V.Fejezet Tengeri utazás kezdete
74. Marseille..., Toulont a nyugati külvároson keresztül hagyjuk el amelyet du Las-nak neveznek. A prefektus emberei papírjainkat távozáskor is ellenőrizték , mert itt a tudta nélkül nem történhet semmi. Bár a rablóktól, hamiskártyásoktól s a csőcseléktől úgysem tudja a várost megvédeni, mert azok mindenütt ott vannak. Magunk mögött hagyva a du Las-i kaput a Le Beausset felé vezető úton haladtunk. Suhanó Shadows barátom inkább a lovaglást választja inkább és Vikivel sűrűn a kocsi mellett lovagolnak vagy egy kicsit előre vágtatnak. Fiatalok , nagyon jó nézni őket, sokszor elálmodozom azon kapom magam, hogy a jövőjükről gondolkodom. …,amint így merengek, még egy utolsó pillantást vetettünk a Pipady-csúcsban végződő félszigetre ahol a régi város egyre halványuló körvonalai látszanak. Látom Gyöngyimen is , hogy gondolatai az újvilágban járnak ,- a wingwam előtt szaladgáló „kis Szellőcskékre” ahogy ő nevezi. :))))) Az álmodozásból a hangja ránt vissza a jelenbe,- mond kedvesem látod azt amit én ? …..,- kérdem mi lenne az ? Nos a két fiatal közt kialakuló harmóniát....,- igen azt látom , nem kerülte el a figyelmem s nagyon örülnék neki, mert oly összeillő pár. Az utunk egyenesen, már a kanyarokat kivéve megszakítás nélkül tesszük meg , mert Marseille összesen huszonnyolc mérföldnyire van Toulontól. Most hagytuk magunk mögött Roquefort-la-Bédoule takaros házacskáit ez is, mint a többi jellegzetes mediterrán helység a maga déli bájával. A lankákon szőlő teraszok s úgy nézem a szüret vége felé járnak már erre is. A következő falu Carnoux. A falu határában a lankákon a szőlőkben látunk embereket itt még tart a szüret. Szorgos emberek szedik puttonyokba a termést s hordják a szekerekre helyezett nagy edényekbe. Nagyon kedvesek integetésünkre vissza integetnek. A távolból halkan hallatszik a szüretelés közben szokásos dal. „ tőkék édes kincse puttonyba gyűjtve présházban sajtolva leve hordóban tartva édes mustból borrá válik ember örömét szolgálni...,” A látóhatáron feltűntek amúgy teljesen sík vidékből a két kiemelkedő hegyecske a Carpaiagne és a Gardiole. A város régi feniciai telep volt a görög fokiszbeliek gyarmatot alapítottak és a gyarmatukat Massalietainak nevezték el. Innen alakult ki az idők folyamán a Marseille név. Most a Bouches-du Rhone francia département fővárosa, Franciaország legnagyobb kikötője. Az ország forgalma a földközi tenger , ázsiai kikötőkkel és a francia gyarmatokkal Marseillen megy keresztül. A városba kelet felől érkezünk a Rue Cannebiere utcán amely ellentétben a sok hasonló utcával egyenes részben fákkal beültetve. Inkább jellemző a kanyargós szűk utca a városra. A kikötő mellett haladunk el itt már kóstolót kapunk a zsongó élettől ami itt ránk vár az indulásig. Port Vieux kb. másfél mérföld hosszú kikötő, amely teli hajóval. A Messageries Maritimes és a Fraissinet társaság hajói számára amelyeknek egyik
kisvállalkozása volt a mi „ Horgonyt Fel „ társaság. Reggel a hajózási prefektúrán megtudakoljuk, hogy a hajónk a Qeen Lady Sellő beérkezett-e és ha igen mikor és melyik kikötő részbe, mert van itt bőven. Az egyik érkezik másik indul a harmadikat rakodják. Úgyhogy egy számunkra eddig ismeretlen világba csöppentünk. A Toulonihoz képest ez egy hajóváros. A főútról a Boulevard des Dams felé fordulva az eddig látott fogadókhoz képest valamelyest barátságosabb látvány tárult elénk. Kocsinkat egy görögös stílusú fogadó előtt álltunk meg La Massalietta ami a régi időkre emlékeztetett. Belépve a helységbe elég vegyes közönséget találtunk, de legalább tiszta volt. Egy ódon falépcső vezetett fel a galériára amely egyben az irodai rész is volt. Innen lehet majd a szobákat megközelíteni. Az irodában találtuk a tulajt aki Horog Bele Jim néven mutatkozott be és biztosított bennünket a maximális kiszolgálásról, ahogy megtudta pláne melyik hajózási társasággal utazunk tovább. A kinézete híven tükrözte a nevét, mert kiszolgált kalóz lehetett. A szoba kulcsait felvéve mindenki elfoglalta a helyét a poggyász felhordására meg volt bőven vállalkozó az ívóból. Abban maradtunk, hogy holnap mi ketten fiuk megyünk el a kikötőbe megérdeklődni, hogy befutott-e a hajónk. Van még idő , hogy megjöjjön , mert még csak Brumaire 12 van.
folyt. köv. Marseille...., kikötő és elindulás
75. Marseille Joliette kikötő dokk...., Reggel Suhanó barátommal elindultunk a megjelölt kikötői dokk felé. A kanyargós utcákon még jó, hogy a lányok nincsenek velünk annyi kétes alakkal találkoztunk, hogy az eddigi utazásunk alatt összesen nem. A dokk bejáratánál egy magas ódon épület adott helyet a prefektusi irodáknak. Az egyik ajtajára volt kiírva a mi hajózási társaságunk neve. Ide tértünk be, hogy megtudjuk hajónk várható érkezését. Az alkalmazott közölte velünk, hogy a földközi tengeren van értesülései szerint a keletről érkező Queen Lady Sellő és az időjárási viszonyok sem gátolja, hogy időben kikössön Marseille Joliette dokkjában. Most már ráértünk egy kicsit bámészkodóbban vissza indulni a szálláshelyünkre és szemügyre venni az utcákat és épületeit. Nos ez a város a világ minden nációjának helyet ad. Akad itt sárga, néger , kínai, arab s felsorolásomnak nem lenne vége. A szűk kis sikátorokban a kocsmákból kitántorgó részeg matrózokat és kikötői munkásokat kellett kerülgetnünk. Úgy döntöttünk, hogy a lányokat csak ha a beszállás lesz akkor és csak ha muszáj akkor hozzuk erre. Horog Bele Jim úrral ami egy kicsit túlzás, de legyen így szólítva..., megbeszéljük, hogy kulturáltan hogyan töltsük el az időnket. Visszaérve a fogadóba már nagyon idegesen vártak a lányok bennünket. Jaj, hogy Gyöngyim mily aggódva ugrott a nyakamba..., - nos Szellőcském mit végeztetek? kérdi...., elmondtam, hogy Súhanó barátommal mit láttunk és mit intéztünk a hajózási irodán, boldogok voltak. Megbeszéltük, hogy megtervezzük a szabadidőnk eltöltését , minél változatosabb legyen, mert azért látnivaló akad s ha lehet a kikötő kemény magját kerüljük. Elhatároztuk, hogy Gyöngyim állapotára való tekintettel csak kisebb kiruccanásokat teszünk. A kikötő bejáratának északi oldalán van a Fort St. Jean vele szemben a Fort Nicolas azután a citadella és néhány ágyúüteg. Úgyhogy van mit nézni. Azután ott lesz a sétahelyek közül a legkiválóbb a hosszú Prado , amely a Place Castellaneotól a tengerhez vezet és a parton a Chemin de la Corniche. A kikötőből jól látni szemben fekszik néhány kis sziget ; Pomegue, Ratonneau és a híres If, a Chateau dálffel amely börtönül szolgál. A kulturális látnivalók élén az Académie des sciences lettres et arts ,amelyet 1726 ban alapítottak 28 docenssel. Lesz mit beosztanunk mert ezt mind gyalog kell bejárni sajnos. Itt nem divat még a kocsizás egyébként meg a megbízhatóság sem áll a magaslaton a már ismert dolog miatt. A világ minden részéről összesereglett emberek , egy aranytallérért úgy eltüntetnek, hogy soha nem találnak ránk. Emiatt is van, hogy templomai még elég szegényesek, mert ezek az emberek a kocsmai bibliát forgatják , de azt lelkiismeretesen. Így teltek csendesen napjaink várva a hajónk megérkezését. Horog Bele Jim megígérte, hogy ahogy beér a hajónk azonnal tudomásunk lesz róla és a kapitánya régi cimborája. Egyik nap sétánk során lejutottunk a kikötőbe a Joilette dokk részén. Amit ott láttunk , szemünk szánk tátva. Annyi árú felhalmozva ki-be rakodásra , raktárba szállításra várva, ez szédítő mennyiség. Az emberek a vékony pallókon, mint a kötéltáncos a hátukon a
nagy terhekkel csak úgy cikáztak. Amelyik lazsált annak odacsördített a munkavezető. A durva szavak szitkok csak úgy röpködtek , jónak láttam tovább állni. Ma este egyébként is időszerű volt beszámolót küldenem még az elutazás előtt a Winer Cejtung társasági rovatába, mert eléggé lemaradtam. S ki tudja mikor tudok hajóval átküldeni híreket. Mai napom zárom, mert párom pihenni szeretne s a fiataloknak is programjuk van. Holnap találkozunk. folyt. köv. A Queen Lady Sellő megérkezése....,
Amelyik lazsált annak odacsördített a munkavezető…
76. Queen Lady Sellő befutott a dokkba...., Végre eljött a várva várt nap. A fogadós futárja hozta a hírt a hajónk szerencsésen megérkezett és kikötött, minden baj nélkül megúszta az utat, ami azért nagyon jó, mert a szükséges átalakítás után útnak indulhatunk. Mert , mint már említettem ez egy áruszállító hajó lévén nincs személyszállításra berendezkedve, de átalakítható. Keleti fűszereket és selymet, no meg amit csak keletről érdemes kis befektetéssel , de annál nagyobb haszonnal eladni itt az úrhatnám polgároknak. A szegény csak adóban fizeti meg a luxust , de nem élvezi. Délutánra terveztük, hogy mindannyian séta gyanánt megnézzük a következő heteink szállását és egyben az újvilágba átsegítő hajónk küllemét s ha nem lesz fáradt a kapitány és mogorva beszélünk is vele. Az ebédnél mindenki fel volt dobva az asztalnál, csak erről folyt a társalgás, ami nem is oly meglepő az adott helyzetben. El is határoztuk, hogy mint tegnap tettük a Pradon végigsétálva lemegyünk a Jolietta kikötő-részbe. Azért, hogy zavartalan ne legyen a napunk a szomszédos kocsmában a „ Térj be vagy térj ki „ úri közönsége , mint az ablakból láttuk épp egymás anatómiai vizsgálatát végezte sajátságos módon ; sterilizálását kétségbe vonható bicskával. A vegyes nyelvezetű hangzavarból ítélve egy bizonyos szolgáltatásból élő nőszemély „becsülete” s némi rum mennyiségének hovatartozása volt a kést beléd testgyakorlat kiváltó oka. Remélem a hölgy nem kerül elő addig míg mi el nem megyünk sétálni, hogy ne kelljen erről a nemről alkotott szép képemet dugásba dönteni..., hol jár az eszem dugába dönteni. Nos nagy ívben kikerültük a társaságot ahol a muslincák is oly részegek voltak, hogy disznó nótákat zümmögtek felettük. Mentünk a Prado sétálón le a kikötőbe. Útközben volt egy két kávézó amelyet zárt bicskával meg lehetett látogatni s kis utcai terasz is tartozott az egyikhez a „Lé Döpö dé Püpü „ itt leültünk s egy kis cingár felszolgáló jött a rendelést felvenni. Kértünk tőle valamiféle menülapot, mert Gyöngyim kívánós lévén szeretett volna süteményt is enni , erre rámutatott a köténykéjére , mert azon tényleg rajta volt a teljes repertoár. Mindenesetre a kávéjuk és a süteményük minőségére és ízletességére nem lehetett panasz. A lókötő felszolgáló a lányoknak a „ matróz-büszkeséget” ajánlotta, mint süteményt, mi Suhanó barátommal csak kévét kértünk. Nos a lányok igazán belepirultak mikor kihozta ez a disznó a sütit; nos gondolhatjátok mire hasonlított. Először köpni nyelni nem tudtunk, de aztán feloldódott a társaság és jót nevettünk a tréfán. A két lány haladt előttünk karonfogva egymást s mi hátul Suhanóval , láttuk, hogy élénken tárgyalják a dolgot, de úgy tettünk, mint aki mit sem vesz észre. Leérve a dokkhoz, kissé északi irányban nem messze megláttuk hajónkat. Első látásra egy kis törékeny hajó benyomását keltette. Közelebb érve derült ki, hogy ez a Caravella tipusú hajó amit többnyire a part-menti kereskedelemre használnak, ez annak egy fejlesztett változata amely már mélyebb merülésű úgynevezett nao caracco tipusú. Ezen már a fővitorlák mellett alkalmazták a kereszt-vitorlákat amely megbízhatóbbá és manőverezhetőbbé tette a hajót. A hajó-hídon láttuk a kapitányt aki elég érdes és kemény olykor trágár szavakkal irányította a legénységet a kirakodásban. A rakparton megállva jeleztünk neki s utasította az embereit, hogy adjanak utat nekünk a fedélzetre jutásra. Kölcsönös bemutatkozásunkkor tudtuk meg leendő kapitányunk nevét aki Kopogós Ventöse névre hallgatott. El is mosolyogtam
magam, mert a Kopogós az egyértelmű volt a falába miatt, de a Ventöse az szelest is jelenthet. Úgyhogy félig-meddig névrokon, de ezt nem kell neki tudni. A mord külső azért egy udvarias de kemény embert takart. Gondolom lesz időnk megismerni az úton , mert az nem egy-két hetes lesz. Lekísért bennünket a fedélközbe ahol a legénységnek van a szálláshelye s megmutatta, hogyan lesz átalakítva és rendbe rakva, hogy emberi kinézete legyen. A legénységet az árú helyére helyezi át a jelenlegi funkció miatt. Mert , mint már említettem ezek a hajók személy szállításra nincsenek berendezve. Kell neki egy normális hajószakácsot is felvenni, mert mint mondta a Jó Isten mentette meg az egyik ételkülönlegessége tálalása után , hogy nem vetették a tengerbe. Biztosított bennünket afelől, hogy a menetrendi indulást tudja tartani s az előkészületek minimális időt talán még egy hetet sem vesznek igénybe, mert neki is érdeke, hogy a zord idő előtt elinduljunk s viharoktól mentes időben hajózzunk. Az indulást 1776. frimaire 21-22. napjára tervezte. ( nov. 21-22 ) ez ha jól emlékszem Vendredi ( péntekre) esik. Megnyugodva sétáltunk vissza s mindannyian szövögethettük terveinket s álmainkat a jövőre vonatkozólag. folyt. köv. Behajózás..., búcsú az Ó világtól...,
Qeen Lady Sellő
77. Behajózás..., búcsú a kontinenstől Napjaink nem múltak tétlenségben, mert az út ami előtt álltunk talán mindannyiunkban most tudatosult, hogy nem kevés veszéllyel jár. Nem csupán eszközökkel hanem lelkileg is felkészülten erősen kel útra kelni. Jó pénzért, csengő aranyért minden megvehető itt a kikötőben. Tengeri felszerelések boltjában minden kacatot ránk akart beszélni Gyantás Rajmund a tulaj, de a végén sikerült meggyőzni, hogy nem madarak vagyunk. Sikerült az útra kellő felszerelést vásárolni, a vízhatlan köpenyekre és meleg holmikra gondoltunk elsődlegesen. Másod , de nem utolsó sorban nagy gondot kell fordítanunk a gyógy-főzeteinkre. Az úton előforduló tengeri betegségre is kell gondolnunk, s nem rossz ötletet adott a felszereléseket áruló boltos, hogy fehér-rumot vigyünk magunkkal, mert az minden nyavajára jó, de legfőképp a hajó dülöngélését kiegyenlíteni. Mert , mint kiderült a matrózok nem azért isszák, mert részegesek, egy frászt..., azért, hogy egyenesen menjenek a hajón. A hajózási prefektuson minden hivatalos papírmunkát elintéztünk így nem volt akadálya a behajózásnak. A fogadó emberei péntek reggel, ahogy ez el volt tervezve kocsikra tették a poggyászunkat amik a legszükségesebbekből álltak. Itt már fölösleges cicomának helye nem volt. Az úri ruhatárat a rakodók kapták meg akik ezért egy kellemes estét eltölthetnek a kikötő valamelyik „ Bájak Háza” szerű intézményben. Ahol ha az elfogyasztott rumtól nem zuhan le idő előtt a székről még valamit lát, ha nem pechje van. Bár a rumtól csak másnapos lehet, de az illető hölgytől más emléket is kaphat. Hajónkra a Queen Lady Sellőre alig ismertünk rá. Ki lett rendesen suvickolva. Minden ragyogott s a kapitány fogadott bennünket a hídon s bemutatott a fedélzetmesternek aki a jobb keze volt. Utunk során legtöbbet vele fogunk kapcsolatot tartani. Lapátkezű Egon , mert így hívták – lekísért bennünket a fedélközbe ahol a szobák voltak kialakítva. A két egymás melletti a mienk, tőlünk jobbra egy valamiféle helység mellett a kapitányé. Mint kiderült a kedvünkért egy közös ebédlő volt s a kapitánnyal és a fedélzetmesterrel itt étkezünk. Úgy lett megoldva, hogy mozgásterünk a legénységet ne akadályozza illetve , mint mondta a kapitány a női nem ne irritálja a legénységet a hosszú hajóút alatt. Erre én is gondoltam és javasoltam Vikinek, hogy megelőzendő a baj ha mutatkozik akkor egy kis párnát helyezzen a ruhája alá, azt a látszatot keltve, hogy ő más állapotban van. Az én Gyöngyimen erősen látszott így neki nem kellett csalni. Csak jól tűrje az utat. Kellemesen elhelyezkedtünk mikor egy érdekes rángás ment végig a hajon. Mindannyian a fedélzetre siettünk s láttuk, meg hallottuk a pattogó parancsszavakat. A rángás a horgony felhúzásától eredt, mert a köteleket is eloldották a cölöpökről s a hajó szabaddá vált. A vitorlák csak félárbocra voltak engedve, hogy a manőverezés biztonságos legyen. A parton egy csapat ember gyűlt össze , de ahogy elnéztem nem minekünk integettek és a szavaik sem a neo-rokokó stílus jegyeit viselték magunkon, mint megtudtuk általában a hitelezők akik későn ébrednek és adósaik már kihajóznak s bottal üthetik a vizet utánuk. S hogy behajtsák rajtuk az adósságot az „oly ritka , mint a hintaló szar.” Elérzékenyülten búcsút intettünk a vén kontinensnek és a jövőbe kellett most már tekintenünk. Marseille- ből a Giblaltári szoroson át Barcelona érintésével Cadízban még megállunk és utána a Cadizi öblön keresztül nekivágunk az Atlanti Óceánnak. Hajónk nem távolodott messze a parttól így gyönyörködhettünk a földközi tenger gyönyörű eme vidékében , amelyet még ilyen perspektívából nem láttunk.
A hajókorlátnak támaszkodva szemléltük a partot mígnem étkezésre jelzett a hajó-harang. Ezt is meg kell szokni, hogy minden eseménynek van egy bizonyos jele, amelyből nem mind vonatkozik ránk, legtöbbje a legénységnek szól. Egy kissé még bizonytalan lépésekkel s mozdulatokkal mentünk le az étkezőbe. Belépve a helységbe a kis kerek hajóablaknál állva már várt a kapitány bennünket és hellyel kínált. A terített asztal mellett köszöntött hivatalosan a fedélzeten bennünket és elmondta, hogy mindenről időben értesít a fedélzetmesteren keresztül bennünket, de saját érdekünkben tartsuk be a szabályokat. Kellemes hangulatban telt az étkezés s kellemes csalódásban volt részünk, mert a zord külső egy művelt embert takart, csak ezt a legénység nem láthatta, mert akkor a fegyelem fellazul és annak beláthatatlan következményei lehetnek. Az étkezéseknél biztosan találkozunk hacsak nincs rendkívüli esemény. A kellemes szélben ringatódzó hajóval haladtunk az újvilág felé s Gyöngyim , Suhanó, és Viki csak ábrándozni tud , mert nincs olyan tapasztalata , hogy mi vár rá a nagy vízen túl. Legelőször is a családjuk. Az értük remegő szülők akik oly rég látták őket. Viki nem is tudja, hogy ereiben neki is indián vér folyik s nem is akármilyen , mert ő is mohikán. majd apródonként elmondom nekik , hogy kinek ki az őse. A titkos feljegyzésem az úton előveszem és lesz rá időnk, hogy elmeséljem. A hajóról az utolsó Postfacht galambom a Cadízi öbölben engedem útjára a Winer Cejtunghoz s legközelebb ha odaértünk a kapitánnyal küldök vissza leveles beszámolót. Kíváncsi leszek milyen hatással lesznek társaimra a giblaltári majmok amelyek a sziklákon ugrálnak. No ne siessünk előre majd mindent sorjában, most már sok időnk lesz. folyt. köv. Hajóút...,
A Kisuvickolt Queen Lady Sellő
78. Hajóút kezdete..., Most, hogy vége a rohanásnak a biztonság és a kényelem a fontos, már amit ebben a helyzetben meg lehet adni. Ezek a hajók , mint tudjuk áruszállítók voltak elsősorban. Most a legénységnek sem kell annyit dolgozni csak kifejezetten a hajó biztonságos működtetésében kell kivenni részüket. Árú szállításra majd visszaúton kerül sor. Nem állom meg, hogy a legénységről, már amennyit látunk belőlük, ne írjak. A kis ördög ki is lyukasztotta volna az oldalam. Az összetételből csak úgy ránézésre kétszáz év gályarabság s akkor enyhe voltam. Most értettem meg igazán miért volt az a lelkes integetés a kikötőben, ha szerencséjük van és visszatérnek Marseille valamelyik becsületvesztőjébe és nem ismernek rájuk megússzák a bicskázást. Amint látom a kapitány nagy gondot helyez az egyéni higéniájukra, mert ahogy tudom nem sokat szoktak magukkal törődni. A másik nagy dolog, hogy kalózoktól nem kell tartani, mert valamikor a kapitány is művelte ezt a pályát nem kis eredménnyel s tiszteletet vívott ki magának. Most, hogy még nem vagyunk a nyílt óceánon több idő kínálkozik a közös étkezésen kívül is a beszélgetésre a kapitánnyal aki külön élvezi, hogy tátott szájjal hallgatjuk kalandos történeteit. Látszik, hogy imponál neki ahogy csüggünk rajta. Elmesélte a hajó nem mindig viselte a Qeen Lady Sellő nevet ez már az átkeresztelés utáni, mert a hajót eléggé ismerte a spanyol flotta és ideje volt váltani ha nem akart valamelyik inkvizítor kezére vagy tengerfenékre jutni. A világért sem árulta el a régi nevét a hajónak , még ez is nagy szó volt amit elmondott. A legénysége is elég sűrűn cserélődött, egyedül a fedélzetmester Lapátkezű Egon a régi. A tengeri ütközetekben sokan meghaltak, vagy olyan sérülést szenvedtek, hogy valamelyik kikötőben nyugdíjba vonultak. Ő is az egyik lábát térdtől elveszíttette az egyik nagy tengeri csatában, mikor két spanyol hajót is kifosztottak és a hajót tengerfenékre küldték. Azóta hívják Kopogósnak a másik nevét meg a kedvenc ételének a hatásáról kapta, mert a Ventöse szelest jelent. Valósággal repült így az idő, s észre sem vettük , hogy már európa kapujában a „ Giblaltár utcában „vagyunk. Ahogy áthaladtunk szabad szemmel lehetett látni a játékos majmokat ahogy a sziklákon ugráltak, játszottak. A kapitányra semmi panaszunk nem lehetett ,mert figyelembe vette minden kérésünk, már amit teljesíteni lehetett. Úgy határozott, hogy az utolsó állomásunk Cadíz legyen mielőtt elhagyjuk a szárazföld közelségét, és itt egy kis városnézést beiktatva és a kontinensből egy szippantásnyit. A kikötő fölött egy hatalmas erődítmény húzódik , amelynek lövegtornyából ha hajó érkezik leadnak egy jelző lövést, hogy a helyőrség felkészülhessen ha esetleg támadás veszélye állna fenn. A szigorúság így nem tette lehetővé a kikötő megtekintését, csak a legszükségesebbeket vette fel a hajó és a kikötői járőr ellenőrzése után folytatni kellett az utat. Ami nem is volt baj , mint a kapitány mondta, mert kedvező légáramlatot kaptunk el , amely ebben az évszakban igen ritka. Most már ki kell találnunk valami időtöltést , mert csak a nagy vizet fogjuk látni magunk körül. Ez a szélfajta a „solano”, amely elvileg déli meleg szél, de örömünk igen rövid volt, mert ahogy a part nyújtotta védelmet elhagytuk, az uralkodó széljárás vette át a helyét „ gallego „ északi hideg. Úgyhogy ha egészségügyi sétára a fedélzetre merészkedtünk vastagon kellett öltözni , ráadásul minden kis rést megtalált. Ha csak nem volt muszáj a kabint nagyon hosszú időre nem hagytuk el. Vagy a mi kabinunkban
vagy a fiatalok kabinjában jöttünk össze és beszélgetéssel és Gyöngyim javaslatára szellemi játékot kezdtünk el játszani. Nagyon élvezetes volt, mert jócskán megmozgatta az agyat és az idő is jobban telt s beadott zálogok ; amit a rossz válaszért kellett beadni, majd a játék végén valami szellemes dologgal lehet kiváltani. Ezt majd közösen találjuk ki. Jó szelet kaptunk el ,mert hajónk egy kissé megdőlve dagadó vitorlákkal hasította a nem valami barátságos tengert. Reméljük csak a szokványos hullámzás lesz ettől a széltől nem pedig vihar. Így is kellett egy kis gyógy-főzetet innom , mert egy pár csinos rókabőrt dobtam a halaknak nehogy megfázzanak. Láttam , hogy a többiek is küszködnek eme alattomos tengeri betegséggel. Gyöngyimet az Ő állapotában nagyon féltettem nehogy a kicsinek baja essék. Utazásunk második napján már nem bírtam a társasággal, már itt a fiatalokat gondolom. Mivel voltam olyan könnyelmű és megígértem az eredeti nevüket és származásukat elmesélem. Nos történt, hogy oly zord idő volt kinn ha akartunk volna se sétálhattunk volna, - mondja nekem Viki, te Szellő azt ígérted elmeséled a titkunkat, hát itt az alkalom. Megzsaroltak , mert a játéknál elég sok tárgyam volt zálogban így ha ki akartam váltani akkor beszélnem kellett. Akkor mondom,- csüccs mindenki és kezdem ; először is a hölgyek előnyben , Viki aki azt gondolja magáról, Scarborough grófnő nem más, mint indián ősök leszármazottja aki szintén európában tanult. Nagyapja Ravasz Róka nagy harcos , nagyanyja Fürge Szarvas és innen az anyja neve Fürge Csiga ( Csillagszem ) Fürge Csigát feleségül vette a delevár törzsfőnök fia és így született tőlük..., Viki azaz rendes nevén Csábos Csápos ,- nos lett is ámulás. Most már Shadows gróf is kíváncsi lett. Ő is indián ősökkel rendelkezik, nagyapja a navajó nemzetségből való nagy harcos Üvöltő Bölénybőr, nagy anyja Rövid Szivárvány akiktől született apja Villám Fény aki oly gyors volt , mint a neve , az ellenség csak egy rövidke pillanatra látta s lecsapott. Édesanyja a szépséges Letépett Virág akik házasságából született. Az apja gyorsaságára utalva nevezték el Suhanó Árnyéknak. Mindenki egymás szavába vágva, - kérdezte honnan tudom mindezt. Mondom...,- nem hiába jártam a prérit s gyűjtöttem az adatokat. S legnagyobb boldogságomra sikerült megakadályozni, hogy egy szélhámos karjaiban kössön ki Viki. Aki azóta lehet valamelyik tömlöcben találgatja, hogy most király vagy herceg. Elég baj az őneki. Inkább maradt volna a cigányoknál s nem lenne baja. Nos a sok információval mindenki nyugovóra térhet s majd holnap találkozunk a reggelinél.
folyt. köv. A háborgó óceánon...,
Üvöltő Bölénybőr és Rövid Szivárvány
79. A háborgó óceánon..., Legjobban tettük, hogy a kabinunkban maradtunk a reggeli után, mert az erős északi szél metszően fújt s azt hiszem az orrunkat sem dugjuk ki. Kapitányunk ma is elsütött egy pár történetet a tengeren töltött éveiből a reggelinél. Egész idő alatt míg ettünk éreztem, hogy azzal a közléssel amivel nyugovóra tértünk a csapat nem lesz elégedett s kíváncsian vár egy s más dolgot ezzel kapcsolatban. Nem sokat tévedtem, mert ahogy a kabinba értünk egyből kezdte Viki azaz mostantól Csábos Csápos, hogyan is volt az ő gyerekkora és én honnan tudok ennyi mindent,záporoztak a kérdések. - bár életkorom nem utal rá, de sokfelé jártam, már egész fiatalon s majd minden törzzsel találkoztam és feljegyeztem az érdekes történeteiket,- már amit el lehetett mondani, mert volt amit letitkosítottak több száz évre. Szerencsémre Harmatgyönggyel az kis Gyöngyimmel már eddig is mindent megbeszéltünk
és Ő ismerte családfáját, amire méltán büszke is lehet, mert egyrészről hercegi, - másrészről törzsfőnöki vér csorog ereiben. Csábos Csápos ( Viki) szépségét anyjától Csillagszemtől ( Fürge Csiga ) büszke tartását apjától a delevár származású Deli Bikától örökölte. Apai ágon a mohikánok történelmének egyik legkiválóbb harcosa volt őse. Ravasz Róka méltán kapta a nevét, mert úgy vadászaton vagy harcban az eszén túljárni képtelenség volt. Amúgy egy bölcs és jószándékú ember volt. Mesélték az öregek a tűznél, hogy történt egyszer még régen, hogy az írottkezüekkel ( tetkósok) még a béke kötés előtt vívott egyik csatában úgy megbolondította őket, hogy azt sem tudták merre vannak. Történt ugyanis, hogy a támadást várva az ellenfél meglapult egy kisebb ligetben. Ravasz Róka meg a mohikánokat csendben a hátuk mögé vezette, és a liget szélén tábort vertek, s vártak. Az írottkezűek azt hitték megfutamodott az ellenség így megunva a várakozást hazaindultak. Csak akkor volt a nagy meglepetés mikor szembe találták magukat az őket váró mohikánokkal. A csata kimenetele nem is volt vitás azt hiszem egyértelmű volt. Ezt a szégyent követően követően kölcsönös megállapodás után békét kötött a két nemzettség. Ez csak egy epizód a sok közül. Csápos láttam nagyon elgondolkozott, - no mondom bökd ki mi nyomja a lelked ? Azon gondolkodom ,- mondja – a szüleim vajon élnek-e még ? Biztosítottam felőle, de a nagyapját már a nagyanyjával együtt elkísérték utolsó útjukra indián szokás szerint a Nagy Szellem elé. Ez úgy történik, hogy minden törzsnek- nemzettségnek van egy felszentelt „szellemdombja” ahol egy emelvényen diszes ruhában és kedvenc eszközeivel felravatalozzák s tűz által küldik a másik világba. Ez mindenki számára szent és sérthetetlen hely. Suhanó Árnyon láttam, hogy most ő vár választ eredetére. Egy kis időt kértem, hogy összeszedjem gondolataim no meg át kellett mennem a kabinunkba , hogy hozzak Harmatgyöngynek gyógyitalt, mert a hajó erős himbálódzása hatással volt rá s a kicsire. Visszatérve kitöltöttem a gyógyitalt kedvesemnek,- megvártam , hogy megigya és a hatását lássam. - mondta Esti Szél folytathatod az elbeszélést, mert jobban vagyok és legalább leköti a figyelmem. -Akkor hát nem várakoztatom Suhanó barátom. A Suhanó família az apacsok nemzetségének törzsfőnöki vérvonala. Ameddig én vissza tudok menni az neki is a nagyapja Üvöltő Bölénybőr, aki humorosnak tűnő nevét egy cseléről kapta. Történt ugyanis, hogy egy nagy bölény csordát sehogy sem tudtak befogni, hogy téli élelmük és takarójuk ,sátorborításuk meglegyen. Üvöltő bölénybőrbe bújva csalta maga után a csordát és a felállított csapdába csalta a csordából amennyi csak az elkerített részbe fért. Eszes és bátor férfiú volt. Édesanyja a navajó törzsfőnök egyetlen lánya volt aki oly szépséggel volt megáldva, hogy azért kapta a Rövid Szivárvány nevet. Az Ő házasságukból született apja, mint említettem már. Villám Fény és Letépett Virág voltak szülei. Az ő apja nevét, mint minden harcos valamely cselekedetéről kapta amely jellemző volt rá. - történt egyszer, kezdtem bele, hogy élelem már nagyon fogytán volt, mert a napok óta tartó kegyetlen időjárás lehetetlenné tette a vadászatot, úgy ejtette el puszta tőrkésével a hatalmas bölényt, hogy dörgött az ég s egy nagyot villámlott, ezt kihasználva...., míg a bölény elvakult a fény hatására halálra sebezte, - tőrével. Ezt azóta se tudta utánozni senki. Oly jól esett látni, hogy mindannyian büszkék származásukra. Csak annyit kértem ezt ne hozzák tudomására a kapitánynak, - a külvilággal szemben továbbra is tartjuk a külcsint, de magunk közt a legtermészetesebb módon viselkedünk.
Délutánra a szél egy kissé barátságosabb lett és felmerészkedhettünk a fedélzetre egy kis friss levegőt szippantani. A kapitány a hajóhídon volt és a látóhatárt kémlelve , észrevett bennünket. Hevesen integetett , hogy menjünk fel. Felérve már a hangját is lehetett hallani, mert azért kinn a nyílt vízen nem temető csendje van. Mesélte, hogy habár veszélyesen belekapaszkodott a szél a vitorláinkba úrrá tudott a legénység lenni rajta, ennek hatására a vártnál nagyobb sebességgel halad a Lady Sellő és az Azori sziget-csoportot jelentősen megközelítettük. Számításai szerint az ezerkettőszáz mérföldből körül-belül a felén túl vagyunk. Ez számunkra örömhír , mert egy kicsit majd ott megpihenhetünk és a hajó is felfrissítheti készleteit. Vacsoráig elidőztünk a fedélzeten a legénység munkáját figyelve s közben az óceánt amelyen csak úgy rohantak egymás után a nagyobbnál nagyobb hullámok. Végül visszavonultunk kabinjainkba mert azért unalmasnak nem volt mondható a napunk...., folyt. köv. Azori szigetek felé...,
Csábos Csápos…
80. Azori szigetek felé..., Másnap, hogy nyugodtabb volt az óceán így több időt tudtunk szabad levegőn tölteni és le volt foglalva a társaság a fedélzeten történő dolgokkal. Bár úgy tűnne a kívülállónak, hogy csak a szél fújjon s a hajó siklik a vízen, de ezt helyesen terelni és saját javára fordítani a szélirányt nem kis feladat. Nagyon összehangolt munkát követel s egyben fegyelmet, hogy a kapitány vagy a fedélzetmester utasításait maradék nélkül teljesítsék a matrózok. - pattogtak a vezényszavak...,- pl. keresztvitorlát lazíts, kormány négy fok északnyugat, sok-sok utasítás és ennek mindnek felelőse van a végrehajtásban. Ahogy könyököltünk a korlátnál és a távolt szemléltük , feltűnt egy egyre nagyobbodó pont, amely az idő múlásával egyre jobban hajóvá nőtte ki magát. A kapitány szerint egy angol kereskedelmi hajóval találkoztunk akik szintén a mi útvonalunkon fog haladni csak mivel rakott így lassabban, mint mi. Elcsodálkoztam, hogy honnan veszi azt , hogy angol ilyen messziről meg kereskedelmi. Készségesen elmagyarázta, hogy a hajó típusa és merülési szintje mindent elárul róla. Kiadta a parancsot a fedélzetmesternek, hogy üdvözöljék a hajót és tudjanak meg mindent ha valami rendkívüli dolog lenne. A fedélzetmester Lapátkezű Egon tölcsért formált kezéből és bömbölő hangján utasította a hajó orrában szolgálatot teljesítő Félszemű Jimet , hogy adja le a szükséges jelzéseket. Ez egy élmény volt; - két kis zászlócskával oly gyorsan forgatva mindenféle alakot rajzolt a levegőbe, majd várt. Mondja a fedélzetmester a kérdésünkre, hogy leadta a hajónk úticélját s hogy most személyszállító. - válaszul jött a másikról is egy még hosszabb zászló jelbeszéd. Kérdem és most onnan mit válaszoltak?, - mondja ; megköszönték és jó szelet kívántak. Látva, hogy biztos elég bután nézhettem, hogy ennyi integetés és az üzenet ily rövid..., erre azt mondja bizonyára dadogós a zászlós..., ez elképzelhető. Azt is elmondta, hogy este lámpással szokták ugyanezt. Ezt a hírközlést, mármint a jeleket sokfelé és sokféle módon alkalmazzák, az indiánok füstjelekkel, s emlékezzünk rá Tirolban jódliztak. Kissé melegebb szél támadt fel és mivel könnyebb és fürgébb volt a hajónk ahogy jött úgy gyorsan el is tűnt a látóhatáron a társunk. Erre már az óceán áramlatai is segítenek és azt is meglovagolva a caravell majdhogy repült a vízen. csodálatos volt ahogy a hajó orra a fehér tajtékokat szelve hullámról hullámra haladt előre. Már nagyon vártam, hogy felfrissítsék a készleteket, mert a sok szárított halféle és bab, lencse ez nagyon sok kellemetlenséget okozott. A szakácsot se lopták volna el a tudományáért, erős a gyanúm, hogy a kapitány ottfelejti ha egy mód van rá az Azori szigeteken ha kikötünk és talál jobbat. Fakanál Bob sokszor nagyon nehezen menekült meg a cápákkal való barátkozástól. Már nagyon ennénk Gyöngyimmel egy jó hagymás szalonnás tojásrántottát reggelire. Sajnos ezeken a hajókon még nem olyan a feltétel a főzésre, mint a szárazföldön. Elég mostoha élet a hajósoké. Nem irigylem Élesszemű Fredit sem, mert naponta az árbockosarat oda s vissza többször megjárni, hogy lát-e valamit. Ő csak este kaphatja meg a rumadagját, mert ha leesik neki annyi, de úgy megy , mint a macska a kötélzeten. Elődje Fürkész Joe volt aki az indiai óceánról hazatérőben a földközi tengerbe zuhant s ott lelte halálát, mert sutyiban ivott és mellé lépett a kötélhágcsónak.
