MINDENRE VAN ERŐM A KRISZTUSBAN
MAROS-MEZŐSÉGI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE
Vakációóó! Közel egy hónap múlt el azóta, hogy gyerekeink ujjongó örömmel özönlöttek ki az iskola kapuján: végre itt vakáció, három hónap teljes szabadság! Ilyenkor, ha megkérdezzük őket, ki sem fogynak az ötletekből, hogy mit is Veress László szeretnének a nyáron: utazreformátus lelkész ni, kirándulni, hegyet mászMarosszentkirály ni, tengerparti homokban heverészni, fürödni, halászni, tévét nézni, aludni vagy számítógépezni egész nap… Az illedelmes gyerekek hozzáteszik még: szeretnék olvasni, tanulni… De nemcsak a gyerekek, a felnőttek is vágynak arra, hogy „szabadságra menjenek”, és kipihenjék magukat. Vannak, akik hónapokkal korábban eltervezték, hogy hova utaznak a nyáron. Vannak, akik már elutaztak, és vannak, akik már haza is kerültek. Kérdésünkre, hogy milyenre sikeredett a szabadságuk, némelyek csak unottan legyintenek: Fáradtabban érkeztem haza, mint ahogy elutaztam. És a gyerekek között is lehetnek olyanok, akik – Mark Twain gyerekhőséhez hasonlóan – már a nyári szünidő első hetében kiábrándultak a vakációból. De többen töltik itthon a szabadságot, mint ahányan elutazhatnak itthonról. És még többen vannak, akik egyszerűen nem szabadságolhatnak: nekik egész nyáron dolgozniuk kell. Önként adódik tehát a kérdés: hogyan lehet jól és hasznosan eltölteni a nyarat, a várva várt vakációt? Mitől lesz igazán szabadsággá a szabadság? Mihez kezdjenek azok, akik vágynak egy kis nyári szünidő után, de nem jut ki nekik? Ösztönösen a Szentíráshoz nyúlunk, de abban hiába keressük a „vakáció” kifejezést. A Biblia emberének a szó mai értelmében nem volt vakációja.
De olvasunk arról, hogy Isten maga szólítja fel az embert, hogy pihenőnapot tartson. Jézus így szól egy alkalommal tanítványaihoz: Jöjjetek velem, és pihenjetek meg egy kevéssé (Márk 6,31). Ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy a Jézus felé nyitott ember tud igazán pihenni. Elfáradni a legkülönbek is tudnak, de erővel ma is csak a minden erő forrása tölthet fel. Ne zárjuk ki őt életünkből a nyári vakáció alatt sem! Sokan utazással szeretnék emlékezetessé tenni szabadságukat. Jól teszik! Az első keresztyének is mind nagy utazók voltak. De ők nem öncélú világjárásra indultak: ahova mentek mindenüvé Jézust vitték magukkal szívükben, és ahol megfordultak, róla tettek bizonyságot. A mi nyaralásunk is akkor lesz tartalmassá, színessé, ha utazásunk idején nem valamiféle pogány féktelenséggel, hanem a jézusi szeretettel hozzuk zavarba azokat, akikkel találkozunk. Az utazás nem adatik meg mindenkinek, de Jézus ezen a nyáron is mindenkit hív: nála nyugalmat találunk. Sokatmondó ebben a tekintetben a mi szünidő szavunk angol megfelelője. Ők holidaynek nevezik a vakációt, ami a holy day-ből, azaz a szent napok kifejezésből származik. Valóban: az Istennek szentelt napok lesznek igazán áldottá. Ez mind az elutazókra, mind az itthon maradókra érvényes. forrás: Flickr Egy turisztikai menedzser mondta nemrég a tévében: Az átlag turista szabadsága rövid ideje alatt szeretne minél többet átélni. Úgy viselkedik, mintha attól félne, hogy jövőre nem lesz nyár és nem lesz többé szünidő. Isten gyermekeiként és Jézus tanítványaként nem kell mindent egyszerre felhabzsolnunk. Az igazi szabadság az a tudat, hogy a jövő nyár is mennyei Atyánk kezében van. Sőt tudomásunk van arról is, hogy ránk egy sokkal szebb, dicsőségesebb mennyei öröm is vár. Ha ezt tartjuk szemünk előtt, nem fogunk csalódottan és fáradtan hazakerülni nyári kirándulásunkról. És nem égünk ki akkor sem, ha itthon töltjük a nyarat.
I. évfolyam, 3. szám 2013. július
A tartalomból:
Pihenjetek meg egy kevéssé Lőricz István áhitata
2
Szabadidő, szabadság, vakáció Nemes Gyula riportja
3
Keresztyén ifjúsági sporttalálkozó Mezőbándon
4
Velünk az Isten! Egyházmegyei bibliaismereti vetélkedő
4
Türelem a rohanó világban
6
Test és Lélek Gállné Szabó Tünde írása
7
2
Maros-Mezőségi Kéve
Pihenjetek meg egy kevéssé!(Márk 6,31)
Lőrincz István református lelkész Marosvásárhely Alsóváros
Lehet, hogy fizikai csendet nem mindig tudunk találni, de a szabadság alatt legyen lelki csend az életünkben. Egy kicsit, gondoljuk át életünket, dolgainkat, olvassunk több igét, szánjunk több időt az imádkozásra. Ne felejtsük el azt sem, hogy a kikapcsolódás nem öncélú. Ez csak eszköz arra nézve, hogy a megfáradt szervezetünk, idegrendszerünk felfrissüljön, megújuljon. S azt se felejtsük, hogy a szabadság, a pihenés, a kikapcsolódás is az Isten ajándéka.
