Vállalkozási szerződés a Víz Keretirányelv végrehajtásának elősegítésére II. fázis. 3. Előrehaladási Jelentés. 17. melléklet

Vállalkozási szerződés a Víz Keretirányelv végrehajtásának elősegítésére II. fázis. 3. Előrehaladási Jelentés

17. melléklet

A költség-hatékonysági vizsgálatok és a költséghaszon elemzések módszertana nemzetközi tapasztalatainak értékelése a Víz Keretirányelv végrehajtása során (Összefoglalás)

ÖKO Zrt.vezette Konzorcium ÖKO Zrt. ● BME VKKT ● VTK Innosystem ● ARCADIS


A költség-hatékonysági vizsgálatok és a költség-haszon elemzések módszertana nemzetközi tapasztalatainak értékelése a Víz Keretirányelv végrehajtása során

Összeállította: Dr S.C. Warren, Arcadis

ÖKO Zrt.vezette Konzorcium ÖKO Zrt. ● BME VKKT ● VTK Innosystem ● ARCADIS

Vállalkozási szerződés a Víz Keretirányelv végrehajtásának elősegítésére II. fázis. 3. Előrehaladási Jelentés Tartalom

1. Az intézkedések költség-hatékonysági vizsgálatának nemzetközi tapasztalatai.................. 4 1.1 Információk forrása .......................................................................................................... 4 1.2

Intézkedések leltára ................................................................................................. 4

1.3

Az intézkedések hatásának becslése ...................................................................... 5

1.3.1

Elsődleges hatások.............................................................................................. 5

1.3.2

A bizonytalanság számbavétele .......................................................................... 6

1.3.3

Alvízi hatások és következmények ...................................................................... 6

1.4

Az intézkedések költségének megbecsülése .......................................................... 7

1.4.1

A költség elemek.................................................................................................. 7

1.4.2

A bizonytalanság számbavétele .......................................................................... 8

1.5 2

Költség-hatékonyság.............................................................................................. 10 A költség-haszon elemzés és az aránytalan költségek meghatározása ............... 11

2.1

Költség-hatékonysági és költség-haszonelemzés ................................................. 11

2.2

Erősen módosított víztestek................................................................................... 11

2.3

Kivételek a természetes víztesteknél ..................................................................... 12

2.4

Aránytalan költségek.............................................................................................. 13

2.4.1

Az erősen módosított víztestek meghatározása................................................ 13

2.4.2

Mérsékeltebb célok kitűzésének igazolása........................................................ 13

2.5

Költségek................................................................................................................ 14

2.6

Települési szennyvíz .............................................................................................. 14

2.7

Mezőgazdaság ....................................................................................................... 14

2.8

Ipar ......................................................................................................................... 15

2.9

Az aránytalanság értelmezései .............................................................................. 16

2.9.1

Költség-haszonelemzés..................................................................................... 16

2.9.2

A környezet értékének mérése .......................................................................... 16

2.9.3

Következtetések................................................................................................. 18

2.10

Fizetési hajlandóság .............................................................................................. 18

2.10.1

A városi vízi szolgáltatásokkal kapcsolatos intézkedések ............................ 18

2.10.2

Mezőgazdaság .............................................................................................. 18

2.10.3

Ipar................................................................................................................. 18

2.11

Fizetőképességi vizsgálat ...................................................................................... 18

2.11.1

A városi vízi szolgáltatásokkal kapcsolatos intézkedések ............................ 18

2.11.2

Mezőgazdaság .............................................................................................. 21

2.11.3

Ipar................................................................................................................. 21

2.11.4

A szennyező fizet elv és a megfizethetőség ................................................. 21

2.12

Néhány ország tapasztalata................................................................................... 21

2.12 Következtetések és javaslatok ................................................................................... 22 2.12.1

Következtetések ............................................................................................ 22

2.12.2

Javaslatok...................................................................................................... 25

3


1. Az intézkedések költség-hatékonysági vizsgálatának nemzetközi tapasztalatai 1.1 Információk forrása Ezen jelentés elkészítésében az alábbi forrásokból használtuk fel a vonatkozó dokumentációt: Az Egyesült Királyság: "Költség-hatékonysági elemzés és módszertan kidolgozása az aránytalan költségek felbecsüléséhez – Zárójelentés – Mellékletek ", 2004 július, készítették az RPA tanácsadók a DEFRA számára; Németország: "A leginkább költség-hatékony intézkedések kombinációi kiválasztásának fő elvei az intézkedési programokban történő felvételhez, ahogy a Víz keretirányelv 11. cikkében – KÉZIKÖNYV – szerepel, 2003. november, készítette a Nemzetközi és Európai Környezetvédelmi Politikai Intézet, valamint a Vízkészlet Kutatási és Igazgatási Intézet, Kesseli Egyetem, a Német Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség számára; Hollandia: „Az optimális intézkedési csomagra való törekvés”, 2005 szeptember, Készítette a Ministerie van Verkeer en Waterstaat és közzétette az Afwegingskader/cluster Milieu EU KRW munkacsoport; "Cost-effectiveness in the Netherlands.xls" (a Hollandiában javasolt intézkedések táblázatos adatbázisa). Franciaország: "Thesaurus_outil_v8c.xls" Mind a négy ország nagyjából azonos megközelítést alkalmaz.

1.2

Intézkedések leltára

Elkészült a víztesteket érő terhelés-típusok rövid listája. Elismerték, hogy a terhelések különböző komponensektől származhatnak különböző körülmények között. Minden terhelés-típusra elkészült az intézkedési kategóriák leltára, és az eszközök kategóriáinak párhuzamos listája. Minden kategóriában ezt követően elkészül az egyes tényleges intézkedések leltára, melyek mindegyikének enyhítenie kell(ene) a terhelést. Valamennyi tényleges intézkedés még mindig általános abban az értelemben, hogy azokat rá kell szabni azon víztest és részvízgyűjtő tényleges körülményeire, ahol alkalmazásra kerülnek Különbség van az egyes országok között az intézkedések leltára általánosságának és specialitásának szintjében. A német leltár 17 intézkedést tartalmaz és 10 általános jellegű eszközt, melyek közül egyesek számos specifikus intézkedéseket tartalmaznak. A specifikus intézkedéseket külön jelölték meg, de közülük számos a német problémákra és a német intézményi struktúrákra jellemző; nem nagyon alkalmazható általános jelleggel. A német leltár, bár viszonylag rövid, több oldal hasznos leírást és megfontolást tartalmaz minden egyes intézkedésről. A költségekkel nagyvonalúan foglalkozik, de nem történik kísérlet a költségek konkrét számszerűsítésére, csak magas, közepes és alacsony értékbecslések szerepelnek minden intézkedésnél, ahol csak lehetséges. Az elsődleges hatás lehet például a foszfát szint csökkenése egy felszíni víztestben, de ennek ökológiai hatása annak mértékétől, valamint a körülményektől függ, és nem lehet teljes biztonsággal megjósolni.

4


A holland leltárban több mint 100 intézkedés szerepel, és van egy honlapjuk, amelyre még továbbiakat hozzá lehet adni. Egyesek annyira magától értődőek, hogy nem indokolt a feltüntetésük. Az Egyesült Királyság az intézkedések 10 általános típusát sorolja fel, 81 specifikus altípussal. A francia leltár 263 intézkedést tartalmaz táblázatos formában, köztük azon víztest költségeinek kiszámítási segédletét, amelyre az intézkedések irányulnának. A francia leltár teljes körű; tartalmazza csaknem az összes olyan tevékenységet, amelynek alkalmazására sor kerülhet, köztük sok olyat (pl. amelyek az árvíz elleni védekezés gyakorlati oldalára és a havária rendszerre vonatkoznak), melyeknek semmilyen hatásuk nincs a víztest ökológiai állapotára. Sok intézkedés speciálisan francia; olyan eljárásokra és rövidítésekre hivatkoznak, melyek nem értelmezhetők azok számára, akik nincsenek tisztában a francia rendszerrel. Azon intézkedések, melyek célja az ökológiai minőség javítása, azonosak a német és holland adatbázisok hasonló intézkedéseivel. Az intézkedések fiziko-kémiai és ökológiai hatása nincs leírva. Nem lenne célszerű felsorolni minden intézkedést és kombinációt, hogy magában foglaljon minden olyan körülményt, ami az összes országban előfordulhat. Még kevésbé lenne lehetséges mindegyik költségét megbecsülni, és mindezt megtenni minden terhelés-típusra, minden forrásra és minden lehetséges intézkedésre, ezért a négy ország egyike sem kísérli ezt megtenni. Lehet, hogy Magyarország mindezeket az intézkedéseket figyelembe kívánja venni, de valamennyit a magyarországi összefüggésekben kell megvizsgálni.

