A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
VII. évfolyam, 2010. február
2. szám (74. szám)
M a k f a l v a Jónás - híd: Szolokma patakára épített híd a Jónás - telep számára. Ezen a telepen cigányok laknak. A híd az átjárást biztosítja a Makavárához vezető úthoz. Családnévből alakult helynév. Jónás - telep: A Kis - Küküllő baloldali teraszán a Szolokma patak beömlési övezetében található cigánytelep. Juhorospatak: Kövesdomb dűlőben lévő Galambhegyeséből eredő patak neve. Nevét a patak menti juhar fákról kapta, amelyre az idősebb emberek még emlékeznek. Vannak olyanok is, akik e patakot Júsózó patakának mondják. Valószínű itt sózták a juhokat legeltetés alkalmával. Juharos hídja: Az E 13 - as nemzetközi útra épített híd neve a makfalvi nyugati határban. Jelentéktelen áteresz. Kabalás árok: Sötétvölgy és az atosfalvi határ közötti erdőséget jelöli. Eredete homályos. Az idősebb emberek a kabalával (keményebb fából készült kétágú csúsztató, melyet a taliga után szereltek és így húzatták a levágott fát) hozzák kapcsolatba. Kavicsbánya: Ecsenye patakától kissé nyugatra, az országút közelében található sziklás hely, ahonnan az utak töltéséhez kavicsot bányásznak. Kavicsbánya alja: Kavicsbánya és az E - 13-as országút közötti szántóterületeket jelöli. Katonáné hegyese: Sokad dűlő legmagasabb csúcsa az északi határrészen. Innen ered Nagymagos pataka. Valamikor megfigyelő hely szerepét tölthette be. Jó kilátás nyílik innen az egész Küküllő vidékére Firtos, Csombod és Rabsonné irányába. A hagyomány szerint egy száz évig élő öreg asszonyt erre a helyre temettek. Ezek szerint családnév eredetű e helynév. Ma is a Katonák tulajdona. Fülöp Dénes munkájából közli Fülöp Irén
Megjelenik havonta
h e l y n e v e i
Katonáné hegyese
Tantárgyverseny Január 23-án került sor a A Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny körzeti szakaszára az erdőszentgyörgyi Szent György Iskolaközpontban. Kend, Balavásár, Gyulakuta, Erdőszentgyörgy, Hármasfalu, Kibéd diákjai mellett községünk diákjai is részt vettek ezen a megmérettetésen. Több mint száz diák mérte össze tudását és tehetségét magyar nyelv és irodalomból. A Wesselényi Miklós Általános Iskolát összesen 11 diák képviselte: VI. osztályból Bernád Renáta, Fazakas Adél, György Timea, Orbán Kriszta Barbara, Szőcs Tamás, Soó Emőke, VII. osztályból Bányai Borbála, Lőrincz Hannelore, Bíró Enikő, VIII. osztályból Demény Anett-Eszter és Orbán Ildikó Adrienn nyújtotta képessége legjavát. Az elért eredmények alapján jogosan lehetünk büszkék rájuk, hiszen összesen hatan érték el a megyei szakaszra való továbbjutáshoz feljogosító kilences fölötti jegyet. Ők a következők: Fazakas Adél, Orbán Kriszta Barbara, Szőcs Tamás, Bányai Borbála, Lőrincz Hannelore és Orbán Adrien. Reméljük, lelkesedésük és odaadásuk nem hanyatlik, és méltó képviselői lesznek községünknek a marosvászárhelyi szakaszon is. Köszönjük fáradozásukat, és kívánunk sok sikert a további megmérettetéseken is. Tóth Domokos
Makfalvi Tekintő
A MAKFALVI SZÉKELY ZÁSZLÓRÓL Előjáróban néhány törvényi előírást szeretnék a kedves olvasó figyelmébe ajánlani. Románia Alkotmánya előírja, hogy a törvényhozó hatalom a Parlament, a végrehajtó hatalom a Kormány. Helyi szinten a 215/2001–es helyhatósági törvény szerint a határozó testület a helyi tanács, a végrehajtó testület, pedig a polgármesteri hivatal, a polgármesterrel az élen. Ugyancsak a törvényes előírások szerint a középületekért mindenféle vonatkozásban a polgármester felel, hol közvetve az intézményvezetőkön keresztül, hol közvetlenül saját maga. Középületnek minősül természetesen a polgármesteri hivatal épülete is. A helyi tanács MPP–s tanácsosai, a 2009. szeptemberi tanácsülésen ajándékoztak az önkormányzatnak egy székely zászlót, hogy azt tegyük ki a polgármesteri hivatalra. Egyetértettem a javaslatukkal, azzal a felté-
2. oldal
