Vissza az alapelvekhez!

szubjektív

Vissza az alapelvekhez! A tanárok egy részének kevesebb bér érkezett a számlájára februárban, mint egy hónappal korábban. Van, aki néhány ezer forintot bukott az államosítással, és vannak, akik tízezreket. Ez tény, nem érdemes rajta vitatkozni. A KLIK és a minisztérium vezetői többé-kevésbé joggal állítják, hogy a törvény által garantált juttatásokat kifizették, ám volt olyan eset is, ahol például a decemberi túlórapénz nem érkezett meg, ami pedig a törvény szerint is jár. Ez is tény. Igaz lehet az is, hogy nagyrészt az önkormányzatok által korábban biztosított juttatások – például megemelt összegű pótlékok vagy a cafetéria körébe sorolható juttatások – kifizetése maradt csupán el, az az érvelés azonban már hamis, hogy az önkormányzatok tehetnek minderről, hiszen ha akarnának, továbbra is fizethetnének. Miért nem állja meg ez a felelősségáthárítási kísérlet a helyét? Az első ok, hogy nincs miből fizetniük, mert az erre fordítható forrásokat a költségvetés már elvonta tőlük. (Ehhez képest igazán dicséretes, ahogyan sok helyen éppen most próbálnak segíteni felállítani a tankerületek irodáit – ami egyébként megint csak nem az ő feladatuk lenne.) A második ok sem bonyolult: már nem munkáltatóik a pedagógusoknak, így nincs közöttük olyan jogviszony, ami alapján ezt megtehetnék. A tanárok nem végeznek számukra olyan tevékenységet, amit ily módon honorálhatnának (és ezen az sem segítene, ha szerződést kötnének, mert nehéz lenne bizonyítani, milyen ellenértéket kap a pedagógustól az önkormányzat mondjuk a BKV bérletért). A harmadik nem túl elegáns lépés az, hogy olyan hibákat próbálnak meg az önkormányzatok nyakába varrni, amelyek valójában már az új fenntartó mulasztásaiból következtek be (ilyen például a túlórák kifizetésének kérdése vagy az adókedvezmények érvényesítésével kapcsolatos adminisztratív munka elvégzése). Ezek ugyanis már januárban elvégzendő

feladatok lettek volna, amikor már a KLIK volt a munkáltató, s csak az önkormányzatok és az iskolaigazgatók jó szándékán és sokszor a jogszerűség határait feszegető segítőkészségén múlott, hogy volt, ahol sikerült megoldást találni és segíteni a még a szobájukat, számítógépüket, kávéfőzőjüket vagy fikuszukat hajkurászó tankerületis munkatársaknak. A visszafelé mutogatás helyett tehát méltányosabb lenne azt mondani csendben, egyszerűen és őszintén: köszönjük a segítséget, amit kaptunk, s ami nélkül az egész rendszer már az első napokban bedőlhetett volna. Nem feltételezünk rosszindulatot, általános hozzáértési hiányt vagy helytelen hozzáállást. Mindenki megtapasztalhatta a nonszensz helyzetek elhárítására irányuló erőfeszítést, a házi barkácsolással kialakított szükségmegoldásokat. Másról van szó: egy előre látható rendszerhibáról, ami kódolva volt. A hiba prognosztizálható volt az előkészítetlenségből, a képtelen határidőkből, a rendszer működésének tökéletlen ismeretéből. Na meg persze a rendszer tehetetlenségébe vetett hitből, ami arra épített, hogy az önkormányzat majd úgyis ad egy számítógépet és kölcsönmunkatársat, a tanárok pedig úgyis megveszik a krétát, ha nincs, és beszedik az ebédpénzt. (A helyzeten nyilván nem segített, hogy a tankerületi vezetők és munkatársaik menet közben értesültek arról, hogy fizetésük mes�sze elmarad majd a várt és ígért mértéktől: sok esetben havonta hatvan-hetvenezer, de olykor akár több mint száz vagy százötvenezer forinttal szegényebben térnek majd haza új munkahelyükről.) A rossz úton is végig lehet menni, csak nem érdemes. Jobb a hibákat belátni és korrigálni. A kormányzati nyilatkozatokból most úgy tűnik, az előző történik, ami még annál is nagyobb baj, mint ami eddig történt. Nagyobb rossz, mert hitelteleníti magát az egész folyamatot, a mögötte meghúzódó alapvetést. Nevezetesen azt, hogy az államosítás egy helyeselhető cél érdekben

történik, s nem csupán egy eszköz, amibe beleszeretett valaki. Ezért nem árt felidézni néhány az államosítási tervek vitája során elhangzott érvet, hátha lesz valakinek füle rá, hogy meghallja. Az a helyzet nem volt fenntartható, hogy egy gyerek jövője attól függ, szegény vagy gazdag településre született-e. Ugyanez igaz a pedagógusokra is. Ott költöttünk a legkevesebbet az oktatásra, ahol a legtöbbet kellett volna. Ezen változtatni kellett. Az sem volt kérdéses, hogy az állami fenntartásba vétel – legalább öt-tíz éves távlatban – bizonyosan sokkal többe kerül majd, mint amit a jelenlegi szisztémában a közoktatásra fordítunk. Már persze akkor, ha valóban az a cél, hogy az oktatási rendszer kiegyenlített színvonalú, jó minőségű, egyenlő hozzáférést biztosító legyen. Mert nem volt kérdés az sem, hogy lefelé nivellálással is elérhető a célok közül az első: lehet Robin Hood módjára elvenni a tehetősebbektől és azt szétpermetezni a szegényebbek között. Így is mindenkinek ugyanaz jut. Ugyanaz a rossz. De ha ez történik, a magyar közoktatás esélyt sem kap arra, hogy legalább az EU vagy az OECD-országok első harmadához közelítsen. Marad a további távolodás még a középmezőnytől is. Ha abban bízunk, hogy a bérfeszültségek kezelése úgy orvosolható, hogy vagy senkinek semmi vagy oldják meg az önkormányzatok, az éppen ennek a régi rendszernek a konzerválását jelenti. Ha azt gondoljuk, hogy a differenciálást, a minőséget elismerni képtelen, érdemi minősítéshez nem kötött választási béremelés a megoldás (mert ami készül, az nem életpálya), akkor tévedünk. Amire most szükség van, az a tévút felismerése. Ami jelenti a rögeszmék feladását és a hibák beismerését is. Amire most szükség van, az a rendszer konszolidálása a felfelé történő kiegyenlítés érdekében. Aztán következhet egy új, szektorsemleges és a feladatokhoz igazodó finanszírozási rendszer kialakítása. Csak erre építve szabad egy valódi életpályarendszer bevezetésébe belevágni. Különben nem csinálunk mást, csak követjük a Medgyessy-kabinet nyomait, ugyanazokkal a következményekkel.

ÚJ KATEDRA Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft., 1055 Budapest, Balassi Bálint u. 9–11. félemelet 4., Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelős kiadó: Ekler Gergely Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella, [email protected] Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Munkatársak: Klotz Mária, Novák Imre, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1055 Budapest, Balassi Bálint u. 9–11. félemelet 4., Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962, [email protected], www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ISSN 1788-3709 (on-line) 2013.

január–február

új katedra

1

s ú l y po n t

Szükség lesz még további szabályozásra Marekné dr. Pintér Aranka: „A hozzáállás az, amin minden múlik”

Ki kell alakulnia egy új együttműködési rendszernek és további szabályozásra is szükség lesz az új fenntartói modell sikeres működéséhez – nyilatkozta az Új Katedrának Marekné dr. Pintér Erika, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) vezetője, akit arra kértünk, értékelje az önkormányzati intézmények állami fenntartásba vételének első tapasztalatait. A központ elnöke szerint siker, hogy kezelni tudták az átadás-átvétel napi szinten jelentkező zökkenőit, problémáit. Úgy látja, a legtöbb nehézséget az okozza, hogy a KLIK egy folyamatba lépett be tanév közben, így egyszerre kell egy új szervezetet felépíteni, illetve a folyamatos működést biztosítani. Bízik abban, hogy a költségvetésben tervezett források elegendőek a feladatok ellátásához, az önkormányzatok és az iskolák pedig partnerek lesznek az átalakításban.

– Megtörtént a köznevelési intézmények álla­ mi fenntartásba vétele. Hogyan értékeli az első heteket? Mi sikerült, mi nem? Van, amit más­ ként csinálna? – Egy hónap után nehéz összegző értékelést adni, hiszen minden nap siker, amikor az átadás-átvétel zökkenőit tudjuk kezelni. Egy nagy rendszerátalakításról beszélünk, amelyben maga a változás ténye is sokakat várakozással, esetleg éppen aggodalommal tölt el. Kettős gondoskodássá alakult az eddig egy kézben lévő fenntartói rendszer: az önkormányzatok a fővárosban jellemzően, de a nagyvárosokban is társgondoskodókká váltak, tehát működtetőként ott vannak a feladatellátásban, az állam pedig a szakmai feladat irányítását, a szakmai munka megszervezését vette át, illetve a kistelepüléseken a működtetést is. Ebből a kettősségből értelmezési, egyeztetési, együttműködési problémák, nehézségek, örömök adódnak. Én azt látom az első időszakban, hogy nagyon pozitív az üzenete annak, hogy az önkormányzatok a rövid határidejű átadás-átvételben teljes partnerséget mutattak, december 15-ig az iskolák, önkormányzati dolgozók, pedagógusok átadás-átvétele megtörtént. Az, amitől hangos volt a fél világ, hogy nem kapnak majd fizetést, megtörtént, még egy nappal korábban is, mint várták. A tanító pedagógusok hétköznapi munkájában is olyan visszajelzéseket kapunk, hogy fennakadás nincs. Ami előfordul, az olyan jellegű, hogy ki veszi meg a krétát, a WC-papírt, ki fizeti a telefont, az internetet stb., ami főként a fővárosban okoz vitát. Ez egyértelműen a működtetés és a szakmai irányítás elválasztásának a kérdésköre, amire látom, hogy további szabályozás szükséges, és most igyekszünk megteremteni ennek a további jogi szabályozását, hogy ne legyen vita. Azt is gondolom, hogy nem képezi le a főváros az országot. Az ország többi részében sokkal nagyobb együttműködésben, nyugalomban zajlanak ezek a dolgok. A kistelepüléseken nem is adódhat ilyen vita, hiszen ott egyedül kell gondoskodnia a KLIK-nek, a nagyvá­rosok zömében pedig nagyon partneri a viszony. Én azt gondolom, hogy az indulás, a lendület 2

2013.

január–február

Fotó: Kálló Péter – Metropol

megvolt, és mindennap meg kell vizsgálni, hogy miben kell változtatni, mit lehet jobbítani, máshogy alakítani, és minden nap ad újabb feladatot. Hol fűtőanyag-beszerzést, hol taneszköz- vagy éppen főzőeszköz-beszerzést,

tehát mindennap van olyan, ami megoldásra vár. Ennek az új együttműködési rendszernek ki kell alakulnia. – Nem igazán álltak fel a rajtig a tan­ke­ rü­ letek, sem a személyi állományt, sem az infrastruktúrát tekintve. Mi akadályozta az előkészítést? A törvény megvolt, KLIK-ről szó­ ló kormányrendelet nélkül is hozzá lehetett volna fogni az előkészítéshez, a közbeszerzési eljárások is elindulhattak volna már a nyáron. Tudni lehetett, hogy nagyjából hány emberre, milyen eszközökre lesz szükség. Miért nem lehetett hamarabb elkezdeni az előkészítést, miért nem lehetett eljutni egy olyan szintre, hogy minden tankerület megkaphassa az ös�­ szekészített csomagját? – Igazi laikus kérdés. Én is feltettem ezeket a laikus kérdéseket; ha az ember egy rendszer átalakításába kezd, akkor laikusként pontosan így gondolja. Nagyon sok pályázó is így gondolta, hogy van egy kész, felépített rendszer, amibe beleülök, és teszem a dolgom. De itt egy rendszerátalakításról van szó, és nem egy új beruházásról. Mindaz, amit felsorolt a kérdésben véleményként, arról szól, hogy igen, ideális esetben így kellene történnie egy új beruházásnak. De itt egy élő, organikus rendszerről van szó, amely elkezdte a tanévet ős�-

Marekné dr. Pintér Aranka Mária

1962-ben született Veszprémben. 1984-ben a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán orosz és magyar nyelv és irodalom szakos általános iskolai tanári oklevelet, 1988-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet, 2000-ben a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ hallgatójaként pedig oktatásinformatikusi szakképesítést szerzett. 1984–1989 között kollé­ giumi nevelőtanár volt a veszprémi Szabó Gáspár Középiskolai Kollégiumban, 1989–1990 között középiskolai tanár a szintén veszprémi Vegyipari, Alumíniumipari és Híradástechnikai Szakközépiskolában. 1990-től 1999-ig igazgatóhelyettesi, kollégiumvezetői, magyartanári, majd megbízott igazgatói feladatokat látott el a balatonalmádi Magyar–Angol Tannyelvű Gimnáziumban, ezt követően pedig 1999 őszétől 2012. év elejéig az Oktatási Hivatal általános elnökhelyettese, regionális igazgatója volt. 2012 januárjától kinevezték a Veszprém Megyei Intézményfenntartó Központ főosztályvezetőjévé, 2012 májusától pedig az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteri biztosává. 2012. szeptember 1-jétől a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnökeként felel az állami intézményfenntartás szakmai irányításért. Munkásságát 2011-ben Trefort Ágoston-díjjal ismerték el.

új katedra

s ú l y po n t szel. Itt tehát egy folyamatba lépünk be, és az új emberek, az új helyek, akikkel és ahol ezek a tankerületek megalakultak, korábban az önkormányzatoknál működtek. Valakik valahol ezt a feladatot eddig is ellátták, és mivel arra az országnak nincs pénze, hogy új beruházásként létrehozzon új helyeket, tankerületeket, irodakomplexumokat, ezért az átadás-átvételben örököltük meg azokat a lehetőségeket, amelyek közel sem mondhatók ideálisnak, készen kapottnak. Ezért szoktam azt mondani, hogy mi alapvetően az emberi erőforrásokból építkezünk. Másrészt ne felejtsük el, hogy itt egyidejűleg több átalakítás történt, hiszen egyszerre jöttek létre a járási hivatalok is a tankerületekkel. Előbbiek novemberben, a tankerületi igazgatók belépésével lettek partnereink abban, hogy a helyi viszonyokhoz igazítva megteremtsük a feltételeket. Itt tehát úgy alakul át a rendszer, hogy egyszerre dolgozunk és építkezünk, ami valóban sokkal nehezebb feladat. A közbeszerzések kapcsán pedig azt is látni kell, hogy amikor indult a szervezet, akkor egy 20 fős létszámengedélyünk volt, nem lehetett megrendelni 2000 főre bútort abból a keretből, amit adott naptári évre biztosított a költségvetés. Ezért fogalmaztam úgy, hogy lehet ideális állapotot elképzelni, ami a kérdésfeltevésben is rejlett, de nem így működik az egész költségvetési logika, nem így működik a közbeszerezési eljárás sem. Fedezet nélküli megrendeléseket nem lehet megtenni decemberben, hogyha majd a jövő évi költségvetésben kell ezeket megvalósítani. Valóban, a kérdés jogos, de a valóság más. – Az intézmények rengeteg bizonytalanság­ ról számolnak be, ugyanakkor számos nyilat­ kozatban Hoffmann Rózsa államtitkár asszony és ön is úgy fogalmaztak, hogy problémamen­ tesen, zökkenőmentesen zajlik az átalakítás. Nem lett volna szerencsésebb előre elmondani az érintetteknek, hogy ez egy nagy átalakítás, biztosan lesznek döccenők, és kérni ehhez a megértésüket, a segítségüket? – Én nemcsak elmondtam, le is írtam minden iskolaigazgatónak levélben, december 22-i keltezéssel, fent van a honlapunkon is, elolvasható. – Az átállás kapcsán felmerült nehézsé­ gek közül néhányra konkrétan szeretnék rá­ kérdezni: január elején minden tankerület rendelkezésére bocsátottak 5-5 millió forint induló keretet. Január 29-én beszéltem még intézményvezetővel, aki semmilyen tájékoz­ tatást nem kapott a tankerületétől arra vonat­ kozóan, hogy ebből a keretből milyen módon részesülhet… – Kérdezte ez az intézményvezető a tanke­ rületet erről? Mondta, hogy kell neki erre pénz, vagy úgy gondolkodott, hogy ül és várja, hogy valaki adjon tájékoztatást? Mert ez egy alap-

kérdés, egy hozzáállásbeli kérdés. Hogyha nekem szükségem van valamire, és én vagyok a felelős vezető, akármilyen szinten, akkor a felettesemhez fordulok, és megmondom neki, hogy így tudunk csak működni, erre és erre megoldást kell találni. Azt gondolom, hogy ebben a rendszerátalakításban a legfontosabb az, hogy a megoldásokat keressük és meg is találjuk, hogy akarjuk megoldani a problémákat. Mi a sajtón keresztül is folyamatosan tájékoztatunk. Én magam minden megyében tájékoztatókat tartottam, és a fővárosban is. Volt, ahol pedagógusok voltak, volt, ahol fenntartók, volt, ahol vegyesen. Ezekkel a lehetőségekkel tehát élhettek az érintettek. A Pedagógusok Szakszervezete is ezzel kapcsolatban indított párbeszédet. Én azt gondolom, hogy a hozzáállás az, amin minden múlik. – A konkrét kérdésre visszatérve: ezek a források tehát mindenhol elérhetők az iskolák számára? – Igen. Amennyiben pedig valaki vezetőként találkozik egy problémával, arra megoldást kell találnia, és addig nem szabad neki sopánkodnia, amíg ki nem merítette azokat a lehetőségeket, hogy megy az önkormányzathoz, ha működtetésről van szó, megy a tankerülethez, ha szakmai kérdésről, és ha nem tudja, hogy miről van szó, akkor is ott a tankerületi segítség. – Arra miért van szükség, hogy a főbb mun­ káltatói jogokat, nevezetesen a kinevezéseket és a megszüntetéseket a KLIK gyakorolja? Számos ellenérv felmerülhet: egyrészt a KLIK elnöke nem ismeri az adott pedagógust, más­ részt például egy próbaidős pedagógus mun­ kaviszonyának azonnali megszüntetése, ami eddig egy aláírással megtörtént, most hetekig húzódhat, ami az iskola működésében okoz­ hat fennakadást. Ráadásul ez rendkívül nagy terhet, többletfeladatot ró a KLIK mindenkori elnökére is. – A munka valahol mindenképpen megjelenik ezzel kapcsolatban, tehát nem mondható, hogy többletmunka a kinevezés és a megszüntetés feladata. Hogy miért van rá szükség: a struktúra adja magát, ez egy központi hivatal. Ezért nincs gazdálkodási jogkörük az intézményeknek és ezért nincs munkáltatói jogkörük az iskolaigazgatóknak. Egy központi hivatal van, egyszemélyi felelős vezetéssel. Ami leadható, ami kiadmányozásban átadható, azt átadtam. Tehát az intézményvezető az, aki kiválaszt, aki javaslatot tesz, ő az, aki tárgyal a pályázókkal. Ha csak helyettesítésről van szó, amit gyorsan meg kell oldani, akkor ő is vesz fel. Egyedül az új pályáztatásos esetekről, illetve a megszüntetésről van szó. Valóban, ezen is dolgozni kell. Lehet, hogy alakul majd a jogszabályi környezet, és ez a fajta előírás, miszerint az egyszemélyi felelős vezetőnek kell a munkáltatói jogokat gyakorolnia, esetleg szin2013.

tén delegálhatóvá válik. Jelenleg a jogszabályi környezet ezt nem teszi lehetővé. – Januárban született egy nyugdíjazásról szóló kormányrendelet, amelynek az utolsó bekezdése arról szól, hogy a nyugdíjazás által megüresedő helyek nem tölthetők be új kollé­ ga felvételével, a meglévő személyi állomány­ ból kell ezt megoldani. – Ennek a kormányhatározatnak az értelmében, az abban szabott határidőn belül értesítenie kell minden munkáltatónak a közszférában – tehát nem csak az oktatásügyben – a dolgozókat, a nyugdíjasokat arról, hogy a kormányhatározat alapján a nyugdíjasoknak 15 nap áll a rendelkezésükre, hogy nyilatkozzanak arról, kérik-e a mentesítésüket. A mentesítési kérelmek beérkezését követően a munkáltató ezt összesíti és a miniszteren keresztül eljuttatja a kormányhoz. Így tudnak majd tovább dolgozni a nyugdíjkorhatárt elért munkavállalók. – Hogyan oldható meg mondjuk egy ké­ mia–fizika szakos tanár pótlása egy kisebb iskolában, ahol egyetlen ilyen szakos peda­ gógus dolgozik? – Most átmenetileg, a tanévben a mentesítés kérelmezésével lehet ezt megoldani. Akkor van probléma, hogyha a pedagógus úgy dönt, hogy nem kéri ezt. Ez viszont már az oktatási ágazatot érintő és a kormánynak jelzendő probléma, amit meg is teszünk, meg is tettem; hogy ott, ahol a státus megszűnik, ellátási gondok adódhatnak, tehát erre megoldást kell a kormányzatnak találnia. – Az Országgyűlés oktatási bizottságának ülésén a legtöbb észrevétel és szkeptikus hang talán a KLIK költségvetését kísérte. Olyan vélemény is elhangzott, hogy a pénz még a bérek kifizetésére sem lesz elegendő, nemhogy a további feladatokra. A sajtóban is megjelentek az oktatást érintő 100-120 mil­ liárd forintos hiányról, kivonásról szóló hírek. Ön hogyan látja ezt? Milyen pénzösszegekből gazdálkodhat a közoktatás? – Ezek az összegek alapvetően nem változtak ahhoz képest, amit az oktatási bizottság ülésén elmondtam. A pedagógusbérekre 345-350 milliárd forint körüli összeg adott. Ezenfelül a költségvetési sorokból azok a 3000 lélekszám alatti települési működtetési költségek jöttek át, amelyek erre fordítódtak, illetve korábban a költségvetésben az Arany János Programra, felzárkóztatásra tervezett programok, finanszírozások jöttek még át, de nem mindegyik, mert vannak olyan költségvetési sorok, amelyek az önkormányzatnál maradtak, például az óvodapedagógusok bére. A nem államiak bére megint külön van, az ágazati sorokon is maradtak finanszírozási tételek, úgyhogy ezért nehéz ezekről beszélni. Az oktatási bizottság ülésén is elhangzott, hogy adott egy szám, amiből ha leveszünk január–február

új katedra

3

s ú l y po n t tételeket, akkor nagyvonalakban mennyi marad. Lehet, hogy így van, de lehet, hogy nem! Mi annyit tudunk, hogy mennyi a költségvetési törvényben a KLIK állami támogatása: ez 446,9 milliárd forint. Ezenkívül 120 önkormányzat fizet hozzájárulást a működtetésünkhöz, ez havi több mint 600 millió forint. – Lesz elegendő forrásuk az európai uniós pályázatok önrészére, az ingyenes tankönyv­ ellátásra, az infrastruktúra kiépítésére, fej­ lesztésére, a továbbképzésekre? Mennyi for­ rást tudnak ezekre a feladatokra biztosítani? – Azok az összegek, amelyeket működtetési költségre kapunk, a mi működtetési feladatainkat is takarják. Az önrész egy külön téma, erre külön alapot hozott létre a kormány a konszolidációs törvényben. Az EU-s fejlesztési forrásokra ugyanúgy pályáznunk kell, ahogy mások is pályázat útján juthatnak hozzá ezekhez. Az informatikai beruházásra pedig a kormányzatnál a heti jelentésünkben jelezzük azt, hogy milyenfajta beruházásra, milyen tételekre van szükségünk. A kormányzat pedig döntést hoz arról, hogy ezt honnan biztosítja. Azt gondolom, hogy az államnak a feladatátvétele egy olyanfajta állami gondoskodást is jelent, amihez a forrásokat is oda kell csoportosítania. – Mi a helyzet azokkal a kiadási tételekkel, amelyek már a költségvetés elfogadását kö­ vetően merültek fel? Gondolok itt elsősorban a cafeteriára, aminek a felmérése csak január­ ban kezdődött el, valamint azoknak az iskolák­ nak a működtetési költségére, amelyekről a 3000 főnél nagyobb települések lemondtak, és ami szintén nem szerepelt a tervekben. – A 3000-nél nagyobbakról az imént beszéltem, ez az a bizonyos 600 millió forintos havi bevétel, amit működtetési hozzájárulásként ők fizetnek. A cafeteria nem kötelező juttatási elem. Ezt pontosan azért mérette föl a kormány, hogy megnézze, milyen költségtényezőt jelent annak biztosítása, hogy ne csökkenjen a pedagógusok jövedelme, juttatása. A felmérésből pedig az derült ki, hogy a pedagógusállomány 57 százaléka kapott, 43 százaléka egyáltalán nem kapott cafeteriát. Aki kapott, az a kapható maximumnak valahol a dupláját kapta, máshol pedig 5000 forintot, tehát nagyon nagy szórás van ebben. A felmérés azt a célt szolgálta, hogy a kormány tisztán lássa, hogy egy nem kötelező juttatás esetében a költségvetés mire ad lehetőséget. – Mi lesz a konklúzió? Ha ebből az a következ­ tetés születik, hogy a pedagógusok közel fele nem kapott semmit, ezért ezután senki ne kap­ jon, akkor mindazon pedagógusok számára, akik eddig kaptak, ez mégiscsak a korábbiak­nál alacsonyabb juttatást fog jelenteni. – Ez így van, de nem afelé megy a döntés, hogy senki ne kapjon, hanem afelé, hogy aki 4

2013.

január–február

kapott, az kapja meg. Szeretnénk, ha eljutnánk oda őszre, áttekintve a rendszert, hogy lehetőleg az adható kategóriából az is részesüljön, aki eddig nem kapott. – Mi alapján dől el, hogy egy-egy tanke­ rület mennyi forrást hívhat le a büdzséből, és az, hogy ők a rendelkezésükre álló forrásokat hogyan osztják el az intézmények között? – Nincs elosztási kényszer. Finanszírozzuk a kiadásokat, a feladatokat, az oktatás ügyét – mindent, ami a fenntartói feladatból adódik, legyen az verseny, legyen az bérköltség. Sőt, ahol működtetünk, ott ugye a teljes költséget. Nem arról szól a történet, hogy van en�nyim, ezt felosztom, és ebből hozd ki. Ez most fordítva működik. Egy ilyen nagy átalakításnál nem a megtakarítás az elsődleges szempont. Először fel kell mérnünk, hogy mivel állunk szemben, hogy mit jelent az, hogy milliókért bérelünk kazánt, aminek még fűtési díja is van, vagy mit jelent a megbízási szerződések halmaza. Miért nem fizették ki a túlórákat vagy az osztályfőnöki pótlékot bizonyos iskolákban? Miért nem jelenik meg a tantárgyi felosztásban az üres státus pluszórája, miért tanítanak grátisz a tanárok? Mi most ennek a stádiumában vagyunk, hogy felmérjük, mi a valós helyzet. Utána tudjuk azt megnézni, hogy hol volt nagyon szűkös, hol volt nagyon nagyvonalú a rendszer, és hogyan lehet igazságosabbá, szabályozottabbá tenni, elvi protokollok szerint úgy működtetni, hogy ne vagylagos, ne esetleges legyen. Amúgy a tankerületi alszámlákra egy tervezett költségvetési összegnek kell kerülnie mint apanázsnak, de nyilvánvaló, hogy a központi költségvetés állja ezeket a kiadásokat. – Hogyan kalkulálnak, havi lebontásban mekkora összeg fog egy tankerület rendelke­ zésére állni? – Pillanatnyilag nincs ilyen kalkulációnk, hogy tankerület per hó, még nem így működünk. Beleálltunk egy folyamatba, és ami szükséges, ami indokolt a feladat ellátásához, azt fizetjük. – Nem elképzelhető, hogy ily módon má­ jusra elfogy az összes pénz? – Mivel ismereteim szerint azok az összegek jöttek át, amennyibe tavaly került a rendszer, a költségvetési tervezésben az előző évi összegeket tették át, ezért én azt gondolom, hogy hirtelen nem keletkezhet annyival több kiadás, hogy addigra elfogyjon a pénz. Arra nyilván ügyelünk, hogy ne oktalan kifizetések legyenek, de természetes, hogy a feladatfinanszírozás meg kell, hogy történjen. – A törvény szerint számos más szakmai feladat ellátására is fel kell majd készülnie a KLIK-nek. Ön szerint ezek közül melyek a leg­ sürgősebbek és legfontosabbak? Hogy állnak ezekkel?

új katedra

– Minden szakmai feladat sürgős, ezek között nem nagyon lehet rangsorolni, mert azok számára, akik az iskolában dolgoznak, ez napi feladat. Tehát nem ülnek és malmoznak, nem várják, hogy mikorra lesz minden kész. Minden napot meg kell élni, és minden napot teljesíteni kell, tehát a rendszerátalakításban ugyanúgy mennie kell a beiskolázásoknak, ugyanúgy lesz érettségi, ugyanúgy működnek az intézmények. A szakszolgálati rendszer átalakításával egyidejűleg a feladatellátásnak működnie kell, a szakmai szolgáltatásokat úgy kell megszervezni, hogy a pedagógusok továbbképzése biztosított legyen. Ezeket folyamatosan végezni kell. Pontosan ez a nehézsége ennek az átalakításnak, hogy megy a folyamat, az iskolák élik az életüket, dolgoznak, és minden feltételt biztosítani kell, közben pedig jobb lenne egy olyan rendszert építeni, hogy például az azonnali felmondáskor gombnyomásra ott legyen a munkáltató elektronikus aláírása a dokumentumon. Ez a szépsége és egyben a nehézsége ennek. – Lesz köze a KLIK-nek a pedagógus-élet­ pályamodell bevezetéséhez? – Amint kormányzati döntés született a bevezetéséről, a KLIK a pedagógus foglalkoztatójaként vesz részt benne. Például az átsorolások ügye, feladata nálunk is megjelenik, ugyanúgy, ahogy az alapítványi vagy egyházi iskolák esetében is. Maga a rendszer kidolgozása, megalkotása nem a mi feladatunk. – Zajlik az iskolai programok – kerettan­ tervekhez igazodó – átalakítása. Voltak olyan önkormányzati intézmények, amelyek eddig is alternatív kerettantervvel dolgoztak, és folytatni is szeretnék ezt. A törvény szerint a fenntartó kezdeményezheti ezeknek a progra­ moknak az akkreditációját, ami viszont immár nem kevés bírálati díjat is jelent. Mekkora összeget terveztek erre a feladatra? Van fel­ mérés arról, hány ilyen intézmény van? Önök miben tudnak segíteni nekik? – Eddig két intézmény jelezte, hogy ezt be kívánja nyújtani. Folyamatos működést vettünk át, nem tájékozódtunk arról, hogy hányan akarják benyújtani. Élik az életüket, benyújtják, és a minisztérium elbírálja. Mi ezt természetesen támogatjuk. – Mekkora összeget terveztek erre a fel­ adatra? – Ahogy elmondtam, ami a rendszer működtetéséhez szükséges, azt igyekszünk biztosítani. Nem mondtuk azt, hogy három beadhatja, a többi nem, mi most egy megkezdett tanévbe léptünk be. Nem akadályként jelenünk meg ebben, hanem ahol lehet, ott katalizátorként, ahol lehet, ott orvoslóként. Most egy helyzetfelmérésben vagyunk, és a problémák, illetve a helyzet ismeretében lehet majd ezen alakítani. GYU L A I ZSÓF I A

s ú l y po n t

„Nem tudom”-állapotok az iskolákban Az iskolák átadás-átvételi folyamata sok bizonytalanságot hozott a napi működésükben. Az intézményvezetők korábban rutinszerű napi döntési folyamatait elsősorban a „kettős irányítás” nehezíti: nem mindig könnyű eldönteniük, hogy egy adott probléma a működtető vagy a fenntartó hatásköre. A helyzetet nem könnyíti az sem, hogy gyakran a tankerületek vezetői is tanácstalanok, kivárnak a válaszokkal, ami tovább lassítja az ügymenetet, nem kevés feszültséget és bosszúságot okozva. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) egy „protokollt” küldött körbe segítségül, a megnyugtató azonban az lenne, ha a KLIK szervezeti és működési szabályzata adna iránymutatást az új rendszer működését illetően.

„A világ legutáltabb szókapcsolata lett az utóbbi félévben számomra az, hogy »nem tudom«. Soha nem mondtam ki ennyiszer, mint mostanában. Én vagyok az, aki elvileg mindenről tud, ami az iskolában történik. Ha eddig valaki bizonytalan volt, hozzám jött. Ha én is bizonytalan voltam, tudtam, kit kell felhívni az önkormányzatnál. Ha ők is bizony­ talanok voltak, akkor utánanéztek és vissza­ hívtak félórán belül” – panaszkodik egy budapesti iskola igazgatója. Hozzáteszi, nincs kétsége afelől, hogy a tankerületük vezetőjét a legjobb szándék vezérli, de érzi benne és munkatársaiban is a bizonytalanságot, a „nem tudom” válasz miatti szorongást. Nincs egyedül az az iskolavezető. Egyik kollégája azt meséli, hogy a tanárok egy adott problémáról szóló, az asztalára tett leírását az alábbi jegyzettel látta el: „Kedves Ildi, ha egyszer tényleg lesz illetékes, aki vá­ laszol, légyszi’, kérdezd meg!” Az ironikusnak tűnő kérés egyáltalán nem ironikusan arra utalt, hogy ebben az iskolában is megválaszolatlan kérdések sokasága torlódik. Február elején még sok helyen hiányoztak az új – KLIK által aláírt – munkaszerződések és munkaköri leírások, tisztázatlanok voltak a hatáskörök, gondot okozott, hogy megszűntek a kiegészítő juttatások, de felmerültek olyan hétköznapi problémák is, mint hogy nincs ki takarításon az iskolában, vagy hogy ki fizeti a krétát, a fénymásolópapírt, a nyomtatópatront. Az ilyen típusú problémákról nap mint nap olvashatunk a sajtóban. Nagyvonalakban persze leírták a jogalkotók, hogy mi a működtető és mi a fenntartó felelőssége, de az ördög itt is a részletekben van elrejtve. A minisztérium és a fenntartó központ vezetői kommunikációjukban nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy a pedagógusok és a pedagógiai munkát segítő munkatársak fizetése időben megérkezett és a tantermi munkában sincs fennakadás. Ez azonban inkább csak olaj volt a tűzre, hiszen előbbi nem kéne, hogy eseményszámba menjen, utóbbi tekintetében pedig sokszor a tanároknak kellett egyedi megoldásokkal áthidalniuk a problémákat. „Elég furcsa, hogy annak kelle­

ne örülnünk, hogy van, ami működik abból, ami korábban is működött. Ez nem sikerkri­ térium” – fogalmazott egy másik intézményvezető. Sokan mások is úgy vélik, az átadás-átvétel során azért nem voltak nagyobb fennakadások, mert a napi rutin és a beidegződések viszik előre a dolgot. „Hiába nem szabályozott az étkezési díjak beszedése, azért lesz, aki be­ szedi a szülőktől, gyerekektől az ebédpénzt. Ha nincs kréta vagy útszóró só, még megélünk a tartalékból vagy veszünk egyelőre saját zsebből. Hiába nem egyértelmű, hogy kinek kellene az aláírónak lennie, azért az intéz­ ményvezetők megoldják az adóbevallásokkal és adókedvezmények igénylésével kapcsola­ tos feladatokat.” Igazgatói sorvezető A KLIK – a hivatalos, az átadás-átvételt egyértelműen sikeresnek ítélő sajtóbeli megszólalások ellenére –, érzékelve ezeket a bizonytalanságokat, kidolgozott és az iskoláknak kiküldött egy protokollt, egy sorvezető táblázatot, amelynek soraiban a probléma típusát, oszlopaiban pedig az adott problémáért felelős intézményt (KLIK, önkormányzat, illetékes járási kormányhivatal) tüntették fel. Ha az adott iskolában például a tantárgyfelosztással vagy a tanulmányi versenyekkel, esetleg valamilyen beszerzési vagy karbantartási igénnyel kapcsolatosan merül fel kérdés, az igazgató veszi a táblázatot, megkeresi az erről szóló sort, az ahhoz tartozó X-et, és már tárcsázhatja is a megfelelő intézményt, hogy döntsenek. Kérdés, hogy mennyire és men�nyi ideig működhet egy ilyen protokoll egy iskolában, ahol minden pillanatban történhet valami, amiben hirtelen kell döntenie a pedagógusnak, az igazgatónak. Minden ilyen eset ugyanis természetszerűleg nem skatulyázható be egy ilyen táblázatba. Az intézmények vezetői szerint eljárásrendeket kellene leírni és nem egyes kiragadott esetekre szóló megoldásokat. Erre a szervezeti és működési szabályzat alkalmas, amely azonban információink szerint még nem készült el. Egy volt oktatási irodavezető szerint ez olyan, mintha egy pilóta felszállás után 2013.

kezdene összeállítani egy használati utasítást a repüléshez, a műszerek kezeléséhez. „Elké­ pesztő, hogy egy ekkora szervezet, amely sok százmilliárd forint felett rendelkezik, több ezer intézmény fenntartója és százezernél több ember munkáltatója, nem rendelkezik ezzel a szabályozó dokumentummal.” Az igazgatói nyilatkozatok, pedagógusok, szülők sajtóbeszámolói mellett az iskolák hivatalos formában is hangot adtak fenntartásaiknak. A budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium január 9-én nyílt levélben tiltakozott Balog Zoltán emberierőforrás-miniszternél az iskolák átadás-átvétele körül kialakult állapotok miatt. Mint írják, „sok helyen a tanke­ rületi igazgató egymagában – infrastruktúra és munkatársak nélkül – próbál megküzdeni a feladatával, nem készültek el a működési szabályzatok, nincsenek kialakítva a feladatés hatáskörök, a felmerülő problémákat nem tudják megoldani, a kérdésekre nem tudnak válaszolni. A tankerülethez tartozó összes is­ kolát egyetlen, helyismerettel nem rendelke­ ző, egy távoli központból jelentésbekérésekkel irányítani próbáló tankerületi igazgató jogo­ sult vezetni.” Kifogásolják a kettős irányításból adódó „abszurd társbérletet”, sérelmezik, hogy az iskolák igazgatóit megfosztották munkáltatói és gazdálkodási jogosítványaiktól és a központi akarat végrehajtó bábjaivá degradálták őket. A petíció szerint a kormányzat nem mérte fel erejét és lehetőségeit, „de jure végrehaj­ totta, ám de facto nem képes végrehajtani az állami irányítás alá vételt”. A pedagógusok „politikai szimpátiától és világnézeti hovatar­ tozástól függetlenül aggódva, kirekesztettként szemlélik az erőltetett iramú, homályos tartal­ mú és célú átalakítást”. A januárban közel 4 ezer aláírással – köztük egész tantestületek, szakmai szervezetek (Történelemtanárok Egylete, Magyartanárok Egyesülete, a Hálózat a Tanszabadságért és mások) által is – támogatott petíció aláírói azt követelik többek között, hogy az iskolák igazgatóinak adják vissza cselekvési lehetőségüket, hogy biztosítsák az iskola kiszámítható, nyugodt működését és a tanárok munkájának és szakértelmének megbecsülését. Emellett „a kialakult veszélyes és január–február

új katedra

5

s ú l y po n t káros helyzet megváltoztatása érdekében” azt is követelik, hogy haladéktalanul kezdődjenek valódi tárgyalások az igazgatókkal, a pedagógusokkal, a diákokkal, az oktatási szakemberekkel, a szülői, tanári és érdekvédelmi szervezetekkel. A nyugdíjszabályozás súlyos zavart okozhat A Gimnáziumok Országos Szövetsége (GOSZ) szintén nyilatkozatban hívta fel a figyelmet a közoktatásban előállt problémákra. Az államosítással kapcsolatban nem olyan vehemens a véleménye, mint a szilágyis tanároké és követőiké, azt azonban jelzi, hogy problémák soráról kapnak információkat a témában, de – mint írják – csak a tények összesítése után alkotnak végleges véleményt. A GOSZ sokkal jobban aggódik az új nyugdíjszabályozások miatt. Rámutat, hogy a közszférában tervezett, decemberben elfogadott nyugdíjazás bevezetése „szakmailag kivitelezhetetlen, súlyos feladatellátási zavarokat okozhat, mi­ nőségi romláshoz vezethet, ellehetetlenítheti a természettudományos oktatást és a szakmai képzést egyes földrajzi helyeken, különösen a rosszabb helyzetben lévő területeken”. Mint írják, meggyőződésük, hogy „a közok­ tatás jövőjéről felelősen csak a legszélesebb társadalmi konszenzussal, csak valós nemzeti és szakmai konzultáción alapuló megegye­ zéssel lehet dönteni. A rossz döntések hosszú távú következményeiért mi közösen leszünk felelősek”. Azonnali szakmai egyeztetést követelnek, mint ahogy számos más szervezet is egy Nemzeti Oktatási Kerekasztal minél előbbi összehívását tartja szükségesnek. „Qui habet tempus, habet vitam. – Aki időt nyer, életet nyer.” És „Qui non est hodie, cras minus aptus erit. – Aki nincs kész ma, holnap még kevésbé lesz az” – zárul a nyilatkozat. A tárca egyelőre nem adott egyértelmű választ erre a kérésre. Az oktatási államtitkárság vezetői – úgy tűnik – jobban bíznak saját meggyőző erejükben. Ezt jelzi, hogy országjáró körútra indultak, hogy tapasztalatot szerezzenek az átadás-átvételről, tájékoztassanak és hangoztassák saját olvasatukat a történtekről. Az eddigi nyilatkozatok alapján ők a kisebb – leginkább információhiányból adódó – problémákat leszámítva pozitívan ítélik meg az államosítást, a Klebelsberg Iskolafenntartó Központ és a tankerületi igazgatók, munkatársak eredményeit. Igaz, gyakran hozzáteszik, hogy az átállás relatív zavartalanságához az önkormányzatok, iskolák áldozatos segítségére is szükség volt. Olykor persze csak úgy, hogy többé-kevésbé lenyelték, amikor még a helyi tankerületi irodák berendezéseit is az iskolákból beszerzett bútorokból, számítógépekből, szőnyegekből és egyebekből biztosította a KLIK helyi képviselője. 6

2013.

január–február

új katedra

Hírek

Névváltozás: Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó 2013. február 1-jétől Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó néven folytatja működését Magyarország piacvezető tankönyvkiadója, a Nemzeti Tankönyvkiadó. Nem ez a legnagyobb változás azonban idén a tankönyvpiacon, hiszen hamarosan új tankönyvrendelet lép életbe, az ősszel kezdődő tanévtől hatályos az új Nemzeti alaptanterv és az ahhoz kapcsolódó kerettantervek, valamint a terjesztés is új rendszerben történik. Az NTK felkészült a változásokra és amennyiben időben megszületnek és kivitelezhetőek a szabályok, akkor a szeptemberi iskolakezdésig elkészíti és eljuttatja az iskolákba a kiadványait.

