Varga Attila. Racionális világ itt van

Varga Attila

Racionális világ 1984 itt van

2006

Varga Attila - Racionális világ www.alomfejtes.hu

Tartalmi ismertető: Ebben az írásomban az olyan mintha igazi lenne, de mégsem az, vagyis a lélek nélküli emberek létezését és egyre nagyobb számbani térhódítását próbálom meg árnyaltabban bizonyítani, mintegy tulajdonképpeni folytatásaként a korábbi az „A Dns ember”-ben leírt okfejtéseimnek.

•

Mi a különbség a lélekkel rendelkező és a lélek nélküli ember álma között?

•

Számok, memória és MATEMATIKA

•

Lényegét vesztettség

•

Képekkel való manipuláció

•

Miért van szükség hazugságra?

•

Mesék világa

•

Igazi elvonatkoztatás

•

Miért nehéz fölismerni a lélek nélküli szín-DNS biológiai robot embert?

•

A legtipikusabb lélek nélküli ember

•

A vegyszerek az okai mindennek?

•

Gondolkodás gyorsasága

•

A kommunizmus, mint a lélek nélküli ember előretörése

•

Útmutató a lélek harmadik dimenzióból való teljes kiűzéséhez

•

Színesség és szépség

•

Az identitása elvesztését többször megsínylett ember

•

Vágyak felkorbácsolása, elérési utak lezárása a mindennapokban

•

Valóban a lélek sérül?

•

A tények a lényeg

2


Mi a különbség a lélekkel rendelkező és a lélek nélküli ember álma között?

(Teljesen egészséges, átlagos, vagy a fölötti intelligenciával rendelkező emberek esetében.) Konfliktushelyzetekre

utalóan

és

jósálmokra

vonatkozóan

semmi.

Ugyanolyan

álomképeket képes felmutatni a biológiai robot is, mint a lélekkel rendelkező ember. A különbség azok értelmezésében rejlik. A szín-DNS embernek az esetek 95%-ában nincsenek az adott álomképekhez gondolattársításai. A maradék 5% is egy lemásolt, azaz másoktól elhallott asszociáció, vagyis nem tudják az álomképhez csatolt érzést szavakba önteni, mert a képekhez nincs hozzácsatolva semmi. Éppen ezért nem megy neki a szimbolikus látásmód sem, egyesegyedül a konkrétumokban való gondolkodást képes birtokolni. Ellentétben a lélekkel rendelkező emberrel, aki, még ha sokszor ugyan a matematika logika számára nem éppen odaillő gondolattársítással hozakodik is elő, képes lesz az álomkép által közölni akart érzést szavakkal is megfogalmazni. Ebből viszont az következik, hogy az álomképek a testből, egész pontosan a mű, lemásolt lélekből is származhatnak. Valamint az, hogy megfejtésükkel közvetlenül egy magasabb testi tudatosság állapota érhető el, legyen az álomgazda akár lélekkel rendelkező, akár színDNS. A lélekkel rendelkező és a lélek nélküli ember álmának értelmezése között az a különbség, hogy az utóbbinál az előbbivel ellentétben elmarad az „AHA” élmény. Míg a lélekkel rendelkező embernél álma helyes értelmezése közben olyan felkiáltásokat hallunk, mint az aha, tééényleg(!), nahát(!), ez hihetetlen(!), ellentétes értelemben :hát ez nem igaz (!)nem vagyok normális(!,) azta(!), addig a lélek nélküli embernél mindezek hiányoznak. (És itt most nem egy álom megfejtéséről van szó, hanem több álom, álomkép értelmezéséről, hisz olyan a lélekkel rendelkező embernél is előfordul, hogy álmát testi-lelki indiszponáltsága miatt nem lehet az adott pillanatban értelmezni.) A lélek nélküli embernél egy erősen kérdő tekintettel találja magát szemben az álmot értelmező és rögtön utána egy elfogadóval. Ez a kérdő tekintet viszont olyan, mint amikor valakinek egy üzleti lehetőséget ajánlanak, amelyen még nem tudja, hogy ő maga nyerhet-e vagy sem. Majd miután kiderül, hogy csak nyerhet, akkor elfogadja az ajánlatot, elfogadja a tudatosulást. DE FELKIÁLTÓ, VAGY NAGY ÖRÖMÖT KIFEJEZŐ „AHA” ÉLMÉNYE NINCS! A jósálmokra való tekintetben pedig egy szín-DNS biológiai robot embert is figyelmeztetheti mesterséges tudatalattija, hogy el fogják őt cselekedeteiért páholni. Példa a fönt említettekre egy álom értelmezését illetően: Azt álmodtam, hogy a feleségem mákos palacsintát sütött, amelyben lévő mák, allergiát vált ki belőlem.

3


Az álom értelmezésének folyamata: - Milyen érzések, gondolatok jutnak eszébe a mákról? - Mi, hát a mák! Semmi. - Látott-e már valaha ilyen növényt? - Nem. - Hallott-e már-e növény tulajdonságairól? - Nem még. - Televízió képernyőjén sem látott, hallott semmit-e növényről? - Még nem, soha. - Mi jut eszébe a palacsintáról? - Mi, hát a palacsinta! - Szereti a palacsintát? - Igen, szeretem. - Látta már hogy készül ez az étel? - Egyszer talán. - Ismeri a tészta összetevőit? - Nem, egyiket sem. - Milyen allergiája van még? - A mákra vagyok allergiás. - Semmi másra? - Semmi másra. - Mikor vette észre, hogy allergiás a mákra? - Még általános iskola alsó tagozatába jártam, amikor ez kiderült. - Történt-e valaha Önnel olyan, hogy olyat tett valaki, ami nem volt ínyére? Pl. akadályozták valamiben, amit nagyon szeretett volna, amit nagyon kívánt, és e helyett nem egészen azt kapta? - Nem, nem volt ilyen. - A barátnője sem akart mást, ami az Ön akaratával nem egyezett, akár szexuális értelemben? - Nem, ő sem. - Édesanyja, édesapja akart-e valaha valami olyasmit Öntől, ami korlátozta volna a mindennapjaiban? - Biztos volt ilyen, de most nem jut eszembe egy példa sem. Lehetne még a fiktív párbeszéd kérdéseinek és válaszainak sorát folytatni, de azt hiszem ennyi elég annak érzékeltetésére, hogyan zajlik egy szín-DNS ember álomértelmezéshez tartozó asszociációkereső folyamat.

4


Neki is lehet adni egy logikus álomértelmezést, de az nem az ő lelke által elraktározott konfliktushelyzetre utaló megoldást fogja tartalmazni, ahogy a lélekkel rendelkező embernél, hanem egyszerűen csak egy logikusan ideillő, még azt is mondhatnám algoritmikusan helytálló álomértelmezés levezetését, de az álomgazda álma, igazi, lélek által meghatározott jelentést nem fog kapni. Ezért marad el az emocionális AHA élmény is. Az álmot értelmező, pedig kiteheti az asztalra a lelkét is, az álom AHA élmények által meghatározott értelmezése nem fog létrejönni. Az asszociációs, érzések nélküli hiányosságot nálamnál sokkal árnyaltabban fejezi ki Karithy Frigyes az Egy ember, akinek abszolúte semmi érzéke nincs a szimbolizmushoz c. groteszkje: www.alomfejtes.hu/egyember.html A szimbolikus látásmód, pedig azért fontos, mert a szimbólumok nem hazudnak, s leleplezik a fizikai sík legügyesebb szemfényvesztéseit is. A szimbólum esszencia, maga a lényeg, maga a lélek. Aki megfosztott szimbólumaitól, szimbolikus látásmódjától, magától a lelkétől vétetik el, és biológiai robottá válik. Aki pedig megfoszt, maga a DNS. Talán nem véletlenül beszélt Jézus is példázatokban. Az efféle látásmódot igénylő információkat egy hat általánost végzett ember is megérti, de ha lélektelen lehet akármennyire művelt, a feldolgozás nehézségekbe ütközik. Most pedig nézzük az álom értelmezését lélekkel rendelkező ember esetében! - Mi jut eszébe mákról? (némi elmélyülés, belső érzésekre való figyelés után…) - Lehet furcsa, amit mondok, de a kis dolgok jutnak eszembe róla. - Mint például? - Az, hogy a feleségem aggódik az anyagi helyzetünk miatt, ugyanis ma már bérből és fizetésből nem lehet megélni, nemcsak tisztességesen, de tisztességtelenül sem. - És ezen szeretne változtatni? - Egy vállalkozáson töröm a fejem, amely nem igényel nagy befektetést, de ha sikeres lesz, minden filléres gondunkat megoldhatja. - Vagyis Ön mák helyett makkot szeretne vetni, amely kicsiny makkból egy hatalmas és értékes, nagy dolog fog születni, nem úgy, mint a mákból. - Hát igen, így is lehetne fogalmazni. - Mikor vette észre, hogy allergiás a mákra? - Gyerekkoromban derült ki. Mindig kiütéseim lettek tőle.

5


- Nem lehetséges, hogy ebben a fiatalabbnak mondható kezdeti időszakában sem igazán szerette a „kis dolgokat” - A szüleim csak akkor szerettek igazán, ha úgymond mindent 120 százalékra teljesítettem, ugyanis nagyon szegények voltunk. -

Értem.

Akkor

lehetséges,

hogy

a

mákallergiája

is

emiatt

alakult

ki.

Ugyanis

a

természetgyógyászat szerint az allergia rejtett agressziót jelent. Lehetséges, hogy ez a másoknak a megfeleléséért felmutatott túlzott teljesítménykényszer, amit az anyagi feszültség váltott ki, volt már az oka a gyermekkori mákallergia kialakulásának is. - Érdekes, amit mond, erre soha nem gondoltam. - Már csak egy kérdés maradt megválaszolatlanul, mégpedig, hogy miért akar az Ön felesége Önnel mindenáron mákos palacsintát etetni, ha tudja, hogy allergiás rá. Mert ugye, mindez azt jelképezi, hogy a kis dolgokra kényszeríti, miközben nagy dolgokat vár el. - Hát ez egy jó kérdés nem tudom a választ rá, de az jut erről eszembe, hogy édesanyám is mindig arra nevelt, hogy becsüljem meg a kicsit, mert aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli…blablabla…közben pedig csak a nagy teljesítményeimet értékelte. - Jó kis ellentmondás. Ezzel aztán lehet a lélek és a test között feszültséget teremteni. - Nem kicsit az biztos! - Ugyanez az ellentmondás föllelhető a mostani párkapcsolatában is. - Vagyis ugyanez a feszültség kíséri most is az életemet?! - Így igaz. Ennek oka a feleségében ugyanaz, mint ami az édesanyjában, vagyis hasonlóképpen mérgeződött meg mindkettejük tudata. Ön – többek között – azért választotta őt, mert hasonlított édesanyjára és ugyanazokat a konfliktushelyzeteket élheti át vele, illetve oldhatja meg mellette. Mindkettejükben ott van az a (kígyói) tulajdonság, hogy vágyakat korbácsolnak föl, amelyeket aztán nem hagynak kielégülni, ezzel kitűnően mérgezve a tudatot. - Na látja, ezt aztán soha nem gondoltam volna! Ez így igaz! Tehát körülbelül így néz ki ugyanennek az álomnak az értelmezése egy lélekkel rendelkező ember esetében. Azért csak körülbelül, mert itt az esszencialitást tartalmazó kérdések és válaszok halmazát vázoltam föl, ugyanis az idáig való eljutás a valóságban általában tovább tart, de a tömörség miatt ily módon a lényeg jobban látható. A világon a lélekkel és az azok nélkül rendelkező emberek arányát misem mutatja jobban, mint a környezetben fellelhető, megvásárolható, természetes és mesterséges úton előállított anyagok egymáshoz való viszonyulása. És itt most lényegtelen a tartósítószerek megléte, ezekre ugyanis a DNS által elszippantott idő hiánya miatt van szükség. A két arány közötti különbséget pedig mindenki mérje le maga, legyen az, az ő saját kísérlete. A világon minél több lesz az olyan dolog, ami mű, annál több lesz az olyan ember is, akinek nincs lelke, vagyis a magasabb intelligencia annál több emberből fog hiányozni.

6


Ma egy ház hőszigeteléséhez használt anyagok közül a legjobbak a műanyagból készült hőszigetelő matériák. Ezek zárják le a levegő útját a legjobban. A levegő viszont a lélek, a szellem szimbóluma, vagyis ahogy a műanyag hőszigetelő anyagok leszigetelik a házat, úgy szigetelik le a mű dolgok is a Földet a magasabb intelligencia elől. Minél jobban elhagyja a harmadik dimenziót a lélek, annál ingerszegényebb lesz a környezet a Földön, a lélekkel rendelkező emberek annál jobban fognak a drogokhoz, ételekhez nyúlni és annál jobban el fognak hízni. Ez az elhízás ma már gyerekkorban nyomon követhető, ami nem a szeretethiány miatt jön létre, (és még csak nem is az egészségtelen táplálkozás a fő ok) hisz szülei a maximumot próbálják neki megadni, és ha ez nem is mindig sikerül, ő tetteik mögött akkor is érzi a jóindulatot. Mindez a mű dolgok, és a hazug ingerek miatt alakul ki. Kilencéves gyermek - egy szervezett látogatás keretén belül - a moziban korosztálya számára készített rajzfilm nézése közben a következőket mondja: Na jól van, aha persze, na ne már, úristen, hiszi a piszi. Vagyis nem tartja valósághűnek, amit ott lát, érzi hogy hazugságok halmaza az egész. Viszont mást nem kap soha, sehol, semmikor. Ha kicsit is izgalmakra vágyik, és ha szeretne tanulni, fejlődni, mindenhonnan az unalom tátongását érzékeli. Kivéve egy helyről: a vegetáció irányából. Azt mondják, ezekre az unalom ingerű filmekre, színházi előadásokra azért van szükség, mert nagy pénz van bennük. Valóban így van, de nem rövidtávon. Ugyanis a lélekkel rendelkező ember előbb utóbb rákényszerül ezek fogyasztására, mivel nem kap mást. Ételeknél is előbb utóbb megeszi azt, ami nincs ínyére, hisz éhes. Majd miután halálra unja magát, azaz nem lesz már kíváncsi semmire, fogja magát, és jól meghal. Soha többé vissza se jön, vagyis nem születik már le a harmadik dimenzióba. Ez viszont a földön a teljes kiürülést eredményezi, ami még nagyobb unalom tátongását vonzza magával. De az ember továbbra is fog utódokat nemzeni, amely utódok két ivarsejt találkozásaiból létrejövő biológiai robotok lesznek, semmi más, kizárólag testek. Tehát nagy pénz ezen produkciókban azért van, mert elősegítik a lélek távozását a Föld nevű bolygóról - nevezhetnénk ezt a paradicsomból való második kiűzetésnek is. Viszont, ha az emberek többsége egy testi géppé válik, alkalmas lesz a feltétel nélküli szolgálatra. Ez hosszútávon nagy kényelmet teremt azoknak, akik mindezt előidézik. Valamint van egy olyan következménye is a kígyó-én felerősödésének, hogy nemcsak az egyén fog unatkozni, hanem a közös iránt érzett unalma, azaz közönye is egyre erőteljesebb lesz, nemtörődömsége, exponenciálisan növekedni fog. Az elhízást lehet egy ideig orvosolni különböző reformkonyhákkal, édesítőszerekkel és egyéb más mesterségesen szintetizált alacsony kalóriatartalmú anyagokkal, de csak egy ideig. A szín-DNS ember pedig azért

7


közönyös, mert kizárólag EGÓ, színtiszta racionalitás, abszolút kígyó-én alkotja. Mindezek következtében nem érdekli senki más, csak saját maga. A közösséget közönye érdekében maximum csak mímelni tudja. A mű dolgok elterjedése pedig azért legjobb bizonyítéka a léleknélküliségnek, mert mindennek, ami a természet által előállított, időre van szüksége a nemesüléséhez. És az így, ebből a termékből felszínre törő dinamizmus különbözni fog a mesterséges úton, laboratóriumi körülmények között előállított termékek dinamizmusától, még akkor is, ha vegyi összetételük azonos. Egy az üzletekben kapható, szőlőt soha nem látott bortól, ugyanúgy illuminált állapotba lehet kerülni, mint a gyümölcs által érleltétől, amit a természet keze megérintett. Úgyszintén dinamizmusra lehet szert tenni fogyasztása közben, mint az igaziénál, a különbség csak annyi, hogy megfájdul tőle az ember feje és hányingere lesz, másnapra idegesebb, betegebb lesz, vagyis egészsége romlik. Ugyanígy benne rejlik a dinamizmus a színtiszta DNS emberben is, és másnapra ugyanígy megfájdul tőle is a fejünk, hányingerünk lesz, idegesebbek leszünk, egészségünk az általa okozott stressztől ugyanúgy rosszabbodik. Ha a természet keze általi érintettség, nincs a borban, ami olyan, mintha igazi lenne, de mégsem az, akkor miért ne nélkülözhetné ezt az érintettséget az ember? Latinovics Zoltán is már csak kocsis borért születne le, mint ahogy bizonyítja ezt egy lélekidézésének jegyzőkönyve. Egy álomgazda hölgy édesapja pedig a töltött káposzta illatáért jár vissza minden karácsonykor, de már csak kutyái veszik észre. (A kutya képes asztrál szinten érzékelni.) A Földre lélek már csak három dolog miatt jön, az egyik az evés, a másik az ivás, a harmadik a szex, nem feltétlen ebben a sorrendben. Ezért van az, hogy a szakácskönyvek és a pornócsatornák soha nem tapasztalt népszerűségnek örvendhetnek.

