Válaszok gyerekeknek és minisztereknek

Miért fontos a biodiverzitás? Válaszok gyerekeknek és minisztereknek

Miért fontos a biodiverzitás? Válaszok gyerekeknek és minisztereknek Copyright © CEEweb for Biodiversity, 2010 A CEEweb a Biológiai Sokféleségért civil szervezetek nemzetközi hálózata. A CEEweb küldetése a biodiverzitás megôrzése a fenntartható fejlôdés elôsegítésén keresztül. Szöveg | Hajdu Klára és Herman Judit Szerkesztés | Herman Judit és Kiss Veronika Fordítás | Rigó Zsófia Illusztráció | Kis Attila Design | www.farm.co.hu Köszönetnyilvánítás: Szeretnénk megköszönni Bolgár Blankának, Kiss Gyulának és Kristina Vilimaitenak a kiadványra áldozott idejüket, valamint hasznos ötleteiket a könyv illusztrációihoz.

Miért fontos a biodiverzitás? Válaszok gyerekeknek és minisztereknek

„Jó utat, Zsuzsi!”

megkezdôdik az utazás... Zsuzsi hétéves kislány – „már majdnem nyolc”, ahogy mondani szokta, amikor ismeretleneknek mutatkozik be. Minden olyasmit szeret, amit a kislányok szeretni szoktak, például kinyújtott karral leszaladni a domboldalról és sokáig pancsolni a habfürdôvel. Az állatokat is kedveli. Van egy Lóri nevû nagy hörcsöge, aki imád enni. Szegény Lóri ezen a nyáron magányos lesz, mert Zsuzsi elutazik: a nyarat nagymamájánál tölti vidéken. Ez az elsô igazi utazása a szülei nélkül. Mint mindig, nagyi az utazás napján is korán érkezik. Könnyû neki, mert nem alszik túl jól. Ahogy mindig mondogatja: „A tyúkokkal kelek”. Zsuzsi ezt sosem értette igazán. Mi köze ennek a tyúkokhoz? Hát nem addig alszanak, ameddig csak akarnak? Annyi kérdése van, és a nagyi most végre két teljes hétre csak az övé lesz!

Ahogy felszállnak a vonatra, nagyi az ablak mellé ülteti Zsuzsit. Tudja, hogy Zsuzsi a világon mindennél jobban szeret nézelôdni. Néha tévézik is, de ez mennyivel izgalmasabb! A vonatablak pont olyan, mint egy óriási tévé, de itt a film igazi, és az emberek és állatok olyan gyorsan mozognak. A fülkében mások is ülnek. Egy idôsebb bácsi helyes kis bajusszal és egy 16 év körüli fiú. A srác érdeklôdve pillant Zsuzsi felé. Mindig is szeretett volna egy kishúgot. Zsuzsi kedvéért még az iPodját és a Tudományos világ magazint is hajlandó félretenni. Mire a vonat elindul, már összebarátkoztak. A fiú – Péternek hívják – mosolyog a kislányon, aki izgalmában fel-alá ugrál az ablaknál. „Jó utat, Zsuzsi!” – mondja. És megkezdôdik az utazás.

3

Biodiverzitás

A Brassica oleracea egy növény, aminek rengeteg kultúrverziója van.

Zsuzsi az elsuhanó városi kerteket nézegeti. Hirtelen meglát egy nagy kertet telis-tele különbözô színû virágokkal – alig tudja az összes szín nevét. Zsuzsi: Nagyi! Miért van ott annyiféle virág? Nagyi: Ahogy az emberekbôl is sokféle van, az állatok

4

és növények is ugyanolyan sokféle formájúak lehetnek. Az állatvilágot faunának, a növényvilágot pedig flórának hívják. A földi élet sokmillió év alatt alakult ki úgy, amilyennek ma látjuk. A föld ettôl kivételes. Péter: Ez a bolygó túl nagy ahhoz, hogy az egész csak az embereké legyen. És elég unalmas is lenne, ha csak mi élnénk itt, nem igaz? Zsuzsi: Én minden virágot szeretek. De a legjobban a piros tulipánt! És az ibolyát! És a rózsát… Bácsi: Én is közbeszólhatok, ifjú hölgy? Ezt úgy hívják, hogy a földi élet biodiverzitása. A bio életet jelent, a diverzitás pedig sokszínûséget, egy dolognak a sokféle formáját. Péter: Én ismerem ezt a szót. Azt jelenti, hogy a földön rengeteg faj él, rókák, szarvasok, sündisznók és így tovább… Bácsi: No igen – de ennél még sokkal többet is jelent! A  biodiverzitás azt jelenti, hogy a fajokon belül is rengeteg forma létezik. Nézzünk csak egy példát. A Brassica oleracea egy növény, aminek rengeteg kultúrverziója van. A brokkoli, a kelbimbó, a káposzta, a karfiol, a kelkáposzta, a mángold, a kínai brokkoli és a karalábé mind ennek

az egyetlen növényfajnak a különbözô változatai. Gondoltátok volna? De a biodiverzitás még ennél is többet jelent! Azt is jelenti, hogy rengeteg különféle faj létezik, különbözô növények, állatok, gombák és baktériumok. Az utolsó jelentése pedig az ökoszisztémák sokfélesége. Péter: Mi az az ökoszisztéma? Bácsi: Az élôlények összetett rendszere. Egy erdô vagy egy tó önálló ökoszisztéma: olyan élô dolgokból épül fel, aminek a tagjai a rendszeren belül együtt növekednek és mûködnek. Egy ökoszisztémában minden egyes fajnak megvan az egyedi, semmi mással nem helyettesíthetô szerepe. Ezért az ökoszisztémák jó mûködéséhez szükség van a fajok sokféleségére. Zsuzsi: Tudom, hogy miért jó az alma. Szeretem az almát! Vicces magjai vannak, amibôl nyakláncot lehet fûzni. De miért kell a többi? Nagyi: Minden növény és állat ajándék számunkra. Gondolj csak bele, mi minden jó jön a földtôl. Az étel, amit mindennap eszel. A tiszta víz, amit iszol. A gyógynövények, amibôl teát fôzöl. A rost, amibôl a ruhád készül. A fa, amibôl az ágyad van. Zsuzsi: Tudom, hogy a természet fontos. De miért kell, hogy ennyire különbözô legyen mindenhol? Péter: Azt hiszem, tudom a választ! Minél változatosabb és érintetlenebb a természet, annál jobban tud egységes rendszerként mûködni. És ezek a jól-mûködô rendszerek nagyon fontosak az éghajlat, a tiszta víz, a jó levegô vagy a táplálékunk szabályozásában.

Bácsi: Fiacskám, teljesen igazad van. Ezeket az „ajándékokat” nem tudjuk a piacon vagy a boltban megvenni, de mégis mindannyiunknak szükségünk van rájuk az életben maradáshoz. A kiszámítható éghajlat, a tiszta víz és

a jó levegô mindaddig a természet ingyenes „ajándéka”, ameddig az ökoszisztémák rendszereit nem bolygatjuk meg. Ezeket egyébként ökoszisztéma szolgáltatásoknak is hívják.

Egy ökoszisztémában minden egyes fajnak megvan az egyedi, semmi mással nem helyettesíthetô szerepe. Ezért az ökoszisztémák jó mûködéséhez szükség van a fajok sokféleségére.

5

Intenzív mezôgazdaság Zsuzsi unatkozni kezd, és megint az ablakon nézelôdik. Hirtelen izgatott lesz. Zsuzsi: Mi ez a nagy föld? Nagyi: Ez egy kukoricatábla, szívem. Zsuzsi: Hogyhogy ez a kukorica ilyen magasra nô? Nagyi: Szerintem a sok vegyszer miatt lehet, amit rá-

6

szórnak. Péter: Igen, ez a modern technológia vívmánya. Manapság sokkal több élelmiszert tudunk termelni. A vegyszerek, amiket itt használtak, valószínûleg rovarirtók és mûtrágyák, és nagyon hasznosak. A rovarirtók kiirtják a  kártevôket, a mûtrágya pedig a tápanyagtartalmával segít a kukoricának nagyobbra nôni. Bácsi: Hát igen. Manapság a mezôgazdasági növények csakugyan nagyobbra nônek, és több a hozamuk. Ezt úgy hívják, „intenzív mezôgazdaság”. De ez a legtöbbször sajnos azt jelenti, hogy mérgezô vegyszereket, nehézgépeket és egyre gyakrabban genetikailag módosított terményeket használunk. Zsuzsi: Ezek a kukoricák olyan szépek! Ennyi étellel sosem fogunk éhezni! Nagyi: Örülnék, ha igazad lenne, szívem. De sajnos, ez nem így van. Manapság több ember éhezik, mint bármikor eddig. Nem is igazán értem, hogy miért van szükségünk mérgezô vegyszerekre és nagy gépekre. Régen teljesen jól elboldogultunk nélkülük. Én soha életemben

nem permeteztem a kertemet, de még mindig megvan az az almafa, amit a nagyapám ültetett, és mondhatom, az egész faluban híres termést hoz! Bácsi: No igen, de a néni kertjében olyan növények teremnek, amik abban a környezetben alakultak ki, vagy idegen szóval oda adaptálódtak. Az ilyen földeken a  munkát rábízhatjuk az élôvilágra: a gilisztákra, rovarokra, baktériumokra és gombákra. A néni kertjében a madarak eszik meg az atkákat, és gépek helyett valószínûleg saját kezével végzi a kerti munkát. Zsuzsi: Akkor miért nem tudják a madarak mindenhol megenni a rossz rovarokat? Minek kellenek a mérgek? Nem akarok a kukoricámban mérget enni! Bácsi: Az intenzív mezôgazdaság azt jelenti, hogy ugyan egy szûkebb területen használjuk a természeti forrásokat, de a lehetô legtöbb termést akarjuk kicsikarni belôle. No és szeretnénk olyan területeket is felszán­tani, amik amúgy nem alkalmasak mezôgazdasági termelésre, mert a talaj rossz minôségû, túl vizes vagy éppen túl gyakoriak arrafelé az aszályok. És ennek ára van. Nagyi: Szerintem nem természetes, amikor egy területrôl olyan rengeteg termés kerül ki. Az én idômben tudtuk, mennyi búzát takaríthatunk be a földünktôl – de azt is tudtuk, hogy nem okozunk kárt a talajban. Péter: De tényleg károsodik a talaj? Miért rossz a földnek az intenzív mezôgazdálkodás?

