Völgyfutár NAPLÓ
2010. JÚLIUS 25.
TARTALOM
Nyitóidill
0 Ft 2 + ÁFA
A MÛVÉSZETEK VÖLGYE LAPJA
JÓL BEÁZUNK
Márta és István
Dupla munka
Hofi origó
Sólyomszemmel
SzuperKoMa
Archív arcok
Csiga-bige
KAPOLCS, MONOSTORAPÁTI, ÖCS, TALIÁNDÖRÖGD, PULA, VIGÁNTPETEND, NAGYVÁZSONY
Völgyfutár NAPLÓ
2
Völgyhírek Szombat hajnalban Márta Pista arra ébredt, hogy a kertjében egy sötét felhôbôl egy dupla szivárvány ível kifelé. Hogy ez mit jelent, maga sem tudja. Hátha jót.
Egy pajzán falubéli kankutya tartja rettegésben Kapolcson a vendég ebeket. Panaszos bejelentés is érkezett egyenesen a polgármesteri hivatalhoz, hogy a jószág magáévá tett egy lánykutyust. Azóta kiderült, nem ô volt az egyetlen áldozata a szexuális ámokfutónak.
Lapszerkesztônk visszérmûtétje – komoly érvágás volt ez az ô életében – miatt elmarad az idén a Völgy-futballbajnokság. A bravúros megoldásokról, csodás gólokról tehát le kell mondaniuk vendégeinknek, s ezzel megnôtt annak az esélye, hogy mégis a BL gyôztes, olasz bajnok és kupagyôztes, a délafrikai világbajnokságon remeklô holland Wesley Sneider kapja az aranylabdát.
Tördelô Juli komoly balesetet szenvedett, egy hete megcsípte egy pók. Egyszer már elmúlt a fájdalom, de itt a Völgyben kiújult a baj, cipónyira dagadt a bokája, és most így tördel. Galkóbalázs még jeget is hozott, enyhítendô a gyulladást. Köszönjük! És mindannyian ezúton is jobbulást kívánunk munkatársunknak!
Voltunk, vagyunk, leszünk Hetekkel ezelôtt még víz alatt volt a kapolcsi Malom-sziget, most nádhajót indít útjára a megszelídült patakban egy kisfiú. A színeket nézem a híd tövében, a mély sárgákat és haragos zöldeket, az éles kontúrokat, közben a völgyvezér veri a taktust Palya Bea völgydalához, Sipos Mihály követi a dallamot, nyílik, nyiladozik a Völgy, kétség nem fér hozzá, újra itt vagyunk. Hosszú kényszerszünet után ismét együtt. Ez egyrészt megnyugtató, másrészt felelôsség, egy biztos, vigyázz, kész, rajt: síppal, dobbal, tömött csigabuszokkal ismét keringhetünk a hét település között, templomtól templomig, színpadtól színpadig, pajtától pajtáig, Pistától Kapolcsig. Maratoni távok a magyar kultúrában. Kapolcsról, a ma már tizenhárom éves törzsvendégrôl jut eszembe, ezrével akadnak, akiknek a Mûvészetek Völgye az éves nagy nyaralás, tíz nap a Dunántúl legszebb lankái között, ugrásnyira a Balaton-felvidéktôl és a Bakonytól, hegygerincnyire a Káli-medencétôl. Itt vagyunk, és úgy tûnik, most már meglesz a kultúrhatalmi akarat a Völgy életben tartása és másodvirágoztatása mellett. A 18. születésnapon írtam, hogy nagykorúvá érett a fesztivál – most ez a fesztivál tényleg kilépett a nagybetûs életbe. A jubileumi, 20. Mûvészetek Völgyén be kell tudnunk bizonyítani, hogy érdemes a minôsített vidéki fesztiválokba invesztálni. Azaz: belénk. Most
Fotó: Kassay Róbert
éppenséggel a fôvédnök közönség veheti igazán komolyan önmagát. Megtanulhat figyelmesnek lenni. Tenni. Adakozni. Építeni: nádhajót, pajtaszínpadot, kultúrát, közösséget. A Völgy a többi tömegrendezvénytôl eltérôen nem a kordonok és erôemberek fesztiválja, itt a helyi Pista, Sanyi, János bácsi és az unokája ügyel a rendre, és mi nagyon hálásak vagyunk nekik ezért. Ha este találkozom velük, viszek nekik egy hosszúlépést, és elmondom nekik: az az érdekünk, hogy ez a tíz nap újra legyen, jó legyen, élmény legyen, kulturált legyen. Annyira legyen nyitott, mint az egykori magyar falu közössége volt, annyira zárt, mint a kapolcsi templomajtó, annyira
legyen hangos, amennyire a júliusi éjszaka megkívánja, és annyira csendes, mint az régi zenei koncert utáni katarzis a padsorokban. Nézem a színeket, és hirtelen rádöbbenek: egész évben ebbe az idillbe kapaszkodom. Itt és most a patakparton, törökülésben tapsolunk, még a zivatar elôtti nyugalomban. Tapsolunk a díjaknak, csigarendeknek, kitüntetetteknek. Köszönjük nekik ezt a húsz évet. Egyelôre csak a díjak esnek, de ha az esô is elered, hát majd fölszárad. És nap süt, mondom most Radnóti költô úrral: nap süt, ló nyerít, és nézzük a világ apró rebbenéseit. Muray Gábor
Árvízstop Az idei pusztító árvízrôl tudósított képsorok menthetetlenül beégtek mindannyiunk közös emlékezetébe. Elmosott házak, tengerré változott földterületek. Az ország szinte példátlan összetartásról tett tanúbizonyságot, amikor a szükség óráiban együtt mozdulva, számtalan csatornán keresztül ajánlotta és ajánlja fel segítségét az árvízkárosultaknak. Nincs ez másként itt „helyben” sem: Szolidaríthatunk akár csupán „tíz percig” a Völgyben is: a kitelepedett Magyar Ökumenikus Segélyszervezet a környezettudatosságot erôsítô, új „Stoppolj a Völgyben az árvízkárosultakért!” mozgalmából befolyó összeget továbbítja majd az arra rászorulóknak. Egy csekély, saját pénztárcánk szabta összeg fejében egy, a sötétben foszforeszkáló mûanyag karszalag jár, mely jelzi, hogy viselôje elônyben részesíti az autók utasterét kihasználó stoppolást, s emellett adománnyal járul hozzá az újjáépítéshez. Az üvegdoboz alján szépen gyûlik az összeg, melyet házfelújításra és ingóságok pótlására fordítanak az érintett falvakon. A segítségnyújtáshoz a pulai Porondszínház július 31-én meglepetés gálaesttel járul hozzá: a Mûvészetek Völgye jelenlévô mûvészei improvizálva szórakoztatnak majd a színpadon. Tegyünk együtt az árvíztôl sújtott honfitársaink helyzetének jobbításáért! Stoppoljunk, viseljük a karszalagot: környezetet óvunk és – valóban segítünk.
BOCSÁNAT! És még egyszer bocsánatot kérünk, hogy a mûsorfüzetben akadnak tévedések. Kicsit késôn álltunk össze, így fordulhatott elô, hogy egy-két fellépô, idôpont és helyszín nem stimmel, más, máskor és máshol lép fel. A legfôbb programváltozások az elkövetkezendô három napra: 26-án, hétfôn a petendi katolikus templomban hegedûtörés miatt elmarad Vajda Barnabás és Valentiny Gábor koncertje. 27-én kedden az öcsi Kôfejtôben 19 órától Palya Bea és Dés András ad közös koncertet, 21 órától ugyanott Nikola Parov lép fel.
