50 é Eu ves ró a pa z E iE m gy be ez ri m Jo én go ye k
Az Európa Tanács és az emberi jogok
EURÓPA TANÁCS
A
z Európa Tanács szilárd meggyôzôdése, hogy az emberi jogok egyetemesek, oszthatatlanok és minden demokratikus társadalom alapját képezik.
Az emberi jogok védelme érdekében az Európa Tanács síkra száll • az európai szolidaritás megszilárdításáért - az egyén polgári, politikai, szociális és gazdasági jogainak tiszteletben tartása, e jogok hathatós ellenôrzése és egy e célra létrehozott hatékony védelmi rendszer mûködtetése révén; • feltárja az emberi jogokat és az emberi méltóságot fenyegetô új veszélyeket; • ösztönzi az emberi jogok oktatását az iskolákban, az egyetemeken és a szakmai képzés keretében, ezáltal erôsíti e jogok fontosságát a köztudatban.
Az Egyezmény aláírása. Róma, 1950. november 4. A tárgyalóterem
Az elmúlt ötven év során a tagállamok e jogok biztosítására négy alapvetô dokumentumot alkottak. Ezek közül a legjelentôsebb:
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye Az Európa Tanács tagállamai vállalták, hogy e nemzetközi szerzôdésbe foglalt emberi jogokat és alapvetô szabadságokat a joghatóságuk alá tartozó minden személy számára biztosítják. Az Egyezményt Rómában, 1950. november 4-én írták alá és 1953-ban lépett hatályba. Az Egyezmény által garantált jogok alkalmazásának ellenôrzése céljából eredetileg két önálló testületet hoztak létre: az Emberi Jogok Európai Bizottságát (1954) és az Emberi Jogok Európai Bíróságát (1959). Az Európa Tanácsot tagságának bôvülése, „a nagyobb Európa” új kihívásokkal szembesítette, ezért 1993-ban a Bécsi Csúcstalálkozó arról határozott, hogy az addigi kétfokozatú ellenôrzési rendszer helyébe új Emberi Jogi Bíróság jöjjön létre. Az új Bíróság az Európa Tanács intézményeként 1998. november 1-jén kezdte meg mûködését Strasbourgban.
Mit biztosít az Egyezmény? Az Egyezmény és kiegészítô jegyzôkönyvei az alábbiakat biztosítják: Néhány a jogok közül: • az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog; • a tisztességes tárgyaláshoz való jog - polgári és büntetôügyekben egyaránt; • a választás és a választhatóság joga; • a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság; • a véleménynyilvánítás szabadsága (ideértve a sajtószabadságot); • a tulajdon védelme. Néhány a tilalmak közül: • tilos a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés; • a halálbüntetés; • a hátrányos megkülönböztetés (az Egyezményben garantált jogok és szabadságok élvezetét megkülönböztetés nélkül kell minden személy számára biztosítani); • saját állampolgárok kiutasítása vagy hazatérésük megtagadása; • külföldiek kollektív kiutasítása.
Mi az Egyezmény jelentôsége? Az Egyezmény az elsô sikeres kísérlet arra, hogy biztosítsa az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt egyes jogokat és szabadságokat. A Nyilatkozatot az Egyesült Nemzetek Szervezete 1948-ban fogadta el. Az Egyezményt azóta számos rendszer tekinti mintájának világszerte, így például az Emberi Jogok Amerikai Egyezménye is. Az Egyezmény hozta létre az Európában egyetlen, állandó és független ellenôrzési rendszert, amelyik biztosítja, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák a (fôként) polgári és politikai alapjogok széles körét. Az Egyezmény fontosságát nemcsak az jelzi, hogy jelentôs számú jogot foglal magába, hanem az is, hogy egyúttal életre hívta az e jogok védelmére szolgáló strasbourgi székhelyû ellenôrzô rendszert is. E rendszer feladata, hogy döntsön a vélelmezett emberi jogi sérelmek ügyében, és hogy ôrködjék a tagállamok által az Egyezményben vállalt kötelezettségek betartása felett.
A szerzôdô tagállamok kötelessége, hogy nemre, fajra, nemzetiségre vagy származásra (stb.) való tekintet nélkül biztosítsák a joghatóságuk alatt élô minden egyén számára az Európai Emberi Jogi Egyezménybe foglalt emberi jogokat és szabadságokat.
