Varga Szabolcs ADALÉKOK A ZRÍNYI CSALÁD FELEMELKEDÉSÉHEZ A KARLOVICS-ÖRÖKSÉG

Varga Szabolcs ADALÉKOK A ZRÍNYI CSALÁD FELEMELKEDÉSÉHEZ A KARLOVICS-ÖRÖKSÉG

Bevezetés Az elmúlt években örvendetesen megszaporodtak a Zrínyiek történetével foglalkozó hazai és nemzetközi – elsősorban horvát – publikációk. A család emlékének ápolására mind nagyobb hangsúlyt fektetnek a famíliához ezer szállal kötődő településeken, a ma Horvátországhoz tartozó Csáktornyán, valamint Szigetváron is. Az utóbbi helyen évtizedek óta a Zrínyi Miklós Várbaráti Kör a hagyományőrzés motorja, és erőfeszítéseiknek hála, mára a város teljesen magáénak érzi az évente megrendezésre kerülő Zrínyi-napokat. Az ő megtisztelő felkérésükre készült el ez a tanulmány is, amely a család karrierje kezdeti időszakának néhány kevésbé ismert mozzanatát kívánja bemutatni. A 19. századi történettudomány család iránti érdeklődését két esemény inspirálta: Sziget ostromának közelgő 300. évfordulója, valamint a Horvátország és a Magyar Királyság között ezen években ismételten kiújuló alkotmányjogi vita. Ezeknek köszönhetően születtek meg a Zrínyiek történelmének első feldolgozásai,1 amelyek középpontjában a szigetvári hős állt, a család többi tagja ekkor még kevésbé került reflektorfénybe. 2 A későbbi évtizedekben a kör gyorsan bővült: foglalkoztak a család Mohács előtti történelmével,3 a századfordulón pedig elkészült az a máig legalaposabbnak tekinthető monográfia, amelyben már a költő Zrínyi Miklós kapott nagyobb hangsúlyt. 4 Ekkortól datálható a súlypont eltolódása, ugyanis amíg ő a politika-, irodalom- és művelődéstörténet érdeklődésének köszönhetően a 20. század egyik legkutatottabb magyar történeti személyiségévé vált,5 addig a dicső ős alakja megrekedt a millennium környékén rászabott szerepben. Továbbra is „csupán” a szigetvári hős maradt,

1

Nem számolom közéjük a család megrendelésére készülő 17. századi eredettörténeteket. Ezekre lásd: Bene Sándor: A Zrínyiek: egy családtörténet története. In: A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerk. Bene Sándor – Hausner Gábor. Bp. 2007. 271–321. 2 Salamon Ferenc: Az első Zrínyiek. Pest, 1865.; Matija Mesić: Život Nikole Zrinjskoga sigetskoga junaka. Zagreb, 1866. 3 Ivan Kukuljević Sakcinski: Zrin grad i njegovi gospodari. Zagreb, 1883. 4 Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós I-V. Bp. 1896–1902. 5 A teljesség igénye nélkül Klaniczay Tibor, R. Várkonyi Ágnes, Perjés Géza, Kovács Sándor Iván, Cennerné Wilhelmb Gizella, Bene Sándor és Hausner Gábor publikáltak rengeteg új kutatási eredményt az elmúlt évtizedekben.

és egész addigi életpályája ezen keresztül került megítélésre.6 Ezen az sem változtatott, hogy időközben Barabás Samu összegyűjtötte a rá vonatkozó forrásanyagot,7 előkerült Zrínyi tevékenységére néhány rossz fényt vető irat is,8 ám az összképet még Benda Kálmán életrajza is csak kismértékben módosította.9 A legújabb munkák közül némelyik összefoglalja az eddigi ismereteket,10 esetleg Sziget történetébe ágyazva tárgyalja azokat,11 vagy sokkal szélesebb horizonton, a család birodalmi arisztokráciában elfoglalt pozícióin keresztül elemzi.12 Az újdonságok ellenére maradt még fehér folt a család történetében. Közülük az egyik a Mohács utáni időszak, amelyről máig Salamon Ferencnél olvashatunk a legrészletesebben.13 A hallgatás némileg tudatos, hiszen olyan események is történtek ezekben az években, amelyek kevéssé illettek bele a Zrínyiről kialakított képbe. Közéjük tartozott az édesapa kétkulacsos játéka, amely során birtokai védelmében segítséget nyújtott a határmenti bégeknek. Ma már tudjuk, hogy ez korántsem volt kirívó a korban, ám a 19. századi romantikus történetírás toposzaiba sehogy sem illeszkedett. Bizonyos szempontból kivételesnek számít Hans Katzianer bukott főhadparancsnok megölése, ami már a kortársakat is rendkívül foglalkoztatta, így bővebben tárgyalták a Zrínyiről szóló átfogó munkák majd mindegyikében. Így az eseményt kiragadták a család felemelkedésének okai közül, és kevesebb figyelmet szenteltek az egyéb körülményeknek, például a rokoni kapcsolatoknak. Pedig legalább ennyire fontos volt a család felemelkedésében Zrínyi Miklós nagybátyja, Karlovics János politikai öröksége, akinek befolyása sokat segített a kritikus 1530-as években.14 Hogy ez mégsem vált fontossá a későbbi történetírók számára, abban nagy szerepe

6

Erre példa Sebestyén Gyula: Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. Bp. 1896. Barabás Samu: Zrínyi Miklós a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és okiratok I-II. k. (Monumenta Hungariae Historica I. Diplomataria XXIX–XXX.) Bp. 1898–1899. 8 Takáts Sándor: Vizsgálat Zrínyi Miklós ellen. Századok 39. (1905) 889–901. 9 Benda Kálmán: Zrínyi Miklós a szigetvári hős. In: Szigetvári emlékkönyv. Szerk. Rúzsás Lajos. Pécs, 1966. 15–51.; illetve külön kötetben is Uő: Zrínyi Miklós a szigetvári hős. (A Szigetvári Várbaráti Kör Kiskönyvtára 17.) Szigetvár, 1993. 10 Bessenyei József: Szigetvári Zrínyi Miklós. In: A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerk. Bene Sándor – Hausner Gábor. Bp. 2007. 67-87. 11 Varga Szabolcs: A vár és mezőváros története 1526 és 1566 között. In: Szigetvár története. Tanulmányok a város múltjából. Szerk. Bősze Sándor – Ravazdi László – Szita László. Szigetvár, 2006. 85–91. 12 Pálffy Géza: Egy horvát–magyar főúri család a Habsburg Monarchia nemzetek feletti arisztokráciájában. A Zrínyiek határon átívelő kapcsolatai. In: A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerk. Bene Sándor – Hausner Gábor. Bp. 2007. 39–67. Fontos megemlíteni, hogy e témában példaértékű a magyar és horvát kutatók együttműködése. Bizonyíték erre az itt citált tanulmánykötet szintúgy, mint a 2009 októberében Zágrábban megrendezett tudományos konferencia, amelynek címe: Susreti dviju kultura obitelj Zrinski u hrvatskoj i maĎarskoj povijesti. Ennek anyaga a közeljövőben fog napvilágot látni. 13 Salamon F.: Az első Zrínyiek i. m. 239–273. 14 Üdítő kivétel, hogy újabban Ivan Jurković már felhívta a figyelmet a Karlovocs örökség jelentőségére a horvát szakirodalomban, és a fentebb említett zágrábi konferencián tartott előadásában. Ivan Jurković: 7

volt a költő Zrínyi Miklósnak, aki a római Torquatus és a szláv Gusich nemzetségnél fontosabbnak tartotta a gót leszármazás propagálását.15 Így hiába került bele Marcus Forstall Stemmatographiájába a családi kapcsolat,16 a 19. századi horvát történetírás is eliminálta ennek jelentőségét, mondván „a Bribiri és Zrínyi grófok sosem szégyellték horvát eredetüket, sosem titkolták, mint a Korbáviai grófok, akik erőnek erejével a római Torquatusoktól akarták származtatni magukat…a Zrínyiek sohasem voltak és nem is akartak mások lenni, mint hamísítatlan horvátok”.17 Pedig a Zrínyiek számára a Karlovics Jánostól örökölt jelentős szlavóniai birtokok, a stratégiai jelentőségű medvevári uradalom, a hozzá tartozó Lukavec és a Körös megyei rakonoki birtok jelentette az ugródeszkát, hogy a kivérzett horvát területekről biztonságosabb vidékre költözhessenek. Ezért mindenképp érdemes bemutatni Torquatus János pályáját, majd birtokainak kalandos sorsát egészen addig, amíg nem kerültek végleg a Zrínyiek kezébe.

A Karlovicsok A Gusich nemzetségbe tartozó Korbáviai család a 13–14. század fordulójától, Churiacus krbavai comes működésétől kezdve a középkori Horvátország egyik meghatározó dinasztiájának számított a Frangepánok mellett.18 A család Zsigmond király idejében jutott fel először a csúcsra, amikor több tagja is udvari tisztséghez jutott. Budiszló nonai comes udvari lovag – 1394-ben rövid ideig horvát bán – 1403-ban az uralkodótól megkapta Novigrad castrumot Lika tartományban.19 Nála is többre vitte János, aki királynéi (1388–1392), majd királyi asztalnokmesterként (1397–1402; 1406–1418) és a Sárkányrend alapító tagjaként öregbítette a család hírnevét. Fia, György hosszú évekig országnagy volt, majd 1430-ban

Nikola Stariji i Nikola Sigetski. In: Povijest obitelji Zrinski. Zbornik. ured. Zoran Ladić – Đuro Vidmarović. Zagreb, 2007. 11–19. Pálffy Gézának köszönöm, hogy felhívta erre a figyelmemet. 15 Bene S.: A Zrínyiek i. m. 289. 16 Marcus Forstall: A Zrínyi grófok hősi családjának története. In: A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. Szerk. Bene Sándor – Hausner Gábor. Bp. 2007. 363. 17 Vjekoslav Klaić 1897-ben kelt kijelentését idézi Bene S.: A Zrínyiek i. m. 296. 18 Vjekoslav Klaić: Rodoslovje knezova Krbavskih od plemena Gusić. Rad Jugoslavenske Akedemije znanosti i umjetnosti 134. Zagreb, 1898. 190–214. A család pecsétjében egy alfa és egy omega, valamint egy saját testéből darabot szaggató hattyú volt látható. Haus- Hof- und Staatsarchiv (HHStA) Ungarische Akten (UA) Fasc. 2. Nachtrag fol. 27. Johannes Lucius 17. századi történetíró szerint a hattyú valójában lúd, ami horvátul guška, és innen van a Gusich név. Idézi Bene S.: A Zrínyiek i. m. 300. Valójában több pecsétvariáció is létezett, melyek beazonosítása a 19. században is gondot okozott, hattyú és lúd egyaránt szerepelt az értelmezésekben. Korbáviai Karlovics Jánosnak egy koronázott hattyú szerepelt a pecsétjében. Ivan Bojničić: Der Adel von Kroatien und Slavonien. Nürnberg, 1899. 30–31. 19 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak 5.) Bp. 1996. 25., 377., 491.

elnyerte a zólyomi ispán címet.20 A legjelentősebb Karlovics azonban kétségkívül idősebb Budiszló unokája, a Gergely fiától származó Károly, aki királynéi pohárnokmester (1388– 1392), visegrádi várnagy (1403–1409), a váci püspökség kormányzója (1407), főkincstartó (1408–1409), a Sárkányrend tagja (1408), horvát bán (1409–1411) és az udvari törvényszékeken állandó bírótárs volt.21 Pályája jól mutatja, hogy a középkor folyamán a horvát arisztokrácia szervesen beletartozott a magyar nemesség soraiba, és csupán az uralkodói akaraton múlt, hogy szerepet kapjanak a királyi tanácsban és így az ország irányításában.22 Zsigmond halála után a család udvari karrierje megszakadt. Ebben a dinasztia eddig sikeres ágainak a kihalása is szerepet játszott. A 15. század közepére csupán egy addig kisebb jelentőségű, Páltól (†1432 előtt) származó ág maradt porondon,23 akik Cillei Ulrikkal szövetkeztek céljaik elérésére.24 Rájuk várt a családi birtokok egybentartása és megőrzése, miközben egy minden addiginál fenyegetőbb ellenség tűnt fel a határon. A horvát végvidéken Bosznia eleste után már 1460-as években megkezdődött az állandó háborúskodás, amelynek borzalmait a szűken vett Magyar Királyság lakói csak jó egy emberöltővel később tapasztalták meg. A Kelet-Horvátországot érő csapások leginkább a Korbáviai család kezében lévő korbáviai és likai birtokokat pusztították. Ezekben az években Pál fiai közül Tamást (†1461 körül) és Károlyt (†1453 körül) ismerjük,25 míg a családi fészeknek a krbavai Komić vára26 számított. Tamás ekkor már nem vett részt az ügyek intézésében, sőt, 1461-ben immár csak a következő generáció férfitagjai voltak életben. Tamás utódai, János és Gergely27 közül az előbbi lehetett a dinasztia vezetője Mátyás trónra

