Valódi, iszonyú krimi
Fotó: Tóth Ridovics Máté Hálátlan dögök - Megyesi Zoltán Itt valami nagyon nem stimmel, de nem igazán lehet tudni, hogy mivel. Sőt, olybá tűnik, hogy Dr. Gát Gyula és környezete életében alapállapot a probléma léte. Most éppen halott gyerekek kelnek életre a szeme előtt, párhuzamosan azzal, hogy egy meghatározhatatlan létezésű illető etikai kioktatásban részesíti, mindeközben pedig családi élete romokban hever: a felesége idegbajos, a fiával pedig meglehetősen elhidegültek egymástól. Érdekesen kaotikus, bár szokatlannak nem mondható helyzet, az már ritkább, hogy mindez egy kortárs operán keresztül dolgoztatik fel. A történet valahogy úgy néz ki, hogy egy napon a gyermekpszichológusként dolgozó Gátnak törvényszéki orvosszakértőként kell megvizsgálnia Ádámot, egy sorozatgyilkost, akinek kezéhez rengeteg halott gyerek vére tapad. Ádám pedig gátlástalanul, élvezettel mesél a tetteiről. Hajniról, akit bántottak otthon, ha piszkos lett a ruhája, Annáról, aki mindig idősebb férfiakba lett szerelmes és felajánlkozott nekik, Anitáról, akinek állandóan zúgó fejfájása volt, Laciról, akinek szó szerint szíjat hasítottak a hátából és Gabrielláról, aki anorexiás volt. Hajni, Anna, Anita, Laci és Gabriella mind a doktor páciensei voltak. Szigorúan múlt időben, mert bár Gát nem tudott rajtuk segíteni, Ádám megsajnálta őket, és könnyített az életükön: megölte őket. Az orvos persze – leginkább tehetetlen félmondatokkal – menti magát Ádám előtt, a gyilkos pedig vádol. Közben felbukkan Gát fia, Balázs is, akit állandóan hívogat a férfi által idegbetegnek titulált, a színészetből kiábrándult, önmagát – hivatását, feladatát, célját – kereső édesanyja. Ahogy haladunk előre az előadásban – a történetben kevésbé, mert inkább egy
állapotot láthatunk, mint egy cselekménysort –, Gyula és Ádám karaktere fokozatosan összefolyik. Egy ponton túl már nem lehet tudni, hogy ki a vádló és ki a vádlott, hogy mit tett valójában Gyula és hogy kicsoda Ádám. Lehet, hogy utóbbi nem is létezik, lehet, hogy csupán valamiféle elképzelt igazságosztó. De az bizonyos, hogy a tetteinek nagyon is tudatában lévő Ádám a magatehetetlen Gyula fölé emelkedik.
Fotó: Tóth Ridovics Máté Hálátlan dögök - Kovács Ráchel, Megyesi Zoltán A Krétakör Krízis-trilógiájának második részét, a Hálátlan dögöket leginkább egy kortársopera-játékba oltott szocio-pszicho-krimiként jellemezhetnénk. Minden eklektikuma ellenére, ha nem is formailag, de érzésben és hatásban nagyon is kötődik a Prágai Quadriennálén látott első etaphoz. Igaz: ott egy sokkal szabadabb és lazább – nem is feltétlenül színházi – közeg fogadott bennünket, itt viszont a forma nagyon is kötött – hiszen a zenéhez és az énekhez szükséges kotta kérlelhetetlenül meghatározza az eseményeket –, de ennek ellenére ugyanúgy nem tudjuk, hogy kinek a fejében járunk, hogy ki játszik kivel – és ebben a szellemi labirintusban rengeteg kérdés vetődik föl. Elsőre nyugodtan rá lehetne vágni, hogy Gát Gyula gondolataiban kavargunk, hiszen egyértelműen ő a főszereplő, ott van minden jelenet alatt, még ha csak némán is, és végül is az ő életét boncolgatjuk. Ez rendben is lenne, de Gát Gyula fejében miért egy szociopata sorozatgyilkos irányítja az eseményeket? Skizofrén pszichológus? Megcsömörlött apa? Az elrontott élet és az elszalasztott lehetőségek súlya alatt összetört ember? Mikor melyik… Gulyás Márton, az előadás rendezője és dramaturgja, ha valamit pontosan érez, akkor az az, hogy mikor, meddig és melyik játékot kell űzni a nézővel ahhoz, hogy ne érezze azt, hogy át van verve, hogy elég komolyan vegye az eseményeket és még követni is tudja őket. Minden tartományban pusztán addig tartózkodunk, amíg izgalmas, de bármilyen apró kis gesztus
bármikor változtathat a helyzeten – az elején Ádám vezényli a zenekart, ő rendezi az eseményeket, míg a végén már úgy beszél, mintha ő lenne Gyula. A minimalista tér – ami a zenekarból, pár székből és a német fordítás vetítésére szolgáló fehér vászonból áll, egyébként teljesen natúr, önmagában szenvtelenül semleges – is fontos alkotóeleme az előadásnak. A formai minimalizmusból egyedül a nézőtérre rátolt világítás látszik kilógni, ami fölöslegesen túlzó és direkt ránk mutató gesztus. Hiszen ekkorra már bőséggel megértettük, sőt a bőrünkön érezzük is, hogy rólunk van szó, hogy ez az előadás itt és most játszódik – legyünk bárhol a világon.