Hogyan mûködik a rendszer? A rendszernek elsôsorban nemzeti szinten kell mûködnie. A tagállamok területén élô minden személynek élveznie kell a fent említett jogokat. Amennyiben ez az elsôdleges védelem nem mûködik, az egyén, aki jogaiban megsértettnek érzi magát, bizonyos feltételek mellett keresetével az Emberi Jogok Európai Bíróságához folyamodhat. Bármelyik szerzôdô állam szintén indíthat eljárást egy másik szerzôdô állam ellen. A Bíróság ítéletei a tagországok számára kötelezô érvényûek. A Bíróság állandó jelleggel mûködik, székhelye Strasbourg. Feladata, hogy az eljárás minden szakaszát érdemben lefolytassa, a beterjesztett kérelmek elôzetes vizsgálatától az ítélet meghozataláig. A bírákat a Parlamenti Közgyûlés választja meg. Funkciójuk betöltése során teljes függetlenséget élveznek.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (ECHR) Ellenôrzési rendszer
Állam állam ellen 33. cikk (kötelezô joghatóság)
Egyén állam ellen 34. cikk (kötelezô joghatóság)
Emberi Jogok Európai Bírósága Elfogadhatóság (29. és 35. cikk) Tényállás megállapítása. Békés megegyezés megkísérlése az emberi jogok tiszteletben tartása alapján (38. és 39. cikk)
Emberi Jogok Európai Bírósága ítélete A Miniszteri Bizottság ellenôrzi a Bíróság ítéletének a végrehajtását. 46. cikk (2)
P. Drzemczewski
Ahhoz, hogy egy ügyet elfogadhatónak nyilvánítsanak, a panaszosnak igazolnia kell, hogy az adott államban az összes rendel-
kezésre álló jogorvoslati lehetôséget kimerítette; a másik alapvetô feltétel az, hogy beadványát az ettôl az idôponttól számított hat hónapon belül nyújtsa be a strasbourgi szervekhez. A megalapozatlan ügyeket a háromtagú kamara egyhangú döntéssel „kiszûri” a rendszerbôl.
Mi a panaszok tárgya? A magánszemélyek által benyújtott panaszok igen sokfélék lehetnek, mint például: testi fenyítés, elmebetegek elzárása, a bebörtönzöttek jogai, katonai és hivatali fegyelmezés, a jogi eljárások elhúzódása, telefonlehallgatás, a homoszexualitással kapcsolatos törvények, sajtószabadság, a gyermekgondozási jog, a családegyesítés joga és a kitoloncolás kérdése.
A bírósági eljárás A panasz elfogadhatóságáról szóló döntést követôen a Bíróság békés megegyezésre bátorítja a feleket. Ha ez lehetetlennek bizonyul, nyilvános tárgyalásra kerül sor. A Bíróság általában hét bírából álló Kamara formájában ülésezik, vagy – kivételes esetekben – a panaszt a tizenhét tagú Nagy Kamara elé terjesztik. Az ítélet kihirdetése nyilváA tárgyalóterem nosan történik, fellebbezésnek helye nincs. A Bíróság ítéletei véglegesek és az érintett államra vonatkozóan kötelezô érvényûek. Az ítéletek végrehajtása az adott országokat két irányban kötelezi: egyfelôl kártalanítaniuk kell a pernyertes folyamodót, másfelôl biztosítaniuk kell, hogy a megállapított jogsértéshez hasonló eset a jövôben ne fordulhasson elô.
Hogyan szereznek érvényt az ítéleteknek? A Bíróság ítéleteinek végrehajtását az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ellenôrzi. Meggyôzôdik arról, hogy az érintett állam meghozta-e a rá háruló általános intézkedéseket az újabb jogsértések elkerülése érdekében (például az Egyezménnyel nem konform nemzeti jog, az esetjog, a jogszabályok és joggyakorlat megváltoztatása, börtönök építése vagy új bírák kinevezése).
A Miniszteri Bizottság arról is meggyôzôdik, hogy a folyamodónak megítélt követelések kifizetésre kerülnek-e, és, bizonyos esetekben arról, hogy a panaszos egyéb szükséges intézkedések révén teljes elégtételt kap-e (ilyenek például: a perújítás, a tilalom vagy elkobzási rendelkezés feloldása, a büntetlen elôélet biztosítása, a tartózkodási engedély megadása, stb.). Amennyiben a folyamodó úgy ítéli meg, hogy a szükséges elégtételhez nem jutott hozzá, úgy a Miniszteri Bizottsághoz fordulhat.
