WALLACE D. WATTLES A KIVÁLÓSÁG BÖLCSESSÉGE

WALLACE D. WATTLES

A KIVÁLÓSÁG BÖLCSESSÉGE

Tartalomjegyzék

1. fejezet A nagyság ébredése 2. fejezet Az öröklött hajlamon túl 3. fejezet A bölcsesség forrása 4. fejezet A magasabb elme 5. fejezet 1. lépés: Az elme és a test felkészítése 6. fejezet 2. lépés: Társadalmi és egyéni nézıpontok átértékelése 7. fejezet 3. lépés: Szentesítés: engedelmeskedj saját lelkednek! 8. fejezet 4. lépés: Azonosulás a forrással 9. fejezet 5. lépés: A gondolatformák idealizálása 10. fejezet 6. lépés: Megvalósítás — lehelj életet az apró tettekbe! 11. fejezet Hagyj fel a rohanással és korlátozó szokásaiddal! 12. fejezet Ébreszd fel az ıszinte gondolatot! 13. fejezet Cselekedni otthon és házon kívül 14. fejezet Az evolúció áttekintése 15. fejezet Válaszd a magasabb intelligenciát! 16. fejezet A kiváló gondolatok — minden napra ÖSSZEFOGLALÁS A kiválóság bölcsességének igazságai

1. FEJEZET A NAGYSÁG ÉBREDÉSE

Minden emberben megvan a Belsı Erı; ennek intelligens kiaknázásával és irányításával javíthatjuk saját mentális képességeinket. Mindannyiunkban létezik egy belsı erı, amelynek segítségével bármilyen irányban fejleszthetjük magunkat, és fejlıdési lehetıségeink gyakorlatilag korlátlanok. Nincs az a képesség, amelyet valaki olyan magas szintre fejlesztett volna, hogy más ne tudná továbbfejleszteni. Mindennek megvan a lehetısége a Létezıben, amelybıl az ember és minden más származik. A zsenialitás nem más, mint a belénk áramló Mindentudás. A zsenialitás több, mint egyszerő tehetség — hiszen a tehetség lehet egy adott képesség aránytalan, a többi képesség rovására történı fejlesztésének eredménye —, a zsenialitás az ember és a Teremtı egyesülése a lélek cselekedeteiben. A legkiválóbb emberek mindig nagyobbak saját tetteiknél. Kapcsolatban állnak a korlátok nélkül mőködı erıtartalékkal. Fogalmunk sincs, hogy hol vannak mentális hatalmunk korlátai; sıt, azt sem tudjuk, hogy tényleg vannak-e ilyen korlátok! A tudatos fejlıdés hatalmát nem kapták meg az állatok; ez csak nekünk adatott, mi pedig fejleszthetjük, növelhetjük az erejét. Természetesen az ember az állatokat is képes betanítani, fejleszteni, sokszor igen komoly mértékben — önmagunkat azonban tudatosan képezhetjük és fejleszthetjük. Ezzel az erıvel csak az ember rendelkezik, méghozzá a jelek szerint korlátlanul. Az élet értelme minden ember számára a fejlıdés, mint ahogy a fák és növények célja is ez. A fák és növények ott nınek, ahová ültették ıket, automatikusan, és megszabott keretek között; az ember viszont szabadon fejlıdhet és mozoghat tetszése szerint. A fák és a növények csak bizonyos lehetıségeket és jellemvonásokat fejleszthetnek ki; az ember azonban bármilyen erıt és tehetséget kialakíthat, amelyet valaki, valahol, valamikor már megmutatott a világnak. * Minden, ami szellemileg elképzelhetı, megvalósítható a hús-vér fizikai világban is. * Minden, amit az ember képes kigondolni, megtehetı a valóságban is. * Minden, amit az ember el tud képzelni, lehetséges a valóságban is. Az emberi lények a fejlıdés céljából születtek a Földre, ezért szükségét is érezzük a fejlıdésnek. A boldogságunk érdekében alapvetıen fontos, hogy a régit meghaladva folyamatosan egyre magasabb szintre jussunk. A haladás nélküli élet gyakorlatilag elviselhetetlen — az a személy, aki már nem fejlıdik, vagy visszafejlıdik, vagy megbolondul, esetleg "kiég". A kiégés ugyanis nem jelent mást, mint hogy unjuk mindazt, ahogy a dolgok mőködnek... az unalom azt jelenti, hogy stagnálunk... a stagnálás pedig azt jelenti, hogy nem tudunk emberi lényként továbbfejlıdni. Minél nagyobb, harmonikusabb és teljesebb körő a fejlıdésed, annál boldogabb leszel. Nincs olyan egyéni jellemvonás, amely pusztán egyvalakiben lenne meg, és a többiekben nem. Mégis, ha mindent hagyunk a maga természetes rendjében fejlıdni, nem fordulhat elı, hogy akár ketten is közülünk ugyanolyanok vagy nagyon

hasonlóak lennének — ez igaz még az egypetéjő ikrekre is. Mindenki úgy születik e világra, hogy kijelöl magának egy bizonyos fejlıdési vonalat — számára a fejlıdés könnyebb ezen vonalak mentén, mint bármely más úton. Ez a Természet bölcs gondoskodása, így biztosíthatja a végtelen változatosságot. Ezt hívják az emberek Sorsnak. Valahogy úgy képzelhetjük el az egészet, mintha egy kertész az összes virághagymát egyetlen kosárba hajítaná. A felületes szemlélınek a virághagymák egyformák, ám a fejlıdés során mégis rendkívül jelentıs különbségek mutatkoznak. Ugyanígy van ez a férfiakkal és a nıkkel is; mintha egy kosárnyi virághagyma lennénk. Az egyikbıl rózsa fejlıdik, fényt és színt vihet a világ egyik sötét sarkába... egy másikból liliom lesz, és a szeretetrıl és a tisztaságról regél minden szemnek, aki rátekint... megint másból vadszılı lesz, hogy eltakarja egy sötét szikla éles körvonalait... egy másikból viszont hatalmas tölgyfa fejlıdik ki, ágai között fészkelhetnek és énekelhetnek a madarak. Egytıl egyig értékes és ritka, mindegyik tökéletes és egyedi. Számtalan meg nem álmodott lehetıség rejlik a leghétköznapibb életben is; bizonyos értelemben nem is létezik "hétköznapi" ember. Nagy országos válságok és üldöztetések idején a hajléktalan, a lecsúszott alkoholista és a függıségben szenvedı is válhat hıssé, mintaképpé, ha felgyorsul benne a Belsı Erı. Minden egyes férfiban és nıben ott rejlik a zseni, csak arra vár, hogy elıhozzuk. Minden városnak megvannak a maga nagyjai; van, akihez az emberek tanácsért fordulnak a nehéz idıkben; van, akire a többség ösztönösen úgy tekint, mint nagy bölcsességgel és rálátással bíró vezetıre. Válságos idıkben az egész közösség egységesen hozzájuk fordul; csendben elismeri emberi nagyságukat. İk azok, akik a legkisebb dolgokhoz is kiváló módon fognak hozzá. Ha nagy dolgokra vállalkoznának, minden bizonnyal azokat is kiválóan teljesítenék. Bárkibıl lehet ilyen ember... akár Belıled is! A Belsı Erı pontosan azt adja meg nekünk, amit kérünk tıle — ha csak kis dolgokra vállalkozunk, akkor csak kis dolgokhoz ad erıt; ha viszont nagy dolgokat szeretnénk magas szinten végrehajtani, minden erıt a rendelkezésünkre bocsát. De vigyáznunk kell, nehogy alacsony szinten lássunk nagy dolgok megvalósításához — errıl még késıbb is ejtünk szót. Az ember kétféle mentális hozzáállás közül választhat: * Az EGYIK olyanná teszi a személyt, akár a futball-labda. Ellenállást tanúsít, és erıs reakciót mutat, amikor erıhatás éri, de nem születik belıle semmi. Sohasem cselekszik saját jószántából; nincs benne erı. Az ilyen embert a körülmények és a környezete irányítja; a sorsukat rajtuk kívül esı dolgok határozzák meg; a bennük rejlı Erı sohasem válik aktívvá. Ezek az emberek semmit sem tesznek, semmit sem mondanak belsı indíttatásból. * A MÁSIK hozzáállás virágzó tavasszá változtatja az embert. Az erı egyenesen a középpontjukból árad; olyan, mintha egy kis forrásból az örök élet szökıkútja fakadna. Az ilyen ember erıt sugároz; ezt a környezete is érzi. A Belsı Erı állandó mőködésben van bennük; önmaguktól, saját indíttatásukra cselekszenek.

Az embert nem érheti nagyobb jó, mint hogy saját, belsı indíttatásából cselekszik. A Gondviselés által tervezett összes élettapasztalatunk arra szolgál, hogy az embereket aktivitásra, belsı indíttatásra serkentse. Szinte kényszerít bennünket arra, hogy kilépjünk a körülmények áldozata szerepbıl és uraljuk környezetünket. Életed pozitív és negatív történéseit azért kapod a Sorstól, hogy végre kezedbe vedd az irányítást; hogy végre Te teremtsd meg saját Sorsodat! ÖSSZEFOGLALÁS Az ember a legalacsonyabb szinten a lehetıségek és körülmények gyermeke, a félelem rabszolgája. Cselekedeteink és reakcióink a környezetünk által ránk tukmált erık eredményei. Csak akkor lépünk, ha velünk szemben is lépnek; semmit sem kezdeményezünk. De még a legalacsonyabb fejlıdési szinten tartó emberben is megvan a Belsı Erı, amivel mindent uralni képes, amitıl fél. Ha ezt megtanulja, és aktívvá, belsı indíttatásból kezdeményezıvé válik, akkor istenekhez válik hasonlóvá — igazi Gondolkozó Lénnyé lesz. A Belsı Erı ébredése jelenti a valódi átalakulást; az átlépést a halálból az életbe. Ez maga a feltámadás és az élet. Ha a benned élı nagyságot sikerül felébreszteni, eggyé válhatsz a Legfıbb Lénnyel, és minden hatalom a tiéd lesz Földön és égen, szellemben és a lélekben. Senkiben nem volt még olyan képesség, amely benned ne lenne meg; senkinek nem volt akkora spirituális vagy mentális hatalma, amilyet te ne tudnál elérni. Senki nem tett olyan nagyléptékő dolgot, mint amilyet te is képes vagy véghezvinni. Azzá válhatsz, amivé csak akarsz. Ébredj fel — a kiválóság a tiéd! 2. FEJEZET AZ ÖRÖKLÖTT HAJLAMON TÚL Semmi nincs elzárva elıtted; az öröklött képességek nem tarthatnak vissza a kiválóság elérésétıl. Nem számít, kik vagy mik voltak ıseid, mennyire voltak tanulatlanok, alacsonyabb származásúak, a felfelé vezetı út nyitva áll elıtted. Nem lehet mozdíthatatlan mentális helyzetet örökül kapni; nem számít, mekkora mentális képességet örököltél a szüleidtıl, bármikor képes vagy fejleszteni azt. Senki sem születik úgy, hogy ne lenne képes fejlıdni. Az öröklött képességek természetesen fontosak. Mindannyiunknak megvannak a saját, tudat alatti mentális jellemzıink. Hajlamosak lehetünk például a depresszióra, a félelemre, a dühre — ám ezeken a beépült, tudat alatti hajlamokon úrrá lehet lenni. Amikor felébred, és elılép az igazi Éned, könnyedén lerázhatod magadról negatív hajlamaidat. Nem tarthatnak vissza a fejlıdéstıl. Ha nemkívánatos mentális hajlamot örököltél, képes vagy azokat megszüntetni és más, elınyösebb hajlammal helyettesíteni. Örökletes mentális hajlamnak számít például az a gondolkozási szokásminta, amelyet szüleink "égettek bele" tudat alatti elménkbe. Felnıttként azonban akár az ellentétes

gondolkozásmóddal is helyettesíthetjük, ha megtanuljuk az ellentétes gondolkozásmód gondolati szokásait használni. A depresszióra való hajlamot például helyettesíthetjük vidámsággal; képesek lehetünk úrrá lenni a haragon és a félelmen is. Az öröklıdés lehet oka például a koponyaformának. Van némi igazság a frenológiában (ennek a tudományágnak a koponya alakjának és mélyedéseinek tanulmányozása a célja), bár talán nem annyi, mint hívei állítják. Az biztos, hogy a különbözı képességek az agyban találhatók, és a képesség erıssége, ereje attól függ, hány aktív agysejt található az adott területen. Azok a mentális részeink, amelyek nagymérető agyterületen helyezkednek el, valószínőleg jobban mőködnek, mint azok, amelyek koponyaterülete behatárolt; ezért lehet, hogy bizonyos koponyaformával rendelkezı egyének tehetségesebbek lesznek a zenében, vagy a tanításban, jobb technikai szakemberek lesznek, és így tovább. A frenológia hívei állítják, hogy egy személy koponyaformája nagy mértékben meghatározza az általuk betöltött társadalmi státuszt, ám ez alapvetı tévedés. A tudomány kimutatta, hogy egy kisebb mérető agyterület, ahol számtalan finom és aktív agysejt található, legalább olyan erıteljesen képviselheti magát a mentális tevékenységben, mint a nagyobb, ám durvább sejtekkel rendelkezı terület. Az is bizonyítást nyert, hogy amennyiben a belsı erıt egy adott agyterületre irányítjuk, azzal a szándékkal és céllal, hogy egy bizonyos képességet fejlesszünk ki, az agysejtek képesek végtelenül sokszorozódni. Bármilyen képességgel, erıvel vagy adottsággal rendelkezzék is valaki, legyen bár egészen kicsiny, akár embriómérető, képes lesz azt továbbfejleszteni. Az adott agyterületen képes addig szaporítani az agysejtek számát, amíg már kívánsága szerinti mértékben és erısséggel mőködik az adott képesség. Tény viszont, hogy könnyebb a kifinomultabb, fejlettebb agyterületekkel dolgozni. Ösztönös képességeink, "természetes adottságaink" kiaknázását találjuk a legkönnyebbnek; viszont az is igaz, hogy ha megtesszük a szükséges erıfeszítést, bármilyen képességet ki tudunk fejleszteni. Az ember azt teheti, amire vágyik, azzá válhat, akivé akar. Ha kitőzöl egy célt, egy eszményképet, és aztán a könyvben leírt alapelvek felhasználásával nekilátsz, lényednek minden ereje azokra a képességekre koncentrálódik, amelyekkel a vágyott eszménykép megvalósítható. Több vér, több idegsejt kerül az agy megfelelı területeire, a sejtkapcsolatok felgyorsulnak, számuk megsokszorozódik. Az elme megfelelı használatával sikerül agyunkat olyanná formálni, hogy képes legyen létrehozni bármit, amire az elme utasítja. Nem az agy teszi az embert — az ember (a gondolkozása és a jelleme) teszi az agyat. Hiszen az ember nem egyenlı az agyával; az ember az agy, az elme és a szellem összessége. Az agy nem képes önállóan intelligens gondolkozásra — csak egy a szerveink közül, mint például a szív. Ahogy az ember képes megtanulni, hogyan szabályozza a szívritmusát az elme és a gondolatok segítségével, ugyanúgy azt is képes megtanulni, hogyan gyorsíthatja fel az agysejtjeit. Az elme hatással van az agyra; az agy befolyásolja a testet; a szellem pedig felügyeli az egészet. A Belsı Erı segíthet nekünk meghaladni született hajlamainkat.

Az életben elfoglalt helyünket nem az öröklött képességek határozzák meg. Az ember nincs végérvényesen alacsonyabb szintre kényszerítve a körülmények vagy a lehetıségek hiánya miatt. A Belsı Erı mindannyiunkban képes bármire, amire a léleknek szüksége van. Nincs olyan körülmény-kombináció, amely képes lenne alacsony szinten tartani bennünket, ha személyes hozzáállásunkat megfelelı irányba fordítjuk, és eldöntjük, hogy fejlıdni, kiemelkedni szeretnénk. Ugyanaz az erı irányítja a társadalom, a gazdaság és a kormány körülményeit is, amely bennünket megformált és növekedésre programozott. Ezt az Erıt nem lehet önmaga ellen fordítani. A bennünk lévı Erı ugyanúgy benne van a minket körülvevı dolgokban is. Amikor elkezdünk fejlıdni, a dolgok átrendezıdnek úgy, hogy segítsék ezt a folyamatot — mint ahogy ezt majd látni fogjuk a könyv késıbbi fejezeteiben. * TÉNY: A szegénység nem jelenthet korlátot a kiválóság elérésében, mivel a szegénységet mindig meg lehet szüntetni. Linnaeus, a növénytan egyik legnagyobb svéd tudósa például saját képzésére mindössze negyven dollárt tudott szánni. Maga javította a cipıjét, és sokszor barátaitól kellett ennivalót kérjen. Michael Caine Cockney nyomornegyedeiben, generációk óta halszállításból élı családban nevelkedett. 13 éves koráig nem volt otthonukban villany. Michaelnek mégis sikerült mindezt a visszájára fordítania, és az egyik legkiválóbb színész lett színpadon és filmen egyaránt. * TÉNY: A gazdagság és a jó neveltetés nem biztosítja a kiválóságot. Tízezrével akadnak nemes származású férfiak és nık, akik módos családba születtek, de csak néhányuknak sikerült elérniük az igazi nagyságot. Íme közülük néhány, akiknek sikerült: Sziddhárta herceg, vagyis Buddha, I. Erzsébet angol királynı, Viktória királynı, Nagy Péter orosz cár, Nagy Katalin, Eleanor Roosevelt és John F. Kennedy. * TÉNY: A származás és a családi háttér nem jelenthet akadályt a kiválóság elérésében. Leontyne Price Mississippi államban született egy ács és egy bába gyermekeként. A fajgyőlölet által megosztott délen nevelkedett az 1940-es években. Olyan hatást tudott gyakorolni a városi lakosokra, fehérekre és feketékre egyaránt, hogy hajlandóak voltak finanszírozni zenei képzését. Leontyne volt az elsı feketebırő amerikai, aki nemzetközi hírnévnek örvendı operasztár lett, és megvalósította, ami nem sikerült nagy elıdeinek, Marian Andersonnak és Paul Robsonnak. Alexander (Fawcett) Hamilton egy férjezett asszony és egy skót lord semmirekellı fia törvénytelen gyermekeként látta meg a napvilágot (ezt akkoriban komoly hátránynak vélték), ám mégis sikerült elérnie a kiválóságot: ı lett az Egyesült Államok elsı pénzügyminisztere, aki megalapította a Bank of New Yorkot. * TÉNY: Az oktatás hiánya nem jelenthet akadályt a kiválóság elérésében, hiszen az élet teljes megélése már önmagában is kiváló tanfolyam. Wally Amos, a Famous Amos Cookies kekszgyár alapítója nagyon szegény és írástudatlan volt. A késıbbiekben nemcsak kimagasló üzleti sikereket ért el, hanem humanitárius szerepben is igen aktív — kiváló, az írni-olvasni tanulást segítı ismeretterjesztı programokat juttat el a tömegekhez a televízión keresztül. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy számtalan zsenire, feltalálóra, nagy személyiségre igaz, hogy be sem fejezték a

