Variációk egy témára Avatás (szalagon innen) Negyedikesként elmondhatom, hogy 2009. február hetedikének estéjén már a második erkeles avatásomon estem túl. Az utóbbi felejthetetlen, hiszen nem csak egy szalagot kaptam. Most jöttem rá, mit jelent valójában erkelesnek lenni, és erkelesként beállni a nagybetűs élet kapujába. A szalagavatós főpróbán kérdeztem rá, írhatnék-e egy “kritikát” a Szemfülesbe? Természetesen, érkezett a válasz, s hogy egy cenzúrán azért át kell majd futtatni a szöveget :D Így, szalagavató után viszont azt is beláttam, hogy “rosszat” nem, csak jót tudok írni a szalagavatóról. Hosszúnak, elnyújtottnak gondoltam, és megható volt, és nagyon tetszett. Sokan nehezményezték a névtelenséget, szerintem így volt jó. Voltak szóváltások, viták az évfolyamok, köztem és osztálytársaim, diákok és tanárok között – de azt hiszem, a végeredmény az lett, hogy mindannyian egy színvonalas szalagavatón és bálon vehettünk részt, ezt a negyedik évfolyam nevében is bátran kijelenthetem. Lassan zárnám cikkem, utolsó soraimban pedig szeretném megköszönni mindenkinek, aki részt vett bármilyen formában az utolsó erkeles avatásunk szervezésében, megrendezésében. További sok sikert kívánok minden kedves évfolyam- és diáktársamnak az érettségihez, valamint ahhoz a bizonyos nagybetűshöz. Szepesi Roland (12. D)
Más szem (szalagon túl) 90 nap és érettségi. Azaz 86. Ennyi kell hát ahhoz, hogy a szalag lekerüljön, és egy újabb kitűző kerüljön rátok, Végzősök. Seniorok. A kétségeket hagyjátok elmúlni, mint a 86 napot. 2009. FEBRUÁR 24. Akkor már csak 70. 70. 70. Ízlelem a számot, úgy érzem, kevés. Kevés ahhoz, hogy bármi is megváltódjék, de épp elég ahhoz, hogy elszámolni kelljen vele. Volt egy szalagavató, egy esemény, ahol a szalag gazdára talált. Volt egy műsor, mely sikert hozott. S volt egy bál, ahol tánc volt. Volt egy tánc, egy tánc … egy nagyon szép, felemelő tánc. A mosoly viszont luxus, vagy legalábbis annak tűnik, mikor figyelni kell a lépésre, mert nem ronthatsz. Fotóznak, néznek, bámulnak, kibeszélnek, fecsegnek … volt egy tánc, egy tánc … erős a fény … egy tánc … csak egy tánc … és mennyi a villanó fény … Apa, látsz? Anya, magadra ismersz? S eljött az idő, hogy végre lazán, könnyedén folytatódjék … sok a fény … s mennyi fotós. Fotóznak, néznek, bámulnak, kibeszélnek, fecsegnek … tánc csak tánc csak tánc csak tánc. Vagy csak minden ismétlődik? Az nem lehet; csak egyszer kapok szalagot, csak egyszer lehetek itt, hiszen nem lehet semmi ehhez hasonló … nincs még egy ilyen alkalom. Hajnalban persze elmúlik, minden. S akkor tovább megy minden. Mindenki. 85. 85? Hajnalban mindenki elindul, mert akkor könnyebb, mert akkor itt van az ideje. És ha itt van az ideje, akkor könnyebb. Azt hiszem. Vágó Tamás (11. C)
