően került a típusra, nem rendelkezett kellő gyakorlattal a Héják vezetésében. Sokat repült, tapasztalt pilóta volt, de tapasztalatait más, a Héjától nagymértékben eltérő konstrukciójú gépeken szerezte, és 38 évesen már nem biztos, hogy rendelkezett a vadászgépek vezetéséhez szükséges fizikai kondícióval. A baleset után a német reakció is rendkívül gyors volt, özvegyét, gróf Edelsheim Gyulai Ilonát a németek Hitler főhadiszálására szállították, ahol a Führer személyesen szeretett volna részvétet nyilvánítani. Miután az özvegy nem kívánt találkozni vele, saját kérésére különgéppel szállították haza. Halála nagy veszteséget jelentett az ország vezetésének, ami nem tudta így megállítani a politika és a hadsereg a szélsőjobboldal felé tolódását.
1942. december 31-én megalakult a Kiugrási Iroda nevű titkos szervezet: tárgyalások kezdődtek az angolszász hatalmakkal. A Kállay-kormány jóváhagyásával először Törökországban történtek béketapogatózások, majd Stockholmban, Bernben és Lisszabonban is aktívvá vált a magyar diplomácia. Lisszabonban a magyarok az emigráns lengyel kormány katonai attaséján keresztül léptek félhivatalos érintkezésbe az angolszászokkal, majd később az amerikaiakkal is. Horthy parancsára Kállay titkos tárgyalásokat szervezett a britekkel Isztambulban. A tárgyalásokkal Szentgyörgyi Albert bízták meg, aki 1943. február 7-én érkezett meg Törökországba. A németek jóval professzionálisabb hírszerzése előtt jól ismert volt a tárgyalások ténye, azonban jelentős szerepe volt ebben Eduard Benešnek is, aki a londoni rádióban nyíltan beszélt a magyar béketapogatózási kísérletről.14 Hitler követelte is a többször Klessheimbe látogató Horthytól, hogy váltsa le miniszterelnökét és szigorítson a zsidókkal szemben alkalmazott bánásmódon. A kormányzó azonban kiállt Kállay mellett. A zsidóságot érintve antiszemitizmusát bizonygatva próbálta kikerülni Hitler kérését a deportálásukra vonatkozóan. Mivel Hitler hajthatatlan maradt ebben a kérdésben, így Horthy saját meggyőződésének megfelelően kénytelen volt kérését megtagadni.15 1943. január 12. és február 9. között a mintegy 200 kilométeres frontvonalba került – német nehézfegyverek hiányában, nyári felszereléssel rendelkező – 2. magyar hadsereg megsemmisült (40 ezer halott, 70 ezer hadifogoly, sokan eltűntek). A fölszerelés 90 százaléka elveszett. −30°C fokos hidegben, erős harckocsitámogatással megindult a szovjet támadás az arcvonal északi részén (az urivi hídfőben). Az itt védekező 7. könnyű hadosztály 4. gyalogezrede a nagy hideg ellenére hősiesen védekezett, az első támadásokat visszaverte, de hamarosan teljesen felmorzsolódott. A szovjet 14
Török Bálint:A magyar függetlenségi mozgalom zsidómentő tevékenysége „Az egyik szemrehányás arra vonatkozott, hogy Magyarországon állítólag túl enyhén kezelik a zsidókat. Ebben a kérdésben minden elbizakodottság nélkül hivatkozom arra, hogy annak idején én voltam az első, aki szót emeltem a zsidók destruktív magatartása ellen, és azóta megfelelő intézkedéseket tettem befolyásuk visszaszorítására.” (Horthy Miklós azokra a vádakra válaszolva, miszerint Magyarország nem lép fel elég erőteljesen a zsidók ellen) In: Szinai Miklós – Szűcs László: Horthy Miklós titkos iratai. Budapest, Kossuth, 1962. p. 392. 15
páncélosok áttörték az arcvonalat. A résen átözönlő szovjet egységek a magyar hadsereg hátába kerülve először megsemmisítették az arcvonal mögött védtelenné vált tüzérséget, majd oldalról és hátulról bekerítették az arcvonalat továbbra is mereven tartani próbáló magyar csapatokat. A 2. hadsereg részeire szakadt. Mindvégig hűen harcoltak esküjük szerint halálukig. A hadsereg maradékát kb. 100 km-re a Dontól nyugatra próbálták összeszedni. A zöm február elején érkezett meg, de még márciusban is érkeztek katonák, voltak akik majd 300 km-t gyalogoltak. Március 3-ig 2913 tiszt és 61 116 fő legénység érkezett be. Elveszett mintegy 100-120 ezer ember. Az elesettek és fogságba esettek pontos számát megállapítani nem lehet, azonban a szovjet csapatok fent említett harcmódja miatt a foglyok száma aránylag csekély volt, és ezek nagy részének sorsáról sem sokat tudunk. A háború, mint 1943-ra bizonyossá vált, elveszett a németek számára. Vitéz Jány Gusztáv (eredetileg Hautzinger), (Rajka, 1883. október 21. – Budapest, 1947. november 26. ) hivatásos katonatiszt, m. kir. honvéd tábornok. [1947. november 26-án a régi Gyűjtőfogház udvarán kivégezték. 1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság – a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványára – Jányt az ellene emelt vádak alól felmentette.] 1941. május 1-től gyalogsági tábornok, augusztustól vezérezredes. Szeptemberben az aktívabb háborús részvételt sürgető Werth Henrik vezérezredes helyére, a Honvéd Vezérkar főnöki tisztségébe a Jánynál fiatalabb Szombathelyi Ferenc vezérezredest nevezik ki. Emiatt és 36 éves szolgálati viszonyából következően Jány kérte felmentését és nyugállományba helyezését, de Keresztes Fischer Lajos vezérezredes, főhadsegéd kifejezi azt a legfelsőbb óhajt, hogy maradjon, ami elől nem tud kitérni. A magyar állam és a Wilhelm Keitel által képviselt német vezetés között megállapodás jött létre, hogy a német vezetésnek a magyar állam egy hadsereget ad át, és ez éppen a Jány vezette 2. magyar hadsereg lett. Horthy hosszú karrierje jutalmaképpen szánta Jánynak a győztes német hadjáratban való részvételt. A hadszíntéren gyakran látogatta a csapatokat, egy szemléje során, 1942. augusztus 25-én egy aknavető lövedék szilánkjától megsebesült. Budapesti gyógykezelése alatt, augusztus 28. és október 7. között Csatay Lajos altábornagy helyettesítette. Az 1942. nyári, Don melletti hídfőcsatában súlyos anyagi és személyi veszteségeket szenvedett el hadserege, az utánpótlás helyzete miatt pedig lőszerben, élelmiszerben és üzemanyagban súlyos hiány mutatkozott. A mindössze 80-90 ezer fő által védett arcvonal irreálisan széles volt, a személyi állomány hangulata pedig katasztrofális. 1942 őszén – a hadszíntérre látogató Nagy Vilmos honvédelmi miniszter közbenjárásával – felmentését kérte Horthy Miklós kormányzótól, tiltakozásul a német hadvezetés által a magyar hadseregtől megkövetelt, végrehajthatatlanul nehéz feladatokra, amelyek mellé a kért támogatást a hadsereg nem kapta meg a német vezetéstől a hadsereg fegyverzetének és felszerelésének megerősítésére, arcvonal mögötti kiképzésére. Kérelmét Horthy elutasította. A Honvéd Vezérkar főnöke Adolf Hitler követelésére 1942. december 27-én elrendelte a doni hídfőállások feltétlen tartását, ami kivihetetlen feladatnak bizonyult a gyengén kiépített védőállásokban, hiányos felszereléssel rendelkező hadseregnek a kemény télre felkészített orosz haderővel szemben. 1943. január 14-én, az arcvonal kettős áttörését követően a hadsereget már a bekerítés fenyegette. 1943. január 24-én, hadseregének felbomlása után kiadta „A 2. magyar hds. elvesztette becsületét…” kezdetű parancsát, amely a kilátástalanul küzdő magyar honvédek számára megalázó volt, ezt később hatályon kívül is helyezte. Hazatérése után visszavonult, további harcokban nem vett részt, nem volt hajlandó a nácikat és a nyilasokat szolgálni. A szovjet megszállás elől családjával Németországba távozott. A háború végén az amerikaiak felajánlották neki, hogy a Horthy-csoporttal menjen spanyol–portugál területre, de a következőt mondta: ha egyetlenegy magyar, ártatlanul vádolt katonának könnyíti a sorsát azzal, hogy odahaza megtudják az igazságot a második hadsereggel kapcsolatban, akkor bármi történjék is vele, azt szívesen és örömmel vállalja. A HM 1945. június 19-én mint háborús bűnöst közigazgatási úton lefokozta, és kicsapta a honvédség kötelékéből. 1946-ban, felesége halála után önként hazatért, ehhez kieszközölte az amerikai katonai hatóságoknál az engedélyt. 1947-ben a Budapesti Népbíróság a háborúban betöltött szerepe miatt golyó általi halálra ítélte, mivel egyrészt a Háború Magyarországra kiterjesztését, az országnak a háborúba történő fokozottabb belesodródását megakadályozni nem törekedett, másrészről a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyosan megsértve, emberek törvénytelen kivégzésének és megkínzásának felbujtója volt.
Nem sokkal a doni katasztrófa után -, 1943 áprilisában a Salzburg széli Klessheim-kastélyba rendelt kormányzó szinte szóhoz sem jutva volt kénytelen végighallgatni a magát türtőztetni egyre kevésbé tudó Hitler tirádáit "a gyalázatosan rosszul harcoló" magyar katonákról. Ugyanekkor Hitler követelte "a németeket elvetemülten gyűlölő" miniszterelnök, Kállay Miklós azonnali leváltását, s azt, hogy Magyarországon ne csak beszéljenek a zsidókérdésről, hanem oldják is meg. A kancellár ez alkalommal már ragaszkodott ahhoz is, hogy tolmácsa, Paul Schmidt jegyzőkönyvezze az elhangzottakat, mondván, különben Horthy "utólag ki fogja csavarni a szavaimat". Ennek a kormányzót "mélyen sértő" bizalmatlansági gesztusnak köszönhető az "az egyetlen fennmaradt forráshely, ahol a Führer nyíltan beszél a tömeges meggyilkolás szükségességéről" – hívja fel a figyelmet 2001-ben magyarul megjelent biográfiájában a már említett Sakmyster. Amikor ugyanis Hitlernek válaszolva Horthy bizonygatni kezdte, hogy ő "mindent megtett, amit az illendőség határain belül meg lehetett tenni" – s végső tromfként kijelentette: "mégsem lövethetem le őket" -, a kancellár közbevágott: "A parazitáknak, ha képtelenek dolgozni, meg kell halniuk." 1943. július 9–10.-én az angol és amerikai csapatok partra szálltak Szicíliában. Július 19-én Mussolini katonai segítséget kér Hitlertől Feltreben. július 22-én a szövetségesek kezére kerül Palermo. 24-én a Fasiszta Nagytanács nem szavazza meg a bizalmat Mussolininek. 25-én letartóztatják Benito Mussolinit és megalakul a Badoglio-kormány. 28-án az olasz király feloszlatja a Nemzeti Fasiszta Pártot és a fasiszta szervezeteket. Augusztus 17-én Szicília egésze a szövetségesek kezére kerül, az olaszok felszabadítóként ünneplik az amerikaiakat. Szeptember 3-án a Badoglio-kormány aláírja a feltétel nélküli kapitulációt, 8-án nyilvánosságra hozzák az olasz megadást. Szeptember 9-én a Badoglio-kormány kapitulálására válaszul a német csapatok megszállják Észak- és Közép-Olaszországot, felkelés tör ki Korzikán a német megszállókkal szemben. Amerikai partraszállás Salernonál. 10-én a németek megszállják Rómát. Szeptember 12-én német ejtőernyősök – Otto Skorzeny parancsnoksága alatt – kiszabadítják fogságából Benito Mussolinit. Október 1-én angol-amerikai csapatok bevonulnak Nápolyba, 4-én a szövetségesek elfoglalják Korzikát. Október 13-án Olaszország hadat üzen Németországnak. November 16-án a torinoi sztrájkkal hatalmas sztrájkhullám veszi kezdetét a német megszállás ellen Észak-Olaszországban. Amikor nyáron Olaszország is kiugrott (mint az első világháborúban), felcsillant a remény, hogy az angolszász csapatok előbb érik el hazánkat, mint a Vörös Hadsereg16. Az olasz kapituláció után, 1943. szeptember 9-én titkos fegyverszüneti egyezmény született Anglia és Magyarország között, amelynek értelmében Magyarország feltétel nélkül leteszi a fegyvert a Balkánról érkező angol-amerikai csapatok előtt. (A kapcsolatfelvételről tudomást szerzett a német felső vezetés.) Azonban az új olasz kormány és a szövetséges hadvezetés sorozatos hibái, késlekedése révén Olaszország északi fele hadszíntérré vált, amit a német erők 1945-ig védelmeztek. A britek még a balkáni partraszállás esélyét is felcsillantották a magyar tárgyalófelek előtt, de Sztálin ellenállása miatt ez nem valósult meg. Olaszország átállását követően a német vezérkar szeptember 30-án a német vezérkar befejezi Magyarország katonai megszállásának tervét, mely a Margarethe (Operation Margarethe) fedőnevet kapja. Magyarország megszállására, amelyet végül is a keleti front közeledtével, 1944 márciusában valósítottak meg. A hadművelet egyik fontos célja a Kállay kormány leváltása és nyugati kapcsolatok felszámolása volt. 1943 őszén, miután Erich Raeder admirális, a német haditengerészet főparancsnoka Visegrádon ünnepélyes keretek között – a "megbonthatatlan német-magyar fegyverbarátság" megnyilvánulásaként – Horthy Miklósnak átadta Adolf Hitler német kancellár "személyes születésnapi ajándékát", a Hungária névre keresztelt luxus vízi alkalmatosságot. A ceremónia megkésett ugyan, hiszen a kormányzó június 28-án töltötte be 75. életévét, mindazonáltal Horthy október 15-én hálálkodva köszönte meg a "pompás" ajándékot. Az olasz kiugrás harmadnapján kelt levelében azt sem mulasztotta el, hogy biztosítsa "excellenciáját": ő és országa "megrendíthetetlenül" áll a Harmadik
16
Encyclopaedia Humana Hungarica. Előzetes fegyverszüneti puhatolózás és az ország német megszállása.
