Visszhang A Kosztolányi Dezsõ Általános Iskola hivatalos lapja 2013. május-június
Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derûs, nincs homlokán redõ, utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelynek arany taréja nõ s a fényes levegõbe villogó jeleket ír egy lustán hõsködõ gyémántos testû nagy szitakötõ. (Radnóti Miklós: Június)
A MACSKALEÁNY ÉS A KIRÁLYFI Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer Tündérországban a tündér király lánya. Gyönyörû lány volt, viszont undok, önzõ és kapzsi. Apja a tündérkirály egyszer megelégelte, és a szép lányt csúnya, bolhás, fekete macskává változtatta. Azt mondta, addig kell így élnie, amíg valaki el nem veszi macskaként feleségül. A lány macskaként kóborolt az országban , és megtanulta, hogy ha kedves és barátságos, akkor meg fogják kedvelni az emberek. Tündérország szomszédságában volt egy királyság. Ott élt egy királyfi, aki kedves volt, nagylelkû, igazságos. Szerette is a népe! De szegény csúnya volt, kopasz és púpos. Az egész birodalomban nem talált lányt, aki hozzá ment volna feleségül. A királyfi bánatában elment a varázsmezõre. Ahogy ott búslakodott, észrevette a macskalányt. A macska odabújt a királyfihoz, dorombolt neki. A királyfi megsimogatta, megcirógatta. - Te is egyedül kóborolsz, te szegény kiscica? Neked sincsen senkid? - kérdezte a macskától. A macska válaszul nyávogott egy nagyot. - Tudod mit, te macska? Gyere hozzám feleségül! - mondta a királyfi. Ahogy ezt kimondta, megtört a varázs, és a macskaleány visszaváltozott szépséges leánnyá. A királyfi megörült a gyönyörû menyasszonyának, és elmentek Tündérországba, hogy hatalmas lakodalmat csapjanak. A Tündérkirály úgy megörült a lányának, hogy örömében a csúnya királyfiból szép, daliás királyfit varázsolt. Megtartották a heted hét országra szóló lakodalma, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Írta: Bud Laura 3. b. (aki ezzel a mesével a Ferencvárosi Mûvelõdési Központ a Magyar Mese Napja alkalmából megrendezett meseíró versenyén második helyezést ért el.)
HOLDFÉNY Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, élt egyszer egy szépséges királylány, Liliána. Mindent megkaphatott, amit csak szeretett volna, de õt egyetlen dolog érdekelte: Holdfény. Õ egy hófehér paripa volt, arany sörénnyel. Holdfény ugyanazon az éjszakán született, mint a királylány. Együtt nõttek fel, és Liliána minden idejét Holdfénnyel töltötte. Vele osztotta meg minden örömét és bánatát. A király aggódott, hogy a lányának nincsenek ember barátai. Telt-múlt az idõ, Liliána a 21. születésnapjához közeledett, amikor is férjhez kellett volna mennie. De Liliánát egyik kérõje sem érdekelte, csak a lovával foglalkozott. A király most már nagyon szomorú volt, hogy a leánya egyáltalán nem akar férjhez menni, és még mindig csak a lovával foglalkozik. Liliána, mint minden nap, még a születésnapján is kilovagolt az erdõbe Holdfénnyel. Már lassan sötétedett, amikor a lány vissza akart fordulni, de a lova nem engedelmeskedett. Egy sûrû erdõbe jutottak, és a ló vágtázni kezdett. Addig vágtatott, míg egy tisztásra nem ért. Akkorra már besötétedett, és Liliána ámulva nézte, hogy mennyi csillag ragyog az égen. A tisztás holdfényben ragyogott, mikor meglátta a királyfit a ló hátán.
