VOL. IV. N« 9. IX. é v f o l y a m .
X X X T X . sssám.
1
1 8 T 8 . D o o z e m b e i IB.
I LAPOK. ZEITSCHRIFT FÜR, VERGLEICHEOE LITTERATÏÏR. JOURNAL DE LITTÉRATURE COMPARÉE. PERIODICO DE LITTERATURA COMPARADA.
GIORNALE DI LETTERATURA COMPARATA.
PERIODICO DE LITERATURA COMPARADA.
COMPARATIVE LITERARY JOURNAL. TIDSKRIFT FÖR JEMFŐRANDE TIJDSKRIFT VOOR V E R G E L I J K E N D E TÍMARIT FYRIR BÓKMENTA LITERATURLETTERKUNDE. SAMANBURDH. C'est un idéal pauvre, un idéal peu élevé, de n'écrire que pour une seule nation ; quant à l ' e s prit philosophique, il lui repugoe de respecter de pareilles "bornée. Il ne saurait faire halte près d'au fragment — et lanation. même l a plus importants, est-elle plus qu'un fragment ? . . . . S C H I L L E R .
Szerkesztik és kiadják : D R . J3RASSAI
JS.AM.UEL és D R . JVIELTZL
jivGÓ.
BUREAU DE RÉDACTION : KOLOZSVÁR, FŐTÉR, TIVOLI HÁZ (HONGRIE). ÍRÓTÁRSAK. (COLLABORATEURS.) P r . A m l e l Fréd. egyet, tanár Genfben. - Anderson R a s m u s , a Wiscon sin-University tanára Msdisonb&n (Amerika E.A.) — T»r. A v e n a r i n s U. egyet, tanár Zürichben — B a y n e s J a m e s , a British Museum könyvtár hivatalnoka Londonban — D e B e e r T a e o H , a „Noord en Zuid" szerkesztője AmsterdamDan.—De B e n j u m e a D i a z , a Lissabcni „Academia Beai das Sciencias"taf?ja Londonban.—Dr. B e t t e l o i i I V . , magántadós Veronában. — Dr. G i u s e p p e B i a d e g o maganti dós Veronában. — B u t l e r E. D . a British Museum könyvt. hivatalnoka Londonban. — Gróf C i p o l l a F . raagántudós Veronában. — Cannizzaro T. magántudóeMessinában — C a r r i o n A n t o n i o L u i z a „Revista de Andalucia" kiadó-szerkesztője Malagában. — D . Cassone G i u s e p p ereagántudós Notoban (Sicilia) — C h a t t o p á d h y á y a Nisi K a n t a Lipcsében. (Calcutta.)—Dr. D a h l m a n n B . a „Zeitschr. d. Vereins f. niederdeutsche Sprach forschung" szerkesztője Lipcsébeo. — Dr. D e d e r d i n g gymn. tanár Berlinben. — Dr. E s p i n o R o m u a l d o A l v a r e z , a „Real Academia Gaditana" főtitkára, Cádizban.—Dr. F r a c e a r o l i G. magántudós Veronában.—Dr. G i e r s e A. szerkeszti! Naumburgban.— Hart H. a „Deutsche Monatsblâtter" főszerkesztője Bremenben.— H a r t J . szerkesztő Berlinben. — Dr. Hóman O t t ó egyetemi tanár Kolozsvárt — I m r e S á n d o r , egyetemi tanár ugyanott. — J o e h u m s s o n M á t y á s , a „Thjódhólfur" kiadó-szerkesztője Reykjavikban (Izland). — K u r s e u n e r J . a „Litterar. Verkehr" é s a „Deutsche B ù h nengenossenschaft" szerkesztője Berlinben. — K a t s c h e r L. magántudós Londonban. — L i n d h T h . magántudÓB Borgaban (Finnland.) — K o l t z o f f - M a s s a l s k y Helén herczegnő, sz. Ghika herczegnő (Dora d ' I s t r i a ) a Párisi „Földrajzi társ." tiszt, taíjastb.Firenzeben.- D o n L e o n c i o L a r r i v e r a magántud. Granadában.—DonPaoblo de Maza,magántudós Cádizban. — D o n R a m o n L e o n Mainez,a „Cronica de los Cervantistas" főszerkesztője C á d i z b a n — H a r z i a l s T h . á British Museum könyvt. hivatalnoka Londonban.