Ukrajnai magyarság 2004

Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala

Ukrajnai magyarság 2004.

T a r t a l o m: Oldal

Előszó ………………………………………………………………………….

2

1. Történelem ……………………………………………………………

4

2. Általános adatok …………………………………………………….

6

3. Jogi helyzet …………………………………………………………….

10

4. Érdekképviselet ……………………………………………………….

14

5. Gazdaság ……………………………………………….………………

17

6. Civil társadalom ……………………………………………………..

20

7. Oktatás …………………………………………………………………

21

8. Művelődés, kultúra, tudomány …………………………………..

29

9. Egyházi intézményrendszer és vallásgyakorlás ………………..

30

10. Tömegtájékoztatás …………………………………………………..

31

Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről

– 2 / 32 –

HTMH • 2004.

Kedves Olvasónk! A 2003-as év legfontosabb történéseivel és adataival kiegészített, aktualizált füzetekkel ötödik kiadásához érkezett a határon túli magyar közösségek helyzetét ismertető régiójelentéseket tartalmazó, 2000 nyarán elindított, megújult sorozatunk. A megelőző esztendőhöz hasonlóan az elmúlt év is az integrációs folyamat felgyorsulása – s ennek részeként Magyarország 2004. május 1-jén bekövetkezett EU-taggá válásának előkészületei – jegyében zajlott, a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény 2003 júliusában hatályba lépett módosítását követően pedig új lendületet vett a kedvezménytörvény gyakorlati megvalósítása. A magyar EU-csatlakozásról szóló szerződés 2003. április 16-án, Athénban történt aláírása óta eltelt év alatt valamennyi EU-tagállam jóváhagyta a csatlakozási szerződést és idén május 1-jétől Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja. Ez a körülmény természetesen alapvetően meghatározza mind szomszédságpolitikánkat, mind a szomszédos államokban élő magyar kisebbséghez való viszonyunkat. Míg korábban – az egyes országok helyi sajátosságait tekintetbe véve – többé–kevésbé hasonló megközelítést alkalmazhattunk a Kárpátmedencében élő magyar közösségeket illetően, Magyarország EU-csatlakozásával ez a helyzet megváltozott. Alapvetően más megközelítést igényelnek a Magyarországgal egy időben csatlakozó országokban (vagyis a Szlovákiában és a Szlovéniában) élő magyarok, más lehetőségekkel szembesülnek azok, akik a közeljövőben csatlakozó szomszédos országokban (Romániában és Horvátországban) élnek, és megint más kihívások elé néznek azok, akik olyan országokban (Szerbia és Montenegró, valamint Ukrajna) élnek, amelyek csak hoszszabb idő múlva kapcsolódhatnak be az európai vérkeringésbe. A magyar–magyar kapcsolatok terén a magyar kormánynak kettős törekvése van. Fontosnak tartjuk egyrészt a rendszerváltozás óta elért eredmények, értékek és a kiépült magyar–magyar kapcsolatrendszer megőrzését, fenntartását és átemelését az Európai Unióba. Folytatódni fog a Magyar Állandó Értekezlet és a magyar– magyar parlamenti képviselők találkozójának munkája, európai keretek között megőrizzük a kedvezménytörvény által biztosított kedvezményeket és támogatásokat. Másrészt az EU-csatlakozásban rejlő lehetőségeket igyekszünk a magyar–magyar kapcsolatok ápolása szempontjából minél jobban kihasználni, beépítve mindazokat a pozitívumokat és újdonságokat a magyar–magyar kapcsolatrendszerbe, amelyeket a tagság számunkra nyújt. Az EU-tagállamokban élő magyarokkal az EU-tagság hatására intenzívebbé válnak a kapcsolatok, egyre több közös ügyünk van, újabb szálakkal kapcsolódunk egymáshoz, egyre több nemzetközi testület munkájában fogunk együtt részt venni, megszaporodnak a véleménycsere, a találkozás lehetőségei. Az EU-tagság közelebb hoz minket a velünk együtt csatakozó országok magyarságához, ugyanakkor nem szabad, hogy eltávolítson azoktól, akik most még nem jöhettek velünk. Közös felelősségünk, hogy az EU-ba bekerülő és az egyelőre kívül maradó nemzetrészek között ne emelkedjenek szellemi, lelki falak. Ezért Magyarország a csatlakozás után megkülönböztetett figyelmet fog fordítani az EU-tagság előnyeiből még nem részesedő magyarokra. Nem engedhetjük meg, hogy ők bármilyen szempontból is az EU-bővítés veszteseiként éljék meg azt a folyamatot, amely éppen a kapcsolatok szorosabbá válásáról szól. Az Unióhoz való csatlakozás egyúttal vízválasztó Magyarország európai identitását illetően is. Ez az az időszak, amikor az újonnan érkező országok elfoglalják helyüket a tagállamok szövevényes érdekrendszerében, kijelölik azokat a prioritásokat és kapcsolódási pontokat, amelyek mentén az Unión belül a jövőben politizálni fognak. Az új tagok első megnyilvánulásai, „bemutatkozásai” az Unió fórumain ezért nagyon fontosak.

HTMH • 2004.

– 3 / 32–


2003. október 4-én Rómában az EU Kormányközi Konferenciájának nyitó ülésén a magyar miniszterelnök négy lényeges kérdést emelt ki, amelyek Magyarország számára fontosak az EU alkotmányos szerződésének véglegesítése során. Ezek közül első helyen szerepelt, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását és védelmét a Kormányközi Konferencia tűzze napirendre és ezt az alapelvet megfelelő formában foglalja az Alkotmányos Szerződésbe. A kormány kisebbségi ügy iránti elkötelezettségét jelzi – természetesen a magyarországi nemzetiségekre is tekintettel –, hogy szilárdan kiállt amellett, hogy az Európai Unió alkotmánytervezetében utalás történjék a kisebbségek kollektív jogaira. A Magyar Országgyűlés Európai Uniós Bizottságának 2003. október 8-ai ülésén a parlamenti pártok képviselőinek egyetértésével született meg az Európai Unió Alkotmányának Szerződéséhez a kisebbségek jogainak kérdésében beterjesztett javaslat, amely így fogalmazott: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – beleértve a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait is – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás és a megkülönböztetésmentesség társadalmában.” Nem a magyar kormányon múlott, hogy az Európai Tanács 2003. december 13– 14-ei brüsszeli ülésén ez a javaslat néhány ország ellenállása miatt csak némileg legyengített formában – a kollektív jogokként értelmezhető kisebbségi jogok helyett a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak megjelölésével és a magyar javaslatban szereplő nemzeti és etnikai jelző elhagyása révén a javaslatnak kizárólag a kisebbségi jogok formulájára szűkítetésével – kerülhetett be a dokumentumba. Lényeges körülmény, hogy EU-taggá válásunk nem igényli a kedvezménytörvény módosítását. A huszonötök Európájában, a sokféle érdek és ellenérdek erőterében a kormány arra törekszik, hogy megvesse azokat az alapokat, amelyekre az elkövetkezendő években, évtizedekben a magyarok építhetnek az Unió keretein belül. A kormány ezeknek az elveknek megfelelően alakítja a szomszédos országokkal való kapcsolatait is, ehhez igazítja politikai lépéseit. Megegyezésre és megállapodásokra törekszik, s ha szükséges, olykor komoly gesztusokra is képes a szomszédságpolitika eredményessége érdekében. Éppen ezért a határon túli magyarok számára fontos kedvezményeket biztosító törvény módosításáról a kormány hosszú hónapokon át egyeztetett a szomszédainkkal. Ennek köszönhetően végül is olyan EU-konform jogszabály született, amelynek alapján hosszú távon és akadályok nélkül biztosíthatók a törvényben rögzített kedvezmények a határon túli magyarok számára. A magyar kormány és a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati tevékenység koordinálásáért felelős Határon Túli Magyarok Hivatala az új, megnövekedett lehetőségekkel is élni kíván annak érdekében, hogy minél hathatósabban tudja segíteni a határon túli magyar közösségek szülőföldjükön történő boldogulását. Bálint–Pataki József


– 4 / 32 –

HTMH • 2004.

Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 1. TÖRTÉNELEM A mai Ukrajna területén alakult meg az első keleti szláv állam, a Kijevi Rusz, amely az i.sz. X. században a bizánci (ortodox) kereszténységet vette fel. A későbbiek folyamán a fejedelemség részekre bomlott. 1240-ben elfoglalták a tatárok, majd a Litván Nagyfejedelemség hódította meg. 1569 után a terület Ukrajna néven a Lengyel Királyság része lett. 1667-ben a lázadó kozákok kérésére az Orosz Birodalom Ukrajnának a Dnyeper bal partján fekvő részét Kijevvel együtt elcsatolta. 1793-ban Lengyelország második felosztásakor II. Katalin cárnő egyesítette a két ukrán területet, amely ettől kezdve Oroszország része lett. Ukrajna átmenő kereskedelmével, ló- és marhaexportjával, majd a XIX. században jómódú parasztjaival a cári birodalom egyik kiemelkedően fontos részét képezte. Iskolázott társadalmi elitje tanulmányai során eloroszosodott, ezért az ukrán nemzeti mozgalom csak a XIX. század második felében tudott kibontakozni, s ekkor született meg az Osztrák–Magyar Monarchiához csatolt Galíciában az ukrán irodalmi nyelv. Az 1917-es orosz forradalom után Ukrajna területén három állam – az Ukrán Népköztársaság, a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság és Szovjet-Ukrajna – alakult meg. SzovjetUkrajna a kialakuló Szovjetunió egyik alapító tagja lett, bár lakossága hosszú időn át kitartóan küzdött a függetlenségért. Bolsevik beavatkozással felszámolták a polgári köztársaságot, míg Nyugat-Ukrajnát a Lengyel Köztársaság kebelezte be. Később a több millió áldozatot követelő éhínséget előidéző kollektivizálások ellen valóságos polgárháború bontakozott ki. A II. világháborút követően csatolták hozzá Csehszlovákiától a vegyes lakosságú Kárpátalját, ahol a magyar kisebbség él. Ukrajna önálló ENSZtagállam lett, bár továbbra is a Szovjetunióhoz tartozott. 1945 és 1948 között nagyarányú népességcsere játszódott le az ország területén: az itt élő németek és lengyelek zömét kitelepítették, helyükre Lengyelországból költöztettek át többszázezer ukránt. A gorbacsovi peresztrojkát követően, 1991-ben alakult meg a független Ukrán Köztársaság, amely 1996-ban új alkotmányt fogadott el. Kárpátalja, ahol a magyar kisebbség él, a X. század óta a magyar állam részét képezte, azonban egészen az I. világháborúig nem alkotott egységes történelmi régiót. Területe az elmúlt évszázadok során mindvégig vegyes lakosságú volt. A XIII. században, a tatárjárás pusztításai után kezdett bevándorolni a német városi lakosság, s ekkor költöztek be nagyobb számban a román pásztorok. A XVIII. században a terület etnikai arculata radikálisan megváltozott: a ruszin lakosság túlsúlyba került, de velük együtt nagy számban költöztek be szlovákok és zsidók is. Kárpátalja a mezőgazdasági termelés kedvezőtlen adottságai és a kereskedelmi kapcsolatok hiánya miatt egészen az I. világháborúig Magyarország legelmaradottabb régiójának számított, ahonnan a XIX. század végén töme-

HTMH • 2004.

