Ukrajnai magyarság 2000

Jelentések a határon túli magyarság helyzetérõl Határon Túli Magyarok Hivatala

Ukrajnai magyarság 2000. T a r t a l o m:

Oldal

Előszó ………………………………………………………………………….

2

1. Történelem ………………………………………………………………

4

2. Általános adatok ………………………………………………………

6

3. Jogi helyzet ………………………………………………………………

10

4. Érdekképviselet ……………………………………………………….

15

5. Gazdaság ……………………………………………….………………..

19

6. Civil társadalom ………………………………………………………

22

7. Oktatás …………………………………………………………………….

23

8. Művelődés, kultúra, tudomány ………………………………………

26

9. Egyházi intézményrendszer és vallásgyakorlás ……………………

27

10. Tömegtájékoztatás ………………………………………………………

29

Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről

– 2 / 30–

HTMH – 2000.

Előszó Az évtizedeken át tartó kényszerű elfojtás után a diktatúrák 1989-es összeomlását és az 1990-es első szabad választásokat követően az egyéni és a közösségi felszabadultság élményével egyidőben a Kárpát-medencében a nemzetállami törekvések reneszánszának lehetünk tanúi. Érthető ez mindaddig, amíg a nemzeti értékek vállalásával a múltból és a hagyományok világából, a történelemből azok a gondolati tartalmak aktualizálódnak, amelyek a békés társadalmi és szellemi építkezés szándékát szolgálják. Ha azonban a nemzetállami törekvések – ahogyan az elmúlt évtized során a volt Jugoszlávia területén lejátszódó tragikus események mutatják – türelmetlenséghez, kizárólagossághoz és erőszakos érdekérvényesítéshez vezetnek, egész régiók, végső esetben pedig a kontinens békéjét és jövőjét veszélyeztetik. Ma ugyanis Közép- és Kelet-Európa térségében az önépítkező polgári nemzetállammal még mindig fenyegető módon állnak szemben a posztkommunista nemzetállamiság hatalmas hadseregei, politikai intézményei és a hagyományos nemzeti értékek mentén építkező demokratikus társadalmakat ma is fenyegeti a totalitáris politika eszközeit átmenteni igyekvő nemzeti diktatúrák erőszak-világa. Az sem kizárt, hogy mindez egyetlen országon belül jelentkezik. Az új nemzetállamok vajúdásának különösen érzékeny pontja a nemzeti kisebbségek jelenlétének tudomásul vétele, elfogadása. A totalitáris örökség kényszereitől megszabadulni képtelen közösségek nemzetteremtő szándéka csak a totalitarizmus jegyében foganhat, ennek megfelelően ország- és otthonépítő eszközeiket is a diktatúrák kelléktárából válogathatják. Az erőszak eszközeivel létrehozott nemzetállam a tolerancia legkisebb jelét sem tanúsítja más nemzetek, és főleg nem a területükön élő nemzeti kisebbségek sajátos világával, értékrendjével szemben. Minden ilyen esetben a nemzet és az állam feloldhatatlan ellentétéről van szó, s a közösségteremtő értékrend és a hatalmi érdekérvényesítés közötti kompromisszum nagyon nehezen képzelhető el. E tekintetben ma egyetlen járható út létezik: ha az európai törekvésekkel összhangban fokozatosan a háttérbe szorul, leépül az állam szerepe és jelentősége, a nemzeti értékrend pedig visszatalál eredeti forrásához, a hagyomány és a kultúra humánumához. Az állam szerepének visszaszorulásától egészen egyszerűen azt várjuk, hogy erőszakos módon semmilyen hatalmi eszközzel ne lehessen beleszólni az egyéni és a közösségi értékrendek vállalásának kérdésébe. Ezen a küszöbön átlépve ugyanis mint jelenség egyszerre megszűnik az esetek többségében kirekesztő módon használt „nemzeti kisebbség” fogalom, és politikai akadálya sem lesz a különböző azonosságtudatú közösségek egy régión belüli együttélésének. 1989–1990-ben az utódállamok területén élő magyar nemzeti közösségek történelmünkhöz híven, a békés eszközökkel történő társadalomépítés útját választották, ami azt is jelentette, hogy az erőszakos asszimiláció veszélyével szembenézve a nemzeti integráció kínálta lehetőségeket tekintették az általuk képviselt, a közösség jövőjét biztosító politika alapelvének. Az elmúlt évtized során e szempontokat követve dolgozták ki közösségi önrendelkezésük – az önkormányzatiság, az autonómia – alapelveinek rendszerét, s tettek határozott

HTMH – 2000.

– 3 / 30 –


erőfeszítéseket a szuverén politikai közösséggé válás érdekében. Tény, hogy szándékaikat és törekvéseiket erősítették az Európában napjainkban kiteljesedő integrációs folyamatok és a kisebbségi, kollektív jogok törvényes biztosítására irányuló törekvések is, mint amilyen az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló Keretegyezménye, vagy A regionális és kisebbségi nyelvek Európai Chartája. A Határon Túli Magyarok Hivatala, mint kormányzati koordinációs szervezet e rendszeren belül jutott meghatározó szerephez. Egy évtizedes története során mindvégig figyelemmel kísérte a határon túli magyar érdekképviseleti szervezetek és politikai pártok munkáját, támogatta társadalomszervező törekvéseiket és közvetítette jogos követeléseiket az európai és a nemzetközi fórumok felé. Kormányzati hivatalként olyan szakmai és szakértői munkát biztosított a magyar nemzeti közösségek számára, amelyre mindenkor számíthattak, s amelyek az integrációs folyamatok kiszélesedéséhez és elmélyüléséhez vezettek. Feladatának maradéktalan vállalásához, közvetítő tevékenységéhez azonban eleven kapcsolatokra és naprakész ismeretekre van szüksége. S hogy ennek megteremtése és felépítése milyen összetett folyamat, azt mutatják a most elkészült országjelentések is, amelyekből kitűnik: a közösségi jogaiért közel nyolc évtizede küzdő határon túli magyar kisebbségek érdekeinek képviselete és eredményes támogatása csakis és kizárólag a társadalmi–politika valóság és a gazdasági adottságok részletes ismerete alapján történhet. Magyarország polgári kormánya az ezredfordulón elérkezettnek látta az időt a nemzeti egyeztető fórumként működő Magyar Állandó Értekezlet létrehozására. Elsősorban ez indokolta a határon túli magyar kisebbségek elért eredményeit értékelő összefoglalók, helyzetjelentések elkészítését. A nemzeti integrációs folyamatok kiteljesedését biztosító MÁÉRT szakértői bizottságai ugyanakkor az uniós csatlakozás európai követelményeit is szem előtt tartva az egész Kárpát-medence demokratizálásának is megkerülhetetlen fórumaivá váltak. Mindannyiunk reménye szerint most jött el az ideje annak, hogy a magyarság huszadik századi kényszerhelyzetéből kilépve, kiszolgáltatottságát meghaladva, az európai értékekkel összhangban hozzálásson a hagyományainak megfelelő, intézményes formában is létező társadalma újraépítéséhez. Ebben a munkában a Határon Túli Magyarok Hivatalára is új, a korábbiakhoz képest mindenképpen összetettebb feladatok várnak.

Szabó Tibor


– 4 / 30–

HTMH – 2000.

Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről 1. TÖRTÉNELEM A mai Ukrajna területén alakult meg az első keleti-szláv állam, a Kijevi Rusz, amely az i.sz. X. században a bizánci (ortodox) kereszténységet vette fel. A későbbiek folyamán a fejedelemség részekre bomlott. 1240-ben elfoglalták a tatárok, majd a Litván Nagyfejedelemség hódította meg. 1569 után a terület Ukrajna néven a Lengyel Királyság része lett. 1667-ben a lázadó kozákok kérésére az Orosz Birodalom Ukrajnának a Dnyeper bal partján fekvő részét Kijevvel együtt elcsatolta. 1793-ban Lengyelország második felosztásakor II. Katalin cárnő egyesítette a két ukrán területet, amely ettől kezdve Oroszország része lett. Ukrajna átmenő kereskedelmével, ló- és marhaexportjával, majd a XIX. században jómódú parasztjaival a cári birodalom egyik kiemelkedően fontos részét képezte. Iskolázott társadalmi elitje tanulmányai során eloroszosodott, ezért az ukrán nemzeti mozgalom csak a XIX. század második felében tudott kibontakozni, s ekkor született meg az ukrán irodalmi nyelv. Az 1917-es orosz forradalom után Ukrajna a kialakuló Szovjetunió egyik alapító tagja lett, bár lakossága hosszú időn át kitartóan küzdött a függetlenségért. Később a több millió áldozatot követelő éhínséget előidéző kollektivizálások ellen valóságos polgárháború bontakozott ki. A II. világháborút követően csatolták hozzá Csehszlovákiától a vegyes lakosságú Kárpátalját, ahol a magyar kisebbség él. Ukrajna önálló ENSZ-tagállam lett, bár továbbra is a Szovjetunióhoz tartozott. 1945 és 1948 között nagyarányú népességcsere játszódott le az ország területén: az itt élő németek és lengyelek zömét kitelepítették, helyükre Lengyelországból költöztettek át többszázezer ukránt. A gorbacsovi peresztrojkát követően, 1991-ben alakult meg a független Ukrán Köztársaság, amely 1996-ban új alkotmányt fogadott el. Kárpátalja, ahol a magyar kisebbség él, a magyar állam részét képezte a X. század óta. Egységes történelmi régiót azonban egészen az I. világháborúig nem alkotott. Területe az elmúlt évszázadok során mindvégig vegyes lakosságú volt. A XIII. században kezdett bevándorolni a német városi lakosság, s ekkor költöztek be nagyobb számban a román pásztorok. A XVIII. században a terület etnikai arculata radikálisan megváltozott: a ruszin lakosság túlsúlyba került, de velük együtt nagy számban költöztek be szlovákok és zsidók is. Kárpátalja a mezőgazdasági termelés kedvezőtlen adottságai és a kereskedelmi kapcsolatok hiánya miatt egészen az I. világháborúig Magyarország legelmaradottabb régiójának számított, ahonnan a XIX. század végén tömegesen vándoroltak ki az emberek, s ahol az analfabétizmus is a legnagyobb mértékű volt, különösen az ortodox vallásúak körében. A kárpátaljai magyar kultúra fénykora a XV–XVI. századra tehető, az első nyomtatásban megjelent magyar könyv 1577-ben látott napvilágot. A korabeli festők munkáit

HTMH – 2000.

