VIII. Fejezet. Megérkezés az újhazába Baltimoore kikötőbe

VIII. Fejezet. Megérkezés az újhazába Baltimoore kikötőbe

132. Az öblön végig a megérkezésig...,

…, nagyon sajnálom, hogy az áldozat bemutatásom a Nagy Monitounak nem járt sikerrel, de lányom és két gézengúz társa ezt nem tette lehetővé. Ugyanis az volt a tervem, hogy egy nagy tál babot viszek fel a fedélzetre és füstölés közben a tengerbe szórom indián varázsszavak kíséretében. „ Éltessen és ne feszítsen nagy szellem a bab, köszönöm amit nekem adsz” Így is sok bajom van...,kapom a sok szemrehányást a nevelésemért,- hát még ha a pogánynak mondott rituáléért mit kapnák. Most már minden délután nyelvóra van, amelyet Gyöngyimmel közösen tartunk, hogy a megérkezéskor a kommunikáció zavartalan legyen. Mit mond a nagy törzsfőnök, hogy a leszármazottai egy kukamakát sem tudnak beszélni őseik nyelvén. Az eddig tanultak frissítésére alig három nap áll rendelkezésre. Hajónk a bal parttól alig egy mérföldnyi távolságot tartva halad befelé. A partmentén tisztán kivehető volt minden kiszögelés, a dús vadon. A városi élethez szokott szemnek ez elég félelmetes látványt nyújtott. Majd megszokjátok mondogattam nekik nem olyan vészes aminek látszik. Időnként fel-fel tűnik egy lovas a part-menti magaslaton, szemlátomást a hajót kémleli és követi mióta beléptünk az öbölbe. - Szerintem,- mondom Gyöngyimnek ezt a harcost Őszülő Bika küldte elénk,- az meglehet Latrensem. Jobban mondva Night Brease /Esti Szél/ ahogy most már itt fognak nevezni, mert remélem fűzte hozzá Aranyvesszőnek a története nem valós, csak bosszantásodra találta ki. Persze, hogy nem igaz és a háborúskodásnak , évődésnek vége kell legyen, mert itt nem szokás, könnyen félreértik. Amint elnéztem, nemcsak a legénység kezdett a hosszú úttól elfásulni, hanem a kedves útitársaim is. Még szerencse, hogy a gyerekekkel semmi baj. Amint látom Fényescsillag kissé felvillanyozódott a híren, hogy egy dalia várja , mégpedig nem más mint a híres harcos dinasztia egyik tagja Szilaj Vágta. Ezt én már rég tudom csak oly kedves és törékeny hölgyet nem akartam ezzel terhelni, no meg nehogy Aranyvessző lecsapja a kezéről. Habár How Sterne ahogy itt mondják képes lenne a vérontásra is ha újból el akarnák venni tőle Aranyvesszőt. Swincer Emily alias Aranyvessző elég nyűgös, mert kikezdte a tengeri levegő az isiászát amit valamelyik börtön dohos, nyirkos levegőjén szerzett magának. Eldöntöttem magamban eszi nem eszi beajánlom a kötelező szűrővizsgálat után őt a dr. Neki9 is Páros terepeuta „ Pocsolyába Csomagollak” intézetébe ahol speciális iszap keverékkel gyógyítják az ilyen bántalmakat. Mert én szívemen viselem barátaim baját s ha tudok segítek pláne Emilynek. Messze földről járnak hozzá a törzsek előkelőségei , hogy élvezzék áldásos tevékenységét. A szigorú keveréket ismerem ,- nagy kanyon vörös földjét ami nem más mint a lekopott sziklák pora, összekeverik bölényürülékkel s azzal vastagon bekenve napokig fektetik a napon. Ez mindenféle reumát kihúz. Ha meg nem akkor nincs vele baj addig se. Most már egyre izgatottabb a társaság, mi lesz , hogy lesz..., kik várnak bennünket. Habár most békeidő van, sehol nincs kiásva a csatabárd, de ez mint azt jól tudjuk csak pillanatnyi helyzet, mert elég egy kis szikra és perzsel a háború tüze. Abban reménykedem ,hogy Baltimore nagy forgatagában nem kötöttek bele az indiánokba, mert ezek a fehér telepesek előszeretettel kötözködnek ha túl sok tüzesvízet ittak. Hallottam, hogy egy egy ilyen kikötői zendülés alkalmával a Fort McHenry erődbe csukták a renitenseket és nagy összegű letét ellenében engedték szabadon legyen az indián vagy fehér.

Reggel nagy zajra és sürgés-forgásra ébredtünk. Régen érzett furcsa érzés vett hatalmába. Nem hallucináltam...,- Gyöngyim ujjongtam,- kikötöttünk..., erre aztán kipattantak az ágyból. Nem volt lustálkodás. Felvillanyozódott az egész család..., Aranyfelhőnek be nem állt a szája...,-anyuci, apuci...,indián tatájék itt vannak???,- hozták a poniainkat??? záporoztak a kérdések. Mindent sorjában kislányom. Úti ruháinkat magunkra kaptuk s felsiettünk a fedélzetre, ahol már várt a kapitány bennünket, hogy nyolcra jön a fedélzetre a helyi elöljáró az erődből az iratokat ellenőrizni s utána természetesen mindenki mehet az útjára. Tudomásul vettem a közlését, de mondom akkor van időnk a költségeket rendezni. Ennek örült tán a legjobban és lementünk a kabinjába , hogy kiegyenlítsem a számlát. A kikötő dokkjától nyugati irányban a magaslaton türelmesen várakozó csoport volt kivehető. Miután végeztünk lent a kapitány ideadta a távcsövét amivel kivehetők voltak a személyek akik várakoztak. Élmény volt a gyerekeknek is a látcsövezés. Legalább megnyugodtak, hogy látták a lovakat is amiért annyit nyaggattak bennünket. A hivatalos eljárás igazán nem tartott sokáig, tényleg csupán formai volt az egész. Jó utat kívánt és ha van szükségünk segítségre szívesen rendelkezésre áll a hivatala. Nagyon megköszöntem az udvarias gesztust, de már nekünk a terveink kész voltak a továbbiakra. Legelőször is hiába vannak lovaink a felszereléseinket kocsin kell vinni. A kapitány valamelyik ismerőséhez elszalasztotta Szélesvigyort az egyik matrózát és egy echós szekeret vásárolt két jó erős lóval nekünk, mert mikor kifizettem az utat még ezt belevettük. Egy-két csengő arany megtette a hatását s a poggyászunk gyorsan a kocsira került. Búcsút vettünk a hajó személyzetétől s a többi utastól s megindultunk a magaslat felé és egy kicsit a jövőnk felé is. Ahogy közeledtünk egyre jobban toporogtak a várakozók és kémlelték a rég nem látott családtagjaikat. A büszke harcosoknak is nagy megpróbáltatás volt az érzelmeiket kordában tartani. No de ahogy közel értünk a vér szava megszólalt s mindenki megtalálta a párját. Aranyvesszőt apja Nagy Medve várta s öccse Fergeteg , aki örömében akkorát rottyintott, hogy az erődben elkezdték tölteni az ágyúkat támadástól félve. How Storne Nagy Medve jobbján állt s rég nem látott kedvesét magához húzta s úgy zokogott mindkettő. Az öreg brumi megbánta amit tett velük, de sajnos késő az idő kereke nem forog vissza. Gyöngyimet apósom Üvöltő Bölény és Fojton Beszélő kapta közre s ölelték csókolták,pláne mikor a kis gézengúz megrángatta a nagyapja köpenyét...,tata hol a ponyim ??? a nagy harcos minden etikettet félretéve kapta fel és vitte a lovához. Kisharang sem maradt szerető szív nélkül, mert ő ment a tesojával a lovacskájához. A nagy öröm közepette észre sem vettük, hogy bemutatás nélkül egymásra talált Szílaj Vágta és Fényescsillag. Ahogy csitult a kezdeti kavarodás, bemutattam Marist és Jóskát akiknek tiszta szívből örültek és biztosították affelől, hogy törzs anyakönyv vezetője Aki Nevet Ad, majd elkereszteli a vének tanácsa javallatára őket, s így családtagokká vállnak. A szekér felügyeletét Jóska és Maris vállalta, de két ló rendelkezésükre állt, és felváltva lovagolni kellett nekik. A csapat így indult neki a kontinens belseje felé vezető útnak s közben mindenki a saját családjával beszélgetett, volt miről. Gyöngyim az anyjával nagyon elmélyülten beszélgetett a gyerekeknek meg köztünk kellett lovagolni, amit szörnyen élveztek. Az én kislányom mintha mindig rajta ült volna olyan jól megülte a lovat. Folyt. köv.

Szilaj Vágta 133.

Gligorics Teréz / Harmatgyöngy / Odahaza...,

Nem tudnám szavakba foglalni milyen érzés volt újra látni édesapámat, édesanyámat...Szerencsére annyira el voltak foglalva Aranyfelhővel, hogy egyenlőre nem igen figyeltek rám, de tudtam, előbb-utóbb jönni fognak a kérdések. Főleg Latrensal kapcsolatban. Aki nem ismeri a Márkit, sokszor beképzeltnek, arrogánsnak látja, pedig egyáltalán nem az. Inkább nagyon is szerény, néha majdnem szégyenlős ember. Csak hát...Latrens... Hamarosan kijutottunk a városból, aminek nagyon örültem. Sok városban megfordultunk Európában, de nekem ez a Baltimore egyikre sem hasonlított. Sőt, városnak is csak a terjedelmessége miatt lehetett nevezni. Kikötője van, tehát mindenféle ember megfordul, rengeteg szállító hajó, mely ma már nem csak a „fehér embert” szállítja az új világba,. de az igényeit is ellátja. Érdekes, ezerszámra jönnek a bevándorlók, alig várják otthagyják régi hazájukat. Azután meg felét kihozatják maguk után...Sosem tudtam ezt megérteni. Európa gyönyörű, tele van mindennel amit szem-száj megkívánhat, de ennek az egyszerűbb életnek is megvan a maga szépsége. Csak Baltimoreban nem találtam semmit belőle...Akár Babilonban is lehettünk volna, olyan nyelvzavar volt ott. Minden tele szeméttel, kosszal, emberekkel. Az egyik uccasarkon nagy kiabálás, sírás között rabszolgákat árvereztek el. Megborzongott a hátam tőle. Hogy lehet embert megkötözni mint egy lovat és eladni családja mellől? Mindig felháborított ez a tény, különösen ha szemem láttára történt. Aranyfelhőt az egyik rabszolga színe szórakoztatta, hallottam amint mondta a nagyanyjának: nézd Alisi, az a bácsi beleesett a sááájba... Felütöttem a fejem: Alisi??? Nagyanyám...Gondoltam magamban, a kis fél-bögre egy hét alatt jobban beszéli majd a nyelvünket mint én. Láttam, Latrens büszkén húzta ki magát, mintha azt mondaná: az én lányom! Nagy kerülővel végre elértük a Suskahanna folyót. Ezen az oldalán még nem voltam, tűnőlködtem magamban. Óriási farmon mentünk keresztül, magasan, fent a szikla tetején vezetett az út. Több mint száz méterrel alattunk a legszélesebb folyó amit valaha is láttam. Mindig is féltem a magas helyektől, most sem volt kivétel. Édesapám mintha észrevette volna, vagy talán csak emlékezett, nem tudom, de majdnem mosolyogva mondta: tla adateli.

Nem esel le. Jó ideig követtük a folyót amíg végre egy hídhoz értünk, amely bár öreg meg rozoga volt, de valahogy csak kibírt bennünket. Amint a túloldalra értünk, mint egy nagy szikla szakadt rám évek meg évek sora, évek meg évek emléke...A falum...Takahana...Pedig egyáltalán nem úgy nézett ki ahogy itt hagytam, a mi „házaink” nem tartanak el száz évig mint a sápadt ember háza. Mégis, az ismerős hangok, az ismerős szagok, ismerős emberek... Amint észrevettek bennünket, szinte mindenki kezdett felénk szaladni, apraja, nagyja. Többnyire meztelen...Szent Isten! Csapott nyakon a gondolat, a gyerekek!!! Aranyfelhőnek akkorára nyílt a szeme mint egy félhold, de a másik kettő sem volt nagyon lemaradva. Erről teljesen elfeledkeztem, fel kellett volna őket készíteni... Körül néztem útitársaim között, Latrens meg Józsi vigyorgott, Marisnak nyitva volt a szája, egyedül Vali Úrnő tetette hogy nem látja, habár olyan szép cseresznyeszínű lett az arca, hogy biztos voltam benne, nem csakhogy látta, de eléggé meg is nézte amit akart... Gondoltam magamban, Aranyvesszőt innen el sem lehet majd zavarni ha egyszer végre megérkezik ő is... Apám törte meg a csendet: -Egy-néhányszor nehéz volt a füstjelet kibogozni, de megértettük, hoztok vendégeket. A mi falunk, vendégszerető. Összetartanak. Közösen készítettek egy nagyobb wigwamot, mint a sápadt arcúak szoktak. Ahani galatsadi...S újjal a falu közepére mutatott. Mondjuk háznak még csúfolni sem lehetett volna, de volt fala, tetője, még ajtója is. Sőt, kéménye. Ismerve a népemet, tudtam, ettől jobban már nem tudnák szeretetüket kimutatni... Édesanyám megölelt, Isten hozott haza, suttogta... Este nagy ünnepséget rendeztek a tiszteletünkre, ami ökörhúsból, frissen sült kukoricakenyérből, meg valami borzalmas italból, amit apám az ördög italának nevezett, állt. Elég sokan ihattak az ördög italából, mert egy idő után igen csak dülöngélt egy része. Amikor már eléggé besötétedett, a falu vénje odahivatott magához. -Detsina!- mondta erélyesen. Térdeljetek le. Mi letérdeltünk, mire ő felállt és egyenként megérintette a fejünket, majd visszaült a helyére és dallamos hangon ilyen módon áldott meg bennünket: Now you will feel no rain, For each of you will be shelter to the other. Now you will feel no cold, For each of you will be warmth to the other. Now there is no more loneliness, For each of you will be companion to the other. Now you are two bodies, But there is only one life before you. Go now to your dwelling place To enter into the days of your togetherness And may your days be good and long upon the earth. „Többé nem áztat el az eső, Mert menedéket adtok egymásnak. Többé nem fáztok, Mert melegítitek majd egymást. Többé nem éheztek, Mert vadat osztotok meg egymással, Most, hogy egy testben két lélek, Menjetek be hajlékotokba És szaporodjatok.”

Mire egynéhány tapasztalatlan kölök elkezdett nevetni, valaki meg a fülébe súgta, Eti, ezt esküvőkön szokták elmondatni, de az öreg oda sem figyelt. Felállt, valamit még mormolt fogatlan ajkaival, majd bement vissza az őzbőrje mögé. Én megkerestem anyámat, természetesen az esti fekvések, fürdések, stb irányában érdeklődtem, mivel itt minden meg fog most változni, semmi sem maradt azokból a megszokott kényelmekből amit otthagytunk az óceán túlsó partján... Megkezdődött a „másik” élet....

Újra otthon… 134. Verzar Éva ( Aranyvessző ) Befektetés...., Amint elhagytam a társaságot, sietésre nógattam a kocsist. Valamit tennem kell a pénzemmel, meg az arannyal. Európában már vettem néhány kastélyt, az ottani anyagi hátterem biztosítva van. De itt! Gyöngyire gondoltam, féltem, hogy nem szokja meg a környezetet. Már volt a lábán báli cipő, megszokta, hogy a bokáját is takarni kell. Most meg majdnem pucéran kell élnie a mindennapokat. Ezért jutottam arra az elhatározásra, hogy itt is ingatlanokba fektetem pénzemet. Nem messze egy szállodában meg is találtam a bankárt. Whiskyt kortyolgatott, de még tárgylóképes volt. Az árak, amint megtudtam nagyon alacsonyak voltak. Ezért egy teljes

utcát felvásároltam. Igaz mind faépület, de a hozzátartozó birtok jelentette számomra a befektetést. Aztán a maradék pénzemmel hajót vásároltam, rakományt és megbíztam vele egy derék norvég kapitányt, akit jól megfizettem, sőt részesedést kap majd az értékesített rakományból. Hulla fáradtan, de megnyugodva mentem a kis csapat után. Elég lassan haladtak, ezért beértem őket. Nagy meglepetésemre a táborban nem változott semmi. A falu, mintha nem vándorolna egyik helyről, a másikra. Az élet is ugyanolyan, mint amire emlékeztem. Nekem nyugalmat jelentett, de a lányok idegenkedtek egy keveset. Főleg Maris nem akart nekivetkőzni. - Mit szól Józsi? – kérdezte – ekkor megnyitottam a sátor bejáratát és meglátta Józsiját, hát majdnem elájult. A bőrdarabka, ami takarta nemesebb tájékát, most igencsak kidudorodott. Szegény Józsi, soha nem látott ennyi pucér nőt, hogyne lett volna izgatott! - Adok én neki, ha estére nem lesz legény a talpán – ájuldozott Maris aki most őzike lett, de hogy lehet ez, nem tudom, messze van ő az őzikeségtől! - Estére! – szóltam rá – minek várni addig? Itt természetesen él az ember. Menj ki, hívd a párod a bokorba, és kész. - A mindenit, itt azt és lehet? Nappal? – Na, jót nevettem, de nem folytathattam, mert jöttek felcicomázni bennünket az esti mulatságra. Azonban amit észrevettem mosolyt csalt az arcomra, mert a kedves unokahúgom is figyelt ám nagyon, szerintem nem volt rest és ratyi címen, kiosont a sátorból. A mosoly, ami az arcán volt, elárulta nekem, hogy ő bizony gondolt Szellőre, nem hagyta a véletlenre, sem a kedves párja hűségére a dolgot. – Ügyes – gondoltam magamba, nem elveszett egy teremtés. Most pedig dobolnak, azonnal ki kell mennünk. Még szerencse, hogy leadtam pár kilócskát, de így is nagy örömet szerezhetek a nézőknek, remélem. :)) Aranyvessző

Még szerencsére leadtam pár kilócskát…

135. Takahana...mohikán falu …, a kikötői felhőtlen boldog viszontlátás után Aranyvessző és szerelme How Storne mielőtt véglegesen letelepedett volna, sajnos az összeszedett isiászt kellett gyógykezeltetnie. Így szomorú búcsút vettünk tőlük és ők elindultak Neki9 is Páros terepeuta speciális iszapkúráját megismerni. Az útra melléjük adta Nagy Medve a legnagyobb harcosai közül kettőt; Sípoló Tüdőt és Hosszú Tollat. Ez a kúra nem egy olcsó buli, mert ha jól ismerem még a tarifát...,belekerült Nagy Medvének úgy ötven bölénybőrbe, de a papának megéri...,ugyanis mintha szakasztott Fehér Szarvas lenne fiatal asszony korában. Fergeteg öccse a várakozáson felül teljesített, szegényke ha nagyobb lelki trauma éri a gáztermelése mindjobban fokozódik s csak durrog egyfolytában. Szerény személyem csak kifutó lehet mellette. Nos ők kissé északnyugati irányt vettek, mi pedig délnek fordultunk és követtük a Suskahana folyót ahogy kanyarog méltóságteljesen a Big Bean Country-n keresztül. Ismerős vidékre értünk, itt a folyó a sziklás hegy miatt szűkül és egy kissé roggyant híd visz át a túlra, de legalább van a laposon már nehéz lenne építeni vagy gázlót kellene keresni ami a változó sodrásban igen nehézkes. Ennek a völgynek története van...:)))) -kezdte az elől haladó Üvöltő Bölény...,emlékszel Esti Szellő ???,- és elnevette magát ez a tisztes öreg indián...- Terólad neveztük el. :)))) Tudod lányom,- mikor közénk került a férjed...,ízig-vérig fehér ember volt s csak a beavatás után vállt testvérünké. Mint tudjátok ez egy nagyon bőtermő babtermelő vidék s mivel elég nagy mennyiséget elfogyasztott belőle, hogy enyhüljön a feszültsége kijöttek egyet járni a fiatal harcosokkal ide a völgybe s a sorozatos durrogástól visszhangzott a sziklafal...,innentől nevezzük ezt a helyet Vulg fart valley-nak..-” fing völgynek „. A völgyből kiérve Gyöngyim odasúgta na Szellőkém akkor ha a kedvenced eszed ide sétálsz ki. - Na gondoltam az öreg megszervezte ezt jól nekem. A völgyből kiérve , szemünk elé tárult a hegyekkel körül ölelt vidék a kialakulóban levő faluval Takahamával, amely azelőtt a nyári szállása volt a törzsnek, de mostanára ahogy Üvöltő Bölény tudtunkra adta a végleges településükké vállt. A vándorlás ideje lejárt, folytatta meséjét a papa, a gyarmati háború három éve ért véget s a béke még elég képlékeny. Nagyon óvatosnak kell lenni. A faluba már híre ment jövetelünknek , mert a törzs apraja-nagyja szaladt elébünk. Hehe ,- láttam az én kis csapatomnak nagyra kerekedett a szeme, mert most elég lengén öltözöttek a lányok és menyecskék s a gyerekek is egy szál köténykében szaladgáltak. Azt hiszem a társaságból egyedül én no meg Jóska éreztük jól magunkat, ahogy elnéztem utóbbit a bajsza is tán még kackiásabb lett. A gyerekeknek nagyra nyílt a szeme eme lenge öltözéken, de azt hiszem ők fogják leghamarabb megszokni. Fényescsillag úgy tett mint aki nem veszi észre, pedig mindent látott, de inkább Szilaj Vágta kedvességével volt eltelve. - Gyöngyim felém fordulva,- te szellő erről teljesen megfeledkeztünk,- most mi lesz ??? - semmi drágám, beilleszkedünk nevettem,- a szeme villámlott de egészen nem komolyan hisz tisztában volt a dolgokkal. Én csak tovább nevettem,- mi az a vicces Durrogó Szellő ? ,-akkor hívott így mikor mérges volt rám...,azt nevetem milyen képet vág Aranyvessző ha megjön a Pocsolyából és itt meg ala nature kell rohangálni neki...:)))),- teeeeeeeee,- és olyan gyöngyözőn nevetett, most is a kötözködésen jár az eszed ??

Annyira megható volt, mikor a papa megmutatta, hogy érkezésünkre házat épített a falu, olyat mint a fehér ember s a falu közepén álló kéményes-tetős akármire mutatott..., hát nem egy Spessarti-fogadó volt, de a tehetségükhőz és jó szándékukhoz képest csodás és nagyon meg is hatott bennünket. A fürdőszoba változatlanul a folyó partján a cserjés-ligetben. A nagy tanácskozó téren már látni lehetett az esti rendezvényre összegyűjtött tűzrevalót. Tehát nagy buli lesz ahol beavatják a társaságot, de erről majd bővebben írok, most lepakolunk az új otthonunkban. Most kezdem igazán érezni, hogy milyen hosszú és viszontagságos volt az út vissza, oda ahol igazán szeretek lenni, mert itt nincs alakoskodás...,őszinte szeretetet igényel mindenki és ad a másiknak..., folyt. köv.

136. Falunk mindennapjai..., - ha jól fogalmazom meg a dolgokat, ez a közös szállás nem lesz népszerű dolog. Ezek a bőr válaszfalak minden hangot s szagot átengednek. Így nem lehet pihenni, de mást se csinálni. Sokat forgolódtam mire a sziklás dombok mögül előbújt a napkorong. Olyan volt a szemem, mint legénybúcsú utáni reggel. Lesütött szemmel jártunk egymás előtt, mert Mariséktól is először halk sóhajok majd hajnal felé Jóska hangos durrogásai hallatszottak,no mondom ha én is rázendítek az egész törzs talpon lesz, hogy megtámadták őket. Ahogy Jóska észhez tért az volt az első, hogy éjszaka született ötletem megosszam vele ,- Tudod Jóska azt eszeltem ki, hogy ezek a jóemberek se haragudjanak meg és mi is jót tudjunk pihenni építünk olyan rönkházakat amelyeket a tiroli hegyekben láttunk a jódlizósoknál. A környező erdőkben fa van bőven és nem utolsó szempont minden külső támadástól védve leszünk. Itt még nagyon képlékeny a béke, egy pillanat és a cérna elszakad s akkor a sátor nem véd semmitől. - ebben egyetértünk,- mondta Jóska..., csak hogy adjuk elő..., - bízd rám a dolgot. - felkeressük Üvöltő Bölényt és tervünkről tájékoztatjuk, ő pedig az esti tanácsba viszi a dolgot. El is indultunk át a falun, hogy a főnöki sátorhoz menjünk, utunk Szilaj Vágta wigwamja mellet vitt ami feltűnően a napszaknak megfelelően még zárva volt s rajta a jelzés,- lezárt ajtólap és keresztbe rakott pálca,- ez azt jelentette „ ne zavarják a lakókat”..., így megértve a jelzést jobbnak láttuk csendben tovább haladni. A főnöki tipi ( sátor) ajtaján az ajtótakaró bőr félre volt hajtva, ami azt jelentette, hogy szívesen fogadnak látogatót. Belépve Üvöltő Bölény a fűzfa háttámasza előtt ült és reggeli pipáját szívta. Illendően köszöntöttük és belekezdtem jövetelem céljának ismertetésének. Az sem sértő sem tekintélyt csorbító ne legyen. Úgy igyekeztem, hogy végső szót mindig ő mondja ki. Nos Esti szellő vejem,- mondd el mit vigyek a vének elé,- először kezdeném a könnyebbel..., a névadás, vagy névajánlás Jóskának és Marisnak..., javaslatunk - Jóska legyen Füstölő Orr ( pipázása miatt ezt suttogták az emberek) - Maris pedig Riadt Őz, mert az első benyomás róla ez maradt meg..., - a leglényegesebb az amiért itt vagyunk; nevezetesen a falu biztonsága... Üvöltő Bölény tágra nyitotta a szemét,- itt biztonságban vagyunk Szellő...,- vagy rosszul tudom? ,- nos nem akarlak Nagy főnök hitedben megingatni, de a fehérek kiszámíthatatlanok ezt sajnos nekem kell megmondani. A béke ami az államok közt három éve köttetett még gyerekcipőben jár. Elég csak a másik vadászmezőjére betévedni és kész a háború. - nos mi arra gondoltunk, mivel ez a völgy mindenben kiszolgál bennünket, a vízben elegendő hal van, legelő elegendő, nem beszélve a völgy fekvéséről, hogy csak egy szárazföldi bejárata van amit a harcosok megvédhetnek vagy idővel építhetünk kerítést kapuval. Látszólag nagyon tetszett az ötlet, de ígéretet nem tett a döntés kimenetele felől. - A nagy vízen túlról hozott tudásunkkal építsünk gerenda wigwammot ami véd a támadástól időtálló és kényelmes. A környező erdőben van megfelelő faanyag amit kitermelve nem veszélyeztetjük a sűrűségét csak ami marad jobban fejlődik. A Vének Tanácsa döntését ebben kérjük. A többiről mi gondoskodunk egy pár ügyesebb férfival és az asszonyokkal. Ezek után udvariasan búcsúztunk és távoztunk, vissza a mieinkhez. Legnagyobb meglepetésemre a falu főterén rám köszönt egy csinos barna asszony s csak

a hangját ismertem meg..., Gyöngyim volt Aranyfelhővel , Csillagszövővel, Kisharanggal és Marissal vadonatúj szarvasbőr ruhában és ugyancsak abból az anyagból készült mokaszinban..., - csettintettem egyet mert igazán jól állt neki. Ezt nyugtázták is,- mert a kicsim megszólalt ,- apuci a bőjös bácsitól kaptuk...,ugye cép???- gondolom nem ingyen de ráhagytam..., ez Őzbőr Kicserző...,a falu bőrrágója, olyat tud sercinteni, hogy a fű ott egy darabi könyörögve jön ki a földből..., Mint kiderült Aranyvessző sorozatlövő testvére segített összehozni a dolgot, mivelhogy Fergeteg unokatestvére Gyöngyinek. Ekkorra már Fényescsillag és Szilaj Vágta is előkerült. A csapat visszakísért bennünket is Kicserzőhőz egy rend ruháért. Gyöngyimen láttam, hogy majd kifúrja az oldalát a kíváncsiság,- mit végeztetek apámmal?,- csak annyit tudok mondani, hogy a hallottakon nagyon elgondolkozott és erősen érzem, úgy adja elő a Tanácsban, hogy a kimenetele nem kétséges előttem. Kedvesem,- ajánlom, hogy délután a gyerekeket engedjük a többivel játszani és mi felnőttek üljünk össze a jövőnkről váltani egy pár szót, mert van mit megbeszélni. Vannak ötleteim,de ahogy ismerem a terveid neked is és a többiek is hozzáadják a magukét jó fog kisülni belőle. Ez nagyon helyes,- mondta Gyöngyim...,látom nem csak a hülyeségen jár az eszed... na de , Gyöngyikém..., Délután akkor a part-menti füzesben találkozunk addig mindenki a saját dolgát intézze..., A Vének Tanácsának a döntése úgy is késő éjjel születik meg addig van bőven időnk...., - egyébként is Sípoló Tűdő épp erre tart a lován,- mi újság Nagy Fütyülő harcos?,kérdeztem udvariasan,- a lovaglástól még kapkodta a levegőt, de ahogy kivettem a sorozatos füttyök közt azt mondta, hogy ,- Aranyvessző és Hónalj Storne a kora délután megérkezik a Pocsolyába Csomagollak iszapkúra gyógyhelyről. No ez jó hír legalább ők is rész vesznek a tanácskozáson ha nem lesznek nagyon fáradtak...., remélem csodát tett vele Neki9 is Páros, vagy csinált belőle egy amazont...,??? akkor nekem annyi az utolsó kis szelet is kinyomja belőlem..., Bízzunk a Nagy Szellemben , erről jut eszembe egy bölcs optimista indián mondás ; „ha a tüzes nap korongját lemenni látod, lazulj el s durrogjon a hátsód „ folyt. köv.

137. A Takahama tanácsa meghozza a döntést...

Az Úr 1779. esztendejének május utolsó szombatján a Vének Tanácsa meghozta a döntést. Péntek este a napnyugtával összeült tapasztalt öreg harcosok egész éjjel tanácskoztak a felvetett pontokon, mivel ez a törzs jövőjét jelentősen befolyásolta. Mivel kilenc tagból állt nevezték őket „ a Kilencek Tanácsának” is, s a szavazatok összeszámlálása után nyolc igen és egy tartózkodás ellenében, elfogadták a letelepedési okmányt, amelyet egy nagy őzbőrre írtak fel az utódoknak követésre. Ezek szerint, másnap május utolsó vasárnapján veszi kezdetét a honalapítás, amely kiterjed az egész „Szagos völgyre” hegyeire és folyójára. Megbízták a törzs anyakönyv vezetőjét Na Minek Hívjalak-ot, hogy a másnapi ünnepségen a törzs népesség tekercsére skrajbolja fel az újak nevét és házasságát. Füstben Mindent Látót lett felszólítva, hogy még szombat este essen rohadt nagy transzba és szervezze meg másnapra a „ Nagy Szellemtáncot”, hogy a völgy szellemeit kiengesztelve engedélyt kapjunk a további ittlétre és védjen meg a betolakodók ellen. Péntek este már későn jöttek meg fáradtan a gyógy-kúrából barátaink, így sok szót nem válthattunk velük. Annál többet ma, mert Aranyvessző valami érthetetlen módon mérges volt és valami olyat emlegetett, hogy igyon rám a medve vizet, de hogy ezt miért mondta máig nem értem, pedig amit csak lehetett az egészségéért megtettem mindent. Suttogásnak nem nevezhető hangerővel azt magyarázta, hogy Dr. Neki9 is Páros, egy hólyag aki egy pancser nem orvos. - Úgy gondolom ez a pancser szó ugye Aranyvessző a sárba pancsolásból származik ? - ezek után azt mondta Aranyvessző, hogy ha nem fejezem be , a folyóparton a pocsolyába csomagolást elvégzik rajtam..., - így jobbnak láttam a dolgot tovább nem forszírozni, csak egy kedves mosolyt küldeni..., - de magunk közt megjegyzem, hogy jót tett neki a kúra, mert két számmal kisebb ruhát kell viselnie...,már ez megérte. Már azért is , mert az ünnepség egyik részében lesz az” új asszonyok tánca”, melyen egy fűszoknya lesz csak az összes ruha..., - azokat a csodálkozó tekinteteket:))) - mind egyszerre ,- erről nem volt szó..., - Szellő ez csak vicc ugye? - kezdte Maris, nem kedves Riadt Őz mivelhogy meg kell szoknod most már így fognak nevezni,- ez komoly dolog a törzs életében és hogy nagyobb nyomatékot kapjon a dolog. Mintha végszóra várt volna megjelent Szürke Bagoly aki a szertartás felügyeletével lett megbízva a sámán részéről és hívta az asszonyokat „ fűszoknya” próbára..., Ezek után jobbnak láttam témát váltani és elmondani terveinket amelyhez kértük, hogy csatlakozzanak. Hónalj Stórne felajánlotta építői tudását, így együtt volt a csapat a kivitelezés irányítására. Az ünnepséget követő hétfő reggelen megkezdjük az alkalmas fák kijelőlését és utána a kitermelést megszervezzük. Meg kell állapodni a házak elrendezésén is. Nem utolsó sorban a higénia miatt a falu lakóinak anyagkibocsátásának eltüntetését is meg kell oldani. Erre a folyó fölött az erdős domboldalban a rekettyést találtuk a legalkalmasabb helynek. Ugyanis az én Gyöngyim panaszkodott, hogy amikor a folyónál leguggolt akkor egy csapat gyerek leselkedett..., A „retyi-potyi” a háború nagy veteránjáról kapta a nevét , Mcbe Rettyentek

tábornokról. Tehát a kiszemelt helyen mély gödröt ásunk, amellyel párhuzamosan két cölöpöt leverünk és keresztbe egy rudat erősítünk. Erre ül a rottyantó személy, a két álló cölöpön meghagyunk fogantyúnak egy-egy ágat nehogy beleszédüljön a gödörbe a szagtól. - Jobb oldalon elhelyezünk egy bunkósbotot a nagyvadak ellen, a bal oldalon nyírfa ágat a legyek ellen, amit lehet sűrűn cserélni . A kiásott föld félkörben felhalmozva takarást jelent a kíváncsi szemek elől. - az asszonyok nagy nevetgéléssel jöttek vissza...,- nem is olyan vészes ,- mondta Riadt Őz, nagyobb volt az ijedtség ez itt a legtermészetesebb dolog. - Gyöngyimnek elmondtam terveimet, hogy retyit építünk és ezzel majdnem minden bűnöm meg lett bocsájtva. Hátra volt még a gyerekekkel a tervem amit Gyöngyimnek kell felkarolni. Mert arra gondoltam, mondom az asszonyoknak, hogy Gyöngyim Fényescsillag segítségével és ha lehet kérni s nagy nyomatékot adtam szavaimnak Aranyvesszőt és Riadt Őzet, hogy speciális tanítását kezdjék el a törzs gyerekeinek. Míg a férfiak akiket a vadászatból nélkülözni tudnak az építéssel vannak elfoglalva. Mert az a szokást, hagyomány ápolást, hogy a fiúk nyíllal való lövést megtanulják azzal már nem elégedhetünk meg. A lányok házimunkáján túl , nekik is meg kell tanulni amit hoztunk Európából. A hajón s az úton erről sokat beszéltünk Gyöngyimmel. Itt most lehet megvalósítani a terveket a lehetőség adott. A főtéren amit nekünk építettek egy kis átalakítással közösségi házzá lehet alakítani, ahol össze jöhet a falu esténként. Ahogy elnéztem a társaság teljesen feldobódottan és boldogan nézett a jövő felé. A társaság szétvált, mindenki ment a dolga után. Mi fiúk a retyi ásáshoz fogtunk, hogy holnap estére már ünnepi keretek közt fel is avassuk. Este mikor már minden elcsendesül, még sokat beszélgettünk halkan Gyöngyimmel, hogy most itt a lehetőség kiemelni a törzset, de vigyázni a hagyományok őrzésére is. Hallottam, hogy Füstölő Orr és Riadt Őz is sutyorog. A gyerekek az egész napi szaladgálástól úgy aludtak , mint a bunda. Itt aztán volt lehetőség a mozgásra. Ahogy hallottam Aranyfelhő nem hajlandó a lányokkal játszani , nagyapjának neki is kellett egy nyilat adni, és a fiúkat meghazudtolva lőtt célba. A falu nagy vadászai kora reggel indultak útnak, hogy estére vadat hozzanak az ünnepségre. Nyárson sült szarvast szoktak ilyen nagy ünnepen amikor a a „Szellem Táncot” és az „Új-asszony táncot” rendezik egyszerre. - már jól benne jártunk a délutánban mikorra végeztünk a retyivel és lementünk a folyóra megfürdeni. Akkor hallottuk a falu felől a nagy örömzsivajt..., ezek szerint szerencsével jártak vadászok. Mire a faluba értünk , már kizsigerelték a két nagy szarvast és forgatóra húzva az ágasokon várta a tűzgyújtásra a jelet a sámántól, hogy aztán mindannyiunk kedvére piruljon. A sámán se levegőből él így a tűz meggyulladt és ezzel kezdetét vette az ünnep. Amit nem kis izgalommal vártunk mi is. - ahogy a nap elbújt a dombok mögött az emberek el kezdtek szállingózni a főtérre és foglalták el a törzsben betöltött rangjuknak megfelelő helyet. A gyerekeket nem győztük a tűztől visszaparancsolni, nehogy baleset legyen. A tűztől északi irányba foglaltak helyet a törzs vénei és vezetői, tőlük jobbra – balra a harcosok és a vadászok a családtagjaikkal. Mi mint a törzsfőnök rokonai és leszármazottjai a főhelyen ültünk. Asszonyaink az öltöztető tipiben várták a jelet, hogy táncukat megkezdjék a többi új asszonnyal. A műsort a szüzek tánca nyitotta meg, szemet gyönyörködtető látvánnyal, már ami a fényes csillogó fényt illette a bőrükön, valósággal vibrált a levegő. Őket a fiatal harcosok követték akik a vadászatot imitáló tánccal mutatkoztak be. Lassan kezdett belefájdulni a fejünk ebbe

a forgatagba, láttam a többieken is, hogy erősen kell tartaniuk magukat..., bele ne szédüljenek a tűzbe. A harcosok után egy rövid szünet következett, amikor is a sámán.., Füstben Mindent Látó táncolta többször körbe a tűzet s közben gallyakat dobálva rá mormolt valamit s látszott rajta mind jobban transzba esik. Lassan a sámánunk kitáncolt a körből és ez volt a jel az asszonyoknak a belépőre. - hát ilyet a szem még nem látott ez szerintem Gyöngyim meglepetése volt..., az asszonyokon a fűszoknyán kívül, gyönyörű tollakból készült fejdísz volt..., ebben a párosításban csodálatosan néztek ki és ami először furcsa volt, hogy mind bronz színűre volt festve...a fényre érve valósággal villódzott és káprázott a szem tőle..., a műsoruk frenetikus sikert aratott..., - majd ezután jött az öregebb harcosok tánca a sámánnal együtt azaz „ A Nagy Szellem tánc” a múlt s a jövő engesztelője. Amikor ennek vége lesz akkor adja meg a törzsfőnök a lakmározásra a jelet, de ekkorra már a feleségek is csatlakoznak hozzánk. Dagadt a mellem a büszkeségtől, mert az én asszonyom volt legalábbis nekem a legcsinosabb és legszebb. Itt már sok írnivaló nincs reggelig állt a mulatság..., a hétköznapokról a későbbiekben. folyt. köv.

138. Verzar Éva ( Arany Szarvas ) Vessző-tánc... Nagy megelégedésemre, végre történik valami! Nem szeretem a nevemet, amit a megátalkodott Szellő akasztott rám. Ezért is örvendtem, amikor végre eljött az estéje a névváltoztatási szertartásnak. Kissé hiányos öltözékben kellett megjelennem, a dobok pörögtek, a tánc egyre forróbb hangulatot teremtett a nézőközönség között. A szertartás forgatókönyve szerint, meg kellett szabaduljak a nevemet jelképező „vesszőktől”, amelyeket egyenként dobtam a tűzbe. Gondolom, mindenki arra gondolt, hogy most anyaszült meztelen fogom magam előadni. Emiatt voltam gondban én is. Anyám tipijében azonban megtaláltam a megoldást. Szarvasnak bőre lógott a sátor oldalán, ami az ötletet adta. Vékony csíkokra vágtam a bőrt, aztán jó sok aranyszálat fűztem közé. Amikor az utolsó vesszőt is ledobtam magamról, feltűnt és szikrázóan csillogott rajtam megannyi aranyszál. Vállamra hírtelen őzbőrt terítettem, amikor a sámán felkiáltott: Aranyszarvas! Végre nevet kaptam hivatalosan is! Szellentő őfelségének leesett az ajka, amikor meglátott, fényben és pompában. Gyöngyi nevetése töltötte be a tisztás csendjét. A gyerekek mind hozzám szaladtak, az este pompásan telt. El is határoztam, hogy párom nevét is a Nagy Sámánra bízom. Honalj Stocné nevet csak felvette, ráerőszakolta Szellentő gonosz oldala. De nem is értem. Alapjában véve jó, rendes ember Gyöngyim párja. A gonoszt ki kell űzni belőle, határoztam el, kettős ünnepet ülünk legközelebb. Honaj Stoncé és Szellő ketten állnak majd a tűz mellé. Egyik nevet kér, a másikból meg gonoszt űzünk. Nem lesz egyszerű, mert megküzdeni a gonosz szellemekkel, a mi törzsünkben a legnehezebb feladatsor, amit el lehet képzelni. Nagy Medve örömmel fogadta a javaslatomat, azonnal ment a sámán tipijébe, még most is ott ülnek, már három napja, és három éjjele…

Aranyszarvas

139. Gligorics Teréz ( Harmatgyöngy) Hm... a „házépítés” dicsőségét! Hm... Milyen szépen magára öltötte Latrens a „házépítés” dicsőségét! Még hogy a tanács, meg hogy „ő” győzte meg édesapámat. Diplomata módon! Na persze, hadd higgye, én tudom nem úgy volt... Ugyanis az első reggelen, amint észrevettem hogy apám kiült a tipi elé pipájával, ami azt jelentette, hogy anyám kidobta amíg rendet csinál bent, rábíztam Aranyfelhőt az apjára, és átmentem anyámhoz. Apám rám szólt, hogy amíg anyám ki nem jön onnan be ne menjek, mert igen gyorsan járnak a kezei, de én nem hallgattam rá. Megsimogattam őszülő halántékát, ami a mi nyelvünkön annyit jelent, hogy tisztelet a korodnak, de nekem is van eszem, és beléptem anyám otthonába. Milyen nagyon régen nem voltam már itt...Széjjelnéztem, nem sok minden változott amióta elmentem, habár új szőnyeg volt a falra akasztva meg a pokrócra sem emlékeztem, ez valami nagyon szép mintás, mintha alkonyt ábrázolna. Egy valami volt csak furcsa, az egyenes-hátú szék az egyik sarokban. Tudtommal a faluban senkinek sem volt széke soha, földön ülő nép vagyunk mi. A kérdés szemeimben lehetett, mert anyám a székre intett: -A hátam...apád csináltatta egyszer amikor nem tudtam a földről felállni... Megértően bólintottam. -Anyám, - kezdtem el,- mit gondolsz Aranyfelhőről? -Mi az hogy mit gondolok? Unokám, nem? Sogainisi! - Akár csak téged látnálak mikor ilyen idős voltál. De a természete...Nem tudom kinek a fajtája. Apád már kétszer leszedte a fáról, akár a vadmacska, úgy mászik. -Apám mit mondott rá? – -Nem sokat. Lány. Ismered apádat. Fiú. Az kell nekik. Vadászok, harcosok...A lányokkal már nem igen törődnek az öregek, gyerekem. Az asszony megöregszik, csak teher mindenkinek. Aztán ha az embere meghal, neki is meg kell halnia. Szomorú sors... -Hát pedig édesanyám, - vágtam közbe, talán egy kicsit túl gyorsan is, - lány van. Ez lett. Kár hogy nem lesz több, érjük be ennyivel... -Mi az hogy nem lesz több? – háborodott fel anyám.- Talán a Nagy Szellemmel beszéltél? -Nem beszéltem én senkivel, anyám. Én régen elmentem hazulról, és bármennyire is vágytam vissza, most, hogy itt vagyok, nagyon furcsa minden. Anyám, én így, ahogy ezek, nem tudok...Szóval csak azt akarom mondani, hogy így, mindenki szeme láttára, nem lesz több, se fiú, se lány... Anyám rám nézett, előbb nem értette mit akarok mondani, nálunk nem szokás ilyen nyíltan beszélni dolgokról. Majd lassan, lassan megváltozott az arca. -Szóval ez a baj!- mondta. Talán csak nem akarsz máris elmenni megint? -Nem, dehogy akarok, anyám, - nyugtattam meg, - olyan jó itthon...De valahogy meg kellene oldani...-Meg, de hogyan? -Talán ha apám beleegyezne valami kis viskót felépíteni, nem baj milyen kicsi, csak ajtója legyen...- mondtam elpirulva. -De lányom, itt mindenki így él mint mi! -Tudom, anyám, tudom..., hagytam a válasz lebegni... Anyám egy percre mélyen elgondolkozott. Majd kiment. Majd bejött. Majd megint kiment.

Láttam rajta, apámmal akar beszélni, de nem merte megzavarni, mert apám elszunyókált pipázás közben. Végül is csak nem tudott tovább várni, kikapott egy parazsat a tűzből és odadobta apám mellé a fűre. Pillanatok alatt kezdett a száraz fű füstölögni. -Jaj, mit csinálsz te, leégeted a falut! – kezdett el anyám jajolni, kiabálni, fejét rázni. Szegény apám úgy pattant fel mint akit darázs csípett meg. Nézegetett hol a pipáját, hol a füstölgő füvet. -Ejnye, ejnye! – mondogatta taposva ki a tüzet, - ejnye, ejnye! S elmondta még egy párszor. Anyám is úgy gondolta hogy addig kell ütni a vasat is míg meleg. -Jaj, te! - mondta Folyton Beszélő, hát még leégeted a falut! Hát képzeld el ha az a drága kislány aludt volna bent! Vagy a lányod! Jajjaj, hát felgyújtod őket! S anyámat, ha egyszer beindul, nehéz leállítani. Apám végül is betelt vele. -Jól van no! Elég, asszony! Nem lesznek felgyújtva, majd én teszek arról! -Mit tehetsz te arról? – tromfolt anyám – az egész falu bőr meg pokróc, ég mint a máglya! – -De ahol ők laknak, az nem fog égni! Építek nekik igazi házat, olyat mint a sápadtbőrüeknek! – kiabált vissza apám. -Te építesz? Hisz azt sem tudod hogy kell! Meg amúgy is, én nem egyezek bele! – Torkolta le ismét anyám. -Te nem egyezel bele??? - dobta le a pipáját apám, - te nem egyezel bele? Hát én mondom neked, asszony, csak azért is, a jövő héten Házban lakik a lányod! Ha tetszik ha nem! – s mérgesen elindult az erdő felé. Anyám szegény, bement a sátorba. Én utána. -Lányom, látod, így kell bánni velük, - mondta s a legszebb mosolyával magához ölelt. -Így már lesz fiú? – kérdezte ravaszul. Nem tehettem egyebet, visszaöltem. -Lesz, - mondtam. Lesz, anyám... Amint elindultam kifelé, még utánam szólt: -Okos asszony vagy te, lányom... Aznap este nagy mulatság volt, bemutatkozás, ismerkedés, tánc...Amint már Latrens leírta. Csak egy valamit javítanék ki: azok nem fűszoknyák voltak, hanem toll szoknyák. Csak azért jegyzem meg, mert aznap este esett az eső. Talán mindannyian tudjuk mi történik a tollal ha vizes lesz..... Majd Latrens mondja tovább. És talán a rokonok is. Valikám, Aranyvessző, esetleg Riadt Őz. Józsit nem hiszem, ő jelenleg mennyországban van és arra kéri a Nagy Szellemet hogy ezek a lányok sose vegyék át a sáppadt-arcú szokásokat...

folyt. köv.

140. Szagos Völgy mindennapjai....,

…., hétfővel beindult a nagy építkezés. Ezek az asszonyok mindenbe belemártják magukat. Kissé rosszul esett, hogy Gyöngyim azt híresztelte ő intézte el a „ Fa-tipi” projektet . Mindegy legyen ez az ő hite attól még az építés a mi dolgunk és érdemünk. A lakótelep neve : Vulg fart McBean lesz amelyben a faházak, körkörösen helyezkednek el, mintegy csigavonalt alkotva, hogy a nehéz szagokat a centrifugális erő kilője magából. Mindez a nagy erdő felé. Közben a közösségi házban az asszonyok megkezdték áldásos tevékenységüket s a falu apraját tanították humán dolgokra aminek ugyan a vének nem nagyon örültek, de a fejlődést megállítani nekik sem lehetett. Kisharang és Aranyfelhő nagyon jól megvoltak egymással, úgy összeszoktak, mintha édes testvérek lettek volna mindig. Egy nap kihallgattam a beszélgetésük véletlen játék közben,- azt mondja az én kicsim Te Harangocska szerinted nem lenne jó egy fiú testvér, nem olyan, mint Csillagszövő, hanem olyan aki nálunk is alszik...,tudod milyen...,- Haragocska elgondolkodott és praktikus választ adott,- az biz jó lenne , mert akkor nem mernének piszkálni a fiúk..., No est este elmondtam Gyöngyimnek s az nevetve válaszolt,- ez neked Szellő új, mert nem vagy egész nap velük, mert az erdőt járod meg az építkezést. - és azt sem tudod, hogy már Fényescsillagon megint előjött a rossz hangulat, Szilaj Vágta kesereg. …,- és azt tudod-e, hogy Aranyvessző szeretné nőiessé tennék a nevét??? - igen tudom és megtettem a szükséges lépéseket, először is Na Minek Nevezzelek hivatalában , másodsorban Füstben Mindent Látó a szellemekkel tanácskozik a név változtatásról. - Csillag érdekében értesítenem kell Neki Mind1 piszologust, hogy vegye kezelésbe őt, mert nem lesz Szilajnak egy nyugodt éjszakája,- aki nagyon szereti Fényescsillagot. A mi piszologusunk egy személyben feszültség levezető tanácsokat is ad. - visszatérve saját dolgomhoz, nagy felelősséget vállaltunk ezzel az építkezéssel, mert nagyon is előrehaladott dolog ez az indián kultúrában. Valahol el kell kezdeni, mert a civilizációnak nevezett népirtás az halad, a telepesek mohóságának nincs határa. Sokszor szégyellem a fajtám. A falu vénjei kezdenek megbarátkozni a házakkal amelyek már félig kész állapotban állnak. Kíváncsian be-be tekintenek és érdeklődnek a helyiségek neve felől. Az a tervünk, hogy a sámánnak és az orvosnak bentlakásos úgynevezett szolgálati tipit építünk. Kanyarodjunk el most személyeket érintő problémák megoldása felé. Itt van szeretett Aranyvesszőnk aki nő létére „ vesszővel” kell élnie, habár nem veti meg a jó vesszőt:))) - Na Minek Hívjalak tanácsára egy bőrtekercsre írtuk kérelmünk , amit Füstben Mindent Látó sámánnak átadtunk. A nagy sámán visszavonult csodaváró tipijébe. Egy darabig várakoztam a tipi előtt s csak az éktelen krákogást , trűsszögést és az összes szent emlegetését hallottam. A sátorlap résén egy jelet adott ki, - falevelet ami félig megpörkölődött s ez azt jelentette, hogy jó úton halad az ügy , de holnapra várható válasz. Az örömhírt rögvest közöltem Aranyvesszővel aki nagyon boldog volt és hálájáról biztosított. Remélem a ceremónia után sem változik meg a véleménye. Mert azt még nem

tudni, hogy a sámán mit talál ki a szellemekkel fojtatott beszélgetése után. Délután előbújt tipijéből a Nagy Sámán,- eléggé lerongyolódott állapotban a nagy szellemekkel folytatott beszélgetések hatására. Magához hívatta Fergeteget , Aranyvessző féltestvérét, hogy közölje vele feladatát, mivel őt jelölte ki a Nagy Monitou. Ez némi magyarázatra szorul ; Nagy Medve nem nősült újra Fehér Szarvas ( Aranyvessző anyja) halála után, de egy szép nyári délután összeszűrte a levet a gyönyörű özveggyel Golden Beanci-vel s ebből a légyottból született Fergeteg. Tehát ezért kell neki levezetni az esti tűznél a szertartást. Napközben az alkalmi ruhátjelmezt teljes titokban kell elkészítenie. Külön erre az alkalomra újból összeállt a régi nagy hírű folk-klorozott ének-zene és táncegyüttes a The VULG FART BEAN-song, amelynek szólózenésze Fergeteg. Még az 1778 évi karácsonyi tábortűznél előadott emlékezetes slágerukra „ A sziklák visszhangozzatok” vagy a „ Tarka babból kötöttem csokrot néked”..., mind platina bivalybőrös dalok. Mint minden nagy bejelentés ez is sok érdeklődőt vonzott a közeli és távoli törzsektől, barátoktól. Külön erre a célra állították fel a névadó tipit amelyben udvarhölgyei társaságában várt hívására Aranyvessző az est fénypontja. Az asszonyok egész álló nap hordták a gallyakat ágakat az erdőről, hogy kellő nagyságú tűzzel áldozzanak a nagy eseményen. Mégiscsak a falu egyik előljárójának a lányáról van szó. Abban a pillanatban, ahogy a nap korongja eltűnt a hegyek mögött, az elő-zenészek hatalmas dob pergéssel adtak jelt a kezdésre. A dobszó lassan elhalkult és a The Vulg fart bean-song gyönyörű énekesnője Suttogó Száj , Ropogós Fartő és Zörgő Avar kíséretében megkezdte a műsort. A publikum tombolt , pláne mikor megjelentek a táncosnők Mézes Csók, Hab Csók és Ringó Csípő az legújabb tavaszi ruhakölteményükben a „ Három babszem” , amit takar. A felvezető tánc után kellett Aranyvesszőnek a meglepi jelmezében megjelenni, amelyet Fergeteg készített. Jelképesen azt szimbolizálta , hogy vesszőnek hívták, így kis pálcákból álló rácsból készült a ruha. Ebben kellett a névadó táncot eljárni, amit a tűz körül hol guggolva, hol felugorva körbe -körbe...., míg a Sámán nem adta meg a jelet, hogy dobja a tűzbe , ekkor a lángokat utánozva ruhátlanul kellett folytatni táncát amíg az teljesen a lángok martaléka nem lett. A zene közben vad ritmusaival fokozta a hangulatot s képből kivonult táncosnők visszatértek a „három levél” kosztümmel amit magára öltött s lassan lehalkult a zene. Ekkor ugrott középre Füstben Mindent Látó és kiáltotta világgá az új nevet : Arany Szarvas …, a szellemek anyja után javasolták aki Fehér Szarvas volt. Mindannyian gratuláltunk neki, láttam rajta örömittas csak remélem, hogy az új ruhája kukacálló anyagból készült:))) vagy ha nem az se baj:)))nekem:))) A műsor úgy láttam jót tett Fényescsillagnak is aki ölelkezve igyekezett Szilaj Vágtával a tipijük felé s remélem egy oldott éjszaka elé néznek, és nem lesz szükség piszologusra. Lassanként a pipák is kifogytak s vendégek is elfáradtak, nemcsak a zenészek és táncosok. A falu nyugovóra tért , hogy kipihenje az éjszakába nyúló mulatozást. Remélem Arany Szarvas a nevével elégedett lesz és párjával Honalj Stocnéval oly gyönyörű utódokat nemzenek, mint az anyjuk. folyt. köv.

141. Gligorics Teréz

/ Harmatgyöngy / Aranyvessző története

Végre elkészült a házunk! Ha annak lehet nevezni. Európai viszonylatban nem sokkal több mint egy viskó, de van ajtója, ablaka és főleg falai meg fedélzet mely megvéd bennünket esőtől, hidegtől, állatoktól. Sőt, kíváncsi szemektől is. Három szoba van benne, úgy döntöttük egyenlőre az egyiket odaadjuk Valinak, egyet Aranyvesszőnek, azaz Aranyszarvasnak, (hozzá kell szokni ehhez a névhez is...) a harmadik szobában, mivel hogy az a legnagyobb, elférünk mi a gyerekekkel. Az a terv, ha a másik három ház is készen lesz, egyet berendezünk majd valami kezdetleges rendelőnek ahol a tudós törzs-tagok nyugodtan kezelhetik a betegeket. Mivelhogy ez is nagyobb fajta ház lesz, Maris meg Józsi oda beköltözhetnek a kisfiúval. Maris elvállalta a beteggondozást amikor szükség van rá. Cserébe a falu asszonyai készítik majd neki meg családjának a ruházatot, lábbelit. Maris nagyon meg volt elégedve a cserével, ugyanis amilyen gyönyörűen tud hímezni, annyira utál varrni. Különben is itt a ruházat másképp készül, nem használnak sem tűt sem cérnát. Vékonyra hasogatott bőrdarabokkel öltik össze amit viselnek. Elég szellős télen, de hozzá kell szokni. Nekünk ugyanis van bőven európai holmink, nem akarjuk ezeket a szelíd embereket elidegeníteni magunktól azzal, hogy másképp öltözködünk. Jaj, már megint letértem a tárgyról, erről okvetlenül le kell szokjak. Kezdek olyan szétzatyált lenni mint drága Valikám... A másik két ház Valinak meg Aranyszarvasnak lett szánva. Viszont a két hölgy azon tanakszik, hogy ők inkább megosztanának egy házat ketten. A másikat tartsuk meg valamilyen „kulturális központ”-nak, amely egyben iskola is lesz azok részére akik szeretnék a fehér ember nyelvét vagy betűit megtanulni. Nem csak mi voltunk ám kíváncsiak az indiánokra, ők talán még jobban kíváncsiak voltak ránk. Még eddig nem volt alkalmuk közelebbről megnézni a sápadt-arcúakat... Latrens igen sűrűn pislog felém mostanában, tudom, csak idő kérdése mielőtt előhozza megint a kisfiút. Mit mondhatok rá? Hisz azért egyeztek bele szüleim, sőt a falu, a házépítésbe...Különben meg én magam is szeretnék egy fiút a két kislány után. Érdekes, a legtermészetesebb érzés Kisharangot is magaménak tekinteni, de Aranyfelhő is édes testvérének érzi, szeretgeti, védi. Valamelyik nap az egyik falubeli kisfiú elvette Kisharang labdáját. Szegény fiú még sosem látott ilyet, nagyon tetszett neki, s kisfiú módjára, megmakacsolta magát, nem akarta visszaadni. Kisharang elkezdett sírni. Aranyfelhő megsimogatta, hogy ne sírj, húgocskám, majd én visszaszerzem neked. Erre odament a kisfiúhoz, pillanatok alatt leteperte s elvette a labdát. Az a kisfiú úgy meg volt rökönyödve, szinte leesett az álla. Itt a faluban lányoknak nem szokás verekedni...Jó mondta Latrens, nagyon fiúnak indult ez a lány... ------------------------Édesapám három nyúllal jött haza a vadászatról anyám nagy örömére. Nemcsak a hús nagyon finom, de a bundája jó meleg takaró lesz majd a télen a többivel összevarrva. Örömében rögtön szólt nekünk is, hogy ma este az ő táborukban együnk, hozzuk Marisékat meg a két vendég-hölgyet is. Valikám egyre fintorgatta az orrát, még sosem evett nyulat, kicsit félt tőle. Aranyszarvas viszont, aki maga is jó vadász volt, ugrált örömében, sőt, ajánlkozott segíteni. Így alkonytájban mindannyian letelepedtünk apám tipije elég, nagyban lángolt a tűz, a

nyulak már nyárson kínálgatták magukat, majdnem készen. Még egy félóra, szólt édesanyám. Apám rágyújtott a pipájára, majd nagyot sóhajtott. -Hajaj, - kezdte el- semmi sem már a régi. Ezek a fiatalok mindent meg akarnak változtatni.Mi a bajod?- bökte neki oda anyám. -Mióta nem jó az a név amit a Nagy Szellem határozott meg? Nagy bűn azt megcserélni! – mondta apám, egyre sandítva Aranyszarvasra. -Mert én az Aranyvessző nevet nem szerettem! – szólt bele Aranyszarvas. -Pedig apádnak nagy oka volt ám azt a nevet választani azokból, amit a Nagy Szellem ajánlott neki – kezdte el apám. Én már tudtam, ebből nyelveresztés lesz megint, mert apám nagyon szeretett mesélni, ha volt aki meghallgatja. -Édesapád, a Nagy Medve, szegény törzstől származott, de derék, becsületes ember volt. Bátor, jóvágású harcos, vadász. Szüleinek büszkesége. Szokás szerint, már születése alkalmával kiválasztották a neki való mátkát, Kőkosár lányát Fehér Szarvast. Édesanyád egy másik törzsben élt, gazdag törzsben. Neki is ki lett szokás szerint választva a jövendőbelije. Itt az volt még akkor a szokás, hogy a fiú családja a kiválasztás alkalmával megadja a vételárát a lányért. Édesanyád választottja kilenc véka kukoricát, három medvebőrt, három őzbőrt meg egy tipit adott érte. Ezzel a jegyesség meg volt pecsételve, nem lehetett változtatni rajta. Mikor eljött a lakodalom napja, anyád egyszerűen megmakacsolta magát, hogy ő ennek az embernek nem lesz felesége. A vőlegény fenyegette, meg is verte, édesanyád nem mozdult. Nem volt mit tenni, szétment a társaság, akinek kedve volt enni, evett. Leszállt az este. Végre elcsendesedett a falu, csak a kutyák ugatták az arra járó szellemeket. Másnap reggel a vőlegény eldöntötte, hogy még egyszer megpróbál édesanyáddal beszélni, hátha rá tudja venni a házasságra. Édesanyádat nem találták sehol Sem másnap, sem harmadnap. Két hónapig nem tudták hol van. Egy nap aztán visszajött, édesapáddal, a Nagy Medvével. Mint férj és feleség. Nem volt mit tenni, el kellett a Nagy Szellem döntését fogadni, de a becsületet is meg kellett tartani, úgy a faképnél hagyott vőlegénynek mint nagyszüleidnek. Ezt csak méltó büntetéssel lehetett elérni. A falu vénei döntöttek az ilyesmiben, és amit azok kimondtak, annak úgy kellett lenni. Azt a büntetést szabták meg, hogy mind a kettőjüket ki kell kötni egy karóhoz három napra. A törzslakóknak együtt kell vacsorázni a három nap alatt, de a kikötötteknek nem szabad semmit adni. Vacsora után a dobos ütemére kell mindenkinek táncolni egy fűzfavesszővel a kezében. Ahányszor a dobos megáll, mindenkinek oda kell szaladni a bűnözőkhöz és a vesszővel a lábuk szárára csapni. Aki csal és nem üt elég nagyot, az maga is oda lesz kötve. Így is volt. A dobost előbb jól leitatták, az minduntalan elaludt a dob mellet. Addig a többiek ütötték apádat meg anyádat. Mire végre kimondták a vének hogy elég volt, szegény anyád már elájult, apád meg imádkozott. Pár hónap múlva megszülettél te. Apád az Aranyvessző nevet választotta neked. Emlékszem ott voltam én is. Mikor megkérdezték tőle hogy mondja meg őszintén a Nagy Szellemnek miért gondolja hogy ez megfelelő név, azt mondta, azért, mert eszébe juttatja milyen árat fizetett édesanyádért meg érted, és százszor is újravállalná a vesszőütéseket értetek. A Vének egyből jóváhagyták nevedet. S most te megcserélted, édesapád meg a Nagy Szellem ellenére...Mondom én, visszaverik azokat a vesszőcsapásokat neked az örökös vadásztéren... Aranyszarvas elég sáppatt lett, de nem hiszem hogy olyan nagy lett volna a hite hogy higgyen benne. Mindenesetre elég csendben fogyasztotta el a nyulat. Vacsora után, mielőtt elmentünk, odament apámhoz. -Miért nem mondtad el ezt előbb? – kérdezte. -Mert az asszony nem hagyott szóhoz jutni, - felelte apám.

Erre sok minden történt egyszerre: Latrens elkezdett nevetni, mire a már alvó Csillagszövő ijedten ült fel, Aranyszarvas igyekezett elfojtani a benne egyre jobban gerjedő röhögést, Vali úgy nézett mindenkire mint akinek fogalma sem volt hol van vagy mit keres itt, édesanyám meg felkapta az egyik fából készült kavaró eszközt és apámhoz vágta. Apám meg elhallgatott. Mert hiába van meg az a törvény hogy a törzsnél a férfi az úr a házban, úr csak akkor lehet, ha a felesége megengedi... Következő rész: Latrens megjavítása Írtam Én

142. Verzár Éva ( Arany Szarvas ) Megvilágosodás! Elfogyasztottuk a nyulat. A tűz mellett fény derült nevem eredetére is. Sajnáltam szegény öregeket, de titokban örültem az új nevemnek. Úgy érzem, körülöttem még sok a titok. Valami azt súgja, hogy figyeljek. Ösztöneim? A véremben van? Gyerekkoromban megtanultam a vadonban, hogy a figyelem nem lankadhat. Elsősorban a fiúknak tanították meg, hogyan beszéljenek a széllel, mint mondanak a madarak. Az erdő minden rezdülését észrevették. Mi lányok ösztönösen vettünk észre mindent, tudom, érzem, hogy van még titok, ami engem körülvesz. Bejártam az egész világot, beszélem Európa nyelveit, most itthon, az elfelejtettnek hitt szavak úgy bújnak elő, mint a friss forrás. Ma reggel is, amikor a folyóra mentem tisztálkodni és úszni egy jó nagyot, hallom, amint a bokorban rólam beszélgetnek. Arról, hogy nem is vagyok Nagy Medve és Szürke Szarvas leánya. Ekkor beljebb húzódtam egy ág alá a vízben, mozdulatlanul vártam a folytatást. Szerencsémre nem vettek észre és mondták a magukét: -A történet, amit kihámoztam, meglepett. Valamikor, amikor apám oly kegyetlenül megvesszőzte anyámat, hogy házasságra kényszerítse, cselekedete nem maradt büntetlen. Az szellemek bosszút álltak. A megszületett gyermek halott volt. A táborban egy fehér asszony tartózkodott. Az indiánok Fehér Nyír nevet adták neki, párja egy kreol férfi, Büszke Tölgy nevet kapta. Férj és feleség voltak, szerették a vadont, néhány évet ott tartózkodtak, de tovább kellett menjenek. Királyi megbízottak voltak, aranylelőhelyet kerestek, mert mindig csak a sárga fém érdekelte őket. Sokat össze is szedtek és vitték magukkal. De előtte történt még valami. Indulásuk előtt kislánya született Fehér Nyírnek, akit nem vihettek magukkal. A kislányt odaadták Nagy Medvének, aki felesége mellé fektette mondván, hogy ezt a lányt szülte. Ez voltam én? Feltűnt nekem, hogy nem hasonlítok szüleimre, azt, azért nem sejtettem, hogy becsaptak, mert becsapottnak éreztem magam. Már vacogtam a reggeli friss vízben, amikor végre befejezték az asszonyok a történetet. Megmozgattam tagjaimat, úszni már nem volt kedvem. Érzéseim nem változtak a hallottak miatt, mert szerettem nevelő szüleimet, egyre hajtogattam, hogy ők az igaziak! S mintha villám csapott volna belém! Hisz ez nagyon jó! Ebben az esetben gyermekkori házasság nem érvényes. Nem vagyok indián, csak annak neveltek. Hónaj Szag nem a férjem! Istenem! Szellemek, hála nektek! Nem mondom férfinak férfi, de én másról ábrándoztam. Az igazit vártam, aki olyan, mint én. Már találkoztam is vele, amikor ingatlanjaimat vásároltam. Mélyen nézett a szemembe, és azt mondta, hogy követne a világ végére is. Majd meglátjuk… A kis házat Szellős Durrancs felépítette. Elég furán néz ki a tipik között. Nem tudom mit gondolt okos barátom, majd ha a törzsünk költözik, a hátára veszi? Az ő gondja. Az én gondom pedig a következő: - Gyöngyikém a szégyellős pára, nem engedte a vadonban magához közel Szellőst. Abban a pillanatban, ahogy a ház felépült, ők már be is költöztek, és napok elteltével, Gyöngyin a fáradság jelei látszottak. Az én kicsi húgom! Megállj Szellő, egy kis szünetet beiktatok a számodra. Megbeszéltem húgommal utazzon el megnézni ingatlanjaim és a befolyt pénzem sorsát. Vásároljon magának mindent, ami innen hiányzik, és azt, a régi életében megszokta. A kicsim kapott az ajánlaton, de egyedül kell mennie. Hisz este tartjuk Szellő márki szertartását. A szertartás után a márkinak nagy kedve nem lesz az utazáshoz. Egyébként is őneki jut az a feladat, hogy vigyázzon Harmatgyöngyre.