Gyógyfüveink is fogytán így csak kedvesemnek tartunk fenn mindenből így egyeztünk meg mind a négyen. Őszintén csodálom Suhanó barátom és Viki helytállását. Biz eleiben be kell vallanom szörnyű tengeribeteg voltam , egy egész bundára való rókaprémet dobtam az óceánba, de most már megszoktam. Nagyon vigyázunk, hogy csak magunk közt nevezzük egymást az eredeti nevünkön, mert nem is tudom milyen következményei lennének. Oda lenne a tekintély, bár a pénzért minden megkapható csak az ára lenne több. Sokat okoskodom ezen. Kedvesemmel sokat tervezgetünk a jövőnkről, ha hazaérünk milyen jó lesz szabadon gond nélkül élni. Vannak neki tervei, de azok elébe ne menjünk, mert sok idő eltelt míg én is eljöttem s a helyi viszonyokat nem ismerem. Majd szépen minden helyre áll és beilleszkedve az Ó világból hozott tapasztalatainkat kamatoztatjuk. legfőképp a népünk felemelkedésére. A sok szabad levegőn töltött idő elnyomott mindannyiunkat és korán nyugovóra tértünk. Reméljük, hogy az éjszakánk is oly békés lesz , mint a nappal volt.
folyt. köv. Föld …,föld...,
Félszemű Jim
81. Gligorics Teréz / Liliom- Gyöngyi /
Esti Szellő Balesete …, de az éjszaka nem volt olyan nyugodalmas. Olyan éjféltájban nagy tülekedés, dörömbölés, kiabálás hallatszott a kabinon kívül. Rémülten ültem fel az ágyban, egy pillanatra nem tudva hol vagyok. Kezdtem volna ébresztgetni Latrensot, de sehogyan sem akart felébredni, mire gondoltam, jól megrázom, majd felébred. Latrens nem volt az ágyban. Mindenhol korom sötét volt, saját kezeimet nem láttam az orrom előtt. Kezdtem pánikolni. Olyan nagyon vert a szívem hogy nem tudtam azt hallom-e, vagy a tenger csapkodását a hajó oldalán. Hova lett Latrens? És ha a szobában van, miért nem felel? Valaki az ajtót kezdte próbálgatni. Jesszusom, mi lesz? Kiabálnék segítségért, de egy hang sem fér ki a torkomon. Egyszerre csak kivágódott az ajtó és egy lámpát tartó kar jelent meg, majd egy sziluett. Ismeretlen sziluett. Jaj, hála istennek, bár a hangom megjönne! Gondoltam. Ki vagy? Kérdeztem, vagy csak akartam, már nem tudom. -Lapátkezű-, felelt egy rekedt, agyon pálinkázott hang s vele együtt az említett üdítő ital teljes bűze töltötte meg a szobát. -Mit akarsz itt?-, találtam meg legmérgesebb, legerősebb hangomat.- Nem tudod hogy ezek privát szobák? Latrens! - tetettem hogy ő is ott van mellettem, - dobd ki ezt az urat! -Nem dobhat ő ki senkit, asszonyom, - felelt Lapátkezű, - mert hogy, hm, hogy is mondjam, egy kissé felöntött, de nem baj, lefektetjük, holnapra majd rendbe jön, habár egy ideig nem fog tudni ülni Meg adjanak rá valami ruhaneműt, mert még majd megtalál fázni is mindennek a tetejében. Erre mint egy zsákot, odavágta Latrensot az ágyhoz, hogy csak úgy nyekkent, letette a lámpát egy asztalkára és becsukta maga mögött az ajtót. Latrens úgy feküdt ott, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon tök részegen, szűzanya-meztelen heverni az óceán közepén. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Amint ott töprengettem, egyszer csak valaki kopogott. Olyan halkan, előbb azt hittem valami távoli kopogást hallok. Suhanó volt. Jó estét, Gyöngyike, köszöntött, mintha legalább is egy kerti vacsorára érkezett volna meg. Majd Latrensre nézett és elmosolyodott. Gyönyörű mosolya van, kár hogy nem alkalmazza többet _Shadow, - törtem meg a csendet- te mit tudsz erről a helyzetről? -Sokat is, hunyorgott, Suhanó,- ott voltam én is. -Ugyanis alig elaludtam, kopogtak. Latrens volt. Azt mondta nem tud aludni, ez a sok himbálodzás az agyára megy, beleőrül ha nem alhat csak egyszer olyan ágyon ami nem mozog. Megsajnáltam, megkínáltam egy kis dugacs pálinkával. Vesztemre. A harmadik után már azt mondta, most már nem mozog olyan nagyon az ágy. Az ötödik után már minden mozgott, jobban mint eddig, elkezdett szitkozódni, dobálódzni, vitatkozni, hogy ő jó úszó és fél nap alatt eléri a szigeteket. Én mondtam neki, téged meg a cápák fél óra alatt, de nem hallgatott rám. Nekem jött. Nem tudom honnan van egy részeg embernek annyi ereje, de úgy pofon vágott, hogy ott is csillagos volt az ég ahol nem volt csillag. Egy percre elvesztettem az ép eszemet, kidobtam a kajütömből. De csak egy pillanatra. Ennyi viszont elég volt ahhoz, hogy Latrens ledobja magáról a ruhát és beleugorjon a
vízbe. Nagyon megijedtem. Korom sötét volt a víz, ma hold se nincs. Hirtelen elkezdtem segítségért kiabálni. Lapátkezű termett ott először. Hirtelen elmondtam neki mi történt, ő erre felüvöltötte az egész legénységet. Egymásután ugráltak bele a legények a jéghideg vízbe egy tökrészeg idiótát menteni. Talán sosem találtuk volna meg, ha egyszer csak Latrens el nem kezdett volna kiabálni: - Hűha! Nem is tudtam milyen habos tud a tenger lenni! No te szél, te csinálj ilyet!˝ Bebabolt Latrens, az mentette meg. Én csak néztem, nem tudtam mit szólni hirtelen. Shadow, - mukkantam meg nagy végre,- Latrens Neked az életéért tartozik -Nem tartozik ő semmivel- mondta Shadow. - Ugyanis a végét én élveztem legjobban. Jobban mondva még sosem élveztem semmit ennyire -Mit? fogott ki rajtam a kíváncsiság. -Mielőtt visszahoztuk ide, szép gyengéden hasra fektettem Lapátkezű ölében, s adjad neki! Kiáltottam. Olyan ragyogó csillagot még sehol sem láttam mint Lapát kezében amikor végül megértette, mire biztatom. Én csak egy valamit kérek, Gyöngyi, hadd legyek az ágya mellett reggel amikor felébred. Mert halvány fogalma sem lesz miért nem tud ülni a fenekén. Hadd mondjam én meg neki. A többit majd az én drága pucér, úszóbajnok Szellőcském elmondja.
82. Végre föld a láthatáron..., Sao Miguel sziget.., Az esti vacsora utóhatása nem hagyott elaludni. Gyöngyim oly békésen aludt mellettem, ennek örültem végül is ő könnyebb vacsorát ;- füstölt tokhalat evett , de azt is módjával. Elhatároztam , hogy teszek egy kis sétát a levegőn és elpufogtatom a bab okozta feszültséget. Ahogy elhaladok Suhanó Árny kabinja előtt, mintha vezényszóra történt volna kinyílt az ajtaja és kilépett a sötétbe. - kérdezi hát veled mi van Szellő ? - mondom neki bánatom, hogy mint egy bölénycsorda dübörögne a beleimben s közben a nehéz üteg meg dolgozik. Akkor oly kedvesen amit visszautasítani nem lehet beinvitált a kabinba és , hogy honnan-honnan nem előkerült valami kerítésszaggató pálinka. Én aki nem iszom hajlottam a jó tanácsra, hogy ez segít, szétrobbantja a dübörgést. Addig addig diktálta belém , hogy onnantól filmszakadás. Azt hiszem most reggel van , bár ebben sem vagyok biztos. Egy kaján vigyorgó arcot vélek felismerni az ágyam lábánál, s mellettem Gyöngyim akinek a szemében szintén ott bujkált az a hamiskás mosoly amit úgy szerettem benne, de most valahogy nem értékeltem nagyra. Hozzám képest egy hulla biztos jobban érezte magát. Gyöngyim elém tartotta a tükröt ráadásul,s nem ismertem fel , hogy ki néz vissza belőle. A hajószakács Fakanál Bob mosogatórongya jobban nézett ki, mint én. A reggeli természetesen nem kellett. Mikor vissza jöttek a reggeliből hoztak egy nagy korsó teát meg száraz kenyeret kúrálni. S elindult a mese az esti jobban mondva éjszakai kalandról, a társaság a hasát fogta a nevetéstől ahogy Suhanó elmesélte. Gyöngyimet féltettem, hogy a hasijában a gyerek el ne szédüljön a rázkódástól. Első gondolatom az volt, hogy hogyan nézek Lapátkezű szemébe ezek után. Na várj csak Suhanó „jön még kutyára bölénycsorda” mondja az indián. Azért ebéd utánra már összeszedtem magam és kimerészkedtem a fedélzetre s a sok sunyi pillantást is észrevettem, de úgy gondolom napirendre tértek a történtek felett. Még a nap nem nyugodott le , úgy félúton volt, mikor az árbockosárban szolgálatot teljesítő Élesszemű Fredi kiabált „ föld-föld” mindenki örömujjongásban tört ki, mert ez azt jelentette, hogy egy pár nap pihi és kikapcsolódás. Először Sao Miguel sziget körvonalai rajzolódtak ki és magas vulkanikus hegye a Barbosa. Ez a szigetcsoport portugál fennhatóság alá tartozik, mert 1444-ben érkeztek ide az első telepesek amelyet Nordestnek neveztek el és Povocao völgynek. Azóta saját hazájuk mintájára formázták. Majdhogynem andaluziában érezheti magát az ember. Jó is lesz számomra is a kiszállás, mert rendbe kell jönnöm. Több szigetből áll az Azori szigetcsoport a legnagyobbak a már említett mellett a Faial és Pico. A kikötő egy kellemes öbölben van amely a városáról kapta a nevét Ponta Delgada. Végig míg haladtunk a part mentén a lankás oldalakon festői szépségű falvak egész sora húzódott a végig fehér kis házaival olyan megnyugtató látvány volt. A kapitány közölte, hogy a kedvünk szerint nyugodtan töltsünk egy pár napot a szigeten, mert egy kis javítani való a hajón a viharos tenger okozott némi hibát. Meg van látnivaló és a városban tud ajánlani éttermet ami helyi és legfőképp speciális
portugál ételekkel várják a vendégeket. A kikötő északi részén ahogy számoltam hat darab fregatt horgonyzott s csak az egyik nevét jegyeztem meg, mert az oly jópofa volt „ Baudeuse” Duzzogó. Ez volt a zászlóshajó. A déli részen ahol a kereskedelmi és egyéb hajók voltak ott kötöttünk ki. Megfogadva a jó tanácsot a kikötőben fogadtunk hordárt és a Sao Ponta utcán levő Madeira fogadóba vitettük csomagjainkat, amelyek szükségesek lesznek itt tartózkodásunk alatt. Végre szilárd talajt érezhettem a lábam alatt, - most ez tűnt furcsának, de a jóhoz hamarabb lehet szokni. Felhívta a figyelmünket a kapitány, hogy a portugál konyha és a szigeté különösképp fűszeres. Vannak speciális ételek amelyeket ne hagyjunk ki. A Madeira fogadó egy tornácos emeletes épület, barokk építésű. Alig félórás sétával elértük , aminek roppant módon örült a társaság, mert a bezártság után a séta felüdülésnek számított. A recepción fogadott a tulaj bennünket, mivel turista szezonon kívül voltunk így jól jött a vendég. Santos Hosszantosz már ,mint a tulaj( így mutatkozott be ) nagyon egyszerű de tiszta szobákat nyitott számunkra. Alig vártam , hogy kimenjen végigterültem az ágyon felsóhajtva , végre egy jót alszom...,- rád is fér – közölte kedves Gyöngyim hamiskásan, célozva az előző éjszakára. A fürdőhelységben ami minden szobához tartozott rendbe hoztuk magunkat. Az esti séta majd lefekvés előtt az étteremben a felszolgáló a legkedvencebb portugál ételt ajánlotta fogyasztásra, amelyet „ balcalhau” - nak hívnak és szárított sózott tőkehal különféle garnírunggal. Mintha csak az ó világban lettünk volna oly természetes módon az ételhez a finom portóit töltött a felszolgáló. Ezek után csak az esti séta maradt s kezdtem Suhanó csinyén is megbékélni, mert a portói ,mintha gyógyszer lett volna úgy áradt szét a testemben. folyt. köv. Kirándulás a szigeten...,
Élesszemű Fredi 83. Kirándulás a szigeten...., A kikötőben megtudtam, hogy megy egy fregatt az óhazába vagyis portugáliába Lisszabonba.Valamiért hazarendelték ez katonai dolog, de Santos Hosszantosz a szálló tulaja megsúgta, hogy ilyenkor szoktak postát is vinni.No mondom soha vissza nem térő alkalom, hogy küldjek élménybeszámolót a Winer Cejtung olvasóinak. Így aztán a délelőttöm írással töltöttem, hogy a kifutó hajó délután el tudja vinni, kellő baksisért. Elkészülve az anyaggal lementem még ebéd előtt a kikötőbe és a „ Madonna Lucita „ fregatt kapitányának átadtam ; Don Paolos del Gomes megígérte a célba érését a levélküldeményemnek. Megnyugodva tértem vissza szállóba ahol már az ebéd várt. A konyhafőnök ajánlatát nem lehetett visszautasítani, mert a sziget legspeciálisabb ételét készítette el tiszteletünkre, mert még mindenki hercegnőknek és grófoknak tudnak bennünket. A különlegesség neve ; zarzuella, ; ami egy gazdag tál; - halszeletekből, homárból, garnélarákból, kagylóból áll, ez sós mandulával, - fehérborral ízesített étel. A fülünk is kétfelé állt úgy belaktunk. A kiadós étkezés levezetésére elhatároztuk, hogy a közeli tea és ananász ültetvényeket megnézzük. Erre a célra rendelkezésünkre bocsátotta a szálloda a kocsiját amelyen bejárhatjuk a szigetet. A macskaköves utcákon a fehér csinos kis házak között haladtunk az ültetvények felé, amely már az utolsó házaktól láthatóvá vált.
A hegyi útra felérve csodálatos látványban van részünk. A fennsíkra érve elénk tárul a Sete Citades smaragdzöld és zafírkék krátertavainak látványa. Sokáig elmerengve bámultuk ezt a természeti csodát. Tovább haladva délnyugati irányba megcsodálhattuk a Vista do Rei kilátót ahonnan belátni az óceánt és a közeli szigeteket a Faial-t és a Pico-t. Mindhárom sziget vulkanikus eredetű teli kialudt tűzhányókkal. Ide úgy terveztük, holnap egy egész napos hajókirándulást teszünk. A kilátótól a hegyi úton lefelé haladva megint jellegzetes ananász ültetvények mellett visz az utunk. Mielőtt a fővárosba visszaérnénk a kanyargós út a homokos partú „ Lagoda do Fogo tó ( „ Tűz- Tó ) mellett halad el. Természeti szépségekben gazdag vidék. A kocsisunk próbál, mint idegenvezető lenni, kissé muris, de igyekezete megérdemel a dicséreten túl némi csengő elismerést is, amiért egy pár pohár portóit leguríthat a torkán. Másnapra az egyik rokonának a hajóját ajánlotta s ígérte, hogy még este elintézi. Kérdezte ha nem vesszük tolakodásnak elkísér bennünket, hogy ott is kocsit intéz és bejárjuk a szigetet. Úgy néztem a fiatalok még kocsikáztak volna, így megkértem a kocsist minket vigyen Gyöngyimmel vissza a szállóba. Visszatérve kiültünk a teraszra és beszélgettünk élményeinkről a sziget adta benyomásainkról. Majd a vacsoránál találkozunk a fiatalokkal. Jó két-három óra múlva értek vissza és lelkendezve mesélték, hogy a kocsist az egyik helyi kocsmában hagyták és ők kettesben kocsikáztak. Vacsora után még a szálló kertjében sétáltunk egyet és nyugovóra tértünk. Holnap megint nagy utat teszünk meg és még lesz benne hajókázás, ami nem olyan, mint a nyílt vízi de fárasztó lesz.Jó éjt kívánva elbúcsúztunk egymástól.
A Szállónak egynéhány kitünő kocsija volt…Micsoda lábak a lovakon!…is… 84. Kirándulás... Pico és Faial szigetére A reggel könnyű reggelivel várt bennünket s utána a megbeszéltek szerint lesétáltunk a kikötőbe a kirándulás reményében. A parton kikötve egy tipikus caravell várt amely csak a part menti hajózásra volt alkalmas. Ahogy szálltunk be a hajóba Gyöngyim megszédült, de akkor nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Pico szigetének északi partján kötöttünk ki ahol a Cachoro vulkanikus dombos része van. Az állandó erózió hatásnak kitett láva folyam lenyűgöző és egyben különleges boltíveket hozott létre. Kocsit bérelve haladtunk a dombos tájakon mindenütt a vulkanikus kitörések nyomai voltak felfedezhetők. Az utakat vastagon borította a fekete láva hamu. Így értünk el Sao Roque-ba. Ebéd idő révén betértünk a Vila Franca fogadóba. Egy szép fehérre meszelt tornácos épület volt. Ahol szintén , mint idegeneknek a helyi specialitást ajánlották a ; Cozido das Caldeiras-t amely szintén különféle halból és köretekből állt. ….., nagyon megrémültem ahogy Gyöngyimre néztem...,halott sápadt Te jó ég …,- kérdezem tőle mi a baj ? - válaszol Szellőcském azt hiszem elindult !!!
még mindig nem értem mi indult el ? - félrebeszél.., Ó akkor jövök rá hát a szülés....!!!!! Nos gondolhatjátok azonnal le a kikötőbe . A lovak úgy vágtattak a kis kordéval, hogy még a hátukon is láb volt oly gyorsak voltak. Viki egyből pártfogásba vette Gyöngyit mi meg Suhanóval a hajó irányításában segédkeztünk. Ha lehetett volna még én is fújtam volna a vitorlát. Most kellet volna egy tál bab....))) Sok időnk nem volt ahogy partot érjünk, azonnal a szállóba hajtottunk. A helyi doktorfélét a tulaj Santos Hosszantosz azonnal hívatta. A szolgálók sürögtek forogtak mindenkinek megvolt a maga dolga. A doki Don Kukuts Lukus Babus nagyon értette dolgát. Kiparancsolt minden férfinépet a szobából, amit könnyen teljesítettem, de a másik szobában végig kellett nekem is csinálni a vajúdást, mert nem is említettem az indiánoknál ez a szokás. Ott a másik wingwamban, itt annak hiányával maradt a szoba. Csak nehogy feltűnjön valakinek. Nagyon sajnáltam Gyöngyimet, mert nagyon hangosan vajúdott , de hős volt a szememben. Ez volt az első gyermeke és mondják ez a legnehezebb szülés. …., csináltam én is, jújj jajj meg ilyeneket próbáltam utánozni , de ez nem volt az igazi. Bele izzadtam...,- egyszerre csak nagy csend lett,- ekkor jött rám a frász , vajon mi lehet, …., legnagyobb örömömre felsírt a kicsi..., potyogott a könnyem az örömtől..., áthívtak a másik szobába. Gyöngyim ott pihegett karján egy szépséggel. Kislány..., gyönyörű , mint az anyja. Ahogy megegyeztünk a neve ; Goldenraincould „ Aranyfelhő” mohikánul. Sápadt volt Gyöngyim , de a verítékben úszó arca határtalan boldogságot sugárzott. Nem is tudom Don Kukutsnak mennyi aranyat adtam, de az úgy hajlongott mikor kiment, mintha orkán fújna. A szolgálók segítettek rendbe rakni a szobát no meg Gyöngyimet aki a legfontosabb, addig mi lementünk a többiekkel az ívóba egy pohárka portóira a baba egészségére inni. Ezek után majd csak egy későbbi hajóval tudunk tovább menni. Holnap az lesz az első, hogy beszélek a kapitánnyal, hogy nyugodtan menjen tovább a kontinens felé és üzleti ügyeit intézze ne érje veszteség. Mi maradunk a szigeten és míg a baba és az anyja kissé megerősödik, s csak utána folytatjuk utunkat. Még csoda , hogy eddig is bírta az utazást ilyen állapotban. Úgy láttam barátaink sem bánják, mert igazán kellemes környezet és az időjárás is jobb , mint most kinn az óceánon. Folyt. köv. A kis aranyhajú lény köztünk...,
VI. Fejezet Szigeten tőltött évek
85. Gligorics Teréz / Liliom- Harmatgyöngy / Aranyfelhő Hát igen, nagy nap volt ez ma. Olyan jókedvűek voltunk, mintha vesztünket éreztük volna, Suhanó még vicceket is mesélt, ami teljesen karakteren kívül volt. Egyre nagyon jól emlékszem, talán azért, mert valahogy úgy éreztem, Latrensnak szólt leginkább. Valahogy így szólt a vicc: Egy cigány asszony gyerekszülésben (től) átkozódik egy kórházban. Az ápolónő igyekezik kényelmesebbé tenni neki a szenvedést, de a cigány asszony csak mondja a magáét, már talán a bérma körösztannyát is már elátkozta, okolta a jelenlegi állapotáért. Végül is az ápolónő, hogy elterelje figyelmét kínjairól egy kissé, megkérdezte: -Mondja asszonyom, ki lenne az apja a gyermekének? Mire a cigány asszony, felbosszulva ezen a hülye kérdésen, visszakérdezett: -Na, és mondja, kisasszony, maga tudja melyik babtól fingott? Ilyen szót hallani Suhanó szájából végképp elvette még azt a cseppnyi józan észt is ami volt. Utána már nem tudtunk komolyak maradni egy percre sem. Amint mondtam már, vesztünket éreztük, legalább is én. Vacsora közben nagyon furcsán éreztem magam. Nem mondhatom hogy fájt valami, csak minden zavart, idegesített, még a ruha is. Mintha nem fértem volna el a saját testemben többé. Amint elindultunk lakosztályunk felé, egyszerre megvilágosodott az ok. Előbb azt hittem, hogy a sok víz, limonádé, stb. volt az oka a vizes szoknyának. Mint Zarver Grófnő, gondoltam és elmosolyodtam. Nem tudom hol lehet most a hölgy, nem hallottunk róluk semmit már régen. Mintha nem is ebbe a világba tartoznának többé, olyan nagyon messzinek tűntek azok a napok amikor együtt utaztunk, pedig csak pár rövidke hónap múlt el azóta. Szóval a vizes szoknya… S akkor döbbentem rá: Aranyfelhő… Az én aranyhajú kislányom megunta a várakozást, nagyon úgy néz ki, hogy bejelentetlenül nyit ránk ajtót. Erre megijedtem, hisz még két teljes hónap lenne odáig. Jaj, Istenem, rimánkodtam, csak rendbe legyen minden! Latrens beleőrülne, ha valami baja történnék ennek a pici, ártatlan babácskának… S valahogy ösztönszerűen éreztem, minden rendben lesz. Egy anya tudja ha gyermeke veszélyben van… S hirtelen teljes erővel visszajött a jókedvem. Végre megláthatom aranyhajú magzatomat, és, főleg, végre megláthatom a cipőmet anélkül hogy levethessem. Erre a gondolatra olyan nagyon elkezdtem nevetni, hogy még egyszer vizes lett a szoknyám. -Te mit nevetsz? - kérdezte Szellőcském. -Latrens, te tudod melyik babtól szoktál szellenteni? - kérdeztem vissza ravaszul. Különben remélem ma nem babot ettél. Nem egészséges a hatása az újszülöttekre, - tettem hozzá. Szellőcském rám nézett, majd megint rám nézett… -Jaj, de rosszul vagyok! - mondta, s ájultan hullott bele az első székbe. Na, gondoltam, itt sok segítség várható. Tipikus férj. T-I-P-I-K-U-S- férj! Nagy nehezen odavonszoltam magam Viktória szobája elé. _Viki! - kiáltottam, ami különben, tudom, nagy illetlenség, de most muszáj volt. Viki ijedten dugta ki a fejét. -Mi van, Liliom? - kérdezte ijedten, gondolva, hogy talán Latrens megint vízbe ugrott vagy valami ilyesmit. -Azt hiszem keresztmami leszel még ma- feleltem mosolyogva, mire Viki nagyot fellélegzett.
-Csak ez a baj? - kérdezte, - hol van Latrens? -Készül a szülésre, - néztem rá huncutul, - elájult. Most Vikin volt a sor nevetni. -Ha rajtuk múlna…, - legyintett Viki, s karonfogva elindultunk lakosztályom felé…
86. Gligorics Teréz / Liliom-Harmatgyöngy / Aranyfelhő 2.
A következő pár nap nem nagyon tiszta emlékezetemben. Nem tudom mi történt, legalább is sok mindenre nem emlékszem. Amikor Viki bevezetett vagy berángatott a szobába, már roppant erős fájdalmaim voltak. Ezt nem bántam volna és, hisz rá voltam készülve. Odahaza édesanyám nem titkolta el sohasem az ilyen dolgokat, se nem fogta rá a gólyára a tettet. Ez van és kész. A mi népünk különben is edzett nép, már kiskoruktól embertelen dolgokra kényszerítik a gyereket, hogy valahogy elbírjon az élettel amíg szükség lesz rá... Viki küldött a doktorért, habár nekem ez is furcsa volt, mert odahaza én csak öregasszonyokat láttam sürgölődni egy anya mellett miközben bölcs mondásokkal bátorították a vajúdó asszonyt, vagy inkább önmagukat. A doktor megvizsgált, majd csóválta a fejét, majd megint csóválta a fejét. -Itt valami nincs rendben, - mondta. – Túl erősek a fájdalmai, a szülés maga viszont messze van még... Ezt nem tudtam mire vélni, nem tudtam mit kezdeni vele. Egy idő után Viki hozott be valami italt, amit az orvos elvett tőle és a számhoz nyomta. -Igyon, mondta. – Mind igya ki. Nem tudom mi volt abban az italban. Sosem fogom elfeledni, émelyítő, keserű-édes izét, melytől olyan hányingerem lett, hogy a számra szorítottam kezemet, nehogy...,Utána nem sok mindenre emlékszem. De egyre igen: amikor a doktor elővette a kést...,Mintha halottam volna valakit sikítani, de lehet hogy csak én voltam, lehet hogy csak gondolatban, nem tudom... Mikor észhez tértem, Aranyfelhő ott volt mellettem. Latrnes aggódva nézett bennünket, hol a kicsit, hol engem. Nagyon bántott, hogy az öröm helyett ráncokat látok homlokán, de teljesen erőtlen voltam még mosolyogni is. Egyszerűen nem tudtam megmozdulni. -Ez a gyerek éhes, -törte meg gondolatmenetemet Latrens. Jesszusom, gondoltam magamban. Persze hogy éhes. És nekem kellene megetetni, de hogyan? Hisz nem tudom karomat sem megmozdítani. -Ez a gyerek műtejet fog kapni, - erőltettem ki végre egy pár érthető szót. – Meg azt hiszem a pelenkát is le kellene cserélni... Láttam amint Latrens megdöbbent, vagy talán megijedt, nem tudom. Hogy ő???...,Igen...,valakinek kell. Tekintetéből láttam, nem tudja milyen módon jött ez a pici felhőcske a világra. Mindegy, gondoltam, felnőtt ember, úgysem hagyja a gyereket étlenszomjan, piszkosan, amíg annyira talpra tudok állni, hogy én törődhessek vele. A kis szöszkével...,Mennyire vártam...,Mennyire szeretem, és képtelen vagyok anyja lenni. Most... -Kérd Vikit, majd ő...-nyögtem ki, alig hallhatóan, mert Latrens még egyszer megkérdezte, mit mondtam... Miért van itt ilyen hideg? Jaj, nagyon fázom, valaki tegyen a tűzre, valaki adjon egy takarót, valaki engedje be a napot. Olyan nagyon sötét van... -Lázálom, - valaki suttogta ott messze, ahova már nem tudtam ellátni. – Lázálom... Ha valamit nem teszünk ellene, elviszi a láz...
87. Sao Miguel szigeten töltött napok..., …., a család gyarapodott egy kis jövevénnyel. Nagyon boldog vagyok, mert mindig szerettem volna egy kislányt ; ez meg tiszta az anyja. Aranyfelhő nagyon jó kisbaba, az éjszakát végig aludta. Gyöngyim nagyon kimerült..., érthető is ez s reggelig mélyen aludt. Éjszaka sokat fenn voltam, hogy ha netán valami komplikáció lenne kéznél legyek. Don Kukutssal azzal váltunk el , hogy ha legkisebb probléma is adódna azonnal küldetek érte. Eddig erre nem volt szükség. Don Santos Hosszantos a szálló tulaja kopogtatott az ajtón halkan..., - haló ébren vannak ? - mondom fáradjon be..., mivel szolgálhatok ? - inkább ő kezdte nyögve a mondókáját..., hát ha nem vesszük tolakodásnak, hogy rendelt egy takaros vesszőből fonott babaágyat a kicsinek, mert ilyen megtiszteltetés …, egyáltalán a működése alatt nem fordult elő, hogy baba szülessen a szállóban. - egyáltalán nem vesszük tolakodásnak néztünk egymásra Gyöngyimmel, mi érezzük megtiszteltetésnek a gesztust. Délutánra ott is lesz mondta a tulaj , fehér vesszőből készül. Kíváncsian várjuk. Úgy látom fárasztó napunk lesz, mert a helyi előkelőségek mind tiszteletüket akarják tenni. Suhanóval bementünk a városba apróságokat vásárolni amivel Gyöngyim megbízott. A vásárlással együtt elintézzük a hajó dolgát is. Mint már említettem a klíma megfelelő a szigeten arra , hogy a kisbabával míg megerősödik maradjunk s úgy láttam a fiataloknak sem árt ha maradunk. Lementünk hát a kikötőbe megkeresni hajónkat. Qeen Lady Sellő ugyanott horgonyzott, mint eddig csak látszott rajta a gondos kezek munkája. Indulásra kész állapotban csak a jelre várt. Kopogós Ventőse kapitányt a fedélzeten találtuk amint a legénység munkáját ellenőrizte. Mikor mondom neki a hírt, majdnem lenyelte a pipáját elsőre, de ahogy magához tért oly hevesen gratulál, hogy félő volt nehogy a vízbe essek. Megértette, hogy nem tudunk vele most tovább menni s az eddigi utunk költségeit számolja meg és rendezzük. Mondta, hogy délutánra meglesz a számla, mert ha nem vesszük tolakodásnak, délután tiszteletét tenné nálunk. Ebben megállapodva elváltunk a délutáni viszontlátásig. - no kedves Suhanó barátom igyekezzünk vissza , mert nem győzik a lányok a rohamot. …,- ami igaz az igaz Szellő mondta Suhanó ez igaz, pedig azt hittem belefér egy pohárka bór is napba. - majd a szállóban...,- mondom, úgy is kell a látogatókkal koccintani... …, de huncutul tud hunyorítani ez a Suhanó..., még jó hogy nem a tengeren vagyunk , mert a hátsóm megint sajogna, :))))) Viki nagyon aranyos ott sürgölődik és mindenben segít, egy igazi barátnő. Távollétünkben már akadt neki elég dolga. Egymásnak adják a kilincset az emberek. Fantasztikus kedvesség árad az itteni emberekből. A vessző babaágy bámulatos,- közben az is megérkezett, -ez a kis purec..., mintha tudná , ő központ úgy feszít benne,” két krumpli egy zsákban”. Még ott értük a város elöljáróját Don Tompusz Ceruzoszt és kedves feleségét Donatella de Ficankost . Nagyon szép kelengyét hoztak Aranyfelhőnek. A szoba teli gyönyörű virágokkal, Gyöngyim repdesett, szebb volt, mint valaha.
- kopogtak..., tessék mondom ! A kikötőparancsnok Pabló des Temostos jött és vele Kopogó Ventőse a kapitány. A két marcona férfi kissé komikusan mutatott a sok virág között de feltalálták magukat. Kapitány , mint egy kisdiák forgatta kalapját a kezében és mentegetőzött, hogy - hát nem tudja mit szoktak ilyenkor ajándékozni, de ő úgy gondolta, az útiköltségünk húsz százalékát átválalja, ha nem sért meg bennünket. - gondoltam magamban így minden nap megsérthetnének...,Hangosan csak annyit,nagyon köszöntük a nagylelkűségét, mert csak az anyagi helyzetünk akkor kap egy kis vérátömlesztést, ha következő hajóval a kiadómtól jön a honorárium. Mivel a fregattal üzentem, hogy elképzelhető, hogy a szigeten ér a járat amely vissza jön. Lassan elcsendesült a szoba. A vendégek tapintatosan eltávoztak. - Suhanóval lementünk az ívóba, hogy egy pohárka portóit most már nyugodtan felhajtsunk. A tulaj útközben elkapott és mondta, hogy a plébániáról ott volt a templomszolga és üzenetet hagyott a plébánostól..., - ha két-három hetes lesz a baba meg kell keresztelnünk..., - erre nem is gondoltam, mert indiánoknál más a szokás, de ezt nem kerülhetem ki..., Don José Füstölosz páter üzenetét komolyan kell venni. No ha felmegyünk megbeszéljük a lányokkal és a kereszt-szülők majd Suhanó és Viki lesz s így minden a helyére kerül. Van időnk sok mindent eldönteni most a baba a fontos, hogy egészséges legyen. folyt. köv.
Aranyfelhő gyarapszik....,
Don Santos Hosszantos
88. Aranyfelhő gyarapszik...., …., úgy látom, hogy a gyerek érdekében sarkamra kell állnom. ki hallott már ilyet műtejet adni annak a csöppségnek. Ha ezt megtudják az ősök..., mert azok figyelnek. Ma reggel Súhanót megkértem, hogy jöjjön fel velem a hegyre a Hű de Közel a Felhő csúcsra. Bár nevetségesnek hangzik , de füstjeleket adni, hogy ha a Nagy Manitou úgy akarja otthon látják és hírül veszik a baba jöttét. Becsületére váljon Súhanónak majd kiköpte e a tüdejét velem együtt de zokszó nélkül beleegyezett. Fáradtan tértünk vissza s hogy kezdeném a beszámolóm, Gyöngyim szavamba vág..,- ilyen még nem volt!!! Szellőcském ..,- mondja ideje lenne a pelenkákat kimosni!!! Hű az áldóját..,buggyant ki belőlem.., tágra is nyílt a szeme..., szoptatni ne szoptassak ?? Megérezte a feszültséget a kislány is és rázendített s ordított ahogy a kis tüdeje bírta. Na mondom erősödik az öntudatod csak ordíts. Csak közben nyakig tiszta kras lett. Hát szó ami szó volt már mikor úgy isten igázábú szellentettem, de ez a szag ez felülmúlta a képzeletem. Ahogy azt illik nyakig szaros lett ne szépítsük a dolgot. Mosdatás , teljes tiszta váltás. …, látom én nem véletlen a veszekedése Gyöngyimnek, már meg is bocsátottam neki. Az arcára pír ült ki , mint a lázrózsa. Elő gyorsan az utazóládát és a gyógyfüves dobozt. Ez gyermekágyi láz lesz. Hiába is hívnám Dr. Kukutsot ő ehhez nem ért , majd az ősi fűkeverékek. Néztem a homlokát nagyon tüzes volt, a mellei duzzadtak..., mondom is neki a természetet nem szabad becsapni …, baj lesz ha nem szoptatsz. De most míg lázas nem lehet. Küldettem egy vajákos asszonyért aki ahogy megjött csak engem igazolt szavaival. Mondta is , hogy naccsága az urizálásbú nagy baj lehet. Gyorsan a konyhára siettem és a magammal hozott Tűz-lángú virág szirmából és Sárga Hűs Cickafarkot összefőzettem. A tea szerű italt kortyonként itattam Gyöngyimmel. Az éjszaka folytán végig mellette virrasztottam meg Aranyfelhő mellett. A kicsinek este adtunk a bábával valami pempős ételt amit ő kotyvasztott, hogy tűrjön. Gyöngyim félrebeszélt álmában, nagyon aggódtam emiatt. Már alig vártam a reggelt. A kicsi is nyöszörgött álmában , azt hiszem a hasikája fájhat. Reggel az lesz az első, hogy utána nézek gyógyteának. Mert amit én szedtem az erős a gyereknek a Nadrágszári Szellentyű ( Fingusz Pantalikusz ) neki a gyöngébb változatát a Pelenka Rottyantót kell neki főzni ( Hasi Fosi Mosi ). Sajnos örökölte tőlem a szelességet. Ahogy a kezem a kis hasára raktam éreztem a vihart a kis beleiben. No a cumisüveggel itattam vele Rottyantót s az éjszaka hátralevő része már nyugodtabb lett. …, végre reggel lett. A kimerültségtől Gyöngyim alig állt a lábán. Mondtam maradjon ágyban s a vajákos asszony tanácsára emlékeztettem, hogy gondolja át a dolgot. ( a szoptatást ) Fogadtam mellé állandó segítséget, amolyan dada félét, nehogy már én mossak pelenkát. Szűnni látszott a láza és úgy látom a tea megtette a hatását. Délutánra már úgy ítéltük meg, hogy lehet szoptatni is. A kis csibész ahogy megkapta ami jár, oly édesen aludt, hogy öröm volt nézni. Láttam Gyöngyimen is , hogy milyen boldog..., az anyaság a világon a legszebb dolog. Így telnek napjaink. Kíváncsi vagyok, hogy Vikinek és Súhanónak mi a véleménye a
dolgokról. No majd egyszer csak kibökik, mert eddig maximálisan helytálltak, mi több teljesen rájuk bízhattam magam és társam. Azért a Winer Cejtungnak se hanyagolom el az írást, amikor csak van időm jegyzetelek, hogy mihelyt alkalom van rá elküldjem. folyt. köv. Kisimulnak a felhők...,
Dr Kukuts
89. Gligorics Teréz / Harmatgyöngy /
Javul a helyzet
Nem tudom mi segített rajtam többet, Latrens féltő gondozása, a pihenés, vagy talán a gyógytea, de mindenesetre harmadnapra már valahogy lábra tudtam állni. Vigyázni kellett nagyon, a vágás kiszakadhat vissza, mondta a doktor, de már azt sem bántam. Összeszorítottam a fogaimat hogy ne ordítsak fel fájdalmamban, és valahogy odavonszoltam magam a kis ajándék-babaágy mellé. Ott feküdt a legszebb pici szőke angyalka melyet valaha is láttam. Rózsaszínű arcocskáján ott virult az élet minden öröme, az enyém is, Latrensé is. Majdnem ijesztő amilyen rettenetesen szereti Szellőcském ezt a csöppséget. Fél éjszaka dúdolgatott, szavalgatott neki, csakhogy engem ne zavarjon fel álmomból. Őt az Isten apának teremtette. Máris nagy tervei vannak a kis hercegnőnk számára… Mert az ő, eredete után, jogosan hercegnő, de attól sokkal több, mert egy büszke, bátor törzs vére is folyik ereiben és, reméltem, Latrens művészi hajlamaiból is örökölt… Öntudatlanul én is hallhattam Latrens verseit az éjjel, mert reggel egy szép kis altatóval ébredtem fel, nem ment ki a fejemből… Gyermekem, ó aludjál, nyugszik a sok kismadár, pihen erdő és a rét, erdőben az őzikék, holdfény csillog odakint, kisszobádba betekint, s rád ragyog a holdsugár, gyermekem, ó aludjál… Tudtommal sohasem hallottam ezt sehol. Lehet akkor Latrensról rám is ragadt egy kis ihlet… Másnap reggel férjem egy meglepetéssel jött elő. Éppen reggeliztünk, amikor kopogtak az ajtón. Latrens somolyogva ment ki az előszobába. Egy ideig susmogást hallottam csak, majd egy erélyes, számomra nagyon is ismerős nevetést. Szellőcském vigyorogva, öntudatosan lépett be vissza a hálószobába. -Gyöngyi, - mondta-, fogadtam fel dajkát. Valakit aki segít a gyereket gondozni, meg persze téged is, amíg helyre állsz egy kicsit. S erre belépett a "dajka. Valahogy nem is lepődtem meg nagyon. Maris volt…
90.