Birodalom oldalán. Ekkor már mind a címzett, mind a levél írója meg volt győződve ennek ellenkezőjéről, a mosolydiplomácia éppen a kapcsolat repedéseinek elfedésére szolgált. m/s MANIZ exHUNGÁRIA A hajó besorolása: Építés ideje / helye:
HUNGÁRIA/1943 típusú jacht 1943, Ruthof Werft, Regensburg, DE
Műszaki adatok: Eredeti állapotban Legnagyobb hossz: (m) Legnagyobb szélesség: (m) Vizkiszoritás: (t) Főgép típus: Főgép teljesítmény: Holtvizi sebesség:
1943 40,00 6,00 140 2xMWM 6 500 LE 40 km/h
Hajótörténet: 1943-HUNGÁRIA, Honvéd Folyami Flottila. 1944-től a folyami erők főparancsnokságának hajója. 1945-HUNGÁRIA, USA Inland Waterway Division. Sétahajózásra használják. 1949-MAINZ, Wassertrassendirection Mainz. (Viziút igazgatás). 1953-MAINZ, Német Szövetségi Köztársaság, Protokollhajó. (Más források szerint RUDOF) 2008-még mûködik
HUNGÁRIA 1943-ban. Horty 75. születésnapjára kapta Németországtól. Forrás: Csonkréti Károly haditengerészek és Folyamőrök a Dunán.
Az 1943. november 28-a és december 1-e között megtartott konferencia volt az első, melynek során a "három nagy" találkozott egymással. Churchill, Roosevelt és Sztálin megtárgyalták a háború folytatásának, valamint az azt követő konszolidációs időszaknak legfőbb kérdéseit. Megállapodtak, hogy a második frontot 1944 májusában nyitják meg. Véglegesen eldőlt, hogy a partraszállásra Franciaországban kerül majd sor, nem pedig a Churchill által preferált Balkánon, ahol a britek ezután egyértelműen Tito támogatása mellett tették le voksukat, és "ejtették" az addig segített Mihajlovicot. Churchillnek a Németország felosztására vonatkozó tervét is fel kellett adnia, az általa javasolt (Bajorországból, Ausztriából és Magyarországból álló) államszövetség terve Sztálin ellenállásán megbukott. A vezetők megbeszélték, hogy miként lehetne elérni Törökország bevonását a Hitlerellenes koalícióba. A szovjetek ígéretett tettek egy, a nyugat-európai partraszállással egyidejűleg indítandó offenzívára, és vállalták, hogy az európai háború befejeztét követően megtámadják Japánt. Nagy vonalakban kijelölték a háború utáni Lengyelország határait, de ebben a témában sok lezáratlan kérdés maradt. Napirenden volt még Kelet-Poroszország és a Memel-vidék sorsa is. Tárgyalásokat folytattak az ENSZ létrehozásáról is. 1943 decemberében az USA kormánya felszólította a magyar kormányt, hogy ne folytassa a háborút Németország oldalán. Hitler már 1943-ban követelte Horthy-tól, hogy Kállay mondjon le, de Horthy ezt megtagadta és amíg lehetett ellen állt.
A szövetségesek a megtévesztés szándékával, a német haderők megosztása céljából, az angol-magyar tárgyalások során kiszivárogtatták az angolok észak-adriai (ekkorra már elvetett) partraszállási terveit. A szövetségeseknek érdekében állt Magyarország német megszállása. A szövetségesek azonban nem láttak akkora lehetőséget a balkáni partraszállásban, mint amekkora veszélyt Hitler látott benne. 1944. február 12-én Horthy a Hitlerhez írt levelében követelte a magyar honvédség hazaengedését a keleti frontról.17 A Magyarországon élő zsidóság védelmet élvezett. Stern Samu (1874-1947) üzletember, udvari tanácsos, a Pesti Izraelita Hitközség elnöke, 1944-ben a Zsidó Tanács vezetője egyeztetéseket folytatott Horthyval. Stern a neolog zsidókat képviselte, akik magyar anyanyelvűek, és legtöbben zsidó vallású magyar hazafinak vallották magukat. A magyar országgyűlés 1938-tól kezdve számos antiszemita jogszabályt, ún. zsidótörvényeket hozott, amelyek lépésről lépésre megfosztották a zsidónak minősített állampolgárokat jogaiktól. Bár a zsidóellenes politika már 1944 előtt is több tízezer áldozatot követelt, a német megszállásig a magyar zsidókat – európai hitsorsosaikkal ellentétben – nem fenyegette közvetlen életveszély. Montgomery amerikai követ szerint: „a Pireneusoktól keletre Magyarország volt az egyetlen európai ország, ahol a zsidóság élete biztonságosnak volt mondható.” 1939 és 1941 között több tízezer menekült érkezett Magyarországra Németországból és a németek által elfoglalt csehszlovák, osztrák, lengyel területekről. Nagy részüknek menedéket nyújtott az ország, nem így jártak el azonban a menekülő zsidókkal. 1941 nyarán a magyar hatóságok közreműködésével 16-18 000 "hontalan", "rendezetlen állampolgárságú" zsidó származású személyt a Németország által megszállt Galíciába toloncoltak ki embertelen körülmények között (marhavagonokban, szinte mindenféle ellátás nélkül szállítva őket). Az állítólagos cél a "hontalanoknak" a részben magyar csapatok által megszállt Ukrajnába való áttelepítése lett volna. A kitoloncoltak nagy részét azonban 1941. augusztus végén a Kamenyec-Podolszkij mellett állomásozó SS-alakulatok és ukrán milicisták lemészárolták. 2-3 ezer főnek sikerült csak visszamenekülnie Magyarországra. A német hatóságok ellenzésének és a magyar közvélemény nyomásának hatására a további kitoloncolásokat leállították.18,19 A németek a titkos tárgyalásokról értesülve többé nem bíztak a magyar szövetségben, ezért Horthyt tárgyalni hívták Klessheimbe, ahol elzárták a külvilágtól, így nem tudott ellenállásra utasítani. Hitler ezen tárgyalás után immár csak "dörzsölt gazfickóként" említette Horthyt környezetében. Edmund Veesenmayer (1944 márciusa után Németország teljhatalmú megbízottja) is ez idő tájt jutott arra a következtetésre, hogy a "politikusként csapnivaló" kormányzó mindenre "rábeszélhető vagy rákényszeríthető". Ez igazolódott aztán vissza 1944. március 18-án, amikor Horthy - a csapdát sejtő Kállay tanácsa ellenére – eleget tett a Klessheimbe szólító meghívásnak. A napirend szerint "a keleti frontról visszavonandó csapatok ügyét" tárgyalták volna meg, ehelyett Hitler bejelentette, hogy a magyar árulást megelőzendő, "óvintézkedést foganatosít". A több menetben zajló feszült tárgyalások során a lemondással fenyegetődző Horthy végül teátrálisan úriemberi szavát adta arra, hogy országa nem áll át az ellenséghez. Amennyiben ezt nem tudná megtartani, maga ellen fordítja a revolverét ígérte. Hitler erre csak annyit mondott: "Mi hasznom lenne nekem abból?" Sakmyster szerint történetileg jelenleg nem tisztázható, hogy a Klessheimben magyarországi kapcsolataitól hermetikusan elzárt kormányzó – akinek hazautazását a németek színlelt légiriadóval is akadályozták – miért változtatta meg néhány óra alatt addig sziklaszilárdan képviselt álláspontját, s egyezett bele a megszállásba, a hadsereg legfőbb uraként pedig miért adta parancsba, hogy csapatai ne fejtsenek ki ellenállást. Aligha feltételezhető ugyanis, hogy Horthy egy pillanatra is elhitte volna a délelőtt még "dúvadként" viselkedő Hitler azon, délután tett ünnepélyes ígéreteit, miszerint a végrehajtandó hadművelettel nem fogja Magyarország "szuverenitását megsérteni", s egy számára megbízható kormány kinevezése után azonnal visszarendeli csapatait. Kényszerű beleegyezését a kormányzó emlékiratában azzal mentegette, hogy a "süllyedő hajó elhagyásával" fél évvel korábban 17
Czettler Antal:Kállay Miklós független politikája és a német megszállás okai Kamenyec-Podolszkijról a Holokauszt Magyarországon honlapján. 19 Magyar tragédia 1944 a Terror Háza honlapján. 18
adott volna Hitlernek alkalmat arra, hogy nyeregbe ültessen "egy százszázalékosan nácinyilaskeresztes kormányt". A németek 1944. március 19-én a “Margaréta” terv alapján megszállták az országot. Tizenegy német hadosztály elfoglalta az összes stratégiai pontot, és elrendelték a magyar laktanyák zárlatát. A Wermacht csapatai nyomán megjelent a Gestapo, az SS és az SD (Sicherjeitsdienst, Biztonsági Szolgálat) is. Egyedül Bajcsy-Zsilinszky Endre fogott fegyvert és került tűzharcba. Bajcsy-Zsilinszky Endre Kálmán (Szarvas, 1886. június 6. – Sopronkőhida, 1944. december 24.) politikus, újságíró. A II. világháború kitörése után a Független Magyarország című hetilap főszerkesztője volt. Elmélete szerint a németek visszaszorítása érdekében a dunamenti kis népeknek össze kellene fogniuk. 1941-től a Szabad Szó című náciellenes lap szerkesztője volt, ebben az évben az egyik főszervezője volt a március tizenötödikei náciellenes tüntetésnek. 1944. március 19-én a Gestapo elfogta, ám ebben az évben október 11-én a magyar kormány kérésére szabadon bocsátották, de novemberben újra elfogták és Sopronkőhidán felakasztották. 1945. május 27-én ünnepélyesen eltemették Tarpán.
Kállay Miklós miniszterelnök március 19-én, a már megszállt országba visszatért kormányzót arra kérte, hogy ne mondjon le. Ez egyébként a németeket kiszolgáló nyilasok azonnali hatalomátvételével fenyegetett volna, ami a zsidóság szempontjából és az ország részéről is katasztrofális lett volna.20 A katonai ellenállás szakértők szerint hősies, de tragikus esemény lett volna. Erre az eshetőségre a németek, saját egységeik mellett készenlétbe állították a román, szlovák és kisebb horvát csapatokat is. Ez a haderő nemcsak számszerűleg, hanem a felszerelés minőségében is felülmúlta a magyar csapatokat.21 Kállayt leváltották, utóda Sztójay Döme lett, aki hűségesen kiszolgálta a megszállókat. Sztójay Döme (eredetileg Dimitrije Sztojakovich) (Versec, 1883. január 5. – Budapest, 1946. augusztus 22.) Hírszerzőként szolgál az első világháború végén és a Vörös Hadseregben is. A magyar nemzeti hadsereg kémelhárító osztályán dolgozott mint vezérkari ezredes, majd tábornok. 1927-től katonai attasé volt Berlinben. 1933-ban a honvédelmi miniszter elnöki osztályának vezetője. 1935-ben altábornaggyá nevezik ki. 1936–1944 között Magyarország berlini követeként teljesít szolgálatot. Lelkes híve a németek melletti elkötelezettségnek. 1944. március 22. és augusztus 29. között miniszterelnök és külügyminiszter. Ezen időszak alatt friss erőket küldött ki a frontra, és szorosabbra fűzte a német-magyar gazdasági kapcsolatokat is. 1944. augusztus 24-én Horthy lemondatta, utóda Lakatos Géza lett. 1946-ban a népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte, és 1946. augusztus 22-én kivégezték.
Kállay Miklós miniszterelnök családjával együtt a várhegy alagútrendszerén át a Várpalotába szökött, ahonnan a török nagykövet at autóján vitte őket a török követségre. Bethlen István is megmenekült. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter tábornok a Gestapo fogságába került. A németek kérésére a vezérkar Vörös János váltotta fel Szombathelyit. Horthy megmaradt ugyan kormányzónak, de gyakorlatilag az ország élére kinevezett Edmund Veesenmayer birodalmi biztos kezében volt az irányítás. A németek megkezdték az ország szisztematikus kifosztását, és a közel 2000 főt számláló 1. hadsereget kiküldték a frontra. Dr. (oec. publ.) Edmund Veesenmayer22 (Bad Kissingen, 1904. november 12. – Darmstadt, 1977. december 24.) vezető német közgazdász, a Harmadik Birodalom diplomatája, az NSDAP és az SS magas rangú tagja volt. – 1932. február 1-jétől volt a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP-Nr.: 873 780), 1936 júniusától pedig a „Schutzstaffel” (SS-Nr.: 202 122) tagja. 1939-ben kezdetét vette a második világháború. 1939. szeptemberétől Veesenmayer a német Külügyminisztérium újonnan szervezett Informations-Abteilungjában (információs osztályán) szerkesztőként teljesített szolgálatot. Útja 1940-ben vezetett először kifejezetten Délkelet-Európába, így Magyarországra is. Ekkor Bécsben, Pozsonyban, Budapesten, Belgrádban, Athénben, Szófiában és Bukarestben fordult meg. A Német Birodalom Külügyminisztériumának gazdasági szakértőjeként felmérte a kelet- és középkelet-európai gazdasági és politikai állapotokat. Veesenmayer Budapesten csak Vörös Jánossal, a Honvédelmi Minisztérium anyagi csoportfőnökével és a vele rokonságban álló Kelenffy Károllyal, a Telefongyár igazgatójával találkozott. 20
Török Bálint 2. tanulmánya 1944. március 19-ről Török Bálint 1. tanulmánya 1944. március 19-ről 22 http://www.doksi.hu/faces.php?order=DisplayFace&id=301 21
1941. április 1-jén, öt nappal a Jugoszlávia ellen indított német támadás előtt Ribbentrop Zágrábba küldte. A Veesenmayernek adott utasítás úgy szólt, hogy vizsgálja meg a független Horvátország létrehozásának lehetőségét. Vizsgálatának eredménye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a német csapatok Zágrábba való bevonulásával egy időben horvát szeparatisták kikiáltották Horvátország elszakadását Jugoszláviától. Veesenmayer május végén tért vissza Németországba, mivel még egy hónapig segítségére kellett lennie a Zágrábba kinevezett német megbízottnak, Kassche-nek. Veesenmayer mint tapasztalt hírszerző és délkelet-európai specialista, időről-időre kisegítő feladatokat látott el az említett országokban. 1943-ban Magyarországról (a Felvidéket és teljes Erdélyt is beleértve) hosszú jelentést készített, s az SS-nek is több különleges megbízatást teljesített. 1943. szeptemberében született meg a döntés Magyarország német megszállásáról. Veesenmayert novemberben Budapestre küldték, majd 1944. február 8-án hívták vissza Hitler főhadiszállására. Adolf Hitler 1944. március 19-én (Magyarország német megszállásakor) a Harmadik Birodalom nagykövetének és teljhatalmú magyarországi megbízottjának nevezte ki: ez azt jelentette, hogy a Wehrmachton kívül minden megszállóerő (főleg a Gestapo) fölött rendelkezési joga volt. Szerepet játszott a magyar értelmiség „átvilágításában”, ismert németellenes személyek letartóztatásában (ezáltal is nyomást gyakorolva Magyarországra), valamint a zsidóság deportálásában. A Szálasipuccs során segítséget nyújtott a nyilas hatalomátvételhez, meggátolva ezzel Magyarország kiugrását a II. világháborúból. Veesenmayer úgy kerülte el, hogy Magyarországon, a magyar népbíróság előtt felelnie kelljen tetteiért, hogy 1945-ben Salzburg közelében feladta magát az amerikai csapatoknak. Felette a Nürnbergben ülésező Nemzetközi Katonai Bíróság ítélkezett, amely 1949. április 14-én hozott döntésével húszévi börtönre ítélte – de már 1954-ben kiszabadult. Az ítélet háborús bűnök elkövetésében, rabszolgamunka felhasználásában és bűnös szervezethez (SS) való tartozásban mondta ki bűnösnek. Ezt követően Németország képviselője volt az északfrancia Roubaix városában székelő Pennel & Flipo cégnél. Fontosabb szerepet ezután már nem játszott, haláláig Darmstadtban élt.
