Városi környezeti állapot „monitoringja” és problémái a budapesti településgeológiai kutatások keretében Andó Anita1, Tolmács Daniella2 Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, Környezetföldtani Főosztály H-1143 Budapest, Stefánia út 14.
[email protected],
[email protected]
Összefoglaló Az alkalmazott földtan egyik kutatási ága, a településgeológia a földtani közeg és a benne lejátszódó folyamatok, illetve az épített környezet és az építészeti tevékenység kölcsönhatásait vizsgálja. Budapesten az 1970-es években zajlott, a főváros eddigi legnagyobb volumenű, 1:10 000 léptékű regionális felmérése (Budapest Építésföldtani Térképsorozat). Az elkészült értékelések és a mögöttük levő adatrendszerek fejlesztése ezt követően, területileg és időben is elmaradt. A Magyar Földtani és Geofizikai Intézetben (és elődjében: MÁFI) 2001 óta zajlik a főváros kerületeinek településgeológiai térképezése, így 2014-ig 10 kerületi térképsorozat készült el. A főváros kerületeinek térképezését és a térképsorozat tartalmi és formai kialakítását a környezeti problémák fokozott előtérbe kerülése, valamint a nagyvárosi térszínek nagymértékű, komplex igénybevétele teszi indokolttá. A kutatás kiterjed a földtani képződményekre, a felszíni és felszín alatti vizek állapotára, valamint a potenciális veszélyforrásokra. Fő célja egy, a városi területre vonatkozó naprakész geo-adatbázis létrehozása és karbantartása. Fejlesztéséhez újabb adatok beépítésére, időközi értékelések elkészítésére, és monitoring rendszer működtetésére van szükség. Segítségével biztosítható a városi területek felhasználói igények (pl.: tervezés, döntéshozatal) szerinti adat- és térképszolgáltatása, ezáltal hozzájárulva a gyorsan fejlődő és változó környezet problémáinak (városi beépítettség, mélyépítkezések, az iparosodás, a terület- és vízhasználat, közlekedés, közművesítés, hulladéktermelés és elhelyezés, zöld területek) megoldásához és a területhasználat tervezéséhez.
Fejlődő települések és változó településgeológiai igények A településgeológia (urban geology) alkalmazott földtani kutatás, amely vizsgálja az épített környezet és az építészeti tevékenység földtani közegre gyakorolt hatását, illetve azt, hogy a földtani közeg és a benne lejátszódó folyamatok miként hatnak az épített környezetre. A településgeológia kialakulásához köthetők azok az alaptérképek és jelentések, melyek kezdetben területhasználat-tervezéshez szolgáltak, és a beépíthetőség-, nyersanyag- és építőanyag-kutatás céljából készültek. A városok fejlődésével, a természeti táj átalakulásával az igények változtak (UNESCO 1998). Előtérbe kerültek a sűrűn lakott városi területek földtani veszélyforrásokra, környezeti katasztrófákra vett növekvő sérülékenységének vizsgálatai, illetve a környezetföldtani problémák kezelése, az ivóvízellátás, hulladékelhelyezés, talaj és táj degradáció kérdései. Ezek egyre inkább összekapcsolódnak a helyi, gazdasági érdekekkel, illetve közlekedési funkciók és közmű biztonsággal, alternatív erőforrásokkal, a városi fenntarthatósággal. A gyors területi terjeszkedés és a szerkezeti funkciók átalakulása miatt szükségessé válik a városi területek rendezése, melyhez a településgeológia biztosítja a naprakész földtudományi (geo)-információt, adatelemzést és dokumentációt (Culshaw, Price, 2011). Településekkel kapcsolatos geo-információk kezelése A településekkel kapcsolatos geo-információkat terepi fúrásokból, kút észlelésekből, helyszíni és talajmechanikai, valamint vízkémiai mérések eredményeiből, továbbá a térképezésekből (idősebb aljzat képződmények, fiatalabb laza üledékek, mesterséges feltöltések települése és
vastagsága), bányászati, víztermelési és korábbi területhasználati nyilvántartásokból, felszínmozgások észleléseiből, emellett újabban légi és radar felvételekből, geofizikai mérések kiértékeléseiből nyerhetünk. Budapest 1:10 000 méretarányú regionális felmérése (ÁBRA) az 1970-es években zajlott (Budapest Építésföldtani Térképsorozat), kiterjedt fúrásos térképezéssel, valamint a meglévő kúthálózat és lakossági ásott kutak észlelésével. Az elkészült értékelések és a mögöttük levő adatrendszer későbbi fejlesztése léptékben területileg és időben is elmaradt.
Budapest építésföldtani térképezése az 1970-es években 1 (Budapest Építésföldtani Térképsorozat) Budapest fúrásos megkutatottsága napjainkban (MFGI Geobank; http://map.mfgi.hu/furas/)
Az összegyűjtött adatok megjelenítése a kezdetektől fogva kétdimenziós térképeken, területi térképsorozatokban történt. Újabban megkezdődött a térképek digitalizálása, és a háttéradatokat biztosító GIS adatbázis kiépítése. Ezzel a pont információk kezelhetőbb formátumúvá váltak, lehetővé téve a 3D és 4D modellekkel való kombinálhatóságot. Az ún. „Budapest Építésföldtani Adatbázis” elsődlegesen a Magyar Állami Földtani, Geofizikai és Bányászati Adattár meglévő földtani, építésföldtani adataira, kéziratos térképeire, támaszkodik, és igyekszik összekapcsolni a korábbi részeredményeket, lokális kutatásokat. A digitális adatbázis karbantartását a lehetőségekhez mérten, együttműködések keretében végezzük, és igyekszünk új adatokkal, terepi észlelésekkel frissíteni. A Magyar Földtani és Geofizikai Intézetben (és elődjében: MÁFI) 2001 óta zajlik a főváros kerületeinek településgeológiai térképezése (ÁBRA). A budapesti kerületi önkormányzatok számára készítünk az építési, környezetföldtani döntéshozatalt elősegítő, területhasználati problémák földtani szempontú megközelítését alátámasztó térképsorozatokat. Eddig a III., IV., VIII., X., 1
28 db M~1:10 000 térképszelvény MÁFI és FTV (Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat) főszerkesztésében; utólagos összeszerkesztés 9 db M~1:20 000 térképszelvény (egyeztetett határvonalak, tematika, 22 db térképváltozat egész Budapestre); Nyomtatott kiadásban megjelent: 28-28 db Fúrópont és Vízföldtani észlelési térkép, 4 db budapesti alaptérkép: Felszíni földtan, Fedetlen földtan, Felszín alatti első vízadó képződmények, és az Építés-alkalmasság (Budapest Mérnökgeológiai Térképsorozat M~1:40 000; Raincsákné Kosáry Zs. szerk., MÁFI, 1983-84; http://map.mfgi.hu/mernokgeologia/).