– 5 / 30 –


néhány gótikus templom falai ma is őrzik. Ezt követően csak a XIX. században mutatott fel a magyar kultúra jelentősebb eredményeket. Itt született Munkácsy Mihály (1844–1906), a világszerte ismert festőművész, valamint Hollósy Simon (1857–1918), a nagybányai festőiskola híres képviselője. Az irodalmi hagyományok ápolásában elévülhetetlen érdemeket szerzett az ungvári gimnázium, amelynek tanára volt Dayka Gábor (1769–1796) költő, Fülöp Árpád (1863–1953) költő, író. A határváltozások következtében az itt élő lakosok öt állam polgárai voltak a XX. század folyamán anélkül, hogy kimozdultak volna a szülőföldjükről: az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után a versailles-i békeszerződések következtében Csehszlovákia, a II. világháború alatt Magyarország, a párizsi békét követően a Szovjetunió, 1991 után pedig Ukrajna állampolgárai lettek. A különböző államalakulatok pedig mindig más–más nyelvű kultúra dominanciáját próbálták ráerőltetni az itt élőkre. A kárpátaljai magyar népesség a két világháború közötti polgári demokratikus Csehszlovákiában nem tudta teljes mértékben érvényesíteni kisebbségi jogait. A csehszlovák uralom alatt azonban Kárpátalja infrastruktúrája jelentős fejlődésen ment át, különösen a városok arculata változott meg a számos újonnan épült köz- és lakóépülettől. A szovjet totalitárius rendszerben a vidék magyarságának nem tartották be sem az emberi, sem pedig nemzetiségi jogait. A legsúlyosabb csapást mégis a II. világháború és az azt követő megtorlások jelentették számára. 1944-ben megközelítőleg 25.000 fő menekült el Magyarországra. A bevonuló szovjet csapatok 1944 végén több mint 25.000 főt hurcoltak el a 18 és 50 év közötti életkorú férfiak közül, akiknek egyharmada sosem tért vissza a munkatáborokból. Helyettük ukránok és oroszok ezreit költöztették be a korábban döntően magyarlakta városokba. Ebben az etnikailag igen tarka régióban a magyar kultúra a XX. században fokozatosan elveszítette ösztönző szerepét. A két világháború közötti időszak kifejezetten kárpátaljai kisebbségi költőjének Simon Menyhértet (1897–1962) tekinthetjük. A II. világháborút követő évtizedek magyar irodalmának két meghatározó személyisége: Balla László (1927– ) és Kovács Vilmos (1927–1977). A jelenkor magyar irodalmárai a ‘70-es években tűntek fel, és jelentős szerepet töltenek be az anyanyelv megőrzésének és ápolásának terén, majd a gorbacsovi peresztrojka idején elkezdődött nemzetiségi–politikai szervezkedésben. Erre nagy szükség van, mert az 1980-as évek végétől az anyaországba megindult gazdasági jellegű kivándorlás tovább gyengíti a magyar kultúra társadalmi bázisát Kárpátalján, az áttelepülők között ugyanis sok az értelmiségi (orvos, tanár, mérnök, újságíró stb.). 2. ÁLTALÁNOS ADATOK Terület: 603.700 km2. Összlakosság: 49.900.000 (1999-es adatok szerint).


– 6 / 30–

HTMH – 2000.

Népsűrűség: 82 fő /km2. Etnikai csoportok: ukrán – 72,7 %, orosz – 22,1 %, zsidó – 0,9 %, belarusz – 0,9 %, moldován – 0,6 %, bolgár – 0,5 %, lengyel – 0,4 %, magyar – 0,3 %, román – 0,3 %, krími tatár. Vallások: ukrán ortodox, ukrán görög katolikus, zsidó, római katolikus, iszlám. Beszélt nyelvek: ukrán (állami), orosz és egyéb. Népegészség: csecsemőhalandóság – – 73 év (nők), illetve 61 év (férfiak). A lakosság évente mintegy 400.000 fővel csökken. Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: A törvényhozás legfelső szerve a Legfelsőbb Tanács (Verhovna Rada, 450 képviselő), a végrehajtó hatalom élén a Miniszteri Kabinet áll, az igazságszolgáltatás legfelső szerve a Legfelső Bíróság; Alkotmánybíróság. Legfelsőbb Tanács: Megbízatás: 4 év, legutóbbi választás: 1998. Mandátumok megoszlása: Ukrán Kommunista Párt (KPU) 123, Ukrajnai Népi Mozgalom (RUH) 46, Ukrán Szocialista Párt – Ukrán Parasztpárt (SZPU–SZeiPU) 34, Népi Demokrata Párt (NDP) 28, Hromada 23, Ukrán Zöld Párt (PZU) 19, Ukrajna Haladó Szocialista Pártja (PSZPU) 16, Egyesült Ukrán Szociáldemokrata Párt (SZDPUo) 16, függetlenek 114, egyéb 31. Közigazgatási beosztás: 24 megye, 1 autonóm köztársaság (Krím), Kijev (főváros). Politikai pártok: Több tucat politikai párt működik, de a tényleges politikai szerepük nem igazán jelentős. A képviselői mandátumok felét a legutóbbi parlamenti választások óta pártlistákról töltik be. Ismertebb pártok a parlamentbe bekerülteken kívül: Ukrán Kereszténydemokrata Párt (HDPU), Ukrán Köztársasági Párt (RPU), Ukrajna Demokrata Pártja (DemPU), Ukrajna Liberális Pártja (LPU), Ukrajna Liberális– Demokrata Pártja (LDPU) stb. Munkaerő: 24 millió fő (ipar–építőipar – 33 %, mező- és erdőgazdaság – 21 %, egészségügy és oktatás – 16 %, szállítás és közlekedés – 7 %). Városi lakosság: 67 %. Városok: Főváros – Kijev (2,7 millió fő 1999-ben). Egyéb városok: Kharkiv, Donetsk, Dnipropetrovsk, Odesa, Lviv. GDP/fő: kb. 600 USD (1999. évi árfolyamon). GDP évi növekedési ráta: mínusz 3 % (1999). A GDP 1991 óta 60 %-kal csökkent. Árfolyam: 5,50 hrivnya/USD (2000. január). Infláció: 19,2 % (2000. januári adat). Külső államadósság: 11,470 milliárd USD.

HTMH – 2000.

– 7 / 30 –


Munkanélküliség: 4 % (becsült adat: 20,0 %). Bérelmaradások összege: 7,0 milliárd hrivnya (1,8 milliárd USD – 1999 második felében 15 %-os csökkenés). Összes külföldi tőkebefektetés: 2,815 milliárd USD. A külföldi tőke az élelmiszeripar (584 millió USD), a belkereskedelem (439 millió USD), a gépgyártás (353 millió USD) és a pénzügyi szféra (197 millió USD) területén koncentrálódik. A régiókat tekintve Kijev a külföldi tőkéből 718 millió dollárral részesedett. Ezután következik Dnyipropetrovszk (235 millió USD) és a Krím (190 millió USD). A külföldi tőke bevonásával működő vállalatok száma: 5.969. Magyar–ukrán gazdasági kapcsolatok: A magyar–ukrán külkereskedelmi kapcsolatokat magyar részről az energiahordozók és nyersanyagok nagy mértékű importja miatt negatív egyenleg jellemzi. A több éves tendencia vélhetően továbbra is fennmarad, nem utolsó sorban annak következtében, hogy a kétoldalú kereskedelem liberalizálására irányuló tárgyalások akadoznak. A környező országok közül a magyarországi befektetők, vállalati társtulajdonosok Kárpátalján és Ivano-Frankivszk megyében az első, Ukrajnában a kilencedik helyen állnak. A Magyarországon bejegyzett vállalkozások eddig mintegy 30 millió USD tőkét invesztáltak ukrajnai vállalkozásokba. A magyar nemzeti közösség lélekszáma: 163.111 fő (egész Ukrajnában, az 1989. évi népszámlálás adatai szerint), becsült adat: kb. 200.000 fő. Területi megoszlás: a magyar lakosság döntő többsége a 12.800 négyzetkilométer kiterjedésű Kárpátalja megyében összpontosul. A hivatalos adatok szerint itt 155.711 (saját becslésük szerint közel 200.000) főnyi magyar nemzetiségű lakos él a beregszászi járásban, valamint az ungvári, a munkácsi és a nagyszőlősi járások egy részén. Elszigetelt tömböket alkot a magyarság a Felső-Tisza vidékén. Szórványok találhatók még a Felső-Borzsa (Bilke, Ilosva), Felső-Latorca (Szolyva), Felső-Ung (Perecseny, Nagyberezna) völgyében. A magyar népesség 84 %-a azonban a magyar határ menti 20 kilométeres sávban tömörül. Településföldrajz: A magyarok nagy része a folyóvölgyekben, mezőgazdasági termelésre alkalmas síkvidékeken él. Általában kis lélekszámú falvakban laknak, a jelentősebb városok közül egyedül Beregszászban alkotnak igen csekély többséget. Városi lakosság: 43.980 fő (Ungvár — 9.179, Munkács — 6.713, Beregszász — 15.125, Nagyszőlős — 3.171, Técső — 2.640, Rahó — 1.282, Huszt — 1.759, Csap — 3.659, Ilosva — 107, Szolyva — 322 fő); a városi összlakosság 0,2 %-a (a magyar kolóniák lélekszáma Lvivben, Kijevben, Ivano-Frankivszkben, Kharkivban, Odeszában néhány száz; 1989-es adatok).


