Vékony Andor HAIKUK FÜZETLAPON haikuk és tankák

Verses füzetek 2006./II-III.

Vékony Andor HAIKUK FÜZETLAPON haikuk és tankák

Kiadja: VBK Alapítvány Kaposvár 2006.

Vékony Andor: Haikuk és tankák

SZERKESZTŐI GONDOLATOK Sorozatunk legújabb füzeteit nyújtom át és ajánlom az olvasónak. Remélem mindenki olyan örömmel forgatja majd a lapokat, mint amilyet nekem a szerkesztés nyújtott. Külön öröm volt számomra, hogy Alapítványunk bővülő anyagi lehetőségei (gyakorlatilag nincs egy vasunk se) megteremtették a feltételeit ennek a sorszámozásában dupla, de a füzetek oldal számait tekintve triplára sikeredett kiadványnak. A könyves polccal nem rendelkezők számára ismét elkészítettük a füzetek pdf formátumú változatát. A jelenlegi füzeteink szerzője, Vékony Andor tollából haikukat és tankákat válogattam, tudva azt, hogy ezek a versek néha csak formailag haikuk és tankák. Mindamellett továbbra is úgy gondolom, hogy egy baráti társaság irodalmi kiadványainak szerkesztőjeként nem kell állást foglalnom ebben a vitában. Kiadványunkba Andornak szinte minden olyan verse bekerült, amely a kiadásig haiku, vagy tanka formában íródott. Néhány szerelmes és erotikus verset kiemeltem az időrendből és az utolsó lapokon ezekből egy kis külön ízelítő olvasható. A szerkesztés befejezését követően született meg a füzetek záró verse 2006. szeptember másodikán Faludy címmel. Szerkesztőként ezt a verset helyez hettem virág helyett Faludy György sírjára, búcsúzva a költőtől, a műfordítótól, az embertől. Kaposvár 2006. szeptember 9. Mamó

2


Hévízi Képeslapok A reggel A Hajnal ébreszt. Feketerigó trilláz, Új imát dalol. Séta a Tónál Táblák a falon: Itt verselt Szabó Lőrinc. Te gyógyítottad. Búvárok (1) Méhed kutatták. Öten már nem jöttek fel. Te még emlékszel? Búvárok (2) Tábla a falon: Öten már nem jöttek fel. A fényt lelték meg. 3


A Tó (1) Hallgat a mélység. Titkairól faggatod. Már nem válaszol. A Tó (2) Úszom, mellettem Vadkacsák keresgélnek. Ők, még itt élnek. A Tó (3) Úszom, alattam Száztíz méteres mélység. Beleborzongok. Esőcseppek Esik az eső. Ezer apró érintés A Tó felszínén. 4


A város Zsebedben turkál, Vagy néhány száz lakója. Belőled élnek. Vagyok Örök idegen A víz magába fogad Úszok a Tóban. FÉNYEK Az ismeretlen Nem kell a kétség A sejtés ócska ködben Vágy a fénynyaláb A romboló Lángol a fényed Leomlanak a falak Romokon lépkedsz 5


Bezár az élet Újra lángolva éget Széttépett fényed Április Már méhek döngnek S barackvirág illat leng A kertek felett

Búcsú Gábortól Lefogták a szemed Árnyak közé lépsz Köréd fonják karjaik Véget ért utad Utolsó utad Ma hazatértél Végtelenhez érkezett Ami létezett 6


Búcsúzunk Olcsó rossz borok Tömege mi elfogyott Ma csak rád koccint Dákok, románok, rómaik Éltél, cáfoltad. Dáko-román elmélet, már nem ugyanaz. Életmű Csak félig üres A vörösboros pohár Hatvan éved VÁR * Beszélgetés Kimondott szavak Lelkem vermébe Hullva Őrzik a múltad 7


Élet ár Új napra ébredsz, S emlékek sodornak el Az alkonyatig. Születésnap Előző este Félig már üres A vörösboros pohár. Ötven évem vár Hangulat Nézd az üveget! Elfogy, mint az életem Belőle a bor. Búcsúzom Üres az üveg. Az utolsó korty bor is Elfogyott ma már. 8


Felismerés A részeg szavak Őszinte igazsága Nem fáj annyira A pesszimista költő A költő az más, Szavakat rak és formáz Lassul az elmúlás. Az optimista költő A költő az más, Soha nem érzi meg ha Büdös a tojás. Júniusi nézőpontok 1. Seregélycsapat Cseresznyefára szállott Begyüket tömni 9


2. Cseresznyefámra Seregély rajok csapnak Pusztítva mindent Július Cseresznyefámon Most a legyek raja döng Rohad a termés Fény a sötétben Gyertyaláng lebben Melengeti szívedet S nincs sötét bent Lények tánca Egy gyermek aki Talán ma születne meg Ha hagyták volna 10


Ha szeretkezünk Ruhátlan tested nézem Már nem meztelen Ha szeretkezünk S ruhátlan tested nézem Sosem meztelen Nyári zápor Dörög villámlik A Föld nagyot sóhajtva Most megkönnyebbül Jó éjszakát! Éjszaka csendje S a puha ágy reám vár Nem hagyom cserbe Vallomás Néha nyomasztó Az alkoholizmusom (csak) Részegen bírom 11


A részeg szavak Őszinte igazsága Új utat keres Ha betérsz hozzám S van egy pohár jó borom Veled megosztom Apám és bátyám Hazatértetek Végtelenhez érkezett Ami létezett Olcsó rossz borok Tömege mi elfogyott Ma rátok koccint Kertemben sétálok 1 Virágok között Bandukolok merengve Alkonyom közelg 12


(2) Nyílnak a rózsák Máriára gondolok Nála is nyílnak Éjszaka Mikor meztelen Testünk feszülve hevül Már nincs visszaút Nyári este Ragyog fent a Hold Üldögélsz az udvaron Jól érzed magad Magány Körbevett engem Szerelmek hallgatása Csendből font falak 13


Szex Mámoros éjjel Ölembe húztam fejed Most is ott pihen Mámoros éjjel Öledbe húztad fejem Most is ott pihen Ölemhez bújtál Egy szeretkezés után Most is ott pihensz Körömversek „Rakétarózsát Pukkant patron: haiku. Élessel töltlek.” (Kányádi Sándor)

Zseniként könnyű Mindezeket vállalni Én mit alkossak? 14


Falusi reggelek Bíbor hajnal Lendül a kasza Szaporodnak a rendek Ébred már a Táj Nyári reggel Pacsirta dalol. Búzamezőket pásztáz Lágy fénnyel a Nap Későn Tovább aludtam Másként köszönt a reggel Így hét óra tájt Őszi reggel Éjszaka van még Ragyogni már fél a Hold Köd száll a tájra 15


Későn reggel Elaludtam ma Olyan csend volt a házban Mindenki elment Reggeli séta Elhajlik a fű A harmatban gázolok Át a réteken Gyermek álom Kiáltás riaszt: Hasadra süt már a Nap! Elaludtam, no.

Rádió A zenekar szól Különös lágy zengéssel Dal száll az éjben 16


(Indián nyár) Langymeleg este A tücskök búcsú dala Bánatosan száll Összébb húzod kabátod S belépsz a Ház ajtaján M7 Semmibe rohan Az autó áradat Csak nézd az utat Éjjel az M 7-en Semmibe rohansz A fényszóró csak percnyi Alagutat vág Az út szélén Fáradt szerelem A könnyű, olcsó vágyak Több helyen állnak 17


Kertben Nyílnak a rózsák Szépségük téged idéz Majd elhervadnak Mást vártam Csalódás tölt el De az Ősfenyves fáit Ez nem érdekli Századok óta állnak Itt s beburkolják lelkem

A rózsa (1) Szirmok peregnek Halkan az asztalomra Hervad egy rózsa A születésnapodon Raktam karcsú vázába 18


(2) Szirmok peregnek Halkan az asztalomra Meghal egy rózsa (3) Szirmok peregnek Halkan az asztalomra Mint sárga leplek Fednek és emlékeznek Beborítják lelkünket (4) Bennem ég a kép: Karcsú vázában rózsa Ideje véges Már peregnek szirmai De még felsérti kezem Esti mese Mese szava száll Csak tied gyermekkorod Tündérvilága 19


Csikó Pacsirta dalol Búzamezőket pásztáz Lágy fénnyel a Nap Az ébredő reggelen Versenyt futok a széllel Mesélj nekem! Öreg ló ballag Magányosan a réten Már ideértem A mesék mezejére Szól kalapját letéve Ló a karámban Végtelen puszták Emlékét őrzi lelkem Vágták örömét A társak nyihogását Izzó szerelmek dalát 20


Messze vagy Vágtass réteken Át a szabad kék égen Hogy elérj hozzám.

