GROTIUS
Ukrajna politikai pártjai Államformáját tekintve Ukrajna köztársaság, Alkotmányának (1996) első cikkelye pedig rögzíti, hogy „szuverén és független, demokratikus jogállam” is egyben. Kormányformáját illetően félprezidenciális, más szóval elnöki-parlamentáris berendezkedésű: az elnök erős jogosítványokkal és vétójoggal rendelkezik, a végrehajtó hatalmat a kormány, azaz a Miniszteri Kabinet („Kabinet Min’istriv”) gyakorolja, amely az elnöknek és a parlamentnek, vagyis a Legfelsőbb Tanácsnak („Verhovna Rada”) tartozik elszámolással. Ukrajna unitárius államszerkezetű, 24 megyéből, azaz területből (ukránul: oblast’), továbbá Kijev és Szevasztopol különleges jogállású városokból tevődik össze. Ezen kívül pedig – mintegy 25. megyeként – sajátos módon területéhez tartozik még egy specifikus, széleskörű autonómiával rendelkező adminisztratív képződmény: a Krími Autonóm Köztársaság. A Krímfélszigeten helyezkedik el, az ukrán hatalmi szervek mintájára saját, azokhoz hasonló felépítésű testületekkel rendelkezik, van továbbá önálló alapokmánya is. Központja Szevasztopol kikötőváros, melynek érdekessége, hogy itt állomásozik Oroszország fekete-tengeri hadiflottája. Az ukrán politikai életet pártok és ideológiák tekintetében rendkívüli pluralizmus jellemzi. Amint azt később látni fogjuk, a szélsőjobboldali, etnikai alapú nacionalizmust képviselő pártoktól kezdve, a kommunista mozgalmakon át egészen polgári nacionalizmust hirdető, ukránellenességgel és gyakorta túlzott „oroszbarátsággal” is megvádolt pártokig igen széles az ország belpolitikai palettája. A pártok társadalmi bázisának térbeli megoszlása a következőképpen összegezhető: míg az ukrán patriotizmus támogatottsága, elsősorban Lviv központtal a nyugati megyékre jellemző, a legkeletibb megyékben, úgy mint Doneck és Luganszk, illetőleg a Krím-félsziget esetében a lakosság már túlnyomórészt orosz etnikumú és anyanyelvű. Az ország középső részében pedig vegyesen érzékelhető a jobb- és baloldali pártok térnyerése. A függetlenség eddigi két évtizede alatt a belpolitikai életet a krónikus instabilitás, a kiszámíthatatlanság és a sorozatos kormányváltások jellemezték. Kiforrott, hagyományokkal is rendelkező, európai uniós mércével mérve színvonalasnak mondható politikai kultúra még mostanra sem alakult ki Ukrajnában. Az 1990-es években egyetlen alkalommal sem jött létre nyugati értelemben vett, egymástól határozottan elkülönülő kormánypárti és ellenzéki pártstruktúra, a parlamenti pártok ugyanis legtöbbször az államfőhöz való viszonyuk függvényében pozícionálták magukat: elnökpártiak, illetőleg mérsékelt és kemény ellenzékiek.1 Konstruktív együttműködés távolról sem jellemezte a parlamenti erőket, nem politikai elvek gyakorlati érvényesítésének, hanem sokkal inkább „politikai bozótharcosok” hatalomért folytattak küzdelmének lehettünk tanúi.2 A rendszerváltás idején, illetőleg a függetlenség kezdeti szakaszában az első számú politikai párt az Ukrajna Népi Mozgalma, vagyis a RUH („Narodnij Ruh Ukraini) volt. Az 1994-es és az 1998-as választások alkalmával azonban mindkétszer az Ukrán Kommunista Párt szerezte a 1
Fedinec Csilla: „Parlamentarizmus Ukrajnában és a kárpátaljai magyarok”. In: Fedinec Csilla – Szereda Viktória: Ukrajna színeváltozása 1991-2008. Politikai, gazdasági, kulturális és nemzetiségi attitűdök. Pozsony, 2009. Kalligram Kiadó, Regio Könyvek, 114–138. 2 Uo. 1
GROTIUS
legtöbb mandátumot, közvetlenül maga mögé utasítva ezzel RUH-ot. Utóbbi, vezéregyénisége, Vjacseszlav Csornovil 2000-es elnökválasztások előtti tragikus halálát követően elvesztette meghatározó szerepét a belpolitikai küzdőtéren. A 2002-es parlamenti választásokból a Mi Ukrajnánk tömörülés került ki győztesen, megelőzve a kommunista pártot. A 2004-es elnökválasztások kapcsán kirobbant „narancsos forradalom” győztesei, a „narancsos koalíció” sikertelen politikai tevékenységét és kormányválságát, illetőleg drámai hitelvesztését követően a 2006 márciusában megtartott soron következő és a 2007 szeptemberében rendezett előrehozott parlamenti választásokat a Viktor Janukovics vezette Régiók Pártja nyerte. Ennek fényében jelenleg a következőképpen alakul a 450 fős Ukrán Legfelsőbb Tanács mandátumainak megoszlása:
*A „Mi Ukrajnánk – Népi Önvédelem” politikai tömörülés frakciója 9 pártot számlál. Julia Timosenko Tömörülése, közkeletűbb nevén a „BJUT” jelenleg ellenzékben van, akárcsak a korábbi elnök, Viktor Juscsenko vezette frakció, a Mi Ukrajnánk, amely 9 pártot foglal magába. Az Ukrajnai Kommunista Párt és a Néppárt képviselői kormánypárti oldalon ülnek. Az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvendő nacionalista eszmeiségű Szabadság párt („Szvoboda”), illetőleg az egykor szebb napokat is megélt Ukrán Szocialista Párt a választások során nem érték el a parlamentbe jutáshoz szükséges 3%-os küszöböt, viszont aktív
2
GROTIUS
közéleti és médiaszerepet töltenek be, politikai szempontból jelentős erőt képviselnek, így e dolgozat velük is foglalkozik. Régiók Pártja (ukránul: Партія регіонів/Partija Rehioniv) Alapítás éve: 1997 Eszmeiség: demokrata, szociáldemokrata Politikai elhelyezkedés: közép, balközép Parlamenti jelenlét: 2002 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Hivatalos színe(i): kék és fehér Hivatalos honlap: www.partyofregions.org.ua A Régiók Pártja működésének eltelt több mint egy évtizede alatt Ukrajna legbefolyásosabb politikai erejévé, „az ukrán nép pártjává” fejlődött – állítja magáról a párt politikai programjában. Továbbá úgy véli, hogy a politikai tevékenység terén komoly tapasztalatokra tett szert, ugyanis hatékonyan működött hatalmi és ellenzéki pozícióból, valamit fejlődési és krízisidőszakokban egyaránt. Diadalmaskodott a parlamenti választások során 2006-ban és 2007-ben is, vezéralakja, Viktor Janukovics pedig már kétszer is betölthette az kormányfői posztot. A Régiók Pártjának parlamenti jelenléte a 2002-es választásokkal kezdődött, amikor is az Egységes Ukrajnáért tömörülés négy másik tagjával együtt bekerült a törvényhozásba. A párt szilárd, decentralizált, demokratikus jogállam megteremtését tűzte ki céljául, amelyben hatékony gazdasági fejlődés és társadalmi haladás valósulhat meg, s amely országban minden generáció és társadalmi réteg méltóképpen élhet, az őt megillető jólétben és megbecsülésben. Elengedhetetlennek tartja egy széleskörű alkotmányos reform végrehajtását, amely végeredményben lehetővé tenné egy erős, elnöki-parlamentáris rendszer kiépítését, a helyihatósági, azaz regionális irányítás jogkörének kiszélesítését, a megyék egyenlő politikai képviseletét, és nem utolsó sorban az állami hatalomgyakorlás decentralizációját. A párt – nevéhez hűen – az országon belül a kisebb régiók autonómiájának kiszélesítését támogatja olyan helyi joghatóságú végrehajtó hatalmi szervek létrehozása révén, amelyek elsősorban nem a központi hatalomirányításnak, hanem közvetlenül a megyei vezetésnek tartoznak elszámolással. Egy ilyen szerkezet nyilvánvalóan egy – Oroszországhoz hasonló – föderatív berendezkedést eredményezne, amely a nagyobb önállóságra törekvő, túlnyomórészt orosz etnikumú keleti és déli megyék számára lenne kedvező. E terület adja tradicionálisan a Régiók Pártjának választói és társadalmi bázisát. Mindemellett kötelezően a már fentebb is említett reformcélok közé sorolják, érthető okokból, az orosz második államnyelvként történő alkalmazását. A külpolitika terén a katonai semlegességet részesíti előnyben, nem kíván sem a NATO, sem a Független Államok Közössége biztonsági tömörülésének tagjává válni. Az európai uniós integráció viszont prioritást élvez, azzal a sarkalatos feltétellel, hogy Ukrajna a tagság elnyerése esetén is az együttműködés hatékony modelljét építi ki a szomszédos államokkal, egész pontosan Oroszországgal, és persze a FÁK többi tagjával.