A víz szalad, a kô…
Csütörtökön váratlanul megérkezett jellegzetes ôsz hajával, összetéveszthetetlen, enyhén pocakos alkatával Papla tanár úr. Katlan Tóninál üldögéltünk már jó ideje, amikor betoppant, pedig csak hétfô estére vártuk. Aztán kiderült, hogy mégsem ô volt az. Ô tényleg hétfôn jön.
Ide most kellene még írnom egy jópofa hírt, de nem megy, mert – ahogy alább meg is írjuk – elszállt minden elôzô anyagunk, szinte semmire nem maradt idônk. Gondolkozni a legkevésbé. Úgyhogy eggyel lejjebb is inkább egy csigalogót teszünk be végsô megoldásként, mint egy hírt. naszály
2010. július 25.
Fotó: Váraljai Szandra
Végre Kapolcsra is költöztek gólyák! Több évtizedes(!) hiányukat ugyan nemrégiben kerámiamadarakkal pótoltuk, de az eredeti, élô gólyapár mégiscsak más. A fôtéri villanypóznára rakták fészküket. Nagy örömünkben arra gondoltunk, hogy névadó pályázatot írunk ki, ám stábon belülrôl valaki olyan megoldással rukkolt elô, hogy jobb pályamû úgysem futott volna be. A tojó ugyanis a „Márta”, a hím pedig az „István” nevet kapta. Együtt ritkán mutatkoznak, így képünkön csak egyikük látható, Márta. Vagy István.
Völgyfutár A Mûvészetek Völgye lapja A Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet és a Pannon Lapok Társasága közös kiadványa Fôbb szerkesztô: Márta István Lapszerkesztô: Naszály György Fômunkatársak: Muray Gábor, Klementisz Réka, Karafiáth Orsolya, Karafiáth Metta, Lôkös Ildikó, Technika Ördöge Fotó: Kassay Róbert, Váraljai Szandra Tördelgette: GaBIKA, Szikszay Júlia Szerkesztôség: Kapolcs, Felsô iskola Nyomdai munkálatok: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ.
Ördögi A Völgyfutár életében elôször péntek éjjel belopózott hozzánk is a szerkesztôségek réme, a Technika Ördöge. Lapzártánk napjának reggelén vettük észre, hogy egy kóbor áramszünet következtében addigi munkánk szertefoszlott, kiválogatott képeink, megírt és elôkészített cikkeink összessége nyomtalanul eltûnt. Persze, mindez belsô probléma, mégis kikívánkozott belôlünk.
Akkoriban máshogy járt a kapolcsi dombok között a szél. Lassabban ôrölt az idô is, halk morajjal, ahogy a vízkerék csobban, forog, s a malomkerekek ritmusára vízen mozgó szellemlelkek járták a táncot a Séden, az Eger-patakon, szendergô szürke habokon. Télen szánon, keresztül-kasul a Balatonon, nyáron szekéren hozták mázsaszám a gabonát a népek Kapolcsra. Kinek-kinek szívéhez nôtt malma, bizalmas molnármestere volt, s akár napokat is vesztegeltek, kártyázgattak az emberek a Malomszigeten, hogy dolguk végeztével az Eger-patak tucatnyi malmának egyikében ôrölt búzájuk legyen. Az Eger-patak völgyében még bô kétszáz éve is közel ötven gabonaôrlô, puskaportörô vagy épp deszkametszô malom zakatolt. – A középkori csúcstechnika megtestesítôje, közösségi tér, építészeti mûremek, több tucat Kapolcs környéki család megélhetésének záloga. Még ennél is többet jelentett a középkorban a malom. Évszázadokra meghatározta a Völgyfalvak lakóinak életét, megalapozta a vidék gazdagságát. Az 1900-as évek elején Kapolcson még kávéház is mûködött! – meséli Ladányi András író, szerkesztô, egykori tatabányai vájár, aki nekiveselkedett, és több éves munkával feltérképezte az Eger-völgyi falvak malmait. Feleséget Monostorapátiból szeretett el magának, a nyolcvanas évek elején, amikor az egykor virágzó malmos falvak tövében már épp csak agonizált a víz, a hely szelleme pedig rég eliszkolt az államosítás elôl. Vasbetonon is fogan szerelem, Ladányi Andrást pedig épp a bauxitos nyolcvanas években kezdte el érdekelni a falvak, a vízimalmok története. Régi bir-
Fotó: Kassay Róbert
tokleveleken, megsárgult fényképeken, egykori molnárcsaládok leszármazottainak elbeszélésein, térképeken alapul az újabb csigakönyv, a Kapolcsi Vízimalmok, amelyet Ladányi András egy kapolcsi polichisztor mérnök-molnár, Sándor János emlékének ajánlott. Órákig tudna mesélni Walterékrôl, a Mezrickyekrôl és a
többi tôsgyökeres kapolcsi molnárcsaládról, a Völgy valaha volt malmainak minden kövérôl, büszke a tudományos igényû malommesére, akárha az elsô csigakönyv lenne, mégis inkább egynek örül. A víznek. Hogy a Völgy ütôerén, az Eger-patak medrében újra teret hasít magának az élet. Klementisz Réka
Völgyfutár NAPLÓ
2010. július 25.