XI., XIII., XIV., XV., XVI., XVIII. kerületek településgeológiai térképsorozata készült el, és folyamatban van az V.-VI.-VII. belvárosi kerületek kutatása. Egyrészt vizsgáljuk a városi építészet, beépítettség, vízkivétel, az ipari tevékenység és az adott földtani közegben okozott anomáliákat a „kvázi érintetlen” szomszédos területekhez képest. Emellett értékeljük az építés-alkalmasságot befolyásoló paramétereket, például a vizek agresszivitását, duzzadó agyag meglétét, csúszásveszélyességet. Az intézeti adatbázis célirányos feldolgozásával megoldhatók a települések földtani környezetével összefüggő feladatok, többek között infrastrukturális fejlesztések biztonságos kivitelezése, közmű-geotechnikai térképezés, vagy potenciális földtani veszélyforrások kutatása sűrűn beépített területeken (pl. Dunakanyar települései).
Budapest kerületeinek településgeológiai térképezése, a terepi mintavételi helyekkel (MFGI)
Az intézeti településgeológiai kutatásainak fő feladata tehát, hogy hosszú idősorú, naprakész, könnyen kezelhető, alakítható formátumú adatbázist hozzon létre a városi területekre. A felhasználóknak (geológusoknak, mérnököknek, beruházóknak, döntéshozóknak, lakosságnak) objektív, hiteles információt szolgáltasson, és a fent említett adatbázison alapuló, a felhasználási céloknak megfelelő méretarányú és tematikájú, közérthető jelkulccsal, magyarázóval ellátott alaptérképeket adjon közre. Segítségükkel a földtani kockázat (pl.: süllyedés, csuszamlás) és az urbanizáció kedvezőtlen hatásai (pl. talaj és felszín alatti vizek állapot romlása) megelőzhetők vagy minimalizálhatók. A közölt információ felhasználható előzetes projekttervezésnél (kivitelezés, anyaghasználat, szerkezet), környezeti és közegészségügyi, sérülékenységi, valamint gazdasági hatásvizsgálatnál, kármentesítésnél, épületbiztonsági tervezésnél, infrastrukturális fejlesztésnél (közlekedés, közmű, parkok), multidiszciplináris kutatásoknál (talajtan, ökológia), a hatósági döntések alátámasztásánál, ezáltal hozzájárulva a költséghatékonysághoz. A térinformatikai módszerek alkalmazása elősegíti az összetettebb tematikák levezetését, illetve az alaptérképek kezelhetőségét az építési szabályozási és területfejlesztési tervek készítésénél. Az ezek érdekében végzett településgeológiai kutatások további technikai és anyagi akadályokba ütköznek (Culshaw, Price 2011). A több ezer terepi vizsgálat kutatási eredménye nem központilag gyűjtött: nincs egységes szabályozása, a háttérintézmények államilag osztott projektköltséggel dolgoznak. A szükséges időközi mérések, értékelések nem folytonosak sem térben sem időben. Az intézeti adattárakban a települési fúrási és vizsgálati adatok jórészt
még papír alapú térképeken, jegyzőkönyvekben találhatók. Ezek digitalizálása óriási munkát és időt igénylő feladat. A kiépített adatbázis rendszeres fejlesztésre szorul; újabb adatok beépítése, időközi értékelés, és monitoring működtetése szükséges. A településgeológiai projektek ismertsége, támogatói, együttműködői köre (városi hivatalok, magán cégek), illetve a munka hosszú távú költséghatékonysági és közérdeki szempontja elhanyagolt, nem értékelt. A térképezett településgeológiai tematikák A kerületi településgeológiai térképsorozat megjelenését, tartalmi és formai kialakítását a főváros térszíneinek fokozott igénybevétele valamint a környezeti és területhasználati problémák előtérbe kerülésé tette indokolttá (Zsámbok et al., 2008). A térképsorozatok (ÁBRA) földtani, vízföldtani, környezetföldtani, építésföldtani tematikus bontásban készülnek, és esetenként speciális igényekkel egészülnek ki (pl. feltöltés vastagság, veszélyforrások). A feldolgozása kezdetben CAD rendszerben történt, 2013 óta pedig GIS adatbázisban rögzítjük. Földtani térképváltozatok Először is fontos ismerni azokat a felszíni és felszínközeli földtani képződményeket, amelyekkel a mindennapi életben közvetlen kapcsolatba kerülünk. A földtani térképek (fedett, fedetlen, negyedidőszaki képződmények, legalább 30% kavicsot tartalmazó üledékek) az eddigi geológiai ismeretek felhasználásával tájékoztatnak bennünket az előforduló rétegekről, azok vastagságáról és települési mélységéről. Vízföldtani térképváltozatok Vízföldtani térképek készítése ugyancsak elengedhetetlen, hiszen értelmezésük számtalan módon segíthet: például a talajvíz2 terep alatti relatív mélysége alapján kikövetkeztethető, hogy az esetleges szennyezések, milyen gyorsan érhetik el a talajvizet, illetve a talajvíz tengerszint feletti (mBf.) domborzata jelzi, hogy milyen irányban várható a terjedésük. A térképek az építési gyakorlatnak megfelelően, 20 méterig ábrázolják a felszín alatti vizeket. Budapest összetett földtani felépítése a vízföldtani viszonyokban is tükröződik, a talajvízmentes körzetekben rés-hasadékvizes és karsztos területeket különítünk el, amelyek ráadásul eltérően viselkednek az őket ért szennyeződésekkel szemben. Az idősebb képződményekben tárolt vizek általában nem jelentenek építési problémát, kivétel a vízvezetés szempontjából eltérően viselkedő budai márga, amely rétegdőlése irányában talajvizet-rétegvizet észlelhető. A tardi agyagmárga mállott zónájában pedig az átázottság hatására, a réteglapok mentén fent áll a csúszásveszély, és a kedvezőbb függőleges áteresztőképesség a csapadékos időszakban több méteres vízszintemelkedést eredményezhet. Gondot jelent a „réteg- és talajvizek” kettéválasztása a budai oldal felszín közeli oligocén márga képződményeiben, ahol a rétegdőlés szerint a mállott zónák vízvezetői elkülönülhetnek és a nyomásviszonyok kis távolságon belül is változhatnak. A pesti oldalon hasonló a helyzet a miocén tufa, felszín közeli felső-pannóniai képződményeknél, attól függően, hogy a vízutánpótlás a csapadékvízből közvetlenül vagy közvetve történik. Pest nyugati részén a „nyugodt” talajvíz viszonyokat bonyolultabb adottságok váltják fel. Megfigyelhető olyan terület: -1- ahol a talajvíz alatt több vízemelet található a felszínnel összeköttetésben (pl.: Szilas-patak völgyével) , -2- ahol a talajvíz hiányzik, és mélyebb „rétegvíznek minősíthető” helyzettel kell számolni (pl.: Szilas-patak mentén a miocén rétegekre telepített vízmű-, és sörgyári kutak leszívó hatása nyomán), -3- ahol a talajvíz csak 20 métert meghaladó, építéshidrológiailag kedvező mélységben jelentkezik (pl.: V. terasz alatt, Ilona-telep). 2
