6
2009. január
HONTI LAPOK
Visszatekintés – hogy elıre tudjunk nézni
(Folytatás az 1. oldalról) a kalandorok és a csakis az anyagi haszonra hajtók kiszőrése. Volt, hogy a szerzıdés aláírása elıtt torpant meg a potecionális mőködtetı – és kezdhettük elölrıl. A tanulság: csak akkor lélegezhetünk fel részben, ha a szerzıdés aláírásra kerül, de a tehertıl csak akkor szabadulunk meg igazán, ha az idı azt igazolja majd, hogy az be is lett tartva. Nem árulok el titkot, ha elmondom: az önkormányzat az Agel céget bízta meg kórházunk mőködtetésével, pillanatnyilag a szerzıdések pontosítása folyik. Ha minden jól megy, akkor februártól már ez a nagy egészségügyi tapasztalatokkal rendelkezı cég veszi át a mőködtetést. Az elızı két témához képest ez már pozitív kicsengéső tájékoztatás, de nem szeretném elkiabálni. Lassan befejezéshez közeledik a csatornahálózat bıvítése, ami az adott utcákban alaposan próbára tette a lakosok türelmét. Annak ellenére, hogy itt a város sem beruházóként, sem kivitelezıként nem szerepel, mindent megtettünk annak érdekében, hogy a munkálatok minısége és üteme a lehetı legjobb legyen, mert azt megállapíthattuk, hogy a kivitelezı cégek munkájának minısége az elmúlt rendszert idézi... Sikerként könyvelhetjük el, hogy Tesmag városrészben két utca burkolatát felújíttattuk. A Petıfi utca alapos dilemma elé állított. Egyre-másra érkeztek a jogos panaszok, hogy az úttest járhatatlan, és mindenszentek vészesen közeledett. Választanunk kellett: vagy hagyjuk a felújítást tavaszra, és az ünnepekhez a temetı ezen az úton szinte megközelíthetetlen lesz, vagy kapjon új burkolatot – vállalva, hogy némely helyen a friss töltés megszáll, amit majd a jó idık beálltával ki lehet javítani. Az utóbbi mellett döntöttünk. Sajnos, a kivitelezı az utolsó pillanatban végezte a munkát, így az aszfalt peremét csak késıbb töltötték fel kaviccsal. Tudjuk, ez az áldatlan állapot alapos megértést igényelt az utcabeliek, de városunk minden lakója részérıl. Vannak, akik nem értenek egyet ezzel a megoldással, de ez volt az a helyzet, amikor a döntés a nyuszi sapkájáról szóló vicc következményét vonja maga után. Az év utolsó napjaiban kaptuk a kedvezıtlen hírt, hogy a pereszlényi régi szeméttelep betakarására beadott pályá-
zatunk nem kapott kedvezı elbírálást, márpedig erre a város önerıbıl soha nem lesz képes. Az Ipolyvisk melletti szeméttelep is megtelt az elmúlt év végén, ezért ebben az évben már Sikenicára kerül a város hulladéka, a távolság miatt megdrágítva a költségeket. Ha már a pályázatokról esik szó, reális reményeink vannak az Ifjúság utcai iskolák rekonstrukciójára, az eredményt ez év elején tudatja a minisztérium. Leghosszabb városi kezelésben lévı utunkat /az OTP sarkától egészen a Hangyási útig/ szintén pályázati forrásból szeretnénk felújítani. Pályázunk kazánházaink biomassza-tüzelésre történı átállására is, de ezt az Energo-Bytos közremőködésével. Szerzıdést kötöttünk a Szlovák Mőszaki Egyetem Építészeti Karával a Fı tér látványtervének kidolgozására, ami alapjául szolgál majd a történelmi városmag átalakítására beadott pályázatunknak. Oktatási intézményeink fenntartása sem kevés probléma forrása. A legtöbb gondot az épületek állaga, és hát a „gyerekhiány” okozza. Ilyen létszám mellett soknak tőnik az óvodák, iskolák száma, fenntartásuk is sokkal költségesebb. A visszajelzések alapján bebizonyosodott, mennyire alaptalan volt az aggály, miszerint az oktatásügy önállósítása a fenntartói munka rovására megy majd. Két jelentıs személyi változásra is sor került 2008-ban. Az egyik /a már említett probléma miatt/: Štefan Hanuska mérnököt Csinger István váltotta fel a Mőszaki Szolgáltatások Üzeme /MSZÜ/ élén. Az Energo-Bytos ügyvezetıje, Škerlec Károly egészségi okokra hivatkozva lemondott tisztségérıl. A posztjára kiírt pályázatot Orbán Dezsı mérnök nyerte meg, aki a pályázók közül egyedüliként rendelkezett energetikai végzettséggel (a Prágai Mőszaki Egyetemen szerzett oklevelet). Munkájukhoz ezúton kívánunk sok sikert, jó együttmőködést. (A város egyébként 100 %-os tulajdonosa lett az Energo-Bytos kft.