Itt van a szép nyár, a nyári szabadságolások ideje. Amikor végre ki tudunk szakadni mindennapi munkánkból, a „taposómalomból“, ahogy ezt nevezni szoktuk. Mond-e erről valamit Isten igéje? Szabad-e nekünk egyáltalán pihenni? A legtöbb embernek csak az jut eszébe, hogy Atyánk és Krisztus is mindig csak munkára serkell. Hisz már a teremtés hajnalán azt mondta: őrizzétek és műveljétek a kertet, s a bűneset után is azt mondta: orcád verítékével egyed kenyeredet. Jézus is azt mondta egyszer: az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. Többször így szólította fel tanítványait: dolgozzatok, munkálkodjatok, hirdessétek az evangéliumot. De ugyanaz a Jézus, aki szüntelen munkálkodásra buzdít, azt is mondta tanítványainak: pihenjetek meg egy kevéssé! Azt látjuk tehát, hogy Jézus pihenésre, kikapcsolódásra is hívja az övéit, s ez azt jelenti, hogy a pihenésnek a keresztyén ember életében is helye és szerepe van. Lehet, hogy Jézus ma ezt így mondaná: most hagyjátok abba a munkát, gyertek egyet kirándulunk, strandolunk, elmegyünk egy szép erdős vidékre, ahol nagyokat sétálhatunk, ahol egyet futbalozhatunk, gyönyörködhetünk a természet szépségeiben. Isten is jól tudja, hogy nekünk a pihenésre is szükségünk van. Hisz már a Tízparancsolatba is belefoglalta, hogy hat nehéz, munkában eltöltött nap után legyen egy olyan nap, amikor mindezt abbahagyjuk, amikor semmit sem teszünk a mindennapi kenyér, a földi javak megszerzéséért, hanem megpihenünk. Isten egy olyan életritmust teremtett nekünk, amiben munka és pihenés váltogatják egy-mást. Ha valaki ezt figyelmen kívül hagyja, az sokszor tragikusan megrövidíti és megszegényíti az életét. Már jónéhány olyan embert temettem el, akiről szerettei elmondták, hogy éjjel-nappal, hétköznap és vasárnap, szüntelen hajtott és dolgozott. Aztán a szív egyszer csak felmondta a szolgálatot. Mert aki nem tud jól pihenni, az nem tud jól dolgozni sem. Szinte ördögi dolog az, hogy bár manapság a gépek annyi munkát elvégeznek, amit régen mind kéz-zel kellett elvégezni, mégis egyre hajszoltabbá, rohanóbbá válik az élet, nem érünk rá a pihenésre, az elcsendesedésre, a kikapcsolódásra. A régi hadihajókon, amit
gályarabok hajtottak evezőikkel, volt egy ember, aki kalapáccsal verte a ritmust. Amikor támadásra került sor, egyre őrültebb tempót diktált, amibe sok gályarab bele is halt. Manapság nem mások, hanem mi diktáljuk ezt az őrült tempót, amibe belehalunk, beleroppanunk. Jézus egy olyan helyre hívta tanítványait, hol teljes csend volt, hisz erre volt nekik szükségük. Annyi lárma, zaj, tolakodás vette őket körül a Jézussal való járásban. Mindig a sok ember, a sok beteg, a sok jajszó. Már teljesen belefáradtak a zajba. Most csendre volt szükségük, s a szabadság ideje alatt mi is jól tesszük, ha ezt keressük. Lehet, hogy fizikai csendet nem mindig tudunk találni, de a szabadság alatt legyen lelki csend az életünkben. Egy kicsit, gondoljuk át életünket, dolgainkat, olvassunk több igét, szánjunk több időt az imádkozásra. Ne felejtsük el azt sem, hogy a kikapcsolódás nem öncélú. Ez csak eszköz arra nézve, hogy a megfáradt szervezetünk, idegrend-
szerünk felfrissüljön, megújuljon. S azt se felejtsük, hogy a szabadság, a pihenés, a kikapcsolódás is az Isten ajándéka. Jézus nem küldi a tanítványait pihenni, hanem hívja őket erre, Ő maga is velük megy. Ne Jézus nélkül induljunk, hanem vele, különben épp a szabadság lehet kisiklások, bűnök és bukások ideje és alkalma. Ha ezt tesszük, akkor lelkileg fáradtabban érkezünk haza, mint ahogy elmentünk. Nehogy keresztyénségünket is pihentessük szabadságunk alatt, hanem ennek épp az ellenkezője legyen igaz. Adjunk hálát azért, hogy nekünk olyan Urunk van, akinek gondja van a mi pihenésünkre is. Én azt kívánom minden kedves olvasónak, hogy úgy tudjunk ezen a nyáron pihenni, szabadságolni, hogy majd onnan visszatérve, még nagyobb lendülettel, lelkesedéssel és hittel tudjuk folytatni mindennapi munkánkat, megszokott életünket.
Ámen.