– 8 / 30–

HTMH – 2000.

1. ábra

Tájegységek Kárpátalján 2. ábra

Magyarok Kárpátalján

HTMH – 2000.

– 9 / 30 –


A magyar kisebbség vallási megoszlása: 100.000 református, 65.000 római katolikus, 30.000 görög-katolikus, 2.000 izraelita (becsült adatok). 3. ábra

Magyarok a kárpátaljai járásokban

4. ábra

Kárpátalja nemzetiségi összetétele és a magyarok számának alakulása 1910 és 1989 között


– 10 / 30–

HTMH – 2000.

5. ábra

A természetes szaporulat Kárpátalján 1946 és 1990 között 3. JOGI HELYZET 1991 novemberében a Legfelsőbb Tanács Nyilatkozat-ot fogadott el a nemzeti kisebbségekről, amely minden népnek, nemzetiségi csoportnak szavatolja az egyenlő politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődés, valamint az anyanyelv használatának jogát a társadalmi élet minden területén. Az 1992 júniusában elfogadott nemzeti kisebbségi törvény biztosítja az anyanyelv használatát, az anyanyelvi oktatáshoz, a saját kulturális intézményrendszerhez és a nemzeti–kulturális autonómiához való jogot. A törvény lehetővé teszi a kisebbségi érdekvédelmi szervezetek működését, a nemzeti szimbólumok használatát, az anyanyelvi szabályoknak megfelelő névhasználatot, valamint a határokon átnyúló szabad kapcsolattartást az anyanemzettel. (A törvény nagyrészt megerősíti mindazon elveket, amelyeket az 1991-ben aláírt magyar–ukrán kisebbségvédelmi nyilatkozat megfogalmaz, de nem teszi lehetővé a kisebbségek számára területi autonómia létrehozását.) Ukrajna elnökének kárpátaljai megbízottja 1992. december 17-én Rendelet-et adott ki az ukrajnai nyelvtörvény és a nemzeti kisebbségi törvény gyakorlati végrehajtásáról. Az okmány előírja: ahol valamely nemzeti kisebbség alkotja a lakosság zömét, az ukrán államnyelv mellett az adott nemzetiség nyelvét is használják az állami és a

HTMH – 2000.

– 11 / 30 –


társadalmi szerveknél, a vállalatoknál és intézményeknél. E rendelet értelmében lehetőség van a kétnyelvű feliratok használatára, s a nemzetiségek az állami mellett saját nemzeti jelképeiket is használhatják. Az 1996. június 28-án elfogadott ukrán alkotmány 10. cikkelye értelmében „Ukrajnában szavatolt a nemzeti kisebbségi nyelvek szabad fejlődése, használata és védelme”, 11. cikkelye pedig kimondja, hogy „az állam elősegíti (...) Ukrajna minden őslakos népe és nemzeti kisebbsége etnikai, kulturális, nyelvi és vallási sajátosságainak fejlődését”. A nemzeti kisebbségek jogaival ezen kívül még három törvény foglalkozik: az 1989ben elfogadott nyelvtörvény, az 1999-ben elfogadott oktatási törvény és az 1992ben elfogadott egyesületi törvény. 1991. május 31-én Magyarország és Ukrajna külügyminisztere nyilatkozatot írt alá a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáról. A nyilatkozathoz csatolt jegyzőkönyv 1. pontja alapján a felek a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításával foglalkozó kormányközi vegyes bizottságot hoztak létre, amelynek eddig kilenc ülésére került sor. A vegyes bizottság – munkájában részt vesznek a két országban élő kisebbségek képviselői is – ajánlásokat fogalmaz meg a két ország kormányai számára a Magyarországon élő ukrán és az Ukrajnában élő magyar kisebbség számára nagy fontossággal bíró ügyek, így a nemzeti identitás megőrzése, az oktatás, a kultúra fejlesztése és a kisebbségi problémák megoldása érdekében. Magyarország és Ukrajna kapcsolatait alapszerződés szabályozza, amelyet 1991 decemberében Kijevben írt alá a két fél, s amelyet az ukrán parlament 1992-ben, Magyarország pedig 1993-ban ratifikált. A dokumentum 17. cikkelye rendelkezik a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának kölcsönös védelméről. Az ukrán választási törvény nem teszi lehetővé, hogy a nemzetiség társadalmi szervezetei saját jelölteket indítsanak, de nem zárja ki a jelöltek támogatását. Az 1998. márciusi parlamenti választások során a kárpátaljai magyarságnak másodszor sikerült képviselőt küldeni az Ukrán Legfelsőbb Tanácsba. Az 1998-as helyhatósági választások alkalmával a 60 fős Kárpátaljai Megyei Tanácsba 6 magyar képviselőt sikerült beválasztani. Számos települési önkormányzatban a magyar képviselők abszolút többségben vannak. Nagy problémát jelent azonban, hogy szakképzett káderek hiányában a magyarság kiszorul a helyi apparátusokból (kevés a magyar nemzetiségű köztisztviselő), még ott is, ahol lehetőség nyílik a magyar nyelvű ügyintézésre. A legutóbbi, 1998. évi választásokon a polgárok közvetlenül választhatták meg a tanácsok elnökeit. Az önkormányzatokat érintő törvényeket, rendelkezéseket többször változtatták, módosították. 1995 júliusában központosították a megyei, helyi


– 12 / 30–

HTMH – 2000.

közigazgatást, amivel tulajdonképpen átruházták a helyi önkormányzatok jogait az állami közigazgatásra. Ukrajna 1995-ben lett az Európa Tanács tagja. A szervezetbe való felvételkor vállalta a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálás céljával történő tanulmányozását, valamint ígéretet tett arra, hogy az ET-be való felvételétől számított egy éven belül aláírja és ratifikálja a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt és kisebbségpolitikáját az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201. sz. Ajánlásában lefektetett elvek alapján folytatja. Ukrajna még 1999 második felében sem ratifikálta az említett és az ET-tagság megtartásához szükséges más alapvető okmányok nagy részét, ezért komolyan felmerült az ország kizárásának lehetősége ebből az európai szervezetből. (1999 decemberében az ukrán parlament ratifikálta a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, mégpedig a kárpátaljai magyarságra nézve kedvezőbb változatában, amely a nemzetiségek nyelvhasználati jogát 20 %-os arányhoz köti a településeken.) 1991-ben az ukrán függetlenségről tartott népszavazással együtt Kárpátalján helyi népszavazást tartottak a terület különleges önkormányzatáról, illetve a beregszászi járásban a járás bázisán létrehozandó Magyar Autonóm Körzetről. Mindkét esetben a lakosság döntő többsége támogatta az elképzeléseket. Ugyanakkor a népszavazásokat követően Kárpátalja különleges önkormányzati státusáról, illetve a Beregszászi Magyar Nemzetiségi Körzetről kidolgozott törvénytervezetek mindmáig nem kerültek magasabb szinten elfogadásra. Általános problémának tekinthető, hogy a politikai bizonytalanság, a gyakori jogszabály-módosítások miatt a jogérvényesítés intézményes keretei áttekinthetetlenek, a jogi kompetenciák kijelölése hiányos. Az érvényes törvények, rendeletek a kisebbségek vonatkozásában megengedő jellegűek ugyan, ám ezek végrehajtása némely esetben helyi szinten elakad. Erre jó példa a kétnyelvű feliratok ügye. A kisebbségi törvény ugyan lehetőséget ad a kétnyelvű, így az ukrán–magyar feliratok elhelyezésére, ám ezek sok helyen műszaki és pénzügyi okok miatt hiányoznak. Ugyanakkor 1991 és 1997 között a fent említett törvényekre támaszkodva sikerült orvosolni a magyar kisebbség régi sérelmeinek nagy részét, s 50 település visszakapta korábbi, történelmi nevét; a magyar nemzeti szimbólumok használata megengedett; sok magyar vonatkozású köztéri szobrot, emléktáblát és emlékjelet állítottak fel. Több helyen kitették a kétnyelvű helységnévtáblákat és történt előrelépés a magyar tannyelvű oktatás terén is. A kárpátaljai magyarság ugyanakkor sérelmezi, hogy Ukrajnában eddig sem anyagilag, sem erkölcsileg nem kárpótolták azokat a személyeket, akiket etnikai alapon hurcoltak el a sztálinizmus idején. A KMKSZ és parlamenti képviselő elnöke, Kovács Miklós, valamint az előző parlamenti ciklusban Tóth Mihály akkori képviselő

HTMH – 2000.