3
GROTIUS
„Batykivscsina” Összukrán Szövetség (ukránul: Всеукраїнське об'єднання „Батьківщина”/Vseukrainske objednannya „Batkivstsina”) Alapítás éve: 1999 Eszmeiség: demokrata Politikai elhelyezkedés: centrista Parlamenti jelenlét: 2002 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Európai Néppárt (EPP) Hivatalos színe(i): piros, fehér Hivatalos honlap: www.byut.com.ua A párt alapfilozófiája a patriotizmus, a reformok és a változások híve. Meggyőződése, hogy Ukrajnában a függetlenség kikiáltása óta tekintélyelvű és oligarchikus, illetőleg nem demokratikus módon valósul meg a hatalomgyakorlás. „Állam az egyénért, nem pedig az egyén az államért!” – a Batykivscsina egyik legfontosabb jelmondata. Ideológiai alapjait negatív önmeghatározás képezi, azaz valamivel szemben határozza meg identitását, elsősorban az 1990-es évek politikai rezsimje ellenében, melyet elnyomónak tart. Ellenzéki pártként jött létre Julia Timosenko vezetésével, és a szovjet rendszerből megörökölt, a rendszerváltás időszakától kezdődően megerősödött nómenklatúra leváltását és az általa létrehozott ukrajnai „status quo” megváltoztatását, a népakaratot hangsúlyosabban képviselő berendezkedésre való áttérést tűzte ki céljául. Összegezve, legfontosabb prioritása: küzdelem a „neototalitarizmus” ellen és egy demokratikus állam és társadalom megteremtéséért. A polgári demokráciát az ukrán politikai nemzet létrejötte által látja elérhetőnek. Nem etnikai, hanem „politikai nacionalizmus” alapján képzeli el az ukrán állam működését és a társadalom önértelmezését. Gyakorta használ populista és idealista retorikát, deklaráltan fontosnak tartja morális, értékalapú politizálást, illetve a keresztény erkölcsiséget. A Batykivscsina parlamenti jelenléte a 2002-es választásokkal kezdődött, amikor a Julia Timosenko nevével fémjelzett választási tömörülésben, vagyis BJUT elnevezésű formációban három másik párttal együtt bekerült Ukrajna Legfelsőbb Tanácsába. Julia Timosenko kabinetjében a kormánypárti koalíció tagja volt. Az utóbbi években pártként önállóan ritkán játszik meghatározó szerepet, sokkal inkább a BJUT mérvadó tagjaként tevékenykedik, s ez utóbbi mellett népszerűsége és közismertsége viszonylag korlátozott. Ugyane koalíció másik két tagja a „Reform és Rend” Párt, valamint az Ukrán Szociáldemokrata Párt. Külpolitikai nézeteiben központi szerepet játszik az ukrán nemzetgazdaság Nyugat-Európa gazdasági vérkeringésébe történő mielőbbi beépülése – különös tekintettel az energiaszektorra –, végső célként pedig Ukrajna európai uniós csatlakozása. Oroszországot stratégiai jelentőségű partnernek tartja, elsősorban szintén gazdasági szempontból. A biztonságpolitika terén a tömbönkívüliséget, az aktív semlegességet részesíti előnyben. Stratégiai fontosságot tulajdonít a nyugati biztonsági szervezetekkel, elsősorban a NATO-val való együttműködésnek, végső soron pedig nem zárja ki a jövőbeni NATO-csatlakozás lehetőségét, amennyiben erről népszavazással döntenek. Hasonló a lehetőséget a FÁK-on belül megkötött Kollektív Biztonsági Szerződéssel („taskenti szerződés”, 1992) kapcsolatosan nem említ hivatalos programjában.
4
GROTIUS
„Reformok és Rend” Párt (ukránul: Партія „Реформи і Порядок”/Partija „Reformi i Projadok) Alapítás éve: 1997 Eszmeiség: demokrata, liberáldemokrata Politikai elhelyezkedés: jobbközép Parlamenti jelenlét: 2002 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Hivatalos színe(i): kék, sárga Hivatalos honlap: http://www.prp.org.ua A „Reformok és Rend” Párt (PRP) ellenzékiként jött létre. A Szovjetunió széthullása után, annak egykori vezetői rétegéből kialakult politikai elittől és hatalomgyakorlási eszméitől elhatárolódik és a Batykivscsinához hasonlóan vélekedik róluk. A külügyet illetően – azonos politikai tömörülés, a BJUT tagjaként – megegyező nézeteket vall az előbbivel. A PRP politikai programjában a „szociális piacgazdaság” létrehozásának és az ukrán nemzetgazdaság liberalizálásának fontosságát hangsúlyozza. Indult az 1998-as parlamenti választásokon („Mi Ukrajnánk” elnevezéssel, amihez a 2004-es ominózus elnökválasztások előtt újfent visszatért egy rövid időszak erejéig), a parlamentbe viszont nem sikerült bejutnia. Ez év decemberében az Ukrajna Népi Mozgalma („RUH”, Vjacseszlav Csornovil vezetésével) és a PRP szerződést kötött egy közös politikai tömörülés létrehozásáról. Ezzel az aktussal a PRP de facto mintegy bekerült a törvényhozásba, ugyanis a RUH az 1998-as választásokon a második helyen zárt a Kommunista Párt mögött. Viktor Juscsenko miniszterelnöksége idején (1999. december – 2001. május) a párt részt vett a kormányprogram kidolgozásában is, amely széleskörű gazdasági reformokat irányzott elő. Időközben az ukrán liberális, demokrata és nemzeti eszmeiségű pártok egyesültek a PRP-vel vagy beléptek a RUH-hal közösen létrehozott tömörülésbe. A bővülés és az átalakulás folyamatos volt, így a PRP 2002-es parlamenti megmérettetésekre már további 9 párttal közösen alkotta Viktor Juscsenko „Mi Ukrajnánk” („Nasa Ukraina”) elnevezésű tömörülését, amely végül – a szavazatok 23,57%-ának megszerzésével – megnyerte a választásokat. A 2004-es elnökválasztások második fordulójának botránya nyomán megindult „narancsos forradalomban” a PRP politikusai meghatározó szerepet játszottak a tömegmozgalmak irányításában, elsősorban Kijev főterén, azaz a Függetlenség Terén (közkeletűbb nevén a „Majdan”-on). Juscsenko elnöksége idején, Julia Timosenko 2005 februárjában létrehozott kormányában a PRP mindenkori első ember, Viktor Pinzenik pénzügyminiszter lett. A Timosenko-kabinet leváltása után– elhagyva többéves szövetségét olyan pártokkal, mint például a RUH – kilépett a Mi Ukrajnánk tömörülésből, és a 2006-os parlamenti választásokra már a PORA elnevezésű párttal szövetkezett, melynek elnöke a világbajnok nehézsúlyú ökölvívó, Vitalij Klicsko volt (aki azóta a PORA-ból kilépve UDAR, azaz „ÜTÉS” néven új pártot vezet), de nem szerezte meg a parlamentbe jutáshoz szükséges szavazatmennyiséget. Ekkor a BJUT-hoz csatlakozott, így a 2007-es soron kívüli Rada-választásokat követően – Timosenko második miniszterelnöksége idején – a párt visszakerült a törvényhozásba, Pinzenik pedig a pénzügyi tárca élére. 2009-ben bejelentette felmondását – egyidejűleg saját pártjából való kilépését is, – ugyanis nem értett egyet a Timosenko-kormány gazdaságpolitikájával.
