167 Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. 28: 167–171, 2012
ÚJABB ADATOK AZ ANISOPS SARDEUS SARDEUS HERRICH-SCHAEFFER, 1849 (HETEROPTERA: NOTONECTIDAE) MAGYARORSZÁGI ELŐFORDULÁSÁRÓL PETR I A TTILA – NAGY-LÁ SZL Ó Z SOL T – P. HO LLÓ ILD IK Ó Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, Mérőközpont, Szeged, 6727, Irinyi u. 1.
NEW DATA TO THE OCCURRENCE OF ANISOPS SARDEUS SARDEUS HERRICH-SCHAEFFER, 1849 (HETEROPTERA: NOTONECTIDAE) IN HUNGARY A. P E T R I * – Z S . N AG Y - L Á S Z L Ó – I . P . H O L L Ó Lower-Tisza Regional Environment, Nature Conservation and Management Inspectorate, Laboratory, Szeged, H-6727, Irinyi u. 1. *Corresponding author, e-mail:
[email protected]
Water
KIVONAT: Az Anisops sardeus sardeus Herrich-Schaeffer, 1849 az európai mediterrán régióban gyakori hanyattúszó poloska Magyarországról 2010-2011 évben végzett vizsgálataink során, új fajként került elő. Jelenleg már összesen 16 különböző, eltérő kémiai összetételű víztestből ismerünk előfordulási adatokat, ebből kettőt 2010-ben közöltünk. Tizenegy új lelőhelyét találtuk meg a Dél-Alföldön, és három származik mások gyűjtéséből az Észak-Alföldről. Ismert lelőhelyei főleg állóvizek, de öt lassú folyású csatornából is előkerült a faj. Minden egyedet augusztusban és szeptemberben gyűjtöttünk. Kulcsszavak: Anisops sardeus, új lelőhelyek, Dél-Alföld, Észak-Alföld ABSTRACT: Anisops sardeus sardeus Herrich-Schaeffer 1849, is a common backswimmer to the Mediterranean region in Europe. During 2010 and 2011 it was collected as a new species from Hungary. It was found from 16 waterbodies, which are characterized by different chemical composition. Two occurrences were published in 2010, eleven new results were given here from the Southern Great Plain, and three further records are known from the northern part of the Great Plain originated from collections of other institutes. The majority of specimens were collected from lakes, but also were caught from five slowly flowing channels. All individuals were captured in August and September. Key words: Anisops sardeus, new localities, Southern Great Plain, Northern Great Plain
168 Bevezetés Az Anisops sardeus sardeus Herrich-Schaeffer 1849 Európában a mediterrán térségben (Kanári-szigetek, Portugália, Spanyolország, Korzika, Málta, Olaszország, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Albánia, Görögország, Bulgária, Törökország,) elterjedt faj (KMENT és BERAN 2011). Spanyolország déli részén gyakorinak mondható (GARRIDO et al. 2011). Európán kívül trópusi Afrika, Arabfélsziget, Irak, Irán, Türkmenisztán, India, Burma nevezhető elterjedési területének (LINNAVUORI 2009). Ökotoxikológiai vizsgálatokhoz tesztállatokként is használják (pl. rovarirtó szerek vizsgálatára) (DAAM és VAN DEN BRINK, 2009). Az utóbbi években a faj elterjedési területe észak felé egyre jobban kiterjedt: 2010-ben elsőként került elő Magyarországról (SOÓS et al. 2010). Az ÉszakKaukázus térségében, Kabard-Balkárföld területén is új fajnak számít (KHATUKHOV et al. 2011). Az észak-olasz Emilia–Romagna régióban 1967 után 2007-ben gyűjtötték ismét, ami a faj legészakibb olasz előfordulása (BENDAZZI és PEZZI 2009). Horvátországban jelenleg csak a déli, tengerpart menti régiókból ismert, Grohote-n (Šolta-sziget) 1934-ben már megtalálták, ezt követően csak 2010-ben Zastražišćenél (Hvar-sziget) egy karsztos területen, száraz periódusban került ismét elő (KMENT és BERAN 2011). Észak-kelet Romániában a Vânători Neamţ Nemzeti Parkban, 2010-ben gyűjtötték először (BERCHI 2011). Jelenlegi előfordulása Magyarországon Az Anisops sardeust Közép-Európában először Magyarországon az Atkai Holt-Tiszában és a Pusztaszeri Büdösszékben találtuk meg 2010-ben (SOÓS et al. 2010). A 2010-2011 években az általunk vizsgált dél-alföldi régióban 11 új helyről is előkerült ez a poloskafaj (1. táblázat), az első évben négy, a másodikban hét, különböző típusú vízből. A Berettyóújfalu melletti Korhány-érből is azonosították a faj példányait 2011 szeptemberében (BIOAQUA PRO, szóbeli közlés). Előkerült még Balmazújváros közelében lévő Nagy szik mellett egy kubikgödörből (jelenlegi ismereteink szerint ez a legészakibb előfordulása a fajnak Európában), valamint a Hortobágy-Berettyó térségéből is (Apavára, Püspökladány) szintén 2011 szeptemberében (BODA et al. 2012). A Dél-Alföldön megtalált példányokat Nagy-László Zsolt, Patakiné Holló Ildikó és Petri Attila gyűjtötte kick & sweep technikán alapuló multihabitat típusú mintavétel alkalmazásával, 1 mm-es lyukbőségű, 25 cm-es élhosszúságú nyeles kézihálóval. Az észak-alföldi lelőhelyekről származó példányokat Boda Pál (Berettyóújfalu), Deák Csaba (Püspökladány) és Málnás Kristóf (Berettyóújfalu) fogta. Az Anisops sardeus sardeus Herrich-Schaeffer 1849 új előfordulási adatai: Csikóspusztai-tó, Királyhegyes: 2011.09.07., 10 (1 hím, 3 nőstény, 6 lárva) – Csukás-éri-főcsatorna, alsó, Gátér (Gátéri Fehértó mellett): 2011.09.06., 4 (1 hím, 2 nőstény, 1 lárva) – Kakasszéki-tó, Székkutas: 2010.09.01., 17 (5 hím, 3 nőstény, 9 lárva) – Kenyere-ér, Hódmezővásárhely (Hódmezővásárhely-Mártély közúti híd): 2011.08.29., 1 (1 hím) – Madarász tó, Mórahalom (észak, 2-es tó): 2010.09.22., 1 (1 lárva) – Nagyfai-holtág, Algyő: 2011.09.05., 1 (1 lárva) – Nagy-Széksóstó, Mórahalom (Mórahalom-Röszke): 2010.09.22., 66 (2 hím, 4 nőstény, 60 lárva) – Péteri-tó, Pálmonostora: 2011.08.30., 2 (2 lárva) – Szárazér-Porgányi-főcsatorna, Maroslele: 2011.08.29., 1 (1 hím) – Szarvas-tó, Tázlár: 2011.08.21., 3 (1 hím, 2 lárva) – Széksóstói-főcsatorna, alsó, Mórahalom (Mórahalom-Röszke közúti híd): 2010.09.22., 3 (1 nőstény, 2 lárva)
169 1. táblázat. Az Anisops sardeus újabb dél-alföldi előfordulási helyeinek jegyzéke. 1. Csikóspusztai-tó (Királyhegyes) 2. Csukás-éri-főcsatorna, alsó (Gátér) 3. Kakasszéki-tó (Székkutas) 4. Kenyere-ér (Hódmezővásárhely) 5. Madarász tó, észak, 2-es tó (Mórahalom) 6. Nagyfai-holtág (Algyő) 7. Nagy-Széksóstó, (Mórahalom) 8. Péteri-tó (Pálmonostora) 9. Szárazér-Porgányi-főcsatorna (Maroslele) 10. Szarvas-tó (Tázlár) 11. Széksóstói-főcsatorna, alsó (Mórahalom)
WGS’84 E 20°38'39,19" 19°59'38,19" 20°35'31,62" 20°17'31,84" 19°55'16,53" 20°15'26,33" 19°57'07,29" 19°56'25,12" 20°20'25,08" 19°29'00,55" 19°57'04,38"
WGS’84 N 46°17'34,00" 46°39'45,39" 46°32'31,04" 46°26'35,90" 46°11'31,65" 46°17'42,74" 46°12'41,73" 46°35'55,25" 46°17'08,66" 46°32'40,22" 46°12'40,95"
1. ábra. Az Anisops sardeus ismert előfordulási helyeinek térképe
Az új adatként közölt előfordulási helyek között szerepel tipikus, fehér szikes tó (Csikóspusztai-tó) viszonylag magas pH-val, nagy sótartalommal és néhány centiméteres átlátszósággal. A növényzetére a Bolboschoenus maritimus dominanciája jellemző, amely a mezőgazdasági területekkel övezett tó területének legalább felét borítja.
170 A kiédesedés különböző stádiumaiban lévő, régebben szikes jellegű állóvizekből (Kakasszéki-tó, Madarász-tó, Nagy-Széksóstó) is előkerült a faj, mely vizek kémiai paramétereit tekintve átmenetet képeznek a szikes és az édesvizű tavak között. Ezeket az állóvizeket jelentős antropogén hatások (pl.: különböző mértékben tisztított szennyvíz bevezetése) érik, ennek következtében nagy az elsődleges növényi tápanyag-koncentráció miatt kialakuló primer produkció. Itt már a Phragmites australis, és Typha fajok az uralkodók (főleg a tavak parti zónájában nőnek nagy egyedszámban), a Madarász-tóban még jelentős a Nymphea alba is (a 2.-es tóegységnél szinte teljes felszínét is beboríthatja). A kis területű, mocsári növényekkel benőtt állóvizek közül a szerves típusú Péteri-tóra és a meszes jellegű Szarvas-tóra is a Phragmites australis volt főleg a jellemző. Ez utóbbit, bár védett területen fekszik, mégis jelentős emberi behatások érték (medermélyítés, kotrás). A Péteri-tónál sokkal kevesebb az antropogén hatás, ezt védett jellegének köszönheti. Az Anisops sardeus, az Atkai Holt-Tisza mellett, egy újabb tiszai holtmederből, a Nagyfai-holtágból is előkerült. Itt szintén a nád az uralkodó makrofiton faj, kizárólag a parti zónában. A holtágat nagyfokú elsődleges növényi tápanyag-terhelés éri, ami jelentős planktonikus eutrofizációt eredményez. Állóvizeken kívül négy lassú folyású csatornában is gyűjtöttünk a poloska példányaiból: Csukás-éri-főcsatorna, Kenyere-ér, Szárazér-Porgányi-főcsatorna és Széksóstói-főcsatorna. Ezeket a mesterséges belvízcsatornákat erős antropogén hatások érik, jelentős a szervesanyag-terhelés, medrüket sok esetben kotorják. Makrofita állományukra ismét a Phragmites australis és Typha fajok, illetve Lemna minor, Ceratophyllum demersum jellemző. A Kenyere-érben, a kotrások következtében szinte kizárólag érdes tócsagaz jellemezte a vegetációt. A másik három csatorna esetében elmondható, hogy szinte teljesen benőtt emerz és jelentős mennyiségű szubmerz, valamint mocsári növényzettel. Konklúzió Az Anisops sardeus évente egy teljes generációt hoz létre (PÉREZ-BILBAO et al. 2010). Mivel több helyről is gyűjtöttünk nagyobb számban, különböző fejlődési stádiumban lévő lárvákat, így kijelenthetjük, hogy nem csak átutazóban vannak hazánkban, hanem szaporodóképes populációkat alkotnak. Lárvákat leginkább a nagyobb sótartalmú tavakban találtunk, ami jól mutatja e tágtűrésű faj sótoleranciáját (ez az egyetlen hanyattúszó poloskafaj, ami tengerekben is megtalálható. BROOKS 1951). Európai elterjedését tekintve, az irodalmi adatok azt mutatják, hogy észak felé terjed a faj. Az újabb adatok tükrében Magyarország területén belül is valószínűsíthetjük az elterjedés ilyen alakulását. Köszönetnyilvánítás: Köszönjük Csabai Zoltánnak a cikk témájának felvetését, és hasznos tanácsait.
Felhasznált irodalom BENDAZZI, I. – PEZZI, G. (2009): Interesanti ritrovamenti entomologici nela ZPS del’ex zucherificio di Mezano (Ravenna). – Quaderno di Studi e Notizie di Storia Naturale della Romagna 29: 37–44. BERCHI, G. M. (2011): First record of Anisops sardeus (Hemiptera: Heteroptera: Notonectidae) in Romania. – North-Western Journal of Zoology 7: 339–341.
171 BODA, P. – VÁRBÍRÓ, G. – DEÁK, CS. (2012): Contribution to the aquatic macroinvertebrate fauna of some Hungarian water bodies. – Acta Biologica Debrecina Supplementum Oecologica Hungarica 28: 17–32. BROOKS, G.T. (1951): A Revision of the Genus Anisops (Notonectidae, Hemiptera). – The University of Kansas Science Bulletin 34, 310 pp. DAAM, A.M. – VAN DEN BRINK, P.J. (2009): Implications of differences between temperate and tropical freshwater ecosystems for the ecological risk assessment of pesticides. – Ecotoxicology 19: 24–37. GARRIDO, J. – PÉREZ-BILBAO, A. – BENETTI, C.J. (2011): Biodiversity and Conservation of Coastal Lagoons – In: GRILLO, O. – VENORA, G. (szerk.): Ecosystems biodiversity, InTech, Rijeka, pp. 1–28. KHATUKHOV, A.M. – YAKIMOV, A.V. – LVOV, V.D. (2011): Backswimmers (Heteroptera, Notonectidae) of the Kabardino-Balkarian Republic (Central Caucasus). – Entomological Review 91 (4): 467–470. KMENT, P. – BERAN, L. (2011): Check-list of water bugs (Hemiptera: Heteroptera: Nepomorpha, Gerromorpha) in Croatia with two new records and four rediscoveries.– Natura Croatica 20: 159–178. LINNAVUORI, R.E. (2009): Studies on the Nepomorpha, Gerromorpha, Leptopodomorpha, and Miridae excluding Phylini (Hemiptera: Heteroptera) of Khuzestan and the adjacent provinces of Iran. – Acta Entomologica Musei Nationalis Pragae 49: 1–32. PÉREZ-BILBAO, A. – ALONSO, A.I. – GARRIDO, J. (2010): Phenology of aquatic insects in a protected wetland (Natura 2000 network) in northwestern Spain. – Limnetica 29: 379–386. SOÓS, N. – PETRI, A. – NAGY-LÁSZLÓ, ZS. – CSABAI, Z. (2010): Anisops sardeus Herrich-Schaeffer, 1849: first records from Hungary (Heteroptera: Notonectidae). – Folia entomologica hungarica 71: 15–18.
