vagy nonprofit

Módszertan

A civil ifjúsági szektor és kapcsolatai Módszertan

A fejezet a hazai ifjúsági civil szervezetek életre hívásáról, létrehozásáról, az önálló szektorrá válást befolyásoló folyamatokról szól. Kitér a szervezetek hasznosságára, a jelenlegi helyzetükre, lehetséges kategorizálásukra, a speciális intézményesült szervezetekre. Választ ad arra, hogy milyen szervezeteket – és hogyan – lehet, érdemes létrehozni, mire kell figyelni a folyamatok során. Végül jó példákon keresztül is érzékelteti, hogy mire képes egy-egy ifjúsági szervezet, különösen, ha együttműködik hasonló tevékenységet végző társaival. „az aktív állampolgár képes és alkalmas arra, hogy befolyást gyakoroljon a közösség életére, megvannak azok a kritikus képességei, hogy felmérje a helyzetet, mielőtt megszólal és cselekszik, részt vállal önkéntes tevékenységekben és közszolgáltatásokban, és van önbizalma, hogy megtalálja az aktivitás új formáit” (Crick, 2000)

Civil és/vagy nonprofit Hazánkban a rendszerváltást közvetlenül megelőző évektől kezdve egyre erőteljesebbé váltak azok a jelenségek, melyek közösségi választ adnak szükségletekre és problémákra, ugyanakkor nem profitcélokért történnek, nem részei az állam intézményrendszerének, és legtöbbször formalizált szervezeti keretek között zajlanak. A közfelfogás ide sorolja a jótékonykodást, a szolidaritás-vállalást, a kölcsönös segítségnyújtás különböző megoldásait, a szabadidő közös eltöltésének szervezett formáit, a szolgáltatások közösségi előállítását, az öntevékeny szerveződéseket, a közös érdek autonóm képviseletét, a közös érték, az identitás kifejezését stb. és mindenezek intézményesült kereteit, az alapítványok, egyesületek, nem profitcélú társaságok körét. E rendkívül sokszínű jelenségkör összefoglalására a nonprofit szektor, nonprofit szervezetek elnevezést használjuk. Ebben ma sincs egységes egyetértés, egységes szóhasználat, hiszen egyetlen alternatíva sem fejezi ki azt a tartalmi összetettséget, amit együtt megtestesítenek. Az aktuális T1/3

Ifjúságügy – Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv

névválasztás megfontolt és tudatos, ha különösen hangsúlyozni szeretnénk valamilyen markáns jellemzőt (pl. nem profitorientált, civil, az államtól független, önkéntes, harmadik típusú stb.). Esetünkben a civil kifejezést használjuk elsődlegesen, beleértve persze a többi jellemzőt is. Miért hasznos mindannyiunk számára a civil társadalom? • Mert teret nyit önkifejezésünknek, tenni akarásunknak. • Mert terepet ad képességeink fejlesztéséhez. • Mert a közéleti, közösségi aktivitást erősíti. • Mert szolidaritást, jótékonyságot gyakorol. • Mert az államhatalom feletti társadalmi ellenőrzést erősíti. • Mert olyan igényekre figyel és reagál, amikre az állam nem. • Mert sok szervezet közjavakat, közszolgáltatásokat biztosít. • Mert lehetőséget nyújt a nyilvánosságra.

Nyilvánosság A civil, nonprofit szektor elemzésekor nem hagyhatjuk ki a nyilvánosság fogalmának hangsúlyozását. A nyilvánosság nemcsak egy közvetítő rendszer, hanem az a társadalmi közeg, amelyen keresztül a társadalom tagjai között a kommunikáció zajlik. Egyrészt a jogi garanciákat – véleményszabadság, szólásszabadság, sajtószabadság, a közérdekű adatok megismerésének, illetőleg terjesztésének joga –, másrészt e jogok gyakorlását jelenti. Nemcsak egy egyszerű túlélési technika (mint például a reklám), hanem a civilség, az aktív állampolgárság belső lényege, az átláthatóság megteremtésének és ezzel a bizalomerősítésnek is fontos eszköze, illetve a működés szerves része.

T1/4


A nyilvánosság alkalmas: • a tájékoztatásra és a tájékozódásra, • a vélemények megismerésére, megismertetésére, ütköztetésére és formálására, • a megértés és a kompromisszumkeresés, a párbeszéd elősegítésére, • a társadalmi döntések, a konszenzus-kialakítás támogatására, • a közérzet javítására, a bizalom erősítésére és az értékek közvetítésére, • a társadalmi ellenőrzésre, • az átláthatóságra stb.

T1/5


Aktív állampolgárság A civil társadalmi részvétel az aktív állampolgárság gyakorlata. Az aktív állampolgárság az egyén élete során kialakuló szokás és képesség. Alapvetően tanulás eredménye, amelyet az egyén pszichológiai jellemzői, társadalmi-gazdasági státusza, a környezeti kontextus számos eleme és ezek kölcsönhatása befolyásol. Az állampolgári aktivitást befolyásoló fontosabb tényezők: • az egyén társadalmi-gazdasági státusa: gazdasági helyzet, iskolai végzettség, életkor, nem, lakóhely • az egyén személyiségjegyei: identitás, értékek, kompetenciák, viselkedésminták • a társadalmi-gazdasági környezet hatásai: gazdasági fejlettség, állam, társadalmi tőke jellegű elemek: a társadalom meghatározó értékei, normák, általában vett bizalom, közhangulat, nyilvánosság, közösségek Ha elfogadjuk azt, hogy a civil társadalmi részvétel és az aktív állampolgárság egymást feltételezik, akkor azt is beláthatjuk, hogy a civil társadalom önkéntes tevékenységekre épül. Így az ifjúsági korosztályok aktivitása (és az ebből később összeálló szervezeti aktivitás) attól függ, hogy a fiatalok mennyire nyitottak, mennyire képesek az együttműködésre és van-e elég önbizalmuk a cselekvésre. Mindezt erőltetni nem lehet, de elősegíteni, kezdeményezni, a fiatalokat erre motiválni igen. A legfontosabb kihívás az ifjúságsegítő szakma számára a fiatalok aktivitásának növelése, a motiválásuk, a lehetőségeik feltárása, bevonásuk a különböző folyamatokba, hogy érintetté, érdekelté tegyük őket. E motivációnak kettős eredménye is van: • Egyéni fejlesztés, miszerint az egyén képessé válik arra, hogy problémáit saját maga oldja meg. Az egyénnek is érdeke, hogy bekapcsolódjon a társadalmi folyamatokba, meglássa és kihasználja a lehetőségeket, és ne legyen kiszolgáltatva szűkebb és tágabb környezeti hatásoknak. • Közösségfejlesztés, miszerint a közösségeknek pozitív hatása lehet a társadalmi és gazdasági folyamatokra. A közösségek következő pontokban tárgyalt formái alkalmasak arra, hogy az államnak valós partnerei legyenek a (köz)feladatok hatékonyabb ellátásában. T1/7


Szektorok besorolása • Állami szektor: Ide soroljuk a mindenkori kormányzatot, a kormányzati és önkormányzati intézmények működését, a jogszabályok alapján e testületek hatáskörébe delegált közfeladatok ellátását. • Piaci szektor: A piacgazdaság elvei alapján, elsődlegesen profitszerzési céllal működő szervezetek, gazdasági társaságok, vállalkozások világa. Célja miatt gyakran nevezik profitorientált szektornak is. • Civil szektor: Az állami és piaci szektortól független, helyi igényekre, problémákra reagáló, önszerveződő csoportok, szervezetek, közösségek összessége. Gyakran nevezik nonprofit szektornak is, utalva ezzel a piaci szektortól való elkülönítésre és a szektor szervezeteinek működésére is. Ideális esetben az egyes szektorokban ténykedő szervezetek kiegészít(het)ik egymás tevékenységét. A nonprofit vagy civil szervezetek akkor alkotnak egységes közösséget, szektort, ha közös elveknek, közös értékrendnek megfelelően működnek. Ezek meghatározása nem csak társadalmi szempont: az egységes közösség kiépülése a szektor saját érdeke is. Érdekes kérdés, hogy felfogható-e a civil társadalom a társadalomként, a közként, a nyilvánosságként, azaz valami egységes szféraként vagy szektorként. Általánosan azt mondjuk: igen, de ha jobban megvizsgáljuk, látjuk, hogy itt egy állandóan darabokra hulló, majd újra összeálló, változékony világról van szó. Bizonyos válsághelyzetekben valóban létrejöhet a civil társadalom valamiféle egysége, de csak pillanatokra, hogy azután ismét darabjaira hulljon, és a részek (szervezetek) önálló életre keljenek. Ugyanakkor tudjuk, hogy ez a szféra élete, logikája, ebből fakad az életereje. Ebből adódik az is, hogy igen merész vállalkozás nagy, mindent átfogó civil szervezetekben, parlamentszerű képviseleti rendszerben vagy országos érdekképviseletben gondolkodni. Másrészt viszont a szféra „szektorrá” szervezése, intézményes átölelése vagy strukturálása mégsem lehet illúzió, hiszen megvalósítható. Eddig minden poliT1/9


tikai erő valahogy – politikailag, ígéretekkel – felkorbácsolta a civil szférát, majd minden visszahullott a régibe. Ez a hullámszerűen ismétlődő folyamat nagyon káros. Az lenne talán a megoldás, ha a szféra stabil hátterét, jogi és kulturális környezetét (oktatás, ismeretterjesztés, információ-terjesztés, tapasztalatátadás stb.), és ami ugyanilyen fontos: a szektor iránti bizalmat erősítenék meg. Az egyének csoporttá, közösséggé kovácsolódása képezi a civil szervezetek alapjait, a szervezetek együttműködése pedig feltétele a szektorrá válásnak (lásd még a közösségfejlesztésről szóló fejezetet). Csoport Egyének korlátozott létszámú összessége, ahol a tagoknak lehetőségük van a közvetlen, kölcsönös kapcsolatra.

Csapat (team) A csoport minőségileg magasabbrendű megnyilvánulása. Egy csoport akkor válik csapattá, amikor tagjai elkötelezettek a közösen kialakított feladatok iránt, bizalmi, bátorító a légkör, ösztönzik egymást.

Közösség Az időben lassan változó, önjáró, közös tulajdonságokkal, értékekkel bíró csapat. A csoporttá szerveződés legmagasabb minősége.

Civil szervezet Az állami és üzleti szférától elkülönülő, közös cél elérése érdekében tudatosan létrehozott, önkéntességen és öntevékenységen alapuló, belső szabályokkal rendelkező szerveződés. Társadalmi szervezet Az 1989. évi II. egyesülési jogokról szóló törvény értelmében önkéntesen, legalább 10 alapító taggal létrehozott, önkormányzattal és jogi személyiséggel rendelkező egyesülés. Alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsága van, akik a szervezet céljainak elérése érdekében tevékenykednek.

T1/10


Nonprofit szervezet Azon szervezet, amely politikai hatalomra nem törekszik, profitot nem oszt fel és azt csak másodlagosan termel, továbbá jog szerint bejegyzésre kerül. Nonprofit jelzővel illetik általában a civil szervezeteket is. Azonban céljaik megvalósítása, gazdasági feltételeiknek biztosítása érdekében folytathatnak profitszerző tevékenységet is. Sajátos formaként a 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról nevesít nonprofit gazdasági társaságokat is, amelyek nem jövedelemszerzésre irányuló közös gazdasági tevékenység folytatására jöhetnek létre.

Civil szektor: Ifjúsági civil Az államtól, közigazgatástól és szektor: katonaságtól független, önkénA civil szektor tességen és öntevékenységen azon része, alapuló szervezetek összessége, amelyek elkülönülnek az üzleti amelyet az ifjúsági korosztályokból világtól is. Önálló szektorként álló vagy elsődlegesen a demokratikus társadalmak harmadik nagy egysége. számukra szolgáltató szervezetek és Egyik fő jellemzője, hogy kezdeményezések nem profitcélok által vezérelt alkotnak. szervezetek alkotják, ezért nevezik gyakran nonprofit szektornak is.

T1/11

Ifjúsági szektor: Az ifjúsági munka, ifjúsági szakma és ifjúságügy összefoglaló neve.


Az ifjúsági civil szektor Az ifjúsági munkában már-már közhely az a megállapítás, hogy a rendszerváltáskor megfeledkeztek a fiatalokról. Arról a korosztályról, amely bizonytalan, változó helyzetben van a felnőtté válás határán, és talán a legjobban igényelné az odafigyelést, segítséget. Megkésve elindultak részfolyamatok, kormányzati intézkedések, de ezek gyakori változása és az alapvető hiányosságok nem vezettek eddig tartós eredményre. Ugyanakkor a keretfeltételek adottak, hiszen számos intézkedés született, amelyek gyakran nem teljes körűen, de mégiscsak segítették a magyar ifjúsági civil szektor kialakulását az elmúlt két évtizedben: • alapvető jogszabályok megalkotása (pl. egyesülési jogról szóló törvény, közhasznúsági törvény, önkéntességről szóló törvény), • nemzetközi egyezmények, európai uniós ajánlások elfogadása (pl. az Európai Bizottság fehér könyve – Új lendület Európa fiataljai számára), • a kormányzati civil stratégia direkt és indirekt eszközei (pl. Nemzeti Civil Alapprogram, jogszabályok, adókedvezmények, SZJA 1+1% felajánlása, önkéntes programok), • nemzetközi és hazai pályázati, támogatási rendszerek, amelyek projektek megvalósításával járultak hozzá az ifjúsági civil szervezetek tevékenységéhez (pl. Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram, Ifjúság 2000-2006 Program, Fiatalok Lendületben Program 2007-2013), • közhasznú és közérdekű szolgáltatások nyújtása, átvállalása a kormányzattól, önkormányzatoktól (pl. teleházak, foglalkoztatási információs pontok, Eurodesk-szolgáltatások, közösségi tér működtetése, információs és tanácsadó szolgáltatások), • a Nemzeti Ifjúsági Stratégia a hozzá kapcsolódó cselekvési tervekkel (mivel azt 2009. október 29-én fogadta el a Magyar Országgyűlés, egyelőre várakozással tekintünk e segítő folyamatokra) A civil ifjúsági szervezetek azért hasznos szereplői a társadalomnak, mert olyan közösséget, elfoglaltságot, érvényesülési lehetőséget, szolgáltatást nyújtanak a T1/13


fiataloknak, amelyeket az állam, a piac nem tud, nem akar vagy nem megfelelő színvonalon tud biztosítani. Kiszámítható, folyamatos tevékenységekről csak elvétve számolhatunk be, többségében pályázati támogatásoktól függő, projektciklusokban megvalósuló tevékenységekről beszélhetünk. Ugyanakkor minden régióban működnek példaértékű civil szervezetek, amelyek szakmai munkájára lehet építkezni, és a civil társadalom és az állami ifjúságpolitika tud is. Az ifjúsági élet elsősorban egy-egy szívesen végzett szabadidős tevékenységre épülő közösséggel jellemezhető. Itt először még mindegy, hogy informális csoportról vagy formális társadalmi szervezetről beszélünk, hiszen valamiféle formalizálódás az idő előrehaladtával elkerülhetetlen lesz. A civil ifjúsági tevékenységeket vizsgálva a kulcskérdés az alacsony közösségi, közéleti részvétel és ennek megváltoztatása. A fiatalok nagy többsége nem vesz részt semmiféle közösségi életben. Nem látják értelmét annak, hogy megfogalmazzák szükségleteiket, nem találnak, mert nem is keresnek közösségi élményeket, amelyek pedig pozitív hatással lehetnének további életükre. Nem hisznek abban, hogy egy ifjúsági szervezetben, informális közösségben vállalt szereppel és egyéni akaratuk, elszántságuk gyakorlásával hatással lehetnek helyi, regionális vagy akár országos folyamatokra. Talán azért nem, mert nincs tapasztalatuk ilyenben, nem éltek át és nem is nagyon ismerhetnek ilyen élményeket. Hiszen a politika, a média, a felnőtt társadalom sem azt közvetíti feléjük, hogy a településük, a régiójuk, az országuk és azon belül az ő sorsuk végső soron rajtuk, az általuk képviselt szándékokon, érdekeken is múlik. Miután a közösségi élmények nem segítenek megalapozni a közéleti aktivitást, a fiatalok többségének nincsen tudomása arról, hogy miképpen lehetnek az őket érintő döntések alakítói, befolyásolói. Napjainkban már nem az információhoz való hozzáférés az elsődleges akadály, hanem az érdektelenség, ami jóval bonyolultabb állapotot feltételez. Rendkívül alacsony a fiatalok arról szóló ismerete, hogy hogyan alakíthatnak egyesületet, milyen módon lehetnek tagjai informális csoportnak, alanyai egy érdekegyeztetési folyamatnak, vagy éppen T1/14


hogyan tudnak részesei lenni az önkormányzati testületek döntéshozatali folyamatainak. Ez az állapot nem magyarázható pusztán azzal, hogy csekély az ifjúsági civil szervezetek e téren elért hatása. Ugyanakkor tény, hogy a korosztály aktivitásának hiányában szerepe van a szervezetek gyenge elérőképességének is. Az ország társadalmi-gazdasági fejlődéséhez elengedhetetlen az önkormányzatiságban meggyőződéssel hívő társadalom. Ezért szükséges a fiatalok önkormányzatiság folyamataihoz és eszközrendszeréhez való passzív, illetve elutasító hozzáállásának megváltoztatása és pozitív irányba fordítása. Alapvető feladat a felvilágosító munka, amelyben számos kérdésre kell praktikus, gyakorlatias válaszokat adni. Itt tanulni a legeredményesebben a gyakorlatban lehet. Az egyetlen módszer, ha a fiatalok aktívan, támogató folyamatokkal (fejlesztő programokkal, érdekérvényesítéssel) segítve részt vesznek a településük döntéshozó (önkormányzó) közéletében. Érdekes megállapításokra jutunk, ha megnézzük az Ifjúság2000, -2004 és -2008 országos ifjúságkutatások szervezeti aktivitást vizsgáló eredményeit, amelyek a 15-29 év közötti korosztály helyzetét, életmódját mutatják be. Ifjúság2000

Ifjúság2004

Ifjúság2008

Tagja-e valamilyen ifjúsági szervezetnek?

