Vitatkozom, tehát vagyok. Közéleti vitakérdések alkotmányos perspektívában

Vitatkozom, tehát vagyok Közéleti vitakérdések alkotmányos perspektívában

2016

1

Tartalom I. HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ........................................................................................... 3 III. MÓDSZERTANI TANÁCSOK ÉS TIPPEK............................................................... 8 II. KÖZÉLETI VITAKÉRDÉSEK ALKOTMÁNYOS PERSPEKTÍVÁBAN.............. 10 A) Akiknek több kritikát kell tűrniük...................................................................... 10 B) Szabadság és biztonság...........................................................................................28 C) Gyűlöletbeszéd........................................................................................................... 44 D) Diszkrimináció magunk között............................................................................73 E) Az én életem, az én döntésem.............................................................................102 F) A szülő hatalma, a gyerek szabadsága............................................................. 125

kép forrása: http://konfliktusklinika.blogspot.hu/search/label/a%20vitatkoz%C3%A1s%20m%C5%B1v%C3%A9szete

2

I. HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ Az Eötvös Károly Intézet Vitatkozom, tehát vagyok című, oktatási anyagokat tartalmazó összeállítása azzal a céllal készült, hogy a különböző egyetemi karokon tanuló fiatal értelmiségieket bevezesse a demokratikus közélet alapkérdéseinek megvitatásába, amelyeket ebben a tananyagban kifejezetten az egyének jogai és alapvető szabadságai szemszögéből közelítünk meg. A következő rövid használati útmutató megismerteti az oktatási anyagok felhasználásának lehetőségeit és igyekszik segítséget nyújtani az anyagokat összefűző szempontok megértéséhez. Az anyagok legjobb kihasználása érdekében az útmutatóban felvázolt elképzelések megismerése mellett arra bátorítjuk az olvasót, hogy merje belátása szerint szabadon, saját igényeinek megfelelően használni és alakítani az itt rendelkezésére bocsátott eszközöket.

Milyen témákkal foglalkoznak az oktatási anyagok? Az oktatási anyagok érintik 

közszereplő politikusok, médiaszereplők és ismert személyiségek bírál­ a ha­tó­ságának problémáit és kereteit,



 az állam által nemzetbiztonsági okokból titkosított információk által felvetett alkotmányos kérdéseket,



 a gyűlöletbeszéd mint másokat sértő véleménynyilvánítás megítélésének szempontjait,



 az állampolgárok egymás közötti, mellérendelt viszonyában megjelenő hátrányos megkülönböztetések mindennapi előfordulásait,



 az önrendelkezési jog határaként jelentkező „önsorsrontó döntések” meghozatalát, valamint



 a szülő-gyermek viszony alapjogi kérdéseit.

Az oktatási anyagok sokféle témát dolgoznak fel változatos nézőpontokból, egy valami azonban közös bennük: valamennyi vitakérdés olyan közéleti jellegű téma, mely időről-időre előkerül a közbeszédben. Úgy tűnhet, hogy a témák által feldolgozott alkotmányos alapkérdések megismerése felesleges egy leendő mérnök, közgazdász, iparművész vagy általános iskolai tanár számára. Ez azonban egyáltalán nem igaz. Az egyetemisták a politikai közösség tagjai, újságot olvasó, híreket fogyasztó választópolgárok, akik nap mint nap anélkül szembesülnek többek között az oktatási anyagokban feldolgozott, és azokhoz igen hasonló elméleti alapokon álló kérdésekkel, hogy korábban bármilyen segítséget kaptak volna a megalapozott döntéshozatal során figyelembe veendő alkotmányos szempontok megismeréséhez. Rendkívül fontos, hogy azok a fiatal egyetemisták, akik képzésük során hasonló dilemmákkal nem találkoznak, képesek legyenek ezek kapcsán önálló álláspontot kialakítani és saját véleményüket meggyőzően képviselni, mert a demokratikus társadalom alapja a szabad vita, és a szabad és érdemi vitára épülő döntéshozatal.

3

Ebben a vitában a demokratikus közösség valamennyi tagja egyenlő méltóságú félként, alapvető szabadságok alanyaként vesz részt – ezeket az alkotmányos alapértékeket sem a vita, sem a döntéshozatal folyamata nem áshatja alá. A felelős demokratikus részvétel tanulható. Az oktatási anyagok minderre két szinten készítik fel a hallgatókat. Az első szint a közélet szintje, az egyetemen kívüli világ, melyben az oktatási anyagok által feldolgozott témakörök a demokratikus közélet alapkérdéseiként jelennek meg. A tananyagokban bemutatott problémák ugyanakkor az egyetem berkein belül, az egyetem belső demokratikus közéletében is megjelennek – ez jelenti a második szintet. A demokratikus közösség felelős tagjának egyetemi polgárként az egyetemen belül, állampolgárként az egyetemen kívül is képesnek kell lennie a közéletben való tájékozódásra. Az oktatási anyagok a feldolgozott témakörök kapcsán tartalmazzák az azok megvitatásához szükséges ismeretanyagot, emellett azonban az egyes témák kidolgozásakor nem kevésbé volt szempont egy olyan szemléletmód átadása, mely a tananyagok felhasználóit arra ösztönzi, hogy a közélet valamennyi általuk fontosnak tartott kérdésében legyen igényük a tájékozott véleményalkotásra. A közéleti véleményalkotás igényének felébresztésén túl az oktatási anyagok a demokratikus vitában elengedhetetlen készségek fejlesztését is célul tűzték ki. Ebben nyújt segítséget a módszertani tanácsokat és tippeket tartalmazó fejezet. Az anyagok kidolgozásakor elsődleges szempont volt a hallgatók és az egyetemi oktatók világnézeti meggyőződésének tiszteletben tartása. Arra törekedtünk, hogy a vitakérdések lehetőséget biztosítsanak a vélemények minél szélesebb skálájának megjelenítésére, ezzel is nyitottságra ösztönözve a vita résztvevőit.

Mit jelent az alkotmányos perspektíva? A címben említett alkotmányos perspektíva kiválasztása indokolásra szorul. A tananyagok által felvonultatott témák mindegyike olyan, amiről már biztosan hallott bárki, aki valaha is nézett híradót. E témákról sokaknak van véleménye, érthető, sőt, helyeselhető, ha az olvasó korábban morális, egészségügyi, szociológiai, politikai, vagy akár vallási alapkérdésként gondolkodott ezekről. Az alkotmányos perspektíva azonban más kérdéseket tesz fel, és a feltett kérdésekre más jellegű válaszlehetőségeket kínál.

4

Az egyes témákat tekintve: amikor egy állampolgár obszcén kifejezésekkel illet egy politikust, akit egyúttal hazaárulónak is titulál, az alkotmányos perspektíva nem arra kérdez rá, hogy igaza van-e ennek az állampolgárnak, vagy egyáltalában, elfogadható-e erkölcsileg egy hasonló trágár megnyilvánulás. Az alkotmányos felfogás egymással ütköző alapjogokat és alkotmányos értékeket mér össze: mérlegre teszi, hogy vajon mihez fűződik erősebb érdek, egy a közszereplést önként vállaló politikus álmának nyugalmához, vagy ahhoz, hogy az állampolgárok anélkül vitatkozhassanak szabadon a közügyekről, hogy a véleményük miatti felelősségre vonástól kelljen tartaniuk. Hasonlóképpen, ha egy vállalkozó az általa fenntartott presszóban csak magas és dekoratív pincérnőket szeretne alkalmazni, az alkotmányos perspektíva nem onnan közelít, hogy erkölcsileg hogyan minősítenénk egy ilyen munkáltatót, hanem szembeállítja egymással a vállalkozó jogát ahhoz, hogy a saját erejéből létrehozott vállalkozását saját elképzelései szerint alakítsa, az alacsony és kevésbé dekoratív pincérek egyenlő bánásmódhoz való jogával. Az alkotmányos megközelítés nem arra kérdez rá, hogy vajon okoz-e függőséget a kannabisz, és mennyibe kerül egy évben az emiatt szabadságvesztésre ítélt személyek büntetés-végrehajtási intézetekben való elhelyezése – ehelyett az önrendelkezés szempontjából vizsgálódva azt kérdezi, joga van-e az államnak beleszólnia abba, hogy ki milyen döntéseket hoz saját életével kapcsolatban. Az alkotmányos megközelítés előnye, hogy a lehetőségek határáig elemeli a vitában képviselhető álláspontokat a vita résztvevőinek világnézeti meggyőződésétől, és objektív vitára ösztönöz: alkotmányos érvek alapján, elfogulatlanul kényszerít a mások jogai által indokolt határok kijelölésére és az állam mozgásterének behatárolására. A tananyagok által felvetett vitakérdések kapcsán a szerzők szándéka szerint a vitát célszerű az alkotmányos kérdések keretei között tartani, melyben a vitát vezető oktatónak, illetve moderátornak nagy szerepe van.

Hogyan lehet mindennek hasznát venni az egyetemi képzésben? Az oktatási anyagok kidolgozásakor a rugalmas felhasználás lehetőségeinek biztosítása lebegett a szemünk előtt, ezért nem egy formalizált keretek között indítható, önálló egyetemi kurzus tananyagának kidolgozását tűztük ki célul. Az egyes témák egymástól függetlenül, a felhasználó választása szerint alkalmasak arra, hogy gyakorlatilag bármilyen egyetemi kurzus során, egyegy foglalkozás keretében szabadon feldolgozhassa a hallgatókkal. Különösen jól használhatók az anyagok olyan tantárgyak esetében, melyek tartalmazzák bizonyos jogi alapismeretek átadását, ezek megismertetése során azonban az alkotmányos szempontok nem szerepelnek hangsúlyosan. Az oktatási anyagok hasznosítása az egyetemi kurzusok adta lehetőségek keretein túl is elképzelhető. Az egyetemek belső működése igen sokszínű fórumokon zajlik, ezek ráadásul egyetemenként és karonként is nagy eltéréseket mutatnak. A szerzők abból az optimista kiindulópontból álltak neki az oktatási anyagok összeállításának, hogy az egyetemi hallgató egy olyan nyitott, érdeklődő fiatal értelmiségi, aki azért része az egyetemi közösségnek, mert elemi érdekének érzi ismereteinek fejlesztését. Éppen emiatt az anyagok hallgatói önképzésre, illetve

5

az egyetemek keretein belül működő tdk-ülések és egyéb különböző vitakörök, illetve szakkollégiumok céljaira is használhatóak. A felhasználásban az oktatónak és a hallgatónak nagy szabadsága van – a felvetett vitakérdések, illetve az azokhoz rendelt források és vitamódszerek közül a felhasználás céljaihoz igazodóan lehet válogatni. Az egyes fejezetek a különböző témák alkotmányos alapkérdéseinek bemutatására törekszenek, ehhez azonban gyakorlati szempontú megközelítést, és nem a tankönyvekben megszokott absztrakt szemléletet választják. A tananyagok interaktivitásra építenek, a vitakérdéseket kizárólag a hallgatók aktív részvétele keltheti életre, igyekeztünk azonban az oktató (illetve a vitavezető) munkáját a vitához adott szempontokkal és feladatötletekkel is segíteni.

Praktikusan hogyan épülnek fel az oktatási anyagok? Miként viszonyulnak egymáshoz a szerkezet különböző elemei? Az oktatási anyagok egységes szerkezetet követnek, melyben az egyes szerkezeti elemek egymásra épülnek. Az anyagok egy rövid bevezetőben, néhány figyelemfelkeltő bekezdés ere­jé­ ig exponálják a tananyag tárgyát képező problémát, és alkotmányos össze­ függésekbe helyezik a kiválasztott kérdést. A bevezetők előrevetítik az adott oktatási anyag célját, mely inspirálja az oktatót vagy az önképzést folytató hallgatót a felhasználás konkrét módjára nézve. Ezt követően valamennyi tananyag „Kiindulópontok” alcím alatt két-három oldalban foglalja össze a témával kapcsolatos megkerülhetetlen alkotmányos alapismereteket. Ahogyan arra már a „Kiindulópontok” cím is utal, a szerzők nem arra vállalkoztak, hogy dióhéjban adjanak teljes áttekintést a vitakérdések komplett alkotmányjogi hátteréről. Ez a vállalás nem is lett volna életszerű, mivel a tananyagokban felvillantott problémákat tárgyaló alkotmányjogi irodalom tengeréből lehetetlen volna ilyen rövid terjedelemben a teljesség igényével válogatni. A kiindulópontok sokkal inkább azt szolgálják, hogy az oktatási anyagok felhasználója találkozzon a problémák elsődleges alapjogi vetületeivel és ezek alapján elindulhasson a vita. Aki a kiindulópontokban összefoglalt „alapjogi gyorstalpalón” sikeresen túlesik, az oktatási anyagokban ajánlott egyéb forrásokra támaszkodva, érdeklődésének megfelelően tovább bővítheti a már megszerzett ismereteit – a lényeg azonban, hogy a kiindulópontként rögzített ismeretek áttekintése minden esetben előzze meg a vitát. Ezt követően az oktatási anyagok „Vitakérdések” alcíme alatt olvashatunk olyan a fejezetek témájához kapcsolódó történeteket, melyek kapcsán jól körüljárhatók az adott téma alapjogi szempontból megvitatható vetületei. A „Vitakérdések” között leírt történetek között vannak képzelt, illetve valós eseményeket feldolgozó felvetések (hogy a kettő közül melyik, annak nem is feltétlenül van jelentősége). A „Vitakérdések” az adott fejezet különböző részkérdései szerint tagoltak, egy adott részkérdéshez adott esetben akár több vitakérdés is tartozhat. Amennyiben ilyet látunk, annak minden esetben oka van, érdemes tehát megvizsgálni, hogy az egyes történetek miként kapcsolódnak egymáshoz, milyen hasonlóságokat és különbségeket lehet közöttük felfedezni. Az egyes esetek különbségei önmagukban is megvitatható kérdésekként kerülhetnek terítékre.

6

Az egyes vitakérdések alatt a vita lefolytatásához kínálunk szempontokat. A dőlt betűvel szedett szempontok segítenek felismerni azokat az alkotmányos alapkérdéseket, melyekre a vita felépíthető, illetve olyan egyéb lehetőségekre hívják fel a figyelmet, melyek más irányokba vihetik el a vitát, segítve ezzel az adott kérdés mélyebb összefüggéseinek megértését. Ahol az adott téma jellege indokolta, az oktatási anyagok a vitakérdésekhez tartozó szituációs feladatokat is tartalmaznak, melyek módszert kínálnak a vita felépítéséhez és lebonyolításához, segítve, hogy a vita résztvevői maguk is az érintettek pozíciójába helyezkedjenek. A vita megalapozottságát az „Eszköztár” hivatott elősegíteni, amely különböző jogi és nem jogi, szöveges és vizuális forrásokat tartalmaz a vitakérdések eldöntéséhez. Az Eszköztár jogforrásokra, szakirodalmi hivatkozásokra, a közbeszédben fellelhető álláspontokra, illetve szemléltető eszközökre épül. Az „Eszköztár” minden esetben szerkesztési folyamatnak alávetett szemelvényeket tartalmaz, melyek kifejezetten az eredeti források az adott vitakérdés szempontjából jelentős részeiből tartalmaznak válogatást. A jogforrások [A] között két különböző funkcióval és jelentőséggel bíró kategóriát különítettünk el. Az első csoportban a különböző jogszabályok és nemzetközi egyezmények [A1] részletei szerepelnek, a második csoport pedig a vegyes forrásokból származó döntések tára [A2]. A jogszabályok és a különböző, itthon kihirdetett nemzetközi egyezmények kapcsán nagy általánosságban rögzíthetjük, hogy ezek kikényszeríthetők, ami azt jelenti, hogy akár állami kényszerrel is érvényt lehet szerezni rendelkezéseiknek. A döntések tárában ezzel szemben olyan Alkotmánybírósági, bírósági, egyéb hatósági és különböző nemzetközi jogi fórumokhoz köthető döntések szerepelnek, melyek az egyedi ügyön túlmutató általános jogi kötőerővel nem rendelkeznek, de a bennük foglalt jogértelmezés meggyőző ereje hat a vitakérdésekben foglalt problémák értelmezésére is. A döntések között az Alkotmánybíróság határozatainak ezen a meggyőző erőn túl is kiemelt szerepe van. Az Alkotmánybíróság feladatai sokrétűek, vitán felül meghatározó hatásköre ugyanakkor, hogy vizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, és határozatával megsemmisíti azokat a jogszabályokat, amelyeket alkotmányba ütközőnek talál. Döntéseiben az Alkotmánybíróság ilyenkor hosszasan indokolja azokat a szempontokat, melyek alapján egy adott rendelkezést alkotmányosnak vagy éppen ellenkezőleg, alkotmányellenesnek talált – ezekre az érvekre a jogszabályokat alkalmazó egyéb szervek (például a bíróságok és más hatóságok), illetve az alapjogokkal foglalkozó jogászok és a jogkereső állampolgárok folyamatosan hivatkoznak. A szakirodalmi hivatkozások [B] a teljesség igénye nélkül mutatnak be néhány olyan érvelési irányt, illetve megfontolandó álláspontot, amit neves alapjogi szakértők képviselnek.

7

A közbeszédben megjelenő álláspontok között [C] olyan újságcikkeket, blogbejegyzéseket, interjúkat és egyéb, a médiában kifejtett álláspontokat találunk, amik az adott téma közéleti beágyazottságát illusztrálják. Végül pedig, az „Eszköztár” szemléltető eszközként [D] különböző videókat, képeket, karikatúrákat, statisztikákat, grafikonokat, irodalmi műrészleteket illetve egyéb forrásokat is tartalmaz. Az „Eszköztár” forrásai minden esetben az adott téma igényeihez igazodnak, ezért a források előfordulása és ezek aránya a különböző oktatási anyagok esetében különféleképpen alakul. Az egyes tananyagok a honlapon nyomtatható változatban teljes terjedelmükben elérhetőek és lineárisan, pdf formátumban is hozzáférhetők, amennyiben azonban erre lehetőség van, a felhasználót az oktatási anyagok onlineformátumú felfedezésére biztatjuk. Ennek előnye, hogy így a „Kiindulópontokat” mindig a felhasználót érdeklő konkrét témára kattintva lehet elérni, az egyes vitakérdéseket megnyitva pedig az online felületet lehetőséget ad a kényelmes válogatásra és az eszköztár kizárólag az adott vitakérdés szempontjából jelentős forrásainak megjelenítésére. A használati útmutató itt véget ér, emlékeztetjük azonban az olvasót arra a kreatív felhasználói szabadságra, melyet a tananyagok által kézbeadott eszköz magában rejt. Nem marad más hátra, mint sok sikert kívánni ehhez a rövid, ám messzire vezető kiránduláshoz az alapjogok világába!

III. MÓDSZERTANI TANÁCSOK ÉS TIPPEK Kulturáltan vitázni tanulni kell. Tagadni, tiltakozni, nemet mondani vagy épp helyeselni valamit, sőt vitatkozni mindannyian hamar „megtanulunk”, konkrét érveket ütköztetni (mit, miért igen, mit, miért nem) már nehezebb feladat, véleményt megfogalmazni és amellett higgadtan érvelni még nagyobb kihívás. A vitakultúra kialakítása és a vitakészség fejlesztése az egész közoktatás feladata az óvodától a középiskola végéig, s mindez nem tantárgyspecifikus elvárás. A diákok egy része azonban úgy fejezi be a középiskolát, hogy mindehhez kevés a muníciója, különösen a szóbeli megnyilvánulási rutinja hiányzik. Sőt, tapasztalatok alapján az egyetemi hallgatókat is érdemes az alapokkal megismertetni, akár egyetemi oktató, akár hallgató moderátor vezeti is a vitát és a közönség előtti megszólalás „sikerességének” feltételeiről is szerencsés szót ejteni.

Néhány alapelv, javaslat: 

vita akármilyen témáról is szól, akármilyen keretjátékban, alapvető, hogy a az elhangzó érvek és főleg a vélemények a vitapartner éveire-véleményére reagáljanak, ne minősítsék személyét;



konkrét játékszabályokat előre ismertetni kell (időkeret, ki milyen formá­ a ban szólalhat meg, mi a moderátor szerepe stb.);



moderátor-vitavezető személyét (amennyiben a csoportot nem egyetemi a oktató vezeti) a csoport választja;

8



moderátor figyel a résztvevők szerepeinek betartására, az időkeretre, hogy a az elhangzottak a témához tartoznak-e, nem sértik-e a másik fél személyét, vagy bárki mást, a végén összefoglalja a vitát;



vita célja nem feltétlenül az, hogy egy-egy kérdést, szituációt „jól” oldjanak a meg, hogy egy vitatott helyzetet egyértelműen eldöntsenek, hanem egy-egy probléma sokféle megközelítése, az érvelés technikájának gyakorlása a cél­ kitűzés;



z érvelések alátámasztására, s azért is, hogy ne csupán vélemények ütköz­ a zenek, mindenképp hasznos forrásokat (jogszabályok, nemzetközi egyez­ mények, bírósági döntések, adatsorok stb.) biztosítani a vita tárgyával kap­ csolatban;



rdemes a vita folyamán az elhangzó fontosabb támpontokat írásban é vizuálisan is rögzíteni, kivetíteni (ezzel a vita menete, illetve hogy mi hangzott már el, jobban követhető), majd összefoglalót is készíteni a vitáról. Nem csak az elhangzott legfontosabb érveket, hanem azok láncolatát, logikai kapcsolatát is megjeleníteni. Erre a feladatra külön személyt javasolt kiválasztani a csoportból;



t örekedni kellene a hangos, érthető beszédre, s hogy a megszólaló mindig a közönsége felé fordulva beszéljen (tapasztalatok szerint az ezekre figyel­ meztetés is a moderátor nem elhanyagolható szerepköre).

Javasolt módszerek Az aktív megnyilvánulásra épülő csoportos munka – legyen az vita, tárgyalás, felszólalás – egyik „veszélye”, hogy a résztvevők egy része (alkatilag vagy a téma miatt visszahúzódók) nem akar, vagy nem tud aktivizálódni egy ilyen nyilvános megszólalást megkívánó szituációban. Természetesen meg kell adni a lehetőséget a kívülmaradásra, de a cél, hogy minél inkább bevonható legyen mindenki. A szerepléstől ódzkodó csoporttagok számára több lehetőséget is érdemes felkínálni. Például ők lehetnek a fent említett „jegyzők”, vagy érdemes olyan helyzeteket, feladatokat kitalálni, ahol lehet háttérmunkát (például a témákhoz csatolt forrásokból információgyűjtés) végezni és/vagy írásban kifejezni a véleményt (például beadvány, kérelem fogalmazása egy tárgyalásos szituációban). Nagyobb csoportok esetén, illetve az utolsó bekezdésben jellemzett zárkózottabb hallgatók miatt javasolt módszer az ún. akvárium módszer. Ennek lényege, hogy a csoport néhány tagja kisebb körben, vagy egymással szemben ülve ütközteti érveit, eközben a többiek egy nagyobb kört alkotva figyelnek. Lehetőséget lehet adni egy meghatározott ponton helycserére is, ennek szabályait előre rögzíteni kell. Az „akváriumot” figyelőknek szempontokat, konkrét feladatokat is lehet adni a zajló vitával kapcsolatban. Klasszikus disputa is alkalmazható, ennek az a lényege, hogy két csapat vitázik, s nem ők döntik el, hogy egy meghatározott „tétel” mellett vagy ellen érvelnek, hanem a feladatot véletlenszerűen kapják. A harmadik csapatba páratlan számú hallgató kerül, ők a „bíráló bizottság”. A vita menete is rögzített: tétel kifejtése és érvek, reagálás/ellenérvek, majd mindkét csapat kérdést tesz fel, illetve válaszol,

9

majd összefoglal, egy körben egy csapatból egy tag beszél. Végén az érvelés sikerességéről dönt a harmadik csapat. Szituációs játékokban két vagy lehetőség szerint három csapat kap szerepet, ez modellezhet szóbeli „bírásági tárgyalást”, „fegyelmi tárgyalást”, értekezletet stb. A szituációs játék kombinálható írásbeli anyagok készítésével: beadványok, petíciók, kérelmek, sajtóközlemény, hírlevél, tájékoztató levél stb. Nem csapatmunkára építő módszer a moderált vita, amelyben mindenki a saját álláspontját, véleményét vállalva vehet részt. Repárszky Ildikó

10

II. KÖZÉLETI VITAKÉRDÉSEK ALKOTMÁNYOS PERSPEKTÍVÁBAN

A) Akiknek több kritikát kell tűrniük Nevezhetünk-e hazaárulónak egy politikust? Mondhatjuk-e egy miniszterre, hogy impotens? Szabad-e „trollkodni” a rendőrök arcával? Titulálható-e zsidó terroristának egy rabbi? Van-e közünk az országgyűlési képviselők dohányzási szokásaihoz? A kérdések a véleménynyilvánítás szabadságának határait pedzegetik és bizonyára sokak által ismert ügyekben merültek fel. Ezen és ehhez hasonló kérdések megválaszolásához szükséges, hogy ismerjük az adott szituációt, hiszen számos egyedi körülmény és speciális tényező figyelembevételével, alkotmányosan megalapozott mérlegelés folytán dönthető el, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának határai a konkrét esetekben hol húzódnak. E fejezet célja, hogy elősegítse az említett határok kijelölését, illetve a konkrét esetek megvitatásán keresztül egy olyan séma felvázolását, amely előhívható a nap mint nap felmerülő, hasonló problematikájú közéleti kérdésekről való megalapozott, alkotmányosan alátámasztható állásfoglalás kialakításakor. Véleményünk és gondolataink kifejezése, illetve másokkal történő megosztása a legalapvetőbb jogaink egyike, amely makroszinten a plurális, nyitott, demokratikus társadalom záloga is egyben. Olyan alapvető érték, amely a társadalmi és politikai folyamatokban való megalapozott részvételünket garantálja és azt, hogy a döntéshozatali folyamatoknak ne csupán tárgyai, hanem aktív résztvevői, alanyai lehessünk. Különleges szabadságjogról van szó, amely ennek megfelelő védelemben részesül. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy fokozott alkotmányos védelem alatt alapvetően csak a közügyeket érintő, azokkal összefüggő közlések állnak, ezen belül is e fejezet a hangsúlyt kifejezetten azokra helyezi, akiknek több kritikát kell eltűrniük, vagyis dióhéjban a közszereplő, a közfeladatot ellátó,- illetve közhatalom-gyakorló személyekkel szemben megfogalmazott, az ő tevékenységüket érintő véleménynyilvánításokkal kapcsolatos ismeretek tárgyalásába bocsátkozunk. A közszereplők és a közfeladatot ellátó személyek bírálhatóságának alkotmányos határaival kapcsolatban a központi kérdés nem az lesz, hogy az adott szólás ízléses, vagy illendő-e, hanem alkotmányos érvek és ellenérvek ütköztetésével, az alapjogi követelmények figyelembevételével törekszünk a mozgástér kijelölésére.

Kiindulópontok 1. Kitüntetett szerep – különleges védelem Az Alkotmánybíróság szerint a véleményszabadságnak kitüntetett szerepe van és igen előkelő helyet foglal el az alapjogok katalógusában. Csak különösen indokolt esetben lehet korlátozni, ami azt jelenti, hogy konfrontáció esetén igen

11

kevés joggal szemben kell csak engednie. De vajon mi indokolja ezt a kiemelt védelmet? A szakirodalomban alapvetően kétféle igazolás létezik: (1) a demokratikus (instrumentális) elméletek szerint a vélemények, gondolatok szabad kifejezése eszközként szolgál a közös ügyeinkkel kapcsolatos nyílt, folyamatos, zavartalan vitákhoz, ahol minden álláspont megjelenhet, hozzájárulva a problémák megoldásához, az igazság kiderüléséhez, illetve a társadalmi tolerancia kialakulásához. (2) az individualista igazolások szerint az egyéni önmegvalósítás, a személyiség kiteljesedése szempontjából az emberek legalapvetőbb joga, hogy azt mondják, amit szeretnének, gondolataikat másokkal megosszák, ez pedig önmagában megalapozza az alkotmányos védelmet.

2. A véleményszabadság kapcsolati hálója Az információkhoz való hozzáférés, mint előfeltétel Ahhoz hogy véleményt tudjunk alkotni valamiről, ismeretekkel kell rendelkeznünk róla. A véleményszabadság ily módon szoros összefüggésben áll az infor­máció­ sza­­bad­sággal, hiszen az információkhoz való hozzáférés és az információk szabad áramlása elemi feltétele a véleménynyilvánításnak és a közvélemény kiala­ku­ lásá­nak, végső soron pedig az állam demokratikus működésének. Az infor­má­ció­ szabadság biztosítja számunkra, hogy megtudjuk, az állam mire és mennyit költ az adóforintjainkból, hogy megismerhessük a minket érintő közhatalmi döntéseket, azok hátterét, illetve a közfeladatokkal, és az azokat ellátó személyekkel kapcsolatos információkat. Az Alkotmánybíróság megannyiszor idézett megállapítása szerint „a nyílt, áttetsző és ellenőrizhető közhatalmi tevékenység, általában az állami szervek és a végrehajtó hatalom nyilvánosság előtti működése a demokratizmus egyik alapköve, a jogállami államberendezkedés garanciája. A nyilvánosság pró­ bá­ja nélkül az állam polgáraitól elidegenedett gépezetté, működése kiszámít­ha­ tat­lanná, előreláthatatlanná, kifejezetten veszélyessé válik, mert az állam mű­kö­dé­ sének átláthatatlansága fokozott veszélyt jelent az alkotmányos szabadságjogokra.”1

Az emberi méltóság, mint korlát Szabadságunkhatáraamásikemberszabadsága.Ezazelvitételavéleményszabadság korlátaival kapcsolatban is kiindulópontként szolgálhat: mások jogainak sérelme jelenti az (egyik) alkotmányosan meghúzott külső korlátot. Amíg azonban ilyen külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye, a szabad kommunikáció védett, annak érték és igazságtartalmára tekintet nélkül. A tartalomsemlegesség elvének érvényesülése biztosítja, hogy mindenféle álláspontnak helye lehessen a közéletben, enélkül ugyanis a véleményszabadság teljesen kiüresedne, hiszen a tartalom szerinti korlátozás azt jelentené, hogy különbséget teszünk „jó” és „rossz” vélemények között. Ezáltal könnyen az a helyzet állhatna elő, hogy csak azt szabad mondanunk, amit megengednek, vagyis a „nemtetszőnek” titulált vélemények kívül rekednének a véleménynyilvánítás szabadságának védelmi köréből. Megjegyezzük, hogy van olyan terület, ahol erős tartalom alapú korlátozás érvényesül, például a gyűlöletbeszéd2 körében. 1 34/1994. (VI. 24.) AB határozat. 2 [Lásd erről bővebben: gyűlöletbeszéd tananyag link]

12

Belső korlátok tehát nincsenek, külső korlátok azonban vannak, hiszen annak ellenére, hogy kiemelt jelentőségű alapjogról van szó, mégsem korlátozhatatlan, vagyis előfordul, hogy meg kell hajolnia más alapjogok előtt. A véleménynyilvánítás szabadságához való jog leggyakrabban az emberi méltósághoz való joggal kerül konfliktusba. Ezekben az esetekben jóformán azonos szinten elhelyezkedő alkotmányos jogok és egyaránt fontos értékek között kell mérlegelni. Az véleményszabadság egyik határa a mások emberi méltóságából fakadó becsület és jó hírnév védelme. Vagyis a véleményszabadság már nem nyújt védelmet az olyan öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső, így a magán-, vagy családi élettel kapcsolatos közlésekkel szemben, amelyek célja a puszta megalázás, illetve a bántó vagy sértő kifejezések használata, vagy más jogsérelem okozása. Ezen kívül nem védelmezi a közéleti vitában kifejtett véleményt sem, ha az abban megfogalmazottak az emberi méltóság korlátozhatatlan magját sértik, így az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében öltenek testet.3 „Az állatokkal és a betegséggel kapcsolatos véleménynyilvánítás extrém, kifejezéseiben példátlanul durva esete jelenik meg abban a perben, amelyben a bíróság szerint Lovas István, szélsőjobboldali újságíró cikkében a politikai közszereplőséget írásaival, könyveivel vállaló felperesről gyalázkodó jellegű véleményt nyilvánított, amikor gonosz AIDS-eshez, fertőző fekélyekkel borított emberhez, illetve csótányhoz hasonlította. Az ítélet szerint az undort keltő állathoz való hasonlítás és a közismerten súlyos, visszatetszést kiváltó betegségek tulajdonítása kifejezéseiben gyalázkodó jellegű, indokolatlanul bántó, sértő, megalázó, tehát jogellenes. De nem lépte át a szabad véleménynyilvánítás határait az, hogy a felperest a „hamisvádgyártás büntetlen iparosai” közé sorolta, hogy úgy jellemezte: arra törekszik, hogy mindenkit megfertőzzön. (29.P. 89.011/2002/8).”4 Mivel nincs olyan közlés, amely kontextusától függetlenül, pusztán tartalma alapján korlátozható lenne, a méltóság és a véleményszabadság összeütközése során sem azt kell mérlegelni, hogy a közlés tartalmát tekintve morálisan helyes-e, hiszen a véleményeket tartalmuk alapján nem elemezhetjük. Azt szükséges megvizsgálni, hogy adott esetben egy morálisan elítélhető véleményt nem indokolatlanul bántó módon adtak-e elő és kapcsolódik-e egyáltalán még a közügyekhez, vagy célja mindössze a megalázás.

A magánszféra védelme és az információs önrendelkezési jog A bírálhatóság kérdésével szorosan összefügg, de mégis külön kérdésnek minősül, hogy egyáltalán milyen információk megismerésére tarthat igényt a nyilvánosság, amelyekkel kapcsolatban szabadon kritikákat fogalmazhatunk meg és mi az, amihez nincsen közünk. Az információs önrendelkezési jog alapján mindenki azt árul el magáról a világnak, amit szeretne. Amennyiben 3 Ld. például 13/2014. (IV. 18.) AB határozat. 4 Fleck Zoltán: A szólás szabadsága és a személyiség védelme a polgári jogi bírói gyakorlatban.

13

ezt a nyilvánosság előtti megjelenés szándékával teszi, közszereplést vállal, aminek következménye, hogy később nem hivatkozhat a magánszférájának védelmére, ha ezzel kapcsolatban kritikák érik. Főszabály szerint a rólunk készült kép- és hangfelvétel személyes adatokat tartalmaznak, melyek ezért csak a hozzájárulásunkkal kezelhetők. Amennyiben részt veszünk egy politikai demonstráción, a rólunk készült képek közzétételéhez nincs szükség a hozzájárulásunkra, hiszen akkor és ott politikai közszereplést vállaltunk. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata, hogy a demokratikus állam­élet és közvélemény érdekében az állami tisztségviselők és más közszereplő politikusok alkotmányosan védett magán­szfé­rája másokénál szűkebb; különösen ki kell tenniük ma­gu­kat mások kritikájának. Ehhez azonban személyes ada­taik ismeretére is szükség lehet, amennyiben azok funkciójukkal vagy közszereplésükkel össze­füg­genek. A közhatalmat gya­ko­rlók vagy a politikai közszereplést vállalók esetében a személyeknek – különösen a választópolgároknak – a közér­de­kű ada­tok meg­ismer­ éséhez fűződő joga elsőbbséget élvez az előb­bi­ek olyan személyes adatainak védelméhez képest, amelyek köztevé­keny­ségük és annak megítélése szempontjából jelentősek lehetnek.5

2. Értékítélet vagy tényállítás? A véleményszabadság hatókörének a konkrét esetekben történő megállapításával kapcsolatban a bírósági gyakorlatban bevett az értékítéletek és tényállítások megkülönböztetése, melynek lényege, hogy kijelöli az adott véleménnyel szemben megengedhető tolerancia határait. Az értékítéletek – a köznyelvben általában ezeket nevezzük véleménynek – sajátossága, hogy igazságtartalmuk nem ellenőrizhető és nem igazolható, bizonyos fokú túlzást, provokációt is magukban foglalhatnak, a védelem pedig független attól, hogy értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észérveken alapul, éppen ez adja ugyanis a plurális és sokszínű demokratikus berendezkedésű társadalmak alapját. A tényállítások ezzel szemben mindig olyan konkrétumokat tartalmaznak, amelyek valósága bizonyítás útján igazolható, ellenőrizhető. A közügyeket érintő véleménynyilvánítás szabadsága a valónak bizonyult tények tekintetében korlátlanul véd, tehát azonos megítélés alá esik az értékítéletekkel. A hamis tény állításával vagy híresztelésével szemben viszont már csak akkor véd, ha a híresztelő nem tudott a hamisságról és a foglalkozása által megkívánt körültekintést sem mulasztotta el. Ez azt jelenti, hogy a tudatosan hamis tényállítások, tehát amikor a híresztelő tudja, vagy tudnia kellett volna, hogy amit állít az nem igaz, már nem tartoznak a véleményszabadság nyújtotta védelem hatókörébe.6

5 60/1994. (XII. 24.) AB határozat. 6 [Lásd D/4 folyamatábra az eszköztárban link]

14

3. Kinek, mennyivel többet és miért kell tűrni? Közhatalom-gyakorló és közfeladatot ellátó személyek Az első kategóriába azok személyek tartoznak, akik tisztségüknél fogva valamilyen közfeladatot látnak el, illetve közhatalmat gyakorolnak, tehát ránk nézve kötelező döntéseket hozhatnak. Közhatalmat gyakorol például az országgyűlési képviselő akkor, amikor szavaz egy törvény elfogadásáról, a rendőr, amikor igazoltat, vagy a bíró, amikor ügyünkben ítélkezik. A közhatalom-gyakorló és közfeladatot ellátó személyek táborát terheli a legszélesebb tűrési kötelezettség, tehát az őket támadó kritikát a véleménynyilvánítás szabadsága jóval szélesebb körben védelmezi, mint az ilyen tisztséget nem viselő személyeket érő bírálatot. Ennek oka, hogy tisztségüknél fogva állami feladatokat látnak el, az állam nevében vagy azt képviselve tevékenykednek, vagyis amikor őket kritika éri, valójában e bírálat az államnak szól, aminek lehetőségét a lehető legteljesebb mértékben biztosítani kell. Az alkotmányos alapot tehát az állam intenzív jelenléte adja, amelyből logikailag is következik, hogy ez a fokozott tűrési kötelezettség e tevékenységükkel összefüggésben álló vagy azzal kapcsolatos kritikákra vonatkozik csupán. Közszereplők és a közszereplést vállaló személyek A közszereplői státusz esetében is igaz, hogy az átlagosnál többet kell tűrniük, azonban ez esetben egészen más áll a nagyobb nyilvánosság és a szélesebb tűrési kötelezettség mögött. A közszereplés alapvetően egy önként vállalt magatartás, aki pedig „beszáll a ringbe”, annak számolnia kell azzal, hogy kritika érheti és ellentétes vélemények kereszttüzébe kerülhet. „Közszereplőnek minősülnek azok a természetes és jogi személyek, akik tevékenységükkel vagy nyilvános fellépésükkel befolyásolják a szűkebben vagy tágabban értelmezett társadalom életét, helyi vagy országos viszonyok alakulását, továbbá azok, akik közéleti kérdésekben érintettként szerepelnek.”7 Vannak, akiket foglalkozásukból kifolyólag közszereplőnek tekintünk, - például a színészek, énekesek, a „celebek”- de valójában ez egy szituatív minőség, amely nem feltétlenül a hivatástól vagy a betöltött tisztségtől függ, hanem a közéleti kérdésekben való megnyilvánulás, a közéletben való részvétel tényétől. Azzal, hogy részt veszünk egy politikai eseményen, demonstráción, politikai közszereplést vállalunk. „Közszereplés például az, ha valaki a miniszterelnöki pozíciót tölti be, az ezzel kapcsolatos ténykedése a nyilvánosságra tartozik, és nyilvánosan bírálható is, de amikor a miniszterelnök nem közszerepel, például családi életét éli él, az már nem ilyen ismeret. A magazinok oldalain megjelenő aktmodell politikai véleménye nem tartozik a nyilvánosságra, holott ő is közszerepel, 7 Tattay Levente: A közszereplők személyiségi jogai. Budapest-Pécs, 2007. Dialog Campus.

15

neki a megmutatott bájai és méretei tartoznak a nyilvánosságra, azt köteles tűrni, ha ezzel kapcsolatban bírálják őt.”8 Előfordulhat, hogy a különböző státuszok egyszemélyben halmozódnak, a fenti példát tekintve a miniszterelnök amellett, hogy közhatalmat gyakorol, politikai közszereplőnek is minősül. Az elméleti kategorizálás gyakorlati jelentősége abban áll, hogy segítséget nyújt annak felismerésében, hogy mi fér bele a véleményszabadság nyújtotta védelem hatókörébe. Láthattuk, hogy eltérő mércék vonatkoznak a közhatalom-gyakorló és közfeladatot ellátó személyekre, illetve a közszereplők bírálhatóságára, nekik adott esetben olyan kritikákat is tűrniük kell, amelyek egy minősített státuszba nem tartozó személy esetében nem a véleményszabadság oldalára billentik a mérleget és polgári vagy büntető igény érvényesítését alapoznák meg.

Vitakérdések 1. Közhatalom-gyakorló és közfeladatot ellátó személyek bírálhatósága A következő néhány vitakérdés közös vonása, hogy a közhatalmat-gyakorló és közfeladatot ellátó személyek bírálhatóságának határaival foglalkoznak. Az esetek főszereplőinek bírálhatóságában és a megjelenített élethelyzetekben különbségek vannak, megítélésük nem egyforma. A vita kérdése, hogy az adott élethelyzetben, az adott személyek kötelesek-e tűrni a megfogalmazott bírálatot – függetlenül a bírálat tartalmától. a) Egy népszerű híroldal a napokban egy cikket közölt a közéletben aktívan tevékenykedő, konzervatív önkormányzati képviselőről, melyben a következőkkel illették: „szexista, natalista és soviniszta és még cigányellenes

is, emellett a  paranoid összeesküvés elméletei minden bizonnyal még Chris Cartert is megihletnék.” A cikk a paranoid pszichózisra utaló diagnózisát egy

neve elhallgatását kérő pszichiáter szakvéleményével támasztja alá.

b) Néhány éve megjelent egy cikk egy polgármesterről „Szabadidejében buzifelvonulásra jár” címmel, utalva arra, hogy a nyáron, a Pride-on, népviseletben igyekezett fel­ka­pasz­kodni egy melegkamionra. A cikkben alapvetően a község életének mozzanatait tárják elénk, ahol „egyebek mellett különös ruháiról,

szalmabábú égetéseiről ismert polgármester megalkotta a maga társadalmi modelljét.”

c) A napokban bejárta a világhálót és közfelháborodást keltett az a felvétel, amelyen az látható, hogy az Országos Tisztifőorvos leparkolt, majd egyedül hagyta kisgyerekét az autóban, annak ellenére, hogy egész hétre másodfokú hőségriasztást adott ki. Több politikus is megszólal az ügyben, többek között elhangzik, hogy „még egy állat sem csinálja ezt a kicsinyével”. d) Pityke őrmestert és társát, Marcipánt egy elszabadult indulatok miatt erőszakossá vált tüntetésre hívják erősítésként. A rendzavarás megszüntetése érdekében a kollegákkal megkezdték a demonstráció feloszlatását, amikor 8 Szabó Máté Dániel: Nyilvános magánszféra – Hol a határ? (2008)

16

Pityke őrmester észreveszi, hogy a helyszínről élő adásban tudósítanak és az operatőr éppen őt filmezi. Odamegy a stábhoz és közli, hogy nem járul hozzá, hogy róla kép- és hangfelvétel készüljön. A figyelmeztetés ellenére másnap tele vannak a híroldalak az esti tömegoszlatásról készült képekkel. Néhányan kitakarták az arcukat, mások nem foglalkoztak a képeken szereplő rendőrök felismerhetetlenné tételével, megint mások troll-fejekkel ékesítették. Pityke őrmester látva a helyzetet, „biztos, ami biztos alapon” úgy dönt, hogy mindenkit beperel, aki csak felhasználta az engedélye nélkül készült felvételeket és ezáltal nyilvánosságra hozta személyes adatait. Szempontok a vitához: Milyen érvek szólnak az információk nyilvánossága mellett és ellen? A véleményszabadság védelmezi-e ezeket a közléseket? Milyen alkotmányjogi szempontból releváns körülményeket kell figyelembe venni? Igényt tarthatnak- e bírósági jogvédelemre az érintett személyek? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.3 Döntések tára: A/2.1, A/2.2, A/2.3, A/2.4, A/2.6 Szakirodalom: B/2, B/3, B/4, Álláspontok a közbeszédben: C/1, C/2

2. Közszereplő politikusok magánszférája A következő vitakérdés főhőse nem gyakorol közfeladatot, viszont nyilvánosan vállal politikai szerepet. A vita célja annak feltárása, hogy milyen keretek között tarthat igényt magánszférája védelmére – már ha igényt tarthat egyáltalán. Több százezren írták már alá azt a petíciót, amelyben a vadászat, trófeavadászat betiltását követelik. A kezdeményezéshez civilek és lelkes állatvédők mellett számos közszereplő is csatlakozott. Színészek, énekesek, közismert politikusok, köztük Szőke Herceg országgyűlési képviselőjelölt, akik szerint a mai világunkban, amikor soha nem tapasztalt kihalási hullámnak vagyunk nap mint nap szemtanúi és mások éppen a biodiverzitás fenntartásáért küzdenek, tarthatatlan a legalizált öldöklés, ezért törvényi változtatásokat sürgetnek az ügyben. Egy újságírónak gyanús lett, hogy a képviselőjelölt milyen lelkesen propagálja az ügyet éppen kampányidőszakban, ezért elkezdett nyomozgatni, amelynek meg is lett az eredménye. Sikerült kamerák elé állítani a képviselőjelölt egyik régi cimboráját, akitől megtudtuk, hogy szőke hercegünkkel hosszú évek óta együtt járnak vadásztúrákra. Hobbivadász ismerőse még egy Romániában készült családi fotót is megoszt velünk, amelyen ő, Szőke és két fia büszkén pózolnak talpig felszerelésben egy farkasvadászaton elejtett állat teteme mellett. Másnap a képviselőjelölt a sajtótájékoztatóján már előre közli, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban nem kíván nyilatkozni és a kérdésekre sem fog válaszolni, mert semmi köze a nyilvánosságnak ahhoz, hogy kivel, mikor, hova utazik a szabadidejében, mi a hobbija, az pedig végképp nem tartozik ránk, hogy a gyermekeit hogyan neveli. Ezt követően a sajtótájékoztatóra kb. 30 fős, transzparensekkel felszerelt tömeg érkezik, akik azt skandálták, hogy „hazug

17

anyaszomorító gyilkos”, egyikük pedig egy hirtelen mozdulattal paradicsomlét öntött Szőke Herceg hófehér ingére. Szempontok a vitához: Milyen érvek szólnak a képviselőjelölt magánszférájának védelme mellett? Mi alapoz­ hatja meg ennek az információnak a nyilvánosságát? Szabad-e „hazug anyaszomorító gyilkosnak” nevezni egy politikust? Igényt tarthat- e Szőke Herceg bírósági jogvédelemre? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.4 Döntések tára: A/2.2, A/2.3 Szakirodalom: B/5 Szemléltető eszközök: D/1

3. „No Vona, No Cry” A következő vitakérdésben a véleménynyilvánítás szabadságainak határait egy választási kampány keretében kell meghúznunk. Nagy Róbert Gyöngyösön az országgyűlési választások idején gondolt egyet, és a saját eszközeivel ő is beszállt a kampányba: arra biztatta a polgárokat, hogy a szélsőjobboldali párt, a Jobbik ellen szavazzanak. Szórólapokat, plakátokat nyomtatott, sokszorozta a “No Vona, no cry” szlogent, amit néhány gyöngyösi járdára is felfújt festékszóróval. Pajor Tamás pedig zenébe foglalva adott hangot véleményének, szintén Vona Gáborral kapcsolatban. Szempontok a vitához: Védi-e a véleménynyilvánítás szabadsága az ominózus szlogeneket? Amennyiben büntetőeljárás indul rágalmazás miatt, milyen alkotmányos követel­ ményeket kell figyelembe venni? Megbüntethető-e Nagy Róbert és Pajor Tamás? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.4 Döntések tára: A/2.2, A/2.5 Szakirodalom: B/1 Álláspontok a közbeszédben: C/3 Szemléltető eszközök: D/2, D/3

Eszköztár A következőkben az Alaptörvényből, különböző jogszabályokból, bírósági és alkot­mánybírósági döntésekből, illetve egyéb forrásokból közlünk a vitakérdések meg­vitatásához hasznos részleteket. A jogi szemelvények felhasználásához kiindulópontként javasoljuk elsőként az Alaptörvény és a különböző nemzetközi, illetve európai források áttekintését, ezt követően pedig az egyéb jogi normák feldolgozását.

18

A/1 Jogszabályok és nemzetközi egyezmények A/1.1 Véleménynyilvánítás szabadsága panel Nemzetközi egyezmények és az Alaptörvény véleményszabadságra vonatkozó rendelkezései. Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 19. cikk Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon. Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikk 1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát. 2. E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban mások jó hírneve vagy jogai védelme (…) céljából. Magyarország Alaptörvénye IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. (2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. (4) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. A/1.2 Információs jogok panel Nemzetközi egyezmények, az Alaptörvény, illetve a hazai jogszabályok az információs jogokra vonatkozó egyes rendelkezései. Emberi Jogok Európai Egyezménye, 8. cikk (Magán- és családi élet tiszteletben tar­tásához való jog) 1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét (…) tiszteletben tartsák. Magyarország Alaptörvénye VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. (2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.

19

2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról 3. § 2. személyes adat: az érintettel kapcsolatba hozható adat - különösen az érintett neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret -, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés; 5. § (1) Személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul (…) 6. § (7) Az érintett hozzájárulását megadottnak kell tekinteni az érintett közszereplése során általa közölt vagy nyilvánosságra hozatalra általa átadott személyes adatok tekintetében. 26. § (2) Közérdekből nyilvános adat a közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörében eljáró személy neve, feladatköre, munkaköre, vezetői megbízása, a közfeladat ellátásával összefüggő egyéb személyes adata, valamint azok a személyes adatai, amelyek megismerhetőségét törvény előírja. A közérdekből nyilvános személyes adatok a célhoz kötött adatkezelés elvének tiszteletben tartásával terjeszthetőek. A/1.3 Polgári jogi védelem [2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről] Ptk. 2:44. § [Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme] A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja. Ptk. 2:45. § [A becsülethez és jóhírnévhez való jog] (1) A becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás. (2) A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. A/1.4 Büntetőjogi védelem [2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről] Btk. Rágalmazás 226. § (1) Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást a) aljas indokból vagy célból, b) nagy nyilvánosság előtt, vagy c) jelentős érdeksérelmet okozva követik el.

20

Btk. Becsületsértés 227. § (1) Aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy b) nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést hasz­nál, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabad­ ság­vesztéssel büntetendő. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a becsületsértést tettlegesen követi el.

A/2 Döntések tára A/2.1 13/2014. (IV. 18.) AB határozat A taláros testület ebben a határozatában a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó büntetőjogi eszközök alkalmazásával kapcsolatban fogalmaz meg elvi jelentőségű megállapításokat, valamint az ilyen ügyekben eljáró bíróságok számára nyújt iránymutatásokat. Ez volt az az ügy, ahol egy publicisztikában a siklósi városvezetéssel kapcsolatban elhangzott, hogy „(…) saját magukra nem sajnálják az adófizetők pénzét és úgy bánnak vele mintha a sajátjuk lenne (…)” „[30] Az emberi méltóság büntetőjogi védelme a büntetőjog ultima ratio jellegéből fakadóan kizárólag azokkal a legsúlyosabb esetekkel szemben nyújthat oltalmat, amikor a közölt vélemény alkotmányos jogot sért vagy a jogsérelem veszélye közvetlenül jelen van. Ezt az álláspontot erősíti egyfelől az állami büntetőigény érvényesítésének közhatalmi, legális kényszercselekményeken nyugvó karaktere, másfelől pedig a büntetőjogi szankció megtorló és stigmatizáló jellege is. A büntetések elrettentő hatása a közélet véleményformálásában résztvevőket is megfélemlíti, elriasztja, amely így éppen a demokratikus és plurális alapokra épülő közélet kibontakozását és értékét gyengíti el. A szólás-, és sajtószabadság gyakorlásának kriminalizálása és büntetőjogi szankcióval sújtása ugyanis egy olyan visszatartó hatás (chilling effect) kiváltására alkalmas, amely öncenzúrára kényszerítheti a szabadságjoggal élni kívánókat [erről lásd hasonlóan: az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bíróság Lamont v. Postmaster General, 381 U.S. 301 (1965)]. Éppen ezért a közügyeket érintő véleményszabadságával élőkkel szemben utólagos büntetőjogi szankció kiszabása szűk körben akkor lehet indokolt, ha a közlés mások alapvető jogát sérti. Minthogy a közéleti vitát érintő véleménynyilvánítások fokozott alkotmányos védelmet élveznek, ezért a közszereplőket ért bírálattal szembeni büntetőjogi fellépésre csak szigorú korlátok között nyílik lehetőség aszerint különböztetve, hogy a közügyet érintő nyilvános közlés értékítéletet, avagy tényállítást fogalmaz meg. […] [48] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a büntetőügyben eljáró bíróságoknak a kérdés megítélésekor először arról szükséges dönteniük, hogy a vád tárgyát jelentő publicisztikára kiterjed-e a közügyek vitatását megillető magas szintű alkotmányos védelem. Ennek során a büntetőügyben eljáró bíróságoknak figyelemmel kell lenniük a közlés tárgyára és kontextusára, megjelenésének módjára, körülményeire és aktualitására, vagyis arra, hogy az inkriminált publicisztika egy helyi közéleti lapban jelent meg, és a közhatalmat gyakorló polgármester

21

vagyongazdálkodási tevékenységét, a város költségvetésével összefüggő döntéseit bírálta. Szükséges figyelemmel lenni továbbá arra is, hogy az írást nem öncélúság jellemezte, mert aktualitását a városi költségvetést érintő döntések adták. Mindezek mérlegelése alapján lehet dönteni arról, hogy a publicisztika a közügyek vitatását megillető magas szintű alkotmányos védelem alatt áll-e. A véleményszabadság erősebb oltalmát élvező közügyeket érintő bírálat során megengedett a túlzás, a provokatív vagy a polemikus stílus és ezzel együtt a véleménynyilvánítás korlátait, így a becsületet védő büntetőjogi tényállásokat is megszorítóan szükséges értelmezni. [49] Ezt követően az a kérdés igényel választ az eljáró bíróságoktól, hogy a publicisztika tényállításnak, avagy értékítéletnek minősül-e. Ennek során figyelemmel kell lenni arra, hogy az inkriminált mondat a teljes szöveg kontextusában nyer értelmet, amelynek célja az önkormányzat vagyongazdálkodásának kritikája volt, vagyis az írás az irónia és a túlzás eszközével élve bírálta a városi vagyongazdálkodást. Szükséges továbbá értékelni a publicisztika vélemény-kontextusát, amely a helyi közösségen belül tapasztalható vagyoni egyenlőtlenségekre és a pazarló költségvetési gazdálkodásra hívta fel a közélet figyelmét. Mindezek alapján lehet dönteni abban a kérdésben, hogy a publicisztika tartalmaz-e egyáltalán olyan konkrétumot, amelynek igazságtartalma igazolható, ellenőrizhető lenne, vagy az írás egy olyan bírálatot kifejező értékítélet, amelynek éppen a lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül.” A/2.2 36/1994. (VI. 24.) AB határozat Az Alkotmánybíróság először ebben a határozatban foglalkozott a politikai közszereplők fogalmával. A határozat a közszereplő politikusok és a közhatalmat gyakorló személyek bírálhatóságával kapcsolatban fogalmaz meg alkotmányos követelményeket. „A hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas - e minőségére tekintettel tett -, értékítéletet kifejező vélemény­nyilvánítás alkotmányosan nem büntethető; a becsület csorbítására alkal­mas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata pedig csak akkor büntethető, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állító, híresztelő, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy a közlése lényegét tekintve valótlan vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert a hivatása vagy foglalkozása alapján reá irányadó szabályok szerint - az adott állítás tárgyára, a közlés eszközére és címzettjeire tekintettel - elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta. […] A közhatalom gyakorlásában résztvevő személyek védelmében a véle­mény­ nyil­vánítás szabadságának szűkebb körű korlátozása felel meg a demokratikus jogállamiságból adódó alkotmányos követelményeknek. A demokratikus társadalom létezésének és fejlődésének nélkülözhetetlen eleme a közügyek vitatása, amely feltételezi a különböző politikai nézetek, vélemények kinyilvánítását, a közhatalom működésének bírálatát. A demokratikus hagyományokkal rendelkező társadalmak tapasztalatai szerint is e vitákban esetenként kellemetlen, éles, esetleg igazságtalan támadásokat intéznek a kormányzat és a közhivatalnokok ellen és nyilvánosságra kerülnek olyan tények is, amelyek a közéleti szereplők becsületének csorbítására alkalmasak.

