Új Szöveges dokumentum Mihály Ildikó Segítő szakmák jelenléte az iskolában: az iskolapszichológus szerepe a nemzetközi gyakorlatban
Az iskolai kudarcok kezelésében fontos szerep hárul az iskolapszichológusra. A szerző áttekinti, hogy Európában, illetve Amerikában milyen funkciói vannak az iskolapszichológusnak, továbbá bemutatja, hogy milyen szervezeti keretek között látja el tevékenységét. A tanulmány egyik legérdekesebb része az iskolapszichológus és a pedagógusok együttműködésének leírása. Mindenekelőtt arra a sok éve meglévő dilemmára kell utalni, ami a megfogalmazás mikéntje mögött rejlik: iskolapszichológiáról beszéljünk-e, vagy inkább az oktatási intézményekben végzett pszichológiai tevékenységről. A kétféle elnevezés ugyanis egyszersmind felfogásbeli különbségeket is megjelenít:1> az iskolapszichológia elnevezés azt a pszichológiai gyakorlatot takarja, amely közvetlenül a pedagógia területéhez kapcsolódik; a pszichológia az oktatási intézményben pedig leginkább az embertudományoknak azt a gazdagságát tükrözi, amely lehetővé teszi alkalmazásukat oly sok téren, így az iskola körülményei között is. A mai nemzetközi gyakorlatban mindkét koncepció használatos: általában ki-ki maga dönti el, melyik látásmód követőjének szegődik el. Helyzetkép néhány ország pszichológiai szolgáltatásáról Hosszú út vezetett el az iskolapszichológia iránti szükséglet megjelenéséig. Persze, mióta iskolarendszerű oktatás folyik, az oktatási gyakorlat rendszeresen kénytelen szembesülni azzal, hogy vannak olyan tanulók, akik – társaiktól eltérően – nem úgy teljesítenek, nem úgy viselkednek az iskolában, ahogyan azt életkoruknak megfelelően el lehetne tőlük várni. Ezt a tapasztalatot azonban történeti fejlődése során a szakma igencsak eltérő módon ítélte meg. 1. oldal
Új Szöveges dokumentum Régen az iskolai kudarcokért elsősorban magát a tanulót tették felelőssé, majd sokan afelé hajlottak, hogy a hibát kizárólag az iskolában – annak struktúrájában, működésében, a tanár személyében vagy a tananyag természetében – kell keresni. Később – elsősorban a szocioökonómiai és a szociokulturális tényezők hatásmechanizmusát megismerve – a különféle iskolai kudarcok okai között megjelent, és egyre nagyobb hangsúlyt kapott a kulturális hátrány fogalma is. Ugyancsak érezhető változást hozott az iskolai környezet megítélésében a pszichoanalízis szemléletmódja. Ezt leginkább úgy lehetne érzékeltetni, hogy a tanuló egyre inkább eltűnt a gyermek elől; a pszichológia az iskolai viselkedésben, a tanulmányi teljesítményben is elsősorban a gyermeki személyiség dinamikáját, illetve a gyermek családi kapcsolatainak természetét figyelte. Az úgynevezett „normál” gyermek és a „problémás” gyermekek közötti különbségek részleteinek a megismerésével a szakma mind világosabb képet tudott kialakítani az iskolai adaptáció pszichológiai-pedagógiai-szociológiai elemeiről is, tovább gazdagítva ezáltal e szakterület sajátos szempontjait és másutt is jól hasznosítható eredményeit. A pszichológia megjelenése az iskolai környezetben a nemzetközi gyakorlatban néhány évtizedes múltra tekint vissza. Franciaországban2 például 1944-ben – a kiváló pszichológus, Wallon közreműködésével – tervezet készült az iskolapszichológusok munkába állításának szükségességéről; ennek alapján 1945-ben alakították ki az első iskolapszichológusi posztot, ennek várományosát az ugyancsak nemzetközi hírű René Zazzo készítette fel. A következő évben már országosan 74 szakember tanulta a szakmát, mostanában pedig csupán az óvodákban és az általános iskolák alsó tagozatán több mint 3000 működő pszichológusról tudnak. Többségük hivatalosan, az 1970 februárjában kiadott körlevéllel létrehozott úgynevezett pszichopedagógiai segítőcsoportokban3 dolgozik; hatáskörükbe egyidejűleg általában 800-1000 gyermek tartozik. Vannak azonban olyan vélemények is, hogy az iskolapszichológusi 2. oldal