—Mayet P . a e s . j a p . Bioin Toko egyet, tanára Tokioban("Yédo.)—Milellí D o m e n i c o tanár Avolaban (Sicilia.) — Dr. Mlnckvritz J . egyet, tanár Lipcsében — Dr. N e r r l i c h P . gymn. tanár B e r l i n b e n . « Dr. Oman V . az „Allehanda fór főiket" szerkesztője Örebro-ban (Svédországban.)— P a t n z z l G. L . , tanár Veronában.— P o d h o r s z k y L . a magy. Akadémia l e v . tagja FáriBban. — Rapisardi M. egyet, tanár Cataniában.—Dr. S e b e r r J o h a n n e s , műegyetemi tanár Zürichben.— S c h m i t z F . J . k. tanár, a Berlini „Gesellschaft für das Studium der neueren Sprachen* tagja Aschaffenburgban. — Dr. S e h o t t W i l h e l m , egyetemi tanár Berlinben. — D e S p u c h e s d i Galati J . herezeg, az „Accademia delle scienze* elnöke Palermobau. — D r . S t o r c k W . a por. k. Akadémia tanára Münsterben. — S t a n f e - S i m i g i n o v i c z , c". k. tanár Czernowitzban — S z a m o s i J . egyet, tanár Kolozsvárt. — Dr. S z i l a s i G. egyet, tanár ugyanott — Dr. T e i c h m a n n A. egyetemi tanár Baselben, — Dr. T e z a E m i l i o egyetemi tanár Fisában — T h o r s t e i n s s o n S t e i n g r i m n r , magántudós Keykjaiikban (Izland). — Dr. W e r n e k k e H. tanár Borsában — D r . W e s k e M. egyet, magántanár Dorpatban — D r . W e s s e l y J . E. magántudós Lipcsében — W o l t e r E . stud, philo!, slav. Dorpatban. — P . W e r t h a n e s Dr. J a k u d j s i á n Brassóban. (Konstantinápoly.) — S. v a n S t r a a l e n , a British Museum könyvt. hivatalnoka Londonban. — S t e m p e l M. magántudós Berlinben. — Dr. M. V o g l e r , a „Studienfreund" szerkesz tője Lipcsében. — F o r e s t i e r A u b e r , magántudós Philadelphiában. — Dr. G w i n n e r W . magánt. M. m. Frankfurtban.— Abshoff E. magántndős Münsterben. — Dr. liiirber G. egyetemi tanár Boroszlóban. — S z a b ó K á r o l y , e g y e t , tanár Kolozsvárt. — D i ó s i A r t h u r , a Junr. Cosmopolitan Club elnöke Londonban. — Dr. R o l l e t t H. városi levéltárnok B a denben. — Dr. Zimmern H e l é n , magantudósné Londonban. — Dr. K a n i t z A. egyet, tanár Kolozsvárt. — B o z z o G l a s e p p e , egyet, tanár Falermoban. — I n g r a m J o h n , magántudós Londonban. SOMMAIRE DU No X X X I X . - VOL. I V . No 9 . Minckvfitz. Beiträge zur Sprachvergleichung, (Prosa, Poesie Rhythmus und ÜbersetznngskunBt.) IV, p. 157. — Podhorszky* Chili Mapu-iìi ta-pu cùntuenpem. Chiliföld hagyományai, p. 160. — Symmikta, (Abenteier eines Hutes von Cannizzaro, verdeutscht von W e s s e l y . — Magyarische Volkslieder LXXXIV.) p . 169. — Correspondance. Krr. 138— 141. p. 170. —
Sämmtliche Artikel unseres polyglotten Organs (zugleich eines solchen Jür Höhere Üb er setzungshunst und sogenannte Weltlitt eratur) sind Original-Artikel, deren Nachdrucks', bez. Übersetzungtrecht vorbehalten bleibt. 53
'157
158
BEITRÄGE ZUR SPRACHVERGLEICHUNG. PROSA,
POESIE,
RHYTHMUS
UND
ÜBER-
SETZUNGSKÜNST.