I. évfolyam, 3. szám
Szabadidő, Javában tombol már az év legmelegebb hónapja a július, Szent Jakab hava, Áldás hava vagy a Nyárhó, ahogyan a régi magyarok illetve a székelyek nevezték. Ez általában az a része az évnek amikor szabadságolunk, vakációzunk, pihenjük fáradalmainkat. E havi lapszámunkban annak próbáltunk utána járni, hogy ki, hogyan, mivel, hol tölti szabadidejét, szabadságát, vakációját? "A lelkész már nem vakációzik”
Szabadság, tokkal, esetleg családtagokkal. Fontosnak tartom azt, hogy lelkészek családostól elutazzanak, kiránduljanak, utána feltöltődve, élményekkel tele jobban megy a munka és hatásosabb a szolgálat. Ami a vakációt illeti, a teológia elvégzése után a püspök úr Bukarestbe küldött, hogy ott végezzem a segédlelkészi szolgálatokat. Felhívtam a lelkészt, aki a felügyelő mentorom lett és elmondtam, hogy én vagyok az új segédlelkész, erre ő azt mondta, hogy élvezzem ki életem utolsó vakációját, majd utána jelentkezzem az irodán. Ezt a mondatát nem tudom elfelejteni, akkor ott rádöbbentem arra, hogy valóban így van, a lelkész már nem vakációzik, esetleg néha pihenő szabadságra megy. "Az embernek úgy kell beosztania az életét, hogy legyen idő nyaralásra is." Nagy Ferenc, mérnök, mezőpaniti presbiter:
Lakó Jenő, mezőzáhi református lelkipásztor: Örvendek, hogy mindhárom szó említésre került. A szabadidő és a szabadság között nagy a különbség, a vakációról nem is beszélve. A szabadidő számomra azt jelenti, hogy haza mehetek a szüleimhez és ott nyugodtan elbeszélgetünk, jól érezzük magunkat. Még nincs feleségem, de van a Jó Isten kegyelméből párom, így a szabadidőmben törekszem arra, hogy minél több időt együtt töltsünk. Köztudott, hogy szeretek sportolni, párommal tollasozni, barátokkal, lelkészekkel focizni szoktunk. Kirándulni is nagyon szeretek, de sokszor elmarad egyéb teendők elvégzése miatt. Szabadidőmben továbbá kertészkedem és szépítgetem a parókia udvarát, kertjét. A szabadidőről talán ennyit mondhatok el. Ami a szabadságot illeti, nyáron van lehetőségem szabadságra menni egy-két hetet, ilyenkor elutazom a párommal, bará-
Szabadidőmben az otthoni, házkörüli munkákat végzem de időt szakítok a hobbimra is. A szabadságom is általában itthon töltöm, de egy-egy kis kirándulás azért belefér. Főleg Erdélyben szabadságolok, de előfordult az is, hogy külföldön voltunk. Hogy jut-e egyáltalán időm elfoglaltságaim mellett a szabadságra, kikapcsolódásra? Hát igen, úgy gondolom, hogy az embernek úgy kell beosztania az életét, a munkáit, hogy szánjon időt a pihenésre, a nyaralásra is. "Azt is értékelni kell, ami karnyújtásnyira van” Veress László, marosszentkirályi református lelkész: A szombatjaim még a nyári vakáció ideje alatt is nagyon zsúfoltak, két ifjúsági bibliaóra és egy szombat esti istentisztelet tarkítják az életemet. Ilyenkor a családra is alig jut idő, pedig mindhárom nő – a fe-
3
Vakáció
leségem és két kislányom – igényli, hogy rájuk is figyeljek. Közben egy halottat jelentenek be, és hosszan elbeszélgetek a gyászolókkal. Talán már ebből is kitűnik, hogy ilyen iramban alig jut idő szabadidőzni, vakációzni. Most, a kérdésen elgondolkodva döbbentem rá, hogy tulajdonképpen pontosan 20 éve nem voltam olyan vakáción, amiből diákkoromban minden nyáron kijutott. 20 évvel ezelőtt végeztem a teológián, ekkor voltam utoljára vakáción, azóta bár évente jár néhány nap törvényes szabadság, élni alig éltem vele. Eleinte – még szolgálatom kezdetén, legényként – eszembe sem jutott, hogy szabadság is jár. Ha a nyár folyamán elutaztam, az mindig a gyülekezet ifjúságával történt: sok szervezés előzte meg, és sok gonddal járt, de mindig csodálatosan feltöltődve érkeztem haza. Nem tűnt tehernek, hogy nem csak a magam kedvére utazgatok, hogy voltaképpen a szolgálatom része az, amit teszek. Kilencedik éve vagyok Szentkirályon, most már családos emberként, itt próbálom meg igazán valahogy összhangba hozni a fiataloknak szervezett kirándulásokat egy kis "magán" (értsd: családi) vakációval. Ez utóbbi legtöbbször elmaradt. Annyi itt a tevékenység még nyáron is, hogy nagyon nehéz néhány napnál tovább, hosszabb időre elutazni. Persze, azért ez is kijut néha. Az elmúlt években úgy alakult, hogy néhány röpke napot külföldön tölthettünk. (folytatás az 5. oldalon)
Nemes Gyula református főgondnok Nagyernye
Felhívtam a lelkészt, aki a felügyelő mentorom lett és elmondtam, hogy én vagyok az új segédlelkész, erre ő azt mondta, hogy élvezzem ki életem utolsó vakációját, majd utána jelentkezzem az irodán. Ezt a mondatát nem tudom elfelejteni, akkor ott rádöbbentem arra, hogy valóban így van, a lelkész már nem vakációzik, esetleg néha pihenő szabadságra megy.
