Innen szemezgetve: http://szellemafazekban.blogspot.sk/
Villámgyors szilvás süti Az ember része a világnak, az egyetemes törvények rá is vonatkoznak. Az emberi pszichikumnak is alapvető mozgatóereje az ellentétek egysége és harca. Ennek konkrét megnyilvánulási formája, hogy lelkünkben ellentétes vágyak és igények, ellentétes érzelmek és ösztönök, ellentétes vélekedések élnek együtt. Biztonságot is akarunk, de a kaland szabadságát is. Őrizzük megszokott útjainkat, és változni is akarunk. Szeretünk valakit, de néha unjuk, vagy utáljuk: esetleg másvalakit is szeretünk. Mindezt bűntudat nélkül el kellene vállalnunk magunkban, és sértődés nélkül el kellene fogadni másoktól. A dolgunk nem az, hogy elhazudjuk, hanem hogy egyensúlyban tartsuk belső ellentmondásainkat. (Popper Péter)
Ma kedvenc levesemet főztem (tejfölös fejtettbablevest, imádommm), s "másodiknak" sütöttem ezt az egyszerű, pikkpakkkészenvan szilvás sütit. Ezt a tésztát használtam hozzá, mert finom porhanyós a sok vajtól, és ha azt mondom kettő perc, míg összeállítjuk és 15 perc míg megsül, akkor igazat szóltam.
Hozzávalók 9 darabhoz: 25 dkg liszt, 1 csipet só, 12 dkg vaj, 1 teáskanál 10 %-os ecet, 7 evőkanál hideg víz, + kb. 5 dkg olvasztott vaj a kenéshez. A tetejére: 18 db szilva, 2 csapott evőkanál kristálycukor, 1 evőkanál barna nádcukor, 1 csapott mokkáskanál őrölt fahéj (vagy pici szegfűszeg vagy kevés kardamommag). Végül porcukor a szóráshoz. A tésztát az itt leírtak szerint robotgépben összeállítottam, hajtogattam és hűtőbe tettem egy órára. A szilvát feleztem, magoztam, majd jól összekevertem az ízesített kristály- és barnacukorral. A tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam és körülbelül 12-szer 12 cm-es kockákra vágtam. A négyzeteket sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, aztán mindegyikre 4-4 darab fél szilva került. Végül berácsoztam a tetejüket, mert nekem maradt még három kockám a tésztából (ezekből vágtam a csíkokat), de azokat már nem akartam külön másik tepsiben megsütni, ezért lett a süti teteje keresztes. Előmelegített, kb. 180 fokos sütőben 15 percig sütöttem. Végül porcukorral megszórtam.
Strandos lángos . Utálom már az idézeteket. Kinőttem őket. Az élet nem puszta okoskodásra termett. (duende)
Elég sűrűn sütök lángost, mert legalább annyira szeretjük mint a pizzát, és mert jó télen forralt borral vagy teával, nyáron meg fröccsel vagy hideg sörrel, és olcsó is. Épp beterveztem megint, mikor blogszerte láttam, hogy sokan megsütötték Nyammm igazi piacos lángosát, mely egy sokévtizedes családi recept alapján készül. Eddig én ezt a kefíres lángost szoktam sütni, de ma kipróbáltam Nyammm receptjét. Isteni ez is, tényleg olyan igazi strandos-piacos lángos. Nekem strandos, mert tinikoromból van emlékem hasonló finom lángosról. Az egerszegi strandon régen nagymamák sütötték a lángost egy kis bodegában, ami az utca felé is nyitva volt. Az egész városból odajárt mindenki lángosért, mert annyira jó volt. Akkora forgalmuk volt, hogy egyszerre 3-4 mami pörgött, és így is alig győzték. No ez a lángos
olyan, mint amire régről emlékszem. Köszönöm én is Nyammmnak a családi receptet! Hozzávalók 9 nagy vagy 12 minibb lángoshoz: 3 dl langyos (kézmeleg) víz, (nekem kellett bele majdnem 4 dl víz) 2 teáskanál cukor, 2 dkg friss élesztő, 1 csapott evőkanál só, 1/2 kg liszt, 1/2 dl olaj, és a sütéshez bő olaj. Fokhagymás kence: 1 nagyobb gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olaj, 1 dl víz, pici só. Ez az eredeti recept, de én úgy jártam vele, hogy a három dl víz nagyon kevés volt a fél kg liszthez, nagyon kemény tésztát kaptam. Nem a recept hibája, mert a kollegináknak mindnek jó lett, hanem szerintem a tüskeszentpéteri liszt jóval több folyadékot vesz fel. Mert ez nem az első ilyen tapasztalatom volt, hogy a megadott folyadékmennyiségnél jóval többet kellett a liszthez adagolnom. Jártam már így fánkkal, kenyérrel, péksütivel. Ezért is szeretem én a száraz hozzávalókkal kezdeni, mert akkor apránként épp a megfelelő állagig lehet adagolni a folyadékot a liszthez és nem fordítva. Az eredeti receptet tehát Nyammmnál olvashatjátok. Legközelebb viszont így csinálom: A fokhagymát belereszelem egy kis tálkába, pici sót adok hozzá és az olajjal jól kikeverem, majd vízzel higítom, ismét jól összekeverem. Félreteszem állni, hogy összeérjen íz íze, mire kisül a lángos. Egy nagy tálba beleszitálok 0,5 kg lisztet. Egy mérőedénybe teszek 4 dl langyos vizet, belemorzsolom az élesztőt és hozzákeverem a cukrot is. Hagyom kissé felfutni, dolgozni. Majd hozzákeverem a sót is, s aztán az élesztős folyadékkal (amit több részletben adok hozzá) kidolgozom a tésztát. Lágy, majdnem ragacsos tésztának kell lennie, ami jól dagasztható, összeáll, de kissé "ragacsos". A tálat ezután letakarom egy tiszta nylonzacskóval és kelni hagyom, míg a duplájára kel. Majd rálocsolok fél deci olajat, és körben elválasztom a tál falától a tésztát, így az olaj mindenhol éri a megkelt tésztát. Ekkor kinyomkodom belőle a levegőt és újabb 20 percig kelni hagyom. Végül kis gömböcöket szakítok (vágok) le a tésztából, s hagyom kelni megint 5-10 percig. Közben egy nagy és magasabb falú serpenyőben olajat melegítek. Az olaj olyan 3 cm magas legyen. (Lábosban is süthető, ha nincs magasabb falú serpenyőnk.) Az olaj hőfokát úgy ellenőrzöm, hogy egy borsónyi darabkát lecsippentek a tésztából és beledobom az olajba. Ha lemegy az aljára, de rögtön felrúgja magát és gyöngyözve-táncolva sülni kezd, akkor jó az olaj hőfoka. Ekkor kézzel kihúzogatom az első gömböc tésztát. Én szeretem, ha a közepe vékony és ropogós. Tehát úgy húzogatom ki, hogy középen vékonyabb legyen, a széle pedig vastagabb. Sőt. Szándékosan 2-3 kis lyukat is szoktam csinálni a középső vékony tésztarészbe, mert akkor sül ropogósra, ha kilyukad. Tehát ezt nem szoktam a véletlenre bízni. Az olaj forró legyen, de ne nagyon, mert akkor pillanatok alatt megég a lángos. Mert mindkét oldalát olyan 1-2 percig kell sütni körülbelül. Nálam ez a hőfok a kis és közepes láng között van, akkor sül jól.
Papírtörlőre szedem ki, hogy lecsöpöghessen a fölösleges olaj. A fokhagymás kencével, sajttal, tejföllel kínálom.