Apu nézd! Nyugatra néztünk Az ég alján ott a Nap Vörösben ég el Kaszáltuk a lucernát Télire a nyusziknak Szőlő lugasban Érik a szőlő Ha megérik egy-egy fürt Kézzel szedjük le S jó ízűen esszük meg A mosatlan szemeket 21


Őszi este (1) Pattog már a tűz A kályha mélyén halkan Meleg lesz lassan Elűzi ereje a Hűvös őszi estéket Őszi este (2) Pattog már a tűz A kályha mélyén halkan Meleg lesz lassan Elűzi erejével Az ősz hűvös estéit Októberi est A kályha mélyén A fa pattogva ég el Lángok süvítnek A még hűvös szobában Hallgatjuk a tűz zenét 22


Októberi este Lassan meleg lesz Az összegömbölyödve Kályhánál fekvő Kutyám kinyújtja lábát Meleg nyárról álmodik Októberi reggel A csend ölel át Aranyba öltöztek, fák S hulló levelek Odébb egy madár neszez Csak lassan ébred a táj Részegség Fejemben dobol Minden megivott korty bor Olcsó mámora Csendbe öltözött világ Vesz körül jajaimmal 23


A bor Jó bor és szép nő Ismerős és mindig más Kacér ragyogás Alföldi kékfrankos Csillan a pohár A vörösbor illata Szívemig hatol Karcsú-édes ízével Rád emlékeztet kedves Villányi anziksz Pohár oportó Bársonyos telt ízével Téged idéz fel Ringó kebled emléke Izzik minden cseppjébe’ 24


Soproni kékfrankos 1999. Mély bordó színek Balfi dombok langytüze Alpesi éjek Vulvák csókjának íze Izzik mélységeiben Egri bikavér Telt harmónia A bársonyba csomagolt Karcos érdes íz Elfojtott tüzek lángja Szerelmeink varázsa Ezerjó Aranyló napfény Selymes üde ízek Téged idéznek Simogató lágy kezek Mámoros ébredések 25


Tokaji aszú 1993. Mint az érett nő Anya ara szerető Ringó telt mellek Simogatásra váró Bársonyos formák: aszú Tokaji aszú 1993. 4 pt. Egy pohár aszú Vulvák tüzével ér fel Szeretkezéssel Széttépi tested lelked S csak a vad vágy érdekel Tokaji aszú (Cht.megyer) Múltad idézed Aranyló napfényt töltesz Karcsú pohárba Ó s új szerelmek csókja Izzik egyetlen kortyba’ 26


Tokaji aszú 1999. Különös varázs Mint ringó telt női mell Ha kézbe simul S kiteljesedik a vágy Nyúlsz az új pohár után Tokaji aszú Pohárba töltött Erotika: az aszú Mámorban ég el Szekszárdi merlot Bíbor ragyogás Vulvák mélyének csókja Pohárba töltve Alföldi vörös Karcos ízéről Könnyű érintéséről Te jutsz eszembe 27


Aszú Királyok bora Ódák zengnek róla Borok királya Öt sorban a költő csak Egy-egy kortyig juthat el Aszú Borok királya Öt sorban a költő csak Egy kortyig jut el Búcsúzom Üres az üveg. Az utolsó korty bor is Elfogyott ma már. Minden szép fájó Verssé formált pillanat Téged idéz Fel 28


Vágy Ősi vágyakkal Lépek eléd. Csak Tiéd Az érintésem. Színházban Lecsúszott pántja Az estélyi ruhádnak Nézted hogy nézem Amint visszacsúsztattad Kivillant kacér melled

Kérés Nyújtom a kezem Lépd át velem a napot Hagyjuk együtt itt Vágyunk sodrába lépve A párhuzamos létet 29


Csa-csa-csa Már túl a százon Nem mondani kívánom Testedre vágyom Széttárom kezem Széttárom kezem Átlebegek a csenden Magam hallgatom Nem érzem hogy itt vagytok Meghaltak a válaszok? Szavak játszanak Fricskát dobnak versedben A kötekedő Fórum vándorainak Peches impresszió Ó! (Az utolsó szótag formai és tartalmi egységét Nagy Elnök Úr figyelmébe ajánlom.) 30


Ginkgo Jr. (ősz a kertben) A páfrányfenyő Mint fáklya sárga lángja A tél már várja Őszutó a Bükkben Avarszőnyegen Lépkedsz. .Színorgiával Búcsúzik a táj. Betegség (1) Betegen fekszem Sorsomat időtlenség Fogja csapdába (2) Betegen fekszem Lázrózsák borítnak el Másokban bízom Ápolnak enyhítenek A simogató lágy kezek 31


Gáz van Kőzet csapdában Fosszilis maradványok Feltárt gázmezők Földtörténeti őskor Emlékénél melegszünk Éjjel a réten A csend ölel át Én csak szótlan hallgatom Odébb kuvik szól Denevér siklik tova Az éjszaka fényében Felismerés Szeretlek téged Egy párhuzamos térben Álmodom s élek Vágyálmok birodalmán Keresztül sodor lényed 32


Nyárutó Kakukkfű csokrok Lógnak az ereszalján Fonnyadt tavaszok Étked ízesíti majd S esti teádba merül Éjjel az úton Autódban ülsz Szabadnak érzed magad Száguldasz rohansz Két csík közé szorítva Szürke út az életed Arany Jánosnak (Kicsit megkésve) Hosszú balladák Mint utak futnak tova Rajtuk lépkedek 33


Zuhog az eső Almát szedünk a kertben Ideje mennünk Novemberi szél Dalt dúdol a szél Kopár ágakon zenél Búcsúzik köszönt Neked Uram Őszinte szívem Szenvedélye tép szét. Csak Benned bízhatom. Szavakba öntött hitem, Nem őrzi, csak a mindenség November A diófáról Fekete varjú rebben Sorsa időtlen 34


Láz Lázörvény sodor Sorsom az időtlenség Kortalan foglya Lázroham ébreszt. Az időtlenség foglya Sorsom: örök rab Madár énekel Élettel vággyal is telt A jégmadár dal Könyveket lapoz Kislányom, már kétéves Könyvtáram féltsem? Modern falu Állsz az udvaron Gépek zaja tépi szét Az esti csendet 35


Este a majorban Esti csendemet Kukorica szárító Zaja töri szét

Hevesben termett Karcos alföldi borom Hol lett vaj’ vörös? Vadászat A kopár fára Macska mászik lapulva Fent veréb röppen Őszi kert Lombjuk vesztett fák Ághegyén veréb ugrál Lent rá macska les 36


Őszi vers Hulló falevél Az ősz a lelkedig ér Szavakba öntöd Novemberi est Süvölt kint a szél Behoztuk az agavét Havat ígértek Mámor Eldőlnek a fák Érzem a bor mámorát Olcsó pillanat Tovatűnnek lány nevek A még fájó szerelmek Tegnap ma holnap Önmagam vendégeként Vagyok azonos 37


Novemberi reggel (1) A páfrányfenyőn Már csak egy levél lebben Őrzi magányát (2) A páfrányfenyőn Már csak egy levél lebben Karcsú ágvázak Ellobbant őszi lángja Őrzi a kert magányát Őszi Balaton Szélvihar játszik Tombolva pihen a tó Hosszú nyara volt Vihar Vihar tombol kint Bentről nézed a fákat Földig hajoltak 38


Éjszaka Ha felébredek Hallgatom szuszogásod Jó együtt veled Vad viharos éjszakák Csendje szülte szerelmünket Búcsú Az utolsó éj Álmokat sodor a szél Elröpít téged A vihar dala ébreszt Új nap kezdődik: éljed! Beteljesülve Párod átölel Teljesültek álmai (d) Óvnak karjai Óvod vágyad magad is Kacér ragyogó virág 39


Téli séta Havas fenyőfák Terhét sodorja a szél Szemem behunyom Téli vers Fenyők ormáról Havat hord az esti szél Didereg ki él Téli este Fenyőfák havát Sodorja az esti szél Lehunyom szemem Este melletted Behunyom szemem Még érzem érintésed Az álmok útján 40


Ébredés (1) Felébresztettek Apró hajnali neszek Az éj tovaszállt (2) Neszez a Hajnal Nyugaton ragyog a Hold Kutyák ugatják Versek a neten A szélbe veted Sárból vérből vegyített Emlékeidet Szavanként sodorja el Vágyadat életedet Rólad álmodom Az éjszakádba lépek Szavaid egén 41


Szennay Ilona: Matsuo Bashoo emlékére „Szűkszavúságod fecsegésünk sodrába hengerített kő”

Pókfonál Pók indul útnak Szélre bízva életét Fél de célba ér Szomorkásan Szürke fellegek Csendesen csepereg az Esős december Ónos eső Téli csend zeng-bong Jég öleli a fákat Sírnak és várnak 42


