VajDasági geneRáció Ki kicsoda a fiatal magyar értelmiség körében
Szerkesztette: Takács Zoltán – Novák Anikó – Rózsa Rita
Szabadka, 2014
1
Támogatók:
2
Tartalomjegyzék Tanulmányok a vajdasági magyar doktoranduszok és fiatal kutatók társadalmi helyzetéről Takács Zoltán: Mit tudunk a vajdasági magyar doktoranduszokról? Ágyas Réka – Novák Anikó – Rózsa Rita: Pillanatfelvétel a vajdasági magyar doktoranduszokról az ARANYMETSZÉS 2013 – Kárpát-medencei doktorandusz életpályavizsgálat tükrében Takács Zoltán–Novák Anikó: Tudományos utánpótlás Vajdaságban Bemutatkozók Ágyas Réka Apró Melinda Atyimcsev Lívia Bagány Ágnes Bajtai Anna Bálint Anita Barta Holló Berta Beke Ottó Bencsik Orsolya Berényi Ágnes Berényi Emőke Beretka Katinka Beretka Sándor Berta Irma Bezzegh Alpár Bicskei Marianna Bodo Nándor Bózsity Noémi Bús Natália Crnkovity Gábor Czékus Ábel Csabai Zsolt Cselyuszka Norbert Csíkos Tímea Csorba Gábriel Divéki Zsolt Dudás Attila Faludi Ildikó Fogas Renáta Fridrich Beáta Gábor Melinda Gábrity Eszter Gazdag Emma Glässer Norbert Gogolák László Grabovac Beáta Grósz Tímea
Gruber Enikő Gruik Zsófia Halasi Szabolcs Harmathy Norbert Hegedűs Katalin Horák Rita Horváth Edit Huszák Árpád Jurkovic Mónika Kajdocsi Lovász Gabriella Kalmár Zsuzsanna Kiss Ferenc Klenanc Miklós Kollár Árpád Kovács Áron Kovács Sárkány Hajnalka Kovács Vilmos Laki Boglárka László Endre Lázár Tibor Lendák Imre Lendák-Kabók Karolina Lengyel Róbert Léphaft Áron Lipinszki Zoltán Lódi Gabriella Lovra Éva Magyar Attila Major Lenke Murényi Sztella Nagy Viktor Námesztovszki Zsolt Novák Anikó Ódri Ágnes Orcsik Roland Ózer Katalin Ördög Attila 3
Ördögh Tibor Palatinus Brigitta Pap Ági Pap Szabolcs Pap Tibor Papp Zoltán Papp Zsigmond Patócs László Pecze Anna Pfeiffer Attila Pósa Mihály Póth Miklós Rácz Krisztina Rekecki Róbert Ricz András Roginer Oszkár Romoda Renáta Rózsa Rita Šabić Norbert Samu János Samu Veronika Sánta Róbert Sendula Róbert Simon János Simon Vilmos Szabó Anita
Szabó Lality Dóra Szakály József Szálas Tímea Szedmina Lívia Szerda Zsófia Szervó Mária Szilágyi Mária Szlávicz Ágnes Szlivka Andrea Szöllőssy Dóra Takács Ágnes Takács Izabella Takács Zoltán Takarics Béla Tarján László Tarján Tobolka Albina Thomas Éva Törteli Telek Márta Trombitás Tímea Ujvári Tóth Anita Varga Ákos Varga Valéria Vass Dorottea Vatai Emil Velisek-Braskó Ottilia Zélity Attila
4
Takács Zoltán Mit tudunk a vajdasági magyar doktoranduszokról? Bevezető A tanulmány a vajdasági magyar doktoranduszok aktuális helyzetének, karrierlehetőségeinek és mobilitási pályájának kérdésével foglalkozik. Előzetes megállapításként ki kell hangsúlyozni, hogy az elmúlt két évtized történéseinek eredményeként, markáns „generációs árok” jelenik meg a vajdasági magyar tudós elit körében. Ennek oka többek között a fokozódó emigráció a rendszerváltás, a politikai körülmények, a polgárháború, a gazdasági kilátástalanság, az erősödő nacionalizmus következtében. Mindez a kisebbségi tudós elit „bezárkózását”, „önértékelésbeli megingását”, az anyaország felé történő fordulását hozta magával. A tudományos elitet érintő generációs különbség több éves szisztematikus és pontosan megfogalmazott ösztöndíj-politikával, céltudatos személyi és mentori munkával csökkenthető csak. A teljes rehabilitálás több okból szinte lehetetlen: Az értelmiségi emigráció veszélye továbbra is fennáll, főleg az EU és Magyarország által biztosított szakmai továbbképzések és Ph.D. képzési lehetőségek támogatása okán, miközben a vajdasági magyar fiatal tudós elit „színe-java”, karrierépítése során hosszabb időre az anyaország, vagy más EU-s országok felé „sodródik”. Azok, akik alkalmas tudományos vagy kutatói tevékenység után kutatva mégis hazajönnének, valós felsőoktatási intézményi háttér (egyetemi állás) hiányában, nem tudnak érdemileg aktívan és tevékenyen részt venni a regionális (még kevésbé a nemzetközi) tudományos életben. A vajdasági magyar fiatal tudós értelmiség előtt főleg két lehetőség áll: a magyarországi (esetleg EU-s) karrierút és érvényesülési perspektívák, vagy a Ph.D. fokozat itthoni/vajdasági hasznosítása. A szerbiai felsőoktatási intézményekben a vajdasági magyar Ph.D. hallgatók, a folyamatos tudós-karrier reményében, csak kevés tudományterületen tudnak érdemben felzárkózni. A magyar érdekeltségű tudományos hálózatépítés és mentorálás nem mutatkozik elég hatékonynak. A doktori fokozatok megszerzése után a vajdasági magyar fiatalok Szerbiában nehezen kerülnek be olyan egzisztenciális érvényesülési pályára, amely mögött biztos intézményi háttér áll a nemzetközi minőségbiztosítás és megmérettetés lehetőségével. Az aktuális helyzet feltárásának szándékával, a szabadkai székhelyű Regionális Tudományi Társaság pályázati pénzeszközökből1 2011 májusában, megszervezte az I. Vajdasági Doktorandusz Konferenciát, mintegy 40 résztvevővel. Az összejövetel célja a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezetének újrajegyzése, az elnökségválasztás és a Kárpát-medencei doktorandusz szervezetek2 meghívott vezetőin keresztül, az intézményi kapcsolatfelvétel, együttműködések kezdeményezése volt. A vajdasági szervezet újrajegyzésére 2011-ben sor került. A konferencia fontos gyakorlati célja volt egy
1
Támogató: Balassi Bálint Intézet, Hallgatói szervezetek támogatása 2010, PI/45-12/2011 Szlovákia: TéKa Társulás – Szlovákiai Magyar Fiatalok Tudományos és Kulturális Társulása (Morvai Tünde), Ukrajna: Momentum Doctorandus (Ferenc Viktória), Románia: RODOSZ – Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége (Székely Tünde), Magyarország: DOSZ – Doktoranduszok Országos Szövetsége (Czene Gréta és további elnökségi tagok) valamint a vajdasági szervezet (Dudás Attila). 2
5
fókuszcsoport-vizsgálat elvégzése a vajdasági magyar doktoranduszok bevonásával, azzal a céllal, hogy minél többet tudjunk meg a vajdasági magyar doktoranduszokról. Fókuszcsoportos beszélgetés a vajdasági magyar doktoranduszokkal A konferencián részt vettek Magyarországon és Szerbiában tanuló vajdasági magyar doktoranduszok, valamennyi tudományterületet lefedve. A módszertani gyakorlattól eltérve, a beszélgetésbe nagyobb számú (15) alanyt vontunk be hat tudományterületi csoportot létrehozva (irodalom-, nyelvészet, neveléstudomány; jog és hittudomány; közgazdaságtudomány; műszaki tudomány; természettudományok; egészségtudomány). 3 Az empirikus kutatás során a következő feltételezések fogalmazódtak meg: A Ph.D. képzés kiválasztása során a vajdasági magyar doktoranduszok tudatos döntéseket hoznak (karrierépítésükben elkötelezettek, ösztöndíjasok, az előrehaladásuk legtöbbször a szakmai-akadémiai hálózatok segítségével biztosított). A doktori fokozattal rendelkezők konkrét elképzelésekkel rendelkeznek arról, hogy milyen egy jó munkahely, mire van szükségük (személyi képességek, kapcsolatok). A tudományos fokozatszerzés és a munka világa közötti átmenet egyre bizonytalanabb, nem zökkenőmentes. A Ph.D. fokozat, különböző tudományterületek esetében, eltérő munkaerőpiaci hasznosulást biztosít számukra Vajdaságban vagy Magyarországon, illetve az EU más országaiban. A Ph.D. fokozatok – tudományterületektől függően – eltérő regionális és nemzetközi hasznosulási esélyeket biztosítanak. Míg egyesek esetében (medikus, mikrobiológus, genetikus) akár amerikai, európai karrierutat is jelenthet, másoknak (jogász, közgazdász, bölcsész) az észak-vajdasági előrehaladás is kérdéses lehet. A tudományos fokozat megszerzése látens emigrációs hajlandóság hordozója, ami magában hordozza a vajdasági magyar értelmiség kivándorlásának a folyamatosságát is. A régiófejlesztés perspektívája éppen akkor válik bizonytalanná, amikor szakembereink nagy hányada nem talál magának itthon perspektívát. Fókuszvizsgálat célja: adatgyűjtés, vélemények elemzése, valamint tényfeltárás a vajdasági magyar doktoranduszokkal kapcsolatban (tipikus karrierutak, hol tanulnak/dolgoznak, nemzetközi aktivitás, konferenciák, projektek) és milyen jövőképpel rendelkeznek. A doktoranduszok társadalmi-demográfiai jellemzőinek bemutatása Az identifikációs adatok alapján összegezhető a fókuszcsoportos beszélgetés résztvevőiről, vagyis a mintáról: korosztály szerinti megoszlásuk 28–42 év, a nemi megoszlás: 5 nő, 10 férfi. Tanulmányaikat hatan Szerbiában, nyolcan Magyarországon, illetve egy személy Horvátországban végzi. A fókuszcsoport résztvevőinek földrajzi megoszlása (lakhelye): Magyarkanizsa, Zenta, Ada, Szabadka, Hajdújárás, Csantavér, Bajsa, Kishegyes, Feketics és Nagybecskerek. A
fókuszcsoportban
résztvevő
Ph.D.
hallgatók mindössze harmada házas, a
A fókuszcsoport helyszíne: Szabadka, Regionális Tudományi Társaság konferenciaterme, Corvin utca 9, időpontja 2011. május 28. Moderátorok: Dr. Gábrity Molnár Irén egyetemi tanár és Takács Zoltán doktorjelölt. A beszélgetés teljes időtartama: 93:08 perc (a hanganyag a Regionális Tudományi Társaság archívumában elérhető). 3
6
gyermekvállalás is csak a 33 életév feletti korosztályra jellemző (2 személynek van gyermeke). A doktoranduszok szülei egyik esetben sem rendelkeztek doktorátussal, vagy befejezett posztgraduális képzéssel. A csoport felénél a szülők (apa vagy anya) középiskolai végzettséggel rendelkeznek. A mintával egy elsőgenerációs vajdasági magyar elit érvényesülési pályáit tudjuk ezáltal bemutatni. A szülők anyagi helyzetét a fiatalok átlagosnak ítélik meg. Saját személyi jövedelmük (a foglalkoztatottak esetében) maximum a szerbiai átlag duplája, de leginkább a szerbiai átlag felett alakul, vagy annak szintjén. A felsőoktatási intézményekben és a kutatóintézetekben dolgozók karakteres csoportja emelkedik ki (tudományterülettől függetlenül), akik személyi jövedelme az országos átlag felett van. A gazdaságban dolgozó személyek, illetve a műszaki tudományos kutatásokkal foglalkozó doktoranduszok „keresnek” legtöbbet Vajdaságban, illetve Magyarországon is. A vajdasági magyar doktoranduszok általában saját lakással rendelkeznek, és autójuk is van. A fókuszcsoportba bekerülő vajdasági magyar doktoranduszok közül nyolcan magyar nyelven szereztek egyetemi végzettséget (négyen Magyarországon: egészségügyi tudományok, hittudományok, műszaki és közgazdaságtudományok; szintén négyen Szerbiában: irodalom-, nyelvészet, neveléstudományok területén). Közülük kettő kivétellel, mindenki magyar nyelven folytatta doktori tanulmányait (többségük Magyarországon). Az egyetemi képzést szerb nyelven végzők (jogtudomány, közgazdaság, műszaki és természettudományok) egy kivétellel szerb nyelven tanultak tovább, vagyis szerb nyelven folytatták doktori képzésüket az Újvidéki Egyetem valamely doktori programján.4 A tanulmányaikat Szerbiában/Vajdaságban folytató hallgatók kivétel nélkül az akadémiai szférában tevékenykednek, állami alapítású, felsőoktatási intézmények alkalmazottai. A Magyarországon tanuló Ph.D. hallgatók két karakteres csoportja választható külön: az egészségügyi és műszaki tudományok területén kutatással foglalkozók (1), illetve azok a társadalom- és humán tudományterületek képviselői, akik nehezen tudják magukat Magyarországon és Szerbiában is „becsatornázni”, azaz megfelelő munkát találni felsőoktatási intézményekben (2). Az utóbbiak az „átmeneti” ösztöndíjasok, esetleg cégben dolgozók, vagy civil szervezethez kapcsolódók. Felvetődik a kérdés: milyen érvényesülési lehetőségeket tartogat Vajdaság felsőoktatása a Magyarországon tanuló hallgatók számára? Létezik-e a jövőre nézve pozitív kimenetelű doktorandusz-életvitel, aminek hasznát a vajdasági magyar közösség is kamatoztatni tudja majd? Szomorú az a tény, hogy a résztvevők egyharmadaa semmilyen munkakapcsolattal nem rendelkezik a felsőoktatási intézményekkel (óraadás, oktatás, kutatás, szakmai tanácsadás). Pozitív szakmai mobilitási eredményként kezelendő, hogy két kivétellel minden doktorandusz részt vesz kutatói projektumokban (vajdasági/szerbiai, magyarországi vagy nemzetközi szinteken). A mintában fele-fele arányban politikával egyáltalán nem foglalkozó, illetve a politikai szimpatizánsok csoportját véljük felfedezni. A politikai fejleményeket mindenki követi, de senki sem tagja egy politikai pártnak sem. A nyelvismerettel kapcsolatban a vajdasági magyar doktoranduszok egy általános elvárással szembesülnek: a magyar, a szerb és az angol nyelvet funkcionális szinten (jobbik esetben akadémiai szinten) kell ismerniük. Előadást (konferencia, óraadás) a résztvevők fele (7–8 személy) tart idegen nyelven, publikálni viszont, magas részaránnyal, minden résztvevő angol nyelven igyekszik. A szerb nyelvvel nehézségeik vannak azoknak a fiataloknak, akik tanulmányaikat Magyarországon végzik. 4
A (mintába bekerülő) vajdasági magyar doktoranduszok az Újvidéki Egyetem, Szegedi Tudományegyetem, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Belgrádi Egyetem, illetve a Juraj Strossmayer University of Osijek doktori képzéseit fejezik.
