A’ TI S ZT A
VALLÁSOSSÁG EGY
KERESZTYÉNI ELMÉLKEDÉSBEN, Melyet, - midőn Cs. K. Camerarius Méltóságos Gróf Kis Rhédei RHÉDEI LÁSZLÓ Ur, és Báró INTZÉDI ÁGNES aszszony ő Nagy ságok’ egyetlen-egy életben maradt Leányok K is R h é d e i M é ltó s 'á g o s G r ó f
RHÉDEI
CLAUDIA
K is a s z s z o n y a’ Szent Lélek’ Kitöltésének öröm Innepén, a' Keresztyén Vallásban bé-iktattatott, és első ben élt vólna Uri Szent Vacsorával, - az örvendező Méltóságos Uri Szűlék, - ’s egy háládatos Közönség előtt tartott H E R E P E IK Á R O LY,
,
Kolo’svári Ev. Ref. P ap az Erdő-Szent Györgyi Ref. Templomba az 1826dik eszt. Pünköst első napján. K O L O ’S V Á R O N N Nyomtattatott a’ Ref. Koll. betűivel 1826.
János I íö Levele i. Rész 5Vvers. Ez az lzenet melyet hallottunk téllé, éj z/é£tek hirdetjük: hogy az Isten világosság — éj o nintsen semmi setétség. — í| mpy
f
y v’y»t-y v
& S IIV ^ líí??é||0$ Széctiéiiyi káíipí Lolttr! td tft ..f c n V F r ^ i,
v v %‘v w r r í H
CD
KÖNYÖR
G ÉS.
jV lin d e n Lelkemnek attya, Sz. Isten ! áld és magasztal a’ mi Lelkünk tégedet mind azon Jókért, mellyeket véllünk eddig elő közlöttél — áldunk és magasztalunk azért, hogy minket midón nem lettünk volna, Keresztyén Szülék által hoztál e’ világra — a’ te félelmedben az idvezito Tudományban neveltél, ’s az Idvességnek útján vezettél — T e vagy Uram a’ jó Isten a’ ki erét adsz, segítesz minket minden jóra, és Te áldod meg a’mi tiszta munkásságun kat kívánt előmenetellel. Nállad —és csak egye dül nállad van az áldás, kegyelem és Jdvesség — és a’ te jóra vezérló Sz. Lelked, melly bennünk akar ja, és véghez-viszi a’ Jót. Te vagy Uram! az életnek— a’ Bölcsességnek — a’ Tökélletességnek és Boldogságnak kútfeje. — Oh melly boldog az az ember ki Tégedet esmérhet ! Oh melly boldogok vagyunk mi, hogy Tégedet Mi-atyánknak szóllithatunk, hogy parancsolatidat tudhattyuk, ’s az útat megtalál tuk melly vezet az élet’ kútfejéhez — az Idvesség országában. Édes Atyánk! add nékünk a’ te Sz. Lelkednek világát, melly világoljon mint égó szövetnek Toldi bujdosásunk éjjelébe, édes
jó Atyánk! add nekünk Lelkednek ereje't mely erossictsen és támogasson minket a’ virtus da rabos útján. Küld-el mint hajdon az Apostolok ra te Sz. Lelkedet,— Szentelj-meg — áldj meg és erossitts minket egyen-egyen a’ te tiszta fé lelmedben a’ tiszta Hitben és Keresztyén val lásban: a’ te Lelked Uram! lebegjen rajtunk^e’ földön és az örökkévalóságban. Különösön ez órában, esedezünk Uram a’ T e Sz. Lelkedért. Egy ártatlan tiszta szívű atyánkfiát akarjuk mi, a’ mi Idvezitonk’ — a’ te Sz. Fiad Tudománnyába beiktatni— egy ár tatlan Ifiu atyánkfia készül Uram a* Kegyelem* drága asztalánál véllünk megjelenni. A’ te tisz teletedben és félelmedben nevelték etet a’ jó Szülék, te adtad ezen nagy kincset az ók Há zakban , és imé ók ma néked szentelik Ótet — imé néked adják Uram az ártatlant ’s tolled kérnek áldást — kegyelmet és Sz. Lelket. — Oh jó — oh végetlenül jó Isten ! nézzed az elérzékenyedet Szüléket — nézzed milyen te li Lélekkel függenek ck kedves gyermekeken, — egygyetlen-egy boldogságok ha eztet boldog nak láttyák; ezért — oh ezért esedeznek Ók és mi mindnyájan Szent Felségednek. Uram í az Ifiu, a* kedves gyermek ártatlan, — nem láttak az ó szemei bűnt, tiszta az Ó Szíve Uram! mint te teremtetted az embert. Sz. Isten 1 te
szereted a’ tiszta szivueket — T e jó vagy — T e magad-is Atya vagy, add-meg a’ Szüléknek ké réseket — áld-meg — szenceld-meg ez ártatlant. Neveljed a’ tiszta vallásban: adjad hogy mos tan tejéndő Fogadása Szent légyen előtte, ks egykor olyan tisztán lépjék-bé az örökkévaló ságban , mint a’ milyen tisztán lépett ma a’ T e anyaszentegyházadban. A’ te Sz. Lelked ki sérje ótet e* földön és az örökkévalóságba! — Minket pedig mindnyájunkat, készíts mél tó vendégeknek tanáltatni a’Szeretet’Szent asz talánál. Küld-el a’ T e Szent Lelkedet, •- ’s ad jad hogy a’ mi egészsz életünk — munkásságunk és törekedésünk egyedül néked legyenek szen telve. így boldogok lészünk mi, — igy ditsóittetni fogsz T e, tollúnk— így feltanáltuk az életnek és bölcsességnek kútfejét, mely Szívünk ből buzogván*ki, — által ömlik az örökkévaló ságban. —, Ámen.
v.