Gligorics Teréz / Liliom- Harmatgyöngy / Egy pillanatra azt hittem...,
Egy pillanatra azt hittem, ez is csak lázálom. Egy Maris-álom. De tudtam, ez már nem az, hisz nincs is lázam...,Ha lett volna annyi erőm, kiugrottam volna az ágyból örömömben. Az én Marisom! Az én kis szeleburdi, gyereklány Marisom, megtépve, fáradtan, terhesen, az én ágyam mellet, az én gyerekem mellett. És Józsi, nem sokkal jobb állapotban. Latrens azonnal intézkedni kezdett, hozatott be enni, innivalót, saját kezűleg terítette meg az asztalt. Marisom egyre segédkezett volna, de Latrens elhárította, hogyha magára nem is gondol, gondoljon arra a csöppségre amely ott szunyókált rongyai alatt. Maris sírva fakadt ennyi jóságra, láttam, Józsi is meghatódott, Latrens pedig gyanúsan elfordult. Azt hiszem, bármennyire is tagadná, éppoly nagyon örül nekik mint én. Szerencsére volt üres szoba, így el tudtuk helyezni őket egy kényelmes, teraszos helységbe, ahol nyugodtan lefürödhetnek, tisztát ölthetnek. Maris erre nagyon zavarba jött valahogy. Maris, kérdeztem tőle, ész bekapva hirtelen, hol a poggyászotok? Nincsen, felelte szemlesütve Maris, de hosszú mese, majd, elmondom... Latrens gyorsabban reagált erre mint én, azt hiszem ő már sejtette a dolgot. Gyöngyi, szólalt meg, melyik fiókból adhatok Marisnak? Szerencsére nincs szükségem egy ideig a bő ruhákra...,A szekrényre mutattam: Ott, Latrens...,Ami ott van, mind az övé... Amíg Maris a szekrény előtt sürgölődött, Latrens az ő garderobja között válogatott. Láttam, Józsi nagyon szégyenli a dolgot, de egyenlőre nem volt más kiút, Latrens-gunyában tölti el az első pár napját velünk. Erre ők visszavonultak a szobájukba, Latrens meg vacsora irányában érdeklődött és szólt a személyzetnek hogy kettővel többen leszünk ma este. Egy jó óra múlva ismét szobánkba lépett Maris meg Józsi, teljesen kicserélve. Még valami régi, ismerős huncutság is ragyogott Maris szemeiben, habár a rózsák hiányoztak sápadt arcáról... Elég csendes volt mindenki a vacsora alatt, talán azért mert éhesek voltunk, nem tudom. De idővel a piros bor, a gyertya pislákoló fénye csak bátorságot öntött az akadozó nyelvekbe...Én törtem meg először a csendet. -Maris, - mondtam erélyesen, úgy, mint valaha régen, amikor még egy kis cselédlány volt ez a Madonna-kinézésű asszony..., - Most idd ezt meg, és aztán ki vele! De az egészet, ha egy szót is elhallgatsz belőle, felpofozlak! Maris elmosolyodott ezekre a számára nagyon is ismerős szavakra, de szétfogadott. Egy férfinak is becsületére válna amilyen bátran felhajtotta a pohár vörös bort, sőt, egy szempillája sem rezdült meg tőle. -Nem is tudom hol kezdjem...-szólalt meg. –Talán legjobb lesz minél hirtelenebb, mosolyodott el megint. Ez egy régi mondása neki, valaha olyasmit kellett csinálnia amit nem szeret, azt vette sorba előbb, hogy minél „hirtelenebb” túl essen rajta. -Amint tudod, Gyöngyi, - kezdte a tegezést, de nem bántam, így van rendjén.. – Édesanyám özvegyasszony, nincs neki rajtam kívül senkije. Bármennyire is szerettem volna Veled menni, visszahúzott a lelkiismeret, hozzá. Amikor Valeyrac Herceg meg Zarver Grófnő felajánlották segítségüket, megváltásképpen fogadtuk Józsival. Valahogy úgy, hogy a kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad. Már úgy értve, hogy pénzünk is lesz, meg anyót is el tudjuk gondozni. Pár hétig jó is volt minden, amíg nem jöttek érte, a
Hercegért...,Ő ugyanis azt állította, hogy ő a trónörökös...,amíg az Igazi trónörökös nem jelentkezett...,Azt mondták a Hercegnek, ezért gillotin jár...,Zarver Grófnő másnap útra kelt, nem volt már ott keresnivalója több. Később kiderült, hogy Valeryrac „herceg” Zarver „grófnő” fia, és már eleve ez a korona volt a céljuk. Bennünket teljes két napig vallattak, hol jártunk, mit láttunk, mit hallottunk, mit tudunk. Végül is belátták hogy mi is áldozatok vagyunk, a többiekkel együtt. Csak azt nem tudom, mi volt a céljuk velünk, de ezt nem biztos hogy valaha is meg fogjuk tudni most már... Végül is, nem volt más kiút, mint Titeket követni, Gyöngyi, Latrens. Gyalog...,Semmi pénzünk nem volt, nem engedtek vissza a kastélyba összeszedni a holminkat, pénzünket. Így ahol lehetett egy-két napi munkát találni útközben, ott megkerestük a napi kosztot. Azon imádkoztam csak, hogy legyen még itt az a hajó. Amikor megtudtuk a kikötőben hogy már elment, összedőlt a világ...,Csakhogy kiderüljön újra amikor Latrensot megláttuk, főleg amikor megtudtuk hogy már egyel szaporodtak azóta...- fejezte be ezt az egy szuszra elmondott történetet Maris. Ezek után talán még mélyebb lett a csend, sötétebb lett az éjszaka. Végül is Józsi szólalt meg. Marisom – mondta gyengéden , - a kalandoknak ezennel vége van. Holnap megesküszünk, legyen ez a gyerek becsületes családban nevelve. Te törődsz Gyöngyivel, amíg tudsz mozogni, addig én találok valami munkát a kikötőbe, összespóroljuk a hajóút árát. Utána, ahogy mind a ketten utazni tudtok, megyünk...,a gyarmatokra. Majd megmutatom én az ilyen jött-ment hercegeknek, hogy becsületes úton is lehet nevet szerezni... Valamit láthatott Latrens Józsi szemében, mert odalépett hozzá, és erősen megrázta a kezét...
folyt. köv.
Holnap megesküszünk, mondta Józsi…
91. Kisimulnak a felhők...., keresztelői előkészületek..,
…, végre elmúlt a lázálom és észre tért az asszony. Egy ügyes helyi asszonyt fogadtam fel dadának. Kedves és készséges és ami a lényeg nagyon szereti a kis szemem-fényét. Donna Maria Mamlosz így hívják, de mi csak röviden Marisnak. Nagyon furcsa volt viselkedése csak Gyöngyim.., csodálkozó felkiáltása..., tudatosította bennem, hogy ez a mi Marisunk. Ezt a véletlent vagy a sors keze ?..., no mondom, - most rajtad sor mesélj!!!! …, Marisom szemlesütve ami nem jellemző rá...,belekezdett a rövid történetbe a maga módján...,hát tuggya a kigyelmes úr, amiko a grófnő meg az bilis herceg elcsalt a Bécsi palotába...,akkó vótam sültbolond, hogy hittem ezt az urizálást. Korán ráébredtünk Józsimmal, hogy rászedtek...,me valami zálogru meg árverésrü vot szó..., osztán mán uccán is találtuk magunkat. Egy jóember segítségive jutottunk e Portugáliába, mint szogáló..., s elméséve nagy bánatunk, hogy régi gazdáink merre hajóznak..., hát ő segített idáig jutni …, úgy vótunk Jóskámma, hogy megkeressük a további út árát..., megyünk tovább..., nagyon elérzékenyültünk ezen a ragaszkodáson..., összenéztem Gyöngyimmel s láttam ők velünk maradtak. …, mondom- hát Marisom már nem félsz a bőröstül hajvágástól se?..., á kigyelmes úr mindig jobb, mint dilisekkel bilit üríteni. Nevet Jóska után kapták , mert olyan mamlasz s így lettek Don Jose Mamlosz és Maria Mamlosz. A tengerparton laknak egy kis fehér házikóban. Nagyon kacsalgok a gondolattal, hogy ha van a közelben egy bérelhető ne vegyük-e ki, míg tovább tudunk utazni. No ha visszajöttem a hegyekből , ráérünk megbeszélni. Most had örüljenek a viszontlátásnak, a gyerekéről is majd a két asszony beszél. Most a mi kis pufókunkkal kell törődni. A kis pufók eszik rendesen, de a pelusba is belereccsen jókora adagokat...., mondtam is Súhanónak,- hallod van annyi, hogy kijavíthatnánk vele az istállón a vakolatot. A rottyantó keveréknek jó hatása van nem fáj a hasija. Úgy vettem észre, mintha kicsit köhögne Gyöngyim..., mondom neki elmegyek gyógyfüvet szedni, mert úgy tudom a Lándzsás Útifű erre nagyon jó..., csak vigyázz erre ő, hogy nehogy összekeverd a Lándzsás Útonállóval , mert az nem gyógyít hanem herél:)))) látom gyógyult vagy kedvesem..., Lefelé a lépcsőn összetalálkoztam Súhanóval aki unatkozón ténfergett...,mondom neki gyere velem hátha a gyógy-úton még gyógy-bór is kapható..., ez megtette a hatást. Meg vannak híreim..., pletyka mondja ő..., nem és elmesélem kibe botlottam. Kerekre nyílt neki is a szeme s igazat adott abban erre meg arra inni kell. Tehát nem kellett egyedül mennem, habár ő nem ért a füvekhez , de egy nagyon jó társ...., te Súhanó , hogy van ez a nyúl egész nap füvezik mégse narkós ?..., ez csak úgy eszembe jutott, pedig nem vagyok lázas vagy mégis..., olyan bizonytalan vagyok, vagy mégse?..., inni kell egy portóit attól rendbe jövök. Be is tértünk az első ívóba „ A Hatcsöcsű Hörpintőbe „ ez a hely a személyzetről kapta nevét. Három olyan bögyös amazon szolgált ki , hogy az ember szeme belefáradt a nézésbe,
mintha stájer alpokat bámulná csak nincs rajtuk hósipka hanem olyan bimbó, hogy korsót lehetne rá akasztani. Eszembe is jutott a sörfeszt..., régi szép idő..., a kontinensen. No bekaptuk a borunkat és távozóban még visszaszóltam erre lesz vissza is az utunk. Egy egész szüttyő füvet sikerült szedni s ráadásul a szélhajtó európai megfelelőét a Fingusz Tompusz nagy-levelű fajtáját amelyet , mint a dohánylevelet ki kell szárítani felfűzve. Amit Gyöngyim köhögésre kért az itt Dardosz Szurkalosz-nak hívják s a hegy északi oldalán van. Oda majd legközelebb megyünk, legfeljebb Jóskát is magunkkal visszük, mert az ért is hozzá. Jókedvűen ballagtunk vissza és a fél-tucat csöcsű hörpintőbe betérve nyugodtan dobhattunk a gyomorba egy pár portóit. Visszaérve a szállóba levélke várt. Mondja a tulaj, hogy a helyi plébánia szolgája Futkároz Intézosz volt itt..., ő hozta Füstölosz plébánostól. Úgy érzem ez a keresztelőre való buzdítás lesz. Egyenlőre ami kelengyét kaptunk abban lesz a keresztelő, mert a keresztanya , mint kiderült nem egy cérna virtuóz és sehogy sem áll a ruhával a kezét is oda varrta a selyemhez. Van időnk hathetes koráig csak tudatta velünk az előjegyzést. Már ettől jobb kedvem lett. Ráérünk..., az asszonyokat nagy beszélgetésben találtuk..., volt idejük kibeszélni magukat..., mondta is Gyöngyim estére sokat mesél..., én ugyan mást várok már nem mesét, de eljön annak is az ideje...,:)))))
folyt. köv.
Egy ügyes helyi asszonyt fogadtam fel dadának…
92. Házbérlet...., …, ma nem kötöm az orrára senkinek merre veszem az utam. Úgy döntöttem, hogy lesétálok a tegnapi Hatcsöcsű Hörpintőbe és híreket szerzek be..., az ilyen helyeken sokan megfordulnak és mindent megtud az ember ami helyileg történik. Most legalább is az érdekelt, hogy megfelelő ház van -e , amelyet kibérelhetnénk s Marisék is elférnének velünk nyugodtan és nekik is kevesebbe kerülne a szigeten lakás. No tehát nem a bór meg a lányok kedvéért lementem a hörpintőbe és belépve elég nagy zsivaj fogadott, ami azt jelentette, hogy telt ház. A söntéspultnál foglaltam helyet s kikérve a portóim egyet kortyintottam, de jól esett...,mondom a csillogó szemű bögyöskének mi járatban vagyok..., csak félvállról szólt vissza...-, legyen türelemmel nem látja mennyien vannak ? …,- mindjárt jövök vissza s megdumáljuk. Nos igazán sok szikkadt torok volt ma, mert nem győzték a boros kupákat tölteni, szerintem hajó is jöhetett, mert egy két gyanús alak is volt a hörpintőben. Ahogy kortyolgatok, leül mellém egy olyan közép polgárnak kinéző alak..., nyújtja a kezét..., Aleandró de Szagoljbe vagyok, bögyöske mondta, hogy házat keres..., - igen mondom, kissé meglepődve, de látom a szemem sarkából, hogy felém hunyorít a csaposlány. Aleandró úr mondja ha kiittuk a borunkat , megmutatná a házat amit meghatározatlan időre ki tudna adni. No mondom ez kell nekem így magamban, felhajtottam boromat..., mehetünk ! Nem a szálloda felöli úton mentünk le a tenger part felé hanem épp ellenkező irányban a Via Fehér Part kanyargós utcácskáján. Majd megszámolom, de nem tűnt soknak úgy a negyedik ötödik ház lehetett befelé a hegy felé. Csodálatos panoráma tárult a szemem elé. Ahol kikötöttünk.., azt az öblöt teljesen át lehetett látni. Kívülről nem árult el magáról semmit a ház, olyan volt stílusában , mint a többi errefelé. Szép tiszta ,vakítóan fehér zsalugáteres ablakokkal, amely tűző naptól nyújtott védelmet. A nagy boltíves kapun belépve tágas udvar fogadott virágos kerttel és füves résszel. Körbe vezetett a tornácon ahol akár három családnak megfelelő lakrész van kialakítva. Mindennel felszerelve..., ideális..., no mondom térjünk a tárgyra...,- mit kóstál a bérlet ? …, vakargatta a fejét Aleandró de Szagoljbe , gondolom, hogy elfogadható bért mondjon ne riasszon el..., végül is kisebb alkudozás után amit muszáj csinálni, mert másképp semmi értelme az üzletnek, ez vele jár..., megegyeztünk száz peso havi bérben, amit három hónapra előre kifizetek amint költözünk. Egymás kezébe csapva meg is köttetett az üzlet. Visszaballagtunk a hörpintőbe és áldomást ittunk rá, majd mondta Aleandró úr , hogy holnap ilyen tájt hoz magával egy embert aki a költözést lebonyolítja s akkorra a pénzt is hozom magammal, mert hát ennyi kp.-vel nem jár az ember. Csak foglalót adtam. Visszafelé még úgy gondoltam benézek a plébániára és Füstölögi plébánosnak megköszönöm a keresztelő intézését s utána megyek s közlöm Gyöngyimmel, hogy nem kell a szállodában kényelmetlenkednünk tovább hanem saját ízlésünk szerint lehetünk míg nem jön egy hajó ami tovább visz és a kicsi is erősebb lesz. Amúgy Maris is erősen mindennaposnak néz ki s nem árt a pártfogás. Jóska majd intézi a beszerzést s míg Maris tudja addig főz, ha meg neki is megjön a baba legfeljebb felveszünk egy szakácsot. Vissza érve az egész társaságot olyan bággyattan találtam, mint kókadt kankalint. No gondoltam felrázom a őket biztos ezzel a hírrel..., dörzsölgettem a tenyerem..., mi van Szellőcske így Gyöngyim minek ez a nagy öröm..., mondom neki..., de figyeljen ide mindenki - : találtam egy takaros tengerre néző házat , ahol mindannyian elférünk kényelmesen s Marisék se bérelnek külön házat a költség így kevesebb lesz..., először elképedt arcokat láttam aztán csorgott le a hír...,
No Szellőcském Te aztán tudsz meglepetést okozni.., mondja Gyöngyi erről nem volt szó...., meglepi asszony érted ? Aztán elmondtam, hogy másnap találkozom a tulajjal és költözés még a héten megejthetjük, mert remélem jó az ötlet. Elgondolkozott a társaság, mert tudják csak a javukat akarom..., reggelig kérek választ..., folyt. köv.
Hatcsöcsű Hörpintőben… Aznap épp négy hiányzott…
93. Gligorics Teréz / Gyöngyi- Maris / Féltégla..., na végre…,hadd jelentkezzek én is, ennyi idő után. Este gondótam vóna, hogy mégegysző köszön palóba irok Liliom hercegnőve, de asz mondják a sorsnak jó humora van, hát akkó nevessünk rajta. Mondom én. Igy megtisztákodva, tele hassa nem is olyan nagyon rossz a helyzet, pláne hogy Józsim ijjen komolyan fogja fel a dógokat. Még majd tisztességes asszony lesz belüllem. Nem mintha magamnak nem az lennék igyis, de a világ előtt nem. Csak ne hittem vóna ojjan szivvelélekke a hercegnek...No, ezen mán ugyan nem érdemes sirni, én túlteszem magam rajta, a gyerekemnek meg lesz becsületes, szerető édesapja, más meg nem fontos. Hát amikó Latrens hazajött a jó hirre hogy „kőtözünk”, előbb aszittem csak ők, de hirtelen rájöttem ám hogy de mi is! Bár egy kicsit kételkettem benne, mer mijjen ház lehet az amit a Hatcsöcsűbe tanál az ember, nem igaz? De aztán gondótam hogy azé kettő a hatbú tán jó ember oszt hát nem terel rossz irányba. S nem is. Gyönyörű házat tanát Szellő úr, Gyöngyi egész fel volt villanyozva, igaz, csak az ágyba, mert még nem igen megy neki a járás. Nem baj, mire én nem tudok menni, ő majd igen... Vacsora után Józsi meg Latrens eldöntötték hogy kimennek az udvarra egyet sétáni. Gondótam is magamba, sétáni ám az avast, mer hát hogy mind a kettő alaposan bebabozott, méghozzá spanyolosan főtt babot, rizsáva, jó sok halopiňo paprikáva fűszerezve. Erre a paprikára mondták azt, hogy harmadnap is kiabál. Gyöngyi elszunnyatt, én meg a babaholmit rakosgattam össze amit Gyöngyi meg a háziasszonyunk kapart össze a születendő kisbabának. Eszembe jutott az a rengeteg babaruha amit még Zarver grófnővel vásároltunk össze. Mind odaveszett... Észre sem vettem mennyi idő telt el efféle révedezésben, csak Gyöngyi hangja húzott ki belőle. -Maris, hol vannak az emberek? Már egész sötét van kint. Felnéztem, hát csakugyan már jól szétterűt a szürkeség. -Még nem gyüttek be, szóltam oda neki, kimenjek, megkeressem őket? -Nem, nem!- felelt Gyöngyi, - azt hiszem felerőltetem magam az ágyról egy kicsit, a mozgás biztosan jót tesz. Elég nehezen, de csak felvonszolta magát, és lassú megfontolt léptekkel elindult az ajtó felé. -Latrens biztosan örülni fog ah fent lát végre, - mosolygott vissza. Én meg úgy gondoltam, ha már felkel, akkor kihasználom az időt, elrakodok egy kicsit a szobájába, összeszedem a mosnivalót, tisztába teszem Aranyfelhőt. Jó idő eltelt mire mindezzel kész lettem. Ezek még mindig nem jöttek be? Tűnődtem el, valami rosszat sejtve. Benéztem Aranyfelhőre, édesen aludt kiságyában, egyik picurka ujja a szájába feledve. Majd kiléptem a tornácra. Alig lehetett már látni, de a házból kisandító lámpafények eléggé megvilágították amit láttam.... A teraszról nézve a szálloda jobb szárnya látszott leginkább, de valahogy olyan szempontból, hogy a „sarkon” túl is látni lehetett. A fal egyik oldalán, jobban mondva a falhoz támaszkodva, Gyöngyi. A fal másik oldalán, egy téglával a kezében, Latrens. Bennem meghűlt a vér...,Szent Isten, gondoltam magamban, Latrens megelégelte az örökös szelelésért járó szekálást! Gyöngyi már majdnem a sarokhoz ért...,Latrens neszét hallva magosabbra emelte a téglát...,Gyöngyi már csak egy lépésre volt onnan...,A tégla még
magosabbra emelődött, a kéz csapásra készen... -Jesszusom! - tört fel belőlem végre a kiáltás. Erre három dolog történt: Gyöngyi elkezdett hangosan nevetni, Latrens a földhöz vágta a téglát, s valahonnan a sötétből Józsi kiabált: Pont most kell neke izélni itt, Maris? Na, ennyi nekem elég vót, ekeztem sírni. -Izéni? Hát nem láttam hogy agyon akarta ütni Liliomot? Erre aztán mind a hárman elkezdtek nevetni, ész nélkül nevetni, mintha ezzel akartak volna feloldani minden keserűséget... -Agyoncsapni? Liliomot? – nyíltak nagyra Latrens szemei, - Isten őrizz! Na, ez jó? Hallod, Józsi? Hallod Gyöngyi? Erre már olyan erősen nevetett, hogy kicsordultak a könnyei. Jaj, Maris, te szamár, dehogy is akart agyonütni! -De, de hát akkó a tégla? – mutattam a földön fekvő bizonyítékra. -Görény, kedvesem, görény! - méltatlankodott Latrens. – Egy görény nyavalyog itt már egész este. Józsi vette észre. Én meg mindjárt arra gondoltam, ha ez itt szerelmében leengedi magát, hetekig nem mehetek be a lakásba mert a ruhámba issza magát a szag. De még csak nem is ez a legrosszabb, hanem kilenc szent sem győzne meg benneteket arról, hogy NEM ÉN VOLTAM! Azért kellett a tégla. Gondoltam, azzal elriasztom innen, vagy ha mázlim van, agyonütöm vele. -Láttalak, - szólt közbe Gyöngyi, - láttalak a teraszról. Én meg arra gondoltam, ha szép lassan odalopakodok, téged is haptákba tudlak ijeszteni. Aztán nézzük, túl tudod-e a görényt lőni... Erre Gyöngyi olyan hahotába kezdett, hogy legszívesebben nyakon öntöttem volna egy vödör vízzel. Még majd felszaggatja a sebeit, és kezdhetjük elölről a gyógyulást. De nem volt lelkem összeszidni úgy istenigazából, de szerintem nem is tudtam volna, mert rajtam a nevetés másképp jött ki. Mint egykor Zarveron...,Azt hiszem, jó lesz megkérdezni Latrensot, van-e még Nem-Pisilandusz gyógyfüve.... Hja, kérem, keserű világ az, amelyben még a poéták is féltéglához folyamodnak segítségért....
folyt. köv.
94. Költözés..., …, az esti görény incidens után nyugovóra tértünk. Ha nem lenne ki kéne találni ezt a Marist, most látom s érzem mi hiányzott eddig. A maga egyszerűségével és tisztaságával..., egyszóval jó , hogy köztünk van. …,nos úgy látom minden a helyére kerül..., Maris és Jóska egybekelnek a gyerek családban nő fel , hányadtatott sorsuk révbe jut. Úgy gondoltam magammal viszem a fiúkat a találkára , mert ennyi pénzel nem ildomos sétálni az utcán. Két hajó is befutott europából és teli volt a kikötő nem kimondottan az udvarból való emberekkel, akiknél a sértődés jele ha bicskájuk megcsillan. Nos így Suhanó és Jóska velem tartott a Hatcsöcsű Hörpintőbe , ahol már várt a költöztetővel Aleandró de Szagóljbe..., kölcsönös üdvözlés után bemutatta a társát Hozom de Viszem költöztetőt. Egy óra múlva ott lesz az embereivel és nekünk semmit sem kell megmozdítani. Még egy pohár portóit bedobtunk a gallér mögé s vissza indultunk. A lányok már összepakolva vártak bennünket. Szálló tulajához siettem, hogy rendezzem a számlát. Santos Hosszantosz nagyon fájlalta, hogy kiköltözünk , de egyben meg is értette, hogy jobb a gyereknek is és a társaságnak is. Még ellátott bennünket fűszerekkel és más egyéb kiegészítőkkel. Megérzezve a szállító rendre bepakolta az előkészített holmikat és megindultunk a Via
Fehér Part utca 13. ba. Az öszvér húzta kocsi úgy zörgött a kövezeten, mintha egy egész regiment menne rajta végig. Mi gyalogosan követtük mivel nem volt messzi a szállótól, csak ahogy írtam már a Caldeira de Santa Barbara hegy déli lankáján van a ház. Úgy beszéltük útközben, hogy ha megérkezünk, Gyöngyim vezérletével kicsomagolnak és elrendezkednek, addig én felkeresem Don Tompusz Ceruzosz hivatalát és a lakcím átjelentést elintézem, mert igencsak háklisak rá. Ez már csak formalitás mert mindent előkészítettek. A hivatalban az asztal mögött ott ült a fontoskodó ügyintéző...,Rondán Firkálosz s elém tette az iratot, hogy karcintsam alá s ezzel meg is voltunk..., megkaptam a hivatalos írást. …, gyerek volt még az idő , így javasoltam a társaságnak, hogy a kicsit tegyük a fonott gyerekhordó kosárba és sétáljunk le a partra, mert jöttek hajók és hátha lesznek hírek az óhazából. Mivelhogy jóban vagyunk a kikötőparancsnokkal Pabló des Temostos úrral , így a hajók kapitányai is másképp állnak velünk szóba. Budense ( Duzzogó ) fregatt Lisszabonból jött a helyőrségnek utánpótlással s gondolom utasításokkal az udvartól. A kapitány Don Vent d' Est az a mesélős fajta szerencsénkre és megerősítette sajnos Maris híreit, mert nagy port vert fel az uralkodói házaknál a csalás, amely a lengyel trónt veszélyeztette, ahogy ő fogalmazott „anya és fia merénylet”..., kérdésünkre azt nem tudta megmondani, hogy börtönön kívül mi történt velük. Remélem kiszabadultak és egy száműzetéssel megússzák. Megtudtam még a legfontosabbat, hogy pénz szállítmány is jött, így a prefektuson megkapom a tisztelet díjam a Winer Cejtungtól és gond mentes életünk lesz megint egy darabig. Visszafelé sétálva épp a templom előtt vitt el az utunk. Az utcán kinn állt Don José Füstölosz páterosz s nem lehetett kikerülni a beszélgetést, de egyben jó is volt, mert így bejelenthettük neki, hogy lesz egy esküvő is a keresztelővel együtt. Nagyon boldog volt , mert így dupla bevételhez jut. Szólt is a harangozónak Kötelosz Rángatosznak, hogy vasárnaptól kezdve minden héten eggyel többet kell rántania a kötélen, mielőtt bármi másra gondolnának tette hozzá...,és Futkároz Intézosz be is jegyezte a nagykönyvbe. Szép napunk után felsétáltunk a kis fehér házikónkba lepihenni, mert másnap már önálló élet vár ránk, mindent nekünk kell csinálni. Boldog vagyok, hogy Gyöngyim már ekkora sétát megtudott tenni, így a tengerre néző teraszra ki tud feküdni ha pihenésre vágyik és Aranyfelhőnek is a szabad levegő sokat jelent a fejlődésben. A napokban az újvilág felől várnak hajót s remélem, hogy lesznek hírek arról a vidékről is. folyt. köv. Hírek az újvilágból...,
95. Hírek az újvilágból...,
…,még az est folyamán sokat eszembe jutott a „grófnő és herceg esete” nagyon sajnálom őket, mint ember, de azt hiszem ez kevés ahhoz amilyen szélhámosságra készültek. Már ahogy visszagondolok ott kellett volna gyanút fogni ,mikor olyan könnyen felvették a kapcsolatot a cigányokkal. Mint a rossz-nyelvek beszélik a vajda ezt tudta és ezért nem adta lányát a herceghez, mert ismerte őket..., a hír gyorsan terjed csak ők nem adják ki idegennek a társat s így nem sejthettük, hogy egy másik vándorcsapat tagjai..., vagyis a grófnő Pipás Vendel és Duha Jolán lánya, a hercegecske pedig egy bibas vándorzenész, Csámpás Egon ( kit tévedésből vertek nyakon,- azért csámpás ) fia aki Pipás Lujzának egy egy este elhúzta nótáját s vonóját véletlenül instállóm tovább hagyta jáccani s belé szakadt a lúszőr..., istenem más is esett má teherbe úgyi. …, de maradjunk a jelenben s építgessük a jövőnket. Az elöljáróságon ahol minden hivatalos dolgot lehet intézni átvettem a Winer Cejtung honoráriumát, legnagyobb örömömre jókora summa volt és a közölték, hogy postafordultával várják a folytatást. Ami nem lesz nehéz, mert esemény akad bőven és az újvilágból befutott a hajónk a Qeen Lady Sellő amely kis pihenő után megy az öreg kontinensre. Tehát izgatottan vártam, mikor lehet a kapitánnyal találkozni, mert kikötésnél elég sok formaságot kell elintéznie. A teraszunkról láttuk a sürgés-forgást a hajó körül, mert mint írtam rálátással voltunk teljesen az öbölnek azon részére ahol a civil és kereskedelmi hajóforgalom lebonyolódik. Még közelebbit nem is írtam a házunkról, de folyamatosan pótolom. Egy kétszintes épület, amely kifelé úgy mutat,mintha csak egy magasított terasz húzódna végig. Tehát az udvar felé vannak a kiszolgáló helyiségek, középen egy nagy előcsarnokkal ahonnan lépcső vezet fel a lakórészbe amit a függőfolyóson keresztül lehet megközelíteni, mindenkinek a sajátját. A lakrészekhez van mindenkinek egy nappali,háló, gyerekszoba és a közlekedőterasz, amely elég széles ahhoz, hogy nyugodtan pihengetni és sétálni is lehet. Amint látszott, hogy a hajó körül a nyüzsgés egy kicsit csillapodott elindultam le, hogy megnézzem van e valami hír részünkre. Leérve a hajóhoz a kapitány Kopogós Ventöse már ismerősként üdvözölt s invitált fel a fedélzetre, mert egy nagy csomag volt számunkra. Na mondom neki ha lehet adjon mellém egy emberét, mert ekkora súlytól én úgy végig rotyogom az utat, hogy a kikötőbe csak maszkkal tapogatva jutnak le darabig, rosszabb esetben a helyőrség riadót fúj, mert azt hiszik lövik a tornyot. Nos önvédelemből odaintette az egyik matrózt Baromarcút, hát nem cáfolt rá a nevére, hát ilyen bambán még otthon Ritkán Igazat Mondó se nézett babvarázslat után. No de ne kritizáljunk amilyen anyag van abból dolgozunk a lényeg elég erős a csomag cipeléséhez, mert azt sehogy-sem tudtam kinézni...,vajon mi lehet benne. Nagy sípolások közepette felértünk a házhoz, már azt hittem, hogy Baromarcú tüdőbajos, mikor a nyakára néztem egy jókora vágás éktelenkedett. Mondta is vagyis majdnem énekelte, mert olyan érdekes füttyös-daloló hangja volt így hozzá még a dohány hatása amitől köpött akkorát, mint egy elővitorla. A mosolyáról nem is beszélve, az egy foga virított magányosan alul, azt mondta ezt is csak azért hagyta meg, mert csomót bontani jó. No mondom neki mikor a házhoz értünk , elég ha csak a kapun belül teszi a csomagot..., nehogy rámosolyogjon a gyerekre és az megálljon a növésben. Öt pesót a markába nyomtam, alig tudtam lebeszélni, hogy össze ne csókoljon érte. Innen a fiúkkal felvittük a teraszra. Mindenki ott nyüzsizett körülötte, hogy mi lehet benne. Kibontva volt ám meglepetés a társaságnak, mert ők még indián levelet nem láttak. Nos ez
három jókora bölénybőr volt elsőosztályúan kikészítve s a három családnak a levelei voltak külön-külön ráírva. A legnagyobb a nagyszülőktől jött Üvöltő Bölény nagypapitól és Folyton Beszélő nagymamitól. Sajnos még nem is gondoltam, hogy a többieket tanítsam az indián írásjelekre, tehát van mit pótolni. Sok tágra nyílt szem várta a megfejtést. Olvasom ; - Kelt a Bölény évében, Harmatos Hajnal havában..., Ezek mind jelek s képek...,- O,o, - ,,,,,, kedves lányunk és unokánk boldogságtól sírunk uff =O=, Szellő vejünk téged is ölel a törzs minden tagja uff Mint kiderült amit Suhanóval adtunk le füstjeleket megkapták csak egy baja volt vele, idézem „ a füstjeleket vettük uff tán sok volt a tüzesvíz uff vagy a fing szaggatta a jeleket uff mintha dadogós adta volna le.” Mint kiderült rájöttek, hogy Ritkán Igazatmondót leváltották, mert rajtakapták hazugságon és helyette érdemei elismerése mellett Füstben Mindent Látó lett a varázsló-sámán, ehhez hozzájárult, hogy a füstjeleink ő fejtette meg. Harmatgyöngy kései kistestvérének a férje lett Fehér Agyar..., aki a kapa fogairól kapta a nevét s ő jár minden wingwamba pókot fogni, ezért is nevezik másképp Pókharapónak ( a sarokból ki tudja harapni ) A szülész is kiöregedett Az Aki Felsír nem praktizál már, mert annyira reszketett a keze, hogy mindig a másik alagútba nyúlt és a gyereket úgy megrázta, hogy dadogós lett. Helyette Ha Bekaptad Kikapom lett a szülész a törzsben. Továbbiakban általánosságok, majd Deli Bika és Fürge Csiga üzenete van Vikinek azaz Csábos Csáposnak, hogy biztos már nagy lány és alig várják, hogy viszontlássák..., ez delevár nyelven volt írva. Következő bőrre jutva apacs írásjelekkel Suhanó Árnynak szólt a levél ; drága fiunk minél előbb suhanny haza, de biztonságban. Utóiratban megjegyzik , nagyon örülnek az új barátainknak és alig várják, hogy megismerjék őket..., ugyan Skalp Neki8 és Rövid Bicska megvizsgálja őket, de ez egy rutin művelet lesz. Egy szó mint száz nagyon várják az érkezést, de a biztonságos utat ne adjuk fel, már a gyerekek érdekében. Várjuk meg míg Maris kicsije is megerősödik egy kicsit. Nagyon örülök ennek a levélnek annál inkább is, mert ebből sok írásjelet megtudok tanítani a többiekkel. Holnapra szélcsendes időt jósoltak a kikötőben, akkor felmegyünk hárman a hegyre és választ küldünk a levélre füstjelekkel, csak a lávás kőzet gőzei nehogy bezavarjanak..., azt higgyék dadogok. Most elhúzódok, mert látom mindenki elkalandozott gondolatban messzire...., Ma kondult meg harmadszor a harang, Köteleosz Rángetosz teszi a dolgát...,
folyt. köv.