Az első felszíntől számított vízfelszín, amelyre számottevően hatnak a meteorológiai (csapadék, párolgás, hőmérséklet) és felszíni viszonyok, építésföldtani szempontból kiemelt jelentőséggel bír
Budapest 10. kerület településgeológiai térképsorozata (MFGI)3
A terület fő erózióbázisa a Duna, a folyótól távolodva egyre magasabb térszíni helyzetben találhatók teraszai (II/a., II/b., III., IV., V.). A talajvíz a teraszok felől, a lejtésviszonyoknak megfelelően áramlik a jó vízvezető tulajdonságú, kavicsos homok, homokos kavics allúviumban. A dunai teraszhatárokon megváltozik a talajvízáramlás iránya és sebessége, ezt a talajvízszintvonalak sűrűsödése jelzi. A dunai allúviumok területén a talajvízszintet a rétegkifejlődés helyi eltérései, a vízáteresztőképesség változása, a terasztest különböző vastagsága, a terasz alatti fekü változó magassági helyzete és áteresztőképessége befolyásolja. A pleisztocénben zajló klimatikus kilengések, az Ős-Duna váltakozó hordaléklerakó képessége, a fekü különböző ellenálló-képessége igen szeszélyes feküfelszínt, illetve terasztest vastagságot eredményezett. Helyi anomáliát okoz az áramlásban, ha a vízadó kivékonyodik és a kedvezőtlenebb szivárgási tulajdonságú fekü a terasztestbe nyomul küszöbként. Ezért egyes esetekben a terasz kavics száraz lehet a küszöb felett, mivel az alacsony talajvízszint megkerüli azt, máskor a talajvízszint helyileg visszaduzzadhat a küszöb feletti, leszűkült átfolyási keresztmetszet miatt. A főváros Duna menti sávjában a talajvíz magassági helyzetét a folyó és vízszint ingadozása határozza meg, ezért a mértékadó árvízszintek és közepes vízállások figyelembevétele alapvető. A dunai LNV talajvízre gyakorolt visszaduzzasztó hatása mintegy 600-800 m távolságig érezhető, míg dunai KÖV mellett a folyó leszívó hatása érvényesül (ÁBRA). A vízfolyások völgyrendszere lokális megcsapolóként módosítja a teraszok felől a Duna irányába történő regionális áramlást (ÁBRA). A patakok hatása csak szűk sávban érvényesül, főként megcsapolják az allúvium talajvizét, és csak ritkán, alacsony talajvíz álláskor táplálják. A felszíni mellékvízfolyások talajvízre gyakorolt hatásánál meg kell különböztetni a dunai torkolati és a távolabbi szakaszt, mivel torkolati műtárgy hiányában (zsilip, szivattyútelep) a 3
A változatos települési viszonyok ellenére, az első felszíntől számított vízfelszínt ábrázoló térképet az egyszerűség kedvéért nevezzük talajvíztérképnek.
dunai nagy vizek több km-hosszban visszajátszanak a vízfolyások medrében (Hosszúrétiárok, Aranyhegyi-, Rákos-patak), talajvíz rátáplálást okozva. A mellékfolyások távolabbi szakaszain, a térképszerkesztéskor a terepi észlelések (talajvízszint észlelő kút, ásott kút, pincevíz) adatait vették figyelembe aszerint, hogy milyen időpontban mélyültek, különös tekintettel a vízszint maximumos, csapadékos évekre (pl.: 1941-42, 1966-67, 1970-71, 197677). A medrek mesterséges áthelyezése, természetes feliszapolódása, és szakaszonkénti burkolása miatt a vízfolyás és talajvíz közti vízforgalom korlátozott és lassú. A morfológiai és földtani vizsgálatok által kimutatható egykori eltemetetett völgyek és feltöltésük (ÁBRA) ismerete fontos lehet, mivel ha ezeket a környezettől kedvezőbb áteresztő képességű üledékek töltik fel, akkor leszívó hatást gyakorolhat a talajvízre, míg rosszabb vízvezető képződmények esetén megemelheti, visszaduzzaszthatja a vízszintet, így mocsaras vizenyős területeket, és a völgyoldalakban vízkilépéseket eredményezhet. Jelmagyarázat: 1- maximális talajvízszint: dunai LNV és maximális háttérhatás együttes alakulásakor; 2- talajvízszint: dunai KÖV és maximális háttérhatás esetén, 3- átlagos talajvízszint: dunai KÖV és közepes háttérhatás együttes kialakulásakor
A Duna közeli területeken a talajvízszint meghatározása (Szentirmai et al., 1988, FTV)
Építéshidrológiai É-D szelvény Rákosszentmihály, Sashalom területén, (Szentirmai et al., 1988, FTV) illetve az eltemetett holtágak (zöld) és patakmedrek üledékei (kék) (Budapest Építésföldtani Adatbázis, MFGI) Jelmagyarázat: 1- oligocén vízvezető homok 2- oligocén vízfogó agyag; 3- miocén gyenge vízvezető vulkáni tufák; 4- miocén közepes vízvezető homok 5- gyenge vízvezető tufás homok; 6- pleisztocén szemcsés, jó vízáteresztő üledékek; 7- Rákos- és Szilas-patak közepes vízáteresztő völgykitöltő hordalékanyag; 8- futóhomok; kék szín: átlagos talajvízszint, piros szín: vető
A patakok korlátozott leszívó hatása, a rossz lefolyási viszonyok, és a völgykitöltő üledékek gyenge vízáteresztő-képessége miatt egyes területek belvízveszélyesek, míg a magasabb (IV., V.) teraszok alatt 15 - 20 méter mélyen sem értek vizet a fúrások (ÁBRA szelvény 6-os képződmény), a teraszok határán pedig 4 – 5 méterre közelíti a felszínt. A házak és útburkolatok megváltoztatják a természetes beszivárgási viszonyokat, ma már csak az erdős, kertvárosi részeken származik a talajvíz utánpótlás legnagyobb hányada csapadékból, máshol a helyi beszivárgás helyett a szomszédos területek felől történő oldal irányú áramlásból érkező/távozó vízmennyiség szabályozza.