22

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint kiemelkedő alkotmányos érdek az állami és a helyi önkormányzati feladatokat ellátó szervek és személyek tevékenységének nyilvános bírálhatósága, valamint az, hogy a polgárok bizonytalanság, megalkuvás, félelem nélkül vehessenek részt a politikai és társadalmi folyamatokban, a közéletben. Ennek ellene hat, ha a törvényhozó büntetőjogi büntetéssel fenyeget minden, a közhatalmat gyakorló személyek és intézmények becsületének csorbítására alkalmas tényközlést és értékítéletet.” A/2.3 34/2004. (IX. 28.) AB határozat A következő részlet az Alkotmánybíróság egy olyan határozatából származik, amelyben az Alkotmánybíróság azzal foglalkozott, hogy milyen felelőssége lehet egy országgyűlési képviselőnek rágalmazási és becsületsértési ügyekben. „Országgyűlési képviselővel és más közhatalmat gyakorló vagy egyéb módon közszereplő politikussal szemben közérdekű tevékenységgel összefüggésben becsületsértés bűncselekménye nem is követhető el. Ebből következik, hogy az Alkotmánybíróság mércéje szerint az értékítéletet és személyes meggyőződést közvetítő vélemények mindaddig, amíg összefüggésben állnak a közügyekkel, attól függetlenül élvezik a véleményszabadság alkotmányos oltalmát, hogy helyes vagy helytelen, tetsző vagy nem tetsző, értékes vagy értéktelen gondolatot tartalmaznak.” A/2.4 28/2014. (IX. 29.) AB határozat Az Alkotmánybíróság jelen határozatával elvi szinten véget vetett annak az évekig tartó bírósági gyakorlatnak, hogy a rendőrök arcát csak kitakarva, vagy az engedélyükkel lehet közölni. „[43] Rendőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a nyilvánosságra hozatal nem öncélú, vagyis az eset körülményei alapján a jelenkor eseményeiről szóló vagy a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyet érintő képi tudósításnak minősül. [44] Rendőri bevetés demonstrációkon minden esetben a jelenkor eseményének minősül, még akkor is, ha a rendőrök nem igazi „résztvevői” a történésnek. Ezért az arról készült felvétel a képen lévők hozzájárulása nélkül közvetíthető a nyilvánosság felé, kivéve, ha ez a rendőr emberi méltóságának – mint az emberi mivolt benső lényegét feltétlenül megillető védelemnek – sérelmét jelenti; ilyen lehet például a hivatása gyakorlása során megsérült rendőr szenvedésének bemutatása. A jelenkor történéseinek bemutatásához fűződő érdek, mint a fényképfelvétel engedély nélküli nyilvánosságra hozatalának az alkotmányos alapja általában nem érvényesül akkor sem, amikor a képen csak egyetlen egy személy látható. Ilyenkor a sajtószabadság és a méltóságvédelmen alapuló képmáshoz való jog közötti érdekütközést egyedi mérlegeléssel kell feloldani, és azt kell vizsgálni, hogy a személy képmása, ennek a nyilvánosságra hozatala a jelenkor történéseinek bemutatása, illetve a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás körébe tartozik-e. Az előző és az új Ptk. ama szabályait, amelyek kivételt jelentenek a képmás engedélyhez kötött nyilvánosságra hozatala alól, minden eseten úgy kell értelmezni, hogy az összhangban álljon a sajtószabadság gyakorlásával. Habár elsősorban

23

a rendes bíróságra tartozó kérdés polgári ügyben, hogy milyen eseményt tekint közszereplésnek, közéleti szereplésnek, milyen felvételt minősít tömegfelvételnek vagy a személyiségi jogokat sértőnek a Ptk. alapján, az értelmezésnél az Alaptörvényre is megfelelően figyelemmel kell lenni. A Ptk. 1:2. § (1) bekezdése értelmezési alapelvként mondja ki, hogy „e törvény rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni.” A nyilvános helyen készült, nem sértő, az érintett személyt tárgyilagosan ábrázoló felvétel általában nyilvánosságra hozható engedély nélkül, ha az a közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz kapcsolódik, a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatásához kötődik. [45] Gyülekezésről szóló tudósításhoz rendszerint hozzátartozik képfelvétel vagy film közzététele is. Az ilyen felvételen többnyire láthatók a rendezvény biztosításában résztvevő rendőrök is. E felvételeknek a megjelenés előtt való kényszerű megváltoztatására késztetés akkor, amikor a felvétel nem haladja meg az esemény hű illusztrálásához tartozó tartalmat, a közzétenni tervezett tájékoztatás alapos indok nélküli előzetes ellenőrzését jelenti.”  A/2.5 16/2014. számú büntető elvi határozat Segítség a Btk. 226- 227. §§ értelmezéséhez: „A társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás az, amelynek figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása vagy híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására. Általában alkalmas a becsület csorbítására az olyan tény állítása, híresztelése, amely a valósága esetén büntető, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen, ezt meghaladóan azonban a becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése is, amely az emberi méltóságot támadja, vagy amely alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról, személyes értékeiről a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja [BH 2000.285.]. A szabad véleménynyilvánítás alapjoga folytán a közhatalmat gyakorló, a közélet, a politikai élet szereplőivel kapcsolatosan a megengedett véleménynyilvánítás köre valóban tágabb, mint más személyeknél. Ebből következően a közéleti szereplők tekintetében a való tények feltárását - még ha azok alkalmasak is e személyek társadalmi megbecsülésének a csorbítására minden esetben közérdekűnek kell tekinteni, a közérdek fogalmán pedig nem csupán a társadalom egészének legáltalánosabb érdekeit kell érteni, hanem közérdekű lehet a társadalom egyes kisebb közösségeinek szűkebb körű érdekét érintő tényállítás, híresztelés is. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a közéleti szereplőknek azt is el kellene tűrniük, hogy személyükkel kapcsolatban nagy nyilvánosság előtt olyan tényközlések hangozzanak el, amelyek nyíltan azt sejtetik, hogy közhatalmi helyzetükkel visszaélve jogellenes, akár büntetőjogi úton üldözendő cselekményeket követtek el.” A/2.6 1/2012. számú BKMPJE határozat A Kúria ezen jogegységi határozata évekig meghatározta a bíróságok gyakorlatát a rendőrök arcképének nyilvánossága kérdésében. „A joggyakorlat és a jogirodalom meghatározása szerint szereplésnek, ezen belül közszereplésnek az egyén önkéntes elhatározásán, autonóm döntésén alapuló olyan politikai, társadalmi, művészeti tevékenység, megnyilvánulás tekinthető, amelyet

24

egy meghatározott cél, szűkebb vagy tágabb értelemben a helyi közösség vagy a társadalom életének befolyásolása érdekében fejt ki. Tehát a nyilvános közszereplés a közterületen való jelenlétnél, az ott zajló eseményekben való részvételnél szűkebb kategória, feltételezi a nyilvánosság előtt fellépő, megnyilvánuló személy erre irányuló szándékát. A szolgálati jogviszony vagy munkaviszony alapján a nyilvánosság előtt, közterületen tevékenykedő rendőrök, büntetés-végrehajtási intézet alkalmazottai, továbbá mindazok a személyek, akik munkaviszonyon alapuló tevékenységüket közterületen, a nyilvánosság előtt végzik, nem önkéntes akaratelhatározás alapján, nem abból a célból tevékenykednek, hogy a szűkebb vagy tágabb értelemben vett társadalmi viszonyok alakításában szereplésükkel részt vegyenek, hanem törvényben meghatározott illetve munkaköri kötelezettségüknek tesznek eleget. Önmagában a közterületen tartózkodás, közfeladat ellátása, közhatalom gyakorlása – akár szolgálat teljesítése érdekében - vagy a munkaviszonyon alapuló munkavégzés nyilvánvalóan nem minősül szereplésnek, ezért attól függetlenül nem tekinthető a Ptk. 80.§ (2) bekezdése alá eső nyilvános közszereplésnek, hogy azt az adott személy esetleg a legszélesebb nyilvánosság előtt végzi. Ebből következően a közterületen, a nyilvánosság előtt munkáját végző, intézkedő rendőr nem tekinthető nyilvános közszereplőnek csupán amiatt, mert a közhatalmi funkciót megtestesítő állami szerv alkalmazottja. A Ptk. 80.§ (2) bekezdésének alkalmazása során a rendőri cselekvés jellegétől függően nem tehető különbség a közhatalmi tevékenységet gyakorló személy rendelkezési jogosultságának jogi megítélésében. A rendőrnek az a nyilvánosság előtt tanúsított magatartása, hogy valakit az utcán igazoltat, és a szintén közrendőri feladatnak számító, a tömegrendezvény rendfenntartásában való közreműködés egyaránt a közhatalom gyakorlásának egy meghatározott módja, és a fentiek alapján egyik tevékenység sem minősíthető nyilvános közszereplésnek. Amennyiben a felvétel összhatásában mutatja be a közterületen történő eseményeket, és az ábrázolt személy nem ismerhető fel, a nyilvánosságra hozatalhoz hozzájárulásra nincs szükség. […] A közhatalmi tevékenység ellenőrizhetőségéhez, az átláthatóság biztosításához az intézkedő rendőrök képmásának nyilvánosságra hozatala azonban nem szükséges, tevékenységük anélkül is bemutatható. A rendőri munkáról történő tájékoztatás az intézkedést végrehajtó személyek felismerhető, egyedileg beazonosítható képmásának bemutatása nélkül is megvalósítható. Az intézkedést foganatosító rendőr arcképe tehát nem tekinthető közérdekből nyilvános adatnak, ugyanis az nem tartozik a rendőri szerv feladat- és hatáskörében eljáró személy közfeladatának ellátásával összefüggő egyéb személyes adata körébe.”

B. Szakirodalom B/1 Dr. Sarkady Ildikó: A közszereplők személyiségvédelme a bírói gyakorlatban (2006)9 9 A teljes cikk itt: http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_03_osz/06_kozszereplok_szemelyisegvedelme

25

A szerző a strasbourgi emberi jogi bíróság közszereplők bírálhatóságával kapcsolatos gyakorlatát foglalja össze. „Az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga következetes a közszereplők becsületvédelmének kérdésében: a véleménynyilvánítás szabadsága érdekében lehetővé teszi a személyiségi jogok korlátozását. ● A Lingens kontra Ausztria ügyben a bíróság megállapította, hogy a politikust e minőségében érő kritikus, sértő vélemény korlátozása nem tekinthető szükségesnek egy demokratikus társadalomban. ● A Castells kontra Spanyolország ügyben a bíróság kimondta, hogy a kormányt érő kritika megengedett határai jóval tágabbak, mint egy egyszerű magánember esetében. A bírák ezen kívül alapvető követelményként határozták meg a közéleti szereplők ahhoz való jogát, hogy ügyüket tisztességes bírósági tárgyalás keretében döntsék el. ● Az Oberschlick lapszerkesztő és Ausztria között zajló első ügyben a bíróság megállapította, hogy a még elfogadható kritika határai egy politikus esetében sokkal tágabbak abban az esetben, ha a közérdeklődésre számot tartó kérdések nyílt vitájának lehetővé tétele áll szemben a személyiség védelmével. A második per során a sajtó egyik legfőbb feladataként a politikai és egyéb közérdekű tárgyú információk, eszmék közlését határozta meg. ● A Thorgeirson kontra Izland ügyben hozott határozat szerint az elfogadható kritika határai a politikai vitában érvényesülnek a legtágabb mértékben, a leginkább pedig a közérdekűnek nem minősülő véleménynyilvánítások korlátozhatók. A strasbourgi bíróság ítélkezési gyakorlatának új vonása, hogy a közszereplők korlátozottabb védelmének elvét kezdi kiterjeszteni polgári jogi személyiségvédelmi esetekre is. ● Az utóbbi évek strasbourgi döntései közül a Bergens Tindende és társai kontra Norvégia ügy volt az első, amelyben a közszereplők bírálóinak polgári jogi elmarasztalását értékelte a bíróság a véleménynyilvánítás szabadságának megsértéseként. ● A Feldek kontra Szlovákia ügyben a bíróság elmarasztalta Szlovákiát Feldek emberi jogainak megsértése miatt. Az ítélet indoklása szerint a politikusoknak nem szabad olyan érzékenyen reagálniuk a személyüket ért kritikákra, mint más magánszemélyeknek. ● A Krone Verlag GMBH & CO. KG kontra Ausztria ügyben a bíróság megállapította, hogy mindenképpen közügynek tekinthető, ha egy politikus törvényellenesen jut jövedelemhez. Az ítélet szerint a demokratikus társadalmakban a sajtó legfontosabb feladata és kötelessége az, hogy a nyilvánosságot tájékoztassa a közügyekről. A közszereplői minőség egy politikus tekintetében nem is lehet kérdéses, így a politikai szereplőknek el kell viselniük a közügyekben részvétellel szükségszerűen együtt járó következményeket. ● A Hans Dichand kontra Ausztria ügyben hozott ítélet alapján a fontos politikai személyeknek számolniuk kell azzal, hogy közhatalmi és egyéb tevékenységük a nyilvánosság számára megismerhetővé válik. A véleménynyilvánítás szabadsága

26

mint alapelv értelmében az egyezmény védelemben részesíti a „támadó jellegű, megrázó, sértő” véleményeket is. Az Egyesült Államok politikai közszereplőkre vonatkozó bírói gyakorlatában a New York Times kontra Sullivan ügyben a bíróság állásfoglalása szerint a hivatalos személy csak akkor követelhet kártérítést hivatalos minőségére vonatkozó állításért, ha azt szándékos rosszindulattal vagy súlyos gondatlanságból követték el vele szemben.” B/2 Alkotmányjogi panasz indítvány A rendőr arcának nyilvánosságával kapcsolatos bírósági döntés ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz indítvány (aminek következtében megszületett a 28/2014. (IX. 29.) AB határozat) alább idézett részlete érvekkel járulhat hozzá a vitakérdés minél átfogóbb feldolgozásához. „A rendezvényről az általunk mint sajtó által készített, a rendőröket is érintő beszámoló kifejezetten a közügyekről való tájékozódást és a közügyek vitathatóságát szolgálta, vagyis par excellence politikai beszédnek minősül. A közhatalom-gyakorlás nyilvánosság általi ellenőrzésének része, hogy tudósításainkhoz adott esetben a rendőrök felismerhető arcképmását is felhasználhassuk, hiszen a közhatalomnak az eljáró rendőr ad arcot. Ha a rendőrnek nincs arca, elvész a közhatalom felelőssége és bizonytalanná válik személyes felelőssége. […] Ez a közlés mint politikai beszéd is fokozott alkotmányos védelmet élvez. Ezen alapvető jogaink gyakorlásának korlátozását az érintett rendőrök alapvető jogai érvényesülésének igénye alapozhatta volna meg, alapvető jogaira azonban ezen kontextusban a rendőr mint közhatalom-gyakorló, e minőségével kapcsolatos véleménynyilvánítással szemben nem hivatkozhat, hiszen állami-közhatalmi szervek és személyek e minőségükben fogalmilag nem lehetnek alapjogok alanyai. (Ezt már az Alkotmánybíróság is megállapította, 3307/2012. (XI. 12.) AB végzésében.) A rendőrökről általunk készített képmás és annak felhasználása a rendőröket közhatalom-gyakorlói minőségükben, az adott rendezvényen megvalósult közhatalom-gyakorlás tekintetében és kizárólag csak így érintette; nem érintette az emberi méltóság olyan magját, amely a közhatalom-gyakorló emberek esetében is értelemszerűen védelmet élvez. Tekintettel arra, hogy a rendőrképmás közzétételének tilalma korlátozza a véleménynyilvánítási és sajtószabadságot, a rendőr emberi méltóságának sérelmét mindig igazolni kell, az ilyen sérelem fennállása pedig csak esetről esetre dönthető el. (Ilyen lehet például a hivatása gyakorlása során megsérült rendőr szenvedésének bemutatása.) Ebben az ügyben azonban ilyen körülmény nem merül fel. A képmás elkészítésével és közzétételével tehát nem léptünk ki annak a jogviszonynak a keretei közül, amelyben mi mint a vélemény- és sajtószabadság jogosultjai e jogunkat a közhatalom-gyakorlókkal mint alapjogi kötelezettekkel szemben gyakoroljuk. A képmáskészítéssel és nyilvánosságra hozatalával nem érintettük a rendőröket mint természetes személyeket, akik jogosultjai lehetnének a személyiségüket védő alapjogoknak. A bíróság azonban ezekre a tényezőkre nem volt megfelelően figyelemmel, az ítéletben a rendőrök mint természetes személyek számára nyújtott jogvédelmet. Az ítélet csak azt vette számításba, hogy a közszereplő természetes személyeknek a nyilvánosság tekintetében az átlagosnál nagyobb tűrési kötelezettségük van, amit a Ptk. azzal juttat kifejezésre, hogy képmásuk nyilvánosságra hozatalához nem követeli meg a hozzájárulásukat. A rendőrök azonban az ítélet alapjául szolgáló ügyben nem természetes személyként, hanem a közhatalom gyakorlójaként voltak érintettek. Ennélfogva álláspontunk szerint az, hogy az ítélet azzal érvel,

27

hogy a rendőrök nem közszereplők, nem implikálja a polgári jogi képmásvédelem főszabályának (hozzájárulás megkövetelése) alkalmazását. A rendőrök számára nyújtott polgári jogi személyiségvédelemmel a bíróság egyúttal alkotmányos indok nélkül korlátozta a megjelölt alapjogainkat, így tehát a bennünket megillető véleményés sajtószabadság sérelmet szenvedett.” B/3 Eric Barendt: A kifejezés szabadságának és a magánszféra védelmének egyensúlya a strasbourgi bíróság ítélkezési gyakorlatában10 A médiajogi professzor (University College London) tanulmányából idézett rész a HIV státuszra vonatkozó adatok kiszivárogtatásával kapcsolatos Biriuk v. Lithuania-ügyben11 hozott döntéssel foglalkozik. „A kérelmező azt állította, hogy a litván bíróságok nem biztosították a magánszférája védelméhez való jogát, mivel nevetséges összeget (2 892 eurót) ítéltek meg számára egy országos lapban megjelent cikk miatt, amelyben felfedték, hogy HIV-pozitív, fűvelfával lefeküdt, és kábítószeresek fertőzték meg. A 8. cikk erőteljesen védi a szexuális élettel kapcsolatos és az egészségügyi információkat.12 Ami a 10. cikket illeti, a bíróság kiemelte az alapvető különbséget a demokratikus vitához hozzájárulni képes tényállítások, és „valamely személy magánéletéről tett ízléstelen állítások között”. Ebben az esetben – az állam Legfelső Bíróságával ellentétben – a bíróság nem fogadta el a helyi lakosság érdeklődését a közzétételt megalapozó jogos indokként. Álláspontja szerint a kérelmezőhöz hasonló embereket elrettentené az orvosi kezeléstől, ha tudnák, hogy állapotukról beszámolhat a sajtó; ez a körülmény nagyobb súlyúnak bizonyult, mint a sajtó szabadságával szemben a magánszféra megsértése miatt alkalmazott súlyos szankciók által előidézett esetleges „megfagyasztó hatás.” B/4 Értékítélet és tényállítás megkülönböztetéséhez A bírósági döntések releváns elemeit a TASZ által összeállított érvgyűjteményből idézzük.13 ● A BH2009. 135. számú döntés kimondja a következőket. A rágalmazás vétségének megvalósulásához szükséges tényállításon olyan - a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó - nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, amelynek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot. A rágalmazás feltétele az is, hogy az elkövető által tett - a becsület csorbítására alkalmas - tényállítás (híresztelés) jogellenes legyen. Nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban az ügyfél által az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, az abban érintett személlyel összefüggésben az ügy tisztázása érdekében tett - gyalázkodástól, becsmérléstől mentes - tényállítás akkor sem, ha a becsület csorbítására objektíve alkalmas volna. (BÜNTETŐJOG)

10 A teljes tanulmány itt: http://epa.oszk.hu/02400/02445/00018/pdf/EPA02445_ias_2010_3_045-069.pdf 11 Biriuk v. Lithuania, 2008. november 25-i ítélet, application no. 233373/03. Lásd még: Armoniene v. Lithu­ ania [2009] EMLR 7 12 Dudgeon v. UK (Series A no 45) (1982) 4 EHRR 149 (a nagykorú személyek joga szexuális kapcsolatok létesítésére a 8. cikk fontos eleme); Z v. Finland, application no. 22009/93 (1998) 25 EHRR 371 (a személyes egészségügyi adatok védelme a 8. cikkben foglalt jogok gyakorlásának alapvető fontosságú feltétele) 13 Teljes terjedelmében itt: http://tasz.hu/szolasszabadsag/szolasszabadsag_ervgyujtemeny

28

● Az EBH1999. 87. számú döntés kimondja a következőket. Jogellenesség és társadalomra veszélyesség hiányában nem valósul meg rágalmazás, ha a becsület csorbítására egyébként alkalmas tény állítását vagy híresztelését a közérdek vagy jogos magánérdek védelme indokolta. Az ilyen cél és motívum megállapítására csak a valóság bizonyítás útján kerülhet sor. A közérdek vagy a jogos magánérdek védelmének indokoltsága büntethetőségi akadályt jelenthet, ezért törvénysértő a valóság bizonyításának mellőzése, ha attól a büntethetőség kizárása függhet. Közérdeken nemcsak a társadalom egészének legáltalánosabb érdekeit kell érteni. Közérdekű lehet a társadalom egyes kisebb közösségeinek szűkebb körű érdekeit érintő tényállítás, híresztelés is. (BÜNTETŐJOG) ● A BH2001. 469. számú döntés kimondja, hogy az a  tényállítás, amelynek az érintett személyre vonatkozóan nincs sértő tartalma, a jó hírnevet akkor sem sérti, ha valótlan. (POLGÁRI JOG) B/5 Grácz Zsuzsanna: Közszereplők képmásának védelme „A képmás védelmével összefüggésben meg kell különböztetni a közszereplők magánéletét és a közszerepléssel összefüggésben történő tevékenységét. A magán­ élethez kapcsolódó fényképfelvételek a főszabálynak megfelelően nem hozhatóak nyilvánosságra az érintett hozzájárulása nélkül. Így nem volt jogszerű egy helyi politikusnak szexuális aktus közben felvett felvétel nyilvánosságra hozatala. A bírói gyakorlat alakította ki a képmás védelme körében is az egyébként igen szűkszavú törvényi rendelkezés tartalmát. Így nem kell hozzájárulás például archív felvételek felhasználásához, rosszul sikerült felvételek esetén, kínos, leleplező felvételek esetében, illetve a képmáshoz fűzött megjegyzéssel összefüggésben. Nem lehet viszont nyilvánosságra hozni hozzájárulás nélkül karikatúrát, fotómontázsokat, közszereplő családtagjairól készült fényképfelvételt, szeméremsértő módon történő ábrázolást tartalmazó képmást (Tattay Levente: A közszereplők személyiségi jogai. Budapest-Pécs, 2007. Dialog Campus.142.o.). A fentiekkel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság a BH2006.282 sz. eseti döntésében kimondta, hogy a közszereplő képmása csak közszereplésével összefüggésében, a közéleti megnyilvánulásai által meghatározott keretben, annak bemutatására használható fel az érintett hozzájárulása nélkül. A BH alapjául szolgáló esetben a felperes képmása egy kéthetente megjelenő, szatirikus hangvételű lap egyik számában „100 LEG MAGYAR” címmel kiadott válogatásban jelent meg. A Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a közszereplő képmása nem szabad felhasználás tárgya, nem szolgálhat különböző, a közszereplő konkrét megnyilvánulásaitól független gondolati tartalmak, vélemények illusztrálására. Jelen esetben pedig a száz szerepeltetett személy képmása a lapban írt szatirikus vélemény illusztrálására szolgált, a felperes szerepeltetése pedig a korábbi közszereplésével azonosíthatatlan módon, önkényesen történt.”

C. Álláspontok a közbeszédben C/1 http://24.hu/belfold/2014/08/13/szabadidejeben-buzifelvonulasra-jar/

29

http://24.hu/belfold/2014/10/09/szabadidejeben-nem-jar-buzifelvonulasracsak-egyszer-benezett/ C/2 http://index.hu/kultur/media/2014/07/04/elso_fokon_nyertunk_lehet_ trollarca_a_rendoroknek/ http://index.hu/belfold/2015/10/30/itelotabla_rendor_kepmas_meglepo_itelet/ C/3 http://politikuss.tasz.hu/nagy-robert/ http://mandiner.hu/cikk/20140403_pajor_tamas_no_vona_no_cry

D. Szemléltető eszközök D/1 Videó: közszereplő politikus, személyiségi jogi jogvita www.youtube.com/watch?v=B64xcxOn4gc D/2 Videó: Pajor Tamás No Vona No Cry https://www.youtube.com/watch?v=JRiPgg7oskU D/3 Wesselényi Miklós: Balítéletekről, 1831 „Szólás tehetségével ajándékozott meg Teremtőnk, hogy a gondolatot életre valósítsuk. A lélek nemzi, de csak a szó szüli világra gondolatinkat. A szót elfojtani annyit tesz, mint örökre méhébe zárni akarni annak gyümölcsét, melyet világra hozni szülőfájdalmok ösztönözik azt.” D/4 Folyamatábra

30

Felhasznált irodalom FLECK Zoltán: A szólás szabadsága és a személyiség védelme a polgári jogi bírói gyakorlatban (2005) HALMAI Gábor: A véleményszabadság határai. Atlantisz, Budapest, 1994. HALMAI Gábor: Kommunikációs jogok. Új Mandátum, Budapest 2002. SAJÓ András: A szólásszabadság kézikönyve. KJK-Kerszöv, Budapest 2005. SÁRI János–SOMODY Bernadette: Alapjogok, Alkotmánytan II. Osiris Kiadó, Budapest, 2008. SOMODY Bernadette – SZABÓ Máté Dániel – VISSY Beatrix: Az alapjogi bíráskodás kézikönyve. HVG-Orac, Budapest, 2013. SZABÓ Máté Dániel: Nyilvános magánszféra – Hol a határ? (2008) TATTAY Levente: A közszereplők személyiségi jogai. Dialog Campus, BudapestPécs, 2007.

31

B) Szabadság és biztonság Szabadság és biztonság. Mindkettő alapvető jogunk, és szükségünk is van rájuk. Szabadság alatt több dolgot is értünk: szólásszabadságot, a közügyek megismerésének jogát és a magánszférához való jogunkat is. Szabadságként értelmezzük az államtól való függetlenséget, a szabad döntés lehetőségét. Biztonság alatt pedig azt értjük, nem kell félnünk attól, hogy az életünkre törnek. Időnként azonban az állam azt kéri tőlünk, válasszunk, melyik a fontosabb. Azaz szabadság vagy biztonság? Ez egy lehetetlen alku, amelyhez rengeteg mérlegelésre lenne szükség. Az alábbiakban azokat az eseteket mutatjuk be, amikor az állampolgárokat ilyen alkuk elé állítják. Arra keressük a választ, valóban szükséges-e választani? Érvényesülhet-e mindkettő? Ha igen, milyen arányban? Mikor lehet arra szükség, hogy az egyikből engedjünk egy kicsit a másik érdekében? Szabadság, biztonság és az állam szerepének tekintetében alapvetően kétféle konfliktusról beszélhetünk. Az egyikben az a kérdés, milyen mértékben engedhetjük meg az államnak, hogy megsértse a magánszféránkat, adatokat tároljon rólunk nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva? Elfogadható-e, hogy behatoljon az állam egészen az intim szféránkba, ha ezért cserébe biztonságot ígér? Engedélyezzük-e az államnak, hogy akár minden lépésünket rögzítse, cserébe azért a tudatért, hogy azokét is rögzíti, akik esetleg veszélyesek lehetnek ránk nézve, így meg tud tőlük védeni? A másik konfliktus pedig azon a kérdésen alapszik, mit szabad az államnak eltitkolnia az állampolgárai elől? Milyen információk zárhatóak el a nyilvánosság elől nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva? Lehetnek-e az államnak titkai az emberek előtt, ha azok nyilvánosságra kerülését veszélyesnek ítéli? Meddig tart a közérdekű ügyek megvitatásának joga? Ha az állam cserébe védelmet ígér, megtagadható-e az az igény, hogy az állampolgárok ellenőrizzék, mit, miért és hogyan tesz? Tehát nem az a vita tárgya, hogy az államnak fel kell-e lépnie az állampolgárok biztonsága érdekében, vagy, hogy léteznek olyan információk, amelyek nyilvánossága sértené a nemzetbiztonsági érdekeket, illetve az sem kérdés, hogy ezt nem feltétlenül teheti az állam úgy, hogy ne menjen az állampolgári szabadság rovására. Hanem azt kell mérlegelnünk, mi a határa az állam hatalmának ebben a kérdésben: milyen mértékben szabad beavatkoznia az államnak az állampolgárai magánszférájába, milyen mértékben korlátozhatja az állampolgárok szabadságát biztonságuk érdekében, valamint milyen információkat zárhat el előlük a saját biztonságukra hivatkozva.

Kiindulópontok A „Szabadság vagy biztonság?” – kérdés általában hamis oppozíció. Mindkettőre szükség van, nem lehet, egy demokráciában nem is szabad az egyiket a másik helyett választani. Az alku (trade-off) abban áll, hogy mikor szükséges viszont engedni az egyikből a másik érvényesülése érdekében.

32

1. A magánszféra szabadsága és az állam által kínált biztonság Ezt a kérdést az államok hajlamosak veszélyhelyzetek, támadások, gyakran terror­ cselekmények utáni időszakokban feltenni, amikor az emberek könnyebb szívvel adnak többet a szabadságukból egy ígért vagy feltételezett biztonság érdekében. Ezt történt az Egyesült Államokban a 2001. szeptember 11.-i terrortámadások után, és sokan attól féltek, ez fog történni a 2015. november 13.-i párizsi merényletek után is. Ilyenkor azonban azt kell mérlegelni, hogy valóban sehogy másképp nem érhető-e el a biztonság, csak a szabadság megnyirbálásával? Illetve, hogy a szabadság korlátozása valóban nagyobb biztonsághoz vezet-e vagy csak a biztonság illúziójához? Az állam ígérete, hogy a szabadságunk egy részéért cserébe megvéd minket, nem új keletű. Ez az, amit társadalmi szerződésként tart számon a történelemtudomány és a politikafilozófia. Az állampolgárok autoritással ruházzák fel az államot védelemért cserébe, és lemondanak arról, hogy bárki bármit megtehessen. Ennek a szerződésnek a keretében ruházzák át az állampolgárok bizonyos ügyekben való döntések jogait az államra, ilyen például a bűnüldözés és az erőszak joga. Valamint erre a társadalmi szerződésre alapozva kérnek időnként több szabadságot a modern demokráciák is a magasabb védelemért cserébe. Korábban is minden kormányzat és állam arra törekedett, hogy minél több adatot gyűjtsön az állampolgárairól. A digitális korszak ezt azonban még kiterjedtebbé és könnyebbé tette. Tudnunk kell, hogy az adat önmagában nem veszélyes fegyver. Azonban az adatok összekapcsolása, összefüggések keresése közöttük, majd ebből következtetések levonása és narratíva felállítása az, ami aggasztó hatásokkal jár. A 21. században az változott meg a korábbiakhoz képest, hogy elképzelhetetlen mértékben megnőtt, és csak nőni fog a begyűjthető és tárolható adatok mennyisége, és egyre kifinomultabb eszközök állnak rendelkezésre, hogy ezeket a meta-adatokat akár automatikusan is összekapcsolják. Ráadásul ma már nem csak az állam kíváncsi az átlagos állampolgár adataira, hanem a cégek, vállalatok is, egyre kiterjedtebb az, amit „data surveillence-ként” emlegetünk. Alkotmányos szempontból ebben az esetben az a kérdés, meddig terjed a személyes adataink védelmének köre, mit véd az információs önrendelkezési jog.

2. Nemzetbiztonság és az állam titkai Nyilvánvaló az is, hogy a nemzetbiztonság ugyanúgy közérdek, mint az állampolgárok szabadsága, vagy a közérdekű kérdéseket megvitatásához való jog. Azaz joguk van az embereknek közügyekben véleményt nyilvánítani, és megkísérelni az államot úgy befolyásolni, hogy érdekeik szerint cselekedjen. Ezért egy demokráciában is elfogadható és teljesen normális, hogy az államnak vannak titkai az állampolgárok előtt, melyek az ő védelmüket szolgálják. Ilyen információk lehetnek például háborús vagy bűnüldözési stratégiákra, ellenséges vagy veszélyes területen dolgozó fedett ügynökökre vonatkozó adatok. A kérdés azonban az, hogy mennyire lehetnek kiterjedtek ezek a titkok, és mikor indokolható az, hogy az állampolgárok ezeket mégis megismerjék.

33

A titkosított információk kezelését ezért mindenhol szigorúan szabályozzák. Ugyancsak mindenütt alapelvnek tekintik, hogy nem csak azt büntetik, aki átadta vagy gondatlanul kezelte a titkot, hanem azt is, aki illetéktelenül hozzáfért, felhasználta vagy nyilvánosságra hozta azt, ezzel esetleg kárt okozva az államnak. Ennek a kérdésnek a megvitatásához szem előtt kell tartanunk a titkosított anyagok paradoxonát: mivel nem tudjuk, mit tartalmaznak ezek a dokumentumok, általában azt sem tudhatjuk, pontosan miért titkosították őket. Azaz képtelenek vagyunk eldönteni, hogy jogos volt-e az állam döntése, hogy nem hozza ezeket nyilvánosságra, egészen addig, amíg ezek napvilágra nem kerülnek, akkor pedig a döntés gyakorlatilag már késő. Tehát ezekben a konfliktusokban mindig felmerül az államba vetett bizalom kérdése, illetve, hogy megfelelő fékek és garanciák biztosítják-e, hogy az állam ne élhessen vissza a titkosítás jogával. Az állam ellenőrzésének pedig az egyik legkézenfekvőbb módja a nyilvánosság. Nem véletlenül emlegetik gyakran a sajtót a negyedik hatalmi ágként. Az újságíró feladatai közé nem csak a közönség tájékoztatása, esetenként szórakoztatása tartozik, hanem az állam ellenőrzése is. Ez utóbbi az, amit a média „őrkutyaszerepének” (watchdog) hívunk. Azaz az újságíró feladata, hogy őrkutyaként ellenőrizze az államot, jelentse, ha visszaélést tapasztal, gyanakvó és kritikus legyen, ha szükséges, valamint a nyilvánosság erejével szolgálja az állampolgárok érdekeit. Így nem véletlen, hogy a későbbiekben tárgyalt esetek jó részének főszereplői újságírók. Ebben az esetben az a kérdés, milyen széles a megismerhető közérdekű adatok köre.

Vitakérdések 1. Edward Snowden és az NSA Edward Snowden az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) adatait publikálta, amelyek azt bizonyították, az Egyesült Államok kormánya minden állampolgár kommunikációját kiterjedt módon és szisztematikusan megfigyelte, nemzetbiztonsági érdekekre és a terrorizmus elleni harcra hivatkozva. A vita kérdése ebben az esetben az, hogy milyen mértékben megengedhető, hogy az állam behatoljon állampolgárai magánszférájába a nemzetbiztonsági érdekek érvényesítése érdekében. Edward Snowden az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) egyik vezető tanácsadója volt. 2012 végén – 2013 elején Snowden kapcsolatba lépett Glenn Greenwalddal, a The Guardian újságírójával és Laura Poitras filmrendezővel, aki addigra már több riportot forgatott állami információkat kiszivárogtatókról. Snowden úgy mutatkozott be, mint a hírszerzés magas rangú munkatársa, akinek információi vannak arról, hogyan figyeli meg az amerikai kormány állampolgárai minden lépését, minden telefonhívását és minden online tevékenységét. A filmrendező és az újságírók Hongkongban találkoztak vele. 2013. június 7-én Greenwald és Ewen MacAskill első cikküket14 a Snowden által kiszivárogtatott információk alapján a The Guardian-on publikálták. 14 http://www.theguardian.com/world/2013/jun/06/us-tech-giants-nsa-data

34

Ebben arról írnak, hogy a szigorúan titkos minősítésű anyagokból kiderül, az NSA direkt hozzáféréssel rendelkezik az állampolgárok keresési és böngészési előzményeihez, e-mailjeikhez, online küldött fájljaikhoz, valamint online történő, élő beszélgetéseikhez is. Mindezt olyan internetóriásokon keresztül teszi mint a Google, a Facebook, vagy az Apple. Az így megszerzett adatokat pedig az NSA begyűjti és tárolja. Ezeket az információkat akkor mind az Egyesült Államok kormánya, mind az említett cégek tagadták. 2013. június 9-én Edward Snowden a nyilvánosság elé állt, és személyesen megerősítette az addig publikált információkat. Június 23-án máig homályos körülmények között Hongkongból Moszkvába utazott, azóta is Oroszországban él, ottani tartózkodási engedélye 2017-ig érvényes. Edward Snowden megítélése a kezdetektől fogva ellentmondásos. A világ elég tárta a titkos és semmilyen formában nem ellenőrzött amerikai kormányzati megfigyeléseket, azt, hogy az átlagember számára felfoghatatlan mennyiségű adatot gyűjtenek be, amelyek később akár összekapcsolhatóak és elemezhetőek. Az Egyesült Államok kormánya szerint azonban Snowden áruló, aki felelőtlenül szivárogtatott ki nemzetbiztonsági adatokat, amerikai hírszerzők életét veszélyeztetve, ezért büntetés vár rá, ha hazatér. Azzal érvelnek, az ilyen típusú adatgyűjtés az állampolgárok biztonságát szolgálja, segít a terrorizmus elleni harcban. Sokaknak az is gyanús, hogyan került Hongkongból Moszkvába, az USA politikai ellenfelének karjaiba. Szempontok a vitához: Snowden hős vagy áruló? Joga volt-e kiszivárogtatni ezeket az információkat? Joga van-e az államnak nemzetbiztonsági érdekből megfigyelni az állampolgárait? Mi a szerepe ebben a történetben az olyan médiaóriásoknak mint a Google, a Facebook vagy az Apple? Miért problémás az ilyenfajta adatgyűjtés? Mi a veszélye annak, hogy az állam ilyen mennyiségű tudással rendelkezik az állampolgárairól? Mire használhatóak az így összegyűjtött adatok? Hogyan segíthetik a terrorizmus elleni harcot? Hogyan szolgálhatnak esetleg más célokat? Segíthetik-e éppen ezek az adatok a terroristákat? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.5, A/1.6, A/1.7, A/1.8 Döntések tára: A/2.1. Szakirodalom: B/1, B/3 Álláspontok a közéletben: C/1, C/3, C/4 Szemléltető eszközök: D/1, D/2, D/3, D/4

2. Szervezett szivárogtatás: A WikiLeaks A WikiLeaks weboldalán az elmúlt évek során számos, korábban titkosított információt publikáltak, amelyek a világon mindenhol nagy port kavartak. Ebben a vitakérdésben azt kell mérlegelnünk, milyen esetekben számít valami közérdekű információnak, a kormány vagy az állam által elrendelt titkosítás ellenére is publikálhatónak.

35

A WikiLeaks egy jelenleg is működő nemzetközi szervezet, amit 2006-ban az ausztrál származású újságíró és hacker, Julian Assange vezetésével indítottak. Saját magukat multi-nacionális médiavállalkozásként határozzák meg, akik „olyan hivatalos dokumentumok és nagyméretű adatbázisok publikálására és elemzésére szakosodtak, amelyek egyébként titkosak vagy egyéb ok miatt nem hozzáférhetőek, és háborúval, kémkedéssel vagy korrupcióval kapcsolatos információkat tartalmaznak.” Weboldaluk (www.wikileaks.org) tanúsága szerint az elmúlt tíz évben közel 10 millió dokumentumot és hozzájuk kapcsolódó elemzést publikáltak, munkásságukért pedig különböző szervezetek számos díjjal honorálták. A WikiLeaks weboldal egyfajta közvetítő szerepet tölt be a szivárogtatók és az újságírók között. Biztonságos felületet nyújt azoknak, akik titkosított információkat akarnak kiszivárogtatni, de tartanak a nyilvánosságtól. Ezzel a módszerrel az elmúlt évek során információk kerültek nyilvánosságra többek között a guantánamói fogolytáborokban történt kínzásokról, az afgán és a szíriai háborúról, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) működésének részleteiről, az európai kémprogramokról, a szcientológiai egyházról, de Magyarország és az USA kapcsolatára vonatkozó adatok is napvilágot láttak. A weboldal elindítása után szinte azonnal az Egyesült Államok eljárást indított mind a WikiLeaks, mind maga Julian Assange ellen. Ezt a tevékenységet ugyanis az USA kémkedésnek tekinti, hiszen Assange titkos katonai és diplomáciai dokumentumokat hozott nyilvánosságra. Az eljárás ellene azóta is folyik, Assange pedig 2012 óta nem hagyta el15 Ecuador londoni nagykövetségének területét, ahova menekült, mert kiadatás várna rá. Igaz, emellett Svédországban nemi erőszak vádja miatt is folyik ellene egy eljárás. Szempontok a vitához: Helyeselhető-e a WikiLeaks működése? Keressünk érveket pro és kontra! Jogosak-e az USA Julien Assange-zsal szemben felhozott vádjai? Van-e joguk az állampolgároknak megismerni az állam titkait, ha az közvetlenül nem veszélyeztet emberéleteket? A WikiLeaks nyíltan vállalja, hogy „menedéket nyújt” a titkosított információkat kiszivárogtatóknak. Tekinthető-e ez törvénysértésre való felbujtásnak? A WikiLeaks publikálás előtt elemzi és rendszerezi a hozzájutott információkat. Befolyásolja-e ez a megítélésüket valamilyen irányban? A WikiLeaks segíti az oknyomozó újságírókat vagy épp ellenkezőleg, elveszi a kenyerüket? Egyforma megítélés alá esnek-e a háborúkkal, kémkedéssel, illetve korrupcióval, visszaélésekkel kapcsolatos titkosított adatok? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.4, A/1.7, A/1.8 Szakirodalom: B/1, B/2, B/3 Álláspontok a közbeszédben: C/2, C/4 Szemléltető eszközök: D/1, D/2, D/3 15 Utoljára frissítve: 2016. február 22.

36

3. A Pentagon-iratok A Pentagon-iratok az Egyesült Államok Vietnámra vonatkozó, 1945 és 1967 közötti politikai-katonai stratégiáját tartalmazták, és 1971-ben láttak napvilágot. Az iratokból kiderült, az USA kormánya ezekben az években tudatosan megtévesztette a közvéleményt és a Kongresszust is. A kérdés az, hogy ebben az esetben jogosan titkolta a kormány az ország valós katonai stratégiáját vagy ez a kérdés valóban a közvéleményre tartozott, és a Pentagon-iratok publikálása jogos és szükséges volt. Az ún. Pentagon-iratok először 1971. június 13-án láttak napvilágot, amikor Daniel Ellsberg cikksorozatként publikálni kezdte őket a New York Timesban. A Pentagon-iratok elnevezés lényegében az Egyesül Államok Védelmi Minisztériumának egy titkosított tanulmányát jelöli, amit Robert McNamara védelmi miniszter rendelt meg, állítása szerint azzal a céllal, hogy dokumentálja a vietnámi háború történetét. A több ezer oldalas, szigorúan titkos tanulmány részletesen tárgyalta az USA Vietnámra vonatkozó, 1945 és 1967 közötti, politikai - katonai stratégiáját. Több olyan amerikai támadásról is írt, amelyről addig a közvélemény semmit sem tudott (pl. Kambodzsa és Laosz bombázása). Emellett bizonyította azt, hogy az USA kormánya, beleértve Truman, Eisenhower, Kennedy és Johnson elnököket, tudatosan megtévesztette a közvéleményt és a Kongresszust is. Az USA kormánya szinte azonnal eljárást kezdeményezett Ellsberg, és a dokumentumok megszerzésében segítő társa, Anthony Russo ellen kémkedés vádjával, mert nemzetbiztonsági érdeket sértettek a publikálással (1971-ben az USA vietnámi háborúja még javában folyt). Emellett a kormány kezdeményezte, hogy a bíróság megtiltsa a New York Times-nak, illetve a szintén Pentagoniratokat publikáló Washington Postnak, hogy további dokumentumokat hozzanak nyilvánosságra. 1971. június 30-án az USA Legfelsőbb Bírósága viszont jogszerűnek ítélte a Pentagon-iratok nyilvánosságra hozatalát, és engedélyezte a lapoknak azok további publikálását. Döntésüket azzal indokolták, hogy ez az információ megillette volna az amerikai állampolgárokat, mert joguk van tudni, hogy az államuk milyen stratégiát akar követni egy háborúban (pl. hány áldozatra számít, „meddig akar elmenni”), illetve milyen támadásokra került sor. Úgy érveltek, hogy a formai körülményektől függetlenül ezeknek a kérdéseket előbb közéleti vitára kellett volna bocsátani. Szempontok a vitához: Helyesen döntött-e a média, amikor publikálta ezeket az iratokat? Keressünk érveket pro és kontra! Mennyiben befolyásolja az ügy megítélését, hogy a Pentagon-iratok publikálásának pillanatában az USA éppen háborúban állt Vietnámmal, illetve zajlott a hidegháború? Hazudhat-e egy elnök (/miniszterelnök, miniszter) a közvéleménynek, ha azt nemzetbiztonsági érdekből teszi? Hazudhat-e egy elnök (/miniszterelnök, miniszter) a kormányt ellenőrző szervnek (itt: Kongresszus) nemzetbiztonsági érdekből?

37

Joga van-e tudnia az állampolgároknak minden támadásról, amit a kormányuk elindított vagy véghez vitt? Előre tudomásukra kell hozni vagy elég őket utólag tájékoztatni? A közvélemény nyomására etikus-e / meg szabad-e / meg lehet-e változtatni egy katonai stratégiát? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.4, A/1.7, A/1.8 Szakirodalom: B/2, B/3, B/4 Álláspontok a közbeszédben: C/3 Szemléltető eszközök: D/2, D/5

4. Megismerhetőek-e a maffiaper részletei? Ebben a kérdésben egy olyan magyar ügyről lesz szó, amelyben egy újságíró titkosított adatokat használt fel, ezért ellene is eljárás indult, ám ennek az eljárásnak a részleteit is titkosították. A vita ebben az esetben arra irányul, hogy milyen ügyekben elfogadható vagy elfogadhatatlan, ha az állam titkosítja egy bírósági eljárás részleteit. Rádi Antónia, oknyomozó újságíró 2003. május 17-én „Záróra után” címmel a HVGben publikálta „a székesfehérvári maffiaügyként” elhíresült bírósági tárgyalásról szóló cikkét. A „maffiaügyben” látványos letartóztatási akciók után Fejér megyei rendőröket, ügyészeket, büntetés-végrehajtási dolgozókat és ügyvédeket vádoltak azzal, hogy bűnözőket segítettek és mentettek, esetenként félrevitték a nyomozásokat. A vádiratot azonban titkosították, Rádi Antónia ezt – állítólag – mégis felhasználta cikkéhez. Tudó­sításá­ban megkérdőjelezte, hogy a leleplezés valóban akkora súlyú-e, mint ahogy azt az akkori főügyész, Polt Péter szavai alapján a közvélemény sejthette. A maffiaügy iratait 90 évre titkosították. Rádi Antónia ellen cikke miatt eljárás indult. Hogy pontosan miért, nem tudni. Ugyanis az ellene öt éven keresztül folyó eljárás vádiratát és a peranyagot is titkosították, maga Rádi Antónia sem beszélhet a részletekről.16 Annyi azonban nyilvános, hogy 2008-ban másodfokon is felmentették, elfogadva az első fokú bíróság azon indoklását, miszerint nem bizonyítható, hogy a vádiratból emelt át részleteket a szerző.17 Szempontok a vitához: Elfogadható-e egy demokráciában, hogy egy nagy súlyú ügy vádiratát, majd később minden iratát titkosítják? Ha igen, mi indokolhatja ezt? Elfogadható-e, hogy egy újságíró elleni per anyagait titkosítják? Miben különbözik vagy hasonlít ez más perekhez? Léteznek-e olyan peres ügyek, amelyek nem tartoznak a közvéleményre? Elfogadható lett volna-e ha Rádi Antónia valóban a titkosított vádiratot idézi? Mi indokolhatta volna ezt a lépését? Mi szólt volna ellene?

16 https://emasa.hu/cikk.php?page=sajtomunkas&id=4294 17 http://hvg.hu/itthon/20071219_radi_antonia_hvg_allamtitoksertes_varga

38

Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.4, A/1.5, A/1.7 Döntések tára: A/2.1 Szakirodalom: B/2, B/3, B/5 Álláspontok a közbeszédben: C/3 Szemléltető eszközök: D/6

Eszköztár A következőkben az Alaptörvényből, különböző jogszabályokból, bírósági és alkotmánybírósági döntésekből, illetve egyéb forrásokból közlünk a vitakérdések megvitatásához hasznos részleteket. A jogi szemelvények felhasználásához kiindulópontként javasoljuk elsőként az Alaptörvény és a különböző nemzetközi, illetve európai források áttekintését, ezt követően pedig az egyéb jogi normák feldolgozását.

A/1 Jogszabályok és nemzetközi egyezmények A/1.1 Véleménynyilvánítás szabadsága Nemzetközi egyezmények véleményszabadságra vonatkozó rendelkezései. Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikk 1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát. Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 19. cikk Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon. A/1.2 Magánélethez való jog A magánélethez való jog kétféle meghatározása. Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikk 1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. 2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges. Magyarország Alaptörvénye 6. cikk (1) bekezdés Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.

39

A/1.3 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az informá­ ció­szabadságról – Személyes adatok védelme (II. fejezet) A hatályos (2016. április) magyar törvény, amely meghatározza, milyen célból és milyen keretek között gyűjthetőek és tárolhatóak az állampolgárok személyes adatai. 4. § (1) Személyes adat kizárólag meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie az adatkezelés céljának, az adatok felvételének és kezelésének tisztességesnek és törvényesnek kell lennie. (2) Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas. A személyes adat csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kezelhető. (3) A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. Az érintettel akkor helyreállítható a kapcsolat, ha az adatkezelő rendelkezik azokkal a technikai feltételekkel, amelyek a helyreállításhoz szükségesek. (4) Az adatkezelés során biztosítani kell az adatok pontosságát, teljességét és - ha az adatkezelés céljára tekintettel szükséges - naprakészségét, valamint azt, hogy az érintettet csak az adatkezelés céljához szükséges ideig lehessen azonosítani. A/1.4 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az informá­ ció­szabadságról – Közérdekű adatok megismerése (III. fejezet) A hatályos (2016. április) magyar törvény, amely meghatározza, mi számít közérdekű adatnak, illetve, milyen esetekben lehet korlátozni a közérdekű adatokhoz való hozzáférést (megtagadni a publikálásukat, titkosítani őket). 26. § (1) Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szervnek vagy személynek (a továbbiakban együtt: közfeladatot ellátó szerv) lehetővé kell tennie, hogy a kezelésében lévő közérdekű adatot és közérdekből nyilvános adatot - az e törvényben meghatározott kivételekkel - erre irányuló igény alapján bárki megismerhesse. (2) Közérdekből nyilvános adat a közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörében eljáró személy neve, feladatköre, munkaköre, vezetői megbízása, a közfeladat ellátásával összefüggő egyéb személyes adata, valamint azok a személyes adatai, amelyek megismerhetőségét törvény előírja. A közérdekből nyilvános személyes adatok a célhoz kötött adatkezelés elvének tiszteletben tartásával terjeszthetőek. 27. § (1) A közérdekű vagy közérdekből nyilvános adat nem ismerhető meg, ha az a minősített adat védelméről szóló törvény szerinti minősített adat. (2) A közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez való jogot - az adatfajták meghatározásával - törvény a) honvédelmi érdekből; b) nemzetbiztonsági érdekből; c) bűncselekmények üldözése vagy megelőzése érdekében;

40

d) környezet- vagy természetvédelmi érdekből; e) központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből; f) külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra tekintettel; g) bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásra tekintettel; h) a szellemi tulajdonhoz fűződő jogra tekintettel korlátozhatja. A/1.5 Az Európa Tanács határozata (2013. szeptember 23.) az EU-minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról (2013/488/EU) Az Európai Unió minősített (titkos) adatokra vonatkozó meghatározásai, amelyek segítenek megérteni, milyen érdekek indokolhatják bizonyos adatok titkosítását. 2. cikk (1) Az “EU-minősített adat”: bármely olyan EU biztonsági minősítéssel ellátott adat és anyag, amelynek engedély nélküli hozzáférhetővé tétele különböző mértékben sértheti az Európai Unió, illetve egy vagy több tagállam érdekeit. 14. cikk (2) Az EU-minősített adatok illetéktelen tudomására jutása akkor következik be, ha az adatok a biztonsági szabályok megsértésének következtében részben vagy egészben illetéktelen személyek tudomására jutnak. (5) Az e határozatban megállapított biztonsági szabályokat megsértő személy a vonatkozó szabályok és rendelkezések szerint fegyelmi eljárás alá vonható. Az EU-minősített adatok illetéktelen tudomására jutásáért vagy elvesztéséért felelős személy a vonatkozó jogszabályok és rendelkezések szerint fegyelmi és/vagy jogi eljárás alá vonható. A/1.6 Személyes adat (Az információs önrendelkezési jogról és az infor­máció­ szabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény) A hatályos (2016. április) magyar törvény definíciója a személyes adatokról. „személyes adat: az érintettel kapcsolatba hozható adat - különösen az érintett neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret -, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés;” A/1.7 Közérdekű és közérdekből nyilvános adat (Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény) A hatályos (2016. április) magyar törvény definíciója a közérdekű, illetve a közérdekből nyilvános adatokról. A kettő közül utóbbi a tágabb fogalom. „közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő és tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől, így különösen a hatáskörre, illetékességre, szervezeti felépítésre, szakmai

41

tevékenységre, annak eredményességére is kiterjedő értékelésére, a birtokolt adatfajtákra és a működést szabályozó jogszabályokra, valamint a gazdálkodásra, a megkötött szerződésekre vonatkozó adat” „közérdekből nyilvános adat: a közérdekű adat fogalma alá nem tartozó minden olyan adat, amelynek nyilvánosságra hozatalát, megismerhetőségét vagy hozzáférhetővé tételét törvény közérdekből elrendeli” A/1.8 USA Kémtörvény (Espionage Act 1917) – Összefoglalás és ismertetés Az Egyesült Államok ún. kémtörvénye első bekezdésében kémkedésként definiálja azt, ha valaki úgy tesz szert nemzetbiztonsági kérdésekre vonatkozó információra, hogy ezzel szándékában áll ártani, vagy jó oka van feltételezni azt, hogy ez az információ ártalmas lesz az Egyesült Államokra nézve, esetleg más országok számára politikai, hatalmi előnyt jelent majd. A törvény ugyancsak kémkedésnek tekinti, ha valaki nemzetbiztonságra vonatkozó információkat lemásol, továbbad vagy eltesz, ha valaki ezeket csak megkísérli, vagy segítséget nyújt másnak ebben. Valamint a törvény szintén kémkedésnek minősíti, ha valaki ilyen információkat bárkitől átvesz, vagy az átvételt, átadást segíti. Azaz eszerint a nemzetbiztonságra vonatkozó információkat nem csak kiszivárogatni, továbbadni nem szabad, hanem már a – külön erre való felhatalmazás nélküli – birtoklásuk is büntethető lehet. Az eredeti angol nyelvű szöveg: Section 1 „(a) whoever, for the purpose of obtaining information respecting the national defence with intent or reason to believe that the information to be obtained is to be used to the injury of the United States, or to the advantage of any foreign nation, goes upon, enters, flies over, or otherwise obtains information, (...) (b) whoever for the purpose aforesaid, and with like intent or reason to believe, copies, takes, makes, or obtains, or attempts, or induces or aids another to copy, take, make, or obtain, any sketch, photograph, photographic negative, blue print, plan, map, model, instrument, appliance, document, writing or note of anything connected with the national defence; (...) (c) whoever, for the purpose aforesaid, receives or obtains or agrees or attempts or induces or aids another to receive or obtain from any other person, or from any source whatever, any document, writing, code book, signal book, sketch, photograph, photographic negative, blue print, plan, map, model, instrument, appliance, or note, of anything connected with the national defence, (d) whoever, lawfully or unlawfully having possession of, access to, control over, or being entrusted with any document, writing, code book, signal book, sketch, photograph, photographic negative, blue print, plan, map, model, instrument, appliance, or note relating to the national defence, wilfully communicates or transmits or attempts to communicate or transmit the same and fails to deliver it on demand to the officer or employee of the United States entitled to receive it; or (e) whoever, being entrusted with or having lawful possession or control of any document, writing, code book, signal book, sketch, photograph, photographic negative,

42

blue print, plan, map, model, note, or information, relating to the national defence, through gross negligence permits the same to be removed from its proper place of custody or delivered to anyone in violation of his trust, or to be list, stolen, abstracted, or destroyed shall be punished by a fine of not more than $10,000, or by imprisonment for not more than two years, or both.”