20

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája II. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak 5.) Bp. 1996. 132. 21 Uo. 22 Tehát nem beszélhetünk külön horvát vagy magyar nemességről, a királyi udvarok nemzetközisége eleve lehetetlenné teszi ezt. Ezért a nemesi társadalomtörténet kutatásában a horvát történettudománynak szakítania kell a mai államhatárok visszavetítésétől, mert e nélkül lehetetlen érzékeltetni a folyamatokat. A horvát történetírás újabb eredményeiről lásd Varga Szabolcs: A 15–17. századi horvát történelem kutatásának új irányairól (1990–2004). Századok 139 (2005: 4) 1035–1047. 23 Igaz, ő is a horvát báni tisztségig vitte, amelyet 1410-ben töltött be. V. Klaić: Rodoslovje i. m. 192., 208. Georgius Fejer: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis X/5. Pest, 1842. 49., 263. Az Engel-féle archontológiából hiányzik Pál horvát báni tisztsége. 24 1456 augusztusában az a hír járta, hogy a Cilleiek és a Korbáviaiak Zadar ellen szervezkednek. Teke Zsuzsa: Az itáliai államok és Mátyás. In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Bp. 1990. 245. 25 Engel P.: Magyarország I. i. m. 344. 26 Már a 14. században építettek kápolnát a várban, ami a rezidencia jellegét erősíti. Zorislav Horvat: Kapele u burgovima 13–15. stoljeću u kontinentalnoj Hrvatskoj. Prostor 7 (1999: 2) 183. A néphagyomány még a 19. században is azt tartotta, hogy az akkor már romhalmaz valamikor Karlovics kastélya volt. Vjekoslav Klaić: Ban Ivan Karlović. In: Pripovijesti iz hrvatske povijesti III. dio. Zagreb 1891. 138. 27 Korbáviai Gergely kezében volt 1461-ben a Zólyom vármegyei Lipcse, amelyet talán még Zsigmond idejében szerzett meg a család valamely tagja. Ekkor azonban Mátyás elvette tőle, és a következő évben már királyi

lépésének idején. Erre utalnak családi kapcsolatai, hiszen házassága révén sikerült a Karlovicsoknak visszakapaszkodniuk a magyar arisztokrácia legfelső köreibe. Felesége ugyanis az az Újlaki Katalin volt, akinek Fruzsina nevű húga Garai Jóbhoz ment feleségül, és házassággal János megszerezte Pozsegaújvár castrum felét.28 A Garai-Újlaki rokonság indíthatta arra, hogy határozottan fellépjen a Hunyadi (I.) Mátyás által kinevezett Spirancsics Pál horvát bán29 ellen, amikor az elfoglalta a Klisszához közeli Osztrovica várát 1460-ban.30 Sőt, a Korbáviaiak ez évben Tomasevics István bosnyák királlyal is szövetségre léptek Spirancsics ellenében.31 Velence és Mátyás közeledése miatt azonban a regionális politikai játszmák érvényüket vesztették, és a család elvesztette támogatóit. Ráadásul 1460-ban a krbavai püspökség és káptalan a védettebb Modrusba költözött át, ezzel pedig kikerült a Korbáviaiak fennhatósága alól. Ezt jelzi Frangepán Márton pártfogoltjának, Miklósnak 32 a püspöki kinevezése is, amit Korbáviai János már nem tűrt el, és rövid időre fogságba vetette a humanista főpapot.33 A család kritikus helyzetbe került az 1460-as évek elejére. Mátyással a bánnak való ellenszegülés, a pápai udvarral Miklós püspök miatt romlott meg a kapcsolatuk, 1463-ban pedig pusztító támadás érte a család törzsbirtokait, amikor az oszmán csapatok Zenggig törtek előre. Ezért a Korbáviaiaknak sürgősen segítséget kellett szerezniük, és továbbra is egyedül Velencében bízhattak. Mivel a városállam érdekelt volt dalmáciai birtokainak védelmében, valamint Mátyás befolyásának korlátozásában, 34 ezért a Frangepánokhoz hasonlóan a Korbáviaiakat is támogatták.35 Ez azonban ismételten kiváltotta a király haragját, aki rossz szemmel nézte az itáliai orientációt.36 Ezért az uralkodó először Spirancsics özvegyének az

várnagyok álltak az élén. MOL DL 93692 Horváth Richárdnak köszönöm, hogy a kéziratos gyűjtésében található adatot felhasználhattam. 28 MOL DL 19657 Szintén Horváth Richárd gyűjtéséből származó adat. 29 1459. febr. 10–1463. máj. 23. előtt. Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp. 1970. 113. 30 B. Grgin: Počeci rasapa i. m. 88. A vár eredetileg a Cilleieké volt, Ulrik halála után Frangepán István és Korbáviai Gergely is szemet vetett rá. Utóbbi 1457-ben el akarta foglalni, de az nem világos, hogy vajon ekkor került-e a család kezébe. V. Klaić: Ban Ivan Karlović i. m. 210. 31 „liga inter regem Bosne, ducem Stephanum et magnificos comites Corbaviae” V. Klaić: Rodoslovje i. m. 211. 32 Nicolaus Machiensis de Chathero. Életére Fraknói Vilmos: Miklós modrusi püspök élete, munkái és könyvtára. Magyar Könyvszemle 1897/1. 1–25. Elfogatására 2–3. 33 Ante Gulin: Krbavsko-modruški kaptol prije i poslije krbavske bitke. In: In: Krbavska bitka i njezine posljedice. Uredio Dragutin Pavličević. Zagreb, 1997. 95. Még II. Piusznak is közben kellett járnia a kiszabadulás érdekében. V. Klaić: Rodoslovje i. m. 211. 34 1464-ben a Habsburgokhoz való közeledés lehűtötte Velence Mátyás iránt táplált feltétlen bizalmát. Ennek első jeleként a bánt már 1463 nyarán védnöksége alá fogadta a Signoria. Teke Zs.: Az itáliai államok i. m. 248– 249. 35 Valószínűleg a velencei segítséggel összefüggésben alkották meg a család új eredettörténetét, és hivatkoztak ezentúl Kurjakovics és Gusics helyett a római Torquatus leszármazásra. V. Klaić: Ban Ivan Karlović i. m. 139. 36 1466-ban már megparancsolta Korbáviai Jánosnak, hogy Georgius de Flore jogtalanul elvett Jagodne birtokát azonnal adja vissza jogos tulajdonosának. V. Klaić: Rodoslovje i. m. 212.

elképzeléseit hiúsította meg, aki a kezében levő Knin és Klissza várakat felkínálta Velencének, ám az nem akart nyílt háborúba bonyolódni a magyar uralkodóval, és szó nélkül hagyta, hogy Mátyás megszállja a stratégiailag jelentős erődítményeket.37 A konfliktus 1469ben tetőzött, amikor a Korbáviaiak különböző hadiszereket kaptak az adriai városállamtól,38 miután ez év márciusában az oszmán csapatok felégették Likát és Krbavát.39 Mátyás ekkor nyílt háborúba kezdett a Frangepánokkal, elfoglalta Zengget, Krupát, és a következő évben Magyar Balázs vezetésével megvetette a zenggi kapitányság alapjait. 40 A hadjárattól okkal félhettek a Korbáviaiak is, ám viszonylag olcsón megúszták. Csupán Pocsitelj várukba került királyi várnagy, amelyet az erősség stratégiai fekvése indokolt is, hiszen ez biztosította Raguza és a Magyar Királyság szárazföldi kapcsolatát. 41 Mátyás enyhe fellépésében az is szerepet játszhatott, hogy a család élén ekkor már nem Tamás fiai,42 hanem testvérének, Károlynak a leszármazottai álltak. Pál fia Károlyról kevés adatunk van, annyit tudunk róla, hogy 1413-ban elvette feleségül Nelepici (Nelepčić) János cetinai ispán lányát, Margitot,43 és hozományul megkapta az odorjei kerülethez tartozó Zvonigrad castrumot, amely 1522-ben bekövetkezett elfoglalásáig a család kezében maradt.44 Házasságából két fiú és egy lány érte meg a felnőttkort, Pálról (†1469) és Károlyról (†1493), valamint Ilonáról (1460k.–†1504)45 szólnak a korabeli források. Rájuk szállt a családi rezidenciának számító Komić kastélya is, amely 1462-ben már bizonyosan az ekkorra elhalálozott Károly fiaié volt.46 Róluk szintén keveset tudunk, Károly csupán 1460-ban tűnt

37

Teke Zs.: Az itáliai államok i. m. 250 Thallóczy Lajos – Barabás Samu: Codex diplomaticus comitum de Frangepanibus./ A Frangepán család oklevéltára második kötet 1454–1527, hamis oklevelek 1209–1481. (Monumenta Hungariae Historica. Diplomataria XXXVIII. / Magyar történelmi emlékek. Okmánytárak. 38.) Bp. 1913. CIV. okl. 39 Marko Perojević: Petar Kružić. Kapetan i knez grada Klisa. Zagreb, 1931. 18. 40 Borislav Grgin: Senj i Vinodol kralja Matijaša Korvina Frankapana i Venecije (1465–1471) In: Radovi Zavod za hrvatsku povijest filozofskog fakulteta sveučilišta u Zagrebu, 28 (1995) 61–70. 41 Varga Szabolcs: Szlavónia berendezkedése a késő középkor és kora újkor határán. (1490–1540) Kéziratos PhD értekezés. Pécs, 2008. 299. 42 Gergely neve 1457-ben tűnt el a forrásokból, Jánost pedig akkor említik utoljára, amikor 1469-ben török fogságba esett, ahonnan Zrínyi Péter igyekezett kiváltani háromszáz forintért. B. Grgin: Počeci rasapa i. m. 94. Özvegye Katalin nem házasodott újra. 1492-ben még a Körös vármegyében álló Atyina castellumban élt. Thallóczy Lajos: Jajcza (bánság, vár és város) története 1450–1527. Az oklevéltárat szerkesztette: Horváth Sándor (Monumenta Hungariae Historica Diplomataria XL. / Magyar történelmi emlékek. Okmánytárak 40.) Bp. 1915. LXXXI. okl. 43 A 17. századi Stemmatographia tévesen őket említi, mint Karlovics János szülei. Forstallt a Károly név téveszthette meg, hiszen apa és nagyapa ugyanezt viselte. M. Forstall: A Zrínyi grófok i. m. 363. 44 Engel P.: Magyarország I. i. m. 466. I. Kukuljević: Zrin grad i. m. 55. 45 Vjekoslav Klaić nem említi Ilonát a családról írt munkájában. Keveset tudunk róla, a Körös megyében komoly befolyással bíró Kasztellánfi Györgyhöz ment férjhez1480 körül, és 1504-ben, legalább 44 évesen szülte meg utolsó, hetedik gyermekét. Pavao Maček – Ivan Jurković: Rodoslov plemića i baruna Kaštelanovića od Svetog Duha (od 14. do 17. stoljeća). Slavonski Brod, 2009. 134–136. 46 Milan Kruhek: Topografija krbavske spomeničke baštine. In: Krbavska bitka i. m. 113. 38

