VIZSGÁLATI ANYAG DUNAKESZI, 0155 HELYRAJZI SZÁMÚ VÁROSI SZABADIDŐPARK ( STRAND ) INGATLAN ÜGYÉBEN FOLYTATOTT VIZSGÁLATRÓL

Dunakeszi Város Önkormányzat Képviselő-testülete

VIZSGÁLATI ANYAG

DUNAKESZI, 0155 HELYRAJZI SZÁMÚ VÁROSI SZABADIDŐPARK („STRAND”) INGATLAN ÜGYÉBEN FOLYTATOTT VIZSGÁLATRÓL

Dátum: 2012. április 23.

VIZSGÁLATI ANYAG DUNAKESZI VÁROSI SZABADIDŐPARK ÜGYÉBEN FOLYTATOTT VIZSGÁLATRÓL

TARTALOMJEGYZÉK

Előzmények ........................................................................................................................... 3 A vizsgálat alapja................................................................................................................... 3 Az ingatlannal kapcsolatos hatályos jogszabályok és rendelkezések ................................ 3 Az ingatlan helyzete .......................................................................................................... 4 A vizsgálat módszere ......................................................................................................... 5 Áttekintés ............................................................................................................................... 6 Eseménytörténet .................................................................................................................. 18 Kérdésfelvetés ..................................................................................................................... 70 Megállapítások, következtetések ......................................................................................... 71 A strand jövője .................................................................................................................... 78

2


ELŐZMÉNYEK

A VIZSGÁLAT ALAPJA Dunakeszi Város Önkormányzat képviselő-testülete 2011. november 10-i ülésén hozott, 278/2011 (XI.10.) sz. határozatában döntött arról, hogy megbízza Nyíri Márton önkormányzati képviselőt, környezetvédelmi tanácsnokot, hogy folytasson vizsgálatot a Dunakeszi

0155.

hrsz.,

ún.

strand

ingatlan

(a

továbbiakban:

„strand”,

vagy

„szabadidőpark”, vagy „ingatlan”) vonatkozásában az eddig lefolyt eseményekkel kapcsolatban. A vizsgálat határidejét a Képviselő-testület 2012. március 29-i ülésén hozott határozatában akként állapította meg, hogy a vizsgálati anyagot az áprilisi testületi ülésre kell beterjeszteni. A vizsgálatra a képviselő-testület felhatalmazása alapján kerül sor. A vizsgálat tárgyát képezi a területtel szoros összefüggésben lévő 0144/1. hrsz. terület, 0144/2. hrsz. terület és 0156-os hrsz. közút helyzetének vizsgálata is. A vizsgálatban részt vett:

-

Nyíri Márton, önkormányzati képviselő, környezetvédelmi tanácsnok

-

Varga Zoltán Péter, Pest Megye Közgyűlésének képviselője

Az ingatlannal kapcsolatos hatályos jogszabályok és rendelkezések -

Dunakeszi Város Tanácsának a szabadidőpark használatáról szóló 4/1989. (V.25.) sz. rendelete

-

Dunakeszi Város Önkormányzat képviselő-testületének Dunakeszi Város Helyi Építési Szabályzatáról szóló 16/2006. (VII.03.) sz. rendelete (34. §)

3


Az ingatlan helyzete Az ingatlan a településszerkezeti tervben jelenleg Zst kategóriában szerepel, a most készülő új TSZT-ben a 0155. hrsz. terület Z-kp, a 0144/1. hrsz. terület Vb kategóriába került besorolásra. Az ingatlannal a képviselő-testület több korábbi ülésén foglalkozott és több önkormányzati határozatot fogadott el. A 0155. hrsz. ingatlan és a 0156. hrsz. közút Dunakeszi Város Önkormányzatának, míg a 0144/1 és a 0144/2. hrsz. a Fővárosi Vízművek Zrt. tulajdonában van. Az ingatlan a 20/1993. sz. önkormányzati rendelet értelmében a korlátozottan forgalomképes törzsvagyon része, később az önkormányzati vagyon hasznosításának, használatának és forgalmának rendjéről szóló a 41/2005. (XII.13.) sz. rendelet szerint a korlátozottan forgalomképes törzsvagyon része, a mai nap hatályos 25/2010. (VIII.02.) sz. rendelet szerint eredetileg a korlátozottan forgalomképes törzsvagyon része, majd a rendelet módosításáról szóló 11/2011. (IV.05.) sz. rendelet hatálybalépése óta a forgalomképtelen törzsvagyon része. Az ingatlan a természetben a Duna partján, a Duna-menti Regionális Vízmű Zrt. és a Fővárosi Vízművek Zrt. területei által határolt területen helyezkedik el. Az ingatlant korábban strandfürdőként használták évtizedeken keresztül Dunakeszi lakosai. 1993-ban az addigi települési üzemeltetésből egy vállalkozó vette bérbe, itt kezdődött méltatlan története. A vizsgálat során ezen vitatott időszak alatt történt eseményeket vettük számba.

4


A vizsgálat módszere A vizsgálat során elsősorban a területtel kapcsolatos több, mint ezer oldalnyi iratanyagot tekintettük át, melyeket többségében az Önkormányzat, más részét a terület sorsáért aggódó és az eseményeket figyelemmel kísérő lakosok, illetve a közéletben korábban résztvevő személyek biztosítottak számunkra. Fentieken túlmenően áttekintettük az összes, az adott cselekmények időpontjában hatályban lévő és az eseményekre hatással lévő jogszabályt. Mivel annak idején a korábbi SZMSZ-ek és hatásköri rendeletek módosításaikkal nem lettek egységes szerkezetbe foglalva, így értelemszerűen azok módosításait is egyesével áttekintettük és így állapítottuk meg egy adott időpontban hatályos pontos rendelkezéseiket. Több alkalommal szemléltük meg a helyszínt, összevetettük az építéshatósághoz benyújtott terveket és a valóságban megépült épületeket, létesítményeket. Áttekintettünk számtalan, a korábbi állapotot rögzítő fényképet és a helyzetet rögzítő dokumentációt. Fentiek alapján, a megszerzett hatalmas információmennyiség rendszerezésével készítettük el jelen vizsgálati anyagot. A vizsgálat során az Önkormányzat által biztosított zárt kezelésű anyagokba csak az arra jogosult Nyíri Márton önkormányzati képviselő tekintett be.

5


ÁTTEKINTÉS Alábbiakban egy idővonalon adunk áttekintést a stranddal kapcsolatban történt legfontosabb - elsősorban jogi és politikai - eseményekről. Hatósági ügyeket itt az áttekinthetőség kedvéért nem részletezünk, a soron következő eseménytörténet című fejezetnek az is része lesz. E fejezetben csupán az a célunk, hogy a legfontosabb politikai döntések és a jogi események időrendben történő értelmezését egyszerűbbé tegyük, továbbá hogy a későbbi fejezetben részletezett eseménytörténet jobb megérthetőségét elősegítsük.

6

1993. július 10. - Képviselő-testületi ülés, napirenden a "Szabadidőparkban lévő csónaktárolók bérleti díjának emelése" c. napirendi pont

1992. június 17. - Képviselő-testületi ülés, napirenden a "strand területén lévő büfé kezelésének rendezése" c. napirendi pont

1993. március 1. - A Polgármesteri Hivatal Vagyongazdálkodási Irodája veszi át a büfé üzemeltetését

1994. április 7. - Képviselő-testületi ülés, napirendi pontok között szerepel a Gazdasági Bizottság javaslata, azonban a bizottsági döntés és az előterjesztés között lényegi különbségek mutatkoznak

A Gazdasági Bizottság a képviselő-testület döntése alapján pályázatot ír ki a strand üzemeltetésére

A Gazdasági Bizottság Balogh Ferenc pályázatát minősíti győztesnek és javasolja a Képviselő-testületnek elfogadásra

7

1994. április - Dunakeszi Város Önkormányzata Balogh Ferenccel szerződik a strand üzemeltetésére

1994. augusztus 13. - 54 fő lakossági tiltakozása a diszkó és a strand területén megkezdett építési munkálatok ellen

1994. nyarán felépül a sörsátor és megkezdődik diszkóként történő üzemeltetése, a beléptetéshez a bérlő kerítéssel és kapuval zárja el a területet egybevonva a 0156. hrsz. közúttal

1995. szeptember 9. - Képviselő-testületi ülés, a bizottsági javaslatot, a sörsátor és a hanggátló fal utólagos engedélyezését és az étterem bővítését a képviselők nem támogatják

1994. szeptember 8. - Képviselő-testületi ülés, melyen a lakossági tiltakozás eredményeként szerepel a strand üzemeltetésének kérdése

1995. - A diszkó újra üzemel, a bérlő a zaj csökkentésének érdekében - engedély nélkül - betonfalat épít

8

1996. április 11. - Zárt képviselő-testületi ülés - jóváhagyják az új szerződést és egyidejűleg utólagosan - fennmaradási engedélyt adnak az építményekre

A kérelmet a Vagyongazdálkodási Bizottság több fordulóban újratárgyalja

1996. február 29. - Képviselő-testületi ülés, bizottsági javaslatra az engedély megadásáról és annak feltételeként egy új szerződésről vitázik a testület - döntés nem születik

1997. július 10. - Képviselő-testületi ülés, témaként szerepel a diszkó elleni tiltakozások kérdése - a polgármester tárgyalásra kap felhatalmazást a hangerő csökkentése érdekében

1996. május 7. - Aláírják az új szerződést a bérlővel

1996. - Kecskeméthy Géza személyében Dunakeszinek új polgármestere van - a diszkó 1996-1997-ben tovább üzemel, a lakossági tiltakozás folytatódik

9

1997. augusztus 5. - A Polgármesteri Hivatalban sor kerül a tárgyalásra, ennek során a bérlő a diszkó működésének beszüntetéséért cserébe kártérítési igényt támaszt

1997. szeptember 11. - Zárt képviselő-testületi ülés, napirenden a "Szabadidőpark üzemeltetőjével egyességi kísérlet" c. napirendi pont

1997. augusztus - A bérlő megküldi egyességi ajánlatát az Önkormányzat részére

1998. március 19. - Képviselő-testületi ülés, melyen a Vagyongazdálkodási Bizottság javaslatára a létrejött beruházások bérleti díjba történő beszámítását fogadja el a testület

2000. augusztus 31. - A strand üzemeltetését végző Balogh Ferenc vállalkozó a Kft. tagja lesz

1997. november 5. - Megalakul a Metalstar '97. Kft.

10

2000. december 4. - A Vagyongazdálkodási Bizottság a kérelmet támogatja és kinyilvánítja, hogy szerződést kíván kötni a Metalstar Kft-vel a strand üzemeltetésére

2000. november 5. - Tóth Imre lesz a Kft. ügyvezetője - e naptól a Kft. telephelye a strand

Balogh Ferenc kérelmet nyújt be a Vagyongazdálkodási Bizottsághoz, melyben tulajdonrészére hivatkozva kéri bérleti jogának a Metalstar Kft-be történő "apportálását"

2000. december 22. - Kecskeméthy Géza a bizottsági döntés alapján határozott időre, 2009. június 1-ig szerződést köt a Metalstar Kft-vel

2001. július 1-én a Metalstar Kft. ügyvezetője Tóth Imre helyett Lukács Pál lesz

2001. március 22-29. - Folytatólagos képviselő-testületi ülés, napirenden szerepel a jet-ski kikötő engedélyezése

11

2002. március 28. - Kovács László és Windhager Károly bizottsági elnökök az Önkormányzat nevében határozatlan időtartamra új szerződést írnak alá a Metalstar Kft-vel

2002. február 25. - A Vagyongazdálkodási Bizottság ülésén dönt arról, hogy módosítani kívánja a Metalstar Kft-vel kötött szerződést

2002. március 14. - Folytatólagos képviselőtestületi ülés, melyen SZMSZ-szel ellentétesen tárgyalja a testület a bizottság javaslatával szemben, (mely szerződésmódosításról szól) egy teljesen új szerződés elfogadását - a vitát elnapolják, döntés nem születik

2002. április 11-25. - Folytatólagos képviselőtestületi ülés, napirenden szerepel az étterem engedélyezése és a új szerződés vitája, az aláírás tényéről a képviselők valószínűleg nem tudnak - előbbi napirendet április 11-én, a tudtukon kívül aláírt szerződést, utólag, április 25-én fogadják el a képviselők

2003. március 27. - Képviselő-testületi ülés, Dr. Kiss Róbert bizottsági elnök előterjeszti, majd a vita elején szóban azonnal visszavonja a bérlő vételi szándékát a területre

2002. augusztus 25. - Zárt képviselő-testületi ülés - a bérlő utólagos tulajdonosi hozzájárulást kap az engedélytől eltérő épületekhez és két medence építéséhez

12

2003. április 25. - A Fővárosi Vízművek tiltakozó levelet küld az Önkormányzatnak, mert a bérlő álláspontja szerint ráépített a tulajdonában álló telekre

2003. május 15. - Zárt képviselő-testületi ülés ezúttal a bérlő az Önkormányzat készfizető kezességvállalását kérelmezi, melyet a képviselők elutasítanak

2003. április 29. - Rendkívüli, zárt képviselőtestületi ülés, melyen a vételi szándék elutasítása miatt ezúttal az Önkormányzat által a bérlő részére nyújtott bankgarancia kérdését tárgyalja a testület - a kérelmet nem támogatják

2003. június 26. - Képviselő-testületi ülés, napirenden szerepel a két medence helyett egy medence építéséhez történő tulajdonosi hozzájárulás - a képviselők a kérelmet nem támogatják

Az "önkormányzati rosszindulatot" kritizáló Lukács Pál cége engedély nélkül elkezdi az egymedencés változat építését

2003. július 8. - Lukács Pál levelet ír az Önkormányzatnak, melyben munjáka és befektetései szándékos akadályozását nehezményezi, továbbá kritizálja a szerinte "szándékos hangulatot" keltő lakosságot, akik tiltakoznak a beruházások ellen és az eredeti állapot helyreállítását követelik

13

2003. augusztus 28. - Képviselő-testületi ülés a képviselők támogatják az egymedencés változatot és a 0156. hrsz. közúton épült kapu építkezés idejére történő bezárását

2003. július 16. - A Vagyongazdálkodási Bizottság újra a medencék kérdését tárgyalja

2003. július 24. - A Metalstar Kft. képviselője és önkormányzati képviselők közötti egyeztetésre kerül sor

2003. december 11. - Képviselő-testületi ülés, melyen a polgármester tájékoztatja a képviselőket, hogy a 2002. március 28-i szerződés érvénytelen, egyúttal javasolja, hogy a képviselők támogassák, hogy az Önkormányzat bírósági úton érvényesítse azt. - A testület jóváhagyja a bérlőnek kedvező szerződés érvényességének megállapítására indítandó keresetet.

2003. november 28. - Kecskeméthy Géza levele a Metalstar Kft-nek, melyben leírja, hogy álláspontja szerint a 2002. március 28-án aláírt szerződés semmis, mert jogosulatlan személyek írták alá

2003. december 2. - Az eredeti bérleti jog gyakorlója, Balogh Ferenc tulajdonrésze a Metalstar Kft-ben megszűnik

14

2004. május - levélváltás az Önkormányzat és a Metalstar Kft. között, mely a terület megnyitására illetőleg másik részről lezárására irányul - miután megegyezés nem születik, a jegyző kötelezi a bérlőt a megnyitásra - a bérlő ezt nem teljesíti

2004. január - Kecskeméthy Géza beadja a keresetet , melyben azonban nem a 2002. március 28-i szerződés érvényességét, hanem a 2000. december 22-i szerződés érvénytelenségét kéri megállapítani

2004. február. 19 - Képviselő-testületi ülés, napirenden szerepel, hogy Kecskeméthy Géza egyszemélyes döntését "pertaktikai okból" utólag hagyja jóvá a testület - a képviselők ezt meg is teszik - a határozat - utólag - úgy módosul, hogy az Önkormányzat a "szabadidőpark bérleti jogviszonyával kapcsolatban" kezdeményez bírósági eljárást 2006. - A Pest Megyei Bíróság első fokon elutasítja az Önkormányzat keresetét, nem érvényteleníti a 2000. december 22-i szerződést - a bérlő fellebbez a döntés ellen

A Fővárosi Vízművek pert indít a Metalstar Kft. ellen birtokháborításért

2006. április 11. - A Fővárosi Ítélőtábla másodfokú, jogerős ítéletében jóváhagyja a Pest Megyei Bíróság elsőfokú ítéletét kimondják, hogy a 2000. december 22-i szerződés "érvényben van és változatlan tartalommal fennáll"

15

2007. május 9. - A Gazdasági és Városfejlesztési Bizottság felkéri a bérlőt, hogy nyilatkozzon arról, mikor kezdi meg a szabadidőpark szerződés szerinti üzemeltetését

A Nemzeti Közlekedési Hatóság Központi Hivatala a fellebbezést elutasítja, a bérlőt a közút megnyitására kötelezi

2007. július 5. - A Nemzeti Közlekedési Hatóság Közép-Magyarországi Regionális Igazgatósága kötelezi a Metalstar Kft-t a 0156. hrsz. közút lezárásának megszüntetésére - a bérlő jogi képviselője fellebbez a döntés ellen

2009. május 28. - Képviselő-testületi ülés, melyen a testület megállapítja, hogy a 2000. december 22-én kötött és a Bíróság által nem érvénytelenített szerződés 2009. június 2-val megszűnik

A bérlő keresetet indít a 2002. március 28-i, határozatlan időre kötött szerződés érvényességének és hatályosságának megállapítására

2009. május 29. - Az Önkormányzat a testületi döntés alapján felszólítja a bérlőt a bérlemény elhagyására

16

2011. augusztus 6. - A Közép-Duna-Völgyi Természetvédelmi, Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség határozatában a strand területét a vízmű belső védőövezetének nyilvánítja - a határozatot 2012. május 31-ig még egyszer felül kell vizsgálni

2011. március 16. - A Pest Megyei Bíróság első fokon elutasítja a 2002. március 28-án kötött szerződés érvényességének és hatályosságának megállapítását - a bérlő fellebbez a döntés ellen

2009. október 11. - A Fővárosi Ítélőtábla másodfokú, jogerős ítéletében helyben hagyja a Pest Megyei Bíróság elsőfokú ítéletét és nem mondja ki hatályosnak a 2002. március 28-án kötött szerződést

17


ESEMÉNYTÖRTÉNET Alábbiakban részletesen kifejtve összefoglaljuk az ingatlannal kapcsolatban az elmúlt 20 évben történt legfontosabb eseményeket. Az ingatlannal kapcsolatos eseményekből általános megállapítások és következtetések levonása a vizsgálati anyag későbbi fejezetének lesz a tárgya, azonban ezen fejezetben is leírjuk megállapításainkat, melyek közvetlenül egy-egy eseményhez kapcsolódnak és az eseménytörténet megértéséhez nélkülözhetetlen információkat tartalmaznak, vagy azokat egyértelműsítik.