Rózsa (4) Vörös rózsaszál Lángol az asztalomon Némán hervad el Rózsa (5) A vörös rózsa Lények varázsát őrzi Karcsú vázában Mielőtt elhervadna Még lángol asztalomon Rózsa (6) Karcsú vázában Bársonyos fénnyel lángol Egy vörös rózsa Zene (1) Mélán üldögélsz, Hallgatod a hömpölygő Zenét. Elsodor. 43


(2) Dalt dúdol szíved Zajos hétköznap este Ünneppé válik (3) Dalt dúdol szíved Unalmas hétköznapod Ünneppé válik Téli este (1) Téli éjszaka Vadkacsák hangja száll Délről északra (2) Itt bent meleg csend Kint hideg téli este Havat hord a szél „Puhán száll a hó Fehérlik újra minden Csend ölel körül” 44


Téli vihar Átcsap az orkán Ott a távoli hegyen Már csontodig ért

Este (1) Fáradt nap után Este behunyod szemed S átlépsz a csendbe (2) Behunyom szemem A párnámra zuhanva Ér utol álmom (3) A csend ölel át Csak magányom hallgatja Vágya Önmaga 45


Együtt (1) Fölsejlik az est Fényében testem vesztem Ölelésedért (2) Fölsejlik az est Fényében tested reszket Némán ölellek

Történet (1) Hozzád ért kezem Távolabb ültél tőlem Ránk zuhant a csend (2) Szürkék a napok Hiányzik a mosolyod Villanyt kapcsolok 46


Rád koccintunk… Egy pohár aszú Vulvák tüzében ég el Érzéki kéjjel Rád koccintunk… E pohár aszú Vulvád tüzében égjen Érzéki kéjjel

Katinak 1. Élünk egy helyen Átölel szeretetem Szavaim mélyén 2. Élünk egy helyen Átölel szereteted Vágyaid mélyén 47


Karácsony este (1) Gyermek született Vér és veríték között Formálja hited (2) Messziről jöttem Ajándékul nyújtom át Lelkem aranyát (3) Ajándékot ad Ma minden kinyújtott kéz Tisztára mosva Téli kérdés Hol marad telünk? Hegyek hó födte csendje Társakért kiált 48


Variációk Az ismeretlen szó E szó mélyében Átölel a szeretet Őrizd és éleszd Üdvözlő kártyák Szavak mélyében Ölel át a szeretet Őrzöd míg érzed Kívánságok Szavak mélyében Átölel a szeretet. Őrizd! Te érted. Érzem lelketek Szavak fényével Ölel át a szeretet Őrizd lelkedet 49


Júniusi kép (1) Zöld levelek közt Éhes szájra vágynak Bíborló eprek (2) Már nem rejtőznek A bíbor eperszemek Zöld levél mögé A tél szerelmesének Nálam még ősz volt Szél sodort havat nálad Téli fenyőkről Hóról jégről álmodtál Lelkem fény börtönében 2004. szilveszter Tündöklő Nappal Búcsúzik a fáradt év Meghalt és újra él 50


(2005. január 2.) Fura január A kerti hinta vidám Gyerekhaddal száll Hó helyett eső szitál Téltemető búvik már Haiku Első: öt szótag. Másodikra hetet kapsz. Újra ötöt raksz. (Jesus) Tisztára mosta Vér és veríték között Lelked aranyát Kérdés Van-e olyan bér Amely álmodat kéri S az vajon, mit ér? 51


Vihar előtt (1) Nem ragyog a Nap Komorra vált a világ Csak a szél dalol 2) Felhő tornyosul Kergeti űzi a szél Vihar közeleg Enyhe január Hosszabb már a nap Munkára csábít a kert Elhagyottsága (S lehet nézni a szomszéd Leány formás fenekét) Hegyek közt Téli délután Fénye füröszti arcom A Bükk lejtőin 52


Kirándulás (1) Téli Nap fényben Kondenzcsíkok az égen Hegyekre baktatsz (2) Térdig érő fű Most pont az orráig ér Janka lányomnak (3) Vértes ormain Bucskázik a téli Nap Szikrázó fénye Ragyog fent az erdő de Reszket még a völgy mélye Vértesi kirándulás Hallgat az erdő Néha egy-egy madár szól Lenyugszik a Nap 53


Téli szavak Hol a tél? A csend? A szerelem szavában? Ott nem lelheted. Ott a vágy ég. Szétéget. Széttépi lelked szavát. Ködben (1) Csurog a fákról A hajnali alkonyat Hallgat a tegnap (2) Köd ül a tájon A hajnal és az este Most találkoznak Őszi séta Apró zörejek Peregnek a levelek Búcsúzik az Ősz 54


Emlékek Elszáradt rózsák Emlékedet vigyázzák Halálukban is Esti séta Téli éjszaka Elsodor a végtelen A csillagfényben Az Úr szólít Téli éjszakák Csillagfénye felragyog Szólít a hangod A szavak ösvényére Lépve hozzád indulok Csillag parázslik Sötét borongós égen Lelkedig ért el 55


Veled Uram Téli éjszak Csillagfénye átragyog Borús lelkemen Hallgatom a zajokat Ballagva a réteken Szerelmes versek (1) Szavak játszanak Mosolyból születik a Halhatatlanság (2) Játszom a szóval Ott vagy a mondatokban Halhatatlanul (3) Játszom a szóval Ott vagy a mondatokban Halhatatlanul 56


(4) Sorjázó szavak A mondatokban ragadsz Halhatatlanul (5) Mosolyod vagyok Ajkadon bíbor fényben Születek, halok. (6) Csésze zöld tea Arcod fáradt mosolya Mindig simogat Január (1)

Reggel köd szitál Jéggé fagy az utakon Vigyázva lépkedsz (2)

Reggel köd szitál Sűrű még a félhomály Tested megreszket 57


(3) Ködben a reggel Sűrű vastag félhomály Megborzong testem Téli reggel Egy csók a szájra Ködös közös reggelek Méla homálya Szürke testetlen testek Interferenciája Smink készítés Az este fénye Rúzsos a macska képe Nem vad oroszlán Téli éjszaka Ragyogó csillagfénye Mesékkel teli 58


A költő leánya Felnéz az égre Millió csillagfényre mesék születnek

Reggel Két apró gyerek Zsivajuk széttöri a Reggeli csendet Elhallgat Maria Callas Kolomposék zenéje szól

Janka hintázik Lendül a hinta Vele gyerek mosoly száll Kacag a világ Ragyognak a kék szemek Csak a hinta nyekereg 59


Zene3 Massenet-t énekel Patricia Petibon Hangja varázsol

Sípálya Sivár téli rét Hóágyú ont itt havat Csak a gép havaz Az éj mély kék csendjében Széles fehér sávokat

Virágok helyett Szeretlek téged. Szürkén koppanó szavak. Megkopott fényük. De ma minden olyan más, Érzed? Felizzik éget. 60


Fáradt vagyok ma Hallgatásom sodor el Hallgatásodig Téli reggel Reggelre esett Porhó fedi a tájat Itt van még a tél Nowalisnak Már deres hajjal Barátkozom a gyerek Zsivajjal s mégis Szerelmek sora tépi Lelkemet darabokra Tavaszok jönnek Nyár s fagyos téli napok Minderről itt s ott Talán verseket írok Lelkedben te is ezt teszed 61


Szerelmes versek (1) Szavaim játszanak Mosolyodból született Halhatatlanságuk (2) Játszom a szóval Mondataimban lakhatsz Halhatatlanul (3) Sorjázó szavak A mondatokhoz tapadsz Halhatatlanul (4) Reggeli csendben Ajtót nyitok magamnak Te lépsz be rajta Helyzetjelentés Dobban a fényben Marad éj sötétjében Minden vallomás 62


Varázslat Az égre nézel Ragyogó csillagfénye Mesékkel szédít Vágy Ősi vágyakkal Lépek eléd. Csak Tiéd Az érintésem. Szélvihar Tépett éjjelek Fent a telihold nevet Lent hideg szél jár Bűvös éj (1) Nappal is vagyok Költőként bűvös éjjel Verset álmodok 63


(2) Fénytelen égre Szavakba font csillagfényt Lelkemből lopok (3) Fénytelen égre Ködsugár álmok mélyén Csillagfényt fonok (4) Nappal is vagyok Költőként bűvös éjen Rólad álmodom Csillagfényként élsz bennem Fénytelen éjjeleken haiku. hu Versek és szavak A haikuba préselt Halhatatlanság 64


Hótakaró A mély hó alatt Már az új élet fakad Hajt a kikelet Téli égbolt (1) Csillag parázslik Borongós sötét égen Lélek láng éget (2) Csillag parázslik Sötét borongós égen Lelkemben ég el Visszatérve Szemben a völgyek Hófödte erdős lankák Távoli csendje Csak nézed elmerengve Köszönt az ismerős táj 65