A hosszúidejű talajvíz-észlelési adatsorok alapján számított, ún. becsült maximális nyugalmi talajvízszintet ábrázoló térképekből kikövetkeztethető, hogy szélsőséges esetekben mely területek veszélyeztetettek magas talajvízállással, belvízzel, a vízfolyások mely területeket önthetik el, illetve ilyen esetben hogyan változhatnak az áramlási viszonyok. Az építkezések során az alapozási munkák kivitelezését, és a szigetelési szükségleteket a talajvíz állása, tükrének ingadozása és agresszivitása szabja meg. A talajvíz a talajban lévő épületszerkezetekre a szerkezetet érő vízoszlop magasságától függő mértékben hidrosztatikai nyomást fejt ki. Ezért tervezéskor védekezni kell a rájuk ható felhajtóerő ellen és biztosítani kell vízzáróságukat, így mértékadónak a vizsgálatig észlelt legmagasabb talajvízszint biztonsági tényezővel (50 cm) megnövelt szintjét tekintik (Szurkos, 2011). A hidrológiai térképek tájékoztatást nyújtanak a maximális és átlagos talajvízszintek becsült értékeiről, azonban nem helyettesítik az egyedi tervezéshez szükséges részletes vizsgálatokat, elemzéseket. Környezetföldtani térképváltozatok A környezetföldtani térképek közül a szennyezés-érzékenységi térkép az átlagos talajvízszint feletti üledékösszlet szigetelési tulajdonságai alapján, egyedi módszertan szerint készül, a referencia fúrások rétegsorának minősített felhasználásával (Gyuricza et al., 2007). A rajta feltüntetett kategóriákat összenézve a terület környezetföldtani veszélyforrások (korábban illetve jelenleg is üzemelő, környezetre veszélyes anyagokat használó üzemek, töltőállomások, legális és illegális szemétlerakók, kimutatott szennyező források) térképével mérlegelhető a terület környezetföldtani veszélyeztetettsége, és együttes értékelésük segíti az egyes létesítmények veszélyességének megítélését, hogy szükség esetén óvintézkedéseket lehessen tenni. A környezetföldtani veszélyforrások térképe önkormányzati igény, főépítészi együttműködés nyomán készült el egyes kerületekben, és a védendő értékek is ábrázolja. A hálózatosan vett talajvíz minták kémiai elemzési eredményeivel egy viszonylag nagy terület földtani környezeti állapotát jellemezzük, továbbá minősítjük a terület szennyezettségi állapotát. A földtani közeget ért szennyezések a talajvíz közvetítésével szállítódhatnak, a vízadóban felhígulva, az áramlás következtében nagy területre kiterjedhetnek, illetve megfelelő védettség hiányában idővel egyre mélyebbre juthatnak, ezáltal veszélyeztetve az ivóvízbázisokat. Valamely elem kis koncentrációja is fontos jelzés lehet, ami ráirányíthatja a figyelmet egy addig még nem ismert szennyezőgóc létezésére. Az archív adatok kevés információt nyújtanak a talajvíz kémiai összetételéről: elsősorban mélyépítési szempontból készültek vízvizsgálatok (agresszivitási adatok), térképeken pedig jórészt csak az általános vízkémiai komponenseket (pl.: lúgossági (L°), keménységi (nK°) fok) ábrázolták. A vízminőség újabb értékelését a jelenleg érvényes jogszabályok környezetvédelmi előírások figyelembevételével végezzük. Terepi munka során talajvízmintákat gyűjtünk. Ehhez részben meglévő kutakat mintázunk meg, részben — ha ezt nagyobb terület adathiánya indokolja — új fúrásokat mélyítünk (bár ez utóbbi a projektköltséget növeli). A költségkeret és a megkutatottság függvényében átlagosan 30-50 mintát tudunk venni kerületenként. Az MFGI akkreditált laboratóriumában a környezetvédelmi határértékeknek megfelelő pontosságú alapvizsgálat4 készül. Az adatfeldolgozás során vizsgáljuk a talajvíz kémiai típusait, összes oldott anyag tartalmát, továbbá pl.: szulfát, nitrát, nátrium, klorid, ammónium koncentrációját, bór, cink, réz, nikkel előfordulásait, koncentrációit (Zsámbok et al. 2008). Az ábrázolás során a földtani közeg és a felszín alatti víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékeiről és a szennyezések méréséről szóló 6/2009. (IV. 14) KVVM-EÜM-FVM 4
A vizsgált paraméterek: pH, fajlagos vezetőképesség, lúgosság, savasság, kovasav, összes keménység, karbonát keménység, főkomponensek: Cl-; CO32-, HCO3-, NO2-, NO3-, PO43-, SO42-, Ca2+, Mg2+, Na+, K+, Fe2+, Mn2+, NH4+, nyomelemek (ICP-OES): Ag, Al, As, B, Ba, Cd, Co, Cr, Cu, Mo, Ni, Pb, Se, Sn, Sr, Zn
együttes rendelet „B” szennyezettségi határértékét meghaladó, illetve az általános vízkémiai komponenseket vesszük figyelembe, így a készített térképek száma a szennyezettség függvénye is. A laboratóriumi eredmények helyes értékelése az adott földtani és vízföldtani helyzetkép alapos ismeretében lehetséges. Erre jó példa, hogy a magas szulfát tartalom természetes vízföldtani helyzet eredményeként az oligocén, „kiscelli agyag” piritjéből is származhat, és az agyag lefolyástalan mélyedéseiben feldúsulhat (pl. őrsöd–őrmezői keserűvíztelepek). Másik példa erre, hogy az eltemetett folyómedrek üledék összetétele, szerves anyagtartalma is befolyásolja a talajvíz geokémiai hátterét (magas bór, ammónia tartalom). Az elemek magas koncentrációjából a korábbi területhasználat és vízáramlás ismeretében hasznos következtetéseket vonhatunk le. A magas nitrát és ammónia tartalom a sűrűn beépített területen a szennyvízcsatorna megsérülésére, illetve kertvárosi szikkasztásra utalhat. A bór a különböző mosószerek jelenlétére (pl. VIII. kerület Orczy-kert területén korábbi buszmosó), a fémek előfordulása egyes ipari tevékenységekre utalhat. Hasonlóképpen fontos a különböző szerves szennyeződések, pl. szénhidrogének jelenlétének kimutatása is. Megállapítható, hogy a talajvíz a lakott területek alatt általában nagymértékben szennyezett, és a különböző ipari tevékenységek az általunk vizsgált komponenseken kívül más anyagokkal (pl.: szerves) is szennyezhetnek. Amennyiben lehetőség van rá, akkor ipari területek, üzemek környezetében az adott tevékenységhez kapcsolódó szennyező anyagokat is meg kell vizsgálni. Az eddigi szennyezések (pl.: ammónium, nitrát, foszfát, bór, cink) műszaki beavatkozásokkal való felszámolása, megtisztítása irreális célkitűzés lenne, viszont a további terhelés mérsékelhető, amennyiben a kommunális illetve ipari szennyezés utánpótlása megszűnik, sőt kedvező vízföldtani viszonyok esetén, természetes folyamatok eredményeként a koncentrációk idővel a megengedett határértékek alá is csökkenhetnek. Az időszakos állapotfelmérés továbbá segítheti a szükséges műszaki beavatkozások tervezését, kivitelezését, a településrészek területrendezését (Szurkos, 2011). A talajvíz kémiai összetételének ismerete építésföldtani szempontból is fontos a talajba kerülő szerkezetek anyagának kiválasztása miatt. Esetenként ugyanis olyan sókat, savakat, zsírokat stb. tartalmazhat, amelyek roncsoló kémiai folyamatokat indítanak el a különböző építőanyagokban, épületszerkezetekben, és szilárdság csökkenést, korróziót eredményezhetnek (Szurkos, 2011). Főként a szulfát nagy mennyiségű jelenléte teszi agresszívvá a vizet a betonnal szemben, de hasonlóképpen viselkedhet a klorid is. Így a talajvíz agresszivitása az egyik olyan körülmény, amelyre az épületek alapozásánál tekintettel kell lenni, és a vele érintkező épületszerkezeteket, közművek csőanyagát ellenálló anyagokból kell megépíteni (pl.: adalékanyagok, szulfátálló „S” jelölésű cement). A környezetföldtani térképeken a „B” szennyezettségi kategóriák mellett, a MSz 4798-1:2004 szabvány5 talajvíz agresszivitásra vonatkozó határértékeit ugyancsak feltüntetjük. A felszíni vízfolyások vízminősége is jellemzi egy terület környezeti állapotát, mivel a szennyezések a csapadékvíz által, a felszíni lefolyás révén bekerülhetnek a természetes vizekbe. Ugyanakkor a vízfolyások és a hidrológiai kapcsolatban álló talajvizek kölcsönösen ronthatják egymás vízminőségét. A patakok kerületekre eső részein vizsgáljuk az érkező és a távozó vízminőségeket6, majd értékeljük a változásokat, az esetleges terheléseket és összehasonlítjuk a VKI monitoring eredményekkel is.