1944-ig Magyarországon a zsidóságot érintő pogromokra és atrocitásokra nem került sor, szemben Romániával, Jugoszláviával, Szlovákiával. Ezekben az országokban a deportálások már 1942-ben megkezdődtek. Ezekre való tekintettel kb. 100 000 zsidó menekült a szomszédos országokból Magyarországra.23 Magyarország 1944. márciusi német megszállása után a zsidók élete is veszélybe került. Adolf Eichmann SS-vezérőrnagy (SS-Obersturmbannführer) utasításai alapján haladéktalanul hozzákezdtek a zsidókérdés náci mintájú rendezéséhez. Előbb gettókba gyűjtötték őket, a kormány már márciusban elrendelte a sárga csillag viselését, végül pedig áprilisban a magyar adminisztráció készséges segítségével megkezdődtek a deportálások.24 1944 tavaszán az európai zsidók kiirtása a végéhez közeledett. Az auschwitzi haláltábor `félgőzzel` üzemelt. Magyarország megszállásával (1944. március 19.) azonban egy csapásra minden megváltozott. A magyar zsidók tömeges deportálását előkészítő Eichmann 1944 tavaszán meglátogatta a végállomásnak szánt Auschwitz-Birkenaut. Az első transzport április 29-én indult el. A II. világháborút követően - argentin történészek birtokában jutott iratok szerint – egy Robert Freude nevű argentin ügynök által szervezett hálózat csempészte ki Európából - Milánón, Madridon és más városokon keresztül - Buenos Airesbe a náci háborús bűnösöket. 40 esztendeje Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführert, több millió európai zsidó deportálásának és meggyilkolásának – köztük közel hatszázezer magyar zsidónak – egyik fő szervezőjét Argentínában elfogták, Izraelbe szállították, ott bíróság elé állították, amely halálra ítélte, és 1962. május 31-én kivégezték.
Ravasz László református püspök kereste fel Horthyt a deportálások ügyében. A kormányzó kezdeményezésére Endre László – a belügyminiszter utasítására – iratot készített e tárgyban. 1944 júliusáig 445 ezer polgárt deportáltak, közülük 437 402 személyt Auschwitz-Birkenauba.25 Ezzel befejeződött a vidéki zsidóság eltávolítása Magyarországról.
23
Sulinet:A második világháború/Érdekességek Sakmyster 2001/2 25 A Holokauszt Emlékközpont honlapja. 24
A magyarországi zsidóság közel kétharmada pusztult el. A kormány semmilyen dokumentációt nem kért róluk. A túlélők többsége budapesti volt, akiket Horthy és mások közbelépésének köszönhetően nem deportáltak. Ifjabb Horthy Miklós kiterjedt kapcsolatokat épített ki a zsidó szervezetekkel, különösen a Zsidó Tanáccsal26. A budapesti Zsidó Tanács március 21-én jött létre német parancsszóra. Elnöke, Stern Samu (nagykereskedő, bankár, a Magyar Izraeliták Országos Irodája és a neológ Pesti Izraelita Hitközség elnöke). Tagjai: Pető Ernő (ügyvéd, a neológ Pesti Izraelita Hitközség elnökhelyettese), Boda Ernő (ügyvéd, a neológ Pesti Izraelita Hitközség elnökhelyettese), Wilhelm Károly (ügyvéd, a neológ Pesti Izraelita Hitközség elöljárója), Csobádi Samu (a neológ Budai Izraelita Hitközség elnöke), Kahán-Frankl Samu (rabbi, az Ortodox Izraelita Központi Iroda elnöke), Freudiger Fülöp (gyáros, a Budapesti Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség elnöke), Kahán Niszon (ügyvéd, a Magyarországi Cionista Szövetség elöljárója). Stern Samu visszaemlékezésében azt állította, hogy a testület tagjait a nácik jelölték ki, valószínűbbnek tűnik, hogy Eichmannék csak a választandók körét határozták meg, és az adott kereteken belül Sternnek szabad keze volt. Ez a megoldás jól jellemzi a németek magyarországi zsidópolitikáját, amely nem kívánt túlságosan belebonyolódni az indifferens részletekbe és a szigorúan követendő utasítások megfogalmazására korlátozódott, míg a végrehajtást a helyi viszonyokat jobban ismerő zsidókra hagyta. A tanácsok felállításakor Eichmannék ügyeltek arra, hogy azok tagjai a korábbi zsidó vezetés köreiből kerüljenek ki, hiszen létfontosságú volt, hogy az új elöljárókat a tömegek legitim vezetőkként elfogadva kövessék az általuk tolmácsolt parancsokat. A nácik nem egy zsidó elitcserében voltak érdekeltek, számukra a Zsidó Tanácsok egyik fő funkciója ugyanis a halálra szántak megnyugtatása volt. Az első hetekben a budapesti Zsidó Tanács létezéséről a magyar hatóságok lényegében tudomást sem vettek, a testület teljesen német irányítás alatt állt. 1944 tavaszán a zsidó vezetők megdöbbenve tapasztalták, hogy totálisan elszigetelődtek: a hagyományos politikai elittel kiépített kapcsolatrendszerük egy csapásra összeomlott, legmagasabb pozícióban lévő pártfogóik jelentős részét letartóztatta a Gestapo, mások elrejtőztek vagy egyszerűen leváltottak őket Amikor kétségbeesetten a különböző magyar hatóságokhoz segítségért fordultak, a válasz minden esetben elkeserítően egyértelmű volt: a németeknek engedelmeskedni kell.18 A magyar kormányzat április közepén úgy döntött, hogy felszámolja ezt a tisztázatlan jogi helyzetet és legalizálja a Zsidó Tanácsot. A testületet "Magyarországi Zsidók Szövetségének Ideiglenes Intézőbizottsága" elnevezéssel április 22-én hivatalosan is magyar hatáskörbe vonták. A folyamatot személycserék kíséreték, de a változatlanul Stern irányította Tanács vezetősége lényegében azonos maradt. (Július elején a keresztény egyházak nyomására létrejött ugyan a kikeresztelkedett zsidókat tömörítő, Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége, de ez a kvázi keresztény Zsidó Tanács érdemi tevékenységet nem volt képes végezni, működése formális maradt.) A nyilas hatalomátvétel után a Zsidó Tanács ismét átalakult. Papíron még mindig Stern Samu vezetette, ám a felszabadulásig tartó időszakot az elnök bujkálva töltötte, mivel egészsége megroppant és joggal tartott attól, hogy a nyilasok az életére törnek. A testületet és a pesti nagy gettót így Stöckler Lajos elnökhelyettes és Domonkos Miksa, a Tanács műszaki osztályának vezetője irányította. A Tanács ortodox tagjai elhagyták a süllyedő hajót: Kahán-Frankl Samu nyáron illegalitásba vonult és elrejtőzött, Freudiger Fülöp 1944 augusztusában családjával és barátaival átszökött Romániába és túlélte a háborút.
Itt megemlítendő, hogy 1944. áprilisában Rudolf Vrba és Alfred Wetzler, két zsidó származású személy megszökött az auschwitzi koncentrációs táborból. Zsolnába eljutva felvették a kapcsolatot a helyi cionista körökkel. A pozsonyi cionista központ munkatársa április 25-én és 26-án meghallgatta őket. Ez alapján elkészült az úgynevezett Auschwitz-jegyzőkönyv27, amely tájékoztatást nyújtott a táborban történtekről. Ezt eljuttatták az isztambuli, genfi, londoni és budapesti cionista körökhöz és a magyarországi zsidótanácshoz is. 1944. április 7-én Auschwitz-Birkenauban felbőgtek a szirénák. Két szlovák zsidó, Rudolf Vrba és Alfred Wetzler megszökött a táborból. Mint ilyen esetekben mindig, a tábort lezárták. Megkezdődött az egyes táborrészek átvizsgálása, de a kutatás nem járt eredménnyel. Nem véletlenül. A két szökevény hosszú hónapokig tervezte az akciót. Mindketten írnokok voltak, és beosztásuk viszonylag szabad mozgást 26 27
http://www.degob.hu/index.php?showarticle=21 http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=4_3_1
biztosított számukra. 1942 óta voltak a lágerben, és régi, befolyásos fogolyként kapcsolatban álltak a tábor illegális ellenállási mozgalmával. Vrba dolgozott a Kanada-kommandóban, Wetzlernek pedig ismerősei voltak a Sonderkommandóban, így mindketten tisztában voltak a gyilkolás méreteivel. Nem egyszerűen saját életüket féltették. Azért akartak megszökni, hogy tájékoztassák a világot a tömegmészárlásról. Megszerezték és lemásolták a tábor és a krematóriumok alaprajzát, meghallgatták a halottégetők beszámolóit, összegyűjtötték az SS-vezetőkre vonatkozó fontosabb adatokat. A Mexikó táborrész (a birkenaui BIII szektor) építési területén egy farakás alatt rejtett bunkert ástak, amelyet benzinnel locsoltak le, hogy az SS-ek kutyáit félrevezessék. Szökésük napján munkát mímeltek, majd egy óvatlan pillanatban bemásztak a kényelmetlen odúba, ahol három napig szorongtak. Amikor a harmadik nap végén az SS a tábori szokásoknak megfelelően felhagyott a kutatással, éjszaka elhagyták rejtekhelyüket, és átmásztak a kerítésen. Szlovákia felé indultak. Viszontagságos útjuk végén, Zsolnán kapcsolatba léptek a helyi zsidókkal, akik riasztották a cionisták pozsonyi központját. Április 25-én és 26-án a pozsonyi központ egyik munkatársa részletesen kikérdezte a szökevényeket. Ők beszámoltak az auschwitzi és a birkenaui tábor szerkezetéről, a megsemmisítés mechanizmusáról, a gázkamrákról, krematóriumokról, a táborokban uralkodó állapotokról és az 1944 áprilisáig meggyilkoltak hozzávetőleges számáról. Ez alapján készült el egy mintegy 60 oldalas jelentés, az ún. Auschwitz-jegyzőkönyv. A jegyzőkönyvet a pozsonyi cionista központ elküldte az isztambuli, genfi, londoni és a budapesti cionista szervezeteknek. Május 27-én újabb szökés történt Birkenauból. Arnost Rosin szlovák és Czesław Mordowicz lengyel zsidó egy büntető kommandóban találkoztak. (Rosin azért került oda, mert annak a blokknak volt a vezetője, ahonnan Wetzler megszökött.) Vrbáékhoz hasonló módon szöktek meg, és ők is Szlovákiába menekültek. Liptószentmiklóson sikeresen kapcsolatba léptek a cionistákkal, akik meghallgatva a szökevényeket, új információkkal egészítették ki az Auschwitz-jegyzőkönyvet. Rosin és Mordowicz elsőként számolt be részletesen a magyar zsidók folyamatban lévő megsemmisítéséről.
Az egy hónappal később deportáltak viszont nem is sejtették, hogy mi vár rájuk. Vrba és Wetzler következtetése szerint így az általuk készített jegyzőkönyvet a fenti szervezetek elhallgatták. 28 Fentieket megerősítette a budapesti születésű Ernest Stein cionista ellenálló is. Elmondása szerint Kasztner Rudolf cionista vezető Adolf Eichmannal 1,5 millió dolláros egyezséget kötött 1685 zsidó származású személy kiváltása érdekében (köztük voltak családtagjai, barátai, írók, művészek, rabbik, cionista vezetők). Az általa szervezett „Kasztner-vonat” 1944. június 30-án hagyta el Budapestet és utasai bergen-belseni kitérővel épségben megérkeztek Svájcba. Stein állítása szerint Kasztner a fenti egyezségre való tekintettel nem volt hajlandó továbbítani a jegyzőkönyvet.29,30 A zsidótanács szintén elhallgatta a birtokában lévő információkat és csak június közepe után juttatták el a jegyzőkönyvet a kormánynak, az egyházi vezetőknek és Horthynak is.31 A normandiai partraszállás, az erősödő külföldi nyomás, valamint az ekkor már általa is ismert Auschwitz-jegyzőkönyv hatására Horthy június végén le akarta váltani a deportálásokat szervező Baky László és Endre László belügyi államtitkárokat. Ennek ellenére Sztójay miniszterelnök és Jaross Andor belügyminiszter sikerrel szabotálta szándékait. A kormányzó 1944. június 26.-ra koronatanácsot hívott össze, melyen javasolta a deportálások beszüntetését. A kormányzó és a magyar katonák akciója volt az egyetlen eset a Hitler által megszállt Európában, ahol egy Németországgal szövetséges ország reguláris hadseregét arra használták fel, hogy megmentsék a zsidókat.32,33,34 Ezek azonban folytatódtak, amíg a kormányzó parancsára a hozzá lojális katonai erők – Koszorús Ferenc vezérkari ezredes35 vezetésével – 1944. július 6-án meg nem akadályozták Baky úgynevezett „csendőrpuccs”-át. Baky azt tervezte, hogy július elején több ezer csendőrt a fővárosba vezényelnek,
28
A Mazsihisz:A férfi, aki megszökött Auschwitzból Az Independent Eichmann's List: a pact with the devil című cikke angol nyelven. 30 A Holokauszt Magyarországon honlapja a Kasztner-vonatról. 31 A Holokauszt Magyarországon honlapja a deportálások leállításáról. 32 A Holokauszt Magyarországon honlapja a deportálások leállításáról. 33 Allen Dulles (az OSS berni irodájának vezetője, 1953-61. a CIA igazgatója) washingtoni feletteseinek küldött, 1944. július 29-i, a magyarországi helyzetet elemező táviratában jelentést tett a transzportok Horthy általi leállításáról. Dulles Horthy utasítását a Baky-féle puccskísérlet kiváltó okaként jelölte meg.[1] 34 Török Bálint:Mi az igazság a Koszorús-akcióról? 35 Új Élet Online: A budapesti zsidóság egyik megmentője. 29
és akár a kormányzó akarata ellenére is deportálják a Budapesti zsidóságot. A csendőrök feltűnése azonnali cselekvésre késztette Horthyt, aki attól félt, hogy puccsot terveznek ellene36. 1944. június 26-án Horthy koronatanácsot hívott egybe, gyakorlatilag a zsidók ügyének megtárgyalása céljából. Horthy a folyton hezitáló, minden érdemi döntés alól kibúvót kereső Vörös János vezérkari főnököt megkerülve Lázár Károly tábornokot, a testőrség parancsnokát felhatalmazta, hogy vegye át a katonai parancsnokságot a fővárosban, és július 5-én Budapestre rendelte az Esztergomban állomásozó első péncélos hadosztályt azzal a paranccsal, hogy szorítsák ki a csendőrséget. Vitéz csíktaplóczai Lázár Károly testőr altábornagy neve és személyisége hosszú időn keresztül egyet jelentett a testőrség fogalmával. Egy minden szempontból elitnek számító alakulat, a Magyar Királyi Testőrség utolsó parancsnokaként gyakran cselekvő részese volt a két háború közötti idő fontosabb eseményeinek. Személyében feladatát kiválóan ellátó, kiemelkedő képességű katonát tudhatott maga mellett az államfő, akinek megbízhatóságára igen nagy szüksége is volt Horthy Miklósnak. A nyilas hatalomátvételt megelőzően is számos erő munkált ellene a háttérben, aminek semlegesítésében nem kis szerepe volt a Lázár tábornok által keményen kézben tartott testőrségnek.