– 5 / 32–


gesen vándoroltak ki az emberek, s ahol – különösen az ortodox vallásúak körében – az analfabétizmus is a legnagyobb mértékű volt. A kárpátaljai magyar kultúra fénykora a XV–XVI. századra tehető, az első nyomtatásban megjelent magyar könyv 1577-ben látott napvilágot. A korabeli festők munkáit néhány gótikus templom falai ma is őrzik. Ezt követően csak a XIX. században mutatott fel a magyar kultúra jelentősebb eredményeket. Itt született Munkácsy Mihály (1844– 1906), a világszerte ismert festőművész, valamint Hollósy Simon (1857–1918), a nagybányai festőiskola híres képviselője. Az irodalmi hagyományok ápolásában elévülhetetlen érdemeket szerzett az ungvári gimnázium, amelynek tanára volt Dayka Gábor (1769– 1796) költő, Fülöp Árpád (1863–1953) költő, író. A határváltozások következtében az itt élő lakosok öt állam polgárai voltak a XX. század folyamán anélkül, hogy kimozdultak volna a szülőföldjükről: az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után a versailles-i békeszerződések következtében Csehszlovákia, a II. világháború alatt Magyarország, a párizsi békét követően a Szovjetunió, 1991 után pedig Ukrajna állampolgárai lettek. A különböző államalakulatok mindig más–más nyelvű kultúra dominanciáját próbálták ráerőltetni az itt élőkre. A kárpátaljai magyar népesség a két világháború közötti polgári demokratikus Csehszlovákiában nem tudta teljes mértékben érvényesíteni kisebbségi jogait. A csehszlovák uralom alatt azonban Kárpátalja infrastruktúrája jelentős fejlődésen ment át, különösen a városok arculata változott meg a számos újonnan épült köz- és lakóépülettől. A szovjet totalitárius rendszerben a vidék magyarságának nem tartották be sem az emberi, sem pedig nemzetiségi jogait. A legsúlyosabb csapást mégis a II. világháború és az azt követő megtorlások jelentették számára. 1944-ben megközelítőleg 25.000 fő menekült el Magyarországra. A bevonuló szovjet csapatok 1944 végén több mint 25.000 főt hurcoltak el a 18 és 50 év közötti életkorú férfiak közül, akiknek egyharmada sosem tért vissza a munkatáborokból. Helyettük ukránok és oroszok ezreit költöztették be a korábban döntően magyarlakta városokba. Ebben az etnikailag igen tarka régióban a magyar kultúra a XX. században fokozatosan elveszítette ösztönző szerepét. A két világháború közötti időszak kifejezetten kárpátaljai kisebbségi költőjének Simon Menyhértet (1897–1962) tekinthetjük. A II. világháborút követő évtizedek magyar irodalmának két meghatározó személyisége: Balla László (1927–) és Kovács Vilmos (1927–1977). A jelenkor magyar irodalmárai a ’70-es években tűntek fel, és jelentős szerepet töltenek be az anyanyelv megőrzésének és ápolásának terén, majd a gorbacsovi peresztrojka idején elkezdődött nemzetiségi–politikai szervezkedésben. Erre nagy szükség van, mert az 1980-as évek végétől az anyaországba megindult gazdasági jellegű kivándorlás tovább gyengíti a magyar kultúra társadalmi bázisát Kárpátalján, az áttelepülők között ugyanis sok az értelmiségi (orvos, tanár, mérnök, újságíró stb.). Az anyanyelvápoló és közművelődési körök, a különféle stúdiók voltak az előfutárai a helyi magyarság kulturális–érdekvédelmi szervezeteinek.


– 6 / 32 –

HTMH • 2004.

2. ÁLTALÁNOS ADATOK Terület: 603.700 km². Összlakosság: 48.457.000 fő (a 2001. évi népszámlálás adatai szerint). Népsűrűség: 81 fő/ km². Etnikai csoportok: ukrán – 77,8 %, orosz – 17,3 %, zsidó – 0,2 %, belarusz – 0,6 %, moldován –0,5 %, bolgár – 0,4 %, lengyel – 0,3 %, magyar – 0,3 %, román – 0,3 %, krími tatár 0,5 %. Vallások: ukrán ortodox, ukrán görög katolikus, zsidó, római katolikus, iszlám. Beszélt nyelvek: ukrán (állami), orosz és egyéb. Népegészség: csecsemőhalandóság – 21,1 , átlagéletkor – 73 év (nők), illetve 61 év (férfiak). A lakosság évente mintegy 400.000 fővel csökken. Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: A törvényhozás legfelső szerve a Legfelsőbb Tanács (Verhovna Rada, 450 képviselő), a végrehajtó hatalom élén a Miniszteri Kabinet áll, az igazságszolgáltatás legfelső szerve a Legfelső Bíróság; Alkotmánybíróság. Legfelsőbb Tanács: Megbízatás: 4 év, legutóbbi választás: 2002. Mandátumok megoszlása: Ukrán Kommunista Párt (KPU) 123, Ukrajnai Népi Mozgalom (RUH) 46, Ukrán Szocialista Párt – Ukrán Parasztpárt (SZPU–SZeiPU) 34, Népi Demokrata Párt (NDP) 28, Hromada 23, Ukrán Zöld Párt (PZU) 19, Ukrajna Haladó Szocialista Pártja (PSZPU) 16, Egyesült Ukrán Szociáldemokrata Párt (SZDPUo) 16, függetlenek 114, egyéb 31. Közigazgatási beosztás: 24 megye, 1 autonóm köztársaság (Krím), Kijev (főváros), Szevasztopol (a Krím AK fővárosa). Politikai pártok: Több tucat politikai párt működik. A képviselői mandátumok felét a legutóbbi parlamenti választások óta pártlistákról töltik be. Ismertebb pártok a parlamentbe bekerülteken kívül: Ukrán Kereszténydemokrata Párt (HDPU), Ukrán Köztársasági Párt (RPU), Ukrajna Demokrata Pártja (DemPU), Ukrajna Liberális Pártja (LPU), Ukrajna Liberális–Demokrata Pártja (LDPU) stb. Munkaerő: 21,3 millió fő (ipar–építőipar – 33 %, mező- és erdőgazdaság – 21 %, egészségügy és oktatás – 16 %, szállítás és közlekedés – 7 %). Városi lakosság: 67 %. Városok: Főváros – Kijev (2,7 millió fő 2001-ben). Egyéb városok: Kharkiv, Donetsk, Dnipropetrovsk, Odesa, Lviv. GDP/fő: kb. 1.034 USD (2003. évi árfolyamon).

HTMH • 2004.

– 7 / 32–


GDP évi növekedési ráta: 9,3 % (2003). A GDP 1991 és 1999 között 60 %-kal csökkent, majd 2001-ben 9 %-kal, 2002-ben pedig 5,2 %-kal nőtt az előző évi értékhez viszonyítva. Árfolyam: 5,32 hrivnya/USD (2004. március). Infláció: 8,2 % (2003. januári adat). Külső államadósság: 11,370 milliárd USD. Munkanélküliség: 3,8 % (2004. februári adat; becsült adat: 20,0 %). Bérelmaradások összege: 1,9 milliárd hrivnya (2003). Összes külföldi tőkebefektetés: 6,657 milliárd USD. Az USA – mint legnagyobb beruházó – az ukrajnai külföldi befektetésekből 1.074 millió dollárral részesedik, ami a külföldi beruházások 16,1 %-a, majd Ciprus következik 779,2 millió USD-vel (11,7 %). Nagy-Britannia 686,1 millió dollárt feketetett be Ukrajnában (10,3 %). Ukrajna exportja 2002-ben 22 milliárd USD volt, 2003-ban pedig 27,3 milliárd USD-t tett ki. Az ország importjának volumene is növekedett: 2002-ben 18,2 milliárd USD-re, 2003-ban 24,4 milliárd USD-re rúgottt. Magyar–ukrán gazdasági kapcsolatok: A két ország gazdasági kapcsolatai dinamikusan bővülnek. Egymás közötti kereskedelmük növekszik: ennek értéke 2003-ban elérte az 1,3 milliárd USD-t, ami gyakorlatilag a 2002. évi forgalom megduplázódását jelenti. A növekvő kereskedelmi forgalom hátterében részben az ukrán gazdaság rendkívül dinamikus bővülése, részben pedig az ország valutatartalékainak növekedése áll. A magyar–ukrán külkereskedelmi kapcsolatokat magyar részről az energiahordozók és nyersanyagok nagy mértékű importja miatt negatív egyenleg jellemzi. Az utóbbi évben további növekedést mutatott ezeknek az árucikkeknek a behozatala. Az Ukrajnába irányuló magyar külkereskedelmi szállítások volumene 2001-ben 21 %-kal nőtt az előző esztendőhöz viszonyítva. 2002-ben és 2003-ban további növekedés mutatkozott. Az Ukrajnába irányuló magyar export legjelentősebb termékcsoportjai: élő állat, hús- és tejtermékek, gabonafélék, gyógyszeripari termékek, vegyi áru, műanyag- és textiláru, valamint textilipari gépek. A környező országok közül a magyarországi befektetők, vállalati társtulajdonosok Kárpátalján az első, Ukrajnában a kilencedik helyen állnak. A magyar nemzeti közösség lélekszáma: 156.600 fő (egész Ukrajnában, a 2001. évi népszámlálás adatai szerint), becsült adat: kb. 200.000 fő. Területi megoszlás: a magyar lakosság döntő többsége a 12.800 km² kiterjedésű Kárpátalja megyében összpontosul. A hivatalos adatok szerint 151.516 (saját becslésük szerint közel 200.000) magyar nemzetiségű lakos él a beregszászi járásban, valamint az ungvári, a munkácsi és a nagyszőlősi járások egy részén. Elszigetelt tömböket alkot a magyarság a Felső-Tisza vidékén. Szórványok találhatók még a Felső-Borzsa (Bilke, Ilosva), FelsőLatorca (Szolyva), Felső-Ung (Perecseny, Nagyberezna) völgyében. A magyar népesség 84 %-a azonban a magyar határ menti 20 kilométeres sávban tömörül.


– 8 / 32 –

HTMH • 2004.

Településföldrajz: A magyarok nagy része a folyóvölgyekben, mezőgazdasági termelésre alkalmas síkvidékeken él. Általában kis lélekszámú falvakban laknak, a jelentősebb városok közül a 2001. évi népszámlálásig egyedül Beregszászban alkottak igen csekély többséget. Városi lakosság: 53.598 fő (Ungvár – 8.000, Munkács – 7.000, Beregszász – 12.800, Nagyszőlős – 3.171, Técső – 2.640, Rahó – 1.282, Huszt – 1.759, Csap – 3.659, Ilosva – 107, Szolyva – 322 fő (a magyar kolóniák lélekszáma Lvivben, Kijevben, Ivano– Frankivszkben, Kharkivban, Odeszában néhány száz; 2001. évi adatok). 1. ábra

Tájegységek Kárpátalján 2. ábra

Magyarok Kárpátalján

HTMH • 2004.

– 9 / 32–


3. ábra

Magyarok a kárpátaljai járásokban

4. ábra

Kárpátalja nemzetiségi összetétele és a magyarok számának alakulása 1910 és 2001 között


– 10 / 32 –

HTMH • 2004.