IV. Auf diese sieben Forderungen kom men wir teils mit kürzeren Worten, teils mit näheren Bestimmungen zu rück. Die erste und siebente sind so klar, dass über sie nichts zu sagen ist. Denn bei der siebenten z. B. zu fürch ten, dass ein grosser Dichter den zu übersetzenden Dichter durch eigene Zu taten zu bereichern sich hingerissen fühlen könne, ist eine durchaus leere Befürchtung die keinen Anhalt hat; zugleich hängt dieser siebente Punkt mit dem sechsten zusammen, und wenn der grosse Dichter übersetzt, so wird er wissen, dass er zu übersetzen hut, also nicht selbstschöpferisch arbeitet. Sonst wäre er eben nichts anderes, als eine schlechter Übersetzer. Freilich muss ein Übersetzer dichterischer Werke eine tüchtige Portion schöpferischer Kraft ha ben; sonst würde er sich eben auch als einen jämmerlichen Übersetzer jener Sorte beweisen, an der wir Deutsche so reich sind. Schiller war fworin die Welt hof fentlich einstimmig ist) ein sehr gros ser Dichter. Er hat nach Euripides be kanntlich die „Iphigenie auf Aulis"' übersetzt, wie A. W. Schlegel plumper weise gespottet hat, „ohne alle Kenntniss der griechischen Sprache." Den Sehlegel'schen Neidhieb bei Seite lassend, er kläre ich nach der genauesten Prüfung der Schillerischen Arbeit wiederholt und mit Bestimmtheit, dass Schiller diese Iphigenie Zeile für Zeile meister haft übersetzt hat ; er hat nichts ver ändert, nichts verschönert durch seine eigene Dichterbegabung, sondern scharf 897
und treffend den Geist des Originals wiedergegeben, das sehr verderbt über liefert worden ist. Ich behaupte nicht zu viel, dass Schlegel wenn er selbst an das Werk gegangen wäre, kaum im Stande gewesen sein würde, den Schillerischen Guss zu erreichen, wenn er auch zehnmahl mehr Griechisch gewusst hätte, als Schiller, der von ihm, dem ungleich Schwächeren, hässlicherweise beneidet wurde. Nach aller Sitte! Schlegel hat, nebenbei gesagt, seine vielgelobte Ver deutschung der Hälfte des Shakespeare mit allzurascher Feder hingeworfen, kaum der ersten Glanzepoche unserer Poesie Eechnung tragend. Er besass nicht im mer die gehörige Ausdauer auf diesem Gebiete. Denn wir müssen als ein achtes Erforderniss für einen guten Übersetzer noch ein kleines Ding hinzufügen: die Geduld, die er bei seiner Arbeit haben muss. J. H. Voss hatte sie anfangs reichlich ; späterhin fiel er aus der Geduld heraus und verdeutschte rasch alles Mögliche über einen und denselben Leisten. Noch schlimmer verfuhr sein späterer Nachfolger, der Stuttgarter Don ner, der die Dichter ebenso unpoetisch, als sinnfalsch verdeutschte und mit ei ner Art von Plattglocke über frühere Versuche hinfuhr, um diese dann ge glättet als sein Werk dem Publikum vor zulegen. Die Schwaben gackerten bis an seinen Tod, der zu früh erfolgte; denn sonst hätte er für die Deutschen, denen er so mundgerecht war, sicher lich den Nachlass des ganzen griechi schen und römischen Altertums schreib fertig nachgepinselt. Mit einer verworre nen Übersetzung des Portugiesen Camoëns fing Donner an und hörte (wenn ich nicht irre) mit den Oden des Je suiten J. Balde auf. Am elendesten 898
160
159
ausgefallen sind seine Übersetzungen des Aristophanes und des Euripides. Geduld also muss der Naehbildner sieh anschaffen, und zwar sogenannte „deutsche." Denn ohne sie ist keine Sorgfalt, keine Treue, kein Gelingen denkbar. Ottfrid Müller, der ausgezeichnete Philolog, merkte so etwas, als er die „Eumeniden" des Aeschylos übersetzte; denn in der Vorrede sagt er, dass er bei grösserer Anstrengung, als die seine, das Übersetzen für eine „Knechts-Arbeit" halte. Sehr richtig bis zu einem gewissen G r a d e ; aber muss man denn stümpern ? Man bleibe von der Arbeit weg. Die Hand von der Butter! Das zweite Erforderniss hängt mit dem dritten zusammen, auch mit dem vierten. Denn an die Vergleiehung der Wortformen schliesst sich die Silbenmessuug, an diese wiederum die Versgestaltung an. Die Griechen haben andere Wortformen, die Börner h a b e n andere, ebenso andere die Deutschen, Italiener, Engländer, Franzosen. Durch die Wortformen aber bedingt sieh namentlich der Bau der Verse : er muss sich verändern. Ebenso wechselt die Beschaffenheit der Sylbenmessung bei all' den genannten Kulturvölkern. Länge und Kürze sind anderes, die Accente wechseln, sowohl die der gewöhnlichen Aussprache, als die Accente, welche die Metrik beansprucht, haben darf und haben muss, wenn man überhaupt Verse machen will. Ist denn die Prosodie gar so wichtig? Allerdings; sie entscheidet durchweg über den Wohlklang der Prosa, wie der Poesie. Ein deutscher Eedner beispielweise wird seine Prosa niemals recht und eindrucksvoll gestalten, wenn er von der Prosodie seiner Muttersprache keinen oder nur einen sehr unvollständigen Begriff hat. Der Pro899
saiker, namentlich der Schreibtischarbeiter, der sieh seine Sätze nicht mit lauter Stimme vorträgt, würfelt lange und kurze Sylben bis zum Unaussprech* baren bunt durcheinander. Darf er sich wundem, wenn der Eindruck auf die Zuhörer sehr mangelhaft bleibt, so geistreich auch seine Gedanken sein m ö g e n ? Gerade der Charakter der neuhochdeut* sehen Sprache erfordert die sorgfältigs* te Beachtung und Beobachtung der Sylbenmessung. Universität
Leipzig.