tellel, hogy hozzanak erre tanácsi határozatot. Ezen határozat a decemberi tanácsülésig nem született meg, amikor az MPP-s tanácsosok visszakérték a zászlót, azzal a kifejezett céllal, hogy ők maguk tűzik ki. Tudomásukra hoztam, hogy mivel nincs tanácsi határozat, jelenteni fogom az illetékes szerveknek, akik majd eldöntik, hogy az eljárás törvényes –e vagy sem. Másnap a prefektura parancsára a rendőrség levette a zászlót. Jelen pillanatban, tudomásom szerint, az illetékes szervek tisztázzák az eljárás törvényességét. Kérdezem, ha az MPP-s tanácsos uraknak a székely szimbólumok közszemlére való tétele volt a céljuk, miért nem hoztak erre tanácsi határozatot, vagy miért nem tették ki a saját házukra vagy a község minden településén létező háborús hősök emlékművére?! Azért, mert egyetlen céljuk a községi RMDSZ és személyem lejáratása, meghurcoltatása volt. Bízva a lejáratási kampány sikertelenségében, Dr. Zsigmond Venczel polgármester
Turisztikai látnivalók és érdekességek Hollandiai utazásomról szóló írásom eme harmadik, utolsó részében, azokról az épületekről és más látványosságokról szeretnék írni, amelyek a turisták számára is érdekesek lehetnek. Amint azt az előbbi részekben már említettem, megérkezésem másnapján találkoztam először közvetlenül azokkal a tengerből beömlő csatornákkal, amikről Hollandia oly hires. S azt is említettem már, hogy ezeknek a csatornáknak megvan a maguk jellegzetes szaga, de még van egy jellegzetességük, mégpedig az, hogy tele vannak vadludakkal és récékkel és mindenféle más vízi szárnyasokkal, és persze halak is vannak bennük, amivel ezek a madarak táplálkoznak. De mostanra már emberi fogyasztásra nem alkalmasak az itt fogható halak, a csatornák szennyezettsége miatt. S mint tudjuk, ezek a madarak, nem csak a vízben töltik az idejüket, hanem ki-ki tipegnek a csatornák partjára, amihez egészen közel van a gyalogos járda és az út is, s ha véletlenül az emberek útjába kerülnek a madarak vagy piszkaik, ez nem zavar senkit, egyszerűen kikerülik azokat. Még egy dologról akarok szót ejteni, aztán tényleg rátérek a turisztikai látványosságokra. Barátaink házától nem messze, a következő sarkon volt egy elkerítet telek, ami első pillantásra nekem üresnek tűnt, de amikor aztán jobban megnéztem, észrevettem, hogy ólak vannak rajta. Még alaposabb szemlélődés után észrevettem a kecskéket és gidáikat is, ezek az ólak számuka készültek, s mind később megtudtam, ezek a kecskék eme városrész háziállatai, amolyan “háztartási hulladék eltakarítók”, mert a közelben élők ide hordják az olyan ételmaradékokat, (mint például túl száraz kenyér, megmaradt zöldségdarabok s héjak) amelyeket így nem a szemétbe dobnak, hanem, amikor arra járnak, bedobják a kecskéknek. S habár más élelmet nem láttam, hogy kaptak volna, mégis szemmel láthatóan nem szenvedtek alultápláltságban. Goes város történelmi múltjával szeptember 20-án,
Holland tengerpart
vasárnap szembesültem először, és egy kicsit mellbe is vágott eme felismerés, mert habár tudtam Hollandia történelmi múltjáról, de mégis amikor az utcáikon „jársz”, az az érzése támad az embernek, mintha alig pár tíz éve épülne a város. Persze aztán később, amikor egyre jobban megfigyeltem az épületeket, rádöbbentem, hogy a legtöbb épület nem új, sőt inkább nagyon réginek mondható, csak nagyon jól karban van tartva. Tehát visszatérve vasárnapra. Amikor meghallotta „Nagy” Mária Magdolna tiszteletes asszonya, hogy Hollandiába érkeztem, aki korábban, 2007. nyarán járt itt nálunk, Makfalván, és így közeli ismeretségbe kerültünk, meghívott a vasárnap délelőtti istentiszteletre. Vendéglátó barátunk, Willy Jansens javaslatára korábban elindultunk a templomba, hogy még az istentisztelet előtt bejárjuk a templom környékét, és egy kicsit nézelődjünk. Gépkocsival közelítettük meg az egykori városközpontot, ahol a „Nagy” Mária Magdolna templom áll, és aztán egy közeli parkolóból gyalog mentünk tovább a templom felé.