Hivatalos Kobuci Kolbászos buci. Egyszerû sörkorcsolya, fröccshöz is kiválóan megágyazza a gyomrot, kis tejföl, kolbászreszelék, uborka, paradicsom – nem kell az életet túlbonyolítani. A Kobuci folkkocsma neve innen jön: kolbászos buci, az egyszerûség szimbólumaként, hiszen egy jó kocsmához nem illik a cicoma, túlcizelláltság, mesterkéltség. Ebben hitt a Kaszap-klán a barátaival, elég pár asztal, egy pajtapult, egy színpad a löszfal akáclombjában, és a forrás, amit körülülünk, együtt. A forrás pedig a magyar népzene, a Kaszapklán ugyanis a tokban ugyanis nem lôfegyvert, hanem vonós hangszereket hordoz, a Kobuci rezidense, Kaszap Attila többek között a Folk Error oszloposa is. A kapolcsi Kobuci kert a 20. Mûvészetek Völgye hivatalos programhelyszínévé nôtte ki magát, egyszerûen azért, mert évrôl évre hozták a tôlük szokott magas színvonalat, a nádtetô alatti nyári éjszakákon a magyar népzenei élet krémjével dalolászhattunk-fröcscsözhettünk nyaranta, és így lesz ez most már az idén – és reméljük – a jövôben is. A napokban húzza, vonja, fújja náluk a Tárkány Mûvek (vasárnap), a Bivaly zenekar (hétfô, kedd, szerda, csütörtök), Ferenczi Gyuri a Rackajammel (szerda), Pál István „Szalonna” (csütörtök) és a Tükrös (szombat). Nem mellesleg a népzene mintájára a pult mögött is a tiszta eredetre esküsznek: házi szörpjeik például csakis valódi gyümölcsbôl, a nagymamák receptúrája szerint készülhet, ha valakinek ez így mégis kevés, legfeljebb megfejeli a bodzát egy ginnel. Legényesen. Muray Gábor
Völgytelenség után
Fotó: Váraljai Szandra
Valahogy kisimultak Márta István arcvonásai. Tavaly és tavalyelôtt gyûröttebb volt, hiába, megviselte ôt a hosszú völgytelenség-kapolcstalanság. Nem neki való. Most, hogy újra kinyílt a Mûvészetek Völgye, mintha magára talált volna. – Ja, csak a koleszterinem egyharmadával, a cukrom hetven százalékkal emelkedett, volt három kellemetlen gyomorgörcsöm, kétszer kaptam totális röhögôgörcsöt, háromszor szökött könny a szemembe, mindmind a Völgy enyhén szólva zaklatott elôkészületeinek köszönhetôen – sorolja a tüneteket. – Tudsz még ilyen érdekes statisztikai adatokat ugyanerre az idôszakra vonatkozóan? – Persze! Tárgyaltam három miniszterrel, két miniszterelnökhelyettessel, öt államtitkárral plusz egy helyettes államtitkárral,
minden hónapban leültünk a hét polgármesterrel, három jegyzôvel, beszéltem 270 mûvésszel, telefonáltam 9370-szer Völgy ügyben. Miközben 56 ellenségem kerekedett, s két új barátra tettem szert. – Azt meg sajtófônökként én tudom, hogy az elmúlt négy hétben ez a 45. interjúd. Állítólag egyik este Monostorapátiban talán reflexszerûen egy az út mellett álló fehér lónak is interjút adtál… – Minden lehetôséget meg kell ragadnunk a tájékoztatásra, hiszen nagyon késôn, alig egy hónapja dôlt el, hogy valóban megrendezhetjük a 20. Mûvészetek Völgyét. Ezért mindent meg kell ragadnunk, hogy tájékoztassuk a vendégeket. Korábban minimum két-három hónap is jutott a kommunikációra. Óriásplakátokra, oldalas hirde-
tésekre ugyan nem jutott a büdzsébôl, de tiszta a lelkiismeretünk, hiszen az interjúk mellett ugye megint elkészült egy reklámspot, Palya Bea, Galkó Balázs, Novák Péter és Kovács Janka (utóbbi három és fél éves, göndör hajú, kék szemû, no és M.I. unokája) közremûködésével egy mobil filmecskét, amelynek leforgatás 0 forint plusz áfát emésztett fel. Több verzió is lement az m1-en a Duna TV-n, valamint a megyei tévécsatornákon. Talán ha egy kicsit kéve is, de sokakhoz eljutott a Völgy híre. Hogy minél többen ünnepelhessük a huszadikat. Azt még hozzátennénk, hogy Mártapista egy környezetbarát, felmatricázott golfautóval közlekedik Kapolcs utcáin s a járgány tetején lévô hangszórón át informálja az arra járókat az aktualitásokról. nasz
Központi figura Gyûlünk Csupán a csukott szemmel közlekedôk számára bír hírértékkel az, hogy július 23-án beindult a Mûvészetek Völgye gépezete. A Völgy Központ azonban más. A félreértéseket elkerülendô Hoffner Tibor, Taliándörögd egykori polgármestere, a Központ vezetôje siet leszögezni, hogy nevével ellentétben az egylet nem fesztiváliroda, hanem egy kisebb szervezôdésbôl mára jelentôs méretûvé duzzadt „mozgalommá” érett. A kezdetben „csupán” a fesztivál faluit érintô együttmûködési, fejlesztési tervezet másfél éve már 60 település, megközelítôleg 45000 lakosát érintô, 1,8 milliárdos EU-s támogatást élvezô grandiózus projektté nemesült. Már-már példátlan és egyedülálló az a hármas szervezôdés (civil, önkormányzati és vállalkozói szféra), mely vállt vállnak vetve, közösen igyekszik megvalósítani a térség fejlesztését serkentô, együttmûködésen alapuló, falusi turizmust fellendítô elgondolásokat - a „gazdasággazdagság” bûvkörében. Tanácsadás, pályáztatás – ezek csupán töredékei a számtalan tennivalónak, melyet a három iroda tíz munkatársa lelkiismeretesen ellát. Hogy mindez ne váljék papírszagú, száraz irodai munkává, arról az állandó, személyes kapcsolatok, akár barátságok, újabb és újabb kihívások gondoskodnak – nyugtat meg Hoffner úr, akinek szavait igazolni látszik a késô délutáni órákban is szüntelenül riadtan csengetô mobiltelefonja. A Mûvészetek Völgye napjai alatt azonban
Twilight – Alkonyat rajongók, vámpírszimpatizánsok, bôvérûek és jólelkûek: figyelem! Véresen komoly dologra szeretnénk felhívni figyelmeteket: jó szokás szerint a Völgy teljes idôtartalma alatt a következô helyszíneken adhattok vért: Kapolcs Középsô Iskola, Taliándörögd Orvosi ren-
3
Most már bevallhatjuk, kezdetben kicsit aggódtunk. A pénteki nyitónapon mintha valamivel kevesebben érkeztek volna, mint az utóbbi Völgyek nyitónapján. Aztán szombaton ismét a régen megszokott tömeg hömpölygött az utcákon. Bízunk benne, hogy a hátralévô napokon inkább ez lesz a jellemzô. Maradjanak, illetve, jöjjenek még!