;:
i
<
t \
P é l d a B e sz é d . XIV. Az Untak félelme kútfeje az
F gy kétszeresen
,
szent, kétszeresen nagy nevezetes Innep napnak megszentelésére gyűl tünk egyben atyámfiai. Ma a’ midőn minden helyben, és templomokban, a’ hová tsak a* Ke resztyén Vallás elhatott, egy örvendetes, és háláadó Innepet szentelnek, — ma midőn a’ Sz. Lélek rsudaképpen való kitöltetését —a’ boldogí tó isteni tudomány elterjedésit szenteli min denfelé a’ háládatos Keresztyénség — ma mon dom, a’ közönséges öröm Innep mellett, mi Szerelmes Atyámfiai még egy különös, *s en nél fogva kétszeres öröm innepet szentelünk. Nagy, szent, és méltóságos azért ezen nap’, innepe a’ tiszteletnek, szeretetnek, és háládatos* ságnak!! Ezen napot én úgy nézem atyámfiai, mint a’ Keresztyén vallás’ gyozed elmének, annak a* világ’ minden részeire való elterjedésének lnnepéti « valósággal úgy-is van. — A’ Szent Lé st a lek
4 lek kitöltetése volt az, mely isteni erőt adott az Apostoloknak, hogy az égi tudományt minden felé hirdethessék a’ földön, ’s ez olyan hirtelen, és szélesen terjedhessen minden nemzetiségek között — Ma kell tehát nékünk az idvezitö val lásért hálákat adni a’ jó Istennek— rra kell kü lönösön, az d Szent Lelkét ké ni, mely minket tnegvilágosittson, a’ Szent Hitben megeróssittsen.— Még egyszer nagy, szent, és méltóságos azért a’ mái nap, Innepe az idvezitö val lásnak, gyózedelme a’ tiszta igazságnak !! és oh milyen szerentsések vagyunk mi, hogy ép pen Idvezitónk tudománnyá’ elterjedésének öröm Innepén, hogy éppen a’ Szent Lélek ki töltetésének ditsó napján, egy tiszta szívű, ártat lan lelkű, szelid atyánkfiát iktathatjuk bé ezen szent tudományban - egy szép taggal szapo ríthatjuk a’ Jésus követói számát, ’s egy an gyallal gazdagítjuk a mennyek’ országát - Idvez légy hát, az én lelkemnek gyönyörű szép nap! idvez légy minnyájunknak te nagy lnnepe a* kétszeres há iád árossá gna k ! ! — Ha valaha most szíikség kérni a’ Szent Lelket— ha vagy egy vahásos Innep érzékenyitó, a’ mái bizonyoson az. — Az én szivem elérzékenyedik, ’s egy felső'bb vallásos érzéssel relik bé midőn elgondolom, e’ szent alkalma
5 tosságnak kétszeres szentséget. — Itt egyfelől az örvendező, és háládatos Közönség, mely e' napon a* Szent Vallásért hálákat adván, nagy reménységekkel fogadja-hé a’ maga kebelében, egy ifjú ártatlan ujj Követőjét Idvezitonknek — más felöl az elérzékenyederr kedves Szülék, kik szeretett egyetlen-egy kedves gyermekekben, a’ Lélek’ tsiráit, a* szu* tiszta érzéseit egy szép testben, mint a’ tavaszt a’ maga bimbójában felelevenedni látják; kik mindent megtévén e* drága kintsért, ma az Urnák szentelik-fel éter — megerősítik az idvezitó Tudományban, és szent vallásban, hogy ama nagy napon híven tudja nak számolni az Urnák, ki ezt reájok bízta.— Emberiképpen szólván Úri és Mélróságos; de, hogy egy sokkal szebb titulust adjak ennél nek tek, szerété kedves, gondos, és jó Szülék ! ez a’ hely, hol most ti vagytok, hol most egy kedves gyermeknek boldogságára tészitek a’fun damentum követ, nagy tekintetben emlékezetes, és nevezetes a’ ti szivetekben — oh tudom én, és érzem, hogy mire emlékeztet e’ környék ben neteket - tudom hogy a’ most virágjában álló kedves gyermeketek öröm szemlélése, felkölti lelketekben az elmúltnak szomoruán kedves em lékezetét — tudom, hogy a’ mi lón. ezt az Ur nák szentelik, akkor az Urnái, a’ mennyekben
6
lévőknek áldott emlékezetek felelevenedik érzé keny szíveitekben — oh az egygyik szemetek ben öröm’ könnyei rogyognak az élő, a’ má' síkban szomorú könnyek hullanak az elköltö zött kedves gyermekek után. — Jó Isten, hogy veted te egy szívben az Öröm’, és fájdalom’ — az élet’, és halál’ magvait, nagy és bölcs vagy te Uram." — Érzékeny lelkű Szülék! bár tsak ezen nap, midőn igy áldott-meg az Ur benneteket ked ves Leányotokban — bártsak e’ vigasztalásnak, és örömnek napja tudná elvenni, az elmúltnak fájdalmát, ’s betölteni szíveteket mennyei vi gasztalással — oh jó Isten ! kúld-el e’ végre-is a’ te Szent Lelkednek erejét, e’ mái nagy na pon. T i ritka nevelést, kimivelődést adtatok kedves Leányotoknak— T i mindent megtette tek körülötte, a’ mire a’ természet, és a’ val lás elhívutt. — Oh örvendjetek — örvendjetek, és adjatok hálát azért az Istennek ! lássátok az Ur megáldotta a’ ti igyekezeteteket - lássátok az ártatlant, milyen tisztán lépik 6 bé az Anyaszentegyházba: Jó Isten tartsd-meg étet mind végig ezen szép ártatlanságban ! — Ifiu, szelíd lelkű, ujj díszes Polgárnéja Anyaszentegyházunknak! Sokat, mindent meg* adott néked az Isten, és emberi képpen szól*
7 van te szerentsés vagy. - Szép ifiuság, egésség, egy érzó, és |ó szív, nyílt lélek a’ te részed — oh de ezek közök lehetnek a’ koldus fiuval-is, kit annya alig tudort egy nehány rongyban bétakarni: de lássad, tégedet ezeknél mennyi vel tett szerentsésebbé a’ gondviselés. — Tégedett ezek mellett rangal, fénnyel, gazdagsággal áldott-meg. — Tégedet nagy poltzra, és icc magass helyre helyheztetett, az emberi sorsot titkoson vezető kéz, — A’ te elhivattatásod már születésednél fogva sokkal nagyobb, mint sok ezereknek testvéreid közzul, — De ne gondol jad, hogy hizelkedésbol mondja ezt az Urnák Szolgája— nem — ez a’ Szent hely nagyobb, mint sem itt, a* fóldi nagyságnak, tömjénezni lehetne. — Tsak azért emlékeztetlek hát ezekre, hogy annál inkább serkentsem vallásosságra ár tatlan szívedet — A’ nagy szerentse arra hívrneg tégedet, hogy aval élj a’ mások boldogsá gára — a’ magos hely, hogy onnan, mint az ál dott n ap , meleget, és világot szórj az alatt lévőkre. Egy szóval: az Ur áldásai tégedet an nál inkább köteleznek az azokkal való jól élés re — az Isten iránt való háládarosságra. — Tanuld-meg ezért tőllem, és írd-fel tiszta szíved nek táblájára örökösön ezen igazságot, „Hogy a’ világi szerentse, rang, gazdagság, és külső