5. ábra

A természetes szaporulat Kárpátalján 1946 és 2001 között 3. JOGI HELYZET 1991 novemberében a Legfelsőbb Tanács nyilatkozatot fogadott el a nemzeti kisebbségekről, amely minden népnek, nemzetiségi csoportnak szavatolja az egyenlő politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődés, valamint az anyanyelv használatának jogát a társadalmi élet minden területén. Az 1992 júniusában elfogadott nemzeti kisebbségi törvény biztosítja az anyanyelv használatát, az anyanyelvi oktatáshoz, a saját kulturális intézményrendszerhez és a nemzeti–kulturális autonómiához való jogot. A törvény lehetővé teszi a kisebbségi érdekvédelmi szervezetek működését, a nemzeti szimbólumok használatát, az anyanyelvi szabályoknak megfelelő névhasználatot, valamint a határokon átnyúló szabad kapcsolattartást az anyanemzettel. (A törvény nagyrészt megerősíti mindazokat az elveket, amelyeket az 1991-ben aláírt magyar–ukrán kisebbségvédelmi nyilatkozat megfogalmaz, de nem teszi lehetővé a kisebbségek számára területi autonómia létrehozását.) Ukrajna elnökének kárpátaljai megbízottja 1992. december 17-én rendeletet adott ki az ukrajnai nyelvtörvény és a nemzeti kisebbségi törvény gyakorlati végrehajtásáról. Az okmány előírja: ahol valamely nemzeti kisebbség alkotja a lakosság zömét, az ukrán államnyelv mellett az adott nemzetiség nyelvét is használják az állami és a társadalmi szerveknél, a vállalatoknál és intézményeknél. E rendelet értelmében lehetőség van a kétnyelvű feliratok használatára, s a nemzetiségek az állami mellett saját nemzeti jelképeiket is használhatják.

HTMH • 2004.

– 11 / 32–


Az 1996. június 28-án elfogadott ukrán alkotmány 10. cikkelye értelmében „Ukrajnában szavatolt a nemzeti kisebbségi nyelvek szabad fejlődése, használata és védelme”, 11. cikkelye pedig kimondja, hogy „az állam elősegíti (...) Ukrajna minden őslakos népe és nemzeti kisebbsége etnikai, kulturális, nyelvi és vallási sajátosságainak fejlődését”. A nemzeti kisebbségek jogaival ezen kívül még három törvény foglalkozik: az 1989-ben elfogadott nyelvtörvény, az 1999-ben elfogadott oktatási törvény és az 1992-ben elfogadott egyesületi törvény. 2003 decemberében az Ukrán Legfelsőbb Tanács elfogadta a határon túli ukránokról rendelkező törvényt. 1991. május 31-én Magyarország és Ukrajna külügyminisztere nyilatkozatot írt alá a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáról. A nyilatkozathoz csatolt jegyzőkönyv 1. pontja alapján a felek a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításával foglalkozó kormányközi vegyes bizottságot hoztak létre, amelynek eddig tizenkét ülésére került sor. A vegyes bizottság – munkájában részt vesznek a két országban élő kisebbségek képviselői is – ajánlásokat fogalmaz meg a két ország kormányai számára a Magyarországon élő ukrán és az Ukrajnában élő magyar kisebbség számára nagy fontossággal bíró ügyek, így a nemzeti identitás megőrzése, az oktatás, a kultúra fejlesztése és a kisebbségi problémák megoldása érdekében. Magyarország és Ukrajna kapcsolatait alapszerződés szabályozza, amelyet 1991 decemberében Kijevben írt alá a két fél, s amelyet az ukrán parlament 1992-ben, Magyarország pedig 1993-ban ratifikált. A dokumentum 17. cikkelye rendelkezik a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának kölcsönös védelméről. Az ukrán választási törvény nem teszi lehetővé, hogy a nemzetiség társadalmi szervezetei saját jelölteket indítsanak, de nem zárja ki a jelöltek támogatását. Az 1998. márciusi parlamenti választások során a kárpátaljai magyarságnak másodszor sikerült képviselőt küldenie az Ukrán Legfelsőbb Tanácsba. Számos települési önkormányzatban a magyar képviselők abszolút többségben vannak. Nagy problémát jelent azonban, hogy szakképzett káderek hiányában a magyarság kiszorul a helyi apparátusokból (kevés a magyar nemzetiségű köztisztviselő), még ott is, ahol lehetőség nyílik a magyar nyelvű ügyintézésre. Még a magyar többségű beregszászi járásban is a vezetők kivételével ukrán nyelvű a köztisztviselők 95 százaléka. A 2002. évi választások során ismét sikerült magyar nemzetiségű képviselőt juttatni a Legfelsőbb Tanácsba, ugyanakkor a 60 fős Kárpátaljai Megyei Tanácsba 5 magyar képviselő került be. A korábbi 50 %-ról 25 %-ra csökkent a magyarság képviselete Beregszász megyei jogú városában, a tömbmagyarság székhelyén is. A megye városainak tanácsaiban 134 képviselő van. A legutóbbi, 2002. évi választásokon a polgárok közvetlenül választhatták meg a tanácsok elnökeit. Az önkormányzatokat érintő törvényeket, rendelkezéseket többször változtatták, módosították. 1995 júliusában központosították a megyei, helyi közigazgatást, amivel tulajdonképpen átruházták a helyi önkormányzatok jogait az állami közigazgatásra. 2001 óta a járásoknak saját, a megyétől független költségvetésük van, s hasonló-


– 12 / 32 –

HTMH • 2004.

képpen a helyi, községi, nagyközségi tanácsok is szabadon rendelkeznek saját bevételeikkel. Ennek köszönhetően kerülhetett sor 2002-től a korábban soha nem tapasztalt infrastrukturális fejlesztésre, a települések vezetékes földgázzal való ellátására. Ukrajna 1995-ben lett az Európa Tanács tagja. A szervezetbe való felvételekor vállalta a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálás céljával történő tanulmányozását, valamint ígéretet tett arra, hogy az ET-be való felvételétől számított egy éven belül aláírja és ratifikálja a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt és kisebbségpolitikáját az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201. sz. ajánlásában lefektetett elvek alapján folytatja. Az ukrán parlament 1999 decemberében ratifikálta a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, mégpedig a kárpátaljai magyarságra nézve kedvezőbb változatában, amely a nemzetiségek nyelvhasználati jogát 20 %-os arányhoz köti a településeken. Az Ukrán Legfelsőbb Tanács által a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának ratifikációjáról újonnan elfogadott törvényből azonban teljesen kikerült a kisebbségi nyelvnek az állami adminisztrációban történő használata, minden téren szűkült a nemzetiségi nyelvhasználat biztosítására vállalt garanciák köre, továbbá kikerült a nemzetiségi intézményhálózat szűkítésének tilalma. 1991-ben az ukrán függetlenségről tartott népszavazással együtt Kárpátalján helyi népszavazást tartottak a terület különleges önkormányzatáról, illetve a beregszászi járásban a járás bázisán létrehozandó Magyar Autonóm Körzetről. Mindkét esetben a lakosság döntő többsége támogatta az elképzeléseket. Ugyanakkor a népszavazásokat követően Kárpátalja különleges önkormányzati státusáról, illetve a Beregszászi Magyar Nemzetiségi Körzetről kidolgozott törvénytervezetek mindmáig nem kerültek magasabb szinten elfogadásra. Általános problémának tekinthető, hogy a politikai bizonytalanság, a gyakori jogszabály-módosítások miatt áttekinthetetlenek a jogérvényesítés intézményes keretei, hiányos a jogi kompetenciák kijelölése. Az érvényes törvények, rendeletek a kisebbségek vonatkozásában megengedő jellegűek ugyan, ám ezek végrehajtása némely esetben helyi szinten elakad. Ugyanakkor 1991 és 1997 között az említett törvényekre támaszkodva sikerült orvosolni a magyar kisebbség régi sérelmeinek nagy részét, s közel 60 település visszakapta korábbi, történelmi nevét; a magyar nemzeti szimbólumok használata megengedett; sok magyar vonatkozású köztéri szobrot, emléktáblát és emlékjelet állítottak fel. Több helyen kitették a kétnyelvű helységnévtáblákat és előrelépés történt a magyar tannyelvű oktatás terén is. A kárpátaljai magyarság ugyanakkor sérelmezi, hogy Ukrajnában eddig sem anyagilag, sem erkölcsileg nem kárpótolták azokat a személyeket, akiket etnikai alapon hurcoltak el a sztálinizmus idején. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, az 1998–2002. évi ciklusra megválasztott parlamenti képviselő, valamint az előző parlamenti ciklusban Tóth Mihály akkori képviselő egyaránt szorgalmazta Ukrajna törvényhozásánál és legfelső állami vezetésénél az anyagi és erkölcsi kárpótlás kérdésének

HTMH • 2004.

– 13 / 32–


megnyugtató rendezését. Gajdos István, a Beregszász központú 72. számú választókerületben 2002-ben megválasztott képviselő törvénytervezetet nyújtott be a Legfelsőbb Tanácshoz az elhurcoltak anyagi és erkölcsi kárpótlására. Az utóbbi években aggodalomra okot adó folyamatok is mutatkoznak: Leonyid Kucsma elnök 1996-ban a kisebbségi törvény szellemével ellentétben rendeleti úton állami főbizottsággá fokozta le a korábbi Nemzetiségi és Migrációügyi Minisztériumot. 2000ben az állami bizottságot az Igazságügyi Minisztérium Nemzetiségi és Migrációügyi Főosztályává alakították át, igaz, a főosztályt 2001-ben visszaminősítették állami főbizottsággá. Fontos fejleményként értékelhető, hogy az ukrán elnöki adminisztráció mellett kisebbségi tanácsadó testület működik, amelynek elnöke Gajdos István parlamenti képviselő. 1996 szeptemberében az államfő ugyancsak rendeletileg megszüntette az ukrajnai nemzeti kisebbségek kultúrájának fejlesztésére szolgáló alapítványt. Az ukrán állam kormányzati szintű anyagi támogatást nem nyújt sem a magyar, sem pedig az országban működő más kisebbségi szervezeteknek, mivel ezt a hatályos törvények nem írják elő. Az érvényben lévő szabályzók szerint a kisebbségek szervezetei igényelhetik konkrét rendezvényeik, programjaik finanszírozását. Az oktatás finanszírozása viszont állami feladat maradt, ami a kisebbségi oktatási intézmények vonatkozásában ellentmondásos helyzetet eredményez. Megyei szinten a kárpátaljai magyarok kulturális, oktatási fejlődésére, valamint a magyar nyelvű tömegtájékoztatási eszközökre 2004-ben a következő összegeket irányozták elő: magyar kulturális rendezvényekre és az Ungvári Hungarológiai Központ részére összesen 4,5 ezer hrivnyát (800 USD), a magyar nyelvű sajtó (Kárpáti Igaz Szó, Ungvidéki Hírek, Beregi Hírlap, Nagyszőlős-vidéki Hírek) kiadására 228 ezer hrivnyát (kb. 45.000 USD). A magyar nyelvű megyei közszolgálati TV- és rádióadások szerkesztőségének 2003-ban és 2004-ben a megye nem nyújtott támogatást. A magyar tannyelvű oktatási intézmények fenntartására 2000-ben 8 millió hrivnyát (kb. 1,4 millió USD) irányoztak elő, ami az oktatásra szánt megyei kiadások teljes összegéhez viszonyítva kb. 10 %-nak felel meg. A magyar kisebbség kultúrájának támogatására szánt összeg nem tartalmazza a könyvtárak és a művelődési házak fenntartásának költségeit a többségében magyarok által lakott településeken, valamint a középfokú szakiskolákban és a szakközépiskolákban tanuló magyar osztályok oktatására fordított kiadásokat. A magyar kormány tudatában van annak, hogy a magyar kisebbség problémáinak nagy része nem Ukrajna nemzetiségi politikai szándékaival, hanem az ország gazdasági nehézségeivel magyarázható; legtöbbször szociális jellegű gondokról van szó. Ebben a helyzetben a kárpátaljai magyarság a jövőben sem nélkülözheti az anyaország fokozott támogatását.