Makfalvi Tekintő
Így haladtunk el az egykori vámház mellett, ahol egykor a hajókon ideérkező árúkat vámolták el. Ez is egy olyan jellemzőnek mondható, németalföldi sötétbarna tégla épülettömb, a bejárata fölött egy népviseletbe öltözött szobrocskával és a jellegzetes lámpával. Aztán, amikor a templom közelébe értünk, megtudtam, hogy miért kapta ez a templom a „Nagy” jelzőt. Nem csak azért, mert nagyon nagy volt, hanem azért is, mert létezik egy „Kis” Mária Magdolna templom is. Mert, amikor az eredetileg római katolikus katedrálist a XV. században a reformáció után kisajátították a helyi protestánsok, a régi hitükben megmaradt katolikusok nem akarván templom nélkül maradni, a XVII. században építettek maguknak egy új templomot, amit szintén Mária Magdolnának szenteltek. De mivel, ez jóval kisebb (de mutatósságában nem sokban marad el az eredetitől) volt, mint a eredeti, így lett a neve „Kis” Mária Magdolna templom. Mivel, még volt egy kis időnk az istentiszteletig, tovább mentünk, és megnéztük még Goes város régi városházát, amelynek koráról nem tudtam meg semmi pontosabbat. A tető homlokzatán márványkorlát van, benne Zeeland címerével a bejáratánál kőlépcső van. Visszatérve a Nagy Mária Magdolna templomhoz, mely barokk stílusban épült, és erre az építészeti korra jellemző minden elem megtalálható rajta: pl. a nagy kőfaragványokkal díszített kerek és boltíves ablakok. A tempolmnak egykor még kapuja is volt. Igen, nem tévesen írtam, kapuja volt a templomnak, amin keresztül kocsikkal, értendő a lovas kocsikat és szekerekkel is be lehetett hajtani veszély esetén. E kapu melletti falat jobban szemügyre véve, furcsa kopást lehet felfedezni, ami annak köszönhető, hogy egykor a beteg hívők ezt a falat nyalogatták, így remélve felgyógyulást betegségükből. A Nagy Mária Magdolna templom belülről talán még impozánsabb látvány, mint kíviről, amit nem egyszerű leírnom, mert nem tudom a pontos építészeti kifejezéseket, de azt azért én is tudom, hogy erre az építészeti stílusra jellemző a több hajós és boltíves szerkezet, és amikor körülnézünk a tempomban, akkor döbbenünk rá az igazi korari, ami valóban a középkort idézi. Hát ennyit a templomokról. Előző nap délutánján jártunk egy tó partján is, ami egy szűk csatornán át beömlő tengervízből alakult ki, és ide járnak a helyiek, na meg a turisták is windsurföni meg vitorlázni. Itt láttam egy érdekességet. Egy pár tandem biciklivel érkezett és a bicikli utánfutóban szállították a windsurf-őket, amit aztán összeszereltek, és máris hódolhattak hobbijuknak. Aztán két nap múlva, más két barátunk társaságában, bejártuk Zeeland nagy részét. Először is Zierikzee városában jártunk, ahol a város régi kikötőjének keleti kapuján keresztül bementünk a kikötőbe, ahol még mindig horgonyozik néhány hajó. Még körbejártuk a kikötő déli kapuját védő csonka tornyot, amit azért neveznek csonka toronynak, mert kezdetben százharminc méteresre tervezték, de pénzhiány miatt ötven év építkezés után is csak ötven méter magasra tudták építeni, és így aztán most is csak ötven méter a torony, amit a helyiek „tömzsi torony-nak” is neveznek termetes négyszögletű formája miatt. Később, Hollandia „Dűnék földje” nevű részére érve,