Magyarország legrégebbi, piacvezető tankönyvkiadója, a Nemzeti Tankönyvkiadó feb­ ruár 1-jétől Nemzedékek Tudása Tankönyv­ kiadó néven, a közbeszédben megszokott NTK rövidítést megtartva folytatja tevékenységét. Az NTK több mint 60 éves története során már számos névváltáson átesett, a mostani válto-

Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó Zrt.

(2013. január 31-ig Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt.) A Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó Zrt. (NTK) a Sanoma Learning csoporthoz tartozó NTK Oktatási Holding Zrt. tulajdonában van. A több mint 60 éves NTK Magyarország vezető tankönyvkiadója, mely kiváló minőségű, modern, a XXI. századi igényeknek megfelelő tananyagokat készít az általános és a középiskolai diákok és tanárok, valamint az egyetemi és főiskolai hallgatók részére. Az NTK több mint 2500 féle tankönyvet és számos oktatást segítő eszközt ad ki és a nemzetiségi és speciális nevelési igényű tanulók számára is széles palettájú kínálattal rendelkezik.

zás egy törvény februártól hatályos előírásai­ hoz is igazodik. A Sanoma Learning csoporthoz tartozó NTK új neve, a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó sokak számára ismerős lehet, hiszen a kiadó régóta használja a nemzedékek tudása szlogent, amely arra utal, hogy az NTK kiadványai a nemzedékek közötti tudás folytonosságát segítik megteremteni. Miközben a névváltás fontos állomás a tankönyvkiadó életében, a változás az NTK céljait, tevékenységét nem érinti. A Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó a jövőben is a minőségi tananyagok időre történő elkészítését tekinti legfontosabb feladatának. A kiadó eközben mindent megtesz azért, hogy alkalmazkodjon az új tankönyvpiaci szabályokhoz. „A hazai tankönyvpiac legnagyobb szereplőjeként fele­ lősséggel tartozunk a pedagógusoknak, gye­ rekek tízezreinek, a jövő nemzedékeinek. Kiad­ ványainkat az új kerettantervekhez igazítottuk és felkészültünk a tankönyvpiac változásaira. Rajtunk nem fog múlni, hogy a korábbi évekhez hasonlóan tankönyveink idén is időben eljus­ sanak az iskolákba” – mondta el Kiss János Tamás, az NTK vezérigazgatója. Az NTK munkatársai az elmúlt hónapokban gőzerővel dolgoztak azon, hogy kiadványai megfeleljenek a 2013. szeptember elsejétől az első, ötödik és kilencedik évfolyamon életbe

lépő új Nemzeti alaptantervnek és a kerettanterveknek. A kiadó az új tankönyveit a jelenleg hatályos tankönyvvé nyilvánítási rendelet alapján készítette elő, és bár a minisztérium új szabályozás kiadását tervezi, az NTK nem számít a folyamatban lévő eljárás újrakezdésére. Ezek a tankönyvek az új kerettantervek mellett a tartós tankönyvekre vonatkozó kritériumoknak is megfelelnek. A szabályozásban bekövetkezett változások a tankönyvek tartalma mellett azok célba juttatását is érintik. A terjesztést idén már a Könyvtárellátó Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. (KELLO) végzi. Az NTK Magyarország legnagyobb tankönyvkiadójaként az összes évfolyam minden tantárgyához készít tankönyvet, a legtöbb tárgyból többfélét is. Az általános és középiskolai, valamint a felsőoktatási kiadványok mellett az SNI (speciális nevelési igényű) és nemzetiségi diá­ kok is tanulhatnak a könyveiből. Kiadványai­nak többsége színes, a legmagasabb szintű felhasználói igényekhez igazodik. A kiadó nemcsak a tartalmat, hanem a kivitelezést tekintve is nagy hangsúlyt fektet a minőségre. Kínálatában a legújabb igényekhez igazodva kiemelt szerepet kapnak a digitális tananyagok is. Az NTK honlapjának címe (www.ntk.hu), valamint egyéb elérhetőségei változatlanok maradnak.

A felhalmozott tudás társadalmi erőforrás A Civil Vállalkozások Nonprofit Kft. 2013. február 8-án sajtótájékoztatón tartott beszámolót washingtoni tevékenységéről, a Senior Mentor Program ötödik tanévéről és a következő időszak stratégiai tervezéséről. A rendezvényen a GE Capital – a Budapest Bank GE Money Bank közreműködésével – 5000 dolláros díjat adott át a Civil Vállalkozásoknak a magyar köziskolákért végzett társadalmi innovációs tevékenységéért és a Senior Mentor Program elmúlt öt évben a gyermekek olvasásfejlesztéséért végzett munkájáért. Aichelburg Márton, a Civil

Vállalkozások társalapítója a díj átvételekor felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt évek bizonytalanságai közepette a Senior Mentor Program folyamatosan képes volt megújulni és növekedni, valamint erős együttműködést létrehozni a köziskolák és a helyi lakosok között. Mindez új perspektívát nyújt a közoktatás működtetésére és modellt kínál a köz- és magánszektor közötti együttműködésre. A magas színvonalú, iskolai tanítás utáni programok kritikus szükségletet elégítenek ki a mai társadalomban. Az 2013.

idősebb felnőttek hatalmas – és nagymértékben kiaknázatlan – társadalmi erőforrást képeznek a meglévő emberierőforrás-szükséglet kielégítésére. A Civil Vállalkozások Senior Mentor Programja új lehetőséget kínál az 55 év feletti magyarok számára, hogy a köz szolgálatába állítsák felhalmozott tudásukat. Ma oktatóként és mentorként több mint 100 egyéni tag teljesít szolgálatot kihívásokkal küszködő általános iskolákban iskolai tanítás utáni programokban, hogy segítsék a gyerekeket az olvasás elsajátításában és magabiztosságuk növelésében, valamint azon készségek megszerzésében, amelyek szükségesek a siker eléréséhez mind az iskolában, mind pedig az életben. január–február

új katedra

7

hírek

A legjobb matematika- és fizikatanárokat keresik Az Ericsson Magyarország Kutatás-Fejlesztési Igazgatósága 250 000 forint anyagi támogatással járó díjat alapított 1999-ben, azzal a céllal, hogy általános- és középiskolákban tanító matematika- és fizikatanárok munkáját elismerje, illetve hogy támogassa és erősítse a magyarországi, világviszonylatban is kiemelkedő matematikai és természettudományos alapképzést. Alapítása óta a díjat összesen 170 matematika- és fizikatanár vehette át.

Az Ericsson Magyarország 1700 fős hazai vállalatként nemcsak a telekommunikációs ipar egyik legnagyobb munkáltatója, hanem 1200 fős KutatóFejlesztő Központjával a legnagyobb telekommunikációs és informatikai kutatással, szoftver- és hardverfejlesztéssel foglalkozó szellemi centrum Magyarországon. Számára elengedhetetlen a kiválóan képzett fiatal diplomás munkaerő, ezért is kötelezte el magát a hazai oktatás fejlesztése mellett. Az Ericsson Magyarország kiemelt feladatának tekinti a tudomány nemzetközi kapcsolatainak erősítését, a hazai kutatás és felsőoktatás nemzetközi integrációját, valamint a középiskolai és egyetemi képzés támogatását, mindezen vállalásának pedig fontos része az Ericsson-díj. A díjra esélyes pedagógusok szakmai munkája és emberi hozzáállása teszi lehetővé, hogy a hazai műszaki és természettudományi diplomával rendelkezők tudása megfelelő szellemi értéket képviseljen és vonzóvá tegye

Ericsson Az Ericsson a világ vezető megoldásszállítója a kommunikációs techno­ lógiák és szolgáltatások piacán. A hálózatba kapcsolt társadalom kialakulását olyan hatékony, valós idejű technológiákkal támogatják, amelyek abban segítenek, hogy szabadabban tanuljunk, dolgozzunk és éljük életünket a világ minden fenntartható társadalmában. A vállalat infokommunikációs technológiákat, szoftvereket és komplett infrastruktúrákat kínál a távközlési hálózatüzemeltetők és más iparágak szereplői számára. Napjainkban a világ mobilforgalmának több mint 40 százalékát Ericsson-hálózatokon keresztül bonyolítják, ügyfeleik több mint 2,5 milliárd előfizetőt szolgálnak ki infrastruktúrájuk segítségével. A vállalat 180 országban van jelen és több mint 100 ezer alkalmazottat foglalkoztat. Az 1876-ban alapított Ericsson székhelye a svédországi Stockholmban van. A vállalat bevétele 2011-ben 226,9 milliárd svéd korona (35,0 milliárd dollár) volt. Az Ericsson részvényeit a stockholmi NASDAQ OMX és a New York-i NASDAQ értéktőzsdéken jegyzik.

a beruházást infokommunikációs csúcstechnológiák kutatás-fejlesztésébe Magyarországon. Az Ericsson-díjakat 2013-ban két kategóriában ítélik oda: 1. Ericsson a matematika és fizika népszerűsítéséért-díj Két matematika- és két fizikatanár részére egyenként 250 000 forinttal járó díj, amelyet olyan pedagógusok kaphatnak, akik tanítványaikkal együtt aktívan bekapcsolódtak a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok vagy az ABACUS folyóiratának pontversenyeibe, vagy a tanítás mellett évek óta a legtöbbet teszik a tantárgyuk iránti érdeklődés felkeltéséért, a matematika és a fizika megszerettetéséért. 2. Ericsson a matematika és fizika tehetségeinek gondozásáért-díj Két matematika- és két fizikatanár részére egyenként 250 000 forinttal járó díj. Olyan tanárok kaphatják, akiknek tanítványai a Középiskolai Matemati­ kai és Fizikai Lapok vagy az ABACUS versenyein vagy a Varga Tamás, Kalmár László, Arany Dániel matematikaversenyek, a matematika vagy fizika OKTV, az Öveges József, Jedlik Ányos, Mikola Sándor, Szilárd Leó fizikaversenyek, a Nemzetközi Matematika vagy Fizika Diákolimpiák, a Kürschák József matematikai tanulóversenyek vagy az Eötvös Loránd fizikaversenyek valamelyikén a 2008/2009-es tanévtől kezdődően elnyerték az első öt díj egyikét. A díjakat a MATFUND Középiskolai Matematikai és Fizikai Alapítvány ítéli oda a Bolyai János Matematikai Társulat és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Ericsson-díjbizottságainak ajánlása alapján. A díjazandókra írásos javaslatot nyújthatnak be szakmai és társadalmi szervezetek, a javasolt tanár tevékenységét ismerő kollégák, tanítványok. Korábban nem díjazott pályázatok is megismételhetők. A pályázatokat 2013. április 15-ig várják „Ericsson-díj” megjelöléssel a MATFUND Alapítvány címén (1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/a.). A  pályázati adatlapok letölthetők a http://www.komal.hu vagy a http:// www.ericsson.hu/ericsson-dij-2013/ címről. A bizottságok a benyújtott ajánlások alapján 2013. április 22-ig döntenek a jelöltek sorrendjéről. Indoklásukat megfontolva a MATFUND kuratóriuma 2013. április 29-ig dönt a díjazottakról. A díjkiosztó ünnepséget 2013. június elején, az iskolai tanév végén tartják.

Elmaradt 2,1 milliárd EU-s forrás kiosztása Több száz pályázó esik el a TÁMOP 6.1.2 A. komponensében eredetileg 3 milliárdos keretösszeggel meghirdetett európai uniós forrástól, mivel kizárólag azok a pályázatok kaphatnak támogatást, amelyek az első napon beérkeztek. Az NFÜ oldalán a közelmúltban megjelent közlemény szerint a keret kimerülésére hivatkozva vonják meg a pályázóktól a forrást, annak ellenére, hogy 2,1 milliárd forint kiosztása elmaradt, vagyis ez az összeg a rendszerben ragadt. A statisztikák figyelembe vételével az Egészségre nevelő és szemléletformáló életmód programok című pályázatban 300-350 nyertesre lehetett számítani, ezzel szemben 90-et hirdettek ki. Ahhoz, hogy a többi napon benyújtott pályázat is sikeres lehessen, a keretösszeg emelése jelentené a megoldást, de ezt az Emberi Erőforrások Minisztériuma nem támogatja. Maga az eljárás emellett több ponton is jogszabályokba ütközik: az elmúlt félévben nem értesítették a pályázókat – amit a beadást követő 30 napon belül kötelező megtenni –, hogy veszélyben lehet a pályázati 8

2013.

január–február

új katedra

anyaguk, továbbá a korábban módosított beérkezési határidőt a közlemény nem említi, csak az eredeti dátumra hivatkozik, ami szintén kérdéseket vet föl az eljárási renddel kapcsolatban. Ebben a formában a tájékoztatás hiánya amellett, hogy jogsértőnek minősíthető, nagyobb veszteséget is eredményezhet azon pályázatoknál, amelyek megvalósítása már megkezdődött. A rendelkezésre álló keretösszeg kimerülése azért is megalapozatlan, mert az elkövetkező időszakban a TÁMOP 6.1.2 többi komponensében 5 milliárd forintot szándékoznak kiírni, amelyből akár támogatható lenne az A. komponens is. Ezért is megkérdőjelezhető, hogy miért nem próbálkoznak akár az átcsoportosítással, és miért tervezik újabb és újabb programok kiírását a fennálló finanszírozási probléma megoldása nélkül. A TÁMOP 6.1.2 esetében felmerülő forrásmegvonás és információhiány nem egyedi eset, és csak azt támasztja alá, hogy nem fejlesztendő terület a hazai EU-s pályáztatási rendszer. (FISZ Hírügynökség)

hírek

Egyedülálló magyar fejlesztés – hamarosan a közoktatásban is elérhető lesz

Négydimenziós anatómiai oktatóprogram

A Semmelweis Egyetem és a 4D Anatomy által tavaly elnyert TÁMOP pályázatnak köszönhetően folyamatban van a Stanford Egyetemen (USA) már alkalmazott magyar fejlesztés bevezetése az itthoni orvosképzésben. Az orvosi taneszköz továbbfejlesztésével a hazai közoktatásban is meghonosítható a világon egyedülálló, interaktív, 4 dimenziós képalkotási technológia. A tervek szerint az emberi testet részletesen bemutató 4D térkép már nemcsak az egyetemi hallgatók számára nyújt mindennapi segítséget a tanulásban, hanem a közoktatásban is: a biológiaórákon vagy az egészségügyi szakképzésben. Segítségével a diákok „testközelből” tanulmányozhatják szervezetünk felépítését és működését.

A világon egyedülálló magyar fejlesztésű program, a 4D Anatomy az emberi fej és nyak anatómiáján kívül immár a test további részeit is bemutatja, korszakalkotó technikai megoldásai révén egyedülálló precizitással és soha nem látott részletgazdagsággal. Moduljai 2013-tól az egyik legnevesebb amerikai felsőoktatási intézmény, a Stanford Egyetem oktatási anyagába is beépülnek és további tárgyalások folynak más nagy orvosi egyetemekkel is. Az idei évben a cég a fejlesztés fontos állomásához érkezett el azzal, hogy az eddig DVD-n kapható interaktív térhatású számítógépes programját és annak adatbázisát immár on-line felületen is hozzáférhetővé tette. Az emberi test az internet segítségével akár otthoni számítógépről, valós időben és térben is megjeleníthető, tanulmányozható. Az internetes felhőből elérhető számítógépes program valós idejű oktatási platformmá alakult. A 4D Anatomy – a Medicina Kiadóval együttműködésben – következő lépésként a közoktatásban alkalmazható verzió kifejlesztését tűzte ki célul, amely lehetővé teszi, hogy akár egyszerre több száz diák, könnyen hozzáférhető on-line elérésen keresztül tanulmányozhassa az új szemléletet biztosító és iskolatípusok szerint eltérő mélységű ismeretanyagokat. A tanárok számára az interaktív táblákra is alkalmazható, teljes tanórát felölelő tananyagok készülnek. Az egyedülálló oktatóeszköz jelentősége kiemelkedő az emberi test fel-

építésének és működésének bemutatásában. Az orvosképzésben további szerepet kap a boncteremi gyakorlatok részleges kiváltásában (virtuális boncolás), illetve a ritka patológiai kórképek megjelenítésében. Az ismeretanyag önálló elsajátítását támogatja az emberi test valósághoz leghasonlatosabb bemutatásával. A már elkészült négydimenziós preparátumok jelenleg előfizetéses rendszerben tanulmányozhatóak, a világhálón keresztül otthoni és iskolai számítógépeken. A taneszköz fejlesztői úgy tervezik, hogy egy éven belül a teljes emberi test feltérképezése elérhető lesz. „Az Új Széchenyi Tervnek köszönhetően a Semmelweis Egyetemmel és az Országos Idegtudományi intézettel karöltve a 4D Anatomy világon egyedülálló technológiáját első­ ként a hazai felsőoktatásban az orvostanhallgatók képzésébe építhettük be. Orvos kollégáim a jövőben a betegek számára is könnyebben elmagya­ rázhatják egy-egy műtét menetét és annak következményeit, megerősítve ezzel a beteg és orvosa közötti bizalmi kapcsolatot. Büszkén mondhatom, hogy projektünknek egy magyar kiadó segítségével történő továbbfejlesz­ tése révén a közoktatás széles rétegei számára tesszük elérhetővé az emberi test precíz bemutatását. Ezzel ráirányítjuk a diákok figyelmét az egészséges életmód jelentőségére is” – mondta el dr. Balogh Attila idegsebész, a 4D Anatomy alapítója.

PSIVET – Esélyteremtés szakképzéssel Megjelent a PSIVET – Esélyteremtés szakképzéssel című szakmai kiadvány, amely bemutatja az elmúlt évek hazai hátránykompenzációs programjainak hatáselemzését, valamint részletesen tájékoztat a befogadó iskola megteremtésének gyakorlati lehetőségeiről.

A hazai és európai szakképzésben aggasztóan növekvő számban vannak jelen a különböző szempontból hátrányos helyzetű vagy tanulási nehézséggel küzdő fiatalok, akik valamilyen okból alulteljesítenek az iskolában. Az okok között jellemzően magatartási, beilleszkedési, tanulási nehézségeket, valamint szociális, kulturális vagy nyelvi hátrányokat említhetünk a fogyatékkal élő tanulók problémái mellett. Az ő iskolában tartásuk, lemorzsolódásuk megakadályozása komoly gazdasági és szociális előnyökhöz vezetne, azonban ehhez – a témában született számos elméleti megközelítés mellett – a gyakorlatban is meg kell teremteni a támogatást és az intenzívebb figyelmet igénylő fiatalokat kezelni képes befogadó iskolamodellt. A PSIVET-projekt éppen ezt a célt tűzte ki maga elé. 2012 februárjában indult azzal a céllal, hogy a társadalmi felzárkózás és a szakképzés közötti összefüggések gyakorlati megközelítéseire világítson rá és érzékenyítse a szakma szereplőit a befogadó iskolamodell iránt. A projekt ideje alatt a konzorcium tagjai – a Budapesti Corvinus Egyetem Oktatásfejlesztési Observatory Központja, a Tempus Közalapítvány és a Türr István Képző és Kutató Intézet – olyan fórumokat szerveztek a szakképzés irányításában és gyakorlatában részt vevő célcsoportok számára, amelyeken a résztvevők közösen, egymástól tanulva igyekeztek körbejárni az inklúzió témakö-

rét különböző szempontok mentén. A műhelymunkák és egy nagyszabású konferencia során a befogadó iskola elvrendszeréről, az elvek megvalósításának gyakorlati eszközökkel való támogatási lehetőségeiről beszélgettek, illetve arról, hogy milyen szerepük lehet az iskolavezetőknek ebben a folyamatban. Szintén ebből az indíttatásból egy kísérleti célú, iskolavezetői teamek számára meghirdetett ingyenes képzést is megvalósítottak, amelyen a jelentkezők a befogadó iskola megteremtéséhez szükséges vezetői kompetenciáikat fejleszthették. A szakmai konzorcium arra is vállalkozott, hogy a témát az európai szakképzési stratégia, valamint a hazai szakpolitika szempontjából is feldolgozza. A projektmunkát szakmailag támogató, a szakképzés különböző területeiről érkező szakemberek ajánlása mentén kialakított egységes szempontrendszer szolgált alapul ahhoz az elemzéshez, amely az elmúlt tíz év szakképzési integrációs és reintegrációs törekvéseit vizsgálta. Kilenc programról készült elemzés. Ezek alapján ajánlásokat fogalmaztak meg, amelyekkel a döntéshozókat szeretnék támogatni a hiteles képalkotásban és információkat nyújtani arra vonatkozóan, hogy milyen fejlesztéseket lenne érdemes továbbvinni a magyar szakképzési rendszer befogadóbbá, méltányosabbá tétele érdekében. Mindezekről bővebben a szakmai kiadványban olvashatunk. 2013.

január–február

új katedra

9

interjú

Pazarló és eredménytelen a magyar nyelvoktatás Angol helyett németet kellene első idegen nyelvként tanulni, egyes iskolákban kötelezővé tennék a latint, megszigorítanák a nyelvi előkészítő évfolyamok indításának feltételeit – hallani sokat mostanában az oktatási kormányzat nyelvoktatást érintő terveiről. A nemzetközi statisztikákban Magyarország e téren rendre sereghajtó, még mindig alig tudunk más nyelven megszólalni. Az államtitkárság által kidolgozott idegen nyelvi stratégia egyes elemeit erősen bírálja a szakma és a közvélemény is. Salusinszky Andrást, a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete (NYESZE) elnökét kérdeztük a fehér könyvben kifejtett stratégiáról.

– Az oktatási kormányzat által nemrég nyil­ vánosságra hozott idegennyelv-oktatási stratégia szerint két nyelvet tanulna a diá­ kok többsége, bizonyos iskolákban hármat. A statisztikák ugyanakkor azt mutatják, hogy a legtöbben egy nyelvet sem beszé­ lünk az anyanyelvünkön kívül. Nem lenne célszerűbb egy nyelvre koncentrálni? – A Nyelviskolák Szakmai Egyesülete szerint valóban célszerűbb lenne arra fektetni a hangsúlyt, hogy legalább egy idegen nyelvet tanuljanak meg a leendő magyar munkavállalók. Azt kellene kitalálni, hogy ezt az egyet hogyan tudná a közoktatásban elsajátítani minden tanuló. Ma egy magyar gyerek, aki 12 évet tanul a közoktatásban, nagyjából ezer nyelvórát kap, mégsem jut használható nyelvtudáshoz. A skandináv országokban lényegesen kevesebb nyelvórájuk van a diákoknak, Dániában például mintegy 600 óra, mégis szinte tökéletesen megtanulnak angolul. – Mi lehet ennek az eredménytelenség­ nek az oka? – Elsősorban a módszertanban kereshetjük az okokat. Nem használható nyelvtudást, gyakorlati kommunikációt tanítunk az iskolákban, hanem nyelvhasználatokat. A  nyelvórát ugyanolyan tanórának tekintjük, mint a kémiaórát, arra figyelünk, hogy számon kérjük, osztályozzuk a tanulókat és év végén bizonyítványt tudjunk nekik adni. – Időnként felmerül, hogy ne hosszan elnyújtva, hanem tömbösítve, időnként is­ métlődő intenzív szakaszokban tanítsuk a nyelveket. Ez hatékonyabb lenne? – A nulladik, nyelvi előkészítő évfolyam példája nem feltétlenül ezt mutatja. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezekben egy évig intenzíven tanulták a nyelvet a diákok, majd a folytatásban hirtelen drasztikusan lecsökkent a nyelvórák száma, s így az első évben megszerzett tudás nem fejlődött, az előny gyakorlatilag elveszett. Azt látjuk, hogy az emelt szintű érettségit sem tudják az ezekbe az évfolyamokba járó gyerekek kellő számban megszerezni: noha az elvárás 100 százalék lenne, kevesebb, mint 50 százalékuknak sikerül. Ez így pazarlás. Azt a normatívát, amit az állam erre az 10

2013.

január–február

évfolyamra fordít, négy évre egészségesen elosztva megemelt óraszámokra, sokkal hatékonyabb lenne a rendszer. Lehetne persze a tanítási folyamatba intenzív szakaszokat tenni hosszabb-rövidebb ideig, de akkor sem szabadna bizonyos minimumszint alá menni az alacsonyabb intenzitású szakaszokban sem. A most rendelkezésre álló heti 2-3 óra nagyon kevés. Az ideális az lenne, ha nem is 45 percben, hanem 1,5 órában gondolkodnánk, s ebből lenne hetente legalább kettő. A közoktatásban az is probléma, hogy egy-egy osztályban eltérő nyelvi

Salusinszky András

Olasz nyelvtanár, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke. 1978-ban született Budapesten. Tanulmányait Budapesten, Rómában és Triesztben végezte, majd olasz tanár szakos diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte meg 2003-ban. A Studio Italia ügyvezető igazgatója, aktív kapcsolatot ápol a magyar–olasz gazdasági relációban működő vegyesvállalatokkal. 2009 óta a Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamara Képzési Bizottságának elnöke. A Nyelviskolák Szakmai Egyesületének (NYESZE) 2011 novemberétől az elnöke.

új katedra

szinten vannak a tanulók. Ebben a heterogén közegben hatékonyan nyelvet tanítani nagyon nehéz. Érdemes lenne szerintünk megfontolni, hogy – akár évfolyamokon átívelő módon is – a tudásszintnek megfelelő csoportokat szervezzenek az iskolák. – A koncepcióban leírt nyelvi sávok, ha nem is évfolyamokon átívelve, hanem azo­ kon belül, szintén a homogénebb csoportok kialakítását célozzák. – Ez is előrelépés. Arról van szó, hogy adott évfolyam osztályainak ugyanabban a sávban lennének a nyelvórái és így az osztályokból össze lehetne állítani homogénebb csoportokat. Néhány budapesti iskola már így működik, úgy tűnik, hatékonyan. Mi a nyelviskolákban „elkényeztetettek” vagyunk, hiszen a hozzánk járó felnőtteket eleve besoroljuk homogén tudásszintű csoportokba. – Az sem elhanyagolható különbség a közoktatás és a felnőttképzés nyelvtanítá­ sa között, hogy utóbbiba önként mennek tanulni a hallgatók, motiváltak, még fizet­ nek is a tanulmányaikért. Az államtitkárság nemrég támadást indított a nyelviskolák el­ len, mondván, hogy ezek kizárólag a pénzre hajtanak, nem érdekük a minőségi oktatás. – Én úgy látom, hogy a legerősebb minőségbiztosítást a piac jelenti. Ha egy nyelviskola rosszul tanít, oda nem fognak menni a hallgatók. A NYESZE mellesleg kőkemény saját minőségbiztosítási rendszerrel működik, iskoláinkat azzal vádolni, hogy csak harácsolnak és nem törődnek a minőségi oktatással, tisztességtelen. A ’80-as évek jutnak erről eszembe, amikor még minden magánkezdeményezés alapból gyanús volt. Ami pedig a hozzánk érkező motivált tanulókat illeti: mi azt kérdezzük, miért nem alakítja ki a közoktatás is a gyerekekben a motivációt a nyelvtanulásra? Azért nem tanulják meg a diákok a nyelveket, mert unalmas órákra járnak. – Életszerű elképzelés, hogy ne az angol legyen az első idegen nyelv? A fehér könyv­ ben leírt koncepció még mindig a németet preferálja, mondván, az komplexebb nyelv, azzal érdemes kezdeni a nyelvtanulást. Van olyan tudományos magyarázat, ami alá­

interjú támasztja, hogy az angol könnyebb nyelv, mint a német? Egyáltalán van könnyebb és nehezebb nyelv? – A koncepció szerzői találtak egy török, általunk nem ismert tudós asszonyt, aki állítólag azt állítja, a komplexebb nyelvi struktúrával rendelkező nyelvekkel érdemes kezdeni a tanulást, mert egy ilyen elsajátítása után az ember könnyebben meg tud tanulni egy másik idegen nyelvet. Így merült fel egyébként egy holt nyelv, a latin mint idegen nyelv szükségessége is mostanában, mert abban minden van, ami nyelvtanilag hasznos lehet. A modern nyelvpedagógiai tanok szerint viszont a nyelvet kommunikálásra kell használni. Nem struktúrákat kell tanulni, nem különböző formák tökéletes használatát kell erőltetni, hanem az adott kommunikációs helyzeteknek megfelelő kommunikációt kell elsajátítani. Egy holt nyelvet már csak ezért is egészen másképp kell tanítani. Nincs értelme nyelveket összehasonlítani, hogy melyik könnyebb, melyik nehezebb, Alma és körte. Van, amit a németben könnyebb megtanulni, mint az angolban, sok mindenben pedig fordított a helyzet. Nekem az a tapasztalatom, hogy a nyelvtanulás során az első és meghatározó élmény az, hogy a gyerek az anyanyelvén kívül egy másik nyelven képes kommunikálni egy idegennel és meg tudja értetni magát. Ezeknek a spontán akvizíciós folyamatoknak óriási szerepük van a nyelvtudás berögzülésében. Így a diákok maguk fedezik fel a nyelv használatát, ahogy az anyanyelv során tették. Saját maguk jönnek rá, hogyan kell helyesen összetenni egy mondatot, hogy egy adott kommunikációs helyzetben mi a helyes és helytelen, mire kell a hangsúlyt helyezni. Sajnos a magyar nyelvtanításban kevés lehetőség van ilyen helyzetek generálására. Nem azzal kellene foglalkozni tehát, hogy miért van sokkal több angol nyelvvizsga, mint német, inkább örülni kellene annak, hogy egyre több a nyelvvizsga. Megjegyzem, az álláspiacon megjelenő hirdetések 61 százaléka kívánja meg az angol nyelvtudást. – Ha mégsem az angol lenne Magyaror­ szágon az első idegen nyelv, hanem mond­ juk a német, lenne elegendő némettanár? – Nem. Ez esetben olyan helyzet állna elő, mint a rendszerváltozás idején, amikor

hirtelen át kellett képezni az orosztanárokat angoltanárokká. Egyébként a francia és az olasz oktatásnak nagyon jó hagyományai vannak a közoktatásban. Ha a németet kötelezővé tennék első nyelvként, ennek egyenes következménye lenne, hogy a tanulók másodiknak az angolt választanák s ezek az értékes nyelvek elsorvadnánk. Ezzel együtt Nyugat-Magyarországon például lehet létjogosultsága, Ausztria közelsége indokolja, hogy a diákok leginkább a németet tanulják, de ezt általánosan kiterjeszteni az országra nem volna célszerű. Hiába szeretné az EMMI felülírni, hogy milyen nyelven szülessenek a tudományos, kulturális publikációk, milyen kultúrkörből kerüljenek ki a filmek, a popzenei termékek, mi legyen az informatika nyelve, nem fog menni. Ezek mind az angol kultúrkörhöz tartoznak, ha tetszik, ha nem. Butaság lenne szabadságharcos politikával mást tanítani, mint amire a leendő munkavállalóknak szükségük van. Mondom ezt úgy, hogy nekem az első nyelvem az olasz volt, a második a francia és csak a harmadik az angol, miközben latinul is tanultam. – Arról is megoszlanak a vélemények, hogy mikor érdemes elkezdeni az idegen nyelv tanítását. Van, aki már az óvodában elkezdené, van, aki elsőben, mások csak később. A Nemzeti alaptanterv a 4. évfo­ lyamot írja elő. Ez ön szerint megfelelő idő­ pont? – A NYESZE ebben egyetért a koncepció­ val: negyedikig ne legyen nyelvoktatás. (Természetesen ez alól kivétel a nemzetségi oktatás.) Annak, hogy angolul játsszanak és tapsikoljanak a kicsik, nem sok értelme van, viszont ugyanúgy pénzbe kerül. Azt a pénzt, amit az állam ezekre a játékos angol­ órákra szánna, sokkal jobban teszi, ha később fekteti be, például megnöveli felsőben a heti óraszámot. A másik nagy problémája a közoktatási nyelvoktatásnak, hogy lineáris felépítésű, mint mondjuk a történelem, amely elindul az őskortól s végighalad a korokon napjainkig. A nyelvoktatás elindul a névelőktől és eljut a legbonyolultabb függő beszédig, de közben nem kalkulál a konszolidálási idővel, ami pedig minden készség kialakulásánál alapvető fontosságú. Ha egy adott ismerettel, például a névelőkkel foglalkozunk, ne kérjük rögtön számon, a tudásnak ugyanis be kell épülnie, le kell

2013.

ülepednie. A közoktatásban lehet valaki nagyon jó a névelőkből meg a múlt időből, miközben a jövő időből egyest kap. – Ma sok fiatal azért nem kapja meg a diplomáját, mert nincs nyelvvizsgája. A kormány ez ellen úgy védekezne, hogy már a bemenetnél előírja a nyelvvizsgát. Ha a közoktatás ilyen rossz hatékonysággal működik, ez – szakemberek szerint – kön�­ nyen azt jelentheti, hogy csak az a diák mehet egyetemre, akinek a családja meg tudja fizetni a külön nyelvórákat. Ön sze­ rint ez megoldás? – Ez egy erőteljes voluntarista megközelítés, igazgatási eszközökkel szeretnék megoldani ezt a kérdést. Ez önmagában nem működik. A közoktatás nyelvoktatási hatékonyságának növelése nélkül tényleg csak azt érjük el vele, hogy a szegényebb családi háttérrel rendelkező gyerekek kiszorulnak a felsőoktatásból. Szemléletbeli változásra volna szükség: máshogy kellene tanítani. A rendszer rossz. Iszonyatosan sokat költünk a közoktatásban nyelvoktatásra, csekély eredménnyel. Szerintem, ha nyelviskolai vezetőkre bíznák a nyelvoktatás megszervezését a közoktatásban, sokkal hatékonyabb lenne a magyar iskola e téren. – Az iskola világán kicsit túllépve: mi a véleménye arról az időről időre felröppenő ötletről, hogy a lakosság nyelvtudásának emelése érdekében ne sugározzanak a tele­ víziók szinkronos filmeket? – Egy ilyen lépés biztos, hogy sokat lendítene az ország nyelvtudási szintjén. Vannak erre tapasztalatok más országokban. Magyarországon ugyanakkor nagy hagyománya van a szinkronizálásnak, kiváló szinkronszíné­ szeink, szinkronrendezőink van­nak, s ez a hagyomány egy ilyen lépéssel elveszne. Mára átálltunk a digitális televíziózásra, s egyre többször megvan a lehetőség, hogy aki akarja, szinkron nélkül – magyar felirattal – nézze a filmeket. Jó lenne, ha minél többen élnének ezzel a lehetőséggel. Nyelvórán azt szoktuk mondani, hogy csinálják azt a tanult idegen nyelven a hallgatók, amit amúgy is szeretnek csinálni. Ha valaki focimeccset szeret nézni és olaszul tanul, nézzen eredeti nyelven közvetített olasz bajnokságot. Így észre sem veszi, hogy épp nyelvet tanul, hiszen csak szórakozik. Ugyanez a helyzet a filmnézéssel is. FL

január–február

új katedra

11

t a n u lm á n y

Képesség – Sakk – Tehetség

Képességfejlesztés, sakkoktatás és tehetséggondozás az iskolában – A telki modell Egy gyermek tanuláshoz, tudáshoz való hozzáállását nagyban meghatározza az iskolához fűződő viszonya. Azok a benyomások, tapasztalatok, sikerek, amelyek az általános iskola első éveiben érik a gyerekeket, egész életükre kihatnak. Ezért nagyon fontos, hogy mit és hogyan tanítunk, milyen mértékben sikerül elérnünk, hogy a kisdiákok nyitottak, fogékonyak maradjanak a körülöttük lévő világ csodái iránt. Kiemelt szerepet kap ebben a folyamatban a pedagógus, a tanítási-tanulási módszerek és tevékenységformák, valamint a tanulási közeg.