% fény, még seokit-ís magára* boldoggá nem te hetett, ’s a’ roszszúl élőnek kezei közt átokká válik az Urnák legszebb áldása is: arra tehát, hogy te boldog lehessél e’ tóidon, és az örök kévalóságban, vallásos Hit, és tiszta Élet kíván tatik, s akár hol keressék a’ világ fiai a’ bol dogságot*6 Tsak az Urnák félelme lehet a holtsesség\ és élet’ kútfeje. — Adj hálát hát az Isten nek, hogy téged illyen szép helyre állított az életben, de adjrifoálát különösön azért, hogy oliyan igazi jó Keresztyén Szüléket adott néked, kik a’ vagyonnál sokkal többet, vallásos neve lést adtak néked — áldjad a* gondviselést, ’s kérjed az Urnák Szent Lelkét, mely vezéreljen tégedet az élet’ tiszta kútfejéhez 1— Szerető atyámfiai ! minnyájan az Urban — jertek-el e’ szent alkalmatossággal, és keressükfel azon vallásos kútfőt, honnan öröm, és bol dogság foly-ki a’ mi életünkre. — A* felvett. Letzke az Urnák félelmét mondja az élet kút fejének, — Lássuk azért 1ben Miben áljon az Urnák félelme, és 2*zor Mely hathatós béfollyása ennek a’ tselekedetekre, és az életre. A* Tárgy’, Szentsége, és Méltósága nem en gedik, hogy leg-rövidebb légyek: azomba fi gyelmetekkel viszsza élni nem akarok; kérlek ígyelmezzetek! —
3.) M ib e n á l l a z Ur n ak f é le lm e ? A* félelmet nem azon közönséges értelem be vészem ér. itr, a’ melyben az rendszerént az életbe használatik. — Egy nemes, és sokkal tisztább neme ez a’ félelemnek: midőn tudnillik az ember az isteni Mindenhatóság, Szentség, és Igazság, ’s az örökkévaló végetlen tókélletességeine'k elgondolására, bételik az Ő nagysága és felséges volta iránt tisztelettel, és ezen tisz telet, a’ tselekedetekbe által menvén, munkás és hathatós leszsz az életben — Ez az élő Hit, ez a’ tiszta vallásosság, ez az Urnák, mint atyának gyermeki félelme. — AzUrnák félelme tehát 4 A .) Nemszélgai. Nem vólt a’ világon tétebb, nem született emberi főből vastagabb Idea, mint a’ mely az Istent, egy rettenetes boszszúáilónak festette, kit rabszolgái félelem mel, ’s reszketve kell imádni teremtéseinek. Le alatsonitja ezen képzet a.) az Isten, ’s egy Tyrannust csiná szeretett attyából — homályt borit az Ő motsok, és testi indulatok nélkül való fénnyére, ’s egy sorban helyhezreti a’ végeden tókélletcsségü va lóságot, a’ Pogányok bálvánnyokkal — Az Is tennek midőn eló-parantsolá a' világot, nem volt tzélja, hogy rabszolgákat teremtsen maga-
IO nak, kik thronussa korul udvaroljanak — nem azért állicott-elé minket e’ világra, hogy tár gyai légyünk kínzásának,, ’s nem azért engedte-meg hogy vétkezzünk, hogy annakutánna büntethessen. Nem — ennyi, és illyen kegyet lenségektől én viszsza borzadok, ’s romlandó ember létemre-is sokkal erkőltsösöbbnek érzem magamat, mintsem hogy ezeknek, tsak kigondolásokra-is alkalmatos lennék— Egy embert, kiben ez a’ kegyetlen indulat van, megvetünk futunk tolle, mint a’ dühödt állattól, hogy ne irtódzanánk az Istenre illyeket ruházni, reá, a’ kiről azt mondja Idvezitónk, hogy tsupa Szere tet, ki hoszszutüró, és irgalmas; ki fel hozza a’ maga napját a’ jókra, és gonoszokra, ’s ál dással tellyes napokat ád a’ földre.— Ha egy koronás főre, kinek tzélja alattvalóinak bóldogitása, Felség-sértés káromlást szóllani, valyon nem végetlenül nagyobb vétek é, az édes atyát igy megalatsonitani ? vallyon nem Felség-sértés-é ez ? De lealatsonitja ezen szolgai képzete az Ur félelmének b .) Az emberi méháságot-ii,midőn mi mint rabok reszketve, tsak adóból teszszük a’ tiszte let’ adóját az óltárokra. — Elszaggatja ez azon szent, és isteni köteleket, melyek az embert a*
Mindenhatóval egybe-kötik, *s a’ háládatoson tisztelő gyermeket a’ mennyei édes aryához bi rodalommal, ’s szerető érzésekkel viszik. — Millyen nyomorultak és szánakozásra méltók len nénk m i, ha sorsunk, és örök boldogságunk egy oly rettenetes valóságnak lennének kezei között, kinek imádását félelem, és rettegés tészi; kinek felgerjedt haragját, tsak véres áldo zatokkal lehet letsendesiteni, c .) Hát azerkölts, , és é lehetnének ?lehtségk ha mi, mint az oktalan állatok, tsupán a’ híintetésrol való félelem által indittatnánk kötelességeink’ teljesítésekre,- Hol van akkor a’ tselekedetek* érdeme, magos érzése méltóságunknak, hol a’ szabadság, az isteni lé lek ? El - el-lennének ezek temetve a’ szolgai félelem éjjelébe, rabok, állatok válnának a’ sza bad, és erkőltsös valóságokból kikről azt mond ja az írás, hogy Fiák és . — Né men nyire ellenkezik az Urnák szolgai félelme, az Istennek tiszta képzetével, önnön méltóságun kat ’s mint le rontja az erkóltsiséget. — d. ) Ha már következéseiben nézzük'meg ezen vak hite, a* miilyen hibás a’ fó feltét olyan megromlott, sót veszedelmes az ebből follyó következés — Mihelyt ugyan-is mi, minr egy rettenetes boszszu-állót képzeljük az Urat,
12 azomba látjuk, hogy létünk, és életünk sorsa* kezei kozott vagyon, mit tudunk egyebet tsinálni, mint azon lenni, hogy Ótet valamenyire megengeszteljük? de mivel tsendesitheti-le a’ rabszolga kegyetlen Urának felgerjedt haragját, mint ollyan áldozatokkal, mellyekben o gyö nyörködik, miben gyönyörködik pedig egy boszszuálló egyébben, mintha bilintsekbe vert rabjai kínos nyögéseket halja?— egy innepi ma'sika ez az ó fülébe — vért, vért kíván Ó mint a’ Krétai fenevad, Görög ország’ legszebb le ánykáit. — Innen a’ sok balgatag régi nemei az isteni tiszteletnek, és imádásnak— innen a* véres áldozatok’, mellyeket a’ Pogányok gyak ran ezerenként titöttek-le az oltároknál. — Ezért áldozzák a’ vad nemzetek ma is fogollyaikat bálvánnyaik előtt — Innen a’ mesés Tartarus, melyben oly különös kínzásokkal festette a’ Pogány Mytholagia gyötrettetni, a’ megitélt lelkeket — Innen mind azon rertenetességek az Istenről, melyekkel a’ vakoskodó Pogányok úgy megsetétitették a’ vallást, hogy tsak az égből szállott világosság, IdvezitŐnk’ tudománnyá oszlathatta-el azt — ’s fájdalom ! még azután is , emberi tudatlanság által gyakran meghomályosittatott. — De itt már méltán kérdhetik Halgatóim:
1?
