Új Mindenes Gyűjtemény Könyvtára
Putz Éva___________
Á KOLONYI LÁGZI Madách
Madách
Putz Éva Á KOLONYI LÁGZI
AZ ÚJ M INDENES GYŰJTEM ÉNY K Ö N Y V TÁ R A Szerkesztőbizottsága:
Balla Kálmán Kovács László Liszka József Mácza Mihály Méry Margit Mészáros A ndrás Nagy László Püspöki Nagy Péter Trug]y Sándor Vadkerty Katalin Végh László
Putz Éva Á KOLONYI LÁGZI
Madách
Aszövegetgondozta
és az utószót írta
SÁ N D O R EL E O N Ó R A
Lektorálta: Méry Margit Turczel Lajos
ISBN
80-7089-007-X
O PU TZ ÉVA Ö R Ö K Ö SEI, 1989
TARTALOM
BEV EZETŐ .......................................................................... É le t é s színjátszás .................................................. A népi művelődés színjátéka és a magas művelődés s z ín é s z e te ........................... A népi művelődés és népi színjátszás sajátos jegyei ......................................................... A színjátékalkat jelszerűsége, rendszere és működési törvénye ............................................ Hol laknak a koloni lagzisok? .............................. A koloni élet társadalmi kerete ........................... A koloni ember m o z g á s a ........................................ A szerep m ég életszerep ........................................ A lagzi zenéje ......................................................... A lagzi kultikus és hitelemei .................................. A lagzi tárgyi kellékei ............................................ M ódszer é s beosztás ............................................... I . A L A G Z I ............................................................................. II. L A G Z IS DALOK ............................................................ A Z I. RÉSZ DALAINAK J E G Y Z É K E ........................... A II. RÉSZ DALAINAK JEG Y ZÉKE ........................... S Z Ó JE G Y Z É K ...................................................................... A KÉPMELLÉKLET JEG Y ZÉKE .................................. K O T T A M E L L É K L E T ......................................................... IR O D A L O M JE G Y Z É K ......................................................
17 22 25 29 31 34 38 40 43 49 89 111 117 121 127 133 146
UTÓSZÓ (Sándo r Eleonóra) ............................................... H IB A J E G Y Z É K ................................................................... A SZLOVÁKIAI HELYSÉGNEVEK JEG Y ZÉKE . .
147 161 168
7
9 11 12 14
BEVEZETŐ
ÉLET ÉS SZÍNJÁTSZÁS színjátékszerű lakodalmas szokások alapszerkezetében a falu jelene és a jelenét meghatározó, kialakító múlt tükröződik. Erre az alaprétegre épül fel a vajúdó jelen gazdagságának és hiányának, az élet örömének és fájásának emberies, szép vonaglása. A lagziban a falu hitének nagy ereje, munkaeredményének dacos megmutatása, jelenének, jövőjének viharzó vidámsága vagy sivár ősi sírása buggyan fel jóízű kortyokban vagy kacajos, anyás könnyekben. A föld nagy elhivatottsága bizodalmas tudatának, a fogyó föld okozta döbbenetnek, a kitaszítottság fojtottságának megélemedett meséskönyve a lagzi. Az ősi indításoktól vezetett kéz művészi teremtése, a gyári szépségeknek csodálatos fantáziájú alkalmazása, az ősi ritmus, a civilizáció rideg ésszerűsége záporozza össze a faj biztosításának ezt a csodálatos szép szertartását. S a való élet sivár lápjánál is csodálatos erőnek, hitnek forrása a lakodalom révületes misztériumjátéka. Erőt, hitet adó, a jót, a jajt megszépítő kábult, jövős zsongás. A népköltészet és a népzene sajátos művelődésünk megismerésében és kiépítésében termékeny építő erővé vált. A nemzetek versengésében fémjelezték a magyar zenét. Sajátos és sehol másutt fel nem található művelődési azonosságunk és élni akarásunk bizonyítéka lett a magyar zene. Népi színjátszásunk sem rejt kevesebb sajátos értéket és erőt. Megismerése azonban még csak kezdeti, inkább elméleti. Színjátszásunk megújhodása így csak nagyon lassan valósulhat meg. Az idegenszerű formalátásnak és formanyelvnek béklyói erősek. Nincs még olyan tudományos vértezetű, teremtő erejű művészünk, aki megoldaná a népi színjáték titkait, megtörné az ismeretlenség átkát, és sajátos színjátszó értékekkel hódító útjára bocsátaná élni akarásunk új himnuszát. A társadalmi csoportban kialakult belső erők, az érzésvilág és életszemlélet, továbbá a külső erők, a táj, természet és környezet kölcsönös hatása, alapviszonya határozza meg a csoport színjátszásának elemgazdagságát, szerkezetét és működési törvényeit. Ezért a népi színjátékszerű szokásokban, főképp a lagziban kifejezett 11
szellemi, tárgyi és formai tartalom a falutársadalom szociális, szellemi és tárgyi összefüggésrendszerének és valójának kisebbített képe. Benne sűrűsödik össze a múlt, a fejlődés és a jelen. Élet ez a színjátszásban, és színjátszás az életért. A színjátékszerű népszokások, és így a lagzi is, többszázados íratlan színjátékelem eket őriznek a rájuk rakódott újabb rétegek alatt. Ezek a színjátékelemek azonban megint csak kapcsolatosak voltak az elmúlt korok társadalmi szerkezetével, s így jelentőségük túlmegy a szépészet határán, s esztétikai értékükön kívül az elmúlt társadalmi összefüggéseknek és valóságnak bizonyítékai. A lagziban a múlt jogszokása mint régi jelkép, a kötelező jogi és társadalmi cselekmény és folyamat mint epikus színjátékelem vagy dal, a letűnt társadalmi világ szellemisége mint lírai játékelem , az elmúlt korok formalátása mint alkalmi színjátszó magatartás jelentkezik.
A NÉPI MŰVELŐDÉS SZÍNJÁTÉKA ÉS A MAGAS MŰVELŐDÉS SZÍNÉSZETE A népi színjátékszerű jelenségek megítélésében több hibával találkozunk. Az em berek többnyire a városi színészet szemszögével és formalátásával közelednek a népi játékokhoz. Igaz, a népi színjáték a színpadi játékokkal lényegében egyezik, de szerkezetében és működési törvényeiben mégis különbözik tőle. A ferde értékelő mód egy szélesebb művelődési problémával kapcsolatos. A népi és urbánus irodalmi szemlélet elavult problem atikája kísért még a magyar művelődési életben a l'art pour l'art-izmusnak, urbanizmusnak, humanizmusnak, európaiságnak vagy a durva szolgai hatásoknak materialisztikus-pozitivisztikus mezében. Ez a szemlélet a népi művelődést és így a népi színjátékszerű megnyilvánulásokat is a magas, illetve a városi vagy európai művelődésnek az alsó, népi rétegbe lesüllyedt csökevényének tekinti. Ezzel az avult állásponttal szemben a magyar és európai tudomány legjobbjai megállapítják, hogy az egészséges fejlődésű 12
nemzeti művelődés a népi művelődés alapállagából fakad, azt fejleszti tovább a közös európai élet ösztönzésére. A népi és nemzeti, vagyis magas művelődés között az egészséges fejlődés esetében csak funkcionális és fokozati különbség van, nem lényegi. Az egyetemlegesen egy nemzeti közösségnek, szellemnek és funkciónak kétféle megnyilvánulása a népi művelődés, a népi művészet és a magas művelődés, illetve magas művészet. A nemzeti, keveretlen népességű vagy még erős, egységesítő képességű országoknak alkotó szelleme az oszthatatlan, egy nemzeti szellem. A nemzet minden rétegének közös a művelődési, zenei, formai anyanyelve, s így a nemzet magas művelődése a népi művelődés anyanyelvének alapján épül fel, a magas zene a népi zenén, a színészet a népi színjátszáson. A magas művelődés a népi művelődésnek szerves folytatása, beteljesedése, kifinomodása. Csak az ilyen közös alapú, zárt művelődés biztosíthatja az egészséges nemzeti művelődést. Ez az egészséges fejlődési folyamat jellemzi pl. az olasz és német művelődést. Kifinomultabban, de az olasz parasztnak zenei és színi anyanyelvén szól a Verdi-opera is. Népi-nemzeti eredetű Tolsztoj, Gogol, Victor Hugo, Petőfi, Arany, Ady, Szabó Dezső s általában a nagyok művészi eredménye. A magas művelődés igazi értékei a népi művelődésen épülnek fel. A kifejlődés folyamatában a népi művelődés sokat nyert, sokat vett át a magas művelődésből, viszont a magas művelődés is a népitől. A legrégibb időtől máig állandó kölcsönző körforgás van a kettő között. Népi művelődésünk, költészetünk és színjátszásunk nem az ősi magyar művelődésnek és színjátszásnak megkövesedett folytatása, nem elzárkózott, kizárólag önmagából teremtő misztikum, de nem is az európai magas művelődésnek egyszerű, durva üledéke. Népi színjátékunk, népdalaink, balladáink nemcsak a reneszánsz dalainak, a barokk kor katolikus epikájának, a középkor színjátszásának durva utánzásai. Ezer esztendő távlatát megjelenítő és sejtető formakeretek, dallamok, színjátszó motívumok szerkezetébe, az ősi éneklési és színjátszó gyakorlatba beépültek a históriás és egyházi barokk énekek és játékok elemei, s a közelmúlt félmagas vagy magas zenei és színészeti műveltségének elemei is, de a népköltészetnek és a népi színjátszásnak, a műköltészetnek és 13
színpadi játéknak ebben a vonatkozásában is a mellérendelésnek és a kölcsönösségnek elve érvényesült. A népi művelődés hatalm asan meggazdagodott a magas műveltség szállományos elemeivel, viszont a magyar nemzeti művelődés csak abban a fejlődési korszakában em elkedett, amelyben a népi művelődési és művészeti alapra tám aszkodott, abból m erített. Balassi Bálinttól, vagy ha úgy tetszik, Pálóczi H orváth Ádám tól kezdve a klasszicizmus korán keresztül Aranyban és Petőfiben a népdal hatása döntően határozza meg műköltészetünk jellegét és fejlődését. Ez a jelleg pedig az örök magyar m agatartás egyik form áját jelenti, a magyar lélek egyik állandó alkatát. Ami igazában magyar, az egyúttal európai is. Persze nem szabad magyarnak tartanunk a sallangos álmagyarkodásnak a XIX. század végén kitermelt, s még ma is élő álművelődési örökségét. Nem abban vagyunk európaiak, amit szolgailag eltanultunk, hanem abban a hozamban, amelyet az európai ösztönzés eredm ényeként mint sajátos létünkből fakadó újat adunk Európának. Ugyanez a megállapítás érvényes színjátszásunkra is. H a a magyar költészet és magyar zene népi-klasszikus eredményével összhangban megvalósulna a népi színészetre épített klasszikus magyar színjátszás, új jogot nyernénk az európai művelődés terem tőinek asztalánál és új helyet az európai nagyok panteonjában. Az utolsó évek komoly kísérletei bizonyítják ennek az útnak és elgondolásnak helyességét.
A NÉPI MŰVELŐDÉS ÉS NÉPI SZÍNJÁTSZÁS SAJÁTOS JEGYEI A népi művelődést, a népi színjátszást és a magas művelődést és színjátszást sajátos szerkezeti és funkcionális jegyeik két különböző fokon önálló művelődési és művészeti ténnyé avatják. Népi művelődésünk és színjátszásunk az említett fokozati és funkcionális értelem ben viszonylag önálló alkat, amely alapállományában s főképpen szerkezetében ősi magyar mozzanatokat rejt. A népi 14
színjátszás azonban nem elzárkózott, kizárólag önmagából, teremtő misztikus alkat, nem megkövesedett, holt képződmény, hanem fejlődőképes egész, amely a teremtő alkotás folyamatában új mozzanatokat fogad be a felsőbb, városi vagy idegen színjátszó művelődésből. Nem szolgai átvétel ez vagy majomi utánzás, hanem a művészi elemeknek terem tő (sajátos öntörvényességének szellemében történő) beépítése a hagyományos művelődési, művészeti szerkezetbe. A befogadott elem olykor bejut a szerkezet alapvető vázába, s az alaprendszernek egy sajátos részrendszerévé épül, de gyakrabban csak az alapváznak, alapszerkezetnek külső, ékítményes felszíni építménye, dísze. Funkciója a régi alapvázú művelődési vagy művészeti (az adott esetben színészeti) megnyilvánulás hátterén az időszerű eredményesség elérése, illetve a rendkívüliség művészi érzésének felkeltése. Néha a régi és új összetevőkből sajátos, sehol másutt meg nem található új művelődési, illetve művészeti alkat születik. Ilyen például az új magyar dalstílus. Aktív teremtő folyamat ez, egyben ősi, népi magyar s magas művelődési, vagy ha úgy tetszik, európai. Szerkezetében inkább magyar, motívumaiban inkább európai, illetve egyetemesen emberi. Egy-egy művelődési alkatnak, illetve színjátéknak pontosan meghatározott elem- és formagazdagsága van. Ez az elemeiben és összefüggésrendszerében megmásíthatatlan, potenciális rendszer a közösség tulajdona. A közösség tudatában él, az tartja fenn, az szentesítette, s az őrködik sértetlenségén is. Olyan egy ilyen rendszer, mint a nemzeti nyelv vagy a nyelvek általában. Pontosan meghatározott mennyiségű eleme és kihatárolt rendszere van, s ezt senkinek sem szabad megbontania. Ez az aránylag csekély elemű és viszonyítottságú rendszer azonban egy-egy egyéni variációban valósul meg, mint ahogy a nyelv is az egyedek beszédében ölt testet. A variációk, a megvalósulások száma lehet végtelen, ugyanúgy, mint a beszédben, de a rendszer, a nyelv, a színi alkat mint olyan megbonthatatlan. Ilyen rendszert alkot a népi művelődés, s ennek részrendszere a népi színjáték. Minden népi színjáték egységes színalakzat, alkat, meghatározott elemgazdagsággal és viszonyhálózattal. Az egésznek törvényessége uralkodik rajta. Ha egyetlen eleme, része kihullna, vagy egyetlen elemmel bővülne, megváltozna az egész mint olyan, mert megváltozik az összefüggés15
rendszer is. H a a színjátékalakzat elem eiben vagy szerkezetében bővül, esetleg szűkül, s ez a folyamat sajátos öntörvényességének szellemében történik -- fejlődésről beszélünk; ellenkező esetben széthullásról. A népi művelődés csak funkciójában és fokozatában különbözik a magas művelődéstől. E zért a színjáték elkülönítő fogalmi jegyei is csak viszonylagos értékűek. Lássuk, milyenek ezek a jegyek. A népi színjátéknak és általában a népi művelődésnek sajátos fogalmi jegye, jellegzetessége a gyakorlati és szájhagyományos rögzítés, amely a lényegi szerkezet megtartásával örökös egyéni variációt engedélyez. Ebben rejlik fejlődőképessége. A népi színjáték és általában a népi művelődés örökös variáció. Ez a variáció azonban —ismétlem — nem végtelen lehetőségű, mert határt szab neki a népi létvalóság, formavilág és motívumgazdagság, a funkcionális elem ek kihatárolt mennyisége és hagyományosan őrzött szerkezeti kötöttsége, a nép emlékezőtehetsége és formai érzékelésének törvényes rendszere. Ezzel szemben a magas művelődés és színészete írásban rögzített, form ájában és tárgyában örökös az újszerűség és rendkívüliség keresése. A népi színjáték, a népi művelődési és művészeti tény megterem tője a személytelen, ism eretlen népi egyed, de alkotását a közösségi érvényű elem tan, szerkezeti formalátás és stílusérzés hagyja jóvá, csiszolja, alakítja vagy esetleg elveti. Az új elemek, motívumok felvétele, az új szerkezetek kialakítása az általános szociális és művelődési fejlődés tényének tükröződése. E fejlődési tény a népi közösség jóváhagyása után mint stílusalkat helyezkedik el a közösség tudatában. A művészeti és művelődési teremtés indítéka a népnél a sublogikus, irracionális terem tő erő, intuitív művészi késztetés. A tudatos művelődési vagy művészi érvényesülésre való törekvés ismeretlen. A tudománynak, művészetnek ezzel szemben éppen a tudatos egyéni igyekvés a hajtóereje. A népi színjátszás, a népművészet közösségi valóság, a közösségből fakad, és azt szolgálja. Igénye a közösség halhatatlansága, nem az egyedé. A népi színjátszás, a népi művelődés nem az egyedi, elkülönülő tudást és élményt formálja színjátékszerű jelenséggé, fogalommá, hanem a közösségi élményt, a közösségi tudást; nem az egyéni 16
kifejezési igényt elégíti ki, hanem az általános közösségi kifejezési vágyat jeleníti meg. A létnek és a léthelyzeteknek közösségi érvényű, szabványszerű, egyetemleges érvényű megfogalmazását, formálását adja. Ez a közösségi formanyelvvel és az emlékezőtehetség határaival elhatárolt tárgyi és motívumgazdagság hiánytalanul azonos (logikailag a részleges azonosságról kellene beszélnem) a való életnek forma-, lét- és léthelyzetgazdagságával. Nincs a közösségi életnek olyan létvalósága, megnyilvánulási élménye, melyet hiánytalanul és művészi formában ki nem tudna fejezni. A népi művelődés, népi művészet lehetne a kollektivisták eszménye, ha felismernék belső szerkezeti törvényeit. A vázoltak után nyilvánvalóan igaz az az állítás, hogy a lagzi a falutársadalom szociális valóságának kicsinyített képe. Aki úgy látja, hogy a népi színjátszás elemgazdagsága és formagazdagsága szegényes, az a saját társadalmi életformájának és szemléletének börtönében él, s rendjének formalátásától gátolva nem látja a fától az erdőt. A népi és magas művelődési megnyilvánulás az egészséges nemzeti művelődésű társadalomban az egyetemlegesen egy nemzeti művelődésnek szociálisan determinált két alkata, arculata, ezért a kettőnek viszonyában nem a kizárólagos ellentét törvénye uralkodik, hanem a részleges azonosságé. Közös az alapjuk, és ez a közös alap a két művelődési alkat minden megnyilvánulásában elhatározóan jelentkezik. Ezért az elhatárolás az elkülönítés minden jegyével szemben fel lehetne tüntetni a törvényszerű összekötő mozzanatokat is. E körülmény természetes folyománya a jelenség lényegének.