– 14 / 32 –

HTMH • 2004.

4. ÉRDEKKÉPVISELET 1989 után a magyarság önszerveződésének kereteit a magyar kulturális szervezetek, elsősorban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség biztosította, ezért Ukrajna függetlenné válása idején a magyarság kiemelkedő politikai szerepet játszott Kárpátalja társadalmi–politikai életében, döntően járult hozzá a helyi népszavazások (Ukrajna függetlenségéről, az autonómiáról) sikeréhez. A kárpátaljai magyarság politikai párttal nem rendelkezik. Az ukrán parlament magyar nemzetiségű képviselője: Gajdos István (az USZDP/e/ támogatásával jutott mandátumhoz, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke), korábban, az 1998–2002. évi parlamenti ciklusban Kovács Miklós (független képviselő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke), az 1994–1998. évi ciklusban pedig Tóth Mihály, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke képviselte (ugyancsak függetlenként) a kárpátaljai magyarokat a kijevi törvényhozásban. A magyar kulturális és szakmai szervezetek érdekvédelmi tevékenysége jelenleg döntően a magyarság identitástudatának és kultúrájának megőrzésére, az anyanyelvű oktatás fejlesztésére, a magyar nyelvű oktatási rendszer megtartására, továbbfejlesztésére és egy önálló magyar tankerület létrehozására irányul. Nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megmaradjon az anyanyelven történő felvételi vizsga lehetősége az Ungvári Nemzeti Egyetemre. A Magyar–Ukrán Kisebbségi Vegyes Bizottság XII. ülésén elfogadott jegyzőkönyv alapján az ukrán oktatási tárca hozzájárult az Ungvári Nemzeti Egyetem felvételi szabályzatának kiegészítéséhez, amely a magyar tannyelvű oktatási intézmények végzős diákjai számára lehetővé teszi az anyanyelvi felvételi vizsgát. Felismerve, hogy a szülőföldön maradásnak elengedhetetlen feltétele az egzisztenciális biztonság, a magyar szervezetek nagy figyelmet fordítanak a kárpátaljai gazdasági folyamatokban való részvételre, a privatizációból és a szovjet típusú gazdasági rendszer lebontásából, valamint a határ menti együttműködésből adódó lehetőségek kihasználására (vállalkozásfejlesztő központ létrehozása, gazdaszövetség alakítása, gazdaképzés). A bizonytalan ukrajnai helyzet miatt azonban eddig a magyar szervezetek ezen a téren nem könyvelhettek el jelentős sikert. Különös fontossággal bírt az egykori kolhozrendszer felbomlását követően az Új Kézfogás Közalapítvány által támogatott földprivatizációs program, amely 14 ezer magyar gazdát juttatott földtulajdonhoz, s elindította a falusi gazdálkodó réteg kialakulását. Távlati célként minden magyar szervezet programjában szerepel az autonómia különböző formáinak megteremtése. Ennek a célnak a megvalósítását a különböző szervezetek eltérő módon képzelik el. A KMKSZ kidolgozta a nemzetiségi kulturális önkormányzat megalakításának és működésének tervezetét, 1999 decemberében pedig javaslatot tett egy olyan, az ukrán törvényekkel összhangban lévő önálló közigazgatási egység kialakítására, amely Tisza-melléki járás néven Beregszász központtal magában foglalná a kárpátaljai tömbmagyarság valamennyi települését. A kárpátaljai magyarlakta települé-

HTMH • 2004.

– 15 / 32–


sek önkormányzatainak vezetői közös nyilatkozatban vetették el a Tisza-melléki járás ötletét, amelynek kidolgozói nem kérték ki a véleményüket, s elképzeléseiket egyetlen gazdasági elemzéssel, számítással nem támasztották alá. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségbe tömörült szervezetek, illetve az önkormányzatokat tömörítő Kárpátaljai Határmenti Önkormányzati Társulás a kulturális és a személyi elvű autonómia megvalósulásában látja az ukrajnai magyarság további boldogulásának és szülőföldjén való megmaradásának lehetőségét. Gajdos István parlamenti képviselő törvénytervezetet dolgozott ki az ukrajnai nemzeti kisebbségek nemzeti–kulturális önrendelkezéséről. A kárpátaljai magyarságot is érinti Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz. 2003. november 1-jétől a két ország között hatályba lépett a vízumegyezmény, amelynek értelmében a magyar állampolgárok vízummentesen utazhatnak Ukrajnába, az ukrán állampolgárok pedig ingyenesen hosszabb időre és többszöri beutazásra szóló vízumot igényelhetnek. A vízumok kiadása rendben zajlik az ukrajnai magyar külképviseleteken. 2004 márciusáig több mint 100 ezer magyarországi nemzeti vízumot állítottak ki. Magyarország májusi EU-csatlakozását követően nem várható változás a vízumigénylés rendjében. Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Ukrajnában az egyetlen országosan bejegyzett magyar szervezet, amelyet 1991 októberében a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (1995-től felfüggesztette tagságát), a Lvovi (Lembergi) Magyarok Kulturális Szövetsége és a Magyarok Kijevi Egyesülete alapított. Az UMDSZ elnökei: Fodó Sándor (1991–1995), Tóth Mihály (1995–2002), Gajdos István (2002 decemberétől). A szervezet céljául az alapítók az ukrajnai magyar kisebbség általános jogi és érdekvédelmi képviseletét, a tagszervezetek alapokmányaiban meghatározott célok és elvek megvalósítására irányuló törekvések feltétlen támogatását, a szervezeti tevékenység koordinálását tűzték ki. Az UMDSZ az egyéni és kulturális autonómiát, valamint Magyar Nemzetiségi Körzet kialakítását támogatja, és az 1991. évi népszavazás eredménye alapján szorgalmazza egy Kárpátaljai Különleges Önigazgatási Terület létrehozását. 2002-ben az UMDSZ küldöttgyűlése a szervezet belső reformjáról döntött és bevezette az egyéni tagság intézményét. 2003-ban az UMDSZ 16 ezer fős tagsággal rendelkezett. 1999 óta a szervezeten belül működik egy kárpátaljai és egy Kárpátokon túli regionális szekció. Időközben a Szövetséghez a következő szervezetek csatlakoztak: • Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (1996); • Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma (1996); • Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete (1997); • Ivano–Frankovszki Balaton Magyar Kulturális Szövetség (1997); • Krími Magyarok Petőfi Sándor Társasága (1999);


– 16 / 32 –

HTMH • 2004.

• Kárpátaljai Gazdák Szövetsége (1999); • Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (1999); • Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Szövetsége (1999). • Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fóruma (2000). Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség A kárpátaljai magyarság 1989-ben alakult első, s máig legnagyobb létszámú megyei szintű társadalmi–érdekvédelmi szervezete. 2004 áprilisában a szövetség taglétszáma 43 ezer fő volt. Alapszabálya a kárpátaljai magyarság hosszú távú érdekeit szolgálva a Kárpátalján élő magyarok érdekeinek védelmét, nemzetiségi kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzését és ápolását, anyanyelvi művelődésének és oktatásának elősegítését, kollektív jogainak biztosítását, nemzeti tudatának formálását tűzi ki célul. A KMKSZ programjában a nemzetiségi önigazgatás megteremtése a cél, amit nemzetiségi önkormányzat vagy területi autonómia megteremtése útján kíván elérni. A KMKSZ a magyarságot érintő minden kérdésben állást foglal, tevékenyen igyekszik bekapcsolódni azok alakításába. Középszintű szervezettel rendelkezik az ungvári, a munkácsi, a beregszászi és a nagyszőlősi járásban, valamint a Felső-Tisza vidéken. A Szövetség a legutóbbi választásokon – akárcsak az előző alkalommal – 2002-ben is minden szinten indított jelölteket, de a helyhatósági választásokról szóló új törvény elfogadása következtében a megyei tanácsban nagyon kevés helyet sikerült szereznie. Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség (BMKSZ) 1994 augusztusában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségből kivált beregszászi városi és járási KMKSZ-alapszervezetek egy része hozta létre, becsült tagsága 5 ezer fő. Programjában a beregszászi járásban és a történelmi Bereg megye más településein élő magyarok politikai, kulturális és szociális érdekeinek képviseletét vállalja fel. Legfőbb politikai célja az 1991. december l-jei népszavazás eredménye alapján a magyar autonóm körzet létrehozása. A szervezetnek – amely 1994 óta a legnagyobb frakcióval rendelkezik a Beregszászi Városi Tanácsban – nagy szerepe volt abban, hogy a tömbmagyarság székhelye 2001. május 18-án elnyerte a megyei jogú városi státust. A Szövetség nevéhez fűződik több szobor, emlékmű, illetve több mint 50, a magyar történelmi múlt nagy alakjainak állított emléktábla elhelyezése az egykori Bereg vármegye területén. Tevékenységét főként kulturális és hagyományápoló rendezvények szervezésére összpontosítja, és elsősorban Beregszászon és környékén fejti ki. A kárpátaljai magyarság a fentieken kívül több helyi, lakókörzethez kötött kulturális szervezettel rendelkezik:

HTMH • 2004.