A Nagy Varázsló és a Nyolcak Tanácsának Határozata, amit a délutáni pipázás közben hirdettek ki: - A szertartás időtartalma 24 óra – közben a pipa kézről kézre járt. - Ez alatt, az idő alatt, Letrans de Szellőnek állnia kell a próbát – a füstöt négy égtáj felé fújták. - Ruházata: Gyöngyi által gyűjtött falevelek takarják el férfiúi mivoltát. Előtte felvonulnak, és erotikus táncokat lejtenek a törzs legszebb lányai. Ha egyszer is megemelkedik egy falevél, elvesztette a játszmát. Használhat bármiféle segédeszközt, ami csak természetes lehet, úgy mint víz, árnyék. - Egész idő alatt nem kaphat enni, inni is csak tüzes vizet. Mellette egy farönkön, nagy tál illatos, chilis bab kínáltatja magát. Ha hozzányúl vesztett. - Ha teljesíti e két feladatot, megválaszthatja magának a nevét, annyit, akkor eszik, amikor és amit szeretne. Az asszonynak nem lesz beleszólása. - Ha egyszer is jelét adja gyengeségének, a törzs választja ki nevét, az asszony örök életére fel lesz hatalmazva arra, hogy parancsolója legyen a gyenge embernek. Ha úgy dönt, el is hagyhatja. – Ekkor a pipa Szellőshöz ért, ha beleszív és a négy égtáj felé fújja a füstöt azt jelenti, elfogadta a feltételeket. Estére már kezdődhet a szertartás. – ELFOGADTA – igaz mély lélegzetet vett, gondolkozott, de ELFOGADTA! Gyöngyimmel mi a félhomályból néztük, mi történik. Húgom remegett, féltette izmos csalogányát, aki néha olyan szépen énekelt neki. A verseit mormolta magában, de ezt hallva, megijedtem. Csupa erotika, sex, mély érzelem, már veszve látom a szertartást… Eszembe jutott az egykori Kisszellő, aki a gyermektáborból hazajövet - cicit kért anyjától. Még szerencse, hogy reggel utazik Gyöngyi!!! A tüzet már rakják. Szellős, a Vének Tanácsa között ül, csak néz felénk, segítséget keresnek szemei. Sajnos mi nem segíthetünk, neki kell most próbát tennie. Le kell vetkőznie rossz szokását, azt, hogy mindig az asszonyok után jár, a bab illatáról nem is beszélve. A szertartás végén a Nagy Varázsló megitatja vele, az általam készített főzetet. Áldást mond rá, mondjunk mi is azt. Én kioktatom ezalatt Gyöngyit, hogy kit kell felkeressen a városban, remélem nem egymagában jön vissza, mert kedvesem elhatározása nagyon erős volt. Majd anyámék elé állok, és megmondom, hogy nem tekintem férjemnek Hónaj Zsenit, hanem én választok párt magamnak. Arany

Szarvas

)

143. Jó tett helyébe , jót ne várj..., …., hallom én, hogy mit sutyorog a falu. A névadó után lábra kelt a pletyka az asszonyok közt, hogy Arany Szarvas a Nagy Sámánhoz bejelentkezett két témában. Az egyik nagyon helyes, mert már igazán kellene valami elfogadható név ennek a kimondhatatlan nevű Hónalj Stócnénak, de a másik..., hát az hátbatámadás a személyem ellen. Jó lesz felkészülni a legrosszabbakra. Mert ebben a nőben minden rafinéria megtalálható. Aki az Európai uralkodóházakat oly ravaszul kijátszotta azzal nehéz lesz bírni. Nem hiszek én ennek a bővérű nőnek, a hajón is milyen örömmel vállalta a szülinapi masszázst....újabban azt is észre vettem, hogy nem vagyok közömbös számára jó lesz résen lenni..:))) már mint hogy Gyöngyim nehogy félre értse. A fa-tipik nagyon jól haladnak, még csak augusztus eleje van és az egész falu kész..., legalábbis zömének a váz szerkezete, - csak a belső munkák vannak hátra, de az minden család saját elképzelése szerint készül el..., nem utolsó sorban a család kivitelezésében. A mi kis házunkba kialakítottunk egy olyan helységet ami Európában fürdőszoba néven futott, de itt szerény körülményeink ellenére a víz tárolását bőrtömlőkkel megoldottam s nyugodtan lehet fürdeni a nap bármely szakában és az időjárásnak sincs kitéve az ember. …, közben eszembe jutott valami,- régen írtam már versikét, de most a „ Mec-rettyintőről eszembe jutott..., Miközben guggolsz és gúvad a szemed hátad megett nagy a zsivaj s röhög minden gyerek skandálják a kis szörnyek - nézd az öreg roggyantat reszket az ina míg rottyantgat már nem pottyant szegény lábán csorog s benne tocsog már nem frankó a durrogó... …, visszatérve a kis házikónkhoz, amire nagyon büszke vagyok,- mert megvan benne mindannyiunk kényelme. Ami a legfontosabb ha lesz új kis jövevényünk annak a helye is kész. Nem haragszom , mert az irigyeim szólják le a fa-tipit és Arany Szarvas még nem tudja, de a tanács úgy döntött, hogy felhagy a vándorlással és Vulg Fart-ban megtelepszik. Kezdenek lejárni azok az idők, hogy szabadon kószáltak az indiánok. Döntésüket majd a tél fogja legjobban visszaigazolni. Minden törzsnek megvan a saját vadászmezője és azzal beéri, mert másképp kiássák a csatabárdot és a háború újból kezdődik. Arany Szarvas története meglep, mivel nem volt róla soha tudomásom, hogy Nagy Brumiék nem az ő szülei, de lehet hogy Gügye Rügy meséjét hallgatta ki. Rügy egy kissé szalajtós, egyébként egy végtelen jó lelkű nő..., s ráadásul szép is..., úgy harminc nyár lehet mögötte. Mióta pártfogásomba vettem azóta kezdik tisztelni, mert előtte a törzs napszámosa volt. A Nagy Tanácsban mióta kineveztek a „ Babföldek Biztosának „ helyem van és szavazati jogom. Így meg tudtam menteni a nem kellemes szolgálat alól,- és a leendő

babánk mellé dadusnak beosztják. - Igen,- mert elhatároztuk Gyöngyimmel , hogy lesz egy kisfiunk. Ezért hajlandó voltam „ a szélmentesítő próbára”,- nagyon nem lepett meg a dolog, mert azt hitte a szellemi kitervelő, hogy nincs itt csavaros ész:))) hehehehe A falevél kosztümöm áldásos takarásában „ a kis izgágát” áttetsző őzbél húrral combomhoz rögzítettem, - és jöhetett az erotikus tánc …,még tán be is állok …, babból meg délután jól belakok és a dobok sípok kavalkádjában durroghatok kedvemre..., legfeljebb ráfogom Hónalj Szagra..:)))) Arra már nem számítottam, hogy mekkora felhajtást csinál ebből Arany Szarvas. Még a Susogó Patak völgyéből is jöttek vendégek. Vezetőjük egy magas kisportolt alakú szúrós büszke tekintetű fiatalember Fürge Pisztráng..., - egy kisebb kavarodást keltett a lányaink körében, mert mind a nyakát nyújtogatta, hogy lássa,- Füstben Mindent Látó sámánunknak minden tekintélyére szükség volt, hogy a táncosok a kellő helyen kezdjék meg vonaglásukat:))) , - visszafelé sült el a puska, mert Fürge Pisztrángnak táncoltak egész este, úgyhogy akár nem is tettem volna biztonsági intézkedést akkor is nyerő vagyok. Fürge Pisztráng a delevár nemzetségből való, s remélem megtetszik valamelyik hajadonunk neki és letelepszik köztünk, de ezt majd ő maga eldönti. A nagy tűz mellett egész este felváltva táncoltak a lányok, de hatást nem értek el vele. Reggel már kezdtek kidőlni a sorból, a két napkeltét végig kellett nekik is csinálni. :)))) Azt eldöntöttem, ha vége a ceremóniának beszélek Gyöngyimmel, hogy vigyázzon Szarvassal, mert nem nagyon tetszik ez a befektetősdi dolog nekem. Komoly értelmes asszony eldönti, hogy mit tesz,- enged-e kíváncsiságának. Azt hiszem mára elég ennyi, mert kifáradtam a nagy zsivajban és két nap talpon azért sok.

144. Verzár Éva ( Arany Szarvas ) A próba második része és Fürge Pisztráng története

Gyöngyi ügyesen ugrott fel lovára, ránéztem, és megdöbbenve láttam, milyen keményen üli meg a lovat. Visszaemlékeztem Bécs melletti kastélyunkban rendezett mulatságainkra, amikor Még a hajadon lány féloldalasan ült a lovon. Mást nem tehetett volna, a hosszú, bő aljú ruha, meg az etikett nem engedte, hogy férfiasságot mutasson egy nő. Most nem tehetett mást, sietnie kell, de én láttam szemében a könnyet, amint kedvesére néz, aki a tűz mellett állva várja a próbatételt. Sietségének más oka is van, bár elástuk a csatabárdot, békében élünk szomszédainkkal, nem árt az óvatosság. Naplemente előtt a kijelölt pihenőhelyre kell, hogy érjen. Sötétben eltévedhetnek, és mindenki féltve őrzi határait. Nem lehet elfeledni, hogy aki ma barát, holnap lehet ellenség. Közben pörögnek a dobok, a márki, mint tudjuk kiállta a próba első felét. Csalással, de kiállta! Csak azon csodálkozom, hogy a Sámán nem vette észre, hogy valami nincs rendben Szeles Durrancs körül. Miközben ezen gondolkoztam, szemem rátévedt Fürge Pisztrángnak nevezett, úgymond delavár harcosra. Ismerős volt az arca, tudom, láttam valahol. Olyan velem egykorú lehet. Honnan ismerem. Beugrott. Kislányként a táborban találkoztam vele, és akkor is meglepett, mert játszópajtásaim közt nem volt. A fiúk gyülekeztek, hogy elvonuljanak felkészülni a férfiasság próbára. Akkor láttam őt. A mi törzsünkből való gyermek, akit delavár fogoly asszony szoptatott, mert mástól nem fogadta el a tejet. Az asszony szabadulása után magával vitte, és addig nevelte, amíg a próba ideje el nem következett. Furcsa gyermek volt, mesélte anyám. Mindig a fellegekben járt a feje. Madárnak képzelte magát és repülni akart mindenáron. Ezt a táborban is eljátszotta párszor, de szerencsétlenségére rosszul alakult a dolog. Egy nap sas tollakkal díszítette fel karjait. Felmászott a folyó parti legmagasabb fára, azt mondják úgy mászott, mint egy mókus. Amikor fenn volt elengedte az ágat, széttárta karjait, de nem felfelé szállt, hanem a patakba zuhant. A víz felszínére emelkedve, pisztrángokkal volt tele sas szárnya. Ekkor kapta a nevét Fürge Pisztráng. Most, hogy elnézem, sokat változott, az idő meglátszik arcán, de teste megfeszül, mint az íj, és úgy látom nem beszédes. Bár a szeme tüzes, amit nem csodálok, hisz a falu össze lánya előtte ejti a táncot. A táncosok megelégelték, hogy egy olyan harcosnak mutassák bájaikat, aki NEM FÉRFI. Még mindig pörögnek a dobok, amikor nekem eszembe jut, hogy nagy szerencsém lehet Fürge Pisztránggal. Ő az én emberem. Elosonok, megnézem a tipijét, igazam volt, nyoma sincs az asszonyi kéznek. Fellélegezve mentem a tűz mellé, és jól szemügyre vettem. Tervem van vele. A városban jól megfigyeltem, hogyan terjeszkednek a fehér emberek. Tudom, hogy hamarosan a vadonban is megjelennek. Ide hozták már a tüzes vizet, van már puska is, nemsokára ők is itt lesznek. Főleg, ha aranyra fáj a foguk. Itt sok a sárga fém, de nem használjuk semmire, csak ékszereket készítenek belőle, meg dísztárgyakat. A nekünk fontos elemek, a hal, amiben dúskálnak folyóink, a vad, amivel erdeink még tele vannak. Azért kell nekem egy megbízható harcos, hogy pénzemmel, és a sárga fémmel a városba

menjen és felvásárolja a telkeiket, hogy egyszer majd legyen népemnek helye, ahol élhet szabadon. Ezt a küldetést szánom neki, én, aki láttam Európa gaztetteit. A dobok még mindig pörögnek. A Sámán kihirdette az első próba eredményét. A Vének Tanácsa azonnal füstjelekkel jelezte az eredményt, amit Gyöngyi viszonzott. Szerencsénk volt, csendes volt az este. Most a próba második része következik. Előtte még a harcosok eljárták a győzelmi táncot, aztán a Sámán lépett középre. A Szellő Márki szájába csurgatta az igazmondó vizet, amit egykor a cigányasszony adott nekem. Hatását nem kívánom még az ellenségemnek sem. Hideglelés váltakozik a kibírhatatlan hőséggel, és ez eltart hajnalig. Közben a Sámán a titkairól faggatja a harcost, aki még azt is elmondja, amit nem vétett, de ebben az esetben nem úgy történt. A mi márkinknak volt bűne elég, és eltartott hajnalig, amikor kínjában felüvöltött: ŰVÖLTŐ FARKAS – kiáltotta el magát a Sámán! Megpördültek a dobok, eljött az igazság pillanata. Nevet kapott, becsületes nevet, amiért meg is szenvedett, ami még eltart nála pár napig, de megtisztulva állhat kedvese elé, új névvel. Az örömünnepben nem vettem részt, mert gondolataimban a tervem mocorgott, és kíváncsiságom, hogy méltó ember lesz-e Fürge Pisztráng e nemes célra. Nem is maradhattam volna, mert most már ÜVÖLTŐ FARKAS, igencsak csúnya szemekkel nézett rám. Nem érdekelt, de örvendtem, hogy Gyöngyim ennél a próbánál nem volt jelen, mert csúnya dolgok kerültek napvilágra, amit ha mindenki nem is értett, de én értettem. Volt olyan ravasz, hogy németül mondta a legnagyobb gaztetteit. Előttem nyitott könyv ezen túl ez, az ember, de én a másikra vagyok kíváncsi. Arany Szarvas

145. Üvöltő Farkas …, nos kedveskéim,- nagyon jól sikerült a próbatétel. Arany Szarvas szokásos mesterkedése ellenére, győztesként kerültem ki. Ő segített hozzá, hogy a részemről is bántó nevet levethessem. Nem is tudja mekkora szívességet tett nekem vele. Ez a Szellő név inkább egy gyerekhez való nem a „ babföldek főfelügyelőjéhez „ és a törzs főépítészéhez. Nem utolsósorban a „ füst-távíró” feltalálójához aki ezért megkapta a kor legnagyobb kitüntetését az „ Arany Szarvasláb” díjat. Ismerem az összes cigány varázsitalát, így nem lepett meg vele, az íze sejtéseim beigazolták. A „dade-rángatót” láttam milyen hatást vált ki, mikor szegény herceget kúráltuk „ a brunyalusz pintussal”. Ennek oly egyszerű ellenszere van „ rafinérius medicina” amit mikor senki nem látta kis üvegemből felhajtottam. Az összetételét nem árulom el, mert képes lesz valamit kitalálni ellene. Addig míg nem sikerült ez marta a belem, mert valami istenverte gyökeret használt hozzá Szarvas, - úgyhogy nem volt nehéz veséjéig hasító nézéssel reá tekintenem. Egyébként is vágytam már valami férfias névre, így kapóra jött a „ dade-rángató” és minden színészi tehetségem összeszedve,- egy nagy üvöltést produkálnom. Arany Szarvason láttam , hogy az örömtől legalább két kilót szedett magára. Amit a „pocsolyába pakolosz” leszedett róla azt most egy éjjel vissza vette magára. A másik itt van ez a homályos befektetési ügy,- nagyon aggódom Gyöngyimért. Még amit ez a rafkós nőszemély kitalált az galibát okozott. Csak akkor nyugodtam meg, mikor füstjeleink találkoztak és hírül adta a titkos jelünkkel, hogy minden rendben és két napkeltével visszatér. Megnyugodtam, de teljesen akkor ha karomba érzem,- addig Szarvaskám agancsai reszkethetnek, mert felfalom :)))))) brrrrr-brrrrr-vaúúúúú Térjek vissza a minden napokhoz,- mint már említettem lesz olyan dadusféle a háznál Gyöngyim mellett aki segít neki, mert ő már ehhez nagyon hozzá szokott. Igen,- Gügye Rügy akiről szó van a neve elárulja szellemi képességét, de szíve arany és a gyerekekkel tud jól bánni. Azelőtt anyja Oktondi Bimbó látta el ezt a feladatot a törzsben. A régmúltban a Sámán mellett fojtatta tevékenységét,- úgymond a férfivá avatás egyik vonalát vitte. Nos európai létünkre ezt akartuk megszüntetni Gyöngyimmel és ezért döntöttünk Gügye Rügy mellett. A falu minden napjai visszatértek a próbatételek után a rendes kerékvágásába, csak Arany Szarvas járt-kelt gondterhelten. Olykor- olykor mikor összefutottunk a tipik között ,olyan jelentőségteljes pillantást vetett rám, de a felhúzott szemöldök mögött nem láttam gondolataiba, - talán jobb is..... szerintem Merem remélni, hogy Gyöngyimért aggódik Ő is ! Habár szemet vetett Fürge Pisztrángra is, de a „sebes halacska szerintem másfelé úszkál s csóválja a farkincáját”, ez úgy gondolom komoly fejtörést okoz neki. Sajnos csak szülei elé kell állnia , hogy Hónalj Szag a férje,hacsak !!!! - csoda folytán más nem történik. Az idő előrehaladtával Nagy Medvéből is Bandzsal Bocs lett és második házasságában Coffos Kukucskát vette el. Nem akarom

bántani, de inkább ha másból nem hálából a sok aranyából amivel dicsekszik kezeltetné a szem problémájukat. Mert a „ Távolság mint üveg-golyó” hospitálban , Na Hogy Néztél szem-prof. A „ ne pislogj hanem nézz „ technikával megszüntetné a bandzsalságukat. No ez az ő lelkiismeretére van bízva. Nagyon lassan telik az idő, a két napkelte elmúlt és csak annyi jelzés jött Gyöngyim felől, hogy ne aggódjatok minden rendben halad... Arany Szarvasnak biztos többet vagy mást füst-távírózott, mert olyan széles volt a vigyora, hogy a tipik között alig fért át. Ez legalább biztató jel..

146. Verzár Éva (Arany Szarvas) A füstjelek titka

Gyöngyi elment… Üvöltő Farkas nevet kapott, és visszatért táborunkban Sebes Pisztráng, aki a delavároknál nevelkedett. Nyugodtnak kellene lennem, de valami azt súgja, hogy baj van. A füstjelek a megbeszélés szerint értesítettek bennünket, hogy Gyöngyi szerencsésen megérkezett a pihenőhelyre. Onnan már nem történhet baj. Úgy számoltam, hogy másnap délre, amikor a nap a fejük fölé ér, már a városban lesznek. A megbízatásom nem vesz sok időt igénybe, így már harmadnapra indulhatnak vissza. Ismét a táborhelyen pihennek, ahonnan jelzik, mikor érkeznek. Így is történt. Hiába aggódtam. Megkönnyülten figyeltem Üvöltő Farkast és a falunk embereit. Vadászatra indultak. Az asszonyok már izzították a tüzet, aszalták télire a vadhúst, meg a halat. Sebes Pisztráng szerencsés volt, rengeteg hal várakozott a füstre. Aztán a távolban hatalmas por, és egy lovas nagy sebességgel közeledett. Megismertem. A városbeli barátom volt, egy ismerős indián kíséretében. Eléjük mentem. Örömre nem volt időnk, mert szaggatottan, a levegőt kapkodva mesélték, hogy nagy baj történt. A városba nem érkezett meg a húgom. Mindjárt sejtették, hogy baj van. A táborhelyen egy harci nyilat találtak a fába beledöfve, és egy kendő sarkát, ami az én Gyöngyimé volt. - Elrabolták? – kiáltottam fel – Hogy történhetett, hisz az nem az ő területük. - Eltévedtek, csak egy pár métert, de a delavárok tisztásán táboroztak le – válaszolt a barátom. -Hogy lehet az, hisz a jeleket láttuk? -Igen, a delavárok kényszeríttették rá, hogy jelezzen. - Azonnal a törzsfőnökhöz kell menjetek, én sietek hívom a táltost. – azzal elindultam a tábor felé. Láttam, hogy Üvöltő Farkas különösen néz rám, de nem mertem neki megmondani, ami történt. Azért sem, mert újhold volt aznap este. Nem tudtam kiszámítani, hogy miként reagál a hírre. Lehet megbolondul, vagy átváltozik farkasemberré. Ilyen már megtörtént. Nem szerettem volna, mert olyan gondosan nevelte a kislányát Gyöngyi távollétében, hogy megesett a szívem rajta. Tudom, azt gondolja, hogy túljárt az eszemen. Nem emlékezik semmire, én számítottam a csalásra. Ezért a fontos füveket már a cigánytáborban eldugtam, egy kis zacskóban őrzöm, a két mellem közé csúsztatva, egy kis bőrzacskóba. Azt adtam neki, miután rájöttem, miben mesterkedik. A dobpergés és a tánc hevében nem vette észre, de az italát kicseréltem. Ez most a legkisebb gondom, csak a nézését látva jutott eszembe. Már a tűz mellett ülnek a harcosok. Üvöltő Farkast is oda hívták. Amikor meghallotta mi történt óriásit ordított, csak úgy zengett a tábor a hangjától. Már indult volna, amikor Sebes Pisztráng lefogta, helyére ültette, aztán a Sámánhoz fordult. -Ismerem a delavárokat – mondta -. Valami tévedés történhetett, mert az évnek e szakaszában nem szívesen harcolnak. Minden férfi a téli élelmet gyűjti. S a Hold állása sem nekik kedvez. A szertartásaikat jól belevéstem az agyamba. Tudom, hogy, ha elmegyek hozzuk barátként fogadnak. Beszélem a nyelvüket, bízzátok rám és az isteneinkre. A törzs mélyen hallgatott, majd elvonultak. Kis idő múlva tértek vissza. Ezalatt folyamatosan Farkast támogatták, aki kivetkőzött volna magából, ha Sebes Pisztráng nem tartja olyan keményen. - Meghoztuk a döntést – szólt a törzsfőnök -. Sebes Pisztráng egy hetet kap, hogy

visszahozza Gyöngyit, ha addig nem érkezik vissza felvonulunk a sereggel és visszahozzuk mi, mindenáron. Uff! Befejeztem. – Sebes Pisztráng felállt, nem nézett se jobbra, se balra elővezette a lovát, már vágtázott is. Csak néztem utána. Nem bízok meg benne, bár az érvei őt igazolták. De tipijéből éjszakánként nem horkolás hallatszott ki, hanem egészen más. A törzsünk lányai másnap meg nagyon titokzatosan lesték, mikor vonul pihenni a hűset adó lombok közé. Ez igen. Éjjel-nappal! Nem beszélt sokat, nem tudtuk milyen tervei vannak. Ő volt a legtitokzatosabb ember jelenleg a táborban. Nappal horgászott és éjjel… Az biztos, nem a szellemekkel beszélgetett. Üvöltő Farkas mellé négy fiatal harcost adott a Varázsló, akiknek megparancsolta, hogy le ne vegyék szemüket róla. Egy hétig mellette a helyük. Kart-karba öltve végre sikerült elvonulni a tábor népének szeme elől. A vízparton, egy korhad fatörzsre ültünk barátommal. Az égen már pislákoltak a csillagok, sok megbeszélni valónk volt. Erről addig nem szólhatok, amíg húgomat nem látom családja körében. A szellemek vezessék útját Sebes Pisztrángnak, hogy minél hamarabb véget érjen ez a szörnyűség.

147.

Oberhauser Csaba ( Mec'Old )

Ma ünnep... Ez a nap is úgy indult, mint bármely más, szürke hétköznap. Alig volt a városban lövöldözés, hulla is csak egy-kettő. Nyugodt voltam, tehát betértem kedvenc szórakozóhelyemre, a szokásos asztalomhoz, talpig ünnepi hangulatban. Az asztalnál pillanatokkal később már hárman tartózkodtunk, jómagam és kétkedés. Nem úgy nézett ki a dolog ugyan is, hogy még a dagály beálltáig odatéved valami ételfutár. Pedig ma ünnepelni jöttem ide. Azért is vettem fel erre az alkalomra, vadonatúj farkasbőr (vízhatlan) ruhámat és eltökélt szándékom volt, hogy az étlapról a legdrágább ételt rendelem meg. Áfonyás szarvassült, marisch szósszal. Ez itt a cég specialitása volt. Megjegyzem, a szarvast ugyanaz lőtte ki, aki a ruhám alapanyagául szolgáló farkast is hazavágta. Hogy gyorsabban teljen az idő, fogadást kötöttem a szomszéd asztalnál űlő - bár ez túlzás - mondjuk úgy támaszkodó alakkal, hogy ki fizeti meg az összetört tányérokat, ha képen törlöm azt a rongyokba csavart szakácsnak álcázott alakot, ha rögvest nem csámpázik ide, azzal a rozoga testivel. A szomszéd szerint a az fizet akinek ilyesmire futja...és nem ő maga fut el a tulajdonos elől. Mondtam neki, ez nem jó, mert én magam nem szoktam elfutni, az gyáva dolog lenne. -De hasznos.. mondta, mert a kórház is drága és rém pocsék a kaja is. Nem vitatkoztam vele, ő már biztos tapasztalt ügyfél ilyen ügyekben. Szó, szót követett, én meg a szememmel azt a kehes londinerivadékot, mert kezdtem egyre éhesebb lenni, meg hát az a koszlott farkasbőr gúnya is cefetül meleg volt. Ja kint 37 fok volt árnyékban. Igaz árnyék nem igen volt, tegnap vágták ki az utolsó szúette fát is koporsónak. Valami előlmászkáló ígérte, hogy hamarosan ideszállítanak valami facsemetéket, de sejtettem ennek a fele se igaz és a másik feliről meg konkrétan tudtam, hogy hazugság. Szóval itt tartott a ünnepi napom kezdete, mikor felvettem a szomszédot a földről, de még sem vittem haza, bár ennek a tulaj kimondottan örült volna. Nem szerzem meg neki ezt az örömöt, mert még mindig nem hozzák a kajámat - bocs, az ünnepi fogást. Eddig csak azt értem el, hogy többen a pártomra álltak és biztattak, hogy ha nem kapom meg a szarvashúst a marischszósszal együtt, segítenek szétverni ezt a csehót. Mondtam, hogy nagyon rendes tőlük, de hát én ma ünnepelni szeretnék, nem igazságot osztani. Ja és valamit inni is, de az nem olyan fontos. Na végre látom elindult felém a kotyvahuszár. Na most végre rendelek és jól megtömöm a bendőmet. Bár éhes nem is nagyon voltam, inkább csak az ünneplés kedvéért csinálom ezt a faxnit. Had lássák a népek..megszaladt nekem. Na fizetni azt nem fogok, azt már tudtam és ebből nagy elégedetlenkedések lesznek, de szerintem ez is csak emeli az ünnep hangulatát. És gondolok felebarátaimra, kell az csakis szórakozás a cimboráknak, még ha nem is egy tálból cseresznyézős a viszonyunk. Vártam hát hogy hozzám csámpázzon ez a delikátbajnok, de mit ad a jó sorsom, pont

mikor hozzám ért volna, valaki hátulról szigorú megrovásba részesítette. Egy félig telt italos üveggel. Puff. Lőttek az ebédemnek..ja és rögtön utána a megrovást elkövetőnek is. Vele szemben, a tulaj próbálta menteni a mundér becsületét, bár szerintem azt se tudta mi az. Ekkorra már többen is kifogásolták a tulaj viselkedését és ennek nyomatékot is adtak, azt hiszem őt vitte el először a szanitéc egység. Kisebb mozgolódás támad, amit én - bár roppant sajnáltam, hogy kimaradtam belőle, de már nem várhattam meg a végkifejletet, mert valaki húzott a karomnál fogva az utcára kifelé. Na ezzel, azt hiszem a mai ünneplés mintha véget is ért volna, bár ki tudhatja, hol van még az este.... utólag írom: nem tudom, hogy ki terjeszti rólam,hogy az én nevem Fürge Pisztráng, mikor ez egy nagy marhaság. Az úgy volt, hogy megkérdezték mi a kedvenc kajám? Én mondtam: sülve, pisztráng. Valami okoska meg úgy értette - a fele fülivel kagylózhatott a lelkem - hogy a nevem Fürge Pisztráng. Na ezt csak úgy mondom, az okulás és félreértések elkerülése végett, mert jó lelkű, ártatlan embernek láccom. (néha) De mi van, ha még se vagyok az? ...akkor meg jön a csőstül. Aki ugye a baj maga. És ennek elkerülése, nem jelent feltétlen pótolhatatlan hiányt. Addig is maradok (amíg lehet) a csudába elfogyott a tentám..

148 .Gligorics Teréz ( Harmatgyöngy ). Fogságban. Egész úton Latrensre gondoltam. Ma van a nagy próbára-tevés...Bár tudom, valamit okvetlenül muszáj volt tenni, mégis inkább magam viseltem volna el azt a sok kínzást...Szegény Szellősöm, nem tehet róla hogy ilyen testi fogyatkozásai vannak. Viszont azt sem lehet hogy a gyerekek eltanulják tőle, vagy ismerősök elkerüljenek bennünket...Halkan a Szellők Sámánját hívtam, kértem, hogy segítsen neki a mai napon. Tudtam, ha más nem is, de ő megérti. Elég hűvös reggel volt, mire a Susskahanna folyót elértem, kezdett esni az eső is. Jó lenne valami menedékhelyet keresni, de nem mertem letérni az útról. Arany Szarvas figyelmeztetett, sok a delavár errefelé és habár nem éppen harcosok, már régóta fenik fogaikat a mi településünkre, gazdag termőföldünkre, erdőinkre. Ezt az intését Latrens is megerősítette, ő mint tudósító sok mindent hallott, látott, amit mi halandó emberek nem... Mire átkeltem a folyón, tiszta sár lett a túlsó part. Igen meredek volt a felfelé út, szegény lovam egyre-egyre megcsúszott. Végül is leszálltam róla, hátha így könnyebben fel tudunk jutni a lejtőn. Nem ment. Két-három lépést haladtunk ugyan felfelé, de mindig visszacsúsztunk. Végül is a lovam valahogy csak fel evickélte magát, nélkülem. Kezdtem félni. Itt nem maradhatok, vissza sem mehetek, fel sem jutok... Gondoltam ha megyek egy ideig közvetlen a folyó mellett, hátha találok egy helyet ahol talán füvesebb a part, esetleg nem olyan meredek mint itt. Elindultam kelet felé. Jó félórát haladtam már, amikor észrevettem egy nagy kidőlt fatörzset. Gyönyörűen neki volt támaszkodva a meredek lejtőnek. Felsóhajtottam, itt ki tudok menni! Percek múlva már fent is voltam a tetején. A lovam sehol...Elindultam visszafelé, reméltem, valahol majd ráakadok. Elkezdtem nevén hívogatni: Moha, Moha! Nem nyerített vissza. Hirtelen zajt hallottam a hátam mögött, visszanéztem, s megállt bennem a vér...Három-négy ismeretlen harcos, lóháton. Az egyik kötélen egy lovat vezetett, az én lovamat. Öltözékükről, fegyvereikről ítélve tudtam, delevárok... Az egyik megszólalt jó durva, mérges hangon, de nem értettem mit mond. Itt minden törzsnek megvan a maga nyelve, nem igen értik meg egymást... Én próbáltam nekik megmagyarázni hogy ki vagyok, mi járatban vagyok, de ők még kevésbé értettek engem. Erre egy fiatal, elég csinos kinézésű ember leszállt a lóról és minden parádé nélkül feldobott az ő lovára, mormolva „hanigi aya!” Bár a szavakat nem értettem, de intésével jelezte, menjek velük. Széjjelnéztem, hátha van valami kiút, hátha gyorsabban tudok lovagolni mint ők, de tudtam, úgyis hiába...Nem volt mit tennem, elindultam velük az erdő felé. Most már nagyon, nagyon fáztam, hideg szél kezdett fújni, átfújt vizes öltönyömön, vizes bőrömön. Rendesen vacogtam. Az a fiatal kinézésű egyszer-kétszer rám tekintett, majd szó nélkül levett egy bőr-kinézésű valamit a válláról és rám terítette. „Osda”, mondtam neki, ami olyan köszönet-féle szó nálunk. Mire ő csak bólintott egyet. Kis idő múlva egy táborba értünk. Ilyen falukban az a szokás, hogy ha a harcosok hazatérnek, az egész falu kicsijenagyja-kutyája kiszalad elébük üdvözölni őket. Itt sem volt másképpen. Nagy üvöltések, kurjongások között értünk be a tipi-világba. Amint a nép meglátott engem, halálos csend lett. Mi a vének sátra előtt álltunk meg. Ott az egyik idősebb harcos leszállt a lóról. Rendesen megijedtem amikor állva láttam, hatalmas nagy darab ember volt. Az arcán

egynéhány vágás helye keresztezte egymást, oldalában egy nagy lyuk, valószínűleg nyíl helye...A legszörnyűbb az volt, amikor a vének felé fordult. Akkor vettem észre, csak fele fején volt haj, a másikon semmi, egy szál sem...Később tudtam meg, egy hadban elfogták és meg akarták skalpolni. Csak félig sikerült, leszúrta a támadóját... Elég sokáig tartott a beszélgetés közte meg a vének között. Végre elhallgattak. Az egyik vénember valamit odamondott egy asszonynak, mire ő odajött hozzám és intett hogy menjek vele. Bevezetett egy kisebb fajta sátorba. A földön bőrök voltak szétterítve, az volt az egyetlen „bútorzat”, de a sátor közepén nagy tűz égett aminek viszont nagyon megörültem, talán most majd megszáradok, felmelegszem egy kicsit. Akkor vettem észre, a rám terített bőr még most is ott volt. Elindultam kifelé, gondoltam visszaadom a tulajdonosának, de csak a nyílásig jutottam. Két harcos állta el a nyílást, kezeik keresztbe téve. Tudtam, itt nem lépek ki többé... Odakint kezdett sötétedni. Fáztam, éhes voltam...A pénz amit Arany Szarvas adott jól el volt dugva, mégis rettegtem, mit csinálok ha azt is elveszik tőlem? Nem az én pénzem... Végül is elnyomott a fáradság. Éjszaka lehetett amikor felébredtem, reszketve, dideregve, lázasan...Utána nem igen emlékszem semmire. Úgy rémlik álmomban valaki folyadékot öntött a kiszáradt ajkaim közé, majd később megint valaki suttogott valamit, igyekeztem megérteni, de nem tudtam a szemeim kinyitni...S aztán végre felébredtem. Egy árny volt a sátorban, megismertem, a meleg-bőrös harcos volt. Előbb megijedtem, kiáltani akartam, futni akartam, de ő hirtelen szájamra nyomta a kezét: -Ne félj, mondta – légy csendben. Erre kezembe adott egy bőrből készített lábbelit, mondva, vegyem fel minél előbb, majd a vállamra terített valami kabát-félét. Ne kérdezz most semmit, - mondta, - gyere velem. Én nagyon meg akartam kérdezni tőle hogy de mi lesz a sátorajtóban álló harcosokkal, vagy hova visz, vagy bármit, de nem mertem megmukkani sem. Amint kiléptünk a sátor nyílásán, megbotlottam valamiben, ha az idegen el nem kapja a karom, elestem volna. Akkor jöttem rá, nagyon gyönge vagyok, alig állok a lábaimon. Lenéztem a földre, nehogy megint megbotoljak valamiben. A két „őröm” ott feküdtek egymás mellett, mozdulatlanul. Én egy nagy sikolyt fojtottam magamba... Semmi neszt nem okoztunk míg ki nem jutottunk a faluból. Ott a delavár valami furcsa hangon fütyült egyet, mire előjött a lova. Felültetett rá előbb engem, majd maga is felszökkent. Én kezdtem volna mondani valamit, mire ő csak annyit mondott: még ne... Jó ideig lovagoltunk mire végre megállt egy tisztáson. Ott kukoricakenyeret vett elő, kettétörte és felét nekem adta. -Csak ennyi van, - mondta, tökéletesen a mi tájszólásunkal, érthetően, tisztán... -Ki vagy te? – mertem végre megszólalni. -A nevem Deli Bika, - mondta. – Én is abból a törzsből származom mint te. Amikor kicsi voltam, a sápadt arcúak megtámadták a falunkat. Apám, anyám lemészárolták, sok emberrel együtt. Aznap anyám az erdőbe dolgozott, az volt a szokása, míg dolgozik, engem egy kosárba mindig felakasztott a fára, nehogy valamilyen állat szétszedjen. A sápadt arcúak nem vettek észre. Nevelő anyám szerint majd csak három napra rá találtak meg, legyengülve, éhesen, de még éltem. Akkor még nem volt ez a harc a két törzs között. Nekem anya kellett, anyámnak meg gyerek. Az övé halva született. Így idekerültem, ehhez a törzshöz. Azóta sok minden megváltozott itt, több, jobb kellene a népemnek. Érthetően, de nem egyezek a módszerükkel, az öldökléssel. Téged is ezért raboltak el. Úgy gondolták, fontos ember asszonya vagy, tudnak rajtad egyezkedni. Most már nekem se nincs visszaút, megöltem a saját embereinket. Nálunk fejet-fejért a törvény... Utána elmesélte, hogy nagyon beteg voltam, napokig eszméletlenül feküdtem, úgy

erőltettek belém egy kis folyadékot hogy valamennyire fent tarthassam az erőmet. Én is elmondtam Deli Bikának milyen járatban vagyok, mi a küldetésem. Azt is, hogy mi célból akarok földet, rengeteg földet venni. Majd meséltem neki egy kicsit a falunkról, Latrensról, a gyerekekről. Deli egyre vidámabb meg vidámabb lett. Végül is azt javasolta, hogy neki úgyse nincs hova mennie, szívesen elkísér utamon, veszélyes egy nőnek egyedül utazni. Cserébe csak annyit kér, hogy vigyem el a falunkba, mutassam be mint falubelit... Így kiegyezve útnak indultunk, Baltimore felé. Ha tudtuk volna ott mi vár ránk, talán más irányba vettük volna az utat... Folytatás következi: Baltimore pletyi

149. Gligorics Teréz ( Harmatgyöngy ) Baltimore pletyi... Besötétedett ránk. Deli Bika nem mert tűzet rakni, félt hogy a törzs harcosai követik, ami egész valószínű. Aggódtam ezért az idegen, bár jószívű emberért... Nagy nehezen megvirradt. Éhesek voltunk, de semmi ennivalót nem találtunk az erdőben. Gyümölcsre, főzelékfélére már késő volt a szezon, vadat meg hiába fogtunk volna, nem tudtuk volna megsütni. Így elhatároztuk, útrakeltünk, minél előbb érkezünk meg Baltimorba, annál előbb fogunk eledelt találni. Hirtelen az jutott eszembe, hogy ilyen öltözetben ami rajtunk van, nem fogadnak be sehova. Elvégre rajtunk a törzsek öltözéke volt, Baltimore pedig fehér település. Rajtam még megvolt az Európában vásárolt ruha, habár eléggé sáros, szakadozott volt, de úgy gondoltam egy üzletbe csak beengednek. Úgy egyeztünk meg Delivel, hogy én előre lovagolok a városba, bevásárolok mind a kettőnknek ruhaneműből, visszajövök, átöltözünk, és csak akkor megyünk be a városba. Így is történt. Aggódva hagytam ott Delit, de csakis így lehetett megoldani. Az is eszembe jutott, hogy a sápadt-ember öltönyében a törzse sem fogja olyan könnyen megtalálni... Találtam egy elég tűrhető kész-ruha üzletet. Európai üzletekhez képest szinte semmi választék nem volt, de nem is volt az most fontos. Vettem magamnak két ruhát, az egyiken valami apró virágok voltak sötét háttéren, a másik egyszínű halványzöld. Úgyszintén alsóneműt meg egy pár cipőt. Gondoltam ennyi elég lesz amíg hazaérünk. Delinek találtam egy elég normális kinézésű barna öltönyt, reméltem megfelelő nagyságban, egy pár cipőt, két inget meg kalapot. Utógondolatra, eléggé elpirulva, valamennyi alsóneműt. Tudtam jól, az indiánoknál ilyesmi nem létezik. Mielőtt megint felpattantam a lóra, még bementem egy élelmiszerüzletbe, úgy gondoltam több erővel tudunk majd a városba visszajönni. Találtam finom sonkát, egy kenyeret, néhány már eléggé fonnyadt almát, de fő hogy volt mit enni végre. Így felpakolva mentem vissza az erdőbe. Deli már eléggé idegesnek látszott, de megnyugodott amikor meglátott. Külön-külön lementünk a patak partjára lemosakodni valamennyire meg átöltözni. Delire nem lehetett ráismerni, igazi úriemberként jött elő a bokrok mögül, egyedül a haja árulta el, hogy nem Baltimorban született. A bőre is valamennyivel sötétebb volt, de akár spanyolnak is nézhették volna ez miatt. Már dél elmúlt amikor a városba értünk. Legelőször szálloda után néztünk. Egy eléggé előkelő helyet találtunk, Smith és Wesson néven. A portás nagy kalapemeléssel nyitott ajtót nekünk, habár elég ferde szemmel nézte Delit. -A szolgám, - vágtam oda neki, nem tudom miért, de valahogy fontos volt hogy ne bántsa itt senki. Deli elmosolyodott. Akkor jöttem rá, angolul is beszél... Két szobát kértünk, ha lehetséges távol a szalontól. Nem volt lehetséges. A hivatalnok poggyászunk után érdeklődött. Azt hazudtam neki ellopták a vonaton, majd veszünk itt ami kell. Ez nem nagyon tetszhetett neki, mert előre kérte a három napi szoba-bérletet. Csak hogy befogjam a száját, kifizettem. Így végre feljutottunk a szobákba. Delinek felkínáltam segítségemet megmutogatni mi micsoda, hogy kell kezelni, de csak legyintett hogy hagyjam, ismeri ő a modern életet is...Egyre inkább piszkálja ez az ember bennem a kíváncsiságot, gondoltam magamban, de nem szóltam semmit.

Megegyeztünk hogy rendbe tesszük magunkat, és hétkor találkozunk az étterembe. Ennek örültem jelenleg legjobban, az a kevés sonka nem pótolta a három-négy napi éhezést. A kiszolgáló egy csendes sarokba ültetett le bennünket. Az étlap jobbnál-jobb ínyencfalatokat kínálgatott. Én marhahús levest kértem májgombócokkal, amiről kiderült hogy az a gombóc sosem látott májat, sőt, talán a leves sem marhát, de azért megettem, meg utána a csirkepörköltet is. Deli egy nagy steak-et kapott, krumplival, salátával. Olyan jóízűen evett, öröm volt nézni. Utána egy-egy pohár borral lemostuk, majd elkezdtünk nevetni, magam sem tudom miért. S hirtelen sírhatnékom támadt. Latrensre gondoltam, arra hogy mennyit jelent nekem, mennyire szeretem...S utána Delire néztem, s az tört fel belőlem sóhaj alakjában, hogy Istenem, segíts, mert én ezt is szeretem! Persze ezt neki nem szabad megtudnia soha, de Latrensnek sem. Természetesen én magam is igyekezem elfeledni minél előbb... A bár körül elég nagy zsivaj, lárma volt, nevetések, káromkodások, szokás szerint. Hirtelen egy ismerős név ütötte meg a fülem: Zarver Grófnő...Felfigyeltem rá. Az illető aki ezt a nevet kiejtette amint láttam, eléggé ittas volt...Nemrég még zongorázott a vacsorázóknak, úgy látszik most már nem lenne képes rá. -Bocsánat, uram, - szólítottam meg, - egy rokonom nevét tetszett emlegetni. Ismeri talán a hölgyet? -Én ne ismerjem? – válaszolta részeg, elmosódó hanggal, - az édesanyja sem ismeri tán jobban!, -erre egypáran elkezdtek hahotázni. – Ha meglátja a rokonát, mondja neki, Rekedt Egon bármikor szívesen látja. Igaz-e, Slim? – kacsintott az egyik mellette állóra. Slim...Slim...Ránéztem. Hát persze! Suttogó Slim! A kártyaasztal, póker, Zarver grófnő, persze ma már Arany Szarvas... -Bendő! – intett oda Rekedt Egon egy kopottruhás, pocakos urat, - gyere csak ide! Emlékszel a „grófnőre”? Itt kótyagolt pár hónapja a városban, valahonnan Európából került ide „barátokkal”. Egy másik nővel volt itt, mi is volt a neve? Áh, megvan: Vali! Ha jól emlékszem, Slimet kerülgette nagyon. - Vagy Slim őt, - röhögött Bendő – mert én kétszer is felmentem a szobájába! Szegényke, el volt tévedve, nem tudta sem azt hogy hol van, sem azt hogy ki vagyok, sőt, sokszor azt sem hogy ő kicsoda! Erre óriási röhögés következett. Kígyók vagytok! Akartam ordítani nekik, de Deli leintett. Persze, legjobb nem kikezdeni az ilyenekkel, még majd bicskát húznak ki vagy mit tudom én. Vali! Drága együgyű Valikám, hát akkor csak nem álmodta az egészet? Istenem, miért kellett nekem idejönni? Jobb az ilyet nem tudni, hisz úgy szeretem azt a két hölgyet mint a testvéreimet! Még sokáig folyt ez a döfkölődés, állítólag Arany Szarvasnak az a mániája hogy táncosnő, így került össze Rekedt Egonnal. Mindennek tetejében még fel is lépett, itt, ebben a szalonban, Rezgő Mell név alatt... Másnap elkeseredésem ellenére is bementem a városba Arany Szarvas küldetését elintézni. Föld után érdeklődtem, sok föld után...Szerencsémre a második ügynöki irodában megtaláltam épp azt, amit reméltem: kétszáz hektárt, de aminek legjobban megörültem, csak egy félnapnyi járásra volt a falunktól délre. A délnyugati része mocsaras vidékkel volt határos, azon túl egy kis városka, Washingtonnak hívták. Én féltem hogy majd idővel a városka belefolyik a mi földünkbe, de az ügynök megnyugtatott, hogy ott, azon a vidéken, nem kell az a város a kutyának sem, de attól függetlenül, az az egész rész mocsaras, vizes, nem tud oda építeni senki sem. Odaadtam neki a pénzt, ő nekem a tulajdonsági papírokat. El volt ez is intézve. Deli kíváncsian nézett rám. -Minek neked annyi föld? – kérdezte végre.

- Nem nekem kell- , mondtam neki, -Arany Szarvas pénzét költöttem. Ugyanis bármit is hallottál róla tegnap este, Arany Szarvas szíve tényleg aranyból van. A törzsünkre gondolt amikor ezt a pénzt ideadta. Nem csak a törzsek között van meg a vész, de amint tudod, a fehér nép egyre jobban meg jobban terjed szét az országban. Csak idő kérdése mielőtt mi mindannyian ki leszünk tolva innen. Arany Szarvast mindenki „fehér népnek” tartja, nem veszik el a földjét. Ezt a földet nekünk szánta, bármikor szükségünk lesz rá... Visszatértünk a szállodába, azzal a tervvel, hogy korán megvacsorázunk, összecsomagoljuk amink van, és hajnalban indulunk haza. A társalgóban egy idegen férfi ült, érdeklődéssel nézett irányunkba. -Ez az úr önöket kereste, - mondta a hivatalnok. El nem tudtam képzelni kicsoda az illető. Végignéztem rajta. A bal állán egy nagy kékeszöld folt éktelenkedett, kabátja egy-két helyen megtépve, szemei beesve. Mint aki nem aludt... -Harmatgyöngyhöz van szerencsém? – szólalt meg végre igazi úriember-modorral. -Igen – válaszoltam. -Fürge Pisztráng a nevem. Arany Szarvas küldött, amikor megtudta hogy a delavárok elrabolták önt. Azzal a szándékkal jöttem a városba, hogy felfogadok néhány pisztolyt kezelő embert mielőtt felkeresem a törzset. Egymagam nem sokra mentem volna velük. Tegnap este sajnos egy kis zűrzavar volt a szalonban. Amint látja...- s az arcára mutatott. Hm. Szóval Arany Szarvas tudta. Vajon megmondta-e Latrensnak? Szegény, az most mennyit aggódhat. -Sajnálom hogy miattam bajba került, - mondtam neki elég hideg hangon. Nem tudom miért, de valahogy megijesztett ez az ember. Nem egészen bíztam meg benne... Megbeszéltük hogy reggel mindhárman indulunk haza. Talán Deli Bika megvéd tőle ha kitör a kígyó-természet belőle. Másnap reggel korán ébredtem. Forgolódtam egy jó ideig, végül is elvesztettem a türelmem az ággyal is, magammal is. Mi van velem? Felkeltem az ágyból és az ablakhoz léptem. Kint még sötét volt. Hirtelen furcsa érzés fogott el. Elkezdett velem feketedni a világ, majd egy erős hányinger fogott el. Alig értem el a széket. S hirtelen, mint a villámcsapás, világosodott meg bennem a tudat... Azt hiszem itt maradunk még egy napot. Ha már itt vagyok, jó lesz meglátogatni doktor Lukba Kukuccsot....

150.

Még hogy a füstjelek …, azt hiszi mindenki, hogy bedőlök ennek a füstjel titoknak, én aki feltalálta a „ füsttávírót”. Aranyszarvasláb” díjas magántanár és néprajzkutató meg újságíró..cö cö cö... Van nekem egy nagyon megbízható sürgönyhordóm, aki Baltimore-ba hordja a tudósításokat a Winer Cejtungnak csak ezzel és mással sem szoktam dicsekedni. Ő mesélte, hogy a delavár rablási história sántít, mert a törzs nyugalomban él a csatabárdot úgy elásták, hogy ha kellene is nehezen találnák meg. Csak mivel idegenek voltak azért vitték a táborba biztonsági okból. Az őröket kár volt leütni, de ezt férfias cselekedetnek veszik. A légköri viszonyok elég rosszak és így nem tudtam rendes üzenetváltást eszközölni Gyöngyimmel , de az utolsó infom az, hogy „ne aggódj Ordas” majd minden elmondok rövidesen. Neki maradéktalanul hiszek. Nem úgy Fergetegnek,- az a beste lelke nem megkörnyékezte a dadusnak szerződtettet Gügye Rügyet !!! A minap arra mentem haza, hogy a gyerekek magukban játszanak a tipi előtt,- kérdem én a lányaimat, drága kicsi Aranyfelhőm hol a dadus ?..., - hamiskásan ahogy az anyja tud nézni..., hát apuci, - itt járt Fergeteg bácsi és elmentek az erdő felé valami fontos ügyben azt mondták...,- nohát kíváncsivá tett,- mi lehetett az a fontos. Az erdő felé vettem az irányt s nem is kellett nagyon behaladni, mert a közeli bokrok közül félre érthetetlen hangok s Fergeteges nevét meg nem hazudtoló ropogás hallatszott ki. Na mondom magamban a mi dadusunknak mostantól lőttek, mert Fergeteg a tipijébe viszi. Vissza is fordultam, nem zavarok..., - no kereshetek másik dadust ha hazajön Gyöngy... Leültem a ház elé és néztem a gyerekeket ahogy céllövösdit játszottak, azon imádkoztam nehogy az erdőbe lőjenek és eltalálják őket :))) Ahogy ott üldögélek magányomban s a gondolataim a jövőben barangolnak,- halk neszezést hallok..., felkapom a fejem, mert itt a vadonban könnyen meglepik az embert. Megnyugodva látom, hogy Arany Szarvas városi emberének az indián kísérője keresett fel. - Uff üdvözöllek Üvöltő Farkas népem nagy barátja..., - Uff üdvözöllek Szélsebes Sólyom kiváló harcosa a delevároknak..., Beinvitáltam a tipink teraszára ahonnan szemmel tarthattam a gyerekeket s elővettem pipámat ami mindig elkészítve volt a tartóján s meggyújtottam. Az első szívás után átnyújtottam vendégemnek ahogy azt illik és ezzel kezdetét vette eszmecserénk. - nem igazán kellett kérdezni, mert megeredt a nyelve. A városról kezdett beszélni, hogy nem indiánnak való hely, sokkal kellemesebb ez a kis város amit felépítettünk magunknak. Jólesően nyugtáztam a dicséretet.., megvallom kenegette a májam. Ő nyugtatott meg végképp Gyöngy felől. Ne idegeskedj testvér az asszonyod jó helyen van és biztonságban kis kitérővel jön. No és a városban mi volt, hogy nem tetszett neked testvér ? .- kérdeztem kíváncsiságom alig leplezve. Asszonyoddal ,- kezdte, - utoljára a keleti part egyik leghírhedtebb kocsmájában és egyben szállójában találkoztunk a „ Víg Bicskázóban” a fehér emberrel ott találkozott és megbeszéltek valamit s aztán eltűnt. Az az igazság nagyon nem is figyeltem, mert elég feszült volt a hangulat az ívóban. Egy különös alak , már megbocsáss és szippantott egyet a pipából,- farkasbőr ruhában ült az egyik asztalnál és hangosan követelte

a „ Szarvaspörijét áfonyásan marisch” mártással. Majd kitörik a nyelvem míg kimondom..., ez a Mec'Old mert így hívták oda hívta citerást és azt játszatta, hogy: A városban zúg a kocsma szarvas pörit a lábosba zime-zum zime-zum reszket az ina bum bum bum farkas koma jókat kuncog neki a combja jutott zime-zum zime-zum áfonyáspöri bum bum bum igyuk rá a jó söröket szarvas anyó nagyot nyöghet zime-zum zime-zum szügyén van a totemunk... - folytathatnám de alig emlékszem az összes strófára, mert nálunk ilyen dalok nincsenek, csak a nagy vadászatokat szoktuk megénekelni a tűz körül. Még elpipázgattunk egy darabig és utána békében távozott, mert közben a gyerekek mindenáron a folyóhoz csaltak úszkálni. Aranyfelhőnek és Kisharangnak sem lehetett egyenlőre felügyelet nélkül lejárni a vízre. No , hogy elment a harcos barátom, leindultunk a folyóhoz. A füzesben ahogy azt illik mindannyian levetettük ruháinkat s bele a vízbe. Volt nagy lubickolás és pancsolás. A három gyerekkel, mert Csillagszövő is velünk lógott mindig, mélyen beúsztunk a folyóba s kit látnak szemeim a lányokkal asszonyokkal Arany Szarvas is ott úszkál. Mindent félre téve a nyilvánosság előtt feledve a sok szurka-piszkát szívélyesen üdvözöltem,- mire Ő valami olyasmi megjegyzést tett, hogy csak gyerekek között merek lenni, mert félek az asszonyoktól..,- meg hogy kikapok Gyöngyitől ha köztük mutatkozok....,- ejha gondoltam várj csak csípős nyelvű asszonyság. Úgy tettem mint akinek a füle mellett elment a megjegyzés..- s a következő pillanatban alámerültem. Még lemerülőben hallottam a harsány női kacajt..., jó mély levegővétellel alattuk teremtem és nyakából leakasztottam a nagy becsben tartott varázskeverékes orvosságos zacskóját. Gyorsan elúszva onnan ismét a gyerekeknél bukkantam fel..., hallom ám, hogy keresik az asszonyok...találgatják,- biztos egy nagyhal vihette el, mert érezte ahogy elsuhan, :))) nekem is elsuhant a mosoly az arcomon..., na kifürkészem a titkod... A gyerekek rövidesen új játékot találtak ki , így kiúsztunk a partra és felöltöztünk. Olyan jó kedvem támadt, hogy önfeledt játékba merültem velük. Egész ránk esteledett, mikor észbe kaptam, hogy Csillagszövőt is keresi már Riadt Őz..., jött is elénk Füstölő Orral, de megnyugodott mikor látta, hogy nincs felügyelet nélkül. Hazafelé vették az irányt s mi is , hogy elköltsük a vacsoránkat. A gyógyital keverését holnapra kell halasztanom, amit Fényescsillagnak ígértem, mert valakit meg kell bíznom a gyerekek felügyeletével. Nincs elegendő növényem s ezt be kell gyűjtenem és ahhoz még az ősök hegyét is meg kell másznom. Nem volt mit tennem, reggel átmentem Riadt Őzhőz és megkértem, hogy had legyen a két lány náluk, míg megjövök a hegyről,- nyugodtan bízd rám el leszünk mi. Nagyon köszöntem és így nyugodt szívvel mentem erre a fontos útra. Útközben volt időm elgondolkodni a történteken,- hely mit is akar azzal a pletyivel az asszonykám???,- valami disznóságot szimatolok :))) Ilyen és ehhez hasonló zavaros gondolatok kerengtek a fejemben, miközben a hegyre értem.

Ez roppant csendes hely, mert még a harcosok sem mernek a szellemek miatt feljönni. Itt a hely varázsa és a jó föld hatására sok olyan gyógynövény megterem ami máshol nagy ritkaság. - Ide még Arany Szarvas sem mer feljönni, csak henceg..., még mindig a cigány asszony kotyvalékával henceg, de annak akkor se volt ereje, azóta meg talán az állott víz miatt csak megfosatja azt aki megissza, s ráfogja a szellemekre. No megoldottam gyűjtő szatyrom száját s munkához láttam, mert álmodozással nem megyek semmire. Legelőször is az állandó feledékenység,- tudatkiesés ellenszerét kell megfőznöm, mert ebből adódik az állandó üldözési mánia irántam is és félő , hogy másokra is át terjed. Jaj és ha még elfelejti, hogy Szílaj Vágta a kedvese és másnak a tipijében köt ki,-- jobb erre nem is gondolni. Erre a legalkalmasabb a sárga virágú” memoris gazus”, népies nevén „hosszú haj rövid ész”, - ehhez szednem kell serkentőt, amely nemcsak a memóriát gyógyítja másra is jó..., élénk piros” kard-virág” lat. neve „ ferrumus fallosus” még nevezik acél dárdának is. Még szedtem ha már itt vagyok hascsikarásra is, meg fáradság ellen füveket és mivel kezdett késő délutánba érni az idő, ideje volt hazafelé venni az irányt, ne éljek vissza Riadt Őz kedvességével. No meg abban reménykedtem, hogy híreket hallok a falunkban a távollevőkről. Itt a hegyen nem szabad füstjelezni, mert az ősök szelleme kisérteni fog a háborgatásért. Ha nem leszek fáradt még ma este megfőzöm az esenciát Fényescsillagnak...,

151. Verzár Éva (Arany Szarvas) A titkok napvilágra kerülnek 1795. Vendémiaire hava 2. Immár csak annyi időm maradt, hogy gyors lovakkal sebes futárokat indítsak egy üzenettel, három irányba. Azokhoz, kikkel Genevében lett volna találkozóm. Módfelett lényegesnek tartom ezt, mivel meglehetősen hosszú és bizonytalan kimenetelű út áll előttem. Elkerülhetetlennek azért is tartom, e valóságos személyemet tisztázó küldeményt, hogy ha netán utam során halálos végzet érne; az engem ismerni vélt ismerősökben rólam hiteles kép maradjon fenn. Mert van aki fura életvitelű szatócsnak, mindennel foglalkozó csoda-bogárnak tart, Van aki Legrand-nak szólít, bízva abban, hogy Nomen est omen, S van, ki Benedict-Thomas Le Tarpa néven jegyez.:::és külön-külön mindjüknek igazuk van; ezek is mind én voltam egykor! Gondoljatok csak régi kocsisomra, kit egykor e kérdéssel faggattak: Igaz-e, hogy urad elmúlt már 400 éves? Amire együgyű szolgám így válaszolt: ˝Megmondanám, Uram, ha tudnám, de én csak 130 éve szegődtem hozzá.˝ De bátran kérdezhetitek D’ Adhemar grófnőt is, kivel, Veneziaban 1789-ben, 25 éves távollét után újra találkoztam. Kérdezzetek rá, vajon meglepődött-e azon, hogy ez idő alatt sem gerincem egyenessége, sem arcom képmása nem változott?! De szorít az idő, a továbbiakat már csak sietve vetem papírra! Az voltam, s vagyok, aki gyógyítani próbáltam az anyagba vakult emberiséget, kábultságukból felrázni, s a Szellem felé terelni-vezetni őket. S ha már nem találkoznánk; ide írom e korban jegyzett nevemet: Saint Germain gróf. S ha megadja az Úr, hogy mégis találkozunk, úgy ezek a sürgönyök, (ezoterikus kisugárzásom által) azonnal megsemmisülnek, nyomuk sem marad sem papíron, sem emlékezetekben. Békesség veletek!- Saint Germain gróf! Kedves barátaim, talán emlékeztek ezekre a sorokra. Saint Germain gróf sorai, aki egykor elbúcsúzott tőlem. Nem tudhattam, nem tudhattuk, hogy merre viszi útja. Merre szólítja kötelessége, amit felvállalt az akkori zűrös Európában. Talán meglepődtök, hisz Vox grófnőn kívül arcát senki sem látta, ezért nem is ismerhettétek fel, hogy az amerikai egyenruhában érkezett úriember, nem volt más, mint maga a gróf. Most itt ülünk a vízparton, mint egykor Erdélyben, a patak partján, kéz a kézben, és szólani sem tudunk. Mert ez az este felidézi bennünk a múltat, és elénk vetíti a viharos jövőt. Nem titkolom, még mindig szeretem, és szeretni is fogom, még akkor is, ha óriási távolságok választanak el bennünket. Ezt mindketten tudjuk, érezzük, és ha kell ott vagyunk, ha baj van. Ez történt most is. A szerencse velünk volt. A gróf hívott találkozóra Baltimoreban. Tudta, hogy érkezem, és azt is, amit én nem tudhattam. Amit nem tudtak indián nevelő szüleim sem. Azt, hogy ott a táborban, akkor, nem egy de két kislány született. Az egyik én voltam, aki a táborban maradt és Európába került, hogy megtapasztalja az élet nagyszerű, de egyben keserves kínjait. A magányt, az örökre elveszettnek hitt szerelmet. –akkor, fiatalon, nem hittünk abban, hogy létezik még egy olyan érzés, ami összeköt két embert és elkíséri egész életén.

Saint Germain gróf küldetése Amerikába szólt, hogy mi az igazi ok, nem fedhetem fel, mert ennek titokban kell egyelőre maradnia. Neme ember, csak nemes feladatot vállal hazája érdekében, és ezt jól jegyezzétek meg. Amit nekem akkor, érkezésünk után elmesélt, az maga volt a pokol és a mennyország. Megtaláltam a másik felemet, az ikertestvéremet, de el is veszítettem, mert szót érteni vele sehogy sem tudtam. Igen, ő magára maradt, egy szalont vezetett és mára már a whisky rabja. Saint Germain legnagyobb meglepetése volt az, amikor kiérkezése után „velem” állt szembe. Aztán rájött arra, hogy valami van a háttérben. Kinyomozta, kutatott és megtalált engem a hajón, sietett értesíteni, hogy meglepetésekben lehet részem. Bemutatta nekem Lolát. Elmesélte, hogy mi történt kettőnkkel, és azt is, hogy szerencsésnek érezhetem magam, hogy engem hagytak a táborba, mert ennek a szerencsétlen asszonynak kegyetlen gyerekkora, majd sorsa volt. De volt benne erő, és megalapított egy üzletet, ami aztán magával rántotta a süllyesztőbe. Grófom igyekezett megvédeni őt, sokszor sikerrel. Már félnek tőle, tudják, hogy fizikailag nem érhet hozzá senki. De nem tudta megvédeni magától. Igen, ő az, aki az asztalon táncol, és kiszolgálja az oda betévedő züllött alakokat. Lassan hajnalodik. Mindent megbeszéltünk, a rám bízott feladatot el fogom végezni, még ha az életembe is kerül. Azt is tudom, hogy Saint Germain grófja is ezt teszi. A hajnal hasattával, még egymás szemébe néztünk, majd könnyű csókot lehelt homlokomra. Isten önnel szerelmem! Isten óvja grófom - válaszoltam, aztán eltűnt a szemem elől, úgy ahogy érkezett, csak most egyedül. A táborban csend van. – a tipikben még nyugalom honol. Csak én nézem a vízparton az utolsó, még fénylő csillagot, és azon gondolkozom, hogy mennyi baj, és szenvedés van ezen a világon. Gyöngyim haza érkezik. A Nagy Bika rendes ember, nyugtatott meg Saint Germain, jól ismeri, mint ahogy ismer mindenkit ezen a vidéken. Ismeri a mi Sebes Pisztrángunkat, a nagy Old’Mac-et – Hogy őt tanácsolta, tudja mi a dolga – és én hiszek neki, hogy már nem ér több ilyen nagy csalódás, mint amilyent drága testvérem sorsa okozott számomra. Ez volt hát a titka az én Baltimore-i küldetésemnek, többek közt, mert a célom még mindig az, hogy fogadott népemnek megszolgáljam majd egyszer, azt, hogy felnevelt. Hiszek a csillagokban, hiszek a vadon törvényében, a becsületben, és a szerelemben. Arany Szarvas

152. Lupus Paticus med. Természetgyógyász, Vulg Fart címzetes magántanára …., gondot okozott nekem Fergeteg dadus rablása, mert már elkönyveltem, hogy meg van oldva a dolog, de ez a lökött nő gügye Rügy ; és a farhajtású Fergeteg keresztül húzták a számításaim. No most kit nézzek a faluban ?,- habár..., most jut eszembe a szemem megakadt egy csinos asszonykán még a próbatétel estéjén mikor ott tánciztak a lányok, oly együtt érzőn tekintett rám. No a gondolatot tett követte s felkerekedtem, hogy megkeressem a faluban , érdeklődésemre az egyik asszony felderült a leírásom alapján,- jaj hát Lupus Paticus a Szépikét keresed,- igen mondom ha így hívják..., á dehogy csak így becézzük a rendes neve Hajnali Simogatás. A beszédes asszonyság, mert hogy melyik nem az..., kérdezés nélkül fojtatta tovább az életrajzát, hogy még nem adta szívét s kezét senkinek..., eceteráeceterá..., többször megköszöntem csakhogy szabaduljak, no gondoltam ennek se ártana a „ szó-fosás elállító” tablettámból beadni. Nagy nehezen sikerült tovább haladnom a beszédes asszonyságtól ( megfogadtam , ha a férje kér szert ingyen adok) és utam a megjelölt tipihez irányítottam. A hírem hamarabb ért, mert a bejárat előtt várt..,- hallottam ó nagy tudású gyógyfűszerész, hogy keresel ! Miben segíthetek én ? Úgy letaglózott ez a pár szó, hogy hírtelen keresnem kellett a szavakat. Kedves Hajnali Simogatás, mint akkor tudod szeretnénk egy dadust és egyben nevelőnőt a meglevő s a leendő gyermekünk mellé, teljes ellátással és bennlakással. Van időd átgondolni, mert a feleségem még csak most indul vissza városi küldetéséből. A szemében láttam, hogy ő már eldöntötte, de mint a neve finomsága is jelezte biztosított affelől, hogy egy-két nap és válasszal él felém. Udvariasan elköszöntem és haza ballagtam, mert nagyon el vagyok maradva a dolgaimmal. Haza érkezve látom, hogy idegen ló van kikötve a parkolóba. Ej hát ki lehet...,- a két lány szaladt át Riadt Őzéktől, hogy egy futár bácsi keresett, de ahogy kimondták elő is került. Bemutatkozott, a „ Futok és Mesélek” szolgálattól van és egy összehajtott papírlapot adott át. Mi lehet benne kérdeztem hangosan , inkább magamtól, erre a futár önkéntelenül rávágta, hogy a naccsága kifizette, de ő nem ismeri azt a sok kis bogarat ami a papíron van...,no megnyugodtam, hogy Gyöngyim jóra bízta és elolvasva , teljesen megnyugodtam. Láttam a két kicsi lány várakozás teljes pillantásait, így megnyugtattam őket ,- anyuci jól van és mire a hír ideér már úton lesz haza. Tehát ez azt jelenti választ nem vár, mert kerülnék egymást. Megvendégeltem a küldöncöt és útjára bocsájtottam. Csak utána olvastam át nyugodtan a levelet. Így a levél : Édes kis Ordasom...,ez én vagyok :))) a reggeli rosszul létem arra enged következtetni, hogy várandós vagyok aminek nagyon örülök, de várathatott volna addig magára míg hazaérek, Te a dadust intézd, azt Lökött Bimbót meg hagyd had élvezze Tamburás seggű párját. Ez a Gyöngy mindig keveri a neveket az Fergeteg...,mindegy,továbbá ne haragudj Szarvasra, mert szegénynek oly hányatott élete volt..., ez az iker dolog nem fér a fejembe, de otthon megbeszéljük...a másik,- a megmentőm Deli Bika velem jön , szeretném ha az új dadussal összehoznád, mert megígértem neki, hogy asszonya is lesz nálunk a faluban. Te olyan ügyes vagy...,-pusszantalak Te Rex Lupus Medicus....Gyöngyöd !!!! :))) no erre mit mondjak ??? Lovagolni,- ha haza jön vagy egyáltalán nem, vagy gumitalpú lovon lehet, ne rázza agyon a gyereket.

Nos itt kívánom megjegyezni, akkor mi kit gyílkolásztunk eddig Zarver grófnőt vagy Rezgő Mellet ???,- mert Rekedt Egon bárzongorista és alkoholista szerint egy és ugyanaz, de neki is hinni ,hajaj többször van Wiskynél vendégségben , mint Pia Nyistáéknál. Fontosabb dolgaim is vannak, mint ezzel törődjek. Úgy látom a múltkori totem elvesztése gondolkodóba ejtette Szarvaskát,- ferdén méreget, de nem mer nyilatkozni. Egy pillanatra megálltam az ajtó előtt és büszkén szemléltem a feliratot, mert ez már olyan városias a laborom neve : „ ORDAS TERÉSZETGYÓGYÁSZAT” „ Segíts Neki” szolgálat Cgt. Rex Lupus Paticus med. Gyöngyim biztos büszke lesz ha meglátja, hogy a mindig ok nélkül bántott Szellőjéből valaki lett, habár eddig is volt,- szólok mielőtt valaki mást hinne !!!! Az ősök hegyéről hazahozott füvek a szikkasztóban más feldolgozási állapotba kerültek. Behoztam a laboratóriumomba és művelet alá vettem. A keverési arány mellőzésével azért elmesélem a készítés menetét, mert van olyan is aki egy kicsit ért hozzá és nem árt ha tanul egy kicsit. Először is a törő tégelyben finom porrá zúzom, utána kerül a nagy kőedénybe amely alatt ég a tűz s először hígítás nélkül megpörköljük majd utána adjuk hozzá a teliholdnál gyűjtött harmatot. Ez nagyon fontos, hogy teliholdnál legyen gyűjtve, ezt leste ki Szarvaska és gondolta, hogy vonyítani járok ki. Csak most leveszem a fátylat a titokról és nem gyanúsít hold ugatással. Az élénksárga virágú „ memoris gazus” a piros kardvirág „ ferrumus fallosus” őrleményéhez egy csipet „ boldogság gyökeret” teszek / nem tévesztendő össze a mással / ami egy kis pikáns ízt ad meg hatást :))) mikor felforrt a hűtő kőtégelybe töltöm s ott hagyom lefedve kihűlni. Az ilyen csodaszereket eperfából erre célra készült tégelyben adom a pácienseknek. Ezt Füstölő Orr készíti nekem , mert ehhez külön kézügyesség szükségeltetik. Még az est folyamán átadom Fényescsillagnak a tégelyt és egyszer s mindenkorra meggyógyul feledékenységéből, mindannyiunk legnagyobb örömére. Ahogy hallottam , mos nem kell neki külön boldogság gyökér kivonat elég ami belejár a főzetbe, mondhatnám úgy is párlatba...,!! Ez csak egy gondolat de leírom, lehet hogy felveszem Arany Szarvast laboráns tanulónak, mert egy kis érdeklődést látok nála, de majd ezt Gyöngyimmel megbeszéljük.

153. Gligorics Teréz ( Harmatgyöngy ) Gyöngyi hazaér, végre Elszorult a torkom amikor végre megpillantottuk kis falunkat. A néhány faodu a falu közepén egész civilizálttá tette ezt az ős települést. Szokás szerint az egész falu szaladt elébünk, a felnőttek integettek, a gyerekek sikítoztak, ugráltak, a kutyák meg igyekeztek mindenkit túl ugatni. Amikor Aranyfelhő megismert, elkezdett szaladva mint a nyíl, jócskán maga mögött hagyva mindenkit. -Anyuci, anyuci, - kiabálta nevetve, tapsolva, nem bírt magával örömében. Két útitársamat meglátva kissé meghökkent, de sosem volt szégyenlős, gyorsan megtalálta lélekjelenlétét. -Anyuci, bácsikat is vettél? kérdezte ártatlan hanggal. Apuci csak nénit vett, a Szepike nénit, most ott lakik nálunk, nagyon ajanyos, és engem Cicám-nak hív és szépet mesél mindig. Gyeje, anyuci, megmutatjuk, jó? gügyögte, szinte nem tudtam betelni vele, olyan aranyos volt. Latrens is odaért hozzánk, lesegített a lóról és magához ölelt ott mindenki előtt, pedig ezt nem szokás. Talán az aggodalom feloldotta kicsit gátlásait. Mindenesetre a történtek után jól esett a gyengéd ölelés. -Milyen nénit vettél te apuci? - kérdeztem tőle tréfálkodva. Eddig Kisharang és Csillagszövő is odaértek, a szoknyámba kapaszkodott mind a kettő, le sem lehetett volna rázni őket. Különben itt a faluban az a szokás, hogy jóformán mindenki minden gyerek anyja, ha az igazi édesanyja nincs jelen, tehát nem volt furcsa ez a ragaszkodás. Az első örömökön túlesve, mindenki szeme a két idegenre tapadt. Voltak akik már ismerték Fürge Pisztrángot a faluból, többnyire nem. Az újonnan jötteket mindig előbb a falu vénjének kellett bemutatni, s ő azután hivatalosan bemutatta őket a falu népének. - Ez itt Deli Bika, - mutattam rá a nagyon is urasan öltözött új barátomra, - ez meg Fürge Pisztráng, Aranyszarvas küldöttje. A falu véne, Szellem Árnyéka, bólintott és intett hogy vezessem elé a két jövevényt. Az öreg megérintette vállaikat egyenként pipájával, valamit mormogott majd a falu felé fordulva majdnem szóról-szóra elismételte amit én mondtam. Jópofa volt, de hát a formaságot muszáj betartani. Meghívta őket éjszakára a saját sátrába, utána holnap meg majd valami tartósabb idejű lakot keresünk nekik. Egy ismeretlen nő egyre kerülgette őket, nézegette erről-arról. Elég csinos hölgy volt, habár érdekes öltözetben. Régimódi városi ruha volt rajta, haja szép göndör, nem az a szögegyenes mint az itteni nőknek. Viszont a lábán mokaszin, nyakában a megszokott színes gyöngyök. Furcsa. Az is, hogy ha falubeli, miért nem ismerem? Hirtelen Aranyfelhő kézen fogta és odacipelte hozzám. Anyuci! kiabálta már messziről , - ezt a nénit vette apuci neked! -Örülök hogy megismertelek kedves Gyöngyi drága férjed éjjel-nappal rólad beszélt. Jaj, mennyit aggódott, mennyit aggódtunk mindannyian! Na de lám, megint milyen sokat beszélek. A nevem Hajnali Simogatás, de mindenki csak Szepikének hív, bár nem tudom miért. Kedves férjed felfogadott a gyerekek mellé dadának. Különben iskolába jártam, tanítani is tudok őket amíg a fejemre nem nőnek, - mondta nevetve. Bájos teremtés, egyből megszerettem, tudtam, erre ha kell, az egész falut rá lehet bízni. - Gyöngyi, kérdezte ismét az idegenekre sandítva, - ki az a daliás férfi ott? Az, amelyiken az a szép barna öltöny van. -Deli Bika, - mondtam neki, de nem adtam további magyarázatot, egyenlőre. -Hm...- mondta Szepike,- hm.... Magamban jót mosolyogtam, habár keserűség is elfogott, tegnap én is eldobtam volna érte mindent...

