Völgyfutár NAPLÓ
2010. JÚLIUS 29.
TARTALOM
Erôss kihívás
0 Ft 2 + ÁFA
A MÛVÉSZETEK VÖLGYE LAPJA
ÖRÖMKÖNYV
Katlansztárok
Hobo áradás
Ötvenes ritmus
Mélymuzsika
Fábry-show
Fel! Vidék!
Anno megint
KAPOLCS, MONOSTORAPÁTI, ÖCS, TALIÁNDÖRÖGD, PULA, VIGÁNTPETEND, NAGYVÁZSONY
Völgyfutár NAPLÓ
2
Völgyhírek Idei bûnbaknak ezúttal Hoffner Tibort, központi figuránkat jelöltük ki. Ezzel kapcsolatban közleményt adott ki, melyben elôre is elnézést kér, és rendkívüli módon szégyelli magát mások kisebb és nagyobb hibáiért.
2010. július 29.
Csúcsra járatva VMAE-szalagok
Úgy tûnik, ebben az évben nem jön össze a kukoricára térdepelés. Eleinte nem volt kukoricánk, viszont amióta Margitka meghozta a szemes takarmányt, hiányoznak a stábszankcióval sújtandó alanyok. Úgyhogy megint csak marad a bûnbak…
KoMa – Duma 2-2! A Völgyválogatott távolmaradása miatt csekély érdeklôdés övezte a KoMa Társulat tagjai és a humoristák összecsapását az apáti sporttelepen. S mivel a mérkôzésnek nem volt gyôztese, a Völgyválogatott kiváló futballistái játék nélkül is megérdemelten védték meg legutóbb szerzett bajnoki címüket.
Mikor ezt a hírt pötyögöm be a gépbe, éppen nem kevesebb, mint négy légy tartózkodik a monitoromon. S hiába hessegettem el ôket e mondat elôtt, mire ITT tartok, már megint ellepték a képernyôt. Nehéz így.
Stábunkon belül kitört a Paraguay-para. A dél-amerikai tánccsoport Völgy-béli fellépéseinek idôpontjai és helyszínei gyakorta megváltoztak, így Pallagi Anikó szerdán reggel már összerezzent, amikor meghallotta a „Paraguay” szót. A rá következô percben a terem különbözô pontjairól sûrû, papagáj-szerû „Paraguay” kiáltások zúdultak programigazgatónk felé.
Fotó: Váraljai Szandra
A Mount Everest, a Himalája jó néhány 8000 méter feletti csúcsa után újabb kihívásnak felelt meg kis hazánk két legismertebb hegymászója, Erôss Zsolt és mindenkori expedíció vezetôje, Kollár Lajos. Meghódították a kapolcsi Királykô 450 méteres csúcsát is! Oxigénpalack nélkül! Az alaptábort a Faluházban rendezték be, ahonnan húsz érdeklôdô kíséretében alig fél óra alatt, kényelmes sétatempóban teljesítették a küldetést. És ahol elôzô este szokás szerint zsúfolásig telt ház elôtt vetítéssel egybekötött elôadást tartottak eddigi expedícióikról. – Immáron hatodik alkalommal járunk hivatalosan a Völgyben – meséli a túra végén Zsolt. – Mindig nagy-nagy szeretettel fogadtak. Most is így volt, ezúttal egy olyan elôadással készültünk, melyben azt mutattuk be több mászásunkon készített felvételeink segítségével, milyen is a
Rendes ötlet
A Szentinel munkatársai az általuk összegyûjtött napi 20-30 darab – jogosulatlanul használt – völgypolgár-karszalagból, azok összefûzéseibôl különleges formákat alkottak. Mindezek elsô ránézésre igencsak hajaznak Hatvany Csaba mobilszobraira.
Márta Pistát ezután szóban is meg kell hívni eseményekre, a protokoll meghívó nála kevés. Ahogy mondta: „Az írás elszáll, a szó megmarad.” naszály
Himalája lentrôl felfelé haladva, egészen a csúcsig. Kollár Lajos, alias Lala egy megfontolandó javaslattal is elôállt. – Próbálom meggyôzni a Völgyvezetôséget, hogy a jövôben a megnyitóünnepséget követôen mindenki zarándokoljon el a Királykôhöz. Sôt, odafönt egy új rendezvényhelyszínt is ki lehetne alakítani, ami odavonzaná a sportosabb völgyvendégeket. Ennyit igazán fel lehetne vállalni, hiszen ez a fajta tevékenység is a közösségi kultúra része – mondja. A Királykô leigázását követôen egyébként Tibetbe, a 8201 méteres Cho-Oyu megmászására készülnek. A nyolc vagy kilenc fôs expedíció tagjai augusztus 29-én kelnek útra. Az sem lesz könnyû. nasz
Fotó: Váraljai Szandra
Korábbi lapszámunkban már közöltük a csigarend különbözô tagozatainak díjazottjait. A nyitóünnepségen készült csoportképen azonban nem nagyon látszik maga a díj. Ezért most külön közöljük a közeli képet – ahogy éppen lapszerkesztônk szíve fölött feszít. A csigarendet Balogh Gabi alkotta, süthetô gyurmából készült, s egy a háza helyett Magyarországot a hátán hordó csigát ábrázol. Ezt helyezte rá egy hivatalos „kitüntetésszalagra”. Cseppet sem mellesleg Gabi fiának (Galkó Mártonnak – a szerk.) csiga a jele az óvodában, innen az ötlet is.
Völgyfutár A Mûvészetek Völgye lapja A Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet és a Pannon Lapok Társasága közös kiadványa Fôbb szerkesztô: Márta István Lapszerkesztô: Naszály György Fômunkatársak: Muray Gábor, Klementisz Réka, Karafiáth Orsolya, Karafiáth Metta, Lôkös Ildikó, Fotó: Kassay Róbert, Váraljai Szandra Tördelgette: GaBIKA, Szikszay Júlia Szerkesztôség: Kapolcs, Felsô iskola Nyomdai munkálatok: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ.
Titokfrigy A Völgy második napján Kapolcson kelt egybe egy ifjú pár. Mindössze két napot töltöttek itt, s egy életre szóló élménnyel távoztak. A gyôri N. Éva és V. László – a nevüket nem szerették volna nyilvánosságra hozni – régóta Völgyrajongók, ezért döntöttek úgy, hogy tízesztendônyi ismeretség után éppen itt esküdnek örök hûséget egymásnak. Negyed óra alatt, puritán módon, két tanú elôtt, s nagyon boldogan.