4
Maros-Mezőségi Kéve
Keresztyén ifjúsági sporttalálkozó Mezőbándon
Károly Károly református lelkész Madarasi-Fekete
„Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.” (2Timóteus 2, 5) „Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.” (Lionel Messi). Pál apostol Timóteushoz írt szavaival nyitotta meg Lukácsy Szilamér mezőbándi lelkipásztor a MarosMezőségi Egyházmegye ifjúsági sporttalálkozóját. A rövid igemagyarázat után Jakab István, az egyházmegye esperese imádsággal indította a versenyt. A keresztyén találkozók, legyen az sport, zene, színjátszás vagy bármilyen más jellegű, rávezetnek, hogy az ember nyitott kell, hogy legyen nem csak arra, hogy ő az aktív tevékenységével mit ér el, mit hoz ki az életéből, hanem hogy az élet mit hoz ki belőle. Együtt örültünk a találkozó napján a több mint 200 fiatalnak, akik a legkisebb szórványoktól, a városi gyülekezetekig, mindenünnen érkeztek, összesen 19 egyházközségből. Habár a kupát csak egy csapat nyerte meg, mindannyian sokat nyertünk. A csapatok 43 mérkőzést ját-
szottak, ami 860 percnyi játékot tesz ki. A tornán 193 gól született 10 óra alatt. A legjobb játékos a 13 éves galambodi Zolyomi Krisztián, aki nemcsak a labdát, de a közönséget is elbűvölte tehetségével.
Gólkirály Kiss Norbert (Udvarfalva) és Szabó Attila (Mezőbánd), legjobb kapus Jakab Ervin (Mezőmadaras). Az első kiírást Mezőfele nyerte, a második helyen Mezőpanit, míg a harmadik helyen Mezőbánd végzett. Mi, a szervezők, lelkipásztorok, amellett, hogy láthattuk azt, hogy Isten milyen sok fiatal pásztorlásával bízott meg, a példaértékű támogatásokat is meg kell hogy említsük. A találkozó megálmo-
dásánál még nem volt teljesen világos, hogy hány ember összefogása szükséges egy ekkora méretű esemény megrendezéséhez. Először is köszönet a Maros-Mezőségi Esperesi Hivatalnak a támogatásért. Hálával tartozunk Lukácsy Szilamér mezőbándi házigazda lelkipásztornak, a nőszövetség (10) és a presbitérium (5) tagjainak, akik elkészítették, felszolgálták a finom ebédet 230 személynek. Bartha Domokos alpolgármester ingyen biztosította a sporttermet, a műfüves pályát és anyagilag is támogatta az eseményt. A TimKo a mindennapi kenyeret biztosította, Lészai Karin a fűszereket. Sokan mellénk álltak, mindenkinek hála és köszönet. A találkozót imádsággal, énekkel és áldással zártuk. Reméljük, hogy ez az alkalom sokat kihozott belőlünk, de főleg azt, hogy megláttatta mennyi ajándékot kaptunk az Istentől, és hogy mennyi erőforrásunk van. Jó volt együtt lenni.
Velünk az Isten az egyházmegyei bibliaismereti vetélkedő margójára
Imreh Jenő beosztott lelkész Marosvásárhely, Alsóváros
Lehet-e isten jelenlétéről beszélni ha valaki börtöncellában szenved? Vagy megromlott testvéri kapcsolatban emésztődik? Lehet-e Isten keze munkáját tapasztalni a viszályban? Hát a megkövezésben? Hol jelenik meg Isten? Hogyan jelenik meg Isten? Lehet-e sok keserű élettapasztalat ellenére Isten jelenlétéről beszélni? Az örökkévaló Isten jelenlétét megtapasztalni nem mindennapi élmény az ember számára. Áldás minden helyzetben, az élet valamennyi területén. Ennek hírnökei azok a bibliai emberek, akik a maguk nehézségei, kudarcai, csalódottságai, veszteségei és nyomorúságai ellenére többszörösen is átélték azt, amiről vissza-
térő és bátorító gondolatként bizonyságot tesz a szentíró: „...de az Úr Józseffel volt”(1Móz 39, 21). És a név helyére sok más nevet, akár a magunkét, is behelyettesíthetjük. Az Úr jelenléte sokszor ámulatba ejtő, vezetése csodálatra méltó, és személyes életünkben történő megnyilvánulása sokszor elképzelhetetlen. Nem mutatkozik Ő nagy dolgokban: szélben, tűzben, viharban (vö. 1Kir 18, 11-12) de sokkal inkább egy csendes,szelíd hangban, az Ige hangjában, a Lélek szavában. Ezt többszörösen megtapasztalta József, aki testvérei, később Potifár bosszúvágyának lett az áldozata, de akiről ismételten elmondja a szentíró, hogy az Úr volt
vele. És ennek hírnöke volt Péter és János apostolok, István vértanú és a pogányok apostola, tarzuszi Pál. Isten jelenlétének ma is megtapasztalható voltáról szólt, mindezeken túl az az áhítat, amelyet a Maros Mezőségi Egyházmegye bibliaismereti vetélkedőjén Gállné Szabó Tünde, várhegyi lelkipásztor bizonyságtételéből hallhattunk. Kiemelte ugyanakkor, hogy érdemes az Isten akaratát és jelenlétét megkeresni a mai élethelyzeteinkben is. Az egyházmegyei bibliaismereti vetélkedőnek a Marosvásárhely Alsóvárosi gyülekezet adott otthont, 2013. június 15-én. (folytatás a 6. oldalon)
I. évfolyam, 3. szám
5
Szabadidő, szabadság, vakáció (folytatás a 4. oldalról) Viszont hittel vallom, hogy egy kis feltöltődésért nem is kell messzire utazni. Sőt, nekem olykor határozott teher, ha egy elutazásra kell felkészülni. Hamarosan az ifivel utazom el 13 napra. Nem az én személyes szabadságom, a család itthon marad! Már pontosan 10 lelkészkollégával próbáltam egyeztetni, hogy helyetteseim legyenek ez alatt az idő alatt, de a 13 nap még mindig nincs teljes egészében lefedve. Még nincs miden napra helyettesem, és akik vállalták azok is azzal a feltétellel, persze, hogy csak akkor tudnak engem Szentkirályon (pl. egy temetésen) helyettesíteni, ha a saját gyülekezetükben éppen akkor nincs temetés... Ez érthető is, nincs is vele semmi baj. Csak érzékeltetem, hogy lelkészéknél egy kicsit másképp megy a dolog, mint ahol egyszerűen "be lehet zárni a boltot". Így az igazi vakáció, szünidő, nyugalom itthon adatik meg. Lehet hogy kenetteljesnek, vagy nevetségesnek fog hatni, de az igazi nyugalmat, békét akkor élem át, ha a családdal kint ebédelhetünk vagy vacsorázhatunk a parókia erkélyén. Olyan csodálatos innen a kilátás, hogy mások fizetnének érte. Én megtanultam, hogy azt is értékelni kell, ami karnyújtásnyira van. Amúgy most még kicsik a gyerekeink ahhoz, hogy hosszabb utazásra rángassuk őket. Idővel majd velük is utazgatni fogunk. "Lelkierőt, életkedvet próbálunk adni egymásnak." Sebezán Anna, nagyernyei református presbiter, a nőszövetség pénztárosa: Szabadidőm nagy részét a nőszövetségen belüli tevékenységekkel töltöm. Ez nekem nem teher, szívvel-lélekkel, szeretetből teszem.