1.3

Az intézkedések hatásának becslése

1.3.1

Elsődleges hatások

Ez a jelentés a vízminőség javítása érdekében megtett intézkedésekkel foglalkozik. Több intézkedés, például gyárak bezárásának és szennyvízkibocsátásuk megszüntetésének pontos és számszerűsíthető hatásuk van a víztestbe kibocsátott kémiai terhelésekre, és lehet modelleket használni a következmények szimulálásához a víz minőségére a víztestben és folyásiránnyal lefelé. Általában nehezebben számszerűsíthetők a következmények az ökológiai minőségre, főleg akkor, ha egyéb (pl. hidro-morfológiai) tényezők hatnak az ökológiára. A műtrágyahasználat korlátozása hatással lesz a növényi tápanyagok diffúz lefolyására, mint elsődleges hatás, de a csökkenés számszerűsítése nehezebb és ezért kevésbé precíz, mint amikor egy pontszerű szennyező-forrást számolunk fel. Ez megnehezíti az ökológiai következmények becslését. A víztakarékosságra való ösztönzés a felszíni vizet használó fogyasztóknál csökkenteni fogja a vízigényt, és ezáltal növelni fogja a vízhozamokat. Azonban az elsődleges hatás mértéke függ például a népszerűsítési kampányok hatékonyságától, az aszállyal kapcsolatos rendelkezések betartatására vonatkozó felügyeleti tevékenységtől, ösztönzők alkalmazásától, az időjárástól és egyéb tényezőktől. A hozammal kapcsolatos hatás szezonális lesz, és a vízfogyasztás valószínűleg nem annyira nyáron, mint télen fog csökkenni, még ha az egész év során az átlagos hozam lényegesen javulna is. Ha a nyári hozamok valóban kritikusak ökológiai szempontból, akkor az intézkedések hatását igen nehéz nagy biztonsággal előre jelezni. A Németországban felsorolt egyik intézkedés a biogazdálkodás ösztönzése azzal a

5


céllal, hogy csökkenjen a műtrágya és növényvédő-szer felhasználása. Ennek a hatékonysága teljes mértékben becsülhetetlen. Ezért ritkán lehetséges többet tenni, mint többé-kevésbe számszerű adatokkal leírni az intézkedés potenciális elsődleges hatását, valamint valószínű (vagy esetleges) hatását az ökológia minőségére, minőségi kifejezésekkel. A tényleges elsődleges hatást és a valószínű ökológiai hatást csak bizonyos intézkedés-csomagoknál lehet pontosabban meghatározni, amennyiben az intézkedést bevezetésre javasolják Ezért a többi országok azt a megközelítést alkalmazzák, hogy akkor becsülik meg az intézkedések hatását, amikor szóba kerül az intézkedés bevezetése egy adott víztestnél.

1.3.2

A bizonytalanság számbavétele

Egy intézkedés hatását csak ritkán lehet megbízhatóan előre jelezni. Az elsődleges hatás bizonytalansága adódhat abból, hogy az intézkedést több, vagy kevesebb alapossággal vezetik be (pl. egy tevékenység betiltásáról szóló törvény csak akkor lesz 100 %-ban hatékony, ha 100 %-os az esély arra, hogy a törvény megszegőit elfogják és megbüntetik, ami nem jellemző eset). Ugyancsak bizonytalanság tapasztalható általában azzal kapcsolatban is, milyen hatásai lesznek az intézkedésnek, még akkor, is, ha 100 %-os hatékonysággal vezetnék be. Az elsődleges hatás mindig fiziko-kémiai és hidrológiai (a hozamot és a vízminőséget érinti), de mindig van egy kisebb-nagyobb bizonytalansági tényező azzal kapcsolatban, mennyiben fogja ez jelenteni az ökológiai állapot feltételezett változását. Minden ország elismeri a bizonytalanságot, de Norvégia és az Egyesült Királyság megkísérlik ezt hivatalosan is belevenni az intézkedések hatékonyságának kiértékelésébe. Az Egyesült Királyság még „kutatást” is engedélyez az intézkedések költsége és várható hatékonysága előirányzatának pontosításához. Az Egyesült Államok jelentésének esettanulmányaiban a költség-hatékonyságot a valószínűségek felhasználásával becsülik meg. Mind Norvégia, mind az Egyesült Királyság a Bayes-módszert alkalmazza, ami a valószínűségek mennyiség becslésén alapszik, ami már maga is bizonytalanságot tartalmaz. Az intézkedés elméleti hatása (E) Pi*Pe*E hatássá alakul át, ahol Pi a bevezetés valószínű hatékonysága, Pe pedig az elméleti hatás azon valószínű hányada, ami akkor lenne elérhető, 100 %-os hatékonysággal lenne bevezetve. A kutatások esetleg lehetővé tesznek olyan módosításokat, melyek növelnék a Pi és/vagy Pe tényezőket, és növelnék az általános hatékonyságot. Lehetséges alternatíva vagy kiegészítő megközelítés érzékenység-elemzés alkalmazása. A hatások megbecsülését megismétlik különböző feltételezések mellett, hogy megállapítható legyen a végeredmény érzékenysége ezen feltételezésekre. Ezután a kritikus feltételezéseket megvizsgálják („kutatás”) pontosítás, és amennyiben lehetséges, megbízhatóságuk növelése érdekében.

1.3.3

Alvízi hatások és következmények

Valamely víztest javára hozott intézkedések- jóllehet csökkenő mértékben – hatással vannak minden víztestre a folyásirány mentén. Hasonlóképpen részesednek a folyásiránnyal ellentétes víztestekben végrehajtott intézkedések összesített hatásának a hasznából is. Egy alvizi víztest kiinduló (baseline előrejelzés alapján várható állapota módosul a felvízi (mind az alap, mind kiegészítő) intézkedések összesített hatásával.

6


Vannak olyan érvek, hogy először a kiegészítő intézkedések programját kell meghatározni a felvizekre, és utána megbecsülni hatásukat a folyásirány szerint utána következő első víztestre, mielőtt meghatároznánk a kiegészítő intézkedések programját a második víztestre. Ezt az eljárást aztán meg kellene ismételni, mivel a kiegészítő intézkedések minden egyes víztestre csak akkor lennének meghatározva, miután figyelembe vették a felvízi víztesteken végrehajtott intézkedések összesített hatását. Ez valószínűleg csökkentené az alvízi víztestekben végrehajtandó intézkedések mértékét, és csökkentené az intézkedési program teljes költségét, de a VKI ütemterve nem biztosít időt egy ilyen megközelítés szisztematikus alkalmazásához.

1.4

Az intézkedések költségének megbecsülése

1.4.1

A költség elemek

Számos költségelem van, és az egyes országok nagyjából azonos módon kezelik a költségeket. A holland intézkedések táblázatban vannak felsorolva, amelyben a költségek kiszámíthatóak a vizsgált víztestnek megfelelő költségadatok bevitelével. Hollandiában és az Egyesült Királyságban úgy vélik, hogy nem célszerű „egységköltségeket” létrehozni az egyes intézkedésekhez, vagy pedig olyan költségeket kiszámítani, melyek egyáltalán nem érvényesek azon a víztesten kívül, amelyre a számítás készült. Egyik ország sem készíti el az intézkedések olyan adatbázisát, ami bármilyen költség adatot tartalmazna, hanem elkészítik a költségek kiszámítási módszertanát. A következő példa jól szemlélteti az általánosan elfogadott „egységköltség” kiszámításának a problémáját. Egy víztest terhelésnek van kitéve és kockázatos, pontszerű szennyezőforrás miatt. A fő forrás a városi szennyvíztisztító telep. A víztestet ért negatív hatás az oldott oxigén időnkénti alacsony szintje, és az ammónia-szintek megemelkedése. A speciális megoldás a városi szennyvíztisztító telepről származó szervesanyagszennyezés és ammónia csökkentése lenne. Különböző változatok vannak ennek elérésére, de ezek a következőktől függnek:

7


A munkák nagyságrendje A kibocsátott szennyvíz természete (egyesített szennyvíz, szennyvíz, ipari tartalom, stb.) Az alkalmazott tisztítási technológia A munkák területi elrendezése A rendelkezésre álló tér. Minden változatnak más hatása és eltérő költsége van. A német jelentés egyes intézkedésekre tartalmaz költségeket, de ők csak 17 intézkedést és 10 eszközt tüntetnek fel, és minden egyes intézkedés sok oldal leíró jellegű szöveget tartalmaz. Az adatigény, a számítási munkák volumene, és a szükséges idő miatt nem megvalósítható a költségkalkulációkat az intézkedések széles skálájára elvégezni, a műszaki megvalósíthatóságtól és az eredményül kapott költség kérdéses, általános érvényességétől függetlenül. Az Egyesült Királyság 8 elemet különböztet meg a költségre vonatkozóan, melyek mindegyike számos rész-komponenst tartalmazhat: 1. Nem állandó (pénzügyi) költségek 2. Állandó (pénzügyi) költségek 3. Pénzügyi transzferek miatti kiigazítás 4. Vízi környezeti (nem pénzügyi) költségek és hasznok 5. Szélesebb (nem pénzügyi) környezeti és gazdasági költségek és előnyök (pl. üdülés) 6. Bizonytalanságok 7. Feltételezések (pl. diszkont ráta, fenntarthatóság) Világos, hogy ezen komponensek legtöbbje (vagy az összes) erősen függ a helyszíntől. Tartalmaznak továbbá pénzügyi költségeket is, melyeket általában ki lehet számítani elég komoly pontossággal, valamint nem pénzügyi (gazdasági) költségeket és hasznokat is, melyek felbecsülése olyan feltételezéseket kíván, melyek sokszor alig többek jól, vagy kevésbé jól tájékozott találgatásoknál.

1.4.2

A bizonytalanság számbavétele

A költség és haszon sávokban megadott valószínűségek megengedhetik a bizonytalanságot a költségekben. Ha mindegyik költségsáv („Mért érték” az 1. és 2. sz. ábrán) szimmetrikus, mint az 1. sz. ábrán, akkor használható az átlagos költség. 1. sz. ábra NORMAL DISTRIBUTION = NORMÁL ELOSZLÁS Probability = valószínűség Measured value = mért érték

8


NORMAL DISTRIBUTION

Probability

0,25 0,2 0,15 0,1 0,05 0 0

5

10

15

20

25

Measured value

Ha ellenben a költség-valószínűség, aszimmetrikus mint a 2. sz. ábrán, akkor az átlagos költség alkalmazása félrevezető lesz. 2. sz. ábra

LOGNORMAL DISTRIBUTION

Probability

0,025 0,02 0,015 0,01 0,005 0 0

5

10

15

20

25

Measured value

LOGNORMAL DISTRIBUTION = LOGNORMÁLIS ELOSZLÁS probability = valószínűség measured value = mért érték Ebben az esetben a Boole-féle (vagy várható monetáris értékeken alapuló) eljárást lehet alkalmazni. Ha Pr annak a valószínűsége, hogy a költségek a Br költségsávban fognak elhelyezkedni, akkor a Ce, a várható költség az alábbiak szerint számítható ki: r=n

Ce = ∑Pr*Br kell lennie) r=1

r=n

ahol

∑Pr=1 (a teljes valószínűségnek egységnyinek r=1

A módszer a költségek valószínűség-eloszlásának feltételezésen alapszik. Az Egyesült Királyság jelentése az egyetlen, mely kifejezetten megengedi a bizonytalanságot a költségkalkulációkban. Valójában „kutatást” enged meg a

9


becslések pontosításához, a bizonytalanság csökkentéséhez, és alacsonyabb költségű megoldás kidolgozásához az adott problémánál. Jelentésük tényleges példákat sorol fel, melyek elmagyarázzák a megközelítést. Az Egyesült Királyság szemléletmódja a legbonyolultabb, de egyben a legreálisabb is. Németország elfogadja, hogy az általuk megadott költségek valójában csak szemléltető jellegűek, mert ők is akkor adnak a költségek kiszámításához valós példákat, amikor az egy intézkedés konkrét bevezetéséhez kapcsolódik.

1.5

Költség-hatékonyság

A költség-hatékonyság egy olyan paraméter, amit a víztesteknél alkalmazott intézkedések prioritásának meghatározásához használnak. Sem a hatásokat, sem a költségeket nem lehet megbízhatóan becsülni egy adott víztest adott körülményeitől elvonatkoztatva. Ezért nem lehetséges egy intézkedés költség-hatékonyságát úgy kiszámítani, mint egy olyan jellemzőt, ami független annak alkalmazásától, és így nem lehetséges az intézkedések „prioritás szerint előzetesen rangsorolt” listájának elkészítése sem. Az Egyesült Királyságban alkalmazott módszertan viszont tartalmazza a költséghatékonyság kiszámítási módszert, amit különböző helyzeteknél lehet alkalmazni, melyek figyelembe veszik a bizonytalanságot, és a valószínűséget. Az az elképzelés szintén veszélyes, hogy a „költség-hatékonyság” egy intézkedés lényeges tulajdonsága, melyek alapján az intézkedések csoportját rangsorolni lehet, ami a szükségesnél költségesebb intézkedések elfogadásához vezethet. Vegyünk példaképpen egy elméleti víztestet, ami foszfátot tartalmazó kibocsátást kap. Nem eutróf, de fennáll az eutrofizáció „kockázata”. A szennyvízfolyam megtisztítása (T opció) CTT költség mellett minden foszfátot eltávolítana, ami Ct egységköltséget jelentene az eltávolított foszfát milligrammjában kifejezve. Az eljárás kismértékű megváltoztatása (P opció) CPT költség mellett a foszfát szintet 20%-kal csökkentené, ami elég ahhoz, hogy a kockázatosságot megszüntesse, ami Cp egységköltséget jelentene az eltávolított foszfát milligrammjában kifejezve. Ha CTT = 2 * CPT (vagyis a T opció teljes költsége kétszerese a P opció teljes költségének) de Ct= 2.5* CP (vagyis a T opció költség-hatékonysága 2,5-szöröse a P opcióénak, és magasabb lenne a prioritása. Ebben az esetben a lényegi „költség-hatékonyság” alapján történő választás kétszer akkora költséget eredményezne, mint ami ténylegesen szükséges a környezeti célkitűzés eléréséhez. Ez egy elméleti példa, de érvek szólnak amellett, hogy egy intézkedés költséghatékonyságát csak egy adott víztest adott környezeti célkitűzésének elérésével összhangban lehet-e megítélni. A leginkább költség-hatékony megközelítés az, ha kiválasztjuk a legalacsonyabb költségszintű intézkedést, mely a környezeti célkitűzés eléréséhez szükséges. Másrészről lehet azon vitatkozni, hogy az elővigyázatos megközelítést kell-e alkalmazni, és a T opciót kell-e választani, mint hagyományosabbat, ami nagyobb biztonsággal távolítja el a kockázatot. Ez azonban ellentétben áll a költséghatékonyság elvével. Ha általánosan ezt a megközelítést fogadnák el, akkor valamennyi intézkedési program költsége igen magas lenne, és kevéssé valószínű, hogy megfizethetők lennének. Ez késedelmekhez és derogációkhoz vezetne, és meghiúsítaná a VKI céljait.

10


2 2.1

A költség-haszon elemzés és az aránytalan költségek meghatározása Költség-hatékonysági és költség-haszonelemzés

A költség-hatékonyság egy adott eredményt elérő beavatkozás költségének a mértéke. A VKI szerinti cselekvési programoknál ez azt jelenti, hogy az alternatív intézkedési programokat, melyeket egy víztestre vonatkozó adott környezeti célkitűzés elérése érdekében választunk, költségeik szerint kell rangsorolni. A programok így tehát költség-hatékonyságuk szerinti rangsort kapnak. A legalacsonyabb költségű program a leginkább költség-hatékony mindazok közül, melyeket lehetett volna használni a cél eléréséhez. Itt nincs szükség arra, hogy a haszon pénzben kifejezett értékét kiszámítsuk. A költség-haszon elemzés egy beavatkozás költségét összehasonlítja az eredményeinek az értékével. A VKI szempontjából ezt arra használják, hogy összehasonlítsák a kiegészítő intézkedések leginkább költség-hatékony programjának a költségét - amely egy víztest környezeti célkitűzése eléréséhez szükséges - a környezeti célkitűzés elérésének az értékével. Elméletileg a kiegészítő intézkedések akkor indokoltak, ha költségük kisebb, mint az eredményük értéke. Ebben az esetben ki kell számítani a célkitűzés elérése környezeti hasznának a pénzügyi értékét.