16 %

15 %

Formális: 6% Részt vesz: 9% Összesen: 15%

Nem tagja

84 %

84 %

71 % nem kapcsolódik szervezethez

Néha eljár rendezvényekre

Nincs adat

Nincs adat

7%

Informális szervezethez kötődik

Nincs adat

Nincs adat

1-2 %

A korábbi (2000-es és 2004-es) kutatások eredményei szerint a fiataloknak 15-16%-a tagja valamilyen civil (vallási, sport, szabadidős, kulturális, politikai, diák) szervezetnek. 2008-ban több kategóriában vizsgálták a szervezetekT1/15


hez való kötődést. 6%-ra tehető a formális tagság, 9%-ra azok aránya, akik részt vesznek valamely szervezet munkájában és 7%-ra azoké, akik néha eljárnak rendezvényre. Vizsgálták azok arányát is, akik informális szervezethez kötődnek, azonban arányuk minden várakozást alulmúlva 1-2% lett. Viszont azok aránya, akik nem kapcsolódnak szervezethez, 71%-kal igen jelentős. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az elmúlt közel egy évtizedben nem történt pozitív irányú előrelépés a fiatalok közösségi életének aktivitását illetően. Szintén az Ifjúság2008 kutatás eredményei szerint országosan 42% állította, hogy van számára elérhető közelségben olyan civil vagy egyházi szervezet, amely a fiatalok számára nyilvános programokat szervez. Ez az arány Budapest és a 2000 fő alatti települések esetében 37 illetve 30%, míg a városokban az 50%-hoz közeli arány az inkább jellemző. Ugyanakkor a határozott „nincs” válasz legmagasabb aránya (51%) főleg a 2000 fő alatti településeken élő fiataloktól származik. A határozatlanságot, bizonytalanságot jelentő „nem tudja” választ a fővárosban élők 46%-a adta, a többi településtípuson élő bizonytalanok aránya 30% alatt marad. Ezekből az adatokból arra lehet következtetni, hogy minél nagyobb településen él a fiatal, annál nehezebben tudja követni, milyen lehetőségei vannak ifjúsági programok terén. Továbbá azt is megállapíthatjuk, hogy a kisebb településeken (2000 fő alatt) világosabban látják a fiatalok, hogy van vagy nincs programlehetőség számukra. Számos ifjúsági szervezet létjogosultságát tevékenységei támasztják alá, azaz tagságuk összegyűjtése, megőrzése és bővítése is nagyjából a tevékenységeik sikerén, azok közismertségén és elfogadottságán múlik. Ugyanakkor elmondható, hogy a civilek által végzett tevékenységek listájának korlátait leginkább a rendelkezésükre álló erőforrások és eszközök jelentik. A leggyakrabban végzett tevékenység a sport- és kulturális programok szervezése, amit a szakmai és érdekképviseleti tevékenység követ. Ezek után – a gyakoriságot tekintve – a szolgáltató és környezetvédelmi, végül a vallási és politikai tevékenység következik.

T1/16


Az ifjúsági civil szervezetek számossága Összességében elmondható, hogy a formális ifjúsági szervezetek száma és taglétszáma csökkent az elmúlt években, viszont az ifjúsági munkában szerzett tapasztalatok alapján az informális közösségi formák gazdagodtak, hatásuk egyre jobban érzékelhető. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a fiatalok bizalmatlanok a hagyományos intézményes formákkal szemben, és befogadóbbak az alternatív, kevésbé kötött aktivitásokat, kezdeményezéseket illetően. Egyre több ifjúsági szerveződés mutat túl a szervezettség határain. Nagyon nehéz megállapítani az ifjúsági szervezetek tényleges számát, mert legtöbbször több tevékenységi körhöz kapcsolódóan fejtik ki tevékenységüket. Hol oktatási, nevelési intézményhez kötődő szervezet formájában, hol sportszervezetként, kulturális, művészeti szervezetként, szociális vagy éppen környezetvédelmi területen stb. működnek. Ha viszont a Magyar Köztársaság Bíróságainak portálján (www.birosag.hu) a társadalmi szervezetek keresése menüpontba, a bejegyzett szervezetek céljai közé beírjuk az „ifjúság” szót, akkor a bejegyzett 78607 szervezet között 3513 találatot (a gyermek szóra 6557, a szabadidő szóra 4268 találatot) listáz a gép.

Az ifjúsági szervezetek szerepe a civil szektor fejlődésében Azt a szándékot, hogy megerősödjön az ún. ifjúsági civil szektor, nemcsak a szervezetek száma, hanem a tevékenysége is indokolja. A fiatalok és az általuk létrehozott öntevékeny szervezetek innovatív szerepet töltöttek és töltenek be számos olyan területen, amely a fiatalok mellett az egész társadalomnak fontos és hasznos. Ilyenek például: • nemzetközi kapcsolatok kiépítése, kisebb települések bekapcsolása az európai együttműködésekbe, terület- és vidékfejlesztésbe,

T1/17


• település- és vidékfejlesztés elősegítése – egyre több településen ismerik fel, hogy a település fejlődésének záloga a fiatalság megtartása, így jelentős szerepet kell biztosítani számukra a települések és a vidék fejlesztésében, • az információs és kommunikációs technológiák elterjesztése érdekében teleházak, e-Magyarország, Eurodesk pontok és más szolgáltatások kiépítése, működtetése, különböző médiumok, kommunikációs csatornák alkalmazása helyi szinten, • a civil társadalom fejlődését, a társadalmi szervezetek kapacitásfejlesztését szolgáló képzések, kiadványok, fejlesztések, projektek, • a CSR (Corporate Social Responsibility), avagy a vállalati társadalmi felelősségvállalás érdekében megvalósított programok – ezek döntő hányada a gyermekek és fiatalok támogatását szolgálja; a fenntartható fejlődés, a globális nevelés egyre hangsúlyosabb az életünkben, a vállalatok egyre jobban figyelembe veszik e szempontok fontosságát, • generációkon átívelő együttműködések megvalósítása, értékközvetítés, hagyományok ápolása, átörökítése. A formális ifjúsági szervezetek jelentőségét jelzi még, hogy szükség van olyan szervezetekre, amelyek az államigazgatás számára érthetően, sokszor annak képére formálva működnek – az önkormányzat (a felelős döntéshozó) számára érthetőbben kommunikálhatják a civil véleményt és akaratot, esetenként betölthetik a civil kontroll szerepét. Ők azok, akik képesek hasznos és tematikus szabadidős programokat nyújtani az ifjúsági korosztályok számára, ezzel biztosítva közösségi létet, aktivitási lehetőséget. Önálló és rugalmas működésükkel képesek olyan erőforrásokat is megmozgatni, hasznosítani, amelyeket más formák, keretek nem képesek. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy igenis létezik hazánkban ifjúsági civil szektor. Ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy ez a szektor még gyenge.

T1/18


Az ifjúsági civil szektor további megerősödése érdekében szüksége van: • szakmai támogatásra ahhoz, hogy tagoltsága és folyamatos változásai ellenére egységes maradjon, • az állami ifjúságpolitika tudatosságára, az ifjúsági feladatellátás feltételeinek megteremtésére, • a hazai civil társadalom további tudatos fejlesztésére, • szemléletváltásra a helyi és országos döntéshozatalban, hogy az ifjúságra erőforrásként tekintsenek, • közéleti, közösségi aktivitás erősítésére az egyének és a civil szervezetek szintjén. Ezek komplex folyamatok az egyéni boldogulástól a gazdaságfejlesztésen át a szakma- és szektorközi együttműködésig. Azonban az átfogó Nemzeti Ifjúsági Stratégia és a cselekvési tervében megfogalmazott feladatok végrehajtásával képesek vagyunk tartós eredményeket elérni és megerősíteni a hazai ifjúsági civil szektort.

T1/19


Sajátosságok, besorolások Az ifjúsági szervezet sajátosságai: • a szervezet létrehozói, működtetői az ifjúsági korosztály tagjai, • a szervezet tevékenységének kiemelt célcsoportja az ifjúsági korosztály, • a szervezet öndefiníciójának része az ifjúsági jelleg (pl. nevében, alapszabályában megjelölve). Az ifjúsági szervezetek más civil szervezetekhez képest jobban ki vannak téve a változásoknak, működésük gyakran néhány évre korlátozódik csupán, állandó a megújulás igénye, a célok, tervek és a jövőkép folyamatosan változnak. Elsősorban a taglétszám nagysága, a tevékenységi körök számossága, illetve a működés területi kiterjedtsége határozzák meg egy ifjúsági szervezet ideális felépítését: minél nagyobb a szervezet, annál összetettebb szervezeti felépítés lehet indokolt. A szervezeti alegységek leggyakrabban földrajzi alapon (városi, kistérségi alszervezetek), valamint működési területhez kötötten (munkacsoportok, szakmai kollégiumok) jelennek meg, de az ilyen, hagyományos szervezeti tagolódás mellett a hálózati és a mátrix-szervezeti működés is népszerű. A civil szervezetek az általuk elsődlegesen betöltött szerepük szerint csoportosíthatóak, ami egyfajta megkülönböztetésként is szolgál: • adományosztó szervezetek (zömmel alapítványok, közalapítványok) • adománygyűjtő szervezetek (szintén alapvetően alapítványok) • szolgáltatásokat nyújtó szervezetek (alapítványok, egyesületek, közhasznú társaságok) • érdekvédelmi szervezetek (egyesületek, köztestületek) • felhalmozási célú, önsegélyező jellegű szervezetek (főként egyesületek) • társadalmi érintkezést szolgáló, klubjellegű szervezetek (egyesületek) • közfeladatokat ellátó köztestületek Az ifjúsági szervezetek közt nagyrészt társadalmi érintkezést szolgáló, klub jellegű szervezetek találhatóak meg, de számosságukat tekintve egyre jelentősebbek T1/21


a szolgáltatásokat nyújtók, az önsegélyezők és a közfeladatokat átvállaló szervezetek is. Ez a folyamat arányban áll az ifjúsági szakma fejlődésével, a szolgáltató tevékenység fejlesztésével és az állami feladatok újragondolásával is. Az ifjúsági szervezetek esetében a legtöbbször azért is nehéz a besorolás, mert tagságukat gyakran a korosztály tagjai alkotják, ugyanakkor nekik is szolgáltatnak, a korosztályt segítő tevékenységük a hangsúlyos. Ezért keveredik például az érdekegyeztetés, érdekképviselet során a korosztályi oldal és a korosztályt segítő, támogató oldal. Utóbbi tagjai már gyakran nem tagjai a korosztálynak és intézményesült keretekkel is segítik a fiatalokat (pl. szociális, kulturális szolgáltatásokat nyújtó szervezetek). Gyakran éppen ezek, a korosztályt támogató, részükre szolgáltatásokat nyújtó szervezetek adják az ifjúsági civil szervezetek szektorságát, állandóságát. Az ebben tevékenykedő szakemberek, önkéntesek ugyanis már megállapodtak, állandósult élethelyzetbe kerültek, így rendelkeznek elegendő kapacitással a civil szervezeti aktivitáshoz - ellentétben az ifjúsági korosztályt jellemző folytonos (életkori, élethelyzetbeni) változással, változatossággal, amely éppen az egységes szektorrá válást nehezíti.

T1/22


Formalizáltság A civil ifjúsági szektorban, a korosztály közösségeinek szektorrá szerveződésében talán az elsődleges kérdés az, hogy milyen keretek közt szerveződjön a közösség. Milyen szervezeti formát érdemes választani? Hogyan, milyen formában tudjuk fenntartani a fiatalok aktivitását? Ezekre a kérdésekre nem tudunk kész megoldásokat javasolni. Ehelyett felsoroljuk a lehetőségeket, a formális és nem formális szervezeti keretek előnyeit és hátrányait, amelyek közül maguknak a fiataloknak kell választani. Ehhez a helyi viszonyok ismerete szükséges: a helyben élő és ott aktívan tevékenykedő fiatalok lehetőségei és képességei döntik el, hogy melyik a legmegfelelőbb forma.

Informális szervezetek Ezek közvetlen személyközi kapcsolatok során kialakult, írásban szabályozatlan, de a személyes szerepek és befolyásolási képesség szerint tagolódni képes, nem hivatalos szervezetek. Létrejöhetnek a formális szervezeteken belül és azoktól függetlenül is. Az informális szervezetek száma az elmúlt évtizedben folyamatosan növekedett, viszont a tagságukban nem érzékelhető ugyanilyen arányú növekedés. Ennek az az oka, hogy egyre több hobby-tevékenység, szabadidő eltöltési lehetőség adódik, egyre több szubkultúra jelenik meg, ami elaprózza az igényeket. Azonban ezzel párhuzamosan, a közösségi, közéleti aktivitástól távol maradó fiatalok száma igen magas marad. A hobby-szervezeteket, klubokat az jellemzi, hogy valamilyen tevékenység (sport, zene, tánc stb.) végzése céljából alakulnak. Minimális szervezettség mellett sokszor egyetlen céljuk, hogy jól érezzék magukat a tagjaik. Legtöbbször csak egy igényük van: „kell egy hely”, ahol összejöhetnek.

T1/23


Nem formális szervezetek Ezek abban különböznek az informális szervezetektől, hogy működésük szabályozott, írásban is rögzített. Ugyanakkor a demokratikus jogrendszer szerint nem bejegyzett szervezetek. Lehetnek köztük klubok, körök, szövetségek, amelyek többé-kevésbé állandó tagsággal rendelkeznek és valamilyen rendszerességgel szervezik programjaikat. Gyakran előfordul, hogy egy-egy formális szervezet kezdeményez további, nem önálló szervezeti keretekben megvalósuló, társas ifjúsági együttlétet (pl. klubokat hoz létre), amelyeket segít, támogat. Ide sorolhatóak a ’90-es évek közepétől megjelenő települési gyermek- és ifjúsági önkormányzatok is. Az aktuális korosztály aktivitásától függ, hogy melyik évben aktívabb vagy passzívabb a helyi közéletben kifejtett tevékenységük. Legfontosabb szerepük, hogy megtanítsák a fiatalabb korosztályokat a demokratikus intézményrendszerek, köztük az önkormányzatiság működésére, működtetésére, hogy képviseljék a településen élő fiatalok érdekeit, és azokat közvetítsék a helyi képviselő-testület felé. Ez a működési forma informális, mivel a települési önkormányzatok mintájára, adott településen behatárolt korosztályból választott testületről beszélünk. Elismertségét az adja, hogy olyan demokratikus módon választott testület, amelyet a „nagy” önkormányzat elismer és együttműködik vele. Természetesen e forma is a szabadidős tevékenység szervezése mellett végzi érdekképviseleti tevékenységét. A legfőbb feladata, hogy olyan programokat szervezzen, amelyeket a településen élő fiatalok igényelnek. Ez ugyanakkor nem olyan egyszerű, mivel a legkülönbözőbb igények jelentkeznek a különböző csoportoktól.

T1/24


Formális vagy nem formális? A nem formális szervezetek előnyei és hátrányai a formális, jogszabályi kötelezettségeket teljesítő szervezetekkel szemben: Előnyök: • nincsenek jogszabályi kötöttségek, • nincsenek beszámolási kötelezettségek (éves szakmai és pénzügyi, statisztikai), • saját maguk dönthetnek a működésük teljes rendszeréről. Hátrányok: • súlytalanok, nem veszik komolyan őket (így gyakran nem kötnek velük megállapodásokat, nem kezelik őket partnerként, nem szívesen támogatják őket), • nincsenek olyan jogaik, mint a formális szervezeteknek (pl. SZJA 1%-os felajánlások jogosultsága), • nem tudnak önállóan pályázni (szükség van egy befogadó, kötelezettségvállaló szervezetre).

T1/25


Formális szervezetek (társadalmi szervezetek, alapítványok) Ha a szabadidős és érdekképviseleti tevékenységet már-már rendszerességgel és állandó tagsággal képes ellátni egy közösség, felmerülhet a formalizálódás lehetősége, egyesület, alapítvány megalakítása. Ezt legtöbbször olyan fiatalok vagy fiatalokat segítő felnőttek kezdeményezik, akik azonosulnak a korosztály problémáival, lehetőségeivel, vagy kinőttek a korosztályból, de még szívesen segítenék a tagjait. A formális szervezetek több kötöttséggel járnak, ezért gyakran előfordul, hogy egy más célkitűzéseket és feladatokat felvállaló (pl. kulturális, sport-, környezetvédelmi) szervezet vállalja fel plusz feladatként vagy felkért kötelezettségvállalóként a fiatalok segítését is. Ezért is nehéz számszerűsíteni a formális ifjúsági szervezeteket. A formális civil szervezetek jogszabályok alapján életre keltett, meghatározott működési keret alapján tevékenykedő közösségek, amelyeket szintén jogszabályokban meghatározott jogok és kötelezettségek illetnek. E szervezetek a legkülönbözőbb célok elérése érdekében jönnek létre: • közhasznú célok, amelyek mindenki számára hasznos szolgáltatokat és tevékenységeket szolgálnak, • egy-egy szűkebb kört, ügyet vagy akár egy konkrét személyt támogató célok, • kisebb vagy nagyobb közösség hobby-tevékenységét segítő célok, • természetes és/vagy jogi személyek érdekképviselete. A célok egyetlen közös tulajdonsága a közösen elfogadott ügy! Akik vállalják a szervezeti aktivitást (tagságot, tisztséget, alapítást stb.), azok az ügy mellé állnak, a közösen felvállalt ügyet szolgálják. Fajtái: • társadalmi szervezetek (egyesület, szövetség) • alapítvány T1/26


Alapítvány, egyesület vagy valami más? Formális szervezetek létrehozása kapcsán is gyakran felmerül a kérdés, hogy milyen szervezetet alakítsunk. A két szervezeti forma legfőbb jellemezői: Egyesület

Alapítvány

Alapítók

min. 10 magánszemély (vagy jogi személy)

egy fő alapító

Alapító tőke

nem kell

min. 50 000 Ft

Legfőbb döntéshozó szerv

közgyűlés, a tagok összessége

kezelő szerv (kuratórium) létszáma nincs korlátozva, de általában 3-7 fő A tagokat az alapító kéri fel.

Létesítő dokumentum

alapszabály

alapító okirat

Ügyintéző, operatív szerv

elnökség

kezelő szerv (kuratórium)

Operatív, felügyelő szerv (fel- közhasznúság esetén kötelező közhasznúság esetén kötelező Létszáma nincs előírva, Létszáma nincs előírva, ügyelő bizottság) de általában 3 fő. de általában 3 fő. Vonatkozó jogszabály

1989. évi II. tv.

1959. évi IV. tv.

Bírósági bejegyzés

kérelem, létesítő dokumentum, alakulóülés jegyzőkönyve, nyilatkozatok a tisztségviselőktől, nyilatkozat a székhelyről

kérelem, létesítő dokumentum, nyilatkozatok a tisztségviselőktől, nyilatkozat a székhelyről

Bankszámla

szükséges

szükséges

Adószám

szükséges

szükséges

Míg alapítványokat létrehozni tartós és közérdekű célra lehet, az egyesületeket a tagok a saját érdekükben hozzák létre. Az alapítványnak alapító vagyonnal kell rendelkeznie, amelyről az alapítónak vagy alapítóknak kötelessége gondoskodni. T1/27


Egyesület alapítható minden olyan célra és tevékenységre, amely összhangban áll az Alkotmánnyal, és amelyet törvény nem tilt. Legalább 10 alapító tagra van szükség, és a tagok száma később sem lehet ennél kevesebb. Elsődlegesen vállalkozási-gazdasági tevékenység végzésére sem alapítvány, sem egyesület nem hozható létre. Léteznek azonban olyan gazdasági tevékenység végzésére létrejött szervezetek, amelyek bár nem számítanak nonprofitnak, mégis inkább tartoznak a civilek közé, mint a vállalkozókhoz. Ilyenek a nonprofit gazdasági társaságok (lásd később).