– 13 / 30 –


egyaránt szorgalmazta Ukrajna törvényhozásánál és legfelső állami vezetésénél az anyagi és erkölcsi kárpótlás kérdésének megnyugtató rendezését. Az utóbbi időben aggasztó folyamatok is mutatkoznak: Leonyid Kucsma elnök 1996-ban a kisebbségi törvény szellemével ellentétben rendeleti úton állami főhatósággá fokozta le a korábbi Nemzetiségi és Migrációügyi Minisztériumot. Ez törvénysértő intézkedés volt, mert ennek a minisztériumnak a létét törvény írja elő. 1996 szeptemberében az államfő ugyancsak rendeletileg megszüntette az ukrajnai nemzeti kisebbségek kultúrájának fejlesztésére szolgáló alapítványt. Kárpátaljai magyar szervezetek úgy vélik, az utóbbi két–három évben fordulat állt be Ukrajna korábban pozitívnak ítélt kisebbségpolitikájában. Eleinte fokozatosan, illetve elmosódottan, újabban pedig – a nemzetieskedő ukrán hatalmi intézmények kiépülésének és megerősödésének függvényében – mind konkrétabb formát öltve jelennek meg a nemzetiségek jogainak korlátozására irányuló helyhatalmi és központi intézkedések: 1.) a kárpátaljai magyarságot érintő első jogsértő lépés az ukrán hatóságok részéről a Vereckei-hágóra tervezett honfoglalási emlékmű építésének félbeszakítása volt 1996 augusztusában; 2.) 1997-ben nyilvánosságra került az Ukrán Oktatási Minisztérium nemzetiségi oktatási koncepciójának – egyelőre csak vitára bocsátott – tervezete, amely az időközben történt ötszöri átdolgozás után is csak az elemi iskolára korlátozva ismeri el a kisebbségek anyanyelvű oktatáshoz való jogát. A tervezet a „polikulturalizmus” megteremtésének jelszavával az „ukrán nemzeti mentalitás” kialakítását tűzi ki célul; 3.) 1999-ben jelent meg a sajtóban a hamarosan a parlament elé kerülő új nyelvtörvény tervezete, amely nemcsak korlátozza a nemzetiségek nyelvhasználatát, hanem egyenesen büntetést helyez kilátásba azok számára, akik a hivatalos használat során „szándékosan” eltérnek az ukrán nyelv normatív szabályaitól; 4.) 1999-ben fordult elő először, hogy a hivatalos ígéretek ellenére ukrán nyelvből kellett érettségi vizsgát tenniük a magyar iskolák végzőseinek, jóllehet az említett tanintézetekben az ukrán nyelv oktatásának az elemi feltételei sincsenek biztosítva. Továbbra sem sikerült véglegesen rendezni a magyar iskolát végzetteknek a kárpátaljai felsőoktatási intézményekbe történő anyanyelvű felvételizésének kérdését; 5.) 1999 júniusától felfüggesztették az ötvenhárom éve folyamatosan működő Ungvári Magyar Tankönyvszerkesztőség tevékenységét, mivel az Ukrán Oktatási Minisztérium pénzhiányra hivatkozva egy éve nem finanszírozza a magyar tankönyvek kiadását. A szerkesztőség látta el teljes egészében Kárpátalja magyar iskoláit tankönyvekkel;


– 14 / 30–

HTMH – 2000.

6.) a hatóság hónapok óta válasz nélkül hagyja a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kérvényét, amelyben a szervezet a torzóban maradt vereckei honfoglalási emlékmű befejezésének engedélyezését kérelmezte a magyar államalapítás ezredik évfordulója alkalmából, jóllehet az erre vonatkozó ajánlás szerepel az ukrán–magyar kormányközi vegyes bizottság legutóbbi, VIII. ülésének jegyzőkönyvében. Sajátos módon Kijev azzal indokolja az Ukrajnában élő nemzetiségek jogainak korlátozását, illetve a kisebbségek vonatkozásában nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségei teljesítésének elmaradását, hogy az államnak nincs pénze a kisebbségek igényeinek kielégítésére. Az ukrán állam 1999-ig kormányzati szintű anyagi támogatást nem nyújtott sem a magyar, sem pedig az országban működő más kisebbségi szervezeteknek. Az érvényben lévő szabályzók szerint a kisebbségek szervezetei alanyi jogon nem részesülnek támogatásban, ugyanakkor igényelhetik konkrét rendezvényeik, programjaik finanszírozását. Az oktatás finanszírozása viszont állami feladat maradt, ami a kisebbségi oktatási intézmények vonatkozásában ellentmondásos helyzetet eredményez. Megyei szinten a kárpátaljai magyarok kulturális, oktatási fejlődésére, valamint a magyar nyelvű tömegtájékoztatási eszközökre 1999-ben a következő összegeket irányozták elő: magyar kulturális rendezvényekre és az Ungvári Hungarológiai Központ részére összesen 4,5 ezer hrivnyát (1000 USD), a magyar nyelvű sajtó (Kárpáti Igaz Szó, Ungvidéki Hírek, Beregi Hírlap, Nagyszőlős-vidéki Hírek) kiadására 138,0 ezer hrivnyát (kb. 40.000 USD). A magyar nyelvű megyei közszolgálati TV- és rádióadásokra összesen 416 ezer hrivnyát (kb. 92.444 USD) – az összkiadások megközelítőleg 15 %-át – kívántak fordítani. A magyar tannyelvű oktatási intézmények fenntartására 1999-ben 7 millió hrivnyát (kb. 1,5 millió USD) irányoztak elő, ami az oktatásra szánt megyei összkiadások kb. 10 %-ának felel meg. Összességében tehát megyei szinten az ukrán költségvetési ráfordításokból 7,5 millió hrivnyát (1,64 millió USD) szántak a magyar kisebbség kultúrájának támogatására. Ez az összeg nem tartalmazza a könyvtárak és a művelődési házak fenntartásának költségeit a többségében magyarok által lakott településeken, valamint a középfokú szakiskolákban és a szakközépiskolákban tanuló magyar osztályok oktatására fordított kiadásokat. A tényleges támogatás nagyságát azonban erősen megkérdőjelezik a bérelmaradásokra és költségvetési hátralékokra vonatkozó, hivatalosan is elismert adatok, amelyek arra vallanak, hogy az említett összegek valójában nem, vagy csak többhónapos, néha éves késéssel jutnak el az érintettekhez.

HTMH – 2000.

– 15 / 30 –


A magyar kormány tudatában van annak, hogy a magyar kisebbség problémáinak nagy része nem Ukrajna nemzetiségi politikai szándékaival, hanem az ország gazdasági nehézségeivel magyarázható; legtöbbször szociális jellegű gondokról van szó. Ezek megoldásához a magyar kormány az 1994–1998. évi időszakban az Illyés Közalapítványon keresztül 121 M forinttal, míg az Új Kézfogás Közalapítványon keresztül 1997-ben és 1998-ban 153 M forinttal járult hozzá, az utóbbi esetben viszsza nem térintendő támogatásban részesítve, illetve kamatmentes kölcsönnel támogatva a vidék 200 magyar vállalkozóját. A pedagógustovábbképzést, a nyári táborozásokat, a könyvkiadást és tankönyvkiadást, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházat, a közművelődést – ide számítva az ösztöndíjakat is – a Művelődési és Közoktatási Minisztérium ugyanebben az időszakban 45 M forinttal támogatta. 4. ÉRDEKKÉPVISELET 1989 után a magyarság önszerveződésének kereteit a magyar kulturális szervezetek, elsősorban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség biztosította, ezért Ukrajna függetlenné válása idején a magyarság kiemelkedő politikai szerepet játszott Kárpátalja társadalmi–politikai életében, döntően járult hozzá a helyi népszavazások (Ukrajna függetlenségéről, az autonómiáról) sikeréhez. A kárpátaljai magyarság politikai párttal nem rendelkezik. Az ukrán parlament magyar nemzetiségű képviselője: Kovács Miklós (független képviselő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, annak támogatottja). Az 1994–1998. évi parlamenti ciklusban Tóth Mihály, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke képviselte ugyancsak függetlenként a kárpátaljai magyarokat a kijevi törvényhozásban). A magyar kulturális és szakmai szervezetek érdekvédelmi tevékenysége jelenleg döntően az anyanyelvű oktatás fejlesztésére, a magyar nyelvű oktatási rendszer megtartására, továbbfejlesztésére és egy önálló magyar tankerület létrehozására irányul. Nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megmaradjon az anyanyelven történő felvételi vizsga lehetősége az Ungvári Állami Egyetemre, ami bizonytalan, hiszen intézményesített garancia híján tanévről–tanévre küzdeni kell az engedélyezéséért. (Ma a kérdés eldöntésére az egyetem rektora jogosult.) Felismerve, hogy a szülőföldön maradásnak elengedhetetlen feltétele az egzisztenciális biztonság, a magyar szervezetek nagy figyelmet fordítanak a kárpátaljai gazdasági folyamatokban való részvételre, a privatizációból és a szovjet típusú gazdasági rendszer lebontásából, valamint a határmenti együttműködésből adódó lehetőségek kihasználására (vállalkozásfejlesztő központ létrehozása, gazdaszövetség alakítá-


– 16 / 30–

HTMH – 2000.

sa, gazdaképzés). A bizonytalan ukrajnai helyzet miatt azonban eddig jelentős sikert nem könyvelhettek el a magyar szervezetek ezen a téren. Távlati célként minden magyar szervezet programjában szerepel az autonómia különböző formáinak megteremtése. Ennek a célnak a megvalósítását a különböző szervezetek eltérő módon képzelik el. A KMKSZ kidolgozta a nemzetiségi kulturális önkormányzat megalakításának és működésének tervezetét, 1999 decemberében pedig javaslatot tett egy olyan, az ukrán törvényekkel összhangban lévő önálló magyar közigazgatási egység kialakítására, amely Beregszász központtal magában foglalná a kárpátaljai tömbmagyarság valamennyi települését. A kárpátaljai magyarságot és szervezeteit aggasztja annak lehetősége, hogy Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása után nehezebbé válik a kapcsolattartás az anyaországgal, sőt sokan egy újabb vasfüggöny leereszkedésétől tartanak az ukrán–magyar határon. Ezért sürgetik Budapestet, hogy még idejében dolgozzon ki valamilyen elfogadható megoldást az európai integráció terén lemaradt szomszédos országok magyarsága számára, amivel majd megkönnyíthetnék az anyaországba történő beutazásukat. A KMKSZ mint a Magyar Állandó Értekezlet résztvevője nem utolsósorban ennek érdekében azt szorgalmazza, hogy a Magyar Országgyűlés fogadjon el külön törvényt a határon túli magyarok jogállásáról. Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség A kárpátaljai magyarság 1989-ben alakult első, s máig legnagyobb súlyú társadalmi–érdekvédelmi szervezete, amely 22 ezer bejegyzett taggal rendelkezik. Alapszabálya a kárpátaljai magyarság hosszú távú érdekeit szolgálva a Kárpátalján élő magyarok érdekeinek védelmét, nemzetiségi kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzését és ápolását, anyanyelvi művelődésének és oktatásának elősegítését, kollektív jogainak biztosítását, nemzeti tudatának formálását tűzi ki célul. A KMKSZ programjában a nemzetiségi önigazgatás megteremtése a cél, amit nemzetiségi önkormányzat vagy területi autonómia megteremtése útján kíván elérni. A kárpátaljai magyarság egyetlen olyan politikai szervezete, amely aktív politikai szerepet vállal, a magyarságot érintő minden kérdésben állást foglal, s nemcsak követi az eseményeket, hanem tevékenyen igyekszik bekapcsolódni azok alakításába. Középszintű szervezettel rendelkezik az ungvári, a munkácsi, a beregszászi és a nagyszőlősi járásban, valamint a Felső-Tisza vidéken. A Szövetség a legutóbbi választásokon – akárcsak az előző alkalommal – 1998-ban is minden szinten indított jelölteket, de a helyhatósági választásokról szóló új tör-