Körvonalazódik már a pulai porondszínházban rendezendô jótékonysági gálaest programja. Hogy kik lépnek fel az árvízkárosultak megsegítéséért július 31-én, szombaton este, egyelôre legyen meglepetés. A szervezôk annyit ígérhetnek, nem csalódnak majd a segíteni vágyók, mindenki fellép, aki számít, itt lesz az adott idôpontban és nincs éppen másutt jelenése a Völgyben. A szervezôk erre az alkalomra a napi vagy hétvégi belépôkön túl 10 darab különleges karszalagot is áruba bocsájtanak. Ezek nem VIP karszalagok lesznek – azokért általában amúgy sem szoktak fizetni –, hanem úgynevezett VMAE (Vezetô Mûvészbarátaink Által Aláírott) karszalagok, melyeket emelt áron lehet megvásárolni, szintén az információs pontokon. És ahogy a nevébôl is kiderül, vezetô mûvészbarátaink látják majd el kézjegyükkel. Örömmel jelentjük, hogy szépen telnek a szintén az árvízkárosultak megsegítésére kihelyezett urnák. Néhányan tízezreseket sem sajnáltak, hogy segíthessenek a katasztrófa sújtotta területek lakóin. A bevételt az Ökumenikus Segélyszervezet továbbítja és osztja el a rászoruló települések között. S egy fontos információ: a szervezet sátra a Felsô iskola kertjébôl leköltözött a Csigaház buszmegállója mellé, s ott várja az érdeklôdôket. -n-
Pályáztatunk Az elôkészületek alatt nemcsak pályáztunk, pályáztattunk is. Nem is keveset! Egyrészt ugye meghirdettük a Virtuális Völgy pályázatokat. A különbözô kategóriák közül a legsikeresebbnek egyértelmûen a fotópályázat bizonyult, mintegy 200 fénykép érkezett. Emellett 10 film, 28 irodalmi mûvet került a zsûri elé. A Kiss János evangélikus lelkész emlékére kiírt komolyzenei pályázatunkra a vártnál lényegesen többen, nyolcvanan jelentkeztek. A zenekarok, szólisták közül a Völgyben néhányan be is mutatkozhattak a Völgybarátok elôtt. Jövôre folytatjuk!
Katlan csillagai Évrôl évre helyi erôkkel egészül ki Katlan Tóni csapata. Országos hírû, jellegzetes konyhája a falu közepén jó idôben, rossz idôben egyaránt vonzza a tömegeket. Van tehát munka bôven, s ami igazán örömteli, ebbôl idén négyen(!) veszik ki részüket a Völgytelepülések szülöttei közül. Bati Zsuzsa apáti énektanárnô, Gáli Krisztián és Kozma Zoltán kapolcsi közhasznú munkások, valamint a tanulókorban lévô Fekete Anna ebben a tíz napban katlanos egyenruhában feszítenek, és sürögnek-forognak naphosszat a Falumalomban. Az igézô tekintetû Zsuzsa már egészen a pultfônöki rangig vitte, Anna elsôsorban a palacsintasütésben jeleskedik, míg a két férfiú konyhai kisegítôként ténykedik, azaz anyagot szállítanak, fát vágnak, szemetet hordanak, ha kell. Sôt, az építésben és bontásban is közremûködnek, Krisztián festette ki például a belsô termet. Mindig örömmel vállalják az itteni munkát. Egyrészt jó tartozni ehhez a remek közösséghez, másrészt sokat jelent számukra az a kis kereset kiegészítés. Ráadásul kedvükre falatozhatnak a finomságokból, már persze ha bírják, és jut rá idejük. Rögtönzött szûk körû, nem reprezentatív közvéleménykutatásunkból kiderült, hogy a helyieknél a laskagombás jércemell tejföllel, sok-sok házi savanyúsággal, a juhbélbe töltött kolbász, a mics, s köret gyanánt a stircelt krumpli, vagy a puliszka és a dödölle szerepel a toplista élvonalában. Krisztián munkaszerzôdésében érdekes módon a csilla-
Fotó: Váraljai Szandra
gász(!) munkakört jegyezték be. Saját bevallása szerint néha valóban csillagokat lát. A taligát, melyen általában ô tolja ki a szemetet megfelelô helyre, mindenesetre el is nevezték Göncölszekérnek.
Fônökük, Katlan Tóni szerint a forgalom bár most sem rossz, egyelôre csupán a két évvel ezelôttit idézi, de biztos benne, hogy közeledve a második hétvégéhez egyre biztatóbbak lesznek az adatok. ngy
Völgyfutár Változások Hôsök emlékezete NAPLÓ
3
2010. július 29.
Bizony, még mindig változik néhány program idôpontja, helyszíne a mûsorfüzetben megjelentekhez képest. Tehát: Július 29-én, csütörtökön a Magyar Hobológiai Társaság 13 órától az apáti sportpályán tartja vándor lógyûlését. A kapolcsi katolikus templomban Egyed Judit, Gyôri Zoltán és Tóth Szilárd gitártrió koncertje nem 11-kor, hanem 14 órakor kezdôdik. 30-án, pénteken a monostorapáti mûvházban a MaKo új kortárs magyar drámák felolvasása sajnos elmarad. Viszont erre a napra, 17 és 19 órára hozták elôre a július 31-re meghirdetett jános@vitéz.hu címû interaktív színielôadást . Szombaton, 31-én Kiss János néha kapolcsi evangélikus lelkész emléktábla avatása 15 órakor kezdôdik a Csigaházban. A szekérpuzzle-t a kapolcsi kastélynál 11 és 15 órakor lehet kirakni. A monostorapáti mûvházban új program lesz: Szálinger Balázs 91 % címû mûvét olvassák fel. Augusztus elsô napján az apáti katolikus templomban 11 órakor nem ifj. Albert Miklós orgonál, hanem Bella Dániel zongorázik. A szekérpuzzle ezen a napon is 11 és 15 órakor kezdôdik Kapolcson.