2.2

Erősen módosított víztestek

A VKI 4. cikkének 3. bekezdése a következőket mondja ki: 3. A tagállamok egy felszíni víztestet mesterségessé vagy erősen módosítottá nyilváníthatnak, ha: (a) a víztestek hidrológiai és hidromorfológiai jellemzőinek a jó ökológiai állapot érdekében szükséges megváltoztatása jelentős mértékben káros hatással lehet: a tágabb környezetre; a hajózásra, ide értve a kikötői létesítményeket, vagy a szabadidő eltöltését; az olyan tevékenységekre, melyek a víz tározását igénylik, mint például az ivóvízellátás, az energiatermelés vagy az öntözés; a folyószabályozásra, az árvízvédelemre, a területi vízrendezésre, vagy más, egyenértékűen fontos, fenntartható fejlesztési tevékenységekre. (b) a víztest mesterséges vagy megváltoztatott jellemzői által szolgált, hasznos célkitűzések a műszaki megvalósíthatóság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el olyan más ésszerű módon, amely környezeti szempontból jelentős mértékben jobb megoldás lenne. A víztestek mesterségessé vagy erősen módosítottá nyilvánítását és annak okait külön ismertetik a 13. cikkben előírt és hatévente felülvizsgálandó vízgyűjtő gazdálkodási tervben. Itt kizárólag hidromorfólógiai változásokról van szó és nem a szennyezésből származó fizikai-kémiai változásokról. A VKI nem ad sem meghatározást, sem módszertant a „műszaki megvalósíthatóság” vagy az „aránytalan költségek” meghatározására, ezért ezeket a tagállamoknak kell definiálniuk.

11


A természetes víztestek ökológiai állapotát az azonos víztípushoz tartozó víztestek típusra jellemző referencia viszonyaival való összehasonlításával kell elvégezni, (ezek azok a feltételek, melyek az eredeti feltételek mellett állnának fenn). Az erősen módosított víztestekhez a referencia viszonyok megfelelnek a „maximális ökológiai potenciálnak”. Ez arra utal, hogy a víztest oly mértékben módosított, hogy már semmilyen megállapított típushoz nem tartozik. Ettől függetlenül a VKI II. mellékletének 1.2.5. pontja kimondja: A vonatkozó biológiai minőségi elemek értékei, amelyek - amennyire csak lehetséges - tükrözik [tükrözzék] a leginkább hasonló felszíni víztest típus jellemzőit, figyelembe véve az erősen megváltoztatott vagy mesterséges víztest adott fizikai viszonyait. A tagállamoknak kell megállapítaniuk azt a maximális ökológiai potenciált mindegyik erősen módosított víztestre, ami analóg a természetes víztestek „kiváló ökológiai állapotával”. Az erősen módosított víztestek környezeti célkitűzése a „jó ökológiai potenciál” elérése, ami megfelel a „jó ökológiai állapotnak” a természetes vizekben.

2.3

Kivételek a természetes víztesteknél

A VKI 4 cikk 5. bekezdése kimondja: A tagállamok az 1. bekezdésben előírtaknál kevésbé szigorú környezeti célok elérését is elhatározhatják olyan víztestek esetében, amelyeket az emberi tevékenység az 5. cikk 1. bekezdése szerint olyan mértékben befolyásol, vagy a természeti viszonyok olyanok, hogy az 1. bekezdésben előírt célkitűzések nem valósíthatók meg, vagy elérésük aránytalanul költséges, és az alábbi feltételek mindegyike teljesül: (a) az ilyen emberi tevékenység által kielégített környezeti és társadalmigazdasági igények nem elégíthetők ki olyan más módszerekkel, amelyek környezeti szempontból jelentősen jobb megoldások, és amelyeknek nem aránytalanul magasak a költségei; (b)

a tagállamok biztosítják

a felszíni vizek lehető legjobb ökológiai és kémiai állapotának elérését, megengedve azokat a hatásokat, amelyeket nem lehetett ésszerű módon elkerülni az emberi tevékenység vagy a szennyezés természete miatt; a felszín alatti vizek állapotának lehető legkisebb eltéréseit a jó állapottól, megengedve azokat a hatásokat, amelyeket nem lehetett ésszerű módon elkerülni az emberi tevékenység vagy a szennyezés természete miatt; (c)

nem következik be további romlás az érintett víztestben;

(d) a kevésbé szigorú környezeti célkitűzések meghatározását és azok okait részletesen ismertetik a 13. cikkben előírt vízgyűjtő gazdálkodási tervben, és ezeket a célkitűzéseket hatévente felülvizsgálják. Az enyhébb célkitűzések okai nincsenek korlátozva hidromorfológiai okokra, mint az erősen módosított víztesteknél. Az erősen módosított víztestekhez hasonlóan a VKI nem ad sem meghatározást, sem módszertant a „nem megvalósítható” vagy „aránytalanul költséges” fogalmakra, ezeket tehát a tagállamoknak kell meghatározniuk. Egyszerűbb kevésbé szigorú célt kitűzni egy természetes víztestre, mint az ökológiai potenciál alapján kitűzni a célt az erősen módosított víztestre.

12


2.4

Aránytalan költségek

Az UKEA tájékoztató feljegyzése – „A Víz Keretirányelv megvalósításával kapcsolatos gazdasági elemek Angliában és Walesben” – az alábbi kijelentést tartalmazza: "Támogatjuk az elégséges költségmegtérülés és ösztönző árképzés elvét. Rendkívül fontosnak tartjuk a költségek meghatározását és megfelelő figyelembevételüket valamely intézkedés költség-hatékonyságának megbecsülésekor, mielőtt bármilyen döntés születne rájuk vonatkozóan. Ezen felül úgy hisszük, hogy az intézkedések költségeit és környezeti előnyeit, valamint azt, hogy aránytalanok-e, figyelembe kell venni a VKI célkitűzések megtételekor." Meg kell jegyezni, hogy bár ezek a szövegek az „intézkedésekre” vonatkoznak, az alapintézkedéseket a VKI-tól függetlenül el kellvégezni, függetlenül attól, milyen költséggel járnak. A kiegészítő vagy pótlólagos intézkedések azok, melyek szükségessé válnának, ha az alapvető intézkedések nem lennének elégségesek a jó ökológiai állapot eléréséhez. Ahol megvan a teljes bizonyosság, hogy az alapintézkedések el fogják érni a víztest jó állapotát, ott a környezeti célként a jó állapot elérését lehet kitűzni késedelem nélkül. Azoknál a víztesteknél, ahol az alapintézkedések nem fogják elérni a jó állapotot, vagy nem elégségesek ahhoz, a környezeti célokat nem lehet a kiegészítő intézkedésekre vonatkozó programok nélkül meghatározni, mint ahogy ez a VKI 4. cikkében szerepel. Az ilyen esetekben mindkettőt (alap- é kiegészítő intézkedéseket) egyszerre kell figyelembe venni minden egyes víztestre. A környezeti célkitűzés az a legjobb ökológiai állapot lesz, ami elérhető az olyan kiegészítő intézkedések leginkább költség-hatékony programjával, ami nem jár aránytalan költségekkel. A tényleges kérdés a VKI-val kapcsolatban annak a meghatározása, hogy mi jelent „aránytalan költségeket”. Ez a kulcsponti tényező minden tagország számára az irányelv megvalósításával kapcsolatos költségek megállapítása szempontjából, és ez ennek ellenére nincs meghatározva a VKI-ban.

2.4.1

Az erősen módosított víztestek meghatározása

A tagállamoknak rendelkezniük kell módszerrel a műszaki kivitelezhetőség és az aránytalan költségek meghatározására, hogy ki tudják jelölni az erősen módosított víztesteket. Lehet vitatni, hogy a műszaki megvalósíthatóság és az aránytalan költségek ugyanoda vezetnek-e, mivel igen ritkán van elméletileg legyőzhetetlen műszaki akadálya annak, hogy mit lehet megcsinálni, ha megfelelő mennyiségű pénz áll rendelkezése. A korlátozó tényező mindig a költség. A nehézség annak a megállapításában rejlik, mikor válik a költség „aránytalanná”. Ugyanaz a probléma áll fenn az erősen módosított víztestek kijelölésénél, valamint a környezeti célok kitűzésénél ott, ahol kiegészítő intézkedésekre van szükség.