-nek, miután megvette két részvényes 50 %-os részesedését. Bár több érdeklıdı is szívesen megtette volna ugyanezt, a képviselı-testület úgy döntött, hogy ennek a stratégiailag fontos területnek a felügyeletét a város nem adja ki kezébıl. Mindannyiunk érdeke, hogy városunk szebb, környezetünk tisztább legyen. Ezt azonban csak összefogással,
szemléletváltással érhetjük el. Nem lehet minden felfordított kuka, elhajlított közlekedési tábla miatt a városi vagy az állami rendırséget okolni, hiszen annyira vannak agyafúrtak ezek a vandálok is, hogy nem az ı szemük láttára okozzák a kárt. Minden mellett nem állhat egy rendır. Az MSZÜ minden háztartásba eljuttatta felhívását, melyben kéri a lakosságot, hogy a konténerek helyére ne hordják a szemetet. Igaz, nemrégiben az a populista intézkedés volt érvényben, hogy a konténerekbe való szemétlerakáshoz a lakosoknak alanyi joguk van. Talán Ipolyság az utolsó város, ahol ez így volt. Viszont tudnunk kell, hogy az önkormányzat évi költségvetésének több mint 10 %-át az említett vállalat emészti fel, de ebbe a konténerek fuvaroztatása már nem fér bele. A felhívás ellenére a város bel- és külterületén is egyre szaporodnak az illegális szemétlerakatok. Ez a felelıtlen magatatartás a lakosság kis részének tulajdonítható, de szemléletváltásra nemcsak náluk van szükség, mert ameddig ezt a tevékenységet következmények nélkül végezhetik, addig fogják is végezni. Márpedig elenyészı az az eset, amikor valaki figyelmezteti a rendetlenkedıket, vagy uram bocsá´, jelenti is ıket illetékes helyen. Elszomorító látvány, amikor a temetı konténere, amit egy-két napja ürítettek ki, másnapra már öreg bútorokkal van tele. Tanúja persze soha semminek nincs. Ezúton is tisztelettel felszólítok minden jóérzéső lakost, fogjunk össze városunk tisztaságáért, hiszen olyan környezetben kell élnünk, amilyet magunk alakítunk ki. Végezetül néhány mondat az önkormányzat tevékenységérıl. Eredményes önkormányzati munka csak a városi hivatal és a képviselık jó együttmőködésekor jöhet létre. A döntéseket a képviselık hozzák a hivatal dolgozóinak vagy a bizottságok javaslatainak meghallgatása után. Ezt lehet szeretni, nem szeretni, de végre kell hajtani. Nem lehet egy választási ciklusban együtt dolgozni azokkal, akik a hivatal alkalmazottait a képviselık ellen hangolják. Az elmúlt évben ez a képviselıgárda – ha lehet, még jobban – együtt tudott gondolkodni, ami természetesen nem zárta ki a nemegyszer késhegyre menı vitákat, s ez így is van rendjén. Tény, hogy az utolsó fél évben a képviselık talán jobban meg voltak mozgatva, mint
HONTI LAPOK