Esti mese Január 19. Átlagos hétfő este. Épp az előző Szemfüles-fabatkákból feljavított ”király” koleszos töltött husimért álltam sorba, amikor Szabi bevágtatott, szemében – hát, teljes egészében nem tudom mire visszavezethető, de részben mindenképp izgatottság okozta – csillogással. Odalépett hozzánk, és bár sietve, de amilyen határozottsággal, legalább olyan hangerővel mondta – többek közt nekem is: „Biti! Jönnöd kell!”. És mentem, mentünk. Alig pár perc volt már csak 6-ig. Összeszedelőzködtünk hát, gondosan becsomagoltuk magunkat a kabát-sapka-sál kombóba, hogy biztosan ne fagyjunk meg az elkövetkező 37 másodpercben, amíg a suliba érünk, mert az est, ugye, a suli könyvtárában rendeztetett. A szokásos balboka móka az ajtó előtt, ki menjen előre – Tikó bevállalta. :) Első dolog, amit kiszúrtam, és amin meglepődtem, az Pogi dobszerkója volt a helyiség túlsó, földszint-színpadnak kialakított végében. Jeszi ült még ott elöl, meg Papp Andris, gitárokkal a kezükben, illetve Szondi Józsi rángatta a hangfalat a nézők irányába. Majdnem az utsó sorban találtam csak helyet magamnak… Sokan voltunk. Bár ahogy Máté (a Tóth) mondta, még lehetett látni a falat szemben. Miután minden a helyére került, mindenki elhelyezkedett, és a mikrofont is sikerült lerángatni az állványról, Kiss László tanár úr egy gyors, könnyed közönség-ráhangolással megkezdte a műsor. Következőként – a diákok közül ő volt az első – Szferle Dóri lépett a színpadra. Az ő szabad versének, vagy, ahogy a moderátori kérdésre adott válaszából kiderült, szerinte inkább „dal ihlette szövegének” egy részlete önmagáért beszél: /részlet/ „A fájó némaságban is zajt próbálok csapni, hogy megtaláljon az, aki velem akar halni” A másik A-s, Tóth Máté szövege, teljesen más hangulatot hozott a színre. Számára a versolvasás lehetősége csak a „Down in the dumps” időszakokban jön elő (nem „csak” - a tördelő), amikor is ennek az állapotnak megfelelő sorokat keres – nála egy vers szomorú, elégikus. Így irománya, a Vízkép is ennek tükrében keletkezett, hangzott el. A Pogi-Jeszy band háttérben suttogó, tengerparti feelinget idéző, vízcsobogást, hullámzást imitáló imprója fokozta a szöveg hangulatát. /részlet/ „Hullámzik, mint a tenger, amelybe belefull a nap. Figyelem, És reszkető kezemhez alvadt fény tapad. Haldoklik, Mint a vízcsepp, mely ziháló mellén csillan. Én – tettem, És szememből a lélek képe elillan.” Szondi a színpadon. A következő percekben tanár úr a színházas dolgairól kérdezte a semmiképp sem apró(d)termetű rímfaragót. Joci szépen sorban válaszolgatott, bár látszott, hogy már
nagyon szerette volna magáénak tudni a mikrofont. Kiderült, hogy a csabai színtársulatban játszik, perpill A helység kalapácsában Fejenagy szerepét tölti be /szövegét tanulja. Végül szembefordult velünk, a hallgatósággal. Sokan viccet vártak Szonditól, ő azonban sokkal súlyosabb sorokkal szolgált. Néhány pillanat szünet után Kincses Robi következett. 13. E, övtatyi, kockás baseball sapi, öhm, igen. Szóval ő. Ő nem hisz istenben. De leírta, milyennek látná, ha az a valami, ami irányít, isten lenne. A cím: A hitetlen ódája. „Az élet így szép, Párosan, sárosan. Összeteszel két kezet. Ujjat ujjba fonva, Újat visszavonva, Ragaszkodva. Az élet így szép, Kapaszkodva.”