18


1992. június 11-i ülésén tárgyalja Dunakeszi Város képviselő-testülete a „strand területén lévő büfé kezelésének rendezése” című napirendi pontot. Az előterjesztést Németh Lászlóné a vagyongazdálkodási iroda megbízott vezetője készíti. A képviselők nem támogatják azt, hogy a büfé „visszakerüljön a Közüzemi Rt. kezelésébe”. 1993.

március

1.

napja

után

ismereteink

szerint

a

Polgármesteri

Hivatal

vagyongazdálkodási irodája veszi át a Szabadidőpark üzemeltetését. Dunakeszi Város Önkormányzatának képviselő-testülete 1993. június 10-i ülésén tárgyalja a „Szabadidőparkban lévő csónaktárolók bérleti díjának emelése” című napirendi pontot. A Németh Lászlóné által előterjesztett javaslatban az szerepel, hogy a testület 500 Ft / hó összegben állapítja meg a díjat. A vita során a képviselők az összeget magasnak találják, 123/1993. (VII.10.) sz. határozatával a képviselő-testület úgy dönt, hogy a csónaktárolási díjakat változatlanul hagyja, a Gazdasági Bizottságot pedig

felkéri,

hogy

vizsgálja

meg

a

szolgáltatás

körülményeit

és

ennek

figyelembevételével készítsen javaslatot a díjak megállapítására. Az előzőekben ismertetett 123/1993. (VII.10.) határozat, valamint Dunakeszi Város Tanácsának a szabadidőpark használatáról szóló 4/1989. (V.25.) sz. rendelete alapján a Vállalkozási és Gazdálkodási Bizottság pályázatot ír ki a strand üzemeltetésére. Ismereteink szerint két pályázat érkezett be, ebből a Bizottság határozatában Balogh Ferenc helyi vállalkozó pályázatát ítéli nyertesnek és javasolja a képviselő-testületnek elfogadásra. A bizottsági javaslatot az 1994. április 7-i testületi ülésen, a X/4. sz. napirendi pont keretében

tárgyalja

a

képviselő-testület.

Az

előterjesztő

Kecskeméthy Géza

ügyosztályvezető, az előterjesztést Dr. Hajas István jegyző helyett Simon Ágota ellenőrzi. A testületi ülés jegyzőkönyve szerint Halmágyi József képviselő tesz arra vonatkozó megjegyzést, hogy a határozati javaslat a bizottsági ülésen eldöntöttekhez képest más módon került beterjesztésre. Mint mondja, a határozati javaslat egyik részét,

19


nevezetesen az üzemeltetésre történő szerződéskötés tényét a bizottság támogatta ugyan, de a másik, 50 millió forintos beruházás kérdésében úgy döntött, hogy arra egyelőre nem tart igényt. Kérdés, hogy az előterjesztő Kecskeméthy Géza, miért tette ezt bele ennek ellenére az előterjesztésbe. Mindez nem lenne kérdés akkor, ha az előterjesztő adott időpontban képviselő lenne, hisz akkor önálló indítványként joga van azt előterjeszteni, amit jónak gondol. Az előterjesztő itt ugyanakkor ügyosztályvezető, aki ha tehet, akkor csak feladatkörében, meghatározottak szerint tehet előterjesztést a képviselő-testületnek. A jelzésre a képviselő-testület, a bizottság által korábban támogatott javaslatot fogadja el. A határozat szerződéskötésre történő felhatalmazást nem tartalmaz, felelősként a vagyongazdálkodási ügyosztály vezetőjét nevezi meg. 1994. áprilisában (további dátum nélkül) Dunakeszi Város Önkormányzata (a továbbiakban: „bérbeadó”) Balogh Ferenccel (a továbbiakban: „bérlő”) szerződik a strand üzemeltetésére. A szerződést Dunakeszi Város Önkormányzata nevében két fő írja alá, egyik aláírásban egyértelműen beazonosítható Kecskeméthy Géza aláírása. A szerződés (valamint az ezen időpont után akár Balogh Ferenccel, akár később a Metalstar Kft-vel kötött valamennyi szerződés is) kimondja, hogy a bérlő a bérleményen építkezést, beruházást kizárólag a tulajdonos Önkormányzat hozzájárulásával kezdhet. Azaz bármiféle beruházáshoz már az engedélyezése előtt rendelkezésre kell állni a tulajdonosi hozzájárulásnak, amit egyébiránt a képviselő-testület adhat meg. Általánosan egy építkezés menete abból áll, hogy az építeni akaró személy az építéshatósághoz fordul engedélyért, azt pozitívan vagy negatívan elbírálják, előbbi esetben az építő elvégezheti az építkezést. Ebben az esetben a szerződés előírásai szerint ez úgy módosul, hogy még a hatósági engedélykérelem előtt be kell szerezni az Önkormányzat tulajdonosi hozzájárulását az építkezéshez (hiszen itt egy bérleményről van szó), ez már az első lépés megtételéhez

20


szükséges a szerződés rendelkezései szerint, az engedélykérelmet is csak ennek a tulajdonosi hozzájárulásnak a csatolásával lehet benyújtani az építéshatósághoz. A területet a bérlő használni kezdi tehát a szerződés alapján. A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból nem derül ki, hogy átadás-átvétel során készült-e leltár a vagyontárgyakról, azok mennyiségéről, állagáról, minőségi állapotáról, holott a szakértő ügyvédek szerint ez szükséges ilyen esetben. 1994. július 19-én a Gerőné Ladányi Anna vezette mérnökiroda Balogh Ferenc megbízásából elkészíti a sörsátor terveit. 1994. augusztus 22-én a Fővárosi Vízművek tájékoztatja a tervezőt, hogy a sörsátor építése ellen nem emelnek kifogást. A bérlő 1994-ben megkezdi a sörsátor diszkóként történő üzemeltetését. A beléptetéshez kapuval és kerítéssel zárja el a területet összevonva a 0156. hrsz. közúttal. 1994. augusztus 13-án 54 fő lakótelepi lakos tiltakozó jegyzéket ír alá, melyben a diszkó üzemeltetése, valamint a „strand területén megkezdett” építkezési munkálatok ellen tiltakoznak. A lakossági tiltakozások eredményeképpen (melyet elsősorban a magas hangerő, de egyes lakossági beszámolók szerint a diszkóba érkező fiatalok „randalírozása” váltott ki) a képviselő-testület az 1994. szeptember 8-i ülésén vette újra napirendre az üzemeltetés kérdését. 1994-ben Örményi László helyett Villási László veszi át a város vezetését. 1995-ben a diszkó újraindul, a bérlő a zaj csökkentése érdekében betonfalat épít. A sörsátorra és a betonfalra utólag kéri meg a tulajdonos Önkormányzat hozzájárulását, egyidejűleg kérelmezi az étterem bővítésének és a szennyvízelvezetés megvalósításának engedélyezését. A kérelemről a képviselő-testület 1995. november 9-i ülésén a IV/9. napirendi pontban dönt. Az előterjesztő ifj. Filip György bizottsági elnök az engedély megadására tesz javaslatot, ugyanakkor a képviselők ezt nem támogatják.

21


A kérelemről a Városgazdálkodási Bizottság több fordulóban újra tárgyal, s 1996. február 29-én újra a képviselő-testület elé kerül a javaslat. Az előterjesztés ekkor úgy fogalmaz, hogy „A Gazdálkodási Bizottság több fordulóban megtárgyalta Balogh Ferenc kérelmét és abban az esetben támogatja a tulajdonosi hozzájárulások megadását, ha a kölcsönösen előre egyeztetett, ezen napirend mellékleteként szereplő bérleti szerződést a bérlő aláírja.” Szerepel emellett három, az engedélyek megadását célzó konkrét határozati javaslat is, egy a sörsátor és a hanggátló fal utólagos fennmaradási engedély kérelméhez, a második egy külön feltétel teljesülése esetén az étterem bővítéséhez, az utolsó pedig a 0160-as hrsz. területen egy parkoló megépítéséhez tartalmazza a tulajdonosi hozzájárulás megadását. Az előterjesztéséhez mellékelt bérleti szerződés bevezetője szerint az Önkormányzatot ifj. Filip György képviseli. 16. pontja kimondja, hogy a szerződés „a Képviselőtestület részéről történő tulajdonosi hozzájárulások megadásával lép hatályba”. (Azaz: a képviselő-testületnek dönteni kell az aláírásról, ahogyan egyébként minden szerződés esetében ez így van, de ezzel önmagában nem lép hatályba, csak akkor, ha a képviselőtestület akár a szerződés aláírásáról szóló döntés mellett egyidejűleg, akár egy későbbi időpontban megadja az épületekhez a tulajdonosi hozzájárulást.) A szerződés szerint ugyanakkor a bérbeadó kikötötte, hogy minden eddig megvalósított, valamint ezután tervezett beruházás 30%-a létesítésének pillanatában önkormányzati tulajdonba kerül. Ennek értékéről a felek évente elszámolást kötelesek készíteni. Ennek ellentételezéseként a bérlő kedvezményes bérleti díjat köteles fizetni. A testület nem hoz végső döntést, a szerződés-tervezetről vitázik. 1996. április 11-i zárt ülésén dönt véglegesen a képviselő-testület mind a szerződésről, annak fentiek szerinti hatályba léptető rendelkezése szerint pedig egyidejűleg a fennmaradási engedély-kérelmekről is. Zárt ülésen a képviselők négy határozatot

22


hoznak Kecskeméthy Géza javaslatára. Alpolgármesterként valószínűleg a testületi ülést vezeti, a határozatokat legalábbis ő jegyzi. (Később, a 90/2004. sz. határozatban a képviselő-testület valamennyi, a városi szabadidőparkkal és a Metalstar Kft. ügyével kapcsolatos határozatát nyilvánosságra hozza, bár jogi szakvélemények szerint a zárt ülésen hozott határozatok e nélkül is nyilvánosak.) 48/1996. sz. határozat úgy fogalmaz, hogy a képviselő-testület a bérlővel a szerződést „az alábbi véleményeltéréssel köti meg: 1. A bérleti szerződés-tervezet 3. pontja egészüljön ki azzal, hogy a szabadidő park területén a kötelező nyitva tartás ideje alatt belépődíj nem szedhető.” Ez nagyon jól is hangzik, ha nem vizsgáljuk azt a nem mellékes tényt, hogy a tervezetben ez eddig úgy szerepelt volna, hogy „Bérlő a szabadidő park területén belépődíjat nem szedhet.” Így tehát a módosítás a bérlőnek kedvezett. A határozat további három „véleményeltérést” fogalmaz meg: „2. Bérleti szerződés a területen lévő lakásra nem vonatkozik, arra külön szerződést kell kötni. 3. A 0144/1. hrsz-ú területre a szabad bejárást biztosítani kell. 4. A strand és a Vízmű közötti út megnyitása, mellyel biztosítva lesz a Duna partra történő lejárás.” A második pontban nevesített szolgálati lakás az egykori büfé emeletén található rész volt. E pont az alábbi történések fényében igen érdekes, valószínűleg a képviselők megnyugtatására szolgált. 49/1996. sz. határozat: a sörsátor és a hanggátlófal fennmaradási kérelméhez a testület megadja az utólagos hozzájárulást. 50/1996. sz. határozat: „Dunakeszi Város Képviselő-testülete az étterem bővítéséhez a tulajdonosi hozzájárulást abban az esetben adja meg, ha a vállalkozó az infrastrukturális

23


beruházások engedélykérelmét már benyújtotta a Műszaki és Környezetvédelmi Osztályhoz.” Érdekes kérdés ezen a ponton, hogy az engedélykérelem Műszaki és Környezetvédelmi Osztályhoz történő benyújtását miért kell feltételként egy határozatba építeni, amikor ez amúgy is kötelező, a fontosabb kérdés ugyanakkor inkább az, miként lehetséges, hogy ennek esetleges megtörténtéről a Polgármesteri Hivatalban nem áll rendelkezésre azonnali információ. Amennyiben az építési engedély-kérelem már a jelenlegi épületet tartalmazza, mely az egykori büfé helyére épült, a tulajdonos e határozatában tulajdonképpen közvetve hozzájárulását adta a régi büfé épületének és az emeletén található szolgálati lakásnak a lebontásához. Ez érdekes megvilágítást ad a testületi ülésen pár perccel korábban hozott 48/1996. sz. határozatnak, mely egyik pontja a szolgálati lakás sorsáról rendelkezik, s amelyről pár sorral feljebb azt írtuk, hogy valószínűleg csak a képviselők megnyugtatását célozta, hisz a 48/1996. sz. határozat meghozatalakor az előterjesztő nyilván tisztában volt azzal, hogy a büfé és a szolgálati lakás lebontásához fogja pár perc múlva a testület hozzájárulását kérni. 51/1996. sz. határozatban a testület hozzájárul a 0160. hrsz-ú ingatlanon egy parkoló megépítéséhez. Fentiek szerint elfogadott szerződést 1996. május 7-én írják alá. 1996-ban időközi választáson Villási László helyett Kecskeméthy Gézát választják meg Dunakeszi Város polgármesterének. A diszkó működtetése 1996-ban és 1997-ben tovább folytatódik, a bérlő a bérleti díj fizetésével egyes vélemények szerint elmarad, lakossági beszámolók alapján az ingatlan területét elhanyagolja. Sem a kintlévőség érvényesítésére, sem a szerződés felmondására nem történnek lépések. A lakossági tiltakozás folytatódik.

24


Kérdéses, hogy a lakossági bejelentés alapján az állapotokat miért nem vizsgálják ki, illetve készül-e egyáltalán egyszer is a korábban megfogalmazottak szerint éves elszámolás

az

időközben

keletkezett

építményekről,

melyekben

ekkor

az

Önkormányzatnak 30%-os tulajdonrésze volt. Kérdéses továbbá, hogy a lakótelep közelségében, illetve tudomásul véve a víz hangvezető képességét, miért nem határozta meg az önkormányzat szerződéskötéskor eleve azokat a tevékenységi köröket, melyek folytathatóak a területen, így zárva ki például a nagy zajjal járó tevékenységeket, melyek zavarhatják a lakosságot. Nem így történt, ellenben valamennyi szerződésben indokolatlanul nagy teret hagynak a bérlőnek a tevékenységi körök tekintetében. 1997. július 10-i testületi ülésen tűzik újra napirendre a lakosság diszkó elleni tiltakozásának témáját. A testület 116/1997. (VII.10.) sz. határozatában felhatalmazta a polgármestert, hogy folytasson tárgyalásokat a bérlővel a hangerő csökkentése érdekében. A tárgyalásra 1997. augusztus 5-én került sor a Polgármesteri Hivatalban. Az augusztus 5-i „békéltető” tárgyalás jegyzőkönyvéből a következő megállapításokra hívjuk fel a figyelmet: „A Strandot üzemeltető Balogh Ferenc vállalkozó elmondja, hogy a discó üzemeltetése és ehhez kapcsolódó hangerő normális szinten való tartása érdekében jelentős beruházásokat eszközölt, melynek pontos értékét jelen egyeztetésen nem tudja meghatározni. Az elől nem zárkózik el, hogy az Önkormányzat és a közötte létrejött szerződés módosításában megállapodásra jussanak, azt azonban mindenképpen már most határozottan kijelenti, hogy a discó üzemeltetésének végleges felhagyása fejében – gondolva itt elsősorban a jelentős beruházásokra – ellenszolgáltatásra a vele szerződő fél részéről mindenképpen igényt tart.” A bérlő tehát itt is elismeri, hogy magától, tulajdonosi hozzájárulás nélkül ő már az eredeti tervekhez képest módosításokat végzett, vagyis zajvédő falat épített. Ugyanakkor ezt az utólagos hozzájárulással történt ráépítést használja fel érvként az

25


Önkormányzattal szemben, miközben a szerződés értelmében egyértelműen csak akkor végezhetett volna beruházást, ha előzetes tulajdonosi hozzájárulás áll rendelkezésére. Ezen túl, amennyiben az üzemeltetés nem volt szabályos és a hangerő jóval meghaladta az engedélyezett határértéket, jogi szakértők szerint sem lett volna alapja semmiféle kártérítési igénynek, ugyanis a szabálytalanságokra tekintettel a hatóság egyszerűen felszólíthatta volna a bérlőt az üzemeltetés beszüntetésére. Kecskeméthy Géza a jegyzőkönyv tanúsága szerint továbbra is erőlteti a vállalkozó kártalanításának lehetőségét. Úgy fogalmaz: „Vagyoni felmérést kellene végrehajtani, melynek során meghatározásra kerülne, hogy egy ilyen fenti döntés a discót üzemeltető vállalkozónak reálisan milyen vagyoni hátránnyal jár.” Válaszul az üzemeltető vállalkozó itt megjegyzi, hogy a beruházások immár több éven át folyamatosan folytak, egyes számlák már nem állnak rendelkezésre, illetve sok mindent önerőből, baráti, családi segítséggel hoztak létre, így csak szakértő bevonásával látja lehetségesnek a vagyoni állapot felmérését.” Végül Kecskeméthy Géza még arra is ígéretet tesz, hogy még a szakvélemény elkészültéről is az Önkormányzat intézkedik, melyet megküld a vállalkozónak, aki ez alapján „olyan időben teszi meg nyilatkozatát az Önkormányzat felé, hogy azt tárgyalás céljából még a szeptemberi testületi ülésre be lehessen terjeszteni.” Kérdéses, hogy ha számlák nem állnak rendelkezésre, hogyan lenne lehetséges egyáltalán pontosan elszámolni. Mindez arra enged következtetni, hogy még a bérbeadás előtt nem történt meg egy állapotfelmérés, vagyonfelmérés, vagyis olyan helyzetbe lett hozva a bérlő, hogy a későbbiekben – a bérleti szerződést követő beruházások megindulásával – nem lett tisztázva, hogy mi az Önkormányzat eredeti tulajdona, és ehhez képest milyen értéknövekedést hozott létre a beruházó tevékenysége. Ezek alapján miért lenne kénytelen elfogadni az Önkormányzat, bármit mond is a bérlő arról, hogy mit valósított meg, újított fel, vagy egyáltalán milyen beruházást végzett a területen?

