ÚT A TUDÁSALAPÚ GAZDASÁGHOZ

Varsányi Judit

ÚT A TUDÁSALAPÚ GAZDASÁGHOZ Készült 1999-ben, a Stratégiakutató Intézet által rendezett tudáskonferenciára.

Tartalom A KULTÚRTÁRSADALOM SAROKPONTJAI ............................................................................1 TUDÁS ÉS TÁRSADALOM KÖLCSÖNHATÁSAI.................................................................................2 KULTÚRAFOGALOM. EMBERI, KÖZÖSSÉGI KULTÚRA ....................................................................2 A KULTÚRAFORMÁLÁS VÁGÁNYAI ..............................................................................................3 AZ EMBERI KULTÚRA HAJTÓERŐI.................................................................................................6 INFORMÁLTSÁG ÉS TUDÁSHASZNOSÍTÁS.............................................................................9 A MEGÉRTÉS RANGJA ..................................................................................................................9 TUDÁS ÉS ÉLETMINŐSÉG..............................................................................................................9 TUDÁSHASZNOSÍTÁS .................................................................................................................11 ÜZLETI KÉPZÉS ÉS TUDÁSGAZDASÁG .................................................................................11 AZ ÜZLETI KÉPZÉSPIAC SZEREPVÁLTÁSA ...................................................................................12 ÚJ FOGALMAK – GAZDAGÍTOTT TARTALOMMAL ........................................................................13 ESÉLYEINK MEGRAGADÁSA .......................................................................................................14 A CÉGMENEDZSER SZEREPE A GAZDASÁGBAN ...........................................................................14 MENEDZSERKÉPZÉS ÉS SIKERORIENTÁCIÓ .................................................................................15 TUDÁSTŐKE-BEFEKTETÉSEK MEGTÉRÜLÉSE ..............................................................................16 IRODALOM ...................................................................................................................................17

A KULTÚRTÁRSADALOM SAROKPONTJAI A kultúrtársadalom olyan formáció, amelynek mint emberi közösségnek, az egyéni létezést, megélhetést, csoportos együttlétet, közösségi megnyilvánulásokat segítő, szabályozó, gyarapító szerepet tulajdoníthatunk. A kultúrtársadalmak adott szintjén a működés alapfeltétele az adott szintnek megfelelő emberminőség, közösségi szellem és kommunikáció – mind a beavatkozó, mind a fogadó oldalon. Kultúrtársadalmak olyan közösségek talaján jönnek létre, amelyeket a kölcsönös egymásrautaltság folytán tartóssá vált közös érdekek mellett közös szellemi, eszmei tartalmak is mozgatni képesek. Olyan eszmei tartalmak ezek, amelyekkel a közösség tagjai készséggel azonosulnak. Olyan eszmei tartalmak segítik a kultúrtársadalom kialakulását és működését, amelynek nem csupán hasznosságát, hanem szellemi emelkedettségét és érzelmi töltését is át tudják érezni egyének és csoportok, azonosulni tudnak annak mondanivalójával, szélesebb embertömegekhez szóló üzenetével.

1

Tudás és társadalom kölcsönhatásai A közös eszmei alapon álló kultúrtársadalmak soha nem tiszta képződmények. Amint az emberek különböznek egymástól képességekben, szemléletben, értékítéletben és tudásban, úgy formálódnak a legkülönfélébb közösségi csoportok egy-egy képesség, szemlélet, értékrend vagy tudástartalom képviseletére, hasznosítására, gyarapítására. E csoportok az egyének hozadékától gazdagodván, egyben magukra az egyénekre is visszahatnak: egyeseket tudásban gyarapítanak, mások igényességét növelik, megint másokat pozitív példákon keresztül formálnak értékesebbé, megértőbbé, aktívabbá, átgondoltabbá, bátrabbá, erkölcsösebbé. A kultúra így válik önmagát gyarapító eszközzé, emberi és közösségi kultúra így nyer kétirányú, tartós kölcsönhatást önmaga gazdagítására.

Kultúrafogalom. Emberi, közösségi kultúra A kultúra fogalma legtágabb értelmezésben az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége.1 Témánk tükrében azonban a kultúrát célszerű szűkebben, az emberi művelődés és műveltség területére értelmezni, és – adott korszakban – annak emberi, közösségi megnyilvánulásait, hatásait, tágabb értelemben vett hasznait vizsgálni. A magyar származású amerikai tudós, Csíkszentmihályi Mihály a kultúra fogalmát a káosz ellen védekező felépítményként határozza meg. Nézete szerint a kultúrák „normákat írnak elő, célokat jelölnek ki s hiedelmeket építenek föl” az ember létküzdelmeinek sikere érdekében. Segítik továbbá a döntést az alternatív lehetőségek között, segítve az „önmagunk által teremtett határokon belüli erőlködésmentes cselekvést”.2 Amikor egy kultúrának sikerül olyan cél- és szabályrendszert felállítania, amely oly ösztönzően és jól alkalmazkodik a népesség készségeihez, hogy tagjai szokatlan gyakorisággal és intenzitással tapasztalhatják meg az áramlat-élményt, a párhuzam a játékok és a kultúra között még tovább erősödik. Ilyenkor a kultúra maga is egy „nagy játék” lesz. Néhány ókori civilizációnak sikerült elérnie ezt az állapotot. Az athéni városlakók, rómaiak, akiknek életét a virtus szabályozta, a kínai hivatalnokréteg és az indiai brahminok olyan kidolgozott kecsességgel mozogtak az életben, és oly sok örömet merítettek cselekvéseik harmóniájából, mint egy véget nem érő táncból. Az athéni polisz, a római törvények, Kína isteni alapokon nyugvó hivatalnoki rendszere és India mindent felölelő szellemi rendje sikeres és tartós példái annak, hogy egy kultúra hogyan segítheti elő az áramlat-élmény átélését – legalább azoknak a szerencsés keveseknek az esetében, akik a leg3 jobb játékosok között vannak.

A társadalmi felemelkedést szolgáló emberi kultúra átszövi az emberi képességek, magatartások, kölcsönös megnyilvánulások sokaságát – olyan összhatást teremtve, amelynek eredményeként egyén is, társadalom is gazdagodik. Emberi kultúrák formálódnak belső meggyőződés, társas és közösségi megnyilvánulások hatására, közösségi kultúrák fejlődnek egyes meghatározó emberek vagy embercsoportok példája, akarata, meggyőző ereje nyomán.

1 2 3

Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. 799. oldal. Csíkszentmihályi Mihály: Flow–Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997. 124. o. Csíkszentmihályi Mihály: Flow–Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997. 125. o.