7
A vajdasági magyar doktoranduszok személyes kapcsolatait a munkatársi kommunikáció jellemzi. Legtöbben személyes kapcsolatkörük helyszíneként egyetemüket jelölték meg. Tudományterületi megoszlásban mutatkoznak eltérések. Az irodalom-, nyelvészet és neveléstudományok területén, a doktoranduszok főleg az anyaországi egyetemi központokkal ápolnak kiterjedt személyes kapcsolatokat (nyelvi specifikus eset). Ugyanez elmondható a jogtudományok késviselője és a Magyarországon tanuló, kutatóintézetben tevékenykedő gépész doktorandusz esetében is. Ugyanakkor, kifejezetten gyenge a természettudományok és az orvostudományok képviselőinek a személyi kapcsolathálója a magyarországi, de a szerbiai egyetemeken és kutatóintézetekben is. A társadalom- és humántudományok területén az egyéni kapcsolatok inkább a Kárpát-medence, a Balkán és Kelet-Európa irányába mutatnak. A műszaki, természet- és egészségtudományok képviselői Nyugat-Európa, Japán, Ausztrália, Amerika, Anglia irányában is rendelkeznek személyi kapcsolatokkal. Általánosságban, e kapcsolatok tartalma kimeríti a kutatási projektekben való részvételt, konferenciaszerepléseket, illetve a publikálást. A felsőoktatási intézményi háttérrel rendelkezők (tanársegédek) esetében az akadémiai együttműködések teljes vertikuma lehetséges: oktatás, tanár-, diákcsere, konferencia-részvétel, publikáció, kutatási projekt. A vajdasági magyar Ph.D. hallgatók konferenciákra elsősorban Vajdaságba, Magyarországra járnak és csak ritkán távolabbi országokba. Tudományterületi érvényesülésüket mindenki határozottan Vajdaságban és Magyarországon keresi. A jövőt sokan EU-s országokban látnák szívesen (közgazdasági, műszaki, természet- és egészségügyi tudományok), kevesebben Amerikában (műszaki, természet- és egészségügyi tudományok). Ph.D. tanulmányok A doktori fokozat megszerzéséhez átlagosan 7–8 évre van szükség. Többségében tudatosan választják a továbbképzést, kisebb részük viszont moratóriumként tekint a továbbtanulásra, ők a főállású Ph.D. hallgatók. Harmadsorban pedig vannak olyan karrierpályák, ahol a jelenlegi munkától függetlenül (bank, újságírás, könyvelés) egy „jobb munkahely, szebb jövő” reményében iratkoznak doktori képzésre a fiatalok. A Ph.D. képzés választásának tudatosságát bizonyítandó, a vajdasági magyar doktoranduszok kiemelték, hogy számukra a következő szempontok fontosak: szakmai hálózati kapcsolatok (akadémiai szférán belüli mobilitás, mentorok szerepe) tudományos elkötelezettség társadalmi státusz. A kurzusválasztáskor a műszaki tudományok területén tevékenykedő fiatalok a piacorientáltságot tették az első helyre, a közgazdászok a magyar tannyelvű tanulást helyezték előtérbe. Nem játszanak jelentősebb szerepet a tanulmányi költségek, vagy a távolság és az intézmény székhelye sem, és a fiatalok nem említették a jobb anyagi lehetőségeket, de a politikai ambíciók szempontjait sem. A doktoranduszok kurzusválasztásakor a „reprodukciós pálya” szerepe (a családon belüli tradicionális pályaválasztás) nem játszik jelentős szerepet. A fókuszcsoportban résztvevők érezhetően kifejezték tudományterületi (tudomány iránti) elkötelezettségüket. Ha a többéves képzés után újra kellene választaniuk, többségük akkor is megmaradna az eredetileg választott tudományterületen. Az irodalom- és nyelvtudományok képviselői említettek váltási lehetőséget újabb szakirányok felé: összehasonlító irodalomtudományok, interdiszciplináris társadalomtudományok.
8
1. táblázat: A Ph.D. kurzusválasztási szempontok Tudományterületek Irodalom-, nyelvészet, neveléstudomány Jog- és hittudomány Közgazdaságtudomány
Szempontok (rangsor) 1. szakmai hálózati kapcsolatok 1. elkötelezettség 1. továbbtanulni magyarul 2. szakmai hálózati kapcsolatok 3. társadalmi státusz 1. piacorientáltság 2. társadalmi státusz 3. vezetői beosztás 4. elkötelezettség 1. elkötelezettség 2. szakmai hálózati kapcsolatok 3. a tudomány szeretete 1. szakmai hálózati kapcsolatok 2. elkötelezettség
Műszaki tudományok
Természettudományok Egészségügyi tudományok Forrás: fókuszcsoportos jegyzetek, 2011.
A képzést követő szakmai hasznosulás (előrelátása) kapcsán, megosztott az egyes tudományi ágak képviselőinek a véleménye. A társadalomtudományok képviselői szkeptikusak. Az irodalom-, nyelvészet és neveléstudományok területén megszerzett Ph.D. gyenge társadalmi hasznosulással bír, ezért átképzésekre van szükség. A jogtudományok területén sem elég a doktorátus, ugyanis fontos az ezt követő szakmai vagy ügyvédi gyakorlat. A fiatalok véleménye szerint, a közgazdaságtudományok területén a Ph.D. fokozatos érvényesülési lehetőségek a felsőoktatásban képzelhetők el (jobb híján magánkarokon). A természettudományok területén megszerzett tudományos fokozat magasabb és választékosabb társadalmi hasznosulási lehetőségeket nyújt (környezetvédelem, termelői kutatóintézetek). Az egészségügyi tudományok területén a hasznosulás lehetősége „közepes”, az is főleg kutatóintézeti, egyetemi szférában. A műszaki tudományokkal foglalkozó doktoranduszok elégedettek jövőbeli érvényesülési lehetőségeikkel (helybeli műszaki képzést nyújtó felsőoktatási intézmény). A fókuszcsoport résztvevői három tipikus (tannyelvi és területi) maghatározási csoportba sorolhatók: Vajdaságban magyar nyelven tanuló (1), Vajdaságban szerb nyelven tanuló (2) és Magyarországon, magyar nyelven tanuló (3) doktoranduszok. Kielégítő versenyképességet és regionális szakmai hasznosulást, vagyis karrierépítési lehetőséget Vajdaságban igazán a Szerbiában szerzett Ph.D. képzés (szerb vagy/és angol nyelven) mutatott fel. Ezt kiegészítik még korlátozott számban a magyar nyelv és irodalom szakosok lehetőségei, de csak akkor, ha munkahelyileg bejutnak az Újvidéki Egyetemre. Fokozatszerzés és a munka világa A doktori képzés és a munka világa közti átmenetet változóan ítélik meg az egyes tudományterületek képviselői.5 A „doktorálást követően lesznek-e problémái az A fókuszcsoport vizsgálat során a résztvevőket arra kértük, hogy általánosságban próbálják megítélni tudományterületük munkaerőpiachasznosulási lehetőségeit, ugyanis a jelenlevők között voltak egyetemi karokon, kutatóintézetekben dolgozó fiatalok, akik számára biztosított a munkahely, míg voltak olyan résztvevők is, akik alapképzésüknek megfelelően (tanár, okleveles közgazdász) dolgoznak, akadémiai és tudományos körökhöz csak ideiglenesen civil szervezeteken, projektmegbízásokon keresztül kapcsolódnak. 5
9
elhelyezkedéssel, és mennyire látja elhelyezkedési lehetőségét biztosnak (1), valószínűnek (2), bizonytalannak (3) Vajdaságban?” kérdéssel kapcsolatban megoszlik a válaszadók véleménye. Biztos elhelyezkedést Vajdaságban a műszaki tudományok, természettudományok, jogtudományok és hittudományok képviselői látnak. A közgazdászok biztos magyarországi elhelyezkedést látnak reálisnak és valószínűsítik a vajdasági munkalehetőséget. Az orvosok lehetségesnek tartják a magyarországi elhelyezkedést. Az irodalom- és nyelvtudományok képviselői szerint a tudományos fokozatszerzést követően kilátástalan az elhelyezkedés a régióban. Vajdaságban doktorival sikeresen elhelyezkedni azt jelenti, hogy gyakorlati és piacorientált szaktudással rendelkezik valaki, sőt jelentős ismeretséggel (kapcsolati tőke, kari háttér, pl. Szegedi Orvostudományi Kar, ELTE-n a társadalomtudományok mentori ajánlása) és idegennyelv-tudással. A szükséges személyi képességek közül a megkérdezettek fontosnak tartják: a gyakorlati tudást, a lojalitást (irodalom-, nyelvészet és neveléstudományok), kommunikációs képességet (jog- és hittudományok), kreativitást, de némely esetben a könyöklést, politikai tevékenységet. A munkába lépéshez elengedhetetlennek tartják a doktoranduszok a szakmai ajánlást – mentori beajánlást, amelyre mindenképp szükség van az akadémiai/felsőoktatási hierarchiában. A fiatalok elvárásai a jó munkahellyel kapcsolatban: első helyen a karrierépítési lehetőségek vannak (legyen egy munkahely kreatív-innovatív a továbbtanulás, külföldi tapasztalatszerzés lehetőségével), majd a „jól fizetett” munka következik, a jó főnök és kollégák.
Mi kell ahhoz manapság, hogy az ember egy jó munkahelyet találjon Vajdaságban, doktorival?
Milyen „a jó munkahely” egy „doktor” számára? Milyenek az elvárásai a szakmai érvényesüléssel kapcsolatban? Szempontok (rangsor) 1. karrierépítési lehetőség 2. jól fizetett 3. továbbtanulási lehetőség 4. jó főnök és jó kollektíva
1. lojalitás 2. ajánlás 3. könyöklés, 4. politikai tevékenység
1. szaktudás
1. kommunikációs készség
1. karrierépítési lehetőség
1. kapcsolati tőke 2. kari háttér
1. gyakorlati tudás 2. kitartás 3. ajánlás
1. jól fizetett 2. magánszféra 3. külföldi tapasztalatszerzés
1. tudás, szakmai tapasztalat 2. ajánlás
1. karrierépítési lehetőség 2. jól fizetett 3. állami szféra 4. nemzetközi kapcsolatok
Műszaki tudományok
1. kapcsolati tőke 2. szerencse 3. jó mentor 4. politikai háttér
Jog- és hittudományok
Szempontok (rangsor)
Milyen személyi képességek kellenek ahhoz manapság, hogy az ember egy jó munkahelyet találjon Ph.D. fokozattal? Szempontok (rangsor)
Közgazdas ágtudományok
Irodalom-, nyelvészet és neveléstudományok
Tudományterületek
2. táblázat: Munkalehetőségek, személyi képességek és elvárások a munkahellyel szemben
1. szaktudás 2. nyelvtudás 3. kapcsolati tőke
10
Természettudományok
1. szaktudás 2. szerencse 3. mentor
1. gyakorlati tudás 2. ajánlás 3. kreativitás 4. rugalmasság 5. csapatmunka
Egészségügyi tudományok
1. piacorientált szak 2. nyelvtudás 3. kapcsolati tőke 4. kari háttér
1. gyakorlati tudás 2. kreativitás 3. szakmai tudás
1. karrierépítési lehetőség 2. jól fizetett 3. jó főnök és jó kollektíva 4. továbbtanulási lehetőség 5. nemzetközi kapcsolatok 1. karrierépítési lehetőség 2. jól fizetett 3. kreatívinnovatívtovábbtanulás 4. jó főnök és jó kollektíva 5. magánszféra 6. nemzetközi kapcsolatok
Forrás: A fókuszcsoportos felvétel és jegyzetek, 2011.
Minden tudományterületen (kivétel a természettudományok) – a fókuszcsoportos beszélgetés résztvevőinek szubjektív véleménye alapján – a tanulás, fokozatszerzés „nehezebb” (körülményesebb) Szerbiában/Vajdaságban. Ennek okai a szerb tannyelv, költséges kurzusok, megterhelő programok. A közgazdasági tudományok területéről megszólaltatott személy fél éve keres munkát Szerbiában. Szerinte Magyarországon „könnyebb” a tanulás is és a munkaszerzés is, mert ott több a lehetőség a karrierépítéshez, és munkavégzéskor kevésbé érzi hátrányát annak, hogy vajdasági magyar. Munkát találni Ph.D. fokozattal nehezebb Szerbiában, de főleg a szűkebb régióban a társadalom- és humántudományok, valamint az egészségügy területén, míg könnyebb az elhelyezkedés a természettudományi és műszaki képesítéssel. A társadalomtudományok képviselőinek az érvényesülési tapasztalatai szerint Vajdaságban kemény a bolognai megmérettetési rendszer, kevés a külföldi publikálási lehetőség, munkahelyszerzéskor pedig a kapcsolatok fontossága a lényeg, vagyis hogy „ki áll közelebb a tanszékhez”. A mintában kilenc személy Szerbiában dolgozik, két személy Magyarországon, ketten magyarországi ösztöndíjasok, de „szabadúszó” vállalkozó és munkanélküli is van közöttük. A munkahely jellegét illetően: öt személy egyetemen, főiskolán dolgozik, hárman kutatóintézetben. A többi doktorandusz magánvállalatban (nemzetközi cégben két személy), illetve valamely civil szervezetben (négy személy) próbál érvényesülni. Állami vállalatban vagy hivatalban nem dolgozik senki. A vajdasági magyar Ph.D. hallgatók szakmai és anyagi-egzisztenciális (szubjektív) elégedettsége viszonylag jónak mondható. Anyagi szempontból elégedetlen doktoranduszok az egészségtudományok és az irodalom-, nyelvészet és neveléstudományok képviselői. Az utóbbiak között szakmai elégedetlenség is megnyilvánul. A Ph.D. képzés során egy, két, illetve legtöbb három alkalommal váltanak munkát a vajdasági magyar doktoranduszok (legtöbbször az irodalom-, nyelvészet és neveléstudományok képviselői). Fontosnak tartom még tudományágak szerint kielemezni a válaszokat a következő kérdésekre: Vajdasági karokon milyen a magyar doktoranduszok helyzete? Milyen a Magyarországon tanulók helyzete? Hogyan és hol tudnak ők integrálódni, (esetleges) hazatérésüket követően? Mik az egyéni tapasztalatok, hátrányok?
