(Wekler Ferenc: Jövendõnkrõl elõadássorozat, Kossuth klub 1992)

A TARTALOMBÓL: Borbarátság pártérdekek felett. . . . . . . . . 2 Polgármester akarok lenni! . . . . . . . . . . . 3 Norvégia megint nemet mondana az EU-ra. 4 A legújabb cigány státusz-szimbólum . . . 5 Demszky álszent mea culpája. . . . . . . . . . 6 Weklerland. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Forró és a hazug kutyák . . . . . . . . . . . . . . 8

Szüntessék meg az olimpiai játékokat! . 12 Mi van ma Magyarországon? . . . . . . . . . 18 A zsákmányszerzõ majompárt . . . . . . . . 19 Szervezett kodifikátorok . . . . . . . . . . . . 20 Miért nõ világszerte a zsidógyûlölet? . . . 21 Már biztos, hogy biztos. . . . . . . . . . . . . . 22 Mea culpa, mea maxima culpa!. . . . . . . 25

„Mi szabad országot, szabad piacgazdaságot, szabad polgárokat, szabad bíróságokat, szabad önkormányzatokat, szabad gondolkodást egyetemeinken, iskoláinkban, szabad nemzetiségeket, szabad sajtót, szabad mûvészeteket, szabad életet akarunk. Fõ célunk nem az államapparátus és hatalmának kiterjesztése, hanem az önmagát megszervezõ társadalom támogatása.” (Wekler Ferenc: „Jövendõnkrõl” elõadássorozat, Kossuth klub 1992) Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.tar. hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a http://jhf.fw.hu weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.

A saját szõlõiért kifejtett lobbi tevékenységével botrányt kavaró Wekler Ferenc nincs egyedül borászati ambícióival az Országgyûlésben. A Magyar Hírlap cikke szerint a képviselõk egy párthovatartozástól független csoportja alaposan beleszólt a szõlõtermesztésrõl és a borgazdálkodásról szóló új törvény szövegezésébe. Sõt az SZDSZ-es házelnök-helyettes mellett fideszes és MSZP-s politikusok is bõvítették volna a jó nevû borvidékeket a saját maguk által patronált területekkel. Az ellenzék és a kormánypártok képviselõibõl aktív pártok feletti lobbicsoport jött létre az elmúlt években, amely képes volt szinte teljes egészében átalakítani a magyar EU-csatlakozás pillanatában hatályba lépett szõlõtermesztésrõl és borgazdálkodásról szóló törvény eredeti tervezetét. DEMETERI SZELLEM A PALACKBAN A Magyar Hírlap szerint Wekler Ferenc nincs egyedül borszeretetével az Országgyûlésben. A képviselõk alkalmi koalíciókat kötve szinte ízekre szedték az FVM által elõkészített jogszabályt, hosszú oldalnyi szövegeket hagytak ki belõle, lényegileg újraírták a törvényt. Ez már jelezte, a magyar politikus osztály az elmúlt másfél évtizedben a borkultúra szerelmesévé vált, földeket vásárolnak, bort termelnek, ki csak hobbiból vagy presztízsbõl, ki nagybirtokosként. A

lap szerint az elsõ javaslat a fideszes Demeter Ervin volt titokminisztertõl jött, aki gyakorlatilag a törvényjavaslat összes paragrafusát módosította volna. Javaslatát nem akkor nem szavazták meg, de a végeredmény a „demeteri szellemben” született meg – írja a lap. BENYOMÁSI KÍSÉRLETEK Wekleren kívül számos politikus tett indítványt a borvidékek határainak megváltoztatásra. Nógrádi László fideszes képviselõ Nova, Dobri és Tótszentmárton falvakat akarta „benyomni” a Balaton melléke borvidékbe, Lendvai Ildikó, a XXII. kerület országgyûlési képviselõje és Karakas János szocialista politikus Budafokot látták volna szívesen az Etyek-Budai borvidékben, Zatykó János (MSZP) három falu érdekében lobbizott a neszmélyi körzetnél, a fideszes borcsapat (Ivanics István, Latorcai János és Kerényi János) számos módosító indítványának egy része szintén az Ászár-Neszmélyi borvidéket rajzolta volna át, kiegészítve például Esztergommal. A kormány érzékelte, hogy beindult a lobbihenger, ezért végül Karakas János (MSZP) és Szalay Gábor (SZDSZ) átvágták a gordiuszi csomót, és azt javasolták, hogy a borvidékek leírása ne legyen a törvény része, hanem kerüljön miniszteri hatáskörbe. Május óta Németh Imre földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter joga a borvidékhatárok módosítása, de azóta csak egy ilyen

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság leendõ elnöke elosztotta a november 1-jén hivatalba lépõ testület tárcáit a biztosok között. Kovács László külügyminiszter az elõzetes latolgatásoktól eltérõen, meglepõ módon az energiaügyekért felelõs biztos lesz. Ez a döntés cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy az Európai Uniót szakértelemmel nem rendelkezõ, összetett politikai alkuk eredményeként pozíciót kapó brüsszeli bürokraták irányítják. Kovács László, a KISZ és az MSZMP ranglétra lépcsõfokain felkapaszkodva, mindvégig a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozva lett az állampárt külügyminiszter-helyettese, majd az elsikkasztott rendszerváltás következményeként két ciklusban is külügyminiszter, aki energetikai kérdésekkel még közvetve sem került kapcsolatba. Most bukott pártelnökként kimenekítették Brüsszelbe, s lám, ott jó lesz az Unió fõenergetikusának. Ennek kapcsán felidézhetjük Moldova György tényfeltáró könyve párttitkárból lett gyárigazgatójának példáját, aki egy korszerû könnyûipari üzem irányítását – s persze tönkretételét – különösebb skrupulózusok nélkül, általános mozgalmi tapasztalataira építve vállalta el. A Jobbik Magyarországért Mozgalom javasolja a lakosságnak, minél hamarabb szerezzen be elegendõ tûzifát, olajat, biztonságosan tárolható gázpalackokat, akkumulátorokat, a 2

eset ismert: Wekler Ferenc korábbi indítványa szerint Mórágy Szekszárdhoz került át. CSAK BOTRYTIS CINEREAVAL ROHASZTVA A Magyar Hírlap cikke szerint a négypárti bor-nagykoalíció több javaslatot is egyesített. Újraírták a borhamisítások kizárása érdekében a fogalommeghatározásokat. A tokajival foglalkozva elõírták, hogy pusztán „töppedt” szõlõbõl nem készülhet aszú, csak kifejezetten a Botrytis cinerea nevû gomba hatására rothadt szõlõszemekbõl. Aszúbor pedig a jövõben csak Tokajban állítható elõ, bár Balsay István és három fideszes társa megpróbálta ezt a Somlói és a Hajós-Bajai borvidékre is kiterjeszteni. Eger polgármestere, Nagy Imre elérte, hogy bikavért továbbra is csak Egerben és Szekszárdon lehet készíteni, azt azonban nem tudta keresztülverni, hogy a védett borokat csak termõterületükön palackozva lehessen forgalomba hozni. A napilap szerint maga felé hajlott a keze Horváth János fideszes képviselõnek, aki országos programmá akarta nyilváníttatni a magtalan szõlõ termesztését, mert csak abból lesz jó mazsola. Az indoklásban azt ígérte, be fogja mutatni, hogy igenis létezik Magyarországon magtalan szõlõ. „Fel fogom mutatni az Országgyûlésben a mazsolát, amit én készítettem a Budapest melletti Érden szedett szõlõbõl.” Nem adtak neki esélyt. Forrás: Magyar Hírlap nyomán Index

Jó elvtársak tehetõsebbek aggregátorokat – felkészülve Kovács László mûködésének következményeire. Budapest, 2004. augusztus 13. Balczó Zoltán, alelnök Jobbik Magyarországért Mozgalom http://www.jobbik.hu jó ha figyelünk

– avagy Magyarország legkifizetõdõbb foglalkozása – Nem, nem, Tisztelt Olvasó, nem Demszky Gáborról és az õ ingatlanszakértõk szerint százmilliót érõ horvátországi Adria-parti nyaralójáról lesz szó ebben a rövid szösszenetben. Nem bizony. Egyrészt azért nem, mert errõl a témáról már szinte minden megtudhatót megtudtunk, annak az egynek a kivételével, hogy az egykori derék szamizdat-elõállító kisiparosnak mibõl futotta a lovakra, a szerény (mint utóbb kiderült, eredetileg felújításra szoruló) vityilóra, magyarán, honnan volt rá a zsé? (Pedig egyesek szerint éppen ezt lenne a legfontosabb megtudnunk, lévén a fõváros elsõ embere mégiscsak közszereplõ, vagy mifene.) Másrészt azért nem Demszky Gábor és viselt dolgai képezik e rövid kis írás fõ tárgyát, mert az utóbbi pár napban kiderült, nem õ a csúcs, rinocéroszbõr és pofátlanság terén némely SZDSZ-es polgármester kollégája még rajta is túl tesz. A Hír Televízió képernyõjén peregnek a milliók, a nem tudom én hány havi plusz jutalomként a jól végzett munka fejében felvett plusz összegek, no meg persze a 13. és a 14. (!) havi polgármesteri fizetés. Épp a budaörsi government fõ hallja kendjének ez idáig kiutalt javadalmazást kísérheti figyelemmel az átlagfizetésbõl élõ gyanútlan tévénézõ, akin az elsõ két-három millió után már az erõs szédülés jelei mutatkoznak. Tudják, mint Rejtõ Jenõnél, tíz dollár van, annyi már volt a kezemben, azt el tudom képzelni, hogy mennyi. Végül is a riport végére szép kerek szám jön ki, Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere két év alatt húsz havi fizetésnek megfelelõ plusz összeget kapott, vagyis az elmúlt másfél esztendõben 24 millió forint díjazásban részesült. Hát, a világváros határában ténykedõ derék liberális polgármester bérezés tekintetében a jelek szerint rávert derék kollégájára, de hát nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen amíg Demszky Gábor el van foglalva a világváros építésének nehéz, gondokkal terhelt munkáshétköznapjainak megfelelõ menedzselésével, adjó ha figyelünk

dig a világváros közvetlen tõszomszédságában fekvõ Budaörs elsõ embere ráér azzal törõdni, hogyan és mi módon jusson elõrébb a meggazdagodás és a vagyongyarapodás rögös útján, némi testületi segítséggel. Az, hogy közben a helyi lakosság már-már élhetetlennek tartja a települést, na és?! Kit érdekel? Tegyék a szívükre a kezüket, és mondják meg nekem, de õszintén, érdekelt itt valaha is valakit, hogy mit akar a nép? Ugyan dehogy! Budaörs elsõ embere ugyan éppen most elérhetetlen a média számára – akárcsak a nagy példakép, az Ügynök – õ is nyaral. Hogy most éppen Mallorcán-e, azt nem tudjuk, csak egy biztos, most éppen elérhetetlen. No, de aggodalomra semmi ok, mert itt áll a vártán a derék koalíciós társ, az MSZP delegálta alpolgármester, aki viszont készséggel áll a riporter rendelkezésére. Arra a kérdésre, hogy nem tartja-e túl soknak a felvett plusz javadalmazást, a derék szegfûmintás önkormányzati ember szemrebbenés nélkül aszongya:

Wittinghoff Tamás, Budaörs elsõ embere

„Ugyan kérem, mihez képest sok?” „Mi az, hogy? Nagyon is! – szokta mondani derék sportminiszterünk az efféle kényes helyzetekben. Hát igen, nem volt hülye ember ez az Einstein, már õ is megmondta, hogy minden relatív. Bezzeg a Toller! A mi Lacink! Az aztán maga a megtestesült becsület és tisztesség! Az tudja, hogyan kell elejét venni az ilyen rossz nyelvek által keltett pletykabeszédnek. A Nap-kelte reggeli adását figyelemmel kísérve, bevallom nem kis büszkeség töltött el, amikor a szocializmus utolsó fellegvárának, Mediterrán Moszkvának teljhatalmú urát hallgattam. Még szegény Aczél (Acsádi) sem jutott szóhoz néha. Don Tollerone, a mi szeretve tisztelt polgármesterünk a közönség tájékoztatására (csak úgy a miheztartás végett), elmondta, hogy õ már önkormányzati képviselõ korában sem vett fel tiszteletdíjat, nem tartotta etikusnak. Most meg, hogy polgármester, egyenesen megtiltotta a közgyûlésnek, hogy bármiféle õt megilletõ jutalomról szavazzanak, még akkor is, ha netalán kiválóan végezné a munkáját. Hát, ez nem semmi. (Még a végén belépek a polgármester úr rajongói táborába.) A sokat megélt Aczél (Acsádi), a mindig gyönyörû és mosolygós Ferenczi Krisztina és a 168 Óra éppen ügyeletes kiküldöttje (a neve sajnos most nem jut az eszembe) csak álltak és pillogtak, mint Grisa a körmoziban, mert egyszerûen nem hitték el, hogy létezik ilyen ebben a mai korrupciótól vérzivataros magyar politikai közéletben. – hogy ezzel a csodás képzavarral éljek. Hiába no, ez a mi Toller Lacink, nincs is még egy ilyen! Büszkék is vagyunk rá, zsinórban már a második polgármesteri ciklusát tölti éppen a pécsi városházán. A Fidesz meg bekaphatja! Toller Cucu a legjobb, szeressük õtet és kész! Igaz, egyes rossz nyelvek szerint a polgármester úr magánvagyona mára már százmilliókban becsülhetõ, gyakorlatilag a fél város az övé. Ingatlanok, gazdasági érdekeltségek, a biztonságra pedig security-s cége ügyel. 3

Sokat látott és hallott emberek szerint ez még csak a jéghegy csúcsa, de itt a cikkíró (nagyon bölcsen) meg is áll, mert nem szeretne Pszáf Károly sorsára jutni. (Vagy valami még rosszabbra. – sicc!) De vissza a Nap-keltéhez és a Kereszttûz beszélgetéshez. Érdekes momentuma volt a reggeli diskurzusnak, amikor Mediterrán Moszkva elsõ embere azt találta mondani, hogy Pécsett a Fidesz szavazók 30%-a rájuk szavazott. Itt egy pillanatra torkomon akadt a reggeli. Nem tudom, hogy a polgármester úr hol él, de hogy nem ugyanabban a városban, amelyikben én, az biztos. Ugyanis empirikus tapasztalatszerzés céljából nagy ritkán beiktatott kocsmalátogatásaimnak köszönhetõen arra a megállapításra jutottam, hogy mára Toller László és az általa képviselt MSZP helyi szinten is elért egy olyan kritikus mélypontra, ahol már az egykori fanatikus MSZP-hívõ volt uránbányászokból álló választási SMS-kommandók tagjai is – a költõ szavaival élve – utálják õt és pártját, mint a kukoricagölõdint. De térjünk még vissza néhány gondolat erejéig hazánk legkifizetõdõbb foglalkozásához, a polgármesterkedéshez és az ahhoz szorosan kapcsolódó alpolgármesterkedéshez és önkormányzati képviselõsködéshez! Szóval akkor, hogyan is mûködik ez az egész? Következzék egy amolyan rövid, gyorstalpaló szerû ismertetés a közszereplés felé kacsingatóknak. Kiskáté, reménybeli önkormányzati képviselõk és polgármesterek számára. Az elsõ és egyben legnehezebb feladat, valahogy kerülj a tûz közelébe! Törtess, könyökölj, nyalj ha kell, és gátlástalanul taposs el mindenkit, aki az utadba kerül és akadályoz az érvényesülésben! Ha már bekerültél a pixisbe, és nem csinálsz valamilyen egetverõ ostobaságot, innentõl kezdve vigyáznak rád. A közös konc érde-

Aki jó válaszokat adott Pécsett, Dr. Toller László, Mediterrán Moszkva elsõ embere ke egyben tartja a véd- és dacszövetséget. Beülve a hatalomba a közpénzeket használd fel magánvagyonod gyarapítására (lásd fenti példák!). Abban az esetben, ha ezen tevékenységed nem marad észrevétlen és politikai ellenfeleid szóvá teszik, hogy mennyire méltatlan és etikátlan az ilyen cselekedet egy magadfajta közszereplõhöz (ne adj’ isten még törvénybe is ütközik), tagadj le mindent, hazudj szemérmetlenül, s ami a fõ, szemrebbenés nélkül. A rinocéroszbõr sok mindent kibír. (Ha valamelyik kollégád kerül gyanúba, egyszerûen vondd meg a válladat és mondd azt, amit ilyen esetekben a nagy idõk nagy tanúja, a Horn Gyula-díjas Horn Gyula, a Horngyufa magyar termék névadója szokott mondani: na és?!

(Nem harapunk bele a kézbe, mely enni ad!) Ha így sikerül kihúznod egy vagy két négy esztendõn át tartó ciklust, már sínen vagy. Ha nem szereted a rivaldafényt, amíg pozícióban vagy ne nagyon költekezz! Mandátumod lejártával aztán – ha valamilyen okból kifolyólag az általad végzett kitûnõ munka ellenére sem sikerül újból elnyerned a választók bizalmát – várd meg, míg elül körülötted a zsivaj, s ahogyan az ilyenkor szokás, feltûnés nélkül térj vissza a versenyszférába. Ha okosan csinálod és jól forgatod a pénzedet, nem lesz gondod, amíg csak élsz. Hogy mást ne mondjak, itt van például a banki kamat. Sima ügy, teljesen kockázatmentes, az állam garanciát vállal rá. Gondolj csak bele! Míg a szegény, szerencsétlen vállalkozó éjt nappallá téve küzd a konkurenciával, a bankokkal, a hitelezõkkel, az APEH-hel, te szépen hátradõlsz kedvenc tévénézõ fotöjödben, miközben a pénzed 10% körüli kamattal a csendes banktrezor mélyén pihenve minden pillanatban neked fial. Méghozzá kockázatmentesen. Hát nem gyönyörû az élet? Na, hát valahogy így. A tárgyilagos és hiteles tájékoztatás kedvéért csak annyit, hogy a szocialista nagyváros öntudatos polgára nem tehetségtelensége, vagy szakmai hozzá nem értése okán nem próbálta még ki a fentiekben ismertetett forgatókönyvet, hanem azért, mert éjszaka szeret nyugodtan aludni, szereti, ha reggel nem egy levágott lófej társaságában ébred, azonkívül az sem egy utolsó szempont, ha borotválkozás közben szembenézhetünk a saját tükörképünkkel anélkül, hogy szemen kéne köpni magunkat. Még szerencse, hogy a polgármesterek és az önkormányzati képviselõk többsége is fontosnak tartja, a nyugodt alvást és a kellemes ébredést. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

A Sentio-Norstat közvélemény-kutató intézet három norvég napilap megbízásából készített felmérést, amelynek adatai szerint a megkérdezettek 45 százaléka ellenzi az ország európai uniós csatlakozását, 42,2 százalékuk támogatja azt, a fennmaradó 12,7 százalék pedig nem foglalt állást. Az eredmény ismeretében a „nem-mozgalom” vezetõi azt ajánlották a csatlakozáspárti politikusoknak, hogy hosszú idõre felejtsék el az ország belépésérõl dönteni hivatott népszavazás kiírását – tudatta az euro.hu. Norvégia polgárai két szavazáson – 1972-ben és 1994-ben – már elutasították országuk EU-csatlakozását. Az Európa-programmal politizáló pártok azt remélték, hogy a 2005 szeptemberében tartandó parlamenti választások után újabb referendumot kezdeményezhetnek. Szakértõk szerint ez a remény nem volt megalapozatlan, ugyanis a májusi EU-bõvítés idõszakában úgy tûnt: a norvégoknak megjött a kedve a csatlakozáshoz. Azóta a helyzet megváltozott, aminek egyik oka az EU-alkotmány körül kirobbant vita lehetett. Forrás: gondola