Az alapítvány működtetésének előnyei, hátrányai Előnyök: • viszonylag könnyen alapítható, • egy jól megválasztott kuratórium hatékonyan tudja működtetni, • jól megválasztott kuratóriumi létszámmal a kuratórium könnyen összehívható és döntésképes, • széles lehet a működési területe, • amennyiben a közhasznú minősítést is megszerzi, adókedvezményre jogosító igazolást adhat ki a támogatónak, és maga is különböző kedvezményekben részesülhet, • jó a társadalmi elfogadottsága. Hátrányok: • ha az alapító nem együttműködő, illetve megszűnése vagy halála következik be, gyakorlatilag nem lehet módosítani az alapító okiratot, • az alapító nem vehet részt befolyásoló, aktív, tevékeny módon az alapítvány működésében, tehát ha ő lenne a tevékenység motorja, nem célszerű, hogy ő legyen az alapító.

T1/28


Az egyesület működtetésének előnyei, hátrányai Előnyök: • viszonylag egyszerű alapítás, • a céloknak és a működési területnek „csak” az Alkotmány és a törvényesség szab határt, • korlátlan a létszám, • teljes szabadság a működés, a szervezeti felépítés során, • közhasznú minősítés kérhető, ebben az esetben a szervezetet és a támogatókat különböző adókedvezmények illetik meg, • egy jól működő egyesületben minden tag azonosulni tud a szervezettel, így a feladatok, célok jól és hatékonyan megvalósíthatók, • a tagok valóban döntési helyzetben vannak, beleszólásuk az ügyekbe ténylegesen érdemi. Hátrányok: • a demokrácia drága dolog, tehát a legfőbb szerv összehívása – mint a törvényes működés egyik garanciája – költséges lehet (például nagy létszám esetén terembérlet, döntési anyagok előkészítésének költsége stb.), • a döntést a szavazati arányok miatt lényegében csak konszenzussal lehet meghozni, • a demokratikus működés biztosítása nemegyszer nehézkes, lassú (pl. megismételt közgyűlés, elnökség határozatképtelensége stb.), • a kezdeti lelkesedés után, ha érdektelenség következik be, nagyon megnehezül a működés. A választásnál a döntést segíti az alábbi kérdések megfontolása: • Hányan kívánjuk elérni a célokat? • Mennyire tudjuk/akarjuk a többség akaratát érvényesíteni? • Van-e több aktivistája a közösségnek, akikre lehet számítani a jövőben is? • Van-e lehetőségünk alapító tőke biztosítására? T1/29


A jogszabályok lehetővé teszik, hogy a társadalmi szervezetek szövetségi formában működjenek. A társadalmi szervezetek szövetségeinek szervezetére és működésére, valamint nyilvántartásba vételére és jogképességére a társadalmi szervezetre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Legtöbbször a sportszervezetek alakítanak szövetséget, de számos más területen is találkozhatunk ilyen formával.

T1/30


Sajátos civil működési formák Egyházak, egyházi ifjúsági szervezetek Azonos hitelveket követő személyek – vallásuk gyakorlása céljából – önkormányzattal rendelkező vallási közösséget, vallásfelekezetet, egyházat hozhatnak létre. Egyház minden olyan vallási tevékenység céljából alapítható, amely az Alkotmánnyal nem ellentétes, és amely törvénybe nem ütközik. Az egyházat – legalább 100 alapító tag esetében – a bíróság nyilvántartásba veszi. Ettől kezdődően az egyház rendelkezik önálló jogi személyiséggel. Az egyházi jogi személy elláthat minden olyan nevelési-oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, sport-, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet, amelyet törvény nem tart fenn kizárólagosan az állam vagy állami szerv (intézmény) számára. E tevékenységi körben az egyházi jogi személy intézményt létesíthet és tarthat fenn. A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. Az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható. Az egyházakat azonos jogok illetik meg, és azonos kötelezettségek terhelik. E definíciók szerint mondhatjuk, hogy az egyház civil szervezet, hiszen az államtól elkülönítve működik és a civil szektor jellemzőit viseli magán. Ugyanakkor több szempontból is sajátos a helyzete. Egyrészt meghatározhatunk történelmi egyházakat, amelyek a keresztény kultúrkörben a nagy múlttal rendelkező, a történelem során számos kiváltságot megszerzett közösségeket jelentik. Igen jelentős a kultúraközvetítő tevékenységük is, amelynek elévülhetetlen érdemei vannak a mai európai kultúra kialakulásában. Szintén jelentős évszázadok óta a gyermek- és ifjúságvédelmi, ifjúságsegítő tevékenységük is. Másrészt egyes keleti vallásokhoz kötődő egyházak térnyerése is egyre jelentősebb hazánkban. Jelen fejezetben ugyanakkor csak az egyházakhoz kötődő civil szervezeteket említjük és vizsgáljuk. A keresztény vallásos értékek mentén szerveződött a világ legnagyobb gyermek- és ifjúsági mozgalma, a cserkészet. T1/31


A cserkészet önkéntes, vallásos, pártpolitikától független, nemzetközi ifjúsági mozgalom, amely nyitott mindenki számára származástól, nemtől, társadalmi és vagyoni helyzettől, valamint vallási meggyőződéstől függetlenül. A világ több mint 200 országában 38 millió cserkész dolgozik egy közös célért: segíteni a gyermekeket és fiatalokat, hogy aktív és elkötelezett felnőttekké váljanak. A Magyar Cserkészszövetség tagja a Cserkész Világszervezetnek, amely az ENSZ tanácsadó tagja. A magyarországi cserkészmozgalom célja, hogy a társadalmat olyan életrevaló, elkötelezett, felelős, egészséges polgárok alkossák, akiknek fontos, hogy önmaguk folyamatos nevelése által az Isten felé növekedjenek. Ennek érdekében életmodellt nyújt, illetve ifjúságnevelést végez önkéntesei segítségével. Magyarországon a helyi közösségekkel együttműködve 7 éves kortól mindenki számára kínálja ezt, aki nyitott az elveikre és a közössége életében tevékenyen részt vállal. A Magyar Cserkészszövetséget 1912-ben alapították, 2009-ben mintegy 300 csapatban közel 8000 tagja van az ország minden megyéjében. Az egyházak mellett számos településen számos vallási közösség alapít civil szervezetet, hogy közösségi céljaik elérésében még eredményesebben tevékenykedjenek. E szervezetek kulturális, oktatási, szociális és egyéb területeken fejtenek ki széles körű civil tevékenységet különböző korosztályokat segítve.

Diák- és hallgatói önkormányzatok A diák- és hallgatói önkormányzatok ugyan nem önszerveződéssel, hanem jogszabályok alapján kelnek életre, tevékenységük és hatásuk miatt fontos megemlíteni őket az ifjúsági civil szektor tárgyalásakor. Működésük ugyanis igen jelentős hatással lehet a fiatalok későbbi életére, aktivitására. A vélt önkéntesség mellett is egy oktatási, nevelési intézmény keretein belül, annak tevékenységét segítve alakulnak meg és működnek. Nagyon sok esetben a diákönkormányzati aktivitás az első lépés a fiatalok közösségi, közéleti T1/32


aktivitása felé. Így kiváló tanulópálya lehet az önkéntes munkához, a civil ifjúsági szervezetek tevékenységéhez, a programszervezéshez és az érdekérvényesítéshez egyaránt. Fontos, hogy helyük legyen a települési, térségi fórumokban, és hogy bevonjuk őket minél több alkalommal a szélesebb értelemben vett ifjúsági munkába. A tanulóközösségek döntési jogkört gyakorolnak – a nevelőtestület véleménye meghallgatásával – saját közösségi életük tervezésében, szervezésében, valamint tisztségviselőik megválasztásában, és jogosultak képviseltetni magukat a diákönkormányzatban. A tanulók, a tanulóközösségek és a diákkörök a tanulók érdekeinek képviseletére diákönkormányzatot hozhatnak létre. A diákönkormányzat tevékenysége a tanulókat érintő valamennyi kérdésre kiterjed. A diákönkormányzat munkáját a tanulók által felkért nagykorú személy segíti, aki – a diákönkormányzat megbízása alapján – eljárhat a diákönkormányzat képviseletében is. A diákönkormányzat véleményt nyilváníthat, javaslattal élhet a nevelési-oktatási intézmény működésével és a tanulókkal kapcsolatos valamennyi kérdésben. Hallgatói önkormányzatok A felsőoktatási intézményekben a hallgatói érdekek képviseletére – a felsőoktatási intézmény részeként – hallgatói önkormányzat működik. A hallgatói önkormányzatnak minden hallgató tagja. A felsőoktatási intézményben a kollégiumi hallgatók érdekképviseletét is ellátja. A hallgatói önkormányzat tevékenysége a hallgatókat érintő valamennyi kérdésre kiterjed. Dönt saját működéséről, a hallgatói önkormányzat működéséhez biztosított anyagi eszközök felhasználásáról, hatáskörei gyakorlásáról, az intézményi tájékoztatási rendszer létrehozásáról és működtetéséről. Részére érdekképviseleti tevékenysége körében utasítás nem adható. A hallgatói önkormányzat megválasztja tisztségviselőit, ennek során minden érintett hallgató választó, illetve választható. Érvényes a választás, ha azon a hallgatók legalább húsz százaléka részt vett. T1/33


A hallgatói önkormányzat véleményt nyilváníthat, javaslattal élhet a felsőoktatási intézmény működésével és a hallgatókkal kapcsolatos valamennyi kérdésben. A felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata határozza meg azokat a további ügyeket, amelyekben a hallgatói önkormányzat véleményét ki kell kérni, egyetértését be kell szerezni, illetve amelyekkel kapcsolatban a hallgatói önkormányzat dönt. A hallgatók országos képviseletét a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) látja el, amely véleményt nyilváníthat, illetve javaslatot tehet a felsőoktatást érintő bármely kérdésben. A HÖOK ellátja a hallgatók képviseletét a felsőoktatás országos szervezeteiben. A testület jogi személy, székhelye Budapest, képviseletére az elnök jogosult, felette az ügyészség gyakorol törvényességi felügyeletet. Beszámolási és könyvvezetési kötelezettségére az egyéb szervezetekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A HÖOK a hallgatói önkormányzatokból álló testület. Az általa elfogadott alapszabály határozza meg azt a rendet, amely alapján a hallgatói önkormányzatok képviseltetik magukat a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciáján. A felsőoktatási intézmények doktori képzésben részt vevő hallgatóinak képviseletét a Doktoranduszok Országos Szövetsége látja el. A tudományos diákköri tevékenységet végző hallgatók és az őket támogató oktatók szakmai szervezete az Országos Tudományos Diákköri Tanács, amelynek feladata a felsőoktatási intézményekben folyó, hallgatói tudományos és művészeti tevékenység, a diákköri mozgalom országos képviselete és összehangolása, valamint az országos jellegű tudományos és művészeti diákfórumok szervezése.

Nonprofit gazdasági társaság Ezen sajátos képződmény működési formáját tekintve gazdasági társaságként, tevékenységét vizsgálva viszont civil szervezetként működik. A kormányzati szervek, önkormányzatok a leggyakrabban kötelező állami (pl. szociális, közoktatási, kulturális) feladatok hatékonyabb ellátását bízzák ilyen szervezetekre. T1/34


A nonprofit gazdasági társaságot nem jövedelemszerzésre irányuló, közös gazdasági tevékenység folytatására alapítják. Bármely társasági formában létrehozható és működtethető. Üzletszerű gazdasági tevékenységet csak kiegészítő jelleggel folytathat, a gazdasági társaság tevékenységéből származó nyereség a tagok (részvényesek) között nem osztható fel, az a társaság vagyonát gyarapítja. (2009. június 30-ig a közhasznú társaság szervezeti formát is ide sorolhattuk.)

Közalapítvány, köztestület Ezek közfeladatok ellátására létrehozott szervezeti formák. A közfeladat olyan állami vagy helyi önkormányzati feladat, amelynek ellátásáról – jogszabály alapján – az államnak vagy a helyi önkormányzatnak kell gondoskodnia. Köztestületek, kamarák Az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentéséhez szükség van a gazdasággal összefüggő közfeladatok egy részének a gazdálkodó szervezetek által köztestületi formában, önigazgatás útján történő ellátására. Az egyesülési jog alapján működő társadalmi szervezetek jogainak és érdekeinek tiszteletben tartásával, a gazdaság fejlesztésével, támogatásával, általános érdekeinek előmozdításával, az európai uniós integrációval, a regionális fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységek elősegítése céljából, a gazdasági tevékenységet folytatók önkormányzat alakításához való jogát elismerve, az Országgyűlés a gazdasági kamarákról külön törvényt alkotott (1999. évi CXXI. törvény a gazdasági kamarákról). A közalapítványi formánál példaként említhetjük a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványt, amelyre az állam a korábbi ifjúsági mozgalom ingatlanvagyonának kezelését, hasznosítását bízta. Hasonló céllal, ifjúsági ingatlanok, elsősorban táborok működtetésére minden megyei önkormányzat létrehozta saját gyermek- és ifjúsági közalapítványát. Ezek többsége ma is működik, de sokat már megszűntettek, mivel az önkormányzatok az ingatlanoktól is megváltak.

T1/35


Az állam által kiemelt előirányzatban támogatott szervezetek E szervezetek nem kifejezetten ifjúsági tevékenységet végeznek, azonban ilyen irányú tevékenységük országos hatókörük, jelentőségük miatt fontos. Az állam ezeket a civil szervezeteket – kiemelkedően közhasznú tevékenységüket figyelembe véve – kiemelten kezeli és külön támogatásban részesíti, hasonlóképpen, mint az egyházakat. Számuk évről évre változik, sokszor átalakulnak, egyesülnek. Néhány jelentősebb szervezetet ugyanakkor meg kell említenünk: • Nagycsaládosok Országos Egyesülete • Magyar Máltai Szeretetszolgálat • Magyar Vöröskereszt • Európai Fogyasztóvédelmi Központok Hálózata • különböző testi, lelki fogyatékossággal foglalkozó szervezetek, pl. Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége • különböző sportszövetségek, pl. Nemzeti Szabadidősport Szövetség

T1/36


Közhasznú vagy sem? Ha már tudjuk, hogy mi a célunk, és hogy egyesületet vagy alapítványt szeretnénk létrehozni, tisztáznunk kell, hogy közhasznúak kívánunk-e lenni vagy sem. A közhasznúság egy minősítési besorolás, amely egyrészt bizonyos kedvezményekhez juttatja a szervezeteket, de egyúttal kötelezettségeket is előír számukra. A szervezetnek a létesítő okiratában kell kérvényeznie a közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú minősítést. A létesítő okiratnak tartalmaznia kell a törvény által előírt kötelező tartalmi elemeket is. Közhasznú az a szervezet lehet, amely a közhasznú szervezetekről szóló törvény* mellékletében felsorolt valamely tevékenységet végzi (lásd: az Ifjúság és jog című fejezetet). Kiemelkedően közhasznú az a szervezet lehet, amely az előbbieken túl közhasznú tevékenysége során olyan közfeladatot lát el, melyről törvény vagy törvényi felhatalmazás alapján más jogszabály rendelkezése szerint valamely állami szervnek vagy a helyi önkormányzatnak kellene gondoskodnia. Amikor a szervezet a közhasznú vagy a kiemelkedően közhasznú minősítést kéri, a kérelemben – akár alapításkor, akár később a működés során – csak az egyik fokozat jelölhető meg. Ha a szervezet tévesen jelöli meg a kért fokozatot, akkor a bíróság a kérelmének megfelelően határoz, azaz elutasítja vagy helyben hagyja a kérelmet. A közhasznú jelző egy minősítés, amelyet vagy kér a szervezet, vagy nem. A közhasznú minősítés nélkül is lehet alapítványt és egyesületet létrehozni, s magát a minősítést akár alapításkor, akár működés során később is lehet kérni. A minősítést a szervezetet nyilvántartásba vevő bíróság adja meg. A közhasznú jelző a szervezet nevében is feltüntethető akkor, ha a szervezet rendelkezik a megfelelő minősítéssel. Amennyiben a szervezet már nem felel meg egyik közhasznú fokozatnak sem, a feltétel bekövetkeztétől számított 60 napon belül köteles kérni a közhasznú jogállás törlését, illetőleg az alacsonyabb közhasznúsági fokozatba történő *

az 1997. évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről T1/37


átsorolást. Az ügyészség is indítványozhatja a közhasznú jogállás törlését vagy az alacsonyabb közhasznúsági fokozatba történő átsorolást, ha a szervezet működése már nem felel meg a feltételeknek, és ezen a szervezet az ügyészi felhívás ellenére sem változtat. A közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú minősítéssel rendelkező szervezet esetében az átláthatóságot szolgálják a részletes összeférhetetlenségi szabályok, amelyek – tételesen – sem az alapítványokra, sem a társadalmi szervekre vonatkozóan nem szerepelnek a jogszabályokban.