Fotó: Kassay Róbert
Reggelente, amikor Kapolcs olyan csendes, hogy a léptek alatt még az Eger-patak csobogását is könnyedén kifüleli az ember, és a helyieknek köszönget lelkesen, talán akkor látszanak a legjobban. Azok a Sanyi, Tóni, Pista bácsik, Ili, Mari és Erzsi nénik, akik a Völgy ideje alatt is szerényen morzsolgatják a napokat. Nincs a homlokukra írva, hétköznapi hôsök, az ember mégis érzi. Életében nem volt aranyozott érdemrendje Reményi Antalnak, Pula szeretett tanítójának, lelkes helytörténészének, tavaly elhunyt egykori polgármesterének sem, múlt szombaton azonban végre emléktáblát kapott ott, ahol a legjobban szerették; a pulai iskolában. Tóni bácsit egyszerûen
nem lehetett nem szeretni – meséli Rideg Orsolya, aki az iskolában egy kiállításra való anyagot is összeállított Tóni bácsi gazdag hagyatékából. ô volt a pulai reneszánsz ember, aki egy másik sváb településrôl kántortanítóként került a faluba az ötvenes években, aztán Pulán is ragadt. A helytörténet, a régészet a mindene volt. Gyûjtött szinte mindent a régi plakátoktól a betyárvilághoz köthetô ereklyéken át a kôszerszámokig. A gyerekekkel az iskolában is mindig a paraszti kultúrával kapcsolatos dolgozatokat íratott. Egyszerre élt a múltban és a jelenben, sokszor a diákjait is elvitte leleteket gyûjteni. Késôbb Nagyvázsonyba
Hobológusok Történelmi eseményre került sor szerdán délelôtt a Pegazus Fogadó almáskertjében. Megtartotta elsô Vándor Lógyûlését az 1988-ban Chicagóban megalakult Magyar Hobológiai Társaság. Annak idején Mózsi Ferenc költô ötlötte ki, idáig csendben parázslott, majd most föllobogott a tûz, hogy a Völgyfesztivál még hátralévô napjain tovább lángoljon. Lesz lógyûlés Kapolcson is, Apátiban is, különleges hobológiai témákban, pl. az álszakállról és álnevekrôl is. Hobo – mert ugye, ô a névadó – az elsô gyûlésen az irodalom-birodalom viszonyáról beszélt a közönség nagy derülésére. Kissé önironikusan bevallotta, azért fanyalodott olyan írókra, mint József Attila, Faludy, Viszockij, mert az ô saját szövegeiben nem mindig vették észre a magvas gondolatot. Bár szerinte társaival nem megzenésítették a verseket, hanem másik dimenziót adtak nekik. Magát amúgy egyáltalán nem tartja költônek – holott vaskos kötetet tesznek ki versei, mert szerinte a költô ismeri és használja a különféle versformákat, ô meg inkább csak szövegeket ír. Amellett nem énekes, mert nem tud énekelni, és nem színész, mert nem tud szavalni. Egyszerûen ô Hobo – ezt már a közönség gondolja. Hobo arról is beszélt, hogy elôadásaiban milyen sokat köszönhetett a rendezôknek, különösen Vidnyánszky Attilát emelte ki, aki egyszerû színpadi ötlettel eléri nála, hogy 258-adszor is ugyanúgy szólaljon meg pl. A kései sirató. Amúgy a Völgylátogatók is meggyôzôdhetnek kettejük találkozásának eredményérôl vasárnap Pulán a Színházsátorban a Circus Hungaricus élôzenés, artistás porondszínpadi bemutatón. Szó esett még a készülô Pilinszky-estrôl, mely a Hangzó Helikon fölkérésére készül. „Pilinszky megérdemli, hogy a rám forduló figyelmet felé
fordítsam – mondja Hobo – benne egyszerre ott van a tisztaság és a hit. Már-már véget ért a lógyûlés, mikor a közönség soraiból szót kért egy fiatalember, és elmondja, ô Hobo zenéje közvetítésével ismert meg költôket, és biztos benne, hogy Ginsbergrôl nem is hallott volna. Hobo közbeszólt, hogy Magyarországon több Ginsberg-kötetet adtak el,
került a kultúrház élére, a sors mégis visszahozta Pulára, polgármesternek. Lelkesen vezette a pulai Esterházy Kört, nagy hangsúlyt fektetett a mûemlékvédelemre, mindeközben pedig megmaradt annak, aki mindig is volt. Közvetlen, tisztaszívû, örökké kíváncsi embernek. Még a legvasmarkúbb szocializmus idôszakában is hû maradt a faluhoz, amely neki az életet jelentette. Tôle néhány kilométerre élt egy másik reneszánsz ember, aki a kezdetektôl hitt a Mûvészetek Völgyét létrehozó gondolatban. Nélküle talán nem is döccent volna át a kezdeti nehézségeken. Kiss János egykori kapolcsi lelkész emléktábláját szombaton avatják fel. (kr)
Balga - Galba EMLÉK-VENDÉG könyv Lapozgatomahátamonhordozottvendégkönyvetmitisírtatokbelekíváncsiskodoklepôdgetekmertmindennapmeglepetésámamikorleveszemahátamrólaztanagyfatáblahátizsákotamiavendégemlékkönyvetrejtikíváncsiskodokmerthogyamikorlevettemakkoramárazamitbeleírtatokkedsvesfôvédnökökvendégszövegbôlmáremlékszöveggészublimálódottígyválikmindenpillanatazídôelszálltávaljelenbôlmúlttáésakkormostnéhányemlékvendégmondat: „Hatalmas élmény, örülök, hogy ismét él. (S. Ibolya) Gondoljátok, hogy ez egy hangoskönyv, és én most mikrofonpróbát tartok: egy, kettô, három… (Jordán Tamás) Megérkeztem, de 20 éve is itt voltam. (S.Klára) A Mûvészetek Völgye az élet öröme. (?) A púpodra írom e dalt. (?) Éljenek a papírszárnyú lepkék! (?) AbeírásokutánikérdôjelekazértvannakmertazaláírástnemtudtamelolvasninemazértmertnemismeremabetûketdeazértmertmindenkiazthiszimagárólhogyminisztervagykörorvosésezértnekinemkellolvashatóanaláírnianevétezértaztánhogynehogyazthigyjékrólamishogyminisztervagydoktorvagyokénmárrégótacsakcsupanyomtatottbetûvelírokaláéseszokásomeredeténekemlékétvalamikoregymásikVölgyfutárbanmármegírtamhajólemlékszemésemlékszemarraisamitegnap(hétfôn)voltésmáraemlékletthogymegjelentanagyszerû… Nem, és