az elızı másfél évben együttvéve. A munkakapcsolat is javult a hivatal és a testület között. Ennek egyik jó példája, hogy az ez évi költségvetést sikerült kidolgozni és elfogadtatni még 2008-ban. Kidolgozásában a kezdetektıl részt vehetett minden képviselı, többen éltek is a lehetıséggel. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy hosszú képviselıi pályafutásom alatt mindig provizóriummal kezdtük a következı évet. Ezúton mondok köszönetet a hivatalnokoknak, a képviselıknek, akik ebben segítettek. Temészetesnek tartom, hogy mint minden tevékenységnek, ennek a képviselı-testületnek is vannak szimpatizánsai és ellendrukkerei is. Ez addig elfogadható, ameddig a jó szándékú kritika vezérli a tetteket. Az érvek nélküli, kiragadott féligazságokat tartalmazó pocs-kondiázás kultúremberek között már nem az, különösen ha egy szők réteg már-már sportként őzi ezt, természetesen névtelenül. Nevetségesnek tőnik az az érv, amit e lap hasábjain hoz fel az arctalanok védelmére a volt hivatalve-zetı, miszerint sokan félnek a kritika állítólagos következményeitıl. Fogalmam nincs, mivel tudnánk megtorolni az ilyet, már ha egyáltalán valakinak szándékában is állna ilyesmi. Ellenben számtalanszor felhívtam a tisztelt polgárok figyelmét, hogy irodám ajtaja mindenki elıtt nyitva áll, de tudtommal egyik képviselı sem zárkózik el a párbeszédtıl. Elmondhatom, hogy az elmúlt évben ilyen témában nem volt nálam nagy tolongás. Tisztelt polgártársak, kedves ipolyságiak! Évértékelı fejtegetésemben nem törekedhettem a teljes részletességre, hiszen akkor ennek a lapnak a teljes terjedelmét igénybe kellene vennem. Megpróbáltam érzékeltetni azokat a problémákat, melyekkel az elmúlt év folyamán meg kellett küzdenünk. Biztosítom önöket: azon vagyunk, hogy meg is oldjuk ezeket. Kérem városunk összes lakóját, segítsék felelısségteljes munkánkat, ne csak lakjunk Ipolyságon, de legyen ez a település az igazi otthonunk. Végezetül engedjék meg, hogy a képviselı-testület, a városi hivatal alkalmazottai, valamint a saját nevemben városunk minden lakójának eredményekben, sikerekben gazdag új évet és jó egészséget kívánjak. Bélik György alpolgármester
2009. január
Adventi hangverseny a római katolikus templomban
Az ipolyságiak és sokan a környékbeli falvakból adventhez méltóan várják az ipolysági római katolikus templomban megrendezett hagyományos adventi koncertet, melyre 2008. december 13án került sor a kora esti órákban. A hangverseny szervezıje Ipolyság város és a Csemadok Ipolysági Alapszervezete. Fellépett a Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola és Nyolcéves Gimnázium Magnificat gyermekkórusa Balázs Szabina vezényletével, az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvő Gimnázium vegyeskara Béres Gábor vezényletével, valamint a Musica Aurea Énekegyüttes Tömöl Gabriella és Béres Gábor vezényletével. A hangverseny vendégkórusa, az
7
újfehértói Körkép Városi Vegyeskar karmestere: Lénárt László. A zsúfolásig megtelt templom hallgatóságát, illetve a fellépı énekkarokat Mahulányi József esperesplébános, püspöki helynök köszöntötte. Örvendetesnek tartja, hogy a hagyományos hangverseny iránt évrıl évre fokozottabb az érdeklıdés. Az énekkarok egyházi karácsonyi énekeket és az ünnep üzenetét tolmácsoló más jellegő számokat adtak elı. A hangverseny végén Bélik György alpolgármester mondott köszönetet a szereplıknek, átadva minden karmesternek egy-egy virágcsokrot, majd mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánt. /korpás/
Polgármesteri kupa kispályás labdarúgásban