2

A kultúra fejlődését úgy foghatjuk fel, mint az emberi értékek összességének gyarapodását valamilyen irányban, általános vagy sajátos tartalommal. A legtágabb értelemben vett kultúra-fogalom tükrében közösségi értékhordozók igen sokféle módon gyarapodhatnak. Egy tudásterület gyarapodása jelentheti például az ismeretek bővülését, egy-egy tény, megfigyelés vagy következtetés elmélyültebb megfogalmazását, adott ismeret vagy módszer alkalmazását más területen, de jelentheti az ismerettömeg egészének vagy részeinek világosabb, érthetőbb meghatározását, megértetését szélesebb körben, avagy elfogadtatását olyan embercsoportokkal, akik azt jó eséllyel hasznosíthatják. A kulturáltság fogalma a kultúrahasznosítás eredményének tekinthető. Kulturáltnak tartjuk azt az egyént vagy közösséget, amely egy emberi képességet, készséget, ismeretet magas szinten ismer, alkalmaz, továbbít, hasznosít. Lehet kulturáltan beszélni vagy hallgatni, étkezni, társalogni, gyermeket nevelni – a mindenkori cselekvés tartalmát és tárgyát egyaránt tisztelve. A kultúra gyarapodása, gyarapítása így átfogja az ismeretek és hasznosításuk képességének, készségének és módjának egészét – cél, hogy tartalmasabbat, jobbat és az egyedi és közösségi ember számára kellemesebbet nyújtsunk hétköznapi cselekedeteinkben csakúgy, mint megélhetést és/vagy jó közérzetet, fejlődésélményt célzó fizikai, lelki és szellemi megnyilvánulásainkban.

A kultúraformálás vágányai Egy ma is aktuális interjúsorozat nyomán érdemes kiemelni köztiszteletben álló kultúraformálóink néhány gondolatát, a Győri György szerkesztésében a Gondolat Kiadónál 1976-ban napvilágot látott „Ember és műveltség” című kötet nyomdokán. A kötetben megszólaltatott tudósok, írók, tanárok értékítélete, törekvései egyértelműen kiemelik a kultúra embert és társadalmat formáló szerepét és a célirányos, tartalmas, minőségi oktatás fontosságát e szerep betöltésében. A megkérdezettek saját tudományáguk, érdeklődési körül szemszögéből irányítják rá a figyelmet a szemlélet, megértés fontosságára és arra, hogy az oktatás során megszerzett ismeretek, tapasztalatok ötvözhetők legyenek egymással, képessé tegyék az egyént mélyebb összefüggések kutatására, megértésére, és ezzel az emberek és társadalmi csoportok közötti összhang erősítésére, a nemzettudat és közösségi érzés ápolására, a humanista szemlélet erőnlétének növelésére. Hermann István filozófus, egyetemi tanár kiemeli a világszemlélet alakításának fontosságát az emberi kultúrában. Egyik legfontosabb kérdésnek azt tartja, hogy az emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz, embertársaikhoz, az emberi problémákhoz, hogyan képesek befogadni az új benyomásokat, ismereteket. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy az emberek ... „ha valami újjal találkoznak, azt hogyan tudják magukba fogadni, hogyan tudják zökkenő-mentesen összekötni mindazzal, amit már eddig is tudtak. A világnézet ebből nem spontánul, hanem tudatosan alakul ki, de sohasem választható el a mindennapi dolgoktól, a köznap-

3

okban felmerülő kis és nagy problémák szemléletétől. Az aztán a dolog másik oldala, hogy ha az ember tudatossá válik, akkor másképp tekint egy másik emberre is”.4

Dienes P. Zoltán, aki matematikusként és korunk pedagógiai megújítójaként ismert meg a világ, a matematikatanításnak a szellemi képességek alakításában, az általános összefüggések keresésében, megértésében betöltött hatékony szerepét hangsúlyozza. Határozott véleményt formál a matematika hatékony tanításának módszeréről, amely azt célozza meg, hogy a diákok rendszerezett tapasztalatokra és az összefüggések megértésére törekedve, más területekre is kiterjeszthessék és felnőttkorban is hasznosíthassák ezt a képességüket. Az én elvem az, hogy a valóságtól az absztrakcióig vezető utat igen sokszor végig kell futni a gyereknek... a matematikatanulás az alapvető strukturális összefüggések megragadása... Tehát olyan játékokat kell kitalálni, amelyekből ezek a struktúrák előállíthatók, szétszedhetők, átalakíthatók, hogy a konkrét tapasztalatra lehessen építeni mindazt, amit a gyereknek meg kell tanulnia ... ezek a játékok még arra is jók, hogy a felnőttel is megértessék egy-egy matematikai dolog lényegét.5

Kalmár László professzor, a British Computer Society tagja az információrobbanás korának a tanításra, tanulásra gyakorolt hatásairól szól, kiemelve a pozitív tanulásélmény nagyszerűségét, amit fontos megismertetni az emberekkel. Hangsúlyozza továbbá az ismeretek összetettségének tényét és annak fontosságát, hogy ezt megtanuljuk felismerni és kezelni. A permanens tanulás gondolata ma már szinte közhely. Kevésbé megoldott azonban, hogy miként lehetne az embereket arról meggyőzni, hogy tanulni jó. Természetes, hogy ezt az iskolában kell megkezdeni, ugyanis ha az iskola elvadít a tanulástól valakit, azt felnőtt korban is nehezen szoktathatja bárki vissza. Meg kell éreztetni az iskolában a tanulás jó ízét! ... Óriási tartalék rejlik abban, hogy jobban mozgósítjuk a fiatalokat aktív cselekvésre, önálló ismeretszerzésre az iskolában. Meg abban is, hogy az ismereteket komplex módon tanítjuk.6

A történelemtanítás mai problémáinak eredetét Nemeskürty István az eseménytörténet hiányára vezeti vissza. Véleménye szerint ez akadályozza a diákokat az események összefüggéseinek megértetésében. Németh László író ugyanakkor az ismeretek rendszerezésének az eredményes iskolai oktatásban betöltött szerepét hangsúlyozza. „A tudósok joggal veszik adottnak a történések egymásutánját... Csakhogy kitűnően megírt kötetek tucatjait kell átlapoznom, hogy értelmes eseménysort kapjak. Az emberekben viszont élénk az érdeklődés az eseménytörténet iránt, arról nem is szólva, hogy az eseménytörténet segítségével jóval könnyebb megértetni a társadalmi és politikai igazságokat.”7 „Az iskola feladata (legalábbis bizonyos tárgyakban) ma nem is annyira az ismeretátadás, mint rendtartás az ismeretekben. A tanuló, főként a városi középiskolás az órán kevés olyan dologról hall, amiről az életben el

4 5 6 7

Hermann István: A világszemlélet váljon személyes üggyé. Csulák Mihály interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. 124. o. Dienes P. Zoltán: Ellopni a tüzet a matematika isteneitől. Győri György interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. 94. o. Kalmár László: A pedagógus a számítógépek korában. N. Sándor László interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. 180. o. Nemeskürty István: Mindnyájunknak. döntési szerepe van valamiben. Zöldi. László interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. 267. o.