1878.
Johannta
MineJiwilx^
CHILLI WIAPU-N'I TA-PU CUNTUCÜPEM*) Epu gulmen gani dugulun, quiKegelu W. Ignacio Levihueque, cagelu D. Pedro Llancahuena pigelu. L evihueque. — Mari, mari , gillan. Llancahuenu. — -Mari, mari, giUan. Lev. N~i llitugen~mo ta Chilli ma* pu nùthamyaymi, chumyechi elugen vachi mûye dugu. Quineque huaranca thipantuy deuma, vuta magingey, piam, vili chi-pu llenvu, lavqueH cuy thipapay pu tue-mo : vey-mo vey prayecu mey chi co huente chi tue, huente chi pu alihuen, huente chi pu huincul ; vemgechi cay ghùrviepe vili chi che huall mapu-mo : pura che muten montuygn, meli huenthu, meli malghen cay quifie vuta huampu-mo. Tvey egn yallvign vili caque ehi che. Liane. Euem, gillan ! vey iva egn may yallyecumavilu caque chi che, vemgechi huallupuy mapu chemo. ») Andreas Febre» Grammatica de la lengua Chilena. 1764. Wir machen die betr. Philologen aufmerksam auf P.'s Emendationen im chilenischen Text unseres Artikels. Ked. 53* 90O
161
162
Lev. Vemuy: pudyecumey chi che huall mapu mo, vachi mapu-mo acuy cay, vemgechi oputuy che-mo. Rupay dmma cad aldùn thipantu, cùme opulevulu chilli mapu: pegey, piam, quifie ligh huenthu, Tomépigelu, tvachi ta mùleluvemgey fii ad, fii age, Ki lotico cay. Aldùn cùme que dugu cùpaleluqueyfi, huenufi dugu may pi, pigey. Mùley quifie tuta gen vill-quimlu, vill-pepilove, gen huenu~ mapu, gen tue-mapu cay vili thoquiquevilu, tvey eli ta-chi antù, chi cùyen, chipu huangélen cay, vili, huenu-mapu vili tue-mapu cay, inchifi cay eleyn-mo tuemapu mo. Vili vachi nùtham elupay, caque vuta dugu nùthamyany vachi mapumo : pony, piam, cay Uco mapumo: Mendoza cara pie, élua-vilu vili veychi che fii cùpalel chi dugu; huelu iva egu mupiltulaygn, ayùlaygn, piam, Hi allcùaviel vey chi pu dugu: vey ni via amopape chi-pu guru, pi tayechi hue acùn huenthu, huincu chi:deuma cupa alleitu querólu chi che pape chi-pu guru, chi-pu pagi, chi-pu luan, ca que-pu animai euy: vey-mo vey (vuta perimoltuy em ! veychi che :) allcùtulepay chi-pu guru, chi-pu pagi, chi-pu quirque, ea que-pu animai cay, huentelepay quifie vuta cura: veymo cay elcùnovi cay fii pûnom tayechi huinca elcùnovi fii pùnom cura-mo, pegequey cay petu tva, piam. Liane. Hue!chupien camù, gillan? Lev. Mupigey veychi dugu. Liane. Jomchumlay veychi huinca, yem pilay chi? Lev. May; vey pi,.pigey cay: rugale aldùn pataca thipantu, acuay vachi mapu-mo ca mapu che, ligh che, inche vemgelu, nùthamtupayanymn-mo cay tvachi cùme que dugu: tamn quimul pavin inche pi, piam. Liane. 901
Huinca
may
pipevi?
