.JULIAN BARNES.
Vallásháborúk. Fordította: Heil Tamás
F
orrás: városi levéltár Besançon (CG section, boite 377a). Az itt olvasható, els√ ízben publikált ügynek jelent√s jogtörténeti értéke van, ugyanis Bartholomé Chassenée (másutt Chassanée vagy Chasseneux), a kit∫n√ jogász, kés√bbiekben a provence-i bíróság (parlament) els√ elnöke képviselte a rovarok ügyét (procureur pour les insectes). Az 1480-ban született Chassenée az autuni egyházi bíróság el√tt alapozta meg hírnevét, ahol az árpatermés szándékos elpusztításával vádolt patkányok védelmét látta el. A közölt iratok, a falusiak kérelmét√l (pétition des habitants) a bírósági ítéletig ugyan nem ölelik fel a teljes eljárást — nem maradtak fenn például a tanúvallomások, melyek helyi parasztoktól és a vádlottak viselkedésformáinak szakért√it√l származhattak — ám a perbeszédek magukban foglalják, és gyakran külön utalnak a forrásokra, így a per alapszerkezetéb√l és érvrendszeréb√l semmi sem hiányzik. A kor szokásának megfelel√en a vád- és véd√beszédek, valamint a püspök képvisel√jének megállapításai (conclusions du procureur épiscopal) franciául hangzottak el, a bíróság pedig ünnepélyesen latinul hirdetett ítéletet. (Az angol fordító megjegyzése: A kézirat szakadatlan és egyazon kézírással készült. Tehát nem az eredeti perbeszédekkel van dolgunk, amint azokat az ügyvédek írnokai megfogalmazták, hanem egy harmadik fél, talán egy törvényszéki tisztvisel√, munkájával, aki elhagyhatott részeket az eljárásból. A 371–379-es dobozok tartalmával összevetve úgy t∫nik, hogy az ügy jelenlegi formájában talán egy jogászok képzésekor használt iratminta-gy∫jtemény
részét alkotta. Ezt a gyanút támasztja alá az is, hogy a résztvev√k közül csak Chassenée-t nevezik meg, mintha a diákok azt a feladatot kapták volna, hogy a per kimenetelét√l függetlenül tanulmányozzák egy kit∫n√ véd√ügyvéd tanulságos fogásait. A kézírás a tizenhatodik század els√ feléb√l származik, tehát ha a dokumentum valaki másnak a perr√l készült változatát √rzi is – ami valószín∫ –, akkor is kortárs szöveggel állunk szemben. A magam részér√l mindent megtettem, hogy a perbeszédek helyenként túláradó stílusát — különösen a falusiak névtelen képvisel√jének (procureur des habitants) esetében — hasonló angolsággal adjam vissza.
PÉTITION DES HABITANTS (A LAKOSOK FOLYAMODVÁNYA)
M
i, a Besançon egyházmegyei Mamirolle lakói, kik féljük a Mindenható Istent, alázatosan szolgáljuk az √ jegyesét, az Egyházat, továbbá igen pontosan és engedelmesen fizetjük a dézsmát, az Úr 1520. esztendejének augusztus 12. napján ekképpen folyamodunk haladéktalanul és sürg√sen a Méltóságos Törvényszékhez, hogy mentsen meg és szabadítson fel minket azon gonosztev√k b∫nös közbeavatkozásától, melyek már évszakok hosszú sora óta fert√znek minket, melyek Isten haragját vonták ránk, és szégyenletes rágalmat lakóhelyünkre, melyek mindannyiunkat, istenfél√ embereket, az Egyház engedelmes szol-
Julian Barnes: A History of the World in 10 1/2 Chapters, Jonathan Cape. London, 1989.
53
Julian Barnes
gáit, közvetlen és szerencsétlen halállal fenyegetnek, mely felülr√l, csattanó mennydörgés módjára vettetik ránk, és ami bizonyosan be is következik, hacsak a Méltóságos Törvényszék mély bölcsességében haladéktalanul és jogosan ki nem ∫zi ezen gonosztev√ket községünkb√l, ünnepélyesen felszólítva √ket, lévén gy∫löletesek és elviselhetetlenek, hogy távozzanak kárhozat, átok és a Szentegyházból, valamint Isten országából való kiközösítés terhe mellett.
mondták a Méltóságos Törvényszék el√tt, hogy, évi szokásukhoz híven, mint díszítették és szépítették templomukat, hogy méltóvá tegyék a püspök pillantására, mint hozattak virágokat az oltárra, és mint er√sítették meg újonnan az ajtókat, hogy ellenálljanak az állatok betörésének, és bár a disznót és a marhát kívül rekeszthették, nem tudtak gátat vetni az ördögi bestiáknak, kik úgy másznak be a legkisebb lyukon is, ahogy Dávid megtalálta a rést Góliát páncélján. Elmondták a Méltóságos Törvényszéknek, mint eresztették le kötelekkel a püspöki trónust a fedélszékb√l, hol azt egész évben √rzik, és csak a püspöki zarándoklat napjára bocsátják le, nehogy gyerek vagy idegen véletlenül rátelepedjék, és azzal meggyalázza, és ami alázatos, jámbor szokás, mely méltán tarthat számot Isten és a Méltóságos Törvényszék dicséretére. Leeresztvén, mint helyezték a trónust az oltár elé, mint azt mindig is tették, mióta a község legid√sebb Matuzsáleme csak az eszét tudja, és a gondos falusiak a püspök érkezését megel√z√ éjszakán, igen óvatosak lévén, mint állítottak √rt, hogy a trónuson folt ne essék. És a rákövetkez√ napon mint érkezett meg Szent Mihály szerény templomába Hugo, Besançon püspöke, ki mint Gracchus jött el szeretett hívei közé, és mily elégedett volt jámborságukkal és igaz hitükkel. És els√ként, szokásához híven, mint áldotta meg Mamirolle lakóit a templom lépcs√jér√l, majd a körmenetet élén, nyájától