Fotó: Tóth Ridovics Máté Hálátlan dögök - Kovács Annamária, Kovács István Schein Gábor librettójában a verslábakra számolt költői képekben való fogalmazástól az egyszerű, hétköznapi közbeszédig minden fellelhető. De legalább ennyire fontos eleme a produkciónak Dargay Marcell színes, változatos, egyéni formákat és kötött paneleket egyaránt stílusosan felhasználó zenéje. Az effektektől kezdve az avantgárd érzet-hangokon át, a bárfüstös jazzig minden megszólal, sőt még némi barokkos hangzás is színesíti az akusztikai palettát, egyedi dallamok és fordulatok kíséretében. Amilyen nagy élmény egyébként Dargay zenéje, ugyanolyan meghatározó jelenség az azt megszólaltató, vendégművészekkel kiegészült Accord Quartet. Ahogyan képesek visszafogottan, egymást vezényelve játszani, úgy tudnak egyik pillanatról a másikra, a jazzes dallamoknak átadva magukat csellót pörgetve, szinte az események főszereplőjévé válni.
Fotó: Tóth Ridovics Máté Hálátlan dögök - Kovács Ráchel, Bojtos Luca, Goda Sára Bár az ő lendületük nem egyszer könnyít az előadás hangulatán, azt a furcsa, egyszerre nyomasztó és mégis felemelő érzést igencsak nehéz felülmúlni, amit Kovács Ráchel, Goda Sára, Bojtos Luca, Kovács Jonatán és Horváth Dominika, az öt gyerekszereplő nyújt. Azért kelt disszonáns érzéseket az általuk alakított szereplők jelenléte, mert bár halott gyerekek nehéz sorsát nézzük végig, belőlük mégis az életerő és az energia sugárzik – nem beszélve arról a feladatról, amivel megbirkóznak, mindvégig képviselve saját magukat a színpadon. Az a fajta koncentráltság és fegyelem, amivel képesek az előadás száraz, noir hatású közegében létezni, Sereglei András és Kardos János, a két felkészítő színész-drámatanár munkáját is dicséri. A felnőtt szereplők is hasonló átgondoltsággal és következetes egyszerűséggel bontják ki szerepeiket. Megyesi Zoltán a természetességig letisztított, pszichoid gesztusokkal teszi ijesztővé és kiszámíthatatlanná a köztünk lévő Ádámot, egy pillanatig sem fordulva át az elvetemült sorozatgyilkos egysíkúságába. Megyesi Ádámja egyszerre külső rezonőr-elbeszélő és az események irányítója: valódi doppelgänger figura, életteli, szuggesztív, tudatos és ösztönvezérelt egyaránt. Kovács István gyakorlatilag gesztusok nélkül, kizárólag tekintettel és koncentrációval jeleníti meg Gát Gyulát, aki így az események totális kiszolgáltatottjává válik, sőt még azt is hihetjük róla, hogy mindvégig csak gondolkodik. Kovács baritonja és Megyesi tenorja remek összjátékot produkál az események hálójában, mind színészileg, mind a hang szintjén nagyon érzékletesen használják a két hang közötti ellentétet és harmóniát. Az elején csak oldalról hallható, az előadás végén azonban meg is jelenő Kovács Annamária Gát Lillaként belépve a záró „monológ” visszafogottságával és higgadtságával teremt sötét izgalmakat a színen – hiszen mindeddig azt állították az anyáról, hogy instabilak az idegei,
ehhez képest Kovács egy útkereső embert mutat meg, aki valóban zaklatott, de azt, hogy mit szeretne, úgy tűnik, nagyon is jól tudja.
Fotó: Tóth Ridovics Máté Hálátlan dögök - Kovács Jonatán Gát Balázs, az előző rész főszereplője is felbukkan Fehér László végtelenségig letisztult, szinte teljesen civil hatást keltő jelenléte által. Ez a fajta civilség egy fontos jelző: érzékletes kifejezője Gát Balázs kívülállásának. Ennek a fiúnak nem nagyon vannak érzelmei, de ha vannak is, képtelen kifejezni őket – ezért a színészi civil hatás –, pláne a szülei iránt. Így talán a kör erre a részre körbeért: az apa a lelki problémáival, az anya a furcsa és egyelőre meghatározhatatlan, útkereső lényével, illetve a fiú a maga ridegségével – az első rész most már egy Gát Balázsról alkotott pszichológiai rajznak is tűnhet, hiszen mindezek tükrében egészen új értelmet nyernek az előző epizódban látott, az emberekkel folytatott furcsa kis játékai –: ők alkotnak egy családot. Valami nagyon nem stimmel ebben a családban. Valószínűleg semmi és minden. De leginkább bármi.
Fotó: Tóth Ridovics Máté Hálátlan dögök - az Accord Quartet De melyik családban stimmel? Egyáltalán kik azok a hálátlan dögök? A problémákat megtestesítő gyerekek? Vagy a család, amely csak gondot okoz Gát Gyulának? És ki a gyilkos? Lehet, hogy maga Dr. Gát Gyula ölt – azzal, hogy nem csinált semmit? Úgy tűnik, a társadalmi közöny, amelynek Gát eleven médiuma, öl. Ennek pedig – mivel észre sem vesszük – nincsenek következményei, csak annak, ha fizikailag történik gyilkosság. De nem csak úgy lehet megsemmisíteni embereket. Sőt – többségében nem ez történik. Ám mivel ez a többség, csendben elfogadjuk. No, ezt végignézni és végigélni – ez a valódi, iszonyú krimi. (Müncheni Operafesztivál, Bayerische Staatsoper – Pavillon 21 MINI Opera Space, München, 2011. július 22.) Nyulassy Attila / München http://7ora7.hu/programok/halatlan-dogok/nezopont