mi az oka még is, hogy a’ ’Sidó nemzet között annyira uralkodóvá vált ezen Idea miért, hogy az Ur’ felkenrjei-is, kik etet bizonyoson tiszrábban esmerték, mint tanítottak a’ köznépnek, gyakran élnek illyen kitételekkel? Maga az Ur* nagy embere, a’ világ’ Hérossa, a’ nemzet Is tentől küldött vezére Moses-is, több helyeken, de különösön, törvénnyeiben él ezen leírással, sót magába az ujj Testamentumban is vágy nak hellyek, hol nyomai látszanak ezen ’Sidót képzetnek. - Ezen hellyes kérdésre, és ellenve tésre könnyen meglehet felelni az emberi gyen geség’ megtekintéséből, ’s különösön a’ ’Sidó nép’ akkori állapotjának megfontolásából. — A’ pusztába vadon koborgó népet, nem illerre-meg ugyan-is a’ szelíd oktatás, és a’ tsupa erkóltsi törvények nem voltak elégségesek zabolán tar tani rendetlen kívánságaikat.— Fenyegetést, büntetést kellett nékiek eleikben tartani, hogy valamennyire a’ jó rend fenn tartassák,- és még úgy-is elrelejkeztek ók az Istenről, ki ókét a’ szolgaságnak fóldjérol kiszabadította — arany bornyut öntöttek a’ pusztában, és aztat imád ták. — A’ Mo’ses Törvénnyei tsudálkozásra mél tók ’s valósággal nagy tiszteletet érdemelnek ma-is-- de tsak úgy mint azon öreg emüer, ki
H egykor fontos szólgálatott tett a’ Hazának, most pedig tehetetlen.— A’ mi jó volt a’ pusztába koborgó népnek, nem egészszen alkalmaztatha tó a’ társaságos életben, ’s mindenek felett az ujj idvezirö tudomány által megvilágosodott Keresztyénnek. —Idvezitónk maga*is megesmerte a’ régi törvények hijjánosságát, ’s azokar, mint kitetszik az Evangélisták’írásaikból, megjobbitotta tudománnyában. A* ’Sidó nép azutánn-is nem Volt egész szen megérve az Isten tiszta képzetére - Nem tudták ók az egy Istenbe a’ végeden igazságot, a’ határ nélkül való irgalommal megegygyez* tetni — ’s ámbár már Szent Dávid énekelte, hogy az igazság, és irgalmasság egyben tanát koznak az igazság, és békesség egymást tsokolják, még-is a’ később időkbe, tsak egy men nyei követ, az áldott Idvezitó tudta ezt az emberi képzetben-is egyben békéltetni - A’ gyer meknek fenyíték, és veszszó — a’ betegnek ke serű orvosság hasznos. — A’ ’Sidó nép gyermek, és beteg, ’s a’ mi több lelki beteg vólt, szükség Volt tehát ezen Ideára, hogy kitsiny roszszal nagyobbakat kerüljenek-el. B.l Jé'suseljött: d letétben világosság igy egészszen más képzete kezdődött az Istenség nek. Az Apostolok-is ugyan gyakran megkímél-
»s ték, a’ meggyÖkeredzett gyengeséget: mert a’ ki gyomlálni akarja a’ burjánt, vigyázó légyen, nehogy a’ hasznos plántát is utánna szakaszszá. — A’ ki világosságot akar adni, vigyázzon ne hogy egyszerre gyújtsa azt, a’ sötétben a’ fény özön, megvakitaná a’ gyenge szemet. Ezt jól tudják az orvosok, ’s mikor .vakot gyogyitnak, békötik szemeiket, ’s tsak lassanként szoktatják a’ napvilághoz — ídvezitonk előtt, a* nagy Kereszteló-is tsak téjjel táplálta a’ népet, mint gyermeket, ’s maga az igazság’ Mestere-is igy szóll „még nem jótt-ei az idó» hogy példabe szédek nélkül szólhassak. Azornba ha megnézzük, az Apostolok’ ta nításait, ’s egybe-Vetjük az Ujj Tudományt az Óval, meglátjuk mely tisztán adatik ott elé, az Isten* tisztelete, és megtanuljuk, mit kell ér teni minden okos Keresztyénnek, az Urnák fé lelmén. — Ídvezitonk ugyán-is úgy adra-elo az Istent, mint egyszeretettel vég nélkül gazdag édes atyá kit nem szolgai félelemmel, de gyermeki háládatot érzésekkel kell — ádn más részről pedig im úgy tanította ugyan mint boszszuállót, de mint egy határtalan igazsága U, dolni sem tudván, gyűlö: ( ha leh szét Istenről mondani) minden vétket, V szorost
i<$
igazságnál fogva, büntetés nélkül nem hadhatja — Két idea van tehát az Isten képzetében, mely* legszükségesebb a’ mi életünkre, t. i. hogy az Isten egy szerető irgalmas és jó atya, ki mint gyermekeit szelíden apolgat minket; a’ másik a* mely evei nem hogy ellenkeznék, sőt tökélle* tességét megadja az, hogy Ő egy bűnt utálló erőss igazságu Biró-is, ki előtt a’ bún megnem álhat ^ Ezen kettő tészi az Isten* képzetér ~ En nek summája az egész vallás tudománnyá, az e* szerént való élet* a* vallásos élet - ’s a* ki* szívében e’ kertet egyeztetni, ’s életébe termé kennyé tenni tudta, a* feltalálta $ bölcsesség* kútfejét — a* tisztán, ’s keresztyéni módon fé li az Urat. Az Urnák félelme tehát tulajdonképpen, mint sok hellyeiből az írásnak kitetszik abban áll hogy távozzunk el minden gonosztól: Féld: XVI. 6. tiszte tjük az Istent lélekben és igazság* b á n mert tsak a jó, és erkölt sós emberek kik tselekszik az ö akaratyát, félik az Urat - Tar* tozunk mi tehát, mint jó gyermekek, az atyát tisztelni; önként szabadoson tsupa engedelmes-* ségbői jók és erkőltsösök lenni: egymást mint testvérek szeretni mert nem szeretheti azy az atyát, ki gyűlöli az Ö gyermekeit, és végre pa rancsolatjait örömmel teilycsiteni. — Oh szép,