Amint haladtunk kis faházunk felé, egy ismeretlen táblát láttam az egyik ajtója mellé kitűzve: Lupus Paticus Med, Rex Ez mi? kérdeztem Latrensot. -Mi az hogy mi? Hát az én üzletem az! - felelte majdnem mérgesen. Mi van vele? - tűnődtem magamban. Latrens maga adta meg a választ.-Miért van mindenki ezzel felakadva? Mintha nem a legtermészetesebb dolog lenne a világon! Ekkor értettem meg, az egész falu tudja már mekkorát nőtt a feje hirtelen, csak én nem. Még hogy Rex!!!!! Odahaza leraktam az utazótáskámat és elküldtem Marist Aranyszarvashoz. -Mond meg neki, hogy ma este okvetlenül össze kell hívni a tanácsot. Mellette még hívják el Szepikét meg Valinkat is, be kell avatni őket is. Te meg, ha nem bánod, vigyázz a gyerekekre estére, jó? Maris szívesen vállalta. Olyan jó lélek, nem tudom sokszor mit csinálnánk nélküle. Latrensnak nem igen tetszett hogy este el kell menjek. Szégyenszemre hazudtam neki, azt mondtam beteg egy rokonom, azt kell meglátogatni. Már vártak. Aranyszarvas ült a főhelyen, a többiek körülötte. Vali meg Szepike még nem voltak beavatva, ugyanis előbb be kell bizonyítaniuk hogy varázserejük van. Addig figyelnek, tanulnak, néha egy-egy kisebb feladatot kapnak gyakorlatul. -Testvéreim a Szellemekben , -kezdte el Aranyszarvas, - azt hiszem mindannyian tudjátok miért vagytok itt. Ti mindannyian földöntúli erőkkel rendelkeztek. Ez a Szellemek ajándéka és ezt az ajándékot csak jótékony célokra lehet használni. Én magam is ily erőkkel rendelkezek. Álmomban nagyon sokszor meglátogat a Fű Szellem és bizonyos titkokat árul el. Néha fű alakjában jön, néha különleges növény alakjában, sokszor csak szavakban található meg ez az erő, vagy gyógy kavicsokban. Titkaimat mindig az övem alatt hordom, bárhol vagyok, bármit teszek, soha le nem veszem Meg van tiltva. Ezt a zacskót lopta el tőlem Üvöltő Farkas amikor a folyóban fürödtünk. Általában egy egyszerű halandó nem érti meg ezeket a titkokat. Üvöltő valahogy feltörte őket. Láttátok mi történt: Paticus Maximus... A MI titkainkkal, a MI gyógyfüveinkkel. És még Rex-nek nevezi magát! Szerintem megzavarodott. Amint tudjuk, ha a füveket nem pontosan keverjük össze, akár halált is okozhat. Kakukk-ülés fű, három leheletnyi, kaktusz nyet fű két leheletnyi, kukuccs ki fű négy leheletnyi mindig sikert hoz. Ha bármelyikből csak egy leheletettel több vagy kevesebb van, terméktelenné teheti akár a férfit, akár a nőt...Ord...akarom mondani Farkas ezt nem tudja. Ha rosszul kevert össze valamit, attól akár Mánusz Bolonduszt is kaphatott, amint látjátok, minden bizonyíték ott van... Hirtelen Vali felállt és szót kért, mely már magában szokatlan volt, hisz szegény, együgyű Valikám még akkor sem tudta mit mond ha kérdezték... -Tudom, én még nem vagyok beavatva, de nagyanyám, a Nagy Kifőz-ő hires fűkeverő volt, sokat tanultam tőle. Volt egy ilyen eset a falunkban. Nagyanyámnak van egy régi receptje, mely felmutatja ha valakinek megfutott az esze...Ez mellett, ha a próba sikerül, rám bízta a recepted a gyógymódjára, is... Mindenkinek nagyon tetszett ez az ötlet, ám Aranyszarvas egyre vakarta a hátsó részét tőle. -És ha nem sikerül, megölhetjük vele? Mert ezt nem szabad, megbüntetnek a szellemek! Igy is félek, mert nagyon fontos milyen okból akarjuk ezt csinálni. Azért-e mert irigyek vagyunk Üvöltő Farkas sikerére, vagy azért, mert félünk hogy tudatlansága embereket öl? Egyik jótékony cél, a másik nem... Szepiek valami olyasmit nyünnyögött hot ő biz nem eszik meg iszik Latrens patikájában semmit amíg helyre nem tolják a szekerét, de nem figyelt oda senki.

Azzal a döntéssel mentünk haza, hogy másnap egy kis adagot beadunk a próba-orvosságból Latrensnak, majd teába főzzük vagy valahogy. Ha hasmenést kap tőle, akkor jó, tényleg agy-bajos. Abban az esetben beadjuk neki a tisztító-szert ami minden gonoszságot kihajt belőle, hasmenés alakjában. Kissé kellemetlen, különösen most hogy ilyen rengeteg szúnyog van mindenfelé, de nem lesz komolyabb baja tőle. Ha nem kap hasmenést...De erre gondolni sem merek, mert borzalmas lenne drága Latrensomat, egyetlen Szellőcskémet elképzelni női hanggal üvölteni..... Folytatás: Üvöltő Farkas észre tér

154. Tóth Jánosné ( Szépike- Hajnali Simogatás )

HaSi/Szepi/ belépője Egyre jobban érzem magam új hazámban. Végre állásom is van. Egy nagyon jóindulatú, kissé habókos úriember fogadott fel dadusnak, aki Lapus Patikussnak hívatja magát. Az anyagikban még nem egyeztünk meg, mert azt mondta, hogy a felesége kezeli a kasszát. Gyöngyi végre hazatért. Kivonult a falu apraja nagyja. Engem bemutattak a gazdasszonyomnak. Csodálatosan szép hölgy állt előttem, magas, széptartású. Áradt belőle a jóság és az erény. Tátott szájjal bámultam, annyira elvarázsolt, közben a három pici önfeledten lógott rajtam, miközben csacsogtak csodaszép anyjukkal. Gyöngyi megdicsérte hanyag eleganciámat. Hiába, mindíg tudtam öltözködni. Most is nagyon jól festettem aranyszínű brokátruhámban, amit kellőképpen feldobott a mokaszin. Makrancos fürtjeimet néhány fésűfog díszítette, ami beletört fésülködéskor barigöndör hajamba. Valikám is ott téblábolt mellettem, örültem ha a közelemben van, mert legalább meg tudtam védeni a sok éhes férfiszemtől. Ő nagyon hiszékeny kislány volt, ezért húgommá fogadtam. Mindkettőnk szeme megakadt az egyik férfin aki Gyöngyivel jött. Bevallom férfiasan, felakadt a szemem a látványtól. Jól megnőtt az istenadta, markáns napbarnította arcából csodálatos fekete szemek villogtak rám. Mokaszinom sarkáig elpirultam. Kedvesen megszólított: - Mondd csak hogy híjalak, gömbölyű virágom? - Mondom néki: -Híjjál ahogy akarsz, bár Hajnali Simogatás a böcsületes nevem. Itt mindenki Szepikének hív, azt is megmondom, hogy miért. Egyszer a környékre tévedt egy sváb lepkevadász. Szép hosszú veres haja volt. Az Indiánok nem merték bántani, mert azt hitték Ő a Felkelő Nap Isten. Lassan Ő is elhitte magáról és elfogadta az ölébe pottyant megtiszteltetést. A törzsfőnök Heves Medve, nagyon hebrencs ember volt. Ijedtében felajánlotta a Svábnak egyetlen gyönyörű leányát Fehér Gyöngyöt. Nos Ők lettek az én drága Szüléim. Ezért vagyok én bronzhajú rézbőrű kissé szeplős Szepi. Jaj, de már megest sokat hapatyolok. Végre Ő is szóhoz jut: - Éngem Deli Bikának hívnak! Lassan kigombolja bőringjét és széles mellkasán a gyönyörű tetoválásra mutat. Hatalmas bikát láttam, felette a nap éppen delet mutatott. Alá az volt írva: Deli Bika. -Déli Bika lettem volna, de a végén az Író Kéznek elfogyott a téntája, így a déliről lemaradt a vessző!-magyarázta kissé zavartan. -Nem baj!-vigasztaltam-Egy vesszővel több vagy kevesebb, nem számít! Hirtelen abbamaradt a csevej, mert Szellem Árnyéka valami beavatózásról pusmogott Arany Szarvassal. Kicsit tartottam a ritustól, mert nem igazán bíztam meg az öreg varázslóban. Még a szeme se állt jól. Olyan kancsal volt az árva, hogy amikor rám nézett igy szólott: -Valéria! Jer az áldozati oltárhoz.

Ekkor jöttem rá, hogy engem néz, oszt Valit látja. Kisvártatva látom, hogy Deli Bikával szemezget és engem szólított nevemen. No jó kis beavatás volt mondhatom. Kilettem mint a liba. Először úgy ugráltunk Valimmal szterejóban mint a békák. Aztán csukott szemmel mozdulatlanul kellett állni féllábon. Utána kánonban énekeltünk Valival, egy szép régi indián flórklórt, ami a korán haló indián mosónőknek állított mementót, majd bekötött szemmel ki kellett tölteni a varázsló lutriját. Azt mondta, hogy a szűzkéz szerencsét hoz. Nem mertük bevallani, hogy annak mán lűttek. Mindegy majd rájön az öreg, ha nem húzzák ki a lutrit. Végre vége a szertartásnak. Mindenki hazafelé veszi az irányt. A setétben Sunyiló után tapogatózom. Kedves vén gebémmel csínján köll ám bánni, mert mióta a párja elhagyta egy arabs ménért azóta nagyon depis lett szegény. Megközelíteni sem volt egyszerű, hátul rúgott elöl harapott. A nyerget nem tűrte, hát szőrén kellett megülni. Néhány eredménytelen próbálkozás után/amikor is átestem a ló túlsó oldalára és hosszasan porolgattam ruházatomat/, sikerült feltornáznom magam. Csak úgy volt hajlandó hazabaktatni velem, ha a Salinger: "Zabhegyező" című művéből szemelvényeket sugdostam a fülébe. Félúton járhattunk tipim felé, amikor az éji csendben darázs dongásra lettem figyelmes. Úgy látszik Sunyiló is észlelte a fullánkos jelenlétét, mert éktelen vágtába kezdett. Kapaszkodtam a sörényébe ahogy csak bírtam és segítségért ordítoztam. No a lónak több se kellett, még jobban megvadult. Két lábra állva fölágaskodott én meg lógtam a levegőbe. Kapaszkodtam, kapálóztam és visítottam. Ekkor ő gondolt egyet és a két hátsó lábát rúgta föl. Én szépen átbucskáztam a fején és hatalmas röppályát leírva kecsesen landoltam egy hatalmas medvetalp kaktusz csoportba. Még hallottam egy darabig, ahogy hű lovam hangosan röhögve elvágtatott az éjszakába. Nagy nehezen kikászmálódtam a kaktuszbokorból. Boldogtalanul sírdogáltam, miközben legnemesebb testrészemből szedegettem a töviseket. Megtépázva, megtörve, de fogyva nem, vártam a hajnalt, bízva abban, majdcsak rám lel valaki. Messze az ég alja már világosodott. Távoli lódobogást hallottam. Egyre közelebb ért ló és lovasa. Kiálltam stoppolni az útra, bízva abban, hogy nem néznek tán tarajossülnek. Nem fogjátok elhinni ki ült délcegen a nyeregben! -Hát persze, hogy az a jóképű Deli Bika!:-) -No ez a nap is jól kezdődött!!!!:-))

155. Verzár Éva ( Arany Szarvas ) Beszéljünk nyíltan Gyöngyi hazatérésének nagyon megörvendtem. A kis kacér dadus, aki csak úgy huppan le a lóról, remélem jobb lesz a gyerekek mellett, mint a lovon ülve. Minden kötelezettségem alól felszabadulva sok időt tölthettem most kedvenc helyemen, a folyó mellett. Kellett ez nekem, mert muszáj volt átgondolnom az életünket. Megnőtt az Európából érkezett kis család. Mit tudtam erről a helyről régen? Nem sokat, csak annyit, hogy egy Amerigo Vespucci nevezetű utazó járt már ezen a földön 1499 – 1504 között. Ám Kolumbusz szállt partra 1492 – benn. Az indiánok eleinte bizakodva fogadták a sápadt arcúakat, de rájöttek, hogy mégsem bízhatnak bennük. Törzsek keltek egymás ellen harcra semmi ok nélkül, s a végén derült ki csak, hogy játékszerei voltak a bevándorlóknak, akik a sárga fémért mindent alávaló cselt kieszeltek és véghezvittek. Eleinte őseink csak tipikben éltek. De most, amikor már ennyi fehér ember a kontinensre érkezett, változtak a szokások. Letrans Márki, most Üvöltő Farkas volt, aki legelőször kunyhót épített maga és kedves neje számára. Én már nem volt megállás, sokan utánozták, ami becsületére váljon a mi Ordasunknak az ő érdeme volt. A síkság keleti részén élő földműves népek földkunyhókat emeltek, de még ők is tipiket használtak, amikor tavasszal és ősszel a bölények után eredtek. A vigvam az erdővidéki indiánok hajléka volt. Váza méhkasszerűen egymáshoz kötözött farudakból állt, amire kéregdarabokat vagy szőtt gyékényeket terítettek. A Nagy-Tavaktól északra, csúcs alakú, fakérgekkel fedett vigvam terjedt el. A mi Farkasunk volt a legügyesebb, ő farúdvázas, szilfakéreggel borított hosszúházat épített. Kerítésszerű vázra vesszőfonatot szőtt, majd agyaggal tapasztotta be. Ezt a rövid falat magas, több farúdból álló tető egészítette ki, amit fakéreg lemezekkel borított. - Ugyanilyent építek neked is kedves Arany Szarvas – mondta ma reggel, amikor lejött a folyó partra. Látott, hogy gondolataimba mélyedtem. Szerintem azt hitte, hogy kedvesem után sóvárgok. Félig-meddig igaza volt. De a legfontosabb mégis a törzs sorsa, amit egyre többször látok veszélyben. A tüzes víz és a pénz, ami már itt is megjelent szedte áldozatait. Ekkor hirtelen a becsületes arcú dellavár jutott eszembe. Sebes Pisztráng. Nem annak mondja magát, de útban van felénk. Remélem, megtudjuk igazi mivoltát, mert ebben a zavaros időben nagy szükségünk van megbízható barátra. Öltözete és viselkedése olyan, mint a cowboyoké. Marhapásztor lenne? Melyik fajtából, mert a tolvajokat nem tűri az én törzsem. Naponta skalpolnak meg jó párat, akik a bölényeinkre vadásznak. Csak nem tévednek emlékeim, mert arcmemóriám tökéletes. Ezt az arcot mégiscsak láttam gyerekkoromban, és fogtam is a kezét valamikor, az ilyent nem felejti el az ember egykönnyen. Üvöltő Farkas egy-két viharos éjszaka után nyugodtnak tűnik. Most már napközben sem járja az erdei utakat, nem láttam azóta, hogy neje hazatért, bokrokból előtűnni. Heves vérmérsékletre vall, hogy nem tudta kivárni azt a három hetet, amit a neje a törzstől távol töltött. Mindegy, annyi nő van már a rovásán, hogy a totemoszlopunkon nincs annyi rovátka. Pedig az tele van, hisz ide jegyeznek fel mindenkit, aki valaha ide volt kikötözve. Ami azonban még a becsületére válik, hogy a Winer-Cejtung tudósítójaként első kézből kapunk minden információt, amit a füstjelek nem tudnak hozzánk eljuttatni. Józsi és Maris teljesen átváltozott. Maris pucérsága nem ismer határokat. Csípője együtt ring az esti széllel, Józsi már elszáradt mellette – aggódom érte. Valikám nevet kapott. Megtalálta az igazit, aki tipijébe vitte és nemsokára kismama

lesz. Nagy az öröm nála, a deli indián tenyerén hordozza, és csillogó szemekkel meséli boldogságát. Ezt látva az indiánok Csillagszemnek nevezték el. Lehet egy Csillagvirággal többen leszünk nemsokára? Szepi dadus, Delivel van nagy összhangban. Estétől reggelig egymást keresik, a gyerekeket pedig úgy elkényeztette, hogy Gyöngyi alig bír velük. Szepi bánatára még éjszaka is vele akarnak lenni, aminek pedig Farkas örvend nagyon. Úgy gondolom, hogy a kicsit magamhoz veszem, ha felépül a házam egy kis időre, hogy a boldogságunknak ne legyen akadálya. Magamról meg annyit, hogy itt a folyó mellett boldog vagyok. Barátom levelei nem késnek, ígéretet kaptam tőle, hogy nemsokára megérkezik, és nem is megy el többé. Része lesz életünknek, amint két küldetését teljesítette a messzi idegenben. Ez történt 1796 őszén, egy évre rá, hogy elhagytuk Bécset. Akkor Európa forrongott, félek, hogy az elkövetkező évek itt sem lesznek nyugodtak. De itt van ez a kis csapat, remélem, hogy megbirkózik a nehézségekkel. Megj. A sámán az este betiltotta a törzsnek a szarvasok vadászatát. Hogy miért tette nem tudom, de ha kitudódik valakiről, hogy szarvasra vadászott, vagy szarvashúst evett, a totemoszlop vendége lesz, és kínok-kínjával, lakol a nemes vad elejtése miatt. Arany Szarvas

156. Gligorics Teréz ( Harmatgyöngy ) Üvöltő Farkas gyógykúrája

Sok minden történt a napokban, így Latrens gyógykúrája a háttérbe szorult. Elég sok időt eltöltöttem Szepikével, nagyon szeretem ezt a nőt, de rosszabb a gyerekekkel mint Latrens. Halálra kényezteti őket, alig lehet velük bírni. Habár neki nincs problémája velük, a kis virgincik lesik minden gondolatát. Szepike igen tanult hölgy, arra igyekszem rábeszélni hogy tanítsa is őket, ne csak gondozza. Előbb kissé félt, azt mondta, nem tud ő tanítani, de lassan-lassan belejő, mint kiskutya az ugatásba. A másik dolog amiért aggódok, Deli Bika. Elég becsületes, rendes embernek néz ki, de Szepike annyira szerelmes lett belé, se nem lát, se nem hall, s ami leginkább aggaszt, nem is eszik, már lötyög rajta minden ruhája. Hja, a szerelem sok mindenre képes, emlékszem amikor én is...No, de ez nem ide tartozik, ezt már Üvöltő Farkas jobban tudja... Valikánkon szintén aggódni kell, amilyen feledékeny, sosem tudni kiről „álmodik”... Szilaj Vágta a tenyerén hordozza, minden kívánságát teljesíti, mégis, mindig elcsavarog, úgy kell megkeresni sokszor hol van. Idegen tipikbe téved be meg ilyesmit....Latrens vagy Aranyszarvas tényleg siethetnének azzal a gyógyszerbeadással mielőtt valahol bajba kerül. Most várandós a szerencsétlen, de nagymamának képzeli magát, egyáltalán nem vigyáz magára, pedig most a legfontosabb... Sőt, még Aranyszarvason is aggódok, pedig rajta kell legkevésbé, ő mindig tudott vigyázni magára. Valahogy furcsán viselkedik mostanában, el-eltűnik az erdőben, arcán mindig valami titokzatos mosoly ül...Nem tudom mire vélni. Talán csak nem Latrens helyébe képzeli magát? Isten őrizz, hogy az egyiket kigyógyítjuk, s azután kezdi a másik... Apropó, Latrens. Ott hagytuk abba, hogy másnap beadjuk neki a próba-orvosságot, amelyet Aranyszarvas és udvarhölgyei kotyvasztottak össze. Szaladjfű, Szerény-liliom meg kakukkülés leveleiből teát főztek, majd szárított mániusz virágokkal meghintve kell megitatni a kivagyok-ban-szenvedőkkel. Szombaton reggel korán áthozták a keveréket, mi még aludtunk, igy otthagyták Marisnál, azzal az üzenettel, hogy még reggeli előtt hozza be, mert éhgyomorra kell meginni. Maris nagyon is megbízható az ilyesmiben, soha semmit nem felejt el. Arról viszont nem tehet hogy mások is beleütik az orrukat. Az történt, hogy Józsi bejött, azt hitte neki van a tea készítve, így jót belekóstolt mire Marisnak sikerült kivenni a kezéből. Szegény Józsi, utólag tudtuk meg, olyan hasmenést kapott nem győzte meg magát. Maris nem győzött mosni utána, szidta is mint a bokrot a felmenő anyai ágon... Mindenesetre annyi tea maradt, hogy még érdemes volt áthozni. Latrens egyre kötözködött, hogy ez a tea hideg, meg csak fél bögrével van, az mellett nagyon a csalánteára emlékezteti, de valahogy csak belé erőltettem. Arra is gondolta, nem-e gyanus neki az a tea, de gondoltam, mindegy, fő hogy megitta. Egész nap figyeltem viselkedését. Vártam, majd valami ürügy alatt kimegy az erdőbe, vagy el itthonról hogy eltitkolja az utóhatást, de nem ment sehova. Baja sem lett... Hm...Ezen nagyon sokáig eltűnődtem. Aranyszarvas szerint, ha Latrens tényleg nagyzási mániában szenved, akkor most őrült hasmenése kellene hogy legyen... Másnap is egészséges volt mint a makk. Józsi viszont még betegebb lett, márt azt hittem a sámánt kell hozzá hívatni, de estefelé kezdett megszűnni a csavargás benne, sőt, enni kért. Hála Istennek, gondoltam, de a következő gondolatom viszont az lett, hogy Józsiban ugyan

milyen nagyravágyás élhet? Lassan már így is kiszárad mint a szarvasbőr...Vagy talán épp az a baj? Talán ő is egy ilyen Deli Bika szeretne lenni? Vagy tudós, mint Latrens? Hm.... Aznap este megkértem Szepikét, vigyázzon a gyerekekre egy-két órát. Szóltam Latrensnak, beszélni szeretnék vele, de itt túl sok a zavarás, menjünk ki valahova a faluból sétálni egyet. Szegény emberemnek felcsillantak a szemei, azt hitte valami légyottra hívom... Vacsora után kisétáltunk a falu szélére, s rámentünk a folyóhoz vezető útra. Egy alkalmas helyen megkértem, üljünk le egy kicsit. Talán még fényesebbek lettek a szemei, de rászóltam, most tényleg beszélni szeretnék vele. Elmondtam neki mindent. Mennyire aggódok érte, a viselkedéséért, de főleg a sok dicsekedésért, mellveregetésért, mert elsősorban ez nem illő, másodsorban nem olyan embernek ismerem, aki ilyesmire képes. A teát is elmondtam neki, a tanácskozást Aranyszarvasékkal, stb. A tea azt bizonyítja, semmi nagyravágyás nincs benne. Akkor hogyan lehetséges, hogy mégis így viselkedik? Miért? Mi célja van vele? Nem értem, egyszerűen nem értem, csak azt tudom, így ez nem mehet tovább, mert nem csak számomra kibírhatatlan az élet ilyen ember mellett, de mások is kezdték kerülni mint a tüzet. Latrens töprengett egy darabig, majd megszólalt: -Nem akartam még ezt megmondani, de ne legyen ez miatt civakodás közöttünk. Amióta idejöttünk, valaki áskál, valaki dolgozik nem csak ellenem, de az egész falu ellen. Olyan valaki, akinek varázsereje van. Őszintén megmondva, félek tőle. Az a legnagyobb baj, hogy nem tudom, ki az illető. Sokan megbetegedtek, titokzatosan. Sokan ki is gyógyultak, titokzatosan. S utána három halál egymásután, erős, egészséges emberek halála, nagyon titokzatosan...Senki sem tudja megállapítani, mitől haltak meg. Én úgy gondoltam, ki tudom ugrasztani a lukból, akárki legyen is az. Hires ember lettem a faluban, mindenki tudja rólam, képes vagyok csodákat végbevinni, ha kell. Te, mint Euróbából hazatérő személy, tudod, hogy nem varázslás az egész, hanem orvosi tudomány. Ezek az emberek itt nem tudják, abban a hitben élnek, hogy a Szellemektől kaptam varázserőmet. Nekem nagyon az az érzésem, hogy az a valaki nem ismeri a modern orvosi eszközöket. Úgy gondoltam, ha irigy lesz rám, vagy megunja a versenytársat, megmutatja magát valami úton-módon. Most is ebben reménykedem, örülnék, ha nem mondanád ezt el senkinek sem. Nekem örömkönnyek peregteg le arcomon e szavak hallatára. Drága Üvöltő Farkas, milyen ártatlanul meggyanúsítottuk! Pedig tudhattuk volna, hogy az ember alapjában véve nem is tud ilyen nagyon megváltozni... -Latrens, - mondtam neki, - nagyon örülök hogy ezt elmondtad, természetesen nem mondom senkinek, ez a Te dolgod lesz, amikor úgy érzed, eljött az ideje. De talán Aranyszarvasnak.. -Nem, Gyöngyim, senkinek! - Nem csak ezért akartam ma beszélni veled, Latrens, - mondtam – én már pár napja tudom, de még nem volt meg a nyugalom idáig erről beszélni. Drágám, emlékszel nemrégen beszéltünk egy aranyos kisfiúról? Dr. Kukuccs szerint kezdhetjük szőni a babaruhát... Ha még láttatok boldog embert! Akkorát ugrott, azt hittem eltöri még valamijét. -Ezt meg kell ünnepelni, - mondta – gyere, menjünk vissza a faluba mielőtt egész besötétedik. Szólunk a Vénnek, majd rendeztet ő olyan mulatságot, hogy három napig esik az eső utána! S erre majdnem szaladva mentünk vissza. Perceken belül már az egész falu össze volt híva, s a falu vénje ég felé emelt karokkal hirdette ki örömünket. Szegény anyám meg apám, talán életükben először a nyilvánosság előtt megölelték egymást örömükben. Szepike meg odaszaladt hogy Hinyje! Ez aztán a nagy öröm, de a keresztmama én leszek! Mire Aranyszarvassal majdnem hajba kaptam ezen a megtisztelésen, de ránk való tekintettel

csak morogtak egymásra. Még hallottam amint Szepike odaszólt neki hogy ne morogj, hátha ikrek lesznek...Ne adj Isten, akkor már a fél faluval komaságban leszünk, gondoltam. S végignéztem az ismerős arcokon s elöntött a boldogság: igen, ide tartozunk, én Istenem de nagyon szeretek itt minden egyes arcot, ne hagyd hogy valaha is bántódásuk legyen...

157. Verzár Éva (Arany Szarvas) Az ünnep II. Az ünneplés alatt peregtek a dobok. –mindenki boldog volt főleg Üvöltő Farkas. Ő nyitotta meg a harcosok táncát. Kecses alakja kiemelkedett a többi indián vadász közül, szemében vad tűz lobogott és csak néztem, hogy mekkora a különbség közte, és a törzs többi férfi tagjai között. Mozdulataiban még benne volt az arisztokrata báltermek kecsessége, de véréből most a szabad indián nép tüze áradt. Lassú mozdulatokkal kezdte a táncot, aztán ahogy gyorsult a dobok hangja, úgy gyorsult az indián farkas elő tánca. A tűz magasba csapott, már-már extázisba esett, amikor hirtelen kivetkőzött magából és lemeztelenítette magát! Ott állt anyaszült meztelen! Megdöbbenve a látványtól Gyöngyi szalad mellé, bár ez tiltott volt az asszonynépnek. Gyöngyikém nem törődött a tiltással, segíteni akart, amikor saját fű szoknyájával takarta el párja csúnyáját. De ekkor kitört a pánik, mert Gyöngyi maradt meztelen. Aznap nagyon meleg volt, a fű szoknya alatt nem viselt semmit. - Jaj, Szellentők Istene! - sietett segítségére Csillagszem meg HaSika, de ugyanabba a hibába estek, ott állt az Európából jött és indiánná vált kis-sereg, teljesen meztelen. Pánikra számítottam, de nem a meztelenkedés miatt, mert ez természetes, hanem azért, mert megzavarták eképp a szent Farkas Apa táncot, amelynek nem ez volt a koreográfiája. De nem történt semmi, A Nagy varázsló jó szellemekkel találkozhatott aznap, a Vének Tanácsának arcán sem ült gondfelhő, ezért olyan óriási kacagás hallatszott, hogy megremegett az ég, az erdő visszhangozta nevetésüket. A madarak ijedtükben elhallgattak, és én igencsak jól szórakoztam. Hogy mégse legyek szemtanúja az eseménynek, és már ki is szórakoztam magam, siettem vissza a tipimbe, amikor egy lovas futár érkezett kedvesem levelével: Elolvastam, arra biztat, hogy várjam türelmesen, mert még négy holdtölte és itt van velem. Arra kért, hogy néha menjek le a folyópartra, és gondoljak rá, ezért egy verset is küldött nekem: Megnézem veled a tűz eget Tudom, ott voltam veled A folyó partján, amikor a hold már felkelt. S ültem melletted némán, szótlan Egy vágyam volt, hogy a csendet megosszam. S az éjszaka mély nyugalmában, Nem gondoltam tegnapra – holnapra, A pillanat volt akkor fontos Hogy ott vagyok, és nem bolyongok. Az álmaim nem kószálnak árván, A szeleknek tévelygő szárnyán. A biztos hely, a nyugalom Ott van nekem, ahol a csend honol. Ott kinn a sásban, vízzúgásban A szellő lágy simogatásában. S ha jön a hajnal, még ott leszek, Megnézem veled a tűz eget, S elsuhanok úgy, ahogy jöttem,

Az aludni térő holdsugár fénnyel. Az ünnep már nem érdekelt, holnap majd megbeszélem a kis családommal, de ma szép csillagos az ég, még maradok egy keveset az esti csendben, aztán álomra hajtom a fejem. Arany Szarvas

158. Végre itthon...Gyöngyi Szarvaska kavar... …, nem szeretek dicsekedni, de nagyon jó sikerült a párlat. Fényescsillagot mintha kicserélték volna. Úgy jár kel, mintha mi sem történt volna ; hála a nagy szaktudásomnak !! Csak úgy megsúgom, hogy Gyöngyimmel voltak Dr. Kukutcsnál és mindkettőjüknél megállapítást nyert, hogy családi örömök elé nézünk. Ezért volt oly furcsa nekem Csillagocska... a szemei nagyon ragyogtak, habár ő mindig arra hivatkozik, hogy nem emlékszik, de szerintem a szemérmetessége mondatja vele. Valaki munkálkodik a faluban ellenünk, de azt tudom nem Szarvaska, mert őt kilestem...sajnálom muszáj volt, de kellő időben leléptem. Ugyanis sűrűn bejárt az erdőbe és nem a „ klottyantosz-pottyantosz” felé , hanem teljesen más irányba ahol egy mogyoró bokortól védett kis tisztás van...egy nagy darab kreolos bőrű férfi várta ott, mindig ugyanabban az időben. Félreérthetetlen volt a szituáció amikor találkoztak, mert mindketten megfeledkeztek a biztonsági elővigyázatosságról. Tehát ő nem lehet, mert,- hogy terelje bűnös találkáiról a figyelmet, kitalált mindenféle bosszantást számomra...,- most ezzel a tűz-tánccal. Azt hitte , hogy zavarba hoz az indiánok előtt:))) pont az ellenkezőjét érte el vele, mert ugyanis szándékosan dobtam le magamról mindent:))) a külső körön táncoló asszonyok...,- köztük Gyöngyim is ledobott magáról mindent és vad orgiává vált a harcos beavató..., alig észrevehetően sokat táncoltam Mosolygó Szem közelében aki a törzsben nagyon szép gyerekverseket és meséket ír...ámulatba ejti vele kis olvasóit, de még a felnőtteket is...Csillagocska,HaSi, Riadt Őz, minden szép asszony ott táncolt kifulladásig. - a tűz villódzó fényében láttam, hogy a hatás nem maradt el és Szarvaska az erdő mogyorósa felé vette az irányt...,lehűteni a saját maga szított lángot...:))) a sok rézbőrű harcos „ lompos buzogánya „ látványától :))) - habár van aki kétségbe vonja, de csak addig míg meg nem tréfálja az élet :)))) van egy két jó fogás a lombikomban:))) például a csalánfélék családjából való „ ceeplekis mec nemis” amelynek csodaszép virága csalogat és ha hozzáérsz nem győzöl vakaródzni ezért hívják a köznyelvek úgy is, hogy „ sumák virág”...vagy , aztán lehet kuncsorogni az ellenszerért a „ boldogság gyökér „ kivonatért...illetve az „ anti vakaruszért” ! Mivel ebből csempésztem szarvaska ételébe és a hatásmechanizmus elmaradt, már mint a vakarusz, de gyökértől csak fokozódott a vágya... így bizonyosságot szereztem, hogy neki csak a szája jár..., egyébként fülig szerelmes az idegenbe...persze nem a folyó partra megy...meg nem négy holdtölte, hanem minden estet ott tölt el , csak Farkas éles szemét nem kerüli el semmi hogy egyébként mi történik..„ hancúr a mogyorósban”

susog a mogyoróbokor közelg' a szerelmi légyott a forróvérű amazont, nem a hajnali szél simogatja, hanem egy dalia ölelő karja vonja őt a rejtekbe, hogy

más nehogy meglesse az idillt és még mielőtt a hajnal jönne visszaosonhasson tipijébe.... Nyomozásom nem adom fel, mert az a hír járja, hogy ez a titokzatos baj a többi törzsnél is szedi az áldozatot és az „ Esti Füst Hír „ azt írta, hogy elképzelhető, hogy Bozontos Kígyó van a dolog mögött. A nevét kinézete alapján kapta, mert olyan torzom-borz a jelleme pedig, mint a kígyóé. Az a megállapodás a törzsek között, aki először tetten éri, annak a törvényei szerint kell ítélkezni. Szerintem nem kétséges az ítélet súlyossága, mert minden törzsnél életben van a „ kivégző cölöp halál” ez azt jelenti, hogy lassú halállal költözik el és nem lehet hagyományos temetés, hanem a szellemek föld alá küldik a tetemét s nem a mennybe száll a füsttel. Aki Másnak Vermet Ás, már nagyon feni rá a fogát és ásóját is. - a naplóm legfontosabb részéhez értem,- nevezetesen, hogy gyermekünk lesz és , hogy teljes legyen a boldogság „ fiú” ezt Dr. Lukon be Kukuts szuper ultra hangos módszerével állapította meg „ szemem lát,- kezem tapint, ha fiú vagy kacsints” és ő roppant éles szemével be les és még a lyukas fogakat is látja. Egyébként vak lárma az egész, hogy szarvasra nem lehet vadászni, még hogy ilyet állítani !!! Akkor miből lesz az íjak húrja... a bölényé is szívós , de nem olyan rugalmas. Azért , mert Szarvas is van köztünk még az évszázados hagyományt nem rúgja fel a törzs. Így döntött a Szarvasbél Bizottság”. Az ennek ellenkezőjéről szóló iratokat a „klotyi-potyi” megsemmisítőbe szállították bezúzásra. Uff- puff-potty. Ha valamit megtudok azonnal értesítek mindenkit, mert remélem hamarosan kézre kerítem Bozontos Kígyót.

159. Kardos Beáta ( Mosolygó Szem ) Oh mon Dieu! - Oh, no – ilyen förtelmes körülmények közé érkeztem? Zarver Tanti nem ezt írta nekem! A ruháim! Hol fogom tárolni őket? Az inasom beteg lett és meghalt a hajón, mi lesz most velem? Megbánom, hogy eljöttem a vadak közé? Förtelmes! Ilyen lyukban fogok lakni? Bár csak jönne a Tántikám, ezt, nem fogom kibírni! A zárda, ahol eddig nevelkedtem az apácáknál, luxus volt ehhez viszonyítva. És milyen poros minden? Nem törli le senki a port? Minden ember egyforma! Hol vannak a szolgák, mivel közlekednek? Szerencsére a zárdában eltöltött évek után sok vadászaton vettem részt a Bécs melletti kastélyunkban. Ott ismerkedtem meg a kedves Zarver Grófnővel. Mindig különc voltam – szüleim és nevelőim szerint -. Ezért is tetszett meg az ugyancsak különcnek számított Grófnő. Nagyon összebarátkoztunk, hívására, hogy hódolhatok kedves időtöltésemnek, azonnal igent mondtam. Szeretem a gyerekeket. Otthon is mindig magam köré gyűjtöttem őket, még a mosónő kicsijét is tisztába tettem mindig. A tűpénzemből még adtam is a derék asszonynak, hogy legyen ruha meg élelmiszer a kicsiknek. De hol van a Tanti? Bárcsak jönne a Tantikám! Vagy Ő! Tudom, hogy itt van a táborban, és azt is tudom, hogy megnősült. Remélem nem felejtett el engemet. Igaz csak egyszer találkoztunk, de akkor milyen gáláns volt, és mennyire udvarolt! Olyan alázattal csókolta meg a kezemet, hogy belepirultam. Arról biztosított, hogy soha nem felejt el engemet. Vajon a Tánti tudja, hogy csak ezért vállaltam ezt a hatalmas utat? Sejti, hogy halálosan szerelmes vagyok Latrens márkiba? Tudom, hogy megnősült, de ez nem lehet akadály. A templomban nem esküdtek meg. Isten előtt még lehetek én a felesége. Semmi sem tántorít el, még ezek a rémes körülmények sem. Itt van! Itt van az én Tantikám, de milyen hiányos az öltözete! Kilátszik a bokája! De hisz majdnem teljesen levetkőzött. Így kell nekem is majd öltözködni? Nem baj, csinosabb vagyok, mint a neje, már, ha az. Kiharcolom, hogy az enyém legyen. Tántikám! Milyen jó, hogy ismét együtt vagyunk! Mosolygó Szem

160. Gligorics Teréz ( Gyöngyi ) Mosolygó Szem?

A tegnap esti ünnepségnek gyorsan elszállt boldog emléke. A tűz-tánc után elmentünk egyet sétálni Latrenssal, kézen fogva, mint jegyes korunkban. Latrens nagyon boldog a kisfiunkért, alig várja, habár gondolom tisztán olyan lesz mint ő, ha ismerem drága férjemet. Nemcsak hogy el fogja piszkosul kényeztetni, de minden rossz szokását átveszi az a gyerek, ebben biztos vagyok. Párom boldog nevetését hallgatva, azon gondolkoztam, talán nincs is olyan sok rossz szokása... Másnap reggel idegen érkezett a faluba, egy fiatal hölgy. Díszes ruhája nagyon ellentétben volt szerény falunk kopottságával. Természetesen mindenki őt bámulta, Sebesnek egyszerűen leesett az álla...Aranyszarvast kereste. Valika ugrott segítségére. -Aranyszarvas? Igen, itt lakik, de jelenleg kint van az erdőben, gyógyfüveket szed. Mostanában minden éjjel odajár, csak azt nem értem, milyen füveket keres? Mert minden reggel üres kézzel jön haza... Erre kutyaugatás kezdődött a falu szélén, Aranyszarvas jött, kezében egy nagy csokor vadvirág. Amikor közelebb ért hozzánk, megtorpant. Nézte, csak nézte a lányt, szinte nem akart hinni szemeinek! -Te? Hogy kerülsz te ide? Fogalmam sem volt, rá sem gondoltam! És miért? Tudod jól, hogy már késő, hiszen megírtam! Amikor rádöbbent, hogy mindannyian őket nézzük, hirtelen elhallgatott. -Gyere, menjünk be a sátorba! – ragadta meg a nő karját hirtelen, majdnem húzva maga után. A lány magassarkú, úri cipője nem ezekre a sáros falusi utakra lett teremtve. Megcsúszott és mielőtt bárki is segítségére lehetett volna, fenékre esett alaposan. Latrens érte el legelőbb. Kiemelte a sárból, mire a lány vállára borult, suttogva, hogy érted jöttem, miattad jöttem... Engem az ájuldozás kezdett környékezni. Nem voltam benne biztos hogy állapotom, vagy ez a jelenet volt az okozója, mindenesetre megkapaszkodtam Szepike karjaiba, aki gyorsan bevezetett a házba. Leerőltettett egy székre és már szaladt is egy pohár vízzel. -Ezt idd ki gyorsan- , mondotta – majd utána beszélhetsz. Amilyen drága teremtés ez a Szepike, éppolyan erőszakos is tud lenni amikor akar. Tudtam, jobb ha szót fogadok neki, addig úgysem hagy békén. -Most idefigyusz Gyöngyi – igazította meg pápaszemét aprócska orrán – nem kezdünk el hisztizni, sem idegeskedni, sem férjeket lekiabálni. Szépen megvárod amíg Üvöltő Farkas elmondja, ki ez a nő, honnan ismeri, és miért jött el utána egész ide. Ha Farkas ártatlan, majd egy jó veszett lóra ültessük azt a hölgyet. Ha Farkas nem ártatlan, akkor mind a kettőjüket négy ló közé tesszük. Így a Szepiek. Én már láttam verekedni, olyan mint a vadmacska ha arra van szükség. Tudtam, ezt a nőt elintézi innen, ha kérem... Egy félóra múlva megjött Latrens is. Nem mertem ránézni sem, féltem attól, amit esetleg kifejez az arca. Leült mellém. -Gyöngyi , -kezdte, - valamit el kell mondjak neked. Itt jön...gondoltam magamban... Mielőtt téged megismertelek, ismeretségem volt ezzel a lánnyal. Én nem vettem komolyan, de ő sajnos igen. Monique a neve, és Aranyszarvasnak valami rokona, habár az is lehet hogy a Tánti név csak megtisztelés egy nála idősebb hölgynek, nem tudom.

Mindenesetre, akkor Aranyszarvasnál lakott. A grófnő, ahogy akkor mindenki ismerte Aranyszarvast, nem bírt vele, én már vagy a hatodik férfi voltam az életében. A grófnő betette egy zárdába, remélve hogy valami kis illemet vagy becsületet nevelnek bele. Kétszer megszökött onnan, kétszer visszavitték. Mindenkinek azt bizonygatta, hogy én elveszem feleségül. Gyöngyi, hidd el, soha nem ígértem neki ilyesmit! Ha jól tudom Aranyszarvas minden évben egy nagy összeget utalt át neki. Reméltem azóta férjhez ment vagy megszökött valakivel. Sajnos, nem... Muszáj volt elhinni neki, mert ha nem...Erre gondolni sem mertem. Ott vannak a gyerekek, egy még útban...Igen, van valamennyi pénzem, de nem lesz elég. Anyám, apám, nem gazdag emberek...Mindegy!!! forrt fel bennem az igazság, muszáj lesz tudni, így nem tudok napról-napra vele élni! -Latrens, lehet hogy igazat mondasz, de nagyon nehezen nyelem el. Hadd gondolkozzak rajta egy kicsit, jó? És a nővel is szeretnék beszélni, de főleg Aranyszarvassal. Neki tudnia kell mi volt, mi történt. Ő szeret engem, tudom, nem fog becsapni... Latrens erre szó nélkül kiment, nem tudtam hova, nem is érdekelt. Szepike! Szent isten, Szepike bent volt a szobában a gyerekekkel, mindent hallott! -Szepike! – szóltam be neki. Ő kijött, szemeiben könnyek csillogtak. -Gyöngyi, ne félj, nem mondom én senkinek. Sokat jár a szám, de pletykázni nem szokásom... -Szepikém, köszönöm...Tégy meg nekem egy szívességet, szólj Aranyszarvasnak hogy beszélni szeretnék vele minél előbb. Már késő délután volt amikor Aranyszarvas átjött végre. Meg sem lepődött kiírt szemeimen. Grófnő, - szólítottam meg hidegen a régi, megszokott nevén , - mi igaz ebből az egészből? Nekem tudnom kell! -Gyöngyi, tudom nagyon fog fájni. Mielőtt Latrens megismert téged, megkérte ennek a lánynak a kezét... Velem hirtelen összedőlt a világ. Amikor végre magamhoz tértem, korom sötét volt kint is, bent is. Sehol senki... Messziről dörgést hallottam, majd szép lassan elkezdett esni az eső....

161. Kísért a múlt …, szerintem tartozom annyival, hogy tisztázzam ezt a félreértést, de ehhez vissza kell nyúlnom egy kicsit a múltba. Így hát teljesen lesújtva elindultam az erdő felé s nem érdekelt a közelgő vihar sem, mert a lelkemben annál nagyobb csete-paté volt. Zúgj, üvölts szél fák lombját tépd ne kíméld háborgó lelkem végtelen bánat öli szívemet az ármány férge rágja újból kését döfi belém a múltból rútul megforgatva bennem... Bár a múltat felidézni nem szívesen teszem egy-két momentum miatt, amit örömmel kihagynák az életemből. Az a sok ármánykodás az unatkozó udvaroncok között. Mikor kit tudtak a úgynevezett jól informáltak a szájukra venni s legtöbb esetben irigységből besározni, pedig akit rajta kaptak , ha firkász volt az illető az enyhébb büntetés a karlevágás, a súlyosabb a fővesztés. Így is akadtak szép számmal akik ebből sportot űztek. Nem mondanám, hogy Zarver grófnő közéjük tartozott, de szerette a lapokat kavarni hogy az ő szerelmi légyottjairól a figyelem elterelődjön. Szegény férje a gróf is gyanús körülmények között tűnt el. Szerintem, de nem tisztem ítélkezni,- az erdélyi vadászaton a békésen málnázó medvét felbőszítették és az tépte szét és nem ágyban náthában halt meg. Akkoriban nagyon dúlt a plátói szerelem Legrand gróffal akiről végül is kiderült, nem is ez a neve csak álnév az igazi és most fogockodj meg Gyöngyim Saint Germain gróf aki nem más , mint Lady Saint Germain Beatrice édesapja,- és most fogockodj! ,- és Beatrice a jelenlegi új barátunkkal Mosolygó Szemmel azonos. A gróf nem véletlenül féltette, mert tizenhét évesnek már egy gyönyörűen fejlett hölgy volt, aki után úgy forogtak a férfiak, mint a napraforgó. Abban a zavaros forradalmi világban bízta rá szeme fényét a grófnőre, aki a vagyon megszerzése reményében össze akarta hozni a lökött unokaöccsével a „ bilihuszárral” akiből herceget kreáltak, még azt is tudom, hogy Bécs külvárosában egy rossz hírű okirat hamisítónál készült egy kóborkutyabőrre a herceg keresztlevele. A sintérnek egy fél lyukas garast adtak érte, mivel nemhogy nem ért többet, de örült a gazdája, hogy a bolhatenyészettől megszabadult. A hercegi rangot is jó messzire, Pétervárra jegyezték be, mert tudták, hogy senki nem meri megkérdőjelezni eredetiségét. Akkoriban már elég kiterjed hálózata volt az úgynevezett, de csak suttogva merték kiejteni a maffia nevét „ muzsik” ez nem tévesztendő össze semmilyen zenei irányzattal, inkább ha ők rávetik magukat valakire akkor a páciens zenél. Visszatérve e kis kitérő után, mert a megértéshez szükségeltetett a mi kedves Beánk, mert magunk közt így neveztük , sok-sok támadás érte a szépsége miatt. Nekem elárulta egy beszélgetésünkkor , hogy a gárdakapitányba szerelmes, nevezetesen gróf Alfonz de Cardél kapitányba. Csak ezt a grófnő , mint kinevezett gyám nem nézte jó szemmel. Erre eszeltük ki a tervet, hogy azt híreszteljük el amit már te is tudsz, hogy eljegyeztem titokban és így nem kell „ brunya herceggel” frigyre lépni. Csakhogy a bökkenő az volt, hogy én beléd voltam és vagyok szerelmes Gyöngyikém. Nem véletlenül tettem meg annyi ezer mérföldet, hogy itt egy ármány áldozata legyek.

Ezután írtam meg a cikket a Winer Cejtung társasági rovatába, mely szerint Lady Saint Germain Beatrice a „ Notre Dame-i „Miasszonyunk ha a tied Nem” zárdába vonult vissza a külvilágtól, vállalva inkább a szent életet, mintsem azé legyen akit nem szeret. Aztán , hogy miképp alakult sorsa azt csak „ Ármány grófnő” és ő tudja, vagy csak Beatrice. Majd alkalomadtán elmeséli ha itt lesz az ideje, bizonyosan tudom, mert ő egy úrinő.

162. Verzár Éva ( Arany Szarvas ) Mi egyek vagyunk – Kislányom Mosolygó szem! Kislányom! – öleltem át a nyafogó úrilányt, amint beléptünk a tipibe. – Találkoztál apáddal is? Hogy vagy? Mesélj drágám! Anyukám – borult vállaimra régen látott gyermekem. – Apa hozott el, de nem tudta, hogy a szívem is ide húz. Kérlek, nem mondd el neki, mert nagyon haragos lenne. Tudod, ő mindig magyar arisztokratát szánt nekem. Aki végleg felbőszítette a Wiener Cejtung riportere volt, az ő elképzeléseivel és aljas rágalmaival. Ezért is határozott úgy, hogy zárdába küld. Valóban nem volt szép tőle, hogy hetet-havat összehordott, de kellett neki a pénz. Én megértem őt, mert még mindig szeretem, annak ellenére, hogy családunkat rossz színben tüntette fel. Apa azt mondja, hogy kellett neki a pénz, és ezért vetemedett ilyen aljasságra, ez szerinte – ismered – megbocsájthatatlan bűn úriemberek között. De mit tegyek, ha éppen belé szerettem. Ha akkor nem ígér, nem esküszik, talán el is tudtam volna felejteni. De nem ezt tette, ezért jöttem el apa, és a te hívó szavadra. Kislányom, végre itt vagy! Most, itt ebben a szabad országban, itt a szabad földön, már mindenki előtt felvállalhatom, hogy a LÁNYOM VAGY. Saint Germain – az apád – is ezen a véleményen van. Itt egy család leszünk. Nemsokára ő is csatlakozik majd hozzánk. Kislányom most kicsomagol. Magára hagyom, és lemegyek a folyópartra. Egyetlen hely, ahol gondolataim rendezni tudom. Hogy mindenki megtudja az igazságot, elmesélem: Erdélyben, amikor megismertem Saint Germain grófját, mint már ezt mondtam is, azonnal egymásba szerettünk. Szerelmünk gyümölcse Csillagvirág, aki az nyári éjszaka csillagos ege alatt fogant. Itt most Mosolygó Szemnek nevezik, amint belépett a faluba, mert a szem az egyetlen, ami nem hazudik. Az indiánok, pedig tudják ezt. Bár elkényeztetettnek tűnik, mégsem az. A legmelegebb szívű teremtés, akit valaha is megszületett erre a világra. Örök álmodozó, remélem az Üvöltő Farkas iránt érzett szerelme is csak egy romantikus álom. Remélem, de nem vagyok biztos benne, mert látom a szemében azt a mély érzést, amit valaha az apja szemében láttam. Érzései, még ha nem is nyernek viszonzásra megmaradnak, amíg csak él. Hiszen mi EGYEK VAGYUNK, az én vérem, tehát ismerem. Igyekszem majd arra, hogy jól érezze itt magát. Ideje, hogy megtudjon mindent az apjáról, arról a nagy munkáról, amibe belefogott, egy nép, egy nemzet érdekében. Talán ez megváltoztatja, és nemesebb lelkű embert talál magának, nem egy szoknyapecért, akit nem tartok jó vőnek, és nem is kívánom, hogy az legyen. Többet szánok egyetlen gyermekemnek, sokkal többet. Ez az igazság, itt van a kislányom, és most már semmi baj nem történhet, hisz majdnem együtt van a család. Holnaptól már ragyog a nap, esténként majd ketten ülünk itt ezen a parton, és mesélek neki, majd mindent elmesélek. A firkászok, majd azt találnak ki, amit akarnak, de a Nagy Szellem büntetése nem maradhat el, minden egyes hazugságot büntetni fog. Én hiszek benne! Arany Szarvas

163.Gligorics Teréz ( Gyöngyi ) Gyöngyi reagál... Végighallgatva Latrens vallomásait, ellentétek tombolnak bennem. Nagyon, nagyon szeretném elhinni amit mond, de tudom, ez olyan igazság, amit nem lehet bebizonyítani. Tőlem függ mennyire akarom elhinni, vagy elfogadom-e az ő magyarázatát. Megakadt a szemem őszülő halántékán, szinte megbabonázott vele...Mikor kezdett el őszülni? Egy pillanatra mintha idegenre néztem volna, nem gyerekeim apjára, az én kedvesemre...De csak egy pillanatig tartott az egész. Tudtam, nem fogom tudni ezt az embert elhagyni. Gyanúsították már máskor is, mint például a nagyzási-mánia ügyben, mégis kiderült hogy ártatlan. Apropó, az az ügy sem nincs még befejezve, Latrens most is azon dolgozik. Egyszerűen muszáj lesz megtudni ki az az álarcos ellenség, különben mindannyiunknak súlyos következményei lehetnek... Már megint elkalandoztam...Latrens...Egyszerűen csak megfogtam a kezét, magamhoz öleltem. -Erről soha többé nem akarok beszélni - , mondtam neki, meghozva a végleges döntést. Azt hiszem, értette, mert se nem kérdezett semmit, se nem fűzött hozzá semmit, csak bólintott. -Kimegyek egy kicsit a gyerekekkel, mondta, megállt az eső. Gyorsan felöltöztettem a két kislányt. Boldogan ugráltak az apjuk körül, tudták, unalmas nem lesz az biztos. Én már előre rettegtem attól, milyen csínyt követnek el most. Habár sokszor azt hiszem az apjuk a legrosszabb, ha csínytevésről van szó. Fáradtan ültem le, de élvezve a csendet. Akinek nincsenek gyerekei, nem tudják elképzelni milyen nagy csend lesz ha nincsenek a házban. Elgondolkodtam Aranyszarvason. Szóval, lánya van. Mosolygó Szem a lánya...Érdekes, Latrensnak ezt tudnia kellett, s lám, mégsem árulta el Aranyszarvas titkát soha, pedig rengeteg alkalma volt rá, különben is Aranyszarvas állandóan lenézi, sértegeti, és mégsem árulta el...Ez nagy becsületre vall. S még azt mondják riporter korában hazugságokat írt a családról!?? Saint Germain gróf... Persze, most kapcsolok. Amikor még Liliom Grófnő voltam Bécsben, ismertem az urat. Persze nem is gyanítva a kapcsolatot közötte és Zarver Grófnő között…A feleségét is ismertem. Igen, a FELESÉGÉT! Jószívű, gyöngéd teremtés, aki karácsonykor, névnapokon, keresztelőkor, ajándékokat, ennivalót vitt a szegényeknek, többnyire a férje tudta nélkül, mert férje szerint szegény ember nincs, csak lusta… Egy napon könnyek között találtam ezt a szerencsétlen asszonyt. Finomsága nem engedte meg, hogy elmondja, miért sír. Maris tudta meg a cselédektől: a férje szeretőt tart már évek óta. Most megtudta, hogy házasságon kívüli gyereke van neki, akinek nagy szüksége van rá, így “elutazik” egy időre… Szóval, Szarvaskánk…Ha nem mondja a nevét Saint Germain grófnak, sosem tudtam volna meg. Úgy látszik a lány nem esett messze a fájától, mert ő is férjes emberre feni a fogát, csakhogy én nem vagyok olyan áldott lelkű, gyöngéd, szelíd teremtés mint Saint Germainné… Este vacsorát rendeztek az újonnan-jött tiszteletére, szokás szerint. Természetesen nekünk is menni kellett. Szepike kicsinosította a kislányokat, egyforma kis őzbőr-ruhát adott rájuk, a hajuk népi viselet módra szépen befonva, senki sem mondta volna meg, hogy nem bennszülöttek. Egyedül Csillagszövő kötözködött, ő inkább nyilazni ment volna az apjával.

Maris azonban gyorsan-frissen helyrerázta, ővele nem igen lehet teketóriázni. Mosolygó Szem természetesen a díszhelyre lett ültetve, de mindenki észrevette volna különben is, annyira kirítt a többiek közül vörös, brokát ruhájában, ékszereiben. Minden férfi őt nézte, némelyiknek a nyála csorgott érte. Undorító! Hihetetlen mennyire buták ezek a férfiak, azt hiszik belül is az van ami kívülről! Sajnos mire rájönnek, nem úgy van, már késő…Egyedül Deli Bika nézte komoly arccal. Nem múlik el az az érzésem, hogy ismeri valahonnan, de a lány is őt. Szinte rá sem mert nézni, kerülte a tekintetét. Szepike meg csak Delit nézte, talán féltékenységből? Nem tudom… A vacsora vége felé közeledtünk, amikor lódobogást hallottunk. Már kezdett szürkülni, nem nagyon lehetett látni a közelgő lovast. Formájából kinézve, nem a mieink közül, igen nagy rámájú kalap volt rajta, amit itt egyáltalán nem hordanak. Mindenki érdeklődéssel nézte. Egyszer csak Aranyszarvas felállt. -Szent isten! – szólalt meg, talán akaratlanul – Eduárd…. S ugyanebben a pillanatban ugrott fel Mosolygó Szem: -Édesapám! … meglógni babot enni Folytatás következik. Már ha meri valaki megírni az igazságot,

164.

-Szent isten!– Eduárd…. …, felettébb furcsa dolgok történnek most már sorozatban. Mindenki kivándorol az újvilágba, otthon perzsel a talaj vagy mi a szösz van. Mióta megjött Mosolygó Szem igen csak szaporodnak a furcsa dolgok . Gyöngyim jól látja...ennek a Deli Bikának van valami furcsa a nézésében...hmm..valakire emlékeztet , mintha már ezzel az arccal találkoztam volna, csak más környezetbe kell elhelyeznem. Rájövök...ha-ha előbb vagy utóbb. Most kicsit a titkokról...azt mondja Szarvaska, hogy nem is ismerhettem Saint Germaint...cö-cöcö...már hogyne...tanulmányoztam őt a korabeli bulvárlapokból..., volt benne egy kis szélhámosság is, mert magát misztikusnak, időutazónak állította be, és a nőket így vette le a lábukról. Így könnyű azt mondani, Óh kedvesem mi már találkoztunk valahol...szegény felesége is hitt neki D' Alcheimer de Neurogénia grófnő, aki nem tudta, hogy rajta kívül még hány nőnek elhintette ezt a dumát. Még hogy én kis firkász...a „homo publicus” közéleti újságírói díj birtokosa, aki a titkot megőrizte idáig, de most terített pókert játszunk, - hogy az milyen? Nem tudom, de jól hangzik. Politikai túlfűtöttsége miatt sokat változtatott nevet, így a szolgáját az együgyű Huzatos Egont is átverte és az azt szajkózta amit mondott. Ez terveibe belefért. Meg kell hagyni Zarver grófnő és ennek a Saint-nek az ezoterikus találkozásából szép lány született. Ezért tűnt el egyik percről a másikra hivatkozva az erdélyi birtokán elintézendő halaszthatatlan ügyeire. Még férjének is beadta, hogy azért kell felfrissítenie a ruhatárát, mert fogadásokat és bállakat rendez odahaza a birtokon. Mivel elég kiterjedt baráti köre volt az udvarnál, így mi sem volt könnyebb annál, hogy valamelyik arisztokratával meghívassa vadászni s mindjárt titokban utazhat megszülni a babát. Úgyhogy gróf Zarver de Philip Eugén ment jó messzire vadászni, s az már a sors iróniája, hogy a magaslesen összeszedett egy jó kis tüdőgyulladást és sajna a láz elvitte. Visszatérve Deli Bikára , közben rájöttem miért oly ismerősek az arcvonásai. Aki jobban szemügyre veszi őt és Beatrixot , nagyon sok közös vonást vél felfedezni. Akkor mint derült égből a villámcsapás suhant át rajtam ; hisz ő nem más, mint Benedicht-Thomas Le Tarpa gróf és Lady D' Bonapetit Sybilla grófnő fia. Abban az időben Sybilla grófnő Van Hiacin Phalmule holland virágfejedelem férje volt, aki eme tisztségében sokat volt úton és nem volt nehéz elhitetni vele az apaságot és a gróf kamatoztathatta ezoterikus tehetségét itt is.:))) Tehát Saint Germain Eduárd aki közeledett a nagy karimájú kalapban megtért legjobban szeretett kedveséhez és gyermekeihez. Tehát Eduárd nem más , mint Zarver grófnő akarom mondani Szarvaska igazi nagy szerelme. Amikor lejárt a folyóhoz és ott suttogott valamiféle imákat, nem tudtam kivenni teljesen a szavakat, mert mindig elharapta a szó végét. Valahogy így hangzott, s most értettem meg igazán ; „ gyermeked van itt ki halból lett, hívlak víz istene ki bejárod a földet és eget hozd nekem el Edum” A nagy szellem meghallgatta imáit és amit már sejteni engedett megérkezett az apa is aki korához képest délcegen ülte meg a lovát. Beatrix apja felé futott , de őt megelőzte Deli Bika aki a vágtában kimerült ló kantárát megfogta és így segítette apját le a nyeregből. Volt boldogság , mert most értették meg a gyerekek azt a furcsa vonzalmat amit éreztek egymás iránt mióta meglátták egymást.

Végül is apáról testvérek, Szarvaskának teljesült a vágya és együtt lesz most már a család. A jövevényt odavezette a törzs vénjei elé Arany Szarvas és ahogy kell bemutatta. A szokásos kérdések mellett többek között érdeklődtek , hogyan telt az útja,- nem volt-e valami említésre méltó. Eduárd a maga egyszerűségével elmesélte, hogy innen kétnapi járásra éppen egy kis facsoport között lovagolt, mikor egy nyíl csapódott mellé a fába. Fedezéket keresve fürkészte a támadás irányát ahol is a fa mögül egy bozontos alak alakját vélte felfedezni. Csellel élt, mert úgy tett, mint aki megsebesült és leesett a lóról, így óvatlan lett a támadója és mikor fölé hajolt, hogy megskalpolja, akkor tőrét belemártotta. Mivel ő fehér ember nem skalpolta meg, de bizonyíték képpen elhozta egy hajtincsét és a gyógyszeres amulettjét, amiből egyértelműen kitűnt, hogy a régóta körözött Bozontos Kígyót küldte az örök vadászmezőkre. Eduárdból egyszerre a Vulg Fart völgy hőse lett, aki külön tiszteletet érdemelt ki magának. A család visszavonult tipijébe, ami érthető is , mert sok megbeszélni valójuk lesz a múltról és a jővőröl is.

165. Verzár Éva /Arany Szarvas/ A nemes vad, és a férges gyümölcs Milyen nagyon hiányzik Saint Germain! Csak akkor döbbentem rá, amikor hirtelen megérkezett a kis falunkba. A meglepetés óriási volt, de úgy vettem észre nemcsak nekem. A bemutatás megtörtént, csak Deli Bikát nem értettem, mi az, amiért olyan bambán néz a grófra. Majd sorra kiderül minden gondoltam. Hozzá vagyok szokva a cselszövésekhez. Megbirkóztam az udvar pletykáival, cseleivel. Itt a primitív népek között is majd valahogy kitanulom, hogy kell kiszedni az asszonyok rejtett gondolatait. Nehezebb feladat, mint gondoltam, mert itt mindent az istenek, a fa, fű nyelvén kell értelmezni. De térjünk vissza a történtekre. Nagy öröm töltötte el lelkemet, és örömmel vezettem nevelőszüleim tipijébe a grófot. Az öregek méltóságteljesen ültek a bejárattal szembe a legszebb barnamedvebőrön, amit hajdanán még apám terített le, ezzel nyerte el a Nagy Medve nevet is. A lányom, Mosolygó Szem nem ismeri még az itteni szokásokat, azonnal apja nyakába ugrott volna, ha nem állítja meg egy erős kéz. Apja keze volt, én azt gondoltam, nem akar tiszteletlen lenni szüleimmel szembe. Mindig a legidősebb szólal meg, kérdez, és, csak ha jelt adnak, szólalhatnak meg a fiatalok. Sok kérdést így sem tehetnek fel. A lányomnak meg kell tanulnia kevés szóból érteni, ami nem igazán jellemző erre a makacs, cserfes kislányra. Most azonban valami szokatlan történt. Apám jelt adott, de szeme mosolygott. Valamit tudott, sejtett. Ezért a meglepetés csak minket taglózott le, amikor a Gróf kezdte leszedni arcáról a szakállt, bajuszt, és anyám elé nyújtotta tálból meg is mosakodott. A hasonlóság meglepő volt, de nem olyan nagyon, mint hittem. Mi történik itt - gondoltam magamban, és kerekre nyílt szemeimből megértettek, mert ekkor mi is helyet foglalhattunk, és az idegen mesélni kezdett. -Saint Germain Gróf követe vagyok. Megtévesztésül vettem fel ezt az álarcot, hogy, ha követnek, ami meg is történt, engem kövessenek. -De ki követi apámat? – Mosolygó szem már nem bírt csendben maradni. -Csitt lányom, majd kérdezel, hagyd az urat beszélni – intettem le. -Nem mondhatok el mindent, mert én magam sem tudom. Csak annyit, hogy most a törzs férfi tagjai vadászaton vannak a földjein északi részén, ahol az erdő gazdag a vadban, a folyók meg tömve vannak hallal. Ezt tudják a fehér telepesek, és egy egész ármádiát küldtek puskákkal felszerelve ellenük. Saint Germain érzéseit ismerik, ezért követik minden léptét. Amíg én az ő képében ide jöttem, ő meggyőződve arról, hogy engem követnek, azonnal elindult északra értesíteni a harcosokat. Ismeri a legrövidebb utat a vadonban, és nála van Nagy Medve talizmánja, ami segíti. -Ezért mosolygott apám! -Igen lányom, amikor itt volt beszélgettem vele, amíg rá vártál a folyó partján. Sok mindent megbeszéltünk. Igaz, nemes embernek adtad a szíved, büszkék vagyunk rád, és bár nem örökölted a mi vérünket, a legjobb indián vagy, akit valaha is ismertünk. -Unokám beszélhetsz – adott engedélyt apám a lányomnak. -Apám hol van? Nagy veszély leselkedik rá? -A veszély mindenütt nagy, bárhova lépsz. De a szellemek vigyázzák lépteidet. Nagyanyád most ad valamit, tedd a nyakadba, és vigyázz rá. Ekkor valóban öreg kéz nyújtott egy láncot át kislányomnak, aki nem nagy örömmel, de nyakába akasztotta.

-Miért volt olyan meglepett Deli bika? – kérdeztem most én, pedig tudtam, hogy nem lenne szabad. -Deli Bika egyetlen a törzs tagjai közül, aki ismeri a Gróf munkáját. Megbízható, erős vadász, törzsünk büszke fia. Tudta, hogy a gróf nem lehet itt, mert két napig állt lesben. Amikor visszajött értesített bennünket, hogy a veszély a vadászainkat fenyeget. Ezért arra gondolt, hogy engedélyt kér, és a Sámán áldását és hajnalban a gróf nyomába ered. Ekkor érkezett meg az áll gróf. Jó hogy szóltatok, ha elmentek küldjétek hozzám Delit. Az asszonyok távozzanak, a férfiak maradnak benn. Ezzel elhagytuk a tipit. Késő éjjel ismét álszakállban megérkezett a küldönc, lefeküdt a tipink bejáratánál levő szőrmére, és hajnalban Deli bikával távozott. Senki sem vette észre őket. Amikor mi felkeltünk, már nem volt nyomuk. Csak a Sámán sátra volt nyitva. Előtte pedig óriási tűz, és a nyersfa ágak nekünk ismeretlen jeleket küldtek, ki tudja hova, és merre? A reggelinél anyámhoz szóltam. - A faluban hírek tejednek a származásomról, és bemocskolják a gróf hírnevét. Ezt nem engedhetjük meg. - Mindennek eljön a maga ideje. A férges gyümölcs sem jó aszalni, a jó, a nemes mindig kiválasztódik, mint, ahogy a nemes vad is örök tiszteletet élvez már sok-sok napkelte óta. Jól jegyezzétek meg magatoknak, mert nem ismétlem el többé. Így, hát bízok. A jóban, és abban, hogy az ármánykodás soha nem lesz elég erős, hogy legyőzzön, még ha teli éjszakán Farkas üvöltés hallatja is azokat. Arany Szarvas

166. Kardos Beáta ( Mosolygó Szem ) Csalódás helyett, remény Ismét egy csalódás! Engem mindig csalódás ér! Már-már azt gondoltam, hogy apám érkezett, amikor kiderült, hogy nem ő az. Még azt sem engedte meg, hogy megöleljem. Még ha nem is az apám! Megengedhette volna! Jaj! Olyan erős férfi még soha sem tartott a karjaiban! Mi történhetett volna! Semmi, legalább én is érzek valamit. Mindenki csak velem foglalkozik. Annyira vigyáznak rám! De nem ismernek, nem tudják, hogy nem hagyom magam zsarolni! Csak egy órácskám volt eddig boldog, amikor Üvöltő Farkas egy kis időre elhívott sétálni. Másnap történt, hogy az úgynevezett apám elment. Reggel korán kimentem a tipi elé. Mérges voltam meg csalódott. Majdnem sírtam bánatomban. Ekkor lépett ki az összetákolt háznak mondott tákolmányból - Üvöltő Farkas. Meglátott, és nagy örömmel hívott sétálni, de előbb körül nézett. – Kegyetlen egy felesége lehet, gondoltam, hogy így fél – Nem látott senkit, mert megfogta a kezem, és biztatott, hogy érezzem jól itt magam, mert itt nem is olyan rossz. Csak most az élelem beszerzésével vannak elfoglalva a férfiak, de vannak napok, hetek, amikor felhőtlenül szórakozik az itt élő nép. -Ennek nagyon örülök – mondtam, mert halálra unom magam. -Szép Szemem, nem kell mindjárt sírni, meg unatkozni, ígérem, hogy mindennap szakítok rád egy kis időt. Meglátod milyen jó pajtások leszünk. -De a feleségeeeeeed? - Nyújtottam el a szót. -Ne foglalkozz vele, rendes és jó lelkű asszony, engem nagyon szeret, én is őt a magam módján. A gyerekeket meg imádom. -A gyerekeket én is, csodálatosak. Sok gyereket szeretnék! -Majd erre is lesz gondom, ne félj. -Hogy, hisz nős vagy, én nem lehetek leányanya, mert az anyám, tudod milyen erőszakos tud lenni. -Csillagbogaram, ne legyen a nevem Üvöltő Farkas, ha nem beszélek a Vének Tanácsával. Tudod itt sok a nő, a szaporulat kevés. A törzsünkben eddig is volt többnejűség, legyen ezután is! Itt a nagy veszély, a sápadt arcúak a földjeinket akarják, s kell a harcos, mégpedig sok. Ezzel az érvvel meggyőzöm őket. -Biztooooooooooos? -Ne nyafogj már édesem, biztos, te leszel a második feleségem igaz, de egyben a legédesebb és legdrágább kincs, amim eddig volt. -Építesz nekem is házat, de ne ilyen botrányosat! -Építek, lehozom neked a csillagokat is, minden kicsinek külön szobája lesz, és ha akarod, francia nevelőnőt meg társalkodónőt is hozatok, a SzállMagasSas külön futárral. -Jól van, de most menj, az anyám bármikor kijöhet. -Csak egy pillanat. – S ekkor átölelt, már nem is bántam, hogy az este az idegen nem ölelhetett meg, mert ilyen szenvedélyesen úgysem tette volna. Hosszan csókolt, én visszacsókoltam, és úgy éreztem, hogy forog velünk a világ. -Szeretlek – Mosolygó Szem – mondta, s azzal elosont a fák közt. Azóta boldog vagyok! Mosolygó Szem

167..Gligorics Teréz ( Harmatgyöngy ) Aki másnak vermet ás.. Itt tényleg annyi minden történt, hogy már magam sem tudom ki kicsoda, miért jött ide és kihez tartozik. Mint pl. Saint Germain gróf. Latrens szentül meg volt győződve, hogy ő az, Aranyszarvas szerelme, Aranyszarvas viszont azt bizonyítja, csak egy álarcos valaki. Kinek higgyek? Mosolygó Szem, Saint Germain lánya, megismerte. Nemrégen volt az apjával, nehéz elképzelni hogy ekkorát tévedett volna...Ha apja neki egyáltalán, a történtek után ebben is kétkedek. Sőt, azt állítják, Deli Bika féltestvére. Valami nincs itt rendben. Már arra is gondoltam, hogy ezekből valaki az, aki Latrens ellen áskálódik. Ha érzéseim nem csalnak, akkor a veszély még nagyobb mint gondoltam, mert akkor nem egy emberrel kell szembeszállni. Viszont Mosolygó Szem-nek sem lehet hinni, úgy érzem. Valami nincs rendben ezzel a lánnyal, szinte hihetetlen hogy Aranyszarvas lánya lenne. Lesütött szemekkel játssza az ártatlant, viszont egy néhányszor rajtakaptam amint egy-egy férfi testére rátapadtak a szemei. Ha ő zárdából jött, akkor én az angol királynő vagyok... Visszatérve Saint Germain grófra. Küldöttje azt állítja, megölte Bozontos Kígyót, törzsünk egyik legnagyobb ellenségét. Aranyszarvas célzott valami tervekre. Erről valamennyit tudok én magam is, habár nem árulhatom el titkukat, de ezzel kapcsolatban kellett elutaznom Aranyszarvas küldetéséből nemrégen... Sosem tudnám elhinni, hogy Aranyszarvas valami kalandornő lenne. Viszont a többiek...Egyiküket sem látta évek óta, emberek megváltoznak... Másnap reggel gyorsan a hátsó lángra lett téve az egész Saint Germain história, ugyanis valami sokkal rosszabb történt... Aranyfelhő zokogva jött be a szobába: -Anyuka, anyuka, jött egy bácsi, hozott szép gyöngyöt, de amikor bejött a szobába, egy tehén nekiment és egészet szétszaggatta! -Álmodtál, kislányom, - igyekeztem megvigasztalni. Emlékeztem még gyerekkori rémálmaimra, tudtam, nagyon is élethűek tudnak lenni. -Nézd, kicsim, itt a szoba, látod? Nincs itt bácsi, nincs tehén! Csak egy rossz álom volt. Gyere, szívecském, anyuka lefektet vissza. Akarod daloljak neked? Erre nyakamba borult máris félig elaludva, halkan mondta, igen. Lefektettem vissza kicsi ágyába, halkan dúdolva neki, de pár perc és már az igazak álmát aludta. Akkor vettem észre, Latrens nincs a szobában. Nem voltam megijedve, sokszor szokott korán reggel kimenni a hegyekbe, állítólag a harmatos füveknek sokkal nagyobb a gyógy erejük. Legalább is Latrens azt állította, habár Aranyszarvas szerint a gyógyerő nem a füvekben van, hanem a szívekben... Gondoltam megcsinálom a reggelit amíg előkerül valahonnan. A mai napra egy folyómenti sétát terveztünk a gyerekekkel, habár ők inkább halászásnak nevezték a kirándulást. Gondoltam, majd beosszuk az időt, jut erre is, arra is. Amint sürgölődtem az étel körül, hangokat hallottam odakint, egész közel a házhoz. Ki lehet ez ilyen korán, gondoltam. Nem szokás senkit meglátogatni amíg a tipik nincsenek nagyra tárva. Az emberek alszanak, öltözködnek, ami... Kinéztem az ajtórésen, Latrens és Mosolygó Szem volt...Latrens nagyban ígérgette Szemnek a saját házat, gyerekeket... -Gonosz asszony lehet a feleséged...-Ne törődj vele... -Te leszel a második feleségem...