Új Szöveges dokumentum szakma megszületése még ennél is korábbi időkből eredeztethető: Belgium4 francia területein a pszichológia iskolai jelenlétét 1915-től, az első pályaválasztási tanácsadást végző intézmények megalakulásától számítják, hozzátéve, hogy ennek az intézménytípusnak hálózattá bővülése náluk is vitathatatlanul a II. világháborút követő időkre tehető. (Érdekes módon ennek, az iskolapszichológusi feladatokat is ellátó intézménynek a megalakítását a belgiumi Keresztény Munkásfiatalok Szervezete kezdeményezte, a fiatalok sikeresebb munkaerő-piaci beilleszkedésének segítése érdekében.) Nagy-Britanniában 1978-ban jogszabályi úton írták elő az iskolapszichológiai szolgálatok számának növelését5: ennek értelmében minden 5000 gyermekre biztosítani kell legalább egy iskolapszichológust. (Korábban ugyanezt a szükségletet 10 ezer főben határozták meg.) Ezen előírásoknak megfelelően az 1981-es brit oktatási törvény hatálybalépésével vett igazán lendületet ez a fejlesztés. Hollandiában, ahol a többi országhoz viszonyítottan túl sok gyermeket oktatnak gyógypedagógiai jellegű iskolában, az iskolapszichológusok tervbe vett nagyobb szerepvállalásától e helyzet javulását remélik; Dániában, ahol az 1994-ben hatályba lépett törvény az integrált oktatás fontosságát hangsúlyozza, szintén az eddiginél több iskolapszichológusra számítanak. Ez a szakma láthatóan az európai integrációs folyamatokban is meghatározó szerepet kap: az Európai Unió számára bizonyos szempontból politikai fontosságú kérdésként fogalmazódik meg az, hogy vajon az iskolapszichológia a későbbiekben is meg tudja-e őrizni a tagországokban ma tapasztalható szélesebb szerepét az oktatási rendszerben6 vagy nem. Úgy ítélik meg, hogy az európai eszmények minél eredményesebb megvalósítása érdekében e szakma jelenlétére szükség van az iskolában a szocializációs és a tanulmányi eredményességért. Lengyelországban és Oroszországban az utóbbi években erősödött meg ez a folyamat. Lengyelországban elsősorban a nem állami oktatási intézmények sokasodása hozta magával ezt az igényt; meglepő viszont Oroszország7 nyilvánvaló lemaradása, mert 3. oldal
Új Szöveges dokumentum Vigotszkij, illetve az ő munkásságát folytató Elkonyin tulajdonképpen már a harmincas évek végén szakmailag megteremtette az iskolapszichológia működésének alapjait; mégis 1993-ig kellett várni arra, hogy náluk is megkezdődjék a pszichológiai gyakorlat rendszerszerű kiépítése. Mindenesetre a szakmai közvélemény 1995-ben – mintegy az azt követő évben esedékes Vigotszkij-centenárium előkészítéseként – az egyik legelismertebb fórum különszámában áttekintette a nagy előd legmaradandóbb szakmai eredményeit.8 Az Amerikai Egyesült Államokban9 közben az iskolapszichológusok szakmai érdekképviseleti szervei ma már arra is gondolnak, hogy követeljék: a majdnem minden iskolában, illetve a főleg a fogyatékos tanulók integrált oktatásának segítésében közreműködő iskolai tanácsadó központokban tevékenykedő pszichológusok szakmai támogatása érdekében körzetenként legalább egy-egy független pszichológus-szupervizori státust is biztosítsanak. Érdemes külön megemlíteni még azt is, hogy Izraelben mekkora fontosságot tulajdonítanak az iskolákban működő pszichológusoknak10. A hivatkozott közlemény egyebek között például azt állítja, hogy az egész világon ismertté vált jeruzsálemi bombamerénylet szörnyű élményét az érintett iskolások fel sem tudták volna dolgozni az intézmények pszichológusainak segítő közreműködése nélkül. Hatáskörök és feladatok Az iskolapszichológus-szakma azonban nem mindig tudta olyan pontosan, mi a teendője, mint amennyire tudták ezt a szükséghelyzetben azonnal akcióba lépő jeruzsálemi szakemberek. Egyes vélemények szerint11 ugyanis az elmúlt húsz esztendőben az iskolapszichológusok meglehetősen sok időt fordítottak azonosságuk tisztázására, szerepük és funkcióik definiálására, ennek következtében (belejátszottak ebbe a politikai változások is) az érintett szakemberek az iskolában előforduló tanulási és magatartási problémákra egyre inkább mint a felnőttek és a gyermekek közötti, iskolai és/vagy otthoni kontextusban testet öltő 4. oldal
