X. évfolyam, 2. szám
2012 február
A Szent negyven nap - életünk megerősítésére A böjt az ember akaratának legjobb nevelője és megszabadít a kényszertől, a szenvedélyektől és a bűnös szokásoktól. A böjt feltárja előttünk természetünk rejtett oldalait, erejét és gyengeségeit, valamint határait, mértékletességre tanítva ezáltal. Aki böjtöl, megéli a mindennapi kenyér szentségét, tudni fogja, mit jelent az éhség és az éhes ember, és így sokkal segítőkészebb lesz azokkal szemben, akik nélkülöznek. A böjt, mint olyan, az emberszeretet ébresztőórája is. Sokkal könyörületesebb a szívük azoknak, akik gyermekkorukban valamilyen szenvedésen mentek keresztül, vagy átéltek egy háborút, vagy böjtöt gyakorolva megtapasztalták az étel szentségét, mint azoknak, akik egész életüket bőségben élik. Valamikor a nép az ilyenekre azt mondta: A jóllakott ember nem hisz az éhesnek. Ám mindezeknél fontosabb – ahogy Nagy Szent Bazil mondja –, hogy Krisztus a mi megváltásunkért felvett testet böjttel erősítette meg, ebben a testben fogadva az ördög támadásait, tanítva minket,hogy a böjttel erősítsük magunkat és hogy hozzászokjunk az aszkézishez és a kísértésekhez. Isten szavai szerint: „Ez a fajta(ti. démoni) pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre” (Mt17,21). És valóban, nem egyszer bebizonyosodott, hogy a böjt nemcsak a testi, hanem a lelki betegségekből is kigyógyítja az embert, sokszor az ördögtől megszállottakat is. A böjt engedelmességre és alázatosságra tanít. Minden hívő engedelmeskedik saját Egyházának és alázattal böjtöl, amikor az elő van írva. Az alázatosságot úgy lehet elsajátítani, hogy Krisztusra gondolunk, aki a következőket mondja: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Abból tanulunk, ha mindent Krisztussal mérünk, ha minden cselekedetünkkel hozzá fordulunk. Hiszen Krisztus nélkül nem lehetséges teljes alázat. Csak tőle kaphatunk békét, hogy azt másoknak átadhassuk, de előbb nekünk kell elnyernünk ezt a békét. Pacsai János parókus
HÍREK-ESEMÉNYEK
Januárban egy hétig a történelmi egyházakhoz tartozó hívek látogatásokat tettek egymás templomaiban, és ismerkedtek a szertartásokkal, barátsággal közeledtek egymáshoz, és összefogtak, hogy együtt dicsérhessék az Urat. Februárban egy teljes napot velünk töltött Atanáz Püspök Úr, miskolci exarcha. A képviselőtestülettel és a hívekkel elbeszélgetett problémáinkról, terveinkről, kapcsolatainkról.
KICSODA-MICSODA? Nincs a világon kiszolgáltatottabb ember, mint a beteg. Legfeljebb a betegek tudnak egymás között versengeni a nyomorúsággal. Az a beteg, aki az őt emésztő kórról semmit sem tud, tanácstalan és kiszolgáltatott. Sőt azt, hogy a testünk és az egészségünk milyen törékeny azt a betegségben tudjuk meg. Soha nem az ember teste vagy lelke beteg, hanem mindig a teljes ember szenved, testestől-lelkestől. Jézus ezt nagyon jól tudta, azt is, hogy számtalan betegség van, amiben az emberek szenvednek. Jézust az evangéliumok úgy mutatják be, mint aki szavával és tetteivel gyógyított. A gyógyításnak két szélsőséges esetét is megemlítik az evangélisták az ördögűzést és a halott feltámasztást. A bibliai betegség elképzelés a szervezetbe jutott káros hatalom esetleg ördögtől megszállottság jelenlétével magyarázták. A bibliai betegség leírások nem felelnek meg a mai diagnosztikai leírásoknak, ezért az esetek többségében lehetetlen azonosítani a Jézus által gyógyított betegségek természetét. Csak nagy általánosságokat tudunk a betegségekről: ördögtől megszállott, vagy epilepsziás, béna, vak, néma vagy esetleg azt a beteget magas láz gyötörte. Az újszövetség mindenféle bőrbetegséget leprának mond. Mivel a betegségeket igen sokszor idegen katonák hurcolták az országba, ezért az ószövetségben a betegség, a háború és az éhség igen gyakran egymás mellett szereplő fogalmak voltak. A betegség teológiai értelmezésének legfontosabb eleme, hogy a betegséget, alapvetően az ember életrendjének