*7 és gyönyörű Hit ez aryámfiai! szép midón a’ gyermek nem a’ veszszótól való félelemből, ha nem azon tiszta félelemből nem méri által hág ni édes attya’ parantsolatját; mert tudja, hogy tsak ez által vesztheti-el, az elotfe való kedves séget — tudja, hogy ennek minden parantsolatjai az Ó javára vágynak. — Szép, és boldogító úgy hinni a ’ fó valóságot, mint végetlenül bolts gondviselőt, a’ kit bár szemeink nem lát* nak, ó még is lát, és tud mindeneket, — Akkor lehetek én tsupán tsak nyugodt, és boldog az életben; mikor tudom, hogy egy jó Isten ügyel reám a’ szenvedések közótt-is, kinek akarattya nélkül egy madár fiú sem eshetik ki fészkéből. — Ez a’ ragaszkodás, és gyermeki bizodalom-is egy szép neme az Ur’ félelmének, -t- Szép, és boldogító e’ mellett, úgy imádni az Urat, mint Nagyot, és Hatalmast, ki mindeneket, ’s szí vünknek lcgtirkossabb mozdulásait is látja. — Szép, és idvességes, midőn az ebből szármozott félelem arra hív minket, hogy még a’ sótérben, *s magános helyünken-is féljünk megsérteni az Urat, ’s az 6 igazságának gyermeki rettegése, megfojt minden roszszat keblünkben — így az Urnák félelme hasznos az életbe, de által vi szem én ennek boldogító béfollyását a’ Jövenb dó-
dóré nézve-is. Lég többet tsinál ugyan-is a’ vét kek megakadállyoztarásokra , azon meíró féle lem , hogy az Urnák igazsága a’ bűnt utói éri, ha a’ síron innen nem is mindég, a;zon túl bi zonyoson: hogy lesz egy nap mikor számot vesz nek a’ tselekedetekról, ’s ott, a’ részrehajlás nél kül való szoross igazság, a’ bűnt büntetés nél kül nem hagyhattya. — Ezen felelem, a’ más világon való itéllectól, nemhogy, babonás ’s az Isten képzete ellen lenne, sót magából az okos ságból, erkóltsból, Isten’ képzetéből foliy, ’s Idvezitönk is maga tanította. — A’ mint rettent ez már minket egyfelől a’ bűntől, úgy bíztat más felöl azon szép Hit, hogy az irgalmas igaz ság, a’ véges hibákra nem mér végetlen bün tetéseket, hogy azok-is, rsak a’ mi erkóltseink tisztításokra vágynak, ’s végre, hogy az igazak fényleni fognak, mint a’ nap, az ók attyoknak országában. Ez, ez igazán tiszta félelme az Urnák; ezt nevezem én Keresztyén Tudománynak, ezt tar tom én bóltsesség’, és élet’ kútfejének. Ezt, és illyen értelembe tanították az Apöstolok-is az Urnák félelmét, - Hlyen értelem be szeretném én, ha vennék mindenek! — Es itt már azt kérdem télied ihu szép T a-’ nitvánnya Jézusnak, nem e’ volt-é az a’ tiszta
tudomány, mellyet én a’ Szent Könyvekből né ked taniték, nem ezé az Urnák félelme, mely re régedet vezettelek ? Ez rövidben, az egész Ke resztyén vallás’ Summája. — Tartsd meg azért ez igazságot, hogy az Urnák félelme az * kútfeje, vagy a’ mint íellyebb mondám, tsak ez által lehetsz boldog; de ezen félelem ne legyen szóigai, hanem tiszta, és gyermeki. — Mutasdmeg eletedben, tiszta és nemes szivedben, hogy te féled az Urat, ’s megőrződ parantsolattyait. Mikor jót tselekszel, kövesd szíved egyenes ér zéseit: ott lakik az Istenség, és soha félelem, vagy haszon keresés téged ne vezessenek. M i kor pedig megbotlol a’ virtus útján, és ereid elfogynak az életben, follyamodj bizodalomma! az Istenhez, és az Ő segedelme bizonyoson ve led leszen. - Egyszóval a’ tiszta vallásosság ve zessen, ez oltalmazzon téged az életben, ’s tartson-meg végig ártatlanságodban, hogy ollyan tisztán lépj-bé a’ mennyei hazába-is egykor, mint ma az Anyaszentegyházba. Jó Isten! te szereted a’ tiszta szívéeket, vezesd az élet kútfejéhez — őrizd, és oltalmazd gyenge esztendeit, ’s nevelj egy Csillagot belolle a’ mi vallásunknak, ’s végre egy angyalt a’ te Szent Házadnak ! — b a De
30
De s i e t e k B e s z é d e m ’ Ildik R é s z é r e , hol megmondom mitsoda béfollyása van az Ur’ ezen ti zta Félel mének az életre és Tselektdetekre. 1 ben) a’ Tselekedetekrenézve, ez ád ugy a.) tiszta indító okokat. Minden tselekedet, tsak annyiban erkölcsös, és jó, a’ mennyi ben tiszták indító okai, és ha mi erkoltsösök akarunk lenni, szükség hogy cselekedeteink’ ru gói nemesek légyenek — Hol vágynak pedig szentebb, és felségesebb rugók mint az idvezitó tudományban ? Mikor azon gyönyörű Hit dolgozik bennünk, hogy mi mint részessei az Isteni léleknek elhívattatásunk szerént, a’ tökélletesedésre törekedünk, ’s hasonlók akarunk len ni a’ mi mennyei atyánkhoz— mikor tsupán az iránta való tiszteletből, az erkóltsiség belső érzéséből határoztatunk a jónak tselekedetére. — Nints itt félelem, nints világi alatson haszon keresés, fény vádászás, tsak a’ mindeneket látó, és tudó Isten esméri munkásságunkat— Tsak a’ virtus iránt való belső szent érzés az Isten nek gyermeki tisztelete, ’s az ó parancsolatjai iránt való engedelmesség egyedül indító okok. — Minden ember tehát, tsak annyiban lehet er kölcsös, a’ mennyiben az Ó tselekedeteit a’ tisz ta, és vallásos érzés vezeti, és már Je’sus val
11
lása azon kívül, hogy a’ legtisztább indító oko kat ád ezen kívül b.) Ezeknek mégnagyob kőtelező erőt is szerez Ugyan-is; sokkal munkásabb lehet bennünk azon meggyőződés, hogy a’ mi erkőltsisegünk nem tsak tulajdon okos ságunk kívánsága, hanem az Istennek-is szent akarattya.— Az okosság, úgyse parantsól sem* niit-is, a’ mi ne folyna az Isten képzetéből, igen, mert óter magát is az Isten adta belénk az első lehellette!, s úgy nézhetjük, mint egy módját az isteni Kijelentésnek ez által adván az édes atya tudtára gyermekeinek a’ maga szent akárattyát. — Ha tehát az okosság parantsolarjai magára-is oly szentek, mennyivel lesznek azok szentebbek, és sérthetetlenebbek, midőn tudjuk, hogy ennek torvénnyeiben, egyszersmint az Isten’ akaratját is tellyesitjük. — És már ezen pontból indúlva-ki értem én különösön mit tészen a’ bőlts mondás „az Urnák félelme kútfe je az életnek: mert hidjétek-el atyámfiai, hogy az-az ember, kinek nintsen egy tiszta vallása — a’ ki nem feli az Urat, soha jó, és erkőltsös ember nem lehet — Minden ó tselekedeteit vagy a’ haszon, politica, interessé, vagy a’ félelem, ’s a’ külső törvények fenyítéke vezeti: de a’ hofi a’ szívből nem jőnek a’ jó tselekedetek, hol nintg