A SZÍNJÁTÉKALKAT JELSZERŰ SÉGE, RENDSZERE ÉS MŰKÖDÉSI TÖRVÉNYE A lagzi drámai egységének művészi felépítése a művészetek több ágának szerves felhasználásával, egységbe építésével valósul meg. A drámai és lélektani cselekmény kifejezést nyer mozdulatban, 17
jelmezben, dalban. A szöveg, dallam, hangszín, zene, ütem, ritmus, mozdulat, gesztus, továbbá a mimika, mozgásjelleg és irány, az arcés testjáték, a tánc, a ruha, környezet, stílussajátosságok, előkészületek, a játék színhelye, alkalma, célja, funkciója, a játszók és nézők korának, foglalkozásának, életkörülményeinek és m agatartásának mélyebb vizsgálata és a jelenségek összefüggésrendszerének egységes bem utatása tudná csak megközelítőleg érzékeltetni a lagzi sajátos jelenségének művészi és szociális valóját. Mindezek az elemek elválaszthatatlanul egységes összefüggésrendszert, alkatot képeznek. Minden teljes feldolgozásnak ennek a szerves egységnek, alkatnak részelemeit és szerkezeti összefüggésrendszerét, struktúráját kellene érzékeltetnie. Ha egyetlen alkotóelemet kihagyunk, meghamisítottuk az egészet, mert másnak látjuk az összefüggésrendszert, s így magát az egész valóságot. A népi színjáték, a lagzi nemcsak művészi igyekvés, szórakozás. Egyúttal jel és funkció is. Van sajátos művészi kifejezése, jele és művészi funkciója, de ezenkívül még szociális funkciója is. A funkció határozza meg a szerkezet jelelem eit és összefüggésrendszerét. A funkció feltárását azonban csak a szociális valóság ismeretének birtokában állapíthatjuk meg. A társadalmi struktúra megállapítása természetesen még nehezebb feladat, mint a részalkatoknak, pl. a színjátszásnak felületi megismerése és vázolása. A valóságban e kettő feltételezi egymást. Az egyik megismerése nélkül nem ismerhetjük meg a másikat. E nagy jelentőségű elv érvényesítésének hiányából magyarázhatjuk meg azt a sok egyenetlenséget és zavarosságot, amelyet a felföldi népi színjátékszerű szokások leírásában találunk. A színjáték struktúrája egyezik a társadalmi, szociális struktúrával, mert a lagzi a nagy társadalmi összefüggésrendszernek szerves részrendszere. Ezért a jelenségleíró munkák nem értéktelenek ugyan, de nem is teljes értékűek. A lagzi maga mint egységes jelenség jelez valamit, valami helyett áll, tehát önmagában: jel. Mint jelnek az a küldetése, funkciója, hogy kifejezzen, helyettesítsen valamit. Egy ilyen jel lehet teljesen egyszerű vagy pedig belsőleg gazdagon tagolt, sok elemből álló. A lagzi ilyen egységes, de belül gazdagon tagolt, sok elemből összetevődő jel. Minden lagzis jel három mozzanathoz fűződik: van je la d ó ja , aki a jelet leadja (a vőlegény, a menyasszony vagy az 18
egész násznép); létezik maga a je l mint olyan (vagyis a lagzis szertartás), és van, akinek a jelet szánjuk: a jel fe lv e v ő je (vagyis a lagzit néző egész közönség s maga a résztvevőknek szemlélődő, cselekvő közössége). A jel a leadójának, a lagzis népnek szándékát, óhaját, célját is kifejezi. Ez a szándék, ez a cél a funkciója, a szerepe a jelnek, tehát a lagzinak. A lagzi mint jel kifejezi a lagzisok biológiai, szociális-társadalmi és művészi helyzetét, készségét, erejét és képességét. Mindennek a kifejezését a jellel, az ábrázolással, vagyis magával az egységes lagzis szertartással éri el. Amit a szereplők, a lakodalmasok kifejezni óhajtanak, azt a lagzi menete ábrázolja, mert a lagzi mint jel kisebb jelelemekből, s ezeknek kisebb körökbe tömörülő részrendszereiből áll. Végül felhívást is tartalmaz a lagzi. Felhívja a figyelmet az ábrázolásnak, tehát a jelnek szépségére és példájának követésére. Így vázolhatjuk a lagzinak jelszerűségét. Nem érdektelen közelebbről megnézni, mit jelez a lagzi mint jel, és mi a további szerepe, funkciója, küldetése? A lagzijel háromféle valóságot jelez, helyettesít vagy fejez ki: biológiai valóságot, szociális, tehát társadalmi valóságot és művészi valóságot. A lagzi mint biológiai jel jelzi, hogy a család biológiailag megerősödött, a fiú, illetve a leány házasságra lép, és a családtörzsnek új biológiai virágzása és megerősödése vette kezdetét. A lagzi mint szociális jel jelzi a lagzisok szociális helyzetét (nagygazda, kisgazda, zsellér, forradalmár vagy betelepedett stb.), szociális, gazdasági erejét, társadalmi helyzetét, tehetősségét (a résztvevők személyében, sokaságában, öltözetében, zenében, a lakodalmas kellékek általános gazdagságában). Végül a lagzi jelzi a lakodalmasok művészi, zenei készségét és teljesítőképességét. Mi a lagzinak a funkciója, szerepe? A lagzijel tudatja a közösséggel, hogy a család megerősödött, s X. Y. biológiailag és jogilag magához kötötte V. Z.-t, egyben hangsúlyozza a faj, a közösség fenntartásának kötelezettségét. Másodlagos szerepe az, hogy alkalmat ad a fölös biológiai erőknek egészséges, mulatozó, táncos levezetésére s az új biológiai vonzódások kialakulásának lehetőségére. A mulatozási és táncalkalom falun ritka, s a menyecskéknek és asszonyoknak egyedüli megengedett szórakozási alkalmuk. A lagzi szociális-társadalmi funkciója az, hogy a közösségnek 19
bejelenti a jogilag érvényes házasságot, igényét a társadalmi helyzetének kijáró közösségi elismerésre, méltánylásra és jogokra, egyúttal bejelenti, hogy közösségi, társadalmi helyzetének megfelelően vállalja a közösségi feladatokat és kötelességeket, életformát nemcsak a lényegben, hanem a form ában is, mert hiszen m egtart minden hagyományos formai követelményt. A lagzinak másodlagos szociális funkciója, hogy alkalmat ad a közösségi összejövetelre, ahol a fiatalok, öregek egyaránt szövik az új házasságok lehetőségének kialakítását. Végül minden lagzisnak alkalmat ad a közösségi értékű tehetősségnek, erőnek és képességnek megmutatására. A lagzi művészi funkciója is többirányú. Művészi megnyilvánulással, felvonulással, mozgással, dallal, zenével s általában a művészi hatású rendkívüliséggel a közösség emlékezetébe kívánja vésni életének nagy eseményét és jogi aktusának emlékezetét. A lagzi alkalmat ad az emberien ősi művészkedő ösztön megnyilvánulásának és e belső szükséglet kiélésének. Szépségével, rendkívüli hatásával követésre buzdítja a közösséget. A lagzinak mint összetett és nagy építményű művészi valóságnak elem tana gazdag. A jelelem ek kisebb rendszereket alkotnak, s e részrendszerek egysége adja az egész elem tant. Ilyen részrendszert alkotnak a térszíni elemek, a mozgás, a szerep, a zenei, a rituális, a jogi és a tárgyi kellékek részrendszerei. A térszíni elemek legfontosabbjai: a díszhely, az asztal, a gyermekasztal, az asszonyok asztala, a szoba, a kamra, a konyha, a kémény alja, az udvar, a templomhoz vezető faluhossza, a mesterház előtti tér, a templom, a plébánia, a menyasszony háza stb. Mindegyik térszín egyúttal térszíni jel, elem, amely jelzi a cselekmény kifejlődésének folyamatát. A mozgás rendszerének elemei pl. a fejtartás, a mimika, a kéztartás, a járás, a tánc. A tömeges mozgás elemei a felvonulás, a fenyegető mozdulatok stb. A szerepelemek a szereposztáshoz fűződnek, és a főszereplőkön kívül a menyecskék, leányok, idősebb asszonyok, vendég gyerekek, világító gyerekek szerepe hagyományos. Mint csoport jelentős elemet képeznek a menyasszony lagzisai és a vőlegény lagzis vendégei, továbbá a belőlük alakuló felelgetős karok. A zenei rendszer elemei pl. a dalszövegek, a dallamok, a kötött helyzetű, egyetlen 20
funkciójú alapváltozatok s a visszatérő szerepű változatok, a női dal, a férfi dal, a szállományos szórakoztató dal, a tánczene stb. E zenei elemek együtt a „lágziss” * fogalommal ki is fejezett zenei jelrendszert alkotják. Az egyházi és rituális elemek rendszerébe tartoznak pl. a gyónás, szentmise, esketés, egyházi bejegyzés, meghintés a szenteltvízzel stb. A kultikus és mágikus elemek: a vendégek megfüstölése, a cukros fogadás, a búzahintés, a kéménynézés stb. Ugyanígy létezik a jogi elemek rendszere, pl. a megkérés, az alkudozás, a búcsúzás és leányrablás, a menyaszszonynak befogadása stb. Talán leggazdagabb a tárgyi kellékek elemtana. A menyasszonyi és vőlegényi ruhán kívül a különféle rozmaringok, az ágy, a kalácsok kötelező alakjai és mennyisége hatalmas elemgazdagsággal bírnak. A megfelelő fejezetben részletesebben összegezem a tárgyi kellékek gazdagságát. Mindegyik kellék egyúttal jel, jelzi lagzis mivoltát, s ebben van elsődleges jelentősége. A jel különféle járulékos mozzanatok jelölésére is alkalmas. Pl. a rozmaring a kalapnál az illetőnek lagzis voltát jelzi, de egyúttal azt is, vajon a vőlegény-e az illető, vagy csak vendég. Itt világosan látjuk a kellékek jelszerűségét. E jelek között sok az olyan, mely csak a lakodalom alkalmával kerül felszínre. Ezek önmagukban lagzis jelek. Ilyen pl. a menyaszszonyi párta, a dorozsba szalagos, díszes botja, a lagzis dal stb. Vannak azonban olyan jelelemek is, amelyek önmagukban a köznapi élet tárgyai, s lagzis jelértéket csak a lagzis jelmezőben kapnak, vagyis akkor, mikor a lagzi rendszerében funkcionális szerepük van. Ilyen pl. az ajándék üveg bor, a tyúk, a menyaszszonynak ajándékozott selyemkendő , amelyet a keresztanyjától kap stb. A lagzis jelmezőben sok köznapi használati tárgy vagy formai valóság válik lagzis elemmé. E jelelemek és részrendszerek maradéktalan gazdagságának feltárása, viszonyhálózatának és működési törvényének megállapítása a színjátékalkat hiánytalan rögzítését jelentené.
Nyomdatechnikai okból az á jel helyettesíti az á jelet, és alsó nyelvállású illabiális rövid veláris hangzót jelöl, tehát az a jellel jelölt hang realizációja teljesen egyezik a palóc nyelvjárások á jelölésű hangjával. (A szerk. megj.)
21
HOL LAKNAK A KOLONI LAGZISOK? Délen az Esztergom —N yitra—Börzsöny—C serhát—M átra—Bükk és H ern ád-vonal szabályos karéj alakban kirajzolja azt a földalaktani, tájrajzi egységet, amelyet a XV. századtól a Felföld néven ismerünk. A szakirodalomban a „palóc” gyűjtőnévvel nevezett nyelvjárási terület nagyjában egyezik a Felföld magyarlakta térszínével. Néprajzi szempontból ezt a tágas életteknőt északról a szlovák etnikum határolja. A Felföldnek azonban nincsen természetes központja. A hegysorok között, a völgyvonalak m entén az életföldrajzi hatóerők elkülönült vidékeket alakítottak ki, s így minden folyó völgye önálló vidéket alkot. A völgyvidékek kapcsolata a legáltalánosabb közös vonásokon kívül elég laza. Ezért az irodalomban a „ palóc” fogalommal megnevezett nép ezt a földrajzi tájegységet nem tartja szoros térszíni egységnek, s nem is adott neki nevet. A Nyitra melléki magyar községek az állam határnak, a felföldi medence nyugati határvonalának és a szlovák nyelvhatárnak északnyugati összeszögellésében fekszenek. Az egyetemes magyar népi terület perifériáján, északi legszélső perem én helyezkednek el, sőt beszögellnek a mai szlovák népi területbe. A Nyitra melléki magyar művelődési táj azonban nemcsak szlovák—magyar viszonylatban peremhelyzetű. Periferiális a helyzete magyar viszonylatban is, mert két magyar tájegység metszővonalán fekszik. A Nyitra melléki magyar községeknek nagyobb, keleti csoportja a Felföld tájegységének medencéjében helyezkedik el. Kisebb része (pl. Királyi, Gerencsér és részben Pográny is) a Felfölddel határos Győri-medencébe tartozik. Ezt a medencét inkább a Kisalföld néven ismerjük. E különbséget a tájdom borzati különbség is jelöli. A magyar falvak keleti csoportja hegyesebb-völgyesebb, domborzatban gazdagabb területen fekszik. Az említett három községet azonban sík jellegű térszín szélén találjuk. E különbség megnyilvánul a művelődési jellegben is, a település formájában, a falujellegben, ruházatban, sőt az embertani jellegben is, s így természetesen a színjátszásban, illetve a lakodalom színjátékalkatában is. A különbséget a laikus 22
leginkább a nyelvjárás különbözőségében észlelheti. E két falucsoport nyelvjárása más-más magyar nyelvjárási területhez tartozik. E példán jól láthatjuk a tájnak művelődésformáló hatását. A népi művelődés alapja azonos, de a tájjelleggel megváltozik a művelődési jelleg is. A Nyitra melléki magyar művelődési táj tehát két magyar földrajzi és művelődési táj peremén fekszik. Ez a periferikus, peremhelyzeti kettősség a szakszerű feltárásnál pontosan kirajzolódik. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a Nyitra melléki magyar falvak földrajzilag és művelődésileg nem tartoznak egységes magyar tájrendszerbe. A Szlovák Állam területén két magyar tájegység töredékét találjuk. Mindezért szlovákiai magyar viszonylatban a ,,N y itra m elléki m agyar m ű v elő d ési tá jr ó l” , annak keleti és nyugati csoportjáról beszélek. A ,,v id é k ” fogalmát többnyire a városi központ vonzásába tartozó közigazgatási területtel azonosítják. Így alakult ki a ,,N y itra v id ék i m ag y arság ” fogalma is. Ez a fogalom beidegződött, s gyakorlatilag elfogadható, bár gyakran zavart okoz. Például az Aranyosmaróti járásba tartozó Lédecről gyakran megfeledkezünk. A keleti csoport számosabb, s ehhez a csoporthoz tartozik Kolon is. Ez a község a Nyitráról Aranyosmarótra vezető országút mellett fekszik, lakosainak száma 1267. A magyarok mind katolikusok. A község földrajzi helyzetével, művelődésének jellegével, nyelvjárásával, színjátszó hagyományával s így lagzis színjátékalkatával is a felföldi magyar művelődési táj jellegzetességeit mutatja. A falu enyhe dombok között és a domboldalon helyezkedik el. A „Szentëgyházpárt” , vagyis a templomdomb uralkodik a közvetlen vidéken. Elnevezésének régies alakja mutatja, hogy ősi időktől templom állott rajta. A messze kimagasló templom adja meg a jellegét a távolabbi vidéknek is. A régi kis templom romános jellege összhangban volt a tájnak mérsékelten dombos jellegével. A régi templomot részben beépítették az új templom modern szerkezetébe, s a régi templomrészek stílszerű poézise enyhíti a modern szerkezet zavaró hatását. A domb tövében van a „mesterház” , a volt iskola, ma a plébánia épülete. Esküvőre menet idáig mennek a cigányok, s itt várják meg 23
a templomból visszatérő lakodalmas m enetet. Míg a plébánián az anyakönyvi bejegyzés tart, a vendégek a füves téren szilaj táncot ropnak. A fiatal házasok megjelenésével a tánc irama erősbödik. A régi falu a „Szentëgyházpárt” -tal szembeni mérsékelt dom boldalon és a patak mentén alakult ki. Az országút mentén az újabb település fekszik. A régi szalmafedeles és boltíves házak is a domboldalon állnak, illetve álltak még néhány évvel ezelőtt. A régi építészeti jelleg az utolsó években eltűnt, szalmafedeles ház már alig van. A régi falakra cseréptető került. Megváltozott a házak belső tagoltsága is. Eltűnt a siskó s a hidegkonyha szabadkéménye is. A konyha bal sarkában kis kamraszerű, zárt ajtós építménybe torkollik a kémény, s mellette takaréktűzhely áll. A menyasszonyt ma már nem vezethetik a szabadkémény alá, hogy fekete szemű gyermeke legyen és szeresse az új tűzhelyet. A világító gyermekek sem állhatnak már a hagyományos helyükre, a siskó padkájára. Így a helységek tágasabbak lettek, padlózatuk azonban továbbra is inkább csak döngölt föld. Az így alakított ház elvesztette a régi építkezés előnyét (az örökké meleg, egészséges kemencét), s megtartotta hátrányát. A házak többnyire merőlegesen állanak az utcára. Egy udvarban egymás után több ház is húzódik, s ez a vagyonelaprózódásnak bizonyítéka. Egy lakóház szobából, kamrából és a kettő között elhelyezkedő konyhából áll. A lakóház folytatásaként sorakoznak a gazdasági építmények. A lakodalmas ház tagoltsága így fest:
24
A kamrának külön családias jellege és szerepe van. Itt húzódik meg a család, itt beszéli meg a teendőket, innét hordják ki az ételt. Napközben itt harap egy keveset a menyasszony, illetve a vőlegény s a lakodalmas család. Kiváltságos hely ez, ahol csak a család s a legközelebbiek tartózkodnak. Külön megtiszteltetés jele, akit a kamrában vendégelnek meg. A vendég itt egyszerre minden jót kap, amit a kamra nyújthat. A leggazdagabb asztal terül itt egyszerre. A kamra tehát kiváltságos hely s a kitüntető figyelem jele.
A KOLONI ÉLET TÁRSADALMI KERETE A Nyitra melléki magyar művelődési táj jellegét a kiszámíthatatlan őstermészetnek és az élethalálharcát vívó magyar embernek kölcsönös hatása alakította ki. A magyar ember és a magyar szellem tájformáló ereje itt sajátos, másutt fel nem lelhető tájarculatot teremtett. A Nyitra melléki magyar ember sajátos lelki alkata tárgyi és szellemi művelődésén, az átalakított tájon nyilvánul meg. Természetesen a táj adottságai is formálták és formálják a Nyitra melléki magyar ember lelkét. A Nyitra melléki magyar művelődési táj az egyetemes magyar művelődési tájnak sajátos hegységkereti alkata. Fő elemei és építő hatóerői a magyar nemzeti művelődés, a közép-európai jellegű földművelés, a kereszténység, a táj s azok a rejtett alapmozzanatok, amelyek a nomád magyar múlt művelődésébe nyúlnak. Az életföldrajzi hatóerőkből felsarjadó érzésvilág és életszemlélet irányítja és határozza meg az ember magatartását és cselekvését. Ehhez az alapjelleghez járul még a hegységkereti és peremhelyzeti jelleg, a szlovák táj keret, a kisebbségi sor, végül a nyitrai és utolsónak a pozsonyi magyar központ hatása. A szoba: 1. karoslóca a fal mentén; 2. díszasztal a főhellyel; 3. vendégasztal; 4. az asszonyok asztala; 5. a gyermekek asztala; 6. ágy; 7. láda vagy szekrény. a:1. a kémény építm énye; 2. takaréktűzhely; 3. ágy; 4. asztal. yh on k A
25
A hegységkereti jelleg kérdése szorosan kapcsolatos a „periferikus” fogalom kérdésével. A „periferikus” fogalmat többnyire pejoratív értelmezésben használják, s az elm aradottságot, műveletlenséget jelölik vele. Valóban némely periferikus területre csak későbben jut el a művelődési központok hatása, s ily értelem ben a periferikusság, a peremhelyzet tényleg elm aradottságot jelent. Bizonyos értelem ben azonban még ez a periferikusság is jelenthet némi értéket. Az ilyen periferikus terület gyakran sok ősi vonást őriz meg. A régi kultúrák maradványainak leggazdagabb lelőhelyei a perem területek. Ilyen egyirányú és egyértelmű periferikusságot a közép-európai életben azonban alig találunk. Az európai kultúrcivilizációs élet sokrétű és -hullámú hatása ma m ár eléri a legrejtettebb zugot is. Ezért az egyirányú periferikusságot nem szabad összetévesztenünk az európai életben uralkodó többirányú periferikussággal. A két vagy több művelődési kör hatásában és érvényesülési harcában a peremvidék népi közössége fokozottabban érzi sajátos létének valóját. Ennek az érzésének kifejezést is talál. Hangsúlyozza ősies, sajátos művelődését és hagyományos szociális, közösségi magatartását. A reakció törvénye érvényesül itt az etnikai fennmaradás szolgálatában. Az idegen művelődések értékei elől azonban nem zárkózik el. Ellenkezőleg. Elsajátít minden művelődési értéket, amely életérdekét szolgálja. Így két kultúrkör értékeiben m egerősödve biztosíthatja sajátos közösségének fennmaradását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy átvesz minden idegen művelődési vagy szociális hatást. Sajátosan ősies, csökönyösen őrzött érzésvilágának és értelemvilágának öntörvényűsége és működési törvénye, közösségének életérdeke szabja meg, mit fogad el az idegen művelődések értékeiből és hatásából. Mindezért nem véletlen, hogy a magyar népi művelődésnek legmegóvottabb területeit éppen az egyetemes magyar művelődési tér szélein találjuk. Így délen a szlavóniai magyarok, keleten a moldovai magyarok őrizték meg a legősiesebb magyar művelődést, magyar nyelvet és zenét. Az északi peremen pedig a Nyitra melléki magyarság őrizte meg az ómagyar nyelv legtöbb sajátosságát. Hasonlóképpen sok ősi vagy legalább régi elem et és szerkezetet 26
találunk a Nyitra melléki magyar művelődés többi megnyilvánulásában is, így elsősorban a népzenében és a lagzi színjátékában is. Mindebből szükségszerűen következik, hogy a Nyitra melléki magyar művelődési táj nagyon sok régi művelődési állományt és értéket azért őrzött meg, mert bennük az idegen etnikum felé hangsúlyozza sajátos közösségi különbözőségét, önmagában való létét anélkül, hogy emellett műveletlenebb vagy elmaradottabb volna, mint az egyetemes magyar művelődési táj bármelyik más területe; sőt sok értelemben szükségszerűen fejlettebb. Ha bizonyos elmaradottságot meg is kell állapítanunk, ez a szegénység, a földhiány és munkahiány következménye. A Nyitra melléki magyarság őrzi ősies művelődését, de egyidejűleg életérdekének megfelelő felső és idegen művelődési elemet és értéket is elfogad. E folyamattal erősebbé, ellenállóbbá válik. A Nyitra melléki magyar művelődési tájnak tehát — atomizáltan nézve — sajátos kettős arculata van: egyben ősies, archaisztikus, de ugyanakkor haladó szellemű, és sok benne az idegen művelődési elem is. Természetesen ez a sajátos fejlődési vonal nem jelenti a teljes és időbeni művelődési, etnikai azonosság biztosítását. Ha az idegen művelődési hatás túllép bizonyos határt, s uralkodó helyzete nemcsak művelődési, hanem szociális is, erős nyomást gyakorol az ősi művelődési és szociális rendszerre. Az alárendelt rendszer összeroppanhat, s a hosszú védelmi kitartás után egyszeri hirtelen fordulattal átkapcsolódik az uralkodó helyzetű művelődési és szociális körbe. Régi művelődési és szociális rendszerének töredékes részei lassú kihangzással elhalnak. A Nyitra melléki magyar művelődési tájnak sajátos jelleget elsősorban a szlovák tájkeret kölcsönöz. Hatása a fentiekben elméletileg megállapított értelemben kétirányú: konzerválja, megóvja a hagyományos magyar művelődést, s egyúttal több művelődési elemét átadja, beszivárogtatja a magyar tájba. A lagziban is több összekötő kapcsot, közös elemet állapíthatunk meg. Legerősebb természetesen a magyar nemzeti művelődés hatása. 1938-ban a Nyitra melléki magyar táj elvesztette művelődési központját, s ezért az utolsó évek fejlődésében erős törés mutatkozik. A Nyitra melléki táj földrajzilag, életformában, 27
szemléletben és művelődésben, ső t a magyarságfogalom legtöbb jegyében élesen elhatárolódott az egyetemes fejlődéstől, s így természetesen a tájjelleget és pozitív önálló arculatot nélkülöző szlovákiai szórványos városi magyarságtól is. Ez nem jelenti a teljes elkülönülést. A városi központok kétirányú hatása azért észlelhető. Főképpen a szlovák jellegű Nyitra és a távoli szellemiségű Pozsony érezteti hatását. E központok távoli jellegükkel nem oldhatják meg a táj szociális és szellemi kérdéseit, s így az egész táj szükségszerű zajlásba került. E zajlás nyomait a lagzis szokások megvalósításában is láthatjuk. A Nyitra melléki magyar tájnak és falunak, a falusi életformának hagyományos zárt rendje átalakulóban van. E megállapításnak itt nagyobb a jelentősége, mint a néprajzi irodalomban közhelyszerűen ismételt ilynemű megállapításoké. A szociális feszültségű táj és falu erős indíttatásoktól űzve, új életrend és életforma felé tapogatózik. Az egyetemes fejlődés igézete is él parasztságunkban. Felsőbb életszint felé, új lehetőségek felé törekszik, tanulni, fejlődni akar, mert érzi, hogy e kettő biztosíthatja fennmaradását. A magyar falut csak a sajátos művelődésének erős alapjára épült magas művelődés edzheti életképessé és egészségessé. Kolon is megmozdult, forrongó falu lett, a szociális és eszmei vajúdásnak, az időleges és végleges kivándorlásnak, az évadmunkának, a kevert házasságnak, az immigrációnak községe. A hagyományos életforma széthullását jelzi a zavart, megingott életszemlélet, az eltűnt népi építkezési jelleg, a ruházat leegyszerűsödése, a népviselet városias viselése, a gyermekek francia divatú ruhái, az élet nagy eseményeinek: a születésnek, lakodalomnak és tem etésnek rituális és szimbolikus leegyszerűsödése, a népnyelv kiegyenlítődési folyamata, a dal szövegkincsének és formakincsének tipizálódása és nivellálódása stb. A kényszerű fejlődés vajúdásában magára hagyottan áll ez a falu, s a faluból kikényszerülők messze hullnak az élet ismeretlenségébe. A közelmúltban a táj még a szomszédos rokon községekkel közösen formált sajátos művelődésének bizonyítéka és kifejezése volt. M a a tájnak uralkodó jelleget az új vasútvonal és a készülő nagy autóút ad. Ez megjelenésével szorosabban kapcsolja be a falut a környező és messzi táj nagy erejű egységébe, s lehetővé 28
teszi a mozgásba lendült falu biológiai kisugárzását a messzi idegenbe. Új lehetőségek vezetnek a faluból és a faluba. Az összekötő utak megingatták a földben, a határ terjedelmében rejlő gazdasági egyensúlynak a szaporulattal amúgy is bizonytalan kiegyensúlyozottságát. A nép megindul, útja is kész. Az életszemléleti és szociális valóság megnyilvánul a lagziban is, de ünnepi, hagyományőrző szerepe eddig még megóvta a széthullástól. Működési törvényei és formai követelményei még érvényesülnek. A szlovák községből hozott menyasszony koloni ruhában s koloni szokások szerint iktatódik be a faluközösségbe. Egyidejűleg azonban megjelent az ősi kötöttségből kilépettek és bevándorlottak között a városias egyszerűségű „csák ollyán, nem párászt lágzi” is. A barokkos díszítésű, gazdag menyasszonyi ruha mellett városias, vagy teljesen városi ruhában áll a vőlegény, s a lagzis kellékeknek egyik legjellegzetesebb darabja, a nyoszolyófa is eltűnt, ugyanúgy, ahogyan tűnik az egyszerűségében klasszikus kvintszerkezetű dal is.