Tippek: ha egy kisebb szem krumplit megfőzünk, összetörünk és a tésztájába dolgozunk, nagyon finom krumplis lángost ehetünk. Ha van krumplipüré maradékunk egy kevés, nyugodtan használjuk fel hozzá. Káposztás lángos: a legyalult káposztát ugyanúgy megsütjük, mint a káposztás tésztához szoktuk. Mikor kis gömböcöket szakítunk a lángostésztából, azokat kissé húzogassuk széjjel, a közepükbe tegyünk egy-két kanálnyi káposztát, majd gombócoljuk vissza alaposan, hogy mindenhol összeragadjon a tészta, s így hagyjuk állni őket.Aztán sütés előtt húzogassuk, lapogassuk szét, és süssük ki.Ez esetben a közepét ne húzzuk ki nagyon vékonyra és ne is lyukasszuk ki.
Tarte tatin - sütőtökkel . Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie. (P. Coelho: A portobelloi boszorkány)
Ezennel kineveztem ezt a sütit a sütőtökös sütik királynőjének. Valami eszméletlen finom. Persze ehhez kellettek a Tatin nővérek, s az ő zseniálisan egyszerű, mégis fantasztikus almatortájuk. A klasszikus tarte tatint sütöttem meg, csak éppen sütőtökkel. A nagyon könnyű, porhanyós, remek alaptészta receptet pedig Nassoló blogján találtam. Köszönet érte, máshoz is fogom használni.
Hozzávalók egy közepes serpenyőhöz vagy tortaformához: a tésztához: 20 dkg liszt, 1 csipet só, 10 dkg vaj, 1 teáskanál 10 %-os ecet, 5 evőkanál hideg víz, + olvasztott vaj a kenéshez. A tetejére: annyi sütőtök, amennyi éppen csurig egy rétegben elfér a sütőtálban, 15 dkg kristálycukor (1 púpos evőkanálnyi ebből 5 dkg vaj, egy csillagánizs 2 szirmocskájának mozsárban összetört pora, 1/2 narancs leve+ valamennyi citromlé vagy 1 egész narancs leve vagy 4-5 evőkanálnyi víz.
sötét
nádcukor),
A tésztához valókat robotgépbe tettem (hideg vajat használtam kis kockákra vágva) és a darálókart használva addig nyomtam a gombot a gépen, míg a tészta összeállt. Egyből kinyújtottam, olvadt vajjal megkentem és hajtogattam. Ezt még egyszer megcsináltam és folpackban hűtőbe tettem 1 órára. Közben megcsináltam a tetejét. Olyan serpenyőt vagy sütőtálat válasszunk, ami bírja a sütőben sütést is. Tehát a vajat és a cukrokat jól elkevertem, hagytam kissé karamellizálódni, majd hozzáadtam a narancs levét és a csillagánizs porát és eztán beletettem a sütőtökszeleteket. Olyan 0,5-1 centi vastagra vágtam őket. (Ha almával készítjük, csak hámozni, magházukat kivájni és csak negyedelni kell az almákat.) Tehát hagytam a cukorszirupban kis lángon pötyörögni, míg puha lett benne a tök - ez olyan 40 perc volt. Lezártam a lángot alatta, kinyújtottam a tésztát a tál nagyságának megfelelően és rátettem a tökre. A kilógó részeket levágtam és a széleit lefelé-befelé körben lenyomkodtam. Előmelegített 190-200 fokos sütőben 15 percig sütöttem. Kis hűlés után rátettem egy tányérat és megfordítottam. Voila és készen is van. :)
A sütőtökhöz más fűszereket is használhatunk: szegfűszeget, ánizst, gyömbért, fahéjat, kardamommagot. Ha kevés citromot is adunk hozzá, pikánsabb lesz, de tisztán narancs levével is fantasztikus. Tényleg mennyei finom. Tálalhatjuk így önmagában is, de tejszínnel megcsorgatva, vagy vaníliafagyit melléadva is szuper.
Paradicsomos káposzta
A karma az emberi szabadság örök érvényesülése... Gondolatainkból, szavainkból és tetteinkbõl szövõdik a háló körénk. (Vivekananda)
Az a bizonyos klasszikus paradicsomos káposzta. Én nagyon szeretem. Ízletes, gyorsan elkészül és könnyű étel. Hozzávalók 4 főre: 1 kisebb fej káposzta (70-80 dkg), 4 evőkanál olaj, 3 púposabb evőkanál liszt, 1 doboz sűrű paradicsomlé (1/2 literes olasz paradicsompüré), 1 közepes fej vöröshagyma, kb. 1 csapott teáskanál só, kb. 6 csapott teáskanál kristálycukor (ízlés szerint). A káposztát feleztem, a torzsáját kivágtam, majd hosszában félbevágtam, aztán 1/2 cm-es csíkokra vágtam. Egy nagyobb fazékba tettem, csakúgy, mint az apró kockákra vágott vöröshagymát. Vízzel fölengedtem, de csak 3/4-ig, mert a káposzta hamar összeesik benne és ha túl sok vízzel higítanám, sok lenne nagyon a leve. Sóztam is. Míg a káposzta főtt, egy kisebb lábosban az olajjal és a liszttel világos rántást készítettem, amit a paradicsomlével engedtem fel. Csomómentesre kevertem, majd a káposzta forrásból való vizéből is adtam hozzá. Ezután az egészet a káposztához öntöttem. Kevergettem, míg újra felforrt. Cukorral is ízesítettem, és hagytam forrni még 5 percig. Ha túl sűrű lenne, kevés vizet adhatunk hozzá. Használhatunk házi paradicsomlevet is, vagy sűrített paradicsomot is. Vagy nyár végén friss paradicsommal is készülhet. Sűrítettből én egy dupla fémdobozost adnék hozzá. Amit én használtam, az egy olasz dobozos paradicsompüré. Nem olyan sűrű mint a sűrített paradicsom, és nem olyan híg, mint a magyar literes paradicsomlevek. Ha jól rémlik a Lidliben vettük, Nostia márkanevű és igencsak meg vagyok elégedve vele. Nagyon finom, igazi paradicsomíze van - olyan, mint a jó érett kerti nyárvégi paradicsomoké. Használhatunk magyar literes dobozos levet is, akkor 3/4 - 1 litert tennék bele.
A paradicsomos káposzta önmagában is tökéletes friss házikenyérrel, de bármilyen feltéttel is kínálhatjuk. Sült oldalassal, sült tarjával, sült virslivel, pörkölttel, fasirozottal - ki mit szeret.
Hungarikum a kamrában: az igazi szilvalekvár (keverés nélkül) Hull a szilva a fáról, most jöttem a tanyáról. Sej haj, ica, rica, kukorica derce. Egyik ága lehajlott, A szeretőm elhagyott. Sej haj, ica, rica, Kukorica derce. Ha elhagyott egy évre, El hagyom én kettőre. Sej haj, ica, rica, Kukorica derce. Ha el hagyott kettőre, El hagyom én örökre. Sej haj, ica, rica, Kukorica derce. Kis kalapom fekete, Páva tolla van benne. Sej haj, ica, rica, Kukorica derce. (népdal)
Idén ismét szépen termett a besztercei szilva. E kiváló gyümölcs szinte mindennek alkalmas, talán ezért is a legkedveltebb fajta. Ebből van a legfinomabb lekvár, pálinka, aszalt szilva, de befőttnek, savanyúságnak is tökéletesen megfelel. Hazánkban a legkedveltebb gyümölcs, minden emberre két szilvafa jut. Talán az idősebbek ismerik a "hét szilvafás nemes" kifejezést - ez is árulkodik népszerűségéről, ősiségéről. Illetve helységneveinkben is gyakran szerepel, pl.: Szilvágy, Szilvásvárad, Vasszilvágy, Szilvásszentmárton, stb... A besztercei szilva nevét csak nálunk, Magyarországon hívják így. Régen külföldön "magyar" szilvának nevezték, annyira jellegzetes fajta volt hazánkban.