A csendőrség puccskisérlete a zsidókérdéssel is összefüggött: Magyarország német megszállását követően megkezdődött a zsidóság gettókba kényszerítése, majd deportálása. Ugyancsak a német jelenlét következtében a szélsőjobb egyre inkább felbátorodott és mind gyakrabban gondolt a kormányzó hatalmának névlegessé tételére, amely egyezett a német szándékokkal. E két folyamat 1944. elején találkozott és ütközött Horthy Miklós kormányzó törekvésével szuverenitásának visszaszerzéséért. 1944. elejéig Magyarország azon államok csoportjába tartozott, amelyek Németország különböző mértékben alárendelt szövetségesei voltak, inkább több mint kevesebb szuverenitással, s amelyek önként csatlakoztak a szövetségi rendszerhez, mint például Finnország, Románia, Bulgária. A német megszállás után hazánk átkerült abba a csoportba, melyben az ún. ellenőrzéses uralom érvényesült. Ezen országok ugyan formailag függetlenek voltak, ám a német haderő és rendészeti szervek jelenléte, illetve tevékenysége következtében a még meglévő államiságuk és szuverenitásuk mértéke erősen csorbított volt. A nyilas hatalomátvétel után az ország átkerült abba a csoportba, ahol a német irányítás közvetlen módon érvényesült, mint pl. Horvátországban, Szlovákiában. Németek és zsidók: kényes és meg nem kerülhető kulcsfontosságú kérdés.A német megszállásig Magyarországon a német fajelmélet gyakorlatilag fizikai létében nem veszélyeztette a zsidóságot. Ezt bizonyítja, hogy a környező országokból tömegesen menekültek ide izraelita vallású (és nem fajú, ahogy manapság a nácivadászok vezetője emlegeti társait és a holocaust áldozatait a közszolgálatinak mondott magyar TV-ben) emberek elsősorban a németek és szovjetek által megszállt lengyel területekről, nevezetesen Galíciából, de a betelepülés már az I. világháborút követően megindult az utódállamok területén őket érő attrocitások következtében. 1944. március 21-én német felszólításra megalakult Budapesten a Magyar Zsidók Tanácsa, egyfajta összekötő szerv a német hatóság és a zsidóság között, elnöke Stern Samu lett. Később novemberben a Tanácsnak kellett megszerveznie a budapesti gettót, de akkor már a németek elől bújkáló Stern helyett Domonkos Miksa irányításával. Március 29-től a Sztójay-kormány megkezdte az ún. zsidórendeletek kiadását. A rendeletek végrehajtását Endre László a belügyminisztérium (BM) közigazgatási államtitkára felügyelte. A német megszálló csapatokkal érkezett Budapestre Adolf Eichmann az RSHA a zsidókérdés végleges megoldásával megbízott osztályvezetője. Az SSObersturmbannführer Budapesten állította fel központját s 10 vidéki kirendeltséget szervezett. Április 7-én az Eichmann-törzs vezetésével értekezletet tartottak a BM-ben, ahol elhatározták a zsidók gettókba tömörítését. A végrehajtást csendőr-kerületenként rendelték el, a kassai kerületet előre véve. 40 gettó létesült, 17 Kárpátalján, 7 Erdélyben, 7 a Dunántúlon, 4 a Tiszántúlon. A deportálások május 14-én indultak meg német irányítással és Edmund Veesenmayer kimutatása szerint 437.244 főre terjedt ki; a haláltáborokból elenyésző kisebbségük tért csak vissza. A vasúti szerelvények kíséretét a határig a csendőrség végezte, innen németek vették át a kíséretet és a vonatok továbbítását egyaránt. És ennek nem a csendőrség antiszemita beállítottsága volt az oka, mivel a csendőrség beállítottsága sem különbözött érdemben a lakosságétól, hanem egyszerűen azért, 36
Ravasz István alezredes írása alapján “Magyar Csendőr”, 1. évfolyam, 1. szám
mert a rendfenntartó erők elhelyezése olyan volt, hogy a fővárosban és a nagyvárosokban a rendőrség, vidéken pedig a csendőrség volt a fegyveres rendfenntartó szervezet; nemegyszer kényszerűségből a vámőrséget is bevonták. Az egyházak már májustól felemelték szavukat a deportálások ellen, igen sokan vettek részt a zsidók mentésében egyházi személyek, diplomaták, magánszemélyek sőt csendőrök is. Közülük sokan igen csúnyán megjárták: csak gondoljunk Raoul Wallenbergre, akit a szovjetek hurcoltak el, de a budapesti gettó felszabadítása után nem egy hazafelé igyekvő zsidót is ők fogdostak és hurcoltak el, mint ahogy egyéb polgári személyeket, sőt országgyűlési képviselőt is. A budapesti zsidók deportálását a németek először június 30-tól majd egyszerre és július 10-től akarták végrehajtani. A fővárosban összegyűlt nagyszámú zsidó óvatosságra intette őket, emlékeztek még a varsói gettólázadásra, melyet komoly német létszámmal is csak nagy nehézségek árán sikerült leverniük. Itt pedig egyrészt nem állt rendelkezésükre megfelelő katonai létszám, másfelől a vasúti szerelvények katonai szállításokra voltak lekötve. Baky és Endre BM államtitkárok a Fővárosi Rendőrség megerősítésére csendőralakulatokat összpontosított. Július elején Budapesten volt a galántai, a nagyváradi és az ungvári csendőrtanzászlóalj, valamint néhány önálló tanszázad. Ezeket honvédlaktanyákban helyezték el. Az összpontosításra az apropót a galántai egység zászlószentelési ünnepsége adta. A Vérmezőre tervezett ünnepségre zászlóanyának a kormányzó hitvesét kérték fel. A kormányzó joggal bízott a csendőrség hűségében; míg környezete egyre idegesebben szemlélte a készülődést. A kormányzó végre elszánta magát a deportálások leállítására és ezzel párhuzamosan szuverenitásának visszaszerzésére. Július 2-án Lázár Károly altábornagy tájékoztatta Koszorús Ferenc vezérkari ezredest az 1. páncélos hadosztály vezérkari főnökét. A hadosztály parancsnoksága Esztergomban, alakulatai Jászberényben, Aszódon, Rétságon, Vácott, Párkány-Nánán, Esztergomban, Zsámbékon, Tökön, Perbálon, Tinnyén települtek. Az altábornagy sem vonta kétségbe a csendőrök hűségét, ám most úgy gondolta, a kormányzói akarat védelmével magát a kormányzót fizikailag is védi, nem a csendőrök ellen, hanem a németek szándékaival szemben. S ha adott esetben a német szándékokról és a kormányzói legfelsőbb akaratról tudomással nem bíró csendőrök a két belügyi államtitkár utasítását teljesítve mégis megkezdenék a deportálást, akkor annak megakadályozásával is. Július 3-án Koszorús magától a Kormányzótól kap parancsot. “Lázár altábornagy útján megkaptam a kormányzói parancsot, hogy készüljek fel a Baky akció elhárítására.” (Tehát nem csendőrpuccs kísérlet megakadályozásáról van szó.) Koszorús megbízta helyettesét, Beleznay vezérkari őrnagyot (akit később Pálffyval együtt végeztet ki Rákosi) az intézkedésekkel, majd felkeresett egy-két csendőrszázadot. Megállapította, hogy azok csak a zászlószentelésről tudnak. “Még aznap éjjel kidolgoztam és írásban kiadtam…..a részletes intézkedésemet Budapest megrohanására és lezárására….az abban foglaltak végrehajtását egy általam Budapestről adandó rádióparancsra kell[ett] megkezdeni …Másnap reggel …intézkedtem az említett alakulatok lőszerrel és üzemanyaggal való feltöltésére és Lázár altábornagy útján jelentettem a kormányzó úrnak, hogy a parancs teljesítésére kész vagyok”. Horthy nem csupán a Honvédségre, hanem a Csendőrségre is számított a németek szándékának megakadályozásában. Erről emlékirataiban így ír: “Összefogásukra és eltávolításukra Baky és Endre, a két belügyi államtitkár rajtaütésszerű akciót tervezett. Erre a hírre az esztergom mellett állomásozó páncéloshadosztályt Budapestre rendeltem, és a budapesti csendőrség parancsnokát utasítottam, hogy ha kell, erőszakkal akadályozza meg a zsidók elszállítását….Hogy a Budapesten lévő zsidóságot ez a közbelépésem mentette meg, hivatalosan tanúsítja a magyar zsidóbizottság nyilatkozata, amelyet tagjai, Stern Samu, Pető Endre dr. és Wilhelm Károly dr. 1946. febr. 3-án állítottak ki.” Horthy július 5-én este magához hívatta Koszorús ezredest és utasította, hogy a felrendelt csendőralakulatokat a zászlószentelési ünnepség megakadályozásával távolítsa el a fővárosból. A zsidók puccsszerű eltávolításának megelőzésére és nem a “csendőrpuccs” letörésére. 6-án hajnalra az 1. harckocsiezred és az I. felderítő zászlóalj állásait elfoglalta, lövegeit nem a csendőrök elhelyezési körleteire, hanem többek között a Majestic-Hotelre irányozva (ahol a GESTAPO budapesti főhadiszállása volt), a többi fegyverzet is német célpontokra irányult. 6-ára virradóra Lázár altábornagy utasítására testőrök vitték a Várba a csendőrzászlóaljak és századok parancsnokait. Bár azok kivonásuk hátterét nem értették, az intézkedést útbaindításukra megtették. Koszorús 7-én reggel tiszti járőrt küldött Baky államtitkárhoz. Erről így ír : “Értésére adtam, hogy a legfelsőbb [kormányzói] parancs általam történő végrehajtásának kikényszerítésére az 1. pc. hadosztály csapataival itt állok. Elrendeltem Bakynak, hogy 24 órán belül a csendőrzászlóaljaitól ürítse ki Budapestet. Néhány perccel 9 óra előtt Baky azt mondta a járőrparancsnokomnak, hogy csendőreivel ki fog vonulni Budapestről”.