11
Műszaki tudományok: „Műszaki tudományra szerintem bárhol szükség van. A Ph.D.-t nem biztos, hogy olyan könnyű kihasználni, inkább azt mondanám, hogy egyetemen lehet legkönnyebben kihasználni. Egy Ph.D.-nak a »plusz dolgait« azt talán kicsit Szerbia szinten nehezebb kihasználni”(…) Irodalom-, nyelvészet és neveléstudományok: „Ha nincs kapcsolata az embernek az egyetemmel, akkor nem fog munkát kapni, és akkor (…) Szerintem így konkrétan hátrány lesz az, hogy a doktori képzést is elvégeztem, ha középiskolába vagy általános iskolába akarom beadni a papírokat, rá merjem-e írni az önéletrajzomra ezt…” Természettudományok: „Engem a cég küldött, hogy csináljam a doktorátusomat, ők fizetik, például. Természettudományok, környezetvédelem-vegyészet.”(…) Egészségügyi tudományok: „Úgy gondolom, hogy ha nem tudsz elhelyezkedni az egyetemen, akkor kutatólabor nagyon nincsen (Szerbiában). Míg Magyarországon több gyógyszercég van, vagy olyan cég, akik direkt kutatással foglalkoznak. Itthon vagy Újvidék, vagy Belgrád és az egyetemen belül. Más szférában nem igazán tudom elgondolni, vagy pedig oktatásban (…)” Közgazdaságtudományok: „Az egyik dolog az, hogy a nyelvet tudni kell, itt szerbül, nagyon magas szinten, hogyha az ember Ph.D képzés után itt akar maradni, mindenféleképpen”. Természettudományok: „(…) Amit én tapasztaltam például fizikából általánosságban, az hogy az ember hol végzi el az egyetemet, vagy egész pontosan mit csinál, vagy milyen munkalehetősége van, az egy pillanatban teljesen irrelevánsa válik, hiszen az a fontos, hogy mivel foglalkozik, és az a kutatási területe fogja elvinni, hogy Magyarországon valahova, vagy Ausztráliába viszi, vagy az USA-ba, az szinte lényegtelen. Az pedig, hogy a jövőben hol fog lakni, nagyon személyes kérdés. Attól függ, hol talál magának párt, olyancsaládi hátteret, ahol meg tud állapodni. Ez egy hosszabb folyamatnak a végeredménye, és független attól, hogy, van-e Ph.D., vagy nincs Ph.D., itt, vagy ott, vagy amott, vagy milyen nyelven szerezte. Tehát, legalábbis, a természettudományban, a fizikában ezt láttam, és ezt látom”. Vajdaság helyett más országban érvényesülni? A vajdasági érvényesülési lehetőségek hiányában, a magasan képzett doktoranduszok az emigráció lehetőségét is latolgathatják. Egybehangzó véleményük alapján a külföld magasabb életszínvonalat, munkalehetőséget, anyagi biztonságot, (rövidebb időre) szakmai tapasztalatot jelent. Ezzel ellentétben itthon a fiatalok az elhelyezkedés nehézségeivel és bizonytalan jövőképpel találják szemben magukat, viszont a család, a barátok, a honvágytól való félelem marasztaló tényezőként jelennek meg. 3. táblázat: Miért mennél ma külföldre, avagy miért maradnál inkább itthon? Tudományterületek Irodalom-, nyelvészet és neveléstudományok Jog- és hittudományok Közgazdaságtudományok
Miért mennél ma külföldre? Nyelvi problémák miatt nem mennék Magyarországon kívül sehova… Magasabb életszínvonal Életszínvonal, egzisztencia
12
Miért maradnál inkább itthon? Szeretnék itthon maradni, de nem tudok elhelyezkedni Hazaszeretet, honvágy Itthon nehéz, mert nincs munka, alacsony
az életszínvonal, bizonytalan a jövő, kevés a lehetőség Itthon maradnék, mert itt a családom, munkám
Műszaki tudományok
Szakmai tapasztalatszerzés
Természettudományok
Külföldön több szakmai lehetőség kínálkozik (elmennék, ha csak néhány hónapra is)
Itthon elégedett vagyok, igen, itthon maradok.
Egészségügyi tudományok
Külföld egyenlő: munkalehetőség, anyagi biztonság
Itthon maradni a család, barátok miatt, viszont meglehetősen nehéz a munkavállalás
Forrás: A fókuszcsoportos jegyzetek, 2011.
A doktoranduszok egybehangzó véleménye szerint „emigrálni könnyű” a következő szakmai profilok képviselőinek: egészségügyi tudományok (orvos), műszaki tudományok (informatika, gépészet), természettudományok (fizikus). Mivel a doktoranduszok Magyarországon tanuló csoportja a tanulási célú migráció csatornáján keresztül már eleve „külföldön” van, így az esetleges emigráció mellett szóló érvek, illetve a Magyarországról, mint befogadó országról alkotott vélemények is összegzésre kerültek: „evolúciós zsákutca”, „szakma”, „biztonság (anyagi + lelki)”, „oktatási plusz”, „talán könnyebb munkavállalás, de elszakadás a családtól” stb. A következő kérdés is megfogalmazódott: Észak-Vajdaság (Szabadka környéke mint régió) élhető hely-e egy doktorandusz/Ph.D. fokozattal rendelkező számára? Műszaki tudományok: „Szerintem élhető. Munkahely biztosított a Szabadkai Műszaki Főiskolán. Támogatás van, ami a továbbképzést illeti.” Irodalom-, nyelvészet és neveléstudományok: „Egyértelműen vajdasági értelmiség Újvidék központtal (…)” „(…) az észak-bácskai régióban a politika nagyon meghatározó (…), Magyarországon sincsen lehetőség, tehát ott is azért telített, vagy lehet még jobban telített a Ph.D. képzés irodalom szakon. Ölik egymást az emberek a munkáért, és ha az embernek itthon nincsen annyira jó kapcsolata, vagy éppen per pillanat nincsen lehetőség, akkor marad a középiskola, általános iskola, hogyha van kapcsolatod, vagy mondjuk az önkormányzati szféra, szerintem. Vagy bármi más (…) szórakoztál, mondjuk, három évet a doktorival, meg az egyetemmel.” Természettudományok: „inkább Újvidék és Belgrád felé megyünk”. „Szeged– Szabadka reláción nem találtam meg magam. Belgrád–Budapest reláción igen”.
13
Elitmegtartás a régióban Egyértelműen érezhető, hogy Észak-Vajdaság (akár Dél-Magyarország is), ha oda képzeljük a határt, ha nem, egy periférikus terület. Minden Újvidék–Belgrád, illetve Budapest felé gravitál. Találó az egyik doktorandusz által használt kifejezés a régióra: „fekete lyuk”. Tudományos és felsőoktatási térelemként a Ph.D. hallgatók nem tartják attraktívnak ezt a régiót. Észak-Vajdaságban „marasztaló” szakmák a fiatal értelmiségiek véleménye szerint a műszaki tudományok, az informatika, az agrártudományok, az élelmiszeripar, a logisztika, a gyógyszerészet, az építészet területén vannak. A doktoranduszok regionális érvényesülési lehetőségei szempontjából a felsőoktatási intézményfejlesztés kérdései is felvetődtek: Kellene-e több kart (egyetemet), kutatóintézetet alapítani, ahhoz, hogy a vajdasági magyar doktorandusz társaság Észak-Vajdaságban megtalálhassa érvényesülési lehetőségét? Vagy ez teljesen felesleges, mert ott van Újvidék, Szeged, Budapest? Természettudományok: „én nem egyetemet alapítanék Szabadkán, mert az tényleg fölösleges, inkább egy kutatóintézetet, vagy pedig egy céget idevonzani, egy gyógyszercég székhelyének alapvetően nem feltétlenül kell Belgrádban lennie. Ott van például Zentán a Fermin, a környéken az egyik legjobb természettudományi cég, amely természettudományisokat közvetít, de ahhoz is kellett egy amerikai befektető”. A régió jövőjét, illetve a vajdasági magyar fiatal értelmiség sorsát illetően a fókuszcsoportban vita alakult ki. A vélemények összegzésével a következő tények nyertek megállapítást: magántőkével, befektetőkkel élelmiszeripari, agráripari technológiai kutatóközpontok, parkok születhetnek a régióban. Ennek azonban több akadálya van. Először is, a közösség nem határozta meg egészen pontosan stratégiáját a jövőre vonatkozólag: „Inkább az a probléma, hogy nincs az egész kitalálva. Tehát, hogy akar-e valamit ez a körzet magával, mint ahogy Dél-Tirol ki lett találva, vagy ahogy most Székelyföld próbálja magát brandesíteni (…). Következetesen. Ki kell találni, mert nem lehet szinergiában csinálni, ha ötévente másfele mennek. Tehát, legalább valami húsz éves távlatba, irányba kell gondolkodni”(doktorandusz, irodalom-, nyelvészet és neveléstudományok). Olyan régiófejlesztési stratégia kell, ami összefogja nem csak a magyarlakta községeket. El kell vonatkoztatni e kérdésben a kisebbségpolitikai sérelmektől, önérzettől. Ezt a dolgot regionális politikai, regionális hatékonysági kérdésként kell kezelni. Ehhez stratégiai megközelítés, a régió-imázs újradefiniálása szükséges, amivel a régió vonzani tudja majd a szakembereket, és megfékezhetővé válik az emigráció. Nagyon fontos az, hogy külföldön is vannak Ph.D. hallgatóink, viszont a régió számára a visszatérés lehetőségének biztosítása az igazi kihívás: szakmai tapasztalatszerzés utáni hazatérés, teret adva a kutatás szabadságának, kreativitásnak, újfajta pályázati lehetőségeknek, folyamatos karrierépítési szempontoknak, külföldi érvényesülésnek, ambícióknak. „A magyar vajdasági elitnek el kell gondolkodni ezen nagyon… hogy, hogyan tudja a régióban itt tartani doktori szakértelmet. Attól tartok, hogy összeszedjük a doktoranduszokat, egyharmaduk Vajdaságban fog tanulni, székelni, maradni, kétharmaduk meg már külföldön van, és ott tanul, és nem is gondol hazajönni, csak mindössze 15-20%-uk. Attól tartok, hogy egy ilyen tagságot fogunk majd feltérképezni. De induljunk el, és térképezzük fel, ez is egy stratégiához vezető adat lesz, hogy az elitet hogyan lehet itt tartani, vagy hazavonzani. Hát, gondolkozzon már el valaki rajta” (moderátor).
14
Összegzés A megfogalmazott felvetések a kutatás során igazolást nyertek: a vajdasági származású, „újgenerációs” fiatal értelmiségi elit, valóban nehéz helyzetben van a jövőt és szakmai érvényesülést illetően. A Ph.D. képzés kiválasztása során a vajdasági magyar doktoranduszok tudatos döntéseket hoznak, ösztöndíjjal mennek továbbtanulni, szakmai-akadémiai hálózatok, mentorok segítségével biztosított az előrehaladásuk. Fontos számukra a fokozat által remélt társadalmi státusz. A vajdasági magyar doktoranduszok elkötelezettek, az alapképzési tanulmányok folytatása a jellemző. Ha újra kellene választaniuk, akkor is megmaradnának az eredetileg választott tudományterületen. Véleményük szerint Vajdaságban csak az a tannyelvű Ph.D. képzés versenyképes (és csak az biztosíthat teljes regionális szakmai hasznosulást a szülőföldön), amely szerb vagy/és angol nyelven folyik. Nemzetközi kapcsolataik szegényesnek mondhatók. Kevés a külföldi konferenciaszereplés, tudományos projektmunka. A hallgatók sok esetben csak az anyaintézményükön belül tevékenykednek, főleg ha a mentoruktól kapnak megbízást. A képzést követő szakmai hasznosulás (előrelátása) kapcsán az egyes tudományágakat képviselők megosztottak. Nehezebb az érvényesülés a társadalom- és humántudományok képviselői számára (szükséges átképzés, gyakori a munkaváltás). Sikeres érvényesülés Ph.D. fokozattal az oktatásban, akadémiai szférában képzelhető el, viszont a beszélgetés több résztvevője más területen dolgozik (nemzetközi cég, civil szervezet). A természettudományok területén megszerzett fokozat magasabb társadalmi hasznosulási lehetőségeket garantál. Az egészségügyi tudományok területén a hasznosulás „közepes”, az is kizárólag kutatóintézeti, egyetemi szférában. A műszaki tudományokkal foglalkozó doktoranduszok teljesen elégedettek jövőbeli érvényesülési lehetőségeikkel (tekintettel arra, hogy a régióban működik a Szabadkai Műszaki Szakfőiskola és a Műszaki Tudományok Kara). A többség számára viszont a fokozatszerzés és a munka világa közötti átmenet egyre bizonytalanabb, kevésbé zökkenőmentes. A Ph.D. fokozat eltérő munkaerőpiaci hasznosulást biztosít az egyes tudományterületek képviselői számára. Doktorival sikeresen elhelyezkedni Vajdaságban egyet jelent szaktudással (gyakorlat és piacorientált), kapcsolatokkal (kiemelt kari háttér, mentori ajánlás) és komoly nyelvtudással rendelkezni. Ugyanezt támasztják alá a szükséges személyi képességek is: tudás, illetve gyakorlati tudás, lojalitás, kommunikációs képességek, kreativitás, némely esetben a könyöklés, politikai tevékenység. A „jó munkahellyel” szemben támasztott elvárások között a következőket sorolják fel: első helyen a karrierépítési lehetőségek, majd „jól fizetett” munka, jó főnök és jó kollégák, ugyanakkor a munkahely legyen kreatív-innovatív a továbbtanulás (külföldi tapasztalatszerzés) lehetőségével. A Ph.D. fokozatok eltérő regionális és nemzetközi hasznosulását tapasztalhatjuk Vajdaságban. A tanulás, fokozatszerzés „nehezebb” (körülményesebb, nyelv, költséges, megterhelő) Szerbiában/Vajdaságban, és ugyanez mondható el a munkavállalásról is. A társadalom- és humántudományok, valamint az egészségügyi tudományok képviselői nehezebben, míg a természettudományi és műszaki képesítéssel rendelkezők könnyebben találnak munkát a szűkebb régióban. A doktoranduszok úgy vélik, külföldön magasabb életszínvonal, munkalehetőség, anyagi biztonság, szakmai tapasztalat vár rájuk az itthoni nehézkes elhelyezkedéssel, bizonytalan jövőképpel szemben. Fontos visszatartó erő viszont az itthon negatívumai mellett a család, a barátok közelsége. „Emigrálni könnyű” a következő tudományterületek (profilok) 15
képviselőinek (minden tudományterületet beleértve): egészségügyi tudományok (orvos), műszaki tudományok (informatika, gépészet), természettudományok (fizika), így a migrációs hajlandóság kifejezettebb lehet az ő esetükben. A doktoranduszok az elitmegtartás és régiófejlesztés/régiófejlődés, perspektíva bizonytalanságával találják szemben magukat. Észak-Vajdaságban (Szabadka környéke vagy a Szeged–Szabadka vonalon) nehezebb munkát kapni, ezért a többség inkább Újvidék, Belgrád és Budapest reláción találja meg szakmai érvényesülését. Tanulság: Olyan régiófejlesztési stratégia kell (kiemelten kezelve a tehetségápolás és elitmegtartás problémáját), ami nem csak a magyarlakta községeket fogja össze. A problémát regionális politikai, regionális hatékonysági kérdésként kell kezelni. Ehhez stratégiai megközelítés, a régió-imázs újradefiniálása szükséges (felsőoktatási intézményfejlesztés, magántőkével működtetett kutatóintézet), aminek során a régió vonzani tudja majd a szakembereket, és megfékezhetővé válik az emigráció. Talán akkor a Ph.D. fokozattal rendelkező fiatalok szakmailag és anyagilag is érvényesülnek majd Észak-Vajdaságban.