A KOLONI EMBER ÉS MOZGÁSA A Nyitra melléki magyar táj az egyetemes magyar etnikumnak, népi tájnak ősies, megőrzött szigete. Itt sem találjuk meg azonban az eszményi embertani egységet, az egységes magyar embertípust. Találunk rövid és hosszú fejű, szőke és barna, alacsony és magas termetű embert. A koloniaknak azonban van egy típusuk, melyet a községben nagyobb számban megtalálunk. Ezt a jellegzetes arctípust a vasárnapi látogatók is észreveszik. Főképpen a leányokon, asszonyokon feltűnő ez a sajátos jelleg. Ezt a tájtípust megtaláljuk a többi Nyitra melléki magyar községben is, de Kolont egyelőre a legérzékelhetőbben jelentkezik. Rasszjellegében ezt a csoportot erősen turanidnak jellemezhetjük, a mongoloid rasszvonások halvány jelentkezésével. Jellemzi a széles építésű, arányos és mozgékony kis közepes termet, aránylag rövid és erős végtagok, kis kéz és láb, rövid koponya, erős, magas, domború 29
homlok, harántolt négyszögű arc, jól kifejlett pofacsont és járom csont, kisebb, arányos, szélesebb gyökerű orr szélesebben álló cimpákkal. Az o rr—ajak-barázda mély, a szemrés aránylag kicsiny. Az áll kicsiny, erős, a száj keskenyebb. Barnás, erős hajuk van, s azt előszeretettel bodorítják a halánték táján. Szemük többnyire fekete. A lakosok többi hányadát a magyarság rasszösszetételének megszokott jellege jellemzi. A mongoloid jellegű turanid típus mellett gyakori a tisztán alföldi s a kelet-europid típusú ember, s mindazok a típusok, melyeket a magyarságban általában kim utatnak. A magas term etű em ber inkább kivétel. A testalkatnak ily módon meghatározott jellege szabja meg a testtartásnak és a mozgásnak alapvető jellegét, továbbá a sajátosan gazdag s fegyelmezett magatartást követelő, barokkos mozzanatokkal gazdagított ruha. A testtartás alapjában véve mozgékony, de a visszatartás, a tempós komolyság jellemzi. A nők járásának ritmusát még jobban befolyásolja a ruha. A sokszoknyás és felszínében barokkos viselet erősen hangsúlyozza a csípőt. A járásnál ügyelniök kell a hangsúlyozott csípő ütemes ringására. A lépésnek ezért aránylag hosszúnak s visszatartott, fegyelmezett mozgásúnak kell lennie, hogy a szoknyák alsó része ütemesen hulljon egyik lábról a másikra. A derekat és a mellet erősen leszorítják, ezért mozgási és kifejezési lehetősége csak az alsó testnek van. Ez az öltözködési mód jelzi egyúttal a népi szexuális esztétika formalátását is. A fej ünnepies tartása eléggé merev, rögzített arcvonásokkal. A szájtartásnak külön ünnepi form ája van: kissé visszahúzott, vízszintesre merevített ajkak jellemzik. Általában úgy mondják ilyenkor: „hëgyë sre tártyi á száját” . Ezt a szájtartást templomba menet gyakran még otthon, a tükörben állítják be, s főképpen a menyecskék nem szívesen állnak szóba, nehogy „elroncsák á szájukát ” . A kéz mozgása is merevített, s megszabott ünnepi tartása van. A derékmagasságban tartott bal kéz esetleg imakönyvet, keszkenőt vagy hasonló tárgyat tart, míg a lelógó jobb kéz virágot, esetleg zöld ágat szorongat. M indkettő az ünnepélyességet fejezi ki. A fényképezés szokatlan ünnepies pillanatában gyakran eltávolíthatatlan erővel jelentkezik az ünnepi testtartásnak merev, kötelező formája. A menyasszonynak és vőlegénynek 30
együvé tartozását a lelógó kezek könnyed kapcsolódása jelzi. A lakodalmas csoportban természetesen a menyasszony magatartása a legszertartásosabb, s ebből a magatartásából az egész lakodalmas időben nem lép ki. Ez a magatartás jellemzi általában a lakodalmasokat is. Ezek közül természetesen még inkább azokat, akiknek komoly szerepük van: az anyákat, apákat, dorozsbákat, nyoszolyóleányokat. Gondolkodásra késztet a fiatal gyerek dorozsbáknak komoly, higgadt, szótalan és öntudatos magatartása, merevített mimikája, tempós, lassú járása. A lakodalmas menet a lagzis dalokat vidám „hí”-szerű, duhajos réjával fejezi be. A hirtelen felemelt kar és a duhajosan felszabadult vidám arckifejezés élénk ellentétet alkot az előbbi pillanat szertartásos mozgásával és a következő pillanatban visszatérő szertartásossággal. Ugyanígy feloldódik a kötelező szertartásos mozgásforma a dunnák és a menyasszony kikérésének dalos-felelgetős veszekedésében is. Tempós komolyság jellemzi a táncot is. Így van még a csárdásban is. Erre a komoly egyszerűségre tompítják a modern táncokat is, pl. a keringő lázas rohanását, s ilyen komoly és csendes a tánc szünetében táncok körtánc is. Ez a büszke merevség csak a lagzi legemelkedettebb duhajos jókedvének vad csárdásaiban enged fel, többnyire a leányok csoportos csárdás táncában. Az egyéni táncok közül régebben a férfiak fejre tett boros üveggel járták a verbunkost. Ma már ritkán táncolják, de van, aki még érti a módját.
A SZEREP MÉG ÉLETSZEREP A lagziba lényegében csak a rokonok hivatalosak, s csak másodsorban a további meghívottak. A lagzisok zömét a rokonok teszik. A rokonságon kívüli meghívott a meghívás és részvétel tényével szorosabb kapcsolatba jut a vendéglátó házzal, sőt a család további külön elhatározással rokonná fogadhatja. A „ lágzissákon” kívül másokat is meghívnak egy kis vendégségre. Ez azonban nem vendég, nem „ lágziss” . Az értelmiséget szokás így meghívni, s ez 31
addig marad ott, amíg kedve van. A „lágziss” azonban részt vesz a három napra terjedő szertartásokban, s ajándékot ad. A vérségi és szellemi rokoni kötelék az elhatározó a szerepek elosztásában is. A bérm akeresztapák és keresztapák segédkeznek a jogi aktusok és hagyományok szertartásában. Ő k az esketési szertartás tanúi, a megkérés, kikérés és egyezkedés jogi hagyományának szereplői. További teendőjük alig van. A dorozsbák a vőlegénynek, vagy ha ennek nincsenek, akkor a menyasszonynak keresztfiai, s a „hídosáson” túl szintén csak a jogi jellegű hagyományoknál szerepelnek: a láda kiváltásánál s este a menyaszszony elvitelénél, amikor ostorcsattogtatással és hangos kiabálással játsszák meg a menyasszonyrablás hagyományát, s űzik el a rontást. A keresztanyák helyettesítik a gonddal s munkával terhelt anyákat, ők őrködnek a hagyományos kultikus cselekmények és szertartások betartásán. Amíg szokásban volt a nyoszolyófa, azt is a keresztanya vitte. Elsőbbsége van a bérmálási keresztanyának, amiben a szellemi, lelkiségi mozzanatok kidomborítását kell látnunk. A nyoszolyólányok a menyasszony keresztlányai. Csak ha ennek nincsenek, akkor választják a nyoszolyóleányokat a tágabb rokonságból, esetleg a vőlegény rokonságából. Kolonban tehát nem alakult még ki a hivatásos, betanult rigmusokkal ékeskedő vőfély szerepe. A szerepek megoszlását és kiosztását a szellemi és vérségi rokonság kapcsolatai határozzák meg, nem a teatralitás követelményei. Életszerepek még ezek a szó legszorosabb értelmében. Törődnek azonban azzal is, hogy víg kedélyű s főképpen jó énekű férfiakat és nőket is meghívjanak, m ert a hangszeres zene szerepe csak kísérő jellegű, s komoly szerephez csak a táncnál jut. A szertartási mozzanatok kötelező m enetét és a megfelelő dalok intonálását a menyecskék irányítják. Ezt a szerepet tudatosan végzik, és készülnek is rá. Egyúttal ők hagyományozzák a következő nemzedékre. Segítőkre az eladóleányokban találnak. A „lágziss” dalok áthagyományozásának feladatát is nagyjában ők végzik. Az áthagyományozás a szoba hátsó sarkában folyik vagy a hátsó szobában a gyermekasztalnál. A gyermekasztalnak megvan a maga becsülete, mert a dorozsbák gyakran fiatal gyermekek, és 32
szintén a gyermekasztalnál találják meg helyüket. A gyermekasztalnak is megvan a nótajoga. A felszolgáló menyecske ellátja enni-innivalóval, és segíti a gyerekeket az énekben. A rosszul énekelt dalt kijavítja, megismételteti velük. A többszöri ismétlésből valóságos iskola fejlődik ki a gyermekasztalnál. A menyecskék hagyományozzák tovább a cselekményt és a prózai szöveget is. Szóbeli tájékoztatással és a kötelező szövegnek szó szerinti begyakorlásával készítik elő a következő jelenést. Ők készítik elő a legdrámaibb jelenetet, a búcsúzást és a fogadást. Ők intonálnak, ők vezetik a kart, amely a jelenést bevezető dalt énekli, és jelzi a következő cselekményt. Ha nem akad elegendő segítsége, egy menyecske maga énekli a dalokat. Az idősebb asszonyok inkább a tréfás, vitázó, csúfolódó karokban jutnak szerephez. A dunna kikérésénél a szobában, a leány kikérésénél pedig az ajtón belül és az ajtón kívül egy-egy csoport, kar alakul. Ezt a menyecskék és az eladólányok vezetik, és hathatósan támogatják őket az idősebb asszonyok. Viharral tomboló, erős lendülettel kísért felelgetős dalviadal fejlődik ki. A csodálatos tisztaságú és erejű, magas hanghelyzetű dalorkánt az éneklő csoport szilaj, fenyegető, gúnyolódó karmozdulattal és testmozgással kíséri. Az éneklő csoport aztán elhallgat, hogy meghallgassa az ellencsoport évődő teljesítményét. A két dalos csoport ütemesen hullámzik a dal orkánján. A dunna kikérésénél néha csak egy óra elmúltával harsan fel a menyasszony vendégkarának beleegyezése és vendégszózata: „ Ëgyetëk, igyátok, nágy bëgyet rákjátok, házámëntë k, në pánászkoggyátok.” A kérők tudomásul veszik a beleegyező választ, batyuba kötik a dunnákat, s elpilledve ülnek le a gazdagon megterülő asztalhoz. A menyasszony kikérésénél hasonló a jelenet lefolyása. Az ajtón kívül és belül álló kar fél óra hosszat elveszekszik. D öng az ajtó, s aki elfárad, kiáll nézőnek. Helyét a pihentek foglalják el. Pedig a vita befejezése a kívül állóktól függ, mert ha felharsan az: „Ággyátok, ággyátok, minek is tárty áto k ...” kezdetű dal, a rövid felelet után megnyílik az ajtó. A menyecskéknek, asszonyoknak tilos a nyilvános mulatozás. Egyedüli kivétel a lakodalmas alkalom, ezért igyekeznek vele élni. Szerepük, főképpen a menyecskék szerepe, tehát elhatározó. 33
Ebből az okból a lagzi cselekményének alapjául nem az öregebb asszonyok elbeszélését vettem. Az idősek adataival csak kiegészítettem a mai alkatot, az elhalt mozzanatokra csak utaltam.
A LAGZI ZENÉJE A lagzi drámai egységének művészi felépítése a művészetek több ágának szerkezeti felhasználásával, egységbe építésével valósul meg. A drámai és lélektani helyzet, valamint cselekmény nemcsak mozgásban, jelmezben, hanem dalban is megnyilvánul. A lagzis dalok nagyrészt epikus jellegűek, mert cselekményt és sok tárgyi körülményt fejeznek ki. A dalok kisebb hányada lírikus. A lírikus dal a helyzetet és cselekményt kifejező epikus dalok hátterén az érzelmi kikristályosodásnak, fölfokozásnak kifejezéseként jelentkezik. A lakodalmas dalok egységes egészet alkotnak. A keretet, a hátteret, a cselekményt és állapotot ábrázoló epikus dalok alkotják, s e háttéren hatékony figura, rendkívüli hatású aktualizál ó a lírai dal. M indezért nemcsak a lagzinak, hanem a lagzis daloknak egész jellegű egységes kapcsolatosságát is állandóan szem előtt kell tartanunk. A lagzi hagyományos érzelmi és cselekményegészének töredékes vázolását s dalrészletekkel történő tarkítását csak hiányos anyaghalmaznak tekinthetjük. Tehát ha a lakodalmas szokásoknak egységes, kötelező szerkezetük van, az egységes kifejlődéssel párhuzamosan kötelező egységet alkotnak a lagzis dalok is. M eghatározott dalállomány, dalmenet és viszonyítottság jellemzi ezt az egységet. A népi művelődés szellemében a lagzis szokások egysége eltűr bizonyos fokú variációt, változatott, de lényegi menete nem bontható meg. Ugyanígy a kötelező szerkezetbe beépített lagzis dalok egysége is eltűr bizonyos fokú variációt, de viszonyuk és felépítésük kötelező szerkezete, esetleg egymásutánisága megbonthatatlan. Ezt a kötelező cselekmény- és dalszerkezetet rögzítettem munkám első részében. 34
A kötelező szerkezetű és meghatározott helyzethez, időhöz és cselekményhez kötött dalanyag mellett létezik még a dalanyagnak egy gazdag állománya, amelyet a visszatérő alkalmakkor hangulat, idő, alkalom vagy a véletlen felidézés és emlékezés szerint énekelnek, aktualizálnak. Ezek a dalok rendszertanilag a kötelező helyzetű és szövegű daloknak kevésbé megkötött változatai. A ,,lágziss” fogalma és dallama kapcsolja őket egységbe. Funkciójuk a visszatérő alkalmak illusztrálása, kifejezése. Ezeknek az alkalmilag aktualizálható lagzis daloknak állományát tartalmazza munkám második része. A megszakítással majdnem három napra terjedő lagzis szertartás elegendő időt nyújt a kényelmes beszélgetésre, hosszas poharazásra, tréfálkozásra, s így a különféle szerelmi daloknak, slágereknek és szállományoknak éneklésére is. Ezeket a dalokat nem soroztam be gyűjteményembe, mert a koloni nép tudatában nem tartoznak a „lágziss” fogalma alá. A „lágziss” dal fogalmát nehéz egyértelműen meghatározni, de a leírás is eléggé érzékelteti a fogalom tartalmát. „Lágziss” -nak tarthatjuk azokat a dalokat, amelyeknek funkcionális szerepük van a lagzi szertartásában, színjátszásában, „lágziss” dallamuk van, s a koloni nép tudatában mint „lágziss” dalok élnek. A tudat, szerep és a funkció az elhatározó a dal „lágziss” vagy nem „lágziss” mivoltának meghatározásában. További kérdés aztán, hogy a lagzi elemei között, a lagzi elemtanában a fontosabb, építő, tartó elemek közé tartozik-e, vagy a kevésbé fontos, kisebb megterhelésű változatok közé. A közösségi tudat és a funkció elhatározó jelentőségét a legjobban bizonyítja a ballada sorsa. A balladának epikus-lírikus jellege közel áll a lagzis dalegységnek ugyancsak epikus-lírikus jellegéhez. Ez a közelség lehetővé teszi, hogy a közkedveltségből vagy emlékezetből kihullt balladák teljes egészükben — vagy a keret és tartalomegység széthullásával — töredékes részekben a lagzis dalok keretébe hulljanak le. Az egész ballada, vagy egy-egy töredéke, szervesen illeszkedik be a drámai cselekményt kifejező lagzis dalok egységébe. A ballada „lágzissá” válik. Ugyanaz a dal a szomszéd községben esetleg még mint ballada él. Ami az egyik községben „lágziss” , az a másik 35
községben esetleg csak egyszerű szerelmi dal vagy ismeretlen. A lagzis dalok zenei jellege m ár nem egységes. M egtaláljuk a tiszta kvintszerkezetű dalt is, pl. az „Idegen apósnák. . . ” kezdetű dalban. A „Zörög á kocsi, csáttog áz u s tá r...” kezdetű ismert kvintszerkezetű dalnak a szövegváltozata ez. E kvintszerkezetű dalok mellett ott él nagyobb tömegben az új magyar daltípus, a népies műdal, az egyházi zene hatására kialakult dalok sokasága. Különösen elterjedtek a népszínművek dalbetétei. Zsérén az idézett kvintszerkezetű dallam a lagzi legdrámaibb mozzanatának, a búcsúzásnak középpontjában áll. Kolont ez a dallam már kihullt a lagzis dalok alkalmilag aktualizálható változatainak csoportjába. A „lágziss” daloknak „lágziss” dallamuk van. Többek között ez a „lágziss” dallamegység fűzi egybe a lagzis dalokat. Dallamgazdagsága elég kicsiny, mert a dalok zömét tíz dallamra éneklik. Ezt a jellegzetes tíz dallamot közlöm munkámban. A lagzis daloknak két sajátos jellegű csoportját különböztettük meg. Az első csoportba többnyire a helyhez, időhöz és cselekményhez kötött funkciójú dalok tartoznak. Ezekben a dalokban a tartalom az elhatározó elem, ezek tehát tartalmi dominanciájú dalok. A melódia is a tartalomhoz igazodik. Ilyen például a búcsúzás dala: „Idesányám, fölvirátt rám áz á n á p ...” E dalok melódiája gyakran egyházi jelleget mutat. A dalok másik csoportjában az elhatározó elem a dallam, a zenei elem. Szabványszerű dallamalkatok egysége uralkodik e csoportban. E szabványszerű dallamokra sok régi és új szöveget énekelnek. A dallamállomány többnyire újabb jellegű. A daloknak e csoportjában a régiességet, az ősit gyakran inkább a szöveg képviseli. Zeneileg a dalok háromfélék: 1. teljesen vagy részben egyházi jellegűek, 2. parlando és 3. újabb keletű, de régi jellegzetességeket m utató dalok. Többnyire az első csoporthoz tartoznak a szöveg-, a tartalmi dominanciájú dalok. Példája lehet a B vagy I melódiájú dal. A másik két csoportban már jobban érvényesül a jellegzetes magyar ritmus 1 /8 - 3 /8 - 1 /4 , s a parlando részekben a magyar nyelvnek sajátos nyelvi ritmusa, magassági hangsúlya, a magyar hangközök törvényessége, és az érzelmi mozzanatoknak kötött hangközökkel történő kifejezése. 36
A cigányzene, a szállományos városi zene és a népies műdal a ritmus és melódia struktúráját kezdte ki a legjobban. A lagzis dalokban ezért gyakran inkább a szövegrész képviseli a régiességet. Ezért kevés e dallamokban a pentaton jelleg s annak sajátosan pontozott ritmusa. E valóság zenei szempontból ugyan sajnálatos, de szociológiai szempontból szükségszerű következménye a forrongó fejlődésbe lendült falu útkeresésének és emelkedésének. Az ének hangképző helyzete sokkal magasabb, mint a köznapi beszédé, s általában magasabb, mint a városi magyarságé. Az öregasszonyok és menyecskék énekében hallhatunk még néha kéthangnyi melizmát. A lakodalmas menetben és a kikérések dalai végén gyakran felharsan a réja. A céltudatosan lekötött elemi erők sejtetése ez a hirtelen felhasadt kiáltás. Funkciója is ez. Erő és képességmegmutatás, kihívás és fölhívás. A lagzis dal lényegében a nők ügye. Ez a dalállomány a nők dalállománya. A férfiaknak alig van hozzá közük. Ezt az elkülönülést leginkább ott észlelhetjük, ahol a férfiak is dallal vesznek részt a lakodalmas játék menetében, így pl. az ebédnek hagyományos dalos étekhordásában. A férfiak dalai újabb jellegűek, városiasak. A dalnál a férfiaknak inkább a középkorú csoportja érvényesül, a világot látott, művelődött rész. Az öregek nem tartják nagyon illőnek az éneket. Kivétel a világot járt öregember. A férfiak népies műdalállományának előadásmódja azonban sajátos jellegű. A műdalok lágy moll melódiái és aprózó dúr melódiái sajátosan megkeményednek, nehéz, komoly gördülésűvé válnak előadásukban. A műdalokat áthasonítják régi formanyelvük jellegére. A lagzi cselekményét dalban a menyecskék és a leányok vezetik a kifejlődés felé. Dalaikat többnyire nem apjuktól vagy anyjuktól tanulták, hanem nagyszüleiktől és dajkáló öreg rokonaiktól. Ezért énekük, daluk régiesebb, mint apáik dalai, vagy részben anyáik dala és éneke. A nagyszülők áthagyományozó módjához járul még a szereposztásnál tárgyalt gyermekasztal nagy jelentőségű szerepe. A közösségi érvényű és jellegű hagyományozás formája ez, amely biztosítja az egyéni különbözőségnek közösségi kiegyensúlyozását. A hagyományozást tehát nemcsak a legidősebb nemzedék végzi, hanem a fiatal nők is. Így egyenlítődik ki az egyedi és a közösségi. 37
Az új szállományos dalt azonban a menyecskék és leányok zöme is megtanulta az iskolában, a városban, a rádióból és a népszínműből. A lagziban többnyire cigánybanda játszik. A bandák a környező szlovák községekből szerződnek, s nem ismerik a falu hagyományos dallamkincsét. Mindössze egy két lagzis dallamtípus zenéjét sajátítják el, vagy egyszerűen utólagosan festik alá a dalt bizonytalan cigányos utánajátszással. A lakodalmas m enetben a cigány indulófélét játszik. Közben a m enet vidáman énekli lagzis dalait, s egyszerűen elnyomja a banda hangjait. Az ebéd idején a cigány néhány ismert magyar dalt játszik, és igyekszik aláfesteni a férfiak dalát. A dal szüneteiben közismert szlovák dalokat és slágereket játszik. A cigánybandák gyatra zenei készségük mellett rendkívüli művészi igénnyel vannak telítve. Nem tűrik, hogy valaki megszakítsa a megkezdett dalt, s a prímás dühösen kopogtat hegedűje hátán, ha a túl vidám beszéd elnyomja zenéjének hangját. A cigánybanda szerepe tehát szociális, és a lagzi tehetős voltát jelzi. Hangulatadó háttér, m ert a játék, a szertartás menetébe nem kapcsolják be. Tulajdonképpen szerepe csak a táncnál van. Idegen, slágeres és zagyva zenéjével elfajítólag hat. A cigánybandát a legszegényebb lagziban kézi harmonika helyettesíti, esetleg az alkalmilag összeállt, legkülönbözőbb hangszerekből álló banda.