– 17 / 32–


• Szolyvai Magyarok Kulturális Szövetsége; •Técsői Magyarok Kulturális Szövetsége; • Ungvidéki Magyar Szövetség. Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma A regionális szervezetek tevékenységének összefogása céljából – a BMKSZ kezdeményezésére – 1994 augusztusában megalakult a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma (KMSZF), amely a többi között a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetséget, a Szolyvai Magyarok Kulturális Szövetségét, a Técsői Magyarok Kulturális Szövetségét, az Ungvidéki Magyar Szövetséget, valamint számos vállalkozói és gazdálkodói profilú magyar szervezetet tömörít. Tevékenységét tulajdonképpen regionális szervezetei révén fejti ki. A KMSZF 1995 októberétől megyei szinten bejegyzett szervezet. A Fórum elsősorban a gazdaság- és vállalkozásfejlesztés terén fejti ki tevékenységét, amellyel a többi magyar érdekvédelmi szervezet korábban nem foglalkozott. 5. GAZDASÁG Kárpátalja uralkodó termelési formája a mezőgazdaság. 1.471 farmergazdaság működik, s mintegy 321 ezer egyéni gazdálkodót tartanak nyílván. A farmergazdaságok többsége 50 hektárnál kisebb területen gazdálkodik, mindössze 8 olyan gazdaság van, amely 100 hektárnál nagyobb földterülettel rendelkezik. A megye gazdasága – valamennyi ágát tekintve – alacsony hatásfokú, a műszaki színvonal és a szervezettség elmaradottsága jellemzi. A meglévő városi ipar tönkrement, leépült. Kárpátalja állami dotációja meghaladja a 60 %-ot, vagyis a megye egyelőre képtelen saját erejéből biztosítani a szükségleteit. 2003-ban ugyan 12,3 %-kal nőtt a közszükségleti cikkek gyártása, de így is csak a 20. helyet foglalja el Ukrajna 24 megyéje között. Az élelmiszer-termelésben a megye országos viszonylatban az utolsó, az ipari cikkek gyártása terén pedig a 12. helyen áll. Ukrajnában vagyoni kárpótlás nem történt, valamennyi állampolgár alanyi jogon azonos részre jogosult az állami vállalatok vagyonából. Mindenki névre szóló privatizációs vagyonjegyet kapott, amelynek átvétele 1995. február 1-jén kezdődött, és 1998-ban fejeződött be. A tulajdonos a vagyonjegyet befektethette abba a vállalatba, amelynél dolgozott (ha a vállalatot privatizálták). A gyakorlatban azonban az történt, hogy a lakosság túlnyomó többsége a privatizációs értékpapírokat igen alacsony árfolyamon eladta a felvásárlóknak. A vagyonjegyeken mindazonáltal értékpapír-aukciókon részvényeket, továbbá befektetési alapok, társaságok értékpapírjait lehetett megvásárolni, vagy értékpapírt kezelő társaságra bízhatták azokat. A privatizáció – a gazdasági háttér és a tőkehiány miatt – a kis- és középvállalatokat érinti. 2003. évi adatok szerint 52,8 millió USD értékű külföldi befektetés áramlott Kárpátalja gazdaságába. Az egy főre jutó külföldi befektetések terén a megye a harmadik helyen áll Ukrajnában. A külkereskedelmi forgalom 2003-ban 57 %-kal nőtt, és elérte a


– 18 / 32 –

HTMH • 2004.

900 millió USD-t. A különleges gazdasági övezetben működő vállalatok tavaly 40 millió hrivnya adóval gyarapították a megye költségvetését. A magyar kisebbség 75 %-a kistelepülésen él, s az anyanyelvű képzési lehetőség hiányosságai miatt döntően alacsonyabb társadalmi presztízsű foglalkozást űz (alig van például magyar jogász), így nagymértékben ki van téve a munkanélküliség veszélyének. A hivatalos adatok nagyon kedvező képet festenek a munkanélküliségről: ezek szerint 1998ban 2,4 %, 1999 júliusában 5 %, 2000 decemberében 7 %, 2002 végén 6,5 %, 2003 végén pedig 7,4 % volt a nyilvántartott állástalanok aránya. Kárpátalja a munkanélküliség nagyságát tekintve Ukrajna 24 megyéje között jelenleg az első helyek egyikét foglalja el (1997-ben még a kilencedik helyen állt). A szociális gondokat tovább élezi a látens munkanélküliség (kényszerszabadságolás, csökkentett műszakszám, rövidített munkaidő). Kárpátalján a lakosság átlagbére 2003-ban havonta 378 hrivnya (kb. 75 USD) volt. Az országos átlagbér 500 hrivnyát (kb. 100 USD) tett ki. 2003-ban hosszú idők óta először haladta meg a megyében az átlagbér a létminimumot, ugyanakkor a bérhátralék 1,5 millió hrivnya körül alakult. Az élelmiszerek jelentős részét Magyarországról, Szlovákiából, illetve a szomszédos és távolabbi ukrajnai megyékből szállítják a vállalkozók a magántulajdonban lévő kárpátaljai üzletekbe, valamint a piacokra (1 kg sertéshús ára átlagosan 3 USD, 1 liter tejé 28 cent, 1 liter olajé 1 USD). A vidék magyar lakosságának jelentős része számára a túlélést a jelenlegi helyzetben a határ menti kereskedelem jelenti. Sokan vállalnak illegálisan mezőgazdasági idénymunkát a szomszédos Szabolcs–Szatmár–Bereg megyében. A magyar férfilakosság jelentős hányada az év nagy részében különböző magyarországi építkezéseken dolgozik. (A szomszédos és főként dél-európai országokban leginkább „feketén” munkát vállaló kárpátaljaiak számát 100–150 ezerre becsülik.) A mezőgazdasági termelés növelését és a magángazdaságok fejlődését a közelmúltig akadályozta a föld tulajdonjogának rendezetlensége. A 2000 novemberében elfogadott földtörvénytől azt várják, hogy majd lehetővé teszi a valódi tulajdonosokra épülő szövetkezeti formák létrejöttét a kollektív gazdaságok helyett. Ezek azokra a gazdakörökre támaszkodhatnának, amelyek a magyarlakta településeken alakultak az elmúlt években. 1999 decemberében az egy hónappal korábban újraválasztott Leonyid Kucsma elnök első rendelete az agrárreform felgyorsítására irányult. Ez a kolhozok feloszlatását, a mezőgazdasági termelés szerkezetének átalakítását tűzte ki célul 2000 áprilisáig szóló határidővel, amit végre is hajtottak. A terület gazdasági és szociális problémáinak megoldását elősegítheti az 1999. novemberi árvíz pusztítása után elfogadott két törvény a 730 hektárnyi területen kialakítandó szabad gazdasági övezet (15 évre szóló hatállyal) és az egész megyére kiterjedő különleges befektetési rendszer (30 évre szóló hatállyal) létrehozásáról. A beruházók számára különféle adó- és egyéb kedvezményeket biztosító törvényektől a lakosság életszínvonalának

HTMH • 2004.

– 19 / 32–


javulását remélik, ami lelassítaná a magyar nemzetiségű népesség kivándorlását az anyaországba. A különleges gazdasági övezettel kapcsolatos dokumentumot a Legfelsőbb Tanács sokáig nem fogadta el, ezért az elnöki rendeletként lépett hatályba, majd a 2001. márciusi újabb nagy árvíz után a kijevi parlament törvényt alkotott a kárpátaljai különleges gazdasági övezetről. Ukrajna elnöke 1995-ben rendeletet adott ki, amely a kárpátaljai helyi közigazgatási szervek számára decentralizált hatósági jogköröket ad, és jogosítványokat biztosít az állami tulajdon egy részének kezelésére. A megyei közigazgatás ennek értelmében kezességet vállalhat külföldi hitelek felvételénél, és saját vállalkozásokat indíthat. 1994 novemberében ukrajnai, szlovákiai és magyarországi üzletemberek dokumentumot írtak alá a Kárpátok Határmenti Vállalkozásfejlesztő Szövetség létrehozásáról. A különböző országokból olyan jogi személyként bejegyzett szervezetek, intézmények a tagjai a Szövetségnek, amelyek adatbázissal rendelkeznek. A KHVSZ célja a piacgazdaság elvein és a gyakorlaton alapuló kapcsolatok erősítése, a határokon átnyúló gazdasági együttműködés előmozdítása, s ennek köszönhetően az adott térség gazdasági felemelkedése. A szlovák–ukrán vízumkényszer kölcsönös bevezetése azonban ellehetetlenítette a konkrét, személyes kapcsolattartást. Kárpátalján hatalmas pusztítást végzett az 1998. november 5-én, majd a 2001. március 4-én kezdődött árvíz. A természeti katasztrófa szomorú mérlege 1998-ban: 17 halott, 3.098 lakóház romba dőlt, 12.769 pedig olyan súlyosan megrongálódott, hogy teljes felújításra szorult; 2001-ben: 9 halálos áldozat, 1955 lakóház romba dőlt, 8.998 megrongálódott. Az áradások külön–külön a kárpátaljai lakosság közel egyharmadát érintették. A legsúlyosabb károkat szenvedett magyarlakta települések közé tartozott 1998-ban a beregszászi járási Mezővári, illetve a nagyszőlősi járási Tiszabökény. A megyében ekkor keletkezett árvízkárok összegét 100 millió USD-re becsülték. Magyarország népe és kormánya 1998-ban első intézkedésként 100 millió forint gyorssegélyt utalt ki. Ugyanebben az évben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium segélyprogramja keretében 86 millió forint értékben 27 kamionnyi vetőmag jutott el Kárpátaljára. A 2001. évi márciusi árvizet követően a magyar kormány 200 millió forintnyi támogatást nyújtott Kárpátaljának. Az ukrán állami vezetés döntése értelmében az árvízkárosultak ingyen kaptak építőanyagot az otthonok újjáépítéséhez, illetve nagyjavításához. Ezen kívül a hajléktalanná vált családoknak tizenöt éves lejárattal több tízezer hrivnya kamatmentes kölcsönt juttattak. Összességében 8.742 család 41 millió hrivnyát kapott. Legfrissebb adatok szerint 2.984 ház újjáépítése és 12.329 épület generáljavítása fejeződött be.


– 20 / 32 –

HTMH • 2004.

6. CIVIL TÁRSADALOM A kárpátaljai magyar értelmiség összefogását, kulturális, tudományos, gazdasági tevékenységének elősegítését tekinti fő feladatának az 1993 szeptemberében bejegyzett Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége. Tevékenységét három szekcióban (tudományos, irodalmi–művészeti, gazdaságirányítási) fejti ki. Fő céljának azt tekinti, hogy kedvező feltételeket teremtsen a kárpátaljai magyar értelmiség tevékenysége számára, ezzel fékezve a szülőföldről történő elvándorlás mértékét. 1994-től a MÉKK szervezésében kezdődött el a Kárpátaljai Magyar Önkormányzati Fórum rendezvénysorozat, amelynek résztvevői polgármesterek, képviselők. Az 1997-ben elfogadott új ukrán önkormányzati törvény lehetővé teszi térségi önkormányzati társulások létrehozását. E törvény adta lehetőségeket használták ki a kárpátaljai magyar szervezetek, amikor létrehozták a 2001 februárjában hivatalosan is bejegyzett Kárpátaljai Határmenti Települések Önkormányzati Társulását, amelynek célja a kárpátaljai magyarság önszerveződésének, valamint a helyi közösségek jogainak és érdekeinek magasabb szintű, hatékonyabb biztosítása, a gazdasági és közösségi kapcsolatok fejlesztése a szomszédos országok határ menti régióival. A Társulás több testvértelepülési kapcsolat kialakításához nyújtott segítséget. 1994 és 2002 között a Kárpátaljai Magyar Önkormányzati Fórum tizenöt szakmai tanácskozást tartott a többi között a következő témakörökben: a magyar közösség és a helyi önkormányzatok viszonya; az önkormányzatok, a privatizáció és a területfejlesztés; a kétnyelvű feliratok problémája az önkormányzatok területén; határ menti térségek közös erővel történő fejlesztése nemzetközi támogatási programok bevonásával. A megyei szinten megalakult szakmai érdekvédelmi szervezetek napjainkban önálló szervezetként működnek. Ezek közül legjelentősebbnek a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (1991), a Révész Imre Képzőművészeti Társaság (1990), az ungvári Zádor Dezső Zenei Társaság (1991), a Kárpátaljai Magyarul Beszélő Tudósok Társasága (1993), a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Szövetsége, a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportja (1994) és a Kárpátaljai Magyar Újságírók Szövetsége (1996) tekinthető. A fontosabb ifjúsági szervezetek közé az 1991-ben alakult Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség, a Pro Patria Ifjúsági Szövetség, a KMKSZ Ifjúsági Szervezete (2001), a MÉKK Ifjúsági Tagozata (1996) és az UMDSZ Ifjúsági Szervezete (1996) sorolható. Gazdasági szervezetek: · · · ·

Felső-Tisza vidéki Vállalkozók Klubja; Kárpátaljai Magyar Agrártársulás (2003); Kárpátaljai Magyar Állatorvosok Szervezete (1995); Kárpátaljai Magyar Gazdaszövetség (1996);

HTMH • 2004.