– 17 / 30 –

HTMH – 2000.


vény elfogadása következtében a megyei tanácsban nagyon kevés helyet sikerült szereznie. A magyar nemzetiségű képviselők és tanácselnökök (polgármesterek), illetve közülük a KMKSZ támogatottjainak számát az 1. sz. táblázat szemlélteti. 1. táblázat A magyar nemzetiségű képviselők és tanácselnökök (polgármesterek) számának alakulása Kárpátalján Járás

Járási tanácsi képviselők

Ebből maEbből a gyar nemzeKMKSZ tiségű jelöltje vagy támogatottja

Tanácselnökök

Magyar tanácselnökök

Ebből a KMKSZ jelöltje vagy támogatottja

Ungvári

62

19

10

31

11

7

Munkácsi

78

9

4

39

5

2

Beregszászi

90

71

15

30

22

11

Nagyszőlősi

90

21

6

30

11

8

320

120

35

130

49

28

60

6

2

—

—

—

Összesen

Megyei tanács

Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Ukrajnában az egyetlen országosan bejegyzett magyar szervezet, amelyet 1991 októberében a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (1995-től felfüggesztette tagságát), a Lvovi Magyarok Kulturális Szövetsége és a Magyarok Kijevi Egyesülete alapított. A szervezet céljául az alapítók az ukrajnai magyar kisebbség általános jogi és érdekvédelmi képviseletét, a tagszervezetek alapokmányaiban meghatározott célok és elvek megvalósítására irányuló törekvések feltétlen támogatását, a szervezeti tevékenység koordinálását tűzték ki. Az UMDSZ az egyéni és kulturális autonómiát, valamint Magyar Nemzetiségi Körzet kialakítását támogatja, és az 1991. évi népszavazás eredménye alapján szorgalmazza egy Kárpátaljai Különleges Önigazgatási Terület létrehozását.


– 18 / 30–

HTMH – 2000.

1999 óta a szervezeten belül működik egy kárpátaljai és egy Kárpátokon túli regionális szekció. Időközben a Szövetséghez a következő szervezetek csatlakoztak: - Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (1996); - Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma (1996); - Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete (1997); - Ivano-Frankovszki Balaton Magyar Kulturális Szövetség (1997); - Krími Magyarok Petőfi Sándor Társasága (1999);, - Kárpátaljai Gazdák Szövetsége (1999); - Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (1999); - Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Szövetsége (1999). Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség 1994 augusztusában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségből kivált beregszászi városi és járási KMKSZ-alapszervezetek egy része hozta létre; becsült tagsága 5 ezer fő. Programjában a beregszászi járásban és a történelmi Bereg megye más településein élő magyarok politikai, kulturális és szociális érdekeinek képviseletét vállalja fel. Legfőbb politikai célja az 1991. december l-jei népszavazás eredménye alapján a magyar autonóm körzet létrehozása. Tevékenységét főként kulturális és hagyományápoló rendezvények szervezésére összpontosítja, és elsősorban Beregszászon és környékén fejti ki. A kárpátaljai magyarság a fentieken kívül több helyi, lakókörzethez kötött kulturális szervezettel rendelkezik: - Szolyvai Magyarok Kulturális Szövetsége; - Técsői Magyarok Kulturális Szövetsége; - Ungvidéki Magyar Szövetség.

HTMH – 2000.

– 19 / 30 –


A regionális szervezetek tevékenységének összefogása céljából – a BMKSZ kezdeményezésére – 1994 augusztusában megalakult a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma (KMSZF), amely a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségét, a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetséget, a Szolyvai Magyarok Kulturális Szövetségét, a Técsői Magyarok Kulturális Szövetségét és az Ungvidéki Magyar Szövetséget tömöríti. Tevékenységét tulajdonképpen regionális szervezetei révén fejti ki. A KMSZF 1995 októberétől megyei szinten bejegyzett szervezet. 5. GAZDASÁG Kárpátalja uralkodó termelési formája a mezőgazdaság. A megye gazdasága – valamennyi ágát tekintve – alacsony hatásfokú, a műszaki színvonal és a szervezettség elmaradottsága jellemzi. A meglévő városi ipar tönkrement, leépült. Az egy főre jutó termékgyártás a megyében az országos átlag felénél kevesebb. A termelés visszaesése, amely 1999-ben a vállalatok 70,5 %-át érintette a megyében, kedvezőtlenül befolyásolja a lakosság reáljövedelmének alakulását. Ukrajnában vagyoni kárpótlás nem történt, valamennyi állampolgár alanyi jogon azonos részre jogosult az állami vállalatok vagyonából. Mindenki névre szóló privatizációs vagyonjegyet kapott, amelynek átvétele 1995. február 1-jén kezdődött, és 1998-ban fejeződött be. A tulajdonos a vagyonjegyet befektethette abba a vállalatba, amelynél dolgozott (ha a vállalatot privatizálták). A gyakorlatban azonban az történt, hogy a lakosság túlnyomó többsége a privatizációs értékpapírokat igen alacsony árfolyamon eladta a felvásárlóknak. A vagyonjegyeken mindazonáltal értékpapír-aukciókon részvényeket, továbbá befektetési alapok, társaságok értékpapírjait lehetett megvásárolni, vagy értékpapírt kezelő társaságra bízhatták azokat. A privatizáció – a gazdasági háttér és a tőkehiány miatt – a kis- és középvállalatokat érinti. A megyében – 1999. július l-jei helyi adatok szerint – a gazdaságba invesztált külföldi tőke összege több mint 130 millió dollár, ami az Ukrajnában befektetett külföldi tőke 4,6 %-a. Ukrajna függetlenné válása óta folyamatosan Magyarország a legnagyobb külföldi befektető Kárpátalján. A megye gazdaságába beruházott 26,8 millió dollárnyi tőkével, vagyis a Kárpátalján bejegyzett külföldi befektetések 20,6 százalékával Magyarország messze az első helyen áll. Második az USA 18,3 millió dollárral, majd a szomszédos Szlovákia következik 15,8 millió dollárral, Németország 8,4 millió dollárral a negyedik, Oroszország pedig 2,5 millió dollárral az ötödik helyen van. A beruházások közül 324 vegyes vállalatként, 62 pedig száz százalékban külföldi tulajdonú cégként működik. A környező országok közül a magyarországi befektetők, vállalati társtulajdonosok Kárpátalján az első helyen állnak: több mint 110 ukrán–magyar vegyes vállalat működik. A magyar kisebbség 75 %-a kistelepülésen él, s az anyanyelvű képzési lehetőség hiányosságai miatt döntően alacsonyabb társadalmi presztízsű foglalkozást űz (alig van például magyar jogász), így nagymértékben ki van téve a munkanélküliség veszélyének. A hivatalos adatok nagyon kedvező képet festenek a munkanélküliségről: ezek szerint 1998-ban 2,4 %, 1999 júli-


– 20 / 30–

HTMH – 2000.

usában pedig már 5 % volt a nyilvántartott állástalanok aránya. Ez az adat azonban nem tükrözi a munkanélküliek valós számát, mivel csak minden tizedik állástalan fordul a foglalkoztatási központokhoz (a munkanélküliek tényleges arányát tehát minimálisan a tízszeresére becsülhetjük). Kárpátalja a munkanélküliség nagyságát tekintve Ukrajna 24 megyéje között jelenleg az első helyet foglalja el (1997-ben még a kilencedik helyen állt). Az állástalanok számának növekedésével párhuzamosan fokozatosan csökken a segélyezettek száma, mivel a vállalatokat felmentették a foglalkoztatási alapba történő befizetési kötelezettség alól. A szociális gondokat tovább élezi a látens munkanélküliség (kényszerszabadságolás, csökkentett műszakszám, rövidített munkaidő) és a bérek kifizetésének gyakran többéves elhúzódása, aminek a termelés folyamatos csökkenése az oka. Kárpátalján a lakosság átlagbére alatta marad az országos átlagnak (havonta 161,3 hrivnya = kb. 35 USD). A megyében az egy főre jutó kereset 49,0 hrivnya (10 USD), miközben a hivatalosan megállapított létminimum összege 91 hrivnya. Az élelmiszerek többségét Magyarországról, illetve Szlovákiából szállítják a vállalkozók a magántulajdonban lévő kárpátaljai üzletekbe, valamint a piacokra (1 kg sertéshús ára átlagosan 2–3 USD, 1 liter tejé 20 cent, 1 liter olajé 1 USD). A vidék magyar lakosságának jelentős része számára a túlélést a jelenlegi helyzetben a határ menti kereskedelem jelenti. Sokan vállalnak feketén mezőgazdasági idénymunkát a szomszédos Szabolcs–Szatmár–Bereg megyében. A magyar férfilakosság jelentős része az év nagy részében különböző magyarországi építkezéseken dolgozik. (A szomszédos országokban főként illegálisan munkát vállaló kárpátaljaiak számát 100–150 ezerre becsülik.) A mezőgazdasági termelés növelését és a magángazdaságok fejlődését a föld tulajdonjogának rendezetlensége is akadályozza. Ha a földtörvény majd lehetővé teszi, akkor valódi tulajdonosokra épülő szövetkezeti formák jöhetnének létre a kollektív gazdaságok helyett. Ezek azokra a gazdakörökre támaszkodhatnának, amelyek a magyarlakta településeken alakultak az elmúlt években. 1999 decemberében az egy hónappal korábban újraválasztott Leonyid Kucsma elnök első rendelete az agrárreform felgyorsítására irányult. Ez a kolhozok feloszlatását, a mezőgazdasági termelés szerkezetének átalaktását tűzi ki célul 2000 áprilisáig szóló határidővel. A terület gazdasági és szociális problémáinak megoldását elősegítheti az 1999. novemberi árvíz pusztítása után elfogadott két törvény a 730 hektárnyi területen kialakítandó szabad gazdasági övezet (15 évre szóló hatállyal) és az egész megyére kiterjedő különleges befektetési rendszer (30 évre szóló hatállyal) létrehozásáról. A beruházók számára különféle adó- és egyéb kedvezményeket biztosító törvényektől a lakosság életszínvonalának javulását remélik, ami lelassítaná a magyar nemzetiségű népesség kivándorlását az anyaországba. A különleges gazdasági övezettel kapcsolatos dokumentumot a Legfelsőbb Tanács nem fogadta el, ezért az elnöki rendeletként lépett hatályba.