Amikor a gyermek belép az iskolába, a tevékenységforma jelentősen megváltozik, hiszen a játékot felváltja a tanulás. A  zökkenőmentes fejlődés abban az esetben biztosított, ha a tanítási folyamatba játékos elemeket építünk be. Természetesen ezt nem öncélúan tesszük, hanem a gyermek képességeinek fejlesztése érdekében. Erre számos játék kiválóan alkalmas, de mind közül kiemelkedik a sakk. Iskolánk, a telki Pipacsvirág Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, a közel egy évtizedes sakkoktatás során felismerte a királyos játék adta rendkívüli lehetőségeket. Az első években a gyerekek szakköri formában foglalkoztak a sakkjátékkal. Két éve órarendbe került a sakk, így heti két órában az alsó tagozatos gyerekek a táblák előtt ülnek és tornáztatják agyukat. A sakkórákat Pregitzer György tanító, tanár, sakkszakoktató pedagógus végzi óriási lelkesedéssel, ami a gyerekekre is átragad. Amikor önálló tantárgyként kezdtük tanítani a 32 bábos játékot, dr. Duró Zsuzsanna tehetséggondozó szakember segítségét kértük többek között abban, hogy az oktatásban részt vevő gyermekeink képességeit mérni tudjuk. A  mérések öt képességterületre irányultak: • az intelligencia mérésére a Raven-féle nonverbális intelligenciateszt színes gyermekváltozatát használtuk, hiszen ez a legmegfelelőbb az első–negyedik osztályosok nonverbális intelligenciájának mérésére;

12

2013.

január–február

• a kreativitás vizsgálatára a Torrance-féle kreativitásteszt körök, illetve képbefejezés altesztjeit alkalmaztuk; • a motiváció vizsgálatára az Elsajátítási motiváció kérdőív szolgál, amely egy 45 kérdésből álló, ötfokú Likert-skálát tartalmazó teszt. Ezt a pedagógus, illetve a szülő közösen töltötte ki; • az azonosítás, illetve a bemeneti és ki­ meneti mérések szakszerűségét dr. Duró Zsuzsa gyermekpszichológus, tehetségfejlesztési szakértő irányította és felügyelte. A tanév végi mérési eredmények felülmúlták várakozásainkat: nemcsak az egyes képességek fejlődésére volt pozitív hatással a sakkozás, hanem a tantárgyi tudásra is. 2012 januárjában felmerült bennünk, hogy az általunk elkészített sakktantervbe integráljuk a logikaoktatást (ami szintén tanórai keretek között történik az intézményben), és a szabadon felhasználható órakeret terhére választható tantárgyként akkreditáltassuk. Tantervfejlesztő csoportunk a nyár folyamán elkészített egy olyan oktatási programot, amelynek tantárgyi határokon is átívelő, tematikai egységekben megfogalmazott rendszere lehetővé teszi, hogy tanulás-módszertani szempontból és az életkori sajátosságoknak megfelelő módon fogja össze a sakk, a logika és az informatika egyes területeit. A sakk–logika kerettanterv megtalálja a matematika tantárgyhoz kapcsolódó pontokat, így játékossá, könnyebben érthetővé teszi a matematika egyes területeit.

új katedra

Úgy gondoljuk, hogy a sakk–logika tantárgy tanítása akkor lehet eredményes, ha a tanítás során a pedagógusok megfelelő módszereket alkalmaznak. Mivel az általános iskolában igen kevés azon tanítók száma, akik megfelelő ismeretekkel ren­ delkeznek a sakk–logika oktatás területén, így nehézségek adódhatnak abban az esetben, ha ennek ellenére a sakk–logika oktatás mellett döntenek. Ezért tantervfejlesztő csoportunk dolgozik egy módszertani, tanári kézikönyvön, amellyel a sakk–logikát tanító pedagógusok­ nak szeretnénk ötleteket, segítséget nyújtani a tantárgy tanításmódszertanát illetően. Itt említjük meg, hogy 2013 februárjában há­ romnapos szakmai rendezvényt szervezünk az iskolánkban, ahol bemutatjuk a kerettan­ tervet, beszámolunk mérési eredményeink­ ről, tapasztalatainkról, valamint a látogatók betekintést nyerhetnek az első és negyedik évfolyamon tanulók sakk–logika oktatásá­ ba. Az érdeklődők kérdéseire válaszolunk a sakk–logika tanítás során szerzett gyakorlati tapasztalataink alapján. E tapasztalatainkat a későbbiekben szeret­ nénk felhasználni oly módon, hogy peda­ gógus-továbbképzést szervezünk a tantárgy eredményes oktatása érdekében.

Iskolánk hosszú távú célja, hogy a négy éven át tartó, tanórai keretek között történő sakk–logika oktatás eredményeit felhasználja a felső tagozatos tehetséggondozás területén. Tekintve, hogy a sakknak számos képességfejlesztő hatása van (fejleszti a logikus gondolkodást, a rövid és hosszú távú memóriát, az analizáló és szintetizáló képességet, a megosztott figyelem képességét, a térlátást, az absztrakt gondolkodást, a produktív képzeletet, az összefüggések felismerésének képességét, a gondolkodás divergens jellegét, az összpontosítást, a kreativitást, az elvonatkoztatási és általánosítási képességet, a kombinációs képességet, a módszeres gondolkodást, a tanulási képességeket stb.), az így megszerzett képességeket a gyermek adottságaival együtt érdemes továbbfejleszteni. A tehetségazonosításnál a rendszer jellegű azonosításra törekszünk, amelynek részei a következők: tanári jellemzések, tesztek, felmérések, kérdőívek (általános és tantárgyak szerinti), az iskolapszichológus véleménye, szülői vélemény, diáktársak véleménye. Ebben a tanévben a matematika–logika terén mértük fel diákjaink képességeit. Az azonosítást követően az ötödik, hatodik évfolyamon szeptember óta 30 gyermek vesz részt az Élmény matematika című tehetséggondozásban. Reményeink szerint a jövő tanévben

t a n u lm á n y a matematikai logika tehetséggondozás tartalma bővülni fog a gazdasági ismeretekkel és a filozófia alapjaival. Emellett négy területen szeretnénk elvégezni a tehetségazonosítást az alábbiak szerint: • humán műveltség: retorika–kreatívírás; • természettudományok: biológia–fizika– kémia–földrajz; • művészetek: zene–képzőművészet–tánc– dráma; • idegen nyelvek. A tehetséggondozásban két alapvető probléma kiemelt figyelmet érdemel. A  tehetséges

tanulóknál gyakran megfigyelhető (néha igen jelentős) lemaradás a tehetségétől „távol eső” területeken. Ezeket a képességeket mindenképpen megfelelő szintre kell hozni, amennyiben mód van rá, még a gondozási folyamat megkezdése előtt. Ha erre nincs lehetőség, akkor a tehetséggondozási folyamattal párhuzamosan. A másik megoldandó feladat, hogy az átlagon felüli képesség nem elég a tehetség kibontakozásához. Mindenképpen szükséges a diák feladat iránti elkötelezettsége, valamint számos képesség (legfőképpen a kreativitás) fejlesztése. Iskolánkban tehetséggondozásban öt képességterület kap kiemelt szerepet: problémamegoldás, döntéshozatal, memória, kreativitás, logikus gondolkodás. A folyamat során arra is törekszünk, hogy a gyermek felismerje saját képességeit és a későbbiekben képes legyen annak önálló fejlesztésére. A tehetséggondozó csoportokban kisebb létszámban, egyedi program szerint bővítik tudásukat a diákok, természetesen szem előtt tartva a NAT által támasztott követelményeket. Mindezekből jól látható, hogy a tanórai keretek közötti sakkoktatás során megvalósuló képességfejlesztés megfelelő alapot teremt az iskolai tehetséggondozás számára. SAR L ÓS ERZS É BET, O R G OVÁNY I - G AJD OS JUD I T

OM azonosító: 200216 Felnôttképzési nyilvántartási szám: 01063-2008 Intézményi akkreditációs lajstromszám: AL-1988 Cím: 7100 Szekszárd, Szent István tér 11–13.

Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató

Az Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató pedagógus-továbbképzési ajánlata • A tanítási/tanulási folyamatban alkalmazható tudást biztosítunk. • 30 vagy 60 órás pedagógus akkreditált képzések óvodapedagógusoknak, tanítóknak, tanároknak. • 5, 10, 15 órás kompetenciafejlesztő tanfolyamaink nevelőtestületi értekezletekre, munkaközösségi foglalkozásokra, belső továbbképzésekre is igénybe vehetők. • Képzéseink a továbbképzési normatívából elszámolhatók. • Rugalmas időbeosztás! • Elérhető földrajzi közelség! • Kedvezmény: teljes nevelőtestület/munkaközösség/kistérség jelentkezése esetén.

Várjuk jelentkezéseiket! További információ: Telefon: 06-74/505-660 • Fax: 06-74/505-639 • www.epszi.hu • E-mail: [email protected] 2013.

január–február

új katedra

13

interjú

A (társas)játékok mestere

Jesztl József szociálpedagógus szerint a játékban a legfontosabb az élmény, a tanulás, az átadás, a közös játék és a közös öröm „Többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.” (Platón) Immár több mint húsz éve gyűjt játékszabályokat és szenvedélyesen ásta bele magát a játékba mint fejlesztési területbe, de tanítja is, hogyan kell alkalmazni. A Tudor Alapítvány VIII. kerületi műhelyében hátrányos helyzetű gyermekek nevelésében-oktatásában használja a játékot. A Soteria Alapítványnál pszichiátriai betegek rehabilitációjába illeszt társasjátékokat. A Nebuló Alapítvány felkérésére elméleti és gyakorlati képzéseket tart pedagógusoknak. Maga is szenvedélyes játékos és gyűjtő: magángyűjteménye meghaladja a négyszáz társasjátékot. Jesztl József szociálpszichológussal az eddigi pedagógiai tapasztalatairól beszélgettünk.

– Hogyan került kapcsolatba a játékokkal? – Tizenhét éves korom óta gyűjtöm a játékszabályokat. Kezdeni akartam valamit ezzel a területtel. Jórészt környezetem bátorítására, szinte már felnőtt fejjel mentem főiskolára. Miután játékpedagógus-képzés akkor nem létezett, ezért szociálpedagógia szakra jelentkeztem. Részemről szerencsés választás volt, ez a stúdium ugyanis a felnőttekkel és a gyermekekkel való munkára egyaránt felkészít. A  kommerszebb játékokat a gyermekjóléti szolgálatnál használtam először, gyermekek szabadidőstrukturálása kapcsán. Később kaptam egy felkérést a Tudor Alapítványtól, hogy tervezzek számukra szabadidős tevékenységet. Ez az alapítvány foglalkozott egyébként Magyarországon elsőként azzal, hogy a tehetséggondozást hátrányos helyzetű fiatalok számára elérhetővé tegye. Célkitűzése az, hogy azok a gyermekek, akik valamiféle tehetséget mutatnak általános iskolás korukra, de szüleik nem tudják megfizetni a pluszt, amivel igazán kibontakozhatnának, akkor azt egy alapítvány átvállalja. Két műhelye, a csepeli és a józsefvárosi – finanszírozási problémák miatt – ma már csak félárbocon működik, de a polgári és a szombathelyi dübörög. Az alapítvány működése keretében volt lehetőségem először strukturáltan játékokat tanítani a gyermekeknek, szabadidejükben. Később Nagy Lászlóval sikerült értő módon beszélnünk játékokról; ő mutatta meg mennyire fontos a rendszerszemléletű gondolkodás ezen a területen is. – Mit jelent a rendszerszemléletű játékis­ meret? – Keressük meg a legegyszerűbb játékokat. Keressük meg a játékok abszolút zéró pontját: mi az, ami már játék, és mi az, ami feladat. A  legegyszerűbb játékoktól felépített módon a legbonyolultabbakig mutattam a srácoknak játékokat, és a dolog működött. Sok pozitív visszajelzés érkezett, hogy eredményes, amit csinálunk. Nem tudtam kihez fordulni a kérdéseimmel, mert hivatalosan nem foglalko14

2013.

január–február

zott senki ezzel a területtel. Manapság fontos helyen szerepel ez a téma, de tíz évvel ezelőtt még botrány volt, ha egy tanár kártyázott a tanítványaival. Napjainkban más a megítélése. Akkoriban is megkaptam, hogy egy harmincvalahány éves férfi miért foglalkozik játékokkal. Elbizonytalanodtam, de szerencsére volt értő segítségem a már említett Nagy László személyében, aki elsőként tartott hazánkban pedagógusoknak játékismereti képzést. Volt szerencsém részt venni a hejőkeresztúri programban, ahol az ottani pedagógusokat tanítottuk. Ott a Mindlab képzés anyagának oktatásában is segítettem. Tanítani az érdeklődőket muszáj, foglalkozni gyakorlati szakemberek kérdéseivel nagyon jó kihívás, szeretem. Akinek van valamiféle tudás a birtokában, annak felelőssége is van: úgy kell átadnia, hogy a többiek használni is tudják. – Kisgyermek- és óvodáskorban a gyerme­ kek fő tevékenységi formája a játék. Hogyan

új katedra

alakul ez a folyamat iskoláskorban, amikor a tanulás áll a középpontban? Milyen korosz­ tályt céloz meg foglalkozásai­val? – A játékon keresztül ismerjük meg a világot: az óvodaszemlélet után nagy váltás az iskola. Az iskolában jórészt feladatmegoldás zajlik. Nem feltétlenül különórában kellene a társasjátékokat, a sakkot oktatni a gyerekeknek (egyáltalán kik fogják ezt tenni?), hanem a tanórákat kellene színesíteni velük, kihasználva sokoldalú fejlesztési lehetőségeiket. Ilyen irányú képzésekre volna szükségük a pedagógusoknak, hiszen olyan sokféle és változatos a kínálat „játékokból”, hogy nehéz jól választani, helyesen, jó helyen, jót játszani. Sokszor lehetne a tanítást is játékosabban végezni. Nem úgy, hogy a tanulók negyvenöt percen keresztül csak játsszanak, hanem a tanárok játéktudásán, kreativitásán keresztül lehetne izgalmassá tenni az órákat. Hogy lehet betenni egy feladatba olyan mechanizmust, amitől már inkább játék, mint feladat – ezt kell megtanítani a pedagógusoknak. Jelenleg a tanároknak sokszorosan meg van kötve a kezük: kerettanterv, részletes óraterv, szülői elvárások, esetleges autoriter igazgatók által működtetett rideg rendszerek… így nehéz szárnyalni, új lehetőségeket kipróbálni. Az iskolában a másik fő irány egy jó játéktár kialakítása, akár a könyvtárban, akár egy otthonos teremben, ahol összegyűlnek a gyermekek, pedoszok, szülők és játszhatnak. Lehet a helyzetet irányítani, kinevezni fókuszterületeket, de játékos

interjú

tevékenységet osztályozni bűn, mert még a játéktól is elvesszük a tanulók kedvét. – Melyek azok a területek, kompetenciák, amelyeket a játék fejleszt? – A játékok felosztása segít ennek a kérdéskörnek a megértésében. Az absztrakt játékokban nincs keretmese, jórészt két partner mérkőzik meg egymással, adott esetben szigorú szabályok szerint játszanak egy többnyire fekete-fehér játékot (például dáma, sakk, neutron). Ezek a kognitív funkciókat, az e területek alá tartozó képességeket, készségeket dolgoztatják meg. Ilyen megismerő funkciókhoz a következő területek tartoznak: figyelem, megfigyelőképesség, érzékelés-észlelés, emlékezés, logikai funkciók. A többszemélyes játékok az előbb említetteken felül megdolgoztatják a társas és a személyes kompetenciaterületeket is. Nevéből adódóan többszemélyes helyzetekben cselekszünk. A jó játékhoz bejáratódnak a társas készségeink. A speciális kompetenciákra példának tízből kilencszer a kutatáshoz kapcsolódó kompetenciákat szokták említeni, azonban egy példa: ahhoz, hogy egy tizennégy éves gyermek eljusson oda, hogy a játékszabályból megértsen egy játékot, azt bemutassa társainak úgy, hogy azok élvezzék, és utána kedvük legyen játszani egy komplex játékkal, ez bizony egy speciális, nagyon szép speciális kompetencia. A speciális kompetenciákról pedig tudjuk, hogy visszahatnak a három fő kompetenciaterületre. – A pedagógusképzésbe bevonható lenne-e a játékismeret mint önálló tantárgy vagy fej­ lesztési terület? – Igen. Felnőttképzésben jelenleg is elérhető a játékismereti képzés. Több jó képzés van. Ősszel volt egy megkeresésünk Aczél Zoltánnal a Gyógypedagógiai Főiskola részéről, hogy tanítsunk játékismeretet. Ennek nagyon örültünk, kialakítottuk a számukra optimális tananyagot, jóváhagyták, de sajnos az iskola belső nehézségei miatt abbamaradt. Vannak az országban olyan szakemberek, akik tudnák tanítani ezt a szakterületet, általuk a pedagógusok megkapnák azt a szemléletet, illetve rutint, ami segítené őket a munkájukban. Ismereteik birtokában össze tudnának állítani úgy egy szakkört vagy szabadidős foglalkozást, hogy az hosszú ideig jó eredményekkel

működne. Ezek a kiképzett tanárok további ötleteket adhatnának a többi tanerőnek az iskolában a játékok alkalmazása kapcsán. – Vannak iskolák, ahol a sakk már a tanrend része. Várható-e ilyen áttörés a társasjáték terén is, vagy ez megmarad a szakköröknek, esetleg az egész napos iskolának? – Véleményem szerint jó lenne heti egy órában, akár az órarendbe beiktatva bevezetni, egy kitétellel: nehogy leosztályozza valaki a társasjátékozást! Ez történhet délelőtt, de akár délután is szakkör formájában, csak ne érezze senki azt, hogy ez kötelező. Ez esetben tudjanak a szaktanárok a játékórát tartó tanárral konzultálni, hogy mi a meglátásuk. Ha az osztályfőnök bátor, és van rutinja, akkor foglalkozzon ő vele, ha a matektanárt érdekli, akkor ő. Azt tartom a legszerencsésebbnek, hogy minden szaktanár tudjon választani a játékokból. El tudok képzelni számos modellt, amelyek attól működnek jól, mert a működtetők találják ki azokat. A kívánatos cél az lenne, hogy egy iskolán belül legalább egy-két tanárnak legyen általános játékismerete, tudjon ajánlani a kollégáknak játékokat. – Hol és milyen területeken alkalmazható még a játék? – Az egyik szívügyem az iskolai játék, a másik pedig a szociális szakemberek játékoktatása: játsszanak klienseikkel, idősekkel, a pszichiátriai betegekkel, a problémás fiatalokkal. Nagyon hasznos dolgokat indíthat be a játék. A harmadik terület: hogyan lehet a döntéshozatallal kapcsolatos helyzetben a játékokat mérőeszközként használni, például csapatépítő tréningeken, kurzusokon részt vevő emberek számára. Nemrég felkértek egy kurzusra, amelyen szociális szakembereknek és érdeklődő iskoláknak vegyes képzést tartottam. Össze kellett hangolni, hogy megfelelő legyen a szociális szakembereknek és a tanároknak egyaránt. A szociális munkásnak kevesebb eszköze van, mint a pedagógusnak, adott esetben csak a kistáskája, amellyel megjelenik egy hátrányos helyzetű gyerekekkel telezsúfolt napköziben. Itt neki egy varázslatot kell bemutatnia többnyire kevés mondattal, kevés eszközzel, hogy el tudjon ültetni egy gondolatot, meg tudja fogni ezeknek a fiataloknak a figyelmét. Erre nagyon jó a játék. – Hol használjuk ma a nevelés-oktatásban a társasjátékot? A tehetséggondozásban? A közösségépítésben? És hol használhatnánk még, de nem tesszük? – A tehetséggondozásban nagyon jó helye van a társasjátéknak. Ezzel a feladattal foglalkozó tanár kevésbé mozog időkorlátok között, ezért talán több ideje van arra, hogy bevesse a játékokat. Lehet, hogy ez esetben nem a társasjáték, hanem a nagyobb koncent2013.

rálást igénylő absztrakt játékok a megfelelőbbek. A  matematikaoktatásban is helye van a játéknak, a valószínűség-számításnál, az esélylatolgatásnál feltétlenül. Lehet erősíteni a szaktanárok munkáját jó játékokkal. A pedagógusok talán nem is tudják, hogy mennyi jó nyelvi játék van a társasjátékok között. A Nebuló Alapítvány által kiírt pályázatra számos jó játék érkezett, amelyekből az egyik nyelvi játékot hamarosan ki is adják. A pedagógusképzésben a nyelvtanárok nem tanulnak nyelvi játékokat, ezért maguknak kell megismerniük azokat. Tanulnak didaktikát, módszertant, de csavarhúzó, kalapács nem kerül a kezükbe. – Milyen a jó társasjáték? Mi a helyzet a klasszikusokkal – Monopoly, Ki nevet a vé­ gén?, Activity, Gazdálkodj okosan! stb.? Ezek közül melyek maradandóak és melyek azok, amelyek már elavultak és miért? – A Ki nevet a végén? egy gémer (az az em­ ber, aki sokat játszik – a szerk.) számára kimerült társasjáték. Helye van az óvodában és az alsó tagozaton, sőt variációinak helyük van később is, hiszen egyszerű kiindulási alapok. Megtanítom a gyereket az alapjátékra, majd felkerül a polcra, de később előkerülhet és lehet kísérletezni a variációival, amitől még érdekes lehet. Nehezebb kérdés például a Monopoly, amely 1930 körül Amerikából indult útjára. Történelmi szerepe volt. Van egy izgalmas játékmenete, de aki már az elején reménytelen helyzetbe került, annak másfél órán keresztül egyfajta statisztaszerep jutott. Már a játék elején kiderül, hogy kik nyerhetnek, a többiek meg csak nézik. Lépnek, néznek, de a győzelembe nem szólhatnak bele. A  modern társasjátékokba a jó mechanizmusok elérik, hogy általában a végén derül ki, hogy ki győz. Több irányba is el lehet indulni a győzelemhez, a gyermek a habitusának megfelelően cselekedhet, nincs hozzá előírt nyerő recept. A végén derül ki, kinek volt az elképzelése hatékonyabb. Azért nem kell kidobni a Monopolyt sem, de tudni kell, hogy mikor használom és mikor hagyom abba. A moder-

január–február

új katedra

15

interjú nebb játékok fejlesztésében több munka van, több tesztelés, így a játékidő alatt több izgalmas dolgot nyújt a játszónak, több attitűdbe helyezkedhet bele. A pedagógusnak tudnia kell, hogyan kapcsolódhat a játékkal egy adott gyermek érdeklődéséhez, ezért ismernie kell a játékokat. Egy irodalomtanárnak is el kell olvasnia a Harry Pottert, még akkor is, ha nem kedveli. Tudnia kell, mivel foglalkoznak a tanulók a szabadidejükben, és ez így van a játékokkal is: ismernie kell a divatosabb, akár nem túl okos játékokat is. A nagyon drága játékokat nem minden szülő tudja megvenni a gyermekének, de egy iskola talán megteheti, hogy egy példányt beszerezzen belőle. – Az ismert, leggyakoribb, legáltalánosabb játékboltokban kaphatók jó társasjátékok? – A „mezei” játékbolt az kínálja, ami a tévében is látható. Igényes játékboltokban kell vásárolni, ahol a szakemberek segítenek a játékválasztásban. Az nem érv, hogy azért vigye el, mert már sokan vettek belőle. Az adott játékot azért érdemes megvenni, mert a gyermek egy érdekes játékon keresztül gyakorol valamit, például a dolgok térbeli rendezését, térlátást. A nagykereskedésekben is érdemes szétnézni vagy az interneten is utána lehet keresni. Meg kell nézni a szabályát, le kell modellezni, és ha tetszik, meg kell venni. Alapszabály: a szülőnek is tetsszen a játék, hiszen csak akkor tudja magát beleélni a játékba, ellenkező esetben egy idő múlva a gyermek is unni fogja, mivel érti, hogy a szülő miért van félgőzzel jelen. – Stratego, Dominion, Catan, Carcassonne, Dixit – mit játszanak ezek közül évtizedek múl­ va is? – A Dixit négy- vagy ötéves játék, érdemes vele megismerkedni. Játék közben általában jól érzik magukat a különböző, akár nagyon különböző játékosok is. Aki nem a győzelemért, hanem az együttlétért, az egymásra figyelés miatt szeret játszani, az is kellemesen tölti az idejét, s aki először próbálja és aki sokadszor, az szintén. Ezt a játékot sok embernek megmutattam, és mindössze egy nagyon

16

2013.

január–február

kedves pszichológus ismerősömnek nem tetszett. – A játék a felekről teljes személyiségképet nyújt: hogyan viszonyulnak egy­ máshoz, milyen a kudarc­ tűrő képességük, hogyan örülnek a sikernek… – „Többet megtudhatsz másokról egy óra  játék, mint egy év beszélgetés alatt” – mondta Platón. Arról, hogy miként vagyunk jelen a játékban, mindenkinek el kellene gondolkoznia, ismernie kellene többféle helyzetből adódó tudatállapotokat. Nyerni vagy veszíteni kell hagyni a gyerme­ ket? típusú kérdések merülnek fel, de ez nem ilyen egyszerű. Meg kell vizsgálni, ki, hol tart, hány emberrel játszunk – ez komoly elemzés, ami a játékokkal foglalkozó ember fejében végbemegy. Csak elemzés alapján lehet megmondani, mi a helyes. Sokszor elhangzik, hogy a játék megtanít veszíteni. Mindenképp. De inkább nyerni kellene megtanítani a gyermekeket, a nyeréssel kapcsolatos spontán élményből van kevesebb. A játékból – megdolgozva érte – élmény lesz, ez inspirálja őket további játékra, feladatokra és ezáltal fejlődnek. A győzelem érzését szépen megélni, a többiek számára is örömteli módon, az az igazi feladat. A játékban a legfontosabb az élmény. A közös játék, a közös öröm. – Fontosak a számítógépes játékok dobozos megfelelői? – Azt gondolom, ezeket nem feltétlenül kell beszerezni az iskolába. Azoknak, akik ezek iránt mélyebben érdeklődnek, nyilván meg kell mutatni, de nem lehet elvárni, hogy az iskola az összeset beszerezze. Nem ezekben kell gondolkozni. – Lehet-e hinni az év játéka matricáknak? – Ha valamire rá van nyomva az év játéka matrica, akkor érdemes utánaolvasni, de nem kell azonnal megvenni. Ha szakemberek csoportja dönt úgy, hogy egy játék jó, akkor arra érdemes odafigyelni, de attól függ, hogy éppen milyen játékot keresek, milyen korosztálynak és mit akarok azzal elérni. – Mit kell tudni a Játék Napja rendezvényről? – A Játék Napja a Nebuló Alapítvány egyik rendezvénye. Minden hónap adott napján, 12én szervez az alapítvány egy össznépi társasjátékot. Ennek kapcsán egy többfordulós olimpiát is rendez, ennek a döntői zajlanak minden hónapban. Csoportok nevezhetnek, kívánatos lenne, ha minél több iskolából érkeznének jelentkezők. – A Nebuló Alapítvány iskolát is működte­ tett? – Igen, a Pentelei Molnár János Szakisko-

új katedra

lát Dunaújvárosban, ami egy kézművesség tanműhelyből vált szakiskolává. A kézművesség kreativitásra és játékos szemléletre épül. Az alapítvány a játékpedagógia elkötelezett híve és terjesztője. Arra tanítja tanítványait – akiknek a fele hátrányos helyzetű –, hogyan lehet az iskolában készségeket fejleszteni a játékokkal. Az igazgató felkérésére, hogy tartsak az ott tanító pedagógusoknak harmincórás képzést, nagyon szívesen tettem eleget. – Önnek mekkora játékgyűjteménye van? – Először csak szabályokat gyűjtöttem, aztán kialakult bennem egy gyűjtőszenvedély és vásároltam játékokat. Most pedig már nem tehetem meg, hogy ne ismerjem a jelentősebb játékokat, hiszen ezzel foglalkozom, ezeket tanítom. Külön halmazokban tartom őket, attól függően, hogy kikkel foglalkozom, gyermekekkel vagy szociális területen. Otthon négyszáz társasjátékom van, a másik két munkahelyemen százvalamennyi. Nemzetközi Dámából, pentominokból ezenfelül legalább huszonöt készletem van. Plusz nagyobb szakkönyvtár… Feleségem kedves mondata, amikor hazajöttem az esseni játékkiállításról egy raklapnyi játékkal, ez volt: Tudod, Józsi, ez egy kis lakás… Határokat kell tartani. – Van gyermeke, akivel játszhat? – Igen, de ő még csak 17 hónapos, úgyhogy a táblás játékokra később kerül sor. Most böngészünk és bújócskázunk. A feleségemmel gyakran játszunk, hetente legalább két alkalommal. Egy gémer ismerősöm, Molnár László nagyon fontos számomra ennek kapcsán. Az iskolás korosztállyal foglalkozva sok ötletem van, de a picikkel csak most ismerkedem. Laci a gyermekeivel (egy fiú, egy lány) előttünk jár, és szépen, szemlélődve vezetgeti őket. Minden érdeklődőnek tiszta szívből ajánlom, olvasgassa Lacxox blogját, ugyanis óriási játékismerete van és szisztematikusan válogatva mutatja be srácainak játékait. – Mi az ön kedvenc játéka és miért? – A kedvenc játékom társaságfüggő: baráti körben mást játszom, mint a feleségemmel, a gyermekekkel, kollégákkal szintén mást, egy kirándulás alkalmával megint egy újabbat. Ka­ rambol Billardot szívesen játszom. Tollasozom. Szeretek Disc Golfozni. Van két kártyajáték, ami szinte mindig nálam van: egy páros játék, úgy hívják, hogy Tichu. A páros jellege számomra a legfontosabb. Szeretek a párom fejével is gondolkozni. A Mü egy játékrendszer, ami sok játékra ad lehetőséget. K LOTZ M ÁR I A F OTÓ : H E I SZ M AN É VA

hi r d e t é s

ÁTLÁTHATÓ KÖZOKTATÁS Sajtóközlemény A Commitment Zrt. és a Szintézis Zrt. konzorciuma az Új Széchenyi Terv keretében európai uniós támogatást nyert el az Oktatási Adatcsere Központ elnevezésű projekt végrehajtására. A projekt támogatása a GOP-2011-1.1.1., Piacorientált kutatás-fejlesztési tevékenység támogatása megnevezésű konstrukció keretében valósul meg az Universitas Győr kutatási partnerként történő bevonásával. A támogatási összeg 278 millió forint. Az Oktatási Adatcsere Központ egy olyan adatgyűjtő és elosztó rendszer, amely a különböző, egymástól különálló oktatási adatbázisokból kér le adatokat és azokat egységes, átlátható formában tárja a felhasználó szülők, pedagógusok és a diákok elé. Segítségével korábban megvalósíthatatlan adatelemzések teszik átláthatóvá, könnyen követhetővé és értékelhetővé a tanulók előrehaladását. A laikus szülők számára is átláthatóvá válik a gyermekek valós teljesítménye és az oktatással, neveléssel összefüggő egyéb tevékenysége is. A projekt kutatás-fejlesztési része hozza létre azt a szabványt, illetve interoperabilitási rendszert, amely a különböző nyilvántartásokat, adatbázisokat értelmezhető módon képes összekapcsolni. Természetesen a projekt megfelel a legszigorúbb adatvédelmi és biztonsági követelményeknek is. A projekt a legmodernebb informatikai eszközökkel, módszerekkel és technológiák felhasználásával valósul meg. Ennek keretében Győrben munkalehetőséget biztosít informatikusoknak, pedagógiai szakembereknek. A projekt közvetlenül hozzájárul az oktatásinformatika fejlődéséhez és tovább segíti a Győrben meghonosodó közoktatási nyilvántartási rendszerek szakemberigényének hosszú távú ellátását, tudásuk naprakészen tartását. Commitment Zrt. Cím: 1055 Budapest, Balassi Bálint u. 9-11. fe/4. E-mail: [email protected] www.commitment.hu www.ujszechenyiterv.gov.hu

Motivációhiány a közoktatásban Hatodik alkalommal rendezte meg a neveléstudományi kutatások és a pedagógiai innovációk seregszemléjét, a Miskolci Taní-tani Konferenciát február 1-jén a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Tanárképző Intézete, együttműködve a Magyar Pedagógiai Társasággal, a Taní-tani on-line internetes folyóirattal és a Csatárlánc önkéntes mozgalommal. A mintegy hatvan előadó jelentős része – mint a korábbi években is – Észak- és Kelet-Magyarországról érkezett, de sok budapesti kutató is szerepelt a konferencián. A tanácskozás címe az idén így hangzott: Kedv s öröm röpkedne... (De)motiváció az is­

kolában. A szervezők abból indultak ki, hogy az iskolák többségében a tanítás hangulatát nem éppen a kedv és az öröm „röpkedése” határozza meg, azaz a magyar közoktatás egyik legfőbb problémája ma a motiváció hiánya. Az előadások elsősorban ezt a témát járták körül. Sok szó esett a motiváció­hiány okairól, a motivációval kapcsolatos tévhitekről, az alternatív iskolák hasznosítható tapasztalatairól, a tanárok motiváltságáról és annak hiányáról, a tanulói aktivitás, a művészi önkifejezés, információs és kommunikációs technológia vagy éppen a közösségi szolgálat szerepéről a motivációban. És természetesen – mert ez is 2013.

kezdettől érvényesülő hagyomány a miskolci konferenciákon – vörös fonálként húzódott végig a tanácskozáson a szegénységben élő gyerekekkel kapcsolatos pedagógiai problémák elemzése. A konferencián két harmincperces plenáris előadás hangzott el, a többi előadó a szekciókban beszélt, nekik 15-15 perc állt a rendelkezésükre. A plenáris előadásokat Szivák Judit, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének docense és Knausz Imre, a Miskolci Egyetem BTK Tanárképző Intézetének igazgatója tartották. Knausz Imre előadása letölthető a http:// tani-tani.info/iskolai_demotivacio internethelyről; a konferencia honlapja pedig http:// tanarkepzo.hu/vi_konferencia. (Forrás: Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar. Fotó: Eördögh Ákos) január–február

új katedra

17

t u d om á n y s z e mlélő

Tudom, hogy mit teszel holnap – avagy kiszámítható az emberi viselkedés? Számos okfejtést találhatunk a szépirodalomban és a különböző filozófiai művekben az emberi viselkedés kiszámíthatatlan voltáról, a spontaneitás, a kreativitás nagyszerűségéről, amelyekről azt gondoljuk, hogy alapvetően jellemeznek minket. Szabad akarattal rendelkezünk, így hatalmunkban áll bármelyik pillanatban dönteni cselekedeteink felől, vagyis lényegében képtelenség megmondani, hogy a jövőben egy adott pillanatban hol leszünk éppen és mit fogunk tenni vagy mondani. De vajon tényleg ennyire kiszámíthatatlanok volnánk?

Adatok vagyunk? Napjainkban temérdek adat áll rendelkezésünkre a világ dolgairól, minek következtében szinte mindent tudunk tudományos alapon vizsgálni. Nincs ez másként az emberi viselkedéssel sem: hiába gondoljuk, hogy meg tudjuk védeni a privát szféránkat, a mobiltelefon, az internet, a Facebook és a bankkártyák révén tulajdonképpen nyitott könyv az életünk. Ezekből az egymástól függetlenül folyamatosan gyülemlő hatalmas adatbázisokból megtudható, hogy merre járunk, mit vásárolunk, kivel beszélünk, de még talán az is kikövetkeztethető, hogy mi a kedvenc ételünk. Nem is olyan rég még képtelenségnek tűnt az emberi viselkedés ilyen formájú vizsgálata, hiszen ehhez 24 órás megfigyelésre lett volna szükség, ez pedig több okból is kivitelezhetetlen vállalkozás. A technológia fejlődésével azonban immár rendelkezésre állnak ezek az adatok, ráadásul olyan hatalmas mennyiségben, hogy azokból már komoly következtetéseket vonhatunk le, általuk pedig meghatározhatóvá, előre láthatóvá válnak az emberi viselkedés bizonyos aspektusai is. Nyilvánvalóan ezek az adatok nem publikusak, de anonim módon felhasználva feldolgozhatók, vagyis már nem az adatok összegyűjtése jelenti a legnagyobb feladatot, hanem az, hogy értelmezzük őket, és megértsük az emberi viselkedés törvényeit. Ezeket egy születőben lévő új tudományos szemlélet vizsgálja, melyet számítógépes szociológiá­ nak vagy emberi dinamikának is neveznek, s amelynek lényege, hogy ezekből a hatalmas adatfolyamokból új ismereteket szűrjön le a társadalom működésével és az emberek viselkedésével kapcsolatban.

18

2013.

január–február

adatokat felhasználva az emberi mozgás megfelelően vizsgálható.