16
Ágyas Réka – Novák Anikó – Rózsa Rita Pillanatfelvétel a vajdasági magyar doktoranduszokról az ARANYMETSZÉS 2013 – Kárpát-medencei doktorandusz életpályavizsgálat tükrében Bevezető Az ARANYMETSZÉS 2013 – Kárpát-medencei doktorandusz életpálya-vizsgálat a Magyar Tudományos Akadémia DOMUS programja keretében valósult meg magyar nemzetiségű doktoranduszok körében Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és Szerbiában a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete, a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége, a Téka Szlovákiai Magyar Fiatalok Tudományos és Kulturális Társulása, valamint a Momentum Doctorandus Kárpátaljai Magyar Doktoranduszok Szervezete együttműködésével. A kutatás vezetői dr. Papp Z. Attila és dr. Csata Zsombor voltak. E hiánypótló életpálya-vizsgálat keretében anonim online kérdőívezést végeztünk 2013 januárja és márciusa között. Az országspecifikus kérdőíveket összesen 485 fő töltötte ki, ez az arány ugyan reprezentatívnak nem tekinthető, ugyanis becslések szerint 1000-1100 külhoni magyar doktorandusz tanul szülőföldjén, Magyarországon, vagy másutt, mégis sikerült képet kapnunk a vizsgált populációi motivációiról, jövőterveiről, helyzetéről. A kutatás főbb kérdései a következők voltak: 1. A határon túli magyarok részvétele a doktori képzésben 2. A doktoranduszok főbb szocio-demográfiai adatai 3. A doktoranduszok munkaerő-piaci helyzete 4. Információk a doktori képzésről 5. A doktori iskola választásának motivációi, elégedettség a képzéssel, a tudományos beágyazódás lehetőségei 6. Jövőtervek, integrációs törekvések, migrációs szándék Az ARANYMETSZÉS 2013 vajdasági régiós kérdőívét 102 fő töltötte ki, a célközönség mintegy 65%-át jelenti a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete adatbázisa alapján. A válaszadók 59%-a nő, 42%-a pedig férfi, 32%-uk választotta a szerbiai posztgraduális képzést, míg Magyarországon 62%-uk folytatja tanulmányait ösztöndíjasként vagy költségtérítésesként, más külföldi országban 6%-uk tanul. A kérdőív kitöltésekor 50-en tanultak doktori iskolában, 24-en már befejezték a képzést, de még nem indították el a fokozatszerzési eljárást, és 8-an voltak doktorjelöltek, akik 2013-2014 folyamán tervezik megszerezni a fokozatot. A megkérdezettek közül csupán ketten nyilatkoztak úgy, hogy valószínűleg nem fognak fokozatot szerezni. 1. Tanulmányi célú migráció és annak költségei A vajdasági magyar közösség egyik jelentős társadalmi problémája alulreprezentáltsága a felsőoktatásban. Egyedül a társadalom- és humántudományok területén magaslik ki az 17
arányuk, ugyanis a magyar egyetemi hallgatók 44,7%-a folytat ilyen jellegű tanulmányokat,6 és ennek következtében a szerbiai munkaerő-piacon korlátozott lehetőségekkel rendelkeznek. A problémát még tovább súlyosbítja a jelenlegi szakemberek, a magasan képzett – és még tanulni vágyó, innovatív vajdasági elit7 – ideiglenes, azaz tanulmányi vagy munkavállalási célú elvándorlása. Mint tudjuk, az ilyen célú elvándorlás az első lépcsőfoka a szülőföldtől való elszakadásnak. Mivel az elmúlt időszakban a felsőoktatás remélt – és elvárt – diverzifikálódása nem követezett be, pozitív változást sem tapasztalhatunk Szerbia gazdasági helyzetével kapcsolatban, a stagnáló de sok esetben rosszabbodó életszínvonal, a kiszámíthatatlanság következtében a migrációs szándékot fontolgatók köre egyre jobban szélesedik – gyengén és magasan képzett egyénekre egyaránt jellemző. A globalizáció korában már nem tekinthető végleges folyamatnak a migráció. 8 Az emigráló vajdasági magyarság célállomásainak kiválasztása során jellemzően fontos szempont a földrajzi távolság, annak érdekében, hogy az ingázás lehetősége fennmaradhasson az anyaország és a szülőföld között. E jelenség legegyszerűbben a transznacionalitás fogalmával azonosítható. Az elvándorolt egyén számára az országhatár átlépése nem jelent végleges elszakadást szülőföldjétől, családi, gazdasági, szociális, vallási, kulturális, politikai kapcsolataival táplálva egyszerre két vagy több nemzetállam „összekapcsolódását”.9 „A transznacionális társadalmak […] földrajzi értelemben nem kötött társadalmat […] feltételeznek. Az elmozdulás a lokalitások között nem egyszeri, hanem többszöri oda-vissza mozgás is lehet, a jövőre vonatkozó perspektívákat is a nyitva hagyott lehetőségek jellemzik, így jön létre […] a lebegés állapota […]. Ez a „lebegés” akár állandósulhat is, más esetekben viszont a migráns kilép ebből az állapotból […], és személyes kapcsolatait, jövőre vonatkozó elképzeléseit, tartózkodását tekintve az egyik lokalitás fontossága megnő.”10 A folyamatok értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy Magyarország sajátos történelmi múltja miatt a vajdasági magyarság vándorlása részben eltér a hagyományos nemzetközi migrációtól. A határon túli magyarokra jellemző migráció a belföldi és a nemzetközi migráció ötvözete.11 A 6
Takács Zoltán: Egyetemalapítási helyzetkép a Délvidéken. Abszolutóriumi dolgozat – összegzés. In: Somogyi Sándor (szerk.): Évkönyv 2009. Regionális Tudományi Társaság: Szabadka, 61–85. 7 „A Magyarországon továbbtanuló vajdasági hallgatók között legmagasabb az értelmiségi családból származók aránya.” Erdei Itala: Hallgatói mobilitás a Kárpát-medencében. Education, 2005, 2. 334–359. Ha összehasonlítjuk a Szerbiából érkező migránsok és Magyarország állampolgárainak iskolai végzettségét, a migránsok között nagyobb arányban található közép illetve felsőfokú végzettségű egyén, „mint az autochton populációban”. Kincses Áron: A Kárpát-medence ezredforduló utáni migrációs hálózatának vizsgálata magyar nézőpontból, PhD értekezés, 2010. http://teo.elte.hu/minosites/tezis2010/kincses_a.pdf (Letöltés dátuma: 2011.04.10.) 8 Melegh Attila: Globalizáció és Magyarország. In: Koppány Judit – Udvarhelyi Éva Tessza (szerk.): A világ az iskolában. Tanulmányok a globalizációról tanároknak. Artemisszió Foundation: Budapest, 2009. 16–24., Melegh Attila – Kovács Éva: „Az ereimben európai vér folyik”. A bevándorló nők élettörténeti perspektívái és integrációja nyolc európai országban. In: Melegh Attila – Kovács Éva – Gödri Irén: Azt hittem célt tévesztettem - A bevándorló nők élettörténeti perspektívái, integrációja és a bevándorlókkal kapcsolatos attitűdök nyolc európai országban. (Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének kutatási jelentései, 88.) KSH Népességtudományi Kutatóintézet: Budapest, 2010. 9 Erőss Ágnes – Filep Béla – Rácz Katalin – Tátrai Patrik – Váradi Monika Mária – Doris Wastl-Walter: Tanulmányi célú migráció, migráns élethelyzetek: vajdasági diákok Magyarországon. Tér és Társadalom, 2011, 25 (4). 10 Feischmidt Margit – Zakariás Ildkó: Hazatérő idegenek. Az etnikai migráció formái, okai és hatásai a KárpátMedencében. In: Hárs Ágnes – Tóth Judit (szerk.): Változó migráció – változó környezet. MTA Etnikai – Nemzeti Kissebségkutató Intézet: Budapest, 2010. 54–86: 81. old. 11 Gödri Irén: Migráció a kapcsolatok hálójában. A kapcsolati tőke és a kapcsolathálók jelenléte és szerepe az ezredvégi magyarországi bevándorlásban. (Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének kutatási jelentései, 89.) KSH Népességtudományi Kutatóintézet: Budapest, 2010.
18
vajdaságiak az anyaországba vándorolnak vissza – igaz, „külföldi magyarként” –, viszont migrációs terveikre nagymértékben hatással van a nyelvi, a kulturális és az etnikai azonosság – az „etnikai tőke”.12 Emiatt a Magyarországra történő vándorlás tulajdonképpen egy „hazatérést” jelenthet az egyén számára, ne felejtsük el, egyben a kilépést is a jelenlegi kisebbségi státuszából. A határon túli magyaroknak nem jelent akkora nagy kockázatot, megterhelést az elvándorlás – jelen esetben az ingázás – Magyarországra nyelvi és kulturális szempontból. A szerb állampolgárságú13 egyének Magyarországon történő iskoláztatása viszonylag divatosnak mondható, habár a számok mögött mélyebb okok húzódnak meg. Az óvodától a középiskolai képzésig részbeni ingadozást illetve csökkenést figyelhetünk meg, amelynek oka, hogy az oktatás e színterein még van lehetőség Szerbiában magyar anyanyelven tanulni. A magyarországi felsőoktatási intézmények keresettsége viszont nem csökken, aminek egyik oka, hogy Szerbiában nem létezik önálló magyar felsőoktatás,14 a másik, hogy az anyaország felsőoktatási képzések tömkelegét nyújtja. 1. táblázat: A szerb állampolgárságú óvodások, tanulók és hallgatók száma Magyarországon
Általános Tanév Óvoda iskola 2001/2002 55 306 2002/2003 65 307 2003/2004 30 282 2004/2005 29 222 2005/2006 33 232 2006/2007 35 194 2007/2008 35 170 2008/2009 38 139 2009/2010 39 211 2010/2011 38 174 2011/2012 52 220
Felsőoktatási intézmény Összes Nappali Szakiskola Középiskola munkarend munkarend 49 634 1229 822 80 556 1194 796 73 511 1095 663 72 509 1132 714 71 465 1163 755 101 485 1205 765 81 421 1310 871 47 380 1320 863 71 401 1385 1009 60 353 1516 1136 40 359 1646 1244
Forrás: Statisztikai tájékoztató, Oktatási évkönyv 2011/2012, Budapest, 2012, 36.
Illés (2009) tanulmányában olvasható, hogy Magyarország vonzóereje csökkenő tendenciát mutat, mint célország, viszont tranzit-migrációs jelentősége erősödik. A meglehetősen alacsony és hiányos válaszadói hajlandóság miatt mélyreható következetéseket óvatosan vonhatunk le, viszont az megállapítható, hogy a vajdasági magyar doktoranduszok számára jelenleg is célországot jelent az anyaország. Jellemző, hogy az, aki PhD-képzése előtt már magyarországi felsőoktatásban vett részt, továbbra is az anyaországban folytatja tanulmányait, viszont jelentős azok száma is, akik a szerbiai felsőoktatási képzés után inkább a magyarországi PhD-képzést részesítik előnyben. 2. ábra: Korábbi és jelenlegi képzés országok szerint (fő) Melyik 12
országban
folytat
PhD
„Az etnikai tőke azt a bizalmat és előnyt jelenti, amelyet az azonos etnikai csoporthoz való tartozás révén nyer el valaki.” Gödri: Migráció a kapcsolatok hálójában, i.m.: 33 13 Becslések alapján a Jugoszláviából, illetve utódállamaiból továbbtanulási céllal érkező hallgatók 80-90%-a magyar anyanyelvű/nemzetiségű. Erőss – Filep – Rácz – Tátrai – Váradi – Wastl-Walter: Tanulmányi célú migráció, i.m. idézi Kováts, Medjesi 2005. 14 Lásd bővebben: Takács Zoltán: Egyetemalapítási helyzetkép a Délvidéken. In: Kötél E., Szarka L. (szerk.): Határhelyzetek II. Kultúra – Oktatás – Nyelv – Politika. Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium: Budapest, 2009. 289–313.
19
képzés?(fő)
1. ábra: Doktori képzés országok szerint (fő) Külföld; 5
Magyar ország; 49
Magyarország
Szerbia
Egyéb külföldi ország
Szerbiai képzésben vett részt PhD képzése előtt (fő)
18
24
2
Magyarországi képzésben vett részt PhD képzése előtt (fő)
27
1
3
Szerbia; 25
Számos migrációval kapcsolatos kutatás foglalkozik azzal, hogy azon egyének, akik már egyszer ráléptek a vándorlás ingoványos talajára, azoknál nagyobb mobilitási hajlandóság figyelhető meg a jövőben. „Azok az emberek, akik kivándoroltak vagy korábbi migrációs tapasztalattal rendelkező személyekkel vannak kapcsolatban, olyan társadalmi tőkéhez férnek hozzá, amely jelentősen megnöveli annak valószínűségét, hogy a migrációt válasszák.”15 A vajdasági magyar doktoranduszokra ez nem jellemző, az anyanyelv, az etnikai tőke hatása érezhető az eddigi és a közelgő migrációs tervek kapcsán is. A vajdasági magyar doktoranduszok viszonylag magas költségeket – nem kizárólag anyagi értelemben vett költségek sorolandók ide, pl.: az ingázással járó idő, munka melletti tanulás – fektetnek be doktori tanulmányaikba, viszont kétséges, hogy ezek Szerbiában visszaérkezve megtérülnek-e. Ebben az esetben a transznacionalitás „költségként” jelenik meg, meglehetősen magas azok száma, akik Magyarországon tanulnak, viszont a munkahelyük Szerbiában van – megnyugtató, hogy a végleges elszakadás nem jellemző a kérdezettekre. Másrészt a tanulmányok melletti munkavállalás16 az idő szempontjából igaz „költséget” és megterhelést is jelenthet, viszont hátrányt semmilyen értelemben sem – azon egyének között, akik egy vagy több helyen dolgoznak illetve akik nem rendelkeznek munkahellyel a doktori fokozat megszerzésének esélyét ugyanúgy pozitívan ítélik meg. 17 Mint ismeretes a szerbiai és a magyarországi PhD-képzés nemcsak színvonalban, de időbeosztásban is eltér egymástól, ennek ellenére meglepő, hogy inkább a magyarországi képzésben résztvevőkre – többségük ott nappali képzésben vesz részt –, jellemző a teljes és a részmunkaidős foglalkoztatás. Összességében a többségnek a PhD-képzés tandíja jelentős anyagi megterhelést is jelent, ennek következtében a hallgatói ösztöndíjban való részesülés hiánya is megjelenik.