26


1997. augusztusában Balogh Ferenc bérlő az elkészített értékbecslés alapján küldi meg egyezségi ajánlatát a képviselő-testületnek. Ebben arra kéri a képviselő-testületet, hogy vegyék figyelembe, miszerint „az elkészült építmény külföldi beruházó partnerek pénzéből valósult meg, így őket kártalanítanom kell. Annál is inkább, mivel az épülő étterem építményében társberuházóként részt vesznek, így a korrekt elszámolás a további együttműködés alapja.” Vagyis itt megint egy kész helyzet elé állítja az Önkormányzatot: eddig szó sem volt külföldi beruházókról, ennek ellenére ezt most tényként közli a bérlő. A szerződésnek így az is hiányossága, hogy nincs benne kikötve, hogy az Önkormányzatnak joga van tudni, pontosan milyen üzleti csoportok, személyek végeznek beruházást a területén, akár úgy is, mint a bérlő Kft. partnerei. Ezután a bérlő ajánlatában három javaslatot tesz: „1. Az elmaradó üzleti haszon és befektetés készpénzzel történő megváltása (külföldi partner kifizetése - hétmillió forint) 2. Más önkormányzati vagyontárgy segítségével történő kompenzáció. 3. Vegyes megoldású kompenzáció.” (sic.) 1997. szeptember 11-i zárt ülésén a képviselő-testület tárgyalja a „Szabadidőpark bérlőjével egyezségi kisérlet” (sic.) címet viselő napirendi pontot. Az előterjesztés szövegében az azt aláíró Kecskeméthy Géza gyakorlatilag megfogalmazza a bérlő igényét a kompenzációra. A képviselő-testület az 1998. március 19-i testületi ülésre a Vagyongazdálkodási Bizottság terjesztett elő a stranddal kapcsolatos javaslatot. Az előterjesztés szövege szerint „1996. május 7-én a 48/1996. sz. önkormányzati határozat alapján” a vállalkozó és az Önkormányzat között szerződés jött létre, mely kiköti, hogy a bérlő által megvalósított beruházások

létesítésük

pillanatában

30%-ban a bérbeadó

önkormányzat tulajdonába kerülnek. A bizottság felmérte a beruházások értékét és azt 16 417 500 forint értékben állapította meg. Megállapította továbbá, hogy ezen érték

27


önkormányzati tulajdonba kerülő 30%-a 4 927 250 forint. (A fennmaradó, bérlő tulajdonába kerülő beruházás értéke így 11 492 250 forint.) A bizottság ennek ellenére kifejti, hogy „az ügyhöz hozzátartozik, hogy Balogh Ferenc úr” felsorolt „beruházásait többségében 1993-1996 között valósította meg, a jelenlegi bérleti szerződés aláírása előtt”. Erre hivatkozva pedig azt kérdezi a testülettől, hogy beszámítja-e a korábban létesített beruházásokat is a bérleti díjba, itt viszont már nem részletezi a 30%-os önkormányzati tulajdont és arra tesz javaslatot, hogy az összeberuházásból a bérlő végül a 70%-ot több, mint 3 millió forinttal meghaladó 14 832 000 forintot „betudhassa” a bérleti díj összegébe. A testület 50/1998. sz. határozatában a javaslatot támogatta. Az önkormányzat fentiek szerint részben a saját tulajdonát fogadta el bérleti díjként. 1997. november 5-én megalakul a Metal Star ’97. Kft. 2000. augusztus 31-én lesz a Kft. tagja Balogh Ferenc. 2000. november 5-től a Kft-ben cégjegyzésre Tóth Imre ügyvezető jogosult. A Kft. telephelyei: 1997. november 5. (alakulástól) 2000. november 5-ig: Dunakeszi, Fő út 24. 2000. november 5. után a telephely Dunakeszi Városi Szabadidőpark, 0155. hrsz. területre kerül bejegyzésre. Erre vonatkozó tulajdonosi hozzájárulást a rendelkezésünkre bocsátott iratanyagban nem találtunk. Balogh Ferenc 2000-ben írt kérelmében (további dátummegjelölés az „iraton” nincs) a Kft-ben szerzett tulajdonrészére hivatkozva arra kéri az Önkormányzatot, hogy a bérleti szerződés kerüljön módosításra.

28


Balogh Ferenc kérelmére hivatkozva 2000. december 4-én a Vagyongazdálkodási és Várostervezési Bizottság ülésén meghozza 149/2000. sz. határozatát, mely szerint a bizottság tudomásul veszi a bérleti jog gazdasági társaságba történő apportálását és bérleti szerződést kíván kötni a Metalstar Kft-vel az 1996. május 7-én, Balogh Ferenc vállalkozóval kötött szerződés alapján. A Bizottság – többek között – a következő kiegészítő feltételeket szabja meg: „b./ Balogh Ferenc minden olyan épület tulajdonjogát teljes egészében be kell vigye a Kft.-be, melyet a Strand területén eddig létesített. (…) d./ Ha a Kft. tulajdonosi szerkezetében változás áll be, azzal a bérleti szerződés megszűnik.” A határozatot Windhager Károly bizottsági elnök írta alá és Kecskeméthy Géza polgármester ellenjegyezte. Fentiek alapján Kecskeméthy Géza 2000. december 22-én szerződést ír alá Tóth Imrével, a Metalstar Kft. (a továbbiakban: „bérlő”) képviselőjével. A szerződés határozott időre, 2009. június 1-ig szól. Hogy a polgármesternek a szerződés aláírására a képviselő-testület döntése nélkül, pusztán a Vagyongazdálkodási és Várostervezési Bizottság határozata alapján lehetősége van, azt az ekkor hatályos hatásköri rendelet teszi lehetővé. Ezt később, a 2002. március 28-i szerződés aláíróinak jogosultságát vizsgáló részben fejtjük ki részletesebben. A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok nem tartalmaznak olyan iratot, mely bizonyítaná, hogy Balogh Ferenccel elszámolás történt volna. Az előzőekben ismertetett 149/2000. sz. bizottsági határozat ugyanakkor kötelezi őt, hogy valamennyi épületet

29


(benne az Önkormányzat 30%-os tulajdonrészével) vigye be egy Kft-be, amelynek az Önkormányzat egyáltalán nem tulajdonosa. A szerződés 9. pontja arról rendelkezik, hogy amennyiben a Kft. tulajdonosi szerkezetében változás áll be, a szerződés megszűnik. A szerződés nem rögzíti ugyanakkor, hogy a terület tulajdonjoga minden körülmények között az Önkormányzatot illeti meg. A 22. pont ugyanakkor kimondja, hogy „ A bérleti szerződésben nem szereplő kérdésekben a Ptk. vonatkozó előírásai az irányadók.” A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 137. §-a a következőképpen rendelkezik: „(1) Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a földnek, illetőleg - ha a föld megosztható - a föld megfelelő részének a megvásárlására. (2) A ráépítő szerzi meg a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének tulajdonjogát, ha az épület értéke a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja. A bíróság a földtulajdonos kérelmére azt is megállapíthatja, hogy a ráépítő csak az épület tulajdonjogát szerezte meg; ebben az esetben a ráépítőt a földön használati jog illeti meg. (3) Ha valaki a más tulajdonában levő épületet bővíti, ahhoz hozzáépít vagy azt átépíti, vagy ha az idegen földön már épület áll, a ráépítéssel - a felek eltérő megállapodása hiányában - közös tulajdon keletkezik. A ráépítő tulajdoni hányadát az egész ingatlan értékéből a ráépített részre eső érték aránya alapján kell megállapítani. (4) A ráépítő tulajdonszerzésére vonatkozó szabályokat [(2)-(3) bekezdés] nem lehet alkalmazni, ha a ráépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a földtulajdonos a ráépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a ráépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást.”

30


2001. március 22-én (folytatólagosan március 29-én) tartott ülésén Erdész Zoltán alpolgármester és Windhager Károly bizottsági elnök előterjesztésére hozott, 57/2001. sz. határozatában a képviselő-testület hozzájárult, hogy a jet-ski használathoz szükséges objektumokat a bójákkal kijelölt strandtól délre alakítsa ki a bérlő, feltétele pedig az volt, hogy a tevékenység folytatása nem zavarhatja a Révdűlőben lakók és a strandolók nyugalmát. 2001. július 1-én a Metalstar Kft. tulajdonosi szerkezetében változás áll be, Tóth Imre helyett Lukács Pál lesz a cég ügyvezetője. Lakossági gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy a tervezett jet-ski kikötővel kapcsolatban a szükséges benzinkút megvalósításához az üzemanyagtartályt már a földbe is süllyesztette a bérlő. (A vízmű víztermelő kútjainak közelében, miközben erre vonatkozó engedélyt a rendelkezésünkre bocsátott iratanyagban nem találtunk.) 2001. szeptember 13-án a bérlő építési engedély iránti kérelmet nyújt be 14 723/2001. számon az építéshatósághoz, étterem építésére. Ugyanazon a napon a Műszaki Osztály hiánypótlási felhívást, majd 2001. november 19-én ismételt hiánypótlási felhívást ad ki, mivel szakhatósági vélemények mellett nem áll rendelkezésre Dunakeszi Város Önkormányzatának (a tulajdonosnak) a – szerződés szerint kötelező – hozzájáruló nyilatkozata. 2002. február 25-én a Vagyongazdálkodási és Városfejlesztési Bizottság ülésén 18/2002. számon határozatot hozott az alábbiak szerint: „Dunakeszi Város Képviselő-testületének Vagyongazdálkodási és Várostervezési Bizottsága a METALSTAR KFT-vel 2000. december 22-én a Városi Szabadidőpark területére kötött bérleti szerződést az alábbiak szerint módosítja: - A bérlő által elvégzett beruházás teljes egészében a bérlő tulajdonát képezi, a földterület visszavonhatatlanul az Önkormányzat 100%-os tulajdonában marad, a földterület tulajdonjogának megszerzésére a bérlő nem tarthat igényt.

31


- A bérleti díj 50%-kal emelésre kerül, mely díjtétel évente a KSH által közzétett infláció 100%-ával emelésre kerül. A Bizottság felkéri a Polgármestert és Windhager Károly bizottsági elnököt a szerződésmódosítás aláírására.” A határozatot Windhager Károly bizottsági elnök írta alá, Kecskeméthy Géza polgármester ellenjegyezte. E határozat és a későbbiekben az ez alapján aláírt szerződés is tartalmazza hát azt a szakaszt, amelyik úgy szól: „A bérlő által elvégzett beruházás teljes egészében a bérlő tulajdonát képezi, a földterület visszavonhatatlanul az Önkormányzat 100%-os tulajdonában marad, a földterület tulajdonjogának megszerzésére a bérlő nem tarthat igényt” Megjegyzés: Újfent felhívjuk a figyelmet a fentebb idézett, ráépítésről szóló Ptk. 137. szakaszra. E rendelkezés az, amiről egyfelől azt a jogi tájékoztatást kaptuk, hogy a 100%-os földtulajdon-kikötés és a hivatkozott Ptk. szakasz ellentétesek egymással, így ha éppen ezt a pontot kifogásolnák a szerződésben, és bírósági útra terelnék a dolgot, a bíróság is a Ptk. vonatkozó szakasza alapján döntene. Vagyis teljesen figyelmen kívül hagyhatná a szerződés azon szakaszát, mely biztosítja az önkormányzat 100%-os földtulajdon részét. Ugyanakkor egy olyan jogi tájékoztatást is kaptunk, mely arra hívta fel a figyelmet, hogy a vonatkozó Ptk. szakasz így kezdődik: „Ha valaki, anélkül hogy erre jogosult lenne (…)” Vagyis ezt úgy is értelmezheti a bíróság, hogy jogosultságot szerzett az építésre a 2000. december 22-i szerződés alapján, vagyis a ráépítésre vonatkozó Ptk. szakasz nem vonatkozik rá. Kérdés, hogy az előzetes tulajdonosi hozzájárulások nélkül épített létesítmények esetében is érvényesülne-e ez a kitétel, hiszen ilyenek építéséhez nem szerzett jogosultságot.

32


Mint látható, ebben a kérdésben két, egymással ellentétes jogi szakvéleményt kaptunk. Ugyanakkor aggályos, hogy egy esetleges erre vonatkozó perben a bíróság melyik jogi érvelést fogadná el. A Bíróság jogosult ugyanis utólag felülbírálni egy szerződés bizonyos részeit, vö.: azzal a bírósági ítélettel, amelyben később kimondja a Pest Megyei Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla is, hogy a 2000. december 22-én kötött szerződés hatályos és fennáll annak ellenére, hogy a szerződő kft. tulajdonosi szerkezetében változás állt be, annak ellenére, hogy a szerződésben az volt írva, hogy ilyen esetben megszűnik. A Bíróság ekkor is felülbírálja a szerződés bizonyos részét és meg is indokolja, hogy ilyen kitételt nem lehet tenni szerződésben. Ugyanígy fennállt annak a veszélye, hogy a 100%-os földtulajdon-kikötéssel szemben a hivatkozott Ptk. szakaszt alkalmazná. 2002. március 14-én a képviselő-testület korábbi ülésének folytatására ül össze, mivel korábban az éves költségvetés vitáját nem zárta le, így a korábbi ülés folytatására kerül sor. A képviselők a helyszínen szembesülnek azzal, hogy a költségvetési ülés folytatása mellett („ha már úgyis itt vagytok”) a polgármester rendkívüli ülés tartását kezdeményezi, négy napirendi pont, köztük a stranddal kapcsolatos szerződés megtárgyalására. Filip György képviselő ezt szóvá is teszi, miszerint az ülés „nem szabályos meghívó útján jött létre, hiszen a képviselő-testület a költségvetés tárgyalásának folytatására jött össze”. Végül a helyzetet ügyrendi szavazással „oldják meg”, a testület többségi alapon dönt arról, hogy tartsák meg az SZMSZ-szel ellentétes módon összehívott ülést. A képviselő-testület ülésének összehívását ezen időpontban „Dunakeszi Város Képviselőtestületének Dunakeszi Város Önkormányzatának Szervezeti és Működési Szabályzatáról (SZMSZ) szóló 9/1995. (VVI.26.) sz önkormányzati rendelete”, valamint a rendelet 2002-ben hatályos módosításai, ebben a témában rendelkező módosításként kiemelten „Dunakeszi Város Képviselő-testületének a 9/1995. (VII.26.) sz. Ör. a Dunakeszi Város Önkormányzatának Szervezeti és Működési Szabályzatának módosításáról szóló, 14/1997. (XII.17.) sz. önkormányzati rendelete” szabják meg.

33


A rendelet összességében hatályos 7. §-a az alábbiak szerint rendelkezik: „(1) A testület ülésére szóló meghívó tartalmazza: - az ülés sorszámát, helyét, időpontját és a be nem fejezett ülés folytatásának időpontját, - a javasolt napirendi pontokat és azok előterjesztőit, mellékletként az előterjesztések szövegét és a határozati javaslatot (kivéve a szóbeli előterjesztést) - a következő ülés várható időpontját és a már ismert tervezet témáit, (2) A meghívót olyan időpontban kell elküldeni, hogy a képviselők és az érdekeltek az ülés előtt legalább 5 nappal megkapják (kivéve az 5. § (4) bek.-ben foglalt esetben). (3) A (2) bekezdéstől eltérő időpontban írásbeli anyagot csak rendkívül indokolt esetben és a polgármester engedélyével és aláírásával lehet kiküldeni, vagy az ülés előtt kiosztani. (4) A (2) bekezdéstől eltérő időpontban nem lehet olyan írásbeli anyagot sem kiküldeni, sem az ülés előtt vagy alatt kiosztani, vagy szóban előterjeszteni, amely a költségvetési rendelet 500.000.-Ft-nál nagyobb mértékben módosító, vagy a város vagyonának nagyságában 1 millió forintnál nagyobb mértékű változatást tartalmazó határozati javaslatot tartalmaz (kivéve az 5. § (4) bekezdésében foglalt esetet).” A kétszer is hivatkozott 5. § (4) bekezdése a képviselői kérésre történő ülés-összehívást szabályozza: „5. § (1) A testület ülését legalább 6 képviselő, vagy a testület bizottságának írásbeli indítványára is össze kell hívni. (2) Az indítványban meg kell jelölni az összehívás okát és mellékelni kell az előterjesztést is.” (3) Az indítványt a kért időpont előtt legalább 12. nappal át kell adni a polgármesternek. (4) A testületet a bejelentést követően legkésőbb a harmadik munkanapra össze kell hívni legalább 10 képviselő erre irányuló kérelme alapján, ha egyidőben a (2) bekezdésben foglalt feltételeket is teljesítik.” (E rendelkezésnek itt nyilvánvalóan nincs jelentősége, csupán a teljesség kedvéért jelöltük meg a számunkra jelentős 7. §-ban foglalt rendelkezések hivatkozásaiként.)