Rendszerek és hálózatok A társadalom egy bonyolult, komplex rendszer, csakúgy, mint a gazdaság vagy éppen az idegrendszer. Megvannak a maga szereplői, egységei és azok kapcsolati rendszere, amit az utóbbi évtizedben egyre inkább új tudományterületként kezelt hálózatelmélet segítségével írhatunk le. A  hálózatelmélet a bonyolult rendszereket a struktúrájukon keresztül próbálja megérteni. Egy rendszer megértéséhez azonban nem elégséges ismeret az, hogy milyen részek alkotják és azok hogyan kapcsolódnak egymáshoz, fontos az is, hogy az a rendszer időben hogyan fejlődik és változik. Pillanatnyilag a leginkább tanulmányozható komplex rendszer a társadalom, mivel az óriási adatmennyiségnek köszönhetően minden egyénnek a viselkedése tulajdonképpen valós időben követhető a már említett adatbázisok segítségével. De a számtalan viselkedésforma közül vajon melyik mérhető pontosan? És mi az, amit a társadalom szempontjából lényegesnek tekinthetünk: az egymással való kapcsolatba lépéseink, az érzelmek hullámzása, netán a szakmai kompetenciák fejlődése? Ezekre sajnos még nincsenek megfelelően kidolgozott elméletek, skálák vagy információhalmazok, ezzel ellentétben a rendelkezésünkre álló

új katedra

Véletlen vagy sem? A mozgás alatt azt az utat értjük, amit egy adott ember adott időintervallum – például egy nap – leforgása alatt bejár. A humándinamikai kutatások során ezt a mozgást grafikonon, térképen ábrázolva megkapjuk az egyének útvonalát, trajektóriáját. Ez személyenként nagyon eltérő lehet, hiszen mindenki más életritmus és szokások szerint él, illetőleg rengeteg tényező befolyásolja, hogy napközben merre járunk: találkozunk a barátainkkal, elmegyünk vásárolni, beülünk egy moziba, betegség miatt otthon az ágyunkban fekszünk vagy éppen munkánk miatt elutazunk. A napi rutint (munkahely, iskola, edzés stb.) leszámítva látszólag sok rendszer nem fedezhető fel benne, éppen ezért azt gondolhatnánk, hogy az emberi mozgás a gáz- és folyadékmolekulákéhoz hasonlatos, vagyis teljesen véletlenszerű, hogy egy adott időpontban hol leszünk éppen. Az utóbbi években megjelent tudományos tanulmányok és kísérletek viszont, úgy tűnik, ennek pontosan az ellenkezőjét bizonyítják: az emberi mozgás nem a Nobel-díjas fizikus, Einstein véletlen bolyongás elméletével írható le, hanem sokkal inkább bizonyos matematikai formulák segítségével. Merre járt ma Mr. Washington? Amerikában létezik egy igen népszerű internetes játék, a Where’s George?, melynek lényege, hogy egy tetszőleges bankjegyre ráírjuk a wheresgeorge.com weboldal címét, majd fizetünk vele valahol. Amennyiben a következő tulajdonos észreveszi rajta a feliratot, beléphet a megjelölt oldalra az irányítószámát és a bankjegy sorszámát megadva, így lényegében egy térképen nyomon követhetővé válik a pénz mozgása. Ezzel együtt pedig az emberi mozgás is, hiszen a bankjegy mindig egy embernek a zsebében, pénztárcájában lapul. Egy német fizikus, Dirk Brockmann megvizsgálta a játék melléktermékeként létrejött hatalmas adatbázist és egy eloszlás-

t u d om á n y s z e mlélő

függvény segítségével ábrázolta a bankjegyek két észlelés között megtett útját. A várakozásoknak megfelelően a legtöbb bankjegy csak pár kilométert tett meg két észlelés között, azonban akadtak olyanok is, amelyek hatalmas távolságot tettek meg és az ország másik felén kötöttek ki. A meglepő tény nem ez volt, hanem az, hogy a bankjegyek útját nem teljesen véletlen mozgás jellemzi, hanem egy jól meghatározott matematikai formulával írható le, méghozzá a Lévy-mozgással. A Paul Pierre Lévy (1886–1971) francia matematikus után elnevezett jelenség – amit neveznek Lévy-ugrásnak vagy repülésnek is – akkor áll elő, ha egy mozgásra képes rendszernek olyan a mozgása, amelynek eloszlása hatványfüggvény jellegű. Azaz: bizonyos szabály szerint működik, leírható és jósolható. Az így kapott eredménnyel csak egy probléma volt, az, hogy a pénzmozgás nem egyezett meg az egyes emberek mozgásával, hiszen a bankjegyek folyamatosan gazdát cseréltek útjuk közben, kézről kézre, zsebből zsebbe jártak. A Párizsban egy bizonyos éjszakán a mobiltelefonok útját követő vizsgálat azonban – amelyet egy kutatócsoport az erdélyi származású világhírű tudós, Barabási AlbertLászló vezetésével végzett el – már ennek a kritériumnak is megfelelt, ennek ellenére a végeredmény megdöbbentően hasonló képet

mutatott. A mobiltelefonáláshoz szükséges jeleket adótornyok veszik és adják, amelyek cellaszerűen helyezkednek el a térképen, a telefonszolgáltatók éppen ezért pontosan tudják, hogy adott pillanatban honnan telefonáltunk, melyik átjátszótorony segítségével valósult meg a hívás. Ezt az adatbázist névtelenül felhasználva és egy térképre leképezve Barabásiék arra a felfedezésre jutottak, hogy minden egyénhez hozzá tudtak rendelni egy kört, amelyen belül az illető az életét éli – és ezek egyénenként nagyon különböznek. A meglepő az, hogy bár mindenki teszi a dolgát, mindenki oda megy, ahová neki fontos, akkor utazik, amikor akar, a társadalom egészében véve mégis egy matematikai törvényt, egy hatványfüggvény-eloszlást követ, vagyis Lévy-mozgást ír le. Ezek a mérések rámutatnak arra, hogy a sok látszólagos rendezetlenség és véletlen mellett az emberi mozgásban bizonyos belső törvényszerűségek is érvényesülnek. Az emberi viselkedés bizonyos értelemben tehát mérhető, például a mobiltelefonok mozgásának követése révén. De mennyire pontosan jósolható? Kiszámíthatóak vagyunk Az emberi viselkedés mozgással összefüggő része majdhogynem tökéletes pontossággal előre megjósolható. Ezt Barabásiék egy 2010-ben a Science magazinban megjelent tanulmányukban bizonyították be. Az emberi trajektóriák leképezésének az alapja ebben a kísérletben is a mobiltelefon-használat volt, ám ezúttal többéves adathalmazt dolgoztak fel. Továbbá minden egyén idősorához egy entrópia nevű mennyiséget rendeltek hozzá, ami az adott személy mozgásának rendezettségén, rendszerességén alapult, mivel nem lehetett tudni, hogy pontosan hol voltak helyileg a vizsgált alanyok, amikor éppen nem

Barabási Albert-László

Az erdélyi származású világhírű tudós, fizikus, hálózatkutató 1967-ben született Karcfalván. Apja Barabási László történész, múzeumigazgató, édesanyja, Katalin magyar szakos tanárnő és gyermekszínházi rendező. Egyetemi tanulmányait 1986–1989 között a Bukaresti Egyetem fizika és mérnöki szakán folytatta, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1991-ben ugyancsak fizikából végzett mesterképzést. Tudományos fokozatot 1994-ben a Bostoni Egyetemen szerzett. Jelenleg Bostonban dolgozik a Northeastern Egyetemen és a Harvardon. 2003 óta az Amerikai Fizikai Társaság, 2004 óta pedig a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A komplex hálózatok elméletének területén elért eredményei meghatározóak, munkája nyomán vált fontos kutatási területté a skálafüggetlen hálózatok tanulmányozása. Az általa és tanítványa, Albert Réka által kidolgozott modell a Barabási–Albert-modell. Kutatásai a hálózatokról a kommunikációelmélet egyik kedvelt tézisét: a világfalu elméletet, illetve a hatlépésnyi távolság törvényét is megerősíti. Legfőbb tudományos munkái: Villanások – a jövő kiszámítható (Nyitott Könyvműhely, 2010); Be­ hálózva – a hálózatok új tudománya (Magyar Könyvklub, 2003); Mark Newman – Barabási AlbertLászló – Duncan Watts: The Structure and Dynamics of Networks (Princeton Univers. Press, 2006); Barabási Albert-László – Harry Eugene Stanley: Fractal Concepts in Surface Growth (Cambridge University Press, 1995).

2013.

telefonáltak. A végeredmény sokkolónak bizonyult. Az előzetes feltételezések szerint ugyanis azt gondolták, hogy a legtöbb egyén mozgását nagyon nehéz lesz előre látni, hiszen elhanyagolható azok száma, akik olyan�nyira rendszeres életet élnek, hogy pontosan meghatározható, adott időpontban merre lesznek éppen. Ezzel szemben a számok azt mutatták, hogy a legtöbb ember mozgása az erősen megjósolható kategóriába esett, vagyis 93 százalékos pontossággal meg lehet mondani azt, hogy hol lesz holnap délután háromkor. A másik meglepő eredmény pedig az volt, hogy a jósolhatóság szempontjából egészen csekélyek a különbségek az egyének között, vagyis nem léteznek jósolhatatlan személyek; még a legrendszertelenebb mozgásúak esetében is 100-ból 80-szor megmondható volt a tartózkodási helyük. Kezünkben a jövő zenéje A vizsgálat nem a szabad akarat hiányát bizonyítja, csupán azt, hogy nem élünk a választás lehetőségével, és hiába gondoljuk azt, hogy gyakran spontán módon cselekszünk és döntünk arról, hogy hová megyünk, ez ugyanis csupán a memóriánk csalfa trükkje: egyszerűen jobban emlékszünk azokra az esetekre, amikor eltérünk a rutinunktól, mint amikor aszerint töltünk el egy napot. Mindannyian olyan útvonalat követünk, amelynek segítségével kiszámíthatóak vagyunk, és ha kellő mennyiségű adat áll rendelkezésre, akkor az átlagember esetében 93 százalékos pontossággal meg is lehet jósolni, hogy éppen hol sétál a következő hét csütörtök délelőttjén. Egyelőre az emberi viselkedés más aspektusai még kifürkészhetetlenek a tudomány számára, ám az ezek kiszámításához megfelelő méretű adatbázis és a számítógépes kapacitás már készen áll. Csupán a jelenségeket leíró elméletek hiányoznak még, de úgy tűnik, hogy ez is már csak idő kérdése. (Írásunk Barabási Albert-László: Amit ma megtehetsz, megteszed holnap is – Kiszámít­ ható-e az emberi viselkedés dinamikája? című, 2011. január 15-én a Mindentudás Egyetemen elhangzott előadása alapján készült, mely tel­ jes terjedelmében megtekinthető és elolvasha­ tó a www.mindentudas.hu honlapon.) FB január–február

új katedra

19

k ö z e l k ép

Az ActivInspire alkalmazása az iskolai tanórán című pályázatról

A Promethean termékek kizárólagos hazai forgalmazója, a Modern Oktatási Eszközök Kft. tavaly év végén másodízben hirdette meg Az ActivInspire alkalmazása az iskolai tanórán című pályázatát. A felhívással arra invitálták az informatikai és pedagógiai innovációra nyitott pedagógusokat, hogy megosszák a tanítás során szerzett, a Promethean ActivInspire táblaszoftverrel kapcsolatos pozitív tapasztalataikat és felhasználási ötleteiket.

A pályázati kiírás szerint bármilyen, az ActivInspire szoftverrel készített munkával – bemutatóval, feladattal vagy teszttel – lehetett pályázni, egyénileg. Egy pályázó több pályaművet is beadhatott. A megmérettetés öt kategóriáját tulajdonképpen az intézmények típusa határozta meg, ilyenformán érkeztek pályázatok óvodához, általános iskola alsó tagozatához, általános iskola felső tagozatához, középiskolához és gyógypedagógiai intézethez kapcsolódóan – és ebben az óvoda megjelenése jelentette az újdonságot. Ezúttal összesen 40 pedagógus nyújtott be pályázatot. A beérkezett összesen 92 pályázattal 21 városból 25 intézmény képviseltette magát. Összevetve a mostani pályázat tapasztalatait az előzővel, megfigyelhető, hogy a pályázók kimagaslóan jó óvodai és alsós tartalmakkal jelentkeztek. Egyébiránt a pályaművek színvonala többnyire megegyezett a tavalyival; a munkák most talán valamelyest több tanulói aktivitást ösztönző feladatot tartalmaztak. Jellemző tantárgy és műveltségterület továbbra is a matematika, környezetismeret, nyelvtan, ünnepek / jeles napok / életmód volt, valamint előfordult még a földrajz, olvasás / irodalom, idegen nyelv, fizika, könyvtárhasználat és történelem. A visszajelzésekből és a benyújtott munkákból egyaránt kiderült, hogy a pályázók figyeltek a pályázat szempontrendszerére – az ennek nyomán felfedezett új lehetőségek remélhetőleg hosszú távon is ösztönzőleg hatnak majd a munkájukra. * A pályázat értékelési szempontjai voltak: • széleskörűen alkalmazza az ActivInspire nyújtotta lehetőségeket; • van benne tanulói aktivitást ösztönző feladat; • újszerű, tartalmaz a megszokottaktól eltérő, de a tanulás-tanítás folyamatában jól használható megoldásokat; • van benne a tanulás folyamatát segítő demonstrációs elem (film, hanganyag, ábra stb.); • könnyen áttekinthető szerkezetű, fel20

2013.

január–február

használása egyszerű – az órai munka során a diákok könnyen használatba veszik; egy másik felhasználó rövid ismerkedés után képes testre szabni és használni; • a flipchart igényes megjelenésű – a tananyagelemek arányosan rendezettek, a színvilág ízléses; • a flipchart tartalmaz kitekintéseket az internetre (linkeket) a tananyag kiegészítéseként; • van tudásellenőrző teszt a tananyagegységben – egyes tananyagelemekhez társítva és/vagy a legvégén; • az egyes tevékenységek ösztönzik a csoportmunkát; • szemléltető elemeiben és nyelvében (instrukciók, magyarázatok stb.) a megszólított korosztályra szabott, igazodik annak képességeihez és érdeklődéséhez. * A zsűrit – lefedve a teljes tantárgyi és korosztályi spektrumot – a korábbi pályázat első három helyezettje alkotta: • Budainé Tóth Eszter, • Kernyáné Németh Éva és • Olajosné Kádas Irén. * A zsűri értékelése: Kernyáné Németh Éva: „A beküldött pályaművek többsége szak­ mailag nagyon alapos, igen jól kidolgozott munka. Igazi ötletpiac! Nagyon tetszett az a megoldás – amellyel több pályázatban is találkoztam –, hogy a pályamunka egy-egy oldaláról újabb flipchartok nyíltak meg, me­ lyek lehetővé tették a tananyag minél jobb megértését, begyakorlását – akár rajzosan, akár ppt bemutatóval, akár az internet se­ gítségével stb. Továbbá nagyon hasznosnak

új katedra

tartom, hogy többen megosztották a forrá­ saikat, illetve ajánlásokat tettek, hogy mely internetes oldalon érdemes körülnézni az adott tananyaggal kapcsolatosan. A pályá­ zók igyekeztek minél többet megmutatni az ActivInspire adta lehetőségekből. Szívből tudom ajánlani mindenkinek, akik szívesen használják a digitális táblákat a tanítási óráikon, hiszen egymástól is rengeteget ta­ nulhatunk, megújulhatunk. Örvendetes, hogy a matematika mellett a magyar tantárgyból és környezetismeretből is sok pályázat érkezett, továbbá az, hogy egyre több magas színvonalú gyógypeda­ gógiai tananyag készült. Voltak profi mó­ don megalkotott kreatív anyagok, tökéletes szakmaisággal, maximálisan alkalmazha­ tók az adott korosztályra, könnyen a saját igényeknek megfelelően alakíthatók, de a megadott értékelési szempontoknak nem feleltek meg teljes mértékben. Néhány munkánál zavaró volt, hogy nem találtam jegyzetböngészőt vagy az adott oldalon utasítást.  Célszerűnek tartanám az oldalak jegyzetböngészőjében vagy egy csatolt dokumentumban röviden, egy-egy mondatban leírni az adott oldal jellemzőjét, valamint azt, hogy mi a feladat.” Budainé Tóth Eszter: „Külön értékelem, ha valaki külső flipchartokat nyit meg, s nem egybezsúfol mindent, így sokkal áttekinthetőbbé válik az anyag. Nagyon sok érdekes, színvona­ las munka került elém. Ilyenkor azt érzem: milyen jó lehet ennek a pedagógusnak az osztályába járni, hiszen ilyen nagy energiát csak az fektet bele az egy-egy órára való fel­ készülésbe, aki szívvel-lélekkel pedagógus.

k ö z e l k ép Aki még nem próbálta, nem tudja, hogy arra a 45 percre több órán keresztül kellett ké­ szülni. Őszintén megmondom, az értékelések közepette folyamatosan gyűjtöttem magam számára az ötleteket, amelyeket én is tudok majd a későbbiekben használni, illetve több anyagot átadtam a felsős kollégáknak, hadd színesítsék vele az óráikat. Nekem legjobban az SNI-s anyagok tet­ szettek. Ezeknek a gyerekeknek több ingerre van szükségük a tananyag elsajátításához, s ezek a pályaművek valóban lehetővé tet­ ték, hogy egyszerre több érzékszervükkel is és több megközelítésből, változatos mód­ szerekkel ismerhessék meg az adott anyag­ részt. Csak gratulálni tudok a készítőknek!”

Olajosné Kádas Irén: „A pályázatra érkezett anyagok mind men�­ nyiségileg, mind minőségileg nagyon széles skálán mozogtak. A tananyagok között volt olyan, amelyik egyáltalán nem használta az interaktív tábla nyújtotta lehetőségeket, de a többség rendkívül változatosan, szemléle­ tesen alkalmazta azokat, bizonyítva ezzel az ActivInspire szoftver alapos ismeretét. Sok új ötlettel, mások számára is hasznosítható megoldással találkoztam. A tananyagok többsége esztétikailag is kellemes benyomást keltett, de volt, amikor azt éreztem, hogy a túl színes háttér elvonja a figyelmet a lényegről. Tetszett, hogy az egy­ szerű bemutatás helyett szinte minden pálya­ műben a tanulói aktivitás került előtérbe, és

az egyéni munka mellett sokan kihasználták a páros vagy a csoportmunka előnyeit is. Mint kémia szakos is nagyon sajnáltam, hogy kémiához kapcsolódó tananyag egy sem, fizikához pedig mindössze egy érkezett. Nagyon jónak tartom, hogy vannak ilyen tananyagkészítő pályázatok, hiszen így az el­ hivatott, lelkes pedagógusoknak lehetőségük van arra, hogy másoknak is megmutathassák munkáikat. Így a jó ötletek, a szép dolgok nem maradnak a tanterem falai között, hanem má­ sok számára is elérhetővé válnak.” * A díjazottak névsora a pályázatot kiíró Modern Oktatási Eszközök Kft. honlapján (www. promethean.hu) és lapunk weboldalán (www. ujkatedra.hu) is megtekinthető.

„Mint a költő, aki múzsájára talált”

Az ActivInspire alkalmazása az iskolai tanórán pályázat első helyezettje: Nyári Krisztina A Promethean termékek kizárólagos hazai forgalmazója, a Modern Oktatási Eszközök Kft. által meghirdetett, Az ActivInspire alkalmazása az iskolai tanórán című pályázat első helyezését Az esőerdők élővilága című pályamunkájával Nyári Krisztina, a csornai Arany János Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Pedagógiai Szakszolgálat és Nevelési Tanácsadó természetismeret, természetismeret–biológia és rajz és kézművesség tárgyakat oktató tanára érte el, s ezzel egy ActiView dokumentumkamera és egy Samsung tablet boldog tulajdonosa lett.

Nyári Krisztina vizuális és textilművészeti stúdiumokat követően tanulmányait a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karán, gyógypedagógia, tanulásban akadályozottak pedagógiája (klinikai és közoktatási specializáció) szakon folytatta és végezte el kitüntetéssel. Pedagógiai pályájának kezdete óta a csornai Arany János EGYMI és Nevelési Tanácsadó tantestületének a tagja. Jelenleg az általános iskola 5–8. évfolyamán tanítja a természetismeret, természetismeret–biológia, illetve rajz és kézművesség tantárgyakat, emellett pedig speciális iskolai intézményegységükben a textiltermék-összeállító szakképzésben részt vevő tanulók szakmai elméleti oktatását végzi. Tanítványaival számos kiemelkedő eredményt ért el rangos tanulmányi versenyeken, hazai és nemzetközi kulturális seregszemléken, rajzpályázatokon. A Modern Oktatási Eszközök Kft. pályázatáról a Promethean Planet magyar nyelvű oldalán, a promethean.hu internetes oldalon értesült. – Mi ösztönözte arra, hogy részt vegyen a pá­ lyázaton? – Szerettem volna az általam készített tananyagokat pedagógus kollégáimmal szélesebb körben is megosztani, illetve egyfajta vissza-

jelzést kapni arról, hogy az általam készített tananyagok mennyire felelnek meg a zsűri által megadott értékelési szempontoknak. Emellett szerettem volna bővíteni a pedagógiai munkámat segítő eszközök körét. – Mióta dolgozik interaktív táblával? – Az interaktív táblával 2011-ben ismerkedtem meg, amikor azt a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat Iskoláinak Informatikai Fejlesz­ tése című pályázat eredményeként intézményünkben is felszerelték. A táblát szinte azonnal használatba vettem: „mint a költő, aki múzsájára talált”. Boldog voltam, hogy a tábla segítségével úgy adhatom át az ismereteket tanítványaim számára, hogy egy kicsit a bennem rejlő kreativitást is kamatoztathatom. Mára a tananyagkészítés a szenvedélyemmé vált. – A tantestületben hogyan fogadták az inter­ aktív táblát, használják-e a kollégái is? – Szinte valamennyi tantermünkben felszereltek interaktív táblát, amelyeket kollégáim is lelkesen használnak. A hagyományos táblák kikerültek a termekből. – Önnek hogyan sikerült megismernie és el­ sajátítania a tábla használatát, ki vagy mi segí­ tette ebben? – Az informatika világával tanulmányaim során kerültem közelebbi kapcsolatba. Mivel 2013.

alkalmazott grafikai stúdiumokat is végeztem, mindig közel álltak hozzám az informatikai eszközök. 2002-ben Felhasználói és programozói oklevelet szereztem, majd 2008-ban egy újabb tanfolyamon bővítettem tovább számítástechnikai ismereteimet. Kollégáimmal a fent említett fenntartói pályázat keretében, a Szintézis Informatikai Zrt. szervezésében részt vettünk egy az interaktív tábla használatát bemutató oktatáson. Ezek után rengeteg időt töltöttem a Promethean Planet oldalán, böngésztem a feltöltött tananyagok között. Forrásgyűjteményemet folyamatosan bővítettem. Lépésről lépésre tanultam meg a szoftver használatát, a lehetőségeket, a tananyagkészítés fortélyait. Igyekeztem, hogy tananyagaim mind tartalmukban, mind pedig egyéb összetevőikben megfeleljenek a sajátos nevelési igényű gyermekek eltérő nevelésioktatási igényeinek. – Olybá tűnik, mintha a táblával kapcsolato­ san kizárólag pozitív tapasztalatai volnának. Így van ez? Egyáltalán, milyen jelentéstartalmat hor­ doz ön szerint az interaktív tábla fogalma? – Az interaktív tábla egy nagyszerű eszköz a pedagógus kezében, aki ennek az eszköznek a segítségével – a megfelelő módszerekkel párosítva, az életkori sajátosságokhoz és az adott január–február

új katedra

21

k ö z e l k ép tanulócsoport képességeihez, igényeihez igazítva – hatékonyabbá teheti a megértést a tanulók számára. Fontosnak tartom, hogy az interakció elsősorban a tanulók között valósuljon meg, s a tábla csak eszköz legyen ennek a megvalósításához, ezért a munkaformák megválasztásánál, amikor csak lehet, a csoportban vagy a párban végzett munkát részesítem előnyben. Igyekszem tanítványaimat a tanórák során olyan környezetbe „helyezni”, ahol képességeik a legnagyobb mértékben fejlődhetnek. Hatékony ismeretelsajátítás csak a tanulási képességek megfelelő fejlettségi szintje esetén lehetséges. Egy szervezett, jól felépített interaktív környezetben fejlődik a gyermekek szociális, kognitív, kommunikációs, orientációs képessége. Tapasztalataim szerint az interaktív környezet növeli a tanulási motivációt. A tábla nyújtotta kép- és hanganyagok, a tananyag szemléletes bemutatása, a „tábla által” adott feladatok, feladványok arra ösztönzik a tanulókat, hogy képességeiket aktivizálják, s ez út a fejlődésükhöz. Azon túl, hogy az interaktív tábla segítségével az adott ismeretanyag sokoldalúan szemléltethető, elősegíti a folyamatokban, rendszerben való gondolkodást, az ok-okozati viszonyok megértését, a törvényszerűségek felismerését, a változások megfigyeltetését, a fogalmak fokozatos tágítását azáltal, hogy a már megtanult elemek újra és újra visszahívhatók és az új elemekkel akár azonnal kibővíthetők. A tábla nyújtotta lehetőségek természetesen nem helyettesíthetik, illetve zárhatják ki a gyakorlati jellegű, cselekvésbe ágyazott tanulást, amely szintén kulcsfontosságú az enyhe értelmi fogyatékos gyermekek oktatása során. Úgy gondolom, hogy a megfelelő módszertani egyensúl�lyal kiváló eredményeket lehet elérni. – Van valami, ami nehézséget okoz? Ha igen, hogyan sikerül leküzdeni azt, mi az, ami tovább­ lendíti a nehézségeken? – A nehézséget számomra eleinte az idő hiánya jelentette. Egy-egy tananyag elkészítése rengeteg időt vett igénybe, de ahogy elsajátítottam a szoftver használatának fortélyait, egyre gyorsabban és rutinosabban készítettem az anyagokat. Várom az újabb fejlesztéseket, amelyeket szintén felfedezhetek. – Milyen az interaktív tábla használatára vis�­ szavezethető eredményekről tud beszámolni? – Eredményként értékelem, hogy tanítvá­ nyaim aktívak, egy-egy tananyagelem feldolgozása során sokat és bátran mernek kérdezni. Kíváncsiak – a kíváncsiság pedig út a tanuláshoz. 22

2013.

január–február

– Mi az, ami az elmondottakon túl a leginkább ösztönzi a folytatásra? – Magam is motivált vagyok és folyamatosan keresem az újabb kihívásokat, amelyek előrevisznek a munkámban, és amelyek által fejlődhetek. – Van-e közösségük az interaktívtábla-felhasználók­ nak, s ha igen, mekkora és mennyire aktív? – Több közösségi oldal is foglalkozik az interaktív tábla használatával. Örömmel tapasztalom, hogy a Promethean Planeten is egyre több magyar nyelvű tananyag található. – Fontosnak tartja-e, hogy a pedagógusok megosszák e téren szerzett tudásukat má­ sokkal? – Igen, fontosnak tartom, hogy a pedagógusok megosszák egymás között tapasztalataikat, jó gyakorlataikat, mert ez a szakmai fejlődés egyik kulcsa. Esetenként az együttgondolkodás igazán gyümölcsöző lehet. – Ön tölt-e fel anyagokat a Promethean Planet közösségi oldalra? – Anyagaimat eddig főként közvetlen kollégáim­mal osztottam meg. A közösségi oldalra csak a pályázati anyagaimat töltöttem fel. – Az ön nyertes pályaművének Az esőerdők élővilága a címe. Miért éppen ezt a témát válasz­ totta és hogyan építette fel az anyagot? – Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a zsűri a beérkező pályaművek közül Az esőerdők élő­ világa című pályamunkámat ítélte a legjobbnak, illetve hogy valamennyi munkámat a kiemelt pályaművek közé sorolta. A flipchart sajátos nevelési igényű, tanulásban akadályozott gyermekek számára készült az eltérő tantervű általános iskolák 7. osztálya számára. A természetismeret–biológia tantárgy oktatásához nyújt segítséget. A pályamű a Távoli tájak életközösségei témakörön belül a dél-amerikai esőerdők élővilágába enged betekintést számtalan hang-, kép- és videoanyag segítségével. A tananyag készítésénél arra törekedtem, hogy segítségével az ismereteket minél szemléletesebben, érdekesebben, a tábla nyújtotta lehetőségeket kihasználva tudjam átadni a tanulók számára, s mindezt úgy, hogy mind tartalmában, mind elemeiben illeszkedjen az enyhe értelmi fogyatékos gyermekek eltérő oktatási igényeihez. A tananyag nyolc óra anyagát tartalmazza, bár annak elosztása, felhasználása szabadon tervezhető. A flipchart használatát különböző ikonok segítik. Minden tananyagomnál következetesen ugyanazokat az ikonokat használom, így a tanulók már valamennyi jelentését ismerik. A jelek segítenek ráirányítani a diákok figyelmét

új katedra

arra, hogy mikor milyen munkaformában dolgozunk, mikor kell a vázlatot elkészíteniük, mikor dolgozunk a táblánál, melyik ikonra kattintva írhatnak, radírozhatnak. Ez megkönnyíti az órai munkát, gyorsabb haladást és egyfajta biztonságot nyújt a gyermekeknek. A flipchart számtalan lehetőséget, utat kínál a tananyag feldolgozásához. Felépítésének köszönhetően átjárást biztosít az egyes tananyagelemek között, így azok akár önmagukban is használhatók, sorrendjük tetszőlegesen felcserélhető, megváltoztatható. Ezt egy menüsor segíti. Amennyiben az adott tananyagelem megengedi, szabad választási lehetőséget adhatunk a tanulóknak, például eldönthetik, hogy az esőerdő állatai közül melyik állatcsoporttal kezdjük, illetve folytassuk az adott témakört. Ez önmagában motiváló hatással bír. A tananyag feldolgozása közben a tanulókat egyszerre több inger is éri: látják, hallják az állatokat, a videók segítségével természetes környezetükben figyelhetik meg mozgásukat, tanulmányozhatják testfelépítésüket. A tananyagban található feladatok mindegyikét végezhetjük akár egyéni, akár páros (erre a kétfelhasználós mód remek lehetőséget ad) vagy csoportmunkában. Utóbbinál a táblát ellenőrzéshez használhatjuk. A feladatok három csoportra bonthatók: – megértést segítő feladatok, feladatsorok, amelyek az egyes tananyagelemekhez kapcsolódnak; – a részösszefoglalásként is alkalmazható, rendszerező, ismétlő feladatok az egyes tananyagegységeket követően; – a témakört lezáró tudásellenőrző feladatok. A feladatok amellett, hogy segítik az ismeretek rögzítését, elmélyítését, képességfejlesztő célt is szolgálnak azáltal, hogy összeállításuk többek között a szintetizáló, analizáló képességet, vizuális szeriális készségeket, vizuális differen­ ciálást, szövegértést, szókincsfejlesztést, asszociatív gondolkodás fejlesztését is szolgálja. A tanulók aktivizálását segíti a flipchart végén található „Ki következik?” felület. Egyéni munkában, miután a tanuló helyesen megoldott egy feladatot, a következő tanuló nevét ő húzhatja ki. Ez egészen addig ismétlődik, míg az összes feladatot megoldottuk. Izgalmassá teszi a tanulók számára a feladatmegoldást, hogy a rendszerező feladatoknál saját maguk választhatják meg a feladat számát. A játékos megoldás által az óra igazán mozgalmassá válik. Használhatjuk csoportmunkában is, ekkor a feladatokat mi fedjük fel a tanulóknak, esetleg feladatlapon is kiosztjuk, majd csoportmunkában megoldják őket. A Ki következik? játékkal az ellenőrzéshez húzzuk ki a tanulók neveit, akik a táblánál bemutathatják a megoldást. A variációk száma végtelen. VAR G A G ABR I E L L A Ö SSZEÁ L L ÍTÁSA

i s k ol a a mi n d e n n a po k b a n

Minden gyermek tehetséges valamiben

A Kiskun Alapfokú Művészetoktatási Intézmény növendékei öntudatosak és büszkék, mert szorgalmasak és sikeresek „Akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.” Babits Mihály Ha valaki szeretne látni egymás mellett harmincnyolc kisgyermeket fehér-fekete ünneplőbe öltözve, égő gyertyával a kezében, menjen el Pálmonostorára. Ha valaki szeretne egy színházi igényű előadást látni, „hóember”-építéssel, „hógolyó”-dobálással egy templom oltára előtt, menjen el Pálmonostorára. Ha valaki nem tudja elképzelni, miként lehet ugyanabban a templomban, ugyanott – szolidan, visszafogottan bár, de mégiscsak – néptáncot járni, menjen el Pálmonostorára. Mi elmentünk, s amit ott láttunk és tapasztaltunk, arról úgy gondoljuk, beszélnünk kell, mert arról beszélni érdemes.

Ott kezdődött a dolog, hogy saját kezűleg készített, igazán szépen megtervezett és kivitelezett, megkapó meghívót hozott a posta: adventi gyertyagyújtásra invitálta szerkesztőségünket a Kiskun Alapfokú Művészetoktatási Intézmény két pedagógusa: Rádi Orsolya színjátszás- és Varga Andreas néptánctanár. Egy ilyen míves meghívónak és ilyen egyszerűen-kedves meghívásnak aligha lehet ellenállni – s milyen jó, hogy nekünk sem sikerült! Így múlt év de­ cember 2-án magunk is csillogó szemű tanúi lehettünk egy első ízben, a hagyományteremtés szándékával megszervezett és megrendezett, igen jelentős eseménynek, amely ott a DélAlföld és Kiskunság peremén talán elültetett valamit a pálmonostori emberek lelkében. Bajkó Zoltán plébános kezdeményezésére adventi gyertyagyújtásra gyűlt össze a falu apraja és nagyja, zsúfolásig megtöltve a római katolikus templomot. Minden kíváncsi tekintet az oltárra szegeződött, fényképezőgépek villantak, kamerák kandikáltak a büszke apukák és anyukák kezében, hiszen az ünnep hangulatát, a tél megannyi arcát most művészpalánta-csemetéik foglalták össze és mutatták be sok-sok szépen csengő verssel, prózával, énekkel és látványos játékkal. A Kiskun Alapfokú Művészetoktatási Intézmény növendékei voltak ők: büszke, boldog és sikeres emberkék. Nemcsak ott, akkor, a szereplés alkalmával. * Jankovszki Zoltánné Andrea táncpedagógus, az intézmény vezetője: – A  Kiskun Alapfokú Művészetoktatási Intézmény regionális iskola, amely székhelye, Kiskunfélegyháza mellett a környező településeken – Bugac, Fülöpjakab, Gátér, Kecskemét, Kunszállás, Pálmonostora és Petőfiszállás telephelyeken – is jelen van. 2000. szeptem­ ber 1-jén kezdte meg működését, férjem, Jankovszki Zoltán zenetanár alapította, az intézmény fenntartója pedig a Kiskun-Művész Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Kft.

Az iskolában komplex, a művészet mind a négy ágát – zene, tánc, képző- és iparművészet, színjátszás – felölelő, alapfokú oktatás folyik, amelyben egyénileg és csoportosan vesznek részt a növendékek. Tizenkét évfolyamon, 6–22 éves korig gyarapítja itt tudását a művészetet kedvelő ifjúság. Az iskola célja: • a kultúra, a műveltség minél szélesebb körű átadása; • folyamatos fejlődésre építve a művészeti szakterületek elméleti, gyakorlati ismereteinek elsajátíttatása és gyarapítása; • a kulturális értékek, hagyományok megismertetése és megszerettetése; • a tanulók személyiségének fejlesztése; • a kreatív cselekvő, egyéni gondolkodás kialakítása. Oktatott művészeti szakok: • zeneművészet: rézfúvós, fafúvós, gitár, magánének (oktatják: Gergely Erzsébet, Jankovszki Zoltán, Mester-Szabó Gabriella, Pataki Ágnes); • táncművészet: balett, modern tánc, társastánc, néptánc (oktatják: Frigyesi Tünde, Jánosi Ágnes, Varga Andreas); • képzőművészet: grafika, festészet; iparművészet: kerámia, tűzzománc, kézművesség (oktatják: Bognár Éva, Csikós Tiborné, Feketéné Papp Éva, Nemcsok Ferencné Éva, Pintér Anna, Szabó Ildikó, Szabó Zsuzsa, Zsibritáné Karsai Ildikó); • színművészet: színjátszás (oktatják: Rádi Dezsőné, Rádi Orsolya, Vajdáné Sőrés Irén). Minden településen felmértük, hogy mely művészeti ágra van a leginkább igény és mit bír el a helyi általános iskola, így alakítottuk ki a tanítás olyanfajta rendjét, amely által a művészeti ágak sem sértik egymás köreit és a gyerekek is azt tanulják, amihez kedvük van. Minden telephelyünkön legalább két szakot oktatunk, és ez meghatározó a helyi kulturális életben. A 2011/2012-es tanévben már ezer fő fölött volt a tanulóink létszáma, ami 2013.

a művészetekhez való vonzódást, ragaszkodást feltételezi. Jobbára újfajta oktatásról van szó, amihez egyre többen szeretnének csatlakozni, amiben egyre többen kívánnak részt venni. Pálmonostorán tizenhárom évvel ezelőtt indult a művészetoktatás, akkor társastáncot oktattunk, de időközben egyre inkább a néptáncra mutatkozott igény, ez tudta igazán megvetni a lábát. Nagyon népszerű tanszak lett a színjátszás is, s e kettő igen jól együttműködik egymással. Természetesen vannak képzőművész-növendékeink is, ők is nagyon aktívak, sok szép alkotást készítenek a különféle pályázatokra. * A Pálmonostorán működő színjátszás és néptánc tanszak közötti harmónia felől semmi kétség nem maradt az adventi gyertyagyújtás műsorának szemlélőiben, s erről a felkészítő tanárok is nagyon lelkesen beszéltek. Rádi Orsolya, a színjátszás tanszak tanára: – Az adventi várakozási időt megnyitó programunkat hagyományteremtő szándékkal tartottuk meg 2012. december 2-án. A műsorban szereplő 38 gyerekből 26-an voltak színjátszósok, a többiek néptáncosok. Eredetileg átfedés is lett volna közöttük, hiszen van, aki mindkét tanszakra jár, de most csak egyik csoportban kaptak szerepet, hogy az január–február

új katedra

23

i s k ol a a mi n d e n n a po k b a n

átöltözés, a várakozás, ne okozzon fennakadást a műsor gördülékenységében. Óvodás volt a legkisebb és hatodikos a legnagyobb szereplőnk. * Rendkívül ötletes megoldás volt a hóember építésénél, ahogyan a fazékfejfedős „hóember” először guggolt, majd ahogyan „tapasztották testére a gyerekek a havat”, egyre feljebb és feljebb emelkedett, ezzel szemléltetve a növekedését. S micsoda különleges odafigyelést igényelt a gyerekek részéről ott, az oltár előtt a „hógolyók” dobálása! Rádi Orsolya: – Nagyon kellett vigyázniuk arra, hogy a hógolyók ne repüljenek az oltárra vagy a padok közé, s az adventi koszorún se akadjanak fenn… Mayer Tamásné, a Kiskunfélegyházi Tan­ke­ rü­let igazgatója: – Figyeltem őket, az arcukat, amikor az eldobált hógolyókat összeszedték: először szétnéztek, a tekintetükkel összehangolták, hogy a művelet egyszerre történjen és hatásos legyen. Ahogy figyeltek egymásra, ahogy egyáltalán a gyerekek össze tudnak fogni, azt mi, felnőttek, megtanulhatnánk tőlük… * Bajkó Zoltán plébános úgy látja: egy faluban sokkal veszélyesebb a széthúzás, mint egy városban, mert a kisebb közösségben feltűnőbb és a hétköznapokra erőteljesebben kihat az, ahogyan megosztott világunkban az emberek szelektálják egymást. Ő azt vallja, hogy Isten nem bőrszín és nem hovatartozás szerint tart bennünket számon, és gondolkodásunkat nem a gyarló emberi szempontoknak és tényezőknek kellene meghatározniuk. A világot és a közösséget illetően jobbító szándékú lelkész tudja azt is, hogy a felnőttek szívét elsősorban a gyermekeken keresztül lehet megfogni, ezért is tesz meg ő maga is mindent azért, hogy a gyermekek sikeresek legyenek, érvényesüljenek – ezért is fogott össze a Kiskun Alapfokú Művészetoktatási Intézmény pedagógusaival és valósított meg velük együtt közösen egy 24

2013.

január–február

nagyszerű kezdeményezést, egy csodálatos programot. De hogyan fért bele ebbe a sok játék mellett a néptánc? Varga Andreas néptánctanár: – Nagy megtiszteltetés volt számomra a felkérés, hogy készítsük el ezt a kis betétszámot. Azért nevezem így, mert ez a műsor nyilvánvalóan a drámára épült, meg hát a templom – még ha Kis Szent Teréz táncolt és énekelt is a templomban az Úrnak – egyébként sem a duhajkodás, a tánc helyszíne. Nyilván az én produkcióim inkább a báli időszakra és helyszínekre tevődnek, ezért jelentett számomra kihívást és igényelt kompromisszumos megoldást: valahogy úgy kellett megcsinálni, hogy meghitt is legyen, ugyanakkor a néptánc mégiscsak néptánc maradjon. Kicsit pásztorjátékos jelleggel oldottuk meg, a lányok külön voltak a fiúktól, nem táncoltak együtt, és persze a táncolás is sokkal visszafogottabb volt. Úgy érzem, nagyon szépre és meghatóra sikeredett, valóban magával ragadó volt. A táncosaimat is jó volt olyan szerepben látni, ahol az egyébként megszokott és az ő életkorukban teljesen természetes szaladozásnak, ugrándozásnak, zajongásnak nincs helye, és óriási élményt jelentett nekem, hogy ők ebben is helytálltak. Jó volt látni, hogy erre is képesek, mert van egy olyan szülői és iskolai háttér mögöttük, hogy meg tudtak ennek felelni. Tanulságos a számomra, hogy ilyet is össze lehetett hozni, hogy akárhogyan is gondoljuk, beilleszthető a néptánc is egy templomi műsorba. * A kis művészpalánták a december eleji, adventi gyertyagyújtás alkalmával nagy sikert hozó szereplésük után folytatták fellépéseik sorát: december 11-én a nyugdíjas klubban tartották meg a hagyományos, Ezüstkará­ csonynak nevezett műsorukat, majd következett a januári vizsga. Rádi Dezsőné nyugalmazott tanár a színját­ szás tanszakról: – Művészeti iskolánkban kemény munka folyik, nagyon komoly tantervvel, benne a néphagyomány, a népszokások tananyagával és számos más fontos ismerettel, aminek az elsajátításáról vizsgán tesznek tanúbizonyságot a gyerekek, s ha azt sikeresen teszik, a tudásukat, képességeiket elismerő bizonyítványt kapnak – mindezt a sok gyönyörű élményen túlmenően, amit egy-egy szereplés nyújt nekik. Nagyon sok pluszt megtanulnak a művészeti iskolában: mozgást, beszédet… A kollégák is rendre megjegyzik, mennyire látszik egy iskolai ünnepélyen, hogy kik a drámások: másképp beszélnek, más az arckifejezésük, nem ijedt, nem merev, más a mimika, természetesen mozognak, nyugodtan viselkednek – más a kiállásuk.