fel először a forrásokban.47 Az mindenesetre valószínű, hogy mivel a zadari kerületben is voltak birtokaik, így a várossal komoly konfliktusaik voltak.48 1469-ben meghalt Pál, ekkortól kezdve Károly egyedül irányította a család ügyeit.49 Róla szintúgy sporadikus ismereteinek vannak, és ezek többsége csupán élete utolsó éveibe enged bepillantást.50 Családi viszonyairól annyi jelenthető ki bizonyosan, hogy Dorottya nevű feleségétől két gyermeke, Ilona és János született. Mátyás hadjárata után visszatért annak hűségére, és az uralkodó már rá is épített határvédelmi rendszerének reformja során. Azon horvát nagybirtokosok közé tartozott, akiknek évente nyolc forint zsoldot ajánlott azért, ha egész évben fegyverben tartják a katonáikat, és a pénzügyi támogatásért cserében felhasználhatta őket a saját céljaira a bánok irányítása alatt.51 Befolyása a Mátyás halála utáni trónharcokban is megmaradt, a Miksa és Ulászló között kötött pozsonyi békeszerződés 1492. márc. 7-én kelt ratifikációját Egervári László bán és Frangepán János Bernát, Miklós és Mihály után ő írta alá, míg a Blagayak és Zrínyiek utána következtek.52 Korbáviai Károly az oszmán támadások elleni harcokból is kivette a részét, 1493. július 8-án „Udbina tágas mezején” érte a katonahalál,53 így fiára maradt a család irányítása. A Korbáviaiak utolsó és egyben kétségkívül leghíresebb tagja János volt, ennek ellenére kevés munka foglalkozott pályafutásával. Csupán Vjekoslav Klaić írt róla egy tanulmányt a 19. század végén,54 valamint Ante Gulin foglalta össze egy népszerűsítő cikkben az ismert adatokat.55 Az iránta tapasztalt érdektelenség érdekes, hiszen személye beleivódott a népi emlékezetbe, alakja köré meséket szőttek a későbbi évszázadok. 56 A nemzeti romantikus horvát történetírás számára is érdekes lehetett volna, hiszen úgy emelkedett a báni tisztségbe, hogy korábban nem voltak magyarországi birtokai és nem tartozott az udvari arisztokrácia tagjai közé. Ízig-vérig horvátnak tartotta magát, akiről a kortársak fontosnak tartották

47

V. Klaić: Rodoslovje i. m. 213. B. Grgin: Počeci rasapa i. m. 95–96. 49 V. Klaić: Rodoslovje i. m. 192. 50 Matije Mesić: Hrvati na izmaku srednjega vijeka. Izabrane rasprave. (Bibliotheca Croatica – Slavonica, Sirmiensia et Baranyensia Knj. 1.) Slavonski Brod, 1996. 11–20. 51 Kubinyi András: Hadszervezet a késő középkori Magyarországon. In: Nagy képes Millenniumi hadtörténet. 1000 év a hadak útján. Bp. 2000. 77. 52 Az oklelevet kiadta Friedrich Firnhaber: Beiträge zur Geschichte Ungerns unter der Regierung der Könige Wladislaus II. und Ludwig II. 1490-1526. Archiv für Kunde österreichischer Geschichtsquellen, 1849. 513–515. 53 Előtte azonban az a hír járta, hogy Frangepán Angelo és Korbáviai Károly megegyezett a törökökkel. Ferdo Šišić: Rukomet spomenika o hercegu Ivinišu Korvinu i o borbama Hrvata s Turcima (1473–1496) Starine XXXVIII. (1937) 13. 54 V. Klaić: Ban Ivan Karlović i. m. 55 Ante Gulin: Ivan Karlović krbavski . In: Istra 17. br. 4. Pula, 1979. 47–61. 56 Még a 19. században is több horvát népénekben szerepelt és az adriai szigetvilág népeinél is feltűnik, mint aki testvérével Elenával az élet vizében él. V. Klaić: Ban Ivan Karlović i. m. 139. 48

feljegyezni, hogy „in hoc laborat, quomodo lingua hungaricalis ne duraret in partibus Croaticis”.57 Mindezek miatt érdemes az életrajz alaposabb feltárása.58 Korbáviai Karlovics – a forrásokban gyakran Torquatus – János fiatal éveiről semmit nem tudunk. Első oklevelét apjával közösen 1492-ben állította ki.59 Ez alapján a születését az 1470-es évek közepére tehetjük. Apja halálakor még fiatal éveiben járhatott, ugyanis különböző birtokügyekben anyjával közösen említik a források, Ilona húga pedig ekkor még bizonyosan kiskorú volt. Csak anyja halálakor, valamikor 1499 után lett a családi birtokok teljhatalmú ura,60 és ebben az évben a Frangepánok már vele szövetkeztek Zengg visszavételére, igaz, a terv végül megbukott.61 A két família egymásrautaltsága nem véletlen, hiszen a Mátyás által folyósított összegek 1490 után elapadtak, az udbinai vereség után pedig együtt álltak velencei zsoldba.62 A következő adatunk 1502-ből származik, amikor a fiatal gróf a török által ostromolt Unach várát mentette fel, és adta át Corvin Jánosnak. 63 Az 1504. év jelentős dátum Korbáviai szempontjából. Corvin halálával a térség legerősebb politikai tényezője esett ki a mindennapi hatalmi harcokból, így az addig másodvonalba szorult klikkek szabadabban szervezkedhettek. Főhősünk magas presztízsét jelzi, hogy az országgyűlésen elfogadott határvédelmi tervezet kétszáz lovasára kétezer forint zsoldot ajánlott, és ezzel a legjelentősebb, állami pénzzel megtámogatott magánföldesúri kontingenssel rendelkezett a horvát végeken. A második legerősebb Frangepán Bernát száz lovasra kapott ígéretet, a Blagayak ötven, illetve Zrínyi Miklós huszonöt lovasa pedig eltörpül a Korbáviaiak ereje mögött.64 A következő években sajnos ismét nyoma veszett, és csak öt évvel később bukkan fel újra a forrásokban, igaz, ekkor egyből az események kellős közepében találjuk. Az 1509. évi házassági szerződés 57

Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora. In: A magyar nemzet története IV. szerkesztette: Szilágyi Sándor. Bp. 1896. 478. 2. lj. 58 A korszakkal foglalkozó horvát szakirodalomban bőségesen találunk rá utalást. Ezek közül a Jagelló-korra legfontosabb: M. Mesić: Hrvati na izmaku i. m. A Mohács utáni időszakra Vjekoslav Klaić: Povijest Hrvata. Od najstarijih vremena do svršetka XIX stoljeća. Knjiga peta. Četvrto doba: vladanje kraljeva iz porodice Habsburga (1527–1740) Zagreb, 1982. 59 Laszowski Emilij: Pečat Petra i Jurja knezova Krbavskih. Vjestnik kr. hrvasko-slavonsko-dalmatinskog zemaljskog arkiva II (1900) 63. 60 V. Klaić: Ban Ivan Karlović i. m. 141. 61 Pálosfalvi Tamás: Bajnai Both András és a szlavón bánság. Szlavónia, Európa és a törökök, 1504–1513. In: Honoris causa. Tanulmányok Engel Pál tiszteletére. Szerk. Neumann Tibor – Rácz György. (Társadalom és művelődéstörténeti tanulmányok 40.) Budapest, 2009. 261. 89. lj. 62 Uo. 252. 63 Borsa Iván: A Somogy megyei levéltár Mohács előtti oklevelei. In: Somogy Megye Múltjából 14. Kaposvár, 1983. 83. 64 Thallóczy L. – Horváth S.: Jajca oklt. CXV. okl.

A Zrínyi-Korbáviai viszony kezdetei még a 14. századra nyúlnak vissza, 65 de igazán szorossá 1509-ben vált, amikor Zrínyi Miklós és Korbáviai János kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek. Ennek lényege, hogy utód nélküli elhalálozás esetén a másik fél örökli az összes birtokot, alapját pedig Zrínyi Miklós és Korbáviai Ilona ezidőtájt bekövetkezett házassága képezte. Az oklevél jól ismert a szakirodalomban,66 több átiratban ránk maradt, és kiadásra is került.67 Mivel ez a szerződés volt a Zrínyiek felemelkedésének záloga, ezért érdemes részletesebben elemezni, főleg, hogy az eddigi szakirodalom adós maradt az indítékok, motivációk feltárásával. Két kérdésre kell válaszolnunk a szerződéssel kapcsolatban: miért jött létre, és miért ekkor döntöttek így a felek. Az első kérdésre az tűnik a legkézenfekvőbb magyarázatnak, amit már a 17. századi Stemmatographia is hangsúlyoz: „utolsó sarja e törzsnek. Ennek azonban a menny nem adott fiusarjat utódul, volt ugyan egy, de korán elorozta a sír, gyerekifjan.”68 A szöveg egy özvegyember képét festi elénk, akinek esélye sincsen már az utódra, de ez nem felel meg a valóságnak. Korbáviai János ekkor a harmincas éveiben járhatott, és egyáltalán nem tűnt megrögzött agglegénynek, éppen ekkor jártak olyan hírek, hogy talán elveszi Both András egyik unokahúgát. 69 Bár a frigyből nem lett semmi, mégis megállapíthatjuk, hogy más okot kell keresnünk a szerződés mögött. Az 1509. február 20-án Zrín várában kelt szerződés szövegéből kiderül, hogy nem két egyenrangú partner között jött létre. Ahogy arra már Salamon Ferenc is rámutatott, a Zrínyiek ekkor csak a helyi arisztokrácia másodvonalához tartoztak, míg a Karlovicsok a Frangepánok mellett a legjelentősebb dinasztiának számítottak. Uradalmaik a Frangepánokétól délre Likában egészen Kninig elnyúltak. Az oklevél összesen 21 várat sorolt fel János birtokaként, ami még akkor is jelentős, ha ezek közül többre nincsen más forrásunk, tehát nem lehettek igazán jelentősek. Korbáviában az övé volt a családi fészek, Komić mellett Udbina és az ettől északnyugatra fekvő Podlapčec, Likában Pocsitelj,70 Bjelaj,71 Lovinac, Barlete, Slivnik, Novaki, Novigrad, Hothwsa és Odria kerületben pedig Gradec, Lokavec, Zvonigrad, Mutnica,72 Zthermecky, Grahovec, végül Knin megyében részben Obrovác,73 Zelengrad, 65

Korbáviai Tamás felesége Zrínyi György lánya, Erzsébet volt valamikor 1362 után. Salamon F.: Az első Zrínyiek i. m. 209. 66 Uo. 222–223. 67 Én az 1534-ben kelt átiratot MOL DL 33994, valamint ennek kiadását használtam. Ivan Kukuljević Sakcinski: Dogadjaji Medvedgrada. In: Arkiv za povjestnicu Jugoslavensku III. Zagreb, 1853. XXXII. okl. 68 M. Forstall: A Zrínyi grófok i. m. 363. 69 Pálosfalvi T.: Bajnai Both i. m. 278. 70 Valószínűleg Corvin halálával került vissza János kezébe. Varga Sz.: Szlavónia a késő középkor i. m. 299. 71 Ezt Corvin özvegyének a kezéből szerezte meg Karlovics. MOL DF 25445. Horváth Richárd gyűjtése. 72 Corvin halála után szerezte meg Török Imre, majd tőle erőszakkal került Karlovics kezébe. Varga Sz.: Szlavónia a késő középkor i. m. 293.