Új Szöveges dokumentum problémákra kezdtek tekinteni. Ma az iskolapszichológiát általában elsősorban a tanulói adaptáció folyamata és annak szereplői foglalkoztatják12>, vagyis érdeklődésének középpontjában a tanuló (intelligenciájának, érzelmi érettségének és szociális alkalmazkodóképességének kérdései), a család (az általa megtestesített pszichológiai értékek jellemzői, érzelmi klímája és szocioökonómiai- szociokulturális státusa), az iskola (a pedagógus személye, az oktatás viszonyrendszere, a reformok természete) és a társadalom (a szűkebb és tágabb közösség működésének sajátosságai) áll. Az iskolapszichológusok saját szerepüket elsősorban a valamilyen nehézséggel küszködő tanulók speciális segítésében látják, ilyen módon helyüket az iskolai kudarcok elleni harc területén jelölik ki.13 Az iskolapszichológusok első számú kliensüknek tehát mindig a tanulót tartják, akár sajátos igényeinek kielégítésére, akár adaptációs problémáinak megelőzésére fektetik a hangsúlyt munkájukban. S ha a tanuló helyzete megkívánja, az ő érdekében alkalmazzák a krízisintervenció minden szakmai eszközét – országonként különbözően ugyan – a felismeréstől egészen a gyógyításig és a rehabilitációig.14 Ennek érdekében például Németországban15> 110 középfokú iskolában a pszichológusok diagnosztikus és terápiás feladatai között szerepel a serdülőkori öngyilkossági veszélyeztetettség megelőzésének programja is egy nemzetközi méretű intervenciós kezdeményezés részeként, mely az „Adolescent Suicide Awareness Program” elnevezést viseli. Franciaországban ezzel szemben az iskolapszichológus saját munkakörében semmiféle terápiás beavatkozást nem végezhet. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az állami iskolába járó tanulók nagyobbik hányada a faji-etnikai kisebbséghez tartozik (10 millióan közülük szinte még angolul sem beszélnek), az iskolapszichológusokra az adaptációs segítségadás folyamán bizonyos felzárkóztató feladatok is hárulnak.16 Tevékenységük során természetesen az iskolapszichológusok egyáltalán nem nélkülözhetik az együttműködést az intézmény 5. oldal
Új Szöveges dokumentum pedagógusaival, a tanulók családjaival, az iskola szűkebb és tágabb társadalmi környezetével, a közösségi élet helyi szereplőivel sem (erre a szempontra a leghangsúlyosabban éppen az izraeli közlemény hívja fel a figyelmet); sőt, szükség esetén a pszichológusszakma más képviselőivel sem, például a szociálpszichológusokkal vagy az iskolai oktatás számára készítendő programok fejlesztőivel stb.17 Az 1960-as évek óta feltűnően megnőtt például a kiscsoportok szerepe, pszichoszociológiai vizsgálatának jelentősége oktatási környezetben is: ez természetesen magával hozta a szociológiai szempontok bekapcsolását a szakmai munkába. Érdekes megfigyelni, hogy minél idősebb a kliens, a tanuló, a velük foglalkozó segítők tevékenységi köre is egyre szélesedik: például a tanulók problémáinak megoldása érdekében a középiskolák pszichológusainak sokkal több külső (a családon, illetve az iskolán kívüli) személlyel, intézménnyel kell együttműködniük, mint azoknak, akik óvodában vagy általános iskolákban dolgoznak. Az iskolapszichológusok feladatai az elmondottakon kívül úgy is megfogalmazhatók, hogy szakmai tevékenységük bizonyos értelemben meghatározó szerepet játszik abban, hogy az intézmények illetékesei minél hívebben megtartsák az oktatási törvény előírásait.18 Más megközelítésből az iskolapszichológia működési területét úgy is meg lehet határozni, hogy nemcsak segíti a gyermeki