4

jó ha figyelünk

Ej, hol vannak már azok a régi szép idõk, mikor a WC lehúzó vastagságú aranyláncokat aggattak nyakukba a romák és tövig letekert ablakuk mögül fél doboz rágóval kérõdzve vigyorogtak ki felturbózott kockaladájukból? Ma már bizony más a módi, ezért a gondola státusz-szimbólum szakértõje utánajárt, mi is dívik újabban a cigányság körében… A helyszín Erdély, közelebbrõl Kolozs megye, a Királyhágó utáni elsõ település: Bánfihunyad. A szegénység és munkanélküliség ezen a környéken kiugróan magas, azonban néhány éve mégis egy szánalmasnak nyugodtan nevezhetõ versengés kezdõdött a helyi cigányság körében. Annyit érdemes tudni a helyi romákról, hogy nagy hányaduk munkanélküli, mégis egy olyan beteges rivalizálás indult közöttük, amit épeszû embernek nehéz felfogni. Lényege: a környéken, közvetlenül a fõút mellett sokemeletes paloták kezdtek a semmibõl gomba módjára szaporodni, és gazdáiknak mindössze egyetlen céljuk volt, minél nagyobbat és fényesebbet emeljenek társaikénál. A tervek nem ismertek határokat, az alapterületet nagy szerényen minimum 200-300 négyzetméterben szabták meg, s erre felhúztak még, vagy négy szintet is. Az épület leggusztustalanabb része a tetõszerkezet lett. Természetesen itt is a magamutogatás érvényesült, ugyanis az olcsó, agyagból égetett cserép helyett inkább a drágább, ám jóval hivalkodóbb bádogtetõt preferálták a tulajdonosok, akik ”merdzsó-jelvényekkel” és méteres nagyságú dobókockákkal díszítették az ízléses házfedelet. A palettából a bólogató kutya hál’ Istennek még hiányzik, az is ki tudja meddig… Az elképzelésekbe azonban hiba csúszott, ugyanis a túlméretezett épületek befejezésének nagy részét a pénznélküliség akadályozta

meg. Ennek egyenes következménye, hogy jó ideje félkész giccses és förtelmes épületek színesítik a bánfihunyadi utat Erdélyben. S amiket mégis befejeztek? Nos, azokat cigány tulajdonosaik berendezték. Egy neve elhallgatását kérõ székelyudvarhelyi építészlány lapunknak elárulta, ezek a villák a környéken ”alig ismert” és legfõképpen alig elérhetõ luxussal vannak fel szerelve, a légkondicionálótól kezdve az antik-bútorokon át az aranyozott faldíszekig. Ami igazán meglepõ az egészben: a fényûzés, a pompa és a kényelem ellenére még-

sem lakik ezekben az épületekben senki. A kérkedõ gazda ugyanis a cigány-palota mögött meghúzódó piciny, omladozó faviskóban tengeti életét, minden luxust nélkülözve… Az õrület kezdetét tíz évvel korábbra teszik a helyiek, akik szerint a cigány-villák olyan fényesek, mint „Salamon töke szüret idején”. Bánfihunyad ugyan messze van a magyar-román határtól, de sosem lehet tudni, mikor indul be Magyarországon is ehhez hasonló õrület. Csak reménykedhetünk, hogy soha. Forrás: Bencyz Áron – gondola

jó ha figyelünk

5

Nagyvárosi Robin Hood-nak nevezték, sõt 1990-ben még biciklin járt Demszky Gábor, aki azóta mesés anyagi gyarapodással büszkélkedhet. Tizennégy évnyi fõpolgármesterkedés után már öt ingatlant és havi másfélmilliós fizetést vallhat magáénak. A hetekben több támadás is érte a politikust, õ azonban vasárnap este kiállt a nyilvánosság elé, és megvédte igazát. Friderikusz Sándor A szólás szabadsága címû mûsorába invitálta vasárnap estére a támadások kereszttüzében fuldokló fõpolgármestert. Demszky szolidan, szemüvegben és bûnbánó arccal jelent meg a kamerák elõtt, látszott: a píárcsapat maximálisan kitett magáért. A közszolgálatiság védõbástyája sûrû bocsánatkérések közepette kérdezte interjúalanyát vagyonáról, aki természetesen kézséggel oszlatta el az egyébként sem szilárd alapokon álló „Friderikuszi-kétségeket”. Demszkytõl megtudhattuk, hogy egy 598 négyzetméteres telken álló 171 négyzetméteres budakeszi társasházi ingatlan felét birtokolja, a lakást 1992-ben vásárolta. Itt él elõzõ házasságából származó két gyermeke és volt felesége. A fõpolgármester 2000-ben vett 57 négyzetméteres társasházi lakásnak is tulajdonosa, és emellett egy 142 négyzetméteres budakeszi ingatlan egynegyedét is birtokolja 2002 óta. Az ingatlanok alapterületével kapcsolatos számos ellentmondást a városvezetõ újságírói tévedésekkel magyarázta. Igaz, Demszky arra már nem tért ki, hogyan tudták egyszerre többen is ugyanúgy elszámolni az adatokat. Horvátországi vagyongyarapodásáról szólva az SZDSZ volt elnöke elmondta, hogy körülbelül hétmillió forintnyi euróért vásárolta tavaly nyaralóját, amihez még abban az évben hatmillióért egy 90 négyzetméteres kertet, illetve azon egy 25 négyzetméteres gazdasági épületet is megszerzett. A Kusari községben álló üdülõnek az a Demszky Gábor az egyedüli tulajdonosa, aki a vasárnap esti mûsorban teljesen meglepõ módon elismerte hibáját. A következõ meglepetés azonban az volt, hogy nem a telekvásárlásban találta magát vétkesnek a bûnbánó liberális politikus, hanem a terepjáró, illetve a sofõr bérlésében . A váratlan mea culpa után azért azt is megtudtuk, hogy mennyire zsíros összegeket kellett ezekért a luxusokért kifizetnie. (Áfával együtt 200 ezer forintért hat hétig volt nála az ötéves szuperdzsip.) Ám mielõtt az ország kollektív sajnálkozásba süllyedne, érdemes 6

tudni: a politikus alap fizetése bruttó 675.500 forint, amihez 200 ezer forint költségtérítés is jár, ráadásul júniustól ezt a karcsú összeget a brüsszeli munkájáért felvett nettó 1.073.000 forinttal egészítheti ki. Az önmegtartóztató életmódjáról hírhedt fõpolgármester azt is elárulta, hogy saját számításai szerint az idei év elsõ felében havonta másfél százezer, míg nyártól közel félmillió forintot fog megspórolni. Az õszinteségi rohamot kapott liberális politikus ezt követõen a város helyzetérõl is szólt. Szomorú ábrázattal közölte, hogy a fõvárosi polgárok jogosan elégedetlenek, hiszen a város nem tiszta, nem kezdõdött el a 4-es metró beruházása, sõt a közbiztonság sem valami fényes. Mielõtt azt hihetnénk, hogy a paraván mögött gépfegyverrel felszerelt polgári körös aktivisták kényszerítették Demszkyt az önvallomásra, kibújt a szög a zsákból. Az ügyesen felépített monológ ugyanis következõ mondatával felmenti a

nyilatkozót minden terhétõl: „A városért mindent megtennék, azonban tehetetlen vagyok, hiszen a kormány elveszi a pénzt Budapesttõl”. Az a csúnya és gonosz kormány. Mind a négy! Egyszerûen nem ad egy fityinget sem. Már tizennégy éve. Ám Demszky Gábor nem az a fajta ember, aki megfutamodik egy ilyen probléma elõl, épp ezért kijelentette: 2006-ban ismét indulni fog a fõpolgármesteri posztért. Hogy miért? Mert ez a szívügye! Õ Budapestért él, más nem is motiválja. Csak ezt Brüsszelben meg ne tudják… Forrás: Bencze Áron – gondola

jó ha figyelünk

Az SZDSZ meghallgatta Wekler Ferencet, majd úgy döntött, hogy W. F. élt, de nem élt vissza a lehetõségekkel. Mindazonáltal a szadesz ügyvivõ testülete felkérte W. F.-et, hogy „a jövõben körültekintõbben járjon el üzleti ügyeiben”. Hát ez az. Nagy Sándor elé vittek egyszer egy elfogott kalózt. Sándor kérdõre vonta, hogyan merészel hajókat fosztogatni, mire a kalóz azt mondta: Én kalóz vagyok, mert csak egy hajóval járok. Te egész sereggel mégy, és királynak hívnak. Ámbár ne értékeljük túl a dolgot. Hasonlatos ez inkább ahhoz az öreg zsebtolvajhoz, aki azzal bocsátja útra a fiát: aztán körültekintõen dolgozzál, fiam, végy példát apádról, én sem buktam le soha. Hívták már ezt az országot Abszurdisztánnak, de szerintem ez nem igazán találó. Az abszurd ugyanis egy minõség, az abszurd mûvek valódi értékek, alkotóik zsenik. Ez itt afféle Weklerland, a Vadkeleten. Vegyük például a Népszava címû nyomdaterméket. Hétfõn közli, hogy „Bizalmas információkat gyûjt az ellenzék?” És lerántja a leplet a semmirõl. A sajtónak és a politikai erõknek azt a természetes életmûködését, hogy mindenféle informácót gyûjtenek, elemeznek, és következtetéseket vonnak le belõlük, sõt stratégiát meg taktikát alapoznak rájuk, a Fidesz és a Magyar Nemzet esetében valami aljas gonosztettnek igyekszik beállítani a lap, miközben a szomszédos

jó ha figyelünk

cikkben a Népszabadság bizalmas információját nyugodt lélekkel veszi át. A Népszava egyébként rendszeresen közöl a rendõrségtõl direkte nekik kiszivárogtatott híreket. A Népszavában védekezik a rendõrség elõre olyan vádak ellen, amelyekrõl feltételezik, hogy Kulcsár ügyészségi vallomásaiban elhangozhatott. Weklerland ez is. Élnek a lehetõséggel a fiúk. Ha már a rendõrségnél tartunk, az is tipikus Weklerland lett. Vasprefektusnak nevezik az új országos fõkapitányt, akinek képességeit mi sem jelzi jobban, mint hogy másfél nap alatt nyomozta ki a saját iskolai végzettségét! Igazi Weklerland-élménye volt a sajtónak, amikor a kormányszóvivõi iroda, a Belügyminisztérium, az ORFK, a BRFK és a Rendõrtiszti Fõiskola egy álló napig képtelen volt válaszolni arra az egyszerû kérdésre, hogy milyen végzettsége van Gergényi fõkapitánynak. Maga Gergényi sem volt kapható válaszadásra másfél napig. Weklerlandon a fõkapitány ennél sokkal gyorsabban is tud intézkedni, jelesül ellenzéki megmozdulásokat elfojtani. A 2002 óta ijesztõen átpolitizálódott rendõrség átpolitizálódott vezetõje tipikus figurája ennek a mostani kormányciklusnak. Weklerland vezetõje pedig szervesen illik ebbe a világba. Mélyenszántó elméjében olyan bölcsességek terebélyesednek ki, mint hogy az egészségügynek az a feladata, hogy meggyógyítsa a betegeket; majd elkésve, már a mondat befeje-

zése után odalöki a sajtónak, hogy „ja, és megelõzés, megelõzés…” Szakasztott mint a szorgalmas, ám butuska nebuló, aki benyalta a leckét, noha szót sem ért belõle. Weklerlandon az okos ember él a helyzettel, már ha van néki olyanja. A hatalomnak mindenesetre van valami efféléje. Medgyessy (a pártonkívüli) a koalíció nagyobbik pártjának tisztújító kongresszusa elõtt hat héttel, egyhavi alkudozás után, átszervezi a kormányt. Ez a gondolat nyilván azon alapul, hogy az átszervezéssel befolyásolni lehet az MSZP tisztújításának irányát. Ez az egész tulajdonképpen antidemokratikus szituáció csak arra jó, hogy lehessen a zavarosban halászni. Tipikus Weklerland az is, hogy Kovács László, miután minden vonalon megbukott, európai biztosi kinevezést kap. A közbizalomnak kiválóan megfelelõ elõdjét pedig páros lábbal rúgják ki. Na ja, a lehetõségekkel élni kell. Ennél is szomorúbb az a perspektíva, amelyik fölsejlik elõttünk, az Országgyûlés új ülésszaka közeledtével. Igazi Weklerland lesz, amikor a kormánykoalíció a belsõ széthúzás következtében nem fogja tudni megszavazni még a napirendet sem, illetve amikor az összes valóban döntõ törvényjavaslatot el fogják halasztani. Weklerland népe, ha tûri ezt, valódi wekleri nép. Weklert érdemel. A költõt kifordítva: nekik Wekler kell. Forrás: Reichter János – gondola

7

2004.06.02. Apüsz Forró Tamás döbbenetes nyilatkozatot tett nemrég a Nap-keltében. Lakat T. Károly kérdésére, miszerint nem azért hagyta-e ott az újságírói pályát, mert a hírek szerint belekeveredett a bróker-botrányba, a következõt válaszolta: régóta érlelõdött benne a pályaváltás gondolata, mert rettenetesen unta, hogy már elõre tudja, mit fognak neki

hazudni interjúalanyai, hazánk vezetõ politikusai. Forró ezzel nem kevesebbet állított, mint, hogy õ is éveken keresztül asszisztált politikai közéletünk lezülléséhez. Olvassa el az Apüsz közleményét és az MTI elnökének küldött levelét az üggyel kapcsolatban. Érdemes. Az APEH Üldözötteinek Szövetsége (APÜSZ) gratulál a Nap-kelte szerkesztõségének, hogy rögtönözve összehoztak egy beszélgetést Gyurcsány Ferenc sportminisz-

8

ter, dr. Csernus Imre pszichiáter és a mûsorvezetõ fõszerkesztõ Lakat T. Károly között, bizonyítván ezzel azt, hogy – ha nagyon muszáj – akkor egy politikus is tud hiteles lenni. Egyben az APÜSZ emlékeztet rá, hogy nemrégiben Forró Tamás, a Nap-kelte egykori mûsorvezetõje – szintén Lakat T. Károly vendégeként – döbbenetes nyilatkozatot tett. A fõszerkesztõ ugyanis megkérdezte, hogy Forró Tamás esetleg nem azért hagyta-e ott az újságírói pályát mert a hírek

szerint belekeveredett a bróker-botrányba. A válasz lényege az volt, hogy: nem, régóta érlelõdött benne a pályaváltás gondolata, mert rettenetesen unta, hogy már elõre tudja, mit fognak neki hazudni interjúalanyai, hazánk vezetõ politikusai. Az egykoron jobb sorsra érdemes Forró Tamás ezzel nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a Nap-kelte meghatározó arcaként éveken keresztül asszisztált politikai közéletünk lezülléséhez, és lényegében megtagadta karrierjét, korábbi önmagát. Az APÜSZ-nek nincsenek illúziói politikusaink igazmondását, és a média asszisztálását illetõen, beleértve a közszolgálati mûsorként szereplõ Nap-keltét is. Nem véletlen, hogy a fõszerkesztõ mûsorvezetõként meg sem kísérelte védeni a mundér becsületét, és nem próbálta cáfolni, vagy akár csak enyhíteni a sommás értékítéletet. Az APÜSZ úgy véli, hogy politikai közéletünk színvonala igen nagy mértékben a nyilvánosság függvénye, és ennek javulásában meghatározó szerepe lehet a Nap-keltének is. Éppen ezért az APÜSZ azt javasolja, hogy a szerkesztõség fontolja meg, miként lehetne elérni, hogy más politikusaink is „bevállalják” a dr. Csernus Imrével folytatott közös beszélgetést, különös tekintettel az európai parlamenti választás kampányának finisére, enyhítve ezzel azt a kínt, amely enélkül várna ránk kormánypárti és ellenzéki politikusaink jóvoltából egyaránt. Az APÜSZ azt is elképzelhetõnek tartaná, hogy ha a Nap-kelte szerkesztõsége összeállítana egy „Forró-klippet”, és azt mondjuk telefonos közkívánatra bejátszaná, amikor politikusaink a hazudozás, a mûsorvezetõk pedig az ehhez való asszisztálás gyanújába keverednek, vagy akár elõzetes figyelmeztetésként ezzel a klippel kezdhetnék is a Nap-keltét. APÜSZ. APEH Üldözötteinek Szövetsége. 1625 Budapest Pf.: 6. Telefon/Fax: 405-3665, 405-2196. 1. Az APEH Üldözötteinek Szövetsége (APÜSZ) jogi személyiséggel nem rendelkezõ társadalmi mozgalom. 2.Az APÜSZ 2000. október 5-én Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bírósága elõtt pert nyert a Magyar Állam ellen.

jó ha figyelünk

A Fidesz Magyar Polgári Szövetség Kulturális Tagozatának Médiaszekciója szerint a tragikomikus Medgyessy-show közeledik a végjátékához. A Fidesz által kiadott közlemény úgy fogalmaz: jelenleg még nem tudható, hogy maga Medgyessy Péter ált-e elõ azzal a nehezen komolyan vehetõ ötlettel, hogy a Köztársaság kitüntetéssel ismerje el a Nap-kelte címû televízió mûsor egyes készítõinek munkáját, esetleg médiatanácsadója, a Nap-kelte mûsorát mikrofonállványként használó Újhelyi István agyából pattant ki az ötlet. Egy biztos, a közszolgálatiság paródiájának tekinthetõ Nap-keltét akarja a szocialista hatalom a közszolgálatiság etalonjává emelni. A édiaszekció álláspontja szerint ez több szempontból is aggályos: 1. A médiatörvény rendelkezései alapján függetlenségre kötelezett közszolgálati televízió reggeli politikai hír és magazinmûsorának kormányzati kitüntetése komoly alkotmányos aggályokat vet fel. Finoman szólva nem szép, nem elegáns, nem vall demokratikus gondolkodásra. 2. A Nap-kelte címû mûsorszám ellen, törvénysértései miatt az elmúlt két évben az Országos Rádió és Televízió Testület több alkalommal volt kénytelen szankciót alkal-

jó ha figyelünk

mazni. A Nap-kelte hatalom közeliségét mutatta, és külön elgondolkodtató eset volt, amikor az ORTT 2004. áprilisában 26 millió forintra kívánta megbüntetni az MTV-t a mûsorban tapasztalt jogsértõ magatartások miatt, ám végül – ki tudja milyen okból – a Testület többsége az eredeti összeget jelentõsen csökkentve alig 4 millió forintos büntetést hagyott jóvá. 3. A Nap-kelte ellen két év alatt 126 állampolgári panasz érkezett az ORTT Panaszbizottságához, ami kiugróan magas értéknek számít. A Panaszbizottság több esetben volt kénytelen megállapítani, hogy a Nap-kelte munkatársai jogszerûtlenül jártak el. 4. A Nap-kelte egyik alapító és vezetõ munkatársa volt az a Forró Tamás, akinek érintettsége a K&H ügyben felmerült, és akinek helyzete annyira tarthatatlanná vált a napvilágot látott tények miatt, hogy önként hagyta el a Magyar Televízió Rt-t.

5. A Nap-kelte kiegyensúlyozatlansága, feltûnõ és arrogáns kormánypártisága olyannyira szembeötlõ, hogy 2003. õszén azt az ORTT elemzése is rögzítette. Sajnálatosan az elemzésben foglaltaknak az ORTT-re nehezedõ szocialista nyomás, és a kormánypárti delegáltak szavazatai miatt nem lett következménye, valamint az abban foglaltakat a szélesebb közvélemény meg sem ismerhette. 6. A Nap-kelte, mint televíziós mûsorszám szakmailag rossz, képileg elavult, munkatársait tekintve megújulásra képtelen. Mindezek ellenére Medgyessy Péter most ki akarja tüntetni elvbarátait, azt a szerkesztõséget, amelynek tagjai sokat tettek és tesznek azért, hogy a szocialista és szabad demokrata kormány minden botrány, korrupciós ügy és kormányzati alkalmatlanság ellenére a helyén maradhasson. A fentiek alapján elvárjuk Medgyessy Pétertõl, hogy javaslatát vonja vissza, kormányozzon, és tartózkodjon attól, hogy bármely közmédium politikai mûsorának szerkesztõségét kitüntetgesse – írja a dokumentumban a Fidesz Magyar Polgári Szövetség Kulturális Tagozat Médiaszekciója. Forrás: gondola

9

Az MNO plakátkiállítása Szerkesztõségünket megihlette a Geszti-féle plakátkiállítás, az alábbiakban az MNO „mûveit” tekinthetik meg:

10

jó ha figyelünk

jó ha figyelünk

11

Az észak-amerikai lapok szemléje Sántít Kerry megható története a Kambodzsában töltött karácsonyról – A több millió szimpatizánssal büszkélkedõ keresztény-konzervatív szervezet vezetõje Bushra szavaz az elnök erkölcsi helytállása miatt – Arnold Schwarzenegger népszerûbb kormányzó Kaliforniában, mint annak idején Ronald Reagen volt. National Review Online John Kerryt nem elõször vádolják meg, hogy „takarékoskodik az igazsággal”, ahogy a brit politikában szokás mondani. A legújabb téma: Kerry kambodzsai karácsonya. Míg Kerry többször is beszélt arról, hogy milyen maradandó élmény számára az a karácsony, amit Kambodzsában töltött a vietnami háború alatt, a tények arra engednek következtetni, hogy Kerry sosem járt Kambodzsában, és fõleg nem töltött ott egy ünnepet sem – írja az elismert konzervatív magazin, a National Review website-ján Byron York. Kerry bajtársai szerint is sántít a történet: „Fizikailag, totálisan, határozottan, cakli-pakli lehetetlen volt bejutni a Kambodzsába vezetõ csatornába” egy olyan hajóval, amilyenben Kerry szolgált- állítja Steve Gardner, aki Kerry alatt szolgált Vietnamban. Bár számos interjúban Kerry azt állította, hogy Kambo-

dzsában volt, más interjúkban már csak az indokínai ország közelében történt eseményeket elevenített fel. Weekly Standard A keresztény-konzervatív szavazók gyakran jönnek be a képbe Amerikában, mint jelentõs politikai erõ. Hugh Hewitt rádiós talkshow mûsorvezetõ szerint ez idén is így lesz. Hewitt Jim Dobsont, a Fókuszban a család vezetõjét, interjúvolta meg nemrég. Ugyan az IRS (az amerikai APEH) miatt Dobson csak magánemberként támogathat politikusokat, ezt igen lelkesen teszi. Dobson, akinek Fókuszos mûsorait milliók hallgatják, elmondta, hogy õ Bushra fog szavazni, mert az összes fontos morális kérdésben (pl. abortusz, házasság) a jó oldalon áll, és a nemzet védelmét is „csodálatra méltóan” látta el. Ha Dobson véleménye megfelelõen reprezentálja a jelen-

A német nyelvterület lapszemléje Érvek az olimpiai játékok megszüntetése mellett: dopping, túlterheltség, egészségkárosítás – Görögország nem engedélyezte a fehérorosz sportminiszternek, hogy az olimpiai játékokra utazzon – A liberálisok aggódnak, hogy a radikális jobboldali NPD ismét bekerülhet egy tartományi parlamentbe.

Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de) A baloldali napilapban Burkhard Müller A sportháború lövések nélkül címû írásában az olimpiai játékok megszüntetése mellett érvel. Ismét eljött az ezen a bolygón tartott legunalmasabb beszédek ideje. És utána, amikor ezeknek vége, végre színre léphetnek teljes kimerülésükig küzdõ, vegyszerekkel telepumpált profik, a leginkább kimerültek még érmeket is kapnak. Persze ezt is ki lehet bírni, de állandó orvosi ellenõrzés nélkül valószínûtlen, hogy a terhelésüket túlélhetik. „Ezért szüntessétek be végre az olimpiai versenyeket” – követeli Müller.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) A konzervatív napilapban Markus Wehner több mint politikai játék címmel számol be arról, hogy Görögország megtagadta a fehérorosz sportminiszternek az olimpiai játékokra történõ beutazását. Athén döntését az EU azon állásfoglalása motiválja, mely Jurij Szivakovot azzal vádolja, hogy 1999-ben még belügyminiszterként felelõs két ellenzéki és egy üzletember eltüntetéséért. Egy olyan minisztert, aki gyilkosságok céljából állított fel egy osztagot nem kívánnak Athénban a játékok ideje alatt látni. Minszkben, ahol a sportrajongó diktátor Lukasenko arra kötelezte a fehérorosz olimpiai csapatot, hogy 25 érmet szerezzen, felháborodtak a görög döntésen. Megdöbbenéssel értesültek arról a kísérletrõl, hogy az olimpiát politikai játszmákra használják fel, nyilatkozta hétfõn a külügyminisztérium szóvivõje. A fehérorosz Nemzeti Olimpiai Bizottság is, melynek Lukasenko az elnöke, elítélte az „olimpiai mozgalom megosztását.” 12

tõs keresztény-konzervatív blokkot, mely általában amúgy is republikánus irányba tendál, ezek a szavazók Bush és a republikánusok javára billenthetik majd a mérleget a közelgõ választásokon- foglalta össze Hewitt. Washington Times A kaliforniaiak egyszerûen imádják Arnold Schwarzenegger kormányzót, avagy a „Korminátort”. Egy vadonatúj felmérés szerint a kaliforniai lakosok 65%-a elégedett Arnieval. Ez még olyan korábbi kormányzók egykori eredményénél is jobb, mint Ronald Reagan, aki kaliforniai kormányzóként 58%-ig tornázta fel magát. Forrás: Simon Zoltán – MNO

Der Spiegel (spiegel.de) A baloldali hírmagazinban Carsten Volkery érezhetõ aggodalommal ír Számla Hartzért címû írásában az NPD megerõsödésérõl. (A nagy vitákat kiváltó úgynevezett Hartz IV reform keretében 2005 elejétõl összevonják a munkanélküli segélyt és a szociális támogatásokat – a szerk.) 1968 óta, az idei szeptemberi választások alkalmával a radikális jobboldali NPD ismét bekerülhet egy tartományi parlamentbe. Közvéleménykutatók és politológusok azt is elképzelhetõnek tartják, hogy a nemzeti demokraták akár 14 helyet is elérhetnek a szászországi voksoláskor. A számos ok közül talán az egyik legfontosabb az átgondolatlan Hartz IV reform. A 37 esztendõs Uwe Leichsenring gépjármûoktató az Európa Parlamenti választásokkal egy idõben tartott szászországi önkormányzati voksolás óta sokak számára maga a rémálom. Az NPD königsteini önkormányzati képviselõjelöltje június 13-án a szavazatok 21,1 százalékát kapta, dupla annyi voksot, mint például az SPD jelöltje. Amíg eddig csak néhány önkormányzati mandátumot nyert az NPD, a jelenség szeptember 19-én egészen új dimenziót nyerhet, hiszen az Infratest közvéleménykutató intézet öt százalékot jósol nekik, s a megkérdezettek további 9 százaléka játszik a gondolattal, hogy a nemzeti demokratákra szavazzon. A szászországi NPD politikusai nem egykori nácikból, vagy kopaszra nyírt fejû fiatalokból toborzódik, hanem megállapodott polgárokból, mint Leichsenring, vagy a seibnitzi orvos, a 35 esztendõs Johannes Müller, aki az önkormányzati választásokon szintén kétszámjegyû eredményt ért el. Választóik is viszonylag stabilnak mondhatóak. Az alkotmányvédelem már velük kapcsolatban törzsszavazókról beszél. Az NPD igazán a szövetségi köztársaság keleti tartományaiban talált hazára. Az NPD választási gyõzelme sokakat sokkolna, hiszen az 1964-ben alapított pártról számos megfigyelõ már úgy vélte, hogy az a történelem szemétdombjára került. Hiszen 1968 óta, amikor Baden-Württembergben 9,8 százalékot értek el, nem sikerült egyetlen tartományi gyûlésben sem megvetni a lábukat. A tavalyi évben az NPD nagy sikerét jelentette, hogy az alkotmánybíróság beszüntette a párt betiltását kezdeményezõ eljárást. Forrás: Kersztes Lajos – MNO

jó ha figyelünk

A vagyunk, akik vagyunk furcsaságai között e hétre jutott egy Eurostat-jelentés, mely szerint mi magyarok szabad idõnknek több mint felét a televízió elõtt töltjük, az uniós átlag negyven százalék, és nagy különbség mutatkozik a sportra, a különbözõ hobbikra szánt idõben is az uniós polgár javára. A Szonda Ipsos szerint havonta csaknem 5,8 millióan plázáznak. A legkevesebben a múzeumokra, a különbözõ tárlatokra szánnak idõt, és a sportolás szintén nem divatos foglalatosság. Így sokasodik a lassan mindenbõl felmentettek tömege a magyar társadalomban. S akik csak tévéznek, meg plázáznak, azokat aztán igazán nem érdekli, hogy hány felé hasad, és milyen színekben jelenik meg a valamikor szebb napokat látott, hitelesebb és õszintébb liberális politikai erõ, nem is beszélve a szocialistákról, akikrõl ma csak az emberi gyarlóságok jutnak eszünkbe. A MAGYAR 20. SZÁZAD BÚCSÚJA Meghalt Rökk Marika, akivel eltûnt a magyar 20. század, pontosabban a századnak az a fele, amelyik nem a magyar szocializmus szürkeségét viselte. Szomorú apropót jelent ez nekünk. A Rökk Marika szimbolizálta, másik – a jobboldali – Magyarországnak meg voltak a maga súlyos eseményei, bûnei, kataklizmái, amelyekért igen súlyos árat fizettünk. (A 20. századi áldozatvállalás összességét tekintve a szovjet-orosz, német, japán, amerikai áldozatok-károk után mi következünk!) Az 1940-es évek utáni rendszerváltozásban aztán mindent elpusztítottak és kiirtottak Magyarországon, ami emlékeztetett a jobboldali, a másik Magyarországra. De ma már tudjuk, hogy a sosem tapasztalt önpusztítás és áldozatvállalás nagysága ellenére is, több öröm és teljesítmény volta abban a Magyarországban, mint az utána következõ 50 éves magyar szocializmusban. Lassan elmentek mindannyian, aki személyiségük révén a másik 20.sz-i magyar kultúrát képviselték. Másrészt mindenkit kiirtottak az elmúlt 50 évben, vétkének, bûnének súlyától függetlenül, aki a másik magyar államban és társadalomban felelõs tisztségeket viselt. Ezért érdekes, hogy a nácivadászok még mindig találnak nyomozni valót nálunk. Ha találnának is náci bûnökért felelõs magyart az anyaországban, az 90-100 éves aggastyán lenne. És ez az aggastyán, ha találnak ilyet, valószínûleg nem követhetett akkora bûnöket, amekkora vehemenciával keresik, és különben sem bujdoshatott volna itthon. De legyen, találják meg, ismerjük meg, kérjék számon tetteit. Büntessék meg. Egyet értünk vele. Amikor „Utolsó Esély Mûvelet” néven kampányt indít a Simon Wiesenthal Központ, s ennek keretében fel akarják kutatni a még Magyarországon élõ háborús bûnösöket: amikor a központ 10 ezer eurós (kb. 2,5 millió forintos) jutalmat kínál a nyomravezetõknek, felvetõdik, hogy a zsidók és nem zsidók ellen elkövetett kommunista (vörösnáci) bûnösöket vajon miért nem keresi senki. Mert az elmúlt 50-évben a magyarországi baloldalnak is megvoltak a maga hóhérai, keretlegényei, politikai bûnözõi, ügynökei, akik 30-80 életév közötti, több ezres sokaságot képviselnek a mai magyar társadalomban. Üldöztetés nélkül, megbecsülésben élnek, mert a bûnös, megfélemlítõ magyar szocializmus kulturális árnyéka borul ma is az országra, az államra. A baloldal politikai bûnözõi magasabb nyugdíjat élveznek a megcsonkított, évtizedeket börtönben töltött áldozataikénál. Mégis örülhetünk, a nácivadászok ugyanis figyelmeztetnek arra, hogy a társadalmi igazságosság nevében, a rendszerfüggõ emberiségellenes bûnök nem maradhatnak ismeretlenek, megtorlatlanok, még akkor sem, ha a megtorlás nem jelenthet ma már büntetést. A baloldali politikai bûnözõkre, keretlegényekre, titkosügynökökre is vonatkozik mindez. jó ha figyelünk

KULTÚRA, SZELLEMI ÉLET: LÓHERING Az idei Herder-díjasunk Pócs Éva néprajztudós lett. Ez egy jó hír. A kísérletezõ bayreuthiak modernizált Lohengrinjét láthatták az Erkel Színházban. A bemutatón a közönség az elsõ felvonás végén tomboló tapsviharral és felháborodásának hangot adva pfujozással minõsítette az elõadást. Ez meg egy érdekes hír. Az új és Magyarországra aktualizált kulturális élménynek a Lohengrin a következõ élményt adta. Az elsõ szín az NDK központi bizottságának ülésterme, a háttérben a filmvásznon Honecker szónokol (hangtalanul). A pártvezér az ülésteremben felszólítja az országot, hogy készüljön fel az ellenséges magyarok támadására (tudjuk, hogy a Gorbacsov támogatta magyar reformpárt és a keletnémet párt között milyen feszült volt a viszony). És ekkor megjelenik Lohengrin, egy karizmatikus politikus, aki nem árulja el, mi a neve, honnan jön, ám hogy melyik oldalon áll, hamar kiderül. Párviadalra hívja ki Telramundot, az NDK (népe által ugyan megvetett) képviselõjét. A párviadal nem fegyverekkel, hanem szavazócédulákkal zajlik le, és Lohengrin fölényes gyõzelmével végzõdik. Közben transzparensekkel az 1945-ös szabad magyar választásokra, lyukas magyar nemzeti zászlókkal 1956-ra, de fõleg, dokumentumfilmekkel, az 1989-es határnyitásra, keletnémetek tízezreinek a kiözönlésére, a berlini fal lebontására, sõt egy Kossuth téri díszszemle bemutatásával a magyar felszabadulásra is utalnak. A szavazás eredményének kihirdetése után üdvrivalgásban tör ki a tömeg, és a felvonás õrjöngésig fokozódó diadalmámorban fejezõdik be. A kritikus szerint, akik követni tudták a cselekményt, azoknak világossá vált: ebben az operában, a mellékszálként kezelt Elza-motívumot elhomályosítva, arról van szó, hogy Magyarország felszabadította Kelet-Németországot, és lehetõvé tette a két német országrész egyesülését. Szinte illusztrációját adja Genscher akkori német külügyminiszter történelmi megemlékezésének az esemény tízéves évfordulóján: „A rendkívül bátor és humanitárius döntés (a határ megnyitására) Magyarország iránt nagy hálát és tiszteletet váltott ki Németországban. Ma egyáltalán nem beszélhetnénk az Európai Unió keleti kibõvítésérõl, ha 1989-ben az akkori magyar vezetés nem tette volna meg ezt a lépést, amelyet az egész magyar néppel teljes egyetértésben tett meg.” Vajon kaphattunk volna-e ennél szebb ajándékot a németektõl az Európai Unióhoz való csatlakozásunk alkalmából? (gondola, MTI, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet nyomán, cgp)

KULTÚRA – POLITIKA: MINDENKI AZ ÁLLAM ELLEN Nem lehet tudni, hogy valójában mennyi állami támogatástól esnek el a magyarországi fesztiválok 2004-ben azzal, hogy megszûnt a Széchenyi Terv keretében pályázható 2,1 milliárd forintos alap. A gazdasági és a kulturális minisztérium közösen hozott létre egy 200 millió forintos keretet, melyet a Nemzeti Kulturális Alapprogram ad hoc bizottsága áprilisban szét is osztott. Nem egy olyan fesztivál van, amely idén egyáltalán nem számíthat az állam segítségére. A Magyar Fesztivál Szövetség szerint a szaktárcák olyan összegeket neveznek fesztiváltámogatásnak, amelyek valójában nem juthatnak el a hagyományos fesztiválokhoz. Összehasonlítási alap sincs: senki nem tudja pontosan megmondani, tavaly mennyi támogatást osztottak szét ebben a szférában. A Magyar Fesztivál Szövetség (MFSZ) országosan mûködõ ernyõszervezet, jelen pillanatban százharminc tagszervezet összesen 370 fesztiválját tömöríti. A gasztronómiai rendezvénysorozatoktól a mûvészeti fesztiválokig elég széles mûfaji skálát jelenít meg a szövetség, de a rendezvények nagyság szerint is jelentõs különbség van az egyes tagok között: a fesztiválszövetségben megtalálhatóak a ki13

sebb, helyi programok, illetve az országos jelentõségû és hírû fesztiválok is. Márta István zeneszerzõ, az Új Színház direktora, a Mûvészetek Völgye fõszervezõjeként tavaly lett a két éve alakult fesztiválszövetség elnöke. Tisztségét õ és az elnökség összes tagja, illetve a tagozatvezetõk is társadalmi munkában látják el. Mint mondja, a szövetség elsõdlegesen azért jött létre, hogy a fesztiválok érdekképviseletét lássa el, valamilyen formán koordinálva a különbözõ rendezvények együttmûködését. „Itt kezdõdnek a problémák: jelen pillanatban azon a ponton ragadtak meg a fesztiválok, amikor az eddigi több, mint 2 milliárd forintnyi állami támogatást egyik pillanatról a másikra megszüntették. Ezt a keretet 1994 óta a Regionális Idegenforgalmi Bizottságok (RIB) osztották szét a kulturális turizmus fejlesztésére, tehát a legkülönbözõbb fesztiválok szervezésére. Négy évvel ezelõtt a Széchenyi Tervhez csoportosították ezt az összeget, de továbbra is e bizottságok osztották el. A program váratlan megszüntetésével a jelek szerint a fesztiválszervezõknek errõl a keretrõl le kellett mondaniuk – nem látjuk, hogy mivel helyettesíti az állam ezt a támogatást. Közvetlenül a fesztiválszezon megkezdése elõtt újfent megjelent a tervezhetetlenség rémképe." – nyilazta Márta István. (1) A világ legnagyobb és legmodernebb filmstúdióját ígérik a beruházók Etyeken, s a bejelentés azért is örömteli, mert égetõen hiányzik Magyarországon egy modern, nagy stúdió. A rendszerváltás után ugyanis szétesett a hajdani filmgyár, a szakembergárda is szétszéledt. Nem csoda, hogy a filmesek évek óta sürgették a Mafilm Rt. Róna utcai és fóti telepén a korszerûsítést, amelyrõl a filmgyár igazgatója, Tolmár Tamás többször is nyilatkozta, hogy az elõbbi, 27 ezer négyzetméter alapterületû bázison már történtek kisebb-nagyobb átalakítások, 128 millió forintból – egyebek között – kialakítottak egy mûtermet, felújítottak két épületet. De ennél jóval nagyobb beruházást igényel az 5000 négyzetméteres fóti telep, ahol a kiszolgálólétesítmények a közel 30 éves használat alatt elavultak. Itt körülbelül ötmilliárd forintos korszerûsítést szeretett volna elérni Tolmár Tamás (VG, 2004. március 12.), aki úgy vélte: a fejlesztéseknek köszönhetõen jelentõsen nõne a külföldiek érdeklõdése a két telep iránt. Az etyeki – hatalmas és korszerû – filmgyárról ugyanakkor még nem lehet tudni, mit nyújt majd a hazai filmes szakmának. A Fejér megyei település határában magántõkébõl épül fel a filmes központ (VG, 2004. május 18.), amelyrõl információink szerint még alig tudnak valamit a magyar filmesek. Port Ferenc, a Budapest Film Rt. vezérigazgatója lapunknak elmondta: egyelõre kérdéses, kiknek készül majd ez a „megagyár”. Szükség lenne megfelelõ tájékoztatásra ahhoz, hogy a hazai szakma is tervezhessen. Mindenesetre – a hírek szerint – a részletekrõl jövõ héten tartanak Budapesten tájékoztatót. Több fiatal rendezõ – akik nevüket nem akarták megjeleníteni – úgy véli, hogy nem lesz lehetõségük arra, hogy az új stúdióban készítsenek filmet, hiszen eddig sem tudták teljesen kihasználni a meglévõ központokat. A kis költségvetésû produkciók ugyanis nem képesek megfizetni a drága, amerikai filmeseknek szóló szolgáltatásokat. Meskó Zsolt rendezõ szerint már régen szükség lenne korszerû filmes központra, amely ugyan az õ véleménye szerint sem a magyar alkotóknak készül, de az etyeki filmgyár a bérmunkák révén sokat hozhat a „konyhára”. A külföldi bérmunkák szakmai hátterét természetesen biztosíthatják magyarok, így sok hazai szakembernek (például asztalosoknak, festõknek, lakatosoknak és szabóknak) munkát adhat majd az etyeki filmgyár. (2) Sztárdömpinggel kecsegtet az idei hazai koncertpiac: százmilliós gázsiért jön vasárnap Britney Spears, majd Cher és Sting. Garantáltan teltház lesz az Arénában és százezres tömeg vonul a Hõsök terére. Az idén is erõs a könnyûzenei kínálat Budapesten, ám a nagyságrendekkel a magyar fõváros elõtt járó Bécs mellett Prága is jócskán elõbbre tart a régió koncertpiacán. Ráadásul a 4-4,5 milliárd forintos magyar koncertpiac pozícióját gyengíti, hogy a legnagyobb hazai szervezõ, a Multimedia Concerts Kft. (MC) cseh partnerével 14

