A kik adót nem fizetnek

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

A kik adót nem fizetnek. Minap egy jó barátomhoz azzal állítottam be, van-e tudomása, hogy Brazília belsejében még ma is lakik egy néptörzs, mely a fémet nem ismeri és csak kőfegyverekkel és kőszerszámmal szerzi meg mindennapi kenyerét. Barátom csodálkozva vette tudomásul e hírt és azt kérdezte, hogy a néhai Don Pedro császár biro dalmában ezek a kőkorszakbeli emberek talán adót sem fizetnek? M agyar felfogásra vall ez a megjegyzés. A teljes szabadságot mi csak abban látjuk, hogy adót nem kell fizetni! Bizony ez a brazíliai néptörzs nem fizet a d ó t; de még kormánya, parlamentje és mi niszterei sincsenek ennek a boldog népnek, hanem a maga term é szetes egyszerűségében él nyugodtan. Valószínűleg azonban nem fog így élni, mert »fölfedezték« és a czivilizáczió csodaszerű hatása alatt rövid idő múlva el fog pusztulni. Mesének tartaná az ember a mondottakat, és mégis igaz. Olvas suk csak el »K. von den Steinen« nagybecsű művét, mely folyó évben »Unter den Naturvölkern Zentral-Brasiliens« czímmel jelent meg. Az utolsó tíz évben aligha látott érdekesebb munka napvilágot, mint az említett, és azt hiszem, némi szolgálatot teszek tisztelt ta g társaimnak, midőn a valóban kitűnő művet röviden ismertetem. A Kulisehu folyó mentén lakik a karaiboktól elszakadt bakairi néptörzs. E néptörzs nyelvének, szokásainak tanulmányozását tűzte ki feladatul az az expediczió, melynek élén von den Steinen állott. Ám a (te), — Úra (én) mutatják be egym ást a bakairik, ha idegenekkel találkoznak, és »itahé-úra« »én megyek« szavakkal bú csúznak. Es ez az egyszerű népfaj, mely csak három számnevet ismer és csak hatig tud számlálni, a ruhának még csak legprimití vebb foszlányát sem ismeri, á m aga egyszerűségében olyannyira be csületes, naiv és mondhatni szeretetreméltó, hogy a német utazó, ki hónapokat töltött egymaga, őrizet nélkül e »vad« emberek körében, könnyezett, midőn búcsúzni kellett, midőn a természet gyermekembere, egyszerű búcsúszavával »megyek«, elfordult tőle és eltűnt az őserdő rengeteiben. Való igaz, hogy a legprimitívebb emberfajták a gyermekkorból ki nem vetkőznek. Gyermekes, naiv felfogásuk tartja őket abban az


W A R T H A V IN C ZE

570

id illikus állap o tb a n , a b b a n az irig y len d ő h ely z etb en , a m ely b en hazájok k ed v ező k lim a tik u s viszo n y aitó l v éd v e, boldog- éle te t élnek. A szem es k u ta tó , ki n em c s a k tu ris ta m ó d jára b a ra n g o lja b e a világot, a le g é rd e k e se b b ere d m é n y e k egész k in c s tá r á t k é p e s összehozni, midőn ily r itk a alk alo m n y ílik e g y »elfelejtett« népfaj m egfigyelésére. A b a k a iri ig en jól kifejlődött erős n ép tö rzs. A férfiak átla g o s m ag a s s á g a r ó m., a n ő k é 1*5 m. V a n n a k k ö z tü k olyanok, a k ik n e k arczv o n ása i eg észen az e u ró p a ia k ra e m lék e ztet (1. és 2. ábra). Ig e n é rd e k e s a d a to k a t közöl szerző a b a k a irik ab szo lú t m eztelen

I. ábra.

2. ábra. I. és 2. ábra. Bakairi leányok.