34


Fenti rendelkezésekből egyértelmű, hogy – mivel korábbi ülés folytatására hívták össze a testületet, új ülésre nem vonatkozott meghívó – ez az ekkor hatályos SZMSZ-szel ellenkezik, új ülés szabályszerűen nem került összehívásra. A pontos jogszabályi hivatkozást csak a teljesség kedvéért idéztük be, ugyanis már önmagában bizonyító erejű a jegyzőkönyv, amelyben Halmágyi József képviselő megjegyzése ellen senki nem tiltakozik és az ülés megtartásáról „ügyrendben” döntenek. A szabálytalanul összehívott ülés során a Vagyongazdálkodási Bizottság előzőekben ismertetett döntésére hivatkozva nem a hatályos szerződés módosítása, hanem egy teljesen új szerződés-tervezet kerül előterjesztésre. Az előterjesztett szerződés-tervezet nem csak a Vagyongazdálkodási Bizottság által javasoltak szerint módosította volna az ekkor hatályos (2000. december 22-én kötött) szerződést, hanem olyan további pontokon is másként rendelkezne, mint az addigiak, amelyekről a Bizottság határozatában szó sem esett s ráadásul mind a bérlőnek kedvezett volna. Tehát ha a testület az előterjesztést elfogadja, nem a szerződés módosítását, hanem egy teljesen új szerződést támogat, s az nem csak a Bizottság által javasolt módosításokat tartalmazta, hanem további pontokon is másként rendelkezett volna, mint az eredeti, hatályban lévő szerződés. Ilyen, a Bizottság által nem jóváhagyott és a strand állapota szempontjából érzékeny pont lett volna például a tervezet 12. pontja: „Bérbeadó hozzájárul a területen található kabinsor lebontásához.” Fontos részlet az is, hogy az ekkor hatályos (2000. december 22-én kötött) szerződés határozott időre szól, ez a tervezetben már nem szerepel, következésképpen a tervezet határozatlan idejű. Ez egy újabb, a Bizottság által jóvá nem hagyott módosítás az eddigi szerződésben foglaltakhoz képest, ráadásul ez is a bérlőnek előnyös. Ezen túl pedig a szerződés-tervezet hivatkozik egy mellékletre is (bizonyos épületek felsorolása), ami nem került kiosztásra az előterjesztéshez, tehát egy olyan szerződésről

35


várt döntést a polgármester, ami nem volt ebben az időpontban teljes egészében megismerhető a döntést meghozó képviselők számára. A bizottsági döntéssel ellentétes pontokra a testületi ülésen Windhager Károly bizottsági elnök hívja fel a figyelmet, jó szándékúan úgy fogalmaz, hogy „tévedés” történt. Erdész Zoltán alpolgármester a frakciója nevében kéri, hogy vegyék le napirendről a kérdést az előterjesztés hiányosságai miatt. Ezután Kecskeméthy Géza kijelenti, hogy „a beterjesztett anyag tárgyalásra alkalmatlan, ezért leveszi napirendről” azt az előterjesztést, amelynek SZMSZ-szel ellentétes tárgyalását annak sürgősségére való tekintettel indokolta alig néhány perccel korábban a testületi ülés elején. A képviselő-testület a szerződést így végül ezen az ülésen nem hagyja jóvá. 2002. március 28-án előzőek ellenére Windhager Károly és Kovács László bizottsági elnökök aláírnak egy szerződést a bérlővel. Ez határozatlan időre szól, s bár rögzíti, hogy a terület visszavonhatatlanul az Önkormányzat 100%-os tulajdonában marad, s annak megszerzésére a bérlő nem tarthat igényt, kimondja ugyanakkor azt is, hogy a strand területén található valamennyi építmény a bérlő 100%-os tulajdonába kerül. Emlékezzünk: ebben benne van a korábbi szerződés által kikötött, az épületekben álló 30%-os önkormányzati tulajdonrész is! A szerződés 18. pontja rögzíti továbbá, hogy a bérbeadó saját érdekből felmondhatja a szerződést, de a bérlő a 9 hónapos felmondási idő letelte után az általa épített és a bérbeadó által korábban engedélyezett épületeket továbbra is üzletszerűen használhatja. Egyértelmű, hogy a szerződés ezen pontja is a bérlőnek kedvezett. Egy érdekes lehetőség: amennyiben a szerződés bármely okból az épületek félig kész állapotában szűnik meg, úgy vagy a lebontás, vagy a befejezés és használatba helyezés költsége terhelné tehát az Önkormányzatot. Utóbbi után pedig a szerződés ezen

36


szakaszára hivatkozva az Önkormányzat által befejezett épületeket használná üzletszerűen a vállalkozó. A szerződés aláírója a Metalstar Kft. képviseletében Lukács Pál, az Önkormányzat képviseletében fentiek szerint Windhager Károly és Kovács László bizottsági elnökök. A bizottsági elnökök aláírási jogosultságának vizsgálatára kikértük és átvizsgáltuk (több egyéb mellett) Dunakeszi Város Képviselő-testületének az önkormányzat feladat- és hatáskörének átruházásáról szóló 5/1999. (IV.12.) önkormányzati rendeletét és annak valamennyi módosítását, mely erre a kérdésre választ adott. A hatásköri rendelet 9. §-a rendelkezik a Vagyongazdálkodási és Várostervezési Bizottság jogosultságairól. Ez alapján több egyéb mellett a Bizottság hatáskörébe tartozik: „Önkormányzati törzsvagyonnal kapcsolatos

bérleti, használati szerződések a

mindenkori minimálbér 60-szorosa/év értékhatárig, szerződésenként” Figyelembe véve, hogy a minimálbér 2002-ben 50 000 Ft, e rendelkezés szerint a Vagyongazdálkodási és Várostervezési Bizottság döntést hozhatott a strand 75 000 Ft + ÁFA /hó áron történő bérbeadásáról, önmagában ez nem jogsértő, s határozata alapján képviselő-testületi döntés nélkül is jogszerűen köthetett volna új szerződést a Bizottság által felhatalmazott két személy, azaz ebben az esetben Windhager Károly a bizottság elnöke és Kecskeméthy Géza polgármester együttesen. A szerződést fentiek szerint ugyanakkor a felhatalmazott Windhager Károly bizottsági elnök mellett nem a szintén felhatalmazott polgármester, hanem a közbeszerzési bizottság elnöke, Kovács László írta alá, aki erre nem volt felhatalmazva. Windhager Károly számára pedig (aki által vezetett bizottság hatalmazta fel őt magát és a polgármestert a szerződés aláírására) nyilvánvalónak kellett lennie, hogy nem a másik jogosulttal együtt, hanem egy harmadik, jogosulatlan személlyel együtt írja alá a bérleti szerződést, amely így természetesen semmis, ahogyan azt később a Bíróság ki is mondja.

37


(A hatásköri rendelet ezen, mindkét időpontban hatályos rendelkezésre utaltunk korábban, amikor a 2000. december 22-én aláírt szerződést vizsgáltuk.) 2002. április 11-én a képviselő-testület zárt ülésén hozott 39/2002. sz. határozatával tulajdonosi hozzájárulását adja ahhoz, hogy a Metalstar Kft. „a Dunakeszi 0155. hrsz.-ú, városi strandfürdő területén éttermet építsen az építéshatósághoz beadott tervek alapján. A

tulajdonosi

hozzájárulás

megadásának

feltétele,

hogy

a

földterület

visszavonhatatlanul az Önkormányzat 100%-os tulajdonában marad, a földterület tulajdonjogának megszerzésére a bérlő nem tarthat igényt.” Erre 14 nappal az után került sor, hogy a Windhager Károly és Kovács László bizottsági elnökök által aláírt szerződésben ez egyébként is kikötésre került. Persze az fentiekben ismertetett álláspontunk szerint érvénytelen, amit később a Bíróság is kimond, az érdekes inkább az, hogy bár mindketten jelen vannak a testületi ülésen, s mégsem kerül szóba, hogy egy ilyen szerződést két héttel korábban már aláírtak. Ugyanezen nap Kecskeméthy Géza aláírja „étterem és panzió építésére és az ezzel kapcsolatos bontásra vonatkozó engedély kiadásához” történő tulajdonosi hozzájárulást. A fentiek szerinti április 11-i testületi ülésre azzal kiegészítve, hogy a testület tudomásul veszi, hogy az ügyvezető személye megváltozott és a továbbiakban Lukács Pál a Metalstar Kft vezetője, újra beterjesztésre kerül az a szerződés-tervezet, melyet a március 14-i ülésen nem hagytak jóvá. A testületi ülést azonban még ennek tárgyalása előtt elnapolják, s arra folytatólagosan egy héttel később, április 25-én került sor. A képviselőknek – a jegyzőkönyv tanúsága szerint – fogalmuk sincs róla, hogy a szerződés-tervezet tárgyalása már rég aktualitását vesztette, hisz két bizottsági elnök azt pár héttel korábban aláírta és erre (bár mindketten jelen vannak) egyik érintett sem hívja fel a figyelmüket. Az előterjesztést a képviselő-testület kérdés és hozzászólás nélkül fogadja el, s meghozza 56/2002. sz. határozatát, melyben tíz hónappal annak bekövetkezte után tudomásul veszi, hogy a Metalstar Kft. tulajdonosi szerkezetében változás áll be, s a

38


polgármester felhatalmazást kap az új ügyvezetővel egy szerződés aláírására. Továbbra sincs senki, aki megjegyezze: a döntés már csak utólagos hozzájárulást jelent, hisz a szerződést már megkötötték a bizottsági elnökök hetekkel korábban. Figyelemre méltó az a tény is, hogy bár az előterjesztés április 11-re készült (azt előre senki nem látta, hogy azon a napon az ülést elnapolják és csak egy hét múlva, április 25én kerül tárgyalásra), az előterjesztés megírásának dátuma március 26, azaz két nappal azelőtt íródott, hogy a bizottsági elnökök március 28-án aláírták a bérlővel a szerződést. Ez legalábbis furcsa figyelembe véve a hivatalban szokásos eljárásmódot – melyet hivatali dolgozók is megerősítettek – hogy a legritkább esetben íródik előterjesztés 16 nappal a testületi ülés előtt, és persze semmit sem változtat azon, hogy március 28-án a bizottsági elnököknek semmiféle testületi hozzájárulás nem volt annak aláírásához. Érdekes tény továbbá, hogy ezen határozat a polgármestert hatalmazza fel szerződéskötésre, ez tehát – bár a szerződés-tervezet tartalma megegyezik azzal, amit a bizottsági elnökök március 28-án aláírtak – jogi szempontból nem került megkötésre, mert nem a felhatalmazott polgármester írta alá, ráadásul nem a határozat meghozatala után. Mindez a lejárt idejű határozatok végrehajtásáról szóló jelentéskor sem tűnt fel egyetlen egy képviselőnek sem, miszerint ez a határozat nem lett végrehajtva. Az ugyanis nem tekinthető egy határozat végrehajtásának, hogy hetekkel a meghozatala előtt, a határozatban felhatalmazott személytől eltérő két másik személy jogosulatlanul aláírt egy szerződést még akkor sem, ha történetesen a szerződések szövege megegyezik. A képviselő-testület 39/2002. sz. határozata a fentiek szerint úgy szólt, hogy hozzájárulását adja, hogy a területen a Kft. „éttermet építsen az építéshatósághoz beadott tervek alapján” Arra külön senki nem hívta fel a figyelmet és senki nem is kérdezett rá – mivel az étterem rajza az egykori büfé és szolgálati lakás helyén látható – hogy akkor a terv értelemszerűen annak lebontását is jelenti-e? A határozati javaslat és ennek eredményeként a határozat közvetlenül csak az étterem építésére vonatkozott, azonban így közvetve a testület a bontáshoz is hozzájárult. Kecskeméthy Géza a hozzájárulásban ezt már külön meg is jelöli.

39


2002. április 18-án Manhalder Zoltánné 15207/4/2002. számon a fenti határozat alapján építési engedélyt ad ki „étteremre és háromcsillagos panzióra”. 2002. május 6-án a bérlő 15943/2002. számon az üzemépület (volt szolgálati lakás) bontására kér engedélyt. 2002. május 9-én a jegyző nevében és helyett eljáró Manhalder Zoltánné bontási engedélyt ad ki üzemi épületre (melyhez fentiek szerint a tulajdonosi hozzájárulás ekkor már rendelkezésre állt). Ugyanezen napon a bérlő 15207/6/2002. számon a kabinsor bontására kér engedélyt. Szintén ezen a napon a Műszaki Osztály tájékoztatja arról, hogy mivel a kabinsor 200 lm3 alatti, összesen 98 lm3, így bontása nem engedélyköteles, de az ingatlan tulajdonosának hozzájárulása szükséges hozzá. 2002. augusztus 6-án Manhalder Zoltánné feljegyzést készít, hogy az építkezés nem a szerződésben foglaltak szerint, ill. nem a tulajdonosi hozzájárulásnak megfelelően zajlik. Ugyanezen a napon 15943/2/2002 sz. határozatában le is állíttatja az építkezést. A határozat szövege szerint az építtető „a felelős műszaki vezető személyét nem jelentette be, a kivitelezést nem a jóváhagyott terveknek megfelelően folytatják, a földszinten a nyílászárók nem felelnek meg a terveknek, az engedélyezett szintszámtól is eltérés van, plusz egy emeleti szint került kialakításra, az engedélyezett építményen túl egy további építmény került kialakításra”, melyre sem terv, sem építési engedély nincs. 2002. augusztus 22-i, a legszokatlanabb nyári időpontban összehívott rendkívüli zárt ülésén a képviselő-testület meghozza 163/2002. sz. határozatát, melyben tulajdonosi hozzájárulását adja a „kiadott építési engedélytől eltérő” épület további építéséhez, valamint két úszómedence és egy büfé építéséhez. 2002. szeptember 10-én Kecskeméthy Géza aláírja a tulajdonosi nyilatkozatot. Eszerint hozzájárul a, „kiadott építési engedélytől eltérő” épület további építéséhez, valamint két úszómedence és egy büfé felépítéséhez.

40


2002. szeptember 11-én a Műszaki Osztály, majd október 2-án az ÁNTSZ szólítja fel hiánypótlásra a bérlőt. A hiánypótlás a Hivatalhoz 2002. szeptember 17-én érkezik 15207/7/2002. számon. 2002. december 27-én kelt lakossági panasz december 31-én érkezik a Pest Megyei Közigazgatási Hivatalhoz. 2002. október 9-én a jegyző nevében és helyett eljáró Manhalder Zoltánné 15943/7/2002. számon engedélyt ad egy étterem-panzió, két medence (egy úszómedence, egy pihenő medence) és grillező épület építéséhez. 2003. január 31-én Dr. Doráné Dr. Illés Melinda későbbi jegyző, mint aljegyző, lakossági

érdeklődésre

a

következőket

írja:

„A

benyújtott

és

jóváhagyott

tervdokumentáció alapján várható, hogy az épülő épületben illetve építményekben a lakosságot színvonalasan kiszolgáló szolgáltatások valósulnak meg, mintegy emelve a szabadidőpark

működésének

színvonalát,

kultúrált

kikapcsolódási

lehetőséget

biztosítva. A létesítmények megvalósításához kivágandó szükséges fa mennyiségének engedélyeztetése folyamatban van. Természetesen a kivágott fák átmérőjével azonos mennyiségben, az után-ültetésről gondoskodni kell!” (sic.) Információink, és a mindenki számára látható állapotok szerint utánültetés csak részben (3 fa) valósult meg a területen. A bérlő 2077/2003. számon nyújtja be kérelmét 21 fa kivágására. Az engedéllyel kapcsolatban a Műszaki Osztály 2003. január 24-én hiánypótlásra szólítják fel, majd február 10-én továbbítja a kérelmet a városüzemeltetési osztálynak. Lukács Pál 9 fa kivágására kap engedélyt. (Megjegyzés: a területen jelenleg 3 fa található.) A kitermelt faállomány további sorsáról a Polgármesteri Hivatalban nem tudtak információval szolgálni.

41


2003. február 13-án a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal először kér tájékoztatást a 2002. december 31-i lakossági panasz körülményeivel kapcsolatban. Kerek egy hónappal Dr. Doráné Dr. Illés Melindának a lakossági panaszra írt és előbbiekben idézett levele után, 2003. február 28-án a Műszaki Osztály Dr. Doráné Dr. Illés Melinda aljegyzőnek helyben címzett levelében szó szerint ugyanaz olvasható: „A benyújtott és jóváhagyott tervdokumentáció alapján várható, hogy az épülő épületben illetve építményekben a lakosságot színvonalasan kiszolgáló szolgáltatások valósulnak meg,

mintegy emelve a szabadidőpark működésének színvonalát, kultúrált

kikapcsolódási lehetőséget biztosítva.” (sic.) Még a helyesírási hibák is megegyeznek, a Műszaki Osztály egy hónappal később szó szerint ugyanazt a levelet írta meg „tájékoztatásul” az aljegyzőnek, mint egy hónappal korábban az aljegyző a lakosság képviselőjének. 2003. tavaszán a bérlő több mint másfél méter magas, jelenleg is megtalálható feltöltést kezdett. (Ennek magasságát természetesen nem a meder irányából ellenőriztük, hisz ott a lejtős terület miatt az magasabbnak tűnik, de a szomszédos, eredetileg ugyanolyan síkban lévő területről egyértelműen megítélhető, hogy a feltöltés meghaladja az egy métert.) 2003. március 27-i ülésre a vagyongazdálkodási bizottság elnöke, Dr. Kiss Róbert előterjeszti a bérlő vételi szándékát a területnek arra a részére, amelyen az étterem épülete áll annak ellenére, hogy az 1995. évi LVII. törvény valamint a 20/1993. sz. rendelet szerint az elidegeníthetetlen. Az előterjesztő arra hivatkozik, hogy a bérlő bankhitelt kíván igénybe venni a beruházás befejezéséhez. A testületi ülésen az előterjesztő elsőként jelentkezik és ügyrendben kéri a napirendi pont levételét, hivatkozással arra, hogy a 39/2002. határozatban a vételi lehetőséget a testület kizárta, amikor kimondta, hogy a terület tulajdonjogára a bérlő nem tarthat igényt. Előterjesztőként vissza is vonhatta volna, de nem ezt tette, így meg volt az esélye annak, hogy napirenden maradjon, volt is, aki emellett szavazott, de a testület többsége levette

42


a kérdést napirendről. A bérlő elmondja, hogy ha nem tudja megvenni a területet, nem tud hitelt felvenni és befejezni a beruházást, továbbá, hogy a 200 millió forint értékű beruházás védelmében a területet lezárja. Idézet a jegyzőkönyvből: „Kovács László: felhívja a figyelmet, hogy a terület bérlője kedvezőtlen adottságú árterületet vásárolna meg az önkormányzattól annak érdekében, hogy hitelt tudjon felvenni és az építkezést be tudja fejezni. Az önkormányzatnak a vállalkozói érdekeket is mérlegelnie kell.” 2003. április 14-án a Metalstar Kft. ügyvezető igazgatója nyilatkozik arról, hogy a strandon folyó „építkezésem során az 1,0 m-t meg nem haladó feltöltés tiszta földdel történik, abban sem szennyezett anyag, sem építési törmelék, szemét nincs. Ezen nyilatkozatot a Fővárosi Vízművek Vízminőségi és Környezetvédelmi Osztálya részére adtam” - áll a Lukács Pál által aláírt nyilatkozatban. 2003. április 22-én a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal ismételten kéri Dunakeszi jegyzőjét, hogy 2002. december 31-én tett lakossági közérdekű panaszt vizsgálja ki. 2003. április 29-i rendkívüli zárt ülésen Kecskeméthy Géza polgármester előterjesztését tárgyalja a képviselő-testület. Ebben a következők szerepelnek: az előterjesztő megállapítja, hogy a vételi ajánlatot a képviselők a márciusi ülésen elutasították. Emiatt a vállalkozó később kérte azt, hogy az Önkormányzat vállaljon bankgaranciát hiteleire. Ezt nem tárgyalta tovább a testület, mert ebben az esetben vagy más önkormányzati terület elzálogosításával, vagy a készpénzállomány arányos részének zárolásával járna együtt. Ekkor a bérlő azzal a kérelemmel fordult a képviselő-testülethez, hogy vállaljon készfizető kezességet a nyújtandó hitelhez a bank részére. Az előterjesztő ezúttal kiemeli, hogy a készfizető kezesség vis major esetben még a bérkifizetéseknek is előtte álló kötelezettség, s mivel az adott évben a költségvetés negatív összegű volt, kéri ezt figyelembe venni. Az előterjesztés javaslatot nem tartalmaz.

43


A vitában Szabó Tamás alpolgármester jelzi, hogy a vállalkozó el van maradva a bérleti díjjal. Lukács Pál ez után úgy fogalmaz, hogy „az önkormányzat olyan dologért vállalna garanciát, amely 800 millió forintot ér amikor elkészül, azzal nem kerülne csődbe.” Miután az előterjesztésben nem szerepel javaslat, Kecskeméthy Géza fogalmazza a jegyzőkönyvbe a kérelmet László Zoltán kérésére a vita végén: „A Metalstar Kft. 160 millió forint értékben készfizető kezességvállalást kér a K&H Bank javára.” A kérelmet a szavazáson a testület elutasítja. A vita során senki nem kérdezi meg, hogy ha most bankgaranciára van szüksége a hitelekhez, akkor miből vette volna meg a területet, ha azt a képviselő-testület egy hónappal korábban jóváhagyja. 2003. április 25-én a Fővárosi Vízművek Ingatlangazdálkodási osztályának vezetője ír levelet a polgármesternek, IG:-833/03 KL számon. Ebben arról számol be, hogy három nappal korábban a Dunakeszi, Dunasor 1. szám alatt található vízműves szolgálati lakásnál tartott helyszíni bejárás alkalmával tapasztalták, hogy „a szomszédos önkormányzati területet bérlő vállalkozó, a szomszédjog szabályait semmibe véve vízműves védterületen környezetromboló és károsító tevékenységet folytat, durván megsértve az FV Rt tulajdonosi jogait.” A levél az alábbiak szerint folytatódik: „A 0144/2 hrsz-en emelt sörsátor és szociális helység mintegy 30 m-es szakaszon a FV Rt területére lett építve. Ezen a területen a vállalkozó 3 db nagy méretű, egészséges fát vágott ki, cégünk értesítése és engedélye, vagy bármiféle erdészeti, környezetvédelmi hozzájárulás nélkül.”

44


Beszámol a levél arról is, hogy a 0144/1. hrsz. területen, melynek tulajdonosa a Magyar Állam és kezelője a FV Rt nagy mennyiségű ismeretlen eredetű sittet, sódert és rozsdás, használaton kívüli stég elemeket tárolnak, súlyos környezetszennyezést okozva ezzel a vízműves védterületen. Tájékoztat továbbá arról is, hogy „a szemle során kiderült, hogy elkezdték a terület feltöltését az ott tárolt sittel.” Az ügyben kilátásba helyezi, hogy jogi útra terelik az ügyet, előtte háromoldalú egyeztetést javasolnak. Ugyancsak 2003. április 25-én érkezik a hivatalba 2077/3/2003. számon a Metalstar Kft-nek a panzió és étterem élménymedencéje módosított építési engedély tervére irányuló kérelme. 2003. május 15-én zárt testületi ülésre kerül sor, ahol tárgyalják a képviselők a „városi strand

ügye”

c.

napirendi

pontot.

Kecskeméthy

Géza

felvezetését

annak

megállapításával kezdi, hogy „A városi strand bérlője már eddig is jelentős építési beruházást végeztetett a területen.” Ezután újfent elmondja, hogy a vállalkozó bankhitelt venne fel, melyhez az önkormányzattól ezúttal jelzálogjog-bejegyzés engedélyezését kéri egy másik ingatlanára. A javaslat úgy szól: „Az Önkormányzat jelen nyilatkozatával hozzájárul, hogy az önkormányzati vagyonhoz tartozó telken fekvő ingatlanra és telekre a METALSTAR 97. Kft beruházását finanszírozó pénzintézet jelzálogjogot jegyezzen be oly módon, hogy a METALSTAR 97. Kft. az Önkormányzat részére saját vagyonából értékben megfelelő kompenzációt biztosít.” A testület többsége a javaslatot elutasítja, majd ez után a javaslatot támogatók – a jegyzőkönyv tanúsága szerint – felháborodásuknak adnak hangot. A testület mindenesetre ügyrendben határoz, hogy visszatér a kérdésre, ha a bizottságok véleményezik azt. 2003. május 16-án 3218/2003. számon a bérlő építési engedély iránti kérelmet ad be a 0160 hrsz.-ú ingatlanra könnyűszerkezetes parkoló építésére. 2003. május 23-án a Műszaki Osztály hiánypótlásra szólítja fel a bérlőt.

45


Kecskeméthy Géza polgármester 2003. június 26-i testületi ülésen előterjeszti, hogy a képviselő-testület adjon tulajdonosi hozzájárulást a korábbi két medence helyett egy medence engedélyezéséhez. A kérelmet a testület elutasítja. 2003. július 8-án Lukács Pál levelet ír az Önkormányzatnak, melyben munkája szándékos akadályozását nehezményezi, és arra kéri a képviselőket, hogy ne hallgassanak a „szándékos hangulatot keltő” lakosokra, akik tiltakoznak beruházásai ellen és az eredeti állapot helyreállítását követelik, ezzel szemben támogassák az ő terveit. 2003. július 9-én a Közép-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság a Polgármesteri Hivatal részére küldött levelében tájékoztat róla, hogy rozsdás-kátrányos üzemanyagtartályt találtak, megállapítja, hogy a tárgy veszélyezteti a vízminőséget. 2003. július 15-én Manhalder Zoltánné 2077/8/2003. számon hozott határozatában módosítja a 2002. október 9-én hozott 15943/7/2002. határozatát és a két medence építésére vonatkozó engedélyt visszavonja. Arra hivatkozik, hogy saját korábbi határozatának felülvizsgálata során megállapította, hogy a már épülő építményekre adhat csak engedélyt, azonban a két úszómedence építése még nem kezdődött meg, így azok engedélyezési kérelme új kérelemnek minősül, s ahhoz további szakhatósági engedélyezés szükséges. (Tulajdonosi hozzájárulás híján egyelőre nem esik szó az egy medencés változat engedélyezéséről.) Nem sokkal ezután az „önkormányzati rosszindulatot” korábban nehezményező bérlő ennek ellenére engedély nélkül is megkezdi a medence építését. Németh Lászlóné műszaki osztályvezető 2077/13/2003 számon az építkezés leállítására szólítja fel az építési engedély kérelem elbírálásáig. 2003. július 16-án a Vagyongazdálkodási Bizottság ülésén a medencék kérdése kerül újra szóba.

46


2003. július 24-én egy későbbi előterjesztés szövege szerint egyeztetésre kerül sor a bérlő kft. képviselője és képviselő-testületi tagok között. 2003. július 29-én Dr. Doráné Dr. Illés Melinda aljegyző helyett Simon Ágota közérdekű adat kikérésére vonatkozó lakossági kérelemre válaszolva hibás érveléssel tájékoztatja az adatkérőt: ”Amint arról Önt a legutóbbi levelemben is tájékoztattam, Dunakeszi Város Önkormányzata és a Metalstar Kft. közötti szerződés, valamint a városi Szabadidőparkban történő tulajdonosi hozzájárulások a Képviselő-testület zárt ülésein születtek.” Ezért pedig „azok nyilvánosságra hozatalát kezdeményezi, addig az adatkérő szíves türelmét kéri” a levelet aláíró Simon Ágota. A Hivatal képviselője egyúttal tájékoztatja a kérelmezőt, hogy a Metalstar Kft. a bérleti díjat fizeti. Arra vonatkozó kijelentést, mely szerint a bérlő a bérleti díjjal nincs elmaradásban, vö: Szabó Tamás 2003. április 29-i zárt (!) ülésen tett, senki által nem cáfolt kijelentésével, mely szerint a bérlő a bérleti díjjal elmaradásban van. Ezt még az ülésen jelenlévő Lukács Pál sem cáfolta akkor. (Ld.: 44. oldal) Jogi szakvélemény szerint ha más nem is, a határozat és a szerződés akkor is közérdekű adat, ha zárt ülésen hozták, illetve az alapján került aláírásra. Ezt mind a jelenleg hatályos, az információszabadságról és az információs önrendelkezési jogról szóló 2011. évi CXII. törvény, mind a kérelem időpontjában, 2003-ban hatályos, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló, 1992. évi LXIII. törvény (Adatvédelmi törvény, a továbbiakban: Avtv.) kimondja. Az Avtv. értelmező rendelkezéseiben úgy fogalmaz: „4 közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső adat;

47


5. közérdekből nyilvános adat: minden olyan, természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet kezelésében lévő vagy rá vonatkozó, a közérdekű adat fogalma alá nem tartozó adat, amelynek nyilvánosságra hozatalát vagy hozzáférhetővé tételét törvény közérdekből elrendeli” Az Avtv. további szabályozása: 19. § (1) Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy (a továbbiakban együtt: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben – így különösen az állami és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a magánszervezetek és -személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan – köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.” „(2) Az (1) bekezdésben említett szervek rendszeresen közzé- vagy más módon hozzáférhetővé teszik a tevékenységükkel kapcsolatos legfontosabb – így különösen a hatáskörükre, illetékességükre, szervezeti felépítésükre, szakmai tevékenységükre, annak eredményességére is kiterjedő értékelésére, a birtokukban lévő adatfajtákra és a működésükről szóló jogszabályokra, valamint a gazdálkodásukra vonatkozó – adatokat. E szervek hatáskörében eljáró személyek neve, beosztása vagy besorolása és munkaköre – ha törvény másként nem rendelkezik – bárki számára hozzáférhető, nyilvános adat. A tájékoztatás módját, a vonatkozó adatok körét jogszabály is megállapíthatja. (3) Az (1) bekezdésben említetteknek lehetővé kell tenniük, hogy a kezelésükben lévő közérdekű adatot bárki megismerhesse, kivéve, ha az adatot törvény alapján az arra jogosult szerv állam- vagy szolgálati titokká nyilvánította, illetve ha az nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján minősített adat, továbbá, ha a közérdekű adatok nyilvánosságához való jogot – az adatfajták meghatározásával – törvény a) honvédelmi; b) nemzetbiztonsági; c) bűnüldözési vagy bűnmegelőzési; d) központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből;

48


e) külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra; f) bírósági eljárásra tekintettel korlátozza.” Az ekkor hatályos, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a zárt ülés tartásával kapcsolatban úgy fogalmaz: „12. § (4) A képviselő-testület (…) b) zárt ülést rendelhet el a vagyonával való rendelkezés és az általa kiírt pályázat tárgyalásakor, ha a nyilvános tárgyalás üzleti érdeket sértene.” Ebben az esetben a „ha a nyilvános tárgyalás üzleti érdeket sértene” szövegrész alapján elrendelhető zárt ülés (melyet az önkormányzatok általában a pályázati „versengésre” értelmeznek), azonban ez a rendelkezés nem írja felül az Avtv. azon rendelkezését, mely nyilvános adatként rögzít minden olyan adatot, mely a helyi önkormányzati feladatot ellátó szerv birtokában van és nem minősül személyes adatnak. Egy önkormányzati vagyontárgy üzemeltetésére kötött szerződés egyébiránt minden körülmények között kimeríti az Avtv. fent idézett 19. § (1) bekezdése szerinti önkormányzat „feladatkörébe tartozó ügyet”, de az „önkormányzati vagyon kezelésére” vonatkozó különös kitételt is. A Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt sok egyéb mellett a 2003. évi II. törvényben módosította az Országgyűlés. Ennek során megállapította a „visszaélés közérdekű adattal” büntetőjogi tényállását, mely a módosítás már 2003. március 1-től hatályba lépett, így az ügy ennek gyanúját is felvetheti. 2003. augusztus 26-án dr. Rózsa Zsolt a Pest Megyei Főügyészség ügyésze összefoglalja az eddigi eseményeket, törvénysértést állapít meg a hatósági engedélyek kiadása során, melynek korrigálására hívja fel a Polgármesteri Hivatalt.

49


A képviselő-testület 2003. augusztus 28-i ülésén napirendre kerül Molnárné Zólyomi Julianna és Halmágyi József előterjesztése, melyben a nevezett képviselők hivatkozással a fentebb említett 2003. július 24-i megbeszélésen a Metalstar Kft. és a megjelenő képviselők közötti „konszenzusra” javasolták, hogy az Önkormányzat adja meg a tulajdonosi hozzájárulást az egy medencés változat megépítésének engedélyeztetéséhez a kétmedencés változat helyett. Egyidejűleg javasolják, hogy a testület járuljon hozzá ahhoz, hogy a 0156. hrsz. közúton megépült kaput az építkezés ideje alatt este 8 és reggel 8 óra között bezárja. Előterjesztésének testületi ülésen történő szóbeli kiegészítésként Molnárné Zólyomi Julianna visszavonná a javaslatot, mivel az „okafogyottá vált, hiszen azóta az építkezés megkezdődött.” Kecskeméthy Géza kéri a javaslat elfogadását arra hivatkozva, hogy a létesítmény a város javát szolgálná. Előadja, hogy a testület bármely álláspontra is helyezkedjen, a strandot mindenképpen vállalkozásban kell üzemeltetni, nem önkormányzati működésben. Ha nem a Metalstar Kft, úgy más üzemeltesse, de az önkormányzat egy esetleges peres ügyben nem nyerne véleménye szerint. Halmágyi József nem kívánja visszavonni a javaslatot, kérdezi a Lokálpatrióta frakció véleményét, melyet Kovács László ad meg neki: a frakció egyetért a beterjesztett javaslattal, az a véleményük, hogy támogatni kell az építkezést mivel a városnak már nagy szüksége van egy kulturált strandra. Kéri, hogy a városban eluralkodott ellenvélemények dacára a képviselők fogadják el a javaslatot. Szabó Tamás hozzászólásában megemlíti, hogy a strand kérdésében nagy felelősség terheli a képviselőket, mivel az egész várost foglalkoztatja a kérdés. „Annál is inkább, mert sokan állítják, hogy a bérlő meg akarja szerezni a területet és ezt esetlegesen meg is tudja valósítani, mivel igen nagy értékű beruházás készül” – utal valószínűleg a Ptk. fentiekben többször említett ráépítésről szóló bekezdéseire. „Kérdezi az Aljegyző Asszonyt, hogy ez jogilag megszerezhető-e? A cél mindenképpen az, hogy a terület önkormányzati tulajdonban maradjon.” – zárja hozzászólását a jegyzőkönyv tanulsága szerint az egykori alpolgármester.

50


Válasz nincs, ellenben azonnali reakcióként a következő hozzászóló Halmágyi József, egy mondatos ügyrendi javaslatában a vita lezárását indítványozza, amit a testület 20 igen szavazattal 1 ellenében és 1 tartózkodással támogat, majd azonnal meghozza 152/2003. sz. határozatát, melyben támogatja az előterjesztést. Fentiek szerint tehát tulajdonosi

hozzájárulását

adja

az

egy

medencés

változat

megépítésének

engedélyeztetéséhez a kétmedencés változat helyett, egyidejűleg pedig hozzájárul ahhoz, hogy a 0156. hrsz. közúton megépült kaput az építkezés ideje alatt este 8 és reggel 8 óra között bezárja. Következő napirendi pont a 0156. hrsz. közút vonatkozásában birtokvédelmi eljárás kezdeményezése volt, melyet Kecskeméthy Géza (nyilván sokak megnyugtatására) terjesztett elő. A polgármester azonban rátérve erre a napirendre azonnal megállapítja, hogy (nem mellesleg hathatós közreműködésével) a testület éppen most járult hozzá a közút lezárásához, így a javaslata okafogyottá vált. Ugyanakkor nem vonja azt vissza, hanem kéri tudomásul venni megállapítását, melyet a testületi többség 13 igen 8 nem arányban 2 tartózkodás mellett meg is tesz. Következő napirendi pontként aljegyzői javaslatra a testület meghozza 153/2003. sz. határozatát, melyben nyilvánosságra hozza a strand ügyében hozott 39/2003, 56/2002 és 163/2002. sz. határozatait. A vita során Asztalos Armand részéről hangzik el igény arra vonatkozóan, hogy az összes lehetséges adatot hozzák nyilvánosságra. Kecskeméthy Géza többek között tesz egy megjegyzést arra vonatkozóan, hogy a szerződések a jogszabály szerint nem nyilvánosak. (Holott még a fentiekben ismertetett, ebben az időben hatályos Avtv. szerint is annak számítanak.) Miután korábban a Metalstar Kft. hiányosan szakhatósági állásfoglalást kért, 2003. szeptember 2-án 21879/2003. számon a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség arra kéri a Műszaki Osztályt, hogy kérjen be hiánypótlást a kérelmezőtől az étterem és panzió élménymedencéjének szakhatósági engedélyezéséhez. Erről 2077/3/2003. számon a Műszaki Osztály tájékoztatja is a Kft-t, újra kérve őt a hiánypótlásra.

51


Miután megállapítja, hogy a bérlő azóta sem állította le a medence építését, Manhalder Zoltánné 2003. szeptember 3-án hozott 2077/13/2003 sz. határozatában 20 000 forint építési bírsággal sújtja és újra felszólítja, hogy a kötelezésnek tegyen eleget, az építkezést állítsa le. 2003. szeptember 10-én Németh Lászlóné osztályvezető érdeklődésükre tájékoztat két helyi lakost, hogy helyszíni szemlén megállapította: a Metalstar Kft. 2077/13/2003. sz. kötelezés ellenére a medence építését az ingatlanon nem állította le, továbbá, hogy a csónaktároló

tetőszerkezetének

felújítása

folyik

az

ingatlanon,

mely

nem

engedélyköteles tevékenység. 2003. október 1-én Kecskeméthy Géza tájékoztatja Németh Lászlóné műszaki osztályvezetőt, hogy a Vagyongazdálkodási Bizottság felülvizsgálja a városi strand bérbeadásával kapcsolatos szerződést. 2003. november 28-án 1303/2003. számon Kecskeméthy Géza levelet írt a Metalstar képviselőjének, melyben arról tájékoztatja a bérlőt (mellesleg másfél év elteltével), hogy a 2002. március 28-án aláírt szerződés álláspontja szerint semmis, mert azt arra jogosulatlan személy írta alá. Válaszában a Metalstar jogi képviselője Dr. Jakab János tájékoztatja a polgármestert, hogy azt elfogadni nem tudja, a szerződés tekintettel a Ptk. 220. §-ra létrejött és véleménye szerint hatályos, mivel a bérlő jóhiszeműen járt el, az Önkormányzat részéről az aláírók jogosultságát ő nem vizsgálhatta. Ráadásul ügyfele jelenleg is csak az Önkormányzatnak tesz jót, hisz ha elfogadná a polgármester álláspontját, úgy vele el kellene számolni, amely tekintettel a Metalstar Kft. „több száz milliós beruházására az Önkormányzat részére ugyanekkora visszafizetési kötelezettséget eredményezne.” Javasolja, hogy a semmisség kiküszöbölése érdekében kerüljön a szerződés újra a testület elé, azt erősítsék meg és bízza meg annak aláírásával a polgármestert.

52


2003. december 2-án az eredeti bérleti jog tulajdonosának Balogh Ferencnek a tulajdonrésze a Kft-ben megszűnik. (Vö.: tulajdonrészére hivatkozva támogatta korábban a Vagyongazdálkodási Bizottság bérleti jogának a Metalstar Kft-be történő „apportálását”!) 2003. december 11-i testületi ülésen kerül sorra „A Metalstar 97. Kft. szerződésének vizsgálata” c. napirendi pont. Az előterjesztésben a polgármester tájékoztatja a képviselőket, hogy egy korábbi határozat alapján Dunakeszi jegyzője felülvizsgálta a Metalstar Kft-vel 2002. március 28-án kötött szerződést. Megállapította, hogy a szerződés érvénytelen, mert az Önkormányzat részéről eljáró személyeknek kötelezettsége és joga sem volt annak aláírására. Miután erről a bérlőt november 28-án tájékoztatta, arra a bérlő képviselője válaszolt. Az előterjesztés szövege külön kiemeli a tényt, miszerint a bérlő képviselője szerint amennyiben elfogadnák az Önkormányzat álláspontját, több száz milliós beruházás visszafizetési kötelezettség keletkezne, így a semmisség kiküszöbölése érdekében kéri a bérlő a képviselő-testülettől a vitatott szerződés tárgyalását. A napirendi pont tárgyalását az ülésen Erdész Zoltán vezeti. A vita során mások mellett hozzászóló Bauer Márton szerint a peres eljárás eredménye nem az Önkormányzat számára lenne előnyös. Azt nem jelöli meg a hozzászóló, hogy mire alapozza feltételezését. Kecskeméthy Géza javasolja, hogy az Önkormányzat a Metalstar Kft-vel 2002. március 28-án kötött (és az előzőekben általa is érvénytelennek mondott, ugyanakkor a bérlő számára kedvezőbb) szerződés érvényességének megállapítása iránt indítson bírósági eljárást. A javaslatot a képviselő-testület 219/2003. számú határozatában támogatta és kinyilvánította, hogy a 2002. március 28-i szerződés érvényességének megállapítására keresetet indít. Ennek előkészítésére felhatalmazta az aljegyzőt.

53


Nyilvánvaló – miután a javaslat erről szól –, hogy a politikai vezetés a 2002. március 28-i szerződést kívánja érvényesíteni, azonban immár számára is egyértelmű, hogy azt nem jogosult személyek írták alá, így mindenképpen bírósággal akarja kimondatni annak érvényességét. Erre a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény szerint lehetőség van. 237. § (1) Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. (2) Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka – különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével – megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről. A (2) bekezdés második mondata a különös esetet rögzítő (és erre az esetre nem vonatkozó) gondolatjelek közötti szakasz nélkül a következőképpen hangzik: „Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka (…) megszüntethető.” Fenti mondat értelmében, e szerződés vonatkozásában az érvénytelenség oka megszüntethető, legalábbis lehet a Bíróság előtt arra hivatkozni, hogy bár a szerződést jogosulatlan személyek írták alá, de például azáltal, hogy a képviselő-testület hozzájárult a szerződés érvényességének megállapítása iránt indítandó keresethez, egyetértett azzal, így az Önkormányzat kérheti a szerződés hatályossá nyilvánítását. Fentiek mellett érdekes kérdés, hogy a bérlő később a bíróságon miért ellenkezik a 2002. március 28-i szerződés érvényességének megállapítása ellen, amikor ő is ezt a szerződést kívánja érvényesíteni. Feltételezhető, hogy ez a látszólag nem logikus lépés végül sokak számára követhetetlenné teszi az eseményeket.

54


2003. december 12-én (mivel a szeptember 2-i hiánypótlási felszólítást a Metalstar Kft. nem teljesítette), 21879/2003-II. számon a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség az élménymedence építéséhez nem járul hozzá. 2003. december 16-án Németh Lászlóné megállapítja, hogy a Metalstar Kft. továbbra sem állította le a medence építését. 2077/21/2003. számon felszólítja, hogy fennmaradási engedély iránti kérelmet 30 napon belül nyújtson be, vagy a medencét bontsa le. Bár Manhalder Zoltánné szeptemberi határozatában a kötelezés be nem tartása esetére a bírság kiszabásával egyidejűleg újabb, magasabb összegű bírság kiszabását helyezte kilátásba, a folyamatosan engedély nélkül építkező és a hatósági figyelmeztetésekre nem reagáló építtetőt ezúttal nem sújtják újabb bírsággal. 2003. december 23-án a Metalstar Kft. jogi képviselője kéri a 2077/21/2003. sz. határozat visszavonását. 2003. december 30-án újabb, 2077/20/2003. számú határozatában Németh Lászlóné osztályvezető újabb 4x4 méter alapterületű engedély nélküli épülettel kapcsolatban kötelezi a bérlőt, hogy 30 napon belül kérjen fennmaradási engedélyt, vagy az épületet bontsa le. 2004. január 1-én 5003/2004. sz. kérelmében, majd 5003/5/2004. kérelmében bérlő kéri a medencére és a 4x4 méteres melléképületre a fennmaradási engedélyt. 2004. január 5-én a Műszaki Osztály újabb hiánypótlásokat kér a Kft-től. 2004. januárjában az Önkormányzat beadja a keresetet, azonban nem úgy, ahogy a 2003. december 11-i képviselő-testületi ülésen hozott 219/2003. számú határozatban a képviselő-testület fentiek szerint jóváhagyta, nem a 2002. március 28-i szerződés érvényességét, hanem a 2000. december 22-i szerződés érvénytelenségét kéri megállapítani.

55


Hogy ennek mi lehet az oka, azt a következőképpen vélelmezzük: minden jel arra mutat, hogy a cél továbbra is az, hogy az érvénytelenül megkötött, de a bérlő számára kedvezőbb szerződést mondja ki a Bíróság érvényesnek. Az Önkormányzat is ennek érdekében cselekszik, bár ez érdekeivel ezen a ponton már szöges ellentétben áll. A fentiekben, a 2003. december 11-i testületi ülésről szóló részben hosszan kifejtett jogi érvelés ugyanakkor, mely az érvénytelen szerződés érvénytelenségének kiküszöbölése és a Bíróság által történő hatályossá nyilvánítása eredményével jár, nyilvánvalóan megállja a helyét, amennyiben ez a jogvita rendezésének egyetlen reális lehetősége, ráadásul a Bíróság minden esetben vizsgálja a felek akaratát is. A vizsgált esetben azonban (és erre jöhettek rá azok is, akiknek a keresetindítás konkrét megfogalmazására volt ráhatásuk) nem a 2002. március 28-i érvénytelen szerződés érvényességének fentiek szerinti kiküszöbölése és érvényessé nyilvánítása a jogvita rendezésének egyetlen eszköze, hisz él a felek között egy korábban megkötött és hatályos szerződés is, 2000. december 22. óta. Így ekként elsőként ezen, 2000. december 22-én érvényesen aláírt szerződést szükséges érvényteleníteni, hogy egyszerűbb legyen megindokolni a későbbiek során, hogy miért kéri akármelyik fél, hogy a Bíróság mondja ki érvényesnek a 2002. március 28-án aláírt érvénytelen szerződést, úgymond a „jogvita egyetlen lehetséges rendezéseként”. Ezen a ponton váltás következik be a kommunikációban is: eddig a nyilvánvalóan érvénytelen 2002. március 28-i szerződésről ez ki is lett mondva, mivel azonban ennek a bérlő számára kedvezőbb szerződésnek az érvényességét akarják fentiek szerint mindennek ellenére megállapíttatni, ehhez azonban előbb szintén fent részletezett okból érvényteleníteni kell a korábbi, 2000. december 22-én aláírt szerződést, e ponttól a 2002. március 28-i szerződést kommunikálja mindenki „érvényesként”. Így tehát az Önkormányzat azt kéri a Bíróságtól, hogy a 2000. december 22-én kötött szerződés érvénytelenségét mondja ki (hivatkozással a tulajdonosi szerkezetben beálló változásra, mint bontó feltételre). Észre kell venni: a 2002. március 28-án érvénytelenül kötött szerződés érvényessé nyilvánítása, mint cél továbbra sem változik, azonban egy más – vélhetően

56


eredményesebb – módszer által kívánják azt elérni. Ezt a feltételezést az alábbi tények is erősíthetik. Az alperes bérlő a kereset ellen (egyébként folyó év közepén, csak logikai kötődése folytán

itt

tárgyaljuk)

benyújtott

ellenkérelmében

a

kereset

elutasítását,

viszontkeresetében pedig 410 millió 29 ezer 540 forintban és annak 2005. május 1-től kifizetéséig számított törvényes kamataiban kérte a felperes Önkormányzatot elmarasztalni. Alábbiakban idézünk (mivel az ellenkérelem nem áll rendelkezésünkre, az azt is részletező) a jogerős bírósági ítéletből: „Az alperes viszontkeresete ténybeli alapjaként előadta, hogy a felperes által indított jelen per beruházásai elhúzódását eredményezi. E felperesi magatartás következtében 42.040.000 forint + áfa összeggel nőttek beruházásai költségei, illetve emiatt két üzleti évre is elmaradt haszon jelentkezett nála 367.989.540 forint értékben. Az alperes hivatkozott arra, hogy olyan helyzetben, amikor egy szerződés érvényességét vitatják, valamint az építési engedélyek is visszavonásra kerültek, nem várható el tőle, hogy beruházását folytassa. Jóhiszeműségét igazolja, hogy a per folyása alatt további beruházást nem végez. Ebből következően pontosan a perindítás az, ami az alperes részére kárt okoz. Megjegyezte, hogy már a 2003. november 21-i polgármesteri levél elbizonytalanította őt: a felperes ugyanis azóta vitatja, hogy szerződéses kapcsolatban állnak. Emiatt az alperes abban a hiszemben lehetett, illetve volt, hogy nincs érvényes bérleti szerződésük." Hogy az alperes saját jóhiszeműségére hivatkozik, az ezen a ponton – tekintettel a sorozatos, előzetes tulajdonosi hozzájárulást nélkülöző ráépítésekre – semmiképp sem fogadható el. Hogy azonban a politikai vezetés is az Önkormányzat érdekeivel ellentétes cél, a bérlő számára a korábbinál jóval kedvezőbb 2002. március 28-i szerződés érvényessé nyilvánítása érdekében cselekszik, az a fenti viszontkeresetre adott, felperesi viszontkereseti ellenkérelem szövegéből derül ki, melyből alább idézünk:

57


„Az alperes azt állítja viszontkeresetében, hogy a felperes által indított jelen per részére a beruházás elhúzódását eredményezi. A felperes részéről értelmezhetetlen alperes állítása, ugyanis a 2004. április 26-án kelt beadványában alperes maga állítja, hogy felek között 2002. március 28-án új bérleti szerződés jött létre (F/2. szám alatt csatoljuk). Amennyiben felek között az új bérleti szerződés alapján a jogviszony a mai napig folyamatos, értelmezhetetlen alperes állítása, miszerint a felperes perindítása a beruházás elhúzódását eredményezi. Az a tény, hogy az önkormányzat a 2000. évben kötött bérleti szerződés megszűnésének megállapítását kéri a Tisztelt Bíróságtól, mennyiben akadályozza alperes magatartását úgy, hogy a felek között 2002. évi szerződés alapján a bérleti jogviszony a mai napig érvényes, és felperes kereseti kérelme az új szerződés megtámadására nem irányul.” Mindahhoz persze, hogy ezt a felperes Önkormányzat leírhassa, előzetesen szükséges volt

az

alperes

bérlő

által

fentiek

szerint

megfogalmazott

viszontkereset

megfogalmazása. A fenti feltételezést tovább erősíti tehát, hogy az Önkormányzat a 2002. március 28-án aláírt bérleti szerződés érvényességének megállapítására törekszik, csak ehhez előzőleg szükségszerű a korábbi, 2000. december 22-i szerződés érvénytelenségének megállapítása. Jogi szakvélemény szerint így megvan a lehetősége annak, hogy ezekre a mondatokra a továbbiakban a bérlő is tudjon hivatkozni. S ha a Bíróság kimondja a 2000. december 22-i szerződés érvénytelenségét, egy esetleges későbbi per folyamán egybehangzóan állíthatná az Önkormányzat és a bérlő, hogy ezt a joghelyzetet az érvénytelen 2002. március 28-i szerződés érvényessé nyilvánításával akarja rendezni, s mint a jogviszony rendezésének egyetlen módját és ráadásul a felek közös akaratát, ezt majd ki is mondja a Bíróság – gondolhatja mindkét fél. S ha ez utóbbi végül mégsem történik meg, lehet

58


akár – a szerződés jogszerűtlenségét ugyan tudomásul véve – erre hivatkozva kötni egy új szerződést. A további történések is ezt a feltételezést erősítik. Fentiek rögzítése után térünk vissza az események időrendben való tárgyalásához. 2004. január 20-án 808/2004. sz. alatt Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség arra kéri a Műszaki Osztályt, hogy kérjen be hiánypótlást a kérelmezőtől egy parkoló építésének szakhatósági engedélyezéséhez. Ezt Németh Lászlóné 5192/2004. számon 2004. február 2-án továbbítja a Metalstar Kft-nek. A Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség 2004. február 3-án a korábbi hiánypótlásra történő felszólítás eredménytelensége miatt elutasítja a fennmaradási engedély-kérelemhez történő hozzájárulást, majd 2004. április 14-én újabb határozatban utasítja el az élménymedence építési engedélyéhez való hozzájárulást. (E két levélben az iktatószámokra való hivatkozások már zavarosan összekeverednek, egyik az eredeti építési kérelem számára, másik a fennmaradási engedély iránti kérelem számára hivatkozik, de mindkettő állásfoglalás elutasítja a hozzájárulást.) A fentiekben részletesen ismertetett döntést, miszerint a Bíróságra a szerződéssel kapcsolatos keresetet nem a képviselő-testület által korábbiakban jóváhagyott módon, hanem egészen másképpen adták be, a képviselő-testület utólag, Dr. Doráné Dr. Illés Melinda előterjesztésére 2004. február 19-i ülésén „pertaktikai okból” jóváhagyja. 2004. május 6-án és május 7-én a Műszaki Osztály a parkoló engedélyezési kérelemhez és a 4x4 méteres melléképület fennmaradási engedély kérelemhez történő ismételt hiánypótlási felhívásokat küld a Metalstar Kft-nek. 2004. május 11-én írt levelében a Metalstar Kft. jogi képviselője levélben fordult Dr. Doráné dr. Illés Melinda jegyzőhöz. Elmondja, hogy ügyfele az Önkormányzattal kötött bérleti szerződés alapján üzemelteti a strandot és azt kéri, hogy tegye lehetővé a

59


továbbiakban a terület lezárását. Indokként leírja, hogy dunakeszi kisiskolások kísérőtanár kíséretében beléptek a területre, ahol megkezdett építkezés található és ezért balesetveszélyes, sőt, a biztonsági őr felszólításra nem távoztak, hanem a kísérőtanár „csúnyán szidalmazta” a biztonsági őrt. Nehezményezi, hogy az Önkormányzat a balesetveszély ellenére arra kötelezte ügyfelét, hogy a területet nyissa meg. Amennyiben pedig nem teszi lehetővé a lezárást, továbbhárítják a balesetekért viselt felelősséget az Önkormányzat irányába. Kéri, hogy amennyiben a jegyző saját hatáskörben nem dönthet kérelméről, terjessze azt a képviselő-testület soron következő ülése elé. A jegyző 2004. május 18-án kelt 1744/2004. számú válaszában előadja, hogy bár a Metalstar Kft. valóban az Önkormányzat tulajdonosi hozzájárulása alapján kezdhette meg az építkezést, de ez csak azért lehetséges, mert vállalta a terület gondozását. Az építkezés elhúzódása ugyanakkor nem indok arra, hogy a köztulajdonban lévő strand használatát két éve folyamatosan meggátolja. Leírja, hogy személyesen meggyőződött arról, hogy elegendő lenne az építési terület lekerítése és a strand minden további nélkül használható lenne, csak gondoskodni kellene a vállalt kötelezettségekről, a zöldfelület gondozásáról, ingyenes WC biztosításáról, valamint a partra történő akadály- és balesetmentes lejutásról. A levél utolsó érdemi mondatában leírja, hogy a kérelmező lezárási kérelmet tartalmazó levelét a képviselő-testület elé terjeszti. A bérlő jogi képviselője három nappal később, május 21-én kelt válaszában tájékoztatja az Önkormányzatot arról, hogy ügyfele a választ elfogadni ennek ellenére sem tudja. Több más megjegyzés mellett az az álláspontja, hogy a lezárás nem ügyfele felelőssége, mivel ő egységesen kívánja és tudja gazdaságosan üzemeltetni a területet. Ezért a terület megnyitását csak akkor tudja vállalni, ha az Önkormányzat írásban nyilatkozik, hogy az esetleges balesetekért vállalja a felelősséget.

60


2004. május 25-én a jegyző 1744/2/2004. sz. határozatában kötelezi a bérlőt az építési terület lekerítésére és a maradék zöldterület megnyitására, továbbá a vállalt kötelezettségnek megfelelő nyilvános WC használatának biztosítására. A bérlő a kötelezést sokadik alkalommal nem teljesíti, így a jegyző 2004. szeptember 10-én hozott 1744/2004. sz. határozatában 50 000 forint végrehajtási bírsággal sújtja, és újra felszólítja a kötelezés teljesítésére. 2004. szeptember 11-én Manhalder Zoltánné 5192/2/2004. sz. levelében újabb hiánypótlásra szólítja fel a Kft-t. A Kft. jogi képviselője 2004. szeptember 30-án fellebbezéssel él a 1744/2004. határozatban megállapított végrehajtási bírság ellen, többek között arra hivatkozva, hogy „a környezetvédelmi hatóság jelenleg a helyzet tisztázásáig a területen szennyvíz és kapcsolódó közművek működését nem engedélyezi, így a WC üzemeltetése szintúgy jogszabálysértő állapotot eredményezne.” Időközben (dokumentum hiányában a pontos időpont nem ismert) 6532/2004. sz. alatt Dr. Doráné dr. Illés Melinda jegyző az engedély nélkül végzett terepfeltöltési munkálatokkal kapcsolatos hatósági intézkedések megtételére a Hivatal és a Kft. közötti (immár több mint 8 hónapja zajló) perre hivatkozva más eljáró szerv kijelölését kérte. A kérelemnek a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal október 1-én helyt adott (ezen dokumentum viszont már rendelkezésre áll, innen tudunk magáról a kérelemről) és Göd Város Polgármesteri Hivatal jegyzőjét jelölte ki I. fokú eljáró szervként. 2004. október 20-án Manhalder Zoltánné az év január 1-én, 5003/2004. sz. alatt az engedély nélkül épített medence fennmaradási engedély iránti kérelmet a különböző hatóságok által történő, többszöri felszólítás ellenére meg nem történt hiánypótlásra hivatkozva elutasítja. Ugyanezen okból és ugyanezen napon utasítja el 5192/3/2004. számon a korábban említett parkoló építési engedély kérelmét.

61


Bérlő fellebbezésének eredményeképpen a jegyző 2004. november 17-én a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal elé terjeszti a 5192/3/2004. számú, a parkoló építési engedély kérelem elutasítása elleni, valamint egy másik, az aktában nem található 5003/4/2004. számú határozat elleni fellebbezését. Ugyanakkor a medence fennmaradási engedély elutasítását saját hatáskörében felülbírálta, miután a Metalstar Kft. fellebbezésében előadta, hogy ebben az esetben eleget tett a hiánypótlásnak a Közép-Duna-Völgyi Vízügyi Felügyelet felé, ahol az elbírálás folyamatban van és az erre vonatkozó igazolást képviselője csatolta a fellebbezéshez. 2004. november 22-én a jegyző nevében és helyett eljáró Németh Lászlóné osztályvezető a Felügyelet döntéséig a korábbi elutasító határozatát visszavonta és a medence engedélyezési eljárását felfüggesztette, egyidejűleg döntéséről a Felügyeletet tájékoztatta, kérve a mielőbbi szakhatósági állásfoglalás megküldését. A Pest Megyei Közigazgatási Hivatal a Metalstar Kft. korábbi, 50 000 forintos végrehajtási bírság kiszabására vonatkozó jegyzői határozat elleni fellebbezését 2004. december 2-án, míg egy másik (5003/5/2004. számúként jelölt – az iktatószámok itt már nem mindenhol következetesek) fellebbezését 2005. január 24-én elutasította. 2005. évben a Pest Megyei Közlekedési Felügyelet Dunakeszi jegyzőjének 8200/2/2005. számon történő kezdeményezésére indít eljárást a 0156. hrsz-ú közút lezárásának megszüntetésére. 2005. február 28-án 7229/2/2005. sz. alatt Dr. Doráné dr. Illés Melinda jegyző az ingatlanon a bérlő beruházásában megvalósuló építmények építésügyi hatósági intézkedések megtételére összeférhetetlenségre hivatkozva más eljáró szerv kijelölését kérte. A kérelemnek a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal 2005. március 31-én helyt adott és Göd Város Polgármesteri Hivatal jegyzőjét jelölte ki I. fokú eljáró szervként. A Metastar Kft. jogi képviselője 2005. október 26-án, a Pest Megyei Bíróság részére, a Dunakeszi Város Önkormányzat, mint felperes keresetpontosítására írt válaszlevelet. A per tárgya a 2000. december 22-i szerződés megsemmisítése iránti kérelem. A

62


rendelkezésre álló iratokból vélelmezhető, hogy a felperes Önkormányzat arra hivatkozott, hogy nem tudott a Metalstar Kft. ügyvezetőváltásának tényéről. Ezt a Metalstar Kft. jogi képviselője cáfolja s leírja, hogy csatolja az erről szóló önkormányzati határozatokat, mely alapján nyilvánvaló, hogy a felperes tudott az ügyvezetőváltásról. (Egyértelműen az 56/2002. sz. határozatról van szó, amelyben az Önkormányzat még 2002-ben tudomásul vette az ügyvezetőváltás tényét.) A Pest Megyei Bíróság első fokon elutasítja a Dunakeszi Önkormányzat keresetét a 2000. december 22-i szerződés megszűnésének megállapítására, majd 2006. április 11én, másodfokon, jogerősen a Fővárosi Ítélőtábla is helyben hagyja az első fokú bíróság ítéletét, és nemcsak hogy nem mondja ki a 2000. december 22-i szerződés érvénytelenségét, hanem úgy fogalmaz: „a felek között 2000. december 22-én létrejött szerződés hatályos és változatlan tartalommal fennáll”. Magyarázatként úgy fogalmaz az ítélet, hogy szerződésbontó feltételként csak olyan esemény alkalmazható, mely a felek akaratán kívül áll. A tulajdonosi szerkezet megváltozása ugyanakkor nem esik a Kft. mint szerződő fél akaratán kívül, hisz egyértelmű döntés eredménye, így a szerződés 9. pontja nem érvényes, arra hivatkozni nem lehet. Az ítélet csupán azt mondja ki, hogy a 2000. december 22-i szerződés érvényes és változatlan tartalommal fennáll. Nem mondja ki ugyanakkor, hogy KIZÁRÓLAG e szerződés a hatályos, mivel a másik, Kovács László és Windhager Károly bizottsági elnökök által 2002. március 28-án aláírt szerződés nem képezi a per tárgyát. Ezen megállapításon az önmagában nem változtat, hogy mi magunk, ezen anyag készítői vitatjuk a 2002. március 28-i szerződés érvényességét. Időközben a Fővárosi Vízművek Rt. is pert indít a Metalstar Kft. ellen birtokháborításért. A Dióssi Csaba elnök által vezetett Gazdasági és Városfejlesztési Bizottság 2007. május 9-én hozott 62/2007. (V.09.) sz. határozatában felkéri a bérlőt, hogy 15 napon belül nyilatkozzon arról, hogy a 2000. december 22-i szerződés szerint mikor kezdi meg a szabadidőpark üzemeltetését.

63


A Nemzeti Közlekedési Hatóság Közép-Magyarországi Regionális Igazgatósága KA/818/4/2007. számon, 2007. július 5-én hozott határozatában kötelezi a bérlőt arra, hogy a 0156-os közút elzárását 2007. július 30-ig szüntesse meg. E határozat ellen a bérlő jogi képviselője fellebbezést nyújtott be, melyet a Nemzeti Közlekedési Hatóság Központi Hivatala 2582/8/2007. számon, 2007. szeptember 27-én elutasított. 2007. augusztus 31-én Dunakeszi jegyzője felszólította a bérlőt, hogy az engedély nélküli feltöltést azonnal szüntesse meg. E határozat elleni fellebbezés elbírálása során (bár jogilag a jegyzői határozatot megváltoztatta) hasonló tartalmú kötelezést rótt a bérlőre. 2008. május 20-án Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség vizsgálatot kezd az engedély nélküli feltöltés miatt s KTVF: 2207-9/2008. számon adatszolgáltatásra kötelezi a bérlőt. A képviselő-testület 2009. május 28-i ülésén hosszú vita után hozta meg 89/2009. (V.28.) sz. határozatát, melyben megállapítja, hogy a Metalstar Kft. és az Önkormányzat között létrejött bérleti szerződés 2009. június 2-i hatállyal megszűnik és felszólítja a bérlőt a bérlemény elhagyására. A jegyzőkönyv szerint itt már Kecskeméthy Géza és valamennyi képviselő elfogadja, hogy a 2000. december 20-i szerződés érvényben van, mivel ezt egyébként a Bíróság is kimondja. (Egyébként ez nem jelenti azt, hogy a 2002. március 28-i szerződés nem lehetne egyidejűleg hatályban, arra vonatkoztatva még nem tett semmiféle nyilatkozatot a bíróság.) Erre hivatkozik a bérlő is, erről a jegyzőkönyv szerint Kecskeméthy Géza tájékoztatja is a képviselőket, míg Bauer Márton úgy foglal állást, hogy „meg kellene egyezni” és nehezményezte, hogy eddig „minden, az ügy rendezésére irányuló kezdeményezés abbamaradt. Ilyen volt legutóbb a kért csereingatlanok odaítélése a bérlő számára”.

64


Ugyanakkor észre kell venni, hogy eddig senki nem kezdeményezte azt, hogy bíróság állapítsa meg a 2002. március 28-i szerződés érvénytelenségét, annak ellenére, hogy a bérlő folyamatosan erre hivatkozva igyekszik védeni érdekeit. Sőt, továbbra is működnek azok az erők a képviselő-testületben, melyek a 2002-es szerződésre úgy tekintenek, mint egy új megegyezés alapjára, mely lehetővé tenné a bérlő számára a további tőkebevitelt annak ellenére, hogy a fentiekben taglalt számos felszólítás, határozat és bírság ezt nem indokolja. A képviselő-testület mindezen hozzászólások ellenére a szerződés megszűnésének megállapítására vonatkozó javaslatot itt már egyhangúan fogadta el. Miután a kiürítésre történő felszólítást kézhez kapta, ezúttal a Metalstar Kft. indít keresetet, melyben ezúttal már arra kéri a Bíróságot, hogy a 2002. március 28-i szerződés érvényességét és hatályosságát állapítsa meg, mely határozatlan időre szól és a lejáró szerződésnél később köttetett. A bérlő nyilván úgy gondolkodik, hogy ha ezt a Bíróság kimondja, akkor a jogviszony továbbra is fennáll, és nem kell elhagynia a bérleményt. Itt fontos tehát azt még egyszer újra leszögezni, hogy mind a Kecskeméthy Géza által, 2000. december 22-én aláírt, mint a Kovács László és Windháger Károly bizottsági elnökök által, 2002. március 28-án aláírt szerződés külön per tárgya volt két különböző időpontban. Miután a későbbi időpontban a bizottsági elnökök által megkötött szerződés nem tartalmazta a korábbi, polgármester által aláírt szerződés egyidejű hatályon kívül helyezését, így mindkettő érvényben lett volna, ha egyébként a második érvényességét más okból, az aláírók jogosulatlanságának okán nem vitatnánk. Első alkalommal tehát a 2000. december 22-i szerződés érvénytelenségének megállapítására kezdett pert az Önkormányzat a több oldallal ezelőtt ismertetettek szerint, melyben jogerős ítélet 2006. április 11-én született, kimondva, hogy a 2000. december 22-i szerződés érvényes, változatlan tartalommal fennáll. A Bíróság azt

65


azonban nem mondta ki (ahogyan már korábban írtuk), hogy KIZÁRÓLAG ez a szerződés hatályos, a bizottsági elnök által 2002. március 28-án aláírt szerződés az akkori per tárgyát nem képezte. Arról, hogy a 2002. március 28-án a bizottsági elnökök által aláírt szerződés érvénytelen, a Bíróságnak kell döntenie, függetlenül attól, hogy a 2000. december 22-i szerződésről korábban mit döntött egy másik Bíróság. Az utóbb ismertetett, 2009-ben kezdődő per tárgyát éppen ez képezi, a 2002. március 28-i szerződés érvényességének kimondását kéri tehát a bérlő, mert amennyiben ezt eléri, ahogy fent is jeleztük, nem kell elhagynia a bérleményt. A Metalstar Kft. jogi képviselője a per során a bérlő jóhiszeműségére és arra hivatkozik, hogy ő nem jogosult vizsgálni, hogy egy önkormányzat részéről ki jogosult aláírni egy szerződést. Végül a Pest Megyei Bíróság 2011. március 16-án, a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla pedig 2011. október 11-én, jogerősen is elutasította a bérlő keresetét, melyet a 2002. március 28-i szerződés érvényességének megállapítása iránt kezdeményezett. A perben szóba kerül, hogy a bérlő azt azért indította, mert az alperes önkormányzat 2009. május 29-én, az előző nap hozott a 89/2009. (V.28.) határozatra alapozva a bérlemény kiürítésére szólította fel. Ettől a pillanattól tiszta a joghelyzet a strand ügyében. Egyfelől ugyanis a 2006. április 11-i ítélet kimondja, hogy az akkori per tárgyaként vizsgált, 2000. december 22-én, Kecskeméthy Géza által aláírt szerződés az akkori ítélethirdetés időpontjában érvényes, változatlan tartalommal fennáll, majd 2009. június 2-val megszűnik, hisz maga a szerződés ezt tartalmazta, és ezt az Önkormányzat fentiek szerint meg is állapítja. Másfelől utóbbi első fokú ítéletben a Bíróság nem fogadja el a felperesi keresetet, a fentiek szerint megszűnt 2000. december 22-i szerződés helyett nem mondja ki hatályosnak az utóbbi per tárgyát képező, Kovács László és Windháger Károly által

66


aláírt, eredetileg határozatlan időre kötött 2002. március 28-i szerződést. Az ítélet külön megállapítja, hogy a szerződést nem írta alá az Önkormányzatot képviselő polgármester, így „nem jött létre és erre a szerződésre jogot alapítani nem lehet”. A bíróság tehát nem mondja ki a 2002. március 28-i szerződés érvényességét, sőt ellenkezőleg – most először – kimondja annak érvénytelenségét. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla ugyan ezt az ítéletet részben megváltoztatta, hisz a másodfokú bíróság nem is vizsgálja a 2002. március 28-i szerződést, hanem megállapítja, hogy a felperes még a keresetindítás szabályait sem tartotta be. A bérlő képviselője ugyanis ún. megállapítási keresetet indított. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 123. §-a ugyanis kimondja, hogy „Ha a kereseti kérelem számadási kötelezettség megállapítására irányul, a felperes ezzel együtt kérheti az általa előterjesztett számadás helyességének megállapítását is. Megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.” E rendelkezésnek a bérlő nem tett eleget, sem azt a jogát nem jelölte meg, amelynek védelme érdekében a keresetet előterjesztette, de „olyan tényeket sem adott elő, amelyek azt támasztották volna alá, hogy az alperes magatartása sérti, veszélyezteti valamelyik jogát, melyet másként, mint e megállapítási keresettel, nem lehet tőle megvédeni. A felperes ezenkívül keresete előterjesztésekor annak feltüntetésével is adós maradt, hogy a törvényben meghatározott okok melyike miatt nem tud az alperestől teljesítést követelni, különös tekintettel arra, hogy ezt az állított jogviszony természete eleve nem zárja ki.” Fentiek okán megállapítja, hogy az elsőfokú bíróság indoklása helyett már emiatt önmagában, minden további vizsgálat nélkül kellett volna elutasítani. Az ítéletet így „az érdemi döntés indokainak megváltoztatása mellett hagyta helyben”.

67


Más indoklással tehát, de az elsőfokú bírósághoz hasonlóan nem mondja ki a 2002. március 28-i szerződés érvényességét. Teszi ezt úgy, hogy ezáltal tudja, hogy a bérleti jogviszony megszűnik, mert tudomása van róla, hogy az első szerződés megszűnését az alperes Önkormányzat megállapította, hisz a felperes fentiek szerint pont emiatt indította a keresetet, mert a bérlemény kiürítésére szólították fel. Tehát a Bíróság számára itt nyilvánvaló tény, hogy ha a szerződést nem mondja ki érvényesnek, akkor megszűnik a jogviszony, ennek ellenére nem teszi ezt, így hosszú évek eredménytelen eltelte után megállapítható a bérleti jogviszony megszűnése. Fenti események után egy érdemi dolog történt a területtel kapcsolatban: a KözépDuna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2011. augusztus 26-i, Dr. Dolla Eszter igazgató által hozott KTVF: 6337-4/2011. számú határozatában kijelölte a Dunakeszi Vízbázis védőterületét és védőidomait. Ebben a 0155. hrsz. számú ingatlant belső védőövezetként határozza meg. Ugyanakkor a határozat 2.1 ponton belüli 18. alpontja úgy fogalmaz: „A belső védőövezetet felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat során meg kell határozni a vízmű – az üzemeltetési engedély szerinti – 2 db víztermelő kútjára vonatkoztatott belső védőövezeteket, javaslatot kell tenni a kijelölt belső védőövezet, szükség esetén a további védőövezetek módosítására. A felülvizsgálati jelentés benyújtási határideje: 2012. május 31.” Ezt a határozat a következőképpen indokolja: „Tekintettel arra, hogy a kijelölő határozatot megalapozó dokumentációban a belső védőövezet úgy került meghatározásra, hogy a védőterület meghatározásánál figyelembe vett vízmennyiséget a vízmű területén lévő 8 db vízműkút víztermelésére szétosztva határozták meg, a belső védőövezet felülvizsgálatának időpontjáról a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam.”

68


Eszerint az a tény, hogy két kutat (ráadásul a strandhoz legközelebbi kettőt) időközben kivonták a forgalomból, befolyásolhatja a felülvizsgálat eredményét.

69


KÉRDÉSFELVETÉS A strand ingatlan ügyében történt és fentiekben részletesen kifejtett, illetve néhol közvetlenül magyarázattal is kiegészített eseménytörténet megítélése során több dologra kell választ keresnünk. Legjelentősebb kérdés természetesen az, hogy utólag visszatekintve az eseményekre előnyös, vagy hátrányos volt-e Dunakeszi Városának és ezen keresztül közvetlenül a lakosságnak a bérbeadás és az utána következő események? A vizsgálat készítőinek egyértelmű álláspontja az, hogy hátrányos volt. A lakosság immár – mondhatjuk – évtizedek óta nem használhatja szabadon azt a területet, amelyet korábban

ugyancsak

évtizedeken

keresztül

használt.

Egy

szűk

csoportnak,

vállalkozóknak az anyagi haszna került a lakosság érdekei elé. Nem számít fontos kérdésnek, hogy lehetett-e mindezt előre látni. Ami viszont fontos kérdés, hogy amikor már bizonyosan lehetett látni, az első gyanús jelek láttán miért nem vonták le a felelős döntéshozók a megfelelő konzekvenciákat és miért nem léptek vissza az ügyletből akkor, amikor még csekély veszteséggel ezt megtehették volna. Végezetül pedig kérdés az is, hogy történt-e szándékos bűncselekmény?

