Útmutató a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Nemzetközi Jogi Tanszékén készülő szakdolgozatok szerzői részére Alapelvek 1. A szakdolgozat a hallgatói számonkérés sajátos formája, melyben a hallgató tanúbizonyságot tesz arról, hogy képes az önálló gondolkodásra, egy kiválasztott szakterület elmélyült tanulmányozására, szakirodalmának és joganyagának áttekintésére, rendszerezésére, önálló vélemény, javaslat megfogalmazására. 2. A szakdolgozatnak a kötelező tananyagot jelentősen (az évfolyamdolgozathoz képest is erőteljesebben) meghaladó mélységűnek kell lennie. 3. A szakdolgozat szerzői jogvédelem alatt áll, a szakdolgozat eredetiségét a hallgató külön, a szakdolgozathoz kötelezően csatolt nyilatkozattal igazolja. A plagizálás (más szerzők kutatási eredményeinek átvétele, saját gondolatként való feltüntetése anélkül, hogy hivatkoznánk rá) fegyelmi és/vagy büntetőjogi jogkövetkezményekkel jár. 4. A szakdolgozatot magyar nyelven, a magyar nyelv szabályainak megfelelően, vagy tanszékvezetői engedéllyel valamely idegen nyelven kell megírni és megvédeni. Tartalmi követelmények - a témaválasztás indokolása, a dolgozat rövid vázlatának, felépítésének, a szerző által alkalmazott módszernek (pl. könyvtárazás, jogszabály-értelmezés, jogeset-feldolgozás, fordítás, elsődleges kutatás, szakirodalom rendszerezése, internet stb.) a bemutatása a bevezetőben történik; - elvárás a dolgozat tárgyának egyértelmű meghatározása és követése; - ugyancsak elvárás a világos fogalmazás és gondolatmenet; - a szakdolgozatnak eredetinek kell lennie, ami megnyilvánulhat egy téma eredeti megközelítésében, egyedi problémához kötésében, a szakirodalom és joganyag sajátos rendszerezésében, értelmezésében, új eredmények, javaslatok megfogalmazásában, egy téma aktualizálásában, a szakirodalmi adatok korrigálásában, forráskritikában stb. - a szakdolgozat elégtelen (1) értékelésének önmagában is alapja a plagizálás, a kritikátlan, forrást meg nem jelölő részleges vagy teljes átvétel, ami szerzői jogi szempontból is elfogadhatatlan. Úgyszintén elégtelen (1) minősítést jelent a puszta jogszabályismertetés; - elvárás, hogy a téma elhelyezésre kerüljön a tágabb problémakörben, a hallgató alkalmazza a tanulmányai során elsajátított összefüggéseket; - elvárás a logikus szerkesztés: legyenek bevezető, kifejtő és összefoglaló fejezetek, a fejezetek közötti arányok megfelelőek legyenek, az egyes részek tartalmilag kapcsolódjanak egymáshoz, és ne térjenek el a szakdolgozat témájától és a kitűzött céltól. Formai követelmények - elvárás a jogi szaknyelv ismerete és megfelelő alkalmazása, a világos, nyelvtani követelményeknek megfelelő stílus és helyesírás, az átlátható, esztétikus szövegszerkesztés és tagolás; - elvárás a korrekt forrásfelhasználás, ami jelenti az idézett szövegrészek egyértelmű megjelölését lábjegyzetek formájában és az irodalomjegyzékben is; - amennyiben a hallgató alkalmaz lényegkiemelést, úgy az mindig azonos módon történjen (pl. csak dőlt vagy csak félkövér betűkkel). - az előírt terjedelem minimálisan 2 szerzői ív (80 ezer leütés lábjegyzetekkel, szóközökkel, a mellékletek nélkül). A dolgozat pontos terjedelme Microsoft Word szövegszerkesztő
-
használata esetén az „Eszközök” menüpont „Szavak száma” pontjában határozható meg. Maximális terjedelem nincs, de nem célszerű, hogy a dolgozat a 150 ezer leütést meghaladja. A szakdolgozatot 13-as betűnagysággal, Times New Roman betűtípussal, másfeles sortávolsággal, 3/2,5/2,5/2,5 cm-es margóval kell készíteni. A dolgozat borítóján szerepeljen: a hallgató neve, a „szakdolgozat” megjelölés, a védés éve és helye („Debrecen”). A belső címlapon a borítón túl szerepeljen a dolgozat címe, a hallgató szakja (jogász, igazgatásszervező), tagozata (nappali, levelező), a konzulens tanár neve, beosztása és tanszéke A dolgozat részei, és ezek sorrendje a következő: o Borító; o Szakdolgozati témaválasztási lap; o Szakdolgozati nyilatkozat (arról, hogy a Szerző önálló munkája, a kari honlapon megtalálható); o Tartalomjegyzék; o Dolgozat érdemi része; o Mellékletek; o Felhasznált irodalom jegyzéke.