voltáról. M i azt hisszük, h o g y m in d en e m b e rb e n — m é g a le g v a d ab b an is — m e g v a n az ú g y n e v e z e tt term é szetes sze m é rm etessé g bizonyos form ája, v a g y le g a lá b b ny o m a. E z n a g y té v e d é s ; m e rt mi- a dolgot a czivilizáczió szem ü v eg én á t nézzük. A term é szetb en n in cs szem ér m e te ssé g ; ezt a fo g a lm a t m i csin áltu k , m i fed eztü k fel. »A tö k é le te sen m eztelen b a k a irik n á l a mi fa jta s z e m é rm e te ssé g ü n k n e k nyom át sem ta lá lju k és h a e g y n e g y e d é v e t k ö z tü k tö lte n é n k — úgym ond von d en S te in en — el is felejten ő k azt. A m i ru h á z a tu n k ezeknek az e m b e re k n e k ú g y feltű n t, m in t n e k ü n k az ő m eztelenségök.« Azt h itté k , h o g y von d en S te in e n tu d ja Isten m iféle ritk a s á g o k a t rejteg et


A K I K A D Ó T N EM F IZ E T N E K .

571

ru h á i a la tt és m a k a c s k ív á n c sis á g g a l k is é rte őt az eg ész fa lu n ép e a fü rd ő h ely ig és m eg látszo tt rajtok, m en n y ire c sa ló d ta k v á ra k o z á s a ik b an , m időn te s té n csa k e g y polinéziai tá to v á lá st lá tta k , a m e ly e t u g y a n részletesen m eg n éztek , de a r r a n em ta r to ttá k é rd e m e s nek, h o g y a n n y i m indenféle ru h á v a l b e ta k a rja . M in th o g y ru h á jo k nincsen, n y e lv ű k b e n sincs kifejezés a ru h á ra . S te in e n ru h á it »ház«n a k n e v e z t é k ; a k a b á to t h á th á z n a k , a k a la p o t fejháznak, a n a d r á g o t p e d ig lá b h á z n a k m ondták. A z t k é rd e z té k , vájjon S te in en h az ájáb a n a n ő k is efféle » házakban« já r n a k ? — és n a g y o n cso d álk o ztak az

3. ábra.

4. ábra.

3. és 4. ábra. K am ayurá kagyló-nyakláncczal.

igenlő válaszon. N ev ezetes azonban, h o g y ezek az egyszerű, m eztelen em b e rek b izonyos ese te k b en m ég is sz é g y e n ü k m a g u k a t, m é g p e d ig akk o r, m ikor v a la k i látja ő k et — — e n n i ! K ü lö n ö s d o l o g ; a m eztelen b a k a iri elpirul, elfordul v a g y lesü ti szem ét, h a v a la k i az ő jele n lé té b e n o ly a n n y ira szem telen, h o g y sansg é n e eszik. H o g y m iért v an ez íg y , v a g y h o g y a n k e le tk e z e tt a szem érm e te ssé g e form ája, az t n e h e zen le h e t m eg á lla p íta n i. M eg leh e t, h o g y v o lt idő, m ik o r az élelm i sze rek szű k v o lta a r r a k é n y s z e ríte tte az em b erek et, h o g y a n eh ezen m eg sze rze tt falatot, a m en n y ire c sa k leh e t, tito k b a n és g y o rs a n k eb elezzék ü re s g y o m ru k b a , h o g y erő seb b tá rs a m eg n e lássa. Ez a ré g i szo k ás m é g a k ö n n y ű m e g é lh e té s


