Velencei-tó mikrovilága
Sukoró, 2016. február 27.
Velencei-tó geometriai adatai Területe 24,2 k m2, Hossza 10,8 km, Átlagos szélessége 2,3 km, Átlagos mélysége 1,89 m, Becsült víztömege 36-40 millió m3, Partvonal hossza 28,5 km, Szabályozott partvonala 17 km, Nádasainak területe 11 km2.
A Velencei-tó neve Bonfini – Mátyás király udvarába érkező olasz telepesektől kapta; Hermann Ottó – a széljárás jelzésére használt ősi halászeszközről, a népiesen velencének nevezett szélzászlóról nevezték el. Más forrásokból származó leírás szerint a Velence szó ősi jelentése halászattal kapcsolatos. Sokáig Fertőnek is hívták – egy 1193. évi okirat szerint, amelyet III. Béla küldött a fehérvári kereszteseknek, Ferteu néven említette. A Velence név az 1702-es birtokösszeírásnál bukkant fel először, mint Velencepuszta, csak jóval ezután nevezték a tavat Velencei-tónak (Karászi, 1984).
A Velencei-tó mai formájának kialakulása A Seregélyesig elnyúló Nádas-tavat az 1800-as évek végén - 1900-as elején lecsapolták. Jelentős része így nedves kaszálórétté változott. Kisebb felületét időszakosan, vagy állandóan borítja víz. Mai maradványa, a Dinnyési Fertő. Ezzel egy időben (1886) építették meg a Dinnyés-Kajtori-csatornát és a dinnyési zsilipet, ami a tó vízszabályozásának kezdetét is jelentette. Az 1896-ban elkészült csatorna magas vízállás esetén a tó felesleges vizét levezette, szárazság idején pedig a rá épített bukógáttal akadályozták meg a víz elfolyását
A Velencei-tó mai formájának kialakulása Eredeti állapotában természetes úton eutrofizálódott, mozaikos, lápi jellegű, úszólápos, unikális élővilágú szikes tó Nádborítottság 60% REKREÁCIÓ 1960-1987 Vízkészletszabályozás, meder- és partrendezés É EREDMÉNY: KÉT VÍZTÁJ TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET
ÜDÜLŐTÓ
Eredeti állapot
Kotort meder, nagy felületű vizek
Nádborítottság 40%
A Velencei-tó hidrobiológiai jellemzői VÍZKÉMIA Mozaikossága miatt változó összetételű, oldott sókban gazdag. Szikes vízében az uralkodó ionok: nátrium, magnézium, szulfát és hidrogénkarbonát, kémhatása (pH ) 8,8-9,0 körüli.
BIOLÓGIA Élőlényegyüttesek Mikrovilág
Makroszervezetek Növényzet (makrofiton) Állatvilág
Baktériumok Algák (fitoplankton, fitobenton), Hínártársulások Állati szervezetek (zooplankton, makrozoobentosz)
Természetvédelmi és ökológiai szempontból egyedülálló, második legnagyobb kiterjedésű, szikes tavunk.
Baktériumok A tó anyagforgalmához tartozók Kén (S) és nitrogén (N) Ökológiai szempontú
Higiénés jellemzők A vízhasználat szempontú (E. coli, Enterococcusok…)
XLV. HBN, Tihany, 2003.10.1-3.
Mintavétel télen, nyáron
A baktériumok kimutatási módszerei Aerob, anaerob tenyésztési eljárások
Jelenségek, összefüggések, mikrobiális ökológia
A víz túlzott habosodása
Szulfurétum – Természetvédelmi Terület
Az üledék felszínén fejlődő és onnan felszakadó algabőr és mikroszkópos képe
Szulfurétum
Anaerob kénoxidálók fotoszintetizlók
Kénkiválással kapcsolatos jelenségek – 1.
Kénkiválással kapcsolatos jelenségek - 2. Aerob kénoxidálók
Algák A Velencei-tó fajokban gazdag
Az egysejtű és koloniás formáinak aránya
Pikoplankton LEGKISEBB sejt/ml
100%
2000000
80% 1500000
60% 1000000
40% 20%
500000
kolónia
ő et Fü rd
k kKa ja
sz ú
rd o Gá
magános
Ho s
ny
i
ng i Lá
et Né m
ár sz
Al só ő et
-k Ka ja k
sz ú Ho s
Fü rd
G
ár do
ny
i
ng i Lá
et Né m
ár sz Cs á
Al só
ér
i
0
Cs á
ér
i
0%
Algák Kékalgák (Cyanobaktériumok) PLANKTON: Microcystis aeruginosa
ŰLEDÉKFELSZÍN
Telepes kékalgák - Aphanotece stagina (Cyanobaktériumok)
Kékalgák (Cyanobaktériumok) Mederfenék lakói
Aphanothece bullosa.
Aphanothece bullosa
A Velencei-tó jellegzetes planktonalkotói
Pediastrum boryanum
Euglena oxyuris
Gymnodinium sp.
Euglena gasterosteus
Woronichia naegeliana
Bevonatlakó algák
A Cladophora glomerata fonalai a nádszálakon árnyékolják a bevonatot.
Kovaalgák
Cyclotella meneghiniana
Campylodiscus clypeus
Spirulina subsalsa
Algák
Piko-cianobaktériumok
Spirulina laxissima
Planktolyngbya limnetica
Chaetoceros muelleri
Állati szervezetek (zooplankton)
t Táplálkozásukkal szűrőszerepet töltenek be a víz anyagforgalmában. Ernst Haeckel
Zooplanktont alkotó szervezetek
Közönséges rence (Utricularia vulgaris) húsevő növény, ami apró rákokat, mikroszkópikus méretű víziállatokat fogyaszt.
Rögzült és lebegő hínártársulások
Fonalas békaszőlő (Potamogeton filiformis), Fésüs békaszőlő (Potamogeton pectinatus) – hínáros társulások fő alkotói
Rögzült és lebegő hínártársulás Csillárka moszat Chara tomentosa
Chara tomentosa
Magasabb rendű növények
Békalencse (Lemna minor)
Tavi rózsa Nymphaea alba
Hagymaburok (Liparis loeselii)
A bemutatott eredmények a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség Velenvei-tavon végzett monitoring programjának részét képezi. Velencei-tavi fotókat készítette: Kiss Gábor és Dr. Pomogyi Piroska
Köszönöm a megtisztelő
figyelmet