Eplényi síkirándulás (1) Szél söpör végig Havas erdei úton Míg pisilnem kell (2) Csendes az erdő Csak a szél dala hallik S surrog a lécem (3) Széttörik a csend A favágók tüzénél Pálinkaszag leng (4) Siklok már tova Úttalan útjaimra A havas tájon (5) Suhan a lécem Majd halkan roppan a hó És elnyel a völgy 66


Téli nap Vértes ormain Bucskázik a téli Nap Reszket még fénye Téli szél Szélvihar száguld A sivár téli tájon Tisztára seper Átzúg rajtad is Át testeden s lelkeden Más ember leszel Hószállingózás Apró pelyhekben Indul útjára a hó Hamar elköszön Játszom a szóval Tudattalan tudatba Formázva őket 67


Téli tó (1) Tükörarcú tó Halk hallucináció Jégpáncél csendben Dalos békák emléke Ring a deres nádszálon (2) Tükörarcú tó Dalos békák emléke Jégpáncél csendben Sípályán Siklik a napfény Mátra lejtőin le s fel Te vele síelsz Mátraszentistván Szemben a völgyek Hófödte erdős lankák Ködbe merülnek 68


Három falu temploma (1) Áll magányosan Három falu temploma Istenhez közel (2) Zúg harangszava Három falu temploma Magányosan áll Csak Istenhez van közel Imát neki énekel (3) Távoli harangszó Három falu temploma Magányosan áll (4) Templom a hegyen Magányát nem töri szét Csak egy gerlepár 69


Gyerekidő Siklik a szánkó Gyöngyözik a kacagás A havas tájon… Harmonet.hu Vad szenvedélyek Szép erotikus képek Izzó haiku? Csalóka január 1. Gerle hangja búg Reggeli szürkületben Párjának dalol 2. Gerle hangja szól Félreértett január Szürke reggelén 70


Egy pohár bor (1) Látod a nőt egy Karcsú borospohárban Érzed a csókját Ízek izzásában ott Van borod mámorában (2) Láttalak téged Karcsú borospohárban Éreztem csókod Ízek izzásában ott Volt borom mámorában Este Fénytelen éjjel Lelkem versekben ég el Csak egy gyertyaláng (Ha lelkedig érne Fáklyaként égne) 71


Lefordított pohár Kezemben üres Vörösboros pohár Alakja tiéd Tél (1) Két varjú károg Az öreg akác ágán Telet ígérnek (2) Fekete foltok Varjú csapat tanyázik A havas kertben (3) A diófáról Fekete varjú rebben Sorsa időtlen Csörög az óra Reggelek ébredése Szürkül most vele 72


Téli reggel Reggeli csendben Talpam alatt roppanó Zajok: Fagyott hó Meditáció (1) A belső csendben Halk szavak hallatszanak A csend szavai (2) Székemben ülök Kint minden mozdulatlan Hol tél van hol nyár (3) Állandó vagyok Csak a világ változik Múltját keresi Tükörarcú tó. Béka múlt emlék mélyén csend, víz, csobbanás. 73


(Borong a téli este Lassan száll le a köd Elnyelve tájat s embert) Ködjeink (Variációk)

(1) Köd száll a tájra Elnyel a téli este Fagyott homálya (2) Borong az este Leszáll a köd elnyelve Tájat és embert (3) Borzong az este Lassan köd száll a tájra Elnyel magába (4) Borong az este Köd borul már a tájra Elnyelve engem 74


Héja (1) Az út menti fán Ül ősi méltósággal A rétihéja (2) Az út menti fán Ül ősi méltósággal Egy rétihéja Begyében a tél éhe De vár bölcs türelemmel Este Fények s emlékek Az éj sötét csendjében Gyertyaláng égett Mogyoró télen Még sokat ígér Öreg mogyoróbokrunk Lány barkáival 75


Zene Zene szól halkan, Visz, sodor. Örvényében Ott a végtelen Mikes Pista emlékére Zengő akkordok Múltból fájón felsíró Harmonikaszó Gőzölgő tea mellett Hallgatjuk M. játékát Erdei séta Újra hull a hó Meghajtva lágy ívben a Fenyők ágait Hófödte hegyek! Úttalan utatokon Siklik magányom 76


Február Roskadt hóember A kerti hinta mellett Búcsúzik a tél Szobában Nézed a tájat: Havas mozdulatlanság, A benti csendből. De ha kilépsz az ajtón, Zajos, harsogó, vibrál. Szénrajz Csupasz ágvázak A téli fák rajzai A szürke égen Idő végtelen Ahol már megállt minden Ez az életem 77


Medves Fent a fennsíkon Szél öleli a tájat Kopár magányba Haiku Versek és szavak Haikukba préselem Az álmaimat Nekem tél kell még Hideg esték, reggelek Hó és téli nap Hol a fenyők terhe ring Szerelmek halk dalában Romantikus éj Gyertyaláng lebben Meztelen test a testen Álmok ölelnek 78


(méh) A visszatérés Rabszolgává tesz. Álom A szabad szárnyalás. A közösség ereje Ad értelmet s életet. Kidobott levél Széttépett szavak Szemétbe dobott lélek Papír fecniken Babona Nagyot kívántam Hómezők felett láttam Hullócsillagot Nézek utánad Lassan köd száll a tájra Elnyelve téged 79


Héja 3. Rebben a szárnya Szemben a Nappal lecsap A rétihéja Két ing Két gyűrött ingem Lóg a szekrény oldalán Vasalásra vár Úton Híg verítékszag Egy útszéli csehóban Iszom a kávét Nézz az égre! Végtelen égen Csend fodrozódik kéken Enyém míg nézem 80


Te is lehetnél Száműzött vándor Ballag át az éjeken Hozzád érkezett Szívéből szívedbe szánt Meséket hozva neked Nézz az égre! Mély szürke az ég Futni látszik fent a Hold Állnak a felhők Variációk A gyertyák égnek Az est apró neszei Már átölelnek Teádba kortyolsz Az est apró neszei Hozzád simulnak 81


Csendben üldögélsz Az apró esti neszek Része vagy csupán Csak gyertyák égnek Élő fények a lángok Át-át ölelnek Lobban már a láng A gyertya szórja fényét Szobám élni kezd * Szunnyadó éjen Szunnyadt éjszaka Mosolyod a szív hangja Bennünk dobban Kihűlt a teám Újra melegíteném Nem lenne enyém 82


Napjaim fogynak Sietnem kell elmondani Vers álmaimat Elhasználtam már A szavakat a télről Írt haikukban Míg el nem feledem Papír fecnikre fűzve Nyújtom át jelenem Gyertyaláng lebben Fényében ölelek át Minden éjszakát A gyönyörök kertjében Vándor lelkünk táncra vár Reggel Derengő lágy fény A mosolyod ölelés A tél öblén 83


Március 8. Tulipánjaim jégbe fagyva várnak: Egy tavaszibb napot. Reggel otthon Csend van a házban Ébredéstekre várok Kályha melegnél A gyereksírás Megvigasztalhatatlan Bánata rövid Március 15. Rendőrpofonok Emléke soha nem fáj Együtt ünneplünk (Az örökkévalóság Időtlen jelen idő) 84


Tavasz Hóban gázolok Nyitnikék! – szól egy cinke Igaza lehet. Kötődések Temetők csendje Őseim nyugszanak itt Háromszáz éve Meditáció Hagyom az időt Gondtalan benne élek Beavatatlan Március 1. Gerlepár fészkel A villanyoszlop öblén Nem vártak tavaszt 85


2. A fagyott földet Tulipánok tolják szét Vaskos zöld rügyek 3. Nárciszok törnek A tavaszi napfényre Fehér-zöld kúpok 4. Száraz fű között Sárga s kék színes pöttyök Nyíló krókuszok Haiku Őriznek álmok Versbe gyömöszölt szavak Én is, mert vagyok A világ Ha néha dől is Összetör is ellapít Nyílik még virág 86


Márciusi hajnal Deres a határ Fázósan hallgat csendje Még ott vagy benne Tavaszi olvadás 1. Tegnap még hó volt Ma jeges vizű csermely Rohan, rohan el 2. Sebes patakok Rohannak le a hegyen Útjuk végtelen Szavak a csendben Döglött fény a szememben Megfeszítettél Fáradt vagyok ma Elsöpör depresszióm Nyitva az ajtóm 87


- Kérdés Itt vagyok, te nem. Máshol vagy, ahol én nem. Hiányzol vajon? (Vagy csak nagyon?) A kert ma csendes Nincs benne gyerek zsivaj Ideképzelem (állapot) Köszönöm vagyok Távolságod most nagyobb Álmodozhatok Álmaim mélyén Őrzöm vágyaid kényét Mélységeidnek Mélységeidbe Merültem feloldódva Tagadás csendben 88