2.4.2

Mérsékeltebb célok kitűzésének igazolása

Nincs nehézség azoknál a természetes víztesteknél, melyeknél előre lehet jelezni, hogy elérik a jó állapotot és az erősen módosított víztesteknél, melyek el fogják érni a jó ökológiai potenciált 2015-ig az alapintézkedések, és más megbízhatóan előre jelezhető változások következtében. Azoknál a természetes víztesteknél és erősen módosított víztesteknél merül fel nehézség, melyek nem fogják elérni a jó állapotot vagy a jó ökológiai potenciált 2015-ig, és amelyeknél kiegészítő intézkedések szükségesek. A probléma annak

13


eldöntésékor merül fel, hogy ezek az intézkedések mikor válnak „aránytalanul költségessé”. Az a hiányosság, hogy a VKI nem tartalmaz iránymutatást az aránytalanság meghatározására, igen sok kutatást és vitát eredményezett. A Google 17 500 publikációt sorol fel ebben a témában, mutatván, hogy a tagállamok és az EU szilárd módszertant keres az aránytalanság meghatározására. Eddig nincs jele semmilyen konszenzus elérésének, sőt semmilyen olyan megközelítésnek, ami a konszenzus elérését elősegítené.

2.5

Költségek

Az aránytalanság becslése nemcsak a helyreállítási vagy fejlesztési költségek nagyságától függ, hanem attól is, ki állja a költségeket. A foszfát, ammónia és BOI szennyezés túlnyomó része a városi szennyvíztisztító telepekről származik, azonban a nitrát elsősorban a mezőgazdaságból jön, és egyes helyeken a mezőgazdaság lehet valamennyi típusú szennyezés fő okozója. Az ipar részesedése a szennyezésben csökkenő, de a bányászat problémát jelenthet, hiszen a kibocsátás nagyban hozzájárulhat egy folyó vízhozamához, az ipar még mindig oka lehet a közepes, vagy gyenge ökológiai állapotnak.

2.6

Települési szennyvíz

A városi szennyvízkezelési irányelv megvalósítása alapintézkedésnek számít. Ha egy befogadó a városi szennyvízkezelési irányelv megvalósítása ellenére nem éri el a jó ökológiai állapotot, akkor kiegészítő intézkedésekre van szüksége pl. növényi tápanyag-eltávolításra, vagy a BOI-eltávolítás fokozására, vagy az ammónia koncentrációk csökkentésére a kibocsátott vízben, vagy ezek bármilyen kombinációjára. Egy városi szennyvíztisztító telep (a városi szennyvíztisztítási irányelvben megfogalmazott követelményeken túli) modernizálási költségeinek megtérülése a vízi szolgáltatások árának megemelése útján fog visszatérülni azoktól, akik igénybe veszik. Ez összhangban van a szennyező fizet elvvel, mivel a vízhasználók a szennyezés forrásai, és ők fizetik meg a költségeket.

2.7

Mezőgazdaság

A mezőgazdasági eredetű diffúz szennyezést okoz pl. a nitrát, foszfátok, növényvédő szer. Ezek nem olyan kibocsátások, amiket tisztítással lehetne csökkenteni, a vízi környezetbe kibocsátott N, P és növényvédő szer tartalmat csak a mezőgazdasági inputok csökkentésével lehet mérsékelni. A műtrágya felhasználás (inputok) csökkentésének a terméseredményre gyakorolt hatása elég jól előre jelezhető, költségei pedig megbecsülhetők. A növényvédő szerek kibocsátását az alkalmazás és kezelés módjának fejlesztésével lehet javítani, de nagyobb mértékű csökkentéshez a felhasználást kell csökkenteni, és ennek a terméseredményre gyakorolt hatása kevésbe jól jelezhető előre. A mezőgazdasági kemikáliák inputjának csökkenéséből eredő csökkent terméshozam ellensúlyozására a gazdálkodók megemelhetik az áraikat, vagy elfogadják azt, hogy kisebb jövedelmet realizálnak. Ha a megemelt árak csökkentik a keresletet, jövedelmük mindenképpen csökkenni fog. Ha a gazdálkodó elfogadja az alacsonyabb jövedelmet, akkor tényleg ő, a szennyező fizet, de ha emeli az árakat, akkor a fogyasztó fog fizetni.

14


Fennáll ugyanakkor az a veszély, hogy a vásárló olcsóbb árut fog vásárolni egy másik szállítótól, aki nem viseli a csökkenő mezőgazdasági inputok költségét. Az azonos versenyfeltételek megkövetelnék, hogy valamennyi termelő azonos terhet vállaljon a környezeti költségekből. Másrészt viszont a gazdálkodók azokon a területeken, ahol a mezőgazdasági kemikáliák kisebb problémát jelentenek, nehezményezhetik, hogy el kell viselniük az abból eredő korlátozásokat, hogy ugyanúgy ellenőrzik őket, mint azokat, akik azokon a területeken működnek, ahol a környezeti probléma ténylegesen fennáll. Különböző kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogyan lehet versenyezni az olyan országokból származó importtal, ahol nincs korlátozva a mezőgazdasági kemikáliák inputja. Elvileg lehetne használni importvámokat a hazai termelők védelmére, de a mezőgazdasági termékek nemzetközi kereskedelmére vonatkozó megállapodások már most is erősen vitatottak azzal kapcsolatban, hogy a gazdagabb országok megpróbálják védeni gazdálkodóikat az olcsóbb importtal szemben. A mezőgazdaságból származó szennyezés csökkentésének költségei értelemszerűen a gazdálkodók, a gazdálkodástól függő vidéki közösségek, valamint a magasabb árakat fizető fogyasztók között fognak megoszlani.

2.8

Ipar

Az iparnak már most is szembe kell néznie az elsőbbségi veszélyes anyagok felszámolásával és más elsőbbségi anyagok csökkentésével. A szennyező kibocsátások további csökkentésére vonatkozó igényre egy gyár különböző módokon reagálhat: •

Egy olyan gyár, melynek régi gyártelepe van, de olyan termékeket gyárt, melyekre van még kereslet, dönthet úgy, hogy újjáépíti a gyárat olyan új technológia alkalmazásával, mely kielégíti a környezetvédelmi előírásokat, és ami egyúttal nagyobb hatékonyságot, alacsonyabb összköltséget, és kibővített kapacitást biztosít. Ebben az esetben általában lehetetlen különválasztani a környezetvédelmi költségeket az egyéb költségektől és hasznoktól.

•

Egy viszonylag modern gyárteleppel rendelkező gyár dönthet úgy, hogy technológiai eszközökkel javítja a szennyvízkibocsátást, anélkül, hogy a bevételek komoly csorbát szenvednének. Ebben az esetben a költségek elég nagy pontossággal kiszámíthatók. A gyár az alábbi három módszer közül bármelyiket választhatja a költségek kezelésére, vagy akár mindhármat: o

Dönthet úgy, hogy a csökkentett profitráta fogja elnyelni a költséget. Látszólag a gyár állja a költséget, és a szennyező fizet elvet betartották. Ez azonban félrevezető. Az alacsonyabb profit alacsonyabb osztalékot jelent a részvényeseknek, melyek nagy többsége jellemzően intézményi (nyugdíj-alapok, beruházási alapok, biztosító társaságok). Ez aztán végül is csökkent jövedelmet jelent azoknak, akik közvetlenül vagy közvetve jövedelmet kapnak vagy jövedelmet várnak a részvényektől. Az állam is veszít adót, amit az eredeti, és az új, csökkentett profit közötti különbözet után fizetnének be.

o

Megpróbálhatja visszaállítani a nyereségességét a költségek más úton való csökkentésével, elbocsátással, a fizetések alacsony szinten való tartásával, vagy pedig a korszerűsítés elhalasztásával. Ebben az esetben azok az alkalmazottak fizetik valójában a költséget, akik elveszíthetik az állásukat, vagy akik jövedelme viszonylagosan

15


csökkenhet azáltal, hogy a társaság megpróbálja visszaállítani a nyereségességét. o •

Dönthet áraik emelése mellett a pótlólagos költségek fedezésére. Ebben az esetben a gyár vevői fizetik meg a költségeket.

Öreg gyárteleppel rendelkező gyárak tulajdonosai számos okból arra következtetésre juthatnak, hogy azon intézkedések költségei, melyeket megkövetelnek tőlük, túl magasak, és úgy dönthetnek, hogy bezárják az egész gyárat. Ez plusz költségekkel járhat az alkalmazással és a bevételkieséssel kapcsolatban. Az ilyen költségek mérsékelhetők akkor, ha nagy valószínűséggel a gyárat mindenképpen be kellett volna zárni.

