ÉL N É K R BB A SZÜ LTA A Y N R IS Á
W. W. Hallway
Sebző vágyak Hol a határ gyötrő kín és édes szenvedés között? 2
W. W. Hallway
Igazi erotikus csemegét tart most az olvasó a kezében. A fiatal, hányatott sorsú lány közelébe férkőzik apja egykori barátjának, a kőkemény milliárdos üzletembernek, akinek ki akarja fürkészni legsötétebb titkát, azt, hogy mi köze volt az apja halálához. Ám a zárkózott férfi eleinte egészen másféle titkokat oszt meg vele: a különleges érzékiség és az extrém szex birodalmába vezeti újdonsült tanítványát, feltárva előtte a lefojtott, lekötözött, olykor őrjöngésig felizgató vágyódás, a késleltetett kiteljesedés és az erotikus vágy fokozásának ezernyi buja eszközét. A Sebző vágyak nem közönséges erotikus irodalom, a szerző a hipnózisban is alkalmazott beszédtechnikát használja stíluseszközként, s ez ösztönzőleg hat erotikus ösztöneink megismerésére; ugyanakkor a könyv romantikus szerelmi történetként és lebilincselő krimiként is megállja a helyét, hiszen a legutolsó lapjáig bővelkedik az izgalmas fordulatokban.
A kötetet keresse az Alexandra Könyváruházakban vagy www.alexandra.hu weboldalon. S ebző
vágyak
3
Kicsoda W. W. Hallway? W. W. Hallway vajon... ...egy cserfes nő, aki a saját főnökéről fantáziál, és romantikus történeteket ír róla munkaidő után (vagy alatt), hogyan jönne össze vele, mint valami szerelmes filmben? ...egy jó tollú irodalmár, akit beizzított A szürke ötven árnyalata, és elhatározta, hogy ír valamit, ami finomabban érzékibb, de szenvedélyesebben drámaibb annál? ...egy vérbő fantáziával és írói vénával megáldott lélekbúvár, aki modern időkben játszódó szórakoztató leányregénybe önti, mit tudott meg évtizedek alatt a nők titkos szexuális vágyairól és szerelmes álmaikról? ...egy kíváncsi kalandor, akit minden érdekel, ami az emberről szól, a környezetvédelemtől a szadomazo szexig? Mint egy átlagos nő. Akár mindegyik lehetne. Vagy több is egyszerre… 4
W. W. Hallway
N A B Y T ÁG
! D S A V L O
EZ
S ebző
vágyak
5
W. W. Hallway
Sebző vágyak
Hol a határ gyötrő kín és édes szenvedés között? – Részletek –
– Kicsit lazítsa meg a szoknyáját, Lara. Csak egy keveset, hogy néhány centire lejjebb csúszhasson. Egy csúnya folt van magán, megnézzük szépen. A tarkójába perzselt a férfi lehelete, ahogy közel hajolva megkérte. A csípőjén érezte az erős tenyereket, csak tartották, nem tettek semmilyen erotikus mozdulatot. De ez már akkor sem a jó doktor vizsgálati módszere… Ebbe nem mehet bele… De mégis. Hiszen megfogadta, hogy bármit megtesz ezért az állásért, és úgy tűnik, ehhez át kell lépnie minden határt. Már nincs visszaút. Mintha bedrogozták volna, kábultan oldotta meg az övet, ami a szoknyát tartotta – és a holmi gyors hussanással csus�S ebző
vágyak
1
szant a földre. Rémült szisszenéssel kapott utána, elfelejtette, hogy ezt a ruhadarabját is meg kellett némileg dolgozni ahhoz, hogy egyáltalán rajta maradjon, az öv ezért került rá, különben rég lehullott volna róla a két mérettel testesebb és egy tízessel idősebb hölgynek való öltözék. Ott állt, majdnem egészen meztelenül Wallace előtt, maszatos melltartóban és egy szál fehér szaténbugyiban, ami ráadásul kissé nagymamis hangulatot árasztott, legalábbis Karen ezen vigyorgott, akárhányszor csak meglátta a kötélen száradni. Pedig szerette, mert kényelmes volt, szerette, ahogy selymesen siklik, és a fényét, mely mintha sejtelmesen