középiskolát, sokan a hatodik osztályon sem jutottak túl! Nem ülhettek hátradılve a mőveltségi babérjaikon... ezért éreztek motivációt arra, hogy mozgósítsák szürkeállományukat a Gondolat és a Cselekedet segítségével. Vannak emberek, akik, pusztán azért, mert felsıfokú képesítést szereztek, úgy érzik, jár nekik, hogy a világ eltartsa ıket (feltehetıleg azért, mert el kellett viselniük az iskoláztatás gyötrelmeit), és eszükbe sem jut, hogy inkább a világnak járna, hogy megosszák mővelt elméjük és szellemük gyümölcseit! * TÉNY: A fizikai egészség hiánya nem lehet a kiválóság akadálya. Stephen Hawking még középiskolás korában kapta meg a Lou Gehrig-betegséget, mégis sikerült nemzetközi hírnevet szerezzen: ı a legkiválóbb elméleti fizikus Einstein óta. Az ı tolószékes látószögébıl is képes volt napvilágra hozni az idı és az univerzum természetére vonatkozó, nagyívő elméleteit. Franklin Delano Roosevelt, gyermekbénulása ellenére három hivatali idıt is szolgált hivatalában békében és háborúban egyaránt, tolószékben. İ lett az Egyesült Államok egyik legjobban szeretett elnöke. Scott Hamilton beteges gyermek volt, aztán eljutott odáig, hogy az 1984-es téli olimpián aranyérmet nyert férfi mőkorcsolyázásban. Számos sportoló sikerrel jutott el odáig, hogy átvegye a számára oly sokat jelentı aranyérmet, annak ellenére, hogy a verseny során komoly fizikai fájdalommal küzdött. * TÉNY: A kiválóság korra és nemre való tekintet nélkül elérhetı. Louis Pasteur például, aki felfedezte, hogy a hıkezelés megöli a baktériumokat (a pasztörizálást), valamint kifejlesztette a védıoltásokat, legnagyobb tudományos felfedezéseit azután tette, hogy ötvenéves kora után szélütés érte. Marie Curie két tudományos Nobeldíjat is kapott. Amelia Earhart volt az elsı nı, aki átrepülte az Atlanti-óceánt, pedig a repülés elsısorban férfiak által őzött hivatás. Ne essen senki abba a csapdába, hogy a zsenialitást azonosítja a tudományos vagy orvosi felfedezésekkel. Számtalan ember volt már a legkülönbözıbb korokban, ezerféle háttérrel, aki képes volt felébreszteni magában a zseni képességeit, és ezzel elérni a kiválóságot: Michelangelo, Da Vinci, Galileo, Newton, Thomas Jefferson, DeGaulle, Benjamin Franklin, Edison, Alexander Graham Bell, Marconi, Nikola Tesla, Elisha Gray, Joseph Swan, Oprah Winfrey, Margaret Thatcher, Marcus Aurelius, Churchill, Jonas Salk, Teréz anya, Dian Fossey, Jane Goodall, Margaret Mead, Walter Russell, Lee Lacocca, Henry Ford, Bill Cosby, Bach, Beethoven, Norman Schwartzkopf tábornok, George Washington Carver, Juaerz mexikói elnök, Quincy Jones, Jeanne D'Arc, Olga Worrall, Edgar Cayce, Laoce, Mahatma Gandhi, Maharishi-Mahesh jógi, Dal Carnegie, Jose Silva, Golda Meir, Ted Turner. Fedezd fel Te is a kiválóságot — olvass minél több életrajzot és önéletrajzot olyan emberekrıl, akiknek sikerült eljutni a kiválóságig. ÖSSZEFOGLALÁS Mindannyiunkat a fejlıdésre teremtettek; a minket körülvevı dolgok pedig mind a fejlıdésünket hivatottak szolgálni. Mihelyst felébresztjük a lelkünket és elindulunk a felemelkedés útján, rájövünk majd, hogy nemcsak a Végtelen áll a rendelkezésünkre, hanem az egész természet, a társadalom, és embertársaink is. Amennyiben

engedelmeskedünk a törvénynek, a minket körülvevı dolgok és emberek képesek összedolgozni annak érdekében, hogy nekünk jó legyen. Mindannyiunkban megvan a Belsı Erı; ha használod, és hajlandó vagy meghatározott módon alkalmazni, segítségével leküzdheted minden öröklött hátrányodat, úrrá lehetsz körülményeiden és betegségeiden, képes lehetsz valóban kiválóvá válni. Sugárzóan erıs, hatalmas személyiséggé válhatsz. 3. FEJEZET A BÖLCSESSÉG FORRÁSA * 1. A test, az agy, az elme, a képességek és az adottságok csupán eszközök, amelyeket felhasználhatsz saját kiválóságod kifejezésére — önmagukban senkit sem tesznek naggyá. Lehet valakinek hatalmas agya, kiváló elméje, erıs képességei és remek adottságai, mégsem válik nagy személyiséggé, hacsak nem használja mindezeket valóban nemes, kiváló módon. Egyetlen tulajdonság teszi lehetıvé, hogy kiválóvá válj, hogy képességeidet mindig nemes és kiváló módon használd fel — ez a tulajdonság pedig nem más, mint a bölcsesség. A bölcsesség minden nagyság és kiválóság elsıdleges alapja. * 2. A bölcsesség jelenti azt az erıt, amelynek segítségével észrevehetjük a legjobb célkitőzéseket, és a legjobb eszközöket ahhoz, hogy ezeket a célokat elérjük. Ez az a hatalom, amelynek segítségével mindig a helyes dolgot teszed. Az lesz igazán naggyá, aki elég bölcs ahhoz, hogy felismerje, mi a leghelyesebb dolog; elég jó ahhoz, hogy mindig a helyes dolgot akarja megtenni; valamint elég erıs ahhoz, hogy meg is tegye. Az ilyen ember minden közösségbıl azonnal kitőnik, észreveszik erejét és mindenki boldogan tesz neki szívességet. * 3. A bölcsesség a tudás függvénye. Ahol a teljes tudatlanság lakozik — ahol nem tudják, mi lenne a leghelyesebb —, ott nincs bölcsesség. Az ember tudása viszonylag korlátozott, ezért a bölcsessége is kicsiny... hacsak elméjét nem kapcsolja össze egy önmagánál nagyobb tudással, és nem igyekszik abból meríteni az intuíció segítségével. (Így férhet hozzá ahhoz a bölcsességhez, amit saját határai megtagadnak tıle.) Bárki képes erre — bárki képes rácsatlakozni a Forrásra; minden valóban nagy és kiváló személyiség ezt tette. Csak a Teremtı ismerhet minden igazságot; csak a Teremtı rendelkezhet a valódi bölcsességgel, csak ı tudhatja mindig, mi a helyes. Ám ne feledd, hogy az ember kaphat bölcsességet a Teremtıtıl. Például: Abraham Lincoln, az Egyesült Államok tizenhatodik elnöke nem részesült komoly oktatásban, mégis megvolt benne az erı és a képesség, hogy észrevegye az igazságot. Lincoln esetében nyilvánvaló, hogy a valódi bölcsesség több dologból áll: (1) minden helyzetben és minden körülmények között tudni kell, mi a helyes teendı; (2) rendelkezni kell akaraterıvel, hogy a helyes lépést megtegyük; továbbá (3) rendelkezni kell a megfelelı adottsággal és képességgel, hogy végre tudjuk hajtani a helyes lépést.

A rabszolgaellenes kampány éveiben, és késıbb is, a kiegyezés idıszakában, amikor a többi ember többé-kevésbé zavarodott volt és nem tudta, mi a helyes, mit kellene tenni, Lincoln egy pillanatra sem bizonytalanodott el. Átlátott a rabszolgaság melletti mozgalom felszínes érvein. Látta ugyanakkor a rabszolgaság eltörléséért küzdık kevéssé gyakorlati és fanatikus hozzáállását. Maga elé képzelte a helyes célokat, és megragadta a legjobb eszközöket ahhoz, hogy elérje kitőzött céljait. Az emberek felismerték, hogy képes meglátni az igazságot, és tudja, mi a helyes teendı — ezért választották meg elnöküknek. Mihelyst Lincoln elnök lett, körbevette az úgynevezett okos tanácsadók hada, akik közül két ember sem értett egyet egymással egyszerre. Idınként mindannyian ellenezték Lincoln politikáját; máskor a teljes észak ellenezte az elnök cselekedeteit az amerikai polgárháború során. Lincoln képes volt meglátni az igazságot akkor is, amikor a többieket félrevezette a tünékeny látszat; ítélete ritkán, vagy sohasem bizonyult rossznak. İ lett a legkiválóbb államférfi és korának legjobb katonája. Vajon honnan vette ez a viszonylag tanulatlan, szegény férfi a nagy bölcsességét? Nem koponyájának különös formája, vagy agyának finomabb szerkezete segítette. A bölcsességének semmi köze nem volt fizikai jellemvonásaihoz. Még csak nem is egy kiváló érvelıerıvel rendelkezı, kifinomult elmének köszönhette. Az igazság ismeretét ugyanis nagyon ritkán érhetjük el a józan ész segítségével — inkább spirituális meglátásainknak köszönhetıek. Lincoln tehát képes volt meglátni az igazságot — de hogyan, és honnan jöttek ezek a meglátások? Ugyanezt találhatjuk George Washington esetében is, aki az Egyesült Államok elsı elnöke volt. Az igazlátásból származó hite és bátorsága összetartotta a gyarmatokat az amerikai forradalom hosszú és sokszor látszólag reménytelen küzdelme során. A jelenség fellelhetı például Patton tábornok hihetetlen zsenijében, aki katonai kérdésekben mindig tudta, milyen eszközökkel harcoljon Európában, a második világháborúban. Láthatjuk, hogy Patton esetében a nagyságot inkább a természet hatalmában találhatjuk, mint magában Pattonban; Washington és Lincoln mögött is észrevehetünk valamilyen, még náluk is nagyobb, magasabb erıt. Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg minden kiváló férfi és nı esetében. Képesek meglátni az igazságot; ám az igazságot mindaddig nem lehet észrevenni, amíg nem létezik — márpedig mindaddig nincs igazság, amíg nincs egy elme, amely meglássa. Az Igazság nem létezik elme nélkül. Washington, Lincoln és Patton mindannyian kapcsolatban álltak a Létezıvel, aki minden tudás és igazság forrása. Ugyanez igaz mindenkire, akibıl sugárzik a bölcsesség. A Bölcsesség tehát belsıvé tett tudás, amelyet igaz és helyes módon használsz. A Bölcsességet pedig úgy szerezheted meg, hogy képes vagy a Magasabb Intelligencia elméjében olvasni. ÖSSZEFOGLALÁS A társadalom elismer és tisztel bárkit, aki kifejleszti magában az igazság meglátásának képességét, aki képes megmutatni, hogy mindig tudja, mi a helyes

lépés, és megbízhatóan mindig a helyes dolgot cselekszi. Az egész világ nagyon várja az ilyen embereket. Légy hát te is egy közülük! Hangold össze elmédet a Mindenség elméjével... cselekedj ennek megfelelıen és mindig nemes és kiváló módon gondolkozz. Kapcsolódj össze a Létezıvel, és látni, érezni fogod, megérintheted és érzékelheted az igazi bölcsességet. Nem képzelıdsz. Az egyszerő igazság körbeölel minden irányból, belül pedig igaz módon gondolkozol — gondolkozz hát úgy, mint a Létezı része; gondolkozz úgy, mint a Teremtı. 4. FEJEZET A MAGASABB ELME Létezik kozmikus intelligencia, amely jelen van minden dologban, és áthatja azokat. Ez az egyetlen valós Létezı — minden dolog belıle származik. Ez maga a Teremtı. Ahol nincs ilyen Létezı, ott nincs intelligencia, mivel ahonnan hiányzik ez az anyag, ott nincs semmi. Ahol gondolat van, ott kell lennie valamilyen létezınek, aki gondolkozik. * TÉNY: A gondolat nem lehet egyszerő mőködési funkció, mivel a mőködés maga mozgás, és nemigen lehetne elképzelni, hogy a puszta mozgás gondolkozik. * TÉNY: A gondolat nem lehet rezgés, mivel a rezgés is mozgás, és nem valószínő, hogy a mozgás intelligens lenne. A mozgás ugyanis nem más, mint az anyag továbbhaladása. Ha intelligens jellemzıket mutat egy mozgás, akkor az intelligencia az anyagban van, nem pedig a mozgásban. A gondolat tehát nem lehet az agymozgások, vagyis az agymőködés eredménye. Ha a gondolat az agyban helyezkedik el, akkor az agy anyagában lelhetı fel, nem pedig azokban a mozgásokban, melyeket az agy anyaga tesz! A gondolat azonban az agyszövetben sem lehet, hiszen az agy anyaga, élet nélkül, teljességgel halott, nélkülözi az intelligenciát. A gondolat az Élet Alapelvében van, és ez kelti életre az agyat is; a lélek anyagában, amely mindannyiunk lényegi valója. Az agy nem gondolkozik, te gondolkozol, és te fejezed ki a gondolatodat az agyon keresztül. Van tehát egy szellemi Létezı, amely gondolkozik. Ahogy a bennünk lévı szellemi Létezı teljesen áthatja testünket, gondolkozik és mindent ismer a testen belül, ugyanúgy az eredeti szellemi anyag, vagyis a Teremtı áthatja a természet minden részét. Mindent ismer és tud róla. A természet éppen úgy intelligens, ahogy mi is azok vagyunk, sıt, többet is tud nálunk — a Természet mindenrıl tud. A mindenre kiterjedı, egységes elme már a kezdetektıl fogva minden dologgal kapcsolatban áll, ebben rejlik az összes tudás. Az emberi tapasztalás néhány dologra fényt derít, ezeket a dolgokat véljük tudni. Ám a Teremtı tapasztalata a teremtés óta történt események mindegyikére vonatkozik, a bolygó pusztulásától kezdve az üstökösök elhaladásán keresztül egyetlen apró fecske haláláig. Az Intelligenciában jelen van minden, ami

eddig történt, ami ránk vonatkozik — ebbe az intelligenciába burkolózunk mi is, és minden oldalról nyomást gyakorol ránk. Sok ember a múltban él, mindig felidézi, ami történt, néha bosszúvágy hajtja azzal kapcsolatban, ahogy a dolgok alakultak; mások a jövıben élnek, kizárólag elıre néznek, és mindig azon aggódnak, mi történhet még. * Múlt — bőntudat, düh, felháborodás; * Jövı — félelem, aggodalom, kétség, idegesség. Mivel a Létezıben a múlt, a jelen és a jövı egyszerre jelen van a MOST pillanatában, azok, akik képesek a MOSTban létezni, a mindentudásra hangolódnak rá. Tapasztald meg, milyen Egésznek lenni... Egynek lenni... Mindentudással rendelkezı, Gondolkozó Lénynek lenni. Az eddig elkészült összes enciklopédia gyakorlatilag semmi ahhoz a hatalmas tudáshoz képest, ami az Elmében létezik. Az ember ebben az Elmében él, mozog, tıle kapja létét. Az intuíció által felfogható igazságok az Elme gondolatai. Ha az igazságok nem gondolati formában léteznének, nem foghatnánk fel azokat, mert nem is létezhetnének. Az igazságok csak akkor képesek gondolatként létezni, ha van egy elme, amelyben létezhetnek; márpedig egy elme nem lehet más, mint gondolkozó anyag. Te magad is gondolkozó anyag vagy, a Kozmikus Anyag része, csak kicsit korlátozottabb, míg a kozmikus intelligencia, amelybıl származunk, s amelyet Jézus az Atyának hív, amely végtelen. Minden intelligencia, minden hatalom, minden erı az Atyától származik. Jézus felismerte ezt és egészen nyíltan ki is fejezte. Állandóan úgy írta le a bölcsességét és erejét, hogy az az Atyával való egységébıl származik, mert így megláthatja a Teremtı gondolatait. "Én és az Atya egyek vagyunk." Ez volt tudásának és hatalmának az alapja. Megmutatta az embereknek a spirituális ébredés szükségességét; hogy meghallhassák az Atya hangját és ezáltal olyanná váljanak, mint ı. A nem gondolkozó emberi lényt, aki a körülmények áldozataként, kiszolgáltatva él, egy sírban fekvı halotthoz hasonlította, és könyörgött nekünk, hogy hallgassunk rá, és lépjünk hozzá közelebb. "Az isten szellem — mondta Jézus — szülessetek hát újjá. Ébredjetek fel szellemetekben, és megláthatjátok királyságát. Halljátok meg hangomat; lássátok, mi vagyok és mit teszek, lépjetek közelebb és éljetek. Az én szavaim az élet és a szellem szavai; fogadjátok el ezeket a szavakat, és az élet vizének kútja fakad fel bennetek. Ekkor kel életre bennetek az élet." "Én azt teszem, amit az Atyától látok — mondta, arra célozva, hogy olvas a Teremtı gondolataiban. — Az Atya mindent megmutat a Fiúnak." "Ha bárkiben megvan az akarat ahhoz, hogy végrehajtsa a Teremtı akaratát, megismeri az igazságot." "A tanításaim nem tılem származnak, hanem Tıle, aki engem küldött." "Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz." "A Lélek vezessen titeket az igazság útján." ÖSSZEFOGLALÁS

Te is tudsz olvasni a Legmagasabb Erı gondolataiban. Mindannyian körbe vagyunk véve a Létezıvel, márpedig az összes tudás és minden igazság a Létezıben van. Alig várja, hogy átadhassa nekünk ezt a tudást, hiszen Atyánk-Anyánk örömét leli abban, ha szép ajándékot adhat nekünk. A próféták, a látók, a nagy emberek a múltban és a jelenben egyaránt a Teremtıtıl származó bölcsesség útján lettek naggyá, nem pedig azáltal, amit más emberektıl tanultak. A bölcsesség és az erı korlátlan raktára nyitva áll mindenki elıtt — kedvünk és igényeink szerint meríthetünk belıle. * Olyanná formálhatod magad, amilyen lenni szeretnél. * Mindent megtehetsz, amit szeretnél. * Mindened meglehet, amit akarsz. Hogy ezt véghez tudd vinni, meg kell tanulnod eggyé válni az Atyával-Anyával; * Hogy megláthasd az igazságot; * Hogy bölcsesség töltsön el, és tudd, mi lesz a helyes cél, és milyen helyes eszközökkel tudod azt elérni; * Hogy meglegyen az eszközök használatához szükséges erıd és képességed. E fejezet végén határozd el, hogy most minden mást félreteszel, és csak a Forrással való tudatos egység megteremtésére törekedsz. Nagyon jó dolog így szeretni az emberiséget, és csak gondolat kell hozzá. Nincs más, ami oly naggyá és kiválóvá tehet, mint a gondolat. A történelem során számos nagyszerő filozófus szentelt komoly figyelmet a zsenialitásnak: "A gondolkozókat két kategóriába oszthatjuk: vannak, akik önmaguknak gondolkoznak, és vannak, akik másokon keresztül gondolkoznak. Az utóbbiak sokan vannak, az elıbbiek a kivételek. İk azok, akik kétféle értelemben véve is eredeti gondolkozók; egoisták, a szó legnemesebb értelmében." — Schopenhauer "Minden emberhez saját gondolatai jelentik a kulcsot. Lehet, hogy erısnek és legyızhetetlennek látszik, mégis sisakot visel, amelynek kénytelen engedelmeskedni. Ez a sisak az az általános elképzelés vagy eszmény, amelynek alapján rendezi a tényeket. Embert megváltoztatni csak úgy lehet, ha új eszményt mutatsz neki, amely fölébe kerekedik a sajátjának." — Emerson " Vannak, akik egész életükben tanulnak; haláluk órájára szinte mindent meg is tanulnak, csak egyet nem: gondolkozni. " — Domergue