Elszáradt rózsák Lazán szemétbe dobva Elmúlt egy Nőnap Készül már a kert És félénk csupasz ágak Lobbannak zöldre Sajgó emlékkép Májusi szívben égő Ködfátyolos tél Harsogó zöldek Tomboló színorgia Dalol a május Elköszönt a Nap Mindent egybemos az éj Pillanatnyi csend Fény helyett az éj Egy fácánkakas rikolt Széttörik a csend 89


Hallgat a berek A nappal pihenni tér Búcsúzik a fény Denevér szárnyal Az esti szürkületben Árnyéka lebben Virágok hajolnak Kanyargó kerti útra Jön és fut tova Az éj átölelt Én veled szeretkeztem Álmod igézve Tavaszi reggel Borús szürkén játszi fény Az aranyvessző Esős reggellel Köszönt a Mecseki táj Emléked mossa 90


Sodor az idő Örvényébe lépsz és félsz Nem léphetsz vissza Kőszegi séta Ódon házfalon Aprócska vakablak fent Galamb ül fészkén Egy kőszegi ház Virágzó magnóliák Az udvar mélyén Este az udvaron Vonat dübörgés Idébb egy kutya ugat Csendes éjszaka Távoli zajok Éji madár dala szól Csendnek válaszul 91


Fáradt reggelen Hosszú utam elém lép Derűs ég kísér Somogyi lankák Híres betyárok sorsa Lassú feledés Sziklagörgeteg: Labilis stabilitás A talpam alatt Csepergő eső Benne múlt jövő idők Sorstalansága Fenyőcserjék közt Virágzó galagonya Messzi Weöres éj Tavaszi zajok Madárdal, lágy zúgó szél Csendes az erdő 92


Kis sárga pille Harisnyám kékjére száll Aludni próbál Itt vagy lelkemben Érintésed érintem Vágyaid nyomán A kertedbe lépsz Ismerős fa a virág Mégis mindig más Májusi reggelen Nyíló gömb, labdarózsa Mire gondolsz most? Hangos ugatás Léptemre riaszt riadt Menekülő őz Csended vesz körül Arcod simítja kezem Ideképzelem 93


Sündisznó motoz Rózsabokor tövében Nem ír haikut Orbán napja jön Hideg szelek fújnak át Esti ég alatt Szavak mondatok Verseimben ott ragyogsz Fénylő napsugár Csók marta ajkak Mással töltött kéjes éj Mély emlékével (Örök közös pillanat)

Sírni szeretnél Részeges költők sorsa Már nem érdekel Erdei emlék Égő viszkető érzés Talán a csalán 94


Mosolyok vágyak Hevülő test sóhaja Csóktalan éjben Megismert ízekre vágysz Régi ölelést féltve Mosolyok vágyak Megismert ízekre vágysz Csóktalan éjben Kedves s fiatal Veled egy irányba tart Ma háromezer Csak léptem zajos Felhagyott mezei út Messze tovafut Rózsák a parkban Madárdalban magad vagy Csend-örvényedben 95


Születésnap Harminckét év múlt Mennyi mindenre elég Őriz s visszanéz Adsz s adnak neked Ma elképzelheted a Végtelenséget Előtted évek Az élet beleférhet Mégis oly’ kevés Már harminckét év Mennyi minden belefért Őrizz s tovalépj! * Őszbe lép a kert Sziromkönnyeket hullajt egy tearózsa 96


Fehér pille ül piros csipkebogyók közt Elkésett virág Őszutó Csípős a reggel Még fodrozódik a tó A völgy ölében Pacsirta dala Repülőgép gépzajban melyiket halljam? Pacsirta dala Repülőgép zajban a madár sem látszik Szeptember Ősz van vagy még nyár? A gyerek iskolába jár Ősei nyomán 97


Őszi reggelek Ködszürke ködfátyolán átragyog egy lány Pillanat csupán Magaddal viszed soká a napok során * Harsogó zajok Mögöttük a természet Széttépett képe Fáradt nap után Old s dobol itt bent a bor Elsodor csendje Látjátok? Kint már a december köszönget, de késik a tél. a felhõk mögött halványul a napkorong holnapi remény 98


Az este csendje Ötven év vállam terhe Szívemnek nehéz Harcolok ellened. Nem írom le a szavakat, amit szíved súg szívemnek Vörös iszalag, Tél jön őrizd álmodat. Zöld lesz a tavasz. Pr? Névből formált haiku Minden benne van Vetetlen ágyon lettél először enyém. Sokáig vártunk. A cseresznyefa zöld-sárga lombruhát ölt. Díszben köszön el. 99


Fekete foltok hímzik az őszi vetést. Dús varjú ebéd. A páfrányfenyő zöld lombja sárgára vált. Meleg volt a Nyár. Az ezüst juhar őszi sárga ruhája Lángol a hegyen. Hűvös éjjelen a juhar sárga lángja Barnába hamvadt Mosolytalan szem. Sors, vagy csak játéka vagy? Nem temethetlek. Dalolva halok. Hátra semmit nem hagyok. Ne temessetek. 100


fényed mindig fáj amikor mást ragyogsz át nőnemű halál (ősz, kerékpáron) (1) Lombjuk vesztett fák suhannak melletted el Kerékpáron szállsz Öreg lepényfák Göcsörtös akáciák Sorfala hallgat Alkonyi napban Kukoricaszár zörren Őzcsapat vált át Tekerhetsz tovább Míg lassan válladra ül a hűvös este 101


Messzi otthonok Lámpafénye felragyog Indulsz, indulok (2) Lombjuk vesztett fák suhannak melletted el. Tovafut a táj. Öreg lepényfák, göcsörtös akáciák sorfala hallgat. Csend lebben halkan. Majd lassan válladra ül a hűvös este. Messzi otthonok lámpafénye felragyog. Indulsz, indulok. * Tizenhét szótag Haikuk füzetlapon Álmaim sodra 102


(őszi képek) Utamra lépek. Vándorlét, vándorélet. Tán visszatérek. Eső csepereg. Koppanó halk zajában az Ősz felnevet. Csalitban keres bogarat madár sereg, daluk elkísér. Ázott kabátom viszem lefele. Sorsom kopott melege. * Meséket ölel hallgatásod csendje át Álmaink múltja 103


Szeretlek kedves. Nem álmodhatjuk át a holnap hajnalát. szeretlek kedves jöttél nem mosolyogtál én sem köszöntem vörös és sárga körtefánk így lángol át téli magányba múló időnek emlék-foszlánya őriz oly sok kedves perc oly sok kedves perc emlékfoszlánya őriz múló időnek A tavasz nevet. Apró lány a mászókán. Ölel a szemed. 104


eltűnik minden "a lap nem elérhető" "error 404" sorsunk vándorok léte semmi sem örök létezz fent ragyog a Hold fényében hangod dalol az ősz éj mélyén

Veréb Koppant, odakap, mosolyodnak szárnyat ad. - Elfogyott a légy. Ugribugri kis veréb, ablakodból tovalép. Csended fénytelen. Sötét éj, ránk telepszik. Oly sokat beszélsz. 105


Egyedül vagyok Csendemben csended ölel Sodor a mámor Prostituáltam Verseim szerelmedért Egyformák vagyunk Zúg a szél, regél. Múltat, majd jövőt igéz. Még beleférhetsz. Ködben ül a hegy. A fák közt a csend szalad. Neked sincs szavad. Nyirkos, nedves fák nyakadba lódítják az Ősz ködpamacsát. zörren az avar kanyargós erdei út csendjébe lépek 106


hosszú meleg ősz Árva kabóca dalol Csillagfény csendet Tizenhét szótag haikuk füzetlapon Álmaink sodra Benne ébred a reggel s nyugszik nyugaton a Nap Ősz és tél hallgat Megfogalmazhatatlan szavak Ott vannak lelked mélyére rejtve Talán együtt fejtjük meg Körbefon a dal Közös múltunk még akar Álmom betakar Csendem keresem Lelkem mélye végtelen Kint minden zajos 107


Gyerekidő Siklik a szánkó Gyöngyözik a kacagás A havas tájon Az idő felett Nevető gyerekszemek Ölelik lelked * Karácsonyi est. Nevető gyerekszemek ölelik lelked. Sült alma illat. Régi otthoni ízek. Együtt vagyunk. Mind. Villódzó fények, - mesterséges imázs. Őriz sok gyerek szempár. (őrizd a gyermek szempárt!) * 108