Lev. Vey gepey : tuchi ca che gecamù? Liane. Chumyechi quimvimitvachi dugu, gafii nùthamtuvin? Lev. Petu fii acùnon ta-chi-pu huinca, elgevuy, piam, quifie huenthu, vili vachi dugu quifie ghùl vemgelu nùthamtuquevulu, vemgechi quimpavin. Liane. Deuma eluen venten carne que dugu, gafii ramtunoviel rume; nùthamean cay, chumg'chi mùlepay ta-chipu huinca; chum anùlepay cay vachi mapu-mo ? Lev. Eya: deuma day epu pataca thipantuy-fii mûlepael ta chi-pu huinca vachi mapu-mo. Huema regillacapay : cùpalquevuy acucha, chaquira, cachai, caque vemgulechi gillacan, gaifi penovuel chumùl no rume : yepaquevuy huelu gaifi niequevuel, milla may, pùlata cay: vemgechi cùme nieuvugn gaifi pu themuelu chi-pu huinca-egu : ula gain pu them quehuatuví ta-chi-pu huinca, huema re chaghtuy ula cay vili re hueychangetuy aldùn thipantu ìnagechi yod pepili tachi-pu huinca nievulu may verten cahuellu, fii carità egn, fii thalca egn, fii pelotilla egn cay: vemgechi carapay, anùlepay cay gaifi mapu-mo, deuma fiochiluygn taifi pu them chi-pu huinca-egn. Liane. Vemgechi may anùlepay gn ta tva? Lev. Bemuechi ca. Liane. Chumgechi camù ca aucatuy gaifi pu them, deuma Hochilu-egn? Lev. Inche piam: cùlachi aucuy vili chi mapu. Huema-mo quifie huaranca, yom quechu pataca, yom aylla mari, yom aylla thipantu-mo : cagechi-mo quifie huaranca, yom cuya pataca, yom quechu thipantu-mo ; ìnagechi quifie huaranca, yom relghe pataca, yom epu mari, yom cùla thipantu-mo. Huema-mo yom mari, epu thipantu cay ancalecay chi mapui avuy
902
164
163
cagechi-mo epe meli mari thipantu vemlecay : inagechi, epu thipantu muten ancaley. Huelu chumùl no rume ve ancapray ta-chi mapu. Vey piquey taifi pu them, chi-pu huinca cay vey piguey, ancay may tafíi chovùun-mo ta, venten cùdan gafti elugen-mo, fii mùntufimagen-tno gafii pu pùfiefi egn, fii entumillapem-mo, Ri catun huedalcagen-mo. Vachi dugu-mo ancaquey ta-chi mapu, ve ancapraquelay. Liane. Vem. pray amy camù ta, geno dugu-mo? Lev. Múca, vem praquelay: inán ancan dugu-mo cùtu, ancahuelay chi mapu fii genonmo dugu, tafii huedalcagenon-mo tgn, tafii mùntufimagenon-mo fii pnpufíefí egn, fii cullin egn. Vey chi mo cùtu cùme fiochiley ta chi mapu. Liane. Vei, ve camù yegepaquevuy ta-pu pùfiefi. Lev. Mùca: yegepaquevuy cullinmo, vinu mo chi. Liane. Vinu mo? Veula cay con•pahuequelay ta vinu mapu-mo ? Yegepahuequelay ta-chi-pu pùfiefi? Lev. Pu pùfiefi yegepahuequelay, aldùn cathutuvi, piam, ta sefíor Presidente, gaifi leghqueten. Vinu huelu petu jaichù compaquey: entu paquey chi-pù huinca vinu-mo gaifi cullin orti ! gaifi huaca, macufi, cahuellu: molquentucùnonquey ta-chi-pu mapun che vinu-mo. Vey%i vla-mo ga chi-pu huinca re llumquechi elpaqueifi-mo ta vinu, tafii cathùtnetenmo egn ta sefíor Apo ; chi-pu patiru •cay, tafii leghqueviel-mo ta-chi mapu, aldù quintuniequevign Hi companoam ta vinu; huelu pu huinca, gapieymi, llumquechi cùpalquey. Liane. Chi pu patiru conùmpavimi, gillan ! N~i chumlen egn mapu-mo nùthamyavuen, in chefiipefii! lnchemay vemgechi cullUuaya coque cùme nùthammo, caque pu patiru-Hi pu tugu mo. 903
Lev. Nuthamtuayu ca: mucuyvi huema-mo conpay chi pu patiru, curi patiru may vachi mapu-mo : veychi ga huema-mo aucay ta-chi mapu, conpay quifie patiru Luis Valdivia piqevuy em! anummapuavilu chi che Dios-fii pudugu quimul payavilu, cacùla patiru cay compay lavquefimo nùthan mapu pie quimùlpayavilu chi che Dios-fii pu dugu. Vuta thoquilevuy mapu-mo quifie gùlmen tacanamun pigelu. Toey may, huedapinque vili chi pu huinca-mo, gafii cume gùlamvueten-mo veychi evia pauru, fii thucatuaviel ta Dios, Hi nieavuel _ quifie cure mùten, veychi dugu-fii via lagumvaloi egn, caque pu huinca cay tavu clevulu. Liane. Thùtùy em ! conque vemi no? Lev. Verni may ga : vemuy, vemuy: vemla yavuy camù ta hueda pinque gelu, ghùdequevilu chi pu patiru, fii eluetenmo egn quifie cùme gùlam, gapieymi? Liane. Vei: chumtuy cay caque pu patiru, chovnùlay, ullcuthipalay, g a fii lagummaeten-mo veychi càia patiru ga pien ? Lev. Mùca : chovuavuy camù ta chi pu patiru, ve tafii cùmelean gaifi pùllù, quintupaequelu egn ? ùllculay vume, huelu huercuvalpatuy ca que-pu patiru, fíifí quimùlpayaeten huenu mapu rùpu Dios fii pu dugu cay. Liane. Éuem! ve cùme piuquegel» nievin*) vachi pu patiru. CHILI-FÖLD HAGYOMÁNYA. Két kaczik közötti párbeszéd, kiknek egyikét Levihueque Ignácznak, másikát Llancuhuenu Páternek nevezték. Chili nyelvből fordította s az eredeti szöveget kiiavitotta Podhorazky Lajot.