tisztes távolságban kísérve, mint vonult végig a templom hajóján, finom öltözetében mint borult földre az oltár el√tt, ahogy Jézus Krisztus tette az ◊ Mindenható Atyja el√tt. Aztán mint emelkedett fel, lépett az oltárhoz vezet√ lépcs√re, fordult szembe a gyülekezettel, és ereszkedett le a trónusára. Ó, kárhozott nap! Ó, kárhozott betolakodók! És a püspök mint esett el, fejét az oltár lépcs√be ütve, és taszíttatott, szándéka ellenére, az elmeborultság állapotába. És mikor a püspököt kísérete elmeborult állapotban kocsira tette, a megrettent panaszosok mint vizsgálták meg a trónust, és fedezték fel a lábban, mely Jerikó falainak módjára omlott össze, a szúk alávaló és természetellenes fert√zését, és a szúk, sötétben és titokban végezve ördögi munkájukat, mint pusztították el annyira a lábat, hogy a püspök hatalmas Daedalusként zuhant le a mennyei világosságból az elmeborultság sötétjébe. Aztán a panaszosok, Isten haragjától er√sen tartva, mint másztak fel a tet√be, és vizsgálták meg a bölcs√t, melyen a trónus az esztend√ háromszázhatvannégy napján át nyugodott, és mint fedezték fel, hogy azt is olyannyira megfert√zték a szúk, hogy els√ érintésükre széjjeltört,
PLAIDOYER DES HABITANTS (A LAKOSOK VÁDBESZÉDE)
M
éltóságos Urak, ezen szegény és alázatos panaszosok, szerencsétlen és vigasztalan emberek úgy jönnek a Méltóságos Törvényszék elé, mint egykor Minorca és Majorca szigetének lakói járultak a hatalmas Augusztus császár elé, esedezvén, hogy az √ méltányosságától és hatalmától fogva, szabadítsa meg a szigeteket a nyulaktól, melyek terméseiket pusztítják, és megélhetésüket tönkreteszik. Ha Augusztus császár segíteni tudott szerény alattvalóin, akkor ezen Törvényszék mennyivel könnyebben veheti le a nyomasztó igát, mely akkora teherrel nehezedik a Méltóságos Törvényszék el√tt álló panaszosokra, mint a nagyszer∫ Aeneas vállára apja súlya, mikor az ég√ Trójából vitte ki. Az id√s Ankhiszészt egykor villámcsapás vakította el, ezen panaszosokat, kik mintha ugyancsak vakok lennének, Isten jóságának fényéb√l a sötétségbe taszította a vádlottak b∫nös viselkedése, kik megvetvén a Bíróságot, és káromolván az Istent, a Méltóságos Törvényszék el√tt meg nem jelentek, hogy feleljenek a vádakra, és inkább b∫nös sötétségbe temetkeztek, minthogy megmutassák magukat az igazság fényében. Méltóságos Urak, tudják meg, mit már a Törvényszék elé tártak alázatos hit∫ és megtámadhatatlan √szinteség∫ tanúk, egyszer∫ panaszosok, kik túlságosan reszketnek ezen Törvényszékt√l, hogy az igazság tiszta forrásán kívül bármi egyéb is folyhatna ajkukról. Azon eseményekr√l tettek tanúságot, melyek a Mi Urunk 1520. esztendejében, április havának huszonkettedik napján, Hugónak, Besançon püspökének a községben fekv√ szerény Szent Mihály templomba tett évi zarándoklatának napján estek meg. Tanúvallomásaikban, melyek részletei úgy égnek emlékezetükben, mint a tüzes kemence, melyb√l Sadrak, Mesak és Abednego sértetlenül jöttek el√, el-
54
Vallásháborúk
és szentségtör√ módon az oltárlépcs√re esett, majd mint vették észre, hogy a sátáni bestiák a tet√gerendákat is mindenütt alávaló módon megrontották, és azóta a panaszosok mint nyugtalankodnak önnön életük miatt, istenfél√, de pénztelen emberek lévén, kiknek szegénysége nem engedi meg új templom építését, ám jámborságuk azt megparancsolja, hogy ugyanolyan buzgalommal imádják a Szentatyát, mint mindig is tették, mégpedig megszentelt helyen, és ne az erd√ben és a mez√ben. Hallgassák meg ezért, Méltóságos Urak, a kérelmét ezen egyszer∫ falusiaknak, kik oly szánnivalók, mint csizmánk alatt a letaposott f∫. Már számtalan csapáshoz hozzászoktak: a sáskákhoz, melyek úgy elsötétítik az eget, mintha Isten elhúzná kezét a Nap el√tt, a patkányok fosztogatásához, mely a Kalydón földjeit dúló vadkan kártevéséhez hasonlatos, mint azt Homér elbeszéli az Iliász els√ könyvében, és a zsizsikhez, mely elemészti a gabonát a téli magtárakban. Ám mennyivel alávalóbb és gonoszabb a csapás, mely azon gabonát célozza meg, melyet a falusiak alázatos jámborságukkal és a dézsma megfizetésével a Mennyben halmoztak fel! Mivel ezen gonosztev√k, kik a mai napig nem mutatnak tiszteletet a Méltóságos Törvényszék iránt, Isten Házát megtámadván vétkeztek ◊ ellene, Hugót, Besançon püspökét az elmeborultság állapotába taszítván vétkeztek az Egyház ellen, azzal fenyegetvén, hogy templomuk alkotmányát és szerkezetét a gyermekek és csecsszopók ártatlan fejére döntik, mikor a falu éppen közös ájtatoskodásba merül, vétkeztek ezen panaszosok ellen, így a Méltóságos Törvényszék helyesen, indokoltan és kívánatos módon jár el, ha ezen állatoknak elrendeli és megparancsolja, hogy hagyják el lakóhelyüket, távozzanak Isten Házából, továbbá, ha a Méltóságos Törvényszék kívánatos kiátkozásukat és kiközösítésüket az Anyaszentegyház el√írásai szerint kihirdeti, melyért a Méltóságos Törvényszék el√tt álló panaszosok szakadatlanul esedeznek.