ragyogna. Jó, picit magasabb derékkal szabták, mint a divatos alsókat, de biztonságérzetet adott, és olyan úrinős hangulatot árasztott. Most mégis szégyellte, hogy ezt húzta fel, és kétségbeesett igyekezettel próbálta összekaparni a hűtlen szoknyát, de a férfi megfogta a karját, és azon a bársonyos, megnyugtató hangján csak annyit mondott: – Semmi baj, Lara. Az érintés és ez a három egyszerű szó egészen furcsán lecsendesítette, mintha hipnózisba került volna. Követte az elmerülést, és mintha ez a mélyzengésű, határozott hang valahol a teste belsejében rezonálna, odabent érezte az ellazulást, a biztonságot. Elvarázsolódott. De Wallace is el volt bűvölve. Ilyen hihetetlen hatást azért nem szokott tenni a nőkre. Persze aléltan rogynak össze, amerre csak elhalad, de ezek a színjátékok nem kavarják fel. Hogy van sármja, csábító vonzereje, azt tudta, és nemegyszer volt már alkalma megtapasztalni, ahogy egy női test élvezettel megremeg a keze alatt, de ennyire ártatlan, őszinte reakciót, mint amilyennel Lara válaszolt öntudatlanul 2
W. W. Hallway
szinte minden mozdulatára, nemigen kapott életében. Micsoda tanítvány lehetne! Egy igazi, csiszolatlan gyémánt. Hiszen minden vagánykodása ellenére ez a lány annyira romlatlannak tűnik. És elővigyázatlannak is, ha jobban belegondol. Keresi a veszélyt? Vagy ennyire nem ismeri fel? Hát nincs, aki figyelmeztesse? Aki vigyázzon rá? Odaült az íróasztal szélére féloldalasan, a lányt lágyan a térde mellé vonta, bal kezével finoman átfogta a csípőjét, jobbjával pedig óvatosan megtapogatta a keresztcsontját, a csípőjét, a gerinccsigolyákat, egészen a farokcsont végéig. Elmosolyodott egy aprót, amikor észrevette, hogy Lara rátámaszkodik a combjára önkéntelenül. A lány ujjai belekapaszkodtak a lábába, és ahogy pontról pontra lejjebb csúsztatta a kezét a formás félgömbökön, egyre erősebb lett a szorítás. Csak két lassú, hosszú simítás volt, végig a farizmokon, de érezte, hogy a lány bőre folyamatosan vibrál a tenyere alatt, és a mókás retróbugyi csipkéje is aprókat meg-megremeg. Ha most akarná, bármi megtörténhetne. Akarja? Megállt a keze. Lara hátrafordult. „Mint egy riadt kis erdei vad. Hogy tud ennyire védtelennek látszani?” Komoly, kutató tekintettel pillantott a lányra, aki abban a foltos melltartóban és a meglepő nagyibugyiban is olyan bájosan félszeg látványt nyújtott, hogy elnézegette volna akármeddig. Egy lány, aki annyira nem illik bele a rajongói sorába. Mi hajthatja ezt a gidát, hogy önként szalad a vadász karjába? – Sokat kockáztatott, hogy találkozhasson velem. Máris tele van sérülésekkel. A lány csak ingatta a fejét, és felnézett rá. Hatalmas, moS ebző
vágyak
3
gyoróbarna szeme szinte elnyelte. Vajon tudja ez a kölyök, mennyire vonzó ezzel az őziketekintettel? Még a manószerűen szétálló haja is tetszett neki, kedve lett volna beleborzolni. Ez nem olyan lány, mint amilyenekhez szokott. Semmi nyoma nincs benne annak az üresfejű locsogási hajlamnak, csillogó semminek, amivel sok fiatal társasági nő untatja már évek óta. Furcsa teremtmény, mindenképpen. Annyira szégyenlősnek látszik, de akkor hogyan lehetséges, hogy csak úgy levetkőzik egy vadidegen férfi előtt, még ha az egy ellentmondást nem tűrő valaki is? Nem tűnik számító ribinek, aki a női vonzerejét használva akarja elcsábítani, sem információtolvajnak, aki minden eszközt bevet, hogy beférkőzzön egy bizalmi állásba. Inkább