Levihueque.
— I s t e n önnel b a r á t o m !
*) Piyevin helyett; pi \/ mond-, nie y tartielentvén. A forditó.
904 :
165
Llancuhuenu. — Isten önnel, ba rátom ! Lev. Chili föld eredetéről értesitlek azon módon, mint e dolog velem közölte tett. Egy néhány ezer esztendeje, mond ják, a folyamok nagyra áradának, a ten ger is bérontott a földbe; e'- által emel kedett a viz a földszin, az élőfák s a hegyormok fölé, s ekult e módon majdnem az egész emberi nem a földön : csaknyolez személy menekült egy nagy hajóban, négy férfi még négy asszony : ezek nem z e t mind a többi embert. Liane. Haj, barátom ! e módon nemzvén mind a többi embert, meg telik nép pel a világ ! Lev. Ugy is lőn : elterjede az em ber az egész földön, erre a földre is és azon módon megtelt ez néppel Folyt azóta sok év, s jól megbővülvén Chili földe, mond ják, elétünt egy Tamás nevezetű fehér ember, kinek erkölcse, arcza s haja ha sonlított azon Spanyolokéhoz, kik jelenleg itt honolnak. Mondják pedig, így szólalt m e g : „sok jó izenetet hozok nektek, égi dolgokról, szóla. Van egy nagy lény, min dentudó, mindenható, égben s a földön mindenek felett uralkodó. O teremtette a éapot, a holdat s a csillagokat, az összes eget, a földet, ő teremtett bennünket is « földön." E tant, s más nagy dolgokat hirdete e földön ; elhatott, mondják, UcaÍÖldéig s Mendoza város felé, hogy kö zölje a néppel a magával hozott tudományt: nem hittek szavának s nem ügyeltek azon ban reá ; ez oknál fogva, monda az ide gen, „majd érkeznek idefenevadak: nem akartatok emberek hinni, majd befogad játok a vadak, az orszlánok, a huanaco-k s más dúló állatok szavát." (S a nép ta núja lett e csudának Î) ügyelt azóta az ormon az orszlánok, a lagartok s más fe nevadak szavára, melyek ez ormon hagyták 905
166
nyomukat, valamint ama fehér is hagyta lábnyomát ama kősziklán — mit mind eddig szemlélhetni. Liane. N a ! mit regélsz te nekem? Lev. Igaz dolog ez ! Liane. S az idegen nem mondott, nem tett egyebet? Lev. Vagy igen, ugyan is megmondta, hogy több száz év multával idegen földről beköltözik Chiliföldre egy nép, fehér arcza miként én vagyok, s az hirdetendi a jó dol gokat, melyekre ón jöttem volt titeket tanítandó, mondva mondta. Liane. A Spanyolokat értette? Lev. Azok lehettek csak, melyik más nép lehetett légyen ? Liane. Miképpen tudtad meg e dol gokat, melyeket Dékem elregéltél. Lev. Mielőtt a Spanyolok ide érkez tek volna, mondják hogy a föld egyik fia egy énekbe foglalta mind e dolgokat ekképpen tudtam én meg azokat.*) Liane. Miután ily jó dolgokat adtál tudtomra, értesíts ugyan csak, mi módon költöztek be s honosultak meg e földön a Spanyolok? Lev. Legyen. Két száz év óta van* nak itt a spanyolok. Eleinte csak is áruik kal jövének : tű, fejsze s más efféle szer számmal, milyent azelőtt sohasem láttunk volt: vettek pedig azok fejében azt a mi volt nekünk, aranyat, ezüstöt s e módon jó szerivel bántak őseink a spanyolokkal. Azt óta meghasonlottak. Eleinte ugyan csak védték magokat a spanyolok, nem sok év folyt le azonban hogy harezra került a dolog: elvégre is fölülmúlták őseinket a spanyolok, sok lovok, ágyújok, puskájok s golyójok lévén. E módon telepedtek meg *) Mi kár, hegy nem az éneket magát kör zölte Febres Endre, talán megőrzötte azt a nép maga? A ford. 906
167