3. oldal
megálltunk egy a tengerpartra vezető sétaút bejáratánál, és az aszfaltozott sétaúton elindultunk a tenger felé. Elég könnyen megtettük az út legnagyobb részét, ami az utolsó húsz métert leszámítva, végig aszfaltozva volt. De amikor végre barátaim kitartásának köszönhetően, fölértünk az utolsó dűne tetejére, végre első alkalommal megláttam azt, ami egy különleges élmény volt a számomra, mert eddig semmiféle tengert nem láttam, és megható élmény volt a horizonton végignézni, s mint a régen olvasott kalandregényekben, felfedeztem két apró pontot, ott, ahol a égbolt és a tenger egybeolvadt. Ez a két apró pont valószínűleg két többezer tonnás tanker hajó volt. Aztán a homokos tengerparton az tűnt fel nekem, hogy a nyilvánvalóan sűrű turistalátogatottság ellenére, nem tudtam felfedezni semmilyen ember hagyta „nyomot” a hullámtörő cölöpökön kívül, amelyek valószínűleg már többszáz éve ott sorakoztak a strandon. Aztán két nappal ezután ismét volt alkalmam meglátni a tengert, amikor egy másik barátunk elvitt bennünket Vlisigenbe, ahol a város híres sugárútját, mely a tenger mellett halad végig, becslésem szerint két kilométer hosszan, de mivel itt már a tengert nézve a hátunk mögött már egy nyüzsgő város zaja hallatszott, ez már nem volt olyan meghitt találkozás a tengerrel. Vlisigen egy turisztikai város, amit a német meg a belga gazdagabb turisták látogatnak előszeretettel. Amint ráfordulunk a sétányra, máris szemünkbe ötlik a szállodák tömbje, aminek a legmagasabb tagja egy harmincemeletes szálloda. Aztán továbbhaladva a sugárúton, elhaladunk a tengerészeti akadémia mellett, amit e táj szülöttjéről, De Ruyter admirálisról neveztek el. Aztán az akadémiát elhagyva, a tenger felőli oldalon láthatunk két ötfontos, két és fél kilós golyót kilövő többszáz éves ágyút, melyek egykor a tenger felől érkező támadások ellen védték a várost. S már a sétány végén áll a kör alakú, egykori bástyabörtön, amiben manapság már étterem működik. Aztán, végigérve a sugárúton, betértünk egy olyan utcába, ahol szuvenír üzletek sorakoztak, és kedves barátunk, aki elkisért ezen a kiruccanáson, itt vette meg nekem Zeeland zászlaját, ottlétem emlékére. S még csak egy érdekesség: amikor kiléptünk az üzletből, akkor vettem csak észre, hogy egy fedett utcában jártunk, éspedig az utcát övező két épületsor volt befödve, talán üveggel, mert átlátszó volt, ezért is nem vettem észre korábban. Hát kedves olvasók, ennyi volna a Hollandiáról szóló beszámolóm, de persze még nagyon sok érdekes, szép dolgot láttam ott, de talán ezek voltak a legérdekesebbek. Ha valaki szeretné megnézni az ezeken a helyszíneken készített képeimet, megtekintheti őket az általam szerkesztett „Makfalva nem hivatalos honlapján braveheart.lapunk.hu cím alatt a kép galériában! Nagyon remélem, hogy érdekesnek találták beszámolómat, és nem bánták meg, hogy elolvasták. Én mindenesetre nagyon megköszönöm, ha elolvasták, és kívánom továbbra is minden Makfalvinak a legjobbakat, bárhol éljenek is. Ifj: Kovács Árpád BraveHeart.