Hivatkozásokkal kapcsolatos követelmények A dolgozatot lábjegyzettel (és nem végjegyzettel) el kell látni. Minél több forrást jelöl meg a szerző (és ezzel párhuzamosan, minél nagyobb a lábjegyzetek száma), annál értékesebb lehet a dolgozat, ha tényleges forrásfeldolgozásról van szó. Pusztán a mesterséges lábjegyzetbővítés, felesleges információk, törvényszámok lábjegyzetbe helyezése kerülendő. A lábjegyzetek formátumával kapcsolatosan többféle írásmód is helyénvaló, amennyiben a felhasznált irodalom a lábjegyzet alapján pontosan visszakereshető, feltétel azonban az egységes és következetes hivatkozási rendszer használata. Az alábbi formátum alkalmazását javasoljuk a hallgatóknak. (1) Első említés Valamely könyv első említésekor: SZERZŐ CSALÁDNEVE, Szerző keresztneve, Mű címe, kiadó, kiadás helye, kiadás éve, oldalszám. A családnév írása „kiskapitálissal” történik, melynek alkalmazása Microsoft Word szövegszerkesztőben: a vezetéknév kijelölését követően a „Formátum” menüponton belül a „Betűtípus” kiválasztása, és azon belül a Különlegességeknél a „Kiskapitális” bejelölése. Például: KOVÁCS Péter, Nemzetközi közjog, Osiris, Budapest, 2006, 143. HALMAI Gábor (szerk.), Alkotmányírósági esetjog, CompLex, Budapest, 2007, 143. Külföldi szerzők esetében is célszerű a „Vezetéknév, Keresztnév” írásmód alkalmazása (akkor is, ha idegen nyelvű, és akkor is, ha magyar nyelvre fordított műről van szó), mert ez megkönnyíti a felhasznált irodalom jegyzékének későbbi összeállítását is. Például: BERGER, Vincent, Az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata, HVG-ORAC, Budapest, 1999, 143.
Tanulmánykötet esetén az In: megjelölést követően a tanulmánykötet adatait kell feltüntetni a könyvek hivatkozásának megfelelő módon. Például: P. SZABÓ Béla, Néhány adaptált (és adoptált) gondolat a jogászképzés jövőjéről (globalizálódás – europaizálódás). In: SISKA Katalin – SZABÓ Krisztián (szerk.), A jövőből tanulni. Néhány aktuális kérdés a jog világából, Debrecen, 2007, 140. Folyóiratok első említésekor is a fenti formátumot alkalmazzuk azzal, hogy kiadó helyett a folyóirat neve, a kiadás helye és éve helyett pedig a folyóirat száma kerüljön feltüntetésre. SZERZŐ CSALÁDNEVE, Szerző keresztneve, Mű címe, folyóirat neve, folyóirat sorszáma, oldalszám. Például: SZEMESI Sándor, Az Európai Unió és a közösségi jog szerepe az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában, Acta Humana 2006/2. 55. Internetes hivatkozások esetén minden esetben szükséges a teljes és pontos visszakereshetőség megadása. Éppen ezért nem elegendő az „internet”, vagy éppen az „index.hu” megjelölés alkalmazása, hanem a böngészőben látható pontos url cím megadása, valamint a letöltés idejének megadása egyaránt szükséges. Például: http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/QueVoulezVous.asp?NT=001&CM=8&D F=6/12/2008&CL=ENG (2008. június 12-i letöltés) További sajátosságok: - a keresztneveket mindig kiírjuk, nem rövidítjük; - angol nyelvű cím esetén minden névszót és igét nagybetűvel kezdünk; - a lapszámozás után semmilyen rövidítés („o.”, „p.” stb.) nem szerepel; - az utolsó karakter után pont áll (a hivatkozás lezárásaként). (2) Visszautalások - Ha korábban említett műre hivatkozunk, kiskapitálissal kiírjuk a szerző családnevét, a címet pedig i.m. rövidítéssel helyettesítjük. (A szerző keresztnevét csak akkor kell kiírni, ha több azonos vezetéknevű szerzőtől idéztünk.) Például: KOVÁCS i.m. 143., amennyiben egyaránt idéztünk Kovács Pétertől és Kovács Krisztinától, úgy KOVÁCS Péter i.m. 143. - Ha a szerzőnek már több művét is idéztük, az i.m. rövidítés előtt valamilyen adattal egyértelműen beazonosíthatóvá tesszük a művet. Ez történhet a kiadás évének megjelölésével, pl. [2006], de történhet a mű címének első szavainak megadásával, utána „…” jelöléssel. Például: KOVÁCS [2006] i.m. 143. vagy KOVÁCS, Nemzetközi…, i.m. 143. Mindkét megoldás elfogadható, de egy műben minden hivatkozást azonos módon kell kezelni. (3) Irodalomjegyzékkel kapcsolatos követelmények Az irodalomjegyzékben valamennyi olvasott, hivatkozott forrásnak szerepelnie kell, lehetőség szerint a szerzők neve szerinti abc sorrendben. Felhívjuk arra a figyelmet, hogy a külföldi szerzőket is a vezetéknevük, és ne a keresztnevük szerint helyezzék el az abc-ben. (Így például Vincent Berger nem a „V”, hanem a „B” betűhöz sorolandó be.)