közösen az idén sokkal több sztárt „szállít” Prágába, mint Budapestre. Hegedûs László, a tavaly 1,4 milliárd forintos árbevételt elérõ – az idén 2 milliárdot tervezõ – MC Kft. ügyvezetõ igazgatója, egyben az angol többségi tulajdonban lévõ Multimedia International (MI) cégvezetõ-társtulajdonosa szerint a jövedelmek hasonlóak a miénkhez, mégis jóval nagyobb a vásárlóerõ Prágában, amely az ottani – alacsonyabb költségek és adóterhek miatt – olcsóbb jegyárak mellett elsõsorban annak köszönhetõ, hogy az utazási irodák is rászerveznek egy-egy ilyen eseményre, azaz nagy számban vásárolnak belépõjegyeket a külföldi, német, osztrák és nem kis számban magyar turistáknak. Jelezte: információi szerint nyáron a koncertlátogatók 40-50 százalékát a turisták teszik ki Prágában. A vásárlóerõ mellett ritkábbak ott a nagy koncertek üzleti lehetõségeit romboló reklám célú ingyenkoncertek, a szponzorok pedig erõteljesebben érdeklõdnek az események támogatása iránt. Hegedûs László hangsúlyozta: amíg Magyarországon a 15 százalékos áfát is beleértve mintegy 28 százalékra tehetõ a zenei rendezvények összes adóés jogdíj terhe, addig a cseheknél ez legfeljebb 9 százalék, amibõl 5 százalék az áfa. (3) Nem utolsó sorban a kultúra és szellemi élet, a magyar kultúra állapotára és a tradíció megbecsülésére mutat rá Hauser Beáta kárpitmûvész a Köröndön lévõ Kodály-lakás állapotára, szûkebb s tágabb környezetére. A Kodály-módszer hazai sorsára utalva jelzi, hogy a japán turisták énekelnek a lakásmúzeum ablakai alatt (ott a jelentõségéhez mérten kezelik e kultúrát, miközben a magyar közoktatásból kitörölték). A Körönd különleges városi milliõjét a Medgyessy-kurzus kulturális eróziója üli meg, a bokrok közt szükségüket végzõk, a padokon koldusok, megélhetési bûnözõk, részegek: rendõrök pedig sehol. (4) 1. Válaszra és pénzre várnak a fesztiválok. Koren Zsolt, nszava.hu 2. Filmgyár épül – de kinek? 2004.05.21. – VGO 3. Sztárok, százmilliós gázsik. 2004.05.21. – VGO 4. mti/nsz,p.10./ifti NEMZETI POLITIKA: KINEK ÉRTÉK, KINEK NEM AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG A világban gyakrabban, mint nem, természetes jogi, politikai, személyes azonossági kérdésként, egzisztenciális biztosítékként stb. tárgyalt kettõs állampolgársággal (mely a magyar nemzet tágabb, kontinentális létezésének egyik záloga (akkor is, ha már majd nem lesz rá szükség!) kapcsolatban Nagy Boldizsár a következõket írja: „Nincs szükség magyar állampolgárságra a magyar nemzethez tartozáshoz.” (…) „A magyar állampolgárság nem tesz automatikusan a magyar nemzet tagjává.” Ezeket az állításokat eligazító tudásként képzeli közreadni. „Amit mondani készülök, illúzióromboló lesz, de nem elhallgatható. Az állampolgárságot és a kettõs állampolgárságot is egy sor tévképzet övezi, amelyek vadul kavarognak a nemzet – politikai közösség – állam homályos kapcsolatrendszerének ködében.” Amit ezután Boldizsár leír, evidenciák sora. Igaz, amit ír, de nem értjük, hogy mi köze van ahhoz a problémahalmazhoz, mely miatt létkérdés a határon túli és egyes diaszpórában élõ magyarok számára a kettõs állampolgárság. Ezt írja Boldizsár:.. A nemzet és az állampolgárság szinte függetlenek, különösen egy olyan nemzet esetében, mint a magyar. A magyar nemzet ugyanis egyrészt a mai Magyarországon élõ, magukat magyar identitásúnak valló személyekbõl áll, másrészt azokból, akik akár a szomszédos országokban kisebbségben, akár a nagyvilágban szerteszóródva diaszpórában hasonlóképpen magukat magyarnak vallják és akarják tudni. Közülük ez idõ szerint legalább hárommilliónak nincs magyar állampolgársága, korábban még többeknek nem volt, s ha a szomszédos országok polgárai megkapnák is a lehetõséget, hogy felvehetik a magyar állampolgárságot, feltehetõen sok százezren nem élnének vele, és továbbra sem nyílna meg ez a lehetõség a diaszpórában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Nyugat-Európában és másutt jó ha figyelünk

élõ, hazatelepülni nem kívánó magyarok elõtt. A magyar nemzet tehát nem csupán magyar állampolgárokból áll. A szerzõ a fentiekbõl következõen nem érti azt a helyzetet, amikor nagyon nagy szükség lenne a nemzet, a haza stb. valamilyen garanciájára valamely magyarnak. A szerzõ nem tudja talán, hogy ma Magyarország a világ egyik olyan országa, amelyik semmit sem tud adni és nem képes megvédeni egy bajba jutott állampolgárát. Vagy tudja, és azért mondja, hogy semmi értelme az állampolgárságnak?! Érteni véljük azt a fordulatot is, amikor Boldizsár leírja, hogy „az államot nem az állampolgárok tartják fenn, s a közügyekben való részvétel sem korlátozódik rájuk. Az államot és a társadalom rászorultjait nem az állampolgárok tartják el befizetéseikkel, az adózás nem az állampolgárok kötelezettsége, hanem az adóalanyoké. A politikai részvétel joga fokozódó mértékben elválik az állampolgárságtól”…, hátborzongató igazságokat ad közre, de mivégre. A hátborzongató okoskodás azt az újabb keletû, és a magyar államot minden korábbi kompetenciájától megfosztó fejleményt idézi fel, amelyik fejtegeti, hogy a magyar állam már nem biztosítja az igazságszolgáltatást, hanem csak a jogszolgáltatást ad. (1) Tizenhétezer és húszezer közé tehetõ a Magyarországon élõ kínaiak száma, a legtöbbjük rendelkezik tartózkodási engedéllyel, mondta Csu Cu-sou (Zhu Zushou), a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete a parlament külügyi bizottságának keddi ülésén. A legtöbb magyarországi kínai szeret itt élni, jól érzi magát, többen igen sikeresek a textil- és cipõkereskedelemben, a gyógyítás terén, mondta a nagykövet. Most már jogszabály biztosítja Magyarországon, hogy a tartózkodási engedéllyel még nem rendelkezõ kínaiak is kérvénnyel fordulhassanak az illetékes szervekhez ittlétük legalizálására. „Kínában már mindenki olyan véleményt fejt ki, amilyet akar, az embereknek szabad hozzáférésük van az internethez”. A kínai nagykövet tájékoztatójának különös jelentõséget ad, hogy a tervek szerint június 10-12-én magyarországi látogatást tesz Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai államfõ. „Számunkra nagyon fontos ez a látogatás, jól jelzi, hogy a magyar-kínai politikai, kereskedelmi, kulturális és tudományos kapcsolatok folyamatosan erõsödnek” – tette hozzá. Szerinte a magyar EU-tagság az unió és Kína közötti szorosabb kötelékeket is elõsegítheti. Elhangzott, július 17-én indul újra a Peking-Budapest közvetlen légi járat, ami jelentõsen elõsegítheti a kétoldalú turizmus fejlesztését. A nagykövet szerint a januárban Magyarországra érkezett elsõ, 17 fõs kínai turistacsoport után újabb csoportok jöhetnek. Elmondta ugyanakkor azt is, hogy Magyarországnak többet kellene tennie saját népszerûsítése érdekében. Hivatalos és nem hivatalos tényezõk szerint 3-5-ször több kínai tartózkodik Magyarországon, mint a fentiekben közreadott becslés számai. A kínaiak a legnagyobb diaszpóra a világban, és rendszerint saját közösségeikben élnek minden kontinensen. Kína sem gátolja már a kettõs állampolgárságot, ahogy más, dinamikusan növekvõ népességû ország (nemzet, társadalom stb.). (2) 1. NAGY BOLDIZSÁR – Nemzet, állam, polgár – Kísérlet fogalmi rendteremtésre. és.hu 2. Húszezer kínai él Magyarországon. MTI – NOL, 2004.05.11. NEMZETI POLITIKA: A KÍVÜL ÉLÕK JELENTKEZNEK Több mint két év alatt az erdélyi magyarok 34 százaléka nyújtotta be igénylését a magyarigazolványra. Az iratot egészen pontosan 486 ezer 189 személy kérvényezte 2002. január 21-tõl 2004. május 14–ig. Az iratok 90 százaléka már az igénylõk birtokában van. A kiskorúaknak igényelt igazolványok aránya 26 százalék. A nagykorúak az irat kiváltásának jogosultságát 26 százalékban RMDSZ–tagsági igazolással bizonyították; kérelmükhöz 63 százalékban valamely egyházhoz, 0,92 százalékban valamely civil szervezethez való tartozástigazoló okiratot csatoltak; 9,43 százaléka pedig nyelvtudás bizonyítása alapján nyújtotta be kérelmét. Május közepéig a tájékoztató irodákhoz 37 ezer, és 1.607 diákigazolvány iránti kérelmet nyújtottak be. (WestelPress) jó ha figyelünk

Csángóföld Európában – Európa Csángóföldön címmel rendezett kiállítást a Moldvahon Kulturális Egyesület a Magyar Kultúra Alapítvány budavári székházában. A csángó néphagyomány értékeit bemutató kiállítást Pozsony Ferenc kolozsvári néprajzkutató nyitotta meg. A moldvai csángók közössége egyike azoknak az európai kisebbségeknek, amelyeket a XX. század elrománosító politikája és a globalizáció következtében veszélyeztetettnek kell tekintenünk. Az értékmentést és -megõrzést nehezíti a szóbeliség, a hagyományozódás máig fennmaradt, apáról fiúra szálló formája. Ma már hazánkban jóformán senkinek nem kérdés, mekkora kincset õriznek a csángó magyarok az archaikus, évszázadokkal ezelõtti magyar és összeurópai kultúra emlékeibõl, ahhoz azonban, hogy ez továbbra is így maradjon, sürgõs lépésekre van szükség. Lassan nemcsak a hazai, hanem az európai kultúrpolitikusok is felfigyelnek a csángó kisebbség hordozta értékekre. 2001. május 23-án az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének állandó bizottsága egyhangúlag elfogadta Tytti Ishookana Asunma finn raportõr jelentését, amely kimondja, hogy a moldvai csángók „a magyar nyelv egy korai változatát beszélik, õsi hagyományokat, változatos népmûvészetet és népi kultúrát õriznek, amely különleges értéket jelent Európa számára”. A kiállítás nemcsak a csángókra, hanem minden veszélyeztetett kisebbség kultúrájára szeretné felhívni a figyelmet. A tárlaton fényképeket, néprajzi tárgyakat, viseleteket, szõtteseket, munkaeszközöket, jellegzetes hangszereket, könyveket és hanghordozókat láthatunk, a táncokba és a népszokásokba videofelvételekkel, a zenei örökségbe pedig fülhallgatós lejátszók segítségével „pillanthatunk” be. A multimédia eszközeit is felsorakoztató válogatás a csángók történetét, földrajzi, demográfiai és társadalmi helyzetét is ismerteti, bemutatja a csángó kultúra felfedezõi, a neves és áldozatos gyûjtõk, Petrás Ince János, Domokos Pál Péter és Kallós Zoltán munkásságát, valamint az amatõr táncházas gyûjtéseket és kiadványokat. (Kiállítás a csángókról – A kisebbségek különleges értéket jelentenek Európának. – Kiss Eszter Veronika – MNO) (gondola, MTI, HírTV, MR nyomán, cgp)

ÍGY LÁTJÁK MAGYARORSZÁGOT: ELEFÁNT MAGYAROK A magyarok szilveszterkor a hazájukra gondolnak, szívesen beszélgetnek a kutyájukkal, szeretnek az utcán csókolozni és Trianonon siránkozni – vélik azok a Magyarországon tanuló külföldi diákok, akik jelentkeztek arra az esszépályázatra, amelyet a Balassi Bálint Intézet írt ki. „A magyart akár elefántnak is nevezhetjük, minthogy ennek az állatnak állítólag igen nagy az emlékezõtehetsége. Úgy is mondhatjuk: a magyar Európa elefántja. Ezek a vastag bõrûek még évtizedek múlva sem felejtik el, ha valaki rosszul vagy éppenséggel jól bánik velük” – derül ki egy külföldi diák véleményébõl. A fõként Magyarországon tanuló külföldi diákoknak szóló pályázatra húsz mû érkezett angol vagy magyar nyelven. A pályázatra fõként orosz, német, lengyel, szerb diákok jelentkeztek, de volt köztük kínai is. Az elsõ díjat a lengyel Tomasz Wolbrecht nyerte. „Mit tegyen szegény külföldi?” – Egy másik diák szerint „szilveszterkor, éjfélkor az emberek világszerte mulatoznak, és eszükbe sem jut a hazájuk, a magyar elkomolyodik, és himnuszt énekel”. Bori István, az intézet tanára, a zsûri egyik tagja szerint az többeknek is feltûnt, hogy a magyarok nagyon erõsen kötõdnek a múltjukhoz, és nemzeti ünnepeiket az utcán, zászlóval és kokárdával ünneplik. Az egyik pályázó szerint a magyarok mindmáig nem bocsátják meg a trianoni békeszerzõdést, s gyakran a külföldieknek is panaszkodnak arról, hogy Erdély vagy a Felvidék már nem Magyarországhoz tartozik. Az esszé szerzõje szerint: „Hát mit tegyen szegény külföldi? Úgy viselkedik, mintha nagyon sajnálná, bár semmi köze hozzá.” Bori szerint az írásokban jól felismerhetõk az eddig is ismert magyarsztereotípiák. A legtöbb pályázatban szerepel, hogy a magyarok 15

pesszimisták, búskomorak, vagy udvariatlanok a közlekedésben. Sokan említették a magyar tudósokat, a Nobel-díjasokat és persze a tipikus ételeket, a gulyást, a kolbászt vagy a paprikát. „A magyarok nagyon vendégszeretõk, soha nem fogsz éhen halni náluk, inkább meg fogsz hízni”. Az egyik pályázó szerint „a tipikus magyar nagyszerû szeretõ. Amikor csak lehetséges, kifejezi a szerelmét. A magyar szerelmesek tudják, hogy rövid az élet, a szerelem pedig a legértékesebb dolog, tehát nem szokták vesztegetni az idõt, és csókolóznak" – a szerzõ szerint fõként az utcán, az útkeresztezõdésben és a metróba jövet-menet, különösen a Moszkva téren, mert ott a leghosszabb a mozgólépcsõ. A külföldiekkel találkozva „a tipikus magyar azt hiszi magáról, hogy nem európai. Még nem szokta meg, hogy századok óta Európa közepén él. A magyar még mindig azt hiszi, új tag ebben a társaságban, ezért mindenkihez kedves és barátságos." A lakosság idegennyelv-tudásának színvonalát ismerve ez azonban elég sajátos módon mûködik a gyakorlatban: „Amikor egy magyar egy külföldivel találkozik, nagyon segítõkész, állandóan mosolyog, beszélget vele, természetesen magyarul.” (1) Egy fiatal, 18–25 éves célcsoportra igényt tartó terméknek – a Millward Brown piackutató cég eredményei szerint – rengeteg ellentétes dolognak kell megfelelnie: exkluzívnak kell lennie, de elérhetõ áron, sportosnak és elegánsnak egyszerre. A márka ezenkívül legyen hiteles, eredeti, újító és képviseljen egyfajta ideált is. A termék maga pedig jó minõségû, egyszerû, ugyanakkor változatos és sokoldalú (minél praktikusabb), és persze nézzen ki jól, legyen divatos, külseje fiatalos. Egy mobiltelefon például képviseljen luxust, legyen divatos, öltöztessen, és kössön is össze, vagyis: legyen beszédtéma a haverok között. A fiatalok a volt szocialista országok régi márkaneveinek többségét nem is hallották, ha pedig igen, akkor az számukra vagy lecsúszottnak számít (Trapper farmer), legfeljebb csak nosztalgikus lehet (ilyen a Nógrádi ropi). Vannak azonban, amelyek a nemzeti érzést erõsítik. Ilyenek a „mienk” kategóriába tartozó márkák, például a Traubiszóda, vagy a Pilóta keksz. A legjobban azok a régi márkanevek jártak, amelyek divatot tudtak csinálni maguk köré, mint például a retró hullámot meglovagló új Tisza Cipõ, vagy a Pöttyös Túró Rudi. A kereskedõk tapasztalatai szerint a jól csengõ név sem minden. A neves márkáknak újra és újra meg kell újulniuk a jövõ fogyasztóinak, a fiataloknak a megnyerése érdekében. – A divatos dizájn számít, a márka csak másodlagos – összegezte az ifjabb korosztály vásárlási szempontrendszerérõl szerzett benyomásait Maurer Andor, a Media Markt üzleteket mûködtetõ Media Saturn Holding ügyvezetõ igazgatója. A különféle elektronikai cikkeket kínáló kiskereskedelmi lánc boltjaiban egyébként a CD-k, a számítógépes programok és a játékkonzolok keresettek a fiatalok körében. Nem nagy értékû termékekrõl van szó, ám a Media Markt mégis nagyon odafigyel rájuk, hiszen beszerzésükkor szerzik elsõ, döntõ fontosságú vásárlási tapasztalataikat a fiatalok. – Hogy az elsõ találkozás emlékezetes legyen, a fiatalok által különösen kedvelt termékekbõl széles választékot tartunk, és ezeket a cikkeket külön blokkok köré gyûjtve helyezzük el, hogy megkönnyítsük a választást – magyarázza Maurer Andor. A fiatal, jórészt még zsebpénzükbõl vásárolgató vevõk egyébként nagyon árérzékenyek, így a drágább szórakoztatóelektronikai cikkeket szüleiktõl „rendelik meg”. Aki pedig tehetõsebb, az sem vásárlásra, hanem szórakozásra költi a pénzét. A Marionnaud parfümériák törzsvásárlóinak 17-18 százaléka 18 és 25 év közötti lány, akik nagyon kötõdnek egy-egy márkához. A fiatalok azonban sajátosan értelmezik a márkákat. Az õ tetszésüket nem a klasszikus, hanem a divatmárkák nyerik el. A boltban így Chanel helyett a Max vagy a Gabriella Sabatini-parfümöket választják. Az illat „trendisége” számít és csak aztán a márkája. A szakemberek szerint ennek elsõsorban az az oka, hogy az illatszereknél, az élelmiszerekkel vagy a ruhafélékkel ellentétben a fiatalok ízlését formáló baráti kör nem látja, milyen márkájú parfüm kerül a nyakra. 16

A 25 évnél idõsebb korosztály inkább ragaszkodik egy-egy márkához, mint a fiatalabbak – állítja Nemes Katalin, a Puma Hungária Kft. ügyvezetõje. A fiatalok inkább az alapján válogatnak, mi felel meg leginkább az egyéniségüknek. Ha megfelelõ marketingtámogatással jelenik meg a piacon egy jó kollekció, a 18–25 évesek bizony egybõl márkát váltanak. A piac ennek megfelelõen rendkívül gyorsan változik, a gyártóknak minden évben új színekkel, új vonalvezetéssel kell elõrukkolniuk, ráadásul el kell találniuk a vevõk ízlését. A fáradság azonban busásan megtérül, hiszen a 18–25 évesek kis túlzással bármit hajlandóak megadni a „menõ cuccokért”. Az új dolgokkal, a sportruházat és az utcai viselet ötvözésével kísérletezõ, évrõl évre egyre jobb gazdasági eredményeket produkáló Puma forgalmának zömét egyébként éppen 18–25 évesek vásárlásai adják. (2) 1. A magyar Európa elefántja. – Index.hu, MHO, 2004.05.21. 2. Márkamániás” fiatalok. NSZ, 2004.05.22. T. P., M. I. A. MAGYARORSZÁG AZ EU-BAN Az EU máris beleszól a magyar politikai és társadalmi viszonyokba. Miközben a jobboldali kormányok, fõként az Orbán-kormány vadul sanyargatta a népet a kritériumok teljesítésének követésében, addig az EU-tagok fordulata kedvezményezi a szavazatvásárlásokkal óriási adósságokat generáló baloldali kormányokat. Ezt igazolja a következõ hír. Nagy-Britannia, Franciaország és Németország együtt vetik latba befolyásukat az eurózóna „Stabilitási és Növekedési Paktumának” megváltoztatására. A Paktumban a számszerû szabályozás helyett a tagállamok egyedi ciklikus és strukturális feltételeinek a figyelembe vételét szorgalmazzák. A pénteki Financial Times oldalain Gordon Brown, Nicolas Sarkozy és Hans Eichel pénzügyminiszterek olyan Paktum kialakítását javasolják, amelyik számításba veszi például a tagországok eladósodottságát és közpénzügyek javítását. A túlzott deficit eljárás érvényesítésének tavalyi sikertelensége után a Paktum már a jövõ évben megváltoztatásra kerülhet. Bár jelzésértékû, hogy a három gazdaságilag legbefolyásosabb tagállam állásfoglalását a G8 pénzügyminisztereinek találkozója elé idõzítette, azért felhívták a figyelmet arra, hogy az új gazdaságpolitikai megközelítés mellett az EU kormányainak továbbra is kordában kell tartania költségvetését. A „hármak" közül talán egyedül Gordon Brown volt az, aki hosszabb idõ óta kiáll a Paktum rugalmasabbá tétele mellett. A csoportos fellépés a francia politikában jelez komolyabb irányváltást, amelyik sokáig ellenállt Nagy-Britannia azon törekvésének, hogy „saját költségvetési politikájához" igazítsa a Paktumot. A cikk az adóharmonizáció területén is elmozdulást jelez francia és német oldalról, most mindketten hevesen tiltakoztak az új tagállamok befektetés-csalogató alacsony kulcsú adózása ellen. (1) Ír-, Görög- és Spanyolország, illetve Portugália tapasztalatai alapján az látszik, hogy a kohéziós alapok csak hatékony intézményrendszerrel és tetemes nemzeti forrásokkal kiegészítve segíthetik érdemben egy-egy állam felzárkózását. Az országokon belüli egyenlõtlenségek ugyanakkor még ezen források bevonása ellenére sem mérséklõdtek. A közös piac teremtette elõnyök nem egyformán oszlanak el a tagországok között, sõt egyes területeket kifejezetten hátrányosan érint a fokozódó verseny. Részben ezért hozták létre a monetáris integrációra való felkészüléskor a kohéziós alapot. Ez a költségvetési egyensúly veszélyeztetése nélkül teszi lehetõvé a szegényebb országok számára, hogy megtegyék a felzárkózáshoz szükséges beruházásokat. A strukturális és kohéziós alapokból 2004 és 2006 között 1200–1600 milliárd forinthoz juthat Magyarország. Ezek a támogatások a Nemzeti fejlesztési terv alapján két hosszú távú célt szolgálnak: támogatják az ország egészének felzárkózását, és mérséklik a regionális különbségeket. A magyar operatív programok ezt a versenyképesség fokozásával, a foglalkoztatás növelésével, az infrastjó ha figyelünk