személyiség egyéni fejlődését, illetve eredményesebbé teszi annak intézményi beilleszkedését19, hanem sajátos eszközeivel mintegy ki is egészíti az iskolai oktatást, amint erre a már idézett amerikai példa is rávilágított. A legtöbb országban az iskolapszichológustól tudományos kutatási programok megvalósítását, az azokban való állandó részvételt is elvárják a rendszeres szakmai publikációs tevékenységgel együtt. A mindenkori szakmai tapasztalatok kutatási igényességű feldolgozásán kívül így az iskolapszichológusoknak módjukban áll sokféle határterület eredményeit is rendszerezni, értékelni; az 6. oldal
Új Szöveges dokumentum Amerikai Egyesült Államokban például újabban e szakma képviselői is végeznek kulturális és nyelvi kisebbségvizsgálatokat.20 Ennek megfelelően hosszú évtizedek óta rengeteg országos és nemzetközi tudományos-szakmai folyóirat, állandó és időszakos kiadvány is rendelkezésre áll, s ezek közleményeikkel, beszámolóikkal szinte az egész világ szakmai életét átfogják. Szervezeti, működési különbségek és hasonlóságok Amennyire összhangban vannak egymással az iskolapszichológusok által elvégezhető/elvégzendő feladatok, annyira szembetűnőek a pszichológusok és az iskola kapcsolatának szervezeti különbségei. A világ különböző országaiban – az említetteken kívül például Kínában, Venezuelában is – az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország számtalan intézményéhez hasonlóan az a gyakorlat, hogy az iskolapszichológus az iskolában dolgozzék; jelen legyen az iskola, a tanulók mindennapjaiban. De bizonyos intézménytípusokban ugyanebben a két országban, valamint Nagy-Britanniában és Belgiumban az iskolapszichológusi szolgálatok iskolán kívüli hálózatot alkotnak: ők ugyanis mintegy a szolgáltatás hatékony működésének előfeltételéül határozzák meg annak az iskolától való szeparáltságát. A Belgium francia területén működő 160, úgynevezett pszicho-mediko-szociális központ, illetve pályaválasztási tanácsadó intézet mindegyike például adminisztratíve és financiálisan egyaránt független az iskoláktól; s ugyanúgy, mint az iskolarendszer intézményei, ezek is állami, közösségi vagy egyházi fenntartásúak.21 Az iskolapszichológusok képzésének gyakorlata Mivel az iskolapszichológia önálló szakma, tudományos diszciplína, művelőjének speciális képzettségre van szüksége. E feladatkört általában mindenütt felsőfokú végzettségű szakemberek töltik be, akiknek a pszichológia és a pedagógia tudományát egyaránt ismerniük kell. Az alapvető pszichológiai ismereteken kívül el kell sajátítaniuk egyebek között a szakmai döntéshozatal, az interperszonális munkában való részvétel képességeit, jól kell ismerniük a legkülönbözőbb kutatási és statisztikai módszereket is. 7. oldal
Új Szöveges dokumentum S mint minden szakmától, az iskolapszichológiától is elvárható, hogy művelői speciális szakmai-etikai kódex alapján dolgozzanak. Ennek az elvárásnak tett eleget a szakma, amikor 1996-ban létrehozta az Iskolapszichológusok Nemzetközi Szervezetét22, és kidolgozta a mindenki számára kötelező érvényű szakmai-etikai kódexet23. Az általuk megfogalmazott nemzetközi érvényességű elvárások legfontosabbjait érdemes röviden idézni. A iskolapszichológus tartsa tiszteletben az emberi értékeket és méltóságot, magasra értékelje és őrizze meg az emberi jogokat. Törekedjék a gyermekek és fiatalok jólétének a biztosítására és védelmére, az oktatási, a pszichológiai és a hozzájuk kapcsolódó egyéb szolgáltatások általi fejlesztések megfelelő minőségére. Feladatai ellátásához mind az oktatás, mind a pszichológia területén sajátos ismeretanyag és készségek birtoklására van szüksége. Az iskolapszichológus kizárólag a saját szakmai kompetenciáin belül tevékenykedjék, és folyamatosan törekedjék elméleti és gyakorlati képességeinek a fejlesztésére. Igyekezzék elérni és megtartani a szakmai