olyan, mint egy tétova ciklon, amelyik nem tudja eldönteni, hogy vadul lecsapjon-e, felforgatva mindent, amihez csak ér, vagy szelíden elüljön, elcsendesedve szépen. Jól van. Akkor menjünk el a határokig. – Nagyon elszánt, Miss Castland. Mit tenne meg ezért az állásért? Kis, várakozó csend telepedett közéjük. Lara tett egy merész próbát. – Amit kíván. – Jó válasz. Wallace elmosolyodott. Ha a lány jobban ismerte volna, akkor tudná, hogy ez a sanda félmosoly mindig valami csapdát rejt… – Akkor lesz szíves az asztalra hajolni, amíg elfenekelem azért, amit a mélygarázsban művelt? 4
W. W. Hallway
Lara is észrevette, hogy baj van. Wayne egyre sápadtabb lett. Érezte, hogy elzsibbad a szája és hideg lesz, az ujjai is zsibongtak, és már érezte a kezdődő görcsöt bennük, ami csak haladt megállíthatatlanul felfelé a karján. Úgy feszült a falnak, hogy majdnem lyukat vájt belé. A lába reszketett, és a szíve iszonyú sebességgel dörömbölt a mellkasában. A torka elszorult, megint az a borzasztó szorítás és légszomj, hiába tudja, hogy keresni fogják őket, jönnek értük, nem megy, nem képes semmilyen más gondolatra figyelni, csak arra, hogy az ajtó zárva, nem mehet ki, nincs menekvés. A múltból felszakadó zsigeri emlék iszonyú erővel támadt rá, és egyszerűen képtelen volt leállítani a halálfélelem egyre erősödő hullámát, amely átcsapott rajta, a mellkasa fájt, mintha prés nyomná, és úgy érezte, összeszűkül a tüdeje is, és nem tud levegőt venni, leáll a lélegzése, itt hal meg azonnal. Zihálva vette a levegőt, egyre többet, egyre görcsösebben, egyre mélyebben, az orrán, a száján át, de minél szaporábban lélegzett, annál inkább úgy érezte, megfullad pillanatokon belül, már szédült, és elhomályosult előtte minden. – Mi van? Mi történik? – rázta meg Lara, de Wayne nem tudott megszólalni, csak kapkodta a levegőt, és fuldoklott. A lány hirtelen rájött, mi a helyzet. A férfi, akit annyira sebezhetetlennek és erősnek hitt, klausztrofóbiás. És most hiperventillál. Papírzacskóba kellene lélegeztetni. Ha volna náluk. – Mr. Wallace! Ne vegyen levegőt! Tartsa vissza! – Lara megrázta és kiabált, hogy megtörje valahogy a pánikot, de hiáS ebző
vágyak
5
ba. A férfi már túljutott azon a ponton, hogy gondolkodhatott volna. Lara tanult erről az életmentő tanfolyamon. Tudta, hogy csak egy módon segíthet. – Befogom az orrát. Figyeljen rám, kérem! Túlságosan lecsökkent a szén-dioxid-szintje a vérében. Nem fog levegőt kapni, de ez a jó. Odahajolt a kínlódó férfihoz, és már emelte a tenyerét, de Wayne kétségbeesetten csapott egyet, tiltakozva ellenállt, és Lara tudta, hogy az életéért küzd – legalábbis azt hiszi. Nem tud hozzáférni, ez így nem lesz jó. Tanácstalanul toporgott a fulladozó, összegörnyedő férfi előtt. Aztán eszébe jutott egy megoldás. Filmből van, de ki tudja? Hátha beválik… Jobb, mint hagyni, hogy a fickó itt essen össze a lábánál. Lehajolt Wayne-hez, jobb kezével gyorsan befogta az orrát, és közben rátapadt a szájára és csókolni kezdte! Érezte, hogy a férfi teste megrándul, de ő csak csókolta, rendületlenül, míg lassan, fokozatosan engedett a görcs, enyhült a roham, vége lett, és ők lecsúsztak ketten a fal mellett szépen. De valahogy annak az elsősegélycsóknak csak nem akart vége szakadni. Mert ennek az életmentő első csóknak annyira, de annyira mennyeien édes és pokolian izgató íze volt, tele édeni csábítással és kísértéssel.