Balga - Galba EMLÉK-VENDÉG könyv Eredetilegúgyvolthogyígyegybeírokmindenszótegyszerûenazérthogyvalódiolvasásrakényszerítselekésaztisgondoltamhogymajdmintazegyszeritörténetbenadiplomadolgozatíróénisbeleírokvalamitrükköthogymegtudjamelolvastadeadolgozatommondjukideíromazemailcímemhogygalkopontbalazskukacgémailpontcomésakkorhaideértélesetlegírszisnekemésjólelküldeszvalahovamertazténtudomhogyígybarominehézolvasnidehiddelírnisemkönnyûdeaztáneszembejutotthogyénazidénvendégkönyvleszektemegodaisbelémírhatszhátakkormostkisidôreabbahagyomfokozottfigyelemkövetelôírásmódom… Mert rájöttem, hogy tulajdonképpen emlék-vendég könyv vagyok én is, teleírva ( így 61 évesen) egy csomó történettel, nyilván azért is van, hogy nekem mindenrôl eszembe jut valami anekdota, idézet, (vendégszöveg), például az, ami szinte minden lány emlékkönyvében (tényleg léteznek ma még emlékkönyvek? tudod, olyan piros, és kapcsos, és nagyon izgi volt, amikor egy lány odaadta neked, hogy írj bele, vagy ha lány vagy izgatottan adtad oda egy fiúnak, hogy írjon bele), hogy „Két léghajó ring az élet tengerén, / Az egyikben te, a másikban én, / A két léghajó egymástól elszakad,/ De a mi szerelmünk örökre megmarad.” Vagy – tudod- ott volt a lap behajtott füle, ráírva: „TITOK” s ha kinyitottad – mint Judit a hetedik ajtót a Készakállú-ban – ott állt: „Te kis kíváncsi csacsi”… szóval ilyen emlékkönyv már az én életem, az itteni (Völgybéli, Kapolcsi), életem is, és most már, mivel az Agenta Natura Print KFT (igen jól látod, ez itt a reklám helye) a hátamra akasztott az idei mûvészeti rajzás idejére egy nagy könyvet, amit már a megnyitón használtam, mert beleírattam a 20 Völgy alkalmából kitüntetettek nevét, és azzal fogom járni az elkövetkezô 9 napon (szombaton írom azt, amit olvasol) a Völgy településeit, és tartom a hátam, és kezetekbe adom a tollam, hogy írjatok belém, és nem tudom, hogy mit írtok, csak akkor tudom majd elolvasni, hogy mit írtatok, amikor leteszem a hátamról a nagy Vendég Könyvet, és csak akkor tudom meg majd mi az emlék neked, mi az amit magaddal viszel és a könyv által itt hagyod nekünk, meg magadnak is, meg tán a gyerekeidnek, (ha vannak, ha lesznek) és majd ôk együtt olvassák Sárával, meg Mártonnal (két kis Galkó) milyen is volt 2010-ben a 20. Mûvészetek Völgye… Addigisbocsazösszeírásértdeénmárcsakilyenvagyokszeretemhafigyelsznemcsakrámdemagadrais! Ölel: GalkóBalázs
FILMMONDAT Sólyom András kamerával járja a Völgyet. No, nem szokatlan ez tôle, hiszen filmrendezô, most mégis egy különleges kérésnek tesz eleget. Márta István április közepén kereste meg, hogy készítsen egy költôi, szürreális filmetûdöt a Völgy elmúlt húsz évérôl. Olyan mûvészek, barátok, közremûködôk szólalnak meg benne, akik a kezdetektôl fogva felléptek, dolgoztak a fesztiválon, vagy csak a késôbbiekben, de nagy örömmel, tevékeny résztvevôként csatlakoztak a Mûvészetek Völgye táborához. Kolléganôjével, Gyürke Katával közösen negyven-ötven interjúalannyal idézik fel a legemlékezetesebb pillanatokat. – Eddig húsz szereplôvel forgattunk, mindenkibôl szinte árad a szeretet, amikor a Völgyrôl beszél – mondja. – Azokkal, akik nem tudtak eljönni, már korábban felvettük az anyagot, a fesztivál ideje alatt folyamatosan dolgozunk. A tervek szerint mindenki egy-egy félmondat erejéig jelenik meg a filmben, s ebbôl
Fotó: Váraljai Szandra
áll majd össze egy többszörösen összetett mondat. Bár az is megeshet, hogy nem ez lesz a koncepció, mert András szerint több anyagot kár lenne megvágni… A mintegy félórás etûdöt alighanem a világhálón nézhetjük majd meg, reméljük, még ebben az esztendôben. n.
Teremnosztalgia Fotó: Váraljai Szandra
szívvel-lélekkel szívja magába mindazt az élményt, pezsgést, vidámságot, mely akár a borongós irodai napokon is felmelengeti a lelkét.
MÉG VÉRT delô, Vigántpetend Teleház, Monostorapáti Mûvelôdési ház és Nagyvázsony Kisiskola. Évrôl évre megdôl a véradomány mennyisége: állítsunk új rekordot ebben az esztendôben is! A
számtalan helyen meghirdetett, megrendezett esemény olyannyira közel áll a Völgyfutár szívéhez, hogy a szerkesztôség testületileg tervezi „vérét áldozni” a jó ügyért. A jutalom / motiváció továbbra is változatlan: adj hát vért napijegyért, sörért és csokiért! Mindenki jól jár. m
Váratlan, ám annál kedvesebb vendégek toppantak be a minap a Völgyfutár szerkesztôségébe. Amikor a szimpatikus pártól megkérdeztük, hogy miben segíthetünk, azt válaszolták, hogy ôk csak beugrottak egy kicsit, ugyanis ide jártak általános iskolába. Markovits János és Márton Anita ma Nagyvá- Fotó: Kassay Róbert zsonyban élnek, de a 70-es évek végén az alsó tagozatot Dörögdön végezték el, ötödiktôl nyolcadikig pedig itt, éppen ennek a teremnek a tábláinál feleltek például fizikából és kémiából. Hangsúlyukat hallván aligha ez a két tantárgy volt a kedvencük.
– A tábla és a szekrénysor ugyanaz, a kályha is pontosan itt állt, a tanári asztalt sem cserélték le az elmúlt harminc évben – n o s z t a l g i á zo t t János. – A mûanyag padló helyett a mi idônkben még parketta volt, ja, és az a csap is új ott a sarokban. Megnézegették az egyetlen kiakasztott osztálytablót egy késôbbi évfolyamról, a tanárok többségét felismerték. Talán kicsit el is érzékenyültek. Hát még akkor, amikor tôlünk tudták meg, hogy az iskola pár éve megszûnt, nem üzemel. Csak most és csak szerkesztôségként. ngy
Völgyfutár Szuper ez a darab NAPLÓ
4
Volt egyszer egy falu, annak pedig egy tanítónôje, aki nemcsak betûvetésre tanította a gyerekeket, hanem környezetük tárgyainak megbecsülésére is. És nemcsak szavakkal, hanem össze is gyûjtött egy múzeumra való anyagot, melyet aztán kedves falujának, Monostorapátinak adott. El is nevezték Szuper Irmának. Ez persze nem igaz, márminthogy ezért nevezték volna el Szuper Irmának – valóban ez volt a család neve. – Mintha nem is laknának ebben a faluban – állapította meg a KoMa. Végiggyalogolt a fôutcán, sehol egy lélek. – Okos ember a falusi – magyarázza Szilvi, a mûvelôdési ház munkatársa. – Reggel elvégzi, amit kell, aztán estig ki sem mozdul ebben a kánikulában. Nem úgy a KoMa. Aki ezúttal nem egy közeli jó barátot jelent, hanem a kortárs magyar mûvek elôadására szövetkezett színjátszók csoportját, melynek a néhány éve színészként diplomázott Zrinyi Gál Vince és Vékes Csaba a vezetôje. A kortárs magyar az ô esetükben nemcsak a már elôre
Fotó: Váraljai Szandra
megírt drámákat jelenti, hanem minden olyat, ami velünk foglalkozik, rólunk szól. Már a fesztivál elsô napján egy érdekes, szöveg nélküli táncjátékkal mutatkoztak be, a Café Brasil-lal, melyen sokat nevetve ismerhettünk mai tétova társkeresô kísérleteinkre. A szombat esti elôadás hasonló módszerrel készült ahhoz, amiért most Apátiba jöttek: maguk írták a jelenteket, ez esetben a színházak bizonytalan helyzetének aktuális prob-
lémájából elindulva. A következô napok délelôttjein a gyerekeket várják az apáti bázisra, kedden például Ónodi Eszter mesél, délutánonként új magyar drámákat olvasnak föl. De nemcsak ennyi Monostorapátiban a KoMa. Már a fesztivál elôtt jó néhány nappal megérkezett, és házról házra járva, no meg a föllelhetô irodalmat tanulmányozva próbálta föltérképezni, milyen is ez a völgyben meghúzódó helység. Sok-sok