5. FEJEZET 1. LÉPÉS: AZ ELME ÉS A TEST FELKÉSZÍTÉSE

"Húzódj közelebb a Teremtıhöz, és akkor ı is közelebb húzódik hozzád." Ha olyanná válsz, mint a Teremtı, olvashatsz a gondolataiban. Ha nem, akkor az igazság ihletett felfedezését lehetetlennek véled. Sosem leszel nagy ember addig, amíg le nem gyızöd az idegességet, az aggodalmat és a félelmet. Ideges, aggódó vagy félelemmel teli ember nem láthatja meg az igazságot. Ezek az elmeállapotok ugyanis mindent torzítva mutatnak, saját helyes kapcsolatukból kiragadva — ebben az állapotban nem lehetséges a Felsıbb Intelligencia gondolatainak leolvasása. Ha szegény vagy, ha aggódsz az üzletmenet vagy anyagi gondjaid miatt, célszerő, hogy gondosan tanulmányozd át jelen sorozat elsı kötetét, A gazdagság bölcsességét. Megoldást találsz ott minden anyagi természető problémáidra, független attól, milyen hatalmasnak és bonyolultnak látszik számodra. Semmi okod rá, hogy a pénzügyi dolgaid miatt aggódj. Minden ember, aki igazán akarja, felemelkedhet, megszerezheti, amire szüksége van, gazdaggá válhat. Ugyanaz a Forrás, amelybıl mentális kibontakozásodat és spirituális erıdet nyerheted, készséggel ellát téged bármilyen anyagi dologgal, amire szükséged lehet. Tanulmányozd ezt az igazságot mindaddig, amíg rögzül a gondolataidban; mindaddig, amíg az aggodalmat sikerrel ki nem őzöd az elmédbıl. Lépj a Biztos Útra, amely elvezet téged az anyagi bıséghez. Ha az egészséged miatt aggódsz, képzeld el, hogy el tudod érni a tökéletes egészségi állapotot, élhetsz úgy, hogy megvan a kellı erıd mindahhoz, amit tenni vágysz, sıt, még többhöz is. Az Intelligencia, amely készen áll arra, hogy anyagi bıséggel, mentális és spirituális erıvel lásson el, örömmel ad neked egészséget is. Olvasd el jelen sorozat harmadik kötetét, Az egészség bölcsességét, és tudd, hogy a tökéletes egészség a tiéd lehet, ha kéred. Csak be kell tartanod az élet néhány egyszerő törvényét, és helyesen kell élned. Gyızd le a betegséget, őzd el a félelmet mindörökre. Nem elég azonban pusztán felülemelkedni a pénzügyi és fizikai aggodalmakon és félelmeken; fontos még, hogy túljuss minden helytelen erkölcsi lépésen. Vizsgáld meg lelkiismeretedet, végy számba minden benned mőködı motivációs tényezıt, és bizonyosodj meg arról, hogy ezek helyesek. * 1. El kell engedned a kéjsóvárságot, nem engedheted, hogy az étvágyad irányítson. Meg kell tanulnod kormányozni az étvágyadat, és csak azért enni, hogy ne legyél éhes, nem pedig a tobzódó örömszerzés végett. Minden dologban törekedned kell arra, hogy tested engedelmeskedjen a szellemnek. * 2. Túl kell jutnod a kapzsiságon. Ne legyen dicstelen indíttatásod arra, hogy gazdag és hatalmas légy. Jogos és helyes dolog bıségre vágyni, ha a lelked érdekében kívánod, de nem az, ha a tested kényelmének és vágyainak kielégítése érdekében vágysz rá. * 3. Engedd el a büszkeséget és a hiúságot! Ne gondold, hogy másokon uralkodhatsz, hogy másokat legyızhetsz. Ez az egyik legfontosabb, alapvetı pont: nincs még egy olyan kitartó kísértés, mint a másokon való uralkodás önzı vágya. Az átlagembert mindennél jobban vonzza, hogy a fogadások legelıkelıbb helyén ülhessen, hogy a

társaság tiszteletteljesen elismerje, hogy rabbinak, mesternek, nemzetes uramnakhölgyemnek szólítsa. Minden önzı ember titkos indíttatása az, hogy irányíthasson másokat. Versengı világunk hétköznapi hadszínterén folyik a küzdelem a többi ember fölötti hatalom megszerzéséért; ám neked felül kell emelkedned ezen a világon, összes késztetésein és vágyain, hogy csakis az életet keresd! * 4. Szabadulj meg az irigységtıl! Mindent megszerezhetsz, amit csak akarsz, ezért nincs értelme bárkit irigyelned azért, ami neki van. És ami még fontosabb, gondoskodj arról, hogy senkire ne gondolj rosszakarattal, vagy állati vágyakkal; ha így teszel, akkor elvágod magad a Szellemtıl, akinek ajándékait megszerezni vágysz. "Ha nem szereted embertársadat, nem szereted a Teremtıt sem." Tégy félre minden szőkkeblő személyes ambíciót, és határozd el, hogy csak a legfıbb jót keresed, és ettıl nem tántoríthat el érdemtelen önzıség. ÖSSZEFOGLALÁS Menj végig még egyszer a bölcsességeken, és az erkölcsi kísértéseket számőzd egyenként, örökre a szívedbıl — határozd el, hogy nem engeded ıket visszatérni! Aztán fogadd meg, hogy nemcsak felhagysz a helytelen gondolatokkal, hanem véget vetsz minden olyan cselekedetnek, szokásnak és tevékenységnek, amely eltéríthet legmagasabb eszményképedtıl. Ez nagyon fontos, mert csakis így leszel képes bölcsen túllépni félelmen, aggodalmon, csak így leszel képes idegeskedés nélkül bízni abban, hogy a helyes dolgot teszed. Ha erkölcsileg helyesen élsz, képes leszel olvasni az Intelligencia gondolataiban. Lelked minden erejével igyekezz megfogadni, hogy a helyes útra lépsz; máris készen állsz a kiválóság és emberi nagyság következı lépcsıjére, amelynek magyarázatát a következı fejezetben találod. 6. FEJEZET 2. LÉPÉS: TÁRSADALMI ÉS EGYÉNI NÉZİPONTOK ÁTÉRTÉKELÉSE "Hit nélkül képtelenség a Szellem kedvére tenni" képtelenség elérni a kiválóság állapotát. A nagy emberek közös különös ismertetıjele töretlen hitük. Ezt láthatjuk abban a véget nem érı harcban, amelyben Szent Johanna próbálta felszabadítani Franciaországot; ezt láthatjuk Churchillnél is, a második világháború legsötétebb napjaiban; ezt láthatjuk Ted Tumer, a CNN igazgatótanácsának elnöke esetében, aki valóban a világ minden sarkába el akarta juttatni a nemzetközi híreket már akkor, amikor mindenki azt mondta, hogy "lehetetlen megcsinálni". Ezt láthatjuk minden nagy ember esetében, aki helyet kért magának a világ kiválóságainak sorában. Nem a magunkba, saját emberi erınkbe vetett hitrıl van itt szó, hanem a Belsı Erıbe vetett hitrıl. Hitrıl valamiben, ami nálunk nagyobb, ami fenntartja a jót, és amelyben mindig bízhatunk, hogy megfelelı idıben elhozza számunkra a gyızelmet. E hit nélkül nem lehetséges valóban naggyá és kiválóvá válni. Aki nem hisz a Belsı Erıben, abból nem válhat nagy ember. Nézıpont kérdése, hogy megvan benned-e a

hit, vagy nincs. Meg kell tanulnod úgy látni a világot, mint egy állandóan fejlıdésben lévı egészet; a jelenlegi világot az evolúció részének kell tekintened, mint ami még befejezetlen, és a továbbfejlıdés útján halad. Sokmillió évvel ezelıtt a Legfelsıbb Lény alacsonyrendő és durva életformákkal dolgozott, mégis, saját fajtáját tekintve mindegyik tökéletes volt. A különbözı korszakok során aztán egyre magasabbrendő, egyre összetettebb állati és növényi organizmusok fejlıdtek ki. A Föld mindig újabb és újabb színt teremtett, miközben egyre jobban kibontakoztatta az életet. Mindegyik új szín önmagában tökéletes volt, és egy magasabbrendő szín követte. Jó lenne, ha észrevennéd, hogy az úgynevezett "alacsonyabbrendő organizmusok" önmagukban éppoly tökéletesek, mint a magasabbrendőek; hogy az eocén korszakban a világ ugyanúgy tökéletes volt. A világ tökéletes volt, de a Szellem munkája még nem ért véget. És ez a mai világra is igaz. Fizikai, társadalmi és gazdasági tekintetben minden rendben van ezzel a világgal. Ugyan egyetlen apró része vagy darabkája sincs még kész, de ha úgy nézzük, mint a Teremtı kezének munkáját, mindenben tökéletes. NÉZİPONTOD LEGYEN A KÖVETKEZİ: A VILÁG ÉS ANNAK MINDEN RÉSZE TÖKÉLETES, DE MÉG NEM KÉSZ. "Minden rendben van a világgal" — ez a nagyszerő tény. Semmivel és senkivel nincs semmi baj. Az élet minden eseményét szemléld ebbıl a nézıpontból. Semmi baj a Természettel. A Természet hatalmas, fejlıdı jelenlét, amely mindenki boldogságára végzi jótékony munkáját. A Természet minden megnyilvánulása jó; nem létezik benne gonoszság. De még nincs kész, még nem teljes, mert a teremtés még nincs befejezve — tovább folytatja hát, hogy még gazdagabban megajándékozzon bennünket, mint tette ezt a múltban. A természet a Forrás részleges kifejezıdése, márpedig a Forrás maga a szeretet. Tökéletes, de még nem teljesen kész. Ugyanez igaz az emberi társadalomra és kormányokra is, annak ellenére, hogy bizony léteznek ipari monopóliumok, tıkekonglomerátumok, sztrájkok, elbocsájtások. Ezek mind egy elırevivı, fejlıdı mozgalom kifejezıdései; elkerülhetetlenek ahhoz, hogy a társadalom fejlıdési folyamata befejezıdjék. Ha majd teljes lesz, már nem lesz diszharmónia, de addig a fejlıdési folyamat nem létezhet diszharmónia nélkül. Rockefeller éppen úgy szükséges volt ahhoz, hogy kialakuljon a társadalmi rend, mint a dinoszauruszok korának furcsa állatai is szükségesek voltak a következı korszak megszületéséhez. És ahogy ezek az állatok is önmagukban tökéletesek, úgy Rockefeller is önmagában tökéletes volt. Figyeld meg, minden úgy jó, ahogy van! Próbáld tökéletesnek látni a társadalmat, a kormányt, a gazdaságot már most, tekintsd úgy, hogy szélsebesen halad a teljesség felé. Akkor megértheted, hogy semmitıl sem kell félni, semmiért nem érdemes aggódni, idegeskedni. Ne panaszkodj! Ezek az intézmények tökéletesek; ez a világ valóban minden lehetséges világok legjobbika, legalábbis azon a fejlıdési szinten, ahol az emberiség jelenleg tart. A tökéletesség eszméje sokaknak — az is lehet, hogy a többségnek — merı ırültség. "Hogy mi?! — kérdezhetik — És mi van a gyermekmunkával, nem zsákmányoljuk-e

ki a Földet?! Vajon a Harmadik Világban nem élnek-e piszkos és egészségtelen körülmények között férfiak és nık?! Ezek nem rossz dolgok? Vajon a kocsmák, a kábítószerközpontok tökéletesek? Azt akarja mondani, hogy mindezt el kellene fogadnunk és még jónak is nevezzük?!" A gyermekmunka és a hasonló jelenségek nem rosszabbak, mint amilyen a barlanglakó ısember életmódja, szokásai és gyakorlata volt a maga idejében. Az ı életmódjuk az emberiség fejlıdésének barbár szakaszát képviselte — ahhoz a szakaszhoz képest pedig tökéletes volt. A világ jelenlegi gazdasági berendezkedése a gazdasági fejlıdés barbár szakaszához mérendı, ezért szintén tökéletes. Legalábbis, nincs esély ennél többre és jobbra mindaddig, amíg az ipar és az üzleti élet viszonylatában fel nem számoljuk a szellemi barbárságot, és valódi férfiakká, nıkké, igazi emberré nem válunk. Ez csak akkor jöhet el, ha az egész emberi faj együttesen magasabb nézıpontra emelkedik, ami akkor történik meg, ha elegendı számú egyén bukkan fel itt is, ott is, olyanok, akik nyitottak a magasabb nézıpontra. Ennek a jelenségnek lehetünk tanúi manapság számos fejlett országban. A diszharmónia egyetlen gyógymódja ugyanakkor nem a fenti felvilágosodottak, vagy a munkaadók, hanem maguk a dolgozók kezében van. Ha ık is magukévá teszik a magasabb nézıpontot, és úgy kívánják, létre tudják hozni a teljes testvériség és harmónia légkörét a gazdaságban — ık vannak többen, ezért náluk az erı. Most azt kapják, amire vágynak. Ha többre vágynak, magasabb, tisztább, harmonikusabb életre, többet fognak kapni. Persze, igaz, hogy most is többet szeretnének, de csak abból szeretnének többet, ami az állati élvezethez szükséges, ezért kénytelen a gazdaság a barbár, brutális, állati szakaszban maradni. Amikor majd maguk a munkások is kezdenek az élet szellemi síkjára emelkedni, és többet akarnak azokból a dolgokból, amelyek szebbé teszik a szellemi és lelki életet, a gazdaság és az ipar azonnal felülemelkedik a barbárság, a brutalitás és a versengés síkján. Ma ennek a folyamatnak lehetünk tanúi túlzsúfolt világunkban. Mindig ott a küzdelem, hiszen a tömegeknek szellemileg és fizikailag is alkalmazkodniuk kell saját új, belsı, evolúciós döntésükhöz — a magasabb szintő élethez. Saját síkján azonban minden tökéletes. Figyeld csak meg, minden nagyon jól van úgy, ahogy van. Ugyanez vonatkozik a kocsmákra és a kábítószerbarlangokra is. Ha az oda járók többsége vágyik az ilyen dolgokra, akkor helyes és szükséges is, hogy megkapják. Ha a többség harmonikus, szabályozottabb világra vágyik, akkor létrehoznak egy olyan világot, ahol állandóság uralkodik — "a változás szelei". Amíg az emberek a bestiális, ösztönszerő gondolkozás síkján léteznek, addig a társadalmi rend is részben kaotikus, és felmutatja ezeket a bestiális, ösztönszerő jellemzıket. A társadalmat az emberek teszik azzá, ami, tehát mihelyst túljutnak a bestiális gondolkozáson, a társadalom is feljebb emelkedik az állatias szintnél a maga saját síkján. Egy alacsony szinten gondolkozó társadalom nem kerülheti el a kocsmákat és a bőnbarlangokat; önmagában ez így tökéletes, mint ahogy a pliocén korszakban is minden a lehetı legtökéletesebb volt.

Ez azonban senkit ne tévesszen meg — mindig lehet a jobbért munkálkodni. Munkálkodhatunk azon, hogy teljessé tegyünk egy még nem kész társadalmat — ez sokkal célravezetıbb, mint egy hanyatló társadalom tatarozását szolgálni. Teljes szívvel és reményteljes lélekkel kezdhetünk ezen munkálkodni. Már az is sokat jelent, ha magunkban úgy gondolunk saját civilizációnkra, mint valami jó dologra, amely egyre jobbá válik, és nem úgy, mint egy rossz, gonosz, pusztulásra érett világra! * Az egyik nézıpont elıremutató, kiteljesedı elmét ad számunkra, a másik pedig hanyatló, csökkenı képességő elmét. * Az egyik nézıpont segít abban, hogy továbbfejlıdjünk, míg a másik elkerülhetetlen azzal jár, hogy egyre kisebbek, kevesebbek leszünk. * Az egyik nézıpont lehetıvé teszi, hogy a külsı dolgokon munkálkodjunk, hogy kiválóan elvégezhessük kemény munkánkat, és igyekezzünk teljessé tenni mindazt, ami még befejezetlen és diszharmonikus; a másik nézıponttal azonban csak foltozni fogjuk állandóan szakadozó reformjainkat, és gyakorlatilag minden remény nélkül igyekszünk megmenteni néhány elveszett lelket attól, amit egyre inkább elveszett és pusztulásra ítéltetett világnak látunk. ÖSSZEFOGLALÁS A fejlıdésben lévı társadalomra vonatkozó nézıpont kialakítása, amellett, hogy életbevágóan fontos, egyben a legnagyobb erıpróbát is jelenti a kiválóság felé vezetı utadon (hogy végre visszajussunk ebben a fejezetben is a könyv központi témájához). Minket még úgy neveltek — például megtévesztett vallási tanítók, komor, ítéletnapi próféták —, hogy a világot hajóroncsnak tekintsük, amelyet kényére kedvére fúj a szél a sziklás partok felé. A vége csakis az lehet, hogy minden széttörik és emberként akkor tehetjük a legtöbbet, ha legalább néhányat igyekszünk megmenteni a legénységbıl. Ez a nézıpont tanítása szerint a világot eleve rossznak, és a lejtın lefelé haladónak kell tekinteni; el akarja hitetni velünk, hogy a meglévı diszharmónia, a meglévı igazságtalanság továbbra is folytatódni fog, sıt, az idık végezete felé még erısödik is. Ez a nézıpont megfoszt bennünket minden reménytıl, hogy a társadalom, a kormányok, az emberiség még megmenekülhet — annyit biztosan elért, hogy kilátásaink egyre rémesebbek, elménk egyre kisebbre húzódik össze. Nagy tévedés! A világ nem gonosz. Olyan, mint egy csodálatos óceánjáró, amelynek helyén a motorja, és az egész gépezet tökéletes rendben mőködik. A tartályok teli vannak üzemanyaggal, a hajót megfelelı ellátmánnyal indították útnak; semmi jóban nincs hiány. A Gondviselés által kigondolható minden intézkedést meghoztak a legénység biztonsága, kényelme és boldogsága érdekében; és a hajó máris boldogan hajózik a nyílt vízen, idınként erre, idınként arra megy, mivel még senki nem tanulta meg a helyes irányba kormányozás mikéntjét. Csak most tanulunk kormányozni, és megfelelı idıben méltóságteljesen és tökéletes harmóniában érkezünk majd be a kikötıbe. A világ jó, és egyre jobb lesz. A meglévı diszharmónia és igazságtalanság esetei csak a tökéletlen kormányzással együttjáró elkerülhetetlen, véletlen zökkenık;

minden zökkenıt megfelelı idıben ki fogunk küszöbölni. Ez a nézıpont táguló rálátást, egyre fejlıdı elmét biztosít számunkra; lehetıvé teszi, hogy többet gondoljunk a társadalomról és önmagunkról, és ennek megfelelıen kiváló módon lássunk neki dolgaink intézésének. Nagy különbség, hogy melyik társadalmi nézıpontot választjuk. Sokat nyerhetsz, ha magadévá teszed a következı gondolatot: "Semmi baja a világnak. Nincs benne semmi rossz, legfeljebb az én személyes hozzáállásom, ezen pedig tudok változtatni. A lehetı legmagasabb nézıpontból tekintek a természet tényeire, a világ eseményeire, a körülményekre, a társadalom, a politika, a kormány és a gazdaság állapotára. Minden a legtökéletesebb rendben van, bár még korántsem teljes, még nincs készen. Minden a Legfıbb Lény kezének munkáját tükrözi Hidd el, minden a legnagyobb rendben van!" AZ EGYÉNI NÉZİPONT ÁTÉRTÉKELÉSE Bár kétségkívül fontos, hogy milyen szempontból nézed a társadalmi élet tényeit, mégis kisebb jelentıségő, mint az, hogy milyen szempontból nézed embertársaidat: ismerıseidet, barátaidat, rokonaidat, közvetlen családodat, és mindenekelıtt önmagadat. Meg kell tanulnod, hogy ne veszendı és hanyatló dolognak lásd a világot, hanem tökéletes, dicsıséges, a legpazarabb kiteljesedés felé haladó jelenségnek. Meg kell tanulnod, hogy az emberekre se elveszett és elátkozott lényekként tekints, hanem lásd ıket tökéletes teremtményeknek, akik a teljesség felé haladnak. Nincsenek "rossz" és "gonosz" emberek. A síneken futó, súlyos vagonokat vontató mozdony önmagában nézve tökéletes és jó. A mozdony lelke, a dízelmotor ereje jó. Lehet, hogy egy törött sín miatt a mozdony az árokban köt ki, ám attól, hogy máshová került, még nem válik rosszá; a mozdony tökéletesen jó, csak lefutott a sínrıl. A dízelmotor ereje, ami az árokba vezette és romba döntötte, nem gonosz erı, hanem tökéletes és jó. Tehát nem feltétlenül gonosz az, ami nincs a helyén, vagy nyilvánvalóan befejezetlen, kiegészítésre szorul. Gonosz ember nincs; csak tökéletesen jó emberek vannak, akik letértek a vágányról. Nem elítélésre és büntetésre van szükségük, csak arra, hogy újra rátérjenek a sínekre. Az általunk tanult gondolkozásminták miatt látszik sokszor gonosznak a fejletlen vagy a befejezetlen. A fehér liliomot hozó bimbó gyökere nem szép látvány; sıt, van, aki viszolyog tıle. De milyen bolondok is lennénk, ha kinézete miatt elítélnénk azt a bimbót, miközben tudjuk, hogy a liliomot hordozza magában legbelül. A gyökér a maga nemében tökéletes; egy tökéletes, de még nem kész liliom. Ugyanígy kellene tekintenünk minden emberre, férfire, nıre és gyermekre (függetlenül attól, hogy viselkedésük vagy megnyilvánulásuk a világban kevéssé szerethetı): önmagukban, a saját fejlıdési állomásukhoz képes tökéletesek, ık is haladnak a teljessé válás útján. Hidd el, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ha ezt a tényt megértjük, és elfogadjuk ezt a nézıpontot, egyáltalán nem vágyunk már arra, hogy hibát találjunk másokban, hogy megítéljük, kritizáljuk vagy megvessük ıket. Már nem azon munkálkodunk, hogy elveszett lelkeket próbáljunk megmenteni, hanem azon, hogy angyalok között dolgozva, segítsünk nekik teljessé