rukturális és környezetvédelmi fejlesztésekkel és a regionális politikával tervezik elérni. A kohéziós országok ilyen jellegû próbálkozásai annak idején igencsak vegyes eredménnyel jártak. Az unió minden eddigi bõvítése növelte a regionális támogatásokra fordított összegek teljes nagyságát. 1994 és 1999 között a kohéziós politika az unió teljes költségvetésének harmadát tette ki, és 2000–2006 között is hasonló nagyságrendû lesz az erre a célra fordított források nagysága. Ekkora volumenû intervenciónál jogosan merül fel a kérdés, hogy ezek a források elérik-e céljaikat. Országos szinten Spanyolország, Portugália, Görög- és Írország fokozatosan konvergáltak az unió jövedelmi szintjéhez. Mindegyik országra jellemzõ volt, hogy már az uniós csatlakozás elõtt megkezdõdött a felzárkózásuk, és belépésüket közvetlenül egy kisebb visszaesés követte. (...) Portugáliát gyakran hasonlítják Magyarországhoz, mert csatlakozása idején a gazdasága sok hasonlóságot mutatott a hazai viszonyokkal. Itt 1988 és 1996 között megfigyelhetõ volt az elmaradott régiók gyors fejlõdése, egy idõben a nemzeti szintû felzárkózással – ez azonban annak is következménye lehet, hogy a portugál felosztásban a régiók belsõ fejlettségi szintje nem homogén. A felzárkózás puszta üteme mellett érdemes azt is megvizsgálni, hogy a kohéziós országok milyen beruházásokra fordították a közösségi támogatási kereteiket, és a követett beruházási stratégiák hogyan befolyásolják elért eredményeiket. A regionális fejlesztés Portugáliában központosított, felülrõl vezérelt folyamat, a régiók a központi kormányzat döntéseinek megvalósítói. Az intézményrendszer kiépülésének elsõ éveiben a támogatások felhasználása korántsem volt zökkenõmentes. A portugál fejlesztések fókuszában az ország csatlakozása óta mindvégig a hiányzó infrastruktúra, fõleg az utak kiépítése állt. Emellett hangsúlyos volt a vasutak korszerûsítése, a telekommunikációs rendszer és az energiaellátás fejlesztése. Az infrastrukturális fejlesztések nagy részéhez a kohéziós alap járult hozzá, lehetõvé téve, hogy a strukturális alapok más célokat – például a foglalkoztatás fejlesztését – is finanszírozzanak. Éves átlagban a portugál GDP 3 százalékát tették ki a közösségi támogatások. Ezek nagy részét mindig a legfejletlenebb régiók kapták. Uniós becslések szerint Portugáliában volt a strukturális beavatkozás GDP-re gyakorolt hatása az egyik legjelentõsebb: a 1989 és 1999 közötti tíz esztendõben a növekedés 8,5 százaléka köszönhetõ a struktúrapolitikának. A kohéziós országok közül Portugáliában a támogatások kiemelkedõ hatással voltak a bruttó állótõke-felhalmozásra. A támogatások tovagyûrûzõ hatása a munkanélküliséget tíz év alatt négy százalékkal csökkentette. (2) A hazai távlatokat tekintve egy, a leginkább neuralgikus területen úgy tûnik, hogy az állam növelni fogja a nyugdíjkorhatárt és csökkenteni a nyugdíjjal kapcsolatos kiadásokat. A magánnyugdíjpénztárakra épülõ tõkefedezeti rendszer 1997-es bevezetésének hatásai 2020-tól kezdõdõen válnak számottevõvé. A következõ években csökkenhet a bruttó nyugdíjkiadások aránya a bruttó hazai termékhez (GDP) mérten – derül ki a magyar konvergenciaprogramból. A tb-kiadások növekedését egyrészt a korhatáremelés, másrészt a nyugdíjaknak a GDP növekedési ütemétõl elmaradó indexálása fogja vissza 2004 és 2010 között. Kedvezõtlen folyamatok. A demográfiai folyamatok azonban hosszabb távon kedvezõtlenül érintik a magyar nyugdíjrendszert: a bruttó nyugdíjkiadásokkal számolt hiány 2050-ben a GDP 2,6 százalékára emelkedik, szemben az idén várt 1,4 százalékkal. Az állami kiadások GDP-beli aránya ekkor sem haladja meg a 2004-re várt nyolc százalékot, mivel a kiadások mind nagyobb része a magánnyugdíj-pénztáraknál jelentkezik. A hiány javarészt a 2020-as évekig nõ ütemesen, akkor érezteti ugyanis leginkább hatását a vegyes rendszerben lévõ tagok járulékainak elvándorlása a magánpénztárakhoz. A bevételeket apasztja a foglalkoztatottak abszolút számának csökkenése is. A konvergenciaprogram szerint ugyanakkor a nyugdíjkorhatár felettiek aránya jó ha figyelünk

2050-ig kevésbé romlik a foglalkoztatottakhoz (60,2-rõl 76,7 százalékra emelkedik), mint a munkaképes korúakhoz (32,6 százalékról 53,4 százalékra emelkedik) mérten. A jelentés nem tér ki rá, de ez a helyzet vélhetõen a népességszám csökkenése miatt állhat elõ. A magánnyugdíjpénztárakra épülõ tõkefedezeti rendszer 1997-es bevezetésének hatásai 2020-tól kezdõdõen válnak számottevõvé: 2050-ben a magánpénztárak a GDP 1,6 százalékát kitevõ kiadástól mentesítik az államháztartást. A vegyes rendszer teljes beérése 2060 körül várható; az ezen idõ alatt az állami rendszerben keletkezõ átmeneti hiány a magánnyugdíjpénztáraknál megtakarításként jelentkezik – állapítja meg a jelentés. (3) 1. Az európai triumvirátus átalakítaná a Paktumot. 2004.05.21. – FigyelõNet 2. Az EU-ban is megmaradnak a régiós különbségek. 2004.05.21. – VGO, Halász Anita 3. Ötven év múlva az ország fele nyugdíjas lesz. napi.hu, index.hu, 2004.05.21. ÜGYNÖKINTERNACIONALIZMUS: A MÉDIA ÜGYNÖKEI A magyar ügynökválság a nemzetközi médiakultúrában is zajlik. Az amerikai Condé Nast lapkiadó németországi vezetõje több német lap szerint együttmûködött a keletnémet állambiztonsági hatósággal. A 2003-ban az év médiaemberévé választott Bernd Runge a nyolcvanas években budapesti tudósítóként állítólag magyar és keletnémet ellenzékiekrõl, és a „magyar kommunistákról” írt jelentéseket. Német sajtójelentések szerint nem hivatalos munkatársként a Stasiként emlegetett keletnémet állambiztonsági minisztériumot (MfS) is ellátta információkkal a nyolcvanas évek közepétõl kezdve egy volt NDK-s újságíró, Bernd Runge, aki jelenleg a Condé Nast amerikai lapkiadó németországi részlegét vezeti és a közelmúltban egy szaklap a 2003. év médiaembere címet adományozta neki. A gyanúról beszámolt legújabb számában a Der Spiegel és a Focus hírmagazin, valamint hétfõi számaiban a Süddeutsche Zeitung és a Berliner Zeitung is, ám a kiadó még aznap bizalmat szavazott Rungénak. Az NDK titkosszolgálatával ápolt, évtizedekkel ezelõtti idõkre visszanyúló kapcsolatokkal foglalkozó sajtójelentések és akták nem relevánsak a Condé Nasttal való együttmûködésre nézve, közölte Jonathan Newhouse, a kiadói csoport elnöke. Runge a nyolcvanas évek végén az ADN keletnémet hírügynökséget is tudósította Budapestrõl, s mint német lapok írják, Olden fedõnéven a magyar fõvárosból írt az MfS-nek magyar és keletnémet ellenzékiekrõl, újságírókról, magyar kommunistákról, akik „gyors léptekkel haladnak a nyugati elképzelésû polgári berendezkedés irányába”. Állítólag vállalta, hogy Nyugatra áttelepült testvérérõl is szolgál információkkal. A lapbeszámolók szerint a Rungéval kapcsolatos feltételezések szálai az MfS megmaradt iratait rendszerezõ, feldolgozó, kezelõ intézményhez vezetnek. Jelenleg az intézmény élén Marianne Birthler áll, korábban Joachim Gauck vezette. A Birthler-hatóság a Rungéval kapcsolatos aktákra állítólag azt követõen bukkant rá, hogy a közelmúltban az Egyesült Államokból visszakerültek Németországba olyan anyagok, amelyek a keletnémet rendszerváltás idején tûntek el Berlinbõl. A Süddeutsche Zeitung szerint a Condé Nast munkatársai figyelemre méltónak tartják, hogy a két vezetõ német hírmagazin egy idõben kezdett el cikkezni Rungéról, s feltételezik: a hetilapokat a konkurens látta el információval. A Condé Nast adja ki a Vogue és a Glamour luxuslapot, Rungét az egyik legrátermettebb német médiamenedzsernek tartják. A Condé Nast International alelnökeként az oroszországi, a dél-afrikai, a brazíliai és a görögországi kiadói-üzleti tevékenységért is felel. Februárban – írta a Der Spiegel – a Handelsblatt gazdaság-pénzügyi napilap portrét közölt Rungéról, s a 43 éves menedzser úgy nyilatkozott, hogy „az elmúlt 13 év többet alakított rajtam, mint minden egyéb azt megelõzõen”. (gondola, MTI, MR, HírTV nyomán, cgp) gondola, cgp

17

Elhangzott 2004. augusztus 12-én. Miniszterek jönnek, mennek, sõt, még a minisztériumok sincsenek egészen biztos helyzetben a Medgyessy-kabinetben, illetve azoknak azért mégiscsak szilárd az alapkövük, amelyeknek elsõ számú vezetõit a kisebbik kormánypárt delegálta. A kormány fogságában vergõdnek-e a koalíciós pártok, vagy az SZDSZ és MSZP szorításából nem tud szabadulni Medgyessy Péter minisztereivel együtt? És ha így van ez, akkor honnan és miért ilyen nagy csöndben figyeli ezeket az eseményeket az európai parlamenti választások után bizalmi tõkét szerzet két ellenzéki párt, az MDF és a Fidesz? Nincs kormányválság Magyarországon – jelentette be minap a kormányfõ, majd késõbb azt is hozzátette, hogy véget kellene már vetni a hétköznapi kis hazugságainknak. A kérdés tehát az, hogy mi van ma Magyarországon? A Háttér vendége volt Tõkéczky László történész-politológus. – Mi van ma Magyarországon? – kérdezem, mert ezt kérdezik az emberek is, akik napról napra próbálnak megélni valahogyan, valamibõl, és akiknek még arra is futja az erkölcsi tartásukból, hogy ne nyúljanak azokhoz a milliókhoz, amelyek nem az övék, még akkor se, ha ezeket a milliókat éppen az utcán találták. – Amennyiben a mostani kormányzati, kormánykörüli és a szocialista párton belüli dolgokat nézzük, az ettõl nem független. Ugyanis az a fajta, pillanatnyilag már érezhetõ, bár biztonságos falak mögül hallatszó kritika, amit Tabajdi Csaba, vagy Hegyi Gyula megengedett magának, miután európai parlamenti képviselõ lett, gyakorlatilag majdhogynem az ellenzék szóhasználatával gyakorolt kritikát, nem történhetett volna meg az európai választásokon elszenvedett nagy-nagy vereség nélkül – vélekedett Tõkéczky László. A pártban, fõleg az én nyelvhasználatomban, a talpasok elégedetlensége hallatszik. Azoké, akik, ha elveszítik a hatalmat, akkor „mindenbõl semmik” lesznek, mert Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, vagy hozzájuk hasonlóan a megtollasodott vezetõgarnitúra továbbra is élhet politikai hatalom nélkül is vagyonának a birtokában, azonban sok figura elveszíti tulajdonképpen azt a jelentõségét, befolyását és jövedelmét, ami azzal jár együtt, hogy bár nem szeretik az államot, sõt minimalizálni akarják, de azért minden erõvel ragaszkodnak az állami pozíciókhoz, a jól fizetett mindenféle stallumokhoz, és adott esetben, mondjuk, pályázati pénzekhez, lásd: Wekler Ferenc. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szocialista pártban most esett le a több mint kétéves önámítás után a tantusz, hogy ez nem egészen így van. – Mintha a kormányon belül a pragmatizmust a kisebbik kormánypárt tudná... – ...amennyiben a pragmatikus ügyintézéseket vesszük, akkor igen, az SZDSZ sokkal profibb a tekintetben, hogy az általa démonizált államnak a közpénzeit megfelelõen csatornázza oda, ahova kell. Ez a Wekler- féle támogatási ügy is mutatja, de a kakaóbiztos dolog is ezt mutatta meg, és sok minden más, a Sulinet-programmal kapcsolatos ügyek és egyebek. Persze, az SZDSZ ebbõl a szempontból egy modernebb, korszerûbb párt, mint az MSZP, mert az MSZP-ben rengeteg olyan figura 18

van, aki egyszerûen a tömeghez csapódott, és elvileg nekik hivatkozni is kell bizonyos elavult szociális csodákra meg egyebekre, amire az SZDSZ nyugodtan azt mondja, hogy kérem, csökkenteni kell az adókat, ez a legfontosabb. Vagyis, magyarán: akinek van nagy jövedelme, annak minél kevesebbet kelljen fizetni, de hogy az állam a lecsökkent adóbevételekbõl hogyan tudja adott esetben a rászorultakat majd támogatni, errõl nincs szó, ezt majd oldja meg a szocialista párt, egyébként is, õ a szegény emberek mellett van. – Van-e arra történelmi példa, hogy egy ilyen helyzetben az ellenzéki pártok, ha úgy tetszik, ennyire csöndben vannak, mert a Magyar Demokrata Fórum gyakorlatilag azzal van elfoglalva az elmúlt hetekben, hogy legitim lesz-e szeptemberben vagy októberben az az országos gyûlés, amelyik vagy választ, vagy nem választ új elnököt. A Fidesz pedig, mintha szabadságon lenne. – Egyrészt Magyarország egyre inkább mediterrán ország nyár vonatkozásában. Nyáron, illetve politikai uborkaszezonban soha, egyetlen országban sem lehet hatékonyan, nagyon demonstratívan politizálni. Nem célszerû a nyár közepén izzadó politikusnak verni a tam-tamot, mert hiszen a közönség jó része adott esetben máshol szórakozik, issza például a kiváló koktélokat. Az, hogy a Fidesz nem harciasabb, miért tegye? Elég az, hogy pontosan mindig elmondja az embereknek, hogy mi történik, és hogyha kell, bizonyos esetekben az utcára hívja az embereket, mert valószínûnek tartom, hogy ez sok kérdésben az elkövetkezendõ idõben még be is következhet. A magyar társadalomnak meg kell szerveznie saját magát a legkülönbözõbb szinteken, helyileg ugyanúgy, mint regionálisan, szakmailag ugyanúgy, mint a legkülönbözõbb társadalmi formákban. Fel kell készülnie arra, hogy még egyszer a legostobább embert se lehessen az orránál fogva vezetni. Az a probléma, hogy a legalapvetõbb hazugságok derültek ki az elmúlt két évben, most már olyanok számára is, akik tényleg elhitték, hogy például milliárdosok vannak hivatva arra, hogy a szegény embereknek az érdekképviseletét ellássák. Ez egy olyasfajta dolog, ami nyilvánvaló sajnos, az a cinikus megállapítás, hogy a nép azé, aki megmûvelte, 2002-ben szépen elõjött. A társadalom olyan, hogy hiába látja x számú ember, hogy mi van, a többség dönt. A demokráciában a mennyiség dönt, magyarán: a demokrácia attól egy nagyon problematikus rendszer – bár pillanatnyilag jobb nincs -, hogy tíz analfabéta leszavaz kilenc Nobel-dí-

jast, megszerzi a kormányalakítás jogát és ez teljesen legitim. – Nagyon fontos a fejek mûvelése, és nagyon fontos az oktatás bármilyen szinten. Magyar Bálint a vállalkozói egyetemekrõl beszélt, mint a saját maguknak a tõkét megteremtõ, a mûködésükhöz a saját maguk forrásait elõállító egyetemekrõl. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemnek van módja arra, hogy bevételekhez jusson? – Ami módja van az az, hogy minden olyan helyiséget kiadni, amiben éppen oktatás nem folyik, bérleti díjakat szedni, és minden más. Az, hogy már a tanszékeken mûködési költség évek óta nincs... Nem értem, hogy mirõl beszél a miniszter. Az, hogy a mûegyetemnek egy része, vagy adott esetben még akár a közgazdasági egyetem egy része is képes piacképesen bekapcsolódni bizonyos fajta önálló jövedelemteremtésbe, azt el tudom képzelni, de például a bölcsészkaron ez már régóta oktatáspolitikai kérdés, hogy el kell dönteni, hogy van legalább húsz olyan kis tanszékünk, amelyet nem lehet az úgynevezett normatív finanszírozás keretére fenntartani. – De a többszintû egyetemi képzésben a tömeg majd lemarad valahol a három-négyéves képzés után, aztán ötéves képzés után mennek a doktori képzések. – Ez megint nem más, mint annak a liberalizmusnak a csõdje, amelyik persze azt mondja, hogy nincs közösség, csak egyének vannak, és az ismeretszerzés ezért az egyénnek az érdeke, és ezért az egyén fizesse meg, ha minél magasabb ismeretszintre akar eljutni. Én úgy gondolom, hogy egy társadalomnak feladata például, hogy a közösségi támogatással minél több ismeretet szerezzenek az emberek. Itt, ami történik, elvileg EU-konform, csak arról van szó, hogy jelen pillanatban nyolc szemeszter után megy ki a falusi tanító a felsõoktatásból, az új elképzelések szerint viszont egy középiskolai tanár hat szemeszter után fog kimenni, mert utána jön az úgynevezett mesterfokú képzés. Hogy azt most ki finanszírozza, de egyáltalán, hogy mit fognak tanítani elemi szinten és mesterfokon, máig nincs tisztázva. Én egyetértek azzal, hogy minél több ember tanuljon meg angolul, sõt azzal is egyetértek, hogy minél több ember tudja kezelni a számítógépet, de bocsánat, ezek eszközök. Ha valaki hülye, hiába tud kiválóan angolul, nem tud mit közvetíteni, mert csak üresség van benne. Németh Miklós Attila Forrás: MR

jó ha figyelünk

Tõkéczki László Szakmai önéletrajz 1951 szeptember 23- án születtem Szikszón (Abauj megye). Miskolcon érettségiztem, majd a debreceni (1970-1972) és a budapesti (1972-75) bölcsészkaron történelem-német szakos tanári oklevelet szereztem. 1975 és 1978 között a kispesti Landler Gimnáziumban tanítottam. 1978-ban kerültem az Akadémia Pedagógiai Kutatócsoportjához. 1981- ben a csoport átkerült az ELTE keretébe. 1985- tõl az ELTE pedagógiai tanszékén neveléstörténetet tanítottam. 1989 óta az ELTE Mûvelõdéstörténeti tanszékének vagyok a docense. Német felsõfoku és angol középfoku nyelvvizsgám van. Egyetemi szakdolgozatomat a Társadalmi Lexikonról írtam. Kandidátusi értekezésemet a Bethlen-kormány közoktatáspolitikájáról készítettem. 1978-ban kerültem a magyar sajtó történetét feldolgozó munkacsoporthoz, a - sajnos - soha meg nem jelent 3. kötethez én dolgoztam fel a Pester Lloyd, a Budapesti Hírlap, a Magyar Figyelõ, Az Est, Az Ujság, a Magyar Társadalomtudományi Szemle, a Budapesti Napló, a Budapesti Szemle címû, nagyrészt liberálkonzervativ sajtótermékeket. Tanulmányaim jelentek meg a Történelmi Szemle, Valóság, Confessio, Protestáns Szemle, Századvég Kortárs címû lapokban és máshol. Az utóbbi években rendszeresen írok publicisztikát a Magyar Nemzetben, ritkán az Uj/Napi Magyarországban. Kismonográfiát írtam Prohászka Lajosról (1987), szöveggyûjteményem jelent meg a magyar liberalizmusról (1993), a K. Adenauer Alapítvány egy vegyes, tanulmányokat és publicisztikát tartalmazó kötetemet jelentette meg (Polgári múlt - polgári jelen? címmel). Kiadás alatt áll ötven XIX. századi jeles magyar emberrõl szóló kötetem (megjelenik októberben). Befejezés elõtt álló habilitációs dolgozatom (Álom és valóság határán - Rákosi Jenõ és a Budapesti Hírlap) is megjelenik valószínûleg a jövõ évben. Több tanulmánykötetben társszerzõ vagyok (zömmel történeti, ritkábban esszétanulmányokról van szó). Szerkesztõje illetve társszerkesztõje, valamint társszerzõje vagyok az Egyháztörténet címû tankönyvnek, amelyet a református középiskolásoknak és tanáraiknak írtunk. 1991 óta dolgozom a Hitel szerkesztõjeként, 1994-ben neveztek ki a Valóság fõszerkesztõjének s társadalmi munkában részt veszek a Protestáns Szemle szerkesztésében. A Duna TV alapító kuratóriumának tagja voltam s ott máig a történelmi egyházak képviselõje vagyok. Két éve a Közoktatáspolitikai Tanács tagja vagyok, ahová a pedagógusi szakmai szervezetek küldtek mint a Református Pedagógus Mûhely jelöltjét. Az 1998-ban alapított Református Tehetséggondozó Alapítvány elnöke vagyok és alapító tagja a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítványnak. Évek óta évente kb. 100 elõadást tartok itthon és a kisebbségi magyarság körében, tudományos, egyházi, politikai és közmûvelõdési felkérésekre. Tõkéczki László

jó ha figyelünk

A Tököl és a Parlament közötti nagy hegyeket és völgyeket gyõzi le a legendás terepjáróval a „vízvezeték-szerelõbõl” pártelnökké felfújt politikai bohóc. Lyukas gatyájú értelmiségi volt 1989-ben, 2002 után azonban 130 millióért vett 260 millió értékûre becsült ingatlant a közoktatásügyi népbiztos, de a 130 millióval sem tudott megnyugtatóan elszámolni. Horvátországban két ingatlana, itthon ménesbirtoka van az annak idején maoistaként feltûnõ, késõbb barátnõjének orrcsontját eltörõ közéleti jampecnek.