T1/38


Hálózatok Fontos kiemelnünk az együttműködések egy magasabb szintjét: a hálózati együttműködést, amely az ifjúsági civil szektorban is gyakori (pl. információs pont hálózatok, klubhálózatok). A hálózati együttműködés egyének, csoportok, illetve szervezetek olyan formális vagy informális láncolata, amely forrásokat, készségeket, tudást oszt meg a résztvevői között vagy továbbít az egyének számára. A hálózat tevékenysége korlátozódhat a hálózat tagjainak segítésére, és/vagy – multiplikáló hatással – más, a hálózaton kívül álló egyének, szervezetek, csoportok életkörülményeit javíthatja, illetve őket információhoz segítheti. A hálózatok általános ismérvei: • közös cél, amelynek elérése közös vállalkozás • magas fokú tagi (hálózati) aktivitás • belépés, bent maradás önálló döntés alapján • közös értékek, munkamódszerek, tevékenységek, tudás (azaz közös identitás) kialakulása A hálózatok építőkövei: • a tagok közötti bizalom • jó kommunikáció • a tagok közötti jó kapcsolat • hit a közös munkában • konszenzusos döntések • a fentiek biztosítása a vezetőség által

T1/39


Előnyei: • érzelmi támogatás • lobbi • tapasztalatátadás • lehetőségek (forrás, tudás, információ) bővülése • hatékonyabb eljutás a célcsoporthoz A hálózatok szintjei: I. Információs hálózat • információcsere zajlik • nincsenek közös célok, elvárások • fluktuáló tagság

II. Koordinációs hálózat • deklarált együttműködés • közös projektek • tapasztalatcsere • koordináció

III. Együttműködési hálózat • állandó, gyakori kommunikáció • standardizált tevékenységek • konkrét, tagok által elfogadott cél • hosszú távú stratégia a fejlesztésben • tagság döntéshozási helyzetben

A szinteket szándékosan raktuk egymás mellé, mivel egyik sem jobb vagy roszszabb a másiknál, egyszerűen más. Van, ahol az egyik, van, ahol a másik szintű együttműködésre van igény, kapacitás. Feladatok a hálózat megalakításakor: • a tevékenység kereteinek közös kidolgozása • közös értékek és munkamódszerek kidolgozása • megállapodás az alapelvekről • célok, irányok meghatározása • koordináció megszervezése • tagsági kritériumok felállítása Állandó tevékenység: • a partnerek jól működő hálózatának megszervezése • koordináció, együttműködés, információcserére vonatkozó mechanizmusok kidolgozása • monitoring T1/40


A szervezet megalapítása* Amennyiben a szervezetalapítás mellett döntünk, a bírósági bejegyzés megszerzéséhez bizonyos alapfeltételeket kell teljesítenünk. De a megalakulás aktusa nemcsak a külső elvárások érvényesülése miatt fontos, hanem valóban meghatározó lehet az egyesület további működésének szempontjából: minél alaposabbak vagyunk ekkor, annál több problémás helyzet kialakulását védhetjük ki a későbbiekre nézve. Az ifjúságsegítő itt külső kontrollként működhet: odafigyelhet a részletekre, felhívhatja a csoporttagok figyelmét az esetleges hiányosságokra, segíthet a gyakran vontatott és bürokratikus folyamat elfogadásában, elviselésében, az esetleges kudarchelyzetek feldolgozásában, a továbblépésben. Az intézményesülés kapcsán azonban (mint sok más esetben) nem szerencsés, ha az ifjúságsegítő vezető szerepet vállal, hiszen a szervezet létrehozásának és működtetésének felelőssége nem elsősorban az övé. Éppen az az egyik cél, hogy az ifjak megismerkedjenek ezekkel a szerepekkel, felelősségekkel. Az egyesület megalakítása alapító közgyűlésen történik. Lényeges, hogy ezt az eseményt megfelelően dokumentáljuk, jegyzőkönyvet és jelenléti ívet készítsünk. A közgyűlésen szükséges levezető elnököt és jegyzőkönyvvezetőt, titkos szavazás esetén szavazatszámláló bizottságot választani. A szervezet alapító tagsága a közgyűlésen részt vevőkből áll, ennek törvényileg előírt minimális létszáma tíz fő. Vagyis ha a közgyűlés a szervezet megalapítása mellett dönt, a bírósági bejegyzés folyományaként a résztvevők automatikusan az egyesület tagjaivá válnak. Szemben a gazdasági társaságok megalapításával, egyesület alapításánál nem kell jogásznak jelen lennie (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben nem érdemes jogász tanácsát vagy segítségét igénybe venni).

*

Király Viktor munkája nyomán T1/41


Az alapító közgyűlés dönt: • a szervezet megalapításáról, • a szervezet alapító okiratának elfogadásáról, • a szervezet tisztségviselőinek személyéről • és egyéb felmerülő operatív kérdésekről (pl. a tagdíj mértékéről). Valójában az alapító közgyűlés egy formális aktus, amelynek igazán az előkészítése a lényeges és izgalmas. Az alapító okirat (alapszabály) elfogadása a közgyűlés egyik legfontosabb napirendi pontja - éppen ezzel kapcsolatban alapvető fontosságú mozzanat az előzetes konzultáció, az előkészítés is, hiszen ez az okirat jó esetben nem magán a közgyűlésen fogalmazódik meg. Sok szervezetnél az alapító okirat egyben a szervezeti működési szabályzat szerepét is betölti, vagyis a bejegyzéstől kezdve meghatározza az egyesület napi működését. Az alapító okiratnak tartalmaznia kell a szervezet nevét, székhelyét, célját, tevékenységeit, tagsággal kapcsolatos rendelkezéseit, szervezeti felépítését, megszűnésének feltételeit, körülményeit. A név kapcsán három szempontot kell mindenekelőtt figyelembe vennünk. Az első kettő objektív szempont: a választott névnek egyedinek kell lennie, vagyis nem hasonlíthat már korábban bejegyzett szervezet nevére. (Az egyediséget érdemes a megyei bíróságon ellenőriztetni még a bejegyzési kérelem benyújtása, sőt lehetőleg az alakuló közgyűlés megtartása előtt.) Ha az egyesület tervezett nevében egyedi tulajdonnév (pl. település, intézmény vagy magánszemély neve) szerepel bármilyen formában, névhasználati engedélyt kell kérnünk (pl. a település jegyzőjétől, az intézmény képviselőjétől, a magánszemélytől vagy örököseitől). A harmadik tényező viszont szubjektív: a szervezet neve ugyanis az identitás, az értékekkel való azonosulás miatt is fontos. Jó, ha a szervezet neve „árulkodó”, vagyis tükrözi annak törekvéseit. Praktikus, ha nem túl hosszú, de ha mégis, nem árt, ha van egy frappáns rövidítése is. Néhány tipikus példa a kifejező és jól rövidíthető elnevezésekre: Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA), Aktív Soproni Ifjak (AKSI). Ugyanakkor a némi iróniát vagy humort sem nélkülöző T1/42


névadás néha visszafelé is elsülhet, mint a Szellemi Regenerációs Társulás (SZERET) esetében, melynek hosszú nevével sokaknak meggyűlik a baja, rövid neve miatt pedig többször vélték már vallási szervezetnek. Persze a hosszú, bonyolult név is lehet identitásformáló tényező, mint a Veszprém Városi Középiskolai Diákönkormányzatok Szövetsége (VVKDSZ) esetében. A példák némelyikéből is kiderült, hogy az egyesületek bármilyen néven megjelölhetik magukat, ami nem megtévesztő, vagyis egy egyesület hívhatja magát klubnak, társaságnak, egyletnek stb., de nem lehet a neve minisztérium vagy hivatal. Mivel egy éppen alakuló szervezet ritkán rendelkezik saját ingatlannal, a választott székhely általában az egyik leendő tag, legtöbbször a vezetőjelölt lakóhelye vagy esetleg egy befogadó intézmény (pl. ifjúsági információs és tanácsadó iroda vagy civil iroda) címe. Bármelyik esetben szükség van az ingatlan tulajdonosának (ez nem mindig a benne lakó vagy azt használó személy vagy intézmény) székhelynyilatkozatára, amely azt is tartalmazza, hogy a tulajdonos milyen feltételekkel biztosítja az épületet / helyiséget a szervezet számára. A székhelynek nem feltétlenül szükséges megegyeznie a szervezet levelezési címével (ami lehet a vezető vagy valamelyik tag lakcíme is), de ha túl nagy a távolság a székhely és a levelezési cím között, azzal támadási felületet adhatunk a bejegyzési kérelmet elbíráló bíróság számára. Az alapító okiratban megfogalmazott célok fakadhatnak közvetlenül a tagok egyéni motivációiból, illetve azok érintkezési pontjaiból, de fordított logikával is elindulhatunk, ha először közös jövőképet (víziót) és ennek elérésére, beteljesítésére küldetést (missziót) határozunk meg a szervezet számára. Ez a közös gondolkodáson alapuló folyamat már a közösségépítés részeként vagy a szervezetté való alakulás előkészítő fázisában is megtörténhet, de sokszor csak később, a stratégiai tervezés kapcsán foglalkoznak vele a szervezetek. A vízió annak az ideális célállapotnak a megfogalmazása, amelynek elérésére a csoport tagjai törekszenek, a misszió pedig azokat a nagyívű feladatokat határozza meg, amelyek segíthetnek ennek megvalósításában. A misszió kapcsán megjelenő törekvések már lebonthatóak kézzelfogható célokká, a célok pedig meghatározzák a tevékenységeket (lásd még a stratégiaalkotásról szóló fejezetet). A célok és a cél szerinti T1/43


tevékenységek természetesen nem ütközhetnek a Magyar Köztársaság törvényeibe, nem irányulhatnak azok megszegésére, a jogrend megsértésére. A tagság kapcsán az alapító okirat meghatározza, hogyan lehet tagsági viszonyt létesíteni, milyen jogok és kötelességek járnak ezzel, illetve hogyan lehet e viszonyt megszüntetni. Ez utóbbi azért különösen fontos, mert egy egyesület tevékenységét megbéníthatja az inaktívvá váló tagság, ha nem egyértelműen szabályozott ez a terület. Érdemes például belépési és kilépési nyilatkozatot is készíteni, meghatározni azokat a helyzeteket, amelyek a tagság felmondásához vezethetnek (pl. a tagdíj fizetésének sorozatos elmulasztása), de az egyedi esetek mérlegelésének jogát is fenntartani (pl. hogy ezen helyzetek előfordulásánál a közgyűlésnek kell határozatban rögzítenie a tagsági viszony megszűnését). Érdemes megelőzni azokat a paradox szituációkat, amikor éppen az érdektelenné váló tagok miatt lehetetlen olyan határozatra képes közgyűlés összehívása, amely fel tudná függeszteni a tagsági viszonyukat. Többféle tagsági viszony létesítését is lehetővé tehetjük a szervezetben – ez főleg azokban az esetekben lehet érdekes, amikor jogi személyek is lehetnek tagok. Például a fentebb már említett VVKDSZ-ben háromféle tagsági forma létezett: teljes jogú tagok lehettek a Veszprémben működő diákönkormányzatok, társult tagok a nem veszprémi DÖK-ök, és létezett az egyéni tag kategóriája is, vagyis természetes személyek is csatlakozhattak a szövetséghez. Természetesen a különböző tagsági formáknak akkor van értelme, ha azokhoz eltérő jogosítványok is kapcsolódnak – ebben a konkrét helyzetben a teljes jogú tagoknak kettő, a társult tagoknak egy, az egyéni tagoknak pedig minden tíz fő után egy szavazatuk volt a szervezet közgyűlésében. A szervezet felépítésének meghatározásakor – a legegyszerűbb modell alapján is – legalább két fontos „összetevővel” számolnunk kell a szervezeti hierarchia / döntéshozás és működés szempontjából. Szükség van egy vezetőre, aki képviseli a szervezetet, illetve felelős az egyesület működéséért. A vezető kiválasztásánál objektív szempont lehet a nagykorúság, hiszen az aláírási jog gyakorlásánál (pl. egy bankszámlanyitásnál) komoly problémákat okozhat, ha a képviselő kiskorú. Ez azt is jelenti, hogy – bár elméletileg lenne rá lehetőség – a gyakorlatban nem T1/44


lehet olyan szervezetet létrehozni, amelynek minden tagja kiskorú. Hasonlóan a szervezet elnevezéséhez, a vezetői tisztség pontos megnevezésében is nagy a szabadság: a vezető lehet elnök, ügyvivő, ügyvezető stb. (de értelemszerűen nem lehet pl. miniszterelnök, köztársasági elnök vagy polgármester). A közgyűlés mindig az egyesület legfelsőbb döntéshozó szerve, amelyben minden tag képviselteti magát (bár fentebb már láthattuk, hogy nem minden esetben egyforma súllyal). A rendes közgyűlésnek a törvényi szabályozás szerint elég akár négyévente üléseznie, de általában az évenkénti közgyűlés tartása a gyakorlat – ez már csak az éves beszámolók elfogadása miatt is praktikus. Azt is érdemes szabályozni, hogy ki vagy kik és milyen módon hívhatnak össze rendkívüli közgyűlést. Felügyelő bizottságot abban az esetben kötelező létrehozni, ha az egyesület éves bevételei (várhatóan) meghaladják az ötmillió forintot. A felügyelő bizottság tetszőleges létszámú (bár általában bírósági elvárás a legalább három tag), tagjai nem lehetnek a szervezet tagjai és azok közvetlen hozzátartozói, feladata az egyesület törvényes szakmai és pénzügyi működésének ellenőrzése, vagyis a beszámolókat még a közgyűlés elé kerülésük előtt véleményezik. A kötelező elemeken túl az egyesület maga dönt a pontos felépítéséről: megnevezhet alapszabályában további betöltendő funkciókat (pl. alelnök, vezetőségi tag, pénztáros, munkacsoport-vezető), az egyedi funkciók és a közgyűlés közé beiktathat további szervezeti egységeket (pl. munkacsoport, ügyvivői testület, vezetőség, területi közgyűlés). Kisebb létszámú egyesület alapításánál is érdemes a vezetőn kívül legalább még egy funkcionáriust megjelölni itt, aki a vezető akadályoztatása esetén gyakorolhatja annak jogait, képviselheti a szervezetet. Lényeges, hogy az alapszabály az egyes funkciók és szervezeti egységek kapcsán egyértelműen rendelkezzen az illetékességi körök, a jogosítványok és kötelezettségek meghatározásáról – ha itt hibát követünk el, az a bírósági bejegyzés visszautasításához vagy a későbbi működés fennakadásaihoz vezethet. Hasonlóan a tagság megszűnésének szabályozásához, a szervezet megszűnéséről szóló rendelkezések is a későbbi félreértések, problémák elkerülését szolgálják. Bár elsősorban az alapítványok megszüntetése kapcsán léteznek olyan joghézagok, amelyek néha szinte lehetetlenné teszik egy működésképtelenné vált T1/45


szervezet felszámolását, az egyesületek esetében is érdemes ezt a problémakört alaposan körüljárni. Az alapító okirat hagyományosan preambulummal kezdődik, és záró rendelkezésekkel végződik. A preambulum valójában egy olyan általános bevezető, amely néhány mondattal felvezeti az okiratot, megjelöli a szervezet általános céljait, alapelveit, értékeit. Az alapszabály záró rendelkezéseiben gyakoriak a törvényi hivatkozások, melyek azokra az esetekre adnak instrukciókat, amelyekről az okirat közvetlenül nem rendelkezett. Még az alapszabály-tervezet megalkotása előtt érdemes mérlegelnünk, akarjuk-e, hogy szervezetünk eleve közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú besorolással kerüljön bejegyzésre – és persze azt is, hogy meg tudunk-e egyáltalán felelni e kategóriák kritériumainak*. Ezek a formák további pályázati forrásokat, támogatási lehetőségeket nyitnak meg előttünk, ugyanakkor az adminisztrációt is tovább bonyolítják – már az alapszabály megalkotása kapcsán is külön elvárásoknak kell megfelelnünk az 1997. évi CLVI. törvény alapján.** Szerencsés, ha a tagdíj mértékét nem az alapszabályban fektetjük le, mivel annak változtatása mindig automatikusan alapszabály-módosítási kényszert vonna maga után. Fontos viszont, hogy a tagdíj összegének meghatározása – az első befizetéssel együtt – az alapító közgyűlésen megtörténjen – részben azért, mert egyes bíróságok ezt elvárják, részben pedig azért, mert szükségünk lesz némi kezdőtőkére (kb. 10-15 000 Ft-ra), hogy a bejegyzés kapcsán felmerülő kiadásokat (bankszámlanyitás költségei, bélyegzőkészítés, számlatömb és naplófőkönyv beszerzése stb.) fedezni tudjuk. Az egyesület bejegyzéséhez az alapító közgyűlés hitelesített (a jegyzőkönyvvezető és tanúk által aláírt) jegyzőkönyvét és jelenléti ívét, a szintén hitelesített alapszabályt, a székhely tulajdonosának nyilatkozatát, a megválasztott tisztségviselők nyilatkozatát, valamint egy kitöltött nyilvántartásba vételi kérelmet kell *

Egyes bíróságok egyenesen valamilyen állami, önkormányzati szervvel kötött közfeladat-ellátási szerződést követelnek a besorolás előfeltételeként. ** Erről bővebben lásd: Ifjúságügy, ifjúsági szakma, ifjúsági munka. Szerk.: Nagy Ádám, Budapest, Palócvilág Alapítvány – Új Mandátum Könyvkiadó, 2008., 342-347. o. T1/46


eljuttatni a területileg illetékes (megyei vagy fővárosi) bírósághoz. Az sem elképzelhetetlen, hogy egy egyesület nem a későbbi működési helyén jegyezteti be magát (ezt a gyakorlatot főleg budapesti szervezetek követték egy időben, hogy elkerüljék a Fővárosi Bíróság lassú ügymenetét), de ezt követően minden a szervezettel kapcsolatos hivatalos ügyet (változások bejelentése, bírósági kivonat beszerzése) csak a bejegyzés helyén lehet intézni. Az illetékes bíróság a törvényességi vizsgálatot követően nyilvántartásba veheti a szervezetet, hiánypótlást kérhet vagy visszautasíthatja a nyilvántartásba vételt. Ez utóbbi esetben lehetőségünk van a döntés megfellebbezésére, de meg is ismételhetjük az alapítás aktusát – természetesen figyelembe véve a bíróság észrevételeit. Sajnos a bejegyzés gördülékennyé tétele kapcsán nincsen tökéletes recept: egy 2005-ben elvégzett civil kísérlet* bizonyította, mennyire eltérő az egyes bíróságok gyakorlata ezen a téren, és igazán érdemi változás azóta sem következett be. A helyzetet megnehezíti, hogy a bírósági gyakorlat igen rugalmatlan – ha például a hiánypótláshoz az alapító közgyűlés megismétlése szükséges, megkövetelik, hogy ez ugyanazzal a résztvevői körrel történjen meg, mint előző alkalommal. Ezt a szituációt megelőzni nem feltétlenül lehet, de megkönynyíthetjük a dolgunkat, ha az alapítást a legkönnyebben mozgósítható tíz tagra bízzuk, a többiek pedig rögtön a nyilvántartásba vétel után lépnek be az egyesületbe. Mindenképpen érdemes időt szánni arra, hogy előzetes véleményt kérjünk az alapszabály-tervezetről – ez működhet hivatalosan, de informális úton is, ha ismerünk valakit a bíróságon vagy az ügyészi hivatalban, vagy van egyesülési joggal foglalkozó jogász ismerősünk (a második megoldás az átfutási idők le-

*

A Környezeti Management és Jog Egyesület (EMLA) Nonprofit Szektor Analízis (NOSZA) programjában zajlott a kísérlet, amely azon alapult, hogy 19 megyében és a fővárosban próbáltak bejegyeztetni egy időben húsz teljesen megegyező paraméterekkel rendelkező egyesületet. A bejegyzési kérelmekre nem érkezett két teljesen egyforma válasz. Az eset leírásából készült tanulmányt részletesen is érdemes áttanulmányozni (dr. Fülöp Sándor: Egyesületek bírósági nyilvántartásba vételi gyakorlata. URL: http://www.nosza.hu/drupal/fi les/egyesuletekbirosagi.pdf). T1/47


rövidítése miatt érdekes). Fontos viszont leszögezni, hogy a nem e jogterületen dolgozó jogászok véleménye nem mindig megbízható, illetve éppen az eltérő követelményrendszer miatt az sem mindegy, hogy választott szakértőnk melyik megyében dolgozik, ismeri-e a helyi viszonyokat. Jogi segítséget kérhetünk még a minden megyében megtalálható civil szolgáltató központokban (CISZOKokban) is. A sikeres nyilvántartásba vétel után az első határidős feladatunk, hogy bejelentsük a szervezet megalapítását a helyi APEH-ben. Ekkor kapjuk meg az egyesület adószámát, amellyel felvértezve megnyithatjuk a szervezet bankszámláját. Ezt a pénzügyi ellenőrizhetőség miatt kötelező megtennünk, de mivel egy szervezet bankszámlavezetése más feltételekkel történik, mint a lakossági számlák esetében, érdemes jól körülnézni, melyik pénzintézetnél kötelezzük el magunkat. A számlanyitásnál arra is figyeljünk, hogy jó, ha több aláírásra (és ezzel a banki ügyek intézésére) jogosult személy is van a vezetőségben, és/vagy praktikus, ha lehetőség van a bankügyletek internetes intézésére is. A bankszámlaszámot szintén be kell jelenteni az adóhivatalnál, illetve ekkor már minden adat a rendelkezésünkre áll (név, cím, adószám, bankszámlaszám), hogy elkészíttessük pecsétünket, beszerezzük a működéshez szükséges nyomtatványokat – a beszerzendők pontos listájának összeállításakor már érdemes könyvelő segítségét is igénybe venni. Amennyiben erre nincs lehetőségünk (pénzünk), ilyen irányú segítségért is fordulhatunk a CISZOK-okhoz.