– Mr. Moreno, köszönöm, hogy a rendelkezésemre áll. – Természetesen, Mr. Wallace. De én köszönöm! A támogatása felbecsülhetetlen! Az egész intézményünknek. Nagy meg6
W. W. Hallway
tiszteltetés, hogy ellátogatott hozzánk. Sajnálom, hogy nem engedi meg nekünk, hogy önről nevezzük el majd a felújított szárnyat, de a mi festődiákjaink soha nem fogják elfelejteni nagylelkű és bőkezű adományát. Az egyetem nevében hálás vagyok önnek. Péntek volt, délután. Az egyetemen érezhetően alábbhagyott a nyüzsgés, és ahogy a festészeti fakultás felé haladtak, egyre néptelenebbek lettek a folyosók. – Ez az a rész, amiről beszéltünk. Amint látja, ráfér a szépítés. – Most is dolgoznak valahol a hallgatók? Bepillantanék a munkába. – Ó, igen, hogyne, pont itt, ebben a teremben! Éppen aktot rajzolnak. Wayne már nyúlt a kilincshez, de Moreno megállította. – Ne itt, Mr. Wallace. A műhely felől tudunk benézni. Amikor a modell bent van és ruhátlan, nem mehet be senki. Így garantáljuk a diszkréciót. A szomszédos, félhomályos, raktárnak használt műhelyből egy ajtó üvegén át be lehetett látni a napfényes műterembe, ahol négy fiú és két lány ülte körbe a középen kialakított emelvényt. – Minket nem látnak, csak ha közelebb megyünk. De nem szoktunk benézegetni, és ide úgysem jöhet be más, csak akinek dolga van. A modelleknek sokszor nem könnyű, ez bizalmi helyzet, hiszen le kell vetkőzniük, meg kell mutatniuk a testüket. Igen fárasztó, igazán kemény munka. De Wayne alig hallotta, amit a férfi beszélt. Ő csak azt a kis S ebző
vágyak
7
dobogót nézte, és rajta a jól ismert, kecses testet, amely csodás fényben sugárzott, ahogy a délutáni nap gyengéden csókolta az alabástrom bőrt, a lágy hajlatokat, a borzas, rakoncátlan hajat, a pimasz, mégis finoman ívelt ajkakat. Mennyire más így, mint amikor az irodájában látta. Akkor is feltámadt benne a pezsgés, de ott ő lovag volt, megmentő, és persze főnök, egészen más szerepkörben, mint most. Itt volt valami izgalmasan leselkedős hangulata is az egésznek, ami felcsigázta, meg talán az is, hogy már hetek óta nem látta a lányt, és akárhogy is igyekezett, nem tudta kitörölni az agyából. Most is, ahogy itt áll, és ámultan figyeli formás, fiatal testét, érzi, hogy bármen�nyire is képes uralkodni magán, valahogy mégis szűk lett rajta a feszes alsónadrág. Akkorát nyelt, mint egy szomjazó, amikor délibábot lát a sivatagban. – Ki… ez… a… modell? – Á, ő. Új szerzeményünk. Ügyes, kitartó lány. Már van gyakorlata az ilyesmiben. És nagyon ragaszkodott ehhez a munkához. Szinte könyörgött érte.