2.9

Az aránytalanság értelmezései

2.9.1

Költség-haszon elemzés

A VKI nem tesz említést a költség-haszonelemzésről, de az aránytalan költségek egyik értelmezése az, hogy ezek azok a költségek, melyek meghaladják az előnyök értékét. Ez a felfogás megköveteli, hogy az előnyök és költségek mérése azonos módon történjék, hogy összehasonlíthatók legyenek. Megköveteli továbbá, hogy a környezetjavulás pénzbeni értékét összehasonlítsák a javulás elérésének költségével.

2.9.2

A környezet értékének mérése

A használaton alapuló értékek Általában lehet pénzbeli értéket hozzárendelni a környezet azon jellemzőihez, melyek a használat alapját képezik, vagy növelik valamely használat értékét. Példák: Üdülési célú használat, mint pl.: Fürdés; Halászat; Öko-turizmus; Ivóvíz-ellátás (minőség növelése, csökkentett tisztítási igények, új készletek) Öntözés Sokkal nehezebb pénzben meghatározni a kiváló minőségű környezet belső (nem a használattal kapcsolatos) értékét. Három lehetséges megközelítés van, melyek közül egyik sem igazán kielégítő. A környezet fenntartási és gazdálkodási költsége, mint az érték helyettesítője Lehet vitatni, hogy egy környezetvédelmi hivatal vízzel kapcsolatos tevékenységeinek költsége képviseli-e azt az értéket, amit a környezet jelent a társadalomnak. Ugyanakkor nehéz megmondani, hogy e költségek, hogyan oszlanak meg a különböző víztestek között. Még kevésbé lehet meghatározni az egyes környezeti javuláshoz tartozó költségeket, amit a költség-haszonelemzés megkövetel. Ugyancsak eléggé valószínűtlen, hogy ez a környezet valós értékét tükrözné. A kiváló minőség elérésének költsége, mint az érték helyettesítője Az Egyesült Királyság azt javasolta, hogy a környezet feljavításának költségeit tekintsük a tisztább környezet értékének. Ez azonban irreális, és ha a költség-haszon

16


elemzéshez használnánk, akkor ez azt jelentené, hogy a költségek és a hasznok mindig egyenlők lennének. Ez még akkor sem jelentene semmi segítséget, ha igaz lenne, de nem az. Feltételezett piaci értékelés – a környezet érzékelt (feltárt) értéke A feltételezett piaci értékelés (CV) az a folyamat, amikor megkérdezzük az embereket, hogy ők mit tekintenek a környezet pénzben kifejezett értékének, és megvan az az előnye, hogy legalább is konzultálunk azokkal, akik számára az érték várhatóan fontos lehet. Azonban ez egy túl költséges eljárás ahhoz, hogy minden egyes víztest és minden intézkedés esetében végrehajthassuk. Az Egyesült Királyság levont néhány általános értéket kis számú különálló CV tanulmányok alapján, de ezekben a tanulmányokban különböző módon tették fel a kérdéseket, ami egy esetben nagyságrendileg eltérő válaszokat eredményezett. Problémát jelent az is, hogy a válaszolók egy része sokszor szélsőségesen abszurd értékeket ad meg, melyek köszönő viszonyban sincsenek a megfizethetőséggel. A felméréseket torzítják az elrontott válaszok is. Alapvetően nagy kockázatot jelent megbízni elméleti (hiptetikus) kérdésekre adott válaszokban, és kétségek merülnek fel a kisszámú tanulmányokból történő általánosítások érvényességével kapcsolatban. A CV megközelítést lehet alkalmazni a fizetési hajlandóság (WTP) számszerűsítésére, és használják is a környezeti érték helyettesítőjeként, de eltérő eredményeket hozott. Egy német tanulmány (Die Ermittlung von Umwelt- und Ressourcenkosten nach der Wasserrahmenrichtlinie: die Situation in Deutschland) - Benjamin Görlach, Eduard Interwies, Ecologic, Institut für Internationale und Europäische Umweltpolitik ) is kétségének ad kifejezést a feltételes értékelés módszerével kapcsolatban a magas költségek, illetve az eredmények kétes megbízhatósága fényében. A hagyományos közgazdászok feltételezik, hogy az emberek a költségek és hasznok számukra racionális elemzése alapján hoznak döntéseket, és olyan megoldást választanak, mely maximalizálja számukra a gazdasági hasznot. A „Az emberi viselkedés „ésszerű ember” modelljének kiterjesztése: hét fő elv” c. tanulmány, az Egyesült Királyság Környezetvédelmi Irodájának a 2006 szeptemberi Új Gazdasági Alapítványra készített tájékoztató jelentése feltárja azokat az okokat, hogy az emberek sokszor miért nem így hozzák meg a döntéseiket, és példákkal is szolgál. Ha egy férfi autót akar venni, vagy ha egy nő ruhát akar venni, meglehet, hogy egy nagyon drága típust találnak vonzónak. Ugyan megfelelőképpen figyelembe vehetik, hogy a drága típus ára reális, de mindenképpen több, mint amennyit személyesen hajlandók kiadni érte. Amennyit még hajlandók lennének kifizetni érte, az nagyjából egyenlő azzal, amit meg tudnak engedni maguknak. A fizetési hajlandóság és a fizetőképesség (ATP) ezért nem tükrözi szükségképpen a személy értékítéletét a környezetről, de különböző információkat nyújt. Haszon átvitel A feltételes értékelés magas költsége miatt kísérletek történtek a korlátozott számú tanulmányok eredményeinek általánosítására országos szinten. Ezt hívják haszon átvitel módszernek. Az Egyesült Királyságban sokszor az egyes tanulmányok nagyságrendileg különböző eredményeket produkáltak. Ez függött a kérdőívben foglalt kérdésektől és a felmérésben résztvevő térség társadalmi-gazdasági helyzetétől. Mindezek kétségeket ébresztenek az általánosított környezeti hasznok

17


értékével és érvényességével kapcsolatban. Ez nem egy akadémiai kérdés, hiszem nagy beruházási döntések függhetnek ezen értékektől.

2.9.3

Következtetések

A költség-haszon elemzés elvileg módszert nyújtana annak megbecsüléséhez, hogy a javító intézkedések adott csoportja több, vagy kevesebb költséggel járna-e, mint annak a környezeti haszonnak az értéke, amit létrehozna, és ez által gazdasági alapon „megéri-e” megvalósítani ". Azonban arra vonatkozóan nem tartalmaz jelzést, hogy az intézkedések csoportja megfizethető-e, és ezért szükségképpen a fizetőképesség a végső kritériuma annak, hogy az intézkedést meg lehet-e valósítani. Nincs jele semmi konszenzusnak a környezeti érték pénzbeli kifejezésének módszertanát illetően, és emiatt jelenleg nem célszerű a költség-haszonelemzést alkalmazni az aránytalan költségek megbecsülésének általános módszereként.

2.10

Fizetési hajlandóság

2.10.1 A városi vízi szolgáltatásokkal kapcsolatos intézkedések A városi vízi szolgáltatásokkal kapcsolatos intézkedések költségét a háztartások, és a lakosság fizeti. Lehet felméréseket alkalmazni az emberek fizetési hajlandóságáról a környezet javításáért, vagy pedig kompenzáció elfogadásáról a javítás helyett. Azonban ezen információ megszerzésének költsége hasonló a CV-hez, és ha elméleti kérdésként tesszük fel, akkor éppen úgy fennáll annak a veszélye, hogy irreális válaszokat kapunk a társadalom tagjaitól. Ezért gyakorlati szempontból csak kevés előnyt nyújt a költség-haszonelemzéssel szemben .

2.10.2 Mezőgazdaság A mezőgazdaságban gazdálkodókat általában nem kérdezik meg, hogy hajlandók-e fizetni a környezet javításáért, hanem vagy tanácsot, javaslatot, gyakorlati szabályozást vagy útmutatást ajánlanak fel nekik, vagy pedig olyan törvényeknek és szabályozásnak teszik ki őket, melyek pénzügyi következményeit el kell fogadniuk. Cserébe a mezőgazdasági támogatások egyre növekvő mértékben a földdel és a környezetgazdálkodással kapcsolatosak, és nem a mezőgazdasági termeléssel. Általában az EU-országokban a mezőgazdasághoz való hozzáállás gyakran ellentmondásos. Az agrárközösségek segítését célzó támogatásokat ellensúlyozzák a mezőgazdasági tevékenységeket egyre nagyobb mértékben érintő korlátozások, ami növeli az előállítási költségeket, és csökkeni a mezőgazdasági jövedelmeket. A gazdálkodók fizetési hajlandóságának mérésére szolgáló kísérletek eredménye könnyen előre jelezhető.