4

nem ér hozzá valami. De hogy ez ne csak bizonytalanul hullámzó anyag legyen, mely ide-oda hányja, hogy ki tudja választani a fontosat, osztályozni tudjon mindent, ami elé kerül, ezért érdemes az iskolát kijárnia.”8

Király István, a nagysikerű Ady-könyv szerzője, a pedagógusok társadalmi megbecsülésének képviselője hangsúlyozza az irodalomtanítás történetiségének fontosságát a diákok érdeklődésének felkeltése, a korok és történések összefüggésének megértése érdekében. Én a történetiség híve vagyok. Ha ugyanis az irodalmat úgy fogjuk föl, mint az emberiség emlékezetét, mint olyan valamit, ami segít abban, hogy tudatosítsuk magunkban az emberi nem egészéhez való tartozást – akkor jobban és mélyebben tudom adni, ha történetileg adom. Hogy a gyereket így nehéz rákapatni az olvasásra? De hiszen az irodalomtanítás az általános iskolában nem történeti még, kivéve az utolsó évet. A gyerek már rákaphatott az irodalomra. Másrészt: a jó tanár úgyis tudja, hogy tanulóit érdekli és izgatja a jelen, s ha az ideje engedi, kerít rá alkalmat, hogy valamiképpen a mai irodalmat is bekapcsolja óráinak áramába. S egyébként is: a legtávolabbi múltról is lehet ügy beszélni, hogy egyben a jelenről s a jelenhez is szólunk. Tehát véleményem szerint a történetiség elve a helyes, de ez a történetiség intenzív legyen, ne pedig extenzív. Manapság ugyanis az extenzív történetiség irányába törünk, mindent vagy majdnem mindent meg akarunk tanítani, ahelyett, hogy jobban a nagy írókra koncentrálnánk, a reprezentatív emberekre, akik magukba sűrítenek egy kort.9

Bárczi Géza magyar nyelvtudós anyanyelvünk ritka jellegzetességeire, „a magyar nyelv finomságára, árnyaltságára, sejtelmességére” alapozza nemzeti műveltségünk megteremtését és ápolását. „A magyar nyelv finomsága, árnyaltsága, sejtelmessége – amit Verlaine kívánt a szimbolikus verseléstől – a zeneisége, a ritmuskészsége és az a kivételes adottsága, hogy finom könnyedséggel keveredhet benne a pontos a pontatlannal, a sejtelmes a szabatossal, egy-egy megéreztető fordulat a szigorúan konkrét fogalommal – mindez együtt hozhatta létre csodálatos költészetünket, irodalmunkat... Anyanyelvünk bennünk él, eggyéforrva személyiségünkkel, s mi őbenne és őáltala létezünk.”10

Jókai Anna az iskolai légkör fontosságát hangsúlyozza, amely különös jelentőséget nyer a magyar irodalom oktatásában. A gyerekeknek azt kell érezniök, hogy a vers felolvasása ritka, ünnepi pillanat... Egy rossz felolvasással agyon lehet ütni a verset. Bármilyen szép a vers, még a legintelligensebb és legfogékonyabb gyerekben is ott munkál az ördög, hogy röhögni kell a tanáron. S ez természetes. Még a nevetésnél is rosszabb, ha szánalommal néz tanárára, hogy ez még egy verset sem tud elolvasni. Tudomásul kell vennünk, hogy a közvetítő személye – ez ugyan igazságtalan dolog – visszahat a versre. Ezért ha a tanár nem tud verset olvasni, kérjen meg egy gyereket, aki helyette értelmesen és szépen bemutatja a költeményt. Esetleg mondja meg neki előre, hogy a következő órán ezt vagy azt a verset tanuljuk, készüljön fel rá. Boldogan fogja vállalni.11

8 9 10 11

Németh László: Válasz tíz kérdésre. Csulák Mihály interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. 267. o. Király István: A tanárnak mindenekelőtt. a szakmát kell értenie. Vati Papp Ferenc interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. 207. o. Bárczi Géza: Egész nemzeti műveltségünk anyanyelvünkön alapszik. Győri György interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. 24. o. Jókai Anna: Nekem a legtöbb gondot az. okozza, hogy az irodalmat tantárgyként. tanítjuk. Vati Papp Ferenc interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. 165. o.

5

Az ismeretterjesztő előadásaiból közkedvelt Öveges József professzor az összefüggések megértetésre irányuló tanári magatartást tartja rendkívül fontosnak. Kiemeli az élőszó hatását, a tanári magyarázat erejét, amely döntő szerepet játszik az oktatás sikerességében. „Egyszer már leírtam valahol kedvenc hasonlatomat a jerikói rózsáról. Ez egy összeszáradt, csúnya, kimúlt óriáspókhoz hasonló növény, de ha vízbe tesszük, megduzzad, kivirul, kiszínesedik, él. Ilyen száraz, csupán a vázat tartalmazó valami a tankönyv is. És ezt varázsolja élő rózsává a tanár magyarázatának, ügyes mód12 szerének a csodavize. Ha a tanári magyarázat is száraz – a csoda elmarad.”

A humanista tudós, Szent-Györgyi Albert a lényeg közlését tartja a legfontosabbnak az oktatásban, az oktatott ismeretanyag megértésében. Felhívja a figyelmet arra, hogy megértés nélkül a tárgyi tudás nem csupán keveset ér, de kárt is okozhat. Meg kell tanulni együtt élni az információáradattal, és a megértés eszközével eligazodni a rengetegben. Manapság annyit fecsegnek, hogy az ismeretek szaporodása bonyolultabbá teszi a világot, és arról, hogy az információáradat megfojtja az embert. Ez azért van; mert a tudás manapság valamiféle bálvány, amolyan szent tehén, amelyiknek minden részét egyformán imádni kell. Én azt mondom, hogy a szent tehenet meg kell fejni, de a szarvától jobb tartózkodni, mert a szarv agyonszúrhatja az embert. Szóval, nincs semmi baj evvel az információáradattal, csak nem szabad butának lenni. A buta ember nekimegy, megtanulja az összes lexikális adatot, és belefullad.13

Szabolcsi Miklós professzor a reneszánsz ember egységlátását hívja segítségül a tudomány és műveltség kettéhasadásának mint korunk jelenségének kutatása során. Az okok boncolgatása helyett a jövőirányú közelítést tartja sorsdöntőnek a természettudományos vagy humán műveltség dilemmájának kérdésében. Felhívja a figyelmet minden foglalkozás közös veszélyére: a tudásanyag megmerevedésére, a beszürkülésre. Az igazi pedagógusnak állandó feladatául jelöli ki, hogy állandóan nyitott az új felismerésekre, új élményekre; a világban végbemenő változások megértésére, a „naprakész fogékonyságra”. Távlatokban gondolkodva mind az oktatásban, mind a tudományban egy ismét egységes műveltség megteremtéséért száll síkra. „Természetes, hogy annak az ismeretanyagnak – amelyet attól a bizonyos, ideálisan elképzelt, 2000-ben élő magyar állampolgártól elvárunk – a tetemes részét a nemzeti történelem, a nemzeti kultúra és művészet múltjának és jelenének ismerete képezi. Szoros összefüggésben persze, ha nem is az egész világ, de más nemzetek nyelvével, irodalmával, művészetével, történelmével. Ennek legtermészetesebb kiindulópontja az általános iskola alsó tagozatán a környezettel, a tájjal, a szülőhellyel, később a hazával való érzelmi, majd értelmi azonosulás folyamata.”14

Az emberi kultúra hajtóerői A magyar származású amerikai tudós, Csikszentmihályi Mihály az általa kutatott áramlatélményt (a „flow”-t) jelöli meg az emberi kultúra egyik fő hajtóerejének. Az áramlat fogalma a szerző szerint nem más, mint „az emberi élmények pozitív aspektusa – az öröm, a kreativitás,

12 13 14

Öveges József: Előadótermem az egész ország. Győri György interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. 288. o. Szent-Györgyi Albert: Megszívatni az agyat az alkotó munka gyönyörűségével. Győri György interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. 375. o. Szabolcsi Miklós: Az új műveltségeszmény és a pedagógusok. Győri György interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. 347–352. o.