572

W ARTHA VINCZE

korszakában is megmaradt, csakhogy most már a fiatal generáczióra reánevelt illemszabály alakjában. 'Érdekesen írja le von den Steinen azokat a jeleneteket, a me lyek minden este ismétlődtek. A napi fáradság után pihent a falu n é p e ; összeültek pipázni, illetőleg szivarozni, mert a pipát a bakairik nem ismerik. Ott helyben csinálta mindegyik a maga szivarját, ren desen óriási — vagy 25 centiméternyi — példányokban. Ez összejöveteleket Steinen igen érdekes tanulmányokra hasz nálta fel. H a azt kérdezte tőlük, merre fekszik ez, vagy amaz a falu, vagy hol lakik egyik vagy másik rokon törzs, valóságos tér képeket rajzoltak a homokba, megjelölték a folyók menetét és a mellettök lakó néptörzsek tartózkodása helyét egy-egy kukoriczaszemmel jelezték. Meggyőződött, hogy ezek az egyszerű emberek hazájok geográfiájában tökéletesen tájékozottak. Hanem az is igaz, hogy a modern Baedecker szerint kényelmesebb az utazás, mint a bakairik leírása nyomán. H a pl. egy bakairitól azt kérdezik, hogy mennyire van valamely néptörzs lakóhelye, a kérdezett leírja először, hogy az utazást fahéj ladikon teszi és azután leül és mutatja, hogy most hát evez, evez, evez mindaddig, míg a folyónak egy rohamos részére nem jut. Mutatja, hogy mennyi munkával já r azon lemenni, a ladi kot dirigálni és sok mindenféle műveletet végezni. Közben feltünteti, hogy a Nap minő ívet írt le az égboltozaton, és hogy csak akkor érkezik a kitűzött helyre, mikor a Nap majd egészen letűnt stb. Steinen azt tanácsolja a türelmetlen turistának, ki talán egyszer rászorul egy bakairi útba igazítására, hogy hallgassa végig türelme sen az egész hosszú tanítást, mert ha egyszer félbeszakítja kiváncsi kérdéseivel, akkor a bakairi nem tudja leírását folytatni, hanem könyörtelenül elejétől fogva újra kezdi magyarázatát. Szakasztott oly módon jár el, mint a mi gyerm ekeink az elemi iskolában. H a egy szer félbeszakítjuk, m egakad az egész tudománya és újra kell kezdeni. Az esti összejövetelek alkalmával von den Steinen a bakairi nyelvet is tanulmányozta. Eleinte nagyon nehezen ment a dolog, de kitartó szorgalommal szép eredményekhez jutott. Az »f« betűt a bakairik nem ismerik, és ha mondott nekik egy »f«-et tartalmazó szót, akkor azt a betűt »p«-nek ejtették ki, teljesen meg lévén győződve, hogy helyesen utána mondták. Természetes, hogy főleg az őket környező állat- és növényvilágára vonatkozó elnevezéseket ismerték legtökéletesebben, sőt -annyira finom különbségeket tudtak tenni az egyes eltérések megkülönböztetésében, hogy, miként Steinen kedé lyesen megjegyzi, őt, mint a természetrajz és vadászat terén laikust, bizonyosan gyanúsították bakairi barátjai, hogy valami gyenge elemi


A KIK ADÓT NEM FIZETNEK.

573

iskoláztatásban részesülhetett, mert még ezeket az egyszerű dolgokat sem ismeri. Számlálni csak hatig tudnak, és pedig csak három külön szóval, de rendesen csak két szót használnak, még pedig : i = tokáié, - 2 = áháge, 3 = áháge-tokále, vagy aehewao, 4 = aháge-aháge, , 5 = aháge-aháge-tokále, 6 = aháge-aháge-aháge. Szörnyű egyszerű rendszer; arra a mi gyermek-módszerünkre emlékeztet, hogy egy, meg egy, meg egy s így tovább. Érdekes, hogy nevezik el az ujjaikat. A nagy ujj az az »apa«, a kis ujj a »kicsi« ; a középső ujj — úgy mint nálunk — a »középső« ; a mutató ujj az »apa szomszédja«; a gyűrű sujj a »kicsi szomszédja«. Még abban is nyilvánult a bakairik gyermekvolta, hogy, midőn beleúntak a vallatásba, panaszkodtak, hogy fejfájásuk van, ásitoztak és ott hagyták a kiváncsi idegent. A bakairik ruházatával nem kell foglalkoznunk, mert nincsen ruházatuk. Azért áttérek sajátságos szerszámaik és fegyvereik leírására. Már alkalmilag említettem, hogy a bakairik a kőkorszakban élnek és hogy a fémek alkalmazását nem ismerik. Erre vonatkozólag igen érdekes megjegyzéseket tesz a tudós utazó, a melyeket szó szerint idézek: »Sajnos, hogy a fémelőtti korszakok tanulmányozása egyes egyedül csak az ásatások néma anyagán alapszik. íg y történt, hogy ezt a két fogalm at: »kőkorszak« és »paraehistoria« összezavar ták, vagyis, hogy e két kifejezést szinte egyértelm űnek tekintik, ám bár azok a nemzetek, melyek históriájokat maguk írták, azt csak akkor tették, mikor már a fémeket ismerték és velők egyidejűleg oly népek is éltek, a kik a fémeket nem ismerték. A mi praéhistorikus leleteinkben megkülönböztettek egy régi korszakot, melyben csak nyers vagy pattogtatott köveket és egy újabbat, midőn már csiszolt köveket használtak. Most már nem elégedtek meg azzal, hogy ezen fokozatos fejlődést csak arra a területre vonatkoztatták volna, a melyen a leletek előfordultak, hanem általánosították a dol got és azt következtették, hogy az ember mindenütt, a hol szerszá mok gyártásával foglalkozott, ugyanazt a sorrendet követte, azaz hogy először csak nyers vagy pattogtatott köveket használt, azután csiszolta stb. A praehistóriának csak ott kellene döntő szavát latba vetni az emberi kultura kezdetének magyarázatában, a hol a még most élő kezdetleges népfajokon végezhető észlelések nem nyújtanak elegendő támaszpontokat, holott épen fordítva járnak el e tekintetben,