A szilvalekvár szerintem igazi hungarikum. És most az igazi szilvalekvárról beszélek: arról, amit cukor nélkül, nagy üstökben sokáig főznek. Amelyikben pöntyörős szilvahéjdarabok vannak, és amit régen cserépköcsögökben tároltak. A lekvár teteje megbőrösödött és így évekig elállt. Aki még nem kóstolt ilyen igazi szilvalekvárt, nem is tudja, mi a jó. A szilvalekvárral szembeni legnagyobb szentségtörés véleményem szerint az, ha ledarálják, illetve ha zselésítős cukorral teszik el mert nem főzik be rendesen jó sűrűre. Ugyanis a hosszadalmas főzés vége felé kap egy karamelles ízt a lekvár, egy összetéveszthetetlen jelleget. A hagyományos, igazi szilvalekvár valódi esszencia. Isteni étel, mennyei finomság. Hát... én rajongok érte bizony. Régen családi ünnep volt a szilvalekvárfőzés, mivel a legfőbb hozzávaló a szilván kívül az idő. Sok idő... Míg kevergették, lehetett mellette iszogatni, beszélgetni, együtt lenni. Ma már szerencsére újra kezdik egyes vidékeken ezt a hagyományt feleleveníteni. Azonban elfoglalt háziasszonyok is tudnak igazi szilvalekvárt befőzni, anélkül, hogy tizenórákat állnának a tűzhely mellett.
A módszer a következő: a jó érett szilvát mossuk meg, magozzuk ki. Egy nagy (8-10 literes), tiszta fazék aljára öntsünk 1 dl 10%-os ecetet, és 0,5 dl vizet. (Ha kisebb fazékban, lábosban készítjük, arányosan kevesebb ecet és víz keveréke is elég. 6 cl ecet, 6 cl víz.) Erre tegyük a kimagozott gyümölcsöt. A lángra tegyünk lángelosztót és kis lángra tegyük főni a fazekat. Addig, míg fel nem forr, tegyünk rá fedőt, mert ezzel kicsit gyorsíthatjuk az elérni kívánt hőfokot. Mikor felforrt a gyümölcs, a fedőt vegyük le, hiszen a cél a fölösleges folyadék elpárologtatása. Egy ilyen nagy fazéknyi szilvának forrástól számítva körülbelül 10-12 óra lassú pötyögés kell. Mikor megérezzük a jellegzetes karamellizálódott cukorillatot, már tudhatjuk hogy a célegyenesben vagyunk. Annyira sűrűre kell főzni, hogy leve ne maradjon. Csak a sűrű gyümölcshús és héjdarabok. Az igazi szilvalekvár szinte fekete - nem világos, nem lilásbordós. Hanem feketés-sötétbarna. A szín is jelzi a lekvár elkészültét. Ha érett a szilva nem kell bele cukor. De idén elég ízetlenek a gyümölcsök és zöldségek, mert kevés napsütés volt és sok eső. Tehát a végén kóstoljuk meg a lekvárt és ha úgy ítéljük, tegyünk bele
kristálycukrot. De vigyázzunk vele, mert ilyenkor sem kell sok bele. Egy ekkora mennyiséghez szerintem csak 10-15 dkg körülbelül. A jó szilvalekvárt nem kell ízesíteni, de aki szeretné, tehet bele pici darabka fahéjat vagy 1-2 szem szegfűszeget. Én ha ízesíteném, egy kis darabka vaníliarúddal tenném különlegessé inkább.
Megkeverni a lekvárt csak egészen a végén szabad, mielőtt üvegekbe töltenénk. Ha cukrot adunk hozzá, azt is csak a legvégén. Jól keverjük el míg teljesen eloldódik a lekvárban és aztán már nem főzzük tovább. A képen látszik a lábos alja - tényleg nincs leégve. Nem csalás, nem ámítás... :)
Az üvegeket alaposan mossuk el, aztán tegyük sütőbe vagy mikróba 2 percre maximális álláson. Ez teljesen csírátlanít. Én folpackot szoktam a csavaros tető alá vágni. Ráfeszítem az üveg tetejére és erre teszek egy késhegynyi kis szalicilt is. Biztos ami bizts, nekem nagyon meleg a spájzom. De ha jól kifertőtlenítettük az üvegeket, ez nem is szükséges. A tetőket alaposan csavarjuk rá az üvegekbe, és tegyük szárazdunsztba kihűlésig. A szilvalekvár kitűnő emésztés-segítő háziszer, illetve székrekedés elleni természetes orvosság is.
Csalamádé télre Nem találom a helyem. Mintha a lakás felfordítása hű tükre lenne önmagam belső káoszának és remélem, majdani rendeződésének is. Vannak szigetek melyek már tiszták, rendesek, s vannak közvetlen közel a csillogó áttetszőtisztasághoz még káoszban és koszban lévő részek. Polcz Alain-nek voltak nagyon jó gondolatai a rendről. Úgy tartotta a házunk, a lakásunk önmagunk meghosszabítása, külső kifejeződése. Azt hiszem mélységesen igaza van. Úgy érzem minden meghittsége a réginek elveszett, s vele vesztem én is. Most minden olyan új, ismeretlen. Mintha a falakba beivódott puha otthonosság eltűnt volna, melyet az álmaim, gondolataim, érzéseim teremtettek meg láthatatlanul, de annál érzékelhetőbben. Valójában nem sok elfeledett darab került a kezembe. Évente egyszer úgy igazán, fenekestül felfordítom a lakást és könyörtelenül szanálok. Nem szeretem a limlomot, a felesleges tárgyakat, ruhákat. Minden embernek más a térigénye, vannak akik egy életen át gyűjtik a kacatokat. Én megfulladnék. Nekem nagy és átlátható térre van szükségem. Valójában ez abból fakad, hogy nomád fajta vagyok. Lennék. Szívem szerint 3-4 évente útra kelnék, új helyet keresnék. Most is. Nyomaszt a helyhez kötöttség. Nincs szabadságom, nincs messzi látóhatár. A felfordulásban nem csak tárgyak kerültek elő a múlt homályából, de a lelkem mélyéről is felszabadult az indulat, sok-sok kalitkába zárt tenni és élni akarás, ami elgyöngült börtönében. A rácsa félelemből készült. Most kiszabadult és sokszor irányíthatatlan... Van jó is ebben. Az hogy van, hogy nem tűnt el végleg, hogy nem halt ki belőlem. Így hát most úgy vagyok, hogy békében-rendben vagyok békétlen-rendetlen önmagammal. (duende)
"…a rend-rendetlenség, mint a cselekvés jellemzője, nem önálló tulajdonság, hanem a lelkiállapot függvénye, a lelkiállapot jellegzetes kivetülése a tárgyi világra. Természetesen a lelkiállapot egyrészt alkati adottságokon alapul, másrészt nevelés, szoktatás, különböző élmények és környezeti hatások következtében alakul, harmadrészt az aktuális külső-belső hatások következménye."