„Ő tudja, miért és hogy! Hogy minden nappal Minden élet fogy. Teljesen vagy részleg, Nem tudja más, csak a hallucináló, Részeg, füves, Hajléktalan. Az Isten.” /részlet/
Igen. Most nem is tudom, hogy folytassam. Egy olyan diákhoz érkeztem, aki… Na, jó, legyen! A következő – és most itt hagyok 3 pontot az érzelmi kitörések kezelésére, azok számára, akik ott voltak: … – Kaszonyi Tomi. :) A sz(el)lem, amit képviselt, a szövege… nos, én ilyen gyümölcsfacsarót még nem láttam. Nem volt szó, ami a helyén lett volna, és mégis. Minden értelemnek, perspektívának a totális megcáfolását hallhattuk. Persze abszolút ”yo” értelemben. Tetszett is tanár úr kérdése, hogy ez most tulajdonképpen a nyelv eszméletlen sokoldalúságát vagy éppen a kiszolgáltatottságát bizonyítja. Olvassatok picit lejjebb, és egyből vágni fogjátok, miről van szó. Íme: „Legál a csalás, de megáll a bagázs. Mert egymásra néztek és mindenki haja Sebestyén Balázs. Függők vagyunk. Tv, net, alkohol, sebesség falás, Én az erdő, szemnek mondom, fa: láss!” Hasonló stílusban, a következő, s ebben a körben az utolsó tag. Jasik Szabolcs SaaB, akit eddig – legalábbis az est folyamán – csak a sarokban láthattunk, mutogatni, szervezkedni. Most előmerészkedett. Egyébként Ő és Kasza sokszor találhatók meg azonos időben ugyanazon a helyen, amint épp ”szövegelnek”. (Reklám helye: komolyan foglalkoznak ezzel a szlem/repp dologgal, szöveget, zenét gyártanak, épp most van készülőben első lemezük.) A következő sorokkal zárult tehát az est első – szabadtheme – harmada. „Nem feltétlen henceg, ki szók helyett csak gyenge verset, hűtőn hagyott üzenetben metrumot keresget. S bár ha szánalmas is, hogy pár snassz elégia, mint impotenst a látvány, Maga elégít ki ma.” A második részben kötött témájú irományokat hallgathattunk. Igazából nem tudom, pontosan honnan van a merénylettel is felérő szó, de úgy hallottam, Kiss és Fodor tanár urak közös emlékére vezethető vissza. Persze mindenki tudja, hogy ezen egy sci-fi – a Vissza a jövőbe – megnézését értem…
Tehát a kulcs, a téma, a szó: „fluxuskondenzátor”. Lejjebb néhány sor ezekből a versekből: „Vaj működik csak úgy, hogy mersz a költő akkumlátor is? Meghibásodott Transformers ugyanolyanra változik.” /SaaB /
„Az előbb fejeztem be, s egy perc múlva kezdem ezt a verset. Múlt, jövő… Élj a jelennek.” /Dóri /
Ki a fejét, ki a hasát, esetleg másét – én speciel az utóbbit :P – fogta a röhögéstől. A fix témás irkálás az est fénypontjának tűnt. Ám, mint utólag kiderült, az még hátravolt. Kaptunk egy kb. félórás szünetet „pihenni”, emészteni a hallottakat, meg elpusztítani a sós/édes rágnivalókat a hátsó padokról. Eközben a fellépők az utolsó próbatételükön fáradoztak. Kaptak 10, a közönség soraiból randomra bevágott szót, meg 20 percet, és ebből kellett faragniuk… nos… valamit. Csak egy kis ízelítő a kikötött szavakból: hurkaüdítő, zombibusz, pacal, varázsszőnyeg, combfix, zebrakomplexus (ezt én mondtam, háhá). Végül… Eszméletlen dolgok születtek! Szabi és Robi közös kőkemény duettjétől kezdve, Győzikével együtt, a Kasszasiker b(cenzúrázva)uzin át egészen addig, hogy a combfix alatt, az most milyen is, ha íz. A legnagyobb pörgés volt az a jó 20 perc! Sajnálhatja, aki nem jött el! Én voltam, és még így is sajnálom - elhallgattam volna őket tovább is! De a rendezvényre 8-ig kaptunk időt és teret, így be kellett fejezni. Egyébként parádésan sikerült a zárszó, 19:59-re… Ott voltunk, láttuk, jó volt… Lesz még! (Persze, csak ha marad pénz a Győri Zoli sérült dobhártyájára fizetett kártérítés után :) SaaB-ék már rajta vannak a szervezésen. Ha minden igaz, a következő alkalom már a