Velem fordult egyet a világ. Latrens? Mosolygó Szem? Hisz csak pár órája hogy esküdözött égre, földre, semmi köze nincs hozzá...Elhittem neki. Nem tudom honnan jött az erő, honnan jött ez a kemény elhatározás, hisz szeretem Latrens, szívből szeretem...Félbehagytam a főzést, bementem a szobába, körülnéztem. Talán utoljára. Előbb összeszedtem a kislányok ruhaneműjét, játékaikat, majd az enyémet. Összehajtogattam mindent az ágyra. A pénzem jó helyen volt, arról nem kellett aggódni. Most már csak várni kell, még korán van. Ha anyámék felkelnek, felöltöztetem a gyerekeket. Valaki majd segít áthordani ezt a kis ruhaneműt ami van. Tudtam, sokáig nem maradhatunk anyáméknál, szűk a hely is, de leginkább Latrens miatt nem. Ott nem zavarhat bennünket, a helyi szokások tiltják. Ritkán hagyja ott egy asszony a férjét, a becsülete is már tiltja, de aki otthagyja, annak nagy oka van és ezt mindenki tudja. A férj nem mehet megkövetni a feleségét. A Vének Tanácsa összehívja a falut, és ott mindenki előtt kell a bűnös férjnek vagy beismerni tetteit, vagy pedig bebizonyítani, ártatlan. Ha be tudja bizonyítani ártatlan, a feleségnek muszáj visszavennie. Ha bűnös, akkor az asszonytól függ visszaveszi-e vagy sem, vagy hogy milyen büntetést szabjanak rá. Van amelyik asszony megbocsájt neki, de olyan is volt már, aki kiköttette három napra, és naponta kétszer bekenyte az egész testét mézzel. Persze a legyek, darazsak...Brrrr! Végre Latrens belépett a házba, úgy látszik Beatrix grófnőnek fontosabb ügye támadt... Meglepődött amikor látta hogy nemcsak ébren vagyok, de minden ruhaneműnk az ágyra van pakolva. -Te mit csinálsz? – kérdezte, gyanútlanul. Talán azt gondolta, rakodok, vagy mit tudom én. -Én semmit. És te? Remélem szerencsésen telt el a reggel számodra. Sok gyógyfüvet találtál? -Nem találtam semmit. Mire felértem a hegyre, felszáradt a harmat... -Felszáradt? Csodálom! Itt még jócskán van belőle, hiszen olyan korán van még! Erre felütötte a fejét, észrevette, valami nincs rendben. -Latrens, egy ideje már fent vagyok. Hallottam, láttam mindent. Pár napig ott leszek édesapámnál, amíg megcsinálom a további terveket. A gyerekeket viszem. Aranyfelhőnek megszakad a szíve itt hagyni Csillagszórót, tudom...Meg téged is, habár... Nem tudtam visszatartani könnyeimet tovább. Latrens karolt volna át, de ellöktem magamtól. -Tudod, mindent meg tudok bocsájtani, és meg is bocsájtottam. Olyan dolgokat is, melyekről fogalmad sem volt, tudom. Hazudj, ölj, lopj, csinálj amit akarsz, megbocsájtom. De szeretet, hűséget hazudni, azt nem tudom megbocsájtani soha... Fél óra múlva anyám tipijében voltam a gyerekekkel...Anyámék megértik, valahogy muszáj lesz a gyerekekkel is megértetni. De most nem tudok erre gondolni, semmire sem tudok gondolni, csak arra az őrült ürességre, mely hirtelen visszhangzani kezdett bennem... Estefelé járt az idő. Kint ültünk a tipi előtt, anyám főzött, a gyerekek valahol a faluban játszottak. Fájó szívvel néztem otthonunk felé, de tudtam, oda többé nem megyek vissza...Két ember tartott a ház bejárata felé, gondoltam valaki beteg, jöttek gyógyfűért vagy esetleg elhívni Latrenst a beteghez. Még van aki elhiszi neki, gyógyereje van...Az volt a furcsa, hogy két ember három lóval jött... Pár perc múlva kijöttek vissza, hárman. A két ember és Latrens. Felszálltak a lóra. Amint háttal kerültek hozzám, akkor láttam, az egyik idegen kezében pisztoly volt, Latrens hátára szögezve. A nap lenyugvóban volt amint nagy porfellegek között elhagyták a falut...

168. Rám szakadt az ég egy darabja..., Az áldóját, rég éreztem ilyen forró csókot,- ez nem egy zárdanövendéké. Teljesen levett a lábamról, mint egy szédült első bálozó, mindent megígértem, nem törődve a következményekkel. …, ezek után el kellett húzódnom a fák rejtekébe egy kis időre. Volt min elgondolkodni. Ezek a fiatalok türelmetlenek. Nem volt ideje kivárni míg a döntést meghozzák, most az anyja és a feleségem nyakamra küldi az „ Ügyet vissza nem adunk” ügyvédi irodából Dr. Aki Perelt és nekem annyi, mert még Gyöngyimmel megbeszélem , de ott az anyja...,a Nagy Szellem mentsen meg a haragjától. Csak mellékesen jegyzem meg , az szöget ütött a fejemben, mintha az anyját hallottam volna, hogy ledegradáló megjegyzéssel illette az én nagyszerű házam, „ botrányosat nem építesz !”, - ez sértő ! Azt is elfelejtettem, hogy én végül is gyógyfüvet indultam szedni a harmaton. Teljesen belefeledkezve mindenbe tértem vissza a tipibe s előérzetem nem csalt. Gyöngyim összecsomagolva ült az ágyon s látszott mindent tud,- mikor kérlelőn meg akartam ölelni, ellökött magától s az én kis aranyaimmal távoztak a tipiből. Mondanom sem kell magamba roskadtam. Úgy ültem magamban, hogy az idő múlását sem érzékeltem. Már nem tudom aznap volt-e vagy másnap,- egyszer csak halk lépteket hallottam a tornác felől. Szívemben halk remény költözött, de ez csak egy-két percig tartott, mert az ajtóban két ismeretlen alak állt. Meglepetésemben nem tudtam eldönteni, hogy álmodok-e vagy valóság,- de a hangjuk durvasága visszatérített a jelenbe. Az egyik álarcos rám förmedt ,- te vagy az a Gyógyfüves Farkas ? - valamit motyogtam de azok ellentmondást nem tűrve egy pisztolyt szegeztek rám és közölték, hogy ha élni akarok no meg a családom akkor feltűnés nélkül követem őket a vezeték lovon. Kérdésemre, hogy hova és ki küldte őket,- erre csak annyi volt a felelet,- mindent a maga idejében, most semmi meggondolatlanság. Szedjem össze az összes szeremet a zsákomba és induljunk. Kifelé menet a faluból mikor vissza néztem, mintha úgy rémlett volna, hogy láttam Gyöngyit, de lehet csak ez a felfokozott lelkiállapotom műve volt. Semmiféle üzenettel nem tudtam lenni, hogy mi történt, de a jelenlegi helyzetben nem is hiszem, hogy ez valakit is érdekelne. Azzal tisztában vagyok, hogy most a törzs hagyományai szerint,- hacsak …, a feleség és családja nem áll el a dologtól, akkor szigorú büntetés jár..., brrr,- gondolni sem jó rá, hogy vad akácmézzel bekenve napokig kikötve védtelen a rovaroknak kiszolgáltatva....még egyszer is brrr, Nem is törődtem merre tartunk, mert ezek a sötét gondolatok teljesen elvonták róla a figyelmem mindenről ami körülöttem történik. Már jól magunk mögött hagytuk a kanyont s mélyen benn a hegyek közt jártunk, eddig nekem ismeretlen környéken. Egy sűrű növényzettel benőtt szoros felé tartottunk és azon tűnődtem, hogyan fogunk áthatolni rajta, mikor is az első lovas félre húzott egy ágat s mögötte ösvény lett látható. Mögöttünk visszazárult és eltűntünk a külvilág szeme elől. Kísérőim itt már nem vigyáztak annyira rám, mert ha akartam volna is nem tudtam volna kitalálni. Kis tisztásra értünk ahol egy sebtében összetákolt gunyesz volt. Belépve nem hittem a szememnek,- egy összeeszkábált ágyon Bozontos Kígyó feküdt eléggé rossz állapotban. Ezek szerint az ál Saint Germain fércmunkát végzett. Igaz súlyos volt a sebe , de nem halálos, ezt megállapítottam ahogy alaposan szemügyre vettem. A legnagyobb megdöbbenésemre a hangja nagyon ismerősnek tűnt, s a szeme mindent elárult. Az a torzonborz álszakáll és paróka mögött nem más volt , mint Valeyrac herceg. Azt nem árultam el, hogy felismertem, még nem. Hadd higgye , hogy rejtve van kiléte. Minden

tudásommal azon leszek, hogy megmentsem és akkor remélem sok titokra fény derül. Most már kérdeznem sem kellett miért s kiért hoztak ide. Legelőször is a sebeit kellett fertőtlenítenem és ehhez a közeli patakból hozattam vizet, hogy a főzetemmel megtisztítsam a sebet és környékét. Magas sebláza volt és félrebeszélt ezért állandóan ezért a „nyugosz-lapulosz” főzetet töményen kellett a szájába erőltetni. A kezelés meghozta a hatását, mert mély pihentető álomba merült. Így telt el három nap, mire szűnni kezdett a sebláza és álmában se beszélt félre. Nyugodtan pihent és ez gyógyítólag hatott rá. Az ötödik vagy inkább a hatodik nap reggelén a társai oda voltak élelemért s kettesben maradtunk. Elérkezettnek láttam az időt, hogy felfedjem előtte, hogy tudom kicsoda valójában. Legnagyobb ámulatomra, egyáltalán nem lepődött meg. Tudod,- Latrens és is felismertelek vagyis jobban mondva régen tudom, hogy itt élsz a Vulg Fart völgyben. Azt is tudom, hogy az én nagynénim a Tanti is itt van és most elárulok egy titkot, hogy tisztán láss. Még Európában kezdődött, mikor lebuktunk a nagyravágyó terveinkkel és alig tudtunk a barátaink segítségével álnéven megszökni. Csak ilyen papírokat tudtak szerezni, mint Csámpás Jeromos és Pipás Jolán, de akkor ez mellékes volt csak az életünk maradjon meg. Suhanó is velünk tartott , de őrá szemet vetett Tanti, ez már az út elején kiderült. Mikor a szigetre értünk és felismertetek félve Suhanó a lebukástól az én „jó lelkű Tantimat „ rávette, hogy saját érdekükben tegyenek el láb alól és a felfordulást kihasználva megléphetnek. Csak azt nem tudták, hogy én mindent kihallgattam és egy részeg matrózt öltöztettem be magam helyett és őt nyírták ki. Te Valey,- kérdeztem elámulva és legalább egy kis időt adtam neki, hogy össze szedje magát a gyöngeségében..., akkor akit eltemettek a „ Feltámadunk ! Ha nem akkor Tévedtünk” temetőben Füstölosz Páterosz celebrálásával nem Te voltál. Mély levegőt vett és folytatta,- igen a felfordulást kihasználva az újvilág felé induló következő hajóra, mint potyautas kerültem s nyílt tengeren már a kapitány nem dobott ki s a megüresedett helyet betöltve ledolgoztam a hajóutat. Partot érve a bosszúvágy hajtott csupán előre és ismerve Tantim gyógyfüves tudását ezzel akartam lehetetlenné tenni, de nem sikerült, mert mindig segítettél neki. Most már belefáradtam és megbocsájtottam neki, mert megtudtam az egyik társamtól, hogy Suhanó vette rá házassági és egyéb ígéretekkel a tett elkövetésére. Nem kell neked Latrens bemutatnom Zarver de Bérczy Beatrixot, hogy milyen férfibolond. Azt nem emlékeztem vissza, amikor Gyöngyimnek olvastam az erkélyen a verseket, akkor is azt hitte, hogy neki szól. Latrens ,- Te tudod a titkom s annyira jól ismerlek, hogy jó helyen is van. Az álruhám mostantól levetem és a közeli városban rendes külsőmmel új életet kezdek s lehetséges párt is választok magamnak, hogy -e hányatott életemnek vége legyen. Most én leplek meg valamivel,- Valey aki az életedre tört nem Sanit Germain gróf volt, most ő lepődött meg,hát akkor ki az?,- nem tudni csak annyit mondott, a gróf küldöttje, de nekem most, hogy beszélgettünk csapott az isteni szikra az agyamba. Ezek szerint Suhanó megszimatolhatta, hogy Te álruhában jársz és a bérence el akart tenni láb alól és a grófra terelni az egészet. Ha feljogosítasz arra, hogy a Tantinak eláruljam kilétedet és az egészre fényt derítsek, akkor felgyógyulásod után visszatérve a faluba elmondom neki. Most én a családi perpatvar miatt nem igazán sietek vissza, van egy ötletem, de majd ezt ha teljesen felépültél elmondom. Most igazán az a cél, hogy mielőbb meggyógyulj és visszatérj a mindennapi életbe. A találkát is összehozom a Tanti meg közted ha akarod. Meg tennéd Latrens ?,- meg én mondtam,- nos egy igazi jó barát vagy...,köszönöm és nyújtotta a kezét, de a kimerültségtől újból mély álomba zuhant. Az emberei visszajöttek és a bőrtömlőket teli hozták friss patakvízzel, ami nagyon fontos volt a betegünk szempontjából, hogy legyen állandóan párlat ami fájdalmat csillapít, de egyben gyógyít is. A mély hegedés megmarad az oldalán, de vérvesztésen kívül nagyobb baj nem történt, mert nemesebb részeket nem ért a kés. Az embereknek elmondtam, hogy mindent tudok és , hogy aggódom Deli Bikáért aki a magát

küldöttnek nevezett személlyel elment. Azt mondja erre Ragyás Clement akkor nincs mit tenni,- Széles Vigyor szólt társához ,utánuk eredsz és észrevétlenül értesíted ezt a Deli Jószágot ,- akarom mondani Bikát, hogy veszélyben van. Mihamarabb hozd ide vissza és mindent tisztázunk. Nagyon köszöntem nekik, mert úgy láttam, hogy a marcona külső érző szívet takar. Pillanatok alatt Széles Vigyor eltűnt a lombok sűrűjében teljesen más irányban, ezek szerint van másik kijárata is a rejteknek. A napok várakozással teltek s közben a gondolatom, mindig a völgyben járt, a kis családomra gondolva, hogy ugyan gondolnak-e ők is rám. Sajnos semmilyen életjelt nem adhatok, mert nagyon figyel Ragyás Clement. Nem akarom elrontani a dolgot egy meggondolatlan füstjellel, mert nem ismerik és még majd félre magyarázná, Valey meg nincs mindig magánál. Nem marad hátra más , mint türelem és várakozás. Egyrészről a gyógyulás, másrészről Széles Vigyor és Deli Bika visszatértét várni. Minden a helyére kerül előbb utóbb. Üres perceimben azon gondolkodom, hogy Mosolygó Szem azt mondta, hogy nem talált még megfelelő társat, habár nagyon tetszik, de kórban Valeyrachoz jobban illene..., eljátszottam a gondolattal. Úgy látom a sok viszontagság meghozta az eszét és a földön jár a hercegecske. Reménykedjünk, hogy az erős szervezete legyűri a kórt és bemutathatom őket egymásnak, és Szarvaskának a városi érdekeltségeit tudnák képviselni s felügyelni rá. Szerintem nem rossz ötlet, csak ebbe még a szemét összehúzó Szarvas Tantit is meg kell győzni.

169. Gligorics Teréz ( Harmatgyöngy) Leoldják az övet? Természetesen én ezekről a dolgokról nem tudtam semmit akkor. Csak később, sokkal később. Megvallom, mindennek ellenére nagyon aggódtam Latrensen, ami természetes is, hiszen nem vagyok közömbös iránta. Különben is, gyermekeim apja… Már Baltimore-ban kezdődött valami Deli Bika és közöttem. Akkor ellen tudtam állni érzéseimnek, különösen amikor megtudtam, ismét gyermekem lesz. Egyszerűen félre raktam érzéseimet. Akkor sikerült. Most azonban, amikor megláttam “hűséges” férjemet Mosolygó Szemmel, valami újra fellángolt bennem. Akaratlanul is összehasonlítottam Delit Latrenssal. Ösztönszerűen tudtam, Deli ezt sohasem tudta volna megtenni, túl mélyen él benne az erkölcs. Latrensban viszont még az a kis lángja is kialudt, ami valaha pislákolt…De így, ennyiben, nem lehet hagyni. Okvetlenül meg kell tudni, mi történt Latrenssal… Anyámra hagyva a gyerekeket, felkerestem Deli Bikát. Egy szarvasbőrön dolgozott éppen. Eléggé meglepődött amikor meglátott, de jó modora gyorsan igénybe vette cselekedeteit. Hellyel kínált meg és állapotomra való tekintetből bivaly tejjel kínált meg. Én félrelegyintettem mind a kettőt. Elmondtam neki mi történt, azt is, hogy Latrens eltűnt két ismeretlen emberrel. Az egyiknél pisztoly volt, Latrens hátába szögezve. Deli összehúzta szemöldökét. Ezt a szokását már jól ismerem, azt is tudom, ilyenkor nem jó megzavarni. Annyira tudja összpontosítani figyelmét, hogy szinte gallyakat tud szemeivel törni…Utána kérdezte, hogy néztek ki. Elmondtam neki mindent amire emlékeztem, még azt is, hogy az egyiknek a lábán nem cówboy csizma volt, hanem cipő. Nagyon szokatlan errefelé. -Menj haza, mondta Deli, amit megtehetek, megteszem. Ne aggódj, visszahozom a Farkast… Hazamentem, de most talán jobban aggódva, mint azelőtt. Mi lesz ha Delivel is történik valami? Azok az emberek fel voltak fegyverkezve… Deli másnap reggel jött csak vissza. Látszott rajta, nem aludt, talán nem is evett. Két falubeli harcos volt vele. Ez megnyugtatott, nem rohant vesztébe…Vártam, majd Latrens is megjelenik valahol, de semmi nyoma nem volt a távolban sem. Kérdően néztem Delire. -Ne aggódj, Farkas jól van, mondta. Viszont beszélnünk kell róla. Veled is, édesapáddal is. Apám intett a többieknek, hogy menjenek el. Mi leültünk a tűz körül. -Megtaláltam Farkast. Egy öreg, roskadozó házban, a két emberrel akit láttál itt, de egy harmadik is volt, Valey-nak nevezték társai. Tulajdonképpen könnyű volt megtalálni. Útban odafelé, az egyik megtámadott bennünket. Széles Vigyornak hívták. Hárman voltunk, nem volt nehéz kiverni belőle, mit akar tőlünk. Olyan szépen vezetett el a házhoz mint a bárány. -Ez a Valey, amint értettem, valami herceg, legalább is annak adja ki magát mindenhol. Valaki összeverte rendesen. Latrensot, mint “orvost” vitték el hozzá, habár akarata ellenére. Amint mondtam, hárman voltunk, könnyű lett volna kiszabadítani onnan, de nem tettük. Ugyanis megtudtam valamit, ami nagyon sok ember életét érintené, nem csak itt, a faluban, de a Delavárok között is. Ez a Valey nevezetű ember, amint hallottam, egy bitang volt egész életében. Viszont valami történt, amiért nemcsak hogy szökne múltjától, de új életet akar kezdeni, becsületes életet. Ehhez viszont pénz is kell. -Nemrég Londonban sorozatos ékszer-rablások történtek, különösen az arisztokrák között. A rendőrség feldobta kezeit, semmi nyomot nem hagytak a rablók maguk után. Tulajdonképpen Saint Germain gróf leplezte le a tolvajt, méghozzá a saját házában. Egy

fiatal nőt…Beatrix grófnőnek adta ki magát. A rendőrség újra nyomozni kezdett az új adatok alapján. Kiderült, hogy bárhol is volt a rablás, Beatrixe “grófnő” ott tartózkodott. Óriási vérdíjat tűztek ki a nő fejére. Nem tudom hogyan, de Valey megtalálta ezt a nőt, legalább is megtudta, hova szökött. Azt is, hogy Mosolygó Szem-nek adja ki magát a Vulg Fart völgyében. Valey nagyon szeretné a díjat megszerezni… -Ez a feltétel: adjátok ki neki Beatrixe grófnőt. Ők bántatlanul fogják Latrenst visszaküldeni… Bennem megállt a lélek. Latrens, mint túsz? Ki fogja ezt a nőt kiadni nekik? Latrens vajon beleegyezik-e ebbe? Hisz Mosolygó Szem életéről van szó. Viszont holnap már a harmadik napja, a Vének Tanácsa ítélkezni fog. Ha Latrens nem lesz itt, leoldják a házassági övet… Itt csak egy valaki tud döntést hozni, Latrensen kívül: Aranyszarvas…Ha elhiszi, hogy ez a nő tényleg a lánya, akkor minden veszve van…

170. a titokzatos szurdok …,sajnos hiú remény volt az, hogy a sok viszontagság meghozta ennek a szegény embernek az eszét. Ötöd napra elmúltak lázálmai amit súlyos sebláza okozott s kezdett igazi énje visszatérni. Ez abban nyilvánult meg, aki közelebbről ismerte tudta róla, hogy nagyzási mániája van. A tantijának is volt egy időben, de már elég jól leszokott róla. Egyik reggel Ragyás Clement, míg a serpenyőben valamit kotyvasztott, Valey jelezte, hogy most valami nagyon fontosat fog nekem elmesélni. Mindenre felkészült voltam s én balga azt hittem,mert miért ne feltételezzem valakiről, hogy egyszer normális lesz ?,- ez vele nem fordulhat elő sajnos. Először még azt hittem, mikor megköszönte a segítséget és elnézést kért a módért ahogy ide hozatott, a normálisság halvány pislája meggyulladt benne,- de tévedtem ! Latrens !, kezdte mondókáját. Mielőtt arra gondolnál, hogy letelepedjek a Tanti körül, már az ötletet is verd ki a fejedből. Mikor sikerrel áthajóztam potyautasként az óceánt, utam északnak vezetett ahol egy távoli leszármazottam élt, mint a Jégmezők Lovagja. Ez az úgynevezett Eszki Móka nemzettség akik rénszarvasokkal kereskednek. Ekkor kezdett a szemem nyílni akkorára, mint a bögrealja. Ezeknél az a szokás, hogy ha vendégségbe mész akkor választhatsz a ház asszonyaiból és sértés ha valamelyiket visszautasítod. Hoppá gondoltam,- ez egyfajta poligámia! Miket fog ez nekem még beadni ?- No Latrens gondoltam ez még a kikötésnél is rosszabb lesz végig hallgatni. Tehát , visszatérve a „ Jégmezők Lovagja” címet Fehérmedve Agyartól örököltem s ott engem Északi Fénynek hívnak. Tehát csak a bosszú hozott engem le ide a kontinens közepére. Most, hogy segítségeddel erőre kaptam, visszatérek birtokaimra és uralkodom tovább. Na gondoltam gyógyíthatatlan vagy, de hangosan csak annyit,- „ jó uralkodást kívánok” ! Ami kézzelfogható az egészből, a csomagjából egy őzbőrbe csomagolt tört vett elő és jelentőségteljes pillantással először rá majd rám tekintett. Tudod Letrans mi ez?, - tör akartam mondani, de megelőzött,- ez az a fegyver amivel leszúrtak a kikötőben, vagyis az áll személyemet. Arra kérlek csak ezt add át Tantinak és majd meglátod mennyire fehér lesz. Semmiféle kárpótlást nem kérek, mert egy életre eltűnök az életéből mintha meghaltam volna neki és másoknak is. Az elmondottakon nagyon elgondolkodtam és arra a következtetésre jutottam, hogy jó azoknak akik egy kicsit ilyen lazán tudják kezelni az életet. Mert itt vagyok én, nap nem múlik el, hogy ne kémleljem az eget, hátha látok füstjelet, legalább egyszer keresnek, de nem . Akkor minek tanítottam meg az asszonyt a füst-távíró kezelésére. Valami nincs rendben otthon. Ahogy így morfondírozok magamban,- megjött Széles Vigyor, de egyedül. Mi kinn ültünk a kunyhó előtt mikor szétnyíltak a sűrű ágai és előlépett. Majdhogynem egyszerre kérdeztük, hol van Deli Bika ?, - talán nem találta meg ? Na szép sorjában, először eszek és aztán mesélek. Úgy is tett. Az étkezése nem emlékeztetett a bécsi udvarra, mert száját sűrűn a kabátujjába törölte és időnként jókorákat büfögött. Majd mikor jóllakott csak akkor kezdett mondókájába. - nos két napra innen egy rozzant viskónál telepedtem le pihenni, mikor meglepett Deli két delavár társaságában. Az indiánok udvariasan kissé távolabb maradtak tőlünk s Deli , itt rám mutatott az Üvöltő Farkas után érdeklődött. Elmondtam neki, hogy Valeyt azaz Északi Fényt gyógyítja, mert egy hírhedt bandita akit felismert a tengerentúlról megtámadta és majdnem kinyírta. Valami grófnak adta ki magát, de a parókát lekapta a küzdelemben és ez majdnem az életébe került. - ekkor kérdeztem és te miért keresed ezt a Farkast? - nos az asszonya bízott meg, mert azt hiszik, hogy a törzs haragja elől szökött meg.

Egyébként nem is bánnám, mert van ott egy fiatal szép lány, aki Arany Szarvas zárdában nevelkedett lánya és nem kaphatom meg hiába próbálkozom vele, kikosaraz. -Ellenben Harmatgyöngy is tetszik, mivel a fiatalt nem kaphatom meg így összehozom a banditával, hogy ékszertolvaj volt s akkor meglátom, hogy enged-e. Vagy az egyik vagy a másik, de erről a faluban nem tudnak. Most pedig mondta kezdjünk el birkózni , hogy a tanúk lássák és a mesét a faluban előadhassam amit még kerekítek hozzá útközben. - elég furán nézhettem, mert Valey rám szól,- Latrens a szád csukd be ! Azt hiszem ezek után nem marasztalsz tovább, kedves barátom, mert Te az egészséged visszanyerted, de nekem a becsületem kockán forog , de egy ártatlan ifjú hölgyet is támadás ért, akit meg kell védenem, mert úgy érzem én vagyok a hibás. Legnagyobb baj, hogy a távozásommal ami nem önként történt, nem tudtam a vének tanácsának beadni tárgyalásra a „ poligámia” törvényt s ezzel szabadságot nyújtani annak aki ezt igényli. Valey elgondolkoztatott a hallottakon és megjegyezte,- Latrens nem irigyellek, ha Tanti is beleszól, márpedig igen akkor téged meglátogat a Tompakésű Herélosz. Most már a késő délutánba ne indulj útnak. Reggel az egyik vezeték lovunkat amin jöttél rendelkezésedre bocsájtjuk és mi északnak vesszük a fiukkal az irányt, Te pedig Vulg Fart felé, és tisztázhatod magad ha tudod. Rendben Valey,- de most már küldök haza füstjeleket, hogy megvagyok és mindent helyre teszünk ha hazaértem. Van egy kér titkos kódom amit csak Füstben Mindent Látó ismer, és ez meggyőzi a tanácsot, hogy érdemes várni no meg a beadványomon elgondolkodni. Este félrehúzódtam és gondolatom otthon a családnál járt, vajon mit csinálhatnak s mit hordott össze Bika rólam csakhogy megkaphassa Gyöngyit vagy Mosolygó Szemet. Én úgy gondolom az anyjának is lesz egy két szava hozzá, hogy HaSi nincs egy kicsit otthon és már is gyakorolná a poligámiát ami miatt ágálnak az asszonyok. Nehezteltem is magamra, hogy elhittem neki a mostoha fiú mesét, miszerint Szarvaska Saint Germain grófjának a fia.

171. Gligorics Teréz ( Riadt Őz / Maris /) Azé az utolsó szó… …aki liliommal fekszik hanyatt…

De sokszó eszembe jutott édesanyámnak ez a mondása máma…Ó, Istenem, hogy is lehet ezt mind elmondani, hisz felire se emlékszek, pedig ma történt! Csak sírok oszt sírok, az egész falu meg van bénúva! És a gyerekek, hogy mondjuk majd meg nekik? Aranyfelhőt már nem lehet becsapni, rafináttab mint az apja. De talán kezdjem előrül... Azzal kezdődött, hogy Gyöngyi rajtakapta az urát Beatrixe grófnővel csókolódzni, de nagyba, méghozzá a saját házuk előtt. Gyöngyi erre összekapta magát, hazament az anyjáhó a gyerekekke. Latrens meg etűnt, aszongyák valami két bandita vitte el. Én hittem is meg nem is, ismerve Latrensot, mer már vót alkalmam látni amint csapta a szelet az asszonyok körül, meg azt is, milyen csavaros esze van amikó ki kellett magát mosni valamiből. Könnyen meglehet, hogy így akart kimászni ebből is, vagy legalább is eltűnni amíg elsimul a víz körülötte. Tény az, hogy állítólag Deli Bika elment megkeresni, oszt meg is tanáta, de nem tudta hazahozni. Azt mondta, Sait Germaine úr lánya, Mosolygó Szem, egy híres ékszertolvaj, csak ért cserébe adják ki Latrensot. Ami legjobban meglepett, hogy Valey herceg, ( az én régi hercegem!!!) még él, és ő akarná ezt a nőt visszavinni Angliába, persze nagy pézt kapna érte. Ez a része elég hihető is vót, mer nagy lókupec az én hercegem, ha pézrű van szó, az öreganyját is nyársra húzná érte. Gyöngyim ebbe nem akart belenyugodni, különösen amikor Aranyszarvas el kezdett handlézni, hogy az ő lánya nem olyan, ebben semmi igazság nincsen, s hogy Vonyító Farkas a veje lesz ha addig él is. Szegény Gyöngyi, egészen odavót, hogy de Farkasnak már van felesége is meg gyerekei is. Aranyszarvas pedig csak azt hajtogatta, hogy az nem számit. Persze Deli Bika is az ő malmára hajtotta a vizet, gondolom szerette vóna Gyöngyit megkaparintani. Már régóta szemezik egymást, de Gyöngyimnek eszébe sem jutott vóna azt a lacibetyárt megcsalni, eddig. Túl jólelkű, túl sok finomság vót benne, én bár tudom, hisz szógátam kislánykora óta. Gyöngyi eldöntötte, hogy elmegy megkeresni ezt a Valey herceget és megtudja sajátmaga mi az igazság. Próbátuk mi lebeszéni róla, de nem hallgatott senkire sem. Olyan vót ám ez az asszony, ha valamit a fejébe vett, azt onnan már ki nem verte senki sem… Másnap reggel korán felnyergelte a lovát és útnak indult. Szürkén gomolyogtak a fellegek, fújt a szél, vihar készült. Őt nem lehetett visszatartani, még egy pár órára sem, amíg a vihar áthalad. Soha többé nem láttuk élve…A sáros folyópart nem tudta visszatartani sem őt, sem a lovát. Mind a ketten belefuladtak a Suskahana folyóba…Delavárok találták meg. Mint egy rémálmot, úgy fogom látni amíg élek, azt a lovat, hátára az élettelen Gyöngyi fektetve, kezei lelógtak a semmibe…Szegény édesanyja összeesett amikor meglátta, az asszonyok halotti dalokba kezdtek, s a férfiak az égrefordulva imádkoztak…Az egész falu elnémult, még tán a kutyák sem ugattak. Nem érdekelt senkit sem Latrens, sem Mosolygó szem, sem a botrány. Mindenki szerette Gyöngyit, s Gyöngyi nincs többé. A tőlük telhető legnagyobb pompával akarták a másvilágra küldeni. Virágokból készítettek neki ravatalt a máglya tetejére, arra fektették fel. Haját is teletűzdelték virágokkal, úgy nézett ki drága Gyöngyim, mint egy földre szállott angyal. Valamelyik asszony egy liliomszálat tett holt kezeibe, nevére való tisztelettel. Valamikor Liliomnak hívták…A törzs szokásai szerint, már rég meg kellett volna gyújtani a máglyát, de senkiben nem vót annyi erő, hogy megsemmisítse ezt a

gyönyörű látványt. Végül is az édesapja keze által kezdték a lángok magukba ölelni a szerencsétlen asszony földi maradékát. Már csak az a szál liliom látszott ott az élettelen kezeibe. S ekkor eszembe jutott édesanyám. Igen, azé az utolsó szó, aki liliomma fekszik hanyatt. Annak mán hiába beszél az ember… A faluban megszűnt az élet úgy, ahogy ismertük. Az ürességet mán nem pótolja semmi, senki. Hogy mit hoz a holnap? Majd a többiek eldöntik. Ami engem meg a családom illeti, az első alkalommal megyünk haza. Gyöngyi nélkül itt mán nem sok keresnivalónk van. S halkan dúdolni kezdtem egy régi dalt… Este van…Hullik az almafa virága, Mint szemfedő borul az álmodó világra. Fátyolos szemekkel követem szirmait, Repülnék én is, de a lelkem, az nincs ma itt… Harmatos varázslat borult a tavaszra, Kismadár válaszol szerelemes szavakra. Dalolnék én is, ha lennének szárnyaim, A Tiszára repülnék, ott élnek álmaim, S hullatnám szirmaim… Keletre tekintek…a Tiszán már este van, Csend van és nyugalom ott, s milyen messze van… Búzaföld között a pipacs hogy integet! Egyszer még látnám, de jól tudom, nem lehet… Köröttem fehér az almafa virága, Szép ez a világ, de nem olyan…hijába… A tegnapot keresem, s nem tudom hova ment, Pár hideg emléke maradt csak idebent, S egy szemfödő odalent…

172. Kardos Beáta ( Mosolygó Szem ) Örök vadászmezőkre

Igazi komor, kietlen hangulatú most a táj. Ami a tegnap még szép volt, az, ma sötét és szomorú. Az egész tábor valamilyen egyhangú dalt énekel, mormol magában. Harmatgyöngy utolsó földi napja ez. Nem tudok mit kezdeni vele, én nem is ismertem. Szerencsére itt nem sírnak, jajgatnak, mint Európában. Az örök vadászmezőkre vígan mennek az emberek, hogy ott, távol is boldogságban legyen részük. Latrens Márki akarata, hogy máglyán égessék el a halottat, aki lovas balesetet szenvedett, itt hagyva szeretett gyermekeit, és férjét, aki közel volt ahhoz, hogy megvalósítsa egyetlen nagy álmát, a többnejűséget. Most nagyon maga alatt van. Sem sír, de szemén látni, hogy megtörte Gyöngyikéjének elvesztése. Összeroskadt, vénséges öregember lett belőle. Éjszakánként azt mondják, hogy kimegy a hegyre, és a holdat nézi, vonyít fájdalmában. Reggel találkoztam vele, fél szemmel rám nézett, nem hittem a szememnek! Ez rám kacsintott! Még ilyet! A törzs nem engedélyezte a hamvasztást, itt nem volt szokás. - A táborral szemben fekvő hegy barlangjaiban temetkeznek az itteniek – meséli anyám. Ott fenn a hegyen, majd az őseik szellemei segítségével távoznak az örök vadászmezőkre. Arra a hegyre csak a kiválasztottak mehetnek. A vadászok legjava kíséri utolsó útjára az eltávozót. Most éppen e kecses női, virágokkal díszített testet emelik magasba. Fel a nap felé, hogy megmutassák az egek urának, milyen szép ajándékot nyújtanak át neki. Bevallom, hogy megremegett a lelkem és elhatároztam, örökre itt maradok, látva ezt a mély, és őszinte tiszteletet, amellyel az Embert megajándékozzák. A paloták koszos trükkjei, ide még nem jutottak el. Most indulnak fel a hegynek. Az asszonyok nyomukban haladhatnak még egy kis ideig. Erdei virágot szórnak, amerre elhaladnak és dalolnak. A férfiak elől mennek, Üvöltő Farkast támogatják két oldalról. Csak Maris jajgat, szitkozódik, fogadkozik, hogy ő aztán itt marad, és itt helyben neveli fel a gyermekeket. Nem cselekszik Gyöngyi akarata ellenére. Amikor hírét vette halálának, akkor menni akart, de marad. A nap a hegyeket megkerülte, végig kísérte útjukat, én szememmel követhettem addig, amíg egybeolvadtak a látóhatárral. Az éjszakát fenn töltik a temetkezési helyen, hogy nem maradjon egyedül a halott, de holnap hajnalban elengedik, és visszajönnek a táborba. Attól a pillanattól, nem emlegetik, csak az év egy bizonyos napján, amikor áldozatot mutatnak be az elköltözött tiszteletére. Az asszonyokkal visszaindultunk a faluba. Már tudtam, hogy Üvöltő Farkast csak idealizáltam, én nem kel már nekem, mint férfi. Barátom még lehet, ha változik, talán lennék a kedvese is? Nem tudom. Míg ezen gondolkodtam, a fák közül lovasok tűntek fel, meg egy szekér. Bakján különös szemű férfi. Ki lehet? Kik lehetnek ezek a lovasok, mind fiatal és olyan daliás emberek!

Holnapra többet tudok, mert elszakadni az asszonyoktól most, szinte lehetetlen. Meg anyám is gyanúsan nagy szemeket meresztget rám. Mintha tudná épp mire gondolok! Mosolygó

szem.

173. nagy változások Vulg Fart-ban …,Északi Fénytől a szurdok keleti bejáratánál váltunk el, ki-ki ment a maga útján. Utoljára még megszorítottuk egymás kezét s Valey szemében mintha egy pillanatra az értelem halvány fényét véltem volna felfedezni, mert így szólt,- Latrens „ a szemeddel csak nézz, a lelkeddel láss, mert a külső máz mindig megcsal”, elámultam ezen a bölcsességen,- ilyet még tőle nem hallottam. No ez csak egy pillanatig tartott, mert utána rákezdett az uralkodói szövegre, hogy már biztos várják otthon az asszonyai....meg ilyenek. Mivel nem kaptam visszajelzést a füstjeleimre, így teljes nyugodtsággal folytattam az utam otthonom felé, mit sem sejtve az engem váró tragédiáról. Már messziről hallottam a félreérthetetlenül ismerős éneket, dobolást. Csak azt nem tudtam kit temet a falu népe. Hanem ahogy megláttam, hogy ki fekszik a temetési emelvényen először azt hittem káprázik a szemem, és csak lassan tudatosult bennem a valóság. Drága egyetlen Gyöngyim ott feküdt kiterítve a virágokkal kibélelt halotti nyoszoján amivel a vitézek vitték a napnak megmutatva a „ Nagy Szellem Dombjának örök életűek barlangjába”. Nehéz az érzést vissza adni amit e percben éreztem, mintha egy mérhetetlenül nagy űr támadt volna bennem. A gyászoló falu népe levonult, de én még egész éjjel maradtam a barlangnál s mindent elmondtam lelkének mielőtt útra kelne az örök vadászmezőkre. Majd a hajnal első sugaraival jöttem le a hegyről a faluba, ahol oly furcsán méregettek az emberek. Talán még mindig a félre értés miatt ? - gondoltam és haladtam haza a lányaimhoz aki most még jobban hiányoztak , mint valaha. Választ a kérdésemre Aranyfelhő adta meg mikor meglátott és nyakamba ugrott,- apuci mitől olyan fehér a hajad ? Te jó ég gondoltam a hegyen bánatomban az éjjel megőszültem. A merengésből Maris félreérthetetlen rosszalló hangsúlya térített magamhoz. - na előkerüt az úr is, no ezt jó megcsinyálta kend ! - mit csináltam én Maris? - kérdem én - hát azt beszélik a népek, hogy kend után lovagolt a naccsád és azé fúlt a folyóba szeginy...meg mer másik asszonyt is akart kend a tipibe hozni...meghogy csalfa is az úr... - hű a nemjóját gondoltam, lesz mit helyretenni itt... - két kezét a terebélyes csípőjére téve folytatta Maris... - oszt megfogadtam a sírná, hogy magamhoz veszem a lányokat és Csillagszövőve együtt felnőnek, mer má Jóskámon is elharapózott a többasszonyos kór, má az hírlik, hogy az erdőbe csali a lányokat varázsgyükér szödés ürügyin oszt más gyükeret ad a kezükbe, azok meg nem mernek visongani, mer filnek a szellemtű amivel riogati űköt... - no hát ez van...nem tudom mi lesz vélünk is.. - Marisom nagyon szép tőled, hogy a gyerekek pártján vagy és a nevelésből kiveszed a részed, de amit én tudok azt megtanítom vélük, a tipi teljesen a tied én majd egy kisebbet építek a falutól távol egyenlőre mert fel kell dolgoznom magamban ezt a veszteséget. - no Isten áldjon Maris, majd holnap jövök és ezentúl minden nap tartom a kapcsolatot a gyerekekkel. Ahogy haladtam a falun keresztül gondolataimba mélyedve, a gyerekek szaladtak felém, de ez csak látszat volt, mert más kötötte le a figyelmüket,- valami idegenek jöttek a faluba azok elé futottak. Csak a tipik előtt álló asszonyok és férfiak együtt érző pillantásai követtek. Úgy döntöttem egyenlőre elhúzódom, mert még Mosolygó Szem is elhúzódott tőlem, hírtelen úgy látszik rájött, hogy öreg vagyok neki. Nem is haragszom rá sem, mert ez természetes és kár volt Gyöngyimnek is a lelkére venni és felfújni a dolgot, de a sors így

rendelte.... Magamban jót mosolyogtam, ezen a bolondos Jóskán..., még hogy „varázsvessző” ez még nekem is dicséretemre vallna , mármint a találmány...,mindig fogékony volt dolgokra, majd ki varázsolgatja magát azt megnyugszik és folytatja a tudományát Marissal....,

174. Gligorics Teréz (Maris ) Maris rendet tesz

No, megkerűt a naccságos úr! Megvallom, igencsak sajnáltam szegényt, mer fogalma sem vót hogy milyen szomorúság várja idehaza. Meg aztán most én is igen szomorú vagyok, így egyellőre békét hagytam neki, de magamba mán eldöntöttem, hogy jól megegrecírozom ahogy alkalom lesz reá. Nem is annyira reá haraguttam én, inkább arra a Kisasszonyra, mer ugyebár a férfinép nem tud nemet mondani egy csókos szájnak se. Montam is Józsimnak, hallod, hékám, ebből baj lesz, de leintett, hogy ne törődj véle, nem a te dógod. Lehet hogy igaza van, de most mán az én dógom, mivelhogy Gyöngyim nem leggyíntheti kupán többé, valakinek csak utána kell nézni. Meg aztán a gyerekek, az mosolygós szemű nem úgy néz ki mind aki szeretne három gyerekkel is bajlódni. Azt sem tudná hogy kell. Szeretném én látni a naccságos úr fizimiskáját amikó megtudja hogy a Kisasszony már minden embert kétszer is megkerült a faluban, aztán azok se bánták ám, csak úgy dülledeznek reá a szemeik. A Márki úr megkért, hogy vállaljam el pár napra a kislányokat, neki méjjen gondókozni kell egy pár napig. Nem akartam kötözködni véle hogy hát akár az enyémek is lehetnek ami azt illeti, mer igencsak lógotta a fejét, gondótam majd jön reá is a dér frissibe. Három napig odavót, nem tudom, hol, vagy mit csinált, de elég jó kedvébe jött meg. Gondótam most kellene beszéni véle, megtunni mit akar, mik a tervei a kislányokkal, mert hát ugye nekem is tudni kellene mihez tartsam magam. -Te Maris, - kezdte ő a beszégetést-, te tudod-e hogy a Józsi HaSikát kerülgeti? -No ne mán, - monttam neki-, ne ugrass mán, Latrens! (ja, persze tegeződünk, hát mán nem vagyok a cselédje!) Meg sem merné próbálni! Hisz tudja hogy ojjan két pofont kapna tőlem, hogy csak no! Mind amikó Valikát szemezgette a hajón! Azt hiszed azt nem láttam? Nem kocsma verekedésbe szerezte azt a gyönyörű fekete fótot a szeme alatt, de nem ám! -Már pedig így igaz! – montta Latrens. Az egész falu tudja. Ő is nyakig van a többnejűségbe és el akarja venni HaSikát második feleségnek. -Híjnye, azt a briccses mindenit a paraszt fejinek! Majd adok én neki másik feleséget! Hát nem vagyok én neki elég? -Dehogynem, kettőnek is – montta Latrens, nevetve. Tudom a terjedelmes hátsómra gondót, dehát úgy szép az asszony, ha van rajta egy kis hús is. Nem úgy mind a Kisasszony meg Aranyszarvas naccsága, csak csipegetik azt az ételt, aztán ojjan soványak, hogy a darázs elő-hátú megcsipje őket egyszerre. -Latrens, - fordítottam komolyabbra a szót, - valamit el kellene dönteni már a gyerekekkel kapcsolatba. Nem jó ez így, csak lógnak innen-oda. -Tudom, Maris. Ezen gondolkoztam már pár napja, mi lenne a legjobb megoldás. Ha te elvállalnád őket napközben, este meg hazajönnének velem, talán eldüllőznék velük egyedül is. Persze megfizetek érte, nem kívánom ingyen. -Fizeted a fenét, tán csak nem fogom pízé nevelni Gyöngyi kislányit? Eválallom hát, miért nem vállalnám? Míg Gyöngyi itt vót, sosem válogattuk szét mejji kié, most sem fogjuk. Rendbe van, elvállalom. De aztán szégyent ne hozz rájuk ám! Mert egyszerű ez a falu, de böcsületes. -Hát én nem vagyok az? – kérdezte Latrens fél-tréfásan. -Dehogynem, amikó azt hiszed senki sem látja. Nincs ojjan asszony a faluban amelikért még nem fojt a nyálad.

-No, no, azért csak akad. Aztán van oljan is, amelyiket szívesen vinném magammal füveket szedni reggel korán. S erre rámkacsintott. A szemtelenje, rámkacsintott! Öt nappal felesége halála után! Úgy viszketett a tenyerem lekanyarintani neki egyet, de éppen jött Józsi, aztán nem akartam bajt csináni. -Te hová mégy? – kérdeztem tőle. -Mi közöd hozzá, - felelte Józsi, - megyek ahova megyek, aztán majd jövök. Punktum. Erre se szó, se beszéd, faképné hagyott bennünket. -Latrens, te honnan tudod ezt a HaSika ügyet? – kérdeztem tőle. -Láttam. Nahát! Még majd igaza lesz Farkasnak. De ha igen, hát én azt az embert úgy megcsalom, hogy kép pár aggancs is nőni fog rajta! Kacsingass csak, Farkaska, gondótam, amit kapsz, megérdemled. Kiforgatlak én még a bundádból… Estefelé kivittem a gyerekeket kicsit az erdőbe, ahogy Gyöngyi szokta, gondótam minél több a megszokott, annál hamarább otthon érzik majd magukat nálunk. El is kezdtek szaladgálni nyomban, zavarászták egymást gyerekmódra. Öröm vót őket nézni. Hirtelen hangok ütötték meg a fülemet. Nézelődtem, annyi minden történt mostanába, hogy kicsit féltem is tán. Egyszer csak megpillantottam Latrensot. Csodálom hogy nem vett észre bennünket, elég nagy lármát csaptak a gyerekek. Valakivel beszélgetett, nem láttam ki vót az, egy fa eltakarta. Egy ideig beszélgettek, majd Latrens megfogta a kezét az illetőnek és tovább indultak. Most már láttam a hölgyet, tisztán. Aranyszarvas vót… Hinyje! Gondótam, a sok vitatkozásbú mi lett! Ezek meg nem összeszűrték a levet! Jó anyós-fajta, monthatom! És Szemecske? Vele most mi lesz? No, ezt magyarázd ki, Farkaskám, gondótam…

175. Verzár Éva (Arany Szarvas) Gyöngyi égi-óhaja Még mindig nem fogadom el a tényt, hogy Gyöngyi nincs többé. Azt,hogy eltávozott, körülöttem senkinek sem szabad kiejtenie. Nem! Úgy akarok élni tovább, mintha elutazott volna. Valahol egy nagyvárosban most épp az én ügyeimet intézi. Határozottan tiltakoztam a házuk előtt feldíszített fa ellen is, amelyet az elhunytak emlékére állítottak fel. Ruhát, szalagokat akasztottak rá. A legszebb hártyaszerű, selyem anyagot, olyat, amilyent még a nagyúri paloták báltermei sem láttak eddig. Hogy honnan veszik? A fák háncsai alatti selymes részt festik meg a virágok szirmaival, és oly gyönyörűséges, hogy azt, csak élőnek szabadna viselni. Gyöngyi szépségéhez határozottan illik is. Bosszankodtam és szóltam, hogy csak akkor vegyék elő, amikor visszatér hozzánk. Ráadásként a fa alá rendszeresen friss vizet is tesznek, meg gyümölcsöt az ostobák - ha visszajönne -, legyen mit, ennie-innia. Makacsságomat nehezen viselte a törzs, furcsán néztek rám, és elkerültek. Ezért történhetett meg, hogy: 33. Aranyszarvas – szólt rám egy reggel a Táltos-Szellemi Vezetőnk, a Nagy Varázsló -, amikor a nap lemenni készül, amott a nagy fenyő feje fölött áll, gyere el hozzám, üzenetem van számodra. – Azt sem tudtam, mit gondoljak, többet nem volt hajlandó mondani, ezt a pár szót is csoda, hogy kiejtette, fontosnak kell lennie a mondandójának, ha képes volt arra, hogy megszólítson. Vártam, vártam remegve a naplementét, kiről akar beszélni? Kedvesem van bajban? Gyöngyi jön vissza, vagy baj érte talán? Nagysokára esteledett és én már jóelőtte ott álltam vezetőnk által megnevezett helyen. -Ülj le ide mellém. A faluban azt beszélik, de én is tudom, hogy nem engedted el húgodat az örök vadászmezőkre. Nem akarok pálcát törni a fejed felett de, ha ez így megy tovább a Nagytanács dönt majd, hogy mit kezdjünk veled. Állandó felügyelet alatt fogsz állni, és eszementnek neveznek majd. Ezt akarod? Azt akarod, hogy gyermektipibe élj? A törzsünk nem vet meg senkit, mindenkiről gondoskodik, de azt, aki nem úgy viselkedik, ahogy azt a természet megköveteli, gondozásába veszi. Ezt nem akarom. Hallgass! – emelte fel két kezét, látta, hogy szólni akarok -. Neked most nincs szavad. Azt teszed, amit én mondok. Ma este a folyón találsz egy előkészített ladikot. Beleülsz pontosan akkor, amikor a hold sarlója a fejed felett áll. Ő mutatja majd az utat, merre haladj, ne feledd, mindig a sarló irányában. Bízd magad a csónakra, ne evezz, csak tartsd az irányt. Mindig a folyó bal partja mellett haladj, mert az aztán elágazik és a sodrás jó irányba, a jobb ágán visz majd tovább. – Ezzel elhallgatott. Felállt és nem hagyott szóhoz jutni. Tudtam vagy követem a tanácsát, vagy megbélyegezett leszek a táborban, és mint kisgyermeket babusgatnak életem végéig. Nem is mentem vissza a tipimbe. Leültem a víz mellé, megvártam, amikorra a hold megszólít. Nem kellett sokáig várjak, szellő osont végig a parti bokrok között és teljes pompájában jelent meg az égen, az addig fellegekbe burkolózott égi fény. Beleültem a csónakba, a lapátot a víz felszínén húztam óvatosan, és kellemesen, andalítóan haladtam a titokzatos éjszakában. Gondolataimba burkolózva és az éjszaka varázslatos csöndjébe szinte észre sem vettem, hogy kavarogni kezd a víz, és a kis ladikom irányt változtat. Csak akkor ijedtem meg, amikor egy barlang sötét száját pillantottam meg. Most mindennek vége, elnyel a sötétség, ez lehet a sorsom, de mégsem ez történt. Amint behajóztam a barlang belsejébe, majdnem nappali világosság vett körül. Gyémántok és aranyrögök világították meg a partot. Meseszép látvány volt, el is felejtettem, hogy ez mennyi kincs. A holdnak

sugara tükröződött vissza a gyémántkristályok felszínéről, találkozott a sárga aranyrögök fényével és nekem be kellett csukjam a szemem ettől a szépségtől, amely majdnem elvakított. Amikor már mertem nézni, arra a csónak kikötött. Nekiment egy sziklának, amelyet zöld, mohaszerű, puha szőnyeg fedett. Mokaszinomat levéve léptem csak rá. Szent hely ez, tudtam, hogy ott vagyok, ahol népem temetkezik, a nagy hegy gyomrában. Még kábult voltam és elvarázsolt, amikor egy hideg, friss szellő kezdett játszadozni a hajammal, hiába szorítottam a fejemre, csak azért is tépett, kócosabb lehettem, mint egy erdei manó. Ekkor magam mellett éreztem egy érintést, és hangot hallottam: -Néném. -Gyöngyi! Te vagy az? Tudtam, hogy nem mentél el! Mit keresel itt, nem félsz? Tudod, hogy ide nem jöhet senki. Ezekért a kincsekért jöttél el? Nem hozhatod el te lány, ez a népünk féltve őrzött ereklyéje. -Néném, én valóban meghaltam, ahogy ti mondjátok. De itt vagyok, mert azt akarom, hogy te legyél a földi helytartóm. A drága férjem és gyermekeim őrangyala vagyok, de kell valaki, aki testközelben is irányítja az életüket. Nincs sok időm, ezért hát halld, hogy mit szeretnék: - Azt akarom, hogy a gyermekek jó nevelést kapjanak. Megismerjék a nagyvilág életét, küldjétek őket Európába. Az a zárda, ahol Mosolygó szem nevelkedett megfelelő lesz az én kincseim számára is. Aztán meg jöjjenek vissza és ismerjék meg a törzsem szabályait és a szerint éljenek. Nehéz feladat tudom ez egy férfiembernek, aki nem tud felülemelkedni káros szenvedélyei fölött. Farkasom ilyen és feleség nélkül nem tud majd megbirkózni ezzel. Ezért kérlek, hogy egyengesd az útját Maris felé. Emlékszel, megtanítottuk mindenre, amit egy jól nevelt úriasszonynak tudnia kell. Neveltetése és gyermekkora azonban a természet szeretetét oltotta belé. Őt akarom a férjem párjának tudni, és a gyermekeim nevelőanyjának. Ha nem ezt teszi, kísérteni fogom egész életében. -Így lesz kislányom, megígérem neked. Mesélj, mi van veled! -Ne aggódj értem néném, csodálatosan érzem magam. Megvan itt mindenem, ami kell. Egész nap játszunk, nevetünk, az édenkert legszebb gyümölcseit esszük, és a legfinomabb italát isszuk. -Nem hiányzik a szerelem, a földi élet? -Az is megvan néném. Engem néped Csillagszemű Juhásza várt, és lettem égi párja. Amit ti lenn testi szerelemnek neveztek, az is megvan itt, csak édesebb, szebb, lágyabb. Ejtőzünk a fellegek bodrán, ne félts engemet. -Megölelhetlek kicsikém? -Nem néném, már csak az én Csillagszemű Juhászom ölelhet át, de menj utadra, végig veled leszek. Eltűnt. Mintha ott sem lett volna. Már hajnalodott és nekem reggelre vissza kell érnem a faluban, amíg a hold még fenn van és vezet. Ezért hamar a csónakba ültem és észre sem vettem, mikor értem haza, de végig éreztem a hűvös szellőt, ami a barlangban mellém telepedett. Nem néztem a Varázslóra, amikor tipim felé igyekeztem. Tudtam, ott ül sátra előtt és figyel, de este, mint mindenki más, én is vittem friss vizet a fa alá, és az erdőben szedett finom gyümölcsökkel tele kosarat. A falu apraja-nagyja örömrivalgásban kezdett, ami aztán reggel ünnepségben végződött. Csoda történt, amit csak mi ketten, a Varázsló meg én tudtunk. Éjszaka, eltűnt minden étel, ital, amit a fa alá tettünk. Ez azt jelentette, hogy Gyöngyi szelleme megnyugodott, elfogadja a népe ajándékait, és nem rontja, hanem ezután óvja azt a nemzetséget, amelyből vétetett.

-Isten veled Gyöngyikém, ott fenn, legyen életed gondtalan fohászkodtam -, légy boldog a te Csillagszemű Juhászoddal, a magyar nép fiával, és őrködj a természet népei fölött, mert erre vagy hivatott kedvesem. Most már én is megnyugodtam, itt lenn, gondom lesz rá, hogy óhajod szerint cselekedjek. Farkasod sorsát jó kezekbe helyezted, óhajodat elmondtam a Nagy Varázslónak, megértette és minden erejével azon lesz, hogy segítsen nekem.

176. Bucsú Gyöngyitől..., egymásra találás Marissal.

…,a faluban még nagyobb a kavarodás,mint a temetéskor és azt megelőzően volt. Erős a gyanúm, hogy valami titokzatos dolog történik amit már nem mi irányítunk, hanem a Szellemvilág. Aranyszarvason valami olyan jött elő, mint mikor a gyerekek a vízparti füzesben varázsolóst játszanak. A kettő remélem nincs összefüggésben, mert megértem, hogy a veszteség egy kicsit eszét vette, de lebegni és álomképekben élni nem lehet vagy azt vonja maga után hogy a Ha Nem Vigyázol Elvarázsollak Táltos mondott,- irány a gyerektipi és lehet gügyögni. A minap is elkapott és húzott magával az erdőbe,- gyere Fehér Ordas dolgom van veled. Hű a nemjóját gondoltam , ha ezt Maris kiszúrja nekem annyi, lehúz egy olyan sallert a képemre, amit már egy párszor beígért, hogy egy hétig dolgozhat rajtam Dr. Na Ki Plasztikázlak meg a varázsló. Olyan vörös tűzben égett a szeme neki, mint bagzómacskának hát ezé gondoltam, hogy valami disznóságon töri a fejét. De nem hál'istennek mindkettőnk javára. A dolog nyitja másban rejlett,- mégpedig abban, hogy újabban nagyon rákapott a „Mari Hu Annáról” elnevezett fű élvezetére ami azt mondják repít. Nekem is kínálgatta , hogy általa találkozhatom Gyöngyimmel mielőtt valami Csillagszemű Juhásszal talizik. Az egészben nem hittem túlságosan, mert már annál tudományosabb alapokon végzem a tevékenységem, de ráálltam a kedvéért, mert hatása alatt állt és nem kívántam vele ellenkezni, mert könnyen eljár a keze és ha abban kés is van, még megvágja magát, vagy engem! Elég félreérthető helyzetbe kerültünk miatta az erdő cserjés részében a nagy sziklának dölve, egy pipaszerű tárgyban meggyújtotta és mélyeket kellett szippantanom belőle. Megdöbbentő volt ami ezután történt velem. Ha nem esek keresztül rajta akkor el sem hiszem. Az első szippantásommal valami könnyű állapotba kerültem és a mai napig nem tudom min de elkezdtem repülni egy sötét folyosón aminek csak a távolban volt kijárata, mert halvány fény derengett. - merre jársz Ordas, - mond meg nékem hallottam Szarvaska hangját de biz őt nem láttam... - alagútban vagyok,- mondtam önkéntelenül pedig ha lehetett volna nem válaszolok.. Egyszer kiértem a fényre és egy gyönyörű virágos réten Gyöngyi várt rám, még szebb volt mint valaha. - ne lepődj meg kedvesem,- mondta , gyere közelebb és ölelj meg... Nem kellett kétszer mondani, jobban vágytam rá mint gondolta. Sokáig lehettünk így szótlanul, majd ő ocsúdott előbb,- férjecském így szólt,- az időm véges nekem ezért ne vágj közbe a mondandómba. Kezét szívemre tette az én kezem az ő szívére és megesketett. - bármennyire is meglepő lesz amit mondok esküdj, hogy megteszed...esküszöm, mondtam és mélyen egymás szemébe néztünk. - a gyerekeket el nem hagyod...Marissal összeköltöztök és az idők végezetéig egymáséi lesztek...és Jóska kérdeztem?,- ne aggódj ő elmegy nem bír megmaradni a faluban. Titeket egymásnak rendelt az Isten Marissal. Sokat fog változni ő is , de legfőképp neked kell.... - most elengedlek, mert nekem mennem kell, de Marisban tovább élek...,- hunyd le szemed

- engedelmeskedtem neki s akkor egy hosszú csókot kaptam tőle s mire a szemem kinyitottam csak Arany Szarvast láttam magam előtt olyan sejtelmes mosolygással, mint amivel a lánya vett le a lábamról... A szeansz teljesen kimerített...összeszedtem magam és mondtam induljunk hazafelé, mert már alkonyodik és a szavak még mindig visszacsengtek, hogy mire esküdtem. Visszaérve a faluba utam a tipink felé vitt azonnal. Maris az ajtóban állt és furcsán nagy szemekkel méregetett..., - na mi van Latrens ? - jól sikerült a légyott ? - milyen légyottról beszélsz Maris ? - tudod Te az nagyon jól miről beszélek...,- most jöttetek ki az erdőből Szarvassal !,- és a szeme itt szikrákat szórt. - ekkor nagyot kacagtam,- Te Maris féltékeny vagy !,- akkor szeretsz !...most ő lepődött meg és teljesen belepirult, ami azt jelentette, hogy találtam. - valamit gügyögött a dolgáról, hogy sok van, de nem hagytam annyiban. Átfogtam a derekát és szájon csókoltam. Maris most elmondom az erdőben történteket és döntsél...,rendben ? - mindent szóról szóra elmondtam neki és a hatás nem maradt el...., - igen szeretlek Te lókötő ! És ahogy a nagy Szellemek vezetik az utunkat úgy lesz...., - én is megígértem, hogy ezt a több asszonyos dolgot elfelejtem s csak őt szeretem és a gyerekeket együtt neveljük fel. Ha Jóska menni akar hát menjen...., most először láttam nagyon boldognak Marist, aki elég sokat változott a beszédében, de én így is szeretem ebben az egyszerű formában. Az alkonyi égen ekkor egy nagy tündöklő fénycsóva suhant át bevilágítva az egész völgyet. Egymás karjában néztük s mintha parancsszóra cselekedtünk volna egyszerre mondtuk „ Gyöngyi köszönt el „ …. Nagyszerű nő ez a Maris , soha nem kívánok különbet, hogy eddig nem vettem észre. Egymás karjában szenderedtünk álomra...és hogy mi volt az álom az nem publikus, de mondhatom csodálatos volt...

177. Kardos Beáta ( Mosolygó Szem )

A csalfa Farkas!

„Nagyszerű nő ez a Maris, soha nem kívánok különbet, hogy eddig nem vettem észre. Egymás karjában szenderedtünk álomra...és hogy mi volt az álom az nem publikus, de mondhatom csodálatos volt...” Csalfa, vagy hazudott? Ezen gondolkodom, miközben az elmúlt csodálatos éjszaka jár eszemben, amit Letrans márkival töltöttem, akit most itt, Fehér Farkasként emlegetnek. Ketten vannak? Vagy álmodozik, de ami velünk történt az, való és igaz! Én ártatlanságomat adtam neki, és ezt tudta a falu is, mert amíg nála voltam, folyamatosan doboltak. Reggel az asszonyok virágfüzért akasztottak a nyakamba, és bevezettek egy nagy tipibe, amit az asszonyok házának neveztek. Rettenetes volt! Dolgozni kellett volna! Nekem! Egész nap sírtam. Anyám segített, azt mondta a többieknek, hogy a boldogságtól sírok. Mindenki engem ölelt és biztatott. Csak Maris volt mérges. Elindult világgá. Kiment az erdőbe, és én szerettem volna bocsánatot kérni tőle. Nem találtam sehol sem. Bánatomban leültem egy fa alá, amikor megmozdult a bokor. Elém állt egy nagyon kedves férfi, és azt mondta: -Kedves Mosolygó Szem! Napok óta nézlek messziről! A nevem Mc.Old, a falutokba megyek. Csak arra vártam, hogy négyszemközt beszélhessek veled. Azt szeretném, ha már ott vagyok, megkérhessem a kezed. Tudom fehér szüleid vannak, ezért kérlek így meg. -Én nem ismerem Ön Uram, hogy legyek a felesége? -Ismerj meg! – Ezzel mellém ült, átölelt és megcsókolt. A csókja még finomabb volt, mint Latrens márkié. Most mi lesz velem? Megyek a mamához és megbeszélem vele. Mindkettő tetszik nekem, de melyiket szeretem? Még egyszer csókot váltottunk, nem mehettem úgy el, hogy ne érezzem az ölelését, amibe beleborzongok most is. Mitévő legyek? Mit kell cselekedjek? Mama, segíts! Nekem mindkettő kell!

178. Verzár Éva / Arany Szaras / Ezüsthajú Aya Kitérő Kedves olvasó! Most, hogy megnyugodni látszik a falú élete, be kell mutassam a legjobb barátnőmet, lelki társamat Ezüsthajú Ayát. Annál is inkább, mert nagy dolgok történnek körülötte, olyan, amire senki sem számított eddig. Előtte azonban elmesélem, hogyan került falunkba, és hogyan lett a legszebben feldíszített tipi lakója. Egy reggel, tavasszal, amikor a hegyi patakokban, szikrázó pikkelyű pisztrángok ugrándoztak a kövek között, vadászaink horgászni indultak. Néhányan e nemes halak kifogására készültek, a többiek messzebbre igyekeztek, ki a tengerre. Már este, újholdkor elindultak. Azon a napon, amikor a nap és az éjszaka egyformán uralja az eget. A tengert reggelre érték el harcosaink. Hátukon cipelték kenuikat, hogy beljebb mehessenek a „Nagy vízbe”, ahol szebbnél szebb halakkal ajándékozta meg őket, a tengerek istennője. Aznap azonban más is várta őket. A homokágyon egy gyönyörűséges asszony teste hevert. A felkelő nap sugarában isteni képet nyújtott a meghökkenő vadászoknak. Haja és arca hófehér, kecses termetét csak a tenger istennője küldhette, ezzel is jelezve, hogy ez a partszakasz gazdag halban, és áldott továbbra is azoknak, akik gondozásukba veszik e nemes asszonyembert. Két vadász friss vizet locsolt arcára, meg a szájába, amire ébredezni kezdett, és számukra ismeretlen nyelven mondott valamit, majd kedvesen nevetett. Úgy döntöttek, hogy ők ketten mellette maradnak, a többiek csónakba szálltak, és a hullámokon táncolva, csak azt lehetett látni, hogy sorra szedik ki a vízből a szebbnél, szebb halakat. Nem volt csoda hát, hogy hamar tele lett ladikjuk, eveztek is vissza a partra. Ennyi zsákmányhoz, ennyi idő alatt soha nem jutottak. Már a parton diadalmas táncot lejtettek Aya körül, aki csak befelé mutogatott, de ők arra gondoltak, hogy visszaküldi őket horgászni. Leintették, ennyi elég volt. A természetet nem haragították magukra, annyit vettek el belőle, amennyire szükségük volt csupán. Néhány finom halat parázson megsütöttek, megetették az isteni Ayát. Hátukra emelték, úgy vitték be a faluba. Az akkor középkorú Aya nem tudta, hogy most mi történik majd vele. Rettenetesen félt. Csak úgy kalapált kicsi szíve, amikor a vademberek faluját meglátta, de felesleges volt aggodalma. Istennőt hoztak és kaptak a vadon emberei. Amíg velük van, a tenger nem rabolja el a horgászni indulókat, és mindig megajándékozza őket bőséges eledellel. Így került a faluba. Kis tipit kapott. Minden reggel ajtaja előtt volt az élelem, finomabbnál, finomabb falatok, és sok-sok gyümölcs. Évek múltán már beszélte nyelvüket, és úgy megszerette e nemes lelkű népet, hogy gondolatban sem akart elköltözni onnan. Csak én, Szarvaska ismertem sorsát. Nekem elmesélte, hogy hajótörést szenvedett, amikor az Új világba ment egy spanyol armadával. A kapitánynak volt a lánya. -Aya, nem kívánkozol el innen? – kérdeztem gyakran tőle. -Nem, itt megtaláltam azt, amire mindig is vágytam, a nyugalmat, és a tiszta szívű emberek társaságát. Apám matrózai sokkal vadabbak voltak, ittak, verekedtek, nem szerettem velük lenni. Sorsom az lett volna, hogy valamelyik öreg kapitány felesége leszek, apám akarata szerint. Itt maradok. Látod ezt a fát a tipim mellett. Örökzöld fenyő. Tavasszal a madarak csak nekem dalolnak, itt az én helyem. -Mióta fehér a hajad? – kíváncsiskodtam eleinte, amikor megismertem, még most is fiatal vagy. -Valószínű a hajótörést követő ijedség okozhatta. Nem tudom, valamikor fekete fürtökben omlott vállamra. Most fehér vagyok, mint a frissen leesett hó. Ezért is adták

nekem Ezüsthajú Aya nevet. -Aya? – az szerinted mit jelent? -Nevetni fogsz, jajgattam, amikor rám találtak, ajjjajjjj – amiből azt sejthették, hogy ez a nevem. Ez Aya története. Hónapok, napok, évek múltak el. Ő mindenki Ayája volt. Hozzá mentek a bajba jutott asszonyok, tanácsot adott nekik, és tanította őket főzni, meg nagyon sok érdekes dologra. Kézimunkái híresek voltak a faluban. Nem is csodálkozom, most, hogy valaki beleszeretett. Itt volt már az ideje. A baj csak az, hogy a mindenható Nagy Varázsló szíve szólalt meg. Már nem volt képes megmondani, milyen szél fog fújni holnap, vagy merre járnak a vadak. Csak Ayát leste, és egy nap meg is kérte kezét. Amit más nem látott, én láttam, hogy Ayának sem közömbös, csak fél, amit válaszolt, csak annyi volt: -Jesszum Pepi! – ezt a Varázsló igennek vette és nagyon készült megülni a nászt. Most a faluban nagy a kétségbeesés. Mindenki fél. Esténként tábortüzek gyúlnak minden tipi előtt, az emberek imádkoznak. A félelem oka? Még soha sem történt, hogy istennőt vett volna el földi halandó, még akkor sem, ha az érti a szellemek nyelvét. Az ismeretlentől való félelmükben nem tudták, hogy most mit kell tenniük. Csak én voltam benne biztos, hogy mi történhetett. Csalafinta húgom unatkozhatott ott fenn, és összeboronálta szegények szívét. Ezért egyre több ételt vittem, meg finomságokat az emlékére felállított fa alá. Amikor ezt meglátták, egyből rájöttek a faluban, és ők is ugyanezt tették. Én meg csak fohászkodtam, hogy mindent meg ne egyen, mert a bodros Fellegek nem bírják el hamarosan. Viharfelhőre kell üljön majd, ha a Csillagszemű Juhászával enyelegni támad kedve. Az indiánok az égiek kedvébe jártak ugyan, de szólni hozzájuk nem tudtak. Földi hatalom csak a varázsló, aki most hasznavehetetlen. A Nagy Tanács döntött: - Áldozatot mutatnak be Gyöngyinek, hogy hagyja abba mesterkedéseit. A kiválasztott a hozzá legközelebb tartozó: Fehér Farkas volt. Feladata, hogy naponta meglovagolja az égi sast ábrázoló tákolmányt. Száz harcos röptette órákon keresztül, hogy elérje volt feleségét és szóljon hozzá. Egy hete tart az eszeveszett száguldozása levegőben, semmi eredmény. Minden éjszaka elfogy a tömérdek étel-ital, amit húgomnak hord össze a falu népe. Ő meg játszik hatalmával, szíveket boronál össze, vajon mi lesz, ha más játékba kezd? Nem lennék Fehér Farkas bőrében, mert minden alkalommal ő az, aki repül! Holnap reggel esküvő, estére már egy pár lesz a Nagy Varázsló és Aya!