Klucsevec, Waicha, Bagh és Oresje. Ezzel szemben Zrínyi kezében volt Zrin mellett Pedalj, Brodszki, Jamniczki és Gvozdanszko castrum, valamint Prekoverszka, Lesznica és Pasztusa kastély Zágráb megyében az Una mentén. Ezek a birtokok még akkor sem voltak egyensúlyban, ha tudjuk, hogy védettebb helyen feküdtek és így kevésbé érte őket pusztítás. A kérdőjelek ezzel inkább csak sokasodtak, mert nincs magyarázat arra, hogy Karlovicsnak milyen érdeke fűződött a szerződés megkötéséhez. A kételyeinket tovább növeli az a tény, hogy Zrínyi komoly előnnyel bírt e tekintetben, hiszen már házas volt, sőt – bár erről az oklevél nem szól –, János és Miklós nevű fiai is világra jöttek. Tehát a szerződés aláírásának pillanatában vajmi kevés esély volt a Zrínyi birtokok megszerzésére, és János csak veszíthetett ezzel az egyezséggel. Ezen a megállapításon csak tompít a szerződés szövege, amely valójában Korbáviai János és Ilona, valamint Zrínyi Miklós között jött létre, azaz a Korbáviaiak birtokjoga János halálával valójában Ilonára szállt, és csak az ő elhunytával került Zrínyihez, ám fordított esetben Miklós javait Ilona és János egyaránt örökölte. Miért jött tehát létre a szerződés? Az bizonyos, hogy nem egy hosszútávon jónak tűnő befektetésről volt szó, hiszen János nem tett le a házasságról, Miklósék pedig már ekkor bebiztosították a család jövőjét. A szöveg alapján azt kívánták elkerülni, hogy egy esetleges elhalálozás miatt idegen kézbe kerüljenek a birtokok, ettől pedig utód hiánya miatt csak Korbáviainak kellett tartania.74 A szerződés tehát János váratlan halála esetén a nőági örökösödést biztosította, de vajon mitől kellett tartania a fiatal grófnak? Erre a szerződés kelte szolgálhat magyarázatul, ezért járjuk körbe Horvátország korabeli eseményeit. Horvátországban és Szlavóniában Corvin halálától kezdve eluralkodott az anarchia, Both András báni kinevezése, majd a leváltása utáni lázadása teljesen felbolydította a délvidéki tartományokat. 75 Az egyik oldalon Perényi Imre nádor állt, aki személyes okokból akarta Bothot lehetetlen helyzetbe hozni, és e játszmában Kanizsai György és Ernuszt János bánokat használta fel, akiket sereggel küldött a bán leverésére. Az ellenfél Both András volt, aki 1508 telét Bihácsban, Zenggben és Otocsácban töltötte, és innen készült fegyverrel visszavenni Szlavóniát. Ebben a kiélezett helyzetben mindkét fél megpróbált pártot kovácsolni magának, és elsők között Karlovics Jánost igyekeztek maguk mellé állítani. Kanizsai 1509 elején kérte meg Perényit, hogy vegye fel a kapcsolatot a horvát 73

A szövegben Odrovec szerepel. „Quod ipsi ob respectum fraterne dilectionis et amoris illiusque consangvinitatis et affinitatis qua inter se coniuncti et confederati forent, nolentes etiam quod bona iuraque ipsorum possessionaria si temporum in successu partium alteram sine heredum solacio ex his vita migrare contingat in manus alienas et externas devolverentur et condescenderent, talem inter se perpetue et irrevocabiliter duraturam fecissent dispositionem et contractum.” I. Kukuljević: Dogadjaji Medvedgrada i. m. XXXII. okl. 75 Bajnai Both András bánságára legteljesebben lásd Pálosfalvi T.: Bajnai Both i. m. A továbbiakban e tanulmány alapján foglalom össze az eseményeket. 74

főúrral, ugyanekkor Bothnak is fontos volt a horvátországi vlahok támogatása. A renitens bán Velence segítségében is joggal bízhatott, a lagúnák városában ugyanis ekkorra már felmérték, hogy a magyar uralkodó ellenük szervezkedik. Még a tél végén felfogadták Bothot ötszáz katonával, és március végén Karlovics János és Frangepán Mihály kétszáz lovas élén megérkezett Trevisóba Velence zsoldjában, hogy akár Miksa, akár Ulászló ellen hadba vonuljanak.76 Ezelőtt került sor az ominózus szerződés megkötésére, és ez sok mindent megmagyaráz. Karlovics egy kétes kimenetelű vállalkozásba indult, ahol nem lehetett biztos benne, hogy épségben visszatér, a másik nyomós indok pedig az lehetett, hogy koronás uralkodója ellen készülődött. Eddig, bár nem rejtette véka alá András bánhoz fűződő jó viszonyát, nem lépett fel tevékenyen az udvar akarata ellen, Velence zsoldjában azonban már nem volt lehetősége óvatos lépésekre. Ha Ulászló fülébe jut, hogy ellene harcol, könnyen elveszíthette volna a birtokait. Ez állt a Zrínyi Miklóssal kötött szerződés hátterében, és így érthető meg Korbáviai szorult helyzete, amely miatt belement egy számára veszélyes jogi aktusba. Karlovics János pályafutása 1509–1521 között A Horvátországban maradó Both András politikai manőverei azonban új helyzetet teremtettek, amikor a Habsburg és a magyar uralkodónak is felajánlkozott, és a nyár folyamán már velencei területeket pusztított. Úgy tűnik, a közös ellenség elsimította a korábbi ellentéteket, és novemberben Karlovics, Zrínyi Miklós, Frangepán Angelo, Bernát és Mihály, Both András és Blagay Antal már a nádor parancsából készült a Velence fennhatósága alatt álló Zadar ellen.77 A hadjárat azonban kifulladt, és Velence ellentámadásba ment át. Both immár ismét Velence kegyét kereste, és a tárgyalások során az összekötő Korbáviai János volt, akiben a bán is megbízott és az itáliaiak is értékelték korábbi szolgálatait. A helyzetet bonyolította, hogy a gróf ekkor már úgy nyilatkozott Pietro Pasqualigo velencei követnek, hogy ő valójában Ulászló embere, és felajánlotta, hogy kíséretet biztosít neki Zágrábig, nehogy a Velencével ellenséges Frangepánok kezébe kerüljön. Azt nem tudni, hogy ebben mennyi volt az igazság, még Pasqualigo is kételkedett a gróf hűségében.78

76

Uo. 266. M. Mesić: Hrvati na izmaku srednjega vijeka i. m. 78 E. Kovács Péter: I dispacci dell’ ambasciatore di Venezia Pietro Pasqualigo dall’Ungheria (1509–1512) In: Annuario. Studi e documenti Italo-Ungeresi. Roma, 1997. 193. 77

A helyzet a következő évben sem lett tisztább. Velence a Frangepánok mellett a határmenti oszmán bégeket is felbérelte, akik egészen Bihácsig pusztítottak. 79 Ugyanakkor Both és Korbáviai is a városállam zsoldjában maradt, sőt, utóbbi még fizetésemelést is kért, mondván, Miksa is fel akarja fogadni. Közben a budai udvarral is folytatódtak a tárgyalások, Szlavónia Both engedélyével követet választott az esztergomi országgyűlésre, Korbáviai pedig maga küldött követeket a boszniai Feriz béghez, hogy rávegye a támadás elhalasztására. A királyi udvarban úgy értékelték, hogy a békét egy Dalmácia ellen vezetett hadjárattal lehetne kikényszeríteni, és Korbáviait kérték fel a magyar hadsereg vezetésére. Ő azonban jelentős diplomáciai érzékről tanúbizonyságot téve elutasította az ajánlatot, mert nem akarta tönkre tenni Velencével való kapcsolatát. Karlovics aktivizálódása mögött az állhat, hogy ez évben valószínűleg már Both horvátországi vicebánjaként és zenggi kapitányként fungált. 80 Az eseményekből kiderül, hogy minden fél értékelte a horvát gróf katonai tapasztalatát és politikusi képességeit, így nem csoda, hogy 1511-ben a magyar országgyűlés a Velence által fizetett kétszáz lovasa mellett további kétszázra szavazott meg négyezer forint zsoldot. 1504-hez képest jelentősen felértékelődött az ázsiója, seregének létszáma megegyezett a báni bandériummal, ezzel végleg megkerülhetetlen tényezője lett a délvidéki politikának. Főleg, hogy 1511 szeptemberében meghalt Both, aki őt jelölte meg politikai örököséül, azaz rajta állt, hogy sikerül-e békét teremteni a sokat szenvedett tartományokban. Korbáviai kemény feltételekhez szabta a kezében levő várak átadását, Zengg kapuit csak 16000 forint lefizetése után akarta kinyitni, és nehezményezte, hogy a tavasszal megszavazott összegből semmit sem látott, katonáit magának kell fizetnie kivérzett birtokairól befolyt jövedelmeiből. Októberben követe útján már behódolással fenyegetőzött a királynál, ezért még az is felmerült, hogy kinevezik bánná, ám Perényi Imre féktelen ambíciója ezt megakadályozta. A nádor 1512 tavaszán ugyanis maga kapta meg ezt a tisztet, és vállalta, hogy visszaszerzi Both özvegyétől, Csáki Annától a horvátországi királyi várakat. Ezért májusban követek útján tárgyalt az özveggyel és Korbáviaival egyaránt. Ezekről nem maradtak fenn iratok, ám a későbbi események alapján úgy tűnik, hogy János gróffal úgy fogadtatta el az új helyzetet, hogy továbbra is megtartotta a horvát vicebáni hivatalban.

79

Velence 1503-tól kezdve óvatosan nyitott az Oszmán Birodalom felé, és mind gyakrabban vonta be európai ügyeibe, elsősorban Magyarország ellen. Dávid Géza – Fodor Pál: Magyar-török béketárgyalások 1512–1514ben. Történelmi Szemle 36 (1994: 3–4) 193–199. 80 Ivan Jurković: Turska opsanost i hrvatski velikaši – knez Bernardin Frankapan i njegovo doba. Zbornik Odsjeka za povijesne znanosti Zavoda za povijesne i društvene znanosti Hrvatske akademije znanosti i umjetnosti, 17. (1999) 70. Ennek megdönthetelen bizonyítására eddig nem találtam forrást. Klaić szerint Perényi nevezte ki először vicebánná. V. Klaić: Ban Ivan Karlović i. m. 142.

Itt kellett helytállnia az összehangolt őszi oszmán offenzíva ellen, amely során a támadók elfoglalták a szreberniki bánság három erősségét, Szreberniket, Tessányt és Szokolt,81 novemberben pedig a szlavón nemességet is mozgósítani kellett. A vicebán kezében volt Osztrovica, Klissza és Zsiny, míg Bihácsot továbbra is Both korábbi familiárisa, Pekri Lajos irányította. Megbízatása azonban nem tartott sokáig. 1513 elején még sikerült behajtani vicebáni salláriumát, ám nem sokkal később megvált hivatalától. Miután Perényi lemondott hivataláról, az általa kinevezett helyettesének sem maradt maradása, Beriszló Péter más emberekkel képzelte el a tartomány irányítását. Beriszló bánsága alatt ismételten megritkultak a Korbáviairól szóló tudósítások. Erejét valószínűleg teljesen lekötötte birtokainak védelme, már 1513-ban olyan hírek kaptak lábra, hogy átengedte a törököket Velence felé.82 Ennek ellenére a következő évben már ismét likai falvait pusztították, jobbágyai tömegesen költöztek át oszmán területre, és a korabeli beszámolók szerint ez a végső pusztulásba taszította.83 Karlovics ezekben az esztendőkben került közelebbi viszonyba Bakócz Tamás esztergomi érsekkel, aki ez idő tájt a zágrábi püspöki stallumot is viselte.84 A kapcsolat háttere ismeretlen, és az események pontos rekonstruálására további alapkutatások szükségeltetnek, ezért most csak néhány következtetés levonására szorítkozunk. Fraknói állítása szerint 1517-ben feleségül vette Bakócz Tamás unokahúgát, akivel együtt megkapta Krupa várát,85 és a Zágráb megyei Otok castellumot.86 Bár a frigyre konkrét adatot eddig nem láttam – a szórványos forrásokból csak jegyesség igazolható 87 –, a házasság nem elképzelhetetlen, hiszen mindkét főúr Velence barátjának számított, Karlovics az ezt megelőző évben 2500 aranyforintot kapott, hogy százötven lovasával védje a velencei határokat is, valamint arra is kísérletet tett, hogy három várát velencei birtokokra cserélje.88 A 81

A hadjáratra lásd Szakály Ferenc: Nándorfehérvár 1521-es ostromához. Egy királyi adománylevél köztörténeti tanulságai. Hadtörténelmi Közlemények 25 (1978) 484–499. 82 Pálosfalvi T.: Bajnai Both i. m. 298. 83 Salamon F.: Az első Zrínyiek i. m. 229. 84 Andrija Lukinović: Biskup Ivan Bakać. In: Zagrebački biskupi i nadbiskupi. Juraj Batelja et alii. Zagreb, 1995. 230. 85 Fraknói Vilmos: Bakócz Tamás prímás birtokszerzeményei. Századok 20. (1888: 1–2) 114. Egy másik regesztából az derül ki, hogy Bakócz Krupa és Lipovac várát adta hozományba testvérével az őt feleségül vevő Johannes Torquatusnak. Ha a vőlegény előbb hal meg, akkor minden Boszniában, Likában és a tengerparton bírt városa a feleségéé legyen. Ivan Filipović: Ispisi iz Središnjeg arhiva obitelj Erdödy u Središnjem arhivu u Bratsilavi. Arhivski Vjesnik 21–22 (1978–79) 190. 86 Thallóczy Lajos – Barabás Samu: Codex diplomaticus comitum de Blagay. / A Blagay család levéltára. Bevezető tanulmánnyal a család történetéhez. (Monumenta Hungariae Historica / Magyar történelmi emlékek 28.) Bp. 1897. CLIV. okl. 87 „videtur perseverare circa matrimonium in proposito, sed certe non habet quo illa(m) sponsam ducat…” MOL DF 261759 Bakócz Tamás Erdődy Bálintnak. Köszönöm Pálosfalvi Tamásnak, hogy felhívta a figyelmemet a forrásra. 88 Margalits Ede: Horvát történelmi repertórium I. Bp. 1900. 197–198.