5
MSZ 4798-1:2004 - Beton. 1. rész: Műszaki feltételek, teljesítőképesség, készítés és megfelelőség, valamint az MSZ EN 206-1 alkalmazási feltételei Magyarországon 6
31/2004. (XII. 30.) KVVM RENDELET - a felszíni vizek megfigyelésének és állapotértékelésének egyes szabályairól; 10/2010. (VIII. 18.) VM RENDELET - a felszíni víz szennyezettségi határértékeiről és azok
Építésföldtani térképváltozatok Az építésföldtani térképek az adott terület beépíthetőségi paramétereit tüntetik fel, és segítik azok maximális kihasználtságát. A földtani képződmények genetikája és morfológiai helyzete alapvetően befolyásolja az építés-alkalmassági tényezőket. A képződmények teherbírási értékeinek (laza üledék határfeszültsége σa [kN/m2] illetve szilárd kőzetek törőszilárdsága Rv [MN/m2]) minősítéséből az alapozási tulajdonságokat 4 mélység szintre (-1.5 m, -3.5 m, -5.5 m, illetve -10 m) ábrázoljuk. Az ún. építés-alkalmassági térképváltozat együttesen értékeli az alápincézett alapsíknak megfelelő, -3,5 m mélységben települt rétegek alapozási adottságait a beépítés szempontjából kedvezőtlen tulajdonságokkal (pl.: ártéri területen várható szerves anyag, löszös és nagy lejtőszögű területek felszínmozgásai; felszín közeli talajvízzel érintkező kiscelli agyag magas szulfát tartalma). A térkép így egy komplex kódolású jelkulccsal készül az építési irodák számára (Gyuricza et el., 2007). A beépítettség illetve a felszín megbontása megváltoztatta a lefolyási viszonyokat, így tervezésnél figyelembe kell venni a talajeróziót, a csuszamlásra hajlamos lejtőket, a patakba torkolló völgyek állandó eróziós, hordalékszállító tevékenységét. A meredek, csúszásveszélyes lejtők, löszös területek, rosszul rézsűzött bányaperemek észlelt mozgásai kataszteri adatbázisban kerülnek rögzítésre. A pesti oldalon a holtágak és mellékvízfolyások eltemetett medreinek finomszemcsés, vízzel átitatott üledékei, és a közbetelepült szerves anyag rétegek éles határral változtatják az építési tulajdonságokat; a változatos összetételű dunai üledékek a budai oldalon egy keskeny sávban a hegylábig húzódnak. A hosszú vonalas létesítmények (közlekedési nyomvonalak, közmű rendszerek) még inkább kitettek a hirtelen, szakaszos változásoknak, ezért a létesítmények telepítésekor a földtani közeg, mint megváltoztathatatlan adottság vizsgálatára külön figyelmet kell fordítani a szerkezet és anyag biztonsága szempontjából (Kecskés és Szurkos, 20087). Budapestre jellemző a barlangokban gazdag felszín alatti világ, melyek a budai oldalon komoly gondokat okozhatnak a mélyebb térszínt érintő beruházásoknál természetvédelmi és pénzügyi vonzatuk miatt. A felmérési hiányosságok többlet terhet róhatnak a beruházókra illetve fent áll a beomlás, felszakadás veszélye, és ugyanez igaz a mesterségesen kialakított üregekre, pincerendszerekre is. A fejlődő várost és annak építőiparát kiszolgáló nyersanyagbányák (szarmata mészhomokkő pincerendszere, alsó-pannóniai agyagfejtők) a 20. század eleji városperemen, elővárosi részeken jöttek létre (Óbuda, Kőbánya, Pestszentlőrinc), azonban a városi terjeszkedés idővel túlhaladta ezeket a bányaterületeket. A tájsebek kezelésére, a morfológiai térszínek kiegyenlítésére (pl.: árterek, süllyedékek) gyakran ipari szilárd alkotókat (salak, törmelék stb.) illetve kommunális hulladékot használtak, és a mesterséges feltöltések nagy területen, komoly vastagságban fordulnak elő. Vegyes összetételük, konszolidációjuk gondot okozhat a földmunkáknál és későbbi területhasználatnál. Emellett a hulladék feltöltések megfelelő aljzatszigetelés hiányában szennyező forrásokká válhatnak (pl.: Újhegyi bánya). Nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy a talajvíztartó aláfejtésével (pl.: kiscelli agyag külszíni bányagödrei) és a víztelenítésekkel egy „hidrológiailag zavart helyzet” alakult ki, kisebb távolságban (50 m) is jelentősen megváltoztatva a vízmélység viszonyokat, ezért a régi térképen az izometrikus vonalak nem jelennek meg. A mesterséges megcsapolás nyomán, a bányatalpon összegyűlő vizek átáztató hatása mozgásokat indukált a lerézsűzött bányafalon karéjos csúszással, sárfolyással (pl.: 10. kerület Bányató). A rekultiváció kedvezően hatott a hidrológiai viszonyokra, illetve műszaki megoldások, mélyszivárgók építése segített a problémákon. Műtárgy hiányában, a feltöltést követően, idővel a természeteshez közeli alkalmazásának szabályairól; 54/2013. (VI. 24.) VM RENDELET - a felszíni víz szennyezettségi határértékeiről és azok alkalmazásának szabályairól szóló 10/2010. (VIII. 18.) VM rendelet módosításáról 7
BUDAPEST KÖZMŰ-GEOTECHNIKAI TÉRKÉPSOROZATA (2007): - 1:10000, Szurkos G., Zsámbok I., Gyuricza Gy., Végh H., Hermann V., Ollrám A., Kecskés G., MÁFI - Ybl Miklós Építőipari Főiskola Geotechnikai tanszék közreműködése, Budapest.
állapot alakulhat ki. Az ezzel járó talajvízszint emelkedés a szomszédos területeken, az alápincézett, szigeteletlen házaknál pincevizeket okozhat, ha időközben ezzel nem számoltak (pl. Pestszentlőrinc ÁBRA). Így ilyen környezetben a szokásosnál körültekintőbb elemző munka szükséges az építéshidrológiai adottságok részletesebb tisztázására.