hogy az ellenük felhozott vádak miért érvénytelenek és miért kell semmisnek tekinteni √ket, és a pört megszüntetni. Els√ként, megvallom, megdöbbentett, hogy ügyfeleimre, kik semmiféle b∫nt el nem követtek, úgy tekintenek, mint a legelvetemültebb gonosztev√kre, kiket ezen Törvényszék csak ismer, és hogy √ket, kik közismerten némák, beidézték, hogy adjanak számot magatartásukról, mintha az emberi nyelv használatához napi foglalatosságuk során hozzászokhattak volna. Én teljes alázattal megkísérlem a magam beszél√ nyelvét az √ néma nyelvük helyett szolgálatba állítani. Azon jognál fogva, amivel a Méltóságos Törvényszék megengedte, hogy e szerencsétlen állatok nevében beszéljek, mindenekel√tt kijelentem, hogy ezen Bíróságnak nincs illetékessége a vádlottak pörbe fogására, és a részükre kibocsátott idézéseknek sincs érvénye, mert azok azt sugallmazzák, hogy átvev√i értelemmel és akarattal felruházott lények, kik következésképpen képesek mind a b∫n elkövetésére, mind, hogy az idézésekre a mondott b∫n tárgyalásán megjelenjenek. Ez azonban nem áll fenn, lévén ügyfeleim oktalan állatok, melyek csak ösztöneikre hallgatva cselekednek, és mint a Digesták els√ könyvének, Si quadrupes kezdet∫ paragrafusa is írja: Nec enim potest animal injuriam fecisse, quod sensu caret. Másodsorban, kiegészít√leg vagy vagylagosan, meg fogom mutatni, hogy ha a Méltóságos Törvényszéknek lenne is illetékessége nevezett bestiák pörbe fogására, akkor is oktalan és a joggal ellentétes volna a jelen Törvényszékt√l, hogy ügyüket megfontolja, mert jól ismert és hosszú ideje bevett jogi princípium, hogy a vádlottat in absentia pörbe fogni nem lehet. Elhangzott, hogy a szúkat bírói végzéssel el√írásosan idézték meg, hogy ezen a mondott napon a Méltóságos Törvényszék el√tt megjelenjenek, mit szemtelenül megtagadtak, miáltal szokásos jogaikat elvesztették, és megengedtetett, hogy in absentia tárgyalják ügyüket. Én ezen érv ellen két ellenérvet állítok. Els√ként, azon túl, hogy a törvénybe szólító idézést rendben kiadták, van-e valamely bizonyítékunk arra nézve, hogy a bestiák azt át is vették? Mert az a törvény, hogy az idézést nem pusztán kibocsátani kell, de kézhez adni is, és a falusiakat képvisel√ prókátor elmulasztotta megjelölni, hogy vajon a szúk miképpen igazolták az okirat átvételét. Továbbá, másodsorban, a jogkönyvekben szilárdan gyökerez√ princípium az, hogy a vádlott felmenthet√ a mulasztás vagy a meg nem jelenés vétsége alól, amennyiben igazolni tudja, hogy az út hossza vagy
PLAIDOYER DES INSECTES (A ROVAROK VÉD◊BESZÉDE)
M
éltóságos Urak, mivel a Méltóságos Törvényszéknek úgy tetszett, hogy ezen ügyben a bestiák képvisel√jének jelöljön ki, megkísérlem világossá tenni,
55
Julian Barnes
nehézségei vagy veszélyei nem teszik lehetségessé, hogy a bíróság el√tt biztonságban megjelenjék. Ha a Méltóságos Törvényszék maga elé idézne egy patkányt, vajon megkívánnák-e t√le, hogy a Bíróság elé vonuljon a macskákkal teli városon át? És e tekintetben, nem pusztán a lakóhelyükt√l a törvényszékig terjed√ távolság egy éktelen mérföld a számukra, de azt a szerény életükre tör√ fenevadaktól való halálos fenyegetés árnyékában kellene megtenniük. Ennélfogva, biztonsággal, a joggal egyez√leg, és a Méltóságos Törvényszék iránti minden tisztelettel udvariasan megtagadhatják az idézésnek való engedelmeskedést. Harmadsorban, a végzést helytelenül szövegezték, mivel azon szúkra utal, melyeknek jelenlegi lakóhelye a Szent Mihály templom, Mamirolle községben. Érvényes-e ez minden egyes, a templomban tartózkodó bestiára? Hisz sokan békésen élik életüket anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben fenyegetnék a falusiakat. Szükséges-e az egész falut bíróság elé idézni, mert rablóbanda ütötte fel tanyáját határai közt? Ez nem volna helyes törvény. Továbbá, jól bevett princípium, hogy a vádlottakat a törvényszék el√tt azonosítani kell. Vizsgálatunk tárgyát két külön b∫nös cselekedet képezi: a trónus lábának sérelmére okozott kár, valamint a templomtet√ sérelmére okozott kár, s az a vádlott állatok természetének legcsekélyebb ismeretéb√l is nyilvánvaló, hogy a szúknak, melyeknek jelenlegi lakóhelye a székláb, semmi módon nem lehet közük a tet√höz, és a szúknak, melyeknek a tet√ben van lakhelye, semmiképpen se lehet közük a trónus lábához. Következésképpen az idézésben két különböz√ felet vádolnak két b∫nténnyel a felek és a b∫ntettek elválasztása nélkül, mely az idézéseket a sajátlagosság elmulasztása miatt érvénytelenné teszi. Negyedsorban, függetlenül az el√bb mondottaktól, meg fogom mutatni, hogy a bestiák pörbe fogása így, mint azt már korábban elmondtuk, nem pusztán az emberi és az egyházi, de az isteni törvényekkel is ellentétes. Mert honnét valók ezek az apró teremtmények, kikre a Törvényszék teljes hatalmát kívánják zúdítani? Ki teremtette √ket? Nem más, mint a Mindenható Isten, ki mindannyiunkat teremtett, a legel√kel√bbeket és a legalantasabbakat egyaránt. És nem azt olvassuk-e a Genezis szent könyvének els√ részében, hogy „…teremté Isten a mezei vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó”? A Teremt√ nem parancsolta volna meg a mezei vadaknak és a földön csúszó-mászó