HTMH – 2000.

– 21 / 30 –


Ukrajna elnöke 1995-ben rendeletet adott ki, amely a kárpátaljai helyi közigazgatási szervek számára decentralizált hatósági jogköröket ad, és jogosítványokat biztosít az állami tulajdon egy részének kezelésére. A megyei közigazgatás ennek értelmében kezességet vállalhat külföldi hitelek felvételénél, és saját vállalkozásokat indíthat. 1994 novemberében ukrajnai, szlovákiai és magyarországi üzletemberek dokumentumot írtak alá a Kárpátok Határmenti Vállalkozásfejlesztő Szövetség létrehozásáról. A különböző országokból olyan jogi személyként bejegyzett szervezetek, intézmények a tagjai a Szövetségnek, amelyek adatbázissal rendelkeznek. A KHVSZ célja a piacgazdaság elvein és a gyakorlaton alapuló kapcsolatok erősítése, a határokon átnyúló gazdasági együttműködés előmozdítása, s ennek köszönhetően az adott térség gazdasági felemelkedése. Kárpátalján hatalmas pusztítást végzett az 1998. november 5-én éjszaka kezdődött árvíz, amit az évszázad áradásának neveznek. Az özönvízszerű esőzés nyomán a Kárpátokból a Tiszán és mellékfolyóin lezúduló víz lerombolt több tucat hidat, elmosott több tíz kilométernyi utat, vasúti pályát, gátat, s ami a legrosszabb: falvakat, városokat árasztott el Rahótól Mezőváriig. A természeti katasztrófa szomorú mérlege: 17 halott, 3.098 lakóház romba dőlt, 12.769 pedig olyan súlyosan megrongálódott, hogy teljes felújításra szorul. Az áradás a kárpátaljai lakosság közel egyharmadát érintette. A legsúlyosabb károkat szenvedett magyarlakta települések egyike a beregszászi járási Mezővári, ahol egyetlen éjszaka alatt 300 ház vált romhalmazzá, illetve a nagyszőlősi járási Tiszabökény 88 megsemmisült házzal. A megyében keletkezett árvízkárok összegét 100 M dollárra becsülik. Magyarország népe és kormánya (első intézkedésként 100 M forint gyorssegélyt utalt ki) igen gyorsan megmozdult, és a katasztrófa másnapján nemzeti és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül a károsultak, a védekezést folytató Tisza menti települések segítségére sietett. Igen hasznosnak bizonyult a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium segélyprogramja, amelynek keretében 86 M forint értékben 27 kamionnyi vetőmagot juttattak el Kárpátaljára, és osztottak szét a magyarlakta települések rászorultjai között. Önzetlen és gyors segítségével Magyarország a kárpátaljai lakosság körében nagy elismerést vívott ki. 1999 nyarán az árvízkárosult települések egyetlen hatalmas építkezésre emlékeztettek. Az ukrán állami vezetés döntése értelmében az árvízkárosultak ingyen kaptak építőanyagot az otthonok újjáépítéséhez, illetve nagyjavításához. Ezen kívül a hajléktalanná vált családoknak tizenöt éves lejárattal több tízezer hrivnya kamatmentes kölcsönt juttattak. Összességében 8.742 család 41 M hrivnyát kapott. 1999. novemberi adatok szerint 1.292 ház újjáépítése és 6.106 generáljavítása fejeződött be. December utolsó napjaiban a hivatalos sajtó arról számolt be, hogy a hajléktalanná vált árvízkárosultak – kevés kivétellel – a tél beállta előtt beköltöztek újjáépített vagy helyreállított otthonukba.


– 22 / 30–

HTMH – 2000.

6. CIVIL TÁRSADALOM A kárpátaljai magyar értelmiség összefogását, kulturális, tudományos, gazdasági tevékenységének elősegítését tekinti fő feladatának az 1993 szeptemberében bejegyzett Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége. Tevékenységét három szekcióban (tudományos, irodalmi– művészeti, gazdaságirányítási) fejti ki. Fő céljának azt tekinti, hogy kedvező feltételeket teremtsen a kárpátaljai magyar értelmiség tevékenysége számára, ezzel fékezve a szülőföldről történő elvándorlás mértékét. 1996-tól a MÉKK szervezésében kezdődött el a Kárpátaljai Magyar Önkormányzati Fórum rendezvénysorozat, amelynek résztvevői polgármesterek, képviselők. Az 1997-ben elfogadott új ukrán önkormányzati törvény lehetővé teszi térségi önkormányzati társulások létrehozását. E törvény adta lehetőségeket kívánják jelenleg a kárpátaljai magyar szervezetek kihasználni a Határmenti Települések Önkormányzati Szövetségének létrehozásával, amelynek célja a kárpátaljai magyarság önszerveződésének, valamint a helyi közösségek jogainak és érdekeinek magasabb szintű, hatékonyabb biztosítása. 1994 és 1999 között a Fórum tíz szakmai tanácskozást tartott a többi között a következő témakörökben: a magyar közösség és a helyi önkormányzatok viszonya; az önkormányzatok, a privatizáció és a területfejlesztés; a kétnyelvű feliratok problémája az önkormányzatok területén. A megyei szinten megalakult szakmai érdekvédelmi szervezetek napjainkban önálló szervezetként működnek. Ezek közül legjelentősebbnek a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, a Révész Imre Képzőművészeti Társaság (1990), az ungvári Zádor Dezső Zenei Társaság (1991), a Kárpátaljai Magyarul Beszélő Tudósok Társasága (1993), a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Szövetsége, a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportja (1994), a Kárpátaljai Magyar Honismereti Társaság (1995), a Kárpátaljai Magyar Újságírók Szövetsége (1996) és a Kárpátaljai Magyar Diákújságírók Szövetsége (1997) tekinthető. A fontosabb ifjúsági szervezetek közé az 1991-ben alakult Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség és a Pro Patria Ifjúsági Szövetség sorolható. Gazdasági szervezetek: - Kárpátaljai Magyar Gazdaszövetség (1996); - Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége (1997); - Kárpátaljai Magyar Állatorvosok Szervezete (1995); - Tiszaháti Önkormányzati Szövetség (1997); - Négyhatár Vállalkozó Szövetség;

HTMH – 2000.

– 23 / 30 –


- a Kárpátok Határmenti Gazdaságfejlesztési Szövetség Ungvári Vállalkozásfejlesztési Központja (1993). Gazdakörök működnek több magyar lakta településen: - Viski Farmerek és Gazdák Szövetsége (1993); - Hetyeni Független Gazdakör (1996); - Nagyberegi Független Gazdakör (1996). 7. OKTATÁS A magyar tannyelvű iskolák a II. világháborút követő rövid betiltás után már 1946-ban kezdtek újjáalakulni. A magyar oktatási rendszer visszaállítása napjainkban is tart. Az ukrajnai nemzeti kisebbségi törvény lehetőséget ad a nemzeti–kulturális autonómia létrehozására, az oktatási autonómia kereteinek kialakítására. A törvény által nyújtott lehetőségekkel kíván élni az 1991 decemberében alakult, 1999-ben több mint 1100 tagot számláló Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség. A KMPSZ legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy a magyar oktatási intézmények az óvodától a felsőoktatásig egységes irányítás alá kerüljenek. Ez egyet jelent az önálló magyar tankerület létrehozásával. A KMPSZ törekvésével szemben hat az Ukrajna Oktatásügyi Minisztériuma által kidolgozott „Ukrajnai nemzeti kisebbségek oktatási igényei kielégítésének koncepcionális alapjai” című dokumentum-tervezet, amelyről korábban már szó volt. E szerint a nemzetiségi iskolákban a tantárgyakat ukrán nyelven kell tanítani, ami alól kivételt csak az „etnikai jellegű tárgyak” (anyanyelv és irodalom, történelem, honismeret) képeznek. A koncepció csak az elemi iskolákban (1–4. osztály), illetve a társadalmi szervezetek által működtetett iskolákban adna lehetőséget minden tantárgy anyanyelvű oktatására. A tervezet ellen a magyarság és más nemzeti kisebbségek képviselői is nyilvánosan tiltakoznak, azt a kisebbségi nyelven történő oktatás elleni durva támadásnak minősítik. Az ukrajnai és azon belül a magyar oktatási intézmények legtöbb gondja jelenleg pénzügyi természetű. Az egy diákra jutó évi támogatás összege hozzávetőlegesen 200 USD lenne, ami magában foglalja a fenntartási, működési, bér- és egyéb költségeket is. Ezzel magyarázható, hogy az utóbbi években télen az iskolákban rendre kényszerszünetet kellett tartani, mivel nem volt biztosított az épületek fűtése, világítása. A falusi iskolák a közművek hiánya miatt gyakran a legelemibb higiéniai követelményeknek sem felelnek meg. Komoly gondok mutatkoznak a magyar iskolák tankönyvellátásában, s ez befolyásolja a magyar tanintézetek helyzetét is. Az 1999/2000-es tanév kezdetére egyetlen magyar nyelvű tankönyv sem jelent meg, amire Kárpátalján a II. világháború után még nem volt példa. Mi több, felfüggesztették az Ungvári Magyar Tankönyvszerkesztőség tevékenységét. Nem biztosítottak az ukrán nyelv