A bosszúkommandó összeült. Karen, Huckleberry és Lara az újságírólány kis, modern, belvárosi lakásán találkoztak, hogy kifundálják, mi legyen a következő lépés, hogyan szerezzék meg azokat az adatokat, amelyekért Lara eredetileg Wallace közelébe akart jutni. 8
W. W. Hallway
Karen igazán mérges volt, amikor megtudta, mi történt. Ahogy a lány, ő sem érezte jogosnak a férfi döntését. De hát a próbaidő ilyen, indoklás nélkül is kitehetik a jelentkezőt, amúgy meg Wallace eléggé gáláns volt, negyedévi fizetést utaltatott át a lánynak. Lara persze azonnal visszaküldte, sértetten. Karen szerint kár volt, ha a pénzes fütyi szórni akarja a lóvéját, náluk jobb helyen van, mintha mondjuk egy új dísztárcsát kap valamelyik luxuskocsija. Főleg, hogy ugye munkája sincs, az alapítványnál már betöltötték a helyét. Meghányták-vetették az egész egy hónapot többször is, és bár Karen sem arról a bizonyos erotikus álomról nem tudott, sem Wallace pánikrohamáról, mégis úgy gondolta, egyértelmű a helyzet. Főleg, hogy amikor véresebbnél véresebb visszavágások vad terveivel állt elő, és egyszer csak azt vette észre, hogy minél inkább támadja, sértegeti és szidalmazza azt a gonosz, lelketlen dög Wallace-t, Lara egyre több mindent hoz fel a mentségére. Még így is, hogy féltréfásan csak fantáziálgattak a férfi megbüntetéséről, hogy kilihegjék magukból a mérgüket, a lány egy idő után öntudatlanul is védelmezni kezdte. De még csak észre sem vette. Ez mindent elmond. Karen elnevette magát: – Beleestél. Lara felháborodva kiáltott fel: – Gyűlölöm! Karen legyintett. – Az ugyanaz.
S ebző
vágyak
9
Lara végre ott volt. Hú! Első számú célpontja és áldozata előtte hever a masszázságyon. A keze között. Micsoda kéjenc alak. Ilyen helyekre jár. Tapiztatja magát a fiatal lányokkal? Perverz figura. Ez már kiderült róla, ugye. Őt is… hogy rávette, hogy ledobja a ruháját előtte. Most legalább ő is jól megnézi! Hát, volt is mit nézni. Wayne elnyúlt teste izmos volt, de nem túlfújt muszklikkal, hanem inkább kellemesen formásan. Alig mert hozzáérni, de muszáj volt. Ujjai végigfutottak a férfi kemény izmain. Tényleg nagyszerű teste van, ezt be kell látnia. Edzett vállak, kidolgozott hát, keskeny csípő és derék, és hosszúkás, erőteljes comb és vádli, finom boka, amely szép formájú, hosszú lábfejben végződik. Csend volt, csak a fények táncoltak sejtelmesen, és ő egyre jobban belefeledkezett a férfiba. Nem is csak masszírozta, a maga elképzelt módján, hanem néha már simogatta is, aztán észbe kapva valamiféle fura gyúrásba kezdett, csak ahogy az ösztönei, az érzései diktálták. Wallace-nak rugalmas és sima bőre volt, pedig már nem is annyira fiatal, mégis Larának az volt a benyomása, a márványnak és a selyemnek, meg a ruganyos bőrnek valami meghökkentő keverékéhez ér lüktető ujjaival. Most kissé hűvös volt a férfi teste, mégis valahogy perzselte őt, amit csak fokozott a lágy siklás, a masszázsolaj finom csusszanása, és ő azon vette észre magát, hogy tapintja, simítja, lazítja azokat a pompás izmokat valami addig soha nem ismert élvezettel és kíváncsisággal. Érezte, hogy a keze alatt a férfi hol ellazul, hol megkeményedik – ez a 10
W. W. Hallway
kis visszajelzés egyszerűen leterítette. A nagy David Wayne Wallace átadja magát az élvezeteknek. A keze alatt! Most ő tartja a markában.