Makfalvi Tekintő
4. oldal
Akit emlegetnek, az nincs meghalva, csak nincsen közöttünk… (Fülöp Miklósra emlékezve) Ezerkilencszázötvennyolcat írtunk, mikor úgy látták az akkori hatóság emberei, hogy Szolokmában sok gyerek van, akik csak négy osztályt járhatnak itthon, és szükség lenne a hét osztályra is. Így helyezték, az immár néhai Fülöp Miklós tanító bácsit, kedves feleségével, a tanító nénivel ide, nálunk. Persze, a volt tanítói lakás már tönkre ment, még az 1800-as években épült. Abban az időben, minden falunak külön tanítói lakása volt, mert még akkoriban a falukon sokkal többen éltek, mint most, és szükség volt tanító és nevelő személyekre. Léteztek erős egyházi iskolák annak idején, de sajnos mi már nem értük az efféle tanítást… Tudjuk, hogy nem mindenki születik és nevelkedik városon vagy községközpontban, hanem falvakon vagy tanyán, és az ottani gyerekeknek is éppen úgy kell az óvoda és az iskola, mint aki városon született. Ezt a pár sort azért említem meg, mert vannak gyerekek és szülők, akik nem olyan elhagyatott körülmények között nevelkedtek, mint mi, szolokmaiak, abodiak vagy éppen cséjeiek, ahol villanyvilágítás nem volt 1971-ig. Akkor sem televízió, sem rádió, sem mobil vagy más telefon nem volt ezekben a falvakban. Az akkori gyerek nem vehették fel a versenyt egy más gye-
rekkel, aki a világításban úszott, rádió és tv hangja sugárzott mindég a fülébe. 1958. szeptember 15-én engem is beírattak az 5. osztályba, és az első órákon Fülöp Miklós tanító bácsi azt kérdezte, hogy „Sándor, ha levelet írsz valakinek, akkor milyen feladót írsz rá a levélre?” Persze, hogy erre senki sem tudott válaszolni, és akkor jutott a tudomásunkra, hogy Szolokma falu, Makfalva község, Erdőszentgyörgy rajon, Maros Magyar Autonóm Tartomány , Román Népköztársaság stb. Ettől a naptól kezdtünk többet tudni a minket körülvevő világról. Nagyon sokat tanultunk. 1960-ban a románul nem tudó szolokmai gyerekeket vonattal elvitték a tanító bácsiék a román tengerpartra. Itt láttuk először azt a nagy vizet, amelyet tengernek nevezünk. Megalakították a tánccsoportot, az énekkart, kis zenekart cimbalom, bőgő, hegedű, furulya és tangóharmónikával. Szóló énekesek is kerültek ki az addig eldugott szolokmai tanulók közül! Nagyon sokat lehet köszönni a Fülöp házaspár fáradtságot nem ismerő munkájának! Az ember elenyészik, de a munkája megmarad, és amíg élünk, magunkban hordozzuk az elmúlt szép emlékeket… Jakab Sándor, 1961-ben végzett, volt tanulója
Mesemondó verseny A nagy mesék, mesemondások ideje soha nem jár le. A mesére mindig szükség volt, van és lesz, hiszen mindenki vágyik a varázsatla, a borzongásra, a csodák átélésének élményére. A mese éppúgy mint a játék, az egyik közlésforma, amelynek segítségével a gyermekekkel szót válthatunk arról, ami őket foglalkoztatja. „A legtöbb mese úgy hat a gyermekre, mint a frissítő forrás!” A 2oo9-2o1o-es tanév „Nagyapó mesefája” mesemondó versenyét a Kibédi Mátyus István Általános Iskola szervezte meg. A meghívottak a Szováta körzet II. osztályos tanulói voltak. A körzeti versenyre jelentkező tanulók az osztályi szakaszok nyertesei. Minden gyermeknek magyar népmesét kellett elmondania. A makfalvi Wesselényi Miklós Általános Iskolából 3 tanuló nevezett be a versenyre: Jakab Anita a „Mátyás király és az öregek”, Farkas Beáta Adél az „Az már nem igaz!” és Fazakas Alíz - Nóra „A borbély és a szegény ember” című népmesékkel. A hármasfalusi Szent István Általános Iskolát Muszka Árpád tanítóbácsi két kisiskolása Nemes Zsolt és Nagy Edina képviselték. A versenyen 44 kis mesemondó vett részt, a szünetben gyermekdallal kedveskedtek a szervező iskola tanítói. A tanulóknak oda kellett figyelniük a tiszta, helyes