a* vallás a* szívbe írva, ott a’ külsőképpen leg jobbnak látszó tselekedetnek-is nintsen belső képpen semmi érdeme. — Erkoltsös tsak a' tisz tán vallásos ember leher, ’s ez a’ kútfő a’ hon nan folynak-ki, az isteni tisztelet, az emberi szeretet, ’s a’ kötelességek’ hív tellyesitésére — minden jó embernek tehát, légyen o pogány, Mahumedanus, ’Sidó vagy megkeresztelkedetr, van egy szép vallása a’ szívében, ’s ha külöm* bözó szókkal-is imádják ezek az Istent, de egy szívvel, és lélekkel dicsérik, ’s jó cselekedetek kel áldoznak nekie. - Ezért minden jó embe rek egy Anyaszentegyházhoz tartoznak, ha külömbözo névvel hívják-is ókét, és ezen Anyaszentegyházat tészi az Isten’ tiszta félelme, vagy az erkóltsös élet, és már innét búzog az élet’ forrása. így folyván-bé azUrnák e a tselekeJetekbe, által mégyen innen vallásos ember életére is, ’s a’ mely kútfőből foly az erkólts, onnan búzog ki a’ bóldogság-is - Lás suk azért a’ vallásoson jó ember’ boldogságát az életben, ’s hogy ez annál inkább kitessék, leírom a’ vallástalannak is szerentsétlenségét. — A’ menytől és pokoltól kell nékem színeket kdltsönöznem, hogy a két külömbséget leír jam - Öröm, és boldogság az egygyiknek ré
*3
sze — kin, hánykodás, ’s végre kétségbe-esés sorsa az utolsónak. - Én Istenem ! taníts min ket által látván az elsőnek boldogságát, ’s meg irtózván az utolsótól, kerülni ezt, ’s ragaszkod ni a’ másikhoz. a .) A vallásos ember , hogy az Ö • sa egy jó Isten kezei közt van. Legszerentsétlenebb philosofia volt a’ világon mely legelőbb a’ Fatalismust feltalálta, hogy t. i. minden tör* télieteket tsak egy vak sors igazgat - Nem tu dom hogy van, az emberek úgy látszik még sokszor gondolkodtak a módokon, mellyek ál tal magokat mesterségesen boldogtalanokká te gyék — Abból a’ vétkes képzetből, hogy a’ vi lág tsak történet’ jatéka, mennyi rettenetes szerentsétlenség születik. - Hogy egy történet inditotta-el a* világ’ kerekeit, a’ vak sors igazgat ja azt — ez uralkodik az emberen — hogy mi mint a’ gombák úgy növünk ki a’ földből, ’s oda viszont viszsza-térvén, mások nőnek álta lunk, hogy életünk’ minden jelenései, - az öröm, fájdalom - a’ szerentse és szerentsétlenség mind tsak oly rendetlen jelenések lennének, mellyeket egy változó kedvű vak sors minden fel sőbb tzél nélkül játszik mi velünk— a’ millyeti isuJállatos, éppen ollyan szerentsétlen gondo latok ! miért szaporítja az agy velő az emberi
24 szerentsétlenséget, miért tsinál magának még a’ képzetek országában, mintha nem lenne a’ földön elég nyomorúság, melyei hartzolni keli - ? feleljerek-meg magatok atyámfiái, reátok bízom — T i most tégy ük-fel nagyon szeren tsések vagy tok, öröm, vigasság, eró, hatalom a’ ti része tek— de hirtelen, mint a’ szép nappal béborul az ég, és menykövek hullanak, mellyek semmi vé tészik boldogságokat, mint a’ pusztító tiiz a’ falu békességes házait; mondjátok-meg már nékem, hol tanáltak vigasztalást, ha ezt egy vak történet játékának hiszitek?! T i egy kedvest öleltetek, egész érzéssel fuggóttetek rajta, és a' ti életetek szorossan volt hozzája kötve, azonba eljó egy nyavalya, ki ragadja közüliünk, ’s vérezve hagyja szívetekben az ürességet - hát kiadott ezen nyavallyának hatalmat igy megsebesitni benneteket — ezt is a’ vak történet - ? hát mi okos teremtések létünkre egy vak T yrannusnak rabjai vagyunk ? Oh nem ! az en bér legszerentsétlenebb akkor, mikor mindent tsak a’ sors’, és történet’ változó kedvének tulajdonit — A’ vallásos ember úgy nézi a’ világot, mint egy bizonyságát az isteni Mindenhatóságnak, ennek igazgatásait a’ maga és mások sorsában mint egy jó attyának nyílván való tanúit: ezt Htja Ó a’ világok’ roppant Systemaiban, ezt a’
*5
legkissebb porszemben, a’ feljövő napban, és az estve tsendes inr.epében: ezt kiáityák nékie a’ felháborodott elementumok* tsatcogásai, a* menydórgés’ rettenetes szava, ’s ezt lihegi szivének tsendes sóhajtása — a’ világ nagy tengerében mint egy harmat tsepben, ’s a’ legutolsó bogár ban mint a’ meny’ tisztább leikeiben - minden helyben időben, és környülállasok között, tsak a’ jó Istent láttya, halja, és imádja — az örö mökben háládatoson kostolja a’ jókat mellyckec a’ Gondviselés ád, és mikor eljonek a’ szenve dések és tsapások a’ szomorú órákban-is egy jó Isten’ végzéseit láttya: egy szóval, ó ebben él, és ebben tsendesen, és megnyugodva hal is meg, a’ midőn az Isten tagadó, vagy a' ki val lás nélkül élvén mindent a’ történetnek tulaj* donit a’ világon, egy vak sors bábjának kép zeli magár, mellyel a’ vak aszszony úgy jádzik, mint a’ gyermek bubáival — Ezen borzasz tó hittel nem álhat-meg a’ , mert ez nem egyéb, mint a’ tsalárd usorásoknál a’pénz, tsak azért adják-ki, hogy nagy usorát húzzanak ve le — nints vallás, mert ez tsak egy , egy háló, mellyel a’ társasági törvények fogva tartyák a’ közönséget — az tsak mint a’ Tündérek’ országa, rsak mese mellyel gyerme ket altatnak — a’ boldogság tsak puszta tsalódás,