mindenféle állatoknak, hogy szaporodjanak, ha ◊, végtelen bölcsességében nem látta volna el √ket élelemmel, mint ahogy tette, kimondottan eledelként adva nekik a magvakat, a gyümölcsöket és a fákat. Mi egyebet tettek ezen egyszer∫ bestiák a Teremtés napja óta, mint hogy elidegeníthetetlen jogaikat gyakorolták, melyeket annak idején rájuk ruháztak, s melyeket az Embernek nem áll hatalmában megkurtítani vagy eltörölni? Hogy a szúk oly helyet választanak maguknak szállásul, hol igen kényelmetlennek bizonyulnak az Ember számára, az nem elegend√ ok arra, hogy lázadni kíséreljünk meg a törvények ellen, melyeket a Teremtéskor fektetett le a Természet, lévén az ilyen lázadás közvetlen és arcátlan engedetlenség Istennel szemben. Az Úr életet lehelt a szúba, és a föld fáit táplálékul adta neki: mily öntelt s veszedelmes dolog lenne Isten akaratának ellene szegülni? Ne tegyük ezt, és ehelyett a Méltóságos Törvényszéknek azon propozíciót teszem, hogy figyelmünket ne Isten alázatos teremtményeinek feltételezett b∫ntetteire irányítsuk, hanem magának az Embernek a b∫neire. Isten semmit sem tesz céltalanul, és a cél, abban, hogy megengedte a bestiáknak, hogy a Szent Mihály templomot szállásukká tegyék, nem lehetett egyéb, mint intés és büntetés az Ember gonoszságáért. Továbbá, hogy a szúnak valamely egyéb épület helyett lehetséges volt a templomot megfert√znie, annak még súlyosabb figyelmeztetésnek és büntetésnek kell lennie. Kik panaszosokként állnak a Méltóságos Törvényszék el√tt, annyira bizonyosak Istenhez való engedelmességükben, oly biztosak alázatukban és keresztény erényeikben, hogy el√bb vádolnák meg a legalázatosabb állatokat, mint önmagukat? Óvakodjatok a kevélység b∫nét√l! — mondom én azoknak a panaszosoknak. „Vesd ki el√ször azt a gerendát a te szemedb√l, és aztán gondolj arra, hogy a szálkát a te atyádfia szeméb√l kivessed.” Ötödsorban és végezetül a falusiakat képvisel√ prókátor azt kéri a Méltóságos Törvényszékt√l, hogy a kiközösítésként ismert villámcsapással sújtson a bestiákra. Kötelességem a Méltóságos Törvényszék el√tt kijelenteni, függetlenül az el√bb mondottaktól, hogy itt ezen büntetés nem helyénvaló és nem egyezik a joggal. A kiközösítés, lévén a b∫nösnek az Istennel való közösségb√l való kizárása, megtagadása annak, hogy ehessen a kenyérb√l, és ihasson a borból, mely Krisztus teste és Krisztus vére, kivettetés az Anyaszentegyházból, az ◊ világosságából és melegéb√l, ennélfogva mint lehetne törvényes egy mezei vadat, vagy a föld egyik csúszómászóját ex-
56
Vallásháborúk
communicatióval sújtani, mely soha sem volt az Anyaszentegyház kötelékében? Mindenekel√tt, nem lehet megfelel√ és helyes büntetés megfosztani a vádlottat attól, minek a birtokában sohasem volt. Ez rossz törvény lenne. Másodszor, a kiközösítés igen rettent√ eljárás, a b∫nös félelmetes sötétségbe vettetése, örök kizárása Isten világosságából és jóságából. Mint lehetne ez ill√ büntetés a bestia számára, melyben nem lakozik halhatatlan lélek? Miként lehetséges a vádlottat örök szenvedésre ítélni, kinek nincsen örök élete? Ezen állatokat az Egyházból kizárni nem lehetséges, mivel annak nem tagjai, s mint Pál apostol mondja: „Mert mi közöm ahhoz, hogy kívülvalókról is ítéletet tegyek? Avagy ti nem a belüllév√k fölött tesztek-e ítéletet?” Következésképpen kérem, hogy a vádat utasítsák el, az eljárást szüntessék meg, és függetlenül az el√bb mondottaktól, a vádlottakat mentsék fel, és mentesítsék minden további vád alól.
veg√ madarainak, és a mez√k minden vadjának? Az ember állatok feletti uralmát nem er√sítette-e meg a Zsoltáros, és nem ismételte-e meg Pál apostol? Mint lehetséges, hogy az Embernek hatalma van az állatok felett, ám ezen hatalom nem foglalja magában a jogot, hogy megbüntesse √ket rossz cselekedeteikért? Továbbá, ezen jogot, hogy törvényt üljünk az állatok felett, mit a bestiák képvisel√je oly serényen tagad, nem adta-e meg külön az Embernek, mint az a Kivonulás szent könyvében áll? Nem fektette-e le Mózesnek a szemet szemért, a fogat fogért szent törvényét? És nem úgy folytatja-e, hogy „ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör, úgy hogy meghal: k√vel köveztessék meg az ökör, és a húsát meg ne egyék”? Ekképpen a Kivonulás szent könyve nem teszi-e világossá a törvényt? És nem úgy folytatja-e, hogy „ha valakinek ökre megdöfi az √ felebarátja ökrét úgy, hogy az elpusztul: adják el az eleven ökröt, az árát osszák meg, és a hullát is osszák el”? Nem ekképp fektette le az Isten, és adta meg az ítélkezés jogát az állatok felett? Másodsorban, hogy a szú felmentend√ a tárgyalás alól, a törvényszékre jövetel képtelensége miatt. Minden szükséges eljárást betartva, helyesen idézték meg. Úgy szólították fel, miként Augusztus császár idézte meg a zsidókat, hogy megadóztassa √ket. És a zsidók nem engedelmeskedtek-e? A jelenlév√k közül ki gátolná meg a bestiákat, hogy a törvényszékre jöjjenek? Alázatos panaszosaim talán így kívántak volna tenni, és e célból megkísérelhették volna lángokba vetni és megégetni a trónus lábát, mely Hugót, Besançon püspökét az elmeháborodás állapotába taszította, az oltár lépcs√jébe ütve fejét, de jó keresztényekként megtartóztatták kezüket, jobban tetszvén nekik, hogy az ügyet a Méltóságos Törvényszék tiszta ítéletére bízzák. Akkor mely ellenségbe ütközhettek volna a vádlott bestiák? A kiváló prókátor utalást tett patkányokat fogyasztó macskákra. Méltóságos Urak, nincs tudomásom arról, hogy a macskák közt elterjedt volna a törvényszékre siet√ szúk pusztításának szokása, ám javítsanak ki, ha tévedek. Nem, nincsen egyéb magyarázat arra, hogy a vádlottak megtagadták a Méltóságos Törvényszék el√tt való megjelenést, mint a vak és makacs engedetlenség, a gy∫löletes hallgatás, és b∫n, mely úgy lobog, mint az ég√ bokor, mely Mózesnek megjelent, lángolt, de a t∫z nem emésztette fel, éppen úgy, mint a bestiák b∫ne, mely minden órával tovább ég, amivel makacsul megtagadják, hogy megjelenjenek. Harmadsorban, elhangzott, hogy Isten úgy terem-