Számok, memória és MATEMATIKA

•

A DNS számára a számok az örök életet jelentik. Ha nem hinne a számokban az olyan, mintha az életéről mondana le. Számok csontvázára vannak felírva, mint a számítógépek, ezért szükséges az irányukba mindent a matematika nyelvére lefordítani. És ezért kedvenc tantárgyuk is e tudományág. (Természetesen a lélekkel, szellemmel rendelkező ember is kedvelheti a matematikát!) És ezért érzik jól magukat az adminisztráció, a statisztika, a bürokrácia, vagy az Excel-táblázatok gépi monotóniájában is, hisz mindezek használata az önmagukkal való azonosulásukat jelenti, vagyis kialakíthatják egységélményüket az

8


anyaggal. Ez persze nem jelenti azt, hogy lélekkel rendelkező ember ne érezhetné jól magát e területeken. •

A modernkor legújabb bürokratikus gépezete a telefonos keringető-rendszer. Amely az ügyeket ugyanolyan lélektelenül, a formákhoz való ugyanolyan merev ragaszkodással, ridegséggel intézi, mint a lélektelen ember. Nekem személy szerint a bürokráciáról az előbb leírtakon túl az jut eszembe, mintha a

bürokrácia egyet jelentene a mérleg nyelvének a kiiktatásával. Azon mérlegével, amely az egyensúlyt képviseli a lélektelen és a még lélektelenebb ember konfliktusai között. Vagyis elburjánzása a piramis csúcsán lévő lélektelen emberek arra irányuló törekvését jelzi, amely segít megakadályozni azt, hogy amit egyszer jogtalanul a piramis alján lévő lélektelenektől (és persze a lélekkel rendelkezőktől is) elvettek, azt tőlük a megkárosított alul lévők visszavehessék. Vagyis minél nagyobb a lélektelen emberek által létrehozott bürokrácia, annál nagyobb lesz a káosz lélektelen és lélektelen ember között. (A kígyók legveszélyesebb ellenségei maguk a kígyók!) A különbség csak az lesz a lélektelen és a lélekkel rendelkező emberre rámért bürokratikus hatás között, hogy amíg a lélekkel rendelkező - az esetek többségében - személyét érintő elutasításnak tekinti a bürokráciát, addig a lélektelen – szinte kivétel nélkül - kihívásnak. A XXI. századi ember küzdelmének leglényegesebb meghatározó eleme a robotokkal, a lélek nélküli emberrel szembeni harc lesz. Jól mutatja ezt egy 10 éves kisfiú álma, amely a következő képet festi le. Jedi lovag vagyok, egy fénykarddal a kezemben küzdök egy robottal, amelyet magnetikus erővel magam mögé hajítok. Majd odamegyek szerelmemhez és megölelem őt. Ez az álom egy sámánisztikus álom, ugyanis az egész emberiség jövőjét mutatja be. (De vágyálomként is értelmezhető!) Jól látható benne a jó és a gonosz küzdelme, amelyet mióta világ a világ számtalan művész próbált meg papírra vetni, filmvászonra írni, és amely utóbbit valamikor sátánnak, ördögnek hívtak, ma DNS a neve. A magnetikus erő pedig a kisfiú belső természetes ereje, az isteni, lelki erő, amely segítségével a győzelem végrehajtható, ezáltal a probléma már maga mögött tudható. A befejezés olyan, mint a mesékben, a jó elnyeri jutalmát és a gonosz méltó büntetését. A jutalom pedig nem más, mint a szeretet.

A DNS kedvenc játéka a memóriafejlesztés. Jól megmutatkozik ez a kvízshowkban is. Ha Ön tisztelt olvasó tudja, hogy IV. Béla keresztapjának a nagynénje hány évig élt, művelt ember. Félretéve azonban a tréfát, a kvízshowk egy olyan fejlett memóriát állítanak példaképnek, ami az

9


emberi tudatból, annak testi anyagából, vagyis a racionalitásból származik, és amellyel lepipálható

egy sokkal régebb

óta tapasztalatokat gyűjtő belső,

örökéletűnek

vallott

megfoghatatlan valami. Magyarország egyik legjobb hírnevű egyetemére, ha valaki történelem szakra jelentkezett nemrég a beugró csak a történelmi dátumok esetében 600 évszám kívülrőli fújása volt. És ezek csak az évszámok. Miért érdekes ennyire a lélek nélküli emberek elterjedését illetően a matematika térhódítása és mi szerepe van ebben a matematikának? •

A matematika segít lehántani a testet a lélekről.

•

A ma oly divatos szóként aposztrofált tudatosság egyenlő a jövő matematikai képleteken alapuló kiszámíthatóságával.

•

A matematika test nélkül nem létezhet. Bizonyítja ezt azon agysérültek száma, akik nem tudják az ujjaikat megkülönböztetni, és ezzel mindig együtt jár a számolási készség kiesése is.

•

A matematika, így vele együtt a DNS is, a semmiből teremt új világot, tehát „Istenként” működik.

•

Ma már csak a matematika logika alapján működő filozófia a tudományosan elfogadott.

•

A DNS által meghatározott világra jellemző tulajdonságok: gépies, matematika logikára épülő monotónia és gyakori ismétlés. (Az ismétlés pedig nem a tudás anyja, az ismétlés az adott feladat, meg nem oldása.)

•

A matematika egyik lényeges eleme: test gyanánt való szolgálat az emberiség számára. A DNS, a kígyó lényege is valami hasonló a lélek, vagy szellem számára.

•

A DNS szeretné a matematika segítségével az ösztönöket is kiszámítani, hogy már semmi se tudjon számítani.

A szín-DNS ember kitűnően észreveszi a másik lélekkel rendelkező emberben a rosszat, úgyis mondhatnám, ő a legjobban látó erkölcsrendész. Nyilván azért, mert tárházában mindez fellelhető. Nem a megtapasztalások által, mintegy a valamikori árnyékot magába integrálva, mint

10


ahogy ez a lélekkel rendelkező embernél is előfordul, hanem egyszerűen csak úgy genetikailag kódolva. A léleknek is ezért van szüksége testre, hogy valaki felhívja figyelmét hibáira. Éppen ezért a DNS, a kígyó magas vágyteljesítő és léleksimogató képességgel rendelkezik. Már pusztán a beszéde is felemelő érzést nyújt. •

A DNS matematika-logikára épülő sztereotípiáit a lélek ugyanúgy be tudja biflázni, mint ahogy a DNS is a szellem, a lélek gondolatait.

•

Csak a szellemi ember érez részvétet a DNS irányába, mert neki van lelkiismerete, fordítva már semmi nem történik.

•

Ha nem vagy hajlandó a világot a matematika eme törvényszerűségei által nézni, vagyis, ha nem vagy hajlandó a természet összefüggéseit eme szemüvegen keresztül észrevenni, akár éhen is halhatsz! Napjainkban az intelligensnek tartott emberek többsége igen magas matematika logikával

rendelkezik, bölcsességtudatuk azonban a nulla felé tendál. A szín-Dns ember kizárólag matematika logikával bír. Ma már az általános iskola alsó tagozatában a matematika tantárgy a legprominensebb. Ha valaki ehhez jól ért, nagy elismerést vívhat ki magának, mind tanárai, mind diáktársai körében. A másik fő tantárgynak mondott irodalom utánfutóként kullog nyomában, mindig arra kanyarodva, amerre azt a felsőbbrendűnek tartott matematika akarja. Ma egyetlen tantárgy van, ami a lélek világának az írásbeli kommunikációt tekintve egyenes ági leszármazottja: ez az irodalom. Ma egyetlen tantárgy van, amely helyett annak történetét és nem magát a tárgyat oktatják: ez szintén az irodalom. (Azok az irodalom tanárok, akik ettől képesek izolálódni, minden tiszteletet megérdemelnek.) Matematika órákon magát a matematikát tanítják, fizikán a fizikát és kémián a kémiát, pedig biztosan érdekes lenne ezek története is. De a történet nem maga a tárgy! És irodalomból annak történetét oktatják. (Illetve ugyanez egyre inkább jellemző ma már az ének és rajz tárgyakra is.) Hát nem érdekes?! Miért csak az irodalomnak kellett lényegét vesztetté válnia? Költők, írók, művészek korábban látnak meg különböző dolgokat, amire a tudomány csak jóval később eszmél. Mégis az irodalom a másodrendű, a matematika pedig az első. Visszatérve a matematikára, annak a kisgyereknek, aki a természet képeit ezen összefüggéseiben is képes kitűnően látni, nap, mint nap folyamatos pozitív megerősítésben lesz része a racionális világ által, hisz a környezetében szinte minden a matematika logika alapján működik, vagyis ahogy ő azt látni képes. Többek között ezért is válhat felnőtt korára egománná. Azért fog többet gondolni magáról, mint ami, mert a környezetétől szüntelenül azt a megerősítést kapja, hogy ahogy te látod a világot az a valami. Mindennapi konfliktushelyzeteit is megpróbálja e

11


logika mentén rendezni, és nem érti, hogy környezetének egy része miért tekinti mégis azokat rendezetlennek. Ma az általános iskoláktól az egyetemekig a matematikát (ill. fizikát, kémiát, számítástechnikát)

oktató

pedagógusoknak

van

a

legnagyobb

tekintélyük.

Csak

szuperlatívuszokban lehet róluk beszélni a többi tárgy képviselőihez képest. Nem azért persze, mert ők ezt szeretnék! A legfelsőbb szinteken pedig a reálprofesszoroknak még a lábuk nyomát is illik megpuszilni a katedrához vezető folyosók kövezetein. Nem feltétlenül ők akarják, ez akaratukon kívül is ugyanúgy megtörténik, mint általános iskolai kollegáiknál, ugyanis a teljességet, a kört, a világ szépségét ma „ők” képviseltetik. Az emberek és az eszmék viszont egyre jobban elkurvulnak, azaz közönséges haszon elvéért lealacsonyodnak. Az elkurvulás viszont akkor megy végbe, ha a rájuk szakadt sötétség miatt a teljesség elvesztését élik meg… Akkor milyen teljességet képvisel a racionalitás??? Ebből is jól látszik, hogy az anyag Istenné lett, ez az Isten viszont nyomorék.

Lényegét vesztettség Minden a lényegét vesztett. A porszívó, sokkal inkább fúj, mint szív, a színes tv-n nincs szín, a rádiónak nincs hangja, a borban nincs szőlő, az erős paprika nem csíp, a villanyégő nem világít és meleg sárga fény helyett egy hideg, fehéret közvetít. A törülköző nem szívja a vizet, mert műszálas, a nő férfias, a férfi nőies, az információ, sokkal inkább butít, mint okosít, a lélektan sokkal inkább a testtel, mint inkább magával a lélekkel foglalkozik, és még sorolhatnám… A lényeget vesztettség kialakulásának folyamata jól megfigyelhető a televízió képernyők felületén. Egyik sarokban a korhatárt jelző karika, a másikban a cég név, a harmadikban egy jövőbeni műsor figyelemfelkeltő reklámja, alul információs csík. Ez a felület hamarosan hasonlítani fog egy utasszállító repülőgép műszerfalára, az információközlés miatt teljesen elvesztve a lényeget, a képi hatást. A lebutítás nem azt jelenti, hogy műveletlenné tevés, hisz az egyénnek korlátlan a szabadsága önművelése terén. Könyvtárakat látogathat, az interneten böngészhet, újságokat lapozgathat. A lebutítás egyenlő a magasabb intelligencia kiűzésével. Persze az anyagi feszültségben tartás és az erőltetett - matematika által meghatározott - racionalizmus következményeként létrejött félelemben tartással egyfajta műveletlenné tevést is el lehet érni, hisz ha valaki fél, nem fogja tudni átadni magát egy szépirodalmi mű olvasásának, mert

12


gondolatai mindig szorongása tárgyára fókuszálnak. Amivel mégis sikerül egységélményt kialakítania, az a saját vegetációja.

A lebutítás folyamatának két szakasza van: 1. Kígyóméreg általi lebénítás (erről később) 2. Sikerélmények hiányának következményeképpen a lélek teljes kiűzése (erről is részletesen később) A DNS már régen rájött arra, hogy (anyagi) feszültségben tartással megmérgezhető a lélekkel rendelkező ember tudata és azt gyermekkora óta mérgezi is. Minél több mérget hint a családokra azok feszültségben, félelemben tartásával, annál tévesebbek lesznek az ott felnövő gyermekek valóságról megalkotott képei. (Félelem= adott elemnek a fele, egyketted elem) A téves valóságképzetek két irányba torzíthatják azok személyiségét. Az egyik, amikor az adott gyerek kevesebbet gondol magáról, mint ami és így "nő" fel. Neki lesz kissebségi komplexusa. A másik, aki többet, mint, ami és így "nő" fel. Ő lesz az egomán. A LÉNYEG viszont, hogy egyik típusba tartozó "felnőtt" sem tud majd soha felnőni, sem lelkileg, sem szellemileg. Egyedül csak a biológiai születés az, amit birtokolhat. Ezen embereknek színskálája viszont nagyon tág spektrumú. Egészen a zsenitől az átlagos intelligenciával rendelkezőkig terjed. Ezekből a következtetésekből, viszont levezethető a televíziós viták árnyaltabb lényege is. Televíziós vitákban jól megfigyelhető, hogy az esetek többségében az győz, aki a felnőttebb. Nem feltétlen az, akinek igaza van! Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy teljesen mindegy mit mondanak a felek, a nézők többsége, vagy azért mert indiszponált, vagy, mert annyira nem érdeklik az adatok, érzéseire fog figyelni. Az érzéseiben pedig megbújik a gyermeki én, akit oly sokszor becsaptak, átvertek, indokolatlanul megfeszítettek, ezáltal tudatát megmérgezték, és fejlődését leállították. A mérgezett tudata pedig elferdítheti helyes érzéseit téves irányba. Miért a felnőttebb

győz?

Azért

mert

a

nézőben

megbújó

gyermeki

ént

határozottságával,

magabiztosságával, oltalmazza. Vagyis a szócsata nem magáról annak tárgyáról folyik, hanem arról, hogy ki a felnőttebb. A magabiztos pedig biztos abban, hogy ő a meglettebb és éppen ezért mindig igaza van, még akkor is, ha egója látását teljesen elhomályosítja. Ugyanígy választják az emberek mindennapjaikban a határozottabb egyéneket is, pl. egy csőhálózat-szerelő, kőműves, burkoló, ács, stb. esetében is az fogja tudni a munkát hamarabb megszerezni, amelyik határozottabb, amelyik felnőttebb. Az egy más kérdés, hogy mennyire lesz munkája összecsapott és minősíthetetlen, a megrendelő jobban el fogja hinni neki azt, hogy ez nem is annyira rossz - merthogy valahol érzi, hogy rossz -, mint annak, aki határozatlanabb egyéniségű ugyan, de jobb minőséget produkál. Ezért is szokták azt mondani, hogy

13


tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy mit mond valaki, a lényeg, hogy határozottan tegye. Nem számít, hogy a határozottsága mögött milyen mértékű igaz tartalom bújik meg.

Képekkel való manipuláció A kívülről jövő képek sokkal inkább képesek meghamisítani a valóságot, mint a kívülről érkező hangok. De csak azért, mert a kívülről jövő hangokhoz tartozó képekért belülre kell nyúlni. A vakok jobban látják az igazságot, hiszen őket nem kápráztatja el a manipulált, tükrökkel, csillogással teli külvilág. Éppen ezért érdemes a képekkel tálalt híradásokat csukott szemmel végighallgatni, mert így kisebb mértékű lesz a manipulált befolyásolhatóságunk. Napilapok, folyóiratok közül is azt érdemesebb olvasni, amelyikben kevesebb a kép, de ha már van is, azok is

inkább

fekete-fehérek.

elrugaszkodottsága

a

A

színes

legnagyobb

képeket

mértékű.

Ha

tartalmazó valaki

újságok

kételkedik

a

valóságtól fenti

való

mondatok

igazságtartalmában, tegye – ha teheti - a következőt: rögzítsen egy a számára teljesen ismeretlen személyek közötti és számára teljesen semleges (mindegy, hogy ki nyer), de ugyanakkor komoly vitaműsort egy videó magnetofonra, majd a felvétel befejezése után, nézze vissza először csukott, majd nyitott szemmel. Még ha nem is teljesen eltérő lesz az így kialakított véleménye az adott szócsatáról, mindenképpen meglepő különbségeket fog tapasztalni.

Miért van szükség hazugságra? A mérgezett tudatú embernek az irracionális világgal való kapcsolati lehetetlensége miatt, és mert az egyénben tomboló kígyóméreg általi fájdalmat (rendetlenséget), éppen ezért magát az azt kibocsátó méregfogak elleni ellenszenvet, ami mindezt a kommunikációs zavart előidézi, már nem lehet sokáig másként kordában tartani. Olyan súlyt képvisel tudatában a méreganyag, hogy ha megtudná az igazat, vagyis hogy a mérget pont az ültette belé, akitől most a hazugságot kapja megnyugtatása érdekében, valószínűleg nem fogadná köszönettel. Ezért van mindenáron szükség határozottságra is, még akkor is, ha ezt semmilyen igaz mögöttes tartalom nem hitelesíti. Vagyis csak a hazugság képes a méreggel átitatott tudatú emberben a reményt fenntartani, romlott életminőségének változtatására való illúzióját megteremteni. Hazudni kell folyamatosan, mert különben az összeomlás bekövetkezik. A hazugság, tehát nyugtatószerként hat, azonos mechanizmusokat és eredményeket felmutatva, mint a kábítószerek. Azt is

14


mondhatnám a hazugság az irracionális világ pótlására alkalmas legenyhébb fokú és ebből adódóan – rövidtávon - az egészségre legkevésbé károsan ható drog. Szoktuk is hangoztatni valótlan állítások irányába, hogy na jól van, ne kábítsanak már. Tehát az úgymond igazaknak, akik most arra várnak, hogy az emberek egyszer csak kijózanodnak, kitisztul a fejük, mint a másnapos, vagy a drogokkal élő emberé, azoknak az összeomlás veszélyével is számolniuk kell. És azzal, hogy nem lehet mindent azonnal megvonni. Vagyis fel kell készíteni őket az elvonókúrára, azaz még folyamatosan továbbra is (kegyes) hazugságban kell tartani mindnyájukat és csak nagyon lassan kivezetni az igazság útjára, mert különben ezzel a másvilágra is küldhetik őket. Azonban az mindenképp leszögezendő, hogy aki hazugságokat oszt vagy legalizál, drogokat oszt és drogokat tesz legálissá.

Mesék világa: •

A mesék világa az irracionális világ és a vágyteljesülések világa. Az igazi meséket és mítoszokat viszont az különbözteti meg a hazugságoktól, hogy míg a mesék, mítoszok ugyanúgy, mint a tánc, az ének, és a játék természetes úton segítenek a kapcsolatot tartani az irracionális világgal, addig a hazugság és a drogok mesterségesen.

•

A gyermek, aki a születése előtti igazságos világot és az önmagában megbújó felnőttet (fejlett, magasabb intelligenciát) keresi, beleéli magát a történetbe, hagyja belső énjét elvarázsolni. Így feszültséget old, mert biztonságot kap az ott átélt élmények segítségével, amelyek nyugtatólag azért hatnak, mert mindazon vágyai teljesülhetnek, melyektől a valóságban, a közvetlen környezeti, társadalmi hatások stb. által megfosztottá lett. Nem véletlenül szokták pszichológusok álomértelmezés előtt a páciensüket megkérni arra, hogy az álmukból írjanak mesét, vagy játsszák el azokat.

•

A mese mindig értékválságból születik, megpróbálva visszaállítani az eredeti rendet. Tehát a kígyóméreg általi tudati káosz helyreállításának érdekében van szükség mesékre, mítoszokra, mesterséges formájában drogokra, hazugságokra, amely utóbbiak egy pillanatnyi átéléssel csak a rend látszatillúzióját képesek megteremteni.

•

A gyermek-gyermek és a felnőtt-gyermek eredendően hisz a valóság egységében az igazság létezésében. Alapmegnyilvánulása a bizalom. (Ezért is lehet jól kizsákmányolni.) A gyermekgyermek lelket ad az ismeretlennek, benne a tárgyaknak is. Így fordul elő az, hogy játékában, amelyben egyre nagyobb súlyt fektet a robotok, ufók, gonosz gépek létezésére, azokat

15


élőlényként fogja fel. (De ezeket nem ő vetíti, ezt neki vetítik, amelyet nagyon helyesen elfogad! ) •

A mese a születés előtti világban való elmerülés, az oda való visszavágyás ugyanúgy, mint amikor valaki azt álmodja, hogy magzatként helyezkedik el az anyaméhben. Visszavágyni pedig – többek között - azért vágyik, mert nem érzi itt jól magát.

•

A

mesék

világában

a

gyermek-gyermek

és

a

felnőtt-gyermek

kommunikál

a

transzcendenssel, ami túlmutat a mindennapi realitáson, és ahol a felnőtt-gyermek, mérgezett tudata ellenére is képes lesz a saját tudattalan világával való kiegyensúlyozott, tudatos kapcsolatfelvételre. •

A mesék a Rend és a Káosz összecsapását jelenítik meg szimbolikusan, ahol a jó (a Rend) nyer és a gonosz (a Káosz) veszít.

•

A mesék világa egy olyan világot mutat fel, ahol felfüggesztődnek a matematika logika alapelvei, vagyis egy olyan helyet, ahol a kétszerkettő nem feltétlen négy, hanem esetleg öt, ami ugyanúgy lehet helyes ott, mint ahogy itt a négy.

Igazi elvonatkoztatás Absztraháció: Igazi absztrahációnál az ember egy gondolatát egy bizonyos területről legyen ez akár pl. a matematika, át tudja ültetni egy másik, akár nem rokon területre, így a szépirodalom területére is, mert felismeri köztük az egybevágást, a hasonlóságot. De a lélek és test ugyanúgy két ellentétes terület, vagyis ha valaki lelkéből érkező gondolatot képes átültetni testi anyagába, képes elvont gondolkodásra és lélekkel rendelkezik. A szín-Dns ember kétpólusú. Mindkét pólust a test alkotja. Tehát van egy mű, lemásolt tudatalattija, amelyet nem a lélek, hanem a test hozott létre, ezért az igazi absztraháció folyamata nála nem tud végbemenni. Az pedig, hogy például 8 dióhoz hozzá tudja rendelni a nyolcas számot, vagyis ha papírra veti a nyolcast, ami a diók számát fogja jelenteni még nem jelenti azt, hogy absztrahációt hajtott végre.

16


Az igazi elvonatkoztatás a következőképpen néz ki. Rózsa Péter matematikus mondja a következőket: „Mindig azokon a pontokon hat a matematika a legélénkítőbben a képzeletre, ahol a végtelen fogalmába ütközik. Például, amikor elhagyjuk a természetes számok körét és bevezetjük a törteket. A törtek vizsgálatában világossá válik, hogy ezek közt nemcsak legnagyobb nincs, mint a természetes számok közt, de legkisebb sem. Tehát meg sem tudnánk kezdeni a felsorolásukat. Ha pedig mégis meg akarnánk kezdeni egy önkényesen választott kicsi törttel, például 1/100-dal, rögtön elakadnánk, mert ennek nincs közvetlen rákövetkezője: bármilyen közel van egymáshoz a két tört, vannak még törtek, amelyek közéjük esnek. Itt a végtelennek egy új képével találkozunk: a határtalan sűrűséggel. A pontok, amelyekkel a törteket ábrázoljuk, határtalanul sűrűn nyüzsögnek a számegyenesen. Mégis be lehet bizonyítani, hogy ezt nem töltik ki hézagtalanul, sőt csak mazsolák gyanánt vannak elszórva a valós számok képeiként hézagtalanul elnyúló pontok között. Én itt érzek valami hasonlatosságot az éterrel. Amelyről azt tették fel, hogy minden űrt hézagtalanul tölt be a föld légkörében is, és szétszórtan úsznak benne a látszólag mindenütt jelen lévő levegőmolekulák.” Ez az igazi absztraháció, melyet hasonlatként is definiálhatunk, vagyis hogy a matematika törvényszerűségeit egy teljesen más területre is át tudja valaki helyezni. A gondolat, amely a matematika területén megfogalmazódott összetalálkozik egy gondolattal, ami a fizika területén (de akár lehetne a szépirodalom területe is) körvonalazódik. Ehhez az átemeléshez van szükség a gondolat elvonására, amelyhez a lélek adja a segítséget, ugyanis a lélekben már meglévő éterre vonatkozó ismeretek egyszer csak a felszínre törnek ama matematikai törvényszerűségek észrevételekor, amelyet agyi, anyagi értelmünk segítségével épp most bontakoztatunk ki. Ekkor a lélek odadobja azt a szót, hogy éter. HASONLÍT! Emlékszel még arra az érzésre, amit a múltkor ez kiváltott belőled? Tényleg hasonló… Állítsuk párhuzamba a két eseményt! Az éterről megalkotott kép, amelyet ekkor felidézek, segít értelmezni a „most” felfedezett matematikai összefüggést, a matematikai összefüggés segít még pontosabban értelmezni az anno éterről megalkotott elméletet. Ugyanúgy működik ez, mint egy álomfejtésnél, vagyis az álom, amelyet álmodtam, tartalmaz egy olyan érzést, energiacsomagot, amely egyébként számos, számtalan álombeli kép, esemény összeadott eredőjeképp jön létre, ami hasonlít arra a valamikor már átélt konfliktushelyzetre,

amelynek

energiacsomagja

megegyező

a

mostani

álomkép

energiaösszesítésével. Így fordulhat elő az, hogy az álom segít értelmezni a valamikori konfliktushelyzetet, a valamikori konfliktushelyzet pedig segít értelmezni az álmot. De(!), mindehhez arra van szükség, hogy a lelkem mélyéről érzéseket tudjak elvonni, majd azokat tudatomba

beemelve

gondolatokká

legyek

képes

transzformálni,

megfogalmazni. Ha nincs lelkem, az absztraháció folyamata elmarad.

17

és

azt

szavakkal


Ezért mondtam korábban, hogy a DNS ember átlagos vagy a fölötti értelmi szint megléte mellett sem képes önálló elvont gondolkodásra. (Az értelmi fogyatékosok sem képesek, de ők átlag alatti intelligenciával rendelkeznek.) Ámbár a 8 dióhoz hozzá tudja rendelni a 8-as számot, amely papírra leírva számára a 8 diót fogja jelenteni, és a tudomány ezt is absztrakciónak nevezi, de ez nem igazi elvonatkoztatás.

Miért nehéz felismerni a lélek nélküli szín-DNS biológiai robot embert? Ez egy paradox kérdés, azt is lehetne rá válaszolni, hogy éppen azért, ami miatt nagyon könnyű is egyben. Ugyanis arról van szó, hogy a DNS, a kígyó kitűnően (!!!) látja a lélek, hibáit. Így felülmúlhatatlan vágyteljesítő-, és léleksimogató képességgel rendelkezik, ezáltal a magasba emeli azt, aki őt hallgatja. Vagyis ha én egy lélektelen robot vagyok, sokkal jobban fogom látni a lélekkel rendelkező emberek hibáit, mintha lelkem (is) lenne, ill. sokkal erőteljesebben fogom tudni számára kommunikációmmal azt az érzést nyújtani, hogy fel fogom őt emelni az egekig, a madarak, az igazán felnőttek, az igazán önálló emberek sorába, mint lélekkel rendelkezőként. Ha mindez nem így lenne, nem tudna a DNS tükröt mutatni a léleknek, és az nem fejlődhetne a harmadik dimenzióban. (Megjegyzendő, hogy a lélekkel rendelkező ember is birtokolhat olyan kivételes képességeket, amely a másik ember hibáinak kitűnő érzékelését elősegítheti, de ez a DNS emberre kivétel nélkül jellemző.) Másodsorban pedig azért nehéz a felismerés, mert a lélekkel rendelkező szellemi ember, ha tisztább tudatú, (de csak is akkor, egyébként hiába művelt szellemileg!) akkor szabadabb is, mint a színtiszta DNS által kódolt anyagi ember, vagyis le tudja őt győzni, hisz előnyt élvez szimbolikus látásmódjával. A kígyóvadászat szakértői pedig a madarak, és a madár képes felülről látni a dolgokat. (A kígyó nem lát mélyre, hisz lent van.) Igen ám, de ezt a kígyó is megérzi, és mielőtt a madár lecsapna rá, elkezdi őt szolgálni, lelkét simogatni, vágyait teljesíteni. Ezek után a tisztább tudatú, szellemmel, lélekkel rendelkező ember már nem fogja annyira akarni őt legyőzni, hisz azt szolgálatába állította, vagyis a gép nem uralkodik felette, hanem ő uralkodik a fölött. Tehát nem érdekli a felismerés. Ezzel persze hosszútávon maga alatt vágja a fát, mert az embergépek elterjedésének szabad utat enged. Persze meg lehet érteni a tisztább tudatú, lelkének magas rendű érzékenységével és kultúrájával a föld harcos kamaszkorából kinőtt embert is, akinek elege van már a mérgezett tudatú „kegyetlen” gyermek saját testi és lelki kínjainak mások fájdalmával űzött még kegyetlenebb játékából, állandó projekcióiból és energiaelszívásából. Joggal érzi néha úgy, hogy a „rosszindulatú” gyermek elveszi tőle élete filmjét, ezért szimpatikusabb lesz számára a tudatilag

18


sérthetetlen, ezáltal felnőttebb, lélek nélküli, de ugyanakkor magas fokú vágyteljesítő, és léleksimogató képességgel rendelkező embergép. Azonban idővel ettől fogja csak elszenvedni az igazán nagy filmelvételt.