beszédre, az előadás módjára (gesztusok nélkül), a levegővel való gazdálkodásra és a mesélés időtartamára. Öltözetük erősíthette a hatást. A végén minden tanuló oklevelet kapott. 4 kis győztes mesemondó képviselte körzetünket a megyei szakaszon. A tanulók jól érezték magukat a versenyen, 44 mesével gazdagodtak. Befejezésként Hermann Alice gondolataival zárnám: „A mese világa, a csodák, a fantasztikum világa, amelyre nem érvényesek a természet és a logika törvényei, a lerombolt határoknak, a nem létező ellentéteknek a világa.” Bertalan Júlia
Makfalvi Tekintő
5. oldal
Adók és illetékek 2010-ben Makfalva községben Makfalva községben az idei évben az adók és illetékek kb. 5%-al emelkedtek. Eszerint egy téglaház m²-ért o,478lejt, vályogházért o,137 lejt kell fizetni. Melléképületek esetében o,123lej, míg fa épület esetén o,o54 lej a m²-ti adóérték. A beépített beltelekért Makfalván 46o lejt kell fizetni, Hármasfaluban 3o6lejt, Székelyabodban és Szolokmában 153 lejt hektáronként. A kertes beltelekért Makfalván és Hármasfaluban 16 lejt, Székelyabodban és Szolokmában 13 lejt kell fizetni Januári tanácsülés, 2010 A Makfalvi Helyi Tanács január 27-én tartotta soros tanácsülését. Ülésvezető elnök Nagy Miklós, MPP tanácsos. A napirendi pontok a következők voltak: 1. Határozati javaslat egyes helyi adók és különleges illetékek bevezetéséről. 2. Határozattervezet egyes pénzügyi adók bizonyos összegig történő eltörlésére. 3. Határozattervezet A Kis-Küküllő Térségi Társulás alapszabályzatának változtatásáról. 4. Határozattervezet a pénzügyi átlag felhasználásáról, hogy fedni lehessen a kasszában levő időleges hiányosságokat. 5. A rendőrség kisegítő csoportjának megalakulásáról szóló javaslatok. 6. Különbfélék. Az első napirendi pontot Ádám József, pénzügyi referens terjesztette elő, és kitért a következő illetékek értékére, amelyek a Kultúrotthonok kis- és nagytermének használatáról szól: Kultúrotthon Esküvők Díjak
Bálok
Egyéb rendez -vények
Kicsi terem
1 Makfalva
300 lej
150 lej 100 lej
60 lej
2 Hármasfalu
300 lej
150 lej 100 lej
60 lej
3 Szolokma
150 lej
75 lej
50 lej
30 lej
4 Székelyabod 150 lej
75 lej
50 lej
30 lej
Gyásszertartásokkal kapcsolatos rendezvényekre a Kultúrotthonok bérelése 25 lej. Makfalván és Hármasfaluban esküvők és bálok alkalmával a letéti garancia 500 lej, amelyet az esemény végezetével, ha nem történt rongálás és hiány, visszaszolgáltatunk. Ezekhez az illetékekhez még hozzáadódik a gáz, villany és vízfogyasztás értéke. Az iskolai és óvodai rendezvények által szervezett kulturális műsorok mentesülnek az illetékek alól. Szennyvíz kiszívás és elszállítás: - a tömbházaknál 5lej/személy/hónap - Makfalva és a környező falvakban a tanácsosok úgy döntöttek, hogy egységesen 70 lej legyen egy fuvar. Szemételhordás Makfalván és Hármasfaluban: - 54 lej/háztartás kettő és kettő fölötti személyeknél - 27 lej/háztartás, ahol 1 személy van Abodban és Szolokmában:
hektáronként. A külteleki szántó éves adója 36-39 lej/ha, legelő, kaszáló esetén 17-19 lej/ha között, míg erdőnél 7-1o lej/ha között változik. A gépjárművek adója a motor lökettérfogatától függ: egy 13oo cm³-s gépkocsi évi adója 56 lej, egy 22oo cm³é 396 lej, egy 2oo9 cm³-sé 1o8o lej, míg a 32oo cm³-é 232o lej. Azok a lakósok, akik március 31-ig kifizetik adójukat 1o%-os kedvezményben részesülnek. Ádám József - 36 lej/háztartás kettő vagy több személynél - 18 lej/háztartás, ahol 1 személy van. Éjjeli őrség: - minden helyiségben 36 lej háztartásonként, kettő vagy több személynél. - 18 lej háztartásonként, ahol 1 személy lakik. Telekkönyvi kivonatok tisztázására kirótt díj a meglévő tulajdonjogok értelmében: - beltelekre 150 lej, kültelekre 75 lej. Piacdíj: - asztalfoglalás 1 lej/nap/m2 - gépkocsiból való árulás 15 lej/nap A Helyi Tanácstól bérelt gépek díjai: - frontális rakodó (Ifron) 70 lej/óra, betonkavaró 40 lej/nap, Kultúrotthonból bérelt asztal 4 lej/nap, pad 2 lej/nap, Makfalván és Hármasfaluban a bérelt teríték és evőeszköz ára 1 lej/ személy. A Makfalvi Vendégház bérlési díjai: - szállás: 25 lej/személy/nap, - konyha bérelése 150 lej/nap Anyakönyvi akták, keresztlevél, halotti bizonyítványokról szóló másolatok díja: 25 lej. Anyakönyvi kivonatok díja külföldre 5 lej. Házasságkötési illeték ünnepnapokon 50 lej, hétköznapokon díjmentes. Külföldön kötött házasságról vagy születési bizonyítványról szóló iratok átírásának illetéke: 30 lej. Hivatalos iratokról készített másolatok hitelesítése: 2 lej/oldal. A fent említett adókat és illetékeket a tanácstagok egyöntetűen elfogadták. A második napirendi pontot szintén Ádám József pénzügyi referens ismertette, amelyben kitért arra, hogy a 92-es számú törvény 2003-ból meghatározza, hogyha 10 lejig el tartozik a helyi tanácsnak valaki, akkor azt le lehet írni, hogy ne menjen át a másik évbe. A határozatterv javaslata az, hogy 1 lejig, ha tartozik valaki (10, 20, 50, banival), akkor ezek a banik legyenek eltörölve, mert a túlfizetések egyensúlyozzák az 5, 10, 20, 30, stb. banik hiányát. A tanácsosok egyetértettek a korigálással. A harmadik napirendi pontot Varga Erzsébet alpolgármesternő terjesztette elő, amelynek lényege az volt, hogy Erdőszentgyörgy városi jogot kapott és így a Kis-Küküllő Térségi Társaság alapszabályzata megváltozott, de továbbra is a polgármester marad a társaság képviselője községi szinten. A tanácsosok egyöntetűen elfogadták ezt a napirendi pontot is. A negyedik napirendi pontot Barabás Zoltán, a tanács főkönyvelője terjesztette elő, amelyben rámutatott arra, hogy 36825 lej megmaradt a tavalyi költségvetésből,
Makfalvi Tekintő
6. oldal
mely összeget az ideiglenes kasszahiány pótlására használjuk fel. Az ötödik napirendi pontról a rendőrség kisegítő csoportjának megalakulásáról Dr. Zsigmond Venczel polgármester úr tájékoztatott, arról, hogy községszinten ez a csoport 15-25 tagból áll azért, hogy mindig lehessen 3-5 személyre biztosan számítani. Ennek a csoportnak a működése önkéntesen történik majd, de a helyi Tanács megkeresi a lehetőségeket a tevékenységük jutalmazására. A Tanács biztosítani fog ezen személyek számára igazolványt, karszalagot vagy megkülönböztető mellényt. A fenti javaslatot minden tanácsos egyöntetüleg elfogadta. A Különbfélék keretén belül Dr. Zsigmond Venczel polgármester úr javasolta, hogy azokban az utcákban, ahol még nincs vízvezeték, a Tanács biztosítsa a vezeté-