15
Gödri: Migráció a kapcsolatok hálójában, i. m.: 33:50 A vajdasági magyar doktoranduszok jelenlegi munkaerő-piaci helyzete megfelelő, ugyanis a megkérdezettek 74%-a doktori tanulmányai mellett egy vagy több helyen is foglalkoztatott státuszt tölt be. Csupán 18%-ra jellemző az alkalmi illetve a részmunkaidős munkaviszony. Az érvényes válaszokból kiderül, hogy a vajdasági magyar doktoranduszok és a doktorjelöltek nagy része az állami szektorban helyezkedett el, és csupán 29%-uk magánvállalkozásban. (1., 2., 3., melléklet) 17 4. melléklet 16
20
Munkavisz Doktori Munkahely onyának tanulmány országa jellege tagozata
Hallgatói Doktori ösztöndíjba képzés n való típusa részesülés
3. ábra: Magyarországi, szerbiai és egyéb külföldi ország doktori képzésének jellemzői, a költségbefektetések eloszlása (fő) Nem
18
Részesült, de már nem
12
12 17
Jelenleg is részesül Teljes mértékben költségtérítéses
5 4
18
Részlegesen költségtérítéses
5
16
2
4
3
Ingyenes
1
2
26
Levelező
6 17 1
Távoktató Nappali
29
Alkalmi
24
6
3 5
Részmunkaidős Teljes munkaidős
1 2
28 1 27
Egyéb külföldi ország Szerbia Magyarország
21 1 20 7
1 1 2
0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% Magyarországon folytat PhD képzést
Szerbiában folytat PhD képzést
Egyéb külföldi országban folytat PhD képzést
Biztató, hogy a munkahellyel rendelkező doktoranduszok 80%-a Szerbiában dolgozik, ami jelentheti azt is, hogy a nagy többségük szülőföldjén próbál továbbra is boldogulni, fokozatának megszerzésével ugyanis megerősítheti jelenlegi pozícióját. 4. ábra: Munkahely országa (%)
Magyarország 18% Norvégia 1%
Szerbia 79%
Románia 2%
Függetlenül attól, hol folytatja doktori tanulmányát az egyén, anyagiakban és egyéb költségekben mérve is sokat fektet be képzésébe. Feltevődik a kérdés, vajon mi vár rájuk a szülőföldön? Jelenleg azoknak a hallgatóknak, akik külföldi oklevéllel rendelkeznek – és nem saját vállalkozást szeretnének indítani – az oklevél honosításának procedúrájával18 is számolniuk kell. A megkérdezettek többsége, 61%-uk egyáltalán nem, vagy csak felületesen 18
Meglehetősen hosszadalmas, de főleg magas költségekkel jár a doktori fokozat honosítása.
21
ismeri ennek folyamatát. Emellett a friss doktori fokozattal rendelkező egyénnek szembesülnie kell Szerbia további hátulütőivel: Magyarország és Szerbia közötti jövedelemegyenlőtlenségekkel, kutatóhelyek hiányával, a kisebbségi létbe való „visszalépéssel”, a többségi és/vagy a kisebbségi tudományos életbe való beágyazódás kérdésével stb. 5. ábra: Az oklevél honosításának procedúrájának ismerete, a külföldön tanulók között (%) Alaposan ismerem 13%
Egyáltalán nem ismerem 32%
Nagyobbrész t ismerem 16% Felületesen ismerem 39%
A vágyak és a valóság összeegyeztetése nem lesz könnyű a jövendőbeli vajdasági magyar doktoranduszok számára. Míg Magyarország doktori piacára – a szerbiaihoz képest – telítettség jellemző, addig Szerbiában – kiváltképp Vajdaságban – az "álommunkahely" így is elérhetetlennek tűnik a a doktori végzettségű egyének alacsony száma ellenére is.. A megkérdezettek között a legpopulárisabb munkahely a felsőoktatásban dolgozni főállású oktatóként, ezután az állami kutatóintézet következik, majd kis lemaradással a magánszektor következik. Szerbiában a vágyak nehezen találkoznak a realitással, köztudottan felsőoktatási intézményekbe való bekerülés nehézsége, az állami kutatóintézetek hiánya illetve a magánszektor pangása. A vajdasági magyarság félelme nem csillapodik az „agyelszívás” kapcsán. Szerbia jelenleg szűk karrierlehetőséget tud nyújtani egy doktori végzettségű egyénnek, egyedül a szülőföldön meglévő kapcsolathálók létének és kiterjedtségének van olyan hátráltató vagy visszahúzó ereje –az egyén családja, szűk baráti köre –, hogy hazacsábítson vagy megtartson néhány magasan kvalifikált fiatalt. Másrészt félő, hogy Magyarország demográfiai és munkaerő-piaci problémájának „orvossága”, a magasan képzett határon túli magyarság beszippantása lesz, ugyanis ez jelent a magyar állam és közösség számára a legkevesebb költséget, a migráció pedig a legkevesebb konfliktussal jár az azonos nyelvi és kulturális szokások miatt. A munkavállalással kapcsolatok adatok kimutatták, hogy a vajdasági magyar doktoranduszok jellemzően Szerbia munkaerő-piacán vannak jelen, viszont fontos, hogy a magasan képzett egyének továbbra is Szerbiában szeretnének érvényesülni vagy sem. Összesen 18 egyén jelezte a 71-ből, hogy a doktori fokozat megszerzését követően vélhetően Magyarországon fog élni, ezek közül 8 olyan egyén volt, aki Szerbiát jelölte meg második helyként, viszont az érvényes válaszadók közel 70%-a pedig továbbra is Szerbiában tervez maradni. Azon válaszadók körében, akik első helyen Szerbiát jelölték meg (49 egyén), összesen 14 olyan egyén volt, aki második helyen is jelölt be országot. Ezek közül 12-en Magyarországot írták be. Elenyésző azok száma, akik nem Magyarországon illetve Szerbiában tervezik életüket a doktori fokozat megszerzése után.
22
6. ábra: Fokozat megszerzését követően vélhetően melyik országban fog élni? (fő)
Elsőnek mondták (71 fő) Szerbia Magyarország Svájc Norvégia Belgium
49 18 1 1 1
Másodiknak mondták (29 fő) Magyarország Szerbia Szlovénia Benelux állam EU Kanada Olaszország USA
14 8 2 1 1 1 1 1
Harmadiknak mondták(8 fő) Szerbia Szlovénia Belgium Németország
4 2 1 1
Annak ellenére, hogy a vajdasági magyar doktoranduszok és doktorjelöltek Szerbiában keresik az érvényesüléshez vezető utat, az élet- és munkakörülmények remélt javulása érdekében a válaszadók közel 44%-a jelezte, hogy szívesen, avagy nagyon szívesen elhagyná szülőföldjét és csupán 15%-uk nem szívesen szánná rá magát erre a lépésre (4. melléklet). Ám ez a típusú elvándorlás inkább ideiglenes, mintsem végleges letelepedést jelent. Az összes válaszadó (102) közül 24 személy jelezte, hogy a közeljövőben tervez külföldre utazni kutatási és/vagy továbbtanulási, szakmai továbbképzés, valamint munkavállalás céljából, viszont elenyésző azok száma (3 személy), akik véglegesen letelepednének más országban, jellemzően Európa határain belül. A vajdasági magyar doktoranduszok véleménye szerint a tanulmányukba befektetett költségek részben megtérülni látszanak, közel 64%-uk pozitívan vélekedik jövője kapcsán, bíznak életük jelentős javulásában, amiben a ambíciójuknak és szakmai teljesítményüknek valamint doktori tanulmányaiknak és fokozatszerzésüknek jelentős és egyben meghatározó szerepe is van (9., 10. melléklet). Ezzel szemben a szerbiai doktoranduszkutatás válaszadóinak 64%-a nemmel válaszolt, arra a kérdésre, hogy létezik-e perspektíva a fiatal kutatóknak Szerbiában, és ugyancsak 64%-uk tervezi elhagyni az országot. Szerbia, mint kibocsátó ország gazdaságilag alacsonyabb helyzetben van, és azáltal, hogy a szakemberek illetve a továbbtanulni szándékozó fiatalok elhagyják az országot, még jobban erősítik az ország lemaradását, gazdasági egyenlőtlenségének fokozódását. Az eddig végbement – akár természetesnek is mondható – emigrációs folyamatokon változtatni nem tudunk. Vajon Szerbia, a Vajdaság, a vajdasági magyarság gazdasági és politikai vezető rétege képes-e felismerni a külföldön lévő, de a legtöbb esetben „lebegő” magasan képzett vajdasági magyarok tudástőkéjét és ezt a szülőföldön hasznosítani. A vajdasági magyar doktoranduszok ugyanis olyan csoportját képezik kis közösségünknek, akikre épülve lehetősége adódhat a küldő és a befogadó országnak is gazdaságfejlesztési kapcsolatok kialakítására. 1. A doktori képzés és a kutatói pálya A 2000-es évek elején a Kárpát-medence régióiban a kisebbségi közösségek tudományos vezetői a 35 évnél fiatalabb kutatók számát Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján és Vajdaságban összesen 364-re becsülték. A legtöbb fiatal kutató Erdélyben volt ekkor, szám szerint 181, de igen magas számban képviseltették magukat a Felvidéken is (105). Vajdaságban 57 fiatal kutatóról tettek említést a megkérdezett tudományos vezetők, míg Kárpátalján 21-ről. Az 5/150/2001 NKFP projekt keretében végzett kutatásról beszámolva 23
Berényi Dénes, Egyed Albert és Kulcsár Szabó Enikő a vajdasági helyzetet értékelte legsúlyosabbnak.19. 10 év alatt jelentősen gyarapodott a vajdasági magyar tudományos utánpótlás, jelenleg mintegy 150-160 vajdasági magyar doktorandusz szerepel a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete adatbázisában. 20 Mi okozta mintegy tíz év alatt ezt a jelentős növekedést? Az egyik ok lehet az, hogy Szerbiában a Bolognai Folyamat bevezetését követően a korábbinál sokkal több személy számára vált elérhetővé a doktori képzés, s a fokozatszerzési eljárás lerövidült. Minden bizonnyal pozitívan befolyásolta a folyamatot a vajdasági felsőoktatás, tehetséggondozás fontos intézménye, a 2001 óta működő Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium, amely hároméves tutoriális ösztöndíjrendszerrel segíti a legtehetségesebb fiatal kutatókat. 2002 óta minden évben megrendezik a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciát, amelyen az egyetemisták mellett évről évre egyre több doktorandusz is bemutatkozik. Nem feledkezhetünk meg a negatív tényezőkről sem, a gazdasági helyzet stagnálásáról, romlásáról, a munkahelyek fogyó számáról, melyek ugyancsak ösztönözhetik a továbbtanulást, ugyanis egy doktorandusz ösztöndíjasként a PhD-képzéssel három év biztos egzisztenciát is nyer. Továbbá a tanulmányok idejének és a családalapítás megkezdésének kitolása nemzedéki sajátosság is. Az ARANYMETSZÉS 2013 doktorandusz életpálya-vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a vajdasági adatközlőket elsősorban szakmai-tudományos szempontok vezérelték, amikor a doktori tanulmányok mellett döntöttek, közepesen voltak fontosak számukra a későbbi munkalehetőségek és munkahelyi elvárások, valamint egyáltalán nem voltak fontosak számukra a családi elvárások illetve a hallgatói évek meghosszabbítása. 7. ábra: A doktori iskola kiválasztásának okai
A doktori iskola szakmai kínálata illeszkedett a … A képzés magas színvonala miatt Értékeltem a doktori iskola oktatóit Az intézmény hírneve, reputációja miatt Az egyetemi oktatóim ajánlották A képzés nyelve miatt A korábbi végzősöktől pozitív visszajelzéseket… Ez az intézmény volt közelebb a lakóhelyemhez Ez tűnt legkevésbé költségesnek Úgy gondoltam, ide könnyen bekerülök Úgy gondoltam, ezt lesz a legkönnyebb elvégezni 0
19
0,5
1
1,5
2
2,5
3
3,5
4
4,5
Berényi Dénes – Egyed Albert – Kulcsár Szabó Enikő: A magyar tudományos utánpótlás a Kárpát-medence kisebbségi régióiban. Magyar Kisebbség. 2004, 3. 195–208. 20 A Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók 2012-2013-ban, a Bethlen Gábor Alap támogatásával készített adatbázisa alapján.