Sztójay két nap múlva leváltotta két államtitkárát, és 7-én délután a csendőrök megkezdtéka kivonulást. A budapesti gettó megmenekült. A csendőralakulatok 8-án délig befejezték a főváros kiürítését, 9-én a páncélosok visszatértek helyőrségeikbe. Az Eichmann-kommandó végrehajtó hatalom nélkül maradt Budapesten. Itt Ravasz alezredes kitér arra, hogy Bakyt Koszorús nem utasíthatta, esetleg tájékoztatta a kormányzói parancsról, de sem ez, sem az ellenkezője nem bizonyítható. Néhány nap elteltével a németek a kistarcsai gyűjtőtáborban összeállítottak egy zsidókat szállító szerelvényt. Horthy utasította Jaross belügyminisztert a vonat kifutásának megakadályozására. Mivel az már elindult, Ferenczy alezredes egy csendőrosztaggal maga fordította vissza Hatvanból a szerelvényt. Hitler részéről a kormányzó menesztése csak augusztus-szeptember fordulóján lett ismét fontos, mikor Románia ismét bizonyította szövetségesi hűségét – az aktuális széljárásnak megfelelően és letette a fegyvert, másrészről nyilvánvalóvá váltak Horthy fegyverszüneti tapogatódzásai. Az alábbi következtetéseket lehet levonni a történésekből: a beavatkozásra semmiképpen nem volt ürügy a galántaiak zászlószentelési ünnepsége. A zömmel újoncokból álló alakulat kézifegyverekkel és néhány Ansaldo kisharckocsival érkezett és gyakorlatozott az ünnepségre. Ez manapság is így szokásos díszelgésre készülődésnél. Baky és Endre államtitkárok az alakulatok parancsnokait nem tájékoztathatták a valódi célról, mert veszályeztethették volna a zsidók puccsszerű eltávolításának lehetőségét. Az azonban mindenképpen hiba volt, hogy Lázár és Horthy is bízott a csendőrség hűségében, mégsem tájékoztatták a parancsnokokat a valódi helyzetről, bár azt sem lehet kizárni, hogy nem volt idejük meggyőződni nincs-e a parancsnokok között Bakynak, vagy Endrének beépített embere. Baky és Endre nem készülhettek ebben az időben államcsínyre a csendőrök segítségével, mert akkor nem honvédlaktanyákban szétszórtan kellett volna elhelyezniük az alakulatokat. Megállapítható, hogy a M. Kir. Csendőrség csak eszköz lett volna a németek kezében a kormányzó szuverenitásának további megnyirbálásában anélkül, hogy ők maguk ennek tudatában lettek volna. A történteket még a németek szándékát elfogadó két államtitkár sem minősíthette “csendőrpuccs előkészületeinek“. 1944. július 20-án Claus Schenk Graf von Stauffenberg a póttartalékos német haderő vezérkari főnöke merényletet kísérelt meg Hitler ellen37. A 37 éves ezredesnek szabad bejárása volt a rastenburgi főhadiszállásra (Kelet-Poroszország), ahol elhelyezte a robbanószerkezetet. Stauffenbergnek a Hitler halálát követő, tervezett hatalomátvétel levezénylésére még a robbanás előtt Berlinbe kellett érnie. Hitler azonban csodával határos módon túlélte a magas szintű helyzetmegbeszélésre időzített merényletet. Az ezredest három összeesküvő társával együtt még aznap este agyonlőtték a berlini "Bendler-block"-ban, a Wehrmacht-főparancsnokság udvarán. Stauffenberg (teljes nevén Claus Schenk Graf von Stauffenberg) 1907-ben született. A konzervatív német katonaellenzéknek 1943-tól fő mozgatóereje volt Berlinben. Ez az ellenzék már 1938-tól kísérleteket tett Németországnak a nemzetiszocialista uralom alól való felszabadítására, majd fordulat kieszközlésére a második világháború menetében. A német tisztikarnak a Hitler háborús politikájából kiábrándult része azon volt, hogy tárgyalások kezdődjenek a nyugati hatalmakkal a háború befejezése érdekében. A merénylet előkészítésével párhuzamosan Stauffenberg társai Berlinben megkezdték egy új kormány megalakításának előkészületeit. Már a Szovjetunió ellen indított "villámháború" kudarca megingatta jó német néhány ipari, politikai és katonai vezető személyiségnek Hitlerbe és kormányába vetett hitét, a sztálingrádi és a kurszki ütközet nyomán azonban még erősebben mutatkoztak a válság jelei. Abban az összeesküvő csoportban, amelyben Stauffenberg tevékenykedett, aktív szerepet játszott Karl Friedrich Gördeler, Lipcse volt hitlerista polgármestere, a légierő főparancsnoka, Johannes Popitz, volt tárca nélküli miniszter (1932-33), Fritz Diethof Schulenburg gróf, aki 1935-től 1941-ig Németország moszkvai követe volt, Erwin Rommel tábornagy, Hans Günther Kluge tábornagy, Ludwig Beck vezérezredes és mások. Az összeesküvés, amennyire ez megítélhető, nem rendelkezett egységes politikai programmal, az uralkodó körök különböző csoportjai voltak benne képviselve. Közös célként Hitler és klikkjének félreállítását, és olyan új kormány megalakítását fogalmazták meg, amely a gazdasági-társadalmi rendszert megőrzi, és nem enged teret a baloldalnak. 37
Pirityi Sándor - MTI Panoráma
Gördeler és Schulenburg polgári demokratikus kormányban gondolkodott, amelyben a legkülönbözőbb pártok és szövetségek vettek volna részt - a kommunista párt kivételével. Sok híve volt a nem hitleri típusú katonai diktatúrának is. Stauffenberg, Heften, Kwiernheim és mások azon a véleményen voltak, hogy a munkásság aktív részére is támaszkodni kell, sőt - ha hinni lehet Walter Görlitz német történésznek, a német vezérkarról írt nagyszabású munka szerzőjének - nem zárták ki a szövetségre lépést a kommunistákkal sem. Míg Gördeler, Beck és néhányan mások azt vallották, hogy a Szovjetunió ellen folytatni kell a háborút, Németországot a Kelettel szembeni nyugati "határerőddé" kell változtatni, a német csapatokat vissza kell vonni Nyugat-Európából a Rajna mögé és a legharcképesebb, főleg harckocsi hadosztályokat a német-szovjet arcvonalra kell átcsoportosítani. Stauffenberg kapcsolatteremtést szorgalmazott a szovjet kormánnyal a béketárgyalások megkezdése végett, de véleményét nem vették figyelembe.
1944 közepén egyébként Németország már nem tudta tovább növelni hadseregének létszámát. A fegyveres erők létszámának jelentősebb felemelésére irányuló minden kísérlet az ország hadigazdaságának és ezzel együtt az egész német háborús gépezetnek az összeomlásához vezethetett. A Hitler-ellenes koalíció államai olyan fegyveres erőt vonultattak fel, amelynek létszáma többszörösen meghaladta nemcsak Németország, hanem egész szövetségi tömbje fegyveres erőinek létszámát. Peter Steinbeck karlsruhei történészprofesszor szerint a sikertelen merényletet követő hetekben Hitler mintegy hétezer embert vétetett őrizetbe, sorra hirdették ki a halálos ítéleteket is. A Führer több olyan potenciális ellenfelét is kivégeztette, akinek nem volt közvetlen köze az összeesküvéshez. Egészben véve a németországi ellenállási mozgalom több mint tízezer részvevője esett a nemzetiszocialisták áldozatául. Steinbeck megállapította: "Egy bátor lépés, amely akkor balul sült el, történelmileg nem maradt eredménytelen: hat évtizeddel ezelőtt Claus von Stauffenberg megpróbálta Hitlertől megszabadítani Németországot. Az ellenállási mozgalom megmutatta, hogy Németországban voltak olyan erők, amelyek szembeszálltak a nemzetiszocializmussal. Az ellenállók voltak azok, akik megkönnyítették a németek számára a civilizált nemzetek körébe való visszatérést." 1944 őszétől kezdve Horthy Miklós kormányzó és legszűkebb köre a német szövetségből való kiválásra készült. Ezzel a németek is tisztában voltak, és előkészületeket tettek az akció megakadályozására. 1944. augusztus 23-án, amikor a szovjet csapatok elérték a román határt, a katonai diktatúra megdőlt. A király vezetésével puccsot hajtottak végre és Románia sikerrel kiugrott a németek szövetségéből38. A II. világháborúban Románia aktívan a németek oldalán, a keleti fronton több román hadsereg harcolt. 1940-44 között az Antonescu-rezsim uralkodott az országban, amely szabad kezet adott a román náciknak (Vasgárda). Ezek pogromokban és haláltáborokban több százezer zsidó és roma lakost végeztek ki. Észak-Erdély zsidóságát ugyanakkor a magyar kormány deportálta a német haláltáborokba (emiatt a túlélők máig kártérítést kapnak a magyar államtól). A II. világháború pusztításaiban körülbelül 800 000 civil és katona vesztette életét Romániában. 1944. augusztus 23-án, amikor a szovjet csapatok elérték a román határt, Antonescu marsall katonai diktatúrája megdőlt. Mihály román király vezetésével puccsot hajtottak végre. ÉszakErdély visszaszerzése érdekében Románia sikerrel kiugrott a németek szövetségéből. A kiugrást többek között az tette lehetővé, hogy Hitler feltétlenül megbízott Ion Antonescu marsallban, így – ellentétben Magyarországgal – semmilyen kísérletet nem tett egy esetleges kiugrás megakadályozása érdekében. Románia számára a kiugrás megcsillantotta a lehetőséget: ismét megszerezheti Erdélyt, miközben az ennél kevésbé értékes Transznyisztriáról és Besszarábiáról kénytelen lemondani a Szovjetunió javára. Románia a szövetségesek oldalán harcolva fejezte be a háborút. Észak-Erdély és a Székelyföld ismét Románia részévé vált. A Vörös Hadsereg rövid időn belül magyarország határához érkezett. 1944-45-ben Magyarországon 27 román hadosztály harcolt a szovjetek oldalán.
1944. augusztus 29-én kitör a Szlovák Nemzeti Felkelés Besztercebányán. A kormányzó a román kiugrás (augusztus 23.) keltette káoszban, 1944. augusztus 29-én Lakatos Géza vezérezredest nevezi ki miniszterelnökké, Sztójay Döme helyére. 38
http://hu.wikipedia.org/wiki/Rom%C3%A1nia
Vitéz lófő csíkszentsimoni Lakatos Géza (Budapest, 1890. április 30. – Adelaide, Ausztrália, 1967. május 21.) m. kir. honvéd vezérezredes, 1944. augusztus – október között miniszterelnök. 1910-ben elvégezte a Ludovika Akadémiát, hadnaggyá avatták, majd a budapesti I. honvéd gyalogezrednél és a linzi gyalogezrednél szolgált. 1914-ben felvették a bécsi Hadiiskolába, amely az I. világháború kitörése után megszűnt. Az I. világháborúban hadnagyi rangban csapattiszt, az orosz frontra került, majd 1915. decemberétől 1916. novemberig a közös osztrák-magyar hadsereg egyik dandárjának vezérkari tisztje lett. 1917-18-ban az olasz fronton, a Tanácsköztársaság idején, 1919. májusában a Vörös Hadsereg gödöllői főparancsnokságán teljesített szolgálatot, végül beállt Horthy Miklós "nemzeti hadseregé"-be. A Hadiakadémia elvégzése után 1921-től hadseregszervezést és harcászatot tanított a Ludovika Akadémián. A Vezérkari Főnökség (VKF) hírszerző és felderítő osztályán dolgozott 1923-tól. 1925-ben vitézzé avatták, majd 1928-ban a prágai követség katonai attaséja lett. 1934-től ezredparancsnok, 1935-től vezérkari főnök, majd 1939-ben tábornokká, 1941-ben altábornaggyá, 1943-ban vezérezredessé léptették elő. 1939-től két évig 2. hadsereg vezérkari főnöke volt, 1941ben a kassai hadtest, 1943-ban a keleti fronton a magyar megszálló csapatokat irányította, 1944 tavaszán az 1. hadsereg parancsnokává nevezték ki. Horthy Miklós kormányzó a honvédség főparancsnokává akarta kinevezni, de végül ezt a tisztséget nem hozták létre. A Sztójay-kormányt követően 1944. augusztus 29-én Horthy miniszterelnökké nevezte ki, és titokban megbízta a háborúból való kilépés és a fegyverszünet előkészítésével. Eltávolították a szélsőjobboldali politikusokat és leváltották a zsidók deportálásáért felelős államtitkárokat. Kormányában nyíltan német ügynök politikusok is voltak, akik tudtak mindent a kiugrási tervezgetéssel kapcsolatban. Október elején a németek közölték, hogy Hitler Szálasit szánja Magyarország következő miniszterelnökének. Az október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után Lakatos Géza is a németek fogságába esett. 1945. január 2-án letartóztatták és a nyilasok a sopronkőhidai börtönbe zárták, ahonnan január 28-án szabadon engedték, de Sopronba internálták. 1945 áprilisában a szovjet csapatok bevonulása után Kiskőrösre vitték, és folyamatos kihallgatásoknak vetették alá. 1946 januárjában helyezték szabadlábra, számos népbírósági perben hallgatták ki tanúként. 1949-ben megvonták a nyugdíját, elvették a földreform után megmaradt birtokát is, így visszaköltözött Budapestre, ahol selyemkendőfestésből és könyvillusztrálásból tartotta fenn családját. A magyar hatóságok engedélyével 1965-ben Adelaide-be utazott az 1957 óta Ausztráliában élő leányához, és ott halt meg 1967-ben.
E lépéseknek köszönhetően átmenetileg megmenekült a Budapesten összezsúfolódott közel negyedmillió zsidó állampolgár. Immár nyilvánvalóvá vált, hogy Horthy a Szovjetunióval lesz kénytelen tárgyalni. Faragho Gábor tábornok előzetes fegyverszüneti bizottsága szeptember 28-án Moszkvába utazott, ahol október 8-án elfogadta a feltételeket (hadüzenet Németországnak, visszavonulás az 1937-es határok mögé). 1944. október 8-án Veesenmayer Bakay Szilárdot vezérezredest elrabolta. Bakay Szilárd (Budapest, 1892. szeptember 8. – Sopronkőhida (?), 1947. március 17.) vezérezredes, 1944-ben az I. budapesti hadtest parancsnoka és Budapest vezénylő tábornoka. 1939-ben Debrecenben a 17. Könnyű hadosztály parancsnokává nevezik ki. 1940-ben dandártábornokká lép elő. 1940 szeptemberében Erdélyt visszacsatolják, a magyar csapatok bevonulnak. Hadosztálya a középső sávot kapja, amely kelet felé egészen Kolozsvárig nyúlik. 1941-ben megindul a Szovjetunió elleni német offenzíva. A kezdeti sikerek ellenére ősszel, hadosztálya vezérkari őrnagyának, Lajtos Árpádnak kifejti: "Ezt a háborút a németek elvesztették!" 1942-ben a Kijevi megszálló erők magyar parancsnoka. Közben altábornaggyá nevezik ki. 1942 augusztusában angol kapcsolatairól a kormányzó-helyettessel, Horthy Istvánnal, a repülőgépszerencsétlensége előtti napokban személyesen, négyszemközt beszél. 1943-ban Szombathelyre kerül, a III. hadtest parancsnoka lesz. 1944. március 19-én a német megszállás kezdetén megszervezi a fegyveres ellenállást, majd felsőbb parancsra erről lemond. 1944 augusztusától I. budapesti hadtest parancsnoka és Budapest vezénylő tábornoka. 1944. október 8-án a németek elrabolják. A Gestapo budapesti központjába kerül, majd rövid kihallgatás után, repülőgépen, a bécsi főhadiszállásra szállítják. 1944. október 15-én: a kormányzó, Horthy Miklós nemzethez írott kiáltványában Bakay Szilárd elhurcolásáról is szól: "A szövetségi hűséggel ellenkező mindezen cselekményeiket végre azzal a nyílt kihívással tetézték, hogy a budapesti hadtestparancsnokot, Bakay Szilárdot a német Gestapó ügynökei egy ködös őszi reggelen…. orvul megtámadva elhurcolták." 1944. októbertől – 1945. május 5-ig a Mauthausen-i fogolytábor rabja. 1945. májustól – 1946. április 11-ig az oroszok "átvilágítják",
majd hazaengedik. A Népbíróságon vádat emelnek ellene, novemberben felmentik. 1946. április 11-én: Szombathelyről, a Lipp Vilmos utca 9. szám alatti házból (jelenleg Somlai utca) ismét elcsalják. 1947. március 17-én: Sopronban, vagy Sopronkőhidán, ismeretlen helyen kivégzik. 2004 júliusában Moszkva Katonai Archívuma megküldte a Magyar Külügyminisztériumon keresztül Bakay Szilárd /1892–1947/ részletes 90 oldalas, eredeti, hiányos peranyagát, orosz nyelven. Az anyag tartalmazza a tárgyalás jegyzőkönyveit, az ítéletet és bizonyítékul szolgál a kivégzés módjáról. 2006. december 16-án a Magyar Örökség és Európa Egyesület Bakay Szilárdnak – hazafias helytállásáért – a Magyar Örökség kitüntető címet adományozta.