Bartholomé Chassenée, jogász
RÉPLIQUE DES HABITANTS (A LAKOSOK VÁLASZA)
M
éltóságos Urak, megtiszteltetésnek veszem, hogy ismét megjelenhetek a Méltóságos Törvényszék el√tt, hol, akképp esedezem az igazságért, mint a sértett anya, ki Salamon elé járulván, a gyermekét követelte. Mint Ulysses vívott Ajaxszal, úgy fogok megküzdeni a bestiák szószólójával és számos Jézabelhez hasonló cifraságú argumentumával. Els√ként azt állítja, hogy a Méltóságos Törvényszéknek nincs hatalma és illetékessége azon bestiális b∫ntények tárgyalására, melyek Mamirolle-ban estek meg, és ezen cél felé akképp érvel, hogy mi Isten szemében a szúnál nem vagyunk jobbak, következésképpen nem volna jogunk, hogy törvényt üljünk felettük, Jupiterként, kinek temploma a Tarpeia-sziklán volt, ahonnan az árulókat vetették le. De, Méltóságos Törvényszék, én ezt akképpen fogom megcáfolni, mint a Mi Urunk penderítette ki a pénzváltókat a jeruzsálemi templomból. Így kezdem: az Ember nem magasabb rend∫-e az állatnál? A Genezis szent könyvéb√l nem világos-e, hogy az állatokat, melyeket az Úr az Embert megel√z√en teremtett, az √ használatának alárendelve kreálta? Nem rendelte-e az Úr Adám hatalma alá a tenger halait, a leveg√ madarait, és minden csúszómászó állatot? Nem Ádám adott-e nevet minden baromnak, és a le-
57
Julian Barnes
tette a szút, mint az Embert, és hogy a magokat, a gyömölcsöket és a fákat eledelül adta neki, és hogy bármit választanának étekül, Isten áldását adja arra. Ez valójában a bestiák szószólójának f√ és lényegi okfejtése, melyet én ekképpen cáfolok. A Genezis szent könyvében olvashatjuk, hogy Isten az ◊ végtelen kegyelmében és nagylelk∫ségében a mez√ vadjainak és a csúszómászó állatoknak minden magvat, gyümölcsöt és fát eledelül adott. A fákat azoknak a teremtményeknek adta, melyeknek ösztönük van a fák falására, még ha az akadályokat és kényelmetlenséget okozhat is az Embernek. De a vágott fát nem adta nekik! Hol engedi meg a Genezis szent könyve, hogy a csúszómászó állatok vágott fába telepedhetnek? Szándékában állt-e az Úrnak, mikor megengedte teremtményének, hogy odút vájjon a fába, hogy ugyanazon teremtménynek joga legyen odút vájni az Isten Házába is? A Szentírásban hol adja meg az Úr a jogot az állatoknak, hogy felfalják az ◊ templomait? És arra tanítja-e az ◊ szolgáit, hogy menjenek át a másik oldalra, mikor az ◊ templomait pusztítják, és az ◊ püspökeit az elmeborultság állapotába fokozzák? A disznót, ha megeszi a szent áldozati ostyát, felakasztják istenkáromlás miatt, ám a bestia, mely Isten Házában üti fel tanyáját, nem istenkáromló! Továbbá, és függetlenül az el√bb mondottaktól, elhangzott az érv, hogy az Úr úgy teremtette a szút, mint az Embert, és hogy minden, mit az Úr tesz, magán viseli áldását, legyen az bármennyire ártalmas és rontó is. De a Mindenható Isten, az ◊ mérhetetlen bölcsességében és jóakaratában a célból teremtette a zsizsiket, hogy elpusztítsa terményeinket, és a szút, hogy elpusztítsa az Úr házát? Egyházunk legbölcsebb doktorai sok száz esztendeje úgy vizsgálják a Szentírás minden versét, mint Heródes katonái kutattak az ártatlan gyermekek után, és nem leltek olyan részt, sort, kifejezést, ahol említenék a szút. Következésképpen a kérdés, mit az ügy szempontjából alapvet√ fontosságúnak érezve a bíróság elé terjesztek, így hangzik: ott volt-e a szú Noé bárkáján? A Szentírás nem tesz említést a Noé hatalmas hajójára szálló vagy onnan távozó szúkról. És valóban miként is lehetett volna, hiszen a Bárkát nem fából építették-e? Mint engedhetett volna az Úr az ◊ végtelen bölcsességében a Bárkára oly teremtményt, melynek napi foglalatossága az Ember és minden teremtett állat hajótörését és szerencsétlen halálát okozhatta volna? Mint eshetett volna meg ily dolog? Következésképpen a szú nem volt a Bárkán, és olyan a természet ellen való és tökéletlen teremtménynek kell tartanunk, mely nem létezett az Özönvíz hatal-