Tamás érsekkel fonódó szövetség magyarázat lehet arra, hogy Beriszló, aki a főpap egyik legnagyobb ellenlábasának számított, miért nem támaszkodott Karlovicsra Horvátországban, és miért nem hosszabbította meg vicebáni kinevezését.89 Így érthetővé válik Karlovics egyébként datálatlan pápai követküldése is, amely során számos vádat megfogalmazott X. Leó pápának a bánról.90 Poszedarszki István ura nevében arról panaszkodott, hogy a bán magára hagyta Horvátországot, és meghúzza magát Szlavóniában.91 Tudjuk, hogy a vádak nem igazak, Beriszló mindent megtett a tartomány védelméért, de az is igaz, hogy eközben a Korbáviai birtokok folyamatosan pusztultak. Karlovicsnak a bán mellett a Frangepánokkal is meggyűlt a baja. 1518-ban Bernát jogtalanul elfoglalta egyik várát – Krupa vagy Otok lehetett, amelyeket 1517-ben már ostromolt92 –, és ezért a király fej- jószágvesztésre ítélte. A Frangepánok ezt a súlyos ítéletet Bakócznak tulajdonították, ezért megdúlták birtokait, Lipovec és Okics várak tartozékait és Jasztrebarszko oppidumot.93 Jnos grófot udvari kapcsolatai mentették ki szorult helyzetéből, 1520-ban mint királyi familiáris kapott Szlavónia hadiadójából ezer forintot a végvidéken fegyverben tartott katonái zsoldjára.94 Eközben valamikor Rómában is megfordulhatott, legalábbis erre utal, hogy 1520 június 3-án felvették a római Szentlélek Társulat tagjai közé.95 Korbáviai János pályájában fordulatot jelentett Beriszló 1520-ban bekövetkezett halála. Jagelló (II.) Lajos magyar király azonnal szeretett volna utódot találni, Bakócz pedig Korbáviait ajánlotta a figyelmébe.96 Udvari ellenlábasai ekkor még megakadályozták a kinevezését, ám a főpap halála megnyitotta az utat e fontos poszt felé. Horvátországi befolyása és a Velencével és a Habsburgokkal ápolt kapcsolatai miatt végül rá esett a választás. Karlovics János báni tevékenysége (1521–1531) 89

Beriszlóra legújabban Kubinyi András: Beriszló Péter és budai szereplése. In: Uő: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon (METEM 22.) Bp. 1999. 171–185. 90 V. Klaić: Ban Ivan Karlović i. m. 143. 91 Vedran Gligo: Govori protiv turaka. / Orationes contra turcas. Split, 1983. 337–340. 92 Thallóczy L. – Barabás S.: Blagay oklt. i. m. CLIV. okl., CCCV. okl. Bernát lépése szintén Karlovics és Bakócz kapcsolatával magyarázható, mert ő is a főpap ellenségének számított. „Ad Sclavoniam nunc si aliud fieri poterit non vadas propter banum qui noster apertus est inimicus, et similiter comitem Bernardinum.” Ld. 86. lj. 93 E. Kovács Péter: „Összetörték, elrabolták” Egy szlavóniai mezőváros anyagi kultúrája az 1520. évi hatalmaskodás tükrében. Történelmi Szemle 39 (1997: 3–4) 425–427. 94 Iványi Béla: A körmendi levéltár missilis levelei. (I. rész, középkor, 1454–1526.) (Litterae missiles in tabulario principium de Batthyány reperibiles Pars prima, 1454–1526.) (Körmendi Füzetek 5.) Körmend, 1943. 124. reg. 95 Ivan Črnić: Nekoliko južnih Sloviena zapisanih od 1478 do 1520 godine u braštinu sv. Duha u Rimu. Starine 15 (1883) 176. Fraknói Vilmos kiadásában nem szerepel a neve. Fraknói Vilmos: A római Szentlélek-társulat anyakönyve. 1446–1523. (Monumenta Vaticana Hungariae ser. I. tom. V.) Bp. 2000.2 Fontos megjegyezni, hogy az anyakönyvbe való felvétel nem jelenti automatikusan, hogy az illető személyesen megjelent a városban. 96 M. Mesić: Hrvati na izmaku i. m. 192.

Karlovics Mohács előtti báni tevékenységéről, valamint a királyválasztás körüli szerepéről a közelmúltban hosszabban értekeztem, ezért erre itt most csak érintőlegesen térek ki,97 és inkább a családi birtokállományban bekövetkezett változásra fókuszálnék. Az bizonyosra vehető, hogy Beriszló halála után a horvát grófnak létérdeke volt a kormányzati pozíció elvállalása, mert várai egyre-másra kerültek török kézre,98 1520 júliusában pedig nyíltan meghódolásra szólították fel a határ mentén szolgáló oszmán parancsnokok.99 Ezért valamikor 1521 végén elfogadta a báni tisztséget, 100 de a rendre késő központi kifizetések miatt a következő évtől már bizonyíthatóan kapott zsoldot Habsburg Ferdinánd ausztriai főhercegtől is, májusban pedig osztrák segélycsapat és hadifelszerelés érkezett Mutnicába, a bán egyik horvátországi várába.101 Az ausztriai segítségnyújtás dacára Skradin mellett elesett a középkori Horvátország központja, Knin, és ezzel újabb jelentős szeletet hasítottak ki a tartományból. Az év végére csupán Udbina, Krupa, Obrovác, Novigrad és Mutnica, valamint a következő évben oszmán kézre kerülő Osztrovica 102 maradt Korbáviai uralma alatt. Mivel birtokai kivétel nélkül a legveszélyeztetettebb területen álltak, még külső segítséggel sem tudta megakadályozni pusztulásukat. Sovány vigasz lehetett csupán, hogy ezekben az években máig tisztázatlan körülmények között megszerezte a Zágráb megyei Klokocs castellumot,103 amely korábban a Vojkfiaké volt, ám amíg Vojkfi Miklós Knint védte, 104 a Frangepánok elfoglalták a családtól. Pozitívumként azonban annyi elkönyvelhető, hogy az addig Szlavóniában súlytalan Karlovicsnak sikerült itt is kiépíteni kapcsolatrendszerét. Erdődy Simon zágrábi püspök mellett kányaföldi Kerecsényi Pálban is joggal bízhatott, akit szlavóniai vicebánjának nevezett ki, és aki mindvégig hű maradt urához. A főleg Zágráb megyében birtokos család biztosította a tartomány lojalitását, és a szlavón rendek nem

97

Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás” története. Századok 142 (2008: 5) 1108– 1115. 98 Az 1509-ben említett várai közül 1522-ben már biztosan török kézben volt Barlete, Bjelaj, Gradec, Grahovec, Lokavec, Lovinac, Novaki, Oresje, Slivnik, Zelengrad és Zvonigrad. I. Kukuljević: Zrin grad i. m. 55. 99 V. Klaić: Ban Ivan Karlović i. m. 143. 100 Mesić alapján Margalits azt állítja, hogy 1521 októberében nevezte ki az uralkodó. Margalits E.: Horvát történelmi i. m. I. 338. Decemberben már Sanuto velencei követ is így említi. Thallóczy L. – Horváth S.: Jajca oklt. CCX. okl. Első bánként kiadott oklevele azonban 1522. jan. 6-án kelt. Matije Mesić: Gradja mojih razprava u “Radu”. Starine V (1873) 200. 101 Varga Sz.: Az 1527. évi i. m. 1106. 102 Margalits Ede: Horvát történelmi repertórium II. kötet. Bp. 1902. 717. A várat már 1522-ben is megostromolták, de akkor Karlovics még felmentette. A következő év augusztusában azonban már tehetetlen volt, amikor az erősség árulás révén gyorsan elesett. V. Klaić: Ban Ivan Karlović i. m. 147. 103 Igaz, az első innen keltezett levélre csak 1530-ból van adatunk. Tehát ez a kastély megszerzésének legkésőbbi dátuma. Emilij Laszowski: Monumenta Habsburgica regni Croatiae Dalmatiae Slavoniae Knjiga I. 1526–1530. (MSHSM XXXV.) Zagreb, 1914. 378. okl. 104 Marko Perojević: Petar Kružić. Kapetan i knez grada Klisa. Zagreb, 1931. 58.

fordultak ellene hivatali évei alatt.105 Sokkal jobban meggyűlt a baja Tahy Jánossal, akit Mária királyné nyomására 1524 elején bánnak neveztek ki mellé,106 és ezt a rigorózus gróf rendkívül zokon vette.107 Az állandó torzsalkodásnak az vetett véget, hogy Karlovics 1525 márciusa előtt távozott posztjáról, helyét pedig Batthyány Ferenc vette át. 108 A középkori magyar állam bukásának előestéjére János gróf kiszorult az udvari nagypolitikából, ám szülőföldjén továbbra is a leghatalmasabb főurak közé számított. Hozzá képest a Zrínyiek szerencsésebbnek mondhatták magukat, bár Pasztusa castellumot elvesztették, megszerezték az Erdődyektől a Zágráb megyei Komogojna kastélyt,109 és a kezükben került az Una-menti Novigrad castrum is ezekben az években.110 Ferdinánd főherceg Zrínyi Miklóst is felfogadta zsoldjába, és kapcsolatuk bizonyítéka többek között az 1524-ben kötött szerződés, amely csupán a budai udvar tiltakozásán bukott meg.111 A mohácsi csatavesztés utáni hónapokban az addigi politikai kapcsolatok sok esetben átértékelődtek, befolyásos családok tűntek el, míg több, az addig másodvonalba tartozó família országos pozícióba jutott.112 A változások nem kímélték a Drávától délre fekvő vidéket sem. A helyzet itt annyiban még súlyosabb volt, hogy Ferdinánd ausztriai tartományai megóvása miatt ezen területekről még átmenetileg sem mondhatott le, ám a már régi ismerősnek számító horvát nagyurakat leszámítva a szlavón arisztokrácia és vármegyei nemesség Szapolyai Jánost támogatta.113 A Ferdinándhoz húzó nemesség vezetője ekkor már vitathatatlanul Korbáviai János volt, akinek megerősítésére a Habsburg-kormányzat mindent elkövetett, mert jól tudta, hogy átállásával az egész tartományt elveszik. János gróf legfőbb ellenfele Szapolyai egyik legerősebb támasza, Frangepán Kristóf volt, akinek kapcsolatai, 105