A/2 Döntések tára A/2.1 15/1991. (IV. 13.) AB határozat A magyar Alkotmánybíróság 1991-ben kiadott határozata, amely kiköti, személyes adatokat csak egy bizonyos, meghatározott célhoz kötötten lehet gyűjteni, tárolni vagy továbbadni. Azaz személyes adatok gyűjtése valamilyen jövőbeni, meghatározatlan célra – a döntés szerint – alkotmányellenes. „Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy személyes adatok meghatározott cél nélküli, tetszőleges jövőbeni felhasználásra való gyűjtése és feldolgozása alkotmányellenes.” “Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhozkötöttség. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden szakas­zában meg kell felelnie bejelentett és közhitelűen rögzített célnak. Az adatfeldolgozás célját úgy kell az érintettel közölni, hogy az megítélhesse az adatfeldolgozás hatását jogaira, és megalapozottan dönthessen az adat kiadásáról; továbbá, hogy a céltól eltérő fel­hasz­nálás esetén élhessen jogaival. Ugyanezért az adatfeldolgozás céljának megváltozásáról is értesíteni kell az érintettet. Az érintett beleegyezése nélkül az új célú feldolgozás csak akkor jogszerű, ha azt meghatározott adatra és feldolgozóra nézve törvény kifejezetten megengedi. A célhozkötöttségből következik, hogy a meghatározott cél nélküli,”készletre”, előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés- és tárolás alkotmányellenes.” “Személyes adatot az érintetten és az eredeti adatfeldolgozón kívüli harmadik személy számára hozzáférhetővé tenni - s eszerint adatfeldolgozási rendszereket egymással össze­kap­csolni - csak akkor szabad, ha minden egyes adat vonatkozásában az adattovábbítást megengedő összes feltétel teljesült. Ez tehát azt is jelenti, hogy az adattovábbítás címzettjének (az adatkérőnek) vagy konkrét törvényi felhatalmazással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a továbbított adatokat feldolgozhassa, vagy az érintett beleegyezését kell bírnia. A célhozkötöttség természetesen a továbbítás legfőbb akadálya. A célhozkötöttség követelménye, továbbá a cél megváltoztatásának, valamint az adattovábbításnak fent meghatározott feltételei az államigazgatási szervek közötti, vagy azokon belüli adattovábbításnak is gátat szabnak.”

B. Szakirodalom B/1 Magánszféra A magánszféra fogalmának lényegre törő meghatározása a SurPrise Project keretében 2014-ben készült nemzetközi tanulmányban, mely az új típusú megfigyelési techni­kák­kal, azok magánszférára és biztonságra gyakorolt hatásaival foglalkozik.

43

“az egyénnek az a képessége, hogy magában, a nyilvánosság látókörén kívül tudjon maradni, és a rá vonatkozó adatokat, információkat kontrollálni tudja.” (SurPrise Project: Megfigyelés, magánszféra, biztonság; 2014. 10. oldal)18 B/2 Minősített adat (TASZ) A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civil szervezet részletes meghatározása és magyarázata, mit hívunk Magyarországon minősített adatnak, valamint milyen közérdekre hivatkozva lehet információkat titkosítani. „A minősített adat (korábbi elnevezése: államtitok vagy szolgálati titok) olyan minősítéssel védhető közérdek körébe tartozó információ, amelyről megfelelő eljárásban megállapította a minősítésre jogszabályban felhatalmazott személy, hogy az adat érvényességi időn belüli nyilvánosságra hozatala, illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tétele veszélyezteti Magyarország biztonságát. „Szigorúan titkos”, „Titkos”, „Bizalmas” és „Korlátozott terjesztésű” jelzéssel ellátott dokumentumok minősített adatot tartalmaznak, melyek szándékos felhasználása, nyilvánosságra hozatala bűncselekmény. A minősítéssel védhető közérdek: Magyarország szuverenitása és alkotmányos rendje; honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési és bűnmegelőzési tevékenysége; igazságszolgáltatási, központi pénzügyi, gazdasági tevékenysége; külügyi és nemzetközi kapcsolatai; állami szervei illetéktelen külső befolyástól mentes működésének biztosítása.”19 (Társaság a Szabadságjogokért) B/3 Szabó Máté Dániel: Az információs hatalom alkotmányos korlátai (Miskolci Egyetem, 2012. 40- 41. oldal) A szemelvényben Szabó Máté Dániel, jogász és adatvédelmi szakértő értelmezi az információs önrendelkezési jog különböző dimenzióit. Írásában kitér mind a személyes adatok védelmére, mind a közérdekű adatok megismerhetőségének jogára.

18 http://median.hu/object.ff42c4e6-d749-4a3d-bad4-7be0f2f0c1a7.ivy. 19 http://tasz.hu/informacioszabadsag/egyszeregy

44

„A) Az információs önrendelkezési jog részben az egyénnek a rá vonatkozó ismeretek feletti rendelkezéshez való joga. Ez azt jelenti, hogy az egyén ura a rá vonatkozó ismereteknek, és ellenőrzést gyakorol felettük, mind a külvilág előtti megismerést illetően, mind abban a tekintetben, hogy az ismeretekkel mit kezdhet a külvilág. Ez (...) pozitív és negatív értelemben is értelmezhető. Aa) Pozitív értelemben ez a jog» az önkifejezés joga «.Az egyénnek ezek szerint joga van ahhoz, hogy megmutathassa a külvilágnak saját magát, illetve saját magának azt a részét, amit meg akar mutatni. (...) Ab) Negatív értelemben ennek a jognak a része» az eltitkolás és a rejtőzködés joga.«Az egyént tehát az önkifejezés jogának ellenkezője is megilleti: joga van ahhoz is, hogy eltitkoljon magából vagy magáról bármit, vagyis negatív értelemben gyakoroljon ellenőrzést a saját magára vonatkozó ismeretek felett. B) (...) Az információs önrendelkezés része (...) az egyénnek az a joga, hogy a külvilágra vonatkozó, de őt valamilyen módon érintő ismeretek felett ellenőrzést gyakoroljon. Az előzőekhez hasonlóan ennek is létezik pozitív és negatív oldala. Ba) Pozitív értelemben ez a jog» a megismerés szabadságát «jelenti, vagyis azt, hogy az egyénnek joga van a tájékozottsághoz. E jogával élve az egyén kiterjeszti énjének határait, magáévá teszi és beépíti személyiségébe a külvilágra vonatkozó ismereteket. Ez alapján reflektál a külvilágra, így válik a politikai közösség aktív részesévé is. E jog konfliktusba kerülhet a rejtőzködés jogával, hiszen bizonyos esetekben lehetetlen megismerni valamit anélkül, hogy a külvilág tudomására hozna az egyén olyan ismereteket, amelyek rá vonatkoznak. (...) Bb) Meg kell említenem végül az előző pontban leírt jog ellenkezőjét is: az egyént megilleti az ismeretektől való elzárkózás joga,» a nemtudás joga «, a robinsoni élethez való jog.” B/4 David Rudenstine: Sajtószabadság és nemzetbiztonság – A Pentagon-iratok20 A szemelvény idézet David Rudenstine amerikai alkotmányjogász magyarul is megjelent cikkéből. A Pentagon-iratok kapcsán a nemzetbiztonság vs. sajtószabadság vitában alapvetően a sajtószabadság fontossága mellett érvel. A szemelvényben azonban arra mutat rá, léteznek olyan esetek, amikor valóban nemzetbiztonsági érdek a titkosítás, és időnként jogosan titkol el az állam valamit az állampolgárok elől. „Másrészt olykor hasznosabb, ha a kormány hallgat. Ennek klasszikus példája a második világháború legfontosabb tengeri ütközete, a csata a Midway-szigeteknél. A háború elején az amerikaiaknak sikerült megfejteniük a japán haditengerészet titkos kódjait. Ezt az „örömhírt” egy chicagói lap azonnal le is hozta. Az amerikai katonai vezetők őrjöngtek, mivel ha ez az információ a japánok fülébe jut, az egész csendesóceániai stratégia veszélybe kerül. Mégis inkább hallgattak, és, mint utóbb kiderült, jól döntöttek: a japánok nem olvasták kellő gonddal a chicagói lapokat, és így soha nem jutott a tudomásukra a szenzáció. A csata egyébként az amerikai haditengerészet döntő győzelmét hozta. A vietnami háborút pedig nem a Pentagon-iratok miatt vesztettük el.” 20 http://beszelo.c3.hu/cikkek/sajtoszabadsag-es-nemzetbiztonsag-a-pentagon-iratok

45

B/5 Eötvös Károly Intézet: Összehasonlító elemzés - Hozzáférés a közérdekű adatokhoz a visegrádi országokban és Észtországban21 Az Eötvös Károly Intézet egy kiadványában megjelent értelmezés és magyarázat arról, hogy csak abban az esetben tagadható meg a közérdekű adatok kiadása, ha azok titokban tartása valamilyen nagyobb vagy fontosabb közérdekűséget szolgál. „Az adatigénylés elutasítása szűk keretek között lehetséges (Magyarországon) és a közérdekű adat megismerése iránti kérelem csak abban az esetben utasítható el, ha az adat megismerhetőségének kizárásához fűződő közérdek meghaladja a kérdéses adat megismeréséhez fűződő közérdeket (egyfajta korlátozott, versengő közérdekűségi teszt).”

C. Álláspontok a közbeszédben C/1 Társaság a Szabadságjogokért (TASZ): No Para-kampány a biztonságos komm­uni­ká­cióért22 A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) írása, amely arra hívja fel a figyelmet, az online kommunikáció során akaratlanul is milyen sok személyes információt adunk meg magunkról. Kiemelik, az olyan médiacégek, mint a Google vagy a Facebook kereskedelmi célokra is felhasználják ezeket az adatokat. „MI AZ ONLINE PRIVACY? A magánélet védelme egy olyan alapvető emberi jog, amit a nemzetközi jog és a magyar szabályok is garantálnak. A világ különböző pontjain ez a védelem eltérő alapokon nyugszik, ennek ellenére talán senkinek sem kell magyarázni, miért tilos az illemhelyiségekben kamerákat elhelyezni. Az életünk rengeteg apró kis adatból, információból áll össze: nevünk, születési dátumunk, betegségeink, kedvenc üdítőitalunk, nyaralásaink helyszíne, szerelmeinktől kapott üzenetek stb. Ezek az információk lehetnek rendkívül fontosak és bizalmasak, de önmagukban egészen jelentéktelenek is. Összességükben azonban világos képet alkotnak mindennapi szokásainkról, munkánkról és titkainkról. Ezeket személyes adatoknak nevezzük, amik védelmét a jog a magánélettel összefüggésben ugyan, de önállóan is nevesít és véd. Az internet megállíthatatlan fejlődésének eredményeképp magánéletünk meghatározó tere az internet, illetve az ott elérhető szolgáltatások, mint például a Google keresője vagy a Facebook, és adatainkat is jellemzően számítógépeken tároljuk. A magánélet és az otthon fogalma ma már szinte kivétel nélkül mindenki számára magában rejti a számítógépét és az interneten elérhető levelezését, fotóit. Mindennapjaink során tapasztaljuk, hogy a technológiai fejlődésnek milyen előnyei vannak, a szolgáltatások egyre kényelmesebbé és nélkülözhetetlenné válnak, kezdve az internetes bankolástól a webáruházakon át az üzenetküldő alkalmazásokig. Az ezeken akarva vagy akaratlanul megosztott személyes adataink rendkívüli értékkel bírnak, és nem csak számunkra. Bizonyos cégek ezeket az információkat felhasználva és rendszerezve 21 http://www.ekint.org/ekint_files/File/inform%E1ci%F3szabads%E1g%20-%20%F6sszehason­ l%EDt%F3%20elemz%E9s.pdf 22 http://www.nopara.org/#!nyitooldal/c1dmp

46

óriási hasznot termelnek, miközben egyes kormányok is korlátlanul hozzáférhetnek életünk legszemélyesebb momentumaihoz. Mind a magán-, mind pedig az állami szféra szereplői gyakran kijátsszák a személyes adatok és a magánélet védelmére alkotott szabályokat és súlyosan visszaélnek korlátlan információs hatalmukkal. (...) Mára elcsépelt szlogenné vált, hogy ha egy szolgáltatásért nem kell fizetned, akkor ott te magad vagy az áru. Az internet esetében arról van szó, hogy pl. a Facebook a felhasználók számára ingyenesnek tűnik, de valójában ezernyi személyes adattal fizet érte minden felhasználó, amiből a cég remekül megél, sőt. Léteznek kutatások arról, hogy sokan fizetnének bizonyos szolgáltatásokért azért cserébe, hogy személyes adataik védettebbek legyenek, úgymond jobbak legyenek a privacy beállításaik. Ezzel mi nem értünk egyet. Nem lehet pénz kérdése, hogy akár cégek, akár kormányok kinek tartják jobban tiszteletben az egyébként alapvető emberi jogait.” C/2 Interjú a Magyar Narancsban David McCraw-val, a The New York Times Company alelnökével a WikiLeaks-ről (2011. március 3.)23 A szemelvény két kérdés-válasz idézete egy 2011-ben megjelent interjúból, amit a Magyar Narancs szerzői készítettek David McCraw-val, a The New York Times Company alelnökével a WikiLeaks kapcsán. Az első részlet az újságíró felelősségét tárgyalja, amikor titkosított, akár nemzetbiztonsági szempontból kétes megítélésű dokumentumokat hoz nyilvánosságra. A második az újságíró és a hacker nemzetbiztonsági titkora vonatkozó, részben eltérő gondolkodását ismerteti, valamint szintén kitér az újságíró felelős és etikus döntésére. „Magyar Narancs: Mi szerint döntötték el, hogy miről lehet írni, és miről nem? David McCraw: Gondolkodni kellett, hogy mi az etikus ilyenkor. Például nem szabad veszélyeztetni azoknak az életét, akik együttműködtek a helyi kormánnyal Afganisztánban vagy Irakban. A kormány azt is jelezte, hogy nem lenne jó, ha még zajló műveletekről hoznánk nyilvánosságra információkat. Egyetértettünk, hiszen mi sem akartuk aláásni a kormány erőfeszítéseit, főképp, ha emberéletekről van szó. Kevésbé voltunk együttérzők, amikor az információ esetleg rossz színben tüntethette fel az amerikai nagyköveteket, vagy megnehezítette az együttműködést a szövetségesekkel.“ (...) „Magyar Narancs: A WikiLeaks mögött álló emberek hackerekként kezdték a pályájukat, tehát különbözik az információszabadságról alkotott felfogásuk az újságírókétól. David McCraw: Tényleg van stílusbeli különbség a hackerek és az újságírók között. Az újságírók feladata, hogy értelmezhetőbbé tegyék a világot az olvasóiknak, ne csak rájuk ömlesszék az információt. Az újságíró elfogadja, hogy a titkoknak is van legitimitásuk. Abban nem vagyok biztos, hogy a hackerek és az információs anarchisták elfogadnák-e ezt. Hogy hol van az a pont, amikortól egy információ titkos maradhat, az mindig is vita tárgya lesz. De érdekes megfigyelni, hogy mi történt a 23 http://magyarnarancs.hu/kulpol/a_wikileaks_nem_partner_csupan_forras_-_david_mccraw_a_the_ new_york_times_company_alelnoke-75636

47

WikiLeaksszel: hackerekből egyre inkább átformálódtak a médiakultúra részévé. Az afganisztáni dokumentumokat még egyszerűen felrakták a világhálóra, anélkül, hogy kivették volna az informátorok nevét a szövegekből. Emiatt erősen bírálta őket több emberi jogi és újságíró-szervezet. Legközelebb már olyan programot használtak, ami automatikusan törölt minden nevet a dokumentumokról. Ez a kutatóknak nem tetszett, hiszen ezzel teljesen elértéktelenedtek a számukra. Amikor a diplomáciai iratokat tették közzé, már csak azokat rakták fel, amelyeket az újságok valamelyike előzőleg megszerkesztett. Ezért lehet, hogy a hackertársadalmon belül sokan úgy gondolják, hogy a WikiLeaks eladta magát.“ C/3 Bodoky Tamás: Soha az életben nem derül ki – Index, 2008.01.25.24 Interjú Földes Ádámmal, a Társaság a Szabadságjogokért információszabadság programjának vezetőjével és Molnár Péterrel, a CEU Médiakutató Központjának szólás­szabadságjog kutatójával, akik a közérdekű adatok nyilvánossága mellett érvelnek. Kiemelik, az újságíró feladata éppen az ilyen titkosított, ám mégis közérdekű adatok felkutatása. „Molnár Péter: Ha túlnyomó közérdek fűződik egy minősített adat nyilvánosságához, akkor még az egyébként a titok védelmére köteles hivatalnok is hozhassa nyilvánosságra a közérdekű adatot. A lényeg tehát az, hogy a főszabály a nyilvánosság legyen, a titkosítás pedig a szűkre szabott kivétel. (...) Azáltal is, hogy ha egy szabályszerűen titkosított adatról egy hivatalnok azt gondolja, hogy a közérdeket szolgálja, ha kiadja azt egy újságnak, akkor a bíróság mérlegelje: Az adat titkosságához erősebb közérdek fűződött-e, mint az adat nyilvánosságához, vagyis fennálltak-e a nyilvánosság főszabálya alól kivételt jelentő titkosítás feltételei, amit természetesen az államnak kell bizonyítania. Ha nem álltak fenn, akkor ne csak az újságíró, vagy más civil, de a hivatalnok se legyen büntethető az adat nyilvánosságra hozataláért, hiszen azzal a közérdeket szolgálta. Amikor a vietnami háború idején a Pentagon egyik munkatársa a többek között a közvéleménynek a háborúval kapcsolatos folyamatos félrevezetéséről szóló, Pentagon-iratok néven híressé vált több ezer oldalas jelentés nagy részét kiszivárogtatta először a New York Timesnak, aztán a Washington Post-nak is, a bíróság 6:3 arányban a kiszivárogtatott iratok közölhetősége mellett döntött, mivel a kormány nem tudta bizonyítani, hogy a közlés azonnali és helyrehozhatatlan kárt okoz az országnak.“ (...) „Földes Ádám: Amikor valaki közérdekű adatot igényel, alkotmányos jogát gyakorolja. Mindenkinek joga van arra, hogy megismerje, hogy az állam mennyire hatékony, hogyan költi a közpénzeket, hogyan gyakorolja a közhatalmat. Egy jogállamban biztosítani kell, hogy ha gyakorlom az alapvető jogomat, és azt valahogyan, például titkosítással korlátozzák, akkor jogorvoslatot kaphassak.” (...) „Földes Ádám: Az újságíróknak az a feladatuk, hogy a titkokat kikutassák. Teljesen egyetértek azzal a mondással, hogy a hír az, amit el akarnak titkolni, és minden más csak PR vagy reklám. Ha egy újságírót elzárnak attól a lehetőségtől, hogy akár államtitkok után kutasson, ha büntetőjogi fenyegetettség alatt áll, aki bármi ilyesmit leközöl, az nagyon veszélyes.“ 24 http://index.hu/belfold/titok5606/

48

C/4 Amikor a WikiLeaks ártatlanok biztonságát veszélyezteti25 Az alábbi szemelvényben a Huffington Post egy 2016. július 25-i cikkének26 magyar nyelvű összefoglalója olvasható, amely a kiszivárogtatások veszélyeire és árnyoldalaira hívja fel a figyelmet egy konkrét eset kapcsán. A török államfő, Recep Tayyip Erdogan elleni 2016. július 15-i ellentmondásos puccskísérlet után a WikiLeaks átfogóbb ellenőrzés nélkül kiszivárogtatta a török kormánypárt, az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) mintegy 300 ezer levelet tartalmazó belső e-mailezését. A levelek többségét török nyelven írták, és az is kérdéses, mennyire érdemi vagy valóban a közérdekre tartozó dokumentumot is tártak föl. A Huffington Post által publikált cikk bírálatának fő oka azonban ennél sokkal súlyosabb. A levelezés az esetleg leleplező vagy közérdekű információk mellett több millió török állampolgár személyes adatait is tartalmazta, amelyekhez így bárki hozzáférhetett. Így többek között napvilágra került Törökország kettő híján összes (79) tartományának női választói névjegyzéke, olyan személyes információkkal együtt, mint lakcímek, születési dátumok és akár telefonszámok is. A kormánypárt tagjainak ráadásul a személyi száma is szerepelt a táblázatban. A WikiLeaks így mindenféle jogalap nélkül több millió török nő személyes adatait tette közzé egy olyan országban, ahol rengeteg nőnek kell elmenekülnie bántalmazó férje, kapcsolata vagy más rokona elől.

D. Szemléltető eszközök D/1 Videó: ACLU: The NSA is coming to town https://www.youtube.com/ watch?v=8pcWlyUu8U4 D/2 Videó: BBC Radio: Freedom vs. Security – Freedom at any cost? https:// www.youtube.com/watch?v=zL2LMTRoWlA D/3 Videó: Pizza-rendelés (eredetileg: ACLU; magyar változat az Eötvös Károly Intézet megbízásából) https://www.youtube.com/watch?v=yVTjBdPQ-ls D/4 F  ilm: Citizenfour (2014) http://www.imdb.com/title/tt4044364/ D/5 Film: A Pentagon-ügyirat (2003) http://www.imdb.com/title/tt0330760/ D/6 F  ilm: Spotlight – Egy nyomozás részletei (2015) http://www.imdb.com/title/ tt1895587/

25 http://index.hu/belfold/titok5606/ 26 http://www.huffingtonpost.com/zeynep-tufekci/wikileaks-erdogan-emails_b_11158792.html

49

C) Gyűlöletbeszéd A gyűlöletbeszéd egyszerre jogi, morális és társadalmi probléma. Egy demokratikus jogállamban egyaránt elvárhatjuk azt, hogy bátran hangot adhassunk bármilyen véleménynek, valamint azt is, hogy mások tiszteletben tartsák emberi méltóságunkat. A gyűlöletbeszéd szabályozásának és korlátozásának problémája kapcsán a lényegi konfliktus éppen e két alapvető emberi jog, a véleménynyilvánítás szabadsága és az emberi méltóság védelmének ütközése kapcsán keletkezik. Nehéz azonban meghatározni, mi számít gyűlöletbeszédnek, ennek a kifejezésnek nincs pontos definíciója, országonként, sőt, akár beszédhelyzetenként is változhat, mit tekintünk annak. Egyes szakértők amellett érvelnek, mindenfajta gyűlölködő, gyűlöletkeltő megnyilatkozást gyűlöletbeszédként kellene definiálnunk, ezzel jelezve annak morálisan elfogadhatatlan voltát, más szerzők viszont a gyűlöletbeszéd kifejezést kizárólag a korlátozható szólások jelölésére használják. Ebben a tananyagban a gyűlöletbeszéd fogalmán azokat a szólásokat értjük, „amelyekkel a beszélő – általában előítélettől vagy éppen gyűlölettől vezérelve – a társadalom faji, etnikai, vallási, nemi csoportjairól vagy azok egyes tagjairól a csoporthoz tartozásukra tekintettel mond olyan véleményt, amely sértheti a csoport tagjait, és gyűlöletet kelthet a társadalomban a csoporttal szemben.”27 Ezek a beszédek általában a többségi társadalom etnikai, nemzetiségi-nemzeti vagy más tulajdonságon alapuló felsőbbségét hirdetik, céljuk a kisebbségek megfélemlítése, tudatosan támadva szabad identitásvállalásukat, sértve és gyakran megkérdőjelezve a csoport tagjainak emberi méltóságát. Emellett a gyűlöletbeszéd korlátozásának fontos eleme, hogy a gyűlölködő szólásnak nagy nyilvánosság előtt kell megtörténnie (pl. bárki számára olvasható publikációként, politikai gyűlésen, demonstráción). Azaz szűk körű magánbeszélgetések során elhangzó gyűlölködés semmilyen körülmények között sem korlátozható vagy büntethető, az ilyen megnyilatkozásokat minden esetben védi a szólásszabadság joga. A következőkben tehát nem azt vitatjuk meg, káros vagy morálisan elítélendő-e másokra nézve sértő, kirekesztő megnyilatkozásokat tenni. Az sem kérdés, hogy az államnak közbe kell lépnie, ha a gyűlölködés fizikai fenyegetésként nyilvánul meg, azaz nem csak az emberi méltóság jogát, hanem az élethez való jogot is veszélyezteti. Az alkotmányjogi vita tárgya, mikor indokolt egy demokratikus jogállamban korlátozni a sértő, kirekesztő, gyűlölködő szólásokat vagy más véleménynyilvánítási formákat az emberi méltóság védelmének érdekében. Azaz az államnak minden esetben fel kell lépnie a gyűlölködéssel szemben, de nem feltétlenül a szankcionálás vagy a tiltás eszközeit felhasználva.

27 Halmai Gábor: Kommunikációs jogok, Budapest, Új Mandátum, 2002, 114. o.

50

Kiindulópontok A következőkben bemutatjuk a gyűlöletbeszéd korlátozásával kapcsolatos joggyakorlat során használt mércéket és teszteket, amelyek segítenek eldönteni, indokolt-e adott esetben egy csoport emberi méltósága érdekében korlátozni a szólásszabadságot. Emellett sorra veszünk néhány speciális körülményt is, amelyek fokozottan indokolttá tehetik a korlátozást. Ezután pedig röviden ismertetjük a magyar gyűlöletbeszéddel kapcsolatos törvényi kereteket. Ezek a tesztek és speciális esetek arra is rávilágítanak, az Egyesült Államok és az európai országok által használt mércék időnként eltérőek, ennek okát leginkább a két térség eltérő történelmi múltjában érdemes keresni. Az amerikai gyűlöletbeszéddel kapcsolatos joggyakorlat nagyobb teret enged a szólás- és véleményszabadságnak. Ugyanakkor az európai gyűlöletbeszéddel kapcsolatos bírósági döntések, amelyeket erősen meghatároz a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlata, általában erősebben védik az emberi méltóságot. A magyar szabályozás kialakítására mind az Egyesült Államok mind az európai joggyakorlat nagy hatással volt. A gyűlöletbeszéddel kapcsolatos mércék és törvényi keretek között egyszerre találhatunk az Egyesült Államokból adaptált mechanizmusokat és az európai, méltóságalapú gondolkodáson alapuló szabályozásokat is.

1. Mércék és a gyűlöletbeszéd speciális esetei Közvetlen és nyilvánvaló veszély tesztje (a „clear and present danger”-szabály)28 1919-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán Oliver Wendell Holmes bíró által kimondott, azóta is a gyűlöletbeszéd korlátozásának legfőbb alapelvének tartott szabály. Eszerint a közlést tartalma, durvasága, sértő vagy megbotránkoztató mivolta miatt nem, csak az általa kiváltott közvetlen és nyilvánvaló veszély (clear and present danger) miatt lehet korlátozni. Azaz egy szólás tiltásának alapja, hogy milyen hatást válthat ki a hallgatóságából. Ha a közlés a hallgatóságból gyűlölködést vált ki, vagy bűncselekmény elkövetésére buzdít, korlátozható lesz. E hatás és az elhangzottak között pedig világos okokozati kapcsolat kell, hogy legyen.

Brandenburg-teszt29 A „clear and present danger” -szabályt 1969-ben kiegészítő, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán a Brandenburg v. Ohio ügyben Brennan bíró által lefektetett alapelv. Ez azt mondja ki, hogy a közlés által kiváltott törvénytelen cselekedetnek vagy gyűlöletkeltésnek nem kell feltétlenül végbe mennie, csak akkor büntetendő, ha annak célja egy közvetlen törvényellenes tett kiváltása, vagy arra való felbujtás, feltételezve, hogy az valószínűleg el is vezet ilyen cselekedethez. 28 Schenck v. United States 249 U.S. 47 (1919) in https://supreme.justia.com/cases/federal/us/249/47/case.html 29 Brandenburg v. Ohio 395 U.S. 444 (1969) in https://supreme.justia.com/cases/federal/us/395/444/case.html

51

Gyalázkodás vagy uszítás? A magyar alkotmánybírósági gyakorlat a fenti elvek mentén azt a megközelítést alkalmazza, hogy a gyalázkodás elítélendő, de nem büntethető, uszítani azonban minden esetben tilos.30 A gyalázkodást, gyűlölködő, sértő vélemények kifejezését a szólásszabadság védelme alá sorolja, mindenkinek joga van ugyanis véleménye kifejtésére, még akkor is, ha az bántó, sértő vagy téves. Ezzel szemben az uszítás korlátozható és büntethető, mivel gyűlöletet kelt és erőszakos cselekedetek elkövetésének veszélyét foglalja magában. Az uszítás tehát nem csak egy csoport emberi méltóságát, hanem az életét és fizikai biztonságát is veszélyezteti.

Szükségesség-arányosság tesztje31 A magyar alkotmánybírósági gyakorlat másik vezérelve, ami azt mondja ki, hogy az alapjogok korlátozása olyan végső eszköz, amelyhez az állam kizárólag akkor nyúlhat, ha egy másik alapjog érvényesülése máshogy sehogy nem érhető el (szükségesség), illetve, hogy a korlátozás csak a feltétlenül szükséges mértékű lehet (arányosság).

Foglyul ejtett közönség (captive audience) A gyűlöletbeszéd szigorúbban korlátozható, ha az elkövető oly módon nyilvánítja ki szélsőséges meggyőződését, hogy a sértett csoporthoz tartozó személy kénytelen azt megfélemlítve végighallgatni, és nincs módja kitérni a közlés elől.32 Ebben az esetben a sértett személy arra vonatkozó jogát kell megvédeni, hogy a neki nem tetsző, adott esetben az őt sértő véleményt ne kelljen meghallgatnia, vagy ne kelljen más módon tudomást vennie róla.

Holokauszttagadás A magyar jogszabályok a német és osztrák törvényekhez, illetve a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) hasonlóan büntetik az úgynevezett holokauszttagadást is. A gyűlöletbeszéd e speciális esete nem minden országban büntetendő, nem az például Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban. A magyar törvény különlegessége, hogy nem csak a nemzetiszocialista, hanem a kommunista rendszerek bűneinek tagadását is tiltja, amire nincs példa más országok jogrendszerében.

Tiltott önkényuralmi jelképek viselése A magyar törvények szintén bűncselekménynek tartják a fasiszta és államszocialista önkényuralmi jelképek viselését, azok ugyanis – a gyűlölet­ beszédhez hasonlóan – bizonyos körülmények között alkalmasak arra, hogy gyűlöletet és félelmet keltsenek. Erre van példa más országok jogrendszerében is, azonban értelemszerűen ahol nem voltak hatalmon államszocialista rendszerek, ott ezek jelképei nem minősülnek tiltottnak (pl. Franciaország).

30 30/1992 (V.26.) és 12/1999. (V.21.) AB határozat 31 2/1990. (II.18.) AB határozat 32 14/2000. (V. 12.) és 75/2008. (V. 29.) AB határozat

52

Szimbolikus beszéd A véleményszabadság joga nem csak a szigorú értelemben vett szólásokat, hanem a szimbolikus véleménynyilvánításokat is védi. Ilyen szimbolikus véleménynyilvánítási formának számít például a jelképek vagy szimbolikus jelentéssel bíró ruhadarabok viselése, tüntetésen való megjelenés, bizonyos mozdulatok vagy mozdulatsorok (pl. karlendítés), illetve a szimbolikus üzenettel bíró cselekedetek is (pl. katonai behívó nyilvános elégetése a háború elleni tiltakozás részeként).

Tartalomsemlegesség vagy tartalom alapú korlátozás? A gyűlöletbeszéddel kapcsolatos jelenlegi jogszabályok általában tartalom­ sem­legesek. Bizonyos megnyilvánulásokat tehát nem tartalmuk, sértő, bántó mivoltuk, hanem a szólás körülményei, illetve hatásuk alapján korlátozzák vagy büntetik. Tartalom alapú korlátozásnak számít viszont a holokauszttagadás, valamint bizonyos önkényuralmi jelképek viselésének tiltása. A gyűlöletbeszéd szabályozása kapcsán az egyik leggyakrabban felmerülő vita, hogy szükség van-e tartalmi alapú korlátozásokra az emberi méltóság védelme érdekében vagy a véleménynyilvánítás szabadsága kizárólag csak tartalomsemleges szabályokkal védhető meg.

2. Törvényi keretek Magyarországon három jogszabály is tárgyalja a gyűlöletbeszéd korlátozásának kérdését. Erre azért van szükség, mert a különböző jogszabályok eltérő súlyú szankcióval sújtják a gyűlöletbeszédet. Így a jogi keretek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a döntéshozók ne feltétlenül mindig a legszigorúbb korlátozással szankcionálják a gyűlölködést, de egyértelműen közvetíthessék azt az üzenetet, hogy a gyűlöletbeszéd minden esetben elítélendő és káros. A büntető törvénykönyv „közösség elleni izgatásról” szóló paragrafusa szabályozza a gyűlöletbeszédet. Ez a jogszabály mindenkire vonatkozik, és csak az uszítást bünteti. A létező állami szankciók közül a büntetőjog a legsúlyosabb, ezért egyfajta végső eszköznek tekinthető, amihez csak akkor szabad nyúlni, ha az feltétlenül szükséges. Az alábbiakban felvázolt szituációkban a vita kérdése általában az, hogy a büntetőjogi eszközökkel büntethető-e az adott megnyilvánulás. A második fontos dokumentum, ami a gyűlöletbeszéd korlátozásával foglalkozik a médiatörvény. Ez a médiában megjelenő, nagyobb befolyásoló erővel bíró tartalmakra vonatkozik, amelyektől elvárható a bizonyos mértékig korrekt és kiegyensúlyozott tájékoztatás. Ezért a médiatörvény nem csak a gyűlöletkeltést, vagyis az uszítást, hanem a kirekesztést is szankcionálja. A sajtószabadság védelmi körébe tehát nem minden kijelentés tartozik bele, amit a szólás- és véleményszabadság joga egyébként véd. Ezért gyakran előfordul, hogy egy-egy gyűlöletbeszéddel kapcsolatos ügyben a büntető törvénykönyv alapján felmentés születik, a médiatörvény alapján viszont az adott médiumot elmarasztalják. Előbbi esetében mindig a megszólaló ellen indul eljárás, akit akár letöltendő börtönbüntetésre is ítélhetnek. A médiatörvény

53

viszont általában a médiaszolgáltatót, a megszólalást leközlő médiumot sújtja, jellemzően pénzbüntetéssel. Harmadrészt a gyűlöletkeltést a polgári törvénykönyv is tárgyalja. Ez a dokumentum azt mondja ki, hogy a sértett csoport vagy közösség bármely tagja panaszt tehet, illetve pert indíthat a sértett csoport nevében.

Vitakérdések 1. Uszítás blogbejegyzésben Polgár Tamás (Tomcat) szélsőjobboldali blogger, aki többek között szélsőséges utcai akcióiról és antiszemita, rasszista feliratokkal ellátott pólókat, illetve kiegészítőket áruló online boltjáról ismert. Blogbejegyzéseiben gyakran jelentek meg gyűlölködő tartalmak, egyikért a bíróság jogerősen is elítélte, mert az uszítónak találta. Ebben az esetben tehát nem az a kérdés, morális szempontból milyen megítélés alá esik Tomcat tevékenysége, hanem az, hogy az idézett blogbejegyzés büntetőjogi szankcionálását hogyan értékeljük. 2009-ben Tomcat a következő blogbejegyzést tette közzé: „(...) olyan légkört kell teremteni Magyarországon, ami a cigányok számára elviselhetetlen. El kell őket nyomni, ki kell szorítani a közéletből, a kultúrából, és mindenfele etnikai jellegű megnyilvánulásokat kíméletlenül elfojtani. (...) Ne sírni tessék, hanem keresni a lehetőséget az ellencsapásra. A ti utcasarkotokon tán nem ácsorog egy drapp galeri? Szedjetek össze húsz embert, menjetek le, és egy szó nélkül verjétek szét őket.” Ezért 2013 januárjában az elsőfokú bíróság közösség elleni izgatás miatt egy év két hónap felfüggesztett börtönbüntetésre, míg 2013 júliusában a másodfokú, jogerősen, ezt enyhítve ötven nap közérdekű munkára ítélte. Indoklásukban kifejtették, hogy „tekintettel a cikk szerzőjére, az olvasóközönségére és a cikkhez tartozó kommentekre, valamint a célcsoportra, reálisan fennállt annak a valószínűsége, hogy a felszólítás eléri a célját, és a fizikai bántalmazás megvalósul.” 33 Szempontok a vitához: Helyes volt-e a bíróság döntése, hogy ebben az esetben korlátozta Tomcat szólásszabadságát? Mi indokolhatta volna esetleg a felmentést? Keressünk érveket pro és kontra! Miért emelhette ki a bíróság döntésében, hogy a bejegyzés szerzőjére tekintettel hozza meg ítéletét? Milyen szerepe lehet a beszélő előéletének, ha dönteni kell a megnyilvánulásai korlátozásával kapcsolatban? Hatékony eszköz lehet-e a börtönbüntetés a gyűlölködéssel szemben?

33 http://ataszjelenti.blog.hu/2013/01/09/jol_dontott_az_uszitasrol_a_birosag

54

A közérdekű munka (vagy más alternatív büntetés) megfelelőbb vagy kevésbé megfelelő szankció, mint a börtönbüntetés a gyűlöletbeszéd korlátozásához? Választhatja- e valaki mégis a börtönbüntetést közérdekű munka helyett? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.3 Döntések tára: A/2.1, A/2.2, A/2.3 Szakirodalom: B/1, B/2, B/3, B/4, B/5, B/6, B/7, B/8, B/9, B/10, B/11 Álláspontok a közbeszédben: C/2, C/3 Szemléltető eszközök: D/1, D/2, D/4

2. Gyűlölködés egy hungarista nagygyűlésen Szabó Albert volt 1997-ben az első személy, akit Magyarországon a rendszerváltás után gyűlöletbeszéd miatt büntetőjogi szankciókkal elítéltek. Szabó egy nyilvános, hungarista nagygyűlésen tett gyűlölködő, antiszemita kijelentéseket, amelyeket a bíróság uszítónak talált. A kérdés ebben az esetben nem az, hogy az antiszemita kijelentések milyen morális megítélés alá esnek, hanem, hogy az idézett megnyilvánulás adott körülmények között való elhangzását büntetőjogilag szankcionálhatónak értékeljük-e. 1997-ben Szabó Albertet a magyar Legfelsőbb Bíróság egy év börtönbüntetésre ítélte közösség elleni izgatás miatt. Szabó Albert saját, a magyar nemzeti szocialista, hungarista hagyományt folytató pártjának nevében az 1956-os forradalom 40. évfordulója alkalmából ünnepi nagygyűlést szervezett 1996. október 23-án. Itt elmondott beszédében a zsidó kisebbség ellen uszított. Kijelentette, hogy „a zsidó kisebbség ma már nem kisebbség, hanem egy idegen nép képviselője, illetve képviselői, akiknek ügynökei az ország elfoglalásán munkálkodnak.” Majd arra szólított fel, hogy „ne hagyjatok rést a cionista csőcseléknek, hogy még egyszer beszivárogjanak. Leplezzük le a kaftános, sábeszdeklis gazembereket, és rugdossuk ki őket minden hivatalból.... Ne szalonképes politikát valósítsunk meg, mert amikor a lakásunkba bejön egy rabló, akkor nem aláírást gyűjtünk a szomszédoktól, hanem jól pofán kell verni, és páros lábbal ki kell rugdosni a lakásból: Ha a kaftános tolvajok az éj leple alatt bejönnek az országunkba, nem aláírást kell gyűjteni, hanem meg kell fogni a grabancukat, és sábeszdeklistől, kaftánostól, mindenestől, tórástól ki kell vágni őket a hatalomból.” A bíróság azzal indokolta az ítéletet, hogy Szabó Albert „nemcsak a véleményét nyilvánította ki - melynek során kétségkívül gyalázkodó, lealacsonyító, sőt gyűlölet keltésére is alkalmas kijelentéseket tett a zsidóságra -, hanem többes szám első személyben számos olyan tartalmú felszólítást is intézett a jelenlevőkhöz, amely végső soron a magyarországi zsidósággal szembeni jogfosztó magatartásra hívott fel.”34

34 BH1998.521

55

Szempontok a vitához: Helyes volt-e a bíróság döntése, hogy ebben az esetben korlátozza Szabó Albert szólásszabadságát? Mi indokolhatta volna esetleg a felmentést? Keressünk érveket pro és kontra! Fontos-e a döntés szempontjából, hogy ezek a mondatok egy hungarista párt nagygyűlésén hangzottak el? Miért vagy miért nem? Hatékony eszköz lehet-e a börtönbüntetés a gyűlölködéssel szemben? Miért lehet fontos az ügy szempontjából, hogy a zsidóságra tett lealacsonyító kijelentéseket, nem pedig a szőke hajúakra? A beszédet meghallgatók nyilvánvalóan nem vitték véghez a szövegben tartalmazó jogfosztó cselekedeteket. Számít ez valamit a beszéd megítélése szempontjából? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.3 Döntések tára: A/2.1, A/2.2, A/2.3 Szakirodalom: B/1, B/3, B/4, B/5, B/6, B/8, B/9, B/10, B/11 Álláspontok a közbeszédben: C/2, C/3 Szemléltető eszközök: D/2, D/4

3. Szabad-e kirekesztésre felszólítani? Ebben a példában ifj. Hegedűs Lóránt egy nyomtatott lapban megjelenő cikkben kirekesztésre szólította fel olvasóit. A bíróság a büntetőjogi szankció alól felmentette, a médiahatóság azonban elmarasztalta. Ebben az esetben sem a kirekesztés morális megítéléséről vitatkozunk, hanem arról, hogy ezt a megnyilvánulást büntetőjogi szempontból hogyan értékeljük, illetve, hogy mi a különbség a büntetőjogi és médiajogi szankció között, mi indokolhatja a két mérce eltérőségét. 2003-ban felmentette a Fővárosi Ítélőtábla ifj. Hegedűs Lórántot, aki az Ébresztő c. lapban publikálta, majd később a Pannon Rádióban is felolvasta „Keresztyén magyar állam” c. írását, amelyben a zsidó kisebbséggel kapcsolatban a következőket írta: „Hát halld meg magyar az ezredik keresztyén magyar állami év ezer év ősi jussán és jogfolytonosságán alapuló, egyetlen életre vezető üzenetét: REKESZD KI ŐKET! MERT HA TE NEM TESZED MEG, ŐK TESZIK MEG VELED!“ Az ítélőtábla indoklása szerint a szólásszabadság büntetőjogi korlátozására csak a legvégsőbb esetben van szükség, akkor, ha a köznyugalmat, a társadalmi rendet, békét konkrétan, közvetlenül fenyegető megnyilvánulásokról van szó. Alkalmasnak találták tehát gyűlölet keltésére, azonban felmentették a clear and present danger elve alapján, mivel a közlés nem jelentett közvetlen veszélyt. 35 Ugyanakkor az akkori médiahatóság, az ORTT jogerősen elmarasztalta a műsorszolgáltatót a szöveg kirekesztő, gyűlölet keltésére alkalmas volta miatt.36

35 1470/2001 (X.26.) ORTT határozat 36 http://hvg.hu/itthon/00000000004FA77A

56

Szempontok a vitához: Mi indokolhatta a bíróság és a médiahatóság különböző döntését? Milyen okok állhattak a bíróság felmentő ítélete mögött? Keressünk érveket pro és kontra! Mennyiben lett volna más a helyzet, ha ifj. Hegedűs Lóránt ezt a kiáltványt egy nyilvános nagygyűlésen olvassa fel? Látunk-e különbséget a kirekesztésre való felszólítás és az uszítás között? Ha igen, melyek ezek? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.3, A/1.4 Döntések tára: A/2.1, A/2.2, A/2.3 Szakirodalom: B/1, B/3, B/4, B/5, B/6, B/8, B/9, B/10, B/11 Álláspontok a közbeszédben: C/3 Szemléltető eszközök: D/2, D/4

4. „Ti nem is ünneplitek a karácsonyt!” Az alábbi példában a norvég médiahatóság elmarasztalta egy tévéműsor vezetőjét humorosnak szánt, antiszemita közlései miatt. Ebben a kérdésben nem az a vita tárgya, morálisan elítélendő-e zsidó vicceket mesélni, hanem hogy ezek a médiában elhangzó mondatok sértik-e annyira a zsidó közösség tagjainak emberi méltóságát, hogy a sajtószabadság védelme már ne vonatkozzon rájuk. A norvég médiahatóság (PFU) 2008-ban Otto Jespersent, egy humoros, szatirikus tévéműsor vezetőjét marasztalta el annak sértő, gyűlölködő és antiszemita kijelentései miatt, amelyeknek – a hatóság indoklása szerint – egyértelmű szándéka volt a náci propaganda felidézése, illetve a zsidóság lekicsinylő kontextusba helyezése. (Az ügyben csak a médiahatóság indított eljárást, a bíróságok nem tárgyalták.) A 2008. november 20-i adás során szóba került a kristansandi állatkertben meghalt zsiráf által generált túlzott médiafigyelem. Ennek kapcsán Jespersen a következő kijelentést tette: „Szeretném kihasználni az alkalmat, hogy megemlékezzek bolhák és lapostetvek milliárdjairól, akik a német gázkamrákban veszítették életüket, anélkül hogy bármi rosszat tettek volna azon kívül, hogy zsidó származásúakon telepedek meg.” A közlés nagy vihart kavart, Jespersen pedig a két héttel későbbi adásban a következőképp reagált: „Nem akartam egyetlen zsidót sem megsérteni. […] Őszintén szólva eddig alig találkoztam zsidókkal. Bár arra számítok, hogy ez a gazdasági világválság miatt változni fog, miután másokhoz hasonlóan előbb-utóbb én is kénytelen leszek elmenni egy-egy zálogoshoz.” Majd így búcsúzott „Végül már csak minden norvég zsidónak boldog karácsonyt szeretnék kívánni… nem, mit is beszélek! Nem is ünneplitek a karácsonyt! Hiszen ti feszítettétek keresztre Jézust!” 37 Szempontok a vitához: Helyes-e a norvég hatóságok döntése, hogy elmarasztalták emiatt Otto Jespersent? Keressünk érveket pro és kontra!

37 PFU-sak 251/08 - http://www.pfu.no/case.php?id=2135

57

Az ügyben nem indult bírósági eljárás, csak a médiahatóság médiajogi eszközökkel marasztalta el Jespersent. Indokolt lett volna-e bírósági eljárást is indítani? El kellett volna-e marasztalnia a bíróságoknak büntetőjogi szankciókkal is Jespersent ezért a megnyilvánulásáért? Jespersen szájából semmilyen sértő szó vagy kifejezés nem hangzott el. Miért lehet ez mégis gyűlölködés? Milyen szerepe van a gyűlöletbeszéd korlátozásában a közös történelmi és kulturális tudásnak? Hogyan jelenik meg ebben az esetben? Számít-e a megnyilvánulás jogi megítélésénél a kijelentés humoros, szatirikus jellege? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.3, A/1.4 Döntések tára: A/2.1, A/2.2, A/2.3 Szakirodalom: B/1, B/3, B/4, B/5, B/8, B/9, B/10, B/11 Szemléltető eszközök: D/2

5. Szabad-e vallásos karikatúrákat készíteni? Ebben az esetben a Mohamed-karikatúrákként elhíresült esetről lesz szó. Az a kérdés, hogy publikálhatóak-e nyilvánosan vallásokkal kapcsolatos karikatúrák vagy más parodizáló tartalmak, amelyek sérthetik az adott valláshoz tartozók hitét, lelkiismereti szabadságát. 2005. szeptember 30-án a dán Jyllands-Posten napilap 12 Mohamed-karikatúrát publikált, amelyeket az európai és az Európán kívül élő muszlim közösségek tagjai közül sokan egyaránt sértőnek és lealacsonyítónak tartottak. A szerkesztők azonban úgy érveltek, a karikatúra az egyébként megengedhető vallás-kritika része, nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy demokratikus vita alakuljon ki az iszlám vallás szerepéről és vitatható előírásairól Európában. Szempontok a vitához Gyűlöletbeszédnek tekinthetőek-e az ilyesfajta karikatúrák? Miért vagy miért nem? Milyen mértékű provokáció fogadható el annak érdekében, hogy egy érzékeny problémáról demokratikus, társadalmi vita induljon? El kell-e tűrnie egy muszlim állampolgárnak, hogy a vallását gyalázzák? (Megengedhető-e egy demokratikus diskurzusban az ún. blaszfémia, azaz vallásgyalázás?) Más lenne-e a helyzet, ha nem Mohamedről, hanem Jézusról készültek volna hasonlóan sértő karikatúrák Dániában? Miért vagy miért nem? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.4 Döntések tára: A/2.1, A/2.2, A/2.3 Szakirodalom: B/1, B/3, B/4, B/8, B/9, B/10 Szemléltető eszközök: D/2

58

6. Szabad-e gyűlölködni az egyetemen? Ebben az elképzelt esetben arról vitatkozunk, az egyetemi környezetben, egyetemi kurzuson tett gyűlölködő kijelentések jogilag milyen megítélés alá esnek, védi-e őket a szólásszabadság joga. A kérdés az, hogy az egyetem milyen mértékben tekinthető nyilvánosságnak, illetve a jelen lévő hallgatók jogai sérülnek-e, ha gyűlölködő kijelentéseket kell végighallgatniuk, kitérhetnek-e azok elől. Pszichológiai témájú egyetemi kurzuson a szexuális orientáció kérdését vitatja meg az oktató a hallgatókkal. Az egyik hallgató, Edina előítéletes, sértő és lealacsonyító kijelentéseket tesz. Részletesen kifejti a véleményét, miszerint „A homoszexualitás egy undorító aberráció,” illetve „betegség, amit nem mutogatni, hanem gyógyítani kéne,” és „mivel jó eséllyel genetikusan öröklődik, ő a maga részéről sterilizálná az összes homoszexuálist és leszbikust.” A kurzus a hallgatók számára kötelező, a részvétel elengedhetetlen a vizsga teljesítéséhez. Szempontok a vitához: Gyűlöletbeszédnek tekinthető-e ez a megnyilvánulás? Lehet-e, szükséges-e korlátozni? Van-e szerepe annak, hogy ez egy egyetemi kurzuson történik? Ha igen, akkor milyen? Megengedőbbek lehetünk vagy szigorúbbnak kéne lennünk? Van-e szerepe annak, hogy mi a kurzus témája? Van-e szerepe annak, hogy ezek a kijelentések egy kétszáz fős előadáson vagy egy tizenkét fős szemináriumon hangzanak el, ahol Edina minden résztvevőt jól ismer? Más lenne-e a helyzet, ha ez a kijelentés nagy tömeg előtt, az utcán hangzana el? Más lenne-e a helyzet, ha Edina ezeket a nézeteit az egyetemi lapban publikálta volna esszé formájában? „Foglyul ejtett közönségnek” számítanak-e Edina diáktársai? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.3, A/1.5 Döntések tára: A/2.1, A/2.2, A/2.3, A/2.5 Szakirodalom: B/1, B/3, B/4, B/8, B/9, B/10 Szemléltető eszközök: D/2

7. Hol lehet neonáci tüntetést tartani? Az alábbi két esetben a foglyul ejtett közönség előtt zajló gyűlöletbeszédről vitatkozunk. Az a kérdés tehát, milyen mértékben befolyásolja, befolyásolja-e a gyűlölködés jogi megítélést az, hogy a gyűlölködés célpontjai előtt hangzanak el a sértő kijelentések, az ilyen megnyilvánulásokat védi-e a szólásszabadság joga. 1. eset: 2009 júliusában a magyar bíróságok feloszlatták a Magyar Gárda Egyesületet, ezt a döntésüket pedig 2013-ban a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) is megerősítette. Az ítéletében döntő szerepet játszott, hogy a bíróságok szerint a Magyar Gárda vonulásai szándékosan félelemkeltőek voltak, a felvonulók a nyilaskeresztes katonai egyenruhára emlékeztető öltözéket viseltek, a megmozdulások helyszínéül pedig direkt olyan településeket, településrészeket választottak, ahol az általuk gyalázott roma közösség tagjai éltek. Ezekkel a megfélemlítést célzó megmozdulásokkal a bíróságok szerint  megvalósult „a

59

foglyul ejtett közönség” fogalma. Azaz a gyűlölködés célpontjául választott roma közösség tagjainak sérült az a joga, hogy kitérjenek az őket sértő kijelentések elől, és joggal érezték fenyegetve magukat, testi épségüket, valamint az élethez való jogukat is a felvonulások miatt, még akkor is, ha a megmozdulásokon nem történt valódi erőszak. 2. eset: Az ún. Skokie-esetben az USA Illinois államának legfelsőbb bírósága engedélyezte egy neonáci csoport, SS-egyenruhában és horogkereszteket viselve való felvonulását a Skokie nevű kisvárosban, ahol több zsidó család és holokauszttúlélők is lakott. (Az ügy szintén felveti az alább tárgyalt önkényuralmi jelképek viselésének kérdést, a különböző országok történelmi sajátosságain alapuló szabályozások különbségét.) Szempontok a vitához: Helyes-e, hogy szigorúbban kezeljük azokat a gyűlölködő beszédhelyzeteket, amikor fennáll a foglyul ejtett közönség esete? Foglyul ejtett közönségnek számítanak-e a Budapest Pride felvonuláson („meleg­ fel­vonuláson”) résztvevők, ha szélsőségesek közvetlenül a menet mellett sértegetik őket? Keressünk további példákat, milyen esetekben állhat fönn a foglyul ejtett közönség fogalma? Létezhet-e esetleg foglyul ejtett közönség a médiában? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.3 Döntések tára: A/2.1, A/2.2, A/2.3, A/2.5, A/2.6 Szakirodalom: B/1, B/3, B/4, B/5, B/6, B/8, B/9, B/10, B/11 Szemléltető eszközök: D/2, D/3

8. Szabad-e „holokamuzni”? Ebben az esetben a holokauszttagadás kérdését vitatjuk meg. Természetesen nem az a vita tárgya, morálisan elfogadható-e a holokauszt tagadása vagy lekicsinylése, hanem az, hogy az ilyen jellegű megnyilvánulásokat büntetőjogi eszközökkel tiltani és szankcionálni kell-e vagy védi őket a szólásszabadság joga. a) 2016 januárjában az esztergomi járásbíróság 400 nap fogházra ítélte Juhos Norbertet a következő Facebook-bejegyzéséért, amiben a holokausztot a „holokamu” kifejezéssel emlegette. „Hogyan beszéljünk? Úgy, hogy húzzatok vissza a picsába, ahonnan jöttetek! Az emberek könyökén jön már ki az ajvékolásotok meg ingyenélősödésetek a holokamutokkal együtt! Írogatják itt a kibaszott erkölcsi ökörséget, és már ötven éve a kártérítésekből meg a jóvátételekből éltek!” b) 2006-ban az osztrák bíróság ott tartózkodása alatt elfogta és 3 év szabadságvesztésre ítélte a brit állampolgárságú David Irving történészt, aki munkássága során több alkalommal is „holohoaxként” és „gázkamrás tündérmeseként” hivatkozott a holokausztra. Ezekről a nézeteiről Ausztriában két alkalommal is előadást tartott.

60

Szempontok a vitához: Büntethetőek-e tartalmi alapon a szólások? Miért vagy miért nem? Szükség van-e a büntetőjogi tiltásra vagy indokolhatóbb más korlátozó eszközökkel élni? (pl. felvilágosító, érzékenyítő kampány, társadalmi munka) Miért éppen a holokauszt tagadását tiltják? Van-e különbség aközött, ha valaki a holokauszttényét tagadja vagy például a második világháború során bármelyik fél katonái által elkövetett nemi erőszak-esetek megtörténtét? Milyen különbség lehet aközött, hogy egy „átlagos állampolgár” a Facebookon, mindenki számára elérhető módon ad hangot szélsőséges véleményének vagy egy történész ezt – elvileg szűkebb körű, szakmai közönség előtt – egy előadáson teszi ugyanezt? Melyik a „súlyosabb” eset? Feladata lenne-e a Facebooknak törölnie az ilyen jellegű bejegyzéseket? Miért vagy miért nem? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.6 Döntések tára: A/2.1, A/2.2 Szakirodalom: B/1, B/3, B/8, B/9 Álláspontok a közbeszédben: C/1, C/2 Szemléltető eszközök: D/5

9. Viselhető-e a vörös csillag? Az alábbi ügyben a tiltott önkényuralmi jelképek viselését vitathatjuk meg. A kérdés az, hogy védi-e a véleménynyilvánítás szabadságának joga az olyan szimbólumok, jelképek viselését, amelyek a történelem során olyan jelentésréteggel telítődtek, amelyek a társadalom egyes csoportjai számára fenyegető jelentéssel bírhatnak. 2005-ben a Fővárosi Bíróság elmarasztalta Vajnai Attilát, a Magyarországi Munkáspárt akkori alelnökét, amiért egy demonstráción ötágú vörös csillagot viselt. Vajnai Attila a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult, amely 2008-ban kimondta, az ítélet sértette Vajnai véleménynyilvánításhoz való jogát, mert a vörös csillag nyilvános használata politikai véleménynyilvánításnak tekintendő. Az EJEB érvelése szerint vörös csillag ugyanis sok jelentéssel bír, nem kizárólag az államszocialista totalitárius rendszerrel való azonosulást jelképezi, így az általános tiltás a szólásszabadság aránytalan korlátozása. Szempontok a vitához: A magyar és a strasbourgi bíróság különböző ítéletet hozott ebben az ügyben. Melyik döntés tűnik helyesnek? Keressünk érveket! Vajnai Attila minden bizonnyal ismeri a vörös csillag magyar történelemben betöltött jelentését. Befolyásolhatja-e ez a tiltást? Vajnai Attila a Magyarországi Munkáspárt alelnöke, ennek a pártnak pedig a vörös csillag a jelképe már a szocialista önkényuralmi rendszerek kiépítése előtt. Befolyásolhatja-e ez a tiltást? Más lenne-e a helyzet, ha Vajnai Attila horogkeresztet viselt volna? A Heineken-üvegen található vörös csillag nem minősül tiltott önkényuralmi jelképnek. Annak kéne-e lennie? Ha a helyén SS-jelvény vagy horogkereszt lenne látható, akkor önkényuralmi jelképnek kéne-e tekintenünk?