6

az élet teljes felvállalása”. Kutatásaiban az áramlatélmény keletkezését, tartalmát, egyénre és társadalomra, a kultúra fejlődésére gyakorolt hatásait vizsgálja. Hangsúlyozza a tudatos, aktív emberi hozzáállás szerepét az áramlatélmény előidézésében és tartósításában.15 „Életünk legszebb élményei ... általában akkor következnek be, amikor valaki testi vagy szellemi teljesítményét megfeszített akarattal a végletekig fokozza ... A tökéletes élmény ... olyasvalami, ami nem csak úgy megtörténik velünk, hanem inkább mi hozzuk szándékosan létre... Minden ember előtt ezerszámra állnak ilyen lehetőségek – kihívások arra, hogy meghaladja önmagát. Az ilyen élmények nem feltétlenül kellemesek abban a pillanatban, mikor átéljük őket... Soha nem könnyű úrrá lenni életünk felett, néha pedig határozottan fájdalmas is lehet. Hosszú távon azonban a tökéletes élmények összeadódnak, és egyre inkább az lesz az érzésünk, hogy teljesen uraljuk életünket, sőt tevékenyen részt veszünk irányításában is. Ez az érzés pedig olyan közel áll ahhoz, amit az emberek általában boldogságnak neveznek, hogy jobban talán nem is tudjuk szavakba önteni.”16

A szerző kutatásának egyik főiránya annak vizsgálata és megértése, hogy mit éreznek az emberek legörömtelibb pillanataikban. Megállapítása szerint „a belső tapasztalás optimális állapota az, mikor a tudatban rend uralkodik”, azaz amikor „a pszichikai energia avagy a figyelem reális célok felé fordul, és a készségek arányban állnak a lehetőségekkel ahhoz, hogy cselekedni lehessen”. A rendezett tudatállapot Csíkszentmihályi Mihály szerint azáltal alakul ki, hogy az egyén – elfeledkezvén minden másról – teljes figyelmét a feladatra irányítja. „Az emberek olyankor a legboldogabbak, amikor azért küszködnek, hogy kihasználják lehetőségeiket... Az, aki megszerezte az irányítást a tudatosan megválasztott célok érdekében saját lelki és szellemi energiája fölött, óhatatlanul is teljesebb ember lesz. Készségeinek fejlesztésével és az egyre magasabb rendű célok kitűzésével egyre különlegesebb személyiséggé válik.”17

Ernst Schumacher, a „Small is Beautiful” című, 1980 óta több kiadást megért nagysikerű könyv szerzője18 az emberhez méltó munkával foglalkozik „Good Work” című, magyarul is megjelent könyvében. Az emberi munka szerepét a létfenntartáson túl a tökéletesedésre törekvésben jelöli meg, amelynek kiteljesedéséhez a mások szolgálatában végzett munkán át vezet az út. A kultúrtársadalom feladata ebben a felfogásban az, hogy lehetővé tegye minden ember számára képességeinek legjobb használatát és állandó fejlesztését, keretet adva ahhoz is, hogy – másokkal együttműködve – megszabadulhassunk a velünk született önközpontúságtól. A szerző – Albert Camus-t idézve – hangsúlyozza a tartalmas, céltudatos munka fontosságát: „ha a munka lélektelen, nemcsak a társadalom romlik meg, hanem az ember is megzavarodik”.19 „... ha a legjobb elméket bevisszük a hivatali adminisztrációba, hiányozni fognak lent, a cselekvés szintjén. Rend lesz az adminisztrációban, de a tényleges munkákat első osztályú szakemberek nélkül fogják végezni. Ha viszont a kiváló szakemberek nem fent vannak, hanem lent, akkor ez azt jelenti, hogy másod- és harmad-

15 16 17 18 19

Csíkszentmihályi Mihály: Flow–Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997. 17. o. Csíkszentmihályi Mihály: Flow–Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997. 22. o. Csíkszentmihályi Mihály: Flow–Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997. 26. o. Schumacher, E. F.: Small is Beautiful – A kicsi szép. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991. Schumacher, E. F.: Good Work – Jó munkát! Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1994. 9. o.

7

rangú emberek igazgatnak, és az emberek az alsó szinteken megzavarodnak, mert a közepes bürokrácia buta szabályzatokat alkot.”20

A kultúrtársadalom emberformáló szerepének betöltéséhez elengedhetetlen feltétel az egyén szabadsága: lehetőség arra, hogy szabadon kövesse céljait, tudatosan hasznosítva legjobb képességeit. Schumacher a lázadó ifjúság körében végzett kutatásai alapján a szabadságfogalmat mint a napi hajsza, bürokrácia, elidegenedés ellentettjét határozza meg. A szabad egyének a fejlett kultúrtársadalomban saját elképzeléseik szerint, viszonylag egyszerűen élnek, társaikat emberként és nem álarcként érzékelik, hódolnak a természetnek, szépségnek, teljességnek, harmóniának. Végül, a fejlett kultúrembernek az is természetes igénye, hogy módja legyen közösségi életet élni, másokról gondoskodni.21 Csíkszentmihányi Mihály élesen elhatárolja az emberi képességek használatából eredő áramlat-élményt a passzív szórakozástól. Hangsúlyozza, hogy míg az áramlat fejlődést eredményez, a szórakoztatásra irányuló passzív elfoglaltság nem vezet sehová. A szórakoztatóipar, a tömegkultúra, de még a magas kultúra is csak az elme parazitája, amikor passzívan, külső okok késztetésére mélyedünk el benne, például fitogtatni akarjuk társadalmi helyzetünket... Még kimerültebbek, még kedvetlenebbek leszünk, mint azelőtt. Hacsak nem vonjuk ellenőrzésünk alá a munkát is, a szabadidőt is, csalódásban lesz részünk... Azok, akik megtanulják élvezni a munkájukat, nem vesztegetik el a szabadidejüket, látni fogják, hogy életük teljessé és sokkal értékesebbé válik.22

Az áramlat-elmélet kidolgozásával a szerző célja annak megvilágítása, hogy az emberi élet célja harmóniára lelni mindabban, amit csinálunk, az egységes és állandó célokra törekvő teljes emberi élet érdekében.23 Az életterv meghatározza, mely dolgok teszik az életet élvezhetővé, akárcsak egy játék, melynek szabályait és lépéseit be kell tartanunk ahhoz, hogy áramlatba kerüljünk... Amikor valakinek a pszichikai energiája egybeolvad pozitív élettervével, a tudatban megjelenik a harmónia.24

A kulturált társadalom ebben a megvilágításban harmonikus egyéniségekből alkotott közösségnek tekinthető. Minél alkalmasabb az egyén önmaga életének kiteljesítésére, annál közelebb kerül az elégedettséghez, mások megértéséhez, mások egyéniségének, értékítéletének, magatartásának elfogadásához vagy pozitív irányú formálásához. Az ilyen közösség értékrendje visszahat az egyénre, gazdagítja annak életét. A szerző véleményét idézve „mindenki olyan mértékig része egy közösségnek, amilyen mértékben áldozni hajlandó a közösségi célokra. Egy közösség akkor tölt be hasznos szerepet, ha a benne élő emberek életét élményekben gazdaggá teszi, és segíti őket legjobb képességeik kibontakoztatásában, lehetőséget kínálva az egyre összetettebb életre”.25

20 21 22 23 24 25

Schumacher, E. F.: Good Work – Jó munkát! Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1994. 70. o. Schumacher, E. F.: Good Work – Jó munkát! Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1994. 52-53. o. Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997. 229. o. Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997. 294. o. Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997. 317. o. Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997. 266. o.