s népesedtek e földön a spanyolok, az óta őseink is kibékültenek velük. Liane. í g y honosultanak tehát azok? Lev. Igen is, így. Liane. Miért lázzadtak fel tehát el lenük őseink, miután kibékültek volt? Lev. Megmondom neked. Három izben lázzadtföl ellenök az egész föld. Először, egyezerötszázkilenczvenkilenczedik évben; másodszor, egyezerhatszázötvenötödikben, s utolszor, egyezerhétszázhuszonharmadik*) évben. Első izben tizenkét évnél toTàbb állott támadásban a föld, másod izben pedig negyven évig lázongott ; utolsó iz ben azonban csak két évig. Mindazonál tal egy alkalommal sem lázzadt föl híjá ban. Ezt mondják őseink, s hasonlót val lanak a spanyolok is Föllázadtak ugyanis agyonzaklatva ' annyi munkában az arany ásásnál; föllázzadtak, mert rosszul bántak velük, s végre, mert kisdedeiket elviszegették : ez oknál fogva lázzadt föl a fó Idnépe, nem lázzadtak föl sohasem hijába. Liane. Hijába tették pedig, ha nem volt okuk reá? Lev. Korántsem : nem történik ilyes sohasem hijába ; az utolsó lázadás óta nem támada ß\ többé a föld — nem lé vén reá oka: mivel nem bántak rosszul a néppel, mert nem fosztották gyerme keitől s jószágától ; ez időtől tehát bé kében m a r a d t a föld. Liane. Ilyes alkalommal eladhattak epgem is az utolsó fölkelés előtt, s el vihettek idegen íöldre : s ingyen vihették el a a kisdedeket? Lev. Nem úgy, pénz s bor árán ve szegették. Liane, Bor árán? jelenleg tehát nem *) Három, chili nyelven e&ld, távol rokona lehat a fin colme számnévnek, mit a magyar káron}' mai hasonlitnak össze a finisták. 90?
m szállíttatik többé bor a földre? s nem visz nek már el gyermekeket? Lev. Gyermekeket ugyan nem sikkasz tanak többé, mondják, keményen megtiltot ta a Senor Presidente (az Elnök ur), könyö rülvén a föld népén : a bor azonban, ki csinyben, még mindig jő bé, s a bor árán elhordják a spanyolok, hajh! pénzünket, ponchónkat (chillii köpeny), telkünket, marhánkat, s lovunkat, s puczéron marad, a bor fejében, a föld népe. Csak orozva hagyák rajtunk, ez oknál, boraikat a spa nyolok, az Elnök (Apó)*) úr tilalma .miatt; a patiruk (papok, patres) szintén nagy gondot fordítnak, hogy a bor bé ne szállittassék: mind a mellett, mondom neked, bécsempésztetik. Liane. A patirukra fordult szavad, barátom? Hogyan állnak ezek a földön, add tudtomra, atyámfia. Annyi felvilágitást adtál Chili földről s a spanyo lokról, béköltözésökről, megtelepülésökről, háborúiról, ne fukarkodjál tudósitni a Patiruk dolgáról is, bejövetelükről gya rapodásukról, s én visszaadom a kölcsönt más patiruk dolgainak tudtodra adásával. Lev. Elmondom t e h á t : leghajdanta érkeztek ezen patiruk, még pedig a fe kete**) patiruk is földünkre; azon időben, mikor e föld először lázzadt volt föl, ér kezett, haj ! egy Valdivia Lajos nevü patlru a tengerén át más három patiruval együtt, hogy lecsillapítsa a föld népét s hogy oktassa az Isten ^dolgára. F ő igaz gatóul vaia e földön Ancanamun nevü gulmen (kaczik). Ez rosz szívvel levén m i n den spanyol iránt, jó tanácscsal intvén őt a három patiru, hogy imádja az Is*) A perui Incák ezimzete is Apa volt, s a chilli nyelven inca-n annyit tesz, mint segitni, ápolni. A ford. **) Ruhájuk szine után nevezik a különböző rendeket — fekete, barna, fehér, szürke patiruknak. A fekete a Jes>uiták egyenszine volt. 908
169
170
tent, csak egy feleséget tartson : ez ok nál fogva kivégeztette őket, valamint több jelenlevő spanyolt i s ? Liane. Haj ! mi gyalázat ! Megeshe tett-e e z ? Lev. Megesett, igen ! A gonosz szivünek nem kellett volna ezt elkövetnie a patiruk elleni gyülölségében, az ő adott jó tanácsuk m i a t t , — mit mondjak neked? Liane. Való! s mit tett a többi pá tira, megfélemlettek-e, megiszonyodtak-e a három patiru halálán, a mint mondád ne kem? Lev. Semmiképen, hogyan is iszo nyodtak volna e patiruk, kik csupán lelkünk üdvét keresik; oly kevéssé iszonyodtak, hogy legott három más patirut küldöttek fe lénk, bennünket az Isten mennyei utjá nak dolgára tanitandókat. Liane. Haj ! csak ugyan jó szívűek nek látszanak lenni e patiruk. Paris
1877.