történetet gyûjtöttek össze, sok kedves, különleges emberrel találkoztak, de még a gólyák meg a legyek is megihlették ôket. Beszéltek rendôrrel, kántorral, pappal, tanárral, tûzoltóval, erdésszel, festôvel, 102 éves nénivel, jártak az énekkar próbáján, benéztek az ifjúsági klubba meg a kocsmába, voltak focimeccsen, megmászták a hegyesdi várat, éjszakánként pedig nagy beszámolók, derülések közepette Keszég László rendezô vezetésével színházat kezdtek építeni az élményekbôl. Egyre inkább fölfedezték, hogy a lehúzott redônyök mögött ugyanolyan emberek laknak, mint ôk, és hogy az itt élôknek ôk ugyanolyan furcsák, mint nekik ôk – és mégis, milyen hasonlókat gondolnak a világról, és milyen remekül lehet egymással beszélgetni. A Café Brasilon az Extázis Ifjúsági Szervezet vezetôje nevetett és tapsolt legjobban. A Szuper Irmán pedig, remélik – mert ezt a nevet adták címül az elôadásnak –, a helybeliek ugyanannyit fognak nevetni, mint az ideérkezô vendégek. - elli -
HÁTTÉRVONAL Sörben is igazság A sajtó képviselôi, a rendezvényszervezôk, az újságírók és a fesztivál eseményeit élôben közvetíteni ácsingózók számára nélkülözhetetlen technikai hátteret a Magyar Telekom képviseletében Vastag Gábor látja el. Kellô gyorsaságú internet, wifi, hotspot – az összetett igény kielégítését követô mûszaki felmérés után az adott helyszín – nevezetesen a Völgy – lehetôségeihez mérten úgy kell felszerelni, hogy megfelelô sávszélességgel kapcsolódhasson a világhálóra, hogy akadálymentesen és a megszokott kényelemmel tájékoztathassa a nagyvilágot a Völgy történéseirôl. Hogy ez kihívás-e? A megoldandó új feladatok gondoskodnak arról, hogy a feladat ne váljék egyhangúvá. Vastag Gábor, aki immár öt esztendeje, 2005 óta gondoskodik a Völgy netigényének kielégítésérôl, megtiszteltetésnek veszi, hogy itt lehet, s munkáját mindenképpen meg-
Berecz András a koncert után kezembe nyomja a csuvas fa merôkanalat, hogy megigyuk a rokondicsérô dalokhoz dukáló sört közösen. Az öcsi Kôfejtô kellôs közepén. És ez így van rendjén. De kik azok a csuvasok? Egyrészt a rokonaink, szétszóródva élnek az Urálon innen, a Volga vidékén, másrészt derék serfôzô emberek, akiknek úgy passzol az életükhöz a komló, mint Berecz Andráshoz a bajusz. A legszebb tulajdonságuk azonban, hogy folyton a rokonaikat sorolják, dicsérve ôket szóban, dalban, a sörös dézsában pancsolva. Berecz András énekes-mesemondó és zenésztársai olyan csuvas koncertet adtak pénteken Öcsön, hogy menten a közelgô frontot is elfelejtettük, viszont eszünkbe jutott a teljes családfánk minden oldalági leágazódással, végtére is a gyökereivel együtt igazán ember az ember. Nehéz ügy ez, de mielôtt bornemzetté lettünk, bizony bôszen ültettük mi magyarok is a komlót. Tessék elhinni mintegy történelmileg megalapozottan is: sörben az igazság, kérem szépen. (Muray)
Fotó: Váraljai Szandra
könnyíti, hogy „fejében van” a rendszer, tudja, hogyan oldja meg az esetleg menet közben felmerülô, teljesíthetô kívánságokat. Elvégre a Magyar Telekom célja nem egyéb, mint az elégedett ügyfél. Nos, miközben fél füllel internetes rádiót hallgatok, s ujjaim suhannak a klaviatúrán, azt gondolom: a Magyar Telekom és a kultúra találkozása rendkívül gyümölcsözô – idén is. M/X
2010. július 25.
Fotó: Váraljai Szandra
Tárgyesetek múlt idôben Találós kérdés: ki az, aki „a bôr kikészítésével és egyszerûbb lábbeli készítésével foglalkozó kisiparos volt”? Gyanítom, legtöbb modern és fôleg urbánus embertársunk vállvonogatással illetve fejvakargatással reagálva vallja be: fogalma sincs. Én viszont okos vagyok és tájékozott, tudom a választ: a magyar varga. Sôt, kérdezzetek bátran a tímár, takács és káder mesterségekrôl is – nem fogtok meg. Mindent tudok. Tudásom azonban újkeltû és teljes mértékben a Néprajzi Múzeum tárlatának köszönhetô. Az eddig hagyományosan Vigántpetenden kiállító múzeum idén már a kapolcsi Kastélyban és annak udvarán is várja az érdeklôdôket. A tárlatokat végigböngészve igazi csemegét kaphat a betérô: különleges, ámde hétköznapi tárgyak fedik fel a mögöttük munkálkodó múltbéli arcokat. Felteszem, a tokmány szó nem épült be mindannyiunk szókincsébe, ugyanakkor ezen látszólag unalmas vagy akár érthetetlen funkciójú tárgyak egykoron ugyanúgy a mindennapok részét képezték, mint akár ma a mobiltelefon. Tóth G. Péter, a múzeum munkatársa
PARÁDÉS POROND PULÁN
A Völgykapuban egy cirkuszi sátor fogadja az érkezôket. Piros-fehér, tipikus gyerekkori nyarakat idézô, faluszéli látványosság. Gyerekként egyszer egy hasonló építmény kertjében láttam olyan oroszlánt, aminek nem volt farka. Most is
nem kell sivár fapadokon szilánkosra ülniük a hátsójukat, hanem 450 párnázott szék várja ôket. És ezek még csak a külsôségek. „Az ötlet az igazgatónk, Fekete Péter fejébôl pattant ki – mondja a társulat mûvészeti titkára, Köles István
Kulturpartra vetve Novák Péter és csapata, a kulturpart.hu idén betelepedett a Pajtába, hogy a maguk friss, fiatalos energiáival és lendületével tükrözzék, rögzítsék a fesztivál eseményeit. „Minket még februárban a Völgy keresett meg, hogy modern technológiai hátérrel rögzítsük ezt a kedves, régimódi fesztivált – kezdi Péter - akkoriban rengeteg vad ötletünk volt, amibôl végül nem lett semmi. De azért lejöttünk, beköltöztünk a Pajtába, és hatalmas energiákkal mûködtetjük a Völgy webtévét. Itt valóban találkozik a régi és az új, és ezt több értelemben is így gondolom, személyesen is. Hiszen én itt nôttem fel, lógtunk Gödrös Friciékkel, fontos beszélgetések, találkozások helye volt ez… Most összeér a két idôsík, valahogy misztikus az egész történet. Persze a kulturpart.hu is kicsit ellene megy a mai trendeknek. Egy arccal, profillal rendelkezô netes közösség vagyunk, én ellene vagyok a net-anonimitásnak, a közvetlen kapcsolatok híve vagyok. Nem lehet persze ellentartani a fejlôdésnek, de ha ôrzöd a saját határaidat, webes felületen is tudod képviselni az eredeti értékeket. Ami itt történik a Völgyben, az valami olyasmi, ami az én fejemben is van. Ez az a méret, gondolat és tartalom, amirôl szólnia kellene a világ-
nak. Ehhez képest egy másfajta fesztivál túl hangos és túl vehemens nekem. Hiszek a mikroközösségekben, az emberléptékû dolgokban.” Akit érdekel a szerkesztôségi munka, nyugodtan menjen a kávézó végébe, láthatja a nyüzsgô kamerásokat, a gépükre meredô újságírókat. Vagy éppen azt látja, hogy mindenki jóízûen beszélget, tervez, kávézik. Mert ez a hely egyszerûen ilyen. Találkozási pont, csomópont, központ. Ahogy a kezdetektôl fogva az volt. „Egyszer, a kilencvenes évek elején, huszonévesen kerékpároztam a Balaton partján – meséli Péter – és jött az ötlet, hogy megnézzem, mi is történik Kapolcson, ahol addig még nem jártam. Konkrétan a Pajtát kerestem, Gödrös Fricit, a vetítéseket. Szembe jött Galkó Balázs, hát ôt kérdeztem meg, merre is kell mennem. ô rám nézett, kissé spiccesen – nyilván már nem is emlékszik – és belekezdett: „Idefigyelj, a református templomnál… „ És itt megakadt a mondat. Galkónak könnyek gyûltek a szemébe, és csak nézett rám. Nyilván régi emlékek kavarodtak fel, megidézôdtek generációk – bár ez engem a Pajtához nem vitt közelebb. Nem is akartam már menni sehová, reggelig beszélgettünk.