innentôl (egy darabig, amíg bírom hülyéskedés nélkül) nem …szerû hanem formátumú, vagyis lelkû, vagyis odafigyelôs Bölcsföldi András református lelkész úr Öcs községbôl hit- és hivatásbéli társával, a nagyvázsonyi Fábry Szabolcs úrral egy lovaskocsin Kapolcson – az Isten a szekéren programként -, és én fölültem arra a szekérre, vadászhintóra és elkezdtem olvasni (hangosan) Sánta Ferenc Isten a szekéren novelláját, és a ló, aki a kocsi elôtt állt és legelészett, hát úgy reagált, dobbantott, lépett odébb, rázta a sörényét, horkantott, de nem csak úgy általába’ hanem végszóra, mintha hallotta, helyesebben értette volna a szöveget, És én úgy éreztem ettôl a lótól, mintha az Isten valóban ott ült volna azon a szekéren, mint ahogy ott is ült… És mára ez is emlék lett már ez is, és az is volt még tegnap, hogy: Szabó Karolina asszony (tudod, az aki azokat az igenszép szalmafonásokat készíti ) megkeresett és nekem adott egycsomó hajdani Völgyfutárt és nagyon köszönöm/jük/ néki ezt a nekemadástmertígymáraveletekegyüttaVölgyfutárhajdani(nekünkseholnincsmeg)számaiisrészelettazénemlékvendégkönyvemnekésígyleszünkmindnyája negymásemlékeimegazáltalunkFöldneknevezettbolygóisemlékésazegészvilágegyetemegynagyemlékvendégkönyvhajólbelegondolszazÚristenemlékvendégkönyveakiottülaszekérenésvelemegvelemegyüttölel: Galkóbalázs
FM 96,5 MHz
Wölgyháló Virtuálisan egyre inkább behálózzuk a világot. Legalábbis az eddigiekhez képest feltétlenül elõbbre léptünk ezen a téren. Klubokat alakítottunk a Facebook-on, az Iwiwen és a Twitteren, és a You Tube-on, mintegy húszezer regisztrált taggal büszkélkedhetünk. Áprilistól útjára indítottuk a Wölgy web tv mûsorát is, amely itt a Völgyben naponta sugározza adásait a kulturpart.hu csapata jóvoltából. Készült egy virtuális völgytérkép is. No és az sem elhanyagolható, hogy mintegy harminc völgyfontos személy mozgását bárki nyomon követheti nyomkövetô eszközökkel. Egyébként meg www.muveszetekvolgye.hu
Fotó: Kassay Róbert
A Közös Hullámhossz (így, nagybetûkkel) az emberiség nagy álma. Mégis, ebben a tíz napban megvalósulni látszik, még ha a megszokottól kissé változatosabb formában is. A fesztivál hivatalos rádiója napi 24 órában gondoskodik hangulatjelentésrôl, interjúkról, zenei események tudósításáról, ahol lelkes önkéntesek a rádiózás ún. „harmadik típusú” mûsorszórását valósítják meg, azaz távol a közszolgálati és kereskedelmi „frekvenciazajoktól”. A taliándörögdi és kapolcsi
két stúdió ötven rádiósa fáradhatatlan lelkesedéssel kürtöli szét a világnak: itt lenni jó! A számos kultúrportálról is elérhetô rádió a rendezvény ideje alatt országos lefedettséget is élvez (FM 96,5 MHz), hiszen adásukat átveszi a hazai szabad rádiók többsége. Ám a szépség nem merül ki ennyiben: a „Közös óra” elnevezésû délutáni programot a kezdeményezésben résztvevô tagrádiók is sugározzák, „hintve a jó szót.” kmett
Ô r c s i g á k
Fotó: Váraljai Szandra
mint Amerikában. A fölszólaló még befejezésül elmesélt egy anekdotát a nyolcvanas évek elejérôl. Újvidékre volt hivatalos a híres amerikai és magyar költô. Nézi a határon az útlevelüket a szerb határôr: „Ginsberg… Eörsi… Hát Hobót hol hagyták?” Ezután véget ért a Magyar Hobológiai Társaság Elsô Vándor Lógyûlése, de a beavatottak tudják, nemcsak az elôadások folytatódnak, hanem csütörtökön Hobo és Bandája-koncert is lesz Apátiban! - li -
Új ôrcsigák a kapukban! A helyi rendôrök, polgárôrök, no és nem utolsó sorban a Völgymunkások mellett a Szentinel Biztonsági Szolgálat tagjai ôrzik és védik az fesztivál rendjét. – Több nagy fesztiválon is évek óta mi látjuk el a biztonsági feladatokat, s nagy öröm számunkra, hogy idén a Mûvészetek Völgyében is dolgozhatunk. Korábban a Fesztivál Szövetséget támogattuk, innen a kapcsolat Márta Istvánnal – mondja Dr. Faragó Gábor, a Szentinel Völgybéli elsô embere, aki amúgy jogásznak készül. Ráadásul egy milánói egyetem díszdoktorának vallhatja magát, ahol biztonságtechnikai tanácsaiért hálájuk jeléül adományozták számára a megtisztelô címet. A Völgybe 25 fôvel vonultak ki, elsôsorban a nagyobb helyszí-
Fotó: Váraljai Szandra
neken segítenek, fôként ott, ahol a napijegyek mellett kiegészítô belépôt is kell váltani. Jelenlétükkel kétségtelenül hatékonyabb a szûrés – sajnos még
mindig akadnak, akik jogosulatlanul szeretnének bejutni rendezvényekre. Emellett fél tucatnyian folyamatosan járják a településeket az általános közbiztonság növelése érdekében, természetesen együttmûködve a polgárôrséggel és a rendôrséggel. – A nyitónapon este akadt egy kis dolgunk – idézi vissza Gábor fôôrcsiga. – Kapolcs fô tere környékén hangoskodott egy meglehetôsen furcsa, nem igazán ide illô társaság. Eleinte nem értették meg a szabályokat, szóváltásba is keveredtünk velük, de látva határozott fellépésünket lehiggadtak és elmentek. Végül békében váltunk el, sôt, egymás vállát veregettük. Egymás álla helyett. Kétségtelenül jobb n megoldás.