Keresztelő és lagzi...,
Kopogos Ventös…
96. Keresztelő és lagzi..., …, eljött a várva várt nap a Fehér Part utcában nagy volt a nyüzsgés. Végig a templomig a szomszédos házak is mind virággal díszítve pompáztak. A hét a szervezéssel telt, hogy minden a helyén legyen, mindenkinek a szerepe tisztázva legyen. Marisra csináltatni kellett ruhát , mert állapota már elég előre haladott volt. Nagyon jól állt neki a kismamaság, Jóska meg a büszkeségtől majd ki csattant. Szerintem tisztában van vele, hogy ő az apa, mert az echós szekéren sokat megbújtak. A koszorús lányok a szomszédból kerülnek ki, mert a hagyomány szerint nekik kell helytállni. Az őseik még az első telepesekkel jöttek a szigetre 1450- években akkor a felfedező hajón teljesített szolgálatot az ük-bük nagyszülő. Gondolom vékonydongájú lehetett, mert az egyik Citerosz de Lábosz a másik is nevéért beszél Hantázós Fostomulos. Nekik a lányaik Huanita Mirtus de Citer és Jolanta Hantázós de Fostomulos. Csupa fodor csupa báj volt a két kis angyal. A szülők természetesen, mint vendégek meghívottak voltak. Ha már itt tartunk az esküvői tanú szerepét Don Tompusz Ceruzosz és szépséges neje Donatella de Ficankosz az elöljáróságról. ( titok de a jegyűrűt is ők állják ) A keresztszülői kötelezettséggel Csábos Csápos ( Viki ) és Suhanó Árny ( Shadow gróf ) tiszteltek meg. A harangozónak a lelkére kötöttem, hogy semmi portói míg nem megy le a hivatalos rész nehogy hamisan játsszon a harangokon Kötelosz Rángetosz becsületszavát adta, de Futkároz Intézosz is nyugiban marad , mert leszögelem...,még majd lever valamit. Az ebéd Santos Hosszantosz új vendéglőjében lesz Talisman a Harangszóhoz ez a közeli templomról ihlette a tulajt. A szertartás délelőtt kilenckor kezdődik az Úr 1787. évének 12. havában advent harmadik vasárnapján. Nyolc harminckor már együtt állt a menet az udvarunkon, minden vendégnek a kezében egy butélia portói, hogy a vígság kellő legyen. Elindult az esküvői menet és az úton végig virágot szórtak a városrész lakói. Nagyon szép és felemelő, valósággal könnyeket csalt a szemünkbe. A meghívott vendégek között többek közt ott lépdelt Pabló de Temostos kikötőparancsnok, Kopogós Ventöse kapitány, a helyi fuvarozó vállalkozó Hozom de Viszemis, Santos Hosszantosz a vendéglőjében vár majd a szertartás után. A templom ajtajában fogadott a páterosz Don Füstölosz és ahogy beléptünk teljes erőből húzta Kötelosz Rángetosz. Benn a padokban ülő hívők rázendítettek a nász nótára és egyben a keresztelői énekre. Első ének: Itt jön Mamlosz szájtátosz Isten elé Kíséri őt Maris ki bekapta legyét, Áldott legyen frigyed s pocakod, Délceg jó ember Mamlosz Joskosz refr.:
Lépdelj, lépdelj Isten elé Ha igent nem mondsz, Rug segg szét.....,,,
Második ének :
Itt hozzák a legszebb gyöngyöt Gyöngyöt, gyöngyöt,gyöngyöt, Kit Harmatos Lilom költött, költött refr.: Szenteld ,szenteld, vízzel páter, Kísérje őt boldog földi útjára, Ne sajnáld a vizet tőle..., Mert felrakunk a füstölődre...., Az oltárhoz érve felsorakoztak a szereplők a keresztelő kádnál az örömszülők és a keresztszülők Aranyfelhővel aki csak úgy pislogott ki a kis ruhácskájából, nem értette mi van, pláne mikor a páter lelocsolta hideg vízzel. Maris és Jóska örök hűséget fogadta „ ásó kapa meg amíg agyon nem ütlek” fogadták. A ceremónia után nagy harangzúgás közepette vonult ki a nász és keresztelő nép a templomból. Azt hiszem a harangozóm már nyakalt a portóiból, mert helyenként hamisan játszott. A vendéglő ajtajában nagy hajlongások közepette várt bennünket Santosz úr aki at utolsó bedőlésnél vagy rottyantott vagy szétreped a nadrágja , mert elég egyértelmű hangot adott. A rendre a Qeen Sellő Lady legénységéből Baromarcú (egyfogú), Jámborbicska, és Vasmarok ügyelt, szerintem senkinek sem lesz kedve balhézni, mert Jámborbicska érzéstelenítés nélkül műt...,-bármit s talán még amputál is. Nekik az étterem előtt külön terített a személyzet. Menü : Előétel ( az nincs ne is próbálkozz ) Leves: Cápa iszonyleves Fogások : Gombás ragu szelíden Gombás csirkemell-tartóban portóival Tejfölös tőkehal baltával tűzdelve Migueli veréb néma-csirip módban Desszert: Emeletes Babtorta ( harsány habbal ) A zenekar : The Azori Bluz-alányulós Band hárfán, nyárfán és tábori fűzfasípon játszanak. Csodálatosan telt az este, mindenki táncolt..., Marisom csak módjával nehogy tengeri beteg legyen a gyerek. Kopogós Ventőse nagylelkű volt, mert nász és keresztelői ajándékként felajánlotta a hajó utat az újvilágba. Ennél nagyobb ajándék talán nem is kellett volna. Késő éjjelig mulattunk. Közben haza vittük a kicsit habár egy darabig jól elvólt, de nem sokra rá mi is hazamentünk. Majd másnap rendezzük a számlát. Hajnalban fel kell menni a hegyre, mert otthon várják a füstjeleket. Csak megint nehogy bezavarjanak a gőzök, amelyeket a „ fumorolák” bocsájtanak ki. Ezek a vulkanikus kőzetek termékei. No most búcsúzom a reggeli viszontlátásig. Fárasztó hetünk és napunk volt.
folyt. köv.
97. Gligorics Teréz ( Mari- Liliom ) Marisból (végre) tisztességes csajt...
Hát, megvallom, ebőgtem magam amikó megláttam micsoda gyönyörű esküvőt rendezett nekünk Latrens meg Gyöngyi...,Igaz, jórészt a körösztölő miatt volt ez a nagy pompa, dinom-dánom, de mégis jóesett hogy hajlandók vótak megosztani velünk. Jaj, a Jóska úgy nézett ki mint egy hercegprímás, sötétkék selyem dolmányán még a nap is félt elidőzni, me belevakút vóna...S lám, mégis nekem lesz a párom ez a derék, nyúlánk fiatalember, mindennek ellenére. Pedig egy időbe hogy kerűgette Zarver grófnőt, csak úgy csapta neki a szelet. Hát, majd igyekezek is boldoggá tenni valahogy, habár most nem igen van rá lehetőség, mert hogy hát a saját cipőmet sem láttam már nagyon régen, kecses menyecske egy ideig nem lesz belőlem az biztos. Nem baj, majd megszületik a kis Józsika, (me abba biztos vagyok hogy fiú lesz!!) akkó majd kipótolom férjem-uramnak amit most eveszit... Aranyfelhőt látva, egészen ellágyútam...,Olyan szép kis csöppség, akár egy kisangyalt vittünk vóna a templomba, de hát oda azt is illik vinni...,S rágondótam, hogy nemsokára én is a karomba vehetem kisfiamat, jaj, olyan szépen fogok neki altatókat danolni hogy még a madarak is meghallgatják azt! Egyenlőre viszont beérem azzal, ha Gyöngyi néha megsajnál és engedi hogy jól megszeretgessem azt a gyereket...,Mert különben igen fösvény ám vele, amióta az egészsége helyre jött, nem lehet lefejteni sem arról a babáról. Láttam egynéhányszor, Latrens nagyon vágyakozva nézi őket, gondolom, már ő is szeretne Gyöngyi karjaiban elnyújtózni néha... A templomba érve, előbb a keresztelésen kellett átesni, csak később tudtam meg miért: minden vendég egy flaskóval érkezett, amelyet elég sűrűn nyakaltan nem csak a templomba menet, hanem a templomban is...,A pap nem akarta ittas nyájjal befogadtatni legújabb frissen-keresztelt angyalkáját. Gondolta, minél előbb, annál jobb, mielőtt a flaskók kiürülnek. Jól is gondolta, mert mire az esküvőre került a sor, igen akadozott a nyelve a násznagyoknak, koszorús lányoknak, de még a plébános úr is gyanúsan rágott meg egy pár mássalhangzót. Így aztán az énekek is el lettek korcsítva, de piszkosul. A gyönyörű templomi énekekből kocsmai disznóságokat csináltak. Valaki elkezdte: Plébános úr segePlébános úr segePlébános úr segedelme nélkül Nem menyünk a mennybe... Erre aztán mindenki bebolondult, hát én ennyi strófát éltembe nem hallottam, s mind odapászol a Plebános úr sege-hez... Az esküvő után Suhanó meg Viki nagyon eltűntek, nem is kerültek vissza csak amikor már meg volt terítve. Ilyen vacsoráknál az a szokás, hogy a fő vendégek egyenként áldást isznak az ünnepeltek egészségére, persze előbb jócskán felköszöntve, felmagasztalva őket. Ha sok a vendég, kihűl ám a vacsora mire kanalat lehet fogni! Én felét sem értettem ugyan, mert elég sokan beszéltek ott spanyolul, de gondolom azok is disznólkodtak, mert igen nagy volt sokszor a nevetés, Jóska néha bele is pirult. Gondolom mi minden lett ott mondva, különösen hogy
elég szépen látszik, nem vártuk meg a nászéjszakát... Amikor Suhanóra került a sor, érdeklődéssel vártam, gondoltam, ezt legalább megértem. Elég szépen felköszöntötte előbb a kisbabát, majd minket is. Végül is komolyra derült az arca. Tisztelt társaság – mondta talán mindenkinek, talán senkinek, - szeretnék valamit tudatni veletek. Ma délután, amíg a vacsora, vígság készült itt, Viki és én szép csendben megesküdtünk a városházán... Síri csend lett, de csak egy pillanatra...,Egy vékony lányhang sikoltott fel a terem mélyéről: -De hisz ez lehetetlen...,Shadow Gróf az én férjem... Most majd a folytatás következik. Hogy mi történik, majd Latrens Gróf fantáziája eldönti )) folyt. köv.
Maris és Jóskánk a lagzin…
98. Botrány lóg a levegőben...., …,Suhanó bejelentése nyomán mindannyiunk álla a térdét csapdosta, azt hiszem a szám akkorára nyílt, hogy le lehetett látni a csíkos gatyómig. Először is nem értettem miért a titkolódzás...,lehetett volna dupla esküvő , a plébános meg a harangozó már jobban nem rúgott volna be …,a másik meg az a vékonyka hangot se tudtam hova tenni. Mindenki a hang irányába fordult s akkor világosodott ki a kép előttem, mert nem más állt ott, mint a Hatcsöcsű Hörpintő egyik csaposlánya..., a múltkori borozgatásunk eredménye, Suhanó mákosan szerelmet vallott neki meg azt hiszem hátra is vitte egy kanyarra, amit nem tudok, hogy csak leltározás céljából vagy tettlegesség is fennállt ill. konyult. Az aranyos Bögyös Kettes ezt házassági ajánlatnak vette pedig szerintem csak terepszemle vagy ahogy az indiánok mondják „ nyomolvasás lábujjtól-fejtetőig,közbeiktatva barlangbejárás „ úgyhogy Súhanó csak a hagyományt követve megbújt a bozótosban és nyilát kilőve eltávozott. Nagy nehezen Bögyös Cvájt megnyugtattuk, hogy nem történt más, mint sajnálatos félre érthető légyott meg itt is. Meghívtuk asztalunkhoz s a második portói után már Kopogós Ventőse kapitány hívta meg ágyú szemlére a hajójára. Így aztán az ünnepség szépen lement...,a hátsó kertben hagyott rókaprémek szépen sorakoztak...,az úri nép bulizott a harangozó és plébános versenyt nyögtek és kérték az égiek áldását, majd holnap gyónnak...,csakhogy kinek azt még nem tudták. Futkároz Intézosz is lelassult átment Négykézlábosz Vonszoloszba . Hajnalra elcsendesültek, mi ketten Jóskával ott maradtunk a számlát rendezni, mert ugye Viki és Suhanó nász-éjszakáztak, a közönség prémszállításra adta a fejét...,Bögyös Cváj pedig az ágyú hatósugarával ismerkedett, a többiek is eltávoztak. Hazaérkezvén mi is lehevertünk , mert fáradtak voltunk. Délután ahogy kinyitom a szemem az én drága Gyöngyim ott állt az ágyamnál és aggódva figyelt. Megrémített...,- mondd miért aggodalmaskodsz, - kérdem ahogy felocsúdtam...,- mondja Ő,- drága Szellőkém aggódom érted !! …, álmodban olyanokat mondtál, hogy belepirultam...,nem mehet így tovább..., Marissal megbeszéltem, hogy Jóskával együtt elmentek a városban masszőr szalonba és meggyúratjátok magatokat...,a szomszéd ajánlotta a legjobbat Mindenhova Nyúlkál masszőrnőt..., de ,-akartam mondani...,nincs semmi de …,döntöttem, mentek holnap és meggyúrnak benneteket. Reggel Jóska oly kackiásra pederte a bajszát , mintha a masszírozáshoz az kellene. No mindegy elmentünk a Letapogatlak Mindenütt szalonba és kerestük ezt a matató nőszemélyt. Huha kellemesen kellett csalódnom nem egy matróna volt hanem egy igazán csinos szemrevaló menyecske volt. Jóskát egy másik szeparéba tessékelték. Nos nem részletezem , de méltó a hely nevéhez...,mindenütt letapogatott, meggyúrt...,finom illó olajokkal felfrissítette az egész testem...,csak mikor a hátamra fordított ámult el, hogy mennyire sikerült a frissítés..., annyiban maradtunk, hogy havonta egyszer megismételjük a gyógymasszázst..., Egyszerre végeztünk mindketten ..,Jóskának tán még kackiásabb volt a bajsza...,no milyen volt Jóska ? -,érdeklődtem..,csak hümmögött, hogy hát ezt még egyszer kipróbálja s hamisan összemosolyogtunk. Nagy nyüzsgésre értünk haza. A ház előtt egy ismerős fogat állt...,tán csak nem mondom Jóskának és szaporáztuk a lépteink..., a szomszédasszony jött elénk az örömhírrel...,míg mi odavoltunk ki kellett hívni Don Kukuts Lukus Babus orvost, mert Marisunknál megindult a szülés..., felrohantunk az emeletre és akkor már megvolt a kisfiú..., Csillagszövő lett a neve. Jóska
össze-vissza csókolta Marist...,az a kimerültségtől csak feküdt, de a boldogság könnyeit férje csókjai szárították fel. No most már megint gyarapodtunk egy kis jövevénnyel. Később kisült, hogy szándékos volt az eltávolításunk Gyöngyi részéről, mert tudta, hogy Marisnál megindultak a toló fájások, és ne legyünk láb alatt eltávolított otthonról s Suhanó ment orvosért. Ez szép és boldog nap volt, kívánom a társaságnak, hogy sok ilyenben legyen részünk..., folyt. köv. A keresztszülők...,
Csillagszövő…
99. Csillagszövő keresztelője..., ….,az egyik családi eseményből ki sem jövünk jön a másik. Csak most mi vagyunk a keresztszülők. Ki kell tennünk magunkért, mert ez drága lélek megérdemli. A kis purec le sem tagadhatja, hogy van benne Jóskából, legalább is mikor ásít , meg mikor tele szopizza magát Marisom szép két nagy dudájából oly bambán néz , mint az apja. Jaj majd el felejtettem pletyizni...,elmentünk a Hatcsöcsű Hörpintőbe áldomást inni a gyerekre és a Cváj Bögyös újságolta, hogy csak tévedés volt a házassági dolog, mert a kapitány azt mondta, hogy ha visszajön feleségül veszi, mert „ idézem: aszonta Ventőse úr , hogy kiválóan kezelem a fegyverzetét „ . No mi összenéztünk s jót nevettünk, csakhogy Jóska nem volt hajlandó velünk hazajönni, nekünk már elég volt a portói, őt valamikor hajnalban egy kordén tolták a ház elé és ott kiborították. A hajnaliban legkorábban kelő kutya nyalta föl, még szerencséje, hogy nem jelölte meg. Az élet visszatért a rendes kerékvágásba, Gyöngyim felerősödve dajkálta, most már a kis kereszt fiát is. Aranyfelhő szépen gyarapodott hála a szép csomagolású anyatejnek amit sikerül nejemnek megérteni, hogy azt nem pótolja semmi. Jövő vasárnap megyünk Don Füstöloszhoz, hogy tartsa keresztvíz alá Csillagszövőt. Azon vihorászok, hogy ezek a portugálok alig tudják a gyerekek nevét kimondani pl. Estrellatejedura = Csillagszövő,,,Aranyfelhőt meg egyszerűen Oro-nub-nak hívják. Kelengyét nem tudta megvarrni , de sikerült a városban megvenni a „ Pelenkától a Szemfedőig” hipermarkecban. Itt minden van, a világ összes tájáról ide érkező árú dömping. Volt itt olasz pelenka, francia kis ing, skót pólya, spanyol cumi. Nagyon talpra esett a tulaj Donna Elvira Tenna Lady aki határozottan lép föl a hajósokkal kereskedőkkel nem tudják átverni. Épp a negyedik adventi vasárnapra esik a keresztelő, úgyhogy várható a tisztelt páterusz Füstölosz és Köteleosz Rángetosz nem hasít be míg a szertartás tart. Utána a vacsorán leihatják magukat..., csak nehogy a gyereket leforrázzák és a szentelt vizet összekeverjék a kopasztóvízzel. Mostanság zsúfoltak lettek a napjaink, de öröm a kis porontyokat látni. Kicsit visszafogottabban kell most élnünk, mert csak tavaszra jeleztek hajót az öreg kontinensről s be kell osztanunk a pénzt. Habár az élelemmel nincs gondunk, mert a szomszédasszony főz ránk, hogy Marisunk is gyerekágyas, cserébe Gyöngyim tanítja a hülye gyerekeiket nyelvekre, mert az én asszonyom sok nyelven tud …,de legfőképp a letolandusz Latrensust beszéli !!!! Mi a három fiú gyógyfüveket gyűjtünk..., s a háznál nyitottunk egy kis üzletet ahol Viki árulta a portékát. Mivel törzsvendégek voltunk a Six Didkóban ..,lefordítva a Hatcsöcsű Hörpintőben így a lányok kitették a reklámot..., ami így hangzik : A „FEHÉRPARTI – GYÓGYSZATÓCSBAN” Mindent megtalál kínjára csak legyen vastag bukszája. „ Ha iszik ebből a keverékből a szél tornádóként távozik seggéből” „ Ha csavar...,csikar...,feszít...,teánktól jobb ha egész nap a budin ül „
„ Míg teánkat kortyolja nem kell gondolni a doktorra „ „Ha szerelmet akar s vágyat gyökerünket kösse rája” …,Cájv Bögyös sokat álmodozik szegény Kopogós Ventőse felől, hogy mikor jön meg. Nem tudja szegény, hogy az ilyen hajósoknak minden kikötőben van asszonya. Legalább ki van virulva és Suhanót békén hagyja. Úgyhogy megélünk és feltaláljuk magunkat. S a külvilág mint szórakozást úgy látja nem a szükséget benne. Igazából jobb ha lefoglaljuk magunkat, mert amúgy nagyon unalmas lenne az élet. A gyerekek miatt nagy társadalmi életet nem is élhetnénk, hogy estélyeket adjunk vagy eljárjunk. Jobb is így. Rendes tisztességes polgárok vagyunk. Vasárnaponként meghallgatjuk Don Füstölosz Páterosz borgőzös hangú miséjét s a lányok a gyerekekkel a „ Térj be Nyalni „ édességbolt teraszára ülnek ki, mi meg az édenkertben poharazunk „ Ringó Keblekhez” ívóban, mert ez a söntése a Hatcsöcsű Hörpintőnek. Így szép lazán csendesen telnek napjaink..., az újvilágra Gyöngyim apródonként felkészíti a társaságot, mert ott lesz olyan is hogy a közösségi wingwamban kell aludni az egész törzzsel. Mikor a közös szellem ünnep van. No ezt majd máskor megbeszéljük. folyt. köv. Telik az idő...,
Vikki jószivűen maszirozná Latrensot…De Ő azt mondja, nem illik…
100. Gligorics Teréz ( Liliom) Lehet hogy Latrensnak igaza van.. …,Nézem, nézem a kisfiút, hát tényleg tiszta Józsi. Szinte rá lehet képzelni a bajuszt. Lehetséges hogy Maris igazat mondott, és semmi nem volt közötte és a herceg között? Mindig is tisztességes lánynak ismertem, bár a szája sosem tudta mikor kell leállani. Nem mondom hogy kimondottan hazudott, de nagyon tudja csavarni az igazat. Jaj, Istenem, csak add meg nekik hogy boldogok legyenek végre. Legalább annyira, mint én. Latrens a legjobb férj, legjobb édesapa a világon. Néha könnybe borulnak a szemeim amikor Aranyfelhővel együtt látom őket. Ragyognak a szeretettől. Habár Aranyfelhő még nagyon pici, máris felvillannak a kis bogár szemei ha apja belép a szobába. Attól félek csak, hogy nagyon elkényezteti. Már így is minden nap ajándékokkal jön haza, néha nekem is, de többnyire a kislánynak. Nem is csoda hogy fogyóban van a pénzünk. A fiúk azért feltalálták magukat. Elhatározták, hogy gyógynövényekkel kereskednek, abból pótolják a pénzt amit itt felélünk. Előbb hülyeségnek tartottam, de be kell vallanom, nagyon jól megy nekik az üzlet. Talán egy nap, ha valaha is hazaérünk, jó behozatali árú lenne belőle. Elvégre a gyarmatokon is meg kell élni valamiből, habár ott az igények sokkal kisebbek. Apámra, anyámra gondoltam. Öregszenek, előbb-utóbb nekünk kell majd gondoskodni róluk. A Pénz nem árt. Nem mintha olyan nagyon éhes lennék rá, beérem kevéssel, de tudom, Latrensnak gondot okoz. Szeret a tenyerén hordani bennünket. Ami szintén aggaszt, hogy nem ir mostanában. Valamikor gyönyörű verseket, elbeszéléseket irt. Mindig is nagyon szerettem olvasni. Amióta ide jöttünk, semmit..., Jó lesz komolyabban beszélni vele erről. Nagyban készülünk a keresztelőre. Ismét. Pedig még ki sem heverte a férfinép az előzőt. Habár Latrens megnyugtatott, hogy Advent lévén, talán nem rúgnak be olyan nagyon, legalább is nem nyíltan. De ez a Hatcsöcsű Hörpintő az oka mindennek. Éjjel-nappal nyitva áll, akár mise előtt kell a lélek-erősítő, akár mise után a „hála istennek, vége” nevű ragadós keverék a pap dorgálását lemosni, oda tér be a nép. Persze aztán elfelednek kitérni onnan. Sok feleség odajár ebédtájban a férfinépet hazaráncigálni. Némelyik elmegy nyugodtan. Némelyik összeveri az asszonyt s marad tovább. Aztán némelyiket az asszony veri el ott, mindenki szeme láttára. Az olyan szégyenében megy haza ebédelni. Hogy otthon visszaveri-e vagy sem, nem tudni. Lassan itt a karácsony is. Szinte hihetetlen hogy ez az első karácsonyunk együtt. Tavaly ilyenkor nem is tudtam hogy létezik. Egyedül Marist ismertem. S most nem csak Latrenst küldte a sors utamba, hanem Vikit, Suhanót, Józsit is. És természetesen Aranyfelhőt meg Csillagszövőt is. S most útban vagyunk egy teljesen új világ felé, a régi, arisztokrata élet csak egy rossz álom ma már. Sokszor kérdezik ismerőseim, hiányzik-e....,S őszintén, mosolyogva mondhatom, nem. Így a jó, hogy akár cseléd, akár hercegnő, egyformák vagyunk mindannyian, és ott segítünk, ahol épp arra szükség van. Ki gondolta volna valaha is, hogy egy hercegnő fogja dajkálni Maris kisfiát? És mégis, nekem egész, egész természetes hogy igy van. Hol van már a bili-hordó Marisunk! Ma a legjobb barátnőm, testvérem, sorstársam. Muszáj lesz komolyan foglalkozni a karácsonyi ajándékokkal is, nehogy valaki még kimaradjon. A gyerekeknek már megvettük amit akartunk, Latrens ajándéka is rendben van. Vikinek azt hiszem egy új gardróbára lenne szüksége, valahogy nagyon feszül rajta minden mostanában. Hm...,kicsit gyanús. Majd kivallatom. Ha ő nem mondja meg, Suhanó biztosan. Ő nem tud hazudni. Még....
Ma délután összepakoltuk a gyerekeket mi asszonyok, elmentünk egy jó cukrászdába, a Térj be Nyalni tulajdonosa személyesen fogadott bennünket és a legfrissebb árút rendezte az asztalunkhoz. Csak később derült ki miért. Ugyanis tudtára adták, hogy Latrensnak nagyon jó üzletérzéke van, de nem csak az, hanem az mellett író is. Meg akarja cserélni a cukrászda nevét. Pár héttel előbb egy másik üzlet nyitott, a túl oldalon. Egy EGÉSZ más fajta üzlet. Annak a neve Térj Be Ha Nyalni Kell...,Azóta igen sok nem kívánt személy látogatja a cukrászdát, és különösebbnél különösebb ajánlatokat tesznek nem csak a kiszolgáló kisasszonyoknak, de még magának a tulajdonosnőnek is, pedig szegény már van vagy hatvan éves, egy foga van csak, és három szoknya kell a két fenekét betakarni... Jaj, most látom milyen nagyon rohan az idő! Megígértem Latrensnek, hogy ma elmegyek vele a színházba. A Felvidított Özvegyet játssza egy vidéki csoport, de állítólag kitünő énekesek mind. Már régen voltunk színházban. Utána majd valahol megállunk a Harapni Való vendéglőben, s mivelhogy Maris elvállalta Aranyfelhőt éjszakára, talán megiszunk egy üveg Engedjbe Bikavért. S utána amit az Isten ád....,
folyt. köv. Reméljük nem csak az Isten ád....,
Térj be Nyalni cukrászda…
101. Amit nem az isten adott....,de segített ! ….,a hátamon a nem létező szőr is felállt a vándorszínészek nyekergésétől. A helyi nagyérdemű verte a tenyerét, de hogy miért azt csak a Jó Isten tudja, mert egyátalán nem hasonlított a „Felvidított Özvegyre” a darab de még a „Nebáncsd a Virágom” mer a gyökeredbe rúgok c. darabra se. No mindegy remélem a vacsora kárpótol és egy üveg Bikavérosz Kiengedosz . A Harapni Való vendéglőben már várt ránk a külön asztal és sűrű hajlongások között fogadott bennünket Dugáosz Markosz a főnök , akinél az volt az érzésem vagy szűk a nadrágja és a férc ropog vagy a segge a gatyáján levő vonalkódról játssza a dallamot. A menü már gyanús volt nekem, mert ilyen finomságokat rég ettünk,- mondtam is Gyöngyimnek Te drágám készülsz valamire..., „ portóiban párolt kaviáros beszédhibáskacsa” fickósító levélben sütve. A főnök oly jelentőségteljesen pislogott, mintha önként jelentkezne gyertya tartására estére. Vacsora közben beszélgettünk az elmúlt időszak törtnéseiről Gyöngyimmel, mert igencsak zajlott az élet s mióta a baba megvan nagyon nem is mozdult ki a keresztelőt kivéve. …,-mondom is neki, - hallod nagyon gyanús volt nekem ez a gyors házassági bejelentés Suhanó és Viki részéről...,szegény majdnem megfulladt a nevetéstől..., Te kis naiv így Ő...,hát nem vetted észre Vikin a gömbölyödést ?? …,hű a szentségit...,- most ,hogy mondod …,igencsak kerekded a pocija...,tán csak nem ??? Pedig sok jele van ..,mondta ..,-tudod mikor bementünk a Térj be Nyalni cukiba , csak úgy rakta magába a sütiket...,és ő mondja , hogy nem is tudja miért olyan kívánós. Úgy nézi, hogy kora tavaszra várják a babát..., s remélem nem a Tavaszi Szellő nevet kapja, mert azt sutyorogják, hogy míg mi a dombon a füveket gyűjtöttük ez a kujon Dugáosz Markosz megkörnyékezte Vikit és rendesen dugáosz nem markoszba. De ez csak pletyi, szerintem. Majd meglátjuk ha előbújik. Gyöngyim említette a túloldalon levő műintézményt ami cukrászda mintájára kizárólag ínyenceknek tart nyitva „ Térj Be Ha Nyalni Kell „ ez csak a hatóságok megtévesztése , mert igazából ezt „ Farkincosz Fickándosznak „ hívják és a főnökasszonya egy akkora seggű matróna, hogy a bugyijában egy egész cserkészcsapat el tudna sátorozni és a vonalkódjairól a házi-áldást olvashatná. A lányai már harapni való menyecskék akik értik a dolguk...,bár én személyesen nem tudom csak hallottam...,mondtam..., mert már lendült kis kacsója nejemnek és éreztem, hogy nem kedves simogatás lesz...,jobb a bajt megelőzni. A bőséges vacsora után jól esett az éjszakai séta hazafelé, mert elég nehéz volt az étel. Karonfogva sétáltunk és oly jól esett a közelsége...,néztük a csillagokat és éreztem, hogy ő is el ábrándozik...,nem zavarom meg a gondolatait...,azt hiszem valahol találkoztak már a gondolatok, mert Aranyfelhőre egész éjjel ügyel Maris úgyhogy szép éjszakának nézünk elébe. Hazaérve csendesen mentünk fel lakosztályunkba , hogy senkit se verjünk fel . Gyöngyim a hálóba érve kitárta az ablakot és a beszűrődő holdfényben ruháitól megszabadulva még csábítóbb volt, mint lány korában. A gyönyörű érett asszonyi test , mint a mágnes vonzott magához és merültünk el a rég óhajtott vágy tengerében..., Gyönyörű éjszaka volt..., reggel mint akit kicseréltek volna úgy ébredtünk mindketten...,egy lágy csók...,halk suttogás...,köszönöm édesem..., De ebből az idillből hamarosan Maris dübörgő léptei térítettek magamhoz....,tessenek gyünni má...,nem birok a jánnyal..., követöli a zannyát !!! No kiugrottunk az ágyból és ki kiabáltam Marisnak , hogy azonnal csak mosdunk és
megyünk a gyerekért..., Vissza zökkentünk a hétköznapokba …,egy éjszaka ünnep volt legalább...,azt senki nem veheti el..., Lassan karácsony is lesz, de ez nekem talán a legszebb ajándék volt....,köszönöm Gyöngyim..., folyt. köv. Az első Karácsony együtt....,
102. Gligorics Teréz
( Gyöngyi ) Gyönyörű este...,
Gyönyörű estét töltöttünk el együtt Szellőcskémmel, de az igazat megmondva, én a nyugodt, csendes, háborgótlan alvást élveztem legjobban. Amióta Aranyfelhő megszületett, minden két-három órában felébredünk, és vagy én, Vagy Szellő benéz a kislányra, legtöbbször tisztázni kell, és legtöbbször éhes. Persze olyankor nekem okvetlenül fel kell kelni, nem hiszem hogy Szellő képes lenne megetetni Másnap végre kipihenve ébredtem fel, Szellőcském már tett-vett a szobában, fütyörészett. Azt hiszem az éjjeli események jót tettek neki. Talán most visszajön a türelme is egy kicsit, az utóbbi időben egy babszemet nem lehetett beledugni anélkül, hogy ne robbanna. De mondták mások is, hogy ilyenkor a férj elsősorban mellőzve érzi magát, másodsorban a szükség kiver minden mást az agyából, se nem lát se nem hall olyat ami nem a szükségeivel kapcsolatban lévő téma, tárgy, ami. Nem mondom, könnyen meglehet. Majd meglátjuk. Reggeli után beszólt Maris, hogy neki rengeteg dolga van ma, ha lehetne, hazahozná most már Aranyfelhőt. Szegény Maris, nem lehetett neki könnyű két pici babát is ellátni, de megnyugtatott, Józsi nagyon kitett magáért, valaha Maris felébredt, ő is felkelt, segített neki amit csak tudott. Micsoda jó férj, apa lett ebből a Józsiból...,Ki gondolta volna? Valaha nagy igényei voltak, Zarver Grófnőt kerülgette, nagyravágyó terveivel. Persze onnan gyorsan le lett pottyantva, de szerencsére talpra esett, nem nagyon ütötte meg magát. Főleg, amint a tények bizonyítják, hű férje Marisnak. Latrens nem tudja hogy nekem megmondták, de mielőtt Aranyfelhő megszületett, a fiúk, „rákényszerültek” Hatcsöcsű szolgálataira. Persze Suhanó volt a „kísérő”, és persze nem csak kísért, sőt, Latrens sem csak a társaság kedvéért ment oda...,De Józsi otthagyta őket, hazament Marishoz. Nem vitte rá a lelke... Reggeli után megfürdettem Aranyfelhőt, szép tiszta ruhát adtam rá, becsavargattam jó melegre, és elindultunk a város felé. Szellő már korábban elment, azt mondta ne kérdezzek semmit. Persze karácsony felé nem kérdez az ember. Én is épp oda igyekeztem. Gondoltam kihasználom az alkalmat és magyarázkodás nélkül el tudom intézni az ajándékvevést, legalább is amit Szellőnek szántam. Még fogalmam sem volt hogy mit veszek neki, pedig ez a legfontosabb karácsonyunk ami valaha is lesz talán. Az első együtt, az első Aranyfelhővel...,És talán az utolsó itt, Európában. Amint nézelődtem a kirakatok között, hirtelen egy óriási ötletem támadt. Megörökítjük ezt a karácsonyt nemcsak szívünkben, de vásznon is. Van egy nagyon jó festő itt a városban. Ha valahogy sikerülne vele Szellőt összehozni, csak bár annyira hogy meglássa...,A többit majd emlékezetből. Mi meg Aranyfelhővel ellopakodunk hozzá „ülni” amíg minket is megörökít...,Amilyen szentimentális Latrens, könnyes szemekkel fog örvendezni ennek az ajándéknak... Így megoldva az ajándék problémát roppant jókedvem kerekedet. Megforgattam Aranyfelhőt a levegőben mint valami hajas babát, ő meg persze élvezte, gügyögött, nevetett. Na, kis szentem! – mondtam neki majdnem dalolgatva, - meglepjük édesapádat. De meg ám!!! S ő meg mint aki érti, mosolygott mint egy kis angyal, mintha legalább is már a festő előtt ülne. Amint nézelődtem az utcaszámok között keresve a festő névtábláját, ismerős hang, ismerős nyelv ütötte meg a fülem. -Nem érted hogy nem lehet? – mondta a sürgető, ismerős hang, - ha valaki megismer, felkötnek! Valahol meg kell húzódnunk amíg indul a hajó. De hol? Nálad nem lehet. A
hotelokban egyáltalán nem, hisz állandóan jönnek-mennek Európa összes részéről! Megfordultam. Alig pár méterre tőlem megtaláltam a hang tulajdonosát. Valeyrac „herceg” volt. S mellette, erősen a karjába kapaszkodva, Viki... folyt. köv. Feladtad a leckét....,
A Herceg volt, és Viki…
103. Gligorics Teréz ( Gyöngyi )
Nagyon kínos volt ez a helyzet.
A herceg és Zarver, én már csak így nevezem őket, ahogy megszoktam, újra felzavarták nyugodt, boldog életünket. Mert hogy nagyon boldogok voltunk, azt biztos tudom. Mindannyian. Még Maris is, pedig őt nagyon bántja a lelkiismeret, a bűntudat, a lánykori terhessége miatt. Hiába ment el meggyónni, talán az isten megbocsájtotta neki, de ő magának soha. Fogalmam sem volt hogy mit kezdünk a váratlan látogatókkal. Ha rájön a rendőrség hogy segítjük őket, mi kerülünk bajba. Elvégre hazaárulók is…Tulajdonképpen most sem tudjuk honnan jöttek, honnan származtak. Még az igazi nevüket sem. Egyedül abban bízok, hogy Suhanó meg Józsi tudják hogy kell a papírokat elintézni hogy ne legyen baj belőle…Furcsán is éreztem magam, elvégre egykét jó barátok voltak, sőt, félig-meddig szerelmes is voltam a hercegbe…Maris meg fülig, sőt, Viki is…S most jön a karácsony. Nekünk itt meg lesz minden amit szem-száj kíván, ők meg valahol egy hajó mélyén éheznek, fáznak…Eldöntöttem, hogy akár Latrens tudta nélkül is, de küldök át nekik valami ennivalót, takarókat… Közben nagyban folytak a karácsonyi készülődések. A sok zűrzavarban nem fog sikerülni a családi portré, pedig gyönyörű ajándék lett volna drága férjemnek. De talán megérti hogy a körülmények miatt nem úgy sikerült ahogy terveztük. Azt hiszem mindenkinek elment egy kicsit a kedve a nagy ünneplésektől. Délután otthagytam Aranyfelhőt Marisnak és bementem a városba remélve, hogy csak találok valami szép ajándékot. Valamit, aminek megörül az a szeleburdi Szellőm. Óriási szerencsém volt. Egy mellékutcában, jól eldugva a járókelül szeme elől, alig láthatóan egy tábla: Ha Öreg, Itt Van…könyvkereskedő. Hát a tábla nem hazudott. Nem nagy üzlet volt, de a polcok ragyásig voltak régi könyvekkel halmozva! Egy egész kincstár számomra. Legszívesebben beköltöztem volna oda egy hétre, hogy minden könyvet érezhessek kezeim között. Sajnos nagyon kevés időm volt…Szerencsére a könyvek kiadás és téma szerint voltak szortírozva. Én egyenesen a régi verseskötetek között kezdtem nézelődni. Szerencsém volt. Sheaksipusz Irusz eredeti kiadásban…Megnéztem az árát. Egy vagyon…De tudtam, Latrensnek nagyon sokat jelentene, a kedvenc költője. Becsomagoltattam gyorsan a segéddel, mielőtt meggondolom magam. Hazafelé a főutcán mentem, nézelődve a kirakatok között, amikor megláttam a Megvarrjuk Ha Van Miből nevű üzletre. Gyorsan betértem még oda, befizettem Marisnak egy ruhavarrást, szegény még mindig az én használt holmimat viseli…Majd ő kiválassza milyet akar. Ez lesz neki az ajándék. Utána még kerestem Józsinak egy szép cserép pipát, az övé eltört amikor a görényt üldöztük. Jót mosolyogtam visszagondolva. Még hogy Maris azt hitte Latrens engem akar agyoncsapni a téglával! Így felpakolva elindultam végre haza. Fáradt voltam. Az utolsó pár nap eseményei nagyon levettek a lábamról. Amint végre befordultam az utcánkba, egy lármás tömegre akadtam. Kiabálás, káromkodás, lökdölödzés. Erőt fogott rajtam a kíváncsiság, közelebb tolakodtam a nagy tömegben. Két nő…Az egyik olyan harmincvalahány lehetett, elég csínosan volt öltözve, bár látszott rajta, nem úrinő. A másik egy parasztasszony -féle, negyven, negyvenötnek véltem. Itt is, ott is eléggé kitömve, feszült rajta a blúza is meg a köténye is. Püfölték egymást, a tömeg meg
röhögve unszolta őket. Nagy nehezen, kisütöttem az okát e tyúkháborúnak: A kövér nő férje már évek óta csalta az asszonyt, de az sehogyan sem tudta bebizonyítani. Ma reggelig. A férje, azzal a kifogással hogy a szomszéd tehene ellett, ott volt segítkezni, csak hajnalban jött haza, dög fáradtan. Amint levetkőzött, ágyba készülődve, felébredt a felesége. Jó asszony lévén, felkelt, hogy majd ad neki valami vacsorát, reggelit, amit. Szegény ember dolgozott egész éjjel…A férj, megnyugodva hogy megúszta, mászott volna az ágyba, hálóköntös, alsónemű nélkül. Csakhogy mielőbb megszabaduljon az asszonytól. Minél kevesebb kérdés, annál kisebb az esély arra, hogy elszólja magát. Majdnem megúszta. A felesége visszapillantott az ajtóból, amikor meglátta hogy valami megcsillant a …mondjuk beragadva a hátsó részébe. Odalépett a nő és kihúzta azt a csillogót. Egy nyaklánc volt. A sógornőjének a nyaklánca. Ismerte, hisz ő adta neki két éve névnapjára…A férj valószínűleg ráült öltözködés közben…Hát ezért verekedtek. Nem is maradtam ott tovább. Olyan őrült nevetés fogott el, hogy össze kellett szorítani magam, másképp vizesen értem volna haza… Még akkor is nevettem, amikor beléptem az ajtón. Együtt volt a család, Latrens, Maris, Józsi, a gyerekek, még Viki is ott volt, Suhanó valószínűleg a papírokat intézte. Jól mondják, a jókedv ragadós. Percek alatt felvidult mindenki, s amikor elmondtam nekik mit láttam, a jókedv határtalan volt. Talán ez volt a legszebb ajándék amit adhattunk egymásnak, ez a nevetés, ez a jókedv. S gyorsan egy röpke imát mondtam el magamban. Jaj, Istenem, csak ne a vesztünket érezzük….
folyt. köv.