Szeretek egy munkálkodó, lelkes közösség aktív tagja lenni. Mindig dolgozunk valamin, amivel gyülekezetünk tagjainak, vagy akár ezer idegeneknek egy kis örömöt szerezhetünk. Terítőket varrogatunk, könyvjelzőket készítünk, karácsonykor kis "Házi Áldást" nyomtattattunk, amit minden ernyei reformátusnak eljuttattunk, de gyűjtöttünk már élelmiszert öregotthonnak és így tovább. 2011-ben egy műtéten estem át, ami mondhatom változást hozott az életemben. Azóta elkezdtem komolyabban gondolkodni az élet dolgairól,
Ezen kívül szabad időmben inkább olvasok, olyan könyveket, amelyekből a lélek táplálkozik, tv-t nem nagyon nézek, nem szeretem. A nagyernyei gyógyszertárban dolgozom, pihenő szabadságom általában a gyermekeimnél töltöm Magyarországon. A fiam is meg a lányom is ott telepedett le, ott alapítottak családot. Nemrég született egy kis unokám, akit meglátogattunk nemrég, ezek az élet örömei, ezek adnak erőt a tovább haladásra, a kitartásra… "Nem tulajdonítok nagy jelentőséget a szabadságolásnak”
érteméről. Esős idő esetén, amikor nem foglalkozhatom egyébbel lejegyzem a gondolataimat, és amikor találkozom a nőtestvérekkel felolvasom ezeket, majd megbeszéljük, értelmezni próbáljuk közösen az elhangzottakat. Olyan dolgokról beszélgetünk, mint például mekkora kincs az egészség, megfizethetetlen érték, vagy elfilozófálunk azon hogy kinek mi is az élet értelme, vagy, hogy kinek mit jelent a boldogság és hasonlók. Lelkierőt, életkedvet próbálunk adni ilyen alkalmakkor egymásnak.
Pitó Antal, mezőpaniti református lelkész: A 40 éve tartó lelkészi szolgálatom idején legfeljebb 10 alkalommal voltam pihenőszabadságon. Nem tulajdonítok ma sem nagy jelentőséget a szabadságolásnak. Egyrészt a mi Gazdánk a hűséges sáfárokat dicséri és nem a nagyszerű szabadságot megszervező szolgákat. Másfelől, aki hét gyermek felnevelését vállalta, annak soha sincs annyi pénze, hogy a kor szerint nagyra tartott, és gyakorolt nyaralásra, kirándulásra is jusson. Tehát elvi és anyagi feltételhez szabom ezt a kérdést. Tengerparton egyszer voltam a családommal, akkor még csak három gyermekünk volt, a Feketetengeren töltöttünk két hetet. Háromszor voltam feleségestől Hollandiában, a testvérgyülekezet vendégeiként, és egyszer Svájcban, barátok meghívására. Ezen alkalmakkor a vendéglátóink állták az útiköltségeket. Háromszor voltunk magyarországi gyógyfürdőn és egyszer hitépítő csendeshéten, ahova családos gyermekeink fizettek be.
Így az igazi vakáció, szünidő, nyugalom itthon adatik meg. Lehet hogy kenetteljesnek, vagy nevetségesnek fog hatni, de az igazi nyugalmat, békét akkor élem át, ha a családdal kint ebédelhetünk vagy vacsorázhatunk a parókia erkélyén. Olyan csodálatos innen a kilátás, hogy mások fizetnének érte. Én megtanultam, hogy azt is értékelni kell, ami karnyújtásnyira van.
Nemes Gyula
A szeretet himnusza Ha ódákat zeng a szám, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy kopott magnó. Ha aprópénzt adok egy rászorulónak, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy színpadon játszó marionett. Ha unottan ölelem haldokló embertársam, de szeretet nincs énbennem, olyanná
lettem, mint a sár: körülvesz melegével, de mégis hűvös ölelése. A szeretet leterített köpönyeg, melyen szamár lépdel. A szeretet elgurított kő, a sír előtt. A szeretet egy önkéntes ápoló. A szeretet egy meleg szellő a tavaszi napsütésben.