vatta új Klubtermünkben kerüli a megrendezést. (Kerülte 2szer is; filmmel, extrákkal – a szerk.). Ha további infó kell bármilyen elkövetkezendő rendezvényről, keresd nyugodtan Szabit (12. E), vagy nézz körbe a suliban plakátügyileg. (Igen a plakátokat vadászni kell Think- túra név alatt, mert nem kap senki se külön személyre szóló meghívást – a tördelő) A teljes írásokat, pedig az erkel.hu-n találod meg – hamarosan. Puszi, pacsi, köszönet, végül is mindenkinek – de leginkább nektek, fellépőknek, hogy elhoztátok, és megosztottátok velünk írásaitokat; és további sok sikert kívánok nektek! Mag Tibor (12. E)
Erkelesek a Comédie Francaişe-en! December 19-én hatalmas lehetőséget kaptunk az élettől: élőben láthattuk játszani a Comédie Francaişe-t. Mivel emelt óraszámban tanuljuk a franciát, és többen szeretnénk nyelvvizsgázni, illetve érettségizni belőle, jó ötletnek tartottuk, hogy felutazzunk Budapestre, és elmenjünk a Nemzeti Színházba. Igaz, ez egy kis áldozattal is járt, hiszen az Erkel-bállal egyazon napra esett, de véleményem szerint egyikünk sem bánta meg, mert óriási élményben volt részünk. A Comédie Francaişe-t 1680. augusztus 24-én alapította XIV. Lajos, a Napkirály. Ennek a színháznak az a feladata, hogy klasszikus műveket tartson műsorán. Hazánkban utoljára az 1970-es években jártak. Tavaly két alkalommal, december 19-én és 20-án vendégszerepeltek a Nemzeti nagyszínpadán, ugyanis a Comédie Francaişe 2007 végén beiktatott új vezetősége elhatározta, olyan európai körútra indulnak, amelynek során az Európai Unióhoz az új évezredben csatlakozó országokba látogatnak el. Ezt annak is köszönhettük, hogy 2008 második felében az EU soros elnöki tisztségét Franciaország látta el. A Comédie Francaişe két 1-1 órás színdarabbal érkezett. Egy klasszikussal: Moliére Kényeskedők című vígjátékával; a másik egy kortárs olasz szerző, Spiro Scimone műve volt, a La Festa. Az új igazgatóságnak köszönhetően ezentúl nem csak régi klasszikusokat tekinthetünk meg, hanem évente egyszer egy kortárs művet is színpadra visz a francia társulat. Mindkét produkció francia nyelven szólalt meg, a magyar feliratokat a színpad két helyén is olvashattuk. A szereplők játéka magával ragadó volt. Számunkra nagyon érdekes volt (főleg az első sorból nézve!), hogyan tartják a kapcsolatot a színészek a közönséggel. Néha kissé túlzó játékuk jóval inkább előnyére vált a darabnak, mint hátrányára. Az első színdarabon még el-elmosolyodtunk, de az igazi nevetésáradat a második műnél kapott el minket igazán. Természetesen a jócskán megérdemelt tapsvihar sem maradt el. Taps közben hátranéztem, s boldogan konstatáltam, hogy mindenki mosolyogva és önfeledten tapsol. Remélem, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy részt vehettem ennek a csodálatos társulatnak az előadásán. Kívánom mindenkinek, hogy hasonló élményben legyen része! Bencsik Brigitta (12. E)
Pest, angolosan Egy tartalmas nap Pesten jelenthet megállás nélküli pláza-túrát, városnézést, múzeumozást, főleg mindenkinek mást, de ha vannak olyan közös pontok, mint az emelt angol, az Erkel, esetleg érdeklődő barátok, barátnők, akkor miért ne használnánk ki ezt a jó lehetőséget? Szinte csak a cukormáz, hogy Oscar Wilde Dorian Gray élete (The Picture of Dorian Gray) című művét színpadra állítja a Magyarországon vendégeskedő American Drama Group Europe. Matiné előadás, egyértelműen kihagyhatatlan érdeklődő diákoknak, és mint ilyenek, ott a helyünk a jelentkezők névsorában. Hajnali munkásvonat adja tudtunkra, milyen kimerítő nap áll előttünk. Aztán metrótól metróig, a Természettudományi Múzeum is megállónak tűnik kitömött