1944. szeptember 9-én Bulgária kilép a német szövetségből. A Török Birodalom válsága sokáig tartott, de végül Bulgária függetlenségére vezetett. A függetlenség közvetlen oka egy török szempontból vesztes oroszok elleni háború volt. A második világháború végéig nem szilárdultak meg Bulgária határai. A határviták sorozatos háborúkra vezettek a szomszédokkal és mindkét világháborúban a vesztes oldalra állította Bulgáriát. A II. világháború után a szovjet tömbbe tartozott. 1944. október 6-31. között zajlott le a szovjet 2. Ukrán Front hadműveleti színtű bekerítésre irányuló offenzívájából kialakult páncélos-találkozóharcok összessége a Tiszántúlon Szolnok – Nyíregyháza – Nagyvárad térségében39. A Vörös Hadsereg Legfelsőbb Főparancsnoksága 1944. szeptember 25-i direktívája (parancsa) alapján a 2. Ukrán Frontnak október 6-án indított támadásával el kellett érnie a Tisza vonalát Csap és Szeged között, a 4. Ukrán Frontnak október 1-én megindított támadásával keletről áttörve a Kárpátokon a Felső-Tisza felé kellett nyomulnia, hogy a két front Csapnál találkozva bekeríthesse a német Dél Hadseregcsoport Észak-Erdélyben harcoló magyar 2. hadseregét és a német 8. hadseregét, illetve az Északkeleti-Kárpátokban működő magyar 1. hadsereg részeit. Azonban nem csak a szovjet csapatok készültek támadni. A német Dél Hadseregcsoport Johannes Friessner vezérezredes parancsnoksága alatt szeptember 24-től azt tervezte, hogy a sík terep előnyeit kihasználva október 12-én 5 páncélos-, illetve páncélgránátos-hadosztály Debrecen – Nagyvárad – Nagyszalonta körzetében való összevonása után a szovjet-román csapatokat visszaszorítja az erdélyi hegyekbe és ott téli védőállásokat rendez be. Ez lett volna a Cigánybáróhadművelet. Mivel az előkészületek közben október 6-án megindult a szovjetek támadása, a német 6. hadsereghez beérkezett német erőket az Alföldön ennek a támadásnak feltartóztatására vetették be. Nagyvárad mind a németek, mind pedig a szovjetek számára fontos volt, mivel a város a szovjetek csapatösszevonásainak oldalában helyezkedett el, veszélyeztetve azt. Ezért a 2. Ukrán Front október 2-án és 3-án 6. gárda-harckocsihadseregével (176 harckocsival és önjáró löveggel) megpróbálta elfoglalni Nagyváradot, de súlyos szovjet veszteségek mellett visszaverték támadásait. Ennek ellenére a szovjet 2. Ukrán Front R. J. Malinovszkij marsall parancsnoksága alatt 1944. október 6-án hajnali 04.30 órakor csaknem 800 km-es arcvonalon támadásba lendült. A front balszárnyát a szovjet 46. hadsereg és a frontnak alárendelt román 1. hadsereg fedezte. A jobbszárnyon a szovjet 40. összfegyvernemi és 7. gárdahadsereg támadott Szurdok – Apahida irányában. A szovjet 27. hadsereg (sávjában a Gorskov lovas-harckocsi csoport 5. gárda-lovas- és 23. harckocsihadtest kb. 176 harckocsival, illetve önjáró löveggel) és a román 4. hadsereg Kolozsvár elfoglalását kapta feladatul, majd tovább kellett támadniuk Zilah felé. A front főerői Arad északnyugati körzetéből indították meg Debrecen – Nyíregyháza – Csap irányú támadásukat. A főcsapást mérő csoportosítást a Plijev lovas-gépesített csoport (4. gárda- és 6. gárdalovashadteste és 7. gépesítetthadteste 389 harckocsival és önjáró löveggel), a 6. gárdaharckocsihadsereg (5. gárda-harckocsi-, 9. gárda-gépesített- és 33. lövészhadteste 166 harckocsival, illetve önjáró löveggel) valamint az 53. hadsereg (27., 49., 57. lövész- és 18. harckocsihadteste 72 harckocsival és önjáró löveggel) alkotta. A csapatokat a szovjet 5. légihadsereg 1215 repülőgépe támogatta. A Plijev-csoport és az 53. hadsereg csapatai a Nagyszalonta – Szeged arcvonalon a hadművelet első napján mintegy 100 km-es szélességben és 40 km mélységben áttörték a magyar 3. hadsereg védelmét, amelyet parancsnoka, Heszlényi József altábornagy kénytelen volt a Tisza mögé visszavonni. A lovas-gépesített csoport erői október 8-ára 90-100 km-t nyomultak előre s elérték 39
http://www.netlabor.hu/roncskutatas/modules/newbb/viewtopic.php?topic_id=240&forum=49
Karcag és Hajdúszoboszló térségét, noha 6-án és 7-én a magyar 3. hadsereg visszavonuló részei és a körzetben lévő német légvédelmi tüzérség 8,8 cm-es, páncélosok ellen is kiváló lövegei Gyoma és Endrőd, valamint Körösladány körzetében jelentősen megnehezítették a szovjetek átkelését a Körösön. A 6. gárda-harckocsihadsereg azonban továbbra sem boldogult Nagyvárad körzetében, támadása elakadt a város felé vezető utakon. Október 7-én és 8-án a német 6. hadsereg III. páncéloshadtestének 1. és 23. páncéloshadosztályai sikertelenül próbálták meg feltartóztatni a szovjet támadást a Sebes-Körös vonalán Komádi és Szeghalom között. A nem teljes harcértékű páncéloshadosztályok mozgékony páncéloscsoportjai gyors manőverezéssel próbálták meg kiegyenlíteni a szovjetek többszörös mennyiségi fölényét, de a Sebes-Körös átkelőit tartósan nem tudták elzárni a szovjetek elől. Erősítést csupán a feltöltését befejező német 13. páncéloshadosztály Törökszentmiklósra előreküldött páncéloscsoportja jelenthetett, amely október 8-án reggel meg is érkezett, majd továbbhaladt Kisújszállás felé, ahol beleütközött a szovjet 7. gépesítetthadtest erőibe. Október 8-án este Malinovszkij marsallnak – moszkvai utasításra – le kellett mondania Debrecen október 9-i elfoglalását célzó terveiről és felsőbb utasításra kénytelen volt a Plijev-csoport zömét Nagyvárad felé (délkeleti irányba) fordítani, hogy ezzel segítse a város bevételével azóta is küszködő 6. gárda-harckocsihadsereg harcát és így 10-ére foglalja el a várost. Debrecen irányában csak a 6. gárda-lovashadtest csapatai harcoltak tovább, akiknek 9-én kellett elfoglalni a helységet. Október 9-én a Plijev-csoport zöme megindult Nagyvárad felé, bekerítéssel fenyegetve a térségben harcoló német és magyar erőket. Emiatt a magyar 2. és a német 8. hadsereg még 8-án megkezdte a visszavonulást Észak-Erdélyből. Eközben a német 1. páncéloshadosztály Bihartorda körzetéből nyugat felé támadva Biharnagybajom körzetében átvágta a szovjet gyorscsoport Szeghalom felé vezető egyetlen utánpótlási útvonalát, a 13. páncéloshadosztály pedig kelet felé – kerülővel – elérte Püspökladányt. A 23. páncéloshadosztály részei egyéb német és magyar csapattöredékekkel együtt sikeresen állították meg a 6. gárda-lovashadtest Debrecen elleni támadást, de Hajdúszoboszlót elfoglalták a szovjetek. Október 10-én reggel 06 óra 20 perckor a német 1. páncéloshadosztály – kijutva Püspökladány körzetébe – felvette a kapcsolatot a 13. páncéloshadosztállyal. Ezzel a német csapatok a szovjet 6. gárda-lovashadtest utánpótlási vonalait elvágták és a nap folyamán erőit bekerítették. Aznap a Tiszántúlon a német Breith páncéloscsoport 59 bevethető harckocsival és 66 rohamlöveggel, összesen 125 harcképes páncélossal rendelkezett. Beérkezőben volt a Feldherrnhalle páncélgránátos-hadosztály harccsoportja 28 bevethető StuG. III rohamlöveggel, valamint a 109. páncélosdandár 33 bevethető Panther harckocsival és Panzer IV L/70 vadászpáncélossal. A 6. hadseregnek átadott, de még be nem érkezett 1176., 1179. és 1257. rohamlövegosztályok összesen 25 bevethető Jagdpanzer 38(t) vadászpáncélost számláltak. Ezek alapján a német 6. hadsereg már harcoló 125 páncélosa mellé erősítésként további 86 bevethető harckocsit és rohamlöveget várhatott. Többször tervbe vették ugyan a magyar 2. páncéloshadosztály átadását is (12 bevethető német gyártmányú harckocsival), de ez mégsem valósult meg. A németek saját adataik szerint október 6–10. között 164 szovjet páncélost semmisítettek meg, illetve zsákmányoltak. A kialakult helyzetben mindkét fél újabb erők térségbe vezénylésére kényszerült. A németek hamarosan Magyarországra indították a 24. páncéloshadosztályt és 503. nehézpáncélos (Tiger)osztályt; a Feldherrnhalle páncélgránátos-hadosztályt Tiszafüredről Balmazújváros felé, az annak feltöltésére kijelölt, de egyenlőre önállóan harcoló 109. páncélosdandárt pedig Hajdúhadháza felé irányították. A szovjetek visszarendelték a Tiszától a 18. harckocsihadtestet, amely az 1. gárda légideszant-hadosztállyal azt a feladatot kapta, hogy Karcag és Püspökladány birtokba vételével szakítsa fel a gyűrűt a 6. gárda-lovashadtest körül. Október 11-én és 12-én a Plijev-csoport zöme északnyugat felöl sorozatos támadásokat intézett a Nagyvárad északi és északnyugati körzetében védő német 23. páncéloshadosztály és 76. gyaloghadosztály vonalai ellen. A szovjet front tartalékában álló Gorskov-csoport részeinek a Nagyváradot védő magyar 12. tartalékhadosztály állásait délről támadó szovjet 33. lövészhadtestet kellett segítenie. Ennek eredményeképpen október 12-én Nagyváradot birtokba vették a szovjetek. A 6. gárda-harckocsihadsereg zöme október 9-11 között többszöri kísérletezés után sem tudta Komádit elfoglalni, s jelentős veszteségeket szenvedett. Nagyvárad elveszítése után a Dél Hadseregcsoport célja az volt, hogy a 6. hadsereggel halogató harcokban feltartóztassa a szovjet előrenyomulást, legalább addig, amíg a német 8. és magyar 2. hadsereg erői visszavonulnak a Tisza mögé. Mivel a csapatok átkelését Nyíregyháza körül tervezték, a Debrecen – Nyíregyháza irányban fekvő helységek zömében védőállásokat és páncéltörő reteszállásokat létesítettek azzal a
szándékkal, hogy a rohamozó szovjet lovas-, gépesített és harckocsizó erőket időrabló helységharcokra kényszerítve átmenetileg feltartóztassák. Malinovszkij marsall október 12-én este utasította a Plijev-csoportot, hogy észak felé fordulva támadjon Debrecen – Nyíregyháza – Csap irányába, a Gorskov-csoportnak pedig a német 8. hadsereg visszavonulási útját kellett elvágni. Másnap a szovjet gyorscsapatok megindították újabb támadásukat. Október 13-án és 14-én heves harcok folytak a Berettyó – Sebes-Körös közén. A szovjetek támadása igen lassan haladt Debrecen irányába. Október 16-án a 18. harckocsihadtest végre összeköttetést teremtett a bekerítésben lévő 6. gárda-lovashadtesttel, amely napokig csak légi úton kapott elégtelen utánpótlást. Derecske körzetében a 23. páncéloshadosztály vívott heves harcokat a Plijev-csoport részeivel. Október 18-án Malinovszkij – látva csapatai szétforgácsolt erőkifejtését – a Plijev-csoportot, a felzárkózott 6. gárda-harckocsihadsereget és a Gorskov-csoport erőit Debrecen mielőbbi elfoglalására utasította. Az október 15-16-i budapesti események után felszabadult 24. páncéloshadosztály és 503. nehézpáncélos-osztály, kiegészülve a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztály erőivel, a IV. páncéloshadtest vezetése alatt Szolnok körzetéből október 19-én keleti-délkeleti irányban támadást indított azzal a céllal, hogy a Debrecennél harcoló III. páncéloshadtesttel kapcsolatot létesítsen. A német csapatok átgázoltak a velük szemben álló román csapatokon és elfoglalták Mezőtúrt. Másnap Túrkeve és Kisújszállás körül harcoltak, de október 20-án reggelre az összpontosított szovjet támadás már elfoglalta Debrecent. A várost kiürítő védők Debrecen északi körzetében megkapaszkodtak és ellenlökésekkel lassították a Nyíregyháza felé törekvő szovjetek et. Ennek ellenére a Plijev-csoport (alárendeltségében Gorskov csapataival) október 20-án megindult észak felé, noha aznap csupán 20-22 km-t tudtak előrenyomulni. Október 21-én azonban elfoglalták Nyíregyházát és előrevetett kötelékeik elérték Tokaj és Csap körzetét. Úgy tűnt, a szovjet hadvezetés elérte célját, birtokba veszi a tiszai átkelőket és ezzel elvágja a Dél Hadseregcsoport zömének visszavonulási útvonalát. Október 22-én azonban más is történt: a német 23. páncéloshadosztály Újfehértó felöl támadva elfoglalta Nagykállót, a Nyíregyházáig előretört 4. gárda- és 5. gárda-lovas- és 23. harckocsihadtest fő utánpótlási vonalának csomópontját. Miután 24-én hajnalban a német 8. hadsereg 3. hegyihadosztályának részei elérték Nagykálló keleti körzetét, a szovjet csoportosítás bekerítésbe került. A szovjet csapatok többször is megpróbálták áttörni a gyűrűt, de a dél felé védő 1. páncéloshadosztállyal szemben ez nem sikerült. Ezért Malinovszkij arra utasította Plijev tábornokot, hogy Nyíregyházán hagyjon némi erőt körvédelemben, a zömmel pedig október 26-án törjön ki Nagykálló felé. A szovjetek csupán igen súlyos veszteségek árán, felszerelésük zömének hátrahagyásával tudtak kijutni a bekerítésből. Nyíregyházát 26-án éjjel ismét elfoglalták a németek, így a német-magyar csapatok átkelhettek a Tiszán és új védelmi vonalat építhettek ki a folyó mögött. Az alföldi páncéloscsata október 31-én a polgári és tiszalöki német hídfők feladásával ért véget. A csatában a szovjetek a gyorsaság kedvéért felhagytak az úgynevezett mély hadművelet elveinek megfelelő, begyakorolt eljárásaikkal és egyfajta szovjet "villámháborút" szerettek volna megvalósítani, de erre a németekétől eltérő vezetési struktúrájuk, tisztjeik képzettségi szintje és csapataik szervezete nem tette őket alkalmassá. A szovjetek elfoglalták a Tiszántúlt, közelebb kerültek Budapesthez, a Kárpátokban is visszavonták előlük a magyar 1. hadsereget, de kitűzött céljukat, a Dél Hadseregcsoport zömének bekerítését és szétzúzását nem sikerült végrehajtaniuk. A németek nem tudták megállítani a szovjet 2. Ukrán Frontot, de feltartóztatták, amíg Észak-Erdélyből erőiket kivonták és a Tisza mögé átcsoportosították. A szovjetek német adatok szerint október 6-31. között 632, de saját adataik szerint is legalább 525 páncélost és mintegy 84 ezer katonát veszítettek. A német-magyar csapatok szovjet adatok szerint október 20-ig 133 harckocsit és rohamlöveget, október 28-ig becslések szerint összesen kb. 270 páncélost és kb. 15 ezer főt veszítettek. A szovjetek pürrhoszi győzelmet arattak, a németek pedig elhárító sikert könyvelhettek el.