A szeretet elvesztése: a gyertyaláng kihúnyása. A szeretet hiánya: bábjáték. A szeretet megélése: napsütés a havas pusztán. A szeretet nem vész el, csak átalakul. Katona Orsolya-Brigitta és Tamás Norbert, XI. osztályos diákok, Marosszentkirály
A szeretet hiánya: bábjáték.
6
Maros-Mezőségi Kéve
Türelem a rohanó világban „A szeretet türelmes” - 1Kor 13,4
Farczádi Ali ificsoport vezető, Szabadi út
A következőkben arról az öt elemről beszélt, amelyek kiváltják a modern emberben a türelmetlenséget: istenkép, család, haverok, egyház, korszellem. Öt része életünknek, amelyeknek naponta meg kell felelnünk és amelyeket össze kell hangolnunk ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön életünk.
Ha egy szóval kellene jellemezni a vasárnapi Ifjúsági Istentiszteletet, akkor az a jókedv lenne. Fiatal ifisek, tiszteletes urak, kántorok, presbiterek és az egyházközség tagjai gyűltek össze örvendezni június 16án, a Marosvásárhely IV. Szabadi úti egyházközség templomában. És az arcokat elnézve, áldás volt rajtuk, azokon, akik hallgatták Márton Előd IKE utazótitkár igehirdetését és a SZIKE zenekar énekszolgálatát. A szabadi úti ifjúsági csoport tagjai jóval az alkalom előtt nekifogtak az előkészületeknek. Témának a türelmet választották, mivel úgy érezték, hogy ez az, ami gyakran hiányzik a mindennapi rohanó világban. Annak érdekében, hogy a témát vizuálisan is megjelenítsék, a plakát egy nagyítót markoló fiút ábrázol, aki a műszeren keresztül figyeli miként nő a fű. A meghívott lelkész Márton Előd IKE utazótitkár, aki a csoport kérésére örömmel vállalta az előadást és az igeszolgálatot is. A novemberben alakult, Szabadi úti SZIKE zenekar négy kedvelt dallal kezdte az alkalmat (Gyere te is, áldjuk együtt, Olyan örömöt, mint a forrás, Hús-vér templom, Így szól az Úr), majd átadta a mikrofont Márton
Elődnek, aki alkalomhoz illő humorral fűszerezve bontotta ki az istentisztelet témáját: „Türelem a rohanó világban”. „A szeretet türelmes - olvashatjuk Pál Korintusiakhoz írt levelében. Miért ezzel kezdte Pál apostol? Miért nem azt emelte ki elsőnek, hogy a szeretet adakozó, önzetlen?“, gondolkodtatott el mindenkit Előd. A következőkben arról az öt elemről beszélt, amelyek kiváltják a modern emberben a türelmetlenséget: istenkép, család, haverok, egyház, kor-
szellem. Öt része életünknek, amelylyeknek naponta meg kell felelnünk és amelyeket össze kell hangolnunk ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön életünk. Elődnek sajátos álláspontja volt a témával kapcsolatosan: „Én szeretem a rohanó világot”, mondta, „Isten fejlődő lényeknek teremtett bennünket, elrejtette bennünk a fejlődés csíráját.” A mi feladatunk az, hogy a világgal együtt fejlődjünk, erősödjünk hitben, szeretetben és türelemben. (folytatás a 8. oldalon)
Velünk az Isten az egyházmegyei bibliaismereti vetélkedő margójára (folytatás a 4. oldalról)
Mint mindig most is egyedül Istené legyen a dicsőség ezért az alkalomért, de szeretettel gondolunk mindazokra is, akik bármilyen útonmódon, segítségnyújtásukkal részeseivé lettek ennek a napnak.
A versenyre való felkészülés témaanyagát ezúttal is az IKE állította össze. Az Ószövetség világából József ősatya személyes életének eseményein túl néhány zsoltár illetve az Újszövetségből az első keresztyén gyülekezet mindennapjai és Pál apostol irodalmi remekműve, a szeretet himnusza volt. Ebből, az Isten jelenlétét és munkáját kifejező szentírási történetsorból készültek fel a mezőkövesdi, marosszentkirályi, szabadi úti, felsővárosi és alsóvárosi gyülekezetből érkező fiatalok. Őket Gállné Szabó Tünde az egyházmegye katekétikai előadója köszöntötte és Imreh Jenő, mint házigazda segédlelkész üdvözölte. Ezek után közös éneklésben és imádkozásban kérték Isten segítő és áldó jelenlétét. A vetélkedő több fordulóból állt,
melyekben a fiatalok tárgyi tudásról, logikus gondolkodásról, aranymondás ismeretről, bibliahű érvelésről és szép fogalmazáskészségről is tanúbizonyságot tehettek. A házigazda fiatalok vendégeiket az ifjúsági teremben fogadták, ahol „a legjobb eszköz” díjat a csocsó asztal nyerte el, mialatt a zsűri odaadóan végezte munkáját. A zsűri elnöke Gáll József, iskolalelkész, tagjai pedig Jakab István, az egyházmegye esperese, galambodi lelkipásztor, illetve Gállné Szabó Tünde volt. A bibliaismereti vetélkedő a következő eredménnyel zárult: I. Alsóváros; II. Mezőkövesd; III. Szabadi út; Dicséret: Felsőváros és Marosszentkirály. Az első helyezést elért csapat az Országos Bibliaismereti vetélkedőn fogja majd egyházmegyénket képviselni. A legszebb szeretethimnusz parafrázist a
marosszentkirályi csapat fogalmazta meg. Az eredményhirdetést követő záróbeszédében a zsűri elnöke és egyházmegyénk esperese is hangsúlyozta: mindannyian tudjuk, hogy az volt a legnagyobb nyertes és győztes, aki ide megérkezett. Mint mindig most is egyedül Istené legyen a dicsőség ezért az alkalomért, de szeretettel gondolunk mindazokra is, akik bármilyen útonmódon, segítségnyújtásukkal részeseivé lettek ennek a napnak. Köszönjük az esperes úrnak a könyvajándékokat, gyülekezetünk tagjainak a hathatós segítségét, a szolgálattevőknek a felkészítést és a kiértékelést, hiszen mindezek öszszessége tette lehetővé, hogy minden Isten dicsőségét szolgálhassa ezen az alkalmon és mi együtt mondhassuk el az ősi hitvallást: Velünk az Isten!