179. Pápai Aranka / Ezüsthaj / Ezüsthajú Aya Aya nagy bánata Ülök a tipimben, búsan, egyedül, és Don Ottokárra gondolok. Szarvaska csak higgye, hogy szelíd vagyok közben egy nagy kosarat fonok.

Amikor jó apám, Don Karfiol felrakott arra a hajóra az Armadával, azért távolított el az országunkból, mert egymásba szerettünk egy matadorral, aki mindig megölte azt a bikát, amelyik az apám kedvence volt. Engem azzal büntetett, hogy az Új világban kell élnem ezentúl, a matadort pedig azzal, hogy feleségül kellett vennie a nővéremet, aki csúf, mint az ördögök öreganyja. De én éjszakánként kiülök a zöld fenyőm alá, és a madárkáimmal megbeszélem, ha reggel kidalolták magukat a fenyőmön, szálljanak messze, vigyék az üzenetemet Don Ottokárnak, akinek a válaszát minden hajnalon ők hozzák el nekem. Mindig hozták az ő panaszait, hogy a nővérem milyen gonoszul bánik vele, de mostanában mintha megvigasztalta volna valaki…Most azt üzente, hogy csak a szívemre hallgassak, és, ha tényleg vonzódom ehhez a Nagy Varázslóhoz, akkor legyek a felesége. Na, én most nagy bajban vagyok, ajjjaj! Egész nap kosarat fontam - mert én azt is tudok ám -, és azt hajnalra kiteszem a küszöbömre, az ajtómat meg ki se nyitom, csak ha Szarvaska nagyon kéri. A Nagy Varázslónak meg azt üzenem, hogy várjon, türelmesen, amíg a madárkáim ki nem nyomozzák minden titkát, mert addig az én szívemet el nem nyeri, míg az övében annyi szerelem nem gyűlik össze, amennyivel el tudja feledtetni azt a hűtelent. Akkor majd elmondom a feltételeimet, amit neki teljesítenie kell. Ha még akkor is szeretni tud, hát fontolóra veszem, mit teszek. Első feladata: találja meg a szívem kulcsát, amit most én is elveszítettem, jobban mondva eldobtam. Beleesett az egy feneketlen kútba, oda lemászni életveszélyes. Ott nem használ a varázsereje. Vagy mégis?

180. Verzár Éva / Arany Szarvas / A Nagy varázsló öröme – az indiánok bánata … Aya kosarat font, a madarakkal beszélgetett, de elfelejtette, hogy nálunk, mit jelent a kosár. Ez történt reggel … Sötét fellegek gyülekeztek az égen. A varázsló kilépett tipije ajtaján, és nyomban elindult. A folyó felé ment úszni, de elhaladt Aya tipije előtt. Megrendülve látta, hogy egy kosár várja. Öröme határtalan volt. Akkorát kiáltott, hogy a legkisebb gyerek is rögtön előbújt vackából. -Az enyém lesz Ufff … Ufff! – a férfi szólalt meg belőle. Az igazi férfi, és tapsikolt, mint egy gyerek, aztán őrjöngve vetette magát a hullámok közé. Ha nem ezt teszi, rögtön tipijébe viszi Ayát, aki félve nézett ki mi történhetett. Én azonnal ott voltam. -Szarvaska nem tudod miért örvend A Varázsló? -Ayám, azt hiszem, tudom. Elhamarkodottan cselekedtél. Nem vall rád. Te, nem ismered még eléggé népünk szokásait, hagyományait. Miért nem kérdeztél meg? Nem ismered Karl May bácsi történeteit? Esténként nem ültél kinn a tűz mellett, amikor mesélt? -Őszintén? Nem. -Akkor nem is tudod, hogy IGENT mondtál. Mert a kitett kosár, bőséget és áldást jelent. -Jesszum Pepi, most mi lesz velem? -Megülitek a nászt – válaszoltam, és szerettem volna átölelni, de sajnos Aya bevonult tipijébe, azóta sem láttam.

181. A Nagy Varázsló szerelme..., …, jaj drága Gyöngyim ott fenn azon a tarajas felhőn, gondolom jókat mulatsz rajtunk, itt lenn miket nem eszelnek ki egyesek. Szegény ártatlan Don Karfiol kisebb lánya Ezüsthaj aki oly ártatlan még kora ellenére is, hogy hisz a mesékben. Közben lehet, hogy Szarvaska lefizette a madarakat is, hogy azt csicseregjék ami az ő terveibe belefér. Azért mi is figyelünk a történésekre és nem engedünk szabad folyást mindenféle irányzatnak. Még hogy a varázsló csak úgy szerelmes és házasodik. Ezt Karl de May is megírta a „ Nagy Varázslók Kötelmei” tudományos értekezésében, következőképp : „ az a varázsló aki házasságra adja fejét, szigorú próbáknak kell megfelelnie, hogy a szakmai titkot a nászágyban nem fecsegi ki és egyébként is minden titkot megtart.” ezért őneki a háromhegyi titokbarlangba kell menni, és onnan elhozni a titoktartó gyökeret, ami csak ott terem. Ez még csak a kezdet. Ezen kívül az ara is feltételeket szabhat, pl. a szavahihetősége, férfiassága, vagyoni helyzete stb. dolgában. Este a családi tűznél beszélgettünk is Marisommal erről , kérdeztem is néki mi a véleménye erről a nagy sietségről. - Maris mondd ! Neked mi a véleményed erről az Ezüsthaj körül kevert dologról ? - no ha véleményemre vagy kíváncsi, hát legyen...szerintem ez a Szarvas azé csinyáli ezt a bajt, me elakari tereni a figyemet a lányárú.... - ezt , hogy érted Maris? - hát úgy, hogy láttam az erdőbű kigyünni a varázslót meg Szemecskét és valami nagy varázslatott csinyálhattak me mindkettőn fordijva vót a ruha , mintha mennének de gyüttek közbe. - hej Maris :)))) de jó szemed van...tehát innen fúj a szél nem akarja az anyja, hogy varázsló kerüljön a családba, mert akkor neki annyi. Nagy szárnycsapkodást hallottam a dúc felől...csak nem a válasz jött meg a Winer Cejtungtól ? - Marisom kimegyek megnézem, mert sok választ várok a kérdéseimre amiket ennek a Don Ottokár nevű matadorról meg az egész dologról tudni akartam. A lapnál mindent tudnak ami európában pletyka. A dúcban két hírvivő sólymom is volt, mert a híreket egy nem bírta volna el. Leoldottam a róluk a levéltasakot s így nyugodtan tudtak enni inni és pihenni, mert nagy út volt mögöttük. Bevittem, hát hogy napvilágnál olvassuk át. A tűz villódzó fényénél olvastam fel Marisnak, aki közben ágyba parancsolta a gyerekeket, akik még sutyorogtak a másik szobában de egyre halkult a hangjuk és elaludtak. Az egyikben a szokásos szerkesztői üzenetek és köszönő levelek voltak, de másik volt az érdekes. Jó barátom Papar Azzi a „ Mindent Kifürkész „ rovat vezetője írt az európai pletyikről. Ha láttátok volna Marisom fülét ahogy hegyezte a friss hírekre...öröm volt nézni...egy kis szünetet tartottam, de rámrivallt...folytasd !- a hangja egy kissé rekedtes volt. Nos,- ez év júliusában a Real Madrid arénában volt a nagy matador bajnokság ahol a mi Don Ottokárunk is érdekelt volt. Legelőször a rendezőknek nagy bonyodalmat okozó Donna Karfiol Amáliát kellett átültetni az állatkijárótól szemközti páholyból, mert a bikák nem mertek kijönni, mikor elmosolyogta magát. A legvadabb bika is a patáival verte a szügyét és bömbölte, hogy míg ez ott ül nem megy ki az arénába. Eme kis intermezzó után

elkezdődött a viadal. Don Ottokárt ez a dolog annyira lesújtotta, hogy alig figyelt oda és egyszer véletlen a posztó mellé döfött a bikuci és nemcsak a seggedelme sérült hanem, mint kiderült a felcsernél a varogatás közben, sajna férfiassága is sérült s a ahogy a biliárdban mondják „ a golyók kiugrottak „ oda a karambol. Marisom először szörnyülködött majd minden átmenet nélkül hahotában tört ki. - és nevetve dalolta...”Ottokár Ottokár szopránul dalol már”:)))))))))) - no Latrens mondta , holnap elmondom Ezüsthajnak és nem fog bánkódni miatta. Úgy úgy Marisom feküdjünk le , mert késő van a többit majd elolvassuk holnap.

182. Pápai Aranka / Ezüsthaj / Résen lenni Aya!!!!

Reggel összetalálkoztam Marissal, figyelmeztetett, hogy ne bízzak én annyira Szarvaskában… De miért akarna nekem rosszat a barátnőm? Mikor olyan kedvesen ajálkozik koszorúslánynak Mosolygó Szem is…! No, de erről a Nagy Varázslóról meg annyi rosszat hallok. Kicsit öregecske is a lelkem. Ez a Maris is minden lében kanál, azt is tudni véli, hogy a Real Madrid arénában valami szörnyűség történt. De igaz lehet, mert olyan összeköttetései vannak, hogy az na. Az a híres, „Mindent kifürkész” csodalap főszerkesztője talán még az én madárkáimnál is többre jutott. Jajj, nem! Nem lehet az igaz, amit pletykálnak! Éjféltájban kilopakodtam a madárkáimhoz, de már aludtak. -Mi lesz most már énvelem, Jesszum Pepi!?? Az én drága Ottokárom ennyire megrokkant volna? Jól járok most már én, egyik rokkant, a másik vénecske, meg mindegyik más nőnél van elkötelezve… Óóó, jajj! Amint így sóhajtozom, valami megzörrent az éjszaka csendjében. Egy sötét madár reppent fel, majdnem mellőlem, aztán ahogy elsuhant, sejtelmes hang szólt hozzám. - Már rég erre a nagy dilemmádra vártam, segítségedre sietek Aya, de légy résen! Használd ki, hogy istennőnek néznek, és nagyon kemény feltételekkel töltsd meg azt a kosarat! Így elveheted a Nagy Varázsló még megmaradt erejét. - Ki vagy? Választ már nem adott senki. Gondoltam, segítségül hívhatnám a falú asszonyait, de jobb lesz inkább megfenyegetni a varázslót. Megváltó ötletem után olyan jókedvem támadt, hogy felcsippentettem az itt kapott bőrszoknyám szélét, és körbetáncoltam a fenyőt ősi örömtáncunkkal, a flamecoval. Kicsit hiányzott a csörgő dobocskám, de rózsás tenyerembe csaptam, és felhevült testtel roptam hajnalig. Mire a nap vérvörös sugarai nyilakat lövelltek az égboltra, úgy elbódultam, hogy pilledten hajtottam fejem rövidke pihenésre, és nem láttam meg, ki lopakodott tipim mögé, hogy meglesse álmomat.

183. Verzár Éva /Arany Szarvas/

Gyöngyi haragja …. Eljött ez a nap is. Tudtam, sejtettem, hogy húgom nem nézi jó szemmel, azt, hogy Maris együtt alszik hites urával, a neki épített kis házban. Azt is tudom, hogy Maris az, akivel együtt látná Fehér Farkast a jövőben, de, hogy ilyen hamar, a gyász letelte előtt már bigámiában él egy nővel azt nem tűri … Egyik este a tipim előtti tűzben egy csóva csapott fel. Alig hittem a szemeimnek, amikor Gyöngyi alakját öltötte fel, és megszólalt a hangján: - Néném! Így véded az érdekeimet? Mit látnak az én kis ártatlanjaim? Azt, hogy Maris reggel meztelen bújik elő a szőttesem alól? Még arra is rest, hogy magára vegye fű szoknyáját! Tenyeres-talpas ringó csípőjével ott ácsorog, s várja, hogy Farkasom is elő bújjon, még szerencse, hogy amikorra elindulnak a folyóra még magukra vesznek valamit. Ha felmérgelődök, és nem változik itt valami, Mosolygó Szem lesz az, akit Farkasom karjaiba kergetek. Szebb látvány, aranyos, kedves, nincs benne sok anyai ösztön de Farkasom már az első éjszakán gondoskodik róla, hogy eltáncolják hamarosan a termékenység táncát. Úgy lesz. Maris várja meg Józsit, Szemecske pedig szemezgesse Farkasomat, de egy év múlva lehet csak az övé. Nemcsak ő, hanem egy nőt sem tűrök meg a drágám ágyában, vagy bokrában. EGY EGÉSZ ÉVIG! Most kezdem el! Üldözőbe veszem, nem engedem, hogy kakaskodjon, puhára változtatom, ami kemény, és a puhát megkeményítem. Eljött az én időm. Ha kell az egész tábort megszállom, s most, hogy a Varázslót sikerült eltávolítanom a faluból, a hatalom az enyém. Ezüsthajnak meg azt mond meg, sajnálom, hogy belekevertem. Őt is várja szerelem, de nem a Varázsló lesz az! Igazi szerelemben lesz része, de előbb azt akarom, hogy az én párom meggyászoljon engemet. – Forró levegő csapott arcomban, s azzal eltűnt. Isten óvja a falunkat!

184. Gligorics Teréz / Maris / Riadt Őz / A Nagy Szellem döntése No, nekem is beborút az ér alaposan s elég gyorsan. Méghozzá Aranyszarvas meg drága Gyöngyim beavatkozására, ha igaz hogy Gyöngyinek is vót része benne. Nekem valahogy gyanús, de tény az, hogy jóideig nem lehet Márkizni…De hadd mondjam el elejétül. Az úgy vót, hogy (állítólag) Aranyszarvas álmában, (Latrens szerint be vót Mari Hu Annázva) beszélt Gyöngyivel. Gyöngyi nagyon be vót gurúva hogy Latrens ijjen gyorsan tanát magának valakit, mer az Ő teste még ki sem hűlt, máris valaki fekszik az ágyába. Hát ami igaz, igaz, engem is bökdösött a lelkiismeret érte eléggé, de gondótam Ő akarja hogy Latrens engem vegyen el feleségű aztán nem számít. Persze, hozzátehette vóna hogy azé ne mán hónap, dehát ami történt, megtörtént. Éppcsak felkeltünk reggel amikó jött Aranyszarvas, hogy üzenete van Latrensnak. Szarvaska persze tessékelt vóna engem rögtön kifelé, de Latrens közbeszót, hogy ez az én érdekem is, maradok, ha tetszik, ha nem. Igy pontosan tudom mi lett mondva, mi nem. Az vót az üzenet, (állítólag) hogy nekem ki kell költözni innen, csak egy év múlva lehetek a Márki felesége, odáig semmiféle ágybafekvésrű nem lehet szó, sem velem, sem mással. Jobbanmondva, Latrensnak egy évig nem szabad asszonyszemélyhez közelíteni. Hű, de begurút Latrens, hogy nem fogad szüzességet még Gyöngyi kedvéért sem, mert hogy Ő már meghótt és neki mindegy, de Latrens még az élők között van és szükségei vannak és neki ne parancsoljon senki. Szó szerint kitessékelte Szarvaskát a házbul. Szarvaska csak annyit szót vissza, hogy ezt még megbánja de nagyon, mire Latrens becsapta utána az ajtót. -Sehova sem mész Maris, - mondotta nekem, - ebben a házban én parancsolok. Jó van, gondótam, most parancsóhatsz, de lesz ez még másképp is. Tettem-vettem a dógomat egész nap, de valahogy nagyon nagy csend vót a faluba, még a gyerekek is odébb mentek játszani. Aranyfelhőnek szerzett az apja egy új nyilat, most mind azzal akartak játszani, főleg az én fiam, mert sehogy sem tudja elviselni, hogy Aranyfelhő jobb célzó mint ő. Latrens igért neki is egy nyilat, hogy az varázsnyíl lesz, azzal a sólyom szemét ki tudja lőni a hegyen túlról. Most azért nyöszöget állandóan. Józsi valahova eltűnt, de gondolom hova, mert Valika is eltűnt, biztos megint “álmodik”, mert rengeteget “álmodik” ez az asszony, csak aztán egy nap álmodjon majd az eredményre pelenkát is, mer én ugyan nem mosom! Mindenki azért ne nézzen cselédnek, mer az is ember. Különben is, én már régóta nem vagyok az, tulajdonképpen nem is tudom mér beszélek meg írok igy, mer bizony megtanútam én rendesen is. Találtam egy csomó könyvet Gyöngyi holmija között, majd előszedem én azokat egyenként, abbul biztos művelődök majd valamennyit. Van egy szép is köztük, tele van képekkel, valami Mikes Angelusz festette őket valamikó nagyon régen, én csak azt nem értem, akkó hogy kerűt ebbe a könyve, mer amint láttam, ez a könyv csak pár éve lett festve. Majd megkérdezem Latrenset, ő biztos tudja. De mán megent letértem a fontossárú. Este nagy zűrzavarra mentem ki a ház elé, hát látom, az egész falunépe össze vany gyülekezve a Vének Tanácsa tipije elé, s meglepetéssel látom, Szarvaska is ott ül közöttük. Hinyje, gondótam, ez ide is benyalta mán magát! Egysző csak feláll a legvénebbje, de az ojjan vén vót, hogy mán a pipáján is ráncok vótak, s csendre intett mindenkit. -Uginali! – kezdte el. Azt tudtam, azt jelenti testvéreim. - a-de-ho-hi-s-di a-ni-la-s-da-lv! (szégyen érte törzsünket) Erre mindenki elkezdett lármázni, az ég felé emelték karjaikat is valami imádságot vagy

könyörgést mormoltak, nem vagyok benne biztos melyik vót, de nagyon megrémisztett. -Nagy szégyen érte a falunkat! – ismételte meg a Vén. – Mi egyszerű nép vagyunk, de mindig becsületben éltünk. Igyekeztünk tanulni, haladni előre. A Sáppadtbőrüektől is elfogadtuk a tudást, ha az népünk hasznára volt. Viszont soha semmit nem változtattunk a Nagy Szellem engedélje nélkül. A Nagy Szellem fel van háborodva a történteken. Pát napja meghótt egy asszony akit tiszteletben tartottunk életében, és ezt a tiszteletet meg kell neki adni halálában is. Az egyik testvérünk megszegte ezt a törvényt, új asszonyt vitt tipijébe mielőtt a szabályos gyászidő lejárt. Aranyszarvas közbenjárásával a Vének Tanácsa beszélt a Nagy Szellemmel ebben az ügyben. Próbálta elfogadtatni vele Vonyító Farkas döntését. A Nagy Szellem erről hallani sem akar, Ő hozta meg a végső döntést: Vonyító Farkas el fogja veszteni minden varázserejét teljes egy évre. Ha ez idő alatt megbecsüli magát, távol marad mindenféle asszonyszemélytől, a gyászéve leteltével visszakapja erejét. Ha megbukik, közönséges halandó lesz belőle, és kiűzetik a faluból. -A nagy Szellem azzal érvelt, megjegyzem, mi is egyetértünk vele, hogy rossz példával járul elő, rombolja a fiatalokat, melyek most vannak formáló éveikben és megbotránkoztatja az időseket, akiknek már csak az örök vadászmezők a fontosak és imádságban töltik életüket. -Vonyító Farkas, állj fel! – parancsolta neki a Vén. -Egy évig nem használhatsz semmilyen eszközt gyógyítani. Ebben beleértjük a füveket, orvosságokat, kuruzslást, érintést. A Rukusz Patikuszt becsukod. Ha megélhetőségre van szükséged, mindig akad munka a faluban. Gyöngyharmat vagyonát nem használhatod amíg az év lejárt, ez a törvény a faluban. Ha az egy év alatt megmutatod hogy becsületes, tisztességes ember tudsz lenni, kétszeresen fogod hatalmad visszakapni. Kilenc hónap leteltével meg van engedve udvarolni nőszemélynek, de ágyadba nem vihetsz senkit. A Nagy Szellem figyelni fog, Ő mindet látó. Ha megbuksz, el kell hagynod a falut. Köszönd meg Nagy Szellem jóságát, ezért a bűnért sokkal nagyobb büntetés jár, még halál is… -Erre leült a Vén. Halálos csend szállt a falura, senki sem mert megszólalni. Sokan remegtek is, ritkaságba megy, hogy a Nagy Szellem személyesen küld üzenetet egy törzsnek. -Latrensre néztem, de arckifejezése nem árult el semmit. Szó nélkül megfordult és elindult haza… No, Maris, mondtam magamnak, te aztán szépen leültél a két szék közé… Folytatása következik

185. „ Vének Tanácsának” elhamarkodott döntése …, szép verőfényes reggelre ébredtünk. Marisom ellátta a gyerekeket reggelivel és utána a tornácra ült mellém, hogy olvassuk a további híreket. Papar Azzi még további pletykákkal is szolgált. De ezek ránk nézve semmilyen jelentőséggel nem bírt. Különösen nem érdekelt Takahana falu vénjeinek döntése, mert előre tudtam, le voltak” zsírozva”. Szarvas mindenféleképp befolyását akarta növelni a faluban s ehhez nem átallotta bevetni ajzószereit. Mondtam is Marisnak,- ide figyelj !- Te nem tehetsz semmiről, majd én elviszem a balhét, mert amúgy is terveim voltak, de ezt majd mindenről szép sorjában. Az este még mérges voltam, de beláttam, hogy most nincs mit tenni, mert befolyása alá tette ezeket a tiszta lelkű embereket Szarvas. Az idő nekem dolgozik és kiderül a mesterkedésének titka . - Te Latrens ,- mondja Marisom ! Akkor most a varázserőd elhagy miattam egy évig ? - ó Te tiszta lélek szeretnélek megnyugtatni...amit az ember tud nem vehetik el csak az életével... a másik dolog pedig, hogy a vidék legjobb „Gyógyító Patikáját” zárjam be,- az megint egy öngól a részükről. Bezárom, de nincs nyüszítés senki részéről, majd megoldják a bajukat ahogyan akarják. Itt huncutul Maris rám kacsintott,- Szarvaska a fűszoknyájában a „ hét-varázs táncot” azt amikor leégett a tűznél róla, és mindketten úgy nevettünk, hogy a térdünket csapkodtuk. Potyogott a könnyem a nevetéstől, mikor visszagondoltam, hogy lángot fogott a fűszoknya és veszélyben volt az ajatollah is, nem sok híjja volt, hogy rakhatott volna rá parókát :)))) - no Marisom komolyra fordítva a szót,- a kettőnk dolgát tegyük tisztába. Meglátod hova alakul Jóska sorsa, mert ő most bolyong és nem találja a helyét. Szerintem idővel elhagyja a falut, de ezt bízzuk rá. Téged megkérlek, hogy a gyerekeket istápold, anyagi nehézséged sosem lesz amíg visszatérek, de utána sem. Gyöngyi vagyona maradhat zár alatt, mert sosem kacsingattam rá, de úgy nézem valakik szeretnék megkaparintani maguknak. A levél többi részében arról van szó, hogy a kiadóm Winer Cejtung megbízott, hogy járjam körbe a földrészt, mert az olvasók hiányolják a történeteket és hiteles híreket akarnak tudni az újvilágról. Elindult a kivándorlás európából „ a nagy lehetőségek földje felé” és a sok tájékozatlan azt reméli, hogy itt csak egy karnyújtás és meggazdagodik. A kikötőben , mármint Baltimore-ban ahova megérkeztünk van letétben a kiadó megbízása és a hozzá tartozó összeg is. Abból szintén küldök neked, mert nekem sokra nincs szükségem, mert mindenütt megfizetnek a tudásomért. - jaj Latrensom ,- így Maris , nekem beszélhetnek amit akarnak a legjobb ember te vagy és ha kell életem végéig várok rád és senkinek nem adom oda magam... Nagyon meghatott ez a ragaszkodás és nem volt nehéz megígérnem, hogy visszatérek és csak ő létezhet számomra. Két lovamat viszem magammal amelyek igavonók, a többi itthon marad nektek. Rendbe teszem egy pár nap alatt a szekerem amelyen ponyva is van az időjárás szélsőségei ellen. A kocsimba a felszereléseim közé beteszem a patikám nagy részét, s csak a család részére hagyok itthon érthető feliratokkal és használati utasítással gyógyfüveket , keverékeket. Ehhez csak Marisnak lesz kulcsa és szigorúan csak az ő és a gyerekek részére, más nem kaphat belőle. Neki is láttam lakájossá tenni a szekerem, mert még előre nem tudhatom, hogy távollétem meddig tart. Külön háló részt alakítottam ki rajta, egy másik részben a” gyógy-patika

„kapott helyet. Minden szükséges felszerelést magammal viszek. A gyerekek ráérnek megtudni, hogy el kell mennem. Maris egyébként is már kezdte őket felkészíteni, így nem lesz a búcsú oly szívszaggató , legalábbis külsőleg. A hét végére végzek és akkor indulás...

186. Égi jel... …, ahogy terveztem a hét végére elkészültem a szekerem felszerelésével. Teljesen újjá varázsoltam a falu ácsának Szekerce Bele segítségével. Már csak a berakodás volt hátra, persze az is össze volt már pakolva a szobámban. Látva ezt a készülődést a gyerekek egyre kérdezgettek, hogy messzire megyek? - sokáig maradok? Nos ezt a nehéz feladatot, mármint ennek közlését holnapra hagyom. Otthagytam a tornácon Marisra hagyva őket, mert ma ő akart nekik mesét olvasni. Szeret gyakorolni, mármint az olvasást Gyöngyim könyvéből, mert azt mondja így csiszolódik az elméje és szebben tud majd beszélni. Még azért elég komikus ahogy olvas, de legalább akarja, szemben Jóskával akinek meg lenne a tehetsége, de lusta hozzá. Ma is láttam, hogy Coffos Kukucskát kerülgette és vitte az erdőbe. Maris úgy tesz mintha nem látná, pedig a sóhajtásaiból másra következtetni. Mindenki azt képzeli, hogy köztünk történt valami, a szóbeszéd szájára vett, de úgy vagyok vele aki magyarázkodik annak vaj van a fején. Elindultam hát körbejárni a falut, ki tudja visszajövök-e , vagy valami baj ér útközben, mert nagy ez az ország s mindjobban benépesül kalandorokkal is, akik nem tisztelnek semmiféle embert sem. Ahogy sétáltam, látom a nagy tűz körül ülnek az asszonyok s kicsit arrébb a férfiak s elfoglalva egyikük a pipával a másikuk az asszonyok a beszéddel, sutyorgással. Láttam Szarvaska is hosszan nézett utánam s valami bánat ült ki az arcára, vagy csak én gondoltam, hogy azt látom. Nem tudom, de ezt megérzi az ember. Mosolygó Szem is az asszonyok közt volt, de ő azzal a kacér nézésével futott végig rajtam...mintha azt sugallta volna,- menj csak ,menj csak úgyis visszajössz mert nem tudsz elfelejteni, aki egyszer a csókom ízlelte az vágyik a többire is. Az igazat megvallva eddig így ez eszembe sem jutott, de most minden előjött . Körbejártam a nagy tűzet és mindenkihez volt egy két szavam s haladtam tovább. Lassan eltávolodtam, a pattogó tűz hangja és az emberi hangoknak csak foszlányai jutottak el a fülemhez, mikor valahogy ösztönösen az égre néztem. A sötét égbolton mintha még fényesebbek lettek volna a csillagok. Egyszer csak, hogy honnan iszonyatos robajjal egy cikázó fénycsóva csapódott be a tipink mellé és ott valami lángra kapott. Először nem is érzékeltem a történteket, mert a légnyomás ami kísérte ezt a jelenséget úgy földhöz vágott, hogy sajgott minden porcikám. A következő az volt ahogy felocsúdtam, a gyerekek meg Maris...., és futottam a tipihez. Őket is felborította , de hála a Nagy Szellemnek semmi bajuk, még talán annyi sem , mint nekem. Ennek nagyon örültem, de a látványnak ami az épület mögött fogadott, annak ebben a percben nem. Az útra-kész szekeremből csak egy kas hamu maradt...megrökönyödve bámultam, s egyszerre megvilágosodott..., ez Gyöngyim műve, így üzent, hogy megállj s maradj. A falu apraja nagyja rohant , hogy megnézze mi történt , csak akkor nyugodtak meg amikor látták, hogy emberéletben nem esett kár. - és akkor kiálltam az emberek elé s így szóltam, - nos a Nagy Szellemnek nincs kedvére amit tenni készültem, hogy testvéreim itt hagyjam , merő kalandvágyból, így adta tudtomra, hogy rosszul döntöttem. Tudom , hogy Gyöngyim rajta keresztül üzent még egyszer és józanított ki engem. Nem kell semmiféle figyelmeztetés többé, mert egyébként is a gyászévet be akartam tartani, azt remélve, hogy ha úton vagyok könnyebb lesz. A sors másként rendelkezett így fejet hajtok. Ezzel magamhoz öleltem gyerekeimet és közös fohászt mondtunk a Nagy és Bölcs Monitounak.....

187. Verzár Éva / Arany Szarvas / Tisztelet a törzs asszonyainak Rettenetes vihar közeledik, jelezték a vadászok, akik olvastak az erdő jeleiből. Azonnal bejöttek a faluba, abbahagyva a vadászatot. Újholdkor lett volna esedékes visszatérésük, de most riasztották a falu népét, hogy a barlangokba kell behúzódjanak, a közelgő égcsapás elől. Mindenki a Nagy varázslót kereste, de nem volt sehol. Ekkor lépett elő a mindent-tudó Szürke Farkas, mondva, hogy ő beszél a szellemekkel. Gyöngyit megszólítja, és ő majd segít. Estére tűzték ki a párbeszédet. Nyilvánosan zajlott volna le, közben pedig az asszonyok az élelmet, a férfiak a tipiket bontották le, és csomagolták össze. Elérkezett az este, az ég még csillagfényben pompázott, de a szél elhallgatott, nagy volt a csend. Szürke Farkas az égre nézett, és szólította párját: -Gyöngyi, szerelmetes asszonyom! Jer elő égi otthonodból, és jelezd népünknek, lesz vihar vagy nem? Halld szavam és érezd szívem, a népem vár! Uff! Uff! – Vauuuuuuuuuuuu! – Nem történt semmi. Mindenki megbabonázva állt. Teli gyümölcsös kosarakkal, hogy ezzel is kedvezzenek a magasságokban élő szellemüknek. Még mindig nem történt semmi. Feltételeztem, hogy Gyöngyi húgom sértve érezhette magát, hogy időjárás-jelentőnek titulálta az ő kedvese. Meg aztán, lehet pontosan akkor csiklandozta az ő Csillagszeműje. Így, hát elhatároztam, hogy szólok nő társaimnak: -Valika – Álmodozó Szemű csillagom! -Aya – asszonyok megtestesítője, a jóság angyala! -HaSiKa – utazó szeleknek szárnyán közlekedő tünemény! -Maris – te örök szoptatója a gyermekeknek – anyaság jelképe! -Mosolygó szem! – a tiszta szerelem szívével – gyere, gyertek! -Emeljük kezeinket a magasba, és mindenki mondja el, mit érez. Így is történt. Álmodozó Szem, megérezte a bajt, ami akkor történik, ha maradunk. Álmában csupa véres harcost látott. Aya – megborzongott, mert azt érezte, hogy az otthonok tüze kialudt. HaSiKa – a szelet érezte, és fel is esett a nagy erőtől, ami közeleg. Maris, csak állt és kiáltott, hogy ide a mellemre minden gyermeket. Mosolygó Szem, sírni kezdett, hogy elvész minden férfi a földről, extázisban volt. A Vének Tanácsa előtt megálltam, elmondtam, mit tapasztaltunk. Meghajoltam és a döntésre várta. Nem is késlekedtek sokat, egy pipa elszívása után kiadták a parancsot: - Azonnal indulunk! Mindenki nyugodtan elvonult. A begyakorolt ősi szokás szerint, elindultak, az asszonyok teher nélkül, gyors léptekkel, a gyerekekkel. Utána az öregek és mellettük a fiatal harcosok, akik segítették őket. Aztán jöttek a terhet cipelő vadászok, majd a törzs főnöke zárta a vonuló csapatot. Reggel már égett a tűz a barlangokban. Még horgásztak fiaink a barlangi patakban, amikor kintről elkezdődött az égi zengés.

Hatalmas vihar csapott a vidékre, fákat tört, a víz mindent elmosott. A Vének hálásan néztek az asszonyokra, és már költeni kezdték a dalt, ami majd évezredeken át balladaként hirdeti asszonyaik józan ítélőképességét. Tisztelet a törzs asszonyainak!

188. Ballada az asszonyoknak...

Hej asszonynép asszonynép furfangos elemekkel szembeszállni nem ildomos ! vad tomboló vihar közeleg felénk fut az erdő vadja és szavannák népe rejteket keresve bújik az elemektől félve, Hej asszonynép asszonynép furfangos elemekkel szembeszállni nem ildomos ! Álmodozó Szemű csillagom áruld el,- mi a baj? Mit álmodtál, mivel s kivel találkoztál éjszaka ? Csupa véres harcos jött ádáz csatából, ó jaj ez jelent halált, perzselő lángot, Hej asszonynép asszonynép furfangos elemeken győz a lelki tisztaságod ! Ezüst Haj, jóság angyala asszonyi szépség szavad tiszta, mint a hegyi patak vize mit láttatnak veled az álmok ? Otthonok tüzét látod kialudni s éhínséget, Hej asszonynép asszonynép furfangos szelek szárnyán suhanó tünemény ! Hajnali Simogatás mond neked az éj mit üzent, mitől óvsz, szelek istene mit üzent ? Tornyosuló fellegeket, amelyből villámló kard kilépve lesújt mindenre mi útját állja majd, Hej asszonynép asszonynép furfangos ki oly gyengéden véded a sok apróságot ! Mit ér odaadásod az elemekkel szemben, hogy véded meg gyermekeinket ? Bátran testeddel fedezed, áldozattal nagyságod előtt állunk alázattal, Hej asszonynép asszonynép furfangos fiatalos tiszta szívű mosolygós fitos ! Még szűzies tested nem élte a szerelmet ágyad elkerülte a vágy ringó hajója Mosolygó Szemed csillogását nem érintette vitéz harcos csókja, Hej asszonynép asszonynép furfangos imáitok hallja meg a vad tomboló !

Dicsőség kövessen éltedben-holtadban örök emléket állítson a nép e dalban az idők végezetéig boruljon napkeletnek vagy áldozzon az oltáron napnyugatnak... Az asszonyok halk engesztelő énekével halad a falu fel a nagy kék hegyek óvó barlangjaiba ahova már az ősök is elhúzódtak ha jött a vész. Most pedig vészhelyzet volt, legalábbis az asszonyaink látomásai ezt támasztották alá. Füstben Mindent Látó varázslónk tudj isten merre kujtorogott Ezüst Haj szíve kulcsát keresve... szerintem már ép elmével, már amennyi előtte is volt nem tér vissza. A közeljövőben a falunak új varázsló után kell néznie, vagy egy darabig a Vének Tanácsa mellett működő Boszorkány Bandnak kell kormányozni. Amennyi terhet csak elbírtak az emberek vinni kellett, mert ki tudja mennyi időre kell berendezkedni a barlangrendszerben. Ha elül a vihar folytatjuk. Addig a barlangi életet éljük.

189.

Fenn a Nagy Kék hegyen

...keserves volt az út fel a Nagy Kék hegyre. A sok teher és a meredek ösvény nehezítette a haladást. A vihar előjelei már félúton jelentkeztek, de védve voltunk a heves támadásoktól a sziklák tövében. Sűrűn vissza pillantottam a völgybe ahol Suskahana folyócskánk már helyenként kilépett medréből. Vulg Fart valley felső részét maga alá kényszerítette, akik ott laktak már csak a fa-tipik teteje látszott ki. A mobil tipi-sátrakat magunkkal hoztuk, mert úgy néz ki az árhullám, hogy hosszabb időre kell berendezkednünk. Légvonalban a falutól úgy körül-belül két nyíl lövésnyire a védelmet nyújtó barlang rendszertől még egy nyíl lövésnyi választ el. A gyerekek és az asszonyok egy csoportban haladnak, de közben van rálátásom Aranyfelhőre, Kisharang /Flaviára/ és Csillagszövőre is , és amint látom Riadt Őz vagyis Maris terelgeti őket, mert a lányok elég önfejűek legalábbis Felhőcske ami nem véletlen , tiszta anyja. Az asszonyokkal együtt, de egy kicsit előttük járva kapaszkodnak felfelé elég hangos zsivajjal a lányok csoportja. A harcosok csoportjából mindent jól láthattam és szemügyre is vettem. Az sem kerülte el a figyelmem, hogy egyszer csak oda intette Üvöltő Bölény az asszonyok csoportjából Arany Szarvast, aki köztük a rangidős és valamit mondott neki. - no ez hamar kiderült, hogy mit mondott, mert Arany Szarvas megszaporázta a lépteit és ahogy a lányokat utolérte, heves gesztikulálásba kezdett és többször nézett jelentőségteljesen a falu vezetői felé. Ahogy láttam Mosolygó Szem kapott legtöbbet a letolásból, mert mióta visszajött a nyaralásból nem fért a bőrében. Azt majdnem elfelejtettem, hogy egy kicsit elküldte az anyja a cherokee nemzetségbeli ismerőseihez, anyja Fehér Nyír családjához környezetváltozásra , hogy ezáltal hátha visszafog a kacérkodásból, de csak olaj volt a tűzre. Hangosan, hogy hallják a harcosok is, mintha a társainak mondta volna, azt találta ki, hogy bújócskázzanak a barlangokban és csók legyen a fizetség annak aki megtalálja őket. Mondanom sem kell, hogy ez mekkora sikert aratott a lányok körében. Erősen alkonyodott mire felértünk a barlang szintre, ahol egy cserjékkel szegélyezett fennsík fogadott bennünket. A teherhordó állatainknak is már megváltás volt, hogy felértünk a helyenként igencsak meredek ösvényen. A málhákat leoldottuk róluk és a nagyobb fiúk felügyelete mellett legelni engedtük őket. Szerencsés hely ez, nem véletlen az ősöktől, hogy végszükségre tartogatták ezt a falu népének, mert itt minden megvolt ami a túléléshez kell. A fennsík nyugati oldalán, ami nekünk lentről a túlsó oldal, ott ered egy kis patak és mire erre a szintre ér elég bő a vízhozama ahhoz, hogy egy kis duzzasztással kielégítse a szükségleteket. Míg az idősebbek pihentek addig körbejártuk a leendő otthonunk. A vízpart és környékére ráfér a tisztogatás és az elmozdult kövek megigazítása. Mindennek meg lesz a helye, fentről lefelé az ivóvíz vétel, állatok itatása és a tisztálkodás pedig egy kis duzzasztott részben. A törzs vezetői meghatározták a barlangok felosztását és itt nincs apelláta úgy kell elfoglalni mindenkinek. Ez most szükség állapot , sokkal szigorúbbak a törvények , aki megszegi nagyobba büntetés is. Sziklákkal körülvett tisztásra az asszonyok és gyerekek által összehordott gallyakból fellobbant a tűz, amely mellé megpihenni és a Nagy Szellemet megidézni letelepedett a

törzs, ugyanolyan módon , mintha otthon lennénk. Ma este csak halk elmélkedés lesz és a pipa jár körbe, mert kifáradt a nagy menetelésben mindenki. Holnap estére hirdették ki a „viharűző táncot” ami napnyugtától virradatig tart. Ez nagyon ritka rituálé, csak vészhelyzetben alkalmazzák, a Vének Tanácsa tagjai közt van csak aki ezt már eljárta, mert régen volt ilyen helyzet. Úgyhogy a tűznél mindenki megkapta a másnapi feladatot, hogy miben kell kivennie a részét. Legfőképp hatalmas mennyiségű tűzifára lesz szükség, hogy egész éjjel lobogjon a láng, mert a Nagy Szellemnek ez tetszik. A másik az, hogy a legszelesebb babból kell főzni a táncosoknak. Ennek is megvan a miértje, mondta Hosszú Toll, mert Öreg Szemmel ők ketten ismerték ennek a rituálénak minden mozzanatát. A „ viharűző tánc” vagy ahogy még nevezik „ lángok közt durrogó” abból áll, hogy azok a személyek akik részt vesznek benne, legyen az nő és férfi, mindnek be kell laknia a „ Bab cunami módra” gulyáságyúból. Ezután fel állnak szorosan egymás mellett és elkezdődik a kígyózó mozgású tánc. Ahogy fokozódik az extázis úgy kell a ruhadaraboktól mindenkinek megszabadulni és amikor durrantani kell akkor ezt a tűz felé fordulva kell elengedni. A legvége felé mivel fárasztó egész éjjel járni a „ viharűzőt” szorosan egymáshoz simulva kell ropni, mert másként összeeshet valaki és akkor a Nagy Szellem nem segít, látva, hogy milyen gyengék az ő fiai és lányai. Tehát nem kell félre érteni semmit ez nagyon nehéz feladat és erre önként jelentkezőkön túl, elvárások vannak bizonyos személyek felé akiknek részt kell venni. Egyben ezt még az érett lányok és a harcossá avatandó fiuk próbatételének is betudható. Tehát a szülők és a Vének Tanácsának jóváhagyásával ezt feljegyzik a törzs történetébe, mert ha végig bírják csinálni akkor méltók a cím viselésére. Gondolhatjátok, hogy felbolydult az egész falu apraja nagyja, hogy ki vehet részt, ment a sutyorgás egész késő éjjelig, úgy a lányok barlangjában , mint a fiúkéban. Kíváncsi vagyok kik jelentkeznek, mert én úgy érzem, hogy Gyöngyim közeli halála nekem ezt a részvételt nem teszi lehetővé. No aludjunk rá , mert nehéz nap áll mögöttünk.

190. Fenn a Nagy Kék hegyen.. „ Viharűző Tánc „

…, a Vének Tanácsának barlangjában még késő éjszakáig égett a tűz. A bölcs öregek minden apró részletre figyelemmel tervezték meg ősi szokások szerint a másnapi fontos rituálét. Legelőször is minden félreértést félre téve a résztvevők közt legelső sorban a Boszorkány Tanács tagjainak hivatalból részt kell venni a többiek már önkéntes alapon vesznek részt, habár nagy megtiszteltetés ez a próbatétel, mert akit most avatnak fel , annak a neve örök időkre bekerül a törzs történelmébe és anekdotákat dalokat írnak hozzájuk. Üvöltő Bölény, még az est folyamán magához rendelt és közölte velem, hogy az eseményről hiteles feljegyzést készítsek, amelyet majd végleges formájában egy fiatal őz bőrére jegyzik fel és a főnöki sátorban a totem sarokban levő agancsállványra helyezik el. Lassan elcsitult minden barlang lakója. A gyerekeimhez mentem, mert egész nap alig tudtam velük érintkezni. Az én Aranyfelhőm egyből faggatott, hogy őneki miért nem lehet részt venni Kisharanggal és Csillagszövővel a holnap esti rituális táncon. Na most ezt hogyan mondjam el....ej ej Gyöngyi ha most itt lennél, könnyebb lenne !,- tudod kicsim te és a tesók még csak a tizenkettedik évetekben jártok és ahhoz, hogy ilyen rituálénak résztvevői lehessetek még sokszor meg kell telni a holdnak és ugyanannyiszor elfogyni. - de hát apu mi tudunk nyilazni, úgy úszunk mint pisztráng, nyomokat olvasunk és vadászunk...,- hogy is győzzem meg, mert ez mind igaz. - tudod kicsim a Vének Tanácsa dönt és az ellen nincs apelláta próbáltam a vitát lezárni, mert magamban tudtam, hogy még nem érettek erre. Nos a kis zsörti-mörtik nagy nehezen elaludtak. Marisom azaz Riad Őz oly hálásan nézett rám fáradt szemeivel, hogy kihúztam a méregfogát ennek a problémának. Reggel korán talpon volt az egész törzs apraja nagyja. Egymásnak adták a Vének Tanácsának barlang bejáratát a szülők és a kórban benne levők a jelentkezési jegyükkel ami nem más , mint egy fakéregre festett egyedi személyes jel. Az én dolgom a feljegyzés készítése volt és ebben igyekeztem minél precízebb lenni. Bekukkantottam minden barlang ajtaján, patak partjára kinéztem s a fagyűjtőket is ellenőriztem. Így vettem észre, hogy Arany Szarvas nagy sebbel-lobbal eltűnt a törzsorvosi barlangüregben. Rosszat sejtve siettem utána, gondolhatja mindenki a féltés beszél belőlem. Szegénykémet Dr. Tömős Agyar fogász székében láttam viszont feldagadt ábrázattal. Nagyon fájhatott neki, mert a legerősebb fájdalom csillapítót kapta a „Capitalis Lórugás med.” amitől egy óra múlva lelappad és a rángatós-pörgettyüs fúrógéppel kifúrja és betömi „ agyar-potlóval”. Mikor kiment mondom Dr. Tömősnek,- gondod legyen rá hogy meggyógyuljon , mert ő vezeti be a táncával az egész rituálét. Nagyon jól tudom Farkaskám, mert a Tanács utasított , minden orvoslót , hogy készenlétben legyen, különös figyelemmel a főszereplőkre és a bliccelőkre. Távol álljon tőlem, hogy ilyen gondoljak,- az én Szarvaskám bliccelne? - á dehogy :))) Az egész törzs népén érezhető volt a feszültség, mintha milliónyi szikra vibrálna olyan pattanásig feszült volt a levegő. Nagy nehezen ahogy a nap korongja annyira megbújt a Nagy Sziklás hegyek mögött , hogy épp csak az égre vetődő sugarai látszottak, megadta Üvöltő Bölény a jelt és a tűzgyújtók összepattintották köveiket és fellobbant a láng. Egyre nagyobb láng csóvák nőttek s a hirtelen leszálló sötétben uralkodóvá vált a tűz fénye. Mindenki a törzsbeli rangjához méltó helyet elfoglalta és Üvöltő Bölény egy nagy fűzkoszorút dobott a tűzbe s kezdetét vette a rituálé.

A forgatókönyv szerint a Boszorkány főnök kezdte a pörgős táncot. A különböző hangú dobok csodás összhatása valami mámorító zenét szolgáltattak. Ahogy erősödött a hang úgy fokozódott a feszült várakozás az arcokon. A sok csillogó szem a tűz fényében még misztikusabbá tette és méltó háttere volt a műsornak. A legmélyebb dob pergése jelezte, hogy Szarvaska következik. Korát meghazudtoló fiatalossággal, valósággal repült a tánctér közepére. A jelmeze nem volt mindennapi, méltó volt rangjához a törzsben. Megpróbálom röviden leírni ,- ami a legmeglepőbb volt, hogy minden mozdulatnál, mint egy szárnysuhogás olyan hangot hallatott a növényi szálakból fonott jelmez. A szálak a nyakban egy díszes karikához voltak fonva s így takarták az egész testet s minden mozdulatnál kivillant alóla a bőre, de azon is mintha lett volna valami,- no majd látjuk. Ahogy táncolt kígyózó mozdulataival egymás után szólongatta be társait. A tánctér közepén elhelyezett cserépedényből a dob pergés jelre merített egy adag speciális babot. Ez azért volt speciális, mert a táncosoknak az extázis fokozására és csakis nekik kevertek hozzá a zöld mákgubó nedvét s attól földöntúli transzba esnek. - misztikus hangon kezdte hívni a helyettesét miközben megvált suhogó ruhájától s alatta a teste telis-tele volt festve gomolygó felhőfodrokkal ami a vihart jelképezte. - Hívására ami így hangzott nagy dobpergés közepette,- jöjj éjszaka szépséges fénye ! Erre Ezüst Haj táncolt be és testét csak mosolygó holdak fedték jelképezve az ő szerepét. Ő is merített a cserépedényből s így következtek egymás után... - jöjj éjszakának fényessége ! És Fényescsillag jelent meg testén millió csillaggal s ő is merített a speciális tánc babból. - utánuk Hajnali Simogatás, testfestése csillogó harmatcseppek..következett Riadt Őz testén a rét minden virágával...majd következett az ifjú boszorkány Mosolygó Szem aki testén a tündöklő napot viselte s a napsugarait ábrázoló arany csíkokkal.. Az egyre gyorsuló dobpergésben forogtak cikáztak, mikor is a koros főnök Üvöltő Bölény megadta a jelt, hogy az összes résztvevő vegyen részt a rituális táncban. A boszorkányoknak akkora hatása volt a többi próbatételre jelentkező táncosra, hogy azok rövid időn belül megszabadultak a felső ruházatuktól és a lángok villódzó fényében aranyló testek hullámzó, kígyózó mozdulatait láttuk. Csodálatos volt az összhatás. Ahogy haladt az égen előre a hold úgy simultak egyre jobban egymáshoz, hogy a fáradságtól nehogy elzuhanjon valaki is , mert akkor annak hiábavaló volt minden erőfeszítése. A tánc nem csak ebből állt, hanem bizonyos időközönként amit a főboszorkány vezényelt le, a táncolók félkört alakítottak a tűz körül és arra szellentettek és minden fényvillanáskor a közönség ollézott meg kiáltottak uff uffuff...a nézők is ropogtak ám istenigazából, mert ez a főzet a Hajnali Harsonás Juliska babból készült... A „ viharűző tánc” elég hatásosnak bizonyult, mert az égen oszladoztak a sötét fellegek és egyre több csillag bújt elő s a hajnal eljövetelével az első napsugarak az utolsó fellegen is utat törtek. A táncosok nagy bajtól mentették meg a falu népét, így büszkék lehetnek teljesítményükre, a nevük felkerül a törzs történeteit megörökítő szarvasbőrre. A kimerítő éjszaka után mindenki elhúzódott pihenni s az élményeket a szereplőktől majd akkor tudjuk meg ha jól kialudták magukat. Bizonyára csodás élmény lehetett a tánc s annak belső izzása amit csak azok érezhettek aki a körben voltak. Jó pihenést táncosok köszönjük nektek.

191. Gligorics Teréz / Maris / Fenn a kék hegyen III. Hát ezek úgy kiforgatták a dolgokat, (majd igyekezek most urasabban írni, ha lehet) hogy a szülőanyja sem ismerne az igazságra! Viharűző tánc meg varázs-bab? Majd adok én nektek! Ha tehetnék, ideálmodnák ezek még NapóLiót is, pedig mindenki tudja, ő valami szigeten bújócskázik a szeretőjével. Mint a Mi Szemecskénk. Ő is…No de erre majd később kerül sor. Hát az úgy vót, ja, akarom mondani, az úgy volt, hogy tényleg nagy vihar pusztított a Vulg Farton. Már olyan rettentő szárazság volt mindenfelé, hogy az ős tölgyek levelei is lankadtan pihegtek a fák tetején. A madarak rakásra potyogtak mindenfelé, szegénykék többnyire szomjanhaltak, de éhen is, mert minden növény, minden bogár ami táplálná őket, rég kihalt. A Vének Tanácsa kétségbeesetten hívták össze a falut. Rimánkodtak, akinek csak kezelába van, szedjék elő az erre alkalmas ruhákat, eszközöket, és jöjjenek aznap este a tűz köré, esőtáncra mielőtt a falu is elpusztul. Ugyanis a mi törzsünk ritkán folyamodik ilyen varázseszközökhöz, a Nagy Szellem nem jó szemmel nézi a földi beavatkozást, mert a halandókról való gondoskodás az Ő dolga. No, gondótam, akarom mondani, gondoltam, szép kis gondoskodás, szinte belepusztulunk! De nem szóltam semmit, nem az én hitem. Mindenesetre, aznap este összejött a falu, még engem is beöltöztettek ceremóniásan, pedig én nem is tudok az ő szokásaik szerint táncolni. Húznának csak csárdást, majd megmutatnám én nekik! Szokás szerint, a tánc akkor kezdődhet, amikor a nap megérinti a nyugaton lévő legmagasabb fa harmadik ágát. Állítólag az hívja elő a Nagy Szellem segédjét, a Storm Szellemet. El is kezdték járni, persze Aranyszarvas volt a főmaher, habár abban a nagy szárazságban nem merte felvenni a fűszoknyáját, még majd kigyulladt volna rajta. Egy lányától-szerzett selyem-valami volt a dereka köré csavarva, mely minden mozdulattal mutogatta majdnemkecses lábait. Akkor lett meg a baj, amikor már nagyon leizzadt és annyira rátapadt az a selyem valami, hogy szinte pucéran is lehetett volna. A Vének mérges tekintetekkel szúrkáltak rajta, míg végül is Ezüsthajú Aya nagy nehezen elráncigálta onnan. Próbálkozott utána HaSika is, sikertelenül. Vonyító Farkasnak biztos ment volna a dolog, de gyásza miatt ő ki volt tiltva. Majd Aya jött elő eléggé szégyenkezve, pirulva, de ő meg olyan finoman, olyan kecsesen táncolt, hogy abból biztos nem lett volna vihar sohasem. Valikánkat elő sem lehetett hívni abból a transzból, melyben éppen álmodoztt. Már az egész falu népe sorba került, még mindig nem jött semmi jel a fentiektől. -No, Maris, te következel, - nézett rám Latrens. -Én-e??? – próbáltam odavágni neki a szemeimmel-,ne izzéj mán, no! Hát mán hogy járjam én ezt? Ahhó cigány is kell meg legalább egy Jóska!!! Erre Latrens odament a dobosokhoz s valami susmutyoltak ott, mire a dobos bólintott egyet s hirtelen megváltoztatta a tempóját, de olyan istenesen, hogy bennem rögtön felpezsdült az a sűrű, magyar vér. Szinte akaratlanul is elkezdtek járni a lábaim, meg sem lehetett volna kötni őket. Kiperdültem a kőr közepére s minden ördögöt elszabadítottam magamban. Nem láttam én, nem is hallottam semmit, csak jártam, jártam a bennem évek óta felhalmozódott táncot, ész nélkül. A többiek ámuldozva nézték, ilyet még sosem láttak. Hirtelen elhallgatott a dobos, mindenki szemei az égre voltak kifeszítve. A távolból valami zörej hallatszott. Majd még egy, s még egy…Az egész falu talpra ugrott, éljenezni kezdtek, majd Deli Bika a

vállára kapott s kezdett kőrt járni velem. Kézről-kézre adogattak, míg végül is rájuk szóltam, ha nem hagyják abba, hát én betakarom őket az ebédemmel. Végre letettek, de már erre rohant is hazafelé mindenki, mert olyan eső kezdett esni, hogy nem lehetett keresztüllátni rajta. Másnap még mindig esett, harmadnap is. Már fél falu víz alatt volt, a nagy szél óriásfákat csavart ki, s még mindig esett. No, Maris, ezt jól megcsináltad, mondta Latrens. Én??? De hisz csak táncoltam! Végül is a falu eldöntötte, hogy ideje menteni ami menthető, megyünk fel a hegyekbe. Természetesen nekem jutott ki az a feladat, hogy összeszedjek minden ennivalót, amit még lehet találni a faluban. Szép kevés vót, akarom mondani, volt, mondhatom. Néhány cső kukorica, kevés bab, még kevesebb szárított hal, pár alma. A nagy szárazságban nem volt ivóvíz sem, így az almákat, ami megmaradt, kipréseltük, azt ittuk víz helyett. Abból maradt még egy kevés. Habár most már a víz nem volt probléma, úgy gondoltam, elvisszük azt is, elég jó az ize, mindenki szereti. Másnap, amint Latrens elmondta, elindultunk. Valahol útközben közénk került Szemecske is, nem tudom honnan jött. Elég fáradtnak nézett ki szegénykém, később meg is tudtam miért. A lányok előttem haladtak, természetesen mindenki Szemecskét vallatta, hol volt, hogy volt, mint volt. Legtöbb lány még sohasem volt kint a faluból, kíváncsiak voltak. Szemecske szeretett beszélni, pláne ha van aki hallgassa. Az anyja átküldte a szomszéd faluba valami rokonokhoz, hátha ott a szigorúbb szemek alatt lehiggad egy kicsit a pezsgő vére. Hát nem higgadt le. Azt hogy minden egyedülálló férfiszeméllyel kikezdett, még valahogy eltűrte a nép, de amikor a falu kuruzslójának a férjét kezdte kerülgetni, kiseprűzték onnan. Szegényke majdnem idáig szaladt. Hát ezért volt fáradt. Végre letelepedtünk. Másnap előszedtem egy kis babot, más már szinte nem is volt. Már épp odaakartam tenni, amikor az egyik falubeli harcos szaladt nagy örömmel a tűzhöz, hogy nézd, mit hoztam! S egy nagy nyulat tartott elém. Erre nagy ujjongás lett, végre húst is ehetünk! Mondjuk épp sosem főztem nyulat babbal, de gondoltam, hús az hús. Jó nagy kondérral lekotyvasztottam, hadd teljen meg jól a hasuk végre. Előszedtem még a maradott almalevet is, úgy gondoltam ízesebb mint a víz. Ettek, ittak, vigadoztak. Nekem nagyon úgy tűnt hogy túl víg itt mindenki, de gondoltam, csak örülnek hogy végre biztonságban vannak. Végre én is leültem enni, jutott nekem is almalé. Mohón ittam, s hirtelen furcsán éreztem magam, de olyan JÓ furcsán. Töltöttem még egyet, majd még egyet. Dalolgatni kezdtem. Egyszerre csak fejbevágott egy gondolat: te Maris, te be vagy rúgva!!!! Szent Isten, az almalé!!!!! Jobban mondva, alma-bor…Túl sokáig állt! Rögtön letettem a bögrémet, széjjelnéztem a tűz körül. Már mindenki a hatása alatt volt. Aranyszarvason már alig volt valami gúnya, ha jól láttam, valami még otthonról hozott selyem alsó volt rajta, annak is az egyik vála piszkosul lecsúszva…Ayával valami őrült táncot igyekezett járni, már legalább is amennyire a részeg lábaik megengedték. Valikánk McOld ölében sóhajtozott, Szemecskénk nagyban vetkőzött, erővel ment volna lubickolni, hiába mondták neki, hogy itt nincs hova…Latrens, jesszusom, Latrens a tűznek háttal hajuldozott, erősítve hogy élesztgeti a tüzet!!! Ja, persze, a bab…Egy bolond százat csinál, perceken belül mindenki a “tüzet élesztgette”, olyan zajt csaptak, azt hittem már megint mennydörög! Szégyenszemre még az asszonyok is beálltak a sorba, szinte nem lehetett azt a sok bab-aromát elviselni. A kutyák már rég elszöktek onnan, félve pislogtak a sátor mögül… Fél óra múlva elállt az eső. Másnap reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk. Már aki tudott. Latrens majd csak délfelé bújt elő, panaszkodott, fáj a feje… -Te Maris, - mondta Latrens, - micsoda misztikus este volt ez!!!! Le kell írni, most rögtön, míg friss bennem az élmény… Hát így volt. S merje valaki letagadni!!!

192. Verzár Éva /Arany Szarvas/ Áldott legyen Mc.Old szaglása!

Hihetetlen dolog történt a barlangban. Maris össze-visszalocsogott, erre lettem figyelmes. Magamban visszaidéztem az elmúlt napok eseményeit. S akkor kezdett bennem derengeni a valóság. Jól becsiccsentett szegényke az érett almák levétől, vagy lehet tüzes víz került kezébe, mert alaposan leitta magát. A tánca nem igazán érdekelt, láttam, amint ropja, a mellei az eget verték haragjukban. De, ami utána történt, bizony engem is meglepett. Tipim, a magas fenyő árnyékában van. Éppen szedtem össze a dolgaimat, készültem a nagy útra, amikor a fa mögötti bokorból furcsa hangok ütötték meg a fülemet. Mindenre hasonlított, csak emberi hangra nem! Kimentem, hogy lássam mi történik. Nem hiszitek el. Maris és Deli Bika vad nászát láttam, éles sikolyok között, amit a fán levő madarak – gondolva nekik szól a hang -, utánozni kezdtek. A vihar előtti csendben szinte megborzongtam. Erre valahonnan Mc.Old is előkerült: - Látod, amit én? – kérdeztem - Nem látom, érzem. – felelte - Hogy, hogy érzed? Az ágyékodba talán? Látom magadba vagy, akkor ott minden rendbe kell, hogy legyen! Szarvaska, dehogy az ágyékomba! Az orromban. – No, gondoltam, ennek is furcsa szokásai lehetnek a szerelem terén. Észrevette, hogy valami másra gondolok, mint ő, ezért sietett a megszokott alaposságával kioktatni. Tüzes vizet érzek a levegőben. Annak a nyomán jöttem el ide. Hallásom nem olyan kifinomult, mint a denevéreké, de az orrom csalhatatlan! - Az nagy baj. Csak a vadászaink ne kapjanak rá. – válaszoltam, s el is mentem, hagytam, hogy mindenki a maga dolgaival foglalkozzon. Vagy a máséval - Maris esetében. Már egy hónapja is elmúlt, hogy ez megtörtént. A barlangi élet összehozott bennünket egy szűkös helyre. Nem is voltak titkaink egymás előtt. Egy reggel a barlangi búvópatak mellett kit látok? Marist. Sír, zokog, csapja össze a kezeit jó magyaros módon még átkokat is szór. - Mi a bajod te asszony? Csak nem csípett meg valami az éjjel? De bizony kedves Asszonyom! Grófnő, hogy én milyen szerencsétlen vagyok! Brüüüüüüüü! - Fejezd már be Maris! – utasítottam rendre. Nem Bécsben vagyunk. Itt Szarvas a nevem, így is nevezz. Akkor mi a bajod? - Áldott állapotban vagyok drága Szarvaska! Te, mint híre boszorka segíts, mert a Józsi a nyakamat veszi, ha megtudja. Rég nem is ért hozzám. Most mi lesz velem? - Semmi. Én nem ártok a kisdedeknek, tudhatnád. Isten ajándékai. Kihordod, lesz egy kis Deli Bikád is. Vagy, van még egy lehetőség. A közeledben volt akkor este Mc.Old – őt is megnevezheted a Tanács előtt apának. - Válassz!

193. Gligorics Teréz / Riadt Őz...Maris / Hurrikán....

...hát igen, a Maris…Maris, már megint mit csináltál? Maris, mért nincs kész a vacsora? Maris, rosszalkodnak a gyerekek! Maris ezt, Maris azt…Ez az én életem… Kegyetlenül csapkod az eső, tövestől tépi ki a szél a fákat. Hurrikán, azt mondták… Egyedül vagyok, félek…Nem tudom hol vannak, Latrens elment a gyerekekkel, valami óvóhelyet beszélt. Gondolom a többiek es odamentek. Én nem tudom hol van az a biztos hely, rólam nem aggódik senki sem. Ó, ne féltsétek ti Marist, tud ő gondoskodni magáról! Már anyám es ezt mondogatta, pedig akkor még csak öt éves voltam, tán még annyi sem. Ő eljárt napszámólni, rám hagyta a házat főzést, kistestvért. - Tudja Maris mit kell! Aztán később amikor már majdnem kilenc éves vótam, engem es vittek napszámba. Nem tudom mennyit fizettek, sosem láttam egy garast sem belőle. Kellett. borra, ennivalóra, kiscipőkre a picikéknek. De hisz tőlük nem es sajnáltam én sosem, ha rajtuk múlik, én lennék az anyjuk…Aztán amikor már egész tizennégy éves lettem beadtak szógáni. - Menjél, lányom, jó család, arisztokrata család. Az unokaöccsük herceg! Hordtam a bilit, később…később aztán többet es elvárt tőlem a herceg. De kifogtam rajta, nem kapta meg sose amit akart. Pedig mennyi mindent rám fogott Zarver grófnő! Rossz nőnek nevezett, szajlának! - Engem! Pedig esküszöm, Józsi vót az első, s ő es már csak akkó, amikó a pap rámondta az egent…Pedig de szerelmes vótam! Áh, nem a hercegbe, nem es a Józsiba, hanem Latrensba! - De ő mindig úriember vót, nagyon kedves, nagyon szerény, mégcsak a kezem se fogta meg sose. Úgy viselkedett velem szembe mindig, mintha én es úrilány lennék s nekem ez ojjan nagyon jól esett! Úgy is éreztem magam vele mindig, mintha én is lennék valaki. Pedig csak egy cseléd vótam örök életembe. Apám házába, Zarver grófnő házába, Józsi házába… Mér gondójja mindenki, hogy csak az úri népek tudnak érezni? Bizony ha elvágom az ujjam, fáj az nekem is! S ha valaki eldob mint egy rongyot, éppúgy vége van a világomnak, mint nekik. - Méges lenéznek…Azt nem értettem sose, hogy az Úr hogyan dönti el, ki lesz a gazdag, s ki az aki őket szógájja… Szóval elmentek mindahányan. Szarvaska be se nézett, Szemecske ugyan kedves vót, béköszönt, de szerintem csak azé, hogy lássam, McOld karján billegette nemes hátsórészét a búvóhely felé. Biztos azt gondóta, majd én szétpletykázom. Hát rosszú gondóta, mer elsősorba es én nem pletykázok, másodsorba meg úgy vagyok vele, ami másnak jól esik, mér irigyelném én el tőlük? S most itt ülök, hallgatom amint a szél csapkodja az ágakat a tipi oldalához. Azt várom, egyszerre csak felemeli velem együtt ezt az istenadta sátort s beledob egyenest a Patuxin folyóba… S arra gondolok, istenem bár úgy lenne, óh, édes istenem bár úgy lenne, mert ez a sors itt kibirhatatlan! Az égvilágon senkim sincs aki pártomat venné, aki szeretne, aki törődne velem. Szegény anyám, szegény, nyomorult anyám, ha tudná…De neki aztán tényleg nem panaszkodhatok, minek keserítsem vele? Arra ott van apám… S erre elkezdtem keservesen sírni. Mer mindegy az, hogy egyszerű ember az vagy királyjány, a sziv az egy, s éppúgy eltörik ha nagyon meghajlitják, s az enyém törésig van hajlítva. S most még mindennek a tetejébe Aranyszarvas elhíresztelte, hogy Deli Bikával…Óh, istenem ijjen szégyent! Mért kellett Gyöngyinek meghalni??? Miért? Ő az

egyedüli aki elhinné! Még Latrens is gyanus szemmel néz rám, pedig tudja jól, már akkor amikor a Nagy Szellem kiadta a parancsot, az Ő fiát hordoztam. S mégis kételkedik bennem. Pedig Szemecske vót, esküszöm mindenre ami szent, Szemecske vót…Nem csak Delivel, de McOld-dal es… Hirtelen azt vettem észre, vizben ülök. Az egész sátor vízben van. S lassan úszni kezd…Ennyi elég, ennyi úntig elég…Imádkoztam egyet, s egyszerre minden mindegy volt…Világosan láttam, itt csak egy kiút van. Óh, Istenem, bocsáss meg…S lassan, megfontoltan, elindultam a Patuxin folyó felé…

194. Nem hagyom Marist bántani...

….kicsit vissza kell kanyarodnom a vihar előtti időbe, mert olyan jutott tudomásomra amit eddig nem tudtam, csak éreztem, mint macska az esőt. Tehát a falu kiürítése nem is volt olyan egyszerű dolog, mert úgy gondoltam, hogy minden a legnagyobb rendben folyik, akkor vettem róla tudomást, hogy baj van, mikor a gyerekeket ellenőriztem és Maris / Riadt Őz/ sehol. Kérdezgettem Aranyfelhőt felőle és ő is csak annyit tudott, hogy előre küldte őket azzal, hogy menjenek a gyerekcsapattal és még elintéz valamit és követi őket. Csakhogy az én kedves Marisomnak hűlt helye volt a faluban, csak egy gyanúsan távolodó tipi vonta magára a figyelmem. Térdig gázolva a haragosan fodrozódó vízben igyekeztem árral szemben a tipi után. Kit látok viaszsárga arccal benne...hát Marisomat.. - Te meg mi a fészkesfenét csinálsz itt ? - kiáltottam rá..s már meg is bántam mert úgy összerezzent.. - folyónak megyek én Latrens úr...me engim szégyenbe hoztak... - te jó ég kicsoda Marisom...és kaptam karjaimba és vittem ki a vízből a csapat után, hogy mielőbb utolérjük őket... - majd útközben ha biztonságba leszünk elmeséled...jó? Bólintott a drága kedves lélek és nyakam köré fonta a karját és lassan megnyugodott... Azzal voltam elfoglalva, hogy a levegőért kapkodjak, mert elég nehéz volt gázolni a vízben, de már láthatóak voltak a falu lakóinak hátsó csoportjai...csak egyszer Marisom hangja jutott el tudatomig amint elmesélte mivel vádolja Szarvaska...,- hát az elkeseredésnek ez volt az alapja! - ha le telt volna a gyászévem már, a vallomását követően szívesen megcsókoltam volna...de hangosan csak annyit mondtam neki... - drága Marisom...érzelmeid hulláma eljutott hozzám és én is szeretlek téged, csak a gyászév leteltét meg kell várnunk, hogy kettőnk dolgát rendezni tudjuk, mert törvényesen akarom megoldani, ami azt jelenti, hogy mihelyt a vész elmúlik a faluról a Tanács elé viszem a dolgot és döntsenek a Bölcsek...tegyünk pontot rá, hogy ezek az ármánykodások megszűnjenek. Jóska tudvalevő, hogy hűtlen hozzád , ezt mindenki tudja, tehát a döntés egyértelmű lesz. - no meg aztán Marisom a Tanács kirendeli Dr. Lukon Be Kukuccs szakértőt aki bizonyítja állításod, hogy férfival nem voltál és a rosszulléted mástól lehetett. - most ő sóhajtott fel és éreztem, hogy ily közel még lélekben nem voltunk egymáshoz...rámnézett és így szólt.. - Latrensem köszönöm, hogy mellémátá es megértetté, megkönnyíted a dogom es a Tanács döntését türelemmel várom, most tegyé le, me má alig kapsz levegőt, meg ezek a falusiak megin pletykát csinyálnak a dologbú, hogy karodba vagyok. Azzal leengedtem a földre és ő boldogan futott a gyerekcsapat után , szólongatva gyerekeinket. Szarvaska meg majd felel a Tanács előtt ha majd beidézik, hogy mit s hogyan látott s hallott, mert csak úgy , mert valaki egyszerű asszony még nem szabad hírbe hozni. Ami pedig a családjában történik az az ő gondja, neki kell megoldani. Sajnos mire a „ viharűző tánc”-hoz eljutottunk ilyen közjátékok is voltak, amelyekre csak később derült fény és az összes tény birtokában lehet tárgyilagosan nyilatkozni.

Szerintem a Tanács mérlegelni fogja a kialakult helyzetet és Szarvaskának az lesz a legjobb ha a természeti csapás után hoznak döntést, mert ez most felér egy háborús helyzettel és akkor nagyon szigorúak a kiszabott büntetések. Reménykedjünk, hogy mielőbb visszatérhetünk a falunkba és a békés újjáépítő munkában nem lesz idő az ilyen dolgokra.

195. Verzár Éva / Arany Szarvas /főboszorka

Visszatérés a faluba – Szürke Farkas születésnapi ünnepe!