26
mint mikor fa pénzel fizetjiik-ki a' bolondot, ’s végre az Isten maga-is csak étéit történet.— Rettenetes, és borzasztó1 né mint romlik evei öszve minden a’ mi szent, és fel séges — Pokollá válik a’ világ, kínná az élet’ ’s az ember megfejthetetlen lesz önnön maga előtt — O Uram Isten őrizz minket e’ tsuda szornyeménytól, a* vallástalanságtól, ’s taníts, hogy mi tégedet igazán féljünk, szeressünk, és tiszteljünk. b .) És éppen ezért van Szerető , hogy ’a vallásos ember, tsendes és nyugodt az él nek mindeti rendű, és nemű változásai között. ládatoson kostóiia az örömöket, mellyekro! meg van győződve, hogy az Isten adta nékie — eliben viszi, mint gyermek az atya eleiben szí vének érzéseit, ’s kétszeresen érzi az öröm’ édességét ezen boldogitó Hitben. A’ szeren tsétlenségben pedig mikor napja fellegbe borul, 's a’ változni szokott élet szomorú órákat hoz nékie, nem zúgolódik, tsendes, nyugodt szíve, mert érzi, hogy hite őtet egy változhatatlanúl álló alaphoz köti, mely ingatlan áll akkor is midőn a’ világi minden szerentse öszve-dul mint ruina lábai alatt — midőn érzi a’ sujtoló vcszszot, folynak ugyan könnyei, oh mert eze ket megtartóztatni kétszeres neme a fájdalom nak, de bizik az Istenben, a’ kinek kezében a’
27
tsapás, ’s mint engedelmes gyermek úgy follyamodik anyához,’s megtsókolja a’ sujtoló ke zeket — Egy szóval: mindenütt bizonyságát láttya ó a’ jó Istennek - e' mosoliyog nékie az örömök egében, ezt látrya a’ fájdalom’ éjjelé ben, ezt az életben, a’ boldogság’ karjai között, ezt a’ halál szomorú jelenéseben, a’ koporsók között, ’s a’ kedvesek sirhalmán nőtt virágok ban , ’s végre ezen gyermeki vallásos Hit, és bizodalom vezeti ótet, mint egy hajnal tsillag, a’ szép élet’ reggelére. — Oh ! az Ó boldogsága nagy — nagy mint az édes atya’ jósága.— Nem tllyen a’ vallástalan emberé: úgy néz Ó minden dolgokat mint ellenségeit, mellyekkel szünet nélkül hartzolni, és tusakodni kell— A’ Gondviselés olykori látogatásaiban kínzó szer számokat lát, ’s a’ midón a’ vallásos ember azt hiszi, hogy az édes atya még a’ roszból is jót hoz-ki, a’ vallástalan még a’ jóban-is roszszat képzel — Szünet nélkül való hánykodás, nyugharatlanság üldözi ótet az életen keresztül, ’s midón szivében nem lakik Istenben való bizoda'om, ez rettenetes színekre festi előtte az életnek legszebb örömeit is. Mint a’ sárgaságba lévő embernek, minden színek sárgáknak tet szenek, igy ezen szerentsétlen-is semmit sem nézhet, úgy a’ mint van; mert belól megvan
*8
romolva; nem lehet ó boldog, mert akar hová fut magába hordozza kinyait, s ha vágynak-is pillantásai mellyekbe kividúl, ezek tsak ollyanok, mint a’ részeg ember* kábult öröngései, vad indulatok ragadják magokkal - kéttségek közt hány kod ík *s végre elsüljed — oh atyám fiái ! jegyezzétek-meg; a’ vallás nélkül való em ber ollyan az életben, mint az árbutzfa és kor mány nélkül való hajó a’zavaros tengeren; egy darabig hányatik ’s végre elmerül — Én Iste nem ! ha az a* te akaratod, hogy egykor, engem-is egy szerentsétlen tsapás ragadjon-ki az életből, ha nem halhatok-is én meg késó öreg ségben az enyimek’ karjai közt, oh ha néked úgy tetszik, haljak-meg én bár a’ kert alatt, meszsze vettetve hazámtól, idegen, és esméretlen földön, és soha se follyon utánnam egy barátnak-is könnye, ha te Uram ! igy akarod, átn légyen, tsak azt engedd oh jó Isten ! hogy a* benned való hitet elne veszessem akkor is - Tsak azt engedd, hogy én szenvedéseim között is, meglégyek győződve arról, hogy ezt te az én javamra rendelted igy, ’s oh én nem fogok zú golódni ! Édes atyám! adjad hogy a* mint ben ned való hittel élek, úgy aval-is múljak ki egy kor — Bizakodva állok én akkor megrakva az élet’ sebeivel te előtted, ’s megcsókolván atyai
29
kezeidet, hálát adok néked, hogy megerősítettél engem a’ szenvedések kózt-is, és Hitemet vé gig magtartottad. — Oh jó Isten, szenrelj-meg, és erősíts minket a’ te tiszta félelmedben11 — De nem fárasztalak tovább benneteket.- a’ tárgy’ szentsége meszsze ragadott engcmet. Be szédem erotelen volt, de szívből jött, ’s ha tiis inkább fegyelmeztek ennek értésére, mint a* hibát kereső okoskodásra, úgy én tzélomat él ném vétettem. — A’ mit sokba mondottam, rövidbe ide megyen-ki: az életnek kútfeje, az Urnák félelme, vagy a’ tiszta vallásosság. E’ pedig abban áll, hogy mi az Istent, nem mint szolgák, de mint engedelmes gyermekek tiszteljük, parantsolatait megtartsuk, benne bizzunk, tolié kérjünk, nékie adjunk hálákat — egy szóval: úgy éljünk, hogy tselekedeteinkkel bizonyítsuk magunkat gyer mekeinek lenni — Ezen kútfóbél foly tehát az erkolts, és az evei egybenköttetett vallásos boldogság. — Szerető, és kedves jó Szülék! T i, a’ ti kedves gyermeketeknek életet adtatok - e’ még nem sok, de ti e’ mellett nevelést, vallásos ne velést adtatok nékie, és az ollyan kints mely az életnek-is becsét megadja, ’s mellyet eléggé meghálálni a’ legjobb gyermek-is elégtelen* de