DÍSZES KOMPÁNIA. Csodás meggazdagodásuk másfél kormányzati ciklus alatt ment végbe. Annak idején „rendszerváltóként” indultak. Ez volt a címke. Késõbb kiderült: a „rendszerváltoztatást” gazdasági vállalkozásnak tekintették. Lyukas gatyájú értelmiségiekbõl, vízvezeték-felelõsbõl mára dúsgazdag gyûlöletpolitikusokká váltak. Amerikából importált demagógia know- how-jukkal megszerezték a hatalmat, és kifosztották az államkincstárt, megcsapolták a közvagyont. ZSÁKMÁNYT SZEREZTEK. A demokrácia jelszavával élõ és visszaélõ zsákmányszerzõ politikusokká vedlettek (vissza). A szõlõbirtokosként most híressé vált, gyermekei anyját rugdosó és bebörtönöztet-

ni akaró helyi kiskirály csak amatõr a profi globalplayerek legjobb tanítványai között. A jampec a hétvégén a világhálóra tette vagyonbevallását. Hogy miképpen keletkezett a nagy magánvagyon, a továbbra is homályban marad. Némileg sejteni lehet azonban, hogy milyen érdekek szolgálatával jött össze. A honlap ugyanis behozza a „Dolgozzon és éljen Amerikában” hirdetést. Egy idegen állam innen akarja elcsábítani a nálunk iskolázott, tettre kész fiatalembereket, a tengerentúlon keletkezett és ott „iskolázott”, mindenre alkalmatlan „közoktatási hulladék” mellé. Ezt hirdeti honlapjával a majompárt üdvöskéje. A gyûlölködõk, a terepjárósok, a feljelentõk pártja tovább folytatja a rombolást. Semmit nem tesznek az ellen, hogy a nemzeti Tankönyvkiadót egy tolvajbandacsaládnak sikerüljön lenyúlni. Elégedetten nézik, hogy a MÁV kórház értékes ingatlanjai is veszélyben forognak. És hogy Paksra is kivetették hálójukat a korrupcióval mindent bekebelezõ idegenek. Itt, Esztergomban az emberek jó része tudja: a szeretet és az összefogás erejével sok mindent el lehet érni. Adódnak mégis helyzetek, amikor határozottabban kell fellépni a nemzet önvédelmének érdekében. Amikor erõvel kell megállítani a rasszizmust, annak magyarellenes változatát: a hungarofóbiát is, amely ez idõ szerint a nemzet javainak pofátlan ellopásával akar gyarmatosítani a Kárpát-medencében. Forrás: Tallér Krisztina – gondola

19

Három évvel ezelõtt, amikor Magyar Bálint „Maffia-fejlesztési Bank” névre keresztelte a Magyar Fejlesztési Bankot, mondván, hogy a pénzintézetbõl ellenõrizhetetlen kormányintézményt akar kreálni az Orbánkabinet, a politikus a liberális irodalmi hetilap cikkírója szerint csak azért elmélkedhetett „pénznyelõ automatáról”, „szabad rablásról” meg „lenyúlási technikáról”, mert nem volt képes felülemelkedni „saját individuális hajlamán” és megérteni korábbi kormányunk „népboldogító szándékát”. Ma nekünk kell felülemelkednünk individuális hajlamunkon, hogy felismerjük Magyarék népboldogító szándékát a jó állambácsi ajándékában, a kakaóbiztos óvodai komputerekben. Hogy megértsük az állampolgárok alkotmányos egyenlõségérõl hangoztatott alapvetések és közpénzbõl százmilliókkal támogatott Wekler-birtokok ellentmondásait, a kétes forrásból beszerzett villák, a jól sikerült víkendek és az eredményes közbeszerzések összefüggéseit. Mindezt úgy, hogy az arcunk ne piruljon el a szégyentõl, ha se egy szálloda halljában, se egy ügyvédi iroda elõszobájában, de még egy szálloda halljában sem futottunk össze Kulcsár Attilával. Aki akkor még nem volt bûnözõ, amikor összefuthattunk volna vele, s akit csak egyszer függesztettek fel. (Ezt Bárándy igazságügy-miniszter asztaltársaságára való tekintettel és a jó hírnév alkotmányos védelme miatt most nem részletezzük, bár manapság olyan idõket élünk, hogy bizonyos körülmények között még társadalmi elismertséggel is jár egy-egy kiszabott felfüggesztett ítélet.) Magyar Bálint „szervezett felvilága”, mielõtt a „Maffia-fejlesztési Bankjuk” átutalta volna az állami autópályacégnek – melynek elnöke velünk ellentétben találkozott Kulcsár Attilával – az állami milliárdokat, egy kormányülésen az úgynevezett brókerrendelettel hárította el az akadályt „a lenyúlási technika” sikeres mûködése elõl. Az igazi „szabadrablás” csak ezután kezdõdött el a brókerbotrány árnyékában.

20

Hogy csak néhányat említsünk: a figyelem középpontjába került MFB-bõl a Siótour több tíz milliárd forintot érõ balatoni ingatlanvagyonát rendeletileg meghúzott tollvonással átrakták az ÁPV Rt.-be, majd potom hárommilliárdért eladták. Akkor, amikor a köz figyelme az EP-választásra irányult. Törvényt módosítottak a Zwack Rt. milliárdos jövedékiadó-hátralékának elengedése érdekében, kísértetiesen hasonló módon a Medgyessy–Draskovics vezette Pénzügyminisztérium Q8 fedõnéven ismert botrányához, amikor a tárca a VPOP által bíróság elé citált törvénysértõ cégeket egy törvénymódosítással mentesítette a per és így a kiszabásra váró bírság megfizetése alól, sok milliárd forint bevételkiesést okozva a büdzsének. Most, hogy az EU-hoz való csatlakozásunk miatt indokolt lenne a drasztikus létszámcsökkentés a VPOP-nál, ehelyett inkább kitalálták a standolást, hogy legyen munkájuk a fináncoknak. Persze az is lehet, hogy csupán piackutatási céllal kényszerítik részletes napi könyvelésre a vállalkozókat. Az sem kizárt, hogy a kommunikáció nem volt annyira proaktív, mint Horn Gyuláé, aki miniszterelnökként annak idején egy nyelvbotlás miatt a nagymamákat a Mahart hajói helyett a Malév járataira ültette volna fel ingyen. Lehet, hogy most is nyelvbotlás történt. Lehet, hogy egy meleg strandolós napon – talán Mallorcán, talán másutt – egy koktél és egy unicum hatására valaki kitalálta, hogy strandoljanak a vendéglátósok is. Csak amikor papírra vetette az ötletet, kimaradt az „r” betû. Az embernek kél viccelõdni kedve. Kínjában. A baj csak az, hogy Katona Béla örökbecsû mondását, miszerint a hídverés megtörtént, mármint az alvilág és a politika között, úgy tûnik, meghaladta az idõ. Ma már úgy látszik, visszatekintve az utólag igencsak elgondolkodtató olajszõkítési ügyekre, halasztott vámfizetést lehetõvé tévõ törvényre alapozott olajügyekre, a privatizációs visszaélé-

sekre, a forint sávközepének eltolásán való kaszálásra, a tõzsdén közpénzbõl való cégfelvásárlást lehetõvé tévõ törvényalkotásra, nem csupán az alvilággal álltunk és állunk ma is szemben, hanem sokkal inkább a maffiaszerû összefonódásokkal. A legjobb esetben is csak lobbizással vádolható szervezett felvilággal. Ez a fajta „bûnözés” mindig törvényesen zajlik, mindig meg lehet magyarázni a gazdasági szükségszerûséggel (szõlõtelepítésre csak tehetõs agrárvállalkozónak lehet, érdemes támogatást adni). A multi állami támogatásának nincs köze a politikusfiúk lobbiszerzõdéséhez, avagy az apáknak nincs közük a fiaikhoz. Magyarán, még ha bûnös módon is, de társadalmilag hasznos tevékenységet folytatnak, nõ a szõlõ, ráadásul a szekszárdi bor exportját növeli, magyar cégnek lobbiznak, vagyis a jogkövetõ magyar polgároknak is hasznuk lesz belõle. Egyszóval: a szervezett felvilág és a hozzájuk ma már cégtulajdonosi áttétellel is köthetõ csoportok a törvényalkotót teszik cinkossá – úgy, hogy az adott esetben ezt fel sem ismeri –, kihasználva a kodifikáció lehetõségeit, és ezáltal kielégítve saját harácsoló ösztöneiket. Ez nagyon veszélyes folyamat, hiszen a teljes politikai elit hitele forog kockán. Az egész úgy kezdõdött, hogy olajat szõkítettek, majd a szerencsejáték-iparba fektették a pénzt, elõbb testõrt fogadtak, aztán szó szerint bebetonozták vagy levegõbe röpítették a konkurenciát, majd bankalapítást fontolgattak, késõbb parlamenti belépõt szereztek és lobbiztak, végül szívesen látott vendégek lettek Õszödön. Ez év márciusában az egyik legnagyobb amerikai befektetési bank, a magyar pályázati eljárásokban is részt vevõ Morgan Stanley a magyarországi befektetések csökkentését javasolta, az indokok között a korrupciós problémák mellett a maffia magyarországi kapcsolatait emelte ki. Forrás: Torkos Matild – MNO

jó ha figyelünk

Izraelt teszi felelõssé egy izraeli-svájci újságíró Nem történelmietlen a palesztin foglyok és a nácik által elhurcolt zsidók sorsának összehasonlítása. Szulamit Aloni izraeli oktatási miniszter rámutatott: talán ne várjuk meg, amíg a palesztinok számára is gázkamrákat állítanak fel – olvasható Shraga Elam cikkében. A zsidóellenesség nyilvánvaló növekedése figyelhetõ meg, s ez nem tulajdonítható csupán propagandának és a számokkal való mesterkedésnek – írja Shraga Elam Svájcban élõ izraeli származású újságíró, aki a Dissident Voice-ban megjelent cikkében kiemeli: szívesebben használja a zsidógyûlölet, mint az antiszemitizmus kifejezést. Ezt a problémát nem lehet olyan felszínes megoldásokkal kezelni, mint azt számos izraeli cionista szervezet szorgalmazza. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy a zsidóellenesség növekedéséért leginkább az izraeli igazságügyi szervek palesztinokkal szembeni bánásmódja és az Izrael-párti lobbik gonosztettei tehetnek – jelenti ki az izraeli újságíró. Ez a két komoly probléma keveredik a valóban létezõ zsidóellenes elõítéletekkel. Ezek együtt valóban igen robbanóképes vegyületet alkotnak. A zsidógyûlölet elleni küzdelem legjobb módszere az, hogy véget kell vetni Izrael állam bûncselekményeinek! Ez ilyen egyszerû – emeli ki a szerzõ. Shraga Elam rámutat: Dinah Porat egyetemi tanár, a zsidóellenesség elismert kutatója egyértelmû korrelációt mutatott ki az izraeli hadsereg által elkövetett atrocitások és a zsidógyûlölet között. Ez jól érzékelhetõ volt például a 80-as évek elején a zsidó állam libanoni invázióját követõen, vagy az évtized végén, a palesztin felkelés, az Intifáda idején. Látható, hogy Izrael atrocitásaiért minden zsidót felelõssé tesznek, függetlenül az illetõ egyéni álláspontjától – húzza alá a cikk szerzõje. Ez nemcsak a zsidóellenes elõítéletekbõl, de jórészt Izrael államnak abból a téves igényébõl is ered, hogy minden zsidót képviseljen, önmagát „a zsidók államának” állítva be. Ezt a nézetet erõsíti, hogy Izrael bûntetteit rendszerint világszerte sok zsidó származású ember támogatásától kísérve hajtja végre, így csak erõsödik az a benyomás, hogy minden zsidó Izrael állam mögött áll. Hasonló, a zsidókkal szembeni ellenérzést növelõ akció volt megfigyeléseim szerint a kárpótlásért vívott harc a 90-es évek közepén – írja Shraga Elam – melyet a Zsidó Világkongresszus (WJC) és a Zsidó Ügynökség (JA) vezetett a svájci bankokkal szemben az úgynevezett zsidó vagyonok öröksége miatt, amelyek a náci éra óta maradtak Svájcban. jó ha figyelünk

Ez a két szervezet vezeti a „Holokauszt Üzemet” is, melyet azzal vádolnak, hogy nem igazán veszi tekintetbe a nácik és követõik valós érdekeit. A nyilvánvalóan mohó zsidó szervezetek magatartása csak növelte az egyébként is létezõ zsidóellenes elõítéleteket Svájcban. Ennek nem túlzottan örültek a helyi zsidó szervezetek, ám a megnövekedett zsidógyûlöletet a JA és a WJC sikeresen ki tudta játszani Svájc ellen. Ezt a gyõztes-gyõztes játszmát, melyet „Antiszemita bunkósbotnak” vagy „Antiszemita klubnak” is neveznek, (Michael Wolffsohn német-izareli történész 1991-ben írta le). Ez a játszma nem babra megy. Jamal Karsli, a szír származású, zöld párti német politikus 2002-ben szót emelt a cionista keményvonalasok palesztin foglyokkal való bánásmódja ellen. Azt mondta: Izrael náci módszereket használ. Shraga Elam szerint a politikus nem járt messze a valóságtól: a magyar származású „Tommy” Lapid, aki miniszteri tárcát is betölt Izraelben és túlélte a zsidók elhurcolását Magyarországon, szintén szót emelt ez ügyben. Szerinte az izraeli katonai akciók emlékeztetnek arra, ahogy a nácik bántak Auschwitzban a zsidókkal. Ugyanezt az összefüggést húzta alá Izrael országosan közismert és elismert énekesnõje, Jaffa Jarkoni is, aki a katonai szolgálat megtagadására buzdította a fiatalokat. Emiatt halálos fenyegetéseket kapott az izraeli jobboldali radikálisok részérõl. Eleinte Karsli, a német zöld párti politikus jobban járt, hiszen megúszta párttársai kritikájával. Ám néhány hét múlva, 2002 áprilisában úgy döntött, elhagyja a zöld pártot, hogy tiltakozzon annak Izrael-párti politikusai ellen (a párt elnöke, Joschka Fischer szabotálta az EU Izrael ellenes szankcióit). A következõ napon Karsli csatlakozott a német szabaddemokratákhoz (FDP), akik vezetõje,

Jürgen Möllemann arról volt ismert, hogy határozottan szemben áll a zsidó állam politikájával. 2002 májusának elején Karsli egy interjúban ismét megtört egy tabut, és kijelentette, hogy az izraeli és a zsidó hivatalnokok felelõsek az általuk folytatott politika miatt a zsidóellenesség növekedéséért. Karsli rögtön gyûlölködõ támadások kereszttüzébe került, s ez a pártvezér sorsát is megpecsételte a választási kampány közepén. A német média hónapokig botrányként kezelte kijelentését, a pártot pedig azzal vádolták hogy a fasiszták voksaira vadászik. Möllemann Saron politikáját elítélõ röplapot is terjesztett. Túl messzire ment a német politikus, vagy a sors keze-e, de tény, hogy ezt követõen egy ejtõernyõs ugrás során Möllemann ejtõernyõje 1600 méter magasan nem nyíltak ki. A politikus szörnyethalt, tragédiáját találgatások övezték. A sajtó leginkább öngyilkosságról beszélt… A szerzõ összehasonlítja a német és az izraeli militarizmust. Arra a következtetésre jut, hogy míg a németek hatvan éve kifejezetten militáns nemzet voltak, ma ellenségesen ítélik meg a katonai konfliktusokat. Ezzel szemben, míg akár 100 éve igen nehéz volt zsidó militaristát találni, mára Izrael a modern kor Spártája lett, s a Föld egyik legmilitánsabb társadalma. Kollektív tévedés a nácik által elkövetett bûnöket azonosítani a zsidók iparszerû kivégzésével, mint ami Auschwitzban történt, figyelmen kívül hagyva, hogy a halálgyár 1941-ben kezdett mûködni, a náci párt pedig 1933-ban jutott hatalomra. Ekkor kezdtek bûncselekményeket elkövetni és nemcsak a zsidókkal szemben – figyelmeztet a szerzõ. Shraga Elam rámutat: a zsidó állam épp olyan erõszakos eszközökkel kényszeríti a palesztinokat kivándorlásraa, mint azt a németek tették a zsidó lakosokkal szemben 1938-ban. Az izraeli zsidók még nagyobb felelõsségtõl szenvednek mint a náci Németország polgárai, hiszen Izrael demokratikus berendezkedésû ország, polgárainak nem kell olyan megtorlásra számítani az üldözöttekért való kiállás miatt, mint a náci rezsim. Nem történelmietlen a palesztin foglyok és a nácik által elhurcolt zsidók sorsának összehasonlítása. A palesztinok kezére (egyelõre) még nem tetoválnak számokat, mint egy auschwitzi megsemmisítõ táborban, ám Szulamit Aloni izraeli oktatási miniszter rámutatott: talán ne várjuk meg, amíg a palesztinok számára is gázkamrákat állítanak fel – írja a cikk szerzõje, rámutatva: a palesztinokkal szembeni etnikai tisztogatás egyre inkább eszkalálódó jelenség. Talán nem kéne, hogy 21

a nácik zsidóirtása szolgáljon receptként a palesztinok legyilkolására és kikergetésére – véli a szerzõ. Izraelnek jelenleg nincs, és úgy tûnik, nem is lesz morális alapja arra, hogy bûntudatot keltsen Európában – jelenti ki Shraga Elam. A szerzõ a cionista lobbi természetét elemezve rámutat: Irak a 90-es években kész volt arra, hogy palesztin menekülteket fogadjon be. Rövidesen mind az iraki háború

ellenfelei, mind annak támogatói azon a véleményen voltak, hogy Irak veszélyt jelent Izrael számára. Feltûnõ, hogy a második iraki kirobbantása háború kétségtelen izraeli érdekeket is képviselt, s az Egyesült Államokban a zsidó lobbi erõteljesen támogatta az inváziót. A játék neve nem a nagyobb biztonság, hanem a nagyobb instabilitás, ami nagyobb katonai költségvetést tesz lehetõvé az amerikai és az izraeli hadiiparnak.