Ezt úgy hívják, „intenzív mezôgazdaság”. De ez a legtöbbször sajnos azt jelenti, hogy mérgezô vegyszereket, nehézgépeket és egyre gyakrabban genetikailag módosított terményeket használunk.

7

Bácsi: Amikor csak az élelmiszertermelésre fókuszálunk,

8

óhatatlanul is károsítjuk a terület más funkcióit és természetes ökoszisztémáit. Az elmúlt ötven évben a kukorica hozama több mint megháromszorozódott. Gondolj csak bele! Ezeken a területeken a talaj nem tud rendesen megújulni, a talaj belsô természetes tápanyagciklusa kiegyensúlyozatlanná válik, a területet az állatok és növények sem tudják többé élô- és búvóhelyként használni. Az intenzív mezôgazdálkodás mindig a biodiverzitás csökkenéséhez vezet. Nagyi: Én el tudom képzelni, hogy ez a sok modern gép és vegyszer ennyi bajt csinál. Bácsi: Valóban. Mindig megvan annak az ára, ha a természeti folyamatokat emberi cselekedetekkel próbáljuk helyettesíteni. És itt nem csak a termôföldrôl van szó. A  megmûvelt földeken kívül máshol is kárt okozunk. Gondoljatok csak arra, hogy a mûtrágyákat, rovarirtókat és mezôgazdasági nagygépeket hogyan állítják elô. Ezek a folyamatok mind energiaigényesek, és szennyezik a környezetet. Az ilyen termékek szállítása és a gyártási hulladék kezelése is energiaigényes, és rengeteg természeti erôforrást használ. Az intenzív mezôgazdálkodás áttételes környezeti nyomása sokkal nagyobb, mint amit itt látunk a megmûvelt földeken. Péter: De ha ennyi kárt teszünk a földekben azért, hogy több ennivalót termeljünk, akkor miért van mégis annyi éhezô? Ezt nem értem… Nagyi: Szerintem fiatalember az éhínség olyan probléma, amit az emberek nagyrészt maguknak köszönhetnek. Ez olyan társadalmi dolog: vannak, akiknek sokkal több ennivalójuk van, mint amire szükségük lenne, miközben másoknak a mindennapi betevôjük sincs meg. Bácsi: Igaz. A mi társadalmainkban az aratás és a tényleges fogyasztás között az élelmiszerek felét elpocsékolják. Tudtátok, hogy még a saját konyhánkban is kidobjuk az élelmiszerek 15 százalékát, mielôtt azok lejárnának? Ha igazságosabb rendszert alakítanánk ki az étel elosztására, nem éheznének emberek milliói.

9

Az intenzív mezôgazdálkodás mindig a biodiverzitás csökkenéséhez vezet.

Intenzív mezôgazdálkodás, b i o d i v e r z i t á s - c s ö kk e n é s é s h ú s e v é s

10

Péter: Tehát a bácsi azt mondja, hogy ha a normálisnál többet veszünk el a természettôl, akkor az nem tud nekünk annyi „ajándékot” adni? És örökre el fogjuk veszíteni a biodiverzitást? Bácsi: Sajnos ez a helyzet. Zsuzsi: De mi van a kis bogarakkal, amiket mondtatok? Minek kellenek a nagyi kertjében? Nagyi: Ó, mindig szükségünk lesz mindenféle élô­ lényekre. Gondolj csak a méhekre és más bogarakra. Olvastam valahol, hogy minden harmadik kukorica, amit megeszel, úgy született, hogy a rovarok odavitték a virágport a kukorica bibéjére. Az ilyen apró élôlények nélkül biztosan nem lenne kukoricánk és sok más gyümölcsünk. Péter: Igen, tudom. Az ilyen rovarokat beporzóknak vagy pollinátoroknak hívják. Ezek szállítják a virágport növényrôl növényre. Bácsi: Így van. Ezek a rovarok például semmiféle modern technológiával nem helyettesíthetôk. Egy ökoszisztémában az élôlények egyetlen nagy közösségben élnek. Olyan ez, mint egy város: szükség van asztalosra, tûzoltókra, tanárokra, satöbbi. Ha ezek közül csak egyet is elveszítünk, a város elôbb-utóbb megbénul. Egy ideig persze még mûködik, de nem sokáig. Mostanában a méhek és a többi beporzók rejtélyes módon pusztulnak. Nem tudni pontosan, mi pusztítja ôket ilyen nagy számban, de az biztos, hogy annyira megzavartuk ôket, amit már nem tudnak túlélni. Péter: De én hallottam, hogy vannak nemzeti parkok és valami Natura 2000 nevû területek is. Ezek nagy területek, ahol nincs intenzív földmûvelés. Ez nem segít? Vé-

gül is abból nem lehet gond, ha nem az összes területen folytatunk intenzív földmûvelést. Bácsi: Aha! Tehát hallottál a védett területekrôl és az ökológiai hálózatokról! Péter: Igen, hallottam róluk, de nem biztos, hogy tudom, mik ezek. Bácsi: Olyan védett európai területek, amiket évtizedekkel ezelôtt hozták létre, hogy egyes fajokat és élôhelyeket megvédjenek a káros emberi beavatkozásoktól. A Natura 2000 például az összes Európai Uniós országban megtalálható ökológiai szempontból fontos terület hálózata. A hálózat célja, hogy megôrizzük az Európai Unió természetét a jövô számára, de közben a hálózat területén emberei tevékenységeket is végezhessünk. Péter: Tehát vannak kiterjedt természetes területek. Akkor mégis mi a rossz abban, ha valahol máshol intenzív mezôgazdaság folyik? Bácsi: Akár még igazad is lehetne. Az intenzív mezôgazdálkodás talán csakugyan nem okozna problémát, ha tudnánk, hogy miért és hol alkalmazzák, és ha korlátoznánk a mértékét – fôleg az Európai Unión kívül esô területeken. Az intenzív mezôgazdasághoz kapcsolódó összes áttételes környezeti nyomást korlátozni kellene. De ez nem történik meg. Az intenzív mezôgazdálkodásra és más szektorokra nincs megfelelô korlátozás és szabályozás – fôleg a szegényebb országokban. Zsuzsi: De miért kell ez a sok nagy kukoricaföld, ha en�nyire rosszat tesz és még így is éhesek az emberek? Péter: Eszembe jutott egy cikk a húsfogyasztásról. Abban olvastam, hogy a mezôgazdasági termények nagy részét szarvasmarhák etetésére fordítják.

11

Az intenzív mezôgazdálkodásra és más szektorokra nincs megfelelô korlátozás és szabályozás – fôleg a szegényebb országokban.

A világ szarvasmarhái, tehenei, disznói és csirkéi annyi élelmet fogyasztanak, amennyi fedezné 8,7 milliárd ember kalóriaigényét. A mi kényelmünkért nemcsak a természet, hanem emberek milliárdjai is szenvednek…

12

Zsuzsi: Mi az a szarvasmarha? Péter: A marhahusi, amit megeszel. Zsuzsi: Fúj, nem szeretem! Az kemény és rágós. Nem is

szeretek semmilyen húst, csak a csirkét.

Bácsi: Nos, jól teszed. Ha több ember lenne olyan, mint

te, kevesebben éheznének a földön. Tudtátok, hogy egy kiló marhahús elôállításához nyolc kiló takarmányra van szükség? A világ szarvasmarhái, tehenei, disznói és csirkéi annyi élelmet fogyasztanak, amennyi fedezné 8,7 milliárd ember kalóriaigényét. Péter: Hú, ez hihetetlen. Az állatokat több élelemmel etetik, mint amennyi elég lenne az egész világ népességének etetéséhez?! Zsuzsi: De akkor miért esznek az emberek husit? Nagyi: Valószínûleg a kényelem és az anyagi jólét miatt. Az én idômben nem volt napi kétszer húsevés. Húst vasárnaponta ettünk, és kész. Péter: Szóval a mi kényelmünkért nemcsak a természet, hanem emberek milliárdjai is szenvednek… Bácsi: És ezt a szenvedést a szegényebb országokba exportáljuk.