104. Karácsonyi ajándék....,
…, a városból hamarabb értem haza , mint a többiek s így sikerült ajándékaimat elrejteni a kíváncsi szemek elől. Úgy gondolom sikerült mindenkinek kedvére vásárolnom, mert ilyen tájt megérzik a csempészek is , hogy mit érdemes hozni mindkét kontinensről, mert majdhogynem félúton vagyunk. Nem nagy dolgokra kell gondolni , mert az anyagi keretünk szűkösnek nem mondható , de két kézzel szórni sem lehet. Benéztem Marisomhoz, nincs e ott a feleségem, de csak ő dalolgatott a kisfiának, oly édes dalocskákat, hogy leültem és teljesen belefeledkezve hallgattam. Csak sietős léptek hangja térített magamhoz...,az ajtón Gyöngyim kukkantott be, de olyan zaklatottnak tűnt. Mi lehet az első gondolat...,jaj...,talán Aranyfelhővel történt valami??? Kétségbe esve ugrottam fel és követtem a szobánkba. Térj már észre asszony mi történt ?..,nem szoktál Te ilyen lenni …,mi zaklatott fel ennyire !!!Megitattam egy pohár vizet vele s megnyugodva láttam a kislányunk békésen játszik kis rongybabájával..., Képzeld Szellőm...,- kezdte..-ahogy járjuk a várost sétálunk ismerős hangra kaptam fel a fejem...,először azt hittem hallucinálok és a szülésből maradt vissza valami, de nem ám...,visszanézek és az árkádok alatt kit látok Vikivel...,Valeyracot azaz Csámpás Egon fiát Csámpás Jeromost....,gondolom elfehéredtem, mert lóhalálában jöttem a gyerekkel haza , hátha hazaértél már s segítesz kitalálni valamit, mert ha ezt az örültet elkapják a bőréből kikötői zászló lesz nagyon gyorsan. No Gyöngyim szép karácsonynak nézünk elé úgy nézem...,de és villant át az agyamon lehet , hogy ennek a féleszűnek ez lesz a szerencséje..., Közben Suhanó és Jóska is hazaért, de még őket nem akartam beavatni a dologba, mert ahogy Suhanót ismerem..., az kiengedi a belét ahogy meglátja...,valahogy cseppenként kell a hírt beadni. Megérkezett Viki is és már messziről integetett Gyöngyinek a folyosón, hogy akar valamit. Látszott szegényen, hogy odáig van , én tudtam az okát, de a többiek nem és talán jobb is , hogy magukkal voltak elfoglalva. Gyöngyi hívott magával és ekkor tágra nyílt Viki két nagy barna szeme....,mert bele se kezdett a mondókába már mondtuk,- tudjuk! Most mi lesz kérdezte Viki ? Komoly fejtörést okoztál nekünk, de ez a félnótás még többet...,hogy került ide egyátalán mondta Viki ?,- igen mesélte,, az egyik kereskedelmi hajó fenekén húzták meg magukat...,magukat??? Mi ez a többes szám? Hát , hogy Zarver is itt van...,nem szokásom a káromkodni de most kijött „ hogy a legbüdösebb szellentés jöjjön ki az orrán „ és hogyan szabadultak ki, hát már halálhírüket költötték...,igen,- csakhogy ígérettel amit megadni nem tudtak a forradalom nagy kavarodásában a porkoláb futni hagyta őket...,azt meg tudták, hogy mi az újvilág felé tartunk. Annyi eszük volt, hogy érdeklődtek merre s milyen hajóval hagytuk el európát. Most a hegyen egy kunyhóban húzzák meg magukat s nincs semmilyen papírjuk. Mondhatom szép helyzetbe hoztak bennünket, mi tiszteletre méltó polgárok vagyunk itt. Itt most gyors cselekvés kell...,Jóska ismeri a hegy minden zegét-zugát , oda talál , s este lekíséri ide őket , és az oldalszárnyban meghúzzák magukat..., láttam Suhanónak nem tetszik, de meg is értem őt, teljesen igazat adok neki. Csak láttam Gyöngyim szemén , hogy nagyon akar segíteni...,áldott jó lélek...,még jó hogy nem lett apáca, mert most velem mi lenne nélküle..., ennyi erővel nyugodtan lehetne.
Este lehozta őket Jóska és rendes ruhákat és fürdőt vettek, de a „ herceg úrnak” Csámpásnak a szakállat nem hagyom leborotválni...,az marad. A „ grófnő” Pipás Jolán nem olyan feltűnő ő nem hangoskodik, mint ez a ficsúr. No emberek, most minden ismeretséget és befolyást latba kell vetni...,de hogyan,-kérdi Gyöngyim.., nos ,- reggel bemegyek az elöljáróságra és kihasználva a karácsonyi felfordulást Don Tompusz Ceruzoszra hivatkozva szerzek iratokat. Rondán Firkász a hivatalnok úgy is hiú ember és befizetem a Térj Be Ha Nyalni Kell műintézménybe és a legszebb „mézescsuprot” kapja egy hétig és meg lesz a papír..., a főnökét meg úgy sem meri megkérdezni az utasítás valódiságáról, ha meg érdeklődik, hogy miért nem személyesen jöttek , akkor megmondom neki a betegségüket s ha akarja igazolja a Doktor Beveszed ha Kiírom...,amitől még senki nem gyógyult meg, de rosszabbul sem lett. Másnap így is tettem...,először a műintézményt látogattam meg …,az ormótlan nagy-seggű főnökasszonyt és a heti mézes-csupor bérletet megvettem..., egy” vörös-bögyös tikettet”és onnan az elöljáróságra siettem. Jól kalkuláltam..., szörnyű nagy volt a felfordulás, új hajó jött és az érkezők intézték a bejelentkezést. Nekünk dolgozott minden...,fejemmel intettem Rondán Firkásznak aki kijött oldalra és rövid sutyorgás után megértette, hogy soron kívül kell nekem két okmány. Nem is nagyon kellett a főnökre hivatkozni...,a bérlet megtette a hatását. Egy fél órán belül kész volt az okmány mindkét személy részére...,igaz az egészségi okok miatt Csámpás Jeromos névre csak sárga papírút adhatott ki, de ez legalább megvédte az ellenőrzéstől, mert akár Napoleonnak is kiadhatta magát akkor sem hittek neki. Pipás Jolán pedig az ápolója..., Visszatérve nem volt osztatlan sikerem, mert Suhanó kijelentette, hogy ha záros határidőn belül Zarver grófnő azaz most már Pipás Jolán nem hagyja el a szigetet ő költözik át a másikra. A többiek boldogok voltak, habár láttam és jogosan, hogy Marisomban még élnek az átverésnek a fájdalmai, de jó lélek ő is meg Jóska is. Viki repdesett, tudom ebbe a szélhámosba szerelmes volt mindig. Nos valahogy majd lesz ha van papír legalább nem háborgatják őket és az ünnepi forgatagban ki tudja melyik hajóval jöttek és hol hagyták el a papírokat, és miért kellett újakat csinálni. Aztán meg ha átmegyünk az újvilágba még a „ hercegből” varázsló is lehet, mert az indiánok a diliseket tisztelik...,valami misztikus tulajdonságnak tekintik. A végére azért mindenki megnyugodott...,végül is a szeretett ünnepére készültünk ami két nap múlva lesz, és azt hiszem ez lesz a legszebb ajándék mindannyiunk számára...,az emberség és szeretet” Még a végén elérzékenyülök...,vegyünk elő egy jó évjáratú portóit és hajtsuk fel..., folyt. köv. Mi lesz az újévben....,
Pipás Jolán… 105. Karácsony és újév..., …,nagyon szép fát állítottunk az udvar közepén, úgy európai szokás szerint. Volt rajta mindenféle csemege, dísz...,no meg ami ezzel jár. A lányok nagyon szépen feldíszítették. Nagyon boldog vagyok, mert az én angyalomtól akit Gyöngyinek hívnak a kedvenc költöm egy eredeti dedikált kötetét kaptam képzeljétek...,egy eredeti Shakes Pierr …, Jóska meg az új pipájával úgy pöffeszkedet, mint otthon a Félszemű Fingós Farkas..., Marisom sírt örömében, hogy az Oda Varom a Kezem szalonból lesz új ruhája...,Suhanón is előjött a jóság és megbocsátott Pipás Jolánnak ( alias Z.grőfnőnek ) …,Vikin láttam , hogy megkönnyebbült a dolgok ilyentén rendeződésén....,neki talán ez volt a legnagyobb ajándék és amit a pocijában hordozott...,egyedül Csámpás Jeromos ( alias Herceg ) aki dölyfösen járkált le s fel egy cserép bilivel s időnként a fejére tette, mint egy koronát s felségnek szólíttatta magát...,ráhagytuk a békesség kedvéért, de jól is szórakoztunk titkon kuncogtam...,ez tényleg bekotort ! Közösen főzött az egész társaság, mindenki a saját specialitását...,he he he volt Orkánvágó Bableves, Kagyló Becsinált, Párolt Malacláb, s Marokba Sült Kolbász, (ez azt jelenti egy marok lisztből gyúrt tésztában , mielőtt csúnyára gondolnátok :) természetesen a portói sem hiányzott asztalról és á/per-itívnek Azori Görcsberándítót. Vacsora után énekelgettünk és táncoltunk, mindenki a párjával...,egyedül Csámpás Király Jeromos táncolt magában a Lehajlós Fingóst...,:))) emlékszem a bécsi udvarban a legrosszabb volt ha valaki a második sorban táncolt , mert annak mindig a fülibe fingottak :))) még szerencséje volt ha nem az orr szőrzete lebbent meg tőle :))) és tisztította a légutakat. A Karácsonyi ünnepek itt egybefolynak az Ó-év köszöntő és Új-év váró rendezvényekkel. Ilyenkor az itteni Azorok házról házra járva sikert boldogságot egészséget kívánnak egymásnak. Nagyon szép szokás csak figyelni is kell, mert vannak enyveskezű kívánságok
is. Ez amit a szem meglát a kéz nem hagy ott szokás. Csámpás nagyon eredeti volt..., minden lépésnél durrantott egyet a „bilikoronájába” s neki ez nagyon tetszett, de nekünk nem , de hál-istennek szabad-ég alatt voltunk. Szépen elteltek az ünnepek, Gyöngyim jóvoltából most megint olvashatok kedvemre. A legnagyobb öröm jön az első hetekben hajó az udvari postával és egyéb futár küldeményekkel és az anyagi dolgaink rendeződnek s feljegyzéseim is el tudom küldeni a Winer Cejtung olvasóinak. Nincs is nagyobb öröm , mint az írás mikor van értelme. Lágyan zsong a dallam tenger halk moraját hallva néked küldöm szívem..., minden dobbanása legyen egy üzenet mit testem, s lelkem küld neked..., az ünnep tiszteletére egy kicsit elérzékenyültem...., Boldog Békés Újesztendőt Kedves Barátaim....., folyt. köv.
A Lehajlós Fingós…
106.
Gligorics Teréz
( Gyöngyi ) Ünnep után...,
Mindannyian egy kicsit szomorúak lettünk az ünnep elmúltával. A nagy sürgölődés, készülődés, titkolódzás kiverte tudatunkból az előttünk álló a nagy utat, a herceg és Zarver gondokat, a pénz gondokat. Egy kis időre. Az ünnep elmúltával viszont mindannyiunknak le kellett szállni a fellegekből és talp alá venni a valóságot. Latrens, tudom, takarja aggodalmát, de szemeiben ott ég a holnap terhe. Elvégre sok emberért felelős, majdnem az egész társaság itt reá vár, rá számít. Nagy teher ez egy nyugalmat, békességet szerető embernek. Még három hét, aztán talán végre útra kelhetünk. Bármennyire is rettegek tőle, jó lenne már átesni rajta. Jaj, csak ne történjen semmi az úton, ne legyen beteg senki, főleg a gyerekek...,Fohászkodtam...,Szellőm egyre próbál lelkierőt erőltetni mindenkibe, olyannyira, hogy már attól félek, magára nem jut... Végül is Józsi hozott végre valami jó hírt. Tudtunk nélkül, elment a kikötőbe, felkereste a hajótársaság irodáit, jobban mondva egy öreg, alacsony épület valamit ami összesen két helységből állt: egy váróterem féle valamiből, meg egy belső helyiség, ami egyformán szolgált raktárnak meg irodának is. Mindenesetre Józsi felkínálta szolgálatait az íróasztal fölé görnyedt hivatalnoknak. Szerencséje volt. A hajó szakácsát valaki jól meglékelte valami talián sajtos, paradicsomos étel miatt, melytől állítólag a késelő nagyon beteg lett. Később kiderült hogy nem is attól lett beteg, hanem a szervezete megsokallta a másfél üveg rumot amit a szakácstól lopott el s mikor kiderült, a szakács hirtelen a cápákat kezdte sajnálni, mert hogy ők is éhesek. Igy Józsink főszakács lesz a hajón, ami sok problémát megold. Elsősorban nem kell aggódni azon, hogy ételmérgezést kapunk, sem attól hogy ehetetlen lesz amit kapunk. Másodsorban meg Marissal és a gyerekkel ingyen utaznak, sőt egy kis készpénzt is kap hozzá. Jól jön majd nekik ha végre odaérünk. Igy nekünk is megkönnyebbedett a kiadások gondja egy kicsit. Hosszútávban nézve elég jól állunk anyagilag, de jelenleg nem elérhető a vagyonunk. Sajnos. A legrosszabb talán az unalom. Dolgunk nem sok van, kint nem igen lehet tartózkodni mert nagyon hideg van mostanában, és több olvasatlan könyvünk nincs. Venni viszont nem akarunk, így is túl sok lesz a poggyász. Próbálunk beszélgetni, eldiskurálgatni egymással egyes dolgokon, csakhogy múljon az idő. De a témából is lassan kifogyunk. Majdnem minden nap azzal végződik, hogy őrült korán elmegyünk lefeküdni. Persze nem vagyok álmos...,Sajnos Szellő sem, s annak általában következményei vannak...,Épp ezektől a következményektől félek. Ha megint megjelenik a gólya a láthatáron, sosem jutunk haza. Remélem Marisnak is van annyi esze...,Szellő ugyan felajánlotta hogy elmegy a Hatcsecsűben, ott biztos tudnak tanácsot adni a probléma megakadályozására, de én az asztalra csaptam az miatt. Ő csak maradjon attól a helytől minél távolabb. Ami biztos azt biztos... folyt. köv.
Szellő felajánlotta hogy elmegy a hatcsecs-be…
II. Rész.
107. Beléptünk az új évbe...., …, az Úr 1788. évét kezdtük meg a legnagyobb reményekkel. Nagyon meglepett, de egyben örültem is Jóska kezdeményezésének...,mármint a hajóutat illetően. Nem árultam el , de a királyi futárhajón egy jelentős summa jött a kiadómtól s így anyagi gondjaink egyáltalán nem lennének, de erre a csengő aranyakra az új világban is szükségünk lesz, mert ott sincs ingyen semmi. Én nem vagyok annyira optimista a három hétben, de majd látjuk. Sajnos meg kell értenem Gyöngyim aggódását is, mert ezzel a dilis Bili Királlyal lebukunk nekünk annyi. S nem igen válogathatunk a hajók közt. Itt nem kérdezősködnek a papírok felől, csak csengess..., Azért utána néztem ennek a hajónak, hogy miféle, mert a Mindenhol Megsimogatlak és Féltucat Csöcsűben mindent tudnak. Mert jó az óvatosság ahogy a közmondás járja errefelé „ nem szól szám nincs kés a hátamban” … , nos igazság az, hogy Rumgőzös Bel megdézsmálta a kedvenc italának készletét s ettől bepipult a szakács, mert ő meg a kapitány felé számol el vele...,ezen összeszólalkoztak mielőtt kikötöttek volna és a nagy hirigben Szalmonellás Bob hátába vágta kését az pedig összeakaszkodva vele a vízbe esett..., a cápák pedig a vér ízét megérezve lakomát rendeztek belőlük..., amin Rumgőzös Bel volt az aperitív...,a kövér szakács meg a főfogás. Lenn a dokkban megnéztem magamnak a leendő hajónkat...,hát nem a királyi luxus járat ….,csak nehogy félútról a hátunkon kelljen vinni, vagy tolni. Ez tipikus csempész hajó...,már a neve is elárulja „ Nem Érsz Utol, Csendben Úszok „ kb. ez lehet a fordítás értelme a nyakatekert portugál szavaknak. No végre volt téma a mindennapi fásultságból kicsit kilendül a társaság. Lázas készülődés az esélyek latolgatása, hogy hol tudunk kikötni és sok egyéb fontos kérdés. A legfontosabb, hogy februárban tengerre szállni az is egy bátor lépés. Füstjeleket csak indulás előtti napon adunk le, mert ha valami közbejön akkor nem bolondítjuk őket ki a partra. Mert nagy út a szárazföld belsejéből időre odaérni, s a hajóról már jelzést nemigen adunk le. Hacsak nem az árbockosárból Jóska a nagy pipájával..., - Gyöngyim meg mit aggódik ezzel a gólya madárral...,örökké ezt emlegeti...,nem tudom miért ! Ebben az évszakban nem is járnak erre..., A kapitánnyal még csak Jóska beszélt, de azt hiszem a lányoknál van annyi protekciónk már a Hatos Ringó Kebelcsodákra gondolok, hogy Tengeri Medvét megpuhítják s irányunkban jóindulatúvá teszik. Eddig nem is mondtam, hogy így hívják, mert olyan dörmögős de ellágyul ha aranyat lát. No most már ezt a három legfeljebb négy hetet kell kibírni itt a szigeten, ahol az az igazság én már megszoktam s kellemesen berendezkedtem. Itt nem a saját kényelmem a döntő hanem a többség akarata és ezt tiszteletben kell tartanom. Mire jelzéseket le kell adni...,megírom a füstjel kódot nehogy megint félre értsék vagy dadogva menjen át...,ez most fontos a továbbiakra..., a kapitánnyal tisztáznom kell a kikötő nevét is , mert a franc tudja melyikbe mer behajózni...,az se mindegy..., a csempészek óvatosak és akkor is bejöhet baki...,
…., „ reményt ne add fel, mert hülyét kap akinek megérkezik „ folyt. köv.
Rumgőzös Bel…
108. Nem Érsz Utol, Csendben Úszok..., avagy nem a luxus hajó
…, gyötört a kíváncsiság, hogy milyen lehet leendő hajónk amelyre elkötelezte magát Jóska. Ha nem jön közbe Csámpás Jeromos ( a bilik hercege) és Pipás Jolán ( grófnő ) nem kell ezt roggyant teknőt igénybe venni, mert Kopogós Ventőse ingyen utat ígért nászajándékba Marisék lagziján, de a szükség törvényt bont. Jóskával felmegyünk ma a hegyre a „ Hű de Közel van a Felhő „ csúcsra a kovakő és tapló felszereléssel és elkezdjük a füstjelek leadását, mert most az uralkodó széljárás van a „ gallego” É-i. s nem tudni, hogy merre fordul és mennyi idő alatt ér oda a füst jel. Nehogy megint valami keresztszél beletöröljön a szövegbe és Füstben Mindent Látó ne tudja értelmezni. A szóközöket kis karikával jelöljük ami így néz ki : A kódolt szöveg : o....,OOOOOOOOOO...,o...,OOOO...,o....,OOOOOOO.....,o......,OOOOOO....,o …,oooo...., ami azt jelenti” stop...,háromhét....,stop...,mulva...,stop....,indulunk...,stop...,Baltimorba...,stop...,uff.. A hegy istenéhez fohászkodtam Santa Barbarához, hogy egyben érjen oda az üzenet. Jóskával abban egyeztünk meg, hogy nem bízzuk a véletlenre és háromnaponként megismételjük az üzenetet és elkészítjük a szöveg lyukkártya lenyomatát. A távíró ősét..., a Füst Táv Író szerkezetet, ami egy széles papír lapra rávezetett lyuggatott szöveg és csak lassan át kell húzni a füst fölött. Azt hiszem bejegyeztetem ezt a találmányom s levédetem mielőtt el lopják. A szigeten nem maradt titok az elutazásunk és az utcára már nagyon nem is volt kedvem kimenni, mert mindenki csak a sajnálkozását fejezte ki. Elutazás előtt minden ismerőst kénytelenek leszünk egy nagy banzáj keretében vendégül látni. Napi vendég lettem a Vila Franca do Compo kikötőben s lestem a leendő hajónk helyre állítását, mert azért óvatos duhaj lévén a helyi elöljárót megkérve , hogy közbenjárásával is segítse elő a biztonságos munkát. Tengeri Medve kapitánynak ez eleiben nem nagyon tetszett, de mikor megtudta, hogy ez nem az ő költsége akkor mindjárt barátságosabb lett s még a hajóra is felengedett és úgymond barátságáról biztosított. Megtudtam, hogy a helyi előkelőségek és vállalkozók vállaltak védnökséget a hajó javítására és a személy szállítás kialakítására. Pl. a Mindenhol Megsimogatlak műintézmény lányai a munkásoknak heti egy nap ingyenes gyógy-maszírozást adnak...., a Féltucat Csöcsben pedig hétvégén egy nagy bögre ital és egy „hosszú pillantás a cég hat reklámjára” Tengeri Medve megmosdott..., ennek a nagy megtiszteltetés hírére..., ami kisebb forradalmat keltett, mert alig akarták megismerni a fent nevezett műintézményekben. Csak a gatya-vonalkód leolvasó tudta igazolni..., Így teltek napjaink és örültünk egészséges gyermekeinknek. Aranyfelhő szépen totyogott és már egy pár szót is tudott...,nehezen vette, hogy két nyelven kell megtanulnia ugyanígy majd Maris kisfiának Csillagszövőnek. Ezek mind kedves feleségemnek a dolga
Harmatgyöngynek, hogy végtelen türelmével oktassa a gyerekeket. Az elöljáróságról hozott térképemen bejelöltem az útirányt, ezt estére ha gyerekek, meg a betegünk lefekszik akkor megbeszéljük s a következő naplóbejegyzésben nyilvánosságra hozom..., folyt. köv.
o......,OOOOOO....,o …,oooo....,
109. Gligorics Teréz ( Harmatgyöngy ) Végre elment az utolsó vendég is.
Már majdnem tizenegy óra volt, a gyerekek régen alszanak, meg majdnem én is. Hosszú nap volt. De valami búcsú estét kellett rendezni, elvárták tőlünk, bár nem sajnálom sem az időt, sem a költségeket, jó emberekről van szó. Többnyire. Nem is tudtam hogy ennyi jó barátot szereztünk ez a rövid idő alatt amit itt töltöttünk. Igaz, Latrens, Józsi, Suhanó, állandóan a várost járták, sok emberrel megismerkedtek. Némelyiket nem is ismertem, egyáltalán. Volt egy per amikor nagyon megijedtem. Nem tudom ki hozta magával a Döngesd Meg kisbírót, lehet hogy Latrens hívta meg. Mindenesetre amint sürögtem-forogtam a vendégek között, ismerős név csapta meg a fülemet: Csámpás Jeromos. Rendesen elsápadtam a név hallatára. Amint kibogoztam a hallotakból, a városházára küldönc érkezett Párizsból, aki egy csomó arckép-rajzot hozott magával, ismert szökevényekről vagy keresett bűnözőkről. Csámpás képe közöttük volt. A kisbíró dicsekedett a körülállóknak, hogy ő lett megbízva a kikötő figyelésével, a hajó átnézésével, nehogy még keresztülcsússzon a „herceg” az ujjaik között. Nagyon is jól ismerem ezt a kisbíró típust, gőgös, kapzsi féle ember. Nagynak képzeli magát. Tudtam, könnyű lesz elbánni vele. Azon nyomban felkerestem Latrensot és kihívtam a teraszra. Elmondtam neki szóról-szóra mit hallottam. Latrens vakargatta az állát egy ideig, végül is elmosolyodott. Tudtam mit jelent ez a mosoly: ravaszkodni fog már megint. -Bízd csak rám – mondta,- majd én elintézem az urat. Negyed óra múlva Latrens nagyban be volt szorulva egy sarokba az egyik Hatcsecsű kisasszonnyal, Szépikével. Valamit nagyon tüzesen tárgyaltak. Engem kissé csipett a féltékenység, ismerve a „hölgy” foglalkozását, de aztán gondoltam, ennyire senki nem hülye, itt talán nem kezd ki vele Szellőcském. Vacsora után Latrens karonfogta a már félig ittas kisbírót és átvitte a szalonba. Jó ideig voltak ott bent. Mire végre kidüledeztek onnan, a Latrens a kisbiróra támaszkodva, legalább is úgy nézett ki, - már jó néhány vendég elköszönt. Szépike még ott csipegette a maradék süteményeket, mint egy éhes madárka, pedig szegénykém, nem sok vacsorát mulaszthatott el életében, mert hossza-széle egybe ment. Amikor meglátta Latrenset meg a kisbírót, oda ment hozzájuk, belekarolt a kisbíróba és elindult vele az ajtó felé. A kisbíró előbb szabadkozott volna tőle, de akkor a Szépike súgott neki valamit a fülébe, amitől hirtelen akár saját magának is súghatott volna, olyan nagyon szétszaladt a szája. Többé nem kötözködött, sőt, ő siettette volna a kisasszonyt. Latrens rám kacsintott nevetve: -No, Gyöngyim, - mondta - ez egy három napos szerelem lesz. Mi már nyílt tengeren járunk mire ez a Döngesd Meg kijózanodik. Most végre csend van. Benéztem a gyerekekhez, mind a kettő a mi lakosztályunkban alszik ma éjjel, Marisnak, Józsinak is kell néha egy kis „nyugalom”... Már pongyolában voltunk mind a ketten amikor kopogtak az ajtón. A Tengeri Medve volt. -Márki Úr - szólalt meg tisztelettel – csak gondoltam tudni akarja: az a Csámpás Jeromos, akit oda teccet hozni a hajóra. A Nem Szólok inasom vitte volna be a vacsorát nekik, mint ahogy megbeszéltük is, tudja, amikor már mindenki lefeküdt. Pipás Jolán kisasszony sehol. A Csámpás mindenhol. Azaz a vére. A hátából meg egy levélnyitókés kukucskált a a sötétbe...
Ránéztem Latrensra, minden ravaszság eltűnt a szemeiből. _Megyek Suhanóért, Gyöngyi, adj valamit inni addig ennek az embernek. Utána feküdj le, pihenj, holnap nagy nap lesz. Csomagolás, hajóra pakolás, stb. Még nem tudom hogyan, de holnap este indulunk...
Döngesd Meg kisbiró…
110. Indulás csak nyomozás után..., …,mentem fel a fiúkért az emeletre, hogy intézzük a csomagolást és hiába szólongattam őket, csak Jóska jött elő. Suhanó merre van nem láttad? ,- kérdem. Nem mondja ő én is kerestem már, de nem találom. Most már semmit sem értek, vagy mindent …? A szobájába mentünk és a szekrények tárva-nyitva a ruhák egy része szerte szét, úgy fest innen sietősen távoztak. Amiről nemsokára meg is bizonyosodunk. Lenn a halban az egész ház népe , mármint aki maradt s a Döngesd Meg kisbíróval két idegen alak. Üdvözöljük egymást udvariasan …,kikhez van szerencsém uraim ? Az idegeneknek intéztem szavaim , mert ezt a szarházi kisbírót ismertem...,sajnos. Mondják, hogy ők a fővárosi Keresd és Csípd El csoport tagjai Don Szaglosz de Megtalálosz és Don Vizslatosz Kukálosz nyomozók. A hajón történt gyilkosság ügyében nyomoznak s már körberajzolták Csámpás Jeromos tetthelyét úgyhogy kiszállították a „ Feltámadunk ha nem akkor Tévedtünk” temetőbe, és mivel itt lakott nekünk kell a vizsgálat végén eltemettetni. Na még ez a költség is. Nos mehetek az „ Aki Másnak Vermet Ás „ temetkezési vállalkozóhoz. Megkértek bennünket Jóskával, hogy menjünk velük a helyszínlelésre és a ház harmadik férfitagja is. Sajnos,- mondom épp most kerestük és eltűnt..., mire a két nyomozó felment és meggyőződött arról amit már mi is láttunk. Akkor közölték, Pipás Jolánnak is nyoma veszett...,így felmerül a gyanú, hogy együtt szöktek, mert hajnalban kifutott engedély nélkül egy „ Tengeri Sirály” nevű caravella amely az új világ felé tartott. Hacsak nem a szigeten rejtőzködnek, de az kizárt , mert a szimatuk nem csal. ( gondoltam nehogy eláruljanak Gyöngyimnek, hogy titokban babot ettem a múlt héten ) Nos akkor ,- mondta a nyomozó és leült az asztalhoz...,megírjuk az eddigi jegyzőkönyvet. Tehát Pipás Jolán, vagy más néven Zarver de Bérczy grófnő eltűnt s vele Shadows gróf is. Ha elérik a partokat akkor nem tudnak mit tenni, mert nincs kiadatási egyezmény. Azt hittem , hogy meghallották mekkora kő esett le a szívemről ennek a hírnek hallatán. Talán sosem tudjuk meg az igazat, hogy szegény „bilisnek” miért kellett meghalnia. Nos folytatta Don Vizslatosz Kukálosz..., az áldozat kit Hercegnek is neveztek, tulajdonképpen ahány ország annyi név körözi is az Interpolip is. Volt olaszban Milanó la Makarón, francia honban Lömozéfüzé Füleden Pártetű, oroszországban Kukanov Vodkunov, lengyel honban pedig Mezsgery Hopanec..., tehát láthatják, hogy nehéz dolgunk volt, és ez csak a jéghegy csúcsa. Nos ezek után azt hiszem a fejfára az utolsó nevét íratjuk ki, mert ezért csak nem vágatom ki az erdőt, hogy mind ráférjen. Ezekkel végezve lementünk a kikötőbe ahol már csak a körberajzolt hűlt helye volt. Ott is megtörtén a jegyzőkönyv felvétele és biztosított bennünket a két nyomozó, hogy semmi bántódásunk nem esik, mert inkább sajnálja, hogy áldozatul estünk a szélhámosságnak. Tehát a tervezett időben elutazhatunk , addig lezárják az ügyet. Szólt Tengeri Medvének, hogy a hajó inasa a Fedélzet Surolosz eltakaríthatja a nyomokat. Nagyon megörültem a dolgok ilyentén alakulásának és a két hatósági urat meghívtam a Hatcsöcsű műintézménybe egy pohárka portóira. El is fogadták mivel potya volt és gyorsan arra az időre szolgálaton kívül helyezték magukat. Igazán csak egy pohárig maradtunk, hogy a lányokat megnyugtassuk otthon. Nagyon vártak már a hírekkel bennünket...,na mi volt ?,- mi lesz ? Megnyugtatásotokra közlöm, hogy marad az eredeti indulási időpont amit ma szélcsendes az idő és le is adjuk Jóskával a Füst-távírómmal..., de láttam , hogy most itthon is történt
valami változás. Közölték, hogy Viki marad, mert igaz a hír, hogy leendő gyermeke apja Dugáosz Markosz vendéglős és hozzá költözik s egybe kelnek a suhanóval kötött házasság csak tréfa volt semmi egyéb. Neki is látok átírni a távíró szalagot, mert egy pár lyukkal kevesebb kell rá...,csak négy felnőtt és két gyerek megy. folyt. köv.
Don Vizslatosz Kukálosz Nyomon Van…
111. Temetés és berakodás megszervezése.., …,nos , mint már jeleztem átírtam a Füst-távíró tekercset, de csak a szigorú tényekre szorítkoztam, mert ez a bonyolult haláleset nem tartozik mindenkire, mert lehet, megkerüli a füst a földet és úgy jut el a légáramlattal. A jelentést ez a két Szimat Szatyor úgy is elküldi az Interpolipnak akkor meg miért bántsuk a szegény megboldogultat. Utolsó útjára a „ Feltámadunk ha nem akkor Tévedtünk „ óvárosi temetőben kísértük. Az utcabeliek azért rendesek voltak, mert eljöttek ha nem is ismerték a bilizenészt. Azért a temetési vállalkozó rendes volt, mert a fejfára azért ráíratta, hogy volt több neve is aki kíváncsi rá az benn az irodán olvashatja a nagykönyvben. Egy külön oldalt szentelt neki no nem ingyen, mert errefelé a tenta elég drága. Elsirattuk szegény álmodozót, Füstölosz Páterosz nagyon szépen beszélt; idézett is egy vastag könyvből egy Péter nevű író leveiből..., Aztán elénekeltük azt a siratót , amit erre az alkalomra írtam: Ráborult az éj az orcádra, Vár rád az ég oltára, Földi utad rögös volt, Hátadba bicskát tolt, De majd odaát megtudod, Seggbe rúgnak az angyalok, Mer nagy légy voltál Jeromos, Üstben végzed ezt jól tudod..., Szomorúan jöttünk haza...,azért megérdemelt egy imát bármekkora széltoló volt, így bementünk a Hatcsöcsűbe és lenyomtunk egy pofa portói amit a Páterosz megszentelt. Nem tévesztendő össze az elszellentéssel. A sok rosszban van valami jó is, mert összefutottunk a költőztető vállalkozóval s megegyeztünk, hogy folyamatosan hordatja le a hajóra a holmit amit a lányok összecsomagolnak. Meg is állapodtunk és mondta, hogy reggel jön az embere és arról lehet felismerni, hogy a cégjelzéses ruhában lesz és a neve Kétkezem van Tele hollandszármazású, ezzel arra utalt, hogy töri a nyelvet. A lakbért a tulajnak hó végéig rendeztük, szegény Aleandró de Szagoljbe sajnálta legjobban, hogy elmegyünk, mert ilyen jól fizető bérlőt egy darabig nem kap. A városi hivatalba is el kell menni, hogy Rondán Firkálosz is kivezessen majd bennünket s a hajólistára kerüljünk, mert így a hivatalos leveinket utánunk tudják küldeni. Hazaérve mindenki saját dolgával volt elfoglalva,- mondtam is Gyöngyimnek mi felmegyünk Jóskával a hegyre és táv-füstölünk haza. Olyan szélcsendes idő van. Felérve a hegyre a Hű de Közel a Felhő csúcs alatt van egy nagy egyenes sziklafal és csodák csodája otthonról jövő füstjelek csapódtak neki. A füstkarikák egymásután csapódva a falnak percekig olvashatóvá tették az üzenetet. o...OOO...OOOO...o....OOOOO.o..OOOO...o...OOOOOO...o....OOOOOOOO...o....OOOO O...oo
-o....üzit.....vettük....o...várunk...o..benneteket...o..Baltimorban..o..üvöltőbölény.o..familia....uff. Te Jóska de fognak otthon ennek örülni...,bár látta volna Gyöngyim s akkor elismerné a találmányom nem mindig a rottyantásomé tolna le. No nincs most kesergésre való idő, mert a széljárás nekünk kedvez és célba küldhetjük a mienket is. Jóska gyorsan a kovakővel alkalmas tűzet csiholt s az varból rendes vastag füstöt csináltunk. Ahogy a füst-távírószalagot áthúztuk fölötte olyan vastag karikák rajzolódtak ki, hogy a törzs lyukkártya olvasója Vak Akinek Lámpája Van is kitapogatja. Nem kell neki hozzá Bráj-kódex. Füstben Mindent Látó megint előre lép a ranglétrán és megkapja „ Akinek Nem Csipi a Szemét a Füst” kitüntetést. Persze ehhez elég csipásnak kell lenni másképp marná. Hazatérve elmeséltük az örömhírt...,Gyöngyim a nyakamba ugrott és azt mondta, hogy most már elhiszi és velünk jön a következőre amikor az indulást adjuk le. A vacsoránál elővettem az ígért úti térképet s az ebédlőasztalra terítettem. Bejelölve rajta az indulás és a várható érkezési pontot. Tehát jelenleg ahol vagyunk Ponta-Delgada / Vila Franca do Compo kikötő /---> Angra, következő sziget---> Pico Cabaco---->BALTIMOR...,megérkezés. Itt várnak bennünket s itt dől el, hogy a törzs téli vagy nyári szálláshelyére megyünk-e. Mivel a tengeren sok lehetőség kitérőre nincs így az útvonalat elfogadták a társak. Már csak a kedvező szelekben és áramlatokban bízhatunk, mert a sebesség ettől függ, no meg minél kevesebb vihart. Habár az arról érkező hajókat figyelve és állandóan tájékozódtam az időjárásról mióta az utazás téma lett...,jó híreket kaptam. folyt. köv. …,a behajózás...,
VII. Fejezet. Búcsú a szigettől indulás az újhazába 1789.
112. Gligorics Teréz ( Gyöngyi ) Nehéz elhinni, ….,hogy teljes két évet éltünk a kikötőben. Olyan mintha tegnap ismertem volna meg Latrenst, s lám, Aranyfelhőnk már gügyög, totyog, olyan akárcsak egy kis vénasszony. Minden lében kanál. Csillagszövő meg, bár fiatalabb mint Aranyfelhő, már majdnem fél fejjel nagyobb mint a mi kislányunk. Nagy ember lesz, akár csak az apja. Annak örülök legjobban, hogy nagyon jól megvannak a gyerekek egymással, ami nagyon fontos lesz a hosszú hajó úton. Latrens imádja a kislányát, de már célozgatott, hogy egy ilyen kisfiút mint Csillagszövő ő is elvállalna s elnevezné Fergetegnek, mire jól összeszidtam, hova gondol, elég egy Szellő egy házban, nem kell fergeteg a tetejében. Nem mertem neki mondani, hogy úgy lehet hamarább teljesedik kívánsága mint gondolná. Ugyanis már pár reggel nagyon gyanús undorom van...,Mindegy, lesz orvos a hajón, valami Dr. Scheister, és habár nem specialista, tudni fogja ő mit kell tenni. Végre elérkezett a várva várt nap amikor hajóra szállhatunk. Az utolsó percig féltem hogy megint közbejön valami, mint már oly sokszor azelőtt, de amikor végre megmozdult a hajó, megnyugodtam. Mindenki integetett a partról, rengeteg ismerősünk kikísért, még a Döngesd Meg kisbíró is ott volt. Gyanúsan kék-zöld volt a bőr jobb szeme körül, gondoltam ezt nyilván a felesége vitte haza a Hat Csöcsűből. Fent maradtunk a fedélzeten amíg eltűntek a partok a láthatáron, de csak azért, hogy biztosak legyünk: tényleg úton vagyunk. Kicsomagoltam gyorsan ami kelleni fog az első estére, éjszakára, gondoltam holnap, kipihenve jobb kedvel fogok majd hozzá a többihez. Bosszúságomra, elfeledtem szappant hozni. Eszembe jutott hogy egy fedélzettel lejjebb láttam egy kis üzletet, gondoltam ott biztosan találok szappant is. Amint kiléptem a kabinból, épp függesztették fel a házi szabályokat: Az utasokkal tudattatik: aki kutyát szarattatik, s a színhelyén hagyattatik, a nyelvével nyalattatik, s vele addig falattatik, amíg meg nem okádtatik, s utána vízbe dobatik kutyájával együtt. Meg kellett mosolyognom az ötletességet, bárki is állította össze ezt a feliratot. De látva a sok öl kutyát felszálláskor, magamban megköszöntem neki, bárki is volt, ugyanis nem szeretnék épp ilyen kutya...,izén elcsúszni este sötétben. Este nagy megtisztelés ért bennünket, a kapitány asztalához lettünk rendelve vacsorára. Állítólag mindenki irigyli azt az asztal és mindenki arra törekszik hogy minél több vacsorát ott fogyasszon el. Bár ez nem luxus hajó, elég rendes szalonja van, még egy-két kártyaasztal is található azok részére, akik nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel. Vacsora után a kapitány bejelentette, hogy egy kis meglepetése van részünkre. Mindannyiunknak felcsillant a szeme erre, még Marisé is, pedig ő szegény eléggé szomorkodik azon, hogy neki egyedül kellett a vacsorához leülni, mert Józsi, mint főszakács, természetesen dolgozik. Különben is, egy szakács nem ülhet a kapitány
asztalához. Furcsa zaj hallatszott a bejárat körül. Majd furcsa, ismerős beszéd. Magyar beszéd. Erre már én is felkaptam a fejem, mert habár sok nemzetnek vagyok gyereke, a Magyar mindig erősen dobog bennem. Cigányok voltak. Istenáldotta, igazi magyar cigányok, népi öltözetben, de amiért leginkább összecsókoltam volna őket, mindegyiknél hangszer volt. Hegedű, furulya, nagybőgő, még cimbalom is kuporgott egy különösen ráncos-képű öregember hátán. Minden teketória nélkül felállították hangszereiket egy sarokban és rázendítettek a legvidámabb, leg-talp alá valóbb dalokra. Az egyiket meg is jegyeztem, olyan nagyon huncut volt: Szomorú a férfi sorsa: mikor csinos, s fiatal, mit számít az ócska kocsi, kocsikázni ki akar? Később ha pocakot ereszt, jobb kocsi kell. Csalétek. S ha stoppol egy húla-húla, nem megállni de vétek! Vénkorában sportkocsit vesz. Hál Istennek, van mivel, ketten kacsingatnak felé, hát van kivel, de nincs mivel. Olyan óriási vigadalom támadt ott a szalonban, hogy habár csak tizenöten voltunk, de ötvennek tűntünk mindannyian. Folyt a bor, lángolt a jókedv, régen éreztem magam ilyen jól. Kilenc óra tájban Maris összeszedte a gyerekeket, intett hogy maradjunk csak, majd ő. Én megvallom, örömmel maradtam. Latrens is. Összebújva daloltunk, táncoltunk, vigadtunk. Majd csak valamikor éjféltájban mentünk le a kabinunkba. Aranyfelhő édesen aludt a kiságyában, gondolom élvezte a víz ringatását. Én nem tudtam elaludni, kiléptem a fedélzetre, gondoltam majd a friss levegő segít. Valahol messze, nagyon messze lehullott egy csillag. Nem vagyok babonás, de hirtelen egy imát mondtam el magamban. Ó, Istenem, suttogtam a némaságba, ne érjen bennünket már több tragédia. Másnap Latrens választ kapott a füst üzenetére. Öcsédnek fia született. A Te tiszteletedre, Fergeteg a neve. Erre úgy elkezdtem nevetni, hogy belefájdult az oldalam. Na, gondoltam, Szellőcském, ha igaz hogy az Indiánok a tulajdonsága után nevezik el gyerekeiket, te meg a lányod elvesztettétek a bajnokságot. folyt . köv.