61

Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.7 Döntések tára: A/2.1, A/2.2, A/2.4, A/2.7 Szakirodalom: B/1, B/3, B/8 Álláspontok a közbeszédben: C/2

10. Gyűlölködés kommentben – ki a felelős? Ebben a két esetben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) három év különbséggel, egymással ellentétes ítéletet hozott a kommentekben való gyűlölködő kijelentésekkel kapcsolatban. A vita természetesen nem arról szól, helyes-e, morálisan elfogadható-e sértő kommenteket közzétenni, hanem az a kérdés, ezeket a megnyilvánulásokat védi-e a szólásszabadság joga. Valamint az is kérdés, ha ezek a kommentek elérik a büntethetőség határát (pl. uszítóak), ki viselje értük a felelősséget. a) A Delfi v. Észtország ügyben (2013. október 10.) az EJEB 2013-ban megerősítette az észt bíróságok ítéleteit, melyek szerint a Delfi hírportál eljárása a gyűlöletbeszédnek és erőszakra való uszításnak minősülő kommentek eltávolítására nem volt megfelelő. Eszerint az ún. „notice-and-take-down” eljárás szerint a többi olvasó által problémásnak jelzett kommenteket a hírportál megvizsgálta, majd ha gyűlöletkeltőnek ítélte, eltávolította. Azonban az ítéletek szerint ez az eljárás nem volt elegendő a többi olvasó emberi méltóságának megvédéséhez, így a hírportál felelőssé tehető az oldalán megjelenő kommentekért, még akkor is, ha azokat eltávolította, amikor panasz érkezett rájuk. b) 2016 februárjában az EJEB az előzőhöz hasonló ügyben kimondta, magyar bíróságok megsértették a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogot, amikor az Index.hu kiadóját és a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületét felelőssé tették a cikkeik alatt megjelent kommentekért. Mindkét szervezet az előbbi példában is említett „notice-and-take-down” rendszert alkalmazta. A strasbourgi bíróság szerint a magyar bíróságok merev álláspontja olyan felfogást tükröz, ami nem teszi lehetővé a versengő jogok (a személyiségi jog és a véleményszabadsághoz való jog) mérlegelését, azaz a mérlegelést abban a kérdésben, hogy a gyűlölködő komment sérti-e az emberi méltóságot vagy sem, illetve ezért védi-e a véleménynyilvánításhoz való jog. A strasbourgi bíróság szerint csak akkor lehetne elmarasztalni a hírportálokat az ott megjelenő sértő kommentek miatt, ha nem távolították volna el őket azonnal, amint tudomást szereztek róluk.

62

Szempontok a vitához: A kommentek tekintetében semmilyen esetben sem beszélhetünk foglyul ejtett közönségről. Csak az olvassa el őket, aki kíváncsi rájuk. A kommentek ráadásul a cikkek végén helyezkednek el, így a cikkek a kommentek teljes figyelmen kívül hagyásával is élvezhetőek. Ilyen esetben korlátozható-e a szabad véleménynyilvánítás? Jogos érv lehet-e az, hogy ha valaki sértve érzi magát a kommentek kapcsán, hogy akkor ne olvassa el őket? Ki a felelős kommentek tartalmáért: a tárhely-szolgáltató (ebben az esetben ez az Index.hu), aki minden esetben ismeri az adott ország szabályozását, és végső soron nyilvánosságot biztosít a gyűlöletkeltő tartalomnak vagy a kommentet létrehozó felhasználó, akitől származik a bejegyzés? Keressünk érveket pro és kontra? A magyar bíróság ítélete után a legtöbb hírportálon közvetlenül a cikk alatt nem, de a hírportálok, például az Index.hu Facebook-oldalán lehetett kommentelni. Miben tér el a Facebookon megjelenő sértő vélemény az Index.hu felületén megjelenőtől? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.3, A/1.4, A/1.5 Döntések tára: A/2.1, A/2.2, A/2.3, A/2.8, A/2.9 Szakirodalom: B/1, B/2, B/3, B/4, B/5, B/7, B/8, B/9, B/10, B/11 Álláspontok a közbeszédben: C/3 Szemléltető eszközök: D/2

Eszköztár A következőkben az Alaptörvényből, különböző jogszabályokból, bírósági és alkot­mány­bírósági döntésekből, illetve egyéb forrásokból közlünk a vitakérdések megvitatásához hasznos részleteket. A jogi szemelvények felhasználásához kiindulópontként javasoljuk elsőként az Alaptörvény és a különböző nemzetközi, illetve európai források áttekintését, ezt követően pedig az egyéb jogi normák feldolgozását.

A/1 Jogszabályok és nemzetközi egyezmények A/1.1 Emberi méltóság védelme Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1. cikk Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek. A/1.2 Véleménynyilvánítás szabadsága Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 19. cikk Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.

63

Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikk Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát. A/1.3 Közösség elleni uszítás a Büntető törvénykönyvben (Btk. 332. §) Aki nagy nyilvánosság előtt a) a magyar nemzet ellen, b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport ellen, vagy c) a lakosság egyes csoportjai ellen - különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A/1.4 Gyűlöletkeltés a médiatörvényben (Smtv. 17. §) (1) A médiatartalom nem lehet alkalmas valamely nemzet, közösség, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbség vagy bármely többség, továbbá valamely vallási közösség elleni gyűlölet keltésére. (2) A médiatartalom nem lehet alkalmas valamely nemzet, közösség, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbség vagy bármely többség, továbbá valamely vallási közösség kirekesztésére. A/1.5 A Polgári Törvénykönyv a személyiségi jogok érvényesítéséről, azok megsértése esetén (Ptk. 2:54. §) (5) A közösség bármely tagja jogosult a személyisége lényeges vonásának minősülő, a magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén a jogsértés megtörténtétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül személyiségi jogát érvényesíteni. A közösség bármely tagja a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésének kivételével a személyiségi jogok megsértésének valamennyi szankcióját érvényesítheti. A/1.6 Holokauszttagadás (Btk. 333. §) Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A/1.7 Tiltott önkényuralmi jelképek viselése (Btk. 335. §) Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet a köznyugalom megzavarására alkalmas - különösen az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát sértő - módon

64

a) terjeszt, b) nagy nyilvánosság előtt használ, vagy c) közszemlére tesz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt elzárással büntetendő.

A/2 Döntések tára A/2.1 30/1992. (V. 26.) AB határozat Ebben a határozatban az Alkotmánybíróság a közösség elleni izgatás büntetőjogi szankcióját elemzi azt vizsgálva, mikor és hogyan korlátozhatja az emberi méltóság védelme a véleménynyilvánítás szabadságának alapjogát. Ez a dokumentum jelentős mértékben meghatározza a gyűlöletbeszédről való jogi gondolkodás kereteit Magyarországon. Ez a részlet az alapjogok korlátozásának általános kereteit határozza meg: „Az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.” Az alábbi részlet amellett foglal állást, hogy a véleménynyilvánítás korlátozása csak tartalomsemleges módon történhet: „A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. Egyedül ez felel meg annak az ideológiai semlegességnek. A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak csak; amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Vagyis az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az alkotmány a szabad kommunikációt – az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot – biztosítja, s nem annak tartalmára vonatkozik a szabad véleménynyilvánítás alapjoga. Ebben a processzusban helye van minden véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt – különösen azért, mert maga a vélemény minősítése is e folyamat terméke.” Ebben a bekezdésben az Alkotmánybíróság amellett foglal állást, hogy a társadalom és a demokrácia számára káros a véleményszabadság korlátozása. „Történelmi tapasztalat, hogy mindannyiszor, amikor a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozták, sérelmet szenvedett a társadalmi igazságosság, az emberi

65

kreativitás, csökkent az emberben rejlő képességek kibontakozásának lehetősége. A káros következmények nem csupán az individuum, hanem a társadalom életében is megmutatkoztak és az emberiség fejlődésének sok szenvedéssel járó zsákutcájához vezettek. Az eszmék, nézetek szabad kifejtése, a mégoly népszerűtlen vagy sajátos elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni- képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele.” (...) Az alábbi bekezdésben pedig azt fejti ki az Alkotmánybíróság, hogy esetenként azonban a gyűlölködő szólások valódi társadalmi feszültségekhez vezethetnek. (...) „A szavak erejére már 1878-ban a Csemegi Kódex miniszteri indokolása így hívta fel a figyelmet: „Az eszmék szabad közlése, a minek legszebb vívmányait köszönheti az emberiség, ép oly ártalmassá válhatik, mint a tűz, mely világít és melegít, de mely ellenőrizetlenül és féktelenül csapongva, igen gyakran nagy szerencsétlenségnek, sok nyomornak és pusztulásnak lett már okozója. Századunk súlyos történelmi tapasztalatai bizonyítják, hogy a faji, etnikai, nemzetiségi, vallási szempontú alsóbbvagy felsőbbrendűséget hirdető nézetek, a gyűlölködés, megvetés, kirekesztés eszméinek terjesztése az emberi civilizáció értékeit veszélyeztetik. Történelmileg és napjaink eseményei által is igazolt, hogy az emberek meghatározott csoportja elleni gyűlöletkeltési szándékot kifejező bármely megnyilvánulás alkalmas a társadalmi feszültségek kiélezésére, a társadalmi harmónia és béke megzavarására, legsúlyosabb kifejletében a társadalom egyes csoportjai közötti erőszakos összeütközésekre. A gyűlöletkeltés legszélsőségesebb, már ténylegesen bekövetkezett kártékony hatását bizonyító történelmi és jelenkori tapasztalatok mellett figyelembe kell venni azokat a mindennapi veszélyeket is, amelyek a gyűlölet felkeltésére alkalmas nézetek, eszmék korlátok nélküli kinyilvánításával járnak. E megnyilvánulások akadályozzák, hogy az emberek bizonyos közösségei harmonikus kapcsolatban éljenek más csoportokkal. Ez, növelve egy adott, kisebb vagy nagyobb közösségen belüli érzelmi, szociális feszültségeket, szétszakítja a társadalmat, erősíti a szélsőségeket, az előítéletességet és intoleranciát. Mindez csökkenti a plurális értékrendet, a különbözőséghez való jogot elismerő, toleráns, multikulturális, az emberek egyenlő méltóságának elismerésén alapuló, a diszkriminációt értékként el nem ismerő társadalom kialakulásának esélyét.” A/2.2 36/1994. (VI. 24.) AB határozat Ebben a határozatban az Alkotmánybíróság alapvetően a becsületsértés kapcsán elemzi a véleménynyilvánítás jogának korlátait. Azonban ez a dokumentum is jelentős hatással bír Magyarországon a véleményszabadságról szóló diskurzusokban. Az első részlet kimondja, a véleménynyilvánítás szabadsága független az elhangzott közlések tartalmától és stílusától, azaz a vélemények korlátozása tartalomsemleges kell, hogy legyen. „Az Alkotmány a véleménynyilvánítási szabadság megfogalmazásánál nem tesz kifejezett különbséget tényközlés és értékítélet között. A véleménynyilvánítási szabadság alapvető célja annak a lehetőségnek biztosítása, hogy az egyén mások véleményét formálja, meggyőzzön másokat saját álláspontjáról. A véleménynyilvánítás szabadsága ezért általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, mégpedig függetlenül a közlés módjától és értékétől, erkölcsi minőségétől és

66

többnyire valóságtartalmától is. (...) Az értékítéletre, az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észérveken alapul.” (...) Az alábbi bekezdés leszögezi azt is, hogy fokozott védelem illeti azokat a kijelentéseket, amelyek közügyekre vonatkoznak, azaz elhangzásukat valamilyen nagyobb társadalmi érdek indokolja. (...) „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája, - még ha az becsületsértő értékítéletek formájában történik is -, a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme.” A/2.3 12/1999. (V. 21.) AB határozat Ebben a határozatban az Alkotmánybíróság közelebbről értelmezi a „közösség elleni izgatás” kifejezés jelentését. Emellett kimondja, azokat a szólások indokolhatják véleménynyilvánítás jogának korlátozását, amelyek gyűlölet keltésére alkalmasak, azaz a társadalmi rend megzavarásához vezethetnek. „A törvény eme kifejezése alatt „izgat”, nem valamely kedvezőtlen és sértő véleménynek nyilvánítása, hanem olyan lázongó kifakadások értendők, amelyek alkalmasak arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket oly magas fokra lobbantsák, amelyből gyűlölet keletkezvén, a társadalmi rend és béke megzavarására vezethet. Nem izgatás tehát a bírálat, helytelenítés, kifogásolás, sőt még a sértő nyilatkozat sem; izgatásról csak akkor van szó, midőn a kifejezések, megjegyzések, stb. nem az értelemhez szólnak, hanem az érzelmi világra akarnak hatni, s szenvedélyek, ellenséges indulatok felkeltésére alkalmasak. Az izgatás fogalmát illetően egyébként teljesen közömbös, hogy az állított tények valóak-e vagy sem; a lényeges az, hogy bár való vagy valótlan adatoknak csoportosítása a gyűlölet felkeltésére alkalmas legyen.” A/2.4 14/2000. (V. 12.) AB határozat Ez a határozat a tiltott önkényuralmi jelképek viselésének szankcionálását elemzi, és úgy ítéli meg, ez a véleménynyilvánítás ilyen formájának korlátozása nem túlzó, az önkényuralmi jelképek viselése valóban emberi méltóságot sérthet. A szemelvény második részletében azonban Dr. Kukorelli István, alkotmánybíró különvéleménye olvasható, aki nem ért egyet azzal, hogy az önkényuralmi jelképek viselése minden esetben emberi méltóságot sértő, így korlátozandó cselekmény. „A múltban sérelmet elszenvedett emberekben és ezek különféle közösségeiben a jelképeknek a Btk. 269/B. §-ában tiltott használata méltán fenyegetettség-érzetet, konkrét tapasztalatokon alapuló félelmet ébreszthet, hiszen a jelképek a totalitárius eszmékhez kapcsolódó embertelenségek megismétlődésének rémét keltik fel. (...) A jelkép valamely eszmének, személynek, vagy eseménynek jelvénnyel, vagy képpel való megjelölése, melynek az a rendeltetése, hogy a jel és a megjelölt eszmék, személyek, vagy események közös vonásaik révén egymással kapcsolatba hozhatók legyenek. A jelképek

67

megjelenéséhez, észleléséhez éppen ezért mindig valamilyen tudati, érzelmi kapcsolat fűződik.” Dr. Kukorelli István, alkotmánybíró különvéleménye: „Az emberek többsége az önkényuralmi jelképek nyilvános használatát egyes csoportokkal szembeni gyűlölet, megvetés és ellenérzés kifejezésének tekinti. E szimbólumok megjelenése az esetek nagy részében sérti mások érzelmeit. Önmagukban ezek a körülmények azonban még nem jelentik az emberi méltósághoz való jog sérelmét. Senkinek nincs joga arra, hogy mások véleménynyilvánítását az állam azért tiltsa be, mert az rá, mint egy etnikai, faji, vallási vagy kulturális csoport tagjára sérelmes. A véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alapjog ugyanis az egyén azon jogát is védi, hogy mások érdekeit, szemléletét, érzékenységét sértő nézeteinek is hangot adhasson. Természetesen a szélsőséges eszmék szimbólumainak használata bizonyos körülmények között méltóságot sértő lehet. Ha valaki azért használja a náci vagy a kommunista múltat felidéző jelképeket, hogy meghatározott személyeket, illetve személyek egy meghatározott csoportját zaklassa, sértegesse, akkor az elkövető felelősségre vonása indokolt. Különösen fontos a büntetőjogi szankció alkalmazása azokkal szemben, akik oly módon nyilvánítják ki szélsőséges politikai meggyőződésüket, hogy a sérelmet szenvedetteknek nincs módjuk kitérni a közlés elől (“foglyul ejtett közönség”).” A/2.5 95/2008. (VII. 3.) AB határozat Ebben a határozatban a Büntető törvénykönyv egy módosítása (Btkm.) kapcsán az Alkotmánybíróság kimondja, ha a hallgatóságnak nincs módja kitérni a sértő, bántó kijelentések elől, az kimeríti a foglyul ejtett közönség fogalmát, ez pedig egy olyan minősített (kiemelten védett) eset, amikor indokolt lehet a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, mert az nem csak emberi méltóságot, hanem alkotmányos jogot is sért. „Az persze elkerülhetetlen, hogy az érintett csoporthoz tartozó személy tudomást szerezzen arról, léteznek olyan személyek, akik arról a csoportról, amelyhez ő tartozik, vagy amelyhez őt a külvilág besorolja, megvetéssel, gyűlölettel viseltetnek, és ennek hangot is adnak. (...) [A gyűlölködés szankcionálásnak nem feltétele,] hogy a támadott csoporthoz tartozó személyek bármely módon részesei legyenek e kommunikációnak: a rasszista kijelentéseket meghallgassák, figyelemmel kövessék, azzal más módon kapcsolatba kerüljenek. Pedig ezek azok az esetek, amikor a véleménynyilvánítás nemcsak egyes személyek érzékenységét, méltóságérzetét, hanem alkotmányos jogát is sérti. Például, ha az elkövető oly módon nyilvánítja ki szélsőséges politikai meggyőződését, hogy a sértett csoporthoz tartozó személy kénytelen azt megfélemlítve végighallgatni, és nincs módja kitérni a közlés elől („foglyul ejtett közönség”). Ebben az esetben konkrét személy arra vonatkozó joga érdemes a védelemre, hogy a neki nem tetsző, adott esetben az őt sértő véleményt meghallgassa, vagy más módon vegyen róla tudomást.” A/2.6 A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) döntése a Vona v. Magyar­ország perben (2013. július 9.) Az EJEB ebben a döntésében Vona Gábor fellebbezése ellenére jóváhagyta a magyar bíróságok ítéletét, amelyek feloszlatták a Magyar Gárda Mozgalmat.

68

Érvelésükben fontos szerepet játszott a foglyul ejtett közönség fogalma, és az a tény, hogy a Magyar Gárda megmozdulásai szándékosan félelemkeltőek voltak, ezért ezeket felvonulásokat nem védi a gyülekezési szabadság és a véleményszabadság joga. „(...)A bíróságok különös figyelmet szenteltek annak a ténynek, hogy a jogvita tárgyát képező felvonulásokon katonai jellegű egyenruhákat viseltek, parancsok hangzottak el, tisztelegtek és katonai alakzatba sorakoztak, valamint a nyilaskeresztre emlékeztető szimbólumot tartalmazó karszalagot viseltek. Másodfokon ezen indokolás kiterjedt olyan megfontolások figyelembevételére is, amelyek szerint a mozgalom által megcélzott falvak lakossága „foglyul ejtett közönségnek” (captive audience) bizonyult, mivel az ott élő polgárok nem voltak olyan helyzetben, hogy a Mozgalom tevékenységei által képviselt szélsőséges és kirekesztő nézeteket figyelmen kívül tudták volna hagyni” (...) A Bíróság szerint az ilyen felvonulás könnyen közvetíthette a jelenlévők számra azt az üzenetet, hogy a szervezőknek szándékában állt – és a képességük is megvolt arra –, hogy félkatonai szervezetet vegyenek igénybe céljaik elérése érdekében, bármik is legyenek azok. A félkatonai alakzat a magyarországi náci (nyilaskeresztes) mozgalomra emlékeztetett, amely a – többek között – roma származású emberek tömeges kivégzéséért felelős rendszer gerincét jelentette Magyarországon. (...) A történelmi tapasztalatok – így például a nyilaskeresztes hatalom hajnalán Magyarországon tapasztaltak – tekintetében az, hogy valamely egyesület olyan félkatonai demonstrációkra támaszkodik, amelyek faji alapon történő megkülönböztetésnek adnak hangot és faji alapú fellépésekre hívnak fel, biztos, hogy megfélemlítő hatást gyakorolnak az etnikai kisebbségek tagjaira, különösen akkor, amikor az ilyen kisebbség tagjai otthonukban tartózkodnak és így folyul ejtett közönséget képeznek.” „(...) Az államnak (...) joga van megvédeni a célcsoport tagjainak a megfélemlítés nélküli életre való jogát. Ez azért is különösen igaz, mert faji alapon választották ki és bizonyos etnikai csoporthoz való tartozásuk okán félemlítették meg őket. A Bíróság szerint a félkatonai masírozás több, mint valamilyen nyugtalanító vagy sértő elgondolás puszta kifejezése, hiszen az üzenet mellé szervezett aktivisták fenyegető csoportjának a fizikai jelenléte is társul.” A/2.7 A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) döntése a Vajnai v. Magyar­ország perben (2008. július 10.) Ebben a szemelvényben a strasbourgi bíróság indoklását olvashatjuk, miért mentették fel a magyar bíróságok ítéleteivel ellentétben Vajnai Attilát, aki egy nyilvános demonstráción vörös csillagot, azaz tiltott önkényuralmi jelképet viselt. „A Bíróság megjegyzi, hogy a [magyar] Kormány nem mondta ki, hogy a vörös csillag viselése kizárólag a totalitárius eszmékkel való azonosulást fejezi ki, különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a kérelmező [Vajnai Attila] egy törvényesen megrendezett, békés demonstráción, egy bejegyzett baloldali párt alelnöki minőségében tette ezt. (...) Ezért a Bíróság úgy találja, a tiltás ebben a kérdésben túlságosan is széles, tekintve, hogy a vörös csillag több jelentéssel bír. A tiltás olyan tevékenységekre és eszmékre is kiterjed, amelyek egyértelműen a 10. cikk [a véleménynyilvánítás szabadsága] védelme alatt állnak.”

69

„(...) the Court notes that the Government have not shown that wearing the red star exclusively means an identification with totalitarian ideas, especially when seen in the light of the fact that the applicant did so at a lawfully organised, peaceful demonstration in his capacity as the vice-president of a registered left-wing political party, (...) The Court therefore considers that the ban in question is too broad in view of the multiple meanings of the red star. The ban can encompass activities and ideas which clearly belong to those protected by Article 10.” A/2.8 A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) döntése a Delfi v. Észtország perben (2013. október 10.) Az alábbi döntésben az EJEB az észt bíróságokkal egyetértve a Delfi hírportált tette felelőssé az oldalán megjelenő, gyűlölkődő kijelentések miatt. Döntésüket azzal indokolták, hogy a hírportál tett ugyan lépéseket az olvasók emberi méltóságának védelme érdekében, ezek azonban nem voltak elegendőek. „Azon felül, hogy jelezték, a kommentelők maguk – és nem a kérelmező szervezet [a Delfi hírportál] – felelősek a kommentekért, illetve hogy tilos olyan kommenteket posztolni, amelyek fenyegetéseket, sértéseket, obszcén vagy vulgáris kifejezéseket tartalmaznak, két általános mechanizmust alkalmazott a hírportál. Egyrészt egy automatikus rendszer segítségével törölték azokat a kommenteket, amelyek bizonyos vulgáris kifejezéseket tartalmaztak. Másrészt pedig egy „notice-and-takedown” rendszert alkalmaztak, azaz bárki egy kattintással jelezhette az oda nem illő kommenteket a portál üzemeltetői számára. Ezen felül pedig néhány alkalommal az oldal üzemeltetői saját maguk is eltávolítottak oda nem illő kommenteket. Így a Bíróság úgy ítéli meg, a kérelmező szervezetről nem lehet azt állítani, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta volna azt a kötelességét, hogy elkerülje egy harmadik fél méltóságának megsértését. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az automatikus, tartalom alapú szűrőt viszonylag egyszerű volt megkerülni.” „(...) a kérelmező szervezet [a Delfi hírportál] nem alkalmazott semmilyen olyan kiemelt eszközt [a a kommentek ellenőrzése érdekében], mint például a kommentelés előzetes regisztrációhoz való kötése, a kommentek ellenőrzése mielőtt nyilvánossá válnának vagy a kommentek gyors átnézése a megjelenésük után.” „(...) Különösen azért, mert a kérelmező szervezet [a Delfi hírportál] által alkalmazott intézkedések nem voltak elegendőek, hogy megvédjék egy harmadik fél emberi méltóságát, illetve hogy reális lehetőséget biztosítsanak ahhoz, hogy a kommentek szerzőit felelősségre vonják, (...) a Bíróság úgy ítéli meg, hogy ebben az esetben a helyi bíróságok által hozott döntés, azaz hogy a kérelmező szervezet [a Delfi hírportál] tehető felelőssé a felhasználók által a online hírportálra posztolt rágalmazó kommentekért indokolt és arányos korlátozása a kérelmező szervezet véleménynyilvánítási szabadságának.” „(...) in addition to the disclaimer stating that the writers of the comments – and not the applicant company – were accountable for them, and that it was prohibited to post comments that (...) contained threats, insults, obscene expressions or vulgarities, the applicant company had two general mechanisms in operation. Firstly, it had an automatic system of deletion of comments based on stems of certain vulgar words. Secondly, it had a notice-and-take-down system in place according to which anyone could notify it of an inappropriate comment by simply clicking on a button designated

70

for that purpose, to bring it to the attention of the portal administrators. In addition, on some occasions the administrators of the portal removed inappropriate comments on their own initiative. Thus, the Court considers that the applicant company cannot be said to have wholly neglected its duty to avoid causing harm to third parties’ reputations. Nevertheless, it would appear that the automatic word-based filter used by the applicant company was relatively easy to circumvent. (...)” „(...) no specific measures such as a requirement of prior registration of users before they were allowed to post comments, monitoring comments by the applicant company before making them public, or speedy review of comments after posting, to name just a few, were imposed on the applicant company.” „Based on (...) in particular the insufficiency of the measures taken by the applicant company to avoid damage being caused to other parties’ reputations and to ensure a realistic possibility that the authors of the comments will be held liable, (...) the Court considers that in the present case the domestic courts’ finding that the applicant company was liable for the defamatory comments posted by readers on its Internet news portal was a justified and proportionate restriction on the applicant company’s right to freedom of expression.” A/2.9 A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) döntése a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete és Index Zrt. v. Magyarország perben (2016. február 2.) Ebben döntésében az EJEB a magyar bíróságok döntéseit felülbírálva kimondta, hogy a hírportálok, tartalomszolgáltatók nem tehetőek felelőssé az oldalaikon megjelenő, gyűlölkődő kijelentések miatt, ha azok nem uszítanak közvetlen erőszakra. „A Bíróság úgy véli, a magyar bíróságok merev álláspontja olyan felelősségfelfogást tükröz, ami eleve kizárja a versengő jogok [a személyiségi jog és a véleményszabadsághoz való jog] kiegyenlített küzdelmét.” „Mindazonáltal a Delfi v. Észtország ügyben a Bíróság megállapította, hogy ha hatékony és gyors reakción alapuló eljárásokkal párosul, akkor a „notice-and-takedown” rendszer alkalmas eszközként szolgálhat sok esetben, hogy a fent említett jogok és érdekek között egyensúlyt teremtsen. A Bíróság nem lát okot arra, hogy egy ilyen rendszert ne tartson alkalmasnak arra, hogy megvédje a sértettek becsületét és méltóságát. Igaz, hogy olyan esetekben, amikor egy harmadik fél kommentje gyűlöletbeszéd és mások fizikai biztonságának közvetlen fenyegetésének formáját ölti, akkor mások és a társadalom érdeke megkövetelhetik, hogy az államok az internetes hírportált tegyék felelőssé, ha az nem képes késlekedés nélkül eltávolítani az egyértelműen törvénytelen kommenteket, akár a feltételezett áldozat vagy egy harmadik fél panasza nélkül is. Azonban ebben az esetben ilyen kijelentésre nem került sor. A fenti megfontolások alapján tehát a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az egyezmény 10. cikkét [a véleménynyilvánítás szabadságát] megsértették [a magyar bíróságok].” „The Court considers that the rigid stance of the Hungarian courts reflects a notion of liability which effectively precludes the balancing between the competing rights (...).”

71

„However, in the case of Delfi AS, the Court found that if accompanied by effective procedures allowing for rapid response, the notice-and-take-down-system could function in many cases as an appropriate tool for balancing the rights and interests of all those involved. The Court sees no reason to hold that such a system could not have provided a viable avenue to protect the commercial reputation of the plaintiff. It is true that, in cases where third-party user comments take the form of hate speech and direct threats to the physical integrity of individuals, the rights and interests of others and of the society as a whole might entitle Contracting States to impose liability on Internet news portals if they failed to take measures to remove clearly unlawful comments without delay, even without notice from the alleged victim or from third parties. However, the present case did not involve such utterances. The foregoing considerations are sufficient for the Court to conclude that there has been a violation of Article 10 of the Convention.”

B. Szakirodalom B/1 Érvek: Vita gyűlöletbeszéd korlátozásának határairól Az alábbiakban bemutatjuk, milyen érveket használnak gyakran a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos vitákban. Itt is fontos kiemelni, ezek a diskurzusok nem arról szólnak, kell-e a gyűlöletbeszédet korlátozni, hanem arról, milyen határokat szabjunk: szűkebben vagy tágabban értelmezzük a még megengedhető megnyilatkozások terét. Az egyik oldal inkább az enyhébb korlátozás mellett érvel, több teret enged a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesüléséhez, a másik viszont szigorúbb szabályokat sürget az emberi méltóság szélesebb körű védelmének érdekében.

72

Enyhébb korlátok

Szigorúbb korlátok

A véleményszabadság lényege, hogy mindenkinek joga van az önkifejezéshez, a nyilvános vitában való részvételhez, véleménye kinyilvánításához, még ha az sértő, bántó másokra nézve, a szólásszabadság ugyanis azokat is megilleti, akik hamis, előítéletes vagy erkölcsileg megvetendő nézeteket képviselnek.

Az emberi méltóság védelmének érdekében az államnak fel kell lépnie. A gyűlöletbeszéd ugyanis nem egyszerűen csak bántó vagy sértő, hanem megerősíti az előítéleteket és állandósítja a kisebbségek kiszolgáltatottságát, jogszerűségének elismerése növeli a gyűlölködés társadalmi elfogadottságát, megalapozza a kisebbségekkel szembeni erőszakot és kirekesztést.

Nem mindenki képes véleményének racionális kifejtésére, és nem mindenkinek van módja arra, hogy véleményét a nagyközönség tudtára adja, a drasztikus módszerek viszont némileg felerősíthetik az egyén amúgy meglehetősen halk hangját.

A gyűlöletbeszéd nem titkolt célja a kisebbségek megfélemlítése, ezáltal pedig elnémítása, így a gyűlölködő légkörben még nehezebben tudják hallatni a hangjukat, nyílt vitában megvédeni magukat. Tehát a szólásszabadsághoz való egyenlő hozzáférést akadályozza meg a gyűlöletbeszéd.

Az előítéletes, szélsőséges véleményeknek is meg kell jelenniük a demokratikus vitában, hogy az állampolgárok megvitassák őket, ez ugyanis hozzájárulhat a problémák megoldásához. A kritikával való szembesítés során így lehetőséget adunk az ilyen vélemények megcáfolására, megtisztuálásra vagy elutasítására. Így a szólásszabadság „a társadalom immunrendszereként” működhet, a különböző nézetek pedig megküzdhetnek egymással az „eszmék szabad piacán” (free marketplace of ideas).

A demokratikus nyílt vitát nem veszélyeztetné a szigorúbb korlátozás, mert a gyűlöletbeszéd nem tartozik az értelmes demokratikus viták közé, nem méltó a szólásszabadság védelmére, mert nem mozdítja elő a demokratikus diskurzust, hanem annak kijátszására törekszik.

Az egyénnek képesnek kell lennie olyan nézetek megvitatására is, amelyek nem egyeztethetőek össze a demokráciával vagy nem osztják az egyenlő méltóság eszméjét, a demokratikus, plurális társadalom jellemzője ugyanis a kritika, amit el kell viselni.

„A társadalom immunrendszere” nem működik megfelelően, Magyarországon és Európában sem tűntek el a szélsőségek, sőt, inkább megerősödtek, a gyűlölködők a társadalmi viták hatására nem szigetelődtek el, nem veszítették el tekintélyüket.

Tartalomsemlegesség (1): Nincs olyan gondolat, amit pusztán a tartalma miatt lehetne tiltani. Valakit akár bármely, mégoly ártatlan szólás is sérthet, az egyén érzékenysége, a jogos egyéni vagy társadalmi felháborodás, a félelem vagy a szélsőségesek visszaszorítása sem lehet a korlátozás mércéje.

Léteznek olyan gondolatok, amelyek tényleges népirtások ideológiai alapját képezték. Ezek felidézése elfogadhatatlan egy demokratikus diskurzus során (pl. holokauszttagadás).

Tartalomsemlegesség (2): Az állam semlegességét az garantálja, hogy nem válogathat a szólások között tartalmi alapon. Félő, hogy ezzel elindulna a „csúszós lejtőn”, és könnyen visszaélhetne a hatalmával.

A visszaélés elkerülése érdekében demokratikus garanciák építhetőek a szabályozásba.

Tartalomsemlegesség (3): A gyűlöletbeszéd sokszor kódoltan jelenik meg, és csak az adott történelmi, társadalmi, politikai kontextust ismerve válik sértővé, lealacsonyítóvá.

Történelmi felelősség: Bizonyos kifejezések ártatlannak tűnhetnek, azonban tényleges alapját képezték a történelem során elkövetett népirtásoknak, ezért sokkal megalázóbbak lehetnek az érintettek számára.

A túlzott tiltás kontraproduktív lehet. A tilos vonzóbbá, A tiltás morális állásfoglalást jelentene az állam réa gyűlölködők pedig mártírrá válhatnak. széről: morális elégtételt jelentene a sértettek számára. A tiltás célja nem a társadalom jobbá tétele, hanem hogy más büntetőjogi szankciókhoz hasonlóan vis�szatartó erőt jelentsen. A tiltás csak elfedi a valódi problémát (pl. rasszizmus, diszkrimináció), ahelyett, hogy kezelné azt.

Nem szabad elharapódzni hagyni a gyűlöletet, még ha ezzel az eredeti probléma kezeletlen is marad.

„Lehetséges, hogy a beszélő maga gyűlölködjék, miközben beszéde nem vált ki gyűlöletet; és lehetséges, hogy ő maga egyáltalán nem gyűlölködik, beszéde mégis gyűlöletet vált ki.”

„Lehetséges, hogy a beszélő maga gyűlölködjék, miközben beszéde nem vált ki gyűlöletet; és lehetséges, hogy ő maga egyáltalán nem gyűlölködik, beszéde mégis gyűlöletet vált ki.”1

73

B/2 Online gyűlöletbeszéd Az online térben történő gyűlöletbeszéd korlátozásának megvitatásához az alábbi speciális érveket is figyelembe kell vennünk.: Olcsó, könnyű, gyors terjeszthetőség: Az internetet a „legdemokratikusabb médiumnak” tartjuk, ahol valóban minden vélemény egyforma súlyú és egyaránt hozzáférhető.

Olcsó, könnyű, gyors terjeszthetőség: Bármikor hatalmasra duzzadhat az eredetileg csak szűk körnek számító közönség, amelynek méretével maga a „beszélő” sem mindig lehet teljesen tisztában.

Anonimitás: a véleményformálókat nehezebb megfélemlítéssel elnémítani.

Anonimitás: A névtelenség védelmébe burkolódzva olyanok is agresszívvé válhatnak, akikre ez az élet más területén nem jellemző, itt sokkal egyszerűbb egy-egy csoport tagjaira dehumanizált, dezindividualizált lényekként tekinteni, így emberi méltóságukat elvitatni.

Az internet segíti a kisebbségek és más, kisebb csoportok önszerveződését, illetve hangjuk hallatását.

Az internet egyre inkább törzsi jellegűvé váló társadalmában egyre kevesebbszer találkozunk ellentétes véleményekkel, az érvek ritkán mérettetnek meg valódi nyílt vitában.

Az internet ún. „pull típusú médium, azaz a felhasználónak aktív lépéseket kell tennie azért, hogy a kívánt információcsomaghoz hozzájusson.

Túl sok az információ, ezért nehéz beazonosítani a hiteles forrásokat.

Az interneten fokozottan számolnunk kell a tiltás miszticizáló erejével, a jogsértő oldalak teljes blokkolása szinte lehetetlen.

Határokon átívelő jelleg: a nemzeti szabályozások nem elegendőek; A „beszélőt” és a sértettet esetenként térben, időben és kulturálisan is hatalmas határok választhatják el.

B/3 A gyűlölködő szólások típusairól Az alábbi ábra a gyűlölködő szólások különböző típusait mutatja be. Az állam feladata a gyűlölködés kirekesztő, ezért káros társdalmi hatásai miatt, hogy ezek mindegyikét morálisan elítélje, társadalompolitikai vagy más, nem-jogi eszközökkel (pl. felvilágosító kampány, érzékenyítés, anti-diszkriminációs kampány, integrált oktatás) küzdjön ellene. Azonban államnak nincs joga a gyűlölködés minden típusát jogi eszközökkel szankciónálni. A nem-nyilvános, magánjellegű közléseket minden esetben védi a véleménynyilvánítás szabadságának joga, ezek semmilyen esetben sem büntethetőek, sem büntető jogi, sem polgári jogi, sem médiajogi szankciókkal. Továbbá nyilvános közlések között is különbséget kell tenni azok szankcionálása szempontjából. Az uszítás minden esetben olyan gyűlölködő szólást takar, amelynek külső következménye van, erőszakra szólít fel, ezért ezeket a közléseket nem védi a szólásszabadság joga, minden esetben szankcionálhatóak. A magyar törvények ehhez hasonlóan szankcionálják az olyan nyilvános, gyűlölködő közléseket is, amelyek foglyul ejtett közönség előtt hangzanak el, illetve a véleménynyilvánítás egy formájának tekintett tiltott önkényuralmi jelképek viselését. Ebben a két esetben azonban a vonatkozó törvények országonként eltérhetnek. Szintén külön csoportot jelentenek a médiában megjelenő gyűlölködő közlések. A média nagyobb befolyásoló ereje miatt a médiajog szigorúbban ítéli meg a büntethető szólások körét, médiajogi szankcióval olyan megnyilvánulások is sújthatóak, amelyeket egyébként véd a véleményszabadság joga. Vitatott és izgalmas határterülete a médiával kapcsolatos jogi szabályozásnak a blogokon megjelenő gyűlölködő szólások köre, kérdéses, hogy ezekben az esetekben milyen mértékű állami beavatkozás indokolt.

74

A gyűlöletbeszéd szabályozásával kapcsolatos viták központi kérdése azonban az, hogy az említetteken kívül mely nyilvános, gyűlölködő közléseket kell, illetve lehet szankcionálni, valamint ezt milyen eszközökkel teheti meg az állam.

B/4 Kis János: A szólásszabadság próbája (2002) Kis János, liberális filozófus foglalja össze a „clear and present danger” teszt lényegét, illetve útmutatást ad az alkalmazásához. A szemelvény hasznos lehet a gyűlöletbeszéd korlátozásának általános értelmezéséhez. „De mi a köznyugalom megzavarásának kritikus mértéke, amely alatt a beszéd még csak gyalázkodás, fölötte azonban már uszítás? Bár e mérce részletes kidolgozására nem vállalkoztak a bírák, egy zárójeles megjegyzés azért utal rá, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság „nyilvánvaló és közvetlen veszély” próbáját (clear and present danger test) tartják irányadónak. Ez a próba a következőkben foglalható össze. A kimondott vagy írott szó nem büntethető pusztán a tartalma alapján. Büntetni csak a következményeiért lehet, a jogsértő cselekedetekért, melyeket kivált. Nem szükség a büntethetőséghez, hogy e cselekedetek valóban bekövetkezzenek. De az, hogy elvben bekövetkezhetnek, nem elégséges. A veszély nagyfokú kell, legyen. Először, közvetlen összefüggésnek kell fennállnia a beszéd és nagyszámú ember készenléti állapotba kerülése közt. Nem vonható büntetőjogi felelősségre valaki olyan emberek cselekedeteiért, akik őt nem hallották, nem olvasták. Sőt azért sem vonható felelősségre, ha saját közönsége nem azonnal cselekszik, hanem a közlés és a neki tulajdonított cselekedet közt elég nagy az időbeli távolság: ha tehát mód van az ellenérvek elhangzására, mérlegelésre, vitára. Erre utal a „közvetlen” jelző. Másodszor, nem elég, hogy a beszéd alkalmas legyen

75

jogsértő cselekedet kiváltására. Legalább annyit ki kell mutatni, hogy bekövetkeztének valószínűsége igen nagy volt. Erre utal a „nyilvánvaló” megszorítás.“38 B/5 Kirs Eszter – Olaj, cseppenként (2013) Ebben a cikkben Kirs Eszter, nemzetközi jogász érvel a gyűlöletbeszéd szigorúbb korlátozása mellett. Fő érve, hogy a gyűlöletbeszéd a történelem során népirtások előzményeként szolgált, illetve a társadalom ingerküszöbét csökkentve hozzá is járult azokhoz. „A népirtás szélsőséges eseteinek elemzése nyilván nem szolgálhat közvetlen következtetésekkel a mai magyar helyzet megértéséhez; a tömeges atrocitások ördögét megalapozatlan lenne falra festeni. Ugyanakkor a holokauszt, a ruandai vagy a srebrenicai népirtást elősegítő, gyűlöletre szító propaganda és a magyar közéletben is mindennaposan megjelenő gyűlöletbeszéd megjelenési formáinak hasonlósága nyomán felmerül a kérdés: milyen tanulságokat hordozhatnak ezek az emberi történetek? […] A módszerek minden esetben azonosak: a célponttá vált csoporthoz tartozó személyek egyenlő emberi mivoltának megkérdőjelezése, azonosítása valamely kiirtandó állattal („parazita” zsidók, „csótány” tuszik, boszniai muszlim „varjak”); valamint a célpont csoport komoly veszélyként való feltüntetése a többségi társadalomra nézve, ami legitimál bármely, akár indokolatlan erőszakcselekményt. Ezek a gyűlöletkeltő beszédek a népirtás fent említett szélsőséges eseteiben sem feltétlenül tartalmaztak kifejezett buzdítást az erőszakra - gyakran implicit módon táplálták az ellenségkép kialakulását, az állampolgárok gondolkodásában ágyaztak meg a tömegmészárlás lebonyolításának.”39 B/6 Molnár Péter: A gyűlöletbeszéd büntethetősége (2008) A szemelvény Molnár Péter, jogász írásából idéz, a gyűlöletbeszéd korlátozásának paradoxonát ismerteti. A gyűlöletbeszéd korlátozásának általános vitájához lehet hasznos. „minél veszélyesebbnek látszik a gyűlöletbeszéd egy országban, […] minél szük­ sé­gesebbnek tűnik a gyűlöletbeszéd tartalmi alapon való tiltása, annál nagyobb a valószínűsége a szabályozással való visszaélésnek. Ha egy politikai közösség túlnyomó többsége nem ítéli el a gyűlöletkeltést, akkor az előítéletek elkerülhetetlenül a tilalom önkényes alkalmazásához vezetnek.”40 B/7 Bayer Judit: Javaslat a gyűlöletbeszéd internetes kezelésére (2003) A szöveg idézet Bayer Judit, jogász írásából, amely az online gyűlöletbeszédet tárgyalja. Ez a részlet az internet nagyobb szabadsága, illetve az online gyűlöletbeszéd enyhébb korlátozása melletti érveket mutat be.

38 Kis János (2002): A szólásszabadság próbája. Magyar Narancs. 14 (5) http://magyarnarancs.hu/publi­ cisztika/kis_janos_a_szolasszabadsag_probaja-55008 39 Kirs Eszter (2013) – Olaj, cseppenként. Magyar Narancs 25 (38) http://magyarnarancs.hu/publicisztika/ olaj-cseppenkent-86615 40 Molnár Péter (2008): A gyűlöletbeszéd büntethetősége. Fundamentum 12 (2) 40.o.

76

„Az internet interaktivitása, téren és időn kívüli természete, valamint nem utolsósorban a névtelen közlés lehetősége a hátrányos helyzetű kisebbségeknek is lehetővé teszi, hogy hallassák a hangjukat, például máris számos magyarországi roma weboldal található. Az internet volt az első médium, melyen keresztül a házasságon belüli erőszak áldozatai megnyíltak, és kicserélték gondolataikat. Az internetes kommunikáció arra is alkalmas, hogy megszüntesse a távolságokat a földrajzilag szétszórt csoportok között, és virtuális közösségeket alkosson. A megszólalás könnyedsége nem csak az extrém csoportoknak, hanem mindenki másnak is kedvez.”41 B/8 Kovács Kriszta: Az egyenlőség felé (2012) A szemelvényben Kovács Kriszta, emberi jogokkal, alkotmányjoggal és esély­ egyen­lőséggel foglalkozó egyetemi oktató foglal állást a gyűlöletbeszéd tar­ talom alapú tiltásával szemben, érvelése szerint az ugyanis hátrányos meg­ különböztetés lenne. „A szólásszabadságot illetően például többnyire egyetértés van abban, hogy a kormányzatot bíráló írások és a költői képek nem cenzúrázhatók. Arról már jobban megoszlanak a vélemények, hogy a szabad véleménynyilvánítás vonatkozik-e a gyűlöletbeszédre: sokan vitatják ugyanis, hogy a mások érzéseit és érzékenységét bántó, de jogát nem sértő – és még csak nem is veszélyeztető – gyűlöletbeszédre vonatkozó tilalom kétségbe vonja a rasszisták egyenlő társadalmi státuszát; egyes álláspontok pedig megvonnák az egyesülés szabadságát azoktól, akik szélsőséges eszméket hirdetve tevékenykednek társadalmi szervezetükben. Mindkét esetben az a kérdés, hogy a rasszistáktól megtagadható-e a kifejezés szabadsága, valamint a szimpatizánsok toborzásának lehetősége. Ha a válasz igen, akkor az azt jelenti, hogy a válaszadó a rasszista nézeteket vallókat alacsonyabb státuszú személyeknek tekinti. Ez a könyv a kérdésre nemmel válaszol, és amellett hoz érveket, hogy az alapvető szabadságok tekintetében nem szabad eltérni a teljes egyenlőség követelményétől; azaz álláspontja tartalmára tekintet nélkül mindenkit ugyanolyan mértékű, vagyis teljes szólásszabadság illet.”42 B/9 Eötvös Károly Intézet: Tézisek a szólásszabadság védelmében (2009)43 Az alábbi szemelvényekben az Eötvös Károly Intézet jogászai fejtik ki, milyen esetekben büntethető a gyűlöletbeszéd. Leszögezik, hogy az államnak társadalompolitikai eszközökkel küzdenie kell a gyűlölködő beszéd ellen, jogi eszközökkel azonban csak az általa kiváltott uszító hatása miatt, nem pedig tartalma miatt szankcionálhatja. „Az Eötvös Károly Intézet meggyőződése, hogy a közhatalom-gyakorlóknak és a véleményformálóknak egyértelműen el kell ítélniük minden olyan gyűlölködő beszédet, amely - akárcsak közvetett módon is - kétségbe vonja azt, hogy a lakosság valamely csoportjához, egyes kisebbségekhez tartozók egyenlő méltóságú tagjai 41 Bayer Judit (2003): Javaslat a gyűlöletbeszéd internetes kezelésére www.artefaktum.hu/btk03osz/Bayer. pdf‎ 42 Kovács Kriszta (2012): Az egyenlőség felé – A hátrányos megkülönböztetés tilalma és a támogató intéz­ kedések. L’Harmattan, Budapest, 33. o. 43 Eötvös Károly Intézet: Tézisek a szólásszabadság védelmében. Élet és Irodalom 53 (17) 2009. április 24. URL: http://ekint.org/ekint/ekint.news.page?nodeid=275

77

a társadalomnak, és kisebbségi hovatartozásukra való tekintet nélkül, illetve azzal együtt egyformán fontosak a Magyar Köztársaság számára.” „(...) A gyűlöletbeszéd legsúlyosabb formája az a szólás, amely nagy nyilvánosság előtt nem a hallgatóság értelmére, tudatára, hanem az érzelmekre, indulatokra, ösztönökre hat, és alkalmas arra, hogy egy társadalmi csoport ellen gyűlöletet szítson, amely szélsőséges, erőszakos cselekedetekbe is átcsaphat. Az ilyen uszítást a Magyar Köztársaság jogrendszere régóta bűntettként üldözi, és ennek így is kell maradnia. E tekintetben az állami szervek teendője elsősorban az, hogy az uszítókkal szemben következetesen alkalmazzák is a jogszabályok által lehetővé tett büntetőjogi szankciót. A közösség elleni olyan gyűlölködő beszédet, amely nem hív fel gyűlöletre és ellenséges tettekre, ezzel szemben a hatályos jogrendszerünk nem tiltja, és ennek is így kell maradnia. A gyűlölködő beszéddel szemben nem jogi tiltással és büntetéssel, hanem elsősorban társadalompolitikai eszközökkel kell fellépni. A hosszú távú és összetett társadalompolitikai fellépést nem lehet gyors, olcsó és látványos szólásszabadságkorlátozó törvénymódosítással vagy az alkotmány szövegének farigcsálása útján megspórolni.” „(...) A szólásszabadság nem korlátozható pusztán a beszéd tartalma alapján, hanem kizárólag akkor, ha következményei egyértelmű és közvetlen veszéllyel fenyegetnek. (...) A beszéd csak akkor korlátozható, ha egyértelmű és közvetlen összefüggés áll fenn a beszéd és mások jogait sértő cselekedetek vagy azok veszélye között. Általános statisztikai összefüggés - például a cigányellenes nyilvános beszéd és a romákkal szembeni bűncselekmények egyidejű terjedése - nem elégséges, mert ha ilyen távoli, pusztán feltételezett oksági kapcsolat válna az állami üldözés alapjává, az megengedhetetlenül széles körben igazolná a tiltást, és olyan vélemények kimondásának tilalmához is vezetne, amelyek semmilyen veszéllyel nem járnak együtt.” B/10 Bayer Judit: Nem kell vita a gyűlöletbeszédről? (2010) Az alábbi szöveg egy, az Élet és Irodalomban, 2010-ben lefolytatott vita része. Bayer Judit, jogász ebben az írásában Tóth Gábor Attila felvetésére reagál, aki az ellen érvelt, hogy a gyűlöletbeszéd szabályozását újra kéne gondolni, és a jelenlegi, liberális, a szólásszabadságra nagy hangsúlyt helyező szabályozást védte. Ezzel szemben Bayer Judit azt az álláspontot képviseli, hogy a megengedő szabályozás miatt a demokráciában elfogadhatatlan nézőpontok is teret kaptak, amelyek önmagukban is sértik az emberi méltósághoz jogot, ezért mindenképpen korlátozni kéne őket. „A magát mindenkinél liberálisabbnak tartó gondolkodó is fel kell, hogy tegye a kérdést, mi a nagyobb veszély: hogy a kormányzati beavatkozás értékes nézeteket nyom el, vagy hogy olyan nézetek kelnek lábra és válnak egyenrangúvá más nézetekkel, amelyek alapvetően elfogadhatatlanok? Vajon tényleg mindent alá kell rendelni a szólás szabadságának, függetlenül attól, ha akár számos ember joga - köztük pedig a szólásszabadság maga is - rendszeresen sérül? Vajon annyira élen jár-e Magyarország a liberális szabályozásban, hogy ebbe beleilleszkedik a gyűlöletbeszéd liberalizmusa, vagy az inkább csak egy sziget a restriktív szabályozások tengerén?

78

A liberális szólásszabadság elvét tisztelem és szeretem: de aligha tagadható, hogy valamilyen változásra szükség van. Az eszközök megválasztásán lehet vitatkozni: tehát mozgósítsanak a jogvédők ugyanannyi antirasszista ellentüntetőt, vagy nógassák a bíróságokat önképzésre: de a passzív rezisztencia nem fogja megvédeni a közösségek méltóságát Magyarországon.” B/11 M. Tóth Balázs – Tordai Csaba: A gyűlöletkeltő szólásról (2013) A jogász végzettségű szerzők ebben az írásukban amellett érvelnek, hogy a gyűlöletbeszéd jelenlegi, szólásszabadságot kiemelten védő szabályozása nem a várt eredményekhez, a gyűlölködés visszaszorulásához vezetett, hanem éppen ellenkezőleg, a gyűlölködés teret nyert a társadalomban. „Az Alkotmánybíróság 1992-es határozata a gyűlölködő beszéd védelmét azzal igazolta, hogy „[a]hol sokféle véleménnyel találkozhatnak az emberek, a közvélemény toleráns lesz [...] [a] létrejött sajtószabadságban senki nem hivatkozhat külső kényszerre, aki a nyilvánosság elé lép, minden sorral, amit leír, magát adja és teljes erkölcsi hitelét kockáztatja. [...] Aki tehát gyalázkodik, magát bélyegzi meg, s lesz a közvélemény szemében ‚gyalázkodó’. A gyalázkodásra bírálat kell, hogy feleljen.” Meg kell állapítanunk, hogy ezek az előfeltételezések nem igazolódtak: a magyar társadalom nem lett toleránsabb, a gyűlölködő beszéd szép lassan a marginalitásból a mainstream véleményekbe is átszűrődött, a szélsőségesen megszólaló véleményformálók nemhogy az erkölcsi hitelüket nem kockáztatják, de százezres tömeg számára válnak az eltitkolt igazságot kimondó hősökké. Ami pedig a legfontosabb: a folyamatos farkaskiáltások által is legyengített immunrendszerű politikai közösségben a rasszizmus tényleges politikai képviselethez jutott, illetve érdemben megszaporodott a gyűlölet-bűncselekmények elkövetése.” „(...) A politikai közösségnek meg kell védenie azokat a tagjait, akiknek a közösséghez tartozását, az egyenlő méltóságú személykénti kezelését kétségbe vonják. Világosan ki kell fejezni azt, hogy - különösen a huszadik század tömeges magyarországi jogsértései után - a közösség, az állam nem hagyja, hogy bárkit a származása, a hite vagy a szexuális orientációja alapján létében fenyegessenek. A gyűlöletbeszédet nem azért kell ésszerű keretek között büntetni, mert bárki azt gondolná, hogy ez megszünteti majd az emberi természetben mélyen gyökeredző indulatokat. Hanem azért, mert ezzel fejezi ki az alkotmányos demokrácia, hogy képes megvédeni a lerombolására törekvőkkel szemben mind önmagát, mind pedig a polgárait.” 44

C. Álláspontok a közbeszédben C/1 A 444.hu publicistája a holokauszttagadásról (2016) A 444.hu egyik újságírójának („anarki”) publicisztikájának részlete. A cikk annak kapcsán jelent meg, hogy egy magánszemélyt jogerős börtönbüntetésre ítéltek holokauszttagadásért. A publicista erősen bírálja a holokauszttagadást büntető törvényi rendelkezéseket. Alapvető érve az, hogy egy demokráciában a sértő, bántó vagy téves véleményeknek is meg kell jelenniük. A szerző köznapi, 44 M. Tóth Balázs – Tordai Csaba: A gyűlöletkeltő szólásról. Magyar Narancs 2013/30. szám http://magyar­ narancs.hu/publicisztika/a-gyuloletkelto-szolasrol-85824

79

időnként pedig egészen pongyola fogalmazása hozzájárul, hogy az absztrakt elvek a mindennapi gyakorlatban is értelmezhetőek legyenek. „Kevés kártékonyabb törvénye létezik Magyarországnak a Btk. 333. paragrafusánál. Ez az a törvény, aminek alapján akár három évre is börtönbe lehet zárni bárkit, aki nagy nyilvánosság előtt kétségbe vonja vagy kisebbíteni próbálja a nácik és a kommunisták bűneit.  Hogy miért kártékony? Azért, mert a demokrácia működésének alapja, hogy mindenki elmondhassa, amit gondol. Ha hülyeséget gondol, akkor azt. Innen tudni ugyanis, hogy vannak hülyék. Így lehet velük vitába szállni, így lehet elmondani nekik, hogy hülyék, így lehet megpróbálni javítani az általános hülyeségkvóciensen. Következésképp az a társadalom, amelyik börtönbe zárja a hülyéit, saját magával tol ki, főleg hogy egy tetszőleges társadalomban mindig sokkal több a hülye, mint a börtön. És mert ha nem mondhatja a hülyeséget, attól még ugyanúgy gondolja. Gondolatot betiltani pedig eddig még senkinek sem sikerült, és ennek a törvénynek se fog sikerülni soha.”45 C/2 Alternatív ítéletek Egyre gyakrabban fordul elő a magyarországi joggyakorlatban is, hogy börtönbüntetés helyett más, alternatív büntetésre ítélik a gyűlölködőket. A hazai bírósági gyakorlatban ez leginkább a holokauszttagadás kapcsán merült fel. Az elmúlt években több vádlottat is46 a budapesti, Páva utcai Holokauszt Emlékközpont egyszeri vagy akár többszöri látogatására köteleztek a büntetés részeként, valamint a szigorú és akár kontraproduktív börtönbüntetés alternatívájaként. „A napokban jogerőssé vált a holokauszttagadásért Magyarországon kiszabott első büntetőítélet, amelyben a másfél év próbaidő mellett arra is kötelezték N. Györgyöt, hogy a három év próbaidő alatt háromszor keresse fel a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontot, a látogatásról pedig írja le gondolatait. A volt pesti zsinagóga helyett a férfi választhatja az auschwitzi emlékhely, vagy Jeruzsálemben a Jad Vasem Emlékpark felkeresését is, de ezekről ugyanúgy írnia kell utána.” (Index.hu 2013. január 31.)47 C/3 „Túl vagyunk azon a tévhiten, hogy a társadalomra rábízhatnánk (...) az uszítók elszigetelését” Az alábbi szemelvényen Mihancsik Zsófia, újságíró véleménycikkéből48 olvasható néhány részlet. A cikk 2012-ben jelent meg a Galamus hírportálon, és a gyűlöletbeszéd a jelenleginél sokkal szigorúbb, állami szabályozása mellett érvel. „Régen túl vagyunk azon a tévhiten, hogy a társadalomra rábízhatnánk az antiszemita, rasszista, xenofób és homofób uszítás (a gyűlöletbeszéd) és az uszítók elszigetelését. Odáig meg el se jutottunk soha az elmúlt húsz évben, és ez mind a mai napig így 45 444.hu (2016): Holokamu: 8 betűért 1 év börtön http://444.hu/2016/01/08/holokamu-8-betuert-1-ev-borton 46 például: http://tev.hu/dobi-zsolt/ vagy http://vs.hu/kozelet/osszes/megrazo-elmeny-volt-a-holokamu­ zo-nonek-a-pava-utcai-emlekkozpont-0729#!s65 47 http://index.hu/belfold/2013/01/31/auschwitzi_latogatasra_koteleztek/ 48 http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=143746:sokadszor-a-gyloe­ letbeszedrl-142798&catid=71&Itemid=135

80

van, hogy a jogra rábízhattuk volna ennek a feladatnak legalább a töredékét. A totalitarizmus bukása után nagyon is merésznek tűnő feltételezés arról, hogy a magyar társadalom kellőképpen önérzetes, tudatos, értékrendje biztos, önvédelmi képessége meg erőteljes lesz az uszítókkal szemben, bukott és ártalmas gondolat volt már a kilencvenes évek legelején, születése pillanatában is. Bukott és ártalmas gondolat volt ennek megfelelően az is, hogy az államnak ezzel a beszédmóddal nincs dolga, „büntetőjogi büntetésekkel nem a közvéleményt és a politikai stílust kell formálni”. Ha ezek helyett a magasröptű, sommás, ám kategorikus megállapítások helyett a Sólyom László vezette alkotmánybíróság meg nyomában a minden rendű és rangú doktrinerek azzal foglalkoztak volna, hogy aprólékos fogalmi gondossággal elkülönítsék egymástól az uszítást meg a mocskos, alpári politikai – ennélfogva a közbeszédből is kiirthatatlan – beszédmódot, mert az elsőt kötelező, a másodikat viszont (bizonyos esetektől eltekintve) nem szabad szankcionálni, mert akkor a szólásszabadságot korlátozzuk, ma nem itt tartanánk. (...) Nem, a társadalom nem ezt várja el a törvényektől. Csak azt, amit utoljára „A gyűlölettartály meg a tartalma” című írásomban (és előtte ezerszer másutt) leírtam: hogy ez a végtelenül bizonytalan értékrendű társadalom végre azt érezhesse, hogy a jog és az állam minden erejével és tekintélyével mellette áll, ha nem akarja eltűrni az uszítókat a közéletben és maga körül, az egyre magabiztosabb uszítók meg érezzék, tudják, hogy a jog és az állam minden erejével és tekintélyével ellenük fordul, ha egy többszörösen embergyilkos ideológiát mernek nyíltan képviselni. Ez az, aminek eddig nyoma sem volt.”