13

Szegénység és éhínség Zsuzsi: Mi az, hogy exportáltjuk? Nagyi: Eladjuk egy másik országnak… Szóval a sok

14

húsevés miatt több termôterületre van szükségünk saját magunk és állataink etetésére, mint amennyink van. És ezért olyan országoktól veszünk takarmányt, ahol esetleg éheznek az emberek. Bácsi: És ami még ennél is rosszabb, manapság már az autóinkat is emberi élelemmel etetjük. A gabonát, repcemagot, pálmaolajat és szójababot mind üzemanyagként használjuk. Ezek emberi fogyasztásra is alkalmasak lennének, vagy lehetne mást termeszteni azon a talajon, amit most ezek a növények foglalnak el. Péter: Ezeket hívják bioüzemanyagoknak, ugye? Bácsi: Valóban. Te aztán tájékozott egy fiatalember vagy! Péter: De én azt olvastam, hogy a bioüzemanyagok tudományos áttörésnek számítanak! Ez a megoldás az energiaproblémára. Ha áttérünk a fosszilis üzemanyagokról a bioüzemanyagra, mindig lesz elég energiánk. Nagyi: Hát nem is tudom… Nem tûnik helyesnek állatokat és autókat takarmánnyal etetni, amikor a földön egymilliárd ember éhezik. Bácsi: Ez egy nagyon fontos érv. Sokan egyetértenek Önnel. Hallottatok az élelmiszerválságról is? Zsuzsi: Mi az, hogy válság? Nagyi: Egy olyan helyzet, amikor valaki nagy veszélyben van, és valamit gyorsan csinálni kell, hogy segítsünk rajta. Bácsi: 2008-ban kirobbant egy élelmiszerválság. A rizs és más alapvetô élelmiszerek ára 80 százalékkal magasabb lett. A szegény országokban amúgy is kevesebb az élelmiszer, de ettôl minden még drágább is lett. Ezeken a helyeken mindenkinek kevesebb élelmiszer jut, különösen a nôknek, akik a helyi szokások miatt kevesebb ételhez jutnak, mint a férfiak és a gyerekek. Péter: Igen, hallottam, hogy 2008-ban Haitin, Elefántcsontparton, Egyiptomban, Mexikóban és Marokkóban

is voltak éhség-lázadások. De nem igazán értettem, hogy mi volt a baj. Bácsi: Nos, a baj egyik oka a bioüzemanyagok voltak. A földön egyszerûen nincs elég termôterület ahhoz, hogy az embereket és az autókat is etessük. Ha a legtöbb ember autó helyett biciklivel vagy gyalog közlekedne, a rizshez hasonló alapvetô élelmiszerek ára nem ment volna fel ennyire. Zsuzsi: Ez mind azért van, mert az emberek bicikli helyett autóval járnak? Bácsi: Persze van más oka is. Például az üzemanyagárak emelkedése, az élelmiszer-spekulánsok, a rossz idôjárás és a növekvô indiai és kínai húsfogyasztás. Péter: De a szegény országok miért nem tudnak elég élelmet termelni maguknak? Ezt sosem értettem. Ott is vannak nagy termôföldek meg esô. Bácsi: Ennek számos oka van. A szegényebb országokban, fôleg Afrikában, a múlt században lerombolták a hagyományos törzsi kultúrát. A mûvelhetô földterületek nagy részét ma már nem a helyi lakosság élelmezésére használják. Ezek a területek termelik a takarmányt, amivel mi az állatainkat és az autóinkat etetjük, vagy az olyan luxuscikkeket mint a kávé, kakaó és dohány. Péter: Sosem gondoltam eddig a csokira és a kakaóra így… Bácsi: Általában nem szoktunk. A szegény országok helyi piacainak tönkretételéhez amúgy az élelmiszersegélyezés rendszere is hozzájárul. Ma már emberek milliói függenek külsô segítségtôl ahelyett, hogy saját magukat látnák el, ahogyan évezredekig tették. A gazdagabb országok saját termelôiknek olyan mezôgazdasági támogatásokat adnak, amik szintén megnehezítik a fejlôdô ország farmereinek, hogy versenyképesek legyenek az európai piacokon. És ami még rosszabb: a klímaváltozás is a szegényebb országokat sújtja a legjobban. Tönkre teszi a terméshozamukat. Péter: De miért bomlottak fel a törzsi kultúrák?

Manapság már az autóinkat is emberi élelemmel etetjük. Ha a legtöbb ember autó helyett biciklivel vagy gyalog közlekedne, a rizshez hasonló alapvetô élelmiszerek ára nem ment volna fel ennyire.

15

Bácsi: Hm. Egy dolog az, hogy a városok egyre jobban terjeszkednek, így sok vidéki szegény úgy gondolja, hogy a városokban jobb dolga lesz, és odaköltözik. Ezekben az országokban sokszor háborúk zajlanak az energiáért, földért, vízért és az erôforrásokért. A háborúk megnehezítik a földmûvelôk munkáját, akik szintén áttelepülnek a városokba. Zsuzsi: És mi az a szó, amit az elôbb mondtál… támogat vagy mi?

Bácsi: Aha! Támogatások. Azt jelenti, hogy az állam pénzt ad a földmûvelôknek. Ez azért fontos, mert a mezôgazdaság mindig megújuló erôforrásokat használ, ezért a termelôk nem tudnak versenybe szállni az iparral, amely nem megújuló erôforrásokat használ. A mezôgazdaságra viszont a napi élelmünk miatt szükségünk van, így annak muszáj mûködnie. Ezért van, hogy a gazdagabb országokban a termelôk plusz pénzt, úgynevezett mezôgazdasági támogatásokat kapnak az államtól.

A takarmányt sokszor olyan országoktól vesszük, ahol az emberek éheznek. Ha kevesebb húst ennénk, vagy teljesen lemondanánk róla, az egész mezôgazdaság mûködését megváltoztathatnánk.

16

Péter: De a föld lakossága folyamatosan növekszik. Rengeteg ember él a földön. Tudnánk egyáltalán mindannyiukat nem intenzív mezôgazdálkodással etetni? Nagyi: Az elôbb hallottuk, hogyha az összes takarmánynak és üzemanyagnak használt élelmiszer az éhezôkhöz jutna, az éhínség nem lenne többé probléma. Bácsi: Ez így van. Annyi mindent tehetünk. Vigyázhatunk, hogy ne pazaroljuk az ételt a mindennapokban. Figyelhetünk rá, hogy ne vásároljunk távolról érkezô élelmiszereket. Áttérhetünk méltányos kereskedelembôl származó termékekre.

Zsuzsi: Az mi? Bácsi: A méltányos kereskedelem, angolul fair trade azt

jelenti, hogy a gazdagabb országok lakosai igazságos árat fizetnek a fejlôdô országok termelôinek a termékeikért. A magasabb bevételbôl a termelôk jobb szociális és környezeti körülmények között élhetnek. Tehát ha véget akarunk vetni annak, hogy a gazdag országok kizsákmányolják a szegényeket, akkor fair trade boltokból vegyük a kávét, kakaót, teát, banánt, gyapjút és a déli gyümölcsöket. Péter: És mi a helyzet a hússal?

Biomassza és bioüzemanyagok Bácsi: Ja igen, a húskérdés. Amint már mondtam, a

takar­mányt sokszor olyan országoktól vesszük, ahol az emberek éheznek. Ha kevesebb húst ennénk, vagy teljesen lemondanánk róla, az egész mezôgazdaság mûkö­ dését megváltoztathatnánk. Péter: De én szeretem a húst. Akkor rosszat teszek, ha eszem? Bácsi: Ha csak hetente egyszer vagy kétszer ennénk húst, már az is nagyban csökkentené a mezôgazdaságon lévô nyomást. Fôleg akkor, ha biogazdaságokból származó húst ennénk, lehetôleg csirkét. De az biztos, hogy a világ problémáit nem tudjuk megoldani, ha nem változtatunk a saját viselkedésünkön.

A vonat tovább zakatol. Péter mélyen a gondolataiba merül, a többiek is hallgatnak. Péter: Szóval a bioüzemanyagok és az intenzív mezôgazdálkodás nem az igazi megoldás. Bácsi: Az intenzív mezôgazdálkodásra fôleg azért van szükség, hogy a felesleges igényeinket kielégítsük. Emiatt van az is, hogy olyan sokan támogatják a genetikailag módosított növények, röviden GMO-k használatát. Ezek olyan növények, amelyeknek nagyobb a hozamuk, mert mesterségesen megváltoztatták a genetikai képletüket. Vagy itt van az autók példája: ezek a szép sárga repcemezôk, amiket a vonatablakból látsz, nem az embereknek termelnek élelmet, hanem az autóknak üzemanyagot. Ez egyszerûen elfogadhatatlan, amíg emberek százmilliói nem jutnak élelemhez. Nagyi: Az én idômben sosem használtunk volna ilyen bioüzemanyagokat. Ráadásul mi spóroltunk, ahol csak tudtunk… Nekem nem úgy tûnik, hogy ezekkel a genetikusan manipulált növényekkel manapság kevesebb ember éhezne. Bácsi: Igaza van asszonyom. Szép elképzelés, hogy mentsük meg a fejlôdô világot GMO-kkal, de ez a nem számolja fel az éhezés kiváltó okait. A GMO piacot a lobbiérdekek mozgatják: nagy cégek, amik az állandó növekedésben érdekeltek és nem az alapvetô problémák megoldásában. Ez a piac csak a végeláthatatlan, értelmetlen növekedésrôl szól. Péter: De nem tudnánk legalább néhány növényt energia-elôállításra használni? Annyiféle növény van, egy részét biztosan lehetne energiának felhasználni. Nagyi: Ez mondjuk igaz. Fiatalkoromban mi csak fával fûtöttünk. Ez rossz volt? Kárt tettünk a környezetben? Bácsi: Ez attól függ, hogy az ember mennyi növényi anyagot, milyen módon és milyen céllal használ. A nö-