Völgyfutár NAPLÓ
4
FADO IMPRO
A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában tanult, aztán évekig elhallgatott. Késôbb megfordult különbözô zenekarokban, de csak két éve döntött úgy: önálló énekesnôként valósítja meg magát. Ennek a két évnek a legfontosabb lenyomata három szólólemez. Legutóbbi munkája a Cseh Tamás tribute album címadó dalának feldolgozása és
fado-k feldolgozására. Közben trióvá bôvültünk, kiegészültünk Szalai Péterrel, Európa legfantasztikusabb fehér tablásával, aki ezen kívül még a Mitzurában, a Calcutta trio-ban és az Amadindával is játszik. Hozzánk a kahon-t hozta, ami azért is érdekes, mert eredetileg a fado-ban nincs kahon. Ebbôl is a progresszivitásunk tükrözôdik, az, hogy nekünk az
Fotó: Váraljai Szandra
eléneklése, az Eszembe jutottál. Lénye és hangja elementáris, lenyûgözô. Most a fado mûsorral érkezett. – Nem elôször vagy Kapolcson. Úgy emlékszem, mi is itt ismerkedtünk meg… – Rengeteg frenetikus élmény fûz ide, tarisznyás korom óta gyakran megfordultam itt. A Völgy az elsô nagy szerelmemhez kötôdik, ô hozott le ide, ám a legdurvább és legviccesebb az, hogy úgy emlékszem, soha nem léptem még fel itt. Arra viszont kristálytisztán emlékszem, hogy tizennyolc évesen Taliándörögdön, egy Kiss Erzsi koncerten döntöttem el, hogy énekesnô leszek. Valahogy odakeveredtem, és zavarba jött bennem az addigi kórista. Hihetetlen tapasztalat volt látni, hogy így is lehet: kotta nélkül, minden szabályon túl énekelni… – Miért a fado esttel jöttetek? – Bea választotta ide ezt a mûsoromat. Egyszer lekeveredett az M étterembe, amit a kedvesem mûködtet, és ahol én gyakran fellépek. És ahol különös dolgok történnek néha: Bea is adott náluk titkos minikoncertet – tehát ez egy összezáró és összetartó kis közösség az éjszakában. Mi is ott alakultunk meg. Éppen portugál menüt állítottak össze, logikus volt a választás. Eleinte Kardos Danival duóztunk ott, a könnyebb, ismertebb dalok közül válogattunk, a mûsorunk magja most is ez, de már készülünk a tradicionálisabb
Keresünk Ez itt tulajdonképpen egy apróhirdetés! A magunk módján próbálunk segíteni egy kétségbe esett mûvészen. Az Amadinda vendégeként Völgyfellépô Tömösközi László a minap azt vette észre, hogy autójáról hiányzik a rendszám. Nem tartja valószínûnek, hogy a rajongók ereklyegyûjteménye gyarapodott volna ezáltal, alighanem egyszerûen csak elhagyta a JZG – 813 betûés számsorral ellátott táblát. Nagyon kéri, ha valaki megtalálja, hívja ôt a 06/20-9362-300-as telefonszámon. Ígéri, hogy a szerencsés megtalálót ritmusosan megtapsolja.
a fontos, hogyan engedjük át magunkon ezt a zenét. – Hát igen: te alapvetôen az improvizációs mûfajokban mozogsz. – Amennyit csak lehet, itt is imprózok. De hozzáteszem, ez az a formációm, ami leginkább rabul ejtegeti az emberek szívét a maga líraiságával, és így már könnyebben veszik, amikor elszabadul bennem a pokol vagy a mennyország. Legnagyobb sikerélményeim egyike, hogy az elsô koncertünkre eljött egy tíz fôs portugál baráti asztaltársaság, akik aztán koncertrôl koncertre követtek minket. Én erôsen kétlem, hogy Portugáliában elmennék egy magyar estre… – Ez a mûsor csak egy szelete annak a rengetek dolognak, amit csinálsz. Színházban szerepelsz, kisfilmekben játszol, és most még csak a zene perifériáján lévô dolgokat említettem. – A Hólyagcirkusznál kezdtem, ahol Beától vettem át a stafétabotot. A társulat vezetôjével, Szôke Szabolccsal megalakítottuk az Ektár zenekart, ahol rajtunk kívül még Kardos Dani és Benkô Róbert játszik. Most jelent meg a harmadik lemezünk, és rendszeresen koncertezünk is. Most, három szólólemez után úgy érzem, inkább a színpaddal fogok egy ideig foglalkozni, jelenleg ez a legizgalmasabb, legsokrétûbb, mindent átmozgató feladatom… Karafiáth Orsolya
2010. július 29.
Ötven ütôs év Rácz Zoliról, az Amadinda ütôegyüttes motorjáról legalább annyira nehéz elhinni, hogy fog rajta az idô, mint azt felfogni, hogy a Rolling Stones állítólag abbahagyja. A kerek ötven még épp csak a zenit kapuja, és Zolit nem is foglalkoztatja a saját kora. Július 29-én már a Völgyben ünnepel, másnap pedig Pulán Presser Gáborral még koncertezik is. Minden évben a Völgyben ünnepled a születésnapodat, rítusszerûen. Völgy híján tavaly hogyan ütötted el? Kicsit meghosszabbítottam a szokásos két hetes rhodosi nyaralást, és négy hétig pihentem. Nem mondom, hogy rosszul esett, de nagyon hiányzott a Völgy, a hangulat, a megszokott arcok, minden. Márta Pista két éve is felhívott, hogy te, pénz idén ugyan egyáltalán nincs, azért jönnél-e zsíroskenyérért egy amolyan rendhagyó Bûvészetek Völgyébe. És jöttem. Több nekem a Völgy, mint egy hely, ahol az Amadindával koncertezünk, programot rakunk össze. Amikor veszélybe került a jövôje, még csatlakoztam is a petícióhoz. Huszonöt éve része az életednek az Amadinda – több mint a fél életed. El tudnád képzelni, hogyan alakultak volna a dolgok nélküle? Egész pontosan huszonnyolc éve játszunk az Amadindával. Ha nem találkozunk, egész biztosan disszidáltam volna 1983ban, és valószínûleg Londonban élnék egy angol vagy egy nepáli feleséggel, a multikulti kellôs közepén. Nem bánom, hogy nem így lett. A nyolcvanas években minden kilátástalannak tûnt. Nem találtam magamnak fogódzókat. 1982-ben egyszer elutaztam egy darmstadti fesztiválra, a visszaúton pedig lekéstem a gépemet. A családom már le is mondott rólam; azt hitték, leléptem.
Fotó: Váraljai Szandra
Nagyon benne volt a levegôben. Hónapokig tapogatóztam, milyen lehetôségek vannak, és találtam is egy német ösztöndíjat, amikor megindult az Amadinda szekere. 1983-ban kaptam egy lehetôséget Londonba. Akkor már hittem, hogy van jövônk – nemet mondtam. Csak a nagyobb fellépések listáját böngészve is akad több tucat koncert, amelyek bármelyike fontos fordulópont lehetett. Melyik a legfontosabb neked? Röviddel az indulás után, 1985-ben megnyertünk egy versenyt Rotterdamban. Nagyon fontos visszajelzés volt. Akkor hittem el végleg, hogy komoly jövô állhat elôttünk. Ott volt aztán a Drum Street Blues, Presser Gábor nekünk írt darabja 1989-ben.