elmondta, hogy a kiállított darabok kiválasztásakor elsôsorban a helybéli (azaz Balaton felvidéki) közösségek elfeledett használati eszközeire koncentráltak, melyek láttán óhatatlan nosztalgia ébred a látogatóban – holott valós emlékeket nem idézhetnek fel. Bíznak hát abban hogy az eleddig ismeretlen vagy talán kosztümös filmeken látott, múltkori hétköznapi tárgyak láttán a megmosolygó, esetleg „lesajnáló” pillantások helyébe érdeklôdés lép. S lássuk be: viszonylag ritkán nyílik lehetôségünk összerakni egy valódi szekeret avatott kezek segítségével. Hogy milyen egy néprajzi tárlatot látogató? Felejtsük el a poncsós, virágdalt dúdoló hippiket: nagycsalád, kiscsalád, egyetemista és nyugdíjas – mind jelen van. A dokumentumfilmek szerelmeseit vetítésekkel csábítják minden nap, ám aki ennél modernebb élvezetre vágyik, irány az etnotube, ahol akár a Völgytôl függetlenül is bármikor idôutazhatunk. Javaslom azonban, a virtuális világ helyett válasszuk a valóságosat, 3Dben, Kapolcson és Petenden, a Néprajzi Múzeum tárlataival. Mett
Fotó: Váraljai Szandra
kíváncsian mentem közel. És igazi kis csodák fogadtak. A Békéscsabai Jókai Színház „játszó tere” eredetileg tényleg olasz cirkuszi sátor volt, ezt alakították át. Most a porond – bár ôrzi az eredeti ovális formát – valódi, megemelt színpad lett, a színházi technikát is tökéletesen beépítették. A nézôknek
Junior – Péter ugyanis cirkuszban dolgozott Németországban, bûvészként. Úgy gondolta, hogy a megszületett helyi elôadásokat ebben a formában érdemes lenne utaztatni az országban. Persze át kell formálni a darabot a térre, de ez nagyon inspiráló és érdekes feladat. Még inkább megmozgat-
ja a mûvészeket, ha konkrétan ide írják, készítik a darabokat, így jött létre Hobo Circus Hungaricus-a is.” A sátor egyébként nem puszta színházi térként üzemel. Aki jelmezeket szeretne tervezni, az eljöhet a napi workshop-okra, de akit az érdekel, hogyan lehet Shakespeare darabot egy temetôben improvizálni, annak is itt a helye. És hogy hogyan kerültek a Völgybe? „Fekete Péter Márta István régi jó barátja, és már többször felmerült, hogy valami módon jelen legyünk a Völgyben. Az Új Színházban már volt vendégjátékunk, ez a mostani megoldás logikus megoldásnak tûnt, hiszen a sátrunkkal állandóan úton vagyunk. Reméljük, a jelenlétünk olyan hagyomány lesz, ami most kezdôdik. A helyiek eleinte furcsán néztek ránk, de úgy érezzük, örülnek a jelenlétünknek. Egyetlen helyszín vagyunk itt, Pulán, így ôk sem maradtak ki a szórásból. Ráadásul esténkét a helyiek húsz, huszonöt ajándékjegyet kapnak tôlünk, hogy még inkább magukénak érezzék a produkciónkat. „Kérdésemre, hogy mennyi idôt vesz igénybe felállítani az egész monstrumot, könnyedén jön a válasz: „Két nap alatt fel lehet állítani, bár abba belehal nyolc ember... „
Völgyfutár NAPLÓ
2010. július 25.
5
Palyabeaságomtól mentesen Most is csupa mosoly, vibrálás, energia. Hajából szalmaszálak állnak ki, bodzaszörpöt kér, és ugyanolyan felszabadultan beszélgetünk, mint mindig. Pedig ô nem most kezdte a napot… – Már a második reggeli tánc után vagyunk… – Az elsô, a reggeli csak szimpla ébresztô tánc, soul és disco zenékre. Imádom a gyerekkorom zenéjét. Otthon is táncolok reggelente, meztelenül a macskámmal, ez volt a minta. Itt szólnak a slágerek, és a felszabadultságtól mûködni kezd egy közös és erôs energia. Ezt nem irányítom, aki eljön, attól annyit kérek, fedezze fel, mire vagy van szüksége a testének. – Ilyenkor sokak testének inkább egy gyógysörre… – Mivel nem kötelezô részt venni, a babzsákokon a megfigyelôk többen így regenerálódnak. Kíváncsi vagyok, melyikünk zárja nagyobb energiaszinttel a kilences idôpontot… De akinek ez túl korai, az jöhet a kontakt órára. Most, hogy az elsô véget ért, az egyik lány azt mondta, hihetetlen, hogy másfél óra tánc után az összes gátlását elvesztette. Nagyon örültem, mert ez az udvarom alapgondolata. Hogy használd és szabadítsd fel magad: a testedet és a lelkedet. Hiszen ha magadban rendet teremtesz, sokkal inkább tudsz másokhoz is kapcsolódni. – Tegnap egy táncosnô ismerôsömnek felugrott a szemöldöke: Palya Bea és a tánc? – Hat éves korom óta táncolok, eleinte képzettebb táncosnak gondoltam magam, mint énekesnek. A szabad táncformákat kedveltem mindig is. A kontakt és a transztáncnál is vannak ugyan technikai szabályok, de ezen kívül – vagy ezen belül – nincsen határ. – Folyamatosan kapod a visszajelzéseket, hogy másoknak mit tudsz adni ezzel, és önmagaddal. Megfogalmaztad már, hogy neked magadnak mit jelent ez az egész? – Aktuálisan egy kísérletet. Megpróbálom Minden valamire való napilap megjelenteti jeles ünnepeinken kiosztott állami díjak, elismerések listáját. Mi ugyan négynapi lap vagyunk, mégis úgy gondoltuk, hogy a csigarendek kiosztása nálunk is bô terjedelmet kaphat, mégiscsak ez az eddigi legmagasabb kitüntetés itt a Völgyben. Az alábbi lajstrom Galkó Balázs megjegyzéseivel élôben is elhangzott a megnyitó ünnepség keretében – változtatás nélkül közöljük. A Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet a 20. Mûvészetek Völgye Fesztivál megrendezése alkalmából VÖLGYCSIGA DÍJAT alapított, mellyel el kívánja ismerni az elmúlt idôk kiemelkedô mûvészi, mûszaki, szervezôi teljesítményeit. A kitüntetéseket Márta István zeneszerzô úr, a Mûvészetek Völgye, a Magyar Fesztiválszövetség, és az Új Színház igazgatója adja át. A VÖLGYCSIGA-DÍJ MÛSZAKI TAGOZATÁBAN RÉSZESÜL: Horváth Károly (Karó) fôvilágosító úr, megrázó elektromos problémamegoldásaiért, a mûvészek megvilágosításáért.