mas rontása és pusztítása idején. Létre mint jött, valamely átkos önkéntelenséggel vagy valamely rosszindulatú kéz által, nem tudjuk, ám gy∫löletes rossz szándéka nyilvánvaló. Ez a hitvány teremtés testét a Sátánnak adta, mi által kívül került az Úr oltalmából és menedékéb√l. Mi lehetne er√sebb bizonyság, mint a mód, mellyel gyalázatos tetteit elkövette, az agyafúrt gy∫lölködés, mellyel Hugót, Besançon püspökét az elmeborultság állapotába taszította? Nem a Sátán m∫ve volt-e, hogy sok éven át sötétségben és titokban végezte munkáját, majd átkos célját gy√zelemre vitte? De a bestiák képvisel√jének okoskodása szerint minden, mit a szúk tesznek és esznek, az Úr áldását viseli magán. Ebb√l az folyna, hogy mit a püspök trónusa lábának elpusztításával tettek, az Úr áldásával történt. Továbbá megengedi, hogy az Úr saját kezével sújtott le Szent Egyházának egyik püspökére, mint ◊ lesújtott Baltazárra, Amélékre, Midjánra, a Kánaánitákra, és mint ◊ lesújtotta Sihont, az amoritát. Nem oly aljas istenkáromlás-e ez, melyet a Méltóságos Törvényszéknek úgy kellene gyökerestül kiirtania, mint Herkules tisztította meg Augeas istállóit? Negyedsorban azt állítja, hogy a Méltóságos Törvényszéket nem ruházták fel a kiközösítés kihirdetésének jogával. Hisz‘ ez azon hatalom tagadása, mit Krisztus ruházott rá az ◊ kedves jegyesére, az Egyházra, kit az egész világ uralkodójává tett, mint azt a Zsoltáros is meger√síti, minden dolgot a lába elé téve, az összes birkát és ökröt, a mez√ vadjait, a leveg√ madarait, a tenger halait, és minden egyebet, ami tengeri ösvényeken mozog. A Szentlélekt√l vezérelt Egyház tévedhetetlen. És valóban, nem olvashatunk-e szent iratainkban kígyókról és mérges hüll√kr√l, melyekb√l ki∫zték a mérget? Nem olvashatjuk-e a Prédikátor szent könyvében, hogy „megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott”? Ennél fogva Isten tanításával szent egyezésben van, hogy az Egyház századok óta használja arra er√s, de igazságos hatalmát, hogy átokkal és excommunicatióval sújtsa a kártékony állatokat, melyek átkos jelenléte sérti az Úr tekintetét. Dávidnak a gilboai hegyekre szórt átkai nem állították-e meg az es√ és a harmat folyását? Isten fia, Jézus Krisztus nem parancsolta-e meg, hogy minden fát, mi nem terem jó gyümölcsöt, ki kell vágni és t∫zre kell vetni? És, ha az esztelen dolgot el kell pusztítani, mert nem hoz gyümölcsöt, mennyivel inkább megengedtetik, hogy meg is átkozzuk, mivel a nagyobb büntetés magában foglalja a kisebbet: cum si liceat quid est plus, debet licere quid est minus. Az Édenkertben nem átkozták-e meg
58
Vallásháborúk
a kígyót, hogy élete minden napján a hasán kelljen járnia? És mikor Aix városát megfert√zték a kígyók, melyek a meleg fürd√kben lakoztak, és marásaikkal a lakosok közül sokat megöltek, Grenoble szent püspöke nem közösítette-e ki √ket, mire azok eltávoztak? Ekképp szabadította meg Lausanne püspöke is a Leman tavat az angolnák fert√zését√l. Ugyanezen püspök így ∫zte ki ugyanezen tóból a vérszívókat, melyek a lazacokkal táplálkoztak, melyeket böjti napokon a hív√k szoktak fogyasztani. És Trier püspöke, Egbert, nem átkozta-e ki a fecskéket, melyek csivitelésükkel félbeszakították az ájtatoskodást? És Szent Bernát nem hasonlóképpen és nem hasonló okból közösítette ki a legyek csapatait, melyeket a rákövetkez√ napon, mint Szancherib vendéglátóját, mind holtan találták. És Szent Magnus keresztviv√je, Algau apostola, nem ∫zte és irtotta-e ki a patkányok, az egerek és a cserebogarak minden fajtáját? Következésképpen nem jogos és elfogadott-e, hogy ezen törvényszék a kiközösítés csapásával sújtson Isten szent templomának bemocskolóira és orv pusztítóira? A bestiákat képvisel√ prókátor okoskodása szerint a szúnak nem lévén halhatatlan lelke, nem lehetséges a kiközösítés csapásával sújtani sem. De nem mutattuk-e meg els√ként, hogy a szú nem természetes állat, mely nem vala Noé bárkáján, és másodikként, hogy a cselekedetek, melyekért a Méltóságos Törvényszék elé idézték, világos bizonyítékai annak, hogy valamely átkos szellem, nevezetesen Lucifer hatalmába került. Ennélfogva a kiközösítés elrendelése, melyért ezúton könyörgök és esedezem a Méltóságos Törvényszéknél, még éget√bben vet√dik fel.
a Méltóságos Törvényszék elé a jó Frolibert testvért, ki a föld csúszó-mászó dolgainak jeles tudósa, s mint tudják, a méz készítésének mestere a Szent György apátságban. Nem er√sítette-e meg √, hogy a bölcsek vélekedése szerint a bestiák néhány rövid nyárnál tovább nem élnek? Mind tudjuk, hogy a szúk fert√zése sok nemzedéken át tarthat, miel√tt a fa eltörését eredményezné, mint az Hugó, Besançon püspöke esetében történt, az elmeborultság állapotára fokozva le √t. Ebb√l folyik, hogy a Méltóságos Törvényszék elé idézett szúk pusztán annak a számtalan szú nemzedéknek leszármazottai, melyek a Szent Mihály templomot tették lakóhelyükké. Ha a bestiáknak rossz szándékot akarunk tulajdonítani, azt egyedül az els√ nemzedéknek tudhatjuk be, és az ártatlan utódoknak nem, kik önhibájukon kívül azon lakóhelyen találták magukat, hol jelenleg is élnek. A mondottak alapján folyamodom újból a Méltóságos Törvényszékhez, hogy a vádat vesse el. Továbbá, a vád nem mutatott fel bizonyítékokat az alkalomra és a dátumra nézve, mid√n a szúk gyaníthatóan a fába költöztek. A falusiakat képvisel√ prókátor megkísérelte fenntartani, hogy a Szentírás nem adja meg a bestiáknak a jogot, hogy a vágott fába telepedjenek. Amire mi a következ√ket válaszoljuk: els√ként, a Szentírás egyetlen nyilvánvaló formában sem tiltja meg nekik, hogy így cselekedjenek, másodsorban, ha Istennek nem állt volna a szándékában, hogy egyék a vágott fát, akkor nem adott volna ily ösztönt nekik, és harmadsorban, az ellenkez√jére utaló bizonyíték hiányában, lévén a vádlott ártatlan, míg b∫nösnek nem bizonyul, a fa anyagában való els√dleges birtoklás feltevését meg kell a bestiáknak engednünk, nevezetesen, hogy már a fában voltak, mikor a favágó kivágta és eladta azt asztalosnak, ki trónussá formálta. A szúk távolról sem fert√zték meg az Ember alkotását, hanem az Ember volt, ki szántszándékkal tönkretette a szúk lakóhelyét, és saját céljaira hasznosította. A mondottak alapján újból kérjük a vád elejtését. Másodsorban, elhangzott, hogy a szú nem volt Noé bárkájának fedélzetén, következésképpen a Sátán hatalmában kellene állnia. Amire mi ezt feleljük: els√ként, a Szentírás nem sorolja fel az Isten teremtette valamennyi fajt, és a jognak azt kell feltennie, hogy minden teremtmény a Bárkán volt, hacsak külön nem történik említés arról, hogy nem volt ott. És másodsorban, ha, mint a vád képvisel√je felteszi, a szú nem volt a Bárkán, akkor még nyilvánvalóbb, hogy az Emberre nem ruháztak hatalmat e teremtmény felett. Isten elküldte a pusztító Özönvizet, hogy