8

INFORMÁLTSÁG ÉS TUDÁSHASZNOSÍTÁS A megértés rangja A tudásgazdaság fogalomrendszerében különbséget kell tenni információ, ismeret, tudás és azok hasznosítása között. Az információ olyan ismerethordozónak tekinthető, amely az egyéneket és közösségeket többnyire az adott ismeret természetéről, tartalmáról és hozzáférhetőségéről és hasznosíthatóságáról tájékoztatja. Az ismeret az emberi tudáshoz potenciálisan hozzájáruló olyan szellemi tartalom, amely elérhető, elsajátítható, felhalmozható, de amely többnyire csak akkor használható, ha annak tartalmát és üzenetét az egyén megérti, és másokkal és képes megértetni. A tudás és a megértés ugyanannak a szellemi értéknek két különböző szintű megnyilvánulása. Egy embernek tudása lehet sok mindenről; ezek tartalmát felidézheti, továbbadhatja, mechanikusan hasznosíthatja is. Ahhoz azonban, hogy a tudás szakszerűen hasznosuljon, a benne rejlő mélyebb összefüggések megértésére van szükség. Egy szoba falait be lehet festeni szép egyenletesen, szép fehérre. A festés alatti felület sima eldolgozásával szép egyenletes felület festhető. Ahhoz azonban, hogy a fal ne dobja le a friss festéket, fontos a zsírtalan felület és a kellő szárazság. S ha mindez kevés, mert egy hónap múlva mégis vastagon leválik egy réteg a falon, a festőnek tudnia kell, hogy nem vizsgálta meg előzően, elbír-e még egy réteget az öreg vakolat.

A megértés a tudáshasznosításnak fontos feltétele: hasznos az a tudás, amely bárkinek javára szolgál, ehhez azonban az illetőnek fel kell fognia az adott tudás hasznosítható üzenetét. A különféle tudástartalmak hasznossága maga is tág fogalom. Hasznos az a tudás, amely:        

kizökkenti az egyént egykedvűségéből, unalmából; felkelti az érdeklődést egy adott téma iránt; alkalmassá tesz összetett (szórakoztató, kreatív, új értéket létrehozó) tevékenységre; segít megoldani egy problémát; újabb tudás megszerzésére ösztönöz; olyan érdekes tartalmú, hogy annak továbbadására késztet; embereket képes felvilágosítani, irányítani, szervezni, kommunikálni, adott cél érdekében közösen cselekedni; képes megjavítani emberi életformákat.

A fenti lista nyilván nem teljes, nem is az a szerepe. Azt kívánja érzékeltetni csupán, hogy a tudást hordozó információnak, és a megértésre alkalmas tudásnak milyen jellegzetes jegyei hogyan járulhatnak hozzá az emberi, közösségi életminőség javításához.

Tudás és életminőség Az életminőség emberi hozzáállásokhoz, teljesítményekhez és értékrendekhez kötődik, így meglehetősen szubjektív fogalom. Összetevői közül egyes egyének és társadalmak inkább a fogyasztási jólét javait emelik ki, mások a tartalmas időtöltést és feltételeit helyezik előtérbe. Korunkban azonban mindinkább terjednek azok a – keleti kultúrán alapuló – nézetek, amelyek az egyén belső megelégedését, lelki békéjét tartják az életminőség fő kritériumának, cél-

9

nak pedig azt a belső utat, ami ide vezet. Kétségtelen viszont, hogy az egyén elégedettsége – úgy is, mint a testi-lelki egészség alapfeltétele – egyes embereknél túlzottan is a fogyasztói társadalom értékrendje szerint áll elő, másoknál az anyagi, szellemi és hatalmi presztízsértékek bizonyos kombinációja nyújthat kellő szintű elégedettséget. Az önfejlesztő irodalom tanúsága szerint pedig egyedül a belső utak keresésének hosszú, fáradságos munkája hozhat olyan egyéni felismerést, belső felemelkedést, amelynek jutalmául az egyén függetlenítheti önmagát, saját jó közérzetét, elégedettségét a környezettől, eseményektől, mások elvárásaitól és értékítéletétől. Az ilymódon elért szellemi-lelki függetlenség egyben nagyfokú fizikai igénytelenséghez is vezethet, ami a függetlenség további növekedését eredményezi, és hozzásegíti az egyént ahhoz, hogy saját belső szellemi-lelki normákat alakítson ki, és azok parancsa szerint éljen. Az életminőség javításának több tudás és megértés útján elérhető eredményei pl. a következők:      

tartalmasabb aktív pihenés (olvasás, zenehallgatás, rejtvényfejtés, nyelvtanulás) érdekesebb, izgalmasabb társas elfoglaltságok (szellemi társasjátékok, társastáncok, kórus, szavalókör, fesztiválok, klubélet) önfejlesztés mint élményszerzés és képességgyarapítás (filozófiai irányzatok megismerése, testkultúra, mozgáskultúra, életcél-építés) tudatos társkesés, társaságépítés, életmód alakítása az aktív szabadidő arányának növelése, tartalmának gazdagítása (hangverseny, színház, utazás, baráti összejövetelek, hagyományőrzés, tájkultúra, falusi turizmus stb.) tudásátadás mint élményszerzés és közösségi értékgyarapítás.

Mivel az emberek adottságai is, vágyai is végtelenül sokfélék, az egységes életminőségfogalom helyett szerencsésebb átgondolni, mi mindentől függ az egyéneknek és kisebb közösségeknek az az érzete, amit ők életminőségként élnek meg. Emberek és közösségek életminőségét több jellegzetes tényező befolyásolja, különösen a következők:     

egyéni és közösségi beállítódások, elvárások; az elvárások egyéntől függő teljesítésének esélye; az egyén képessége arra, hogy saját beállítódásai szerint éljen, és teljesítse saját elvárásait; mások beállítódásainak, igényeinek és elvárásainak tisztelete; áldozatvállalás más egyének vagy a közösség érdekében.

A felsoroltak sorrendje, arányai egyénenként változnak. Talán egyetlen szabály állítható fel: minél gazdagabb egy ember belső tartalma, annál kisebb súllyal esik latba közérzetének alakításában a fizikai javak megszerzése, használata és gyarapítása. Természetesen van egy alsó határ: az a fizikai biztonság- és kényelemérzet, amely ahhoz szükséges, hogy az egyén zavartalanul folytathasson számára tartalmas szellemi, lelki tevékenységet. E határ felett azonban már szinte csak a szellemi, lelki élmény megszerzésének esélye, foka, ismétlődési lehetősége és tartóssága számít. Ez a közelítésmód a szellemileg kevésbé igényes emberek esetében is tanulságos. Számukra kevésbé kézzelfogható, vagy egyáltalán nem is létezik olyan határ, amely felett eltörpül a fizi-

10

kai javak vagy a hatalom megszerzésének és gyarapításának fontossága. Ez azonban ravasz csapda, amiből a belekerült egyén aligha tud kikeveredni. Nem csupán filozófiai igazság, hanem mindennapi tapasztalat is, hogy a fizikai jólét és a hatalom gyarapítása vég nélkül növeli ezek megszerzésének vágyát, ami akkor sem csillapodik, amikor az egyén már semmit nem tud hasznosítani a megszerzett vagyoni vagy hatalmi többletből. Ebből a csapdából egyetlen kiút kínálkozik: olyan tudás megszerzése, amely segít jobban hasznosítani (vagy legalább jobban érzékelni) a megszerzett javakat és hatalmat, illetve amely megérteti az egyénnel, hogy nem erre vezet a boldogulás útja. A tudás olyan biztos eszköz az ember kezében, amely – társadalmi jólétet gyarapító hatása mellett – az egyént igen sokféle élménnyel gazdagítja. Alacsonyabb szinten a tudás az egyéni hiúság, versengés eszköze is lehet. Magasabb szinten azonban már mesterséggé válhat, így hozzásegítheti az egyént egy színvonalasabb tevékenység-élmény megéléséhez, alkotáshoz. Még magasabb szinten felismeréshez, majd megértéshez vezethet. Ezáltal tartalmában gazdagabb munkavégzést, más emberek problémáinak minőségileg magasabb szintű megértését, kezelését teszi lehetővé. Konfliktusok rendezését segítheti. Közös célokat segíthet elérni magasabb szinten, kevesebb erőfeszítéssel, több céltudatossággal.