Az irodalomjegyzékben a lábjegyzetekben az első említéskor használt adatokat és formátumot célszerű alkalmazni, azzal, hogy könyvek esetében nem szükséges oldalszám feltüntetése (illetőleg, lehetőség van a maximális terjedelem megjelölésére), folyóiratok, tanulmányok esetén pedig a tanulmány „tól-ig” oldalszámát kell megjelölni. Így például SZEMESI Sándor, Az Európai Unió és a közösségi jog szerepe az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában, Acta Humana 2006/2. 50-68. P. SZABÓ Béla, Néhány adaptált (és adoptált) gondolat a jogászképzés jövőjéről (globalizálódás – europaizálódás). In: SISKA Katalin – SZABÓ Krisztián (szerk.), A jövőből tanulni. Néhány aktuális kérdés a jog világából, Debrecen, 2007, 135-155. A szakdolgozatok elkészítése és értékelése A hallgató év közben összesen legalább három alkalommal köteles a konzulenssel konzultálni a szakdolgozatáról, a hallgató által választott időpontokban. Az első konzultációt a témaválasztáskor, a második konzultációt a szakirodalom áttanulmányozása után, a harmadik konzultációt pedig a dolgozat vázlatának elkészítését követően célszerű megtartani. A konzultációkra az oktatók előzetesen kihirdetett fogadóóráin vagy a konzulenssel előzetesen egyeztetett más időpontban kerül sor. A hallgató kötelessége, hogy a konzultáció céljából a konzulensét olyan időpontban keresse fel, amikor még lehetősége nyílik az oktatói észrevételek dolgozaton történő átvezetésére. Tekintettel a nemzetközi jogi szakirodalom sajátosságaira, kívánatos, hogy a tárgyból szakdolgozatot írók idegen nyelvű szakirodalmi forrásokat és lehetőség szerint internetes hivatkozásokat is felhasználjanak, minthogy a magyar nyelvű szakirodalom szűkössége miatt ezek tükrözik igazán a nemzetközi jog jelenlegi legkorszerűbb állapotát. A hallgató a szakdolgozat végleges szövegét a bekötés előtt köteles egyeztetni a konzulensével, mely egyeztetés elmulasztásának következményei (végső esetben akár a szakdolgozat el nem fogadhatósága alapvető hiányosságai miatt) a hallgatót terhelik. A szakdolgozat értékelése során az alábbiakra kell a bíráló tanárnak tekintettel lennie: - témaválasztás megfelelősége (mennyiben illeszkedik a téma az egyetemi tananyagba, illetőleg mennyiben nyúlik túl azon. A szakdolgozatnak az egyetemi kötelező tananyagot jelentősen meghaladó mélységűnek kell lennie.); - a dolgozat szerkezete, belső arányai, logikája, az egyes részek tartalmi súlyuknak megfelelő mértékben kaptak-e helyet benne; - a dolgozat stílusa; - a szakirodalom-feldolgozás mennyisége és minősége, az idegen nyelvű és internetes szakirodalom jelenléte és mélysége; - hivatkozási rendszer megfelelősége, etikussága; - egyértelműen elhatárolhatók-e a más szerzőktől származó megállapítások, kutatási eredmények és a dolgozat szerzőjének megállapításai; - eredeti, alkotó jellegű megállapítások, megindokolt de lege ferenda javaslatok; - a dolgozat külalakja megfelel-e az előírt formának, mennyiségnek; - egyéb formai és tartalmi észrevételek. A szakdolgozat-védés szerepe, hogy a bizottság meggyőződjön a munka eredetiségéről, tisztázza a dolgozat esetleges hiányosságait, ellentmondásait. A hallgató a dolgozatban leírtakat korrigálhatja, kiegészítheti, amit a szakdolgozat minősítésénél figyelembe kell venni. Hasonlóan, figyelembe kell venni az értékelésnél azt is, amennyiben a hallgató a dolgozattal szemben felmerülő kifogásokat, kritikákat nem tudja egyértelműen megcáfolni, vagy a feltett kérdésekre nem tud kellő mélységben
válaszolni. A hallgatónak a szakdolgozat védése során tanúbizonyságot kell tennie arról, hogy a szakdolgozata témakörében az egyetemi tanulmányok szintjét meghaladóan rendelkezik kellő jártassággal és ismerettel. Módszertani irodalom - Eco, Umberto: Hogyan írjunk szakdolgozatot? Gondolat, Budapest, 1991. - Fercsik Erzsébet: Dolgozatírás – felsőfokon. Krónika Nova, Budapest, 2002. - Gyurgyák János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Osiris, Budapest, 1997. - Majoros Pál: Kutatásmódszertan, avagy hogyan írjunk könnyen, gyorsan diplomamunkát? Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997.
jó
Debrecen, 2010. február 1. DE ÁJK Nemzetközi Jogi Tanszék