új katedra

Rádi Orsolya: – A  kollégák szerint feleletnél és minden más megszólalásnál is meglátszik a gyerekeken, hogy művészeti iskolások-e vagy sem. Előbbieknek nem okoz gondot felpattanni az ülőhelyükről, felállni a színpadra, odébb tenni egy mikrofont… Megoldják, mert talpraesettek a sok készségfejlesztés és szereplés révén. Az a pici lány, aki székre állva a templomban az adventi koszorún az első gyertyát meggyújtotta, a legkisebb színjátszósom. Első osztályos, de középsős óvodás kora óta jár a dráma tanszakra. Azért kezdte olyan korán, hogy mire iskolás lesz, szépen beszéljen, és kicsit bátrabb legyen, mert nagyon vis�szahúzódó volt. Meg is látszik az eredmény: nagyon bátor, öntudatos kis elsős lett belőle! Jankovszki Andrea: – Nagyon jó tapasztalataink vannak a tekintetben is, hogy milyen jótékony hatású az, ha délután más foglalkozik a gyerekekkel, mint a délelőtti tanító vagy tanár néni. Az új ember ugyanis új hatásokkal van a gyerekekre, és ez óriási lendületet adhat azok számára, akik szeretik, tisztelik a tanáraikat, és felnéznek rájuk akár szakmailag, akár emberileg. Rádi Dezsőné: – Nagyon sok pluszt ad a művészeti iskola a gyerekeknek, akár a lovaglás, az úszás vagy bármelyik másik sportág, ezért erre a szülőknek nagyon oda kell(ene) figyelniük. Rádi Orsolya: – Ez a tevékenység persze nehézséget és áldozatvállalást is jelent azoknak a gyerekeknek, akik ezeket a pluszfoglalkozásokat vállalják, hiszen napközi időben ők is tanulnak, és a szabadidejüket fordítják erre, azt a játékidőt, amikor a többiek kint vannak az udvaron vagy éppen a számítógép vagy a televízió előtt ülnek. De ők jönnek boldogan, buzgón. Egy másik nagy öröm számukra az, amikor ellátogatunk közeli falvakba. Falusi gyereknek ez nagyon fontos. Legutóbb voltunk egy tőlünk tizenöt kilométerre lévő településen, s annak a gyereknek, aki még soha nem járt ki a saját falujából, bizony ez óriási élményt jelentett. Jankovszki Andrea: – A  művészeti iskoláknak, amellett, hogy bekapcsolódnak a települések kulturális életébe, fontos küldetésük, hogy példát mutassanak a pluszfoglalkozásra nem járó gyerekeknek, hogy így is lehet élni a diákélet hétköznapjait, lehet a mindennapi munka mellett plusztevékenységet vállalni. A különböző bemutatókkal, műsorokkal nem titkolt célunk, hogy a többiek nézzenek fel azokra a gyerekekre, akik helytállnak, az iskolai munkájuk mellett részt vesznek a drámaórákon, a néptáncórákon, s így is megbirkóznak az iskolai feladatokkal.

i s k ol a a mi n d e n n a po k b a n Mayer Tamásné tankerületi vezető hangsúlyozta: nagyon fontos a művészet közösségkovácsoló ereje, mert valóban mindenhol – kisvárosban és nagyvárosban egyaránt – széthúzás van. És ha egy-egy ilyen rendezvénnyel, egy-egy ilyen alkalommal közelebb tudjuk vinni az embereket egymáshoz, ha a klikkesedést valamennyire le tudjuk faragni, akkor attól az egész falu, az egész közösség erősödik. Hozzátette: adventi időben azért szorgalmazza A szent család szál­ lást keres program meghonosítását a falvakban, mert annak során a családi otthonok ajtai nyílnak meg, az egyik család befogadja a másikat néhány órára, s ez is nagymértékben hozzájárulhat az említett merevségek enyhítéséhez, oldásához. De ezen kívül fontosnak tart minden olyan kezdeményezést, amely közelebb viszi egymáshoz az embereket, a generációkat: – A  járást, a tankerületet járva nagyon jó kezdeményezéseket látok erre itt ezen az alföldi területen, nagyon szép példáit látom a pedagógusok, a papok és a szülők összefogásának. Például van, ahol a betegek szentsége alkalmával a templomban a gyermekek műsorral köszöntik az időseket, utána pedig a falu közössége ott a templomnál minden idősnek, légyen az akár jómódú, akár nagyon szegény, asztalt terít és ebéddel megvendégeli. Az ilyen törekvésekre nagyon nagy szükség van. Mint ahogy arra is, hogy a művészetoktatás minden közösségben, kis falvakban éppúgy, mint nagyvárosban, elérhető legyen,

hiszen a gyermekek azt viszik tovább, amibe beleszocializálódnak. Jankovszki Andrea: – Az új Alaptörvényben benne van, hogy immár minden gyerek számára alanyi jogon jár a művészetoktatás. Hogy ez a gyakorlatban hogyan valósul majd meg, és mi lesz azokkal a művészeti iskolákkal, amelyek az elmúlt évek során nagyon lelkiismeretesen felkészültek a minősítésekre, amit maguknak találtak ki, éppen a szakma védelmében, nagy kérdés. Mint ahogyan az is, hogy azokat a kollégákat, akik képezték magukat, sikerül-e megőrizni, dolgozhatnak-e tovább, vagy kiadjuk a foglalkozás vezetését azoknak a tanároknak, akiknek nincs meg a megfelelő óraszámuk. Nem tudjuk, mi lesz a megoldás, de bízunk a szakma vezetésében… * A Kiskun Alapfokú Művészetoktatási Intézmény pálmonostori növendékei az új évben újabb műsorokkal, színdarabokkal gazdagítják palettájukat, és továbbra is szerveznek fellépéseket a templomban, a művelődési házban, nyugdíjas egyesületeknél és más helyszíneken. A pedagógusok hangsúlyozták: a sikerélmény mindenki számára fontos, a gyereknek éppúgy, mint a felnőttnek, s az is bizonyított tény, hogy aki valamiben – például a művészetben – kiemelkedően sikeres, akinek valamilyen téren jelentős sikerélményei vannak, az másképp áll az összes többi problémájához az életében.

Mayer Tamásné pedig rámutatott: – Minden gyermek tehetséges valamiben, de ezt a valamit meg kell találni – és mi, pedagógusok vagyunk a felelősek, a szülőkkel együtt, abban, hogy megtaláljuk, melyik kisgyerekben milyen tehetség szunnyad; s ha megtaláltuk, akkor tudunk segíteni neki abban, hogy ő is sikeressé váljon. S ne feledjük: ha valakinek – gyermeknek és felnőttnek egyaránt – az egyik oldalon sikerélménye van, akkor a másik oldalt jelentő, kevésbé sikeres munkáját is el fogja tudni végezni, mert lesz hozzá kitartása. Folyamatos kudarcélményekkel pedig nem lesz. Többek között ezért nagyon fontos a művészeti oktatás, és ezért fontos, hogy odafigyeljünk a gyerekre és odafigyeljünk egymásra. VAR G A G ABR I E L L A

F OTÓ : A L BERT B É L A

Megírország – a diákszépírói pályázat eredményei Immár hetedik alkalommal hirdette meg a Megírország elnevezésű diákszépírói pályázatát a Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium és a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. közösen a 9–12. évfolyamos középiskolás diákok számára. Négy műnemben, műfajban várták a szervezők a diákok alkotásait: líra, kispróza, jelenetek, illetve humor, paródia kategóriában adhattak be pályaműveket a tanulók. A zsűri a Szépírók Társaságának tagjaiból és a Nemzeti Tankönyvkiadó szerkesztőiből, valamint neves pedagógusokból állt. A díjazottak a Nemzeti Tankönyvkiadó  ajándék könyvcsomagjait Takács Edit szerkesztőtől és Kiss János Tamás vezérigazgatótól vehették át.

Az ünnepélyes eredményhirdetést 2013 ja­ nuár­jában tartották a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban, ahol először az iskola igazgatónője, Hámori Veronika köszöntötte a díjazott tanulókat, kiemelve, hogy az alkotás a legfontosabb emberi tevékenységek közé tartozik. Mint mondta, nincs annál jobb érzés a tanár számára, mint amikor látja, hogy a diákja le meri írni azt, amit gondol. A Nemzeti Tankönyvkiadó nevében Kiss János Tamás vezérigazgató köszöntötte a győzteseket. Arra biztatta őket, ne hagyják abba az írást, mert az alkotni és teremteni tudás nagy kincse az embernek. A verseny eredményét Petz György magyartanár, a zsűri elnöke ismertette, azzal kezdve

szavait, hogy mindig öröm, amikor az eredetiség megjelenik és formát ölt. A próza kategória nyertesei: I. helyezett: Mirelitszív jeligével Seres Lili Cím nélkül különös halál-közeli dédelgetés című, II. helyezett: Havihegyi sétány jeligével Köcsky Boglárka Drága New York, édes otthon című, III. helyezett: Mandras jeligével Meleg András Az ősember és a törzsfőnök egy napja című munkája. Líra kategóriában a zsűri két művet díjazott: II. helyezett: Personne d’autre jeligével Badacsonyi András Világod című, különös megközelítésű írása, 2013.

III. helyezett: Almafa jeligével Juhász Félix Szülinap című, kedvesen kiábrándult, kaparós születésnapi zsánerképváltozatának szonettje. A humor kategória nyertese: I. helyezett: Ásványvíz jeligével Biricz Bálint lett, akit piszkál a magyar költészet, ő pedig azt. József Attila, Petőfi Sándor és Ady Endre verseit fordította napjaink világába József A. Pista, Beköpy Nándor és Body Endre néven. A legjobb írásokat elektronikus antológia formájában, Megírország címmel megjelentetik a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. honlapján, amelyből a nyertesek 1-1 CD-példányt kapnak. N OVÁK I M RE január–február

új katedra

25

ol v a s ó i n k í r t á k

Elfelejtett iskolák Dél-Zselicben: Szulimán A falu története A helység nevével először egy 1403-ban kelt oklevélben Zelewmal alakban találkozunk, melynek olvasata Szőlőmál, ami szőlővel beültetett napos lejtőt jelent. A falu első lakói az erdőirtó szlávok voltak, majd a magyar királynék kanászai. Szigetvár ostromakor itt volt a török tábor egy része. A török megszállás alatt horvátok telepedtek meg a régi magyar lakosság mellett, majd a XVIII. század végén megjelentek a német telepesek is. A terület első birtokosaként a Szigethet is birtokló Török Bálintot ismerjük, őt a Balogh család követte. Később jöttek a Batthyányiak, s végül a Biedermannok. A falu központjában magasodó barokk eredetű római katolikus templom 1789-ben épült. A lélekszám 1905-ben 1049 volt, ma már a háromszázat sem éri el. A szulimáni iskola kétszáz éve Az iskola alapításának évét az 1770/1771. évi népiskolai összeírás dokumentuma 1771. évben rögzíti. Az első iskola épületéről és a tanítói lakásról nem maradt fenn dokumentum. Az 1782. évi püspöki látogatás feljegyzése azonban szűk és romos tanítói lakról szól, melynek helyrehozatalát sürgősnek tartja. A triviális iskolában olvasás, írás, valamint hittan tantárgyakat tanítottak. Az 1858. évi „iskolabevallásban” az iskola „véduraként” Biedermann földbirtokos és a község van jelölve. A katolikus egyház kezdetben önálló egyházi, majd később, egészen 1885-ig a község és az egyház által közösen fenntartott intézményként tartotta számon a szulimáni iskolát. A továbbiakban a Shematizmusban nem szerepel az iskola a püspökség nyilvántartásában, ettől kezdve a státusa egyértelműen községi lett. A kezdetben egyházi iskolában a mozsgói plébánosok (Kollárovits Sebestyén, Czapff Gottfried és Topáll Pál) töltötték be az iskolaigazgatói posztot, mivel Szulimán Mozsgó filiája, vagyis fiókegyháza volt. A mindenkori katolikus tanító egyben a kántori teendőket is ellátta egészen 1931-ig, amikor a két

Iskolások 1924-ben. Ingola Istvánné gyűjteményéből

26

2013.

január–február

met az alábbiakban rögfeladatot a képviselőzítették: a telkek területe testület egymástól szétés jövedelme: szántó 7 választotta. A községi hold 210 négyszögöl, 42 iskola mellett – az 1868. forint; kert 425 négyszögévi XXXVIII. tc. alapján – öl, 5 forint; szőlő 6 akó iskolaszék is működött bor, 12 forint; rét 2 hold az államosításig. Az isko1000 négyszögöl, 30 folaszék gondnoka intézte rint; legelő 4 hold 800 az iskola költségveténégyszögöl, 10 forint. sének kezelését. (1898Összesen 99 forint. A terban például 896,46 fomények mennyisége és rintot fordított a község értéke: 22 pozsonyi mérő az iskola működtetésére. búza a községtől, 55 foA tanító bérét az állam rint, 8 öl fa, 24 forint. fizette.) Az iskolaszék A  községi pénztárból vaelnöke az 1937/1938. sárnapi iskoláért: 36 fotanévben Gaál József, rint. Egyéb: páronként 14 az 1943/1944. tanévben forint. Összes jövedelem: ifj. Papp Mihály volt. Bi zo n y í tvá n y 1 92 5- b ől . 228 forint. Stóla, egyházi A  tanulói létszámok illeték: 4 forint. Amikor alakulása: 1771/1772: I n gol a I s tvá n n é gy ű j t e mé n y é b ől a kántortanító mellett a 3 fő; 1829/1830: 65 fő község még egy tanítót tanköteles, amelyből 30 fogadott, annak díjlevelét az alábbiak szerint fő járt rendszeresen iskolába; 1851/1852: állapították meg 1904. április 9-én a községi 88 fő 1–6. elemi és 84 fő ismétlő iskolás; képviselő-testület ülésén: „800 korona évi 1947/1948: 81 fő. fizetés, 1 szoba a szükséges bútorzattal és 20 Az iskola ismert kántortanítói 1771-től korona fapénz.”1 (időrendi sorrendben): Kőszegi Antal, Halász Károly, Viszmony Antal, Waldois ÁgosAz iskolába a községen kívül Zöcske, ton, Ignits Tamás, Józan Pál, Keller János és Antalfalu és Antalpuszta településről Dreiacker Ödön. Többségük jegyzői, állami jártak be gyerekek, de időszakonként anyakönyvvezetői, sőt marhalevél-kezelői Bucsánypusztáról és Csertőről is volt tanuló­ feladatokat is ellátott a községben. Őket juk. A gyerekek római katolikus vallásúak volkövették: Mezey Ödön (1889–1920), Róthné tak. A szülők foglalkozása az 1899/1900-as Takács Mária (1903–1913), Düppong Mihály tanévben: földműves, napszámos, kocsis, de (1914–1919), Jambrich Márta (1917–1918), jelentős számban voltak köztük mesteremSzuhanek (Zentay) József vezető kántortaberek (ács, kőműves, molnársegéd, szabó, nító (1920–1950), Fodor László (?–1922), esztergályos, gőzmolnár, erdős). 1947-ben Cimmer János (1922–1923), Varga Viktor Csehszlovákiából kitelepített magyar csalá(1926–1929), Hantos Jakab (1935–1939), dok gyermekei érkeztek az iskolába, főként Szikra Gyula (1951–1957), Bércesi ErzséDunaszerdahelyről és Naszvadról. 1951-ben bet (1952–1953), Molnár Irma (1951–1953), szociális származás szerint 19 munkás, 57 Orosz Edit (1953–1956), Modenszieder Jádolgozó paraszt és 9 egyéb szülő gyermeke nos (1957–1959), Bali István (1959–1961), járt az iskolába. Jávor István (1961–1962) és ifj. Zentay József Az oktatás az 1–6. osztályban kezdetben (1945–1956, 1957–1980). Az első tanítóról – egy, majd 1903-tól két tanulócsoportban Kőszegi Antalról – az 1782. évi püspöki vizifolyt: az 1–2. és a 3–6. osztály alkotott egytáció feljegyezte, hogy 38 éves, a hitét megegy csoportot. Ezen évben kezdődött meg a valló, magyarul beszélő, de németül is értő gazdasági ismétlő iskolai oktatás is. Ekkor a személy, aki hazafias érzelmű és erkölcsös kántortanító mellé egy másik, „világi” tanítót ember volt. A tanítói kötelességeit teljesítetis fogadtak. A tanítás nyelve története során te, jól bánt a gyerekekkel, segítette a lemaa falu népességének összetételéhez igazoradókat. Kellő szigorral lépett fel, munkája dott a kezdetben magyar nyelvű iskolában. elismerésre méltó. Az 1782. évi feljegyzés szerint: „A nép tiszta A szulimáni tanító jövedelme az 1770/1771. évi összeíráskor 25,41 forint volt. Az 1858. évi 1 Szulimán község képviselő-testületi ülésének somogyi „iskolabevallások” a tanítói jövedeljegyzőkönyve. SML. 1904, 59. old.

új katedra

ol v a s ó i n k í r t á k

A z u t ol s ó ta n é v. A n d ics É va gy ű j t e mé n y é b ől

horvát és katolikus. Felnőtt: 323, gyerek: 149. A mester beszél magyarul, horvátul és né­ metül.”2 1847-ben már: „A lakosok felesben németek, felesben magyarok.”3 Az 1937. évi tanügyi statisztika szerint 39 német, 46 magyar és 3 cigány anyanyelvű gyerek járt az 1–6. osztályba. A német és a magyar nyelvet a tanítási órákon felváltva használták, s két nyelven írták a gyerekek a dolgozatokat is. A német írás és olvasás tantárgy elsajátítása minden gyermek számára kötelező volt. Az iskola épülete a XIX. század elejére romos állapotba került, ezért a község 1826ban egy 13 x 4 öles iskolát épített, vert falakkal. Az épületben az egy tantermen kívül (melynek padjait a helybéli emberek faragták ki) a tanítónak egy szobája volt, egy másik szoba pedig a kiszálló lelkész számára készült el. Két évtized elteltével azonban már az alábbiakat jegyezték fel: „Az épület na­ gyon rossz állapotban van, újat kell építeni. A vizitáló püspök 100 forintot adott hozzá.”4 Az építkezésre valószínűleg csak a század végén került sor. Az 1907. évben a kántortanítói lakás is életveszélyessé vált, az iskolaév végén a kántortanító az iskolába költözött. Pótköltségvetéssel 2000 koronát biztosítottak az újjáépítésre.5 Ugyanezen évben az iskolához új árnyékszéket és fáskamrát építettek 840 korona pótköltségvetésből. Az 1948. évi államosításkor számba vették a vagyont. Ekkor a község közepén elterülő tér északi oldalán, a műút melletti 530 négyszögöles területen (házszám: 80.) egy 2 tantermes + 1 tanítói szobás iskolát regisztráltak, melynek telekkönyvi adatai: betét: 62, 1/129 kat. birtokív: 386, helyrajzi szám: 75. A két tanterem együttesen 128 m² alapterületű volt. A külön tanítói lakás a 99. szám alatt volt, 3 szobából

2  PPL. Vis. Eszterházy 1782, 97. old. 3  PPL. Vis. Can. Mozsgó, 1847. 4 Ugyanott. 5 Szulimán község képviselő-testületi ülésének jegyzőkönyve, SML, 1907. VIII. 3. és 62. old.

és 2 mellékhelyiségből állt. A telkek adatai: szántó: 10 kat. h. 504 négyszögöl, rét: 2 kat. h. 1052 négyszögöl, kert: 301 négyszögöl. Jelentősebb felújításra 1955 nyarán kerültek az épületek, ekkor az iskolára és a nevelői lakásra 21 732 forintot költöttek.6 1970-ben új alsó tagozatos, egy tantermes iskolát építettek, melyet a lakosság jelentős társadalmi munkával támogatott. (Az iskola megszűnése után ifjúsági klubként, jelenleg pedig könyvtárként használják az egykori tantermet.) Az államosítás után a vallásoktatás fakultatív formában folyt a mindenkori mozsgói plébános közreműködésével. Az 1953/1954es tanévben például 53 fő, a tanulók 48,6 százaléka iratkozott be a katolikus hitoktatásra. Az új eszmék iskolai terjesztésére megalakult a Táncsics Mihály nevét viselő úttörőcsapat, amelynek vezetője Szikra Gyula lett. A felső tagozat megszűnése után a mozsgói úttörőcsapat kisdobos őrsei működtek az iskolában; az 1967/1968-as tanévben 30 fő volt a kisdobosok száma. Az iskolás gyerekek takarékbélyeg vásárlásával gyűjthették össze zsebpénzüket az OTP-ben. Ennek lebonyolítója a tanító volt. A szulimáni gyerekek az 1975/1976-os tanévben például 4000 forintot gyűjtöttek össze. Szulimánban mindig is élénk kulturális élet folyt, melynek helyszíne a kultúrház felépítéséig az iskola volt, szervezői pedig a lelkes tanítók. Id. Zentay József énekkart szervezett. A hagyományos színielőadások mellett az 1950-es években még néptánccsoport is működött az iskolában, sőt Orosz Edit tanítónő balettoktatást is szervezett. Szikra Gyula igazgató-tanító is lelkes népművelő volt (felesége pedig kézimunka szakkört vezetett), ő szervezte a kultúrház építését is. A szulimáni iskola kezdetben önálló volt. Amikor két tanerőssé vált, az egyik tanító vezető tanítói megbízást kapott. 1947-től a szulimáni a mozsgói iskola fiókiskolájaként működött, az igazgató id. Zentay József volt. 1950-től – a körzeti iskolák rendszerének bevezetését követően – a Mozsgói Állami Általános Iskola tagiskolája lett. A tagiskola élén iskolavezető állt: Szikra Gyula, majd ifj. Zentay József, a körzeti iskolát pedig az alábbi igazgatók irányították: Lengyeltóti János (1950–1957), Révész Dénes (1957– 1958), Asperján István (1958–1959), Kiss József (1959–1960), Sértő Gyuláné (1960– 1963) és Őri Ferenc (1963–1980). A tanulói létszámok további alakulása: 1948/1949: 81 fő; 1958/1959: 57 fő; 1968/1969: 27 fő; 1978/1979: 15 fő; 1979/1980: 9 fő. 1948 után továbbra is két 6 BML. Bm. Tanács VB. Műv. Oszt. 1954–1955, 42. doboz.

2013.

1 9 54 /1 9 55- ö s ta n é v. F a r k a s S á n d o r n é gy ű j t e mé n y é b ől

tanulócsoportban, 1–4. és 5–8. összevont osztályokban folyt a tanítás. 1961. szeptember 1-jétől a felső tagozat Mozsgóra került, ahol osztott rendszerben folyt az oktatás. Szulimánban az 1–4. összevont osztály maradt. Az 1963. és 1964. évben dolgozók iskolája is működött, melynek keretében a felnőttek számára lehetővé vált a hetedik és nyolcadik osztály elvégzése. 1980. június 10én volt az utolsó tanítási nap az iskola történetében. 1980. szeptember 1-jétől az alsó tagozat is Mozsgóra került. (Ekkor Szulimánban összesen 41 tanköteles élt.) 209 évi működés után hivatalosan is megszűnt a községben az iskola. KO L I C S P Á L Felhasznált irodalom: Államosítási iratok 1948. BML. Kanyar József: Népoktatás a Dél-Dunántúlon a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában (1770–1868). Akadémia Kiadó, Budapest, 1989, 49., 171. és 371. old. Petrovitz Ede: Baranya megye népoktatása a reformkorban (1810–1848). 295. old. Péteri Ferenc: Szulimán. Kézirat, 1991, 1–2. old. Péteri Ferenc: Szulimán község krónikája 1974–1980. Kézirat. Shematizmus 1852, 127. old. PEK TGYO Klimo Könyvtár 66108. Somogy vármegye és Kaposvár megyei város általános ismertetője és címtára, Kaposvár, 1932, 369. Szulimáni Állami Általános Iskola iratai 1948– 1976. Mozsgói Általános Iskola irattára. Szulimán Községi Elemi Népiskola iratai 1899–1948. SML, VIII, 573. Visitatio Canonica ab Episcopo Paulo Ladislao facta, Anno 1782. Mozsgói Róm. Kat. Plébánia levéltára. január–február

új katedra

27

hi r d e t é s

PROMETHEAN ActivClassroom Az iskolában a tanulói teljesítmény mérése, értékelése a tanulás elengedhetetlen feltétele. A dolgozatok javítása azonban hosszadalmas, az órán elhangzó tanári kérdés megválaszolása pedig csak néhány kiválasztott diák kiváltsága. Az új generációs tanulói válaszadó rendszerekkel a felelés lehetősége minden tanuló számára adott, a válaszok értékelése egyszerű, szórakoztató és azonnali. A tanulói válaszadó rendszerek használata: • növeli a tanulók részvételét és motiváltságát; • csökkenti a tanár előkészítésre és tesztelésre fordított idejét; • azonnali betekintést nyújt abba, hogy a diákoknak mennyit sikerült elsajátítaniuk a tananyagból; • lehetőséget teremt a spontán kérdezésre, értékelésre; • ösztönzi az osztálytermi kommunikációt, a vitát; • minden tanuló számára biztosítja az aktív tanórai jelenlétet.

Kérdéstípusok Feleletválasztás – egy helyes Feleletválasztás – több helyes Igaz/Hamis és Igen/Nem Sorba rendezés Likert-skála Szöveg Szám Egyenlet Felhasználás Kérdésszerkesztés Sablonok Működési mód Azonnali kérdés-válasz Egyéni haladás Jelentésopciók Névtelen Nevesített Oszlop- és kördiagram Excelbe exportált eredmény

✔

✔

✔

✔

✔

✔ ✔ ✔ ✔ ✔ ✔

✔ ✔ ✔ ✔ ✔ ✔

✔ ✔

✔ ✔

✔ ✔

✔

✔ ✔

✔ ✔

✔ ✔ ✔ ✔

✔ ✔ ✔ ✔

✔ ✔ ✔ ✔

✔ ✔

A Promethean termékek kizárólagos hazai forgalmazója a Modern Oktatási Eszközök Kft. További információkért érdeklődjön az [email protected] címen vagy látogasson el a www.promethean.hu weboldalra! 28

2013.

január–február

új katedra

harmónia

Zaklatás az éterből Egyre többször hívják fel a figyelmet a kontrollálatlan internetezés gyerekekre leselkedő veszélyeire, amelyekben eddig a mozgásszegény életmód, az internetfüggőség kialakulása, illetőleg az iskolai teljesítmény romlása és a valódi társas kapcsolatok megszakadása jelentették a legnagyobb problémákat. Egy sajnálatos és világszerte publicitást nyerő történet révén a cyberbullying, vagyis az elektronikus zaklatás jelensége ismét előtérbe került.

Egy bizonyos Amanda Todd nevű 16 éves kanadai kislány öngyilkosságot követett el 2012. október 10-én, ám halála előtt egy hónappal a YouTube nevű videomegosztóra feltöltötte zaklatásának történetét, segítséget kérve ezzel a körülötte élőktől – amit valószínűleg nem kapott meg, mert négy hétre rá otthonában felakasztotta magát. Mindezt azért, mert képtelen volt szabadulni egy a halála előtt három évvel elkövetett butaság (egy ismeretlen férfinak elküldött félmeztelen fotó) következményeitől. A kompromittáló fotó rendre feltűnt a világhálón, bárhová is költözött Amanda és családja, az iskolákban pedig, amint az osztálytársai tudomást szereztek súlyos ballépéséről, azonnal kiközösítették, mocskolódó sms-eket és e-maileket küldözgettek neki. Amanda végül nem bírta elviselni az őt ért támadásokat… Fokozódó veszély A történet megrázó és roppant szomorú, és ismét szembesít a cyberbullying jelenségével, amely nem új keletű; az internet-hozzáférés rohamos terjedésével, az okostelefonok, táblagépek, laptopok megjelenésével pedig majdhogynem „hétköznapi” dologgá vált. Egy nemrég készült felmérés során – amelyben 1355 amerikai tinit és fiatal felnőttet (14–24 év) kérdeztek meg – a válaszadók 56 százaléka nyilatkozta azt, hogy tapasztalt visszaéléseket a digitális média csatornáin keresztül. A cyberbullying tehát főként a tinédzserkorú gyermekeket veszélyezteti és tulajdonképpen az iskolai kiközösítés egy on-line módon történő formáját takarja. Lényege, hogy egy vagy több elkövető infokommunikációs technológiát használva juttat el folyamatosan kárörvendő, sértő, megalázó,

csúfolódó üzeneteket, tartalmakat az áldozathoz. A cyberbullying változatos formákat ölthet: ezek a tartalmak megjelenhetnek üzenetek, kommentek formájában a sértett közösségi oldalán, blogján, honlapján, piszkálódó sms-ekként, de akár az is előfordulhat, hogy a zaklatók önálló weboldalt, közösségi oldalt hoznak létre sértő tartalmakkal, hogy azon keresztül alázzák meg áldozatukat. Az ilyen zaklatás vagy az annak segítségével terjesztett rágalmazó információk áradata pedig depresszióhoz, szorongáshoz, elszigetelődéshez, önbecsülésvesztéshez és akár öngyilkossághoz is vezetheti a céltáblaként szolgáló gyermeket. Ismeretlen terepen Bár még rengeteg dolog nem ismert a cyberbullying jelensége körül, a hagyományos fizikai zaklatások tapasztalatait figyelembe véve, a legtöbb esetben az elkövető közvetlen környezetében való népszerűségének növelését vagy szociális státusának megerősítését szolgálja. Szintén gyakori ok, hogy a másik feletti hatalom gyakorlásának érzése ragadtatja a fiatalokat olyan tettekre, amelyeket szemtől szembe nem mernének vállalni, az internet vagy a telefon adta anonim lehetőségeket kihasználva viszont kiélhetik ezen vágyaikat. Éppen emiatt sokszor nem is fontos, hogy ismerjék azt, akibe belekötnek, ám ennek némileg ellentmond Kimberly Mitchell, a Crimes Against Children Research Center egyik kutatója által 2004-ben végzett felmérés, amely arra mutat rá, hogy míg az áldozatok 69 százaléka egyáltalában nem ismerte zaklatóját, addig a szekálók 84 százaléka legalább látásból ismerte célpontját vagy közelebbi kapcsolatban állt vele. Annyi biztosan megállapítható, hogy nemcsak a fiúk, hanem a lányok is előszeretettel vesznek részt a lelki kínzásokban, csak éppen „szofisztikáltabb” módszerekkel. Nem egy durva kifejezésekkel tarkított üzenetet hagynak vagy veréssel fenyegetőznek, mint fiú társaik általában, hanem kiteregetnek egy féltve őrzött titkot vagy elindítanak egy pletykát az áldozattal kapcsolatban, hogy elfordítsák tőle a barátait és szociálisan izolálják. Ahogyan az elkövető, úgy a szenvedő 2013.

fél sem tipizálható egyelőre; általában a technikai eszközök előszeretettel való használata már lehetőséget teremt arra, hogy egy gyerek előbb-utóbb belefusson egy ilyen szituációba. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy szívesen zaklatnak olyan fiatalokat, akiknek kevés barátjuk van vagy valamilyen oknál fogva kitűnnek társaik közül (furán öltözködnek, beszélnek, viselkednek, túl kövérek vagy túl soványak stb.). Nehéz küzdelem Sajnos a cyberbullying jeleit igen nehéz észrevenni, sokszor még a szülők sem tudják, hogy gyermeküket ily módon terrorizálják, hiszen személyes üzeneteiket, e-mailjeiket a tinédzserek gyakran féltve őrzik, pláne, ha számukra szégyenteljes dolgok fogalmazódnak meg bennük. A jelenség ráadásul olyan fokon elterjedt, hogy a gyerekek sokszor nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget ezeknek, vagyis fel sem ismerik, hogy zaklatják őket, hiszen a mocskolódás, a durvaság, az obszcenitás a fiatalok által előszeretettel látogatott weboldalakon (Facebook, Tumblr, Ask.fm stb.) mindennapos dolog. Ám az önértékelési problémákkal küzdőknek, akikben még nem alakult ki szilárd önkép, bizonytalanok, gátlásokkal küzdenek, a társaik elfogadására vágynak, egy-egy ilyen „beszólás” végzetes mentális sebeket ejthet. A szavaknak igen nagy súlyuk van, ilyen esetekben pedig különösen. A kutatások, a törvényi szabályozások megalkotása, illetve az emberek, elsősorban a diákok és a szülők kiokítása ebben a témakörben világszerte folyamatosan zajlik és a hatóságok is fokozatosan szigorúbb lépésekre szánják el magukat, hogy fellépjenek akár a törvényhozás szintjén is ezzel az újfajta veszélyhelyzettel szemben, de egyelőre még nincs recept a cyberbullying megfékezésére. Addig nem tehetnek mást a szülők és a pedagógusok, mint hogy még inkább figyelnek a jelekre, a néma segélykiáltásokra. Hogy ne lehessen több Amanda Todd… f b január–február

új katedra

29

s u li t é k a

A történelem nyúzott változatának írója: John Updike

A szíve mélyén minden ember hisz, de lehet, hogy az ellenkezője igaz.

Írásait az élet önmagából fakadó boldogsága járja át, ami néha átcsap érzelmi tombolásba. Nem korlátozza az olvasó szabadgondolkodását, kérdéseket inspirál, aztán a mi dolgunk, hogy válaszokat találjunk. Művei érzelmi és indulati enciklopédiák. Történeteiben szülőföldjén kalandozik. Akárcsak az övé, a szereplők családjának ősei is farmerek, papok, nevelők. Ők pedig bizonytalan egzisztenciájú értelmiségiek, nem túlságosan intellektuális felkészültséggel. Ez alól csak Nyúl, talán legnépszerűbb alakja a kivétel, aki munkásszármazású. Updike hihetetlenül termékeny volt, több mint hatvan könyvet írt, ebből huszonnyolc regény, de az amerikai kritikaírásnak is jelentős alakja. A New Yorker külső munkatársa volt évtizedeken keresztül; élvezetes, információkban gazdag esszéket írt. Három verses kötetet is kiadott, amelyek – novelláihoz hasonlóan – finom vonásokkal mutatják emberi érzékenységét a világra, pedig nem lírai alkat.