574

W A R T H A V IN C ZE

m ert e g y o ly m egfigyelés, a m e ly A la s k á ra , v a g y v ala m e ly d élten g eri sz ig e tre vonatkozik, lá tsz ó la g b ec ses a d a to k a t szo lg áltat a praehistorik u sn a k , m ely en öröm m el véli k o n s ta tá lh a tn i elm és fejtegetéseinek h e ly e s vo ltát. É s h a m ásrészt a tu d ó s b ú v á r o ly h e ly re jut, a hol a

B ak aira eszközök : 5. ábra, k ő b a lta ; 6. ábra, a Cynodon-hal állkapcsa ; 7. ábra, a piranyahal állkapcsa ; 8 ábra, gyalú ; 9. ábra, kés ; 10. ábra, fúró.

fém szerszám ok m é g ism eretlen ek , k o n sta tá ln i ak a rja, h o g y e vidék lak ó i m é g a » k ő k o rszak «-b an élnek. B a lg a s á g az, a m it an n á l inkább a n n a k ism ertem el, m e rt saját m ag a m is elkövettem . In d u lju n k csak k i v a la m e ly k ezd etleg es népfaj m eg ítélésé b en ú g y , a h o g y illik, akkor m ajd h a m a r b elá tju k , h o g y k ö z tü k p ala eo lith ik u s és n eo lithik u s v ag y


A K IK A D Ó T N EM F IZ E T N E K .

575

m ás szóval n y ers, csa k p a tto g ta to tt és csiszolt k ő szerszám o k e g y i d e jű le g h a sz n álatb an v an n a k , t. i. a m e n n y ib e n a re n d e lk e z é sü k re álló kőzetfajok v a g y az e g y ik , v a g y a m ásik fajta m u n k á ra v a ló k n a k b izo ny u ln ak . M e g g y ő z ő d n én k a rró l is, h o g y a n e g a tiv kifejezés »fémtelen« k o rs z a k jo b b a n felel m e g a té n y á llá sn a k , m in t a s z e re n c s é t len ül v álaszto tt »kőkorszak« p o zitív kifejezés. A rró l is m e g g y ő z ő d n én k , h o g y ott, a h o l az e m b e r n em re n d e lk e z ik a r ra v aló k őzettel, v a g y k ő v el e g y á lta lá b a n n em ren d elk ezik , m ég is k é p e s k itű n ő m in ő ség ű szerszám okat és fe g y v e re k e t elő állítan i.« S te in en to v á b b i fe jte g etéseib e n beism eri, h o g y a b a k a irik n á l a

I I . ábra. Bakairi eszközök; I I . ábra, a nagy pánczélos állat ásó k ö rm e ; (vakaró véső).

12. ábra. 12. ábra, a kapibara foga

k ő b a lta ép en a le g fo n to sa b b m u n k á k v ég z ésére nélk ü lözh etetlen , de konstatálja, h o g y m a g a a b a k a iri tö rzs c sa k rossz m in ő ség ű h o m o k k ő v el re n d e lk e z ik és k é n y te le n a d rá g a k ő b a ltá k a t im p o rtáln i a k a ra ib o k e g y m ás törzsétől, a tru m a i törzstől, m ely k itű n ő m in ő ség ű diabáz kőzet b irto k á b a n lévén, a b b ó l csinálja a b a ltá k a t és ezek az u tán csere ú tjá n a b a k a irik b irto k á b a ju tn ak . E b a ltá k (3. ábra) A r z r u n i, aach en i ta n á r v iz sg á la ta szerint, au g it, p lag io klasz, csil lám , chlorit és m ag n e tit ta rta lm ú k ő zetb ő l valók, a m e ly b en e g y e s o liv in k ristá ly o k és k v arczsz em ek is fo g la lta tn a k . A b a ltá k n — 21 cen tim étern y i p en g éje tö b b n y ire lap o s h e n g e ra la k ú és ívform ájú éllel v an ellátva. E b a ltá k a t a b a k a irik 0*5 m é te r hosszú, k eresztb en á tfú rt


576

W ARTHA VINCZE

fanyélbe erősítik, a nélkül, hogy valami rostos anyaggal a nyélbe kötnék. Ugyanazon anyagból valók a hajító nyilak hegyei valamint nyaklánczaik szemei is. A trumai törzs készíti a baltákat és fúrja a lánczszemeket is, a bakairik csak a balták kopott élét tudják a. rendelkezésükre álló homokkövön élesíteni. K övek és kagylók átfúrá sára sajátságos fúrót használnak (4. á b ra ); körülbelül 0*5 m. hosszú bot végére háromélü kődarabot kötnek és ezen primitiv fúróval, melyet tenyereikkel sodornak, tudják a követ vagy a kagylót átfúrni. Nem rendelkeznek háromszögalakú nyílhegyekkel, nem ismerik a kőkése ket, kőfürészeket, kővakarókat stb., szóval ők csak neolithikusok, a kik a palaeolithikus mesteremberektől még sokat tanulhatnak. Midőn Steinen jelenlétükben két darab homokkövet összeütött és ily módon szikrát gerjesztett a kövekből, csodálkozva győződött meg, hogy e tünemény előttök ismeretlen. Egyéb szerszámaikat a bakairik fogakból, kagylóból, vagy fából készítik. íg y pl. felhasználják a »piranya« (Serrasalmo) halnak egész fogazatát metsző szerszámok (5. ábra) készítésére. A 4 cm. hosszú és 14 háromszögletű fogat tartalmazó állkapcsot kagylókés sel kivájják és ezt a szerszámot még hajnyírásra is használják; vala mint a Cynodon hal fogazatát is leginkább karczolásra, tetoválásra használják (6. és 7. ábra). Vakaró vésőt a »kapivara« (Hydrochoerus Capybara) rágcsáló állat metszőfogaiból csinálnak; a majmok és az óriás-pánczélos állat fogaival, körmeivel díszítik m agukat (8. ábra). A kagylókat kések és gyalú készítésére használják (9. ábra). Azzal gyalúlja a bakairi a kőbalta nyelét, azzal simítja az evező felszínét stb. A Leila pulvinata kagylóval a bakairi nők a mandioka gyökerét aprítják s azzal készítik a tűzgerjesztésre szükséges fadarabon azt a mélyedést, melyben egy másik fát sodornak mind addig, míg a körülötte felhalmozott laza farost tüzet nem fog. A kagylóba lyukat fúrnak, egy zsineget fűznek át rajta és így a nya kukon hordják, hogy ez a késnek használt kagyló mindig kéznél legyen. Különös, hogy e nép, mely folyó mentén lakik és életének fentartására a halászatra van utalva, nem ismeri a horgot, hanem nyíllal lövi a halat olyformán, hogy élénk pirossszínű gyümölcsöt 'dobál a vízbe és a gyümölcs után kapkodó halakat biztos nyíl lövéssel keríti hatalmába. Gazdasággal is foglalkoznak és sokféle gyümölcsöt termesztenek, íg y ismerik a kukoriczát, a batatát, a babot, borsot, földi diót és számos más hasznos növényt. Főeledelök azonban mégis csak a mandioka (Manihot utilissima)', ámbár termesztése és elkészítése igen tér-


A K IK ADÓT NEM FIZETNEK.