Elvonult a vihar, már semmi sem akadályozza azt, hogy visszatérhessünk a faluba. A boszorka tanács, hogy biztosabb legyen még tett egy próbát, de most már teljesen biztos, hogy évekig nyugalmunk lesz. Az idő tehát kedvező. A hurcolkodás ugyanolyan sorrendben történt, ahogyan eljöttünk. Nagy öröm volt viszontlátni az épen megmaradt faházakat. Ami azt illeti, ügyes kéz építette, mert leszámítva néhány deszka meglazulását, minden egy helyben állt. Az ablakokra kifeszített bőr, nem engedte be a szelet, és a vizet. Amint kedvenc helyemen ücsörögtem a folyóparton egyszer csak Maris jött mellém: Szarvaska, mondani akarok valamit. - Ki vele Maris. - Hát tudja – még mindig magáz -, Szürke Farkas holnap tölti be férfikorának legszebb évét. Meg kellene ünnepelni, de én nem merek az öregek tanácsa elé menni. Meg sem hallgatnának. - Azt akarod, hogy én menjek? - Azt. Rendben van, megteszem, nemcsak a te kedvedért, hanem, mert rég volt ünnep a falunkban. Ami azt illeti ezt a kort amúgy is valami szép megemlékezés illeti. Te már gondoltál valamire? - Igen – sütötte le szemét, és pirult el jó mélyen -, de azt neki nem szabad. Tiltott. - Értelek, majd megmondom, mit válaszolt a törzsfőnök, ma úgyis magához hívatott. – Maris ezzel elment, magamra hagyott. Sokat nem is foglalkoztam tovább a gondolattal, megvolt a magam baja. De másnak, a megbeszélt időpontban, amikor a felkelő nap még nem érte a fenyő tetejét, ott voltam a főnöki sátor előtt. Leültem a tűz mellé, onnan láttam, amint Maris jön-megy, a gyerekeket mosdatja, eteti, de fél szemmel engem figyel. Végül kijött a törzs főnöke s vele még két öreg indián vezető. Leültek a tűz mellé, pipára gyújtottak, s miután háromszor egymásnak átadták intettek, hogy odatelepedhetek én is. Kíváncsi voltam, mit akarnak. Aztán kevés, de érthető szóval megosztották gondjaikat velem, amiről most nem beszélhetek. Egyelőre titok, remélem, nem marad örökre az. Aztán én kértem szót. Elmondtam, hogy Üvöltő Farkas, vagyis felesége halála után Szürke Farkas holnap ünnepeli születése napját, és a törzs asszonyai is ünnepelni szeretnének, mert a barlangi élettől mind szomorúak. A szabad ég alatt élő nép nehezen viseli a bezártságot. Hümmögtek, amikor szavaim meghallották, aztán félreküldtek, beszélgettek és magukhoz intettek: - Legyen meg az asszonyok akarata! Uff! Szóltam! – s azzal elbocsátottak. Marisnak már aznap este elmondtam, hogy lesz ünnep, de az asszonyok is megtudták, és másnap csupa virág volt minden tipi bejáratában, s a lányok is festették magukat, díszeiket magukra öltötték. Estére mindenki készen állt. A tüzeket meggyújtották, a dobpergés felhangzott, s amikor Farkaskomát szólították elsőnek a táncra köpni-nyelni sem tudott meglepetésében. Kérdően néztem Marisra. S az, huncutul

jelezte, hogy nem szólt neki semmit, meglepetésnek szánta. A lángok az eget érték, Farkas táncolt, eltáncolta egész életét. Kicsi korától kezdte, aztán vadászatait mutatta be, majd utazásait, nászát, és fájdalmát, amikor elvesztette nejét. Elbűvölten álltunk, s a ritmusra tapsoltunk, mozogtunk, de igazából mindenki e férfi hatása alatt volt. Észre sem vettük, hogy valaki közeledik. Csak akkor hallgatott el hirtelen a dob, amikor a rég eltávozott Nagy Varázslót láttuk a Főnöki sátor előtt megjelenni. Mi történhetett, mi ez? Láttam, hogy gesztikulálnak, indiánokra nem jellemző módod értekeznek. Olyan csend volt, hogy az erdei vadak hangját tisztán lehetett hallani. Befejezték a beszélgetést. A Varázsló magához intett hat harcost, elküldte, s azok nemsokára egy fából összeácsolt négyszög alakú valamit hoztak magukkal. A Varázsló táncba kezdett e mellett, és a tűzet szította. Annak a lángja meg magasabbra, és még magasabbra csapott. Valamit eltáncolt, de nem értettem belőle semmit. Csak akkor lepődtem meg, amikor megállott táncközben Szürke Farkas előtt, ráparancsolta az indiánok hozta rácsos rúdra. Farkas ráállt. Ekkor a hat harcos magasba emelte. Körbe hordozták az emberek előtt, mintha szobrot láttam volna Bécsben, úgy állt rajta, meglepetten, hisz ő sem tudta mi történik most vele. Ezután a harcosok a tűz mellé mentek, és megálltak. Letették a földre. Két harcos kiment az asszonyok közé, megfogták Marist, aki ájuldozott és Farkas mellé állították. - Jesszum Pepi, ezeket elevenen elhamvasztják! – ijedtem meg. Hirtelen a magasba emelték őket, s a dobosok a nász alkalmával dobolt ritmusra ismét körbe vitték őket. A törzs Főnöke ezután csendre intett mindenkit. - A Nagy Varázsló – szólalt meg érces hangon -, hosszú útról tért vissza. Olyan híreket hozott, hogy mindannyiunk érdeke feloldani Üvöltő Farkas büntetését. Nagy ember ő, és nagy haszna lesz belőle a falunak. Ebben a szent pillanatban jövőjéhez párt kap. Párja neve Maris volt, amikor ideérkezett – ettől a pillanattól kezdve a Fehér Nyír nevet viseli. Házasságuk ettől a pillanattól szent a mi nemzetségünkben, és a nagyvilágban. Uff. Nem kell ecseteljem, hogy mekkora volt az éljenzés. Ünnepelt az egész falu. Reggelig szólta a dobok, s égett a tűz. Az égen egyetlen csillag ragyogott. Furcsa volt, hol pislákolt, hol elhalványult. Hajnal felé aztán szikrákat szórva esett alá, megbabonázva mindenkit, akit még kint talált a tűz mellett. Nekem a hírmondónak, nem maradt más dolgom hogy: Boldog születésnapot és hosszú, szerelemben eltöltött éveket kívánjak az Ordasnak. Szaporodjanak, neveljenek gyermekeket Fehér Nyírrel. Uff!

196. A fogadalom feloldása és a rituálé

...mondanom sem kell mekkora volt az öröm a táborban amikor hírül hozták a boszorkány tanács kiküldöttei, akik a lenti állapotok felderítésére voltak hivatottak, hogy a veszély elmúlt és visszatelepedhet a falu. A falu vezetői az esti táborbontó tábortűznél hirdették ki a törzs tagjainak. Reggel fegyelmezett és kellő körültekintéssel kell a költözést megkezdeni és végre hajtani. Mint mindennek megvolt a saját forgatókönyve, így mikor evakuáltunk akkor is a közösségi értékeket a családokból a nőtlenek s hajadonok voltak kötelesek felmálházni és szállítani. A családi értékeket pedig maguk a családok, nem hagyva azt figyelmen kívül, hogy ahol elöregedett a család, ott szintén a szinglik segítettek. Ez mind természetes volt, nem igényelt semminő figyelmeztetést vagy egyéb felhívást. A mi családi dolgainkat a sok gyerekholmit és saját felszerelésünk, Marisommal együtt pakoltuk s alkottunk megfelelő méret és súlyú málhákat. Feltűnt egy idő után, hogy miközben tettünk-ettünk olykor óhatatlanul érintettük egymást, szemünk összevillant s mint két összeszokott páros tettük a dolgunk, de mégis....most valahogyan mintha egy-egy érintés más jelentőséggel bírt volna. Tudtam, hogy Marisom nagyon régen nem tart semmilyen kapcsolatot Jóskával, azaz Füstölő Orral. A falutanács és az öregek tanácsa, erősen fontolgatja, hogy a szigeteken kötött házasságot semmisnek mondja ki a törzs törvényei szerint, mert arra méltatlanná vált, és Marist,- már ami a párválasztást illeti,- szabaddá teszi. Innentől annak nyújtja a kezét akit szeret. Csak ez a most szerencsétlenség közbejöttével igencsak várat magára, de ami késik gondolom nem múlik, mert ebben következetesek a falu vénjei. Lefelé az út talán még nehezebb volt, nem a teher cipelése miatt, hanem míg felfelé tudtunk kapaszkodni, lefelé félő volt egy óvatlan mozdulat és a súly magával rántja a hordozóját a mélybe. A gyerekekkel megértettük, mivel már nem kicsik, hogy fegyelmezetten legyenek mellettünk és a tanácsainkat követve óvatosan ereszkedjenek le a meredélyen. Késő délután volt mire a faluba értünk és szemügyre vehettük a károkat. Hála a Nagy Monitounak mindenki sérülés nélkül megúszta a faluba vezető meredek utat. A látvány ami fogadott egyáltalán nem volt oly rémisztő, mint azt az ember egy ilyen természeti csapás után gondolná. Az csak természetes, hogy a folyó otthagyta a hordalékát s a fatipiken is meglátszott az iszap lerakodása ami a víz távozásával maradt hátra. A belső tereket a kifeszített bőrök megvédték. Ami meg a hordalékot illeti, zöme télire elraktározható fa volt s a szikláknak is amit maga előtt sodort a víz, még hasznát vehetjük. Úgyhogy amint Marisommal leakasztgattuk a bőröket az ablakokról és a bejáratról, hogy átszellőzzön minden helyiség, megkezdtük a takarítást, hogy a fárasztó napot kellően ki tudjuk pihenni. A gyerekek a többiekkel újból birtokba vették a közeli erdőt és a medrébe visszahúzódó folyót, így nem lábatlankodtak körülöttünk. Mi nyugodtan végezhettük a magunk dolgát. Be kell vallanom valami megmagyarázhatatlan érzés vett hatalmába a közelsége által. Valami furcsa régen érzett kisugárzást éreztem a társaságában. Mondtam is magamnak,Szürke még a gondolatát is hessentsd el, mert neked nem szabad, legalábbis még nem. Így telt egy nap, két nap, és egyre furcsábban viselkedett Maris. Egyik nap azzal állított haza, hogy beszélgetett Szarvaskával. A nemjóját gondoltam,- ez nem szokott jót jelenteni, habár mostanában mintha elásta volna a csatabárdot, vagy csak ez is valami taktika tőle, mert tudja, hogy nem közömbös számomra a lánya szépsége és fiatalsága, de beláttam, hogy ott már egy törött nyílvesszőt sem adnak értem.

Igen,- neki sokkal fiatalabbak kellenek és ez így helyes. Ráadásul érzéseim Maris irányába teljesen világosak lettek számomra. No erről ennyit. Inkább törődök a saját dolgunkkal. A ház körüli hordalékot raktam gúlába, hogy aztán a használható dolgokat, mint például a tüzelőfát és a szikladarabokat a megfelelő helyre raktározzam, mikor idáig értem tevékenységemben, arra lettem figyelmes, hogy a falu főtere felől a szebb napokra emlékeztető hangok szűrődnek felém. Egyre jobban figyeltem a hangok irányába, mit sem sejtve, hogy Marisom is fülel az ablakban. A fák takarásából kilépve láttam, hogy az asszonyok egy csoportja a tűzgyújtó helyre már tekintélyes mennyiségű fát hordott össze és az ilyenkor szokásos víg éneket énekelgetik. Még akkor sejtelmem sem volt a következő órák történéseiről. Késő délután volt mikor végeztünk és lefürödtünk, nemsokára rá megjöttek a lurkók, akikre szintén ráfért egy kiadós súrolás. Hallottam amint az anyjuk beszélgetett velük a napi élményeikről s Aranyfelhő újságolta boldogan, hogy nagy tűz lesz és vigadalom a főtéren a visszatérés örömére. Alig tudtunk megvacsorázni, mikor is hallottuk a tűzhöz hívó dobszót. Ez nagyon furcsa volt, mert a ritmusból ítélve csak nagy eseményeket megelőzően szólaltatják meg. Ezek szerint legcsinosabb ruháinkat kell felvennünk. A legkedvesebb ruhám a puha szarvasbőrből készült ujjas mellény és a hozzávaló nadrág, - ugyanilyen volt Marisnak is csak szoknyával...a gyerekeknek egyformát kellett csinálni Bőr Öltő műhelyében , mert Aranyfelhő megkötötte magát, hogy neki is nadrág kell mint Csillagszövőnek és Kisharang se maradhatott le. Feltűnhetett volna, hogy Maris nem ellenkezik a kiöltözés miatt, de látszott rajta hogy felettébb ideges. Ahogy ballagott előttem le a lépcsőn a tipiből , nagyon csinosnak láttam a fák közül rávetődő fényben. Tűzhöz érve elfoglalta mindenki a helyét, Maris ment az asszonyokhoz, én a harcosok közé, a gyerekek meg társaikhoz, mert ez a törzsi rend. Lassan elcsitult a moraj, ennek az volt az oka, mert megjelent a Vének Tanácsa tagjai, élünkön Üvöltő Bölény aki felemelte a kezét s ezzel csendet parancsolt. Testvéreim,- meghallgatta kérésetek a nagy szellem és úgy döntött, kezdődjön a szerencsés megmenekülésünkre szervezett ünneplés és vigadalom. Ekkor magához intette Viszem a Hírt a falu futárát és valamit mondott neki és ő megindult felém. Amikor közölte velem, hogy mi az üzenet akkor kapcsoltam, hogy a nagy felfordulásban elfelejtkeztem a szülinapomról. Tehát, mint ilyenkor szokás, az ünnepeltnek be kell mutatni az Élet Táncot...aminek jelképezni kell az addig eltöltött évek fontos állomásait. A vad dobszó és az asszonyok ütemes tapsa sarkalt engem majdhogynem teljesen kimerítő táncra. Végig vonultam az addigi viharos és szépségekben bővelkedő életemen. Épp hogy csak befejeztem a táncom,- ekkor került elő valahonnan Füstben Mindent Látó, a törzsünk eltűntnek hitt varázslója, aki valami nagyon vakmerő ötlettel állhatott elő, mert Üvöltő Bölényre nem jellemző módon heves gesztikulációt követve távozott a harcosok csoportjának háta mögé és valami eszeveszett dobpergés kíséretében egy szögletes szállítóeszközzel állt elő, jobban mondva mellém és rám parancsolt ellentmondást nem tűrve, hogy lépjek rá. Na gondoltam Szürke, - mert már teljesen azonosultam a nevemmel, szülinapod tiszteletére ez az őrült megsüttet. Felemeltek és vittek körbe a tűz körül, majd egyszer csak megálltak Maris előtt és leengedve a keretet ráparancsolták őt is és újfent felemeltek mindkettőnket és a dobszó egyszer csak átváltott a „nász-dobpergésévé”...hohó gondoltam ez sokkal jobb mintha pecsenyét csinálnak belőlem. Marisom egyáltalán nem lepődött meg , mert mintha számított volna rá amit később tudtam meg, hogy erről beszélt Szarvaskával aki elintézte neki Üvöltő Bölénynél. A harcosok a Vének Tanácsa elé vitt bennünket és egy percre hírtelen csend lett és csak a törzsünk fejének a hangja hallatszott, amint kihirdette,- a Nagy Szellem és törzsünk ősi törvénye értelmében mától az előző házasságodból felmentelek Riadt Őz mivel házastársad Füstölő Orr viselkedésével méltatlanná vált, így

mától a törzsünk hagyományai szerint új nevet kapsz amit új életedben viselsz becsületben,legyen a neved mától Fehér Nyír és minden istenek előtt köttessék frigyed Szürke Farkassal aki kiállva a próbát méltó kezedre és szívedre. A beszéd elhangzása után rettentő nagy fényesség töltötte be a völgyet, mint mikor a nagy varázslót vagy törzsfőnököt választottunk. Ezzel egy időben folytatódott a dobok vad orgiája és most már mindenki táncolt s boldog volt. A forgatagban egymásnak adták a helyet a gratulálók. Nem utolsó sorban Szarvaska is hamiskásan kacsintva gratulált és közölte, hogy a gyerekekkel ne legyen gondunk majd ő gardírozza őket, mi amikor azt illik nyugodtan távozzunk. Ami nem is oly sokára be is következett. Egy fényes csillag világította utunkat s mikor beléptünk milliónyi darabra hullott és egy pillanatra sötétség támadt, de utána a többi csillag újból ragyogott és akkor átölelt az újdonsült feleségem s így sóhajtott ,- a fényes csillag beköltözött a szívembe és ott ragyog, mert Gyöngyi úgy akarja és én is mióta megismertelek.. Ezekre a szavakra hirtelen nem tudtam válaszolni, nem is gondoltam, hogy valaha ez előfordul velem. Lehet, hogy csak képzelgés volt az egész, az est varázsa, de mintha Gyöngyit tartottam volna karjaimban abban a pillanatban. Nyír hozzám simult és mint aki most ismerkedik a szerelemmel hol vadul, hol gyengéden becéztük egymást egész éjszakán át.

197. Gligorics Teréz Maris (azaz Fehér Nyír) története Maris (azaz Fehér Nyír ) története

Aranyszarvas Ayával felváltva egész héten gondozta a gyerekeket. Nagyon szép volt tőle, különösen mivel Latrensot a saját lányának szánta. Mégis, úgy vettem észre, örült nekünk, szívből örült. Nem értem ezt az asszonyt, olyan keméyn tud lenni mint a kő, majdnem szívtelen, s mégis, ha segítség kell valahol, ő az első aki kezet nyújt… Nekem szinte álomszerűnek tűnt az egész. Tegnap még rágondolni sem mertem Latrensra, ma a felesége vagyok. Legalább is, a törzsünk törvényei szerint. Édesanyja a gyerekeinek… Ha azt mondom, nagyon boldogok voltunk, azzal nem mondtam semmit. Ezt sem értem, hiszen annyira különbözünk egymástól! Latrens egy finom, tanult úriember, én parasztházban nevelkedtem. Ő az irodalmat szereti, a komolyzenét, én inkább a madarakat hallgatom kint a mezőn s régi magyar dalokat dúdolgatok, melyeket édesanyámtól tanultam valaha régen. Még a beszédünk is különbözik, mert habár igen erőltetem magam hogy helyesen beszéljek, elég gyakran megszalad a nyelvem, különösen ha ideges vagy éppen dühös vagyok. Talán ezt is meg kell szokni…Latrens csak mosolyog sokszor rajtam, mintha élvezné ezt a különbséget. Engem dühösít. Szidom, miért nem javított ki… Másnap este kimentünk a folyópartra sétálni vacsora után. Gyönyörű holdas este volt, lavendula illata volt még a piruló alkonynak is. Talán sohasem voltam ilyen boldog. Egy múló pillanatra eszembe jutott Józsi, de gyorsan kivertem a fejemből, hisz ő akart elmenni. Már akkor is más lányok, asszonyok után járt amikor a fiával voltam várandós…Hiába titkolták előlem, egy asszony azt mindig megérzi. Letelepedtünk egy fűzfa alá, csendben néztük a vizet. Felesleges volt minden beszéd. Két ember akkor is nagyon együtt tud lenni, ha hallgat. Sőt, talán még jobban… Latrens törte meg a csendet. -Maris, évek óta ismerlek, mégsem tudok rólad semmit. Annyit, hogy szegény családból származol, elmentél cselédnek, hogy egy szájjal kevesebb legyen odahaza… Kissé meghökkentem szavain, jókor mondja, gondoltam, mikor már a felesége vagyok. Viszont egy óriásit nőtt szemeimben. Feleségül vett, anélkül hogy megkérdezte volna, ki vagy, mi vagy. Ez olyan nagyon jól esett akkor! Drága Latrensom, megérdemli hogy elmondjam neki. Sőt, joga van rá… -Latrens, - kezdtem el, - fogalmam se nincs, ki vagyok. Erre kissé meghökkent, azt hitte, félrebeszélek. -Mi az hogy fogalmad se nincs? Hiszen van apád, van anyád…Vagy a sok név változásokra célozol te pimasz? Mosolyodott el. -Nem, nem, s nem is vagyok megtébolyodva. Hadd mondjam el, jó? -Amint tudod, nagyon szegény családból jöttem. Már kislánykoromban rám voltak bízva a kisebbek, három lány, két fiú. Annyira rám voltak szokva, minden bajaikkal hozzám szaladtak, akkor is, ha anyám ott volt. Én annyira, de annyira szerettem őket! Láttad volna a két bogár szemecskéit legkisebbik húgomnak, úgy fénylettek mint a fekete gyémánt! Ha rám nézett azokkal az ártatlan bogár szemekkel, talán a csillagokat is lehoztam volna neki! Kicsi Kató, úgy hívtam mindig. Katica. S a másik picike, Iluska. Három éves korában elszökött otthonról, az iskolába találták meg, “tanult” a többi gyerekekkel. Imádta a könyvet. Nekünk csak egy imakönyvünk volt, bár senki sem tudta a családban elolvasni. Édesanyám keresztanyja adta neki egyszer, s anyám csak azzal volt hajlandó a templomba menni. Azt mondta mindig, szegény, nem kell azt tudni olvasni, elég ha a jó Isten tudja mi

van benne. Azt a könyvet “olvasgatott” Iluskánk folyton, míg anyám el nem vette tőle. Olyankor sírt. Végül is a kánto bácsi megsajnálta, s minden délután ült vele egy órácskát, tanítgatta a betűket, számokat. Egy év múlva Iluskánk olvasta fel esténként mindannyiunknak azokat a gyönyörű imádságokat, anyám legnagyobb örömére. Tőle aztán Katóka is megtanult olvasni, majd a fiúk, egyenként. Az iskolában volt egy kezdetleges könyvtár, nem sok könyv volt ott, talán két tucat, de elég volt ahhoz, hogy a picurkáimban felbuzdítsa a tudás vágyat. Iskolába kellett volna küldeni őket, de miből? Annyi pénze sem volt a családnak, hogy cipőt vegyenek nekik amiben télen kimozdulhatnak a házból…A szívem szakadt meg értük. Amikor nyolc éves voltam, addig nyoszogtattam anyámat, míg végül is beleegyezett, elmehet napszámba. Kapálni, kukoricát szedni, ami éppen volt. Sosem kérdezte, mit csinálok a pénzzel, az a tied, mondta. Én bizony nem költöttem el soha egy garast sem belőle, raktam össze, s minden héten számoltam, mennyi van már. Őszig annyit összeszedtem, hogy a három nagyobbnak tudtam venni egy-egy pár cipőt. Láttad volna az arcukat amikor meglátták. Előbb az ámulat, majd az öröm terült el azokon az ártatlan arcocskákon. Még sosem volt nekik ilyen! -Mentek az iskolába!, - mondtam nagy örömmel. Anyám egyre apelált, hogy szükség van rájuk odahaza, de most az egyszer apám is beleszólt. Mennek az iskolába, mondta ellenkezést nem tűrő hangon. Apám ritkán szólt bele a gyermeknevelésbe, de mindenki tudta, ha ő megszólal, legokosabb nem ellenkezni vele, mert abból jó nem lesz. Igy szépen elindult a három nagyobbacska iskolába. Én otthon maradtam segíteni anyámnak, hogy ne szakadjon minden dolog az ő nyakába. Eltelt pár év, növekedtek a gyerekek, tanultak, akkor is, ha nem kellett. Lacika tanító akart lenni. Iluska újságíró. Csak nevettük, hisz az nem lányoknak való szakma, inkább varrodába, kézimunka üzletekbe, esetleg gyereknevelőnőnek. Ő csak hajtogatta a magáét. Ráhagytuk. Azon a karácsonyon Iluska egy verset írt a családnak. Apám, anyám nem is tudták mi az a vers, de könnyes volt a szeme mindkettőjüknek a meghatódottságtól. Két nap múlva Iluska belázasodott, nem tudtuk mi van vele. Pár napig gyengélkedett, majd úgy látszott, felépült. Felkelt, elment az iskolába, hazajött. Ő fáradt, mondta, s lefeküdt. Este halva találta anyám…Kis fenyőkoporsójába úgy feküdt mint egy angyalka. -Várjatok! Mondta anyám mielőtt leszögezték a koporsót. Beszaladt a házba, s az agyonolvasott imakönnyvel jött ki vissza. - Ez az övé, mondta, hadd vigye el magával… Sosem tudom magam túltenni rajta. Azon a nyáron beálltam szolgálni. Jobb volt mint a napszám, mert állandó volt a kereset. Lacika elvégezte az iskolát, beíratkozott a gimnáziumba. Úgy látszott, az ő tervei teljesülnek. Erzsike még csak hatodikos volt, Karcsika negyedikes. Még sok, sok évet kell dolgozni mire mindegyiknek kenyér lesz a kezébe… Anyámnak csak egy testvére volt, egy lánytestvére, Irma néni. Cukrászdájuk volt a férjével, Antus bácsival, a közeli városban. Ritkán láttuk őket, valahogy lenézték anyámékat a sok gyerek, a nagy szegénység miatt. Azon a nyáron eljöttek látogatóba. Mi tudtuk, olyankor jól kell viselkedni, csendben kell lenni, mert Irma néninek megfájdul a feje s akkor nagyon beteg lesz. Ma már tudom, migrénje volt, de akkor gyerekésszel nem értettük meg. Ők bent ültek a konyhába, mi meg kint az udvaron, kertben, ahol értük. Én belopakodtam s kihoztam egy csomó foltoznivalót. Gondoltam a gangon jó hűvös van, addig is pihenek. Nem volt szándékomban hallgatódzni, különben sem beszéltek soha semmi olyasmit amit nem hallhat mindenki. Legtöbbször Antus bácsi dicsekedett, apám meg hallgatott, s Irma néni néha beleszólt hogy nem úgy volt az Antus. Ennyi. Amikor leültem, már felében állhatott a beszéd. …Nem tudom megérteni, hogy lehet ennyire nem tenni külömbséget. Elvégre a tieid

legyenek az elsők, utána a másé! Mondta Irma néni, majdnem kiabálva. -Jaj, Irma, halkabban, Mariska még meghallja! – könyörgött anyám. -Hát hadd hallja, épp ideje hogy megtudja milyen kegyesek voltatok, vagytok iránta! Az a pénz arra sem elég amit megeszik, s te még félrerakod neki? Erre csend lett bent, csak anyám zokogását hallottam, s apám vígasztaló hangját, no, ne már, Bözsikém, hagy abba, majd tudod te… Másnap amikor elmentek a vendégek haza s a kisebbek az iskolába, leültem anyám mellé. -Édesanyám, fogtam arcát kezeim közé, nézzen rám. S most az igazat. Miket beszélt Irma néni tegnap. Anyám megint elkezdett sírni. -Jaj, Mariskám, hogy ezt meg kellet érni! Sosem akartam hogy megtudd, sosem! Hisz te is az enyém vagy, éppúgy mint a többi. De tudom, ha nem én mondom el, Irma nénéd előbbutóbb úgysem bírja ki, hisz már százszor is fenyegetőzött, azt mondja, jogod van tudni… Mikor még lány voltam, az én szüleim is nagyon szegények voltak. Mint te, én is napszámoltam, dolgoztam látástól-vakulásig, majd amikor tizenhat éves lettem, apám beadott az urasághoz cselédnek. Előbb a konyhán voltam, majd lassanként bekerültem a szalonba. Jól bántak velem, sosem volt okom panaszra, megbecsültek. Az uraságnál mindig nagy vendégség volt, még külországokból is jártak oda vendégek. Egy nyáron egy olyan kisasszonyféle jött egy nagynénével. Elég jó súlyban volt szegénykém, látszott rajta, áldott állapotban van. Szinte sajnáltam, olyan nagyon fiatal volt s a szemei mindig ki voltak sírva. Egy délután magához szólított az úrnőm. -Bözsike,- mondta- te egy jólelkű, vallásos lány vagy. Becsületes lány vagy. Néha a becsületes lányokat is becsapják. Ez a vendég lány…de hisz láttad…Őt nagyon becsapták. Most fél hazamenni, az apja megöli ha megtudja… Hát így kezdődött. Felajánlottak egy kis földet, egy kis házat, eltartást, ha felnevellek. Apáddal már akkor jegyesek voltunk. Ő nagyon nagy családból származott, szerette a gyerekeket. Még azon a nyáron megesküdtünk, s amikor te megszülettél, beköltöztünk veled ide, ebbe a házba. A falu könnyen elhitte, hogy a miénk vagy. Szerettek minket is, téged is…És most is. Nem szeretném, ha Irma elhíresztelné… -Ne féljen, édesanyám, nem fogja elhíresztelni. Iratok Katókával egy levelet neki, hogy tudom.. -még valami, - mondta anyám, - minden évben küldenek egy összeget az eltartásodra. Mi apáddal sohasem vettünk el egy garast sem abból, félreraktuk neked… Erre én kezdtem el sírni. Mert megértettem, mennyire szeretnek, és olyan nagyon mindegy hogy szülőanyám-e vagy sem, ő nevelt, az ő ráncos kezeit csókolgatom érte amíg ki nem hűlnek… -Édesanyám, hol van az a pénz? Kérdeztem. Anyám bement szobába, s egy öreg törülközőbe csavart valamivel jött ki. -Itt van, lányom, mind egy szálig… -Anyám, Iluska emlékére, adja oda ezt a pénzt a fiúknak. Az én életemen nem változtat, de nekik jövőt biztosít. Anyám egy ideig ellenkezett, végül is belátta, igazam van. Mire megint elkezdett sírni, de ezek már örömkönnyek voltak, a szeretet könnyei… -Tudja mit, adjon nekem csak egy nagyon picit belőle, jó? Anyám csodálkozva nézett, de szó nélkül kivett két papírpénzt és ideadta. Én vettem rajta egy új imakönyvet, s apám névnapján odaadtam nekik ajándékba. Úgy ölelték magukhoz, mintha Iluskát ölelnék meg újra… -Hát ez az én történetem, Latrens. Látod, fogalmam se nincs ki vagyok… S a levendula illata csendben ölelt át bennünket a sötétség leple alatt…

198. Verzár Éva / Aranyszarvas /

Fehér Nyír vallomása – Indián nyár A medvebőr meleg bundájáról és a tűz mellől nem szívesen megyek ki. Hideg van. Mégis összeszedem magam, és kiállok a tipim elé. A vadon még ködruháját nem vetette le, az ágak siratják az éjszakát, talán pihennének még egy keveset. Cseppjeik lehullnak a vörös avarra, tompán szólnak, az elmúlás szomorú dallamát éneklik. Vadászaink egyre vastagabban kenik be testüket medvezsírral, és úgy mennek le a folyóra fürdeni, ahonnan prüszkölve szaladnak vissza a meleg tipikbe. Körülnézek. Minden tipi füstölög. Különös látvány. Kis gombák a nagy vadon közepén, e természet szinte elnyeli őket. A folyóra gondolok, de nincs kedvem lemenni, majd talán, ha melegedik a nap. Napos helyet keresek, körülöttem már íjakkal felszerelkezve mennek a harcosok vadászni. Elkezdődött a szarvasbőgés. Messziről hallani a szarvasok nászát, s magamra gondolok, milyen egyedül is vagyok ebben a nagyvilágban! Egyedül? Maris, vagyis Fehér Nyír elbeszélésére gondolok. Utána kellene járni, hogy kinek a lánya lehet? Nagyon gyanús nekem a hely, a körülmény és pontosan egyezik az időpont, amikor született. Apám jut eszembe, akinek viszonyából kislánya született, de nem vállalta, mert úri méltósága és akkori felesége nem tűrte volna ezt a szégyent. Micsoda öröm lenne, ha ő lenne az én húgom, még ha balkézről is. Kit érdekel! Sokat változott ez a lány, néha úgy érzem, Gyöngyit kaptam vissza benne. Néha az ő szemével néz rám, az ő lelkével lát, és egyre helyesebben viselkedik. Levelem már elment Európába, megbíztam egy jó emberemet, hogy derítse ki az igazságot, Fehér Nyír történetéről lebbenjen fel a titok fátyla. Ni, Ni! Hisz ez az Ordas! Talán nem vadászni megy? Gondolom Szarvasra fáj a foga! Szólítom is, de előbb bemegyek és elkészítem a teámat, neki is készítek egy keveset, majd magam mellé intem: - Szürke Farkas! - Szarvaska … - Vadászni mész? - Uff! - Gyere! Főztem Neked is teát, hideg van ma reggel, ülj mellém beszédem van veled. - Nem kell tea, ki tudja mi van benne! - Ne bolondozz már, az, ami az enyémbe is, csipkebogyó, meg hárs még otthonról. Komoly beszédem van veled. – Magam mellé tettem a csuprot, és belevágtam mondandómba. – Tudod Fehér Nyír jár az eszembe. Szeretném, ha igazak a sejtéseim, hogy ő legyen Gyöngyi helyett végakaratom és vagyonom kezelője és örököse, ha majd elmegyek. Szomorú vagyok. Lehet a mai nap, az ősz teszi, de nagyon magányosnak érzem magam. – Látom Szürke Farkasnak elszáll minden gyanúja, melegen néz rám, vigasztal, felveszi teáját, és belekezd mondandójában. Szinte egy szuszra issza ki a meleg

italt, köszöni, és biztosít afelől, hogy bármi történjen, családtagnak tekint. Azzal összegörnyed és mintha puskából lőtték volna ki szalad a bokorba. Az egész falú hallhatta, hogy durrogtat, spriccel belőle az előző este elfogyasztott bab. Csak annyira van ideje, hogy kilép egy fa mögül, int társainak, hogy nem megy vadászni, rám néz mérgesen: - Szarvaska, ez a te műved! - Mit gondoltál, pont szarvasbőgéskor engedlek ki az vadonba Te szívtelen, vadászaink ilyenkor nem bántják őket, mert tudják, hogy az, ami nekik jó, a szarvasoknak is az. Egy hétig biztos nem fogsz nyilat a kezedbe. Remélem, elmegy a kedved a hiábavaló öldökléstől! Van páfrány elég körülötted? Vagy tudod mit, van csalitos a közelbe, ahova bemehetsz!

199. Szarvasbőgéskor történt...

...jól benne járunk az őszben. A szarvasok igencsak ülik a nászukat s ilyenkor figyelmetlenek és könnyebb dolga van a vadásznak. Hajnalonta hidegebbek a szelek, egyenesen metszőek és ennek ellensúlyozására alakult ki a szokás, hogy medvezsírral kenik le magukat a vadászok. Ez valahogy nekem nem smakkol. Én erre egy sokkal kellemesebb illatú krémet készítettem, amit még kedves kis feleségem is használhat. Zsenge szarvaszsiradékból főzök alapot és különféle erdei virág főzetének párlatát hozzákeverve készítek krémet. Ezt „hónaljdejó”nak neveztem el. A másik változata az „arcdejó” nappalra és éjszakára. Különösen így ősszel és télen veszik hasznát az emberek. Mindezt csak házi használatra, mert nem kaptam még vissza a „patikusi engedélyem” és nem akarok a szokásokkal ellen menni. Szóval egyik reggel kikenekedtem, felöltöttem a díszes szarvasbőr vadászruhám amit erre az őszre varrt az én kedvesem. Tegezem még egyszer átnéztem, hogy minden nyílvesszőm rendben van-e, mert ha elhibázza a lövést ilyenkor a vadász, akkor ezek az érzelmileg túlhevült állatok nem könyörülnek és fel öklelik a támadót. A békés legelészőkből vadállatok válnak. Kedvesem egész a tornác végéig kísért, hosszú csókot kaptam tőle és jó vadász szerencsét kívánt, majd utamra engedett. A gyülekező a falu felső végén a „Nagy Kék Sziklánál” volt. Ez már amolyan hagyomány, mert sok-sok napkeltével ezelőtt ennél a sziklánál terítette le Üvöltő Bölény a legnagyobb vadász zsákmányát és azóta minden évben innen veszi kezdetét a vadászévad. Nos ez a kis kitérő után térjek vissza a jelenbe amely igen csak nyüzsgő életet mutat, mióta visszatértünk a faluba. Fehér Nyír élet története csak hab a tortán. Nemcsak engem de az egész falut felkavarta. Mindig tudtam, hogy egy csupa-szív lélek, de hogy ennyire önfeláldozó legyen ez csoda számba ment. Ezzel a cselekedetével és előéletével közel áll ahhoz, hogy a „Vének Tanács” kinevezi őt a falu „Nőtanács vezetőjének” és a döntéseknél meghívják a legfelső vezetésbe , ami már modern előrelépés. Menet közben így csapongtak a gondolataim, mikor egy ismerős kedves hang ütötte meg a fülem. - Ordaskám édes! - gyanút fogtam ezen a hangon és megszólításon, mert ez nem jelentett jót Szarvaskánál sosem... - no a teringettét most már sürgetőbben,- Mi van Ordaska már szóba sem állsz velem, de még nem is üdvözölsz?,- szólt a szemrehányás. - mint aki most vette észre úgy tettem,- jaj én édes Szarvaskám ! Ne haragudj a gondolataimba mélyedtem...próbáltam hazudni, de ez a boszorka már a hangszínemből tudta , hogy hazudok. - talán csak nem vadászatra indulsz Ordaska ?- kérdezte, mintha nem tudta volna. No persze lánykérőbe íjjakkal felszerelve !!! Éreztem, hogy résen kell lennem, mert valami lóg a levegőben, ennél a nőnél óvatosnak kell lenni. Amióta a lányával volt az a kis malőr a mosolygása mögött mindig ott leselkedett a lecsapni készülő anyatigris. - tovább fojtatta.- nincs kedved egy percre bejönni ? Pont most főtt le a finom teám megkínálnálak ezen a hűvös reggelen. Biztos látszott rajtam a kétkedés és mert ezt szóban is

kifejtettem, hogy tisztellek Szarvaska és nem akarom a kedves hívásod visszautasítani, de nem bízom a főzetedben. - ugyan már Ordaska...ugyan már...hát nem emlékszel mit mesélt Fehér Nyír honnan származik !! lehetséges és nincs kizárva, hogy mi testvérek vagyunk és akkor mi meg rokonok.....és akkor feltételezed rólam, hogy egy rokonomnak ártsak??? - gondoltam magamban igen, de hangosan csak annyit... így már nem. Beléptem a verandára és mellém tettem a felszerelésem, majd lehuppantam a kényelmes fűzfa székébe amit az írottkezű kézműves ismerőseitől cserélt valamiféle gyógyfőzetért. Amit azóta is emlegetnek a székgyártók, mert a reumájuk oly gyorsan gyógyult nekik tőle, hogy az maga a csoda volt. Ugyanis a reumával küzdő vadász ahogy megitta, azzal a laza mozdulattal dobta el a poharat és futott az erdőbe de közben barna csíkot húzott maga után. El is felejtette, hogy reumás. Én bolond ezen röhögtem magamba és nem éreztem meg a felettem tornyosuló fellegeket. Az egész még azzal egészült ki, hogy közben megjelent a hangokra Mosolygó Szem és a figyelem elterelést még fokozta csacsogásával és kedves mosolyával. Én balga nem is mertem gondolni, hogy összejátszik az anyjával. Ekkor jelent meg Szarvaska a teával az ajtóban és letelepedett mellém. A társalgás továbbra is kellemes és barátságos hangon fojtatódott. Nagy érdeklődést tanúsítottak a felszerelésemnek és , hogy mire megyünk vadászni...- mondtam, hogy szarvasra legfőképp, de nincs kizárva más vad sem..a szarvasnál udvariasan biccentettem, mint aki elnézést kér, de hát az élet már ilyen. A tea illata kitűnő volt és lassú kortyokban élveztem minden cseppjét. Ekkor kaptam észbe, hogy nekem mennem kellene, így egy hajtásra kiittam a maradékot. Csak a búcsú sikerült nem minden napira. Ahogy az utolsó korty lement, mintha a föld minden ördöge randevút adott volna egymásnak a beleimben. A kis manók váltó futást gyakorolták, mert a gyomrom a beleim majd a kijáratot ostromolva igyekeztek belőlem távozni. Megköszönni időm már nem jutott, de amit most pillanatnyilag gondoltam azt se tudtam kimondani, mert a manók megtalálták a kijáratot és nem volt más választásom, mindenem hátrahagyva neki az erdőnek. A görcstől a szeme úgy kiguvadt az üregéből, hogy láttam valósággal saját magam vele. Mikor egy kissé megkönnyebbülve visszajöttem, láttam amint azzal a Szarvasra jellemző mosollyal fogadtak a lányával a tornácon. - Hittem neked Te beste lelke...még hogy rokon...de befejezni nem volt időm mert jött az újabb roham...vissza az erdőbe... Mikor egy kicsit tisztultam akkor vágott be a tudatomba, hogy megyek így vadászni ??? sehogy jött hangosan a válasz...és csípőre tett kézzel az előbb még rokonom ezt kiabálta...mit gondoltál hagyom , hogy a nászukat ülő szarvasokat hagyom leöldösni? Most nem tudtam vele harcba szállni, de nem maradok adósa....de most jobbnak láttam a csíkot haza húzni, majd hogy nem a szó szoros értelmében értendő. A felszerelésem kuncogva hozta Mosolygó Szem utánam. Haza érve újságoltam a kedvesemnek, hogy az újdonsült rokona miként bánt el velem... és legnagyobb elképedésemre ő is kacagott s a térdét csapkodta nyomatékot adni tetszésének. - Jaj édes párom,- hát nem ismered őt...de ezt már oly távolinak hallottam, mert megint futottam..és ráadásul mikor visszajöttem láttam, hogy milyen jót derül Mosolygó Szem párommal rajtam a verandán. Vagy csak úgy gondoltam, mert az elégtétel gondolatai lekötöttek. Csak jöjjek rendbe lesz ne mulass az újdonsült rokonnak....!!! Napok teltek el, hogy rendbe jöttem. Saját főzetemet kellett ellenszerként iszogatnom. Megállj Szarvaska lesz ennek még böjtje , vagy ahogy az indiánok mondják „ ne szól szám, marad a skalpom”... kitalálom, hogy mi legyen a büntetésed...csak most nagyon csikar.....!!!!

200. Kardos Beáta / Mosolygó Szem / Öröm odú

Ah, rettenetesen bánt, amit mama művelt a kedves Márkival. Fájt a szívem látni ahogy szenved. Ezért döntöttem, hogy segítek rajta. A mamának szóltam: - Mama, segítek az Ordason. - Jó lányom, majd adok valamit. - Rendben, megvárom. – A mama elment és én megvártam, amíg elkészíti a teát, amitől jobban lesz. Szégyellem bevallani, de nem bíztam meg benne. Amint egy bokorhoz értem kiöntöttem a teát, és szaladtam a falu bábájához. Ő mindenhez ért. Elvittem Ordaskához, elmeséltem mi történt, nagyon meglepődött. Látta két szememben gyülekező könnyeket és meghatottan mondott két futam között köszönetet. Az öreg indiánasszony arra kért, hogy üljek le közelbe és hagyjam őt a beteggel. Ami következett, arról nem tudok. Csak azt hallottam, hogy az asszony énekel, Ordaska meg kiált, egyre hangosabban, majd úgy két óra elteltével nagyot ordított. - Készen vagyunk – jött elé az asszony. Én keblemből elő vettem kincsemet, egy szép nyakláncot, amit még Bécsben kaptam, s megajándékoztam vele. Ordaska ekkor már mellettem állt és vágyakozva leste, honnan kerül elő a nyaklánc. Láttam szemében az életet, tudtam most már valóban meggyógyult. Megfogta a kezem és elvezetett, azt mondta szeretné meghálálni jóságomat. Mentem vele. Egy kis ösvény vezetett a hegy felé, egyszer egy zöldellő bokor előtt megállt, azt szétválasztotta pontosan középen, s megpillantottam egy barlang bejáratát. Amikor beléptünk hűs szellő fogadott. Leírhatatlan szépség, mint elmesélte ez egy igen ritka cseppkőbarlang, közepén egy kis tó, amelyben langyos a víz, néha meleg, mert egy vulkán törésvonala mentén fakadt. Miért olyan zöld minden, ott ahol nincs fény számomra titok. - Várj kicsikém – szólt lágyan, majd meglátod, addig helyezzük kényelembe magunkat. - Hová? - Ide, mutatott egy pamlagszerű helyre, amit vastagon zöld moha borított. – Kicsit félve ültem le, de már fogta is a kezem, s nem engedte el. Csókjával borította el kezem, karom, nyakam s így tovább, már nem tudom, hogy meddig ért el. Órák teltek el a karjaiba, amikor egyszer a félhomályt hirtelen világosság váltotta fel. A nap sugarai a hajamat cirógatták, ettől ismét hevesebben vert Ordasom szíve és ott folytattuk, ahol abbahagytuk a meseszerű szerelmet. - Látod azt a nyílást ott fenn? - Látom, és tudom, hogy miért olyan pompázatos itt minden. Kár, hogy itt kell hagyjuk. - De visszajövünk, ne félj kicsikém, itt lesz ezután a mi kis házunk. Kijárunk ide, ahányszor csak akarod. Ez a mi kis Örömodúnk. Asszonyomat nem hagyhatom el, de a nagy szellemek előtt te vagy a nőm, az igazi angyal, akivel megajándékoztak a szellemek.

201. Anyja nyomdokain.... avagy egy csillagszemű boszorka születése

Nem tudtam kitörölni emlékezetemből azt az órát amikor hazaértem heves hascsikarással és a verandán rajtam nevetett a kedvesem és a csillagszemű Mosolygó Szem....most minden kacaj tőrdöfés volt önérzetembe. Még jobban tüzelt a bosszúra, de be kellett látnom, hogy az állandó fosástól nagyon gyenge voltam, jártányi erőm alig maradt. Minden közeledést gyanúsnak találtam, nem hittem az őszinte segítség felajánlásának sem. Mosolygó Szem valamit susmusolt Fehér Nyírral a verandán ,de az az igazság, hogy most az ő szépsége sem hatott rám. - Letrans , szólt Fehér Nyír...mert nem tudta megszokni, hogy másként hívjon...Szemecske elmegy és ráparancsol az anyjára, hogy amit elkövetett veled hozza helyre, mert őt igencsak bántja a dolog...és hoz ellen-főzetet neked az úgynevezett „ antifosit” ami holdtölténél szedett gunnyasztó bokor virága, újholdnál kapart farkasfa kérge, hajnali patakvízben összefőzve.... - no ettől mentsen a nagy szellem, mert az első görcsnél a markomban lesznek a szemeim az erőlködéstől s nyugodtan megnézhetem velük a hátam. Fehér Nyír egyre csak noszogatott, - ugyan már jó uram...kétszer csak nem teszi veled ugyanazt.....nos kedvesem nyögtem,- Te igazán nem ismered rokonodat..az egy jó heccért amit velem elkövethet bárkivel hajlandó szövetségre lépni. No ráhagytam, hogy menjek Mosolygó Szemmel. Mondjuk kicsit túlzás menésnek nevezni, mert csak a belem húzása volt a földön . - márkim szólt a kis nyírfa ligethez érve, - ülj le a fatönkre és várj , nemsokára itt leszek. - a kérésnek nem volt nehéz eleget tenni, mert igencsak rogyadoztak a lábaim... Egy fertályóra sem telt el mikor jött vissza a lány...arcán valami furcsa, tőle szokatlan kifejezéssel. Nem is kellett kérdeznem mi történt , mert dőlt belőle a szitok... - hej márkim még jó, hogy beleszagoltam a főzetbe, mert ha ezt megiszod, de jobb nem is rágondolni.... - kiöntöttem, mert jobb dolog jutott eszembe...- elmegyünk a bábaasszonyhoz... - akkorára nyílt a szemem , mint a bögre alja,- mi ! A bábához...hát szüléssel felért a fájdalmam ,de ott még nem tartok...dehogy nevetett Mosolygó Szem...szó sincs arról, de meglásd ő segít... - én balga lélek, mindig levesz a lábamról,a szépségének meg azoknak a csillogó szemeknek nem tudok ellenállni. Hát ráálltam.... Megérkezvén a bába tipijéhez az öregasszony kinn pipázott előtte...a hideg futott végig a hátamon, mert eszembe juttatta az európai cigány-asszonyt aki a herceget gyógyította... Észre vette rajtam a hírtelen védekező reakciót... s mézédes hangján búgott a fülembe, ne félj márkim bízz benne. Oda ment hozzá s valamit beszéltek, az asszony időnként oldalt pillantott rám, úgy jelentőségteljesen majd vissza lányra, hevesen gesztikulált, de végül is meggyőzte a lány s megkötötték az alkut. Mosolygó Szem félrevonult a bába pedig intett, hogy kövessem. A tipi ajtaját félrelebbentette és betessékelt. Ami ezután történt, nem tudom mennyire van összhangban a fosás gyógyításával, de megnyigázott az szent. Azt leírom amire két ájulás közt emlékszem...- a sátorban valami édeskés illatú füst terült el , amit majdhogynem vágni

lehetett...de nem volt kellemetlen, mert enyhítette a fájdalmam...következő lépésben felszólított, hogy feküdjek le az őzbőr fekhelyre s engedjem el magam...ami nem volt nehéz hála a füstölőnek. Ekkor valami szöveg mormolásába kezdett amit nem értettem, de ez csak terelés volt arra, hogy ne figyeljem mit tesz a kezével...hát nem egészen a gyomorgörcseimre irányuló mozdulata, félreérthetetlenül ágyékom felé irányult, s célzott mozdulattal megmarkolta s nagyot rántott rajta...azt hiszem ekkor ordítottam először és ájultam el... Mikor magamhoz tértem, teljesen meztelen voltam és valami bódító folyadékkal mosta a testem...mozdulni sem tudtam, először is a meglepetéstől, másodsorban pedig attól, hogy rajtam ült...miután a hasamról távozott...hasra fordított és úgy foglalta el helyét megint rajtam...ekkor ordíthattam fel megint s ájultam el...ez a némber elkezdte énekelni, hogy „ Tömöm tömöm utadat füttyös fosos lukadat fosi mosi állj meg szellentéssel szállj el” ….közben valamilyen eszközzel tömködte is az utat...no beájultam egy nagy ordítás után... Mikor magamhoz tértem, teljesen fel voltam öltözve és a bába keze a homlokomon pihent. Erősen a szemembe nézett és így szólt : „ menj az örömök odújához mátkáddal és tedd őt boldoggá mielőtt a nap korongja a tengerbe zuhan”...megbabonázva léptem ki. A sátor előtt már ott állt aggódva Mosolygó Szem és várakozón tekintett az asszonyra...- párod meggyógyult menjetek békével.. Ekkor a lány kigombolta elől az ingét s nyakából leakasztott egy láncot rajta egy csillogó medállal és átnyújtotta a bábának. Az teljesen magánkívül volt az ajándéktól. Szemem nem tudtam levenni erről a két gyönyörűségről amit láttatni engedett egy pillanatra. Amint az asszony utasított automatikusan Szemecskébe karoltam és az örömök odúja felé vezettem mint egy alvajáró. Ami ezután történ maga a csoda volt, a gyönyörű barlang mélyén, de erről majd ő vagy senki.....

202. Verzár Éva / Arany Szarvas / Drága Kislányom!

Megdöbbenve figyelem azt, ahogy éled az életed. Megboldogult apáddal, aki Bécs városának, és arisztokrata köreinek elismert tagja volt, most forog a sírjában, ha látja, mit művelsz. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy az „igazi” apád bármikor visszatérhet küldetéséből és jó magyar szokás szerint leoldja övét, hogy elnáspángolja, azt a testrészedet, amelyiket most egy bizonyos Szürke Farkas simogat. Levelem célja, hogy emlékeztesselek, ki is ez az ember. Latresns márkinak ismerted meg Bécsben, azt, aki már akkor sem volt címének jogos tulajdonosa. Ki tudja melyik Safirkász boltban vásárolta azt a rangot, amit bitorolt. Ezért a mi köreinkben még párviadalra sem szólították volna fel, hanem egyszerűen lekaszabolják a szerencsétlent. Továbbá, szerzett műveltségét és jártasságát a költemények birodalmában, nálunk, a mi szalonunkban tanulta meg, éjt-nappá téve olvasott, még akkor is, amikor létrán mászott fel tiszteletben levő úrhölgyek ablakába. Ami a legfontosabb, hogy felhívjam figyelmedet arra a tényre, hogy ez az ember, mennyi nőt fogyasztott el életében! Bele sem merek gondolni, sem felfogni ép ésszel, hogyan gondoljátok ezt a viszonyt. Igaz, hogy szabad nép közt élsz, egy szabad törzsben, de a szellemek haragja nem fog elkerülni, sem téged, sem azt a hímnemű ordast, aki nekem valószínű unokákat akar ajándékozni. Hogy a por vére keveredjen arisztokrata vérünkkel! Hogy gondolod lányom? A delavár törzs főnökének fia kész azonnal annyi farkasbőrt, meg medvebőrt ajándékozni érted, amennyit kérünk. Sőt az aranymező kincseit is a lábad elé szórják. Főnöki tipiben élsz életed végéig, mégiscsak rangodnak megfelelő párt választhatnál! Megsúgom, hogy ezért még nem kell lemondanod az élet örömeiről, már ha ügyes vagy. Végezetül csak annyit, hogy nincs annyi virág földjeinken, amelyek a bab gáznemű melléktermékét elnyomná. Ezeket figyelembe véve gondolkozz kedves lányom. Maradok szeretettel, Anyád. Lejegyezve 1799 őszutó havában, papirusztekercsen, ellátva Zarver Grófnő pecsétjével, Isten segedelmével.

203.

Hidegzuhany...és megoldás

...no ennek a gyógykezelésnek híre ment gyorsan a faluban. Széltében hosszában csak erről fojt a beszéd. Igen ez ilyen időszak ...uborka szezon...az ősz beköszöntével még valami jó zaftos téma, mert aztán jön a tél s akkor mindenki a tipijébe húzódva nem nagyon hall a külvilágról, és a szükséges mozgáson kívül nem is jönnek elő. De kinek állt érdekében...? - vajon...? ennek a légyottnak a megszellőztetése.... a kedves olvasóra bízom hogy kitalálja, biztos gyorsan rájön nem kell megneveznem, szerintem aki a legjobban tagadja. A falu postása Viszem a Hírt is oly kaján vigyorral adta át a levelet pedig olvasni nem tud csak azt tudta, ha Szarvasanyótól jön az nem sok jót jelent. No gondoltam leülök a útközben egy tuskóra a bükkösliget szélén és átolvasom...nagyon hivatalos akart lenni, mert már megint a viaszpecsétjével lezárt papirusz tekercset küldött s akik mint ezek a nemeslelkű indiánok ilyet most láttak először, akkora misztikumot látnak benne. Feltörtem és belekezdtem az olvasásba, - no mit is ír az én kis galambom anyja...!! Ekkor huppant le mellém az én kis Szemecském és kezében egy ugyanolyan papirusztekercset szorongat....Édes Szürkém, mert így hívott magunk közt...Te is kaptál a mamától levelet ? Igen, csókoltam örömömben orcán...na nézzük mit forral ellenünk..!! Már az első sorok mosolyt csaltak az arcomra...még ő papol a lányának erkölcsről...no meg nekem. A teringettét neki...saját maga vallja be, hogy a férje ( Isten nyugosztalja jó ember volt) nem Szemecske apja, hanem valaki más, de az majd feltámad vagy előkerül...Ó Nagy Monitoum miket nem mond...meg, hogy azt szép popót megszíjazza...adok én neki csak még gondolatban is megközelítse, s azzal megsimogattam az inzultálni kívánt testrészt amire egy forró csókot kaptam cserébe, és a kis ártatlan lány még jobban hozzám bújt segítséget és oltalmat érezve. Egész beleborzongott a fenyítés eme kilátásaiba. - Ugye Szürkém nem engeded?- hogy gondolsz ilyet Csillagszemem..! A lejáratásom ezután kezdődött...a rangom valami Sarkifirkász boltban vettem azt állítja Szarvasanyó, mikor még a királyunk űkapja Holsteifriz Lipót adományozta őseimnek a márki címet a velejáró birtokokkal együtt Felső-Stájerország legelőit és hegyeit beleértve. Űkapám is elhivatott volt a művészetek élvezetében de művelésében is. Ő volt aki kifejlesztette a un. „ stájerciterát” ami aztán egész európában divatos lett. Házi koncertjeinken csodálatos baritonjával kápráztatta el a vendégeket. Hatalmas könyvtárunk volt ahol zsenge gyermekként szívtam magamba a tudományt s legfőképp az irodalmat. A kór legjelentősebb költőinek verseit. Egyszóval rólam ilyeneket állítani...-ez mégis csak hajmeresztő még a frissen skalpoltnak is. Ami ezután következett a levélben, hát nem egy szerető anyának a szavai voltak. Először is holmi büdös bőrökért akarja elcserélni... meg aranyról regél...hát jobb ha tőlem tudja meg a delavar főnöknek az aranyerén kívül más vagyona nincs. Ennél a résznél még jobban hozzám bújt. Érezni lehetett ahogy a szíve kalapált, most a félelemtől vagy attól, hogy átölelve tartottam s olykor két mondat közt csókot váltottunk , nem tudom, de azt biztos, hogy mire végeztünk az olvasással egész besötétedett és a füzes bokraitól takarva senki nem látta mi történik köztünk:)))) A két szép orcája teljesen kipirult s így suttogta, hogy szeret...- Szürkém … mondd Fehér Nyír ugye

nem megy folyónak? á- mondtam ő egy igen megértő és modern asszony...- jó mondta és megnyugodott...- de csak kérdezett tovább... - és mondd nem kell ugye a bőrökért cserébe mennem..- na még ez hiányozna csak...mondtam és nyomatékot adtam egy csókkal s azzal elváltunk. Hazafelé tartottam mélyen elgondolkodva mikor elém toppant Szarvasanyó...csípőre tett kezéből és szikrázó tekintetéből nem azt olvastam ki, hogy meg akar hívni vacsorára a tipijükbe. - nos kezdte...értettél a levelemből Szürke ? - értettem biz én....kedves Szarvaskám ! - de nem osztom véleményed teljes mértékben, de azt megtudod a válaszlevelemből amit lányod vitt haza személyesen. - és most ha megbocsájtasz akkor megyek hazafelé, mert Fehér Nyírrel is megbeszéljük a dolgot. Nehogy azt hidd, hogy a fosató teára válasz ez a lépés, mert ez igazán tiszta érzelem a lányod és köztem. Ha adod az áldásod rá akár nem, nemsokára unokák fognak körülvenni és nagyinak fognak hívni. Ezzel faképnél hagytam az ámuló Szarvaskát, nem erre számított, mert ahogy visszanéztem még sokáig ott álldogált és maga elé meredt...szerintem most jött rá , hogy bakot lőtt....a tiltással ellenhatást váltott ki. Hazaérve elég fagyos volt a légkör...a gyerekek elég nagyok már hozzá, hogy sok mindent nem lehet előttük titkolni, így elhúzódtak a saját lakrészükbe s hagyták a felnőtteket megbeszélni a dolgaikat. Fehér Nyír az első ijedségen és bosszúságon túl volt már s letett arról , hogy a folyónak menjen. Ellenben bele egyezett, hogy ha arra kerül a sor másik asszonyt is a tipinkbe fogadjunk. Az végképp sértette az igazság érzetét, hogy akaratán kívül valakit nyereségvágytól bőrökért elcserélni. Mindig tudtam, hogy az én Marisom / azaz Fehér Nyír/ egy kiváló asszony. Tudom, hogy még lesz skandalum, de állok elibe.

204 . Verzár Éva / Aranyszarvas / Delavárok

tam-tam... tam-tam… Ütemesen, mindenfelől a dobok hangjait visszhangozza az erdő. Mi történhetett? Sietve rohan mindenki ki a tipijéből, a gyermekek szüleikre néznek kérdően, az asszonyok a férfiak tekintetét keresik, de azok is értetlenül állnak. Ebben a tanácstalanságban, amikor már a törzsfőnök is kinn ül a tűz mellett, teljes nyugalomban mintha mi sem történne, egyszerre sorfalként az ég négy tája felől hatalmas sereg veszi körül a tábort. Megijedtem. Egyik percben a láthatár üres volt, a másikban már csapdában voltunk. Kik lehetnek, tettem volna fel a kérdést, de megláttam a teknősbéka jelét. Márpedig a teknősbéka jelét csak delavár és mohikán főnökök viselhetik… Delavárok! Harci díszben. Nemrég voltam a lányommal táborukban, de nem ismertem fel őket, hisz akkor csak a napi megszokott békebeli díszeiket viselték, de most úgy ki voltak festve, hogy anyjuk sem ismert volna rájuk. Mi történhetett? A delavár nép harcban, becsületben élt. Soha nem támadott senkire, ha nem volt oka rá. Az okot kerestem, és nem értettem, hogy mi lehet. Így gondolhatta a mi törzsünk főnöke is, mert azonmód felállt, és eléjük sietett, nem is lóháton, ami igencsak meglepte a közeledőket. A két tekintélyes ember megállt egymással szembe, mellettük, négy-négy harcos íjakkal, dárdákkal. Szót váltottak, hadakoztak, a mozdulataik delavár részről nagy felháborodást mutattak, már majdnem lerohanták a falut, amikor megtorpanásra intette törzsfőnökünk határozott mozdulata és becsületes tekintete a delavár főnököt. Beszélgetésre hívta őket a tűz mellé, amit a delavárok főnöke, és a maga mellé rendelt tíz fiatal delavár elfogadott. Felszították a tüzet, körbe ülték, elkezdődött a tanácskozás. Mi kissé szétrebbenve csak messziről figyeltünk, és találgattunk, mi lehet ennek a nagy haragnak az oka, ami ki is derült jó két óra múlva, de ekkor megszületett a döntés is. Legnagyobb meglepetésemre engem szólítottak a tűz mellé és ismertették, mit határoztak. - Arany Szarvas, azonnal menj és készítsd a lányod esküvőre. - Harci díszbe? - Hallgass asszony, most én beszélek, a lányod és Szürke Farkas megsértette a delavárok legszentebb helyét, amikor szellemeik odújába belépett. Ne tiltakozz, ott voltak, látta őket egyik fiatal delavár, és a nyomokat is megvizsgálták. Nincs semmi kétségem afelől, hogy barátom igazat beszél. Szerencsére, hogy nem mozdítottak el semmit a helyéről, az, hogy miért mentek oda nem tartozik reám, de az, hogy a népem ne keveredjen háborúba testvére ellen igen. Ufff… Halld hát, mit határoztunk. A delavár főnök fia elfogadja lányodat, Mosolygó Szemet feleségének. Azonnal meg is tartjuk a lakodalmat. Szerencsére a

varázslójuk úgy érzi, hogy ez a helyes döntés, menj, készítsd a lányod. – Ezzel elmentem, de fél szemmel láttam, hogy Szürke Farkast viszik a delavárok elé. Amíg Szemecskémet festették az asszonyok, valaki beszaladt és azt is elmondta, hogy mi történik Szürke Farkassal. - Ott állt remegő térdekkel a főnök előtt, de azért nem hajtotta le a fejét, becsületére váljék, bátor harcos. De nem kerülhette el a delavár főnök tekintetét és haragját. Mind azt magyarázta, hogy csak azért mentek oda, hogy megmutassa milyen fészek vár reá, ha hozzámegy a delavár főnök fiához. Ezt a magyarázatot el is fogadták, de nem estek fejükre, kiszabták a büntetést, mégpedig most figyeljetek, Szemecske hozományát neki kell adnia. - Mit beszélsz? – kérdeztem. - Igen, igen, nem is kevesebbet, mint száz medve bőrét, kétszáz farkasét és ugyanannyi sündisznóét, aminek bőrét tipijük elé teszik, és mokaszinjukat azon tisztítják. - Sünét? - Ezen mérgelődött fel Szürke Farkas is, mert a harcos meggyalázása, ha ilyen kis vackokra kell vadásznia. Férfiassága csorbult, de nem volt mit tennie, tüzelt a szeme, ellenszegülni mégsem mert. – Észre sem vettük, hogy Fehér Nyír bejött. Csendes volt. Megszólalt: - Úgy kell neki. Legalább addig, amíg a gyerekekkel csapdákat állít, nem jár máson az esze – és Mosolygó Szemre nézett. Gondoltam lesz itt csetepaté, de nem,. Fehér Nyír elvette e legszebb virágot, feltűzte lányom fejére és áldását adta rá. Igazi asszony, akit mélyen megszerettem örökre. Az esküvő egy hétig tartott. A delavárok lemosták arcukról a harci díszt. Ezekről a napokról, majd még beszámolok, vagy megteszi Szürke Farkas, mert az ifjú párnak engedélyezték, hogy ezeket a napokat az Öröm Odúban töltsék, mint hivatalos férj és feleség, akiket nem választ el senki, csak a szellemek, amikor elszólítják az örök vadászmezőkre.

205. Szélsebes Sólyom a delavár harcos

...nos nem eszik oly forrón a kását asszonyság, mint ahogy a tűzről leszedik. Kissé kifordította a főnök információját a delevárok megjelenésével kapcsolatban. Ahhoz, hogy pontos képet kapjon mindenki és ne tüskével távozzon, vissza kell ugranunk az időben egy kicsit. Még talán emlékezik mindenki, hogy annó a Baltimore-i kiránduláson milyen dolgok derültek ki és az „ Esti Füst Hír „ helyi újságban megjelent cikk, miszerint a delevárok örökre elásták a csatabárdot amelyet a helyi nevezetességű kedélyjavító helységében, nevezetesen a „ Víg Bicskázóban” Szélsebes Sólyom nagy delevár harcos mondott tollba. Mindazonáltal bizonyítást nyert, hogy eme műintézményben kegyed „ Aranyszarvasanyó” Rekedt Egonnal lépett fel, mint Rezgő Mell a táncosnő a férfiak nem kis örömére. Itt nyilatkozta egy whisky gőzös hajnalon, hogy nemesi címe „ kóbor-kutyabőrre van aplikálva” tehát a származásom ellen, mint leánya udvarlója nem emelhet kifogást és pórnépnek nevezni engem. Annak idején ezt a hírt a Futok és Mesélek szolgálat egyenesen hozta a Vulg Fart-ba. A mostani tények eme bevezető után kell, hogy napvilágra kerüljenek, mert ezek tudta nélkül jogosan elmarasztalható lennék én a vidék legnagyobb medikusa. Itt kívánom megjegyezni, hogy újból használhatom titulusom és üzletemet megnyithatom látogatóim előtt. Ami még egy fontos tevékenységgel bővült...nevezetesen : „ állatvédelem” és agancsárusítás.... Fizetett Reklám : Ha Önt álmatlanság gyötri s netán csikar a hasa...kérje tőlem a hashajtóval kevert altatómat...megoldódik minden gondja... ORDAS TERMÉSZETGYÓGYÁSZ és ÁLLATVÉDŐ „ Segíts Neki „ szolgálat Cgt. Rex. Med.habil. Lupus Paticus & animalus ovus. Visszatérve a jelenbe. A delevár törzs mikor a főnök fiának mennek lánykérőbe akkor teljes törzsi díszben teszik azt. Tehát a teknősbéka jelzés ennek volt tudható be. Szélsebes Sólyom már akkor kérte közben járásom Ezüst Hajnál akit ő igencsak megszeretett, de a törzs varázslójával nem akart újjat húzni így háttérben maradt. Most hogy engem jelöltek ki a törzs varázslójának így rég imádott hölgy kezeit elnyerheti. Fényes Csillag férjének Szilaj Vágtának a bátyja. Most jut eszembe, hogy a családom és a környezetem nem tájékoztattam a kinevezésről, de a főnök lelkemre kötötte, hogy a tanács döntését csak a harmadik holdtölte napján lehet nyilvánosságra hozni, de most az események előre haladtával napvilágra került. A két főnök heves vitája a törzsfőnökök állatvédelmi törvényének betartásán volt, ami kimondja, hogy egy áldozati állaton kívül többet nem szabad leölni. A medve és a farkas védett állat, nemkülönben a kis sünike. Ki hallott már ilyen öldöklésről. A nagy kanyontól a füves síkságig ennyi medve nincs is nyilvántartva. Nagyon sajnálom Szarvasanyót, mert Mosolygó Szem nyugodtan lehet választottam, mivel a varázslónak munkaköri leírása, hogy max. három felesége lehet...:))) A varázslót pedig bicska sem fogja...kicsorbul az éle hacsak közelítenek feléje.

A gyerekek öröksége pedig jó helyen van , nevezetesen a „ VFE” azaz a Vulg Farti Elsikkasztó” bankban. Mivel nemsokára nagykorúak lesznek Aranyfelhő, Csillagszövő, és Kisharang így ők vehetik át Gyöngyi után az örökséget. Menyegző Szélsebes Sólyom és Ezüst Haj között lesz egyenlőre és ezért hívta magához Üvöltő Bölény Szarvaskát, hogy ennek a megszervezésével és lebonyolításával megbízza. Természetesen mi is besegítünk, de legfőképp figyelembe véve a megbízott utasításait. Azt hiszem valami finom nászéji bájitalt fogok keverni az ifjú párnak. Szerintem Fehér Nyír is tudva ezt tűzte Mosolygó Szem hajába a virágot. Sajnos hiába mondom neki annyira jóhiszemű és vajszívű, hogy mindent elsőre elhisz Szarvasanyónak...nem kellene az eredendő rosszt feltételezni rólam. A menyegzőre egy dalocskát vagy versikét is kell komponálni. Amelyben a vőlegény harci cselekedeteit és a menyasszony szépségét és jóságát kell megénekelni. Tehát fel kedveskéim örüljünk az előttünk álló vigadalomnak. Tralla la tralla la ha fájna a fogad Lupus gyógyítja Tralla la tralla la ha görcsöl a hasad Ordas cukor oldja Tralla la tralla la akármilyen nyavaja med. Habil.elhárítja Mindezt a szerénységem mondatja velem a törzsem iránti elkötelezettség. Minden jót kívánok az én kedves ex Anyósomnak a fényestekintetű Szarvasanyónak.....