D. Szemléltető eszközök D/1 Mérő László és Tomcat beszélgetése (2009. március 21.) https://www.youtube.com/watch?v=YMk902hA_CQ D/2 No Hate Speech Movement - Official Campaign video https://www.youtube.com/watch?v=35rAykWyPrg& D/3 „Valóságsokk: Erővel kell megtörni a cigánybűnözőket” (Szélsőjobboldali rendezvény Devecseren) https://www.youtube.com/watch?v=l9qLubErfmk D/4 Film: Amerikai história X http://www.imdb.com/title/tt0120586/ D/5 Kép: „Holokamu” felirat egy személyautó hátulján http://2.bp.blogspot.com/-ARzow9m1BHA/Tr7-7BwFgzI/AAAAAAAABnk/ g6MNB0IIU30/s797/PB110013.JPG

81

További források, tanulmányok BAKER, C. Edwin (2008): Gyűlöletbeszéd. Fundamentum 12 (2): 5-18 BARÁT Erzsébet (2008): A gyűlöletbeszéd logikája. Századvég 13 (48.): 105-114. HALMAI Gábor (2002): Kommunikációs jogok. Budapest: Új Mandátum HALMAI Gábor és TÓTH Gábor Attila (2008): Emberi jogok. Budapest: Osiris KIS János (1997): Az állam semlegessége. Budapest: Atlantisz KOLTAY András (2009): A szólásszabadság alapvonalai. Budapest: Századvég KOLTAY András (szerk.) (2013b): A gyűlöletbeszéd korlátozása Magyarországon. Budapest: CompLex MOLNÁR Péter (2003): Egy vita azonosítása. Élet és Irodalom, 47 (45). http:// www.es.hu/molnar_peter;egy_vita_azonositasa;2003-11-10.html MOLNÁR Péter (2008): A gyűlöletbeszéd büntethetősége. Fundamentum 12 (2) 3941. POLYÁK Gábor (2008): A gyűlöletbeszéd büntethetősége. Fundamentum 12 (2) 2933. SAJÓ András (2004): „…A faji gyűlölet igazolása büntetendő” Fundamentum 8 (4): 21-34. SAJÓ András (2005): A szólásszabadság kézikönyve. Budapest: KJK-Kerszöv

82

D) Diszkrimináció magunk között „Munkalehetőség! Babysittert keresünk egy 2 éves és 4 éves kisfiú mellé 4 órában, előreláthatólag hétfőn és szerdán 14:30-tól. Természetesen a többi napon is alkalmanként szükség lehet segítségre. Versenyképes jövedelem, rugalmas munkaidő biz­ tosított. Elsősorban fiatal egye­te­misták jelentkezését várjuk, magas, vékony, barna hajú, zöld szemű kollégák előnyben (apuka szerint a gyerekeknek ez a típus jön be).” „Pultos lányt keresünk AZONNALI munkakezdéssel! Jelentkezni az alábbi email címen lehet teljes alakos fényképpel. Tetoválás, piercing (higiéniai okokból) kizáró ok. Etnikai kisebbséghez tartozók kíméljenek.” „Front Office Ügyfélszolgálati Referenst keresünk. Elvárások: aktív angol/német nyelvtudás, szakmai tapasztalat, legalább 10 év meg­szakítatlan munkaviszony. Amit kínálunk: kiemelt bérezés, szakmai előmenetel, modern, ergonomikus, „nem­ dohányzó” munka­környezet, fiatalos csapat.” Az egyenlő bánásmód követelményének megsértésével a mindennapokban igen gyakran találkozhatunk, elég néhány álláshirdetést átböngésznünk ahhoz, hogy a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetés iskolapéldáira bukkanjunk. Éppen ezért e témakör feldolgozása során a hétköznapok és a munka világából fogunk mindennapi élethelyzeteket a diszkrimináció szemüvegén keresztül áttekinteni. E fejezet kifejezetten a magánszférában, az emberek egymás közötti viszonyaiban felbukkanó aktuális diszkriminációs kérdésekből kíván néhányat megvilágítani alkotmányjogi szempontból, és nem tér ki azokra az esetekre, ahol az állam bármilyen formában is jelen van. Fontos hangsúlyozni, hogy az itt tárgyalt esetek némelyikében a megkülönböztetésnek lehet olyan indoka, amit mindannyian érthetőnek találunk. Az azonban, hogy a jog mely eseteket tekinti elfogadhatónak, és mely eseteket nem, egyáltalán nem biztos, hogy megérzéseinkkel egybe esik. Éppen ezért a fejezet célja, hogy egy alapjogi eszközrendszert adjon az olvasó kezébe a vitás kérdések megengedhetőségének egyértelmű megítéléséhez.

Kiindulópontok 1. Egyenlőség „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad.” Az idézet a francia forradalom egyik alapdokumentumából, az 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatából származik. Azonban az egyenjogúság-egyenlőség gondolatvilága

83

szinte egykorú az emberiség öntudatra ébredésével.49 De mit is jelent ez az egyenlőség? Nos, dióhéjban azt, hogy a jognak mindenkit egyenlőként, egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni.50 Fontos kiemelni, hogy az embereket egyenlőként kell kezelni, de nem egyformán, hiszen az emberek sem egyformák. Az egyenlő méltóságú személyként való kezelés, mint alapvető követelmény egyúttal azt is jelenti, hogy az emberek megkülönböztetése nem abszolút tilos, csak az olyan megkülönböztetés tilos, ami sérti az emberi méltóságot, tehát az azonos helyzetben lévőket nem azonos tisztelettel és körültekintéssel kezeli.

2. De mit keres az állam a magánszférában? Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy az állam milyen alapon szól bele egyáltalán az emberek egymás közötti viszonyaiba. Miért ne dönthetnénk arról szabadon, hogy kivel dolgozunk együtt, kit engedünk be a saját boltunkba, vagy akár arról, hogy milyen üzletpolitikát folytatunk. Az állami szféra mellett azonban a magánszférában is érvényesíthető és kikényszeríthető a diszkrimináció tilalmának elve. Ennek alapvetően az az oka, hogy az azonos tisztelet és figyelem megadását nem csak az állam mulasztja el. A jogsérelmet szenvedő egyén szempontjából pedig teljesen mindegy, hogy állami szerv, vagy egy másik magánszemély sérti meg az egyenlő bánásmódhoz való jogát, és hozza ezzel kiszolgáltatott helyzetbe. Az egyenlő bánásmód követelménye a magánszemélyeken azonban nem mindig, hanem csak bizonyos törvényben meghatározott körülmények esetén kérhető számon. ● Az egyenlő bánásmód követelményét be kell tartania annak, aki előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz vagy ajánlattételre felhív. Azaz például álláshirdetést vagy különböző keres-kínál hirdetést ad föl. ● Kötelezi továbbá az egyenlő bánásmód követelménye azokat, akik az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben szolgáltatást nyújtanak, vagy árut forgalmaznak. Tehát például a különböző vendéglátó egységek, boltok, szállodák stb. tulajdonosait, üzemeltetőit, dolgozóit. Ezekben az esetekben a nyilvánosság indokolja és alapozza meg az állam ilyen jellegű beavatkozását a magánszféra szereplőinek egymás közötti viszonyaiba. Ha például Tibor úgy dönt, hogy eladja az 5 éves, jó állapotban lévő autóját, apróhirdetésében nem állíthat diszkriminatív követelményeket. Tehát nem írhatja bele, hogy „rézbőrűek kíméljenek”. Ugyanakkor rasszista nézetei nem kérhetők számon, ha nem nyilvános úton keres vevőt, hanem például csak baráti körében. 49 SÁRI János–SOMODY Bernadette: Alapjogok, Alkotmánytan II. Osiris Kiadó, Budapest, 2008. 50 9/1990. (IV. 25.) AB határozat

84

● Tekintettel arra, hogy az állam semmilyen formában nem támogathatja a diszkriminációt, azokat is, akik állami támogatásban részesülnek a támogatás felhasználása során kötelezi az egyenlő bánásmód követelménye. ● A foglalkoztatás területén a foglalkoztatási és munkavégzésre irányuló jogviszonyban a munkáltatók sem járhatnak el diszkriminatívan. Azaz a munkáltatók nem válogathatnak a munkavállalók között diszkriminatív szempontok (pl. bőrszín) alapján. Látható, hogy a szabályozás több esetben is határozottan beavatkozik a szerződési szabadságba, és nem bízza a társadalom önkorrekciós mechanizmusaira az olyan helyzetek kiszűrését, amikor másokat valamely védett tulajdonsága (pl. neme, vallása, etnikai hovatartozása, szexuális orientációja, életkora stb.) miatt könnyen kiszolgáltatott helyzetbe hozhatunk. Van azonban egy bizonyos határ, amit az állam nem léphet át, illetve amin túl a jog már képtelen kezelni az adott helyzetet. Ezt a bizonyos határt a magánszféra védelme jelenti. Ha ezt a határt az állam átlépné és teljes körű diszkrimináció-tilalmat hirdetne, az gyakorlatilag az állam által egyébként érinthetetlen intim szféránk felszámolását is jelentené. Az állam nem kérheti számon az egyenlő bánásmód követelményét az emberek családi és hozzátartozók közötti viszonyaiban, ezt a magán- és családi életünk tiszteletben tartása korlátozza. Az állam nem szólhat bele a magánéletünkkel kapcsolatos döntéseinkbe, tehát például abba, hogy kivel házasodunk össze, kit hívunk meg a szülinapi bulinkra, vagy abba, hogy egyenlően bánunk-e gyerekeinkkel, még akkor sem, ha egyébként diszkriminatív szándék által vezérelt döntésekről van is szó. Kivételt képeznek tehát az egyenlő bánásmód követelménye alól a családjogi jogviszonyok, a hozzátartozók közötti jogviszonyok, a vallási közösség hitéleti tevékenységével közvetlenül összefüggő jogviszonyai, valamint az egyesületek és más szervezetek tagjai közötti, a tagsággal összefüggő jogviszonyok (amennyiben azok nem tagsági jogviszony létesítésével és megszüntetésével kapcsolatosak).

3. Az azonos helyzetben lévőkkel azonosan, a különbözők­ kel különbözően kell bánni Logikailag csak az egymással azonos, tehát összehasonlítható helyzetben lévők között lehet különbséget tenni. Ezért első lépésként meg kell néznünk, hogy az érintettek, azaz a jogalanyok összehasonlítható, azonos helyzetben vannak-e, tehát tudunk-e két homogén csoportot alkotni belőlük egy releváns tulajdonság alapján. Ha nem találunk az érintettek között ilyen közös, releváns elemet, az azt jelenti, különböző helyzetben vannak. Az pedig nem tekinthető hátrányos megkülönböztetésnek, ha különböző tulajdonságokkal bíró emberekre (alanyi körre) eltérő rendelkezések vonatkoznak. Sőt, gyakran éppen az vezet alkotmányellenes megkülönböztetéshez, ha lényegesen eltérő helyzetben lévő csoportokat azonosan kezelünk, vagyis figyelmen kívül hagyjuk azt a körülményt, hogy nincsenek azonos helyzetben. 51 51 6/1997. (II. 7.) AB határozat

85

Példa 1: Egy nemzeti dohányboltban szeretne vásárolni Jancsi (17) és Juliska (27). Juliska bemehet a boltba és vásárolhat, Jancsi nem. Mindketten potenciális vásárlók, ez lesz a közös releváns elem. A megkülönböztetés alapja pedig az életkor, mint védett tulajdonság. Vagyis a homogén, egymással azonos helyzetben lévő, tehát összehasonlítható csoportokat a 18 év alatti és a 18 év feletti vásárlók képezik. Példa 2: Tegyük fel, hogy holnaptól csak online lehet vonatjegyet vásárolni, de a szolgáltató az online jegyértékesítő felületet nem akadálymentesítette. Így a program nem tudja helyesen felolvasni az információkat, ami komoly hátrányba hozza a látássérült felhasználókat, akik így egyáltalán nem tudják használni a vásárlói felületet. Ebben az esetben a látássérült és a nem látássérült felhasználók két különböző csoportot alkotnak. A két csoport nincs azonos helyzetben, mégis azonos feltételekkel biztosították számukra a hozzáférést. Ezért ez a szituáció a fogyatékosság, mint védett tulajdonság alapján megvalósított hátrányos megkülönböztetésnek minősülne. Az alapjogok tekintetében ez az összehasonlíthatósági próba eleve elvégzettnek tekintendő, hiszen az alapjogok mindenkit megillető jogosultságokként vannak jelen a jogrendszerben: születésünkkor kapunk egy olyan „alapjogi csomagot”, amely ugyanazokat az alapvető jogokat tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy az alapjogokat érintő diszkrimináció esetében valójában minden ember egy nagy homogén csoportot alkot, és azonos helyzetben van.

4. Mikor és hogyan lehet kimenteni a diszkriminációt? A 3. pontban leírt csoportképzés után második lépésben meg kell néznünk, hogy a megkülönböztetésnek van-e alkotmányosan elfogadható indoka, tehát kimenthető-e. Más mércéket kell azonban alkalmaznunk az alapjogokat érintő, azaz valamely alapjog gyakorlásától elzáró diszkrimináció, illetve az alapjogokon kívüli egyéb jogok tekintetében megvalósuló diszkrimináció alkotmányosságának (indo­ kolhatóságának) megítélése során. Az alábbiakban bemutatjuk ezeket a mércéket. Szükségességi-arányossági teszt, ha a diszkrimináció alapjogokat érint Annak eldöntéséhez, hogy az alapjogi diszkrimináció megengedhető-e az alapjogok korlátozásának általános tesztjét, az ún. szükségességi-arányossági tesztet kell alkalmaznunk. Az Alaptörvény a magyar alkotmánybírósági gyakorlattal összhangban azt mondja ki, hogy alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

86

A teszt első szintjén a szükségességet kell vizsgálni, tehát a korlátozás célját kell meghatározni, ez a szükségességi lépcső. Alapvető jogok korlátozásának legitim célja elsősorban mások alap­ vető jogainak védelme lehet.52 Ha sikerült azonosítani az alkot­má­ nyosan elfogadható célt, a teszt má­ sodik szintje az arányosság vizs­gálata, amely három követelmény támaszt: 1. a korlátozásnak alkalmasnak kell lennie a cél elérésére 2. korlátozásnak elkerülhetetlenül szükségesnek kell lennie, tehát a cél más módon nem érhető el 3. az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban kell, hogy legyenek egymással. Az alapjog-korlátozás akkor lesz alkotmányosan elfogadható, ha mindkét szinten, az összes kérdésre pozitív választ kapunk a vizsgált korlátozással kapcsolatban. Az ésszerűségi teszt A megkülönböztetés alapvetően akkor lesz jogellenes, ha ésszerűtlen, nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes. Amennyiben a különböző bánásmód indokolható, nem okozza az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét, ezt nevezzük kimentésnek. A korábbi példában bemutatott Jancsi és Juliska esetében a megkülönböztetés ésszerű indoka a gyermekek védelme lehet, ez igazolja, hogy dohányterméket nem lehet 18 év alatti személyeknek árusítani, és ehhez egy további eszközt jelenthet, hogy nem is tartózkodhatnak a helyiségben. Nem lehet kimenteni, vagyis soha nincs elfogadható ésszerű indoka ●a  faji hovatartozáson, bőrszínen, nemzetiségen és a nemzetiséghez való tartozáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek, valamint ●a  jogellenes elkülönítésnek53 (a szegregációnak) ● f oglalkoztatás területén a nem, faj, bőrszín, nemzetiség és a nemzetiséghez való tartozás, mint védett tulajdonságokon alapuló bérkülönbségnek, az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvéből kifolyólag. 52 Legitim célnak minősül még az Alkotmánybíróság szerint az állam objektív intézményvédelmi kötelezettsége [ld. először: 64/1991. (XII. 17.) AB határozat] illetve egyes alkotmányos közcélok érvényesítése [ld. például 56/1994. (XI. 10.) AB határozat] 53 A egyenlő bánásmódról szóló törvény specifikus kimentési szabályokat állapít meg az oktatásban meg­ valósuló jogellenes elkülönítés (szegregáció) esetében a nem koedukált, a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen alapuló, továbbá nemzetiségi oktatást illetően. (2003. évi CXXV. §28)

87

Az egyenlő bánásmód megsértése miatt indult eljárásban az eljárás alá vont többféle módon mentesülhet a felelősség alól: ● egyrészt ha bizonyítja, hogy a kérelmező által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagyis a kérelmezőt nem érte hátrány, illetve a jogsértéskor ténylegesen vagy feltételezése szerint nem rendelkezett a védett tulajdonsággal ● bizonyíthatja továbbá, azt hogy megtartotta az egyenlő bánásmód köve­tel­ ményét, ● vagy azt, hogy nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követel­ ményét.

5. A diszkrimináció formái A diszkrimináció több, egymástól eltérő formában nyilvánulhat meg. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény54 az alábbi öt típust nevesíti, amelyek mind az egyenlő bánásmód megsértését jelentik.

54 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról

88

Vitakérdések 1. Mindenkit szívesen kell látni? A következő néhány vitakérdés mindegyikében olyan vendéglátóhelyek szolgálnak az események színteréül, melyek a nyilvánosság számára elvileg nyitva állnak. Az itt szereplő esetek közös vonása, hogy a tulajdonosok jól felfogott piaci érdekei kerülnek összeütközésbe az egyenlő bánásmód követelményével. Lássuk tehát, miként oldható fel ez az ellentmondás! Az eseteket érdemes egymással összevetve, a megadott szempontok figyelembe vételével áttekinteni. a) Gyereknek, kutyának nincs szabad szoba! Mézgáék egy meseszerű környezetben fekvő családias hangulatú kis panzióban tervezték eltölteni a hosszú hétvégét. A családi vakációra természetesen Máris szomszéd és Blöki is velük tartott. A várva várt napon a Mézgáéktól megszokott kisebb-nagyobb zűrzavart követően végre elindultak, de amikor odaértek a panzióba, nem várt fordulat következett. A tulajdonos közölte, – miközben rámutatott a 36-os betűmérettel írt figyelmeztető szövegre a recepciós pulton, – hogy a gyerekeket és Blökit nem áll módjában elszállásolni. Géza felháborodottan megkérdezte, mi ennek az oka, amire a tulajdonos azt felelte, a gyerekek köztudottan nagyon hangosak, ezért mindig panaszkodtak a vendégek, akik pihenni jöttek, a kutyák után pedig dupla annyit kell takarítani, de ő nem tud dupla annyit fizetni a takarítónak. Egyébként ez az ő panziója, eldöntheti, hogy kit szállásol el és kit nem. Egész életében ezért dolgozott, sőt még a nagyapja kezdte el a családi üzletet, régóta visszajáró törzsvendégei vannak, akik szeretik ezt a szabályt. Amíg a többiek tanácskoztak, mi tévők legyenek, Aladár talált egy motelt nem túl messze, amelynek még wellness részlege is volt, így hát Mézgáék csapatostul, sértődötten továbbálltak. b) A túl színvonalas bár Nemrég nyílt a belvárosban a WinePrime nevű drinkbár. A hely jellegzetessége a francia, spanyol, olasz és portugál borkülönlegességek példátlanul széles választéka, melyekhez a különleges sajttálakat egyedileg állítják össze. Picúrék pénteken ellátogattak a felkapott új bárba, de sajnálattal tapasztalták, hogy nem éppen a „jó vendéglátói szeretettel” fogadták őket. A pincér először azt hitte, eltévedtek, mert két utcával arrébb van egy rock kocsma, ahova az ilyen „televarrt motorosok” járnak, majd szóvá tette a „bárhoz stílusában nem illő” öltözéküket is. Picúrék nem értették, mi a gond a Born to Ride a Harley pólóval és a bőrdzsekivel, ezért hívták a menedzsert, aki közölte velük, sajnos nem áll módjukban asztalt adni nekik, és megkérte őket, hogy távozzanak a bárból. Az eset végül az Egyenlő Bánásmód Hatóság elé került, ahol kiderült, a WinePrimeban azért nem szolgálták ki az urakat, mert „az ilyen tetkós, két ajtós motoros ürgéktől a kifinomult a vendégkör egyszerűen viszolyog”, ha pedig elfogynak a jól fizető vendégek, akkor csődbe mennek. c) „Ez itt nem elfogadott tevékenység” Nemrég a címben szereplő a szavakkal zavart ki a biztonsági őr egy szoptató édesanyát az egyik gyorsétteremből. Az anya elmondása szerint félrevonult az

89

egyik sarokba, és hozzálátott gyermeke megetetéséhez, de pillanatokon belül hozzálépett a biztonsági őr, és kérdőre vonta. A biztonsági őr közölte, az étterem vezetője elé kell vinnie a dolgot. Nem sokkal később visszatért azzal, hogy „ez itt nem elfogadott tevékenység”, és a megalázott anyukát gyermekével együtt kitessékelte. A nő panaszt írt a vezetőségnek, választ még nem kapott. Szempontok a vitához: Kitilthatóak-e jogszerűen a fenti csoportok az adott vendéglátóhelyekről? Azonosítsuk a védett tulajdonságokat és végezzük el a Kiindulópontok c. fejezetben bemutatott csoportképzést! Milyen ésszerű indokokat hoztak fel a szolgáltatók, és mivel egészíthetnénk ki ezeket? Elvárható-e a szolgáltatóktól az érdekeikkel ellentétes magatartás az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülése érdekében? Milyen döntést hozzon az Egyenlő Bánásmód Hatóság? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.3 Döntések tára: A/2.1, A/2.2 Szakirodalom: B/1, B/3 Álláspontok a közbeszédben: C/1, C/2 Szemléltető eszközök: D/3, D/8, D/10

2. Együtt, de mégis külön A következő eset jól példázza, hogy vajon várhatunk-e egyenlőséget az olyan meg­közelítéstől, amely különböző helyzetben lévő személyeket egyformán kezel. Egy látássérült, vakvezető kutyával közlekedő férfi egy kocsma üzemeltetőjével szemben nyújtott be kérelmet az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH). Azt sérelmezte, hogy barátaival szerettek volna sörözni, azonban a szolgáltató egység pincérnője felszólította, mielőtt még rendelhetett volna, hogy a kutyája hagyja el a helyiséget, mert a többi vendég szóvá tette a kutya jelenlétét. A férfi tájékoztatta a pincérnőt, hogy ő maga látássérült, kutyája pedig vakvezető kutya, így a jogszabályok alapján behozhatja a sörözőbe. A pincérnő azonban arra hivatkozott, hogy a helyiségben kihelyezett matrica minden vendég esetében tiltja kutyával a belépést, mert közegészségügyi kockázatot jelent, és nekik minden vendéget egyenlőként kell kezelniük, mert így igazságos. A férfi és barátai maradhattak volna a kutya nélkül, de úgy döntöttek, hogy inkább távoznak. Másnap a vendéglátó egység tulajdonosa sajnálattal értesült a történtekről és elrendelte, hogy a raktár egy részét alakítsák át kifejezetten látássérültek számára fenntartott különteremmé, hogy legközelebb ne történhessen meg, hogy el kell küldeniük egy vendéget. Az ajtóra a következő feliratot tették ki: „Vakok és négylábú kísérőjük számára fenntartott különterem!”

90

Szempontok a vitához: A kérelmező nem biztos benne, hogy történt diszkrimináció. Ön hogyan érvelne amellett, illetve az ellen, hogy a kocsma megsértette az egyenlő bánásmód követelményét? Egyetért-e a pincérnő által felhozott érvekkel? Milyen ésszerű indokokat tud felhozni kocsma tulajdonosa? Az Egyenlő Bánásmód Hatóság szerepébe helyezkedve milyen döntést hozna az ügyben? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.2, A/1.3, A/1.4, A/1.9 Döntések tára: A/2.5 Szemléltető eszközök: D/2

3. „Belépés: nőknek ingyen, férfiaknak 1000 Ft” A következő vitakérdés egy olyan bevett gyakorlattal foglalkozik, amellyel sokan találkozhattunk, így talán természetesnek is vesszük. A vitakérdés során mind a két nem szempontjából érdemes végiggondolni a szórakozóhelyek hasonló magatartásának lehetséges következményeit. Egy kérelmező 2013. június 13-án fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH) azzal a panasszal, hogy egy szórakozóhelyre férfiként 1000 Ft értékű levásárolható belépőjegy ellenében léphetett csak be, ugyanakkor a társaságában lévő nők számára a belépés ingyenes volt. A kérelmező álláspontja szerint a szórakozóhely gyakorlata diszkriminatív, hiszen a férfiak számára az 1000 forintos kupon megvásárlása „plusz terhet” jelent, az nem releváns, hogy az így megfizetett belépődíj egyébként levásárolható. Továbbá ez a gyakorlat azt üzeni, hogy „a férfinak fizetnie kell azért, hogy a szórakozóhely által „összegyűjtött nők közé bejuthasson”. Az eljárás alá vont szórakozóhely kifejtette, hogy éppen azért vezette be a „plusz terhet” jelentő 1000 Ft-os levásárolható kupont, mert a bejáratnál történő sorban állás során egyes férfiak, fizikai erejüket kihasználva, a mielőbbi bejutás érdekében tolakodtak, a nőket hátrébb tolták, akik így lényegesen később jutottak be a szórakozóhelyre. Ezen kívül a férfiak nyomdafestéket nem tűrő hangon beszéltek a nőkkel, ha azok szóvá tették a tolakodást. A vendéglátóhely biztonsági szolgálata próbálta a problémát kiküszöbölni, de a várakozás közterületen történt, ahol intézkedni nem tudtak. Amennyiben a férfi vendég úgy dönt, hogy mégsem kíván a szórakozóhelyen maradni, az általa megvásárolt italkupont egy másik alkalommal is lefogyaszthatja. Ezért a kuponvásárlás nem hátrány, tekintettel a más időpontban történő, illetőleg az elvitel lehetőségére, a férfi vendégeket emiatt sem közvetett sem közvetlen hátrány nem éri. Szempontok a vitához: A férfiak hátrányos megkülönböztetéséről vagy a nők előnyben részesítésről van szó? Elfogadható-e egyik vagy másik esetben ez a gyakorlat? Ésszerű indokai-e szórakozóhely által felhozott érvek a kifogásolt gyakorlatnak? Gyűjtsünk még érveket pro és kontra!

91

Milyen, az ügyön túlmutató társadalmi következményei lennének annak, ha az EBH igazat ad a kérelmezőnek, és annak ha nem? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.10 Döntések tára: A/2.1, A/2.2 Szakirodalom: B/1, B/3 Álláspontok a közbeszédben: C/1, C/2 Szemléltető eszközök: D/8

4. Munkáltatói rigolya vagy diszkrimináció? A következő két vitakérdés a foglalkoztatás körében felmerülő diszkrimináció kérdésével foglalkozik. A vita célja alapvetően annak a határnak a kijelölése, amelyen belül a munkáltató szabadon állapíthat meg feltételeket alkalmazottai foglalkoztatásához. a) Milyen egy tökéletes stewardess? Alíz kislány kora óta légiutas-kísérő szeretne lenni. Több légitársasághoz már beadta a jelentkezést. Visszajelzést először a Repülj Velünk Csodaországba légitársaságtól kapott, ahonnan személyes meghallgatásra hívták. Az interjú nagyon jól sikerült, Alíz minden feltételnek megfelelt, így a rendelkezésére bocsátották az elvégzendő tanfolyammal kapcsolatos tájékoztatókat, illetve az öltözködési szabályzatot. Alíz a következő előírásokra bukkant az öltözködési szabályzat lapozgatása közben: 3.1. Kinézet Ha egyenruhát visel, Ön a légitársaságot képviseli. Ügyfeleinkkel való érintkezés során Ön a légitársaság arca, ezért ennek megfelelően kell kinéznie. Az egyenruhának mindig tisztának, vasaltnak, jó állapotúnak kell lennie. Mérete tökéletesen illeszkedjen alakunkhoz. 3.9 Tetoválás A tetoválás és sminktetoválás nem elfogadott, függetlenül annak méretétől, jelentésétől, színétől, a viselés helyétől stb. 4. Nők 4.4. Szőrzet Minden körülmények között el kell távolítani a testszőrzetet, beleértve a láb, kar, felkar, hónalj, arcszőrzetet, a szemöldököt szükséges mértékben. Javasolt szőrtelenítési technikák: gyanta, hideggyanta, epilátor. 4.5. Hajviselet Légitársaságunknál elvárás a legalább vállig érő, de a legfeljebb 50 cm hosszúságú haj. A hajat szorosan kontyba kell tenni, szükség esetén hajhálóval, hullámcsattal vagy hajlakkal rögzíteni kell. 4.6. Smink

92

Mindig viseljünk sminket. A smink nem lehet kirívó vagy alkalmi jellegű, a természetességre kell törekedni. Ez a föld színeinek megfelelő szemhéjpúder, fekete szemceruza, vagy szemhéjtus, illetve fekete szempillaspirál kötelező használatát jelenti. Rúzs használata illetve színben hozzá igazodó körömlakk használata szintén kötelező. (Elfogadott színek: fehér, lila) 5. Férfiak 5.3. Haj A hajviselet fontos szerepet játszik a megjelenésben, ezért az extrém stílus nem megengedett, mert nem járul hozzá az egyszerű, klasszikus, egységes image fenntartásához. Az ápolt megjelenés érdekében a hajat gyakran kell mosni, tisztán kell tartani. Tilos: hosszú haj, tar fej, hajtetoválás, melír, bármilyen kiegészítő viselete (hajráf, csat, hullámcsat, hajgumi, stb.) 5.4. Arc Az arc szőrzetét mindig el kell távolítani, a bajusz, szakáll, pajesz stb. nem meg­engedett. Alíz ezután némileg elbizonytalanodott abban, tényleg szeretné-e ezt csinálni. Úgy érzi, sok áldozatot követelne tőle ez a hivatás, hiszen le kellene vágatnia derékig érő haját, a bokáján lévő apró tetoválástól valószínűleg meg kellene szabadulnia, de ami a leginkább zavarná azok a lila- fehér körmök, hiszen Fradidrukkerként ez előreláthatóan is komoly lelki megterhelést jelentene számára. Alíz ezért utánanézett a többi légitársaság szabályzatának is, de azok is hasonló elvárásokat támasztanak, csak az egyenruha és a színek változnak. Szempontok a vitához: Munkahelyi diszkriminációról van-e szó? Az öltözködési szabályzat mely rendel­ke­ zései minősülhetnek diszkriminatívnak? Megalapozottak-e a légitársaság elvárásai a légi utaskísérők kinézetével kap­cso­ latban? Mi az amire kötelezhet a munkáltató és mi az amire már nem? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.3, A/1.8 Szakirodalom: B/2 Álláspontok a közbeszédben: C/3, C/4, C/5 Szemléltető eszközök: D/5, D/9 b) Kozmetikába keresünk masszőrt és takarítót! Tegyük fel, hogy az alábbi álláshirdetés jelent meg egy napilapban: Kozmetikába keresünk masszőrt és takarítót! Munkavégzés helye: Budapest, Munkavégzés ideje: heti 20 órában, rugalmas beosztásban. Nyugdíjasok, diákok jelentkezését is várjuk!

93

Elvárások • legalább középfokú végzettség (érettségi) • önmagára és környezetére igényes munkavállaló • precíz, pontos, igényes munkavégzés • bejegyzésmentes erkölcsi bizonyítvány • terhelhetőség Előny: hasonló területen szerzett szakmai tapasztalat, leinformálhatóság, jogosítvány, nyelvismeret. Mit kínálunk: • biztos megélhetés • bejelentett munkaviszony • fizetett szabadság • munkaruha Az állásra többen is jelentkeztek, köztük Lolka, aki szakképzett masszőr és Bolka, aki nagyon szeret takarítani, ám egyikük sem felelt meg a kozmetika által támasztott követelményeknek. Bolkát azért küldték el, mert nincs érettségije, ezért eleve „kár volt jelentkeznie”, mert „nyilván nem rendelkezik a munkavégzéshez elengedhetetlenül szükséges, a vegyszerekkel kapcsolatos kémiai kölcsönhatások ismeretével”. Lolka állítólag azért nem felelt meg, mert nem volna ideális a többségében nők által látogatott kozmetikában férfi masszőrt alkalmazniuk. Az ügyet Lolka és Bolka sem hagyta annyiban, mert hátrányos megkülönböztetést sejtenek a háttérben. Lolka szerint valójában azért nem kapta meg az állást, mert hallássérült, Bolka szerint pedig a kémiai alapismeretekre való hivatkozás csak kifogás. Így panaszt tesznek az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál. A kozmetika állítása szerint nem sértették meg az egyenlő bánásmód követelményét, mert alapos okkal támasztottak ilyen kritériumokat. Szempontok a vitához: A hátrányos megkülönböztetés mely típusa(i) valósult(ak) meg? Van lehetőség a kimentés(ük)re? Az eljárás során kinek mit kell bizonyítani? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.2, A/1.3, A/1.4, A/1.5, A/1.7, A/1.8 Szakirodalom: B/3 Álláspontok a közbeszédben: C/6 Szemléltető eszközök: D/1, D/6, D/7

5. Mindenkit meg kell hívni az esküvőre? A következő vitakérdés szintén az állam szabályozási lehetőségeinek határait bon­colgatja. Főnöke kellemetlen helyzetbe hozta Lacit kollégái előtt. A kérdés, helye van-e itt az egyenlő bánásmód kikényszerítésének.

94

Laci, 24 éves, egy váci utcai boltban eladóként dolgozik. A boltban kifejezetten családias légkör uralkodik, hiszen régóta dolgoznak már együtt, ezért egy nap úgy dönt, hogy bemutatja kedvesét, Danit a kollégáinak, akik nagyon meglepődtek, először szóhoz sem jutottak, majd látszólag napirendre tértek Laci és Dani felett. Néhány héttel később a Főnök úr nagy bejelentést tesz, miszerint összeházasodik élete szerelmével, Gizivel. Kisebb, bensőséges ünneplés keretében nyújtja át az esküvői meghívókat, azonban Lacinak csak annyit mondott, hogy sajnos elfogyott a nyomdában a papír és hozzátette, hogy „majd egyszer neked is lesz esküvőd, amire meghívhatsz. Ja mégse.” Laci szinte a földdel vált egyenlővé, mindenki előtt megalázottnak és kitaszítottnak érezte magát. A helyzet másnap sem lett jobb, amikor a többiek az ebédszünetben a közös esküvői ajándékról ötleteltek, természetesen Lacit látványosan kihagyva az értekezésből, mondván őt úgy sem hívták meg. Szempontok a vitához: Milyen érvek hozhatók fel amellett, hogy Lacit diszkrimináció érte? Igazolható megkülönböztetésről van- e szó? Milyen érvek szólnak amellett, hogy főnök úr döntése nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést? Érdemes-e Lacinak jogi eljárást kezdeményezni? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.3, A/1.11 Szakirodalom: B/4

6. Viccelődés, flörtölés vagy zaklatás? Magdi munkahelyén kerül nehéz helyzetbe: felmondjon vagy a sarkára álljon? „Magdi, 24: A mostani az első munkahelyem az egyetem után, és először nagyon örültem, hogy ilyen jó helyen dolgozhatok, ahol tanulni is lehet. A munkát élvezném is, de az egészet megkeseríti a főnököm, a cég tulajdonosa. Nős ember, talán gyereke is van, de minden nap vegzál: megjegyzéseket tesz a ruháimra, hogy többször vegyek fel szoknyát, célzásokat tesz, hogy tetszem neki, munka után találkozni akar velem. Rettenetesen idegesítő, és nem tudom leszerelni. Már szorongva járok dolgozni. Lehet, hogy nemsokára ott kell hagynom miatta az állásomat, mert így nem tudok dolgozni. De nem tudom, hol találok hasonló munkát, nem túl gyakori a szakmám, és nagy a munkanélküliség.”55 Szempontok a vitához: Vitassuk meg, minek minősül a munkáltató magatartása? Miért? Mit tehet Magdi ebben a helyzetben? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.6 Szakirodalom: B/5 Álláspontok a közbeszédben: C/7

55 Sándor Bea: A multikulturalizmus és a nők

95

Eszköztár A következőkben az Alaptörvényből, különböző jogszabályokból, bírósági és alkotmánybírósági döntésekből, illetve egyéb forrásokból közlünk a vitakérdések megvitatásához hasznos részleteket. A jogi szemelvények felhasználásához kiindulópontként javasoljuk elsőként az Alaptörvény és a különböző nemzetközi, illetve európai források áttekintését, ezt követően pedig az egyéb jogi normák feldolgozását.

A/1 Jogszabályok és nemzetközi egyezmények A/1.1 Az Alaptörvény releváns rendelkezései II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. XV. cikk (3) A nők és a férfiak egyenjogúak. (4)  Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti. (5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket. A/1.2 A kimentés szabályai Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, a) amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos, b) amelynek az  a)  pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. A/1.3 Védett tulajdonságok listája a. b. c. d. e. f. g. h. i. j.

nem faji hovatartozás, bőrszín, nemzetiség, nemzetiséghez való tartozás, anyanyelv, fogyatékosság, egészségi állapot, vallási vagy világnézeti meggyőződés, politikai vagy más vélemény,

96

k. családi állapot, l. anyaság (terhessége) vagy apaság m. szexuális irányultság, n. nemi identitás o. életkor p. társadalmi származás q. vagyoni helyzet r. foglalkoztatási jogviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, s. érdekképviselethez való tartozás, t. egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző A/1.4 Közvetlen hátrányos megkülönböztetés Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt védett tulajdonsága miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. A/1.5 Közvetett hátrányos megkülönböztetés Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos meg­ különböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a védett tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne. A/1.6 Zaklatás Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. A/1.7 A bizonyítás kérdései Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a) a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és b) a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett valamely védett tulajdonsággal. A másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a) a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy b) az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.

97

A/1.8 Egyenlő bánásmód a munka világában Az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen a következő rendelkezések meghatározásakor, valamint azok alkalmazásakor: a) a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben; b) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezésben; c) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítésében és megszüntetésében; d) a munkavégzést megelőzően vagy annak folyamán végzett képzéssel kap­cso­ latosan; e) a munkafeltételek megállapításában és biztosításában; f) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján járó juttatások, így különösen a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 12. § (2) bekezdésében meghatározott munkabér megállapításában és biztosításában; g) a tagsággal vagy részvétellel kapcsolatban a munkavállalók szervezeteiben; h) az előmeneteli rendszerben; i) a kártérítési, illetve a fegyelmi felelősség érvényesítése során, valamint j) a munkavállalók szülői és munkavállalói kötelezettségeinek összehangolását és a gyermek gondozására fordítható idő növelését elősegítő szülői szabadság kérelmezésével, illetve igénybevételével összefüggésben. Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a) a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés, b) a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen, illetve nemzeti vagy etnikai hova­ tar­tozáson alapuló, a szervezet jellegét alapvetően meghatározó szellemiségből közvetlenül adódó, az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés. A/1.9 Egyenlő bánásmód az áruk forgalmánál és szolgáltatások igénybevételénél Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen [valamely védett tulajdonság alapján] az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben, így különösen a vendéglátó-ipari, kereskedelmi, valamint a művelődés és a szórakozás céljára létrehozott intézményekben a) megtagadni vagy mellőzni szolgáltatások nyújtását vagy áru forgalmazását, b) az adott helyen rendelkezésre álló szolgáltatásoktól, illetve áruktól eltérő minő­ ségben szolgáltatást nyújtani, illetve árut forgalmazni,

98

c) olyan feliratot vagy jelzést elhelyezni, amely azon következtetés levonását teszi lehetővé, hogy az ott nyújtott szolgáltatásból vagy áruforgalmazásból valakit vagy valakiket kizárnak. A/1.10 Előnyben részesítés (1) Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, ha az törvényen vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleten, illetve kollektív szerződésen alapul, és határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól, vagy a párt ügyintéző és képviseleti szervének megválasztása, valamint a pártnak a választási eljárásról szóló törvényben meghatározott választásokon történő jelöltállítása során a párt alapszabályában meghatározott módon érvényesül. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezés nem sérthet alapvető jogot, nem biztosíthat feltétlen előnyt, és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését. A/1.11 Az egyenlő bánásmód követelményét az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani, a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében.

A/2 Döntések tára A/2.1 Egyenlő Bánásmód Hatóság döntése a Doboz-ügyben (EBH/545/2013) A hatóság álláspontja szerint a szórakozóhelyen való tartózkodásnak egy bizonyos összeg megfizetéséhez kötése a teljes mértékben azonos szolgáltatást igénybe vevő, tehát összehasonlítható helyzetben lévő személyek egy csoportja esetében a hatóság álláspontja szerint az ingyenes belépésnél kedvezőtlenebb, akkor is, ha ez az összeg később lefogyasztható. A kupon ilyenkor tulajdonképpen belépőjegyként funkcionál, hiszen megvásárlása nélkül a belépés, a szolgáltatáshoz való hozzáférés nem lehetséges. Egyrészt ugyanis a szórakozóhely szolgáltatásai nem merülnek ki az italok árusításában, másrészt a vendég a belépés után dönthet úgy, hogy mégsem kíván a szórakozóhelyen maradni, és fogyasztás nélkül távozik, vagy egyszerűen nem kíván a belépésnél vásárolt kupon értékének összegében fogyasztani. Ehhez képest a fizetés nélküli belépés lehetősége mindenképpen előnyösebb, tehát a kuponvásárlási feltétel hátránynak tekinthető. Ezen nem változtat a hatóság álláspontja szerint az sem, hogy eljárás alá vont kedvezményként értékeli a nők ingyenes belépését, ugyanis a két csoporttal szemben alkalmazott bánásmódot egymáshoz képest kell vizsgálni, a nőknek nyújtott kedvezmény pedig a férfiak szemszögéből nézve hátrány. […] A hatóság nem fogadta el a szórakozóhely által előadottakat a megkülönböztetés ésszerű indokaként. Amennyiben ugyanis a szórakozóhely által bevezetett új, kuponos beléptetési rend nagyobb tolakodással, a nők számára számottevően késleltetett bejutással, és ezért lényeges hátránnyal járt, bejutásuk felgyorsításához nem volt szükséges az, hogy egyúttal ingyen léphessenek be. Rendelkezésére álltak más, nem diszkriminatív módszerek is az üzleti döntés alapján bevezetett új beléptetési rendszerrel okozott torlódás csökkentésére, amivel az új helyzethez

99

igazíthatta volna a beléptetési kapacitását a szórakozóhely. Ha eljárás alá vont úgy ítélte meg, hogy a kuponos beléptetési rend nagyobb tolakodással, a nők számára számottevően késleltetett bejutással, és ezért lényeges hátránnyal jár, bejutásuk felgyorsításához nem volt szükséges az, hogy egyúttal ingyen léphessenek be, elegendő lett volna számukra egy külön sort kialakítani, az ugyanis, hogy hol és ki léphet be a szórakozóhelyre, már nem esett eljárás alá vont rendelkezési körén kívül. Eljárás alá vont tehát kialakíthatott volna a szórakozóhely befogadóképességéhez mért, megfelelően gyors bejutást biztosító beléptetési rendszert, amely révén nem tud kialakulni a vendégek között lényeges különbség a várakozás idejének tekintetében, és amely nem köti nemi alapon eltérő feltételekhez a belépést. Mindezek alapján a hatóság megállapította, hogy a nők ingyenes beléptetése a bejutásuk felgyorsítása érdekében sem alkalmas, sem szükséges eszköznek nem tekinthető, ezért eljárás alá vont megkülönböztető gyakorlatának nem volt olyan ésszerű indoka, amely alapján megállapítható lenne, hogy az nem sértette az egyenlő bánásmód követelményét. A/2.2 3001/2016. (I. 15.) AB határozat A szórakozóhely alkotmányjogi panaszt nyújtott be (ld. a B/3 számú szemelvényt) az ügyben, de azt az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak többek között az alábbi okból: „Hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy az esélyegyenlőségi klauzulára hivat­ kozással nonprofit vagy nyereségszerző tevékenység (pozitív diszkriminációs üzletpolitika folytatása) sem kizárt, de a gazdasági tevékenység végzése e körben sem adhat felhatalmazást a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegésére, a társadalmilag káros nemi sztereotípiák megerősítésére.” A/2.3 Esettanulmány I.56 A nem mindenkinek járó közszolgáltatás 2014-ben kérelemmel fordultak az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz az egyik busztársasággal szemben, mert a kérelmező állítása szerint többször megtagadták tőle a szolgáltatás igénybevételének lehetőségét ápolatlansága miatt. Az ügyben a hatóság szerint nem történt hátrányos megkülönböztetés, mert a többi utas zavartalan utazásának biztosítása ésszerű indoka volt a mindenki által igénybe vehető személyszállítási közszolgáltatásból való kizárásnak. „A kérelmezőnek több éve, ismeretlen okból mindkét lábán lábszárfekély van, amit bár folyamatosan kezelnek, nem gyógyítható. Sebei váladékoznak, mely erős, kellemetlen szaggal jár, a kérelmező csak könyökmankóval tud közlekedni. A kérelmező egy nagyváros vonzáskörzetében él, ahová a kezelések érdekében csak busszal tud bejutni, mivel sem családja, sem más segítsége nincs. A városi tömegközlekedés igénybevételéhez szükséges bérlettel rendelkezett, állítása szerint mégis többször előfordult, hogy amikor csak ő várakozott a buszra, az megállás nélkül továbbhaladt, több esetben letessékelték, illetve elmondása szerint „ledobták” a buszról.” A hatóság szerint „megállapítható volt, hogy valóban volt olyan eset, amikor a sofőr nem engedte felszállni a kérelmezőt ápolatlansága, piszkos ruházata miatt.” 56 Ügyiratszám: EBH/70/2014

100

A hatóság határozatában azonban megállapította, hogy a kérelem megalapozatlan. „Annak kapcsán, hogy előfordult olyan eset, amikor nem engedték felszállni a buszra, a hatóság tekintettel volt a szolgáltatónál érvényben levő utazási feltételekre, mely szerint „kizárható az utazásból az a személy, aki … tisztátalan ruházata miatt a többi utas terhére lehet, … továbbá a közlekedést, illetve az utasokat zavarja”. A közszolgáltatást nyújtó busztársaság elsődleges feladata a közforgalmú közlekedés, a személyszállítás biztosítása, melynek során nem csupán a közlekedési, hanem a közlekedésbiztonsági, közegészségügyi előírásokat is be kell tartania, figyelemmel kell lennie az azt igénybe vevő személyek jogaira, jogos érdekeire is. (…) Az orvosi véleményre alapozva megállapítható volt, hogy kérelmező nem megfelelő higiénés állapota zavarhatta a többi utast, ami jogszerű indoka volt kizárásának az utazásból, ezért a hatóság a kérelmet elutasította. A/2.4 Esettanulmány II. 57 „Nem tesz jót az üzletnek, ha cigányok járnak az edzőterembe, mert elijesztik a 60 kilós magyar gyerekeket” 2015-ben kérelemmel fordultak az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz egy nyíregyházi edzőterem tulajdonosával szemben, aki a kérelmezőket üzleti érdekekre hivatkozva, roma származásuk miatt, kitiltotta az edzőteremből. A rendelkezésre álló adatok alapján a hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont a kérelmezőt hátrányosan megkülönböztette, amikor a roma kisebbséghez tartozására tekintettel az edzőterem látogatásától eltiltotta. A tulajdonos azzal védekezett, hogy a kérelmező és társasága megszegték a házirendet azzal, hogy zavarták a többi vendéget, „beszóltak” nekik, kihívó, megbotránkoztató magatartásukkal elijesztik az edzőterembe látogatókat, akik írásban névtelenül a panaszládába is bedobták észrevételeiket. A kitiltás másnapján a kérelmező az eljárás alá vont emlékezete szerint hatodmagával tért vissza, és a jelenlévőkben félelmet keltve követelték vissza a bérlet árát, amit a megrettent pultos ki is fizetett. A hatóság a panaszládába bedobott írásbeli jelzéseket meggyőző erejűként nem tudta elfogadni arra nézve, hogy a kérelmező provokatív, ellenséges magatartást tanúsított, mivel a levelek anonim módon, név nélkül íródtak és nem lehetett azt sem azokból meghatározni, kire utalnak. Az edzőterem tulajdonosa visszautasította, hogy rasszista lenne, hiszen volt roma származású edzőtársa, illetve a közösségi oldala is tele van roma származású ismerőseivel közös fotókkal, de nem tesz jót az üzletnek, ha cigányok járnak az edzőterembe, mert „elijesztik a 60 kilós magyar gyerekeket”. A tulajdonos többször is kijelenti, hogy nem fog 2 ember érdekében elveszíteni másik „15-20 törzstagot”, és ő dönti el, hogy a saját edzőtermébe kit enged be. Elismeri, hogy megüzente a kérelmezőnek és testvérének, hogy oda többet ne menjenek. „Nagydarab, zsíros és cigány. Ettől az átlag 60 kilós magyar fél.” Akikkel együtt edzett 10 évig, azokat beengedte, annak ellenére, hogy romák, de azt ők is megértik, „hogy több barna bőrűt nem fogok beengedni, mert oda diákok és üzletemberek járnak”. „Nem számít, hogy normálisak, az átlag gyerekek félnek tőlük”, „mit mondjak azoknak, akik havi 50 ezret itt hagynak, és kérdezgetik, hogy te már mindenkit beengedsz?!”. Csak azért adták ki a bérletet a kérelmező öccsének, mert a pultban dolgozó alkalmazott félt elküldeni 57 Ügyiratszám: EBH/169/ 9 /2015

101

őket „mert mivel vannak tele a hírek; cigány megerőszakolta, cigány leszúrta, cigány átbaszta..., kikkel vannak tele a börtönök; cigányokkal!” Az eljárás alá vont edzőterem tulajdonosa nem tudta bizonyítani, hogy az edzőteremben kihívóan ellenségesen lépett fel a kérelmező és a vele lévők, azaz hogy a kitiltásnak az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. A rendelkezésre álló adatok alapján a hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont a kérelmezőt hátrányosan megkülönböztette, amikor roma nemzetiséghez tartozására tekintettel az edzőterem látogatásától eltiltotta. A/2.5 Esettanulmány III. 58 Vakvezető kutya: KITILTVA! 2010-ben egy látássérült férfi segítőkutyáját nem engedte be a biztonsági őr a Match élelmiszerlánc egyik boltjába. A férfi bírósághoz fordult, amely megállapította, hogy a személyiségi jogait megsértették, eltiltotta az üzletláncot a további jogsértésektől, valamint félmillió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg. A Match érvei a következők voltak: ● Nem a felperest nem engedték be az üzletbe, hanem a vakvezető kutyáját, amelynek oka az élelmezés-egészségügyben keresendő, hisz korábban vakvezető kutyával sem lehetett bemenni élelmiszert forgalmazó helyekre. Álláspontjuk szerint az élelmezés-egészségügyi szabályokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanis az emberi egészség védelméhez való jog szintén alkotmányos alapjog. ● Kifejtették, hogy önmagában az, hogy a vakvezető kutya nem mehetett be az üzletbe, nem lehetetlenítette el a felperes bevásárlását, és főképp nem az életét, ugyanis kísérővel érkezett, akinek segítségével minden nehézség nélkül igénybe vehette a szolgáltatást. ● A kutya kizárásával nem tagadták meg a szolgáltatás nyújtását, mert az már a felperes saját döntése volt, hogy a kutyája nélkül nem volt hajlandó bemenni az üzletbe.