I. évfolyam, 3. szám
7
Test és lélek A pszichoszomatika tudománya azt vizsgálja, hogy az emberi lélek, és annak vívódásai hogyan tükröződnek és jelennek meg az emberi testben, különböző tünetcsoportokban, betegségekben. Cikksorozatom minden alkalommal egy újabb tünetcsoportot fog feltárni és annak lelki vetületeit vizsgálja. A fertőzés – konfliktus a test (anyag) szintjén. Testi szinten: A testben lezajló betegségfolyamatok egyik leggyakoribb oka a fertőzés. A legsűrűbben előforduló akut szimptómák a gyulladások; a megfázástól a tüdőgyulladáson át a koleráig és a himlőig. A fertőzéses megbetegedések terén a modern orvostudomány az antibiotikumok és az oltások felfedezésével óriási lépést tett előre. Bár nemrég még a leggyakoribb halálok a fertőzés volt, ma már ez az egészségügyileg jól ellátott országokban kivételnek számít. Ez persze nem azt jelenti, hogy manapság kevesebb fertőzésen esünk át, inkább csak azt, hogy a fertőzések leküzdésében megfelelő fegyverekkel rendelkezünk. A fertőző folyamat kirobbanása és lefolyása során egyfajta háborúról van szó, amely a testben játszódik le: a test immunrendszere megtámadja s legyőzi az egyre veszélyesebbé váló ellenséges kórokozókat (baktériumokat, vírusokat, toxinokat). E küzdelem tünetei a duzzanat, a kivörösödés, a fáj-dalom és a láz. Testi szinten a folyamat a következő: 1. Ingerhatás. Mivel nem élünk egy steril világban fertőző ágensek milliói vesznek körül. A fertőzéses megbetegedés nem azért jön létre, mert kórokozók jelennek meg, hanem mert testünk alkalmat ad nekik a behatolásra. A behatolás nem annyira a kórokozók jelenlététől függ, sokkal inkább a test bebocsátási készségétől. Az orvostudomány ezt rossz immunállapotnak nevezi. 2. Exszudációs fázis. A kórokozók befészkelik magukat, és
gyulladásos gócot hoznak létre. A szövetnedvek felgyülemlenek, a szövetek megduzzadnak, testünk védelmi rendszerének katonái (limfociták, granulociták, makrofágok) működésbe lépnek. Teljességgel háborús a helyzet a test szintjén : az ellenséget megtámadják, körülzárják. Ha a konfliktus helyi szinten nem oldható meg, teljes mozgósítás következik: a test egésze részt vesz a háborúban, teljes erejét latba veti az ütközetben. Ennek a küzdelemnek a testi jele a láz. A láz az egyik fegyverünk. Ezért nem kellene minden hőemelkedést (38
fok alatt) pánikszerűen csökkenteni, csak az életveszélyes helyzetekben beavatkozni. Ezt nagyanyáink is így gyakorolták. 3. A betegség kimenetele. A végkifejlet nemcsak gyógyulás vagy halál lehet, hanem a betegség krónikussá válása is. A gyógyulás az, ha a test és ezen belül az immunrendszer sikeresen harcolt és legyőzte a betolakodót. E győzelem következtében szerzünk meg kétfajta immunitást is. Egy nem specifikust - megerősödik az egész test – és azt a specifikus immunitást is, ami a megismert és legyőzött kórokozó legközelebbi támadásaival szemben véd minket. Exitus (halál): a betegség is győzhet, ennek következtében a beteg meghal. A betegség krónikussá válása.
Ha a háború nem jár sikerrel, senki sem győz, a páciens egész életén át együtt kell éljen a betegséggel és állandó megfigyelés, kezelés alatt áll. A testnek mindig ébernek kell lennie, mert nem szabadult meg támadójától, nem tudta legyőzni, ezért együtt kell, hogy éljen vele. Lelki szinten: Nemcsak a test, az emberi lélek is háborúban állhat ellenségekkel. A gyulladás idegen nyelvű kifejezései is ezt támasztják alá: inflammation - lobbanás, die Entzündung - lángra lobbantás, feu - gyulladás, tűzharc. Nyelvi képek is erre utalnak: egy megoldatlan konfliktus ismét fellobban, meggyulladt a kanóc, fáklyát dobunk a szalmakazalba, Európa lángokban áll stb. Egy emberben is éghet belső lelki tűz, sőt robbanhat is (pl. szétrobbanok a dühtől.) A mindennapok történései állandóan a két lehetőség közötti választás feszültségében tartanak bennünket. Szüntelenül döntenünk kell, mindig le kell mondanunk az egyes lehetőségekről ahhoz, hogy másokat megvalósíthassuk. Így aztán mindig hiányérzetünk lehet mindig szerencsétlennek érezhetjük magunkat. S még jó annak, aki az emberi lét konfliktusos voltát, feszültségét bevallja önmagának, s érezni meri, hiszen a legtöbben hajlamosak azt gondolni, hogyha egy konfliktust nem látnak s nem éreznek, akkor az nem is létezik. Ugyanezzel a naivitással jár el a kisgyermek, amikor azt gondolja, hogyha becsukja a szemét, láthatatlanná válik. A konfliktusok azonban nem törődnek azzal, hogy érzékeljük-e őket vagy sem – rendületlenül jelen vannak. Aki konfliktusait nem hajlandó a tudat szintjén kihordani, feldolgozni s végül valamiféle megoldást találni rájuk, annál a konfliktusok testi szintre tevődnek át, s gyulladások formájában hívják fel magukra a figyelmet. (folytatás a következő lapszámban)
Gállné Szabó Tünde református lelkész, Várhegy
Ugyanezzel a naivitással jár el a kisgyermek, amikor azt gondolja, hogy ha becsukja a szemét, láthatatlanná válik. A konfliktusok azonban nem törődnek azzal, hogy érzékeljük-e őket vagy sem – rendületlenül jelen vannak. Aki konfliktusait nem hajlandó a tudat szintjén kihordani, feldolgozni s végül valamiféle megoldást találni rájuk, annál a konfliktusok testi szintre tevődnek át, s gyulladások formájában hívják fel magukra a figyelmet.