206. Gligorics Teréz / Fehér Nyír, Maris / Halálos tavasz...

Már harmadik napja ma, hogy eltűnt a szárazföld a szemem elől. A szél egyre erősebben tépdeste a vitorlákat, már szinte senki sem mert felmenni a fedélzetre. A kapitány egyre nyugtatott bennünket, hogy nem lesz itt semmi baj, látott ő nagyobb vihart is életében, de egy remegő utasnak ezt hiába mondja. Itt-ott kitört a pánik, de a remény még égett a szemekben… …Nem tudom mi történt Latrenssal, de az az ember aki az utolsó néhány hétben jött-ment a tipiben, az nem az volt akit én megismertem valamikor nagyon régen a Zárver Grófnő kastélyában…Fél éjszakákat sétálgat oda-vissza abban a picurka kit sátorban, vakarja az állát, dünnyög magában, mint egy őrült. Utána eltűnik, majd megint visszajön, készítsem az ünneplő ruháját, ő nősül…De Latrens, mondom neki, te nős ember vagy! Még nem, mondja ő, de majd leszek, építem a házat az asszonynak, Aranyszarvas megy bútort vásárolni. Aranyszarvas??? Hát te azt akarod elvenni? Áh, dehogyis is, annak már túl hosszúak a fogai, a lányát, a lányát Maris! Nem érted? A lányát! És velem mi lesz? Kérdezem? Mi? Hát neked ott a herceg, vár, vissza kell oda menni, neked munkád van! …Majd eltűnik…Napokig nem tudja senki hol van. Aztán hazajön, karjaiban egy marék vörösparé, hogy ő abból főzi a csodakeveréket, attól őt nem fogja sem kard sem nyíl… A vének csak a fejüket csóválják, a falubeliek messziről elkerülik, a gyekekek szöknek tőle, rémülten bújnak a szoknyám mögé valaha hazajön. Pedig Aranyfelhő még a farkassal is szembeszáll ha kell… Ha itt maradok vele, nemcsak engem tesz tönkre, de a gyerekeit is. Attól félek egy nap egészen begabalyodik és még kárt tesz valakibe, valamelyikünkbe… Egy este amikor megint elment “füvet szedni”, behívott Aranyszarvas. Maris, mondja, az éjjel itt járt Gyöngyi. Arra kér, vedd a gyerkeket és menj…Menj haza. Ha meg akarod menteni őket egy borzalmas sorstól, menj…Minden tilalom ellenére a Nagy Szellem belenézett A Minden Jövendő Felhőjébe és rémülten fordult el onnan. Ami itt Aranyfelhőre vár, a legnagyobb ellenségének sem kívánja. Csak úgy mentheted meg, ha öt nap múlva felszállsz vele a Titanusz hajóra… Maris, Latrens egy nagyon beteg ember. Nem lehet kigyógyítani. Teljesen be van zavarodva, az a mániája manapság hogy ő a Nagy Szellem és neki mindent szabad, akár három felesége is lehet, már minden asszonyt feleségül kért a faluban. Mosolygó Szem nem akarja elhinni, de majd teszek róla, eltávolítom őt is innen. Én megértem mi az ilyen betegség, de a falubeliek nem. Latrenst le fogják nyilazni, abban biztos vagyok. Szentül meg vannak győződve, hogy gonoszság beszél belőle. Abban igazuk van, hogy félnek tőle. Nem tudni egy ilyen ember mire képes… Három nap múlva úton voltunk. Most is látom a hófewhér magnóliák hulló szirmait, érzem az illatukat, látom hullámzó lombjaikat. Mint a tenger…Úgy hullámoztak a tavaszi szellőben mint a tenger…Aranyszarvas elkísért bennünket egész a kikötőig. Ott megölelgette a gyerekeket, engem sokáig karjai között tartott. Maris, mondta, sosem sikerült megtudni hogy vajjon féltestvérek vagyunk-e, de nem is fontos. Nekem mindig testvérem voltál, Gyöngyivel együtt… S amint visszafordultam, jobban csillogtak a könnyek szemeiben mint a az egyre szaporodó

csillagok az égen… …A haldokló szürkeség utolsó erejével ölelte át a hajót. Leszállt az este. Senki sem gondol vacsorára, nem is lehet enni, hisz a hullámok már a fedélzeten is átcsaptak. Vannak, akik imádkoznak csendben, megalázkodva, beletörődötten. Mások bátran állnak a viharral szemben, énekelnek… “Ó, nagy hatalmú Isten Anyja, Gyermekeidnek légy oltalma, Reményünk, életünk Te vagy, Ó Szűzanyánk, ó el ne hagyj…” Mások átkozódnak, sírnak, könyörögnek…Egy-két ember a tengerbe ugrott, a gyors halált választva. A három gyerek itt áll szorosan mellettem. Csak Aranyfelhő nem fél. Mikor jön már Anyuka? Kérdezi. Rémülten nézek rá, de ő csak mosolyog. S hiretlen megértettem. Igen, Gyöngyi. Igy akarja megmenteni lánykáját. Mindannyiunkat. És Aranyszarvas ezt tudta. Ott volt a tudat szemeiben, csak én nem láttam meg, vagy talán nem akartam meglátni… Letérdepeltettem a három gyereket, én is melléjük. Anyuka, miért imádkozunk? Megyünk aludni? Kérdezi Csillagszóró ijedten. Igen kisfiam, megyünk aludni. S álmunkban pillangókat zavarászunk majd aranymezőkön, s amikor már nagyon elfáradunk, Gyöngyikénk elvezet bennünket egy palotába s ott majd elmúlik a vihar és mindig süt a nap. Hol van az a hely, Anyuka? Kérdezi a szőszke-hajú fiam. Úgy hívják hogy mennyország. S ott csak egy Úr van, az Örök Mindenség Atyja… Az utolsó hullám kettétörte a hajót. Köszönöm Neked, Istenem, suttogom amint a három pici gyerek örökre alszik el karjaimban…

207. Verzár Éva / Arany Szarvas /

Ezüst Haj elbeszélése Gyönyörűen süt a nap. Nagyon szeretem a vadont. Szabadon élni, ha kedvem van sétálhatok az örökké megújuló erdőben, vagy ülhetek a folyóparti rönkön, álmodozhatok, belevethetem magamat a hűs habok közé, és nézhetem este a csillagos terítéket, azon tanakodva, hogy mi lehet ott fenn. Mennyi titok és varázs! - Szarvaska! – Ezüst Haj hangját hallom, mit sem sejtve nézek rá. Csodálkozom, olyan ritkán lehet őt látni, pedig halk hangját, kedvességét nagyon szeretem. Nem tehetek róla, ő már csak ilyen, félrevonul s éli a maga életét. Betekintést nem enged majdnem senkinek. Ezért is lepett meg, hogy most mellém ül, mintha sokáig itt akarna lenni. - Ezüst Haj!? Történt valami? Hozhatok egy teát? - Hozz Szarvaska, mert sok mindenről szeretnék beszélni. – Bementem, felforraltam a vizet, egy marék illatos jázminkeveréket csészébe tettem, amire aztán ráöntöttem a forró vizet. Ezüst Haj kezébe vette a csuprot, bele-belekortyolt s minden nógatás nélkül mesélni kezdett: - Hogy érzed magad Aranyszarvas? - Remekül, épp azon gondolkoztam, milyen szép is itt élni. - Hát, éppen ez az. Majdnem sikerült kihalnia ennek a törzsnek. - Mit beszélsz? Nem értelek, jól vagy? – Ezüst Haj nevetett és mesélni kezdett: - Arra lettem figyelmes ezelőtt három héttel, hogy a táborban nagy a zaj. Mindenki veszekedett, mindenkivel. Aztán a barátok ellenségek lettek, a vadászok íjat fogtak egymásra. Már-már azt gondoltam, hogy végem van, mert a tipim felé is közeledett egy férfiember, és én nagyon megijedtem. Csak úgy bejött egy szó nélkül. Asszonyi tipimbe, engedély nélkül! - Ki volt az? Bántott? Nem értek semmit. - Én sem értettem addig. A férfi nem bántott. Bemutatkozott Mc.Old a neve és azért jött, hozzám, hogy segítsen? - Miért éppen hozzám? – kérdeztem. Sejtelmesen mosolygott, azt mondta ez az ő titka. Bizony titokzatos egy ember állapítottam meg magamban, s néztem az arcát. Aztán belenéztem a szemébe és megnyugodtam. A hangja, amikor megszólalt úgy hatott, mint a legkellemesebb zene, s tudtam, hogy bízhatok benne. – Baj van a táborban Ezüst Haj – mondta. - Tudom, hogy baj van, csak nem értem az okát, Szarvaska és Ordas az erdőben kóborol semmit sem tudok róluk, Fehér Nyír, Fehér Farkas felesége egy gerendán ül, és mind azt mondja, hogy a vízen hánykolódik a csónakja, szorosan öleli magához gyermekeit, és nem engedi el őket, a többiekről nem is beszélek. - Igen, ez van. Meg kell tudnunk, hogy mit ettek a táborban, hogy megfejtsük a titok okát. - Jól van, de hogy gondolod, hogy fogjunk hozzá. - A napokban – mondta Mc.Old – nem főzött senki. Az edényeiket kell megnézzük, de nem tudod, hogy nem volt-e közös vacsora a táborban, vagy ebéd. - Jesszum Pepi, igazad van! Fehér Farkas szarvast lőtt a minap. Nagy lakoma volt akkor, amikor mosolygó szem leánykérése volt. Miután elment a delavár törzs nagy ünnepet tartottak. - Te nem vettél rész benne? - Nem, itthon voltam a tipimbe.

- Értem. - Mit értesz? - Tudod a telepesek, a fehér harcosok, hogy ne keljen a vadonba menjenek, a közelükbe csalogatták a szarvasokat. Félnek tőletek. - Mivel? - Egy növénnyel, ami akkor veszélyes, miután elfogyasztották. - Honnan tudod? - A fehér harcosok is így jártak. Őket a városból jött orvosdoktor gyógyítja, s tudom is mivel. Hoztam belőle, mert gondoltam ti is bajban vagytok. - Azonnal tégy fel vizet, jó sokat, mindenkinek adni kell belőle. – így is cselekedtem, megfőztem a teát, adtunk belőle mindenkinek. Ti megittátok, s mintha semmi sem történt volna, másnap reggelre egészséges volt az egész tábor népe. Még csak nem is emlékeztek semmire! - De hogy lehet, hogy Fehér Nyír még mindig ott ül a gerendán? - Nem tudom, furcsa az emberi természet, elvettük tőle e gyermekeket, erre azt mondta, hogy Gyöngyi vitte el őket, pedig előtte játszanak. - Ezüst Haj, mit tegyünk, Fehér Nyír lehet a húgom, segíteni kellene rajta. - Erre is van megoldás, Mc.Old is látta, mielőtt elment azt mondta, hogy vissza kell vinni arra a földre, ahol született. Semmi baja nem lesz, s akkor jön vissza egészségesen, amikor kedve tartja. - Mc.Old? hol van most? - Sajnálom Szarvaska, ahogy jött úgy el is ment, titokzatosan suhant a bokrok között. Szerettem volna, ha marad, de azt mondta feladata van, de majd találkozunk még vele. Mindig rajtunk tartja a szemét, és ha gond van azonnal itt terem. - Bárcsak ismerhetném! - Jó lenne, ha megismernéd, de inkább ne, mert ha megjelenik, baj leselkedik népünkre. - Mit tegyünk Fehér Nyírrel? - Már intézkedtem, látod, a vadászok elkísérik a tengerig, ott várja egy hajó, s elkísérik Európába. Remélem, viszontlátjuk hamarosan. Addig Ordaska és te, bár tudom, hogy összeössze kaptok, vigyáztok a gyerekekre. Ezzel Ezüst Haj felállt, s olyan halk léptekkel, mint ahogy jött el is ment. Én meg felnéztem az égre, s hálát adtam, hogy népünknek nem eset nagyobb baja. Hála neked Mc.Old bárhol is legyél, áldásom rád.

208. Med.habil. Lupus Paticus & animalus ovus.

Alig jelent meg az Esti Füst Hírben a hirdetés máris egymásnak adják a patikában a kilincset. Csak a cégtáblát kellett kiakasztanom máris híre ment, hogy újból nyitva vagyok és jöttek az emberek problémáikkal. Hála a Nagy Szellentő Monitounak nem semmisítettem meg a készletem így volt mivel indulni míg a friss beérkezik. Teljes családi vállalkozássá duzzasztottam az egyszemélyes „ gyógyfű-boltot”. Fehér Nyír a gyerekekkel nagy segítségemre vannak, mert mindannyian ismerik a füveket, bogyókat s gyökereket s azok begyűjtése nem okoz problémát számukra. Drága Gyöngyim biztos látja fentről, hogy milyen ügyes a lánya, no nem marad le Csillagszövő és Kisharang sem, de a vezető köztük Aranyfelhő. Egy két kivételes igénytől eltekintve általában az étkezési kultúránkra jellemző készítményeket viszik, nevezetesen mint mindenki tudja, hogy babféléket termeszt a falu és bővében fogyasztja is azt, így hol a szél hiánya hol annak sűrűsége miatt keresnek fel. A minap asszonyom nővére az én kedves Aranyszarvasom keresett föl. Megvárta míg mindenki elmegy. Azt hittem először, hogy megint Mosolygó Szemről akar diskurálni, de szokatlan szemlesütése arra engedett következtetni, hogy kiújult a sűrűn cseppendusz betegsége. Nem tévedtem, mert már nemcsak akkor cseppen ha nevet hanem, mint Lukonbe Kukuts diagnózisát olvasva kitűnt , sajnos teljesen kiszámíthatatlan bizonyos helyzetekben, mint például ha haragos, akkor mindenkit bicskázással fenyeget, közben ikszben áll az előbbiek miatt. Azt hiszem most végére járunk a dolognak és olyan gyógyterápiát találok ki neki, hogy ebből kigyógyuljon, mert hogy néz majd ki mikor mátkámat a nagy Szellem Totemje elé vezetem és örömében bebrunzol. Ezért is határoztam úgy ahogy határoztam. Legelőször is míg a gyógyfőzetét elkészítem addig is adtam neki egy fél tucat úton lapuló levelet és cseppvédő tamp.med.-ből is egy párat. Mert sajnos ehhez friss anyagot kell felhasználni és a család a gyűjtésből még nem tért vissza. A másik visszatérő betegem Fényes Csillag aki azt hiszi magáról most legújabban, hogy ő a Délutános Teca. Ez az asszony pszihés alapon gondolja ezt és ebben ez a legrosszabb, mert csak nagyon körültekintően kell eljárni ebben a betegségben. A Tik-Tak-Kakuk teán kívül bűbájos eszközöket is be kell vetnem, mint mélyalvásban a tudatalattiával beszélni. Ehhez teljes nyugalom kell, hogy transzba hozzam magam és a pácienst is. Holnapra azaz szombatra van megbeszélve hogy eljön férjével Szílaj Vágtával a nagy vadásszal. Már kezdett sötétedni és elkezdtem aggódni, mert régen haza kellett volna a csapatnak érnie. Na végre gondoltam, mert igencsak sietős lépéseket hallottam kintről... - hát Te Szarvaska ??? talán elfogyott amit délelőtt vittél ?? - nem Te gazember:))) ilyenkor kedveskedik...Fehér Nyírrel meg a gyerekekkel van baj...arca hamuszürke volt. - erre már elment a viccelhetnékem és töviről hegyire elmesélte mi történt... - én balga csak üres fenyegetésnek tekintettem a hajóutazást... No kezdtem,- Szarvaska a gyerekek elég nagyok már , hogy döntsenek a jövőjük felől s ebben mindketten segítünk nekik. Ekkor lépett be a három megszeppent gyerek...szavak nélkül is megértettük egymást...most váltak felnőtté... A nagy ijedségre azért együnk, kész a vacsora, tessékeltem beljebb őket. - Szarvaskám maradj itt nálunk...- invitáltam asztalhoz - ez nem mérgezett szarvashús...egyébként milyen jó, hogy nem mentem el lánykérős

felhajtásra, mégiscsak figyel a Nagy Szellentő engem. Erre már visszatért az élet az arcába, és olyan kacskaringósat mondott, hogy nem győzünk áldozatot bemutatni Monitounak... Nagyon finom tűzdelt szarvas sült lesz hamuba sült burgonyával kukorica köret..és desszertnek mézzel csorgatott tészta s rajta vadmálna szemek. Mindenki kap előtte egy kis kupa málnalikőrt. A többit majd holnap megbeszéljük, sőt rendbe rakjuk.... Vacsora után kikísértem a kertkapuig Szarvaskát majd kiültem a verandára és megtömtem egy jó nagy pipát, mert hosszú lesz az éjszaka és lesz egy pár szavam a csillagokhoz, hogy kísérjék útján Marisom és találja meg boldogságát s nyugalmát. Ha rossz voltam bocsássa meg, de én már ilyen szeleburdi maradok... Ráérek holnap koncentrálnom Valika azaz Fényes Csillag gyógyítására. Jó éjszakát...Marisom a csillagok világítsák be utad és legyenek az útmutatók is egyben.

209. „LUPUS TEREPEUS” hospital Lupus Paticus hivatala best pharmacy ...elérkezettnek látom az időt, hogy egy kicsit foglalkozzak a mindennapi áldásos tevékenységem ismertetésével. Mióta a praktizálásom fel lett függesztve, Vulg Fart lakói egészségi állapota igencsak megromlott és akkor finoman fejeztem ki magam. A sok kórságot amit sikerült száműzni, újból szedte áldozatát. Ezek közül a legfélelmetesebb amiben Délutános Vilma szenved. Ez teljes emlékezet kieséssel járó lat. „ covaygus es dugus „ népiesen ( kóválygót megfarkalosz ) sajnos állandó felügyelet kellene az ilyennek, de a férj vadászik s mire hazatér már megtörténik a dolog. Ambuláns rendelésen ezt nem is lehet kezelni, így befeküdt Vilma, mint már azt tegnap jeleztem, hogy jön. Szokásához híven valamikor késő délután állított be. Mindjárt a fekvőbeteg szobába vezettem be. Nemsokára megjött a férje is és megbeszéltem vele, hogy kigyógyítom csak meg kellene rendelni minden estére mikor a nap a nagy hegy mögé ér, engesztelő táncot Szarvaskánál aki ennek a nagymestere. - tisztelt Lupus mester kezdte kérdését Szílaj Vágta..- mi lenne az a tánc ? - ez nagyra becsült kiváló vadász barátom Szílaj...un. „ baccháns women” fenékrázó... - de az illetékes ezt jól tudja csak mond meg, hogy én üzenem a Lupus Paticus...és ne felejtsd el, hogy vigyél neki „ aqua vitae „ italt ( élet vize, egyszerűen pálinka ) ettől transzba kerül és olyan mokaszin rockot jár, mint annak a rendje. Ó és ezt a kis kéregtégelyt ne felejtsd el odaadni, mert ez fontos dolgot tartalmaz. Ezzel útjára bocsátottam az aggódó férjet s mielőtt eltekeregne a beteg egy adag áfiumot adtam neki és megnyugodott. Nem kötöttem az orrára, hogy mi van benne, mert ez orvosi titok és csak itt mindenkire tartozik. Nevezetesen mint tudjuk az én kedves segítőm és nagyra becsült varázslótársam „venusdombus ceppenus” betegségben szenved, és ha nagyon extázisba jön akkor felléphet nála a „ cloácus pectoris” hiánya és akkor fellép a bexarus tangus fircus , ezért a kéregtégelybe ennek az ellenszerét tettem amit az „úti gunnyasztusz „leveléből főztem, ami megakadályozza az un. kloáka kacsintást....., - nagyon jó asszony biztos segít....bár mostanában már rögeszméjévé vált, hogy a lányát csak törzsfőnök veheti el s eltiltotta tőlem. El kell mondanom nagyon hiányzik, napok óta hírét sem hallottam. Míg Vilma szendereg addig megfőzőm gyógyszerét s kikeverem a krémet amit be kell dörzsölni neki. Összetett dolgot kell készítenem, mert egyszer a memóriára kell hatni és másodjára a csavargás közben megszokott dolgot kell csillapítani. Tehát anti csavargusz kenőcsöt kell három napon át napi három alkalommal bemasszírozni a feje búbjától a lábujjáig. A laborban felszítottam a tűzet és a főzőtégelybe friss forrásvizet töltöttem. Amíg forrásba nem jön van időm az alkotó elemeket apróra aprítani. Legelőször is harminchárom csepp mákonylét csepegtettem bele , hidegen nehogy a gőz kicsapja az erejét. Most ráhagytam főljön össze. Most felsorolom a felhasznált nővényeket nehogy félreértés legyen, de a keverék arányát nem, az titok. - erdei tüzes...ez serkenti a vérkeringést az agyban - hajnali konyuló... ez emlékeztet, hogy mit akart csinálni - bíbor kankalin... ez pedig segíti a tisztánlátást

- estike virága... az illata megnyugtatja s egyben a bőrnek selymességet biztosít... - porrá tört kánicmerga...ez adja meg a kocsonyás alapot a kenőcsnek... …. ezt még lehet közben fokozni egy-egy csipet rigó guannóval vagy futó folyondár gyökerével..de ez mind a kezelés előre haladtával válik nyilvánvalóvá, hogy mennyire kel szigorítani a terápiusz maximuszt... A víz felforrt és az előkészített alapanyagot óvatosan beleszórtam, majd a lángot csitítottam, mert lassú fövés kell neki. - halk hangot hallottam a szobából...Vilma szólított valakit, de alig lehetett érteni...bementem hozzá és a forró homlokát hűtöttem vize ruhával...félrebeszélt szegény, mert nem tehette amit eddig...és sorolta merre járt eddig,,,nagyon sajnálom, de ezért van itt, hogy ez egyszer s mindenkorra megszűnjön, és a férjének is meg őneki is felelőséggel tartozom. A főtér felől ütemes dobszót hallottam és ahogy kihajoltam az ablakon jobban kivehettem a hangját... elégedett mosoly futott végig az arcomon...ezek szerint sikerült az ügynek megnyerni Szarvaskát és eljárja a „ mokaszin rockot „ … a dobok mellé most készültek el az új hangszerek a „bivalybél pengetősök” Sajnos az elbeszélésre kell majd hagyatkoznom, mert most nem hagyhatom itt a betegem...hacsak annyira nem, hogy kinézek a tipik közt.... … amíg a kence hűlt, ki is mentem, hogy jobban lássak...Szarvaska kitett magáért, mert az ünnepi hasítottbőr szoknyájában járta a táncot...helyenként kivillant a bokáján kívül sok egyéb... Visszamentem hát a betegemhez aki ebből mit sem tudott... óvatosan átkaroltam és a kezelő ágyra segítettem...ekkor hallottam a tornác felől sietős lépteket, majd az ajtóban a léptek gazdája is megjelent...aki nem más mint Mosolygó Szem...- de megörültem neki...átöleltem és kaptam tőle egy forró csókot.. - Kicsi Szürkém .. kezdte,- hallottam milyen nagy dolgot műveltek anyával közösen és eljöttem hátha tudok segíteni valamit...- ó kedvesem már a jelenléted is nagy segítség...nagy szemeket meresztett rám...miért??? - kérdezte...legfőképp, hogy magam mellett tudhatlak, másrészről amit el lestél anyádtól azt most ennek a kedves barátunknak javára tudjuk fordítani. … nem titkolt örömöm az , hogy van tanú aki bizonyítékát adja annak, hogy szakszerű és kizárólag orvosi síkon ment a masszírozás, mert van a faluban elég sok pletykás rosszakaró.... … nos akkor most hasára fektetjük Délutános Vilmát és teljes testbedörzsölést kap, majd azzal a fehér lenvászonnal leterítjük...- rendben ? - rendben ,- mondta Mosolygó Szem , de utána míg kezelési szünet van velem is törődsz ugye? - természetesen... talán nincs valami baj ?,- baj nincs csak amikor a patakban gázoltam megrándult a derekam...és jól jönne egy kis kezelés neki.... - akkor a másik kezelő asztalra feküdj fel és a reumasztusz fickándusz krémmel alaposan meg masszírozom minden izmodat... Ma még kétszer kell Vilmát lekezelni, de már az első is jó irányba viszi a gyógyulás esélyeit... Kinn a téren egyre vadabb lett a zene...s a közönség biztatása is hangosabb.... ….yeah-yeah-yeah..húj-húj... …. rázd a bőrt- uff-uff-uff... ….ez a mokaszin rock-uff-uff.. … járd baccháns szarvasunk húj-húj..

… Vilmánk ettől gyógyúl...júj-júj.. … Legnagyobb Patikus Lupus..uff-uff.. ….ó yeah óyeah ez a mokaszin rock..ó yeah Késő estig tartott a buli, míg az utolsó gally is lángot vetett, majd a hamvadó parázs fényénél hazavonultak a fáradt táncosok, zenészek és nézők. A kezelésről naplót vezetek és majd az összefoglaló jelentésben kiadom... Kelt, 1799. november, hava....” LUPUS TEREPEUS” hospital....

210. ” LUPUS TEREPEUS” hospital.... Kelt, 1799. november, hava. Örömmel tudatom, hogy áldásos tevékenységem kibővült az úgynevezett „mezoterápiával” amit McOld barátom közbejárásának köszönhetek, miszerint titokban a városi elöljáróságon kieszközölte a hospital számára az alkalmazási engedélyt. Meg is jelentettem a helyi Esti Füst Hír-ben az alábbi hirdetést... „ Ne küzdjön tovább ránccal-pattanással, segít rajta Ordas patikája” „ Ha nálam keres gyógyírt ragyájára, Öné lesz a környék legszebb pofázmánya „ Betegnapló bejegyzések: - november 22. , 1-es kórterem-tipi I-es ágy : Délutános Vilma, - kórisme. : „ covaygus es dugus „ népiesen ( kóválygót megfarkalosz ) - terápia : napi háromszori alapos masszírozás csavargusz kenőccsel 3x 13 csepp áfium a dugusz hiányát mérsékelendő, majd ez később csökkenthető napi 3 cseppre, de addig még szigorú felügyelet és ellenőrzés. Mindezt tik-tak-kakukk teában veszi be. … a reggeli masszírozást elől-hátul kell alkalmazni a testen, intenzív körkörös és lazító mozdulatokkal. A déli kezelésnél csak a hát és láb hátsó felszínén, majd az esti a reggelivel megegyezik. A beteg nyugodtan töltötte az éjszakát, csak olykor beszélt álmában. Ezeket a további eredményes kezelés érdekében lejegyeztem, hogy aztán holdtöltekor tűzbe dobjuk és akkor minden megrontóját elfelejti. Vannak ilyen rituális dolgok amelyektől még a modern tudomány sem tekinthet el. II.-es ágy : Stromszki Matild, - kórisme : „ covaygus oszt pialus „ népiesen ( italmérő látogató ) - terápia : napi háromszor két-deci pálinka..kerítés-szaggató fajta,- az első kortyot megköszönni nemtudó...majd lassú elvonással, cukorra cseppentve, mérsékelni az adagot. Az ital nála hajnali eltévelyedést váltott ki szemben Délutános Vilmával...még egy különbség, hogy egyébb botrányos dologról senki sem tudott...a terápia végén ő is a tik-tak főzetben kapja és elbocsátás után heti egyszer ellenőrzés végett jelentkezni kell az ambuláns rendelésen...ne áruljátok el senkinek Ő úgy tudja, hogy kutyatejjel gyógyul.... A kísérleti stádiumból a felhasználásiba került a „ mezo-rázó krém” ami nemcsak a bőrápolásban hasznos, de felrázza a tespedésből a bekent személyt. Az újság hirdetése megtette a kívánt hatást. Sorra jelentkeztek be a falu asszonyai kezelésre.

2- es kórterem-tipi I-es ágy : Ragyás Hajnal, - kórisme : „ gilvus-gilvus med. „ népiese ( a medve sírva eszi meg ) - terápia : első időszakban naponta többször bekenni ragyusz kenőccsel a szag miatt az ágyat ablak mellé tenni és látvány miatt paraván.... helyváltoztatás csak engedéllyel... II-es ágy Gügye Rügy, - kórisme : „ viszketusz-vakarusz med.” népiesen ( ficánkoló alergia ) - terápia : a beteget nemvakarusz krémmel ha leápoljuk akkor kezeit lábait az ágyhoz kötni a további vakaródzás megelőzésére....sajnálatos módon Rügyecske is nagyon szeret a zavarosban kujtorogni és olyankor összeszed valamit...csak nehogy megkapja a férje Fergeteg, mert akkor légi támadás éri a hospitalt, ha befekszik és a biztosító erre nem fizet egy árva bivalybőr bónuszt se. Sajnos most több fekvőbeteget nem tudok helyszűke miatt elhelyezni. Aranyszarvasanyó elő van jegyezve terápiára a „ vénuszdombus cseppenusz” betegségével, de ott már lánya is besegít. Gyűjtik neki a gyógyfüveket és egyéb kenőcsnek valókat. Így telik a közszolgálatom nap mint nap, mióta Fehér Nyír is itt hagyott munkába temetem magam... csak olykor mikor Mosolygóm megjelenik és segít akkor van női társaságom... Nehéz a tudósok élete...sajnáljatok egy kicsit:(((((((

211. Gligorics Teréz ( Stromszki Matild )

Stromszki Matild Hát majd én elmondom hogy ismertem meg ezt a Lupós Patikáriust! Méghozzá Baltimórba! Már akkó felfigyeltem rea amikó leszátt arrú a hajórú a fájn naccságáival. Az én naccságám gyütt haza egy Meditáriánús gyógykúrárul ugyanazon a hajón. Mivelhogy ojjan betegsége vót amit nem igen akart világgá kürtőni, inkogniuszba utazott, Lökött Berta név alatt, de mindenki tutta hogy a talján alvilágból származó Darius Barbatus felesége. Nekem elég jó dógom vót ott náluk, csak nagyon ritkán pofoztak fel, enni es jutott elég mer a nacsságám fojjton a fenekéből faragtatott vóna le koplalás átal, de a Don Dárius haragudott érte, ő ugyanis a jól kibélelt asszonynépet szerette, így a naccságám velem etette meg amit ő félrelopott az asztaltól a“megettem” ürügye alatt. Szóval ott figyetem föl elössző a patikárius úrra, habár akkó halvány duncom se vót hogy ki az úr, én falami férficselédnek néztem, mer mindenki “Latrens ide, Latrens oda-ozott”. Majd ojjan két hét múva a Don Darius kijelentette hogy neki “vendégei” lesznek oszt az asszonynépnek kuss, kivéve Matild, mármint én, hogy hát valakinek ki is kell szógáni üket. Ismertem én már jó az ijjen vendégséget, a sok sötét pofát, fekete öltönyök, fekete ingek, pisztojok az asztalon…Aztán a sok susmogást, leginkább taljánú amibül én bizony egy szót sem értettem meg csak abból következtettem hogy a “morto” nem valami jó mer akire rámontták, az igen elsáppadt oszt nem is jött el többet. Hát akkó este amint hordom be nekik a vacsorát, kit látnak szemeim? Nem mást mint a Latren urat, akirű azt mondják Patikárius oszt valami bűvész es mer a szellemekke prézsmitál amikó senki sem látja. Még nagyobb csudámra a Don jobbfelén ült, ami a legnagyobb megtisztelést jelenti és csak ojjanok ülhetnek oda akik hatalmas szíveségett tettek mg a Don Dariusnak. Ugyan mit csináhatott ez a gyütt-ment, tűnőttem magamba… Másnap amint mentem a piacra, megent csak tanákoztam vele, jobbanmondva elébem kerűt az uccán. Már éppen azon gondókoztam hogy megszólitom, amikó hallottam, dünnyög magába. Ennye, mondom, hát mi van az úrra, nem tudja hogy nem illik? De ő csak dünnyög oszt dünnyög. Utána siettem, mondom jó lenne hallani mit mond. “Annak ki kell jönni”, hallom. Hm, gondótam, biztos valami arkánumon töri a fejit vagy mit tudom én. S megent csak, “annak ki kell jönni”…Amikó harmadszorra is montta, láttam, mások es felfigyeltek rea. De a latrens úr mintha vak-süket lett vóna, oda se figyelt. Csak ment oszt mondogatta, “annak onnan ki kell jönni!” Egyre eréjesebben. Már jónéhány ember követte, már kíváncsiságbú es. Végül egy hídon megállt s a híd karján keresztül hajolva bámulta a vizet…”Annak ki kell jönni”! mondta majdnem kiabálva, s erre hirtelen egy nagy durranás következett, majd egy óriási mosoly öntötte el Latrens úr sáppatt arcát. Mondtam én hogy annak ki kell jönni! Jelentette ki mit sem törődve a a körülálló emberekkel. Majd megfordult s elindult vissza a városba. No gondótam, ha ijjen az úriember, akkó én inkább maradjak cseléd… Hát így ismertem én meg a fájn Patikárius urat, bizony! Sajnálom azt a jányt akinek egy ijjen úriember tisztántartása lesz majd a kötelessége… S most azt hazudja engem gyógyít? Engem??? Hogy azt a ráncostérdű…hű, most majnem agnosztáni keztem itt! Még hogy ő gyógyít! Egy cigányjányt! No majd adok nekije ojjan gyógyítást hogy egy babszem nem sok, de annyi se áll meg benne többé! S a Szemecske Kisasszonynak erős kezecskéket kívánok s hajlékony derekat a mosóteknő fölé…

212. Ki hitte volna..Matild ….nehéz eset ez a Matild. Ki hitte volna, hogy még itt is a pohár fenekére néz...igen jelképesen, mert nem nézett hanem majdnem a pohár is eltűnt a torkán. Baltimore-ban nem figyeltem fel rá, mert Don Dariussal és feleségével a bájos Donna Kuffer Berta Izabellával voltam elfoglalva akik egy déltengeri hajókörútról tértek haza, megszakítva azt egy nagyon fontos üzleti tárgyalás miatt. Ugyanis nem titok Don Darius egyik érdekeltsége az ital nagybani forgalmazása, kis és nagybani kereskedelem. A hajói keresztül kasul szelték a világ tengereit és a földrészek speciális italait szállították az újvilágba. A kapcsolatom vele nem az ital miatt volt, hanem fülébe jutott gyógyító tudományom és egy sürgönnyel hívott a kikötőbe, hogy megbeszéljük a teendőimet. Ezért találkozhattunk piás Matilddal aki nála bizalmi állást töltött be. A felesége mellett teljesített szolgálatot. Nem volt ez a lány mindig ilyen, csak valamiféle csalódás érte...lelépett a fiúja egy szállítmány itallal s mintha a föld nyelte volna el...jobban is tette, mert Don Darius emberei két deka ólmot biztos elhelyeztek volna nála megőrzésre. Matild pedig rákapott az italra s mivel asszonya ragaszkodott hozzá így maradt. A vacsorán, hogy kedveskedjen a házigazda a kedvencemet főzette...a Nevadai gatyaszaggatót...nagy szemű juliska babból. A szemeim gúvadtak tőle, alig vártam, hogy az audencia véget érjen. A megbeszélés arról szólt, hogy először Matildot küldi le hozzám a Vulg Fart-i hospitálba kúrára, majd utána az asszonyát hozzák a mindenhol becsomagollak iszap-pakolós kúrára. A kufferja miatt ( hátsó-fertáj) nagyon szégyellte magát az asszony de az úrnak meg ez jó pakolós fajta tetszett...tehát valamit kiokumlálok, hogy mindkettőnek eleget tegyek. A felszolgálás alatt is éreztem a jó skót whisky illatát Matildon. Tehát mihelyt az előkelő szárnnyal végzek akkor jön Donna Kuffer Berta Izabella s ezzel kezdetét veszi a falu idegenforgalmi fellendülése. A jó körökben mozgó Dárius úr segít ebben.Gyógyturizmus jó bevételi forrása lesz a falunak, mert a vadászatot az állatvédők nagyon behatárolták... csak az öregedő szarvasokat, medvéket, bölényeket lehet kilőni. Jut eszembe Aranyszarvast rég láttam és kérdezem lányát egyik nap mikor megjött és a csókjától szóhoz jutottam...- mond kedves Mosolygó Csillagom anyáddal mi van, hogy nem jelentkezik a misztikus tánc óta.... jaj én édes Szürkém.- így ő...anyám a baccháns tánc óta nyomja az ágyat... - ó de sajnálom ! - mi lett vele ? Miért nem szóltál előbb , házhoz is megyek.... - fáj szaggat a lába... s a sok extázis ital is kikészítette.... - tudod most nagyon haragszom...rá, mert nem üzent tőled...elszontyolodott az előbb még csillogó szem...- nem rád galambom... Na hamar lássuk el a betegeinket és vegyük magunkhoz az utazó gyógyító szettet... Így is tettünk.. Egy nagy bőrtömlő lábáztató főzetet a legerősebb „ capkodus tsalánus”- ból... hozzá vízzel felengedhető „ pocoya pakolucos” pórt...ez a híres pocsolyába pakollak terápia. Elküldtem egy arra kószáló gyereket a falu hírvivőjéhez, hogy jöjjön hozzánk azonnal, mert megbízásom van számára. Jött is farka felvágva...mi a feladatom kérdezte ahogy kilihegte magát... - elmegyünk Aranyszarvasanyóhoz és ha valami probléma lenne itt azonnal jöjj értünk...csak az a dolgod, hogy itt a tornácon ülj és figyelj...azt hiszem nem megerőltető számára...habár...nem a sor elején állt az ész osztásánál... Remélem nincs nagy baj ezzel a drága asszonnyal és hamar lábra tudom állítani....hogy táncolna a lánya lagziján:)))))hehehehe

213. Közeleg a karácsony...

…. csodálatosan hosszú őszünk volt itt a nagy sziklás hegyek lábánál. A tél, habár vártuk már oly hírtelen köszönt ránk, hogy ha nem felkészült nemzetségről van szó, az éhínség s a hideg tizedelte volna a falut...Takahanát. Az erdőre tűzifát gyűjteni az asszonyok medvebőr bundában és ugyanilyen szőrös bélelt csizmában jártak. Arcukat az általam készített „ LUParc” krémmel ápolták, hogy a hideg szelek nehogy kikezdjék. A vadászok csak napnyugta után mentek a csapdákat ellenőrizni és azt is csak napjában egyszer. Ilyenkor az állatok is elbújnak és kevés a zsákmány. A télire eltett füstölt halat, húst és az elvermelt kukoricát osztottuk be. A havazás ha alább hagyott akkor sokkal hidegebb lett, mert az észak-nyugati szél végigsöpört a völgyön s jaj volt annak akit akkor kinn ért. Tehát olyankor inkább mindenki a tipijébe húzódott. Lótok Futok épp a reggeli újságom a Hajnali Kukorék ünnepi előzetes különszámát hozta, hogy milyen rendezvények várhatók a Karácsonyi ünnepek alatt a közösségi tipiben. Mikor a III.-as kórteremből jelzéseket vettem, az ügyeletes kolomp megszólalt. Ebben szobában lábadozott Szarvasanyó... Mert közben az időjárás változása jótékony hatással volt a betegeimre, no meg a szakszerű kezelés. Délutános Vilma felismerte férjét Szílaj Vágtát...Gügye Rügy kapott Fergeteges Pukkantótól egy hátvakarót karácsonyra...Ragyás Hajnalnak is elmúltak a pattanásai... Egyszóval betudott feküdni Arany Szarvas és kezelésbe tudtam venni, mert a múltkori mokaszin rock táncbemutatóján megerőltette magát, így újból kell alkalmaznom a már jól bevált „ pocsolyába csomagollak” terápiát, kiegészítve speciális kezelésekkel. Sajnos megpróbálkozott olyan dologgal is ami neki még nem nagyon megy...nevezetesen a füstben olvasni a jövőt...ez csak a kiválasztottaknak, mint jómagam adatott meg. Ezáltal Szarvasanyó szeme részlegesen károsodott. Ezért vártam nagyon Lótok Futok kihordót, mert híreket vártam az előző orvosától a „ Csak Semmi Hisztérika” hospital szemészétől Dr. Na Hogy Néztél dokitól aki a „ ne pislogj-nézz” terápiát alkalmazta, de sajnos nem a kívánt eredménnyel, mert őt egy speciális komplex kezeléssel lehet helyre hozni. Könnyű volt felismerni, mert az asszisztense Coffos Kukucska jellegzetes kaparásával volt ékesítve. Bementem a kórterembe és leültem az ágya mellé, hogy átolvassam. S íme az én terápiám : Míg a teste pocsolyába gyógyult, addig a szemét az általam kidolgozott speciális „szemrelaxációval „ kezeltem lat. „cucuts pislogus med.” sajnos a látvány amiben részeltetik a látogató enyhén mondva kacagtató de mindent a gyógyulásért. Mosolygó Szem mikor meglátta anyját a sárból kikacsintgatni, mint a béka a kocsonyából, úgy el kezdett nevetni, hogy elcseppenusz pisusz lett belőle. De Szarvaska már lábadozik, mert megígérte, hogy nagyon hálás lesz ha meg gyógyul és hozzám adja a lányát. Odaadó lánya van Szarvasanyónak, mert megkért, hogy a megürült kórterem valamelyikében biztosítsak szállást neki, mert szeretne éjjel-nappal itt lenni az anyjával, hogy ápolhassa. Semmi akadálya nincs ennek, mert az a célom, hogy a karácsonyi évbúcsúztató rendezvény sorozatból ne maradjon ki. Mert ha nem is javaslom már neki ezt az ugra-bugra táncot amit a legutóbb is csinált, azért hallgatni a zenét és nézni a sok fiatalt és közben iszogatni a „ memorius gazus” leveléből főtt italt nádszállal szívogatni... Az előkészületek nagyban folytak. A törzs vezetői sok magasrangú vendéget vártak . Már jó előre le voltak foglalva a vendég tipik amelyeket állandóan befűtve tartottak az

asszonyok. Azt beszélték faluhosszat az emberek, hogy tán a rég nem látott Hónalj Stócne is eljön, de ezt nem merem Szarvaska előtt mondani, mert annyira elérzékenyül s a könny árt a kukucskájának. No és még azt rebesgetik, de ez nem biztos, hogy az éjszakai extázis táncban foszforeszkáló nagy szemű babban táncolnak a „Nagy Monitou szellemlányai” tánckar s csupán ez lesz rajtuk...ez a „ Három-bab tánc”...a véglegeset akkor árulom el, már a menü-lapot..amikor az áment kimondták rá, mert a tavalyi tánc után is macerálták a művészeket s ezt nem akarják , hogy újból megtörténjen. Szóval visszatérve a munkámhoz, nekem az a kötelességem, hogy ha kell gyógyítsak, vagy ha kell tanácsot adjak az embereknek, mert a füstben sok minden meg van írva...Lassan befejezem mára a naplóbejegyzésem, mert a pocsolyát kétóránként le kell locsolni olvadt hólevével, nehogy megszáradjon...mert akkor némely helyeken ahol nemcsak a sima bőr van:)))ott nagyon húzza és fájdalmat nem akarok okozni:)))))) na loccsantok egyet és lefekszem.... folyt. köv.

214. Tumpeck György (Béka Szép ) Kettős esküvő

- Hau. - Köszöntötte Beka az egybegyűlteket -, mint tudjátok, messze földről, lóhalálban és mokaszinban érkeztem hozzátok. Hírt hoztam, hol a Főnök? A törzsfőnök, lassan, méltóságteljesen vágódott végig a homokon, mert ekkora tiszteletlenséget még ő sem hallott. Hogy tudjátok a Delewar törzsnek ősidők óta bevett szokása, hogy az öregeket csak kivételes esetben, megfelelő mennyiségű alkohol elfogyasztása után lehetett megszólítani. Béka látta, hogy hibát követett el, így lányos zavarában leporolta a főnököt, aki kisebb köhögő rohamot kapott, részben a lenyelt portól, részben a gyengéd hátba veregetéstől. Többen a csatabárd után kapkodtak, de a főnök fáradtan legyintett. - Mi van Beka? - kérdezte vészjósló tekintettel. Beka nyelt egyet, majd még egyet. - Szóval, baj van. Az apacsok összerúgták a port a franciákkal és az angolok segítségül hívták az inuitokat. - Ez tényleg baj - csóválta ősz fejit a vén, és feltűnően ráncos főnök. - Az esti tűznél tanácsot tartunk. A Főnök - megfelelő mennyiségű alkohol és magic musroom elfogyasztása után -, teljes harci díszben állt a tűz mellett, ami néhány, akarata ellenére megkopasztott sasból állt. A többiek Bekával együtt a tűz körül guggoltak és hallgatták a bölcs főnök gyenge, de mondanivalóját tekintve - erőteljes szavait. - Varázslót kell választani - mormogta a főnök és nagyot húzott a whiskys üvegből. A törzs tagjai helyeslően bólogattak, mint ez szokás volt. Beka reménykedett, hogy a gyűlés után ő is kap a látomást serkentő whiskyből, de a főnök mereven ragaszkodott az üveghez. A Főnök - hosszas fontolgatás után a legrátermettebbet, Szürke Farkast választotta. Szürke Farkas főhajtással vette tudomásul a kinevezést, valamit mormogott az orra alatt, amit többen átoknak vettek, aztán gyorsan elvonult. A főnök, kaján vigyorral nézett utána. Régóta nem szerette Szürke Farkast. Ez köztudott volt, hiszen télen a nagy hidegben, Szürke Farkas egy szürkefarkas bundájából készült kacagányban mászkált, míg a Főnök csak néhány döglött sast vonszolt maga után fejdíszként. Másnapra tervezték, Mosolygó Szem és a delavár főnök fiának esküvőjét. A Főnöknek az elfogyasztott Whisky miatt minden nap másnap volt, de az esküvő most tényleg másnap lett. A készülődés, már hajnalban elkezdődött. A gyerekek rőzsét gyűjtöttek, a harcosok már kora hajnalban fegyvereiket fényesítették. A falu lányai, asszonyai irigykedve gondoltak Mosolygó Szemre, akit maguk között csak Szemecskének becéztek. Készítették az esküvőre. Az idősebb és tapasztaltabb indián asszonyok jótanácsokkal látták el és pontosan felvilágosították egy igazi Delewar asszony kötelességei felől, ami erősen csökkenti a házasság romantikus nimbuszát. A Törzsfőnök már délben összehívta a falu harcosait, és Bekát, a hírhozót megjutalmazta avval, hogy végre saját nevet vehet fel, amit ő választ magának. Beka bajban volt. Eddigi élete során mindenkinek csak Beka volt, és ő is ezt szokta meg. Kérte, hogy hadd tartsa meg, megszokott nevet, de a Szep jelzős szerkezettel kombinálva, mint Beka Szep vonuljon be a köztudatba. A törzs tagjai megnyugodva vették tudomásul, mert az utolsó névválasztási

ceremónián az egyik tag a Doktor Hampbell Polixenia nevet választotta. Ezután őt küldték felderítőnek mindenhová, és a törzs legnagyobb megnyugvására egyszer csak nem jött többet. Keresésére nem volt idő, így neve hamar feledésbe is merült. Beka Szep meg nem tudta mi vár rá, így bizakodva nézett az esti mulatság elé. Titkon remélte, hogy mint igazi Indián, saját névvel, közel férkőzhet a tüzesvíz raktárhoz, amit Ülő Bivaly és társai őriztek. Szigorúan, nagyon szigorúan. Hiú remény volt. Ülő Bivaly egy háromajtós szekrényre emlékeztető mahagóni színű Indián volt, fiókokkal és a rézveretekkel felszerelve, és részesedést kapott a megőrzött tüzes vízből. Lehetetlen volt kijátszani éberségét. Elkezdődött a ceremónia. A szertartást az új varázsló, Szürke Farkas vezette, aki mint tudjuk Szemecske egykori vőlegénye volt. Így könnyen megérthető, hogy néha elcsukló hanggal, könnyes szemmel emlegette Manitut és érthetetlen átkokat szórt az ég felé majd hamut és pogácsát is. A törzsfőnk zökkentette ki a transzból, amikor fennhangon bejelentette Beka Szep esküvőjét is. Beka Szep, először azt hitte, hogy rosszul hall, és az alkohol hiánya miatt hallucinál. Nem így történt. Most tudta meg, hogy feleségül veszi régi szerelmét, a kedves, bájos, Aranyszarvast. Tulajdonképpen örült neki, de hirtelen nagyon zavarban volt. Nem készült fel, hogy ezen a napon két megtiszteltetés is éri. Tulajdonképpen még formális leánykérés sem volt. Beka Szep zavarban volt. Még sosem nősült. Beka leroskadt a közelben, üresen álló székre, és bambán meredt maga elé. Aranyszarvas toppant elé, és a tőle megszokott, lágy, gyengéd hangon megszólalt: tulajdonképpen, úgy váglak képen, hogy leesel a székről kérlek szépen, ha nemet mondasz! - Beka Szép piros lett a szégyentől és természetesen rögtön igent mondott. Nem szeretett volna még kék és zöld is lenni. Kéz a kézben vonultak az öreg Törzsfőnök elé, ahol Szürke Farkas kárörvendő vigyorral összeadta őket. Beka Szep, aki még mindig zavarban volt átnyújtotta ajándékát, a privatizált Lupusz Patika bőrre írt tulajdonjogi okmányát. A Törzsfőnök is átadta saját ajándékát, egy nemrég felöntött Whiskys üveget, amit Béka Szép egy hajtásra felhörpintett. A törzs tagjai irigykedve néztek, néztek, és csak Szürke Farkas mormolt valamit az orra alatt, de már senki nem figyelt rá.

215. Szürke Farkas a nagy varázsló „ Szellemekkel Táncoló”

…..Arany Szarvas csak addig mesterkedett,hogy eladta a lányát az én szépséges Szemecskémet ennek a delawár piperkőcnek még azt se átallották, whyski által befolyásoltságos Üvöltő növényevő nevű illető közbenjárjon. Csak létrejött a nagy bőrbiznisz...hamvasbőrt bölénybőrért!!!! - de hogyan küldött üzenetet a pocsolyából ezt mai napig nem tudom , de ki fogom deríteni. Szerintem ez a Béka akkor osonhatott be mikor én a laboromban kevertem a LUParc krémet. A legnagyobb baj, hogy az a titokzatos Szent Germán márki, már ahogy ki ő... valami Szép Béka...ez vicc...az meg nem , hogy hozzámegy feleségül... - no Schön Brekusz kösd fel a gatyád a nácéccakán:))))mer olyan port kap hitvesed, hogy kikészít, mint varga a bűrt. Karácsonyig pedig kiárusítom a patikámat...csak a helységet privatizálhatják az árú az enyém..és visszavonulok a varázsló tipimhez...mert annó építettünk szolgálati lakhandit a varázslónak, de az elkóborolt..szerintem kanala volt abban is Szarvaskának, mert elhitette vele, hogy Ezüst Hajat akkor megkapja ha hoz egy marék „ kék-cápafogat” és az a mese járja a vízparti törzsek között, hogy mióta megjelent ott és a cápafogat kereste...ezek a kedves állatok azóta kijárnak öklendezni a partra valami oknál fogva...- ez a fura természeti jelenség elképzelhető, hogy a varázslónk szagával függ össze, mert az a hír járta, hogy mikor született a bába fürösztötte meg először és utoljára. - holnap december idusa jön és felpakolom a havon-siklómra a berendezéseket és az alapanyagaim s irány az új lakhelyem... pontosabban segédem és szolgám fog pakolni Nembeszél Csakmutat...akinek a jeleit csak én ismerem, így titkaim jó helyen lesznek.... - mindenre kell gondolni ebben a fontos hivatásban...az ármánykodók ellen, mert van bőven belőlük... … miközben a pakolással voltunk elfoglalva Nembeszéllel a főtér felől eléggé túlfűtött italgőzös éneknek nem nevezhető hangfoszlányok törtek elő a semmiből...ez Whyskis Bölény és Ülő Bivaly a társa , csak most békén hagyjon a problémáival..de amint látom egymást támogatják és nóta szövegéből ítélve a lagzira hangolnak...tehát nem is látnak bennünket. Ó sziklák visszhangozzatok esküszik esküszik Békátok Szarvassal lép örök nászra csak úgy ring a hasa ránca Ó végtelen prérik halljátok most bújik ágyba lányotok viszi karján a hamvas szüzet bő gyerekáldással majd fizet Ó végtelen nagy erdő susogj delevár harcos bőrön ujjong elvitte Ordastól Szemecskéjét siratja is életen át kedveskéjét

Ó nagy szellem halld meg imám bűnhődjön meg ki elvitte arám mikor dárdára fűzné a szüzet Monitou oltsa benne el a tüze Ó sziklák visszhangozzatok.... tralla la la tralla la la tralla la la - már amennyire sikerült lejegyeznem a helyenként italpárába csukló hangokat. Mihelyt meglettünk a rakodással egy biccentéssel tudtomra adta segédem és még egy búcsú pillantásra méltattam a patikát és a cégtáblával a honom alatt felültem a havon siklóra. Nembeszél odacsapott a bölénynek ami elé volt fogva s elindultunk új otthonunkba. Lassan távolodtunk a tipitől s a jövőre nézve egy pár keresetlen átkot azért hagytam itt a jogtalan privatizálónak... Én a Nagy Szellemekkel Táncoló varázsló....akarom, hogy itt minden fordítva történjen , mint rendesen...ebben a házban ha az ember nem úgy tesz akkor az asszonya verje agybafőbe falu csúfjára...de az asszonya is bűnhődjön...minden reggel egy szál fűszoknyában fusson le a folyóhoz és köszönjön a halaknak..ez évszaktól függetlenül történjen.. …- megérkezve az új varázsló-tipihez...szolgám míg rakodott, elvonultam a „ Négy Évszak” totemoszlophoz és áldozatot mutattam be a Minden Farkasok Szellemének...egyik kezemben egy szárított békaláb a másikban egy tartóban őrölt szarvasaganccsal mély transz állapotba estem... ….- találkoztam az eltávozottak szellemével, de sehol sem találtam köztük Fehér Nyírt se Gyöngyit..ezek szerint közülük valamelyik visszatér egyesítve magukat...ez egy kissé zavaros volt még számomra.... Mély szeanszomból csilingelő hangok térítettek vissza az e világi ösvényekre...Szemecske volt aki sírt, hogy anyja hozzá kényszerítette a delevár törzsfőnök fiához...a Büfögő Piához. Sajnos a legény ha nem iszik eleget akkor büfög ha meg iszik akkor csuklik... …- hát ezért is sírt...no meg elvesztésem miatt, - mondta is..- Kedves Ordasom inkább százszor a fingásod, mint egyszer ez az alkoholista...ez nagyon meghatott... - mondtam is neki,- Szemecském ahogy hivatalba lépek segítek bajodon... Ezzel megnyugodott és elment...mi meg a fárasztó nap után elköszöntünk a szellemektől s csak a távolból hallatszott egy iszonyú nagy üvöltés és aztán csend...gondolom az átkom kezd hatni... Lejegyezte 1799. december idusán Szürke Farkas „ A SZELLEMEKKEL TÁNCOLÓ” varázsló.

216. Tumpeck György (Beka Szep) Az írás az veszélyes A varázslót ritkán lehetett látni, visszahúzódott tipijébe, és ha mégis néha megjelent, szemét lesütve, kerülte a többieket. Egy könyvet szorongatott a hóna alatt, címet gondosan takarta a kíváncsi szemek elől. Azért Mokkaszin nem hiába volt a legügyesebb gyermek, neki sikerült meglesnie. A könyv címe, rémületet keltett. Nehéz, súlyos szavak. „Himihumi anyó nyunyujai, pamparampam átka....” Óh borzalom. A törzsfőnök is belátta hogy tévedett, és hiba volt Szürke Farkast kinevezni varázslónak. Az igazi rémület akkor következett be, amikor egy esős reggel a sátor előtt frakkban, cilinderből nyulat szedett elő. A törzs tagjai magukra zártak tipijeiket, a gyerekek megálltak a növésben. Aznap este a bagoly sem huhogott, a farkasok is behúzott farokkal nyüszítettek. Mindenki érezte, hogy valami szörnyűség van készülőben. Beka Szep, már két napja volt házas, és ugyan több sebből vérzett, de érezte, hogy hiba volt futni hagyni a varázslót. Szarvaska, odaadóan ápolta, csak valami ördögi sugallattól vezérelve, a whiskys üveget rejtette el. Ha tudta volna hogy ez milyen súlyos következményekkel jár, biztos maga szaladt volna megkörnyékezni Ulő Bivalyt, a háromajtós szekrény méretű, mahagóni barna indiánt, a fiókokkal és a rézveretekkel együtt. Nem tette, hiba volt. Falevél sem rezzent, izzott a levegő. Beka Szep, kilopódzott a sátorból és józansága ellenére egyszer sem esett hasra, ami ritkaság. Csendesen eljutott a varázsló sátráig. Orrcimpái remegtek az idegességtől. Ebben a pillanatban, a varázsló élete egy fabatkát sem ért. Beka, az előző csatából magával hozott, zsákmányolt pisztolyt célzásra emelte. Keze nem remegett, tudta, hogy a törzs jövője a tét. Lelki szemei előtt már megjelent a jövő, amikor is a falu legszebb lányai és asszonyai a vállukon hordozzák, tejbe-vajba fürösztik. Habozás nélkül húzta meg a ravaszt. Ez ravasz húzás volt. A pisztoly csütörtököt mondott, a varázsló pénteket. Péntek volt. Némán álltak egymással szemben, egyik sem nyúlt a késéért. Mind a ketten tudták, hogy minden mozdulat végzetes lehet. Beka Szarvaskára gondolt, és a tegnapi unga-bunga zavaros emléki peregtek, egyébként merev, szemei előtt. A varázsló eszelős tekintettel, üveges szemmel nézett, a még mindig ráirányított fegyver csövére. A csöndet a Főnök törte meg, amikor kiesett a kezéből az üveg, és összetört. -Hau - szólt bölcsen. - Mindenki mars a sátrába! – Beka Szep lehajtott fejjel szégyenkezve húzódott vissza. A varázsló szívéről nagy kő esett le, es hogy a főnököt kiengesztelje előhúzott egy vadonatúj üveg Whiskyt. Beka Szep el volt veszve. Szarvaska idegesen, a törzs asszonyaira oly jellemző, - Hol voltál mit ittál? - fenyegető szóösszetétellel fogatta. Mikor nem érzett semmi alkoholt Beka Szep leheletén, gyanút fogott. - Kivel voltál? - kérdezte sötéten. Beka térdei megroggyantak. Hol van a szelíd megértő Szarvaska, aki elefántfű szoknyájában, rezgő keblekkel vette el az eszét. Beka Szep, egy vérszomjas ördögöt látott maga előtt. Eszébe jutott Öreg Szem, a törzs legbölcsebb öregje. Mindennek a papír az oka. Gyűlölettel nézte a privatizált Lupusz Patika bőrre írt tulajdonjogi okmányát. Egyszerű gondolkodású Beka volt, és hitt Öreg Szem szavainak. Szarvaska Bekat nézte, és olvasott a gondolatai között, ami valljuk be, nem volt túl komplikált. - Még mit nem! -sikoltott fel, mielőtt Beka megszólalt volna. Magához szorította az írást és fenyegetően mondta. - Csak a testemen keresztül! - Szóval megint unga-bunga - legyintett fáradtan Beka Szep, és elvonult aludni.

Másnap, korán kelt. Tudta hogy szembe kell nézni önmagával. Egy indián számára ez a legnehezebb feladat. Tükre csak Szürke Farkasnak van, és az is görbe. A lélek tükre ez esetben nem jöhetett számításba. A whisky segített volna, de Szarvaska szigorú elvonókúrára fogta. Naponta többször elsétált Nagyfára ez az elvonás egyik feltétele volt, és az alsó ágon ücsörögve lóbálta lábát. Bambán meredt maga elé, amikoris megjelent a varázsló. Tegnap este óta kicsit megőszült, és az eszelős tekintet valahogy ráfagyott az arcára. Üdvözöllek Holle Anyó, köszöntötte Beka Szep. Amikor felismerte, elszégyellte magát. Elfordult és kiköpött a fára. A varázsló méla undorral nézett végig rajta, és tüntetően tovább ment. Beka Szep gyűlölettől sugárzó tekintettel nézett utána és leesett a fáról. Felpattant, bízott benne, hogy senki sem látta, de tévedett. Szarvaska ott állt a tipi előtt, és nevetve csapkodta térdeit. - Uff, direkt volt - mondta Beka, és sértődötten elvonult. A főnök felszólította Szürke Farkast, hogy az esti tűznézésnél varázsolnia kell. Olvasni kell a jövőben, meg kell győzni a törzs tagjait, hogy a Nagy Manitu figyel rajuk. A főnök egy nagy adag babot utalt ki Szurke Farkanak, aki örömmel fogadta. Talán a hajnali Whiskyt próbálta viszonozni. A varázsló azonnal pipára gyújtott és hamarosan transzba esett. Nem ütötte meg magát, sőt a politúr sem sérült meg rajta. Kezeit az égnek emelte és érthetetlen szavakat kiabált. Ettől a falu apraja nagyja megrémült, és bemenekült a sátorba. Mokkaszin a falu rossza, ekkor ragadta meg az alkalmat és a varázsló titkos könyvét, aminek a cime: „Himihumi anyó nyunyujai, pamparampam átka....” volt és rohant Bekahoz, aki az előbbi esés miatt ülepét dörzsölte. - Ügyes vagy - dicsérte meg, és egy eredeti rohadt áfonyát adott ajándékba. Beka mindig jószívű volt. Hatalmas pupillákkal meredt a fehér lapokon hemzsegő ákombákomokra. Beka nem tudott olvasni. Illetve tudott, de elfelejtett. Szarvaska érdeklődéssel figyelte Beka arcát, és próbált olvasni a gondolatokban. Kudarcot vallott, Beka szerelmet. - Szarvaska, olvasd már el! - könyörgött. - A reggeli csipa még zavarja látásom - füllentette. Szarvaska nyelt egyet, közelebb húzódott és miután Beka szerint olvasni ő sem tudott, belekezdett az ezeregy éjszaka meséjébe. - Se here, se zádé - kezdte Szarvaska, és gyengéden célzott a hitvesi kötelességekre. Beka sértődött volt, itt mindenki az ő férfiúi tehetségével van elfoglalva. Még ez a gyűlölt könyv is. Hiába Öreg Szemnek igaza volt. Az írás az veszélyes.

217. Kardos Beáta ( Mosolygó Szem ) Mc.Old segíts!

Ah! A ruháim, ékszereim, férjem, anyám, s mily kegyetlen a sors, Apám! Semmit sem értek! Mc.Old, most van szükségem a segítségedre, minden a feje tetejére állt. Férjhez adott az apám! Beka Szep! Könyörgöm egy arisztokrata, Erdély grófja, Bécs első embere, aki körbeutazta a világot! Látta Párizst, Rómát, Velencét! Most meg a fenekemre üt és azt mondja: – Mától ez a tejfeles szájú delavármiska az urad! S milyen névvel, és hogyan tért vissza? Beka Szep! Nahát, a porban fetreng iszik, fára mászik és jaj nekem: unga-bungnázik! Mc.Old segíts! Elmondom, mi történt velem a lakodalom óta. Úgy semmi sem. A faluba érkezésünk óta ünnepel kicsi és nagy. A vadászok vállaikon cipelve hozták át ruháimat, amit aztán a tipim elé tettek. Letették és ki is bontották. A krinolinjaim, a csipke, az aranyszálas estélyim! Hol vannak már! Jaj, mi lesz velem, ha rendes emberek közé kell majd mennem. Jelenleg a harcosok díszelegnek benne! Mindannyian felvettek egy-egy darabot. A csipkés bugyiim! Ah, férfiemberek bújtak bele, s úgy járják örömtáncaikat a tűz mellett! Alsó szoknyáimat fújja a szél az agg asszonyok testén, és Uram bocsáss, a fűzöimet is férfi testen láttam viszont! Mc.Old segíts! Mást már nem is kérhetek, hisz a falunkat megátkozta szerelmem a Szürke Farkas, ott minden a feje tetején áll, vagy már nem is áll ott semmi. Kétségbe vagyok esve! Nem azért, mert a mulatozás közben férjem, ez a Nyálas Jancsi előbb tűzbe esett és aztán véletlenül hasába szúrta saját lándzsáját, hanem azért mert miután kileheli az utolsó leheletét, hogyan megyek vissza a saját törzsemhez? Mc.Old, hát segíts, mert itt jelenleg karókra akasztották, emlékbe hozott apáca ruhámat, s azt fújja a szél, hirdetve az én kétségbeesett helyzetemet. Mosolygó Szem

218.

Sűrűsödnek a következmények... de mecoldjuk:)))

…,- előre megmondtam, hogy ennek nem lesz jó vége. A tüzes víz és a pornó még nem tett jót egy törzs életének. Szerintem a hírek hallatán sokan elgondolkoznak majd. …- de haladjunk sorjában ne így kutyafuttatásban beszéljünk a problémáról. A mai reggelt is , mint a többit kedvenc totemoszlopomnál kezdtem a tévhittel ellentétben a szellemekhez fohászkodva, hogy a faluról az átkot lekönyörögjem...mert az ráült és negyven napig rajta is lesz. Rituális tárgyaimat kihelyeztem magam elé / amit egy szép nagy agancson tartottam/bőrzacskómból szellemidéző pórt szórtam a hamvadó tűzre s szólítottam társaimat a túlvilágról....még igazán bele sem tudtam kezdeni mikor egy enyhe szellő fuvallata az összes füstöt a szemembe fújta s vele jött a hang is....Latrens ha nem hagyod békén Szemecskét leverem a derekad....jaj ez az asszony hangja...állandóan ezzel kezdődik...hiába ment Szemecske férjhez ahhoz a kétbalkezes delavárhoz... - maradj Liliom csendben...most az ő érdekében kell a szellemekhez szólnom, mert bajban van... - megengedemmmm...csak figyellek gazember...ilyen kedves velem....még a túlvilágon is szeret.... - a delavár kollégát várom reggeli szeanszra ami közben megbeszéljük Szemecske visszajöttét a faluba és minden holmijának vissza szolgáltatását … Meg is jött épp a harmadik transz állapotomon voltam túl, mikor betoppant a szó szoros értelmében Düllettszemű Behemót, más néven Bamba Melák, mert civil neve ez a másik csak munkaköri művésznév... - picsi-pacsi uff ,- köszöntöttük egymást és átnyújtottam neki a frissen tömött pipámat, hogy jó mélyet szívjon belőle, mert ez teli volt agy serkentő fűvel...zömében memorusz gazussal... A tűzre újból szórtam szellemidéző pórt remélve hogy most, hogy vendégem van nem jön közbe semmi malőr...- már gondoljátok kire gondolok...- de nem így történt, mert ahogy az első szemek elérték a tűzet az ismerős hang megszólalt a fejünk felett ..- ide figyelj te nagy marha Melák ha nem teszel úgy ahogy akarom neked is leverem a derekad egy doronggal... - úgy látszik ismerhették egymást , mert ez a nagydarab ember annyira behúzta a nyakát, hogy szinte eltűnt a feje a vállai közt...,- nahát lestem csak , mint a vak koldus görény után, - ezek után egy hangos vérfagyasztó kacajjal távozott, hátrahagyva nekem ezt a beszart behemótot...aki mindent megígért ...nemcsak az anyagi javak kárpótlását hanem erkölcsi elégtételt is tesznek , a törzs összes felnőtt tagja egy nagy szarvasbőrre ráírja jelét, tanulságot adva arról, hogy Szemecske érintetlen és tiszta, s ezáltal új férjet választhat és most már a szülői terror sem fog rajta... - miután mindent meghánytunk-vetettünk, Melák eltávozott az övéihez , hogy az utazást előkészítse.. - nekem is napi teendőim után kellett néznem, mert igencsak előre haladt az idő...no meg elég hideg van kinn a szabadban...visszavonultam hát bungalómba , hogy fogadjam a szellemektől megtisztulni vágyókat... Így karácsony és új év táján nagyon megszaporodnak a szellemgyötrő nyavalyák..és ezek elhajtása komoly erőfeszítést követel...egy-egy rendelés alkalmával úgy megtelik a bungim,

hogy ha nem engedem ki őket időnként a szúrós könyökükkel böködnek a szertartás alatt... ...kora délután elámultam, mert nem más jött hozzám, mint a híres McKibogoz vagy ahogy erre nevezik Mecold Sámán...erről jut eszembe egy kedves dalocska, még a múltkori továbbképzőn hallottam... asszonykák, asszonykák édes lánykák legjobb néktek a Sámán Sámfán... ott nyílik az értelem a tudásszomj mit az okos gyökér beléd olt...stb... ,- a kis kitérő után kanyarodjak vissza látogatómhoz..illően köszöntöttük egymást ...uff-uff a szellem ereje legyen veled...mondta nagy bölcsen és leült a tűz mellé... - minek köszönhetem megtisztelő látogatásod Nagy Kibogoz Sámán de Megold...ekkor közölte visszavonhatatlan döntését Szemecskével kapcsolatban, hogy még szekeret is adományoz neki...persze a reklám feliratával..no mindegy minden szentnek maga felé hajlik a keze...és még engem szóltak meg a reklámért... - sok más közt elmondtam neki Melák látogatását és a megbeszélt feltételeket, így a szekér adomány jókor jött....a szarvasbőr iratot határozottan jónak mondta és üdvözölte még ha egyeseknek ez nem is tetszik.... Az időpontot is egyeztetnünk kell, hogy az Ó-év búcsúztatón már itthon legyen, mert az indián szokások szerint az új-évet a törzse körében kell kezdenie...a falu két foltos lovat biztosít a szekérhez és ahogy az dukál rakodókat no meg ami fontos..négy deli vitézt kíséretnek mellém...így fogunk elindulni delaváriába a falu legszebb lányáért és megindulhat újból a verseny a kezeiért... Az Ó-év búcsúztatón az un.” uganga-bungázó” maszkot a rituális unga-unga tánc eljárása után Szarvasanyónak és Beka Szépnek át kell adni lányuknak és a piálást abba kell hagyniuk. Unga-bungázni lehet továbbra is nekik, de Bekát lapáttal nem szabad csak szombatonként szabad leverni... Így döntött a Varázslók és Sámánok tanácsa aminek hatálya a bejelentéstől számít s szent és sérthetetlen... Kedves mindannyitokat várunk szeretettel az Ó-év búcsúztatóra ahol eljárjuk közösen a „szarvasbűrös”topogót.... Természetesen a Hajnali Kukorék buli-híreiben olvasni lehet a bálról....

219. Verzár Éva / Aranyszarvas / Friss hó - friss vér

Ma éjszaka lehullott az első hó. Kis tipijeink roskadoztak súlya alatt, s a vadászok nagy Uffal rohantak reggel fürdeni a folyóra. Testüket vastagon fedte a zsír a hideg ellen és a napsugár megcsillant barna bőrük csillogó felületén. Szep Beka férjem korán kellhetett, mellettem a prém már kihűlt, nem tartotta testének melegét. A tűz vígan pattogott és én is öltözködni kezdtem. Már nem szokom meg a hideg folyóban való fürdést. Majd, ha mind elmennek vadászni az erdőbe, európai szokás szerint tisztálkodom a meleg, pattogó lángok ölelésében. Előszedtem téli ruháimat, s kiléptem a tipim ajtaján. Körülnéztem, megbabonázott a táj szépsége. Hóval rakottan görnyedtek a fák, s úgy csillogott minden, hogy óvni kellett szemeimet az erős fénytől. Lám-lám a Nagy Szürke Farkas Varázsló nem fürdik? – szóltam volna hozzá, de megelőzött: - Szarvaska, gyere! -Hova mennék veled ebben a nagy hóban? - Nem bánod meg, a napokban nagy felfedezésre bukkantam. - Mi lenne az? - Majd megmutatom, de el kell hagyjuk a falut, tedd ki a sátrad elé a jelét annak, hogy elmentél, nem fog keresni a párod. Ma nagy vadászatot rendeznek, ilyenkor összegyűlnek a vadak, kissé rémülten keresik az ennivalót. Nagy zsákmány ígérkezik mára és nagy ünnep. – Tudtam, hogy így van, bár haboztam kissé, de kíváncsiságomat nem tudtam legyőzni. Elindultunk. Szürke Farkas teljesen normálisnak tűnt, de az ördög sohasem alszik gondoltam – és lestem minden mozdulatát. Fölösleges volt. Mintha kicserélték volna. Amint beértünk a sűrűbe Ordas elővett két talpat, rákötötte lábaimra, hogy ne süllyedjek el. Félméteres is lehetett a hó. Elég sokat mentünk, amikor megállt és csendre intett: -Most figyelj! - Nem hallok semmit, mire figyeljek? - Hallod? - Most igen, mintha durrogtatás lenne, talán lőnek? - Lehet – nevetett Ordas – elhúzta a bokrot és megláttam, amit mutatni akart. Egy csapat indián gyermek, nagyon hasonlítottak egymásra. Ez volt, ami elsőre feltűnt. - Kik ezek? Milyen törzs? Nem hallottam róluk, pedig nagyon közel élnek hozzánk. - Ez az! Nemrégen telepedtek le. Mc.Old és a te Szep Békád telepítette ide őket. Kevés a harcos, de annál több a gyerek, s majdnem mind fiú! - Mi célból hozták őket ide? Az én férjem? Nem hiszek neked! - Dehogynem, nézd meg őket jobban! - Mit kellene látnom? - Azt, hogy mennyire hasonlítanak a párodra és olyan rosszak, mint hét törzs gyermekei együttvéve. Ezek csak a bajt keresik, már kipróbáltak minden fegyvert, lelőttek majdnem minden vadat a környéken. Ebből is láthatod, hogy a párod ivadékai. Ezek mind Gróf.Saint Germain azaz Szep Beka gyermekei. Ő azt mondja, fogságba tartotta egy kis törzs, és nemes vérét akarták, hogy felfrissítsék nemzetségüket. Ő megtette. Látsz itt még fehérebbeket is, úgy gondolom, hogy azok Mc.Old segítségével jöhettek a világra. Szerinted miért tűnik el

napokra a párod? Hát ezért. Élelmet biztosít számukra, ebben Mc.Old is segítségére van talizmánjával. Ennyi gyereket be tudsz fogadni tipidbe? Mert a házasságod révén a tieid is. Feladta Ordas a leckét. Intettem menjünk vissza: - Beszélnem kell a párommal, az ő véleményére vagyok kíváncsi. Majd akkor döntök.

220. Kardos Beáta (Mosolygó Szem)

Megnevelem a Papát!

Nem tudom, mi történik az én drága szüleimmel. Nagy reményekkel jöttem át az óceánon, reméltem, hogy itt megszabadulva az udvari etikett kényelmetlen szokásaitól, végre levethetem a zárdában rám kényszeríttet szigort. Most meg úgy veszem észre, hogy illene apámat és anyámat visszaküldeni az óhazába, mert nem ismernek határt. Unga-Bunga nekik már a szerelem gyönyörű románca, és épp az imént láttam, hogy anyám Szürke Farkas varázsló tipijéhez rohant, baltával a kezében. Apám meg 120 kilókat kiabált, lehet szegény duplán látott a tüzes víz hatására. Megáldottak engem az Istenek. Van egy kedvesem, aki határtalan mennyiségben fogyasztja a babot, egy apám, aki már a víztől is részeg. Valóban valami nagyon nagy változásnak kell történnie, ha azt szeretném – mint úrilány -, hogy normálisan folyón az élet. Határoznom kellett, mint felelős anya, Szürke Farkas két kislánya nem élhet ilyen feltételek között. Döntöttem: Kihívattam négy apácát, két hittérítővel, és két úri dámát, akik majd nevelni fogják a kicsiket és nagyokat. Apámnak és anyámnak társalkodónőket is kértem, akik nem Decameront fogják olvasni, hanem Róma nagy klasszikusait. Remélem, ragad rájuk valami, visszaemlékeznek, hogy ebben a légkörben születtek, nevelkedtek. Szeretném látni áldozni, gyónni, imát mondani a papát, és ugyanúgy szeretném visszafogni mamámat is. A következő hajó már hozza is az újvilágba segítőtársaimat, majd akkor jelentkezek, ha ők már megérkeztek.