Betûlicit A Bookfenc könyvudvarban zajlik a könyvélet. Több pulton válogathatunk kedvezményes, új illetve antikvár könyvek között, délután pedig több különleges program vonzza ide az olvasás szerelmeseit. A bookself.hu délutáni könyvárverése négykor kezdôdik, a padok és székek megtelnek, várjuk az árverezôt, Galkó Balázst, aki pár percet késik ugyan, de mint mondja, egyszerre hetven helyen kellene lennie. A mûsor közben is megcsördül a telefonja, az Új Színház stúdiósai nem tudják nélkülözni éppen. Galkó a kihangosítás egyedi technikáját veti be: a mikrofonhoz teszi a mobilt, a fiataloknak nem marad más lehetôsége, mint a helyszínre ügetni. Ilyen oldott és vidám az egész rendezvény, ami hiába komoly árverés (mert az: Galkó ismerteti az árverésre kínált tételeket, ajánl, befutnak a licitek), mindeközben izgalmas interaktív irodalomóra kerekedik. Az elsô könyv Shakespeare, szonettek, Galkó persze fejbôl mondja a 66.-kat, még a kiskorúak is beindulnak, feltétlenül kell nekik Shakespeare a fesztiválra… Egy cseh antológia kapcsán Hrabalt hallunk, a pajzán versgyûjtemény darabjai Galkó pajkos bajusza alól még csiklandósabban csengenek. Felvillannak irodalomtörténeti gyorskérdések, a közönség örömmel játszik, és örömmel emeli a téteket. Nem tét nélkül: a bookself.hu az árverés, az árusított könyveik egy részének bevételét a Fóti Gyermekváros javára ajánlották fel. Ne gondoljunk itt hatalmas összegekre, de, mint arra Galkó is felhívja a figyelmet („Azt gondoljátok, hogy ennyi nem számít, de igen, aranyoskáim, számít!”), fôképp annak tudatában, hogy az összeg a gyermekváros könyvtárára száll majd. Orsi
MESEHINTA
Fotó: Váraljai Szandra
Hölgyeim és Uraim! Világszenzáció! Elszálltak a boldog gyermekévek, melyek nem jönnek soha vissza már? Tévedés! A Vigántpetend tókertjének kellôs közepén álló körhinta az 1930-as évek óta gondoskodik a letörölhetetlen mosolyról – Grimm és Andersen meséket, valamint a János vitéz jeleneteit ábrázoló festett képekkel. A szerkezetet üzemeltetô-tulajdonos Greznár Antal óvó szeretettel és kellô tisztelettel meséli el a falovacskák és mesehintók mögött álló történetet két család nagyapáiról, akik házukat eladva, a körhintától remélték a szerencsét. A villanymotor a legújabb tartozék, holott az is sokunk életkorát bátran leelôzi. Hogy hogyan járt körbe a sok-sok lovacska és „aranyhintó” azelôtt? A képek mögött kisgyermekek hajtották – ahogy átmeneti sofôrünk, Dikman Tamás úr is nosztalgikus mosollyal felelevenítette: „Toltuk bizony, hogy hadd mehessünk rajta mi is!” mettaláma
Komoly elismerés volt a hazai szakma részérôl is, arról nem is beszélve, hogy barátság lett belôle. Kívánsz magadnak valamit, amikor elfújod a gyertyát a születésnapi tortán? Még legalább tíz évet, legalább így. Atlétikus mûfaj a miénk, azt mondják, a zenélést a csúcson kell abbahagyni. Én nem hiszek a villámszerû befejezésekben. Amikor megkaptuk a Bartók-Pásztory díjat, nem az elismerést, a kötelezettséget éreztem. Hogy hitelt kaptam, és az adósságot törlesztenem kell. Nem feltétlenül a sikerek fokozására, inkább méltóságteljes ereszkedésre gondolok. Ami biztos, továbbra is alkotni, zenélni fogok. (kr)
Páltól Dánielig
Fotó: Kassay Róbert
Ferenczi Gyuriék egészen halkan is tudnak játszani. Most, hogy Gryllus Dániel újrahangszerelt Szent Pál-leveleit adják elô Halmos Bélával a kapolcsi katolikus templomban, épp csak annyira mutatják meg magukat, amennyire ilyenkor illik. Felvillanásszerûen, suttogva, békésen. Gryllus Dániel Pál apostola mégsem háttérzene: csendesen lüktetô, elmélyült, meditatív fohász, vallomás, tanúságtétel – kapaszkodó az egyre elértéktelenedô köznapokban. A nagyrészt Sumonyi Zoltán verseire írt
balkáni, keleti hangzásvilágú, egyszerre ôsi és mai zenemû Gryllus Dániel elôadáscsokrával válik teljessé, az ôsegyház legfontosabb személyisége hirtelen közéletivé, pontosabban a közé lesz: köztünk ül, nekünk terít meg, minket térít meg. Az utolsó elôtti dal Pál apostol testamentuma, a végrendelkezést énekelve Dani szemében könny gyûl. Még Ferenczi és a rackák is megszelídülnek. Egy kétezer éves életmû körvonalazódik a megilletôdöttséggel telt kapolcsi templomban. (MG)
Hegyesdi mászók A Völgyben az is a jó, hogy lehet tömegben is lenni, meg magányosan erdei ösvényeken bolyongani. Bóklászni az árusok sátrai közt, vagy háziállatokra csodálkozni a szállásadó udvarában. Sôt! Rekordot állítani! Ahogy ez történt néhány napja, amikor Ónodi Eszter színésznô és férje, Keszég László rendezô meredek sziklafalakat leküzdve, tíz körmükkel kapaszkodva fölértek a hegyesdi várba. Azt mondták, lélegzetelállító kilátás nyílik onnan. ôk bizonyára megértették, hogy Bayazin török vajda annak idején, miért ragaszkodott annyira e vidékhez – ahogy ez a KoMások Szuper Irma elôadásából is kiderül. Jövôre akár hegyesdi vár-megmászó versenyt is rendezhetne a Völgy, de az elsôbbség akkor is Eszteréké! okidli
Völgyfutár NAPLÓ
2010. július 29.
5
Mélyre a Muzsikással HEGYRÔL VÖLGYBE Ez itt most nem a Betyárnóta és nem a Hidegen fújnak a szelek. Ez itt a csend. Az öcsi kôfejtôbôl szinte véletlenül esünk be Dörögdre Kassay Robi völgyfotóssal. Jó templomhoz jöttünk?, kérdezem tôle, olyan néma a környék. Igen, mondja, ég a lámpa odabent. Besurrannánk, de telt ház van, hihetetlen élmény, este 11 elmúlt, zenitjén a Göncöl, a Hold beragyogja a falut, és itt ebben a léleknyitogató csendben csak Sipos Mihály hegedûje szól, a tömött padsorokban áhitatos tekintetek, egy pisszenés sincs.