Maros-Mezőségi Kéve
Türelem a rohanó világban „A szeretet türelmes” - 1Kor 13,4
(folytatás a 6. oldalról)
A SZIKE zenekar energikus, saját feldolgozású dalait énekelve (Krisztus Úr, a nagy Király, A mélyből Hozzád száll szavam, Amikor teljes sötétség, Légy Krisztusnak jó katonája, Aki hozzám fordul), majd imádság és áldás után, a 120 jókedvű testvér együtt örvendezett a templom udvarán tálalt szeretetvendégségnek,
ahol, mindenki nagy örömére, Márton Előd előadta az alkalomhoz készített műsorát. A kalácsot majszoló és teát iszogató csoport nagy szeretettel fogadta a rap előadást, átérezve annak mindenik sorát. Örülünk annak, hogy egy ilyen szép alkalmat hozhattunk össze, ahol az
egyházmegye 29 egyházközségből 12 egyházközség ifjúsága együtt volt, együtt énekelt, imádkozott és érezte: jó együtt lenni egy ifjúsági istentisztelet keretén belül. Bízunk abban, hogy a következő alkalommal mind a 29 egyházközség ifjúsági csoportja együtt vesz részt ebben az örömben. Farczádi Ali
"Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük." (Zsid 13,14) "Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében." (Zsolt 149,1)
GYÁSZHÍR Szívünk mély fájdalmával tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy
Korodi Csabáné, szül. Adorján Anna-Mária, tiszteletes asszony és kántor, életének 47. évében, türelemmel viselt hosszú szenvedés után, hazaköltözött Teremtő Urához. Istenünk vigasztaló szeretetét kívánjuk a gyászoló család számára. A Maros-Mezőségi Református Egyházmegye lapja Kiadja a Maros-Mezőségi Ref. Egyházmegye Esperesi Hivatala Marosvásárhely Bernády tér, 3. Tel: 0265-250051
[email protected] www.refmarosmezo.ro Felelős szerkesztő: Les Zoltán Szerkesztők: Jakab István, Domahidi Béla, Nemes Gyula, Gállné Szabó Tünde Tördelőszerkesztő: Molnár Csaba Korrektúra: K. Nagy Olga Támogatók: TIMKO Pál István Blondy Románia A Maros-Mezőségi Ref. Egyházmegye gyülekezetei és hívei
PCHOUSE
Ent er
NOVAPRINT Nyomda Marosvásárhely
Gyülekezeteink: Galambod Galambod (Porumbeni) Marosvásárhelytől északra, tőle 13 kilométer távolságra, a névadó patak mentén, erdők koszorúzta dombvidéken fekszik. Közigazgatási szempontból Mezőcsávás község része. (A falu azonos Makkai Sándor Mi, ernyeiek című regényének Gerlefalvával.) A település neve írásban az 1332. és az 1334. évi pápai dézsmák regestrumában Galamb, illetve Galambud alakban fordult elő. Már akkor önálló egyházközségként jegyezték, Benedek nevű papjával. A helyi református egyházközség története a reformáció évszázadában kezdődött. Erre abból következtethetünk, hogy a marosvásárhelyi egyházmegyei levéltár egy jegyzőkönyve szerint, a templom 1612-ben a reformátusok tulajdonában volt. A falu hajdani temploma a Szurdok dombon állt, a faluval együtt a tatárok pusztították el. (A tatárok emlékét őrzi ma is a falun kívüli határút, a tatárok útja.) A dombtetőn álló, mai templom a 13. szá-zadban épült, a 14. században át-alakították, majd 1822-1830 között átépítették. Felújítást 1888ban, 1974-ben, 1994-ben és 2002-
ben végeztek. A harangláb építéséről nem őriz adatot az egyházmegyei vagy az egyházközségi levéltár. A kisharang, a hagyomány szerint, a tatárok által elpusztított Szurdoktetőn lévő faluból került ide. Rajta az 1481-es évszám olvasható. A nagyharangot 1870-ben, Bécsújhelyen öntötték. 1989-ben új imatermet épített az egyházközség, majd a későbbiekben (köszönhetően a hol-
land kapcsolatoknak) az imaterem mellé ifjúsági terem, orvosi rendelő, vendégház is épült. A faluban született Makkai Domokos nagyenyedi gimnáziumi tanár, Makkai Sándor, református püspök édesapja. Jakab István lelkipásztor
Fotó: Magyari Hunor, Veres Tünde