221. Gligorics Teréz (Liliom )

Aranyfelhő aggodalma Kezicsókolom, Nénik, Bácsik, Manapság mindenki megfeledkezik rólunk, meg anyuról is… De hadd mutatkozzam be előbb, talán sokan azt sem tudják kik vagyunk. Az én nevem Aranyfelhő, a kishúgomat Hajnalcsillagnak hívják. Legalább is gondolom, mert szegénykémen annyiszor cserélték a nevét, hogy már ő maga sem biztos benne. Anyukánk Gyöngyi néven élt itt a faluban, de nagyon sokan Liliom név alatt ismerték. Legalább is Európában, ahol élt mielőtt idecibálta édesapám, meghalni… Utána Maris néni gondozott bennünket amíg édesapámat be nem hálózta a Mosolygó Szem néni. Maris néni nagyon sírt, sokáig. Azután egy nap összecsomagolt bennünket és felszálltunk egy hajóra. Azt mondta visz haza bennünket a nagymamához. A hajó elsüllyedt, Maris néni meghalt. Bennünket megmentettek, de jobb lett volna ha nem… Itt a faluban senki sem beszél velünk, gyerekszámba vesznek bennünket, pedig én már tizenhárom éves vagyok. Egy-két év múlva férjhez adnak… Míg Aranyszarvas néni itt volt addig biztonságban voltunk, mert ő olyan félig rokon és szívén viselte a sorsunkat. De most…Ő csak azzal a Béka bácsival törődik, édesapám meg mindenkivel aki szoknyát visel. Alig várja hogy elvigyenek a háztól, akkor aztán tényleg szabad lesz a vásár… Hajnalcsillag sokat sír, hiányzik neki az egyetlen édesanya akit ismert. Imádja az édesapánkat, de az rá sem néz. Igaz, nem az ő gyereke, szegény Hajnalcsillagnak meghalt apja-anyja a hajón amikor jöttünk ide. Én még emlékszem rájuk, de ő szegényke túl kicsi volt. Ha úgy egyszer észrevenné apám hogy mennyire szeretjük, mennyire hiányzik a figyelme…Mikor kicsik voltunk és édesanyám még élt, sokat játszott velünk apám. Megtanított füst jeleket olvasni meg küldeni, jobban nyilazunk mint bármelyik fiú…Mennyit nevettünk amikor titokban bebabozott és elment velünk “sétálni”. Olyankor nem szerettünk a nyomaiban menni, sokszor kibírhatatlan volt a bab szaga…Sosem mondtuk meg édesanyámnak, pedig igen sűrűn babozott… Most már azt sem tudja, a világon vagyunk. MecOld néha megkérdezi jól vagytok kislányok? Ő látja hogy ez nem jó így, de tudom, nem tehet ellene semmit. Még megpróbálunk Aya nénivel beszélni, ha ő sem segít, akkor talán hazamegyünk valahogy nagymamához…Hogy én nem fogom átlátszó szalmaszoknyában billegtetni a fenekem az biztos!

07.01.17.

221. Tumpeck György (Béka Szép )

Az ártatlan Beka

Beka Szep az elmúlt pár héten nem volt található sehol. Már többen kezdtek örülni, amikor váratlanul betoppant. Toppantott egyet a tappancsával és hitvese nyakába vetette magát, mind a 120 kilójával. A viszontlátás örömeit nem részletezem, mert az unga-bunga mint titkos családi szertartás, csak szűk, belső körökben ismeretes. Beka fáradt és csapzott volt, Szarvaska, nagyon ideges. Beka olvasott a gondolataiban, és rögtön a lényegre tért. - Kedvesem, fogadjunk, hogy a nagy varázsló, más néven Töpörödött Farkas megint nem fürdött. - Ez igaz - vallotta be Szarvaska, és szégyenlősen levette a csipeszt az orráról. Mély levegőt vett, de a csipeszt nem tette vissza. Beka Szep azt hitte minden rendben van, és gyorsan átöltözött. Szarvacska tördelte kezeit, és később a Bekaét is. - Baj van - mondta. - Az baj - mondta Beka Szep. - Mi baj? - A Varázsló bemószerolt, hogy szaporodni voltál. - Tesék? - kérdezte Beka és torkán akadt a bagó amit egyébként kiköpött volna. - Mi van? - kérdezte vésztjóslóan, mert hát jósolni ő is tudott. - Hol a whiskym - kérdezte fenyegetően. - Erre inni kell. – Szarvaska nagyot nyelt, először csak úgy, később a whiskyből is. Hadarni kezdett, Beka tágra meredt pupillákkal figyelt. A varázslóra már régóta pipa volt, de most igazán úgy érezte, hogy betelt a pohár. Kiitta, és egy intéssel csöndet teremtett a tipiben. - Csönd - mondta, és lőn csönd. Beka beszelni kezdett. Szarvaska, „azt úgysem hiszem, amit mondasz”, kifejezéssel az arcán, figyelt. Beka mesélt, pedig ez most nem mese volt. - Én ártatlan vagyok - mondta. Szarvaska nem szólt, csak közelebb húzódott a tomahawkhoz, melyet oly csodálatos biztonsággal tudott kezelni. Beka az ajtóhoz húzódott közelebb, biztos ami biztos. - Nézd Szarvacska, én, mint tudod, nagyfán voltam, ahova a Varázsló küldött, hogy megszabaduljak a tüzesvíz káros hatásától, és teljesen megújulva tértem vissza hozzád. -Szarvaska a fejit csóválta, majd a csatabárdot. - Hazudsz - mondta és várakozó álláspontra helyezkedett. Beka folytatta. - Muszáj volt menni, mert a varázsló, egy zacskó babbal fenyegetődzött, és neki is dolga volt a szomszéd törzsnél, valami gyermekáldás ügyben. Azt mondta, ha tizenkét dühös asszonykát latok rohanni a nyomában, akkor tereljem el figyelmüket, így megtarthatom a Lupusz Patika bőrre irt, tulajdonjogi okmányát. Nekem, mint családi vagyonunk védelmezőjének, nem volt más választásom. Vállaltam és becsülettel magamra vontam az üldöző hölgyek figyelmet, akik rámbízták Szürke Farkas csemeteit. Én egy közeli bozótosban rejtettem el őket, mert nem akartalak

meglepni. – Szarvaska tágrameredt szemmel figyelt, majd egy halálsikollyal és a tomahawkal elindult megkeresni a varázslót. Beka Szep, fellélegzett. Kinézett a tipiből és ekkor vette észre a varázsló, gyűlölettől izzó szemeit. Nyelt egyet, és bezárkózott a tipibe. Szarvacska sikolya még sokáig visszhangzott, a közeli sziklafalak is messzebb húzódtak és próbáltak beolvadni a természet oly egyhangú, de mégis változatos színpompájába.

222. Kedves lányaim és Szemecske

Nagyon komoly vádakkal illet az én szeretett édeslányom. Még hogy én őt nem szeretem és a kishúgát sem . Ez skandalum…Először is az édesanyucit nem cipeltem ide, hanem jött saját akaratából, mivel félig-meddig indián vér folyt ereiben csak anyáról volt lichtensteini hercegnő leszármazott. Apátok sem szégyenkezhet származásával, de ez nem fontos most. Ami pedig Szarvaska nénit illeti hajaj jobb nem is beszélni mennyi bajba sodort bennünket, mert állandóan a pénzen a vagyonon jár az esze…könnyű volt jót tenni veletek kislányom a saját örökségetekből…mert én elhittem és tiszteletben tartottam azt, hogy anyátok azt hagyta rá a Szarvaskára, hogy vagyonából neveljen fel benneteket és gondoskodjon rólatok. Márpedig most én úgy látom, hogy elég sok elmegy itókára és unga-bungára..az csak látszat,ők verik egymást, - így szeretik, van ez hogyishíjják „ szadómazó” divat , mert fogékony volt az ilyen úri alürökre Szarvaska nénétek. Az nem öregszik meg soha, mert sokszor alig lát a lelkem, mert biz én sajnálom, de keze mindig az ungát tapogatná… Vegyétek tudomásul, hogy igenis tudom hány évesek vagytok, és ezért is kértem meg Mosolygó Szemecskét, hogy vegyen szárnyai alá benneteket, mert nagylányos dolgokat ő tudja veletek megbeszélni. Állandóan nem lehet már az erdőben kergetőzni és nyilazni, mert az összes számba jöhető fiatal legényt mind elriasztanánk. Ki merne udvarolni egy késdobálóval vagy Ó Nagy Szellem segíts egy Baltás Rozival???? – nem beszélve a nyilazó tudományotokról amit sok harcos bizton irigyelhetne. A szalmaszoknya meg kiment a divatból, csak hagyományőrző rituálén van jelentősége, amúgy mindenki őzbőr ruhában jár, mert az időállóbb. Az erdei együtt csavargástól épp Szarvaska nénétek fosztott meg, mikor Ungázó Béka párjával elprivatizálták a patikámat. Fájt rá a foguk s azóta sincs gyógyszer a faluban, mert a sok ungától legyengülve nem lehet friss füveket, bogyókat és gyökereket szedni. Beka is unga-bunga fegyverkovácshoz jár, mert nincs otthon egy marék viagrus paticus med. gyökér, hogy gyógyteát főzzenek és áztassa benne.:) ne úgy járjon le a folyóhoz vízért, mint a fűrészbak, terpeszben. Nos ez a másik amiért nem tudok veletek lenni annyit, mert az emberek csak jönnek a bajaikkal és nincs lelkem megtagadni tőlük a segítséget. Közben nekem a szellemekkel is tartani kell a kapcsolatot, hogy a leselkedő veszélyre időben figyelmeztessem a falut. Ha meg Szemecske beváltja az ígéretét, akkor lesz itt igazán felfordulás…ezekkel a hittérítőkkel még baj lesz:) , meg nevelőnők…ha ha ha.. Egy szónak is száz a vége kislányaim, pardon nagy lányaim,- Aranyfelhő,- Te mint a nagyobbik segíts a hugicádnak megmagyarázni a dolgot, nagyon jól tudod a szívemen viselem a sorsotok és nem engedem, hogy holmi Csillagszoró vagy Dárdás Petárda elraboljon feleségnek, többre vagytok hívatottak és időben fogok lépni, hogy megfelelő körökbe kerüljetek és onnan ti válasszatok magatoknak párt. Nem ez a vad kijelölős módszer, hogy ennyi meg annyi bőr vagy agancs az ár. Abban igazad van, hogy a húgocskádat eredetileg Kisharangnak hívták, de az idő folyamán mindig változik ebben a világban a neve az embereknek, most Hajnalcsillag mert a szépsége olyan és ehhez hasonlították. Sokszor nagyon fáradt vagyok s ez a minden napi extázis sok erőt kivesz belőlem, lehet hogy a varázslást nem nekem találták ki? – mert az ilyen felpörgetett élet hamar kiégeti az embert… Bármikor gyertek és beszélgetünk…és fogadjatok szót Szemecskének.. Azt hiszem itt kénytelen leszek befejezni az írást, mert Szarvas nénétek a szemével

egyirányban forgatja a tomának nevezett hawkját és whiskytől rekedt hangján ordítja a kedvenc átkait ,,, a hollók egyenek belőled Te babevő,,,vagy kiengedem a beled Te szoknyapecér,, szok még csúnyábbakat is , de én olyat nem írok le. Asszem a totemoszlophoz állok mert azt nem meri megközelíteni, fél hogy elveszti Bekán a csáberejét. Egyébként azt hiszem ez a békakirály kevert megint valamit, hogy belőle ne faragjanak embert, így bemártott valamivel engem a hófehér lelkű embert Apátok a Nagy Szellemekkel Táncoló fővarázsló

223. Magyarázat a hosszú hallgatásra Itt egy kis szünet keletkezett a beszámolóban, mert olyan sértő leveleket kaptam a faluból, hogy azokat nem győztem megválaszolni és kivédeni az ostoba támadásokat. Kétségbe vonták becsületességem és férfiasságom…aztán itt van ez a kedves ember Beka Szep, hát igaz , hogy lakva ismeri meg az ember a másikat. Történt is, hogy annyi szépet meséltek róla mikor ide került s azt is hogy Szemecskémnek az apja, de mind jobban arra vetek, hogy semmi köze ehhez a kívül belül szép leányzóhoz. Szarvaskával folytatott mértéktelen unga-unga meghozta a nem kívánt hatást, mert a hóban alig bírta már a belét vonszolni de hogy fitogtassa erejét párbajra hívott a Nagy Szürke sziklához. A hírvivővel Fürge Csigával hordatta az üzeneteket, hogy mikor milyen fegyvernemben óhajt kibelezni, csakhogy engem sem a deles póni hozott ám. Neje a tipiajtóból lesett utána és ő nagyon jól tudta, milyen nagy a varázserőm és hogy ez a legyengült vitéz csak az idejét pazarolja a csatára. Fel is ajánlottam neki, hogy szedje össze magát tavaszig és ha még akkor is van kedve egy pár atyulásra akkor szívesen kisegítem.Csak kiugrasztottam a nyuszit a bokorból vagyis színt vallott Szarvasanyó. Fogytán úgy látszik az aranya, mert pedzegeti a házasságom a lányával. Szegény szerelmetes Szemecskémet sem ámíthatom tovább, mert azzal a kelekótyával meghiúsult házassága még szomorúbbá tette. A gyerekeim is szeretik és benne barátnőre és ha nehéz is pótolni Liliomom, de pótmamát szeretnének kapni. Ezért is Fürge Csiga azt a megbízást kapta tőlem, hogy a Síkságok és Nagyhegyek varázslószövetségéhez intézett levelemmel mihamarabb induljon útnak, hogy a nász-totemoszlophoz vezethessem szépséges arámat. Egyben megragadtam az alkalmat, hogy a szövetségtől segítséget kérjek a a nagyhírű Agyban Turkál lélekgyógyászt a faluba hívni. Nem ártana most, hogy hosszúak a téli esték, helyre tenné egy-két tévúton járót egyenesbe állítani. Egyátalán nem akarok neveket említeni, mert még félreértenének és azzal vádolnának, hogy haragosom, pedig csak az aggódás szól belőlem. Ahogy így a tipim előtt álldogálok és Csigát a gyors futárt útjára bocsátottam, az én szépséges Szemecském termett egyszeriben előttem. A meglepetéstől ahogy hátrahököltem egy tenyérnyi puha hó hullott az arcomra, Szemecském oly forró csókot lehelt rám, hogy az egész egy pillanat alatt elolvadt, s abban reménykedtem hátha zuhan helyette másik, de nem tette. Hát még milyen boldog volt mikor közöltem vele . - képzeld hova küldtem a Futárt? – hova Drágám,- mondta Ő ! - a házassági engedélyünkért a szövetségbe, hogy totemoltárhoz vezesselek. - igazán ? el sem hiszem, jaj de jó és repült valósággal a boldogságtól. - drága Szürkém, ( mert így becézett egymás közt) elmondom nyomban a jó hírt a mamának. - csak azt ne tedd ! nincs elég bajom ezzel a Whyski vitézzel, ha benyom unga-unga után vagy előtt vagy helyette akkor állandóan kaszabolni akar ebben a nagy hidegben, vizelni is csak parázs fölött lehet, mert másképp lefagy végig. A kutyát is csak lapáton teszik ki ugatni. - az már biztos kedvesem, hogy otthon állandóan azt hallom, - leverem az Ordast, beledöngölöm a sziklába, a Mama meg mondja neki, - maradj mán magadnak Brekusz ha szólok az ungáé már remeg az inad. - képzeld Szürkém így telnek a napok, a Mama időnként valamiért sír aztán minden átmenet nélkül azt mondja, ha elkapom Ordast kibelezem, de miért akar mindenki téged bántani ? – most mondd? – mikor Te vagy a falu jótevője !!!

Ennyi jóság és szeretet hallatán mit tud az ember mondani. Még a szellentésem is elállt. Behívtam a tipimbe mert már kinn sötétedni kezdett és nagyon hidegre fordult az idő. - jaj kedves Szürkém mit mondanak ha törvényes frigy nélkül meglátnak bemenni hozzád? - ne aggódj Kedvesem mondtam neki, vigyázok az erényeidre ! – erre neki kerekedett nagyra a szeme!! – akkor meg minek menjek be ? - na ki tud ezeken a fehérnépeken elmenni? de azért bejött és kellemesen átmelegedtünk a tűz mellett. Az ölébe hajtottam a fejem és ő simogatta a homlokom s közben terveztük a jövőnket. Elmondta, hogy mennyire vágyik feleségem lenni és gyermekeim nevelőanyja. Elmondtam neki, hogy híreket várok Beka Szép felöl is mert nagyon gyanús nekem a felbukkanása és nehogy valami bajt keverjen. Erre Ő megnyugtatott, hogy csak a külvilág felé mutatja ezt , egyébként otthon azt mondta a Mamának, hogy „ idézem : ide figyelj Szarvaskám, kár volt ettől a nagy tudóstól elvenni a patikát, mert a falu sok baját nem tudjuk kielégíteni és elszoknak a távoliba a Navahó-hahóba és a lányodnak is kevesebb jut” meg kellene gondolni, hogy mit csinálunk. Ha valami ürüggyel visszaadnánk neki úgy a lányodon keresztül csordogálna az arany hozzánk és jutna piára elegendő „- na meggondolom Beka, Te tartsd a szád nehogy megtudják, majd én kitalálom. - Nos hát itt tartunk. Nem haragszom én kedvesem csak a mi boldogságunk útjába ne álljanak. Megjön Fürge Csiga a küldetésből azonnal kiugrasztjuk nemcsak a nyulat hanem a Bekát és a Szarvast is a bokorból. Mivel a lányaim elég nagyok ahhoz, hogy mindent megbeszéljünk, mikor hazajöttek és látták Szemecskét nálunk, elmondtam nekik terveinket és kilátásainkat. Láttam rajtuk felszabadultak és örömmel néztek a jövőbe. Nagyon szeretem őket, mert mindig az anyjukat látom bennük. Ahogy telnek az évek felettük egyre jobban hasonlítanak anyjukra, eszesek és szépek, nehéz lesz annak a legénynek aki a kegyeiket akarja keresni. Szürke Farkas a Nagy Varázsló és leendő férj 

224. Kardos Beáta ( Mosolygó Szem ) Vendégeink

Ah, micsoda hideg van! Szerencsére a lányoknak a mami finom bundácskákat varrt, nem fáznak meg. Csak nekem nincs, amit felvehetnék magamra! Pedig ma érkeznek az apácák a tiszteletessel együtt. Jaj, most mi lesz? Felborul a rend, minek kellenek ide, majd szólok Kedvesemnek, hogy találjon ki valamit, küldje át őket a szomszéd törzshöz. Igaz is, vigaszra van szükségük a dakotáknak. A Főnök, fia elvesztése után nagyon maga alatt van, már csak az árnyéka annak a délceg harcosnak, aki volt. Csak valami normális ruhát felvehetnék magamra! Anyám szerencsére nekem is készített egy testhez álló szarvasbőr nadrágot, hozzá bekecset, a mokaszinom farkasbőrből készült. Jó vastag a bőre, bundás belül és nagyon jó meleg. A lovam már prüszköl, indulásra kész. A harcosok is várnak, nem habozhatok. Ha már elhatároztam, nem habozok, hamar belebújok kiszemelt öltözetembe, csak még a fejemre teszem fel szarvasbőr sapkámat, s már indulunk is. Gyors vágtában haladunk, hajam kibomlott, lobog a szélben. Amikor a megbeszélt helyre érünk, már ott van a csoport. Majd hanyatt esnek, amikor meglátnak. Igaz is, erre nem gondoltam. A kifinomult kisasszony helyett, lábát mutogató hölgyet látnak, bár nadrágom csak sejtetni engedi formáját. Mi lesz nyáron, amikor fű szoknyámat fújdogálja a szél? Remélem, addig vagy megszoknak, vagy megszöknek, nekem az utóbbi jobb lenne. De a lányok! Nekik igazán kellene a jó nevelés! Meg a Papi, aki kivetkőzött magából teljesen. Amióta a tél beköszöntött, azóta ki sem mozdul tipijéből. A vadászat nem érdekli, most éppen egy nagy láda könyvet hozatott magának, meg egy pápaszemet, és olvas egész álló nap. Anyám sem jobb, mellé telepszik, és olyan nagy bizalom van kettőjük között, hogy meglep. Na, de ne beszéljek mellé, köszöntöm inkább az érkezőket. A tiszteletes kezét csókra nyújtja, mire egyik vadász íját kapja elő. Intek neki, hogy le ne íjazza, mert náluk ez a szokás, a tisztelet jele. Ezt már értik mifelénk is, mármint a tiszteletet. Aztán elővezetik számukra a legszerényebb lovakat. Most már nem tudok, mit kezdeni az apácákkal, mert tiltakoznak hevesen. Semmi szőröset nem vesznek lábuk közé. Hát még olyat, ami még négy lábon és jár is. Hiába mondom, hogy a barátok régen szamárháton jártak hit téríteni, nem és nem a válaszuk. Végül döntenek. Vadászaink maguk mögé ültetik négyüket, oldalasan, s lassan poroszkálunk a faluba. Mire beérkezünk lábuk teljesen fagyos, anyám szalad, meleg vizet tesz egy edénybe, forró teát főz nekik, apámat kitessékeli a tipiből. Nem jól kezdődik, mert apám hangos szóval mond ellent, és nem keresi a tisztes szavakat, hogy megmerészelték zavarni megszokott életét.

225.

Felfordulás és riadalom

Még igencsak próbálgatja a fogát az idő, mert nem hogy enyhülne a hideg, de még jobban rázendített. A hegyek felől süvítve fúj szél és általában ez mindig tartós hideget jelent. Pont a legjobbkor jelezték a hittérítők jövetelét is. Látva a nagy készülődést kiálltam a tipim elé és ahogy a kedvesem meglátott oda ugratott lovával. - Kedves Ordasom, kicsi Szürkém,- mennem kell a hittérítők elé a harcosokkal és ha megjövünk és elszállásoltuk őket akkor majd átjövök hozzád egy kis beszédre. - jó Kedves Szemecském csillagom- válaszoltam neki, tipim a tied is, pihenő bőreim a Te kényelmedre is vannak,- várlak szeretettel. A dakotáknak már egyébként jeleztem, hogy idegenek jönnek erre ne tartóztassák fel őket. Nyugodtan menjetek. Kíváncsi vagyok a hittérítő mekkora szemeket mereszt ha meglátja ebben a testhez simuló őzbőr szerelésben és tiszteletemre készített „Szürke Farkas” prémkabátban, szavamra mondom felettébb szép látvány. - szememmel sokáig követtem míg csak nem veszett bele horizontba ahol a fehér és szürke találkozik. A nagy erdőt megkerülve vágtattak el, azért megkerülve , mert most igazán nincs idejük a vadakkal viaskodni, amelyek most a roppant hideg miatt még agresszívabban támadnak , - igen az ösztönök dolgoznak, az élelemszerzés. Sejtem, hogy kedvesem nemcsak hozzám bújni akar ha megjönnek hanem ezt a hittérítő és apáca kérdést megoldását megbeszélni. Bekát meg Szarvasanyót , leendő anyósom napok óta nem láttam. Épp teliholdkor hoztak neki fiatal harcosok valami irdatlan nagy ládát és azóta ki sem mozdulnak. Akik közelebbről látták azt mondják, hogy valami fura papírféle volt benne, de mintha csörgött volna is egy kicsit. Szerintem könyvek közé rejtett ital volt benne, mert nyíltan már nem lehet nekik inni Üvöltő Bölény a törzsfőnöki őzbőr-körlevelében kihirdette, hogy akit rajtakapnak italozáson annak nyilvánosan meztelenül kell mezítláb csúszkálni a folyó jegén és mindenki megdobálhatja hóval, még a gyerekek is. Várnám már nagyon Fürge Csigát, hogy hozza a házassági engedélyt a Varázsló Szövetségből. Közben , hogy jeleztem a dakota főnöknek az idegenek látogatását, váratlanul betoppant hozzám két vezető harcosa társaságában. Először nagyon meglepődtem jöttükön, ezt bizonyára látta is rajtam, mert azonnal kimentette magát és kérte , hogy tudjam be a fia elvesztésén érzett nagy bánatának. Hasonló helyzetben én is így tennék mondtam neki, mert most az én szemem is megtelt könnyel egy pillanatra, amit neki nem lehet látni, kifele csak annyit mondtam,- tudom és ismerem bánatod Nagy dakota főnök Csüngő Csikk, mert én két asszony kísértem át az örök vadászmezőkre és mindkettő itt kísért azóta is szüntelen. Sokszor reggel olyan fájdalmakkal ébredek mint aki jól megrugdostak…. - elővettem a megtöltött békepipát s azt meggyújtva átnyújtottam vendégeimnek s megkérdeztem, - no de hadd halljam jöveteled célját.. Ó Nagy Csüngő Csikk ! - uff, Nagy Varázsló Szürke Farkas, tudom hogy leendő jövőbelid Mosolygó Szem , aki fiam mátkája lett volna, ma el lovagolt az idegenekért a városba Old NyúTorkba !,- az lenne népem és az én kérésem, hogy járj közben Üvöltő Bölénynél a Nagy Tanácsban, hogy májusig legalább nálunk legyenek és minket vigasztaljanak előbb és arra az új dologra tanítsák meg a népem. uff szóltam ! - uff, Ó Nagy Csüngő Csikk dakoták főnöke, számomra kérésed parancs, nem felejtjük el népednek a sok segítséget és testvéri szeretetet amit irányunkba tápláltok minden területen. Többször körbejárt a pipa s nagyokat szippantva és ugyanakkorákat hallgatva

elfogyasztottuk a finom illatú dohányt. Majd ahogy jöttek, talán még nagyobb barátsággal távoztak vendégeim akiket biztosítottam közben járásomról mivel azt hiszem kedvesem is ezt akarta sugallani nekem mielőtt lóra pattant. Majd estére megerősít ebben engem. Már későre járt mikor a kutyák éktelen nagy ugatására lettem figyelmes, ( ugyanis az esti szellemidézéshez készülődtem) mikor kinn nagy lárma kíséretében megjöttek az idegenek élükön Mosolygó Szem. Egyenesen a tipijükhöz vezette őket. Nem telt el sok idő és a papuci Beka nem valami irodalmi stílusban jött ki onnan. És ha jól láttam repült utána hólapát is szerelmetes felesége kedvessége által, azt hajtogatta „ az ősi törvény megillet a morgusz mormolandusz” igen kiabált a Mama , meg a hátadon a lapátusszal. Már erősen besötétedett mikor átjött Szemecske hozzám és lehuppant fáradtan mellém a medvebőr pihenőre. Nevetve mesélt, - képzeld nem akartak az apácák szőröset engedni a lábuk közé!!!- nagyon értetlenül nézhettem rá , mert így folytatta nevetve, nem olyat Teee ! - hanem a lovat. Mire megértettem velük, hogy itt ez a közlekedés és vagy így vagy úgy elfogadják mert vagy a hideg vagy a vadak falják fel őket. Ez hatott rájuk, mert a félig is de felültek a harcosok mögé a lóra. Szegény Beka most aztán kerülgetheti az apácákat és a hittérítőt. No nem sokáig örülhettem a más bajának, mert kedvesem közölte velem, hogy az apácák ha megmelegszenek ragaszkodnak hozzá, hogy máshol aludjanak , mert Beka apucitól félnek.. - tudod arra gondoltam és huncutul kacsintott, hogy te Szürkém, mert meséltem nekik, hogy milyen rendes vagy befogadod őket és mivel Te vagy a varázsló el is szállásolod őket. Nálad biztonságban lesz szűzi fogadalmuk, amit kétlek ugyan hogy itt sokáig megtartanak.. Segítek a hátsó tipiben helyet csinálni az alváshoz, mert ha felmelegedtek anyám teájától akkor ők lefekszenek hiszen kimerítő nap áll mögöttük. - Szürkém , most el is megyek haza , mert bizonyára szükség van rám, de átkísérem őket és még egy kicsit beszélgethetünk halkan, hogy ne zavarjuk a vendégeket. - jó kedvesem rendben, majd elmondom mit beszéltünk majdnem apósoddal, Csüngő Csikkel a nagy dakota főnökkel. Hoztak új bőröket is , így nem lesz nehéz fekhelyet csinálnunk, az apácáknak. Úgy érzem menni fog a dolog és Üvöltő Bölény szívesen elengedi a hittérítőket a dakotákhoz, mert ahogy már kinyilvánította egyszer nekem a véleményét,- hát az nem igen volt hízelgő rájuk nézve. No de ne menjünk a dolgok elébe, mindennek meg van a maga ideje és sora. Jöjjenek az apácák, remélem a durrogástól nem lesz bajuk…

226. Tumpeck György ( Beka )

Béka csele Béka Szép ma nagyon idegesen ébredt. Hideg északi szél tombolt, a nap sem akart kelni. Farkasok és a varázsló is üvöltenek. Legalább az egyik megfagyhatna. Kedves nejem eldugta az üvegem – mondta -, és ettől meg idegesebb lett. A faluba nagy volt a nyüzsgés, vendégeket vártak. Béka nem várt senkit. A varázsló kaján vigyorral a képén mászkált fel s alá. Ez valamit megint forral - gondolta Béka - jó lesz résen lenni. Amikor Béka szép résen volt, akkor nem volt szép, olyankor figyelt. Figyelte az erdei fák susogását elnyomó gyerekzsivajt, a farkasok üvöltését elnyomó szél süvítését. Beleszagolt a levegőbe, és érezte, hogy itt valami bűzlik. A varázslót kezdte keresni, és meg is találta a Dakoták vezéreivel. Arcukon könnycseppek, hajukban tollak. Valami baj lehet, nem egy síros népség, gondolta Béka. Nemsokára megértett mindent. Béka neje egy csomó apácát terelgetett a sátor fele. Béka tüntetőleg a sátor elé állt, de ügyesen kikerülték és neje még egy hólapátot is utána vágott csupán szeretetből. Béka sértve érezte magát, pedig ismerte nejét s annak kedvességét, de azért mérgében letépett egy darabot a privatizált Lupusz patika bőrre írt alapító okmányából, rárajzolta a varázsló képét, kiszínezte és összetépte. Megnyugodott, ez használni fog. Hosszantartó heves átkozódásának meg is lett az eredménye. Az apácák átköltöztek Szürke Farkas tipijébe, így Béka nyugodtan folytathatta a kutatást az ordas által említett üvegek után.

227. Kardos Beáta

( Szürke Mosolygó Szem ) Gyónás

Ah, hogy reszkettem! Ordasom valóban sokat volt a Főnökök tipijében, s miután ők kijöttek, a távolból jött tiszteletessel még tovább tartott megbeszélése. Anyám szerint most gyón. Gyónja a sok elkövetett bűnét, s szerinte ne is várjuk, hogy hamarosan előkerül. Aztán megnyílt a sátor, s kilépett magabiztosan Szürke Farkas. Körülnézett győzedelmesen, mire anyám: - Látod lányom, mit tesz, ha valaki megszabadul lelkének gyötrelmeitől, mert akármilyen Ordas is, de lelke az van, s kísért, amíg csak él. – Én meg csak néztem csillogó tekintetét, s amikor rámnézett, felém közeledett, nyújtotta kezét, nem tudtam hová, merre vezet. - Kincsem, megbeszéltem a tiszteletes úrral, hogy most nyomban összead bennünket, hogy legyünk egymás szerető társai, nevelői az én két árvámnak. – Majd leesett anyám álla a meglepetéstől, de Ordaskám folytatta – Egy kérésem van csak hozzád, vedd fel a legcsinosabb bőrszoknyádat, hogy szépséged teljében lássalak az oltár előtt, amit mi már el is készítettünk. - Olyan hiányos öltözetben a tiszteletes előtt? – anyám mérgesen kiáltott fel – Miért ennyire sürgős, nem tudtok várni nyárig, amikor melegen süt a nap, és a falu apraja-nagyja ott lehet a szertartáson? - Drága mama – szólalt meg jövendőbelim mézédes hangon -, ott lesznek, ez csak az egyházi szertartás, a törzsbélit, majd nyáron tartjuk meg, addig vadászok szarvasra, s lesz akkora lakoma, hogy félre áll Béka após szája az örömtől. Te pedig Szemecském siess nagyon, mert van még meglepetésem a számodra. – Én szívdobogva szaladtam be tipimbe, a legaranyosabb szoknyámat vettem fel, mokaszinomat a télit, mert azért a nagy hóban csak azzal közlekedhettem, egyébként meg határozottan jól mutatott a rövid kis szoknyámmal. Hajamat kiengedtem s nyári, szárított virággal megtűzdeltem, nyakamba vettem amulettemet s már nyílott is a tipi. Ordaska nagy, kerek szemekkel nézett rám, majd meleg bundájába burkolt, ölbe vett és meg sem állt, csak amikor már a tiszteletes által eszkábált oltár előtt voltunk. Anyám valahonnan előkerítette apámat, a gyerekek is mellettünk álltak, s a legnagyobb meglepetésemre ott volt Aya az én kedves jó barátnőm, aki úgy szeretett, mint saját lányát, A szertartás nem tartott sokat, a pap összeadott bennünket, úgy mintha Bécsben lettünk volna, bármelyik katedrálisban. Boldogan öleltük át egymást és most valóban meglepődtem, mert így szólt Szürke Farkas: - Kedves nejem Szürke Mosolygó Szem, most, hogy ne érezd magad a vadonba nászútra megyünk. - Hová – kérdeztem ijedte? - Ne félj, ha emlékszel még rá, vár bennünket az Öröm Odú, ahol mindig meleg van a földböl feltörő víztől, és moha ágyunk puhább, mint valaha is volt. Aya és a gyerekek velünk jönnek. Drága barátnőd megígérte, hogy vigyáz rájuk a kincses barlangban. Játszanak a drágakövekkel, amelyek csillogásánál csak a te szemed szebb, fürdenek a finom meleg vízben, s esszük az ott termett finom gyümölcsöket. - S mama? - Sajnos ő itt marad, de megígérem, hogyha visszajöttünk a mi házunk mellé építek nekik is egy szép, takaros házat, hogy ne

érezd hiányát, sem anyádnak, sem apádnak. Aya is ígéretet tett, hogy mindig velünk él, én ellátom gyógyfüvekkel, élelemmel, soha nem lesz gondja semmire, amiért ily kegyes volt hozzánk, a nehéz és boldog óráinkban. Ez volt esküvőm napja. Nagyon boldog vagyok, hogy végre annyi viszontagság után most már tudom, hol a helyem. Remélem, hogy megajándékozom kedves szüleimet nagyon sok unokával és szeretettel.

228. Pápai Aranka Aya visszatérése ( Ezüsthaj )

Aggodalommal figyeltem a távolból, hogy mennyi belső háborúskodás bomlasztja a fogadott népem életét. Reméltem, hogy időben észhez térnek szeretteim. Nem akartam előmerészkedni, örültem, hogy szerencsésen megmenekültem a Nagy Varázsló üldözésétől (biztosan jobb belátásra bírta Fehér Farkas, hisz ezt nekem megígérte) Arra is jól emlékszem, hogy Ordas akkor is a pártfogásába vett engem, amikor érzéseimmel ellentétben, mindenáron férjhez akartak adni. Úgy a szívembe zártam ezt a Szemecskét, drága barátnőm lányát, mert odaadóan gondozza és szeretgeti a gyermekeket. Amikor láttam, hogy szívét rabul ejtette Ordaskája, hát elhatároztam, segítek a szerelmeseknek. Mint tudjátok, én mindig szerelempárti voltam, miért most tagadnám meg önmagamat! Ígéretet tettem, hogy velük maradok, ha ők is megígérik, nem lesz rájuk panasz. Ezt könnyelműen elhamarkodtam, mert közben hírt kaptam tengeren túlról, hogy ronda nővéremet valami kórság támadta meg, hát nagy titokban oda sietek, hogy meglessem, ármánykodásával mit ért el, bántja e még szegény Don Ottokáromat. Apám Don Karfiol szíve megenyhült-e irántam, stb, stb. Az esküvő után észrevétlenül el fogok tűnni, csak még beszélek Beka Szep és Ordas fejével, hogy kössenek, ha békét nem is, de legalább viharszünetet, hogy kis kedvencem, Mosolygó Szemecske legalább a mézesheteit élhesse békességben.

229. Fényes lagzi Vulg Fartban I. rész. Végre a zord telet legyőzte a tavasz és a hó amely bezárt bennünket a tipinkbe és megbénította az életet csak a magasabb helyeken maradt meg és csillogott ha rávetődött a nap,- de már egyre szürkésebb, piszkosabb foltok voltak. Szépséges mátkámmal amint egybekeltünk a tiszteletes előtt, kettesben egy rövid kirándulást tettünk az örömoduban, de biztosíthatok minden rosszmájú irigyemet, hogy ez csak a ritus miatt kellett az igazi a lagzi után jöhet csak. Erre a rövid időre Ezüsthajnál voltak a gyerekek, akit szegényt a Mami megitatott valami kotyvalékkal és víziói támadtak, azt képzelte, hogy otthon jár és Don Kartofely és Don Ottokárius társaságában van. Ja és , hogy enyhén csúnyácska nővérét Donna Ragyaizabellt megtámadta valami kór. Történt is, mint kiderül, hogy szegény anyósom ( továbbiakban) a „Mami” hiányos gyógyfű tudása következtében a tőlem elorozott patikában nem ismervén ki magát összekeverte a dolgokat és az „ ürgyürüfütty durrogh med.” örleményt összekeverte „ a hallucinus repköd „ porral. Ebből lett aztán a nagy vircsaft a kedves segítőnk és támogatónk Ezüsthaj nem mert napokig az emberek elé menni, mert ahányat lépett mindig, mintha gally reccsent volna alatta. Ezt tőle tudtam meg, mikor hazajöttünk és pironkodva mesélte, hogy a Mami mennyire mellényúlt. Igen ez a piálás eredménye vagy a kései unga-unga utóhatása? – nem tudom de elég kellemetlen az bizony. - Ó hát tudom mire vagytok kíváncsiak…! – az örömodu részletekre, hogy ne beszéljek ennyit mellé, persze az a piszkos fantázia. Mert ti bizonyára nem hallottatok a plátói szerelemről ..- na ugye? pedig ez van. Kedvesemmel azon kívül, hogy sokat és kimerítően csókolódzunk még plátóin is csináljuk, nem platón ! – Te kis irigy szőrszálhasógató ! – hogy ki az ? hát mostoha apósom Brekeghy de Whyski . Azt beszélik, hogy az esküvői szertartás hallatára oly mértékben elővette az ital utáni vágy, hogy neje Brekeghyné de Szarvaska hiába verte le a fél oldalát a hólapáttal ő akkor is ivott…mit ivott vedelt. És azt kiabálta „ nem élem túúúúúl” igen , mert a vejével nem vívhat csatát, pedig szerette volna fitogtatni erejét csakhogy az ész túljárt a tervein. - visszatérve az örömoduhoz, - hát az úgy volt, hogy egy hétre való elemózsiát becsomagolva elhúzódtunk, mert ennek az odúnak az a tulajdonsága, hogy a legkevesebb napfényt is raktározza és itt mindig nyár van. Úgyhogy teljesen ruha nélkül lehet lenni. Azt a szépséget amivel megáldotta a természet ifjú mátkám csak legekben lehet kifejezni. A fantáziára bízom a további intim részleteket, mert ez a kettőnk titka. Beeeeee ! Visszatérve Vulg Fartba ezek a hírek fogadtak, de eltörpültek a Nagy Menyegző előkészületei mellett. Először is a Nagy Főnöki Tanácsnak meg kell szövegezni a forgatókönyvet majd ezt követően a még falunkban tartózkodó tiszteletesnek ( aki nem sokáig lesz már itt ) háromszor kell kihirdetni a Nagy Totemnél , hogy a kézfogó megtörtént és a Nagy Monitou áldását adta. Ez némi zavart keltett a tiszteletes fejében, de közölték vele, hogy erre így hívják, - így megnyugodott. Ráadásul mindezt az ősi ritusnak megfelelően a világgá kiabálom oszlopra egy nagy szarvasbőrt az ősi jelekkel telerajzolva kifeszítettek, amely a nagy esemény minden publikus részét hírül adta. Jelentősége még abban volt ennek és praktikuma, hogy a harmadik kihírdetést követően folyamatosan lehet a nászajándékot letenni elé és az erre szakosodott bizottság a Szürke Lupus udvarházba szállítja. Tehát akkor a kihirdetés.

Vulg Fart lakói ! A Nagy Monitou kegyelmében és segítségével az alábbi törzsi utasítás született ami nemre korra tekintet nélkül betartandó és követendő aki ezt megszegi az a Nagy Szürke szikláról törzsünk végrehajtója Fürgén Kibelezlek háromszor dobja le. Aki véletlen túléli azt kitömve fogjuk mutogatni egy évig. uff-uff. Asszem ércsük ugyi!!!! 1., Vulg Fart címzetes patikusát és varázslóját s annak szépséges mátkáját ( alulírottan megnevezve ) ezután semmiféle sértő szó nem illetheti . Először a hölgy Mosolygó Szürke Lupus szül.: Mosolygó Szem. anyja neve : Arany Szarvas, apja neve : Brekkentő Tóbi..és a férj : Márki de Latrens újvilági nevén Sir. Szürke Lupus de Ordas 2., A címzetes pár titulusai és megszólításai. Mosolygó Szürke Lupus…Édes Szemecske és Szarvaska lánya Mosolygó Csillagszemű a törzsi és világirodalom fejlesztője népművelő doktorusz. 3., Sir. Szürke Lupus de Ordas…továbbiakban Ordaska, kedves fiam , kedves vejem ( beee) a világi és természet tudományok doktora a nép segítője. A többit a szerénységem tiltja, hogy ismertessem. 4., A menyegzőt három kihirdetésnek kell megelőzni, ami a mai naptól kezdetét veszi és tart az első bölény elejtéséig. Ennek a húsa lesz az egyik főfogás a bőre pedig a nászágy. 5., Ha valaki tud olyan dologról ami ezt a menyegzőt megakadályozhatja az ne hivatkozzon sem szer vagy ital befolyásoltságra, saját érdekében hallgasson, mert nyelve megrövidíttetik. 6., A párnak a jókívánságaikat kifejezhetik, ha befizetik a szervező bizottságnál az egy aranyrög, vagy egy karát gyémánt vizitdíjat és annak leperkálásáról megnyugtatót hoznak. uff uff Megtehetik: a ( főtéren balra majd jobbra az Úgyis Lenyúllak hivatalban ) Ezennel kezdetét veszi a felkészülés a lagzira program. Következő rész tartalmából: - Szarvasanyó könyörgése a vejéhez…” had aggyam vissza édesem a patikádat” - Brekttyusz após „ minden whyskim a tied” - renitensek dobálása a szürke szikláról - vizitdíj akadozása… - Fürgén Kibelezlek rosszalló pillantásai - Úgyis Lenyúllak hivatal jelentése és ami még történni fog.

230. Fényes lagzi Vulg Fartban előkészületek a Medvetánc Ünnepre II. rész. Ezekben a napokban hosszú kígyózó sorok alakultak ki az Úgyis Lenyúllak hivatal előtt. Mivel él a nép körében az a kép, mely szerint mi vár azokra, akik Fürgén Kibicskázlak kezelésére szorulnak. Nem is beszélve a szikláról való landolás utáni állapatról, még nem jegyezte fel a krónika, hogy valaki ép porcikával megúszta volna. Sajnálom, hogy ehhez kellett folyamodni, de nagyon elkutyult a társaság. Tehát gyűlt a nászajándék, ahogy annak kellett lennie. A szokás szerint nekem és kedves leendőbeli hitvesemnek útra kellett kelni, hogy a baráti törzseknél tisztelgő látogatást tegyünk, és egyben meghívjuk az évszázad lagzijába, mert nem én mások suttogják ezt, hogy ilyen szép pár régen volt keleten és nyugaton. A szavannák szabad népe alig várja az eljöttét. Utunkat úgy terveztük meg, hogy a folyó mentén haladunk felfelé lóháton, magunk után vezetve a málhás lovaink, mert a személyes holmink mellett a hívogató ajándékot is a málhások hozzák. A csecsebecsék amiket Mosolygó Szem készített az inkább az asszonyoknak valók. A férfiaknak úgy döntöttünk, hogy azt a finom pipadohányt tesszük szarvasbőr zacskókba, amit még kedves barátnőnk Ezüsthaj hozott a nagyvízen túlról, mikor megnézte övéit. Még nem esett szó a lagzi időpontjáról amit elindulásunkkor tűzött ki a Lenyúllak hivatal vezetője Degesz Zseb. A lakodalom a Medvetánc Ünnepén a júniusi első holdtölte napján lesz. Ez egyben a hosszú tél után alkalmat ad arra hogy a párok ismerkedjenek egymással és számba vegye a törzs a téli szaporodást a kis jövevényeket. Későbbiekben leírom a menetét, mert ez egyben a nagy Szellemhez való engesztelő fohász napja is. Első megállónk a sziúk voltak, akik testvéri szeretettel fogadtak bennünket. Átadva az ajándékokat és medvemaszkot, ami jelképezte az ünnepet és a jó minőségű dohánnyal elszívtuk a békepipát, utunkat folytattuk következő állomásunk felé a Dakoták felé. Dakoták egy békés nagy nemzetség fiai. A táboruk szabályos alakzatban felállított wingwammokból állt. A telep magaslati pontján volt Futó Róka sátra amely előtt már várt ránk. A szokásos üdvözlések után átadtuk meghívónkat jelképező maszkot és a békepipa elszívása után kedves vendéglátóinktól búcsút vettünk. Következő állomásunkon az Apacsoknál ért utol az este és a lenyugvó napnál a törzs öregeivel elpipázgatva beszéltük meg a világ dolgát, Mosolygó Szem pedig az asszonyok sátránál vendégeskedett. Vendéglátóink a éjszakára ott marasztaltak és mi szívesen hajtottuk fejünket le a kimerítő napi utunk után. Másnapra maradt a folyó ezen oldalán a Komacs és Navaho testvérek látogatása, majd tőlük a nagy gázlón Szürke Pisztráng navaho harcos segítségével a túlparti törzsek látogatása volt betervezve. Sorban Hopi, Deni, Mandanok, Feketelábuak, és majdnem átellenben nekünk a Cheyenek. Már a mandanoknál éreztem valami furcsát a közérzetemben , de nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Csak midőn a cheyenekhez értünk fogott el a gyengeség. A varázslójuk azonnal hozta a gyógyfőzetét, de míg a kedvesem Mosolygó Szem , meg nem győződött a minőségéről nem engedett inni belőle. Annyira erőt vettem magamon, hogy egy tömet kalumetet elszívjak a főnökkel, de utána lázba estem. Szörnyű éjszakám volt, végig vonult az utóbbi évek öröme bánata előttem. Szeretett Gyöngyim megjelent s halk hangján tudomásomra hozta, hogy nem haragszik amiért újra házasodom, mert kedveli a jövendőbelim és biztosítottnak látja a gyerekek nevelését. Még mondott dolgokat Marisról és , hogy vigyázzak Békára no meg Szarvaskára, de zeket már sajnos a kimerültségem okán nem tudtam megjegyezni.

Utólag tudtam meg, hogy cheyen barátaimnál több napot töltöttem lázálomban és hírnököt küldtek át a folyón hozzánk, hogy tudassák, nincs semmi baj csak később jövünk, míg csitul a láz. No nem kellett több a kedves Mamának, már kommünikét tett közzé, hogy a lagzi elmarad meg eceterá eceterá. A lagziig még bőven van idő. Tehát Brekettyusz úr és Szarvasanyó őlédysége ne dörzsölje a kezét. következő részből: - sátorváros építése a vendégeknek - különbizottság létrehozása - maszkok- szerepek - zenészek, szakácsok, cukrászok - lagzi

231. Tumpeck György ( Béka )

Békepipa használt mokaszinból Úgy gondoltam, hogy nem szólok bele lányom készülő nászába, de nem tudom magam tovább türtőztetni. A göthös Varázsló megint felbosszantott. Persze, hogy megátkoztam és persze, hogy napokig nem volt magánál. Amikor utoljára fennjártam a Natawassaga river bejáratánál, az öreg Inuit főnök mindenféle varázsszerekkel látott el. És hirtelen egy gyorstalpaló tanfolyamot is végeztem átkozódásból. Erről nem tudott Ordaska, de most ráfázik. Olyan nyavalyát zúdítok rá, amitől úgy fog kinézni, mint egy háromlábú hintaszék gobelindíszítéssel. Még, hogy a lányomat! Badar beszéd. Az Úgyis Lenyúllak hivatal előtt kígyózó sorokat, az aranyér a medvecsapáson felkiáltással megtizedelem. Ki tud ellenállni a megtestesült sárga gonoszságnak, amit a Nagy Manitu pusztán a fehér emberek bosszantására rejtett a hegyekbe. Ordas felpakolt mindent és málháslovakkal együtt lelépett, lehet, hogy vissza sem jön. Lányom okos kislány - lehet hogy át is keresztelem - az első adandó alkalommal megszökik a varázslatomtól legyöngült varázsló mellől. A szerencsétlen Ordas, pipadohánnyal akarja megvesztegetni a szomszéd törzseket, nem tudván, hogy azok apróra szeletelt, használt mokaszinból készítik a békepipához való tölteléket. Ki nem állhatják a dohányszagot. Na mindegy, erre majd rájön. Ez a varázsló, ez nem tudom, mit képzel magáról! Felkeresi az összes indián törzset, csak azért, mert azt hiszi, hogy hozzáadom a lányom. Pimaszság, de majd végez vele a sárgaság. Vagy valami más nyavalya.

232. Furcsa beteglátogatás - ha az időt jól érzékelem akkor az ötödik napja fekszem a cheyen barátaink kuruzsló sátrában és élvezem vendégszeretetüket. A gyógyító asszonyok kitartóan és felváltva mormolják az ősi varázsszövegeket és a Nagy Medicinus totemoszlopánál a füstölőt nem hagyják kialudni. Kedvesem teájával gyógyít, amely lassan visszahozza régi erőmet. Közben az Esti Füst Hír és Hajnali Kukorék megjelenő számait olvasva , aggasztó hírek jutottak el hozzánk. a VulgFartban zajló eseményekről. Tűleveli Béka a leendő apósom azt terjeszti rólam, hogy lábszagú mokaszinből csináltam a pipadohányt, amelyet ajándékba vittem barátainknak. Ez galád rágalom, mert tudom a „sárga kavicsra” fáj a foga, de bele is törik neki. Még azt sem átalják, hogy volt kedves feleségem Gyöngyi szellemét megidézve kinyíranduszt szervezzenek és az ő szelleme mögé bújjanak a felelősség elől. No ebből nem eszik egyik sem. Szarvaska gyanús csendben van, ami a pergő eseményeket illeti vagy boldog és tervezget, vagy a rosszabbik esetben férjével szövetkezik és ő tüzeli a mindutalan támadásra. Ma délelőtt meglepetésben volt részem, épp reggeli „lándzsásútifű” teámat kortyolgattam és hozzá „ vándorbuzogány „ gumós termését ropogtattam, mikor megjelent a sátor bejáratánál Fergeteg Fart és Gügye Rügy. Az előbbi szeretett anyósom unokaöccse és a kissé csúszós kumlungú felesége. Na gondoltam itt az első követe a kinyírandusz projetknek. Mert ez a Fergeteg, aki nem tudná nevét a gyilkos erejű alfarhangjáról kapta, ami a babevő nemzetségben igen előkelő a The Killer kitüntetés birtokosa is. A két látogatóm széles mosollyal üdvözölt és hogy létem felől érdeklődött, ami jelen esetben természetes dolog, csak nem tőlük, mert mögöttük az ármányt sejtettem. Tehát a köszönetem kifejezésével együtt megkértem, hogy a mosolyát kicsit szűkitse nehogy vele párhuzamosan más is megnyíljon és akkor a lábadozásomnak egy időre vége. Fergeteg biztosított afelől, hogy a kenuba otthon csak bababszintes állapotban engedte a segéd varázsló. Látom azért van otthon aki nem ellenség. Habár ahogy most itt van a látogatóm, írok egy pár sort após uramnak és kedvesemnek is eleget teszek, már ami a békülést illeti. Ez két gügye úgy sem tud olvasni a levelet külön tiszteletben fogják tartani, mert misztikus jelentőséget nyilvánítanak neki. Így a levél : Tisztelt Béka úr! Lánya a szépséges Mosolygó Szem kérésére felkérem önt, hogy fogadja a felajánlott béke jobbom az ön béka jobbjába. Ígérem, hogy személyesen járok el a Lenyúllak hivatalnál, hogy az ön részére , címét s rangját megilletően ( mert, hogy végül is egy Márki veje lehet) igazi „ halványbikafingoncserzett bölénybőr” nemesi levelet kapjon. Arra már nem is merem megkérni, vagy mégis, hogy hangszerelje a „Tarkabab pendíti hárfám” és a „ Juliskababból kötöttem én csokrot néked” c. számokat. A szövegkönyvét időben az ön rendelkezésére bocsátom. Maradok tisztelettel: kmf. Márki de Latrens alias Lupus Mágikusz Ordasus

233. Levél Vulg Fartból Tisztelt körmönfont Ordasus Úr Természetesen gyönyörűséges lányom kérését tiszteletben tartván elfogadom az ön béke jobbját, jobb híján a balját is. Nem állítom, hogy örök hálára kötelez, ha eljár az érdekemben. Engem, egy nemesi halványbikafingoncserzett bölénybőr nemesi levéllel nem lehet megvesztegetni. Felrovom önnek, hogy ön leánykérőben sem jelent meg, és nem kérte ki atyai belegyezésemet sem. Ön nem merte kockáztatni az esetleges nemleges választ. Ezért szégyellje magát, de mint említettem, gyönyörűséges lányom kedvéért elnézem önnek. Uram, be kell valljam, én nem értek a hangszereléshez, és az én brekegésemet, csak a gólyák hallgatják szívesen. Maradok tisztelettel Bekus Varanyusz alias Bekus the Silvorium. Levelem ezek szerint otthon találta nem egészen Szent Germain grófot, az állatszeretetéről és szépségéről elnevezett Béka urat, mert hűséges hírvivőm a gyorsaságáról híres Fürge Csiga tesója Fürge Fürkész a léglökéses kenujukkal hozta át a folyón a levelet, lobogtatva azt, mintha kitört volna a nagy törzsi háború. Amint felbontottam sok mindenre választ kaptam meg nem is. Leveléből kitűnik, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítottam a szalonokban szerzett zenei műveltségének, tehát elképzelhető, hogy a szalont bordélynak hívták ahol ő sűrűn és hathatósan megjelent. Ez nem hiba , az vessen rá követ először aki ezt nem tenné meg, de akkor ne kérkedjen nemesi címével és a felajánlott „ halványbikafingoncserzett” nemesi levelet örömmel fogadja el. Szerintem mindent az én kedvesem Mosolygó Szem fog eldönteni a Medvetánc Ünnepségen ahol a rituálé szerint, ahol is az egyforma medvemaszkos emberek között fel kell ismernie párját vagy választottját. Előzetesben ennyit erről. Ami legfőképp foglalkoztatott, ama hír, hogy milyen stádiumban áll az építkezés, mert nagyon sok vendéget várunk és szálláskapacitásunk elég gyenge, mondhatni nulla volt. A volt városi építészünk Sátor Lap csak a föderáció segélyeket vette fel és tűntette el és ezért menesztette a Tanács. Az újak a jelentésből kitűnik, hogy komolyan veszik a vendéglátást és építkeznek gőzerővel. A főépítész Funda Mentum és helyettese Wing Wam értik a dolgukat. A másik egy pillanatig aggasztó hír volt, de be kell látnom előbb utóbb megtörtént volna. Történt ugyanis, hogy a tiszteletes épp esti imájához vonult el az Árnyas Ligetbe, amikor is az ő fülének ismeretlen hangokat hallott. Nevezetesen az egyik apácája térítette keresztény hitre az egyik fiatal harcost és pont az ördög pokolba űzésénél tartottak. Felettébb kínos szituációt a tiszteletes velem közölte levélben és kérdezte mitévő legyen. Azt hiszem válaszomban méltányolom hitbuzgóságát és tanácsolom neki, hogy a keresztény hit népszerűsítése végett találjon magának is valakit az asszonyok között, mert akad sok özvegy, akivel gyakorolhatja az ördögűzés bocsánatos és magasztos bűnét. Nagyon kifárasztott, még ennyi tevékenység is. Mára elég ennyi s válaszaimmal útjára bocsátottam a két hűséges hírvivőm. Íródott :Anno domini…Gyógysátor 13.

234. Kardos Beáta

/ Mosolygó Szem /

Medvetánc ünnepség Ah! Ezek a férfiak! Azért büszke vagyok a papámra, mert csak én tudom, mennyit szenvedhetett, amikor megírta azt a pár sort, amellyel békajobbot ajánlott az én szép Szürke Farkasomnak. Tegnap este Medvetánc ünnepség volt. A dobok pergése szűnni nem akart, amikor engem beállítottak a tűz mellé. Úgy reszkettem, mint a nyárfalevél, mert még én sem tudtam, mit szeretnék. Clarissa apáca előtte félrevont, és felajánlotta, hogy legyek misszionárusa a hitnek. Nem, nem apácának hívott, hanem oktatónak a gyerekek mellé. Felhívta figyelmemet arra, hogy ruházatom nem lehet olyan, amilyenben viszont látott. Nem lovagolhatok, csak úgy, ahogy azt Bécsben tanították – féloldalasan. Még sok mindenről beszélt, de én már akkor nemet mondtam gondolatban, amikor öltözetemről kezdett beszélni. Ah! Ebben a melegben csukott nyakú, fekete ruhában? S még illatos virágot sem tehetek a hajamba tűzve! Elképesztő! Farkaskám pedig pontosan azt szereti, ha illatos a hajam, én is. Képzeld Papa virágokból készített nekem illatos, habzó szappant. Ezért kérlek nyugodj meg, rendes ember, csak néha nem bír magával, de ezt nála a bab műveli, majd leszoktatom róla, mint, ahogy a Mami leszoktat téged a tüzes vízről és nagyon boldog család leszünk, sok-sok unokával. A Medvetánc – Oh! Mon Dieu! Felsorakoztak a harcosok, mind egyformák, ugyanolyan maszkban. Tudtam, hogy Szürke Farkas babot evett, s gondoltam nem lesz nehéz ráismerni. Csalódtam, amikor közelükbe értem iszonyú bab-pára lengett minden harcos körül. Csak egy volt, ahol igazi férfi illatot véltem érezni, finom virágszappan illattal fűszerezve. Azonnal rámutattam: - Ő az! – Nem tévedtem. Azonnal ölébe emelt, fel a magasba és akkor kezdték el énekelni az asszonyok az ara dalát. Drága Mama és Papa! Kiválasztottam életem párját, kérlek benneteket, fogadjátok be a családunkba. Tudom, híres őseink nem ellenkeznének, hiszen ismeri Cato nyelvét, jártas a tudományokban, egyszóval remek férfi. Áldásotokat megköszönve maradok szeretett lányotok: Mosolygó Szem

235. Medvetánc Ünnep és párválasztás

Végre elérkezett a nap és otthagyhattam a gyógysátor szürke magányát, amelyet kedvesemmel és a gyógyító asszonyokkal osztottam meg több mint tíz napig. A cheyen barátaim a rangom megillető díszes kenut bocsátottak rendelkezésemre az átkeléshez. A vezérkar a törzsfő vezetésével kísért a partig ahol méltóságteljes tartással és néma fejbólintással engedtek utamra. A cheyen evezősök szaporán húzták a lapátot a vízben, mert nyugat felől sötét fodrokban közeledtek a fellegek és ez a nyílt vízen veszélyt jelentettek. Ahogy a túlpartra értünk mindez nem következett be , mert a nagy sziklás hegység felfogta s majd elterelte a vihart másfelé. A parton nagyon sokan vártak a falu lakói közül akik őszinte lelkesedéssel fogadtak. Kedvesemmel a szállásunkra mentünk és megbeszéltük, hogy holnap járjuk be az építkezést és az ünnepi előkészületet. A nap további része csendesen telt el, még bekukkantott hozzánk Szarvaska. Csak mikor elment akkor kezdtem gondolkodni, mi is volt a furcsa rajta, hát ne tudjátok meg, - az oldalára kötve egy félméteres kis bunkó… szegény férje…már nem haragszom rá. Végre otthon hajthattam álomra a fejem és gondoltam, hogy kipihenem a kellemetlenségeket, de nem így történt. Megint vízióim voltak az éj sötétjében. Arra ébredtem, hogy motyogok magamban és Gyöngyim nevét suttogom. Szemecském is felriadt és nagyon riadtan nézett rám s valamit láthatott rajtam, mert megrémült tőle, de nem mondta meg nekem. Alig van idő az ünnepségig, így erőt vettem magamon és elindultunk körbejárni a falut. Legelőször is a vendég wingwammokat vettem szemügyre az Árnyas Ligetnél szabályos kétsoros a falu ívét követve lettek elhelyezve. felszereltségük a kényelmet biztosították a legigényesebb vendégnek is. Nemzetségenként lesznek kiadva, de sorsolás után, mert nem akarunk senkit hátrányos helyzetbe hozni, haragot meg pláne. A sátraktól megfelelő távolságra lett kialakítva a tánctér és egyben a rituálé bemutatója. Középen a nagy máglya, amely az egész tánc alatt ég. A Vének tanácsa utolsó gyülésén minden a helyére került, a teljes forgatókönyv jóvá lett hagyva, ami leszabályozta minden szereplő és rendező feladatát. A ritmus és tánc aláfestésére az idén „’10 éves” fennállását ünneplő „VulgFart Bean” ( bab-song-zsong) női Tam-tam együttest bízták meg. Az együttes tagjai elnyerték a „ Great Bean Oscar” díjat. Suttogó Száj még külön a „ coloratpolitúr” díjat is. Ropogós Fartő, Zörgő Avar, Mézes Csók, Ringó Csípő, művészi zenéjükkel elnyerték a „ szavannák hajnala” díjat is örökre. A rituálé jelmezeinek és maszkjainak készítését és forgalmazását a „ beterítem a képed” kétkezi vállalkozás kapta. A népek azt suttogják, hogy Ülő Bikának vannak benne érdekeltségei, de azt is beszélik, hogy azért Ülő, mert a sok ungázástól nem bír járni és gyékényen húzugatját ide-oda. Azért itt Vulg-ban is sok a rosszindulatú pletyka, mert ha már valakinek egy kicsivel nagyobb lova van, vagy netán új wigwamja mindjárt szájukra veszik. A sátortábor tervezéséért és kivitelezéséért Sátor Lap főépítész, és Wing Wam tervező és kivitelező a felelős. Közvetítés és dokumentálás jogát a helyi Esti Füst Hír és Hajnali Kukorék kapta, nem kis óvadék letétele után. Páter Mester tiszteletesnek rendesen fel lett adva a lecke, mivel tudvalevő, hogy az ünnepség után el kell hagyni a falut és az egyezség szerint a dakotákhoz költözni. Apácáira már ugysem tud vigyázni, mert aki még nem esett áldozatul a keresztény hitre való térítés

szemléltető bemutatására az un. „ ördögűzés a pokolba” , akkor ezen a Medvetánc Ünnepen túl fog esni. Az ünnepség időpontja 1800. június első telitőltött hold napja. Ez az „ Ordas harapásos Szarvas” éve. Közben a kis családom is nagyon készült az ünnepségre. Aranyfelhő és Kisharang állandóan susmusoltak és láttam, hogy sokat átjárnak Arany Szarvashoz. Biztos az új ruháikon dolgoznak, de így helyes. Némelykor Szemecskét is bevonják a titkukba csak, hogy ők már látom rajtuk, választottak párt maguknak és ez az élet rendje. Csillagszövő már kész fiatalember, ha jól láttam ő is készül valamire. Eljött a nagy nap. A falu díszbe öltözött, mindenütt feldiszített wigwamok, az emberek kicsinosítva. Az eladósorban levők csak az est leszállta után jönnek utcára, hogy jelmezük és maszkjuk takarásában csak a kedvesük ismerhesse fel őket valamilyen jellegzetes mozdulatról vagy rájuk jellemző vonásról. Ez is az Ünnep része, hanem a legfontosabb. Fürge Csiga és tesója Fürge Fürkész a Futok és Mesélek rovat munkatársai száguldoztak az utasításokkal, hogy minden a legnagyobb rendben történjen. Mihelyt a Szikláshegy mögött lebukott a nap korongja és felváltotta helyét a telitöltött hold, egy varázsütésre hatalmas dob pergéssel megszólaltak a tam-tamok. Először a magashangúak s csak időnkén a mély tam-tam-dur-bum. Az emberek félkörben elhelyezkedtek a téren, külön helyet adva a vendégeknek, akik a már kisorsolt sorrendben foglalták el helyüket. Az össztánc csak a fiatalok párválasztó tánca után következik. A jelmez mögött aztán senki sem volt felismerhető. Mivel a lánykérés feltétele a Medvetác Ünnepség én is beálltam maszkomban a táncosok közé és a maszk mögül kerestem szememmel a kedvesem Mosolygó Szemet. Csakhogy annyira jól sikerült a jelmeze, hogy sehogysem találtam a forgatagban, vagy ez is egy csel volt az anyja részéről, merta tánc vége felé közeledett és mint kitűnt mindenkinek lett párja csak nekem nem. A maszkot pedig csak reggel az ünnepség után lehet levenni, ugyanis akkor derül ki , hogy ki kit választott. Ahogy ezt még ki sem mondtam , a teret elözönlötte a táncoló tömeg s csak ekkor lett nagy felfordulás. Valami rosszat sejtettem, már régóta megérzem a bajt. A zenekar vad zenébe kezdett és Suttogó Száj mindent átharsogva énekelte a legújabb slágerüket…: „ Tarka bab pendíti hárfám” c. babrockot Fel fel emberek a dalra szóljón a tam-tam babbal ropogjon morogjon a bendő pendítse pendelyed inged szeleburdi legyen kedved szabadon szárnyaljon mindenki vigadjon velem.. Az asszonyok között felimerni véltem Délutános Vilmát is aki férjével Szílaj Vágtával igencsak ropta a táncot. Szarvaska nem hazudtolta meg magát Bekának időnként odacsapott a kis furkósával, aki időnként jól meghúzta a csatoskulacsát s mit sem törödött a dologgal. Érdekes dolgot vettem észre magamon, zavart a zsivaj a lárma. Inkább visszahúzódtam magányomban, valami rosszat sejtettem, de megmagyarázni nem tudom. Remélem reggelre minden kiderül, hogy mi is történik itt valójában. Ezt a nagy varázslók megérzik. Lejegyezve : Vulg Fart 1800. június idusa „ Ordasharapásos Szarvas éve”

236. Gligorics Teréz / Gyöngyi / A Nagy Szellem Hazatér Közönyösen néztem a medvetáncot. Istenem, mekkora hűhót csinálnak az emberek egy semmiségért! Mintha ebből állna az élet…Ha tudnák milyen kis hangyavészek ez végtelenségben! Latrens valahol félrevonulva ült, arckifejezése unalmat, majdnem szánalmat tükrözött. S még valamit: mély gondolatokat. Mintha érezne valamit, sejtene valamit, pedig még nem lett tudatva vele a Nagy Terv. Oh, Latrens, Latrens, mindennek ellenére is lám nem kerülheted el végzetedet! Vagy azt hitted szélhámos életmódoddal változtatsz majd rajta? Kit akartál becsapni, kit akartál elámítani? Hisz Ő úgyis átlát rajtad, tudja jól hogy ez csak állarc…Nézd milyen erőslelkű őröket tett melléd: Aranyszarvast, McOld, a Herceget…Igen, a Herceget, az édes bátyámat, aki már akkor is be volt avatva amikor még nem is ismert Téged! Ő is Választott volt…Emlékszel arra az éjszakára amikor hajótörötten értek vissza a szállónkba? Az a kínai akit megölt téged akart…Ugyanis a kínai küldetésben volt, egy bizonyos prófétájuk felfedezte hogy te vagy a kedvenc…Gondoly csak vissza, ha a Herceg nem üldözi Gyöngyit, sosem jutott volna eszedbe feleségül venni. Hogy miért pont őt? Aranyfelhő miatt. A Nagy Szellemnek Aranyfelhővel vannak tervei, ő lesz az, aki ennek az üldözött nemzetnek jogokat biztosít. Érzed, ugye, Latrens? Szürke Farkas… Hány nevet felvettél magadra, mintha azzal változtathatnál sorsodon. Ennek a kislánynak itt már nem leszel a férje, Latrens. Majd valaki más. Nem így lett megírva. Ne hagyj még több szomorúságot magad után, különben is tudod mi az özvegyasszony sorsa: máglya… Ezt nem kívánhatod neki. A Nagy Szellem készülőben van, elérkezett az idő, mint ahogy tudtad is hogy el fog jönni. A Leghatalmasabb Erőnek tervei vannak vele, nagy tervei. S Veled is. Valakinek a helyébe kell állni, hisz rengeteg munkát hagy maga után. Aranyszarvas igyekezett ezt a maga módján tudtodra adni. Még akkor is, amikor a fele falut majdnem megmérgezted kutyatejjel. Nézd, Aranyszarvas egészen úgy néz ki mint aki be van csípve. No! Milyen jól áll neki! Békának is tetszik, erővel táncolni rángatná. Jaj, vigyázzatok, a folyóba esnek mind a ketten! Latrens, Aranyszarvast mentsd, Beka biztonságban van! Milyen izgatottan nézi mindenki őket a partról. Egy-két bátrabb ember beleugrott a jéghideg vízbe, de csak Békát találták meg. Aranyszarvas meg Latrens nyom nélkül eltűnt… Mint édesanya lehelete úgy melengeti arcom a nap. Örömmel, majdnem kislányosan ugrálva sietek az új jövevények elé. Az egyik már messziről megismer, nevet, integet, könnyezik, mind egyszerre, az édesanyám. A másik jövevénynek kissé több idő kell de végül is felismer s előbb félve, majd egyre bátrabban, boldogan lépeget felém az újonnan felavatott Nagy Szellem… Egy nap majd eljön az az idő is amikor egy aranyhajú kislány bátran meg meri dorgálni még ezt a Szent Embert is ha titokban babot eszik… Iródott Urunk 1799 esztendejében Gyöngyi

237. UTÓSZÓ

Latrens márki vagy ahogy itt nevezték az utóbbi időben, az újvilágban Szürke Farkas már hetekkel ezelőtt megérezte a baj eljöttét. Ezért sem siettette az esküvőt sem, mert a túlvilágról a Nagy Monitou jelezte felé , hogy magához szólítja csak még az időpont volt kétséges. Ez így volt megírva a Nagy Szellemkönyvben , Szarvaska és Szürke Farkas együtt leli halálát és távoznak az örök vadászmezőkre. Nem ment el nyomtalanul Arany Szarvas, aranyrúdjait a falura hagyatékolta, ebből épült és terjeszkedett nőtt várossá. A lakók évente tartanak " Arany Szarvas" ünnepet a tiszteletére és emlékére. Muszáj vagyok beírni mert a tulvilágon akkorát rugott belém, hogy a hátsóm külön életet él . A fiatalok egy új kor hajnalára viradtak és ki ki a maga sorsát követve a keleti parttól a nyugati partig vagy le délre került és az élete alakult, ahogy alakult sok- sok nemzetttség alatt. Közben háborúk és békés idők váltották egymást. A városssá duzzadt a falu a maga előnyei mellett hátrányaival együtt. Az ő életük már sokkal kalandosabb és nem tükrözi az ember és a természet gyönyörű kapcsolatát a létért folytatott harc mindennapjait ami sokkal szebb volt a maga nehézségei ellenére, mint az eljövendő korok küzdelmei a fennmaradásért. Köszönet a novelláskönyv szereplőinek és egyben íróinak a sok fáradságért , hogy létre jöhetett egy úgy érzem érdekesnek mondható mű . Játékosan és némely helyen írónikusan adva kórrajzot az emberi kapcsolatokról és az ember és a természet viszonyáról. Gligorics Teréz- Liliom, Gyöngy, Maris Verzár Éva Zarver grófnő, Aranyszarvas… Kardos Beáta Mosolygó Szem Oberhauser Csaba McOld Pápay Aranka Ezüst Haj Tumpeck György Beka Maszong József Latrens márki, Szürke Farkas... és még sokan mások… Az Úr 1799. évének júniusa.

Befejezve 2007.április hó 08.