állatokkal, világítós térképekkel. Pecséttel a vonatjegyre, ingyen utazunk. A Ruttkai Éva Színház előtt gyülekezőben, hasonló összetételű csoportok. Mint később kiderül, az előadás megéri a várakozást, a kínos tülekedést. A történet egy naiv fiú lelkének szó szerinti eltorzulását ábrázolja, mert elhamarkodottan kimondott szavak következtében a valódi személy helyett egy róla festett portré öregszik, és mutatja meg belsejének egyre romlottabb mivoltát. A darab inkább a lélekben játszódó folyamatokra, mintsem a színpadi megoldásokra fektetett hangsúlyt, ezért is érdemel elismerést a színészek játéka. A megrendítő élményen nincs mit merengeni: következik Diana egy rövidebb energia-bevitel (kávé) után. Vagyis a hercegnő életét bemutató kiállítás: száraz tények helyett gyerekkori videók, emléktárgyak, fotók, és a legendás ruhatár értékes darabjai. Lányoknak mindenképpen nagy élmény, a fiúk pedig döntsék el maguk. Egy utolsó falat a tömegközlekedés tortájából, még éppen lecsúszik, hogy aztán a Keletiben egyértelművé váljon: ideje hazaindulni. De a vonatút is jelentheti egy fárasztó nap tökéletes lezárását, ha nem próbálunk meg önámító módon, a többiektől elzárkózva relaxálni a megmaradt kaja elfogyasztása, lényegtelen kérdések megvitatása vagy éppen éneklés helyett. Az sem jelenthet gondot, hogy másnap hat harminckor könyörtelenül szól az ébresztőóra, ki akarna egy ilyen nap után otthon punnyadni, ha a suliba érve meglátja azokat az arcokat, akikkel tegnap együtt konstatálhatta, hogy Gyula mégis emberibb, mint Pest, de barátokkal még a főváros is elviselhető. Tóth Sára (12. E)
Lordi: Deadache (Zene a szörnyektől, ami nem is szörnyű) 2008. október 28. Ez az a dátum, amelyre több Lordi-rajongó áhítattal várt, hiszen e napon jelent meg a finn metálarcok negyedik stúdiólemeze, melyet Deadache címre kereszteltek. A banda előző albuma (The Arockalypse; 2006) példátlan sikert aratott mind Európában, mind Amerikában. Ez főként a 2006-os Eurovíziós Dalfesztiválon a Hard Rock Hallelujah című számmal aratott győzelemnek köszönhető. Tulajdonképpen ettől a pillanattól számítható a világhírnév. Ebből adódóan a Deadache talán nem lesz olyan sikeres, mint elődje, de nem kell megijedni, a korong igazán remek munka. Több mint két és fél évet kellett rá várni, de megérte. Lássuk, miért is. Rögtön az intro miatt, ami a Scarctic Circle Gathering IV nevet kapta. Rövid, kissé elborult bevezető, és mire észbe kapunk, már megy is a Girls Go Chopping. Egy igazán lendületes nóta, nekem az egyik kedvencem. Az SCG IV és ez a szám remek koncertkezdő párosításnak ígérkezik. Ezt követi az első kislemezes dal, a Bite It Like a Bulldog. A basszusgitáros (Ox) és a dobos (Kita) összjátékával indul, majd beindul egy kisebb zúzás, amivel egy egyszerű refrénig jutunk. Nem rossz szám, de a klipje eléggé semmitmondó. Kár érte. Jön a Monsters Keep Me Company, melyben visszavesznek a tempóból, az énekes (Mr. Lordi) lágy éneklést vet be. A refrénben és a végén azonban megszólal a torzított gitár, és egy remek levezetéssel zárják a dalt. Ezután a Man Skin Boots című számot hallhatjuk, mely a másik kedvencem, potenciális slágerjelölt. Gyors, zúzós, kórus, nagyszerű refrén, remek szóló, minden, amit egy metálfan kívánhat. Majd egy újabb elborult nóta jön, melynek címe: Dr. Sin Is In. Ebben a feszes ritmusú dalban a Grace klinika alapszituációja van felvázolva. A The Ghosts of Heceta Head vihart szimuláló kezdésére felkaptam a fejem ugyan, de a verzék és a refrén nem fogott meg annyira, mint a többi szám, viszont pluszpont jár a jó gitárszólóért. Majd jön a lemez balladája, az Evilyn. Egy