A világnak persze nem úgy lesz vége - ha a felismerés a lélek nélküli ember létezését illetően elmarad -, mint ahogy azt sokan képzelik, vagyis, hogy kitekintve az égboltra megjelenik rajta a felirat: „VÉGE”, majd aztán hatalmas dörgés, villámlás, csattogás közepette rájuk szakad az ég. Sajnos nem. A világnak lassabbnál is lassúbb kínhalállal lesz vége. E folyamat kétszáz éve elindult és a lélekkel rendelkező embert érinti elsősorban. A biológiai robot számára még több száz év van hátra. És a folyamat fő jellemzője - minden eddigi jel szerint - az irreverzibilitás. Az ember négypólusú. (A négy a tökéletesen befejezett ciklus száma, úgy, mint a négy évszak.) Két pólus, azaz egy negatív és egy pozitív található a lélekben és úgyszintén kettő a testben. Erre szokták az ezotériával foglalkozók azt mondani, hogy a léleknek is van egója. Ebből viszont az következik, hogy a testnek is kell lennie lelkének. Vagyis a DNS embernek is van lelke. Mű lelke. Igaz ő ebből adódóan csak két pólussal bír. De a mű lélek is képes lesz - bizonyos értelemben - az ellentétes pólus, a kontroll szerepét betölteni, hasonlóképpen, mint az igazi lélek, és itt is működhetnek a Freudi- elszólások, ha valami nem az úgymond igaznak megfelelően működik, de közel sem olyan mértékben. A DNS embert is végig lehet vinni egy tudatosítási folyamaton és magasabb tudati szintre emelni. A különbség csak az lesz az ő és a lélekkel rendelkező ember tudatosítási folyamata között, hogy neki a folyamat során nem, vagy csak alig lesznek a jelenlegi élethelyzeteiben átélt feszültségéhez egy már korábbi élethelyzethez köthető asszociációi. Azaz a jelen konfliktushelyzeteiben átélt feszültséghez, mivel a kontroll nem igazi, nem nagyon társul semmilyen korábbról már hasonlóan megélt érzés. Az összes asszociációt – tapasztalatai alapján – a külső szemlélő fogja adni, ezáltal fog magasabb tudatossági szintre eljutni az embergép. Kicsit bonyolultnak tűnhet mindez, hisz nem lehet kategorikusan kijelenteni azt, hogy az az ember, akinek nincs lelke, nem álmodik, nincsenek Freudi-elszólásai, hisz tudatalattija sincs. Pont azért zavaró, mert a DNS-nek mindent le kellett úgymond tökéletesen másolnia a lélekkel (is) rendelkező ember megtévesztését illetően. Mindennek eredője lesz az, hogy olyan, mintha igazi lenne, de mégsem az. A világon nem túl boldogító dolog tudatában lenni annak a ténynek, hogy meg kell halnia az embernek idő előtt, tiszta tudattal, tele élettervvel, békeidőben és egészségesen. Mérgezett tudattal, még lehet húzni az igát, lehet élvezni a világot, de méregtelennel már nem nagyon. Meg kell halnia, mert a harmadik dimenzióból távoznia kell mindenkinek, akinek lelke van, hisz ez a hely – úgy tűnik – kizárólag a kígyóé, aki követeli a maga jussát, a maga igazságát. Ezért kiűz mindenkit, aki nem képes azonosulni vele. Vagy mérgezett tudatúvá leszel (mérges kígyóvá válsz), vagy megszöksz. Ehhez minden segítséget, támogatást „emberbaráti” szeretetből megad

19


a DNS. Vagyis mindenkinek mennie kell, akinek lelke van, idő előtt, még annak is, aki most örül annak, hogy a gépeket szolgálatába állította. Tudattalan tudatosítása esetében is csak a szülőkről való leválasztásig szabad elmenni, mélyebbre nem érdemes. Tehát például a depresszió, a kutyáktól vagy a sötétebb bőrszíntől való félelem eltüntetéséig már nem kell elmerülni. Azért nem, mert a mélyénjében búvárkodó már szinte minden méregtől megtisztított tudata alkalmatlanná teszi őt a kígyó-én által uralt világban való mindennemű helytállásra. Kicsit mérges kígyónak kell lennie mindenkinek! Vagyis képesnek kell lennie eltulajdonításra, csúsztatásra, plagizálásra. Egyébként is a tudattalan tudatosításával csak minőségi változásokat lehet elérni, mennyiségieket nem. Miért? Azért, mert hiába küzd meg valaki iszonyatos változtatások és erőbefektetések árán is mérgezett tudatával, vagyis hiába merül el tengeralattjárójával mély énjében, a problémája, életfeladata ugyanaz marad. Amit elérhet és az nem kevés, hogy mindezt magasabb minőségi szinten tudja majd megoldani. Hasonlatként ahhoz lehetne ezt viszonyítani, mint amit ma a magyarországi munkahelyeken lehet megtapasztalni, vagyis hogy ugyanannyit keres egy bizonyos lépcsőfokig mindenki, csak más-más minőségben. Úgy is fogalmazhatnék, hogy más minőségben kell ugyanazért a pénzért megharcolnia. A bizonyos szint után már viszont nagy ugrás figyelhető meg, de addig közel azonos a jutalmazás. (Eltekintve természetesen a számlázási és egyéb más könyvelői, a matematika logika alapján megengedőnek nyilvánítható és nem is bizonyítható trükköktől.) Vagyis közel ugyanannyit keres egy takarító is, mint egy diplomás ember, csak míg az egyik tisztább, kevésbé alantas környezetben teheti mindezt, addig a másik egy piszkosabb rosszabb minőségű környezetben kénytelen. A lényeg viszont, hogy fizetésük ugyanaz. Tehát a tudattalan tudatosítása kőkemény folyamatán átesett ember lényegét tekintve ugyanazokkal a gondokkal kell a későbbiek folyamán is hogy szembenézzen, mint annak előtte, csak sokkal magasabb minőségben. És az sem kizárt, hogy amit eddig kardiális problémának hitt, megszűnik, és helyébe egy olyan megoldandó feladat kerül, amelyről eddig fogalma sem volt. Ez persze nem azt jelenti, hogy az alapfeladat megváltozott, hanem egyszerűen csak azt, hogy tudatába került olyan dolgoknak, amelyekről eddig tudomása sem volt. De a küzdelem ugyanaz maradt, csak a minőség változott. Ez viszont azt jelenti, hogy nem igazak azok a megállapítások, amelyek azt mondják ki, hogy a tudattalan tudatosításával az ember legtöbb gondja megoldható. Ez sajnos nem így van, de tény, hogy sok mindenen változtathat. Még egy hasonlattal élve, ugyanolyan ez, mint amikor valaki két teljesen azonos korú, márkájú és típusú gépkocsi közül egy szándékosan elrontottal, vagy egy kifogástalan műszaki állapotúval akar célba érni. Az út ugyanaz. Nyilván a hiba nélküli autóval tudja ezt sokkal magasabb minőségben a leghamarabb megtenni. Tehát maga a hibás autó minősége, a kígyó mérge által lebénított tudat milyenségével egyezik meg.

20


A legtipikusabb lélek nélküli ember A következőkben álljon itt Gogol: Holt lelkek c. művéből egy rövid részlet, amely bemutatja az egyik legveszélyesebb embergépet, mérges kígyót. A mű azt ecseteli, hogyan lehet meggazdagodni abból, ha valaki olcsó áron halott jobbágyokat vásárol össze. Főhőse Csicsikov, a szélhámos, végigutazza az orosz tájakat, meglátogatja a földesurakat, megtudakolja, kik haltak meg a jobbágyok között, s azokat megveszi igen olcsón. Így aztán hiteles iratai vannak arról, hogy milyen sok jobbágya van. Ebből aztán élni lehet, hiszen mások nem tudják, hogy ezek a jobbágyok már nem élnek. Az alábbiakban épp Nozdrjov földesúrral tárgyal, az elhalálozott jobbágyok neveinek megvételéről, akinek, mint lélek nélküli, avagy holt lelkű embernek jellemét nagyszerűen tükrözik az alábbi párbeszédek. … Csicsikov: - Igaz is, el ne felejtsem: kérésem van hozzád. - Halljuk. - De előbb ígérd meg, hogy teljesíted. - Hát mi az a kérés? - Előbb add a szavadat. - Szavamat adom. - Becsületszavadat? - Becsületszavamat. - No, akkor megmondom, mi a kérésem: neked bizonyára van sok olyan holt jobbágyod, akiket még nem töröltek a revíziós lajstromról. - Van. No és? - Írasd azokat rám, az én nevemre. - Mi szükséged neked azokra? - Szükségem van rájuk... - De miért? - Csak. Szükségem van rájuk. Az már az én dolgom, elég az, hozzá, hogy kellenek. - Bizonyosan valami turpisság van a dologban. Valld be: mi az? - Ugyan miféle turpisság volna benne? Ilyen semmiségből nem is érdemes akkora hűhót csapni. - Hát akkor miért olyan fontos neked? - No nézzék már! Milyen kíváncsi! Minden semmiséget szeretne megtapogatni, sőt még az orrát is beleütni! - Miért nem akarod megmondani?

21


- Mi hasznod belőle, ha megtudod? Hát: csak úgy eszembe jutott. A fejembe vettem. - No, akkor hallgass ide: amíg meg nem mondod, nem teljesítem a kérésedet. - Ejnye, látod, ez nem becsület. Szavadat adtad, most meg visszavonod... - Beszélhetsz, amíg csak tetszik. Ha meg nem mondod, mit akarsz, nem teljesítem a kérésedet. „Mit is kellene mondani neki?” - töprengett Csicsikov, majd néhány pillanatnyi gondolkozás után kijelentette, hogy a holt lelkekre azért van szüksége, mert valamelyes tekintélyt akar szerezni a társaságban, neki ugyanis nincsenek nagy birtokai, hát egyelőre hadd higgyék az emberek, hogy legalább néhány lelkecskéje van. - Hazudsz, hazudsz! - vágott a szavába Nozdrjov. - Bizony, pajtás, hazudsz! Csicsikov maga is rögtön ráeszmélt, hogy nem valami ügyes érvet eszelt ki, s hogy az ürügy meglehetősen gyenge. - No hát akkor - mondta jobban nekigyürkőzve - nyíltan beszélek. Csak aztán, kérlek, nehogy elmondd valakinek. Tudd meg, hogy házasodni készülök. De azt is tudnod kell, hogy menyasszonyom szülei igen nagyra törő emberek. Olyan bajban vagyok velük, igazán bánom már, hogy lekötöttem magam. Ők mindenáron azt akarják, hogy a vejüknek legalább háromszáz léleknyi jobbágysága legyen, minthogy pedig nekem ehhez csaknem százötven hiányzik... - De hiszen hazudsz, megint hazudsz! - kiáltott fel Nozdrjov ismét. (A DNS, A KÍGYÓ KITŰNŐEN LÁTJA A HAZUGSÁGOKAT ÉS A HIBÁKAT, HŰVÖS KRITIKAI VÉNA JELLEMZI ÉS FELÜLMÚLHATATLAN MOTIVÁLTSÁG A MÁSIK EMBERBEN LÉVŐ NEGATÍVUM LELEPLEZÉSÉRE!) - No, ebben már igazán ennyicske hazugság sincs - erősködött Csicsikov, hüvelykujjával a kisujja legkisebb ízére mutatva. - A fejemet teszem rá, hogy hazudsz! - Ez már mégis nagy sértés! Hát mi vagyok én tulajdonképpen, milyen jogon gondolod, hogy okvetlenül hazudtam? - Mert jól ismerlek. (NEM IS TALÁKOZTAK EZT MEGELŐZŐEN CSAK EGYSZER!) Nagy gazember vagy; már csak engedd meg, hogy így, egész barátságosan a szemedbe mondjam. Ha én a fölöttesed volnék, felköttetnélek az első fára. (BAGOLY MONDJA…) Ezt a kijelentést Csicsikov sértőnek érezte. Mindig kínosan érintette a legkevésbé is nyers, vagy a jó ízlést legkevésbé is sértő kifejezés. Még azt sem szerette, ha, bármilyen alkalomból, bizalmaskodó modorban beszéltek vele, kivéve, ha a bizalmaskodó valamely különösen magas rangú ember volt. Éppen ezért most mélységesen megsértődött. - Bizony isten felköttetnélek - ismételte Nozdrjov -, megmondom neked őszintén, úgy, ahogy van: nem azért, hogy megbántsalak, hanem egyszerűen barátságból.

22


(A DNS TOLAKODÓ, KITŰNŐ HAZUGSÁGFELISMERŐ, EZÉRT HIBAMEGLÁTÁSÁVAL, NEVEL, FEJLESZT.) - Mindennek van határa - méltatlankodott Csicsikov. - Ha ilyen gorombán akarsz beszélni, menj a kaszárnyába - mondta, aztán hozzátette: - Ha nem akarod ajándékba adni, add pénzért. - Pénzért! De hiszen ismerlek én téged! Amilyen gazfickó vagy, bizonyosan olcsón akarnál a portékához jutni! - Ejnye, de furcsa vagy! Legyen már eszed! Hát mi az a portéka? Gyémánt, vagy mi? - Itt van, ni! Megmondtam én, hogy jól ismerlek. - No de kedves barátom, mi dolog ez? Alkudozol, mint valami zsidó! Hisz egyszerűen ideadhatnád ingyen. (AZ

ALÁBBIAKBAN,

AZ

ANYAGBAN

GONDOLKODÁS

PÉLDÁIT

KÖVETHETHETJÜK

NYOMON.) - No hát, ide hallgass. Hogy bebizonyítsam neked: nem vagyok én olyan kőszívű, hát odaadom ingyen. Ha megveszed tőlem a méncsikómat, odaadom a holt lelkeket ráadásul. - De minek nekem az a méncsikó? - kérdezte Csicsikov őszintén elképedve ezen az ajánlaton. - Hogy minek? Gondold csak meg: én tízezret fizettem érte, és neked odaadom négyezerért. - De minek nekem a te méncsikód? Nincs nekem méntelepem. - Figyelj jobban, nem értettél meg: hisz most csak háromezret kell ideadnod, a fennmaradó ezret megfizetheted később is. - De ha egyszer nekem nem kell a csikód, értsd meg végre. - Hát akkor vedd meg a sárga pej kancámat. - A kanca se kell. - A kancáért és a szürkéért, amelyet nálam az istállóban láttál; mindössze kétezret kérek tőled. - De ha nincs szükségem lovakra! - El is adhatod; az első vásáron háromszoros árat kaphatsz értük. - Hát, ha az a meggyőződésed, hogy háromszoros pénzt lehet kapni értük, legokosabb lenne, ha te magad adnád el. - Tudom, hogy annyit kapnék, de azt akarom, hogy neked is hasznod legyen rajta. (A DNS-NEK ABSZOLÚTE NINCS ÉRZÉKE A SZIMBOLIKUS LÁTÁSMÓDHOZ.) Csicsikov megköszönte a jóindulatot, és kereken visszautasította mind a szürkét, mind a pej kancát. - Hát akkor vegyél tőlem kutyákat. Olyan kutyákat adok én neked, hogy láttukra beleborzongsz a gyönyörűségbe. Szakállasak, bajuszosak, a szőrzetük felmered, mint a sörte, a mellkasuk olyan hatalmas, hogy az elképesztő, a lábuk futás közben szinte nem is éri a földet. (A DNS-NEK MÁR PUSZTÁN A BESZÉDE FELEMELŐ ÉRZÉSEKET KELT.) - De mit kezdjek én kutyákkal? Nem vagyok vadász.

23


- Azt akarom, hogy legyenek kutyáid. Hanem hallod-e, ha semmiképpen sem akarsz kutyákat, akkor vedd meg a sípládámat. Csodás hangszer! Becsületszavamra mondom, hogy másfél ezerért vettem; neked odaadom kilencszáz rubelért. (BECSÜLETSZÓ, EZ AZ, AMI NINCS A LÉLEK NÉLKÜLI EMBERNÉL, HISZ EGYETLEN ÉLETE MIATT, NEM KELL SZÁMOT ADNIA .) - Aztán minek nekem a sípláda? Nem vagyok én német, hogy sípládával a nyakamban kujtorogjak az országúton, és kéregessek. - Hisz ez nem olyan sípláda, amilyet a németeknél látni. Ez orgona. Nézd csak meg jobban: mahagóni fából van az egész. No, még egyszer megmutatom! Azzal Nozdrjov megragadta Csicsikov kezét, és a másik szoba felé vonszolta (A TÚLZOTT AKARAT IS A KÍGYÓ FŐ JELLEMÉHEZ TARTOZIK). Akármilyen erősen vetette meg a lábát a padlón Csicsikov, akárhogy bizonygatta, hogy már hallotta a sípládát, kénytelen volt még egyszer meghallgatni, hogyan ment Marlborough a csatába.- Ha nem akarsz pénzt adni a sípládáért, hallgass ide, ajánlok valami mást; odaadom neked ajándékba a sípládát és valahány holt lelkem csak van, mindet, te meg add nekem a csézádat és ráadásul háromszáz rubelt. - Hát még mit nem? Akkor én min utazom innen tovább? - Adok én neked egy másik bricskát. Gyere, menjünk a kocsiszínbe, megmutatom. Csak átfesteted, és csodaszép bricska lesz belőle. „Micsoda nyughatatlan ördög szállta meg!” - gondolta magában Csicsikov, és elhatározta, hogy megszabadul minden bricskától, sípládától, valamint az összes elképzelhető kutyáktól, tekintet nélkül elképesztően hatalmas mellkasukra és a földet sem érintő gyors lábukra. - No tehát: a bricska, a sípláda és a holt lelkek, együtt. - Nem kell - felelte Csicsikov. - Miért nem kell? - Csak; egyszerűen nem kell, és kész. - Ej, milyen vagy te! Már látom, veled nem lehet úgy megférni, mint jó baráttal, pajtással... mondhatom, nagyon különös... Mindjárt látszik, hogy kétszínű ember vagy! (ÁLLANDÓ PROJEKCIÓK) - De hát mit gondolsz, bolond vagyok én? Ítéld meg magad: mi értelme lenne, hogy olyan dolgokat vásároljak össze, amikre semmi szükségem nincs? - No de ilyeneket aztán ne mondj, kérlek. Most már nagyon jól ismerlek. Micsoda hitvány fickó! No, hallgass ide: ha akarod, kártyázhatunk. Fölteszek mindent a kártyára, a holt lelkeket is, a sípládát is. - Kártyára tenni azt jelenti, hogy az ember aláveti magát a véletlennek - mondta Csicsikov, és közben a szeme sarkából a Nozdrjov kezében levő kártyára sandított. Mindkét csomag nagyon is gyanús volt neki: mintha a hamiskártyások jelzéseit látta volna a lapokon. - Miért a véletlennek? - mondta Nozdrjov. - Véletlenről itt szó sincs. Csak szerencséje legyen az embernek, akkor pokolian sokat nyerhet. Lám, itt van! Itt a szerencse! - mondta és már osztani is kezdett, hogy érdeklődést keltsen. - Lám, lám, milyen szerencse! Nézd, hogy kötekedik velem!