5°
mégis gazdag a’ ti jutalmatok ’s nagy az Ur nák áldása a ti házaitokban. - Szebb érzés ugyan is nem lehet, mint mikor a’ Szülék ma gokat kivirágozni láttyák jó gyermekeikben — mint mikor igyekezeteknek gazdag gyümóltsét szemlélik - Jmé lássátok! ezen nap egy viszsza fizetés minden ti jó ágrokért: ma tólré-ki az Ur a’ Szent Lelket a’ i anitványokra — ma tóltetetrki a’ ti Szüléi szivetekbe-is az égnek legszebb áldása — Adja a’ jó Isten, hogy a’ mint nevekedik egyetlen-egy Kintsetek, úgy erősöd jék a’ hitben, a’ szeretetben, és az Ur’ félelmé ben — adja az isten, hogy az ó tavaszszáoak gyenge virágai szép gyümóltsoket teremhesse nek.— Oh a’ minden embereknek artya tartsameg ótet néktek ! Titeket nekie — áldás öröm, és boldogság, hoszszu élet, és megelégedés kisérien benneteket - Légyetek boldogok az Ur’ félelmében— az Ur a’ maga Szent Lelket toltse-ki a’ ti házatokban - vezessétek ótet ezutánis az élet egyenes ösvénnyen eróssittsetek tán torgó lépéséit, apolgassátok az erkóltsnek az ó tiszta szivébe vetett magvait, hogy azok ott kirirágozzanak; mert ezekből fogjak, majd az angyalok, nektek a’hervadhatatlan koronát meg fo n n i- így a’ ti gyermeketek boldog lesz — áldani fog az eleiben titeket - áldani lógja po
3>
raitokat akkor-is, midón ti nem 3észtek — Szent lesz akkor azon hely előtte hol ti nyugosztok, virágokat ültet ó sirhalmatokra, ’s egyszer, mi kor az utolsó óra Ótet-is hozzátok szóüitja, bi zonyságot tészen az Isten előtt a’ ti ritka jó ságtokról— az Isten titeket áldjon-meg" Szelíd lelkű ujj tagja Anyaszentegyházunknak ! te ma egy ollyan lépest tettél, mely az első nevezetes lépés ifiu életedben — ma egy ollyan társaságba lépsz-bé — egy ollyan vallás ban tészel fogadást, mely téged’ örökösön bol doggá tehet - oh őrizd meg hát mindég hí ven ennek parantsolatjait — Őrizd meg ezutánis szívednek tisztaságát, lelkednek ártatlansá* gát — felied az Istent életed’ minden napái ban — szeressed az embereket, mint testvérei det, s mutasd meg abban, hogy igaz Keresz tyén vagy, hogy életed légyen termékeny jó rselekedetekkel — Sokszor megmondottam.- a’ val lás a’ szívbe lakik, azért miveilyed ezután is szivedet, formállyad lelkedet, légy buzgó min denek felett a’ vallásban. Szent kints az, mely nek birtoka nélkül, minden fóldi gazdagságaid semmit sem érnek— Te még ifiu vagy - te nem tudod mi az élet, mi a’nyomorúság, —majd ha az esztendők megsokasodnak, akkor látoci-meg hogy vallás nélkül élni nem lehet. — A’ boldog, és
a ifin napokban szerezz azért magadnak, hogy majd időre, ’s a* szenvedésekben légyen mit vegyél eló — azon hivattatásc melyre az Isten elő állitott igyekezz bétólreni — neveljen az Is ten egykor belólled egy támaszt vallásunknak — egy anyát a' szegényeknek, bólgogitóját alatvalóidnak, de még-is testvéreidnek, pártfogó ját az ártatlanságnak, óltalmazóját az igazság nak — bgy szóval: nevekedj egy tiszta 's iga zán vallásos Keresztyénné, ki boltsen tud élni, a* kintsekkel mellyeket az Isten reá ja bízott — oh be boldog, be szép a* te sorsod, ha te azt bétoltod —számra lanoknak adhatz re örömöt, so kat tehetsz boldoggá, könnyeket törölhetsz, nyomoruságot enyhirhetsz, egy szóval te, magad körül egy paradicsomot tsinálharsz - Jó szived tiszta érzésed kezes nékem ezekről, ’s a’ jó Szülék, az ember barátok, én, és ezen egész község, kérjük az Urat, hogy szenteljen, áld jon, és erósittsen-meg tégedet minden jóban, szépben, és nemesben, egy szóval az éló vallá sosságban. Szent Isten ! te látod a’ Szülék* érzéseit, hallod lassú imádságaikat - oh Uram kettőt el vettél toltok, adj viszsza ebben mindent Ó nékiek - Én Istenem ! egy ártatlanért konyörgünk, add a te Szent Lelkedet - nezzed a könnyezó
33
jó Szüléket, nézzed ez egész szent gyülekeze tét, mindnyájan kérünk téged Uram, add a’ te Szent Lelkedet!! Az Isten jó, ezt meg-is adja— azért ifiu atyánkfia lépj-bé a’ mi körünkben — légy egy tagja velünk a’ mi Anyaszentegyházunknak — örömmel fogadunk mi tégedet- öröm könnyez ve szentelrek téged fel a’ Szülék, terjedjen azért öröm és boldogság mindég te körüllötted — az Isten téged áldjon, segittsen, és szenteljenmeg ! ! — Egész örvendező Közönség! e’ vala a* kettős In nép, a* mit megülénk: örvendjetek, és adjatok hálát az Istennek — egy oly szép tag lépik közitekbe, kitol valaha sokat remélhettek — kérjétek az Istent, hogy etet tartsa, és szentelje-meg — vegyetek ti is e’mái nap Szent Lelket. Végezetre, Erdő Sz. Györgyi gyönyörű szép vidék ! idvezel az én lelkem tégedet, hogy idegen létemre-is öröm innepet szentelhetek bol dog kebeledben — Szép voltál te eddig-is, ’s ked ves kinézésed, oh de ha érezni tudnád a* mái boldog napot, szebb, és sokkal szebb Jennél! adja az Isten, hogy valamint te adtad a’ fát az Ó bóltsójének és te voltál tanúja ifiu Birtokosodnéd’ fogadás tételének, úgy sokáig lehess tanúja az ö szép életének-is, ’s késön nyomja a* te földed, az ó földi m aradvánnyal! — Ámen.
/