17

18

vényi alapú energia-hordozókat, mint a fa is, évszázadok óta használják energia elôállítására. Az ilyen növényeket biomasszának hívják és önmagukban nem károsak. De gondolkodnunk kell, amikor biomasszát használunk. Péter: Jó, azt már értem, hogy részben a bioüzemanyagok miatt éhezik annyi ember, és részben ezek felelôsek a biodiverzitás csökkenéséért is. De hát az emberiség tényleg évezredek óta fával tüzel. Zsuzsi: Szeretem a nagy tüzeket. Jó melegek és szép szikrákat lehet látni. Bácsi: Az önmagában nem gond, ha egyes emberek azért tüzelnek fával, hogy tudjanak fôzni és fûteni. De ha több száz millióan csak azért égetnek növényeket, hogy kielégítsék az állandóan növekvô energiaigényeiket, az komoly galibát okozhat. Ezért mindig fontos kérdés, hogy az adott biomassza egészséges és természetes ökoszisztémából származzon, ne pedig mesterségesbôl. Az is fontos, hogy a biomassza egész életútja alatt pozitív környezeti mérleget mutasson, ideértve a szénmegkötési-kibocsátási mérleget és a földhasználati következményeket is. A földhasználatról már beszéltünk: az élelmiszertermelés és az energiatermelés között egyre nagyobb verseny van a földekért. Nagyi: Az én ötletem az, hogy olyan energiaforrásokat kellene használnunk, amik minden ember számára ugyanúgy elérhetôk. Ha ezekbôl elegendô van ahhoz, hogy mindenki használja, akkor az egy igazságos energiaforrás. Szerintem csak így használhatjuk az energiát hosszú távon. Bácsi: Ez nagyon jó gondolat. Mindenkinek jusson belôle elég – méghozzá hosszú távra. Ezt úgy hívják, hogy fenntarthatóság. Az energiát és egyéb erôforrásokat fenntartható módon kell használnunk, különben még a mai problémáknál is nagyobb bajokba ütközünk majd.

Részben a bioüzemanyagok miatt éhezik annyi ember, és részben ezek felelôsek a biodiverzitás csökkenéséért is.

19

A jövôben valószínûleg még több ökoszisztéma fog összeomlani. Ez akkor fog bekövetkezni, amikor olyan mértékben beleavatkoztunk a mûködésükbe, hogy már nem tudják betölteni a természet rendjében játszott szerepüket.

20

Fenntarthatóság és az ökoszisztémák összeomlása Zsuzsi: Milyen bajokba? Bácsi: Még több szegénység és még nagyobb éhínség…

Tudod, hogy hány ember él szinte semmibôl? Kevesebb, mint napi két dollárból? Nagyi: Azt hallottam, hogy több mint egymilliárd. Bácsi: Így van. 2006-ban 2,6 milliárd ember – az emberiség 40 százaléka volt ennyire szegény. És ebbôl egymilliárdan kevesebb, mint napi egy dollárból, két-háromszáz forintból tengôdnek. El tudod ezt képzelni? Péter: Ez olyan szörnyû. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi ember nyomorog. Majdnem minden második ember… Nagyi: És ez nem csak az ételrôl szól. Ha jól tudom, a vízzel is rengeteg baj van. Bácsi: Igen, ugyanazok a problémák a vízzel is. Már 2000-ben több mint egymilliárd ember nem jutott tiszta ivóvízhez. Ha nem változtatunk a szokásainkon, és tovább romboljuk a természetet, még több katasztrófa következik majd be. Már most is sokan vannak, akiknek el kell hagyniuk az otthonukat, mert a klímaváltozás miatt a környezetük mára lakhatatlanná vált. Az ilyen embereket környezeti menekülteknek nevezik. A Vöröskereszt szerint ma már több ember kényszerül otthonát hátrahagyva menekülni környezeti katasztrófák, mint háborúk miatt. Péter: Hû, én errôl még sose hallottam! Bácsi: A jövôben valószínûleg még több ökoszisztéma fog összeomlani. Ez akkor fog bekövetkezni, amikor olyan mértékben beleavatkoztunk a mûködésükbe, hogy már nem tudják betölteni a természet rendjében játszott szerepüket. Az ökoszisztémák „ajándékai”, az ökoszisztéma szolgáltatások is hanyatlásnak indulnak. Gondolj csak a klímaváltozásra.

21

Péter: Valahol olvastam, hogy 2008-ban Ciprus Görög-

22

országtól vett vizet, mert nem volt elég esô, és elfogyott az ivóvize. Ez például az ökoszisztémák összeomlása, amikor a természet nem tudja tovább nyújtani a szolgáltatásait, például az esôt és az ivóvizet? Bácsi: Igen, ez is egy ilyen példa. De van egy csomó másik is. Gondolj csak az Aral tóra. Nem is olyan régen a világ négy legnagyobb belföldi tava között volt. Amikor a két fô folyóját elterelték, hogy öntözzenek velük, a tó zsugorodni kezdett. Mára az eredeti területének a negyede. Péter: Hallottam az Aral tóról. Egy filmet is láttam róla. A megmaradt víz borzasztóan sós és szennyezett, ezért a tó elveszítette a természetes élôvilágát. A helyi halászati ipar eltûnt, a partmenti halászfalvak hajótemetôk. Volt errôl pár szörnyû kép is. Bácsi: És ez csak a kezdet. A természeti ökoszisztéma összeomlásával jött a munkanélküliség és más környezeti problémák. A szél elfújja a sót a kiszáradt tengerfenékrôl, ami károsítja a vidék termését, szennyezi az ivóvizeket, és mindenféle betegségeket okoz az ott élô embereknek. Zsuzsi: Ez olyan ijesztô! Nem akarom, hogy kiszáradjanak a tavak. Nagyi: Hát szívem, minden bizonnyal fogsz ilyeneket látni az életedben. Attól félek, túl régóta bántjuk a természetet, és túlságosan sokat háborgattuk. Bácsi: A múltban is számos példát ismerünk az ökoszisztémák összeomlására. Ismeritek például a Nagy Porviharok történetét? Az Egyesült Államokban az emberek túl sok füves területet irtottak ki, hogy földmûvelést folytassanak. A kiszáradt föld porrá alakult, amit aztán az 1930-as évek aszályai alatt a szél hatalmas sötét felhôkbe kavart fel. Ezt hívták Nagy Porviharoknak. Ez az idôszak mind az ökológia, mind az emberek számára katasztrofális következményekkel járt. A por mindent ellepett, több millió hektár termôföld használhatatlanná vált, emberek százezrei kényszerültek otthonaik elhagyására. Ismeritek John Steinbeck Érik a gyümölcs vagy Egerek és emberek

címû híres regényeit? Ezek a könyvek a porviharoktól sújtott szegényemberek sorsát mutatják be. Nagyi: Ezeket a regényeket én is olvastam, de mindig azt hittem, hogy az emberek akkoriban a 30-as évek nagy gazdasági világválsága miatt nyomorogtak, nem a  természeti csapások miatt. Bácsi: Igen, érdekes módon az emberek általában nem ismerik a történelem környezeti vonatkozásait. Pedig a  gazdaság mindig is szorosan kapcsolódott ahhoz, ahogy a természettel bánunk. De egy dolog biztos: a jövôben több efféle katasztrófát fogunk látni – hacsak nem változtatunk a szokásainkon. Péter: Nemrég láttam egy filmet az afrikai Viktória tóról. Ez is egy ilyen ökoszisztéma-összeomlás, ugye? Bácsi: Minden bizonnyal a Darwin rémálma címû filmet láttad, ami a világ legnagyobb trópusi taváról, a Viktória tóról szól. Péter: Igen. Nagy halászati ipara is van – ott él az egyik legjobb halfajta, amit Európában ehetünk. De amióta láttam a filmet, nem eszem olyan halat. A Viktória tó ökoszisztémája az után omlott össze, hogy a halászat felfejlesztése miatt betelepítették a tóba a nílusi sügért. Az 1980-as évekre a sügér az egész tavon eluralkodott. Kitúrta a többi halfajt, sok ôshonos faj ki is halt miatta. De ami nekem a legmeglepôbb volt: az emberek, akik ott élnek, semmivel se lettek gazdagabbak. Bácsi: Egy újabb példa, hogy a gazdaság miként kapcsolódik a természethez. A halászat nagy üzlet lett, ezért sok szegény ember munkát remélve a tó környékére költözött. Ezzel párhuzamosan jött a környezetszennyezés, a fairtás, no meg az emberek és állatok túlnépesedése. De a legtöbb embernek még így sem jutott munka, az alacsony bérek és a munkanélküliség pedig csak még nagyobb szegénységet okoztak. Rengeteg gyerek szokott rá a kábítószerre, köztük sokan prostituáltként jutnak pénzhez, vagy a gyárakból kidobott romlott haltetemek között próbálnak ennivalót találni.

23

A Viktória tó ökoszisztémája az után omlott össze, hogy a halászat felfejlesztése miatt betelepítették a tóba a nílusi sügért.

24

A tátrai erdôk azért sérültek meg úgy egyetlen vihartól, mert az elsô világháború után az emberek kivágták az erdô ôshonos fáit, és egy új fenyôfajtát telepítettek be, amelyik gyorsabban nô és így gyorsabban kitermelhetô. Az embernek a profit fontosabb volt, mint a természeti törvények.