Pestszentlőrinci pannóniai agyagbánya hatása a környezet építésföldtani viszonyaira bányászat során (balra) és feltöltés után (jobbra) (Szentirmai et al., 1988, FTV) Jelmagyarázat: 1- pannóniai vízfogó, 2- pannóniai vízvezető, 3- negyedidőszaki vízvezető szemcsés üledék, 4feltöltés, 5- bányafeltöltés, 6- bányaműködés alatt megcsapolt víztartó, 7- bányafeltöltés talaj- és rétegvíz szintje
Fővárosi talajvíz monitoring, napjaink terepi észlelései Napjainkra a talajvízkészlet környezetföldtani jelentősége nagyobb, mint víztermelési lehetőségei, mivel jelenleg csak ipari és öntözővízként hasznosítják. Környezetföldtani szempontból azonban odafigyelést igényel, mivel a meteorológiai viszonyoktól közvetlen függő, a felszíni hatásoknak leginkább kitett talajvíz természetes állapota (pl.: hőmérséklete, kémiája) megváltozik a beépített, bolygatott városi területek alatt. A természetes állapotot Budapest legnagyobb részén megzavarta az utak burkolása, a csatornázás („közmű olló” állapota, szikkasztás), az ivóvízvezeték kiépítése (hálózati veszteség), a bányák létesítése, a vízkitermelés / megszüntetés. Az üzemanyag-tárolók, üzemek, szemétlerakók, a mélyépítkezések (mélygarázs, metró), feltöltések pedig veszélyeztethetik a földtani rétegeket és a bennük tárolt talaj- és rétegvizeket. A terhelés kettős, egyrészt módosítják a beszivárgási és áramlási viszonyokat, másrészt pedig a földtani közeget érintő szennyezések a talajból a talajvízbe szivárogva mobilizálódhatnak, és közvetítésével a szennyezés helyétől távolabbra szállítódhatnak (ÁBRA). Építésföldtani szempontból, a mélyépítések több száz évre megváltoztatják az adott terület funkcióját, és bár az egyes létesítmények hatása az egész várost tekintve pontszerű, de összeadódva befolyásolják a terület vízháztartását, talajvízáramlását. Így indokolt a hatásterület pontos meghatározása, hiszen tervezésnél számolni kell a talajvízszint emelkedésével, agresszív jellegével, és csak akkor szabadna engedélyezni a beruházásokat, ha más, korábbi építésekben – nem okoznak károkat. A változások követése tehát a környezetgazdálkodás és területhasználat tervezése miatt egyaránt döntő jelentőségű. Ehhez a települési talajvizek folyamatos monitoringja és minőségi állapotának időszakos értékelése, valamint a beavatkozások, építkezések hatásainak vizsgálata alapvető elvárás és feladat.
A talajvíz viszonyok alakulása városi területek alatt (X. Sanchez Vila, Lerner 1990 után módosítva)
A műszaki szükségesség felismerése nyomán 1937-38 között került sor elsőként észlelőkút hálózat létesítésére a főváros területén, melyet 1958-ban tovább bővítettek, és a 60-as évek elejéig a Fővárosi Csatornázási Művek kezelte (Farsang és Paál 1971). A kúthálózat idővel fokozatosan leromlott, és az észlelés felfüggesztésekor mindössze 15 db használható kút maradt a 66 db-ból (pl.: 1943-ban létesített P.VII. VI. ker. Szív utca 21. iskola, P.VIII. VII. ker. Nyár utca 16. társasház udvar). A Fővárosi Mélyépítési és Tervező Vállalat (FŐMTERV) 1967-ben kezdte meg a kutak felújítását és a bővítést. Kiemelt cél volt a terjeszkedés nyomán egyre inkább érdekelt külső kerületek észlelésének a biztosítása; valamint a korábbi adatsorok folytathatósága, melynek érdekében a régi kutak közvetlen közelében mélyültek az új fúrások. A kutak helyeinek kijelölése során (ÁBRA bal), az átfedések elkerülése érdekében figyelembe vették az addig telepített FŐMTERV, VITUKI, FTI, MÁFI kutakat, melyek Budapest építésföldtani térképezése illetve egyéb munkák során létesültek. Az új kutak kialakítása egységes volt (Farsang és Paál, 1971), és kezdetben 7-10 naponta, később havonta, negyedévente észlelték 2007-ig. A kutakról törzslap készült, melyen a kút bemérési adatai, rétegsora, talajfizikai jellemzői és a kútkiképzési vázlata szerepelt. Az időközi tönkremenetelt folyamatosan jegyezték (pl.: VII/1. Rottenbiller u. 50. telepítve 1964, tönkrement: 1995), és lehetőség szerint a kút közelében egy új kút fúrásával váltották ki az észlelést (pl.: V/2 Erzsébet tér zöldsávban, telepítve 1971, tönkrement és melléfúrás 1998. V/2A Erzsébet tér, parkban). „A főváros területén nagyszámú észlelő kút található (417 db ÁBRA jobb). Egyes kutak vízszint adatai az elmúlt 50 évre visszamenőleg is regisztráltak, mások azonban nagyon hiányosak, emiatt nem könnyű egységes következtetést levonni az adatokból. Az adatok nagy szórást mutatnak, a nyugalmi vízszintek és a számított vízszint ingadozások elég nagy intervallumot adnak, általában 0,5 és 1,5 méter közé esik, de megfigyelhetőek kiugró értékek, amikor akár 6 méteres ingadozás is előfordult” (Budapest állapotértékelése, 2014).
Budapest talajvízészlelő hálózata (Farsang és Paál 1971; Budapest állapotértékelése 2011, forrás:FŐMTERV)
Az említett fővárosi talajvíz megfigyelő rendszert a FŐMTERV 2007-ig észlelte. Budapest állapotértékelései (2011-2014) a felszín alatti vizekre vonatkozóan említik, hogy azóta nincsenek újabb észlelések, illetve a talajvíz helyzetére vonatkozóan az MFGI által közreadott „Budapest felszín alatti első vízadó” térképét hivatkozzák, holott ez sem a legfrissebb, az archív adatokhoz képest a korábban már részletezett okok miatt eltérések lehetnek a vízszintekben. Budapest Főváros Környezeti Programja 2011-2016 között nem foglalkozik érdemben a felszín alatti vizekkel, csak a felszíni vízfolyások, csapadékvizek és ivóvíz-ellátó hálózat kérdéskörével. Fel kellene ismerni, hogy a folyamatos észlelések jelentősége nem elhanyagolható a jövőre nézve, mivel a jelenlegi lokális rendszerek területi és időbeli eltéréseik miatt nem elégségesek, és az adathiányok a későbbi tervezések során gondot okozhatnak. A teljes városi területre szükséges egy egységes fővárosi rendszer kialakítása, és az észlelésért felelősök kijelölése, munkájuk segítése. Jelenleg az illetékes vízügyi igazgatóság csak Csepelen észlel talajvízszinteket. További lokális monitoring rendszerek önkormányzati dokumentumok, korábbi vízügyi hatósági határozatok alapján ismertek különböző időtartamú és gyakoriságú észlelésekkel. Ilyenek a kármentesítésekhez, bánya rekultivációkhoz, hulladéklerakók környezetéhez köthető talajvíz megfigyelő rendszerek, továbbá a veszélyes ipari üzemek (pl. gyógyszergyárak), BKK és MÁV üzemi területek mentén, és a mélygarázsok (pl. Szabadság-tér, Dózsa György út irodaház mélygarázsai), autópályák (pl. M0 mentén), metró építkezések (pl. M4 metró) során létesült észlelő kutak. A létesítmények tervezése, kivitelezése során létesített, és fennmaradt kutak bevonása ugyancsak a fővárosi érdeket szolgálná. A figyelő kúthálózat kiépítése mellett szükséges a vízminőség időszakos elemzése is, hiszen ennek hiánya miatt a felszín alatti vizek minőségének esetleges romlása továbbra sem észlelhető. Külön példa értékű a VII. kerület, ahol 2002 óta évente kétszer végeznek talajvízszint észlelést, illetve pár évente vízanalitikára is sor kerül. A főváros területére leggyakrabban hivatkozott talajvízszint térkép, Budapest Építésföldtani Térképsorozatának (FTV, MÁFI), összeszerkesztéséből készült el a 80-as évek közepén (ÁBRA). Mivel ennek adatbázisa 1975-ben lezárult, ezért szükséges új fúrási és vízszint adatok gyűjtése, a pontosság és az adatsűrűség javítása céljából. A talajvíz vizsgálatokat kerületenként az intézeti projekt szűkös keretei között végezzük 2001 óta.. A jelenlegi feltételek mellett, az újabb térképezés területileg és időben is lassan halad, így megfelelő támogatottság és együttműködések hiányában a térképek nem frissíthetők megfelelő ütemben.