Podhorszky
L.
S Y M M I K T A" ABEKTEUER EIKES H I T E S .
(Avventura
d'un cappello Canniz zar o. „In Soli tudine", p 498.)
Ihr duftumwobner Busen ha! von ferne Verkündete schon mir der Schönen Nah'n. Da entflog, vom Winde getragen, o wie gerne, Mein Hut, der Schelm, sich einen Kuss zufah'n. Rasch war in ihrem Seidenkleid verschwunden, Verschlungen bereits er vom Labyrinth Der Fakten, wie in stürmischen Mearessunden Ein schwacher Kahn verschlungen wird geschwind. Was für ein Scbiffbrueh doch, ein so höchst neuer, Eiss dich in den Wirbel, beschwingter Hut? Nicht dünkt, fürwahr ! mich das schlichte Stroh geheuer — Es ist beseelt von Leben, Herz und Blut! Die Schöne blickt verwirrt, es deckt die Wangen Ihr brennende Böte, fürwahr: sie bebt! Trägt wohl zu stören der fremde Gast Verlangen Den Rhythmusschritt, den sie dahergeschwebt? 0 konntest du in jenem Augenblicke Dem Kecken verleihen die sehnende Glut Des Augs — du ständest, bejammernd dein Ge schicke, Nicht da, das Hetz verödet, ohne Hut! Leipzig.
9Ő9
1878.
Jg. Em.
Wessely.
MAOTABISCHE VOLKSLIEDES (Grötetenteils
jetzt zum erstenmal« in eine Sprache übereetat.)
fremd«
( E r d í l y l . A nép költészete.)
-HbXXXV.--•
'^-VÍV-
Sprich, wie könnt' ich zu Dir kommen^ Liebste Maid, o süsse, Dass der Hunde laut Gebell mich Nicht verraten müsse? — Nun, so will ich Fleisch hinlegen, Wird sich ihr Gebell nicht regen .Also magst Du kommen! Sprich, wie könnt' ich zu Dir kommen Liebste Maid, o süsse, Dass der Pferde Trott im Stall mich Nicht verraten müsse? — Nua, so will ich Heu vorlegen, Wird kein einzig Pferd sich regen: Also magst Du kommen ! Sprich, wie könnt' ich zu Dir kommen, Liebs'e Maid, o süsse, Dass der Gänse Schnatterton mich Nicht verraten müsse? — Nun, so will ich Mais vorlegen, Kann kein Schnatterton sich regen: Also magst Du kommen ! Sprich, wie könnt' ich zu Dir kommen, Liebste Maid, o süsse, Dass der Katze schnöd Miaun mich Nicht verraten müsse? — Schüssel Milch will vor ich legen, . Kann die Katze sich nicht regen : Also magst Du kommen! Sprich, wie könnt' ich zu Dir kommen. Liebste Maid, o süsse, Dass des Mäuschens leis Gepiep mich Nicht verraten müsse ? — Pfui, Du Held! nun fortgegangen! Dem vor'm Mäuschen selbst mag bangen, Sollst mir jetzt nicht kommen ! CORRESPONDANCE. 138. T e m e s v u r e r Zigeunerlieder Ô. I. L. abgee.; andere ältere E i x . nicht z. Verfügung. Einzelne Nrr. Ihrer Sammlung können wir nicht bringen. Dazu gehört eine ganze grössere Collection — u. auch die Veröffentl. sol cher wegen Kaumm., nicht so „bald.« — 139. F r a n k f u r t a. M. Br.'s Br. n. Paket etc. vor. Woche . . . . abge gangen. — 140, L. i. tanár D e b r e c z e n . Azonnal elküld, tűk. Köszönjük szive** sorait és figyelmeztetését. — 141. P h i l a d e l p h i a & Madison. I have written. (M.)
I m p r i m e r i e de 1 1 Diversité R o y a l e a K o l o z s v á r , Jean S t e i n .
9ÎÔ