– Megízleli Monsieur Marcel ínyencségeit? Igazán remélte, hogy elnyeri tetszését a főztje. Különösen a békacombtól vár sokat. Lara picit összecsücsörítette a száját és összeszorította. Béka…? Kétségbeesett és könyörgő tekintettel pillantott fel a melléje lépő férfira, aki elnevette magát. – Csak viccelek. Amúgy finom ám az is. De ma nincs az étlapon. – Mosolyogva vizsgálgatta a lány megnyugvó arcát. – Szeretném, ha nem befolyásolná a név, sem a látvány. Ha csak az ízekre koncentrálna. Megteszi nekem? Aztán elmondja, mit érez. Segítene egy kísérletben? – Milyen kísérletben? – Emlékszik, amikor kislány korában a születésnapján felfüggesztett csokis fánkot ettek bekötött szemmel? Most is ilyesmire gondoltam, bekötnénk a szemét, és úgy kóstolna meg egy-egy falatkát. Lara elrévedt kicsit. Papájával tényleg volt ilyen ünnepelgetés, aminek a végén ő ott állt egészen maszatos, csokis pofácskával, nyalogatva a szájáról az édes maradékot, vidáman és megelégedetten, tele pocakkal. A nagyon ritka boldog szülinaS ebző
vágyak
11
pok egyikén. De honnan tudja ez a pasi? Vagy… persze minden gyerekzsúron szokott lenni ilyesmi. Végül is… Ki lehet próbálni. – Jó. De tényleg nincs mindenféle gyanús herkentyű azokban a tálakban? Wayne megpaskolta a lány térdét, és leült vele szemben a kis asztalka szélére. – Nézzen rám, Lara, csak nézzen a szemembe. Nem fogom becsapni. Bízzon bennem. Bízik bennem? Lara a férfi meleg, mosolygós szemét vizsgálgatta, szigorúan, mint egy gyanakvó adóellenőr, aki éppen azt akarja eldönteni, elhiggye-e, hogy „nincs titkos számlám a Kajmánszigeteken”. – Igen… – felelte reménykedve, hogy tényleg nem éri semmi kellemetlen meglepetés. A férfi valóban olyan jóindulatúnak látszott, és a vesékbe látó szempár is inkább a jókedvtől csillogott, így elszállt minden aprócska aggodalma. Wayne bólintott. Édes kis kölyök. Milyen várakozó. Hamarosan itt lesz a kezében, és ő fogja bevezetni az élvezetekbe. Lassú mozdulatokkal levette a szürke selyem nyakkendőt. Lara még azelőtt lehunyta a szemét, hogy egészen közel ért volna hozzá, a férfi illata megint elkábította, ahogy az a finom, kicsi érintés is, ahogyan az ujjai futólag hozzáértek az arcához. „Tényleg a nyakkendőjét használja a nők megkötözéséhez”, suhant át az agyán, de valahogy az egész nem volt ijesztő, hanem inkább izgalmas, ahogy a selyem hűvös simogatással odakerült a szemére. A férfi testének 12
W. W. Hallway
közelsége olyan intenzív áramlással jelentkezett, hogy megbizsergett a bőre. Az egész helyzetben volt valami érdekes keveréke a bizalomnak, a kíváncsi várakozásnak és az izgató kiszolgáltatottságnak, és hirtelen Lara azt sem bánta volna, ha ez az ember összekötözi egészen, ugyanolyan puhán és lágyan, ahogyan rácsomózta azt az örvénymintás szövetet. Még megbéklyózott bokákkal és csuklókkal is élvezte volna a különleges kalandot, amilyenben még nem volt része soha életében.