T1/48


A szervezet működtetése A tervezés A szervezet bejegyzésének viszontagságai után jönnek a napi működés feladatai. Ez nem feltétlenül különbözik gyökeresen a korábbi, informális működéstől, mégis érdemes a napi rutint újragondolni – egyrészt az új adminisztrációs kötelezettségek miatt, másrészt hogy valóban ki tudjuk használni a szervezeti forma nyújtotta lehetőségeket. Ha eddig nem tettük volna meg, ekkor feltétlenül szükséges feltérképeznünk erőforrásainkat, tárgyi és anyagi feltételeinket, a rendelkezésünkre álló humán erőforrásokat, működésünk lehetséges tereit (a székhely nem minden esetben alkalmas a szervezeti tevékenységekhez kapcsolódó találkozók színhelyéül). Ezen információk tudatában foghatunk neki a konkrét tevékenység megtervezésének. A tervezés alapvető eszközei a munkaterv és a pénzügyi terv. Ezek lehetnek éves hatókörűek (ez a legelterjedtebb), vagy vonatkozhatnak rövidebb periódusra is. Hosszabban tervezni a bizonytalansági tényezők miatt is fölösleges, de sok külső tényező miatt szintén az éves ciklusokban való gondolkodás a legpraktikusabb. A munkaterv tartalmazza az egyesület tervezett tevékenységeit, programjait, a pénzügyi terv az ezekhez rendelt anyagi erőforrásokat és azok előteremtésének lehetőségeit veszi számba. Ahogy látszik, a kétfajta tervezés szorosan kapcsolódik egymáshoz, az eredmény akár egyetlen dokumentumban is megtestesülhet. A tervezés egyik célravezető technikája a „ki-mit-mikorra-mennyiből?” módszer. Alkalmazása során az elnevezésében is megjelenő kérdésekre keressük a választ. Először meghatározzuk azokat a folyamatos tevékenységeket és eseti programokat, amelyeket meg szeretnénk valósítani működésünk következő időszakában. A munkatervben természetesen olyan tevékenységek és rendezvények is megjelennek, amelyek a szervezeti működéshez és a törvényi, valamint az alapszabályban megfogalmazott követelményekhez kapcsolódnak (pl. pályázatírás, adminisztrációs feladatok, rendes közgyűlés). T1/49


Ezután ezeknek megfelelő időpontot találunk: praktikusan megjelenő szempont, hogy ne terheljünk feltétlenül túl egyes időszakokat, illetve egyes programok esetében érdemes a „konkurencia” hasonló rendezvényeinek ismert időpontjait is számításba venni az átfedések elkerülése érdekében. Természetesen ahogy haladunk előre az időben, az időpontok is egyre képlékenyebbé válnak, az év második felében már jó, ha a tervezett esemény megvalósulásának hónapját meghatározzuk, de természetesen itt is tervezhetünk pontos dátumokat – annak tudatában, hogy azokat esetlegesen később korrigálnunk kell. A munkatervben nem csak a megvalósulás tervezett időpontját, hanem az előkészületek megkezdésének szükséges idejét is érdemes rögzíteni. Következő lépésként az egyes tevékenységekhez erőforrásokat rendelünk. Itt sem csak pénzösszegekben érdemes gondolkodnunk, hanem meghatározhatjuk, hogy nagyjából hány személy közreműködésére, milyen tárgyi, infrastrukturális feltételekre van szükség a feladat végrehajtásához. A végrehajtásban részt vevőket akár meg is nevezhetjük, hogy mindenki tisztában legyen a vállalásaival. A tervezés egyik legfontosabb fázisa a „ki?” kérdésre adott válasz, vagyis a tevékenység felelősének meghatározása. Alapvető, hogy itt minden feladathoz kapcsolódóan egy konkrét személyt nevezzünk meg, aki innentől kezdve számon kérhető a megvalósítás kapcsán. Az, hogy a vezető felelős a szervezet működéséért, nem jelenti feltétlenül azt, hogy a működés minden egyes eleméért is ő feleljen – ez irreális teher lenne bárki számára. A működés hatékonysága szempontjából fontos tehát, hogy a feladatok ne koncentrálódjanak egy-két tagnál, az elvégzésükkel járó felelősség minél több ember között oszoljon meg. Ugyanígy igaz az is, hogy a felelősség megosztása (két vagy több felelős megnevezése) könynyen káoszhoz, egymásra mutogatáshoz vezethet, éppen a számon kérhetőség sérül. A feladatok ilyen módon történő feltérképezése és a szerepek leosztása után a vezető elsődleges feladata a folyamatok nyomon követése, a felelősök időről időre történő beszámoltatása az addig végzett munkájukról. Ez a technika nem csak az éves munkaterv elkészítésénél, de egyes projektek végrehajtásának tervezésénél is jól alkalmazható.

T1/50


Feladat

Felelős

Határidő

Beszámolási időpontok (opcionális)

Erőforrások

1. 2. …

A munkatervben így tehát már az is megjelenik, hogy nagyjából milyen erőforrásokra lesz szükség a feladatok végrehajtásához, illetve hogy a szükségletek pontosan mikor jelentkeznek majd az év folyamán. Ehhez mérten készülhet el a pénzügyi terv annak tudatában, hogy mi az, ami már eleve rendelkezésre áll, és milyen erőforrásokat kell még mozgósítani a tervezett feladatok kapcsán. Itt számba vehetjük a potenciális forrásokat, a várható pályázatokat, a lehetséges támogatókat, szponzorokat, de a várható bevételeket is (pl. egyes rendezvények részvételi díjaiból vagy a tagdíjakból). A pénzügyi terv pontosan megmutatja, hogy jelenlegi vagyonunkat mire kell fordítanunk, mikorra, milyen plusz erőforrásokat kell mozgósítanunk annak érdekében, hogy a munkatervben meghatározottak megvalósulhassanak. A pénzügyi tervezésnél fontos szempont, hogy lehetőleg az év végére ne legyünk rosszabb helyzetben, mint a kiinduláskor, hogy bizonyos tartalék képződjön a váratlan kiadásokra és a folyamatos tevékenységek működtetésére, hiszen ha a teljes vagyonunkat feléljük, könnyen kényszerpályára kerülhetünk, időlegesen meg is akadhat a szervezet működése, vagy az eredmények fenntartása aránytalan áldozatot követelhet a tagoktól.

Tevékenységek, rendezvények A szervezet tevékenységei és az ezekhez kapcsolódó feladatok lehetnek folyamatosak vagy eseti jellegűek, más csoportosítás szerint a szervezet működtetésével vagy cél szerinti működésével összefüggőek. Néhány példa a lehetőségekre:

T1/51


Folyamatos Működtetés

Működés

•

Eseti •

•

forrásteremtés (működésre, folyamatos tevékenységekre) pénzügyi adminisztráció

•

közgyűlések összehívása, lebonyolítása beszámolók elkészítése

• •

szolgáltatások nyújtása honlap üzemeltetése

• • •

projektek megvalósítása rendezvények szervezése forrásteremtés (eseti programokra)

A működtetéssel kapcsolatos feladatok nagyrészt a vezetőre vagy a vezetőségre hárulnak, de ezeket is célszerű megosztani. A forrásteremtésre (pályázatfigyelés, pályázatírás, 1%-os kampány tervezése, szponzorkeresés) szakosodhat egy személy vagy egy munkacsoport. A pénzügyi adminisztrációt a bonyolódó szabályok miatt sajnos egyre inkább érdemes hivatásos szakemberre, könyvelőre bízni (ami így újabb kiadási tételt is jelent). A szakmai koordináció, valamint beszámoló-készítés maradhat a vezető egyértelmű kompetenciája. Az adminisztráció kapcsán érdemes külön kiemelni a tagnyilvántartás pontos vezetését. Ezt a törvényi kötelezettséget sok egyesület nagyvonalúan kezeli, pedig éppen a közgyűlések határozatképességének megállapítása, vagyis a szabályszerű működés miatt alapvető fontosságú. A probléma abban rejlik, hogy ez akkor válik igazán fontossá, amikor egy egyesület „leszállóágba kerül”, így amíg jól mennek a dolgok, a vezetők hajlamosak ezt a feladatukat elhanyagolni. Az eseti tevékenységek, projektek megvalósításával külön fejezet foglalkozik (lásd: Projektmenedzsment című fejezet). A közgyűléssel mint a működtetéssel összefüggő, ilyen szempontból kivételezett jelentőségű eseménnyel érdemes egy kicsit külön is foglalkozni. Kisebb szervezetek esetében a közgyűlés nem túlzottan különleges alkalom, hiszen rendszeres, aktív működés mellett a tagok folyamatosan kapcsolatban állnak egymással. Ilyenkor gyakorlatilag bármelyik találkozó nevezhető közgyűlésnek, amennyiben érvényesülnek az alapszabályban megszabott körülmények (a tagok formális kiértesítése a napirendi pontok pontos feltüntetésével időben megtörténik), és a találkozóról jegyzőkönyv és jelenléti ív készül. Kiemeltebb fontosságúak ezek az alkalmak a nagyobb, összetettebb szervezeti felépítésű egyesületek esetében, ahol a tagok csak közvetlen T1/52


munkatársaikkal érintkeznek rendszeresen, vagy egy szövetségnél, ahol jellemzően a tagszervezetek képviselőinek nagy része egyedül ezen alkalmakkor találkozik egymással. Ilyen esetekben hasznos a közgyűlést valóban rendezvényként felfogni, különböző programokkal (szekciómunkával, előadásokkal) színesíteni, vonzóvá tenni. Az ilyenkor szokásos beszámolók is más modorban hangozhatnak el, kivetítéssel, kézbe adott összegző jegyzetekkel alátámasztva a vezetőség mondanivalóját. Az esetlegesen aktuális tisztújításnak is más itt a tétje, hiszen a kisebb, informálisabban működő szervezetek esetében, amelyekben mindenki mindenkit ismer, a szerepek letisztultabbak, kevésbé van jelen a valódi verseny a posztokért, vagy az legalábbis nem a közgyűlésen zajlik.

T1/53


Szervezeti kommunikáció A működés része a szervezeti kommunikáció működtetése is. Itt egyaránt beszélhetünk belső és kifelé irányuló kommunikációs formákról, mivel mind a szervezeten belüli kapcsolattartás, mind a tevékenységek külvilág felé történő megjelenítése hozzátartozik az egyesület életéhez. A belső kommunikációnak különböző formái elképzelhetőek. Hagyományosabb megoldások a postai úton történő kapcsolattartás, az egyesületi telefon, fax üzemeltetése, de a stabil közösségi térrel rendelkezők akár üzenőfalat is használhatnak a fontos információk közzétételére. Modernebb megoldások a mobiltelefon használata (elsősorban az SMS-ben zajló kommunikáció), vagy az internet aktív felhasználása (honlap, chatroom, fórum, virtuális üzenőfal, levelezőlista). Kisebb szervezetek esetében nagyobb szerepet játszanak a közvetlen kommunikációs formák, a gyűlések, egyeztetések, megbeszélések, de mivel ezeken nem vesz részt mindig minden tag, itt is fontos, hogy a közérdekű információk más módon is rögzítésre kerüljenek, és meglegyenek a terjesztés csatornái – praktikus például, ha a megbeszélések sarokpontjairól mindig feljegyzés készül, amelyet aztán e-mailben minden egyesületi tag megkap. Minél kiterjedtebb a szervezet, annál nagyobb hangsúlyt kapnak a közvetett kommunikációs formák, de a legnagyobb szervezeteknek is az egyik leghatékonyabb tájékoztató fóruma a közgyűlés, amikor a lehető legtöbb tag közvetlenül érintkezik egymással. A belső kommunikáció működtetése a tagok megállapodásának kérdése, amit meghatároz, hogy ki milyen lehetőségekkel rendelkezik, illetve hogy melyik megoldás praktikus és hatékony egyszerre. Lehetnek azonban olyan helyzetek (a közgyűlés tipikusan ilyen), ahol az alapszabály instrukciói szabják meg a tájékoztatás kötelező formáit. A kifelé irányuló kommunikációnak három fontos célcsoportját különböztethetjük meg: az egyesületi tevékenységek potenciális résztvevőit, a partnereket és a támogatókat. A tájékoztatásnak fontos eszköze a marketing és a PR. Ezen belül is többféle tevékenységről beszélhetünk: használhatjuk a hagyományos reklámfelületeket (plakát, óriásplakát, szórólap, rádió- vagy tévé-spot, újsághirT1/55


detés, PR-cikk stb.). Mozgósíthatjuk a médiát más módszerekkel (közlemények, sajtótájékoztatók, másfajta sajtómegjelenések, pl. interjúk, tudósítások generálása). Itt is szerepet játszhat az internet (honlap, hírlevél), de akár a gerillamarketing eszközei is működtethetőek (matricák, szélvédőmágnesek stb.). Meghatározó még az aktív reklám szerepe, vagyis hogy nyilvános rendezvényeinken, akcióinkon milyen képet tudunk kialakítani magunkról a célközönségben, milyen információkkal célozzuk meg őket. A marketingtevékenység célja lehet, hogy valamilyen képet közvetítsünk az egyesületről a külvilág felé, eredményeinket terjesszük (imázsépítés), vagy a célközönséget közvetlenül felhívjuk egy cselekvésre (rendezvények meghirdetése, 1%-os kampány). Az első variáció mindhárom célcsoportra irányul, a második elsősorban a lehetséges résztvevőket és a szimpatizánsokat célozza meg. Ez a kommunikációs forma azonban általában csak kiegészítő tevékenység az egyéb, közvetlenebb lehetőségek mellett. A szervezeti működés célcsoportját, rendezvényeink reménybeli részvevőit ott érdemes megszólítani, ahol leginkább fellelhetőek. A kijelentés nem hangzik meglepően újszerűnek, de a valóságban rengeteg az elhibázott kommunikációs kampány. Hogy hatékonyak legyünk, tisztában kell lennünk a célcsoport szokásaival: olvasnak-e újságot, hallgatnak-e rádiót (és melyeket), hol tanulnak, dolgoznak, hol töltik a szabadidejüket. Ki kell építenünk a működő kommunikációs csatornákat: az intézményekben megkeresni azokat a kontaktszemélyeket, akiknél nem akad el az információ; adatbázist építeni a résztvevők elérhetőségeiből, és minél többeket közvetlenül megszólítani a következő alkalmakkor; olyan honlapokon, közösségi fórumokon keresztül kommunikálni, amelyeket célcsoportunk tagjai szívesen látogatnak. A partnerekkel (más szervezetekkel, együttműködő intézményekkel) való kommunikáció hasonlít talán leginkább a belső kommunikációhoz, de ez csak meghatározott ügyek mentén történik. Itt különösen fontos, hogy mindig egyértelmű helyzeteket teremtsünk, a kommunikáció (akár közvetett, akár közvetlen) legyen jól dokumentált, visszakereshető, ne sikkadjanak el információk.

T1/56


A támogatókkal való kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás már részben a forrásteremtés területéhez kapcsolódik. Érdemes például portfóliót készítenünk tevékenységeinkről, céljainkról, gyűjtenünk sajtómegjelenéseinket (ezeket nagyobb rendezvények esetében külön is megtehetjük), hogy minél meggyőzőbb képet adhassunk szakmaiságunkról, értékeinkről. Korábbi sajtóanyagainkat pályázatainkhoz is csatolhatjuk, de ne használjunk válogatás nélkül minden anyagot, ne terheljük fölösleges információkkal a másik felet. A reménybeli szponzorokat és mecénásokat közvetlenül lehet a leghatékonyabban megszólítani, cégek esetében lehetőleg célzottan azt a személyt, aki a támogatások elosztásáért felel. Azokat érdemes megkeresni, akiknek célcsoportja (legalább részben) megegyezik a miénkkel, és akiknek értékeivel, prioritásaival azonosulni tudunk. Udvarias kommunikációs gesztus, ha egyes ünnepek (pl. karácsony, újév vagy szervezetünk alapításának évfordulója) alkalmából valamilyen formában üdvözöljük mindazokat, akikkel valamilyen formában kapcsolatban állunk, megköszönjük munkájukat, együttműködésüket, támogatásukat.