(Polcz Alaine: Rend és rendetlenség)
Bár még mindig nagy a káosz, a télre muszáj gondolni. Mivel eddig elég kevés savanyúságot tettem el (és nálunk sok fogy), maradt még eshetőségnek a csalamádé. Amit már nagyon régen készítettem nem emlékeztem a pontos receptjére. A neten, a mindmegettén találtam rá arra a verzióra, amely emlékezetem szerint a legjobban hasonlít a saját módszeremhez. Ez egy kisebb mennyiség. A hozzávalókat tisztítás előtt mértem le. Hozzávalók: 30 dkg salátahagyma, 70 dkg paprika (piros, zöld, sárga vegyesen), 90 dkg káposzta, 40 dkg uborka, 40 dkg zöld paradicsom, 2 csapott evőkanál só (3 dkg), 4 csapott evőkanál kristálycukor (10 dkg), 1 dl 20%-os ecet, 1 csapott mokkáskanál borkén, 1 csapott mokkáskanál szalicil, 4-5 babérlevél, 1 mokkáskanál köménymag, 1 mokkáskanál koriandermag. A hozzávalókat legyalultam szép vékonyra. Ma kaptam az eszközt hozzá, a Lidl-ben lehet hozzájutni olcsón. Jelentem lehet hogy olcsó, de szuper éles. Fantasztikusan lehet vele dolgozni. Ez még hiányzott a konyhámból - ezért készült olyan ritkán káposztasaláta is, mert kézzel felszelni szép vékonyra a káposztát..., hát az tényleg művészet... Ezzel a szeletelővel viszont csodás vékonyra lehet pillanatok alatt gyalulni. Ez volt a reklám helye. :))
Miután minden zöldséggel végeztem, egy nagy tálban lesóztam, cukroztam, eceteztem és a fűszereket is hozzátettem, majd alaposan összekevertem. Kóstoltam, ha valamiből hiányt éreztem pótoltam, majd a szalicilt és a borként is hozzákevertem. Hagytam állni 24 óráig és üvegekbe tettem. Elég levet enged, azzal öntöttem fel. A receptet Mazúr Eszteré, itt található.
A felfordulást cicóka egész jól tűrte és tűri. Bárhol képes kis lakosztályt találni magának... :)
Csirkemellcsíkok prószában
A söjtöri kocsmába betértek az éhes pesti vendégek. Kérdezik a kocsmárost, mit lehetne enni. A kocsmáros rávágta hogy hát prószát. "Az meg mi?" - kérdezték a pesti emberek. Kocsmárosunk derekasan elmagyarázta nekik. "Jó lesz, jó lesz" - bólogattak nagyokat a vendégek. "Akkor én kérnék egyet kecsöppel" - szóla a fővárosi vendég. Kocsmáros meg aszongya: Azt én ugyan ki nem hozom... (egy megtörtént eset Söjtörön)
Nagyon egyszerű étel, és nem is újdonság, mert a prószáról már többször írtam. De az az igazság, hogy a prósza megunhatatlan. És a végtelenségig variálható. Most hússal készítettem. A prószatésztába pedig vöröshagymát is tettem.
Prószatészta 4 főre: 3 közepes-nagyobbacska krumpli, 0,5 liter kefír vagy aludttej, só, 1/2 fej vöröshagyma, 10-15 dkg liszt.
A krumplit a kislyukú reszelőn lereszeltem, aztán hozzákevertem a kefírt, a sót, az apró kockákra vágott vöröshagymát és a lisztet. Sűrű palacsintatészta állaga legyen. Éppen csak annyi liszt kell hozzá, hogy sütéskor összeálljon. Teflonserpenyőben jól ellapítva egyben, nagy kerek formákat sütöttem. Közepes tűzön és kevés olajat mindig aláöntve persze. (Prószareceptek még itt, itt, és itt pedig az édes változat.)
A húscsíkok hozzávalói 4 főre: 1 nagy csirkemell csont és bőr nélkül, só, 1 nagy teáskanál mustár, bazsalikom, szurokfű (oregano), kakukkfű, pici rozmaring, frissem őrölt bors, 1 evőkanál olaj. A csirkemellhúst csíkokra vágtam, és az összes fűszert rátéve jól elkevertem, hogy mindenütt egyenletesen kerüljön rá a keverékből. Mustárt is, az olajat is beleértve természetesen. Először ezt készítettem el és hagytam állni, míg a prószákat sütöttem. Mikor készen voltak, a serpenyőbe 1 evőkanálnyi olajat forrósítottam és erős tűzön, hirtelen megsütöttem a húscsíkokat. Nem szabad túlsütni! Mert kiszárad a hús és ehetetlen lesz. Muszály nagy lángon csinálni éppen ezért, és alig hogy megpirul, készen is van. A húsdarabokat a prósza egyik felére tesszük, a másikat pedig ráhajtjuk. Így ala natúr is jó, de lehet tejfölözni, ketchupozni, mustározni - kinek hogyan. Készíthetünk egy jó kis fokhagymás joghurtöntetet is hozzá. Lehet reszelt sajtot is rászórni a húsdarabokra. Lehet párolt lilakáposztát is tenni a húsrétegre. Szóval tényleg variálható. Disznóhúsból is jó, karajt javasolnék hozzá.
Káposztás cvekedli
"Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet. Mindig az a csók a legszebb csók, mit el nem csókolunk." (Karády Katalin)
A káposztás cvekedli érdekes dolog. Mint a magyarság. Pont középen van... A németek káposztaevők. De nem ismerik a káposztás tésztát. Az olaszok tésztaevők. De nem ismerik a káposztás tésztát. Végre valami, amiben mi jártunk a legjobban! Mert ezen étel a világon - legalábbis szerintem - az egyik legistenibb. A káposztás tésztáról nekem mindig Karády Katalin jut eszembe. Egyszer régen olvastam az életéről egy könyvet. Abban volt egy sztori. Elmeséli hogy egyszer egy barátnőjével moziba mentek. És akkor még nem volt popkorn... Viszont voltak jó kisvendéglők Pesten. Szóval mozi előtt betértek egy kockásabroszospörkölteskisföccsös helyre, és vittek két adag káposztás cvekedlit - a moziba. Rágcsa gyanánt. Nos, a történetnek majdnem lincselés lett a vége... Ugyanis a nézőközönség úgy cuzammen rákívánt eme illatos étekre, és a film ki tudja mennyire lebilincselő képsorait elhomályosította a cvekedli illata. :-) Hát... ez is olyan, amit csak mi ismerünk és szeretünk, és ami összeköt bennünket...
Még karácsony előtt vettem a káposztát, aztán kimaradt a menüsorból. És ma nem volt kedvem a mínusz 13 fokban boltba menni. És időm is volt. Úgyhogy ma házi, saját készítésű tésztával csináltam a fent dicsőített csodát. Minden összejátszott, a csillagok állása úgy tűnik, a tésztagyúrásnak kedvezett.
Hozzávalók 4 főre: 50 dkg liszt, 4 egész tojás, 1 nagy fej káposzta, só, 5 teáskanál kristálycukor, 5 evőkanál olaj (zsírral mégjobb).
A káposztát megtisztítottam a torzsájától, aztán robotgéppel lereszeltem. Besóztam és állni hagytam vagy úgy húsz percet. Egy nagy lábosba 5 evőkanálnyi olajat öntöttem, és hozzátettem a jól kinyomkodott reszelt káposztát is. Fedő alatt kis lángon hagytam párolódni. Húsz perc elteltével hozzáadtam a cukrot és még egy kevés sót is tettem bele. A káposztás tészta ugyanis csak akkor finom, ha a sült káposzta kellően ízes. Vagyis kell rá só is, cukor is. a két íz legyen egyensúlyban. Második trükk: csak akkor lesz finom, ha kellően megpirul-barnul a káposzta. Mert csak ekkor
karamellizálódik kicsit rá a cukor, ekkor kapja meg azt a jellegzetes ízét. Szóval ne féljünk, ha kicsit odakap, föl lehet keverni és eloszlik az egészben aztán. Míg a káposzta puhult, elkészítettem a tésztát is. Az átszitált liszthez hozzátettem a 4 tojást és némi vízzel együtt jó rugalmas tésztává dolgoztam. (Sót nem tettem bele, a főzővízbe viszont nem sajnáltam.) Négy darabba vágtam, a darabokat egyenként gombócokká gyúrtam, majd letakarva félretettem őket - egy kivételével. Lisztezett deszkán jó vékonyra kinyújtottam, derelyevágóval kockákra vágtam és lobogó, sós, forrásban lévő vízben kifőztem. És aztán utána a természetesen a maradék három tésztagómbóccal is így jártam el. Eszembe jutott még egy dolog a káposztás tésztáról. Az egyik hugom hónapokat szokott Görögországban tölteni. Mielőtt jön haza, az anyu mindig megkérdezi, mit főzzön? És mindig káposztás cvekedlit kér...