5
GROTIUS
Ukrán Szociáldemokrata Párt (USzDP) (ukránul: Українська соціал-демократична партія/Ukrainska sotsial-demokratichna parija) Alapítás éve: 1998 Eszmeiség: szociáldemokrata Politikai elhelyezkedés: balközép Parlamenti jelenlét: 2002 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Szocialista Internacionálé Hivatalos színe(i): kék, sárga, vörös Hivatalos honlap: http://www.usdp.kiev.ua/ Az „Ukrajna (Egyesített) Szociáldemokrata Pártja” – SzDPU(o) – több tagjának 1998 őszi kilépését követően pártszakadás történ, a kilépett tagok pedig ugyanazon év decemberében létrehozták az USzDP-t, vagyis az „Ukrán Szociáldemokrata Pártot”. Utóbbi jóval sikeresebbnek bizonyult elődjénél, ugyanis 2002-es parlamentbe kerülése óta, a BJUT frakció tagjaként, folyamatosan jelen van az ukrán parlamentben, azaz a Legfelsőbb Tanácsban. A szakadás nem előzmények nélküli: 1996-ban az Ukrán Igazságügyi Minisztérium az „Ukrajna Szociáldemokrata Pártjának” politikai párttá történő, 1991-es bejegyzését – a párt szerint politikai támadás történt – érvénytelenítette. Ekkor került az elnevezésbe a zárójeles (o) kiegészítés, vagyis „objednana”, ami magyarul annyit jelent, hogy „egyesített”. Ez a párt pedig Viktor Medvedcsuk – Leonyid Kucsma államfőségének utolsó három évében, 2002 és 2005 között az Elnöki Adminisztráció első embere – vezetésével szerveződött újjá. A párt azonban a 2006-os választásokon megalázó vereséget szenvedett, és azóta is az ukrán politikai színtér majdhogynem láthatatlan szereplője maradt. Ezzel az eseménnyel az USzDP vált a szociáldemokrata eszmeiség meghatározó képviselőjévé Ukrajnában. Utóbbi vezetője Vaszil Onopenko jogász volt az 1998-as létrehozástól kedve egészen 2006-ig, amikor is kinevezték az Ukrán Legfelső Bíróság elnökévé. Ekkor Jevhen Kornijcsukot választották pártelnökké, aki jelenleg is betölti ezt a posztot. A párt támogatja a nemzetközi rendszer demokratikus elvek szerinti működését, melynek megvalósítását a nemzetközi jog szigorú betartásával képzeli el. Egyetért továbbá az ENSZ nemzetközi életben betöltött/betöltendő vezető szerepének növelésével. Határozottan lándzsát tör a nemzetközi fegyverzetkorlátozás elve mellett is, így viszont némileg ellentmondásosnak tűnik, hogy az ország biztonsága szempontjából a katonai kiadások számottevő növelését, illetve az Ukrán Haderő megerősítését döntő jelentőségűnek tartja. Ezzel egyidejűleg az ukrán hadiipar fellendítése érdekében hathatós lépéseket kezdeményezne. Az EU-tagság elnyerését a legfontosabb külpolitikai prioritások között tartja számon, viszont a NATO-ról említést sem tesz politikai programjában.
6
GROTIUS
„Mi Ukrajnánk” Politikai Párt (ukránul: Політична партія „Наша Україна/Politichna Partija „Nasa Ukraina”) Alapítás éve: 2005 Eszmeiség: nemzeti demokrata Politikai elhelyezkedés: jobbközép Parlamenti jelenlét: 2006 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Európai Néppárt (EPP) Hivatalos színe(i): narancssárga, égszínkék Hivatalos honlap: www.razom.org.ua Viktor Juscsenko volt államfő pártja, aki 1993 és 1999 között az Ukrán Nemzeti Bank elnöke volt, ezt követően kormányfővé választották. Miniszterelnöksége idején (1999. december – 2001. május) a kormányprogram széleskörű reformokat – elsősorban a gazdaság terén – irányzott elő, de kabinetjét az akkori ellenzék megbuktatta. A „Nasa Ukraina” („Mi Ukrajnánk”) politikai párt létrehozását a 2004 decemberében – 2005 januárjában lezajlott „pomarancseva revoljucija”, vagyis a „narancsos forradalom” eseményei, eredményei motiválták. Az ukrán színes forradalom, a tűntetések nyomán elterjedt, a „status quo” megváltoztatását követelő közhangulat széles társadalmi támogatottságot nyújtott Viktor Juscsenko és környezete számára, hogy egy ellenzéki, demokratikus, ukrán hazafias eszmeiségű politikai pártot hozzon létre. A „Nasa Ukraina” elnevezést először 2002-es, majd 2006-os választásokon is használta a Juscsenko vezette választási tömörülés. 2006-ban a párt és az általa irányított tömb sikerrel járt, és kormánykoalíciót kötött a BJUT-tal és az Alekszander Moroz által vezetett Ukrajnai Szocialista Párttal (USzP). E formáció azonban nem bizonyult hosszú életűnek, mivel Moroz pártja (lást az alábbiakban) rövidesen kilépett a frakcióból és átállt az ellenzék oldalára, így a kormánypárti erők kisebbségbe kerültek az Ukrán Legfelsőbb Tanácsban. Ez a fejlemény és más események súlyos belpolitikai krízishez vezettek, végül 2007-ben előrehozott választásokat tartottak. A párt politikai programja szerint, a modern nyugati nacionalizmusok példáján egy ukrán nemzetállam megvalósítását tűzte zászlajára. Mérsékelten nacionalista szemléletű, amely az ukrán nemzet önmeghatározásában az etnikai-kulturális alapokat, nyelvi és történelmi gyökereket helyezi előtérbe. Az ukrán népet önálló és autentikus entitásként értelmezi és kezeli, amely többségi nemzetként arra hivatott, hogy egy, a szovjet örökséggel minden lehetséges értelemben szakító, demokratikus berendezkedésű, elsősorban nyugat felé orientálódó, ukrán államot alkosson, amely az országban élő nemzeti kisebbségek (oroszok, lengyelek, románok, magyarok, stb.) fejlődését is tiszteletben tartja. E prosperitásban kulcsszerepet tulajdonít a mielőbbi európai uniós csatlakozásnak és az euro-atlanti biztonsági architektúrában való részvételnek, elkötelezett híve az ukrán NATOtagság megszerzésének. Ezzel egyidejűleg pedig a FÁK, illetve minden, Moszkva-vezette posztszovjet együttműködési rendszerben, rezsimben korlátozott szerepvállalást tart célszerűnek Ukrajna számára.
7
GROTIUS
„Népi Önvédelem” Politikai Párt (ukránul: Політична Самооборона”/Politichna partija „Narodna Samooborona”)
партія
„Народна
Alapítás éve: 1999 Eszmeiség: demokrata Politikai elhelyezkedés: centrista Parlamenti jelenlét: 2002 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Hivatalos színe(i): bordópiros, fehér Hivatalos honlap: http://www.nso.org.ua/ua A Narodna Samooborona (Népi Önvédelem) a Viktor Juscsenko nevével fémjelzett Nasa Ukraina tömörüléshez tartozik. Meghatározó alakja Jurij Lucenko, volt belügyminiszter. A Népi Önvédelem elnevezésű ellenzéki mozgalom 2007-ben kezdődött, amikor Timosenkokabinet leváltásával együtt Lucenkot felmentették a belügyminiszteri posztból. E mozgalom hamarosan csatlakozott a „Vpered, Ukraino!” („Előre, Ukrajna!”) nevű, 1999-ben létrehozott és 2002 óta a parlamenti jelenléttel rendelkező politikai párthoz, amelyben a Lucenko-féle mozgalom képviselői meghatározó szerephez jutottak. A párt 2010 óta használja jelenlegi elnevezését. Politikai elhelyezkedését illetően ellenzéki szerepét, mint a párt fő identitás-meghatározó tényezőjét a legelsők között szükséges említeni. A Nasa Ukraina tömb prominens tagja 2002es belépésétől kezdődően. A Népi Önvédelem vezéralakja, Jurij Lucenko az Ukrán Szocialista Pártban kezdte politikai karrierjét az 1990-es évek elején. 1999-től három éven át a pártelnök, Alekszander Moroz egyik személyes tanácsadójaként dolgozott. A 2000-ben kirobbant Gongadze-ügyet követően csatlakozott a Kucsma-ellenes mozgalomhoz is („Ukrajna Kucsma Nélkül”), ahol vezető szerepet töltött be. A „narancsos forradalom” egyik legmeghatározóbb vezéregyénisége, az utcai tüntetések egyik legfőbb szervezője volt. Julia Timosenko mindkét kormányában (2005 februárjától és 2007 decemberétől kezdődően) Lucenko volt a belügyminiszter. 2010 decembere óta előzetes letartóztatásban van, az ügyészség jogi eljárást indított ellene hivatali visszaélés gyanúja miatt. Ukrajnai Nép Mozgalom (ukránul: Народний Рух України/ Narodnij Ruh Uraini) Alapítás éve: 1989 Eszmeiség: nemzeti demokrata Politikai elhelyezkedés: jobbközép Parlamenti jelenlét: 1990 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Európai Néppárt (EPP) Hivatalos színe(i): kék, sárga Hivatalos honlap: www.nru.org.ua A „Narodnij Ruh Uraini” („Ukrajnai Nép Mozgalom”), közismertebb nevén a RUH az ország egyik legrégebbi pártja (az USzP mellett). A RUH, mint polgári/nemzeti mozgalom 1988-ban indult az Ukrajnai Írószövetség kezdeményezésére, amely ezen elnevezés alatt tömegmeg-
8
GROTIUS
mozdulásokat, tüntetéseket, „élőláncokat” szervezett. Az akkor kibontakozó szerveződés rövidesen politikai párttá érett, melyet a korábbi rezsimhez és annak utódstruktúráihoz való ellenzéki viszony jellemzett, ideológiájának magját pedig a nemzeti demokrácia, az ukrán nemzeti eszme, a politikai nemzet, illetőleg polgári társadalom létrehozása képezte. A RUH az 1990-es évek belpolitikai folyamatainak egyik legmeghatározóbb szereplője volt. A párt mindmáig talán legmarkánsabb, mára szinte legendássá vált vezéregyénisége Vjacseszlav Csornovil volt, aki az 1990-es évek legvégén mind a mai napig megnyugtató magyarázat nélkül elhunyt egy tragikus autóbalesetben, röviddel az elnökválasztás előtt, amelyen nagy eséllyel indulhatott volna. A RUH vezérének halálát követően elvesztette mérvadó pozícióját, de már ezt megelőzően is belső problémák gyötörték: hatalmi harcok alakultak ki a vezetőségen belül, ugyanis Csornovilnak kihívója akadt Ihor Kosztenko személyében, aki elsősorban azt sérelmezte, hogy a párt nem őt indítja az elnöki pozícióért. Utóbbi támogatóival együtt saját pártot alakított Ukrán Néppárt néven (lásd az alábbiakban). A két párt egymáshoz való viszonya és státusza – az ideológiai rokonság ellenére is – máig rendezetlen: mindkét formáció az „eredeti” RUH mozgalom és párt örökösének és jogutódjának tartja magát. Az Ukrajnai Népi Mozgalom két külügyminisztert is adott az országnak Hennagyij Udovenko (1994-1998) és Borisz Taraszjuk (1998-2000 és 2005-2007) személyében. Utóbbi jelenleg Ukrajna EU-integrációjának kérdéseivel foglalkozó parlamenti bizottság elnöke. A párt a külpolitika terén „nyugatos” orientációjú. Az ukrán nemzetbiztonság zálogát az európai gazdasági és politikai struktúrákba, illetve a transz-atlanti kollektív biztonsági rendszerbe történő integrációban látja. Határozottan az európai uniós és NATO-tagság megszerzése mellett foglal állást. Létfontosságú célkitűzésnek tartja Ukrajna „európai identitásának” véglegesítését, más szóval azt szeretné elérni, hogy a nemzetközi közösség minden kétséget kizáróan elfogadja az ország és a nemzet európaiságát. Hangsúlyozza, hogy Ukrajnának szakítania kell minden, a FÁK kereteiben megvalósuló tevékenységgel, e helyett pedig a posztszovjet térség országaihoz fűződő kétoldalú kapcsolatok előtérbe helyezését sürgeti. Szorgalmazza a Kijev-Moszkva viszonyban minden olyan akadály felszámolását, amely gátolhatja Ukrajna európai és euroatlanti integrációját. Megszüntetné az orosz katonai formációk – a fekete-tengeri flotta – állomásoztatását a Krím-félszigeten, valamint mihamarabb rendezné a területi vitákat, elsősorban a vízi felségterületek elhatárolását a Fekete- és az Azovitengeren, illetve a Kercsi-szorosban. Fontosnak véli, hogy Ukrajna utólag kompenzációt kapjon az atomfegyver-arzenál 1990-es évekbeli feladásáért. Ukrán Néppárt (ukránul: Українська Народна Партія/Ukrainska Narodna Partija) Alapítás éve: 1989 (vitatott; nagyobb valószínűséggel 1999) Eszmeiség: népi demokrata Politikai elhelyezkedés: jobbközép, centrista Parlamenti jelenlét: 1990 (vitatott; 2002) Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Hivatalos színe(i): kék, sárga Hivatalos honlap: http://www.unp.ua/ Az „Ukrainska Narodna Partija” („Ukrán Néppárt”, UNP) az ezredforduló tájékán tűnt fel a politika színpadán a RUH-ban bekövetkezett pártszakadást követően. A kilépett tagok Jurij Kosztenko vezetésével megalapították az Ukrán Néppártot, amely valójában az 1990-es 9
GROTIUS
évekbeli RUH eszmei örökösének és utódjának tartja magát, a Borisz Taraszjuk irányította Ukrajnai Népi Mozgalomhoz hasonlóan gondolkodik a polgári demokráciáról. Jóllehet az ukrán nyelvnek és történelemértelmezésnek elsődleges és kizárólagos státuszt követel – akárcsak a RUH –, a nemzeti eszme, illetve a nemzetállami elképzelések azonban kevésbé hangsúlyosan szerepelnek politikai törekvéseiben. A külpolitikát illetően is sok kérdésben rokonítható a két párt eszmeisége: az UNP ugyanúgy támogatja Ukrajna EU-tagsági aspirációit, a NATO-csatlakozást is nélkülözhetetlennek tartja, és a posztszovjet államok esetében szintén a kétoldalú kapcsolatok elmélyítését ösztönzi a FÁK-együttműködés helyett. Markáns különbség az orosz fekete-tengeri flotta szevasztopoli állomásoztatása kapcsán fedezhető fel: az UNP ugyanis nem említi célkitűzései között a flotta „hazaküldését”. Továbbá, a RUH-tól eltérően, nem beszél jóvátételi igényről cserébe az ukrán „atomhatalmi státusz” feladásáért. A párt nem mondható azonban „oroszbarátnak”, még akkor sem, ha határozottan kiállna kisebbségek jogai és nyelvi fejlődése mellett. Politikai programjának egyik jellegzetes tétele: az ukrán nyelv egyedüli államnyelv, a társadalmi konszolidáció egyik meghatározó tényezője, minden ellene indított támadás, „eloroszosítás” nemzetbiztonsági kihívásként értelmezendő. A 2002-es parlamenti választások alkalmával az UNP a Nasa Ukraina tömörülés tagjaként került be az Ukrán Legfelsőbb Tanácsba, 2006-ban viszont már önálló, Ihor Kosztenko nevét viselő választási tömböt hozott létre, amelynek egyik alapítója volt a következőkben tárgyalandó „Sobor” párt is. Ilyen formációban azonban sikertelennek bizonyult, így 2007-es soron kívüli választásokra már újra a Nasa Ukraina tömb színeiben indult, így jelenleg az ellenzékiek sorait erősíti. „Sobor” Ukrán Köztársasági Párt (ukránul: Українська республіканська партія "Собор"/ Ukrainska Respublikanska Partija „Sobor”) Alapítás éve: 1990 Eszmeiség: nemzeti demokrata Politikai elhelyezkedés: jobbközép Parlamenti jelenlét: 2002 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Hivatalos színe(i): kék, sárga Hivatalos honlap: www.urpsobor.org.ua A párt alapításának előzményeit egészen 1976-ig vezeti vissza, amikor is ukrán polgári aktivisták egy csoportja mozgalmat indított a Helsinki Egyezményben lefektetett alapelvek megvalósításának ösztönzése érdekében. 1988-ban létrejött az Ukrán Helsinki Szövetség, amely a következő évben nyíltan propagálta az USzSzK függetlenedésének igényét. Ez a Szövetség alakult át 1990-ben politikai párttá: „Ukrainska Respublikanska Partija” („Ukrán Köztársasági Párt”, URP). 1999 decemberében más, hasonló eszmeiségű pártok szövetsége révén létrejött a „Sobor” Ukrán Néppárt (UNP „Sobor”). Az UNP „Szobor” a 2002-es választásokon a BJUT kötelékeiben bejutott a parlamentbe, ezt követően pedig egyesült az URP-vel. Így a két párt összeolvadásából alakult az „Ukrainska Respublikanska Partija «Sobor»” („Sobor” Ukrán Köztársasági Párt, URP „Sobor”). A párt a 2006-os és 2007-es Rada-választások alkalmával azonban már nem a BJUT, hanem az elnök, Viktor Juscsenko tömörüléséhez csatlakozott, s jutott újfent a törvényhozásba. A párt elnevezésében a „Sobor” kifejezés a „Szobornyiszty Ukraini” politikai kategóriára utal, ami egy specifikus „Egység”-et jelent: Ukrajna területileg egységes állam, mégpedig olyan 10
GROTIUS
értelemben, hogy hozzá tartoznak – jelképesen – nemcsak a jelenlegi, hanem a történelmi területek is. Egész pontosan azokra gondol, amelyek az Ukrán Népköztársaság és a NyugatUkrajnai Népköztársaság 1919. január 22-i egymáshoz csatolásával jöttek létre, egy államba egyesítve minden, ukránok lakta területet. E tiszavirág-életű államképződményt a mai Ukrajna jogelődjének tekinti, amelynek határai a jelenleginél némileg szélesebbek voltak. A kifejezés tehát az „Egységes (nagy)” Ukrajnára utal (mint pl. Nagy-Magyarország). A párt az ukrán nemzeti eszme döntő szerepét hirdeti a politikai és társadalmi életben, ennek megfelelően az ukrán nemzeti-kulturális újjászületés fölött igyekszik bábáskodni. Célul tűzte ki Ukrajna „európai választásának” védelmezését és a narancsos forradalom demokratikus vívmányainak megőrzését. Politikai programja értelmében Ukrajnából egy európai típusú, modern nemzetállam létrehozását látná üdvözlendőnek. A függetlenség megszilárdításában kulcsfontosságot tulajdonít az ukrán hadsereg fejlesztésének és megerősítésének. A NATO- és EU-csatlakozást pedig stratégiai jelentőségűnek tartja – a fejlődés záloga, másképp elképzelhetetlen a felemelkedés. Jószomszédi kapcsolatok ápolását sürgeti, beleértve Oroszországot is, de nemet mond minden, államok vagy nemzetek feletti képződmény létrejöttének a posztszovjet térségben. Határozottan követeli a külföldi katonai alakulatok kivonását Ukrajna területéről. Kereszténydemokrata Unió Pártja (ukránul: Партія Християнсько-Демократичний Союз/Partija Hristiansko-Demokratichnij Sojuz) Alapítás éve: 1997 Eszmeiség: keresztény-demokrata Politikai elhelyezkedés: centrista Parlamenti jelenlét: 2002 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Kereszténydemokrata Internacionálé (CDI) Hivatalos színe(i): bordópiros, fehér Hivatalos honlap: www.hds.org.ua A Kereszténydemokrata Unió Pártja (HDS) létrejöttét követően fokozatosan soraiba fogadta a hozzá hasonló eszmeiségű pártokat. 2002-ben a Nasa Ukraina tömörülés tagjaként jutott be az ukrán törvényhozásba. Politikai programjában ismerteti, hogy elsősorban keresztény morális alapokra helyezné az ukrán társadalmi életet, annak minden szféráját. Humanista álláspontot foglal el, az egyént és annak szabadságát tartja a legnagyobb értéknek. Értelemszerűen, vallási retorikát alkalmaz. A tolerancia, az egyéni és társadalmi felelősség, az igazságosság szükségességére hívja fel a figyelmet. A belpolitikát illetően a gazdaság, a szociális és oktatási téren, valamint a nevelésügy kérdéseinek megítélésében szintén meghatározó szerepet tulajdonít a humanizmusnak és a keresztény erkölcsiségnek. „Blokktársaihoz” hasonlóan vélekedik a kül- és biztonságpolitikát illetően: támogatja a kapcsolatok mélyítését az európai gazdasági és biztonsági szervezetekkel, elsősorban a NATO-val, ezzel párhuzamosan pedig ellenezné a FÁK biztonsági szervezetében való ukrán részvételt.
11
GROTIUS
Ukrajnai Európai Párt (ukránul: Політична партія „Європейська партія України”/Politichna Partija „Jevropejska partija Ukraini”) Alapítás éve: 2006 Eszmeiség: szociál-liberalizmus Politikai elhelyezkedés: jobbközép Parlamenti jelenlét: 2007 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Hivatalos színe(i): kék, sárga Hivatalos honlap: http://www.epu.in.ua/index.php Az Ukrajnai Európai Párt a legutóbbi, 2007-es parlamenti választások előtt alakult, az ország egyik legfiatalabb politikai szervezete. Elnevezése és emblémája sokat elárul a párt filozófiájáról, céljairól: a teljes jogú európai uniós tagság megszerzésének Ukrajna elsődleges bel- és külpolitikai prioritásává kell válnia. Az európai integrációs törekvés és az EU-tagokkal való együttműködés, az európai értékrend átvétele hozhatja meg az ország számára a gazdasági felemelkedést, a valós demokráciát, a polgári társadalmat, a jóléti államot. Rövidtávú célkitűzése az uniós államok által fenntartott vízumkényszer feloldása Ukrajnával szemben, illetőleg egy EU-Ukrajna szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról szóló megállapodás mihamarabbi aláírása. Politikai programjában szintén – és elsősorban – az európai biztonsági szerkezetbe történő beépülést szorgalmazza. Végül, de nem utolsó sorban hangsúlyozza az Ukrajna tranzit-ország szerepének fontosságát, a funkció hathatós megerősítését az ukrán gazdaságban. „PORA” Polgári Párt (ukránul: Громадянська партія „ПОРА”/ Hromadska partija „PORA”) Alapítás éve: 2005 Eszmeiség: polgári demokrácia, „polgári patriotizmus”, radikális reformizmus Politikai elhelyezkedés: jobboldali Parlamenti jelenlét: 2007 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Hivatalos színe(i): sárga, fekete Hivatalos honlap: http://pora.ua/index.php A PORA 2004-ben, az elnökválasztásokat megelőző hónapokban indult útjára ukrán hazafias filozófiájú egyetemista fiatalok önkéntes mozgalmaként, ami a november végi első forduló napjára már szinte országos méreteket öltött. A „narancsszínű” megmozdulások szervezéséből is alaposan kivette a részét. A PORA-t a demokratikus változások lehetősége, Leonyid Kucsma államfő – a két elnöki ciklus kitöltése után – távozásának bizonyossága, és persze a „narancsos forradalom” lendülete hívta életre. 2005 januárjában hivatalosan párttá alakult „Hromadska partija «PORA»”, azaz „PORA” Polgári Párt néven. A nagybetűs kifejezés annyit tesz, mint „ideje van…”, „itt az ideje…” – jelen esetben a demokratikus változásoknak, a hatalomváltásnak. Szemléletét illetően határozottan ukrán „polgári patrióta”. Döntően az egyéni, polgári szabadság elve – némileg kisebb mértékben pedig a nemzeti elv –, mint politikai és társadalmi rendezőelv elsődlegességét vallja. Alapvetően a fiatalságot, a főiskolás és az egyetemista 12
GROTIUS
réteget célozza meg és vonzza soraiba. A párt első embere a kezdetektől egészen a közelmúltig a nehézsúlyú ökölvívó világbajnok, Vitalij Klicsko volt. A 2006-os választások alkalmával a PRP párttal (lásd feljebb) közösen alkotott választási tömörülésben indult, de nem szereztek elegendő szavazatot a parlamentbe jutáshoz. A 2007es soron kívüli választások idején azonban már mindkét párt a két legnagyobb tömörüléshez csatlakozott, gyakorlatilag ellenkező oldalra állva: a PRP a BJUT-hoz, a PORA pedig a Nasa Ukraina-hoz, s azóta jelen vannak az Ukrán Legfelsőbb Tanácsban. A Haza Védelmezőinek Pártja (ukránul: Партія захисників Вітчизни/Partija zahisnikiv Vitchizni) Alapítás éve: 1997 Eszmeiség: Politikai elhelyezkedés: jobbközép Parlamenti jelenlét: 2007 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Hivatalos színe(i): kék, sárga, bordópiros Hivatalos honlap: http://karmazin.org.ua A „Haza Védelmezőinek Pártja”/„Honvédők Pártját” 1997-ben jött létre Jurij Karmazin vezetésével. A Honvédők politikai programja egy igazságosságon és egyenlőségen alapuló országot és társadalmat hozna létre. Céljai között kiemelt helyen szerepel a hátrányos helyzetűek, idősek, árvák, a második világháború és a csernobili katasztrófa áldozatainak hatékonyabb támogatása, a szociális juttatások emelése. A társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanság elleni harc, a kis és nagy jövedelműek közötti különbségek enyhítésének, illetve a korrupció megszűntetésének elkötelezett híve. A párt a kül- és biztonságpolitikát illetően Ukrajna semleges, katonai tömbökön kívüli státusza mellet foglal állást. Nem tartja kívánatosnak sem a „nyugati”, sem pedig a „keleti” kollektív biztonsági szerződésekhez való csatlakozást. Megerősíteni kívánja Ukrajna atommentes státuszát is. A fekete-tengeri térséget katonai flottáktól mentes övezetté alakítaná, mégpedig úgy, hogy a térség államai egy vegyes, nemzetközi rendfenntartó erőt hoznának létre, ezzel párhuzamosan pedig minden illetékes ország kivonná a tengerekről saját hadiflottáját – beleértve az orosz fekete-tengeri flottát is, ami Ukrajna területén, a Krím-félszigeten, Szevasztopol kikötővárosban állomásozik. Jurij Karmazin pártelnök karrierje folyamán különböző politikai formációk sorait erősített. 1994-től a Pavlo Lazarenko vezette, „Hromada”-frakció soraiban, majd 2000-től Petro Porosenko, „Solidarnist” elnevezésű csoportjának tagjaként töltött be képviselői posztot. Ezt követően az 1990-es évek hatalompártjával és annak örököseivel szembehelyezkedő ellenzéki tömörülés, a Nasa Ukraina színeiben volt parlamenti képviselő (2002-2006). 2006-ban a saját nevét viselő politikai tömörülést vezetve indult a Rada-választásokon, de kevesebb, mint 1%-nyi szavazatot kapott. 2007-ben a Nasa Ukraina tömörülés színeiben története során először jutott be a Legfelső Tanácsba, Karmazin pedig ugyanezen év őszétől Juscsenko elnök egyik tanácsadójaként dolgozott.
13
GROTIUS
Ukrajnai Kommunista Párt (ukránul: Комуністична партія України/Komunistichna partija Ukraini) Alapítás éve: 1993 Eszmeiség: („tudományos”) szocializmus Politikai elhelyezkedés: Parlamenti jelenlét: 1994 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Hivatalos színe(i): vörös Hivatalos honlap: www.kpu.net.ua Az 1991-ben betiltott Ukrajnai Kommunista Párt eszmeisége örökösének és jogutódjának tartja magát. 1993-az (újra)alapítása óta Petro Szimonenko tölti be a pártelnöki tisztséget. Az UKP 1994-ben fölényesen megnyerte a parlamenti választásokat, 89, azaz közel négyszer annyi mandátumot szerezve, mint a második helyen zárt RUH (28 mandátum). A következő, 1998-as megmérettetéseken ugyanilyen sorrend született és a megszerzett mandátumok közötti különbség sem csökkent látványos mértékben. A 2002-es parlamenti választásokból viszont már a Nasa Ukraina (Mi Ukrajnánk) tömörülés került ki győztesen, megelőzve a kommunista pártot (illetve az akkori „elnökpártot”, az Egységes Ukrajnát). Ezt követően fokozatosan csökkent az UKP népszerűsége és támogatottsága: 2006-ban és 2007-ben pedig épphogy átlépte a 3%-os küszöböt (megfelelően a szavazatok 3,66 és 5,39%-át kapta). A párt ideológiáját tekintve a „Marx-Engels-Lenin tudományos szocializmusának” elméletét követi, ennek megfelelően képzeli el az ország politikai és társadalmi berendezkedését. A kapitalizmust károsnak, kizsákmányolónak tartja. Külpolitikáját illetően a keleti, posztszovjet térség felé tájékozódó orientációt tartja üdvösnek. Jóllehet támogatja a nyugati országokkal történő gazdasági együttműködést, az Európai Unió, európai integráció kifejezés, illetőleg fogalom viszont egyáltalán nem szerepel politikai programjában. Ukrajna NATOcsatlakozásának elképzelését egyenesen elutasítja, ehelyett az egykori szovjet államok kizárólag a FÁK alapjaira építkező és keretein belüli egység létrehozásáért, valamint a „népek baráti uniójának újjászületéséért” száll politikai síkra. Néppárt (ukránul: Народна партія/ Narodna partiaja) Alapítás éve: 1996 Eszmeiség: népi demokrácia Politikai elhelyezkedés: balközép Parlamenti jelenlét: 2002 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Hivatalos színe(i): kék, sárga Hivatalos honlap: www.narodna.org.ua A „Narodna partiaja” – vagyis egész egyszerűen csak „Néppárt” – Ukrajnai Népi Agrárpárt néven jött létre. A pártelnöki tisztséget leghosszabb ideje Volodimir Litvin tölti be, aki különböző kormányok idején a Legfelsőbb Tanács házelnöke volt. A Néppárt 1999-ben az elnökválasztásokra, ugyanúgy, mint a 2002-es parlamenti választásokra a Leonyid Kucsma mellett kampányoló – „pro-prezidenciális” – politikai erők szövetségéhez csatlakozott és bejutott a törvényhozásba. A 2006-os Rada-választásokra Litvin létrehozott egy választási tömörülést, 14
GROTIUS
amely az ő nevét viselte és az ő pártjával rokon eszmeiségű pártok számára képezett társulást. Nem jártak azonban sikerrel: együttesen sem szerezték meg a szavazatok legalább 3 százalékát. A soron kívüli 2007-es megmérettetéseken viszont jól szerepelt a frakció, a parlamentben pedig bekerült a BJUT és a Mi Ukrajnánk koalíciójába. Litvint – politikai pályafutása során nem első alkalommal – a képviselőház elnökévé („szpiker”) tették, s e posztot jelenleg is ő tölti be. Miután Viktor Janukovicsot 2010-ben elnökké választották, Litvin Néppártja az újonnan létrejövő elnökpárti koalícióba társult a Régiók Pártjával és az Ukrajnai Kommunista Párttal, amely kiegészült a BJUT és a Nasa Ukraina „átigazolt” képviselőivel. A párt politikai programja, valamint Litvin elnökválasztási kampányprogramja szerint a néppártiak radikális eszközökkel küzdenének a társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanság ellen, és egy, utoljára a szovjet időkben tapasztalt kielégítő, egyénenként látványos mértékben nem különböző életszínvonal megvalósítása érdekében. A párt radikálisan csökkentené az alacsony és magas magánjövedelmek közötti különbségeket, visszaállítaná a dolgozók megbecsültségét és az értelmiségi szakmák társadalmi presztízsét, a lakosság számára visszaszolgáltatná a Szovjetunió széthullásakor elveszett takarékpénztári összegeket. A társadalmi morál emelése terén fontos lépésként teljes mértékben megtiltaná a szeszesitalok és dohányáruk reklámozását. Megvalósítana egy rendkívül kedvezményes (olcsó vagy ingyenes) lakossági szolgáltató rendszert (oktatás, egészségügy, lakástámogatás, nyugdíjrendszer, stb.). Az államapparátus méreteit és költségeit 40%-kal csökkentené. A korrupció leküzdése érdekében, többek között, teljes egészében megszűntetné a népképviselői kiváltságok és mentességek rendszerét, az állami alkalmazottak esetében pedig a hivatali visszaélést a nyugdíj megvonásával büntetné. A külpolitikában egyszerre orientálódna kelet és nyugat felé is: számottevően aktivizálná az együttműködést az Oroszországgal, Belorusszal és Kazahsztánnal közösen létrehozott Egységes Gazdasági Térségben, ezzel egyidejűleg kedvezményes szerződések megkötését sürgetné az Európai Unióval az egyének, a tőke, valamint az áruk és szolgáltatások szabad mozgását illetően. A külpolitikában az aktív semlegességet, Ukrajna tömbön kívüli státuszát támogatja.
PARLAMENTEN KÍVÜLI PÁRTOK „Szvoboda” Összukrán Szövetség (ukránul: Всеукраїнське об'єднання „Свобода”/ Vszeukrajinszke objednannya „Szvoboda”) Alapítás éve: 1995 Eszmeiség: ukrán nacionalizmus Politikai elhelyezkedés: jobboldali Parlamenti jelenlét: Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Hivatalos színe(i): kék, sárga Hivatalos honlap: www.svoboda.org.ua A „Szvoboda” Összukrán Szövetség (Vszeukrajinszke objednannya „Szvoboda”) nemzeti mozgalomként indult útjára 1991-ben, ekkor tartotta első nagygyűlését Lviv városában. Eredeti, egészen 2004-ig használt elnevezése: „Ukrán Szociál-nemzeti Párt”. Ukrán szélsőjobboldali nacionalista párt, melyben még a tagság sarkalatos feltétele is az ukrán etnikumhoz való „vérszerinti” odatartozás. Meghatározása szerint a nemzet – vér és szellemiség által 15
GROTIUS
összekötött közösség; a szigorúan etnikai alapú nemzetértelmezés és nemzetépítés, ill. állam- és önmeghatározás kizárólagosságát hangsúlyozza. A vérségi alapú kötődés és származás tehát központi szerepet játszi értékítéletében. A kommunista ideológia kibékíthetetlen ellenzője: hivatalos politikai programjában a kommunizmus jogerős betiltását követeli. Első hívei a 90-es évek elején nemzeti töltetű tüntetésekben, polgári elégedetlenségi megmozdulásokban, éhség-, ill. ülősztrájkokban vettek részt. Ebben az időszakban a nemzeti jelképeknek számító terek „védelmét” is önkéntesen-önkényesen „magukra vállalták”: tagjaikból, követőikből alakult brigádok, különítmények, „nemzeti gárdák” őrizték a legfontosabb ukrajnai „szenthelyeket”, templomokat. A „Szvoboda” ideológiai alapjai visszanyúlnak ahhoz a máig vitatott jelentőségű Ukrán Felkelő Hadsereghez (UPA), amely a második világháború idején partizán hadműveleteket vitt véghez. Ezeket azonban egyes vádak etnikai tisztogatásnak minősítenek, megint más narratíva szerint pedig nemzeti felszabadító cselekedeteknek tekintendők. A párt elszántan küzd az UPA és más történelmi nacionalista formációk és személyek utólagos nemzeti hőssé való nyilvánításáért. Az 1998-as választásokra szövetségbe tömörült az „Ukrajnai Állami Önállóság” párttal, de nem jutottak parlamentbe: utolsó előtti (29.) helyen zártak. 2001-ben támogatták Viktor Juscsenkót a miniszterelnökségben. A Nasa Ukraina és a BJUT szövetségese volt 2004-es elnökválasztásokon, de a kampány során a „Szvoboda” nevezetes vezéregyénisége, Oleh Tyahnibok a Kárpátok-hegység Javorina-csúcson lezajlott kampányrendezvényén sértő antiszemita megjegyzéseket tett, amit az egyik legnagyobb ukrán kereskedelmi tévécsatorna – Inter – leadott egyik műsorában. A kirobbant botrány miatt a szövetségesek szakítottak a „Szvobodával”. A párt a 2002-es választásokon nem indult, 2006-ban és 2007-ben viszont részt vett a megmérettetésekben, de nem jutott parlamentbe. A 2009-es időközi helyhatósági választásokon Ternopol megyében (oblasztyban) a „Szvoboda” 35 százaléknyi szavazatot kapott, így többséget alkot a helyi adminisztrációban. Ugyanezen év őszén a pártvezér az ukrán közszolgálati televízió fő műsoridőben leadott riportjában – magyarellenes nyilatkozatok kíséretében – azzal vádolta a hivatalos Budapestet, hogy tudatos politikát folytat Kárpátalja mielőbbi viszszaszerzésére. Tyahnnibok indult a 2010-es elnökválasztásokon, de a szavazatok kevesebb, mint másfél százalékát szerezte meg. (A politikus anyai dédnagyapja Lonhin Cehelszkij, ukrán „diplomata” volt, aki 1919. tavaszán a Nyugat-ukrajnai Népköztársaságban a külügyi biztos pozícióját töltötte be, ill. fontos szerepet játszott az akkori, párhuzamosan létező két ukrán köztársaság egyesülésének véghezvitelében. Cehelszkij később ezt a („Szoborna”) Köztársaságot képviselte az USA-ban.) A „Szvoboda” politikai programjában meghatározó elemként jelenik meg egy olyan ukrán állam létrehozásának igénye, amelyben az ukrán nemzet „végre” elfoglalhatja méltó helyét, betöltheti a neki történelmileg kijáró államalkotó nemzet szerepét. Harcol azért, hogy az ukrán nyelv és nemzeti szimbolika, hagyományok, erkölcsi normák, hősiesség, igazságosság, stb. központi helyet foglaljon el az ukrán társadalmi és politikai életben egyaránt. Mindennemű külső, egyoldalú befolyásoltságot felszámolna, kezdve az energiapolitika rendezetlenségéből fakadó függőséggel az oroszországi ellátásoktól: az orosz monopolhelyzet megszüntetését sürgeti. A nemzetpolitikát illetően konkrét elképzelései vannak egy olyan törvény elfogadtatását illetően, ami lefektetné az ukrán, mint „tituláris” (államalkotó) nemzet és az országban élő nemzeti kisebbségek hozzá viszonyított helyzetét, státuszát.
16
GROTIUS
Elképzelései a külpolitikára vonatkozóan szintén nem mentesek a szélsőségektől: Ukrajnának nemcsak „földrajzi”, de geopolitikai értelemben is Európa központjává kell válnia. Az ország FÁK- és az EGT-tagságának azonnali és teljes megszüntetésért lobbizik, továbbá vízumkényszert vezetne be Oroszországgal szemben. Az ukrán „atomhatalmi” státusz visszaállítását és stratégiai nukleáris fegyverek hadrendbe állítását kéri. A GDP 5 százalékát költené haderőfejlesztésre. Követeli a külföldi katonai erők kivonását az ország területéről és támogatja Ukrajna NATO-tagságát. Ukrajnai Szocialista Párt (ukránul: Соціалістична партія України/Sotsialistichna partija Ukraini) Alapítás éve: 1991 Eszmeiség: szociáldemokrata Politikai elhelyezkedés: balközép Parlamenti jelenlét: 1994 Tagság nemzetközi szövetség(ek)ben: Szocialista Internacionálé Hivatalos színe(i): magenta, sárga Hivatalos honlap: http://www.spu.in.ua/ Az Ukrajnai Szocialista Pártot (USzP) az 1991-ben betiltott kommunista párt egykori tagjai alapították ugyanabban az évben, tántoríthatatlanul Kravcsuk- és Kucsma-ellenes töltettel. A párt mindmáig első és egyetlen, az alapítás óta is elmozdíthatatlan vezetője, Alekszander Moroz a szovjet időkben Ukrán SzSzK Legfelsőbb Tanácsában a kommunista többség vezetője volt. Az USzP 1994-ben kerültek a parlamentbe, ekkor Moroz az Ukrán Legfelsőbb Tanács házelnöke lett. Ukrajna Alkotmányának (1996) elfogadását a párt javarészt saját érdemének tartja. 1998-ban a parlamenti választásokon az Ukrajnai Vidék Párttal szövetségben indult és harmadik helyen zárt az Ukrán Kommunista Párt és a RUH mögött. Moroz neve elválaszthatatlanul összekapcsolódik a médiában csupán „Kucsma-gate” ügynek nevezett botrány kirobbantásával: a szocialista politikus a parlamentben lejátszotta azokat a hangfelvételeket, amelyek értelmében Leonyid Kucsma elnök adott megbízást az ellenzéki újságíró, Georgij Gongadze – feltételezett – meggyilkolására. A felvételeket az elnök egyik személyi testőre, Mikola Melnyicsneko készítette. Ezt követően indult el – és zárult végül sikertelenül – a „Ukrajna Kucsma Nélkül” elnevezésű politikai mozgalom, amelyhez több párt is csatlakozott. Az USzP a „narancsos forradalom” aktív résztvevőjének tartja magát, bár e folyamatban leginkább Jurij Lucenko vállalt vezető szerepet a párttagok közül. Juscsenko elnökké válása után a párt bekerült a végrehajtó hatalomba: három miniszteri tárcát is kapott a Timosenkokabinetben, amit Jurij Jehanurov miniszterelnöksége idején is megtarthatott. A 2006-os választásokra a Nasa Ukraina és a BJUT tömörülésekkel kötött szövetséget, amiben Moroz a parlament házelnöke tisztségre pályázott, viszont szövetségesei ezt az ambíciót nem támogatták. A szocialista vezér végül mégis házelnök lett az ellenzéki(!) Régiók Pártja képviselőinek szavazataival, ezt követően pedig a szocialisták Viktor Janukovics miniszterelnöki kinevezése mellett álltak ki nyíltan. Ez pártszakadáshoz vezetett: több, egykor miniszteri tisztséget is betöltött párttag elhagyta az USzP-t és átállt más pártokhoz vagy saját mozgalmat indított (lásd fentebb: Jurij Lucenko „Népi Önvédelem” elnevezésű kezdeményezése). Az „árulás” után a szocialisták fokozatosan veszíttek népszerűségükből és 2007-es választások óta már nincsenek ott az ukrán törvényhozásban. 17
GROTIUS
Az USzP a külpolitikában ellenzi az ukrán NATO-törekvéseket és a keleti bővítést, kiáll Ukrajna katonai semlegessége, tömbön kívüli státusza mellett. Az Európai Uniót illetően azonban határozottan támogatja az ukrán integrációs elképzeléseket, és ezzel egyidejűleg szoros stratégiai partnerségben kíván együttműködni Moszkvával. Mindez párhuzamosan jelenik meg a Belorusszal, Kazahsztánnal és Oroszországgal – vagyis az Egységes Gazdasági Térségben – történő szoros kooperáció iránti igénnyel. A szocialisták politikai programja értelmében a kettő nem egymás alternatívája, nem zárja ki egymást szükségszerűen. A párt igencsak ambiciózus elképzelése, miszerint Ukrajnát az űrkutatás területén „erős állammá” kívánja tenni, amit elsősorban az ukrán haderő és hadiipar hasznára fordítana. (Orosz Sándor)
Források: Fedinec Csilla – Szereda Viktória: Ukrajna színeváltozása 1991-2008. Politikai, gazdasági, kulturális és nemzetiségi attitűdök. Pozsony: Kalligram Kiadó, Regio Könyvek, 2009. Az Ukrán Miniszteri Kabinet (kormány) honlapja: http://www.kmu.gov.ua/control/ Az ukrán Központi Választási Bizottság (Centralna viborcha komisija, CVK) hivatalos honlapja: http://www.cvk.gov.ua/ Az Ukrán Legfelsőbb Tanács hivatalos honlapja: http://gska2.rada.gov.ua/pls/site/p_fractions, illetve http://gska2.rada.gov.ua/pls/radac_gs09/karta_frack http://file.liga.net/ http://files.korrespondent.net/ + a felsorolt pártok honlapjai (pártoknál megjelölve)
18