Zúg a téli szél Ma régi mesét regél Együtt álmodunk Szeretem a dalt, melyben ott izzol, hallgatsz. Újra olvaslak. Nézem a rendezetlen szavakat: volt és maradsz. Depressziós csend Metadon gyógyszer varázs Idegen szavak Szép év kezdődik Varázzsal telt végződik Mosolyod őriz Karácsonyi kert Avar alá bújt a tél varjú hang mögé 109


nedves hegyeken arcodba csapó szelek telet játszanak eső csepereg hófödte hegyek csendje zajos koppanás füst árnyék lebben kora esti holdfényben közös az utunk Búcsúzik az Év felöltve az elmúlás fehér ruháját Vörös kör a Nap szemben halvány ezüst folt januári Hold Legegyszerűbb gép fizika könyvben az ék itt hasító-szó 110


csillagtalan éj lámpafényt csillant a dér ketten beszélnek feloldja a múlt emlék görcseit a bor mélyére sodor még kopár a kert hófoltok tarkázzák szürke-barnáját hátradől a csend melankolikus képek olvasd fel nekem Üres üvegek. „Ni, hogy szalad az Élet.” Részegen égek. Dalolva halsz meg. Költő vagy? Játszi ripacs? Versed: papírhant. 111


Befagyott a tó. Partján jégpáncél csendben, Alszik egy hajó. Táblák a parton: „Korcsolya élezés.” ”A jég életveszélyes” Ritka pillanat Reggeli szürke csendben Megáll az idő Kopár faágon üres fészek. Téli csend, tavaszi ének. csikordul a hó talpam nyomán és őriz egy percnyi való száraz fűben botol a nap lassan halad téli délután 112


Gerle hang dalol. Szürke téli reggelen. Szerelmes-ének. Szarka cserregés Tép pillanatnyi csendet Őriz ősi vágyat ha a sor végén fáklyaként sorsod éget(t) ölel a mélység melyben tűz fényed zenél harsog pattog dob helyett M. Cs. emlékére (1) „Neki indulok, hátrahagyom terheit a Földnek. Nektek. Búcsúzom. Szép volt minden dal, csak az életem nem.” 113


(2) Virág hever márvány sima kőlapon. Emléked sorsa.

fagyos téli kép szavakba öntött csendje lelkemben forr fel (téli séta) kihalt a tópart jégbörtön foglya a Nyár titkaid taván Hangok az úton. A táj köd mögött hallgat. Jönnek, vagy mennek. a csend felett szállsz lélektánc rezdül a fényben szavak szirma bong 114


ébred a reggel szürke fénytelen csenddel kutyák ugatják szembetűz a Nap hómezők ölén játszik februári fagy eső csepereg szürke csendje elfedi a vörös alkonyt havas eső hull a fehérlő tetőkről cseppenként cseppen márciust fricskázó Tél visszatér időz kicsinyt Távolból, délről, északról, bagoly kiállt. Itt gerle dalol. 115


A gerle ének, Az esti néma fények, Tél. Vagy tavasz már? verset olvasok kályhámban hamvad a tűz lélek melegben (kikapcsolom a gépet a ház hidege ölel) Tessék! A Tavasz, hófoltokon gyalogol. Várod? Vagy maradsz? Hómezők felett, varjú-pár kering. Daluk Tavaszi ének. (Nőnap után) Krémszínű rózsa, karcsú, zöld palackban. Csak Te ölelsz így át. 116


(április a kerti-padon) Nézd az áprilist! Smaragd szőnyeget terít, kicsit fázik is. Szirmot bont a nárcisz itt. Az óbor meg felhevít. (Vagy csak a költő ferdít?) Áprilisi este Kályha tűz zenél, amíg a félfának dőlsz, a hátad mögött. Kémények füstje öleli körbe tanyánk. Eső csepereg. A csend esti meséje, füstköd és halk koppanás. Újra meghalunk mindennap - „talán-költők”. Versben olvadunk. 117


Házak füstjében vacsora meleg lebben. Utad fut tovább. Válasz a válaszok helyett Szavak varázsa körbefon. Írsz, olvasom. Lelkem válaszol. Néha csak ennyi, megérteni, őrizni, őszintén égni. Hosszú út során vinni magunkkal tovább őt, a másikat. Gondolat varázs, félre nem értett imázs: Tessék, vidd tovább! 118


Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. (Versed olvasom) a csend felett szállsz lélektánc rezdül a fényben szavak szirma bong rejtély meddig ég hol a vég mely elemészt ………………………. szavak közé zárt ki nem mondott mondatok hajnali fények Szürke a reggel. Esik. Nehéz szívvel kelsz fel. Kint már tavasz van. 119


Egy rigó dalol, majd csend ül a tájra. Éjbe lép a nap. Zúg a szél. Aranyvessző táncol dalára. Ring a szoknyája. Perdül, fordul, fel-felkap sárga örvény szint’ szalad. fátyolos az ég halvány kék cirógatás minden érintés zengő tavaszok meg nem énekelt virágzó cseresznyefák (beteljesülés) meghitt pillanat fény tánc meztelen testen szomorú búcsú 120


szembejössz velem felragyog a mosolyod másra nézel Reggeli fények a szalag függöny mögött. Emlék, még éget. újra meg újra megszülethet a csoda érzéki ízek rügyek fakadnak kibomlik a teljesség magával sodor vágyad vágyammal viszem hosszú utamra még visszanézhetsz hívnak a fények benne van minden élet együtt álmodunk 121


szerelmes szavak forró éjszakák fénye didergő parázs mély tenger kékbe egy játékos tintahal festéket kavar virágok nyílnak lombosodó árnyakban tavaszunk véges könnyű érintés csókod mosolyod kísért gránitba véstél oldódsz a vágyban oly soká vártam reád másfelé járunk Hazatérsz újból. Szétszórt gyerekjátékok közt - hallgat a csend. 122


Szók a kedvesnek Dalomban nincs más. (Vagy csak akartam?) Ott van minden szerelem. Őrzöm én: Neked. (Vagy mindenki másnak?) Kit őriz a másnap, túl a fényeken? Egybe sodor az idő. Nincsen végtelen. csillagtalan éj felhőket sodor a szél hallgat a világ békák kara szól felhő mögé fut a Hold hosszú még az Út koppan az eső a hullámlemez tetőn itt-ott becsorog 123


(Lázlap) Tépett kábulat: Álmok, érzések fájnak a test kínjaiban. Simogat a csend. Ölel a szürke este. Vár rád a holnap. Fénylő napsugár, Nevető gyerekszemek, őrzik álmodat. * tompuló zajok a bor újra sodor ön-magam vagyok egy boldog élet ház a kertben gyerekek mégis egyedül 124


kopár hegyeken fut szalad az út tova Te egyhelyben állsz zölddel a határ remény élet hajnalán túl álmok nyarán Te és én Dalban akartam dalolni, hogy tavasz van. Jégmadár rebbent. Találkozás Szembe jössz velem. A ki nem mondott szavak, jaj! – eltakarnak. Őrizlek téged. Önző szeretkezések Emléke éget. 125


Szétfoszló képek digitalizált fájlán, hibaüzenet: „Error 404”, pedig szembe jössz velem. Hibás a codec. Zúgtak a szelek, betakart mindent, mi él, a hóförgeteg. villámok hangja csepergő csendet tép szét másról álmodom nyári csendek fülledt tehetetlen éj kúszik ellep jeges éjszaka emlék kísért a hangja pirkad a hajnal 126


Szent Iván éj: Népmesék varázs lényei, tündék, koboldok örvénylő kavalkádja. Fény – Emlék - Zárványokban

Hideg nyári szél, a fáimról rendet tép. Nekem is marad

Májusi esték (1) Esti dalosok zajával telt a csalit. Ülsz és hallgatod. (2) Fáradt nap után, éjféli csalogány dal ébreszt fel. Álmodj! 127


(3) Zúg az esti szél, fülemüle dal helyén. Egy hang elkísér. (4) Éjféli órák. A fülemüle dalát kutyák ugatják. (5) Zúg az esti szél, lengő juhar ág mesél. Időtlen varázs. (6) Csak a szél rohan, zúgó ágak közt suhan, hallgat a világ. *

Idén kevesebb Fent a fán a cseresznye Íze nemesebb 128


Márianosztra (1) Márianosztra börtön és rabtemető ölel az erdő (2) pálosok sírja rabkezek gyomlálta csend gumibot és rend (3) falakban a múlt ezernyolcszázötvenhét évszám tévedés (4) emlékek kútja ezerkilencszázötvenhat író maradj * Döccen a HÉV. Hol?... A csömöri állomás, nem végállomás... 129


ébred a reggel Nap mosoly párafátylán tűnt idők nyoma szemben futó pillanat benne vagy és bent maradsz (Kerti képek) (1) Nézem, mint sárgul lomb között a cseresznye. Megvárom, itt lent. (2) Még meg sem érett, már jönnek a vendégek: A seregélyek. (3) Hideg nyári szél, a fáimról rendet tép. Nem nekem terít. 130


(4) Cseresznyefákra seregély rajok csapnak, Begyüket tömik. (5) Lassú léptekkel kertet kerül a csősz. Fizetik érte. * év követ évet múlt jelen benne élek emléked éget Zuhog az eső. Sorsunk meséjét mossa. Hol volt, hol nem volt… Zuhog az eső, vagy talán a Nap ragyog. Csendem hallhatod. 131