RÉPLIQUE DES INSECTES (A ROVAROK VÁLASZA)
M
éltóságos Törvényszék, az argumentumok hosszú sorát fejtették ki el√ttünk: némelyiket úgy elfújta a szél, mint a kirostált pelyvát, némelyik úgy hever Méltóságos Uraim el√tt, mint az értékes mag. Ezennel még kevéssé igénybe veszem türelmüket, hogy megtehessem ellenvetéseimet a falusiak prókátorának állításaira, kinek argumentumai úgy fognak összeomlani, mint Jerikó falai az igazság kürtjeire. Els√ként, a falusiakat képvisel√ prókátor említést tesz az eltelt id√r√l, mióta a bestiák, sötét céljukra készülve, lakóhelyükké tették a püspök trónjának lábát, és ezt bizonyítékul hozza fel arra, hogy a munka ördögi sugalmazásra készült. Ezen okból hívtam
59
Julian Barnes
megtisztítsa a világot, és mikor a vizek visszahúzódtak, és a világ újjászületett, hatalmat adott az Embernek az állatok felett. De hol van az megírva, hogy hatalmat adott neki az állatok felett, melyek nem utaztak vele a Bárkán? Harmadsorban, gyalázatos rágalom beszédünkr√l azt állítani, hogy Hugót, Besançon püspökét, a mi gyanúnk szerint, Isten a saját keze által juttatta az elmeborultság sötét állapotába. Ilyet mi fel nem teszünk, hisz az istenkáromlással érne fel. Ám valójában nem az áll-e fenn, hogy Isten útjai gyakorta kifürkészhetetlenek számunkra? Mikor a grenoble-i püspök leesett a lováról, és meghalt, nem okoltuk sem az Istent, sem a lovat, sem a szút. Mikor a constance-i püspök a hajóról a tóba esve odaveszett, nem jutottunk arra a következtetésre, hogy Isten taszította a vízbe, vagy a szúk pusztították szét a hajó gerincét. Mikor a Szent Teodorik kolostor egyik oszlopa a lyons-i püspök lábára omlott, mely aztán mindörökre bottal való járásra kényszerítette, nem okoltuk sem az Urat, sem az oszlopot, sem a szúkat. Isten útjai valóban gyakorta rejtve vannak el√ttünk, ám eközben nem bocsát-e sok szerencsétlenséget a b∫nösök fejére? Nem verte-e meg a Fáraót békákkal? Nem szabadított-e tetveket és a legyek utálatos tömegét Egyiptom földjére? Nem küldött a Fáraó ellen fekélyeket, mennydörgést, jégverést és a sáskák utálatos tömegét? Nem zúdított-e jégverést az Öt Királyra? Nem verte-e meg még saját szolgáját, Jóbot is fekélyekkel? Ez okból hívtam a Méltóságos Törvényszék elé Godric atyát, és kérdéseket tettem fel neki a mamirolle-i lakosok által fizetett dézsma kimutatásokról. És nem volt-e ott számtalan menteget√zés a kegyetlen id√járásról, a tönkrement termésr√l, a községet pusztító járványról, fosztogató katonákról, kik számos fiatal férfit megöltek? Mindebb√l nyilvánvaló és félreérthetetlen volt, hogy a dézsmát az Egyház el√írásai szerint meg nem fizették, oly szándékos hanyagság esett meg, hogy az már Krisztus és az ◊ jegyese, az Egyház elleni engedetlenséggel ér fel. Ennélfogva nem az áll-e fenn, hogy miképp az Úr a legyek és sáskák utálatos tömegét szabadította Egyiptom földjére a Fáraó megbüntetésére, úgy küldte ◊ a szúkat a templomba az engedetlen lakosok megfenyítésére? Miként eshetett volna ez meg az Úr beleegyezése nélkül? Azt gondoljuk, hogy a Mindenható Isten oly er√tlen és bátortalan, hogy nem képes megvédeni az ◊ templomát ezen apró bestiák ellen? Okvetlenül istenkáromlás kételkedni abban, hogy ez Istennek ne állna hatalmában. Következésképpen a fert√zés vagy isteni rendeletre
vagy isteni engedélyre történt, és Isten a célból küldte a szúkat, hogy lesújtson az engedetlen b∫nösökre, és a b∫nösök rettegjenek az ◊ haragjától, és b∫neikért magukat ostorozzák, és fizessék meg a dézsmát, ahogy az el lett rendelve. Valójában ezen ügy inkább imádkozás, böjt, ostorozás, és Isten kegyelmében való reménykedés dolga, mint azoknak a kiátkozásáé és kiközösítéséé, kik az Úr céljának és szándékának ágensei, és kimondott közvetít√i. Negyedsorban, elismerve, mint tesszük is, hogy a szúk Isten teremtményei, és mint ilyeneknek ugyanolyan joguk van magukat fenntartani, mint az embernek a létfenntartáshoz, továbbá elismerve azt is, hogy az Igazságon a Kegyelemmel kell enyhíteni, kijelentjük, az el√bb mondottaktól függetlenül, hogy a Méltóságos Törvényszék követelje meg Mamirolle lakosaitól, kik oly nehézkesek a dézsmafizetésben, hogy jelöljenek ki és különítsenek el a mondott bestiák számára egyéb legel√t, hol békében élhetnek, minden jövend√ ártalom nélkül a Szent Mihály templomra, és hogy a Méltóságos Törvényszék, mely rendelkezik az összes ily hatalommal, parancsolja meg a bestiáknak, hogy költözzenek a mondott legel√re. Ugyanis, mit szerény ügyfeleim oly er√sen remélnek és kérnek, az nem egyéb, mint hogy hagyják √ket békében és sötétségben élni, beavatkozás és igazságtalan vádaskodás nélkül. Méltóságos Törvényszék, ez a végs√ kérésem az eljárás megszüntetésére, függetlenül attól, hogy a bestiákat ártatlannak nyilvánítják, és függetlenül attól, hogy az új legel√re költözzenek. Én a nevükben alávetem magam a Törvényszék ítéletének. Bartholemé Chassenée, jogász