A lova ébenfekete volt, a sörénye ezüstösen csillogott. Amint a két fiatal megpillantotta egymást, mindkettõjük szíve nagyot dobbant. Elsõ látásra egymásba szerettek. A király örömében világra szóló lakodalmat tartott nekik a tisztáson, ahol elõször találkoztak. Liliána és a királyfi boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Írta: Gál Nikolett 3. b. (aki ezzel a mesével a Ferencvárosi Mûvelõdési Központ a Magyar Mese Napja alkalmából megrendezett meseíró versenyén különdíjat kapott)
KOSZTOLÁNYIS EMLÉKEIM Ki hitte volna? Hát ez az idõ is eljött! Pedig mintha még csak tegnap sétáltan volna be az iskola kapuján két kis copffal! Jövõ ilyen korra pedig már gimis leszek! Ó, mennyi csodás emlék jut eszembe! Az osztálykirándulások, osztályképek, farsangok! Felejthetetlen élmény volt Ausztria, a Dinópark, ahol nyulakat kergettünk több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel, és neveket találtunk ki, például, Pink Majom, Lyukas kéz. Másik erdei sulis emlék, mikor az egész banda hátraborult kanapéstul (2011.). Vagy, amikor nem volt nálam szobakulcs, ezért Zsombiék átmásztak hozzám az erkélyen, no de nem a hajamon, mint Rapunzel lovagja! A legviccesebb pillanatok egyike volt, amikor kikergettem Csabát a mezõre, s volt annyi esze, hogy lefeküdjön, így nem találtam meg. Késõbb kiderült, hogy elesett. A nagy kent-kupézások is megemlítendõk. Nem felejtem el azt sem, mikor békát fogtunk Adrival és megszólalt: - Csókold meg, hátha Drew Van Acker lesz belõle! De a nyolcadikos erdei suli mindent visz! Miközben a 12 kg- mos hangfalból (Dani taxit hívott, csak hogy lehozza) szólt a zene, bújócska- fogó-
cskáztunk az erdõben (pár róka is csatlakozott). És Sanyócával is találkoztunk, aki majdnem mindenkit meginterjúvolt. Bár kivertünk egy fogat, mégis sikeresnek mondhatók a baseballedzések. Mulatságos volt a 2013-as farsang elõtt felelsz vagy mersz angolul. Egy életre szóló emlék a Zöld Bajnokok kampány, a tábor, és a brüsszeli utam. Csodálatos volt! És ki ne hagyjam a ballagási nyakkendõválasztást! Mi, lányok rózsaszín nyakkendõt akartunk, erre a fiúk a pink (!) nyakkendõ mellett voksoltak! Nincs még egy ilyen elvetemült osztály! Persze, rossz dolgok is történtek. Szeretett igazgatónk, Gyõzõ bácsi elhunyt. Egyik barátom, Gergõ elment az iskolából. A fiúk majdnem kiverték a fogamat, és a szememet, de szerencsére két éles szemmel, és teljes fogsorral rendelkezem! Imádom még, amikor alufólia golyókkal dobálóznak, és célzó tehetségüknek hála, egy-kettõ mindig eltalál. De legalább sohasem unatkozom! Összegzésül nagyon jó volt ez az 5 év kisebb hullámvölgyekkel. Emlékekkel, barátokkal gazdagodva hagyom itt az iskolám, a Kosztolányi Dezsõ Általános Iskolát!
Heszterényi Réka 8. a.
KOSZTOLÁNYIS EMLÉKEIM Miért? Miért kell elballagni? Hisz annyi csodás, jó dolog történt velem itt! El is kezdem mesélni. 2005 szeptemberét írjuk. Rengeteg ember, és meleg van, és erre még rá is tesz egy lapáttal, hogy izzadok, izgulok. Egyszer csak csönd lesz, és elkezd beszélni egy magas bácsi. Kiderül, hogy õ az igazgató, Stöckert Gyõzõ. Hosszú, több mint félórás beszédét abbahagyja, és bevonulunk a tantermekbe, ahol megkapjuk a könyveinket Margit nénitõl és Ágica nénitõl. Elindul a tanulás a következõ hétfõn… és azt veszem észre, hogy tudom az ábécét! Jó sok idõ eltelt… már negyedikesek vagyunk. Errõl egybõl eszembe
