Verses merítés versek, írások a Húsvét jegyében
Zengjen ma hangos hálaének A mindenség nagy Istenének! Ünneplő lelkünk égbe szállva, Olvadjon össze hő imába. Ég, föld derüljön fel ragyogva: Feltámadott! Feltámadott! (Balogh Miklós: Húsvét reggelén - részlet)
Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt. És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor. És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala. És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének. Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék. De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek. És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
Miklya Zsolt Zsoltárzengő ábécé A „Zengő ábécé” dallamára Alázatos légy nagyon, Bízzál minden új napon, Cérnaszálon életed, Csillag ágán mérheted, Díszbe öltözött a föld, Életet lehel a völgy, Fészkét rakja kis madár, Gazdagon terít a nyár, Győz a fény a füst felett, Hit szemével nézheted Imádkozva csendesen, Jó az Isten, jót teszen, Kérdéseid hallja mind, Látja arcod, rád tekint, Lyukas edényt újra vált, Maggal hinti a határt,
Nem hagy el, hűség véd, Nyomában minden tiéd Ott is ad, hol nem remélsz:, Őriz, mindhiába félsz, Pásztorlába nem remeg, Rábízhatod léptedet, S minden gondod és bajod Szíve mélyén tudhatod, Tudja, mielőtt te kérsz, Tyúk vigyáz így kiscsibét, Utolsó lehetsz ugyan, Ünnepelhetsz boldogan, Vérén váltva koronád, Zengjenek víg harsonák, Zsoltárt, zsoltárt mondj világ.
Élő Jézus Krisztus! Hallgasd meg énekünk! Formáld át életünket! Vezesd küldetésünk! Adj szolgálatunknak őszinteséget! Adj nekünk új kezdetet életmentő húsvéti győzelmedből! Élő Jézus Krisztus! Építs föl minket a romokból húsvéti, élő gyülekezeteddé! Ámen
Várj három napot!
Szép tavaszi nap volt. A fiatalasszonyt békesség töltötte el, miközben Jézus haláláról és feltámadásáról elmélkedett. Megállt egy pillanatra a lépcsőknél, amelyek a főutcára vezettek, és amely már tele volt munkába siető emberekkel. A régi helyén, az átjáró kezdetén ült az idős virágárus néni. A lába elé, egy újságpapírra sorakoztatta ki a friss virágokból készített csokrait. A néni mosolygott; idős, ráncos arca valamilyen benső örömtől sugárzott. A fiatalasszony nem sokat gondolkodva lehajolt, kiválasztott egy csokrot és közben megkérdezte a nénitől: - Ahogy nézem, ma boldog, ugye? - Miért ne lennék? - válaszolta. - Minden renben van, hát nem? Toprongyos volt és nagyon öreg. A fiatalasszony ezért meglepődött a matróna válaszán. - Maga már évek óta itt ül.És mindég mosolyog. Úgy látszik jól viseli a bajokat! - Aki ilyen magas életkort megélt, az nem kerülheti el a bajokat. Tudja, kedvesem, olyan ez, mint Jézus és a nagypéntek... S akkor elhallgatott. - Mint micsoda?- kérdezte a fiatalasszony. -Mondom, mint Jézus és a nagypéntek... Amikor Jézus pénteken meghalt a kereszten, ez volt az emberiség legrosszabb napja. S amikor jönnek a bajok, nekem mindig ez juta az eszembe. Mert ilyenkor az is eszembe jut, mi történt harmadnap, húsvétkor. Jézus feltámadt a halálból. Amikor a dolgok rosszul mennek, már megszoktam, hogy várok három napot, mert akkor valahogy minden jóra fordul. A fiatalasszony búcsúzásul a nénire mosolygott, majd továbbment. Azóta, amikor csak gondjai támadnak, mindig eszébe jutnak a néni szavai: "Adj alkalmat istennek, hogy segítsen. Várj három napot!"
Túrmezei Erzsébet Harangszó Napfényes dallamot zendítve meg a szélbe' halkan hóvirág remeg: giling-galang, fehér harang. Soká, soká szunnyadt a föld alatt, életre hívták meleg sugarak – és most harangoz, percre sem pihen, húsvét zenéje zeng a kelyhiben. Amint a szélben egyre imbolyog, olyan mint fénylő, tiszta mosolyok. Ha arra járnak sápadt emberek, a szívükön valami átremeg, valami vágy, egy mozdulásnyi még… Egy pillanatra közelebb az ég… Giling-galang, fehér harang. Életre hívott kis harangomat, Lelked szele zengesse hangomat! Fénylő napom, megmentő életem, Jézus, neved, kegyelmed hirdetem. Szunnyadtam én is lenn a föld alatt. Életre keltett tüzes sugarad. Lelkem harangja véredtől fehér, és most, ameddig zendülése ér, rólad, rólad harangozok vele, Téged zeng, hirdet minden mozdulás: Húsvét, új élet, nagy megújulás! Hóvirágok fehér zenéjiben suhanjon át minden sötét szíven valami halk vágy… leheletfinom, Jézus felé, mely újjá lenni von. S amint a tavasz üde zöldje nő, legyen belőle akarat, erő, elpihenés a Megváltó szívén. Boldog, boldog, aki már ott pihen. Giling-galang, fehér harang.
2013. április 14-én 15:00 órától Istenitsztelet a templomban. Ezt követően a Történelemi családok Sárospatakon című vetített képes előadás a családok részvételével, majd szeretetvendégség a Lorántffy teremben. Szeretettel hívjuk és várjuk minden kedves testvérünket az ünnepi találkozás alkalmára!
A kiadvány TÁMOP-5.5.1.B-11/2-2011-0318 pályázat keretében valósult meg. A projekt címe: "A család a mi várunk" Alcíme: "Lorántffy Zsuzsanna ölében Sárospatakon " Projekmenedzser: Siska Tamás Szakmai vezető: Nagyné Füle Tímea Szakmai koordinátor: Téglásné Szabó Éva Tutor: Cserháti Sándor Józsefné Pénzügyi vezető: Rákné Lendák Ágnes Támogató: Sárospataki Református Egyházközség Kivitelező: Útkeresők Kreatív Társasága Egyesület Grafikai terv: Ekhardt Júlia
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség www.ujszechenyiterv.gov.hu
06 40 638 638 A projektek az Európai Unió támogatásával valósulnak meg
