Víz, víz, tiszta víz… de honnan? A vezetékes ivóvíz ellenére manapság egyre többen választják azt a megoldást, hogy saját fúrt vagy ásott kútjukból biztosítsák a maguk és családjuk vízszükségletét. A nyári melegben sokan döntenek úgy, hogy kertjük locsolását saját fúrt kút vizéből oldják meg. Azt azonban már kevesen tudják, hogy ez számos veszéllyel járhat Kialakításuk szerint alapvetően megkülönböztetünk: ásott, vert, és fúrt kutakat. 1. Ásott kút Az ásott kútról először nagyszüleink kerekes kútja jut eszünkbe, ahonnan vödörrel húzták fel a friss vizet. Az ásott kút mélysége a talajvíz szintjébe hatol. Vízszintjük ingadozó, nagyban befolyásolja a lehulló csapadék mennyisége, hiszen abból táplálkozik. Tárolókapacitása kb. 0,5-2 köbméter közötti, a víz utántöltődése lassú. Száraz nyári időszakban pedig a kút gyakran kiszárad. Az ásott kutak kizárólag a felső talajvíz összegyűjtésére alkalmasak, így ez emberi fogyasztásra nem javasolt! A mezőgazdasági tevékenység (műtrágyázás) miatt szennyezett lehet (pl. nitrátok). 2. Vert kút A vert kút kialakítása során egy hosszú, lyukakkal ellátott vascsövet a talajvíz szintjéig levernek, amely aztán a lyukakon át telítődik vízzel. Bár mélysége 7-10 méter is lehet, főként kis vízhozamok kielégítésére alkalmas, nem tisztítható, ráadásul az ország jelentős részén a talajviszonyok nem teszik lehetővé kialakításukat. Többségük szintén talajvizet hoz a felszínre. A Norton kutat is ide soroljuk.
3. Fúrt kút A fúrt kút egy speciális fúró berendezéssel a földbe mélyített bélelt furat, amelynek a mélysége az átmérőjéhez képest nagy. Fúrt kutat lemélyíthetünk mindössze pár méterre, vagy akár 120 méter mélységbe is, függően a felhasználás céljától. A fúrt kút gyűjthet felsőbb talajrétegekben talajvizet, mélyebb rétegekben ivóvíz tisztaságú rétegvizet. Nagy előnye, hogy folyamatos vízadásra képes, akár napi több 100 m3 mennyiségben is. A kútfej zárt, ezért külső szennyeződések nem juthatnak be, a vizet pedig kizárólag szivattyúval lehet a felszínre hozni. Mielőtt azonban kutat furatunk, tisztáznunk kell, hogy: háztartási célokra (főzés, ivás, fürdés) szeretnénk a vizet használni, vagy csupán öntözni akarunk a kertünkben. A különböző háztartási igényeinknek különböző típusú felszín alatti víz felel meg. A földből kinyerhető víznek két fajtája létezik: 1. Talajvíz: A legfelső vízzáró réteg fölött elhelyezkedő, de a talajszemcsék közötti hézagokat teljesen kitöltő víz, mely akkor keletkezik, amikor a csapadék vagy egyéb felszíni víz beszivárog a talajba. Hazánkban a talajvíz átlagos terepszint alatti mélysége 2-5 méter, a dombvidéki hátságokon viszont 810 m mélységben helyezkedik el. A talajvíz szintje évszaktól függően változik. A tavaszi olvadás hatására, illetve ősszel a jelentős mennyiségű csapadék miatt megnövekszik a talajvízszint. Az éves ingadozása akár egy-két méter is lehet. Szárazabb időszakokban a talajvíz mennyisége csökkenhet vagy teljesen meg is szűnhet. A talajvíz kizárólag öntözésre használható, ugyanis ez felszíni szennyeződéseket tartalmaz. 2. Rétegvíz A talajvizek szintje alatt húzódik. A kőzetek pórusaiban helyezkedik el két vízzáró réteg között, az első vízadó rétegtől legalább egy vízzáró réteg választja el. Országos átlagban 30-150 méter mélységben találhatunk rétegvizet. Minél mélyebben található a rétegvíz, annál tisztább. Miközben a víz a felsőbb rétegekből a föld belseje felé szivárog, a talaj természetes szűrőképessége tisztítja azt. Ezért a rétegvíz felhasználása széleskörű, emberi fogyasztásra csak ez alkalmas. Mélységük alapján megkülönböztetünk: mélyfúrású kutakat (500 m-nél mélyebbek), közepes mélységű kutakat (200-500 m), kis mélységű kutakat (30-200 m), és sekély mélységű kutakat (30 m-nél kisebb).
Az átlagos igényeinknek többnyire a kis és sekély mélységű kutak felelnek meg. A lakossági felhasználásra kialakított fúrt kutak az esetek túlnyomó részében talajvizes kutak.
A kútfúrás minden esetben engedélyköteles! A felszín alatti vízkészletekbe történő beavatkozás és a vízkútfúrás szakmai követelményeiről szóló 101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet értelmében a kutak létesítésére a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Kormányrendelet szerinti vízjogi engedélyt kell kérni: 1. A Kormányrendelet 24. § (1) bekezdése értelmében a települési önkormányzat jegyzőjének hatósági engedélye szükséges: c) olyan kút létesítéséhez, használatbavételéhez és megszüntetéséhez, amely a létesítő házi vízigényének 500 m3/év mennyiségig terjedő kielégítését szolgálja, valamint - parti szűrésű és a karszt- vagy rétegvízkészlet igénybevétele, érintése nélkül - kizárólag talajvíz felhasználásával működik (<30 m, pl. ásott kút, talajvízkút). Az eljárás menete: a 101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet 3. mellékletének kitöltésével és a hozzá tartozó kútszerkezeti rajz, tulajdoni lap, kataszteri helyszínrajz csatolásával kérelmezni kell a jegyzőnél a kútfúrás engedélyezését. A jegyző saját hatáskörben vagy szakhatóságok bevonásával kiadja a vízjogi létesítési engedélyt. Az engedély birtokában lehet megkezdeni a kútfúrást! A kútfúrást követően használatbavételi engedélyt kell kérni a jegyzőtől. 2. Ha azonban olyan kutat szeretnénk fúratni, amely eléri a mélyebben fekvő, ivóvíz-minőségű rétegvizet, akkor az ún. vízjogi létesítési engedélyt a Zöld hatóság, vagyis a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség adja ki. Majd a létesítést követően az üzemeltetést is engedélyeztetni kell.
Kútfúrással csak olyan szakembert vagy céget bízzunk meg, aki megfelelő képesítéssel rendelkezik. A jogszabályok ugyanis megkövetelik a kút szakszerű kiépítését. Egy szabálytalanul kiépített ivóvíztermelő kútból vagy az ivóvíztermelő kút közelében létesített egyéb kútból a vízadó réteg elszennyeződésével a hálózatba kerülhet a szennyeződés, amely a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátását veszélyeztetheti. Illetőleg elszennyeződhetnek, kimerülhetnek olyan stratégiai vízkészletek is, amelyek ivóvízzel láthatnák el gyerekeinket és unokáinkat.
Aki fúrt vagy ásott kútból fogyaszt, rendszeresen ellenőriztesse a vizet. Ásott kutaknál nagy veszélyt jelentenek a közeli emésztőgödrök, de a fúrt kút esetében is komoly veszélyt jelenthet számos, főképp mezőgazdasági tevékenységből adódó szennyezőanyag. Aki mindenképp ragaszkodik ahhoz, hogy az ásott vagy fúrt kútból vegyen ki vizet, ne használjon közös csőrendszert. Az ivóvíz vezetéke maradjon kizárólag az ivóvízé. Fürdésre, mosásra, locsolásra stb. lehet a másik csőrendszert használni. Sajnos vannak olyan kutak, amelyek vize a megengedett értéknél jóval több nitrátot tartalmaz, ezek még locsolásra sem alkalmasak. Gondot okozhat továbbá, ha a hálózati víz keveredik a házilag fúrt kút vizével. Ez azért jelent óriási egészségügyi kockázatot, veszélyt, mert a házi kútból származó ismeretlen minőségű, de az esetek többségében szennyezett, fogyasztásra alkalmatlan víz bejuthat a közüzemi vízhálózatba és szennyezett víz kerülhet a fogyasztókhoz. A házilag fúrt kutak nagy részének kivitelezése sajnos szakszerűtlenül, sokszor engedély nélkül történik. Ezek vize legtöbbször talajvízből, vagy sekélyebb rétegvizekből származik. Ezek a vízbázisok szinte mindenhol szennyezettek, de különösen a nem, vagy részben csatornázott települések, valamint az intenzíven használt mezőgazdasági területek, állattartó telepek környezetében. A házi fúrt kutak vizének ivóvízként való felhasználását rendszerint határérték fölötti nitrát tartalmuk, továbbá bakteriológiai, biológiai szennyezettségük teszi lehetetlenné, de nem zárható ki egyéb
szennyező komponensek határérték fölötti jelenléte sem. A nem szakszerűen létesített mélyfúrású kutak is hasonló veszélyt jelenthetnek, amennyiben a kivitelezés során - sokszor a költségek csökkentése érdekében - elmarad a felső, szennyezett vízadó rétegek kizárása a víztermelésből.
Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve Közegészségügyi Osztálya