Kukoricapelyhes, lenmagos házikenyér Miről ismerszik meg a magányos madár? Először is, hogy a legmagasabbra száll; másodszor, hogy saját fajtája társaságát is kerüli; harmadszor, hogy az égre célozza a csőrét; negyedszer, hogy nem határozható meg a színe; ötödször pedig megindító, csöndes énekéről. (Keresztes Szent János: Beszédek a fényről és a szeretetről)
Még mindig tombol a tél és a szél - és kenyérért sem volt kedvem lemenni. Inkább sütöttem egyet. Még jó, hogy túlélésre van berendezve a spájzom... Három előnye is volt. Egy: a frissen sült házikenyér utolérhetetlen, kettő: amíg ment a sütő, isteni meleg volt a konyhában, hiába fütyült be az északi szél az ablakréseken. Három: csipkebokor vessző... :-))
Van egy tartozásom is, Katától nem csak a függőségeim tárgya kérdést kaptam, de egy díjat is. Köszönöm! Természetesen, akiknek a kérdést továbbítottam, a díj is ugyanúgy jár! Vegyétek át. :-) (Ha nem baj, külön már nem értesítelek ki benneteket.)
A kenyér hozzávalói (sacc/kb.): 50 dkg liszt, 1 teáskanál só, 1 teáskanál kristálycukor, 8-10 szem köménymag, 2 teáskanál lenmag, 5 evőkanál kukoricapehely, 1 csomag szárított élesztő. A porélesztőt 3 dl langyos vízben a kristálycukorral elkevertem egy nagyobb bögrében. A lisztet tálba szitáltam, elkevertem a sóval, a magokkal és a kukoricapehellyel. Hozzáadtam az élesztős vizet és kidagasztottam, míg elvált a kezemtől és az edény falától is a tészta. Alá és fölé liszteztem és letakartam a tálat egy tiszta nylonzacsival. Hagytam kelni 2 órát. Aztán átgyúrtam, formáztam és tepsibe tettem. Megint hagytam kelni egy fél órát. Bevagdostam és előmelegített, 3/4-es lángú sütőben kb. fél óráig sütöttem. Holnap isteni lesz az olívás-sós-citromos tört avokádóval... :-)
Gomba húsos töltelékkel .
A tiszta elme képtelen boldogtalan életet élni. Ha az elme nyitott, tiszta és stresszes történetektől mentes, a szív is nyitva van. A boldogság és az öröm ebből fakad. Összetörhetetlenül.
(Byron Katie - önmunka blog)
Egy egyszerű kis hétvégi ebéd. A piacon tenyérnyi csiperkéket láttam, győztek, hazavittem. :)
Hozzávalók 4 főre: 1 kg csiperke, 80-90 dkg darált hús, só, 1 kisebb tojás, 8-10 dkg vaj, 1/2 dl víz, frissen őrölt bors, 1 mokkáskanál koriandermag (mozsárban összetörve), 2 szem szegfűbors (mozsárban összetörve), 3-5 szál újhagyma vagy félmarék medvehagyma, 1 teáskanál szójaszósz, 1 csipet cukor, reszelt sajt.
A csiperkét nem kell hámozni, csak folyó víz alatt gyorsan átöblíteni. (Ellenben ezek már nem voltak a legszebb példányok, így mégiscsak lehúztam a bőrüket.)
A tönköket kitörtem, robotgépben ledaráltam és hozzákevertem a darált húshoz a fűszerekkel, tojással, fél deci vízzel együtt. A gombafejeket is kissé megsóztam, aztán betöltöttem őket. Mindenik
tetejére is tettem egy-egy vajdarabkát. Egy tepsit kiolajoztam, ide is kerültek vajdarabok is. Előmelegített sütőben, körülbelül 180 fokon fél órán át sütöttem, aztán a tetejükre reszelt sajtot is tettem és még 10 percre visszatoltam a tűzfürdőbe őket. Egyszerű balzsamecetes-olívás fejes salátával ettük. De ha valakinek hiányoznék hozzá egy komolyabb köret, rizzsel vagy burgonyapürével is nagyon finom. A vajat ne spóroljuk ki, mert isteni szaftot ad!
Tipp: készíthető bármilyen húsból - szárnyasból, marhából, vadból is. Ha igazán zalaiasra venném a figurát, akkor valamilyen vadgombába tölteném és vad lenne az a husi, medvehagymával fűszerezve (lehet tartósítani későbbre is). Például majd őzlábgombás időszakban a közepes kalapokat kiválóan lehet így tölteni, vagy igazi erdei-mezei csiperkével készíteni, vagy vargányába tölteni.... Vagy lila pereszkébe. Szóval igazán majd gombaszezonban lesz izgalmas elkészíteni.
A 90 napos szétválasztó diéta .
A dühös természetű ember a kelleténél indulatosabb, és sokkal több emberre haragszik, mint akik erre rászolgáltak; a halvérű azt sem tudja, hogy kire és miért haragudjék: érzéketlen és rezzenéstelen. Közöttük áll az erény: a szelídség. A vakmerő semmitől sem fél, azoktól a dolgoktól sem riad vissza, amelyektől a józan ész óva intené; a gyáva ellenben örökösen reszket, ő a rettegés birodalmában él. Közöttük áll az erény: a bátorság. A mértéktelen túlzottan sóvárog, és túllép minden lehetségesen, nem tudja, hol a határ; az érzéketlen mozdulatlan, akár a kő, beéri azzal, ami kéznél van, nem vágyakozik a jobb s a több után. Közöttük áll az erény: a mértékletesség. A nyerészkedő csak a hasznot lesi, abban talál üdvösséget, az élteti, amíg él; a vesztő mindig a sor végén kullog, számára az élet szerencsétlenségek áradata. Közöttük áll az erény: a jogszerűség. A fennhéjázó illegeti, mutogatja magát, míg a szerény kevesebb annál is, mint amennyi valójában. Közöttük áll az erény: az igazság. A hízelgő folytonosan dicsér, és képtelen az őszinteségre, nem azt gondolja, amit mond, és nem azt teszi, ami látszik; a gyűlölködő gonosz és kíméletlen másokkal, számára egyetlen lény méltó rangra, hírnévre, elismerésre: saját maga. Közöttük áll az erény: a szeretet. Túlságosan sokat adni mások véleményére - ez a tetszelgő sajátja; de aki fütyül arra, hogy tettét tetszőnek vagy elítélendőnek tartják, nem különb annál az önhittnél, aki mások nélkül ítél és ítéltetik. Közöttük áll az erény: az önérzet. A felfuvalkodott roppant sokra tartja magát; a kishitű ellenben semmire. Közöttük áll az erény: a nemes becsvágy. Az elpuhult nem tűr semmilyen fájdalmat, még azt sem, amely a hasznára válnék; teste és lelke sajog a legkisebb kellemetlenségtől is. Vele szemben áll a tompa - őt átvitt értelemben fanyarnak, nyomorultnak is nevezhetnénk -, neki a szenvedés az élet legtermészetesebb velejárója, szenvedni számára annyit jelent, mint örülni, vagy boldognak lenni. Közöttük áll az erény: az állhatatosság. A tékozló túlzásba viszi a költekezést, miközben testi-lelki értékeit elherdálja. A túloldalon áll a fösvény, ő minden tekintetben alatta marad az emberi mértéknek. Közöttük áll az erény: a nagyvonalúság. Hasonlóképpen áll a dolog pazarlóval és a kérkedővel. Míg a pazarló és a kérkedő túllépi a mértéket, a szűkkeblű és az álszerény messze alatta marad. Közöttük áll az erény: az áldozatkészség. Az álnok mindenből hasznot húz: trágyából aranyat csihol, sárból palotát épít - fortéllyal, csalással,
hazugsággal; az együgyű, azt sem fogadja el, ami a természet folytán neki járna. Közöttük áll az erény: a belátás. A szemérmetlen senkire sincs tekintettel, fölötte áll mindenkinek, lenézi a hagyományokat, a világ törvénye hozzá nem ér fel. Párja a szégyenlős, aki viszont nem tartja magát sokra, joggal hihetnénk, senki sem érdektelenebb a számára, mint saját maga. Közöttük áll az erény: a szemérem. Az irigy bosszankodik mások szerencséjén; mások jó sora annyira bosszantja, hogy még azokra is irigykedik, akik megérdemelten jutottak hozzá. Az irigyekkel szemben álló szélsőségnek nincs külön neve, - mondjuk, ők a rábólintók, belenyugvók, puhányok -, ott viszik túlzásba a dolgot, hogy még azon sem tudnak méltatlankodni, amin pedig kellene: ha olyanoknak megy jól a sora, akik azt nem érdemelték meg. Könnyen veszik az igazságtalanságot, miként a falánkok az ételt. Közöttük áll az erény: a jogos felháborodás... A végletek között megtaláltuk az erényt. Mégis hány ember kényszerül nélkülözni az arany középutat... A léleknek két része van: az egyik gondolkodik, a másik érez. És mily szomorúan, de kevésbé igazságtalanul vagyok kénytelen kimondani, hogy a végletekben élő ember nem gondolkodik, csupán érez; s ha pedig kettévágjuk a lelket, a benne lakó erények is e két rész szerint nyilvánulnak meg. A végletek messze állnak az erénytől: vagy csupa gyönyörrel, vagy csupa fájdalommal kapcsolatosak. Ezért mielőtt elhamarkodottan határoznánk meg az erényt, illesszük össze a gyönyör és a fájdalom széthullott darabjait, hogy középütt, a nyugalomban meglelve, felékesítsük igazi nevével.