Ez egyébként esélyt adhat a két ország lelassult gazdaságának arra, hogy lendületet kapjon. Mindez az együttmûködés, melynek gazdasági logikáját a szerzõ hosszan elemzi, nem jöhetett volna létre, ha az 1967-es izraeli-arab háború óta felerõsödött zsidó lobbi nem mûködik közre. Elam megjegyzi: e lobbi nemcsak az USA-ban bír erõs befolyással. Forrás: MNO

– avagy Az új biztos kiverte a biztosítékot – Ide figyeljenek emberek! – kezdte mondókáját az energiatakarékosságra bíztató villanyóra rajzfilmfigurájának képében az államszocializmus egyik remekbe szabott reklám-filmecskéjében a kiváló Alfonsó. Most már biztos, hogy Smith ügynökbõl biztos lesz, úgy tûnik a Fidesz is belenyugodott a dologba. Igaz, mást nem is nagyon tehettek, mivel Baroso kihirdette a biztosok személyét és az általuk betöltött posztokat is. Kovács László pedig a pártpolitikusi evolúció újabb lépcsõfokára hágva, a zökkenõmentes átmenetet a pártaparatcsikból az euroaparatcsikba éppen ezekben a napokban éli meg. Igaz ugyan, hogy a metamorfózist némi mellékzöngék is kísérik, a nemtetszésüket kifejezõket azonban hamar lehurrogják az öleb médiában üzengetõ – elsõsorban szocialista – politikusok, hogy aszongya; a kormány joga (épp csak azt nem mondják, kizárólagos privilégiuma) a biztos személyének jelölése. Szóval, a mi derék Smith ügynökünk, egyike azon nagyszerû politikusainknak, akik földi pályafutásuk során sohasem képesek megbukni igazán, s akik talán csak a halhatatlanságot emlékezetünkbe idézõ „örökös tagság” büszke cím viselõihez hasonlíthatók. Derék külügyérünk tehát úgy néz ki, most már biztosan biztos lesz. Méghozzá nem is akármilyen! Az egyik tekintélyes biztosi poszt (persze el is felejtettem, hiszen a nagyságos és fényességes unióban minden biztosi poszt tekintélyes), az energetika lesz a szakterülete. Hogyan? Nem értem. Ugyan már kedves Olvasó, most csak nem fog fennakadni olyan apróságokon, hogy a mi drága, szeretve tisztelt Kovács elvtársunk a büdös életben nem foglalkozott még energetikai kérdésekkel? Ön most tényleg emiatt került a kiakadt sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba? Ezt ugye nem mondja komolyan? Ha igen, azt kell gondoljam, Önbõl a merõ rosszindulat vagy netalán a sárga irigység beszél. De persze az is elõfordulhat, hogy Ön tájékozatlan e kérdéskört illetõen. Minden bizonnyal elkerülte 22

a figyelmét, vagy esetleg nem hallott arról, hogy mit válaszolt a mi derék külügyérünk az imént feszegetett kérdésre. Aszonta, hogy valószínûleg kitûnõ tárgyalókészsége és problémamegoldó képessége miatt választották éppen õt erre a felelõsségteljes posztra, és különben is, ez a testület nem szakmai testületként mûködik, hanem politikaiként, ahol a biztosok – és ezt Smith ügynök külön kihangsúlyozta – még véletlenül sem az õket delegáló ország érdekeit képviselik, hanem az unió valamennyi tagállamáét. (És ez minden kétséget kizáróan zicher! Akarom mondani biztos!) (Politikai testület, vagyis szocialista értelmezés szerint nem kell érteni semmihez, hagyjuk magunkat sodortatni az árral, aztán majd meglátjuk mi sül ki belõle. Aztán itt van még az internacionalista érdekképviselet népeket összemosó nagy olvasztótégelye – immáron kapitalista köntösben, a tõke és a piac mindenhatóságától vezéreltetve –, mely minden bizonnyal nem fog gondot okozni a volt szocialista országok KGST-n nevelkedett és az unióba delegált bukott posztkommunista karrierdiplomatái számára.) Nem tehetek róla, de Kovács László felfelé buktatással végzõdõ nagy ívû ejtõernyõs karrierjét látva, nekem azonnal Nagy Sándor, egykori szakszervezeti fõfunkci, szintén univerzális és nélkülözhetetlen „szakember” életpályája dereng fel, aki Kovács Lászlóhoz hasonlóan az élet számtalan területén bizonyított már az eddigiekben is. A szakszervezeti mozgalmat maga mögött hagyva foglalkozott õ már a turizmussal is, mint felkészült és (nyilván) szakképzett idegenforgalmi szakember, ma pedig, ha jól emlékszem, éppen a munka világának égetõ problémáira keresi a válaszokat, mint a munkaügyekben jártas közszolga. Persze ilyenkor, mint minden más esetben az embernek – és itt most emberszámba venném a rosszmájú és cinikus hangvétejó ha figyelünk

lû, sokszor gunyoros mondatokat megfogalmazó cikkírót is –, szóval ilyenkor illenék megadni az esélyt az új seprûnek, hogy jól seperjen, annál is inkább mivel magától Kovács Lászlótól hallhattuk, hogyha a személyét kifogásoló néppárti képviselõk veszik maguknak a fáradságot és megnézik, hogy milyen tevékenységet folytatott õ az elõzõ rendszerben, példának okáért hazánk külkapcsolatainak ápolásában, bizton számíthat az õ jóindulatukra is. Az enyémre azonban egész biztosan NEM! Ez a seprû ugyanis, kedves elvtársak, se nem új – legfeljebb, mint atommeghajtású seprû (ugyanis az energetikai biztoshoz tartozik a nukleáris terület is, ami magunk között legyen mondva, Paks „fényében” nem éppen szerencsés ómen) – se nem seper valami jól. Azt is mondhatnám, elég gyatrán. Utalnék itt a külügyminiszter úrnak arra a két balul elsült kijelentésére, melyekhez képest a Reichstag égése laza tábortûznek tûnt csupán. Az egyik alkalommal az a kijelentés találta elhagyni fogai kerítését, miszerint az uniós tagállamoknak nincs lehetõségük, hogy megvétózzák egy új állam felvételét, más alkalommal pedig azon kesergett, hogy hazánk EU-megfigyelõi nem a kormányhoz lojálisan szavaztak. (Mint tudjuk, minden tagállam vétójoggal bír ezen kérdéskört tekintve, ha népszavazás vagy nemzeti parlamentje útján nem szavazza meg az adott ország felvételi kérelmét az unióba, EU-megfigyelõink pedig sehogy sem szavazhatnak, mivel nincs szavazati joguk.) Én azt hiszem tökéletesen megértem azoknak az aggodalmát, akik Kovács Lászlót nem tartják a legmegfelelõbb személynek a hazánk által delegált EU-biztosi posztra. jó ha figyelünk

Most egy pillanatra vonatkoztassunk el a pártállami múlttól és Smith ügynöknek az abban betöltött szerepétõl. Az energetika egy új biztosi terület, eddig a szállítással volt összevonva, mely posztot ez idáig egy spanyol hölgy dirigált szintén biztosi rangban – Balázs Péter jelenlegi EU-biztos szerint – meglehetõsen energetikusan. Az energetika azonban nemcsak az unió számára új, de Kovács László számára is, hiszen eddig igen távol állt tõle ez a terület. Arról nem is beszélve, hogy a külügyi diplomácia területén az utóbbi idõkben napvilágra került – mondjuk úgy, szakmai hozzá nem értésrõl tanúbizonyságot tévõ – kijelentései is komoly aggodalmakra adhatnak okot az eseményeket nyomon követõ magyar állampolgárokban is, hiszen a külügyekhez – állítólag – még értett is a derék Kovács, mi lesz akkor az energetikai területtel, amihez meg jottányit sem konyít? Nézem a Hír Televízió adását, ahol éppen egy beszélgetés zajlik Balázs Péter jelenleg még hivatalban lévõ EU-biztosunkkal, aki többek között arról is beszél, hogy a biztosi poszt inkább szakpolitikust, mint pártpolitikust vagy diplomatát kíván, hiszen valamiféle alapismeretekkel kell, hogy rendelkezzen az illetõ az adott szakterületrõl ahhoz, hogy a megfelelõ döntések megszülethessenek. Egy döntés mindenesetre már megszületett, Smith ügynök Európába megy. Mi meg, az Ügynökkel és az õt körülvevõ hataloméhes siserehaddal maradunk itthon. Még pontosabban, csak mi, szegény, szerencsétlen adófizetõ állampolgárok, igavonó barmok maradunk itthon, az elvtársak ugyanis feles bontásban – egyik fele az elsõ turnusban, másik fele a másodikban – utaznak Athénba, ahol már várja õket a világ legnagyobb, legpazarabb és egyben legdrágább óceánjárója, a Queen Mary 2. Derék posztkommunistáink ugyanis – lévén, hogy Athénban már nincs üres szállodai szoba – ott fognak megszállni az olimpiai játékok alatt. (És nehogy demagógiával vádoljon meg a kedves Olvasó, sietve hozzáteszem, hogy lapinformációk szerint állítólag ez olcsóbb megoldás, mintha a görög fõváros valamelyik patinás szállodájában vettek volna ki szobát.) Még utoljára, mielõtt egymás torkának esnének az õszi pártkongresszuson, kiélvezik a nyarat, no meg a repivel járó felhajtást (mostanság a vadászat már nem sikk, újabban mindenféle jött-ment kereszténydemokrata képviselõ is kedvére lövöldözhet szajkókra ezerszám). Szóval amíg a bajnokok a stadionokban, medencékben és különféle küzdõtereken vért izzadnak egy-egy éremért, mi pedig az itthoni munkahelyeken vívjuk meg – no nem a szén és az acél csatáját, hanem csak – a mindennapi létezésért folytatott aprócska hétköznapok harcait, addig õk, a mindent túlélõ, megbukni képtelen (és természetesen az ország számára nélkülözhetetlen) „szakemberek” még utoljára kiélvezik a pozíciójukból, kapcsolataikból következõen nekik járó luxust és jólétet, mielõtt végleg eltûnnének a párt süllyesztõjében, vagy a következõ országgyûlési választásokon a népharag el nem söpri õket. Persze az is lehet, hogy az Olimpia éppen a posztkommunisták malmára hajtja majd a vizet, szusszanásnyi idõt engedélyezve nekik azáltal, hogy hacsak kis idõre is, de az ország figyelme a politikáról a sportra terelõdik. Csak arra kell vigyázni, nehogy áramszünet legyen és elsötétüljenek a képernyõk, mert akkor kész a baj! Bár, ahogyan Gejza barátunk mondotta volt annak idején: „Kell egy kis áramszünet, idõnként mindenkinek, és aztán megint mehet, minden tovább. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

23

Az utóbbi évek szisztematikus Balaton ellenes média hadjáratával párhuzamosan a telkek, nyaralók teljesen elértéktelenedtek, mindenki szabadulni próbál ingatlanától és jóval a piaci ár alatt kínálja azokat. Valahogy snassz lett a Balatonon nyaralni. A helyzet odáig fajult, hogy ingatlan tulajdonos ismerõsöm, aki egyébként gyermekkorától itt töltötte a nyarakat, most az éves rendes pihenõjének helyszínéül kis gyermekes családjával együtt inkább a sós, mélyvizû, horvát tengerpartot választotta. Szépen megcsappant az osztrák, német, holland turisták száma, a Zimmer frei táblákat lassan benövi a gaz. Ilyen elõzmények után nem csoda, hogy az óriási hendikeppel és késéssel döcögõsen induló balatoni szezon mindösszesen három hetes idõtartamra zsugorodott, a térség jóformán már versenyben sincs. Ha ez így folytatódik, jövõre a Balatonra nyugodtan ki lehet írni az „Idén a szezon elmarad” feliratokat. A média által festett sötét képpel szemben a tó lágy vizérõl tükrözõdõ kristálytiszta valóság azonban teljesen mást mutat. A Balaton vízszintje újra a régi, a minõsége pedig szinte kifogástalan. A strandok ápoltak, rendezettek, színvonalas szolgáltatást nyújtanak, a közelmúlt infrastrukturális fejlesztései önmagukért beszélnek. A magyar ember szívéhez egykor oly közel álló, Közép-Európa legnagyobb tava a „Sweet Sea” –ahogy az angol szlogen utal rá- is egy igazi hungarikum, melyet újra fel kell fedezni, mert a külföldi lehetõségekkel összehasonlítva anyagi és egyéb (utazási idõ, távolság, biztonság) szempontokból még mindig elõnyös feltételek mellett biztosítja a pihenést. Merem remélni, hogy elõbb utóbb felébred a média Csipkerózsika-álmát alvó lelkiismerete és egy kis önkritikát gyakorolva a horvát tengerpart népszerûsítéséhez nyújtott milliárdos „ingyen reklámok” helyett, vigyázó szemüket –ha kell építõ javaslatokkal kiegészítve- ismét a jó öreg, már a rómaiak által is nagyra becsült „Lacus Pelso”-ra vetik. Ha ez megtörténik akkor a korábban bulvár szintre süllyesztett problémák után talán elindul egy olyan folyamat, mely a Balaton végleges (lelki) gyógyulását is elõsegítheti. Addig sem maradhatunk tétlenek! Vigyázzunk együtt kis hazánk egyik legnagyobb és legszebb kincsére. A világ országai már felismerték azt, hogy a vizes élõhelyek a biodiverzitás megõrzésének kulcsfontosságú ugyanakkor rendkívül sérülékeny területei, ezért az iráni Ramsar városában elfogadtak egy nemzetközi egyezményt, (1972-ben) amely ezen territóriumoknak, mint ökoszisztémának természetvédelmi, gazdasági, és társadalmi értelembe vett bölcs hasznosítását tûzte ki fõ céljául. A vizes élõhelyek „világörökségének” nemzetközi jelentõségû jegyzékébe – a Magyarországról felvett területek fele- a Kis Balaton, Balaton mintegy 75.000 hektárnyi része is belekerült. Büszkén hirdessük, hogy mekkora érték van birtokunkban, a sok szép és kellemes élményünket, felejthetetlen nyári emlékeinket minél több emberrel osszuk meg. Köszönjük meg szálláskérõ24

ink bizalmát, és olyan körültekintõ gondoskodással szolgáljuk ki Õket, hogy jövõre is visszajöjjenek hozzánk. Fogjunk össze nemre, korra, politikai és egyéb hovatartozásra való tekintet nélkül, és hódítsuk meg ismét a „fél világot”. A Balatonról nem lehet érzelmek nélkül nyilatkozni. Aki megismerte, és egy életre megszerette (a közönséges halandók mellett világhírû költõk, írók, festõk, mûvészek stb.) tudja mirõl beszélek. Az igazgyöngy itt van a kezünkben, nem kell tovább keresni. (Fõleg nem Horvátországban!) Most minden eddiginél erõteljesebb helyi összefogásra van szükség, civil kurázsi nélkül magunkra maradunk és elvérzünk. A Balaton csak másodsorban lehet üzlet, mindenekelõtt vissza kell szerezni becsületét, méltóságát. Protekcionista politikát kell folytatni, a provokációktól, támadásoktól határozottan meg kell védeni magunkat, a pozitív, biztató, elõremutató terveinket minél elõbb meg kell valósítani. Az idei csonka szezon gazdasági hatása az elkövetkezõ évekre rendkívül negatív következményekkel fog járni. Sokkal kevesebb tõke koncentrálódik ide, mint korábban, ami könnyen lefékezheti az értéknövelõ beruházások, fejlesztések jelenlegi ütemét. Ne akarjuk becsapni magunkat, vegyük észre, hogy most egyénileg és csoportosan is komoly áldozatot kell hozni a siker érdekében. Az elsõ és egyben legfontosabb jó tanács: A legnagyobb segítség a kurtaxa (helyi idegenforgalmi adó) önkéntes –és nem kényszerû- vállalásával adható, mert az állam minden befizetett forinthoz még kettõt dotáció formájában hozzárak. Bevallom õszintén, valamikor én is mindent elkövettem, hogy kibújjak e kötelezettség alól, de ebben a kiélezett helyzetben, és ilyen lehetõséggel (1 forintommal összesen hármat adok) még szinte az ellenõrizhetetlen belföldi vendégeim után is örömmel fizetek. Úgy tekintek rá, hogy ez nem adó, hanem adomány.

A következõ lépés: A Balatonból eddig csak elvettek, az egyéni érdekek ilyetén megnyilvánulását egyszer és mindenkorra meg kell fékezni. (Annak idején amikor külföldi újságírókat arról faggattak, hogy országukban milyen eszközökkel védekeznek a parti sáv feltöltése és kiparcellázása ellen, szegények még a kérdést sem értették.) A Balatonra hozni kell, ami az egyszeri ember esetében azt jelenti, hogy a pénzét helyben költse el és lehetõleg ott, ahol az üzletben hosszú távon gondolkodó és érdekelt vállalkozó a bevétel egy részét visszaforgatja, így érvényesül a gazdasági bumeráng effektus. Az meglehet, hogy a multinacionális cégek üzletláncainak helyi egységeiben pár forintot „spórolunk”, de amit a réven megnyerünk azt a személytelen, idõigényes és nehézkes vásárlás okozta kellemetlenségek miatt elvesztjük a vámon, és akkor még meg sem említettem, hogy a pénzünk ebben az esetben a profitra éhes idegenek zsebeibe vándorol, ami soha többé nem jön vissza. Csak annyit vegyünk, amennyire szükségünk van és így sokkal olcsóbban jövünk ki, mint amikor otthonról felpakolva egy csomó felesleges „akciós” dolgot elhozunk, amivel azt hisszük, hogy jó vásárt csináltunk, azonban nagy részét el sem fogyasztjuk. Én szimbolikusan beleöntöttem a Balatonba a magam egy vödör vizét, a többi már Önökön (is) múlik. Minden olvasót arra kérek, hogy az elõzõekben leírtakat „mentse el” és ha teheti a Balatont „mentse meg”. Petõfi Sándor szavaival kezdtem és most szeretném zárni soraimat: ha a Balatonról szõtt minden álmunk megvalósul, „Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán.” Bánki Károly közgazdász A Balaton tiszteletbeli média nagykövete

jó ha figyelünk

– avagy Itt lenne az ideje újra elõvenni a LOP-STOP táblákat! – Kedves becsületes SZDSZ-es politikusok – ha van önök között ilyen – elõ a LOP STOP táblát! Mutassák fel Demszkynek, Weklernek és Kunczénak is. Mimoza *** Tisztelt Demszky úr! Kérdésem a következõ. Hogyan nézheti le ennyire a választópolgárokat? Bypass *** Demszky úr ön egyre zavarosabban nyilvánul meg. Az egészbõl csak egy világos, ön nem liberális, hanem feudális. Men Tekla *** Mire esküdtek fel a mostani kormánytagok és szoc-lib polgármesterek? Egy dologban nagyon jeleskednek, 100 milla alatt egyik sem zsákmányolt eddig. Sajnos két éve ettõl hangos a TV, a rádió, a sajtó! Az ÁSZ tartson szigorú vizsgálatot szakértõk bevonásával a budapesti kátyúzások költségvetése és a gyakorlatban elvégzett technológia között!!! *** Az elmúlt években elért vagyongyarapodását milyen meggondolás alapján magyarázza az EU-parlamenti képviselõi fizetésével is? *** Két éve egy mogorva ember gatyában szaladgált egy LOP STOP táblával. Mutassa már be Demszky Tornádó Gábornak is! Meg W. Ferinek is! Hiszen elvtársak! *** Kapott-e az utolsó tíz év alatt autót használatra a Fõkefétõl, esetleg más fõvárosi vállalattól és azért fizetett-e? *** Demszky úr! Mikor jut el végre arra a pontra, amikor már ön elõtt is egyértelmûvé válik, hogy alkalmatlan a fõváros vezetésére és emelt fõvel távozik? *** D. G. egy interjúban kijelenti: Egyetlen kormánnyal sem volt képes kompromisszumot kialakítani. Megértem, én sem lennék képes, de én nem is jelöltetném magam ennek tudatában. *** A LOP STOP az SZDSZ szlogenje, igaz ezt saját magára értette, csak még nem sikerült betartaniuk. Amit ez a pártféle csinál, bármit, az mind törvényes!!! Hát hol az igazság? *** Demszky úr! Ha véletlen újra választják, akkor se vállalja el a fõpolgármesterséget! Mindenki jól járna! *** Nem elég, hogy Budapestet tönkreteszi, lezülleszti, az EP-ben is csak szégyent hoz a magyarokra. No, hát valahogy ilyeténképpen hangzott (vagy inkább látszott) a nép hangja SMS-ek (RTK-k) formájában a Hír Televízió 2004. augusztus 17-én este nyolc órakor sugárzott „A nap vendége” címû mûsorában, ahol Demszky Gábor, a fõváros fõpolgármestere volt a meghívott vendég. Míg Gulyás István a kérdéseit tette fel, a képernyõ alján futó SMS (RTK) üzenetek a maguk kérlelhetetlen szókimondásával alkottak véleményt Demszky Gábor eddigi tizennégy esztendõs pályafutásáról és egyéb viselt dolgairól. Természetesen az SZDSZ, a liberális törpepárt is megkapta a magáét. A nézõk közül többen is hangot adtak azon véleményüknek, hogy újból elõ kellene venni a 2002-es kampányban oly nagy sikert aratott LOP STOP feliratú táblákat, csak most a szabad madaraknak kellene bemutatni azokat. Ugyanis ha ezt nem tesszük meg mihama-