T1/57


Forrásteremtés* Működésünknek azon forrásait, melyeket a szervezet nem képes maga kitermelni, támogatóktól szerezheti meg pályázatokon**, szponzorokon és mecénásokon keresztül. A nem pályázati jellegű támogatások előnye, hogy míg a pályázatoknál általában alkalmazkodnunk kell a kiíró céljaihoz, ötleteinket kisebb-nagyobb mértékben úgy kell alakítanunk, hogy megfeleljenek elvárásainak, addig az egyéb támogatási formáknál inkább az ötlethez keresünk támogatókat (alkalmazkodni bizonyos mértékben még így is szükséges lehet). Egyesületünk támogatói lehetnek cégek, intézmények, szervezetek és magánszemélyek, a támogatás formája lehet pénzbeli vagy természetbeni. Fontos még megkülönböztetnünk a szponzorációt és a mecenatúrát, e kifejezések valójában kétfajta támogatói attitűdöt tükröznek. A szponzor támogatásáért ellenszolgáltatást vár – ez többnyire azt jelenti, hogy rendezvényeinken, sajtómegjelenéseinkben, az általa támogatott tevékenységünk során létrejött termékeken, kiadványainkban reklámfelületet biztosítunk a számára. Éppen ezért a szponzorok leginkább egyes rendezvények megvalósításának, kiadványok megjelentetésének támogatására nyerhetők meg. A mecénás még ennyit sem követel meg: a háttérben marad, kifejezetten az ügyünket támogatja, mivel azonosul az értékeinkkel. Inkább a magánszemélyek felajánlásai tartoznak ebbe a kategóriába. Ha úgy vesszük, az 1%-os felajánlás*** a civil mecenatúra intézményesített formája. A mecénásokat is megszólíthatjuk kifejezetten egy-egy

*

A téma részletes és kicsit más szempontú feldolgozását találhatjuk Nagy Renáta és Nizák Péter tanulmányában – A civil szektor pénzügyi életképessége. In: Civil Szemle VI. évf. 1-2. szám (Civil jelentés 2007-2008). Főszerk.: Nagy Ádám. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 2008. 35-58. o. ** A pályázatokkal, pályázatírással az Ifjúsági projektmenedzsment című fejezet részletesen foglalkozik. *** Erről a lehetőségről bővebben: http://www.nonprofit.hu/egyszazalek.html T1/59


ügyünkkel, rendezvényünkkel, de ők könnyebben támogatják általános működésünket is. A támogatókkal való kommunikációval és a szektorközi együttműködésekkel kapcsolatban már említett – lehetséges – alapelveken kívül a támogatók keresésénél szintén fontos az ár-érték alapelv, vagyis meg kell saccolnunk, hogy amit nyerhetünk, az megéri-e a befektetett energiát, forrásokat. Első körben érdemes minél többféle módszerrel kísérletezni, mert legjobban saját tapasztalataink mutathatják meg, melyek azok a támogatási formák, amelyek környezetünkben a legműködőképesebbek. Nemcsak azt érdemes számba venni, hogy a támogatás megszerzése mibe kerül (munkaidő, nyomtatás, sokszorosítás, reklámköltségek stb.), hanem hogy a támogató által esetlegesen támasztott feltételek nem kényszerítenek-e bennünket elvtelen kompromisszumokra. Eléggé visszatetsző lehet például, ha egy környezetvédelmi rendezvényen egy elektronikai cikkeket gyártó vagy forgalmazó vállalat jelenik meg fő támogatóként, vagy az sem szerencsés, ha szponzorunk programunkat a saját PR-rendezvényeként próbálja kezelni. Ezt részben kivédhetjük azzal, ha tájékozódunk a megcélzott cég, intézmény, szervezet támogatási politikájáról, szokásairól (nagyvállalatok, multik esetében ez nyilvános dokumentumokból felderíthető, kisebb cégeknél fel lehet venni a kapcsolatot korábban általuk támogatott szervezetekkel, ha vannak ilyenek), illetve ha eleve úgy választunk, hogy a megszólított által képviselt értékrendet (pl. a sokszínűséget, a fiatalságot, a könnyedséget) magunkra nézve is érvényesnek érezzük, nincsenek fenntartásaink, averzióink tevékenysége kapcsán. Érdemes érvényesíteni egyfajta területi alapelvet is, vagyis vegyük figyelembe, hogy működésünk milyen hatókörű, és ehhez válasszunk lehetséges támogatókat – helyi működésnél vagy kifejezetten egy helyszínen élőket megcélzó rendezvénynél helyi cégeket, intézményeket, önkormányzati képviselőket, míg országos tevékenységnél, nagy hatókörű rendezvények esetében nagyvállalatokat, multikat is megszólíthatunk. A támogatásokkal kapcsolatos törvényi szabályozások sokat változtak az eltelt évtizedekben, különösen az utóbbi időszakban. Ilyen szempontból a közhasznú és kiemelkedően közhasznú szervezetek vannak előnyben, legyen szó T1/60


akár az 1%-os támogatásról, akár a támogatások után érvényesíthető adókedvezményekről. Mindenképpen tisztában kell lennünk a ránk vonatkozó törvényi passzusokkal (ilyen tekintetben is kérhetjük könyvelő vagy szakértő segítségét). A rendszer gyakori változásai miatt ez folyamatos odafigyelést is követel részünkről.

T1/61


Az együttműködés formái Már korábban is szóba került a szervezetek közötti együttműködés lehetősége. Az egyesület egész pontosan együttműködésre léphet informális csoporttal, másik civil szervezettel, nem civil partnerrel (leggyakrabban valamilyen intézménnyel) vagy részese lehet konzorciális együttműködésnek. Az együttműködés minősége alapján lehet alkalmi (egy projektre szóló) vagy stratégiai (hosszú távú, általános érvényű). Az együttműködés formálisan az együttműködési megállapodás (együttműködési nyilatkozat) kölcsönös aláírásával jön létre, amely tartalmazza az együttműködés tartalmát, célját, idejét, a felek vállalásait, kötelezettségeit. Az informális csoporttal való együttműködés a csoportnak azért előnyös, mert így szervezetté való alakulás nélkül is élvezheti az egyesületi lét bizonyos előnyeit, például részt vehet pályázatokon. Az egyesület úgy profitálhat ebből, hogy egyfajta szponzorként jelenik meg az informális csoport mellett, így a létrejövő produktum sikerén ő is osztozhat. Ugyanakkor a kezdeményezés esetleges kudarca csorbíthatja is a szervezet hírnevét, így érdemes biztosítékokat kérni a csoporttól, jól megismerni azt az együttműködési megállapodás megkötése előtt. Stratégiai jellegű együttműködés később a csoport integrációját is eredményezheti az egyesületbe, amennyiben a közös munka valóban gyümölcsözőnek bizonyul. Másik civil szervezettel való együttműködés legtöbbször egy közös projekt kapcsán jön létre. Az ilyen együttműködés akkor igazán hatékony, ha a szervezetek tevékenységei valamilyen módon kiegészítik egymást, illeszkednek egymáshoz. A nem civil partnerrel való együttműködés célja sokféle lehet. Egy intézmény például helyet biztosíthat az egyesület működéséhez vagy egyes rendezvényeihez, cserében az így megjelenő szolgáltatásokat saját kínálatához sorolhatja. Talán ezekben az esetekben a leggyakoribb a stratégiai együttműködés megjelenése, de a kooperáció vonatkozhat egyetlen programra vagy egy jól behatárolt időszakra is. A konzorciális együttműködés sajátossága, hogy kettőnél több partner jelenik meg benne. Ez gyakorlatilag mindig eseti jellegű, egy jól körülhatárolt cél T1/63


elérése (általában egy projekt végrehajtása) érdekében jön létre. A konzorciumban részt vevők lehetnek mind civil szervezetek, de más szférában működő jogi személyek, intézmények, cégek is. A konzorciumi partnerek egyenrangú felek az együttműködésben, a konzorciumot általában azért hozzák létre, mert mindegyik szereplő más területen erős, és ezek az erősségek kiegészítik egymást a program végrehajtásában. (A lehetséges együttműködésekről lásd még e fejezet szektorközi együttműködésekről szóló részét.)

T1/64


Az értékelés Az értékelést tekinthetjük a belső szervezeti kommunikáció egy formájának, bár egyes esetekben külső követelményként (pl. pályázati elvárásként) is megjelenhet az értékelés valamilyen formája. A szervezet életében, működésében, fejlődésében betöltött jelentősége miatt mégis szükséges külön is kiemelnünk. Értékelésnek nevezhetünk minden olyan cselekvést, amikor a szervezeti működés egy periódusát vagy egy adott rendezvény lebonyolításának állomásait megvizsgáljuk, felmérjük a sikereinket és kudarcainkat, számba vesszük a hibáinkat és erényeinket. Az értékelés bizonyos stratégiai pontokon, például egy hosszabb folyamat lezárultával vagy egy program megvalósítását követően különösen fontos. Emellett a napi gyakorlat része is lehet, hogy visszajelzéseket adunk a velünk dolgozóknak, illetve a szabályokba is beépülhetnek értékelési metódusok (ilyennek tekinthető az éves beszámoló és annak megvitatása is). Kisebb szervezetek esetében fontos a személyesség, az informális hangnem: az értékelés legtöbbször közvetlen megbeszélés (beszélgetés) formájában történik. Hasznos lehet egy moderátor bevonása, aki vezeti az értékelő megbeszélést, aki legalább részben kívülálló, a kérdéses folyamatba közvetlenül nem vonódott be. Különösen a kudarcélmények után, a személyeskedés elkerülése érdekében, a józan értékelést segítendő kaphat kiemelt szerepet a külső segítő. Ilyenkor tudatosítani kell a résztvevőkben, hogy az értékelés célja nem elsősorban a felelősök megtalálása és „megbüntetése”, hanem a tanulás, a tapasztalatok összegzése, hogy a hibák legközelebb elkerülhetőkké váljanak. Különböző értékelési technikák is segíthetnek abban, hogy mindenki megőrizhesse a józanságát, képes legyen némi távolságból szemlélni a helyzetet. Ilyen körben fontos, hogy mindenki lehetőséget kapjon a megszólalásra, adott esetben akár kötelező is legyen kifejtenie a véleményét. A tapasztalatokat írásban is érdemes rögzíteni, a dokumentáció később, hasonló helyzetbe kerülve sokat segít az események pontos felidézésében. Többször megrendezésre kerülő események, rendezvények esetében az értékelés egyben a következő alkalom előkészítésének első állomásaként is kezelhető.

T1/65


Nagyobb szervezetek működésénél előtérbe kerülnek a formálisabb értékelő, minőségbiztosítási rendszerek, például az egymással közvetlenül munkakapcsolatban vagy hierarchikus viszonyban állók írásban, szempontrendszer alapján értékelik a többiek munkáját, együttműködésük minőségét. A kisebb alrendszerek, munkacsoportok esetében, főleg ha azok közösségszerűen működnek, a kisebb szervezetekéhez hasonló értékelési stratégia is érvényesülhet. A pályázatok megvalósításának értékelése mindig a pályáztató által meghatározott módon, adott szempontrendszer alapján történik, ugyanakkor ez nem váltja ki a projekt kapcsán a belső értékelést, ami általában más prioritások mentén történik (lásd még a projektmenedzsmentről szóló fejezetet). A rendszeres értékelés segít megőrizni a közösség és a szervezet kohézióját, megelőzni vagy megoldani konfliktusokat, illetve felszínre hozni lappangó ellentéteket és ellenérzéseket, amelyek hosszú távon tönkretehetnék, ellehetetlenítenék az együttműködést az érintettek között. Az értékelésben kitüntetett szerepe lehet az ifjúságsegítőnek, aki egyrészt időről időre figyelmeztetheti a tagokat az értékelés szükségességére, másrészt külső segítőként, moderátorként működhet közre a folyamatban.

T1/66


Nagyobb szervezetek működése, a szervezeti működési szabályzat A nagyobb szervezetekben a hatékony működés elősegítésére szervezeti alrendszerek jönnek létre, amelyek igen sokféle természetűek lehetnek, de általában az operatív működés egy részéért felelősek. Ilyen alrendszer a vezetőség is, amely még nem olyan nagy egyesületekben is megjelenik, és a szervezet működtetéséért felel. Létrehozhatóak még egyes projektekért felelős munkacsoportok, működési területeket lefedő szakmai kollégiumok, a helyi működést meghatározó területi alrendszerek, változatos feladatokra bevethető önkéntes csoportok stb. – természetesen az elnevezések is szervezetenként változnak. Az ilyen szervezeteknél már érdemes az alapszabály mellett külön szervezeti és működési szabályzatot (SZMSZ-t) is megfogalmazni. Az SZMSZ előnye az alapszabállyal szemben az, hogy könnyebben változtatható, hiszen változásait nem szükséges a bíróságon bejelenteni. Előnye azonban egyben a korlátja is, mivel rendelkezései nem ütközhetnek az alapszabály passzusaiba (pl. nem írhatja felül a döntési kompetenciákat). Az SZMSZ a szervezeti alrendszerek felépítését és működését írja le, az azokon belüli viszonyokat szabályozza. Változtathatósága azért fontos követelmény, mert az aktív szervezeti élet egyes területei is gyorsan változhatnak. Az pedig praktikus és ésszerű követelmény, hogy a szervezeti szabályozók a valós helyzethez igazodjanak, ne egy virtuális vagy éppen évek óta meghaladott struktúrát írjanak le. Persze az sem jó, ha az SZMSZ túl könnyen változtatható, és szinte hetente módosul, hiszen a működés viszonylagos állandósága is kiemelt szempont. Ennek biztosítéka lehet, ha a szabályzat elfogadására és változtatására a közgyűlés jogosult.

T1/67


Szervezetfejlesztés, emberi erőforrás-menedzsment Az ifjúsági szervezetek természetüknél fogva jobban ki vannak téve a változásoknak, mint általában a civil szervezetek, hiszen tagjaik egy idő után „kiöregednek”, illetve a pubertáskorban, de még a fiatal felnőttkorban is megfigyelhető az ifjak értékrendjének változása, preferenciáik, egyéni motivációjuk módosulása. Éppen ez a változékonyság indokolja, hogy külön figyelmet szenteljünk a hosszú távú fenntarthatóságnak. Már az értékelés kapcsán felmerült, hogy bizonyos szakaszonként érdemes újra felmérni az egyesület helyzetét, értékelni az addig történteket. Ilyen stratégiai pont lehet például egy hosszabb projekt lezárulásának közeledte vagy egy vezetőváltás. Az is elmondható, hogy ezek a pontok egyben a helyzetfelmérés és stratégiai tervezés időszakai is (a tervezésről, értékelésről, stratégiaalkotásról az ifjúsági munkában lásd a 15. fejezetet). Amikor a szervezet állapotát mérjük fel, megpróbálhatjuk meghatározni, hogy egyesületünk melyik életciklusában jár*, de ez belülről szemlélve nem minden esetben lehetséges. Azt viszont nagy biztonsággal megállapíthatjuk, hogy éppen mik az erősségeink, gyengéink, milyen veszélyek fenyegetnek bennünket, milyen lehetőségek állnak előttünk, felmérhetjük külső környezetünk változásait és belső változásainkat, összevethetjük eredményeinket hasonló működési körű szervezetekéivel.** Belső elemzésünk kapcsán érdemes önvizsgálatot tartanunk: hogyan változtak egyéni motivációink, milyen a viszonyunk a szervezet megalapításakor meghatározott jövőképpel és küldetéssel. Kérdés lehet, hogy az alapítás vagy az előző elemzés óta érkezett új tagok hoztak-e magukkal újfajta szemléletmódot, újfajta elvárásokat is. Összességében érdemes a szervezet misszióját újragondolni, ha szükséges, újradefiniálni vagy akár megváltoztatni. Természetesen ha drasztikus beavatkozásra kerül sor, az rengeteg egyéb változást is maga után vonhat: meg-

* Lásd Ifjúságügy, 348-350. o. ** Uo. 353-355. o. T1/69


újulhatnak a célok, változhatnak a tevékenységi prioritások, a szervezeti struktúrák – egyben értelemszerűen a szervezet alapszabálya is. Igazából az egyesületi forma (szemben az alapítványival) annyira rugalmas, hogy szinte gyökeres változásoknak is teret ad. Arra kell vigyáznunk, hogy az ilyenkor meghozott döntéseink valószínűleg évekre szólnak, nehéz megfordítani az elindított folyamatokat, illetve a rosszul meghozott döntések a szervezet kifulladásához is vezethetnek. Főleg az „együgyű” szervezetek esetében kérdéses, hogy ha az addigi fő mozgatórugó kimerül, sikerülhet-e megújulni. Általánosságban véve elmondható, hogy egy szervezet sikeres működése nem jelent feltétlenül növekedést, vagyis nem igaz feltétlenül, hogy a kicsi egyesületből idővel nagyobbacska lesz, aztán még nagyobb és így tovább – vagy ha ez a folyamat megtorpan, akkor a szervezetnek befellegzett. Az viszont igaz (esetünkben különösen), hogy egy szervezetnek időről időre meg kell újulnia, el kell rugaszkodnia a berögzült, megkövesedett sémáktól – különben az állandóság stabilitása könnyen fásultságba, majd unalomba csap át. Ezért a stratégiai tervezés során nem is az a kérdés, hogy változtassunk-e, hanem az a feladat, hogy jól mérjük fel, merre érdemes és merre tudunk változni. A hosszú távon sikeres szervezetek jellemzően az állandóság és a megújulás között egyensúlyoznak: mindig újítanak valamiben, új ötletekkel rukkolnak elő, ugyanakkor mindenben nem változnak meg, a stabilitás biztonságérzetét sugározzák. A megújulás egyik záloga az új tagok bevonása az egyesületi munkába. Ahogy már jeleztem, ez nem jelent feltétlenül növekedést, hiszen időközben a régi tagok egy része távozhat a szervezetből: serdülők, fiatalok esetében rengeteg olyan élethelyzet van, ami azt eredményezheti, hogy valakinek a kötődése egy közösséghez fellazul vagy egyszerűen ellehetetlenül (mondjuk, valaki egy másik városban folytatja tanulmányait). A tagtoborzás részben kommunikációs feladat, de jellemző az is, hogy rendezvényeink résztvevőiből szólítjuk meg a legérdeklődőbbeket (vagy éppen ők bennünket). Az igazán izgalmas időszak ezután következik, hiszen ekkor dől el, hogy az újonnan érkezett megtalálja-e a helyét a közösségben. Ez a folyamat is más kisebb és nagyobb szervezetek esetében. A kisebb szervezeteket sokkal érzékenyebben érinti minden tag távozása, T1/70


és egyben kényes helyzet az új tagok megjelenése is. Ez éppen a közösségszerű működésből fakad, hiszen a közösségek minden változást nehezebben dolgoznak fel, mint a pusztán a közös cél által egyben tartott csoportok. A nagyobb szervezetek általában kisebb, illetve más minőségű elvárásokat támasztanak új tagjaikkal szemben, azoknak kevésbé kell azonosulniuk a többiek értékrendjével, viszont például fontosabb szempont, hogy befizették-e a tagdíjat. Ifjúsági szervezetekben a tagokkal való foglalkozás sarkalatos pontja az utánpótlás-nevelés is. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy a felelős vezetőknek, funkcionáriusoknak arra is kell gondolniuk, hogy a tagságból megtalálják azokat, akik alkalmasak lehetnek szerepük átvételére. A működés fennakadások nélküli folyamatosságának záloga, hogy ne legyenek pótolhatatlan emberek: számos egyesület munkája azon fut (legalábbis időlegesen) zátonyra, hogy egy meghatározó személyiségű vezető távozása után nincs, aki átvegye a stafétát, a közösség megbomlik, a szervezet tevékenysége kifullad. Ezt megelőzendő érdemes akár egyfajta mentori rendszert kiépíteni, többeknek lehetőséget biztosítani képességeik kipróbálására például projekt-koordinátorként vagy munkacsoport-vezetőként. Azok a szervezetek a legsérülékenyebbek, amelyekben a vezetés túlságosan központosított, a vezető túl sok feladatot vállal magára, minden ügy kizárólagosan nála fut össze.