lányról, aki a pokolba jut egy szerelem miatt. Egyesek szerint a legjobb ballada az együttestől, nekem kicsit erőltetett. Ízlések és pofonok… Utána egy átvezető szám jön, a The Rebirth Of Countess, melynek szövege francia, és a billentyűs (Awa, a csapat női tagja) énekli. A nem túl jó francia tudásom miatt erről nem tudok sokat mondani, bár kicsit furának tartom, hogy egyszerűen lecsapták a végét. Azonban nincs idő gondolkodni, következik az album talán legpörgősebb száma: a Raise Hell In Heaven. Minden esélye megvan, hogy koncert-kedvenc legyen, köszönhető gyorsaságának és a refrénkének. Érdekes, hogy a többi nótától eltérően itt kimaradt a gitárszóló. A címadó Deadache jól énekelhető, dallamos szám, mely a tracklist hátsó felén kapott helyet. Utolsó előttiként a The Devil Hides Behind Her Smile csendül fel, melybe egy kis Operaház Fantomja dallamot is belecsempésztek Lordiék. Egyébként jó kis dalocska, a könnyen énekelhető refrénbe egy kis oohh-zást is vegyítettek. Utolsóként a Missing Miss Charlene töri meg a csendet. A csajokat kicsit túlzásba vitték szerintem, de jó választás a lemez lezárásához, és benne még egy gyerekkórus is helyet kapott. Összefoglalva, a Lordi nem hazudtolta meg önmagát, többnyire király dalok születtek. A gitárszólók az előző albumokhoz képest sokkal jobban tetszettek, hála Amennek, az együttes szólógitárosának. A stílus miatt a zenéjük olyannyira kiszámítható, mint az AC/DC-é, és előfordulhat, hogy néhány dallam nagyon ismerős, de ez a stílus miatt van. Akinek esetleg nem volt elég 13 szám, az interneten találhat egy-két bonuszt. Ezek közül a Beast Loose in Paradise-t és a Hate at First Sight című szerzeményt hallottam. Az előbbi egy finn horrornak (Dark Floors) a filmzenéje lesz, az utóbbinak jó alappal bír, szinti/gitár szóló a közepén, de a verzék és a refrén nem lopta magát a szívembe. Ennek ellenére az album nálam a tízes skálán egy jó kilencest kapna. Remélem, a következő nagylemezre nem kell ilyen sokat várni, bár én már azzal is beérném, ha egy koncerten elcsíphetném a finn kvartettet. Hajdu Árpád (11. B)
Zene, a mesékből – a történet – Mit is akartam csinálni? Ja, igen, tanulni. Tanulni? Azt... majd később. De Ede mondta, hogy írjunk a zenekarunkról. És hogy ki az az Ede? Az ő történetének ideje még nem most jött el. Hogy is volt? Talán tavaly, év vége felé indul a mese. Az Erkel-bálra készültünk öten, Évi, Bandi, Laca, Hacky és én. És hogy ez hogy sikerült? Mondjuk azt, hogy jól... de nem ez a lényeg. Ami fontos, hogy itt zenélt először együtt a zenekar három tagja. De már ott éreztem, hogy nem akkor játszottam Bandival utoljára. Mivel az éppen aktuális zenekarom az elkövetkező szilveszterkor feloszlott, ez nem váratott sokat magára. Egy januári este (éjszaka?) behúzódtunk a próbatermünkbe (akkor még nem mi zenéltünk ott) a repkedő minuszok elől. Itt pattant ki négy ember fejéből a nagy ötlet: csináljunk zenekart! Nem sokkal később belekezdtünk a próbálgatásokba, Bandi, Laca, Pali és én. Azonban egyszer Gabi lekeveredett hozzánk egy próbára. Leült, és Laca gitárján kezdett pötyögni miközben a hangszer tulajdonosára vártunk. Ekkor gondoltam arra, hogy mért is ne lehetne Gabi kezébe egy basszusgitárt adni? Hosszas gondolkozás és tanakodás után a lényegre tértem... és megkérdeztem hőn szeretett basszusgitárosunkat, nincs-e kedve nálunk bőgőzni? (Nem írom le a választ, a jelenlegi helyzetből levonható a következtetés.) És akkor most jött el Ede története: már az elején szóba került egy énekes leányzó bevonása. Többek neve is felmerült, de végül Ede mellett döntöttünk. Meg is kérdeztem tőle, egy szendvics