A LAGZI KULTIKUS ÉS HITELEMEI A lakodalmas szokásokban és énekekben sok az ősi és történeti kultikus mozzanat. A magyarság ősképzeteit, a pogány művelődés szakrális elemeit az egyház bölcs alkalmazkodása nem üldözte, hanem befogadta a liturgiába, átalakította, Isten magasztos ügyévé avatta, transzcendens távlattá szélesbítette. A középkorban sajátos rendszerű magyar liturgia létesült, amely népünknek sajátos kultikus élményeit szentesítette. Így a közös keresztény alappal 38
egyidejűleg a magyar keresztény liturgiának sajátos jegyei voltak. A fejlődéssel a hivatalos liturgiának sok magyaros és más eleme és mozzanata kihullt a gyakorlatból, azonban laicizálódva tovább él a népi gyakorlatban. A lagziban is sok az ősi, szentesített kultikus elem, s a dalok nagy része is ilyen szerepű. Betegségűző, megóvó, segítségül hívó, termékenyítő ráimádkozások, cselekmények, mozdulatok, szentelmények, szerelmi és más varázslatok egész rendszerét találhatjuk meg benne. A szó, az ima, a mozdulat mágikus erejébe vetett hit nyilvánul meg benne. Az ősi pogány betegségűző varázsigék evangéliumi ihletettségben élnek itt. Ez a sajátságos, egészséges csereviszony gyakorlati teremtő folyamat a nemzet fölötti egyház és az elhatárolt magyar nép között. A különböző kifejezésű ráimádkozások, szentelmények és varázsok epikus elemmel vannak tele, s a lelki koncentráció szuggesztív erejével hatnak. A fejbekötéskor a menyasszony pártáját pl. csak olyan asszony veheti le, akinek gyermekei élnek. A szokás értelme: termékenységi varázslat, mert az ilyen asszony egészséges, nem ronthatja meg, illetve nem fertőzheti meg a menyasszonyt. Némely cselekmény nem oldható fel ilyen egyszerűen. Pl. a menyasszony a vőlegény házába érve búzát vet szét a vőlegény kalapjából. Akinek jut belőle, csizmájába teszi, hogy olyan szerencséje legyen, mint a menyasszonynak. Némelyiknek lélektanilag egészen egyszerű és okos magva van. Így a menyasszonynak a lakodalom másik napján a vőlegény házában egész nap nem szabad leülnie, hogy jobban megszokja új otthonát. Ezenkívül egész héten nem szabad hazamennie. Nagyon sok a lagziban a tisztán egyházi, vallásos, rituális cselekmény is. Ide tartozik maga az esküvő szertartása, illetve az esketés. Időtartamban ez a fontos cselekmény nincs arányban a többi cselekménnyel, lélektani jelentősége azonban elhatározó. A vendégeket, illetve a „lágzissákot” megfüstölik, nehogy megrontsák az új házasokat. Nagy szerepe van a szenteltvíznek is. E bevezetésben nem kívánom fejtegetni a leírt lakodalmas szokásokban rejlő, egyúttal szociális és művészi küldetésű kultikus, mágikus és liturgikus elemeket. Ezt a munkát akkorra hagyom, mikor majd elkészültem az egész Nyitra melléki népi táj szinkronikus helyzetrajzával, és szerkezeti módszerrel végezhetem megmagyarázásukat. 39
A LAGZI TÁRGYI KELLÉKEI A viselet is a természeti tényezőknek, a tájnak és a belső lelki hatóknak, a vallásnak, az ősi és történelmileg kialakult lelkiségnek és formalátásnak hatására alakult ki. E kettőhöz járul még a külső művelődési, gazdasági és szociális tényezőknek a hatása. A tájnak, a földnek a hatását az eléggé szeles időjárásban, a lennek aránylag jó term ésében s a mérsékelten dombos, agyagos vidékben kereshetjük. M indezért a Nyitra melléki magyarság melegebben öltözik, legmeghittebb ruhadarabjai, mint pl. az ing, háziszőttes vászonból készülnek. A mérsékelten dombos, agyagos vidéken a csizma viselete a legcélszerűbb. A nyári melegben azonban cipővel helyettesítik. A katolikus vallású lakosok lelkivilágában a reneszánsz művelődésének a nyomait találjuk. A barokknak gazdag formalátása egészíti ki e történelmi jellegű művelődési nyomot. A reneszánsz művelődésének nyomait a viseletben is megtaláljuk, a különböző díszítési technikában és motívumban. Leginkább a kötény és keszkenő díszítése árulja el a reneszánsz nyomait. A templomi barokk gazdag díszítőelemeit már megtaláljuk a női öltözet minden darabján, s a felületes szemlélő pl. a női inget és a keszkenőt tisztán barokkos szállománynak tarthatná. Az ing díszítésének szerkezeti alaptagoltságát azonban a barokkos minták és díszítő elemek nélkül is megtalálhatjuk a tisztán szőttes mintázású darabokon. Az ingujj díszítésének tagolása egységes, kötelező, s éppen olyan tagoltságot mutat a primitív szőttes díszítésű ingen, mint a gazdag írásos, metéléses, keresztöltéses díszítésű vászoningen. A vasárnapi öltözethez azonban már patyolatból készült barokkosan bő ingujjat viselnek. A kötelező tagoltságú díszes ujjú vászoning a távolabbi múlt művelődésének és formalátásának bizonyítéka. A régi vászonból készült férfiinget és vászongatyát már alig viselik, de szabásuknak és viselésüknek módja szintén régi eredetre vall. A szociális tényezők rétegződést váltottak ki a faluban, s e különbségeket a viselet is jelzi. A viseletnek egyes darabjai vagy apró eltérései különböztetik meg pl. a koloniakat a hasonlóan öltözködő 40
zséreiektől. Pl. a téli női kabát bársonyszegélyének szélessége jelzi, vajon koloni-e a viselője, vagy zsérei. A koloniak magáról a ruhadarabról meg tudják mondani, melyik házból származik, vagy kié a ruhadarab. Ezenkívül más jellegű és összetételű a gyermeknek, a leánynak, a menyasszonynak, a menyecskének, az asszonynak és öregasszonynak a viselete. A férfiak viselete már annyira városiasodott, hogy nem jelzi a hasonló tagozódást. A női viselet gazdagsága —főképpen a vasárnapi viseleté —egyúttal jelzi viselőjének anyagi jólétét is. A gyári anyag egyre jobban érvényesül a női viseletben is. Az ingnek munkás és drága díszítésébe is belopóznak már az olcsó gyári díszítőanyagok. Az olcsóbb anyag a szegények ruházatába lopódzik be, a drága anyagok a gazdagabbakat vonzzák. A felső ruha alapanyaga már kizárólag gyári készítésű. Az ingujj díszítésének alapszíne a sötétkék volt, később a term észetes sárga. Az alapszínek az utolsó években színesedni kezdtek, sőt a tobzódás jelei is mutatkoztak. Ezt a színesedési folyamatot a háború anyaghiánya megállította. Napszínre kerültek a láda fenekén avuló régi darabok is. A háború után azonban a régi viseletnek forradalmi átalakulását, sőt kihalását várhatjuk. A koloniak híresek fehérhímzésükről, ők látják el a falvakat a hímzett drága keszkenőkkel is. Maguk azonban már inkább gyári készítésű szőrkeszkenőt viselnek, többnyire sötétpiros árnyalatban. A menyasszonynál kötelező a hagyományos menyasszonyi viselet. A mellékelt képen téli díszben látjuk a menyasszonyt. Kötelező a csizma, a mosatlan fehér „hájketős” alsószoknya s az esküvőre vett új selyemszoknya. A fehér kötényre, „ruhárë” kötött fekete kötény is kötelező. A nyakban keresztbe tett, hátul a derékon összekötött díszes fehér keszkenő végének tetejébe két darab rojtos selyemkeszkenőt erősítenek. Az a két keszkenő is a menyasszony jele és kiváltsága. Hasonlóan a menyasszony jele a piros és kék szalagokból szedett párta, a koszorú és a legdíszesebb „frólyisos” rozmaring rézsútosan a mellre erősítve. A vőlegény viselete már kötetlen, s egyedüli követelménye a sötét, lehetőleg fekete öltözet. A vőlegény jele a „frólyisok” -ban gazdag rozmaringos kalap s a szalagos virágdísz a gomblyukban. A „lágzissak” jelvénye a „frólyisos” rozmaring. A férfiak a kalap41
juknál, a nők a mellükön viselik. Az idősebbek rokoni viszonya annyira közismert, hogy szükségtelen jelet viselniök. A kikérésnél a hagyományos jogi vitatkozásnak alkudozó apái a megegyezés pillanatában a megegyezés jeléül zöld koszorút kapnak. A dorozsbák jele a közös rozmaring, mellükön a gazdag szalagos bokréta és a virággal, zsinórral díszített vőfélyi pálca. Az anyák díszes felvonulással m utatkoznak be a falunak. Vasárnap délután, mikor a falu népe a házak előtt álldogál és beszélget, nagy, hímes lepedőbe kötött kassal végigmennek a falun a lakodalmas házhoz. Kezükben vagy a kézikosárban az ajándék kakas vagy tyúk és az üveg bor van. A kasban a lagzi további kötelező kellékei vannak: öt túrós lepény, öt lekváros, öt mákos patkó, öt diós rúd, négy morvány és két baba. A mennyiség és a nagyság kötelező. M indennek tetejében van a feldíszített ajándék keszkenő, főkötő és fűzővég. Régebben a bérmakeresztanyának s egyúttal az egész lagzis menetnek legjellemzőbb kelléke a nyoszolyófa volt. A komaasszony, a keresztelő keresztanya az előírt számú, de már kisebb kalácsot viszi. A többi rokon tetszése szerint adakozik. H a van elegendő helyük, a kalácsokat kiállításszerűen szétrakják a kamrában. Mindegyik felemlített darab kötelező kellék, személyi lagzis jel. A házassági akaratnak, a lagzi elindulásának első jele a keszkenő volt. A vőlegény anyjának adta a leány, mikor kérőbe járt nála. Ú jabban a közösen vásárolt gyűrű jelzi az elhatározást. A lagzis időszak kezdetét több kellék jelzi. A menyasszonyos háznál elkészítik a menyasszonyi ágyat. Hímes huzatot öltenek a dunnára és a párnákra. Zsérén rozmaringgal díszítik a legszebb hímes párnát, és az ágy tetejébe teszik. Menyhén külön e célra készített, gazdagon hímzett „ágyonváló” -val, metéléses csíkokkal és csipkével gazdagon díszített hímes vászonlepedővel terítik be a magasra vetett ágyat, a függönyt elvonják az ablakról, s kivilágítják a szobát. (Az ágyonvaló ezzel be is töltötte küldetését, és csak mint halotti lepedő szolgál még egyszer és utoljára.) A járókelők az ablakon benézve megtudják, hogy a ház a lagzis hétbe lépett. Valószínű, hogy Kolont is létezett hasonló szokás. A hímes ágyhuzatok eredetileg mind kétnyüstös, sűrű szövésű házivászon42
ból készültek. Váltakozó keskeny és széles, sötétpiros, szőtt csíkok ékesítették. Most már gyári anyagú huzatokkal vegyesen állítják össze a menyasszonyi ágyat. A dunnák jelszerepe a dunnák kikérésénél jelentkezik még egyszer. A lagzis színjátékban az elvi beleegyezés jele a kiadott dunna, s aztán a vőlegény ágyát díszítik véle. Kellék a láda is, amelyet a menyasszonnyal kocsin visznek el, s kellék a menyasszony házában lopott holmi is, amelyet vacsorakor a vőlegény házában tesznek a menyasszony elé. Kellék a szenteltvíz, a tömjén, a cukor, amellyel a menyasszonyt fogadják, a búza, amelyet a vőlegény kalapjából vet szét a menyasszony. Lagzis kellék minden megénekelt tál étel s főképpen a gazdasszony kásája. Ugyancsak lagzis kellék a megénekelt bor, a vőlegénynek és menyasszonynak tányérra állított közös tányérja s a vacsora alatt a vőlegény fején hagyott kalap is. Kellék a világító gyerekek gyertyája s a pénz, amelyet a világításért kapnak, a pohár, amellyel a menyasszony felköszönti új szüleit. A lagzis kellékeknek maradéktalan felsorolása és jelszerepüknek teljes leírása nem lehet e bevezetés tárgya, az külön tanulmányt igényel.
MÓDSZER ÉS BEOSZTÁS A nép, a népiség kérdése divatos lett. Munkám azonban független e divattól. Nem a mai közhangulat sugallta. A századfordulón a klasszicizmus hagyományának nemes folytatásaként Bartók és Kodály megkezdték a paraszti életformának, a népzenének szorgos és nagy értékű feltárását. A népnyelv is szorgos, odaadó híveket talált. E mozgalom a magyar zene megújhodásához vezetett, és végső eredményében a magyar zene európai elismeréséhez. A népzenében szunnyadó erőket nemzetépítő erővé növelték, s művészi erejét európai értékké fokozták. A Nyitra melléki magyarság népzenéje volt a leggazdagabb kútforrása ennek a nagy megújulásnak. Nemzeti tudományunk legjobbjainak s a történelmi távlatok látóinak szava mindig a falu felé mutatott. A népi életet feltáró 43
szakágakban részletes feltáró m unkákra van szükség. Ehhez akarok hozzájárulni egy parányi hozammal. M unkám nem teljes. A hiányoknak tudatában vagyok, éppúgy az el nem végzett teendőknek is. A község földrajzi távolsága s további körülmények nem kedveztek munkámnak. M aradéktalan megoldás azonban m ár eleve is lehetetlen. A néprajztudomány még nem határolta el pontosan tárgyát, nem állapította meg módszerét, s még korántsem dolgozta ki elemtanát. Messze van még attól az egzakt fejlődési foktól, melyet a nyelvtudomány ért el akkor, mikor pontosan kidolgozta funkcionális értékű elem tanát, és megállapította a nyelv szerkezeti törvényszerűségét. M unkámban a legszigorúbb értelem ben igyekeztem eleget tenni az egyidejűség, a szinkrónia követelményének. Térbeli és időbeli egyidejűségében, a népi előadók előadásában teszem közzé a lakodalom egységes, de sokszerepű, sokfunkciójú anyagát. A szociális valóság azonban egyidejűségében és szerkezeti egységében is többrétű. A nemzedéki, művelődési hatóerők a faluközösségben kisebb elhatárolt köröket és folyamatokat hívnak életre. Ezért elbeszélőimet úgy választottam, hogy az életét a faluban leélő asszonyon kívül meghallgattam a világot jártat is; az iskola hatását felmutató leány mellett megszólaltattam a művelődési hatástól kevésbé érintett leányt is. A szövegrész és cselekmény alapjául azonban az eladólány elbeszélését vettem. Erre a szereposztásnál tárgyalt ok késztetett. A cselekményt és éneket a menyecskék és eladólányok vezetik. Igyekeztem bemutatni, hogy a lakodalomnak egységes, kötelező szerkezete van. Ezt a kötelező szerkezetet munkám első részében rögzítettem. A ,,lágziss” dalok változatának azt a gazdag állományát, amelyet alkalmilag és hangulat szerint aktualizálnak, énekelnek, munkám második részében közlöm. A szerelmi dalokat, szállományokat nem soroztam be gyűjteményembe, mert a koloni nép tudatában nem tartoznak a „lágziss” fogalma alá. Munkámat az 1942. évben fejeztem be, tehát munkám az 1940—1942. évi állapotot rögzíti. A szöveg fonetikus lejegyzésében látszólagos egyenetlenségek észlelhetők. Látszólagosak azért, mert a változatok gyakran 44
a nyelvjárásnak rendszertani jelenségei. Így pl. a többértékű hangzók egyjegyű alakjaival gyakran váltakoznak a teljes többjegyű alakok. A hangsúly és a szólamhatár magyaráz meg több, első látásra helytelennek látszó változatosságot. Egyik-másik nyelvi alakban az iskolának, a templomnak, a világjárásnak hatása tükröződik. Ezek a mozzanatok nyelvi kifejezései a fejlődésbe lendült falu szociális mozgalmának, jelzik az új áramlatot és a külső tényezők hatását. Néha már viszonylag megállapodott szociális, nemzedéki vagy más rétegeződésnek a kifejezői. A dalanyagban található hangtani eltérések természetes megnyilvánulásai az aktualizációs szerepű nyelvstílusnak; a rendkívüliségnek, az ünnepiességnek, a hatásosságnak eszközei. Egyben a dal érkezésének útját is jelzik. E megállapításom helyességét a nyelvjárásleíró és tájszótármunkálataim igazolják. Nyelvmestereim emberi, nyelvészeti és néprajzi szempontból is a legértékesebbekhez tartoznak, s megérdemlik a legőszintébb elismerést és hálát. E rd ély i Ilo n a Ju la n en e 65 éves. Kolont született, ott járt iskolába is. Fiatalabb korában többször járt Baranyában hat hónapos évadmunkára. Nagyon jó énekes, még jobb elbeszélő és mesélő. Megértette munkám célját, sőt tudatosította régies nyelvének sajátos értékét, s öntudatosan él vele. Nála jegyeztem le a régebbi, kihalt lakodalmas szokásokra vonatkozó adatok java részét. Munkám első részének dalanyagjegyzékében a 13, 19, 21, 26, 33, 34, 35, 4 0 , 4 1 , 4 4 , 48, 50, 51, 52, 53, 5 4 , 5 6 , 6 2 , 6 8 , 7 5 , 78, 84, 89, 97, 105, 111-es számmal jelölt dalszövegeket, a második rész jegyzékében a 13, 14, 24, 32, 36, 40, 44-es számmal jelölt dalszövegeket jegyeztem le tőle. B alkó Jó zse fn é P ite Ju lis 50 éves. Kolont született, ott is lakik. Leánykorában néhány hétig járt Csehire. A faluban a legjobb énekesnek tartják. Öntudatosan beszéli nyelvjárását, sohasem beszél „urássán” . A kihalt szokásokra vonatkozó adatok egy része tőle származik. Az első rész daljegyzékében a 46-os számú, a második rész jegyzékében pedig a 9, 11, 33, 49, 50-es számú dal szövegét jegyeztem le tőle. B alkó P é te rn é 50 éves. Kolont született, faluját sohasem hagyta el hosszabb időre. Beszédében iskolázott fiának csekély 45
számú köznyelvi beszédelemeit találtam. Az első rész jegyzékében a 9, 43, 47, 55, 85, 101, 104, 106, 107, 108, 109-es számú; a második rész jegyzékében pedig a 2 , 3 , 4 , 5 , 6 , 7 , 8 , 1 9 , 2 0 , 2 5 , 26, 27, 29, 39-es számú dalszöveget jegyeztem le éneke szerint. B alk ó V e ro n k a , Balkó Péterné leánya, 18 éves. Kolont született, ott járt iskolába, s állandóan ott is tartózkodik. Mint édesanyjánál, nála is néhány nyelvi jel jelzi a család em elkedését az iskolázott fiúban. Különben beszéde és éneke a legjobban megőrizte a régies stílusú kiejtést, megnevezést, szófűzést, dallam- és ritmusvezetést. Az első rész jegyzékében a 7, 8, 30, 60, 72, 82, 86, 92, 93, 103-as számú és a második rész jegyzékében a 1 5 , 1 7 , 18, 23 és a 30-as számú dalt jegyeztem le tőle. B án y i B alk ó Im ré n é K u ru c z E rz si 32 éves. Kolont született, és ott végezte az iskolát is. Nagymegyerre, Diószegre s még több helyre járt mezei munkára. Jó énekes és mesélő, Jula nene menye, vele is lakik, és sokat tanult tőle. Az első rész jegyzékében az 1, 2, 3, 17, 24, 27, 28, 29, 36, 38, 3 9 , 4 1 , 49, 57, 58, 59, 66, 67, 69, 94, 1 0 0 , 110-es számú, a második rész jegyzékében pedig az 1 , 1 0 , 12, 16, 21, 22, 28, 41, 42, 43, 45, 46-os számú dalszöveget jegyeztem le éneke szerint. P o ly ák E rz s ik e 1915. szept. 3-án született Kolont. Szülei is koloni származásúak, testvérei elhaltak. Az elemi iskola nyolc osztályát kitüntetéssel végezte. Elolvasott minden kezébe akadó magyar könyvet, s így nagyon jól beszéli az irodalmi nyelvet is. Mindig a falujában élt, mindössze 1941. nov. 1-től 1942. május 1-ig tartózkodott Pozsonyban. Gazdag tárgyi ismerete és sokoldalú szemlélete szokatlanul magas művelődési színvonalról tanúskodik. M egértette célomat, s velem mindig nyelvjárásban beszélt. Az ő közlése képezi a szövegrész alapját. Ugyanúgy, mint művelődésében, énekm ódjában is jelentkezik a magas művelődés, a magas zene formalátása. A műzene hangmenetét és ritmusát észrevehetően érvényesíti előadásában. Egyedül ő tartózkodott huzamosabb ideig Pozsonyban, s így a kottalejegyzések az ő énekéről készültek. Mindnyájan szívesen, sőt örömmel és szeretettel segédkeztek anyagom lejegyzésében és rendszerezésében. Sok szép órát és eredményekben gazdag napot töltöttem körükben. A segítségü46
kért hálás köszönetet mondok nekik és mindazoknak, akik segítettek ebben a munkámban vagy a népnyelvi szótározó munkámban. Külön köszönöm Polyák Erzsikének szeretetteljes, kitartó és megértő segítségét.