T1/71


A szervezet megszűnése Ha egy egyesület minden törekvésünk ellenére „alvó állapotba” kerül, tevékenysége gyakorlatilag szünetel, tagsága elszivárog, szükségessé válhat annak megszüntetése. Egy egyesületet jóval egyszerűbb megszüntetni, mint egy alapítványt*, mivel az előbbi esetében a tagság is kimondhatja a szervezet feloszlását. A szervezet megszüntetése azért logikus lépés egy ilyen helyzetben, mert inaktivitása nem jelenti azt, hogy a törvényes működésének feltételeit nem kell biztosítani a továbbiakban. Ez részben kiadásokkal is jár, hiszen a bankszámlát fenn kell tartani, részben adminisztrációs kötelezettségekkel is terheli a vezetőt, aki beleragadt ebbe a szerepbe (adóbevallás, KSH-jelentés, esetlegesen közhasznúsági beszámoló stb.). Még mindig egyszerűbb egy utolsó közgyűlésre összeterelni a tagokat (bár ilyenkor már ez sem szokott könnyen menni), mint a fent részletezett kötelezettségeket évekig fölöslegesen teljesíteni. A közgyűlés általi feloszlatás esetében problémát okozhat a szervezeti vagyon kérdése. A megszűnéskor a szervezet tulajdonában lévő készpénzvagyon, tárgyi eszközök és ingatlanok sorsáról az alapszabály rendelkezik. Az egyik praktikus megoldás, ha ezt a jogot a megszűnést kimondó közgyűléshez utalja – ha az alapszabály nem rendelkezik külön erről a helyzetről, a döntés amúgy is automatikusan a közgyűlésre száll. De akár kijelölhet „örököst” is (pl. egy másik civil szervezetet), bár ez bizonytalan megoldás egy, a távoli jövőben esetlegesen bekövetkező esemény vonatkozásában. Annak viszont mindenképpen érvényesülnie kell, hogy a vagyont a szervezet céljainak megvalósítására kell hasznosítani, vagyis nem lehet például a tagok között felosztani. Természetesen más módokon is megszűnhet egy egyesület: beolvadhat egy másik szervezetbe, az ügyészség is kezdeményezheti a feloszlatását (amennyiben tevékenysége törvénytelenné vált) vagy megállapíthatja a megszűnését. Ez utóbbi két esetben az egyesület vagyona állami tulajdonba kerül, azt közcélokra használják fel. *

Ennek anomáliáiról lásd: Ifjúságügy, 338-339. o. T1/73


Szektorközi együttműködések A klasszikus felosztás szerinti szektorhármas (kormányzati, forprofit, nonprofit) szektorközi együttműködései számunkra két esetben fontosak. A kormányzati és a nonprofit szektor együttműködését alapvetően az ifjúságszakmai rendszerekről szóló fejezet mutatja be, alább a forprofit és a nonprofit szektor legfontosabb együttműködési területére koncentrálunk.

A vállalati és az ifjúsági szektor kapcsolata* A vállalatok változatos módokon igyekeznek jelen lenni azokban a helyi közösségekben, ahol dolgoznak, termelnek, értékesítenek. Ezt hívják vállalati társadalmi felelősségvállalásnak (CSR – corporate social responsibility). Hogy miért teszik ezt? Részben azért, hogy beágyazottságuk erős legyen, elfogadják őket és termékeiket. Másrészt azért, mert a jó működéshez / kereskedéshez / vállalkozáshoz fontos, hogy a vállalat ne ellenségként, idegen testként, hanem a közösség szerves részeként jelenjen meg. Nem utolsósorban pedig azért, mert a vállalatvezetés körültekintően, felelősen igyekszik irányítani a rábízott vállalatot, és a profitszerzésen túl más egyetemes értékeket is szem előtt tart, úgymint a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóság, a közjó gyarapítása stb. Ma már a magukra valamit adó, komoly cégek évente fenntarthatósági jelentést készítenek, amelyben sok más mellett leírják, hogy mivel járultak hozzá az adott közösség, terület, régió, ország gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatóságához, ami nemcsak azt jelenti, hogy szelektíven gyűjtötték a keletkezett szemetet, és hogy nem a szomszéd cég bejárata elé öntötték, hanem például azt is, hogy időről időre a dolgozók valamennyi önkéntes munkát adnak a település valamelyik közintézményének, vagy például segítenek megoldani egy helyi problémát. *

Galambos Rita munkája alapján T1/75


Hogyan és miért kerülhet kapcsolatba egy vállalat és egy ifjúsági vagy ifjúsági ügyekkel foglalkozó szervezet? Rengeteg módon. Például egy társaságban valaki megemlíti, hogy vállalata CSR politikája keretében átlátható, közepes méretű ifjúsági projekteket keres, amelyeket szívesen támogatna. Előfordulhat, hogy egy vállalat azzal keres meg egy szervezetet, hogy dolgozzanak ki közösen egy együttműködési tervet, amelynek keretében a vállalat támogatja a szervezet tevékenységét. Máskor esetleg egy szervezet munkássága / programja – valamely szakmai konferencián történt bemutatkozás során – tetszik meg egy vállalat képviselőjének. És természetesen találhatunk példát arra is, hogy egy szervezet keres meg egy vállalatot együttműködés kialakítása céljából. Arról nem is beszélve, amikor egy harmadik fél hozza össze a két oldalt, mivel ismeri az egyik terveit és a másik munkáját. Ki is áll a „másik oldalon”? És valóban másik-e az az oldal? Egy percig se gondoljuk, hogy leendő partnerünk egy másik bolygóról pottyant ide, akinek fogalma sincs, hogy mi, szegény civilek, milyen gondokkal küzdünk. Általában a vállalati szférában vezető beosztásban dolgozók tanult, tájékozott emberek, akik nyitott szemmel járnak a világban, újságot, híreket olvasnak, kommunikálnak a környezetükkel. Tehát ha nem is ismerik mélyen a civil szféra vagy az ifjúsági ügyek minden részletét, feltehetőleg van egy általános benyomásuk, és adott esetben akár utána is néznek a témának az interneten az első találkozás előtt. Mindebből az következik, hogy nagyon komolyan kell venni a vállalati képviselőkkel történő tárgyalásokat, megbeszéléseket. Sokan közülük egyetemeken tanítanak, maguk is számos kuratóriumban, bizottságban ülnek, komoly döntéseket hoznak társadalmi kérdésekről, véleményformáló erejük van. Idejük viszont kevés, nem szeretik a sirámokat hallgatni, jó problémamegoldók, ezért a problémák mellé szeretik, ha megoldásokat is felvonultatunk. És ha azt is megmutatjuk, hogy a problémamegoldásba hogyan tudnának ők bekapcsolódni, esetleg ez hogyan hathat vissza a vállalati kultúrára, a munkatársak gondolkodásmódjára, akkor bizakodhatunk. T1/76


A vállalati támogató vagy együttműködő partner tehát segíthet abban, hogy átlátható, érdemi módon folyjon együttműködés egy adott probléma megoldása során. Ehhez minden részt vevő félnek bizonyos játékszabályokat be kell tartania. Ezek a játékszabályok nem mások, mint az értelmes és hatékony együttműködés alapszabályai, amelyek közül kiemelendő a kölcsönös bizalom és megbízhatóság, a felek értékrendjének tiszteletben tartása, a hatékony kommunikáció és konfliktuskezelés, valamint a megegyezésre, konszenzusra törekvés, ellentétben a mindenáron való győzni akarással. A vállalati szektor tehát szövetséges és nem kicselezendő idegen, aki csak adja ide a pénzt, mi meg majd megmondjuk, mit kell vele tenni.

T1/77


Helyzetgyakorlatok egy céges együttműködéshez • Ismertesse szervezete célját, eredményeit és a szóban forgó projektötletet legfeljebb egy oldalban! (küldetés, jövőkép, stratégia, tömörítés) • Fogalmazzon egy figyelemfelkeltő hirdetésszöveget, amely a szóban forgó projektet népszerűsíti! (tömörítés, kreativitás) • Tervezzen meg egy plakátot, amely a projekthez kötődő egyik legfontosabb programot népszerűsíti! (lényeglátás, kreativitás) • Állítson össze egy minimum 10 érvből álló listát annak bizonyítására, hogy a projekt / program figyelemre / támogatásra érdemes! (érvelés, meggyőzés) • Mutassa meg, hogyan illeszkedik a projekt / program a szervezet stratégiai tervébe! (stratégia, érvelés) • Sorolja fel, milyen változásokat fog a projekt / program előidézni! (elvárt hatások, érvelés) • Írjon egy rövid köszönőlevelet az első személyes találkozás után! (kommunikáció, kapcsolattartás) • Adott vállalattal már jócskán előrehaladtak a tárgyalások egy együttműködési megállapodás kapcsán. A vállalat egy jelentősebb összeget szeretne arra fordítani, hogy egy új terméke bevezetésével egy időben ifjúsági pályázati programot indítson. Bár az eredeti tervet elfogadták, és a költségvetés is megfelelőnek bizonyult, a vállalat mégis szeretné csökkenteni a költségeket. Képzelje el, hogy szervezete két munkatársa megbeszéli a tárgyalás előtt a stratégiát. Mi lesz a stratégia lényege? Milyen álláspontot fognak képviselni? (érvelés, meggyőzés, kölcsönösen nyerő – win–win – helyzet, konszenzus keresése) • Írjon válaszlevelet az elutasító levélre. Gondoljon arra, hogy ne zárjon le minden lehetőséget, legyen a levélben valami pozitív is, hiszen változhat a helyzet a jövőben! (kommunikáció, kölcsönösen nyerő helyzet, pozitív gondolkodás, nagyvonalúság) • Telefonon megkeresi egy vállalat az Ön szervezetét, és beszélgetést kezdeményez az Önök tevékenységéről, valamint arról, hogy programjaik hogyan jáT1/79


•

•

•

•

•

•

•

rulnak hozzá a fiatalok életesélyeinek javításához. Válaszoljon 10 összefüggő mondatban! (kommunikáció, érvelés) Szervezete egy CSR konferencián lehetőséget kap arra, hogy 10 perces power point prezentációban mutassa be szervezete főbb sikereit, eredményeit, partnerkapcsolatait. Készítse el a prezentációt és mutassa is be kollégáinak. Vitassák meg! (kommunikáció, nyilvános beszéd) Szervezete egy CSR konferencián lehetőséget kap arra, hogy más civil szervezetekkel együtt berendezzen egy standot, és ott az érdeklődőknek bemutassa a szervezetet, programjait, partnerkapcsolatait. Milyen anyagokkal készülne? Hogyan készítené fel önkéntes munkatársait? (önkéntes menedzsment, logisztika) Egy CSR szaklapban lehetőséget kap arra, hogy bemutassa szervezetét, annak programját. Hogyan tenné ezt? Írja meg a cikket a szervezet egyik munkatársával készített interjú formájában. A cikk terjedelme nem lehet több 500 szónál. (együttműködés a médiával) Munkatársa, akivel egy vállalati támogatás reményében vettek részt egy tárgyaláson, több ízben is az előzetes megállapodással ellentétesen viselkedett, ellenkező álláspontot képviselt, nem mutatkozott rugalmasnak. Hogyan beszélné ezt meg vele? (építő kritika) Véletlenül derül ki, hogy munkatársa nem küldött el időben egy fontos projektbeszámolót. Hogyan beszéli ezt meg vele? Mi lesz a megoldás? (építő kritika, kreativitás, szakmai kompetenciák) Egy országos kampány szervezése közben kiderül, hogy egy széles körben ismert napilap ugyanazt a szlogent használja, mint az Ön szervezete. Hogyan reagál? (szakmai kompetenciák, higgadtság, realitásérzék, önmérséklet) Szervezete egyik fő támogatója arra kéri Önöket, hogy tartsanak a munkatársak egy csoportjának önkéntes felkészítést ellenszolgáltatás nélkül. Mit tesz Ön? Hogyan válaszol a támogatónak, és hogyan közli ezt a munkatársaival, akiknek ezt munkaidőn kívül kell majd megvalósítaniuk? (érvelés, józan ész, nagyvonalúság)

T1/80


Általános jó tanácsok • A vállalati szektorban is ugyanolyan emberek dolgoznak, mint bármelyik másikban. Attól, hogy ők most éppen „azon a pályán játszanak”, nem jelenti azt, hogy nem tudnak „más pályán” játszani, hogy nem ismerik a többi szektort, vagy hogy akár ne lennének személyes tapasztalataik róla. • Azzal akivel bármilyen együttműködést tervezünk, csak az együttműködés alapvető szabályai alapján tudunk majd együtt dolgozni. • Mik ezek az alapszabályok? – a másik ember / szervezet értékeinek tiszteletben tartása, figyelembevétele – a másik fél értő meghallgatása – a nem mindenáron történő önérvényesítés – az alapvető udvariassági szabályok betartása – önmérséklet gyakorlása – az önuralom és jó modor megőrzése még abban az esetben is, ha vesztésre áll a helyzet – pozitív gondolkodás – az esetleges kudarc lehetőségként való megélése

Mit tegyünk? • Legyünk tisztában a céljainkkal és legyen többfajta forgatókönyvünk ezek elérésére! • Legyen legalább egy jó programunk vagy projektünk! • Az első találkozó előtt tájékozódjunk a vállalat profi ljáról, CSR politikájáról és gyakorlatáról! Nagyon jó benyomást tehetünk, amikor a beszélgetésben utalni tudunk ezekre a példákra, erre a gyakorlatra, és azokat össze tudjuk kötni a mi gyakorlatunkkal, kérésünkkel stb.

T1/81


• Sajátítsuk el a pozitív gondolkodás alapjait, amely segítségével pl. azt sugalljuk, hogy nincs vesztes helyzet, legfeljebb átmeneti nehézségek merülhetnek fel! • Legyen átlátható, jól kommunikált / kommunikálható a működésünk! • Fessünk reális képet az általános helyzetről és a szervezetünkről / programunkról! Ellenkező esetben úgyis hamar kiderül az igazság! • Legyenek érdekes, színes, rövid, figyelemfelkeltő anyagaink. Ezek hiányában legyen egy max. 1 oldalas, szépen megszerkesztett dokumentumunk (one pager), amiből kiderül, hogy kik vagyunk és mi a tárgyalás tárgya. • Jó, ha van szép, jól olvasható névjegykártyánk, ami összhangban van az egyéb anyagainkkal. • A tárgyalásra lehetőleg ne egy képviselőnk menjen, hanem legalább két, egymást jól ismerő és kiegészítő ember, akik alaposan felkészültek és jó csapatjátékosok. • Legyünk rugalmasak! Ha a mi eredeti elképzelésünk nem nyeri el a partner tetszését, akkor mutassuk meg, hogy vannak alternatívák a tarsolyunkban, nem ragaszkodunk mereven az eredeti elképzeléseinkhez. • Viszont ragaszkodjunk az elveinkhez és alapértékeinkhez! A vállalati szektor képviselői kemény tárgyalásokhoz szoktak, ezért nem becsülik sokra a „könnyű prédát”. Ne adjuk be túl könnyen a derekunkat! • Az első találkozás után alakítsunk ki folyamatos kapcsolatot a vállalattal, annak kapcsolattartó személyével! • Az első találkozó után nem sokkal reflektáljunk az elhangzottakra, emlékeztessük partnereinket a megbeszélés főbb pontjaira, esetleg egészítsük ki az elkészült feljegyzést! • Ha ígértünk valamit, akkor azt tegyük is meg, és lehetőleg rövid időn belül (pl. további anyagok küldése, információk továbbítása stb). • Gondoljunk arra, hogy a vállalati szektor egyik központi értéke a hatékonyság, ezért ajánlatos megmutatni, hogy szervezetünk hatékonyan, megbízhatóan működik, tehát alkalmas felvenni a megfelelő fordulatszámot! • Ami a külsőségeket illeti, ezekre is gondoljunk! Például érkezzünk időben (kalkuláljuk be a közlekedési nehézségeket, dugókat stb.). Az öltözködésünk T1/82


legyen visszafogott és ápolt! Olyan öltözéket viseljünk, amiben jól érezzük magunkat és nem feszengünk benne. Legyen nálunk jegyzetfüzet és íróeszköz, mert sok apró részlet felmerülhet, amit jó lesz megjegyezni. A laptop nagyon praktikus eszköz erre a célra, de nagyon meg tudja törni a beszélgetés természetes menetét, úgyhogy nyugodtan maradhatunk a papír+toll megoldásnál.

És mit ne tegyünk? • • • •

•

• • •

Sehova ne menjünk be csak úgy az utcáról! Legyen ajánlónk, legalább egy olyan közös ismerős, akire lehet hivatkozni! Ne küldjünk ki leveleket ajánlás nélkül (cold mailing)! Ne menjünk soha egy vállalathoz azzal, hogy pénzt kérünk, mert azt senki sem szereti. A legtöbb vállalatnak már kezd szépen körvonalazódni a CSR politikája, tehát mire mi odamegyünk, nyilvánvalóan van már elképzelésük arról, hogy mit szeretnének. Semmiképpen ne próbáljunk személyes kapcsolatot kialakítani vagy személyeskedni tárgyalópartnerünkkel! Maradjunk végig tárgyszerűek és kicsit távolságtartóak! Ne beszéljünk túl sokat a civilek nehézségeiről, ne sajnáltassuk magunkat! Nehézségek mindenütt vannak. Azért túl rózsásra se fessük a helyzetünket, mert akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy miért is keressük az együttműködést. A külsőségek terén ne erőlködjünk nagyon, gondoljunk mindig az arany középútra és a józan észre. Ezek mindig hasznos útbaigazítást adnak.