– A tiéd akarok lenni. Most. Azonnal. Hihetetlen volt, hogy kimondta. Talán soha nem merte volna, ha nem derül ki, hogy Wayne az ő álarcos hőse. A megmentője. Akire egész életében várt. Wayne csak nézte a lányt, aki ott állt komoly arccal, elszántan, saját akaratából, és aki most a legnagyobb kincsét, önmagát kínálja fel neki. Elkapta a csuklóját és magához húzta. Úgy csókolta meg, úgy tapadt a szájára, mint a kútra a szomjazó, aki tiszta forrásvizet talált a sivatagban. Aztán felkapta és forgott vele, és leszedte, vagy szinte leszaggatta róla a ruháit, miközben a sajátját is ledobta, és végül ott álltak meztelenül, felhevült testtel az éjszakai szélben, a tetőn. Alattuk a hatalmas város, aminek most egybefolyt a fénye és a zaja, fent a sötét ég, amelyre fénypászták vetültek, körülöttük a luxusterasz nöS ebző
vágyak
13
vényei és bútorai, de ők a korlátnál álltak, bámulták a várost, amely mit sem tudott róluk, Wayne Lara háta mögött, szorosan hozzásimulva. – Mintha csak ketten lennénk az egész világon… – súgta a lány fülébe a férfi, és Lara érezte, hogy a férfi keményedő ereje ostromolni kezdi. A korlátba kapaszkodtak, a környező toronyházakból talán meg is láthatták volna őket, de ez nem érdekelte egyiküket sem. Elöntötte őket a vágy és valami furcsa egymáshoz tartozás, és hirtelen minden olyan egyértelmű lett, összeforrt a testük, egyetlen lénnyé váltak egy időre, és ez a szeretkezés nem hasonlított semmi máshoz, mert valami szárnyaló, sebes áramlás repítette őket, amivel egy közös, elképesztő csúcspontba emelkedtek fel, amilyet még nem éreztek sohasem. Élvezetük és gyönyörük hangját elvitte a szél a város fölött, mintha beleüvöltötték volna az alattuk kavargó világ sötétjébe, vagy a bársonyfekete égbe, ami alatt kigyúltak, fellángoltak, lobogtak és megperzselődtek.
Amikor feleszmél, Wayne kutató szemét látja. A férfi a térdén tartja, a karjában. Nem tudja, hogy került oda és mikor. A szíve még mindig dörömböl. Wayne lepillant rá, rápaskol a csípőjére. – Ezt minden reggel megkaphatnád. 14
W. W. Hallway
Larában megint feléled a dac: – Te! Te kaphatnád meg! – morogja durcásan, de Wayne csak vigyorog rajta. – Nem volt jó? Megint nem tud mit mondani. Mert hát egész testével, szinte zokogva élvezett, hogy mondhatná, hogy nem volt jó? De bevallani, hogy jó volt, igen, az volt, de mennyire?! Egy olyan fickónak, aki itt tartaná, csak azért, hogy szexuális játékszerévé tegye? – Halljam. Felelj. Soha többé nem teszem ezt veled, ha nem tetszett, csak mondd ki szépen. Szóval? Nem volt jó? Lara dühöngve pattant ki az öléből, és kapkodva összekereste a ruháit. – Te…! Te… seggfej! Felpaprikázva rohant kifelé, de Wayne előbb ért oda. Nekiszorította az ajtónak, és odahajolt hozzá. – Nem volt jó? A lány kínlódott mérgében és zavarában. Wayne egészen közel volt most, nem menekülhetett előle, megint az a letaglózó érintés, és az ellenállását elsöprő pillantás, megint az a szempár, amelynek nem volt képes hazudni senki. – Nem… volt… jó? – kérdezte újra a mély, bársonyos, erőteljes hang, és Lara elgyengült, mint annyiszor. A férfi varázsa megint elsodorta. – De… – lehelte kínban, és Wayne élvezettel nézte, ahogyan elönti a helyes kis arcot a szégyen vöröse. Megcsókolta édes ajkát. Aztán hagyta futni a zsákmányát. Elkapja délután úgyis. Mosolyogva nézett az elviharzó lány után, aki felkaS ebző
vágyak
15
varva rontott ki a szobájából, és aki annyira fel volt dúlva, hogy a lépcsőn száguldott lefelé a lift helyett, csak hogy félúton megálljon, lihegve a falnak támaszkodva. Ez a… Ez a gazember! Szexrabszolgát csinál belőle! Odaszorította a testét a falhoz, és szinte hallotta, ahogy dobog a szíve, mintha azt visszhangozná az egész lépcsőházban: Igen, tegyél engem a szexrabszolgáddá…
16
W. W. Hallway