is jut, hogy milyen jót játszottunk az udvaron az egyik szabadidõs órában. Ezt az egészet két ember találta ki: Zsombi, és én. A játékban fedõnevünk is volt: "Red", és "Green". Mi voltunk a felderítõk. Lelõttük a fiúkkal és Orsival az "összes ellenséget". De jó is volt… 2012-t írunk! Készülünk a nagy kirándulásra Ausztriába, a Dínó Parkba. Meg is érkezünk, és veszünk egy nagyon aranyos kis dinoszauruszos bögrét. Másnap néhányan elkezdünk nyulakat fogdosni. Nem kell sok idõ, mindenki kap nevet: Van köztünk "Lyukas kéz", "Ping", "Pong", és "Fürge párduc" is. Nagyon élvezzük. A dinoszaurusz szobrok között bujkálunk, és próbáljuk elkapni azokat a fránya nyulakat… Olyan gyorsak! Még akkor is nyulakat fogunk, mikor majdnem az egész osztály biciklizik… Sajnos haza kell menni! Már 2012 májusát írjuk. Indulunk Szántódra, az erdei iskolába. Meg is érkezünk. Második, harmadik nap horgászunk a srácokkal. Az osztállyal fürdünk is a 17°C-os Balatonban. Kirándulunk is sokat, nagyon jól érezzük magunkat. Egyik este, mikor "dézsából öntik az esõt", kimegyünk, és folytatjuk megunhatatlan hobbinkat, a horgászást. Csurom vizesen térünk vissza a szállodába… Zsombi sajnos le is betegszik. Sajnos ez az erdei iskola is elmegy. Nekem ez tetszett a legjobban az összes közül! Még hetedik osztályban van egy nagy és fontos esemény: A Mûvészeti Gála. Mi egy tehetségkutató mûsorral készülünk, a "Kis Csillag születik-kel". Én az egyik zsûritag vagyok. Nagyon izgul mindenki, de jól sikerül a mûsorszám, és nagyon tetszik a közönségnek. Már a nyolcadik osztályban körmölünk… Szörnyû érzés, hogy mindjárt itt az írásbeli felvételi. Sajnos el is jön. Izgulok nagyon, de miután már túl vagyok rajta, megkönnyebbülök. Kiderül, hogy hatvan pontot szereztem. De ezzel az idegességnek és a feszültségnek nincsen vége, mert már 2013 februárját írjuk, és jönnek a szóbelik. Az egyik iskolába február 25-én be is hívnak, és egy elbeszélgetés következik. 15:40-re vagyok kiírva, de már negyed négyre ott vagyok. Furcsa módon azonnal behívnak. A magyar része rendben megy, de mikor angolul kell beszélgetni, csak az eddigi nyaralásaimról
kérdeznek. Húsz-huszonöt perc alatt túl vagyok rajta, és jövök haza. Itthon pedig elkezdem írni ezt a fogalmazást… Persze itt most csak jó élményeket, emlékeket írtam le, de azért nem volt minden tökéletes. Például alsóban, míg be voltam fizetve ebédre, a menza katasztrófa volt. Egyszer, mikor csokis sütemény volt, elképesztõ módon cigaretta íze volt. Még rossz eseményként éltem meg, mikor iskola után az egyik baseballedzésen kiütöttem az egyik csapattársam fogát. Ezek a kosztolányis emlékeim.
Halasi Lajos 8. a.
BUDAPEST HÍDJAI
Budapest hídjai északról dél felé haladva
1. Megyeri híd, a "legifjabb" hidunk.
2. Az Újpesti vasúti híd, (a köznyelvben sokszor Északi összekötõ vasúti híd) Budapest egyik vasúti Duna-hídja, amely a Népsziget felett is átvezet.
3. Árpád híd, a leghosszabb hidunk.
4. Margit híd, összeköti a Margitszigetet a pesti és budai oldallal.
5. Széchenyi híd, közismert nevén Lánchíd, az elsõ hidunk.
6. Erzsébet híd, Ferenc József feleségérõl, Sziszirõl nevezték el.
7. Szabadság híd, régi nevén Ferenc József híd.
Történet: A Margit híd 1876. április 30-án történt átadása után a hídvámokból származó bevételek tovább növekedtek. Az 1885. évi XXI. törvénycikk alapján, amikor a hídvámokból befolyó éves bevétel meghaladta a 650 000 forintot, a többletet negyedik híd építésére kellett fordítani. A harmadik fõvárosi híd az Összekötõ vasúti híd volt. 1893-ban a XIV. törvénycikk végül további két híd, a Fõvám téri (a mai Szabadság híd) és az Eskü téri (a régi Erzsébet híd) hidak építését rendelte el. Közlekedés a hídon: A híd megnyitása után bõ másfél évvel, 1898. május 31-én indították el a Szabadság hídon keresztülvezetõ villamosjáratot, melyet a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) üzemeltetett. Az új, Dunát keresztezõ vonal végcélja a Széna tér (a mai Kálvin tér) volt, ahol csatlakozott a már korábban megépített zugligeti vonalhoz. Az
új vonalat három ütemben adták át, a végsõ kiépítést 1899. július 2án érték el. Még ugyanebben az évben, december 28-án átadták a mai Bartók Béla úton a Kelenföldi pályaudvarhoz vezetõ vonalat is.