Zsuzsi: Sose akarok olyan halat enni! Bácsi: Megértelek, kishölgy. Az ilyen tavak vagy más

ökoszisztémák akkor omlanak össze, amikor az ember túl sokat vesz ki belôlük. Ugyanez a helyzet a bankokkal és a pénzzel. Ha túl sok hitelt veszünk fel, a bankrendszer összeomlik – ahogy 2008-ban is majdnem megtörtént. Hosszú távon nem használhatjuk túl a természetet. Ha az ökoszisztémák összeomlanak, a bankokkal ellentétben nem menthetjük meg ôket azzal, hogy pénzt fektetünk beléjük. Nagyi: Ez bizony így van. Én soha életemben nem kértem kölcsönt. Én még azt tanultam, hogy addig nyújtózkodjak, ameddig a takaróm ér. Bácsi: Amikor az emberek a természetbôl akarnak hasznot húzni, általában hibákat követnek el. Emlékeztek a Tátrában arra a hatalmas viharra 2004-ben? A tátrai erdôk azért sérültek meg úgy egyetlen vihartól, mert az elsô világháború után az emberek kivágták az erdô ôshonos fáit, és egy új fenyôfajtát telepítettek be, amelyik gyorsabban nô és így gyorsabban kitermelhetô. A végén az egész erdô csaknem egyfajta fenyôbôl állt. Péter: Ezt hívják monokultúrának, ugye? Bácsi: Pontosan. Az ember egy olyan fajt telepített be, amelyik nem volt ahhoz a környezethez szokva. Az új lucfenyônek nem voltak elég erôs gyökerei, ezért a vihar az egész erdôt letarolta. Az embernek a profit fontosabb volt, mint a természeti törvények. A monokultúrák rengeteg ilyesféle veszélyt rejtegetnek – sosem lenne szabad egyedül a profitot figyelembe venni. Péter: Mint amit a GMO-król mondtunk? Bácsi: Igen. Amikor a nagyobb profit reményében új fajokat kezdünk hasznosítani, mindig fennáll a veszély, hogy a dolgok kicsúsznak a kezünkbôl. Ugyanez történt néhány állat- és növényfajjal, amik minden emberi erôfeszítés ellenére egyre terjednek. Ezeket hívják özönfajnak vagy invazív fajnak. Zsuzsi: De azt mondtad bácsi, az a jó, ha sokféle állat és növény van. Akkor miért baj, ha az egyikbôl több lesz?

Péter: Én hallottam az invazív fajokról! Például

a  parlagfû, amire rengeteg ember allergiás. Régen ez egy észak-amerikai növény volt, csak a múlt században hurcolták be Európába. Ha egyszer elkezd nôni valahol, szinte kiirthatatlan. Az a baj, hogy ezek a fajok eredetileg nem tartoztak az ökoszisztémához, ezért nincsenek természetes ellenségeik és felborítják a természetes egyensúlyt. Bácsi: Sok invazív faj van, de a legtöbbet az emberek terjesztették el. Ilyen a nutria vagy hódpatkány. Eredetileg Dél-Amerikából származik, de a bundája miatt más kontinenseken is tartják. De sokszor megesett, hogy kiszabadult a farmokról, vagy a farmgazdák szándékosan engedték szabadon, hogy ne kelljen törôdni velük, és késôbb a bundájukért levadászhassák. Mára a nutria sok európai országban megtelepedett, nagy károkat okoz a  termésben és a folyópartokon. Mivel kevés dolgot eszik, egyes területeken teljesen kiirtotta a sárga vízililiomot. Az özönfajok terjedését a klímaváltozás is segíti, mert megváltoztatja a környezeti körülményeket, és segítheti az invazív fajok elterjedését a helyi fajok rovására. Zsuzsi: Amikor felnövök lesz egy nagy kertem és egy csomó állatom. De nem lesz ilyen patkány a kertemben. Csak rendes állatokat akarok. A természetes állatok aranyosak. Bácsi: És nemcsak aranyosak. A biodiverzitás téged is megvédhet. Például ha egy erdôben sokféle ôshonos kisemlôs él, a kullancsokat kisebb valószínûséggel fertôzi meg a Lyme kór. Vagyis te is kisebb valószínûséggel fertôzôdsz meg! Péter: Azt olvastam, hogy a malária és a SARS-vírus is az emberi tevékenységek miatt terjedt el. Bácsi: Ez így van. Az emberek túl gyakran zavarták meg a vadvilágot és a természetes ökoszisztémákat. De senki sem használhatja túl a biodiverzitást következmények nélkül. Zsuzsi: Bárcsak ne zavarnánk többé a természetet. An�nyi bajt csinál…

25

Turizmus Zsuzsi bemászik a nagyi ölébe.

26

Zsuzsi: Annyira szeretek utazni! Lehet fákat és állatokat látni. Majd sétálhatunk az erdôben és szedhetünk gombát. Nagyi: Igen, gyönyörû ez a vidék! Szomorú, hogy az emberek manapság olyan messzire utaznak nyaralni, közben nem ismerik a saját környéküket. Amikor fiatal voltam, az emberek inkább a falujuk vagy városuk közelében pihentek. Nem is volt sok pénzünk, hogy utazgassunk, de gyönyörû emlékeim vannak azokról a nyarakról. Péter: De miért baj az utazás, ha van elég pénzünk rá? Nagyi: Manapság sok embert nem érdekel a közvetlen környezete. Szerintem emiatt akar mindenki „elutazni”. Bácsi: Igaz. Az is gond, hogy az emberek gyökértelenekké váltak, és már sehova sem kötôdnek. A globalizációval elveszítjük a kulturális hovatartozásunkat, identitásunkat is. Már nem érezzük magunkat közel az eredetünkhöz és mindig máshol keressük a boldogságot. Ám amikor turistaként utazunk, a szokásainkat és életmódunkat is exportáljuk a célországokba. Szerintem ez nem más, mint kulturális környezetszennyezés. Péter: De amikor turisták vagyunk, egy csomó pénzt elköltünk, így azok az országok is keresnek rajtunk. Bácsi: Hát, a turizmusból a helyi lakosság helyett többnyire csak nagy multicégek húznak hasznot. A tömegturizmus ráadásul nagyrészt tönkreteszi a természetes környezetet, így a helyi ökoszisztéma szolgáltatások is károsodnak. Ennek súlyos következményei vannak a helyi emberek megélhetésére és jól-létére. Zsuzsi: Én nem értem. Miért utaznak olyan messzire az emberek, ha az rossz másoknak? Péter: Én másért nem értem: ha megtehetjük, miért ne utazzunk? Nagyi: Hát, a szokások változnak. Manapság divatos dolog távoli, egzotikus helyekre utazni.

Bácsi: Ráadásul sok helyen a közeli természetet már többé-kevésbé tönkretettük, vagy egyszerûen már nem maradt elég zöld a városokban, ezért az emberek úgy érzik, valahova máshova kell menniük, ahol a természetben lehetnek. Péter: De az üzemanyag és a kerozin aránylag olcsó. Megengedhetjük magunknak, hogy utazzunk. Bácsi: Igen. Mivel az utazás olcsó, a kultúra részévé vált, ám a következményeit még nem látjuk. Sokan ebben is úgy gondolkoznak, hogy mit érdekli, ha esetleg másoknak árt vele? Miért ne szemetelhetnék az erdôben, ha valaki más úgyis összeszedi utánam? Zsuzsi: De én szeretek kirándulni és fákat meg állatokat látni. Péter: Én is. És repülni is szeretek! A repülô olyan jó találmány. Bácsi: Tudod mekkora környezetszennyezéssel jár a repülés? Péter: Épp nemrég olvastam egy honlapon, hogy a repülés csak a légszennyezés 1,6 százalékáért felelôs, így ez az egyik legkörnyezetkímélôbb közlekedési mód. Bácsi: Nos, ha mondjuk Európából Miamiba repülsz, a repülô személyenként több széndioxidot bocsát ki, mintha egész évben autót vezetnél! A légitársaságoknak nem kell adózniuk a kerozin után, így az általuk okozott környezeti károkért még részben sem fizetnek. A  repülôjegyed sokkal drágább lenne, ha beleszámolnák a repülés által okozott környezeti károkat is. Péter: Hú, hát ez így máshogy hangzik. Én ezt nem tudtam… Akkor hogy mehetünk nyaralni úgy, hogy ne ártsunk a környezetnek? Nagyi: Egyszerû. Szerintem az otthonunk közelében kéne maradnunk. Bácsi: A legjobb dolog, amit tehetsz, ha biciklivel, bus�szal vagy vonattal egy országod béli faluba utazol nyaralni, és legalább tíz napig ott maradsz. Ez olyan turizmus, ami társadalmi és környezeti szempontból is ésszerû:

27

A legjobb dolog, amit tehetsz, ha biciklivel, busszal vagy vonattal egy országod béli faluba utazol nyaralni, és legalább tíz napig maradsz. Ez olyan turizmus, ami társadalmi és környezeti szempontból is ésszerû: mind a turistáknak, mind a meglátogatott helynek jó. mind a turistáknak, mind a meglátogatott helynek jó. Zsuzsi: Ez jó! Mi is ezt csináljuk! Elmegyünk egy kis faluba és két hétig ott maradunk! Péter: Ez szerintem is jó ötlet. De miért tetszik azt mondani, hogy a turizmus rossz a helyieknek? Sok ország nagyon is jól keres a turistákon. Bácsi: Gondolj csak a rengeteg szállodára, amiket a legszebb helyekre építenek. A helyiek soha többé nem hasz-

nálhatják úgy ezeket a területeket, mint régen. Nagyi: És micsoda tömegek szokták nyaranta elárasztani a felkapott helyeket! Bácsi: Igen, abban igazad van, hogy a turisták rengeteg pénzt hoznak, de a pénz nagy része a szállodatulajdonosoknál marad. A turisták keveset költenek helyi termékekre vagy helyi ételekre. A turizmus ezen kívül olyan infrastruktúrát igényel, ami a szezonon kívül nem hasz-

De nem várhatjuk el mindenkitôl, hogy kizárólag a természet védelme miatt változtassa meg a szokásait. A legtöbb ember csak akkor mondana le az egzotikus utazásokról, ha erre nyomós anyagi oka lenne.