a zavaraként értékelték. Az Istentől való eltávolodás büntetéseként fogták fel. Igaz, Jób könyve tiltakozik a betegség és a bűn mechanikus összefüggése ellen, de mégis Jézus korában is elevenen él az a képzet, hogy a beteg ember Isten büntetését viseli testén, valamilyen elkövetett titkos bűne miatt. Ezért a betegtől, mint Istentől megvert embertől a legtöbben menekültek, igen gyakran a beteget csak a legszűkebb családja látogatta, vagy gondozta, ha volt egyáltalán. Különben teljesen magára maradt a betegségével. Az újszövetség legrövidebb gyógyító elbeszélését olvashatjuk. Ennek ellenére, a betegség rövid leírása szerepel a történetben. A magas láz, ugyan nem elég információ arra, hogy meghatározzuk a betegséget, legfeljebb az a tény, hogy mindez ágyhoz kötötte Péter anyóság arra utalt, hogy súlyos betegnek tartották. Jézus semmilyen imát nem mond a gyógyítás kapcsán, mindössze megfogja a beteg kezét. Jézussal egykorú Hanina ben Dosza rabbi mindössze egyetlen gyógyítást tud felemlíteni, és ezt nagy látványosság közepette teszi. Jézus zavarba ejtően sok embert gyógyít, szinte minden esetben tiltva, hogy erről valakinek is beszéljenek. Jézus a saját erejéből gyógyít. Annak ellenére, hogy tiltja, hogy gyógyításairól beszéljenek, ezek a cselekedetei elterjednek, és igen sok beteget hoznak hozzá. Egyetlen eset sincs az Újszövetségben leírva, amikor Jézus ténylegesen visszautasította volna valakinek a gyógyítását. Annak ellenére, hogy tudja, nem minden meggyógyított követi, vagy lesz hálás a gyógyításáért. A történet másik eleme, hogy Jézus a tolongó gyógyulásra váró tömegből kiszakad, más vidékre megy, nem akarja tevékenységét pusztán gyógyító tevékenységre korlátozni. Jézus az egész emberrel foglalkozik, a keresztények már szakosodnak egy-egy tevékenységre. Van, aki elméleti igehirdetéssel foglalkozik, van aki a karitász ügyekkel, van aki gyógyít, de nem foglalkozik prédikálással, mondván az a papok dolga. A specializált orvostudomány korában, alapvetően megszűnt a közgondolkodásban a betegség és a bűn összekapcsolása. De alapvetően megváltozott a betegség okainak keresése is. Az orvosok a szoros oksági elv alapján keresik a kialakult betegség kiváltó okát, és azt igyekeznek megszüntetni. Gyógyító tevékenységük inkább rendszeres elfoglaltság, munka, mint az egész embert figyelembe vevő jobbító tevékenység. A keresztény beteg ápolást azonban az jellemzi, hogy mindig az egész emberre figyel. Nem is az orvosok, hanem a beteg ápolói lesznek, a beteg legnagyobb támaszai. A gyógyszer és az ima nem felcserélhető gyógyító eszközök, de közös alkalmazásuk nem csak egy betegségtől szabadítja meg a meggyötört embert, hanem utat mutat neki a szó teljes értelmébe vett egészséges hívő magatartás eléréséhez. /Dr.Benyik György/
Ha megdobnak kővel... Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új "álomautót". Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet ahol beparkolhat és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire hallotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés. A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni: "Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!" "Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú. A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta: "Elnézést, nem tehettem mást!" Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább." És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van. "Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát!" Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba. Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk. JÉZUS halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és szellemünkhöz. Néha nincs időnk meghallani vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk ŐRÁ. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb. EZ A TE DÖNTÉSED: - figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak kővel.