24
A doktori iskola kiválasztásánál is elsősorban a szakmai-tudományos szempontok döntöttek a kényelmi és anyagi szempontokkal ellentétben. A megkérdezettek számára a leglényegesebb kritériumok a következők voltak: a szakmai érdeklődésük és a doktori iskola kínálatának összhangja, a képzés magas színvonala, a doktori iskola oktatói és az intézmény hírneve. Ezzel szemben jelentős hatása nem volt az olyan kényelmi szempontoknak, mint a könnyű bekerülés, a képzés könnyű elvégzése és a legkisebb anyagi megterhelés. Az egyetemi oktatók ajánlása fontosabb volt számukra, mint a korábban végzettek pozitív tapasztalatai. Ami meglepetést okozott, az a képzés nyelvének motivációs ereje. A megkérdezettek 48%-át a döntés meghozatalakor nem befolyásolta a képzés nyelve, 22%-ára jellemző is volt, meg nem is, hogy ez alapján hozta meg a döntését, és 30%-uk szempontjából volt húzóereje a képzés nyelvének. Mindehhez hozzátartozik, hogy a doktori képzést 57 doktorandusz magyarul, 24 szerbül, 17 angolul és 1 németül végzi. Egy nagyon fontos elem nem szerepel az ábrán, az, mennyire befolyásolta a válaszadókat a doktori iskola kiválasztásakor, hogy ugyanabban az intézményben szereztek-e diplomát. A válaszok pont fele-fele arányban oszlanak meg, tehát elmondhatjuk, hogy a doktoranduszok nem feltétlenül ragaszkodnak korábbi tanulmányaik színhelyéhez, ha máshol magasabb színvonalú képzést kaphatnak, azt választják. Ha tudományterületek szerinti bontásban nézzük meg ugyanezt, azt látjuk, hogy a bölcsészek és társadalomtudósok könnyebben váltanak intézményt, míg a műszaki és természettudományok képviselői számára lényeges a folytonosság, hiszen e tudományterületekre jellemző a szoros együttműködés a témavezetővel és a kutatócsoporttal. A témavezetővel való jó viszony az egyik leglényegesebb tényezője a sikeres fokozatszerzésnek. A témavezető és doktorandusz kapcsolata a legtöbb esetben már a képzés előtt megkezdődik, erre utal, hogy a megkérdezettek 62%-a a doktori tanulmányok előtt kérte fel témavezetőjét, 26%-uk a felvételit követően kérte fel, míg 8%-uk számára a doktori program jelölt ki mentort. Az adatközlők többségének véleménye szerint mentoruk szakmailag kompetens, elismert szakértő, kitűnő oktató, értékes szakmai kapcsolatokkal rendelkezik, jó diplomata, lelkiismeretesen végzi munkáját, értékes szakmai útbaigazításokat ad, segít a szakmai kapcsolatteremtésben és kisebb részben ugyan, de közös publikációkra is lehetőségeket kínál. A doktoranduszok témavezetővel való elégedettségéről leghívebben az tanúskodik, hogy 75%-uk nem választana új témavezetőt, ha újrakezdhetné a doktori képzést. 8. ábra: Ha újrakezdené a doktori képzést, ugyanazt a témavezetőt választaná? (%) nem tudja; 21%
nem; 4%
igen
igen; 75%
nem nem tudja
25
9. ábra: Mindent egybevetve, mennyire elégedett a doktori képzésével? (%) 47%
50% 40% 30% 30%
18%
20% 10%
5% 0%
0% Elégedetlen
Többnyire elégedetlen
Közepesen elégedett
Többnyire elégedett
Elégedett
A vajdasági magyar doktoranduszok több mint fele összességében elégedett a doktori képzésével, ha külön vizsgáljuk a Magyarországon és Szerbiában tanulókat, akkor némi hangsúlyeltolódás figyelhető meg. A Magyarországon doktorálók 74%-a (20%+54%) elégedett és többnyire elégedett, míg Szerbiában ez az arány csupán 46% (32%+14%). Szerbiában a közepesen elégedettek aránya közelít a Magyarországon többnyire elégedettek arányához. Ez a hangsúlyeltolódás érthetővé válik, ha az adatokat összevetjük a szerbiai kutatás hasonló tematikájú kérdéseire adott válaszokkal, melyek a szerbiai doktori képzés alacsonyabb színvonalát mutatják. 2010-ben és 2011-ben is a válaszadók 63%-a ítélte nem megfelelőnek a posztgraduális órákat. 2011-ben a megkérdezettek 57%-a válaszolta azt, hogy nincsen rendes tanítás a doktori képzésen. A tanítás minősége közepesen érdekli a tanári kart az adatközlők szerint. A saját kutatómunkájuk feltételeit 2010-ben 20%, 2011-ben pedig csak 16% értékelte jónak, közepesnek 43% és 51%, rossznak pedig 37% és 33%. Ezek az adatok különösen aggasztóak, hiszen a doktori iskolák programját az Oktatási Minisztérium illetékes bizottsága akkreditálta, viszont ezek szerint a leírtak és a gyakorlat nem találkoznak egymással.21 A vajdasági magyar doktoranduszok a doktori képzés problémájaként a pénzhiányt, a kutatóintézetek és egyéb oktatói állások hiányát emelték ki. Több olyan vélemény is megfogalmazódott, hogy a képzés tanrendje kevéssé vagy egyáltalán nem illeszkedik a doktori kutatások témájához, ebből adódóan kevésnek tartják a 3 éves képzést, mivel nem tudnak a kutatásokra összepontosítani. A válaszadók javaslatokat is megfogalmaztak, amelyekkel meg lehetne oldani a képzés hibáit. Szerintük szükséges a kutatási témák és a tanterv szorosabb kapcsolata, egyéni tanterv alkalmazásával hatékonyabbá válna az oktatás, és a mentorral is szorosabb lehetne így az együttműködés. Továbbá az idegen nyelvi kurzusokat is hiányolják a doktoranduszok, hiszen a nem megfelelő nyelvtudás nagyban gátolja a külföldi kutatómunkákban, nemzetközi kutatócsoportokban való részvételt, vagy az idegen nyelvű publikációk megírását. A nyelvtudás, a publikációk mennyisége és minősége, valamint a külföldi tapasztalat nagyon lényeges, hiszen a fiatalok versenyképességének, felkészültségének kiváló mércéje. A válaszadók 11%-a alapszinten, vagy egyáltalán nem beszéli sem a szerb, sem az angol nyelvet, míg anyanyelvi szinten, illetve felsőfokon szerbül 37%-uk, angolul 25%-uk tud, középfokon pedig szerbül 52%, angolul 64%. Bár ezen a teljesítményen is lenne mit javítani, a német nyelv ismerete riasztó igazán, hiszen az adatközlők 63%-a alapfokon, vagy egyáltalán
21
A hivatkozott 2010-es és 2011-es szerbiai doktorai kutatás eredményei alapján.
26
nem tud németül, mindössze 34%-uk rendelkezik középszintű tudással, s csupán 3%-uk felsőfokúval. 10. ábra: Tudományos tevékenység az elmúlt 12 hónapban (fő) Magyar vagy szerb nyelvű kötet, folyóirat
16
33
Idegen nyelvű kötet, folyóirat Magyar vagy szerb nyelvű konferencia
16
40 12
23 36
Idegen nyelvű konferencia
31
3 11
15 27
3 7
1
A tudományos életben nem elégséges nyelvismeret lehet az egyik oka annak, hogy viszonylag kevesen publikálnak és adnak elő idegen nyelven, de riasztó az az adat is, hogy az elmúlt 12 hónapban 12-16 fő nem publikált, illetve nem adott elő magyar vagy szerb nyelven sem. A többség évente általában 1-3 alkalommal publikál, illetve vesz részt konferenciákon. Ha tudományterületi bontásban nézzük meg a publikációkat, az elmúlt egy évben idegen nyelven egyáltalán nem publikálók között csupán 1 természettudománnyal, 2 műszaki tudománnyal és 2 orvostudománnyal foglalkozót találunk, viszont ők 2011-ben, vagy 2012-ben kezdték doktori tanulmányaikat. Az elmúlt 12 hónapban 1-3 idegen nyelvű publikációval 9 természettudományi (összesen 12-ből), 6 műszaki tudományi (összesen 13-ból) és 1 orvostudományi (összesen 3-ból) PhD-hallgató rendelkezik, viszont a bölcsészettudomány és társadalomtudomány területéről összesen 7 (összesen 47-ből) ilyen személy töltötte ki a kérdőívet. Ezek a jelentős eltérések elsősorban a tudományterületek sajátosságaiból adódnak, a természettudományi és műszaki tudományi témák sokkal nemzetközibbek, mint a humán vagy társadalomtudományiak többsége, illetve bejáródottabbak a külföldi publikálás csatornái. A nyelvismerettel szorosan összefügg a mobilitás is, a 102 válaszadóból mindössze 16 fő (16%) töltött hosszabb-rövidebb időt külföldön, ebből pedig csupán 5 fő tartózkodott egynél több országban néhány hónapig. A célországok Ausztria, Magyarország, Németország, Finnország, Olaszország, Dánia, Norvégia, Belgium, Szlovénia, Spanyolország és Japán voltak. E tekintetben az volt a hipotézisünk, hogy a Magyarországon tanulók nagyobb arányban vesznek részt cserediák-programokban, tanulmányutakon, de e feltevésünk megdőlt, ugyanis a külföldre utazó diákok száma hasonló arányban van mindkét országban. A szerbiai doktoranduszkutatásban ugyancsak rákérdeztek a külföldi mobilitásra, az adatközlők 27%-a tartózkodott tanulmányi céllal külföldön, annak ellenére, hogy mintegy 50%-uknak lett volna erre lehetőségük, és 96%-uk nagyon fontosnak tartja a tapasztalatszerzés e formáját. Összegzés Az ARANYMETSZÉS 2013 – Kárpát-medencei doktorandusz életpálya-vizsgálat vajdasági online kérdőívét a célközönség mintegy 65%-a kitöltötte, így a korábbi találgatások, becslések helyett most már kezd kialakulni egy átfogó, pontos kép a vajdasági magyar doktoranduszok helyzetéről. Bár a doktoranduszok 67%-a Magyarországon folytatja doktori tanulmányait, a munkahellyel rendelkezők 80%-a mégis Szerbiában dolgozik, és a válaszadók többsége szülőföldjén tervezi az életét annak ellenére, hogy vágyaik nincsenek összhangban az ország intézményi 27
lehetőségeivel, és még a honosítás hosszadalmas és drága procedúrája is vár rájuk, ha hazatérnek Magyarországról. Fontos kiemelni, hogy a vajdasági magyarok a kisebbségi státusz ellenére is nagyobb arányban terveznek Szerbiában maradni, mint a szerbiai kutatás adatközlői, akiknek 64%-a nem lát perspektívát Szerbiában a fiatal kutatók számára, és szeretné elhagyni az országot. Míg a migrációs szakirodalom Magyarország mint célország vonzóerejének csökkenő tendenciáját és tranzit-migrációs jelentőségének erősödését hangsúlyozza, addig a vajdasági magyar doktoranduszok esetében megállapítható, hogy számukra az anyaország továbbra is inkább célország. Motivációik, legyen szó a doktori tanulmányok elkezdéséről, vagy a doktori iskola kiválasztásáról, elsősorban szakmaiak, és bíznak a stúdiumaikba fektetett energia megtérülésében
28
Takács Zoltán – Novák Anikó Tudományos utánpótlás Vajdaságban Kutatási előzmények Tanulmányunkban a vajdasági magyar tudományosság aktuális helyzetét szeretnénk bemutatni. Általánosságban, tudományterületek szerint számszerűsítve, és egy korábbi kutatási projekt (Balassi Intézet, Márton Áron Szakkollégium Budapest22) kataszteri munkájának összegzésével próbálunk számot vetni a teljes vajdasági magyar tudományos elitről, fokozott figyelemmel kísérve a fiatal doktoranduszokat és kutatókat. A mintegy 250 főt számláló vajdasági magyar akadémiai közösség az MTA (szerbiai) Külső Köztestületi Tagságának adatbázisa, illetve a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezetének (VMDOK) belső adatbázisa alapján került elemzésre. A generációk összehasonlítását több szempontból is fontosnak tartjuk: A VMDOK folyamatos kataszterezése, tagtoborzása által a tagok – a most megjelenő kötetben – lehetőséget kapnak a bemutatkozásra, hiszen ők képezik a vajdasági magyar tudományos utánpótlást, a fiatal tudós értelmiséget. Összehasonlítás által, pontosabban láthatjuk azokat a területeket, profilokat, ahol a több évre visszanyúló, az értelmiséget sújtó problémák (migráció, agyelszívás, intézményi [kisebbségi szempontokat mellőző] humánerőforrás-politikák, stb.) miatt, hiányos a vajdasági magyar akadémiai közösségen belüli utánpótlás. A vajdasági magyar felsőoktatás szerveződése – egyben a Ph.D. hallgatók számára megfelelő perspektíva-teremtés – szempontjából, vizsgáljuk tudományos közösségünk kapacitásait, az egyetemalapítás humánerőforrás-lehetőségeit. Generációk között – junior és szenior magyar tudományosság Vajdaságban A generációk közötti összehasonlítás során két adatbázis elemzéséből indulunk ki. Az MTA (szerbiai) Külső Köztestületi Tagsága került kataszterezésre, elsősorban. A mintegy 192 tagot számláló közösség további szűrésre került. A szerb munkatörvényben előlátott 65 éves kori munkára való jogot (és a humánerőforrás reális tervezhetőségének feltételeit) figyelembe véve, az MTA tagok közül csak az 1948-ban, illetve azt követő években született személyeket vettük alapul (N=124).23 Ehhez az adatbázishoz hozzárendeltük a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete által, 2012 nyara óta, elkötelezetten toborzott tagokat egyesítő adatbázist (N=163). Így összesen 287 – tudományokkal foglalkozó – vajdasági magyar személy került az elemzésbe – 1. ábra.
22
Az interjúkat, intézményi esettanulmányokat Rumenyákovity Melinda és Takács Zoltán készítették (10 mélyinterjú a Oktatási Kataszter 2010 c. kutatás keretein belül, a Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium támogatásával. A helyi-regionális elit képviselőivel további interjúkat készített Takács Zoltán, 2009–2012 között (Szabadkán, Zentán és Újvidéken). 23 Az észak-vajdasági intézményekben készült esettanulmányokban (a foglalkoztatottak listáján) további 15–20 tudományok doktora szerepel. Ők nem tagjai az MTA-nak. Ismereteink alapján, néhány személy kivételével, próbáltuk a teljes alapsokaságot feltérképezni, elemezni.
29
1. ábra Vajdasági magyar MTA-tagok és doktoranduszok tudományterületek szerint, 2013, fő
Bölcsészet- és társdalomtudományok
37
Természettudományok
23
Gazdaságtudományok
12
Egészség-és orvostudományok
13
Műszaki tudományok III (gépészet, villamossági mérnöki)
7
Műszaki tudományok IV (informatika)
2
Agrártudományok
12
4
10 5
Műszaki tudományok II (építészet)
18
11 11
Pedagógia-és neveléstudományok
27
11
5
Jogtudományok
56
6
3 5
Művészetek
32
Műszaki tudományok I (technológia)
30
MTA tagok Doktoranduszok és fiatal kutatók
Sporttudományok 01 0
20
40
60
80
100
Forrás: MTA és a VMDOK adatbázisa alapján a szerzők szerkesztése, 2013 (N=287).
A vajdasági magyar (junior és szenior) akadémiai elit 32%-a bölcsész- és társadalomtudományi profilú (a csoporton belül 50%-uk a magyar nyelv és irodalom területén szerzett/szerez fokozatot). A második legnagyobb csoportot a természettudósok képviselik, 17%-kal. Ezt követően a műszaki-mérnöki képzési terület (gépész-, villamos-, informatikamérnöki, továbbá az építészeti és technológia-tudományi képzési terület) emelkedik ki, 16%kal, majd a gazdaságtudományi képzési terület 11%-kal. Az 1. táblázat abszolút és relatív számokban mutatja be az egyes tudományterületeket képviselő vajdasági magyarokat. A doktoranduszok és fiatal kutatók részaránya – a tudományos utánpótlás szempontjából – néhány tudományterületen alacsonyabb, mint a szenior akadémiai elit részaránya. Ezek a „problémás tudományterületek” a következők: jogtudományok, egészség- és orvostudományok, illetve az agrártudományok (itt némely esetben néhány fiatalról van csak szó). Bizonyos tudományterületek esetében (pl. sporttudományok, technológiatudományok, művészetek) általánosságban még alacsonyabb a fiatalok részaránya (0,3–1,7%), mindössze néhány személy.
30
1. táblázat Vajdasági magyar MTA-tagok és doktoranduszok tudományterületi részaránya (%), 2013
Doktoranduszok és fiatal kutatók
MTA tagok
Összesen
N=163
N=124
N=287
Sporttudományok
1
0
1
0,3
Műszaki tudományok I (technológia)
0
3
3
1,0
Művészetek
2
3
5
1,7
Műszaki tudományok II (építészet)
5
3
8
2,8
Agrártudományok
6
5
11
3,8
Pedagógia-és neveléstudományok
10
2
12
4,2
Jogtudományok
4
11
15
5,2
Műszaki tudományok IV (informatika)
11
5
16
5,6
Műszaki tudományok III (gépészet, villamossági mérnöki)
11
7
18
6,3
Egészség-és orvostudományok
12
13
25
8,7
Gazdaságtudományok
18
12
30
10,5
Természettudományok
27
23
50
17,4
Bölcsészet- és társadalomtudományok
56
37
93
32,4
Képzési területek
%
Forrás: MTA és a VMDOK adatbázisa alapján a szerzők szerkesztése, 2013 (N=287).