28 nálható, viszont az önkormányzatnak egész évben fenn kell tartania. Ezeket a közösségi pénzeket sokkal okosabban is el lehetne költeni. A tömegturizmus ráadásul részleges munkanélküliséget teremt, mert a szezon után az embereknek nincs se munkájuk, se állásuk. Nagyi: A sok turista szerintem még a környezetet is tönkre teszi: az emberek külföldön is ugyanúgy akarnak élni és fogyasztani, mint otthon. Bácsi: A tömegturizmussal ráadásul együtt jár a bûnözés is, például a lopás, a védett állatok és növények illegális kereskedelme és a prostitúció. Ha figyelembe vesszük az összes elônyt és hátrányt, az effajta turizmus egyetlen országnak sem jó, legyen az szegény vagy gazdag. Péter: Sosem gondoltam erre még így! Nem akarok

többé tipikus turista lenni. Megmondom a szüleimnek, hogy keressenek egy kis falut, ahol hosszan nyaralhatunk, és ahol a helyi emberek keresnek rajtunk, és a környezetnek sem ártunk. Majd nézek is ilyen helyes kis falvakat az interneten, ha hazaértem. Nagyi: Milyen érdekes! Már megint kiderül, hogy még mindig az a legjobb, ahogy régen csináltuk! Bácsi: Igen, ez igaz. De nem várhatjuk el mindenkitôl, hogy kizárólag a természet védelme miatt változtassa meg a szokásait. A legtöbb ember csak akkor mondana le az egzotikus utazásokról, ha erre nyomós anyagi oka lenne. Meg persze a népszerû célországoknak is hatékony turizmus-fejlesztési stratégiáikat kellene kidolgoznia és megvalósítania.

Klímaváltozás Zsuzsi kibámul az ablakon, hátha meglát valamilyen állatot. Hirtelen eszébe jut valami. Zsuzsi: Hallottam a tévében, hogy kevesebb madár él,

mint régen. Tényleg?

Péter: Ez igaz. Sok állat örökre eltûnt. Az élet sokféle-

sége, a biodiverzitás folyamatosan csökken. Zsuzsi: Azt is mondták, hogy több árvíz van, mint régen. Miért?

Péter: A klímaváltozás miatt. Voltál már üvegházban? Odabent mindig melegebb van, mint kint. Az emberek a földet is ilyen üvegházzá alakították azzal, hogy túl sok veszélyes gázt bocsátottak ki a levegôbe. Nagyi: Így igaz. Teljesen összekavartunk földünk klímáját, pedig csak ez az bolygónk van, amin élhetünk. Péter: De ne aggódj Zsuzsi! A tudósok meg a politikusok már rájöttek, hogy ez komoly probléma, ami veszélyezteti az életünket, az élelmezésünket, a háza-

Az emberek a földet is üvegházzá alakították azzal, hogy túl sok veszélyes gázt bocsátottak ki a levegôbe.

29

Biztos vagy benne, hogy képtelenség autók és 23 fokra fûtött lakás nélkül élni?

30

inkat és a kényelmünket. Már keresik, hogy mi lehetne a megoldás. Nagyi: De hát minden évben egyre több veszélyes széndioxidot bocsátunk ki a levegôbe. Szerintem a klímánk így csak egyre rosszabb lehet. Zsuzsi: De miért nem állítják le azokat a rossz gázokat? Péter: Nem mondhatunk le a civilizációról. A túléléshez szükségünk van az áramra, a melegre és az autókra. Bácsi: Biztos vagy benne, hogy képtelenség autók és 23 fokra fûtött lakás nélkül élni? Az embereknek évezredeken át képesek voltak rá. De persze már az is nagy változást jelentene, ha nem akarnánk évrôl évre több energiát fogyasztani. Ha maximalizálnák a felhasználható energia mennyiségét, még mindig javíthatnánk az energiahatékonyságunkon, az így megtakarított energiát pedig más célokra használhatnánk. Persze az embereknek is rugalmasabbnak kéne lenniük az ilyen változásokhoz. Nagyi: Sokszor gondolkodom ezen… de hát hogy tudnának egész országok változtatni a szokásaikon? Az emberek nem szívesen mondanak le a kényelmükrôl. Bácsi: Azt, hogy hogyan élünk egy társadalomban és hogyan tartjuk fenn a gazdaságot, fôleg a kultúránk és az általa kialakított struktúrák határozzák meg. Az intézményeink, a gazdasági rendeleteink, a közlekedési in­ frastruktúránk, a kereskedelmi kapcsolataink és a technológiáink mind-mind e struktúrák részei. Ha változásokat akarunk, ezeknek a rendszereknek a nagy részét meg kell változtatni. Nagyi: De elôször nem magunkat kell megváltoztatni? Bácsi: Hát igen. Amit tudunk a világról, ahogy a problémákról gondolkodunk, ahogy másokkal együtt­ mûködünk, mind-mind hatással vannak arra, hogyan alakítjuk ki ezeket a rendszereket. Ameddig úgy gondoljuk, hogy a pénz és az anyagi jólét fontosabb, mint az egészséges környezet, nem csoda, hogy olyan gazdasági rendszereket hozunk létre, amik pusztítják a környezetet. Meg kell változtatnunk az értékeinket, a problémákhoz való hozzáállásunkat és a gazdasági rendszereinket. És ráadásul ezeket mind egy idôben kell megváltoztat-

nunk, különben minden próbálkozásunk eredménytelen lesz, mert az ellentétes hatások kioltják egymást. Péter: Szerintem nem kell az egész rendszert megváltoztatnunk, amiben élünk. Szükségünk van a civilizációra! Biztos van más útja annak, hogy megtartsuk a mostani életszínvonalunkat. Például olvastam róla, hogy az iparban vannak olyan ágazatok, ahol kibocsájtási határértékeket határoznak meg. Ezekben az iparágakban a gyárak nem bocsáthatnak ki a megszabott határértéknél több széndioxidot. Nagyi: De ha a többi gyár közben egyre több széndioxidot bocsát ki? Ha a sok autóval meg a közlekedéssel egyre több üvegházhatású gáz kerül a levegôbe? Végül nem fogunk összesen mégis több széndioxidot kibocsátani? Bácsi: Na igen. Ez a széndioxidos kvóta-ötlet tipikus csôvégi megoldás: azt próbáljuk meg szabályozni, hogy mi jön ki a gyárak kéményeibôl ahelyett, hogy azt szabályoznák, ami bemegy. Csak az lehet jó megoldás, ami az erôforrás-használatot azon a ponton szabályozza, ahol az belép a gazdaságba. Ez persze azt jelentené, hogy a fosszilis üzemanyagok elôállítását is szabályozni kéne. Péter: És miért ne tehetnénk a légkörbe került széndioxidot egyszerûen valahová máshová? Mondjuk, ahogy a tudósok javasolják, hogy temessük egyszerûen az óceánokba. Bácsi: Aha! Szóval te is hallottál már az óceán-fertilizációról? Zsuzsi: Az mi? Péter: Amikor szándékosan vasat öntenek az óceánokba. A vas segíti az algák növekedését, amik sok légköri széndioxidot kötnek meg. Azt olvastam, hogy geo-­ tudományok területén sok tudós és üzletember dolgozik ilyesféle modern, tudományos megoldásokon. Így az emberiség folytathatja az megszokott életmódját, és közben a bolygónkra is vigyázunk. Bácsi: Véleményem szerint, ha meg akarjuk oldani a környezeti problémákat, elôször a saját hozzáállásunkon kell változtatnunk. Fel kell tárnunk, hogy miért okozzuk ezeket a környezeti problémákat, és utána kezelnünk kell

31

32

a mögöttes okokat. Attól tartok, nincs más hosszú távú megoldás, mint hogy változtatunk a magatartásunkon – és a társadalmunk és gazdaságunk mûködésén. Nagyi: Akkor maga sem hiszi, hogy jó ötlet vasat önteni a tengerekbe és óceánokba? Bácsi: Nem. Attól tartok, az óceán-fertilizáció nem megoldás. Sôt, csak még nagyobb bajokhoz vezethet. Ha beleavatkozunk a természet körforgásába, mindig újabb problémákat hozunk létre. Ezeket a problémákat aztán úgy akarjuk megoldani, hogy még jobban megváltoztatjuk a környezetünket, például kivonjuk a széndioxidot a légkörbôl és az óceánokba pumpáljuk, vagy a földbe temetjük. De ez nem járható út. Az efféle beavatkozásoknál egyszerûen nem látjuk elôre a kockázatokat és következményeket. Az igazi megoldásoknak mind az emberek, mind a természet hosszú távú érdekeit figyelembe kell venniük. Zsuzsi: De mi van azokkal a madarakkal, állatokkal és növényekkel, amiket mondtatok, hogy eltûnnek? Mi lesz velük? Bácsi: Sajnos továbbra is ki fognak halni fajok, ami nagyon szomorú. Ugyanis ezek az élôlények is fontos szerepet játszanak a földi klíma szabályozásában helyi és globális szinten egyaránt. Péter: Mint amikor az emberek kiirtják az esôerdôket, amik egy csomó széndioxidot kötnek meg? Bácsi: Igen. De a növények nemcsak globális, hanem helyi szinten is alakítják a klímát. Befolyásolják, hogy mennyi esô esik, megvédenek a széltôl, ilyesmi. Amikor tönkretesszük a természetes növényi környezetet, a vege-