B. Szakirodalom B/1 Lápossy Attila – Szajbély Katalin: Egy nem lovagias ügy59 Az alábbi szemelvény kritikai megközelítéssel és alapjogi érvekkel közelít a Doboz-ügy mögött rejlő társadalmi dilemmákhoz: „Úgy tűnhet, a nők és a férfiak számára is előnyös helyzetet tiltott meg az Egyenlő Bánásmód Hatóság a Doboz-ügyben. A konstrukció azonban a férfiak és a nők méltóságát is sérthette, ezért az egyenjogúsági aktivizmus igazolható. Hogyan ítélhető meg az egyenlőség és méltóság oldaláról annak a gyakorlatnak az állami megtiltása, amely szerint egyes szórakozóhelyekre a lányok belépődíj megfizetése nélkül vagy kedvezményesen mehetnek be, míg a fiúknak fizetni kell? Persze sokan 58 2.Pf.21.104/2010/5. 59 A teljes cikk itt: http://szuveren.hu/jog/egy-nem-lovagias-ugy

102

legyinthetnek az ügyre, hogy a szórakozóhelyek beléptetése és árképzése súlytalan dolog. […] Ráadásul itt nincs is valódi jogsértés, senkit nem zártak ki sehonnan. Azon érdemes azonban a fanyalgóknak is elgondolkodniuk, hogy mit szólnánk ahhoz, ha bizonyos, általunk is gyakran látogatott nyilvános helyeken (lehet ez kocsma, étterem, mozi vagy színház) többet kellene fizetnünk pusztán azért, mert például túlsúlyosak, soványak, alacsonyak, magasak, szemüvegesek vagy szemüveg nélküliek vagyunk. Mindezt feltehetően már az egyéni, konkrét megaláztatás miatt is nehezen fogadnánk el, még akkor is, ha nem kellene mélyen a pénztárcába nyúlnunk. Az ügy kapcsán az első kérdés, hogy mit keres egyáltalán az állam (az Egyenlő Bánásmód Hatóság képében) a magán-, üzleti szférában. Milyen alapon szólhat bele a közhatalom abba, hogy kit és milyen feltételekkel enged be egy szórakozóhely? A második kérdés, hogy milyen alapjogok sérülhetnek a beengedés kapcsán, hiszen nincs alkotmány, amely kifejezetten védené a buliban való ingyenes vagy kedvezményes részvételt. Ezekre a kérdésekre a választ nem csupán a törvényi szabályok miatt viszonylag könnyű megadni. Természetesen ahhoz senkinek sincs alkotmányból fakadó joga, hogy adott szórakozóhelyre bemehessen, pláne kedvezményesen. Ahhoz azonban az egyenjogúság okán mindenképpen jogunk van, hogy a belépés során egyenlő méltóságú személyként kezeljenek minket. Nem volna elfogadható például az, ha bizonyos vallású, nemzetiségű vagy éppen bőrszínű személyek nem vagy csak nehezebben (drágábban) juthatnának be egy nyilvános helyre. Ez ugyanis – szemben például az ittasság miatti tiltással – indokolatlan, önkényes megoldás volna. Az állam szerepe az egyenjogúság kapcsán abban áll, hogy ne engedje a nyilvános, üzleti szférában (például a mindenki előtt nyitva álló szórakozóhelyeken vagy az álláshirdetésekben) sem a hátrányos megkülönböztetés hirdetését és gyakorlását, ennek figyelmen kívül hagyása ugyanis súlyos következményekkel járna egyéni és közösségi szinten. Láthatjuk tehát, hogy elviekben igazolható módon lehet helye ebben a szférában is az állami, hatósági beavatkozásnak. Jelen esetben a szórakozóhely gyakorlata az előzőeknél jóval rafináltabb. A nők ingyenes vagy kedvezményes belépése kapcsán elsőre az ugyancsak bulizni vágyó férfiak hátrányos megkülönböztetése állapítható meg. Ez, ahogy alább kifejtjük, kétségkívül igazolható, hiszen a bulira bejutni szándékozók közül a férfiak rosszabb helyzetbe kerültek, ugyanis – pusztán nemükből adódóan – fizetniük kellett, legalábbis többet kellett fizetniük. Naivak lennénk azonban, ha azt gondolnánk, hogy a női kedvezmény, ingyenesség puszta „lovagiasság”. A gazdasági ráció alapján a valós indok az az üzletpolitikai húzás, hogy ha több női vendég van egy szórakozóhelyen, akkor oda több férfi is szívesebben eljár, ez pedig – a nagyobb fogyasztással kiegészülve – magasabb bevételt jelenthet. Az üzleti versenyben a profit maximalizálása persze – alkotmányos keretek között – önmagában nem probléma. A vendégcsalogató marketingfogás azonban nem is működhet a belépők árában tapasztalható kézzelfogható megkülönböztetés ésszerű indokaként. Vagyis az indokolatlan különbségtétel miatt – valós kimentési lehetőség hiányában – fennáll a férfiakkal szembeni hátrányos megkülönböztetés, amit az állam, jelen esetben az EBH a törvény alapján nem hagyhat szó nélkül. Az alábbiakban a fenti következtetéssel szemben leggyakrabban felhozott ellenvetésekről és az azokkal kapcsolatos alapjogi megfontolásokról lesz szó. […] Itt szükséges megemlíteni azt a hatósági döntéssel szemben ugyancsak gyakran felmerülő érvet, amely szerint a fennálló rendszer a női vendégek érdekeit is szolgálja,

103

hiszen ők készséggel mennek be ingyenesen az adott szórakozóhelyre, nem tiltakoznak e gyakorlat ellen. Van tehát egy végső alapjogi jellegű ellenvetés is, a nők önrendelkezési joga. Mi van, ha ők nem vágynak az egyenlőségre, inkább ingyen buliznának a szórakozóhelyen? Az egyenjogúság biztosítása kapcsán ugyanis élhet bennünk egy olyan elvárás, amely szerint az államnak csak akkor kellene tennie valamit, ha az érintetteket jogsérelem éri, és ez ellen tiltakoznak is. […] jelen helyzetben a nők oldaláról az előny közvetlen (olcsóbb bulizás), míg a hátrány közvetett (nem alanyként, hanem tárgyként kezelik őket), akár nem is egyértelmű a számukra. Tegyük fel, hogy azok a nők, akik ingyen vagy kedvezményesen mehetnek be a szórakozóhelyre, tisztában vannak azzal, hogy ez nem túl megtisztelő, tárgyszerepbe kerülnek, de nem érdekli őket (vagy akár tetszik nekik), így részben akár le is mondanának az egyenjogúság ezen eleméről. Itt tehát az objektív méltóságsértés megelőzése nemcsak a társadalmi támogatással és a közvéleménnyel néz farkasszemet, hanem egy másik, nagyon is lényeges szubjektív alapjoggal. Persze azt aligha lehetne elfogadni, hogy ha valaki magát rabszolgának adná el, totálisan feladva az egyenjogúságát, de mi a helyzet vajon a kisebb, részleges „megvásárolt” méltóságlemondásokkal (lásd például valóságshow-k)? Elfogadnánk-e például azt, ha a lányoknak nem kellene, de lehetne fizetni a belépésért a szórakozóhelyen – így akit bánt az ingyenesség, az fizethet, akit nem, az ingyen is bemehet. Ha azt a választ adjuk erre, hogy az egyenjogúságról és méltóságról nem lehet lemondani, akkor az indokolatlan jogi paternalizmus vádjával szembesülünk (az érintettek akarata ellenére akarnánk egyenlősíteni). Ha viszont azt mondjuk, hogy lehetőség van a tudatos lemondásra, akkor gyorsan repedezni kezdhet az egyenlőség kényes konstrukciója. Tökéletes, minden szempontból előnyös megoldás nincsen, ezt minden bizonnyal el kell fogadni.” B/2 Dr. Goda Mark: Tetoválással és piercinggel a munkahelyen60 A szerző munkajogi aspektusból közelíti meg a tetoválások jelenlegi társadalmi, ezen belül munkáltatók általi elismertségével kapcsolatos problematikát. „A dress code meghatározásához hozzátartozik az is, hogy személyes ügyfélkapcsolat esetén a munkáltató előírhatja a tetoválások eltakarását és a piercingek eltávolítását a munkahelyen. Utóbbi ügyfélkapcsolat hiányában is indokolt lehet higiénia vagy munkabiztonsági szempontok alapján (pl. laborban, kórházakban, szerelő csarnokban). A munkáltató természetesen nem élhet vissza ezzel a jogosultságával, a dress code és egy esetleges piercing-tilalom meghatározásakor körültekintően kell eljárnia és mérlegelnie kell azokat a szempontokat, amelyek adott esetben a munkavállaló személyiségi jogainak korlátozását indokolhatják. Amennyiben a munkavállaló a munkáltató jogos elvárásának nem tesz eleget, az ügyfélkapcsolat, illetve fennálló higiéniai és munkabiztonsági szempontok ellenére például nem veszi ki a piercinget, a tetoválást nem takarja el, úgy adott esetben a munkavállaló magatartása megalapozhat egy munkáltatói felmondást. Lényegében a munkavállaló önrendelkezési és személyiségi joga ütközik bizonyos esetekben a munkáltató jogos érdekével, mely arra irányul, hogy a munkavállaló a megjelenésével megfelelően képviselje a céget mások előtt. Nincs generális 60 A teljes cikk itt: http://www.goda-legal.hu/tetovalassal-es-piercinggel-a-munkahelyen

104

formula arra, hogy egy tetoválás vagy piercing minden esetben kifogásolható. Ennek mérlegelése során nagyon sok tényezőt kell figyelembe vennie a munkáltatónak, hiszen lényeges szempont lehet a tetoválás mérete, motívuma és elsősorban a láthatósága mások számára. További szempont lehet a munkavállaló által betöltött pozíció, illetve az a kérdés, hogy van-e ügyfélkapcsolata vagy nincs, a közszférában vagy a magánszférában foglalkoztatott dolgozóról beszélnünk-e, stb. Meglátásom szerint amúgy a közszférában foglalkoztatottakra szigorúbb feltételek vonatkozhatnak, mint a magánszférában dolgozó munkavállalókra, mert az államot képviselő közszolga társadalmi megítélése is teljesen más lehet, mint a magánszférában foglalkoztatott munkavállalóé.” B/3 A Doboz alkotmányjogi panaszindítványa A szórakozóhely alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az ügyben, az indítványban a következőképpen érveltek: „Az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése kimondja, hogy Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket. Ebből tehát kifejezetten tevőleges állami beavatkozás, a nőket pozitívan diszkrimináló intézkedésrendszer és jogalkotás kötelezettsége vezethető le. Jelen ügyben pedig arról van szó, hogy egy magánjogi jogalany (jogi személy) önmaga tesz lépéseket az esélyegyenlőség érdekében, az állam pedig nemhogy ezt segítené, hanem - az EBH révén - kifejezetten megakadályozza. Az EBH tehát saját indokolásában világít rá az önellentmondásra, mivel az Alaptörvényt sértve kimondottan gátolja a pozitív diszkrimináció megvalósulását. (A bíróság elfogadta az általunk támadott érvrendszert.) Ha pedig egy népes család megy szórakozni, úgy a kérdéses kedvezmény már számottevő segítséget jelent az egész család számára, mert a női rokonok fizetési mentesülése nem elhanyagolható összeg sokak számára a jelenlegi gazdasági helyzetben.” „Sérti-e a vizsgálat tárgyává tett üzletpolitika a férfiak emberi méltósághoz való jogát? Ez fel sem vetődhet. A férfiakat” sújtó” magasabb követelményszint indoka épp a férfiakhoz fűződő magasabb társadalmi elvárás, tehát épp a férfiúi tekintély, vagyis a férfiak emberi méltóságának tisztelete. (A legkiterjesztőbb értelmezés szerint is legföljebb akkor sérthetné a beléptetés ilyetén rendszere az emberi méltóságot, ha a különbségtétel közlése sértő, megalázó módon történne.) De facto, gyakorlati szempontból sem éri hátrány az árszabási gyakorlat miatt a férfiakat a nőkhöz képest. 1. Egyrészt lehetséges ugyanis, hogy a hölgyek is eleve költenek és fogyasztanak. Ezért nincs feltétlen előny! Tehát a belépéskor fizetendő összeg hiányában is fizetnek bent a szórakozóhelyen. 2. Másrészt az udvariasság jegyében lehet, hogy férfiak meghívják a hölgyeket. Ebben az esetben a férfiak 1000 Ft-os kuponja szinte biztos, hogy „felemésztődik”, ennyit a „belépési összeg” hiányában is gyakorlatilag garantáltan kifizetnének a mai árviszonyok közepette. Nagyon veszélyes vizekre eveznénk, ha az EBH határozata hatályban maradna. Ezen felfogása alapján például akár megengedhetetlennek kezdhetnék tartani a nyugdíjasoknak nyújtott szolgáltatói kedvezményeket. E cinikus szemlélet szerint semmi indoka nem lehet az idősebbek támogatásának, hisz a nyugdíjasnak nincs tilalmazva a munkavállalás a nyugdíjas státusza folyamán,

105

így akár magasabb lehet a jövedelme a fiatalokénál. Ennek folytán nem védhető a kedvezményben való részesítésük.” „Hol húzzuk meg a határt a személyek (polgári és alkotmányjogi jellegű) cselekvési szabadságát korlátozva? Kinek és mikor tilthatja meg az állam, hogy akár a saját, részben baráti jellegű rendezvényére kit hívhat meg ingyenesen? Költői kérdések, melyek arra világítanak rá, hogy abszurd és ezért is alapjogsértő az EBH értelmezése. A tulajdonos rendelkezési jogához tartozik az, hogy a tulajdonos tetszése szerinti üzletpolitikát folytathat, árszabást alkalmazhat. Mit várna el az EBH jogértelmezése? Hogy senkinek ne kelljen fizetnie a szórakozóhelyen? Ez gyakorlatilag csődbe sodorhatná a céget. Vagy azt, hogy szolgáltató senkit ne engedhessen be ingyen saját üzletébe?? Láthatjuk, hogy mindkét értelmezés abszurd eredményhez vezet.” B/3 Kovács Kriszta: Az egyenlőség felé Magyarázat a közvetett (rejtett) diszkrimináció megértéséhez: „Vegyünk egy látszólag teljesen semleges rendelkezést. Az előírás szerint tűzoltó nem viselhet szakállt. Gondolhatjuk, hogy a szabálynak életvédelmi, esetleg higiéniai indoka van. A szakállviseletre vonatkozó tilalom azonban akár közvetett módon megnyilvánuló faji diszkriminációt is megvalósíthat. Amint az az amerikai esetjogból kiolvasható, a gyakori borotválkozás a fekete férfiak számára sokkal nagyobb arányban eredményez szőrbenövés okozta irritációt (pseudofolliculitis barbae) mint a fehér férfiak számára. Ezért az egyesült államokbeli bírósági gyakorlat körültekintően vizsgálja, hogy például az adott munkakör ellátása szükségessé teszi-e a korlátozást. A bíróságok a tűzoltók esetében akkor tartják indokoltnak szakállviselésre vonatkozó tilalmat, ha annak biztonsági oka van: ha azt szolgálja, hogy a tűzoltók arcára a lehető legjobban tapadjon a légzőkészülék.49 Ugyanakkor például a pizzafutárok esetében a szakállviselés tilalma indokolatlanul okoz jelentős hátrányt az afroamerikai közösséghez tartozó, azaz az érzékenyebb arcbőrű személyek számára.50 A szakállviselés valamely vallás kinyilatkoztatásának, esetleg parancsának követésével is összefügghet. A szakálltilalom ezért világnézeti alapon történő rejtett diszkriminációt is megvalósíthat, ha nem igazolható, hogy a tilalom előírását valamely fontos legitim cél indokolja (mint például a tűzoltók feladatának ellátása), s annak érdekében az alkalmazott szabálynak nincs alternatívája.”51 B/4 Kovács Kriszta: Az egyenlőség felé „Feltehetően nem vált ki nagy vitát az az állítás, hogy otthonában és legszűkebb környezetében mindenki szabadon megválaszthatja, hogy kit, mikor és milyen körülmények között kíván vendégül látni. Ez az intim szféra területe, ahová az ember bármikor visszahúzódhat, s amelyre elengedhetetlen szüksége van: az intim szféra háborítása emberi mivoltában sértené az egyéneket. Az intim szféra nem csupán értelem, hanem érzelem irányított a terület: az ember az e területre tartozó kérdésekben sokszor hoz elfogult, véletlenszerű vagy éppen önkényes döntést. Emiatt természetesnek tartjuk, hogy ebben a szférában törvényi kötelezettségként nem fogalmazható meg – de olykor erkölcsi követelményként sem –, hogy az emberek feltétlenül racionális indokát adják cselekvéseiknek.30 Az egyenlőként kezelés követelménye a magánélet szabadságába tartozó területeken nem kérhető számon. Mindenki szabadon dönt arról, hogy kit avat be magántitkaiba és családi életébe, s hogy

106

kit enged be otthonába. Ezt biztosítják a magánszférát védő alkotmányos garanciák: a személyes adatok védelméhez fűződő vagy például a magánlakás sérthetetlenségét biztosító jogok. Érthető, hogy nemcsak az állam részéről, hanem senki mástól sem vesszük jó néven, ha engedélyünk nélkül kutakodik legféltettebb dolgaink és titkaink között. Ezért könnyen belátható az is, hogy nem diszkrimináció, ha egyeseket (mégoly önkényes módon) kizárunk a szűk értelemben vett magánautonómiánk területéről.” B/5 Részlet A munkahelyi zaklatás megelőzése és a jogérvényesítés formái c. EBH- füzetből 61 Szexuális zaklatás „A zaklatás speciális formája a szexuális zaklatás, amelyben az emberi méltóságot sértő magatartás szexuális jelleget ölt. (…) a szexuális zaklatás megvalósulásához – éppen azért, mert jellegénél fogva gyakran négyszemközt, mások tudta nélkül zajlik – nem feltétlenül szükséges az ellenséges, megalázó, stb. környezet kialakulása. Jogi hátterét a 2002/73/EK irányelv szexuális zaklatás fogalommeghatározása teremti meg, melyet az uniós jog elsőbbségének elve alapján a hazai jogban is alkalmazni kell. A szexuális zaklatás tipikus példái a szexuális tartalmú, szöveges vagy képi üzenetek; zavarba hozó, fizikai kontaktusra irányuló próbálkozások; előléptetés, jutalmak, egyéb előnyök ígérete szexuális szolgáltatásért cserébe; zavarba ejtő, félreérthető jelzések, gesztusok; adott esetben rendszeres, az áldozat megjelenésére tett megjegyzések, célzások, stb. Szexuális zaklatás nem csak nőket érhet. Előfordulhat különnemű és azonos nemű személyek között is. A hatósághoz érkezett panaszokat alapul véve azonban a férfiak részéről a nőket érő szexuális zaklatás a legjellemzőbb. Ilyen esetekben a védett tulajdonság a sérelmet szenvedett munkavállaló női nemhez tartozása.”

C. Álláspontok a közbeszédben C/1 Húspiac vagy lovagiasság?62 Az ügyről mindenkinek megvan a maga sarkos véleménye „Akik örülnek a diszkriminatív gyakorlat megszüntetésének azt mondják, hogy a szórakozóhelyek eddig azt üzenték a nőknek, hogy csupán nyeremények, akiket a fizetőképes férfiaknak felkínálnak. Sokak szerint az ingyenjegy emiatt sértő a nőkre nézve. Van olyan nő is, aki eddig is szándékosan kerülte az olyan szórakozóhelyeket ahol ingyenes lett volna a belépés számára, mert úgy érezte, kínos hogy a férfiak fizetnek azért, hogy a bent levő nőket mustrálhassák. A beadvány készítője, Teczár Szilárd többek között azzal érvel, hogy szeretné, ha nem kényszerítenék rá a lányok belépőjének kifizetését, hadd döntse el maga, mikor és kivel olyan a kapcsolata, hogy fizesse a szórakozását. Mások háborognak. Nők siratják az ingyenes szombat esti bulijukat, ettől a gáláns különbségtételtől jó volt nőnek lenni - mondják. Férfiak sérelmezik, hogy úriemberként mostantól fizethetik a velük érkező nők belépőjét is. Igaz, eztán ha egy férfi partnerével együtt érkezik és a köztük levő dinamika úgy 61 http://www.egyenlobanasmod.hu/app/webroot/files/img/articles/b88c321410754fba7ca7910d46b1be1e/ EBH-f%C3%BCzetek_Munkahelyi%20zaklat%C3%A1s.pdf 62 http://feminfo.444.hu/2013/11/23/huspiac-vagy-lovagiassag

107

kívánja meg, hogy a férfi állja a cechet, fizetnie kell a belépőt is. Megint másoknak az a bajuk, hogy ezzel a döntéssel is csak a szórakozóhelyek jártak jól, most több pénzt tudnak beszedni a belépőkből. Van olyan vélemény is, hogy az ügy sikeresen rámutatott a nemek közötti diszkrimináció azon kevés esetének egyikére, amelyben a férfiak járnak rosszul. A mi kedvenc érvünk, hogy a fizetős női belépő a bulikra azért igazságtalan, mert a nők kevesebbet keresnek. Ez így van, de napnál világosabb, hogy ebben az esetben nem szociális, hanem nemi alapú a megkülönböztetés, ha azt mondják, hogy csak a férfiakkal fizettetnek belépőjegyet. Ha a bérkülönbség a probléma, nem a belépők árán, hanem a bérezés társadalmi megítélésén kellene a változást számon kérni. Jó nekünk az egyenlőség? Kell ez? Nem kell? Számunkra ami miatt különösen érdekes ez az egész kérdés, az nem is egy-egy szórakozóhely beléptetési politikája. Szerintünk azért izgalmas az ügy, mert remekül meg lehet figyelni a reakciókon keresztül, hogyan is reagálnak azok, akik az eddigi szokás haszonélvezői voltak. Vajon mindenki örül? Látjuk, hogy nem. A kérdés pedig innentől kezdve adja magát: vajon akkor is fontosnak tartjuk-e a nemek közötti egyenlőséget, ha ezzel a korábban számunkra kedvező gyakorlatot változtatják meg? És abban a pillanatban, amikor azt látjuk, hogy nők sajnálják ingyenbelépőjüket a bulira, felsejlik előttünk az emberi természet ösztönös önzősége, és talán azt is könnyebben megértjük, miért olyan nehéz minden egyes a nemek közötti egyenlőség felé tett lépés: mert mindig van valaki, aki az esélyek kiegyenlítését, vagy az addigi előjogainak megszüntetését saját sérelemként éli meg.” C/2 Reiner Roland: Védett nők?63 A Doboz-ügy háttéranyagával kapcsolatos kontra álláspontok: „Teczár Szilárd feltételezése szerint a nőknek az ingyenes belépésért „más módon” kell fizetniük - a férfiak pedig elvárhatják ugyanezt, -, és ennek köszönhetően kerülnek olyan helyzetbe (leitatás, erőszak), ahol bántani fogják őket. Másképp: a nőket könnyű kihasználni, ezért védeni kell őket.. A „vannak olyan férfiak” és „vannak olyan nők” leírás itt fordul át „minden nő ilyen” és „minden férfi olyan” érveléssé, mely aztán csak egy hatósági döntéssel formálható.. Azoknak pedig, akik liberális doktrínerséggel „vádolják” őt, üzenjük: liberálisként egyáltalán nem tudunk egyetérteni azzal, ahogy az egyént kiveszi a képletből és az egyéni döntés és felelősség hangsúlyozása helyett társadalmilag meghatározott férfi és női viselkedésről beszél. Nem egyéni döntés, nem egyéni mérlegelés, hanem egy kollektív viselkedési minta, erről szól a beadvány és ennek adott igazat az EBH. Pedig mindenki maga dönti el, hogy be kíván-e menni egy bizonyos szórakozóhelyre , vagy - köszönhetően az egymással versengő szereplőknek, - egy 100 méterrel arrébb lévőbe megy be. Ráadásul a legfontosabb kimaradt érveléséből: azok a lányok, akik a szórakozóhely üzletpolitikájának tudatában igénybe veszik a nekik - nemük miatt járó – kedvezményt, nem feltétlenül fogadják el azt a feltételezést, hogy ezért nekik „mással kell fizetniük”, és semmiféleképpen nem adnak felhatalmazást arra, hogy „nem fizetés” esetén bántsák őket. Pedig most már erről hivatalos papír is van: a nők még egy szórakozóhelyen sem képesek eldönteni, hogy mihez van kedvük, mihez van joguk, hanem a társadalmi nyomással szemben gondolkodás nélkül megadják magukat. […] 63 A teljes cikk itt: http://republikon.blog.hu/2013/11/28/vedett_nok_589

108

Ha egy helyre nem engednek be egy csoportot, nemi, vallási, faji stb. alapon, az nem járja, ha azonban egy – és ebből a szempontból mindegy, hogy többségi vagy kisebbségi – csoportot üzleti, társadalmi vagy bármilyen más célból kedvezőbb helyzetbe hoz, abba nehéz belekötni. Egészen addig, amíg a nem-kedvezményezett csoportot nem ér indokolatlanul nagy hátrány – és igen, ennek megállapítása lehet egy hatóság feladata. Az üzleti szabadság korlátlan értelmezése veszélyes és nem megengedhető, ám az EBH döntése olyan szintű beleszólást jelent, ami az üzleti szabadság fogalom megszűnését jelenti. Mert mint minden szabályozópolitika, ez is csak akkor hatásos, ha arányos és nem esik túlzásokba. Teljesen elfogadott jutalmazni azt, aki előre megveszi a jegyét: hozzájárul a rendezvény anyagi kiszámíthatóságához. Elfogadott kedvezményt adni egy helyi lakosnak, ha a lakókörnyezetében vásárol: megélhetés az eladónak, adó az önkormányzatnak. És igen, elfogadott kedvezményt adni a jelmezben érkezőnek, a csoportban érkezőknek, vagy épp sör+unikum akciót hirdetni, ha ezekről egy tulajdonos azt gondolja, hogy jobb forgalmat generál majd. A piacgazdaság azért is jó, mert a szórakozóhelyek versengenek az ügyfelekért: ki tudom választani, az adott estét hol töltöm, ha pedig nem értek egyet az ottani üzletpolitikai elvekkel, máshova megyek.” C/3 Hétzárta – Tetoválás: Jogod van a testedhez?64 „Annak ellenére, hogy a világ igyekszik egy sokkal objektívebb látásmódot kialakítani, sajnos a tetovált emberekkel szemben még mindig rengeteg az ellenvélemény. Nem hiszem, hogy valakinek a személyiségére, az értékeire, vagy az életére következtethetünk egy-egy minta alapján. Egyáltalán milyen alapon alkotunk véleményt? Jogunkban áll, hogy előítéletesekké váljunk, diszkrimináljunk, lealacsonyítsunk, vagy éppen megalázzunk másokat azért, mert a testükön egy motívumot viselnek? Azért megszólunk bárkit is, mert van egy anyajegye, mert megvakarja az orrát, mert nehezen barnul le nyáron, vagy mert kirúzsozza az ajkait? Nem. És miért nem? Mert törvényszerű, hogy a saját testével mindenki azt tesz, amit akar. Ugye, még jó, hogy nem neked kell viselned a tetoválásomat, nem a te problémád lesz, hogy hogyan fogok festeni idős koromban, és ha netán meg is bánom, azzal sem neked kell törődnöd. Mégis elítéled – milyen alapon? Jogod van hozzá? Az előítélet lényegében egy ellenséges attitűd, melyben az az általános, hogy mindig valamely tévhiten, sztereotípián alapszik – nincsen reális magyarázata, érvekkel alátámaszthatatlan, lekicsinylő, melynek az alapja annyiban van, hogy az egyén egy adott csoport tagja – ezáltal azt feltételezik, hogy a csoportra jellemző tulajdonságokkal ő is rendelkezik. Miért, milyen tulajdonságok jellemzik a tetováltakat?” C/4 Sosem lesz széles körben maradéktalanul elfogadott65 „Annak ellenére, hogy jelenleg tagadhatatlanul nő a [tetoválások] népszerűsége, mindenkor egy általában társadalmi szempontból szűkebb réteg sajátjaként él, még napjainkban is helyenként tabuként, de legalábbis kételyekkel és fenntartásokkal kezelve. Ezzel semmi gond nincs. Ez mindig így volt, s talán többnyire mindig így is marad. Ennek pedig az az oka, hogy bármennyire nyitottak és elfogadóak lettünk legalábbis az elmúlt évszázadokhoz képest - a külső jegyek alapján történő megítélés 64 http://varazsdoboz.cafeblog.hu/2015/08/03/hetzarta-tetovalas-jogod-van-a-testedhez/#comment-89 65 http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/7362/tetkodex_i-amit_a_tetovalasrol_tudni_akartal_de_nem_ merted_megke/

109

szempontjából, egy soha meg nem oldható kérdés marad, hogy mi az, ami az ember hatalmában áll a saját vagy mások teste és élete feletti beavatkozásokban. Nyilván léteznek valamiféle válaszok, mindenki igyekszik is megtalálni a sajátját, emellett a társadalom is kijelöli a saját normáit. Ám mivel oly megosztottak a vélemények, főleg a határokat illetően, a tetoválás sosem lesz egy széles körben tartósan üdvözölt és maradéktalanul elfogadott, pláne nem megértett „bőrviseleti” forma.” C/5 Online hozzászólások a tetoválásokkal kapcsolatos közvélekedés részleges feltárásához66 „Egyszer egy kábeltv szolgáltatótól olyan szerelő jött, aki teljesen tetovált volt, alig akartam elhinni, hogy ez most be akar jönni. Legközelebb az ilyent az ajtóban visszafordítom! Menjen építőmunkásnak, ott nem számít a kinézet!” „En sem alkalmaznek tetkos szemelyt (sem). Plusz, az en kolykomet ne tanitsa tetkos ember, es ne legyen a bebiszittere sem tetkos. Szinten, ne hasonlitson karacsonyfahoz (csingilingi bizsuk es ekszerek) es csak termeszetes, sajat novesztesu kormeivel kaparhatja meg a naponta mosott fejet. Ha festi a hajat, akkor fesse ugy, hogy ne vegyem eszre (kek es lila csikok, egyaltalan, csikok...) Es ugy altalaban, ha termeszetben elo nepek stilusaban akar valaki megjelenni, akkor talan menjen a termeszetben elok koze, ne hozzam, munkahelyi interjura. Akkor sem, ha sosem talalkozik az ugyfelekkel.” „Ha én fizetek egy dolgozót, akkor szerintem NEKEM lehetnek elvárásaim, mivel az én pénzemből összehozott helyre jön dolgozni, ráadásul ez valamilyen szinten bizalmi dolog. […] Nincs ebben semmi különös. Ha a posztoló a saját pénzéből fizetne embereket a vállalkozásában, akkor nem is értené, hogy bármiféle hatóság mégis milyen alapon akar beleszólni, hogy ő kinek fizet ki százezreket, havonta. És jogosan nem értené.[…] Nemrég láttam egy posztot, ahol azon ment a kesergés, hogy egy vendéglátós nem akart fölvenni egy srácot, mert tele volt tetoválva. Kiszolgálónak egy törzsi jeleket nem virító munkatársat képzelt el a tulaj (micsoda pofátlan alak, őrület) nem pedig nyújtott fülű, csilingelős fülbevalógyűjtő képregényt.” C/6 Kispál Richárd: Az óvodától az egyetemig: romák az oktatásban67 A bűvös határ, ahol a magyar társadalom kettészakad: a középiskolai végzettség „Mára a romák iskolázottságának tekintetében már nem az általános iskola befejezése a választóhatár, mint volt korábban. Az itt történő lemorzsolódás a minimálisra szorult vissza a rendszerváltás előttihez képest. A kritikus ponttá napjainkra az érettségi megszerzése vált. A középfokú oktatásban már jelentős eltérés tapasztalható többség és kisebbség között számbeli arányban, míg a 16-19 éves korcsoportban a nem romák 85 százaléka jár valamely oktatási intézménybe, addig ez az adat a romák viszonylatában már csak 58% körül mozog. A Tárki kutatóintézet 2014-es Életpályafelvétele  szerint az 1991-ben született kohorsz roma származású tagjainak 46 százaléka fejezte be ugyan a középiskolát, de csak 22 százalékuk szerzett érettségit, 66 Származási hely: http://tat2max.com/profiles/blogs/a-tetovalas-tarsadalmi-megitelese-ii-resz és http:// jobb-allas.reblog.hu/rejtett-diszkriminacio-allashirdetesekben 67 http://barankovics.hu/cikk/modern-nyomorusag-roma-muhely/az-ovodatol-az-egyetemig-ro­ mak-az-oktatasban

110

ami ugyan jelentősen felülmúlja a korábbi generációk teljesítményét. Míg a nem roma fiatalok mindössze 9 százalékának nem lesz középiskolai végzettsége, addig a roma fiatalok csaknem fele (48%) zárja le sikertelenül (mindenféle végzettség nélkül) középiskolai pályafutását. Ma a teljes roma populáció mintegy 18 százalékának van középfokú végzettsége.” C/7 Gyimóthy Éva: Hol kezdődik a szexuális zaklatás?68 A zaklatás fajtái  A szexuális zaklatásnak alapvetően két fajtáját különböztetjük meg. Az egyik az úgynevezett köztéri, tömegközlekedési eszközökön, szórakozóhelyeken stb. elkövetett nemi alapú zaklatás, melynek gyakori formája járműveken történő fogdosás („tapizás”), az utcán gyakran hallható „utána fütyülés”, az „utcai, éttermi beszólások”, a „megbámulás”. Az ilyen zaklatást általában idegenek követik el, és a helyzetből adódóan általában röviden zajlik le. A másik, a munkahelyi szexuális zaklatás, amely jellemzően hosszabb időn át folyik, és ismerős kolléga, ügyfél, illetve, bár ez a nevéből nem derül ki, oktatási intézményben tanár is elkövetheti. A szexuális zaklatásnak különböző fokozatai vannak: a kétértelmű megjegyzés, az obszcén utalás kevésbé, a nem kívánt fizikai kapcsolat pedig már súlyos zaklatást jelenthet. „Ezt azért”- szexuális zsarolás  A nemzetközi szakirodalom és jogszabályok is megkülönböztetik a munkahelyi szexuális zaklatás két formáját. Az egyik esetben az elkövető konkrét szexuális szolgáltatás(ok) nyújtásától teszi függővé a zaklatott személy munkahelyi, tanulmányi előmenetelét, foglalkoztatását, felvételét, képzéshez, vagy bármely más juttatáshoz való hozzáférését, vagy a követelt szexuális szolgáltatás megtagadása esetén az ezektől való visszatartását, kirúgását. A követelés nem feltétlenül erőszakos. A munkavállalók, diákok meglehetősen érzékenyek a kollégák, főnökök, tanárok igényeire. Ez különösen igaz a női nemre, többek között azért, mert a szexuális zaklatást körülvevő tévhitek és sztereotípiák gyengítik a nők érdekérvényesítő képességét. A megkövetelt, kikényszerített, vagy igényelt szexuális szolgáltatás szintén sokféle formát ölthet az inkább megalázó jellegű cselekményektől egészen olyanokig, melyek megközelítik, vagy akár el is érik a nemi erőszak mértékét. Az ilyen szexuális zaklatást nevezik szexuális zsarolásnak, jogi nyelven quid pro quo („ezt azért”) szexuális zaklatásnak. Szexuális töltettel bíró környezet kialakítása is zaklatás A munkahelyi szexuális zaklatás másik formája az úgynevezett ellenséges környezet kialakítása, amely olyan munkahelyi légkör, hangulat, fizikai környezet létrehozását vagy fenntartását jelenti, melyben a munkavállaló női/emberi mivoltában sérül. Ez magában foglalja például a kinézetére tett megjegyzések, szexuális tartalmú célozgatások, „szőke-nős”, „anyósos”, nemi-erőszak viccek, gesztusok, grimaszok, nem kívánt - nem feltétlenül szexuális töltettel bíró - érintések formáját, meztelen vagy félmeztelen nőket ábrázoló plakátok kifüggesztését a munkahelyen. A szexuális zaklatásnak e gyakoribb formájánál az érintett gyakran viszonylag sokáig csak azt érzékeli, hogy kellemetlenül érzi magát, vagy kihasználják, de nem tudatosul benne, hogy valóban szexuális zaklatás áldozata. Az ellenséges környezet felszámolása 68 http://www.hrportal.hu/hr/hol-kezdodik-a-szexualis-zaklatas-20080904.html

111

során az első és egyben legnehezebb lépés az, amikor az áldozatban tudatosul, hogy vele szemben szexuális zaklatás történik, és hogy a problémát nem ő, hanem a zaklató okozza. Fontos megjegyezni, hogy addig fog visszaélni a főnökünk, munkatársunk a hatalmával, amíg hagyjuk magunkat és azt hisszük a környezet sugallatára, hogy bennünk van a hiba, bizonyára nem értjük a „viccet”, igazán „semmiség” az a néhány légyottra felhívó levél, melyet a főnökünktől kapunk nap, mint nap.

D. Szemléltető eszközök D/1 Statisztikai adatok a C/6 számú szemelvényhez69

D/2 Az eset valódi hátterét képező ügyről készült riport itt tekinthető meg: http://tenyek.hu/belfold/198572_nem-engedtek-be-egy-vak-not-a-vakvezetokutyaja-miatt.html

69 HAJDU Tamás – KERTESI Gábor – KÉZDI Gábor: Roma fiatalok a középiskolában, 2015 http://www.econ.core.hu/file/download/bwp/bwp1407.pdf

112

D/3 Nem minden az, aminek látszik

D/4 A tetováltakkal kapcsolatos antidiszkriminációs kampányból származó kép:

D/5 Joel Parés: Judging America70 c. elgondolkodtató fotószériája a széles körben elterjedt előítéletekre hívja fel a figyelmet.

70 http://www.joelpares.com/judging-america-1/

113

D/6 Munkahelyi diszkrimináció

D/7 Déri Miklós fotóportréi egy-egy közismert, romákkal kapcsolatos sztereotípiát jelenítenek meg. A fotók és a cikk az alábbi linken érhető el: http://www.nlcafe.hu/foto/20150313/roma-test---nincs-artatlan-kep/ D/8 A Doboz-ügyhöz: Teczár Szilárd álláspontja

D/9 Rasszizmussal kapcsolatos videó: https://www.youtube.com/watch?v=jQ0s3lpxkEI D/10 Nyilvános szoptatás melletti kampányfotó

114

Felhasznált irodalom HALMAI Gábor (szerk.): A hátrányos megkülönböztetés tilalmától a pozitív diszkriminációig. Budapest, AduPrint - INDOK, 1998. KOVÁCS Kriszta: Az egyenlőség felé. A hátrányos megkülönböztetés tilalma és a támogató intézkedések. L’Harmattan Kiadó, 2012. SÁRI János – SOMODY Bernadette: Alapjogok, Alkotmánytan II. Osiris Kiadó, Budapest, 2008. SIK Endre – SIMONOVITS Bori (szerk.): A diszkrimináció mérése. Budapest, 2012. SZENTE Zoltán: A pozitív megkülönböztetés problémái. Fundamentum 2006/4.

115

E) Az én életem, az én döntésem A felnőttkor elérésével a szabadsághoz növünk fel. Saját magunk alakíthatjuk életünket, meghozhatjuk a sorsunkat érintő fontos és kevésbé fontos döntéseket, a jogszabályok adta keretek között szabadon élhetjük mindennapjainkat. Választásaink szabadságának határa mások szabadsága – döntéseink lehetőségei addig terjednek, amíg másnak nem ártunk velük. Ami másnak árt, csak az lehet tilos. Az állam mások alapjogainak védelmét célzó kötelezettsége nyilvánul meg a jogrendszer tiltó szabályaiban, melyek mások érdekében szabnak korlátot saját cselekvési lehetőségeinknek. Eszünkbe juthatnak a büntetőjog tilalmai – mindennapi szabadságunk jól felfogott határát jelentik azok a mások életét, testi épségét, tulajdonát és egyéb értékeit védő szabályok, melyek megsértőivel (a bérgyilkosokkal, az utcán verekedőkkel és a besurranó tolvajokkal) szemben az állam kényszerrel lép fel. A büntetőjog területére tartozó eszközökön kívül az államnak egyéb lehetőségei is vannak arra, hogy a polgárai magatartására hatást gyakoroljon. Egyetlen ilyen eszköznek sincs helye azonban abban a szférában, ami minden embernek legbensőbb magánügye. Ez a szféra az önrendelkezési jog területe, a saját életünk irányításának szabadsága. Minden ember lehetőségek sorát hordozza magában. Ez a potenciál a sajátunk, sem az állam, sem más külső hatalom nem írhatja elő, hogy ezek közül melyeket és mennyit kellene megvalósítanunk, ha valamit egyáltalán meg kell valósítanunk. A döntés szabadsága azt jelenti, hogy magunk döntjük el, mit választunk a rendelkezésünkre álló minták közül. A minták lehetnek jók vagy rosszak, saját magunk számára hasznosak vagy kártékonyak, a döntés szabadságának mindezek nem lehetnek korlátai. A döntés szabadsága azt is magában foglalja, hogy az egyén ártson magának, annak megítélése azonban, hogy döntésünkkel vajon csak magunknak ártunk-e, egyike a legnehezebb ügyeknek. Egymás mellett élünk, családdal, barátokkal, ismerősökkel körülvéve – van-e egyáltalán olyan, hogy az egyén úgy hoz döntést saját magára nézve, hogy az környezetében senki másra nincs kihatással? Mindez figyelmeztet arra, hogy mindig esetről-esetre, érzékenyen kell mérlegelnünk, a lehető legtöbb tényezőt figyelembe véve, amikor arról döntünk, hogy milyen fokú állami beavatkozást tartunk elfogadhatónak magánjellegű választásainkba. Az önrendelkezési jog területén az állam legfeljebb puha, támogató eszközökkel terelgetheti polgárait az általa helyesnek vélt irányba, korlátozó gyámkodása nem terjedhet ki mindannak tiltására és büntetésére, melyet nem kívánatosnak tekint. Ha megengednénk, hogy az állam kényszerrel avatkozzon be személyes döntéseinkbe, és tiltsa, valamint büntesse azokat, akik nem az állam által ideálisnak tartott módon alakítják életüket, az annak elfogadását jelentené, hogy létezik a „helyes élet” biztos receptje, melynek az állam birtokában van. Ilyen receptről jelenleg azonban nincsen tudomásunk.

116

A személyes döntések területén az állam feladata mindössze annyi, hogy elősegítse a szabad és tájékozott döntéshozatalt, biztosítva polgárainak a választási lehetőségek teljességét személyiségük kibontakoztatásához. A szabad és tájékozott döntéshozatal garantálja, hogy személyes döntéseink valóban az önrendelkezési jog gyakorlásából fakadnak, nem pedig csupán kényszerek taszítanak minket olyan helyzetekbe, melyekbe önszántunkból sosem akarnánk kerülni. A következő fejezet célja, hogy megfontolásra érdemes vitakérdéseket tárjon az olvasó elé az önrendelkezési jog határairól, így arról, hogy kiterjed-e a saját személyünket érintő döntési szabadságunk akár arra is, hogy önmagunknak ártsunk. A kérdés tehát nem az, hogy helyes-e a vitakérdések által feldolgozott magatartásformák bármelyike, hanem az, hogy van-e az itt tárgyalt döntésekhez köze az államnak, vagy ha úgy tetszik, megakadályozhatja-e az állam ezen döntések meghozatalát?

Kiindulópontok 1. Az önrendelkezési jog gyökerei Az önrendelkezési jog gyökerei a hazai alkotmánybírósági gyakorlatban az emberi méltósághoz való joghoz kötődnek. Az Alkotmánybíróság szerint az önrendelkezési jog és az emberi méltóság egymással nagyon szoros kapcsolatban van, melyet a legegyszerűbb úgy megragadni, hogy az önrendelkezési jog az emberi méltósághoz való jog egyik aspektusa – olyan eleme, ami az emberi méltósághoz való jogból származtatható.71 Ebben a felfogásban tehát az emberi méltósághoz való jog egy olyan átfogó, általános jellegű alapjog (anyajog), ami sok egyéb alapjog forrása, és amelynek különböző (például a vitakérdésekben felvetett) alapjogi dilemmák kapcsán különböző részelemeit ragadhatjuk meg. Az emberi méltósághoz való jog mindenkit megillet, és ezért, mint az egyenlőség alapja mindenki számára biztosítja az általános cselekvési szabadságot.72 Egy olyan „döntési magánszférát” garantál az egyén számára, melyben valóban önmaga lehet. Az emberi méltóság biztosítja, hogy az egyén mindig megőrizhesse önrendelkezésének egy olyan darabját, ami lehetővé teszi számára, hogy sose válhasson eszközzé vagy tárggyá.73 Péter (29) egy sikeres informatikai startup ötletgazdája, évek óta stabil kapcsolatban él barátnőjével, sok barátja van. Társaságukkal rendszeresen összejárnak, focicsapatuk is van, egy stresszes hét után mindig másnál futnak össze lazítani. Időnként tekernek egy jointot. Laci (17) évekkel ezelőtt használt először drogot, amiről pontosan nem tudta, milyen hatása lesz, de a többiek biztatták, hogy próbálja ki, így hát megtette. Jelenleg intravénás szerhasználó, a szakközépiskolát rég otthagyta, napjai a szer beszerzése körül 71 8/1990. (IV. 23.) AB határozat 72 Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Budapest, Osiris, 2001, 452. o. 73 64/1991. (XII. 17.) AB határozat

117

forognak. Szülei elfordultak tőle, miután sokadszorra tűntek el különböző használati tárgyak a lakásból. A drogfogyasztás egy önrendelkezési döntés, a két példa azonban megmutatja, mennyire más lehet két történet esetében annak megítélése, hogy indokolható-e alapjogi érvekkel az állam beavatkozása. Péter életét a kábítószer fogyasztása különösebben nem határozza meg, hétvégi kannabisz-használata saját döntése, melynek nincsenek rá és környezetére nézve súlyos következményei. Laci példáján azonban jól látható, hogy mennyire fontos eleme az önrendelkezési jog gyakorlásának a szabad és tájékozott döntéshozatal. Laci is döntést hozott, amikor először használt drogot, azt azonban máig nem tudja, hogy pontosan milyen szert használt és milyen kockázatokat vállalt fel mindezzel. A jogesetben Laci szerhasználata már nem önrendelkezési döntés, mert függősége kényszeríti a mindennapi fogyasztásra – ebben az esetben a választás szabadságáról egyáltalán nem beszélhetünk. Visszatérve az elméleti alapokhoz, hasonló anyajog funkciója van az emberi méltóság jogának a Német Szövetségi Alkotmánybíróság és más mértékadó alapjogi fórumok gyakorlatában is,74 ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a világon nem mindenütt forr egybe egymással ilyen szorosan az emberi méltósághoz való jog és az önrendelkezés. Az Egyesült Államok az Alkotmánybírósághoz hasonló funkciót betöltő Legfelső Bírósága az önrendelkezési jogot a magánélethez való jogból bontotta ki. Az 1965-ös Griswold- ügyben a Legfelső Bíróság megállapította, hogy az alkotmányban szereplő számos jog a magánszféra szabadságát biztosítja. A konkrét ügyben ez azt jelentette, hogy a bíróság kimondta: a házaspárok szabadon eldönthetik, használnak-e fogamzásgátlókat; az ügy hatása azonban messzebbre vezetett. A későbbiekben a bíróság számos alapjogot vezetett le a magánszférához való jogból, így a magánélet és az önrendelkezés alapvető szabadságaként értelmezte a házasságkötés szabadságát, a terhességmegszakításhoz való jogot, valamint többek között az életmentő orvosi kezelés és a mesterséges táplálás visszautasításához való jogot.75

2. Az önrendelkezési jog korlátozhatósága határhelyzetekben Az emberi méltósághoz való jog néha az emberi élethez való joggal egységben jelenik meg. Másképpen fogalmazva: vannak esetek, amikor ha elvész az élet, elvész a méltóság is. Ezekben az esetekben az emberi méltósághoz való jog korlátozhatatlan. Ide tartozik például a halálbüntetés kérdése, amikor az alapjogi dilemma a körül forog, hogy elveheti-e az állam az állampolgár életét (és egyben méltóságát), ha az állampolgár súlyos bűncselekményt követ el. Mivel az emberi méltósághoz való jog ebben az esetben nem korlátozható, erre a kérdésre az alapjogok világában nemmel kell felelnünk.

74 23/1990. (X. 31.) AB határozat, Sólyom László párhuzamos véleménye. 75 Halmai Gábor – Tóth Gábor Attila: Emberi jogok. Budapest, Osiris, 2003, 271. o.

118

A vitakérdésekben tárgyalt dilemmák más jellegűek, ezekben az élethez és az emberi méltósághoz való jog nem egymással egységben jelenik meg. István (71) hasnyálmirigyrákban szenved, nagy fájdalmakat él át, betegsége gyógyíthatatlan. Fiai szeretnék, ha nem adná fel, István azonban elfáradt – úgy gondolja, hogy a hátralévő hetek, esetleg hónapok csak arra jók, hogy mind ő, mint családja teljesen felőrlődjön. A jó dolgokra szeretne emlékezni. Adrienn 38 évesen úgy dönt, öngyilkos lesz. Nem is tud visszaemlékezni olyan időszakra, amikor ne gyötörte volna súlyos depresszió. Számtalan kezelést kipróbált, éveken át küzdött az antidepresszánsok mellékhatásaival. Állapota miatt egyetlen munkahelyén sem marad hosszabb ideig, párkapcsolata nem volt és úgy érzi, soha nem is lesz. Nyomasztó gondolataitól nem tud megszabadulni, hónapok óta képtelen kimozdulni a lakásból. A fenti két példa azt mutatja, miként válhat el egymástól az élethez és az emberi méltósághoz való jog. Az önrendelkezési jog szempontjából mindkét esetben az számít, hogyan élik meg a főszereplők a velük történő eseményeket. István és Adrienn története annyiban hasonlít egymáshoz, hogy életük folytatódása nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez az élet egy méltósággal megélt élet lehet. István esetében a rák által okozott fizikai, Adrienn esetében a depresszió lelki megpróbáltatásai veszik el az életből azt az értelmet, amit ők keresnének benne, tehát az élethez való jog érvényre juttatása (István eutanáziájának megtiltása, Adrienn öngyilkosságának megakadályozása) az emberi méltósághoz való jog korlátozásával járna. Az ilyen esetekre vonatkozik az a szabály, hogy az emberi méltóság, és az abból levezetett részjogosítványok – így az önrendelkezési jog – bármely más alapjoghoz hasonlóan korlátozhatók. A korlátozás megalapozottságát ezekben az esetekben az arányossági teszt használatával dönthetjük el, ez azonban már átvezet a következő ponthoz.

3. Arányossági teszt az önrendelkezési jog korlátozhatóságának megítélésében Az alapjogok egyik sajátossága, hogy általában van olyan érdek, vagy másik jog, ami velük szemben merül fel, ezért konfliktus alakul ki közöttük. A konfliktus feloldása érdekében mérlegelnünk kell, egyik alapjogot a másik rovására korlátozva. A jogok korlátozása kapcsán nagyon fontos, hogy a korlátozás ne önkényes szempontok alapján történjen – ezt biztosítja az európai alapjogvédelmi gyakorlatban általánosan használt arányossági teszt.

119

Az arányossági teszt elvégzése egy kétlépcsős vizsgálatot foglal magában. Az első lépés a jogkorlátozás céljának vizsgálata (a legitim cél tesztje), a második pedig annak értékelése, hogy a jogkorlátozás mértéke arányban áll-e a kitűzött céllal. Az arányossági teszt második lépése, az arányosság megítélése három alkérdés vizsgálatából áll. Az első alkérdés az alkalmassági teszt. Ennek elvégzésekor azt kell ellenőrizni, hogy a jogkorlátozó eszköz valóban alkalmas-e a kitűzött cél megvalósítására. A második alkérdés a szükségesség tesztje: egy jogkorlátozás akkor szükséges, ha nincs más olyan eszköz, amellyel a kitűzött cél megvalósítható lenne, ezért mindenképpen a korlátozás lehetőségéhez kell nyúlni. Ha a jogkorlátozás minden eddigi feltételnek megfelel, akkor következik harmadik alkérdésként a szűk értelemben vett arányossági mérlegelés, amikor arról döntünk, hogy az adott cél ér-e annyit, hogy elérése érdekében valamilyen jogot korlátozzunk.76 Vezessük mindezt végig Péter példáján! A büntető törvénykönyv tiltja a kábítószerek birtoklását, így az alkalmanként füvet szívó Péter önrendelkezési jogát az állam ez által korlátozza. Ha Péter teker egy jointot, azt kockáztatja, hogy büntetőeljárás indul vele szemben. Ezt a jogkorlátozást az arányossági teszttel vizsgálva a következő kérdéseket kell megválaszolni. 1. Van-e bármilyen elfogadható célja annak, hogy Péter drog­fo­ gyas­ztását bünteti a törvény? A legitim cél vizsgálatakor egy sor érv felvethető, melyek igazolása vagy cáfolata a vitában résztvevők feladata. Ilyen lehet például az az állítás, hogy a marihuána kapudrog, tehát ha Péter fogyasztja, később keményebb drogokra térhet át. Hivatkozhatunk továbbá a drogfogyasztás önmagában is érvényesülő egészségügyi kockázataira, a bűnözésre gyakorolt esetleges hatásaira, stb. A tiltás célja lehet egy egészségesebb, biztonságosabb társadalom kialakulásának elősegítése. 2.1. Alkalmas-e a büntető törvénykönyv tiltó szabálya a kitűzött célok elérésére? Itt kell megvizsgálni, hogy van-e visszatartó ereje a Btk. tiltó szabályának akár Péterre, akár a kábítószert áruló dealerekre nézve. Ha a vita résztvevői elfogadják, hogy van, továbbléphetnek a második alkérdésre. 2.2. Van-e más olyan eszköz, ami alkalmas lehet a cél biztosítására? A szükségességi lépcsőben az egyéb alkalmas eszközök felkutatása a feladat. Itt eshet szó arról, hogy az államnak a

76 Somody Bernadette – Szabó Máté Dániel – Vissy Beatrix: Az alapjogi bíráskodás kézikönyve. Budapest, HvgOrac, 2013, 140. o.

120

tiltáson kívül egyéb eszközei is vannak: szervezhet felvilágosító kampányokat iskolákban a drogfogyasztás veszélyeinek tudatosítása érdekében, gondoskodhat arról, hogy sokszínű kulturális programok álljanak a fiatalok rendelkezésére, biztosíthat különböző ártalomcsökkentő szolgáltatásokat, a fogyasztás dekriminalizálásával a könnyű drogok piacának a bűnözésre gyakorolt hatásait is enyhítheti. Ha mindezeket az eszközöket elégtelennek találjuk, továbbléphetünk az utolsó alkérdésre. 2.3. Arányban áll-e a Péter számára kilátásba helyezett büntetés a kitűzött egészségügyi és egyéb célokkal? A fentiek közül ez a legképlékenyebb kérdés, itt vethető fel például, hogy vajon milyen hátrányos következményei lehetnek például Péterre nézve egy letöltendő börtönbüntetésnek, és vajon tényleg megéri-e mindez annak érdekében, hogy a kitűzött célokat elérjük. Mindezt egy ábrán szemléltetve:

A fentiekhez nagyon hasonló lépésekből épül fel az Alkotmánybíróság által használt szükségességi-arányossági teszt, ami az alapjogkorlátozások alkot­ mányosságának hazai általános mércéje. A szükségességi-arányossági teszt elvégzésekor, hasonlóan az iméntiekhez, elsőként azt kell ellenőriznünk, hogy az az alapjogokat korlátozó szabályozás, amit a tesztnek vetünk alá, olyan célt szolgál-e, ami valóban más alapjogok korlátozását indokolhatja. Ilyen cél lehet például, hogy egy törvény annak

121

érdekében korlátozza egy állampolgár alapjogait, hogy egy másik állampolgár alapjogait védje. Ha megtaláljuk a korlátozás legitim célját, következő lépésben azt kell megvizsgálni, hogy a kitűzött célt valóban feltétlenül csak alapjogok korlátozásával lehet-e megvalósítani. Amennyiben létezik bármilyen más olyan módszer, amely által a cél elérhető, és nem szükséges hozzá az alapjogkorlátozás eszközéhez nyúlni, akkor azt kell választani, és ezzel a korlátozás el is bukott a teszten. Ez a teszt a korlátozás szükségességére vonatkozó eleme. Végül, de nem utolsó sorban, a korlátozásnak arányosnak is kell lennie. Az arányosság vizsgálata során azt értékeljük, hogy az okozott alapjogsérelem súlya és az elérni kívánt cél fontossága megfelelő arányban áll-e egymással. Az arányosság próbáját nem állják ki tehát azok a korlátozások, amelyek esetében jelentéktelen előnyök biztosítása érdekében kell bizonyos jogalanyoknak súlyos áldozatokat meghozniuk. Ha több olyan eszköz is rendelkezésre áll, a törvényhozónak az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb megoldást kell választania.77 De vajon mik azok a célok, amelyek az alapjogok korlátozását megfelelően megalapozzák? a) Az alapjogkorlátozás szükségességét mások alapvető jogainak védelme alapozhatja meg. E körben is első sorban valaki más szabadságának és méltó­ ságának védelméről lehet szó.78 Gábor (24) egyetemista, vizsgaidőszakban napi 2 doboz cigarettát szív és több energiaitalt is megiszik. Úgy gondolja, a lényeg, hogy most átmenjen a szigorlaton, de a következő szorgalmi időszaktól radikális életmódváltást tervez. Mindig a következő szorgalmi időszaktól. Mariann (34) és férje három gyermeket nevelnek, mindketten dolgoznak, ráadásul a háztartás minden terhe Mariannra hárul. Mariann nagyon elfoglalt, napközben rendszerint csak rendel egy pizzát, mozogni évek óta nincs ideje. Gyak­ran érez mellkasi fájdalmat. Orvosa szerint magas vérnyomása és túlsúlya miatt mielőbb változtatnia kellene, különösen, ha unokáit is szeretné látni felnőni. Gábor és Mariann példája annyiban biztosan összekapcsolódik, hogy mindketten a saját egészségükkel kapcsolatban hoznak olyan döntéseket, melyekkel ártanak maguknak. Mariann esetében ugyanakkor a saját egészségét veszélyeztető koc­ká­ zatok mellett felmerül, hogy életmódjának gyermekeire is szintén súlyos kihatásai lehetnek.

77 39/2007. (VI. 20.) AB határozat 78 Somody Bernadette – Szabó Máté Dániel – Vissy Beatrix: Az alapjogi bíráskodás kézikönyve. Budapest, HvgOrac, 2013, 139. o.