23 évvel ezelıtt indult a karácsony /FFNYEG/ 7:0, Szaktanintézet – Szakelıtti középiskolás labdarúgókupa. középiskola 2:7, Szlovák TNY GimnázEzen a tornán azóta minden évben meg- ium /SZTNYG/ – MTNYG 0:2, jelentek az ipolysági középiskolák csa- FFNYEG – Szaktanintézet 2:5, Szapatai, és bizony sokszor nagyon ke- kközépiskola – MTNYG 0:5, SZTNYG mény küzdelem árán próbálták eldönte- – FFNYEG 4:1, Szaktanintézet – ni, melyik csapat a legjobb. Az utolsó MTNYG 0:4, Szakközépiskola – néhány évben szinte bármelyik iskola SZTNYG 2:2, FFNYEG – Szakcsapata nyerhetett volna, mivel úgy kie- középiskola 1:2, SZTNYG – Szaktaningyenlítıdtek az erıvizsonyok. Viszont tézet 2:5. Végeredmény: 1. Magyar Tanítási az idei tornára ez nem volt érvényes: a 23 év alatt csapat ilyen magabiztosan és Nyelvő Gimnázium, 2. Szakközépiskofölényesen sosem nyert tornát. Még la, 3. Szaktanintézet, 4. Szlovák Gimegyetlen csapatnak sem sikerült 18:0-ás názium, 5. Fegyverneki Ferenc Nyolcgólaránnyal, tehát kapott gól nélkül éves Egyházi Gimnázium. Rf nyerni. Ez sikerült az idén az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvő Gimnázium /MTNYG/ focicsapatának, mivel mindenkit legyızve nagyon magabiztosan nyerte a polgármesteri serleget. Eredmé nyek: MTNYG – Fegyverneki Ferenc Nyolcéves Egyházi Gimnázium A magyar gimnázium gyıztes focicsapata
8
2009. január
HONTI LAPOK
Karácsonyi kézmelengetı – immár harmadszor Ha valamilyen rendezvényt háromszor – évi ismétlıdéssel megszakítás nélkül – megszerveznek, esély van a folytonosságra, vagyis hagyományossá nemesülhet. 2008. december 19-én a Hunčík Péter kezdeményezésére három év-
Az idei 14.30-kor indult a Van megoldás?! nevet viselı vitafórummal, amelyen a kerekasztalnál ülık és a mintegy 30 létszámú érdéklıdı arra kereste a választ, miként lehetne oldani a feszültséget az utóbbi idıben jócskán elmérgesedett szlovák–magyar viszonyban. Hunčík Péter megnyitó szavai után Dušan Ondrušek, a Partners for Demokratic Change szlovákiai partnerszervezetének ügyvezetıje, konfliktuskezelı pszichológus, mondott véleményt a témával kapcsolatban. Elöljáróban megjegyezte, hogy nem híve a színpadról való szólásnak, inkább a közvetlenebb partnerkapcsolatokat szereti. Szerinte a vegyes nemzetiségő régiók helyzete egyrészt könnyebb, mert közvetíthetnek két nemzeti közösség /ország/ között, másrészt a különbözıség szinte naponta szülhet újabb konfliktusokat. Hangsúlyozta, hogy mindkét nemzet nacionalizmusa ellen fel kell venni a küzdelmet. Megemlítette, hogy az utóbbi idıben négy alkalommal mintegy 200-300 szlovákiai szlovák és magyar értelmiségi tiltakozott a nacionalista hangu-
vel ezelıtt megszervezett karácsonyi kézmelengetı immár harmadszor került megrendezésre Ipolyságon, a Fı téren és a városházán. A szervezık: az Ipolyság Város Pecsétje Alapítvány és Ipolyság város.
lat szítása, a magyar kártya kijátszása és a magyar tankönyvek ügyében. A tiltakozás aláírói szinte mindig ugyanazok a személyek voltak. Sajnálatos, hogy mindezek a szélesebb néptömegek körében nem találtak visszhangra. Orbán György, a budapesti Ráday Könyvesház vezetıje múltbeli családi példákkal, irodalmi történetekkel illusztrálta azt az alapgondolatot, hogy a toleráns embereknek részt kell venniük a nemzetiségi konfliktusok kezelésében, sıt még a rájuk nehezedı nyomás esetében sem szabad önként félreállniuk. Krasztev Péter, a Magyar Köztársaság /pozsonyi/ Kulturális Intézetének igazgatója fontosnak látja a médiák szerepét. Ennek szellemében készül egy projekt, amely 2009-ben egy éven át a szlovák–magyar viszonyra hívná fel a figyelmet. Zuzana Tordová lévai konfliktuskezelı szakember szerint meg kell szabadulni a 19. században megfogalmazott rögeszméktıl, amelyek valamiféle ezeréves magyar elnyomásról, a szlovák rabszolgákról és más irrealitá-