I. A LAGZI
H á r o m h é tté á * k ih ir d e tís e lő tt, c s ü tö r tö k ö n e s te e lm ín á v ő le g ín á n n y á á m ë n y á s s z o n s z ü le jih ë , é s m ë k k ír i tő lö k a ly á n t. C s á k á n n y it k é rd ë z , h o g y e l-ë g y ü n h o z z á v á g y nem , és á lyán m egm ongyá, hogy elm ín hát. Á kkor nem vendígësk ë n n e k , c s á k m á s z o m b á to n . Á z e lő tt, m ik o r á v ő le g ín á n n y á elmënt á mënyásszont mekkírnyi, á mënyásszon ádott keszkenyőt. Á m ë n y á ssz o n k e szk e n y ő jit h á zá v ittík , é s é të ttík á lá d á b á. É s h a esszëhárágutták, ákkor visszákűttík á keszkenyőt, és áz ászt jelëntëtte , h o g y m á n ë m lë s s z s ë m m i. H a e s s z e k á p tá k , a k k o r m á c s á k v álám ëllik ro k onytó kűttík visszá. M ár m ám á ez nëm szokás. Á sztán ázon á hétën szom báton este á lyány éhíjá á bírm áápját, és á le g ín y is , é s é m ë n n e k á m ë n y a s s z o n y h á s z tó á p á p h o . M ik o r visszágyünnek, ákkor ván á vendígsíg.
Vásárnap má hirdetyi iket á páp. Akkor ők nincsenek ott, mer há mëghálgáttyák, ákkor süket gyerëkkí lësznek. A páp így hirdetyi ikët: „A z Á nyászentëgyház házásságot hirdet. E rdélyi József, Erdélyi János és Süttő Klárá fijá vëszi mágának házástársul Bányi János és Száláji Ilon K olonbá született és K olonbá lákó M áriá nevű h ájád o n lëán y át. Á k i v álám in ő h ázásság i ák ád ály t tú d , áz k ö teles
ászt á kolonyi plébánián bëjelëntenyi.” M ikor először m ár ki vánnák hirdetve, ákkor á vőlegíny m ëgvëszi áz árán gyűrőket. Á sztán, m ikor m ín á lyánho, ákkor éviszi m ágává, és odággyá nëki, vágy níhá ém ënnek ëgyütt is vënnyi, és ákkor ott is m á rá d á m ë n y á ss z o n n á . M ik o r m ë n n e k e sk ü n n y i, á k k o r á s á já t gyűrője ván m indegyiknek áz úján, és á párton, m ikor esszëtálákonn á k , á k k o r é c s e r í l l y i k .Á sztánolreőpvicíy. H árom szër hirdetyik iket, ásztán á hárm ágyik hétën csütörtökön v á n á h íd o sá s, á k k o r h íd o sn á k á d o ro z sb á k , h íjá k á lá g z issá k o t. A dorozsbá á vőlegín kërësztfijá, há ván nëki, há nincs, ákkor válákit
Nyomdatechnikai okból az á jel hetyettesiti az á jelet, és alsó nyelvállású illabiális rövid veláris hangzót jelöl, tehát az á jellel jelölt hang realizációja teljesen egyezik a palóc nyelvjárások á jelölésű hangjával. (A szerk. megj.)
51
tálánák á rokonyok közű. Há á vőlegíny kërësztfijá má ván tizennígy é v ess, ák k o r á z á d o ro zsb á , h á m á a ttó k iseb b , á k k o r tá lá n ák mást. Bemënnek á házbá, és beköszöntenek: „Erdélyi József és Szórád Mária tisztöltetyi, hogy lëgyenek szivessek hetfőn á lágzin mëgjelen n y i.” M ëg m o n g y ák , h o g y m in ő tiszcsíg v é h íják m eg ik et. N ím ëllik helën m ëgvendígëllik iket, á nágyobb legínyëkët borrá kínállyák, á kisebb dorozsbáknak píszt ánnák, két koronát vágy ötöt. Még ázelőtt, hogy ékezgyik á hídosást, émënnek á mënyásszonho. A m ën y ásszo n fő cifrázzá á k álëp jík o t fró ly iso s ro zm árin g v á, ám elejíkreszípnágybukrítátéshájketőtád.Ápálcájíkotisfőcifrázzávirágválészsinórvál.Szom bátonám ënyásszonháznácifrásztássákázágyát,főhúzzákáhím ëssdunnákát.M áávőlegínháznáiságyáthúznák,ésm indënt é k í s z í t e n e k . Vásárnápvëcsërnyeutánmënnekákálácsokvá.Amënyásszon bérmákërësztánnyáálëgnágyobbákotviszi. Viszötlepínyt, öt lëkváross lepínyt, öt m ákossát, öt gyivóssát, nígy m orvánt és két bábát.Ëgynágykásbáviszi,deháëgybenem fér,ákorketőbe viszi. Há belëfér ëgybe, ákkor mágá viszi á hátán ëgy nágy hímëss lepedőbe, há mëg nem fér ëgybe, ákkor segít nëki váláki vinnyi. Ez á k ërësztán y á v isz m é g ë g y ty ú k o t é s ë g y n ág y ö v e g b o rt és selëmkeszkenyőt, fíketőt mëg fűzővíget, ászt kidíszítyik á kásbá, és úgy viszik. Ásztán gyün á kërësztëlő kërësztánnyá, á komásszony. Áz is visz kisebb kálácsokot, de ázír ötöt mindënbő, és egy öveg bort, mëg ëgy ílő tyúkot vágy kákást. Ásztán vánnák rokonnyí, nénnye, testvírëk és mindën más rokonyok, ázok má csák ollyan közönsígëssen visznek, ám inőköt m ingyig sütnek. Á kálácsokot vásárnáp dílután viszik, mikor lëgtöbben láttyák. Mikor á kálácsokot viszik, n e m ín e k ő n e k . M in t á m e n y á s s z o n n á k , u g y á n ú g y v is z ik á v ő le g ín - n e k is . V á sá rn á p e s te á k é t k o s z o ró sly á n y e ss z ë h íjá á ly á n y o k o t á mënyásszonyho: „Estéhë gyertëk á pártát szënnyi.” Mikor mënnek á lyányok, ínekének, ám i áz eszükbe gyün. O ttán m á ínekölyik:
52
1 Lyánpájtássim, Isten hozott tíktëkët, már én többé nem társálgok veletëk. Utollyárë tártom jótánácsimot, köszönöm á jóbáráccságitokát. Három virágból kötöttünk koszorót: á hit, remíny, szëretet virágjibó. Mind á három ászt á jót jëlentyi, öről a lyány, há jászt mëgnyerhetyi. Lyánpájtássim, árë kírlek tíktëkët, őrizzítëk híven á szüzessígët. Lássátok, én híven mëgőrisztem, köszönöm á koszorót á fejemën. 2
Idësányám, miből ván á te szived? Kőböl-i vágy fából, hogy mëg nëm reped? Kőbő vóná, bizony mëgrepedne, há á lyányá mëgy áz esküvőrë . 3 Fë ltettík már néked á gyöngykoszorót, rozmáringja két válládrá borót. Rozmáringjá két válládrá ráborót, víg örömem sirálomrá fordót. 4 Piros bort iszok, rózsáfává tyüzelëk, huszonnígyesztendős legínyt szeretëk. Ollyán ánnák á két szeme járásá, mint áz égën á csillágok rágyogásá. 53
Ínekének lágzissákot, ámi eszükbe gyün. Közbe kínágáttyák iket borvá. Ággyig, má áki értyi, mëgcsinállyá á pártát. Mikor mennek ki, áz ájtón ávval füzetyik ki á vendígsígët, hogy ínekének: O lly országbá jártám , kënyeret së láttám. Born ák, pálënkánák színyit is kívántám. Áz vásárnáp este ván, mikor mënnek á dunnákír. Elmënnek á vőlegínhásztú á mënyasszonházig, és kérik á dunnákot. Ott vánnákányoszolyólyányok, ákörösztányá, ázásszonok, álágzis- sák. Mikor mënnek, ákkor énekëlyik:
1 Elkurjántom mágám főső fáluvígë n, mëghállyá gálámbom álsó fáluvígën. H állyá, vágy në m hállyá, nem tëhetë k rólá, gyönge szávájirá nem mëhetëk odá. 2 Jáj, dë sáros gyálogút, vót szeretőm, de elmút. Körő csillágos áz ég, májd eszëdbe jutok még. De már ákkor kíső lëssz, mert szeretőm hát is lëssz. 3 Nincs á fűszfánák gyüke , nincs á legínnek szë me. Szëme vóná elmënne, itt nem szëmtelenkënne.
54
4 Ámőre én járok, még á fák is sírnák, gyönge ágájíkról lëvelek hullánák. Hullyátok, levelek, tákárjátok engëm, mer az én gálámbom sírvá keres engëm. Siráthát is engëm, kereshet is engëm, mert ollyán szeretőt nëm tálá, mind emgëm. 5 Eluntám má hozzád járnyi, széllës pátákon átjárnyi, széllës pátákon átjárnyi. Hídát fogok csinátátnyi, ázon fogok hozzád járnyi, ázon fogok hozzád járnyi. 6
Áz én galambomnák dombon ván á házá, két kerékën nyílik csikorgós kápujá. Nyis ki, rózsám, nyis ki csikorgós kápudát, hássírollyám vígig úri pálotádát. 7 Három litë r mogyoró, Szórád Mári, hol lákó? Szórád Mári, hol lákó, Erdélyi József tudákó.
55
8 Vígig më gyëk, vígig ász kolonyi úcán, ázssë mongyá sënki, gyere bë , ibolyám. Gyere bë , ibolyám, csolkold mëg áz orcám, én is mëgcsolkolom szásszër ëgymásután. 9 Á fővígi úcá vígig tëjárúzsá, telë ván bimbóvál, sok híres szíp lyánnál. Áz ávígi úcá vígig kukoricá, telë ván kóróvá, sok hírës ringyóvá. 10
Á fővígi keskëny árok, mind fírhëzmënnek á lyányok, mind fírhëzmënnek á lyányok. Áz álvígi szílë s árok, mind mëgmáránnák á lyányok, mind mëgmáránnák á lyányok. Ággyigmáodáírnek. Mikormáott vánnák: 1 Fűszfábó ván, nyírfábó ván á bábám nyoszolyájá. Há ráfekszëk, há ráfekszë k, hájlik mind á nígy lábá. Vezsd mëg, bábám, nyoszolyádát á fálig, há ráfekszëk, rájtá lë sszëk szíp vë lágos hájnálig.
56
2 Mikor vittík á mënyásszony ágyát, elvesztëttík á nyoszolyá lábát. Ággyig ásszon nëm fekszë k áz ágybá, míg mëg nem lëssz á nyoszolyá nígy lábá. Mëgván már á nyoszolyá nígy lábá, gyere, ásszony, bë fekszünk áz ágybá. Vezsd á lábád vé bëtő furmárá, hágy ropogjon á nyoszolyá nígy lábá. Ésőbb jó kiveszekëgyik mágokot. Ákik á lyányos házná vánnák, ésőbb szípen fogaggyák iket, ásztángát esszëkápnák, mer mikor bemënnek ávvá fogággyák iket, hogy Isten hosztá á vendígët, fősztünk nëki jó ebídët, fősztünk nëki jó ebídët. Jó ebídët, jó vocsorát, këmínmágos rossznyávolyát, këmínmágos rossznyávolyát. Akik kint vánnák, ászt válászollyák nëkik: Bárná kislyán, de mëgnőtté, hugyán, hogy fírhë nem mënté, hugyán, hogy fírhë nem mënté. Mënté vóná, de nem vittek, tígëd itthon felejtëttek, tígëd itthon felejtëttek. Áháznámëgbentmëgint:
57
Á mit hosztá, nem kedvess, nyitvá jáz ájtó, elmë hecc. Ákik gyüttek, megint ászt ínekëlyik válászúl: Në pírongáss engëm uccá hosszáttyábá, më göléhecc engëm á pitárájtóbá. Fehír áz én nyákám, më göléhecc engë m, piros áz én orcám, më kcsókóhácc engëm. Á házná má vígre mëkkínállyák ikët: Ë gyetë k, igyátok, nágy bëgyet rákjátok, házámë ntë k, në pánászkoggyátok. Vendígëskënnek, jó ësznek, isznak, kiveszekëgyik mágokot, bekötyik ëgy bátyuba a dunnákot, és m á viszik is. M ikor m ënnek é, dálónák: Köszönnyük á vendígsígë t, hozzánk váló szívessígët, hozzánk váló szívessígët. Visszük á mënyásszon ágyát, á vőlegín nyúgodálmát, á vőlegín nyúgodálmát. Á ggyon Isten belë áldást, esztendőre ëgy szíp lyánkát, esztendőre ëgy szíp lyánkát. Visszámënnek á vőlegínhászho, és ott mëgvetyik áz ágyát. Ésőbb, mikor má mëgágyázzák áz ágyát, ínekőnek:
58
1 Dunná, dunná, púhá dunná, de sok legíny belëbújná, de sok legíny belë bújná. Még ollyán is tálákonná, három nápig is elálunná, három nápig is elálunná. De bizony ábbá nëm búj belë , Szrinká Julká fekszik belë, Szrinká Julká fekszik belë . 2 Hej, dunná, dunná, de púhá, párosán fekszünk álájá, párosán fekszünk álájá. Ámott ëgy ásszon ászongyá, én kimáráttám álóllá, én kimáráttám álóllá. Ë gy másik ásszon ászongyá, májd álájutok váláhá, májd álájutok váláhá. Nem ëttem mámá ëgyebet, fekete retkët, kënyeret, fekete retkët, kënyeret. Fekete retkët, kënyeret, fokhágymát, ázír szeretëm á lyánt, ázír szeretëm á lyánt.
59
Á vám vígeadunák.K im őrëlát,hzám ín.V álkinedveán,íeké,dolyánfotsínekicsen.M ásnp,hetfőnrëgvéánzesküvő.M árhom órákoism ënekötszenyiám ënyászont.N ëm csákronykötsz-etyik,hánem ván,kiérty,vánkárëolyánk,itugyák.M erám ënyászonysokcifrásgvn,ésáztnem ugyám indëkiérendëzyi,olánszípënm gcsináy.Á lányokm árcipőbejárnkíhá,dëm nyászonym ingyícsizm ávn,csizm ábm íneskünyi.M korám ënyászontköszteyik,áoránkrálëgóráëgykem ínfárt,szángthárom vágynívásltzoknyát,vgyiszoknyáiget,ásznm osátln,vágyiseízënúj,fehírszlëcsipkéshájkëtőszoknyát,keőésánkáhegyiráselëm szoknyát,m iípenázsküvőjirësznek.Á sztánfehírvásltruhátköneljbe,ésáhëgyirefktí,ám iszntém ingyújszokilënyi.T ëhátm enyászonelőtkéruhászokilënyi,hogcifráblëgyn.A yákbfehírnyákbvlókesznyőtësznek,olyánrostá,észtángyüákbt,ám ivgyfektposztó,vágyfektselëm ,deszintíúj.É sutolyáregönm égásokcifráhjkëtő,ám indolyánszílë,virágos.Á hájbúketőbcsukrotzënek,áhjálisgyönkető,ázëgyikprosám sikëgkí,dem indáketőëgyform ávigos,lyántóhájkëtő,úgym ongyáksztm ináluk.Á nyákbgyönvá,észihájkëtővéánm ëkötvé.Á sztángyöáprt,ákim álgzielőtgyvákétnápelőrëm gcsinák,sztiprosm ëgkíhájëtőkb.R ozm áringëvánszëdveötszálrë.A pártfejirëtszik,ém gëyszípkoszrótisám elirëtsznekgyfrólisorzm áringot.D ecsáktem plobávnígy,ásztnm ársképenkötszeyikőtföl.M ikoráptáfejirtëszik,áorínekölyi:
1 Pártá, pártá, búrë váló pártá, hogy á török rígën lë nem vágtá. Há mëkkápom, ánnyirë hágyitom, á tengërbe kűvé lënyomátom. 60
2 Fë ltettík már nékëd á gyöngykoszorót, rozmáringjá két válládrá borót. Rozmaringjá két válládrá ráborót, víg örömem sirálomrá fordót. 3 Rozmáringnák kétféle szokásá , télën, nyáron zöld ánnák áz ágá. Lëszákájtom, kórójé változik, áz én szivem tërád várákozik. 4 Mikor mëgyë k á tëmplombá eskünnyi, ëgyik könyvem á másikát íri. Jáj, Istenëm, hogy fogok eskünnyi, há nëm fogom igázán szeretnyi. Közbe á dorozsbák esszëhíják á vendígëkët, ászongyák, hogy „má kíszöllyenek á lágzibá”, vágy: „gyerünk má”. Á lágzisházákná á nyoszolyólyányok mindënkinek évëszik á kálëpját, és bukrítát tësznek mellíje, ászt mëkkő füzetnyi. Áki nëm ákár füzetnyi, ákkor ínekölyik:
1 Jáj, de szëgíny legíny vágy, há ëgy koronát nëm ádhácc. Ne ëgy koroná, másik is, hármágyik is, mágám is. 2
Kijé ez á légín, de szomoró szëgín, láccik á szájáró, hogy ë hetník szëgín. 61
E sőbbm égákétdorozsbáévësziávőlegínnekákálëpját,ésévisziám ënyászonho,ésám ënyászonádrábukrítát,azírjóm ëkkőfüzetnyi.Á zesküvőnyóckorvágykilënckorván.Á ggyikm álásikáneszëszëdőnnekálágzisák,ésm ënnekázesküvőrë.M ikorm ám ënnekázesküvőrë,m ikorm ënnekki,ázájtóbáínekölyik:
Kinek várrod, de kinek várrod, sej, ászt á selëm kendőt? Nékëd várrom, de nékëd várrom, sej, rígënyi szeretőm. Á kendőnek á nígy sárkábá rë zëdá virágot, közepibë, dë várd belë á nevem, sej, hogy á szeretőd vágyok.