122

Mások alapjogainak védelme kapcsán visszautalhatunk a korábbi példákra is. Ahogyan azt a második példa felvetette, Laci esetében magatartása nagyban hat környezetére. Drogfüggésével szorosan összefügg, hogy meglopta szüleit, magatartásának később egyéb, mások alapvető jogait sértő következményei is lehetnek. Mariann történetéhez képest, ebben az esetben jóval kézzelfoghatóbb az a veszély, amit az eset főszereplőjének magatartása mások alapvető jogaira jelent. István esetében is felmerülhet más személyek alapvető jogainak sérelme: elszakadva a jogi lehetőségektől képzeljük el például, hogy István nem csak a további kezelést utasítaná vissza, hanem aktív eutanáziát venne igénybe, melynek végrehajtása ütközik orvosa világnézeti meggyőződésével. Kötelezhető-e akár egyetlen orvos arra, hogy Istvánon az önrendelkezési jog biztosítása érdekében eutanáziát hajtson végre? Kötelezhető-e arra István, hogy tovább szenvedjen orvosai világnézeti meggyőződése miatt? b) Mások alapjogai mellett kivételes esetekben az alapjogkorlátozás célja alkotmányos érték is lehet. Mivel ezek a célok nem állnak kapcsolatban mások alanyi jogaival, kiüresíthetik az alapjogok védelmét, ezért ezeket csak ritka esetekben fogadhatjuk el az alapjogkorlátozás indokaként, és nem is tekinthetjük olyan súlyosságú érvnek őket, mint amikor a mérleg másik serpenyőjében valaki más alapjogai vannak. 79 Bea (36) ügyvéd volt, most két gyönyörű kislány anyukája. Férjével mindig is két gyermeket terveztek. A lányok mostanra már mindketten iskolába járnak, Bea pedig szívesen visszatérne praxisához, ami egyébként a családi kasszának is jót tenne. Bea több gyermeket nem szeretne, nem kíván az egészségügyi kockázatot jelentő hormonális fogamzásgátlás és az egyéb rendelkezésre álló, bizonytalan hatékonyságú eszközök adta lehetőségekkel élni, hanem a műtétet választaná. Meggyőződése, hogy döntéséért senkinek sem tartozik magyarázattal. Dóra (22) tisztában van vele, hogy rendkívül csinos lány. Egyetemi tanulmányai finanszírozásához pénzre van szüksége, és szeretne utazni, világot látni, de azt tudja, hogy szórólaposztogatásból erre nem futná, ehhez ráadásul túl sok kedve sincs. Ezért úgy dönt, néhány éven keresztül escort- munkákból fogja fenntartani magát. Tevékenységét szívesen űzné legálisan, nem zárkózik el az adófizetéstől. Bea esetében a művi meddővé tétel, így az önrendelkezési jog korlátozásának indokaként eszünkbe juthat, hogy né­pe­se­dés­ politikai szempontok miatt célszerű lehet tiltani az ilyen 79 Somody Bernadette – Szabó Máté Dániel – Vissy Beatrix: Az alapjogi bíráskodás kézikönyve. Budapest, HvgOrac, 2013, 140. o.

123

műtéteket. Dóra esetében pedig önkéntelenül is erkölcsi megfontolásokra gondolhatunk; vajon mit szólnának ehhez a lány szülei? Az önrendelkezési kérdések szempontjából fontos, hogy kizárólag alkotmányos értékeket, és nem különböző szakpolitikai, erkölcsi, vagy esetleg vallási értékeket te­kint­ hetünk a korlátozás elfogadható indokának.

4. Az állam szerepe A fentiekben az alapjogok korlátozásának legfőbb szabályait ismertettük, arról azonban nem esett szó, hogy milyen más eszközök állnak az állam rendelkezésére annak érdekében, hogy az alapvető jogok érvényesülését biztosítsa. Az államnak feladata, hogy tevőlegesen fellépjen valamennyi alapjog védelme érdekében, ez a fellépés azonban sokféle lehet. Egy ilyen lehetőség, hogy az állam a büntetőjog eszközéhez nyúl, bizonyos magatartásokat megtilt és megbünteti a szabályok megszegőit. Más esetekben azonban az állam egyéb módokon hat az állampolgárokra. A drogfogyasztáshoz mérhető káros hatások járnak például az alkoholfogyasztással is, ám ez mégsem tilos – van viszont az alkoholfogyasztás megengedésének egy jogszabályban megállapított minimuméletkora, jövedéki adót kell fizetni utána, és időről-időre napirenden van a nemzeti alkoholstratégia elfogadása a fogyasztás ártalmainak csökkentése érdekében. Az alkoholfogyasztás mellett gondolhatnánk a nem tilalmazott, de korlátok közé szorított magatartások sorában a dohányzásra, vagy az orvosi rendelvényre legálisan hozzáférhető különböző altatók és nyugtatók szedésére. Ha az imént tárgyalt arányossági tesztet az állami eszközök alkalmazására vetítjük, azt kell megállapítanunk, hogy az állam csak abban az esetben nyúlhat a büntetőjogi korlátozás végső lehetőségéhez, ha egyetlen egy másik tájékoztató, ismeretterjesztő és egyéb puha, tiltásokat mellőző megoldási kísérlet sem vezetett eredményre. Az állami beavatkozás mértékének különböző fokozatai vannak, sőt, a különböző felvilágosító, tájékoztató kampányok, illetve bizonyos az állam által kívánatosnak tételezett magatartásokat népszerűsítő eszközök néha a magánszférába történő beavatkozás nélkül is képesek hatást kiváltani. Ezen eszközök alkalmazásának gyakorlata egyáltalán nem biztos, hogy következetes, lássuk tehát, hogy a következő vitakérdések kapcsán meddig terjed az a tér, melyben jelenléte alapjogi érvekkel igazolható.

Vitakérdések 1. Eutanázia – Méltósággal élni, méltósággal meghalni A következőkben több eutanáziával kapcsolatos megtörtént, vagy fiktív esetet ismertetünk, melyeket önmagukban, de egymáshoz viszonyítva is érdemes feldolgozni. A megvitatásra kínált esetek mindegyike eutanázia, azonban annak megítélése, hogy az állam megtilthatja-e az eutanáziát, a döntést meghozó személyek különbözősége és az eutanázia választott módja miatt eltérő lehet.

124

a) Diane Pretty 1958-ban született brit állampolgárként. A nő a központi moz­ga­ tó­ ideget károsító betegsége miatt nyaktól lefelé teljesen lebénult, betegsége elkerülhetetlenül halálhoz vezetett, mindenközben azonban szellemi ké­pes­sé­ geinek teljes mértékben birtokában volt. A betegség okozta fájdalmak és kiszolgáltatottság miatt maga akart dönteni haláláról, hogy megakadályozza emberi méltósága elvesztését. Állapota megakadályozta az öngyilkosság elkövetésében, ezért azt szerette volna elérni, hogy férje segítségével lehessen öngyilkos – ezt azonban törvény tiltja. A brit főügyész elutasította arra vonatkozó kérelmét, hogy férjének mentességet engedélyezzenek a bűnvádi eljárás alól. A kérelmező panaszával az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, mely eljárásában nem állapította meg az Egyezmény megsértését. Pretty a bírósági döntést követően nem sokkal meghalt, családja szerint állapotát tovább rontotta a bírósági elutasítás. Szempontok a vitához: Szabadságában áll-e az embernek lemondania saját életéről? Milyen körülmények között érvényesülhet ez a szabadság? Akkor is fennáll, ha az élet elvételében valakinek közre kell működnie? Miben ragadható meg az emberölés és a „méltányossági ölés”, azaz az eutanázia közti különbség? Méltányos megoldást jelentett volna-e Diane Pretty számára az ellátás visszautasítása? b) Brittany Maynard-ot 29 évesen agytumorral diagnosztizálták, orvosai szerint a betegség felismerésekor legfeljebb hat hónapja volt hátra. Maynard azért költözött Kaliforniából Oregon államba, mert ott orvosi felügyelet mellett lehetősége volt bevenni a halálát előidéző tablettákat. A nő utolsó heteiben számos interjút adott az élet minőségének fontosságát hangsúlyozva az élet puszta fenntartásával szemben, rámutatva, hogy nem ő vet véget életének, hanem a rák. Szempontok a vitához: Mit gondolunk, Brittany Maynard esetében elfogadható lett volna, ha a jogszabályok számára csak az ellátás visszautasításának lehetőségét biztosítják? Mennyiben látjuk az eutanáziát és az öngyilkosságot egymás alternatíváinak? Diane Pretty-vel ellentétben Brittany Maynard-ot nem akadályozta egészségi állapota abban, hogy öngyilkosságot kövessen el, ő azonban mégis orvosi felügyelet mellett kívánt meghalni. c) Ágnes édesanyja 82 éves, hónapok óta kórházban fekszik. Az idős asszony rákbeteg, a kemoterápia miatt immunrendszere legyengült, orvosa szerint legfeljebb néhány hete lehet hátra. Néha napokig öntudatlan, fájdalmai vannak, felépülésére egyáltalán nincs remény. Ágnes döbbenten értesül róla, hogy édesanyját antibiotikumokkal kezelik, mert a hosszas fekvés miatt tüdőgyulladást kapott. Mivel a beteg nincs olyan állapotban, hogy nyilatkozni tudna az ellátás visszautasításáról, az antibiotikum-kúrát a kezelőorvos esküjével összhangban végigviszi, ezzel még három héttel hosszabbítva meg a beteg haldoklását. Szempontok a vitához: Az Eszköztár forrásai alapján mit gondolunk az ellátás visszautasításának szabályozásáról? Mennyiben életszerű, hogy a törvény adta lehetőséget igénybe tudják venni az érintettek?

125

Milyen következményekkel járhat, ha a jog alkalmazhatatlansága az érintetteket jogon kívüli megoldások felé tereli? Hogyan lehetne egyszerre biztosítani, hogy a beteg biztonságosan, minden külső befolyástól mentesen hozhasson döntést az ellátás visszautasításáról, de a döntés meghozatalára valóban lehetősége is legyen? Hogyan viszonyul az ellátás visszautasításának joga az orvosi eskühöz? Vannak-e olyan élethelyzetek, melyben az ellátás visszautasításának jogát korlátozni volna indokolt? d) 1993. szeptember 30-án B. Györgyi a fürdőkádjukban vízbe fojtotta 11 éves kislányát. Andrea gyógyíthatatlan autoimmun betegségben szenvedett, el­vi­ selhetetlen fájdalmakkal küzdött, B. Györgyi az ő könyörgésére vetett véget életének. A nő a történtek után azonnal feladta magát a rendőrségen. Első fokon két év szabadságvesztésre ítélték, a végrehajtást három évre felfüggesztve, másodfokon úgy döntöttek, a büntetést le kell ülnie. Végül a köztársasági elnöktől kegyelmet kapott. Szempontok a vitához: Megillethet-e egy gyermeket a döntés szabadsága saját életéről és haláláról? Ha igen, milyen életkortól? Ha nem az életkor a meghatározó a kérdés megítélésében, akkor milyen körülmények azok? Milyen szabályozás segíthetne elkerülni a jogesetben felvázolt élethelyzetet? e) Frank Van Der Bleeken a nyolcvanas években számos szexuális jellegű bűn­ cselekményt követett el, egyik áldozatát megfojtotta. A férfi kérelme be­nyúj­ tásakor 30 éve töltötte szabadságvesztés büntetését, és noha nem volt halálos beteg, kérte az eutanázia engedélyezését. Van Den Bleeken érvelése szerint a börtönben töltött évek alatt erőszakos szexuális hajlamai mit sem enyhültek, ezért személye változatlanul súlyos veszélyt jelent a társadalomra, terápiát azonban sosem kapott. Mivel Van Der Bleeken szabadon bocsátására nem mutatkozott esély, kérte, hogy vessenek véget éltének. Egy bíróság kérését jóváhagyta, az eutanázia végrehajtásának időpontját kitűzték, orvosai azonban nem voltak hajlandók közreműködni az injekció beadásában. Szempontok a vitához: Megengedhető-e az eutanázia alkalmazása olyan esetekben, ha a kérelmező nem szenved halálhoz vezető betegségben? Megengedhető-e az eutanázia alkalmazása pszichiátriai (pl.: depresszió), vagy az öntudat elveszítésével járó betegségek (pl.: Alzheimer-kór) esetében? Megtagadható-e az eutanázia engedélyezése azon az elvi alapon, hogy az elítéltnek ki kell töltenie a rá kiszabott büntetést? Egy ilyen döntés meghozatalakor tekintettel kell-e lenni az áldozatok hozzátartozóinak tiltakozására? Kötelezhető-e az orvos arra, hogy meggyőződésével ellentétben, önkéntes aktív eutanázia végrehajtásában kelljen közreműködnie? Kötelezhető-e az orvos arra, hogy esküjével ellentétben ne lássa el a beteget (például ne élessze újra)? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.3, A/1.9, A/1.10 Döntések tára: A/2.1, A/2.2, A/2.4, A/2.7, A/2.8

126

Szakirodalom: B/1, B/2 Álláspontok a közbeszédben: C/1 Szemléltető eszközök: D/1, D/2, D/3, D/4

2. Művi meddővé tétel – jog a családtervezéshez A következő, művi meddővé tétellel foglalkozó vitakérdés célja nem a művi meddővé tétel erkölcsi megítélésének megvitatása, hanem annak eldöntése, hogy megtilthatja-e az állam a műtét elvégzését, ha pedig nem, akkor milyen keretek között elfogadható a műtét engedélyezése. Vali 18 évesen váratlanul esett teherbe, párjával nem védekeztek. Nehéz döntés volt, de arra jutottak, hogy nem vetetik el a babát és együtt nevelik fel. A gyermek megszületését követően Vali fogamzásgátló tablettát szedett, amit a mellékhatások miatt abba kellett hagynia. Ezt követően spirálra váltott, ami szintén nem jelenthetett megoldást, mert erős vérzéseket okozott. Párjával a következő években következetesen gumióvszerrel védekeztek, ő mégis újra teherbe esett – ekkor 23 éves volt. Vali és párja a második gyermeket is megtartották, de a nő már a terhesség alatt biztos volt benne, hogy harmadik gyermeket soha sem vállal. Arra gondol, hogy ha a kicsi nagyobb lesz, beiratkozhatna a főiskolára. Orvosa kérésére arról tájékoztatja, hogy esetében a művi meddővé tétel egészségügyi okból nem indokolt, fizikailag képes lenne egy harmadik gyermek kihordására is, családtervezési célból viszont kizárólag 40. életéve betöltése után, vagy a harmadik vér szerinti gyermek megszületését követően végezhető el a beavatkozás. Vali úgy érzi, ha harmadszorra is teherbe esik, nem marad más választása, mint az abortusz, pedig ezt mindenképpen el szeretné kerülni. Szempontok a vitához: Milyen érvekkel indokolható a művi meddővé tétel lehetőségének törvényi korlátozása? Hogyan érvelne Vali saját teste feletti önrendelkezési joga gyakorlása mellett? Tételezzük fel, hogy Vali szabadon választhatja a művi meddővé tétel lehetőségét. Lehet-e beleszólása ebbe párjának, és ha igen, milyen keretek között? A népességcsökkenés megállítása érdekében megszabhatja-e az állam egy állampolgárnak, hogy hány gyermeke legyen? Van-e érzékelhető kihatása a művi meddővé tétel igénybe vételének a népességszám statisztikai alakulására? Milyen egyéb eszközöket alkalmazhatna az állam a népességcsökkenés meg­ fé­ kezésére? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.2, A/1.4, A/1.5, A/1.7, A/1.8 Döntések tára: A/2.2, A/2.4, A/2.6 Szakirodalom: B/3 Szemléltető eszközök: D/1, D/5

3. Önrendelkezés és kábítószer-használat – jog a bódulathoz A könnyű drogokkal foglalkozó vitakérdés annak megvitatását tűzi ki célul, hogy kell-e tiltani a marihuána használatát.

127

Dömötör (18) egy délután barátaival beszélgetett, körbejárt egy spangli. Dömötör éppen átvette a jointot barátjától, Benőtől, amikor hirtelen a semmiből felbukkant egy biciklis rendőr, és intézkedést kezdeményezett velük szemben. Dömötör érettségi előtt áll, szülei akkor értesültek a történtekről, amikor a postás idézést hozott a fiú számára a BRFK III. kerületi Rendőrkapitányságról. Szempontok a vitához: Milyen veszélyeket hordoz magában a társadalomra nézve, ha az állampolgárok Dömötörhöz hasonló módon élnek önrendelkezési jogukkal? Milyen érvek szólnak a könnyű drogok megkülönböztetett kezelése ellen és amellett? Hogyan indokolható a különbségtétel alkotmányos érvekkel, az önrendelkezési jog gyakorlásából kiindulva? Elősegíti-e a hasonló magatartásformák visszaszorítását a büntetőjogi felelősségre vonás? Amennyiben nem, milyen egyéb kezelési eszközök képzelhetők el? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.4, A/1.6 Döntések tára: A/2.2, A/2.3, A/2.4, A/2.5 Szakirodalom: B/4, B/5 Álláspontok a közbeszédben: C/2 Szemléltető eszközök: D/1, D/6

Eszköztár A következőkben az Alaptörvényből, különböző jogszabályokból, bírósági és alkotmánybírósági döntésekből, illetve egyéb forrásokból közlünk a vitakérdések megvitatásához hasznos részleteket. A jogi szemelvények felhasználásához kiindulópontként javasoljuk elsőként az Alaptörvény és a különböző nemzetközi, illetve európai források áttekintését, ezt követően pedig az egyéb jogi normák feldolgozását.

A/1 Jogszabályok és nemzetközi egyezmények A/1.1 Magyarország Alaptörvénye, I. cikk I. cikk (1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. (…) (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. A/1.2 Magyarország Alaptörvénye, II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. A/1.3 Az Emberi Jogok Európai Egyezménye, 2. cikk. 1. pont

128

A törvény védi mindenkinek az élethez való jogát. Senkit nem lehet életétől szándékosan megfosztani, kivéve, ha ez halálbüntetést kiszabó bírói ítélet végrehajtása útján történik, amennyiben a törvény a bűncselekményre ezt a büntetést állapította meg. A/1.4 Az Emberi Jogok Európai Egyezménye, 8. cikk 1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. 2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges. A/1.5 A nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kikü­ szöbö­léséről szóló (CEDAW) egyezmény 16. cikk, 1. e) alpont (…) (a szerződést aláíró államok) kötelesek biztosítani azonos jogokat arra, hogy [a nők] szabadon és felelősen dönthessenek gyermekeik számáról és a gyermekszülések közé eső időközről, valamint hogy hozzájussanak mindahhoz a tájékoztatáshoz, oktatáshoz és eszközökhöz, amelyek lehetővé teszik számukra az említett jogok gyakorlását. A/1.6 Btk. 178. § (1) bekezdés és 180. § (1) bekezdés, Kábítószer birtoklása 178. §  (1) Aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 180. §  (1) Nem büntethető, aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart, illetve aki kábítószert fogyaszt, ha a bűncselekmény elkövetését beismeri, és az elsőfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőzőfelvilágosító szolgáltatáson vett részt. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 199/B. § (1) bekezdése, Új pszichoaktív anyaggal kapcsolatos szabálysértés 199/B. §  (1) Aki csekély mennyiséget meg nem haladó új pszichoaktív anyagot megszerez vagy tart, szabálysértést követ el. A/1.7 Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 187. § (1) és (1a) bekezdései 187. § (1) A nemző-, illetőleg fogamzásképességet megakadályozó művi meddővé tétel egészségügyi indokból az érintett személy írásbeli kérelme alapján a) tizennyolcadik életévét betöltött cselekvőképes és b)  tizennyolcadik életévét betöltött, cselekvőképességében bármely ügycsoportban részlegesen korlátozott,

129

c) tizennyolcadik életévét be nem töltött korlátozottan cselekvőképes kiskorú, valamint d) a 187/B. § szerinti esetben a cselekvőképtelen – ide nem értve a cselekvőképtelen állapotban lévő személyt – személynél végezhető el. (1a) A művi meddővé tétel az (1) bekezdés  a)  és  b)  pontja szerinti személy kérelmére családtervezési célból 40. életévét betöltött vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkező személynél végezhető el. A/1.8 Btk. 164. § (1) és (5) bekezdések, Testi sértés 164. § (1) Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el. (…) (5) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a könnyű testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz. A/1.9 Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 20. § (1)-(4) bekezdései 20. §  (1) A cselekvőképes beteget – a (2)–(3) bekezdésekben foglaltakra tekintettel, illetőleg a (6) bekezdésben foglalt eset kivételével – megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné. (2) A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. Ez utóbbi esetben a visszautasítást az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk aláírásukkal hitelesítenek. (3) A betegség természetes lefolyását lehetővé téve az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. Az életfenntartó, illetve életmentő beavatkozás visszautasítása a (2) bekezdés szerinti alaki előírások betartásával történhet. (4) A (3) bekezdés szerinti visszautasítás csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja és egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak következményei tudatában hozta meg, illetve, hogy a (3) bekezdés szerinti feltételek fennállnak, továbbá a beteg az orvosi bizottság nyilatkozatát követő 3. napon – két tanú előtt – ismételten kinyilvánítja a visszautasításra irányuló szándékát. Amennyiben a beteg nem járul hozzá az orvosi bizottság vizsgálatához, a kezelés visszautasítására vonatkozó nyilatkozata nem vehető figyelembe. A/1.10 Emberölés és Öngyilkosságban közreműködés Btk. 160. § (1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

130

162. § (1) Aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A/2 Döntések tára A/2.1 23/1990. (X. 31.) AB határozat Az Alkotmánybíróság a Halálbüntetést Ellenzők Ligájának kezdeményezésére vizsgálta felül a halálbüntetés alkotmányosságát. Az indítvány alapján az AB a halálbüntetést alkotmányellenesnek találta, és a támadott jogszabályok halálbüntetéssel kapcsolatos rendelkezéseit megsemmisítette. A határozat számos megállapítást tartalmaz az emberi méltósághoz való jog tartalmára vonatkozóan. „[Az emberi méltósághoz való jog] (…) azt fejezi ki, hogy van egy abszolút határ, amelyen sem az állam, sem más emberek kényszerítő hatalma nem terjedhet túl, vagyis az autonómiának, az egyéni önrendelkezésnek egy mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva (…) az ember alany maradhat és nem válik eszközzé, vagy tárggyá. Ezt fejezi ki egyébként az az Alkotmánybíróság által is osztott felfogás, hogy az emberi méltósághoz való jog anyajog, mindig újabb szabadságjogok forrása, amelyekkel az önrendelkezés szféráját folyamatosan biztosítjuk az (állami) szabályozással szemben.” A/2.2 64/1991. (XII. 17.) AB határozat A kiválasztott idézet az Alkotmánybíróság első abortuszhatározatából származik. A szemelvényben az Alkotmánybíróság azzal kapcsolatban tesz megállapításokat, hogy mit jelent az állam kötelezettsége az emberi élet védelmére. „Az egyes emberek alanyi joga saját életük biztosítására szolgál. Az élethez való jog objektív oldalából ugyanakkor az államnak nem csupán az a kötelessége következik, hogy az egyes emberek élethez való alanyi jogát ne sértse meg, és hogy annak védelméről jogalkotással és szervezési intézkedésekkel gondoskodjék, hanem ennél több. Ez a kötelesség nem merül ki az egyes emberek egyedi életvédelmében, hanem általában az emberi életet és létfeltételeit is védi. Ez utóbbi feladat minőségileg más, mint az élethez való egyéni alanyi jogok védelmének összeadása; az „emberi élet” általában – következésképp az emberi élet mint érték – a védelem tárgya. (…) Ez a kötelezettség – ellentétben az élethez való alanyi joggal – nem abszolút. Ezért lehetséges, hogy vele szemben más jogokat mérlegeljenek. ” A/2.3 30/1992. (V. 26.) AB határozat Az ügyben az indítványozók a Büntető Törvénykönyv azon tényállásainak alkotmányellenességét sérelmezték, melyek a gyűlöletre uszítást és a gyalázkodást rendelték büntetni. A határozat nem csak a szólásszabadság szempontjából alapvető jelentőségű megállapításai többek között azt is értelmezik, hogy milyen esetekben lehet a büntetőjog eszközét igénybe venni, és egyáltalán, mi a büntetőjog szerepe a jogrendszerben.

131

„A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben az ultima ratio. Társadalmi rendeltetése, hogy a jogrendszer egészének szankciós zárköve legyen. A büntetőjogi szankció, a büntetés szerepe és rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása akkor, amikor már más jogágak szankciói nem segítenek.” A/2.4 21/1996. (V. 17.) AB határozat A Szivárvány-határozat néven elhíresült döntés meghozatalára egy egyesülési joggal kapcsolatos jogeset adott okot, melynek főszereplője kiskorúként szeretett volna egy homoszexuális érdekvédő szervezethez csatlakozni. A határozatában az AB a gyermekek alapjoggyakorlásának keretein keresztül az önsorsrontó döntések meghozatalának lehetőségeit is vizsgálta. „Önmagának mindenki árthat s vállalhat kockázatot, ha képes a szabad, tájékozott és felelős döntésre. Az állam korlátozó gyámkodása csak a határesetekben alkotmányossági vita tárgya.” A/2.5 54/2004. (XII. 13.) AB határozat Az Alkotmánybíróság az 54/2004. (XII. 13.) AB határozatban vizsgálta a Büntető Tör­vénykönyv kábítószer-fogyasztásra vonatkozó rendelkezéseinek alkot­mány­ elle­nes­ségét. Az ügyben az AB valamennyi olyan indítványt elutasította, amely az önrendelkezési jog sérelme miatt támadta a Btk. vonatkozó rendelkezéseit. „A korlátozásoktól mentes „mámorhoz való” jog még közvetve sem vezethető le az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből, nem része a legmagasabb testi és lelki egészség biztosításához fűződő jognak, mert a kábulat saját maga részére történő kiváltása nem tartozik hozzá az egyén alkotmányos garanciákkal védett szabad személyiségfejlődéséhez. A tudományos ismeretek jelenlegi szintjén éppen az igazolható, hogy a bódító hatású anyagok és szerek az ember testi és lelki integritását támadják. Az emberi méltóság sérülésének pedig a reális veszélye áll fenn akkor, ha az egyén a kábul at hatása alatt saját vagy mások egészségét, testi épségét veszélyezteti. Így a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog korlátai a drogokkal kapcsolatban is érvényesülnek.” Kukorelli István különvéleményt csatolt az 54/2004. (XII. 13.) AB határozathoz, amit egy alkotmánybíró akkor tehet meg, ha nem ért egyet az ügyben született többségi döntéssel. A különvéleménynek a konkrét ügy eldöntésére nincs kihatása, szempontjai viszont fontos érveket szolgáltatnak a jogértelmezéshez. „A többségi határozat az egységes kábítószer-szemlélet alapján jut arra a következtetésre, hogy a fogyasztók elveszítik belátási képességüket, autonómiájukat, ezért a tiltás nem korlátozza, hanem ellenkezőleg: biztosítja az önrendelkezési jogot. A felfogás mindkét részét vitatom: 1. önmagában az alkalmi fogyasztás és a drogfüggés közötti kétségtelen különb­ ségéből következik, hogy nem tekinthető minden esetben az autonómiát nélkülöző választásnak a kábítószer-fogyasztó személy döntése. 2. Ha viszont a kábítószer-fogyasztó valóban elveszíti szabad döntéshozatali ké­ pességét, akkor válik legkevésbé indokolhatóvá a fogyasztásért való büntetőjogi felelősségre vonás.”

132

A/2.6 43/2005. (XI. 14.) AB határozat A határozatban az Alkotmánybíróság az egészségügyi törvény legkorábbi művi meddővé tétel szabályozásával kapcsolatban döntött. „Az állam nem írhatja elő az emberek számára az ideálisnak tartott gyermekszámot, és nem juttathatja érvényre a legitim népesedés- és más társadalompolitikai szempontokat az 54. § (1) bekezdésén alapuló önrendelkezési jog sérelmével.” „Az Alkotmánybíróság arról nem foglalhatott állást, hogy a döntésképesség biztosítása és az ifjúság védelme milyen konkrét törvényi szabályozást követel meg, de jelen ügyben azt meg kellett állapítania, hogy a legitim célokhoz képest a három vér szerinti gyermek előírása aránytalan. Amennyiben működnek olyan egészségügyi szolgáltatók, amelyek – az orvostudomány fejlettsége alapján, az orvosszakmai, technikai stb. feltételeknek megfelelően – képesek a beavatkozás elvégzésére, akkor az állam az önrendelkezési jogot aránytalanul korlátozó szabályozással az indokolt beavatkozások elvégzését nem tilthatja meg.” A/2.7 22/2003. (IV. 28.) AB határozat Az Alkotmánybíróság ebben a határozatban az eutanázia alkotmányosságának megítélésével foglalkozott, az egészségügyi törvény rendelkezéseit vizsgálva. A testület a szabályozást támadó valamennyi indítványt elutasította. „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint abban, hogy a törvény csak részben teszi lehetővé a súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő betegek önrendelkezési jogának érvényesülését életüknek emberi méltósághoz való jogukkal összeegyeztethető befejezéséhez, részben azonban korlátozza, az államnak az élet védelmét illetően fennálló, és az Alkotmány 8. § (1) bekezdésén alapuló kötelezettsége nyilvánul meg az emberi élet védelmére. Az állam e körben fennálló életvédelmi kötelezettsége az, hogy azt a bonyolult folyamatot, amelynek során a beteg arról dönt: él-e az életmentő vagy életfenntartó beavatkozás visszautasításának lehetőségével, ne zavarhassák meg e döntési folyamattól idegen hatások.” A/2.8 Diane Pretty v. Director of Public Prosecution, Emberi Jogok Európai Bírósága, 2346/02 sz. ügy Az alábbi részlet abból a döntésből származik, melyben a Bíróság Diane Pretty ügyében nem állapította meg az Egyezmény megsértését. A Bíróság döntése azzal a következménnyel járt, hogy a panaszos nem vehette igénybe az eutanázia lehetőségét. „A 2. cikk, annak eltorzítása nélkül nem értelmezhető oly módon, mint amely ennek teljes ellenkezőjét, vagyis a halálhoz való jogot biztosítaná, vagy egy olyan önrendelkezési jogot, melynek alapján az egyén az élet helyett a halált választhatja. A Bíróság következésképpen úgy találta, hogy az Egyezmény 2. cikkéből (…) nem vezethető le a halálhoz való jog.”

133

B. Szakirodalom B/1 Tóth Gábor Attila – Egy nehéz eset: A könnyű halál A következő rövid szövegrészlet az eutanázia különböző típusainak áttekintését segíti. „Annak ellenére, hogy nincs egységesen elfogadott eutanáziameghatározás, vitathatatlanul ide sorolható, ha a beteg érdekében az orvos a gyógyíthatatlan (és halálos) betegét halálba segíti, életfenntartó beavatkozásokat megszüntet, illetve elmulaszt. Ez történhet a beteg kérésére (önkéntes eutanázia) és beleegyezése nélkül, ha már nincs megkérdezhető állapotban (nem önkéntes eutanázia). Gyakori az aktív és passzív eutanázia közötti különbségtétel, amely nem azon alapul, hogy az orvos tevékenységgel vagy mulasztással valósítja-e meg, hanem passzív eutanázia esetén nem kezeli a beteget (pl. nem éleszti újra), illetve beszünteti a kezelést (pl. lekapcsolja a lélegeztetőgépet), s ezzel engedi meghalni, míg aktív eutanázia esetén az orvos olyan tevékenysége okozza a beteg halálát, amelytől egészséges ember is meghalna (pl. halálos injekció). Ez utóbbihoz hasonlítható, ha az orvos közreműködik a beteg öngyilkosságában, például méreg átadásával. Nem a beteg érdekében történik, ezért nem eutanázia az értéktelennek minősített emberek megölése (pl. a hitleri eugenikaprogram) és a szűkös egészségügyi források elosztása (pl. három betegre két respirátor jut). Nem szükséges feltétele az eutanáziának, hogy orvos hajtsa végre, de – az abortuszhoz hasonlóan – gyakorlati szempontok indokolják ezt a szűkítést.” B/2 Táblázat az eutanázia egyes típusairól Az alábbi táblázat Bihari Mihály alkotmánybíró a 22/2003. (IV. 28.) AB határozathoz fűzött különvéleményéből származik. A táblázat annak alapján különböztet az eutanázia egyes típusai között, hogy ki hoz döntést az eutanáziáról.

134

B/3 A következőkben röviden összefoglaljuk a művi meddővé tétel szabályo­ zásának történetét. A művi meddővé tételt elsőként a 12/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet szabályozta, azzal a tartalommal, hogy a beavatkozás családtervezési célból a harmincötödik életévét betöltött vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkező személynél végezhető el. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény hatályba lépésével a rendeletet hatályon kívül helyezték, tartalmilag ezzel azonban a szabályozás nem változott, az egészségügyi törvény megtartotta a 35. életév és a három vér szerinti gyermek vagylagos feltételeit. A 43/2005. (XI. 14.) AB határozatban az Alkotmánybíróság ezeket a feltételeket alkotmányellenesnek nyilvánította, kimondva, hogy az önrendelkezéshez való jog alapján az emberek szabadon dönthetnek a családi élet, a házasság, a gyermekvállalás kérdéseiben. A testület álláspontja szerint sem népesedéspolitikai szempontok, sem az állam egészségvédelmi kötelessége nem teszi alkotmányosan elfogadhatóvá, hogy a törvény a vér szerinti gyermekek számától teszi függővé az önrendelkezési jog gyakorlását. Az Alkotmánybíróság az érintett rendelkezés jövőbeli, 2006. május 31ével történő megsemmisítésről döntött, időt hagyva ezzel a jogalkotónak a megfelelő új szabályozás kidolgozására. A jogalkotó a szabályozáson nem változtatott, ezért az alkotmányellenes szövegrész megsemmisítése azt eredményezte, hogy a művi meddővé tétel minden nagykorú állampolgár számára elérhetővé vált. Így volt ez egészen 2014. március 15-éig, amikor is egy törvénymódosítás következtében minden korábbinál szigorúbb szabályozás lépett érvénybe. A mai napig hatályos szabályozás szerint a negyven évnél idősebb vagy a három, vér szerinti gyermekkel rendelkező cselekvőképes vagy korlátozottan cselekvőképes felnőttek kérhetik családtervezési célból a nemző-, illve fogamzásképességet megakadályozó műtétet. A szabályozás nyilvánvalóan nem felel meg az Alkotmánybíróság által 2005-ben felállított kritériumoknak, újbóli felülvizsgálatára azonban a mai napig nem került sor. B/4 Győrfi Tamás: Drogfogyasztás és önrendelkezési jog80 „Az önrendelkezési jog természetéről Azok, akik azt állítják, hogy a kábítószerek fogyasztásának tiltása bizonyos jogokat sért, akár erkölcsi, akár jogi kontextusban fogalmazzák is meg ezt az állítást, leggyakrabban az önrendelkezési jogra hivatkoznak, amely az autonómia értékét hivatott védeni. Mivel az autonómiának számtalan értelmezési lehetősége van, s a kábítószer-fogyasztás joga nem következik mindegyikből, ezért legelőször világossá kell tennünk, hogy milyen autonómia-felfogás húzódik meg az általunk vizsgált álláspont mögött. Erre a célra a következőkben az autonómia két olyan felfogását ismertetem, amelyek nagymértékben befolyásolják az önrendelkezési jog határairól folyó jogi diskurzust is.   Az egyik, s egyszersmind szűkebb felfogás az autonómia körébe csak az egyén bizonyos, valamilyen szempontból fontos döntéseit vonja be. Az egyén akkor autonóm, 80 http://fu.web.elte.hu/drogeria/cikk/0238fundamentum200101-1.html

135

ha ezeket a döntéseket szabadon hozhatja meg. Jól illusztrálja ezt a felfogást például Joseph Raz autonómia-fogalma: «Az autonómia és a pozitív szabadság elsősorban átfogó célokra, tervekre és kapcsolatokra vonatkozik. Az autonóm ember szabadon köt barátságot és alakít ki más kapcsolatot emberekkel és állatokkal. De attól még, hogy nem áll szabadságában, hogy éppen most beszéljen N-nel, nem csökken az autonómiája. Az autonóm ember maga választja meg a hivatását vagy munkáját. Lehet, hogy nincs módja rá, hogy a szomszéd földjén is kivágja a fákat, de ezzel nem csökken autonómiája. Más szóval, az autonómia és a pozitív szabadság viszonylag átfogó célokra és viszonyokra vonatkozik, s a korlátozottabb lehetőségeket csak annyiban érinti, amennyiben ezek hatással vannak azon képességünkre, hogy az átfogóbb célokat követhessük.» Az autonómia másik, egyszersmind tágabb felfogása nem mérlegeli, hogy az egyén döntése milyen fontos számára: ebben a felfogásban a hangsúly áttevődik a döntés tárgyáról magára a  döntésre, következésképpen az egyén minden szabad döntése védelemben részesül, amennyiben az nem sérti mások érdekeit. Könnyen belátható, hogy a két felfogás különbözőképpen viszonyul a kábítószerfogyasztás kérdéséhez. A szűkebb felfogást valló aligha tud meggyőzően érvelni amellett, hogy a kábítószer-fogyasztás az önrendelkezési jog védelme alatt áll. A német Alkotmánybíróság kannabisz-döntése sem sok teret szentel az egyik beadvány azon érvének, amely szerint a mámor az emberi élet alapvető szükségletei közé tartozik, s ezért a „mámorhoz való jog” (Recht auf Rausch) alkotmányos védelemben kell hogy részesüljön. Más a helyzet, ha valaki azt állítja, hogy prima facie az egyén minden szabad döntése védelemben kell hogy részesüljön, amennyiben ezzel nem sért másokat. Úgy gondolom, legtöbbünk morális intuíciója azt súgja, hogy az államnak akkor sincs joga megszabni, hogy milyen ruhát vegyünk fel vagy milyen hosszúra növesszük a hajunkat, ha ezek a cselekedetek a személyiségünket nem oly mértékben meghatározó jegyek, mint például hivatásunk megválasztása. Ennek ellenére nem kívánok az autonómia és az önrendelkezési jog e tágabb felfogása mellett érvelni, pusztán rögzítem, hogy az önrendelkezési jog e tágabb felfogása a kiindulópontja annak a felfogásnak, amely szerint a kábítószer-fogyasztás bizonyos esetei az önrendelkezési jog oltalma alatt állnak, s ezt a továbbiakban elfogadottnak tekintem.” B/5 Pelle Andrea: A drogfogyasztás büntetőjogi következményei A következő rövid részlet annak indokolása, hogy miért nem szerepel a Btk.-ban a kábítószer-fogyasztás büntetése. „Magyarországon kábítószerkérdésben a prohibíció elve (tiltani és büntetni) dominál. A tiltás teljes körű, mind a kínálati oldalt, tehát a kereskedőt, mind a keresleti oldalt, vagyis a fogyasztót büntetéssel fenyegetik. (…) A fogyasztást a megszerzésen, illetve tartáson keresztül minősítik bűncselekménynek, mert ugyan a fogyasztás szó nem szerepel a Btk.-ban, de lehetetlen úgy drogot fogyasztani, hogy azt előtte ne szerezze meg, vagy ne birtokolja valaki. Természetesen az is megszerzésnek számít, ha valaki elfogadja az ingyenesen felkínált kábítószert.” 

136

C. Álláspontok a közbeszédben C/1 Érvek és ellenérvek az aktív eutanáziáról Az alábbi érvek egy 2010-ben az ELTE jogi karán az eutanázia problémaköréről tartott konferencián elhangzott hozzászólásokból származnak. Érvek az aktív eutanázia lehetővé tétele mellett: o Az embernek van egyfajta minőségigénye – ha mindent megtettünk, és mégis azt szeretnénk, hogy legyen vége, akkor legyen vége. o Az orvostudomány jelenlegi állása következtében manapság nincs is olyan betegség, melynek természetes lefolyása lenne. o A kezelés visszautasítása nem jelenti azt, hogy a beteg nem fog hosszabb ideig tovább szenvedni. A passzív eutanázia lehetősége nem biztosítja a szenvedésről való lemondás alternatíváját. o A szabályozás egyértelműsítése segítené szabályozatlan visszaélések elkerülését.

a

gyakorlatban

jelentkező

Érvek az aktív eutanázia tilalmának fenntartása mellett: o Az élet védelme mindig elsőbbséget élvez az önrendelkezési joggal szemben. o A betegség természetes lefolyását el kell fogadni. o Ha a beteg előzetesen rendelkezik, az nem jelenti azt, hogy akarata szenvedései közepette nem fog módosulni. o Ha az eutanázia legális lehetőség, akkor a betegre nyomást lehet gyakorolni – legbiztosabban az eutanázia tilalmával kerülhető el, hogy például az örökségre váró hozzátartozók a beteg befolyásolását megkíséreljék. C/2 Mi a különbség a könnyű és a kemény drogok között? A következő rövid szemelvény Elizabeth Hartney függőség-specialista cikkének fordítása. A teljes cikk eredetiben a következő linken érhető el: http://addictions. about.com/od/legalissues/f/What-Is-The-Difference-Between-Soft-Drugs-AndHard-Drugs.htm „Kérdés: Mi a különbség a könnyű és a kemény drogok között? A közelmúltban néhány ivócimborám füvet kezdett szívni. A magam részéről úgy gondoltam, hogy ez már droghasználat, de ők azt mondták, nem kell aggódnom, mert a fű csak könnyű drog. Akkor lássuk, mi a különbség a könnyű és a kemény drogok között. Válasz: A könnyű és a kemény drogok közötti különbségtétel meglehetősen önkényes, melynek alig van, vagy egyáltalán nincs tudományos alapja. A kemény drog kifejezést jellemzően függőséget okozó és intravénásan használt kábítószerekre használják. Leginkább a heroint, a kokaint és a kristálymeth-et értik

137

alatta. A marihuána jellemzően az egyetlen kábítószer, melyet a könnyű drogok közé sorolnak, bár néhányan a nikotint és az alkoholt is ezek között tartják számon. Ennek oka, hogy ezeket felnőttek legálisan használhatják, és a társadalom az illegális szerekkel szemben viszonylag elfogadóan áll a használatukhoz. A könnyű drogok elnevezést néha a szintén meglehetősen pontatlan kapudrog kifejezéssel felcserélhető fogalomként használják. A könnyű és kemény drogok fogalmának használata inkább további kérdéseket vet fel, ahelyett, hogy válaszokkal szolgálna.” Álljon itt még egy rövid részlet a Drogriporter egyik 2013-as cikkéből (http://drogriporter.hu/mediamonitor/konnyudrog): „Egyetértünk azokkal, akik több okokból sem tartják tudományosan megalapozottnak a könnyű- és a keménydrogok megkülönböztetését, részint mert a felosztás nem számol a fogyasztás módjával, gyakoriságával, motivációjával és társadalmi kontextusával, amelyek pedig alapvetően befolyásolják a várható ártalmakat. Másrészt, ha kemény drogok kritériumaként a fizikai függőség kialakulását határozzuk meg, akkor kemény drog lesz a legálisan kapható alkohol és nikotin is, míg az LSD, a varázsgomba és a meszkalint tartalmazó kaktusz a könnyű drogok közé sorolódnak; ez a felosztás pedig aligha kedves a megkülönböztetés támogatóinak.”

D. Szemléltető eszközök és egyéb források D/1 Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (1789) „A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyane jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg.” D/2 Hippokratészi eskü „Az életmódra vonatkozó szabályokat a betegek hasznára kamatoztatom majd erőm és belátásom szerint, megóvva őket a bajtól és kártevéstől. Senkinek sem adok majd mérget, még ha kéri is; sőt még csak ilyen tanácsot sem adok neki.”  A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe, II.2.2., 17. alpont „Az ember életének kioltását célzó tevékenység mind az orvosi hivatással, mind az orvosi etikával összeegyeztethetetlen, egyben kirívóan súlyos etikai vétség. o A gyógyíthatatlan, terminális állapotú beteg ellátására indokolt a palliatív terminális medicina bevezetése. Lényege a végső állapotba jutott, a tudomány mindenkori állása szerint gyógyíthatatlan beteg testi és lelki szenvedéseinek csökkentése. o A terminális palliatív medicina nem azonos az eutanáziával. Az orvos alapos mérlegelés után javasolja az eredménytelennek ítélt gyógymód mellőzését, és alkalmazza azt a kezelést, ami biztosítja a szükséges

138

ápolást, a komfortot, a tüneti kezelést és a lelki segítséget. A terminális palliatív medicina csak a beteg, vagy törvényes képviselője lehetőség szerint írásbeli beleegyezésével alkalmazható. o Nem eutanázia, ha a beteg kellő felvilágosítás után – a jogszabályokban rögzítet feltételek mellett – életfenntartó kezelést utasít vissza, mert így a halál a betegség természetes lefolyása következtében jön létre. o Nem eutanázia, ha a betegség végstádiumába jutott szenvedő betegnek a legkisebb, de hatékony dózisú kábítószert adjuk és a szenvedés fokozódása esetén a dózist fokozatosan, akár olyan mértékben növeljük, ami a halál bekövetkezésének idejét vélhetőleg előbbre hozza, mert kötelességünk a szenvedés enyhítése és célunk nem a beteg halálának előidézése.” D/3 Németh László: Pocó halála „A betegség persze nem tűrte soká ezt az öncsalást. Egyik délben hatalmas hidegrázást kapott, az arcbőre felpuffadt, azt hittük, azonnal meghal. Néhány óra múlva jobban lett, de attól fogva nem volt bennem egy szikra remény sem. Nyílt lázadásban voltam az orvosok ellen, s nem láttam értelmét másnak, mint hogy a gyerek hátralevő idejét kellemesebbé tegyük. Nagy lázában hűtőfürdőket rendeltek neki. A gyerek már légszomjas volt; a hideg vízben elkékült, s a fürdőszobából három kórtermen át is kihallatszott kétségbeesett kiáltása: „Vegyetek ki!” Néhány perc múlva ott vacogott az ágyban, üldözötten, összetörve. Én már csak azt néztem, hogy csiholhatom ki ebből a kékülő arcból még egyszer és még egyszer az egyre bágyadtabb mosolyt. (…) A morfium kellemes meleggel áradhatott szét benne, ki tudja, milyen állapotok nyomát érintve, mert még egyszer elmosolyodott, s azt mondta: be szép. Ez volt az utolsó szava. Már úgyis csak órái lehettek hátra. Mindnyájan éreztük, hogy az a légzőközpontnak szánt „csillapító”-milligramm elég lesz, hogy az egész élet örökre elcsillapodjék.” D/4 Brittany Maynard újból kirobbantja a halálba segítés körüli vitát (Forrás: CBS This Morning) A videóban Brittany Maynard mondja el, miért döntött az eutanázia mellett.

139

D/5 A nem orvosi indikáció miatt nőkön végzett meddővé tételek statisztikája 2009-től a 2013. év első félévéig (forrás: www.tasz.hu) Az alábbi táblázat azon időszakból tartalmazza a műtétek számára vonatkozó adatokat, amikor a művi meddővé tétel lehetőségét a jogszabályok a 18. életévüket betöltött cselekvőképes és korlátozottan cselekvőképes személyek esetében egyéb korlátozások nélkül tették lehetővé. Nem orvosi indikáció miatt végzett női meddővé tétel

Év

Nem orvosi indikáció összesen

OEP finanszírozott, 18-29 év

Nem OEP finanszírozott, 18-29 év

OEP finanszírozott, 30-39 év

Nem OEP finanszírozott, 30-39 év

OEP finanszírozott, 40-49 év

Nem OEP finanszírozott, 40-49 év

2009

219

8

9

32

91

21

58

2010

185

10

7

33

72

7

56

2011

165

5

5

22

70

12

51

2012

159

2

9

22

70

16

40

2013. I. félév

89

2

2

16

29

6

34

A viszonylag friss, 2013/2014-ből származó adatokat tartalmazó grafikon az élveszületések és halálozások számának alakulását mutatja. Az itt található adatok nagyságrendje a meddővé tételek számáról szóló táblázat adatainak kontextusba helyezését célozza. (forrás: www.mno.hu)

D/6 A virág Haik Hoisington animációja egy rejtélyes növényről szól, ami azt követően válik igazán ártalmassá, hogy betiltják. A videó a kannabisz használatának dekriminalizációjához szolgáltat érveket.

140

Szoba a nyolcban (Forrás: drogroporter.hu/ Társaság a Szabadságjogokért) A TASZ Drogriporter programja keretében készült film Budapest 8. ke­rü­ letének dizájnerdrogokkal sújtott mindennapjait mutatja be, feltárva, milyen következményekkel járt a környéken lakók életére a Kék Pont tűcsere állomásának bezárása.

Elkábszereztem a diákhitelem (Forrás: 444.hu) Kinga jólszituált családból érkezett, egyetemi évei elején szokott rá a herbál nevű, akkor minden jogszabályi korlátozás nélkül hozzáférhető dizájnerdrogra. A videóban ezekről az évekről mesél.

Felhasznált irodalom GYŐRFI Tamás: Drogfogyasztás és önrendelkezési jog. In: Fundamentum, V. évfolyam, 1. szám, 2001. január. HALMAI Gábor – Tóth Gábor Attila: Emberi jogok. Budapest, Osiris, 2003. NÉMETH László: Pocó halála. In: Németh László válogatott művei, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981. PELLE Andrea: A drogfogyasztás büntetőjogi következményei. In: Belügyi Szemle XLV/11, 1997. november. (http://fu.web.elte.hu/drogeria/cikk/0079bsz19971100. html) SÁRI JÁNOS – Somody Bernadette: Alapjogok. Alkotmánytan II. Budapest, Osiris 2008. SOMODY Bernadette – Szabó Máté Dániel – Vissy Beatrix: Az alapjogi bíráskodás kézikönyve. Budapest, HvgOrac, 2013. SÓLYOM László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Budapest, Osiris, 2001. TÓTH Gábor Attila – Egy nehéz eset: A könnyű halál. In: Beszélő, 1. évfolyam, 6. szám. (http://beszelo.c3.hu/cikkek/egy-nehez-eset-a-konnyu-halal)

141

F) A szülő hatalma, a gyerek szabadsága Közhelyszámba menő hivatkozás, hogy gyakorlatilag nincs az életnek olyan területe, ahol mindenfajta iskola, tanfolyam vagy engedély nélkül önállóan boldogulhatnánk, a gyermekvállaláshoz mégsem kell jogosítvány. Emiatt persze nem szomorkodunk: jogállamban elképzelhetetlen, hogy az állam a személyes döntések talán legszemélyesebbikébe, a gyermekvállalásba „engedélyező” szerepben avatkozzon be. Ettől függetlenül figyelemre méltó összefüggés, hogy a kezdődő emberi élet kibontakoztatásával járó óriási felelősség vállalásakor az államnak nincs más lehetősége, mint feltételezni, hogy a szülő gyermekének a legjobbat akarja, és nem csak akarja, de képes is ennek biztosítására. A jogszabályok a szülői nevelési szabadság külső határait feketén-fehéren kijelölik (gondolhatunk itt például a gyermekbántalmazás és a gyermekmunka tilalmára), ugyanakkor nincs jogszabály, mely megmondhatná, hogy mi az a „legjobb”, amit a szülőnek a gyermek érdekében akarnia kell. A következő összeállítás célja, hogy a gyermekjogok és a szülői nevelési szabadság alkotmányos kereteinek áttekintését segítő kiindulópontokkal és forrásokkal iránytűt adjon a nyilvánvaló határok közötti szürke zónában való tájékozódáshoz. A vitakérdésekben megosztó szülői magatartásokat, gyermeknevelési eszközöket mutatunk, vigyázzunk azonban, hogy a vita során elsősorban ne ezek helyes vagy helytelen voltáról foglaljunk állást. A valódi kérdés, hogy az itt tárgyalt esetek közül – legyenek azok erkölcsileg akár elfogadhatóak, akár elfogadhatatlanok – melyek azok, ahol az állam már nem maradhat szótlan megfigyelő. Másképpen fogalmazva, mikor kell az államnak a szülővel szemben megvédeni a gyerekeket, és a gyermekvédelmi intézményrendszeren keresztül beavatkoznia a szülőgyerek viszonyba, akár úgy is, hogy kiemeli a gyermeket a családból.

Kiindulópontok 1. Kiemelt védelem Az alapjogok történetének viszonylag új fejleménye81 az a felismerés, hogy a gyermekek nem tudnak olyan hatékonyan tájékozódni jogaikról, és nem is tudják jogaikat olyan hatékonyan érvényesíteni, mint a felnőttek. A gyermekeket éppen ezért kiemelt védelemben kell részesíteni, így küszöbölve ki a még meg nem szerzett önállóságból fakadó hátrányokat. A védelem ellátásában a gyermekek jogairól szóló New York-i Egyezmény értelmében a szülőknek van elsődleges felelőssége, akiket a gyermek nevelésében és fejlődésének biztosításában a gyermek mindenek felett álló érdekének kell vezetnie. A szülői felelősség elsődlegessége azonban nem jelenti azt, hogy a szülő magára marad: az államnak tevőleges eszközökkel kell biztonsági hálót fonnia, és folyamatos támogatást nyújtania a gyerekneveléssel kapcsolatban a szülőre háruló felelősség viseléséhez.82 Azt látjuk tehát, 81 Az 1924-es Genfi Nyilatkozat fogalmazta meg elsőként általános igénnyel a gyermekek védelmének szükségességét. 82 A gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-én kelt Egyezmény, 18. cikk.

142

hogy a gyermekjogi jogviszonyokban három szereplővel kell számolnunk: a gyermek, a szülő és az állam összetett viszonyaiban kell gondolkoznunk.

2. A gyermeknek adandó nevelés szabad megválasztása A kiemelt szülői felelősség szoros összefüggésben van azzal a gondolattal, hogy a szülő akkor tud felelősséget vállalni neveléséért, ha a módszerek megválasztásában szabad kezet kap. A minket körülvevő világról sokféle nézet alkotható, ezek közül pedig először a szülő választ. A szülő dönti el például, hogy beíratja-e gyermekét hitoktatásra, ami nem jelenti azt, hogy a gyerekből biztosan vallásos felnőtt lesz, a kiindulási alapot azonban ettől még nagyban meghatározza. Mindez az ENSZ gyermekjogi egyezményében úgy képeződik le, hogy mint minden embernek, a gyermeknek is joga van a gondolat-, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ugyanakkor az életkori sajátosságok alapján nyilvánvalóan a szülő tudja a gyermeket képességei fejlettségének megfelelően terelgetni ezen alapjogainak gyakorlásában.83 A gyermeknek adandó nevelés szabad megválasztása érzékeny egyensúly beállítását feltételezi. Az államnak egyszerre kell hagynia a szülőt kibontakozni, nem gátolva, hogy gyermekét belátása szerint nevelje, ugyanakkor – minél kevésbé észlelhetően – figyelemmel kell kísérnie a nevelésben zajló folyamatokat, hogy észlelhesse, ha a szülő a jogszabályok kijelölte szabadság keretein túlterjeszkedik, és gyermeke alapjogait veszélyezteti. A szülő-gyermek viszony szempontjából alapvető jelentőségű az a megállapítás, hogy a gyermek nem tárgya a szülői hatalomnak. A szülői felügyelet egyáltalában nem is hatalom, hanem jog és kötelezettség, amely a gyermek érdekeinek megfelelően, visszaélés nélkül gyakorolható.84 A szülő-gyerek viszony alapvető játékszabályait különböző jogszabályokban találhatjuk meg. A Büntető Törvénykönyv külön rendelkezik például a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekményekről,85 a Munka Törvénykönyve állítja fel a 18. életévüket be nem töltött fiatal munkavállalók alkalmazására vonatkozó korlátozásokat86 és határozza meg egyúttal az őket megillető többletjogosítványokat,87 a Polgári Törvénykönyv pedig a személyi és vagyoni viszonyok szempontjából definiálja a szülői felügyeleti jog polgári jogi értelemben vett tartalmát.88 A szülő nevelési eszköztárát illetően a gyermekvédelmi jogszabályok számos konkrétumot rögzítenek, a tételes jogi szabályozással szemben ugyanakkor nem is lehet elvárás az, hogy minden elképzelhető élethelyzetre nézve kész megoldással szolgáljon. A bevezetőben 83 A gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-én kelt Egyezmény, 14. cikk. 84 Filó Erika: Gyermeki jogok és a szülői felügyelet. In: Emlékkönyv – Pap Tibor professzor halálának 25. évfordulójára. 2002. PTE-ÁJK, Pécs, 55. oldal. 85 A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.), XX. fejezet. 86 A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény. (a továbbiakban: Mt.) 34. § (2) -(3) bekezdések. 87 Mt. 114. § 88 A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), XII. cím.

143

említett, tételes jogi szabályokkal le nem fedett „szürke zónában” esetről-esetre, a mögöttes alapjogi érvkészlet segítségével húzatjuk meg a nevelési szabadság konkrét határait.