tációt, még inkább gyorsítjuk a klímaváltozást. És mégis, a természetes növényzetet sokszor éppen a „klímaváltozás mérséklése” nevében irtják ki. Hát nem nevetséges? Péter: Ez nem olyan, mint a bioüzemanyagoknál? Brazíliában azért pusztítják az amazóniai esôerdôt, hogy haszonnövényeket ültessenek, amikbôl bioüzemanyagot lehet csinálni. De az ôserdôk kiirtásával sokkal több széndioxid kerül a légkörbe, mint amit a bioüzemanyagok használatával megspórolunk. Mondjuk, a mi iskolánkban van környezetvédelmi nap. Ilyenkor fákat ültettünk a globális felmelegedés ellen. Nem lenne elég, ha mindenki egy csomó fát ültetne? Bácsi: A faültetés szép dolog, és jó lenne, ha minél több természet-közeli erdônk lenne. De a fák trükkösek. Csak addig kötik meg a széndioxidot, amíg élnek. Amikor elpusztulnak, a bennük tárolt széndioxid újra a légkörbe kerül – kivéve, ha mikrobiotikus élôlények lebontják azt, vagyis ha hagyjuk a fákat lassan elkorhadni. Péter: A bácsinak igaza van. Tényleg nem olyan egyszerûek ezek a dolgok. Zsuzsi: Szerintem igenis egyszerû! Csak hétéves vagyok, de én értem! Meg kell mentenünk az állatokat a kihalástól. Abba kell hagynunk azoknak a rossz gázoknak a kiengedését a levegôbe! A felnôttek miért nem tudják ezt megérteni? Péter: Jó kérdés, Zsuzsi. Ha nem történik semmi, ezek a  csôvégi megoldások nemcsak az állatoknak és növényeknek fognak még többet ártani, hanem a klímaváltozás miatt emberek milliói is el fogják veszíteni a megélhetésüket. Sôt, sok esetben az életüket is.

Ha nem történik semmi, ezek a csôvégi megoldások nemcsak az állatoknak és növényeknek fognak még többet ártani, hanem a klímaváltozás miatt emberek milliói is el fogják veszíteni a megélhetésüket. Sôt, sok esetben az életüket is.

33

Zöldrefestés Nagyi: Bárcsak tehetnénk valamit! De hát egyedül nem

sokat tehetünk. Ezeket a dolgokat fôleg azok tudják befolyásolni, akiknek az a dolguk, hogy döntsenek a törvényekrôl. Ôket hívják politikusoknak. Zsuzsi: Akkor azok a politikusok miért nem csinálnak már valamit? Péter: Szerintem a politikusok egy része nem is tud ezekrôl a dolgokról ilyen mélységben. Nekem is csak most derült ki egy csomó mindenrôl, amit eddig olvas-

34

Rengeteg gazdag multinacionális vállalat nem akarja, hogy változzanak a dolgok, mert akkor egy csomó pénzt veszítene. Ezért nem ritka, hogy a nagy multicégek tudósokat fizetnek meg, hogy azok segítsenek nekik. A fizetett tudósok hamis számokat és valótlan magyarázatokat adnak a politikusoknak, abban a hitben hagyva ôket, hogy minden rendben van.

tam és gondoltam, hogy nem is igaz. Szerintem a legtöbbször a politikusok is ugyanazokat a folyóiratokat és honlapokat olvassák, mint én. Zsuzsi: Bárcsak a gyerekek is tanulnának ezekrôl a dolgokról az iskolában! Akkor nem kéne aggódnunk, hogy mi lesz az állatokkal és az emberekkel! Bácsi: Néhány politikus persze próbál valamit tenni, de sajnos sokszor hamis információkat kapnak a nagyvállalatoktól. Rengeteg gazdag multinacionális vállalat nem

35 Vannak olyan vállalatok is, amik látszólag törôdnek a környezettel vagy jótékony célokra adakoznak, közben pedig pont ôk a legnagyobb környezetszennyezôk. akarja, hogy változzanak a dolgok, mert akkor egy csomó pénzt veszítene. Ezért nem ritka, hogy a nagy multicégek tudósokat fizetnek meg, hogy azok segítsenek nekik. A fizetett tudósok hamis számokat és valótlan magyarázatokat adnak a politikusoknak, abban a hitben hagyva ôket, hogy minden rendben van. Például azt mondják, hogy a globális felmelegedés „természetes folyamat”, ami már a múltban is megtörtént, így nem okozhatják az emberek. Vannak olyan vállalatok is, amik látszólag törôdnek

a környezettel vagy jótékony célokra adakoznak, közben pedig pont ôk a legnagyobb környezetszennyezôk. Ha egy cég csak azért adakozik, hogy javítson a társadalmi megítélésén, és eltitkolja felelôtlen környezeti és társadalmi magatartását, azt zöldrefestésnek hívják. Nagyi: De a politikusoknak meg kéne oldania, hogy az ilyen zöldrefestés ne történhessen meg! És hogy a cégek az egész világon az emberek és a környezet érdekében cselekedjenek. Az élet nem szólhat csak a pénzrôl!

Bácsi: Ez igaz. De vannak olyan politikusok, akik nem

36

szerves egységként nézik a Földet. Csak a saját országuk és a gazdaságuk érdekli ôket. Természetesen a gazdaság is fontos, de a gazdaság nem cél, hanem csak eszköz az emberi jól-lét biztosítására. A környezet nemcsak természeti erôforrás, hanem a gazdasági és társadalmi folyamatokat meghatározó tényezô is. De a legtöbb ember – a politikusokat is beleértve – nem látja át a kapcsolatokat e folyamatok között. A politikusok sokszor csak mintát vesznek a problémahegyek csúcsából, és gyors megoldásokkal állnak elô, hogy a következô választásokon minél több szavazatot nyerjenek. Nem nézik a kiváltó okokat, és nem tesznek fel alapvetô kérdéseket a társadalom vagy gazdaság mûködésérôl – még akkor sem, ha egyértelmû kapcsolat van például a  természet pusztítása, a munkanélküliség és az olcsó természeti erôforrások között. Nagyi: Na igen, az emberek túlzottan kizsákmányolják a természetet. Az biztos. Én már ötven éve nézem, hogyan váltják fel a gépek, rovarirtók és mûtrágyák az emberi és állati munkát. Bácsi: Igen. Hasonló történt az iparban is. Az emberi munkaerô helyett megjelentek a gépek és technológia, és ezzel tengernyi új probléma született. Munkanélküliség, a városok elburjánzása, a természet pusztulása, rosszul kihelyezett mezôgazdasági támogatások, satöbbi. A politikusok ezekre a jelenségekre külön-külön

próbálnak válaszolni, de láthatólag nem érnek el valódi eredményeket. Péter: Abból, amit a bácsi mesélt nekünk, látom, hogy a szokásos válaszok csak még nagyobb problémákat okoznak valahol máshol. Ez a jövôben sok bajhoz vezet majd. Bácsi: Így igaz. A termelés, a fogyasztás és a kereskedelem globalizálódott és ennek oka a jelenlegi gazdasági szabályozásunk. Ezek nyomában természeti pusztítás, kivándorlás, növekvô kulturális feszültségek és olykor még háborúk is járnak! Az ilyen problémákkal nem lehet külön-külön foglalkozni anélkül, hogy ne foglalkoznánk a mögöttes tényezôkkel is. A gyors, csôvégi megoldások nem veszik figyelembe a komplex kapcsolatokat és a hajtóerôket, ezért hosszú távon csak a pénzt és az erôforrásokat pazarolják. Péter: Amikor hazaérek, utána fogok olvasni az interneten ezeknek a dolgoknak. Szeretném a teljes képet látni, hogy jól dönthessek. És amikor felnövök, szeretnék politikus lenni, mert azt akarom, hogy a világ élhetô és igazságos hely legyen nekem és más gyerekeknek. Nagyi: Szerintem remek politikus lesz belôled! Nyitott vagy az új dolgokra, szívesen tanulsz, szeretsz olvasni, és törôdsz a világ gondjaival. Bárcsak több olyan ember lenne, mint te, akik hajlandók máshogyan gondolkodni. Zsuzsi: Most már ne beszéljetek politikusokról! Be akarom fejezni a mesekönyvemet, mielôtt odaérünk.

– VÉGE –

Kedves miniszterek és többi pán-európai felnőtt! Nagyon hálásak vagyunk a kemény munkátokért, amivel próbáljátok jobbá tenni a világ ot. Tudjuk, hogy ezt értünk is teszitek, az úgy nevezett „jövő generációkért”. De van itt néhány dolo g, amit nagyon nem értünk. Például hogy miért hívtok minket a „jövő generációjának”, amikor mi már most is itt vagyunk és nemcsak a jövőben leszünk? Ez után az utazás után úgy döntöttün k, hogy többet akarunk tudni a természettel kapcso latos dolgokról, mert tudjuk, hogy ha feln övünk, nekünk kell majd átvennünk a ti munkátok at. Folytatnunk kell a jó dolgokat, és jóvá kell tennünk a hibáitokat, amiktől a természet és az emberek egyaránt szenvednek. De légyszi’, nem tudnátok már most elkezdeni kijavítani a hibá itokat ahelyett, hogy ránk hagynátok őket? Üdvözlettel,

Zsuzsi és Péter

37

Tudj meg többet! Ismerd meg jobban a Föld jövôjét, és hogy miképpen teheted jobbá. Látogass meg minket a honlapunkon, és támogasd azok munkáját, akiknek fontos a biológiai sokféleség. www.ceeweb.org