Tudományos utánpótlás és/vagy generációs árok? Amikor a tudományos utánpótlás kerül szóba, egyértelműen két szempont válik megkerülhetetlenné: ezek az évek, illetve a folytonosság. Az MTA külső köztestületi tagjainak 49%-a 1948–1957, 23%-a 1958–1967, 19%-a 1968–1977 között született, míg 9%-a 35 év körüli fiatal – 2. táblázat. Ezekből az adatokból láthatjuk, hogy a vajdasági magyar tudományosság fele 65 és 56 év közötti, negyede 55 és 46 éves, míg alig egy ötödük 45 és 35 év közötti. A ’40-es korosztály alacsony képviselete miatt is beszélhetünk „generációs árokról” a vajdasági magyar tudományosságot egészében szemlélve (ez szinte kivétel nélkül, minden tudományterületen megnyilvánul – 2. táblázat és 2. ábra). 2. táblázat Vajdasági magyar MTA-tagok átfogó tudományterületek és kor szerint, 2013, fő, % Generációk 1948-1952 1953-1957 1958-1962 1963-1967 1968-1972 1973-1977 1978-1984
Természet-és matematikai tudományok 8 2 3 2 2 3 3 23
Társadalom-és humántudományok
Orvostudományok
14 17 7 8 8 4 4 62
3 3 4 0 0 2 1 13
Műszaki-és technológiai tudományok 8 5 2 2 3 1 2 23
Forrás: Az MTA adatbázisa alapján a szerzők szerkesztése, 2013 (N=124).
31
Művészetek
Összesen
1 0 0 0 0 1 1 3
34 27 16 12 13 11 11 124
% 27,4 21,8 12,9 9,7 10,5 8,9 8,9 100,0
2. ábra Vajdasági magyar MTA-tagok tudományterületek és kor szerint, 2013, fő
40 35
Természet-és matematikai tudományok Társadalom-és humántudományok Orvostudományok
34
30 27
25
Műszaki-és technológiai tudományok Művészetek
20
Összesen
16
15
13
12
10
11
11
5 1978-1984
1973-1977
1968-1972
1963-1967
1958-1962
1953-1957
1948-1952
0
Forrás: Az MTA adatbázisa alapján a szerzők szerkesztése, 2013 (N=124).
Ezért is tartjuk nagyon fontosnak a tudományos utánpótlást, a fiatal doktoranduszok és kutatók megfelelő anyagi és erkölcsi támogatását, intézményi hátterük biztosítását. A doktoranduszok (ebből 24 Ph.D. fokozattal rendelkező személy) – akik egyben a szervezet tagjai, támogatói – átlagéletkora 30 év. Vajdasági magyar doktoranduszok és fiatal oktatók-kutatók az Újvidéki Egyetem karain – helyzetelemzés Az Oktatási Kataszter 2010-es vajdasági frissítése keretében 5 szociológiai mélyinterjú készült felsőoktatási intézmények24 képviselőivel. Döntő többségük a tudósutánpótlásról elégedetten nyilatkozott, szinte mindannyian hangsúlyozták a minősített, tudományos fokozattal rendelkező oktatók szükségességét a szigorú akkreditációs szabályok miatt.25 24
Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar - Szabadka, Újvidéki Egyetem Közgazdasági Kar Szabadka, Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék - Újvidék, Szabadkai Műszaki Főiskola, Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Határon Túli Levelező Tagozat – Zenta. 25 Az intézmények és tanulmányi programok akkreditációját az Akkreditációs Bizottság (Komisija za akreditaciju i proveru kvaliteta, www.kapk.org.) végzi. A felsőoktatási intézmények akkreditációjának szabványai rendelkeznek a felsőoktatási intézmények alapvető feladatairól és céljairól, a tervezésről és ellenőrzésről, a szervezésről és vezetésről, a tanulmányokról, a tudományos kutatómunkáról és művészeti alkotótevékenységről, a tanerőről, az oktatói (adminisztrációs) segédszemélyzetről, a hallgatókról, az infrastrukturális feltételekről, a könyvtárról, a tankönyvekről és a számítógépes tanulástámogatásról, a pénzforrásokról, valamint a belső minőségellenőrzési mechanizmusokról. Az akadémiai tanulmányok 70%-át doktori fokozattal rendelkező oktatókkal kell lefedni, és az oktatók 70%-ának legalább teljes munkaidővel állandó munkaviszonyban kell lenniük az adott intézménynél.
32
Általában saját jó képességű hallgatóikból igyekeznek kinevelni az utánpótlást vagy a kar doktori iskolájában, vagy ha ezzel nem rendelkeznek, akkor valamelyik magyarországi egyetem doktori iskolájában. Ez utóbbi megoldással él a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar és a Szabadkai Műszaki Szakfőiskola, és részben ide sorolható a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Határon Túli Levelező Tagozata, ugyanis a zentai kihelyezett tagozaton csak alapképzésre van lehetőség, a mesterképzés és a doktori tanulmányok elvégzése viszont az anyaintézményben valósulhat meg. A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar akkori dékán-helyettese, Takács Márta nagy hátrányként értékelte, hogy nincs saját doktori iskolájuk, így nem tudnak saját kádert kinevelni. Ennek ellenére nagy hangsúlyt fektetnek az utánpótlás képzésére, figyelemmel kísérik azokat a hallgatókat, akikről úgy gondolják, hogy megállják a helyüket módszertani és egyéb téren is. Általában próbaidőre veszik fel őket szakmunkatársként egy-két évre, amíg el nem végzik a mesterképzést, ezután pedig, ha a jelölt hajlandóságot mutat a kar szükségleteinek is megfelelő doktori képzésre, elindítják és segítik őt ezen az úton. Emellett arra is volt példa, hogy más karokon végzett ígéretes hallgatókat kértek fel. A Szabadkai Műszaki Szakfőiskola korábbi megbízott igazgatója Firstner Szteván elégedetten számolt be az intézmény tanári gárdájáról, amely teljes mértékben eleget tesz az akkreditációs kritériumoknak, sőt meg is haladja azokat 20-25%-kal. Az utánpótlással is jól állnak, több fiatal végzi doktori tanulmányait, és két-három éven belül 4-5 friss doktorra lesz szükségük a nyugdíjazások miatt. A megbízott igazgató sajnálatát fejezte ki, hogy a szakfőiskolájuk csak alapképzést tud nyújtani, éppen ezért nagyon szeretnék létrehozni a mesterképzést. Ehhez a feltételeik már teljes mértékben adottak. Hasonlóképpen csak alapképzést tud nyújtani a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Határon Túli Levelező Tagozata, de a zentai kihelyezett tagozat vezetője, Lengyel László elmondta, hogy a hallgatók számára lehetővé teszik, hogy Budapesten folytassák tanulmányaikat mesterképzésen, majd a Kertészettudományi Doktori Iskolában. Ezzel a lehetőséggel évente általában 2-3 diák él. Ahhoz, hogy a kihelyezett tagozat is megszervezhesse a mester- és PhD-képzést, komoly tutori rendszerre lenne szükség, amelyhez jelenleg nincsen megfelelő káderállomány, de az alapképzéshez megvan a szükséges vajdasági szakkáder. 2010-ben a hallgatókat 37 konzulens tanár segítette, a vizsgáztatást pedig a magyarországi tanárok végezték. A szabadkai Közgazdasági Kar dékán-helyettese, dr. Kiss Tibor arról számolt be, hogy elegendő tanárral rendelkeznek, a szakkáder kinevelése főként az intézményen belül történik. Több tanársegédet alkalmaznak, akik doktori stúdiumokat folytatnak, és a végzés után várja őket a munkahely a karon. A tanársegédek részt vesznek a kutatómunkában és az oktatásban is. Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken már nem ilyen jó a helyzet. Az akkori tanszékvezető, dr. Láncz Irén, elmondta, hogy néhány év múlva a fél tanári kar nyugdíjba vonul, és az utánpótlás-nevelés nincs megoldva. Szívesen toboroznának fiatalokat, van is választék, de bizonyos előírások lehetetlenné teszik, hogy felvegyenek asszisztenseket. Nagyon jó volna 4-5 fiatalt a tanszéken tartani, de félő, hogy a fiatalok nem fognak doktorálás után évekig várni a munkahelyekre. A felsőoktatási intézmények magyar foglalkoztatottjainak életkor szerinti megoszlását vizsgálva azt látjuk, hogy az 51-62 év közötti oktatók képviseltetik magukat legnagyobb számban. A fiatalabb korosztály mérsékelten van jelen, 30 és 40 év alatti kutatókból egykettőt, kettőt-hármat találunk. (Sajnos nem mindenütt töltötték ki ezt a táblázatot, de a hasonlóság így is nyilvánvaló.)
33
3. ábra Felsőoktatási intézmények magyar foglalkoztatottjainak életkor szerinti megoszlása
Forrás: Az Oktatási Kataszter 2010-es vajdasági frissítése alapján a szerzők szerkesztése, 2013
Intézményfejlesztés és új perspektívák nyomán… A tudományos utánpótlás folytonosságának biztosítása szempontjából folyamatos problémát jelent a fiatal utánpótlás alacsony vajdasági intézményi foglalkoztatottsága. Berényi és szerzőtársai (2004), a tudományos utánpótlást illetően, a Kárpát-medence régiói közül, a Vajdaság helyzetét ítélik meg legkedvezőtlenebbnek a kétezres évek elején. Hangsúlyozzák az utánpótlás elhelyezésének, karrierlehetőségének hiányát, a kisebbségi tudományos intézményrendszerek fejlesztését. A helyzet mintegy 10 év távlatából – az intézményfejlesztést illetően – nem sokat változott. T. Mirnics (2005) „Az anyaországi PhDösztöndíjak vajdasági hasznosulása” c. kutatása során is már megfogalmazódik az egyetemalapítás igénye a Vajdaságban. A kutatásban részt vevő Ph.D. hallgatók önhibájukon kívül nem kapcsolódtak/kapcsolódnak be a vajdasági felsőoktatásba. Ami annyit jelent, hogy a doktori képzés jelenleg támogatott formájában egyik fél részéről sem hasznosul megfelelően. A tudományos utánpótlás sokszor intézménytől függetlenül történik, és domináns a magyarországi fokozatszerzés.26 Viszont megállapítható, hogy Vajdaság erőteljes tudományos 26
Az Aranymetszés 2013 c. kutatásban Csata és Novák (2013) a következő tényeket hangsúlyozzák: A vajdasági doktoranduszok 61,5%-a Magyarországon, 32,1%-a Szerbiában, illetve 6,4%-a más országban szerzi tudományos fokozatát. A szerzők egyben felhívják a figyelmet néhány további tényre, amelyekben – kárpátmedencei viszonylatban – a vajdasági magyar Ph.D. hallgatók eltérnek. Sokkal kisebb arányban részesülnek ösztöndíjakban, több mint 80%-uk állandó munkaviszonyban van (felsőoktatási intézményekben kevesen, kutatóintézetekben alig 2%-uk dolgozik), magas a társadalom-tudományi részvétel. Novák (2011) korábbi tanulmányában rámutat a vajdasági magyar fiatal kutatók és doktoranduszok kifejezetten kisszámú (két–három 30–40 év közötti személy) jelenlétére a vajdasági felsőoktatási intézményekben (elsősorban szerb vezetőségű). A kiigazításokhoz a vajdasági magyar közösség támogatására van szükség, továbbá komplex mentori rendszerre, koncepcionális megközelítésre, stratégiai tervezésre.
34
utánpótlással (mintegy 170 fő) rendelkezik, és a kapacitások mozgósítására mindenképp szükség lesz egy potenciális új intézmény létrehozása során. Egy új, önálló felsőoktatási intézmény létrehozásához, a vajdasági magyar akadémiai közösség rendelkezik megfelelő (számú) szakember-potenciállal (számításaink szerint, mintegy 250 fős 30 és 65 év közötti oktatói és tudományos gárda). Nyilvánvaló, a Kárpátmedence más régióinak (Felvidék, Kárpátalja) intézményfejlesztési példáit látva (Albert, 2009), hogy nem fogja mindenki munkájával támogatni az új intézmény létrejöttét, főleg a kezdetekben. Tény azonban, hogy az MTA (külső köztestületi) tagság szinte 90%-a már a vajdasági felsőoktatási intézményekben dolgozik (és itt az adott intézmények integrációs hajlandósága lesz mérvadó). A potenciális intézmény esetében a már meglévő (a legtöbb magyar oktatót tömörítő) karokból kell kiindulni (Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadkai Műszaki Szakfőiskola, BCE Kertészmérnöki Kar, Óvóképző Szakfőiskola). Itt a már dolgozó, minősített oktatók és a folyamatban lévő tudományos utánpótlás27 szolgáltathat (az akkreditáció szempontjából) megfelelő alapot. 3. táblázat A szerb felsőoktatási törvény (27. szakasz, tudományterületek) alapján csoportosított junior és szenior vajdasági magyar akadémiai elit, 2013, fő, % Potenciális oktatói gárda Képzési területek
Doktoranduszok és fiatal kutatók
Összesen
MTA tagok
fő
%
fő
%
fő
%
Társadalom-és humántudományok
88
54,0
62
50,0
150
52,3
Műszaki-és technológiatudományok
33
20,2
23
18,5
56
19,5
Természettudományok és matematika
27
16,6
23
18,5
50
17,4
Orvostudományok
13
8,0
13
10,5
26
9,1
Művészetek
2
1,2
3
2,4
5
1,7
163
100,0
124
100,0
287
100,0
Összesen
Forrás: MTA és a VMDOK adatbázisa alapján a szerzők szerkesztése, 2013 (N=287).