sokról szólnak. A kerekasztal elıbb felsorolt elıadói szájából és a hallgatóság körébıl is elhangzottak olyan elképzelések, amelyek a konfrontáció helyett a békés út alapjait rakhatnák le. Fontosak a személyi kapcsolatok, a közösségek /iskolák, munkahelyi csoportok stb./ együttmőködése, közös feladatvállalása. A megbékéléshez mindkét nemzet képviselıinek hitére és ıszinte szándékára van szükség. Sokkal eredményesebb és biztatóbb lett volna ez a vitafórum, ha azon az ipolysági szlovákok közül is megjelentek volna legalább néhányan. A kézmelengetı kinti /az esı miatt elıcsarnoki/ mősora sokkal harmóniabiztatóbb volt. A békesség, a békülés magvait szórták a mintegy 150 fınyi ökumenikus sereglés valószínősíthetıen jó talajába – Hunčík Péter megnyitó gondolatait követıen – az ipolysági egyházközségek képviselıi: Mahulányi Jó-
zsef r. k. esperesplébános, püspöki helynök, Lukáš Jókay, r. k. káplán, Hana Ševečková evangélikus és Izsmán Jónás református lelkész. A mősorban fellépett a Musica Aurea Énekegyüttes, az egyházi és az állami magyar alapiskola énekkara, az evangélikusok és a reformátusok éneklıcsoportja. A mősort indító Musica Aurea a végén német, magyar és szlovák nyelven elıadta a Csendes éj címő karácsonyi éneket. Az érdeklıdık 19 órai kezdettel meghallgatták Szabó István ismert pánsípmővész koncertjét a színházteremben, s közben megtekinthették az emeleti elıcsarnokban kiállított betlehemeket és a fıtéri élı betlehemet. Áldásos és emlékezetes rendezvény volt ez – harmonizált a karácsonyváró hangulattal. Korpás Pál
HONTI LAPOK
2009. január
HatárESET – Hunčík Péter tollából
Új kötettel gyarapodott annak a polcomnak a könyvállománya, amelyen az Ipolyságon élı vagy itteni gyökerő szerzık könyvei sorakoznak. Az új szerzemény írója Hunčík Péter költı, orvos, pszichiáter, politikai elemzı, etnopszichológus... s most már regényíró is. Mennyit hozhat ki egy témából az a tollforgató, aki szinte számtalan megközelítésben nyúl egy bizonyos témához. Amikor 5 héttel ezelıtt felhozta könyvét negyedik emeleti lakásomba, bizony jócskán lihegett, mert – ugyebár – már ı sem mai gyerek, hiszen – ha jól emlékszem – 1969-ben érettségizett az ipolysági magyar gimiben. Diákként –
ahogy én tudom – ott nyüzsgött az irodalmi színpadosok évenként felfrissülı csapatában, könyvfalóként ismerte ıt a tanári testület, a sportkarrierrel is kacérkodott, de részt vett az ipolysági srácok – kisvárosra jellemzı – viselt dolgaiban is. Elképzeléseim szerint egy kimondottan humán jellegő pályára állíthatta volna magát, de ı az orvosi hivatást választotta, amely aztán úgy módosult, hogy fokozatosan átevezett lélekgyógyító vizekre /pszichiáter/, s ma már nemcsak az egyének, hanem a közösségek lelki gyötrelmeit is kezeli. November utolsó napjaiban kaptam a szórólapos meghívót Hunčík Péter elsı regénye, a határESET bemutatójára, aminek a Piccolo Café adott otthont 2008. december 2-án. Révész Angelika, a szervezı Ipolyság Város Pecsétje Alapítvány titkára megnyitó szavai után a szerzı és a bemutató N. Tóth Anikó ültek az információs asztalhoz. Velük szemben mintegy 80-an várakoztak az eligazító és ösztönzı gondolatokra. Anikó azzal a megállapítással kezdte, hogy a könyv az örökkévalóság megırzésének egyik megjelenési formája, tehát a Hunčík-alkotás minden bizonnyal hozzájárul Ipolyság halhatatlansági státusának nemesítéséhez. Azt tapasztalta, hogy a szerzı szinkronba