24


Ehol az az átkozott kilences, amelyiken mindent elvesztettem! Éreztem, hogy veszíteni fogok, de behunytam a szemem, és azt gondoltam: „Ördög vigyen, már azt sem bánom, ha tönkrejuttatsz, átkozott!” Miközben Nozdrjov ezt mondta, Porfirij egy palackot hozott be. Csicsikov azonban kereken visszautasította az italt is, a kártyát is. - Miért nem akarsz játszani? - kérdezte Nozdrjov. - Egyszerűen azért, mert nincs kedvem. És őszintén szólva, én egyáltalában nem szeretek kártyázni. - Miért nem? Csicsikov csak vállat vont, és így felelt: - Csak. Mert nem szeretek. - Ejnye, de silány fickó vagy! - Mit tehetek róla? Ilyennek teremtett az isten. - Micsoda mulya! Eleinte azt gondoltam, hogy legalább úgy-ahogy elboldogulok veled, de hát neked fogalmad sincs a rendes modorról. Nem tudsz te viselkedni, veled nem lehet úgy beszélni, mint jó baráttal... semmi nyíltság, semmi őszinteség! Éppen olyan hitvány fráter vagy, mint Szobakevics. (PROJEKCIÓ) - Mit gyalázol engem folyton? Talán bűn az, hogy nem kártyázom? Add el nekem a holt lelkeket, de csak azokat, add pénzért, ha már olyan kapzsi vagy, hogy még az efféle értéktelen semmiségekért is reszketsz. - Hogyisne! Kapsz tőlem fityfenét! Oda akartam adni, ingyen adtam volna, de most már eszem ágában sincs. Ha három országot adnál értük, akkor sem! Te akasztanivaló, te piszkos fráter! Ettől a perctől kezdve többé semmi dolgom veled. Porfirij, menj, mondd meg az istállófiúnak, hogy a vendég lovainak ne adjon zabot, jó lesz azoknak a széna is. Ezt a fejleményt Csicsikov igazán nem várta. - Legjobban tennéd, ha egyáltalán nem is kerülnél a szemem elé - mondta Nozdrjov. Hanem azért, e kínos összezördülés ellenére is, vendég és házigazda együtt vacsorázott, igaz, hogy ezúttal nem szolgáltak fel cikornyás nevű italokat; az asztalon mindössze egyetlen palack, valami ciprusi bor búslakodott, de az a fajta, amely általában közönséges vinkó néven ismeretes. Vacsora után Nozdrjov bevezette Csicsikovot az oldalszobába, ahol már vetett ágy várta a vendéget, és így szólt hozzá: - Itt az ágyad! De én még csak jó éjszakát sem kívánok neked. (INDOKOLATLAN FÖLHÁBORODOTTSÁG A FESZÜLTSÉG, A FÉLELEM FOKOZÁSÁRA. MINDEZ AZÉRT, HOGY KIHOZZA A LÉLEKKEL RENDELKEZŐ EMBERT A SODRÁBÓL. HA KIBILLENTETTE ŐT NYUGALMÁBÓL, LERÁNTOTTA A LEPLET A BENNE MEGBÚVÓ GYERMEKRŐL, VAGYIS FELNŐTTKÉNT FÖLÉ TUD KEREKEDNI, LE TUDJA GYŐZNI. DE EZ NEM SIKERÜL CSICSIKOVVAL SZEMBEN.)

25


Nozdrjov távozása után Csicsikovot igen nyomasztó gondolatok gyötörték. Mérgelődött, szidta magát, hogy miért is jött el ide, s miért pazarolta az idejét hiábavalóságokra. De még jobban haragudott magára azért, hogy a maga ügyéről beszélt vele: olyan vigyázatlan volt, mint egy gyerek, mint egy félkegyelmű, hisz az ő ügye nem olyan természetű, hogy azt Nozdrjov orrára lehetne kötni; Nozdrjov aljas fickó, még kiszimatol valamit, felfújja, összekuszálja az esetet, ördög tudja, miféle bonyodalmak származhatnak a dologból... Nem jó ez így, sehogy sem jó. „Egyszerűen bolond vagyok” - állapította meg magában. Éjjel nagyon rosszul aludt. Valami folyton izgő-mozgó, apró férgek kegyetlenül csípték, annyira, hogy mind a tíz körmével kaparta a megmart helyeket, miközben dühösen mormogta: „Hogy az ördög vinne el a gazdátokkal együtt!” Reggel korán ébredt. Mihelyt csizmát húzott, és felöltötte hálókabátját, első dolga volt, hogy az udvaron át az istállóba ment, és megparancsolta Szelifannak, hogy azonnal fogjon be. Visszatérőben az udvaron Nozdrjovval találkozott, aki szintén hálókabátban volt, s a foga közt pipát szorongatott. A házigazda barátságosan üdvözölte, és megkérdezte tőle, hogy aludt. (MÉZES-MÁZOSSÁG A LEGFŐBB KÍGYÓI TULAJDONSÁG!) - Tűrhetően - felelte zordul Csicsikov. - Nekem meg testvér, egész éjjel olyan borzasztó álmaim voltak, hogy még elmondani is szörnyű, - panaszkodott Nozdrjov; szájam pedig olyan a tegnapiak után, mintha egy egész lovasszázad töltötte volna benne az éjszakát! Képzeld, azt álmodtam, hogy szörnyen ellazsnakoltak! Hűha! És mit gondolsz, kik? No, ezt semmiképpen sem találod ki: Pocelujev lovaskapitány és Kuvsinnyikov. „Bárcsak ébren is jól elagyabugyálnának!” - gondolta Csicsikov. - Bizony isten, elvertek! Mégpedig kegyetlenül. Felébredek, hát, ördög vinné, csakugyan mindenem viszket. Bizonyosan azok az átkozott bolhák csipkedtek össze. Hanem most menj, öltözz fel, mindjárt megyek hozzád én is. Csak előbb le kell hordanom azt a gazember intézőt. Csicsikov bement a szobájába, megmosakodott és felöltözött. Mikor elkészült, belépett az ebédlőbe; ott már az asztalon várta őket a tea és egy üveg rum. A szobában az előző napi ebéd és vacsora nyomai voltak láthatók: a padlót nyilvánvalóan nem is érte seprű. A föld tele volt kenyérhéjjal, és mindent pipahamu borított, még az abroszt is. Hamarosan megjelent a házigazda is: hálókabátja alatt nem volt semmi, a nyitott gallér alól kilátszott meztelen, szőrös melle. Amint egyik kezében a csibukot, a másikban csészéjét tartva szürcsölte teáját, jó minta lett volna olyan festőknek, akik nem szeretik a borbélyok cégtábláin látható félelmetesen simára nyalt vagy göndörített, hullámos frizurájú alakhoz hasonló modelleket. (A DNS EMBER NEM BÍRJA ELVISELNI A KUDARCOT, ÉPPEN EZÉRT NEM VÁLOGATVA AZ ESZKÖZÖKBEN KARRIERISTA. JÓL MINTÁZZÁK EZT AZ ALÁBBI SOROK EGÉSZEN A FEJEZET VÉGÉIG.)

26


- No, hogy gondolod? - kérdezte rövid hallgatás után. - Nem akarsz kártyázni? A tét: a lelkek. - Megmondtam már, barátom, hogy nem játszom. Megvenni megveszem őket, ha akarod. - Eladni nem akarom. Az nem barátság. Nem szándékozom én senki fiát lekopasztani, mikor ilyen semmiségről van szó. Kártyán nyerni, az egészen más. No? Játsszunk el legalább egy partit. - Mondtam már, hogy nem. - Cserélni sem akarsz? - Nem akarok. - Hát akkor ide hallgass: játsszunk dámát. Ha megnyered a játszmát, valamennyi holt lélek a tied. Hisz nagyon sok olyan van, akit törölni kell a revíziós listáról. Hé, Porfirij, hozd csak be a dámajátékot. - Hiábavaló fáradság. Nem játszom. - Hiszen ez nem hazárdjáték. Ebben nem a szerencse dönt, és nem lehet csalni, minden az ügyességtől függ. Sőt előre megmondom azt is, hogy én egyáltalában nem tudok játszani, úgyhogy remélem, adsz valamelyes előnyt. „Leülök vele - gondolta magában Csicsikov; valamikor egészen jól játszottam, és itt bajosan lesz módjában csalni.” - Hát jó - mondta fennhangon; játszhatunk. - A lelkek értéke száz rubel. - Miért? Ötven is elég lesz. - Nem, nem, ötven rubel... nem pénz. Inkább megtoldom a tétet valami közepesfajta kutyakölyökkel vagy egy óraláncra való arany pecsétnyomóval. - Isten neki - egyezett bele Csicsikov. - Hány lépés előnyt adsz? - kérdezte Nozdrjov. - Természetesen egyet sem. Miért is adnék? - Akkor legalább engedd meg, hogy az első két lépés az enyém legyen. - Nem tehetem. Magam is rosszul játszom. - Ismerlek én téged! Tudom, milyen rosszul játszol! - mondta Nozdrjov, és már lépett is. - Jó régen nem játszottam én dámát - jegyezte meg Csicsikov, és ő is lépett egyet. - Ismerlek! Tudom, milyen régen játszottál - felelte Nozdrjov, ismét lépve, de ugyanakkor kabátja kézelőjével előretolt egy másik figurát is. (A DNS SZÓTÁRÁBAN CSALÁS = ÜGYESSÉG. AZ ELŐNY PEDIG EGYÉLETŰSÉGE MIATT KIJÁRÓ PRIVILÉGIUM.) - Jó régen nem játszottam én... hohó! Mi ez, barátom! Told csak vissza azt a követ! - kiáltozta Csicsikov. - Miféle követ? - Azt, ni! - mondta Csicsikov; s abban a pillanatban csaknem az orra előtt meglátott egy másikat is, amely, mint látszott, már annyira előretört, hogy már-már dáma lett. Hogy honnan került oda,

27


annak csak isten a tudója. - Nem! - fakadt ki Csicsikov és fölkelt az asztaltól -, veled nem lehet játszani! Nem szokás egyszerre három kővel lépni! - Hogyhogy hárommal? Ez tévedés. Egy kő véletlenül előrecsúszott, azt visszahúzom, tessék. - Hát a másik hogy került ide? - Miféle másik? - Ez itt, amelyik mindenáron dáma akar lenni. - Ez? Mintha nem tudnád? - Nem, barátom, én figyeltem minden lépést, és valamennyire emlékszem. Azt te csak most suttyomban toltad előre; annak ott a helye, ni! - Már hogy volna ott a helye! - tiltakozott elvörösödve Nozdrjov. - Úgy látom, pajtás, te mesemondó vagy! - Én meg úgy látom, pajtás, hogy te vagy a mesemondó, csakhogy a meséd nem sikerült. - Ejnye, kinek nézel te engem? - méltatlankodott Nozdrjov. - Hát talán csalok én? - Nem nézlek én senkinek, csak nem játszom veled tovább. - Olyan nincs! - pattant fel indulatosan Nozdrjov. - Megkezdett játékot nem lehet abbahagyni! - Jogom van abbahagyni, mert te nem úgy játszol, mint tisztességes emberhez illik. - Hazudsz! Ilyet nem mondhatsz! - Te hazudsz! - Én nem csaltam, hát nem hagyhatod abba a játékot; végig kell játszanod! - Arra te engem nem kényszeríthetsz - mondta Csicsikov hidegvérrel, azzal a táblához lépett, és összekeverte a köveket. Nozdrjov dühösen felpattant, és olyan szorosan Csicsikov elé állt, hogy az vagy két, lépést hátrált. - Márpedig én kényszerítlek; nem baj az sem hogy összedöntötted a köveket, én minden lépésre emlékszem. A köveket visszaállítjuk a helyükre. - Nem, barátom, az én elhatározásom végleges; veled többé nem játszom. - Egyszóval nem akarsz játszani! - Magad is beláthatod, hogy veled nem lehet. Nozdrjov még közelebb lépve kérdezte: - Ne kertelj: mondd meg egészen nyíltan: nem akarsz játszani? - Nem akarok! - felelte Csicsikov, de azért, minden eshetőségre számítva kezét az arca elé emelte, mert a helyzet valóban fenyegetőnek látszott. Ez az elővigyázatosság igen helyénvalónak bizonyult, mert Nozdrjov karja nagyot lendült... és könnyen megeshetett volna, hogy hősünk rokonszenves, telt arcának egyik felét lemoshatatlan gyalázat éri. Ő azonban szerencsésen elhárította az ütést, megragadta és erősen tartotta Nozdrjov mindkét kezét. - Porfirij! Pavluska! - kiáltott dühödten Nozdrjov, miközben igyekezett kiszabadítani a kezét. E kiáltás hallatára Csicsikov - aki egyrészt nem akarta, hogy a cselédek tanúi legyenek a díszes jelenetnek, másrészt érezte, hogy úgyis hiába igyekszik féken tartani Nozdrjovot - elengedte

28


házigazdája kezét. Ebben a pillanatban lépett be Porfirij, mindjárt utána pedig Pavluska, egy markos legény, akivel csöppet sem lett volna tanácsos összetűzni. - Szóval nem vagy hajlandó befejezni a játszmát? - kérdezte Nozdrjov. - Felelj, kertelés nélkül. - Semmiképpen sem tehetem - felelte Csicsikov, és kipillantott az ablakon. Meglátta csézáját, amely már teljesen útra készen állt, és Szelifan, úgy látszott, csak intésre vár, hogy a tornác elé gördüljön, de a szobából nem lehetett kimenni: a két markos jobbágy elállta az ajtót. - Hát egyszóval nem akarod végigjátszani a játszmát? - ismételte meg kérdését Nozdrjov lángoló arccal. - Ha tisztességesen játszanál, mint becsületes emberhez illik... de így nem játszom. - Úgy! Szóval nem játszol, gazfickó! Mikor látod, hogy nem te fogsz nyerni, akkor egyszerre csak nem játszol! Üssétek! - kiáltott őrjöngve Porfirijnak és Pavluskának, ő maga pedig egy meggyfa pipaszárat kapott fel. Csicsikov halálosan elsápadt. Mondani akart valamit, de érezte, hogy nem jön ki hang a torkán. - Üssétek! - ordította Nozdrjov, és előreugrott, kezében a pipaszárral, izzadva és bőszülten, mintha bevehetetlen várat akarna megrohamozni. - Üssétek! - kiáltotta olyan hangon, mint nagy támadás idején az egyszeri rettenthetetlen főhadnagy, akinek eszeveszett vakmerősége olyan híres volt, hogy katonái külön parancsot kaptak: tartsák vissza a kezénél fogva, mikor az ütközet tetőpontján azt kiáltja: „Előre, fiúk!” De a főhadnagyot már elragadta a harc heve, minden összekavarodott a fejében. Előtte vágtat Szuvorov, nagy tettekre készen. „Előre, fiúk!” - kiáltja ő, és csak száguld, nem gondol arra, hogy megzavarja a gondosan megtervezett együttes támadást, hogy a bevehetetlen vár felhőkbe magasodó falai mögül millió puska csöve mered rájuk, hogy tehetetlen csapata szétszóródik, mint levegőben a pehely, s már sivítva repül felé a golyó, hogy szétroncsolja kiáltozó torkát. Nozdrjov úgy viselkedett, mint az a féktelen, vakmerő, vesztébe rohanó főhadnagy az ostrom alatt, ám a vár, amely ellen támadásra indult, egyáltalában nem hasonlított ama bevehetetlen erődhöz. Ellenkezőleg, ez a vár annyira megrémült, hogy úgy érezte, minden bátorsága az inába szállt. A széket, amellyel védekezni akart; a jobbágyok már kivették a kezéből, már lehunyt szemmel, mint aki se eleven, se holt, készült arra, hogy közelebbi érintkezésbe kerül a házigazda cserkesz pipaszárával, és isten tudja, mi történt volna... de a sorsnak úgy tetszett, hogy megmentse hősünk oldalát, vállát és minden nemesebb testrészét a fenyegető vésztől, egyszerre csak, mintha a felhők közül hangzott volna, váratlan csilingelés csendült, és közeledő kocsikerekek zöreje hallatszott. Trojka állt meg a ház előtt, a felhevült lovak nyerítésének, prüszkölésének, nehéz zihálásának zaja behatolt a szobába is. Valamennyien önkéntelenül kinéztek az ablakon; a szekérről bajuszos ember kászálódott le, valami egyenruhafélében. Az előszobában kérdezősködött, majd benyitott a szobába, éppen abban a pillanatban, amikor Csicsikov, akinek sehogy sem sikerült magához térnie rémületéből, olyan szánalmas helyzetben volt, amilyenben halandó ember csak lehet.