Október 11-én Horthy Miklós kormányzó fogadta Tildy Zoltánt és Szakasits Árpádot. Tildy Zoltán (Losonc, 1889. november 18. – Budapest, 1961. augusztus 4.) református lelkész, politikus, miniszterelnök, majd köztársasági elnök. 1917-ben lépett be a Nagyatádi Szabó István
vezette Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártba, majd követte Nagyatádit az Egységes Pártba. 1929-ben Nagy Ferenccel együtt szervezte meg a Független Kisgazdapártot, melyben ügyvezető alelnöki tisztséget vállalt, s 1945-től lett országos pártelnök. 1936-44-ig országgyűlési képviselő, 1944-ben csatlakozott az antifasiszta Magyar Fronthoz. 1945. november 15-étől 1946. február 1-jéig miniszterelnök volt. Szakasits Árpád (Budapest, 1888. december 6. – Budapest, 1965. május 3.) újságíró, politikus. 1928-tól 1938-ig a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségének (MÉMOSZ) elnöke. 1939-től 1944. március 19-éig a Népszava főszerkesztője. 1948. augusztus 3-ától köztársasági elnök, majd az új alkotmánynak megfelelően – folytatólagosan – 1949. augusztus 23-ától a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke 1950. május 9-éig.
A szeptember 7-i és 11-i minisztertanácsi ülésen elhangzottak alapján, október 15-én kezdődött meg a kiugrási kísérlet, ami a nyilas és németbarát tisztek ellenállásán megbukott. 40 Ennek kudarcában jelentős szerepet játszott az, hogy a nyilas puccskísérletről szerzett információk alapján annak időpontját az eredetileg tervezett október 20-áról 15-re helyezték át. Idő hiányában így a szükséges előkészítést végrehajtani nem lehetett.41 Mind a kormányzó, mind a nácik október 15-ét jelölték ki döntő napnak. 1944. október 15-én, a reggeli órákban a Gestapo elrabolta Horthy fiát, ifjabb Horthy Miklóst és a mauthauseni majd a dachaui koncentrációs táborba szállították.42 Ifjabb Horthy Miklós 1907. február 14-én született Pólán, a mai Horvátország területén, Horthy Miklós és Horthyné Purgly Magdolna legkisebb gyermekeként. Tanulmányait a bécsi Augusztineumban és Badenban folytatta, majd Budapesten fejezte be. Ezt követően elvégezte a keszthelyi Gazdasági Akadémiát. Tanulmányai után részt vett a családi birtokok kezelésében. 1927. augusztus 4-én feleségül vette Károlyi Mária Consuelót, gróf Károlyi Imre lányát. Miklósnak és Mária Consuelónak két gyermeke született. 1928-ban Zsófia, 1929-ben pedig Nikolette. Mivel házasságuk megromlott, 1930-ban elváltak. Miklós élénk társasági életet élt. Politikailag mérsékelt konzervatív-liberális nézeteket vallott. Elítélte a szélsőséges politikát és a német terjeszkedést. Ezzel szemben a nyugati orientáció híve volt. Politikai tevékenysége a második világháború kitöréséig nem volt számottevő. 1939 júliusában rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címmel kinevezést nyert a brazíliai magyar követség élére, ami Rio de Janeiróban volt található. Ezt a szerepkört szerződéses viszonyban töltötte be. Feladata a magyar-brazil gazdasági kapcsolatok bővítése, valamint a délamerikai magyarsággal (60-70 ezer fő) való kapcsolattartás volt. Feladatát jól látta el, azonban 1942. május 2-án a magyar-brazil diplomáciai kapcsolatok megszakadtak. 1942. augusztus 22-én Brazília hadat üzent a tengelyhatalmaknak. Mivel a magyar követnek távoznia kellett az országból, a magyarok képviseletét a svéd követség vette át. Miklós október 17-én érkezett Magyarországra Portugálián keresztül. 1942 decemberében JászNagykun-Szolnok vármegye felsőházi tagjává választották. Ebben a pozícióban az ipari, később a külügyi bizottság tagja lett 1943 áprilisától. Emellett számos esetben társadalmi megbízatásokat látott el. A Kivándorlási Tanács vezetőségi tagja, valamint a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökségi tagja lett. Gyors katonai kiképzésben vett részt és 1943. október 14-én tartalékos hadnaggyá avatták. Ezt követően a szegedi Hunyadi János honvéd gyalogezred lett a szolgálati helye. A kormányzat 1944. január 1-jén megbízta ifjabb Horthy Miklóst (a már addig is működő) „kiugrási iroda” vezetésével. Az kis létszámú iroda hivatalosan a külföldi magyarok hazatelepítésével, valamint a háború után várható gazdasági és társadalmi változások elemzésével foglalkozott. A valóságban a németellenes körökkel és a szövetséges erőkkel való kapcsolattartással, valamint német megszállás után a zsidók kormányzói mentesítésével foglalkoztak. Miklós részt vett egy „nemzeti középkormány” létrehozására irányuló kísérletben, és felvette a kapcsolatot a Magyar Front ellenzéki köreivel. Ugyancsak megkísérelte a kapcsolatfelvételt a jugoszláv partizánokkal. Édesapja Horthy Miklós kormányzó kiugrási kísérletéről értesülve a német titkosszolgálat 1944. október 15-én kicsalta Miklóst a Budai várból, ahol az Otto Skorzeny vezette kommandó rövid 40
Szakály 2001 Ormos Mária:Az ámokfutás – Rendszerváltás nyilas-nemzetiszocialista módra 1944 Magyarországán. 42 A holokauszt Magyarorszagon. 41
tűzharc után elfogta, majd szőnyegbe csavarva elszállította (a német tervek ezt Mickey Mouse akciónak nevezték). Horthy Miklóst a németek az ő életével zsarolták, minek következtében a kormányzó akarata ellenére kénytelen volt a hatalmat átadni Szálasi Ferencnek. Miklós Bécsen keresztül a mauthauseni fogolytáborba került. Zárkája a krematórium fölött, a kínzókamrák mellett volt, így éjjel-nappal a megkínzottak ordítását hallhatta. Emellett - feltehetően a lelki terror fokozásaként – közölték vele, hogy kötél általi halálra ítélték. Mauthausenben több magyar politikus, többek között Kállay Miklós egykori magyar miniszterelnök is fogolytársa volt. 1945 áprilisában előbb Dachauba, Innsbruckba, végül Niederdorfba szállították. 1945. május 4-én az amerikai csapatok kezére került és Capri szigetén töltött három hónapot őrizetben. Végül 1945 augusztusában Rómában szabadon bocsátották.
Egy óra körül a rádió közvetítette Horthy kiáltványát43, amelyben bejelentette, hogy Magyarország fegyverszünetet kért (holott a valóságban azt négy nappal korábban Moszkvában már meg is kötötte).
HORTHY MIKLÓS 1944. OKTÓBER 15-I KIÁLTVÁNYA A MAGYAR NEMZETHEZ44 Amióta a nemzet akarata az ország élére állított, a magyar külpolitika legfontosabb célkitűzése volt a trianoni békeszerződés igazságtalanságainak legalább részbeni megszüntetése a békés úton elérni kívánt revízió által. A Népszövetség működéséhez fűzött remények ezen a téren nem valósultak meg. Az újabb világkrízis beálltakor sem idegen területek megszerzésének vágya vezette Magyarországot. A Csehszlovák Köztársasággal szemben sem voltak támadó szándékai, és nem háború útján kívánta a tőle előzőleg elvett területek egy részét visszaszerezni. A bácskai területre is csak az akkori jugoszláv kormányzat bekövetkezett összeomlása után vonultunk be saját véreink védelmére. A Románia részéről tőlünk 1918-ban elvett területekre nézve is az általa a tengelyhatalmaktól kért békés döntést fogadtuk el. Magyarország a szövetséges államok elleni háborúban a geográfiai helyzetünk következtében reánk nehezedő német nyomás folytán sodródott bele, de ennek kertében sem voltak hatalmi céljaink, és senkitől sem akartunk elvenni egy négyzetméternyi területet sem. Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette. A hazájuk sorsáért felelős kormányzatok le kell hogy vonják ennek következményeit, mert amint azt a nagy német államférfi, Bismarck mondotta: egy nép sem áldozhatja fel magát a szövetségi hűség oltárán. Történelmi felelősségem tudatában meg kell hogy tegyek minden lépést abban az irányban, hogy a további felesleges vérontást elkerüljük. Olyan nép, amely egy már elveszett háborúban szolgalelkűséggel idegen érdekek védelmében utóvédharcok színterévé engedi tenni apáitól örökölt földjét, elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsülését. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a Német Birodalom a szövetségi hűséget a maga részéről velünk szemben már régen megszegte. Már hosszabb idő óta a magyar haderőnek egyre újabb és újabb részeit kívánságom és akaratom ellenére az ország határain túl vetette harcba. Ez év március havában pedig a Német Birodalom vezére, éppen a magyar haderő visszahozatalára irányuló sürgetéseim folytán, tárgyalásra hívott meg Klessheimbe, és ott közölte velem, hogy Magyarországot német csapatok szállják meg, és tiltakozásom dacára ezt foganatosította azalatt, míg engem odakint visszatartottak. Egyidejűleg az országba benyomult a német politikai rendőrség is, és letartóztatott számos magyar állampolgárt45, közöttük a törvényhozó testület több tagját, valamint akkori kormányom belügyminiszterét46, és a miniszterelnök47 is csupán úgy tudta a letartóztatást elkerülni, hogy egy semleges követségre menekült.
43
Gosztonyi : A magyar honvédség..., 355-356. p. A Magyar Távirati Iroda 1944. október 15-én kiadott napi jelentésében megjelent szöveg. 45 Többek között: Bajcsy-Zsilinszki Endre, gróf Sigray Antal, gróf Szapári László, gróf Apponyi György, Gratz Gusztáv, Rassay Károly, Laki Dezső képvislelőket; Nagy Ferenc kisgazda vezetőt, Peyer Károly, Buchinger Manó, Mónus Illés és Malasits Géza szociáldemokrata politikusokat; Parragi György és Szvatkó Pál újságírókat; valamint Aschner Lipót, Chorin Frenc, Goldberger Leó zsidó nagytőkéseket. 46 Keresztes-Fischer Ferenc 47 Kállay Miklós 44
A Német Birodalom vezérétől kapott arra a határozott ígéretre, hogy ha olyan kormányt nevezek ki, amely a németek bizalmát bírja, megszünteti a magyar szuverenitást ért sérelmeket és korlátozásokat, kineveztem a Sztójay-kormányt. A németek azonban nem tartották meg ígéretüket. A német megszállás védelme alatt a Gestapo az általa e téren másutt is követett módszerek alkalmazásával kezébe vette a zsidókérdésnek az emberiesség követelményeivel ellenkező, ismert módon való intézését. Amidőn a háború az ország határához közeledett, sőt azt át is lépte, ismételten megfelelő segítséget ígértek a németek, de ezt az ígéretüket sem tartották meg az ígért módon és mértékben. Az ország területét visszavonulásaik alkalmával fosztogatások és rombolások színterévé tették. A szövetségi hűséggel ellenkező mindezen cselekményeiket azzal a nyílt kihívással tetézték, hogy a budapesti hadtestparancsnokot, Bakay Szilárd altábornagyot a belső rend fenntartása érdekében tett intézkedései közben a német Gestapo ügynökei egy ködös októberi reggelen, a rossz látási viszonyok felhasználásával, lakása előtt autójából kiszállásakor orvul megtámadva, elhurcolták. Ezt követően német repülőgépekről a mai kormányzat ellen lázító röpcédulákat dobáltak. Megbízható értesüléseket kaptam arra nézve, hogy német politikai színezetű csapatok erőszakos felfordulás útján az általam időközben kinevezett törvényes magyar kormány megbuktatásával saját emberüket szándékoztak uralomra segíteni, miközben az ország területét a Német Birodalom utóvédharcainak színterévé kívánták tenni. Elhatároztam, hogy a magyar nemzet becsületét megőrzöm a volt szövetségessel szemben is, midőn az a kilátásba helyezett megfelelő katonai segítség helyett a magyar nemzetet legnagyobb kincsétől, szabadságától, függetlenségétől akarja végleg megfosztani. Ezért közöltem a Német Birodalom itteni képviselőjével, hogy eddigi ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk, s velük szemben minden elleségeskedést beszüntetek. Bízva igazságérzetükben, velük egyetértésben kívánom a nemzet jövő életének folytonosságát és békés céljainak megvalósítását biztosítani. A honvédség elöljáróit megfelelően utasítottam, ezért a csapatok esküjükhöz híven, egyidejűleg kibocsátott hadparancsom értelmében az általam kinevezett parancsnokoknak kötelesek engedelmeskedni. Minden becsületesen gondolkodó magyar embert pedig felhívok, hogy kövessen a magyarság megmentésének áldozatos útján.
HORTHY MIKLÓS 1944. OKTÓBER 15-I HADPARANCSA48 Honvédek! Hőn szeretett hazánk szívében folyó pusztító harctól, a küzdő erőket számbavéve, immár döntő, az országra nézve kedvező fordulatot nem várok. Ezért elhatároztam, hogy fegyverszünetet kérek. Mint a fegyveres hatalom legfőbb hadura, felszólítalak benneteket, hogy honvédeskütökhöz híven, hűséggel és feltétlen engedelmességgel teljesítsétek elöljáró parancsnokaitok útján kiadott parancsaimat. További létünk attól függ, hogy a honvédség minden tagja a súlyos helyzetben kötelességtudó és végsőkig menő fegyelmezett magatartást tanúsítson.