577

hes és fárasztó műveleteket követel; így pl. szükséges az aprított gyökeret préselés és pörkölés útján egy igen mérges anyagtól m eg fosztani, mielőtt tápszerül használhatnák. Igen feltűnő, hogy a bakairik semminemű alkoholos vagy narkotikus italt nem ismernek. Ezt a jelenséget Steinen épen e népfaj teljes érintetlensége és őseredetisége bizonyítékául tekinti. A g y ag edényeket sem készít ez egyszerű népfaj, hanem a szükséges fazekakat egy szomszédos törzstől, a mekinaku-którszerzi. Á nő a háztartásban dolgozik, süt, főz és gazdálkodik, a férfi pedig vadászattal vag y halászattal foglalkozik. Érdekes a tűzgeijesztés módja, melyről már röviden említést tettem. A bennszülöttek e czélra két darab kis ujjnyi vastagságú, körülbelül 75 cm. hosszú, még kérges fabotot vesz elő és az em lített kágylókéssel az egyiken kis mélyedést váj. Most a tűzgerjesztéshez ketten is hozzálátnak. Az egyik a megfúrt botot a földre fekteti és erősen odaszorítja, a másik pedig a mélyedésbe helyezett botot a lehető leggyorsabban sodorja. E közben finom fapor dörzsölődik össze a kagylóval készített mélyedésben, a mi utoljára pislogni kezd és erősen füstölög. Ekkor sietve hozzálátnák a tűz élesztéséhez, taplót tesznek reá és erősen fújják, míg a láng fel nem lobban. Az első fába vájt kis mélyedés a munka után egészen sima és kissé megszenesedett. Az egész művelet legfeljebb egy perczig tart. Taplónak egy pálmának (uakuma-pálma) finom háncsszövetét használják. Igen érdekes módon írja le a tudós doktor a tűzgerjesztés föl fedezésének valószínű történetét és sok más dolgot is mond el a b a kairi és szomszédos indián fajták családi életéből, nyelvének sajátsá g airó l: többek közt felemlíti, hogy ők is, mint mi magyarok, a test vérek között az öregebbet, a bátyát, és a fiatalabbat, az öcst m eg különböztetik. De már többet nem árulok el; olvassa azt mindenki m aga az eredeti munkában; fogadok, hogy nem fog unatkozni. W

Term észettudom ányi Közlöny. X X V II. kötet. 1895.

a r th a

V

in c z e

37

.

Creative Commons — Nevezd meg! - Így add tovább! ...

1/2

http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu


Creative Commons

Creative Commons License Deed Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

Ez a Legal Code (Jogi változat, vagyis a teljes licenc) szövegének közérthető nyelven megfogalmazott kivonata. Figyelmeztetés

A következőket teheted a művel: szabadon másolhatod, terjesztheted, bemutathatod és előadhatod a művet származékos műveket (feldolgozásokat) hozhatsz létre kereskedelmi célra is felhasználhatod a művet

Az alábbi feltételekkel: Nevezd meg! — A szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetned a műhöz kapcsolódó információkat (pl. a szerző nevét vagy álnevét, a Mű címét). Így add tovább! — Ha megváltoztatod, átalakítod, feldolgozod ezt a művet, az így létrejött alkotást csak a jelenlegivel megegyező licenc alatt terjesztheted.

Az alábbiak figyelembevételével: Elengedés — A szerzői jogok tulajdonosának engedélyével bármelyik fenti feltételtől eltérhetsz. Közkincs — Where the work or any of its elements is in the public domain under applicable law, that status is in no way affected by the license. Más jogok — A következő jogokat a licenc semmiben nem befolyásolja: Your fair dealing or fair use rights, or other applicable copyright exceptions and limitations; A szerző személyhez fűződő jogai Más személyeknek a művet vagy a mű használatát érintő jogai, mint például a személyiségi jogok vagy az adatvédelmi jogok. Jelzés — Bármilyen felhasználás vagy terjesztés esetén egyértelműen jelezned kell mások felé ezen mű licencfeltételeit.

2012.03.26. 13:47

A kik adót nem fizetnek

Recommend Documents