Új távlatok az európai alapjogvédelemben - az EU csatlakozása az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez
Szalayné Sándor Erzsébet PTE ÁJK Nemzetközi- és Európajogi Tanszék Európa Központ
Szeged, 2010. november 3.
TÉMAVÁZLAT
1. 2. 3. 4. 5.
A csatlakozás jogalapja és menete 1-4. Előzmények Csatlakozással összefüggő kérdések Három probléma felvetése Félelmek Luxembourgban
A CSATLAKOZÁS JOGALAPJA ÉS MENETE 1. 1.
2.
3.
2/94-es tanácsadó vélemény- hatáskör hiánya 2007 május – politikai szándéknyilatkozat ET-EU között (Memorandum of Understanding) 2010. június 1. – EJEE új 59. cikk (2) bekezdés – 14. Kiegészítő Jegyzőkönyv 17. cikke szerint („Az EU csatlakozhat ehhez az Egyezményhez”)
4.
2009. december 1. – EUSz 6. cikk (2) bekezdés („Az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez”. )
5. 6. 7.
8. számú jegyzőkönyv – csatlakozás elvi feltételei 2. számú nyilatkozat – feltételek pontosítása 2009. december – Stockholmi Program a polgárok védelmét szolgáló, nyitott és biztonságos Európáról
A CSATLAKOZÁS JOGALAPJA ÉS MENETE 2. 1.
2.
3. 4.
EU Spanyol elnökség – 2010 első fele: szükséges döntések megszülettek Európai Bizottság – 2010 március 17.: tárgyalási irányelvekre vonatkozó javaslatok Európai Parlament – 2010. május 19.: állásfoglalás EU Tanács meghozták a szükséges döntéseket – 2010. június 3-4.: megadta a felhatalmazást a Bizottságnak a tárgyalások felvételére
A CSATLAKOZÁS JOGALAPJA ÉS MENETE 3. 1.
Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ad hoc felhatalmazást adott az emberi jogokért felelős irányítóbizottságnak – 2010. május 26.
2.
A tárgyalások lezárásának tervezett végső időpontja: 2011. június 30.
A CSATLAKOZÁS JOGALAPJA ÉS MENETE 4. Csatlakozási megállapodás 1.
2. 3.
EUMSz 218. cikk (6), (8) és (10) bekezdés alapján – a Tanács egyhangú döntése alapján, a Parlament egyetértése mellett úgy, hogy a tárgyalások során a Parlamentet folyamatosan tájékoztatni kell ET - Egyezmény 59. cikk (1) bekezdés szerint Hatályba lépés: EU és ET tagállamainak alkotmányos hagyományainak megfelelően lefolytatott ratifikációs eljárás után
ELŐZMÉNYEK 14. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1.
2.
3.
KJ létrejöttének okai és körülményei (2004, 2005-2006, 2009 Madrid) EJEB jövője – Interlaken, 2010. február 18-19.deklaráció és akcióterv – célkitűzései 14. Kiegészítő Jegyzőkönyv tartalma, jelentősége
CSATLAKOZÁSSAL ÖSSZEFÜGGŐ KÉRDÉSEK 2010. július 7-én tárgyalások kezdődtek az EU és az ET között 1. 2. 3.
Elvi jellegű kérdések Igazgatási és technikai jellegű kérdések Jogértelmezési kérdések – alapjogvédelem
háromszintű
HÁROM PROBLÉMA FELVETÉSE 1.
Probléma – egyéni panasz lehetősége EUMSz 263. cikk és a 265. cikk: (semmisségi és mulasztási eljárás)
„Bármely természetes vagy jogi személy *…+ eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket”.
1. PROBLÉMA – EGYÉNI PANASZ LEHETŐSÉGE 1.
Egy esetleg túl szűk értelmezés – az EJEE 6. és 13. cikkének sérelmét okozhatja? (6. cikk - tisztességes tárgyaláshoz való jog) (13. cikk – hatékony jogorvoslathoz való jog)
1.
Megalapozhatja az Uniónak az EUMSz 340. cikke ( és 268. cikk) szerinti felelősségét? („Szerződésen kívüli felelősség esetén az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.”)
2. PROBLÉMA - TAGÁLLAMON BELÜLI JOGALKALMAZÁS 1.
2.
3.
Az egyéni panaszt az uniós jog alkalmazási körében a tagállammal szemben kell indítani – eljárásjogi szabály megteremtése szükséges ahhoz, hogy az Unió peres fél lehessen (legyen?) – a csatlakozás során tisztázandó Járulékosan ilyenkor alapjogi szempontú vizsgálatra is sor kerülhet Strasbourgban – úgy, hogy a luxembourgi bíróságnak nem volt módja korábban az adott ügyben állást foglalni (ugyanúgy, mint eddig) Megoldás? – elegendő az Egyezmény 46. cikke („A Magas Szerződő Felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik a Bíróság végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepelnek” – az ítélet tehát nem közvetlenül a személyt jogosítja)
3. PROBLÉMA – ELŐZETES DÖNTÉSHOZATALI ELJÁRÁS 1.
2.
3.
Az ilyen döntés ellen nem lehet egyéni panaszt (EJEE 34. és 35. cikk szerint) benyújtani – mert az alapügyben/a ténybeli döntést a nemzeti bíró hozza meg – nem a Bíróság. Másrészről ez az eljárás csak közvetve szolgál alapjogi védelmet, elsődleges célja az uniós jog hatékonyságának biztosítása (legutóbb ld. a Melki-ügy, C-188, 189/10, 2010.06.22.) VISZONT – nagyobb esélye van annak, hogy a nemzeti bíró előterjesztési kötelezettségének elmulasztása adott körülmények között előidézheti az EJEE 6. és 13. cikke: a jogorvoslathoz való jog sérelmét.
FÉLELMEK - LUXEMBOURGBAN A Európai Unió Bírósága tart attól – hogy az Unió valamely aktusának érvényességével kapcsolatos döntés kitolódhat az Unión „kívülre” – és ezzel a külső alapjogi kontroll miatt a Bíróság tagállamoktól kapott jogköre csorbul – netán úgy, hogy a Bíróságnak nem volt esélye érdemben véleményt nyilvánítani. Hat évtized alatt az uniós joggal összefüggésben kialakított érvelési és értelmezési rendszerét és prioritásait félti. („A csatlakozás nem érinti az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit” - EUSz 6. cikk (2) bek. A csatlakozásról szóló megállapodásnak „rendelkeznie kell az Unió és az uniós jog sajátos jellemzőinek megőrzéséről” - 8. számú jegyzőkönyv.)