Igaz, a viszony nem mindig volt zavartalan. Már 1522-ben feltűnt Sigismund Ditrichsteinnak osztrák főkapitánynak, hogy a bán és a rendek nincsenek túl jó viszonyban. „dieweil die Krabbaten und Windischen Lander und der baan dermassen in unainigkeit steen und nicht einander vertrauen, sy im auch nit felfen wellen.” Thallóczy Lajos – Hodinka Antal: A horvát véghelyek oklevéltára 1. kötet 1490-1527. (Monumenta Hungariae Historica / Magyar történelmi emlékek 31.) Bp. 1903. XCIV. okl. 106 Mária szerepére lásd: Kubinyi András: A magyar állam belpolitikai helyzete Mohács előtt. In: Mohács Tanulmányok. szerkesztette: Rúzsás Lajos – Szakály Ferenc. Bp. 1986. 59–101. különösen 86–93. 107 Jurisics Miklós jegyezte meg róla, hogy sohasem éri be azzal, amit kap, hanem mindig többet követel magának. Thallóczy L. – Barabás S.: Blagay oklt. i. m. CLXII. okl. 108 Batthyány báni kinevezése márc. 12-én kelt. A báni tiszt jogfolytonossága II. Lajos és I. Ferdinánd korában. Közli: D-gy.[Dongó Gyárfás Géza] Történelmi Tár 1899. 317. 109 I. Kukuljević: Zrin grad i. m. 55. Okleveles anyagban csak 1544-ből találtam adatot a család birtokjogára. Emilij Laszowski: Povjesni spomenici plem. Općine Turopolja nekoć „Zagrebačko polje” zvane / Monumenta historica nob. Communtatis Turopolje olim „campus Zagrabiensis” dictae. Svezak treći: 1527.–1560. s nadopunjkom k sv. I. i II. 1347–1525. Zagreb, 1906. 73. okl. 110 Milan Kruhek: Krajiške utvrde i obrana hrvatskog kraljevstva tijekom 16. stoljeća. (Bibliotheka Hrvatska povjesnica Monografije i studije Knjiga 1.) Zagreb, 1995. 73. 111 Salamon F.: Az első Zrínyiek. i. m. 235–237. 112 Az arisztokrácia 16. századi átrendeződésével Pálffy Géza foglalkozik behatóan. 113 A Mohács utáni hónapok délvidéki eseményeire lásd Varga Sz.: Az 1527. évi i. m. 1118–1133. Az egész királyságot vizsgálja Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után. (Szapolyai János király kormányzása 1526. november – 1527. augusztus) Századok 111 (1977) 635–680.

katonai tapasztalata, a mohácsi csata után kialakult nimbusza elegendőnek bizonyult, hogy szilárdan kezében tartsa a Dráván-túli területeket. A helyzet 1527 tavaszára vált kritikussá, amikor szinte egymást követték a határmenti bégek támadásai a Ferdinándhoz hű horvát területeken, míg a Szapolyai hívei is fölénybe kerültek.114 A helyzet konszolidálása érdekében Ferdinánd először is újra kinevezte bánnak Karlovicsot március 18-án.115 Ez volt az első lépés volt, ám pénz hiányában ez a tisztség vajmi keveset ért. Az uralkodónak két lehetősége maradt Korbáviai megtartására; vagy előteremti a feladatok elvégzésére szükséges összeget, vagy birtokadomány formájában fizeti meg a bán költségeit. Ebben a helyzetben az előbbire szinte semmi, az utóbbira pedig korlátozott remény kínálkozott, hiszen eladományozható királyi birtokok már alig voltak Szlavóniában, így Ferdinánd csupán vásárlás vagy háramlás útján remélhette, hogy szert tesz forgalomképes

javakra,

amelyekkel

fontosabb

híveit

lekenyerezheti.

Szerencséjére

Brandenburgi György jóvoltából komoly uradalmak váltak szabaddá a Mohács előtti években. Az őrgróf anyagi nehézségei miatt ugyanis 1524. október 27-én eladta Habsburg Mária királynénak Varasd várat és uradalmat 11 000,116 Medvevár, Lukavec és Rakonok várakat, valamint Rakonok és Verbovc oppidumokat 22 000 aranyforintért,117 melyek átvételére 1525. november 11-én került sor.118 A birtokok ekkor a Habsburgok megbízható hívének, Hans Ungnadnak a kezébe kerültek, de ez nem akadályozta meg az uralkodót abban, hogy felhasználja őket birtokpolitikájában. Még királlyá választása előtt, december 3-án megígérte Karlovicsnak, hogy Medvevár és Rakonok uradalmakat 4000 forint zálogösszegért visszaszerzi, és azt legkésőbb 1527. november 11-én átadja neki.119 A birtokok ügye a következő hónapokban megrekedt és csupán több esemény együttes hatására realizálódott. Az első ezek közül a hadi helyzet további romlása volt. Karlovics április elején még megfutamított egy kisebb portyázó csapatot a család ősi fészke, Udbina közelében,120 ám a hónap végére elesett Obrovac, Novigrad és Udbina, és velük a középkori

114

Barta Gábor: Egy elfelejtett hadszíntér 1526–1528. Történelmi Szemle, 37 (1995: 1.) 1–33. Thallóczy L. – Barabás S.: Blagay oklt. i. m. CLXVIII. okl. 116 Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok” a 16. században. Századok 138 (2004: 5) 1112. A vár és város 1526 őszén Báthori István nádor kezébe került, így ez az uradalom nem szerepelt a Mohács utáni birtokígéretek kavalkádjában. 117 Emilij Laszowski: Povjesni spomenici plem. Općine Turopolja nekoć „Zagrebačko polje” zvane / Monumenta historica nob. Communtatis Turopolje olim „campus Zagrabiensis” dictae. Svezak drugi: 1467.–1526. Zagreb, 1905. 297. okl. Ugyanekkor testvére, Ferdinánd főherceg is erőfeszítéseket tett ezen uradalmak megszerzésére. Kubinyi András úgy vélte, hogy a főherceg Karlovicsot is bevonta a birtokügyletbe, ám a királyi udvarban azonban ez kitudódott, és Ferdinánd végül letett az üzletről. Kubinyi A.: A magyar állam belpolitikai i. m. 89. 118 MOL DL 101596 119 Thallóczy L. – Hodinka A.: Horvát véghelyek oklt. i. m. CDXLVII. okl. 120 Thallóczy L. – Hodinka A.: Horvát véghelyek oklt. i. m. DIV. okl. 115

Horvát Királyság területének nagy része. 121 A török támadások később sem szüneteltek, és ez állandóan napirenden tartotta a hatékony védelem kiépítésének kérdését, amihez a helyzet konszolidálása szükségeltetett. Ehhez pedig szüksége volt a bán támogatására. A másik ok a horvát rendek elégedetlensége volt, amit Ferdinánd pusztításokkal szembeni tehetetlensége váltott ki. Karlovics már februárban azt írta királyának, hogy „Horvátország most rossz akarattal van őfelsége iránt a szolgálatért járó adósság miatt.”122 A horvát arisztokrácia eddig Ferdinánd mellett álló pártja hamar csalódott Ferdinándban, és ez látszik az áprilisban összeülő cetini gyűlés hangvételéből is. A horvát rendek – akiknek hangadói között ott találjuk Karlovics mellett Zrínyi Miklóst is – igen kritikus hangot ütöttek meg az uralkodóval szemben.123 Különösen azt nehezményezték, hogy Ferdinándtól semmi segítséget nem kaptak a török betörések elhárítására, amelyek következtében ismét komoly területek vesztek el végleg a keleti határoknál. Ők abban bíztak, Ferdinánd konszolidálni tudja uralmát Magyarországon, és az onnan befolyó jövedelmekből is segíteni tudja őket, ám mivel az Szapolyai kezében volt, így még az ottani segítségtől is elestek.124 Ezért megpróbáltak nyomást gyakorolni Ferdinándra, mondván, hogy ők nem mindenkinek voltak a védőbástyái „non fuimus bonus clipeus omnibus vicinis nostris”, és a törökök mellett immár Velence és Szapolyai is békét ajánlott nekik. A horvát nemesség tehát a már jól bevált – és a jövőben is többször alkalmazott – zsarolás fegyveréhez nyúlt, hogy kikényszerítse a nagyobb támogatást a tartomány számára. Ezt Ferdinánd nem hagyhatta, mindenképp újjá kellett szerveznie szétzilálódott táborát. A harmadik előzménynek Batthyány Ferenc hintapolitikája tekinthető, ugyanis Ferdinánd nem lehetett biztos az ifjú mágnás hűségében, ezért mindent megtett, hogy teljesítse az anyagi követeléseit. Még márciusban Mária ezer forintért zálogba adta neki a medvevári uradalomhoz tartozó Lukavec kastélyát,125 április 29-én hadiszerek szállítására adományozott vámmentességet,126 az Alsó-Ausztriai Kamarával pedig további ezer magyar

121

Vjekoslav Klaić: Pad Obrovca, Udbine i Jajca. Prilog za hrvatsku povjetnicu godine 1527.–1528. Vjesnik VII (1905) 53–69. 122 Emilij Laszowski: Monumenta Habsburgica regni Croatiae Dalmatiae Slavoniae Knjiga I. 1526–1530. (MSHSM XXXV.) Zagreb, 1914. 41. okl. 1527. febr. 25. előtt. Karlovics János Ferdinándnak. 123 Fraknói Vilmos (szerkeszti): Magyar Országgyűlési Emlékek / Monumenta comitalia regni Hungariae I. 1526–1537. Bp. 1875. 164; Ferdo Šišić: Hrvatski saborski spisi /Acta comitialia regni Croatie, Dalmatiae, Slavoniae. Knjiga prva: Od godine 1526. do godine 1536. (MSHSM XXXI.) Zagreb, 1912. 65. okl. 124 „Quia condam rex Hungarie felicis memorie, singulis annis ad regnum Croacie expensas fecit tantum ad banum et ad pixidarios sexaginta millia florenorum et qadhuc circa hoc dominis et nobilibus auxilio fuit. Regnum eciam Sclavonie cum tota sua potestate semper nobis juvamine et auxilio fuit et omnino ad defensionem nostram coadiunctam.” F. Šišić: Saborski Spisi i. m. I. k. 66. okl. 125 Laszowski E.: Turopolje i. m. III. k. 1. okl. 126 Thallóczy L. – Hodinka A.: Horvát véghelyek oklt. i. m. DXIII. okl.

forintot utaltatott ki számára május 2-án.127 A Batthyányért folytatott versenyben kapóra jött az immár hónapok óta húzódó birtokügylet is, és mindezek együttesen a tárgyalások felújításához vezettek. Ezt Jurisics Miklós vezette, és április végén Karloviccsal négyezer dukát zálogösszeg kifizetésébe egyeztek meg,128 amelyet az uralkodó szintén Batthyánynak kívánt átutalni. A kifizetés teljesült,129 és a Zrínyiek és a Korbáviaiak sorsa ezen a ponton újra összekapcsolódott. Az uradalmakért kifizetett négyezer forintot ugyanis Zrínyi Miklós hitelezte meg, és ennek során egy újabb szerződést kötöttek, amely később hozzásegítette a családot e fontos birtokokhoz. A zágrábi káptalan előtt május végén kelt oklevélből kiderül, hogy a bán úgy kapott kölcsönt Medvevár és Rakonok megvásárlásához, ha jövedelmeinek fele Zrínyi birtokába kerül, és a tiszttartókat is közösen nevezik ki. 130 Ezzel valójában kiegészítették az eredeti, 1509-ben kelt szerződést, amelynek érvényessége erősen megkopott az abban említett birtokok pusztulása okán. A Zrínyiek későbbi történetében ez a szerződés fontos állomás, hiszen ezek a birtokok biztosították a család létalapját az 1530-as években. A tranzakcióval egy időben Karlovicsnak újabb várat sikerült megszereznie, mivel a teljes passzivitásba vonult Batthyány eladta neki a Máriától szerzett Lukavec castellumot.131 Bár itt konkrétan nem került elő forrás a pénz eredetéről, de nem kizárt, hogy szintén a sógora állt a bán háta mögött. Így a nyárra már három fontos várral bírt Zágráb megyében, amivel komoly befolyást szerzett a tartományban. A nyár végén meginduló harcokban a Frangepán Kristóf vezette Szapolyai-párti csapatok sokáig fölényben voltak, csak a fővezér Varasd ostromakor bekövetkezett halála fordította meg a hadiszerencsét. Az év hátralévő részében Karlovicsnak sikerült a tartomány nemességét Ferdinánd mellé állítani, a győzelem azonban akkor vált teljessé, amikor Erdődy Simon zágrábi püspök is behódolt, és ígéretet tett a hűségeskü letételére.132 Ezzel Karlovics vitathatatlanul Horvátország és Szlavónia legerősebb politikai és katonai tényezőjévé vált, 127