Fotó: Váraljai Szandra
belülre tenni a fókuszpontomat. Miközben megmutatom, hogyan élek, hogy így is lehet. Hogy ez nem csak a sztárénekesnô élete, hiszen ugyanúgy fetrengek a porban, nevetek és elfáradok, mint bárki más. Eleinte néztem, mennyien jönnek, hányan állnak be, erôsen kívülre fókuszáltam, most lassan minden belülre kerül. Úgy érzem sikerül minden palyabeaságomtól mentesen létezni és átengedni magamat a táncnak. Átmozgat ez a sokirányú inspiráció, mind zenében, mind a mozdulatokban. Mûködik az elfogadás és a spontaneitás, kitágít engem is. Nem határolom be a napjaimat, hagyom, hogy az ötletek vezéreljenek. – Azért itt elég komoly a beosztásod. Hogy megy ez?
Számítógépek szakértôje, mobiltelefonok szerelôje, és fôként: Mindenki, helybeli, gyütt-ment, gyütt-maradt, völgyvendég, fôvédnök lelki bajainak orvosa, Illés Sándor (Sanyipap) plébános úr.
Ha 1989-ben a Kapolcsi Mûvészeti Napokon, vagy 1993-tól a Mûvészetek Völgyében villanyt, kell szerelni, fát kivágni, kocsikereket javítani, utca fölött ívelô hirdetést kihúzni, mindig számíthattunk és számítunk Török Jenô úr szíves segítségére!
Világhírû erdôjáró madaraknak is muzsikál a következô kitüntetett a Muzsikás Együttes (tagjai: Éri Péter, Hamar Dániel, Porteleki László, Sipos Mihály) Énekelt egyedül, Jordánnal, a Merlin kommandóval Sebestyén Mártával, és a saját zenekarával a Kossuth díjas és mostantól már csiga díjas is. Sebô Ferenc zeneszerzô és elôadómûvész úr.
CSIGA MUNKATÁRS – CSIGA TÁMOGATÓ TAGOZAT
bukovinai székelyek, és a tolna megyei svábok népmûvészetének ismerôi, alsónyéki, bagi, bogyiszlói, gencsapáti, hartai, homokmégyi, hosszúhetényi, kalocsai, kapuvári, miske-drágszéli, mórágyi, rimóci, sióagárdi, varsányi, veresegyházi, zengôvárkonyi hagyományôrzôk; táncosok, zenészek és mesemondók gondoskodnak arról, hogy a Mûvészetek Völgye betölthesse küldetését az egyre ellaposodó honi kulturális életben. (gm)
Kapocs község történetének ismerôje, ihletett költôje, a múzeumok (Kovácsmûhelymúzeum, Falumalom-múzeum ôre; Szabóné Szokoli Éva asszony.
Fotó: Kassay Róbert
A Mûvészetek Völgyének kiállításait immáron 20. alkalommal szervezi, rendezi, Hujber Balázs úr. Az régi- és egyházzenei fesztiválok mindenkori felelôs szervezôje, és elôadója a fafúvos és énekmûvész Kállay Gábor úr. A jazz mûfaj felelôs szerkesztôje, elôadói szállítója ôsidôk óta az a munkatársunk, akinek majdnem olyan szép bajusza van, mint az enyém: Kiss Zoltán úr.
A VÖLGYCSIGA-díj MÛVÉSZETI TAGOZATA kitüntetésben részesül: Kiütközô sikerei elismerése elismeréséül az Amadinda Ütôsegyüttes (tagjai: Bojtos Károly, Holló Aurél , Rácz Zoltán, Váczi Zoltán)
A Mûvészetek Völgye hajóját zátonyra futástól, elsüllyedéstôl sokszor mentette meg Böjte József úr, aki egyébbként nem csak képletresen hajóskapitány.
A Mûvészetek Völgy ökumenééjében jelentôs hangot vivô Fekete László zsidó fôkántor úr.
Kapolcs községben a Gástyaárok melletti Szárító nagyon sok szép színházi este színhelye volt, köszönhetôen önzetlen tulajdonosának, Csizmadia Ferenc úrnak.
Papp Ervin úr a Völgy honlapjának kezelôje, internet és internacionálé szakértô, problémamegoldó
A mindenféle izgômozgó, hegedülô, sportoló, álmodó, muzsikáló,énekelô, sörözgetô, s ki tudja mimindent csináló csigák tervezôje, rajzolója, a nagy fantáziájú Hatvany Csaba úr.
A központi számítógépek szállítója, a VölgyTV fôszerkesztôje, vágója, szervezôje, a Kôbányai Szt. László Gimnázium növendékeinek ostora Papp László (pappla) Tanár úr.
Hegedûs Miklósné Gizella asszony sokévig volt a Mûvészetek Völgy gazdasági igazgatója.
Pécsi Erika úrnô házigazdaasszonya, és zsíroskenyér kenôje volt az elsô Kapolcsi Mûvészeti Napok Csórompusztai ese-
Két testvér felváltva és együtt is jelentôse jelen volt a Mûvészetek Völgye eseményein. Mindketten versszeretôk, muzsikusok, és Gryllusok: Gryllus Dániel úr és Gryllus Vilmos úr.
A Muharay Elemérrôl elnevezett Népmûvész Szövetség Malomszigeti színpadján most tíz napig dobognak a lábak, ebben a tíz napban szépen kiviláglik Kapolcsról mindaz, ami MI vagyunk itt a Kárpátmedencében, s ami nemcsak egy européer turistának, hanem bárkinek ebben az országban és a határok túloldalán érdekes és tanulságos lehet. Nemcsak dédapáinkról és dédanyáinkról van szó, hanem dédunokáinkról is. Ezért is jó a mottó: ismerd, mûveld, élvezd.
Nem csak Kiváló, Kossuth-díjas de jó barát, s olyan színmûvész Jordán Tamás mûvész úr akire a közönség mindig számíthat.
Számtalan elôadását láthatta a tisztelt fôvédnök annak a színházrendezônek, aki különbözô nevû, mégis egylelkû társulatokat vezet az idén is Kapolcson a Gástya árokban. ô: Vidnyánszky Attila rendezô úr.
Aki teheti, üljön le naponta egy kis idôre a Malomszigetre, nézze végig azoknak a vidéki tánc- é népzenei együtteseknek a produkcióját, akiknek az a hivatásuk, hogy megôrizzék és felmutassák (tehát átörökítsék nekünk) a tradicionális Kárpátmedencei közösségek hagyományát. Baranya, Galgamente, Kalocsa vidék, Palócföld, Rábaköz, Sárköz, Vasmegye, a
Fotó: Váraljai Szandra
Ha lenne törzsgárda tagság a Mûvészetek Völgyében, mint ahogy nincs, bizonyosan törzsgárda tag lenne Hobo úr!
A pulai Bárka kikötô révkalauza elhajózott melegebb égtájak felé, délre, s most a villányi Ördögkatlan fesztiválon kalauzolja a kíváncsi embereket. Jó szelet kívánunk e kitüntetéssel Bérczes László úrnak.