Száll á dáru, de száll á daru, sej, fönn á lëvegőbe. Á mënyásszon és á vőlegíny mënnek áz esküvőre. Á mënyásszon két orcájá két hálávány rózsá, ráillik, no dë rájtá rágyog, sej, á vőlegíny csolkjá. Ázelőtt nem esztët áz ínëkët ínëkőtík, de ászt, hogy:
62
2 Idësányám, miből ván á të szived? Kőböl-i vágy fából, hogy mëg në m reped? Kőbő vóná, bizony megrepedne, há á lyányá mëgy áz esküvőrë . Mikor má elírnek á tëmetőhö, és á vőlegínnek nëm íll má ápjá vágy ánnyá, vágy á mënyásszonnák, ákkor ínekölyik á tëmetőbe: Bálkó János lëvelet írt ánnyánák, gyűjön házá áz ő lákodálmárá. Nëm mëhetë k, kísőn ván már áz idő, nëm engegyi á jóságos Terëmtő. Bálkó János, há mísz áz esküvőrë , tekincs bë á të mető sír kertyébe. Úgy hullyon á könyved, mint áz eső, mert itt fekszik á te fölnevelőd. Áhogy mënnek áz esküvőre: elővánnák á muzsikássák á vőlegíntő, á cigányok, utánná á vendígëk. A mënyásszon és á vőlegíny nem együtt mënnek, á vőlegíny nem mëgy á mënyásszonyír, csák úgy csinállyák, hogy má tálákoggyánák. Á vőlegínné mënnek á dorozsbák. Á mënyásszonnyá á nyoszolyólyányok mënnek, há vánnák, ákkor á kërëszlyányájí, há mëg nincs nëki, ákkor á lyánpájtássí ázok. Ki hol íri, ott mëgy, nincs ollyán nágy sorrënd. Mëgeskünnek, és mikor á mënyásszony és á vőlegín kigyün á tëmplom bó, á szëntëgyházbó, kockácúkort ánnák nëkik, hogy ollyán ídëssek lëgyenek. Á kërësztányá ëgyik visz ëty nátykás kálácsot, á másik ëgy öveg pálënkát, és mikor kigyünnek áz esküvő után, ákkor szítosztyák. Kápnák mind, akik ákkor ott vánnák, kápnák ëgy-ëgy fédecit. A kálácsbó is káp, ákinek jut. Á kálácsot á bérmálási kërësztányák osztyák á tëmplom előtt, és áz innyiválót á kërësztelő kërësztányák. Mikor má mënnek lëfelë á szëntegyhászpárton, ínekölyik: 63
1 Më gfogáttám Isten előtt, á kolonyi oltár előtt, á kolonyi oltár előtt. Hogy nëm tártok töp szëretőt, csák mindën újám rá kettőt, csák mindën újám rá kettőt. 2 Áld meg, Isten, ászt á pápot, áki minkët esszë ádott, áki minkët esszëádott. Sohá nem ismertük ëgymást, mégis ránkáttá jáz áldást, mégis ránkáttá jáz áldást. 3 Kidőtt á páp gáttyá, mëkkő támogátnyi, á páp szákácsnéját mékkölly látogátnyi. 4 János szeretőm vót, de kutyá hitő vót. Retkë t ádott ënnëm, áz is keserő vót. Veszëtt vóná retke fekete főggyibe, János szeretőcském áz ánnyá míhibe. 64
5 Istenëm, Tëremtőm, ugyán mi lítt engëm? Három rífës szállág át nem írhët engëm. Verje meg áz Isten á szomszídom fiját. Tálán áz ártott meg, ëgy íjjé vélëm hát. 6
Ász kolonyi templom előtt háromágó gyivófá nőtt, háromágó gyivófá nőtt. Idrëss-bodross a levele, János á szeretőm neve, János á szeretőm neve. 7 Rozmáring, cidrusfá, nëm árt ánnák á szél, Köszönöm, gálámbom, hogy eddig szerettél. Köszönöm, gálámbom, hogy eddig szerettél, de ászt nem köszönöm, hogy már mëgvetëttél. Szeretëm á szípet, á szerelëm kípet, útállom á csúfát, á csudállátossát. 8
Erë gyerünk, erë , mőrë forolyáznák, 65
mőrë á legínyëk á lyányokhó járnák. Náppál á lyányokhó, íjje áz ánnyokhó, náppál á lyányokhó, íjje áz ánnyokhó. M ikorleírnekápártró,ápáphásznamávárjákikëtácigányok.Ámënyásszonésávőlegínyákërësztápákvámënnekbëirátkoznyi. Álágzissák,ávendígëkággyigtáncónák,ácigányokhúzzák:
Húzd rá, cigány, szákággyon el á húrod. M ár énnekëm útysë m sokáig húzod. Májd ráhúzzá já rëpubliká rezes bándájá, rezes bándájá, sirálmáss lëssz ánnák á hálgátásá. Húznák még más nótákát is [népdalokat, illetve műdalokat és slágereket], és á vendígëk, táncónák, ággyig, míg kigyün a mënyász- szon és á vőlegíny mëg á kërësztápák á páptó. Ásztán má á mënyásszon is táncó ëggyet-kettőt, és ákkor mënnek házá. Má csák ászt ínekölyik, ámi eszëkbe gyön.
1 Volt nekem szeretőm fáluvígen kettő, në m volt búzákënyír, më ghált mind á kettő. Ë gyiket tëmettem virágos kertëmbe, másikot tëmettem szívem közepibe. Ë gyiket öntösztem nyári folyó vízvël, másikot öntösztem sűrő könyveimvë l. Istenëm, nágy dolog, ki ëgymást szëretyi, mégis á jó Isten ëgybe nem vezetyi.
66
De még nágyobb dolog, ki ëgymást gyűlölli, mégis két vínásszony ëgybe köszörőlli. 2 Búillesztő szellő, sirálmás esztendő, kinek fordó jórë , kinek sirálomrë . Másnak fordót jórë , nékem sirálomrë , mert áz én szeretőm el ván tőllem zárvá. E l ván tőllem zárvá, ánnyá igën tiltyá, në engëm szeressë n, gázdább lyánt keressën. Verje mëg áz Isten á szeretőm ánnyát, mér tiltyá előllem áz ő kedvess fiát. Verje mëg, verje mëg, veretlen në hággyá, á fálu közepin csudá essën rájtá. Úgy hullyon á húsá, mint á fá lëvele, úgy follyon á vírë , mint á Duná vizë. Hogy az egísz világ járjon csudájárá, bölcsőbélyi gyermë k emlíkëzzën rájá. 3 Há én ászt tudhátnám, hogy ki lëssz áz én ányám, kedvezník és ánnák, há jó vóná hozzám.
lyik:
Tyüzit is mëgráknám, vizit főforránám, mikor má jó forná, ám szëmit kiforáznám. ikorhzíte,lgyüsnëójö-M
67
Itt vágyunk, jó szülők, áz oltártó gyüttünk. Á këgyes Jézus is ott válá közöttünk. H állottá áz igét, m ejjet ők tevínek, hogy áz oltár előtt ëgymásí lëvínek. Ásztán má gyün áz ebíd. Mingyá áz esküvő után ván, mindëgyik lágziss hászná. M ikor m á bem ëntek, lëűnek áz ásztáho. Sorbá mindënkinek kiosztyák á tányírokot, kánálákot, ákinek nëm jut, ketten ësznek ëgy tányírbó. Á z első ásztálon, áki á sárokbá ván, ott űnek á mënyásszon mëg á vőlegíny mëg áz ápák, kërësztápák és á lëgnágyobb rokonnyí, és á többi ásztáná á többi vendígëk. Á lyányok nem űnek lë, csak úgy ësznek vágy ává, vágy kint á pitárbá, áhol ippen hëly ván. [A menyasszony és a vőlegény külön, a saját szüleinél ebédel, nem együtt.] Lëűtek áz ásztá mëgé. Isznák, és ësznek kálácsot. Mikor isznák: 1 Csák áz az én nótám, kerüllyön á puhár. Szomjás torok várjá, mágám is mëginnám. 2 Igyunk á fejszirë , róllyunk á nyelirë , májd úgy ággyá Isten, bort iszunk estérë . 3 Iszom á bort, rúgom á port, úgy ölelëm á szíp ásszont, úgy ölelë m á szíp ásszont. 68
Á szíp ásszon ábrázáttyá hozott engëm gyálázátbá, hozott engë m gyálázátbá. M á itták és ëttek kálácsot, gyün á lév. Á gázdásszon horgyá föl áz ítét, áki ippen jó túd főznyi, nem kölly, hogy rokony lëgyën. Először bëviszik á levet. Széd mágánák mindënki, osztën fölánák, á kë- rësztápá előimádkozik, á többi utánná. Mikor má jóván, ákkor ékiáttyák: „ámën”. Osztën má hozzálátnák áz ëvíshë, má ebídének. Mikor á leves áz ásztálon ván, inekölyik: 1 Három fehír szőlőtőke mëg ëgy fekete. Dícsírtessík áz Úr Jézus drágá szënt neve. Boldogságos szűz Mária segíccs mëg, hogy esztët á náttál levet mágám ëgyem mëg. 2 Szënt János áldásá szállyon mirëánk, áz Úristen íltesse á házi gázdát. Árpájábó, búzájábó sohá në foggyon, gyönyörő szíp lyányájibú ëtysë márággyon. Árpájábó, búzájábó sohá në foggyon, csáprá ütött hordójábó mingyig csurogjon. Mikor má ki ván tőtve á lév: Mikor áz e lső tál ítét fölággyák, Jézust is vendígül mëghíják. Úty követyi tánítványit, mint á tyúk áz ő fijájít Káná mënyegzőbe. Jézus poroncsolá szolgáknák, három vëdër vizet hozzánák. 69
Vizet borrá váltosztáttyá, első csodáját mutáttyá Káná mënnyegzőbe. Mikor áz elsőnótát elhúszták, Máriá M ágdolnát is táncbá híták. Úgy më gpë rgettík Mágdolnát, hogy mind szít háttá á pápucsát Káná më nyegzőbe. Közbeëszikálevet,ésínekőgetnek: Itt á forró leves, áz ítkë k álápjá. Vigyázzon szájárë , áki eszt bë kápjá. Kátyi nene, dë sós á leve, áz Isten tuggyá, hogy mi főtt benne, áz Isten tuggyá, hogy mi főtt benne. Gyün á hús á lëvesbő: Ez á kis csibiske tëgnáp kápárgátott, mámá á levesbe hogy mëgkopászodott. Ámikor má csibetúttyá jut: Cimbe combot, cimbe combot, ápró ezüst gombot. Ki á fene látott vénásszonnák illyen vástág combot. Ázután gyün á kápusztá:
70
1 Káposztá, káposztá, hús is főtt benne, áki ászt mëgëszi, mëgvákó tőlle. 2 Káposztá, káposztá, télyi-nyári káposztá. Édësányám házá nálám níkő dë árvá. Áz ván á káposztá csipkés levelirë ráírvá, érted lëttem, édës rózsám, három évig kátoná. 3 Nem szeretëm á káposztát főve, mert mëgdágád áz oldálám tőlle. Sárgá kárikákát hány á szëmëm tőlle, mugymuruggyot mond á hásám tőlle. Ázutángyünásűtthús,ésmáásztánáboréssütemíny.Ácigányközbehúzzá, ésmúlátnák. Ábornákínekölyik: 1
Jó bor, jó egíssíg, szíp ásszon felesíg, szíp ásszonnák, jónák, á jó járó lónák kár mëg öregënnyi. Kerek ez á zsemle, nem fér á zsebëmbe. Két felë kölly vágnyi, úty kölly mëgpróbányi, úty kölly mëgpróbányi. Kincsëm, komámásszon, mind ollyán áz ásszon, há mëgisszá mágát, férë ütyi kontyát, úgy íli világát.
71
Nincsen felesígëm, nincs kire keresnë m. Pestë n ván ëgy zárdá, odá ván bëzárvá, árrá kölly keresnëm. 2 Elvágtám az újám, jáj, de fáj. Fúgefálëvelit ráktám rá. Fügefá lëvele, gyógyícs mëg, kedves kisángyálom, árrá kérlek, csolkolj më g. Jáj, dë sokát jártám , fáráttám , mikor házásonnyi ákártám. Nëm tálaltám kedvëmre válót, csák áz á szëretőm , áki rígës-rígën vót. Ebíd közbe ínekölyik még: 1 Á sszon, të csák hálgáss, engëm në háborgáss, mert én urád vágyok, néked páráncsolok. Ásszon, të csák hálgáss. Kincsëm, komámásszon, mind ollyán áz ásszon, há mëgisszá mágát, féreütyi kontyát, úgy íli világát. 2
Bor, bor, bor, bor, de jó ez á bor. Bor, bor, bor, bor, de jó ez á bor. 72
Áz árcomát pirosíttyá, á szivemët fölvidíttyá. Bor, bor, bor, bor, de jó ez á bor. Viz, víz, víz, víz, nëm jó ez á víz. Viz, víz, víz, víz, nëm jó ez á víz. Az arcomat hálványíttyá, á szívemet szomoríttyá. Viz, víz, víz, víz, nëm jó ez á víz. 3 Á kolonyi hármástoron, ángyálom, rágyogóm, szeretëm á bort. Rájtá márátt áz ustárom, ángyálom, rágyogóm, mëgiszom á bort. Áz ustárom á toronyon, á szëmëm á gálámbomon, ángyálom, rágyogóm, csillágom. Á mënyecskék ínekölyik: 1 Ánnyit hájtok áz urámvá, mint á félingëm újává, mint á félingëm újává. Még ávvál is többet hájtok, há jelszákád, úját várok, há jelszákád, úját várok.
73
2 O llyán áz én urám áz embërëk között, mint á piros rúzsá á virágok között. Á legínyëk, embërëk is ínekőnek még: Fehír rózsá, piros rózsá most nyílik, áz én bábám lákodálmát most vígzik. Én is elmë gyë k á lákodálmárá, mëgölelë m, më gcsolkolom, më gölelëm mënyasszonyi korábá. Á kocsmábá fehír ürmöt iszok én, kocsmárossné lyányát szeretgetëm én. Jó á borá, de édësebb á csolkjá, hogy ván-ë pénze, nincs-ë pénze, ván-ë pénze, nem kérgyi ászt së nki tűle, dë sohá. Ebíd után mënnek táncónyi. Mikor gyönnek áz esküvőrő házá, á mënyásszont lëvetkősztetyik, és áz ebíd álátt csák ollyán közönsígëssen ván, csák má á táncbá kötösztetyik föl mëgint. Á táncbá, há jó üdő ván, ákkor, cipőbe mín á mënyásszon, há nëm, ákkor csizsmákbá. Á fehír szoknyák mind ázok, ákik áz esküvőn vóták rájtá, csák á szoknyá más, vágy fekete kázsmír, vágy piross kázsmír. Á ruhá fehír vásált, á keszkenyő is fehír, és fodross ing ván rájtá. Á hájkëtők is máránnák ázok, ákik vóták, csákhogy á hájábá nëm csukorbá ván, hanem csák ollyán közönsígëssen. Há rossz idő ván, ákkor á kocsmábá, há mëg jó, hát á vőllegín udvárán mënnek táncónyi. Mind együtt, á mënyásszon vendígeji is. Cigányok muzsikánák, nímëlliknek trombitássi vánnák. Má táncónák sëtítig, nyócig, ákkor osztën mënnek kírnyi. Ázt má külön kölly, mer ággyig csák ollyán csëndesebb vót, de má kírískor, ákkor má mindënt esszëínekőnek és nágyon múlátnák. Ázelőtt, mikor mëntek kírnyi, fölcifrásztátták ëgy hosszú botot, á vőlegínyházná kötöttek rá ëgy szőrkeszkenyőt, pirossát. Á vőlegínné főcifrásztátták, tetejibe ëgy álmát tettek. Á bérmálási kërësztányá 74
vitte, á vőlegínyé. Mind áz összes vendígëk mëntek velëk. De má mostán nincsen nyoszolyófá. Mostán má csák á legínyëk mëg á cigányok esszëszëdőnnek nágy ínekkvé, muzsikává, és mënnek á mënyásszont kírnyi. Elsőnek mënnek á cigányok, utánná á do- rozsbák és áz ápák és á vendígëk. Áz úton ínekének lágzissákot, ámi eszükbe gyün:
1 Elkurjántom mágám főső fáluvígën, mëghállyá gálámbom álsó fáluvígën. Hállyá, vágy në m hállyá, nem tëhetëk róllá, gyönge száváirá nem mëhetë k odá. 2 Jáj, dë sáros gyálogút, volt szeretőm, de elmút. Körő csillágoss áz ég, májd eszëdbe jutok még. Dë már ákkor késő lëssz, mert szeretőm hát is lëssz. 3 Város vígin két vásvëllá, árrë jár bë á korëlá, árrë jár bë á korëlá. Ász së jár á párásztokrë , csák á nátyfejő urákrë , csák á nátyfejő urákrë . Há mënnek, és ëgy öreg embërvé tálákonnák:
75
4 Ihun ván ë gy öregembër, micsinállyunk vélë ? Kárót gyugunk á zsebibë , hágy bállágjon vélë. 5 Vígig mëgyë k, vígig, ász kolonyi úcán, ász së mongyá sënki, gyere bë , ibolyám. Gyere bë , ibolyám, csolkold mëg áz árcám, ënyis mëgcsolkolom szásszër ëgymásután.
6 Á kolonyi keskëny árok, mind fírhëzmënnek á lyányok, mind fírhëzmënnek á lyányok. Á kolonyi szílës árok, mind mëgmáránnák á lyányok, mind mëgmáránnák á lyányok. 7 Eluntám má hozzád járnyi, szíllës pátákon átjárnyi, szíllë s pátákon átjárnyi. Hídát fogok csinátátnyi, ázon fogok hozzád já rnyi, ázon fogok hozzád já rnyi.
76
8 Három litër mogyoró, gyisznójé vát á zsidó. Hú bë , zsidó áz ólbá, nëm árósz má á bódbá. 9 Lágzi ván most, nëm csudá most, áz ásszonyok ríszëgëk most, áz ásszonyok ríszëgëk most. Mikorodaírnek, ázájtóbëváncsukvá, ámënyásszont ébújtáttyák. Mikor ázájtórëérnek, verni kezdik, ésénekének:
Nyissátok ki ájtótokot, nëm vágyok én ördög. Hónom álátt ván ëgy mákos, májd ádok belőlle. Ászt felelik nékik vissza: Në verd ászt áz ájtót, nëm të csinátáttád. Ápád kódónyi járt, álámizsnát áttám. Á kintiek mëgint ászt ínekëlyik: Sibri kutyá, në ugáss, nëm vágyok én fázë kás. Zsebëmbe ván ëty gárás, nekëd ádom, csák hálgáss. Belőrő mongyák:
77
Të is mëg tucc szónyi válákit, të csudá, á falu közepin ugácc, ckogyëli,- mint ëty kutyá. sztánm Á nkm idëlágzsíet:Á
kísők:
ésők:Á b
Mingyíg tátvá já szád, mind á kutyá szájá, ollyán hosszú á nyéved, mint á számár nyéve.
Á lvígi ásszonyok, hogy nem szígyëllitek, hogy ilyen messzire ënnyi égyüttetë k. Á lvígi ásszonnák tárká fíketőjë , csák úgy illog-villog á mocskoss fűzőjë . 78
Á kísők: Öregápád kódónyi járt, të hordosztád á tárisznyát, të hordosztád á tárisznyát. Há nëm átták álámizsnát, főthöszvágtád á tárisznyát, főthöszvágtád á tárisznyát. Á bésők: Há jáz ördög ollyán lënne, tálëcskábá tënne. Menné jobbán rikojtáná, ánná jobbán vinne. Á kísők: Kecskét láttám ződ ruhábá, verd áz orod á lyukábá, verd áz orodÁ bésők: á lyukábá.