majszolása közben, az iskolában: van-e kedve nálunk énekelni? (Úgy érzem, sejtitek a választ.) Szóval így voltunk hatan, de inkább maradjunk ötnél, mivel Pali később elhagyta a zenekart. (Nem negatívumok miatt!) Szóval öt. Megvoltunk a dolgok zenei részével, már csak Edének kellettek dallamossá formázható szavak... Vagyis? Írjon valaki szöveget... Hosszas civódás után úgy gondoltam, örökzöld slágerszöveget nem is, de írok valamit. Hát kb. ezzel a mozdulattal hullott ölembe a szövegírói szerep, melynek azóta próbálok valahogy megfelelni. Körülbelül így jött létre, amit egy ideig Musicity-nek neveztünk. Egyszer azonban kiderült, hogy ez a név már foglalt a világ egy másik pontján. A próbák zajlottak, és mi közben törtük a fejünket, mi legyen a nevünk... (Bár lehet, hogy csak engem foglalkoztatott igazán.) Aztán előrukkoltam egy ötlettel, melyre igazából nem bólintottunk rá, de később Gabi rátromfolt a
Bandi from the Tales névvel. Szóval április környékén jártunk, második számunkat írtuk, és gőzerővel készültünk az Erkel Diákünnepekre. Laca és Gabi közben május elején letudtak egy fél érettségit. (Nem is rosszul.) Május végén eljött az EDÜ ideje, amire két nappal a verseny előtt raktuk össze a második számot. Hát, hogy hogyan sikerült, azt mi sem tudjuk, mert befelé nem hallottuk magunkat, de annyira nem lehetett rossz, mert kiérdemeltük a könnyűzene különdíját. Ezután a két félig érett megcsinálta még a maradék érést, és utána jöhetett a nyár. Terveinkkel ellentétben, nem sikerült sokat próbálnunk, de felvettünk két számot, melyet a www.myspace.com/bandifromthetales oldalon megtalálhattok. Ami azonban rosszabb, hogy nem tudtunk koncertet adni a nyáron, pedig ez a különdíjunk része volt. (Saját hibánkból nem jött össze.) Eljött közben a szeptember, és a zenekarral egyidős v.b.k.-n is vastagabb lett a penész... (lassan már szivacstömb.) Laca és Gabi tapossák egyetemük lépcsőit, ami ugyanakkor nagy távolságokat is jelent. Ezt kiküszöbölni sajnos nem tudjuk, de ennek ellenére próbálunk és készülünk, hogy az elmaradt koncertet bepótolhassuk a közeljövőben. És hogy én ki voltam? Nagy Gábor. De szerintem a Pogi névből biztosan jobban tudjátok. Köszöntem a figyelmet. Nagy Gábor (13. E)
A háló csapdájában Január 28-án rendezték meg iskolánkban a diákolimpia röplabda megyei elődöntőjét. Csapatunk sikeresen győzedelmeskedett a Karácsonyi János Gimnázium és a Román Gimnázium csapatai felett. Ezzel bejutottunk a megyei döntőbe, ami szintén az Erkel tesitermében volt, február 3-án. Itt 4 csapat versengett a győzelemért. Az első meccset mi játszottuk a Közgé ellen – és a döntőbe jutásért folyt. Szoros küzdelemben sajnos alulmaradtunk. Ezt követően a másik két csapat, a szarvasi Vajda Péter Gimnázium és a csabai Keri mérte össze tudását. Itt a szarvasiak jutottak a döntőbe, akik egyébként igazolt játékosok, több év tapasztalattal a hátuk mögött. Úgyhogy a 3-4. helyért a Keri csapatával kerültünk össze. A meccs 3 nyert szettig ment, amiből az elsőt sikeresen megnyertük, s ezzel közelebb kerültünk a bronzérmes helyhez, ám ezután nem várt fordulat következett be: csapatunk összeomlott. Ez talán annak volt köszönhető, hogy még nem szoktunk igazán össze, és nagyon kevés játéklehetőségünk nyílik más csapatok ellen, de természetesen a játék sem ment úgy, ahogyan szerettük volna. Ezt az ellenfél kihasználta, s így ők kerültek a dobogó 3. fokára. A döntőben a közgések sokkal gyengébben szerepeltek, mint ellenünk, így elkeseredetten néztük végig a győzelemért folyó küzdelmet, mivel úgy éreztük, nekünk kellene helyettük játszanunk. A végső sorrend: 1. 2. 3. 4.