Tudáshasznosítás A tudáshasznosítás gyűjtőfogalma célszerűen magában foglalja a tudás megszerzésének, használatának és gyarapításának teljes folyamatát. Szerepe az egyén és társadalom sokoldalú gazdagítása. A tudáshasznosítás társadalmi keretei átfogják a társadalmi együttélés, kommunikáció, értékgyarapítás és gazdálkodás egész területét. A megértés segíthet a megszerzett tudás továbbadásában úgy, hogy abból mások a legtöbbet hasznosítsák, s ezzel közösségeket kovácsolhat össze, régiókat, országokat, nemzeteket segíthet hozzá a megértéshez, szolidaritáshoz, az emberiség kulturális kincseinek őrzéséhez és gyarapításához.

ÜZLETI KÉPZÉS ÉS TUDÁSGAZDASÁG A nemzeti kultúra és az ország gazdasága végtelenül sok szálon összefügg és kölcsönösen erősíti egymást. A számos hatásterület egyike a gazdaság erejét és lendületét meghatározó üzleti vállalkozások piacképessége, jövedelmezősége, fejlődőképessége, amely döntően a működésükért felelős menedzserek felkészültségének és képességeinek függvénye. Az átmeneti

11

gazdaságok sorsdöntő változást élnek meg a vállalati irányítás és működés feltételrendszerében csakúgy, mint belső irányításában és a menedzseri kör összetételében, alkalmassági színvonalában. Az üzleti képzés és tanácsadás ezért játszik áttételes, de döntő szerepet az ország gazdasági ütőerejének formálásában. A vállalati menedzsereknek kínált szellemi szolgáltatások tartalma és színvonala meghatározó szerepet játszik a gazdasági felzárkózás lendületében, és jelentősen képes mérsékelni a felzárkózás érdekében hozott áldozatokat.

Az üzleti képzéspiac szerepváltása A nyolcvanas évek végére Magyarországon is mindinkább érezhetővé vált a stratégiai gondolkodás szerepe az üzleti sikerben. Ez a fejlődési folyamat frissítő hatást gyakorolt a felsőoktatás és a vezetőképzés tématartalmára csakúgy, mint e képzési formák üzleti tanácsadási hátterére, oktatási, szemléltetési és begyakoroltatási módszereire. A nyugati stratégiaelméleti és módszertani szakirodalom adaptációja, az értékelemző ismeretek, szemlélet terjedése, a vezetői döntési játékok térhódítása azt eredményezte, hogy lassan kirajzolódott a versenyszellemben működő magyar vállalatok fennmaradásának hosszútávú feltételrendszere, a környezeti változásokhoz jól alkalmazkodó vállalati menedzser személyiségképe. A környezeti változásokkal lépést tartó adaptációs fejlődésnek köszönhetően mind több nagyvállalatnál születtek tartalmas, célirányos, szakszerűen felépített stratégiák. A stratégiai gondolkodás és követelményrendszer elsőként a magyar vállalatok tervezési szemléletét forradalmasította, majd megjelentek a stratégiai vezetés gyakorlatának mintapéldái is. A magyar közgazdasági felsőoktatás és vezetőképzés látványos gyorsasággal adaptálta a gyakorlat talaján született eredményeket. Lassan, de biztosan kiépült a stratégiai menedzsment tudományágának hazai elméleti ismeretköre és módszertani eszköztára. A piacgazdaság formálódása új körülményeket teremtett. Új értékmotívumok és értéktorzító hatások léptek színre. Ezekhez kellett alkalmazkodnia az üzleti tanácsadásnak és a menedzserképzésnek is. Elkerülhetetlenné vált a szemléletváltás, a piaci és pénzügyi orientáció. Előtérbe került a vállalati menedzser személyisége, magatartása, vezetői alkalmassága. Az új kihívások erős innovációt generáltak a menedzseri ismeretbővítés és készségfejlesztés területén, és életre keltették a menedzserpiacot hazánkban. Fejvadász cégek jelentek meg, a reménybeli menedzser kvalitása iránti mind keményebb követelményekkel. A szakképzettség, posztgraduáció, kulcsterületi ismeretek és gyakorlati tapasztalat mellett mind nagyobb hangsúlyt kapott a nyelvismeret, világlátottság, emberi hozzáállás és problémakezelő képesség.

A vázolt folyamat lett a motorja a képzéspiac formálódásának Magyarországon. A klasszikus képzési formák, szintek, intézmények piaci megmérettetése gyors, esetenként durva szelekciót eredményezett. Új képzéspiaci üzletágak születtek, és gombamódra szaporodni kezdtek a különféle menedzserképző szolgáltatásokat kínáló vállalkozások. 26 A menedzserpiac új követelményei elemi erővel hatottak a magyar vezetőképzésre, és az üzleti tanácsadást is forradalmasították. Ez a jövedelmező, ám magas szakmai kockázattal művelt, önálló üzleti tevékenység mindinkább hátterévé is, piacteremtő erejévé is vált a menedzserképzésnek. Kialakult a tudáspiac, melynek szereplői közül azok vitték gyors sikerre törekvéseiket, akik a két üzletágat együtt, egészséges arányban művelték és fejlesztették.

26

Az itt vázolt gondolatok részletesebb kifejtését l. Varsányi Judit: Tudáspiaci stratégiák – A menedzserképzés sikertényezői. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998.