T1/83


Kormányzati és ifjúsági civil szektor kapcsolata Napjaink társadalmi kihívásai, folyamatai új típusú együttműködési formák kialakulását segítik elő és igénylik települési szinten és tágabb vonatkozásban egyaránt. Ezt kell felismerniük a települési önkormányzatoknak, és a különböző stratégiák kidolgozásával, tudatos alkalmazásával átalakítaniuk a közszolgáltatások ellátásának rendszerét, természetesen a helyi igényeknek megfelelően. A nonprofit szektor magyarországi megerősödése lényegében egybeesik az állam által közvetlenül ellátott közszolgáltatások folyamatos visszaszorulásával, valamint a piaci viszonyok térhódításával. A szektor növekvő szerepvállalásának másik oka és lehetősége a demokratikus intézmények kialakulása és ezek működésének eredményei. Az önkormányzat lényegében egyfajta „hidat” képez az állam és annak polgárai között. Ebbe a viszonyrendszerbe épültek be sajátos módon a különböző szervezetek, így a civil szervezetek jelentős része is. Kezd elterjedni a szerződéses partneri viszonyon alapuló együttműködés az önkormányzatokkal, kölcsönös érdekek egyeztetésével a piaci szektorral, valamint a felelősség megosztásával a három szektor között – a helyi közösségben élők érdekében. Ide tartoznak a közszolgáltatás-ellátási szerződések, a feladatátvállalási szerződések, a közművelődési megállapodások, a különböző projektek együttműködési formái stb. Az ifjúsági feladatellátás módjainak meghatározása fontos feladat. Számos jó és rossz tapasztalat gyűlt össze az elmúlt évek során (pl. Település és Ifjúsága konferenciákon, ifjúsági referensek értekezletein, egyéb szakmai fórumokon, a „BM-es”, azaz a helyi önkormányzatok gyermek- és ifjúsági feladatainak kiegészítő támogatására kiírt pályázatok kapcsán), amelyek alapján meghatározhatjuk az eredményes munka feltételeit és a feladatokat. Azok ellátása a fennálló önkormányzati intézmények hatékonyabb segítő, koordinációs feladatokat is felvállaló működésével, működtetésével, valamint az ifjúságot érintő feladatok és funkciók tisztázásával, átszervezésével vagy civil szervezetekhez történő kiszervezésével tehető hatékonyabbá. Az utóbbi években egyre több térségben, városban tapasztalhatjuk, hogy a települések szervezetei összefognak, és együttes erővel segítik a térségben, kistérségben élő fiatalokat, felvállalják közös programok szervezését. Ez egyrészt abból fakad, hogy a T1/85


kormányzat az önkormányzatiság kistérségi szintű feladatellátási szerepét preferálja. Másrészt abból, hogy együtt könnyebb, mint egyedül, vagyis több kistelepülés összefogásával lehetnek sikeres kezdeményezések, könnyebb felmutatni közös értékeket. Több térségben alakult programszervező és/vagy ifjúsági programszervező kerekasztal, szövetség vagy éppen kamaszparlament. Ezek száma egy tucatra becsülhető, azonban eddig tapasztalt eredményességük okán továbbiak létrejötte kívánatos és szükséges.

Példák az együttműködésre Az alábbi táblázatban néhány gyakorlatban is alkalmazott (és alkalmazható) példa olvasható a civil szervezetek és az önkormányzatok közötti közszolgáltatási feladat-megosztásra, illetve együttműködésre. Fejlesztés Területek

Példák

közügyek feltárása és megoldása

részvétel, lakossági fórum, együttműködés

a közszolgáltatások stratégiai fejlesztése

fókuszcsoport, véleménykérés

új közszolgáltatás létrehozása

teleház fejlesztése

közszolgáltatás „megtartása”, erőforrásainak kiszélesítése

iskolai alapítvány létrehozása

ifjúsági szolgáltatások biztosítása

ifjúsági információs és tanácsadó iroda létrehozása Működtetés

Területek

Példák

szolgáltatás nyújtása

kultúrház működtetése, polgárőrség

működési feltételek javítása

tájékoztatás, felvilágosítás

igénybevevői kontroll, érdekvédelem

iskolaszék

intézményi érdekképviselet

diákönkormányzat

szakmai kontroll, érdekvédelem

kamarák, ipartestület

integrált szolgáltatások biztosítása

integrált közösségi és szolgáltató tér (IKSZT) projekt T1/86


A táblázat a kérdéssel kapcsolatos gondolkodás megindítását szolgálja, a teljesség nem célja. A jó megoldások terjesztése a civil önkormányzás erősítésének egyik legsikeresebb technikája. A gyakorlatot segítő, legjobbnak tartott írások, tanulmányok sikerének kulcsa az elvi megfontolásokat, modelleket alátámasztó példák, minták bemutatása. A fejlett információs és kommunikációs technológiák korában a tapasztalatok áramlását hallatlan módon felgyorsító megoldások alakultak ki. A társadalmi kreativitás, a sikeres kezdeményezések és innovációk eredményeinek összegyűjtése és terjesztése a kutatás-fejlesztés alaptechnikájává lépett elő. Különösen így van ez a társadalomfejlesztés területén, a nonprofit szektorban, ahol az üzleti érdekek nem korlátozzák az információk terjedését. Sőt, a sikeres országok, társadalmak abban érdekeltek, hogy modelljeik, tapasztalataik mint követendő példák az egész világon, a lehető legszélesebb körben terjedjenek.

T1/87

Jó példák, mintaértékű kezdeményezések

A civil ifjúsági szektor és kapcsolatai Jó példák, mintaértékű kezdeményezések

Hazánkban a nehézségek és folyamatos változások, a sokszor kiszámíthatatlan finanszírozási mechanizmusok ellenére számos jól működő, példaként szolgáló ifjúsági civil szervezet segíti az ifjúsági korosztályok tagjait. A felsorolás is meghaladná a jelen kiadvány kereteit, ezért egyrészt már összegyűjtött jó példák linkjeit, másrészt régiónként kiválasztott néhány példás civil szervezetet ajánlunk. E programok és szervezetek működése nagyban hozzájárul az ifjúsági civil szektor további megerősödéséhez. Az elmúlt évek sikereként élhettük meg a kistérségi szintű ifjúsági kezdeményezések, érdekképviseleti fórumok elterjedését. Ez talán annak is a következménye, hogy az államigazgatásban és a közfeladatok ellátásában kialakultak az önkormányzati feladatellátás kistérségi formái, amelyekhez több esetben illeszkedni tudott az ifjúsági tevékenység is (önálló bizottság megalakításával, feladat-ellátási szerződés megkötésével, a kistérségi ifjúsági fórummal való együttműködéssel stb.). Az ifjúsági civil szektort erősítette a közelmúltban, hogy nyílt pályázati úton civil ifjúsági szakemberek is lehetőséget kaptak az általuk közvetlenül ismert ifjúsági civil szektor tagjainak képviseletére állami döntéshozó testületekben (a Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram Tanácsában és a hét regionális ifjúsági tanácsban). A Szociális és Munkaügyi Minisztérium immár három esztendeje elismerésben részesíti az ifjúsági mintaprojekteket. A díjazottak többségében civil szervezetek. Az általuk megvalósított programokról a következő linken található bővebb információ: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16425&articleID=32269&ctag=articlelist&iid=1 A Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat több éve elismerésben részesíti az Európai Bizottság Ifjúság 2000-2006 majd Fiatalok Lendületben Programja által támogatott mintaértékű hazai projekteket. Azok megvalósítói többségében nem formális és formális ifjúsági civil szervezetek. Ezen túlmenően szintén Mobilitás díjban részesülnek minden évben a 7 régióban kiemelkedő szakmai munkássággal rendelkező ifjúságsegítő szakemberek, szervezetek, illetve ifjúsági közösségek. http://www.mobilitas.hu/flp/dijazott T3/3


A Mobilitás regionális ifjúsági szolgáltató irodái a régiójukban működő egy-egy ifjúsági civil szervezettel együttműködésben olyan kiadványokat adtak ki, amelyek összegyűjtik az adott régióban megvalósult, mintaként szolgáló, zömében civil ifjúsági projekteket: pl. Gyémántcsiszolók (Észak-alföldi RISZI), Üvegház 1–2. (Dél-alföldi RISZI). Az Önkéntes Központ Alapítvány által koordinált „Ötlet” hazai önkéntes program koordinációját minden régióban egy-egy civil szervezet végzi. http://www.otletprogram.hu/alap.php

T3/4


Példaértékű ifjúsági tevékenységet folytató civil szervezetek Dél-alföldi régió Tér Ifjúságsegítő Egyesület, Kecskemét A TÉR Ifjúságsegítő Egyesület a HELPI Ifjúsági Iroda fiatal segítő szakembereinek és laikus önkénteseinek összefogásával jött létre. 1998 végétől folyamatosan közösségi programokat, rendszeres klubfoglalkozásokat és alkalmi rendezvényeket szervez elsősorban a lakótelepen élő fiataloknak, gyerekeknek. www.ter-kecskemet.hu Homokhát Kistérségi Ifjúsági Portál A kistérségben 13 település aktív ifjúsági tevékenységét, közös programjait és hasznos szolgáltatásait mutatja be. Legfőbb jelentősége a példaértékű települések közti összefogás. http://ifjusag.homokhat.hu/ VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség, Szentes Alapvető célja, hogy a fiatalok önálló felnőtté és olyan európai polgárokká érjenek, akik nemcsak a nemzeti identitásukat őrzik meg, de egészséges lokálpatrióták is. Ennek érdekében széles körű közéleti fejlesztési, képzési és kulturális munkát végez, illetve menedzsel 1988 óta. A gyermekek és a fiatalok érdekvédelmi, kulturális, szociális és önsegítő szerveződése, tevékenysége pártoktól, ideológiáktól független. www.ve-ga.hu Nagyító – Középiskolások Iskolán Kívüli Képzése Alapítvány, Szeged Tevékenységét 1995-ben kezdte el németországi példák alapján. A középiskolásokkal való szabadidős foglalkozásnak olyan formáját választotta, ahol értelmes és hasznos képzések keretein belül az oktatás és nevelés értékközvetítéssel és közösségépítéssel együtt érvényesülhet. www.nagyito.hu T3/5


Észak-alföldi régió Más–Mozaik Szociokulturális Egyesület, Debrecen Tizenkét éve működteti az országban egyedülálló kezdeményezését, egyéni és csoportos készségek, képességek fejlesztését szolgáló, komplex tehetségkutató, -gondozó programját. www.rocksuli.hu Okkal-Más-Okkal Ifjúsági Egyesület, Hajdúnánás 1998-ban vállalkozó szellemű hajdúnánási fiatalok alakították a helyi ifjúsági közélet formálása céljából. Példaértékű tevékenységük többek között az ifjúsági ház működtetése és különböző szolgáltatások nyújtása. http://www.okmasok.hu/ Kulturális Életért Közhasznú Egyesület, Nyíregyháza A Mustárház ifjúsági szolgáltató és közösségi teret működteti, amely azzal a céllal jött létre, hogy segítse a városban élő, tanuló fiatalok informálódását és tanulását, értékes szabadidős lehetőséget, szórakozási alternatívát nyújtson számukra, támogassa önszerveződő csoportok létrejöttét és működését, részt vegyen a helyi fiatalok közösségi életének formálásában. A fiatalokkal való médiatevékenysége országosan, sőt nemzetközi szinten is példaértékű. www.mustarhaz.hu

Észak-magyarországi régió Őrhegy Egyesület, Kamaszparlament, Ózd Civil, egyesületi háttérrel működő Kamaszparlament nem formális ifjúsági szerveződés, amely fiatalok öntevékeny csoportjaira támaszkodva, az ifjúság önkéntes részvétele alapján épül fel. Tevékenységét példaértékű kistérségi összefogás és a demokráciára nevelésben elért eredmények jellemzik. www.kamaszparlament.hu T3/6


Szimbiózis Alapítvány, Miskolc 1999 végén jött létre azzal a céllal, hogy peremhelyzetű sérült emberek oktatását, nevelését, társadalmi integrációját támogassa. A célcsoportot elsősorban értelmileg és halmozottan akadályozott fiatalok képezik, akik tartós, „szimbiotikus” támogatást igényelnek. A szervezet eddigi tevékenységeinek fő ismérve az ellátott sérültek életviteli minőségében való változtatási törekvés. Kiemelt célcsoportja az ifjúság. www.szimbiozis.net Konszenzus Alapítvány Ifjúságsegítő Szervezete, Eger A szervezet élen jár a szociálpolitika, szociális munka fejlesztésében, új eljárások, módszerek kidolgozásában, adaptálásában és terjesztésében, a szociálpolitikában érdekelt szervezetek együttműködésének erősítésében. http://konszenzus.hu/

Közép-magyarországi régió Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat, Alapítvány Az alacsonyküszöbű szolgáltatást nyújtó, ifjúságsegítő szervezet egyéni segítségnyújtásban végez modellértékű tevékenységet 1992 óta. http://www.kapocsalapitvany.hu/ Iránytű Ifjúsági és Mentálhigiénés Alapítvány, Budapest A hazai ifjúsági információs és tanácsadó szolgáltatás egyik, ha nem legkiemeltebb szervezete több mint két évtizede. Módszertani tevékenységével hozzájárul az ifjúsági munka fejlesztéséhez. www.iranytu.net

T3/7


Egyesek Ifjúsági Egyesület, Budapest Tevékenysége központjában a fiatalok és fiatal felnőttek nemformális személyiségfejlesztése, képzése áll, hazai és nemzetközi környezetben. Ezt ifjúsági cserék, kortárssegítő és ifjúsági vezetőképző tréningek, nyári táborok és tematikus hétvégék szervezésével, valamint a fejlődéssel, tanulással egybekötött önkéntesség támogatásával és népszerűsítésével valósítja meg. www.egyesek.hu Bátor Tábor Alapítvány, Budapest Beteg gyermekek segítését végzi tematikus táborokban, élményterápiával. Tevékenysége az önkéntesség és a társadalmi felelősségvállalás, szponzoráció területén is példaértékű. www.batortabor.hu

Közép-dunántúli régió Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület, Nagyvázsony A települési ifjúsági munkát teljes területén tudatosan, komplexen alkalmazó szervezet. Jó példát tud mutatni bármely más településnek, amely tudatosan akar foglalkozni a fiatalokkal. www.fekete-sereg.hu Élettér Közösség- és Településfejlesztő Egyesület, Komárom A közösség- és településfejlesztés módszerével az ország kistelepülésein is példás, tevékeny szerepet vállal. A gyermek- és ifjúsági központként működő „Magház” komoly hiányt pótol települési szinten és annak környékén: a szabadidő hasznos eltöltésén túl preventív szolgáltatásokat és mentális fejlesztést is képes biztosítani. www.eletteregyesulet.hu

T3/8


BOCS Alapítvány, Székesfehérvár A fiatalok globális nevelése, környezeti nevelése területén nemzetközi szinten is modellértékű tevékenységet végez – többek között tematikus táborok szervezésével, módszertani anyagok kidolgozásával. http://www.bocs.eu/

Nyugat-dunántúli régió Alternatív Diák Időtöltő Klub, Körmend A Körmendi Kulturális Központ keretein belül alakult meg, a fiatalok igényein alapuló programokat szervez, együttműködve más ifjúsági szervezetekkel, szolgáltatókkal. A klub létrehozása és működése az ifjúsági közösségfejlesztés jó példája lehet országszerte. http://www.ifjusag.kormend.hu/index.php?ugras=statikus&statoldal=891& nyelv=0&nyelv=0 Retro 73 Ifjúsági és Kulturális Közhasznú Egyesület, Zalaegerszeg Az önkéntesség, a nemzetközi programok és a szolgáltatásfejlesztés, hálózatépítés területén végez példamutató tevékenységet. http://www.ifjusagzala.hu/ http://www.retro73.org/ Ifjúsági Szövetség a Kisalföldi Régióért, Börcs Összefogja és koordinálja azoknak az egyesületeknek, társadalmi szervezeteknek a tevékenységét, amelyek Győr-Moson-Sopron megye területén vidékfejlesztési szakmai tevékenységgel, az ifjúsági közélettel, az ifjúsági munkanélküliséggel, kulturális és sportprogramok szervezésével és a népi hagyományok megőrzésével foglalkoznak. http://www.borcs.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=31 &Itemid=45 www.iszkiri.eu T3/9


Dél-dunántúli régió Polip Ifjúsági Egyesület, Szekszárd Az ifjúsági munka teljes területét átfogó, változatos módszertannal dolgozó, főként az ifjúsági szolgáltatásokban, nemzetközi ifjúsági programokban élen járó szervezet. http://www.polipifjusag.hu/ Az Emberség Erejével Alapítvány, Pécs Tevékenységének lényege a társadalmi befogadás erősítése elsősorban emberi jogi nevelésen keresztül. Mindezt példaértékű, változatos, kreatív módszerekkel, felkereső ifjúsági munkával, képzésekkel, nemzetközi projektekkel teszi. http://www.emberseg.hu/ Demokratikus Alsómocsoládi Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat, Alsómocsolád A hazai gyermek- és ifjúsági önkormányzati mozgalom egyik kiemelt szervezete, amelynek működése és tevékenysége (annak dokumentációja) példaként szolgált és szolgál. Nagy szerepe volt és van a hasonló szervezetek elterjedésében hazánkban. http://www.alsomocsolad.hu/index.php?module=news&action=list&fname= civil_szervezetek5#MIDDLE Compass Európai Ifjúsági Közösségért Egyesület, Kaposvár A fiatalok demokráciára nevelése, az interkulturális tanulás, számos fejlesztő program, az önkéntesség elterjesztése és ifjúsági szálláshely működtetése sorolható főbb tevékenységei közé. Mindezek menedzselését és eredményességét tekintve példaértékű a hazai ifjúsági munkában. http://compass-youth.org/

T3/10


Irodalom Vonatkozó jogszabályok: 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről (74. §. az alapítványok) 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról 1993. évi LXXIX. Törvény a közoktatásról (62., 63., 64. §.) 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról 1997. évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről 1997. évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről 2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról (77., 78., 79. §.) 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról (4. §.) Szakirodalom: Nagy Ádám (szerk.): Ifjúságügy, ifjúsági szakma, ifjúsági munka. Budapest, Palócvilág Alapítvány – Új Mandátum Könyvkiadó, 2008. Nagy Ádám (szerk.): Ifjúságsegítés – Probléma vagy lehetőség az ifjúság? UISZ Könyvek, Budapest-Szeged Belvedere-Palócvilág-ÚMK, 2007. Nagy Ádám (szerk.): Civil ifjúsági éves jelentés 2005. Új Ifjúsági Szemle 2006. tél (IV. évfolyam 4. szám) Nagy Ádám (szerk.): Civil éves jelentés 2006-2007. Civil Szemle 2008/1-2. Kárpáti Árpád: Civil ifjúsági tevékenységek, ifjúságszakmai struktúrák. Új Ifjúsági Szemle, 2008. nyár-ősz (VI. évfolyam 2-3. szám) Pavluska Valéria: A nonprofit szektor. Pécs, JPTE, FEEFI, 1999. Ifjúság2000, Ifjúság2004 és Ifjúság2008 gyorsjelentések: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16426 Magyar Cserkészszövetség honlapja: www.mcssz.hu Hogyan? Tovább! – Szervezetfejlesztés civileknek. (Kalmár Elvira, Kertész Tibor, Pontyos Tamás, Vágvölgyi Gusztáv, Bárdos Ferenc) Budapest, Ökotárs Alapítvány, 2005. T3/11


Üvegház 1., 2. ifjúsági mintaprojektek a dél-alföldi régióban. Szeged, Belvedere Alapítvány, 2006., 2008. Gyémántcsiszolók. (Az Észak-alföldi Regionális Ifjúsági Tanács támogatásával megvalósult programok 2000-2003) Debrecen, Hajdúsági Hallgatói Önkormányzatok Kulturális Egyesülete, 2005. Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat szakmai portálja: www.mobilitas.hu Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) Alapítvány portálja: www.nonprofit.hu Egyesület alapítása lépésről lépésre http://www.nonprofit.hu/utmutato/119.html Alapítvány alapítása lépésről lépésre http://www.nonprofit.hu/utmutato/118.html

T3/12

vagy nonprofit

Recommend Documents