A három további alapvetô dokumentum Az Európai Szociális Karta az Emberi Jogok Európai Egyezményének párjaként a szociális és gazdasági jogokat veszi számba. Biztosítja többek között a munkához és a szakképzéshez való jogot, az igazságos munkafeltételekhez és a méltányos díjazáshoz való jogot, a szervezkedési jogot, a szociális és egészségügyi segítséghez és a társadalombiztosításhoz való jogot. Az 1996. évi Módosított Karta megerôsíti a nôk egyenjogúságának elvét és más területeken érvényesítendô jogokat is, mint például a megfelelô lakáshoz való jogot. A Kartában foglaltak végrehajtását nemzetközi ellenôrzési rendszer figyeli. Az Európai egyezmény a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelôzésérôl kiegészítô védelmet kíván nyújtani a szabadságuktól megfosztott és ôrizetbe vett személyek számára, akik kínzásnak, vagy embertelen vagy megalázó bánásmódnak lehetnek kitéve. Egy e célra életre hívott bizottságnak joga van a fogva tartottak tartózkodási helyeit felkeresni – büntetés-végrehajtási intézményeket, fiatalkorúak javítóintézeteit, rendôrségi és laktanyai fogdákat, pszichiátriai osztályokat, stb. Feladata a szabadságuktól megfosztott személyekkel szemben alkalmazott bánásmód vizsgálata. A bizottság szorgalmazza a fogva tartott személyek védelmét és ennek érdekében ajánlásokat fogalmaz meg. A Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelmérôl az elsô többoldalú, törvényi erôvel rendelkezô szerzôdés, mely a nemzeti kisebbségek általános védelmét szolgálja. Alkalmazása a nemzeti szinten elfogadott törvények és a megfelelô joggyakorlat útján történik. Az Egyezményben foglalt elveket a csatlakozó államoknak tiszteletben kell tartaniuk. Ilyenek például: a törvény elôtti egyenlôség, a kultúra védelme és fejlesztése, az önazonosság, a vallás, a kisebbségi nyelvhasználat és a hagyományok
megôrzése, a tömegtájékoztatási eszközökhöz való hozzáférés, a határokon átnyúló szabad kapcsolatépítés és békés együttmûködés más országbeli, törvényesen ott élô személyekkel. Az Egyezmény gondoskodik a kötelezettségvállalások ellenôrzésérôl is. Ennek értelmében a Miniszteri Bizottság egy szakértôi bizottsággal közösen értékeli az Egyezményben foglaltak gyakorlati alkalmazását.
Milyen egyéb erôfeszítéseket tesz az Európa Tanács az emberi jogok védelmében? A Fajgyûlölet és az intolerancia elleni európai bizottság (ECRI) a tagországokban megnyilvánuló intoleráns eszmék, a fajgyûlölet, az idegengyûlölet, és az antiszemitizmus elleni jogi és politikai biztosítékok megszilárdításán fáradozik. Kiértékeli a hatályos nemzeti és nemzetközi intézkedéseket, majd, ahol szükséges, erôsíti azok hatékonyságát és a megfelelô szintû cselekvésre ösztönöz. A nôk és férfiak egyenjogúságának elômozdítása az emberi jogok védelmének szerves része. Az Európa Tanácsnak kezdeményezô szerepe van a nôket veszélyeztetô cselekmények elleni küzdelem különbözô területein, mint például a nôkereskedelem, a nemi kizsákmányolás, a nôk elleni erôszak. Ugyanakkor ösztönzi a nôk és a férfiak kiegyensúlyozott részvételét a politikai és a közéletben és támogatni kívánja a nemek szerepének fokozottabb figyelembevételét a társadalmi élet minden szintjén.
G. Engel
A véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom sarkköve. Az Európa Tanács nemcsak a jogi védelmét lát-
ja el ennek az Emberi Jogok Európai Egyezményébe foglalt alapvetô jognak, hanem a tömegtájékoztatás területén végzett munkája például arra irányul, hogy bôvüljön a szólás- és információszabadság hatóköre. E szabadságok széles körû gyakorlása érdekében a Tanács számos jogi és politikai intézkedést hagyott jóvá. Ezt az európai normaépítô munkát a közszolgálati intézményekben dolgozók és a média-szakemberek számára szervezett tájékoztató és képzési gyakorlatok egészítik ki.
Az Emberi Jogi Biztos intézménye Az Emberi Jogi Biztos intézményét 1999-ben hívták életre. A Biztos feladata az emberi jogi ismeretek elmélyítésének és tudatosításának ösztönzése a tagállamokban, továbbá az, hogy ôrködjék a Miniszteri Bizottság által elfogadott emberi jogi egyezmények, ajánlások és határozatok maradéktalan betartása felett. Jogi felhatalmazása nem lévén, tanácsadói és tájékoztatási szerepében segíti az emberi jogok védelmét és azok megsértésének elhárítását.
Az Európa Tanács dióhéjban Az Európa Tanács 1949-ben alapított politikai szervezetként a demokrácia és az emberi jogok védelmének elômozdításán munkálkodik Európa-szerte. Ugyancsak válaszokat igyekszik adni a tagállamaiban felmerülô szociális, kulturális és jogi problémákra. A 41 tagállam (2000. áprilisi helyzet): Albánia, Andorra, Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Grúzia, Hollandia, Horvátország, Írország, Izland, Lengyelország, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Macedónia, Magyarország, Málta, Moldávia, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Portugália, Románia, San Marino, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna.
További információk Strasbourgban: Council of Europe, Human Rights Information Service F – 67075 Strasbourg Cedex Tel: 33 3 88 41 20 24 • Fax: 33 3 88 41 27 04 E-mail:
[email protected] Internet: http://www.humanrights.coe.int, http://www.coe.fr Magyarországon: Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központ Postacím: 1357 Budapest, Pf. 3. Cím: 1055 Budapest, Kossuth tér 1–3. Parlament XXV. kapu Tel.: 441-4857 • Fax: 441-4878 E-mail:
[email protected] • Honlap: http://www.europatanacs.hu Kiadja: Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központ Felelôs kiadó: Pappné Farkas Klára igazgató Nyomdai elôállítás: Printorg Kiadó és Nyomda Példányszám: 5000 2000. augusztus • Nem hivatalos fordítás
Hungarian version