– 24 / 30–


HTMH – 2000.

megfelelő szintű elsajátításának feltételei, hiányoznak az ukrán nyelvkönyvek, a magyar iskolák számára képzett ukrán nyelvtanárok, a kétnyelvű szótárak. Óvodák Kárpátalján a megyei tanfelügyelőség statisztikai adatai szerint az 1991/92-es tanévben 63 olyan óvoda működött, amelyekben 3.157 gyermekkel csak magyarul foglalkoztak. Összesen 332 gyermek orosz–magyar és ukrán–magyar–orosz nyelvű óvodába járt. Az 1994/95-ös tanévben már 90 óvodában folyt magyar nyelvű oktatás (68 magyar, 21 ukrán–magyar, 1 ukrán–magyar–orosz). A magyar többségű falvakban az óvodák zöme magyar nyelvű. Az utóbbi évek kedvezőtlen gazdasági folyamatai következtében sok óvodát bezártak, mert a szülők nagyobb része elvesztette munkáját. Ez általános jelenség, így nem csak a magyar anyanyelvű óvodákra vonatkozik. Általános és középiskolai oktatás A kárpátaljai magyarság közoktatási helyzete Ukrajna függetlenné válása után sokat fejlődött. Sikerült megállítani a magyar iskolahálózat sorvadását. Sok, korábban két vagy három tannyelvű iskola több községben önálló magyar iskolává alakult át. Újra megnyílt az elemi iskola (1–4 osztály) több faluban, illetve általános iskolákká (1–9 osztály) szerveztek elemi iskolákat. Nőtt a magyar tannyelvű osztályok létszáma. Míg az 1987/88-as tanévben a megye beiskolázott gyermekeinek még csak 7,2 %-a járt magyar tannyelvű osztályba, 1999-ben arányuk 11,1 %-ot tesz ki, ami megközelíti a magyarságnak a legutóbbi népszámlálás idején rögzített 12,5 %-os arányát. Jelenleg 10 önálló magyar tannyelvű elemi, 36 nyolcosztályos és 17 középiskola működik Kárpátalján, ezekben az 1999/2000-es tanévben 16.617 diák tanult 3 református magyar gimnáziumban (Nagyberegen, Nagydobronyban és Tivadarfalván) folyik oktatás. Beregszászban nyolcosztályos magyar gimnázium indult. A kárpátaljai iskolák oktatási nyelv szerinti megoszlását a 2. sz. táblázat ismerteti. 2. táblázat Az iskolák megoszlása Kárpátálján az oktatási nyelv szerint 1989/90 1990/91 1991/92 1992/93 1993/94 1994/95 1995/96 1996/97 1997/98 1998/99 Ukrán

594

597

602

618

621

629

631

630

631

634

Orosz

40

39

38

34

32

32

30

28

18

8

Magyar

86

88

88

89

90

94

97

98

98

98

Román

13

13

13

13

13

13

13

13

13

13

Szlovák

–

–

–

1

1

1

1

1

2

2

HTMH – 2000.

– 25 / 30 –


6. ábra

Az összes kárpátaljai diákból magyar nyelven tanulók aránya Szakképzés Magyar tannyelvű szakiskolák Kárpátalján nem működnek. A megye négy szakközépiskolájában (Beregszászon, Munkácson, Makkosjánosiban és Ungváron) az utóbbi években magyar tannyelvű osztályok indultak. Ezekben az 1999/2000-es tanévben 7 csoportban 168 diák tanult magyarul. Számos szakiskolában volna igény magyar osztályok indítására, ha sikerülne megteremteni ennek anyagi feltételeit, és biztosítani a magyar nyelven is oktatni tudó szakembergárdát. Felsőoktatás Az Ungvári Állami Egyetemen a ’60-as évek óta folyik magyar nyelvű oktatás a Magyar Filológiai Tanszéken. Az 1995/96-os tanévtől a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség kérésére, az egyetem rektorának döntése alapján a Matematikai Karon 10 fős magyar alcsoport indult. (Az említett képzési forma jogi alapja azonban nincs rendezve). Az egyetem különböző karain ukrán nyelven tanuló magyar nemzetiségű – magyar és nem magyar iskolákból kikerült – diákok száma félezer. 1994 szeptemberétől Beregszászon a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozataként négy szakon indult főiskolai képzés. Ez a nem állami – a KMKSZ, a KMPSZ, a Kárpátaljai Református Egyház és a Beregszászi Polgármesteri Hivatal által létrehozott alapítvány részéről kezdeményezett – oktatási intézmény 1996-tól Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola néven működik, az 1999/2000-es tanévtől pedig immár teljesen önálló intézményként, a magyar állam támogatásával. A főiskolán óvodapedagógusi, tanítói, angol–földrajz, angol–történelem és 1997-től földrajz–történelem, 1999-től pedig kertészmérnöki szakokon folyik képzés. Az 1999/2000-es tanévben a főiskolán 144 diák tanult.


– 26 / 30–

HTMH – 2000.

1990-től lehetővé vált a kárpátaljai fiatalok magyarországi továbbtanulása. Ekkor 11-en kezdték meg magyarországi egyetemi, főiskolai tanulmányaikat, egy évvel később 27-en, 1992-ben 53-an, 1993-ban 80-an, 1994-ben 84-en, 1995-ben 88-an. Az 1995/96-os tanévben összesen 350 kárpátaljai diák tanult magyarországi felsőoktatási intézményekben. 1996-ban 66, 1997-ben 70, 1998-ban 78 kárpátaljai magyar diák fejezte be felsőfokú tanulmányait Magyarországon, de 75 százalékuk nem tért haza a diploma megszerzése után. Az óvodák és elemi iskolák pedagógusait a Munkácsi Tanítóképző magyar tannyelvű csoportjaiban, illetve a fentiekben említett beregszászi főiskolán képezik. Az Ungvári Állami Egyetemen a tanárképzés – a korábbiakban érintett matematikai karon működő alcsoport kivételével – ukrán nyelven folyik. Beregszászon 1993 óta működik a Kárpátaljai Megyei Pedagógus Továbbképző Intézet Beregszászi Fiókintézete, amely a magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak módszertani továbbképzését végzi (nem önálló intézményként). 8. MŰVELŐDÉS, KULTÚRA, TUDOMÁNY Beregszászon 1994 óta hivatásos színház működik Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház néven. A kiemelkedő szakmai színvonalon tevékenykedő társulat szüntelenül anyagi nehézségekkel küzd, állandó elhelyezése sem megoldott. Kárpátalján a kultúra, a hagyományőrzés, az irodalmi élet területén több magyar egyesület működik, illetve működött. Ide tartoznak a művelődési körök, a nyugdíjas klubok, az irodalmi körök. Összlétszámuk megközelíti a húszat. A jelentősebbek közé sorolható a Drávai Gizella Művelődési Kör (Ungvár), a II. Rákóczi Ferenc Irodalmi Kör (Munkács), a Hollósy Simon Kör (Técső), a Bartók Béla Művelődési Kör (Nagyszöllős), a Kovács Vilmos Kör (Gát, Dercen). A kulturális és művészeti élet lehetőségeinek szűk korlátokat szabnak a gazdasági nehézségek. A veszteséges vagy nem működő vállalatok nem képesek szponzorként a kultúra területén megjelenni, s az állam sem tud támogatást nyújtani. Könyvkiadás A ’90-es évek elejéig Kárpátalján két állami intézmény, a Kárpáti Kiadó és a kijevi Ragyanszka Skola Tankönyvkiadó Ungvári Magyar Tankönyvszerkesztősége jelentetett meg magyar nyelvű könyveket. A Kárpáti Kiadó 1951 és 1990 között a helyi magyar alkotóktól összesen tíz szépirodalmi antológiát, almanachot, több mint tíz elbeszélés- és verseskötetet, kilenc regényt és kisregényt, tucatnyi gyermekverskötetet, ifjúsági regényt, riport- és publicisztikai gyűjteményt, helytörténeti művet adott ki. Legnépszerűbb kiadványa a folyóiratpótló Kártpáti Kalendárium volt.

HTMH – 2000.