Forgalom a két világháború között A hídon a vágányokat a hídpálya szélére építették, az üzem alsóvezetékes volt. A vonalat 1923-ban építették át felsõvezetékessé, ekkor helyeztek el vezetéktartó oszlopokat a fõtartón. Ugyanekkor a kocsi pálya burkolatát is teljesen átépítették. 1928. szeptember 24-étõl az egyesre számozott autóbusz közlekedése is elindult a hídon, amely az Andrássy út felõl a Gellért térig közlekedett. A vágányokat 1938-ban helyezték az úttest közepére, kialakítva a mai keresztmetszeti elrendezést. A híd villamosforgalma az elmúlt években tapasztalhatónál sûrûbb volt, a hidat a maiakon túl más viszonylatok is érintették.
8. Petõfi híd, a volt Horthy Miklós híd
A Petõfi híd (1937-tõl 1945-ig: Horthy Miklós híd) Budapest egyik Duna-hídja. Tervezése Álgyay Hubert Pál nevéhez fûzõdik. 1933-37 között építették. A pesti és budai körút déli szakaszainak villamos- és gépjármûforgalmát vezeti át a Duna felett. 1937. szeptember 12-én adták át a közönségnek. A II. világháborúban 1945. január 14-én felrobbantották. 195052 között építették újjá, és 1952. november 22-én nyitották meg a forgalom elõtt. Ekkor kapta Petõfi Sándor magyar költõ nevét. Hossza a feljárókkal együtt 514 m. Szélessége 25,6 m. A híd pesti oldalán a Boráros tér (a Nagykörút déli vége, a Csepeli HÉV végállomása), illetve a budai végén a Goldmann György tér (a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem épületei) találhatóak. A közelmúltban 1966-ban, 1968-1970 között, majd 19791980-ban, aztán a Lágymányosi híd átadása után 1996-ban újították fel. Érdekesség: a villamos pályája alatt (a hídpálya alatt) egy kézzel hajtható szerelõ kocsi lóg le. Errõl a kocsiról lehet ellenõrizni a híd teljes hosszában a villamosvágányok leerõsítõ csavarjainak az állapotát. A szerelõ kocsiba csak a két hídfõnél lehet beszállni.
9. Rákóczi híd, régi neve Lágymányosi híd, mert összeköti a Lágymányosi-lakótelepet a pesti Soroksári úttal
A megépítésére az Expo '96 néven megrendezendõ világkiállítás kapcsán került volna sor. 1992-ben kezdték el építeni, és 1995 októberében adták át a forgalomnak. A gyártást és a szerelést a Ganz Acélszerkezeti Vállalat végezte, az építési munkálatokat Gyõrfi István vezette. A híd a levegõbõl. Elõtérben a MüPa. Ez volt Budapest dunai közúti hídjai közül az elsõ, amelyik nem egy személyrõl, hanem földrajzi elhelyezkedésérõl kapta elnevezését. A Fõvárosi Közgyûlés az 1995-ös átadáskor a Szent László híd elnevezés ellenében választotta a Lágymányosi híd nevet. Késõbb felmerült javaslatként a Latinovits Zoltánról, Kossuthról, Szent Istvánról, Mátyás királyról való elnevezés, illetve a Béke hídja név is. A Fõvárosi Közgyûlés 2011. április 27-ei ülésén javasolta a Földrajzinév-bizottságnak, hogy a híd új neve "a jeles magyar történelmi családról" Rákóczi híd legyen. Ezt a bizottság 2011 augusztusában egyhangúan elfogadta. A lágymányosi egyetemi és informatikai negyed többi modern épületét a híd átadása utáni években építették fel. A hidat 2011 õszén újrafestették.
A hídon már a kezdetektõl fogva tervezték az 1-es villamos átvezetését, bár a helyet meghagyták a villamosvágányoknak a híd közepén, a vágányokat nem fektették le. A villamos ideiglenesnek tervezett végállomása a pesti hídfõhöz került, és napjainkban is ott található. A hídon átvezetõ, a Kelenföld pályaudvarig vezetõ vonalszakasz az 1-es villamos felújításával együtt fog megépülni, várhatóan 2014-re.
10. Déli összekötõ vasúti híd.
A helytörténeti cikkeket készítették: Bakonyi Zsolt, Sértz Bence, Sutka Gergõ, Szabó Roland (7. b) valamint Földesi Nagy Fanni, Lepsik Angelika, Sárközi Nóra, Somlyai Kármen (6. a)
al onn
za
hoz
az ér, c n i z! P lja? cso lõ e vet! n g a é öny par end a v naszk etet d o t a ics a p dik kö ó, m ide t í ya r o Han . háb l m e ura -F en, g I -
-M enn yib ek -M Eze erül egh ez r isz em És hû forin a ku tya s t a és é ? reg zt! M ges f ba. á gel re r vag ajta, y min dig hats z vis sza or ela dta jön . m
t?
jé
-M
i
t ér
m
ne
o
m
si
t
er
-M
k
já
t ga
a
g
vá
e if
en
zs
az
!
ze
es
Pis
tik
ét
as ulir ól f -É sm agg ely a ik a néni: tja a szo ked ms v isk zéd olá enc t árg ban -A y ? cse ad az ngõ .