tenni egy csodálatos mennyországot. Csak jókat mondhatunk — minden a legteljesebb rendben van... születıben van a nagy és dicsıséges emberiség teljessé válása. Emberi kapcsolatainkban ez a nézıpont lehetıvé teszi számunkra a táguló és fej lıdı gondolkozásmódot. Csodálatos lényeknek látjuk az embereket, és ennek megfelelıen bánunk velük, kiváló és nemes módon viszonyulunk dolgaikhoz. Ha viszont a másik nézıpontot fogadjuk el, az emberiség elveszett és degenerált faj lesz a szemünkben; gondolkozásunk beszőkül; az emberiséggel kapcsolatos ügyekben is kicsinyesen, beszőkült módon járunk el. Fontos, hogy folyamatosan szem elıtt tartsuk a nézıpontunkat — ha ez sikerül, akkor ismerıseinkkel, szomszédainkkal és saját családunkkal is úgy bánunk, ahogy egy valóban nagy személyiség bánik az emberekkel. Fontos, hogy önmagunkra is ugyanebbıl a nézıpontból tekintsünk. Változtatni kell tehát a nézıpontunkon, látnunk kell, hogy semmi baja a világnak vagy bármely darabkájának, beleértve saját dolgainkat is. Ha az egész a teljessé válás felé halad, akkor nem lehet baj vele; és mivel saját személyes ügyeink is az egész részét képezik, azokkal sem lehet semmi baj. Te magad és minden ügyes-bajos dolgod a teljesség felé halad. Csak te vagy képes irányítani az elırehaladást; mégpedig úgy, hogy elsajátítod azt a szellemi nézıpontot, amely összhangban van a Legfıbb Lény szellemi céljaival. Semmit nem kell a helyes úton tartanod, csak önmagadat; ha becsülöd magadat, nem lehet veled semmi baj, nincs mitıl félned. Nem sújthat üzleti csapás vagy bármely más katasztrófa, ha saját személyes hozzáállásod helyes, hiszen te is része vagy mindannak, ami egyre fejlıdik és halad, így neked is fejlıdnöd és haladnod kell vele együtt. Gondolataidat leginkább a kozmoszról alkotott felfogásod formálja. Ha a világ álláspontod szerint hanyatlik, elvész és tönkremegy, akkor magadat is egy elveszett világ részének fogod tekinteni, akinek csak a helytelen tettek, a gyengeségek jutottak osztályrészül. Ha a világról alkotott véleményed az, hogy az egész reménytelen, akkor saját sorsodat is reménytelennek tekinted. Ha úgy gondolod, hogy a világ a pusztulás felé halad, magadat sem láthatod fejlıdésben lévınek. Nem tudod magadat becsülni mindaddig, amíg nem szemléled helyesen a Legfıbb Intelligencia munkáját. Sosem lehetsz naggyá anélkül, hogy önmagadat valóban becsülnéd. ÖSSZEFOGLALÁS Tekintsd a Természetet hatalmas, élı és fejlıdı jelenlétnek — tekints az emberi társadalomra ugyanígy. Hiszen a kettı valójában egy, mivel mindkettı az Egyetlen Forrásból származik, következésképp teljesen jó. Téged magadat is ugyanebbıl az anyagból alkotott a Legfıbb Intelligencia. A Legfıbb Lény egyes összetevıi a te részeid; az ı minden erejével rendelkeznek az emberi lények is. Úgy fejlıdhetsz, ahogy a Teremtı tenné. Megvan benned minden erı és hatalom örök Forrása. Egyéni nézıpontod vonatkozásában mindig úgy tekints magadra, mint nagy és nemes, fejlıdésben lévı lélekre. Ne foglalkozz túl sokat a hibáiddal, ne ítéld meg saját életedet. Változtasd meg az önmagadra vonatkozó felfogásodat — te egy

fejlıdésben lévı ember vagy, aki képes "valamivé válni". Váljon szokásoddá, hogy az alábbiakat mondogatod: "Megvan bennem AZ, amibıl teremtettek, ami számára ismeretlen a tökéletlenség, a gyengeség vagy a betegség. A világ még nincs kész, ám a saját tudatosságomban lakozó Kozmikus Intelligencia egyszerre tökéletes és teljes. Saját személyes hozzáállásomon kívül semmivel sem lehet semmi baj — személyes hozzáállásom is csak akkor lehet rossz, ha nem engedelmeskedem ANNAK, ami bennem él. Én magam a Kozmikus Intelligencia tökéletes megtestesülése vagyok jelen helyzetemben, és igyekszem teljessé válni. Bizakodom és nincs bennem félelem. " Ha képes vagy a fenti sorokat valódi átérzéssel kijelenteni, akkor nem gyötör többé félelem, és jóval elıbbre jutsz a kiváló és hatalmas személyiség kifejlesztéséhez vezetı úton. 7. FEJEZET 3. LÉPÉS. SZENTESÍTÉS: ENGEDELMESKEDJ SAJÁT LELKEDNEK! Ha már magadévá tetted a nézıpontot, amely kialakítja a helyes kapcsolatot közted és a világ, illetve embertársaid között, a következı lépés a szentesítés. A szentesítés eredeti jelentése szerint (a latin consecratio szót alapul véve) azt jelenti, hogy engedelmeskedés a léleknek. Megvan benned az, amely örökösen hajt, kormányoz téged felfelé, a Fejlıdés útján — ez a kényszerítı erı nem más, mint a Belsı Erı. Nem kérdés, hogy ennek engedelmeskedned kell. Tagadhatatlan, hogy ahhoz, hogy naggyá válj, kifelé is meg kell jelenítened valamely kiváló tulajdonságodat; és ez a bizonyos tulajdonság valószínőleg a benned megtalálható vonások között a legkiválóbb és a legmagasabb rendő. Nem az elmérıl, nem az intellektusról, nem a józan észrıl van szó; senki sem válhat naggyá, ha nem nyúl magába a józan észnél mélyebben. A józan ész ugyanis nem ismer sem elvet sem erkölcsöt. A józan ész olyan, mint egy ügyvéd, aki bármelyik peres fél mellett tud érveket hozni. Az intellektus segíthet abban, hogy meglássuk, mi a legjobb útja-módja annak, hogy elinduljunk a helyes teendı felé, ám sohasem lesz képes rávilágítani arra, hogy mi lenne az adott esetben a helyes cselekedet. A tolvaj intellektusa segítségével éppúgy meg tudja tervezni a gyilkosság vagy a rablás kivitelezésének módját, mint ahogy a szent ember intellektusa segít elıre megtervezni nagyszabású emberbaráti cselekedetét! Az intellektus és a józan ész az önzı személyiség önzı érdekeit éppúgy kiszolgálja, mint az önzetlen személy önzetlen érdekeit. Ha az intellektust és a józan észt a Belsı Erı póráza nélkül alkalmazzuk, akkor a világ igen tehetséges embernek ismer majd meg minket, de életünk mégsem tükrözi majd az igazi zsenialitás erejét. A mi világunk túl nagy hangsúlyt fektet az intellektus és az érvelıképesség fejlesztésére, viszont keveset foglalkozik annak oktatásával, hogyan

engedelmeskedjünk a lelkünknek. Ez az egyetlen hiba, amit személyes hozzáállásunk során elkövethetünk — ha nem vetjük alá magunkat a Belsı Erı vezetésének. Ha vissza tudunk térni saját középpontunkba, megtalálhatjuk a helyes eszmét minden kapcsolatunk esetében. Ha kiválóvá akarsz válni, meg akarod szerezni az erıt, mindössze arra van szükség, hogy az életedet alávesd a tiszta eszmének, ami a benned rejlı NAGYSÁGban él. Ha ezen a ponton akár a legkisebb kompromisszumot megkötöd, veszíteni fogsz az erıdbıl. Az alábbi hat gondolatot nem szabad szem elıl tévesztened: * 1. Rengeteg idejétmúlt, régi eszme van az elmédben, ám a megszokás hatalma miatt még mindig engeded, hogy ezek vezessék tetteidet az életedben. Le kell állítanod; meg kell szabadulnod mindentıl, amin már túlnıttél. * 2. Nem érdemes belesüppedni a rettegı bizonytalanságba attól való félelmedben, hogy a dolgok majd rosszul alakulnak, hogy az emberek majd elárulnak vagy kihasználnak. Emelkedj minden félelmed fölé. * 3. Elıfordulhat, hogy különbözı, csak az érzékeket szolgáló szellemi vagy testi szokásokat alakítottál ki. Hagyj fel velük. * 4. Számos olyan közös hagyomány, szokás van — társadalmi vagy egyéb —, amelyet még mindig követsz, pedig jól tudod, hogy csak kevesebbé válsz tılük, beszőkítik, kicsinyessé teszik tetteidet. Emelkedj fölül az ilyen tradíciókon. Persze ez nem azt jelenti, hogy teljesen figyelmen kívül kell hagyni a formaságokat, a helyes és helytelen értékek általánosan elfogadott normáit. Ezt senki sem teheti meg. De kiszabadíthatod lelkedet a társadalom oly sok tagját megbéklyózó szőkös korlátok közül. * 5. Ne fordíts idıt, energiát idejétmúlt intézmények fenntartására, akár vallási, akár világi intézményekrıl van szó; ne engedd, hogy megkössön egy olyan hitrendszer, amelyben már nem hiszel. Légy szabad! * 6. Még mindig számtalan alkalommal, számtalan módon derül fény arra, hogy önzı módon cselekedsz. Hagyj fel ezzel! Ha a fenti szokásoktól megszabadultál, törekedj arra, hogy helyettük az általad megtehetı legkiválóbb tevékenységekre, tettekre koncentrálsz. Alkoss ezekrıl képet az elmédben. Ha elıbbre szeretnél jutni, és mégsem megy, akkor nagyon valószínő, hogy gondolataid már jobbak mint a tetteid. Ne felejtsd: Pontosan azt kell TENNED is, amit GONDOLSZ! * Hagyd, hogy a Belsı Erı vezesse gondolataidat, aztán élj úgy, hogy megfelelj ezeknek a gondolatoknak. * Engedd, hogy hozzáállásod a legkiválóbb gondolataid kifejezése legyen úgy az üzleti életben, a politikában, és a közösségi ügyekben mint otthon is. * Engedd, hogy a többi ember felé mutatott viselkedésed, akár férfi az illetı, akár nı vagy gyermek, kicsi vagy nagy, mindig az általad elképzelhetı és megvalósítható legkedvesebb, legkellemesebb, legudvariasabb legyen. Különösen a saját családoddal viselkedj így. * Ne feledd az új nézıpontot: Te magad is Teremtı vagy, ezért viselkedésedet is ennek megfelelıen válaszd meg.

ÖSSZEFOGLALÁS Csak néhány, egyszerő lépés vezet a szentesítés megvalósításához, a léleknek való engedelmességhez. Ha a kiválóságra törekszel, nem engedheted, hogy alantas ösztönök kormányozzanak; neked kell kormányozni fentrıl. Következésképp nem engedheted meg magadnak, hogy fizikai késztetések irányítsanak. * 1. A testedet az elméd kormányzása alá kell rendelned; ám az elme, a Belsı Erı póráza nélkül könnyen önzéshez, és erkölcstelen módszerekhez vezet. * 2. Az elmédet a lélek kormányzása alá kell rendelned, a lelkedet pedig a tudásod határai korlátozzák. * 3. A lelkedet a Felsıbb Én kormányzása alá kell rendelned, amelynek már nincs szüksége arra, hogy bármit megértsen; az ı bölcsessége elıtt minden dolog megnyílik. Ebbıl áll a szentesítés folyamata. Engedelmeskedj a lelkednek! Jelentsd ki: "Hagyom, hogy testemet az elmém irányítsa; hagyom, hogy elmémet a lelkem irányítsa és hagyom, hogy lelkem a Belsı Erı irányítása alá kerüljön." Ha a fenti esküd valós és teljes, már meg is tetted a harmadik nagy lépést a kiválóság és az erı megszerzésének útján. 8. FEJEZET 4. LÉPÉS: AZONOSULÁS A FORRÁSSAL Most már tudod, hogy a Szellem a természet, a társadalom és az emberiség egészének hajtóereje. Sikerült magadat mindezzel harmóniába hozni, és szentesítetted egységedet a benned élı vággyal, hogy a legkiválóbb és legmagasabb rendő felé haladj. A negyedik lépés az, hogy tudatosítod, és elismered azt a tényt, hogy a benned élı Belsı Erı a Legfıbb Lény maga. Tudatosan azonosítani kell magadat a Legmagasabb Intelligenciával. Ez nem hamis vagy igaztalan feltételezés; hanem tény, amit el kell ismerned. Mindannyian egyek vagyunk a Végtelen Forrással; csak arra van szükségünk, hogy ezt tudatosan át is érezzük. Egyetlen Létezı van, minden dolgok Forrása, és ebben a Létezıben van az erı, amely minden dolgot létrehozott; minden erı organikusan benne található. Ez a Létezı tudatos és gondolkozik; tökéletes megértéssel és intelligenciával dolgozik. Tudod, hogy mindez igaz, mivel tisztában vagy vele, hogy létezik ez az élı anyag, és létezik a tudatosság is. Mi is tudatosak vagyunk és gondolkozunk; tehát mi is ez a Létezı vagyunk. Ha nem lennénk az élı Létezı része, a semmibıl volnánk, és nem is léteznénk. Márpedig, ha anyagból vagyunk, gondolkozunk, és tudatosak vagyunk, akkor Tudatos Létezı vagyunk. Nem világos, miért volna szükség egynél több Tudatos Létezıre, ezért csakis mi lehetünk az Eredeti Létezı, minden élet és erı forrása, amely fizikai formában jelenik meg. Nem különbözhetünk a Teremtıtıl. Az intelligencia mindenhol egy és ugyanaz, és mindenhol megtalálható, ugyanannak a Létezınek a hozadékaként. Nemigen képzelhetı el, hogy a Forrásban másféle

intelligencia van, mint az emberben; intelligencia ugyanis csakis az Intelligens Létezıben lehet, márpedig az Intelligens Létezı maga a Teremtı. Egy vagy a Végtelennel, tehát a Teremtı minden tehetsége, ereje és lehetısége benned is megvan. "Minden erı megadatott az embernek, az égben és a Földön." "Vajon nem írták-é meg, hogy mindnyájan istenek vagytok?" Te magad vagy a Belsı Erı — te is Teremtı vagy. Bár kétségkívül egyek vagyunk az Eredeti Létezıvel és megvan bennünk annak minden ereje és lehetısége, a tudatosságunk igen korlátozott. Nem tudunk mindent, amit tudhatnánk, ezért hibáknak és tévedéseknek vagyunk kitéve. Ha szeretnéd elkerülni a hibákat, akkor egyesítened kell elmédet Mindazzal, ami mindent tud; tudatosan eggyé kell válnod a Teremtıvel. * TÉNY: Mindannyiunkat körbevesz az Elme, minden oldalról. Közvetlenebb közelségben van, mint a lélegzet, közelebb, mint kezünk és lábunk. * TÉNY: Ebben az Elmében benne van mindannak az emléke, ami valaha történt; az elmúlt idık legnagyobb természeti felbolydulásaitól kezdve akár egyetlen fa pusztulásáig a jelenben. * TÉNY: Ebben az Elmében benne van a nagy cél is, amely minden természeti jelenség mögött meghúzódik; az Elme tudja, mi fog történni. Tehát egy Elme vesz körül mindnyájunkat, egy Elme, amely tudja mindazt, amit tudni lehet... ismeri a múltat, a jelent és a jövıt. Minden, amit az emberiség valaha mondott, tett, vagy leírt, fel van jegyezve ebben az Elmében. Mi magunk is ugyanabból az anyagból készültünk, mint ez az elme; sıt, belıle készültünk, tehát akár azonosíthatjuk is magunkat vele, vagyis mi is tudhatjuk, amit az Elme tud. "Az én Atyám hatalmasabb nálam — mondta Jézus. — Tıle származom." "Én és az Atya egyek vagyunk. İ mutat meg minden dolgot a fiúnak." "A Szellem vezet el minden igazsághoz." ÖSSZEFOGLALÁS Ahhoz, hogy azonosítsd magad az Intelligenciával, tudatos felismerésekre van szükség. A felismerés arra a tényre vonatkozik, hogy csak Egyetlen dolog van, és minden intelligencia ebben az Egyetlen Létezıben található. Erısítsd meg magadban a következıket: " Csak Egyetlen dolog van, és ez az Egyetlen mindenhol megtalálható. Alávetem magam a Legmagasabb Intelligenciával való tudatos egységnek; ne az Én akaratom legyen meg, hanem a Forrásé. Egy akarok lenni a Legfıbb lénnyel, és ilyen életet kívánok élni. Egy vagyok a Végtelen Tudatossággal; Csak Egyetlen Elme létezik, és Én vagyok ez az Elme. Aki most ezeket a szavakat kijelenti, az Én vagyok, maga az Egy." Ha alaposan gyakoroltad az elızı fejezetekben körvonalazottakat... ha elsajátítottad az igaz nézıpontot, ha tökéletesen engedelmeskedsz a lelkednek, nem találod majd nehéznek a tudatos azonosítást. Ha sikerült elérned, a keresett erı már veled is van, mivel egyesítetted magad a Mindenhatóval.

9. FEJEZET 5. LÉPÉS: A GONDOLATFORMÁK IDEALIZÁLÁSA Te nem vagy más, mint az Eredeti Létezıben létezı gondolkozó központ, márpedig az Eredeti Létezı gondolatainak kreatív ereje van. Bármi keletkezzék is a gondolataiban, bármi öltsön gondolati formát, az látható, úgynevezett anyagi formában is létre kell jöjjön. A Gondolkozó Létezıben létrejövı gondolatforma valóság; tehát valós dologról van szó, akár láthatóvá válik az emberi szem elıtt, akár nem. Be kell vésned és meg kell értened a tényt, hogy a gondolkozó anyagban megjelenı gondolat valóságos; valóságos, ténylegesen létezı forma, akkor is, ha még nem látható. Tehát veszed belül azt a formát, ahogyan magadról gondolkozol; aztán körülveszed magad mindazokkal a láthatatlan formában megjelenı dolgokkal, amikkel gondolatban kapcsolatba hozod magad. Ha egy bizonyos dologra vágysz, formáld meg a képét világosan, és tartsd elmédben mindaddig, amíg teljesen kialakult gondolatmintává válik... vagyis több lesz mint egy bizonytalan, átfutó gondolat. Ha napi cselekedeteiddel nem távolítod el magad a Forrástól, az általad vágyott dolog anyagi formában is megjelenik elıtted. Muszáj neki, mivel engedelmeskednie kell az univerzumot szabályozó alaptörvénynek. Tehát ne alkoss magadnak gondolatmintát téged gyötrı betegségrıl, kórságokról, hanem vetítsd magad elé a tökéletes egészség és magas energiaszint képeit. Önmagadról alkotott gondolatmintáid tükrözzék az erıs, szívélyes és tökéletes harmóniában lévı ember képét. Ha ezt a gondolatformát vetíted rá a Kreatív Intelligenciára, és ha szokásaid, cselekedeteid nem állnak ellentétben a fizikai testet felépítı törvényekkel, a gondolatforma megjelenik a testedben is. Ez teljességgel bizonyos; csak a törvénynek engedelmeskedik. Önmagadról alkotott gondolatformád tükrözze azt, hogy milyen szeretnél lenni. Minél tökéletesebbnek lásd ezt az eszményképet, amennyire képzeleted képes megalkotni a vizuális képet. Csak egy példa: Ha egy fiatal joghallgató kiválóvá szeretne válni, engedjük, hogy elképzelje magát kiváló ügyvédként, aki utánozhatatlan könnyedséggel és erıvel védelmezi ügyét a bíró és az esküdtszék elıtt; aki kezében tartja az igazságot, a tudást és a bölcsességet — s közben ne tévessze szem elıl az elızı fejezetekben leírtak szerint a helyes nézıpont kialakítását, a szentesítést és az azonosulást. Képzelje el magát, mint kiváló ügyvédet minden lehetséges helyzetben és környezetben. Bár jelenleg még mindig csak diák, ügyeljünk arra, hogy sose felejtse el, sose másítsa meg a mélyen magában hordozott gondolatformát. Ahogy a kiváló ügyvédrıl alkotott gondolatforma egyre határozottabbá válik és egyre megszokottabb lesz az elméjében, munkába lépnek a belsı és külsı kreatív energiák. A belsı minta alapján megkezdik a valós forma létrehozását; és megalkotják, elkezdik be vonzani a