Az Édesapák tízparancsolata 1.Az édesapának kötelessége gyermekei iránt, hogy szeresse édesanyjukat. A család olyan együttélési forma, amely a szereteten nyugszik. Szeretet nélkül nem lehet a családi igényeit hosszú ideig fenntartani. A nevelés biztos alapja, hogy egy egységre van szükség a szülők között. Az édesapa óvhatja az édesanyát azzal, hogy bizonyos terheket levesz a válláról, így az anya kipihenheti magát, új erőt gyűjthet, és lesz ideje önmagára is. 2. Az édesapa legyen jelenvalóság Ezt akkor mondhatjuk, amikor érzékelhető, hogy a gyermek az édesapja számára a legfontosabb. A statisztikák szerint az édesapák naponta nem végeznek öt percnél több, kifejezetten nevelői jellegű munkát. Egy apa akkor van jelen, ha gyermekével nemcsak a tanulásról beszélget, hanem a saját munkájáról is, ha betekintést enged az életébe, gondolataiba. 3. Az édesapa akarva, akaratlanul példakép Napjainkban az édesapa személye nagyon nagy támaszt jelent gyermeke számára. Elsősorban meghatározza a viselkedésmódját, hogy hogyan, milyen becsületesen áll a munkája mellé, hogy példaképe-e gyermekének a becsületesség és a jóság terén. 4. Az édesapa biztonságot nyújt Olyan, mint egy őr. A családban mindenki elvárja, hogy az édesapa megvédje őket. A gyerekek nem csodálkozzanak rajta, ha képes olykor „nem”-et mondani. Az a legjobb kommunikálási mód, ha a gyermekek érzik, hogy az édesapjuk törődik velük. 5. Az édesapa bátorít és erősít Ezt úgy tudja megtenni, ha szeretetét azzal mutatja ki, hogy gyermekét megbecsüli, tiszteltben tartja, meghallgatja és elfogadja. Az igazi gyöngédségnek az az értelme, hogy amikor mondja: „Bármi történik veled, én itt vagyok melletted!”, azt úgy is gondolja. 6. Az édesapa magyaráz és tanít Nagyon sokszor az édesapa egy biztos révet jelent egy rosszul sikerült nap végén. A jó édesapa leleményes, és apró figyelmességekkel magához vonzza a gyermekét és őszintén beszélget vele. 7. Az édesapa segít megoldani a problémákat A jó apa a legjobb gyógyír a világ problémáira. A jó édesapa tudja, miben áll az élet nehézsége és problémája, és ura a helyzetnek, és atyai éberséggel vigyázza mindenki útját. Az édesapa az a személy, aki a gyermek kezébe adja az élet térképét. 8. Az édesapa megbocsát Az édesapa készsége a megbocsátásra, minősíti az atyai szeretetet, várnak rá, és a gyermek érzi ezt. 9. Az édesapa, mindig édesapa még akkor is, ha távol él családjától. Minden gyermeknek joga, hogy legye neki apja. Az édesapa, aki elfelejti, elhanyagolja, vagy egyenesen elhagyja gyermekét, olyan mély sebet ejt annak lelkében, ami soha nem gyógyul be. 10. A jó édesapa az Isten képmása Apának lenni magasztos hivatás, nem csak emberi döntés. A gyermek az Isten képét az édesapjuk példája szerint alakítják ki maguknak. Az imádság, amire Jézus megtanított bennünket, a Miatyánk. Az, hogy az édesanya a gyermekével imádkozik, nagyon szép dolog, szinte természetes. De amikor az édesapa imádkozik gyermekével az az ő lelkükben kitörölhetetlen nyomot hagy!
Reményik Sándor A Te akaratod... Teljesüljön a Te akaratod: A Miatyánkból ezt tudom már csak. Bimbóban nem marad meg a virág, És visszafele nem foly a patak. Teljesüljön a Te akaratod: Be fölösleges minden más beszéd... Az én kezem, e vézna, gyönge kéz Hogy tartaná fel az Isten kezét? Minden léleknek csak egy útja van És csak ezen az egy úton mehet. És nem lépheti által önmagát És öntörvénye ellen nem tehet. Bizonnyal minden úgy van jól, ahogy van. És ez az eszme megnyugvást is ád: Ki sorsával vív, alája kerül És győz, ki néki megadja magát.
Imádság: Uram, gyújtsd föl bennem a lelkek üdvözítésének szenvedélyes lángját! Hadd legyek kész arra, hogy ezért mindent megtegyek, hadd tudjam a lelkek javát minden elé helyezni, hadd használjak fel minden lehetséges eszközt a hitetlenek megtéréséért és üdvözítéséért! Boldog Charles de Foucauld
Thomas Edison nevének hallatán bizonyára mindannyiunknak az jut az eszébe, hogy ő a villanykörte feltalálója, pedig valójában több mint ezer találmány és szabadalom fűződik az amerikai születésű feltaláló és üzletember személyéhez. Már 12 évesen dolgozott, újságot szerkesztett és adott ki, amelynek bevételét kísérleteire fordította. Hamarosan saját laboratóriumot épített New Jersey városában. Híres laboratóriuma évtizedekkel később egy decemberi napon teljesen leégett. Edison ekkor már hatvanhét éves volt, s úgy tűnt, hogy egész életművét megemésztették a pusztító lángok. A tűzvész utáni reggelen, amikor megvalósult terveinek és megvalósulatlan álmainak üszkös, füstölgő romjai között sétálgatott, Edison a következőket mondta: A katasztrófa haszna, hogy minden tévedésem elégett. Hála Istennek tiszta lappal kezdhetek mindent. És ezt egy idősödő ember mondta, aki hatvanhét éves korában is tudott újrakezdeni. Néhány héttel később feltalálta a hangrögzítésre és lejátszásra alkalmas fonográfot. A történet kapcsán több tanulságot is levonhatunk, én most csak egyet szeretnék mondani: Ha valami elpusztul, teljesen megsemmisül, nem kell kétségbeesni, mert talán éppen ez a feltétele annak, hogy valami újat kezdjünk el. Bármennyire is fontos volt számunkra valami, mert például a mi alkotásunk, a mi munkánk gyümölcse, nem érdemes visszasírni, mert lehet, hogy éppen a hiánya fog minket arra ösztönözni, hogy egy még jobbat hozzunk létre. ......................