(Arisztotelész)
"A 90 napos diétát állítólag amerikai sportorvosok dolgozták ki. Veszélye nincs, még a természetgyógyász is javasolja! Az eredmény 90 nap alatt 15-20 kg (magas súlyfeleslegnél), és még a magas vérnyomást is megszünteti. A fogyókúra a felesleges kilók leadása mellett megváltoztatja a szervezet működését, amivel garantálja, hogy a leadott kilók nem jönnek vissza. Ha kevesebb kilót kell leadni, a diétát előbb abba lehet hagyni, de a szervezetben nem jön létre a fent említett változás. A diéta lényege a szétválasztás. Ez azt jelenti, hogy a gyomorba mindig egyféle táplálék jut, amit így könnyen lebont. A napok sorrendjét mindenképpen be kell tartani. A diéta a fehérjenappal kezdődik, ezt követi a keményítőnap, szénhidrátnap és gyümölcsnap, majd ismét a fehérjenap következik, így követi egymást a 4 nap sorban, 90 napon át. A diéta alatt havonta egyszer víznapot kell tartani, amely gyümölcsnap után következik, utána pedig fehérjenap jön. Cukormentes kávé és tea korlátlan mennyiségben fogyasztható. A reggeli minden nap ugyanaz: gyümölcs, esetleg 100 %-os, cukor hozzáadása nélkül készített gyümölcslé. Gyümölcs a délelőtt folyamán is fogyasztható, ebéd előtt 1 órával azonban már nem. (A banán is gyümölcs, tehát ez is ehető.)
1. nap: Fehérjenap EBÉD: Főtt vagy sült hús, hal, tojás, sajt, valamint joghurt, kefir, túró (20 dkg összesen). Ehhez bármilyen nyers salátát fogyaszthatunk, korlátlan mennyiségben. 1 szelet kenyér is fogyasztható (bár elhagyásával eredményesebb a diéta). Ebéd után 2 dl tészta nélküli levest kell inni. (Vannak, akik elhagyják, a diéta így is működik!) Tejet, sajtot csak ezen a napon lehet enni. VACSORA: Ugyanaz ehető, ami ebédre, csak leves nélkül, kicsit kisebb mennyiségben.
2. nap: Keményítőnap EBÉD: Bármilyen zöldségféle (bab, borsó, zöldbab, kukorica, lencse, sárgarépa, burgonya…), főzve vagy sütőben sütve. Keményítő a rizs is. Ételízesítő, só, ketchup, főtt paradicsom használható. Nyers salátát is ehetünk korlátlan mennyiségben, valamint 1 szelet kenyeret (elhagyásával eredményesebb a diéta). VACSORA: Bármilyen zöldségféle főzve, sütve, párolva, saláta… vagyis ugyanaz, mint az ebéd, csak kisebb mennyiségben.
3. nap: Szénhidrátnap EBÉD: Főtt tészta vagy pizza. Vagy bármilyen sós sütemény (egy adag pizzának megfelelően). Ízesítésként paradicsomszósz vagy kevés zöldség használható. VACSORA: Két kisebb szelet torta vagy 2-3 apró kalács, esetleg 3 gombóc fagyi, és 1 szelet étcsokoládé. (Aki nem kívánja az édes ízeket, ehet sós süteményt is…)
4. nap: Gyümölcsnap EBÉD: Bármilyen gyümölcs, korlátlan mennyiségben. VACSORA: Bármilyen gyümölcs, minden mennyiségben! - A diéta alatt igyunk sok folyadékot (elsősorban vizet és gyógyteát). A sok folyadék segít kimosni a szervezetből a lebomló felesleget.
- A fogyás mértéke függ a súlyfeleslegtől. Ez azt jelenti, hogy akinek nagyon sok a súlyfeleslege, gyorsabban és többet fogy, mint akinek kevés." (Forrás: Mindmegette.hu)
Vegák is végigcsinálhatják a diétát, mert fehérje a tej, túrófélék, sajtok, tofu, szójagranulátum, szejtán (tönkölybúzahús), tojás. A Mindmegette oldalon egyébként rengeteg recept is akad a diétához. Úgy tervezem, ha leadtam már 10 kg-ot, akkor elkezdem az 5 tibeti jógagyakorlatot is és minden nap megcsinálom. Valamint, igyekszem minden nap fél órát sétálni, hogy levegőn is legyek rendszeresen. Aki gyorsabban akar és kevesebb súlyfeleslegtől megszabadulni, annak ezt a diétát is nagyon javaslom, én régebben ha csak 4-5 kilót akartam fogyni, ezzel hihetetlen gyorsan lement rólam mindig. Azt már megtanultam, hogy mindegy milyen diétát követünk vagy csinálunk, mind működik. Mert minden diétánál egy lényeges dolog van: tartsd be, csináld végig. Egyikben sincs semmi csoda és mágia, egy a lényeg. Végig kell csinálni oszt kész, nincs mese. :)
A diétához ajánlott „karcsúsító konyha“:
halak
babérleveles hal fish and chips mediterrán módra garnélás kosárkák halburger halfasírt halfilé kelbimbóval halászlé kókusztejes halleves lazac finomfüvesen pisztráng roston ropogós szardíniák ruszli rácponty tengergyümölcsök borsmártásban tengeri herkentyűk mandarinos szószban tyűde' ropogós keszeg tárkonyos, sajtos halfilé
Vakarcs lecsóval (cigányok pizzája) Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma. (Wass Albert: A funtinelli boszorkány)
Ez a vacsora kooprodukciós. Mert pár napja a piacon két árus hölggyel beszélgettünk ételekről, különösképpen a lecsóról. :) Rákívántam. Már lehet kapni egészen olcsón jó minőségű paprikát, paradicsomot: magyart, fóliásat. Ezeknek már van íze. Szóval vettem egy lecsóravalót. Tegnap pedig már nem is tudom, mit kerestem a neten, de egy cigányételes oldalon kötöttem ki. Ott találkoztam vakarccsal. Már a neve is nagyon édeskedves. Mikor pediglen kiderült, hogy ez a cigányok kovásztalan, lapos kenyere, még szimpatikusabb lett. Tudjátok. Rajongok a vékony lapos, kovásztalan kenyerekért. Legyen az tortilla, csapati, roti, pászka, pita, mindegy. És a harmadik, ami még a mai vacsihoz hozzájárult, az a délről maradt főtt krumpli - kapormártást csináltam krumplival, buggyantott tojással, és maradt vagy 20 dekányi a burgonyából. Sajnáltam kidobni. Úgyhogy ez a vakarcs most krumplis lett. Azon az oldalon azt olvastam, hogy a vakarcsot előszeretettel eszik ráhalmozott lecsóval. Hát meg is értem. Cigánypizza, szuper! :)
Hozzávalók a krumplis vakarcshoz (ez 5-7 db): 20 dkg maradék főtt burgonya pürésítve, 1 csapott evőkanál zsír (vagy olaj, de a zsír autentikusabb), só, 20 dkg liszt és annyi víz, hogy összeállós, gyúrhatós tésztát kapjunk. A lecsó receptje pedig a következõ bekezdésnél található.