jelölt életébe a képhez tartozó minden további összetevıt is. Az ember önmagát formálja olyanná, mint a belsı kép, az Intelligencia pedig vele együtt dolgozik; semmi sem akadályozhatja meg, hogy végül azzá váljon, akivé akar. Hasonlóképpen, ugyanezt az általános elvet felhasználva a zenei pályára lépett hallgató elképzelheti magát, amint tökéletes harmóniát csal ki hangszerébıl, és hatalmas tömegeket hoz lázba; a színész megalkothatja a legnemesebb elképzelését a mővészetrıl és saját alakításáról, aztán alkalmazhatja az általa kialakított lehetı legtökéletesebb képet önmagára. A politikus, a tanár, a mővész, a gazdálkodó, az autószerelı és a szülı ugyanígy járhat el. Koncentrálj arra az ideálképre, amit magadról szeretnél alkotni. Jól gondold át — biztosnak kell lenned abban, hogy a leghelyesebb döntést hoztad meg; vagyis azt, ami számodra általánosságban a legmegfelelıbb lesz. * Ne fordíts túl nagy figyelmet a körülötted élık tanácsaira, javaslataira; ne hidd, hogy bárki más jobban tudhatja nálad, mi lenne számodra a leghelyesebb! Hallgasd meg, amit mások mondani szeretnének, de mindig vond le saját következtetéseidet. NE ENGEDD, HOGY MÁS EMBEREK DÖNTSÉK EL, MILYENNEK KELL LENNED! LÉGY AZZÁ, AMIVÉ SAJÁT ÉRZÉSEID SZERINT VÁLNI SZERETNÉL. * Ne hagyd, hogy a kötelezettség vagy a feladatok hamis képe félrevezessen. Nem lehet olyan kötelezettséged, feladatod mások irányában, amely megakadályozhatna abban, hogy a legtöbbed kihozd magadból. Légy hő önmagadhoz, és akkor nem leszel másokhoz sem álságos. Ha sikerült teljesen eldönteni, milyen akarsz lenni, alkosd meg errıl a tıled telhetı legnemesebb és legszebb képet, aztán csinálj az elképzelt képbıl gondolatformát. Ragaszkodj tényként az adott gondolatformához, mintha ez lenne a való igazság magadról. Higgy benne! * Ne hallgass a lebeszélı javaslatokra; zárd be elıttük a szívedet és az elmédet. Sose zavarjon, ha mások bolondnak vagy álmodozónak neveznek... csak álmodj tovább! Ne feledd, hogy Napóleon Bonaparte, a félig éhezı sorban felnıtt hadnagyocska mindig is nagy hadseregek tábornokának, Franciaország urának látta magát, és késıbb kívül is megvalósította, amit magáról az elméjében vallott. Ugyanígy te is azzá válsz, amivé a szíved és az elméd szándéka szerint válni akarsz. ÖSSZEFOGLALÁS Csak a saját szívedhez legyél hő! Ha nem tudod, mik a saját legnagyobb vágyaid, vagy ha nem tudod, milyen szakmát kellene csinálj... akkor egyszerően csak hallgass a Legfıbb Intelligencia üzeneteire, melyeket meditáción, imán és az álmaidon keresztül juttat el hozzád. Dolgozz össze a Forrással, és együtt építsétek ki saját jellemedet. Aztán tarts ki saját elképzelt álmod, saját gondolatformád mellett, és alkosd meg a képet teljes részletességgel, beleértve minden fizikai, mentális és érzelmi vonatkozást is. Kövesd pontosan azt, amit az elızı fejezetekben elmondtunk, és cselekedj úgy, ahogy a következıkben ajánljuk — nem kerülheted el, hogy azzá válj, akivé lenni szeretnél.

10. FEJEZET 6. LÉPÉS: MEGVALÓSÍTÁS — LEHELJ ÉLETET AZ APRÓ TETTEKBE! Ha viszont megállnál az elızı fejezet végénél, akkor sosem érnéd el a kiválóságot... tényleg nem lennél több, mint álmok álmodója, légvár-építı. Nagyon is sokan vannak, akik itt megállnak; nem értik meg, mennyire szükség van a jelenben való tettekre ahhoz, hogy megvalósítsuk a belsı képet, és a gondolatforma testet ölthessen. Két dologra van leginkább szükség: * 1. LÉPÉS: a gondolatforma megalkotása * 2. LÉPÉS: önmagad tényleges átalakítása mindannak alapján, amelybıl a gondolatforma létrejön. Az elsırıl már volt szó, most továbbmegyünk, és a második lépéshez is adunk fogódzókat. Ha már kialakítottad a gondolatmintát, akkor belül már olyan vagy, amilyen lenni szeretnél; most már csak arra van szükség, hogy kívülrıl is olyanná válj. A kiválóság belül már a birtokodban van, de kívül még nem mindig csinálsz kiváló dolgokat. Nem is várhatod, hogy azonnal mindent kiválóan tegyél; a világ elıtt még nem lehetsz kiváló színész, ügyvéd, zenész vagy olyan kiváló személyiség, amilyennek belül ismered magad. Még senki sem bíz rád nagy feladatokat, mert még nem ismertek meg... még "nem fizetted meg a (fizikai) árát". Azt viszont már most is elkezdheted, hogy a legapróbb dolgokat kiváló módon csináld. Épp ebben rejlik az egésznek a titka. Már saját otthonodban, saját üzletedben, irodádban, az utcán, vagyis bárhol elkezdheted a kiválóságot. Nekiláthatsz, hogy a világgal megismertesd kiváló önmagad, és ehhez nincs másra szükség, mint arra, hogy bármit teszel, azt kiválóan tedd. Lelked minden erejét bele kell vinned az összes cselekedetedbe, bármilyen banális, apró dologról legyen szó. Így lesz egyértelmő a családod, a barátaid és a szomszédaid elıtt, ki is vagy igazán. * Ne dicsekedj, ne kérkedj önmagaddal; ne járj körbe mindenkit, hogy elmondd, milyen remek személyiség is vagy te; egyszerően csak vezesd életed kiváló módon. Senki sem fog hinni neked, ha odamész, és elmagyarázod, milyen tökéletes személyiség is vagy, ugyanakkor kétség sem merülhet fel kiválóságodat illetıen, ha az már a tetteidbıl látszik. Otthon legyél igazságos, bıkező, udvarias, és kedves a családodhoz, feleségedhez, férjedhez, gyerekeidhez, testvéreidhez, és akkor ık is tudni fogják, milyen nagy és nemes lélek vagy. Minden emberi kapcsolatodban viselkedj kiváló, igazságos módon, légy bıkező, udvarias és kedves. Az igazán nagy emberek sohasem viselkednek másképp. * A következı, és talán legfontosabb dolog, hogy teljes erıddel hinned kell saját igazságodról vallott nézeteidben. Sose cselekedj rohanva, sietve és kapkodva; légy mindenben a lehetı leghatározottabb... várd meg, amíg megérzed, hogy melyik az igaz út. Ha pedig már érzed, ismered az igaz utat, vezessen tovább a hited akkor is, ha az egész világ ellenkezı véleményen van. Ha már kis dolgokban sem hiszel

annak, amit a Felsıbb Intelligencia súg neked, akkor sosem leszel képes nagy dolgokban hagyatkozni az İ bölcsességére és tudására! Ha ıszintén érzed, mi a helyes lépés, lépd meg, és igaz hittel bízzál abban, hogy a következmények jók lesznek. Ha mélyen vallod, hogy egy bizonyos dolog igaz, ne foglalkozz azzal, hogy a látszat mennyire szól ellene, fogadd el igaznak, és cselekedj ennek megfelelıen. Nagy dolgokban akkor tudsz az igazságról képet alkotni, ha az apró történések esetében is teljességgel megbízol abban a képben, amit jelenleg az igazságról alkottál magadban. Ne feledd, hogy éppen ezt az erıt vagy képességet akarod magadban kifejleszteni — az igazság meglátásának képességét. Még csak most tanulod, hogy miként kell a Végtelen gondolatait leolvasni! A Mindenható szempontjából nem léteznek kis és nagy dolgok — a Nap helyén tartása, az idıjárás egyensúlya, a fejeden lévı hajszálak megszámlálása — mind egyforma fontossággal bíró események; a Mindenség szemében nem létezik nagy, illetve kis dolog. A Forrást éppen annyira érdeklik a mindennapi élet apró ügyei, mint a nemzetek sorsa. A család és a szomszédság dolgaival kapcsolatos igazságokat éppúgy megláthatod, mint a kormányok dolgaira vonatkozót. A kezdet mindig az igazságba vetett tökéletes hit, a hétköznapokban elıforduló legapróbb ügyekben is. Ha mélyen belül úgy érzed, hogy egy bizonyos úton kell tovább menjél, válaszd azt az utat akkor is, ha minden józan észnek, társadalmi megítélésnek ellentmond. Hallgasd meg mások javaslatait és tanácsait, de mindig azt lépd, amirıl mélyen belül érzed, hogy ez az egyetlen helyes út. Töretlen hittel ragaszkodj saját igazságképedhez; de ne feledd, hogy mindig a Belsı Hangra hallgass — és sose cselekedj kapkodva, félelemtıl vagy aggodalomtól vezérelten. ÖSSZEFOGLALÁS Minden helyzetben, minden életkörülményedben ragaszkodj saját igazságodhoz. Ha úgy érzed, hogy valaki egy bizonyos napon éppen az adott helyen lesz, akkor töretlen hittel menj oda, és találkozz vele; ott lesz, akkor is, ha ez egyáltalán nem valószínő. Ha biztosan érzed, hogy valaki mit, milyen kombinációban és hogyan fog tenni, töretlen hittel cselekedj te is aszerint, hogy minden az érzésed szerint alakul. Mindig bízz saját véleményedben, ha megérzed az igazságot, akár közeli, akár távoli, múltbéli, jelen vagy jövendı eseményrıl van szó. Természetesen eleinte néha véthetsz hibát is, mivel nem mindig sikerül tökéletesen értelmezni a bensı indíttatásokat; ám hamarosan szinte minden esetben a helyes útmutatást kapod majd. Nem telik el sok idı, és családod, barátaid is egyre jobban hallgatnak a te értékítéletedre, sıt, a vezetés is hozzád fordulhat tanácsért és útmutatásért. Hamarosan úgy ismernek majd, mint aki apró dolgokban is mindig kiválóan viselkedik, ezért egyre jobban támaszkodnak rád a nagyobb ügyekben is. Nem kell hozzá más, mint hogy minden dologban kizárólag a Belsı Fény vezessen, vagyis a saját belsı igazságod képe. Engedelmeskedj a lelkednek, töretlenül higgy magadban. Sose kételkedj, sose viselkedj bizalmatlanul önmagaddal szemben, sose gondolj magadra úgy, mint aki hibákat követhet el. "Ha Én ítélek, az én ítéletem igazságos,

mivel nem vágyom más emberek tiszteletére és elismerésére, csak az Atyáéra" — mondta Jézus. 11. FEJEZET HAGYJ FEL A ROHANÁSSAL ÉS KORLÁTOZÓ SZOKÁSAIDDAL! Minden bizonnyal rengeteg problémád van — otthon, társadalmilag, fizikálisan vagy pénzügyileg — amelyek mintha állandó nyomást gyakorolnának és azonnali megoldást követelnek. Adósságokkal küzdesz, amelyeket vissza kell fizetni, vagy más kötelezettségeidnek kell eleget tegyél; nem vagy boldog a munkahelyeden, nem érzed úgy, hogy a helyeden lennél, és érzésed szerint azonnal tenni kellene valamit. Sose kezdj kapkodó cselekvésbe felszínes késztetések miatt! Mindig megbízhatsz a Forrásban: minden személyes nehézségedre megadja a megoldást. Nincs szükség sietségre... csak Egyetlen létezı van, és a világban minden a legteljesebb rendben van. Legyızhetetlen erı mőködik benned, és az általad elérni kívánt dolgokban is. Ez az erı hozza el neked a kívánt dolgokat, vagy téged visz el hozzájuk. Vállald, és folyamatosan ırizd ezt a gondolatot — hogy ugyanaz az Intelligencia, amely benned megtalálható, megvan azokban a dolgokban is, amelyekre vágysz. Pontosan olyan erıvel és határozottsággal kormányozza feléd ıket, mint amilyen határozottsággal téged terel feléjük. Tehát az elkötelezetten fenntartott gondolat elhozza neked a vágyaidat, és köréd rendezi. Mindaddig, amíg a gondolatot és hitedet érdemben ırzöd, minden jól halad majd. Semmi sem romolhat el, csak a te saját, személyes hozzáállásod, és az sem romolhat el, ha bízol és nem félsz. A SIETSÉG a félelem egyik formája; sok ideje van annak, aki nem fél! Ha teljes hittel cselekszel, tudod, hogy az igazság a tiéd, akkor sosem késhetsz le valamirıl, és nem érkezhetsz oda túl korán; semmi sem romolhat el. Ha a dolgok látszólag rosszul haladnak, elmédet ez ne zavarja meg; az egész csak felszíni jelenség, ami önmagában illúzió. Semmi sem romolhat el a világban kivéve önmagunkat; és mi is csak akkor válhatunk rosszá, ha nem a megfelelı mentális hozzáállást választjuk. Valahányszor izgatottnak érzed magad, aggódsz, vagy úrrá lesz rajtad a sietség, ülj le, és gondold végig; játssz valamit vagy menj szabadságra. Végy ki egy nap szabadságot, és minden rendben lesz, mire visszatérsz. Ugyanígy egész biztos, hogy ha a sietség lelkiállapotában találod magad, tudnod kell, hogy már nem vagy a kiválósághoz vezetı mentális állapotban. A sietség és a félelem azonnal elvágja az összeköttetést az Univerzális Elmével; nem lesz erıd, nem lesz bölcsességed, és információhoz sem jutsz mindaddig, amíg meg nem nyugszol. Ha a sietség lelkiállapotába kerülsz, akkor átveszed az uralmat a benned lévı Belsı Erıtıl. A félelem az erıt gyengeséggé változtatja! Ne feledd, hogy a lelki egyensúly és az erı elválaszthatatlan társai egymásnak. A higgadt, kiegyensúlyozott elme erıs és kiváló; a kapkodó, ideges elme gyenge. Valahányszor kapkodó lelkiállapotba kerülsz, elvesztetted a helyes nézıpontot;

kezdesz úgy tekinteni a világra, vagy legalábbis annak egy részére, mint ami nem jó. Ilyenkor lapozd fel ismét a könyv Hatodik fejezetét; és gondold át újra, ami tény: hogy ez a világ tökéletes, már most is, minden összetevıjével együtt. Semmi sem romolhat el; semmi sem rossz. Erısítsd meg önmagad, légy nyugodt és vidám; higgy az Univerzális Erıben. És most menjünk tovább a SZOKÁSOKra. Lehet, hogy nagyon nehéznek találod, hogy megszabadulj régi, bevált gondolkozásmódodtól, és új szokásokat alakíts ki. A világot a megszokás irányítja. A királyok, diktátorok, vezetık és uralkodók csakis azért maradhatnak a helyükön, mert az emberei már megszokták, hogy elfogadják ıket. A dolgok azért mőködnek úgy, ahogy mőködnek, mert az embereknek szokásává vált, hogy elfogadják azokat jelen formájukban. Ha az emberek megváltoztatják megszokott gondolkozásmódjukat a kormányzati, társadalmi és gazdasági intézményekre vonatkozóan, akkor az intézmények is változni fognak. Mindnyájunkat uralja a megszokás! Lehet, hogy már kialakítottad magadban azt a szokást, hogy közönséges emberként gondolsz magadra, akinek igen korlátozottak a képességei, vagy aki többé-kevésbé kudarcra van ítélve. Akármit gondolsz magadról, AZ vagy. Tehát, már MOST ki kell alakítanod magadról a kiválóság felé vezetı, pozitívabb gondolati szokást; alakíts ki egy képet, amelyen látod magadat, amint korlátlan erıvel rendelkezel. Tedd szokássá azt a gondolatmintát, hogy azonos vagy ezzel a személlyel. Sorsodat mindig a rendszeres, szokássá vált gondolatok határozzák meg — nem az idınként átvillanó gondolatok. Semmi haszna nincs naponta néhány percig azon meditálni, hogy megerısítsd, milyen remek és kiváló személy vagy, ha a nap többi részében, az átlagos üzleti ügyeid intézése közben úgy gondolsz magadra, mint aki nem ilyen. Nincs az a mennyiségő ima vagy megerısítés, amely segítene rajtad, ha folyton-folyvást kicsinek és kevésnek tartod magad. Az ima, a megerısítés és a meditáció csak arra alkalmas, hogy megváltoztassa a szokásoddá vált gondolatmintát. Bármely cselekedet — legyen bár mentális vagy fizikai —, amit elégszer ismételsz, szokásoddá válik. A mentális gyakorlatok célja, hogy bizonyos gondolatokat addig ismételgess, amíg állandóvá, rendszeres szokásoddá nem válnak. Azok a gondolatok, amelyeket folytonosan ismétlünk, meggyızıdéssé válnak. Tehát nem kell mást tenned, mint hogy az új gondolatot folyamatosan ismétled magadnak — mindaddig, amíg már csak az új formában tudsz gondolni magadra. Ezenkívül fontos tudnunk, hogy nincs semmi baj ezzel a világgal, vagy annak bármely részével — beleértve saját ügyeinket is. Ha minden a tökéletes, befejezett állapot felé halad, akkor nem romolhat el; és mivel saját ügyeink is az egész részét képezik, a mi ügyeink sem válhatnak rosszá. Te magad, és minden, ami körülötted zajlik, a tökéletesség felé halad. Ezt az elırehaladást semmi sem állíthatja meg rajtad kívül; és te is csak úgy állíthatod meg, ha az általad gyakorolt mentális hozzáállás ellentétben áll Isten elméjével. Csak magadat kell a helyes úton tartanod — ha ez sikerül, sem üzleti ügyeidben, sem magánéletedben nem várható katasztrófa.

Ezenkívül igyekezned kell, hogy az általad képviselt gondolatminta a kozmosz nézıpontját képviselje. Ha úgy tekintesz a világra, mint menthetetlen, egyre hanyatló dologra, akkor magadat is ennek megfelelıen a világ korlátokkal és gyengeségekkel küzdı, piciny részének tekinted majd. Ha reménytelennek tartod a világ állapotát, önmagad irányában sem lehetnek nagyon reményteljes gondolataid. Ha azt látod, hogy a világ a vége felé közeledik, képtelen leszel magadat fejlıdésben lévınek látni. Csak akkor tudsz önmagadra is jól, vagyis bizalommal gondolni, ha ugyanígy vélekedsz a Szellem többi munkájáról. Csak akkor lehetsz igazán kiváló, ha önmagadra is jól és bizalommal tudsz gondolni. Hozzátenném, hogy az általad rendszeres szokássá tett gondolatminta határozza meg az életben elfoglalt helyed, beleértve az anyagi környezetet is. Ha önmagadról már kialakítottál egy gondolatmintát, az ahhoz illı környezetet is valószínőleg sikerül megteremteni. Ha viszont úgy gondolsz magadra, mint tehetetlen és tehetségtelen emberre, akkor önmagadnak szegény, olcsó környezetet szánsz. Ezek a szokásoddá vált gondolatok láthatatlan formában jelennek meg a téged körülvevı elmeanyagban, tehát folyamatosan, állandóan veled vannak. Idıvel, az örökkévaló kreatív energia rendszeres teremtı cselekedetének hatására a láthatatlan gondolatformák anyagban is megjelennek; vagyis körülveszed magad saját, anyagba öntött gondolatmintáiddal. Lásd a természetet kiváló és fejlıdésben lévı életformának, és tekintsd benne az emberi társadalmat ugyanilyennek. Mindkettı ugyanaz, hiszen egy forrásból valók, és mindkettı egyformán jó. Te magad ugyanabból az anyagból készültél, mint Isten. Isten minden összetevıje megvan benned; minden hatalom, amellyel Isten rendelkezik, éppúgy a mi részünket is képezi. Fejlıdhetünk, hiszen az élet elve — a Belsı Erı — is láthatóan ugyanezt teszi. Megvan benned minden hatalom és erı forrása. ÖSSZEFOGLALÁS A szokásoddá vált gondolatminták, nem pedig a környezet vagy a körülmények tettek olyanná, amilyen vagy. Minden ember megalkot önmagáról egy Központi Elképzelést, vagy gondolatmintát. Ez a gondolat rendezi csoportokba és terelgeti az életében megjelenı tényeket és külsı kapcsolatokat. Márpedig most vagy aköré a gondolat köré rendezed a tényeket, hogy kiváló és erıs személyiség vagy, vagy pedig aköré, hogy korlátolt, közönséges és gyenge ember vagy. Ha a te esetedben az utóbbi gondolat a szokásos, meg kell változtatnod a Központi Elképzelésedet. Készíts magadról vadonatúj mentális képet! Ne próbálkozz kiválóvá válni úgy, hogy csupán néhány szót vagy felszínes formulát ismételgetsz; helyette ismételd el magadban újra meg újra a saját erıidrıl, képességeidrıl alkotott GONDOLATOT mindaddig, míg a külsı tényeket is eszerint rendezed el, és ennek alapján határozod meg a helyedet. Egy másik fejezetben bemutatunk majd egy mentális gyakorlatot, és további tanácsokat adunk erre a pontra vonatkozólag.