Horthy Miklós 1944. október 15-i kiugrási kísérlete nem sikerült, ezt megakadályozta a német segítséggel végrehajtott nyilas hatalomátvétel. Ezekben a sorsdöntő órákban derült ki, hogy a kiugrást mennyire rosszul készítették elő. A beavatottak nem cselekedtek egységesen, a tétova kezdeményezések hamar elhaltak. A zavaros helyzetben akiugrással egyetértő tiszteken egyfajta bénultság vett erőt, mint mikor mindenki arra vár, hogy majd a másik megteszi az első lépést, és neki csak utána kell mennie. Vörös János vezérkari főnök a Várból távozva két órán át nem jelent meg a hivatalában, nem adott ki parancsokatnem csinált semmit. Délután 3 órakor viszont egy olyan nyilatkozatot küldetett szét a fronton lévő egységeknek, hogya fegyverszüneti tárgyalások még csak ez után kezdődnek, a katonák addig is folytassák a harcot. (Vörös János nem sokkal később átszökött az oroszokhoz, és onnan rádión a magyar katonákat a németek elleni harcra buzdította. A front után visszatérve ő lett az új, Dálnoki Miklós Béla vezette kormány első hadügyminisztere.) A budapesti helyőrség parancsnokát, Aggteleky tábornokot a saját nyilas érzelmíí tisztjei 48
http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/doksi/k41015m.html
letartóztatták. Az 1. hadsereg parancsnoka, Dálnoki Miklós Béla először úgy döntött, hogy vezérkari főnökét, Kéry Kálmán ezredest küldi át az oroszokhoz, majd váratlanul csatlakozott Kéryhez, és magára hagyta a hadsereget (körülbelül 20 ezer embernek sikerült átállnia, a többség azonban időben kiadott világos utasítások híján a nyilas hatalom kezére jutott). Veress Lajos, a 2. hadsereg parancsnoka tétlenül várta, hogy mi történik – másnap a németek letartóztatták. A nácibarát, nyilas érzelmű főtisztek gyorsan átvették a kulcspozícióban lévő magyar katonai alakulatok irányítását, és megakadályozták, hogy a kormányzó utasításai eljussanak a megfelelő helyekre. Az esti órákra már a nácik voltak a helyzet urai, az éjszaka folyamán szórványos harcok során megszállták a kormányzó székhelyét, a budai várat. Az elrabolt fia életéért aggódó, megzsarolt Horthy visszavonta előző napi kiáltványát, és a személyes védelmet biztosító német ígéret fejében államfői hatalmáról lemondott, majd német nyomásra Szálasi Ferencet bízta meg kormányalakítással.49 Szálasi Ferenc hatalomátvétele után, ilyen Horthyt gyalázó propaganda plakátok jelentek meg az utcákon "Horthy Miklós, Magyarország zsidóbérenc, hazaáruló volt kormányzója…".50
1944. október 15. Kronológia51 (Forrás: Rozsnyói Ágnes) 9.00 óra: A külügyminisztériumban Hennyey Gusztáv miniszter magához kéreti helyettesét, Arnóthy-Jungerth Mihályt, hogy megbízza egy „várható” fegyverszünet diplomáciai előkészítésével. – A kormányzónál a Katonai Irodában a szárnysegédek a már előre megírt hadparancs szövegét készítik elő kiadásra. – A nyilasok a Pasaréten főhadiszállást építenek ki. 9.30 Ifjú Horthy Miklós elhagyja a Várat, hogy jugoszláv partizánokkal tárgyaljon. A németek tőrbe csalják és elrabolják. 10.00 Nagy izgalom a Várban a kormányzó fia elrablása miatt. 10.30 Koronatanácsi ülés kezdődik, ifjú Horthy Miklós elrablása miatt néhány perc késéssel. A kormányzó bejelenti, hogy fegyverszünetet kért. A miniszterek többsége számára ez nagy meglepetés. A kormány lemond, majd régi összetételében újjáalakul. 12.00 Horthy egy másik szobában, a miniszterelnök és a külügyminiszter társaságában fogadja az előzőleg már kihallgatásra jelentkezett Veesenmayert, Németország teljhatalmú megbízottját, és bejelenti neki is a fegyverszünetet. Veesenmayer kéri a kormányzót, hogy fogadja Rahnt, Hitler személyes megbízottját. 12.20 A kormányzó visszatér a koronatanácsba és utasítja Vörös János vezérkari főnököt, hogy adja ki az 1. és a 2. hadsereg számára a titkos hadparancsot. (A titkos hadparancs szövegében Horthy október 14-én állapodott meg Miklós Bélával és Veress Lajossal. Az volt az értelme, hogy vétele után azonnal vegyék fel a kapcsolatot a szovjet hadsereggel és forduljanak szembe a németekkel. A 3. hadseregre nem is számítanak terveikben.) 13.00 Rahn megérkezik és tárgyal Horthyval. – Vörös továbbítja a titkos hadparancsot a vezérkarhoz. 13.10 A rádióban felhangzik a proklamáció. (A mindenki számára kiadott hadparancs szövegét nem tudták beolvasni, mert csak egy példányban készült és ez nyomdában van.) – A Várban teljes a zűrzavar. A kormány tagjai még mindig nem tudják, hogy már 4 napja aláírták az ideiglenes fegyverszünetet. Rahn sem adja fel a reményt a megegyezéshez. – A városban reménykedő emberekkel telnek meg az utcák. Szálasi német védőőrizetben egyedül hallgatja a rádiót: tájékozatlan és tanácstalan. 13.30 A vezérkarnál Vörös János utasítása ellenére akadályozzák a titkos hadparancs továbbítását (Kapitánffy őrnagy).
49
Rubicon Történelmi Magazin:Horthy Miklós, kultusz és ellenkultusz/A kormányzó családja/Horthy Miklósné Purgly Magdolna 23.oldal. 50 Bán Ervin: Hatalomcsere, 1944. október című írásából. 51 http://www.tankonyvtar.hu/main.php?objectID=5546445
13.40 Hennyey fogadja a svéd és a török követet. Felkéri őket, hogy közvetítsék a nagyhatalmakhoz a fegyverszüneti kérést. A követek helyeslik a döntést és vállalják a feladatot. – A hadihíradósok főnöke, Porzenszky utasítást ad ki, mely szerint a kormányzóságról jövő semmiféle parancsot nem szabad továbbítani a frontra. 14.30 A proklamáció ismételt felolvasását a rádióban a vezérkar leállítja. – A rádióban indulókat sugároznak. 15.00 Bach-Zelewski támadni akarja Budapestet, de Rahn leállítja az akciót. – A testőrség parancsnoka, Lázár, nyilas mozgolódásról kap hírt. – A nyilasoknak a pasaréti főhadiszálláson fegyvert osztanak. – A Horthyhoz hű katonákat letartóztatják. Az 1. és 2. hadsereg parancsnokai utasítást sürgetnek, de nem kapnak választ. – Közben a rádióban szól a zene. 15.30 Német tankok Budapest utcáin. – A rádiót és a hidakat megszállják a németek. – Budapest utcái elnéptelenednek. Riadalom, bizonytalanság. – Közben a rádióban zene szól. 16.00 Vörös visszatér a vezérkarhoz, ahol a németbarát tisztek nyomására megváltoztatja a hadparancs szövegét. – Szálasit a német követségre viszik, itt már 20–25 nyilas vezető várja, köztük az újonnan felesküdött miniszterek közül Jurcsek és Reményi-Schneller is. 16.30 A proklamáció és a hadparancs megváltoztatott szövegét közli a rádió. További harcra szólítja fel a csapatokat. – Veress Lajost, a 2. hadsereg parancsnokát vezérkari főnöke letartóztatja. A budapesti I. hadtest parancsnokát, Aggteleky altábornagyot tisztjei lefegyverzik. 17.00 Tanácstalanság a Várban. Lakatos új tárgyalásokat kezdeményez a németekkel. – Közben a rádióban zene szól. 18.00 A magyar katonai egységek a fronton és a Budapest körül összevont, Horthyhoz hűnek tartott csapatok átállnak a németekhez. Mindössze a mintegy 300 testőr marad helyén és marad hűséges a kormányzóhoz. 18.30 A pesti utcákat elárasztják nyilas röpcédulákkal. – Közben a rádióban zene szól. 19.00 A németek már a helyzet urai. Követelik a Vár aknazárának megnyitását. 20.00 Horthyék belenyugszanak a fegyverszünet meghiúsulásába, már csak személyes biztonságukat kívánják rendezni. 21.10 A rádióban elhangzik Szálasi – már október elején elkészített – hadparancsa, utána megismétlik Vörös János hadparancsát, majd a KABSZ (Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség) felhívását, mely fegyveres harcra szólítja fel a szövetség tagjait. Szálasi ekkor még a Várban, a német követség épületében az aknazár foglya. 22.00 Lakatos és Vattay – Horthy katonai irodájának vezetője – Horthy és családja számára német védelem alá helyezést kér, esetleges nyilas megtorlás ellen. 22.30 Hosszadalmas alkudozások után Horthy hozzájárul ehhez. – Közben a rádióban zene szól. 24.00 Lakatos és a németek megfogalmazzák Horthy lemondását és már éjfél után aláíratják vele. – Közben a rádióban szól a Himnusz.
Másnap Horthyt családjával együtt a bajorországi Weilheim közelében található Hirschbergbe internálták. A szögesdróttal körbezárt kastélyt egy SS-század őrizte, a kormányzói párt sétáikon kutyás őrök kísérték. A külvilággal semmi kapcsolatot nem tarthattak, még a Vöröskereszt levelét sem bocsátották rendelkezésükre. 1944 decemberétől ellátásuk egyre rosszabb lett. A kormányzó és családja gyakorlatilag éhezett. A fogságban 1945. január 3-án önként csatlakozott a kormányzói családhoz a kormányzó öccse, Horthy Jenő, aki be tudott csempészni rádiót is a kastélyba, így tudomásuk volt a külvilág eseményeiről.52,53 1945 márciusában Heinrich Himmler kiadta a parancsot: mihelyst a szövetségesek megközelítik a kastélyt, a poltikai foglyokat, így a kormányzói családot is ki kell végezni. Ezt azonban Oberführer Klein ellenállása miatt nem hajtották végre: az amerikai csapatok bevonulása előtt két nappal az őrség polgári ruhába öltözve szétszéledt.54 52
Bencsik Gábor: Horthy Miklós - A kormányzó és kora Magyar Mercurius kiadó, 2002 ISBN 963 85528 5 9 275. oldal 53 Bencsik Gábor: Horthy Miklós - A kormányzó és kora Magyar Mercurius kiadó, 2002 ISBN 963 85528 5 9 275. oldal 54 Horthy Istvánné:Horthy a Gestapo fogságában
A Szálasi-kabinet elvileg koalíciós kormány volt, hiszen a Nyilaskeresztes Párt mellett más szélsőjobboldali erők, így a Magyar Élet Pártja, a Magyar Megújulás Pártja és a Magyar Nemzetiszocialista Párt is helyet kapott benne. A gyakorlatban azonban Szálasi akarata döntött minden kérdésben. November 4-én letetette a Nemzetvezetői esküt55. Szálasi Ferenc (Kassa, 1897. január 6. – Budapest, 1946. március 12.) népbíróság által háborús bűnösként elítélt hungarista politikus, több nyilaskeresztes és hungarista párt és mozgalom megalapítója, Magyarország „nemzetvezetője” volt 1944 és 1945 között. A második bécsi döntést követően Horthy Miklós amnesztiát hirdetett, így Szálasi is büntetése letöltése előtt szabadult. Hívei óriási lelkesedéssel fogadták. Mindez azonban nem gátolta meg a Nyilaskeresztes Párt népszerűségének hanyatlását. 1941 szeptemberében Baky László és Pálffy Fidél csoportja kilépett a Nyilaskeresztes Pártból, és újfent létrehozta a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot, majd szövetségre lépett Imrédy Béla pártjával (a „csodás forradalmat” hirdető Magyar Élet Mozgalommal), megalkotva a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetséget. Szálasi agitációs körutakat szervezett, járta az országot, azonban 1943 végére pártjának tagsága 100 000 fő alá esett. Szálasi végig bízott a tengelyhatalmak háborús győzelmében, és ehhez elengedhetetlennek tartotta a nemzet totális háborúra való megszervezését – német minta szerint. Szálasi Ferenc önálló eszmerendszert alkotott, mely jelentősen különbözött a német nácizmustól. Annak fő ideológusát, Alfred Rosenberget és fő művét, a Mythos-t messzemenően elítélte. Szálasi nem hitt a nácik fajelméletében, mindössze a zsidógyűlöletük volt közös. Ennek ellenére mindvégig hitt Hitler győzelmében és csodafegyvereiben, és meg volt róla győződve, hogy a Führer valójában nem osztja Rosenberg véleményét. A németek nem is a megbízhatatlan Szálasi mozgalmát támogatták, helyette a vezető körökben szerveződött szélsőjobboldallal igyekeztek együttműködni. Nem volt ez másként 1944. március 19-e, Magyarország német megszállása után sem. Edmund Veesenmayer, az ország élére kinevezett birodalmi biztos a szélsőjobboldali pártok összefogását, egységét kívánta elérni, ebbe azonban Szálasiék nem voltak hajlandóak beleegyezni, mivel nem ők kapták volna meg a vezető szerepet. Így történhetett, hogy a nyilasok eleinte kimaradtak a zsidóság deportálásából. A német megszállók csak 1944 augusztusában, a román kiugrás és Horthy hasonló irányba tett lépései hatására álltak végül Szálasiék mögé. Hitler külön parancsára szeptember folyamán a nyilasok megkezdték a hatalomátvétel megszervezését. Ez október 15-én történt meg: a kormányzó kiugrási kísérletét követően a német és nyilas csapatok megszállták a főváros stratégiai fontosságú pontjait, este pedig Szálasi bejelentette a rádióban a hatalomátvételt és a háború folytatását. A nyilas vezetőség – miközben jelentős erőket hagyott Budapesten, hogy a végsőkig tartsák a fővárost – a nyugati országrészbe tette át székhelyét 1944 végén. Szálasi először Farkasgyepűn (Gyepű I.), majd Brennbergbányán, végül Kőszegen (Gyepű II.) állította fel főhadiszállását. A fellegekben járó Szálasi ekkor még hétkötetes könyvet készült írni a dicsőséges hungarizmusról. Munkáját nem fejezhette be: a szovjetek elől Ausztriába, Mattseebe menekült 1945. március 27énmájus 5-én esett amerikai fogságba. Az amerikaiak október 3-án adták ki Magyarországnak Szálasit, hasonlóan a nyilas vezérkar zöméhez. Ellene 1946. február 5-én népbírósági eljárás indult, amelynek keretében végül március 1-jén halálra ítélték emberiség elleni és háborús bűntettekért. Szálasit március 12-én 15:24-kor akasztották fel.
Október közepére a Vörös Hadsereg már elfoglalta az ország felét és feltartóztathatatlanul nyomult nyugat felé. A nyilasok az ország minden élő és gazdasági erejét mozgósítani akarták, és ezt a totális terror bevezetésével látták megvalósíthatónak. A társadalom egészére hatalmas nyomás nehezedett. 50 ezer zsidó deportálása után a maradék fővárosi zsidóságot gettókba kényszerítették.
55
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1lasi_Ferenc