A megbízhatóbb városi térképek költséghatékonyabbá és gyorsabbá tennék a felhasználók későbbi munkáit.
Budapest felszín alatti első vízadó képződményei (Budapest környezeti állapotértékelése 2014; MFGI térképszolgáltatása http://www.mfgi.hu/terkepek; http://map.mfgi.hu/mernokgeologia/ )
A terepi munkálatok, mintavételezések során több tényező is nehezíti munkánkat, ezeket a felmerülő problémákat a későbbiekben is érdemes figyelembe venni a talajvíz monitoring rendszer kialakításánál, illetve a városi eredmények, a területrészek állapot értékelésénél: -
A különböző adatforrások alapján megismert kutak jelentős része elzárt területen, belvárosi társasházak, magán ingatlanokon található. Megközelítésük mondhatni a lakosság bizalmának, jóindulatának, valamint az ipari és szolgáltató cégek segítőkészségének függvénye. Előfordul, hogy egyes mintavételezések meghiúsulnak, illetve az illetékesek felkutatása kudarcba fullad.
-
Kiemelten fontos, hogy a mintavételezők megbízási igazolással dolgozzanak, hiszen az önkormányzat, főépítészi iroda támogatásával „a kapuk könnyebben megnyílnak”, és a tulajdonosok munkával kapcsolatos kétségeit sikerülhet eloszlatni.
-
A FŐMTERV korábban észlelt kútjai közül is akad olyan, amely ma már nem észlelhető, így szükséges nyilvántartani ezek mérhetőségét, hozzáférhetőségét. A kutak egy része építkezések, útburkolat csere miatt eltömődött, illetve befedésre
került. Egyes helyeken még annak ellenére is megszüntették, hogy a FŐMTERV kutakat néhol a házfalakon, kerítéseken elhelyezett eligazító táblákkal is jelölték. A kutak fenntarthatósága és ennek gyakorlati megoldása ugyancsak fontos a folyamatos beépítések mellett, a gyorsan változó környezetben. -
A helyszínrajz nélküli kutak felkutatását megnehezíti a városi beépítettség, a GPS pontatlansága, ráadásul több esetben ezek süllyesztettek, különböző átmérőjű aknafedelek alatt rejtőznek. Előfordul, hogy a kutak fedése már nem biztosított (pl. kőtömbbel takarták el), illetve a kiálló vascsöveket levágták. A terepszint rendezéseket és a csőperem változásokat is célszerű egységesen regisztrálni, fényképesen dokumentálni a talajvízmélységek pontos nyomon követése érdekében.
-
Szükséges ismerni a megfigyelő kutak pontos geodéziai adatait, a tulajdonjogi helyzetüket, a karbantartási történetüket, az üzemeltetésükre vonatkozó határozatokat. Az adatgyűjtésnek a megfigyelő kutak kiképzésére, rétegsorára, szűrőzésére is ki kell terjedniük.
-
Több esetben a talpmélységek észlelhetően lecsökkentek, a kutak szűrői eltömődhettek a feliszapolódás, törmelékbehordás nyomán, így több ideig tart mire visszatöltődnek, és a szivattyúzással beindul a vízbeáramlás. Szükséges a kutak karbantartása, kitisztítása, felújítása., .
-
Egyes kutak kiszáradtak, így nem mérhetők. Ez a talajvízszint csökkenés összefüggésben állhat a beszivárgás csökkenésével, a vízkitermelésekkel, víztelenítésekkel, és a különböző felszín alatti beavatkozások nyomán a felszín alatti vízáramlás változásával. Az ilyen feljegyzett helyeket magasabb talajvízállásoknál érdemes lehet ellenőrizni, hogy ideiglenesen megjelenik-e bennük a vízszint.
-
A kertvárosi területeken kevés fúrt kút található, így a még fellelhető ásott kutakat észleljük lakossági együttműködéssel. Az ásott kutak többsége eltömedékelésre került, illetve kiszáradt a vízszintváltozások következtében, a meglévő kutakat esetenként locsolóvízként használják, vagy használaton kívül lefedték. Azon ásott kutakat mintázzuk, amelyekből időszakosan még van vízkivétel, mivel a nagy átmérő miatt a szükséges tisztítószivattyúzásuk nem végezhető el. Esetükben probléma még, hogy rétegsorukról illetve tényleges talpmélységükről nem állnak rendelkezésre hiteles információk, csak a közeli fúrások és a térképek adatai alapján feltételezhetők.
-
Mintavételezés esetén többször előfordulhat, hogy a szabvány szerinti tisztító szivattyúzás nem végezhető el. Ennek okait fontos megjegyezni, hogy a minták vizsgálati eredményeinek értékelésekor a +/- kiugró értékek megfelelő súllyal legyenek figyelembe véve. Egyes kutak olyan pincékben, betonozott udvarokban, köztereken találhatók, ahol a kiemelt vizet nem lehet elvezetni. A Nemzeti Múzeum melletti utca kútja az út középtengelyében található, így mintavételt csak az egyirányú utca forgalmának felfüggesztésével lehetne végezni. A belvárosi területeken nehézségeket okoz a mintavételi felszerelés gépjárműves szállítása, a kutakhoz közeli parkolás, a lezárt területekre való behajtás. A különböző illetékességek, kerületi és fővárosi önkormányzati, közterületi engedélyek beszerzése is hosszadalmas és többszálú, ezeket is egységes megbízás alá kellene szervezni. A nagy átmérőjű kutak, ásott kutak esetén a kitermelendő nagy vízmennyiség miatt nem lehetséges a mintavétel előtti szükséges idejű szivattyúzás. Ilyenkor a helyszínen mért vízkémiai paraméterek közel állandósága mellett veszünk mintát.