CONCLUSIONS DU PROCUREUR ÉPISCOPAL (A PÜSPÖKI ÜGYÉSZ INDÍTVÁNYA)
A
védelem képvisel√je által ajánlott argumentumok szabatosan és nyomatékkal hangzottak el, melyeket mély és komoly megfontolásban kell részesíteni, mivel a Törvényszéknek nem szabad könnyelm∫en vagy találomra odavetni az kiközösítés mennyk√csapását, mert könnyelm∫en vagy találomra odavetve, különleges hatalma és ereje okán, ha nem találná el a célt, mire irányították, visszacsaphat arra, ki lesújtott vele. A vád képvisel√je által ajánlott argumentumok szintén nagy tanultsággal és m∫veltséggel lettek el√-
60
Vallásháborúk
adva, és ezen ügy valóban oly mély tenger, melynek aljára jutni lehetetlen. A bestiákat képvisel√ prókátor által felvetett kérdésben, mi a szúk számtalan nemzedékét illeti, valamint, hogy a szúknak ezen elénk idézett nemzedéke volt-e az, mely a b∫nt elkövette, ezt kell mondanunk. Els√ként, a Szentírásban a Kivonulás könyvében áll, hogy az Úr megbünteti az atyák álnokságát a fiakban és a fiak fiaiban harmad- és negyedíziglen, következésképpen ezen kérdésben a Méltóságos Törvényszéknek hatalmában áll kegyesen ítéletet hozni a szúk több nemzedéke felett, melyek mind vétettek az Úr ellen, ám ez az igazság szolgáltatásának valóban borzasztó nagy tette lenne. Másodsorban, ha elfogadjuk a falusiak képvisel√jének argumentumát, miszerint a bestiák a sátántól megszállottak, és mi lehetne természetesebb — ebben az esetben visszataszítóan természetellenesebb —, mint az, hogy az ily megszállottságnak lehetségessé kell tennie, hogy a szúk túllépjék szokásos élethosszukat, következésképpen feltehet√, hogy a csúszó-mászó dolgoknak csupán egyetlen nemzedéke okozta a teljes kárt a trónusban és a tet√ben. Mindenesetre nagyban hajlottunk a lakosok képvisel√jének azon argumentuma felé, miszerint a szúk nem lehettek Noé Bárkáján — hisz mely körültekint√ hajóskapitány engedné meg az √ bölcsességében, hogy a hajótörésnek ily ágensei a fedélzetre lépjenek? — és ennélfogva nem szabad Isten els√rend∫ teremtményei között számon tartani √ket. Hogy a lények hatalmas láncolatában milyen helyet töltenek be — részben természetes lényekkel, az eleven romlással vagy az ördög teremtményeivel állunk-e szemben — az Egyház azon nagyszer∫ doktorainak dolga, kik az ilyen természet∫ kérdéseket mérlegre teszik. Nem ismerhetjük a számtalan okot sem, amiért Isten engedte volna a szúk okozta romlásnak, hogy megfert√zzék ezen szerény templomot. Talán koldusokat ∫ztek el az ajtóból. Talán nem fizették szorgalmasan a dézsmát. Talán léhaságnak adott helyet a templom, és Isten házát pajzánkodás színterévé tették, minekutána Isten elküldte a rovarokat. Soha nem szabad megfeledkeznünk az irgalmasság kötelességér√l, és az adakozás követelményér√l, hisz Eusebius nem oly hideg helyhez hasonlította-e a poklot, hol a sírást és a fogaknak csikorgatását a szörny∫ fagy, és nem az örökkön ég√ t∫z okozza, és nem az irgalmasság-e az egyik út, mellyel az Úr kegyelmére
bízzuk magunkat? Ennélfogva miközben a kiközösítés ítéletével ajánljuk sújtani ezen bestiákat, kik oly aljasul és gonosz módon szétdúlták az Úr templomát, azt is indítványozzuk, hogy az ily ügyekben szokásos penitenciákat és imákat a lakosoktól követeljék meg.
SENTENCE DU JUGE D’ÉGLISE (AZ EGYHÁZ BÍRÁJÁNAK ÍTÉLETE)
A
Mindenható Isten, az Atya, a Fiú, a Szentlélek és Mária, a Mi Urunk Jézus Krisztus szent anyjának nevében és hatalmától fogva, valamint a Szent Apostoloknak, Péternek és Pálnak adott hatalomnál fogva, és a ránk ruházott hatalomnál fogva, a Szent Kereszttel er√sítve meg magunkat, az Istent√l való félelemt√l vezérelve, ünnepélyesen felszólítjuk a fent említett szúkat, és megparancsoljuk nekik, kárhozat, kiátkozás és az kiközösítés terhe mellett, hogy hét napon belül hagyják el a Besançon egyházmegyében, Mamirolle községben lév√ Szent Mihály templomot, hogy haladék és akadály nélkül vonuljanak a lakosok által számukra ajánlott legel√re, hogy ott legyen szállásuk, és soha többé ne fert√zzék Szent Mihály templomát. Hogy ezen ítélet törvényes legyen, és hogy minden átok, kiátkozás és kiközösítés érvényes legyen, és bármikor ki lehessen hirdetni, ezennel arra intjük Mamirolle lakosait, hogy körültekint√ figyelmet fordítsanak az irgalmasság kötelességére, hogy engedjék át a dézsmájukat, mint azt az Anyaszentegyház megköveteli, hogy tartózkodjanak minden léhaságtól az Isten házában, és évente egyszer, annak a gy∫löletes napnak az évfordulóján, mikor Hugó, Besançon püspöke az elmeháborodottság állapotába taszíttatott…
I
tt a besançoni városi levéltárban √rzött kézirat megszakad, miel√tt részletesen taglalná a bíróság által kiszabott évenkénti penitencia vagy megemlékezés formáját. A pergamen állapotából úgy t∫nik, hogy azt az elmúlt négy és fél évszázad folyamán feltehet√en több alkalommal megtámadta a termeszeknek valamely fajtája, mely elpusztította az egyházi törvényszék záró szavait.
61