TUDOD-E? Május Maia római istennõrõl, a termékenység istennõjérõl nevezték el e hónapot. Maiores, az idõsek hónapja. Régi magyar nevei: pünkösd hava, ötödhó, kettõsök hava, tavaszutó. A székely naptár szerint: ígéret hava. A XVIII. századi nyelvújítók a májust zöldönösnek keresztelték. Június Ezt a hónapot Jupiter feleségérõl, Juno római istenségrõl nevezték el. Iuniores, a fiatalok hónapja. Régi magyar nevei: nyárelõ hava, Szent Iván hava, kaszáló hó, hatodhó. A székely naptár szerint: napisten hava. A XVIII. századi nyelvújítók szerint a június termenes. Július E hónap régi római neve quintilis volt, mivel náluk az év márciussal kezdõdött, s így a július az ötödik (quintus) hónap volt. Késõbb, Krisztus elõtt 44-ben viszont a hónap nevét Marcus Antonius javaslatára megváltoztatták, hogy így állítsanak emléket Julius Caesarnak, aki e hónapban született. Régi magyar elnevezései: Szent Jakab hava, nyárhó, hetedhó. A székely naptár szerint: áldás hava. A XVIII. századi nyelvújítók szerint a júliust halászosnak kellelne mondani. Augusztus Régi neve a rómaiaknál sextilis volt, mert az esztendõ hatodik (sextus) hónapja volt. Új nevét Augustus Caesar római uralkodóról kapta. Augustus nem szeretett volna magának kevesebb napból álló hónapot, mint Julius Caesar, ezért választotta a július melletti harmincegy napos idõszakot. Régi magyar neve: Kisasszony hava. A székely naptár szerint augusztus az új kenyér hava. A XVIII. századi nyelvújítók szerint augusztus hévenes.
EGY KIS “ÉDESSÉG” TÖRTÉNELEM Gondoltad volna, hogy az édesség szeretete egyidõs az emberiséggel? Az õsemberek is fogyasztottak vadon termõ gyümölcsöket. Az ókorban már ismerték a mézet is. A római édességkészítõ rabszolgákat nagyon megbecsülték, néhányukat fel is szabadították. Magyarországon a cukrászmesterek elõdjei a mézeskalács készítõk voltak, akik fõleg Erdélyben és Felvidéken ûzték e mesterséget. A tatárjárás után, a sok betelepítés miatt új édesipari termékek jelentek meg. Ilyen volt a cukor, melyet a németalföldi lakosság honosított meg. A drazsét a gyógyszerkészítõk találták fel. Mátyás király felesége, Beatrix királyné pedig Itáliából hozatott finomabbnál finomabb édességeket. A XIX. században alakult ki hazánkban az igazi cukrászat. Híres cukrászaink egyike Gerbaud Emil honosította meg a csokoládés desszertet és a bonbont. Az elsõ cukrászdát Kugler Henrik alapította meg 1858-ban a Vörösmarty téren. Ma is ott áll Gerbaud néven, ugyanis Kugler Henrik, üzlettársára, Gerbaudra hagyta a cukrászdát. Sok híresség megfordult itt például: Erzsébet királyné, Deák Ferenc, Liszt Ferenc, Diana hercegnõ, Brad Pitt. Kugler nevéhez fûzõdik egyébként a fagylaltárusítás is. Más híres cukrászdák például a budai Várban található Ruszwurm, vagy a Magyar Örökség-díjas Auguszt.
Visszhang A Kosztolányi Dezsõ Általános Iskola hivatalos lapja Megjelenik évente egyszer
E számban közremûködtek: Bakonyi Zsolt, Bud Laura, Földesi Nagy Fanni, Gál Nikolett, Halasi Lajos, Heszterényi Réka, Kati néni, Lepsik Angelika, Sárközi Nóra, Sértz Bence, Somlyai Kármen, Sutka Gergõ, Szabó Roland,
Kisfalusi
Felelõs kiadó: Éva - Megbízott
igazgató