Áz ökörnek szít á szárvá, áz á sok lyány lë vákárvá, áz á sok lyány lë vákárvá. Á kísők: Nincsen á világon ánnyi ápró bëtő, mint á te fejedën sërke, búhá, tető. Á bentiek: Beillené motollánák, 79
há görbe nëm vóná. Urák elé bëillené, há csípáss nëm vóná. Ákik kint vánnák: Në pírongáss engëm uccá hosszáttyábá, mëgöléhecc engëm á pitárájtóbá. Fehír áz én nyákám, megöléhecc engë m, piross áz én orcám, mégcsókóhácc engëm. Nemippenígyínekölyiksorbá, csákezëkëtálágzissákot. Mikormájókiveszekëttíkmágokot, ákkorákísőkékezdikínekőnyi:
Á ggyátok, ággyátok, minek is tártyátok? Mámá á tëëtëk, hónáp mëg á mëënk. Á bésők visszáínekölyik nëkik: Nëmágyuk, nëmágyuk, nëm korpává tártyuk, zsemlével étettyük, borvál itátgáttyuk. Mosmá kinyitották áz ájtót, mikor bëmënnek, ínekének, hogy: Kicsin nékëm ez á ház, kirugdálom á pállást. Pállás után á gázdát, gázdá után ásszonyát. Ákik á házbá vánnák, felének nëkik: Á mit hosztá, nëm kedvess, nyitva áz ájtó, elmëhecc. Á vendígëk ákkor ászt ínekëlyik nëkik válaszó, hogy:
80
Innen gyerünk, itt nem köllyünk, odá gyerünk, á h o l köllyünk, odá gyerünk, á h o l köllyünk. És émënnek táncónyi áz udvárrë. Áz ápák mëg beűnek áz ásztáho, és kírik á mënyásszont á két fél. Mikor beűnek áz ásztáho, má nëm ákárjak ëgymást éválányi, hogy: „Mit kerestëk itt tík idegënyëk, mink títëkët nëm ismerünk, nëm is láttunk sohá.” Nëm ákárnák nëkik ánnyi së ënnyi, së innyá. Á kírők ászongyák, hogy: „Láttunk ëgy fehír gálámbot, előttünk rëpőt, és ide szát lë, és ázír gyüttünk.” Árrë ászt válászollyák, hogy: „Itt nincs, és mink nëm láttuk, tán éhessek vótátok, és ázír láttátok tík gálámnák.” Ággyik vesszekënnek, míg vígrë mëgëgyëznek. Esz hosszán tárt, de csák nímëllik helën, áhol áz ápák ollyan jól tuggyák előánnyi. Mirë megbíkőnek, á nyoszolyólyányok á két ápánák á nyákábá ződ ágákbó koszorót tësznek, és ázír mëkkő füzetnyi. Á vocsorá álátt nyákukbá ván á koszoró. Még áz ápák vendígëskënnek, éviszik á m ënyásszon ládáját, azír mëg á dorozsbák füzetnek. Á ládát kocsin viszik á vőlegínhë. Ásztán gyön á mënyásszonbócsózás. Ákkor má mëgint máskíppen ván kötösztetve á mënyásszon, dë má csák ollyán ëccërűen. Á szoknyá ollyán közönsígëss, de ázír piross, á ruhá és á keszkenyő, áz márád fehír, és á frólyisos rozmáring is á mellin ván. Á mënyászszonnák ászt á rozm áringot, ám i á pártán ván, és ám i a m ellin ván, mekkő tákárnyi, hogy mért, ászt nem tudom. Á lyányok mëg á nyoszolyólyányok ínekének nëki. Nágyon szomoró mënyásszon, nágyon rí. Kerőlli áz ásztát, elő á dorozsbá, utánná á mënyásszon, vőlegíny, utánná á nyoszolyólyányok, ázok ínekëlyik nëki: 1 Idësányám, fölvirrátt rám ez á náp, csák mostányig vótám á kezed álátt. Dë már mostán á jó Isten tevéled, köszönöm á fölnëvelísëdet.
81
2 Idësányám, firhëzáttál engëmet, dë nëm tudod áz én gyászílletëmet. Mert há tunnád áz én gyászílletëmet, sírvá-rívá visszáhoznál engëmët. Ággyik má háromszër körőmënnek áz ásztá körő, és asztán á mënyásszon mëgöleli ápját, ánnyát, mëgcsókollyá ikët, és á testvírit is, és ákkor m ëgint csak ínekëlyik á nyoszolyólyányok: Fúják á trom bitát, ennek ity kölly lënnyi, ápád udvárábó néked el kölly mënnyi. Elmënt á mádárká, üres á kálitká, májd úgy ággyá Isten, visszágyön távászrá. Há távászrá nem gyön, visszágyön kikelet, há kikelet nem gyön, többé sohásë gyön. Á kírőklopnák,háválám ielejbökákád,csészét,tányírtvágykánálát,ésm ikorm ávacsoránák,ákorám ënyászoneléágyák.M ikorfölűnekákocsirá,ákorhávánákolyángázem bërëk,ákorkivëszikákeríkszöget,dehátázigënveszëdelm ës.N ágyustárcsátogtátásvám ënekázúton,ésigënsietnek.Á zelőtázonákocsin,áholám ënyászonisűt,otvitíkányoszolyófát,dëm árm ostánnincsennyoszolyófáK olonybá.M ikorviszikám ënyász-szont,ákorínekëlyik,hogy:
1 Loptám lovát, lopok is, há fölákásztánák is. Há në m lopok, cseríllë k, mégsëm igázán íllëk.
82
2 Ámőrë én járok, még á fák is sírnák, gyönge ágájiró lëvelek hullánák. Hullyátok, lëvelek, tákárjátok engëm, mer áz én szeretőm sírvá keres engëm. Siráthát is engëm, kereshet is engëm, mert ollyán szeretőt nëm tálál, mint engëm. 3 Vígig mëgyëk, vígig ász kolonyi úcán, ász së mongya sënki, gyere bë , ibolyám. Gyere bë , ibolyám, csolkold mëg áz árcám, én is mëgcsolkolom szásszër ëgymásután. 4 Csák azír szeretë k fáluvígin láknyi, odá jár gálámbom lovákot itátnyi. Lovákot itátnyi, mágát mutogátnyi, két piross orcáját vélem csókótátnyi. 5 Ánnyi á szeretőm, mint á rítën á fű, de ázír énnekëm hámis legíny nëm kő. Hámis vóta rózsám, hámisán szeretté, engëm ámígáttá, mások után jártá. Má á kocsin ott is vánnák, és ottán ínekölyik:
83
Nyiski, rózsám, nyiski csikorgós kápudát, hássírollyám vígig úri pálotádát. 2 Nyis ki, rózsám, kit bëzártá, itt vágyon már, ákit vártá , itt vágyon már, ákit vártá. Ákkor má odáírnek áz ájtóhó, ott lëszánák á kocsiró. Má várjá ikët áz ányóssá, ápossá. Á nyoszolyólyányok ínekölyik: 1 Á ggyon Isten, idësányám, jó jestét, elhosztám á kökínyszëmő mënyecskét. De nëm ázír, hogy én őtet szeressem, idësányám könnyebbsígit kerestem. 2 Á sszont hosztunk nágy búrë , ëgy nágy füstös konyhárë . Hej, rúzsám, ibolyám, csolkold mëg áz orcám. Én is mëgcsolkolom szásszër ëgymásután. M ikorm áodáírnek,legëslëgelőszörm ëgfogják,ésbëviszikám ënyászontákím ínálá,hogyfeketeszëm őgyerëkílëgyenek.O sztángátávőlegínkálëpjábóbuzáthányszít,szërëncsebúzánákhíjákászt,ésákilyánym ëgfogjá,ácipőjevagycsizm ájsárkábátëszi,hogyjószërëncsíjelëgyën,hám áfírhëm ënyën.Á sztánbem ínám ënyászonáházbá,otágyerëkëkm ëglyánkakásikóm eletánák,ésvëlágítánákám ënyaszonák.U györőneknëki,hogy:„Fogunkvëlágítányiám ënyászonák”-ászongyá.K ét-három
84
évess lyánkák mëg gyerëkëk vëlágítnák. Á mënyásszon píszt oszt nëkik, azír vëlágítánák. Koronát, ötven füllírt ád nëkik, m ëllik milyen rokony. Á gyerëkëk mëg á lyánkák á vőlegínnek á nagyobb rokonyí, á közel váló rokonnyí. [A menyasszony most van hivatalosan először a vőlegény szüleinek a házában.] Á m ënyásszonnák ággyig nëm szábád bem ënnyi á vőlegíny házábo, míg házá nëm viszik. Há azír áz udváron ván á tánc, ákkor odamëgy, níhá ázír bë is viszik á házbá, [de nem hivatalosan van ott, tehát nem mint menyasszony]. Áz udváron táncónák ëggyet-kettőt, ásztán gyön á vacsorá. Á mënyásszon is táncó. Á vocsorá ugyánúgy mëgy sorrendbe, mind áz ebíd. Este á mënyásszon ül á sárokbá és á vőlegíny és ëgyik felő áz ëgyik, másik felő á másik nyoszolyólyány, és há vánnák ollyán előkelő vendígëk, ákkor ázok. Á nyoszolyólyány széd nëkik á tálbó. Ëgy tányírbó ësznek mind á ketten, de két tányír ván, áz ëgyik lë ván borítvá, á másik rájtá. Á vőlegín kálëpbá ëszik. Leves, káposztá, sűt hús, főtt hús, bor és sütemíny, áz ínekëk is ázok, ákik áz ebídné. Á vacsorá álkálmávál ággyák visszá, ámit lopták, és á mënyásszon elejbe tëszik. Áki kánálát lopott, á tányírjárá tëszi, áki puhárát, ászt elejbe áz ásztárá. Vocsorá után á gázdásszon gyün bëkötött kézvé, hogy á kásá mëgígette á kezit, ággyánák, nëki orvosságrá. Tárt á kezibe ëgy lukáskánálát, és ászt ínekölyi: Principáloss urák, szomoró hír vágyon. Szákácsásszon këze mëgsëbesőtt nágyon. Ákkor szokáss ánnyi öt koronát, vágy két koronát, ki hugyán. Má itt së ákárnák ánnyi, ászongyák, hogy nëm vót jó á kásá, azír nëm érdëmëss füzetnyi. Gyün á pohárköszöntő. Vacsorá után á menyásszon köszöntyi á puhárákot. Telëöntenek két puhárát, és köszöntyi: „Dicsírtessík á Jézus Krisztus. Kedves ápámurám, há jáz én idësápám jórë nëm tánított engëm, engeggye áz Isten, hogy mágá 85
jórë táníthásson. Dícsírtessík á Jézus Krisztus. Am ën.” Ákkor iszik á puhár borbó, és átnyujtyá áz ápóssánák. Ásztán gyön áz ányóss, szintén á másik puhár ugyánnígy: „Dícsírtessík á Jézus Krisztus. Kedves ányámásszon, há jáz én idësányám jórë nëm tánított engë m, engeggye áz Isten, hogy mágá jórë táníthásson. Dícsírtessík á Jézus Krisztus. Ám ën.” Iszik á másik puhárbó, és odággyá áz ányossánák. Ezután gyün á mónárcsók. Áz ásztá mëgëtt lëhúzák á lámpát, és ínekölyik: Nem láttám én mónárcsókot, de máj látok most, sej-háj, szíp mënyásszon, máj kiteccik most. Ásztán á vőlegínnek is a nevivé: Nem láttám én mónácsókot, de máj látok most, sej-háj, á vőlegíny, máj kiteccik most. Á ggyig ínekëlyik, míg mëg nëm csolkollyák ëgym ást. Vánnák, ákinek ëgy hétyig is elínekéhetník, ússë csolkollyák mëg egymást, mások mëg má mingyá is. Má vígë ván á vocsoránák, áki ákár, elmëgy táncónyi, áz embërek mëg múlátnák á borná. Vocsorá után má ínekölyik: Vígë ván má á lákodálomnák, nágy bánáttyá ván á mënyásszonnák. Forgáttyá já kárikágyűrőjit, sánállyá á rígënyi szeretőjit.
86
Á borná m á áz em bërëk úgy sorbá tuggyák m ondányi, de ászt csák lëginkább áz embërëk tuggyák. M ikor áz em bërëk á bort isszák:
Vëdd fël, pájtás, puhárádát, puhárádát, íllyën á báráccság. Íllyën, íllyën, íllyën áz, íllyën kösztünk áz igáz. Íllyën á báráccság, szábád á múláccság. Á szt is úgy tuggyák ínekőnyi:
Jáj, Istenëm, ággyá csudát, ezrësekbő rákjá boglyát, ezrësekbő rákjá boglyát. Tízezrëkbő á belsejit, százezrë kbő á tetejit, százezrëkbő á tetejit. Á kkor örőnek á rájkók, mikor döglenek á gyisznók, mikor döglenek á gyisznók. Táncónák, dálónák, m úlátnák ám eggyig ákárnák. É fébe leszëgyik á m ënyásszon pártáját, és m á m ënnek álunnyi. És má jó is ván á lágzi. Keddën elm ënnek m isérë, beáváttyák á m ënyásszont. Áz esküvő m ásik nápján ván á m ënyásszon bëávátásá. Á kkor is nágy díszbe v á n . S e lë m - v á g y b á rz s o n y s z o k n y á , fe h ír ru h á é s k e s z k e n y ő és s e lë m k á b á t, d e á k k o r m á k o n ty á v á n , é s h á jk ë tő s fű z ő v íg á kontyon. Á fe jin fe h ír fá ty ú k e s z k e n y ő v á n . Á b ë á v á tá s h o á bérmálási kërësztánnyánák kölly őtet kötösztetnyi, és ázzá is m ín á tëmplombá. U tá n n á m ë n n e k k állátó b á - m ë n y ássz o n lá tó b á. D íb e á lyánhász- tó viszik á mënyásszonnák áz ebídët, mikor viszik, mingyig
87
í O
n m
v v véígázlod ënyecsk.É m
e t
t ë e
n
k á n
ő d
n y á d
á
n s
íifrásztkűővgbe,onyhjë.c g ënekávdíg,oryszthcbóéuiújM lm
e á z
s n s
k
o í
n g
. n .Á ënyászot m
á
.LAGZIS I DALOK
1 Sohá nem láttálák, nem is ösmertelek, csák híred hállottám, mégis elvëttelek. Áttá vóná Isten, në láttálák vóná, hírëdët, nevedët në hállottám vóná. Tálán á jó Isten jobbát ádott vóná, vágy szëbbet, vágy jobbat, nálád igázábbát. János szeretőm vót, de kutyá hitő vót, retkët ádott ënnëm, áz is keserő vót. Veszëtt vóná retke fekete főggyibe, János szeretőcském áz ánnyá míhibe. É lt:Balkó Bányi Erzsi. 31 é. ek n Kolon, 1941. II. 11. (P. É.)
2
Á szípír, á jóér sokát kölly szenvednyi, á csúfír, á rosszér ájtót së kölly nyitni. Istenëm, Teremtőm, de nem hittem vóná, híveim köszt lëgyën fejem gyálázójá. 91
Meg ákárt gyáláznyi á gonosz szërë ncse, de azért nëm ártott áz ő élë s nyelve. Nem hittem, örömem, hogy búrë fordullyon, áz én fínyës nápom homálybá borullyon. Homálybá á nápom, gyászbá á csillágom, Á vígbë irigyëm, Fővígbë gálámbom. É lt:Balkó Péterné , 4 9 é. ek n K olon, 1941. II. 11.
3 Ollyán áz én rúzsám á legínyëk között, mint á piros rúzsá á virágok között. O llyán vágy te, rúzsám, mint áz engëdelëm, két piros orcádon virul á szerelë m. lt:Balkó Pé terné, 49 é. ek n É K olon, 1941. II. 11.
4 Szíp á fekete szë m, mert én ászt szeretë m, de még szëbb á kík szëm, kíkszëmő szerelëm. Szerelëm kedveér, mit nem cselekënník? Tyűzön-vizë n kőne, mégis átálmënník. Tyűzön-vizën kőne, mégis átálmë nník. Duná közepibő vizet meríteník. De biz én nëm másér, csák á szerelëmér, csák á szerelë mér, szerelë m kedvejér.
92
Aki szeretőm vót, írígyëm is áv vót, hírëmnek, nevemnek mëgölője áv vót. É nekelte:Balkó Pé terné, 49 é. Kolon, 1941. H. 11.
5 Émënt á szeretőm szeretőt keresnyi, në ággyon áz Isten jó szërëncsét néki. Mert há á jó Isten szërëncsét ád néki, nëm fog áz már ëngëm többé úgy szeretnyi. É lt:Balkó Pé terné, 49 é. ek n Kolon, 1941. 11. 16.
6
Émënt á szeretőm török háboróbá, mëg is gyászolom őt fekete ruhábá. Dílyig feketébe, dílután fehírbe, hármádebíd táján vëlágos vë rësbe. lt:Balkó Péte rné, 49 é. ek n É Kolon, 1 9 4 1 . II. 16.
7 Ëgysë jó mádár áz, ki ágról ágrá száll, ëgysë jó legíny áz, ki három lyánhó jár. Áz ëgyikhëz ëlmín, á másiknál ott hál, hármágyiknák mongyá, hogy sëhová së jár.
93
Hármágyiknák mongyá, hogy sëhová së jár, nëgyegyiknek mongyá, te csák várákozzál. É lt:Balkó Péterné, 4 9 é. ek n K olon, 1941. II. 16.
8
Të lë ány, të lë ány, kökényszëmő lëány, ászt kérdëm én tőlled, mért vágy oly hálávány. Nëm vágyok hálávány, mind ollyan á lë ány, kinëk á gyűrőjit más horgyá áz úján. Énekelte: Balkó P eterné, 4 9 é. Kolon, 1941. II. 16.
9 Aki szípet szeret, szenved áz ëleget, hidegët, melegët, sok irigy nyelvekët. Én szípet szeretëk, szenvedë k ëleget, hidegët, melegët, sok írígy nyelvekët. Szerettelek, rózsám, nem mertem mondányi, szomoró szivedët szántám búsítányi. Szerettelek, rózsám, három esztendejig, el sëm is felejtlek hálálom órájig. Hálálom órájig, sirom bëzártáig, válámíg á hálál koporsómbá në m zár. Amikor á hálál koporsómbá bëzár, ákkor áz én szivëm mindënë ktő mëgvál.
94
lt:Balkó ek n É né Pite Julis, 49 é. Kolon, 1941. II. 10.
10 Éjött már á bócsózásom órájá, idësányám hágy borullyák vállárá. Hágy borullyák, hás sírjám ki mágámát, hágy mongyám el mindën pánásszimát. lt:Balkó B. Erzsi, 31 é. ek n É Kolon, 1941. II. 7.
11
Most në m áz á gázdá, kinek hát ökre ván, hánem áz á gázdá, kinëk szíp lyányá ván. Minek á hát ökör hosszó ëstállóbá, hogyhá szerelem nincs vetett nyoszolyábá. Hát ökör is új jó hosszó ëstállóbá, hogyhá szerelëm ván vetett nyoszolyábá. lt:Balkóné ek n É Pite Julis, 49 é. Kolon, 1941. II. 10.
12
Ászongyák, nëm ánnák engëm á rózsámnák. Inkább ánnák ánnák á hátökrös, fekete subásnák. Pegyig áz én rózsám oly szëliden nyíz rám, hogyhá csolkot int rám, 95
tyizenhát ökörír csákugyán nem ánnám. Anyám, idësányám, në oncsá ked vírë m. M ert én ászt igérëm, hogy én a rózsámvál holtomig beírëm. É lt:Balkó B. Erzsi, 31 é. ek n Kolon, 1941. II. 6.
13 Igyunk bort, pálënkát, mert most ingyen ággyák, de májd utollyárë mëkkírik áz árát. lt:Erdélyi Ilona, 64 é. ek n É K olon, 1941. II. 8.
14 Te álvígi lyány, Minek á bukrítá, hiszën ollyán vágy má, mint ëgy rottvátt rípá. lt:Erdélyi Ilona, 64 é. ek n É Kolon, 1941. II. 8.
15 Istën éltessën, Pétër, Pál, ëgy nemzeccsígës virágszál.
96
Ej, jobb áz Istën nálunknál, márággyon mëg házunknál. lt:Balkó Veronka, 17 é. ek n É K olon, 1941. II. 10.
16 Három litër pálënká ëgy ásszonnak micsodá? Tyíz litër bor melléje, ús së szídől á feje. É lt:Balkó B. Erzsi, 31 é. ek n Kolon , 1941. II. 7.
17 Hát áz öreg é l-ë még, hát á fogá jó-e még? Rád-e, rád-e, rád-e még, rád-e vicsoríttyá még? Énekelte: Balkó Verona, 17 é. Kolon, 1941. II. 10.
18 Jáj, de kutyá kedvem ván, három litër bennem ván. Há még három bennem lëssz, ánnál kutyább kedvem lëssz. lt:Balkó Verona, 17 é. ek n É Kolon, 1940. XII. 20.
97
19 Most ván kedvem, de máj nem lëssz, há áz urám is othol lësz, há áz urám is othol lësz. Á pádállyá is szoross lësz, á sodrófá is kíszen lëssz, ákkor nékëm kertën fut lëssz. É lt:Balkó Péterné, 49 é. ek n Kolon, 1941. II. 11.
20 Á më borunk legídëssebb, á më fijunk lë kkedvessebb, á më fijunk lë kkedvessebb. Á borotok lëgsáványóbb, á lyányátok lëgszomoróbb, á lyányátok lëgszomoróbb. Á më fijunk leírott kíp, á lyányátok nincs ollyán szíp, á lyányátok nincs ollyán szíp. Á lyányátok rottvátt álmá, kivetë m á gánájomrá, kivetë m á gánájomrá. lt:Balkó ek n É P éterné , 49 é. Kolon, 1941. II. 11.
21
Bort iszok én, nem pálënkát, 98
szőkét szeretëk, nem bárnát, szőkét szeretëk, nem bárnát. Szőke legíny ábrázáttyá hozott engëm gyálázátbá, hozott engëm gyálázátbá. É lt:Balkó B. Erzsi, 31 é. ek n Kolon, 1941. II. 7.
22 Igyunk árrë, áki búsó, kinek könnye fődre csordó, kinek könnye fődre csordó. Áz enyim is odá csordó, mert szeretőm nincs állándó, me rt szeretőm nincs állándó. lt:Balkó ek n É B. Erzsi, 31 é. Kolon, 1941. II. 7.
23 Áz én torkom nem hibázik, íjjé-náppá bortól ázik, íjjé-náppá bortól ázik. Hej, iszok én bort ëleget, múlátok is én ámellett, múlátok is én ámellett. lt:Balkó ek n É Vero n, 17 é. Kolo n , 1941. II. 10.