Gödrös Frigyes filmrendezô úr azért kapja a kitüntetést, mert olyan szépen beszél éjszakánként más filmrendezôk filmjeirôl a Pajta-Mozgóban
Halálakor írták Muharay Elemérrôl: „Kimért, lassú lépésekkel jött mindig, megállt az ajtóban és nézte fellobbanó tekintettel, szinte megáldotta a népdal ütemére táncoló fiatalokat. Hogy ki volt ô? Hogyan jött ahhoz, hogy valakit megáldjon? Hogyan jött a hajdani évezred sámánjának tisztségéhez? Egy belsô ösztönzés, a hivatás küldötte.”
CSIGARENDESEK
Herceg Róbert vezetô hangmérnök úr a mûvészi élmények kiváló fülbejuttatásáért Hajdó Sándor mûszaki igazgató úr színpadok, székek, állványok, pianínók, stb. építéséért, szállításuk szervezéséért,
– Ezt én is megkérdeztem magamtól. Valószínûleg az a titok, hogy mindenben nagyon benne vagyok, így egyszerûen nincs idôm elfáradni. Erôt az ad is, hogy áramlik felém a szeretet. Mind szavakban, mosolyokban, mind konkrét ajándékokban. Tegnap kaptam például egy gyönyörû szalmacsigát. Maga az elfogadás is tanulságos: egyrészt növelni kell az örömküszöböd, hogy mindezt be tudd fogadni, másrészt néha el kell vonulnom. Tegnap is elbújtam a cicámmal. – Itt Kapolcson speciális a közönség: végigkísérték a tündérmesét, pályád kezdete óta jelen vagy. Tegnap este egy társaságban nosztalgiáztunk, és emlegettek egy régesrégi dörögdi koncertet, és azt mondták, ugyanúgy énekeltél anno ötven embernek, mint most ötszáznak. – Szeretem a Völgyet. Hasonló tájon nôttem fel, a gödöllôi dombság egyik kis falujában. Ez az egyetlen fesztivál, amibe mindig bele tudtam ereszkedni. Van tágassága, átenged saját magadnak. Önmagában attól, hogy itt van fû, fa, kutya macska, jól érzem magam. Ez nyilván befolyásolja a koncerteket is. De most feszegetem a saját határaimat is: kíváncsi vagyok, hogyan fogadják majd. Kérdik, hogy nem féle-e kitárulkozni. Miért féljek? Mitôl féljek? Van egy vonal, ami a sztárságból kifelé vezet. Néha teljesen szürreálisnak érzem az életem. Épp ezért az ôszi nagykoncertem után elmegyek négy hónapra a tengerhez. Kipróbálom, mit kezdek a magánnyal, és mit kezd a magány velem. Rengeteget írok mostanában, blogtól kezdve (most is, az origo.hu/palyabea-n követhetô, ami itt, az udvarban történik). Szeretném rendszerezni a történeteimet, érzéseimet. Új igaz és tiszta dolgokat szeretnék elôhozni magamból, úgy érzem, elég tartalékom, amit mozgósítani és koncentrálni tudok. Az itteni élmények is rengeteget hozzátesznek ehhez… Karafiáth Orsolya
Ismerd, mûveld, élvezd!
Taliándörögd községben bebíró, (gyüttmaradt) egy vállalkozó, aki a színpadok, kellékek folyamatos szállításáért ingyenesen ád gépkocsit, vezetôt. ô: Kovács Antal Úr. A sajtó ura, újságírók réme. A Völgyfutár munkatársa, sajtótájékoztató-felelôs, tv riport elôkészítô, és futballjátékos: Naszály György úr.
ményeinek, tervezôje sok környékbeli épület külsô és belsô csínjének, egyik alapítója a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egyletnek. A Mûvészetek Völgye legfôbb támasza, a Malomsziget egy részének önzetlen tulajdonosa, a fazekas-vásárok, találkozók szervezôje, a kapolcsi utcatáblák, a házszámok, a faluhíd szobrainak készítôje: Szurdi Éva asszony.
A Völgy munkatársai, látogatói mûvészei vendégei, és az itt megszálló vendégek nyugodt álmukat mind-mind annak a hölgynek köszönhetik, akinek egy furcsa áthallás miatt titkos neve: Fektetôs Nelli, ô valójában Márvány Elli asszony. Könyvtár igazgató, Mûvelôdési ház vezetô, alpolgármester, majd Polgármester lett Taliándörögdön Monostorapáti szülötte, s most az Éltetô Balaton-Felvidékért Egyesület vezetô tanácsadója: Hoffner Tibor úr. Az elôbb már kitüntetett Szabóné Szokoli Éva gyermeke az a fiatalember, aki a család, és a völgy hagyományait értékeinek ôrzését méltón képviseli, s kinek kívánjuk, hogy maradjon örzô: Szabó Csaba úr.
Következô kitüntetettünk a Völgy Barátja címet is viselhetné. Majd alapítunk ilyet is, és szeretnénk 20 év múlva is kitüntetni azt az embert, akinek köszönhetô a Völgy számos templomának festése, tatarozása s ez: Tolvaly Ferenc úr.
A völgytelepülés.csiga-tagozat következô kitüntetettjének elég a nevét mondani, s mindenki tud mindent: Szôke András úr.
Minden hirtelen fölvetôdô (logisztikai, lelki, mûvészi, szervezeti, emberi, irodalmi) probléma megoldásában számíthatunk, és számítunk Vörös Róbert úr segítségére.
Marton Istvánné asszony Vigántpetend Polgármestere Fábry Szabolcs úr Nagyvázsony Polgármestere Göntér Gyula Kapolcs Polgármestere Hárshegyi József Monostorapáti polgármestere Kajdi István Taliándörögd polgármestere Kertész Lajos Pula polgármestere Mészáros Ferenc Öcs polgármestere
VÖLGYTELEPÜLÉS: CSIGA-TAGOZAT Kapolcs díszpolgára, a Mûvészetek Völgye létrejöttének, és mûködésének legnagyobb helybéli segítôje volt: Horváth Jenô volt polgármester úr. Mindenki, helybeli, gyütt-ment, gyüttmaradt, völgyvendég, fôvédnök testi bajainak orvosa: dr Tóth József (Jóskadoki) doktor úr.
ELÖLJÁRÓCSIGA TAGOZAT kitüntetettjei:
A VÖLGYCSIGA DÍJ ARANYSZALAGOKKAL ÉKESÍTETT EZÜSTSZARVACSKÁJÚ DÍJÁT kapta: Kíváló Mûsorigazgatói munkássága, valamint türelme, elismeréséül PALLAGI ANIKÓ úrhölgy.
Völgyfutár NAPLÓ
2010. július 25.
A Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet, valamint Kapolcs, Vigántpetend, Taliándörögd, Monostorapáti, Öcs, Pula és Nagyvázsony települések polgárai, egyházközségei, civil szervezetei, önkormányzatai mellett a rendezvényt támogatták:
7
Van benne köszönet A Mûvészetek Völgye Kommunikációs Fôtámogatója
A Virtuális Völgy támogatója
Csizmadia Ferenc – Papkeszi, Kovács Antal vállalkozó – Kiskunlacháza - és minden Völgy-Barátnak, aki támogatását a honlapon keresztül eljutatta hozzánk! Médiatámogatók: A Virtuális Völgy együttmûködô partnere
A Mûvészetek Völgye a Magyar Fesztivál Szövetség tagja.