12

Új fogalmak – gazdagított tartalommal A szellemi tőke Magyarországon szokatlan tartalmú és értékű adásvétele gazdag választékát alakította ki az üzleti életet támogató immateriális szolgáltatásoknak. Ezek piacát, a tudáspiacnak nevezett széles és heterogén területet színvonalas és választékos szolgáltatásokkal ellátni annyit jelent, hogy elébe megyünk a gazdasági változásoknak, időben megteremtjük a magyar nemzetgazdaság felzárkózásának feltételeit Európához. A tudáspiac számos szegmentuma közül kétségtelenül az egész népesség kultúráját meghatározó elemi és középiskolai képzésnek van a legnagyobb szerepe. Hatásuk elemi erejű, tömeges és hosszú távú. Mivel azonban e képzésformák innovációs életgörbéjére – természetéből adódóan – a generációs váltás jegyei jellemzők, különösen nagy energiákat kell összpontosítani Magyarország képzéshiányos állapotának azokra a területeire, amelyek a gazdasági fejlődés hordozói vagy fékjei lehetnek. E területek legjobban új fogalmakkal, vagy ismert fogalmak tartalmi gazdagításával közelíthetők. Új fogalmak bevezetését sürgeti például az a körülmény, hogy a tudáspiaci szolgáltatások keresletét-kínálatát e piac jellegzetes szereplőinél is erősebben befolyásolják azok a háttértényezők, melyek a szolgáltatott tudás hasznosításának kulcstényezői. A menedzserpiac mint új fogalom, e kutatások tükrében a menedzseri tudás, alkat, kvalitás adásvételének színtere és mint ilyen, minden időben meghatározójává válik a tudáspiaci keresletnek. A tudáscég fogalma ebben a kontextusban olyan vállalkozást takar, melynek fő profilja a vállalkozások versenyképességét, hatékonyságát, fennmaradási esélyeit és fejlődőképességét javító szellemi szolgáltatások összessége. E szolgáltatások két fő ága az üzleti tanácsadás és a menedzserképzés. A két vonulat egyazon tartalmi forrásból gazdálkodik: azokat az ismereteket kínálja, melyek korunk menedzserének időhiányát, tudáshiányát enyhítik, áttekintő képességét, döntési készségét fokozzák, fejlesztik azt a készségét, hogy érzékelje a nap mint nap adódó problémák fontossági, sürgősségi viszonyait. A két tudáspiaci vállalkozásforma között az a döntő különbség, hogy a tanácsadás nem csupán a menedzser problémáinak megoldását, de gyakran a probléma megfogalmazását is felvállalja, így a menedzsernek időt, fáradságot, kockázatot takarít meg – többnyire rövid távú előnyökkel, egészen a következő tanácsadói megbízásig. A tanácsadónak e bizalmi piacon komoly lehetősége nyílik arra, hogy színvonalas szolgáltatásával hosszú időre nélkülözhetetlenné tegye önmagát, de munkájának sikere azon múlik, hogy a menedzserek képesek-e azonosulni elképzeléseivel, javaslataival. A menedzserképzésnek ezzel szemben az a küldetése, hogy magát a menedzsert tegye alkalmassá a helyzetfelismerésre, a probléma megfogalmazására, s lehetőleg arra is, hogy elébe menjen a problémának. Ez utóbbi, fáradságosabb út lassabban, de biztosabban vezet eredményre, segíti a személyes azonosulást a megoldandó problémával, és hatásai rendszerint tartósak.

13

Esélyeink megragadása Nemzetgazdaságunk mai helyzetében különösen fontos kérdés az ország meglévő szellemi tőkéjének hasznosítása. Érzékelhetőek már a hatásai annak az egészséges szemléletváltásnak, ami a válsággazdaság elfekvő technikai és emberi erőforrásainak termelési területen történő erőltetett hasznosítása helyett az aktív, aktivizálható vagy időlegesen elfekvő szellemi tőkét igyekszik gyarapítani. E szemlélet magában foglalja azt a meggyőződést, hogy a mélyponton már közeli a fellendülés, így a fejlett piacgazdaságokban a szellemi befektetésnek ez a legideálisabb időszaka. Válsághelyzetben a képzés nagyrészt munkavégzésre, pénztermelésre alkalmatlan emberi holtidőben történik. Ennek az időnek mint munkaidőnek, potenciális értékképző szerepe nulla, elmaradt haszonnal nem kell számolni. Következésképpen a szellemi tőkebefektetés válságos időkben annyiszor gazdaságosabb, ahányszoros arány a tőkebefektetés pénzértéke és a képzési idő „békeértéke” között racionális megfontolások alapján felállítható. Válságos időkben a képzés nemzetgazdasági hatékonyságát az említett időértékelés mellett tovább emeli az a tény, hogy a sürgősség szempontja, és így a reagálás gyorsasága erősen felértékelődik a gazdasági fellendülés kezdőpillanatában.

A gazdaság felfutó szakaszába érve az események felgyorsulnak, a kihívások gyakorisága, ereje, intenzitása hihetetlen mértékben megnő. Aki ilyenkor ugráskész szellemi pozícióban van, az nagy valószínűséggel nyerni fog. A tartósan életképes vállalkozásoknak ugyanis közös vonása a piacképes ötlet, ésszerű tőkeszerkezet, tudatos üzletpolitika és eszközgazdálkodás; ha mindez jövőépítő szándékkal párosul (piacépítő munkával, s a jövedelem visszaforgatásával), akkor a cég helyzete híven tükrözi egy rátermett menedzsment politikáját és erőfeszítéseit. A tudatos jövőépítés kulcsa az innováció szélesebb értelmezése. Meg kell újítani mindazt, ami egy vállalkozás sikerét hordozza: az irányítási rendszert, belső légkört és az egész vállalati mentalitást csakúgy, mint a termékeket, technológiákat, az információs rendszert, a piaci munkát, a gazdálkodás és pénzkezelés egész rendszerét! A likviditás az innovációnak is egyik elemi feltétele, s így a tőkegyarapodás elemi tényezője. A többágú hatáslánc elemei szelektíven, más-más súllyal, s ha éppen nem mérhető, akkor becsülhető módon értékhordozó szerepet játszanak a vállalkozás sikerében.

A cégmenedzser szerepe a gazdaságban A menedzser tudása, minősége, szemlélete és személyisége összefüggő rendszert alkot, aminek egyes elemei az egyén akaratával fejleszthetők. Ha őrizni kívánja hatalmi pozícióját, a szervezeti érdek megnyilvánulásaival szemben garantálnia kell a vállalkozói érdek elsőbbségét. Ebben segít a markáns cégkultúra, amely alkalmas arra, hogy tartós értékrendet formáljon, így segít megőrizni a vállalkozás értékeit, segít megtartani az értékes embereket, közösségeket, megőrizni a legjobb hagyományokat. Alkalmas arra, hogy olyan csoportérdekeket formáljon, melyek a legjobbak bölcsessége folytán egybe esnek a cég vállalkozói érdekével. Ahogy Magyarországon napjainkban új tartalmat nyernek a cégstratégiák, úgy igényel új közelítést a menedzserképzés is, amelynek területén mind keményebb a verseny. A menedzser-

14

képzést – mind nagyobb társadalmi szerepe mellett – joggal tekinthetjük sikerorientált vállalkozásnak. A tudáspiacon pedig annál élesebb a verseny, minél nagyobb szerepet tölt be a menedzsment a cégek üzleti sikerében.

Menedzserképzés és sikerorientáció A menedzserképzésnek hatásos eszközei vannak a piacorientált kínálatalakításra. A tanácsadó és menedzserképző cégek kulcsemberei általában otthonosak az iparban és a gazdaság más területein. Saját tapasztalataik és szerzett ismereteik alapján képesek modellezni a piacgazdaságnak a jó menedzserrel szembeni elvárásait, meghatározni a képzés célterületeit, a főbb tematikák körvonalait, a készségfejlesztő tréningek célirányait. A sikerorientált menedzserképző vállalkozásnak a jövőbe is kell tekintenie: azzal is kell foglalkoznia, milyenek lesznek, és milyen közegben működnek majd a jövő menedzserei. A képzésnek figyelembe kell vennie az emberi fejlődés nagyszabású fizikai és szellemi akcelerációját, ami új eszmék, új technikák terjedésével, az információs forradalom új meglepetéseivel jár együtt. A menedzserképzés és az üzleti tanácsadás, a szellemi szolgáltatások e két fő válfaja ideális esetben egymásra épül és hasznosan kiegészíti egymást. A szellemi szolgáltatások iránt a gazdaság általános recessziójának mélypontján támad jelentős kereslet. A szellemi tőkébe befektetőket e piacon a kezdeti időben szokatlanul gazdag piaci kínálat várja, majd mindinkább felértékelődik a szellemi szolgáltatások célirányossága, színvonala és a tudáspiaci marketing. A menedzserképzési kereslet mennyiségi jellemzőinek hozzájárulási tényezői közül komolyabb vizsgálódást érdemelnek a következők:      

az adott nemzetgazdaságban működő (hazai, vegyes és külföldi tulajdonú) üzleti vállalkozások száma a hazai és többségi hazai tulajdonú vállalkozások számbeli aránya a vállalkozások méretstruktúrája vállalkozások megoszlása tevékenységi, döntési, irányítási sajátosságaik szerinti csoportosításban vállalkozások átlagos vezetői hierarchiaszintjeinek száma a menedzseri kör és menedzser-utánpótlás képzettség szerinti struktúrája.