A Muzsikás meditációjára érkeztünk. Éri Péter, Hamar Dániel, Porteleki László, Sipos Mihály feketében és fehérben, négy komoly úr az oltár elôtt, négy Womex-, Kossuth-, Liszt- és Magyar Örökség-díjas úr, van ebben a méltóságteljes muzsikálásban – engedjétek meg – valami messianisztikus nagyság, mintha még a polgármester úr arcán is átsuhanna a meghatottság. A Muzsikás társadalmikultúrtörténeti jelentôsége felbecsülhetetlen, nyugodtan ki lehet mondani, a Völgy a mostani prog-
ramkínálattal nem is létezne nélkülük. De most nem errôl akarok beszélni. Hanem arról a spirituális erôkbôl, ami a Muzsikás kalotaszegi vagy gyimesi zenéjébôl akkor éjjel áradt. Nincs az az orvosság, tisztítókúra, felszínes bûnbánat, ami ilyen tisztulást idézne elô egy szempillantás alatt: a Muzsikás zenéje orvosság. Gyógyír a léleknek. Mindegy, hogy éppen a Völgyben kirándulnak, vagy az oltár mellett ülnek, zenéjük meditációs utazás, ha nyitottak vagyunk rá, egészen szép dolgokra is lelhetünk odabent, a mélyben. Így lehet spir-
Fotó: Kassay Róbert
Klastrom vidéke Meséli, hogy alig hitt a szemének, amikor meglátta a brit haderôk landolását Irakban. Dehogy a haderô érdekelte. Hanem a dudás, ahogy a CNN képein szép közeliben lesétált a repülôgép lépcsôjén, és mint köztiszteletben álló személyiség, a hagyomány, a mágikus erô hordozója, elsôként lépett idegen földre. Aztán nézte a szlovák fociválogatott reklámfilmjét a világbajnoki meccsek szünetében. Szlovák népzene szólt mögötte, nem valami umcaumca. Nem kenyere a kesergés, de azért megjegyzi; kár, hogy mi, anyaországi magyarok messze nem tartunk itt. Mintha félnénk, hogy a saját hagyományaink nyílt felvállalását még a végén valaki félreérti. Agócs Gergely nem csak megálmodta, társszervezi is az idén induló Völgyvendég sorozat felvidéki programjait a taliándörögdi Klastrom tövében, a szlovák-magyar barátság jegyében. Ott aztán lesz minden. Prücsökmuzsika és palóc népmesék, gömöri táncház és
DIGIHÍD
A reggeli ébredést követô gyors kávé alatti email olvasás sokunk mindennapi rutinját képezi. A kistelepülések azonban gyakorta küzdenek „digitális hátránnyal”, mely mára nem feltétlenül az internetes lefedettséget takarja, hanem a világháló kínálta lehetôségek teljes kiaknázását. Ennek tudatában indította 2004-ben a Magyar Telekom a „Digitális Híd Programját”, hogy a vidék-város közötti szakadékot áthidalja. Ami kezdetben magával az internet hozzáférést lehetôvé tevô hálózati infrastruktúra biztosításával indult, az napjainkra az alkalmazássá és a megfelelô internet felhasználási tréninggé változott. A Magyar Telekom megközelítôleg száz önkéntese elkötelezetten és az esé-
meseszínház, sôt szlovák és magyar opera, operett, dzsessz és persze népzene Korpás Évától az Új Szlovák Vonósnégyesen át a Fonó zenekarig. Felvidéki morzsák, kulturális mélymerítés, tabudöntögetés. Szûk tíz éve elindult valami. Miközben a pozsonyi politika igyekezett szítani a politikai ellentétet, a felvidéki szlovákok és magyarok között a népzene, a tánc nyelvén kulturális közeledés kezdôdött. Gergôék meghívására nyolc éve, a visegrádi országok elsô folklórtalálkozóján cseh és szlovák fiatalok vendégeskedtek Magyarországon, jártak táncházról táncházra, aztán egyszercsak jött a hír; 2002 ôszén megalakult az elsô szlovák táncház is. Azóta egyre többen vannak Szlovákiában is azok, akik a politikailag manipulált források helyett saját erôbôl, a felvidéki magyarsággal összekapaszkodva akarják összerakni identitásuk mozaikjait. A Klastrom tövében, a tücsökzenében most völgypolgárrá lehet szlovák is, magyar is. (kr)
lyegyenlôségbe vetett hittel száll ki az általában 3-4000 fônél kisebb lélekszámú „célfaluba” – most például ide a Völgybe. A munkatársak nem csupán az internet hozzáférést teszik tehát lehetôvé, hanem felcsillantják mindazon dolgok tárházát, melyet az kínálni képes. A különféle falunapok, akár többnapos rendezvények tehát kitûnô alkalmat teremtenek arra, hogy sok-sok különbözô hátterû és tudású ember, köztük rengeteg gyermek és idôsebb felnôtt (aki esetleg idegenkedne a géphasználattól) számára is valóban karnyújtásnyira legyen a „nagyvilág”. A Magyar Telekom hídja segíthet tehát kisebbnek láttatni azt a bizonyos szakadékot. Én már alig látom. m-x
ituális feltöltôdés, újjászületés vagy erôgyûjtés a Mûvészetek Völgye. Különös este: hazafelé elkerülöm a kocsmákat, lemondok a János-áldásról, Sipos Mihály hegedûszava szenderít álomba. • Reggelre odébbáll a front, kisüt a nap. A Sédányon ballagunk a faluba, a Malom-szigeten a szememet dörzsölöm: a színpadon ismét a Muzsikás, az óvodásoké a délelôtt, most nekik húzzák. Éri Péter helyett ma a fia, Marci játszik. Rágom, a kiflivéget, orrom hegyén kefir, önfeledten tapsolok: generációkat lépek át lélekben, zenében, kedves Marci, kedves óvodások, az utánpótlás úgy tûnik, rendben van. Rendben vagyunk. • „Édesanyám úgy szeretett, / Hogy bölcsôbe tett, s úgy rengetett” – Kapolcs megtelt, tömött sorok a kapolcsi katolikus templom elôtt. Megint alkonyodik. A Muzsikás vendége a huncut szemû, hetyke bajszú énekesmesemondó: Berecz András. Énekli az ördöngôsfüzesi katonakísérôt, „Csicset adott, s elaltatott, Mégis katonának adott”. Nyeljük befelé… Hamar Dániel a pásztorfurulyáról mesél, mert pásztornóták jönnek, Éri Péter fújja, Berecz énekli ôket, a templom feletti tarlón bárányfelhôk árnyékai legelésznek, és a dolgok helyükre zarándokolnak. Pax et Bonum, ahogy a farkasokkal, madarakkal csevegô Szent Ferenc követôi mondják. Béke és jóság. (Muray Gábor)