Egyes kutak olyan rossz vízadók, hogy alig vagy csak nagyon lassan töltődnek vissza, továbbá feltételezhető a szűrők eltömődése is. Ilyenkor csak tisztítószivattyúzás nélkül lehetséges a mintavétel, amennyiben nem napokat várunk a töltődésre. Ha ezek kis átmérőjű kútcsövek, ugyan ilyen feltételek mellett szinte lehetetlen az elégséges mintamennyiség kivételezése, így ezen kutak mintavételre használhatatlanok. -
A kedvezőtlen referenciafúrás eloszlást terepi sekélyfúrások lemélyítésével igyekszünk javítani a megkutatottság szerint hiányos területeken. Ezek ugyan költségnövelőek, de hasznos kiegészítő információkkal szolgálnak, ha sikerült vizet érni. Ennek módszeri illetve helyi adottságtól függő akadályai lehetnek. Például a kiemelt teraszok alatt, a mélyebben fekvő vízszintet sekélyfúrással, Borro motoros szondával már nem minden esetben tudjuk elérni, és a fúró a kavicsos anyagban könnyen elakadhat, deformálódhat (pl.: X. kerület kertváros). A fúrások helyeit igyekszünk ennek tükrében kijelölni, illetve még szükséges figyelembe vennünk az önkormányzatnál fellelhető közmű térképeket. A fúrólyukak általában csak ideiglenesek és a mintavételt követően megszüntetésre kerülnek. Ugyanakkor akadt példa, hogy kiképezhetők kúttá is, így a VIII. kerületben később közterületi öntözési célokat szolgáltak.
A fővárosi monitoring újbóli kiépítése előtt értékelni kell a korábbi hazai és más nagyvárosi rendszerek tapasztalatokat, és az UNESCO erre vonatkozó útmutatásait. Ajánljuk továbbá figyelembe venni a 2001 óta végzett kerületi munkáink során tapasztalt, gyakorlati szempontokat is a mérési helyszínek kijelölése, a mérési gyakoriság meghatározása és a mintavétel kivitelezése céljából. Az észlelőkutak kellő sűrűségű hálózata (Molnár, 2003) segítené a hidrológiai viszonyok ismeretét a városi terület alatt, és következtethető lenne a talajvízáramlás, illetve meghatározható lenne az építésföldtani szempontból is fontos függőleges vízszintingadozás és mintavételekkel a vegyi összetétel. Összefoglalás Budapest regionális térképezése a 1970-es években zajlott, azonban a környezeti problémák fokozott előtérbe kerülése, valamint a fejlődő nagyvárosi térszínek komplex igénybevétele újabb kerületi térképezések és térképsorozatok tartalmi és formai kialakítását teszi indokolttá. A talajvíz helyzetére vonatkozóan továbbra is az ekkor közreadott Budapest felszín alatti első vízadó térképét tekintjük mérvadónak (forrás: MFGI), holott az archív adatokhoz képest, a városi beavatkozások nyomán eltérések várhatók a vízáramlásban. A fővárosi észlelőkút hálózatot a műszaki szükségesség felismerése nyomán 1937-38 létesítették (FCSM) majd 1967-től 2007-ig a FŐMTERV végezte a kúthálózat kezelését, észlelését. A fővárosi monitoring újbóli kiépítése előtt értékelni kell a korábbi hazai és más nagyvárosi rendszerek tapasztalatait. Az MFGI-ben és elődjében (MÁFI) 2001 óta zajlik Budapest kerületeinek településgeológiai térképezése, és a terepi munkáink, mintavételezéseink során felmerülő problémák ugyancsak hasznos szempontokat tárnak fel a városi területek észlelésére vonatkozóan. Kutatóintézetként a jövőben is feladatunk a települési adatok gyűjtése és digitalizálása, a megbízható alapinformáció-szolgáltatás, az adatbázishoz kötött sekélyföldtani modellek készítése, illetve vizsgálati módszereink és megjelenítésük fejlesztése, a társadalmi, gazdasági érdekekhez való hangolása. A geo-információt használók körét bővíteni kell, és meggyőzni a döntéshozókat, várostervezőket az adatok menedzseléséről, használatáról, a monitoring rendszer szükségességéről szélesebb körű kommunikációt kell folytatni. A figyelő kúthálózat kiépítése mellett szükséges a vízminőség elemzések időszakos elemzése is, hiszen ennek hiányában a felszín alatti vizek minőségének esetleges romlása továbbra sem észlelhető. A kívánt információ pontos térbeli megjelenítése, a megbízhatóbb városi térképek
költséghatékonyabbá és gyorsabbá tehetnék a felhasználók különböző tervezői, kivitelezői munkáit. IRODALOM: BUDAPEST Budapest.
ÉPÍTÉSFÖLDTANI TÉRKÉPSOROZATA
(1974–80): MÁFI–FTV közös felvételezése. Kézirat, MFBH Adattár,
BUDAPEST KÖRNYEZETI ÁLLAPOTÉRTÉKELÉSE (2011-2014): http://budapest.hu/Lapok/Hivatal/Kornyezetvedelem.aspx
-
Budapest
Főváros
Önkormányzata;
CULSHAW M G, PRICE S. J. (2011): The 2010 Hans Cloos Lecture: the contribution of urban geology to development, regeneration and conservation of cities. Bulletin of Engineering Geology and the Environment, 70/3, pp. 333-376. FARSANG TIBOR, PAÁL TAMÁS (1971): A fővárosi talajvízszint-észlelő kúthálózat felújítása. Hidrológiai Tájékoztató 1972., p. 50-54. GYURICZA GY., SZURKOS G., ZSÁMBOK I. (2007): Budapest kerületeinek környezetföldtani térképsorozata, Bp. XI. ker. Dobogó–Kamaraerdei Fejlesztési Terület. MÁFI jelentés, Budapest. KECSKÉS G., SZURKOS G. (2008): Budapest Közmű-Geotechnikai Térképsorozata. Mérnökgeológia-Kőzetmechanika konferencia, Budapest. LERNER D. E. (1990): Gorundwater Recharge in Urban Areas. Atmospheric Environment, 24B/ 1., pp. 29-33. MOLNÁR Z. (2003): Talajvízszint észlelő hálózatok méretének és eloszlásának meghatározása feostatisztikai módszerek segítségével. Vízimolnár Kft., Magyar Hidrológiai Társaság, XXI. vándorgyűlés, Szolnok, 2003.07.2.-3. RAINCSÁKNÉ KOSÁRY ZSUZSA (szerk.) 1984: Budapest területének földtani, vízföldtani, építésalkalmassági térképei. Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa, Budapest. SZENTIRMAI L., PETZ R., SCHEUER GY. (1988): Budapest építéshidrológiai atlasza. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) kiadványa, Budapest. SZURKOS G. (2011): Építésföldtani adottságok Budapesten. Város a terepszint alatt c. konferencia, 2011. 03. 28., Budapest. UNESCO (1998): Geology for sustainable Development. http://unesdoc.unesco.org/images/0011/001167/116700Mo.pdf
Bulletin
11.,
1997-1998.,
p.
129.
VKI – Dokumentumtár: 1-9 Közép-Duna alegység Vízgyűjtő-gazdálkodási terve. www.vizeink.hu (2010.08.01). X. SANCHEZ VILA: Urban hydrogeology. UNESCO, Encyclopedia of Life Support Systems (EOLSS), Groundwater, III., p. 7. http://www.eolss.net/Sample-Chapters/C07/E2-09-08-02.pdf ZSÁMBOK ISTVÁN, GYURICZA GYÖRGY, SZURKOS GÁBOR (2008): Budapest kerületeinek településgeológiai térképsorozata. Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése, Budapest.