Hallgatás hallgat néma csendeket. Éled végtelen létét. Szemed zöldjei fények árnyak emlékek Hallgatás csendben Rózsák a parkban Feslő bimbók tavasz van Mosolyod vagyok Szerelmünk a Nyár Hóval borított virág Jelkép rendszere Didergő fények Lélek sötétben égek Örök kárhozott Áll a levegő A méhek zümmögése méz csendbe dermed 132


Lenyugszik a Nap Fényed fényörvénye hat Magányos pasas Nimród vendéglő Kicsit tán büdös a hús De olcsó és sok Söntéspultnak dőlsz Átható dohány illat Ma itt otthon vagy Vulvád bíbora Feltárul és befogad Csodás pillanat Vágyad vágyamba olvad Széttép s újjá szüli azt Vulvád bíbora Fehér cseppektől nedves Lágyan beenged Körbefon magába szív Vad vágtával elenged 133


Facér nő csókja Egy pohár savanykás bor Néha jól esik Részeges költő Vörösboros pohárba Fehérbort is tölt? Mosolygó almák Ízében –(sablon szöveg) Felragyog a Nyár Fák seregélyek Zsivajos karcos ének Borul Északon Lila pompával Forró nyárba lép a rét Útszéli bogáncs Öreg akácfa Göcsörtös ága-boga Új fészket dajkál 134


(Énekek éneke 1973) Hangulat bomba Szerelmes versek sora Sapphótól Vasig Mosolyok vágyak Megismert ízekre vágysz Csóktalan éjben Mosolyod vagyok Szívedből felzeng egy dal Szívem betakar Fényed tépett szét Vándor utam véget ért Szavakban őrzöm Csak hullócsillag Ezer s ezer fénypont közt Téged kívánlak Sötét éjjel Fent a telihold Tépd el a nappal kötelét 135


Sopronban jártam Nem ezt a várost vártam Harminc év telt el Sopron utcáin Én is turista vagyok Idegen otthon Néha csak hagyom Fussanak gondolatim Míg visszatérek Léptek dobognak Rejtett zugában agyamnak Lelkemben járkálsz Dalokból épülsz Szívemnek mélyén mélyen Elsüllyedt világ A bor a régi Szavad tova fut lelép Színen új férfi 136


A bor a régi Ízében csókod éget Üres a pohár Még őriz a csend Végig simítja arcom Szellő kezed Villódzó fények Zöld vörös fehér kékes Egy hangrobbanás Fénylő csillagok Közöttük villódzó fény Repül-e az ég? Fülledt nyári nap Könnyű szellő enyhet ad Valami marad Lobbanó fények éjsötét égen Félek Rezdül egy lélek 137


-Nagycenk – Múlt nagyságának Jelen állít emléket Élet-töredék Gyűrött füzet A kezdet befejezése Szamárfüles *

Koppanó cseppek Sátrunk vizes ponyváján Összezár minket fáradt Nap ragyog egy felhő mert ott hagyod lásd így kék az ég

Szerelmes dal vagy felizzik benned a Nő elsodorsz altatsz Cseppenő cseppben Nyári zápor moraja Körbe vesz engem 138


Cseppenő cseppek Vibráló halk sóhaja Körbezárt csendek A kocsma: Kocsma. Asztalra dőlsz, kidobnak. Nem vár a Holnap. Uram! Záróra. Uram? Sokat ittál, részeg vagy. Parádi üveggyár(PCM) fekete zászló kétszázkilencvenhét év múlt jövő nélkül három év múlva lenne háromszáz éves Lesz munka nélkül * Pohár vörös bor Bíbor ízek alkohol Tompuló zajok 139


Nyár Sárgul a határ Felfújható közhelyek Aratás és nyár Sodródó napok A strandon barna lányok Vágysz és vágynak rád Parlez-vous francais? Csak keveset Mademoiselle. Szó nélkül ölelj! Sodródó napok Szavakat formál a nyár Csak emlék vagy már Kályha-tűz zenél Kint havat sodor a szél Elveszett világ *

időm végtelen nehéz haikut írni kevés idővel 140


Leszáll az este Tücskök ciripelése fon köréd csendet Éji csend hallgat Tücskök ciripelése körbevesz altat Áll a levegő Ide dermed(t) a csendje Virágzó akácon Harmatcseppes rét Csillanó gyöngy-füzérén napom őszbe lép Villan egy mosoly A bor köddé lényegül Fizetek, megyek piaci forgatag rohan sodor elragad lábadra lépnek 141


romos házfalak körben burjánzó vad gaz nyílik egy rózsa ember rég nem járta elhagyott felhagyott táj Útszéli bogáncs Pompázó lila virág Szúrós szárakon talány? múlt s jövő egybeszerkesztett mindent a sodró idő csak neked nyílik a vázában a rózsa nekem hervad el Szellő lebben át Nap fátyol fény öblén a kerti csenden 142


erdei emlék fenyők övezte tisztás körbevesz csendje Hamletti kérdés: Mézédes eperszemek dzsem legyen? Leves? Csendemből a csend, csak tiéd. Neked őrzöm, szavakba öntve. Méla arcokon Metró ülésen alva Távoli fények A kerti csendben egy költő elmerengve a falnál pisil A kertek csendjén egy költő elmerengne Zápor űzi be 143


Madárdal altat Halk susogó falevél A csend is hallgat A kerti csendben költőnk széttépett lelke Verseket formáz Kopog az eső. Hallgasd! Szerelmem szava. Simogat, altat. Kopog az eső. Hallgasd! Neked dalol, ha szavam hallgat. kopog az eső ritmusa lassul gyorsul vágyaink sodra Csendből születtél Ismeretlen életed most életem lett 144


ölelni vágyom forró lágy asszony tested utamra engedj (a pillanat mámorát őrzöm egy életen át) csak szavakat szólsz mit szédít a vörös bor az esti csendben Asszonyom lettél összeforrt testünk hevül Álmaink egén Kéjes éj ígérete Így végre beteljesül kebleid halmát lágyan becézi ujjam bársonyán játszik (te vagy én élvezi jobban? mindegy, újra újabb) 145


tested a testem hallgatok én te vagyok magadba ölelsz hevülő csókok bőröd selymének ízén én égetlek el (vágyunk dala énekel tűz és lángörvényekkel) Hunyd be a szemed álmodj a kéjre várva érezd testemet (nyúlj el lágyan az ágyban talán ott vagyok veled) borong a reggel zajba lépsz óra csörgés lélek ébredj fel! Még izzik a Nyár Lelkem vágy mélye őriz tovább Érints meg 146


Búcsúzik e Nyár Vad lelkünk ködfátyolán libben a magány Nyaram őszbe jár Szavaid csendje formáz széttép s összezár Búcsúzik a nyár Bíbor szőnyeget terít Az őszirózsa Ez már a Mecsek Síkságból felnőtt hegyek Erdős meredek Hibiszkusz virág Percnyi öröm ma látod holnap elköszön Felizzik a szó Szavakat mondani jó Hallgatni arany 147


Nekem vadgalamb Neked balkáni gerle Dalol név nélkül Apró barackfa első gyümölcsét adja Elosztod ízét Kis sárga pille Harisnyám kékjére száll Együtt alszunk el Csend köszönt téged Pompázó virágok rend Sírokon kőlap Pille lebben át Tenyérnyi benőtt tisztás Napfény fátyolán Sárga Napvirág Felhős égen Nap nem lát Várjátok egymást 148


Sárga napvirág Összecsukott szirmokkal A holnapra vár Cikázó fecske vidám csivitelése Bogár búcsúdal Vidám fecskepár Az öreg akác ágán Varjú nyomokon Pletykás asszonyok Gyereksírás utasok Egyedül utazok Vonat zakatol A főnevek csendjébe zárja világát Dimbes-dombos táj Erdőfolt búzamező Merre vagy ma már? 149


Vihar szele ér Beborul a nyári ég Elhallgat ki él Sok-sok apró kép Boldog rövid együttlét Végtelenségben Kilépsz az ajtón Kitörölsz mint emléket Elkísérhetlek? Ősi ellentét Karvalyt kergetnek fecskék A mező felett Viharok szelek Mosolyod bennem ragyog Ölelés csendben Rigó énekel Hajnali zajtalanság kontrázza dalát 150


Fülledt alkonyon Mozdulatlan a Nyár Gondolat csendje Arra riadok Rólad álmodok néha Szívemben hol laksz? Szeretsz szeretlek Ölellek hagyod adod Szeretlek szeretsz Dalolj s énekelj A fényből fényt ölelj Gyere! S engedj el Nincs köztünk semmi Szeretlek átölellek Még sodor a vágy Ipartelepek Rejtélyes védett nevek Fáradt őrkutyák 151