A táj háza A szemerkélô esôben nagyobb kihívás ugyan elverekedni magunkat Öcsre, ám megéri az „áldozat”. Egy, még akár esôkabátban is élvezetes séta keretében a hangulatos, kanyargó kisutcák a falu legújabb nevezetessége, a vasárnap felavatott tájházhoz vezetnek. Pogácsa és fehérbor csalogat az asztalon, a rekonstruált házacska elôtt rengeteg ember. A helyi lakosok által adományozott tárgyakból berendezett tisztaszoba, konyha és kamra igazi idôutazás. Nagyanyáink rokkája, Ferencz József arcképe, a homályos tükörbôl visszatekintô újkori képmásunk, a magasra púpozott ágyak gondoskodnak a megilletôdött hangulatról, melyet – már ha lehet – még tovább fokoz az otthonosságot árasztó konyha régi kredencével, egy – egy nosztalgikus alkat konyhapolcain akár most is megtalálható, még mindig használatban lévô vájlinggal. Már-már hívogat: üssünk össze egy közös estebédet. Az elmaradhatatlan fali hímzések Isten áldását kérik az ott lakókra – reméljük, hatásuk a gyûjteményhez hozzájárulókra kiterjed. Metta
Egy hely, ahol a Völgy a nagyfesztiválos reflexekre is kacsint. No nem redôzött nyakú szekrényemberekkel, velôszaggató hangfalakkal, szövôdményes tömegélménnyel. A maga módján, szerényen. Poprockalterblues-
Mezô Misi akcióban
világzene. Így egyszuszra, tömören. Kategorizálni persze minek, zenei ügyekben pláne. Épp csak a nevén nevezés kedvéért került a mûsorfüzet Monostorapáti fejezetébe is a hosszú címke, hogy az is értse, mi a dörgés, akiben a Compact Disco-tól a 30Y-on és a Kistehénen át a Magashegyi Undergroundig, a Kerekes Bandig, Hoboig vagy a hivatalos Völgyhölggyel, Palya Beával és Péterfy Borival erôsített nôi mezônyig húzódó névsor hiányérzetet hagy, de legalábbis közös nevezôre szorul. Monostorapáti könnyûzenei programjának szerkesztésében idén elôször Bukovinszky Béla, a Hegyalja fesztivál fôszervezôje segédkezett, bábáskodott a névsor összeállítása felett. Alighogy nekifutottunk az idei könnyû Völgymenünek, Béla már a jövô évi merítés módszerén gondolkodik. – Márta Pistával a Magyar Fesztivál Szövetségen keresz-tül ismerkedtünk meg, s ott jöttünk rá arra is, van mit ellesni egymástól. A célunk
hasonló, csak a módszerünk más. A Hegyalja fesztivál háttere, az a miliô, a történelmi is néprajzi gazdagság, amelyben fogant, nem áll messze a Völgy szellemiségétôl. Egyre inkább törekszünk például arra, hogy a fesztivál arra alkalmas pro-
Fotó: Váraljai Szandra
gramjait kihelyezzük Tokajba. Minél közelebb vinnénk a fesztiválozókhoz a színházat, a csendesebb koncerteket. Ebben a Völgy az elsô perctôl úttörô szerepet töltött be – magyarázza Béla. A monostorapáti koncerthelyszínnel kapcsolatban is kialakult már a víziója. – Azt kellene tovább erôsíteni, amiben a Völgy utánozhatatlan. A közvetlenséget, az emberarcúságot, az amatôr bájt. Jövôre el tudnék képzelni Monostorapátiban is a színházélményhez közelítô koncerteket, akár úgy, hogy a színpadról a közönség közé lépve zenélnek a mûvészek. Amatôr arcú profizmussal valósítanám meg az elképzelést, hogy a Völgy szellemiségének lényege ne vesszen el. Csak semmi kordon, tülekedés, plexi-élmény. Amire Bukovinszky Béla szerint is vigyázni kell; a Völgy a mögötte sorakozó húsz év vaskos hagyományával, tengernyi tapasztalatával maradjon továbbra is minôségi minta. (kr)
Duma derék szekéren Majdnem megint sikerült olyan szekér után futnom, ami nem vesz fel. A fél hatra meghirdetett idôpontra nem sikerült a nagyvázsonyi romok melletti templom oldalából induló szekértúrára odaérnünk. A polgármester, Fábry Szabolcs már a lovak közé csapott, a megrakott jármû komótosan döcögött elôre. Lélekszakadva futottunk, kiabáltunk. Alig tudtak helyet szorítani nekünk. Kisgyerekek a bakon, szüleik és testvéreik (miattunk az anyaiapai ölbe passzírozva) – sok jó ember, kis helyen. Ahogy a faluban haladunk, Fábry Szabolcs mesél. Megtudjuk, hogy végre többen születnek a településen, mint amennyien halnak, hogy a környékbéli kisfalukat – mint a késôbb átkocsikázott Nemesleányfalut – 1951-ben csatolták hozzájuk. Aztán rátérünk a mezôre (okosodunk itt is, hallhatunk
Fotó: Kassay Róbert
arról az 1200 magyar tarkamarháról, akik a génállományt megôrzendô vannak itt, valamint látunk nyájterelô csacsit, ami a maga nemében igazi unikum), végül az erdôbe hajtunk. Rázkódik velünk a világ, a
pálos romoknál rakódunk újra össze. A lovakon persze nincsen fék, mégis ügyesen veszik az akadályokat. A gyerekek visonganak, az egyik szôke kislányt az egész túrából csak a lócitrom érdekli, meredten figyeli
a pacik hátsóját. A romok misztikus hangulatában Szabolcs felteszi a kérdést: Mi a közös New York és Nagyvázsony között? Mivel a romoknál vagyunk, rávágjuk okosan, hogy a romok. S hogy miért? Amikor a World Trade Center leomlott, csak egy kereszt alakú vasszerkezet maradt meg mementóként, mint ahogy itt, a pálos romoknál is áll ugyanez. Erre inni kell, a helyi Isó család hozott remek nedûket, a pékség emberfej nagyságú pogácsákkal kedveskedik. Elindulunk visszafelé. Ringat a szekér, a táj varázslatos a délutáni fényben. Senkinek sincs kedve megérkezni. Egész nap hasogató migrénem a múlté: a szekér kirázta belôlem. Aki teheti, látogasson el Nagyvázsonyba, és ha kell, fusson a szekér után. Kár lemaradni róla… - ko -
Völgyfutár NAPLÓ
2010. július 29.
A Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet, valamint Kapolcs, Vigántpetend, Taliándörögd, Monostorapáti, Öcs, Pula és Nagyvázsony települések polgárai, egyházközségei, civil szervezetei, önkormányzatai mellett a rendezvényt támogatták:
7
Van benne köszönet A Mûvészetek Völgye Kommunikációs Fôtámogatója
A Virtuális Völgy támogatója
Csizmadia Ferenc – Papkeszi, Kovács Antal vállalkozó – Kiskunlacháza - és minden Völgy-Barátnak, aki támogatását a honlapon keresztül eljutatta hozzánk! Médiatámogatók: A Virtuális Völgy együttmûködô partnere
A Mûvészetek Völgye a Magyar Fesztivál Szövetség tagja.