hozza a mikro- és makrovilágot. E sorok írójában felbuggyant a kérdés, vajon mennyire sikerült vagy sikerülhet e két szféra harmonizálása mind a valóságban, mind a mőalkotásban. Minden adat a képzelet szüleménye – bizonygatta egymásnak a bemutató és a szerzı, hogy a hallgatóságban s majd az olvasókban is elhessegessék az olyasféle gyanakvást, miszerint a regénynek minısített írás szereplıi bizony Ipolyságon élt vagy ma is élı nevesített személyek. Az olvasók spekulatív agymőködésének sem Anikó, sem Péter nem képes gátat vetni. Ilyenkor azt is szokták mondani, hogy a döntést hagyjuk az utókorra. Aztán itt van a regény narrátorainak /mesélıinek/ ügye. Mindegyikük lényegében ugyanazokat a történéseket mondja, ugyanabban a közösségi közegben mozog, mégis más tapintással, megközelítéssel viszonyul az egyes személyekhez és eseményekhez. Egy labdázó gyerekcsapat képét vetíti elém ez a módszer: a gyerekek a narrátorok, a labda a téma, amely különbözı oldalát mutatja a gyerekkezekhez való simuláskor, illetve az elrugaszkodáskor. A módszer kimondottan demokratikus, de annál több figyelmet igényel az olvasótól. A szereplıket úgy minısítette Anikó, hogy azoknak mindig igazodniuk kell bizonyos meghatározott elvárásokhoz. Kis túlzással talán azt is mondhatnánk, hogy legtöbbjük amolyan küldetéses ember, aki valamit felvállalt, vagy akivel valamit felvállaltattak, s ı ezt következetesen meg is akarja valósítani. Valószínőleg a szerzıre is vonatkoznak ezek a jellembeli tulajdonságok. A küldetésesek folyamatosan mővelıdnek, ami olykor-olykor szorongások forrásává is válik. No és milyen a világ a szereplık szemüvegén keresztül? Bizony nem tökéletes és nem kerek. Hogy a valóság és az elképzelés közötti szakadékot áthidalja, a szerzı bedobja az iróniát mentıövként. Ani-
9
kó még azt is hozzátette, hogy a fanyar és keserő humor is ott kísértenek a ötödfélszáz oldalas regény lapjain. Anikó kérdésére, hogy mi indította regényírásra a szerzıt, Péter hosszú indoklásra vállalkozott. Csak töredéknyit mondunk el a nagyra méretezett érverıdbıl. Kanadába kellett elmennie egyetemi elıadónak, hogy a regényírás gondolatából valóság legyen. Esténként, amikor lányai és felesége elaludtak, kinézett ottani bérelt lakása ablakán, s képzeletében utána jöttek a nagyszülık, rokonok, barátok, ismerısök stb. Kényszerhelyzetbe került. Mivel „adósa” volt bizonyos embereknek, adósságtörlesztésre szánta el magát – hozzáfogott e regény megírásához, ami mintegy öt esztendeig tartott. Hogy a kép a kisváros életérıl, embereirıl és a világról minél hőbb legyen, alaposan tanulmányozta mind a mikro-, mind a makrovilágot. Szinte meggyóntatta – valószínőleg észrevétlenül – a regényhısök modelljeit. A regény az asztalunkon van, vagy még a könyvesboltban. Ajánlásként elmondhatom: három megnyújtott délután alatt elolvastam az ipolysági ízekben, különlegességekben dúskáló könyvet. Nem volt ez idıpazarlás: újabb titkokat tudtam meg a városról és lakóiról. Ezért is megérte! Korpás Pál
10
HONTI LAPOK
2009. január
Decemberi jeles napok a Pongrácz Lajos Alapiskola alsó tagozatán
December 4. – Mikulás napja
Idén a Honti pedagógusok találkozója nevet viselı szakmai rendezvény miatt iskolánk tanulói egy rendkívüli szabadnapot kaptak a Mikulástól, hiszen a találkozóra december 5-én került sor. Ezért a tanulók egy nappal korábban, december 4-én köszöntötték a Mikulást. Hagyományainkhoz híven a Mikulás és kísérıi végigjárták az osztályokkat, a tanulók pedig rövid mősorral várták ıket. A piros kabátos öreget kísérı angyalkák meg-
dicsérték az osztályok legjobbjait, az ördögök pedig a huncutabbakat ,,vették kezelésbe”. Iskolánk pedagógiai programja szerint az idén nagy hangsúlyt fektetünk az egészséges életmódra, ezért a jó öreg Mikulás minden tanulónak olyan csomagot adott át, melyben finomabbnál finomabb gyümölcsök voltak. Mint minden évben, az idén is remek hangulatban telt a nap.