A bűnbánatról A Szent liturgián és a többi istentiszteleten számtalanszor elismételjük: Uram irgalmazz! De tegyük fel a kérdést önmagunknak: ezt valóban így is gondolom, mennyire a saját kérésem ez? Egyáltalán rászorulok-e Isten irgalmára, bűnösnek tartom-e magamat? Nem érzem egy kicsit erőltetettnek és valótlannak ezt a sok fohászt? A bűnbánat kifejezése ez az olyan sokszor elismételt könyörgés. A bűnbánaté, amely nemcsak a gyónás előtti kötelező program, hanem Istennel való kapcsolatunk alapjává kell válnia és egész életünket át kell hatnia. Az élő Istennel való személyes kapcsolat fenntartása és fejlődése elképzelhetetlen e nélkül. Az igazi bűnbánat oka és forrása nem a bűn, hanem a bűnös ember találkozása Isten felfoghatatlan szeretetével. Ezért nem ajánlatos a gyónásra jogászként készülni, amikor a lelki tükröt, mint törvénykönyvet átnézzük. Ennek nem lehet más következménye, mint a hideg, racionális ismeret, hogy hol tértem el a törvénytől, csak éppen a lényeg hiányzik, a szívbeli bánat. Minél inkább beragyogja Krisztus világossága életünket, annál inkább észreveszszük bűneinket és nő bennünk méltatlanságunk tudata. „Ha valaki meglátja bűneit, az nagyobb kegyelmet kapott annál, mintha halottakat támasztana fel,” írta szent Izsák. Szent Pál így ír a korintusi közösségnek: „… most örülök, nem azért, mert megszomorodtatok, hanem azért, mert bűnbánatra szolgált a szomorúságotok. Isten szerint szomorodtatok meg… Mert az Isten szerint való szomorúság állhatatos megtérést szerez az üdvösségre, a világ szomorúsága azonban a halálba visz.”(2Kor7,9-10) Különbözik tehát e világ szomorúsága – amely reménytelen és céltalan, - az Istennek tetsző szomorúságtól, - amely reményteli és egyáltalán nem negatív előjelű. Egyre inkább egy mélyről fakadó öröm járja át, annak tudata, hogy Isten irgalmas, és szeretete határtalan. De a bűnbocsánat után is megmarad lelkünkben a bűn nyoma. Nem lehet meg nem történtté tenni, még ha a bűn megnyomorító súlyát nem is kell cipelnünk. Teremtőnk bölcs gondviselése folytán azonban még a bűn nyomai is gyümölcsöt teremhetnek, mégpedig a töredelmet. „Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.”(Lk7,47) Mondta a mi Urunk a bűnös nőről, és folytathatjuk: akinek tehát többet bocsátanak meg, az teljesebben befogadhatja Isten irgalmát. Az ilyen ember megrendült szívű, mert megtapasztalhatta Isten irgalmas szeretetét. Önmagáról jól tudja, hogy mennyire gyarló és gyenge, Isten nélkül semmi. Így biztosít teret folyamatos bűnbánata által a Szentlélek számára, akiből él, és aki nélkül már nem tud és nem is akar élni. (Kiss Attila Gellért)
Az ablak Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük mindennap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg égész nap csak feküdt az ágyában a plafont bámulva. Beszélgettek családról, feleségről, gyerekekről katonakorukról, nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötté az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak rajta távirányítós játékhajóikkal. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga élé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában: az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta még a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! mondta a férfinak. /Forrás: Érted vagyok, 2002./
:-)
Szent Péternél jelentkezik egy 32 éves autószerelő. - Miért kellett ilyen korán meghalnom? - kérdezi. Szent Péter fellapozza a nagy könyvet, majd így szól: - Az ügyfeleidnek elszámolt órák alapján te már 125 éves vagy.
SZENTPÉTERI LEVELEK Kiadja a Sajószentpéteri Görögkatolikus Egyházközség Felelős kiadó: Pacsai János parókus (Elérhetőség: 06-30-9536067, 06-48/708-474) Sajószentpéter 3770,Vörösmarty út 12.
[email protected], www.szentpeter.hu Szerkesztés és nyomdai előkészítés: dr. Bakonyi Judit Szerkesztőség emailcíme:
[email protected] Nyomdai munkálatok: Molnár Gábor, RAMKER Bt. (20-480-9723)