A menedzserképzési kereslet minőségi oldalát a következő hozzájárulási faktorok alakítják:      

az országnak, jellemzőbb régióinak és ágazatainak vezetési kultúrája, munkakultúrája a felsőoktatás színvonala mint a továbbképzés terepének kidolgozottsága a csúcsmenedzseri kör PR útján terjedő „hivatalos” értékrendje, motivációi új hullámok a képzettségigény, készségigény vonatkozásában a potenciális hallgatói kör befogadóképessége és tanulási készsége vállalkozások tipikus sikereinek, kudarcainak széles körben terjedő élményei, tanulságai

15



tulajdonformák, szervezeti formák, vezetéstudományi paradigmák változásai és hatásuk a menedzserrel szembeni tulajdonosi elvárásokra.

A menedzserképzés keresleti oldalának megismeréséhez közvetlen tapasztalatok nyerhetők a cégtanácsadási munkák során. A sikerstratégiák csakúgy, mint a csődsorozatok, egy sereg vezetői magatartásmintát, ráhatási esetpéldát, döntési és cselekvési láncolatot hoznak felszínre, amiből korunk megkívánt menedzseri kvalitásaira következtethetünk. A képzésre fordított időt (amit első közelítésben a kieső menedzseri teljesítmény elmaradt hasznával mérhetünk), lehet jól is, rosszul is hasznosítani: a jó tematika, nagyszerű előadók, hatékony tudásátadási, begyakoroltatási módszerek igen rövid idő alatt is nagyfokú képességfejlesztést eredményezhetnek; ebből a szempontból is mérlegelni kell tehát a képzési szolgáltatások kínálatát. Ma, amikor a megrendelés nem kopogtat többé az ajtón, amikor külföldi tanácsadó cégek özönlik el a hazai piacot, s amikor a hazai piac új ismeretek sokaságát igényli, a menedzserképzés sikeréhez új utak, új filozófiák nyitnak kaput:       

felismerni a gazdaság igényét szükségletet ébreszteni a megrendelőben új ismeretet közvetíteni az ismeretátadás hatékonyságát növelni testre szabott képzést nyújtani színvonalas szolgáltatást kínálni élő problémákat kezelni stb.

A felsőszintű üzleti képzésnek vagy réspiacokra, szakterületi résekre kell orientálódnia, vagy igen kurrens szakterületeken kell újat, kiemelkedőt, sajátost, sehol másutt meg nem vásárolhatót nyújtania. Mivel a külföldi tanácsadó, menedzserképző cégek tudásukat egy fejlettebb gazdaság gyakorlatából merítik, az bőven tartalmaz korszerű, adott esetben nálunk ismeretlen elemeket. Nekünk a követendőt kell gondosan kiválogatnunk a nyugati mintából. S ha ez sikerül, azt a magyar megbízók honorálják – ha másként nem, visszatérő megbízásaikkal.

Tudástőke-befektetések megtérülése A szellemi tőkeigény és tőkemegtérülés kérdése másként merül fel a nemzetgazdaság, és másként a menedzserképző vállalkozás stratégiája szempontjából. A nemzetgazdaság képzési ráfordításai, szellemi gyarapodása és a nemzeti jövedelem egymással szoros összefüggésben határozza meg a kiemelt nemzetgazdasági ágak fejlődőképességét, a jövőbeni képzési forrásokat és a nemzeti jövedelem jövőbeni növekedését. Ezen a szinten tehát a múltban képződött nemzeti jövedelem menedzserképzésre fordítandó, meghatározott hányadát kell összemérni a hatására képződő nemzeti jövedelemmel.

16

A szellemi tőke értékőrzése a szellemi befektetések fontos kérdése. E tőkejószág – más tőkejavakhoz hasonlóan – avulásnak van kitéve. Avulásának sajátosságai folytán a tudástőke befektetett értéke és a tőle elvárható teljesítmény között többnyire igen nagy a szakadék. A tudásmarketingnek azt a meggyőződést kell erősítenie a potenciális megrendelőben, hogy cége a konkurenciával szemben komoly üzleti előnyökre tehet szert, piaci réseket hódíthat meg a kínált szellemi szolgáltatás birtokában. Az arculatépítés szorosan kötődik a cégfilozófiához. Az adott vállalkozás akkor képes fejlődni, ha mindig azt tudja nyújtani, amit a piac elvár. Ez esetenként nagyfokú alkalmazkodást igényel, máskor inkább azt, hogy felfedjük a nyilvánvaló vagy alig észrevehető piaci réseket. Ha egy vállalkozás mindig képes újat hozni, nem ragad le a korábban sikeres megoldásoknál, hanem rugalmasan alkalmazkodik a környező világ változásaihoz, a cég hírneve gazdagodik általa. Tevékenységükkel ezt az irányzatot erősítik a menedzserképző és tanácsadó vállalkozások, fontos szerepet töltve be a magyar gazdaság élénkítésében, nemzetközi versenyképességünk növelésében.

IRODALOM Bárczi Géza: Egész nemzeti műveltségünk anyanyelvünkön alapszik. Győri György interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997. Dienes P. Zoltán: Ellopni a tüzet a matematika isteneitől. Győri György interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. Hermann István: A világszemlélet váljon személyes üggyé. Csulák Mihály interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. Jókai Anna: Nekem a legtöbb gondot az. okozza, hogy az irodalmat tantárgyként. tanítjuk. Vati Papp Ferenc interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. Kalmár László: A pedagógus a számítógépek korában. N. Sándor László interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. Király István: A tanárnak mindenekelőtt. a szakmát kell értenie. Vati Papp Ferenc interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. 799. oldal. Nemeskürty István: Mindnyájunknak. döntési szerepe van valamiben. Zöldi. László interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. Németh László: Válasz tíz kérdésre. Csulák Mihály interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. Öveges József: Előadótermem az egész ország. Győri György interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. Schumacher, E. F.: Good Work – Jó munkát! Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1994.

17

Schumacher, E. F.: Small is Beautiful – A kicsi szép. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991. Szabolcsi Miklós: Az új műveltségeszmény és a pedagógusok. Győri György interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. Szent-Györgyi Albert: Megszívatni az agyat az alkotó munka gyönyörűségével. Győri György interjúja. In: Ember és műveltség. Szerk.: Győri György. Gondolat Kiadó, Budapest, 1976. Varsányi Judit: Tudáspiaci stratégiák – A menedzserképzés sikertényezői. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998.

18