Thallóczy L. – Hodinka A.: Horvát véghelyek oklt. i. m. DXIV. okl. HHStA Hofkammer Archiv (HKA) Hoffinanz Ungarn (HFU) Konv. 1527. fol. 13–15. Ez az összeg megegyezett a még 1526. nov. 28-án kialkudott árral. HHStA HKA HFU Konv. 1527. fol. 29. 129 Az Alsó-Ausztriai Kamara utasította is a gráci helytartót május 10-én, hogy vegye át Ungnadtól ezt az összeget. Thallóczy L. – Hodinka A.: Horvát véghelyek oklt. i. m. DXXI. okl. 130 „ipse pro quibusdam certis et arduis suis negociis et necessitatibus ipsum ad presens summe urgentibus evitando et presertim in empcione castri Medvevara in Zagrabiensi et castelli Rokonok in Crisiensi comitatibus existentium ac pertinentiarum eorundem, a spectabili ac magnifico domino Nicolao comite a Zrynio argenti marcas germanicas valoris in summa quatuor milia florenorum hungaricalium sub spe mutue restitucionis levasset et percipisset, ea lege et, condiciones mediante: Quod praefatus dominus Nicolaus Comes de Zrynyo in eisdem castro Medvevara et castello Rokonok et ipsorum pertinentiis officiales suos, aeque dictus dominus Joannes Torquatus locare, et tenere, directamque et aequalem medietatem universorum proventuum, utilitatuum et emolumentorum, nec non taxarum quarumcumque ad idem castrum Medvevara et dictum castellum Rokonok de Jure et ab antiquo spectantium ac pertinere debencium infra tempus redempcionis et depositiones summae praedictae habeat et habere possit.” I. Kukuljević: Dogadjaji Medvedgrada i. m. XXXI. okl. 131 E. Laszowski: Turopolje i. m. III. k. 2. okl. 132 F. Šišić: Saborski Spisi i. m. I. k. 93. 1528. jan. 7. Esztergom. Erdődy Simon eskülevele. 128

akinek a szolgálatait illett megbecsülni. A királyi hála nem váratott sokáig, a megbecsülés jeleként Karlovics a főasztalnál kapott helyet Ferdinánd koronázási lakomáján. 133 Újabb tisztségekkel is gazdagodott, midőn december 17-én megkapta Verőce vármegye ispáni címe mellé Verőce várát és oppidumát, amelyek addig a hűtlenségért elítélt Bánffy János kezében voltak.134 Végül pedig ismét őt nevezte ki az uralkodó Batthyány Ferenc mellé horvát-szlavón bánnak január 18-án.135 A következő hónapok aktív határvédelemmel teltek Korbáviai számára. A kiadott oklevelekből látszik, hogy Batthyány gyakori távolléte miatt teljesen rámaradt a törökök elleni

védelem

megszervezése.

A

fellángoló

harcokban

szeptember

közepén

győzedelmeskedett egy nagyobb udbinai portyázó csapat felett, és az elfogottaktól megtudta, hogy az új mosztári bég ismét Krajna megtámadására indul.136 Ezért összefogott Niclas Thurn laibachi kapitánnyal, és október elején a Branica patak mentén kemény csatában legyőzték a támadókat.137 Itt a bán is komoly sérüléseket szenvedett, de egy időre megakadályozta a vidék további pusztulását. 1529-ben a Bécs elleni vezetett szultáni hadjárat miatt nagy veszély fenyegette Horvátországot és Szlavóniát is, főleg, hogy a magyarországi politikai események következtében Szapolyai pártja új erőre kapott, és Erdődy Simon vezetésével támadásba ment át.138 Ferdinánd ekkor Thurn kapitány vezetésével spanyol zsoldosokat küldött a tartomány védelmére, Karlovics pedig Zágrábot rabolta ki, hogy csapatait fegyverben tudja tartani. 139 A hadjáratban végül sikerült megőrizni helyzetét a bán vezette csoportosulásnak, a mérleg nyelve azonban inkább az ellenpárt javára billent. Bizonyossá vált, hogy Ferdinánd ingatag uralmát csak állandó ausztriai katonai jelenlét képes fenntartani, az 1530-ban horvátországi főkapitánnyá kinevezett Hans Katzianer támogatása nélkül a tartomány elveszne a Habsburgok számára.140 A magukra maradt horvát főurak mind gyakrabban engedték át a 133

Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról. Századok 138 (2004: 5) 1064. 134 Ivan Bojničić: Kraljevske darovnice odnoseće se na Hrvatsku. Iz kraljevskih registraturnih knjiga „Libri regii”. Vjesnik VII (1905) 187. Verőcét valószínűleg nem sikerült Karlovicsnak birtokba vennie, mindvégig a Bánffyak kezén maradt. 135 Iványi Béla: A körmendi levéltár Memorabiliái. (Acta Memorabilia in tabulario gentis principum de Batthyány reperibilia) (Körmendi Füzetek 2.) Körmend, 1942. 76. 136 E. Laszowski: Mon. Habs. i. m. I. k. 129. 1528. szept. 20. Mutnica. Karlovics János Niclas Thurnnak. 137 E. Laszowski: Mon. Habs. i. m. I. k. 134. 1528. okt. 15. Németújvár. Batthyány Ferenc Máriának. 138 Az eseményekről részletesen: Varga Szabolcs: Szlavónia berendezkedése a késő középkor és kora újkor határán (1490 – 1540) PhD disszertáció. Pécs, 2008. 159–170. 139 E. Laszowski: Mon. Habs. i. m. I. k. 181–182. 1529. jún. 18. Zágráb. Pásztor János Ferdinándnak. 140 Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16–17. században. (Minta egy készülő főkapitányi archontológiai és „életrajzi lexikonból”) Történelmi Szemle 39 (1997: 2) 257–288.

területükön az alsó-ausztriai tartományokat dúló oszmán csapatokat.141 A helyzet teljesen kaotikus volt, a főurak egymás ellen is felhasználták a zsoldért mindenre kapható martalóc csapatokat.142 Karlovicsra mind nagyobb felelősség hárult, hiszen rajta kívül szinte mindenki gyanúba keveredett, hogy valamilyen mértékben lepaktált a határmenti bégekkel. Az egymásrautaltság miatt szinte napi kapcsolatba került Katzianerrel, aki sokszor feletteseként járt el a bánnak. Karlovics befolyását jelzi, hogy Frangepán Bernát Jurisics mellé János grófot nevezte ki lánya gyámjának, és ezt Ferdinánd is tiszteletben tartotta, amikor átvette a családi birtokokat.143 Még ebben az évben Báthori István nádor halála is problémát okozott, hiszen fiú utód hiányában az özvegy mazóviai Zsófia akaratán múlt a hatalmas családi birtok sorsa. Ferdinándnak létérdeke volt, hogy egy esetleges újabb házasság esetén valamely megbízható főúr kezén maradjanak az uradalmak. Ezért 1530. szeptember 9-én levelet írt az özvegynek, amelyben felvetette egy Karloviccsal kötendő frigy előnyeit. 144 A tárgyalások hosszan elhúzódtak, az uralkodó még a következő év áprilisában is igyekezett az özvegyet meggyőzni.145 A tét a rendkívül fontos Varasd váruradalma volt, amelynek megszerzése tovább növelte volna a bán befolyását. Ekkor robbant a hír, hogy Karlovics gyűlést hívott össze a horvát rendek számára, ahol a töröknek való adófizetésről tárgyalnak. Bár a bán tagadta a híreszteléseket, és valószínűleg igazat mondott, Ferdinándot különösen foglalkoztatta az ügy, és a magyar tanácsosoktól kért tanácsot.146 Thurzó Elek önmérsékletre intette az uralkodót, mert szerinte a bán eddig mindig hűséges volt hozzá, és a zágrábi gyűlés sem került megtartásra, amiről a híradások szólnak. 147 141

F. Šišić: Saborski Spisi i. m. I. k. 185. 1530. aug. 2. Lukavec. Karlovics János Christoph Pugstall krajnai vicekapitánynak. 142 Zrínyi emberei segítettek például átkelni a martalóc csapatoknak az Unán, hogy szabadon pusztíthassák Keglevics Péter birtokait. „Thurce venerant et transfretati sunt per fluvium Un, quas Thurcas navigaverunt per fluvium Un homines comitis de Zrinio, qui fedus tenet cum Thurcis.” E. Laszowski: Mon. Habs. i. m. I. k. 470. 1530. okt. 22. Novigrad. Karlovics János Hans Katzianernek. 143 „Bernardinus comes de Frangepan…Johannem Torquatum…Nicolaum Iuriczicz tutorem et curatorem dictorum pupillorum expresse nominaverit et elegerit”. E. Laszowski: Mon. Habs. i. m. I. k. 283. 144 „Cupientes ergo vestre rerumque vestrarum incolumitati consulere et per hoc etiam eundem Torquatum uberiori gratia et beneficentia nobis reddere obnoxium, vos gratiose hortamur et requirimus studiosus, ut ad humilem nostri complacentiam tam honeste petitioni nostre pro vestra in nos obsequendi promptitudine obtemperare, vosque iam dicto Torquato perpetuo connubio sociare velitis.” HHStA Hungarica 1530. IX. 35. Kiadva: Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. szerkesztette: Bunyitay Vince – Rapaics Rajmund – Karácsonyi János. 1530–1534. (II. kötet) Bp. 1904. 56. C. Tóth Norbertnek köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet erre a forrásra. 145 HHStA Hungarica 1530. IV. 8. 146 Emilij Laszowski: Monumenta Habsburgica regni Croatiae Dalmatiae Slavoniae Knjiga II. 1531–1540. (MSHSM 38.) Zagreb, 1916. 82. 1531. júl. 20. Pozsony. Thurzó Elek Ferdinándnak. 147 A gyűlést valóban elhalasztották, és valamikor augusztus elején került rá sor. E. Laszowski: Mon. Habs. i. m. II. k. Dodatak. 505. 1531. aug. 9. előtt.

A gyanú a tekintetben nem volt teljesen alaptalan, hogy a bán is részt vett az úgynevezett királynélküli országgyűlések sorába tartozó bélavári tanácskozáson március 19-én, ahol a polgárháború befejezésének módozatait vitatták meg, és megtartását egyik uralkodó sem nézte jó szemmel.148 A vádakat már nem tudta magáról teljesen lemosni a bán, mert rövid betegség után augusztus 9-én elhunyt, és holttestét a remetei pálosok rendházában temették el.149

A birtokok sorsa Halálakor a Karlovics-örökséghez tartozott a viszonylag új szerzeménynek számító Medvevár, Lukavec és Rakonok mellett Krupa, Novi, Klokocs és Mutnica. Ez tekintélyes birtokállomány volt, amelyet a magukat örökösnek tekintő Zrínyiek mellett az uralkodó, és a szlavóniai katonabárók, főleg Pekry Lajos is igyekeztek megkaparintani. Az első eredményt a Zrínyiek tudták felmutatni, akik mint a végrendelet végrehajtói, még az ősz folyamán megszerezték Krupát, és feleskették az ott szolgálókat a család hűségére. 150 A tét azonban nagy volt, mert Ferdinánd jól tudta, hogy csak olyan személyt nevezhet ki a báni posztra, aki elegendő birtokkal és befolyással rendelkezik a tartományban, ehhez pedig szüksége volt az örökségre. Ezért Tuskanics András topuszkói apát kinevezése eleve csak ideiglenes lehetett, függetlenül attól, hogy alig néhány héttel élte túl elődjét, és már szeptember 16-án elhalálozott. Ferdinánd ekkor kikérte magyar tanácsosainak a véleményét, és Szalaházy Tamás Pekryt javasolta. Zrínyivel az volt a baja, hogy adót fizetett a töröknek, Frangepán Farkas pedig nem volt túl harcias. Szalaházy úgy vélte, hogy Pekry elfogadásának a kulcsa, ha Karlovics várait át lehetne játszani a kezére, mert így báró lehetne belőle, és akkor Batthyány Ferencnek sem lehetne ellenére.151 Az uralkodó szeptember 25-én döntött, és megparancsolta Thurzó Eleknek, hogy kezdje el a tárgyalásokat Pekryvel.152 Megkönnyítette Ferdinánd helyzetét, hogy Pekry már augusztus 22-én magának kérte Karlovics birtokait,153 és az uralkodó most felhatalmazta Thurzót, hogy azok közül egyet odaígérhet neki.154 Az eseményekből nyíltan látszik, hogy a király Pekryt szemelte ki Karlovics utódául, ez lehetett