Az adventi idıszak kétségtelenül az izgatott várakozás és készülıdés jegyében zajlik. Az iskolás gyermekek elsısorban a téli szünetig hátralévı napokat számlálják vissza, de számukra is az év legszebb ünnepe a karácsony. Ezt az izgatott várakozást és készülıdést szerettük volna még szebbé tenni tanulóink és szüleik számára, ezért nyitottuk meg az iskola kapuit ezen a szombati napon. S bár elsı alkalommal tartottunk ilyen rendezvényt, mégis nagyon sokan voltunk. A gyerekek és kísérıik különféle kézmőves foglalkozások közül választhattak: Matyis Edit és Dubovská Mária mézeskalácsot díszítettek, Bystrý Katalin és Varga Éva karácsonyi ajtódíszt készítettek a gyerekekkel. Laczkovszki Katalin tanító
néninél a gyöngyfőzés rejtelmeibe nyerhettek betekintést az érdeklıdık, Bóna Tímea tanító néni pedig karácsonyi üvegmatricákat és különleges karácsonyfadíszeket festett a legügyesebbekkel. A papírból készült angyalkák és csillagok mesterei pedig Gazdag Katalin, Horniak Mária, Mészáros Ildikó és Bélik Erzsébet tanító nénik voltak. Tamás Mária tanító néni különleges fahéjas teával kínálta a vendégeket, Stankovič Szabolcs pedig meséket vetített a pihenni vágyó kis kézmőveseknek. Hangulatos, különleges nap volt számunkra december 13-a, mert úgy lehettünk együtt, mint egy nagy család, s együtt készülhettünk az év legszebb ünnepére.
December 13. – karácsonyváró délelıtt
December 17. – karácsonyi mősor
December legnagyobb rendezvénye iskolánk alsó tagozatán minden évben a karácsonyi mősor, mely az idén az Év múlik, évet ér címet viselte: az alsó tagozat négy osztálya az évet szerette volna megjeleníteni a nézık számára. A mősor szerint az év öregjei, Tavasz Anyó, Nyár Asszonyság, İsz Bátya, Tél Anyó és gyermekeik összegyőltek Esztendı Apónál, hogy együtt ünnepeljék meg a karácsonyt. Az elsı osztályosok Mészáros Ildikó tanító nénivel a tavasz virágairól, a zümmögı méhecskékrıl, a fő illatáról szavaltak. Bóna Tímea tanító néni másodikosai a nyár szépségeirıl és a vakációról meséltek. Az ıszi jeles napokat a harmadikosok mutatták be Laczkovszki Katalin tanító néni irányításával. A negyedikes tanu-
lóknak a tél jutott Valacsay Mária és Tamás Mária tanító néni rendezésében. A mősort a tanulók délelıtt az óvodásoknak mutatták be, akik bizony kissé nehezen viselték a kissé hoszszúra sikeredett bemutatót. Annál nagyobb örömmel fogadták gyermekeik szereplését délután a szülık, nagyszülık s az érdeklıdık. A megjelenteket iskolánk igazgatója, Farkas Ildikó is köszöntötte. Köszönet és elismerés illeti iskolánk azon tanulóit, akik e mősorban részt vettek, heteken keresztül lelkiismeretesen gyakoroltak, és kiváló teljesítményt nyújtottak. Köszönet jár azoknak a szülıknek és nagyszülıknek is, akik a jelmezek elkészítésében segítettek. -bt-
Tisztelt Szülık!
Iskolánk pedagógusai tisztelettel értesítik önöket, hogy a 2009. február 6-án és 7-én zajló beiratkozás során válhat iskolaköteles gyermekük a Pongrácz Lajos Magyar Alapiskola egyre gyarapodó diákközösségének tagjává, a 2009/2010-es tanév elsı évfolyamának kisdiákjává. 2009. február 6-án (pénteken) 14.00-tól 17.00 óráig 2009. február 7-én (szombaton) 8.00-tól 12.00 óráig A beiratkozás helyszíne az iskola Ifjúság utcai épülete. Kérjük, hozzák magukkal személyi igazolványukat és gyermekük születési igazolványát. A beiratkozást megelızıen: – 2009. január 31-ig minden nagycsoportos óvodás szüleihez eljuttatjuk az iskolánkat bemutató tájékoztató levelet és a szülık igényei szerint szívesen részt veszünk az óvodai szülıértekezleteken, ahol válaszolunk a felmerülı kérdésekre; – a beiratkozás hetében, tehát 2009. február 2-ától 5-éig, minden nap 7.45-tıl 14.30-ig nyílt napokat tartunk, melyre minden érdeklıdı szülıt, nagyszülıt és leendı elsıs tanulót személyesen várnak iskolánk pedagógusai; – január folyamán iskolánk jelenlegi elsısei meglátogatják a városi óvodák nagycsoportos óvodásait, és meghívják ıket a beiratkozásra. Farkas Ildikó iskolaigazgató