Csinos ember volt a Kapitány, kicsit hasonlit Latrensra, nemde?
113. Behajózás...,indulás..., …, minden papír készen kitöltve a hajón volt az elöljáróságról, Rondán Firkálosz megdolgozott az aranyáért. Indulási dátumnak 1789. február 22. napját jelölték meg, mert a csillagok állása egybeesett a hold sarlójának jobb csücske forgáspontjával ami hajós nyelven annyit jelent, hogy a legénység a kimenőjéről akkorra józanodik ki és a Mindenütt Tapintosz de Élvezoszt is letudják, mert az egészségvédelmileg a hosszú útra kell. Én is megkértem mindenkit, mármint asszonyomat akit időnként elővesz a hátfájás, lehet, hogy szülésbe kapta..., ezért megnézettem Dr. Reumatulosz Tapperusszal és ha ott jártunk az én derekam is megvizsgáltattam. A hegyen szedett gyógynövényeket úgynevezett a néphit szerinti „keresetlen weisz-dog kanicmergával összekeverve jó a reumára, de ezt nem árulom el a dokinak, mert szabadalmaztatja és kap „ Lipót-díjat”. Marisoméknak sem ártott a vizsgálat, mert kemény utunk lesz. Rondán Firkáloszt megbíztam postám a Winer Cejtung szerkesztőségébe feladni a legközelebbi hajóval az öreg kontinensre, és a következő hajóval az új címem is megküldöm neki , tehát az arany kellett ehhez, mert a Nagy Monitu koporsóját se őrzik ingyen. No most nagyon precíz lyukkártyát készítettünk Jóskával és jó vastag füstre való anyagot gyűjtöttünk, mert a dátum nehogy elmosódjon. Minden eresztékem visszatartva nehogy belepukkantsak egy vesszőt vagy egy pontot, mert a jelentése megváltozik és Füstben Mindent Látót veszik elő érte. Reggel csak már kis kézipoggyászunk volt nálunk és azzal sétáltunk le a kikötőbe, ahol indulásra kész volt a kalandos utunk hajója „ Nem Érsz Utol, Csendben Úszok” és a kapitányi hídon Tengeri Medve teljes díszben csak le ne lőjék ezért az állandó mosdásért az emberei, mert nem ismerik fel. Nagyon kedvesek voltak a szomszédok is kijöttek elköszönni, no meg természetesen Viki új párjával aki ha jól láttam nem zsebkendővel integetett hanem valami női fehérnemű volt a kezében. Ez azért is volt nagyon feltűnő , mert nem volt vonalkód rajta. Sok ismerős búcsúztatott bennünket a városból, akikkel kapcsolatba kerültünk, nehéz lenne mind felsorolni és nehéz is volt a szívünk itt hagyni ezt a kedves helyet. Tengeri Medve kiadta a parancsot „horgonyt fel” s nyikorogva a vastag láncon az ormótlan nagy vasmacska feljött a helyére. A hajó egyet rándult s kezdett kifordulni a kikötő kijárata felé. Könnyes szemmel intettünk búcsút az itt hagyott ismerősöknek s a gyönyörű Santa Barbara hegy kecses lankáinak amelyek egyre távolodtak s csak a körvonalai látszottak. Igazán nagyon kedvező szelet fogtunk a vitorlába, mert a könnyű járású caravella csak úgy repült. Csak egyedül a gyerekek élvezték a hajókázást a felnőttek szeme teli volt könnyel....,kérdezte is Aranyfelhő anyuci miért sirsz...,- az én Gyöngyim csak annyit mondott örülök, hogy végre hazamegyünk, de én azt hiszem ez teljesen nem fedte a valóságot, mint ahogy az én érzelmeim is kötődtek a szigethez. Tehát irány Angra az első megálló, de az a jövő zenéje, mert ha nem szükséges akkor csak Pico Cabaco lesz a megálló és a készletek utántöltése s onnan már csak a Nagy Szellem segítségével az új világ. folyt. köv. a hajóút...,
Preciz Lyukkártya… 114. Úton Angra kikötője felé..., Szerencséje Rondán Firkálosznak, hogy Ponta Delgadában maradt, mert most rendeztem volna neki úszóversenyt a cápákkal. Arról volt szó , hogy nyugis hajó lesz és szépen elhajózunk az újvilágba...,erre tele rakta néppel s ráadásul még egy cigány banda is...,egész este baseváltak , hogy a gyanta száradjon a vonójára...,nem vagyok egy mulatós fajta, de Gyöngyim az élvezte, még a csillagokat is lestük, én meg ezt élveztem, hogy átkaroltam a derekát s vállamra hajtotta a fejecskéjét. Romantikus egy alkat. Éjszakába nyúló dáridó után meg nyafog ...,- aztán reggel meg furcsán érzem magam...,már terhességre fogja a tengeri betegséget. Mondja, hogy megnézeti magát a hajó orvossal...,no ez a Trajzigfircig egy pancser az nem néz meg semmit. Azt beszélik, hogy az előző hajón székrekedésre azt hitte, hogy toló fájdalmai vannak egy két röf seggű asszonyságnál, és az érkezési oldalt figyelte...,közben a távozásin olyan távozott, hogy az első fedélzeti budi leszakadt s a halak az orrukat befogva úsztak el jó távolra s hiába dobták ki a hálókat napokig a konyhára halat nem fogtak be. No a dokirul ennyit. Pedig igazán szeretnék egy kisfiút, mint Csillagszövő, de addig semmi szín alatt, míg haza nem érünk a törzs orvosának felügyelete alá nem kerül, mert Lukonbe Kukucs a legjobb orvos ilyen téren és segítője Neki Bele Bába . A Neki8 dinasztia tagja akinek a nagybátyja fogspecialista új technológiája van..., nem kiveri , mint elődje Fogat Fogért...,- hanem..., Neki21 az akár végbélen keresztül tud fúrni és tömni is...,- habár fogfájásban elég nagy a halálozás, de a haladást a tudományban kérem megállítani nem lehet. Egy kis kitérő , hogy miért nem lehet még családunk a másik meg ott a védekező tea-főzet amely a Guberinus Lapuslevelus és Bastus Lukusz nővények összefőzéséből készül a kor legjobb szere röviden
Gubbasztusz saját találmány. Reggelre a banda is elég csendes lett, mert feltámadt az északi szél és az elég metsző errefelé. Étkezésünk a nagy ebédlőben történik ahol szigorú rend szerint történik az ülés is és az időpontok betartása nemkülönben. Kutyát meg semmiképp nem lehet behozni, ezért kívül kikötve lehet etetni, de kánicmergát össze kell szedniük, mert a kapitány a cápáknak dobatja a kutyákat. Remélem a kifüggesztésben szereplő gazdik bedobásától eltekint. Csak úgy feszül a blúz Marisomon , mert a szakácsot nagyon dicsérik, nehogy a levesbe repüljenek a gombok róla. Jóska igazán jól főz és párszor , mikor a fedélzeten összefutottunk a kapitánnyal , hangot is adott neki. Örül, hogy felfogadta s csak azt sajnálja nem marad végleg. Annak meg az lenne a baja, hogy kihízná az összes ruháját. …, gallego a hideg szél egész nap fújt, így csak rövid időre lehetett a fedélzeten tartózkodni, ott is a védettebb helyeken. Annyi haszon volt belőle, hogy Angra kikötője így egynapi hajóútra lesz s mondja a kapitány és ott még egy két speciális fűszert s vizet veszünk fel, mert nagyon jó gyógyvizet lehet ott beszerezni. Holnap délután, ha csendesedik a szél Jóska pipájával válaszolunk a hírre, a kis Fergeteg születésére. Még jó hogy hoztam elegendő papírt magammal, mert üzenő szalagot estére gyártok és leadjuk Jóskával. A sablon szöveget még elindulás előtt legyártottam amin az időpontokat kell cserélni csak,no meg a kikötők nevét és helyzetünket. Azt hiszem Tenger Medve kapitányt megtanítom rá hálából, hogy kell füst-jelezni .
…egész este baseváltak…
115. Angra do Heroismo Terceira központja..., …, a hajónk jó széllel szelte a hullámokat. Annak ellenére, hogy egy kicsit hűvösebb volt a kelleténél, jól éreztük magunkat. Az este a kapitány meghívott bennünket a társalkodóba egy-két pari kártyára gondolom annak reményében, hogy egy pár csengőarannyal gazdagítja bugyellárisát. Csakhogy nem számolt a csavaros eszű szakácsával és az én életem párjával akinek a kisujjában volt a kártya tudomány. Mikor indultunk a társalgó felé a szobában mondja Gyöngyim,- Szellőkém ! - aztán figyelni, mert ha bukunk...,-nézett rám jelentőségteljesen nyomatékot adni szavainak..., - ha bukunk ismételte nemcsak a babtól lesz kegyelmed eltiltva egy darabig...,hanem - jaj kedvesem ne is folytassa, mert az még a bab tilalomnál is rosszabb..., A folyosón Jóskának odasúgtam a fenyegetést, hogy mitől leszek eltiltva ha nem figyelek...,hú az a nagy darab ember ahogy felszisszent..., Így értünk a társalgóba ahol már Tengeri Medve kezét dörzsölve várt bennünket. Én csak mellékhegedűs vagyok az ilyen tudományokban, de az arcmimikából tudom mit kell dobni, és alájátszok a partnernek így a koppassztó vizet hiába melegítette a kapitány. Sajnálom , de cselre csel a válasz. Reggel mikor szokásos egészségügyi sétám tettem a fedélzeten elég morózusan üdvözölt a kapitány , mert nemhogy szaporodott a csengőarany hanem a koppasztólé ráömlött..., elég mérgesen pöfékel a pipájával...,csak nehogy otthon Füstben Mindent Látó félre értse és valami üzenetnek vélje. - foga közül csak ennyi ,- napot ! semmi jó vagy ilyesféle jelző. Délelőtt kellemesre fordult az idő és az asszonyok a gyerekekkel feljöttek a fedélzetre..., így lehetett Aranyfelhő és Csillagszövő ismereteit gyarapítani. Mutattam nekik a távolban a horizonton feltűnő Angra szigetet és közben elmeséltem nekik, hogy a szigeteket miért azori azaz Azures = kékek szigetének. Most teljes szépségében mutatta magát a tájból gyönyörű kékségével rajzolódott ki. A kikötőjét Cartagenának hívják és komoly erődrendszere van. Az utolsó sziget ahol megállunk Craciosa do Santa Cruz . Innen az észak-amerikai part háromezer hétszáz km. A legenda szerint az azori szigetcsoport kilenc szigete a titokzatos Atlantisz maradványa. …,a gyerekek nagyon élvezték a hajóutat, aminek igazán csak örülni lehetett, mert nem kellett a tengeri betegségükkel kínlódni. ,- pláne kis rögtönzött strófámnak..., ami Szellős de Nagyonnénak nem igen tetszett...., „ nyikorog az árboc ott fenn a magasban, beleimben igen nagy vihar van recseg ropog az ereszték, feszül a kötél csattog a szélben az összes vitorla, s csak a hangot nyeli el a sivító szél, szag orrot szaggat kit útjában ér, ki nem ügyes szemét csípi „ Az én kis angyalkám Aranyfelhő egész nap dudorászta anyja legnagyobb bánatára..., magamban jót derültem..., …, ha kikötünk kimegyek a partra valami kis apróságért, mert házassági évfordulónk lesz
és szeretném meglepni kedvesem vele. A morózus kapitány segít majd megfelelően eligazodni, mert ő ismerős erre. Azért jó lelkű ember..,- és úgy van vele hosszú még az út és visszanyeri tallérjait. folyt. köv.
Tengeri Medve
116. Gligorics Teréz Harmatgyöngy..., Míg Latrens veregeti a vállát...,
Míg Latrens nagyban veregette saját vállát a jól sikerült kártyajátékért, én magamban igen jót mosolyogtam, kuncogtam. Még az a parázna dal sem vette el a kedvem amit szegény Aranyfelhőcskének megtanított a pimasza, habár magamban eldöntöttem, ezért még meglakol, ahogy visszajön a józan eszem. Ugyanis nekem van egy óriási titkom: a póker. A mindenem az a kártyajáték, habár tudom, civilizált társaságban nem illik játszani, nőknek meg főleg nem. De nem tehetek róla. Imádom. Amikor először utaztam az európai államokba, talán 12-13 éves voltam. Egyedül utaztam egy dadával, anyám egyik hű szolgájával, Széltől Védővel. Bizalmasa volt az egész családja édesanyámnak generációkon keresztül. Egy baj volt csak: Széltől Védő szeretett inni... A másik baj az volt, hogy nekem nem tudott nemet mondani. Harmadnapja lehettünk a hajón, amikor nagy vihar támadt. Szerintem a hajó nem volt veszélyben, de a kapitány biztonságból mindenkit a hajó fenekére rendelt, nehogy még a szél vagy eső lesöpörjön valakit a fedélzetről. Egy ideig nézelődtünk a tarka-barka nép között, szegénye-gazdagja egybeolvadt, előbb csak félve kerülgették egymást, majd lassan-lassan, szintén félve, kezdtek szólni is egymáshoz. Hogy valamennyire lenyugtassák a népet, a kapitány kinyittatott egynéhány üveg whiskyt, rumot, bort. Óriási sikerrel, mert negyedóra múlva mindenkinek megeredt a nyelve. Széltől Védőnek is. Nem emlékszem pontosan miről szólt a vita, de kézzel-lábbal magyarázgatott valamit egy középkorú eléggé kifestett hölgynek, a hölgy meg vissza, de egy idő után kiegyezhettek, mert koccantottak a pohárral. Engem a kíváncsiság az egyik sarokba húzott. Ott, ugyanis négy nő meg két férfi ült egy asztalnál, komoran, szó nélkül. Gondoltam, biztosan haragszanak egymásra valamiért azért hallgatnak. A nőkön furcsa öltözék volt, elsősorban is az ingük eleje egészen mélyen volt kivágva, már olyan gyerekésszel is tudtam, ez nem jó erkölcsre vall. Az egyik nőből akár kettő is lehetett volna olyan kövér volt, a szoknyája fel volt húzva egészen a térdére és alóla valami hálószerű harisnya kandikált ki, azon fekete harisnyakötő, s abban egy egész csomó pénz volt beledugva. A szájába valami szivarféle, de mégsem az lehetett, mert sokkal vékonyabb volt mint amit az apám szokott szívni. A férfiak elég rendesen voltak felöltözve, habár mind a kettőre ráfért volna a szappanos víz. Az egyik férfi mondott valamit, mire egyenként mindannyian letették ami a kezükben volt az asztalra, (később megtanultam, ez kártya volt) kivéve a kövér nőt. Az ő arcán valami kéjes mosoly virágzott ki, de ezt szó szerint mondom! És hetykén kiterítette az asztalra a kártyáját mondva, négy ász... Erre mindenki mérgesen csapott az asztalra s az egyik nő, akit Nagy Bertának hívtak felállt az asztaltól és távozás közben szólt vissza: -Ennek a Kéttonás Teszi-nek nem lehet hinni, már Losz Vágesz-ban is kidobták, csalásért... A Kéttonásnak sem kellett több, felborította maga előtt az asztalt és teljes súlyával borult rá Nagy Bertára folyton azt kiabálva, kiürítem az inged elejét. Én nem tudtam mit jelent az, de a nagyok tudták szerintem, mert az egyik férfi kézen fogott és elvezetett onnan. Később megtudtam a nevét is, Húros Ferkónak hívták, magyar származású volt. A Kapitány gyorsan-frissen rendet csináltatott a hajón, a Medve meg a társai egymásután ültették le a verekedőket, némelyiket szépszerével, némelyiket nem olyan nagyon szépen, jobban mondva „elaltatták” őket, nekem legalább is ezt mondta Húros úr. Csak a Mára Harival volt meg a bajuk, mert az kést rántott és azzal fenyegetődzött hogy a Húros urat
húrtalanítani fogja ha valaki hozzá mer nyúlni, mire a Húros úr ott mindenki szeme láttára benyúlt a nőnek az inge elejébe és kirántotta a benne valót. Sajnos nem csak hozzánőtt dolgok voltak ott, mert egy csomó pénz, sőt, két színes kártya is kipottyant onnan, mire Kéttonás Teszi őrá telepítette nem kismértékű fenekét... Húros úrral mi eddig már a fedélzeten voltunk, ahol szerencsére odáig elállt a vihar. Húros úr kérdezgetett ezt is, azt is, s megtudva hogy tisztességes lány vagyok, rögtön a dadámat akarta megkeresni. Bennem odáig viszont nagyon nagy lángra gyúlt a szabadságérzet, és egyszerűen azt mondtam neki: nem mondom meg, ki a dadám. Legalább is nem addig, amíg meg nem tanít úgy kártyázni ahogy ők kártyáztak. Mit volt mit nem tennie, elővette a kártyát és kezdte magyarázni az ászokat, királyokat, mit kell megtartani, mikor kell hívni, mikor kell bedobni a kártyát. Másfél óra múlva komolyan játszottam vele. Két és fél óra múlva megnyertem tőle az első pártit. Másnap este Káttonás Teszitől nyertem 70 fontot, mire fenyegetően nézett rám, amíg Mára Hari ki nem nyitotta neki a bicskát csak úgy, figyelmeztetésnek... Így múlt el az egész hajóút. Széltől Védőt leitatta Húros úr minden este, én meg kártyáztam, velük. Később megtudtam, Húrós úr volt a „főnök”, a nők meg „úrilányok” akik „szalont” alapítani mentek Európába... Mindegy volt még akkor is, amikor végre megértettem tulajdonképpen kik, mik. Odáig már majdnem 600 fontot összenyertem. Nem mertem megmondani Széltől Védőnek, tudom, legalábbis nyársra húzott volna... Egész a tavalyig karácsonyig őrizgettem azt a pénzt. Akkor végre elköltöttem. Abból vettem meg Latrensnak a verseskötetet..... Azóta nem játszottam. S ma este...,ma este nagyon közel voltam hozzá, hogy odaüljek közéjük pókerozni, de tudom, nem illik egy nőnek...,Először életemben irigyelni tudtam egy Kéttonás Teszát.... folyt. köv.
Kéttonnás Teszi
117. Angra kikötője Cartegna..., …,Tengeri Medve kapitány a sok hajó között nagyon ügyes manőverezéssel vezényelte le a kikötést. Eléggé zsúfolt volt méreteihez képest a dokk. A hajó rögzítése után kihirdette , hogy csak öt kerek órát áll a hajó...,aki akkorra nincs a fedélzeten az sajna marad nem vár mert az öt órai dagállyal ki akar hajózni. Tehát bő három óránk lesz a parton és a kikötőben szétnézni. Az asszonyok mellé a kapitány kísérőt adott, hogy az esetleges kellemetlenségeket elkerüljék. Jóska a konyhában levezényelte a mosogatást és a rendcsinálást s szabad volt ő is az indulásig. Lenyűgöző Cartegna kikötő erődítmény rendszere , tiszteletet parancsol az erre járónak. Az utasok nyomban éltek a lehetőséggel amint megállt a hajó. A két család is kiszállt a lányok a gyerekekkel a kikötő forgatagába vetették be magukat a kísérővel akit a kapitány adott mellénk, mi pedig Jóskával elindultunk a Angra főutcáján a Via Azures-n felfelé, hogy valami jó ajándékboltot keressünk, de ne is legyen drága. A Hotel Atlantisz után nem messzire észrevett Jóska egy bizalom keltő hirdetést , amely közölte a vásárlóval, hogy 50 méterre van a Nukusz Bizsusz eredeti ajándékok boltja. Tehát nem holmi utánzatokról van szó. Betértünk hát..., az ajtóban fogadott az eladó és egyben a tulaj Nix Alkusz és tessékelt udvariasan a bolt belseje felé. A vitrinekben szebbnél szebb kézimunkával készült ajándéktárgyak sokasága volt. Csak kapkodtam a fejem. Úgy gondoltam, hogy egyben a keresztelői ajándékot is megpótolom Mariséknak és Csillagszövőnek is kinézek valami maradandó személyes ajándékot. Jóska hiába tiltakozott egy pecsétgyűrűt vettem neki amin egy „J” monogram volt látható. Marisnak és a gyereknek egy-egy nyakláncot aranyból kis függővel. Gyöngyimmel voltam bajban, hogy mit vegyek neki a póker-kártyán kívül, mert ezt ki nem hagyom. Végül is Aranyfelhő arany-nyakláncot kapott egy kis angyal medailonnal és Gyöngyim egy szép kék köves gyűrűt ami úgy ragyogott , mint az ég és kék tenger együtt. Jól vásároltunk, elégedett voltam nem is voltunk kicsinyesek de túl sem lőttünk a célon. Kilépve az üzletből támadt egy ötletem, hogy az esti kártyázáshoz és a kapitány kedvességéért vigyünk valami jó féle bort. A Pint Nuku tájjellegű borozóból. Vettünk is egy tucat palackkal , mert nem egynapos ám az út. Több nap , mint palack. A nap már kezdett a kikötő végén a tengerhez közeledni mikor visszaértünk. A lányok szokás szerint aggódtak, de megnyugtattam őket, hogy nem bírnak meglógni előlünk, mire a viccért kaptam a fejemre. Az ajándéknak nagyon örültek Gyöngyim még meg is könnyezte s mondta,- Szellőkém hát nem felejtetted el a házassági évfordulót? ,- már hogy is lehetne azt. Az este szélcsendes időnek ígérkezik és az árboc mesterrel felkapaszkodunk a füst-távírómmal a középső kosárig és jeleket küldök, hogy minél hamarabb odaérjen, mert hogy tudjátok meg a vastag füst éjjel is száll..., hoppá teli titokkal az élet ugyebár. Pláne ha megérkezünk és nyugi lesz átalakítom füst-kép távíróvá, és úgy nevezem el, hogy „ Füstvideofon de Fax „. A hajó nemsokára horgonyt szedett és megindult a dagállyal kifele az öbölből a nyílt vízre. Megint megcsodálhattuk Tengeri Medve ügyes manőverező tudását. Felmutattam neki a hídra a palackot, hogy vacsora után a kártya asztalnál találkozunk. Gyöngyim kipróbálhatja az új póker kártyáját. A kapitány meg előveheti a bugyellárisát. Ez már egy másik történet..., most pihi a napra.
118. A hajó társalgója..., pókercsata ! …, a kellemesen töltött nap után, és a szárazföld érzése még a talpunkban volt, mikor a vacsorához átöltözve a parancsnoki ebédlőbe s egyben társalgóba mentünk. Meg kell vallanom időnként jól esik a szárazföld érzése, mert a hajózást ki nem állom. Hírtelen belém vágott az emlék, hogy eddig nem jutott eszembe és nem is álmodtam vele..., mármint az öreg kontinensre való utazásom részletei. Akkor a Nem Érsz Utol Sas utazási irodának a babgázos léghajóján repültem.., mennyivel simább volt az utazás..., mosoly suhant át az arcomon,- Te mit nevetsz ,- húzta fel Gyöngyim a szemöldökét..., jaj drágám eszembe jutott egy-két édes dolog az életemből. Igen akkor nem tudtam csak később jöttem rá, hogy a madarak miért húznak el oly sebesen...,:))), igen mert mikor a felhőket meg a vihart kerültük, kellett kiengedni a tömlőkből..., hehehe és ezt rossz néven vették a madarak...., …, na csöppenjünk vissza a mába. Utolsónak a kapitány lépett be , és foglalta el a helyét. Úri módon kimentette magát, de nem kellett volna hiszen tudjuk, hogy neki sok tenni valója van a mi kényelmünk és a saját üzlete érdekében, ami a hajófenékben pihen. A vacsorához felbontottam a parton vett portóit és jeleztem, hogy a kártyánál lesz a másik, így kellőképp felkorbácsolva a kedvet. Nagyon nem tetszik amit Gyöngyim mond..., hogy útitársnőink között lenne a grófnő...,nem tudom elképzelni...,hiába lesem kíváncsian az arcokat...,pedig a mozdulata elárulná..., talán
Kéttonnás Teca ? Az nem lehet...Mára Hari az sem, mert mindkettő egy kissé, hogy úgy fogalmazzam testes nőszemély..., de van egy gyanús köztünk..., kissé ferdeszemű afekta nő..., ő lenne ???hmmm..., ezt még átgondolom. Ma este megfigyelem, de ha ő itt akkor hol van Suhanó ??? Efféle gondolatok kavarogtak bennem a vacsora alatt, de kártyázás közben lesz időm megfigyelni a „ hölgyet”, mert én úgy is félrehúzódom olvasni és a pohár portóim mellett szemügyre veszem Swincer Emilyt. Mert ha ő a grófnő akkor csakis Rondán Firkálosznak van benne a keze a dologban..., jó pénzért mindenre hajlandó volt és Dr. Szikéméles de Felvarrom plasztikai átalakító dokival meg umbuldálta a dolgot. Ez Fellvarrom sok körözöttet szabott át, akik az öreg kontinensről szöktek az inkvizíció vagy más büntetésvégrehajtó elöl, az új élet reményében. A testbeszéd úgy is elárulja előbb-utóbb a ferdeszeműt!!!!!!!! Csak Gyöngyim ne bukja el a család pénzét..., Aranyfelhő jövőjét...,habár én bebiztosítottam őt..., a „ Pénzedért Mindent Megígérek „ társaságnál. Komoly kauciót le kellett tennem. A vacsora felszolgálása után Jóskának is volt egy kis szusszanásnyi ideje és mi a sarok asztalnál tudtunk a poharaink mellett beszélgetni és figyelni a játékosokat az asztalnál. Gyanúmat Jóskával megosztottam..., mondtam neki, hogy figyelje ő is Swincer Emilyt, hogy felfedez-e hasonlóságot a nevezett személyek között. Nos mi Jóskával meghúzódva figyeltük az egyre öldöklőbb kártyacsatát . Kapitányunk igencsak sűrűn emlegette a szakramentumot ami tudom, hogy semmi köze a kártyához. A hölgyekre való tekintettel hagyta ki biztos a kikötői kocsmákban ilyenkor alkalmazott imazsargont és a bicskát. - szerintem Jóska ez a koma bukik:))) a lányok kopasztják...,ügyes ez a Swincer Emily,semmi jelét nem mutatja annak amire várunk...,” na jön még kutyára skalp” mondja az indián, ezt arra kell érteni, hogy megszellőzik valahol éned. Ők úgy gondolják ha leveszik a fejtetőt kiugrik a szellem. Ha az nem is , de a bőréből az illető biztos. Én lassan elálmosodtam a nyomott levegőtől és a fedélzetre mentem, közben odaszóltam Gyöngyimnek, hogy lefekszem. Majd ha végeznek a kopasztással jön ő is. Ha kártya van a kezében se lát se hall. Remélem tudatáig jutott a távozásom és nem a vízben keres majd..., Elteszem magam reggelre..., sokáig forgolódtam mire elaludtam. folyt . köv.
Swincer Emily
119. Pókeres Teru..., és Swincer Emily szövetsége..., …., sokáig nem tudtam elaludni és törtem a fejem azon, hogy a társaságból egyedül számba jöhető nő, az nem más , mint Swincer Emily névre hallgató utastársunk. Az álom zuhanás szerűen jöhetett, mert nem emlékszem Gyöngyim mikor jött meg a társalkodóból. Reggel arra ébredtem, hogy valami nagyon nyom, hát az ágyneműm volt összegyűrve alattam. Rémes álmaim voltak..., - Gyöngyi..., képzeld ; - kezdtem ahogy kinyitottam a szemem, mert láttam, hogy az én asszonykám ül az ágy szélén, de valamit nagyon számol. - Azta ! Kiálltottam fel a tornyosuló aranytallérokra a kis szekrényen és bankókra..., ezt mind nyerted ??? Persze,- volt a kurta válasz, „ nem nyeretlen kétéves vagyok”,- csak néztem ki a fejemből az én Gyöngyim ez ??? ,...- rossz hatással van rá ez a társaság. - No mindegy megkísérlem elmondani az álmom,- tudsz figyelni egy kicsit? ,- persze és egy árnyalattal, mintha kedvesebb lett volna a hangja. ( biztos meg van elégedve a nyereményével) - Képzeld annyi szörnyűséget álmodtam,- a Swincer Emily nem is az aminek kiadja magát, hanem indián lány s valami közünk van hozzá, már mint családi kötelék szempontjából. Miket beszélsz ,- Szellőkém ?,- még hogy .,, és indián..., és családi !!! Igen megjelent a nagy szellem nekem, - persze megint telenyomtad magad babbal ! Csak tudnám honnan szerzed !?!?! Gyöngyikém higgyél nekem,- azt is mondta a Nagy Monitou, hogy Nagy Medve és Fehér Szarvas lánya, és hogy Fehér Szarvas a Te édesanyád Fojton Beszélő nővére ; - miket nem mondasz, kezd elölről !!! Újból elismételtem, akkor azért néz időnként olyan sejtelmesen ???,- tűnődött el Gyöngyi..., ahogy így tanakodunk a régmúlt emlékei jönnek elő. Akkor jelentőséggel nem bíró dolgok , most más megvilágítást nyertek. Hoppá !!!,- mi hoppá Szellő,- beszélj világosan !!! - mikor a Nem Érsz Utol fedélzetére mentünk fel, akkor egy elég mogorva kinézésű és magát elkendőző alak nyomult fel utánam. Most kezd kristályosodni amit az álom mondott „ és elküldöm érte követem aki haza hozza leányunkat”. Akkor ez lehetett az az alak aki átjött a kontinensre Zarveré !! akkor ezért menekült meg az összes helyről!!! …, no várja csak kiugrasztom a nyulat a bokorból..., Nagy Brumi lánya..., ha találkozunk a fedélzeten majd mondom neki, hogy „brumm-brumm”:))) majd meglátom milyen képet vág, előre is smolygok magamban...., Te mit mantyogsz Szellőke ? ,- á semmi az egész Gyöngyikém, - felviszem Aranyfelhőt a fedélzetre sétálni és nézelődni, olyan jó az idő. Az nagyon jó lesz,- én addig rendet teszek a kabinban..., s utána csatlakozom hozzátok,Szellő !,- igen ! ,- aztán semmi disznó dal tanulás !!!, - ó nem , már hogy is gondolsz ilyenre :))) én ??? és mindketten jót kacagtunk, mert olyan ártatlan képpel adhattam elő, hogy csak nevetni lehetett rajta. Úgy látszik mindenkinek sétálni van kedve, mert a fedélzet teli volt az utasokkal. A kapitány a hídon , mint aki nem ismer úgy néz rám, gondolom ez az anyagi veszteségei miatt van. Úgy kell neki, minek ül le kártyázni, velem ez nem fordulna elő. Aranyfelhővel sétáltunk a fedélzet hátsófele felé és közben fel kellett emelnem, hogy a mellvédtől kilásson. Szerette nézni a tengert és már rég megállapítottam , nem egy félős tipus. A fedélzet közepetáján futottunk össze Swncer Emilyvel..., az én kislányom illedelmesen hangosan köszönt s én is illőképp üdvözöltem, csak ahogy arrébb haladtunk mondtam neki
hangosan,- tudod kislányom majd az újvilágban lesz sok nagy medve is!!! hehehe … Emilyt , mintha darázs csípte volna , nagyot toppantott, de ment tovább és azt hitte nem veszem észre a reakcióját. Tényleg apu mondta az én ártatlan kislányom,tényleg..., majd mutatok neked, de csak tisztes távolból, mert vadak ám ők..., és tovább haladtunk. Azt hiszem az első döfést megadtam..., az igazság felé vezető úton..., Szerintem Gyöngyi tud valamit...., No majd látjuk az idő nekünk dolgozik és amikor kell felfedi magát, biztos megvan az oka rá, hogy titkolóddzon. folyt. köv.
Aranyfelhő…
120.