– 27 / 30 –


Az Ungvári Magyar Tankönyvszerkesztőség 1946-tól 1994-ig évente 25–30 féle tankönyvet és módszertani segédkönyvet jelentetett meg mintegy nyolcvanezres példányban. A ’90-es évek közepén a csőd szélére került Kárpáti Kiadó felszámolta magyar részlegét, és 1999-ben a Tankönyvszerkesztőség is felfüggesztette tevékenységét, mert az ukrán állam pénzhiányra való hivatkozással beszüntette a magyar tankönyvek kiadásának finanszírozását. Az első magánkiadók a ’90-es évek elején alakultak meg. Elsőként a Galéria Kiadó jelenkezett a piacon, és 1992-től 1996. évi megszűnéséig 30 szépirodalmi kötetet adott ki. Az ugyancsak 1992-ben alapított Intermix Kiadó 2000-ig több mint 150 szépirodalmi és tudományos könyvet jelentetett meg. A legszebb kivitelű és legszínvonalasabb könyveket a Hatodik Síp Kiadó adja ki az Új Mandátum Kiadóval közösen. Az említetteken kívül még féltucatnyi kisebb kiadó ad ki évente 1–2 magyar nyelvű könyvet. Jellemző azonban, hogy a határon túli magyar könyvkiadás számára évente kiírt minisztériumi pályázatok révén mindegyik magánkiadó teljes egészében magyarországi támogatásból tartja fenn magát. Így 1992 és 1996 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Főosztályának anyagi támogatásával 143 magyar nyelvű kötet látott napvilágot. 9. EGYHÁZI INTÉZMÉNYRENDSZER, VALLÁSGYAKORLÁS A kárpátaljai magyarok a református, a római katolikus és a görög katolikus egyházak keretein belül gyakorolják hitüket. Ezeknek az intézményeknek a becslése szerint Kárpátalján kb. 100 ezer református, 65 ezer római katolikus és 30 ezer görög katolikus vallású magyar él. A hitélet gyakorlásának normális feltételei a totalitárius rendszer széthullása után kezdtek kialakulni. Az elmúlt évtizedek üldöztetései azonban mély nyomokat hagytak az egyházakban. A Szovjetunió fennállása alatt a görög-katolikus egyházat támadták a legerősebben, 1949-től be is tiltották. Ezt követően megtorlást alkalmaztak a görög-katolikus papokkal és híveikkel szemben, ami egyformán sújtotta a magyar és ruszin lakosságot (a magyar anyanyelvű hívek vagy a szláv liturgia elfogadására kényszerültek, vagy a római katolikus vallást vették fel). A Szovjetunióban ugyancsak szervezetten vagy koncepciós perekben számoltak le a református és római katolikus egyházzal, illetve azok képviselőivel. A kárpátaljai katolikusoknak 1945-ben még 45 papjuk volt, közülük még abban az évben letartóztattak hármat, majd 1948-ban 15-öt, a következő években pedig újabbakat fogtak perbe. Így 1989-ben már csak három katolikus pap működött a területen. A protestáns lelkészek nagyobb részét egy koncepciós pert követően elhurcolták, és lágerbe zárták.


– 28 / 30–

HTMH – 2000.

A Kárpátalja gazdasági és kulturális életében évszázadokon át meghatározó szerepet játszó – többségében magyar ajkú – zsidóság főként a Holocaust következtében mára lényegében eltűnt. Az 1921-es népszámláláskor még 86.000-en voltak, s a lakosság 12 %-át tették ki. A deportálást becslések szerint 30.000 ezren élték túl, de az 1950-es éveket követő, máig tartó kivándorlás folytán – hivatalos adatok szerint – napjainkra alig 3.000-en maradtak. Minden felekezet számára komoly gondot jelent a paphiány, bár az utóbbi néhány évben jelentős előrelépés történt ezen a téren, mivel korlátozott számban ugyan, de kárpátaljai magyar fiatalok is tanulhatnak magyarországi egyházi felsőoktatási intézményekben. Ma a római katolikus egyház kárpátaljai kerületeiben 29 lelkész szolgál, s jelenleg 16 római katolikus papnövendék tanul Magyarországon. A magyarországi római katolikus egyház szerzetespapok küldésével igyekszik segíteni a krónikus lelkészhiányon. Püspöke a Kárpátaljai Római-Katolikus Apostoli Kormányzóságban Majnek Antal. A mélyülő gazdasági helyzetben a lelki szolgálat mellett a katolikus egyház kiterjedt és egyre pótolhatatlanabb karitatív tevékenységet fejt ki a kárpátaljai hívek körében, akik közül sokan fordulnak felé anyagi támogatást is remélve. Jelenleg csaknem minden római katolikusok által is lakott kárpátaljai településen működik karitatív csoport. A katolikus egyház a segélyszállítmányok elosztásának szervezése mellett hét ingyenes patikát működtet Nagyszőlős központtal, és ingyenkonyhát tart fenn ugyancsak Nagyszőlősön, valamint Técsőn. A katolikus egyház – látván, hogy minden rászorulón nem tud segíteni – a segélyezés hagyományos módszereit megtartva új utakat keres: megpróbál segíteni híveinek a gazdálkodásban és vállalkozásban. Egyházfői kezdeményezésre, az anyaországi Új Kézfogás Közalapítvány és caritas-szervezetek támogatásával sikerült sokakat vetőmaghoz juttatni és négy pékséget beindítani. Ez utóbbiak vagy ingyen, vagy kedvezményes áron adnak kenyeret a szegényeknek, s a befolyó szerény jövedelmet a fenntartásra fordítják. A református egyházon belül 97 gyülekezet működik (1988-ban számuk 81 volt). Az utóbbi időben 15 új parókia épült, és 3 református gimnáziumban folyik oktatás. Közel 40 lelkész tevékenykedik, több mint 50 diák tanul külföldön teológiát. Püspök: Horkay László. A református egyház is a nélkülöző hívek segélyezését tekinti egyik fő feladatának. Képviselői a katolikus egyház, a KMKSZ és KMPSZ delegáltjaival együtt részt vesznek a Kárpátalja Megsegítése Alapítvány tevékenységében, amely az árvízkárokat szenvedett magyar települések gondjait igyekszik enyhíteni. A református egyház közreműködésével sikerült 1999 őszén üzembe helyezni az árvíz sújtotta Mezőváriban azt a 33 millió forintból épült vízművet, amely a kárpátaljai falvak közül elsőként ennek a községnek a lakóit juttatja egészséges, vezetékes ivóvízhez.

HTMH – 2000.

– 29 / 30 –


A megye három református gimnáziumának működtetése mellett az egyház úgy is kiveszi részét a magyarság képzésének feladatából, hogy állandó használatra a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolának adta át a Beregszász központjában álló parókiaépületét, amit nemrégiben kapott vissza az államtól. A görög-katolikus egyháznak 101 temploma van (1941-ben még 400 volt). Kárpátalján ugyanakkor hivatalosan 264 görög-katolikus parókia van bejegyezve. Az egyház legégetőbb gondja egykor elkobzott ingatlanjainak visszaszerzése. Sok településen ugyanis tíz évvel a görög-katolikus egyház működésének engedélyezését követően a hívek még mindig a szabad ég alatt vesznek részt a szertartásokon. A paphiány enyhítésére az ungvári szemináriumban és külföldön folyik a lelkipásztorok képzése. Püspök: Szemedi János. A kárpátaljai görög-katolikus egyház másik nagy gondja az, hogy a papság 30 százalékát kitevő nacionalista érzelmű ukrán papok szeretnék a közvetlen római fennhatóság alá tartozó munkácsi görög-katolikus egyházmegyét a többmilliós galíciai görög-katolikus főegyházmegyéhez csatolni. A papság 70 százaléka erről azonban hallani sem akar, annak ellenére sem, hogy a Szentszék diplomatát is küldött az ügyben Ukrajnába, aki arra igyekezett rábeszélni a kárpátaljai papokat, hogy névleg ismerjék el a galíciai főegyházmegye fensőbbségét, de továbbra is maradjanak római fennhatóság alatt. A kárpátaljai görög-katolikus lelkészek még ezt az áthidaló megoldást is elvetették, mondván, hogy a munkácsi egyházkerület soknemzetiségű, s egy ilyen lépéssel elveszítenék a hívek nagy részének támogatását. 10. TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS Kárpátalján a terület egyetlen magyar nyelvű napilapja a Kárpáti Igaz Szó, amely 9 ezres példányszámban jelenik meg. Lapalapítók: a Népképviselők Megyei Tanácsa, a megyei közigazgatás és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. Negyedévente 4.000 példányban jelenik meg a KMKSZ közéleti és kulturális lapja, a Kárpátaljai Szemle. Három helyi lap magyar fordításban is megjelenik: az Ung-vidéki Hírek (1.324 példányban), a Beregi Hírlap (4.600 példányban), a Nagyszőlős-vidéki Hírek (4.000 példányban). Ezek a városi, illetve a járási tanácsok lapjai. Az utóbbi néhány évben magyarországi támogatással pedagógus- és gyermeklap, valamint néhány kulturális magazin látott napvilágot. Az Irka a Kárpátaljai Pedagógusszövetség gyermek- és pedagóguslapja, amely – bár 1999-ben az anyaországi támogatás nagyrészt elmaradt – havonta 5.100 példányban jelenik meg. A Közoktatás a KMPSZ Irka című lapjának melléklete. A Pánsíp és a Hatodik Síp című, negyedévenként megjelenő kiadványok képezik a kárpátaljai magyar irodalom fórumát. Kárpátalján a Magyar Televízió adását a hegyvidéki járások (Rahó) kivételével szinte mindenhol fogni lehetett. A Magyar Televízió 1-es műsorát sugárzó Tokaji 04-es csatornájú adó 1995. december 31-e után beszüntette működését. Különösen azoknak a kárpátaljaiaknak a számára okoz ez gondot, akiknek régi típusú vagy fekete–fehér televíziókészülékük van. A műholdról sugárzott Duna Televízió adásai megfelelő vevőrendszer híján csak kevesek szá-


– 30 / 30–

HTMH – 2000.

mára hozzáférhető. Mivel a magyarországi lapokra gyakorlatilag nincs előfizetés, sőt sok magyar család számára a helyi lapok járatása is nehézséget okoz, ezért a televízió és a rádió az egyetlen információforrásuk. A kárpátaljai rádió magyar adásainak műsorideje évi 470 óra, a televízió adásideje évi 70 óra. Az Ukrajnai Rádió és Televízió Kárpátaljai Stúdiója Magyar Nyelvű Adások Főszerkesztősége szerződéses kapcsolatban áll a Magyar Televízióval és Rádióval.

Jelentések a határon túli magyarok helyzetérõl Ó

Kiadja: Határon Túli Magyarok Hivatala

+ 1518 Budapest 112, Pf. 43,

1016 Bérc u. 13-15. · (: 466-9406, 466-9434 • Fax: 385-2601 • Web-site: http://www.htmh.hu • E-mail:[email protected] Felelős kiadó: Szabó Tibor, a HTMH elnöke Sorozatszerkesztő: dr. Bátai Tibor Térképek és ábrák: Sebők László A kiadvány bírálatára a Teleki László Intézet „A kisebbségek régi és új szerveződései” kutatási programjában került sor

Ukrajnai magyarság 2000

Recommend Documents