2.10.3 Ipar Az ipar ugyancsak abban a helyzetben van, mint a mezőgazdaság, azzal a különbséggel, hogy nem kap támogatást. Kétséges, hogy a feldolgozóiparra el lehetne-e készíteni a fizetési hajlandóság értelmes előrejelzését.

2.11

Fizetőképességi vizsgálat

2.11.1 A városi vízi szolgáltatásokkal kapcsolatos intézkedések

18


A CV módszereivel meg lehet becsülni az emberek saját véleményét azzal kapcsolatban, hogy van-e fizetőképességük, de gyakorlati szempontból ez semmilyen előnyt nem kínál. Hasznosabb megközelítés központilag fizetőképességének országos szintjét.

meghatározni

a

vízi

szolgáltatások

Ez jellemzően az átlagos jövedelmek maximális százaléka formájában történik. Azonban a jövedelmek megoszlása eltolódik a magasabb jövedelmek irányába, mint ahogy ez a következő oldalon feltüntetett ábrán látható. Ebben az elméleti példában az átlagos jövedelem 17 200€, de a medián jövedelem (a középső pont, amelynél 50%-nak van nagyobb, és 50%-nak kisebb jövedelme) 16 600€ és a módusz (a legvalószínűbb jövedelem) 13 500€. Ebből a népességből 30% kevesebbet keres 12 000€-nál, 20% kevesebbet 9 300€nál és 10% kevesebbet 6 500€-nál. A lakosság 53% kevesebbet keres az átlagnál. Társadalmi szempontból így az átlagos jövedelem eltúlozza a lakosság nagyobb részének a jövedelmét. Minthogy a vízhasználat, és ez által a vízdíjak nem függnek a jövedelemtől, célszerű a jövedelmek eloszlását és a megfizethetőségi határt nem az átlagos jövedelem, hanem mondjuk a 10 százalékpontos jövedelmi szintenként, például a jövedelmek 3-5%-ában meghatározni. Ez az aránytalan költségek megállapításának sokkal egyszerűbb és olcsóbb útja, mint a fent leírtak.

19


P opulation with that incom e (% )

Income distribution (hypothetical) 4.5

Mode

Median Mean

4 3.5 3 2.5 2 1.5 1 0.5

20 %-ile

0 0

5

10

15

20

25

30

35

40

Income (thousand euros)

20

45

50

55

60

65


2.11.2 Mezőgazdaság A gazdálkodók fizetőképességét általában nem szokták jobban figyelembe venni, mint a fizetési hajlandóságukat. A környezetvédelmi intézkedések következtében fellépő magasabb költségeket a piac erősségétől, valamint a termékek más forrásokból való olcsóbb beszerzési lehetőségétől függően vagy a gazdálkodó alacsonyabb jövedelme fogja felszívni, vagy pedig át lesz hárítva a fogyasztókra magasabb árak formájában. A szennyező fizet elv csak akkor működik, ha a gazdálkodó belenyugszik az alacsonyabb jövedelembe. Ha vannak támogatások, akkor az adófizető fizet. Ha emeli az árait, akkor a fogyasztó fizet. Alternatívaként a fogyasztó olcsóbb importárut vásárol minden valószínűség szerint egy olyan országból, ahol a környezetvédelmi előírások alacsonyabbak, és akkor a környezeti hatást exportálják. A gazdálkodó csökkent jövedelme is alacsonyabb kiadásokat fog eredményezni árukra és szolgáltatásokra, az ezen termékeket szállítóknak és szolgáltatásokat nyújtóknak pedig csökkentett jövedelmet.

2.11.3 Ipar A vízminőség meghatározni.

javítását

célzó

ipari

intézkedések

megfizethetőségét

nehéz

Egy gyár élettelen, és önmaga nem képes költségeket fedezni. A költségeket az emberek különböző csoportjai viselik, ami különböző módokon történhet. Ha a cég csökkentett profit formájában lenyeli a költségeket, akkor a tulajdonosok, vagy a részvényesek károsodnak vagy csökkent osztalékok, vagy pedig nyereséges fejlesztésekbe történő csökkenő beruházások formájában. Ha a cég növeli árait, akkor a vevő fogja megfizetni a költségeket. Bármelyik esetben a környezeti költségek megfizetésére fordított pénz csökkenteni fogja a más árukra és szolgáltatásokra fordítható összeget, ami a gazdaság többi szektorának okoz végső soron károkat. Ilyen körülmények között a szennyező fizet elv csak olyan mértékben működik, hogy a költségeket elsődlegesen a gyári tevékenységeknek kell állniuk. A költségek minden körülmények között gyorsan áthelyeződnek a gazdaság többi részére, ahol is végső soron azok az áltag emberek fogják azokat viselni, akik nem felelősek közvetlenül a szennyezésért.

2.11.4 A szennyező fizet elv és a megfizethetőség A „szennyező fizet elv” (PPP) azt sugalmazza, mintha a helyreállító intézkedések költségeit valamilyen módon kizárólag a szennyezők viselnék, de ez egy teljesen hamis benyomás. Függetlenül attól, hogy a szennyező hogyan reagál a költség kivetésére, ezek rövid időn belül szétterülnek a lakosság egyre szélesebb rétegére. A PPP ezért nem több egy jelszónál, ami azt mutatja, hogy a költségek milyen úton keresztül hárítódnak át a társadalom egészére. Ez után a megfizethetőség értékelése nem annak a specifikus kérdése, hogy mit bír el a mezőgazdaság vagy az ipar, hanem általánosabban az, hogy a lakosság mennyi pénz kifizetését engedheti meg magának a környezet javításáért. Ez azért van, mert végső soron nem történik meg a költségek lokalizálása azon vízgyűjtő területén belül, mely részesül az elvégzendő intézkedések hasznából.

2.12

Néhány ország tapasztalata

Egy prezentáció "(Dis-)proportionality of Costs in the Decision on Exemptions: Implementing the Economic Aspects of the WFD" - Leipzig, 7-8 July 2005 by

21


Benjamin Görlach & Eduard Interwies, Ecologic” áttekintette számos ország helyzetét az aránytalanul nagy költségekkel kapcsolatban. A prezentációban kifejtették, hogy politikai szinten az intézkedési programok megfizethetősége (a fizetőképesség) és a társadalmi-gazdasági hatások tekinthetők az aránytalanság kritériumának. A gyakorlatias megközelítés az, ha költség-haszonelemzést végeznek, akkor az a hasznok minőségi értékelésén (nem pénzbeli számszerűsítésén) kell, hogy alapuljon. Az intézkedések összehasonlítása viszont költség-hatékonysági elemzésre épül. A szerzők arra is felhívták a figyelmet a költség-haszonelemzés bizonytalansága által okozott problémákra és arra, hogy sokszor alig észrevehető különbség van a költségek és a hasznok között, ezért nehéz megalapozott döntést hozni. Az a következés tehát, hogy - bár vannak utalások, informális kommunikáció - még mindig nincs hivatalos állásfoglalás az aránytalan költségek meghatározásával kapcsolatban. Az Egyesült Királyság négy fajta megközelítés kombinációját javasolja az aránytalanság becslésére: 1) Az intézkedések programjának nettó jelenértékének meghatározása 2) Egyszerű gazdasági életképességi (megvalósíthatósági) vizsgálat, az érintett ágazatra való hatás elemzése 3) Az ágazatonkénti becsült költségek és a haszonhoz való hozzájárulás vizsgálata (a szennyező fizet elv érvényesülése) 4) A költségek és hasznok eloszlásának vizsgálata (kiket terhelnek a költségek és kik élvezik a hasznokat) Finnország a megfizethetőségi vizsgálatot preferálja. Hollandia két lépcsős complex megközelítést alkalmaz: 1. Gazdasági költség-haszon elemezés. Meghatározzák a költségek és hasznok jelenértékét, aminek 0-nál nagyobbnak kell lenni. 2. Megfizethetőség pénzügyi értékelése •

nemzeti szintű becslés a VKI céljainak elérésére vonatkozó fizetési hajlandóságra:: 90 - 105 Euro /háztartás vagy + 20% a vízzel kapcsolatos költségekre

•

Az ágazati hatások értékelése kifejlesztett modell segítségével.