3. Alapjogi cselekvőképesség Az embert születése pillanatától megilleti a jogképesség, azaz jogai és kötelezettségei lehetnek. Ebből következik tehát, hogy a gyermekek épp úgy alanyai az alapjogoknak, mint a felnőttek. Az alapjogi jogképesség megléte ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a gyermekek közvetlenül is ugyanazon jogok gyakorlására lennének jogosultak, mint a felnőttek. A gyermekek életkori sajátosságaikból eredő helyzeti egyenlőtlenségét figyelembe véve a felnőttekkel való azonos kezelésük éppen, hogy jogegyenlőtlenséget szülne. A különböző nemzetközi dokumentumokban és az Alaptörvényben megjelenő alapjogi katalógus elemei közül bizonyos jogok speciális formában illetik meg a gyermekeket, más jogok pedig kifejezetten csak őket illetik. Az 1. pontban említett kiemelt védelem kétirányú következményekkel jár: a gyermekjogok garanciarendszere egyszerre hozza a gyermekeket mondhatni privilegizált helyzetbe a felnőttekhez képest (pl: jogot biztosít számukra a védelemre és a gondoskodásra), ugyanakkor ezzel egy időben alapjogi mozgásterüket is beszűkíti, hogy megóvja őket a kockázatoktól. A kockázatok elkerülését célzó fokozott védelem lehetőséget jelent az államnak – és ugyanezen a logikai alapon egyben a szülőnek is – a gyermek cselekvési lehetőségeinek korlátozására, kifejezetten a gyermek érdekében.89 Egy banális példával élve: mindenkit, így a hatéveseket is megilleti a mozgás szabadsága, a szülő ugyanakkor nagyon jól teszi, ha nem engedi világgá menni a gyereket iskolakezdés helyett.

4. Kit tekinthetünk gyermeknek? A jog erre a kérdésre egyszerű választ ad. A New York-i Egyezmény 1. cikkének definíciója értelmében a gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve, ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri. Ezzel a rendelkezéssel egybecseng a gyermekvédelmi törvény definíciója, melynek meghatározása szerint a Polgári Törvénykönyv szerinti kiskorút kell a törvény alkalmazásában gyermek alatt érteni90, így tehát gyermek az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be.91

89 A 21/1996. (V. 16.) AB határozat rendelkező részében az Alkotmánybíróság azon az elvi alapon, hogy az államnak alkotmányos kötelessége van a gyermek fejlődésének védelmére, megállapítja, hogy ez a köte­ lesség egyben alkotmányos alapot nyújt a gyermek alapjog-gyakorlásának korlátozására. 90 A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 5. § a) pont. 91 A Ptk. 2:10. § (1) bekezdése a New York-i Egyezmény 1. cikkének kivételszabályával összhangban a házasság­ kötést említi olyan speciális esetként, melyben a tizennyolcadik életévét be nem töltött kiskorú nagykorúvá válik. A Ptk. 4:9. § (2) bekezdése értelmében a gyámhatóság a tizenhatodik életévét betöltött korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak a házasságkötésre jogszabályban meghatározott esetben engedélyt adhat.

144

Nem szorul ugyanakkor különösebb magyarázatra, hogy a 18. éven aluli gyermekek egyáltalán nem alkotnak egységes csoportot. A különböző jogágak szabályai a képet némiképp árnyalva különböző kategóriákat hoznak létre, mintegy árnyalva a 18. éven aluli személyek csoportját – polgári jogi értelemben például merőben eltér egymástól a kiskorúak jogállása a 14. életév betöltése előtt és azt követően.92 A szakjogági támpontok mellett is figyelembe kell vennünk, hogy a felnőtté válás egy összetett folyamat, mely függ egyrészt a gyermek családjában, illetve a társadalomban betöltött helyzetének történelmi távlatú változásaitól (gondolhatunk itt a gyermekkor folyamatos kitolódására, ahogy haladunk előre az évszázadokban),93 és a társadalmi kontextustól függetlenül is éles különbségek figyelhetők meg ugyanazon életkori szakaszban lévő gyermekek érettsége között.

5. A gyermek joga a meghallgatásához A gyermeknek joga van ahhoz, hogy az őt érintő kérdésekben meghallgassák, és véleményét a rá vonatkozó döntések meghozatalánál megfelelően, korára és érettségi fokára tekintettel figyelembe is vegyék.94 Az a spektrum, amelyben a gyermek igényt tarthat véleményének figyelembe vételére, a gyermek egyedi fejlődési ritmusához igazodóan, az életkor előrehaladtával egyre szélesebb, és ideális esetben egyre inkább meghatározó jellegű. A jogalkotó által kijelölt határokon belül a szülő az, aki abban a helyzetben van, hogy érzékelheti gyermeke akaratát és képes is lehet annak megfelelő keretek közötti érvényre juttatására. Más kérdés ugyanakkor, hogy mennyiben van meg benne a készség és a képesség minderre – ez viszont már átvezet a vitakérdésekben feszegetett határhelyzetekhez. Kép forrása: Unicef Magyar Bizottság

Vitakérdések 1. A gyermeknevelés eszköztára A következő néhány vitakérdésben megtörtént és fiktív esetek keverednek, melyekben közös, hogy a főszereplő gyerekeket fizikai vagy érzelmi inzultus éri. A vita célja, hogy átgondoljuk, melyik esetben merül fel az állami beavatkozás 92 Ptk. 2:11 - 2:14 §§ 93 Kerezsi Klára (1996) Gyermek, család, társadalom. In Gyermek - család - társadalom. Szociális munka gyermekes családokkal, szerk. Szilvási Léna, Hilscher Rezső. Szociálpolitikai Egyesület és ELTE Szociológi­ ai Intézet Szociálpolitika Tanszéke, Budapest. 94 A gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-én kelt Egyezmény, 12. cikk.

145

szükségessége a család belső viszonyaiba, és ezek közül melyek azok az esetek, ahol a gyermek kiemelésére van szükség, illetve melyek azok, ahol kevésbé radikális, támogató jellegű állami szerepvállalás indokolt. a) A 38 éves B. Béla tápiószelei otthonukban nagy erővel fejbe verte kétéves nevelt lányát, a gyermek életveszélyes állapotban került kórházba, és két nap múlva meghalt. A Pest Megyei Főügyészség szóvivője azt közölte, hogy a férfi vigyázott élettársának korábbi kapcsolatából született gyermekére, illetve közös gyermekükre. A déli órákban igen nagy erővel legalább egyszer, eszközzel fejbe ütötte élettársának kétéves kislányát. A gyermek néhány percen belül eszméletét vesztette. A férfi értesítette a mentőket, de a gyermek a bántalmazás következtében a kórházban meghalt.95 Az esetről olvasható ellentmondó hírek közül némelyik arra utalt, hogy a gyermeken korábbi bántalmazásokból származó zúzódások nyomai is látszottak, a gyermekvédelmi jelzőrendszer a korábbiakban azonban nem érzékelt problémát. b) Petra (30) informatikus, párjával egy gyermeket nevelnek. Petra hosszasan készült az anyaságra, számos szakkönyvet elolvasott a terhesség alatt. A kezdetektől fogva meggyőződése volt, hogy ő sosem fog a tettlegesség eszközéhez folyamodni, hiszen nincs probléma, melyet ne lehetne szép szóval, meggyőzéssel elsimítani. Bence a napokban lett négy éves, próbálgatja a határait, visítva szaladgál a lakásban, zoknit dug a DVD- lejátszóba, ha valami nem akarata szerint történik, újabban harap is. Amikor Bence a délutáni szieszta alatt az általa elért magasságban folyamatos piros filctollcsíkkal jelölte meg a lakás hozzáférhető falfelületeit, Petrában elpattant valami, immáron harmadszorra az utóbbi néhány hétben. Bence a kezére és a fenekére kapott egy-két pofont, csak kicsit sírt, inkább az ijedtség volt nagyobb, Petra viszont úgy érzi, anyaként csődöt mondott, és egyáltalán nincsenek eszközei Bence kordában tartására. c) Balázs (34) kislányát kísérte haza kézen fogva az óvodából, amikor a zebránál meg kellett állniuk, mert pirosra váltott a lámpa. Balázs figyelme kissé elkalandozott, mikor Lili (3,5) észrevett egy pont olyan kiskutyát az utca túloldalán, mint amilyen nekik is van otthon. Lili kitépte a kezét apukájáéból, és átszaladt az úttesten a kutyához – kis híján elütötték. Balázs utána rohant és sokkos állapotban lekevert neki egy hatalmas pofont. A történteket az egész utca látta, a gyerek velőtrázóan ordított, az egyik járókelő, Gizella (62) jobbnak látta azonnal értesíteni a rendőrséget a gyermek bántalmazása miatt. d) Pisti (11) nem volt tervezett gyerek: ezt onnan tudja, hogy anyukája több alkalommal mondta neki, hogy azt kívánja, bárcsak meg se született volna. Pisti figyelemzavaros, az iskolában nem jól teljesít. Testvére Eszter (14) szülei kedvence, Pisti úgy érzi, hogy szülei vele egyáltalán nem is foglalkoznak, hiszen minden figyelmükkel az osztályelső Eszter felé fordulnak, aki orvosnak készül, ráadásul a kézilabdacsapat kapitánya. Pisti sokszor hallotta már, hogy ha végre példát venne a nővéréről, akkor a szüleinek is lenne miért büszkének lenniük rá. Pistit a szülei sosem bántották, nem kellett nélkülöznie sem, ezért úgy érzi, benne van a hiba, amiért őt nem lehet szeretni.

95 http://nepszava.hu/cikk/1008152-tapioszelei-gyermekbantalmazas---elozetesben-a-neveloapa http://index.hu/belfold/2014/01/11/tapioszele/

146

Szempontok a vitához: Milyen különbségeket látunk az egyes esetek megítélése között? Végiggondolva az egyes eseteket: melyikben miként viszonyul egymáshoz a szülő nevelési módszere (már amennyiben a szülő magatartása ilyennek tekinthető egyáltalán) és a gyermek érdeke? Van-e olyan a felsorolt esetek között, melyet/melyeket elfogadhatónak ítélünk? Indokolt volna-e hogy a b), a c), illetve a d) esetek valamelyikében az állam valamilyen módon beavatkozzon a család belső viszonyaiba? Mely eseteket sorolnánk a büntetőjog területe alá tartozónak, és melyek kezelésére választanánk egyéb, a gyermekvédelem eszköztárához tartozó megoldásokat? Milyen eszközökkel kezelhetők az egyes esetekben felvázolt problémák? Hogyan lehetne a történetekben szereplő szülőkön és gyerekeken a lehető legkisebb állami beavatkozással, de hatékonyan segíteni? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.3, A/1.4, A/1.6, A/1.8, A/1.9, A/1.11, A/1.12, A/1.13 Döntések tára: A/2.1, A/2.3, A/2.4, A/2.7, A/2.8 Szakirodalom: B/1 Szemléltető eszközök: D/1

2. Anyacsavar A következő vitakérdés apropójául egy tévéműsor szolgált, melynek kapcsán felmerült, hogy vajon dönthet-e önállóan a szülő gyerekei nyilvános szerepeltetéséről. A vizsgált esetben a szülő döntésével gyerekei magánszféráját is legalább részben feláldozta – kérdés, hogy az államnak van-e joga beavatkozni ilyen esetekben. 2004-ben az RTL Klub különböző, külföldön sikeres formátumokat átvéve indított műsort Anyacsavar címmel, melynek koncepciója az volt, hogy egy kiválasztott család kísérleti jelleggel „anyát cserél”. A tíz napra elköltöztetett anya helyét egy másik, a gyermekek számára ismeretlen asszony vette át. A házban felszerelt kamerák reggel hét és este hét óra között rögzítették a történteket, ebből a nyersanyagból vágták össze a műsort. Már az adás előzetesének levetítését követően mintegy 70 gyermekpszichológus és gyermekvédelmi szakember fejezte ki tiltakozását. A műsor beharangozója a következőképpen szólt.96 „Új tagot befogadni egy családba, illetve új tagként beilleszkedni egy családba nem könnyű feladat. Főképpen nem, ha a család motorjáról, az anyukáról van szó. Az Anyacsavar című műsornak éppen ez a szituáció az alapja: veszünk két családot és kicseréljük a háziasszonyokat. Az anyukák, mintegy varázsütésre egymás helyébe lépnek. A helycsere ideje alatt teljes mértékben pótolják az 96 Forrás: Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának Jelentése az OBH 2203/2004. sz. ügyben.

147

igazi mamát a háztartás vezetésében, a gyereknevelésben, a mindennapok koordinálásában. Természetesen a csere zökkenőmentes csak akkor lehet, ha az új anyuka teljes mértékben tiszteletben tartja befogadó családjának szokásait és életvitelét, már ha tudja. A családok ugyanis teljesen különböző világokból érkeznek a műsorba. Mások a gyökereik, más a kulturális, más az anyagi hátterük. Ettől válik az Anyacsavar igazán nagy kihívássá az új mamák számára, akik családjukat, otthonukat hátrahagyva gyakorlatilag egyetlen bőrönddel érkeznek egy számukra teljesen ismeretlen környezetbe. A cserét nehezíti, hogy a befogadó családnál eltöltött 10 nap alatt nem tarthatják a kapcsolatot igazi családjukkal, nem telefonálhatnak, sőt nem használhatják bankkártyájukat sem.” M. hat gyermek édesanyja, négy vér szerinti gyermeke mellett elhunyt testvére két gyermekét nevelőszülőként neveli, egész családjával szeretne a műsorban szerepelni.97 Szempontok a vitához: Mennyiben szolgálja a gyermekek érdekét, hogy a műsorban szerepeljenek? Ha a gyermek érdekét nem szolgálja, akkor vajon kiét? Milyen kockázatokkal járhat egy ilyen műsor a gyermekekre nézve? Milyen kockázatokat rejthet magában egy ilyen műsor a gyermekek szüleikkel kialakított kapcsolatára nézve? Van-e különbség a vér szerinti gyermekek és a nevelőszülőként nevelt gyermekek szerepeltetésének megítélése között? Hogyan befolyásolja a szülői döntéshozatal lehetőségeit, ha a gyerekek tiltakoznak a műsorban való szereplés ellen, vagy éppen ellenkezőleg, kifejezetten lelkesednek érte? Tételezzük fel, hogy a műsorban való szereplésért kapott gázsit a szülők kizárólag gyermekeik javára fordítják, például könyveket és játékokat vesznek belőle. Hat-e egyáltalán, és ha igen, miként hat mindez a szereplés megítélésére? Mit ad a család, és mit adnak a gyerekek magánszférájukból a díjazásért cserébe? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.4, A/1.5, A/1.8, A/1.10, A/1.11, A/1.12, A/1.13 Döntések tára: A/2.1, A/2.2, A/2.4, A/2.6 Szakirodalom: B/1 Szemléltető eszközök: D/2

3. Gyerekszépségek Az itt felvetett vitakérdések a gyerekek szerepeltetésének egyéb lehetőségeivel foglalkoznak. A két esetet egymással is érdemes összevetni abból a szempontból, hogy vajon van-e különbség az állami beavatkozás indokoltságának megítélésében. a) Ágika (6) három éves korától minden létező hazai gyerekszépségversenyen elindul, melyekre mindig komoly műsorokkal készül. A jellemzően táncos pro­ 97 Forrás: Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének Jelentése az OBH 2131/2004. sz. ügyben.

148

duk­ciókat anyukája, Bea (26) tanítja be neki, aki maga is mindig arra vágyott, hogy szépségkirálynő legyen. Az egyik kereskedelmi tv-csatorna kora esti szórakoztató műsorában a riporter kérdésére Bea elmondja, hogy a versenyek előtt jellemzően hetekig gyakorolnak reggel, délben és este, általában addig, amíg Ágika végül könnyekben tör ki, de hát egy hatéves csak akkor teljesít, ha nyomás alá helyezik, és különben is, Ágika imádja a rivaldafényt. A fellépések során a kislány műszempillát, erős sminket, és tavaly óta magas sarkú cipőt is visel. Szempontok a vitához: Elfogadható-e, hogy Bea Ágit a kislány akarata ellenére is szépségversenyeken szerepeltesse? Elfogadható-e, hogy Bea kényszer nélkül, szülői befolyását latba vetve ösztönözze a kislányt műsorszámai gyakorlására, akkor is, ha ehhez a gyermeknek nincs kedve? Hogyan látjuk, mennyiben jelenti a szereplés Bea, és mennyiben Ágika ambícióinak megvalósulását? Problémát jelent-e, ha a szülő gyermekén keresztül kívánja saját vágyait beteljesíteni? Milyen keretek között lehet egy hasonló magatartás elfogadható, és mi a teendő, ha a szülő túllépi a határokat? b) A Vogue Paris 2010 december-2011 januári különszámában az akkor 10 éves modell, Thylane Lena-Rose Blondeau főszereplésével készült egy fotósorozat, amely feltételezhetően nem a magazin által szándékolt hatást váltotta ki. Thylane a képeken hangsúlyos sminkben, lábánál több számmal nagyobb magas sarkú cipőben, felékszerezve pózol a meglehetősen érzéki díszletek között. A képek provokatív jellegét egyértelműen a szexualizált beállítás adja. A kislány anyukája elmondta, hogy számára az egyetlen sokkoló dolog a képeken az volt, hogy a lánya által viselt nyaklánc 3 millió eurót ér.98 Szempontok a vitához: Ha ez a történet Magyarországon esik meg, indokolt lenne-e hasonló helyzetben a gyermekvédelem beavatkozása a kislány modellként történő szerepeltetése miatt? Milyen hatást váltanak ki az Eszköztárban fellelhető divatfotók? Milyen jelentősége van az elkészült képeknek a kislány későbbi életére nézve? Mit gondolunk, felismerhette-e a képek elkészültekor Thylane a kockázatokat? Mit gondolunk a szülői felelősség szabta feladatokról a konkrét ügyben? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.4, A/1.5, A/1.8, A/1.10, A/1.11, A/1.12, A/1.13 Döntések tára: A/2.2, A/2.3, A/2.4 Szakirodalom: B/1 Szemléltető eszközök: D/3, D/4

98 https://nataliehannan.wordpress.com/2014/03/23/cadeaux-controversy/ http://abcnews.go.com/Health/10-year-models-mom-defends-racy-vogue-pictures/story?id=14262329

149

4. Életpálya megválasztása Az alábbi vitakérdések azzal foglalkoznak, hogy a szülők meddig dönthetnek szabadon a gyermek életpályájához kapcsolódó kérdésekben, és milyen alternatívákat kell az államnak biztosítania a szabad választáshoz. Vajon milyen eszközökkel és hogyan ösztönözhetik a szülők gyermekeiket egy bizonyos életpálya választására, és hol húzódik az a határ, ahol az ösztönzés erőszakosságba csap át, melyet már az állam sem szemlélhet cselekvés nélkül? a) Judit (35, pszichológus) és párja Tamás (34, közgazdász), közösen építettek fel egy tanácsadócéget. Két gyermeket nevelnek, Peti (7) már iskolás, a kisebbik, Cili (2,5) lassan óvodáskorú. Judit és Tamás döbbenten értesülnek róla, hogy az új köznevelési törvény alapján Cilit szeptembertől kénytelenek lesznek óvodába adni. Mindkettejüknek nagyon rossz emlékeik vannak óvodás éveikről, ezért Petit egyáltalán nem is íratták be – az évek igazolták döntésük helyességét. Peti már 5 évesen könnyedén olvasott, úgy került iskolába, hogy nyomtatott betűkkel írni is tudott. Szülei rengeteget foglalkoztak vele, és a sok munka meghozta gyümölcsét, hiszen Peti rendkívül érdeklődő és nyitott, társaságkedvelő kisgyerek. Judit és Tamás teljesen egyetért abban, hogy a korai évek a legfontosabbak, ebben az időszakban különös jelentősége van annak, ki és hogyan foglalkozik egy gyermekkel. Ahogyan Petinek, Cilinek is a legjobbat szeretnék biztosítani, megóvva őt attól, hogy már ilyen korán szigorú intézményes keretek közé kelljen beilleszkednie. Szempontok a vitához: Milyen érvek szólnak a kötelező óvodáztatás mellett, és az ellen? Kiterjed-e a szülők nevelési szabadsága arra, hogy döntést hozhassanak a kérdésben? Mit diktál Cili érdeke? Milyen eseteket tudnánk elképzelni, melyben egyértelműen a kötelező óvodai részvétel lenne egy gyermek érdeke? Elképzelhető-e áthidaló megoldás a teljes szülői szabadság és a kötelező óvodáztatás állami előírása között? Milyen eszközökkel segíthetné az állam azt, hogy a szülők világnézeti meggyőződése Cili óvodai részvételével kapcsolatban is minél inkább érvényre juthasson? Köteles-e az állam választási lehetőségeket kínálni? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.1, A/1.3, A/1.4, A/1.5, A/1.6, A/1.14 Döntések tára: A/2.4, A/2.5 Szakirodalom: B/1 b) Mária (42) Csepelen él, egyedül neveli két gyermekét. A nagyobbik, Krisztián (5) jövőre megy iskolába, Nati bölcsődés. Máriának nincs segítsége, ezért fontos szempont lenne, hogy az iskola minél közelebb legyen otthonukhoz, annak az iskolának azonban, melynek körzetébe tartoznak, és ahol Krisztiánnak biztos helye lenne, nagyon rossz híre van. Mária akár azt is vállalná, hogy távolabbi iskolába kíséri majd minden reggel fiát, ezért további lehetőségek után néz. A család rossz anyagi körülmények között él, Mária egyedül tartja fenn magukat, szabadideje egyáltalán nincs, így az utolsó pillanatban szembesül azzal, hogy

150

a még elérhető közelségben lévő jó iskolákba fia nem nyerhet felvételt, mert minden hely betelt. Mária úgy látja, hogy hiába van szabad iskolaválasztás, ha a jó hírű intézményekbe végül csak a gazdag szülők gyerekei jutnak be. Krisztián végül a körzeti iskolában fogja megkezdeni tanulmányait. Mária el van keseredve, szerinte ezzel már most eldőlt, hogy Krisztián nem fog tudni versenyezni azokkal, akik bejutottak az áhított helyekre. Az átjelentkezésről csak annyit tud, hogy nagyon bonyolult, ismerősei között nem is hallott ilyesmiről. Szempontok a vitához: Képzeljük magunkat egy olyan szülő helyébe, aki sikeresen tudta beíratni gyermekét a kerület legjobb nyelvi tagozatos iskolájába. Milyen előnyei vannak a szabad iskolaválasztásnak? A rendszer előnyei, vagy a hátrányai dominánsak inkább? Milyen ütközési pontok képzelhetők el a szabad iskolaválasztás kapcsán a gyermek és a szülők érdekei között? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.2, A/1.3, A/1.4, A/1.7 Döntések tára: A/2.4 c) Sándornak (58) nem volt könnyű gyerekkora, már 16 évesen dolgozni kényszerült. Felnőttként, esti tagozaton végezte el a főiskolát, tanulmányai költségeit úgy tudta fedezni, hogy mellette több műszakban dolgozott gyári munkásként. Feleségével gyermekeiknek kiegyensúlyozott anyagi körülményeket tudtak teremteni, így Blankának (15) nem kell attól tartania, hogy nem fog tudni továbbtanulni. Blanka másodéves a gimnáziumban, idén kell kiválasztania az emelt szintű érettségire felkészítő fakultációkat. Mindenből jó jegyei vannak, de elsősorban humán tárgyak érdeklik, szívesen foglalkozna később például középkori irodalommal. Apja úgy gondolja, hogy az ilyen olvasgatásra nem lehet egzisztenciát építeni, míg egy mérnöknek viszont mindig biztos kenyere van. Sándor a legjobbat szeretné Blankának, ezért folyamatosan nyomás alatt tartja, hogy lánya a helyes döntést hozza, és azt is egyértelműen kinyilvánította, hogy amennyiben az irodalom és a történelem helyett nem matematikából és fizikából vállal plusz órákat, egyetemi továbbtanulását a család nem fogja támogatni. Szempontok a vitához: Helyeselhető-e Sándor magatartásának célja? Elfogadható szülői „terelgetésnek” tekinthető-e Sándor magatartása? Milyen más eszközökkel tudná Sándor lánya későbbi boldogulását elősegíteni? Kikényszerítheti-e Blanka jogi eszközökkel az igazát? Mennyiben életszerű az állam hasonló jellegű viszonyokba történő beavatkozása? Eszköztár: Jogszabályok és nemzetközi egyezmények: A/1.2, A/1.4, A/1.5, A/1.7., A/1.10, A/1.11, A/1.12, A/1.13 Döntések tára: A/2.1, A/2.2, A/2.3 Szakirodalom: B/1

151

III. Eszköztár A következőkben az Alaptörvényből, különböző jogszabályokból, bírósági és alkotmánybírósági döntésekből, illetve egyéb forrásokból közlünk a vitakérdések megvitatásához hasznos részleteket. A jogi szemelvények felhasználásához kiindulópontként javasoljuk elsőként az Alaptörvény és a különböző nemzetközi, illetve európai források áttekintését, ezt követően pedig az egyéb jogi normák feldolgozását.

A/1 Jogszabályok és nemzetközi egyezmények A/1.1 Magyarország Alaptörvénye, VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.(…) A/1.2 Magyarország Alaptörvénye, XI. cikk (1) Minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez. (2) Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja. (…) A/1.3 Magyarország Alaptörvénye, XV. cikk (…) (4) Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti. (5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket. A/1.4 Magyarország Alaptörvénye, XVI. cikk (1) Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. (2) A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést. (3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását. (…) A/1.5 A gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-én kelt Egyezmény 12. cikk 1. Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon

152

kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. 2. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák. (…) 14. cikk 1. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a gyermek jogát a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságra. 2. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a szülőknek vagy, adott esetben, a gyermek törvényes képviselőinek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket e jogának gyakorlásában képességei fejlettségének megfelelően irányítsák. (…) 16. cikk 1. A gyermeket nem szabad alávetni magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete vagy jó hírneve elleni jogtalan támadásnak. 2. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen a gyermeket megilleti a törvény védelme. A/1.6 Az Emberi Jogok Európai Egyezménye, 3. cikk – Kínzás tilalma Senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. A/1.7 A Szülői Jogok és Kötelezettségek Európai Chartája (…) 3. A szülőnek joga van ahhoz, hogy elismerjék szerepét, mint gyermeke elsődleges nevelője és oktatója. (…) 9. A szülő joga, hogy olyan oktatási formát válasszon, amely a legközelebb áll saját meggyőződéséhez, az általa a gyermeknevelésben fontosnak tartott értékrendhez, továbbá szabadon választhat oktatási intézményt a demokratikus alapelvek figyelembe vételével. 10. A szülő kötelessége, hogy megfelelő információkra épülő és tudatos döntéseket hozzon azzal kapcsolatban, hogy gyermekeik milyen oktatásban részesüljenek. 11. A szülő joga, hogy olyan iskolai körülmények közé járassa gyermekét, amely megfelel vallási, filozófiai és pedagógiai értékrendjének. Az oktatási intézményrendszer köteles a gyermek lelki és kulturális hátterét tiszteletben tartani. (…) A/1.8 Btk. 208. § Kiskorú veszélyeztetése 208. § (1) A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy –

153

ideértve a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él –, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (…) A/1.9 Btk. 212/A. § Kapcsolati erőszak 212/A. § (1) Aki gyermekének szülője, továbbá az elkövetéskor vagy korábban vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja sérelmére rendszeresen a) az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsít, b) a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javakat von el és ezzel a sértettet súlyos nélkülözésnek tesz ki, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott személy sérelmére rendszeresen követ el a) a 164. § (2) bekezdése szerinti testi sértést vagy a 227. § (2) bekezdése szerinti becsületsértést, bűntett miatt három évig, b) a 164. § (3) és (4) bekezdése szerinti testi sértést, a 194. § (1) bekezdése szerinti személyi szabadság megsértését vagy kényszerítést, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (…) A/1.10 Ptk. XVI. Fejezet, A szülői felügyelet általános szabályai 4:146. § [A kiskorú jogállása; a szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek] (1) A kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll. (2) A szülői felügyelet a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gondozásának, nevelésének, tartózkodási helye meghatározásának, vagyona kezelésének, törvényes képviseletének jogát és kötelességét, a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak a jogát foglalja magában. 4:147. § [A szülői felügyelet gyakorlásának elvei] (1) A szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni. (…) 4:148. § [A gyermek bevonása a döntésekbe] A szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét - korára, érettségére tekintettel megfelelő súllyal figyelembe kell venniük.

154

4:149. § [A szülői felügyelet korlátozásának kivételessége] A szülő felügyeleti jogának gyakorlását a bíróság vagy más hatóság törvényben meghatározott, kivételesen indokolt esetben, olyan mértékben korlátozhatja vagy vonhatja el, amely a gyermek érdekének biztosításához szükséges. Ptk. XVII. fejezet, A szülői felügyelet tartalma, 2. A gyermek gondozása és nevelése 4:152. §  [A gyermek gondozása, lakóhelyének és tartózkodási helyének meghatározása] (1) A szülők joga és kötelezettsége, hogy a gyermeket gondozzák, a gyermek megélhetéséhez és felnevelkedéséhez szükséges feltételeket biztosítsák. (…) 4:153. § [A gyermek nevelésének és életpályájának megválasztása] (1) A szülők jogosultak a gyermek nevelésének módját megválasztani. (2) A gyermek képességei figyelembevételével a szülők és a gyermek közösen döntik el, hogy a gyermek milyen életpályára készüljön. (3) Az életpálya kijelölésével és ezzel összefüggésben a gyermek taníttatásával, iskolájának megválasztásával kapcsolatban a szülő és a gyermek között felmerülő vitában a gyámhatóság dönt. Ptk. XV. cím, A gyámság gyakorlása 4:234. § [A gyámság gyakorlása] (1) A gyám a gyermek érdekeinek megfelelően köteles a tevékenységét gyakorolni. A gyámnak a tevékenysége során biztosítania kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú az őt érintő döntések előkészítésében részt vehessen, véleményt nyilváníthasson. (2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a gyám jogaira és kötelezettségeire. (…) 4:237. § [Gyámhatósági felügyelet a gyám működése felett] (1) A gyám a tevékenységét a gyámhatóság rendszeres felügyelete - gyermekvédelmi gyámság esetén az irányítása - alatt látja el. Tevékenységéről bármikor köteles felvilágosítást adni a gyámhatóságnak. (2) A gyámhatóság a gyám jogkörét korlátozhatja, és intézkedéseit a gyermek érdekében - hivatalból, a gyámság alatt álló gyermek vagy közeli hozzátartozója kérelmére - meg is változtathatja. E tekintetben közeli hozzátartozónak minősül a szülő akkor is, ha a szülői felügyeleti joga szünetel. (3) A gyámhatóság a gyámság alatt álló kiskorú fontosabb ügyeiben határozathozatal előtt köteles meghallgatni a gyámot, az ítélőképessége birtokában lévő kiskorú gyermeket és indokolt esetben a kiskorú közeli hozzátartozóit.

155

A/1.11 A gyermek jogai - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. 6. §  (1) A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez. (2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez. (…) (4) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek ellen védelemben részesüljön. (5)  A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak.(…) 8. § (1) A gyermeknek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, és ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon jogairól, jogai érvényesítésének lehetőségeiről, továbbá ahhoz, hogy a személyét és vagyonát érintő minden kérdésben közvetlenül vagy más módon meghallgassák, és véleményét korára, egészségi állapotára és fejlettségi szintjére tekintettel figyelembe vegyék. (2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy az őt érintő ügyekben az e törvényben meghatározott fórumoknál panasszal éljen. (3) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy alapvető jogai megsértése esetén bíróságnál és törvényben meghatározott más szerveknél eljárást kezdeményezzen. (…) A/1.12 A szülő jogai és kötelezettségei - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv. 12. §  (1) A gyermek szülője jogosult és köteles arra, hogy gyermekét családban gondozza, nevelje és a gyermeke testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételeket – különösen a lakhatást, étkezést, ruházattal való ellátást –, valamint az oktatásához és az egészségügyi ellátásához való hozzájutást biztosítsa. (…) (4) A gyermek szülője köteles a) gyermekével együttműködni, és emberi méltóságát a 6. § (5) bekezdése szerint tiszteletben tartani, b) gyermekét az őt érintő kérdésekről tájékoztatni, véleményét figyelembe venni, c) gyermekének jogai gyakorlásához iránymutatást, tanácsot és segítséget adni, d)  gyermeke jogainak érvényesítése érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni, e)  a gyermeke ellátásában közreműködő személyekkel és szervekkel, továbbá a hatóságokkal együttműködni. A/1.13 A családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. tv. 9. § (…)

156

(2) A szülő köteles és jogosult arra, hogy kiskorú gyermekét családban gondozza, felelősen nevelje, és a gyermeke testi, szellemi, lelki és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételeket, valamint az oktatásához és az egészségügyi ellátásához való hozzájutását biztosítsa. (3) A kiskorú gyermek szülője köteles különösen a) gyermeke emberi méltóságát tiszteletben tartani, b) gyermekével együttműködni, c) gyermekét az őt érintő kérdésekről – korának és fejlettségének megfelelően – tájékoztatni, véleményét figyelembe venni, d) gyermekének jogai gyakorlásához iránymutatást, tanácsot és segítséget adni, (…) A/1.14 A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 8. § (1) Az óvoda a gyermek hároméves korától a tankötelezettség kezdetéig nevelő intézmény. (…) (2) A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a harmadik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson vesz részt. A jegyző - az egyházi és magán fenntartású intézmények esetében a fenntartó - a szülő kérelmére és az óvodavezető, valamint a védőnő egyetértésével, a gyermek jogos érdekét szem előtt tartva, az ötödik életév betöltéséig felmentést adhat a kötelező óvodai nevelésben való részvétel alól, ha a gyermek családi körülményei, képességeinek kibontakoztatása, sajátos helyzete indokolja.

A/2 Döntések tára A/2.1 11/1992. [III. 5.] AB határozat Az Alkotmánybíróság ebben a határozatában a jogállamisággal kapcsolatos olyan alapvető fontosságú kérdésekkel foglalkozott, mint például, hogy miként kötik a törvényhozást az olyan jogállami alapszabályok, mint a visszaható hatályú jogalkotás tilalma és az elévülés. A határozat alábbi megállapítása az alkotmányos rendelkezések értelmezése és hatóköre szempontjából fontos. „Magyarország jogállammá minősítése ténymegállapítás és program egyszerre. A jogállam azáltal valósul meg, hogy az Alkotmány valóban és feltétlenül hatályosul. […] Nemcsak a jogszabályoknak és az állami szervek működésének kell szigorúan összhangban lenniük az Alkotmánnyal, hanem az Alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrendjének át kell hatnia az egész társadalmat. Ez a jog uralma, ezzel lesz az Alkotmány valóságossá. A jogállam megvalósítása folyamat. Az állami szervek számára alkotmányos kötelesség ezen munkálkodni.” A/2.2 21/1996. (V. 17.) AB határozat A Szivárvány-határozat néven elhíresült döntés meghozatalára egy egyesülési joggal kapcsolatos jogeset adott okot, melynek főszereplője kiskorúként szeretett volna egy homoszexuális érdekvédő szervezethez csatlakozni. A határozatában az AB a gyermekek alapjoggyakorlásának kereteit értelmezte, és kimondta, hogy lehetőség van a gyermek érdekében a gyermek különböző alapvető jogainak – konkrét esetben az egyesülési jogának – korlátozására.

157

„A gyermekek esetében […] maga az Alkotmány és nemzetközi egyezmények teszik állami kötelességgé a gyermek fejlődési útjának megóvását a veszélyektől és kockázatoktól, éppen annak érdekében, hogy felkészülhessen a felelős és tájékozott döntésekre, mihelyt életkorával vélelmezett érettsége erre képessé teszi. Az államnak az Alkotmány 67. §-ából folyó kötelességei a gyermek fejlődésének védelmére, de alkotmányos lehetőségei is, elsősorban a nyilvánosság szférájában jelenhetnek meg; egyrészt a gyermek nyilvánosság előtti tevékenységét szabályozhatják, másrészt általános szabályokkal nyújthatnak intézményes védelmet. […] Az államnak a gyermeket az olyan kockázatvállalásoktól is meg kell óvnia, amelyekkel kapcsolatban életkoránál (az ettől függően feltételezett testi, szellemi, erkölcsi és társadalmi érettségénél) fogva nem képes megismerni és értékelni sem a választható lehetőségeket, sem pedig választása következményeit saját személyiségére, illetve későbbi életére és társadalmi beilleszkedésére nézve. E kockázatelhárítás részeként az állam köteles arra is, hogy legalább a nyilvánosság szférájában ne engedje meg, hogy a gyermek olyan tevékenységet folytasson, vagy olyan ügyekben állást foglaljon, amelyekben a felelős álláspont kialakítására a fentiek szerint a gyermek nem érett, noha a nyilvános állásfoglalás a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődésére, s későbbi sorsára meghatározó hatással lehet.” A/2.3 422/B/1991 AB határozat Az ügyben az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló törvény egy konkrét rendelkezését vizsgálta abból a szempontból, hogy az összhangban áll-e az alkotmány ifjúságvédelemre vonatkozó rendelkezéseivel. A kiválasztott szemelvény azzal foglalkozik, hogy hogyan értelmezhetőek a hasonló tartalommal a hatályos Alaptörvényben is szereplő ifjúságvédelmi rendelkezések. „Az Alkotmány 16. és 17. §-a szerint a Magyar Köztársaság „különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdeket”, illetve „a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik”. Nem határozza meg azonban a védelem és a gondoskodás jogintézményeit és mértékeit. (…) A védelem, gondoskodás, intézkedés részletezett kifejtését nem is lehet az alaptörvénytől elvárni. Az alkotmányi előírások megvalósítása – számos feltételtől függően – változó és folyamatos törvényhozási, kormányzati, önkormányzati és társadalmi feladat. (…) Jelen határozatnak (…) az a központi gondolata, hogy az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését célzó törvényi intézkedéseknek széles skálája van, s a különböző szabályozási módok közül a jogalkotó – az Alkotmány rendelkezéseit tiszteletben tartva – szabad belátása szerint választhat. (…)” A/2.4 39/2007. (VI. 20.) AB határozat Az Alkotmánybíróság a következő határozatban a kötelező védőoltások szabályozását vizsgálta, amely – például a kötelező óvodáztatás előírásához hasonlóan – beavatkozást jelent a szülő nevelési szabadságába. Az alábbi megállapítás a szülői nevelési szabadság állami korlátozására vonatkozik. “[A]z Alkotmány 60. § (1) bekezdése és 67. § (2) bekezdése együttesen jeleníti meg a szülők jogát, hogy gyermekeikről saját világnézetüknek és lelkiismereti meg­

158

győ­ződésüknek megfelelően gondoskodjanak. Elsősorban a szülők (gondviselők) jogosultak arra, hogy döntsenek a gyermekeik testi és szellemi fejlődésével kapcsolatos kérdésekben. A szülők választhatnak egészségügyi szolgáltatót, oktatási intézményt, ők dönthetnek arról, hogy milyen világnézeti nevelésben részesüljenek gyermekeik. […] A gyermekek joggyakorlásának kibontakozására meghatározó hatással van az, hogy milyen a szülők és gyermekeik közötti konkrét viszony, milyen szülői felfogás alapján nevelkednek a gyermekek. Vagyis a gyermekek életét a szülők és a gyermekek jogainak sajátos kölcsönhatása is alakítja. Ezek a jogok jelentik az állami beavatkozás leglényegesebb korlátait.” A/2.5 3046/2013. (II. 28.) AB határozat Az Alkotmánybíróság az ombudsman indítványára vizsgálta a köznevelési törvény kötelező óvodai nevelést előíró szakaszait, és részben az alábbi indoklást alapul véve alkotmányosnak találta azt. „A napi négy órás foglalkozás általánosságban indokolt elsősorban a szocializáció, a majdani iskolai követelményekhez való alkalmazkodás, a társadalomba való beilleszkedés megkönnyítéséhez. A szülő gyermekkel való foglalkozását, nevelési elveit nem gátolja, nem sérti, ellenkezőleg, kiegészíti a közösségben történő nevelés. Amennyiben pedig a gyermek különös érdeke, a családi körülmények indokolják, mód van a felmentésre. (…) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát a korlátozás – a széleskörű felmentési lehetőségre tekintettel – az elérni kívánt célhoz képest nem aránytalan, ezért az indítványt ebben a vonatkozásban elutasította.” A/2.6 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának Jelentése az OBH 4247/2003. sz. ügyben Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az akkor újszerűnek számító valóságshow-jelenséggel kapcsolatban tette a következő megállapításokat. „A valóságshow szereplőitől azt várják el, arra kötnek szerződést, hogy testi és lelki valójuk túlnyomó részét tegyék hozzáférhetővé a nyilvánosság, a nézők és a műsor készítői számára, bocsássák azok rendelkezésére, cserébe az ismertségért és a felajánlott díj megszerzésének esélyéért. A megállapodást a kiválasztás során végbemenő orvosi vizsgálatra és a műsorban való szereplés szabályozására kötik velük. Ez utóbbinak tipikus tartalmi eleme, hogy a résztvevők megnyilvánulásait folyamatosan figyelemmel kísérik, rögzítik és a nyilvánossághoz közvetítik. Emellett kikötik a gyártó utasításadási jogát és az ennek való engedelmességet; a kép- és hangfelvételekhez kapcsolódó szerzői és polgári jogi jogok korlátozás nélküli átruházását, kereskedelmi hasznosítását; a résztvevő személyiségi jogi jogsértésből eredő igényeinek érvényesítéséről való joglemondását; a résztvevő lemondását arról, hogy állami szervekhez panaszt tegyen. A szerződések tartalmaznak egy felelősségkizáró nyilatkozatot is a gyártó részéről a résztvevőt esetleg érő hátrányos egészségügyi és szociális következmények esetére. Ez a teljes „rendelkezésre bocsátás” a jog alanyát képező egységes emberi személyt csaknem teljes mértékben tárgyiasítja. (…) A valóságshow-k szereplői

159

általánosságban már magával a jogaikról lényegében teljes mértékben lemondó és a kiszolgáltatottságot megalapozó szerződés aláírásával, illetve konkrétan és esetenként az adások során olyan helyzetbe kerülnek, amely összeegyeztethetetlen az emberi méltóság, a magánélet, az emberi személyiség tiszteletben tartásának és a cselekvőképesség korlátozhatatlanságának (Ptk. 11. §) mindenkire, de különösen minden hatalmi pozícióban lévő szervezetre kiterjedő kötelezettségével. Az ilyen helyzetek „valóságként” való bemutatása azt az üzenetet hordozza, hogy az emberi méltóság nem feltétlen érték, anyagi vagy egyéb érdekből bármikor következmények nélkül korlátozható, megsérthető.” A/2.7 Az A. Egyesült Királyság elleni ügy (1998. szeptember 23.), Emberi Jogok Európai Bírósága Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) döntésében a szülő által alkalmazott testi fenyítéssel foglalkozott. A kérelmező egy fiatal fiú volt, akit mostohaapja több ízben bántalmazott, zúzódásokat okozva. A mostohaapa ellen az Egyesült Királyságban vádat emelték, de a bíróság úgy találta, hogy a büntetés „szükséges és ésszerű” volt. A nemzeti bírósággal szemben az EJEB megállapította, hogy a büntetés megsértette az Egyezmény 3. cikkét. „A gyermekek és más kiszolgáltatott személyek különösen jogosultak az állam védelmére, amelynek hatékony elrettentéssel kell fellépnie a személyes integritás ilyen súlyos megsértésével szemben.” A/2.8 A Fővárosi Bíróság 22.B.862/2010/16. számú ítéletének tényállása Az alábbi idézetek egy olyan ítélet tényállásából származnak, melyben a bíróság a vádlottat bűnösnek találta a szemelvényekben „tanú 1”-ként szereplő, a vádlott élettársának korábbi házasságából származó gyermek sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt. A bíróság a vádlottat – egyebek mellett többek között a szemelvényekben szereplő magatartásokért – egy rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette, egy rendbeli súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, és egy rendbeli könnyű testi sértés vétsége miatt 10 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását kétévnyi próbaidőre felfüggesztette. „A vádlott másik két gyermekénél nehezebben kezelhető tanú 1-el szemben rendszeresen elvesztette a türelmét, indulatossá vált. Ebben jelentős szerepet játszott az anyagi nehézség, tanú 3-al való kapcsolatának és tanú 1 elhelyezésének rendezetlen helyzete is. A vádlott nevelési módszerei között napi rendszerességgel megjelent a tettlegesség, fülcimpa csavarás, a gyermek arcának és hátsójának megütése, arcának megkarmolása. Ezen túl a gyermekkel szemben más megtorló büntetéseket is alkalmazott, így szabadidős tevékenység megvonása, sarokba állítás. A tettleges bántalmazások általánosságban sérüléseket nem okoztak, azonban az egyébként is problémás és nehezen nevelhető sértett esetében ezek a nevelési módszerek összességében az érzelmi életére negatív hatással voltak és általános félelemérzetet keltettek. Tanú 1 1993. április 26. napján született, a bántalmazások idején 12 éves, vékony testalkatú, visszahúzódó fiú volt. (…)

160

A vádlott fenti cselekményeivel nevelési kötelezettségeit súlyosan meg­szeg­te, a bántalmazásokkal tanú 1 testi, érzelmi, erkölcsi fejlődését különösen ve­ szélyeztette. A veszélyeztetettség több szinten is megnyilvánult, konkrét bán­tal­ ma­zások, fizikai és lelki traumaként megjelenve, továbbá a gyermekelhelyezéssel járó elhagyatottság érzésében, krónikus stressz és az általános pszichés sérülékenység fokozódása formájában. Tanú 1 stabilitás, biztonság iránti elemi igénye kielégítetlen, az otthonában tapasztalt konfliktusok miatt erős szorongások gyötrik. Tanú 1 a Gyámhatóság 2005. október 7. napján ideiglenesen hatállyal a ... átmeneti otthonába helyezte el, és megállapította, hogy a vádlott gondozási, nevelési joga szünetel. A sértett azóta is állami gondozásban van, azonban igen szoros kapcsolatot tart fenn a vádlottal, gyakorlatilag a családi hátteret a mai napig is a vádlott biztosítja számára. A sértett szakközépiskolába jár, a ... Szakközépiskola 11. osztályos tanulója, autószerelést tanul.”

B. Szakirodalom B/1 Kis János: A szivárvány-teszt99 Kis János cikkében a Szivárvány-határozat (21/1996. (V. 17.) AB határozat) néhány lehetséges ellentmondását elemzi. A következő szemelvény a szülők jogaira vonatkozó megállapításokat tartalmazza. „(…) Rendes körülmények között abban, amiről a gyermek még nem dönthet önállóan, a szülőt illeti meg a végső szó. Külön meg kell indokolni, hogy ezúttal miért veszik el a szülőtől a döntés jogát. Robusztus indokra van szükség, mert a korlátozandó jog is erőteljes. A szülő nem puszta ügygondnok. Gyermeke az ő személyes életének része, ő a felelős a nevelődéséért. Lelkiismereti szabadságához tartozik, hogy meggyőződése szerint nevelje. Mi igazolja, hogy az állam, a lelkiismeret szabadságát korlátozva, magához vonja a rendelkezési jogot? A határozat erről nem sokat mond. Első lépésben rámutat, hogy a szülő megkerülése nem volna egyedülálló: van rá példa, hogy az állam közvetlenül gyakorolja a gyermek fölötti gyámkodást. A tiltó rendszabályok általában „a nyilvánosság szférájában” helyettesítik a szülői felügyeletet, ami azt sugallja, hogy az egyesületi tagság abba a körbe tartozik, ahol az állam a szülő helyébe léphet. Miután kimutatta, hogy a szülő kikapcsolása – legalábbis a nyilvánosság tartományában – nem okvetlenül illegitim, a határozat második lépésben hozzáteszi: ha a beavatkozást indokló kockázat annyira súlyos, hogy az állam törvénnyel vagy bírói határozattal maga dönt a gyermek jogainak gyakorlásáról, akkor a szülői beleegyezés már egyszerűen nem jön számításba. Eddig az argumentum. Sajnos, mindkét lépése sántít. Ami az elsőt illeti: ha szemügyre vesszük a javasolt analógiákat, észre fogjuk venni, hogy ezek az egyesülési jog korlátozására nem terjeszthetők ki. Az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy az állam „tilthatja, hogy gyermeknek nyilvános vendéglátóhelyen alkoholt szolgáljanak fel, hogy iskola közelében pornográf sajtótermékeket áruljanak, vagy szexboltot nyissanak”. Ez igaz. Azonban két nehézség is van a párhuzammal. Először, az egyesülési jog a gyermeket is megillető 99 A teljes cikk itt érhető el: http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-szivarvany-teszt

161

alkotmányos alapjog, a szeszfogyasztás és a pornográf termékek élvezése nem az. Másodszor, s ez az igazán fontos különbség, amikor az állam megtiltja, hogy nyilvános vendéglátóhelyen gyermeknek alkoholt szolgáljanak fel stb., akkor nem az történik, hogy elvonják a beleegyezési jogot a szülőtől. A hatóság ilyenkor azokon a színtereken lép a szülő helyébe, ahol ez amúgy sem képes hatékony felügyeletet gyakorolni. Semmi értelme szülői hozzájáruláshoz kötni a fiatalkorúak kiszolgálását italboltban vagy szexboltban, mert ez a szabály nem volna végrehajtható. Ezekben a térségekben a szülőnek szüksége van a hivatalos rendszabályok segítségére. Ott azonban, ahol képes felügyelni gyermeke lépéseit, az állam nem veszi el tőle a neveléssel kapcsolatos döntéseket. Meghagyja számára a lehetőséget, hogy ha gyermekét érettnek tartja az alkoholfogyasztásra és a pornográfia megismerésére, akkor hozzáférhetővé tegye őket a számára (feltéve, hogy ezeket az élvezeteket ő maga nem helyteleníti). „A szülő felelőssége”, szögezi le az Alkotmánybíróság is, „hogy otthon a gyermek számára hozzáférhetővé teszi-e az alkoholt vagy a pornográfiát.” Az egyesületi tagsággal nem ez a helyzet. Egyfelől, itt a szülő nem szorul az állami tiltás mankójára, mert ha bizonyos életkor alatt a belépési nyilatkozat csak az ő jóváhagyásával válhat érvényessé, akkor döntése minden további nélkül kikényszeríthető. És másfelől, a hivatalos tiltás itt nem segíti a szülőt nevelési szándékainak megvalósításában, hanem akadályozza. Tegyük fel, a szülőnek meggyőződése, hogy a jogvédő szervezet méltó a csatlakozásra, gyermeke pedig kellően érett rá, hogy felelősséggel vállalhassa a belépéssel járó kockázatokat, ítéletének nem tud az állami tiltással szemben érvényt szerezni. Itt nem olyan tevékenységről van szó, mely otthon is végezhető volna: a vita tárgya maga a nyilvános cselekvésben való részvétel. Ha egyszer az állam eltiltja a fiatalokat attól, hogy egy jogvédő egyesület tagjai legyenek, akkor a szülő nem játszhat velük jogvédő egyesületet az otthonában. A megfelelő analógia nem az, hogy az állam nem enged alkoholt vagy pornográf termékeket árusítani fiatalkorúaknak, hanem az volna, ha az állam megtiltaná, hogy 18 évesnél fiatalabb polgárai egyházi iskolába járjanak, vagy részt vegyenek egy népszerűtlen vallási gyülekezet életében. Az ilyen esetekben – s a mi esetünk is ilyen – a szülő lelkiismereti szabadságának kérdése nem kerülhető meg. Az Alkotmánybíróság azonban megkerüli. Második lépésként beéri az alábbi kijelentéssel: „Ha… valamely egyesületben való tagság olyan súlyos kockázatot jelent a gyermek számára, hogy tagságát… jogszabály vagy bíróság általában kizárhatja, akkor a beleegyezés tárgytalanná válik.” Csakhogy nem a kockázat súlyán múlik a dolog. Senkinek nem jut eszébe, hogy ne volna elegendő a szülői beleegyezés, ha egy fiatalkorú fel akar csapni alpinistának, noha az alpinizmus kétségkívül életveszélyes sport, s nehéz elképzelni annál nagyobb kockázatot, mint hogy az ember a halálát leli. A kockázat nagysága akkor volna elégséges indok a szülő rendelkezési jogának korlátozására, ha feltételeznénk, hogy nemcsak a gyermek, maga a szülő sem képes a kockázat súlyával összhangban lévő, felelős döntést hozni. Vagyis, ha abból indulnánk ki, hogy az állam a szülő fölött is gyámkodhat. Vannak esetek, amikor ezt valóban megteheti. Mondjuk, elrendelheti a bukósisak és a biztonsági öv viselését. Egyfelől, a közlekedéssel járó baleseti kockázat rendkívül nagy, és az autósok, motorosok jó része rendes körülmények között nem hajlik rá, hogy ennek megfelelően cselekedjék. Másfelől, az ilyen óvintézkedések nem korlátozzák lényeges személyes döntéseinket, és alapvető meggyőződéseinkkel sem ütköznek

162

össze. A beavatkozásnak tehát nyomós indoka van, ellene pedig nem szól hasonlóan nyomós érdek. Az egyesülési jog gyakorlása kapcsán a két feltétel egyike sem áll fenn. Nem állítható, hogy felnőtt emberek képtelenek volnának felmérni az egyesüléssel járó kockázatokat. S az sem, hogy fontos döntéseikben ne korlátozná őket, meggyőződéseiket ne sértené, ha az állam helyettük dönti el, milyen egyesülethez csatlakozhatnak. Ha azonban az állam nem feltételezi, hogy a szülő képtelen az egyesüléssel járó kockázatok mérlegelésére, amikor saját magáról van szó, milyen alapon feltételezné, hogy alkalmatlan ugyanerre a mérlegelésre, amikor a gyermekéről kell dönteni? Ha nem feltételezi, hogy amikor saját magáról van szó, akkor a szülő számára közömbös, ő maga dönt-e a veszély vállalásáról, vagy az állam dönt helyette, vajon milyen alapon feltételezné, hogy a kérdés közömbössé válik a számára, amikor gyermekének egyesületi élete a döntés tárgya? Egyszóval, a kockázat súlyán nem múlhat, hogy az állam közvetlenül beavatkozhat-e a gyermekre vonatkozó döntésekbe. De akkor min múlik? Csakis azon, hogy milyen természetű a beavatkozás indoka. Épp az imént láttunk egy esetet, amikor a hatóság közbelépése nem sérti a szülő lelkiismereti szabadságát: ez akkor áll elő, amikor a szülő nincs abban a helyzetben, hogy kikényszeríthető döntést hozzon – ilyen példával szolgál az alkohol és a pornográf termékek árusítása. Egy másik esetben azért nem sérti a szülői jogokat a beavatkozás, mert egyértelműen és határozottan a nagykorúsághoz köti valamely állampolgári jog gyakorlását – például a választásokon való részvételt –, s ezért föl sem merül, hogy a szülőnek lenne valamiféle mérlegelési joga, melyet elvonnak tőle. Egy harmadik esetben pedig azért nincs jogsértés, mert a beavatkozás indoka nem függ össze a gyermek életkorával, pontosabban korlátozott döntésképességével – olyan előírásokról van szó (a védőoltás vagy a biztonsági öv kötelező elrendelése a legtisztább példa ezekre), melyeket szükség esetén felnőttekre is alkalmaz és alkalmazhat az állam. Az egyesülési jog fölötti kontroll elvonása egyik esethez sem hasonlít. Szemben a védőoltás vagy a biztonsági öv elrendelésével, a beavatkozás itt az életkorhoz kötődő indokokon alapul. Szemben a választójog nagykorúság előtti gyakorlásának megakadályozásával, a korlátozás itt csupán részleges. És épp az imént láttuk, hogy – szemben az alkohol vagy a pornográf termékek árusításával – a szülő döntése itt minden további nélkül kikényszeríthető volna.”

C. Álláspontok a közbeszédben D. Szemléltető eszközök D/1 Mi történik, ha megkérsz egy kisfiút, hogy üssön meg egy lányt? (Forrás: www.fanpage.it)

163

Ez a kampányfilm kifejezetten a nőkkel szembeni erőszak elleni tiltakozásul készült, de vonatkozhatna akár az erőszak bármely formájára is.

D/2 Az Egyesült Államokban futó Wife Swap egyik adása Az Anyacsavar lekerült az RTL Klub műsoráról, de amerikai változatát, a Wife Swap-című reality-t Magyarországon is sugározzák.

D/3 Toddlers and Tiaras (Forrás: www.tlc.com) Noha a hazai szépségversenyek valósága nagyon messze áll az Egyesült Államokban megszokottaktól, álljon itt két epizód a TLC által sugárzott „Totyogók és tiarák” című valóságshowból.

164

D/4 Divatanyag a 10 éves Thylane Blondeau főszereplésével (Vogue Paris, 2010. december /2011. január)

165

Felhasznált irodalom FILÓ Erika: Gyermeki jogok és a szülői felügyelet. In: Emlékkönyv – Pap Tibor professzor halálának 25. évfordulójára. PTE-ÁJK, Pécs, 2002. KEREZSI Klára (1996) Gyermek, család, társadalom. In Gyermek - család társadalom. Szociális munka gyermekes családokkal, szerk. Szilvási Léna, Hilscher Rezső. Szociálpolitikai Egyesület és ELTE Szociológiai Intézet Szociálpolitika Tanszéke, Budapest. KIS János: A Szivárvány – teszt. Beszélő, 1. évfolyam, 5. szám. SÁRI JÁNOS – Somody Bernadette: Alapjogok. Alkotmánytan II. Osiris Kiadó, Budapest, 2008. PÁSZTOR Emese: A gyermekek jogainak védelme – első kézből. In:Emberi méltóság korlátok nélkül – A gyermekek, a hajléktalanok és a gyülekezők jogai. Országgyűlés Hivatala, Budapest, 2009.

166

167

168

169