S
P
O
R
ket, az ásás pedig a ottani lakókra háruljon. Nemes András hármasfalusi RMDSZ-es képviselő javasolta, hogy a hármasfalusi iskola által szervezett I-IV osztályos szavalóversenyre a Tanács különítsen el egy bizonyos összeget a tanulók díjazására és megvendégelésükre. (sandwich és tea) A tanácsosok egyöntetűen egyetértenek azzal, hogy erre a célra 400-500 lejjel támogassák ezt a rendezvényt. A Helyi Tanács képviselői egyöntetűen egyetértettek a javaslattal. Vass Imre helyi MPP elnök javasolta, a makfalvi honlap felújítását, mert nagyon elavult és a tanácsülések határozatainak rendszeres feltételét a gyűlések után legkésőbb 15 nappal. Péter Ödön MPP tanácsos
T
Kispályás labdarúgó nemzeti sportolimpia - helyi szakasz Szováta, 2o1o. január 29. 2o1o. január 29-én immár második alkalommal került sor Szovátán, a Domokos Kázmér Iskolacsoport sporttermében a nemzeti iskolai sportolimpia helyi szakaszára. Míg 2oo9-ben Makfalva nyerte a rendezvényt Kibéddel, Hármasfalu és Sóvárad előtt, ez alkalommal teljesen megváltozott a végső sorrend. A rendezvényen, akárcsak a tavalyi évben, ez alkalommal is az V-VIII. osztályosok labdarúgásban mérték össze tudásukat. A sportesemény szervezője ezúttal a sóváradi iskola testnevelés tanára Adorján Csaba volt. Négy település iskolásai vettek részt az idei rendezvényen: Kibéd, Sóvárad, Hármasfalu és Makfalva. Két látA makfalviak kerete ványos és izgalmas mérkőzésen dőlt el az első hely sorsa. 3 3 0 0 9-1 9 Hármasfalu A második mérkőzésen Sóvárad és Makfalva vívtak 3 2 0 1 12-7 6 Makfalva nagy csatát egymással. A mérkőzés folyamán többször is változott az eredmény, hol egyik, hol pedig a másik csa3 1 0 2 9-9 3 Sóvárad pat javára. Végül, a játékrész második felében Makfalva 3 0 0 3 4-17 0 Kibéd jutott vezetéshez, amit a lefújásig meg is tartott. A harmadik mérkőzésen Makfalva és Hármasfalu párharca következett. A győzelmet, végül az utolsó per- irányítása alatt a következő kerettel képviseltették magucekben, Hármasfalunak sikerült megszereznie. A kapott kat: Fogarasi Attila, Jakab Zoltán (kapusok), Szilveszter gól után a makfalviak roham alá vették a kaput, de Gáll Barna, Demény János, Lőrincz Balázs, Rusz József, SzilHunor minden labdát hárított. A végén, az első három veszter Lóránd, Bokor György, György Szilárd, Vass Zsolt, Szász István, Szabó József, Szőcs Tamás, Szőcs helyezett csapat, kupát és oklevelet kapott. Jonathán, Farkas Botond, Szakál Szilárd. Eredmények: Péterfi Levente 1. mérkőzés: Kibéd - Hármasfalu o - 4 2. mérkőzés: Sóvárad - Makfalva 3 - 4 Szerkesztették: 3. mérkőzés: Hármasfalu - Makfalva 1 - o 4. mérkőzés: Sóvárad - Kibéd 5 - 1 Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna 5. mérkőzés: Sóvárad - Hármasfalu 1 - 4 Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, ifj. Kovács Árpád, 6. mérkőzés: Makfalva - Kibéd 8 - 3 Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprődi István, Vass Katalin, Zsigmond Zsuzsánna A táblázat végső állása: Internet: www.ghindari.ro A makfalviak Pintya Katalin és Péterfi Levente Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal
