Újvári Edit: „CSOPORT VEZET CSOPORTOT” MÚZEUMANDRAGÓGIA KÉPZÉS ÉS
GYAKORLAT
A
SZEGEDI
TUDOMÁNYEGYETEMEN
ÉS
A
REÖK-
PALOTÁBAN A 2009. évi I. Múzeumandragógia konferencián (majd a konferencia tanulmánykötetében) egy akkor mindössze egy éves szegedi múzeumandragógiai kezdeményezésről, a REÖK Önképzőkör munkájáról, törekvéseiről számolhattam be, amely immár négy éves működése során számos tapasztalattal gazdagodott, sokrétűen kapcsolódva a SZTE múzeumi munkával kapcsolatos képzéseihez. A SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézete által gondozott Andragógia BA, valamint a 2011 szeptemberében indult Kulturális mediáció MA szakok kereteibe illesztettünk olyan képzési programokat, amelyek a múzeumi kultúraközvetítéssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteket egyaránt magukba foglalnak. Fontos hangsúlyozni, hogy a múzeumi kultúraközvetítéssel ismerkedő hallgatók andragógiai alapozással rendelkeznek az Andragógia alapszak képzési tematikájából adódóan mind a felnőttekre vonatkozó neveléstudományi ismeretekre, mind pedig a törvényi szabályozásokra, képzési programokra és lehetőségekre vonatkozóan. Elsőként a képzésekbe illeszkedő, múzeumi kultúraközvetítést középpontba helyező múzeumpedagógia specializáció és művészeti mediáció kurzusblokkokat ismertetem. Majd annak a gyakorlati képzési lehetőségnek a bemutatására térek át, amely a Reök-palotában 2007 óta működő Regionális Összművészeti Központ (REÖK) galériájának időszaki kiállításai adnak helyszínt. Minden szemeszterben az erre önként jelentkező hallgatók a képzőművészeti
kiállításokon
a
REÖK
Önképzőkör
programjaiba
illeszkedve
tárlatvezetéseket tartanak egyetemi hallgatók számára, ennek a programnak adtuk a „Csoport vezet csoportot” elnevezést. Ennek a sikeres gyakorlati képzési programnak néhány példáját mutatom be – képi illusztrációk segítségével – kiemelve a módszertani szempontokat: a kiállításon látható technikák és művészettörténeti összefüggések megismerését a felkészülési fázisban, a közös tárlatvezetés csoportdinamikájának kialakítását és a hallgatóságot is aktivizáló megoldásait. A szegedi andragógia BA képzés harmadik tanévében olyan 25 kredites specializációs képzési programok találhatóak, amelyek együttesen egy-egy szakterület alapjainak megismerését teszik lehetővé (pl. média, rendezvényszervező specializáció), ezek között jelenik meg választhatóként a múzeumpedagógia specializáció 2009 szeptemberétől dr. Viskolcz Noémi
vezetésével. A specializációs képzés elvégzését a diplomában is jelezzük. A képzés során muzeológiai, múzeumtörténeti, múzeumpedagógiai, műelemzési kurzusokat teljesítenek a hallgatók, amelyeket a JGYPK Felnőttképzési Intézetének oktatóin kívül a szakma elismert képviselői – Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Móra Ferenc Múzeum egyegy munkatársa – óraadóként tartanak. A képzési programnak fontos eleme, hogy a szegedi múzeumokkal (Móra Ferenc Múzeum, Regionális Összművészeti Központ, Tudáskapu – Interaktív Természetismereti Tudástár) kiépített jó szakmai kapcsolatoknak köszönhetően a hallgatóknak lehetőségük nyílik a múzeumi kultúraközvetítés számos aspektusát áttekinteni: a szakmai gyakorlatokon rálátást nyerhetnek a múzeumi munka szervezési és adminisztratív munkájára, a múzeumpedagógiai tevékenységre, de emellett lehetőség nyílik a kiállításokon zajló szakmai munka, a tárlatismertetésekbe való bekapcsolódásokra is. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy vélem, hogy az egyetemi tanulmányok elméleti ismeretanyaga mellett legalább olyan fontos a tartalmas szakmai gyakorlat. Például az Interaktív Természetismereti Tudástárban töltött szakmai
gyakorlat
keretében
a
kiállítás-rendezés
mellett
kézműves
foglalkozások
lebonyolításában is segédkezhettek a hallgatók, a 2011. őszi félévben pedig a Móra Ferenc Múzeum önkéntes képzési programjain túl a Csontváry kiállításon – alapos felkészülést követően – tárlatvezetést tartottak a múzeumpedagógus és kultúrmediációs MA hallgatók egyetemista csoportoknak. E lehetőségek mellett a Reök-palotában működő Regionális Összművészeti Központ REÖK Önképzőköréhez csatlakozva minden félévben az aktuális tárlatok feldolgozásának keretében egy-egy tárlatvezetési programban is részt vehetnek. A Felnőttképzési Intézetben 2011 szeptemberében indult a Kulturális mediáció MA szak, amelynek képzési programjába a múzeumi kultúraközvetítés és a kortárs művészeti mediáció tárgyköreit is beillesztettük, így ezekbe a szakmai gyakorlatokba a master szakos hallgatóink is bekapcsolódhatnak. A REÖK Önképzőkör 2008 februárja óta működik dr. Cserjés Katalin (SZTE BTK Magyar Irodalom Tanszék) és jómagam vezetésével. Törekvésünk a REÖK kiállításaihoz igazodva a kiállítóterekben látható (többségében kortárs) művészeti irányzatok áttekintése, műelemzési, műértelmezési lehetőségek megfogalmazása, olyan aktivizáló foglalkozások tartása, amely az eredeti alkotások közegében elősegíti a kritikai befogadást és az élmények megfogalmazását. (Ld. 1. kép) Ennek keretébe illeszkedik a fentebb említett „Csoport vezet csoportot” programunk, amelyre az önképzőköri tagok – a képzőművészet iránt érdeklődő egyetemisták, részben múzeumpedagógia specializációs andragógus hallgatók.
A REÖK Önképzőkörnek helyet adó intézmény épülete önmagában is művészettörténeti értékkel rendelkező műemlék; számos tárlatvezetésünk az épület bemutatásával veszi kezdetét. Az építtető nevét viselő Reök-palotát a művészettörténeti szakirodalom a magyarországi szecesszió legkiemelkedőbb példájaként, az európai szecesszió élvonalába tartozó, kiemelkedő művészeti kvalitással rendelkező alkotásként tartja számon.1 A bécsi, müncheni szecesszió vonzáskörzetébe került budapesti művészekkel szemben a Reök-palota tervezőjére, a szegedi Magyar Edére elsősorban a belga és a francia Art nouveau hatott.2 Művészetének kibontakozását Reök Iván, Munkácsy Mihály unokaöccsének magánpalota építésére szóló megbízatása jelentette.3 Reök Iván a szegedi közélet tekintélyes, vezető egyénisége volt, a tápéi kerület országgyűlési képviselője, földbirtokos, aki az 1879-es szegedi árvíz utáni rekonstrukciót irányító Középítészeti Tanács tagjaként tevékenykedett, majd a Magyar Királyi Folyammérnöki Hivatalvezető tisztségét is betöltötte. Ennek a befolyásos megrendelőnek köszönhetően Magyar Ede tisztán szecessziós homlokzatterve az eredeti elképzeléseknek megfelelően megvalósulhatott, pedig a korabeli városképet felügyelő hatóság a többi szecessziós épület esetében kompromisszumos megoldásokat követelt meg a historikus stílusú belvárosi épületekhez való illeszkedés jegyében.
A szecesszió viszont
éppen a historikus és eklektikus építészet rutinja helyett a friss, új művészet létrehozását tűzte ki célul, az irányzat különböző elnevezései4 is a konzervatív tradíciókkal való szembefordulást jelzik. A Reök-palota kétemeletes saroképületét szobrászi eszközökkel formált hullámzó falfelületek jellemzik. Ezt a hatást a gazdag plasztikájú homlokzat, a nyitott és zárt erkélyek váltakozása, a homlokzati nyílászárók hullámos vonalvezetése, valamint az ívelt párkányvonal teremti meg. A vízi növényvilágból eredő motívumrend következetes alkalmazása stílusegységet teremt: a homlokzati díszelemeken, az pillérek oszlopfőin, az erkélykorlátokon és az épület belsejében, a lépcsőház korlátjain, az ajtók és ablakok kovácsoltvas díszein, a folyosók oldalfalait díszítő stukkó motívumon végig dominál a liliom-motívum.5 Mind a szobrászati, mind a kovácsoltvas munkák Magyar Ede tervei alapján készültek. (Ld. 2–3. kép)
1
GELLÉR 2004. 128 PAPP 2007. 16 3 BAKONYI 1989. 11–12. 4 Szecesszió (lat. secessio ’kivonulás’) – utalás a római történelem secessio plebis ( lat. ’a nép kivonulása’: Kr. e. 494 a római plebs kivonulása a városból tiltakozásul a politikai jogokból való kirekesztés ellen) eseményére. A bécsi „1890 Sezession” kiállítás: az akadémizmussal való szembefordulás jegyében zajlott, a szecesszió első nagy nemzetközi seregszemléje az 1900-as párizsi világkiállítás volt. Az első világháború kitöréséig virágzó stílusirányzat különböző európai elnevezései: Belgium: Art Nouveau; Párizs: Style 1900; Németország: Jugendstil; Anglia: Modern style; Olaszország: Stile Floreale; Spanyolország: Modernismo; Bécs: Sezessionstil. 5 BAKONYI 1989. 13. 2
A palota homlokzatának és lépcsőházának korhű felújítását és belső tereinek kiállítótermeké való 2007-es átalakítását követően a szegedi Reök-palotában működő Regionális Összművészeti Központ (REÖK) elsősorban a kortárs képzőművészek bemutatkozására nyújt lehetőséget, valamint félévenként egy-egy nagyobb volumenű tárlatot is rendez. Azaz, önálló gyűjtemény híján a REÖK nem sorolható a klasszikus érelemben vett múzeumok közé, viszont a múzeumok időszaki tárlatainak megfelelő profilja galériaként is alkalmat biztosít mind múzeumpedagógiai, mind múzeumandragógiai tevékenységre. A kiállítóterekben rendszeresen zenei és irodalmi, kamaraszínházi programok is zajlanak.6 2008 februárja óta zajló, mind az őszi, mind a tavaszi egyetemi szemeszterhez igazodó, hetenkénti „REÖK Önképzőkör” múzeumandragógiai foglalkozásaink a kiállításokhoz kapcsolódó elmélyültebb tanulmányozást tesznek lehetővé. Ugyanakkor a programok során a tárlatvezetők és az önképzőköri foglalkozásokat tartók számára is körvonalazódnak azok a konkrét múzeumlátogatói elvárások, amelyekhez hozzá kell igazítani a múzeumandragógiai programkínálatot. A kiállításokon megvalósítható kultúraközvetítés ezért a felsőfokú tanulmányokba is integrálható, ahogy már utaltam rá, mindenekelőtt a SZTE JGYPK Felnőttképzési Intézetében az andragógia szak múzeumpedagógia specializációs és a kulturális mediáció MA szak képzésében résztvevő hallgatók számára teremt alkalmat a kiállítóterekben zajló munka a tanulmányok kiegészítésére és szakmai gyakorlatra egyaránt. A REÖK Önképzőkör célkitűzése a tárlatok kínálta lehetőségekre építve a képzőművészeti alkotásokkal való koncentrált és elmélyült foglalkozás. Ebben a foglalkozási típusban aktivitásra ösztönözzük a résztvevőket: a kiállítások feldolgozása során az önképzőkör vezetőinek
felkészülése
mellett
nagy
hangsúlyt
kap
az
önképzőköri
tagok
véleménynyilvánítása, eddigi ismereteik aktivizálása és aktuális benyomásaik, esztétikai értékítéletük, akár kritikai észrevételük megfogalmazása. A kiállítások feldolgozását megalapozó művészettörténeti áttekintések Power Point vetítésekkel – amelyre az intézmény biztosítja a megfelelő helyszínt és infrastruktúrát –, valamint a szakirodalom bemutatásával hozzájárul az értelmezési keretek kialakításához. A kiállításokon látható, kevésbé közismert technikák megismerése is fontos program: pl. az Andy Warhol kiállítás kapcsán a szitanyomás technológiáját, a Toulouse-Lautrec litográfiáit bemutató kiállítás során pedig a kőnyomat technikáját ismertette az önképzőkör tagjai számára egy-egy meghívott grafikus, az adott technika szakavatott képviselője, ill. grafikai műhelylátogatás során a munkafázisokat is megtekinthettük. Szegeden a Tömörkény István
6
A REÖK honlapja a korábbi és az aktuális programokról is tájékoztat: www.reok.hu
Művészeti Szakközépiskola grafikai műhelye, valamint a SZTE JGYPK Rajz és Művészettörténeti Tanszékének grafikai műhelye biztosít erre lehetőséget. Különösen sikeresnek tekintettük a „Rembrandt rézkarcai” kiállítás (2010 ősze) során az egyik kiállítótérben felállított rézkarc-nyomtató gép segítségével a rézkarc technika részletes bemutatását az egyik önképzőköri foglalkozáson, amelyre Deák Zoltánt, a JGYPK Rajz és Művészettörténeti Tanszékének oktatóját kértük fel. (Ld. 4. kép) A REÖK kiállításait nem csak a foglalkozásokon zajló megközelítésekkel, értelmezési lehetőségek átbeszélgetésével közelítjük meg, hanem a múzeumi kultúraközvetítés, mint szakma is középpontba kerül. Erre a 2008 tavasza óta minden félévben „Csoport vezet csoportot” címmel tartott tárlatvezetés ad lehetőséget. A tárlatvezetés közös, önképzőköri foglalkozás keretében zajló előkészítése során a művek keltette benyomásokon túl a kiállítás bemutatásának módszertanára is hangsúlyt helyezünk. A tárlatvezetést több, felkészülő foglalkozás előzi meg. Ezeken egyeztetjük a lehetséges tárlatvezetői menetrendet, majd közösen kialakítjuk a végleges útvonalat. Majd a kulcsművek kiválasztása következik, amelyeket alaposabb ismertetéssel mutatunk be. Ez egyben önkéntes feladatvállalást is jelent, hiszen az önképzőköri tagok közül azok, akik vállalják a tárlatvezetésben való részvételt, kiválaszthatják az őket mélyebben érdeklő alkotásokat, amelyeknek bemutatása önálló gyűjtőmunkát, szakirodalmi tájékozódást is igényel. A készüléssel kapcsolatban az önképzőkör vezetői – tárlatvezetői tapasztalatok és az aktuális kiállítás ismeretanyagának birtokában – igény esetén tanácsot is adnak a felkészüléshez, gyakran e-mailes kapcsolattartás során egyeztetnek a kép-ismertetésekkel kapcsolatban az önképzőköri tárlatvezetőkkel. A tárlatvezetést hirdető plakátokat az önképzőköri tagok készítik el. A feladatok egyeztetését követően főpróbát tartunk, amelyen a tárlatvezetésre vállalkozók elmondhatják a tervezett képismertetőjüket. Erre reflektálhatnak a csoport tagjai és az önképzőkör vezetői, kiegészíthetik az ismertetőket, javaslattal élhetnek. Valamint ez az alkalom lehetőséget biztosít arra is, hogy a 6–8 önképzőköri tag részvételével zajló csoportos tárlatvezetés gördülékenységét megteremtsük, hiszen összekötő szöveggel adják át egymásnak a szót az sorban következő tárlatvezetők. Tehát sokféle kompetencia fejlesztését teszi lehetővé ez a feladat: nem csupán a szó szoros értelmében vett önképzés, a szakirodalmi tanulmányozáson alapuló ismeretanyag-bővítés lesz az eredmény, hanem a kommunikációs készségek fejlesztése és a csoportban való együttműködés, az egymáshoz igazodás, az ismertetések során az egymásra reflektálás képességei is fejlődnek. Igazi kultúraközvetítői szerepet élhetnek át a tárlatvezető önképzőkörösök, mikor a programra érkező érdeklődők előtt kell bemutatni a tárlatot. A tárlatvezetéseket sikerélményként megélő önképzőköri tagok általában
bekapcsolódnak az újabb tárlatvezetési programba is, illetve arra is volt példa, hogy a REÖK nyílt napjain önkéntes tárlatvezetőként több csoport számára is ismertetőket tartottak, amelyről rendkívül jó visszajelzések érkeztek. A múzeumi kultúraközvetítés tapasztalata, hogy különösen sikeres a tárlatvezetési program, ha azonos korosztályból kerül ki a tárlatnéző és a tárlatot ismertető. A 2011. őszi félév tárlatvezetési programját az „INTONÁCIÓ – Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Kiállításán” rendeztük meg. A kortárs művészettel való ismerkedés mindig nagy kihívás mind a tárlatvezetők, mind a tárlatra érkezők, a befogadók számára. Hiszen a képzőművészet iránt érdeklődők többségének esztétikai érdeklődését és értékítéletét az európai művészettörténet, festészet kanonizált értékei, a klasszikus stíluskorszakok befolyásolják, az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus korszakaival bezárólag. A 20. század avantgárd irányzataival kapcsolatban már kevesebb az ismeret és ezzel egyenes arányban az érdeklődés és a nyitottság. A befogadást megnehezíti a modern korszak irányzatainak heterogenitása „provokatív sokfélesége”, a kanonizált klasszikus értékeken, hagyományon túl az egymás egymással is vitatkozó értékszemléletek.7 A modern és posztmodern művészet folyamatainak önképzőköri foglalkozásokon történő megismerése, a 20. század második felének jellegzetes irányzatainak megnevezése, megismerése és jellemzése biztosítja azt a nélkülözhetetlen háttértudást, amellyel a tárlatvezetők a vállalt, konkrét alkotás-bemutatásokhoz további anyagot tudnak keresni, és e tájékozódási pontok alapján műismertetésre vállalkozhatnak.8 Hiszen a kultúraközvetítést minden esetben elmélyült tudás kell, hogy megalapozza. Talán éppen a kihívás miatt fontos és érdekes feladat egy kortárs tárlatról figyelemfelkeltő ismertetést nyújtani. Az INTONÁCIÓ tárlatvezetésre hat önképzőköri tag jelentkezett, valamint a REÖK múzeumpedagógusa, Ale Ildikó is csatlakozott a tárlatvezető csapathoz. (Ld. 5. kép) Velük elsőként egyeztettük a tárlat bejárásának lehetséges útvonalait, valamint az általános ismertetőket a következő témakörökben: a kiállító Magyar Képző- és Iparművészek Festészeti szakosztályának, mint alkotó csoportnak a bemutatása, a tárlat címének, intonáció (’zenei hangolás’) értelmezése. Ezt követte a kiállító termek és alkotás-csoportok kurátori elrendezésének áttekintése (geometrikus absztrakt-konstruktivista; figurális; lírai absztrakció – informel stb.), a termek stílusirányzati jellegzetességeinek megfigyelése, tudatosítása. Ezt követően a részletesebb bemutatásra szánt alkotásokat jelöltük ki, az önképzőköri tagok önkéntes alapon választották ki az ismertetendő műveket. Ezzel kialakult a tárlatvezetői 7 8
HEGYI 1986. 19. HEGYI 1986. 465–477; WALTHER 2011.
forgatókönyv, amelynek nyomán a főpróbán megvitattuk a szakirodalmak (stílusirányzatra, sajátos képzőművészeti technikákra, pl. kollázsra vonatkozó művészettörténeti, valamint az alkotóra
vonatkozó
anyag)
alapján
összeállított
ismertetőket.
A
tárlatvezetés
folyamatosságára is gondot fordítottunk, hiszen minden ismertetés zárásaként a következő tárlatvezetőnek kell átadni a szót. A tárlatvezetéssel kapcsolatban e-mailes körlevélben foglaltuk össze a végleges forgatókönyvet, valamint tárlatvezetők közül többen e-mailben egyeztették mondandójukat, kértek tanácsot az önképzőkör vezetőitől. (A program plakátja: Ld. 6. kép) 2011. november 30-án az önképzőkör időpontjában a megjelent érdeklődők számára kb. 80 perces, gördülékeny, számos információt átadó, sikeres tárlatvezetés zajlott le. Az önképzőkör vezetői köszöntötték a tárlatvezetésre érkezőket, valamint hangsúlyozták a „Csoport vezet csoportot” program önképzőköri szerepét és értékeit. (Ld. 7. kép) Ezt követően a tervezett útvonalnak és a vállalt feladatoknak megfelelően elhangzottak a képekkel kapcsolatos ismertetők, elemzések, asszociációk. (Ld. 8–11. kép) Az első terem konstruktivista, nonfiguratív absztrakt képei közül két alkotás részletesebb ismertetése hangzott el. A második terem posztimpresszionizmus hatásait mutató festményei közül egy alkotást emeltünk ki. Majd az informel és tasiszta stílus jegyeivel rendelkező absztrakt alkotások terme következett. A tárlatvezetés végén a hallgatóság közül többen kérdéseket tettek fel, illetve tetszésüket nyilvánították ki mind a tárlattal, mind pedig annak ismertetésével kapcsolatban. Az tárlatvezetést követő értékelésünkkor úgy véltük Cserjés Katalinnal, hogy a megelőző (Toulouse-Lautrec litográfia, Rembrandt rézkarc kiállításokon tartott), szintén eredményes tárlatvezetésekhez viszonyítva is talán az eddigi legsikeresebb „Csoport vezet csoportot” program zajlott le. Annak ellenére, hogy kortárs alkotásokat mutattunk be, a lendületes, alapos, önálló gondolatokat is megfogalmazó ismertetők hatására a tárlatnéző közönség érdeklődést, nyitottságot tanúsított. Erre a tetszésnyilvánításon túl kérdések, kiegészítő vélemények megfogalmazása is utalt. A múzeumi kultúraközvetítés hagyományos felnőttoktatási módszereit,9 az ismertető előadást, a vitát, a galériabeszélgetést és a tárlatvezetést alkalmazva, úgy vélem, az önképzőköri tagok elmélyült ismeretekre tehettek szert. Hiszen aktív szerepvállalásukkal kommunikációs készségeik is fejlődtek, miközben a hallgatóság felé közvetítették a tárlat értékeit, valamint az azzal kapcsolatos gazdag ismeretanyagot. Az önképzőköri forma éppen azáltal felel meg a múzeumandragógia tevékenység kritériumainak, hogy az érdeklődők, a tagok (részben
9
KOLTAI, 2010. 74
egyetemi hallgatók) a felnőtt korosztályba tartoznak, képzési, tanulási folyamatuk önkéntes jellegű, gazdag előzetes tudással rendelkeznek, valamint önálló érdeklődés, a szó szoros értelmében vett „önképzés” a motiváló erő, a foglalkozások pedig kiállítótérben, a REÖK aktuális kiállításain zajlanak. Ezért kell céljaink és módszertanunk kialakításakor karakteresen más tevékenységi formákat választanunk, mint ami a gyermek korosztályt megcélzó múzeumpedagógiai foglalkozásokat jellemzi. Mindez tökéletesen egybevág azzal, amit Kurta Mihály a múzeumi kultúraközvetítés jelenkori céljaként határoz meg: „minden egyes személy és közösség számára a múzeum interaktív keretek között elérhető legyen.”10 IRODALOM BAKONYI Tibor 1989. Magyar Ede. Akadémiai Kiadó, Budapest. GELLÉR Katalin 2004. A magyar szecesszió. Corvina Kiadó, Budapest. HEGYI Lóránd 1986. Avantgarde és transzavantgarde. A modern művészet korszakai. Magvető Kiadó, Budapest. KOLTAI Zsuzsa 2010. A Múzeumandragógia kihívásai az USA-ban. In: KURTA Mihály–PATÓ Mária (szerk.) Múzeumandragógia. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Miskolc – Szentendre. 73–77. KURTA Mihály 2010. Múzeumanragógia és múzeummediáció. In: KURTA Mihály–PATÓ Mária (szerk.) Múzeumandragógia. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Miskolc – Szentendre. 23–54. PAPP Katalin 2007. Reök-palota: szenvedély építészetben és művészetben. In: DÁVID András (szerk.): Szépség és Fájdalom. Kép, irodalom, gondolat Goya, Blake és Kondor művészetében. REÖK Kiállítás katalógus, Szeged. WALTHER, Ingo F. 2011. Művészet a 20. században. I–II. Taschen/Vince Kiadó. Budapest
10
KURTA, 2010. 33
Melléklet
1. kép: a REÖK Önképzőkör felhívása (2011. őszi félévi programok)
2. A Reök-palota a 2007. évi rekonstrukciót követően (Németh György fotója)
3. kép: A Reök-palota homlokzata (Újvári Edit fotója)
4. kép: A Rembrandt tárlat rézkarcbemutatója a 2010. szeptember 22-i önképzőköri foglalkozáson, Deák Zoltán grafikus bemutatja a rézkarc nyomtatás fázisait (Újvári Edit fotója)
5. kép: A 2011. november 30-i „INTONÁCIÓ 2011. – Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Kiállítása” tárlatvezetői csapata (balról): Gáspár Szandra, Ale Ildikó, Cserjés Katalin, Újvári Edit, Kocsis Tamás, Márta Matild, Ádász Mariann, Apjok Vivien, Rakonczai Zsanett (Pap Luca fotója)
6. kép: Az INTONÁCIÓ tárlatvezetés plakátja (készítette Márta Matild)
7. kép: Az INTONÁCIÓ 2011. tárlatvezetés, Rakonczai Zsanett (balra, háttal) tárlatbevezető ismertetője (Újvári Edit fotója)
8. kép: Az INTONÁCIÓ 2011. tárlatvezetés, Kocsis Tamás Gáll Ádám alkotását ismerteti (Újvári Edit fotója)
9. kép: Az INTONÁCIÓ 2011. tárlatvezetés, Ádász Mariann képismertetője (Újvári Edit fotója)
10. kép Az INTONÁCIÓ 2011. tárlatvezetés, Márta Matild (Újvári Edit fotója)
11. kép Az INTONÁCIÓ2011. a tárlatvezetés közönsége (Újvári Edit fotója) Dr. Újvári Edit Ph.D Egyetemi docens Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Felnőttképzési Intézet Kultúramediáció Szakcsoportvezető 6723 Szeged Szilléri sgt. 12. 62/474-255
[email protected]