12. FEJEZET ÉBRESZD FEL AZ İSZINTE GONDOLATOT! Kiválóságot csak úgy érhetsz el, ha nagy és kiváló gondolataid vannak. Nem lehetsz kiváló külsıleg, amíg bensıdben nem válsz azzá; márpedig mindaddig nem válsz kiválóvá bensıdben, amíg nem kezdesz el GONDOLKOZNI. Nincs az a nevelés, olvasás, mővelıdés és tanulmány, amely kivételesen naggyá tehetne gondolatok nélkül; a gondolat viszont figyelemreméltóvá tehet egészen csekély mőveltséggel is. Nagyon sok olyan ember van, akik úgy próbálnak kihozni magukból ! valamit, hogy rengeteg könyvet olvasnak... gondolkozás nélkül — ez a kísérlet kudarcra van ítélve. Nem attól válsz mentálisan fejletté, amit olvasol, hanem attól, hogy mit gondolsz arról, amit olvastál. Minden munka közül a gondolkozás a legnehezebb és a legfárasztóbb; éppen ezért borzad vissza tıle annyi ember! Úgy alkottak meg minket, hogy állandó késztetést érezzünk a gondolkozásra — vagy gondolkozunk, vagy bele kell merüljünk valamilyen más tevékenységbe, hogy megszabaduljunk a gondolatoktól. Az öröm és a szórakozás állandó, fejvesztett hajszolása, amellyel az emberek többsége a szabadidejét tölti, mind csak arra szolgál, hogy megszabadulhassanak, elmenekülhessenek a gondolatok elıl. Ha egyedül vannak, ha nincs semmi szórakoztató, ami lekötné a figyelmüket, például nem olvasnak regényt, nem hallgatnak zenét, nem néznek mozifilmet, akkor muszáj gondolkozniuk; a gondolkozástól való menekülés kényszeríti ıket arra, hogy beletemetkezzenek a regénybe, a zenébe, a filmekbe, és a szórakoztatás többi, vég nélküli csábításába. A legtöbb ember életének nagy részét azzal tölti, hogy menekül a gondolat elıl — ezért tartanak ott, ahol tartanak. Soha nem léphetsz egy lépést sem elıre anélkül, hogy elkezdenél gondolkozni. Olvass kevesebbet, és gondolkozz többet! Ha olvasol, olvass nagy dolgokról, és kiváló emberekrıl, és gondolj nemes kérdésekre és témákra. A mai világban nagyon kevés igazán kiváló személyiség van a politikai életben; politikusaink kisszerőek. Nincs egy Kennedy, Churchill, Lincoln, vagy Roosevelt; nincs több Gandhi, Webster, Jefferson vagy Franklin. De miért? Mert jelenlegi diplomatáink csak a kisszerő, megfogható kérdésekkel foglalkoznak — a dollárokkal és a centekkel, a költségekkel és a pártsikerekkel, az erkölcsi igazság nélküli anyagi boldogulással. Ha ezek mentén gondolkozol, sosem válhat belıled nagy lélek. Lincoln idejében és azelıtt az államférfiak az örök igazság; az emberi jogok és az igazság kérdéseivel foglalkoztak. Az emberek nagy kérdéseken törték a fejüket; nagy gondolataik voltak, következésképp kiváló, "nagy emberré" váltak. Nem a tudás vagy az információ birtoklása, hanem a gondolkozás formálja a személyiséget. A gondolkozás egyben fejlıdés is; az ember nem gondolkozhat anélkül, hogy fejlıdjön. Minden egyes gondolat új gondolatot teremt. Ha leírsz egy ötletet, jönni fog a többi is, amíg be nem telik az oldal. Az ember el sem tudja képzelni, mire képes az elméje; nincsen "vége", nincsenek határai vagy korlátai. Az

elsı gondolatok talán csikorogni fognak; de ha nem hagyod abba, egyre többet és többet használsz magadból... új agysejteket mozgatsz meg és biztatsz tevékenységre, új készségeket fejlesztesz ki. Az öröklıdés, a környezeti hatások, a körülmények — minden meg fog hajolni elıtted, ha hajlandó vagy az állandó és folyamatos gondolkozás gyakorlatát fenntartani. Ugyanakkor, ha nem vagy hajlandó magadban gondolkozni, és mindig más emberek gondolatait használod, sosem fogod megtudni, mire vagy képes; a végén pedig már mindenre képtelen leszel. Eredeti gondolat nélkül nem létezik valódi kiválóság. Az ember kívülre csak belsı gondolkozásának kifejezıdését, teljessé tételét tudja nyújtani. Gondolat nélkül nincs cselekedet, következésképp nemes cselekedet is csak akkor jöhet létre, ha megelızte egy kiváló gondolat. * A cselekedet a gondolat második formája. * A személyiség a gondolat megtestesülése, megjelenése a fizikai világban. * A környezet a gondolat eredménye. A dolgok tehát a te gondolataid köré rendezik, csoportosítják magukat. Ha Emerson filozófiáját próbálnám lefordítani, létezik egy Központi Idea, elképzelés önmagadról, amelynek mentén csoportosul és rendezıdik életed minden ténye és eseménye. Ha ezt a Központi Ideát megváltoztatod, egyben megváltoztatod az életed tényeinek, körülményeinek elrendezıdését is. Létezik egy önmagadról vallott Központi Hiedelem — és gondolat, vizualizáció, meditáció valamint tettek segítségével meg tudod változtatni az önmagadról kialakított hiedelmet, átfordíthatod azt a kiválóságba. Azért vagy olyan, amilyen most vagy, mert úgy gondolkozol, ahogy jelen pillanatban gondolkozol; azért tartasz ott, ahol tartasz, mert úgy gondolkozol, ahogy. Épp ideje, hogy létrehozd a kiválóság iratrendezı elvét mentális, fizikai és spirituális aktáid között. Most már látható, milyen hihetetlenül fontos a kiválóság azon alapjain töprengeni, amelyeket az elızı fejezetekben olvashattál. Nem kell sekélyes módon elfogadni ezeket a gondolatokat, hanem addig kell gondolkozz rajtuk, amíg Központi Ideád részét nem képezik. Menj csak vissza ahhoz a megvilágosító erejő gondolathoz, hogy egy tökéletes világban, tökéletes emberek között élsz, ahol saját hozzáállásodon kívül semmi sem válhat rosszá, semmi sem romolhat el. Addig töprengj ezen a gondolaton, amíg teljesen meg nem látod, milyen széles horizontot hoz el számodra. Vedd figyelembe, hogy a Legfıbb Lény világában élsz, és ez minden világok legjobbika; hogy az univerzum éppen a szerves, társadalmi és gazdasági evolúció révén fejlıdhetett idáig a teremtéstıl; és hogy a teljesebbé és harmonikusabbá válás felé halad. Vedd figyelembe, hogy létezik egy kiváló, tökéletes és intelligens Életelv, egy Belsı Erı, ami a kozmosz minden változásáért felelıs. Gondold mindezt végig, egészen addig, amíg te is igaznak nem látod; amíg meg nem érted, hogy egy tökéletes egész polgáraként kellene élned és cselekedned. Aztán gondolj bele abba a csodálatos igazságba, hogy ez a kiváló Intelligencia benned van... ez a te saját intelligenciád! Ez az a belsı fény, amely a helyes és igaz dolgok, a kiváló cselekedetek és a legnagyobb boldogság felé kormányoz téged.

Benned van az a Belsı Erı, ami megadja neked a világ minden képességét és zsenialitását. Tévedhetetlenül vezet el téged a benned élı legjobb lehetıségekhez, ha átadod magad a kormányzásának, és a Fényben haladsz tovább. Gondold végig, hogyan szenteled meg önmagad, amikor kijelented: "Engedelmeskedni fogok a lelkemnek." Ennek az egyetlen mondatnak rengeteg jelentése van; forradalmasítania fogja az átlagember egész hozzáállását és viselkedését. Aztán gondolj arra, hogy azonos vagy ezzel a Legfıbb Lénnyel; tehát az ı mindentudása egyszersmind a tiéd is, minden bölcsességével rendelkezel, ha kéred. Te magad is Teremtı vagy, ha úgy gondolkozol, mint a Teremtı. Ha úgy gondolkozol, mint egy isten, akkor úgy is fogsz cselekedni. A teremtı gondolatok minden bizonnyal megjelennek a külsı valóságban is, és megteremtik a teremtı élet lehetıségét. A hatalmas és erıs gondolatok hatalmas és erıs életet eredményeznek. A nagy gondolatok mindenképpen kiváló személyiséghez vezetnek. Ha ıszintén végiggondolod mindezt, akkor már készen is állsz a CSELEKVÉSRE. Addig nem válhatsz kiválóvá, amíg saját gondolataid nem tesznek azzá, ezért elsıdleges jelentıségő, hogy GONDOLKOZZ. Sosem fogsz nagy dolgokat létrehozni a külsı világban, ameddig nem vagy képes nagy dolgokat gondolni saját, belsı világodban; márpedig mindaddig nem fogsz nagy dolgokat végiggondolni, amíg az igazságot, az igazságokat figyelembe nem veszed. Ahhoz, hogy nagy dolgokat gondolj ki, teljesen ıszintének kell lenned; ahhoz, hogy ıszinte légy, tudnod kell, hogy szándékaid valóban helyesek. Az ıszintétlenség, vagy a hamis gondolkozás sosem lehet naggyá, függetlenül attól, mennyire logikus, mennyire briliáns elmeteljesítmény. * 1. LÉPÉS: Az elsı és legfontosabb lépés, hogy mindig az igazságot keresd az emberi kapcsolatokban; hogy tudd, milyen lehetnél mások felé, és hogy ık milyenek lehetnek irányodban. Ez visszavezet a helyes nézıpont kereséséhez. Érdemes tanulmányozni a szerves és a társadalmi evolúciót. Olvasd Darwin és Walter Thomas Mills mőveit, és miközben olvasod, ne feledj GONDOLKOZNI: gondold át az egész kérdést, míg ki nem alakul a helyes nézıpontod a dolgok és az emberiség világáról. GONDOLD végig, mit tesz az Intelligencia, mígnem LÁTNI fogod magad is, hogy mit tesz. Az igazi gondolkozás annyit jelent, hogy sajátunkká, belsıvé tesszük a beérkezı információt és megleljük a kérdés igazságát. * 2. LÉPÉS: A következı lépés során a helyes személyes hozzáállást kell kialakítanunk önmagunkban. A nézıpontunk megmondja, mi lesz a helyes hozzáállás, és el is sajátíthatjuk azt, ha engedelmeskedünk a léleknek. Csak akkor lehet részünk valóban ıszinte gondolkozásban, ha tökéletesen szentesítettük önmagunk egységét a bennünk lévı Legmagasabbal. Mindaddig, amíg tudjuk, hogy céljaink önzıek, becstelenek, vagy a szándékunk, esetleg a megvalósítási gyakorlatunk helytelen valamilyen formában, a gondolkozásunk is hamis lesz, gondolatainknak nem lesz ereje. GONDOLD VÉGIG, hogyan teszel meg bizonyos dolgokat; elemezd szándékaidat, céljaidat és

megvalósítási gyakorlataidat mindaddig, amíg meg nem leszel gyızıdve azok helyes voltáról. * 3. LÉPÉS: Nagyon fontos, hogy Te magad egynek lásd magad a Legfıbb Lénnyel. A tényt, hogy teljes egységben mőködünk a Teremtıvel, nem lehet mindaddig megragadni, amíg nem kezdünk valóban mélyen és kitartóan gondolkozni. Bárki képes elfogadni valamit felszínesen, ám átérezni azt, és teljes életvitelünkben magunkévá tenni már egy egészen más dolog. Könnyő elmélázni azon, hogy valahol kívül megkeressük a Teremtıt, de korántsem olyan könnyő arra gondolni, hogy magunkba kell mélyen benézni ahhoz, hogy találkozzunk vele. Ha megteszed, azt találod, hogy a Teremtı van, és saját lelked szentséges szentélyében szemtıl szemben találkozhatsz vele. Hihetetlen érzés lesz felismerni azt a tényt, hogy bármi, amire szükséged lehet, már megvan benned; hogy el sem kell gondolkozni azon, honnan vedd az erıt ahhoz, hogy megtedd, amit tenni szeretnél, illetve, hogy azzá válj, akivé lenni szeretnél. Csak arra kell tekintettel lenned, hogyan használd fel helyes módon a hatalmat és erıt, ami már megvan benned. Nem is kell mást tenned: láss neki. Használd fel az igazlátó képességedet; már ma is megláthatsz bizonyos igazságokat; azokhoz igazíthatod az életed és akkor még több igazság tárul fel elıtted holnap. ÖSSZEFOGLALÁS Ha meg akarsz szabadulni a régi, hamis meglátásoktól, akkor sokat kell gondolkoznod az emberek értékérıl — az emberi lélek nagyságáról és értékességérıl. Nem tekintheted csak az ember hibáit, tekintsd inkább a sikereit; ne nézd a tévedéseket, nézd inkább az erényeket. Nem tekinthetsz úgy férfiakra és nıkre, mint elveszett, romlott lényekre, akikre a pokol vár; nagyon fontos, hogy fénylı léleknek lásd ıket, akik mindannyian a mennyország felé emelkednek. Természetesen szükség lesz némi akaraterıre és gyakorlatra, hogy mindez sikerüljön, ám ebben az esetben az akaraterı használata jogos — hiszen arra használod, hogy te magad határozd meg, mirıl és hogyan gondolkozol. Az akaraterı egyetlen szerepe és funkciója a gondolatok irányítása. Gondolj mindig az emberiség jó oldalára; a szeretetreméltó, vonzó részére, és akaraterıd segítségével gyakorold, hogy ne is gondolj soha másképpen rájuk. Nem ismerünk senkit, akinek olyan magas szintre sikerült volna fejlesztenie ezt a pontot, mint Teréz Anyának, a Nobelbékedíjas, nagy humanitáriusnak. Teréz Anya tisztelte az emberiséget. Soha nem fordultak hozzá hiába segítségért. Senki nem kapott tıle egyetlen barátságtalan vagy elítélı szót. Nem léphettél úgy színe elé, hogy ne érezted volna, milyen hihetetlenül mély, kedves és személyes érdeklıdés ébredt benne irántad. Bárkivel találkozott, milliomossal, piszkos arcú munkásemberrel, keményen dolgozó asszonnyal, mindenki érezte a belıle sugárzó hihetetlen melegséget, az ıszinte és igaz testvéri vonzódást. Nem volt olyan árva, hajléktalan gyermek az utcán, akihez ne fordult volna oda azonnal, szívélyes tisztelettel, ha megszólították. Teréz Anya szerette az embereket. Ezért válhatott nagy mozgalmak vezérévé, több millió emberi szív szeretett hısévé, ezért marad fenn a neve halála után is örökkön-örökké.

13. FEJEZET CSELEKEDNI OTTHON ÉS HÁZON KÍVÜL * Ne csupán arra gondolj, hogy kiválóvá válsz — gondold azt, hogy már most is kiváló vagy! * Ne csak gondolj arra, hogy a | jövıben majd kiváló módon fogsz cselekedni — kezdd el most! * Ne csak gondold, hogy majd milyen nemesen fogsz cselekedni, ha ilyen meg ilyen körülmények közé kerülsz — már most is kiváló módon tevékenykedj ott, ahol vagy! * Ne csak tervezd, hogy majd milyen tökéletesek lesznek tetteid, ha végre kiváló dolgokkal foglalkozol — kis dolgokhoz is éppoly tökéletesen láss hozzá! * Ne gondold, hogy majd akkor válhatsz végre kiválóvá, ha intelligens emberek közé kerülsz, vagy legalábbis olyanok közé, akik jobban megértenek téged — kezdd el már most, viselkedj kiváló módon azokkal, akik jelenleg körülötted élnek! Ha nem olyan környezetben vagy, ahol a legkiválóbb erısségeidet és tehetségedet használni tudnád, megfelelı idıben majd kiléphetsz onnan; közben azonban már ott is lehetsz kiváló, ahol éppen tartasz. H. Ross Perot ugyanolyan kiváló személyiség volt, amikor kisvárosban ügynökösködött, mint amikor dollármilliárdos hálózatának vezetıje lett; ügynökként hétköznapi dolgokat vitt véghez kiváló módon, és éppen ez tette lehetıvé, hogy késıbb vállalatának elnöke legyen. Ha mindaddig várt volna a kiválósággal, amíg a csúcsra nem jut, ismeretlenségben távozik a másvilágra. Most államférfiak hívják, hogy tanácsokat adjon; hogy lássa meg az igazságot, és a meglépendı helyes lépést. Az embert nem a helyzete teszi naggyá, amelybe a sors kénye-kedve miatt került; és nem is azok a dolgok, amelyekkel körbeveszi magát. Nem attól leszel naggyá, amit másoktól kapsz; sosem lehetsz kiváló, amíg másoktól függsz. Csak akkor mutatod majd fel a kiválóság jegyeit, ha megtanulsz egyedül is megállni a lábadon. Hajíts el magadtól minden olyan gondolatot, amely azt súgja, hogy a külsı körülményektıl függsz — legyenek ezek dolgok, könyvek vagy emberek. Ahogy Emerson mondta: "Nem lehet Shakespeare tanulmányozásával Shakespeare-ré lenni." Shakespeare-ré akkor válik az ember, ha Shakespeare-ként gondolkozik. Sose törıdj azzal, hogy miként bánnak veled a körülötted élık, beleértve saját családodat is. Ennek semmi köze a te kiválóságodhoz. Az emberek nem törıdnek veled, hálátlanok vagy barátságtalanul viselkednek; vajon ez megakadályozhatja, hogy te velük kapcsolatban kiválóan viselkedj? "Az Atya — mondta Jézus — a hálátlanokkal és gonoszokkal is kegyesen bánik." Vajon valóban kiváló lenne-e az Isteni erı, ha elbújva duzzogna, mert egyes emberek hálátlanok és nem értékelik Ot? A hálátlan és a gonosz felé is fordulj nemes módon, tökéletes kedvességgel, éppen úgy, mint ahogy a Legfıbb Intelligencia teszi. !