38

S z a kk i f e j e z é s e k beporzók: különféle állatok, például méhek, kolibrik és egyes rágcsálók, amelyek virágport (pollent) szállítanak egyik növény termôszerveirôl a másikra biodiverzitás: a földi élet sokfélesége, amely testet ölthet: * fajokon belül (például Brassica oleracea fajhoz tartozik a brokkoli, a kelbimbó, a káposzta, a karfiol, a fodros kel és a karalábé) * fajok között (különféle növények, állatok, gombák és mikroorganizmusok) * az ökoszisztémák szintjén (élôlények és az abiotikus – élettelen – környezetük rendszere, például erdôk, tavak) biomassza: biológiai eredetû szerves anyag. Bár megújuló, de ugyanakkor ki is meríthetô energiaforrás. Az alábbiakból állhat: * ökoszisztémákban található elhalt földi vagy vízi élôlények teteme (állatok, növények és mikroroganizmusok) * a biotechnológiai ipar termékei (pl. GMO-termények vagy energiafû) * különféle átalakítók (pl. emberek, állatok vagy a feldolgozóipar) végtermékei vagy melléktermékei csôvégi megoldások: olyan természetvédelmi intézkedések, amelyek nem a természetre ható terhelések mögött álló hajtóerôket célozzák, hanem a kimeneti pontokon próbálják szabályozni a környezetszennyezést. Ennek jó példája a kibocsátási kvótákkal való kereskedés (lásd emisszió-kvóták). Ezek általában technológiai megoldások, például szûrôk, amelyek csökkentik a vízés levegôszennyezést, valamint a zajszintet és a szilárd hulladék mennyiségét. élôhely: hely vagy területfajta, ahol egy élôlény vagy egy faj egyedei természetes módon elôfordulnak emisszió-kvóták (kibocsátási kvóták): az üvegházhatású gázok teljes vagy részleges aránya, amelyet egy adott ország vagy ország-csoport kibocsáthat. A kibocsátási kvótákat (kereteket) a maximum kibocsátás és az erôforrások kötelezô elosztása szabályozza.

extenzív mezôgazdálkodás: olyan mezôgazdasági termelési rendszer, amelyet kisebb kiterjedésû földeken alkalmaznak többféle termény vetésével és kevés egyéb behatás (mûtrágyák, rovarirtók, nagygépek és öntözés) felhasználásával. Ez a fajta mezôgazdálkodás jobban alkalmazkodik a természetes ökológiai viszonyokhoz. fenntarthatóság: a biológiai sokféleség összetevôinek olyan módon és ütemben történô használata, amely hosszú távon nem vezet a biológiai sokféleség hanyatlásához. Az ilyen használat megôrzi a biológiai sokféleség azon képességét, hogy megújítsa önmagát, amely által a mostani és a jövôbeli generációk igényeit is ki tudja elégíteni. gmo (genetikailag módosított organizmus): bármiféle szervezet, amely új genetikai anyagot tartalmaz, és amelyet modern biotechnológiai eszközökkel vagy olyan módszerekkel állítanak elô, amelyek a hagyományos tenyésztésben és a természetes szelekcióban nem ismertek. hajtóerôk (driverek): társadalmi-gazdasági folyamatok, amelyek környezeti terheléshez vezetnek. Az egyik ismert elmélet szerint a hajtóerôknek több szintje van. Strukturális hajtóerôk például a termelési és fogyasztási mintázatok, az infrastruktúra rendszere, a városi struktúrák. Intézményes hajtóerôk a gazdasági és jogi szabályozások, az intézményrendszer szektorizáltsága és az oktatási rendszer. Kulturális hajtóerô a szektorális tudás, a hozzáállás és az emberek értékrendszere. intenzív mezôgazdálkodás: olyan mezôgazdasági termelési rendszer, amelyet nagy, monokultúrás (egy fajt eltartó), egybefüggô területeken alkalmaznak sok környezeti behatás (például mûtrágyák, rovarirtók, nagygépek, öntözés és GMO-k) felhasználásával azért, hogy drasztikusan növeljék a terményhozamot vagy azért, hogy egyébként terméketlen földterületeket is mûvelés alá vonjanak.

39

(idegenhonos) fajok: olyan fajok, alfajok vagy alacsonyabb rendszertani kategóriák, amelyek saját természetes múlt- vagy jelenbeli elhelyezkedésükön kívüli területekre kerülnek. Megjelenésük vagy terjedésük mindig veszélyezteti a biológiai sokféleséget. karbonciklus: a biogeokémiai ciklus egy része, amely során a szén a bioszféra, a talaj, az üledékek, az óceánok és a levegô között cserélôdik. környezeti menekültek: olyan emberek, akiket a természeti katasztrófák vagy a klímaváltozás (például megnövekedett szárazság, elsivatagosodás, emelkedô tengerszint), valamint a mind szélsôségesebbé váló idôjárási viszonyok (hurrikánok, ciklonok, áradások és tornádók) otthonaik elhagyására és/vagy más országokba való migrációra kényszerítenek. környezeti terhelés: az emberi tevékenységek közvetlen hatása a természetre. A biológiai sokféleség csökkenése esetében ide tartozik az élôhelyek fragmentációja (széttagolódása), állapotromlása és pusztulása, a környezet túl-használata, az invazív fajok terjedése, valamint a környezetszennyezés. kulturális környezetszennyezés: a globalizálódott vi­ lág­ban tapasztalható megnövekedett mobilitás és világ­ szintû kommunikáció miatt a média, a tömegturizmus, a kereskedett áruk, stb. a különféle életmódokat, értékeket és szokásokat is terjesztik. A kulturális környezetszen�nyezés megnyilvánulásai során olyan hatást gyakorol az emberekre, amelyek nem illeszkednek az adott kultúra közegébe. Az effajta környezetszennyezés gyakran vezet a kulturális identitás és helyi kulturális örökség elveszítéséhez. (A  demokratikus értékek terjedése nem sorolható e jelenség alá.) monokultúra: olyan mezôgazdasági gyakorlat, amely egy meghatározott terményt állít elô vagy termeszt ugyanazon a területen több egymást követô éven keresztül óceán-fertilizáció: vas vagy egyéb anyagok tengerekbe vagy óceánokba való juttatása azzal a céllal, hogy stimulálják az alganövekedést. Az eljárás célja, hogy a megnövekedett mennyiségû alga több széndioxidot kössön invazív

40

meg. Bár egyes szakértôk szerint ez a folyamat enyhítheti a klímaváltozás hatásait, a módszer természetre gyakorolt elônyei még nem bizonyítottak. Mások szerint az eljárás elôre nem megjósolható hatásokkal és potenciálisan veszélyes geofizikai változásokkal járhat, valamint veszélyt jelenthet a tengeri ökoszisztémák egészére. ökoszisztéma: növényi, állati és mikroorganizmus-közösségek dinamikus rendszere, valamint ezek élettelen környezete, amely egy jól mûködô egységet alkot. ökoszisztéma szolgáltatások: olyan elônyök, amelyekhez az emberek az ökoszisztémák megfelelô mûködése során jutnak. Ezek között vannak ellátó (élelmiszerek és víz), szabályzó (árvizek, szárazságok, talajerózió és betegségek szabályozása), támogató (termôtalaj-képzôdés és tápanyagok körforgása) és kulturális (szabadidôs, spirituális, vallási és más elônyök) „szolgáltatások”. virtuális (áttételes) környezeti nyomás: az emberi tevékenységek olyan közvetett káros hatása a környezetre, amelyet nem tudunk pontosan mérni. Ide tartozik a megtermelt és elhasznált termékek és szolgáltatások teljes életciklusa során elôforduló mindenfajta természeti erôforrás- és területhasználat. zöldrefestés (greenwashing): olyan meg nem érdemelt természetvédelmi érdem, amelyet egy vállalat, iparág, kormány, politikus vagy akár egy civil szervezet a magáénak állít, és amelynek célja, hogy „jó természetvédô” képet alakítsanak ki magukról, vagy eladjanak egy terméket vagy üzletpolitikát. *** A

szószedethez felhasznált szakirodalom:

Biológiai Sokféleség Egyezmény Cartagena Jegyzôkönyv Kormányközi Panel a Klímaváltozásról Gyulai Iván: A Biomassza Dilemma Millenniumi Ökoszisztéma Felmérés

CEEweb for Biodiversity Széher út 40. 1021 Budapest Tel.: (+36 1) 398-0135 Fax: (+36 1) 398-0136 www.ceeweb.org

A kiadványt a Svájci Szövetségi Környzetvédelmi Hivatal támogatta. A donor nem felelôs a benne megjelenô információk tartalmáért és azok felhasználásáért.

A kiadvány magyar kiadását a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatta.

Ha az ember vonattal utazik, sok új barátra tehet szert.

a világ mindenki számára biztonságos és barátságos

Meg aztán szemügyre is veheti a világot maga körül, és

hely. Szerencsére útjuk során találkoznak egy em-

gyorsabb, közelibb perspektívából láthatja a dolgokat.

berrel, aki annyi mindent tud! El tudja nekik magya-

Zsuzsi és Péter mindenképpen erre a felismerésre jut-

rázni a bonyolult összefüggéseket a biológiai sokfé-

nak utazásuk során. „Tipikus fiatalok”: iskolába járnak,

leség és a klímaváltozás, a turizmus és a szegénység,

tévét néznek, és szeretik a természetet. És mégis, olyan

a bioüzemanyagok és a rizs ára között. Ahogy útjuk

keveset tudnak a körülöttük lévô természetes világról

a végéhez közeledik, mindketten megértik, hogy a

– még azt sem tudják, hogy milyen fontos a természet

biológiai sokféleség és az emberiség sorsa elválaszt-

és a biológiai sokféleség a saját életükben. Bár sokszor

hatatlanul összefonódik. Csatlakozz te is Zsuzsihoz

hallják a felnôtteket „globális problémákról” beszélni,

és Péterhez ezen az izgalmas utazáson, és tudj meg

sosem gondolkodtak el ezek valódi okain. Azt hiszik,

többet napjaink legsürgetôbb környezeti témáiról!