John Hoyer Updike 1932-ben született Pennsylvaniában. Holland ősöktől származik, eredeti nevük Opdyck. Apja matematikatanár volt, tőle a logikus gondolkodás tiszteletét hozta, míg irodalmi érdeklődését édesanyjától örökölte, aki bolti eladó volt, de szívesen olvasott és megpróbálkozott az írással is. Fiát is erre bátorította. Nem vonzotta a környékbeli srácok társasága – talán a dadogása is közrejátszott ebben –, inkább a könyveket bújta. Csendes és nyugodt gyerek volt, mindig jó tanuló. A  Harvardra járt, irodalomból szerzett diplomát, de az egyetem után úgy gondolta, inkább grafikus lenne, ezért Angliába ment, ott az Oxfordra járt. Egyébként úgy tartotta, hogy ő saját maga a legjobb tanítója. Leggyakoribb témája az amerikai protestáns középosztály élete, ebben érzi otthon magát. A külvárosi házaspárok életét vesézte tűpontossággal. Van olyan hőse, aki évek óta tengődik bipoláris párjával, de Updike ismeri az elvált férfiak búbánatos gondolatait is. Azokról ír, akik életüket emésztik a becsvágy és az élvezetek lázában. Kritikus volt korával, úgy érezte, Amerikában kevesebb lehetőség nyílik a cselekvésre, mint az érzésre. A társadalmi biztonság hagyományos pillérei ingatagságát ábrázolja. Tőle bármikor hallhatunk valamilyen házasságtörő életéről, lelki perverzióról. Írói előképe Balzac és Woodehouse, de Salinger, Joyce, Proust is nagy hatással volt rá, sőt Vladimir Nabokov, az orosz emigráns író hatását, stílusát is látták benne a kritikusok. Tudja azt is, hogyan kell kerouacosan írni. Szövege csupa szexualitás. Első regénye, a Szegényházi vásár (1959) sikert aratott. A  történet egy öregek otthonában játszódik, és a konfliktus a bennlakók és Connor, az új gondnok között alakul ki, aki az öregek világát a külső körülményekhez akarja idomítani, mert a világnak meg kell újulnia, ha nincsenek is tisztító háborúk, nem maradhat fenn minden, ami kivénhedt. A  létezés nagy láncolatában a paradigmák izgatják, a tényekről alkotott képeinket vizsgálja. Tudja, hol fut 30

2013.

január–február

zátonyra hősei józansága. A  világmindenség­ nek végtelenül sok ideje van, és jellemzője épp az üressége. A szegényház örökkévaló, kívül áll az időn, a lakók helyére újak jönnek. Az igazi világsikert a Nyúlcipő (1960) hozta meg számára, és a főhős életét még négy részben folytatta. Az első történetet 1960-ban írta, ekkor jelenik meg előttünk a svéd felmenőktől származó Harry Angstrom, Rabbit, a Nyúl, a 190 cm magas egykori kosárlabdázó. Fiatal fiúk­kal játszik egy parkban és még mindig elbűvölő a dobótechnikája, de az évek során elvész a kisváros szürke mindennapjaiban, többször jut zsákutcába élete, hol felesége hűtlensége, hol az ő szenvedélye miatt. A sors még gyerekhalállal is bünteti őket, mert fürdetés közben meghal a részeg anya kezei között a gyermeke. Nyúl az átlag amerikai megtestesítője. Egy egész generáció életérzését fogalmazta meg regényfüzérében. Tízévenként írta meg a történeteket. Az amerikai polgári életet meséli el, azt, hogy miért fontos neki az amerikai álom, miért erős a fiatalságvágy, a szabadságvágy, a szex, a tanulás iránti elkötelezettség, a nemze-

új katedra

ti nyitottság, az akarat és a rögtönzés nemzeti habitusa. A Nyúl-történet mára már kanonikusnak mondható. A kentaur (1962) című regénye mitológiai történeten alapul és témája a tanár-diák viszony. A főhőst tanár apjáról mintázta. A történet három napot ölel fel, és akár Joyce regénytechnikája, egybemossa a valóságost a képzeletbelivel. Varázsa abból ered, hogy időtlen líra szövi át és megfogható közelségbe hozza az emberi igazságokat – ahogy Wéber Antal irodalomkritikus a megjelenésekor jellemezte a regényt. A  kisember szürkeségbe vesző tragédiáját és az emberiség nagy közös gondjait írta meg. A  természet vigasztal és büntet ugyanazzal a kezével, hiába lesz a civilizációval az ember tapasztaltabb, kényelmesebb, okosabb, de egyben gyengül is. Elvész az erősebb hatalma, már nem érvényes a szelekciós elv. Magyarra – ahogy több művét is – Göncz Árpád fordította. Valószínűtlenül tökéletes írás – mondta róla. A farm (1965) témája az emberi együttélés, a különböző generációk kapcsolata. Az anya és fia közé kerül a fiú új felesége és annak előző házasságából származó gyermeke. Nemzedékek életét megmérgező előítéletek könyve. A néhány évvel később született Párok (1968) című kötet egy kisváros szerelmi négyszögeiről, sőt sokszögeiről szól, szinte már a pornográfiát súrolja a szöveg. A  regény a twisztkorszakban játszódik, a szereplők a partik összegubancolódott sorozatában élnek, vermutot és gin-tonikot isznak. Igazi élménytársadalomba lépünk olvasásakor. Átlengi és befedi az erotika, mindenki mindenkivel szeretkezik. Filmszerű, nyers, őszinte. Összebújnak a párok, ha vidámak, ha szomorúak vagy ha csak úgy ráérnek. A  Kennedy elnöksége alatt játszódó történetben mindennek ugyanaz a vége: a szex. Van, akinek ez csak játék, van, akinek véresen komoly, van, aki az igazi szerelmet látja benne, és van, akinek csak alkalom a szaffói szerelemre. Érdemes ideidézni Updike véleményét a házasságtörésről, amit egy lehe­ tőségnek tart egy jelentéktelen ember számára,

s u li t é k a hogy élvezzen egy másik jelentéktelen embert. A regény felháborodást váltott ki, volt, ahol be is tiltották pornográfia vádjával. Hetekig vezette a könyvek népszerűségi listáját. A Bech (1970) egy képzelt amerikai zsidó regényíró életéről szól, a főhős az ő hasonmása. Képzelt alak, benne él, csak azt ismeri, amit ő. Az ő nevében beszél, ideidézi, de saját agyat és külön véleményt teremt neki. Bármilyen terhet rárakhat. Bech bolyonghat és tilosban is járhat. Stílusáról még annyit megtudhatunk, hogy a Poggyász nélkül című írása olyan kerouacos. Olyan, akit a senki­ háziak perverz imádata idegesít, és minden retrográd és felvilágosulatlan törekvés helyet­ tesítője a preelektronikus amerikai irodalom­ ban – mondja magáról. Hite szerint nem hívő zsidó. Ifjúkorában a felhőkben jár, valójában amerikai haikukat ír. Becht a valóságos irodalmi életbe helyezte, írószövetségi ülésekre, felolvasásokra és utazásokkal teli életbe. A  XX. századi Európában járva – mint ahogy sok zsidó számára – neki csak a kísértetek országa. A Bech-történetek során előbukkannak az írói hírnév teremtői és temetői. Pikáns módon egy kelet-európai utazásáról is beszél, azaz a vasfüggöny mögötti tapasztalatairól, élményei­ről. (Amúgy a hetvenes években néhány napot Budapesten töltött, és nem távozott rossz emlékekkel.) Ellentétben vele, Bech az utolsó regényben megkapja a Nobel-díjat. A Gyere hozzám feleségül (1971) a szerelmi érzés és a tettek következményeiről szól, és újra beláttatja velünk, hogy a szerelemnek nincsenek szabályai. Nem indokol, nem érvel, világunk alapmotívumainak ismétlésével fogalmaz. Egyenletes teljesítmény jellemzi írásait. Mindig magas hőfokon lángol az érzelem, de közben nem mond le a bölcselkedésről. Nála kevesebben jellemzik érzékletesebben, gazdag szóképekkel, metaforák sokaságával az ember külsejét, bensőjét. Kevesen tudják, hogyan kell egy apró jelenetből drámát csinálni. Jó példa erre az a szituáció, amikor három szép lány fürdőruhában vásárol egy kis boltban, de a főnök kiküldi őket, hogy ez nem strand. Ezt követően az eladófiú felmond, és hosszú, kanyargós életút elé néz, sok nehéz nap éjszakája után. Jól ragadta meg az aktualitásokat. A Konspi­ ráció (1979) egy elképzelt afrikai diktátor életéről szól, saját Afrika-élménye kapcsán. Hol krónika, hol látomás, hol egyes szám első személyben, hol harmadikban. A cselekvő én és a tapasztaló én együttesen jelenik meg. A főszereplő, Ellellou ezredes az afrikai Kús diktátora, ami egy eltűnt királyságról kapta a nevét, ahol olyan kísérlet zajlik, hogyan lehet a gyarmati sorból felszabadult országot irányítani a tiszta szocializmus – talán vagyunk még néhányan, akiknek az életét ezzel akarták jobbítani! – és az iszlám reformmozgalmak elveivel. A regény

a kifinomult és az örömteli üresség hona, és a természeti erőforrásaik közé tartozik a beteg­ ség is. Ott fantasztikus pályát futhatunk be: lehetünk az emlékek sárguló képei, mert az élet egy tragikus élmény. Az Így látja Roger (1986) című írásában egy mérnök a matematika útján akarja bebizonyítani Isten létét. A  Brazil (1994) a XX. század hatvanas éveinek Brazíliájába visz. A Copacabanán egymásba szeret Tristao, a fekete bőrű utcagyerek és a gazdag fehér lány, Isabell. Szembekerülnek ők is a konvenciókkal és környezetükkel. A  Tristan és Izolda fantáziadús metaforákkal és vaskos naturalista jelenetekkel megírt mindenkori története. Itt is bomlás és kimerültség az ember sorsa. Az Eastwicki boszorkányokban (1984) nyomon követhető, milyen jól ismeri a társadalmat, a környezetet, az életformát, a mozgatórugókat. Három különböző módon megözvegyült as�szony felfedezi magában a boszorkányságot. Írása reszelős és vág – ahogy R. Barthes fogalmaz a jó szövegről. A sok mű közül érdemes megemlítenünk a 2000-ben született Gertrud és Claudius című regényét, amelyben Hamlet történetének előzményét írta meg saját meglátása, ízlése szerint. A félig őspogány, félig reneszánsz udvar életét követhetjük. Megismerjük Gertrudis házasságát, aztán férje öccsével folytatott kapcsolatát. Claudius művelt, kalandokat kereső, Gertrud érzelmes, köztük érzéki szerelem szövődik, de az öreg Hamlet király halála megmérgezi a világukat. Ebbe érkezik a hideg lelkű ifjú, Hamlet, és a halálba rántja a rátermett ki­ rálynak tűnő Claudiust, Getrudot, az édes kincs Opheliát, a fárasztó, de nem gonosz Poloniust és az átlagos Laertest. Az idő vége felé (1997) 2019-ben játszódik – tíz évvel az amerikai–kínai háború után. A regény szervezőelve, hogy több univerzum létezik, és ezek egymásba érnek időben. A főhős, Ben nyomot akar hagyni, ezért naplót ír. A föld lakossága megritkult, radioaktív anyaggal szennyezett területek vannak, de a gazdasági 2013.

és társadalmi káosz után rendeződik az élet. Ben korokon jut keresztül a hosszú ideje létező univerzumban. Az élet, a jövő több szinten létezik, nem mindegy, hogy holnapról vagy a következő évtizedről, évszázadról beszélünk. Megdönti a hely- és időegységeket. A terrorista – Updike 2006-ban írt regénye – egy buzgó, szélsőséges muzulmán fiú történetét meséli le. Hőse belebonyolódik abba, hogy nehéz hely a világ, mert serényen mun­ kálkodnak benne az ördögök, összezavarják a dolgokat, és megrontják az igazságot, és tör­ ténelem őrli az embert. Úgy látja, az élet nem olyan, amit irányítani lehet, mint ahogy nem mi irányítjuk a szívverésünket és a lélegzetün­ ket sem. Kockázatos témát választott, mert tudjuk, hogy Amerikát mennyire megrázta, átalakította szeptember 11. Ezért a művéért egyesek támadták, mert túl kedvesen ábrázolta a muzulmán diákot, akit beszerveznek a Lincoln-alagút felrobbantására. A  brutális és fegyveres gyilkosságok, a terrortámadások után újra és újra feltámad a vita, hogy vezessük-e be a halálbüntetést vagy szigorítsuk-e a fegyverviselést, mert csak a törvénytisztelők tisztességesek, és a bűnözők és a megszállottak nem, ezért jogunk van megvédeni magunkat. Az amerikai kultúrába beleágyazódott a fegyverviselés szokása, hagyománya, ezért kicsi a valószínűsége, hogy forradalmi változás következne be ezen a téren. Updike úgy politizál, hogy nem építette a politikára a megélhetését. Kíméletlenül belelát a társadalomba és az emberbe, nehéz lett volna arra biztatni, hogy ásson mélyebbre. A  változások krónikása. A  történelemmel birkózik. Az amerikai társadalommal konkrét bajai vannak. Amerikában a szexuális teljesít­ ménynek nagyobb a becsülete, mint a családi életnek. A társadalom fél megöregedni, és az emberekben túl sok energia van a békesség­ hez. A sport olyan, mint a videojáték, és a já­ tékosok hologramok. Az orvosok úgy ugrálnak, ahogy a biztosítók fütyülnek. Az amerikaiakat az az erő hajtja, ami a lazacokat, amikor szemjanuár–február

új katedra

31

s u li t é k a beúsznak az árral. Sűrűn előbukkan nála a viszály almája, de a nyugalmat is látja, hiszen a szputnyik-sokk után a holdra szállással Amerika újra felfedezte önmagát. Amerika az igazi demokráciakísérlet szimbóluma. Ott az a lényeg, hogy van-e anyagi vagy szellemi eladnivalónk. Updike megalapozott, megbízható műveltségű, írásaiban szellemi múltunkból merít. Nála a dinamikus történéseken van a hangsúly. Írásait a logika zabolázza. Az agy, a test és a lélek tapasztalata egyszerre szólal meg. Szövege epizodikus folyam. A  testi gerjedelmek és az élet zugainak jó ismerője. Mondatai, mint lassan növő bokrok, erősödnek. Gazdag a szókincse, igazi nyelvvarázsló. „Egy-egy mondata akár egy zárt vers” – ahogy írják róla kritikusai. Nem különcségeiről híres, mint Norman Mailer vagy Capote. Nem szerepelt a bulvársajtó címoldalain pedofil botrányokkal, nem írtak szexorgiákon való részvételéről és kábítószerpartikon való elájulásáról. Hiába nem kapott Nobel-díjat, irodalmi körökben elismert volt, a legjobbak között tartották számon. Kifinomult, ironikus prózáját és termékenységét becsülték az olvasók és a kritikusok. Nem marja szét írásait a feledés oldata. Írásai valójában azoknak tetszenek, akik szeretik a cselekményes-párbeszédes műveket, akik azonosulnak a hőssel, és maguk is dédelgetnek írói ambíciókat, van fantáziájuk, jó az emlékezetük, a társadal-

mi nézőpontra figyelnek, van bennük művészi érzék, van szótáruk és szeretik a könyvből készült filmeket – ahogy ezt Nabokov a jó olvasó szempontrendszerében felsorolja. Bátor írói pályát látunk könyvei olvasásakor. A tudat leírója, helyenként költője is. Szívesen folytatott egy-egy történetet, mert tovább éltek benne alakjai, így születtek sorozatai, mint a Nyúl vagy a Bech. A  társadalom jellegét kutatta, és kíváncsiságának mindig lett is eredménye. Láthatjuk, hogyan hat hőseire a fejlett ipari társadalom biztosította anyagi javak bősége. Az ötvenes évektől a gonosz birodalmát felszámoló Reagan-elnökségen át 2009-ig, haláláig figyelte az amerikai társadalom változását. Nincs oda az amerikai uralkodó osztályért, de Amerika fontos számára. A hetvenes években az USA kulturális nagyköveteként harcolt a Szovjetuniót elhagyó Szolzsenyicin írói szabadságáért. A világ nála egy kezdetleges, hiperaktív, zagyva univerzum. Leás az élet gyökeréig, a változó Amerika röntgenképét adja, vizsgálja, honnan származik életérzésük. A  szereplők egy-egy problémájából gyúrja össze a történetet, így kapunk korrajzot. Olyan karmester, akinek remek a tempóérzéke. Írásai hosszú időre velünk maradnak, eléri azt, ami csak a legnagyobbaknak sikerül: a könyvei elolvasása után más emberek leszünk. Amerikában mindig az individualizmus és a közösségi érdek összesimítása (Fukuyama

megfogalmazásával élve) a kérdés, de a közjót szem előtt kell tartani, hogy a burzsoá ne éheztesse csontsoványra a polgárt. A kemény munka és a hit önmagunkban a titka mindennek. Ha nem hiszel önmagadban, nem jelenik meg a tehetséged, mert Amerikában mindenért verekedni kell, mert semmi nincs ingyen. Ez nagyon mélyen beágyazódott Updike gondolataiba. Szenvedélyesen ragaszkodott a múlt tárgyaihoz, szokásaihoz. Fenntartással viseltetett az internettel szemben. Nem akart a kor technikai újításait alkalmazva élni, nem akart függővé válni a civilizáció vívmányaitól. Élete nagy titka a szex, a művészet és a hit. Szerette a kisvárosokat. Egyszer azt mondta, hogy azért él ott szívesen, mert ott úgy lehet templomba járni, hogy nem nézik az embert hülyének. Remek érzéke van bizarr szituációkhoz, és rejtelmesebb, mint hinnénk, képes megbizsergetni lelkünk szőrszálait. Smink nélkül lépteti fel a színpadra az amerikai kispolgárt. Szavai torkon ragadnak minket. Komolyan veszi a mesterségét, fűti az amerikai szenvedély, hogy ne csak eredeti legyen, hanem nagy és sikeres is. Szép gondolatfutamokkal, elmesziporkákkal ír az emberi élet fájdalmáról. Az érzések, mint a szélükön összefolyó festékfoltok, összemosódnak írásaiban. Érti a spiritualitást, ezért is lett író. Isten megnyilvánulásai megfoghatatla­ nok, bár mindennél fontosabbak – vallja. N OVÁK I M RE

Jókai Anna 80 éves Jókai Anna Kossuth-, József Attila-díjas író 2012. november 24-én ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. A  magyar irodalom és Budapest nagyasszonya számára a 2012-es esztendő ennek jegyében telt: a kerek életévforduló tiszteletére kapta meg 2012. augusztus 20-án a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Érdemrend Nagykeresztjét, miközben az egész év folyamán, s különösen szep­ tembertől december közepéig folyamatosan köszöntötték őt, így többek között a Magyar Történelmi Szalon, a Debreceni Református Kollégiumban Kósa Lajos polgármester, az I. kerület városházán Nagy Gábor Tamás. A  születésnapi köszöntést a Magyar Művészeti Akadémia a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezte november 23-án; ott mások mellett Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, L. Simon László kultúráért felelős államtitkár, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergomi érsek, Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke és Bálint Márta 32

2013.

január–február

színművész fogalmazta meg köszöntősza­ vait, majd ünnepi konferencián tartottak előadást Jókai Annáról azok az írótársak és irodalomtörténészek, akik a hetvenes évek óta a legtöbbet írtak Jókai Annáról, sorrendben: Pósa Zoltán, Wutka Tamás, Szalay Károly, Cs. Varga István, Hernádi Mária, Mezey Katalin, Vasy Géza, Imre László, valamint Ács Margit. A  születésnap előestéjén a Parlamentben közjogi méltóságok tolmácsolták az ünnepelt számára jókívánságaikat. A jeles alkalomra az Éghajlat Kiadó megjelentette A sze­ retet túlcsordulása Annáról Annának című könyvet, amelynek 2012. november 24-én a Gellért Szállóban tartott bemutatóján számos politikus, közéleti személyiség és alkotótárs, köztük Orbán Viktor, Lévai Anikó, Semjén Zsolt, Balog Zoltán, Hende Csaba, Tarlós István, Mádl Dalma, Schmitt Pál, Makrai Katalin, Fekete György, Mezey Katalin, Oláh János, Bálint Márta, Pósa Zoltán, Rónay László és mások gratuláltak az ünnepeltnek. Lapunk a november 23-án tartott ünnepi kon-

új katedra

ferencia elsőként elhangzott laudációjának szerkesztett változatával köszönti az írónőt.

Pósa Zoltán: Egy lélekvesztő kor lélekmentő írója Mi is jut eszembe Jókai Annáról nekem, aki minden könyvéről írtam? Hadd szóljak róla ezúttal kicsit másként, a köszöntés ünnepélyességétől elfogódottan. Először hadd köszöntsem Jókai Annát, az igehirdető alkotó embert, aki lélekveszejtő korban született emberi lelkek megmentőjeként. Jókai Anna abszolút író-költő, akit már ötvenedik születésnapján élő klasszikusként ünnepelt a szépérzékeny közönség és a tollforgató kollégák örök értékekre rezzenékeny és fogékony tábora. A  legnagyobbak közé tartozik, ismeri azt a titkot, amelyet kevesen tudnak legjobb írótársai közül is: a Parnas�szus csúcsán sem feledkezik el arról, hogy a

s u li t é k a legnemesebb irodalom missziója: utat találni az olvasóközönség szívéhez, lelkéhez. Tudja, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek fényétől megvilágosodott vátesz nem maradhat fönn a hegyen, hanem alá kell szállania a völgybe az emberek közé. A  spirituális realizmus szellemében úgy szól az irodalomkedvelő egyszerű emberekhez is, hogy nem a szellemi, lelki restségüket szolgálja ki, hanem magához emeli őket. Nem hódolt be soha az adott korszak álságos trendjének, a hamis kánonokat teremtő megmondó embereknek. Sem a primitív, sem az árnyaltan didaktikus szocialista realizmus, sem a kiürült üzenetmentes ál-posztmodernizmus nem kísértette meg egy pillanatig sem. Ám ő az egykori vörös és a mai fehér, fogyasztói materializmus korában is azt szuggerálta-szuggerálja olvasóinak: a tudat határozza meg a létet. S hogy nincs nagyobb bűnös annál, aki a Szentlélek ellen vétkezik s butaságba és lelki ürességbe taszítaná az emberiséget. Hogyan testesül meg ez a mindennél fontosabb üzenet Jókai Anna prózaköltészeté­ ben? Viszonylag későn, 1968-ban megjelent „proliregénye”, a 4447 is vádirat a szocializmus falára, amelynek vezérideológusai és politikusai a munkásosztály megmentéséről papolnak, de hagyják elveszejteni a peremlétre szorultakat a testi és a lelki szegénység pokoli bugyraiban. Ezt a dantei, madáchi haláltáncot vérfagyasztóan, szike-élesen pontos novellák, hosszú elbeszélések (Elbeszéltem I. II.) és drámák (Fejünk felől a tetőt, Tartozik és követel) sora idézi meg. Jókai Anna tökéletesen megformált nagyprózájának folyama a teljesség igézetében tárja elénk az új és a legújabb kor panorámáját. Egyszerre váltotta ki az olvasók példátlan lelkesedését és a kor nagyhatalmú, ma már említésre sem érdemes lakájirodalmárainak fölháborodását az átlag­ értelmiség esélytelenségéről szóló Tartozik és követel 1970-ben. Ő pillanatra sem engedett a trendiség kísértésének, megalkotta az alkotói lét spirituális és társadalmi csapdáit föltáró gigászi remekléseket. Az 1972-ben megjelent Napokban a kreatív átlagértelmiség tragédiájának árnyalt kibontása mellett azzal hangolta végleg maga ellen a hatalom kis és nagy csahosait, hogy nyilvános irodalomban először írta le az 1956-os forradalomról, hogy fölkelés volt. A  Mindhaláligban a kiemelkedő tehetség önsorsrontóan sátáni csapdáit,

A feladatban viszont a pozitív megszállottság, a Jákob lajtorjájában a tökéletességvágy sötét oldalait mutatja föl. Azt üzeni nekünk, hogy a szélsőség, a fanatizmus még a legnemesebb tulajdonságokat is megmérgezheti, sőt önnön ellentétébe fordíthatja. A csúcsokat ostromló vátesznek sem szabad elfeledkeznie a krisztusi megbocsátás mindennél fontosabb erényéről. A bibliai ihletésű Ne féljetek, a világ abszurditását leleplező, a szó jó értelmében posztmodern Godot megjött és az idén megjelent Éhes élet, a vigasztalás nagyregényei olyasfajta közönségsikert is kiváltottak, amilyenhez hasonlót ma csak tévésztárok tapasztalhatnak. Mezey Katalin, Jókai Anna életművének szerkesztő-gondozója mesélte, hogy emberek százezrei üzentek e-mailen, sms-ben, az életművet gondozó Széphalom Könyvműhely szerkesztőségébe küldött levélben az írónőnek, megköszönve a három csodálatos regény vigaszát. Jókai Anna tömegével vezérelte vissza az embereket a hithez, ráébresztvén őket arra, hogy a méltósággal és emberi küldetéstudattal végigélt öregség és a feltétel nélküli keresztény alázat a földi haláltól érzett félelmünket is eloszlatja a boldog feltámadás reményében. A mi végre is vagyunk e földön, hová té­ rünk majd egykor alapkérdéseire nemcsak novellákban, elbeszélésekben, kis- és nagyregényekben, hanem hajlékony, képekben gazdag esszékben is keresi a végső választ,

2013.

tudván, hogy annak egyik első számú feltétele a helyesen föltett kérdés (Mi ez az álom?, A  töve és a gallya, Perc-emberkék dáridója). Jókai Anna elmélkedései szerint a kereszténység és a magyar őshagyomány, a hit, a család, a haza egymást kölcsönösen föltételező fogalmak, ám a sorban az első a keresztény Isten. E ragyogó esszékötetekkel Jókai Anna a nagy tradicionalista Triász (Hamvas Béla, Várkonyi Nándor, Kodolányi János) szellemi hagyatékának igazi őrizője és továbbörökítője. Jókai Anna kisiskolásként költőnek készült, de gyermekkori zsengéitől eltérítette őt sokáig a prózaköltészet mágusának küldetése. Ám amikor 2002-től 2010-ig visszatérni látszott hazánkban az árnyalt bolsevizmus, az alkotmányos diktatúra és a fehér materializmus rémuralma, megírta két kétségbeesett fohászát, az Ima Magyarországért és a Krónikás­ ének 1956–2006 című költeményeket a régi magyar irodalom veretes stílusában. Ekkor érezte úgy, hogy ebben a helyzetben közvetlen kapcsolatot kell teremtenie a magyar választókkal. 2002-től 2010-ig példátlan erővel, fegyelemmel, a hét minden napját utazással töltve járta az országot és a Kárpát-medencei magyarság tájait, hogy ráébressze az embereket: most csak rajtunk múlik, hogy az ország 2010-ben Istent vagy a sátánt választja. Nem kis mértékben múlik Jókai Annán is, hogy 2010 óta Magyarország a válság ellenére is lassú, de egyértelmű emelkedő pályára került. Jókai Anna a hétköznapi életében is ugyanazon eszmék nyomvonalán halad, mint íróként, s ennél nagyobb dicséret írót aligha illethet meg. Eddigi életműve és életútja cáfolja a tévhitet, hogy a közéleti szerepvállalás szükségképpen eltéríti az alkotó embert az író hivatásától, hiszen ő volt az egyik legeredményesebb írószövetségi elnök is, nem könnyű korszakban, épp a rendszerváltozás nyitányakor. Jómagam írói, költői, irodalomtörténészi pályám kibontakozásában tőle kaptam talán a legtöbb szellemi indíttatást és konkrét segítséget is. Sok, nagyon sok kedves barátom mellett mestereim közül őt szeretem a legjobban, s köszöntőm szívből születése napján, sok boldogságot és további kiváló műveket kívánva Jókai Annának, az írónak, a költőnek. S hadd köszöntsem végül Annát, a keresztény embert, az önzetlen mecénást és igaz barátot.

január–február

új katedra

33

s u li t é k a

Magyarország hat napra Bulgáriába költözött Hazánk volt a 2012-es, XXXI. Szófiai Nemzetközi Könyvvásár díszvendége

Magyarország volt a 2012. december 3-tól 9-ig tartó, XXXI. Szófiai Nemzetközi Könyvvásár díszvendége. A fesztivál fő helyszínén, a Bulgária téren lévő Nemzeti Kultúrpalotában december 4-én délben dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes nyitotta meg Bulgária legnagyobb könyvfesztiválját, ahol fölszólaltak, illetve jelen voltak Jordanka Fandakova, Szófia főpolgármestere, Szergej Ignatov oktatási miniszter, dr. Hatos Pál, a Balassi Intézet főigazgatója, Klein András, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Veszelin Todorov, a Bolgár Könyv Egyesület elnöke, dr. Doncsev Toso, a Szófiai Magyar Intézet igazgatója, illetve a magyar íródelegáció: Bánki Éva, Györe Balázs, Kukorelly Endre és Pósa Zoltán.

Dr. Navracsics Tibor beszédének gondolati vezérmotívuma szerint egy ország tartós sikerének titka, hogy ne csak megtartsa, hanem megerősítse saját különleges kulturális értékeit. „Nincs siker és nincs gazdasági felemel­ kedés a nemzeti nyelv és a kultúra megtartó ereje nélkül” – fogalmazott a magyar miniszterelnök-helyettes, aki szerint egymással békésen és szabadon vetélkedő, egymást megsemmisíteni nem akaró nemzeteknek köszönhető Európa jelene és a jövőben is ez lesz fejlődésének záloga. Dr. Hatos Pál kiemelkedően fontosnak tartja, hogy Magyarország a tavalyi esztendőben immár összesen tizenkét nemzetközi könyvvásáron szerepelt díszvendégként. A  bulgá­ riai fesztiválnak különös jelentőséget ad, hogy Szófiában a karácsonyi könyvvásár a legnagyobb irodalmi ünnep, olyan jelentősége van, mint Magyarországon a nyári Ünnepi Könyvhétnek. A  Balassi Intézet főigazgatójának szavai szerint „büszkék lehetünk jelen­ létünkre ott, ahol a jelen lévő kortárs szerzők mellett 24 magyar és magyar tárgyú kötet is szerepel, s a kortárs szerzők munkáinak jelen­ tős része friss fordítás”. A Szófiai Magyar Intézetben december 3-án tartott pódiumbeszélgetésen – ahol a négy díszvendég író jelenlétében felszólalt Hatos Pál, Szondi György író, műfordító, a Nap­ út főszerkesztője, Bedecs László, a Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetem tanára, Martin Hrisztov, Marin Georgiev és Doncsev Toso írók, műfordítók – visszatérő motívum volt a műfordítás és a kulturális diplomácia kiemelkedő szerepe a magyar és a bolgár irodalom európai és nemzetközi jelenléte szemszögéből. Kiváló műfordítók, a közismert klasszikusokon és a jelenlévőkön kívül az ifjabb nemzedék: Szvetla Kjoszeva, Sztefka Hruszanova, Julia Krumova, Nelli Dimova és mások munkájának is köszönhető, hogy a magyar irodalom egyre hangsúlyosabb szerepet kap Bulgáriában, amely mindig is komoly figyelmet fordított hazánkra. A magyarországi díszvendégek bemutatói a Nemzeti Kultúrpalota látványosan berende34

2013.

január–február

zett, félemeleti helyiségében játszódtak, telt házas rendezvényeken, Marin Georgiev író-műfordító, könyvkiadó moderátori irányításával. Bánki Éva író, költő, pedagógus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem tanára Aranyhím­ zés című regénye Szent Gellért püspök szentté avatásának kálváriaútját idézi meg. Bánki Éva szavai Martin Hrisztov műfordító tolmácsolásával jutottak el de­ cember 5-én a bolgár közönséghez. Ezek szerint László királyunk országlása idején magyar küldöttség indult a fényűző Velencébe, hogy a leendő magyar szentek egyike, Gellért püspök családi hátterére fényt derítsen. A  delegációt Sebe, Gellért egykori neveltje és utódja vezette. A  súlyos betegséggel küszködő idős ember kameráján keresztül tárul elénk Velence, Magyarország, a keresztény hit és a magyar őshagyomány együttes jelenléte, a kor kisszerű és nagyszerű panorámája, erkölcs, misztikum, hatalom és elhivatottság örökös szembenállása. Magyarán: Bánki Éva, az Esőváros című első, sikeres, jeles regény szerzője a múlt megidézésével ad választ az újkorban is érvényes örökös dilemmákra. Doncsev Toso író, irodalomtörténész, műfordító december 6-án mutatkozott be a Farkasüvöltés-kutyavonítás című, újonnan lefordított kötetével, amelyet Szvetla Kjoszeva, Adriana Petkova és Julia Krumova ültetett át bolgár nyelvre. Különös sors, különös íróalkat Doncsev Tosóé. Budapesten született 1944. április 8-án, magyarországi bolgár apa és magyar anya gyermekeként. Eddigi pályafutása során volt többek között a Magyarországi Bolgárok Egyesülete székházának igazgatója, a Haemus című

új katedra

folyóirat főszerkesztője, a Nemzeti Etnikai Kisebbségek Kerekasztala elnöke. 2012. május elsejétől négy évig Szófiában dolgozik a Magyar Kulturális Intézet igazgatójaként. Doncsev Toso már befutott irodalomtörténészként, műfordítóként felnőtt fejjel kezdett el szépirodalmat írni. A két nemzet kultúrájának is elkötelezett alkotó kiváló könyvei, A  kun hercegnő, az Ica néném elát­ kozott boldogsága, a Farkasüvöltés-kutyavo­ nítás magyarországi bolgárok sorsdrámáit örökíti meg különös, balladisztikus, virágzó stílusban, melyeknek sötét drámaisága és életigenlése Sánta Ferenc műveire emlékeztet. Doncsev Toso a Magyar Írószövetség tagja, Kisebbségekért-díjas, Az Egyetemes Kultúra Lovagja díj birtokosa. Györe Balázs (Budapest, 1951. május 8.) József Attila-, Füst Milán-díjas író, költő, esszéista, a Szépírók Társasága tagja Bol­ dogkönyv című regényét Szvetla Kjoszeva fordító és Martin Hrisztov segítségével mutatta be december 4-én. Idézve az író szavait egy interjúból: a könyv felesége depressziójának igaz története, a gyógyulás reményében, de feloldás és feloldozás nélkül. Az író olyan külföldi és magyar szerzőket tekint rokonainak és példaképeinek, mint Hemingway, Kerouac, Henry Miller, Beckett, Ottlik és Mándy, akik nem a fan-

s u li t é k a táziájukra, hanem saját életük tényeire támaszkodtak regényeikben. Györe számára az írás az összeomlás egyetlen ellenszere és voltaképpen a valóság (a létezés) egyetlen bizonyítéka, a továbbélés záloga. A  szemlélődés, sétálás, bámészkodás és közben, utána: jegyzetelés, regisztrálás Györe Balázs írói módszere, és éppen emiatt a folytonosan művelt élet-mű miatt függ össze minden, amit ír. Amit tehát erről a könyvéről mondott az idézett interjúban, az mintha visszautalna Krízis című könyvére. Felesége betegségéről és a neki írt és felolvasott művekről mondja a szerző: „Uramisten, itt van egy rettentő nehéz helyzet, válsághely­ zet, krízis: irodalom, most mutasd meg, mit tudsz, mire vagy képes!” Kukorelly Endre József Attila-díjas, Babérkoszorús író, költő, esszéista, a Szépírók Társasága tagja Budapesten született 1951. április 26-án. A  Rom A  komonizmus története című esszékötetét Sztefka Hruszanova fordító és Martin Hrisztov kiadó közreműködésével mutatta be december 4-én. A  rövid ideig parlamenti politikusként is tevékenykedő alkotó a bemutatón elmondta, hogy a kötetének számos írását az a csalódás motiválta, amelyet az 1990es rendszerváltozás után sokan átéreztünk. Azt reméltük, hogy a múlt árnyai tovatűnnek, s hogy azok az emberek, akik kiszolgálták a Kádár-korszakot, akár nyíltan, akár a gondolatrendőrség titkos ügynökeként, végleg eltűnnek a közéletből. Az író számos kérdést fölvet: legitimálták-e az írók a Kádárrendszert, amikor nem hallgattak? Szabad-e egy kalap alá venni a „komonista” (apáink így nevezték) rendszer egykori kiszolgálóit a kiszolgáltatottakkal? S hogy az író milyen mértékben vehet részt a napi politikában? Ő  mindenesetre, ha nem is vonul teljesen vissza az írószoba csöndjébe, most úgy érzi: az író inkább írjon. Pósa Zoltán József Attila-, Péterfi Vilmoséletműdíjas író, költő, irodalomtörténész, a

Magyar Írószövetség választmányi, az Író­ szak­szervezet elnökségi tagja Debrecenben született 1948. szeptember 6-án. Az ifjúság maradéka című regényét december 5-én mutatta be Julia Krumova, Marin Georgiev és a Szófiai Gutenberg Kiadó vezetője segítségével. Ahogy Doncsev Toso a Bolgár Közszolgálati Rádióban elhangzott interjúban elmondta: Pósa Zoltán könyve az alig tegnapi, mai Magyarországon játszódik, tehát itt és most. A regény a Magyar Napló 2007es pályázatának egyik díjnyertese, és arról vall, hogyan élnek egy vidéki, baloldali lap szerkesztőségében dolgozó, kiszolgáltatott újságírók a huszonegyedik században, egy olyan magyar városban (Szeged), ahol nemcsak kísértenek a múlt alakjai, hanem szinte változatlan formában élnek zavartalanul a pártállam módszerei, csak kegyetlenebbül, mint a hanyatló, nyolcvanas évekbeli szakaszában viszonylag engedékenyebb kádári diktatúra idején. Az ifjúság maradéka vérbeli antiretró-regény, gyógyszer a hamis hatvanas–hetvenes–nyolcvanas évekbeli nosztalgiák ellen. Az író elmondta: a változó világban a feltétel nélküli keresztény hit és a krisztusi szeretet ereje lehet a zsinórmértékünk. A fesztivál hét napján mind a huszonnégy magyar könyvújdonság, többek között Rostás-Farkas György A  vándor éneke című versgyűjteménye, a fesztivál pénteki napján érkezett Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) tagjai,

2013.