Soha ne hangoztasd saját nagyságodat; igazi természeted valójában nem nagyobb vagy nemesebb, mint a körülötted élıké. Lehet, hogy te már magadévá tettél bizonyos életvezetési és gondolkozási módot, amit ık még nem találtak meg, de ettıl függetlenül saját gondolati és cselekvési síkjukon ık is tökéletesek. Nem jár neked külön érdem vagy elismerés a kiválóságodért. Teremtı vagy a teremtık között. Dicsekvésre hajlamosít, ha mindig a többi ember hiányosságát és hibáját figyeled, és folytonosan összehasonlítgatod azokat saját erényeiddel és sikereiddel. Ha pedig elméd a dicsekvés állapotába kerül, már nem lehetsz naggyá és nemessé, csak kicsinyessé. Gondolj úgy magadra, mint tökéletes lényre, aki tökéletes lények között él, és tekints minden embert egyenlı rangú társadnak — egyikük sem áll feletted, de alattad sem. Ne kérkedj; a kivételes ember sosem tesz ilyet! Ne kérj kitüntetést, ne keresd az elismerést; a kitüntetés és az elismerés úgyis megtalál, ha jogosulttá válsz rájuk. Kezdd mindjárt otthon! Az az igazán kiváló személyiség, aki képes mindig szelíden, magabiztosan, nyugodtan viselkedni, ugyanakkor kedves és odafigyel másokra. Ha viselkedésed saját családod felé mindig az általad elgondolható legjobb, akkor hamarosan olyanná válhatsz, akire mások támaszkodhatnak. Erıs torony leszel, aki baj idején támaszt nyújt. Mindenki szeret és elismer majd. Ugyanakkor ne kövesd el azt a hibát, hogy önmagad kizárólag mások szolgálatára rendeled. A kiváló személyiség önmagát is tiszteli; szolgál és segít, de soha nem válik szolgává. Nem tudsz segíteni a családon úgy, hogy a rabszolgájukká válsz, vagy ha megteszel helyettük mindent, ami jog szerint az ı saját dolguk lenne. Kifejezetten ártasz azzal, ha túlságosan kiszolgálod az embereket. Az önzıek és a számítóak valójában jobban járnak, ha ilyen irányú vágyaikat megtagadják. ÖSSZEFOGLALÁS Az ideális világban nem az történik, hogy számos embert kiszolgálnak mások; az ideális világban mindenki önmagát szolgálja ki. Teljesíts minden olyan igényt, amely nem önzı célokat szolgál, a lehetı legnagyobb kedvességgel és odafigyeléssel. * Ne hagyd, hogy a család bármely tagja szeszélyeivel, számító magatartásával, mániákus vágyaival rabszolgává tegyen téged! Nem jelent felsıbbrendő viselkedésmódot, ha rabszolgává válsz, ráadásul a másik félnek is árt. * Ne érezd magad kényelmetlenül családtagjaid kudarcai vagy hibái láttán, ne érezd úgy, hogy azonnal közbe kell avatkoznod! * Ne zavarjon, ha látod, hogy mások a jelek szerint rossz útra térnek; ne érezd, hogy közbe kell avatkoznod, és helyes útra kell ıket terelned. Ne feledd, minden egyes személy tökéletes a maga saját síkján; te nem tudsz semmit javítani a Magasabb Intelligencia munkáján! * Ne avatkozz be mások személyes szokásaiba vagy gyakorlatába, még akkor sem, ha ık a hozzád legközelebb állók, számodra legdrágábbak; ezek a dolgok nem rád tartoznak! Semmi sem romolhat el, mint saját személyes hozzáállásod; ha az rendben van, tudni fogod, hogy minden más is teljesen rendben van. Akkor vagy igazán nagy és nemes lélek, ha képes vagy együtt élni azokkal, akik olyan dolgokat cselekednek, amelyeket te nem — és mégis megállod, hogy ne

kritizáld ıket, és nem avatkozol a dolgaikba. Azokkal a dolgokkal foglalkozz, amelyeket önmagad számára helyesnek vélsz, és hidd el, hogy a család többi része is éppen olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek számukra helyesek. Senkivel és semmivel nincsen semmi baj; lásd be, hogy minden a legnagyobb rendben van. * Ne engedd, hogy bárki rabszolgává tegyen, de óvakodj attól, hogy te magad tégy valaki mást saját rabszolgáddá helyesnek vélt nézeteiddel! Gondolkozz, mindig gondolkozz el mélyen, folyamatosan; legyél tökéletesen kedves és odafigyelı; tedd magadévá azt a hozzáállást, hogy Teremtı vagy a Teremtık között — hogy a többi lény sem alacsonyabb rendő. Így lehetsz kiválóvá saját otthonodban. CSELEKVÉS HÁZON KÍVÜL Az otthoni tetteidre irányuló szabályok vonatkoznak házon kívülre is. Sose felejtsd el egy pillanatra sem, hogy a világ tökéletes, hogy Teremtı vagy a Teremtık között. Te is éppen annyira kiváló vagy, mint a legnagyobb, viszont minden ember veled egyenértékő. Támaszkodj kizárólag az általad meglátott igazságra. Mindig jobban bízz a Belsı Fényben, mint a józan észben, de elıtte bizonyosodj meg arról, hogy meglátásaid valóban a Belsı Fény ajándékai. Nyugodtan, rendíthetetlenül cselekedj; maradj csendben, és figyelj saját belsı erıd vezetésére. Ha azonosítod magad a Mindenséggel, minden tudást megad majd számodra, amely saját, vagy mások életének egyes kérdéseiben vezérfonalat ad. Csak arra van szükség, hogy teljességgel nyugodt maradj, és mindig a benned lévı belsı bölcsesség hangjára hallgass. Ha egyensúlyban, hittel cselekedsz, ítéleted mindig helyes lesz, és mindig pontosan fogod tudni, mi a teendı. Ne siess, ne aggódj; gondolj Lincoln viselkedésére a Polgárháború legsötétebb napjaiban. James Freeman Clarke mesélte, hogy a fredericksburgi csatát követıen Lincoln hittel és reménnyel biztatta a nemzetet. Vezetı pozícióban lévı emberek százai, az ország minden részébıl, szomorúan ballagtak be a terembe, ahonnan vidáman és reménnyel eltelve jöttek ki. Szemtıl szemben állhattak a legmagasabbal, és meglátták — ha nem is tudatosan — a Legfıbb Intelligenciát ebben a szikár, esetlen, türelmes férfiban. Bízzál tökéletesen magadban, és képességedben, hogy bármilyen felmerülı helyzettel meg tudsz birkózni! * Ne zavarjon, ha egyedül vagy; ha barátokra van szükséged, a kellı idıpontban eljutnak majd hozzád. * Ne zavarjon, ha úgy érzed, nem tudsz semmirıl; a szükséges információ éppen akkor fog megérkezni hozzád, amikor itt van az ideje. Az az erı, ami téged elıre kormányoz, megvan mindazon dolgokban és emberekben is, akikre-amikre szükséged van, és elvezeti ıket hozzád. * Ne zavarjon, ha nem tudod, hová fordulj a szükséges információért. Ha van egy bizonyos ember, akit meg kell ismerned, találkozni fogsz vele valakin keresztül; ha van egy bizonyos könyv, amit el kell olvasnod, éppen idıben helyezik majd a kezedbe. Minden tudás, amire szükséged van, külsı és belsı forrásból egyaránt

származhat. A rendelkezésedre álló információk és képességek mindig megfelelnek az egyes helyzetek szükségleteinek. Mihelyst felébredsz és elkezded magasabb szinten használni képességeidet, agyadat fejlıdésre kényszeríted; új agysejtekjelennek meg, az addig alvó sejtek pedig gyorsabban végzik a dolgukat, tehát agyad egyre tökéletesebb eszközként szolgálja majd az elmédet. * Ne próbálj nagy dolgokat véghezvinni mindaddig, amíg nem vagy képes Kiváló Módon közelíteni hozzájuk. Ha kicsinyes módon próbálsz a világ nagy kérdéseivel foglalkozni — vagyis, alacsonyabb nézıpontból, nem tökéletes szentesítéssel és ingadozó hittel vagy bátorsággal — minden bizonnyal el fogsz bukni. * Ne siess, ne rohanj, hogy elérd a nagy dolgokat! Nem a nagy dolgok véghezvitele tesz téged naggyá; ha kiválóvá válsz, akkor viszont minden bizonnyal nagy dolgokat fogsz véghezvinni. Kezdj el már most kiválóvá válni, ott, ahol éppen vagy, hétköznapi teendıid végzése során. * Ne rohanj, ne siess, ne akard gyorsan elérni, hogy mindenki nagy személyiségnek tartson, és megismerjenek az emberek. * Ne légy elkeseredett, ha az emberek nem jelölnek téged magas hivatalra egy hónappal azután, hogy gyakorolni kezded, amit ebben a könyvben leírtam. A nagy emberek sosem keresik az elismerést és a tapsot; nem azért lettek naggyá, hogy megkapják a jutalmukat érte. A nagyság, a nemesség és a kiválóság önmagában is éppen elég jutalom; az, hogy élvezed, ami vagy, és tudod, hogy elırefelé haladsz, az egyik legnagyobb örömforrás, ami az embert érheti. Ha a saját családodnál kezded, mint korábban már leírtuk, és aztán magadévá teszed ugyanezt a hozzáállást szomszédaiddal, barátaiddal, majd késıbb üzlettársaiddal, munkatársaiddal, hamar észre fogod venni, hogy az emberek kezdenek függeni tıled. Keresik a tanácsaidat, és állandóan növekszik azok száma, akik hozzád fordulnak, ha erıt, ihletettséget szeretnének meríteni. Megbíznak az ítéletedben. Csakúgy, mint otthonodban, itt is kerülnöd kell, hogy beleavatkozz mások dolgaiba. Mindenkinek segíts, aki hozzád fordul, de ne kezdj fáradhatatlanul azon munkálkodni, hogy mások sorsát kiegyenesítsd. Foglalkozz a saját dolgaiddal! Nem része az életfeladatodnak, hogy más emberek erkölcsét, szokásait, gyakorlatát kijavítsd. A te életed legyen nagyszerő, tégy mindent igazi lélekkel áthatva, Kiváló Módon. Adj meg Neki, aki kér tıled, mindent oly szabadon, ahogy te is megkaptad, de ne erıltesd rá a segítséged vagy a véleményedet bárki másra. Ha a szomszédod dohányozni és italozni akar, az az ı dolga; mindaddig nem tartozik rád, amíg nem fordul hozzád tanácsért. Ha igazán kiválóan élsz, és nem térítesz, többezerszer annyi lelket fogsz vezetni, mint ha kicsinyes életformát vezetve folyamatosan prédikálnál. ÖSSZEFOGLALÁS Ha magadévá teszed a helyes nézıpontot, ezt mások is észreveszik, és hatással leszel rájuk a hétköznapi beszélgetéseken és az életvezetési gyakorlatodon keresztül. Ne próbálj senkit áttéríteni saját nézıpontodra, csak tarts ki, és élj aszerint. Ha a szentesítés tökéletes, akkor nincs arra sem szükség, hogy bárkinek elmondd; hamar nyilvánvalóvá lesz mindenki számára, hogy téged egy Magasabb Alapelv vezet, mint az átlagos férfit és nıt. Ha tökéletesen képes vagy azonosítani magad a Legfıbb

Létezıvel, akkor nem kell ezt magyarázgatnod másoknak; természetesen látszani fog. Ha azt akarod, hogy kiváló személyiségként ismerjen meg a világ, nincs más teendıd, mint hogy élj. Ne képzeld azt, hogy most már magadra kell venned a világ összes megoldandó feladatát, mint valami Don Quijote, meg kell támadj minden szélmalmot, és általában fel kell forgasd a világot ahhoz, hogy bebizonyítsd, vagy Valaki. Ne vadászd magadnak a "nagy tettek" lehetıségét! Élj kiváló módon ott, ahol vagy, abban a napi teendıben, amit épp teszel, és minden bizonnyal megtalálnak majd maguknak a nagyobb feladatok, amik mindig eljutnak az emberhez, és kérik, oldd meg ıket. Érezd át mindig az ember értékét akkor is, ha egy koldussal vagy egy hajléktalannal beszélsz, és beszélj velük, figyelj rájuk tisztelettel. Mindenki Teremtı. Minden egyes férfi és nı tökéletes. Modorod, stílusod ezért legyen olyan, mint egy Teremtıé, aki a többi Teremtıvel beszélget. Ne csak a szegényekre figyelj; a milliomos is ér annyit, mint a munkásember. Ez egy tökéletes világ, tehát nincs egyetlen olyan személy, vagy dolog benne, ami ne lenne jó. Töretlenül tartsd mindig szemed elıtt ezt a tényt, ha kapcsolatba lépsz emberekkel és dolgokkal. Gondosan alakítsd ki önmagadról alkotott mentális képedet. Olyannak formáld ezt a gondolati mintát, amilyennek látni szeretnéd önmagadat, és mindvégig azzal a hittel tekints erre a képre, hogy már elkezdıdött a megvalósítása. Tartsd szem elıtt, mint célt, hogy teljesen és véglegesen is megvalósítod a képet a valóságban. Minden egyes hétköznapi cselekedethez úgy fogj hozzá, ahogy a Teremtı tenné; minden egyes kiejtett szó hangozzék úgy a szádból, mintha a Teremtı mondaná; minden férfit és nıt, legyen bár magas vagy alacsony társadalmi pozícióban, kezelj úgy, mint ahogy a Teremtı üdvözölné a többi kiválasztott lényt. Kezdd el így és folytasd is így; tapasztalni fogod, hogy képességeid és erıd kibontakozása milyen hatalmas és gyors lesz. 14. FEJEZET AZ EVOLÚCIÓ ÁTTEKINTÉSE Hogyan lehet elkerülni, hogy másokhoz hasonlóan belevessük magunkat az altruista, önfeláldozó munkába, ha egyszer állandóan körülvesz minket a szegénység, a tudatlanság, a szenvedés, és a boldogtalanság sokféle formája? Ha ott élsz, ahol a többi ember keze feléd nyúl, mindenhonnan segítségért folyamodnak hozzád, nagyon nehéznek fogod találni, hogy tartózkodj az állandó adakozástól, önmagad szétosztogatásától. Vannak persze társadalmi és egyéb rendellenességek, igazságtalanságok, amelyek hátrányosan érintik a gyengéket, és szinte feltüzelik a bıkező lelkeket, akik ellenállhatatlan késztetést éreznek, hogy kijavítsák a dolgokat. Mindjárt keresztesháborút akarunk indítani, bizottságot felállítani; úgy érezzük, hogy a rossz dolgokat sosem javítja ki senki, amíg mi nem áldozzuk magunkat teljesen a feladatnak. Ezen a ponton ismét vissza kell térnünk az alap-nézıpont kérdéséhez.

Szem elıtt kell tartanunk, hogy ez nem egy rossz világ, hanem egy jó világ, amely a fejlıdés állapotában van. Kétség sem férhet hozzá, hogy volt a Földön olyan idı, amikor még nem létezett élet. A geológia tagadhatatlan bizonyítékokkal szolgál arra, hogy a földgolyó valamikor forró gázokból és olvadt sziklából álló gömb volt, amelyet forrásban lévı gız vett körül. Nem tudjuk, miként létezhetett élet ilyen körülmények között; lehetetlennek tőnik. A geológia szerint késıbb kéreg formálódott a gömbön, a földgolyó lehőlt és megkeményedett, a gızök sőrőbbek lettek, párává, esıvé változtak. A lehőlt felszín termıtalajjá zsugorodott; a nedvesség felhalmozódott, kialakultak a tavak és a tengerek, végül pedig valahol a vízben vagy a földön feltőnt valami, ami már élınek mondható. Nagyon is józan gondolatnak tőnik az a felfogás, hogy ez az elsı életforma egysejtő organizmus volt, ám a sejtek mögött ott állt a Szellem sürgetı kényszere, a Nagyszerő, Egyetlen Élet kényszere, amely kifejezıdési formát keresett. Hamarosan az organizmusok túlságosan telítıdtek az élettel ahhoz, hogy egyetlen, késıbb sok sejtben ki tudják fejezni magukat, és az élet továbbra is csak úgy ömlött beléjük. Kialakultak a soksejtő organizmusok; a növények, a fák, a gerincesek és az emlısök, sokuknak igen meghökkentı formája volt, de mindannyian tökéletesek voltak a maguk nemében, mint ahogy minden az... amit a Teremtı alkot. Annyi biztos, hogy eleinte nagyon nyers és nagyon hatalmas formák léteztek mind az állati, mind a növényi világban; de minden betöltötte az adott pillanatnak megfelelı szerepét, és minden így volt a legnagyobb rendben. Aztán fel virradt egy új nap, az evolúciós folyamat nagy napja. Egy majomszerő lény, aki külsejében alig különbözött valamiben a körülötte élı vadállatoktól, bensejében mégis nagyon más volt, hiszen hihetetlen lehetıségei voltak a fejlıdésre és a gondolkozásra. Mővészet és szépség, építészet és dal, költészet és zene, mindezek még megvalósítatlan lehetıségként ott éltek már az ısember lelkében. Az ı idejében, az ı fajtájának mindez így volt jól. "Isten akarata munkálkodik benned akarata és öröme szerint" — mondja Szent Pál. Azóta, hogy az elsı ember megjelent a színen, a Tudatosság az emberi lényeken BELÜL kezdett tovább munkálkodni, és egyre jobban kibontakoztatta magát az egymást követı generációk során. Egyre nagyobb teljesítményre, egyre jobb társadalmi, kormányzati és családi feltételek megteremtésére sarkallta. A régmúlt történelmére visszatekintve láthatjuk, milyen borzalmasak voltak a körülmények, láthatjuk a számkivetetteket, a démonizmust, a sok szenvedést. Ha tehát mindezt össze kell kapcsolni a Végtelen Erıvel, akkor könnyen feltételezhetjük, hogy ez az Erı kegyetlen és igazságtalan az emberiséghez — de gondoljuk csak végig még egyszer. Az emberi fajnak el kellett jutnia az ısembertıl az eljövendı Krisztusemberig. És csak úgy lehet ezt véghezvinni, ha egymás után kiteljesítjük a különbözı erıket és lehetıségeket, melyek ott szunnyadnak az emberi agyban. Természetesen az ember nyersebb és állatibb része fejlıdött ki elıször. Hosszú korszakokon át az emberek brutálisak voltak; kormányaik, vallásaik és családi intézményeik is brutálisak voltak — ebbıl a brutalitásból hihetetlen mennyiségő szenvedés fakadt.

De a Forrás sosem lelte örömét a szenvedésben, és minden egyes korszakban üzenetet juttatott el hozzánk, amelyben elmondta, hogyan tudjuk azt elkerülni. Az élet sürgetése, a követelıdzı, erıteljes kibontakozás iránti vágy tartja továbbra is fejlıdésben fajunkat. Minden egyes történelmi korban egy kicsit kevesebb a brutalitás és egy kicsit több a spiritualitás. És a Szellem mindvégig bennünk munkálkodott. Minden korban volt néhány egyén, aki a tömegek elıtt haladt, aki jobban meghallotta és megértette a Teremtıt, mint embertársai. İrájuk helyezte hát inspiráló kezét a Szellem, s ık kényszerítve érezték magukat, hogy tolmácsolják a Szellem akaratát. İk voltak a próféták és a látók, néha papok és királyok, gyakran pedig mártírok, akiket máglyán égettek el, karóba húztak vagy keresztre feszítettek. Akik meghallották a Mindenség szavát, azoknak mondta el mondatait; az ı életükön keresztül bizonyította be igazságát, hogy minden fejlıdés idıszerő. És most vedd ismét szemügyre mindazt, amit a mai világban gonosznak hívunk: meg fogod látni, hogy ami ma gonosznak látszik, az valójában csak fejletlen; és hogy a fejletlen a saját szintjén és helyén tökéletesen rendben van. Mivel teljes kibontakozásunkhoz minden dologra szükség van, az emberi életben minden egyes dolog a Forrás keze munkája. Városaink gettói, a vöröslámpás negyedek és szerencsétlen lakóik, mindezt İ alkotta meg, és tudatosan, önkéntes alapon hozta létre. Az ott élık szerepét el kell játszani a kibontakozás nagyszabású tervében. És ha már véget ért a szerepük, ı maga le is fogja mindezt söpörni a színpadról, mint ahogy lesöpörte azokat a furcsa, mérges szörnyetegeket is, amelyek megtöltötték régmúlt korok mocsarait. ÖSSZEFOGLALÁS Most, hogy áttekintettük az evolúció nagy képét, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért teremtıdött az egész, mivégre? A gondolkozó elme számára nem jelenthet nehéz feladatot a válasz. A végtelen vágy Önmaga kifejezésére, hogy formában éljen, ráadásul nemcsak egy egyszerő formában, hanem olyan formában, amelyben ki is tudja fejezni önmagáról alkotott gondolatait a lehetı legmagasabb erkölcsi és spirituális síkon. A Teremtı olyan formává szeretne fejlıdni, ahol istenként élhet, és istenként megtestesülhet. Ez volt az evolúciós erı alapvetı célja. A háborúk, a vérontás, a szenvedés, az igazságtalanság és a kegyetlenség korszakait egyre inkább áthatja a szeretet és az igazság, ahogy az idı halad. És mindez odáig fejlesztette az emberi agyat, hogy képessé váljon tökéletesen kifejezni a Forrás szeretetét és igazságát. Még nem értük el a folyamat végét; a Kozmikus Intelligencia célja nem az, hogy kiállítson néhány válogatott, tökéletes példányt, ahogy mondjuk a zöldséges a rekesz tetejére rendezi a nagyobb gyümölcsszemeket, hanem inkább az, hogy az egész faj megdicsıülhessen. Eljön az az idı, amikor meg fogjuk valósítani a Mennyei Királyságot — itt a Földön.