A szerző véleménye az, hogy nem minden költséget és hasznot lehet pénzben kifejezni. A döntések politikai természetét el kell ismerni.

2.12 Következtetések és javaslatok 2.12.1 Következtetések A költség-haszon elemzés lenne a leginkább célravezető módszer annak meghatározásában, hogy a környezeti célkitűzések elérésére irányuló intézkedések adott csoportja elméletileg megéri-e. Azonban először is nincs megbízható, költséghatékony, általánosan alkalmazott és reprodukálható módszer a környezeti fejlesztések haszna pénzben kifejezett értékének meghatározására. A feltételezett piaci értékelés (CV) túl költséges az általános alkalmazáshoz, és különböző eredményeket hozhat a kérdőív pontos szövegezésétől függően. Jelenleg a költség-haszonelemzés nem célravezető módszer, belátható jövőben sem lesz az.

22

és valószínűleg a


Még ha (elméletileg) a költség-haszonelemzés azt is mutatná, hogy érdemes elvégezni az intézkedési programot, a végső teszt a megfizethetőség vagy a fizetőképesség volna azok számára, akik a költséget viselik. Egy programmal kapcsolatos fizetési hajlandóság vagy kompenzáció elfogadása, ha a programot nem valósítják meg, nem adja meg a környezet értékének objektív mértékét. Legjobb esetben is csak átlagként lehetne kiszámítani. Ha egy fizetési hajlandósági tanulmány eredményét elfogadnák és egy intézkedési program bevezetésének igazolására használnák fel, akkor a lakosság mintegy fele olyan helyzetben találná magát, hogy többet fizet, mint amennyit maga állított, hogy hajlandó fizetni. Nem bizonyos, hogy a fizetési hajlandóság korrelálna a megfizethetőség objektív mértékével Végezetül a fizetési hajlandóság mérése ugyanolyan költséges magvalósítás szempontjából, mint a CV. Az egyetlen módszer, ami objektív mértékét tudja adni annak, hogy mi lenne aránytalan, az a fizetőképesség meghatározása A CV technikáját lehetne alkalmazni a háztartások fizetőképességének meghatározására, hogy megismerjük az emberek saját becslését fizetési képességükről, de ennek a véghezvitele költséges, és sokkal nehezebb az olyan költségek vonatkozásában, melyeket közvetve fognak viselni. A szennyező fizet elv félrevezető. A költségek nem maradhatnak a szennyezőnél, hanem gyorsan szétterülnek a teljes társadalomban, és hatással lesznek a nemzetgazdaságra, csökkentve a fogyasztást és a gazdasági növekedést. A költségek nem korlátozhatók egy konkrét víztest vízgyűjtőjére, hanem szétterülnek az egész lakosságon. Egy intézkedési program megfizethetősége fontos, mivel érvül szolgálhat a késlekedés vagy derogáció megindokolására, a „jó ökológiai állapotnál" rosszabb célkitűzések elfogadásához. A megfizethetőség és az aránytalan költségek kérdését két szinten kell figyelembe venni. Az intézkedések számos költsége a víztest vagy a részvízgyűjtő szintjén jelentkezik, és a helyi lakosságnak kell fedeznie azokat. Itt a megfizethetőséget a helyi háztartási jövedelmek azon hányadához lehet viszonyítani, melyeket felemészt az intézkedések megfizetése. A mezőgazdasági gazdálkodók számos intézkedés költségét fogják viselni. Az állam nyújthat támogatást a gazdálkodóknak, hogy fedezni tudják a gazdálkodóknak szánt intézkedéseket, ekkor a költséget a teljes lakosság viseli (mert adóbevételekből fedezik a támogatásokat). Az ipari kibocsátásokat megcélzó intézkedések költségét a gyárak tulajdonosai viselik, de vagy megtéríttetik a magasabb termék-árakban, vagy csökkeni fog a profitjuk, és ezáltal az adóbevétel, a részvényeseknek kifizetett osztalékok, és esetleg a beruházások is. Az egyéb intézkedések költségének fedezése ugyancsak országos szinten történik. Egyes országok gazdagabbak, mint mások, és lehet érvelni azzal, hogy ahol a jövedelmek alacsonyabbak, ott alacsonyabbak-e a költségek, de ez félrevezető, mivel egy alacsony jövedelem mondjuk 5 %-át kitevő teher aránytalan hatással van a szegény emberek életkörülményeire, mivel az ő rendelkezésre álló jövedelmük alacsonyabb. Van még egy tényező. A gazdagságot általában a GDP alapján becsülik meg, még gyakrabban az egy főre eső GDP alapján. A vízkészletek (pl. a folyamok teljes hossza, tavak területe, felszín alatti vízkészletek) azonban az ország területétől függnek. A vízügyi költségek ezért

23


ugyancsak egy ország területétől függenek. Természetesen a sűrűn lakott országok, mint például Hollandia, nagyobb terhelésnek vetik alá vízi környezetüket, mint az alacsonyabb népsűrűséggel rendelkező országok. Mindamellett a megfizethetőség értékelésnél figyelembe kell venni, nemcsak az egy főre eső GDP mutatót, hanem az egy négyzetkilométerre jutó GDP-t is. Az 1. ábra mutatja a GDP/Km2 adatot a 25 tagországban és a tagjelölt országokban, valamint a GDP/Km2 értéket, ha minden országban egységesen 30.000 $ lenne az egy főre eső GDP. A különbségek meghökkentők. Magyarországon a GDP/km2 kevesebb, mint 9 %-a Hollandiáénak. Még ha mindegyik ország egyformán gazdag lenne, Magyarországon a GDP/Km2 még akkor is 30 %-a lenne Hollandiáénak. Ugyanaz az intézkedési program Magyarországon minden lakosnak több, mint tízszer annyiba kerülne, mint amennyibe Hollandiában kerülne, és még ha Magyarországon az egy főre eső GDP ugyanolyan mértékben nő, mint Hollandiában, akkor is több, mint háromszor annyiba fog kerülni egy főre vetítve. Ténylegesen több a víztest egy négyzetkilométerre vetítve Hollandiában, de általában a VKI egy főre eső költségei sokkal magasabbak lesznek a szegényebb, kevésbé sűrűn lakott országokban, mint a gazdagabb, sűrűbben lakott országokban. A megfizethetőség azonos kritériumait feltételezve Magyarország igazolhatná, hogy jogosan késlelteti a teljes intézkedési program bevezetését a gazdagabb, sűrűbben lakott országokkal összehasonlítva.

24


3. sz. ábra Egy km2-re jutó bruttó hazai termék (GDP)

GDP/km2 országonként 14000

12000

GDP/km2 ($'000)

10000

8000

6000

4000

2000

GDP/sq km

Potential GDP/sq km

2.12.2 Javaslatok A városi szolgáltatási költségeket közvetlenül a lakosság fizeti. Az ő fizetőképességüket országos szinten meg lehet határozni, mint a lakosság legszegényebb rétege jövedelmének azon százalékát, amit vízi (vagy egyéb) városi szolgáltatásokért ki tudnak fizetni. A mezőgazdaságban és az iparban az intézkedésekre vonatkozó fizetőképesség meghatározása politikai kérdést képez. Úgy kell megválaszolni, mint a nemzeti jövedelem vagy a GDP azon százalékát, amit a nemzet hajlandó megfizetni a víz ökológiai minőségének a javításáért azon felül, amit az alapintézkedések megvalósítása, mint például a városi szennyvízkezelés irányelv jelent. Ezt a kiegészítő intézkedésekre jutó költséget területük vagy lakosságuk nagysága alapján hozzá lehet rendelni azokhoz a víztestekhez, melyeknél kiegészítő

25

The Netherlands

Belgium

UK

Germany

Denmark

Italy

France

Austria

Ireland

Portugal

Spain

Slovenia

Greece

Czech R

Hungary

Poland

Sweden

Slovakia

Finland

Lithuania

Romania

Estonia

Bulgaria

Latvia

0


intézkedésekre van szükség a mezőgazdaságban vagy az iparban. Ez fog adni egy olyan pénzösszeget, ami „rendelkezésre áll” a kiegészítő intézkedésekhez minden egyes víztestnél.

26

Vállalkozási szerződés a Víz Keretirányelv végrehajtásának elősegítésére II. fázis. 3. Előrehaladási Jelentés. 17. melléklet

Recommend Documents