– 21 / 32–


· Kárpátaljai Vállalkozásfejlesztési Központ (1998); · Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége (1997); · a Kárpátok Határmenti Gazdaságfejlesztési Szövetség Ungvári Vállalkozásfejlesztési Központja (1993); · Négyhatár Vállalkozók Szövetsége (1996); · Tiszaháti Önkormányzati Szövetség (1997); · Ungvári Híd Hitelszövetkezet (1998); · Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség. Gazdakörök működnek több magyar lakta településen: · Batári Gazdaszövetség; · Bátyúi Gazdakör; · Beregszászi Borvidék Egyesület; · Beregújfalui Független Gazdák Társasága; · Bótrágyi Gazdaszövetség; · Dédai „Búzavirág” Független Gazdák Társasága; · Dédai Magánvállalkozók Társulata; · Guti Gazdakör; • Hetyeni Független Gazdakör; · Kisbégányi Független Gazdaszövetség; • Nagyberegi Független Gazdakör; · Nagybégányi Független Gazdakör; · Nevetleni Farmerszövetség; · Rafajnaújfalui Gazdaszövetség; · Técsői Magángazdálkodók Szövetsége; • Viski Farmerek és Gazdák Szövetsége; · Zápszónyi Gazdaszövetség; · Zápszónyi Gazdakör. 7. OKTATÁS A magyar tannyelvű iskolák a II. világháborút követő rövid betiltás után már 1946-ban kezdtek újjáalakulni. A magyar oktatási rendszer visszaállítása napjainkban is tart. Az ukrajnai nemzeti kisebbségi törvény lehetőséget ad a nemzeti–kulturális autonómia létrehozására, az oktatási autonómia kereteinek kialakítására. A törvény által nyújtott lehetőségekkel kíván élni az 1991 decemberében alakult, mára (2004. áprilisi adatok sze-


– 22 / 32 –

HTMH • 2004.

rint) 2.140 tagot számláló Kárpátaljai Magyar Pedagógus-szövetség. A KMPSZ legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy a magyar oktatási intézmények az óvodától a felsőoktatásig egységes irányítás alá kerüljenek. Ez egyet jelent az önálló magyar tankerület létrehozásával. Az ukrajnai és azon belül a magyar oktatási intézmények legtöbb gondja jelenleg pénzügyi természetű. Az egy diákra jutó évi támogatás összege 920 hrivnya (173 USD), ami magában foglalja a fenntartási, működési, bér- és egyéb költségeket is. Az utóbbi években télen az iskolákban rendre kényszerszünetet kellett tartani, mivel nem volt biztosított az épületek fűtése, világítása. A falusi iskolák a közművek hiánya miatt gyakran a legelemibb higiéniai követelményeknek sem felelnek meg. Komoly gondok mutatkoztak a magyar iskolák tankönyvellátásában, s ez befolyásolja a magyar tanintézetek helyzetét is. Nem biztosítottak az ukrán nyelv megfelelő szintű elsajátításának feltételei, hiányoznak az ukrán nyelvkönyvek, a magyar iskolák számára képzett ukrán nyelvtanárok, a kétnyelvű szótárak. Az Ungvári Magyar Tankönyvszerkesztőség munkatársai 1999 novemberétől 2000 júniusáig fizetés nélküli szabadságon voltak. 2001-ben indult újra a tankönyvkiadás, akkor 22, 2002-ben 8, 2003-ban pedig 10 tankönyv jelent meg. Az idén kb. 10 könyv van nyomdakész állapotban. Elkezdődött az ukrán nyelvkönyvek készítése az elemi iskolai osztályok számára, s a szerkesztőség részéről lépések történtek az ukrán–magyar nagyszótár kiadásával kapcsolatban is. A KMPSZ kezdeményezésére a magyar iskolák és tanulók érdekvédelme céljából 2002 decemberében megalakult a Kárpátaljai Magyar Szülők Szövetsége, az UMDSZ pedig 2003-ban megalakította a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülői és Pedagógus Tanácsot (KAMOT). A maga részéről a KAMOT – mint civil társadalmi szervezet – ugyanebben az évben létrehozta a KAMOT Jótékonysági Alapítványt, amely tevékenyen részt vesz az anyaországi oktatási–nevelési támogatás kárpátaljai lebonyolításában, koordinálásában. A kárpátaljai magyar iskolák érdekvédelmi szervezetéként jött létre 2000-ben a Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fóruma, amelynek célja, hogy segítséget nyújtson az iskoláknak az ukrán állammal való együttműködésében. Óvodák A magyar többségű falvakban az óvodák zöme magyar nyelvű. A megyei tanfelügyelőség statisztikai adatai szerint az 1991–92-es tanévben 63 olyan óvoda működött, amelyekben 3.157 gyermekkel csak magyarul foglalkoztak. Összesen 332 gyermek orosz– magyar és ukrán–magyar–orosz nyelvű óvodába járt. Az 1994–95-ös tanévben már 90 óvodában folyt magyar nyelvű oktatás (68 magyar, 21 ukrán–magyar, 1 ukrán–magyar– orosz). A ’90-es évek kedvezőtlen gazdasági folyamatai következtében sok óvodát bezártak, mert a szülők nagyobb része elvesztette munkáját. Ez általános jelenség volt, így nem csak a magyar anyanyelvű óvodákra vonatkozott. Ehhez képest 2000-től a magyar nyelvű óvodák száma nőtt és míg 2001-ben 57 óvodában volt magyar nyelvű oktatás, addig a tisztán magyar nyelvű óvodák száma Kárpátalján mára elérte a 64-et, továbbá

HTMH • 2004.

– 23 / 32–


1 orosz–magyar- és 9 ukrán–magyar-nyelvű óvoda is működik a megye területén. Ukrán–magyar–orosz óvoda – az előző évek gyakorlatától eltérően – jelenleg nincs. Általános és középiskolai oktatás A kárpátaljai magyarság közoktatási helyzete Ukrajna függetlenné válása után sokat fejlődött. Sikerült megállítani a magyar iskolahálózat sorvadását. Sok, korábban két vagy három tannyelvű iskola több községben önálló magyar iskolává alakult át. Több faluban újra megnyílt az elemi iskola (I–IV. osztály), illetve általános iskolákká (I–IX. osztály) szerveztek elemi iskolákat. Nőtt a magyar tannyelvű osztályok létszáma. Míg az 1987–88-as tanévben a megye beiskolázott gyermekeinek még csak 7,2 %-a járt magyar tannyelvű osztályba, a 2001–2002-es tanévben 8 önálló magyar és 3 vegyes tannyelvű elemi, 40 önálló magyar és 11 vegyes tannyelvű nyolcosztályos, illetve 19 önálló magyar és 16 vegyes tannyelvű középiskola működött Kárpátalján. Az említett intézményekben összesen 20.468 diák tanult magyar nyelven. A megyében összesen hat magyar líceum működik: négy református (Nagybereg – 98 tanuló, Nagydobrony – 107 tanuló, Péterfalva – 87 tanuló és Técső – 120 tanuló), egy római katolikus (Munkács – 59 tanuló) és egy görög-katolikus (Karácsfalva – 33 tanuló). A Kárpátalján tanulóknak az osztályok oktatási nyelve szerinti megoszlásáról az 1. sz. táblázat, az első osztályba beiratkozott tanulóknak az oktatás nyelve szerinti megoszlásáról a 2. sz. táblázat ad áttekintést. A kárpátaljai iskolák oktatási nyelv szerinti megoszlását a 3. sz. táblázat ismerteti. Szakképzés Magyar tannyelvű szakiskolák Kárpátalján nem működnek; a megyében összességében 19 szakközépiskola van. Ezek közül három szakközépiskolában (a Munkácsi Mezőgazdasági Technikum Makkosjánosi Kihelyezett Tagozatán, a Beregszászi Felcserképzőben és az Ungvári Közművelődési Szakiskolában) az utóbbi években magyar tannyelvű osztályok indultak. Számos szakiskolában volna igény magyar osztályok indítására, ha sikerülne megteremteni ennek anyagi feltételeit, és biztosítani a magyar nyelven is oktatni tudó szakembergárdát. 6. ábra

Az összes kárpátaljai általános iskolásból magyar nyelven tanulók aránya 1946 és 2000 között


–

24 / 32 –

HTMH • 2003.

1. táblázat A Kárpátalján tanulók számának és arányának alakulása az osztályok oktatási nyelve szerint az 1989–90. – 2002–2003. tanévekben

’89–90

’90–91

’91–92

’92–93

’93–94

’94–95

’95–96

Ukrán

166.245 (81,1 %)

166.693 (81,4 %)

166.198 (81,7 %)

167.330 (82,3 %)

168.764 (83,2 %)

171.001 (83,8 %)

173.344 (84,3 %)

Orosz

16.598 (8,1 %)

15.874 (7,8 %)

14.809 (7, 3 %)

12.839 (6,3 %)

10.585 (5,2 %)

8.925 (4,4 %)

Magyar

17.275 (8,4 %)

17.619 (8,6 %)

17.969 (8,8 %)

18.711 (9,2 %)

19.074 (9,4 %)

Román

4.827 (2,4 %)

4.622 (2,3 %)

4.355 (2,1 %)

4.483 (2,2 %)

Szlovák

…

…

…

204.945

204.808

203.331

Összesen

’96–97

’97–98

’98–99

’99-00

2000–01

2001–02

2002–03

175.225 (84,7)

17.535 (36,1 %)

177.375 (85,2 %)

175.228 (85,5 %)

174.694 (85,7 %)

171.581 (85,7 %)

167.458 (85,7 %)

7.622 (3,7 %)

6.313 (3,71 %)

5.254 (10,8 %)

4.675 (2,2 %)

4.074 (2,0 %)

3.436 (1,7 %)

2.933 (1,5 %)

2.602 (1,3 %)

19.642 (9,6 %)

20.044 (9,8 %)

20.727 (10,0 %)

21.159 (43,5 %)

21.431 (10,3 %)

21.034 (10,3 %)

20.946 (10,3 %)

20.873 (10,4 %)

20.862 (10,7 %)

4.464 (2,2 %)

4.460 (2,2 %)

4.514 (2,2 %)

4.568 (2,2 %)

4.594 (9,5 %)

4.610 (2,2 %)

4.525 (2,2 %)

4.634 (2,3 %)

4.619 (2,3 %)

4.402 (2,3 %)

12 (0,01 %)

18 (0,01 %)

25 (0,01 %)

32 (0,02 %)

32 (0,02 %)

54 (0,11 %)

71 (0,03 %)

87 (0,04 %)

102 (0,05 %)

81 (0,04 %)

92 (0,05 %)

203.375

202.905

204.053

205.556

206.865

48.596

208.162

204.948

203.812

202.287

195.420

– 25 / 32–

HTMH • 2004.