Szabó Tibor Benjámin, Csepregi János írók kaptak bemutatkozási lehetőséget; a beszélgetés moderátora Mészáros Márton irodalomtörténész volt. A zárónapon megjelent Egressy Zoltán magyar drámaíró, akinek december 8-án este az Aleko Konsztantinov Szatirikus Színház játszotta el a Sóska, sültkrumpli című darabját Hadzsikosztova Gabriella fordításában. Minthogy a szófiai karácsonyi könyvvásár a legnagyobb szabású bolgár könyves seregszemle, minden este a társművészetek siettek az újkori digitalizáció mostohagyereke, az irodalom segítségére: többek között a Kecskeméti Néptáncegyüttes szólistái, a Sumeni Országos Bolgár–Magyar Szavalóverseny győztesei léptek föl. Utóbbiak Örkény István születésének 100. évfordulója tiszteletére bűvöltek színre egypercesekből készült szkeccs-összeállítást. A fesztivál profi szervezői, a Szófia Magyar Intézet munkatársai: Doncsev Toso, Dimitrov Györgyi, Julia Krumova, Nelli Dimova; a Balassi Intézet főigazgatója, dr. Hatos Pál és munkatársai, Szabó Zsuzsa, Miskédi Szandra és a többiek mindent megtettek azért, hogy a vendégek otthon érezzék magukat – így mindenki abban a reményben búcsúzott a vendéglátóktól és a vendégszerető Bulgáriától, hogy viszontlátja a Vitosa-hegységtől körbeölelt varázslatos várost, középpontjában a Napot utánzó Alekszander Nevszkij-katedrális aranykupolájával. BARNA MÁRTA

január–február

új katedra

35

kottavarázs

Új év, új lemez

Váczi Eszter: „A zenénkkel és a megjelenésünkkel egyaránt hangulatot közvetítünk” Váczi Eszter dzsesszénekes a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolába járt, ahol hét évig klasszikus zongorát tanult és az iskola kórusában is énekelt. A dzsesszel gimnáziumi évei alatt ismerkedett meg. Érettségi után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola dzsessz–ének tanszakára járt és művész–tanári diplomát szerzett. Nemrég az ELTE arab szakán abszolvált, jelenleg diplomamunkáját írja. 1997-ben a Szörp zenekarhoz került, majd 1998-ban beválasztották a Jazz+Az nevű együttesbe. Szólistája volt a Hárs Viktor vezette Hárshegy Bandnek. 2002-ben alakult meg a Váczi Eszter Quartet, amelynek tagjai: Váczi Eszter (ének), Gátos Iván (zongora), Gátos Bálint (basszusgitár), Mike Zsolt (dobok) és Schneider Zoltán (gitár). Eddig két lemezük jelent meg: elsőként a Vissza hozzád című, amely 2011-re platinalemez lett. Az Est.hu-n a következőket olvashatjuk a CD-ről: „[…] a dallamdús anyag mégis nagyon egységes, alapvetően napfényes hozzáállásával könnyedén szippantja be és vezeti végig a hallgatóságot a párkapcsolatok édes-bús világában.” A formáció második nagylemeze az Eszter Kertje, amelynek producere a kétszeres Grammy-díjas hangmérnök, Helik Hadar volt. Az album másik nagy meglepetése a francia Edouard Baer filmszínésszel készült duett. A Petőfi Rádió a következőképpen méltatta a zenei anyagot: „Kulcsot kapunk egy szép ajtóhoz, és 2011 egyik legjobb magyar lemezén kitárul előttünk Eszter Kertje.” A zenekar a MOM Kulturális Központban tartott decemberi sikeres koncertje után, 2013 elején a harmadik albuma előkészítésén munkálkodik. Váczi Eszter – akinek 2010-ben megszületett kislánya, Áfra, most pedig második gyermekét várja, aki februárban látja meg a napvilágot – egyfelől visszatekintett a 2012-es esztendőre és emellett az új évre vonatkozó tervekről is beszámolt lapunknak.

– Szülei inspirálták a zenei pályára vagy magától talált rá? – A  családunkban van egy zenész, az unokabátyám, Váczi Dániel, aki szaxofonos, zeneszerző. Egyedi utat jár, kortárs zenét képvisel. Zenei hatása benne volt a kezdeti próbálkozásaimban, de szülői vagy hozott, örökölt tényezők nem játszottak szerepet a pályám kialakulásában. Szüleim támogattak mindenben, de abszolút az én döntésem volt. A zenei általános elvégzése után hagyományos gimnáziumba jártam. Igaz, hét évig klasszikus zongorát tanultam, de abban an�nyira stresszes voltam, hogy egyáltalán nem gondoltam, hogy egyszer majd színpadon kötök ki. Az énekkarban szoprán szólamban énekeltem, ahová a hangom alapján nem is voltam való. Klasszikus zenével foglalkoztam, ami nem inspirált annyira, hogy zenei pályára menjek, mint énekes pedig ezzel a hangszínnel végképp alkalmatlan lettem volna a komolyzene vokális előadására. A könnyedebb műfajok sem vonzottak igazán, de a dzsessz annál inkább, amivel viszont csak később találkoztam. – A dzsessz viszonylag nehéz műfaj, nem? – Nézőpont kérdése, nekem olyan egyértelmű volt a harmóniavilága, a hangulata annyira magával ragadott, hogy onnantól kezdve már nem volt visszaút. Kezdetben nem vokális, hanem instrumentális dzsesszt hallgattam. Később egy koncert alkalmával Náray Erikát hallottam énekelni, és nagyon varázslatos volt számomra a lazaság, ugyanakkor a magabiztosság az előadásmódjában, a számok, a zenészek kísérete... Akkor határoztam el – tizenhat évesen –, hogy jelentkezem a Postás Zeneiskolába Lakatos Ágnes szárnyai alá. Onnan már egyértelmű volt az utam: először az énektanulás, majd érettségi után a Liszt 36

2013.

január–február

Ferenc Zeneművészeti Főiskola dzsessz–ének tanszaka, ahol művész–tanárként diplomáztam. – Hol találkozott a quartet többi tagjával? – Lakatos Ági iskolájában sok énekest, zenészt ismerhettem meg. Az első zenekar, amellyel az akkori klubéletben nagyon jelen voltunk, a Pély Barnabás vezette Road Kill Café nevű, bluesos formáció volt. Barnabás kért meg, hogy szálljak be második énekesként. Nagyon szerettem ezt a zenekart, annál is inkább, mert ez indított el a pályán, de a műfaj maga hosszú távon nem volt számomra kielégítő. A dzsessznek létezik egy poposabb változata, amit akkoriban acid jazznek neveztek, és ami jobban vonzott, így kerültem a Szörp nevű zenekarba, ahol éppen énekest kerestek. Ott ismerkedtem meg Gátos Iván kollégámmal, aki unszolásomra szintén jelentkezett a dzsessz tanszakra. Egy évvel járt

új katedra

alattam és vele ott kezdődött az igazi dzsesszéletünk. A zenekar többi tagja az évek során jött, gyakorlatilag tizenhat éve ismerjük egymást. – Milyen évet zárt a Váczi Eszter Quartet? – Elmondhatom, hogy nagyon jót, meg vagyunk elégedve. December 28-án volt az utolsó nagy koncertünk, mert – részben miattam – egy kis szünetre kényszerülünk, ugyanis február végére várom második gyermekemet. A  MOM Kulturális Központban tartottuk a fellépést, Zorán volt a vendégünk. Úgy szerettem volna lezárni az estet, hogy valami kerek egészet csináltunk. A  két eddigi lemezünk dalait adtuk elő, ezért is fogtam fel úgy, mint egy dupla lemezbúcsúztatót, hiszen már a harmadik albumunk anyagára készülünk. Nagyon vágyom arra, hogy végre egyszer már jó előre megtervezzünk mindent, és a dolgok ne az utolsó percben történjenek. Igaz, a késedelemre mindig megvolt az okunk, hiszen azokhoz az extrákhoz, amiket kiterveltünk, mindig idő és pénz kellett, és az utóbbi általában az utolsó pillanatokban jött össze. Ez így van mindig a művészvilágban. Szerencsére vannak már elképzeléseim, már egy csomó minden a fejemben van. – Mennyire lesz másabb a harmadik lemez, mint az előző kettő? – Egyrészt tudatosan nem akarom, hogy nagyon más legyen, mert már sikerült egy olyan hangulatot, vonulatot eltalálnunk a zenénkkel, ami nem feltétlenül van jelen rajtunk kívül a magyar zenei piacon, és ezért nagyon hálás a közönségünk. Másrészt általában vendégelőadókat is hívunk, akik szívesen vesznek részt a munkánkban, akik hozzátesznek valami pluszszínt a dalokhoz. Ezzel most is szeretnénk élni. Az első lemezen Dés László volt a vendég, akire nagyon büszkék vagyunk.

kottavarázs A  második, kicsit sanzonosabb hangvételű lemezünknél egy francia színésszel, Edouard Baerrel énekeltem duettet egy dal erejéig. Az új albumon egy olyan álmomat szeretném megvalósítani, amit már nagyon régóta dédelgetek, mégpedig az arab zenei világ hatását csempésszük bele a zenénkbe, nagyon vonzódom ugyanis az arab világhoz és az arab kultúrához. Már biztosan tudjuk, hogy októberben a Művészetek Palotájában megvalósulhat egy számomra nagyon fontos koncert, amit már lemezbemutatónak szánunk, és ahol lesz egy vendégművészünk: egy tunéziai udés énekművész. Azt szeretném – és remélem, ehhez minden feltétel összejön –, ha a harmadik lemezünkön ő is közreműködne. Ennyiben képviseltetné magát egy idegen hatás, egy más kultúra világa. Semmiféleképpen nem szeretnénk, ha a világzene vagy bármilyen más muzsika felé indulnánk el, csupán en�nyiben szándékozom megmutatni ezt a fajta vonzalmamat is. – Honnan az arab kultúra, az arab zenei vi­ lág iránti vonzalom? – Ennek az az előtörténete, hogy amikor huszonöt éves koromban elvégeztem a dzsessz tanszakot, akkor igaz, hogy rengeteg próba, fellépés, koncert követte egymást, de nekem valahogy szellemileg ez soha nem volt kielégítő, a zene mellett mindig szükségem volt még valami másra is, ezért szerettem volna még tanulni. Évekig azon törtem a fejem, vajon mi az, amibe szívesen belekóstolnék, de azért nem árt, ha a kettőt ötvözöm valahogy, és köze van eddigi tevékenységemhez. Miután az arab zene mindig megmozgatott bennem valamit, rájöttem: ez az, ami úgy igazán érdekelne. Ahhoz, hogy magával a zenével behatóbban tudjak foglalkozni, úgy éreztem hitelesnek, ha minden háttéranyagba – irodalom, nyelv stb. – beleásom magam, magamévá teszem. Huszonnyolc éves koromban történt bennem a végleges elhatározás, ezért két választásom maradt: vagy teszek egy emelt szintű érettségit, vagy szóbeli felvételin próbálkozom az ELTE arab szakán. Talán nem meglepő, hogy az utóbbit választottam. Majd lemezkészítés következett, aztán 2010-ben megszületett a lányom, Áfra, közben pedig tanultam. Az abszolutóriumon már túl vagyok, gyakorlatilag csak a diplomamunkám van hátra, és ha a Jóisten is úgy akarja, a nyár folyamán végzek az egyetemen. – Az arab nyelvet hol sajátította el? – Az arab szak esetében nem volt előfeltétel a nyelvtudás. Sajnos az egyetemen nem lehet megtanulni az aktív beszélt nyelvet. A  legnagyobb hangsúlyt a komoly nyelvészet, a középkori és a korabeli irodalmi szövegek elemzése kapta, ami nem igazán segíti a hétköznapi kommunikációhoz szükséges

szókészlet elsajátítását. De félreértések elkerülése végett, ezt egyáltalán nem kritikaként mondom, ezen a szakon ugyanis nem ez a lényeg. A  nyelvet jól csak eredeti nyelvi közegben lehetne megtanulni, amit sajnos most nem engedhetek meg magamnak. De ami késik, nem múlik… – Visszatérve a MOM Kulturális Központ­ ban tartott koncerthez: hogyan fogadta a kö­ zönség? – Klub- és önálló koncertjeink arról szólnak, hogy saját műsorunkkal, saját számainkkal állunk a hallgatóság elé, míg például egy céges vagy más hasonló rendezvényen dzsesszes egyvelegeket is előadunk. Saját számokon volt a hangsúly a decemberi nagy fellépésünkön is, ahol – mint már említettem – Zorán volt a vendég. Ő három dalban működött közre, ebből kettőt szólóban énekelt, majd volt egy közös pont, amikor együtt énekeltünk. Zorán is nagy rajongója Leonard Cohennek, akinek egyik dalára (Dance Me To The End Of Love) Dusán kifejezetten erre az estére írt egy magyar szöveget, ami nagy megtiszteltetés volt számunkra. Zorán magyarul énekelt, én angolul, a végén pedig közösen magyar nyelven adtuk elő a számot. Nagyon pozitív élmény volt a zenekar számára ez a közös produkció, ami ilyenformán egy ősbemutatónak is számított. Úgy érzem, az egész koncert kerek egész volt és igazán sikeres évzárásnak bizonyult. – Az új lemezre felkerül a szám? – Tervezzük, mint ahogy eddig is, hogy vendégművész is szerepeljen az új anyagon, de még nem döntöttük el biztosan, kit hívunk meg. Alapvetően attól függ, hogy milyen irányba megy el a lemez hangulata. – Az új album dalait kik írják? – Közösen, illetve a szövegeket csak én. Kicsit kényszer szülte helyzetből adódott ez annak idején, mert rájöttem, nem tudom mások 2013.

szövegeit magamévá tenni, legalábbis egy saját anyagon. Ahol nem rám épül feltétlenül a műsor, ott szívesen énekelek mások által szerzett számokat is, és igyekszem legjobb tudásommal előadni azokat, de más helyzet áll elő a saját zenekarommal. Saját dalokhoz saját szövegek kellenek, hiszen amikor mi írjuk a zenét, akkor még inkább azonosulnom kell azzal, amit előadok. Nem mondom, hogy könnyű volt a szövegírás, de belejöttem. – Szövegei igen tartalmasak, igényesek, mondhatnám, kitárulkozóak. Nem fél, hogy a rajongók túlságosan belelátnak az éle­ tébe? Ilyen például a Voltak órák című dal, amely sok mindent elárul önről, érzelmet, hangulatot tükröz, egy élethelyzetet írt le: „Voltak tájak, képzeletben vártak, kéz a kézben jártunk valahol. / Lehet, hogy egy macskaköves utca követ pont egy nyári tisztást, / Hol piknikezni kezdtünk, vagy éppen szeretkeztünk.” Miről szólnak még az eddigi dalok? – Az első lemez esetében az unalomig felhasznált párkapcsolati témák dominálnak, a  második lemezünkön a gyermekkori kötődéseim, barátságaim jelenítődnek meg. Anna és én címmel írtam például egy számot, amelyikben egy gyermekkori barátnőmhöz szólok. Érdekes módon ez a dal eltalált az emberek szívéhez, mert a visszajelzésekből kiderült, mindenkinek van egy Annája. Meglehetősen lokálpatrióta vagyok, ezért nagy hangsúlyt kap a budai lét is a szövegeimben. Fontosnak tartom, hogy igényes szövegek szülessenek, ezért az első lemezünk megjelenése után jobban izgultam, hogy milyen fogadtatása lesz a szövegeknek, mint a zenének. Egyfajta kitárulkozás volt a részemről, amit irodalmilag biztosan szigorú nagyító alá lehet venni, kritikával lehet illetni, de magam is meglepődtem, milyen jó fogadtatásuk volt. A  dallamokat is én írom, mert nem tudom elválasztani a dallajanuár–február

új katedra

37

kottavarázs mot és a szöveget, együtt születnek. Így tudok rímeket faragni, a zene szolgálatába így kerül a mondanivaló. – Még nem olvastam önről negatív kritikát, sőt a bulvárlapok címlapjain sem láttam még valamilyen botránnyal. Nem keresik vagy ki­ tér a szenzációhajhász újságírók elől? – Valóban nem tudok felmutatni semmi szaftosat. A Jazz+Az idején belekóstolhattunk a bulvárlapok ostoba, ízléstelen világába, mert akkoriban kerültünk náluk reflektorfénybe. Felhívtak butábbnál butább kérdésekkel, de soha nem az jelent meg, amit válaszoltam, hanem teljesen más. Ennek a csúcsa az volt, amikor egy azóta már megszűnt bulvármagazin megjelentetett rólam egy olyan interjút, nem is kis terjedelemben, amit soha nem adtam. Az írás arra volt kihegyezve, hogy elsírtam magam egy plázában, mert nem találtam magamnak megfelelő estélyi ruhát. Ettől kezdve nem nyilatkoztam egyetlen hasonló lapnak sem és el is tűntek ezek az újságírók. – Fontosnak tartja fellépések során a rek­ vizitumokat? – Igen, mert azok is minket jellemeznek. Egy kicsit elmentünk a régi francia filmek világába. A  koncerteken egyszerű vonalvezetésű öltözékben lépünk fel, mindenben a letisztultság dominál. Az első albumunkon például fiúnadrágban és trikóban fotózkodtam. A  fekete-fe-

hérben való gondolkodás fémjelzi a dolgain­ kat. A  kellékek összefüggenek a zenénkkel is, hiszen a második CD-n például a filmzene hatása is érvényesül. Hangulatot közvetítünk a megjelenésünkkel és a zenénkkel egyaránt. De természetesen erre megvannak a megfelelő emberek, akiknek az ízlésében maximálisan megbízunk. Állandó stábbal dolgozunk Papp Éva (fotó), Gönczy Andrea (stylist), Kiss Csilla (smink) és Krepsz Gábor (haj) személyében.

Eötvös József Pedagógiai Szolgáltató

– Mit szeretne elérni a 2013-as évben? – A  harmadik lemezünk megjelenését, amelyet nyáron szándékozunk felvenni. Szeretném befejezni a tanulmányaimat, ami egy újszülött és egy kisgyermek mellett nem lesz könnyű. Ennél tovább nem gondolkodom. Nem akarok tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takaróm ér. Ha mindez sikerül, nagyon boldog leszek. K LOTZ M ÁR I A F OTÓ : PA P P & S C H NE I DER

OM azonosító: 200216 Felnôttképzési nyilvántartási szám: 01063-2008 Intézményi akkreditációs lajstromszám: AL-1988 Cím: 7100 Szekszárd, Szent István tér 11–13.

Intézetünk szakmailag önálló intézményként évek óta alapvetően pedagógiai-szakmai szolgáltatások ellátását végzi a Közoktatási Törvény 36. § (2) bekezdés alapján közoktatási intézmények és fenntartóik számára. Eredményeink között szerepel a régiós jelleg kialakítása, a képzési tevékenység megerősítése, szaktanácsadói, szakértői hálózat kiépítése, a feladatellátás minőségének emelése, a megnyert pályázatok színvonalas megvalósítása. Kiemelt szolgáltatásaink: • Akkreditált felnőttképzési intézményként pedagógus-továbbképzések tartása. • Korszerű tanulásszervezéssel kapcsolatos módszertani fejlesztések, szakmai konferenciák, felkészítő tréningek, előadások, tájékoztatók, workshopok szervezése. • Pályázati projektek szakmai megvalósítása. • Szakértői feladatok ellátása közoktatási intézmények, intézményfenntartók számára.

Kollégáink készséggel állnak rendelkezésükre! Forduljanak hozzánk bizalommal! További információ: Telefon: 06-74/505-660 • Fax: 06-74/505-639 • www.epszi.hu • E-mail: [email protected] 38

2013.

január–február

új katedra

szertenéző

A messzi dél vadjai Gyönyörűen szép és egyben borzasztóan nehéz mozi A messzi dél vadjai. Olyan, ami egyszerre hagy ólomsúlyt az ember mellkasán, miközben felemeli lelkét és egy csodás élménnyel ajándékozza meg.

A világtól egy gát által elválasztott, Teknőnek csúfolt helyen él a hatéves Hushpuppy (Quvenzhané Wallis), egy végtelenül szegény, elfeledett, de erős közösségben. Édesanyja rég nincs vele, imádott édesapja, az iszákos és durva Wink (Dwight Henry) pedig szinte egyáltalán nem foglalkozik a kislánnyal. Mivel a társasága csak néhány szelíd vadállat, számára az élet nem más, mint a természet mozgó, lélegző, morgó dolgainak törékeny hálója. Ami hamarost veszélybe kerül, ugyanis hatalmas vihar csap le a területre, irdatlan pusztítást hagyva maga után, ráadásul kiderül, hogy édesapja halálos beteg. Hushpuppy világa alapjaiban rendül meg, a kislány azonban elhatározza, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy helyreállítsa az egykori idillt. Az elsőfilmes Benh Zeitlin mozija furcsa jószág, zsigeri hatása ellenére a teljes befogadása egyfajta sajátos nézői hozzáállást igényel, dokumentarista stílusa és nyers természetábrázolása ellenére ugyanis nem lehet környezetvédő propagandaként vagy a Katrina hurrikán pusztítása után megélt nyomorúságos sorsokról szóló szociodrámaként tekinteni rá. Mert akkor bizony egy borzasztóan visszás érzéseket keltő filmet kapunk, amely azt szeretné megmutatni, hogy mindegy, hol élsz, milyen körülmények között töltöd napjaidat, ha közben megtalálod a boldogságodat és a szabadságodat. Az erősek elfogadják az elmúlást, szembenéznek vele és kitartanak, amíg tudnak. A gondolat nagyon is szép és helyénvaló, de vajon miféle boldogság az, ahol az ember a mocsokban, a fertőben él, ahol a gyerekeket pálinkával itatják az össznépi, alkoholgőz-

től bűzlő mulatozásban, az apa pedig nem magához öleli kislányát, hanem a vihartól megrettenő Hushpuppyt a komor felhőkre leadott hisztérikus puskalövésekkel próbálja megnyugtatni? Zeitlinnek nyilvánvalóan nem ez volt a célja a filmmel, hanem egy sokkal konkrétabb és emberibb történet elmesélése. Hogy kis hősnője miként válik felnőtté és miként formálódik át kapcsolata haldokló édesapjával. Bármilyen furcsán hangzik is, de A messzi dél vadjai gyermekfilm, mágikus mese egy csöpp világ belső átalakulásáról. Sokáig azt sem tudja a néző, hogy hol játszódik a film, vagy hogy mi a konkrét cselekmény. De ez nem is annyira fontos, hiszen az egész eseménysort

Hushpuppy szemén keresztül látjuk, az ő szűrőjén át ismerhetjük meg a többi szereplőt és találkozhatunk egy sajátos világgal, amelyben a valóság és a képzelet síkjai még rendre összecsúsznak. Utóbbi remek fogásnak bizonyul a gyermeklélek megragadására és egészen finom metaforákra ad lehetőséget Hushpuppy érzéseinek megfogalmazásához. Csak egy gyermek hiheti, hogy ha elromlik va-

2013.

lami a világban, annak egyedül ő a felelőse, és neki kell mindent rendbe hoznia. Márpedig Hushpuppy ezt gondolja, hiszen a világ nincs rendben körülötte, így miután az „iskolában” óriási, emberevő őstulkokról hall történetet, azok máris életre kelnek képzeletében, a vészesen közeledő lények képében pedig a kislányra a változástól, apja elvesztésétől való félelmei rontanak rá kérlelhetetlenül. Hihetetlenül megrázó és megkapó film ez a gyermeklét stációiról, erejét pedig a főszerepben élő-lélegző Quvenzhané Wallisnak köszönheti, aki teljesítményével hatévesen minden idők legfiatalabb Oscar-díj-esélyes színésznője lett. Minden arcmozdulata, grimasza, megnyilvánulása hiteles, és az ember nem győz csodálkozni, hogy miként játszhat egy ilyen pici lány ilyen hatalmasat a mozivásznon mindenféle tapasztalat vagy tréningezés nélkül. Persze nem kevésbé remek a szintén elsőfilmes, civilben pékként dolgozó Dwight Henry sem Hushpuppy apjának szerepében, az ő érzelmi kapcsolatuk adja a film szívétlelkét. Gesztusaik, érzelmeik olyannyira élők, hogy nincs is szükség szívbemarkoló, nagy ívű hollywoodi monológokra, egy-egy pillantásuk többet mond ezer szónál. Ahogyan Ben Richardson operatőri munkája is. A messzi dél vadjai a képek filmje, és nemcsak azért, mert hihetetlenül szép felvételei mellett valami elementáris erővel ábrázolja a pusztulás állomásait is, hanem mert sokszor nem a dialógusokból értjük meg a történéseket, hanem a képek beszélnek helyettük egészen finom vizuális szimbólumok nyelvén. Remek példa erre Hushpuppy eltűnt édesanyjának keresése, ahol közvetlenül ugyan semmi sem mondatik ki, de a fel-felbukkanó krokodilmotívum révén mégis csodálatosan elbeszélt történetszálat kapunk. De ez igaz az egész mozira is. Már ha van szemünk a látására és szívünk az érzésre. FB január–február

új katedra

39

szertenéző

Pedagógusok a filmvásznon A filmek gyakran érzékletesebben tárják fel az iskola világának problémáit, mint a különböző pedagógiai elemzések, kutatások garmadája. A tantermek számtalan mozgókép számára biztosítottak (és biztosítanak napjainkban is) tökéletes díszletet a maguk sajátságos konfliktusaival, speciális közegével és persze egyedi hőseivel. Ezen filmek legfontosabb hősei pedig kik mások is lehetnének, mint a pedagógusok? S legyen akár fiatal, idealista, szenvedélyes tanító, netán bölcs, dörzsölt professzor a főszereplő, ezek az alkotások arra emlékeztetik nézőjüket, hogy milyen fontos szerepük van a pedagógusoknak a fiatal személyiségek formálásában, nevelésében. Sorozatunkban emlékezetes pedagógusfigurákat bemutató alkotások közül válogatunk.

Tanárok (Teachers, 1984) – Maga teljesen megőrült! – Mit mondhatnék? Tanár vagyok. A Tanárok című, 1984-es Arthur Hiller-mozi egyik emlékezetes jelenetében hangzik el az iménti párbeszéd, amelyben egyúttal a rendező sommás véleménye is megfogalmazódik a pedagógusmunkáról: csodaszép, de – átvitt értelemben – teljesen eszement hivatás. Hiszen a film főhősének, a fiatal Nick Nolte által alakított Alex Jurelnek olyan elképesztő kihívásokkal kell megküzdenie nap mint nap munkahelyén, a John F. Kennedy Középiskolában, amiken csak akkor képes valaki átverekedni magát ép ésszel, ha ég benne a hivatástudat tüze, ellenkező esetben gyorsan belerokkan mentálisan. Jurel sajnos egy ideje az utóbbi útra lépett: rendszeresen háromnapos hétvégét tart, hogy kialudhassa alkoholmámoros másnaposságát, cinizmusa

40

2013.

január–február

és érdektelensége pedig felülkerekedik egykori lelkesedésén, ami nem is csoda, hiszen áldatlan állapotok uralkodnak az iskolában. A neveletlen diákokat biztonsági emberek terelik be a kapukon, rendszeresek a verekedések, késelések, kevés a tanári erő, lyukas a költségvetés, a diákok pedig nem akarnak tanulni. A pedagógusok sem éppen eszményi példaképek, a tanári iroda veszekedésektől hangos, de a tettlegességig fajuló nézeteltérések sem szokatlanok. Az igazgató gyengekezű, így helyette az egykori irodalomtanár (Judd Hirsch) próbálja a széteső középiskolát egyben tartani. Ha éppen nem lenne elég baja, akkor egyik volt diákjuk, Lisa Hammond (JoBeth Williams) ügyvédként érkezik vissza egykori iskolájába, hogy képviselje az intézmény egy másik volt tanulóját, aki beperelte a tanári kart, mert úgy érettségizett le, hogy se írni, se olvasni nem tudott. Jurelnek is részt kell vennie előbb-utóbb a meghallgatáson, és bár először az iskola nem létező becsületének védelmére kel, pár nap alatt megfordul vele a világ Miss Hammond és egy problémás diák, Eddie Pilikia (Ralph Macchio) hatására… Talán vígjátékrendezői múltja révén, de furcsamód Arthur Hiller egyfajta szatirikus, fekete humorral közelíti meg a helyzetet, nem komoly drámát, sokkal inkább nevetni való, abszurd szituációk sorát vonultatja fel a film elején. Tudjuk, hogy nem volna szabad mosolyognunk, inkább sírnunk kellene a jobb kezét a ballal összekeverő diákon, a hárompercnyi pihenőért szakszervezeti mozgalmat indító lelkes tanáron vagy a pedagógusokból rendszeresen gúnyt űző diákokból, a helyzet mégis olyan nevetségesen szomorú, hogy muszáj rajta nevetni. A Tanárok majdhogynem paródiája a valódi oktatásnak (ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy egy keveredés okán egy elmeápolt kezd történelmet tanítani az iskolában), a sötét árnyalatot az képezi csupán,

új katedra

mint ahogyan a mondás is tartja: minden viccnek fele igaz. Ebből a szempontból pedig Hiller mozija nagyon is szomorú képet fest a ’80-as évek amerikai oktatási rendszeréről. Ez a fajta kettősség azonban nem tesz jót a filmnek, hiszen Hiller nem tud végig egyensúlyozni a dráma és a komédia között megfelelő mértékben, így erre és arra is el-elveti a sulykot, vegyes érzelmeket keltve ezzel a nézőben. Túlságosan komoly témákat feszeget ahhoz, hogy vicceskedve beszélhessen róla, és talán ezt megérezve a film felétől elkomorul a hangvétel, onnantól már tényleg komolyan vehető darab a Tanárok. Ekkor kezd a Nick Nolte által megformált pedagógus ráébredni felelősségére egykori tanítványa és rá bízott problémás tanulója által, és arra a tényre, hogy egykori lelkesedését bizony már régen elvesztette. A kiégett Mr. Jurel magára találásának pszichológiai ábrázolása hiteles, ez pedig javarészt Nolte kimunkált színészi alakításának köszönhető. De ez jellemző a többi felbukkanó karakterre is, akik szerepében olyan sztárok parádéznak, mint Morgan Freeman, Richard Mulligan, Judd Hirsch vagy a még roppant fiatal Laura Dern és a később A karate kölyök sorozat címszerepében igazi tinisztárrá váló Ralph Macchio. Amolyan csiszolatlan gyémánt a Tanárok, amelynek azonban hajlandóak vagyunk elnézni a hibáit, a hangsúlytévesztéseit, rengeteg kiemelkedő pillanattal szolgál ugyanis a tanári munka felelősségéről, jól ragadja meg egy korszak hangulatát és kíméletlen őszinteséggel mutatja meg az oktatás mint komplex rendszer visszásságait. FB

szertenéző

Tájképek, csendéletek mestere Cézanne és a múlt: hagyomány és alkotóerő a Szépművészeti Múzeum kiállításán

„Rajz és szín nincs külön, amikor a szín a legdúsabb, a forma a legteljesebb.” Cézanne Elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy európai mértékkel is 2012–2013 telének egyik legfontosabb képzőművészeti eseménye a budapesti Cézanne művészettörténeti tárlat. Korábban Chagall, Monet és Van Gogh képei szerepeltek a híres pesti kiállítások között, de előre megjósolható, hogy ebbe a sorba kerül ez a mostani is, és évtizedekig emlegetik majd.

2003 és 2008 között a budapesti Szépművészeti Múzeum fontos kiállítások keretében vizsgálta a XIX. század nagy alakjainak – Claude Monet, Vincent van Gogh, Ferdinand Hodler és Gustave Moreau – munkásságát, művészetüknek a modern művészet kialakulása szempontjából meghatározó sajátosságait. A 2012. október 26-án nyílt kiállításon Paul Cézanne életművét és a múlthoz való viszonyát tekintették át. A szervezők 156 képet állítottak ki, melyeket a világ 40 múzeumából válogattak. A tárlat mintegy száz Cézanne-festményt, -rajzot és -akvarellt, valamint XVI–XIX. századi mesterek alkotásait – festményeket, szobrokat, gipszmásolatokat, metszeteket, illusztrált könyveket – mutatta be. A provence-i remete mostani kiállításának kurátora, Geskó Judit öt évig készült erre a feladatra. Az alkotásokat monografikus elv szerint gyűjtötték össze, így a festő egész életművéről áttekintést adtak. Témaválasztásuk egyedi; még senki nem mutatta be Cézanne képeinek kapcsolatát az elődökkel. Paul Cézanne 1839. január 19-én született a franciaországi Aix-en-Provence-ban, jómódú polgárcsalád gyermekeként. Apja kérésére jogot hallgatott, de a rajzoláson és a festészeten kívül kevés dolog érdekelte. Egy ideig apja bankjában dolgozott, ám nem bírta a lélekölő kötöttségeket. Hol Párizsba költözött, majd visszatért Aix-be, hol Marseille felé vette az irányt. A képek vonzották. Szívesen rajzolt modell után, aztán az impresszio­ nistákkal tájképet festett. Az 1890-es évek elejére talált rá egyedi kifejezési formájára, stílusára, képi szín- és formavilágára. Cézanne bonyolult alkotó: „Az impresszio­ nizmusból valami szilárdat, állandót akartam csinálni, olyat, mint a múzeumok művészete” – vallotta. Állandó látogatója volt a vidéki kisváros, Aix-en-Provence múzeumának és a párizsi Musée du Louvre-nak. Metszet- és reprodukciógyűjteménye, gipszgyűjteménye művészetének állandó ihlető forrása volt. Az antik, reneszánsz, manierista, barokk és romantikus előképek használata végigkísérte pályáját. Életének utolsó másfél évtizede cukorbaja ke-

zelésével telt, de egyre sűrűbben állított ki. Híres galériák is keresték. A neves galériatulajdonos, Vollard sikeresen menedzselte Cézanne-t. A mo­ dern művészetek atyja – ahogy a köztudatban él – 1906-ban halt meg. Munkássága három szakaszból áll: 1. az elbeszélő, pszichologizáló, 2. a naturalista és a 3. az absztraháló – ahogy Moholy-Nagy László bontotta korszakokra a festő életművét. Ezek során először a fény legintenzívebb visszaadására törekedett, aztán opalizáló ecsetvonásokkal a színegzisztencia felé fordult, míg a harmadik szakaszban a téralkotó felületet és a színfelületek kompozícióját tartotta szem előtt. Légerrel szólva: ő értette meg először, hogy mi hiányzik a festészetből, és eljutott a plasztikai élet mélyebb értelmének megsejtéséig. Talán stílusának sokfélesége okozta, hogy félbemaradt tehetségnek is nevezték, piktúráját nyersnek mondták. Volt, aki azt tartotta róla, hogy sosem volt művész, csak vázlatokra volt képes. Ezt inkább tekintsük úgy, hogy ko­ rában nem értették – ahogy azt halála után 30 évvel É. Faure művészettörténész értékelte őt lesajnáló kortársa, Bouyer ellenében. Cézanne tépelődő alkat volt, sokat kínlódott a formákkal és elrendezésükkel. Kereste a szilárdat, a biztos pontokat, az állandót. Geometriai rendet teremtett képei kompozíciójában, formavilágában. Mindez az alapos megfigyelésen nyugodott. Örökké elégedetlen volt, és ezt az érzést még fokozta, hogy eleinte alig részesült elismerésben. Amikor dolgozott, a társadalomtól elszakadva ült le a festőállvány elé, műterme magányában kísérletezgetett, méregette a formákat, a tereket, és benépesítette maga körül a világot. Festészetét elnagyolt ecsetkezelés jellemzi. Nála teljességükben jelennek meg a tárgyak, nem csak összességükben. Kompozícióinak belső ereje egyszerre közlés, érzelem és stílus. A valóság nála nem oldódik fel a színekben. A művészet eredetije ott van a valóságban – ahogy ő maga fogalmazott. A tárgyaknak forogniok, távolodniok, élniök kell – vallotta. 2013.

Képei belső szilárdságot mutatnak, melyben műve a feszes tér, a színekkel alakított légies forma, a szilárd kompozíció és az érzékletes felület ötvözete. Kompozícióiban az érzékelés és a gondolkodás közötti szakadékot hidalta át. Megteremtette az ember és a világ közötti kapcsolat lehetőségét. Nem a táj visszatükrözésére vállalkozott, hanem a táj belső ritmusát ábrázolta. Képein nincs semmi, ami ne lenne mozgásban. Művei belső lüktetése tudatunkban rezeg, és ott születik meg. Emilie Bernard, a jeles kritikus mondta: Cézanne optiká­ ja inkább az agyában, mint a szemében volt. A kiállításon látott leghíresebb kép, a Kár­ tyázók Párizsból érkezett. Értéke felbecsülhetetlen, ára nem is nyilvános. De albumainkból is ismerős képek is sorakoztak a tárlaton. Ott volt a Harlekin, a bohóc, látható volt a festőelőd, Poussin tájképe, valamint barátairól, Zoláról, Pissaróról készült arcképe is, de kiállítottak vázlatokat Voltaire-ről és Richelieu-ről is. A  legizgalmasabb motívum számomra a Fürdőzők-sorozat volt, amelyet éveken át festett. Ezekben alakjai a csendéletek időtlenségének varázsában élnek, köznapi tárgyakkal bűvölnek el minket képei. A tárgyak túllépnek önmaguk jelentésén. Zárt mikrokozmoszában minden részletnek szerepe van. Nem marad meg a valóság illúziójánál, az ábrázolás új törvényszerűségét fedezte fel és festette meg. A táj, a világ nála újrateremtődik. A formák, színek szigorú logikus rendbe helyezése alkotóelvvé vált nála. „A jelentéstelen töredék­ hez rendelt formát találta meg” – ahogy Tolnay Károly művészettörténész fogalmazott. Cézanne rejtélyes vágya, hogy múzeumi fes­ tészetet teremtsen, teljesült. Létrehozta. Ott volt a bizonyítéka a Hősök terén. Halála után értik. Elérte célját. Ettől az embertől, ebből az életműből indul ki az egész modern művészet – méltatta René Huyghe. A Cézanne és a múlt: hagyomány és alkotóerő címet viselő kiállítás betekintést nyújtott a teljes életmű alakulásába. A kiállítás katalógusa angolul és magyarul jelent meg, szerzői a nemzetközi Cézanne-kutatás meghatározó tudósai Nagy-Britanniából, Franciaországból, Németországból és Svájcból. A Szépművészeti Múzeum kutatói, a XIX. és XX. századi gyűjtemény és a budapesti egyetem munkatársai a magyarországi Cézannerecepció, valamint a XX. századi magyar kultúrtörténet és művészettörténet szempontjából is megvizsgálták az aix-i mester XX. századi megjelenési formáit. A kiállítás és a katalógus azt vizsgálta, hogyan sikerült művészetébe vonnia a provence-i kultúrát, a vidéki fiatalember hagyományosan klasszikus műveltségét és a múzeumok művészetét, s hogy tépelődéseiből és vívódásaiból miként született meg a XIX. század végének legjelentősebb festői életműve, amely legyőzte és ellenőrzése alá vonta a hagyományt. N OVÁK I M RE január–február

új katedra

41

tarkabarka

A művészeti nevelés szolgálatában Tízéves a Boldogasszony Művészeti Egylet

Az Eudoxia 20 Irodalom-, Tudomány-, Művészetpártoló és Családsegítő Alapítvány 1986 óta folytat többek között művészeti tevékenységet is. Ez irányú működésük országos, illetve Kárpát-medencei viszonylatban azóta is folyamatos, s e széles körű kapcsolat a Kárpátaljai Rahótól Zalát is érintve a délvidéki Szabadkáig tart ma is. Eddigi munkásságukat többek között galériák működtetése, műalkotások életre segítése, címlaptervek, poszterek, laptervek készítése fémjelzi, a művészeti ismeretterjesztést pedig művészeti albumsorozat, katalógusok és művészeti képeslapok sora jelenti. Ezek a keretek adták meg a lehetőséget a tevékenységbe foglalt művészeti nevelésnek, amelynek szervezeti egységbe szervezése tette szükségessé 2003-ban a Boldogasszony Művészeti Egylet létrehozását.