148

F. Šišić: Saborski Spisi i. m. I. k. 206. V. Klaić: Ban Ivan Karlović i. m. 160. 150 E. Laszowski: Monumenta Habsburgica i. m. II. k. 106. okl. 151 HHStA UA fasc. 18/D fol. 38-39. 1531. szept. 16. Kassa. Szalaházy Tamás Ferdinándnak. Kiadva: F. Šišić: Saborski Spisi i. m. I. k. 217. 152 ÖStA HHStA UA fasc. 18/D fol. 61. 1531. szept. 25. Ferdindánd Thurzó Eleknek. kiadva: Saborski Spisi i. m. I. k. 219. regesztaként közölve: Erdélyi Gabriella: Bethlenfalvi Thuró Elek levelezése. Források a Habsburgmagyar kapcsolatok történetéhez I. 1526–1532. (Lymbus kötetek 1.) Bp. 2005. 272. 153 E. Laszowski: Mon. Habs. i. m. II. k. 91. 1531. aug. 22. Léka. Pekry Lajos Ferdinándnak. 154 Lásd 151. lj. 149

az alapja a katonabáró Zsófia hercegnővel 1532 februárjában kötött frigyének is. Ferdinánd a Zrínyiekkel ekkortájt egyáltalán nem számolt. A helyzet azonban nem volt egyszerű, mert birtokok jogi státusa tisztázatlan volt, és ez a következő években számos konfliktus kiindulópontjává vált a Zrínyiek és az uralkodó között. Medve és Rakonok vára ugyan zálogbirtok volt, ám a Zrínyivel kötött szerződés miatt a család magáénak tudta, és nem nyugodott bele abba, hogy az uralkodó elveszi tőlük. Lukavec állapota szintén kérdésesnek számított, hiszen Karlovics vásárlás útján szerezte, nem szerepelt sem az 1509-ben, sem az 1527-ben készült megállapodásokban. Pekry mindenesetre erre is bejelentette az igényét, miközben a Zrínyiek tartották a kezükben. A következő években eltűnnek a forrásokból az örökségre vonatkozó utalások. Úgy tűnik, egészen 1534-ig lekerült a napirendről a birtokok hovatartozásának a kérdése.155 Idősebb Zrínyi Miklós halálával azonban új helyzet állt elő, és a királyi udvar ismét megkísérelte érvényesíteni jogigényét. Úgy vélte, hogy ezzel a korábban kötött KarlovicsZrínyi szerződések érvényüket vesztették, és december 4-én Pekry Lajosnak azzal ígérte 10 000 forintért zálogba Medvevár, Rakonok és Lukavec birtokokat, hogy a következő Szent György nap után akár fegyverrel is érvényesítheti jogait.156 Ferdinánd kötelezettségvállalása a báni tiszt üresedésével függött össze, mert ő továbbra is Pekryt látta erre a legalkalmasabb jelöltnek. Állandó túlkapásai, és Erdődy Simon ellenkezése miatt azonban nem tudta elfogadtatni jelöltjét a rendekkel, ezért még fél évvel később is Keglevics Péter báni helytartó irányította a tartomány életét. Ekkor úgy döntött, hogy a birtokokat először a saját kezelésébe veszi. 1535. július 23-án megparancsolta a zágrábi káptalannak, hogy a fent említett birtokokat haladéktalanul adják át Peregi Albert pécsi prépost és kamarai titkárnak.157 Válaszul a Zrínyiek a horvát rendeket mozgósították, akik szeptember 19-én közösen arra kérték az uralkodót, hogy hagyja meg a birtokokat a család kezén. A Laszowski által kiadott oklevél nagyon fontos a család története szempontjából, ezért érdemes egy kicsit alaposabban körüljárnunk.158 Kiderül belőle, hogy az özvegy, Korbáviai Ilona jelent meg előttük azzal a hírrel, hogy őfelsége a birtokok átadására kötelezte. Ám, mivel a család Lukavecet vásárlás útján szerezte meg, így szerinte ennek elvétele törvénytelen cselekedet lenne. Az özvegy felhívta a figyelmet, hogy Zrínyi Miklós Medvevár és Rakonok birtokokat Ferdinánd beleegyezésével vette meg Hans Ungnadtól, és bár tudjuk, hogy ez nem fedi a valóságot, 155

Nada Klaić: Medvedgrad i njegovi gospodari. Zagreb, 1987. 209. Ez a mű máig a horvát helytörténetírás csúcsteljesítménye, amely hatalmas forrásanyagból tárta fel az uradalom történetét. 156 Laszowski E.: Turopolje i. m. III. k. 23. okl. 1534. dec. 4. Bécs. Ferdinánd Pekry Lajosnak 157 Laszowski E.: Turopolje i. m. III. k. 26. okl. 1535. júl. 23. Bécs. Ferdinánd a zágrábi káptalannak. 158 Laszowski E.: Turopolje i. m. III. k. 28. okl. 1535. szept. 19.

hiszen az adomány Karlovicsnak szólt, a rendek jogosnak érezték a felvetést. Úgy vélték, hogy a leszármazás alapján, az ország régi szokása szerint a családot illeti az örökség. Ezért arra kérték az uralkodót, hogy ezen várakat olyan feltételekkel bírják a Zrínyiek, ahogy korábban Korbáviai. Nem mellékesen – folytatódik a rendek kérelme – a Karlovicsok és a Zrínyiek még életükben megegyeztek, hogy minden birtokuk és azon bevételei közösek, és ezt többször megerősítették. Továbbá Szapolyai János is kérte tőlük a várak átadását, sőt pénzt és javadalmat is ígért cserébe, ám a Zrínyiek állhatatosak maradtak. Ha most őfelsége mégis elveszi ezeket, akkor a török karjaiba löki ezt a tartományt, mert a Zrínyiek végvidéki várait ezekből az uradalmakból látják el élelmiszerrel és takarmánnyal. A horvát nemesség tehát kiállt a Zrínyiek mellett, ami mindenképp különleges, hiszen a horvát köznemesség számos forrásban panaszkodott a helyi arisztokraták túlkapásai miatt. Ők az egyetlenek, akikért még szlavóniai birtokok okán is felemelték a szavukat, holott erre jogilag nem volt lehetőségük. Azt nem tudjuk, hogy Ferdinánd e petíció hatására változtatta-e meg az elhatározását, de a birtokok továbbra is a Zrínyiek kezében maradtak, még ha a sorsuk ekkor nem is dőlt el végleg. Az 1536. évi belharcok, valamint Pozsega vármegye eleste az uralkodót cselekvésre sarkallták. Török Bálint átállása teljesen felborította a dunántúli és a szlavóniai erőviszonyokat, Ferdinánd pártja széteséssel fenyegetett. A báni poszt betöltését immár nem lehetett tovább halogatni, és a király ismét felújította a tárgyalásokat Pekry Lajossal. A helyzet annyiban változott, hogy a szlavóniai uradalmakkal rendelkező Désházy István halála után újabb birtokok szálltak az uralkodóra, így ezek is az alkudozások részét képezték. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a Karlovics örökség ne került volna napirendre az egyezkedések során. 159 Ferdinánd március 11-én válaszolt Pekry követeléseire. A hivatali jogkör, és a pénzügyi kérdések tisztázása mellett ígéretet tett arra, hogy Karlovics várait fél éven belül neki adományozza.160 Az elképzeléseket végül a kudarcba fulladt eszéki hadjárat hiúsította meg. Az év végi belpolitikai fordulat, Pekry letartóztatása megmentette a Zrínyieket attól, hogy elvegyék a bántól örökölt birtokaikat. Ennek ellenére nem lehettek biztonságban, nem tudhatták, hogy mikor fel merül ismét az uralkodó környezetében a váruradalmak konfiskálásának ötlete. Csak akkor lélegezhettek fel, ha a uralkodói kegy végképp feléjük fordul, erre pedig kevés remény mutatkozott. 159

A tárgyalások iratait lásd: Ferdo Šišić: Hrvatski saborski spisi /Acta comitialia regni Croatie, Dalmatiae, Slavoniae. Knjiga druga: Od godine 1537. do godine 1557. Dodatak 1526–1539. (MSHSM XXXVI.) Zagreb, 1915. 3. 1537. jan. 17; 4. 1537. jan. 23; 5. 1537. jan. 31. 160 F. Šišić: Saborski Spisi i. m. II. k. 17–18. 1537. márc. 11.

A fordulat 1539-ben következett be, amikor a Hans Katzianer által vezetett mozgalom Horvátország és Szlavónia elvesztésével fenyegetett. A főhadparancsnokot Ferdinánd a balul sikerült hadjárat után leváltotta, majd eljárást indított ellene. Ő azonban megszökött a börtönből, és Horvátországba menekült, ahol az évtizedes fegyverbarátság miatt remek kapcsolatokat ápolt. A horvát előkelők közül különösen a Zrínyiekkel volt szoros barátságban, és a vérig sértett családtagok ideális szövetségesnek bizonyultak egy Ferdinánd-ellenes felkeléshez. Katzianer terve, egy saját uralma alatt álló, az Oszmán Birodalommal jó viszonyt ápoló vazallus állam kiépítése 1538 nyarára megbukott, ám a főkapitány személye mindvégig akut gócpontnak számított Ferdinánd szemében. Számára csak a bukott főkapitány végleges kiiktatása volt elfogadható. Ennek végrehajtására pedig nehezen talált megfelelő személyt. Itt kerültek ismét előtérbe a Zrínyi fivérek, akik előtt a politikai merénylet révén nyílt meg végre az út a királyi udvarba. Szolálataiknak természetesen megkérték az árát. A Ferdinánd nevében tárgyaló Jurisics Miklós főhadparancsnok megígérte Jánosnak és Miklósnak, hogy Ferdinándtól adománylevelet szerez a Korbáviai örökséghez tartozó várakra, és kijárja, hogy az utódaik is örökölhessék.161 Nem kellett sokáig várni az uralkodói döntésre, Ferdinánd már e hónap 24-én helyt adott Jurisics kérésének, és ezzel végleg pont került az ügy végére, az 1541. január 19én kelt nova donatio ezt már csak megerősítette.162 A Kosztajnicán elkövetett gyilkosság tehát lezárt egy korszakot a család történetében, pontot tett a hatalom alapját képező váruradalmakról folytatott viták végére. A Karlovicstól örökölt birtokok révén a Zrínyiek átmentették hatalmukat a védettebb szlavóniai területekre és a magyar arisztokrácia felső rétegébe kapaszkodtak. A birtokszerzés folyamata ezzel természetesen nem zárult le, és az igazi áttörést majd a muraközi uradalmak megkaparintása jelentette a család életében, de a társadalmi emelkedés első lépcsőjének mindenképp a Korbáviai János által összeszedett javadalmak számítottak. Igazuk van tehát a Zrínyiről szóló írásoknak abban, hogy Katzianer meggyilkolása új fejezetet nyitott a család történetében, akik ekkortól mindvégig megmaradtak Ferdinánd hűségén, és minden kapcsolatukat megszakították a szomszédos török parancsnokokkal. Emiatt a következő években állandó támadások érték a birtokaikat, és a család nevével összeforrt ádáz törökellenesség ekkortól datálható. De ebben legalább akkora szerepe van Torquatus Karlovics János bán politikai örökségének, amelyet okosan felhasználva a Zrínyiek megkezdhették karrierjüket a magyar politikai elit legmagasabb köreiben. 161 162

Laszowski E.: Turopolje i. m. III. k. 47. okl. 1539. júl. 9. Laszowski E.: Turopolje i. m. III. k. 48. okl. 1539. júl. 24.; 58. okl. 1541. jan. 19.

(megjelent: Adalékok a Zrínyi család felemelkedéséhez. A Karlovics-örökség. In: Zrínyi Miklós élete és öröksége. Szerk. Varga Zoltán. Szigetvár, 2009. 4-28.)