jó ha figyelünk

rább, félõ – és akkor idézzük ide a Geszti Péter-féle kampánystratégia egy másik gyöngyszemét, mely plakát alakban riogatta @®©átlanul a gyanútlan választókat, hogy aszongya – a gatyánk is rámehet. Nos, ez a hét, de legalábbis a keddi nap, az augusztus 17-ei, Demszky napja volt. Legalábbis a médiában mindenképpen. Már kora reggel a Nap-keltében nekiestek Budapest elsõ emberének, Kereszttûz alá véve az ártatlan ember benyomását szemüveg viselésével keltõ Demszky Gábort. (A hálivúdi eksönmúvik elsõ számú aranyszabálya: Szemüveges embert nem ütünk meg! Legfeljebb beléeresztjük a fél tárat.) Tamás Ervinnek, a Népszabi oszlopos tagjának volt egy nagyon érdekes gondolata. Valami olyasmit mondott, hogy a fõpolgármester bocsánatkérése, mintha egy tudatosan felépített bocsánatkérés lenne,

már-már hakni jelleget öltve, ahogyan egyik újságról a másik tévécsatornára bukdácsolva próbálja kimosakodni magát az õt ért vádakból. Magyarán – és ezt már csak én teszem hozzá – nem hat õszintének a megbánó beismerés. Érdekes gondolat. Mindenesetre a háromság más ketteje, a sonyboy Bánó András és a 168 Óra által delegált jellegtelen pofa, akinek a nevét egyszerûen képtelen vagyok megjegyezni, a szokásos nyalás határát súroló passzív jelenlétével emelte a mûsor fényét. 168 Óra, néhány a mûsorfolyamba tökéletesen belesimuló látszatkérdést tett fel, Bánó pedig, amellett, hogy felkapta a fejét Demszky azon kijelentésére, miszerint a bulvárlapok nem teljesen korrektek, arról gyõzködte a nézõket, hogy tulajdonképpen a fõpolgármester egy frankó csávó, nézzétek meg, most sem õ az, aki miatt nem kezdõdhet el a metróberuházás, valami civil munkacsoport akadékoskodik, hogy rezegni fognak a házak, ha elmegy majd alattuk a metró. (Ismét csak így zárójelesen, ahogy szoktam. Egy apró kérdést biggyesztenék én ide, csak úgy érdeklõdésképpen: Ugyan miért érdekli annyira egy közszolgálati televízió közszolgálati csatornáján zajló közszolgálati mûsorának közszolgálati mûsorvezetõjét, hogy mi van a bulvárlapok szavahihetõségével?) De megyünk tovább, vissza a bûnbánó Demszky Gáborhoz! Nem szó szerint, de valami olyasmi hagyta el a fõpolgármester fogainak kerítését, hogy aszongya: A tanácsadóim ugyan azt tanácsolták nekem, hogy ne mondjam az õszintét, õk mindig azt mondják, hogy nem ismerünk be semmit, csak megyünk tovább elõre! Na, de én… Hopp, itt álljunk is meg egy polgári szóra! Ej, de ismerõs nekem ez a módszertan, mintha ugyanezt már hallottam volna valahol! Tán csak nem éppen a moszkvai iskola 25

GULYÁS ISTVÁN Szül.: Miskolc, 1962.11.02. Gyermekek: Gergely Áron (1988), Luca Eszter (1992), Máté István (2002) Nevelt gyermekek: Bögös Dominik (1993), Bögös Patricia (1995) Végzettség: bölcsész diploma Iskolák: Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen – magyar-történelem szak Földes Ferenc gimnázium, Miskolc – fizika tagozat Munkahelyek: 2001-2002: MTV, híradó fõszerkesztõ 2000-2001: MTV, Naprakész, Ma reggel fõszerkesztõje 1999-2000: MTV, északkelet-magyarországi regionális stúdió vezetõje 1997-1999: szabadúszó újságíró, dokumentumfilmek szerkesztése és rendezése (39 dokumentumfilm, ebbõl 1 versenyfilm a Fuji Rövidfilm Oscar 2000, Montecattini, Olaszország, filmszemlén) 1996-1997: TV7, Eger, mûsorvezetõ-szerkesztõ 1996-1997: Nonstop Rádió, Miskolc, mûsorigazgató 1991-1996: VTV, Miskolc, fõszerkesztõ 1990-1991: Holnap irodalmi és társadalmi folyóirat alapító szerkesztõje 1988-1990: Miskolci Egyetem, Politikaelméleti és Szociológiai Tanszék, tanársegéd 1987-1988: Földes Ferenc Gimnázium, Miskolc, magyar-történelem szakos tanár Több, mint hobbi: Vitorlázás és könnyûbúvárkodás (SSI dive master) Forrás: Hír TV

visszhangzik a derék fõpolgármester szavaiban? Vajon kik lehetnek Demszky Gábor kommunikációs tanácsadói? Idézet következik egy régebbi beszélgetésbõl, ahol az egykori pártállami aparatcsikok kommunikációs stratégiájáról volt szó. Íme: „A médiának az a törvénye, hogy ha hibát követsz el, nem szabad sem beismerned, és nem szabad elnézést kérni, úgy kell tenni, mintha nem követted volna el és Horn Gyula ezt csinálta. Megfogták… Pufajkás vagy… Mondjál le! ... Morálisan megtámadták. Horn Gyula tökéletesen tudta – sajnos az idõ õt igazolta –, hogy a magyar társadalom többsége akkor abszolút mértékben érdektelennek mutatkozott az erkölcsi kérdések iránt, az érdekelte, hogy mikor lesz tele a zsebe pénzzel. Amikor Horn Gyula azt mondta: „Na és?”, akkor gyakorlatilag azt mondta, amit a társadalom többsége gondolt és így könnyedén átlépett ezen. Mi akadtunk, a jobboldal akadt fönn ezen a görcsön, s nem értettük, hogy miért nem értik. Õ pontosan értette – a Horn Gyula –, õ azt vette észre, hogy mi vagyunk aszinkronban az idõvel, mert a magyar társadalom akkor nem törõdött az erkölcsiséggel. Most, amikor ezek a maffiaügyek kezdik borzolni a kedélyeket – már azért elvégre mégiscsak eltelt 14 év – most már lassan-lassan majd divatba fog jönni az erkölcs. Medgyessy ugyanezt csinálja. Nem tud magyarul rendesen beszélni. Ennek meglehet az 26

orvosi vagy egyéb neveltetési oka, de képtelen normális beszédet tartani, pláne ha szabadon engedik, akkor nyilván elnézést kéne kérnie. Soha nem kér elnézést, soha nem magyarázkodik, nem javítja magát, megy tovább és így lekopik róla minden.” Ugye, hogy ismerõs? De vissza a fõpolgármester napjához! Nem csak Demszky Gábor aznapi reggeli fellépése ment élményszámba, az esti Hír Televízióban tett kiruccanása sem hagyta szárazon az érte aggódó nézõk szemeit. És akkor innentõl néhány gyöngyszem szó szerint idézetben. Tessék! „Nézze, én tizenöt évig voltam ellenzékben, hittem abban, hogy az én életemben vége lesz a Kádár-korszaknak és az egész rendszer meg fog bukni, kevesen hittünk benne…” Itt egy pillanatra megint elidõz a szelíd õz, ahogyan azt a költõ mondaná. Ugyan magyarázza már el nekem valaki, mintha egy négyéves gyerek lennék, hogy én is megértsem (copyright by Denzel Washington), hogy a fenébe egyeztethetõ össze a Kádár-rendszer bukása és az egykori PB- és KB-tagoktól ma is hemzsegõ MSZP, mint koalíciós partner. Lásd a Horn Gyula-díjas Horn Gyula, a Horngyufa magyar termék névadója, a kormányfõ Medgyessy D–209-es Ügynökrõl már nem is beszélve. Most akkor tényleg véget ért a Kádár-korszak, vagy most is itt van még, csak más a neve?

De megyünk tovább. „Hittem abban is, hogy a rendszerváltást követõen az SZDSZ egy erõs párt lesz. Ez is így történt. Abban is hittem, hogy én vezetõ politikus leszek ebben az új rendszerben, bíztam önmagamban és tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy eddig elkényeztetett a sors és az emberek a bizalmukba fogadtak. És most van egy csalódás, amit nagyon pontosan érzékelek.” Lehet, hogy Demszky úr valamelyik elõzõ életében a Delphoi jósdában állt alkalmazásban? Mindenesetre egy biztos, önbizalomban nem szenved hiányt a fõpolgármester úr. Bár a gengszterváltás egykori rejtett mozgatórugóinak egyre gyakoribb felszínre kerülésével, a folyamatok elõre eltervezett voltának kiderülésével, cseppet sem lehet meglepõdni azon, ha egyes televíziónézõkben felmerül az a kérdés, lehet, hogy a fõpolgármester úr nemcsak önbizalom tekintetében volt az átlagot meghaladó mértékben megáldva, de tudott is valamit, amit mi, a mindig csendes többiek nem? És akkor a beszélgetés legszebb gyöngyszeme, melyben sûrítve benne van a jelenleg regnáló szoc-lib koalíció teljes szellemi portfóliója: Gulyás István: Fõpolgármester úr, hogyha meg kellene fogalmaznia azt, – lehet, hogy egyszer ezt már kérdeztem öntõl – hogy mi a legmaradandóbb amit Budapest életében ön épített, tudna mondani valamit? jó ha figyelünk

Demszky Gábor: Nagyon sokat tudok mondani. Hogy mit tettem, én így kezdeném. A legfontosabb… G. I.: Kezdjük az építéssel! Ne haragudjon, én az építésre kérdeztem rá! D. G.: De bocsánat… mégis én egy általánosabb összefüggéssel kezdeném, ha megengedi, mert én ülök ebben a székben és én válaszolok. Az általánosabb összefüggés az, hogy van egy fontosabb dolog az építésnél. Az, hogy milyen a város pénzügyi helyzete. Budapest hitelminõsítése kitûnõ, az országéval azonos és megvan az a pénzügyi egyensúlyunk, ami lehetõvé teszi bárminek a megépítését, ez a legfontosabb. ha eladósítottuk volna a várost, akkor bennünket el kellene zavarni. De azért még mindig itt vagyok.” Ejnye, ejnye fõpolgármester úr, hát szabad ilyen ósdi és elavult gazdaságfilozófiával elõrukkolni? Ráadásul mindezt egy nyíltan jobboldal közelinek kikiáltott televíziós csatornán, ahol minden tévénézõ tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez a fõkönyvelõket is megszégyenítõ fiskális frazeológia utoljára a Fekete János köpönyegébõl elõugrott karrierista bankár-kommunisták szájából hangzott el? Ugye nem szabad? Meg aztán itt van ez a hitelminõsítés dolog. Ezt sem értem. Lehet, hogy nekem kellene még egy kicsit fejlõdnöm, de én úgy tudom, hogy az összes mérvadó nemzetközi forrás szerint romlott hazánk hitelminõsítése. A nemzetközi gazdasági szaksajtó, a különbözõ kutató intézetek jelentéseikben, felméréseikben szünet nélkül csak azt szajkózzák, hogy hazánk helyzete a kormányváltás óta csaknem valamennyi gazdasági mutatóját tekintve romlott, beleértve a hitelminõsítést is. Ami magyarra lefordítva annyit tesz, hogy az ország drágábban jut hitelekhez. És akkor a politikai stabilitásról, mint a befektetõkre ható tényezõrõl még nem is beszéltünk! No, mármost, ha hihetünk a fõpolgármester úrnak és a fõváros hitelminõsítése is olyan kitûnõ, mint az országé, akkor ugyancsak bajban lehetnek a budapesti városházán, mert a Demszky Gábor szívének oly kedves kutyaszaros világváros bizony meglehetõsen drágán juthat hitelekhez.

Jó Ha Figyelünk! És ha mindezek után a kedves Olvasó azt hiszi, hogy ezen rövid kis írásommal az volt a célom, hogy a többiek mellett magam is megforgassam a kést Demszkyben, hát akkor nagyot téved. Csupán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy az internacionalisták és a gyökértelenségükrõl, nemzetietlenségükrõl hírhedtté vált kozmopoliták, valamint a kettejük összefogásából ismét megszületett ügyintézõ kormány, töketlenkedéseivel és szakmai hozzá nem értésével a választók jóvoltából (meg talán a párhuzamos számítógéprendszernek is köszönhetõen) újból lehetõséget kaptak arra, hogy nyomorba döntsék ezt az országot. Baj van, még pedig nagyon nagy baj és abban, hogy idáig juthattunk a magyar társadalom keze is benne van. (Sokan rossz helyre húzták az x-et, de remélem, hogy ezalatt a két esztendõ alatt okultak hibájukból és legközelebb jobban megnézik, hova voksolnak!) Mert milyen az a társadalom, amely elõször újból a nyakába ülteti saját egykori elnyomóit, majd miután azok (lévén, hogy változásra képtelenek) csak nélkülözést, romló gazdasági helyzetet és Bokros-csomagot hoztak, elkergetik õket, az azt követõ négyéves fejlõdés után – épeszû ember számára érthetetlen módon – ismét magára húzza a kommunistákat, ráadásul most már a gazdasági bajok mellett sokkal súlyosabb erkölcsi problémákkal is szembesülve? A kormányfõ titkosszolgálati múltjára már csak legyint a birkatürelmû nép, ez a más országokban azonnali lemondással és megszégyenüléssel járó momentum már el sem éri a közember ingerküszöbét. Az évszázad botrányának kikiáltott K&H ügy is elhalni látszik, a pénztárosok és Gyuszi sofõr kivételével úgy tûnik mindenki megússza a dolgot. A kormányzati ciklus felénél sem az elõzõ kabinetre történõ állandó visszamutogatás az, amire még egyáltalán hajlandó fölkapni a fejét az egyszerû földi halandó. Egyedül az üres pénztárcák és a liberális törpepárt féktelenül gazdagodó politikusainak napvilágra került vagyoni helyzete közötti immáron szakadék méretû éles

kontraszt az, ami még valamelyest érdeklõdésre tarthat számot Magyarisztánban, az EU, Románia belépéséig egyetlen következmények nélküli tagországában. Egy következmények nélküli országban, ahol a gátlástalanság a legkifizetõdõbb csakis egy birkatürelmû nép az, amelyik eltûri mindezt. Igaz, most már egyre nehezebben. Az embereknek elegük lett abból, hogy egy törpe kisebbség zsarolással, megszerzett pozícióinak köszönhetõen ráerõltesse az akaratát a többségre. 2002-ben minden száz emberbõl kilencvennégy és fél nemet mondott az SZDSZ-re és a liberalizmusra, de még az a feledik is hezitált, hogy hova húzza be azt a nyavalyás x-et. Most meg ott tartunk, hogy a gengszterváltás hajnalán kellõ érzékkel megkötött paktumnak köszönhetõen a liberális törpepárt még másfél évtized elteltével is haszonélvezõje lehet a rendszer tökéletlenségének a 2006-os választásokon is. Csak abban reménykedhetünk, hogy Demszky és Wekler urakhoz hasonlóan az SZDSZ többi még állva maradt prominense is hasonló mértékben és módon gazdagodott, és ezen vagyongyarapodás napvilágra kerülése a médiában hasonló fogadtatásra lel majd a széles közönség soraiban, aminek legjobb reményeink szerint az lesz az eredménye, hogy 2006-ban az SZDSZ nem fogja átlépni a bûvös 5%-os parlamenti küszöböt. Az egészben az a legszebb, hogy ezt nem az ellenzék idézte elõ, hanem maguk a liberális politikusok adtak alkalmat a médiának arra, hogy felszínre kerüljenek ezen botrányszagú események. (Igaz, az már egy más kérdés, hogy miért éppen most adták meg a „kilövési engedélyt” a két liberális nagyágyúra?) Addig is, míg erre a kérdésre választ kapunk, dõljünk hátra néhány percre, és élvezzük ki minden percét a kormánykoalíció szakítópróbájának, mely az augusztusi csillaghullás szerves részeként azt firtatja, hogy Stern úr menesztése kapcsán szakad-e a koalíció, vagy még ideig óráig kitart a koncért, a hatalomért kötött szociál-liberális véd- és dacszövetség. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

PÉLDAKÉP LETT AZ ÁLBRÓKER Bankár, sztárügyvéd, építési vállalkozó, plasztikai sebész vagy munkanélküli szeretne lenni a legtöbb gyerek – derül ki a kaposvári egyetem Pedagógiai Karán, Tóth Istvánné adjunktus vezetésével készült felmérésbõl, amelynek keretében 8-14 éves somogyi diákokat kérdeztek. A gyerekek szerint nem tanulni kell, nem a diploma a fontos, hanem jó kapcsolatokat építeni, ahogy a milliárdos sikkasztással gyanúsított Kulcsár Attila is tette, aki érettségi nélkül lett vezetõ az ország egyik legnagyobb bankjánál és annak brókercégénél. A megkérdezett diákok 20 százaléka – fõként munkanélküliek, illetve jól menõ vállalkozók gyerekei – egyáltalán nem akar dolgozni. Tanárnak nem mennének, mert megalázó foglalkozásnak tartják, amint az évtizede még álomállásnak számító benzinkutas munkát és a pincérkedést is. Az adjunktus az [origo]-nak elmondta: a gyerekek meglepõ részletességgel ismerik Kulcsár ügyét, és azt mondják: nem kell õt elítélni, csak mert megtalálta a pénzszerzés egy módját, és jó anyagi körülményeket teremtett magának. Az általános iskolások ráadásul úgy vélik, hogy Kulcsár megússza súlyosabb büntetés nélkül. Forrás: Színes Mai Lap

jó ha figyelünk

27

JOBBIK sajtótáj A magyar mezõgazdaság tragikus helyzete az EU-ban c. sajtótájékoztató. A sajtótájékoztató helye: a Földmûvelésügyi Minisztérium bejárata. A sajtótájékoztatót tartják: Nagy Ervin, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Országos Választmányának elnöke és Zacsek Gyula, a Magyar Földvédõ Mozgalom képviselõje. A sajtótájékoztató idõpontja: 2004. augusztus 16. (hétfõ) 11.00.

A tõkeszegény, szétaprózódott, több sebbõl vérzõ magyar agrártársadalom sokkalta rosszabb helyzetbe kerül az elsõ uniós versenyévben, mint ahogy azt a legpesszimistább jóslatok jelezték. A baromfi-, a sertés-, vagy a tejágazat után úgy tûnik, a gyõztesnek várt gabona-, cukorrépa- és gyümölcstermesztõk is a csatlakozás veszteseivé válnak. A Jobbik Magyarországért Mozgalom az agrárszektorban felgyülemlett problémák miatt ma egy nagyméretû, piros-fehér-zöld színû kérdõjelet rakott ki az FVM épülete elõtt a következõ alapanyagokból: meggy, cukor, kukorica. A gyümölcsök felvásárlási ára az uniós (kiváltképp a német) piac túltelítettsége, a nagy üzletláncok felhalmozott készletei miatt drasztikusan csökkent. Az uniós piactól függõ magyar mezõgazdaság nem tudja kivédeni a túltermelési válságot, amely végül a gazdáknál gyülemlik fel. A gyümölcsök felvásárlási ára még a napszámot sem éri el. A Jobbik által kipakolt piros meggybefõtt szimbolizálja az egész gyümölcságazat válságát. A cukoripart a nyár elején beáramló import és az uniós szabályozás miatt szintén összeomlás fenyegeti. A középre rakott fehér kristálycukor a cukorrépa termelõk problémáira hívja fel a figyelmet. Az uniós intervenciós ár pedig nem segít a kukorica-, vagy a búzatermesztõknek, hiszen a túl szigorú magyar szabályozás miatt (amit nem is követel meg az EU) nem áll rendelkezésre elég raktárkapacitás. A termelõk ennek hiányában kénytelenek már november 1-jén induló intervenciós felvásárlás elõtt „lábon“ értékesíteni a termést, ami a raktártulajdonos spekulánsoknak kedvez, hisz jóval az intervenciós ár alatt jutnak a terméshez, melyet majd novemberben óriási haszonnal adnak tovább. A zöld csuhéjú kukorica a gabona- és a kukoricatermelõk problémáit szimbolizálja. A Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Magyar Földvédõ Mozgalom az FVM elé kirakott piros-fehér-zöld színû kérdõjellel figyelmezteti az agrárminisztérium vezetését. Kérdezzük továbbá a vezetõket, hogy mit kívánnak tenni a fent említett ágazati problémák megoldásáért. Nagy Ervin, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országos választmányi elnöke Zacsek Gyula, a Magyar Földvédõ Mozgalom képviselõje

28

jó ha figyelünk