2. táblázat Az első osztályba beiratkozott tanulók számának és arányának alakulása Kárpátalján az oktatási nyelve szerint az 1989–90. – 2002–2003. tanévekben

’89–90

’90–91

’91–92

’92–93

’93–94

’94–95

’95–96

Ukrán

17.454 (82,0 %)

18.765 (83,1 %)

17.670 (82,8 %)

18.856 (84,2 %)

18.899 (84,4 %)

19.231 (85,0 %)

18.574 (84,8 %)

Orosz

1.399 (6,6 %)

1.200 (5,3 %)

1.007 (4,7 %)

682 (3,0 %)

546 (2,4 %)

472 (2,1 %)

Magyar

1.913 (9,0 %)

2.147 (9,5 %)

2.160 (10,1 %)

2.311 (10,3 %)

2.442 (10,9 %)

Román

525 (2,5 %)

476 (2,1 %)

491 (2,3 %)

533 (2,4 %)

Szlovák

…

…

…

21.291

22.588

21.328

Összesen

’96–97

’97–98

’98–99

’99-00

2000–01

2001–02

2002–03

18.115 (84,7)

17.913 (85,3 %)

17.620 (85,7 %)

16.956 (85,5 %)

17.349 (86,8 %)

14.889 (85,5 %)

14.271 (85,2 %)

459 (2,1 %)

367 (1,7 %)

327 (1,6 %)

307 (1,5 %)

305 (1,5 %)

181 (0,9 %)

173 (1,0 %)

154 (0,9 %)

2.440 (10,8 %)

2.370 (10,8 %)

2.365 (11,1 %)

2.203 (10,5 %)

2.148 (10,4 %)

2.069 (10,4 %)

1.939 (9,7 %)

1.922 (11,0 %)

1.934 (11,6 %)

492 (2,2 %)

466 (2,1 %)

485 (2,2 %)

530 (2,5 %)

530 (2,5 %)

461 (2,2 %)

487 (2,5 %)

503 (2,5 %)

422 (2,4 %)

372 (2,2 %)

12 (0,05 %)

7 (0,03 %)

8 (0,04 %)

8 (0,04 %)

4 (0,02 %)

24 (0,11 %)

22 (0,11 %)

19 (0,10 %)

18 (0,09 %)

15 (0,09 %)

12 (0,07 %)

22.394

22.386

22.617

21.896

21.381

20.997

20.558

19.836

19.990

17.421

16.743

– 26 / 32 –


HTMH • 2003.

3. táblázat Az iskolák megoszlásának alakulása Kárpátalján az oktatási nyelv szerint az 1989–90. – 2000–2001. tanévekben

’89–90 ’90–91 ’91–92 ’92–93 ’93–94 ’94–95 ’95–96 ’96–97 ’97–98 ’98–99 ’99–00 2000–01 Ukrán

594

597

602

618

621

629

631

630

631

634

634

635

Orosz

40

39

38

34

32

32

30

28

18

8

8

8

Magyar

86

88

88

89

90

94

97

98

98

98

99

100

Román

13

13

13

13

13

13

13

13

13

13

13

13

Szlovák

–

–

–

1

1

1

1

1

2

2

2

2

Felsőoktatás Kárpátalján 5 felsőoktatási intézmény működik: az Ungvári Nemzeti Egyetem, az Ungvári Állami Informatikai, Közgazdasági és Jogi Főiskola, a Munkácsi Technológiai Főiskola, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola és a Munkácsi HumánPedagógiai Főiskola. Az Ungvári Nemzeti Egyetemen 1963 óta folyik magyar nyelv- és irodalomszakos tanárok képzése a Magyar Filológiai Tanszéken. A 2002–2003-as tanévig 709 hallgató szerzett itt magyar nyelv- és irodalom-szakos tanári oklevelet. Jelenleg 130 nappali tagozatos hallgató folytatja itt tanulmányait. Az oktató munka mellett a tanszék tanárai 1966 óta tudományos kutatással is foglalkoznak. Ennek köszönhetően napvilágot látott a magyar–ukrán szótár (2001), a kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza (1992–2003) és az első kárpátaljai magyar irodalmi antológia (1985). A magyartanszék szoros kapcsolatokat ápol magyarországi és külföldi felsőoktatási intézményekkel, hungarológiai központokkal, tudományos és akadémiai intézményekkel. A tanszék bázisán jött létre 1988-ban az ungvári Hungarológiai Központ, amelynek javaslatára az ukrán parlament a ’90-es évektől napjainkig 55 többségében magyarlakta település történelmi nevét állította vissza. 1993-ban a magyar-tanszéken megalakult a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság, 1998-ban pedig a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége.

HTMH • 2004.

– 27 / 32–


Az Ukrán Oktatás- és Tudományügyi Minisztérium Legfelső Minősítő Bizottsága 2000 áprilisában az Ungvári Nemzeti Egyetem Filológiai Karán Tudományos Szaktanács működését engedélyezte kandidátusi értekezések megvédésére magyar nyelvből és irodalomból. 1994 szeptemberétől Beregszászon a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozataként négy szakon indult főiskolai képzés. Ez a nem állami – a KMKSZ, a KMPSZ, a Kárpátaljai Református Egyház és a Beregszászi Polgármesteri Hivatal által létrehozott alapítvány részéről kezdeményezett – oktatási intézmény 1996-tól Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola néven folytatta tevékenységét, az 1999–2000es tanévtől pedig immár teljesen önálló intézményként működik a magyar állam támogatásával. A főiskolán óvodapedagógusi, tanítói, angol–földrajz-, angol–történelem-, 1997-től földrajz–történelem-, 1999-től pedig kertészmérnöki szakokon folyik képzés. 2003. december 11-én a főiskola ünnepélyes keretek között felvette a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nevet. Az 1914-ben alapított Munkácsi Tanítóképző 2003 óta főiskolaként működik. Jelenlegi hivatalos elnevezése: Munkácsi Humán-Pedagógiai Főiskola. Trianont követően hosszú ideig szünetelt a magyar nyelvű oktatás, de az 1950-es években újra indultak a magyar tannyelvű csoportok. A főiskolán jelenleg 1.000 diák tanul, közülük 126 magyar nemzetiségű, arányuk tehát meghaladja a 10 %-ot. A magyar diákok három szak – óvodai, tanítói és zene-pedagógiai – közül választhatnak. A tantárgyak 80 %-át hallgatják magyarul. A végzősök a magyar oktatás mellett kiváló minősítéssel tesznek szert az ukrán nyelvtudásra is. A diplomával rendelkezők több mint 90 %-a Kárpátalja magyarlakta településein helyezkedik el tanárként vagy a közigazgatási szférában. Beregszászon 1993 óta működik a Kárpátaljai Megyei Pedagógus-továbbképző Intézet Beregszászi Fiókintézete, amely a magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak módszertani továbbképzését végzi (nem önálló intézményként). 1990-től lehetővé vált a kárpátaljai fiatalok magyarországi továbbtanulása. Ekkor 11-en, egy évvel később 27-en, 1992-ben 53-an, 1993-ban 80-an, 1994-ben 84-en, 1995-ben pedig 88-an kezdték meg magyarországi egyetemi, főiskolai tanulmányaikat. Az 1995–96-os tanévben összesen 350 kárpátaljai diák tanult magyarországi felsőoktatási intézményekben. 1996-ban 66, 1997-ben 70, 1998-ban 78 kárpátaljai magyar diák fejezte be felsőfokú tanulmányait Magyarországon, de 75 %-uk nem tért haza a diploma megszerzése után.

– 28 / 32 –


HTMH • 2003.

4. táblázat A Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán tanuló hallgatók számának alakulása a 2002–2003-as tanévben, szakonkénti bontásban Tanítói Angol–földrajz Angol–történelem Történelem–földrajz Óvodapedagógia Földrajz Összesen (KMTF) Kertészmérnöki kar Közgazdászképzés Kihelyezett képzések összesen Számítástechnikai tanfolyam (ECDL) Angol nyelvi kurzus Kurzusok összesen Mindösszesen

I. évf. 17 – 15 10 22 15 79 50 50 100

II. évf. 11 – 11 5 19 19 65 53 45 98

III. évf. 18 – 11 8 8 15 60 38 40 78

IV. évf. 20 7 12 10 14 – 63 33 – 33

V. évf. – 8 10 10 – – 28 – – –

Összesen 66 15 59 43 63 49 295 174 135 309

50

–

–

–

–

50

66 116 295

– – 163

– – 138

– – 96

– – 28

66 116 720

7. ábra

A hallgatói létszám alakulása a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán az 1996–97. – 2001–02. tanévekben

HTMH • 2004.

– 29 / 32–


8. MŰVELŐDÉS, KULTÚRA, TUDOMÁNY Beregszászon 1994 óta hivatásos színház működik Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház néven. A kiemelkedő szakmai színvonalon tevékenykedő társulat szüntelenül anyagi nehézségekkel küzd, állandó elhelyezése sem megoldott. Kárpátalján a kultúra, a hagyományőrzés, az irodalmi élet területén több magyar egyesület működik, illetve működött. Ide tartoznak a művelődési körök, a nyugdíjas klubok, az irodalmi körök. Számuk együttesen megközelíti a húszat. A jelentősebbek közé sorolható a Drávai Gizella Művelődési Kör (Ungvár), a II. Rákóczi Ferenc Irodalmi Kör (Munkács), a Hollósy Simon Kör (Técső), a Bartók Béla Művelődési Kör (Nagyszőlős), a Kovács Vilmos Kör (Gát, Dercen). Többségük szünetelteti tevékenységét. A kulturális és művészeti élet lehetőségeinek szűk korlátokat szabnak a gazdasági nehézségek. A veszteséges vagy nem működő vállalatok nem képesek szponzorként megjelenni a kultúra területén, s az állam sem tud támogatást nyújtani. Könyvkiadás A ’90-es évek elejéig Kárpátalján két állami intézmény, a Kárpáti Kiadó és a kijevi Ragyanszka Skola (Szovjet Iskola) Tankönyvkiadó Ungvári Magyar Tankönyvszerkesztősége jelentetett meg magyar nyelvű könyveket. A Kárpáti Kiadó 1951 és 1990 között a helyi magyar alkotóktól összesen tíz szépirodalmi antológiát, almanachot, több mint tíz elbeszélés- és verseskötetet, kilenc regényt és kisregényt, tucatnyi gyermekvers-kötetet, ifjúsági regényt, riport- és publicisztikai gyűjteményt, helytörténeti művet adott ki. Legnépszerűbb kiadványa a folyóiratpótló Kárpáti Kalendárium volt. Az Ungvári Magyar Tankönyvszerkesztőség 1946-tól 1994-ig évente 25–30 féle tankönyvet és módszertani segédkönyvet jelentetett meg mintegy nyolcvanezres példányszámban. A ’90-es évek közepén a csőd szélére került Kárpáti Kiadó gyakorlatilag felszámolta magyar részlegét. Az első magánkiadók a ’90-es évek elején alakultak meg. Elsőként a Galéria Kiadó jelentkezett a piacon, és 1992-től 1996. évi megszűnéséig 30 szépirodalmi kötetet adott ki. Az ugyancsak 1992-ben alapított Intermix Kiadó 2001-ig több mint 160 szépirodalmi és tudományos jellegű könyvet jelentetett meg. Az említetteken kívül még féltucatnyi kisebb kiadó ad ki évente egy–két magyar nyelvű könyvet. Jellemző azonban, hogy a határon túli magyar könyvkiadás számára évente kiírt minisztériumi pályázatok révén mindegyik magánkiadó teljes egészében magyarországi támogatásból tartja fenn magát.


– 30 / 32 –

HTMH • 2003.