29


- Szabad tudnom, melyik itt Nozdrjov úr? - kérdezte az ismeretlen bizonyos megütközéssel nézve Nozdrjovra, aki pipaszárat tartott felemelt kezében, és Csicsikovra, aki csak most, nagy nehezen kezdett magához térni kétségbeejtő helyzetéből. - Szabad előbb megtudnom, hogy kihez van szerencsém? - kérdezte Nozdrjov, közelebb lépve az ismeretlenhez. - A járási rendőrkapitány vagyok. - És mi tetszik? - Azért jöttem, hogy közöljem: ön bírói eljárás alatt áll, s ameddig ügyében a bíróság végzést nem hoz, felügyelet alatt marad. - Micsoda zagyvaságot beszél? Miféle ügyről van szó? - Ön részt vett abban a cselekményben, amelynek során önök Makszimov földbirtokost ittas állapotukban, vesszőkkel, testileg bántalmazták. - Hazudik! Makszimov földbirtokost nem is ismerem, sosem láttam! (AZ ÁLLANDÓ MÁSOKRA MUTOGATÁST, SAJÁT HIBÁINAK MÁSOKRA VALÓ KIVETÍTÉSÉT JÓL MINTÁZZÁK A „HAZUDIK” SZÓVAL ELKEZDETT MONDATOK.) - Tisztelt uram, engedje meg, hogy figyelmeztessem: én tiszt vagyok. Így ön beszélhet a szolgájával, de velem nem! E szavak után Csicsikov, be sem várva Nozdrjov feleletét, gyorsan felkapta sapkáját, és a járási rendőrkapitány háta mögött kiosont a tornácra, kocsijába vágta magát, és ráparancsolt Szelifanra, hogy hajtson lóhalálában. A történet ugyan ebben a regényben happy enddel végződik, de a valóságban, főleg, hogy azóta mióta Gogol ezt a művet megírta eltelt 200 év, már nem olyan biztos, hogy ilyen szerencsés végkimenetelt kapna. Ma valószínűleg a rendőrtisztnek jó előre be kellene jelenteni látogatási szándékát, és miután belépne a házba, meg kellene alázkodnia a zavarás miatt. Majd illene Nozdrjovnak is segíteni Csicsikov elverésében, illetve ellene tanúskodni a kihallgatáson és felvenni egy jegyzőkönyvet, amelyben körülbelül az állna, hogy egy tégla esett annak a házból való kilépésekor a fejére, és ezt neki pszichikai fenyegetettség miatt alá is kellett volna írnia. Mindezektől függetlenül a Holt lelkeket nem ártana kötelező irodalommá tenni a rendőrségi vizsgálók körében. Minimum osztályzat, amivel megfeleltnek lehetne tekinteni vizsgájukat, a jó, vagyis a 4-es osztályzat kellene, hogy legyen. Mindezt csak azért, hogy ne az legyen az eljárás végkimenetele, hogy a jó elnyeri végső büntetését a rossz, pedig méltó jutalmát. Természetesen nemcsak Nozdrjovok létezhetnek, vannak veszélytelen robot emberek is. (A kígyók közül sem mindegyik veszélyes. Lsd. pl. vízi sikló). Ellenben a legkegyetlenebb

30


vágyteljesítő embergép, kígyó, ami olyan mintha igazi lenne, de mégsem az, a lényegét vesztett lélek nélküli (szőke) nő. Valósághűen ábrázolja ezt – még ha nem is tudatos elgondolásból - a Terminátor III. c. film alkotó-, és színészgárdája. Ha megfigyeljük jól észrevehető, hogy milyen irányba változott és változik még ma is a világ. Valamikor, ha egy autó megjelent az utcákon sokan felkapták a fejüket és csodálták, mások azt mondták zajos. Ma több ezer, tízezer, vagy százezer autó van az utakon. Egykor csak könyveket olvastak az emberek, aztán megjelent a rádió, majd a televízió. A változás lényege az egyre nagyobb zaj. A könyvben van a legtöbb csend. Az olvasó csendben ül és olvas. Kívülről se kép, se hang. Az ember kénytelen befelé fordulni. A rádiónál már megjelenik a hang, de a képekért, ami a lényeg, befelé kell nézni. A tv-nél pedig már semmiért sem kell magunkba nézni, minden kívülről jön. Itt a legtöbb a zaj, itt hiányzik legjobban a csend. A televízió képeit pedig még tovább lehet árnyalni, fekete-fehér és színes képekre. A fekete-fehér képekben sokkal jobban ott van a csend, és nem tűnik el úgy a mondanivaló, mint a színes képekben, de ugyanakkor a színes képek, izgatóbbak, erőt adóbbak, zajosabbak, ugyanúgy, mint az álmainkban is. Vagyis azért álmodunk gyakrabban fekete-fehérben (vagy emlékszünk csak a történésre), hogy az álom lényegi mondanivalója kevésbé kerüljön elnyomás alá. (Illetve színesben azért, hogy ha pl. depressziós, egy-, vagy rosszkedvű valaki, mélyállapotából vibráció segítségével tudjon feljebb rezegni). A szövegértő olvasás is ezért marad el egyre jobban a gyerekeknél. Ugyanez történik itt is. A gyerek elfelejt belülre nyúlni a képekért, hisz megszokta, hogy a zajban mindent kívülről kap. Ezért ha lát egy olyan szöveget, amihez nem tartozik kép, kevésbé lesz számára érthető, mint az, amely azokkal teletűzdelve „segít” neki a megértésben. Mindezen a zaj kiiktatásával lehet változtatni, vagyis nyugodt lelkiállapotban, teljes csöndben, képekben nem bővelkedő írást kell a keze ügyébe adni, hogy annak mondandóját próbálja megfejteni, ami előbb-utóbb sikerülni fog.

A vegyszerek az okai mindennek? A mai világban elharapódzott hibás téveszme, amely a legtöbb ember tudatát téves vágányra tereli, az a vegyszerekkel mérgezett, ezáltal az emberi egészséget károsító környezet. Biztos, hogy nem kevésbé veszélytelen ennek befolyása az emberi egészségre, és itt lehetne is a példákat sorolni, de a szellemi méreganyag hatása jóval károsabb, mint a mezőgazdaságban és egyéb más területekben használatos szennyező vegyi anyagok mindenütt jelenlévő mivolta. Annál is inkább, mert az anyagi feszültségben tartással és a vágyak felkorbácsolásával egy olyan

31


hamis valóságképekkel átitatott, káoszos én-tudat hozható létre, amellyel azt is el lehet érni, hogy a lélekkel rendelkező ember az élet helyett önmaga halálát válassza, mert elhiszi róla, hogy az maga az élet. Vagy a feketéről azt, hogy fehér és a fehérről, azt, hogy fekete. Mindig pont az ellenkezőjét fogja tenni annak, ami valódi vágyteljesülésének eredője lenne. ( A DNS mindent megfordít!) A vegyszereknél annyiban más a helyzet, hogy – az esetek egy részében – azért tudatában vagyok károsságának, és ha elfogyasztom is azt a gyümölcsöt, zöldséget, vagy tartósítószeres akármit, akkor tudatában vagyok annak, hogy ezzel magamat mérgezem. De itt tudom, hogy a múlandó test szenvedi a károsodást, amelynek egészségben tartása is nagyon fontos, de lelkem deformálásának, mérgezett tudattal elősegített bűnlajstromnövelésének elkerülése, annak múlhatatlansága miatt mégiscsak fontosabb. Azonban a lelki, szellemi szinten beérkezett méreganyagról, ha a testem és a lelkem diszharmóniában van, vagyis a tudatom téves valóságképekkel zavart (és itt most mindegy, hogy valaki tudatos, vagy sem, hamis valóságképekkel ő is rendelkezhet) nem fogok tudatába kerülni annak, hogy mérget viszek be a szervezetembe.

Gondolkodás gyorsasága A mai felgyorsult világban divat lett gyorsan, nem feltétlen helyesen(!) gondolkodni. Ha valaki gyorsabban gondolkodik – még ha ezt képességei nem is mindig, vagy csak egy bizonyos határig teszik lehetővé – több szeretetben fog részesülni, mint az, aki kevésbé, mert jobban fog imponálni környezetének. Ez pedig a matematika logika által meghatározott világunkban nem elhanyagolható. Igen ám, de mi van akkor, ha ez a gyors gondolkodás csak egy bizonyos szűk intervallumon belül érvényesül, ami pedig utána következik maga a tökéletes homály? Egy bizonyos nagyítású távcső esetében – legyen az akár a legkisebb nagyítási kulcsszámmal ellátott is, - az adott optikai értékeken belül minden tisztán és közelítve látszik, de az azon kívül eső tartományokon már mindent ködfátyol borít. Így van ez a fényképezőgépeknél is. A legtöbb fényképezőgéppel ugyanazt a jó minőségű képet elő lehet állítani, legyen az egy „butább” képességű, vagy a legprofesszionálisabb tudással rendelkező. A különbség csak annyi lesz a két gép által felkínált lehetőségek között, hogy míg az egyikkel csak egy nagyon szűk intervallumon belül, de(!) ugyanolyan gyorsan (a záridőnek hasonló rekesznyílásnál ugyanannak kell lennie) tudok minőségi képet készíteni, addig a másikkal már jóval tágasabban. De mindkét gép adott intervallumon belül ugyanolyan minőségi képeket gyárt. Illetve az is elképzelhető, hogy a butább gépen gyorsabb záridőt alkalmazok nagyobb rekesznyílásnál és az adott tárgyat illetően, egybevágó minőséget kapok a professzionális tudású gép által készítette képpel, ahol lassabb idővel

ugyan,

de

szűkebb

rekesznyílást

alkalmaztam.

32

Viszont

az

előző

esetben

a


mélységélesség kisebb, míg az utóbbiban nagyobb lesz. Vagyis lehet, hogy egy ember gyorsabban gondolkodik, mégis ostobább, mint aki lassabban, de mélyebbre látóan. Az emberi gondolkodás gyorsaságát ugyanígy meghatározzák a csillagjegyek is. Jól megfigyelhető, hogy a leggyorsabb gondolkodást a levegő jegyű emberek birtokolják, náluk a gondolat megértése a többi jegy azonos képességű egyedeivel összevetve a másodperc tört része alatt megtörténik. Őket követik a tűz jegy képviselői, majd szorosan mögöttük a vizek következnek, és a sor legvégén kullog a maga tehetetlen mivoltával a föld jegyűek társasága, amely, mint ahogy a fizika törvényszerűségei is mutatják, a leglassabb menetű gondolkodást tudhatja magáénak. Mindezek persze nem jelentik azt, hogy a gáz halmazállapotú levegő gyorsaságával az értékesebb, vagy a föld a maga szilárdságával az ostobább, hisz az intervallumok tágassága itt is különböző lehet.

A kommunizmus, mint a lélek nélküli ember előretörése A XX. században a DNS hatalomra kerülését jól mutatja az ingerekben szegény, ugyanakkor gépi monotóniában (bürokrácia, adminisztráció) gazdag kommunizmusnak, a világ több pontján nyomon követhető térhódítása. Nem véletlenül nevezi azt számtalan művész, író, költő lélekgyilkos rendszernek. Igénye van a téves valóságképekben úszó egyénnek a vágyteljesülésre, lelkének simogatására, amely téves valóságképeket a DNS korábban rámérte, vagyis mérgét ráhintette, ezért létrehozza a kommunizmust, a maga lélekpótló, (lélek=vér=erő) mesterséges izgatásban bővelkedő vörös (vagy, piros) színével, és emelkedett vágyteljesítő szlogenjeivel. Valamint vágyteljesítő retorikával szónokló politikusaival, akiket hallgatva az emberek megnyugszanak, mert tudattalanul mindig azt érzik, hogy felnőhetnek, fejlődhetnek. Olyan kijelentések segítik ezt elő, mint például a „Soha ne add fel! Nagyok lesztek! Minden segítséget megadunk, legyőzöd a gonoszt. Már csak ezt kell kibírni, majd aztán jobb lesz! Még egy kicsit szorítsd össze a fogad, húzd össze a nadrágszíjad és fejlődhetsz, tudatosulhatsz, aztán majd felnőtté leszesz. Hamarosan ismét mozogni, mit mozogni, repülni fogsz!” De sajnos fejlődés helyett visszafejlődés, tudatosulás helyett butulás, mozgás helyett bénulás, repülés helyett zuhanás, felnőtté válás helyett gyermeki szinten tartás, vagy még gyermekibbé való válás vár rájuk. Ez a kommunizmus lényege! (Eredetileg persze más lett volna.) Mindezt alátámasztja még a mindenképpen szögletes, vagy kocka, ill. téglatest alakú,

33


azaz egyenes vonalakból álló, mindenféle irracionalitást kizáró, szocialista realizmusnak, vagy szocreálnak nevezett építészeti stílusa, amely formáján kívül félelmet keltő rideg színeivel, lélekidegenségével

lett

központi

építészeti

meghatározója.

(Ma

is

épülnek,

épültek

Magyarországon ilyen épületek, nemcsak társasházak, hanem jelképesnek mondhatóak is!) A kommunizmus tehát a maga ateizmusával, az olyan mintha igazi lenne, de mégsem az emberek, vagyis a lélek nélküli robotok előretörésével hozható összefüggésbe. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a még ma is élő, gulágot megjárt Szolzsenyicin meghatározása: "A kommunistáknál, kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúraés szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek (. . .),. Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.” Persze a lélekkel rendelkező ember is lehet kommunista, de önhibáján kívül, saját vágyteljesülése és fejlődése miatt választja ezt az eszmét, ami teljességgel érthető keserű kiútkeresését figyelembe véve. És természetesen rá nem igazak Szolzsenyicin megállapításai.