15. FEJEZET VÁLASZD A MAGASABB INTELLIGENCIÁT!

A két elızı fejezetben azért villantottuk fel a lehetıségeket, hogy végül eljuthassunk a kötelesség kérdéséhez. Ez a téma a legıszintébb és legtisztességesebb emberek közül is sokak számára okoz zavart és problémát, és nagyon sokat küzdenek a megoldással is. Ha nekilátnak, hogy kihozzanak magukból valamit, és elkezdik gyakorolni A kiválóság bölcsességében leírtakat, szükségszerően olyan helyzetben találják magukat, hogy át kell alakítsák kapcsolataikat. Vannak barátaik, akik esetleg elidegenednek tılük, vannak rokonaik, akik félreértik ıket és úgy érzik, hogy bizonyos tekintetben nemtörıdömmé váltak; a valóban kiváló személyeket gyakran önzınek tartják a hozzájuk közel álló emberek, akik úgy érzik, hogy többet kellene jutassanak jótéteményeikbıl nekik, mint amennyit adnak. A kiinduló kérdés a következı: Vajon kötelességem-e kihozni mindent magamból, tekintet nélkül másokra vagy a körülményekre? Vagy várjak addig, amíg mindezt meg tudom tenni anélkül, hogy súrlódást okoznék, vagy a veszteség érzését kelteném másokban? Ez a saját magunkkal, illetve másokkal szemben érzett kötelezettségünk dilemmája. Az ember kötelezettségét a világ felé már alaposan megvitattuk az elızı oldalakon; most egy kicsit azt vesszük közelebbrıl szemügyre, milyen kötelezettségeink vannak a Magasabb Intelligencia felé. Rengeteg ember aggódik, bizonytalannak érzi magát azért, mert nem tudja, mit vár tıle a Szellem. Már rengeteg munkát és szolgálatot elvégzett a Teremtı dicsıségét szolgálva a világban. Nagy mennyiségő emberi energiát fordított a Teremtı szolgálatára. Azt javasolnánk, hogy tekintsd röviden át, mit értesz a Teremtı szolgálatán, és hogyan tudnád legjobban szolgálni İt. Fontos, hogy tisztán lásd: a Teremtı szolgálatának legjobb útjáról-módjáról alkotott hagyományos nézeteink teljességgel hamisak. Amikor Mózes elment Egyiptomba, hogy felszabadítsa a zsidókat a rabszolgasorból, a következıt követelte a Teremtı nevében a fáraótól: "Hadd menjenek az emberek, hogy szolgálhassanak engem." Kivezette ıket a pusztába, és ott új áldozati formát vezetett be — emiatt nagyon sokan úgy gondolták, hogy az áldozat és az imádás alkotná a Teremtı szolgálatát, bár késıbb Isten maga határozottan kijelentette, hogy ıt nem érdeklik a ceremóniák, a felajánlott dolgok elégetése, az áldozati felajánlások. Ezután jött Jézus tanítása, ami, ha helyesen értelmezzük, teljesen és végleg leszámol a szervezett templomi imádással. A Forrásnak nincs semmire szüksége, amit nekünk kellene megtennünk számára a saját kezünkkel, testünkkel vagy hangunkkal. Szent Pál rá is mutat, hogy semmit sem tehetünk a Teremtıért, mivel a Teremtınek nincs szüksége semmire. Az evolúció általunk ismertetett nézıpontja szerint a Végtelen az emberiségben keresi kifejezıdési formáját. Az összes egymást követı történelmi korban, amikor a Végtelen lélek a magasságok felé fordította az embert, valójában a Teremtı kereste további kifejezıdését. Fajunk minden egyes generációja jobban hasonlít a Teremtıre, mint az elızı. Minden egyes generáció többet szeretne elérni kifinomult otthonok,

kellemes körülmények, zseniális munka, pihenés, utazás, és tanulási lehetıségek formájában, mint az ıt megelızı generáció. Persze vannak olyan rövidlátó gazdasági szakemberek, akik azzal érvelnek, hogy a mai dolgozó réteg bizonyára teljesen elégedett, hiszen a munkakörülményeik annyival jobbak, mint a kétszáz évvel ezelıtt dolgozóké, akik ablaktalan kunyhókban laktak, szeméttel borított padlón, disznók társaságában. Ha az ember mindent fel tudott használni életében abból, amirıl úgy tudta, az az élet, akkor tökéletesen elégedett volt, ha azonban valami hiányzott neki, akkor nem volt elégedett. A mai embernek általában kényelmes otthon áll a rendelkezésére, és még sok minden más, amit nem sokkal korábban még nem birtokolhatott. Ha mindent fel tud használni abból, amirıl úgy gondolja, az az élet, akkor elégedett lesz. Az emberek azonban mégsem elégedettek. Olyan magasra emelkedtünk már, hogy még az átlagember is simán el tud képzelni egy jobb, egy kívánatosabb életet, mint amit jelenlegi feltételei és körülményei megengednek. És amíg ez igaz, amíg el tudunk képzelni, és világosan látjuk magunk elıtt a kívánatosabb jövıt, addig elégedetlenek leszünk azzal az élettel, amit élnünk kell — és ez abszolút jogos. Ez az elégedetlenség a Teremtı Szelleme, hajt minket tovább a még tökéletesebb feltételek megteremtése felé. A Magasabb Intelligencia keres kifejezıdési formát fajunkban. A Mindenségnek csak egyetlen szolgálatot tehetsz: próbáld kifejezni, mit akar általad a világnak adni. Az egyetlen szolgálat, amit te nyújthatsz a legfıbb Elmének, ha igyekszel kihozni magadból a legtöbbet; ha hagyod, hogy az Elme benned megvalósíthassa a legtöbbet, amit lehetıségeid engednek. Jelen sorozat egy korábbi részében (A gazdagság bölcsességében) hivatkoztunk a zongoránál ülı kislány példájára: a lelkében élı zene nem tudott kifejezıdni a gyakorlatlan kezek miatt. Ez nagyon jól illusztrálja azt a módot, hogyan vesz minket körbe teljesen a Teremtı Szelleme, és miként akar nagy dolgokat végrehajtani velünk együtt, feltéve, hogy hajlandóak vagyunk fejleszteni és begyakorolni a kezünket és a lábunkat, az elménket, az agyunkat és a testünket pusztán azért, hogy neki szolgálatot tehessünk. A Teremtı, önmagad és a világ felé elsıdleges kötelességed, hogy minden tekintetben olyan kiváló személyiséggé válj, amilyenné csak lehetıségeid engedik. És itt, legalábbis véleményem szerint, már meg is szőnik a kötelesség dilemmája. ÖSSZEFOGLALÁS Mint korábban már általános értelemben megállapítottuk, mindenkinek hatalmában áll, hogy kiválóvá váljék. A gazdagság bölcsessége c. könyvben megállapítottuk, hogy mindenkinek hatalmában áll megszerezni a jólétet. Szükség van azonban e durva általánosítások kifejtésére. Vannak olyan emberek, akiknek elméje annyira anyagiasan mőködik, hogy sosem lesznek képesek megérteni azt a filozófiát, amelyeket ezekben a könyvekben körvonalaztunk. Számos férfi és nı létezik, akiknek életében a rengeteg külsı esemény és a munka szinte kizárja annak lehetıségét, hogy a fenti irányelvek mentén gondolkozzanak; így aztán nem is érhet el hozzájuk A gazdagság bölcsességének üzenete. Persze, valamennyit lehet értük tenni, hogy ha bemutatjuk, demonstráljuk számukra ezeket az igazságokat úgy, hogy életünket elıttük éljük. Ám ez minden, amit tehetünk a felébresztésükért. A világnak

sokkal inkább példamutatásra van szüksége, mint tanításra. E sok-sok emberrel szemben kötelességünk, hogy olyan kiválóvá fejlesszük személyiségünket, amennyire csak lehet, annak érdekében, hogy hátha látni fogják és ık is elhatározzák, hogy hasonlóan cselekednek. A mi kötelességünk, hogy naggyá váljunk az ı érdekükben, hogy segíthessünk elıkészíteni azt a világot, ahol a következı generáció már jobb gondolkozási feltételekkel indulhat. És még egy pont. Sokszor írnak vagy hívnak fel olyanok, akik szeretnének valamit kihozni magukból és meg is mozdulnak, tesznek valamit a világban, ám otthoni kötelékeik hátráltatják ıket. Úgy érzik, mások többé-kevésbé függenek tılük, és attól félnek, szenvedni fognak, ha egyedül maradnának. Nagy általánosságban csak annyit tanácsolhatunk nekik, hogy félelem nélkül mozduljanak tovább, és hozzák ki magukból a legtöbbet. Ha otthonukban keletkezik is veszteség emiatt, az csak ideiglenes és látszólagos lesz, hiszen, ha valóban a Szellem vezetését követed, idıVel jobban fogsz tudni gondoskodni a tıled függıkrıl, mint ahogy tehetted volna korábban. 16. FEJEZET KIVÁLÓ GONDOLATOK MINDEN NAPRA Nem szabad félreértenünk a mentális gyakorlatok célját. Semmi erényeset nem látunk a különbözı mantrákban, vagy elıírt mondatfüzérekben; akármennyire is ismételgetnénk az imát vagy mantrát, a fejlıdés felé nem létezik rövidebb út. A mentális gyakorlat valóban gyakorlat, nem pedig szavak egyszerő ismételgetése — a lényeg, hogy meghatározott jellegő gondolatokat gondoljunk. Az általunk ismételgetett kifejezésekbıl meggyızıdés lesz, mondta Goethe; az általunk ismételten gondolt gondolatok szokássá válnak, és idıvel ık alkotnak minket. A mentális gyakorlat elvégzésének célja, hogy ismételten végiggondolj bizonyos gondolatokat, mindaddig, amíg szokásoddá nem válik; amíg örökre be nem vésıdik a gondolataid közé. Ha helyesen, céljuk teljes megértésével közelítesz hozzá, a mentális gyakorlatok nagy hasznodra válnak; ám ha csak úgy közelítesz hozzájuk, ahogy a többség, akkor károsabbak a haszontalannál. Az alábbi gyakorlatokban szereplı gondolatokat gyakran kellene gondolnod. A gyakorlatot naponta egyszer vagy kétszer végezd, ám ezeket a gondolatokat folyamatosan tartsd eszedben. Tehát, ne egy meghatározott idıben, napjában egyszer vagy kétszer gondolj csak rájuk, elfelejtve mindet a következı gyakorlatig! A gyakorlat célja, hogy rendelkezésedre bocsássa az állandó gondolkozáshoz szükséges "alapanyagot". Ha van idıd, szánj a gyakorlatra tizenöt percet vagy fél órát, lehetıleg úgy, hogy közbe ne zavarjanak meg. Az elsı lépés, hogy fizikailag kényelmesen érezd magad. Pihenj, dılj hátra egy kényelmes fotelben, feküdj egy kanapéra vagy az ágyra; a

legjobb, ha laposan a hátadon fekszel. Ha nincs máskor idıd, legalább este, lefekvéskor, illetve reggel, felkelés elıtt végezd el a gyakorlatokat. Elıször engedd, hogy figyelmed végigjárja egész testedet a fejed búbjától a talpadig, és próbáld ellazítani minden izmodat, ahogy lefelé haladsz. Lazulj el teljesen! A következı lépés, hogy távolítsd el elmédbıl a fizikai betegségek és a mentális aggodalmak nyomát. Engedd, hogy figyelmed lefelé haladjon a gerincoszlopodon, és az idegpályák mentén eljusson a végtagokig, és közben gondold a következıket... "Az idegpályáim tökéletes rendben mőködnek az egész testemben. Engedelmeskednek akaratomnak, erıs idegzettel rendelkezem." Aztán fordíts figyelmedet a tüdıre, és gondold végig a következıket... "Mélyen, csendesen lélegzem. A levegı a tüdım minden egyes sejtjéhez eljut, mind tökéletes állapotban van. Minden egyes lélegzetvétellel tisztul és felfrissül a vérem." Aztán jön a szív... "A szívem erısen és egyenletesen dobog, a keringésem rendben van, még a végtagokban is." Aztán következik az emésztı szervrendszer... "A gyomrom és a beleim tökéletesen végzik munkájukat. Az ételt megemésztik és feldolgozzák — a testemet újjáépíti és táplálja a tápanyag. A májam, a vesém és a hólyagom mind fájdalom vagy feszültség nélkül végzik sokrétő tevékenységüket; tökéletesen rendben vagyok. Testem pihen, elmém lecsendesedik, lelkemet eltölti a béke." "Nem aggódom anyagi vagy más dolgaim miatt. A Legfıbb Intelligencia, amely bennem is jelen van, minden olyan dologban is benne van, amelyeket megszerezni akarok, és felém kormányozza azokat; minden, amit akarok, valójában már megadatott nekem. Nem aggódom az egészségem miatt, mert tökéletesen jól vagyok. Megszabadultam minden aggodalomtól és félelemtıl. Felülemelkedek minden kísértésen. Magam mögött hagyom a mohóságot, az önzést, és a sekélyes személyes ambíciót; nem irigykedem, egyetlen élı lélekkel kapcsolatban sem érzek rosszindulatot vagy győlöletet. Csak olyan tevékenységet végzek, amely összhangban van legmagasabb ideáljaimmal. Rendben vagyok, és helyesen fogok cselekedni." NÉZİPONT "A világgal minden rendben van. Önmagában tökéletes, és a teljesség felé halad. Mindig ezt a magasabb nézıpontot tartom szem elıtt a társadalmi, politikai és gazdasági élet tényeinek elemzésekor. Minden a legteljesebb rendben van. Ugyanígy tekintek minden emberi lényre, minden ismerısömre, minden barátomra, szomszédomra, és a saját családom összes tagjára. Mindannyian teljesen rendben vannak. Az univerzummal nincsen semmi baj; semmi sem romolhat el, kivéve saját személyes hozzáállásomat, viszont mostantól kezdve azt is mindig a helyes irányban tartom. Teljes bizalmamat a Kozmikus Intelligenciába vetem." SZENTESÍTÉS "Engedelmeskedem a lelkemnek, és hő leszek a bennem lakozó legmagasabb eszményképhez. Mindig belül igyekszem megkeresni a minden dolgok mélyén lakozó helyes eszményt, és ha megtaláltam, igyekszem külsı életemben is kifejezni

azt. Mindent magam mögött hagyok, ami idejétmúlttá vált az életemben, és haladok a legszebb eszménykép felé, amit csak el tudok képzelni. Minden kapcsolatomat a legmagasabbrendő gondolatok hatják át; stílusom, modorom és cselekedeteim ezen gondolatok kifejezıdései. Testemet az elmém uralma alá rendelem; elmémet a lélek uralma alá, a lelkemet pedig a Legfıbb Létezı irányelvei vezérlik." AZONOSULÁS "Csak egyetlen Létezı és Forrás létezik, és magam is ennek része vagyok, én is egy vagyok vele. İ az én apám és anyám; én Belıle származom, és Tıle érkeztem. Én és az Atyám-Anyám egyek vagyunk, és az én Atyám-Anyám nagyobb, mint én. Végrehajtom az ı akaratát. Magamat teljes és tudatos egységbe rendelem a Tiszta Szellemmel; Csak Egyetlen Létezı van, és ez a Létezı mindenhol jelen van. Egy vagyok az Örök Tudatossággal." ESZMÉNYÍTÉS Igyekezz magadról kialakítani azt a mentális képet, amilyen lenni szeretnél, tedd olyan magasra a mércét, amennyire a képzeleted képes. Egy kis ideig csak nézegesd a képet, és gondold végig magadban: "Én valójában ilyen vagyok; ez az én saját lelkem képe. Lélekben már ez vagyok, és külsı megtestesülésben is ilyenné válok." MEGVALÓSÍTÁS "Megengedem magamnak azt az erıt és hatalmat, hogy azzá váljak, akivé lenni akarok, hogy azt tegyem, amit tenni akarok. A gyakorlatban is használom a kreatív energiát; az energia minden hatalma az enyém. Erısen, energikusan, tökéletes magabiztossággal kelek fel és folytatom utamat; kiválóan végzem a munkámat; a Legfıbb lény, a Teremtı ereje tölt el. Bízom és nem félek, mert a Szellem velem van." ÖSSZEFOGLALÁS A KIVÁLÓSÁG BÖLCSESSÉGÉNEK IGAZSÁGAI Minden ember az Egyetlen Intelligens Létezıbıl származik, ezért mindenkiben megvannak ugyanazok az alaperık és lehetıségek. A kiválóság, az emberi nagyság mindannyiunkban egyformán benne van, és mindenki képes megtestesíteni azt. Minden ember naggyá válhat. Az Univerzális Alapelv minden összetevıje egyszersmind a mi összetevınk is. Az öröklött dolgokon és körülményeken úrrá lehetünk, ha a gyakorlatban használni kezdjük a lélek belsı, kreatív erejét. Ha naggyá akarsz válni, a lélekre kell bízd a cselekvést, a lélek kell vezesse az elmédet és a testedet. Tudásod igen korlátozott, ezért a tudatlanságod miatt számos hibát véthetsz; ha ezt el akarod kerülni, kapcsolódj lelkeddel az Univerzális Szellemhez. Az Univerzális Szellem az az intelligens Létezı, amelybıl minden dolog származik; minden dolgot áthat. Az Univerzális Elme minden dologról tud, ezért egyesítheted vele magad, és beléphetsz a mindentudás birodalmába.

Ehhez a következıkre van szükség: * Mindent magad mögött kell hagynod, ami elválaszthat téged a Forrástól. Akarnod kell teremtı életet élni, felül kell emelkedj minden erkölcsi kísértésen. * Fel kell hagynod minden olyan tevékenységgel, amely nincs összhangban legmagasabb eszményképeiddel. * Magadévá kell tenned a helyes nézıpontot, fel kell ismerned, hogy a Szellem mindenben és mindenkiben létezik, és, hogy semmi sem romolhat el. * Látnod kell, hogy a természet, a társadalom, a kormány és a gazdaság is mind tökéletesek jelen szakaszukban, és a teljesség felé haladnak; minden férfi és nı jó és tökéletes. * Tudnod kell, hogy a világgal minden rendben van. Egyesítsd magad az Intelligenciával, hogy tökéletesen tudd végrehajtani a rád szabott feladatot. Csak akkor válhatsz valóban kiválóvá, ha az Egyetlen, folyamatos fejlıdésben lévı jelenlétet mindenben meglátod, mindenben észreveszed a jót. * A benned lakó legmagasabb eszmény szolgálatára kell szenteld magad, engedelmeskedve lelked hangjának. Mindenkiben jelen van egy Belsı Fény, amely folyamatosan kormányoz minket a legmagasabb felé. Fontos, hogy ha naggyá akarsz válni, engedd, hogy téged is ez a Fény vezessen. * Fel kell ismerned azt a tényt, hogy egy vagy az Atyával-Anyával, és tudatosan meg kell erısítened ezt az egységet a magad illetve a többi ember vonatkozásában. * Tekints úgy magadra, mint Teremtıre a Teremtık között, és ennek megfelelıen cselekedj. * Teljes hittel kell kiállnod saját igazságaid mellett, és már otthon, családi körben is kezdj ezen meglátások alapján cselekedni. Ha meglátod a kis dolgokban is az igazat és a helyest, mindig azt az utat válaszd. * Nem szabad gondolkozás nélkül cselekedned, el kell kezdened GONDOLKOZNI; fontos, hogy gondolataid mindig legyenek ıszinték. * Alkoss magadról olyan mentális képet, amelyben a legkiválóbb önmagadat látod, és mindaddig képzeld magad elé ezt a képet, amíg szokásoddá nem válik, hogy így gondolj magadra. Ezt a gondolatmintát tartsd mindig szemed elıtt. * Kifelé, cselekedeteidben igyekezz megvalósítani és kifejezni ezt a gondolatmintát. * Mindent, amit teszel, tedd kiválóan. Amikor a családoddal, szomszédaiddal, ismerıseiddel és barátaiddal lépsz kapcsolatba, minden egyes cselekedet tükrözze a benned élı eszményképet. Az az ember, aki elsajátítja a helyes nézıpontot, és teljesen szentesíti azt; aki nagynak és kiválónak látja saját eszményképét, és aki minden cselekedetében, bármilyen triviális legyen is az, ezt az eszményképet szeretné kifejezni, már eljutott a kiválóság felé vezetı útra. Mindent, amit tesz, igyekszik kiváló módon tenni. Hamar megismerik az emberek — mindenki erıs és hatalmas személyiségnek tartja majd. Inspiráció és intuíció útján kapja a tudást, ezért mindent tudni fog, amit tudnia kell. Megkapja mindazt az anyagi bıséget, amelyet gondolataiban elképzel, és nem szenved hiányt semmiben. Megkapja azokat a képességeket, amelyek segítenek neki megbirkózni a felmerüld körülmények bármely kombinációjával.

Folyamatosan fejlıdik és gyorsan halad elıre. Mindig megtalálják a legnagyobb ügyek, és mindenki szívesen siet a segítségére.