Székhelyükön, Dunakeszin rögtön be is kapcsolódtak a művészeti életbe. Saját zalai tapasztalataikat és támogatásukat felajánlva megkeresték a város polgármesteri kabinetjét egy helyi képzőművészeti egylet (egyesület) létrehozása céljából. Ez utóbbi közel tíz év múlva valósult meg – és az önkormányzat nélkül. Tevékenységi körük egyikeként több mint félezer eredeti művet felsorakoztató képzőművészeti gyűjteményt kezelnek, állandó kiállítást tartanak fenn, a kor szelleméhez igazodva web-galériát működtetnek a fejlesztés alatt lévő Eudoxia 20 (Kárpát-medencei) művelődési hálózaton. A műfaj tágabb értelmezésére jó példa az, hogy az egylet állt az Eudoxia Táncszínház jelmezekben, díszletekben, kellékekben eddig megvalósult színpadképei mögött közel húsz bemutató és változó helyszíneken megrendezett előadások során. A művészeti neveléshez szükséges szemléltető anyagok biztosítására vándorkiállítások anyagait állították össze a következőképpen: Irányzatok szerint: • figuratív – csendéletek, tájképfestészet (Alföld, Dunántúl, Kárpátalja, Alpokalja), portré, prekolumbián; • nonfiguratív – szürrealista, expresszionista, realista, kubista, biobarokk, radikális eklektika. Technika szerint: • akril, rézkarc, kő- és falenyomatok, grafikák, faszobrok, festmény ecsettel, temperával, fest-

mény temperával, spaklizással, festmény trinát zománccal, gipsz, só, vakolat és egyéb anyagokat felhasználó technikák, tűzzománc, papírmontázs, kerámia, maszkok. Alkalmazott művészetek szerint: • címlaptervek (festmény, papírmontázs, hagyományos és számítástechnikai grafika), plakát, poszter és képeslaptervek, iparművészet (kisbútorok, dísztárgyak), szobor és emlékműtervek. Az egylet alkotó és folyamatos együttműködést valósít meg a civilekkel. A Trianoni emlék­ mű végleges kialakításában is jelentősek az érdemeik. Háttérmunkájuknak köszönhetően az Árpád Emlékműnek már a pályázat egyik kiírója és a kivitelezés közreműködője az Eudoxia 20 Alapítvány lett. Az Eudoxia 20 – Székelykoszorú Szoborpark Történelmi Emlékpark látványterve és az oda szánt szobortervek is mind az ő munkájuk. Sajnálják, hogy e nagyszerű kezdeményezés mögül – a rendelkezésre állt 17 millió forint civil forrás ellenére – az akkori városvezetés kihátrált. Az Eudoxia Civil Ház és Szoborpark volt az egylet következő közcélú munkája, s ennek ügyét évek óta fekteti asztalán a helyi önkormányzat. Az Eudoxia 20 Alapítvány önigazgató egységeként működő Boldogasszony Művészeti Egylet keretében valósult meg néhány évvel ezelőtt a Kisfia–Apuka rajzprogram, melynek folytatásaként 2007-ben elindult az  Unoka–Nagypapa rajzprogram.

Utóbbi a következő fázisokból épül fel: 1. absztrakcióról a valóság felismerése; 2. a valóság rögzítése, megjelenítése; 3. rajzkészség megalapozása, rajztechnikák megismertetése; 4. a színvilág felfedezése, a színekkel való kifejezésmód elsajátítása; 5. festési technikák megismertetése a közös festésen keresztül; 6. a grafika világából a plasztika világába a modellalkotás folyamatán át. Legutóbb tagjaik részt vettek az Országzászló pályázaton. Magas színvonalú alkotó és nevelő munkájukat mi sem mutatja jobban, mint hogy a legfiatalabb Eudoxia: az ötéves Hajdrik Csenge és a legöregebb Eudoxia: a 64 éves Jámbor János – megosztva – a három első helyezésből elhozott kettőt. (A Melocco Miklós elnökletével működő zsűri nem hirdetett második és harmadik helyezettet, csak három elsőt.) A Boldogasszony Művészeti Egylet fennállásának tizedik évfordulója jó alkalom a vis�szatekintésre, de egyúttal az előretekintésre is: a közösség továbbra is az eudoxia kifejezés jelentésének szellemében kívánja folytatni tevékenységét, miszerint az jó hírnevet, helyes nézetet jelent, szerintük: jó hírnevet a magyar népnek és helyes nézetet a magyar kultúra ápolására. Az egylet tagjai a fenntartó alapítvány jelmondatához is hűek maradnak: „Az al­ kotó emberért vagyunk, az a fontos, hogy mű szülessék.”

M e locco M i k l ó s , a z O r sz á g z á sz l ó P á lyá z at zs ű r i e l n ö k e H a j d r i k C s e n g e é s J á m b o r J á n o s H iába hasadtunk , egy ü tt maradtunk c í m ű p á lya m u n k á j áva l . M e ll e tt e a d u n a k esz i ci v il e k á lta l vá l a sz t ott O r sz á g z á sz l ó - e mlé k m ű l átvá n y t e r v e

42

2013.

január–február

új katedra

tarkabarka

Merítsünk a nagyszülők értéktárából A Gyermekeink Fejlődéséért Szakmai Műhely programja Az Egri Tanárképző Főiskola Budapestre kihelyezett tagozatán, néprajz szemeszteren Novák Ferenc tanár úr, a „Tata” egyik előadásán azt találta mondani, hogy a legények az ugrós táncokat a nagypapáktól tanulták meg. Sok diák akkor azt gondolta, hogy nem százas az Öreg. Hogyan tudná egy öregember az ugrós táncot járni? – gondolták. Azóta többen közülük keresztül-kasul bejárták már a Kárpát-hazát, és be kellett látniuk, hogy Tatának igaza volt: az öregpapa szép lassan, gyermekkoruktól kezdve megtanította az unokáknak a táncot, ők pedig a fonóban vagy éppen a falubálon úgy ropták a lányok előtt, hogy csak úgy rengett bele a föld! Mára hovatovább nincs, aki átadná, megtanítaná a hagyományokat a gyermekeinknek. A modern kor a tradicionális családot szétzúzta, az értékek örökségének átadása szempontjából megszakadt a generációs lánc, az ifjú nemzedék számára ez legalábbis jelentős csorbát szenved. Ebben az értelemben újra be kell integrálni a nagyszülőket a családba. Példamutatásukra, bőségesen nagy tapasztalatukra, értékeik átadására és a nevelésben betöltött szerepükre egyre nagyobb szükségük van a mind jobban elterjedő kétkeresős és az egyre jobban szétesőben lévő családoknak. Ezt a tényt ismerte fel az Eudoxia 20 Alapítvány egyik önelszámoló egysége, a Gyermekeink Fejlődéséért Szakmai Műhely, amely a programját az alábbi pontok mentén dolgozta ki: 1. a gyermek a szeretet és a szolgálat iskolája; 2. a szolgálat és a szeretet módszertana; 3.  példamutatás és gondoskodás szülői program; 4. a család mint a gyermekek szolgálatán és az idősek tiszteletén alapuló egység; 5. a változtatható gyermekszoba a mindenoldalú nevelés kézközelben lévő eszköze; 6. nagyszülő–unoka programok. A Műhely többek között kidolgozott egy metodikát, amelynek lényege, hogy a gyermekszobát meghatározott módon alakítja és – a gyermek életkorához igazodva, csecsemőkortól kezdve – folyamatosan változtatja annak érdekében, hogy az a mindenoldalú nevelés, így a művészeti nevelés színterévé is válhasson. A  gyermek főtevékenysége mindeközben a játék marad. A nevelés iránya szerint a gyermeket állandóan foglalkoztatni kell, irányítva őt érdeklődésének és élettani sajátosságainak megfelelően, de nem elvéve tőle a játékot mint fő tevékenységét, illetve a játék örömét. Fő szempont, hogy a gyerekeket ne fosszuk meg a gyermekkortól és ne zavarjuk meg a belső képalkotás

Hiába hasadtunk, együtt maradtunk című első helyezett művet pedig a XV. Dunakeszi Művészek Nyári tárlatán tekinthették meg az érdeklődők.

A z öt é v es H a j d r i k C s e n g e , k e z é b e n a z A r a n y Diplom áva l

kialakulását radikális, agresszív külső képek tömegével (televízió, számítógép), még akkor sem, ha ez a szülőnek úgy kényelmesebb. Nem szabad elfelejteni egyetlen percre sem, hogy a gyermek szeretet és szolgálat is egyben. Ezt kiegészítendő kapcsolódjanak be a folyamatba a nagyszülők az egyre változatosabb és egyre színesebb unoka–nagyszülő programokkal. Jó példa erre az a program, amit  Hajdrik Csenge ötéves unoka és Jámbor János 64 éves nagypapa vitt végig Csenge nem egészen egyéves korától négyéves koráig. Csupán néhány kiragadott példa a program elemeiből: a nagypapa minden este lerajzolt valamit a kislány szobájából – sok egyéb mellett lehetett az egy bútorrészlet vagy éppen egy könyv- vagy CDborító illusztrációjának egy részlete –, majd a kislánynak meg kellett találnia azt a valóságban és továbbrajzolnia. A színek megismerésének és a rajzolás tanulási folyamatának késői szakaszában már ő maga rajzolt és festett kompozíciókat, utána pedig következett a modellalkotás megtanulása. Az eredmény önmagáért beszél: Csenge Hercegnő című művével Arany Diplomát nyert a Szivárvány 2012 Nemzetközi Gyermek Képző- és Iparművészeti Pályázaton az ötévesek kategóriájában. (Az eredményhirdetés szeptember 29-én volt Zánkán.)  Ezenkívül a Dunakeszin 2011-ben kiírt Országzászló pályázaton első helyezést ért el nagypapájával közös, Hiába hasadtunk, együtt maradtunk pályaművével, amelynek a vázlatául szolgáló rajzát a Vasút a Gyermekekért Alapítvány Dunakeszi Óvodájának Süni csoportjában készítette el a Szivárvány 2012 pályázaton részt vett rajzával együtt. Csenge pályaművei kiállításokon is megtekinthetők voltak: a Hercegnőt többek között szeptember 29-től Zánkán a Gyermekalkotások Galériájában, a nagypapával közös 2013.

MÁV OVIS díjazottak Zánkán A zánkai Gyermekalkotások Galériáját Bernáth Elek festőművész álmodta meg és hozta létre 1973-ban. Azóta minden évben meghirdetik a Nemzetközi Gyermek Képző- és Iparművészeti pályázatot, gyűjtik a 3–18 éves gyermekek díjazott alkotásait, és elkötelezettek a fiatalok tehetséggondozásában. 2012-ben 20. alkalommal hirdették meg népszerű pályázatukat a világ összes gyermeke számára. 39 ország részvételével 10 300 pályamunka érkezett be, amit a kimagasló szakmai tekintélyekből álló zsűri 2012 áprilisában bírált el, majd 2012. szeptember 29-én, Zánkán, a Gyermek és Ifjúsági Centrum Kft. színháztermében tartott díjátadó ünnepségen összesen 574 díjat adott át a magyar és külföldi pályázóknak együttvéve. Ebből a magyarországiak 311 díjat nyertek el. A díjazott munkákból készült kiállítást is itt láthatták az érdeklődők, azok után, hogy korábban azt már 80 helyszínen bemutatták. A Szivárvány 2012 Nemzetközi Gyermek Képző- és Iparművészeti Pályázaton a dunakesziek a következő okleveleket vehették át a zsűri tagjaitól: • Varga Barnabás 6 éves Arany Diploma • Szilágyi Rebeka 5 éves Arany Diploma • Hajdrik Csenge 5 éves Arany Diploma • Gyepessy Dalma 5 éves Arany Diploma • Takács Lilla 5 éves Ezüst Diploma • Várnai Bálint 5 éves Arany Diploma • Zsombor Dénes 4 éves Arany Diploma • Zsombor Lili 4 éves Bronz Diploma • Aszódi Dorottya 4 éves Ezüst Diploma • Jenei Zita 4 éves Bronz Diploma Valamennyien a Vasút a Gyermekekért Alapítvány Dunakeszi Óvodájába járnak. A kimagasló vizuális nevelésért – ami ebben az óvodában Seprényi Zoltánné (Zsuzsa néni) vezetésével folyik – maga az intézmény is megkapta a Szivárvány 2012 Nemzetközi Gyermek Képző- és Iparművészeti Pályázat Kollektív-dí­ ját, amit Kalafutné Göbölös Katalin (Kati néni) felkészítő óvodapedagógus és a gyermek-képzőművészet területén az intézmény kapcsolattartója vett át. A Dunakesziről és más településekről díjazott gyerekek megérdemlik a gratulációt, hiszen nemcsak lakóhelyük hírnevét öregbítették szűkebb hazájukban, hanem egyúttal hazájukat is a pályázaton részt vevő 39 országban. január–február

új katedra

43

7 h atá r

Hatodik Balassi-mise – először külföldön

Idén Bécsben tartották a Balassi-érem átadásával kísért emlékkard-szentelési ünnepséget A Balassi Bálint-emlékkard mára nemzetközivé vált irodalmi díj, amelyet 1997-ben alapítottak Budapesten Molnár Pál újságíró kezdeményezésére. Az elismerést, amely a XVI. századi Európa magyar költőóriásának, Balassi Bálintnak állít emléket, a magyar irodalmat a Kárpát-medencében egységesnek tekintve évente egy magyar költő és – 2001 óta – egy külföldi (idegen anyanyelvű) műfordító veheti át. A kuratórium jutalmazza a magyar líra kiemelkedő alakjait: azokat a magyar irodalmi életben évtizedek óta széles körben elismert költőket, akik méltók Balassi költészetéhez, és alkotásaikban a magyarság és az európaiság együtt van jelen, valamint kitüntet olyan, európai szellemiségű külföldi irodalmárokat, akik évtizedek óta fordítják anyanyelvükre a magyar verseket és már néhány Balassi-költeményt is átültettek. A kitüntetettek személyéről a korábbi Balassikardos költők döntenek. A díj egy XVI. századi magyar végvári szablya mintájára kovácsolt kard – Fazekas József kardkovács munkája –, egy herendi porcelánszobor, díszoklevél, valamint két üveg bor, amelyet előzőleg a Balassi-kard borsereg­ szemlén versenyben választanak ki. Azzal, hogy az átadás ünnepségét minden évben február 14-én, Bálint napján rendezik meg Budán, a kezdeményezők nem titkoltan magyar és európai színt szándékoztak adni a Bálint-napnak az Amerikából átáramló valentinos kereskedelmi akcióval szemben. Az emlékkard átadását minden esetben

megelőzi annak ünnepélyes megszentelése és a Balassiérem átadása. Ezt az eseményt – a hatodik Balassi-emlékmisét – ebben az évben először Magyarország határain kívül rendezték: a Balassi Bálintemlékkard Kuratóriumának felkérésére idén SzalayBobrovniczky Vince, Magyarország Ausztriába akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és Wurst Erzsébet, az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége Kaláka Club elnöke szervezte meg, az ünnepséget pedig Ausztria leghíresebb templomában, a Bécs belvárosának ékét jelentő Szent István-dómban (Stephansdomban) tartották január 25-én. Ragadjuk meg a „lélek kardját” A rendezvényt igen nagy várakozás előzte meg. Wurst Erzsébet, a Kaláka Club magyar ügyért elkötelezett és fáradhatatlan elnöke a rendezvény előtti, alvással csak nyomokban töltött napokban is boldogságtól sugárzó arccal nyilatkozta, milyen nagy örömmel tölti el őket, hogy ez a jelentős egyházi és kulturális esemény az ausztriai magyarság körében zajlik le – és tette a dolgát, minden apró részletre odafigyelve, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. A megérdemelt siker, a pompás eredmény pedig nem maradt el. A Szent István-dóm főoltár előtti padsorait az Ausztria-szerte élő magyarok és nem ma-

gyarok köréből, Magyarországról és Felvidékről érkezett több mint háromszáz érdeklődő teljes egészében megtöltötte. Az ünneplők között a bécsi magyar és osztrák, a bécsi, alsóausztriai és burgenlandi horvát és magyar hívek mellett több magyar közéleti személyiség is jelen volt, így mások mellett Hölvényi György, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, Potápi Árpád János, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke, Ékes Ilona országgyűlési képviselő, a bizottság tagja, de képviseltette magát a felvidéki magyarság és azon belül a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SZMPSZ) vezetősége is. A Misztrál együttes és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa zenei kíséretével bemutatott, kétnyelvű – magyar és német – szentmisét Kiss-Rigó László megyéspüspök, a Szeged-Csanádi Egyházmegye főpásztora celebrálta és az emlékkardokat is ő áldotta meg. A szentmisén vele koncelebrált dr. Ägidius J. Zsifkovics kismartoni megyéspüspök, Anton Faber, a Stephansdom plébánosa, Pál László kismartoni püspöki vikárius, Varga János, a Collegium Pazmaneum rektora és dr. Vencser László, az Ausztriai Idegennyelvű Katolikus Lelkészségek országos igazgatója.

Szabó Lőrinc: Párbeszéd Félek, Atyám, – úgy zúgnak a harangok, fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!… Ne félj, fiam, – téged hívnak a harangok, te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is. Félek, Atyám, – megtörtem a harcban, a hitben, és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!… Ne félj, fiam, – megtartalak a harcban, a hitben, s karommal égig emeled azt a kardot. Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád, mit ér törékeny szavam az őrült viharban?… Ne félj, fiam, – az a kín, az a vágy, az az önvád téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban!

44

2013.

január–február

új katedra

7 h atá r Pál apostol megtérése napján szentbeszédében Kiss-Rigó László püspök arra emlékeztetett, hogy a megtérés feltétele az alázat és a hit, s hogy a megtérés olyan, önmagunkért vívott harc, amelyhez ma is szükségünk van fegyverekre. Pál apostol Efezusiaknak írt levelét idézte, amelyben a tanítvány a lélek kardjának nevezi Isten szavát: „Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemsé­ gek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegy­ verzetét, hogy a gonosz napon ellenállhas­ satok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek maga­

tokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliu­ mának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát” (Ef 6,11–18). A  Balassi-kardról szólva Kiss-Rigó László elmondta: az is a lélek kardja, emellett pedig a szó kardja, szellemi, lelki és kulturális fegyver, amellyel a költészet útján járók és ott kimagaslót alkotók küzdenek az ember identitásának védelméért, a világunkat megtartó emberi és keresztény értékekért. Balassi-emlékérem Ägidius Johann Zsifkovics kismartoni püspöknek A hagyomány szerint a Balassi-emlékmisén a kardok megszentelése mellett a Balassi-em-

Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa A felvidéki kórus Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara néven alakult Nyitrán 1964 novemberében. Alapító karnagyai között volt Ág Tibor, Janda Iván, Schleicher László és a szlovákiai magyar kórusmozgalom felélesztéséért fáradhatatlanul munkálkodó Szíjjártó Jenő. Neki – politikai okokból – az első próbák után távoznia kellett; helyére Takács András közreműködésének köszönhetően vendégkarnagyként Vass Lajos került, aki már 1965 elején hozzáfogott a kórus művészi fejlesztéséhez. Akkor több mint száz tagja volt a CSMTKÉ-nak (ez a rövidítés néhány hónap alatt közismertté vált a szlovákiai magyarok körében, és még ma, a névváltás után is sokan így nevezik). A kórus tagjai szlovákiai magyar pedagógusok (és újabban nem pedagógusok is), akik havonta egy alkalommal (péntektől vasárnapig) találkoznak a fellépés színhelyéhez közel eső települések valamelyikén. Repertoárjuk nagy részét az egyhetes nyári táborokban tanulják meg. Mivel a kórusban több karnagy és zenetanár énekel, a próbák egyúttal a karnagyképzés szerepét is betöltik. Így volt ez az első évtizedekben,

amikor Janda Iván és Vass Lajos foglalkozott a fiatal karnagyjelöltekkel, és később is, amikor Tamási László (1993–1996) vagy Sapszon Ferenc (1997–2006) volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának karnagya. Ma a művészeti vezető, Józsa Mónika és a magyarországi vendégkarnagy, Tóth Árpád feladata, hogy a kórusvezetés iránt érdeklődő fiatalokat hasznos szakmai tanácsokkal lássa el. A CSMTKÉ először 1965 áprilisában lépett fel Nagymegyeren, első hivatalos bemutatkozása pedig 1965. május 23-án volt a komáromi Jókai Napokon. Még ugyanabban az évben felléptek a Csehszlovák Rádió pozsonyi hangversenytermében és a budapesti Zeneakadémián, ahol Kodály Zoltán is meghallgatta a fiatal kórus szereplését. Fennállásának első másfél évtizedében a CSMTKÉ számos külföldi turnén (Magyarországon, az NDK-ban, Lengyelországban, Finnországban, Bulgáriában, Ausztriában), fesztiválon és versenyen (Debrecen, Cork, Miedzyzdroje, Middlesbrough) vett részt, és mindenhonnan komoly díjakkal, elismerésekkel tért haza. Ezt követően ritkábbá váltak a külföldi szereplések. 1978 után hét évig kellett várni a következő nyugati szereplésig, ennek ellenére 1985-ben, a Goriziai Nemzetközi Kórusversenyen a CSMTKÉ szintén az élvonalban végzett. 1992. november 6-án – súlyos betegség után – elhunyt Vass Lajos. Halála után Tamási László vette át a vendégkarnagy

2013.

lékérem átadása is megtörténik. Rieger Tibor M. S. mesterdíjas szobrászművész alkotásával ebben az évben a burgenlandi magyarok lelki fölemeléséért buzgón tevékenykedő, horvát nemzetiségű főpapot, Ägidius J. Zsifkovics kismartoni megyéspüspököt tüntették ki. Az érmet maga a művész, az oklevelet pedig a Balassi Bálint-emlékkard alapítója, Molnár Pál nyújtotta át – horvát nyelven elmondott köszönettel – a kitüntetettnek. „Ez az elisme­ rés, amit most a magyaroktól kaptam, nagy megtiszteltetés és egyben óriási felelősség is, mert arra figyelmeztet, hogy sok tennivaló van a népcsoportok ügyében, nemcsak nálunk, hanem a határon átnyúlóan is" – nyilatkozta a televíziók kamerái előtt, majd a nagykövet által adott fogadáson is a szemmel láthatóan nagyon meglepett és meghatódott főpásztor.

szerepét és készítette fel a kórust a loretói Nemzetközi Egyházzenei Fesztiválon való szereplésre. A művészeti vezető továbbra is Janda Iván maradt. Ebben az időszakban járt az énekkar Tordaszentlászlón, Debrecenben (a Bárdos Lajos Szimpóziumon), Balatonalmádiban és az olaszországi Teramóban. Ekkor vette fel a CSMTKÉ Vass Lajos nevét, és ekkor nyert a kórus II. díjat a bécsi Nemzetközi Franz Schubert Kórusversenyen. 1997 februárjától Sapszon Ferenc vállalta el a vendégkarnagyi teendőket. Kitartó munkájának köszönhetően a tanítókórus 2000 decem­berében II.  díjat nyert a Kodály Zoltán II. Magyar Kórusversenyen, és elnyerte a kötelező mű legjobb előadásáért járó különdíjat is. Ebben az időszakban jelent meg a Vass Lajos emlékezete című tanulmánykötet a Püski Kiadó gondozásában, ekkor tüntette ki a Magyar Köztársaság elnöke Pro Cultura Hungarica-díjjal Janda Ivánt és ekkor ítélte oda a Márai Sándor Alapítvány a Vass Lajos Kórusnak a Nyitott Európáért-díjat. 2006 nyarán Józsa Mónika vette át Janda Ivántól a művészeti vezető feladatait. A vendégkarnagyi teendőket 2007 januárja óta Tóth Árpád látja el. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa az ő vezetésük alatt szerzett 2008 no­ vemberében aranykoszorús minősítést és nyerte el a legjobb műsor­összeállításért járó különdíjat a prágai Adventi és Karácsonyi Kórusművek XVIII. Nemzetközi Kórusversenyén. 2009 márciusában az énekkarnak a Rákóczi Szövetség és az Esterházy Emlékbizottság Esterházy Emlékérmet adományozott. A Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusát 2009. december 16-án, Kodály Zoltán születésének 127. évfordulóján kórus kategóriában KÓTA-díjjal tüntette ki.

január–február

új katedra

45

7 h atá r

Misztrál A magyarországi zenei élet, még pontosabban a megzenésített vers műfajának igen népszerű képviselője, a Misztrál együttes 1997-ben alakult. Repertoárjukon magyar és külföldi költők (Balassi, Dsida, Baudelaire, García Lorca, Villon és mások) versei, valamint népdalfeldolgozások szerepelnek. Megzenésítéseik forrása a magyar népzenei hagyomány, amelyet gyakran ötvöznek a ma divatos világzenei irányzatokkal is. Dalaik egyre inkább önálló minőséget, sajátos „Misztrál-hangzást” hordoznak. A  kimagasló vokális képességű, számos akusztikus hangszert megszólaltató együttes

tagjai különböző zenei érdeklődésűek; ez az indíttatásbeli színesség az ősiséget idéző motívumoktól a kortárs hangzású elemek alkalmazásáig terjed. Az elmúlt 15 esztendőben számos CD-t és DVD-t jelentettek meg. Ezek közül a 2004-ben megjelent, Balassi – Mezőn széllel járók című albumuk a XVI. század legnagyobb magyar poétájának, a magyar nyelvű reneszánsz szerelmi líra és vallásos költészet megújítójának gondolat- és hangulatvilágát olvasztja eggyé a jelenkori versénekléssel. Megzenésített Balassi-verseiben a Misztrál ugyanúgy megmutatja az első igazi, európai, modern költőt, mint az esendő és az életet habzsoló magánembert. A lemez zenei anyaga úgy veszi

Január 25-én Bécsben a papi méltóságok, az együttes, a kórus és a hívek közös hangján különösen zengett a Magyar Himnusz, nemcsak azért, mert a lenyűgöző méretű és szépségű

Stephansdomban zengett, hanem azért is, mert szavaira együtt dobbant a Kárpát-medence legkülönbözőbb vidékein fogant magyar szív. A két megszentelt Balassi-kardot – immár ti-

alapul a Balassi-korabeli dallamvilágot, hogy közben modern hangszereléssel dolgozza át az autentikus dallamokat, esetenként mai zenét komponál a versekhez. A lemez anyaga irodalmi kalandozásra is csábít: a zenekar különböző számsorrendeket ajánl fel azoknak, akik elsősorban az irodalom felől közelítenek ehhez a Balassi-albumhoz. A  Dunakanyar szívében életre hívott és mára hagyománnyá vált háromnapos Misztrál Fesztivál mellett az együttes országos klubhálózatot is létrehozott. Országjáró koncertjeik mellett több alkalommal megfordultak külföldön is, Erdélytől az Egyesült Államokig. Több hivatalos elismerésben részesültek: 2006-ban Bartók Béla-díjat, 2008-ban Balassi Bálint-emlékérmet, 2010ben a Fiatalok a Polgári Magyarországért díjat, 2012-ben pedig a Magyar Művészetért Díjat kapták meg. Az együttes tagjai: Csóka Sámuel – hangmérnök, technikus; Heinczinger Miklós – furulyák, klarinét, doromb, fidula, duda, ének; Hoppál Mihály – nagybőgő, saz, brácsa, hegedű, gitár; Pusztai Gábor – ütőhangszerek; Tóbisz Tinelli Tamás – gitárok, nagybőgő, ének; Török Máté – cselló, gitár, mandolin, koF OT O : boz, szájharmonika, tambura, ének. E L E M É R ER Ő SS

zenhetedik alkalommal – február 14-én, Bálintnapon nyújtották át Budapesten az idei két kitün­ tetettnek: Kalász Márton költőnek és Jean-Luc Moreau francia műfordítónak. VARGA GABRIELLA

Felfrissült a bécsi magyar közösségi élet Amióta Varga János személyében új rektora van a Collegium Pazmanianumnak, a Pázmány Péter esztergomi érsek által 1623-ban alapított, idén 390 éves intézmény új arculatot mutat. Túl azon, hogy kápolnájában immár két éve heti rendszerességgel szombatonként ismét van vasárnap előesti szentmise, Varga János egyre gyakrabban hívja kulturális rendezvényekre az érdeklődőket, akiknek növekvő számában megmutatkozik az igény az ilyesfajta új hangú és szemléletű szellemi-kulturális tevékenység iránt. A Központi Szövetséggel 2012-ben közösen megtartott 1956-os megemlékezés is arra vall, hogy a Pázmáneum határozottan részt kíván venni a bécsi magyar szellemi-kulturális élet alakításában. A  tavalyi Mindszenty-megemlékezések, szoboravatás, komoly- és könnyűzenei hangversenyek, könyvbemutatók után a rektor idén Vízkeresztkor újévkezdő koncertet szervezett. A telt 46

2013.

január–február

házas műsor első felében a Háray Ferencné vezényelte budapesti Bajza Hang-Kör lépett fel, majd a Pázmáneumban lakó diákok kamarazenei blokkja következett, végül a nemrégen ugyanott alakult, Dombó Dániel vezette Cantus Arcis énekegyüttes mutatkozott be. * A két éve hivatalban lévő bécsi magyar nagykövet, „a túlsá­ gosan is emberséges ember, kevésbé politikus vagy hiva­ talnok” Szalay-Bobrovniczky Vince kinevezésekor biztosan nem számított arra, hogy Bécsben nem a közhelyként emlegetett osztrák Gemütlichkeit várja. A rendszerváltozás óta egyik elődjének sem volt ennyire nehéz helyzete, mint neki. Nem elég, hogy az osztrák média Magyarország-ellenes túlkapásait – ha másképp nem, hát olvasólevél-íróként – nem egy esetben neki kell kivédenie, de újabban egyre inkább szembesül az ausztriai, elsősorban a bécsi magyar egyesületek között elharapódzó ellentétekkel. Ő, aki a legtöbb odafigyelést tanúsítja a magyar közös-

új katedra

ségekkel szemben, úgy véli, átrendeződési kísérlet van folyamatban, ezért további vitákra lehet számítani. Pedig, mint mondja, sokkal kívánatosabb volna, ha a magyar szervezetek egymással vállvetve tudnának Magyarország segítségére lenni, akár a nagykövetségen keresztül is. Ez olyan feladatokkal járna, amelyek jó eséllyel az ellentétek kezelésében is kiegyenlítően hatnának. Magyarország helyzetét ér­ té­ kelve a nagykövet kijelentette: nehéz évet hagytunk magunk mögött és az idei is nehéznek ígérkezik. Tekintettel a jövő évi választások közeledtére, Szalay-Bobrovniczky Vince már idén a médiaháború felerősödésével számol, amivel szemben a nagykövetség különböző rendezvényekkel – roma-, dialógus-fórum, koncertek stb. – kíván ellensúlyozóan fellépni. (Gondolatok Deák Ernő, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsé­ ge elnöke, főszerkesztő írásaiból. Bécsi Napló, 2013. január–február)

ajánló

Szigorúan ellenőrzött életek

Petényi Katalin és Kabay Barna újabb megrázó erejű dokumentumfilmjét legközelebb február 23-án, Székesfehérváron vetítik Elevenen él még bennünk a négy évvel ezelőtt készült és a Duna Televízió által – közkívánatra – kétszer is levetített, Hitvallók és ügynökök című dokumentumfilm, amely minden eddiginél nyilvánvalóbb módon tárja elénk a kommunista egypártrendszer második világháború után elkezdődött és közel félévszázadon át tartott korszakát, amely alatt a hatalom minden eszközt felhasznált a keresztény egyházak üldözésére. Annak idején lapunk is hírül adta a mozivásznon/képernyőn látottakat: annak a feldolgozását, hogy miként börtönözték be ártatlanul papok és szerzetesek százait, míg másokat az Állambiztonsági Szervek ügynökökként épített be a hálózatba. A  filmkockák megismertették a nézővel a hit és a hűség erejét, ami sokaknak adott erőt szenvedéseikben, és az ezzel szemben álló, az egyházon belül működő besúgó gépezetet. Megrendítő, katar-

tikus életutakon keresztül idézte fel a múltat, emberek életét, akik áldozatai vagy kiszolgálói lettek egy diktatórikus rendszernek. Az egyház üldöztetését és az állammal való kapcsolatát dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, püspök és történész foglalta össze, rámutatva a mélyebb történelmi összefüggésekre és a múlttal való szembenézés fontosságára. A film alkotói, Petényi Katalin és Kabay Barna most újabb megrázó erejű dokumentumfilmmel jelentkeztek. Hasonlóképpen a Hitvallók és ügy­ nökökhöz, a Szigorúan ellenőrzött életek is drámai sorsokon keresztül mutatja be ezúttal a román kommunista diktatúra ördögi mechanizmusát, a Securitate működését, a vallás, az etnikai kisebbségek, az emberi méltóság elleni támadásait és ezzel szemben a belső szabadság, a morális felelősség és a hit erejét, amely kiszolgáltatottságukban az

Az éjszaka elmúlt…

Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveleiből választotta új művének a jelmondatát a Petényi Katalin–Kabay Barna szerzőpáros: „Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett, vessük el azért a sötétségnek a cselekedeteit.” Az Erdélyben forgatott több mint százperces dokumentumfilm voltaképpen a Hitvallók és ügynökök folytatása. A kommunista diktatúra évtizedeiben rettenetes próbatételeknek kitett keresztények helytállását és árulását mutatja be mind a két összeállítás. Petényi Katalin és Kabay Barna két szigorúan ellenőrzött élet dokumentumai alapján tárja elénk az 1945 és 1989 közötti Erdély történelmi valóságát. Az első részben a tanúságtevő katolikus főpap, Márton Áron sorsa révén részletezték, mi mindenre volt képes a szovjet mintára tevékenykedő hatalom, ha erkölcsi szilárdságáról ismert példaembert akart „hatástalanítani”. A második résznek a református lelkész Tőkés István és a fia, Tőkés László a főszereplője. A középkorú közép-európai azt hiszi, Márton Áronról mindent tud, amit tudnia kell és érdemes; Tőkés Lászlóról, aki huszonegynéhány éve a közélet és a média vissza-visszatérő szereplője, ugyancsak. Aztán a Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilm bebizonyítja, hogy milyen hiányos és súlytalan – vagy inkább mondjuk így: hangsúly és nyomaték nélküli? – volt az eddigi tudásunk. Az alkalmi vagy az időszerű információkra összpontosító közlések ugyanis, akármilyen műfajban és szándékkal szolgáltatták is őket, csupáncsak a lényegről feledkeztek meg. Arról, hogy milyen környezetben és milyen közeggel szemben maradtak hűségesek hitükhöz, egyházukhoz és népükhöz ezek a férfiak és a hozzájuk hasonló helytállók, hősök, mártírok. Azok a tegnap még titkos archívumok mélyén rejtező jelentések, fotók és vallomások, amelyekkel ez az új összeállítás nézője szembesülhet, nem kevesebbet tanúsítanak, mint hogy a sziklaszilárd jellem a poklok poklában sem törhető meg, következetes marad akkor is, ha ezer módon fenyegetik. De arról is részletes és hiteles képet kaphatunk, hogy micsoda kihívás lehet a kemény anyagból gyúrt jellem a kisszerűeknek, és milyen példa a tömegeknek. Márton Áron, aki élete nagyobbik részét teljes vagy részleges jogfosztottságban töltötte (meg­semm­i­sí­ tő­táborok, föld alatti börtönök foglyaként, majd házi őrizetben), azt tartotta, „az embereknek meg kell javulniuk, hogy jóra forduljanak az idők.” És ahol megjelent, csakugyan az emberi jósággal találkozott. Székely felebarátainak köszönhetően a hűséggel és a bátorsággal is, amikor élő védőpajzsot képeztek körülötte, így hiúsítva meg az állambiztonsági tisztek plánumát, amely szerint a vallásos sokadalom szeme láttára, a megfélemlítés hatásos eszközeként tartóztatták volna le a hitéről és hazaszeretetéről minden időben és minden tiltás ellenére tanúságot tevő főpapot. Voltaképpen ugyanez a történet ismétlődött meg 1989-ben Temesváron, ahol a Tőkés László védelmére kelt tömeg a romániai forradalmat kirobbantotta… (Lőcsei Gabriella: Az éjszaka elmúlt… [részletek]. A Magyar Nemzet Televízió- és Rádióműsor Melléklete, 2012. november 13.)

2013.

áldozatok erőforrása volt. Kortanúk vallomásain és a Securitate dokumentumain keresztül megrendítő képet nyújt a múlt szenvedéseiről, kollaborálásról, hűségről és árulásról. A korabeli híradórészletek, fotómontázsok, a Securitate ügynökei­nek jelentései, a tartótisztek értékelései, a titkosszolgálat lehallga­ tásai, megfigyelési fotói és az áldozatok személyes emlékei párhuzamosan idézik fel ezeket az éveket. Dinamikus kameramozgások jelenítik meg a különböző oldalakon állók életének állomásait: pusztuló falvakat, parókiákat, börtönöket, templomokat és az egyedülálló szépségű erdélyi tájat. A dokumentumfilmben fontos szerepe van Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspöknek, akinek karizmatikus személyisége és élete eddig ismeret­ len dokumentumok, a Securitate megfigyelései és a környezetébe beépített ügynökök tükrében bontakozik ki. A film mély empátiával állít emléket továbbá a magyarországi 1956-os forradalom utáni erdélyi kivégzetteknek, és azoknak az áldozatoknak, akik hosszú éveket töltöttek ártatlanul börtönökben. Ceauşescu diktatúrájának módszerei rajzolódnak ki a Securitate Tőkés István teológiai professzor és fia, Tőkés László egykori dési és temesvári lelkész elleni támadásokból. A legközelibb barátok és a családba beépített informátorok jelentésein és a kortanúk visszaemlékezésein keresztül drámai erővel elevenedik meg az az út, amely az 1989-es forradalom győzelméhez vezetett. (Írórendező: Petényi Katalin. Rendező-producer: Kabay Barna. Operatőr: Csukás Sándor HSC. Dokumen­ tumfilm, 102 perc. Movietrend Kft., 2012. Bővebb információ: www.szigoruanellenorzott.com) Nagy érdeklődés övezi A 2012. július 27-én Tusnádfürdőn, a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen ősbemutatott és a 2012. október végétől a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban is vetített film iránt méltán nagy az érdeklődés; legközelebb 2013. február 23-án, szombaton 17 órai kezdettel tekinthetik meg az érdeklődők Székesfehérváron. A Szent István Év keretében, a kommunizmus áldozatainak emléknapjára is emlékezve a Szent István Művelődési Házban tartandó rendezvényen a vetítés előtt beszélgetés lesz a film alkotóival és Tőkés László volt Királyhágó-melléki református püspökkel, jelenlegi EP-képviselővel. Az est védnökei: Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, Spányi Antal megyéspüspök, a Székesfehérvári Egyházmegye főpásztora, valamint dr. Cser-Palkovics András, a város polgármestere. A rendezvény ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várnak! január–február

új katedra

47

hi r d e t é s

48

2013.

január–február

új katedra