Gligorics Teréz...., Harmatgyöngy.... Egymásra találás......., Aranyvessző
Amikor csak tehettem, leosontam esténként a „játszóterembe”, kártyázni. Részben már alig vártam vége legyen ennek az útnak, mert csak úgy tudok megszabadulni e borzalmas szenvedélyemtől, ha nincs jelen a csábítás. Másrészt meg azt kívántam, bár sosem lenne vége...Latrens nagyon rendes, megvacsoráztatja Aranyfelhőt, megfürdeti, foglalkozik vele, felviszi a fedélzetre, de itt belül tudom, nincs ez rendjén. Magamban meg is fogadtam, az első alkalommal ha vesztek, vége van, többé nem megyek. Csakhogy még idáig nem vesztettem. Tegnap este egy új játékos került az asztalunkhoz, még eddig nem láttam sem itt, sem a hajón. Swincer Emily volt a neve. Valami okból nem tudtam a szemeim levenni róla. Ismerős volt, de mégsem. Meg furcsán is nézett ki, valahogy úgy, mintha több emberből lett volna összerakva. Derékban meg csípőben nagyon széles volt, sőt, a blúza is eléggé ki volt tömve, de az arcát meg a kezeit nézve, nem volt kövér nő. Nem egyezett sehogy sem... Húros Ferkó már türelmetlenkedett, osszatok már, osszatok! egyre duruzsolt Teszának, mert épp az ő kezeiben volt a kártya. Tesza kioszott öt lapot mindenkinek, utoljára saját magának. Emily felvette az ő kártyáit, majd alig láthatóan, anélkül hogy egy arcvonása is megmozdult volna, valami fény gyúlt ki szemeiben. Megdöbbentem. Ezt a fényt láttam már valahol...Azon az éjszakán, amikor az olasz hajótörés után pár nappal Valeyrác „herceg” bezörgetett a kapun rongyosan, piszkosan, éhesen...Mi nem ismertük fel rögtön, de Zarver grófnő igen, hisz ő halálosan szerelmes volt bele. Még azt is vállalta a világ előtt hogy Valeyrác az unokaöccse, csakhogy a közelében lehessen... Emily észrevehette hogy valami gyanús, mert nagyon rám nézett, jobban mondva rám meredt a tekintete. Az enyém meg őrá...S egyszer hirtelen épp csak egy árnyéknyi mosoly telepedett szája sarkára és kacsintott egyet...Ennyi elég volt, tudtam...Emily Swincer nem más, mint „Zarver Grófnő”, egy néhányszor elveszett majd megkerült kedves régi barátnőm, útitársunk... Node azannyaát! Kiáltottam egyet magamban! Ezt a nőt agyon sem lehet ütni! Amikor Valeyrácot vérbenfagyva találtuk a hajón indulás előtt, Zarver úgy eltűnt Suhanóval mint a kámfor! Vagy tudott valamit a gyilkosságról, vagy félt, nem lehet tudni. Személyesen én Suhanóra gyanakodtam, mert amilyen eszefúrta egy alak, egész biztosan kinyomozta nemcsak Zarver hátterét, de Valeyráccal való kapcsolatát is. Legalább is azt a kapcsolatot amit Zarver hajlandó volt bevallani. De nem fogjuk a kocsit a lovak elé, majd szépen sorjában... Nekem hirtelen nem volt türelmem a pókerra, Zarver-Emilyt akartam jól kifaggatni. De amint a sors hozza néha, minél inkább igyekeztem volna a játékot bevégezni, abbahagyni, annál inkább nyertem. Már egy vagyon volt előttem az asztalon. Emily előtt majdnem annyi...Gondoltam is magamban, no ez sem először kártyázik, arra mérget veszek. Olyan póker arcot tudott vágni, hogy még csak gyanítani sem lehetett milyen lapjai vannak. Kéttonás Teszi már régen otthagyta még a foga fehérjét is, Mára Hari már a legelején kidőlt, Sáros Ász még bent volt a játékban, de az utolsó pénzét rakta fel. Egyedül Húros előtt állt még egy csomó pénz, azzal remélte elnyerni előlünk azt a gyönyörű nagy halmot. Az igazat megmondva akkora már nem is érdekelt a kártya, menni akartam, bárhogy is. Rátettem
kezem a halom pénzre előttem és betoltam az asztal közepére: mind vagy semmi! Mondottam. Emily elsápadt. -Nekem ez túl erős, - mondta és felkelt. -Emily! - szóltam utána.- Ne menj el, beszélnünk kell, azt tudod. -Tudom, - felelt Emily, - várlak. Húros előbb nem tudta mire vélni a fogadást, majd felderült arccal tolta rá a halomra az ő pénzét is. -Emily, szólt oda a nőnek, te már nem játszol, nincs érdeked. Te oszd a kártyát. Emily szó nélkül felvette, összekeverte és kiosztott öt-öt kártyát nekünk. Húros megnézte az övét, majd kitett egyet közüle: ezt cserélem, mondta. Emily adott neki még egyet. Nem lehetett látni az arcán jó volt-e vagy sem. Én kitettem hármat. -Cserélem, mondtam én is Emilynek, mire ő adott három másik kártyát. Most is olyan mintha álmodnám az egészet. Két tízes maradt a kezemben amikor kicseréltem a kártyát. Emily adott még kettőt, meg egy ászt...Ránéztem Húrosra. Valamit elárulhatott az arcom, mert olyan sápadt embert még nem láttam mint Húros volt akkor este. Hívlak, - mondta Húros. Kiterítettem mind az öt lapot az asztalra. Ő is. Nála öt piros lap volt. Nálam négy tízes.... Húros szó nélkül felkelt, udvariasan leemelte kalapját, meghajolt, és elment. Az ajtóból még visszanézett, majd visszaszólt: sosem gondoltam volna hogy egy hölgy ennyire ki tudjon forgatni... Végre elment. Mi elkezdtünk nevetni, ugrálni, mint aki eszét vesztette. Szerencsére azt még nem egészen, mert annyi lélekjelenlétem megmaradt, hogy összeszedjem a pénzt és begyűrjem a ruhám elejébe. Emily ugyanazt tette, majd odamentünk a bárhoz. -Igyunk meg valamit, - mondtam. Sosem szerettem inni, de ma kellett... -Grófnő..., - kezdtem... -Semmi grófnő, - felelt Emily. A játéknak vége. -Gyöngyi, - kezdte, - sokat hazudtam neked, nektek, magamnak is. Ha meghallgatod a történetem, talán megérted. -Az én nevem Aranyvessző, legalább is ennek nevezett el édesanyám amikor születtem. Majd egy nap elmondom hogyan kaptam ezt a nevet, de most már késő is van, meg fontosabb amit akarok neked mondani. -A mi édesanyánk testvérek, - mondta Emily-Aranyvessző. Én meghökkentem. Testvérek??? Mit beszélsz??? -Ne szólj közbe, Gyöngyi, most az egyszer talán lesz erőm elmondani az igazat is. -Amint mondtam, anyáink testvérek. Igen, Fehér Szarvas az édesanyám...Tudom, emlékszel rá, sokat voltál ott nálunk kiskorodban, és utána is, amikor én már nem voltam odahaza. Azért nem ismertél fel. -Amikor tizenhat éves voltam, egy rettenetes dolog történt. Nagy viharok jártak akkoriban, rengeteg eső, folyók kiöntöttek, fák kidőltek, házakat elsodort a szél. Egy nap kint dolgoztam a mezőn amikor hirtelen jött a vihar. Siettem volna haza mielőtt ott kint ér a szabadban. Hogy időt spóroljak, egy patakon mentem volna át hogy ne kelljen a nagy kerülőt megtenni. Nem vettem észre mennyire meg volt duzzadva a patak...Elsodort a víz. Nem tudtam sehogy sem a partra evickélni. Akkor azt hittem, ott veszek. Hirtelen valahol távol egy ismerős alakot láttam integetni. How Sterne volt, apám egyik szolgájának a fia. Derék, becsületes, bátor fiatalember volt. Nem tudom mennyi idő telt el, csak azt, hogy amikor magamhoz tértem, How Sterne karjai fogták át a vállam és cipelt, cipelt a part felé. Végre kiértünk, mind a ketten zihálva, ő az erőlködéstől én a fuldoklástól. Napokig nem tudtunk hazamenni, meg kellet várni amíg az árvíz leapad. Ő olyan szeretettel
gondozott, hogy nem tehettem róla, szerelmes lettem belé...Ő is...Nem tudom hogyan történt, egy éjjel a legtermészetesebb módon egymás mellé feküdtünk le... Végre haza lehetett menni. Mind a ketten tudtuk, az őszinteség a legjobb, elmentünk édesapámhoz az valósággal. Sosem hittem volna el ha nem tőle hallom amit mondott: -Nekem nincs többé lányom... Másnap már úton voltam. How Sterne eltűnt, erős volt a gyanúm hogy apám kezei által. Nem tudom mi történt vele... Mondanom sem kell, terhes voltam...A hajón tudtam meg, Európa felé. Ott ismertem meg Valeyrácot is. Előbb azt hitte én is szélhámos vagyok...Talán igaza volt, lehet hogy az vagyok, voltam...Amikor elvesztettem a gyereket egy koraszülésben, megsajnált, gondoskodott rólam. Hálás voltam neki érte. Tudom ő sosem szeretett engem, nem is tudott szeretni senkit. Én is talán csak hálából szerettem, nem tudom...Mindenesetre, hálából korhely lettem én is... Apám nemrégen meghalt. Anyám szegény öreg, nincs aki gondozza. Ideje lesz hazamenni. How Sterne...Nem tudom, nem tudom... _ Odahaza Latrens már idegesen várt, félt hogy valami bajom lett. -Gyöngyi!- kezdte el elég mogorván... Szellő, - ne most. Ne most, jó? A póker időszaknak vége van, mondtam neki halkan. -Mennyit vesztettél? – kérdezte. -Vesztettem??? Én? – Erre akaratom ellenére is elmosolyodtam s pimaszul kezdtem levetni a ruhámat. Ő szegénykém előbb azt hitte más okból s igen szépen kezdtek csillogni a szemei, amíg el nem kezdett a pénz potyogni „belőlem”. -Hei, Gyöngyi az anyád!- kurjantott Latrens. – Mennyi pénz ez? -Elég, - mondtam neki, - egy életre elég... Folytatás következik, majd
Húros Ferkó
121. Verzar Éva ( Swincer Emily )
Fedjük fel egy részét a titkoknak. Valamikor réges-régen a nagy árvizek idején egy vadont járó ember karolt fel. Hogy ki volt azt ti nem is sejtitek. Egy európai gróf, pontosabban erdélyi. Nagy nehézségek árán utaztunk „haza”. Az ő kastélyában nevelkedtem fel, és egy életre bele is szerettem. Az ő vére ellenben heves, nyugtalan természetű. Mindig új utakat keres és jár be. Testvére Francia honban lakott, akit én nővéremnek fogadtam. Az ő fia volt Valeyrac herceg, vagyis csak fogadott fia. Én pátyolgattam, nevelgettem a beteges gyermeket. Még hogy szerelemes voltam belé? Nevetséges. Az én szívem örökké a grófé, aki megmentett és most csak egy búcsúlevélben adta tudtomra, hogy elmegy. Itáliába vállalt hazája érdekében diplomáciai munkát. Minden vagyonát rám hagyta. Nem kevés. Bármikor visszatérhetek oda, ahol egykor nagyon boldog voltam. Minderről egyetlen lény van, aki tud, kedves kis barátnőm Vox grófné. Szerettem volna viszontlátni, de ekkor érkezett meg a híres Márki. Hóna alatt könyvek, versek. Amit nem tudtam akkor róla, hogy minden csak színjáték. Egyetlen célja volt, az én Gyöngyimet meghódítani. Amikor Valeyrac herceg a cigánytáborba került, nagyon sok pénzt adtam a boszorkának, aki mindent előre látott. Ekkor kezdett derengeni a Szellentős márki szerepe, aki jóravaló ember, csak vannak neki rossz, szinte elviselhetetlen tulajdonságai. A nők, meg a bab… A jóravaló cigányasszony látva a jövőt, biztosított, hogy ezután egy percre sem hagy magamra. Láthatatlanul nyomomban volt mindig egy embere, aki bizony sok bajból segített ki. Sok mindenre rávilágított,a mit eddig csak álmaimban láttam, de megtörtént esemény volt. Egyik ilyen álmom, az, hogy a vadonban vagyok. Egy gyermek táncol a tűz mellett, aztán minden lángra kap, és én szaladok, csak szaladok…. Elmeséltem álmomat egy este kísérőmnek, aki készített egy főzetet, aminek hatása alatt már tisztán láttam az eseményeket. - Tudjátok az indián táborban kilenc évesen, elveszik a fiúgyermekeket az anyjuktól. Így történt akkor is, amikor a kicsi Szellő – még névtelenül – épp búcsúzott a sátor előtt anyjától. Vékony, igazán vézna gyermek volt. Anyja elkényeztette, még nyolc évesen is szopta édese mellét. Mindenki attól félt, hogyan szerez majd nevet magának. Álmodozó tekintete a felhőket kereste, nem a sasokat. Nyomokat olvasni nem tudott, de heverészett a fűben, mind egy nyúl, amimkor távol tudja a rókát. A fagyos patakban reszketett, úszni is alig tanult meg. Ilyen körülmények között jött el a napja a férfivá avatásnak. Mindenki vélemény az volt, hogy a gyermektáborban marad ez a fiúcska, és a falú szégyenére nem szerez majd nevet magának. A tábortűz körül már nagy volt a hangzavar. A gyermekek kiálltak minden próbát. A dobok peregtek, amikor a névtelenke a tűz mellé állt. Most rajta volt a sor. Hasa ijesztően nagy volt. A dob pergésére mozogni kezdett, ekkor elszabadult a pokol. Az elfogyasztott bab, amit anyja juttatott nagy titokban hozzá, és amit oly sokáig nélkülözött, kiszabadult. Dörrent egy nagyot, a tűz pedig belekapott az így felszabadult gázokba. Sámánunk kétségbeesetten kiáltott fel Szellő – Tűzszellő! Ez lett a neve a gyermeknek. Hogy mi történt vele azután, nem sokat tudok… Csak annyit, hogy a rossz nyelvek szerint,
amikor anyjához egy ki időre visszakerült cicit kért…Lassan minden emlékem megelevenedik. Örvendek, hogy ismét haza mehetek, a vadonba amelyet kiskoromban szerettem meg. Remélem még a falunkban lesz Karl de May, aki olyan sokat segített nekem, és még mindig hallom szavait… 122. A dolgok rendeződni látszanak..., …, mondanom sem kell , majdhogynem fel kellett locsolni a sok bankó láttán. Mennyit kell nekem ezért gürizni a Winer Cejtungnak. No de ha Gyöngyim azt mondja, hogy abbahagyja akkor én leszek a legboldogabb, mert ilyen körökben a bicska is hamar előkerül. Most, hogy vannak új híreink még aktuálisabb, hogy üzenjünk haza. Így hát az est hátraevő részében mikor ár a kis Aranyfelhő is az igazak álmát aludta, elkészítettem a holnapi füst-jel kódsorát a lyukkártya csíkon. Legfőképp Fehér Szarvasnak , hogy lánya, Aranyvessző a hajón van épségben egészségben. Most azt hiszem ez a legfontosabb. Ma este szolgálat után még Jóskával felmegyek a fedélzetre és megbeszélem a holnapi ebédet amit a kapitánynak adunk, mert Gyöngyim nyereményéből ítélve elég lehangolt állapotban és anyagi helyzetben lehet. Habár marad még balek aki kártyázik vele. Ha Gyöngyim kiszáll lehetősége adódik a nyerésre is. A meglepetés ételhez Angrában sikerült mindent beszerezni, így nem lesz akadálya, hogy a tiszti ebédlő asztalára kerüljön. Angrában Káp Hozé zöldségesboltjában minden ami a déli tengereken ínyencség megkapható. Jóska az elindulás óta kezelte a ratylit amit nagy körültekintéssel vásároltam, mert nem mindegy melyik szigetről való. A Terceirai a legjobb hozzá. A konyha ablakában van felakasztva „posvásztani”. Ezt az ételt, még magyar barátaimtól tanultam. Ez a „ Tüttyölt Ratyli „. Mikor elmeséltem a kapitánynak , hogy mi is ez azóta rágta a fülem, hogy készítsük el Jóskával, hát itt a ragyogó alkalom. A recept védett így nyugodtan közzé tehetem. Holnap megérkezünk a szigetek közt az utolsó kikötőnkbe Santa Cruz-ba , és aztán már csak Isten segedelmével csak Baltimoorban. Reggel én korán kelek és leadom még tiszta időben a füstjeleket majd lemegyek segíteni az ételt elkészíteni. Mikor mindezt megbeszéltük Jóskával és ő egy jó tömött pipát kivégzett, mindketten nyugovóra tértünk. Gyöngyim még a hajólámpa mellett olvasott mikor beléptem a kabinba. Nagyon szeret olvasni és ezzel jó példa van lányunk előtt akit lassan nem csak a képek érdeklik a könyvből...,mindig kérdezi, hogy azok a kis bogarak amik a papiron vannak miért nem szaladnak el ha kinyitjuk a mesekönyvet. Megbeszéltétek ?,- kérdezte.., meg igen és holnap megfőzzük közösen, no meg leadom a jeleket, remélhetőleg Füstben Mindent Látó válaszol időben és fogható minőségben. Abban a tudatban aludtam el, hogy most már teljes körű feleségem lesz..., hamar mély nyugtató álomba merültem. Reggel , mint ígértem korán keltem és a füst-távírómmal a hátsó fedélzetre húzódva kezdtem leadni a jeleket. Az idő optimális volt hozzá. Mikor ezzel végeztem a családdal egy könnyű reggeli, majd az asszonyok sétára indultak a fedélzetre a legújabb rokonnal , Swincer Emily nagyon jól játszotta továbbra is a szerepét, nem adva jelét a közelebbi rokoni szálaknak, de ez így helyes. Én lementem Jóskához a konyhára. Hoztam magammal portóit is, mondtam ahogy beléptem..., az úgy tudom nem kell az
ételbe,- mondja Jóska nekem,- nos nem is abba hanem a szakácsokba hoztam. Jót nevettünk s elővettem az étel leírását. A következő, aki akarja most leírhatja.
„ Kedves háziasszonyok akkor elő papírt és ceruzát: Kezdjük a hozzávalókkal : - másfél kiló nyersratyli - egy jókora pese - 2 csobolyó gönyézde ( ha lehet pöcörgösi ) - 3 csipet ciháta Elkészítés : a nyersratylit fertályórát posvásztjuk ( ez a mi esetünkben már megvolt) , míg csurmót nem enged. Szépen höllyén kipicskázzuk, a nyesedékből pedig apró csulmákat gyúrunk, ezek kerülnek a koshadtba. Közben a pocadékot megpeccsentjük, a ratylit pedig hagyjuk slottyanni. Tüttyölni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyálós. A pesét lesolyvasztjuk, aztán
”
már csak töttyöntgetjük, mert hamar odakaphat..., ahova nem szeretnénk. (ismeretlen szerző) Az ebédet nagy várakozás előzte meg, mert nagyon kíváncsiak voltunk a kapitány reakciójára. Az ebédhez még elég morózusan ült le. Csakhamar kiderül, hogy amint Gyöngyim eljött a kártyaasztaltól a kapitány szerencséje nyerőre fordult és megkopasztott másik két új játékost. Így nem lehet lelkiismeret furdalása Gyöngyimnek. Ahogy haladt az evéssel , mind jobban alakult a kedve és mire végeztünk már viccelődött. Akkora dicséretet kapott Jóska, hogy nem győzte beseperni, Marisnak is dagadt az amúgy is dús halma. Ebéd után a fedélzeten beszélgettünk és sétáltunk s a kapitány is egy pipa erejéig velünk tartott. Jó is volt, hogy csak egyig, mert ahogy húzódott nyugovóra a nap, nyugat felől ismerős karikák kezdtek kirajzolódni. Fejből mentek a kódok, és oly boldog voltam, hogy a kislányom is ott volt ezen a nem mindennapi eseményen. ---OOOOO--OOOOoooOOOO---ooOOOOOooOO---oOOOoooOOOoo---OOOO-OOOOO-ooo boldogok vagyunk–Aranyvesszőnek—Fehér Szarvas—velünk van–gyerekekre vigyázzatok–uff --ooOOOoooOOOoo—OOOOOOOOO----oooOOOOooo---oooOOOOoo---oooOOOOoo--ooo kis ponít kap mindkét gyerek–How Sterne előkerült—száműzetése lejárt—várunk benneteket-uff Öröm ujjongásban tört ki az egész társaság. Legjobban talán Emily és a gyerekek örültek az egyik a szerelme megkerülésének, a gyerekek meg a kis ponilovaknak. Milyen bolondok a nagyszülők. Erre a sok jó hírre pezsgőt bontottunk és ott a fedélzeten elfogyasztottuk. A kapitány csodálkozott is, mert ilyen nm sűrűn fordul elő. Az est hátralevő része mindenki szempontjából a boldog jövőképben telt el. A lenyugvó nap utolsó sugarainál kötöttünk ki Santa Cruzban, ahol mivel az utolsó megállónk a több mint két és félezer mérföldnyi út előtt több időt töltünk. folyt. köv.
How Sterne…
123. Gligorics Teréz Harmatgyöngy Aranyfelhővel nem lehetett bírni.... Aranyfelhővel nem lehetett bírni egész délután. Olyan nagyon tetszett neki a füstjelzés, hogy csak sírva lehetett lehozni a fedélzetőr, pedig az apja megengedte neki is hogy “jelezzen”, habár fogalmunk sem volt mit jelzett, remélem nem indított háborút valahol. Kis kezeiben szorongatta a kiluggatott jelző kártyákat. Végül is Latrens meggyújtott egy gyertyát és annak a füstjénél “jelezgettek” órák hosszát. Mire észbe kaptunk, beesteledett, készülődni kellett a híres, nagy vacsorához. Józsi már reggel korán nekifogott elkészíteni amit csak lehetett előre, még Maris is be lett fogva. Így a kisfiú is ott volt velünk egész délután. Érdekes, őt nem vonzották a füstjelek. Ez valami családi örökség lehet Aranyfelhőbe, mondtam Szellőcskémnek, mire vissza kacsintott, hogy nem csak ez…Tudtam, a babra gondolt, s nem bírtam ki nevetés nélkül. -Jól fúj a szél mind a kettőtökből, - torkolltam le, de közben elfordultam, ne lássa, nevetek. Nem jó biztatni a gyereket ilyesmire, így is rengeteg rossz szokást felszed, főleg az apjától. Latrens persze büszke rá. Mi lesz ha felnő? Szent isten, ezekkel nem lehet majd bírni! Apja lánya, érzékenyedtem el hirtelen s kedvem lett volna megölelni mind a kettőt. Gyorsan elszaladt az idő, sietni kellett a készülődéssel, még majd lekéssük a vacsorát, pedig mi vagyunk a “házigazdák”, már úgy értve, hogy a nyereségemből etetjük ezt az éhes bandát ma este. Meg titokban ünnepelünk is, nemcsak a nyereséget, de az elhatározást is, hogy többé nem kártyázok. Előbb-utóbb úgyis ellenem fordulna a szerencse, meg tényleg nem illik egy úrinőnek…Már így is olyan szemmel néznek rám egyesek mintha legalább is Pillants Jolán vagy Kéttonás Tesza lennék… A vacsora óriási sikerrel járt, habár én nem igen ettem, nem megy nekem ez a kényes-finyás kaja, csak az isten tudja mi mindent raktak bele. Igy inkább csak a gyümölcsöt ettem. Próbáltam Aranyfelhőnek is inkább azt adni, de ő már eleve az apja ölébe telepedett és nem lehetett kimozdítani onnan. A guta kerülgetett amikor láttam csak úgy keni befelé a babot meg a sült kolbászt. Egyszer csak Maris kisfia bújt oda hozzám, mutatva az anyja tányérjára: nem szejetem…Ölembe kaptam s így ketten lakmároztunk a finom banánból, narancsból, úgy bepakoltunk hogy csak na. Vacsora végeztével felszedtük Marissal a gyerekeket, ideje volt ágyba dugni őket. Úgy egyeztünk meg, hogy Maris úgyis fáradt, a szobába marad velük, én meg lejövünk majd vissza a társasághoz. Nehezen akartak lefeküdni a gyerekek, fel voltak villanyozva az esti “kimaradástól”. Láttam, Marisnak már ragadnak le a szemei, mondom neki, feküdj le Maris, majd én mesélek nekik amíg elalszanak. Szegénynek nem kellett kétszer mondani…. _De anuka, szokat meszéjj!, - csilingellt bele Aranyfelhő. -Jó, sokat, egész addig mig el nem alszol, jó? – mire a kis vacaknak fülig ért a szája. Tudtam jól, amilyen fáradtak, nem lesz az olyan nagyon sok. S elkezdtem nekik mesélni… Szőlő lugas árnyékában Élt egyszer egy málna, Júniusra akkora lett, Lett egy szép kislánya. Szeretgette, puszilgatta, Levelivel takargatta, Napsugárban fürösztgette, Cukros vízzel öntözgette,
S arcát addig dörgölgette, Míg piros lett a málna. Arra ment egy Aranyfelhő, Szemet vetett rája, „Meg ne edd, no!” Könyörgött a málna anyukája. „tüske nőtt a lábaimon, veréb ült az ágaimon, levelemen legyek másztak, azt se bánták ha megáztak, kutyák, macskák jól megráztak, s mi lett? Ez az árva. Gyere vissza jövő nyáron, lesz ezer kis málna”. Éjjel-nappal szaporodott, Nyújtózott a málna, Sok kis málnát cucliztatott A málna-anyukája. Akár szél fújt, akár esett, Egy málna biz le nem esett. Növekedtek, édesedtek, - s mit a macskák meg nem ettek,Piros lett az arca annak, S libazöld a szára. Egy nap aztán június lett, Nap sütött a fára, Aranyfelhő bekiabált: Málna legyen mára! Odaült a bokor alá, S ahogy győzte szája, Olyan gyorsan sorakozott Oda be a málna. Azóta is csupa mosoly Felhő háza tája, Ha nem hiszitek, nézzetek A kis piros arcára. Amint gondoltam is, a harmadik versszaknál mélyen aludt mind a kettő, kis piros arcukra rózsák telepedtek, s én örömkönnyekkel öntöztem elevenre azokat... Visszaérve a szalonba, nagy nevetést találtam, valaki épp egy jó viccet mesélhetett. Én csak a végét hallottam: „Ha megcsókolom, azt mondja, nem vagyok úriember. Ha nem csókolom meg, azt mondja nem vagyok férfi...Akkor most melyik a jobb?” Egynéhány „úriember” jól rábólogatott erre, hogy bizony a nőket nem lehet sem kiismerni, sem kielégíteni. Mire Latrens is közbeszólt: -Dehogynem, aki FÉRFI az tudja hogy kell mind a kettőt. Ha a nő azt mondja, nem, tulajdonképpen úgy érti, talán. Ha azt mondja, talán, az már igent jelent. Tehát
megcsókolod, erre ő pofon üt, mire te megint megcsókolod, s erre a nyakadba borul. Le sem tudod rázni többé”... No megállj csak, gondoltam pimaszul, majd meglátjuk ki borul a nyakadba. -Latrens, - súgtam neki, - nagyon fáradt vagyok, gyere, menjünk... Neki nem nagyon tetszett, de valamit láthatott rajtam, mert hirtelen búcsúzni kezdett mindenkitől, hogy késő van, gyerekek, stb. Indult volna velem kabinunk felé, de én kézen fogtam s elkezdtem vezetni a fedélzet felé. -Hova megyünk? – kérdezte gyanakodva. -Fel a fedélzetre. Gyönyörű éjszaka van s most nincs ott senki... Erre magamhoz szorítottam s úgy szájon csókoltam hogy abban hiba nem volt. Egész megrökönyödött, hisz nem volt szokásom ilyen bátran, ilyen agresszív módon...Láttam rajta, megijedt. -Gyöngyi..., - mondta, - tényleg késő van már, gyere, menjünk haza... - S most akkor én minek nevezzelek? Úriembernek? Vagy azt mondjam, nem vagy Férfi?... Szerencsétlenségemre rögtön kapcsolt, mert ő kezdett engem vonszolni a fedélzet felé. -Na, majd meglátjuk...-mondta kétértelműen. S tudtam, ezt a játszmát sajnos ő nyeri meg. De akkor írja is ő meg azt a fejezetet…
124. Gligorics Teréz / Maris / Maris megszólal..., Jaj, mán nem is emlékszem mikó írtam ide utóljára. Mióta a hajón vagy még tán nem is. Pedig nagyon sok minden történt, de hát gondótam Gyöngyi meg Latrens úgyis leírják a fontosságát. Ott kezdem, hogy végre hajóra szálltunk. Most is hihetetlen hogy ilyen nagy útra megyünk, akár az egyik világ végirű a másikra is mehetnénk, ojjan nagyon messze van. Eszembe jut sokszó drága édesanyám, mennyire kérlelt, ne menj, lányom...De nem mehettem haza olyan állapotba, szegény nem tudta volna leélni a szégyent...Majd egy nap, ha az Isten is úgy akarja, kijön utánunk. Elejibe jó vót a hajón. Elég tűrhető idő vót, sokat fent lehetett lenni a fedélzeten. Mig Józsi dógozott én Csillagszővőve töltöttem az időt, tanítgattam, játszottam vele, habár legtöbbsző Aranyfelhő is velünk vót és persze Csillagszővő inkább ővele játszott. Megértem én, csak nekem vót rossz. Gyöngyi elfoglalta magát olvasássa, végül én is rászántam magam, jobb vót mint egyedül lófráni. Sok szép könyve vót Gyöngyinek, s most örültem neki hogy Latrens megtanított olvasni. Engem leginkább a történelmiek érdekeltek, mert amióta megtanultam hogy milyen nagy is ez a világ amiben most éppen hajózunk, mindenkirű akartam tunni egy kicsit. Az indiánokat mán kiolvastam, az érdekelt legjobban, mive hogy nemsokára mi is ott élünk majd köztük. Igy teltek a napok. Aztán ránk szakadt a hideg idő, beborult mint aki sose akar mán többet kiderülni. Egyre többet és többet vótunk lent a hajó fenekében. A legénység legtöbbje szintén ott tartózkodott, jobban mondva azoknak a családjai, már aki épp hozta őket magával, mert nem csak mi voltunk kivándorlók akik a bérért dolgoztak. Egy nap aztán lecsapott a menykű, influenza képibe. Előbb csak egy-két ember lett beteg. Próbátuk távol tartani őket, de azon a kis helyen nem lehetett. Gyöngyi nagyon aggódott Csillagszóróért, s felvitte magával az ő szép szobájukba, nehogy elkapja az infuenzát. Nekünk sajnos mán nem vót hely, így Józsival lent maradtunk. Tisztálkodtunk ahogy tudtunk, s amikó csak lehetett, felmentünk a fedélzetre friss levegőé. Hiába...Szerdán reggelre Józsi lázasan ébredt fel, csütörtökön már én magam is...Sok mindenre nem emlékszem az elkövetkező napokból, csak olyan lázas képek törnek elő néha-néha. Emlékszem, valaki hozott be ennivalót, aztán valaki mosta az arcom, de lehet hogy csak a lázálom izzadsága volt, nem tudom. Egyszer mintha Józsi ült volna az ágyam szélén, de erre sem tudok megesküdni. Amikor végre tisztán tudtam látni, már a következő szerda vót s arra sem vót erőm hogy felűjjek egyedű az ágyon. Józsi kanalazott valami levest belém, én meg éhesen szürcsöltem vóna ha lett vóna bennem annyi erő. -Csillagszővő...-, mondtam alig érthetően. -Csillagszővő nem kapta el-, monta Józsi. Gyöngyi nem engedi ide le amíg nem vagyunk biztonságba. Emlékszem, erre nagy kő esett le szívemről. Drága Gyöngyim...Mennyit segít nekünk, milyen jó hozzánk...Egyszer, talán...meg tudom majd háláni. Másnap aztán megtudtam, kilencen haltak meg itt lent... Azokban a napokban sokat aludtam, gondolom a betegségnek erre vót szüksége, legalább is Józsi aszonta... Félálomba valami gyereksírást hallottam. -Józsi, - montam, - nézd mán meg Csillagszórót, tán nincs valami baja? Mié sir? Nem felet senki, csak a sirás. Minden erőmet összeszettem hogy valamennyire felűjjek meg kinyissam a szemem. Akkó láttam meg a sírásnak a gazdáját. Ojjan négyéves kislány
lehetett, látásbú ismertem, az apja Józsiva dógozott a konyhán. -Hát te meg mié sírsz? – kérdeztem tőle. A kislány csak még réműtebben kezdett sírni. -No, gyere má ide, leánka, - mondtam neki megnyugtatva, - gyere no! Nem bánt senki. Mond meg mi a baj? Mié sirsz? Hol van anyuka? Apuka? A kislány féve odagyütt hozzám s el-elcsukló hangon monta: -Anyuci elalutt, nem akar főkeni...Apuci mán sokat alutt..Éhes vagyok! - -s erre megint eltört a sírókája. Szerencsére ekkor visszajött Józsi, s mondom neki, nézze mán meg mi van a szülőkke, ez a kislány mán agyonsírja magát. -Nincs mán azokon mit nézni, - monta Józsi majdnem könnyek között. Most jöttem éppen onnan. Mind a kettő halott... Bennem meghűt a vér. Istenem, szerencsétlen emberek! S ugyanakkor: mi lesz ezzel a gyerekkel? -Hogy hívnak, kicsim? – kérdeztem oda a kislányhoz, hátha elűzöm ezt a hangulatot mielőtt kis lelkében megérzi hogy baj van. -Flavia – monta halkan, most már sirás nélkül, bár még törülgette egyre szemeit. -Flavia, - montam neki,- Józsi bátyád majd felvisz a Gyöngyi nénihez, s ott adnak enni, jó? – Erre már felvillantak a szemei, szegénykém ki tudja mikor evett utoljára... -Józsi, vidd fel Gyöngyihez, mond neki, tartsa ott amíg nem tanálunk ki valamit. Mond el neki mi történt. Még két napot feküttem, aztán fel tudtam kelni. Első utam Gyöngyi lakosztájjára vezetett, jobban mondva a fürdőjébe, me nem akartam Csillagszővőhö ilyen koszosan, fertőzve közelenni. Utána, végre, kisfiamat karjaimba vehettem. Szegénykém, egész megijett, mintha nem is ismert vóna, de csak egy pillanatra, utána mán rögtön a nyakamba ugrott, hogy Anyuka!!! Jaj, de jó vót megint azt a napszagú kis kobakját szaguni, csókógatni...S ahogy Csillagszővő, úgy Aranyfelhő is. Majd ledöntött a két kis pimasz örömében. Flavia félve nézte, bár látszott rajta, ő is örömmel hancurozna velünk. Intettem neki, hogy no, gyere, s nem is kellett neki mondani többé. Először hallottam nevetni, de sosem feljtem el az a gyönyörű, csilingelő hangját. No, téged meg Kisharang-nak neveznének el az indiánok, gondótam magamba. Elég hamar efárattam, így otthagytam a hancurozó kiskölköket s leültem Gyöngyi mellé. Ő szeretettel simogatta meg a fejem. -Szegény Marisom, - monta, - de aggóttunk érted... _Gyöngyi, - mi lessz ezzel a kislánnya? – kérdeztem. Latrens felelt... -Mi lesz? Hát mi lenne? Jön velünk. Gyöngyivel megbeszéltük, örökbe fogadjuk...Aranyfelhő és Flavia...Elférnek egymás mellett, ott a szőnyegen is, meg bennünk is... Erre hirtelen a nyakába borútam, pedig nem szokásom nyalakonni. -Áldjon meg az Isten, Latrens...Mind a kettőtöket... De tuttam, ennek a kislánynak két anyja, két apja lesz. Me az igazat megmondva, pont egy ijjen kislányra fájt a szívem mindig... Na, ebbű elég ennyi, most mán sietek, me Swincer Emily meg Vali Udvarhölgy jönnek Gyöngyit meglátogatni, meg tudom biztos, összevesznek megint, me mind a ketten odavannak ezé a kis árváé oszt azon vitatkoznak mindig hogy melyik nap ki vigye sétáni. S még aggóttam hogy mi lesz a sorsa szegénykének...Lám, montam csak úgy magamnak, jó az Isten, me habár elveszi az egyik kezével, kéccer is vissza adja a másikka... folyt. köv.
125. Flavia..., Kisharang...a kis jövevény …, a családunk szaporodott, ha nem is úgy ahogy kellett volna. Sajnálatos volt ez az eset a szülőkkel. Másnap a tengerész szokás szerint volt a temetés. A fedélzeten csak a legénység a kapitány és pár utas volt aki vállalta , hogy elkíséri az utolsó útjára a két szülőt. Flavia / Kisharang / a kabinunkban Gyöngyivel és Marissal , no meg a két jóságossal Aranyfelhő lányommal és Csillagszövővel játszottak valami mondókásat. Elterelték a gyerekek figyelmét a nagy jövés menésről, mert az én cserfes kislányom megkérdezte ,- hova méc apuci ? Olyan édesen tudta mondani s hirtelen nem tudtam mit is mondjak,- megyek Jóska bácsihoz a konyhára beszélni vele ,- válaszoltam,- már meg is bántam, hogy ezt mondtam, mert oda szabad bejárása volt a kapitány engedélyével. Hála a kaporszakállúnak nem kapcsolt, mert akkor bajban lettem volna. Mondtam nekik ha visszajövök lesz dal tanulás,- a lányom huncutul kacsintott,- olyan mint a múltkor apuci?- ahan és most én kacsintottam,- no azon én is ott leszek ,- kapta fel a fejét Gyöngyim...., disznóságot nem tanítunk a gyerekkel !!! Le a kalappal a kapitány előtt, nagyon megható beszédet mondott a vízbe eresztés előtt. A fedélzetmester a kapitány intésére a puskájával a levegőbe lőtt és a lepedőbe csavart holttesteket a csúszópadról a vízbe eresztették. A ceremónia levezetését megköszöntem a kapitánynak és biztosítottam a , hogy gyerek felől nyugodt legyen gondoskodni fogunk róla mint nevelő szülei és ehhez , mint a hajó parancsnokát kérem, hogy foglaljuk írásba. Mert a
tengeren ő a „ pap, a bíró, a hivatalos személy, tehát a továbbiakban a kislánynak meglegyenek a hivatalos papírjai. Estére beszéltük meg a kabinjába a találkozót, mert most még a hajóval vannak teendői. A temetés után még a tatra siettem, mert várható volt, hogy jön valami jelzés az újvilágból, mert már napok óta szelesebbre fordult az idő és szétfújta a szöveget. A fedélzeten összefutottam Zarver grófnővel / akit most már magunk közt Aranyvesszőnek hívunk / oldalán újdonsült ismerősünkkel Vali úrhölggyel. A grófnőn még mindig látszott a Pipás Julis név miatti harag, de kit érdekel, nem kellett volna azzal a szélhámossal foglalkozni s elejét vette volna minden bajnak. Magamban adtam is neki indián nevet mármint Vali úrhölgynek „ Fényescsillag” el is mondom Gyöngyimnek ha leérek.... Nagyon szakadozottan jött az üzenet így túl nagy jelentőséget nem is tulajdonítottam neki, mert hol azt írta,,,How Sterne...hol Hópernye...majd Sterne de Hó...valamit ezzel az ürgével kapcsolatban akartak leadni... no majd holnap...van bőven időnk míg kikötünk... Leindultam a kabinba és egy pillanatra megálltam a kabinajtó előtt, hogy az előzőleg történteken túltegyem magam...s hallom a kabinon belüli egészséges kacagást....megnyugodtam.. Beléptem és az én kis cserfesem a nyakamba ugrott,- de vájtalak már apuci !!! ...tanuljuk az éneket...- hüha simogattam meg a tarkóm..., ez a lány nem felejt ezt aztán nem verik át a pasik...ha felnő... …., no magam köré gyűjtöttem a három lurkót és elkezdtem a dalt s mondtam nekik, hogy majd ők is ha megjegyzik együtt énekeljék velem....., „ Eresz alatt fészkel a zsiráf cérnaszálon lóg az elefánt száraz ágon turbékol a vaddisznó ó de szép madár a víziló „ … tapsoltak a kicsik örömükben,- de nem úgy a nagyok..., Gyöngyim egy egész tár nyilat kilőtt a szemével felém, de látva a gyerekek boldogságát inkább félre ültek Marissal , Aranyvesszővel és Fényescsillaggal...., ...a kicsik rázendítettek a maguk módján....Aranyfelhő vitte a prímet..., hogy aszonygya... Ejesz ajatt féckel a zijáf lóg a céna ejefánt szájaz ágon tujbékol a gyisznyó szép madáj a vízijó... …, potyogott a könnye a nevetéstől oly ennivaló volt ez a kis cserfes.... és a három gyerek ment körbe-körbe a kabinban és mondták a magukét..., na erre már az anyjuk is megbékélt mert ez igazán nem csúnya csak hülyeség, de most azt hiszem a jelen szituációban erre volt szükség, Gyöngyim a nagy hangzavart kihasználva félre hívott és elmeséltem neki a temetést, majd elmondtam neki a névadást amivel teljesen egyetértett, mert igazán illik rá. Úgyhogy ezentúl Vali úrhölgyet Fényescsillagnak hívjuk. A gyerekeket nagy nehezen ágyba tudták az asszonyok parancsolni, de még ott is szólt „ a zijáf” …, én a megbeszéltek szerint felmentem Gyöngyivel a kapitányhoz egy üveg portói társaságában, hogy az örökbefogadást hivatalos formába öntsük. … a friss okmánnyal visszafelé a fedélzeten egy pillanatra megálltunk..., Gyöngyim nem félreérthető célzást tett, hogy oly szép csillagos az éjjel nem mennénk -e a tatra hisz ott
nincs most senki..., gondoltam, hogy nem kifejezetten csillagszámlálásról lesz szó...:))))) Mire a kabinba értünk, a lurkók már az igazak álmát aludták, Maris meg Jóska ott ültek és vártak bennünket. Csillagszövő is ott aludt ma nálunk, úgyhogy nekik is kimenőjük lesz ma éjszaka... ...elköszöntünk s mi is ágyba bújtunk...., a kis kabin ablakon még egy darabig néztük a csillagokat amelyek ma eggyel szaporodott és Fláviának hívják.... folyt. köv.