Margitsziget (1) A HÉV zakatol Csend a város közepén Hamis az idill (2) Csend illúzió Távolban monoton zaj Városi szemét (3) Árnyas fák alatt Bíbor cserje virága Eltévedt remény (4) Tök romantikus Szív a Szigeti padon Harsány grafiti (5) Formás női mell Vonzza tekintetemet Férfi örömök * 152


A csendes éjben Kerti székben üldögélsz Eltévedt emlék Belépsz az ajtón Mosolygó vihar vagy Nap Széttépsz összeraksz Belém marsz vagy simogatsz Szerelmes dalom maradsz Krémszínű rózsa Tépett szélű szirmokkal Illata hamis Szavak, - csak jelek. Mögöttük ott vagy, s vagyok. Egymás lelkének. Társam s párom vagy nekem, én társad párod neked Forró őszi nap Kukoricaszár zörren Por lepte során 153


Poros út során Mióta ismerlek oly Sokszor már Poros utamra Kukoricatáblák közt Tűz az őszi Nap Őszbe jár a nyár Poros utam fut tovább Végtelen nyomán

Milyen csend van itt. Keveseknek sorsában mindenség ég el (seregély) Fekszik a lépcsőn. Nem, nem verdes. Szeme él. Macska vacsora. 154


BÖRTÖN rácsos ablakok kint-bent fülledt csend szorong másra gondolok fénysugár egy hajnalon álom amelyet álmodom * GÖCSEJ 2006. (1) Sárral tapasztott talpas ház, tégla pajtán új alu ajtó. (2) Négy levél, már tölgy. Lassan eltelik egy év a háromszázból. * Hűvös délután, alszom a kerti székben. Esőt vár a táj. Nyugati szél dalára táncot jár a juhar ág. 155


VILÁGŰR űrközi szemét műholdak néhány emlék porlepte tájék lassú napfogyatkozás élvezd a körutazást * örök örömök ismert ismeretlenek Istened köszönt Léleklobogás, tűnt idők sodra nyomán. Őriz a neved. Őriz egy lélek. Örök fény-emlék, éget. Zavaros? Képek… lassú forró nyár képzavarba gyömöszölt szavam őszre vár

156


poros utakon ballag-lépdel életem száraz szár zörren borús nyári est hallgatom a szél zenét kedvem kedvetlen Szeretem az őszt. Benne születtem. Éltem ÚJRA odaér. -alvó tünde(péli tamásnak és pm.nek) nézem hogy alszol ölelés álom éget őrizz meg kérlek önmagam nézem ahogy csak benned éltem őrizz meg kérted * 157


homályos képek lassú csosszanó léptek hatni kezd bor NYÁRI ZÁPOR Esik az eső. Esernyők alatt sétál a város. Ázom. * Békanyálas tó. Mit hiszel mire való? Béka strand, fedve. Fülvédő mögött hatvan decibel zaj. Madárdal emlék. Felettem gépek. Zajuk széttöri csendem. Más-más az utunk Még őriz a csend, Az álmodó hajnalok. Pillanat. Hagyd ott. 158


Őrizlek téged combod átölelt testem testedbe merült megszűnt a világ egymásban élünk párhuzamos sík a létünk metszéspont nélkül fénylő napsugár benned élő végső nyár a foglya maradsz ázott rongyaim az útszélére vetve bennük életem NYÁRI VIHAR sodró áradat „zúgva-bőgve törte át” az éji magányt csak néhány perc az egész majd hallgat újra a csend 159


jégeső koppan hasadnak a levelek semmibe révedsz Szivárvány tenger a virágzó rózsakert. Piaci nap jön. Harmadik hete nyílnak az őszirózsák. Haláluk ébreszt. (délután) Hűvös délután alszom a kerti székben. Esőt vár a táj. A szél dalára táncot jár a juhar ág. Látom, hallom már. Kopott kabátom magamra terítem. Be, magányom takar. 160


Nézlek. Fekete blúzodban ring a melled. Átölel a vágy. Pőre tested érinti, ruhád lágy hajlatát (Zuppa) Kereszt a tetőn. Őrzi a szívek hangját. Eggyé forrt sóhaj. (nyári nap) Fülledt nyári nap. Tikkadt, fonnyadt levelek. Messze az este. Forr a lég, remeg. ”Ég… a kopár szik sarja.” Időtlen halál. Fülledt nyári nap. ”Ég… a kopár szik sarja.” Időtlen halál. 161


(beszélgetés) fülledt nyári nap hallgatom a hangodat hűs szellő lebben tyúkok kárálnak a lenyugvó Nap fényén táncol egy lepke Ölel a hangod. Elteszem. Távol út magánya kísér. * Táncol két lepke, a Nap gyengülő fényén. Fülledt az este. Két vidám gyerek. Tűztövis sövény mögött ház, kerttel. Életek. Csendes az este, a fátyolos holdfényben kabóca dal szól. 162


ÚTON (1) Útszéli nyárfák. Magányos óriások. Sorra fogynak el. (2) Piroslik a som. Halvány. Őrzi a tavasz sárga ruháját. (3) Smaragd fű között rubinragyogás. Virág, idegen tájon. (4) Zuhog az eső. Mit akar Isten veled? Nincs hová menned. (5) Hazatértem ma. Távoli utak szaga szikkad a ponyván.

163


Csendes az este. Kabóca dal köt csokrot sápadt holdfényből. Csendes az este. Kabócák dala csokrot köt a holdfénynek. Bükktető Poros emlékek: Cluj, tábortűz a hegyen, feledett nevek, ifjúnak őrzött arcok. Elmegyünk egymás mellett Faludy Meghalt egy lélek. Költő volt, játszó ripacs, vándorló ének. Itt hagyott, visszahozott versekben zseni égett. (2006. szeptember 2.) 164


(1)

Szemed színei fények árnyak emlékek Hallgatás csendben (2)

Rózsák a parkban Feslő bimbók tavasz van Mosolyod vagyok (3)

Szerelmünk a Nyár Hóval borított virág Jelkép rendszere (4)

Mosolyok vágyak Megismert ízekre vágysz Csóktalan éjben (5)

Mosolyod vagyok Szívedből felzeng egy dal Szívem betakar 165


(6)

Fényed tépett szét Vándor utam véget ért Szavakban őrzöm (7)

Sötét éjjel. Fent a telihold. Tépd el a nappal kötelét! (8)

Léptek dobognak Rejtett zugában agyamnak Lelkemben járkálsz (9)

Dalokból épülsz Szívemnek mélyén mélyen Elsüllyedt világ (10)

A bor a régi Ízében csókod éget Üres a pohár 166


(11)

Megőriz a csend Végig simítja arcom Szellő kezed (12

Csak hullócsillag Ezer s ezer fénypont közt Téged kívánlak (13)

Koppanó cseppek Sátrunk vizes ponyváján Összezár minket (14)

fáradt Nap ragyog egy felhő mert ott hagyod lásd így kék az ég (15)

Szerelmes dal vagy felizzik benned a Nő elsodorsz altatsz 167


(16)

Cseppenő cseppek Vibráló halk sóhaja Körbezárt csendek (17)

csak neked nyílik a vázában a rózsa nekem hervad el (18)

Csendemből a csend, csak tiéd. Neked őrzöm, szavakba öntve. (19)

Kopog az eső. Hallgasd! Szerelmem szava. Simogat, altat. (20)

Kopog az eső. Hallgasd! Neked dalol, ha szavam hallgat. 168


(21)

Csendből születtél Ismeretlen életed most életem lett (22)

kebleid halmát lágyan becézi ujjam bársonyos játék (23)

tested a testem hallgatok én te vagyok magadba ölelsz (24)

Még izzik a Nyár Lelkem vágy mélye őriz tovább Érints meg (25)

Hunyd be a szemed álmodj a kéjre várva érezd testemet 169


(26)

Nyaram őszbe jár Szavaid csendje formáz széttép s összezár (27)

Sok-sok apró kép Boldog rövid együttlét Végtelenségben (28)

Viharok szelek Mosolyod bennem ragyog Ölelés csendben (29)

Dalolj s énekelj A fényből fényt ölelj Gyere! S engedj el (30)

Kilépsz az ajtón Kitörölsz mint emléket Elkísérhetlek? 170


(31)

hevülő csókok bőröd selymének ízén én égetlek el (vágyunk dala énekel tűz és lángörvényekkel) (32)

Szavak, - csak jelek. Mögöttük ott vagy, s vagyok. Egymás lelkében. Társam s párom vagy nekem, én társad párod neked

A

verses füzetek

sorozat a VBK (Vándor Baráti Köre) tagjai számára, és anyagi támogatásával készül. Ötletgazdaként készíti és szerkeszti: Szőke Julianna, (Mamó) [email protected] A füzetben olvasható művek, a szerzőkre való hivatkozással másolhatók, felhasználhatók A verses füzetek formai megjelenése védett, a kiadó engedélye nélkül felhasználni tilos!

171

Vékony Andor HAIKUK FÜZETLAPON haikuk és tankák

Recommend Documents