kompetenciák és az etikai magatartás legmagasabb szintjét. Hasonlóképpen ragaszkodjék a legmagasabb színvonalú kutatás gyakorlásához is. Az előírások szerint a szakmai normák mellé szakmai felelősségnek és megbízhatóságnak, a szakmai gyakorlathoz szakmai kapcsolatoknak, értékeléseknek és kutatásoknak kell kapcsolódniuk. Ez egyaránt érdeke a szakmának, a klienseknek, a pedagógusoknak, a testületeknek és az intézményeknek. Az iskolapszichológusok szakmai lehetőségeinek megítélése még ma is – sok évtizedes szakmai múlt után – gyakran ambivalens. Vannak pedagógusok, akik riválist látnak bennük, ezért nem szívesen fordulnak hozzájuk; s vannak, akik szinte mindenhatónak hiszik őket, s velük szemben majdhogynem irreális elvárásokat támasztanak. Mindkét álláspont túloz. Igazi eredményeket ugyanis csak a valódi együttműködéstől lehet elvárni. Az iskolapszichológiai szolgáltatások természetéről Az iskolapszichológus segítségét leggyakrabban vagy maga a 8. oldal
Új Szöveges dokumentum tanuló, vagy a pedagógus (az intézmény) kéri. Milyen problémák esetén kerül erre sor? A maguk elsősorban magatartási és tanulmányi nehézségeik, pályaválasztási gondjaik, családi konfliktusok, bizonyos orvosi-egészségügyi problémáik esetén fordulnak hozzájuk. A pedagógusok leggyakrabban fegyelmezési gondjaikhoz, nem kellő hatékonyságú nevelőmunkájukhoz kérnek az iskolapszichológustól segítséget; de olyankor is, ha a tanuló látszólag indokolatlan teljesítményromlása, szokatlan magatartása mögötti okokra kíváncsiak. Nemegyszer mediációs szerepet is be kell tölteniük a szülő-tanuló, illetve a tanár-tanuló közötti konfliktusokban. A beavatkozás területei és szakmai eszközei-módszerei is változatosak. Egyénileg foglalkoznak az ezt igénylő tanulókkal, vizsgálják és tanácsokkal látják el őket, törődnek a családjaikkal, dolgoznak kisebb csoportokkal és egész osztályokkal (szintfelmérésekkor, szociometriai elemzések készítésekor stb.), és együttműködnek a pedagógusokkal, hogy szakmai segítséget adjanak nekik a speciális nevelési szükségletű tanulókkal való foglalkozáshoz. Együttműködnek – ahol erre lehetőség van, főleg az iskoláktól szeparáltan működő központokban – a szociális munkásokkal, orvosokkal és ápolónőkkel, és ha vannak, pszichológus-asszisztensekkel is. Nemcsak az iskola, hanem gyakran a szűkebb vagy tágabb közösség életében is részt vesznek. Valamilyen szinten nemegyszer bekapcsolódnak a iskolai szervezet- vagy tananyagfejlesztés munkálataiba. Munkájuk során megfigyeléseik és vizsgálataik eredményeire, statisztikai adatok összehasonlítására, különféle projektív vagy diagnosztikus teszteredmények értékelésére támaszkodhatnak. Sokszor intelligenciavizsgálatokat is kell végezniük. Ezekre főleg akkor kerül sor, ha felmerül a tanuló más oktatási intézménybe, például gyógypedagógiai iskolába való áthelyezése vagy valamilyen tanulási segédeszköz igénybevétele.24 Általában megnő a szerepük az iskolai életút különféle fordulóinál; a beiskolázáskor kétséges esetekben iskolapszichológusoktól várják az iskolaérettség megállapítását, a továbbtanulási és a pályaválasztási 9. oldal
Új Szöveges dokumentum döntések időszakában pedig a tanuló személyiségét, képességeit és a munkaerőpiac aktuális igényeit egyaránt figyelembe vevő szakmaválasztási javaslatokat. Ezért is kap munkájukban mind nagyobb szerepet a pályaorientáció és a pályaválasztási tanácsadás.25 S szükség van rájuk az egyén és a kollektíva krízishelyzeteiben is. *** Az iskolapszichológus jövőbeli munkája teljes mértékben attól függ, milyen lesz a jövő iskolája. Egyes vélemények szerint26 például a majdani iskolás gyermekeket nem fogják sem az életkoruk, sem pedig a képességeik alapján csoportokba sorolni; minden gyermek egyéni program szerint fog tanulni. Ez önmagában is alapvetően megváltoztatja majd a pszichológus szerepét és munkáját.
10. oldal