Útmutató a lélek harmadik dimenzióból való teljes kiűzéséhez Recept lélek nélküli, robot emberek elkészítéséhez (anyagi) feszültségben való tartással. Hozzávalók hatszáz millió ember, azaz a föld lakosságának tíz százaléka részére:

•

Anyagi feszültség a lehető legnagyobb mennyiségben

•

Vágyak felkorbácsolása és a kielégülésükhöz vezető utak lezárása maximális mértékben

•

Matematika-logika mindenkire egyformán történő rámérése

34


•

Különböző ellenségképek és téves valóságképek napi szinten tartása, azaz a fejekben lévő káosz csillapítása a gyermeki én megérintésével, felkarolásával és „mítoszok” osztásával, amely „mítoszok” a valóságban soha nem teljesülhetnek

Elkészítés: Végy egy embertömeget, lehetőleg olyat, aki fejlődni akar, azaz vágyakkal teli. A technika segítségével korbácsold föl a vágyait, majd tartsd állandó feszültségben kizsákmányolással, különböző adókkal, sarcokkal, állandó árdrágulással! A lényeg, hogy állandóan szorongjon és féljen, valamint vágyai soha(!) ne teljesüljenek, vagy maximum, ha teljesülnek is, abba belegebedjen! A feszültség kivitelezése mindegy, és lehet más természetű is, mint anyagi, (aids, kergemarha-kór, lyme-kór, madárinfluenza, tüdőkutykurutty), de ez a legtökéletesebb, hisz ebből tudja a legkevésbé kivonni magát. Ugyanilyen feszültséget, félelmet idézhet elő még, a túlzott racionalizmus, a reál beállítódás preferálása is, amelyet a matematika segítségével válthatsz valóra. Fontos, hogy mindig, mindenhol szorongjon és féljen. Féljen az utcán, féljen a munkahelyen, féljen otthon! Ha ez a feszültség megfelelő, a szülők a gyermekeik tudatát meg fogják mérgezni, ebben száz százalékig biztos lehetsz. Hogyan? Úgy, hogy a bennük lévő stressz, amit az anyagi javaik elvonásával,

illetve egyéb más szorongást előidéző

intézkedésekkel létrehozol, azaz eltulajdonítod például, ami nekik jár, lezárod a felkorbácsolt vágyaik kielégüléséhez vezető utat, vagy elveszed az identitásukat, azt fogja előidézni, hogy sikerélmények hiányában, feszültté válnak, akaratlanul is megbántják, becsapják (becsapás = hazugság) gyermekeiket. A szülők civakodni fognak, majd egymást hibáztatni. A gyerekeik tudata, mindezt látva, illetve átélve megmérgeződik téves valóságképekkel. A mérgezett tudat nem fogja engedni őket felnőni, érdekeiket nem fogják tudni érvényesíteni, mert kommunikációs helyzetekben elfojtásaik lesznek, tehát nagy valószínűséggel örökre sérült gyerekek maradnak, vagyis fejlődésük le lesz állítva egy helyben való topogásra. A sírba is gyermekként fognak szállni. Majd ezek után „felnőttként” az ő gyermekeik tudatát is meg fogják mérgezni és így tovább. Mindennek lényege mérgedben lelhető fel, ugyanis ha méregfogad a tudati mérgezéssel beléje mártottad, azaz lebénítottad őt, konfliktushelyzetekben nem fogja tudni, mikor van igaza és mikor nincs, éppen ezért állandó bűntudatban fog sínylődni. Teljes KÁOSZ lesz a fejében. Általában az igazról hiszi azt, hogy hamis és a hamisról, hogy igaz (téves valóságkép). Így egy idő múlva már meg se mer nyikkanni. Ha úgy tetszik, öngyilkosságba kergetheted. Ha úgy, szétszakíthatod párkapcsolatait, vagy megtagadtathatod vele testvérét, szüleit. Felnőtt korára annyi gyógyszert adhatsz el neki, amennyit csak akarsz. Az üzletekben mindent megvásároltathatsz vele, amire nincs is szüksége. El fogja hinni, ha úgy akarod, hogy a hét szűk esztendő száz évig tart. A pénzromlásról azt, hogy az pénzjavulás, a hidegről, hogy az meleg, a szeretetről pedig, hogy az maga a gyűlölet.

35


Egyszóval, bármit megtehetsz, amit kényed-kedved diktál. Mindezt mégis miért? Mert annyira ostobává vált? Ó dehogy, szó sincs róla. Egyszerűen csak azért, mert a kedvedben akar járni, hisz úgy tekint rád, mint egyetlen felemelőjére, akitől mint fotográfustól, várja a nagy felvételt. Önsajnálatából fakadóan adakozókedvére bármikor építhetsz. Csak meg kell sajnáltatnod magad előtte, és a te színlelt szenvedésedben önmaga valódi szenvedését fogja vélni fölfedezni, tehát önmagát fogja szánni és adakozni fog irányodba. Miután ezt megtetted, egy részével hitesd el, hogy vallása* az oka minden szenvedésének. Ez még hiteles is lesz, hisz már abban sem talál megnyugvást, mert az is lényegét vesztett. Másik hányadának pedig mutass fel más ellenségképeket! Miért? Azért mert a mérget,

amit

elsősorban

az

anyagi

feszültségben,

fél/elemben

való

tartással

és

a

vágyteljesüléseihez vezető utak lezárásával belé plántáltál, állandóan keresni fogja. Vagyis érzi, hogy valahol valami nem stimmel nála, így ennek okát állandóan kutatja. Neked csak annyit kell tenned, hogy felvillantasz folyamatosan valamit, ami a valódi okot leplezi, vagyis mindig megnevezel számára egy ellenséget, amit ő szenvedésének fő okaként fog betudni. A sikerélmények hiánya által benne létrehozott frusztrációnak köszönhetően pedig, bármi ellen kényed-kedved szerint fordíthatod. Így meg is nyugtatod, hisz úgy fogja érezni, hogy megtalálta a gonoszt. Ha már semmilyen külső ellenségkép felvillantása nem segít, mutass rá őszintén a benne lévő rosszra, káoszra, méregre, amit te hintettél belé. Mondd meg az igazat, vagyis, hogy ez minden szenvedésének, fejlődési akadályának forrása. El fogja hinni, és önmagát fogja ostorozni. Azt pedig úgysem fogja kitalálni, hogy mindezt Te idézted elő, hanem azt fogja érezni, hogy minderről ő, és csakis ő tehet. Így önmarcangolását, a benned van a hiba nem másban szlogennel, folyamatosan fent tudod tartani. Majd mondd neki, hogy változtasson! A változtass elhintése olyan cinizmussal, és lenéző, önelégült, gőgös, egoizmussal történjen, mintha azt egy olyan embernek mondanád, aki egyik kezének mutatóujját a szájában, a másikét pedig a hátsó fertályában tartja. Lesznek, akik öngyilkosok lesznek, no nem a reménytelenség, hanem a még nagyobb remény érdekében, mert rájönnek: felesleges változtatniuk. Te mondd azt, hogy nem voltak életrevalók és mindezt a reménytelenség érdekében tették. Ha ez megvan, tiéd a világ! Olyan, de olyan hatalomra tehetsz szert, amilyenre csak akarsz. Egy a lényeg, akármennyi lesz is az anyagi javad, az anyagi feszültség elhintéséről sohase feledkezz meg, hisz ez jelenti számodra a biztonságot, a folyamatosságot, mert ezzel tudod kivívott pozíciódat továbbra is fenntartani. Vagyis a termék fogyaszthatóságát ezáltal tudod korlátlan ideig megőrizni. Arról nem is beszélve, hogy te magad is fogyasztóvá nevelsz. A fogyasztható fogyasztók pedig mindig biztosítani fogják jó létedet, maximális életélvezeted.

36


Mindjárt az elején elveszel, hogy később még többet elvehess! Van ennél jövedelmezőbb üzlet a világon? Feltaláltad a perpetuum mobile-t. Ha elég kitartó vagy, akkor azt is el tudod érni, hogy kiűzöd a magasabb intelligenciát belőlük. Nem fog már leszületni a Földre lélek, hisz nem lesz sikerélménye, mivel nem fejlődhet, és értelmetlen lesz számára minden szenvedés. Ekkor azonban már biztosíthatsz egy bizonyos anyagi jólétet, ha akarsz… Ha már mindenkiből sikeresen kiűzted a lényeget, vagyis mindenkit magadhoz hasonlóan robottá formáltál, egy dologra kell csak vigyáznod, arra hogy tudatosságod vezető pozícióját megőrizd. Ehhez viszont a recept nagyjából ugyanaz, mint a fönt leírtakban, csak itt már nem lesz mit kiűznöd és kevesebb befektetett munkával is elérheted a célod. Ha mindent jól és figyelmesen végeztél, a gépek és nemcsak a gépek, hanem a még lélekkel rendelkező emberek is téged fognak szolgálni egész, egyszeri és megismételhetetlen életedben. Nemcsak hogy alattvalóid lesznek, hanem úgy fognak védelmezni, mint legnagyobb jótevőjüket. Jó étvágyat! Az embernek persze sokszor olybá tűnik, mintha a lélekkel rendelkező társai között is léteznének erősen kígyó-énnel rendelkezők, akik csak annyiban különböznek lélek nélküli barátaiktól, hogy vannak asszociációik az egyes álomtartalmaikhoz. Képesek szimbolikus látásmódra, metaforák, hasonlatok képzésre és értelmezésére, de egyébként lelkiismeretfurdalási, anyagban-gondolkodási, hűvös, rideg, száraz, kritikai véna tekintetében, egy erősen lélek nélküli tulajdonságokkal bíró ember képét mutatják. Lehet, hogy a szellemvilágban is létezik egy kígyó-rendhez tartozó lélekcsoportosulás? Nem tudom, de mindenesetre ezek a lélekkel is rendelkező emberek mintha jól éreznék magukat lélektelen társaik körében, talán azért, mert Istenként a saját képükre formálták őket. Hogy milyen világok létezhetnek még, és ezeket hogyan kell elképzelni, abban nagy látókörtágulást idézhet elő Benedek Marcell: G-sugarak c. novellája, amelyben egy középkorára erre a világra teljesen megvakult, de ugyanakkor egy másik világra ugyanolyan mértékben megnyílt szanszkrit filológus történetét meséli el: http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/nyugat_1922-11b.html (*Vallás lényegvesztettsége: A legtöbb vallás legfőbb problémája abban lelhető fel, hogy túlságosan alárendeltté teszi az embert Istennel szemben. Vagyis az embernek kisebbségi komplexusa lesz azáltal, hogy félnie kell Istentől. Így nem tudja önmagát megvalósítani, hisz minden segítséget, minden megoldást Istentől vár. Arról nem is beszélve, hogy a Földön Isten beavatkozási lehetősége a dolgok folyamatába maximum 50 %. Ha ez nem így lenne, nem lenne igaz a mondás, hogy segíts

37


magadon és Isten is megsegít. Viszont ha e komplexust megtapasztalással sikerül tudatosítania magában, teljesebbé válhat.) De térjünk vissza az útmutatáshoz. Hogyan megy végbe az anyagi feszültségben tartással szerzett tudati mérgezésnek köszönhetően az önmagát gerjesztő meggazdagodásod? Figyelj, erre most egy álompéldával válaszolok! Egy 18 éves álomgazda nő a következőt álmodja: „Egy szuper minőségű … edzőcipő van a lábamon, ami nagyon kényelmes és én nagyon jól érzem benne magam.” Az álom értelmezése szempontjából hívjuk Magyarország egyik legjobb „álmoskönyvét” a Magyar szólások és közmondások gyűjteményét segítségül. Nézzük meg milyen cipővel kapcsolatos közmondások találhatók itt. 1. Kész a cipő = (feltételes főmondat mellékmondatában:) megvan a kellemetlenség 2. Sárga cipő, fakilincs, kenyér meg egy falat sincs = a cifra nyomorúság jellemzése 3. Tudja, hol szorít a cipő = tudja, hol, vagy mi a baj. De ide tartozik még: Tudja, hol töri a bakancs, tudja, hol szorít a csizma. Mindenki maga tudja hol szorít a csizmája, vagyis mindenki maga tudja, hogy mi a baja. 4. Majd belejössz te még az én cipőmbe = rád is sor kerül még, téged is ér majd ugyanilyen baj. 5. A sáros cipője talpát sem törülné belé = megveti, semmibe nézi. Azt is szokták mondani, hogy küzd valaki kézzel-lábbal, testtel, lélekkel. Vagyis a láb*, mint a lélek szimbólumaként van ez esetben jelen (A kígyónak nincs lába.). De a fönti közmondások közül is azok jöhetnek számításba, amelyek a kényelmetlen életre utaló jegyeket magukba hordozzák, ez viszont a többség, vagyis az 1-es, 2-es, 3-as és a 4-es mondatok. Tehát a cipő, a lélek problémáira mutat rá, ami miatt kényelmetlen, azaz sok szenvedéssel jár az álomgazda élete. Mit fog tenni, hogy megnyugodjon, ha nem sikerül szellemszinten megoldania a problémát? Elmegy a boltba, és anyagszinten teszi meg ugyanezt, vagyis megvásárolja azt a kényelmes edzőcipőt. Ezért mondtam, hogy már rögtön az elején elveszel, hogy később még többet elvehess. Vagyis ha megmérgezted már egész kicsi gyerekkorában, minden anyagi javát, még azt a keveset is, amit adsz neki, hozzád fogja visszaforgatni. Hát nem csodálatos!

38


*Láb: a léleknek a legmegvetettebb része, amellyel a matériára, a talajra támaszkodik, ez a léleknek önfenntartó, tápláló ösztöne, az érzékek fellobbantója. Hamupipőke meséjében a cipő feminin, a láb maszkulin jelkép. Szexuális kapcsolódásokon túl a haladás lehetőségét, az élet előrehaladását jelenti.

Színesség és szépség Mi a szín? A szín valaminek az ereje. Jó színed van - szokták mondani, azazhogy jó erőben vagy. A sovány színek pedig erőtlenségre utalnak. Ha két virág közül az egyiket a pincébe, a másikat fényre, a szabad ég alá ültetjük, akkor a pincevirág, ami csak akkor kap a fényből, ha az ajtót rányitják, sápadtabb lesz, mint az, amelyik a mélység fölött a fényben van. Ugyanez igaz az emberre is, ha tudatilag megmérgezik, halovánnyá, ernyedtebbé válik, nem lesz életerős. Ahogy hat egyre jobban a méreg, úgy bénul. Majd színt ad magának kívülről. Hogyan? Színes, képes újságok segítségével, színes öltözködéssel, szobája falának harsány színekre való festésével, giccses berendezésekkel, telítetten színes reklámplakátok, reklámfilmek és filmek nézegetésével, és utoljára, de nem utolsó sorban vásárlással. A színek vibrációt idéznek benne elő, amit mozgási energiává alakít. Erre szüksége van, hogy a bénító méreganyag, vagy az őt körülvevő környezeti üresség hatását kompenzálni tudja. Ezért is jó, ha minden színesebb körülötte, mint a valóság maga. A legjobb erőpótló szín a vörös, (vagy piros). Mert ez az erő, a vér, a tűz színe. Aki ezt a színt megfelelő mértékben használja népszerűsége érdekében, a legjobb színt választotta. Ez a szín a leginkább képes az „erős vagy” látszatillúziójának keltésére.

Mi a szépség? A szépség a tökéletesség, maga a teljesség, a kör. A racionalizmus ezt a teljességet csonkítja meg a maga határok közé szorításával. Az ember a racionális sötétségtől nyomorékká válik, vagyis elveszti teljességét, hisz elvesztette kapcsolatát a természettel, azaz önmaga tudattalan világával. Amit nem lehet gyakorlatiasan, statisztikával és kísérletekkel bizonyítani, az nem létezik.

39


A kígyóméreg ugyanezt teszi. Vagyis azáltal, hogy az embert megbénítja, elvész annak teljessége, tökéletessége, hisz a kommunikáció a tudattalan és a tudat között zavarban lesz. A tudat nem fogja tudni helyesen érzékelni a jeleket, mert a méreg azt tükre segítségével ügyesen elfordítja. De a teljességre az embernek önmaga életben tartása miatt ugyanúgy szüksége van, mint egy kórházi ágyon fekvő enni képtelen betegnek az infúzióra. Hogyan tudja ezt a teljességet pótolni? Csakis kívülről, mesterségesen. Ezért lehet olyan képeket látni nap, mint nap, akár a televíziókban, akár az újságokban, ahol csak szép emberek szerepelnek, akik helyesek, csinosak, sportosak, jól öltözöttek, egyszóval kívülről szépek. A belső lehet a szereplőknél negatív (sőt kell is, hogy az legyen!), de kívülről csakis kizárólag szépek lehetnek, ami egyébként egy idő után felettébb unalmas, de a teljesség iránti igény miatt kielégítő. Ha valaki nem szép és a médiában megjelenik, előbb utóbb széppé kell válnia (plasztikai műtét, fogyókúra, sminkelés, divatos öltözködés), mert nagyobb lesz a nézettsége, népszerűsége, hisz a nézőknek a teljesség illúzióját jobban képes lesz felmutatni. Azok pedig alkalmasak lesznek így kívülről bevitten annak látszatát magukba integrálni. De persze előbb-utóbb ez is unalmassá és hiteltelenné válik.