126. Gligorics Teréz / Harmatgyöngy/ Temetés után A temetés után igen lehangoltak voltunk mindannyian, érthetően. Meglepetésemre Flavia volt a legerősebb közöttünk. Vali vigasztalta volna, magához ölelte, igyekezett volna egy kis anyáskodást adni neki. Flavia csak mosolygott. -Ne szomorkodjon a néni, - mondta neki. – Anyuka, apuka már az angyalokkal laknak, és egy nap megint együtt leszünk. Nem tudom ki mondta ezt neki, de néha a gyerekek ösztönösen tudják az igazságot. Tanulhatnánk tőlük... Nemsokára nekünk is kell zökkenni ebből a béna hangulatból, most már csak napok kérdése a hazaérés. Nem is igen mertem gondolni rá, hisz olyan szív dobogva várom azt a percet amikor ismét magamhoz ölelhetem édesanyámat, rokonaimat, barátaimat. Úgy tűnik mintha évtizedek óta nem láttam volna őket. Istenem, milyen jó is lesz! Otthon! Aki nem volt távol tőle soha, nem tudja mit jelent ez a szó... A másik meg az, hogy Latrensnek születésnapja lesz holnapután. Habár ajándékot nem tudok itt venni neki, egy kis ünnepséget azért szeretnék rendezni. Elég sok ismerőse van már a hajón, természetesen, hisz az én Szellőcském minden lében kanál, itt is. Sőt, a „betegségét” is ismerik eléggé, sokan látták a fedélzeten füst-jeleket össze kuszálni. Gondoltam összefogok Valival meg Aranyvesszővel, valamit majd kisütünk. Marist meg befőzöm hogy segítsen Józsinak a konyhán, de az istenért meg ne tudja Latrens mi készül! Bár Józsi nagyon jó szakács, Maris szerintem a világon a legjobb cukrász. Tudom, ha ő készíti el a születésnapi Napóleonokat, fellegeken repül mindenki tőle. Délután otthagytam a gyerekeket Latrensra, azzal az ürüggyel hogy fáj a fejem, egy kis friss levegő jót tesz. Vali már Aranyvessző fülkéjében várt, tea kikészítve, apró sütemény a megbeszéléshez. Persze szárazon nem lehet, nevette el a dolgot Aranyvessző. No még jó, kár hogy nincs rum is a teába. Dehogy nincs! Csillant meg Vali szeme, amint egy kis üveget húzott elő a zsebéből. Megvesztegette a kapitányt, remélem nem nagy árat szabott a lókötője. Úgy döntöttünk, hogy másnap este kártyázás ürügy alatt lemegyünk a „szalonba”, ami mondjuk inkább egy lebúj kocsmára hasonlít mint szalonra, de most ez van, ezt kell szeretni. Ott Maris meg Józsi előre lekészít mindent, megterítenek, stb. Valami ragályos betegség ürügye alatt lecsukatja a kapitány a többi utasoknak, csak a beavatottak fogják tudni, ez egy privát ünnepség. Aranyvesszőnek ez nem hangzott valami jó hangulatú ünnepségnek. Túl, túl szelíd...Erre felkaptam a fejem, ismerve fukaros eszét, de meg is ijedtem, úristen, mit tervez ez! De Őnagysága nem volt hajlandó elárulni magát, még. -Te Gyöngyi, kérdezte, -tudsz te varrni? -Persze hogy tudok, hisz mit gondolsz ki javítgatja itt a ruhaneműt a családnak? -Nem úgy, teeee, - mondta Aranyveszző-Zarver, - hanem maskarádét. Erre a szóra elmosolyodtam, ilyet csak Magyarországon mondanak, ott is csak falun. -Tudok hát! Tanútam én ám amikó a grófnő bilijit hortam ám! Erre Aranyvessző jót nevetett, majd megveregette a vállam. -Ha nem tudnám, megesküdnék Te vagy a Maris, - huncudkodtak szemei. -Mindenesetre, emlékszel, még te sem ismertél fel amikor kártyáztunk. Megtudom én azt csinálni megint. Már gondolom elváltoztatni magam. Panaszkodtál hogy Latrens igen sokat járt, vagy jár valami masszírozásra. Hát majd én megmaszirozom. De úgy, hogy nem felejti el. Persze engem sem kell biztatni az ilyesmire. Benne voltam talpig.
-Vali, - adta ki az utasítást Aranyvessző, - a Te dolgod behálózni Józsit. Szükségünk van a segítségére. De úgy ijeszd ki a Krisztust belőle már előre, hogy el ne áruljon bennünket! Itt a terv: Én már jó előre elkészülök, elvégre sok időbe telik csúnyának, öregnek, kövérnek csinálni magam. Te hallgass, Gyöngyi! – kiabált rám előre, mert az én szemeimben is csillogott már a huncutság eléggé. Ugyanis azt akartam mondani neki, hogy nem is tart az olyan soká. Hiába, ez a hölgy engem túl jól ismer. -Mindenesetre, én már jó előre elkészítem magam. A kapitánytól könnyű lesz kicsalni egy szobát valahol félórára. Majd én megzsarolom érte, van mivel. -Józsi a kulcs itt. Ha ő jól eljátssza amit kell, siker. Ha nem, valamelyikünknek a feje repül. Valószínűleg a tied, Gyöngyi. -Józsi előre felbiztatja Latrensot, jól besózza, ha tudja mi a jó neki. Mondja azt neki, hogy van itt egy hajón egy nő, aki még a tavalyelőtti görcsöt is kinyomkodja az emberből. De olyan gesztusokkal adja elő, hogy abból Latrens azt is megértse, sokkal, sokkal többről van szó... Én nem hittem a füleimnek. Az én Zarver-Emily-Aranyvesszőm ilyenre képes? Vali nem bírt magával. Elfogta valami nevetőgörcs, de annyira, Aranyvessző már azokért a bizonyos pisilás-elleni tablettákért kezdett nyúlkálni. -Aranyvessző! – nyögte ki végre Vali, -Téged a Latrens egyszerűen agyonüt! -Ne aggódj rajtam, - mondta Aranyvessző,- lesz ott annyi tanú, hogy egy újjal sem fog merni hozzám nyúlni. Végre elérkezett a másnap este. Látszólag minden simán ment, terv szerint. Legtöbb probléma a kártyázás körül volt, mert megígértem egyszer Latrensnak, hogy nem kártyázok többé. De olyan szépen könyörögtem neki, hogy végül is beleegyezett. Nem tudtam ma Emilyvel beszélni, fogalmam sem volt hogy halad terveivel, de gondoltam, ha probléma lett volna, Vali egész biztos üzent volna hogy nem megy a dolog. Terv szerint Maris feljött időbe, csak csendben intett. Ebből tudtam, a vacsora kész, a sütemények elkészítve, ott lent minden rendben van. Rendben is volt. Minden vendég a helyén, némelyik már eléggé „megvilágítva” ahogy a gyarmatokon nevezik az ittasakat. Remek volt a hangulat. Reméltem úgy is marad, amint egyre az órát néztem. Már jöhetnének. Egyszer csak szaladgálás, lárma kintről. -Erre, erre, gyorsan!, - hallatszott egy ismerős, ideges hang. Józsié... Minden szem az ajtón volt amikor kitárult Latrens előtt. Ilyet még nem láttam. Nem tudom mi volt jobban leesve: Az én Szellőcském álla, vagy a nadrágja. Ugyanis azt két kezével fogta fel szaladtában, a két kezével, melyet arcához kapott ijedtében amikor meglátta a vendégeket. Majdnem sajnáltam. De csak majdnem. Síri csend lett a teremben. S egyszerre hatalmas hahotázás hallatszott nem messziről, bizonyosan egy közeli vendégszobából. Ösztönösen tudtam, Aranyvessző.... Folytatás: Latrens kivágja magát Írta: Manitou
Aranszarvas „maskarában”…
127. Verzár Éva ( Aranyvessző )
… A három Grácia
Még nem tudom most sem, hogy álom volt, vagy valóság, de lehet, hogy mégiscsak átéltem az egészet. Nagyon közeledett Latrens születésnapja. Fel kell vidítani a társaságot, szomorkodtunk eleget – szólt Gyöngyi, és Vali is beleegyezően tekintett rám. Miért éppen rám, nem tudom, de egyet értettem velük. Titokban már készültem valamire, csak azt nem tudtam, hogyan vitelezzem ki tervemet. Nem szeretem a bájolgást. Ami a szívemen, a számon. Bécsben megszoktam, hogy nem mindent mond ki az ember, de itt felszabadultnak éreztem magam. Végül is haza megyek, oda, ahol az emberek azt mondják, amit gondolnak. Nem mondom, hogy nem szeretem a Durrogató Mestert – javasolni fogom a sámánnak ezt a nevet – de egy kicsit nem ártana megtáncoltatni. Nagyon magabiztos lett, amióta magáénak tudja a vadon legszebb virágát, Gyöngyit. Ezért megkértem kishúgomat, hogy varrjon nekem egy akkora maskarát, amit jól ki tudok tömni mindenfélével. Vali ügyes keze az arcomat és a hajamat rendezte el úgy, hogy még anyám sem ismert volna fel. A terv az volt, hogy egy kis masszázzsal lelket verek a szelek királyába, kényeztessem „házilag”. Az előkészületeket látva, Gyöngyi kuncogott, Vali meg remegett. Félt egy keveset, de megnyugtattuk, hogy nem lesz bántódása. Elérkezett a pillanat. Felfektettem gyúró matracomra a szelek urát. Meglapogattam a hátát. Kéjesen nyújtózkodott, sóhajtott nagyokat. Titokban benyúltam a ruhám belső zsebeibe, amit kérésemre Gyöngyi varrt. Igaz nem tudta miért kértem erre. Azt mondtam neki, hogy a zsebkendőmet teszem oda, ha netalán megizzadnék. Jó nagy zsebet varrt a
lelkem. Bele is fért minden, ami nekem kellett. Onnan szedegettem és kentem a remek ember testére, a cigány táborból hozott porokat. Hatása nincs azonnal, másnap azonban érezni fogja. Na de haladjunk lassabban. Kérésemre megfordult Gyöngyikém szerelme. Most már nem csodálkoztam, miért van úgy oda érte. Kunkorodott a hancurléce fel az egekig, még a hasánál is nagyobb volt, pedig az igencsak kidomborodott, gondolom a titokban elfogyasztott babtól. Ezt látva veszélyt szimatoltam, és hamarabb előszedtem poraimat, amivel előbb az ágyék részt kenegettem be, aztán a melleit, majd a hasát. Ekkor már nem bírt magával szellős úr és akkorát durrantott, hogy ha nem készültem fel volna rá, repültem volna ki a kabinból. Megijedtünk mindketten, mert az arcomról lemállott a maszk, megismert és meglepődött. De meglepődtem én is, nemcsak attól az erőtől, ami kiáramlott belőle, hanem egy kissé megijedtem, mert túl sok port kentem a szerencsétlen ember hasára. De milyen hatása is van ennek a szernek? Nem olyan komoly. Csak egy kis viszketegség jelentkezik másnap reggel, ami nem múlik el egyhamar. A baj csak az vele, hogy ragályos egy nyavalya. Legalább egy hónapig, bárki érintkezik vele, azon még határozottabban jelentkezik majd a viszketegség. Így a kedves Márki szüzességi fogadalmat tehet, ha nem akarja Gyöngyit is „megfertőzni”. Jót nevettek rajtam, az igaz, amikor megláttak kijönni a kabinból, de az nevet, aki a végén nevet. Remélem, nem én leszek az. Aranyvessző 128.
Szülinapi ajándék.... ...az Úr 1789. évének májusában jártunk, ami arról nevezetes, hogy születésnapom közelgett. Épp hogy a temetés szomorúságát átvészeltük. A kis Flavia nagyon jól viselte szülei elvesztését, enyhítésében az egész baráti környezetem nagy segítségére volt. Még a grófnő is aki egyre jobban megszerettette magát, de még azért a múltat illetően némi fenntartásaim voltak. Szombatra terveztem, hogy egy kis partit összehozok, de Gyöngyim annyira ellenezte, hogy nem alkalmas most az idő ...a temetés meg hát már ha minden simán megy nemsokára megérkezünk...eceterá eceterá..., Fel sem tételeztem róluk, hogy valamiben sántikálnak, habár feltűnő volt számomra ez a viselkedés,nemkülönben Aranyvessző nyájaskodása..., Valinak azaz Fényescsillagnak valami furcsa huncut csillogás bujkált a szemében, van aki leplezni tudja van aki nem...,hát ő az utóbbiakhoz tartozott. Teljes ellentéte volt barátnőjének a „ minden hájjal megkent” Zarver grófnőnek alias Aranyvesszőnek. Még péntek este sem fogtam gyanút, mikor Gyöngyim az ígérete ellenére kártyázni indult,csak most az egyszer mielőtt kikötünk Latrens...,! Nagyon fontos dolog amit el kell vele intéznem. Rendben van gondoltam az én asszonykám nem szokott átverni ha fontos akkor
fontos. A szombat is úgy indult , mint bármely más nap , jó idő lévén fenn voltunk a fedélzeten a gyerekekkel sétálni és a folytonos kérdésekre válaszolgatással telt az idő, mondhatom remekül. Az én kislányom mindent tudni akart, hogy a bácsi miért húzgálja a kötelet, a másikat miért vágták hátba ( mert odaköpte a bagóját a frissen mosott fedélzetre) de ő ez nem látta. Ó azok az örökké morc alakok , hogy milyen kedvesen bántak és gyengéden ezekkel kis angyalokkal, szinte meg idvezültek ha szóba álltak velük a csöppségek. Az én kis Aranyfelhőm a legújabb énekét kántálta amit tanult tőlem, de csak még az elejét, de azt egyfolytában ; „ Nyista kanyiló nem pisil a víziló, csak a töke tízkiló” Csodálatosképpen ma nem szólt rá az anyja..., kicsit feltűnt , de betudtam a szülinapnak. A meglepetés még ezután jött , mert igazi nagy szemű tarkababból volt az ebéd, amit Jóska csak az én tiszteletemre készített. Akkor még nem tudtam miért néznek a nők rá oly gyilkos szemekkel, de az egészet betudtam annak, hogy tudták a következményeket. Az ebédnél az én kedvesem felállt és pohárköszöntője befejeztével , bejelentette miszerint a hajón utazó masszőrnőhöz névnapi ajándékként be vagyok jelentve, és egy jelentőségteljes kacsintással hozta tudomásomra, hogy ez „mindenütt simogató „ gyógymasszőr. Igencsak megörültem neki, mert a hosszú hajóút megviselte minden tagom. Nagyon megköszöntem amit hangos kacagás kísért..., ó én balga nem fogtam gyanút..., Délután ötre kellett mennem az egyik kabinba ahol az úton eddig nem látott nőszemély fogadott. Nos a nem kenyerem megbántani a hölgyeket, de ez minden képzeletet felülmúlt. Egy nagy kontyba feltűzött hajú, a bájait nem rejtő, amit nehéz is lett volna,- mivel rendesen el volt látva vele. Modora megnyerő volt sőt túlzottan is mézes-mázos..., a melleit nem lehetett volna egy tengerész zsákba elrejteni..., a kufferja …,az aztán... Kölcsönösen felmértük egymást beléptem után, s közölte, hogy feküdjek fel a kezelő ágyra..., a szemében valami furcsa fény villant, ezt annak tudtam be, hogy a hívatásával együtt járhat..., Minden rendben volt míg a hátam nyomkodta, az még jól is esett, habár volt jobb is már a szigeteken a „ Mindenütt Simogatoszban „ , de mindenki olyan kalappal köszön amilyen van, itt az óceánon nem válogatunk. Csak mikor átfordultam ért a meglepetés..., a matróna nekem esett és elkezdett kalandozni olyan helyen is ahol csak Gyöngyimnek szabad, de nem is ez volt a kellemetlen, mert úgy voltam vele, hogy hagy szórakozzon ha jól esik, hanem a sok nyomkodástól a déli bab nagyon kereste a kijáratot s kegyetlenül szenvedtem...,kínomban izzadtam..., ami egy érdekes vigyort rajzolt a képemre...,- erre megszólalt a matróna,- mi van kedvesem élvezed???...,- engedd el nyugodtan magad..., ó mondom elengedhetem...,- hát persze kincsem hisz azért vagy itt..., hóhóhóhó gondoltam te még nem ismered a világvégét..., …, és ekkor mintha a mennyország kapuja nyílt volna meg előttem...,a felgyülemlett gőz elemi erővel távozott..., az én masszőrnőm ebben a pillanatban öklendezni kezdett és úgy ahogy voltam letolt nadrággal úgy kipenderített a fedélzetre, hogy meg sem álltam a társalgó lejáratáig ahol már vártak rám , mint utólag kiderült. Belépve, mit belépve beesve az ajtón először néma döbbent csend fogadott majd kitört a nevetés...,a távolból , nevetésnek tűnő hörgés hallatszott..., Gyöngyim akkor mondta el, hogy mit fundáltak ki..., s csak ekkor volt a nagyobb nevetés, mikor Aranyvessző megjelent az ajtóban, még jelmezének maradványaiban...,akkor kezdett lecsorogni nekem is a dolog és
hahotáztam. Nem győztem elnézést kérni a viselkedésemért..., és akkor Jóska köszörülte meg a torkát..., Minden szem felé fordult..., hát kezdte szemlesütve én mivel tudtam a merényletről a márki úr ellen, így azt gondoltam, hogy a régi sérelmekért cserébe főzök babot s ezzel a masszőrt lepem meg...,- ekkor tudott Aranyvessző megszólalni...,- sikerült is te csavaros eszű székely... Az est hátralevő részében mindenki jól érezte magát, Jóskának nem felejtem el , hogy kihúzott a csávából, mert ez a rafkós székely nő , így is bolonddá tett, mert nem ismertem fel.., de ha véghez viszi a tervét.., lehet hogy tényleg a szégyenemben a víz alatt teszem meg az út hátralevő részét... Az én kis angyalom, mert apja lánya magától énekelni kezdett: az én papám seggedejme mojog, mint a medve ne nyomkodd mejt szele ájulatba ejt... a legnagyobb ajándék volt az első saját költeménye....,úgy kifeszítettem a mellem a büszkeségtől..., Az úrinak nem mondható vendégek egy része leitta magát s így nem zavarta felhőtlen örömünket, mert akárhogy is nézzük jó barátok vagyunk, ha időnként beígérem Tantinak a Szurkálosz Bicskoszt, de megérdemli olyankor , mert tud ő is szurkálni, nem megy a szomszédba ötletért, mint azt a jelek mutatják... folyt. köv. ui.: már érződik a szárazföld közelsége és egy kissé nyugtalanok vagyunk... 129. A szárazföld szele megcsapott..., Szülinapi incidens után másnap, nyugodt volt az óceán és csak a part-menti áramlatok vitték előre jobbára a hajót, mert a szél csak imitt-amott lengedezett. Az árbocon megjelentek a part menti madarak megpihenve azután tovább repüljenek. Ez inkább terveimnek kedvezett, mert így jelzéseket adhatok le. Az árbocon megjelentek a part menti madarak, hogy megpihenve azután tovább repüljenek. Csak ez a fránya vakaródzás ne lenne..., csak hat a Tanti kréme. Az éjszaka alig hunytam le a szemem. Gyöngyim kértem meg, hogy az útipoggyászból keresse ki a kis üvegcsét amelyen az áll..., Viscetus Vacarus Concentrát és ezzel dörzsöljön be majd a lepedőbe csavarom magam. Minden rendben ment volna , csak Gyöngyimnek reszketett a keze a nevetéstől s a hasamról átterjedt a viszketés a nem kívánt részekre is , ezért Tantit nem az imában használatos szavakkal emlegettem. S egy indián káromkodást is elnyomtam; „ Igyon rád a grizzlimedve”. Nagy nehezen hajnalban a fáradságtól elaludtam és valamennyit pihentem. Reggelinél mindenki az asztalt nézte úgy evett, de nem azért mert szégyenlősek voltak, de nem ám, fojtogatta őket a nevetés. Csak voltak annyira udvariasak, hogy amennyire lehetett palástolták. Valamire megint készülnek, mert Gyöngyim bejelentette, hogy du. 3-ra teára hívja a kabinunkba. Az étkezés befejeztével a fedélzeten sétálgattak az asszonyok s előkerültek az utazóládákból a puccos ruhák, cipők. Kezdik Fényescsillagot teljesen behálózni és ebben Aranyvessző (
Jolán ) a főkolompos. A három gyereket teljesen lepasszolták nekem, amit nem is bánok, mert így mehet a továbbképzés és tanítgatás ...,mivel erre nemsokára igen nagy szükségük lesz. Az asszonyok még kiskorukban elkerültek itthonról, úgyhogy nem ismerik a vadon törvényeit. Sajnos azt hiszik ez is európa. Itt a fennmaradást az erősebb törvénye határozza meg. Ebéd előtt nyíllal célba lövést gyakoroltuk a hátsó fedélzeten a kapitányunk jóvoltából, mert a hajóraktárban felkutatott számomra két nyilat , vesszőkkel s egy nagy zsákra festettünk a gyerkőcökkel célkarikákat. Óriási kacagások közepette voltunk a három gyerekkel s az arra sétáló hölgyek nem is sejtették a nagy vigalom okát. Az én kis Aranyfelhőm meglátva Tanti nagy kontyát előbukkanni a korlátok között ,- rám nézett és azzal anyjára jellemző huncut mosollyal megkérdezte,- apuci ? ,- lőjek a Tantinak egy diszt a kontyába , a vakajodzó pojért ?,- jaj csak azt ne kislányom, mert sose mossák le rólam, hogy nem én bíztattalak fel. Majd jön ő még az én utcámba, majd mikor napokat lovagolunk s a ló feltöri az ülőkéjét. Nekem van Valagus Pirulus kenc. Eszébe jut majd mikor úgy világít a seggedelme , mint a hajólámpa. A kis hallgató táborom magam köré ültettem pihenésképp, mert már napok óta regnált Aranyfelhő, hogy ha a nagypapiékkkal találkozunk ,- akkoj mi jesz apuci, meg a pónit megkapom ugye?,- nemcsak te kapod meg Csillagszövő és Kisharang is, mert itt azzal közlekednek. Igaz vannak utak, de amerre mi megyünk ott nagy füves prérik vannak. Bölénycsordák, medvék ,farkasok, prérikutyák, - a gyerekek szájtátva hallgatták a mesét. Elröpült az idő a játék és beszélgetés közben; - a gyerekek emlékeztettek, hogy ígértem egy új dalt amit megtanulunk, ami pár nappal ezelőtti ebédről jutott eszembe; Egy tál dödölle, ettél belőle? Kertbe mentek a tikok mind megették a babot durrogtak is jó nagyot nem tojtak csak, fújták a habot Éliás-Tóbiás kapd fel a lótojást a kis kórusom gyorsan tanult, így már ebédelni a dalt hangosan énekelve vonultunk. Mikor a hölgy társaság közelébe értünk s elcsendesült a kórus. Az én kis rafkos kislányom beszólt mint mindig; - mondd apuci..., mit kislányom mondom én gyanútlanul...,- a kis gézengúz fojtatja az Emily néni olyan masszőrnéni aki Mindenhova Nyulkál?,- olyan igazi?,- na most rajtam volt sor, hogy szégyenembe a hajókötelek közé bújjak..., na erre mit mondjak neki..., angyalom kitől hallottál ilyet ?,- hát nem aludtam még és a falon áthallatszott a szülinapi buli. Na erre aztán senki sem számított, még jó, hogy a gyerek nem érti, így el lehetett simítani a dolgot, azzal, hogy ez amolyan szülinapi csíny volt, s látszólag be is érte ennyivel. Na gondoltam lányom kapok anyádtól ezért megint. Mindenki a kabinjába ment felkészülni az ebédhez. Nálunk egy kis fejmosás is volt a kézmosás előtt, mármint nekem, mert a gyerek szerinte semmiről sem tehetett. Pedig állítom , hogy háromszor annyi esze volt már így kicsinek, mint a hajó világítás felelősének Lengosz Lámposznak. Levonultunk az ebédlőbe , hogy elköltsük egyre szűkösebb ebédünk, mivel a hajóút vége felé járva a készletek kezdenek kifogyni. Az asztalnál velem szemben Fényescsillag ült. Feltűnően sápadtnak tűnt. A leves után nem bírtam tovább és megkérdeztem tőle,Kedves Csillag mi a baj ?,-
s csak legyintett, nem tudom mi lehet a baj , de a hajózás megkezdése óta egyre jobban erősödő hallás és memória zavarom van. Ó ezen nagyon gyorsan segíteni tudunk, ebéd után gyere át a kabinunkba teázás előtt és majd a teával be tudod venni amit adok. Tanti gyanúsan nézett rám, amit nem hagyhattam szó nélkül,- nem kuruzslás ez kedves Jolánka mondtam neki..., ez népi tudomány. A memória zavara a hallással és a látással van összefüggésben. Ezért ajánlani tudom a Halluspirinus ; orvosi nevén ( hallus-hallus sugus ) a népi eredete a lapulólevél párlata a ( sumacus-lapulus )..., látásra pedig a kukálus aiusus , tudományosan „kukuts-kukuts latus ( kíváncsifű ) ezt még Franciaországban Dr. Gerard Kavingtoune mutatta meg és tanított meg rá. Fényescsillag megérdemli a segítséget, mert már nem lesz ideje elrontani a három Gráciának; nevezetesen Harmatgyöngynek, Marisnak, és Swincer Jolán Emilynek..., No gyerekek délután írunk Füstben Mindent Látó bácsinak üzenetet, hogy merre tartunk. Baltimortól már nem messzire vagyunk csak a szél gyenge, de a füst-távíróhoz meg pont jó. Remélem ha a csillogó nap a látóhatárra ér jól olvasható lesz az üzenet is. No a kis csapattal felindultam a fedélzetre a felszereléssel, de még Gyöngyim lelkére kötöttem a gyógyszerek adagolását Fényescsillagnak, - Latrens szólt utánam,- aztán semmi disznóság elég volt délelőtt. Szentül meg volt győződve róla, hogy én tanítom rá Aranyfelhőt, pedig ha tudná milyen a lánya ha felszabadul. Szerintem a préri réme lesz, csak akkor ki mer udvarolni majd neki..., A hátsó fedélzeten külön erre a célra fenntartott helyet adott a kapitány , ahol önfeledten játszva tanulhattak a gyerekek. Itt volt felállítva a napóránk amiről mindhárom gyerek ismerte az időt leolvasni. A bolondozás mellett sok értékeset is tanultak , észre sem véve azt, hogy ez most komoly dolog. Nagyon élvezték a füstölést mert abban volt egy kis tüzeskedés is. Legjobban annak örültem , hogy miután elment az üzenetünk, nem sokra rá jött a válasz; a következő..., --ooo--OOOOOO—oooo—OOOO—OOOO—oooo—OOOO--oo-OO-O-O-oooo-uff tömörítve azt jelentette, hogy mindent megértettünk , mindannyian itt vagyunk a többit élőszóban. Nos így nyugodtan térhetünk nyugovóra majd este, mert várnak bennünket a parton, élelemmel és minden egyéb szükséges holmival. Aranyfelhő nagy lelkendezéssel mesélte az anyjának, hogy nagypapuci azt írta, hogy mindhármuknak van pónilova. Azt, hogy ezt honnan olvasta nem tudom, de míg oda voltam füstölni valóért, biztos valamit alakított,kitelik tőle. Kíváncsi vagyok mit tárgyaltak az asszonyok, de ezt majd elmondja Gyöngyim biztos. Legfontosabb most már az elkövetkezendő napokban a pakolás, előkészületek a hajóút végére. folyt.köv.
Latrens a „gyúrás” után…
130. Gligorics Teréz
/ Maris / Az a szegény gyerek...
Hát hogy mi vót, Jesszusom! Hát ebbe bele kell halni, ijjen szégynet! Ha én tudom Gyöngyi meg a Naccságák mire készűnek, dehogy is segítek nekik! De hát én avva vótam hogy valami meglepetést készítenek a szeretett Márki Úrnak. Áldott jó ember. Emlékszem mijjen szeretette tanított olvasni, irni, verseket megtanúni, csakhogy egy kis művelődés féle is ragadjon rám. Még az operába is evitt egysző, mer érdekelt mijjen az. Hát, hog őszinte legyek, nem éppen ojjan nagy valami. Amíg csak a banda húzta még jó vót, de amikó ekesztek nyikorogni mint a deszkák, akkó csak mentem vóna onnét. Nem tudom az uraság mit eszik rajta annyit...Mindegy no, nagyon etértem mán a tárgytú itt. A Márki születésnapjárú vót szó...Én csak másnap tuttam meg hogy Aranyvessző asszonyság meg Vali Úrihölgy mit eszetek ki Gyönyive. Gyöngyi mentségire annyit még tudok mondani, hogy a kislány miatt vót. Jobban mondva, egy kis bosszú vót, amijé olyan csuúnyaságokra tanítja azt a kislány. De hogy a két naccsága mié ment bele a dologba, nem értem. Hogy nem vót szép, az biztos. Szegény Latrens Úr, vakaródzik oszt vakaródzik világnak, még tán ott is vakari ahun nem viszket neki. Gyöngyi meg csak kuncog magába a naccágákkal. Csak lenne nekem is ojjan merszem, majd megviszketném én őket úgy hogy csak na! De nekem nincs ojjan porom hozzá, a Márki úrtól meg nem merem kérni, úgyse anná, pláne ha tudja mire kell. Ma délután megint nagy készülődés van, sürgés-forgás, gyünnek a Hölgyek teára. Természetesen engem is meghíttak, habár tudom, csak illembű. Nem is nagyon érzem jó magam közöttük, hiszen valamikó Zarver Grófnő cseléggye vótam, na...Most meg hogy lehetnék vele „egyenlő”, ahogy Gyöngyi mindig próbájja a fejembe verni. De mán csak azé is beleegyeztem, mer érdekel, mit tárgyanak ezek itt. Persze a Márki urat felküldték a fedélzetre a gyerekekke. Még jóformán el se kezdtük inni a teát amikó bele kezdtek a dumába. Nekem nagyon úgy hangzott, hogy errű mán beszétek, mert mindenki tutta mirű van szó, csak én nem. Valahogy csak kibögözztem, hogy Vali Úrnőnek meg Aranyvesszőnek nincs hova menniük, legalább is egyenlőre. Aranyvesszőnek van ott családja, de nem tudja hogy fogadják majd ennyi idő után. Valikának viszont senkije se nincs. Gyöngyi azt sütötte ki, hogy van Latrensnak egy egyszerű háza „az úri negyedbe”, amit én úgy értelmeztem, hogy nem az indián faluba. Azt vegyék a hölgyek igénybe, amíg kitapasztalják szívesen látják-e Aranyvesszőt odahaza. Mert hiába megyen haza pézzel, ott annak nem sok értelme van, no de meg házat sem vesz rajta az biztos, nem az indiánoknál. A hölgyek látszatra beleegyeztek ebbe a megoldásba, különösen mert hogy csak kis időről volna szó. Ekkor Gyöngyi előhozta Aranyfelhőt meg az apját. Nagyon aggódik a kislányon. Amint mondtam mán nekem se tetszik hogy mi mindent tud az a kislány. Valamelyik nap bejött Csillagocskámhoz játszani nagyban dalolva: Jásajt a madáj Az újamja, de fáj, Jápisij a nuszi Apu, ide puszi Meg ijjeneket. Ez még az ártatlanjából van. Ami legjobban aggaszt, hogy a többijeket is tanitgatja. A Márki Úr meg nemhogy lecsittitaná, hanem még új dalokat is ígérget neki, meg dícsérgeti hogy mijjen ügyes. Erre gondóva, talán meg is érdemelte azt a viszketősport...
Arra lettem figyelmes, hogy Gyöngyi valamijjen dadát emleget a Hölgyeknek. ...Mert csakis így tudjuk megszüntetni Latrens kihatását a kislányra!.. Ennyit hallottam csak úgy félfüllel. Elég az hozzá, hogy állítólag Vali Úrnő veszi kezébe a kislány nevelését, legalább is addig, amíg megtanul úrilányhoz méltóan viselkedni. No gondótam, evve nem sokat mondtak, me én ismerek ojjan úrilányokat, hogy csak na! A Hatcsecsűbe is szebben viselkednek mint azok, de úgy ám! Ne is menjünk messzire, itt van ugye Emily-ZarverAranyvessző naccsága, mán annyi minden vót, hogy ő maga sem tudja kicsoda. Meg aztán hunnan tudjuk Vali Naccsága hunnan pottyant elő? Mondani könnyű! Na, maj meglátjuk, ezt mán az urakra hagyom. Ha engem békibe hagynak, tüllem lehetnek urak. Na. Ennyit, mán evve is többet monttam mint akartam, de nem mindig tudok hallgatni én sem, elvégre fehér is vagyok meg cseléd is vagyok. Na. Jesszusom, hogy eszalatt az idő, mingyá gyün haza a Józsi, hát befal ha nem lesz megfürdetve meg ágybadugva a gyerek. Ő is be van nagyon szappanozva mán, alig várja szárazfődön legyünk. Jaj Istenem, de jó is lesz! Már csak pár nap... folyt. köv.
131. Áldozat bemutatás.. Napok óta az áramlatra vagyunk hagyatkozva a haladásban. A szélcsend miatt nem tudja úgy tartani az irányt a hajó. Még tegnap előtt megláttuk a partot a horizonton azóta is csak a sziluettje látszik. Ahogy a kapitány fogalmazott a minap, hogy már egy-két nap és a nagy öböl bejáratához érünk. Itt általában valami oknál fogva , mintha szippantó hatása lenne..., feltámad a szél és nyugat-északnyugat irányt vesz a hajónk. Remélem ez már holnap bekövetkezik, mert mindenki nyugtalan és a gyerekek millió kérdésére már nincs elég válasz. Ezek tudatában utolsó nyugalmas esténk közeledett és ezért tervem végrehajtásához készülődtem miszerint-…, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy az est folyamán áldozatot mutassak be a nagy szellemnek. Igazán hálát adhatunk védőszentjeinknek, hogy aránylag békés nyugodt utunk volt. Gondoltam én, hogy nyugodtan elvonulok..., csakhogy nem számoltam az én éles-szemű lányommal, mert ahogy magamhoz vettem a füst-távíró készletem,- abban a pillanatban csicsergett,- hurrá megyünk jelezni a szejjemnek!!! - nos mit ne mondja a két tettestársa szintén ugrált örömében, így a Nagy Monitou hasát foghatja sok badarságtól amit mi négyen összehozunk. Szerintem ez a szellem műve, hogy idegeljen...,szerintem mikor egy pár csepp víz hullik alá a füstölés közben..,akkor ő megbújik a felhő mögött és ott röhög rajtam..., bocsika szellem...!!! Na mindegy gyerünk a helyünkre a fedélzetre, addig is nyugalmuk van az asszonyoknak tőlünk. Már mindent becsomagoltak , csak a legszükségesebb holmik maradtak elő így unatkoztak. Kártyázni már nem mertek, nehogy az eddigi siker megszakadjon. Emilynek
megbocsájtottam a vakarusz porért, de nem mutattam neki, mert még a lyukas zsebemen becsempészne egy adagot csak, hogy az idő jobban teljen. Látom ideges a szerelme után..., szerencsés ember ez a Honalj Storne. Komoly füstöt sikerült gerjesztenem..., a gyerekek csak azt kiabálták,- aztaaaa!!! Mindháromnál volt egy-egy tárcsa amelyen különböző nagyságú lyuk volt vágva és felváltva hol Aranyfelhő, hol Kisharang vagy Csillagszövő húzta el felette. Gondolom Füstben Mindent Látó a nem létező kalapját csapkodta a földhöz, mert ezt még a dadogós sem tudná értelmezni. Semmi jó nem sült ki, mivel a közelébe nem engedett a három gyerkőc. A sötétedés szakította meg a játékot, mert hálaadás nem kerekedett belőle, de azt hiszem megbocsát a szellem. Jó büdös füstszagúan tértünk vissza a kabinba …, az asszonyok csak úgy csavargatták az orrukat,- Gyöngyikém mondom feleségemnek,- sajnos ezt meg kell szokni, mert a táborban mindent szabad tűz fölött főznek és elég sokat fog érni a füst. No a csutakolás után elcsendesült mindenki és eltettük magunkat másnapra. Reggel egy nagy rándulásra ébredtünk, mármint a hajót mintha meglökték volna. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhám kis cicamosdás követően és felfutottam a fedélzetre. A rándulás a feltámadt szélnek volt köszönhető amiről a kapitány mesélt. Ezek szerint az öböl bejáratát elértük, legalábbis egy-vonalba kerültünk vele. Ilyenkor emel le az áramlatról. Hallottam is a kapitány tömör pattogó parancsait a navigációs hídon. Nyugat-északnyugat három fok …,lassú ív...,vitorlákat fokozatosan felvonni,...mert ha hirtelen történik a szélbe kapaszkodás az beláthatatlan következményekkel járna. Felmentem a kapitányhoz a hídra, hogy információhoz jussak. Közölte amit már sejtettem, hogy elértük a végcélunk kapuját s innen már csak az öblön kell végig hajózni és megérkezünk. Ha ráállunk az útvonalra akkor teljes vitorlázattal hajózva két-három nap és a végére érünk..., azaz Baltimore kikötőjébe. Már mindenki talpon volt mire visszaértem, s csak úgy röpködtek a kérdések...,mi törtét ? Merre vagyunk? Mennyi van hátra ? - mindent sorjában kedveskéim. Mire megreggelizünk és felmegyünk a fedélzetre teljesen kivehető lesz a part és az öböl bejárata, de csak egyik oldalt látjuk, mert itt nagyon széles..., több mérföld hosszú. Mondanom sem kell a reggelit ily gyorsan még nem fogyasztotta el a társaság. Ez azt hiszem érthető is a jelen helyzetben. Boldogan mentünk fel a fedélzetre , a gyerekek ujjongtak, mi felnőttek egy kissé homályos tekintettel néztük a távolt ahol az elkövetkező életünk színtere rajzolódott ki. Most mindenki a gondolatával legyen elfoglalva. Folyt. köv.: Az öblön végig a megérkezésig