A burgonyát teljesen pürésre összetörtem, adtam hozzá zsírt, kevés sót, lisztet és annyi vizet, amennyivel nem kemény, de nem is ragacsos tésztát tudtam összeállítani. Kis gombócokat készítettem belőle, kinyújtogattam őket sorban körülbelül fél centi vastagra és serpenyőben mindkét felüket megsütöttem. Lecsót készítettem, most teljesen natúrt, csak zsíradék, hagyma, paprika, paradicsom, só és pirospaprika került bele.
Ráhalmoztam a lecsót, megcsurgattam tejföllel. Egy pohár jóféle bor vagy sör is dukál mellé. :)
A lecsó 8 titka
A szakrális ember a szellemi realitásban él. Ennek a realitásnak valóságos tere van, valóságos ideje, valóságos anyaga. E tér középpontja Isten és teremtménye hasonlósága miatt szinte egybeesik A szakrális ember realitása megelőzi a formát, mert amit megérint, az rögtön alakot ölt, megformálódik. Ő az alkotó ember, aki teremt. Arany keze van, szokás mondani rá, mert ma már csak munkája felől érzékeljük őt s jelenlétét. Szokás hozzátenni, hogy kár, hogy nincs ki a négy kereke. Teremtése ugyanis egyre kevésbé praktikus és sikeres, ma már leginkább csak a család, vagy más apró közösség kívülről úgyszólván láthatatlan mestere. Műve gyakorta csak egy bográcsban főtt lecsó, pár jó szó, vagy üldögélés a diófa alatt. Onnan ismerszik meg, hogy csöndes öröm, halk szeretet és boldogság szivárog körülötte, mint valami szerény illat - de még a halála után is. Már Hamvas megfigyelte, a szakrális ember rejtőzni kényszerül: az ivásba, mint Ady, a bolondságba, mint Hölderlin. Vagy a kettő keverékébe, mint Latinovits, vagy a tiszapalkonyai raktárosságba, mint Hamvas. Mindenképpen olyan maszkot választ a korkínálatból, ami távol esik a közvélemény szemében sikeresnek tekintettől. Tudjuk mi a siker: fénypénz, borús időben sitty. A vallási ember a tér isteni középpontjából kiesett, és ez létének a legfőbb fájdalma s élménye. Tragikus figura. A formák betöltésén keresztül vágyik visszatérni a Paradicsomba, keresi s próbálja megélni a szellemi realitást: a szertartásokban, a jelképekben, a szellemi hierarchiákban, a ruházkodásban és építkezésben, ünnepekben, étkezésben, a drámában, a művészetben, katarzisban. Civilizációja ezért kultusztól áthatott kultúra; közös ihlet, vagy Huizinga szavával: közös eszmény fűti a közösséget, melynek életében az anyagi és a szellemi értékek „összhangzatos egyensúlyt” képeznek. Ezért a vallási ember örökké keresi a szépet, a rendet, a harmóniát, az „élet értelmét”, a szentséget, ami mind a formának különböző megnevezése. A legmélyebb forma, amit a vallási ember keres, az önmagáé s Istené, hiszen ő a Teremtő képmása. Az Alkotótól kapott forma az igazi szellemi realitás számára, ezért törekszik hasonlítani Rá. Életének célja, hogy a reális időbe, az öröklét idejébe beléphessen. Akkor is, ha történetesen hitetlen; ha nem imádkozik, akkor verset ír, fest, zenél, hogy a művészet formáin át vergődjék el a realitásba. Ezért, a forma közös nevezőjén látszik oly gyakran egybeesni vallás és művészet.
(Czakó Gábor: Világfasírt)
Hát kérem szépen... Idén utoljára ehetem a csúcs, a fantasztikus, az isteni lecsót. Minden véget ér egyszer... :-)
A lecsó egyszerű étel ugyan, mégis minden körülmény fontos. Kevesen tudnak igazán jó lecsót főzni. Legalábbis saját tapasztalataim alapján. Mint minden nagyszerű étel, a lecsó is a jó alapanyagokról és az egyszerűségről szól. Zsiradék, hagyma, paprika, paradicsom, pirospaprika, só. Ennyi a lecsó. Ha gazdagítjuk, akkor szalonna, jóféle füstölt kolbász kell még bele. Nem kell hozzá bors, meg más fűszer, sem fokhagyma, semmi. Mert az már nem a magyar lecsó.
Először is. 1. A lecsó nem paradicsomos paprika. Vagyis, a paprika súlyaránya mindig legalább kétszer annyi, mint a paradicsomé. De inkább háromszor. Vagyis 1/3 rész-súly paradicsom, 2/3 rész-súly paprika. A hagymának is minimum annyinak kell lennie, mint a paradicsomnak. Vagyis jó lecsót kevés hagymával nem lehet főzni szerintem. A hagyma édessége ellensúlyozza a paradicsom savasságát. Lecsóba cukrot nem teszünk.
2. Aztán. Jó lecsót nem lehet túl lájtosan sem készíteni, kell alá a bő zsiradék. Akár zsír, akár olaj. 3. Az igazi lecsóba nem szabad nagyon apróra vágni a paprika húsát sem. Nagyobb darabokra, rusztikusra kell vágni, nem pedig 5 miliméteres karikákra. Rusztikusan, elnagyolva az igazi, hogy lehessen mire ráharapni. 4. Az alapot: a hagymát és a paradicsomot kevés sóval jól meg kell dinsztelni, hogy a paradicsom szinte szétfőjön. Mert a paradicsomot akarjuk szétfőzni, nem pedig a paprikát... Ugyanis a lecsóba mindig az abszolút édesre, puhára érett paradicsomokat használjuk. Ezért kerüljön előbb az alapba, mint a paprika. Annak kell egyben maradnia és a paradicsomnak kell szétfőnie: levet, szaftot adnia. A paradicsomot csak negyedekbe vagy félbe vágom, hogy ne legyen sok pöntyörödött paradicsomhéj a lecsóban. (Ha van időm és kedvem, forró vízbe teszem a paradicsomot és lehúzom a héját. De ez ritkán van.) 5. Ekkor tegyük csak bele a paprikadarabokat és nagy lángon, vagy minimum közepes lángon süssük fedő alatt többször megkeverve, míg megpuhul. De épp csak puhuljon meg, ez a lényeg. Ha túlsütjük, a héjak pöntyörödnek, a paprika meg szétfő és az gusztustalan. A lecsót tehát sütjük, nem pedig főzzük vagy pároljuk - mert nem paprikafőzeléket készítünk... 6. Ezen kívül. A lecsó szerintem csípős vagy erős. Édes lecsó? Brr... Na az olyan, mint a halászlé csípőspaprika nélkül, vagy a csilis bab csili nélkül... A lecsó csípős és ebből nem engedek! :) Készíthetjük jó kis füstölt szalonnaalapra is vagy tehetünk bele pár karika füstölt parasztkolbászt is, de én most a tényleg az a' la nature változatot írtam-írom le. 7. A lecsó akkor szép, akkor guszta, ha színes paprikából van. Ha van benne sárga, zöld, narancs és piros színű paprika is. Legyen vastagabb húsú, tudjon mi megsülni, különben csak a héja marad. A hagymát vághatjuk a lecsóban úgy is, mint a pörkölthöz szokás kis kockákra, vagy vághatjuk negyed vagy félkarikákra is. Kinek melyik szimpi. Én félkarikákra szoktam. 8. Igazán jó lecsót csak igazi, napérlelte paradicsomból és paprikából lehet főzni. Júliustól egészen októberig.