Az Identitása elvesztését többször megsínylett ember Az identitás, mint önazonosság, öntudat nagyon egyszerűen mondva akkor alakul ki egy emberben, ha sikerül megismernie önmagát. Önmaga megismerésének rendkívül sok állomásán kell áthaladnia, míg megérkezik oda, ahová szeretne. Ilyen nagyobb állomások egyike a serdülőkor is, de ide tartozik az egészen kicsiny gyermekkor, majd a munkába állás időszaka is, egészen odáig, amíg valaki rá nem érez arra, hogy na ez az, amivel egész életében foglalkozni szeretne. Ennek optimális esetben harminchárom éves koráig kell bekövetkeznie, vagyis eddig kell a célállomásba megérkeznie. Azonban az addig tartó úton számtalan olyan önazonosságát meghazudtoló élmény érheti, amely a későbbi önmagára találást megnehezítheti. De nemcsak megnehezítheti, akár teljesen le is térítheti arról. Ha azonban mégis sikerül visszatalálnia, azok az élmények, amelyek valaha letérítették, mintegy önazonosság tudatának eltulajdonítóként, úgy is mondhatnám tolvajaiként fognak tudattalan emléktárában, a lelkében helyet foglalni. Ez az ember - önhibáján kívül – jobban fogja félteni személyes tárgyait, pénztárcáját, nagyobb értékeit, (lakására több reteszt tesz, gépkocsijára több biztonsági védelmet szerel) mint az, akit önazonosság tudatának kialakításában kevésbé értek ilyen élmények. Tehát arról van szó, hogy ha egy gyermek fejlődését a szülei önhibájukon kívül, a társadalmi nyomás, a társadalmi betegségek következtében megpróbálják más irányba terelni, akkor az olyan mintha identitását vennék el tőle, a neki szánt útról térítenék le. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehet, nem kell

40


utat mutatni, pusztán csak annyit, hogy mindeközben az énjét nem szabad figyelmen kívül hagyni. De mondjuk egy a racionalitás által meghatározott világban, ahol megélhetőségi lehetőséget kizárólag az anyagi dolgok áruba bocsátásával lehet megteremteni, a szellemiekkel szinte egyáltalán nem, nehéz olyan területre lelni a nem racionális egyéniséggel rendelkezőknek, ami a mindennapi életbeni helytállásukat megfelelően elősegítheti. Ha a szülőre ránehezedik ez a teher, mert szeretné, és akarja, hogy a gyermeke, humán beállítódása ellenére reálszakmát válasszon, gyermeke identitását eltulajdonítja. Ez a gyermek viszont felnőttként kisebb értéktárgyainak elvesztését is tragédiaként fogja megélni, ugyanis ilyenkor mindig felidéződnek benne a valamikori útonállói képei, illetve azok az élethelyzetek, élmények, amikor letérítették őt arról az irányról, amelyre ő a magasabb intelligenciája által meghatároztatott.

Vágyak felkorbácsolása, elérési utak lezárása a mindennapokban

A vágyaink felkorbácsolásának egy nagyon eklatáns és egyszerű, nem közvetlenül az anyagi javakra rácsengő példáját szeretném most megemlíteni, amit épp a minap tapasztaltam meg az egyik metróaluljáróból kifelé menet. A metró kocsiból kifelé áramlanak az emberek. Az egyik húsz év körüli átlagosan csinos nő körül egy „A” alakzatban megnyílik a tömeg. Én mögötte haladok. A nő deréktájéka és felsőruházata között kb. 10 centiméteres a távolság, ami nagyon kellemes érzést nyújt a kinti kb. 15 fok Celsius hőmérséklet megléte mellett és a huzatos feljárati lépcsőkön. A nő tudja, hogy figyelik. Naná! Ekkor tesz egy pillantást balra is, majd jobbra is, arcán a „Mit bámultok? Elegem van!” tekintet megjelenésével, majd(!) elkezdi a felsőruházatának lefelé húzkodásával a tíz centiméteres távolságot eltüntetni, ami persze nem túl sikeres… Talán egy öt centiméternél még eredményes lett volna ez a kísérlet, de ennél a távolságnál már nem gyümölcsöző. Vagyis a nő felkorbácsolta a körülötte lévő férfiak vágyait, azok egy vágyakozó pillantást vetettek derekára, amit ő tekintetével az ott lévő férfiakat megszégyeníteni akarva, felháborodva visszautasított. Ez volt a véleménye. De a ruhát talán nem ő vette fel? Ráadták? Valószínűleg nem… Akkor, miért csodálkozik? A ruha álmokban a szexualitás szimbóluma. Felfedhet és leplezhet. Ő ez esetben felfedett, majd megvető tekintettel vágyak elérési útját zárta le, amely vágyak maximum a pillantások elsöprő erejével elégülhettek volna ki. De ő ezt már nem engedte.

41


Ugyanilyen vágykeltésre mutató példa az is, (persze ez már az anyagi javakra közvetlenül rácseng) ami ma egy nagyvállalat berkein belül zajlik. Az átlag munkások átlag fizetést kapnak. A felsővezetőik pedig a tízszeresét, húszszorosát, vagy még ennél is többszörösét vihetik haza az ő jövedelmeiknek. Nemcsak hogy a jövedelmük nagy, hanem tízmilliós céges autókkal közlekednek, magas jutalmakat és reprezentációs költségtérítéseket kapnak. Valóban ennyivel többet érnek egy átlag fizetést bezsebelő embernél? Lehet. Nem tudom. De ha így is van, vagyis ekkorák is a különbségek, akkor miért nincs mindez legalább titokban tartva, azaz miért kell mindezzel kérkedni, miért kell mutogatni? Miért nem elég a 2-3 milliós cégautó? Mindez azért van, mert igényeket kell támasztani az egyszerű emberben, hogy vágyakozzon képességeit, vagyoni helyzetét, elrendeltetését meghaladó mértékű célok felé, amelyek elérhetetlenségétől stresszessé válik és megmérgezi gyermekei tudatát, ő maga pedig egy idő múlva összeomlik. Tehát minden tudati mérgezésnek alapvető eszköze: a korbács. (A XX. századi kommunizmus épp ezt a korbácsot akarja kiiktatni. Hozzáteszem: nem sok sikerrel, hisz ugyanazok rontották el, mint akik a hőn szeretett kapitalizmust.) Gogol a Holt lelkekben (második rész, harmadik fejezet) ír a vágyak jellemrontó felkorbácsolásáról. A főhős Csicsikov, Kosztanzsoglo földesúrral beszél arról, hogyan teszik tönkre Oroszországban a parasztság jellemét. (A jellemet a lélek adja, lélektelen = jellemtelen.) A következőket mondja Kosztanzsoglo: „ilyeneket prédikálnak:: „A paraszt túlságosan egyszerűen él. Meg kell ismertetni vele a fényűzést, olyan igényeket kell ébreszteni benne, amelyeknek kielégítése meghaladja vagyoni helyzetét...” Arról persze nem esik szó, hogy ők maguk éppen a fényűzés jóvoltából rongyok lettek és nem emberek, ördög tudja, miféle betegségeket szedtek fel, s nincs az a tizennyolc éves ifjonc, aki már ki ne tapasztalt volna mindent: foga sincs, haja sincs, kopasz, mint a tök - és most a parasztot is meg akarják mételyezni.” – írja mindezt Gogol 1836ban…

Valóban a lélek sérül? Minél több lesz a lélekkel rendelkező emberek tudatában a méreg, vagyis minél sérültebbek lesznek hétköznapi szóhasználattal élve „lelkileg”, annál több szemét fog megjelenni az utcákon, ami van belül az lesz kívül, vagyis a téves valóságképekkel átitatott tudatban felhalmozódott méreganyag, vagy szemét, a lakókörnyezetében is meg fog jelenni (káosz). Persze megfelelő közterület-fenntartó munkával és különböző törvényekkel ezt el lehet tüntetni, de ő maga szemetelni fog, mégpedig azért mert ha kívülre is ugyanazt helyezi, ami benne belül megtalálható, egységélményre lel és megnyugszik. A lelki sérülés szó pedig azért nem helytálló, mert ha valóban egy lelki nyomorba döntésről lenne szó, akkor a lélek nem jönne a földre az

42


anyag által megtisztulni, hisz itt állandóan visszafejlődés várna rá. Tehát a gyermek NEM LELKILEG sérül, hanem tudatilag, vagyis a DNS-e fog sérülni, megmérgeződni, mérges kígyóvá válni. Harci kutyákat mérges kígyóvá verekedtetésre - illegálisan - úgy képeznek, hogy egy körben pörgő szerkezetbe (a lényeg az ördögi kör, a hiábavalóság áradatában való sodródás) macskát tesznek, amelyet a kutya sohasem kaparinthat meg, de majd megőrül, úgy fut körbekörbe a gépezet és a benne lévő macska után. Az így – a felkorbácsolt vágyak és sikerélmények hiányában - benne mesterségesen létrehozott frusztrációt fordítják aztán egy másik kutya ellen, amivel szemben az meg is kezdi a véres harcot. (A kutyának teljesítménykényszere lesz!) De bármi felé lehet ezt a frusztrációt irányítani csak egy valami ellen nem: az pedig a saját gazdája, hiába ő váltotta ki belőle mindezt. Természetesen más lenne a helyzet, ha a kutya mindennek tudatában lenne. Arról pedig, hogy a macska mindeközben mit élhet át még nem is ejtettünk szót. Az persze egy más kérdés, hogy a léleknek is lehetnek hibái és ezért választ olyan testet, ami jó tükörnek bizonyul, vagyis amiben megláthatja önmagát, mert lényegi elemekben hasonlít rá, ezért általa ő is fejlődhet. De nem a lélek sérül, hisz ő csak tapasztal. Leszületnének lelkek, hogy tönkretegyék magukat? Ennyire ostoba lenne az úgynevezett magasabb intelligencia? A

tudati

sérülés

pedig

úgy

megy

végbe,

hogy

amikor

valamilyen

érzelmi

konfliktushelyzetbe kerül a gyermek - mondjuk akaratlanul becsapják - akkor tudata elhiszi a rámért téves valósághelyzetet, de a magasabb intelligencia ott legbelül egy ellentétes pólust képviselve feszültséget idéz elő benne mutatva azt, hogy itt valami hamisság van, és amely képként rögzített feszültség mindig a felszínre tör, ha olyan élethelyzetben találja magát, amely rácseng a valamikori legelsőre. Tehát a tudata az embernek mérgezhető, de a lelke nem. A lélek jelen esetben mintegy kontrollként viselkedik, próbálva mutatni a helyes utat, amelyről a testet, a DNS-t letérítették. Ezért is dob a felszínre egy tudattalan tudatosítása folyamat alatt rengeteg valamikori élethelyzetet, mert memóriájában mindezt megőrizte és az adott pillanatban képes volt rámutatni, amely feszültség a tudatba beemelhető, ezáltal az ott lévő téves valóságképek kijavíthatók. Miután a méreganyag a lélek segítsége által a tudatban hatástalanítva lett, az illető meg fog nyugodni, mert a teste a lelkével harmóniába kerül. És itt most elérkeztünk egy nagyon lényeges ponthoz. Vagyis ha azt feltételeztem, hogy a lélek kontrollként, mintegy kölcsönhatások általi potenciált teremtve működik, ezáltal létrehozva a mérgezett tudatot, amely ellentétes feszültség, a belső szúrás nélkül nem jönne létre, ha kívülről a hazugság, mint kölcsönható, fertőző erő nem teremtené meg ennek feltételét, akkor a tudat nem sérülne. Ez viszont azt jelenti, hogy a lélek nélküli ember tudata nem tud sérülni, mert nincs, ami a szúrást, ezáltal a kölcsönhatást biztosítsa. Ha nem sérül, (maximum genetikailag öröklődik a hibás gép, illetve

43


műsérülések, műfájdalmak mutatkoznak rajta,) akkor nagy valószínűséggel felnőttebb és életrevalóbb lesz, mint a lélekkel rendelkező ember, vagyis érvényesülése előnyösebbé válik.

A tények a lényeg Gyakran feltett kérdés a nem ezotériával foglalkozók irányából, az azokkal vagy azokhoz rokon tevékenységekkel foglalatoskodók felé, hogy „de mennyi a csaló ezen a területen”? A válasz általában az szokott rá lenni, hogy hát igen, sajnos vannak, nem is kevesen. A kérdés lényege mögött viszont más tudattalan tartalom bújik meg mind a lélekkel rendelkező, de ugyanakkor racionalitásban élő, és mind a színtiszta DNS által kódolt anyagból felépülő, olyan mintha igazi lenne, de mégsem az emberek irányából. Mert a kérdés lényege nem más, mint az, hogy a racionális világban mindent tényekkel, tárgyilagosan kell alátámasztani. A tények a matematika logika alapkövei. Mert ugye a színtiszta DNS ember szerint (és a lélekkel rendelkező, de ugyanakkor erősen a racionalitás szolgálatába állított egyén szerint is) az ösztönösen bolond is ráérezhet a lényegre, de a dolgokat tudatosan kell mérlegelni, a tudatosság pedig, mint ahogy már

ezt

korábban

említettem,

egyenlő

a

jövő

matematikai

képleteken

alapuló

kiszámíthatóságával. Vagyis, akiben munkálkodik a magasabb intelligencia által meghatározott ösztön, amelyet tegyük fel több élet megtapasztalása által ért el, és amely ad neki egy súgást, ami a lényegre vonatkozik, azt el kell vetni, hisz matematikailag, azaz testtel, anyaggal, száraz, rideg tényekkel nem bizonyítható. Vagyis a lélek irányából érkező információk kevésbé igazolhatóak, mint a testből érkezőek. Ezért mondtam a korábbi (A DNS ember) írásomban azt, hogy ma az oktondiak uralkodnak, a testiek, a primitívek, a színtiszta reálok, a színtiszta racionálisok, a lélektelen matematika logikások. Ez a tényszerűség jellemző ma a jogra is. Ki kell zárni az ösztönös megérzést, mert az nem bizonyítható elveket tartalmaz. De miért lehet ezt megtenni? Azért, mert a legtöbb ember tudata erősen mérgezett és a mérgezett tudat besatírozza, elferdíti az ösztönös megérzéseket, ezért tévútra tereli az igazságot. Ebben van igazság…De mindezt ki, vagy mi hozta létre? Az, aki, ma a racionalitás zászlaja alatt uralkodik. Vagyis a kígyó. Ügyes…A puska csövét így kell az azt kezében tartó felé irányítani. Mindennek végeredményeképpen állhat elő bírósági tárgyalások befejezését követően az a helyzet, hogy nem az nyeri a pert, akinek igaza van, hanem annak van igaza, aki a pert megnyerte. De ez csalás! Csalók tehát mindenhol léteznek, nemcsak az ezotéria, vagy irracionalitás, hanem a racionalitás terén is. A különbség csak az, hogy a racionalitás területén, ha kizárjuk az irracionalitást, vagyis a megérzéseket, a szimbolikus látásmódot, nehezebb csalásukat bizonyítani. Ez a lényege az egésznek, mérgezzük meg a tudatot, hogy az így keletkezett

44


kommunikációs zavar következtében, amely a test és lélek között kialakul, ne jöhessen létre helyes kommunikáció, vagy ha létrejön is, idővel bagatellizálni lehessen, hisz már annyiszor leíródott. Na most mit lehet tenni? El kell fogadni a tényeken alapuló racionális színtiszta matematika logikát. Slussz-passz… De figyeljük meg a mai objektív híradásokat. Ezek következtében az embernek fogalma sincs arról, hogy mi történik körülötte és a világban. Egyik tényszerű hír cáfolja a másikat, a másik az egyiket és ezt nevezik objektív hírközlésnek. Amikor még szubjektíven tudtak tájékoztatni, az emberek tudatában lehettek annak, mi történik körülöttük és a nagyvilágban. Ma mindez az objektivitásnak köszönhetően, már a múlté. Mi lehet ennek az oka? Nyilván nem más, mint az, hogy minden megfordult, a világot a kígyó a feje tetejére állította, vagyis amit szubjektívnek nevez, az maga az objektív, amit objektívnek, az pedig a szubjektív. A száznyolcvan fokos elfordulást pedig egy újabb száznyolcvan fokos fordulattal lehet helyre tenni. De ahhoz szükség van a felismerésre, a felismerésre, amelyben minden lélekkel rendelkező ember tudatában körvonalazódik, hogy igenis, lélek nélküli társa létezik. A szembesülés nem lesz könnyű, de muszáj megtennie, mert előbb-utóbb belepusztul önmaga ámításába. Ha ez megvan, jöhet az újbóli építkezés, a megoldások keresése. Szimbolikus látásmódjával a lélekkel rendelkező ember előnyben van, ezt azért mindenképp érdemes szem előtt tartania.

45

Varga Attila. Racionális világ itt van

Recommend Documents