70


MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK Az ingatlan bérbeadása mellett állást foglalók azzal érveltek, hogy a városi strand területének bérbeadása, vállalkozás keretében történő üzemeltetése szükségszerű. Erre több testületi ülés jegyzőkönyvében olvastunk utalásokat. A strandot vállalkozás keretében üzemeltetni – az egykori városvezetés érvelése szerint – színvonalemelkedést jelent majd, melyet a lakosság egyetértése fog kísérni. A döntéshozók ugyanakkor

semmiféle

közvélemény-kutatást,

semmiféle

előzetes

társadalmi

véleményeztetést nem folytattak le annak érdekében, hogy a lakosság valódi szándékával és igényeivel kapcsolatban tájékozódjanak. Mint azt a későbbi lakossági tiltakozások is bizonyították, az egykori városvezetés érvei nem állták meg a helyüket: a strand területén kezdődő beruházásokkal szinte egy időben kezdte a lakosság kifejezni elégedetlenségét, és azt az igényét, hogy eredeti formájában és funkciójában kapja vissza a városi strandot. A döntéshozók részéről senki nem volt kíváncsi arra, – legalábbis a jegyzőkönyvek tanúsága szerint ilyen irányú javaslat senkitől nem hangzott el – hogy széles társadalmi támogatottság áll-e egy esetleges diszkó megvalósításának ötlete mögött, mint ahogy arra sem, hogy van-e valódi lakossági igény háromcsillagos panzióra a városi strand területén. A későbbi tiltakozásokból azonban világosan megállapítható, hogy a 0155-ös helyrajzi számú területen megkezdett beruházás a lakosság egyértelmű és jogos rosszallását váltotta ki, melynek az lett a következménye, hogy a beruházást támogató városvezetés folyamatos defenzívára kényszerült olyan szerződéses feltételek mellett, melyek egyértelműen a területet bérlő és azon beruházásokat folytató vállalkozónak kedveztek. Megállapítható tehát, hogy a politikai vezetés hosszú időn keresztül teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a lakosság elvárásait, kizárólag egy vállalkozás magánérdekeit figyelembe véve adta bérbe a városi strand területét. Lényegét tekintve mind a 2000. december 22-én, mind a – felhatalmazás nélkül – 2002. március 28-án kötött szerződés ezt bizonyítja: a Dunakeszi Önkormányzat mindkét szerződés esetében több pontban magára nézve hátrányos szerződést kötött. De mielőtt ennek részletes taglalásába

71


belemennénk, szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy milyen mulasztások mellett került sor ezen szerződések megkötésére. Mielőtt – természetesen pályázat útján – bárkivel szerződést kötött volna az Önkormányzat, célszerű lett volna egy ilyen méretű beruházással kapcsolatban – melynek végén az elszámolási pontnál várhatóan fizetési kötelezettsége keletkezik az Önkormányzatnak – mind jogi-, mind gazdasági szempontból átvilágítani a leendő bérlőt, hogy gazdasági helyzete rendezett-e. Mindezt azért, mert nem a törzstőke határozza meg egy cég gazdasági erejét, hanem a saját tőke. A cég éves mérlegeit szükséges lett volna mindenképpen átnézni, mert abból kiolvashatóak az esetleges működési kockázatok. Indokolt lett volna továbbá, hogy a bérlőtől korábbi referenciákat kérjen az Önkormányzat, hiszen ez alapján eldönthető lett volna, hogy komoly vállalkozásról van-e szó, vagy sem. Ha viszont a szerződéses viszony kezdete előtt elmulasztottak a politikai döntéshozók ilyen vizsgálatot végezni, a beruházás közben is lett volna erre lehetőségük. Ehhez képest a tulajdonos Önkormányzat – bár már mutatkoztak jelei annak, hogy a bérlő az egyre növekvő értékűnek mondott, az idők során 7 millió forintról 800 millió forintos nagyságrendűvé váló beruházást nem tudja befejezni – végig azt feltételezte, hogy a beruházás időben elkészül. Feltételezését azonban semmivel nem tudta alátámasztani, sőt, azokon a pontokon, ahol a beruházás menet közben elakadt, továbbra sem élt azzal a lehetőséggel, hogy a további tulajdonosi hozzájárulások fejében a bérlőt kényszerítse arra, hogy az alávesse magát a jogi és gazdasági átvilágításnak. Ekkor ugyanis kiderült volna, hogy a vállalkozás súlyos anyagi nehézségekkel küzd, és esélye sincs arra, hogy a beruházást határidőre befejezze. A tudomásunkra jutott információk alapján ez még akkor sem történt meg, amikor a vállalkozó maga jelezte, hogy képtelen a beruházást befejezni. (Például, amikor először kéri a képviselő-testületet arra, hogy bankgaranciájához vállaljon készfizető kezességet.) A városvezetés ekkor nemhogy megvizsgálta volna a szerződés azonnali felbontásának lehetőségét – a sorozatos határidő mulasztás súlyos szerződésszegésnek minősül, ami minden körülmény között bontó feltétel, függetlenül a szerződés többi pontjától –, hanem ellenkezőleg, számolt azzal a lehetőséggel, hogy lehetővé tegye a vállalkozó számára a további tőkebevitelt annak ellenére, hogy a vállalkozó rendszeresen eltért az építési engedélyben foglaltaktól.

72


A jogi és gazdasági átvilágításra azonban nem csak a fent felsorolt tényezők miatt lett volna szükség. Egy ilyen beruházásnál, melynek végén várhatóan közös tulajdon is keletkezik, az Önkormányzatnak tudnia kellett volna arról, hogy a bérlő vállalkozó milyen gazdasági, üzleti tevékenységekből szerzi jövedelmét, melyből a beruházást megvalósítja. (Az épületek esetében ez csupán a 2000. december 22-én keletkezett szerződés esetében valószínűsíthető, itt volt kikötve, hogy az épületek 30%-os tulajdonjoga az Önkormányzatot illeti meg.) Nem mindegy ugyanis, hogy az Önkormányzat milyen tőkéből megvalósult létesítményekben lesz résztulajdonos. (Ez ugyanakkor legalább ennyire fontos kérdés lenne abban az esetben, ha a 2002. március 28-i szerződést fogadnánk el érvényesnek – ahogyan egyébként ezt nem tesszük –, hisz abban az esetben az épületek tulajdonjoga 100%-ban a bérlő tulajdonába kerülnének, viszont az sem mindegy, hogy önkormányzati tulajdonú telken egy bérlő milyen forrásból valósít meg bármiféle beruházást.) Abban az esetben ugyanis, ha valaki nem tudja igazolni, milyen tevékenységből szerezte a beruházásba invesztált összeget, és vélelmezhetően az a célja a tőkebevitellel, hogy a későbbiekben létrejövő elszámolásnál azt készpénzként, vagy valamilyen más módon kapja vissza, felmerülhet a pénzmosás gyanúja, melyet a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 303. §-a a következőképpen határoz meg: „303. § (1) Aki más által elkövetett, szabadságvesztéssel büntetendő cselekményből származó dolog ezen eredetének leplezése céljából a) a dolgot átalakítja vagy átruházza, gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja, b) a dolgon fennálló jogot vagy az e jogban bekövetkezett változásokat, illetve azt a helyet, ahol a dolog található eltitkolja vagy elleplezi, c) a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

73


(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki a más által elkövetett, szabadságvesztéssel büntetendő cselekményből származó dolgot a) magának vagy harmadik személynek megszerzi, b) megőrzi, kezeli, használja vagy felhasználja, azon vagy az ellenértékén más anyagi javakat szerez, ha a dolog eredetét az elkövetés időpontjában ismerte. (3) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki szabadságvesztéssel büntetendő cselekményének elkövetéséből származó dolgot ezen eredetének leplezése céljából a) gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja, b) a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe. (4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)-(3) bekezdésben meghatározott pénzmosást a) üzletszerűen, b) különösen nagy, vagy azt meghaladó értékre, c) pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független

biztosításközvetítő,

magánnyugdíjpénztár szerencsejáték

vagy

szervezésével

illetve

önkéntes

foglalkoztatói foglalkozó

kölcsönös

biztosító

nyugdíjszolgáltató szervezet

pénztár,

intézmény,

vagy

tisztségviselőjeként

vagy

alkalmazottjaként, d) hivatalos személyként, e) ügyvédként követik el. (5) Aki az (1)-(4) bekezdésben meghatározott pénzmosás elkövetésében megállapodik, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (6) Nem büntethető az (1)-(5) bekezdésben meghatározott pénzmosás miatt, aki a hatóságnál önként feljelentést tesz, vagy ilyet kezdeményez, feltéve, hogy a cselekményt még nem, vagy csak részben fedezték fel. 303/A. § (1) Aki a más által elkövetett szabadságvesztéssel büntetendő cselekményből származó

74


a) dolgot gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja, b) dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe, és gondatlanságból nem tud a dolog ezen eredetéről, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés vétség miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt a) különösen nagy, vagy azt meghaladó értékre, b) pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, árutőzsdei szolgáltató, befektetési alapkezelő, kockázati tőkealap-kezelő, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél tevékenységet végző szervezet, biztosító, viszontbiztosító vagy független

biztosításközvetítő,

magánnyugdíjpénztár szerencsejáték

vagy

szervezésével

illetve

önkéntes

foglalkoztatói foglalkozó

kölcsönös

nyugdíjszolgáltató szervezet

biztosító

pénztár,

intézmény,

vagy

tisztségviselőjeként

vagy

alkalmazottjaként, c) hivatalos személyként követik el. (3) Nem büntethető az (1) és (2) bekezdésben meghatározott pénzmosás miatt, aki a hatóságnál önként feljelentést tesz vagy ilyet kezdeményez, feltéve, hogy a cselekményt még nem vagy csak részben fedezték fel.” A Metalstar Kft-vel sorrendben két szerződés kötetett: az egyik 2000. december 22-én, a másik (az Önkormányzat részéről jogosulatlan aláírókkal) 2002. március 28-án. (E felsorolásban már nem szerepeltetjük a Balogh Ferenccel korábban megkötött szerződéseket.) A 2000. december 22-i szerződés a fentiekben ismertetett módon tehát csak azt mondta ki, hogy a megvalósított épületek 30%-os tulajdonrésze megvalósításuk pillanatában az Önkormányzat birtokába kerülnek. Nem rendelkezett a terület tulajdonjogáról, hanem kimondta, hogy a nem szabályozott kérdésekben a Ptk. szabályai az irányadók, így felmerülhetett annak lehetősége, hogy a bérlő a ráépítés szabályai szerint megszerezhesse a területet a szerződés határozott időtartama alatt.

75


A 2002. március 28-i szerződés a terület tulajdonjogáról már azt mondta ki, hogy 100%ban az Önkormányzatot illeti meg, ellenben az épületek 100%-a a bérlő tulajdonába kerül. Ez ugyanakkor szintén nem megnyugtató rendezése a helyzetnek, hisz fentiekben kifejtettük, hogy – mivel a rendelkezés nem teszi semmissé a Ptk szabályait –, egy jogvita esetén előfordulhatott volna, hogy a Bíróság a Ptk. rendelkezését vette volna figyelembe, így a ráépítés szabályai szerint a bérlő a szerződésben szereplő kikötés ellenére is megszerezhette volna a tulajdonjogot. Ráadásul ez a szerződés több időt adott volna neki erre, hisz határozatlan időre szólt. Amennyiben mégis a másik jogi szakvélemény feltételezése érvényesül, vagyis a Ptk. többször hivatkozott szakasza ebben az esetben nem alkalmazható, úgy is lehetősége lett volna a bérlőnek, hogy a létrehozott létesítmények ellenértékeként más, önkormányzati tulajdonú ingatlant követeljen abban az esetben, ha az Önkormányzatnak nem áll rendelkezésére a megfelelő anyagi erőforrás ahhoz, hogy a bérlőt pénzben kártalanítsa. Bármelyik eset valósul meg, párhuzamosan a folyamatos tőkebevitellel a vállalkozó – bármelyik szerződést tekintették is ezen a ponton a felek érvényesnek – a saját esélyét növelte arra, hogy egy jövőben keletkező elszámolási ponton nagyobb összegű kárpótlást érvényesítsen az Önkormányzat kárára. Ebben az esetben – a fent taglaltak miatt – a 2002-es határozatlan idejű szerződés adott több időt erre a vállalkozónak, az a szerződés, melynek érvényesítéséért korábban a felek mindent megtettek. Kimondható hát, hogy bármelyik szerződéssel jól járhatott volna a bérlő, hisz akár önkormányzati tulajdon megszerzése, akár az elszámolási ponton minél nagyobb összegű kártérítés számára jó lett volna. Ezen a ponton megkerülhetetlen, hogy kimondjuk: ha semmi más, de legalábbis nagy politikai felelősség terheli mindazokat a képviselőket, akik ha nem is rossz szándékból, de tájékozatlanság miatt folyamatosan támogatták az utólagos tulajdonosi hozzájárulás megadását a bérlő számára, legyen szó akár bontásról, akár új épület tervekkel ellenkező megvalósításáról, akár a korábbi tulajdonosi hozzájárulásoktól eltérő építkezésekről. Azokat, akik nem tettek fel kérdéseket, nem fogalmaztak meg kritikákat, de

76


fenntartások nélkül támogatták az esztelen ráépítést az utólagos engedélyek megadásával. Amikor és aki ezt tette, ha nem is közvetlenül, de mindenképpen kárt okozott ez által. Ez azok felelőssége, akik ezt tették, de egyéb, súlyosabb dolgot nem követtek el. Más, etikailag súlyosabb kategóriába esnek azok, akik szándékos félrevezető magatartásukkal

vagy indokolatlan hallgatásukkal,

titkolózásukkal

nehezítették

képviselőtársaik dolgát abban, hogy azok átlássák e szövevényes ügy összefüggéseit, vagy hozzájussanak a döntéshozatal szempontjából fontos tényadatokhoz. Az ügy felveti ugyanakkor több bűncselekmény gyanúját is, ezek megállapítsa azonban már a nyomozó hatóság feladata.

77


A STRAND JÖVŐJE A jelenlegi joghelyzet tehát a következő: a 0155-ös hrsz. terület az Önkormányzat tulajdona. A 2000. december 22-én érvényesen megkötött szerződés 2009. június 1. napjával lejárt, a bérleti viszony megszűnt. (Más szerződést itt nem is említünk, fentiekben részletesen kifejtettük azon indokokat és jogi procedúrákat, melyek alapján csak ezen szerződést kell ma figyelembe vennünk.) A bérletei viszony megszűnését fentiekben ismertetettek szerint Dunakeszi Város képviselő-testülete május 28-i ülésén hozott 89/2009. (V.28.) sz. határozatában megállapította és felszólította a bérlőt a bérlemény elhagyására. A felszólítást a bérlő megkapta. A bérlő felszólítása a bérlemény elhagyására tudomásunk szerint később Dióssi Csaba polgármester által is megtörtént, de a felszólítás nem vezetett eredményre. Egy, a 2011. november 10-i rendkívüli ülésre beterjesztett határozati javaslat szerint (mely végül nem került elfogadásra, helyette bízott meg a képviselő-testület a vizsgálattal) a bérlő 9 188 971 forint összegű használati díj-elmaradásban van. 1. Szükséges, hogy Dunakeszi Város Önkormányzata ténylegesen birtokba kerüljön a 0155-ös hrsz. területen, ehhez birtokvédelmi eljárás megindítása szükséges. 2. Bírósági keresetindítás szükséges annak érdekében, hogy a bérlőt marasztalják el a szóban forgó 9 188 971 forint összegű, elmaradt bérleti díj erejéig. A városi strand belső védőövezetbe sorolását a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség fentiekben ismertetett KTVF: 6337-4/2011. számú határozata szerint május 31-ig felülvizsgálják. Amennyiben az a döntés születik, hogy nem sorolják belső védőövezetbe a területet, úgy feltétlenül érdemes foglalkozni azzal a lehetőséggel, hogy a birtokvédelmi per, illetve az elmaradt bérleti díjakkal kapcsolatos kereset mellett további pereket indítson az Önkormányzat annak érdekében, hogy bérlőt a bíróság marasztalja el az eredeti állapot helyreállításának összegéig. Fontosnak tartjuk leszögezni: a strand területén a

78


bérlő által létrehozott, befejezetlen „építményekre” nem tekinthetünk többletértékként, mivel azok állapota nem teszi lehetővé használatba vételüket, sőt, az ehhez szükséges engedélyek sem állnak rendelkezésre. Egy épületnek az értékét az építőanyag nettó értékén túl ugyanis többek között az határozza meg, hogy abban a céljainak megfelelő tevékenységet lehet-e folytatni. Amennyiben május 31-ig azt mondja ki a Hatóság, hogy nem tartozik a belső védőövezethez a terület, (miután ennek definíciója azt, hogy belső védőövezet az, ahonnan a vízrészecske 20 napon belül a vízkivétel helyszínére jut), könnyen belátható, hogy ebben az esetben külső védőövezeti besorolást kap a strand. A külső védőövezet elérési ideje a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló 123/1997. (VII.18.) Korm. rendelet szerint 6 hónap, míg a soron következő kategória a hidrogeológiai védőövezet A zónája, ami 5 éves elérési idővel definiálható. Az elérési idők alapján laikusként is sejthető, hogy ha nem kerül belső védőövezetbe az ingatlan, annyival nincs távolabb, hogy egyből két kategóriával kisebb védettség alá kerüljön. Más szóval: a vita tárgya jelenleg az, hogy a vízrészecskék 20 nap alatt elérnek-e a kútig, nem 6 hónapról, vagy 5 évről szól a vita. Külső védőövezetbe sorolás esetén azonban szinte ugyanolyan nehézkes és költséges az épületek használatbavétele, melyre így nem tudunk másként tekinteni, mint egy halom összehordott építőanyagra, amely hasznot semmiképpen nem ad, csak kárt okoz. Amennyiben az épületek egy részének használatkész állapotba hozására tehát lehetőség nyílna, az várhatóan olyan többletköltségekkel járna, melyet az Önkormányzat nem tudna vállalni. Ez esetben javasoljuk, hogy az Önkormányzat indítson bírósági keresetet annak megállapítása érdekében, hogy a bérlőt marasztalják el az eredeti állapot helyreállítási költségének erejéig. Egy ilyen perben véleményünk szerint működőképes érvrendszert lehet arra építeni, hogy a bérlő saját rosszhiszeműségének eredményeként, illetve alapos körültekintést nélkülöző magatartásának következményeként került abba a helyzetbe, hogy nem tudta teljesíteni a szerződésben foglalt határideig vállalt kötelezettségeit, így minden, ebből eredő további anyagi teher a terület helyreállításával kapcsolatban őt terheli. Ennek megállapításához természetesen bírósági ítélet szükséges

79


Amennyiben azonban a másik lehetőség szerint dönt a hatóság és a terület véglegesen belső védőövezetbe kerül, további vitatható helyzetet teremthet az, hogy a 0156 hrsz. közút – ha fizikailag bele is esik a védőövezetbe – vonatkozhat-e rá egy kormányrendelet, amikor a közutakat magasabb szintű jogszabály – törvény – szabályozza. Ezzel kapcsolatban az lenne a cél, hogy a közúton keresztül a Duna partja továbbra is megközelíthető legyen a lakosság számára, még akkor is, ha a terület többi részét – mint belső védőövezetet – lezárják.

80

VIZSGÁLATI ANYAG DUNAKESZI, 0155 HELYRAJZI SZÁMÚ VÁROSI SZABADIDŐPARK ( STRAND ) INGATLAN ÜGYÉBEN FOLYTATOTT VIZSGÁLATRÓL

Recommend Documents