Hozzávalók 2 főre: 8-10 paprika (ilyenkor ősszel vannak a legfinomabbak), 2 közepes paradicsom, 1 nagyon nagy fej vöröshagyma, 5-6 evőkanál olaj, 1 mokkáskanál pirospaprika. Az olajon megdinsztelem sóval a félkarikákra vágott hagymát, aztán rádobom a félbe vagy negyedbe vágott paradicsomot, hagyom fonnyadni, kicsit szétfőni. Ezután már jöhet is bele a paprika és a pirospaprika. Erős tűzön, fedő alatt készítem, többször megkeverem. Saját levet kell engednie, úgy lesz az igazi. Ha nagyon nem engedne levet, egy kevés vizet önthetünk alá, de tényleg csak keveset. A paprika maradjon egyben, ne legyen ressenőskemény, de ne is legyen túl puha sem. Körülbelül 10-15 perc alatt elkészül.
Ez az alap-lecsó, amit aztán lehet variálni. Kolbásszal, virslivel, szalonnával, tojással. Ha szalonnával készítjük, akkor a szalonnakockákat a hagymával együtt sütjük, már az elejétől legyen benne a lecsóban. Így jó kis alapot ad. Köretként friss házikenyeret javaslok. Kizárólag fehérkenyeret, mert a lecsó csak fehérkenyérrel az igazi szerintem. A magos meg barna kenyerek lecsóhoz nem játszanak. Még az enyhén rozsos kenyér elmegy, de magok nélkül. Nálunk zalában a lecsót sokszor eszik nokedlivel, tejfölösen. Isteni finom. A tányérra halmozzuk a nokedlit, rá a lecsót, amit meglocsolunk egy nagy kanál tejföllel. A világ legjobb étele. A nagyapám kedvenc étele a lecsó volt. De nem magában. Hanem túrós csuszával ám! :) Kóstoljátok csak meg, fergeteges!
Zöldfűszeres-túrós spagetti . Életed minden szereplője a képzeleted szüleménye - még saját magad is. Ki lennél a történeted nélkül? (Byron Katie)
Ma fúzionáltattam a magyar és az olasz konyhát. Remekül sikerült. :) Volt a hűtőben tegnap estéről maradék zöldfűszeres túróm. Pirítóssal is isteni volt, de így tésztával legalább olyan jó!
A túrókrém a következőkből készült: 25 dkg túró (juh- vagy kecsketúró is lehet, sőt), 2 evőkanálnyi kapribogyó, 3 dkg vaj, 2 evőkanál 20%-os tejföl, só, és egy nagy marék zöldfűszer apróra vágva: friss kapor, petrezselyemzöld, újhagyma zöld szára (vagy akár medvehagyma is lehet).
Hozzávalók a spagettihez 4 főre: 50 dkg durumspagetti, 25 dkg a fenti zöldfűszeres túrókrémből, olívaolaj, só. A spagettit sós vízben megfőztem és egyszerűen rámertem a túróra. Jól összekevertem, tálaláskor pedig a tányérra került spagettit még jócskán meglocsoltam extraszűz olívaolajjal. Hát. Bekerült az első 5-be, a tésztaételek kategóriájában. A friss zöldfűszer bármi lehet, ami van otthon, vagy a kertben: snidling, oregano, kakukkfű, bazsalikom, stb... És készülhet túró helyett friss házi ricottából is.
Köretként is működhet, halhoz, csirkéhez, pulykához, lecsóhoz.
Zsömle kelesztés nélkül, fél óra alatt .
A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből.
(Andrew Matthews)
Ez sem újdonság, inkább ezt is ötletadónak teszem csak fel. Tegnap nem volt kedvünk lemenni boltba az egész napos esőben, és este szembesültem vele, hogy nincs itthon egy morzsányi kenyér sem. Kelesztett dolog szóba sem jöhetett idő híjján, így megsütöttem ezeket a szódabikarbónás zsömléket. Ki sem mértem, csak összedobtam, sajnos. Nagyon finomak lettek, frissen kívül nagyon ropogósak, belül fincsi puhák, és olyan házikenyér állagúak, rusztikusak. A scone receptet vettem alapul. Került bele körülbelül 40 dkg fehér liszt, 15 dkg teljes kiőrlésű liszt, só, 1 csapott mokkáskanál sütőpor, 1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna, 1 csapott teáskanál cukor, 2 dl kefír, 2 dl víz. A lényeg az, hogy
csak annyi folyadék kell a szárazanyagokhoz, hogy épp összeálljon a tészta. Ne legyen nagyon híg, nedves, nokedliszerű, de azért nagyon kemény sem, valahol a középutat találjuk el. Úgy könnyebb eltalálni a jó állagot, ha a jól elkevert szárazanyagokhoz (liszt, só, cukor, szódabikarbóna) adagoljuk a kefírrel kevert vizet. Előmelegítettem a sütőt. Mikor már megfelelő volt a hőfoka, összeállítottam a tésztát. A szárazanyagokat jól elkevertem (só, cukor, sütőpor, szódab.), majd a kefírrel és vízzel összedolgoztam. Gyorsan kell dolgozni a szódás tésztával, az a titka, és nem szabad dagasztani, csak összeállítani, mert a szódabikarbóna azonnal dolgozni kezd a kefírrel. (Joghurt is, kultúra vagy más néven író is jó hozzá.)
Tehát épp csak dolgozzuk össze és már süssük is. Körülbelül 180 fokon sütöttem 20-25 percig. A tetejüket sütés előtt keresztben bevágtam egy pengével, hogy ne annyira össze-vissza repedjenek. Azt kell mondjam, még talán jobb, mint a kelesztett zsömle, mert nagyon ropogós a héja. És még ma, másnaposan finom puhák és élvezhetők.
A sütőport el is hagyhatjuk a receptből, a lényeg a szódabikarbóna találkozása a savanyú kefírrel, joghurttal vagy kultúrával, mert e két anyag együttese képez légbuborékokat. Ha nem tesz valaki bele sütőport, akkor mehet bele 1 csapott teáskanál szódabikarbóna.
Azt hiszem, zsömlét máskor is így fogok sütni. Eszméletlen gyors és nagyon fincsi. Persze megsüthető ez a tészta egyben is, vagy kenyérformában is.
És süthető baguette formára is, hasonlóan finom ropogós héj jellemzi, és puha belső. A képen egyébként egy rozsos (fele rozs-fele búzaliszt) kenyér látható. És elhagytam belőle a sütőport, egyáltalán nem hiányzik belőle. Ugyanolyan szép lyukacsos és puha lett a belseje a kenyérnek. És így semmi mellékíze nincs, csak a finom péksüti íz. És még napok múlva is élvezhető, bár nem igazán szokta megérni a többnaposságot. :)