Vajda Péter Gimnázium, Szarvas Közgé, Békéscsaba Keri, Békéscsaba Erkel Ferenc Gimnázium, Gyula
Pozitívumként fogtuk fel, hogy a megyében induló 12 csapat közül negyedikként kerültünk ki. Külön örültünk annak, hogy az elődöntőben csapatunk először győzte le a Román Gimnáziumét. Úgy gondoljuk, az Erkel további sikereket érhet el a jövőben, ha lehetőségünk nyílik házibajnokságok, valamint edzőmeccsek megrendezésére. Csapatnévsor: Kővári Rita Kővári Réka Gonda Gabi Gulyás Orsi Győri Zita Kneifel Andi Földesi Lilla Pallagi Évi Balogh Ria Nagy Emese Bogár Orsi Bencsik Brigi Fierpasz Flóra Kertész Réka
10. C 11. B 10. C 11. A 10. E 11. B 10. C 10. C 11. B 11. B 12. E 12. E 11. B 11.B
És természetesen az edzőt sem hagyhatjuk ki, köszönettel tartozunk: Czoldánné Domokos Györgyi tanárnőnek. Kneifel Andrea (11. B)
Egy teljes nap a pályán (a 24h f
ci)
Tavaly elmaradt, viszont idén megrendezésre került giminkben a „24 órás foci”, most, a korábbiaktól eltérően, március 6-7-én. Ez a rendezvény is hagyomány iskolánk életében – idén is láthattuk, rengeteg érdeklődőt vonz, az Erkelen belülről és kívülről egyaránt. A rendezvény lényege, hogy az „East” és a „West” a negyedikes-elsős és a másodikosharmadikos csapat küzd egymás ellen, tíz percenkénti csapatfrissítéssel 24 órán keresztül. Az estének több fénypontja is volt, mint például a tanár-diák foci, ahol a negyedikes fiúk a tanárurakkal, a negyedikes lányok pedig a tanárnőkkel játszottak. Ez alkalommal a tanárok csapata alulmaradt a küzdelemben, viszont számunkra nem ez volt a meghatározó, hanem az élmény, hogy olyanokkal focizhattunk, akiknek teljesen más arca tárul elénk a tanórákon. Eleinte zsúfolásig telve volt a terem, egymás váltották a csapatok, viszont másnap reggelre már csak a szívósabb „versenyzők” maradtak talpon, ami rájuk nézve tiszteletre méltó, hiszen egy teljes napot végigfocizni, még ha közte voltak is szünetek, nem mindennapi teljesítmény. Végül az „East” győzelmével zárult a „találkozó”, akik a kezdetektől előnyösebb pozícióban voltak, és ezt az előnyt meg is tudták tartani. Így, negyedik évvége felé, ha megkérdeznék, jövőre jövök-e 24 órás focira, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy ott a helyem, hiszen a sport közel áll hozzám, szórakoztat, ezenkívül összehozza az embereket, erősíti a csapatszellemet, és végül, de nem utolsósorban az egyik legjobb rendezvénye az Erkelnek. Száva Roland (13. E)
Címjegyzék Szalagavató Esti mese 2. oldal Comédie Francaişe Deadache Röplabda Tartalom és stáblista
Főcím Esti mese 1. oldal Esti mese 3. oldal Hello turiszt Bandi from the tales Foot around the ball
Kiadja az Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Szűcs Levente igazgató Szerkesztette: Fodor György, Kiss László Borítóterv és megvalósítás: Nagy Gábor, Szabó Soma Gergely Tördelte: Tóth Máté Köszönjük, hogy adományával támogatta az éhező kollégisták élelmezését!