9. EGYHÁZI INTÉZMÉNYRENDSZER, VALLÁSGYAKORLÁS A kárpátaljai magyarok a református, a római katolikus és a görög-katolikus egyházak keretein belül gyakorolják hitüket. Ezeknek az intézményeknek a becslése szerint Kárpátalján kb. 100 ezer református, 65 ezer római katolikus és 30 ezer görög katolikus vallású magyar él. A hitélet gyakorlásának normális feltételei a totalitárius rendszer széthullása után kezdtek kialakulni. Az elmúlt évtizedek üldöztetései azonban mély nyomokat hagytak az egyházakban. A Szovjetunió fennállása alatt a görög-katolikus egyházat támadták a legerősebben, 1949-től be is tiltották. Ezt követően megtorlást alkalmaztak a görög-katolikus papokkal és híveikkel szemben, ami egyformán sújtotta a magyar és ruszin lakosságot (a magyar anyanyelvű hívek vagy az ortodox liturgia elfogadására kényszerültek, vagy a római katolikus vallást vették fel). A Szovjetunióban ugyancsak szervezetten vagy koncepciós perekben számoltak le a református és római katolikus egyházzal, illetve azok képviselőivel. A kárpátaljai katolikusoknak 1945-ben még 45 papjuk volt, közülük még abban az évben letartóztattak hármat, majd 1948-ban 15-öt, a következő években pedig újabbakat fogtak perbe. Így 1989-ben már csak három katolikus pap működött a területen. A protestáns lelkészek nagyobb részét egy koncepciós pert követően elhurcolták, és lágerbe zárták. A Kárpátalja gazdasági és kulturális életében évszázadokon át meghatározó szerepet játszó – többségében magyar ajkú – zsidóság főként a holocaust következtében mára lényegében eltűnt. Az 1921-es népszámláláskor még 86.000-en voltak, s a lakosság 12 %-át tették ki. A deportálást becslések szerint 30.000 ezren élték túl, de az 1950-es éveket követő, máig tartó kivándorlás folytán – hivatalos adatok szerint – napjainkra alig 3.000-en maradtak. Minden felekezet számára komoly gondot jelentett a korábbi évtizedekben a paphiány. Az utóbbi néhány évben azonban jelentős előrelépés történt ezen a téren, mivel korlátozott számban ugyan, de kárpátaljai magyar fiatalok is tanulhatnak magyarországi és erdélyi egyházi felsőoktatási intézményekben. Ma a római katolikus egyház kárpátaljai kerületeiben 29 lelkész szolgál, s jelenleg 16 római katolikus papnövendék tanul Magyarországon. A magyarországi római katolikus egyház szerzetespapok küldésével igyekszik segíteni a krónikus lelkészhiányon. Püspöke a Kárpátaljai Római Katolikus Apostoli Kormányzóságban Majnek Antal. 2002-ben II. János Pál pápa bullájával egyházmegyei rangra emelte az apostoli kormányzóságot, amelynek első megyéspüspökévé Majnek Antalt nevezte ki. A nehéz gazdasági helyzetben a lelki szolgálat mellett a katolikus egyház kiterjedt és egyre pótolhatatlanabb karitatív tevékenységet fejt ki a kárpátaljai hívek körében, akik közül sokan fordulnak felé anyagi támogatást is remélve. Jelenleg csaknem minden római katolikusok által is lakott kárpátaljai településen működik karitatív csoport. A katolikus egyház a segélyszállítmányok elosztásának szervezése mellett hét ingyenes patikát működtet Nagyszőlős központtal, és ingyenkonyhát tart fenn ugyancsak Nagyszőlősön, valamint Técsőn. A katolikus egyház – látván, hogy minden rászorulón nem tud segíteni – a segélyezés hagyományos módszereit megtartva új utakat keres: megpróbál segíteni híveinek a gazdálko-

HTMH • 2004.

– 31 / 32–


dásban és vállalkozásban. Egyházfői kezdeményezésre, az anyaországi Új Kézfogás Közalapítvány és caritas-szervezetek támogatásával sikerült sokakat vetőmaghoz juttatni és négy pékséget beindítani. Ez utóbbiak vagy ingyen, vagy kedvezményes áron adnak kenyeret a szegényeknek, s a befolyó szerény jövedelmet a fenntartásra fordítják. A római katolikus fiatalság nevelésére az egyház Munkácson saját gimnáziumot hozott létre. A református egyházon belül 97 gyülekezet működik (1988-ban számuk 81 volt). Az utóbbi időben 15 új parókia épült, és 3 református gimnáziumban folyik oktatás. Közel 40 lelkész tevékenykedik, több mint 50 diák tanul külföldön teológiát. Püspök: Horkay László. A református egyház is a nélkülöző hívek segélyezését tekinti egyik fő feladatának. Képviselői a katolikus egyház, a KMKSZ és KMPSZ delegáltjaival együtt részt vesznek a Kárpátalja Megsegítése Alapítvány tevékenységében, amely az árvízkárokat szenvedett magyar települések gondjait igyekszik enyhíteni. A református egyház közreműködésével sikerült 1999 őszén üzembe helyezni az árvíz sújtotta Mezőváriban azt a 33 millió forintból épült vízművet, amely a kárpátaljai falvak közül elsőként ennek a községnek a lakóit juttatja egészséges, vezetékes ivóvízhez. A megye három református és egy római katolikus gimnáziumának működtetése mellett az egyház úgy is kiveszi részét a magyarság képzésének feladatából, hogy állandó használatra a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolának adta át a Beregszász központjában álló parókiaépületét, amit nemrégiben kapott vissza az államtól. A görög-katolikus egyháznak 101 temploma van (1941-ben még 400 volt). Kárpátalján ugyanakkor hivatalosan 264 görög-katolikus parókia van bejegyezve. Az egyház legégetőbb gondja egykor elkobzott ingatlanjainak visszaszerzése. Sok településen ugyanis tíz évvel a görög-katolikus egyház működésének engedélyezését követően a hívek még mindig a szabad ég alatt vesznek részt a szertartásokon. A paphiány enyhítésére az ungvári szemináriumban és külföldön folyik a lelkipásztorok képzése. Püspök: Milan Sasik (a korábbi püspököt, Szemedi Jánost a pápa életkora miatt felmentette tisztségéből). A kárpátaljai görög-katolikus egyház másik nagy gondja az, hogy a papság 30 százalékát kitevő nacionalista érzelmű ukrán papok szeretnék a közvetlen római fennhatóság alá tartozó munkácsi görög-katolikus egyházmegyét a többmilliós galíciai görög-katolikus főegyházmegyéhez csatolni. A papság 70 százaléka erről azonban hallani sem akar, annak ellenére sem, hogy a Szentszék diplomatát is küldött az ügyben Ukrajnába, aki arra igyekezett rábeszélni a kárpátaljai papokat, hogy névleg ismerjék el a galíciai főegyházmegye fensőbbségét, de továbbra is maradjanak római fennhatóság alatt. A kárpátaljai görög-katolikus lelkészek még ezt az áthidaló megoldást is elvetették, mondván, hogy a munkácsi egyházkerület soknemzetiségű, s egy ilyen lépéssel elveszítenék a hívek nagy részének támogatását. 10. TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS Kárpátalján a terület egyetlen magyar nyelvű országos (Ukrajna 14 megyéjéből vannak előfizetői) közéleti lapja a Kárpáti Igaz Szó, amely hetente háromszor (kedd, csütörtök, szombat) 11 ezres példányszámban jelenik meg. Lapalapítók: a Kárpátaljai Megyei Tanács, a Kárpátal-


– 32 / 32 –

HTMH • 2003.

jai Megyei Közigazgatás és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. 2001-től jelenik meg a KMKSZ közéleti és kulturális hetilapja, a Kárpátalja, amelynek példányszáma jelenleg 15 ezer. Három helyi lap magyar fordításban is megjelenik: az Ungvidéki Hírek (1.324 példányban), a Nagyszőlősi-vidéki Hírek (4.000 példányban) és a Beregi Hírlap (4.000 példányban). Mindhárom lap lapalapítói a helyi önkormányzatok, a végrehajtó hatalom és a szerkesztőség kollektívája. A Beregszászi Polgármesteri Hivatal Beregszász címmel 2000 óta kétnyelvű kiadványt jelentet meg 2.000 példányban. A kárpátaljai magyar sajtótermékek választékát a Kárpátinfó (régebben Bereginfó) családi- és ifjúsági heti lap (6.450 példány) és az USZDP(E) megyei szervezetének magyar nyelvű kiadványa, a Határmenti Szociáldemokrata (5.450 példány) színesíti. Az Irka a Kárpátaljai Pedagógusszövetség gyermek- és pedagóguslapja, amely havonta 5.100 példányban jelenik meg. A Közoktatás a KMPSZ Irka című lapjának melléklete. A negyedévenként megjelenő Pánsíp, a Magyar Írószövetség kárpátaljai írócsoportjának szintén negyedéves folyóirata, az Együtt, valamint az UngParty irodalmi hírportál képezik a kárpátaljai magyar irodalom fórumát. 2003-ban Ukrajnai Magyar Krónika címmel új, megyei terjesztésű magyar nyelvű hetilap jelentkezett (példányszám: 1.550), amely aktuális kárpátaljai és magyarországi híreket, kommentárokat tartalmaz. Szakmai érdekvédelmi szervezetként 1998-ban jött létre a Kárpátaljai Magyar Újságírók Szövetsége, amelynek 76 tagja van. A legtöbb magyar nyelvű lap már internetes elérhetőséggel is rendelkezik. Kárpátalján a Magyar Televízió adását az 1990-es évek végéig a hegyvidéki járások (Rahó) kivételével szinte mindenhol fogni lehetett. A Magyar Televízió 1-es műsorát sugárzó Tokaji 04-es csatornájú adó 1995. december 31-e után beszüntette működését. Különösen azoknak a kárpátaljaiaknak a számára okoz ez gondot, akiknek régi típusú vagy fekete–fehér televíziókészülékük van. A műholdról sugárzott Duna Televízió adásai megfelelő vevőrendszer híján csak kevesek számára hozzáférhető. Mivel a magyarországi lapokra gyakorlatilag nincs előfizetés, sőt sok magyar család számára a helyi lapok járatása is nehézséget okoz, ezért a televízió és a rádió az egyetlen információforrásuk. A kárpátaljai rádió magyar adásainak műsorideje évi 470 óra, a televízió adásideje évi 70 óra. Az Ukrajnai Rádió és Televízió Kárpátaljai Stúdiója Magyar Nyelvű Adások Főszerkesztősége szerződéses kapcsolatban áll a Magyar Televízióval és Rádióval, illetve 2003 őszétől kéthetente önálló műsorral jelentkezik a Duna TV „Régiók” című közéleti magazinjában. Jelentések a határon túli magyarok helyzetérõl Ó

Kiadja: Határon Túli Magyarok Hivatala

+ 1518 Budapest 112, Pf. 43,

1016 Bérc u. 13-15. · (: 466-9406, 466-9434 • Fax: 385-2601 • Web-site: http://www.htmh.hu • E-mail:[email protected] Felelős kiadó: Bálint–Pataki József, a HTMH elnöke Sorozatszerkesztő: dr. Bátai Tibor Térképek és ábrák: dr. Sebők László ISSN: 1586–8192

Ukrajnai magyarság 2004

Recommend Documents