Egy Szabadka székhelyű önálló felsőoktatási intézmény esetében – a szerb felsőoktatási törvény 27. szakasza értelmében – két tudományterület biztosított (társadalom-és humántudományok, illetve a műszaki-és technológiatudományok) a meglévő, nem önálló felsőoktatási intézmények (karok, szakfőiskolák, kihelyezett képzés) által. Kérdéses a harmadik tudományterületet lefedő intézmény. A harmadik tudományterületet lefedő intézmény (kar), az összesített humánerőforrás-adatok alapján a természettudományok és matematika lehetne (korábbi munkaerő-piaci és gazdasági térszerkezeti indokoltság is e mellett szól [Takács, 2013]). A karon belül szerveződhetne meg a kétszakos tanári képzés is (fizika, biológia, matematika, stb.). 28 Fontos, hogy 27
A szükséges fiatal oktatói gárda kinevelése érdekében a magyar érdekeltségű intézmények magyarországi MSc. és Ph.D. képzésekre küldik a hallgatókat (Budapest, Gödöllő, Kecskemét, Szeged, Debrecen, Pécs) – (Budapesti Corvinus Egyetem Kertészmérnöki Kar, Szabadkai Műszaki Szakfőiskola, Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar). 28 A tartományi oktatási titkár köztársasági minisztériumi egyeztetésekkel, tárgyalásokkal alátámasztott személyes véleménye szerint: „a kétszakos tanárképzés abszolút elfogadható, és igény van rá, és meg is
35
multidiszciplináris képzési profilokkal tegyük változatossá a kínálatot (környezetvédelem, agrár, jog-és műszaki tudományokat is ötvözve), mert részben ezzel tudjuk a legtöbb humánkapacitást kihasználni és mobilizálni. A művészeti képzési terület szintén egy lehetőséget képvisel, a harmadik tudományterület lefedéséhez. Ez a potenciális humánerőforrást összegző adatokból nem látható. Ennek több oka is lehet (kevés tanár, alacsony MTA tagság, alacsony utánpótlás), és itt további kutatások, elemzések, forgatókönyvek felvázolása szükséges, tekintettel a terület specifikusságaira. A potenciális Szabadkai Egyetemen a művészetek is helyet kaphatnak, több okból is: már meglévő intézmény Újvidéken,29 városvezetés érdeklődése (a Szabadkai Színház óriási, folyamatban lévő beruházásai és tradíciói miatt),30 a Szabadkán és környékén élő több nemzet (elsősorban magyar, szerb, bunyevác, horvát) kulturális örökségét ápoló, a régió művészeti jellegzetességeit megjelenítő intézmény lehetne, 31 a multikulturális jelleggel nem formálódna ellenségkép azokban (többség nemzet), akik az intézményalapításban nem vállalnának „aktív-alapítói szerepet”. A Vajdaság területén működő, állami felsőoktatási intézményekben (2012/2013-as tanévben) összesen 3 968 (különböző kinevezésű és nemzetiségű) oktató32 tanította az 54 908 egyetemi és főiskolai hallgatót (TOMT VAT, 2013). Egy multietnikus intézményszervezés esetén bármi jellegű kétely és aggodalom, arra vonatkozólag, hogy egy új önálló felsőoktatási intézmény nem tudna megfelelő tanárgárdát (150–200) és párezer hallgatót koncentrálni Szabadkán, az újvidéki mamutegyetem mellett, csakis a helyi-regionális elit (elsősorban az akadémiai elit) bizonytalan szándéka és akarata miatt merül föl. valósítható. Ez a világon mindenhol működik, és valójában ez lenne az, ami tulajdonképpen szélesítené a spektrumát a tanári gárdának, és a fiatalok bekapcsolását a szabadkai tanítóképzőbe, azon keresztül pedig a szabadkai egyetem kifejlesztésébe, intézményesítésébe. És ez részben jó, hogy a fiatalok nagy része külföldi kapcsolatokkal rendelkezik már, amit nagyon komolyan lehetne hasznosítani.” Így párhuzamosan a túlsúlyban lévő, társadalomtudományokat képviselő fiatalok is el tudnának helyezkedni a pedagógiai karon: „A tanárképzés nem vonzó a hallgatók számára, mégis hiány mutatkozik belőlük. Magyarországon nagyobb a szakosodási lehetőség, színesebb a kínálat. Másrész az államnyelv miatt is vannak problémák. (…) Egy humán súlypontú kart (szociológia, filozófia, történelem, pedagógia, média, pszichológia) biztosan lehetne indítani, és nagyobb érdeklődést váltana ki, hogyha magyarul kínálnánk fel.” – elnök (Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium, Újvidék). 29 A Művészeti Akadémia minden második évben indít magyar nyelven képzést, a dráma tanszéken belül (elsősorban színész, rendező, vágó, producer profilokkal). 30 A szabadkai városvezetés nevében nyilatkozó személy véleménye szerint, a színház épülete teljes mértékben kielégíti egy alkalmazott művészeti akadémia infrastrukturális feltételeit, és a kezdeményezés komoly támogatottságot élvez. Az egyetem „harmadik oszlopát” egy alkalmazott művészeti vagy zeneművészeti akadémia adná (a régióra jellemző specifikumokat kiemelve: tamburazene, jazz, bábjátszás). További – a szabadkai városvezetés ötletelése által megfogalmazott megoldások – egy matematikai-, gazdasági és informatikai multidiszciplináris képzés. Az interjúalany véleményéből is látszik, hogy az egyetem harmadik tudományterületet lefedő szervezési egységét a művészetek, illetve a természettudományok területét lefedő képzéssel lehet/kell biztosítani. 31 A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar dékánja olyan szakok és szakpárosítások bevezetésének lehetőségére hívja fel a figyelmet, amelyek nem találhatók meg az Újvidéki Egyetemen, ugyanakkor nemzeti-kulturális létjogosultságuk van: tamburaszak, egyházi zene-szak. 32 A felsőoktatási törvény a következő oktatói minősítéseket különbözteti meg: előadó (magiszteri vagy specialista fokozattal), szakstúdiumi professzor (doktori fokozat), a művészetek területén felsőfokú végzettség és kiemelkedő művészeti alkotásokkal rendelkező személy, akik a szakstúdiumokon oktathatnak csak. A magasabb minősítésű oktató: docens, rendkívüli és rendes egyetemi tanár (doktori fokozat és külön követelményrendszer) minden képzési formában oktathat (Zakon, 2005, 62–64. szakasz). A felsőoktatási intézmény (belső szabályzata alapján) tanügyi munkatársakat (mesteri képzésben résztvevő hallgatók) és asszisztenseket (doktori képzésben résztvevő hallgatók) szerződtethet (Zakon, 2005, 70–72. szakasz).
36
Javaslatok – a tudományos utánpótlás folytonosságának biztosítása érdekében A VMDOK és a szerzők által megfogalmazott javaslatokat a Magyar Nemzeti Tanácshoz idézi, mivel a felsőoktatás és tudományszervezés terület, a vajdasági magyarság egyetlen autonóm területirányítási-önkormányzati szerve. Az általunk megfogalmazott javaslatok lényegében két fő irányelvet részesítenek előnyben: 1. ösztöndíj-rendszer (mentori rendszer) és 2. intézményfejlesztési rendszer. Az MNT 2013 nyarán megjelentetett „Várady kiválóság ösztöndíj-hitel” pályázat kitűnő lehetőség a doktoranduszok (ezzel együtt pedig a tudományos utánpótlás) szempontjából. A hitel-és költség-visszafizetési kötelezettséggel meghatározott pályázati rendszer helyett, egy teljes támogatáson alapuló ösztöndíj rendszerrel ezek a célok meg is valósíthatók. A kedvezményezettek (lehetséges pályázók) körét a VMDOK véleménye szerint, ki kell terjeszteni bármely ország területén tanuló doktoranduszokra. A szerbiai doktori képzéssel kapcsolatosan intézményünk fenntartásokkal rendelkezik, annak minőségi problémái miatt.33 Az ösztöndíj elbírálása során prioritást kell, hogy élvezzen az alapképzés helye (Szerbia), illetve a pályázat során melléklendő kutatási témavázlat, amely vajdasági tematikát, Vajdasághoz (és a vajdasági magyar kisebbséghez) kötődő kutatási probléma feldolgozását célozza meg. Ösztöndíj-alternatívák, amelyeket a VMDOK a doktoranduszok számára hosszú távon megfelelőnek és sikeresnek tart: A)
Évente öt doktorandusz három évig történő ösztöndíjazása, teljes összegben, nem visszatérítendő hitel formájában, konkrét feladat kiosztással (minden tudományterületet lefedve; a feladatok meghatározásában az MNT ösztöndíj-kuratóriuma [illetve a megfelelő intézmény] dönt, a fentiekben már vázolt „társadalmi hasznosulás szempontjából”);
33
Az Újvidéki Egyetem doktoranduszainak és fiatal kutatóinak szervezete (Udruženje studenata doktorskih studija i mladih istraživača Univerziteta u Novom Sadu) 2010 óta minden évben kérdőíves kutatást végez a Szerbiában tanuló PhD-hallgatók körében (2011-ben N=577). A kutatás kiemelt témaként kezeli a doktori képzés minőségét, és az eredmények a szerbiai doktori képzés rossz minőségét mutatják. 2010-ben és 2011-ben is a válaszadók 63%-a ítélte nem megfelelőnek a posztgraduális órák színvonalát. 2011-ben a megkérdezettek 57%-a válaszolta azt, hogy nincsen rendes tanítás a doktori képzésen, Szerbiában (az Újvidéki Egyetemen). A tanítás színvonala közepesen érdekli a tanári kart az adatközlők szerint. A saját kutatómunkájuk feltételeit míg 2010-ben 20%, addig 2011-ben csak 16% értékelte jónak, közepesnek 43% és 51%, rossznak pedig 37% és 33%. Ezek az adatok különösen aggasztóak, hiszen a doktori iskolák programját a szerb Oktatási Minisztérium illetékes bizottsága akkreditálta, viszont ezek szerint a leírtak és a gyakorlat nem találkoznak egymással. A szerbiai doktori képzés anyagi kérdései ugyancsak fontosak, hiszen a magyarországi tandíjak 60 000 dinár körül mozognak éves szinten, Szerbiában ennek majdnem háromszorosa az éves tandíj (a megkérdezettek 29–36%-a 100 000–200 000 dinár közti összeget fizet, 10–12%-a pedig többet fizet 200 000 dinárnál). A szerbiai doktoranduszok hangsúlyozzák a mentorral való jó kapcsolat fontosságát, ami Szerbiában nehézkesen működik. Hasonlóan: a Ph.D. hallgatók nehezen tudnak az oktatásba/óraadásba és kutatásba bekapcsolódni. Arra a kérdésre, hogy létezik-e perspektíva a fiatal kutatóknak Szerbiában, a válaszadók 64%-a nemmel válaszolt, ami 367 személyt jelent. Ugyancsak 64%-uk tervezi elhagyni Szerbiát. Összehasonlítva a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete ARANYMETSZÉS 2013 – Kárpát-medencei doktorandusz életpályavizsgálata vonatkozó adataival (N=102) megállapíthatjuk, hogy a vajdasági magyar doktoranduszok kisebb százalékban tervezik elhagyni az országot a doktori fokozat megszerzése után. Az adatközlők 67%-a (49 fő) válaszolta azt, hogy Szerbiában szeretne élni, 27%-a (20 fő) tervezi Magyarországon az életét, és csupán 4 fő tervei között szerepelnek más európai országok. Fontos eltérés még a szerbiai és a vajdasági magyar doktoranduszok között: a kérdőív kitöltésekor a szerbiai doktoranduszok 46%-a nem volt munkaviszonyban, míg a vajdasági magyar doktoranduszok 74%-a dolgozott a tanulmányai mellett.
37
B)
Évi ösztöndíjak kiosztása (12 hónap) mentorálási rendszeren keresztül. Minden évben az MNT egyeztet a VMDOK-kal, konkrét tudományos problémák maghatározása céljából. Ezek prioritásokként kezelendők. A doktoranduszok saját kutatásukat „igazítják a vajdasági magyar közösség igényeihez”, egyben publikációs, szakmai lektorálási és egyéb lehetőségeket kapnak. Mentorokként felsőbb évfolyamok hallgatói, doktorjelöltek kijelölése történhetne meg.
Mindkét alternatíva esetében – a kutatási problémák, kutatási területek meghatározása során – egyik szempont a vajdasági magyar tudományos elit utánpótlása (korstruktúra, tudományterületi képviseltség), illetve a tudományterületen belüli kutatási probléma aktualitása és relevanciája. Ezek a szempontok alapján a VMDOK a következő konkrét javaslatot teszi: Tudományterület
Kutatási problémák/témakörök
Jog és közigazgatás (gazdaságpolitikai multidiszciplináris megközelítésben)
EU integráció (MNT/önkormányzatok számára fontos témák): EU-s javaslatok bemutatása a kisebbségek vonatkozásában, EGTC, EU-s alapokból humánfejlesztések, EU-alapok és komponensek ütemezése, tervezése, lehetőségek megfogalmazása.
Egészségügyi tudományok
Prevenciós programok, egészségmagatartás, mentálhigiéné a vajdasági magyarság körében.
Agrártudományok
Erdőgazdálkodás, minőségügy, takarmányozás, élelmiszerbiztonság, Vajdaság mint agrárrégió és annak EU-s integrációs vonatkozása, termőföld szabad vásárlása, következmények.
Bölcsészet (alkalmazott nyelvészet- és neveléstudományok)
Szerb nyelv oktatása – felzárkóztató programok intézményesítése, tankönyv-és tananyag kidolgozás (gyakorlati megközelítés).
Természet- és műszaki tudományok
Vízminőség és vízgazdálkodás, infrastruktúrafejlesztés
Társadalom- és humántudományok
Tudományos kutatóintézet létrehozása, feltételeinek vizsgálata és felnőttképzés
hulladékgazdálkodás,
Véleményünk szerint – a hosszú távú érvényesülés szempontjából – megfelelő felsőoktatásiés tudományos intézmény létrehozása is nélkülözhetetlen. Felhasznált források ALBERT SÁNDOR 2009: 5 éves a Selye János Egyetem. Komárom, Selye János Egyetem. Anketa
o doktorskim studijama (2012): http://doktoranti.org.rs/media.doktoranti.org.rs//2012/02/Anketa-o-doktorskimstudijama-u-Srbiji-2011-Doktoranti-Srbije.pdf [2013. július 15.]
38
BERÉNYI DÉNES–EGYED ALBERT–KULCSÁR SZABÓ ENIKŐ 2004: A magyar tudományos utánpótlás a Kárpát-medence kisebbségi régióiban. – Magyar Kisebbség. 3. sz. 195–208. o. CSATA ZSOMBOR–NOVÁK ANIKÓ 2013: Vajdasági magyar tudományos utánpótlás az „Aranymetszés 2013”. – Kárpát-medencei doktorandusz életpálya-vizsgálat tükrében. Konferencia előadás és kézirat: Vajdasági magyar tudóstalálkozó 2013. Tudományos diszkurzusok. Szabadka. [2013. április 13.] MÁSZ 2010: Budapest, Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium. [intézményi interjúk, esettanulmányok] MTA 2013: Budapest, MTA (szerbiai) Külső Köztestületi Tagsága. [statisztikai adatbázis] NOVÁK ANIKÓ 2011: A vajdasági magyar tudományos utánpótlás helyzete az Oktatási Kataszter tükrében. Budapest, Márton Áron Szakkollégium: http://kataszter.martonaron.hu [2013. március 31.] T. MIRNICS ZSUZSANNA 2005: A szülőföldtől a tudományig. Az anyaországi PhD ösztöndíjak hasznosulásának vizsgálata. In: GÁBRITY MOLNÁR IRÉN–MIRNICS ZSUZSA (szerk.): Támogatás és hasznosulás. Hatástanulmányok az anyaországi juttatásokról. Szabadka, MTT. 131–164. o. TAKÁCS ZOLTÁN (2013): A felsőoktatás fejlesztésének lehetőségei Szabadkán. Konferencia előadás és kézirat: Vajdasági magyar tudóstalálkozó 2013. Tudományos diszkurzusok. Szabadka. [2013. április 13.] TOMT VAT 2013: Tartományi Oktatásügyi és Művelődési Titkárság. Újvidék, Vajdaság Autonóm Tartomány. [statisztikai adatbázis] VMDOK 2013: Szabadka, Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete. [statisztikai adatbázis] ZAKON 2005: Zakon o visokom obrazovanju. – A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye 2005 […] 93/2012
39