99
24 Meginnám á bort á fákánnából, á fákánnánák á fászájából, á fákánnánák á fászájából. lt:Erdélyi Ilona, 64 é. ek n É Kolon, 1941. II. 6.
25 Rózsá, rózsá, piros rózsá, nem vítëttem nékëd sohá, nem vítëttem nékëd sohá. Há vítëttem is váláhá, bocsáss mëg gyë nge violá, bocsáss mëg gyënge violá. lt:Balkó Pé terné, 49 é. ek n É K olon, 1941. II. 4.
26 Búsulok is, bánkodok is, rám tér énrám, hás sírok is, rám tér énrám, hás sírok is. M ert nem vágyok ollyán, mint más, megöl á keserő sírás, megöl á keserő sírás. lt:Balkó ek n É Péterné, 49 é. Kolon, 1941. II. 6.
100
27
El ákárok Mágyárátrë mënnyi, árángyűrőt, gyöngybukrítát vënnyi. Gyöngybukrítát, árángyűrőt kettőt, hol tálálok ëgy igáz szëretőt? lt:Balkó ek n É Péterné, 49 é. Kolon, 1941. II. 11.
28 Lehullott á fügefá lëvele, bánátos á Szrinká Julis szíve. Né szomorkoggy, mëgván á të kedved, kit á világ úgy irigylëtt tőlled. lt:Balkó B. Erzsi, 31 é. ek n É Kolon, 1941. II. 7.
29 Téliződ, téliződ, szíp ápró téliződ, nem köllyöl má nékëm, sohá nem már tovább. Mágámnák koszorónák, urámnák bukrítánák, örökös koszorónák, örökös bukrítánák. lt:Balkó Péterné, 49 é. ek n É Kolon, 1 9 4 1 . II. 10.
30 Kisángyálom, há ászt mëgengenníd, áblákodbá, hogy físzket rákhátník.
101
Físzekünkbe két szál rozmáringot, kis kertëmbő legszëbb virágimot. lt:Balkó V eronka, 17 é. ek n É K olon, 1941. II. 11.
31 Lássán, kocsis, hogy á kocsi në rázzon, hogy értem á bábbám szive në fájjon. Mer áz úton nincs pátika, së orvoss, bábám gyógyít, nem á pozsonyi orvoss. lt:Po lyák Erzsike , 26 é. ek n É K olon, 1941.
32 Idegë n anyósnák, idegën anyósnák, nem tálálod kedvit, nem tálálod kedvit. Rágd mëg á tyüzit, forád föl á vizit, nem tálálod kedvit, nem tálálod kedvit. Forád föl á vizit, forászd ki á szëmit, úgy tálálod kedvit, úgy tálálod kedvit. É lt:Erdélyi Ilona, 64 é. ek n Kolon, 1941.
102
33
Ákit áttám, ászt á gyűrőt, ádd visszá. Homályos á kövecskéje, në m tyisztá. Más újámrë fordítom á gyűrőmet, elfelejtem á rígënyi szeretőmet. É lt:Balkó né Pite Julis, 49 é. ek n Kolon, 1941.
34 Bú íri á kutyát, két szëmire nëm lát, szëme kúpájábó idd mëg á pálënkát. lt:Balkó Pé terné, 49 é. ek n É Kolon, 1941. II. 6.
35 Mënyásszon, vőlegíny, de szíp mind á kettő, mëgilletyi ikët ëgy bukor hájkëtő . lt:Po lyák Erzsike , 26 é. ek n É Kolon, 1941.
36 Há én ászt tuthátnám, më llyik úton mígy el, fölszántánám én ászt árányos ekível. Bë is vetním én ászt sűrő ápró gyöngyvel, bë is boronánám sűrő könyveimvel. lt:Erdélyi Ilona, 64 é. ek n É Kolon, 1941.
103
37
Kis kutyá, nágy kutyá, në ugáss híjábá. Ván nekëm szeretőm Kolony fálujábá. Kolony hírës város, csák ëgy kicsit sáros, hogy ott lákik á bábám, kivel lësszë k páross. É lt:Po lyák Erzsike , 26 é. ek n K olon, 1941.
38 Esik esső kárikárá, sok szerelëm ván ëgy lyánybá, sok szerelëm ván ëgy lyánybá. De még több ván á legínybe, ölel, csolkol á sëtítbe, ölel, csolkol á sëtítbe. Esik esső, de nëm ázok, gesztënyefá álá álok, gesztënyefá álá álok. Odá is csák ázír álok, árrá járnák el á lyányok, árrá járnák el á lyányok. Énekelte: Po lyák Erzsike , 26 é. Kolon, 1941.
39 Gürő, gürő, jó pogácsá Szrinká Julká ruhájábá.
104
Szrinká Julká szőrszoknyájá bëákátt á kápufábá. Nëm á kápufá foktá mëg, bárná legíny rágáttá mëg. Szrinká Julká áránbárán, áránbető ván á vállán. Áki ásztát elolvássá, szeretője nëve rájtá. lt:Balkó Péterné, 49 é. ek n É K olon, 1941. II. 6.
40 Vígig mëgyë k, vígig, vígig áz úcábá szőke szeretőmnek látogátásárë . Szőke szeretőmnek látogátásárë, szomoró szivinek vigásztálásárë . É lt:Erdélyi Ilona, 64 é. ek n Kolon, 1941.
41 Ánnyit hájtok áz urámvá, mint á félingëm újává, mint á félingëm újává. Még ávval is többet hájtok, há jelszákád, úját várrok, há jelszákád, úját várrok.
105
Ez á pipá dë mágyáross, szivárt árol á tráfikoss, szivárt árol á tráfikoss. Á szivár is drága vót, szíp mënyecske szíp lyány vót, szíp mënyecske szíp lyány vót. Bálátonon já r á hájó, á lyány mënyecskének váló, á lyány mënyecskének váló. Szerelëm áz ejegyzöje, fejkötő á kikötője, fejkötő á kikötője. lt:B ek n É alkó Bányi Erzsi, 31 é. Kolon, 1941.
42 Ki áz urát nëm szeretyi, sárgarípát főzzön në ki, sárgarípát főzzön nëki. Jó mëgsózzá, páprikázzá, hogy áz ördög jobbán rázzá, hogy áz ördög jobbán rázzá. Énekelte: Balkó Bányi Erzsi, 31 é. Kolon, 1941.
43
Bárná kislyány, dë megnyőtté, hugyán, hogy fírhë nem mënté, 106
hugyán, hogy fírhë nem më nté.
Mënté vóná, de nem vittek, tígëd itthon felejtëttek, tígëd itthon felejtëttek. Lyányok: Köszönd mëg, hogy fírhë mënté, micsodá örömet nyerté, micsodá örömet nyerté. Nyerté ollyán nágy bánátot, mégis mingyíg síráthátod, mégis mingyíg síráthátod. É lt:Balkó Bányi Erzsi, 31 é. ek n Kolon, 1941. II. 7.
44 Áj férë , bárátom, ényis hágy beszíllyek, még ollyán ásszontó, mint te, én nëm fíllek. Íjé të párosán, én ëgyedő íllëk, mágányos sorsommá véled nem cseríllëk. lt:Erdélyi Ilona, 64 é. ek n É Kolon, 1941.
45 Nem ér áz á legíny ëgy szurok fokhágymát, ki á lyányok előtt esszihúzzá mágát. Esszihúzzá mágát, eltáttyá já száját, á fene ëgye meg á málé szájóját.
107
Te fővígi legíny, minek á bukrítá, hiszën ollyán vágy má, mint ëgy rottvatt rípá. É lt:Balkó Bányi Erzsi, 31 é. ek n K olon, 1941.
46 Víkon á pókáló, mégis mëgtárt engëm, még ëgy kis hájszál is hozzád ránthát engë m. Énekelte: Balkó Bányi Erzsi, 31 é. K olon, 1941.
47 Ez á kislyány á pád álátt, há mëgrúgom, máj kiszálád, há më grúgom, máj kiszálád. É lt:Po lyák Erzsike , 26 é. ek n K olo n, 1 9 4 1.
48 Hej, ëszik-iszik, vígán lákozik á vendíg. Nekëm nëm ánnák, mëg së kínánák, áz nëm szíp. Há jén inník-ë nník, há jén inník-ënník, májd ánník, de në m iszok-ëszëk, de në m iszok-ëszëk, nëm ádok. lt:Po lyák Erzsike , 26 é. ek n É Kolon, 1941.
49 Zörög á kocsi, csáttog áz ustár, 108
tálán értem gyönne k.
Még idësápámtó, még idësányámtó még bócsót së vëttem. Lë ány báráttyimtó, legíny mátkáimtó még el sëm bócsósztám. Ó, idegën főd, idegën ország, fogággy engëm hozzád. Lássán, kocsissám, szíp fullájtárom, lássán siessetë k. Ó, idegën főd, idegën ország, fogággy engëm hozzád. lt:Balkó né Pite Julis, 49 é. ek n É Kolon, 1941. II. 11.
50 Hej, rívísz, rívísz, mágyár ifjú rívísz, vígy áltál á hájón. Nekëd ádom, nekëd, bizony nekëd ádom szíp selëm kendőmöt. Nem kölly kedvemnek, szíp szerelmemnek, bánát á szivemnek. Hej, rívísz, rívísz, mágyár ifjú rívísz, vígy áltál á hájón. Nekëd ádom, nekëd, bizony nekëd ádom szíp lëány mágámot.
109
Ez kölly kedvemnek, szíp szerelmemnek, öröm á szivemnek. É lt:Balkó né Pite Julis, 49 é. ek n K olon, 1941. II. 11.
AZ I. RÉSZ DALAINAK JEGYZÉKE
dallam 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35.
Lyánpájtássim, Isten hozott tíktë kët ... Idësányám, miből ván á te szived?... Fë ltettík már néked á gyöngykoszorót... Piros bort iszok, rózsáfává tyüzelë k ... Olly országbá já rtá m ... Elkurjántom mágám főső fáluvígë n ... Jáj, dë sáros gyálogút... Nincs á fűszfánák gyüke ... Á mőre én járok, még á fák is sírnák... Eluntám má hozzád járny i... Áz én gálámbomnák dombon ván á h ázá... Három litër m ogyoró... Vígig mëgyëk, vígig ász kolonyi úcán... A fővígi úcá vígig tëjá rú z sá ... A fővígi keskëny á ro k ... Fűszfábó ván, nyírfábó v á n ... Mikor vittík á mënyásszony ágyát... Isten hosztá á vendígët . .. Bárná kislyán, de mëg n ő tté... Amit hosztá, nem kedvess... Në pirongáss engë m uccá hosszáttyábá... Ë gyetek, igyátok... Köszönnyük á vendígsígët ... Visszük á mënyásszon á g y át... Dunná, dunná, púhá d u n n á ... I Hej, dunná, dunná, de p ú h á ... Pártá, pártá, búrë váló p á rtá ... Fë ltettík már nékëd á gyöngykoszorót... Rozmáringnák kétféle szokásá ... Jáj, de szëgíny legíny vágy... Kijé ez á legín, de szomoró szëgín ... Kinek várrod, de kinek várrod... Urám Isten, kérlek, segíccs... Mikor mëgyëk á témplombá eskünnyi... Idësámyám, miből ván á të szived?... 112
B B B A A E E A D A E G A D
D D H A A D D D C C C E A
C B
oldal 53 53 53 53 54 54 54 54 55 55 55 55 56 56 56 56 57 57 57 58 58 58 58 58 59 59 60 61 61 61 61 62 62 62 63
36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66.
Bálkó János lëvelet írt ánnyánák... Mëgfogáttám Isten e lő tt... Áld meg, Isten, ászt á pápot... Kidőtt á páp gáttyá... János szeretőm vót... Istenëm, Tërem tőm ... Ász kolonyi templom elő tt... Rozmáring, cidrusfá, nem árt ánnák á szél... Érë gyerünk, érë , mőrë forolyáznák... Húzd rá, cigány, szákággyon el á húrod... Volt nekem szeretőm fáluvígin k e ttő ... Búíllesztő szellő, sirálmás esztendő... Há én ászt tudhátnám, ki lëssz áz én ányám ... Itt vágyunk, jó szülők... Csák áz áz én nótám ... Igyunk á fejszirë ... Iszom á bort, rúgom á po rt... Három fehír szőlőtőke... Szënt János áldásá szállyon mirëán k ... Mikor áz első tál ítét fölággyák... Itt á forró leves... Kátyi nene, dë sós á leve... Ez á kis csibiske... Cimbe combot, cimbe com bot... Káposztá, káposztá, hús is főtt benne... Káposztá, káposztá, télyi-nyári káposztá... Në m szeretëm á káposztát főve... Jó bor, jó egíssíg... (Dallama: Kerek a zsemle.) Elvágtám áz újám, jáj dë fá j... (Dallama: Ezt a kerek erdőt járom én.) Ásszon, të csák hálgáss... (Dallama: Kerek ez a zsemle.) Bor, bor, b o r... 113
B D D A A A D A G A A A A A A D J
A D A
63 64 64 64 64 65 65 65 65 66 66 67 67 68 68 68 68 69 69 69 70 70 70 70 71 71 71 71 72 72 72
67. Á kolonyi hárm ástoron... (Dallama: Piros bort ittam.) 68. Á nnyit hájtok áz urám vá... 69. Ollyán áz én u rá m ... 70. Fehír rózsá, piros rózsa... 71. Elkurjántom mágám főső fáluvígë n ... 72. Jáj, dë sáros gyálogút... 73. Város vígin két vásvëllá ... 74. Ihun ván ëgy öregembër ... 75. Vígig mëgyëk, vígig ász kolonyi úcán... 76. Á kolonyi keskëny á ro k ... 77. Eluntám má hozzád járny i... 78. Három litër m ogyoró... 79. Lágzi ván most, në m csudá m ost... 80. Nyissátok ki ázájtó to k o t... 81. Në verd ászt áz á jtó t... 82. Sibri kutyá, në ugáss... 83. Të is mëg tucc szónyi... 84. Mingyíg tátvá já szád... 85. Álvígi ásszonyok... 86. Á pád á rongyszëdő ... 87. Hárápj á ... 88. Öregápád kódónyi já r t... 89. H á jáz ördög ollyán lën n e ... 90. Kecskét láttám ződ ru h áb á... 91. Az ökörnek szít á szárvá... 92. Nincsen á világon... 93. Beillené m otollánák... 94. Në pírongáss engëm uccá hosszáttyábá... 95. Ággyátok, ággyátok... 96. Nëmágyuk, nëm ágyuk... 97. Kicsin nékëm ez á h áz... 98. Amit hosztá, nëm kedvess... 99. Innen gyerünk, itt nem köllyünk... 100. Idësányám, fölvirrátt rám ez á n á p ... 114
D A A E D F G D D E D F A H A A A A A D F D D A F A A A E H D B
73 73 74 74 75 75 75 76 76 76 76 76 76 77 77 77 78 78 78 78 78 79 79 79 79 79 79 80 80 80 80 80 81 81
101. 102. 103. 104. 105. 106. 107. 108. 109. 110. 111. 112. 113. 114. 115. 116.
Idësányám, firhëzáttál engëm et... Fúják á trom bitát... Loptám lovát, lopok is... Ámőrë én já ro k ... Vígig mëgyëk, vígig... Csák ázír szeretëk fáluvígin láknyi... Ánnyi á szeretőm... Nyiski, rózsám, nyiski csikorgós kápudát... Nyiski, rószám, kit bëzártá... Ággyon Isten, idësányám, jó jestét... Ásszont hoztunk nágy búrë ... Principáloss u rá k ... N e m lá ttá m é n m ónárcsókot... Vígë ván már á lákodálom nák... Vëd d fë l pájtás, puhárádát... Jáj, Istenëm, ággyá csudát
115
d a lla m
o ld a l
B A E A G A A A D
82 82 82 83 83 83 83 84 84 84 84 85 86 86 87 87
A E
D
A II. RÉSZ DALAINAK JEGYZÉKE
dallam 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35.
Sohá nem láttálák... A szípír, á jóér sokát kölly szenvednyi... Ollyán áz én rúzsám ... Szíp á fekete szë m ... Ém ënt á szeretőm szeretőt keresnyi... É mént á szeretőm török háboróbá... Ë gysë jó m ádár á z ... Të lë ány, të lëá n y ... Á ki szípet szeret, szenved áz ëleget... É jött már á bócsózásom ó rá já ... Most nëm áz á gázdá... Á szongyák, nëm án n ák ... Igyunk bort, pálën k á t... Te álvígi lyány, minek á b u k rítá... Istën éltessën, Pétër, P á l... Három litër pálën k á ... H át áz öreg él-ë m ég... Jáj, de kutyá kedvem v á n ... Most ván kedvem ... Á më borunk legídëssebb... Bort iszok én, nem pálën k á t... Igyunk árrë , áki búsó... Áz én torkom nem hibázik... Meginnám á bort á fákánnából... Rózsá, rózsá, piros rózsá... Búsulok is, bánkódok is ... El ákárok M ágyárátrë mënnyi... Lehullott á fügefá lëvele... Téliződ, téliződ... Kisángyálom, há ászt mëgengenníd... Lássán, kocsiss, hogy á kocsi në rázzon... Idegën ányósnák... Á kit áttám, ászt á gyűrőt, ádd visszá... Bú íri á kutyát... Mënyásszon, vőlegíny... 118
A A A A A A A A A B A A A A E E E E D D D D D D D D C C A C
A A
oldal 91 91 92 92 93 93 93 94 94 95 95 95 96 96 96 97 97 97 98 98 98 99 99 100 100 100 101 101 101 101 102 102 103 103 103
dallamoldal
36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50.
Há én ászt tuthátnám ... Kis kutyá, nágy kutyá... Esik esső kárikárá... G ürő , gürő , jó pogácsá... Vígig mëgyëk, vígig, vígig áz úcábá... Á nnyit hájtok áz urám vá... Ki áz urát nëm szeretyi... Bárná kislyány, dë megnyőtté ... Köszönd mëg, hogy fírhë mën té ... Áj férë , bárátom ... Nem ér áz á legíny ëgy szurok fokhágymát... Víkon á pókáló... E z á kisly á n y á p á d álá tt... Héj, ëszik-iszik, vígán lákozik á vendíg ... Zörög á kocsi, csáttog áz ustár... Hej, rívísz, rívísz...
119
A D G D D D D A A A D
103 104 104 104 105 105 106 106 107 107 107 108 108 108 108 109
SZÓJEGYZÉK
ÁPÁK fn tbsz A szövegben mindig a menyasszony és a vőlegény keresztapját és bérmaapját jelenti. [Áz ápák mëg beűnek áz ásztáho, és kírik á mënyásszont.] CSIBEBUTTYÁ fn Csirkecomb. DOROZSBÁ fn egysz Vőfély. Rendszerint a vőlegény keresztfia. Csak abban az esetben hívnak mást, ha a vőlegényé még nagyon kicsi, de már 12—14 éves fiú is lehet dorozsba. ELKURJÁNTOM MÁGÁM j e l e n e g y s z 1 . s z Elkiáltom magam. [Elkurjántom mágám főső fáluvígën .] FRÓLYISOS ROZMÁRING mn Nagyon vékony, rugószerűen csavart, fémdísszel díszített rozmaring. A menyasszony és a vőlegény dísze. FŰZŐ fn egysz Az asszonyok meg a menyecskék fejkötőjének zsinórja. FŰZŐVÍG fn egysz A menyecskék vasárnapi és ünnepi fejdísze. Kb. 1 m hosszú és 10 cm széles fehér vászoncsík, melynek két, lapátszerűen kiszélesedő végét hímzés, csipke és szalag díszíti. A kontyra téve viselik. GÜRŐ lehet jelen egysz 3. sz, de lehet felsz mód is Gurul vagy gurulj. [Gürő, gürő , jó pogácsá.] GYÜK fn egysz Gyökér. [Nincs á fűszfánák gyüke .] HÁJKËTŐ f n egysz Szalag. HËGYIRE hat Tetejére, föléje. [Á fehír ruhá hëgyire feketít án n ák .] HÍDOSNÁKjelen tbsz 3. sz Hívogatnak. [Ádorozsbák hídosnák, híják á lágzissákot.] HÍDOSÁS fn Hívogatás. [Ádorozsbák csütörtökön vígzik á hídosást.] HÍMËSS mn [Hímëss dunná és hímëss lepedő.] A hím a vászonba szőtt kék vagy piros csík. A lagzikor használt lepedőkön piros csík van, a dunnába pedig csak piros hímet szőnek. JÓVÁN jelen egysz. 3.sz Szó szerint: jól van, azonban gyakran használják az elbeszélések végén, vagy amikor mesélnek, s akkor azt jelenti, hogy: vége. [Mikor má jóván áz imáccság.] Mikor már elvégezték az imádságot. [És má jó is ván á lágzi.] És már vége is van a lagzinak. KÁLLÁTÓ fn Menyasszonylátó. [Bëávátás után mënnek kállátóba.] KÁS fn Kosár. KÁSÁ f n Rizs. 123
KEMÍNFÁR f n Kb. fél m éter hosszú, nagyon erősen, dúsan ráncolt, kikem ényített szoknyaszerű ruhadarab, m elyet a lányok a csípőjükre kötve viselnek, hogy a szoknyáik szépen elálljanak. Csak ünnepen viselik, mikor tem plom ba m ennek. KÖNYVED f n A könnyed. [Ú gy hullyon á könyved, mint áz esső .] A fiatalok már leginkább az irodalmi alakot használják. KËMÍNMÁGOS m n K öm énym agos. KÖTÖSZTETNYI fnign Ö ltöztetni. [K ötösztetyik á m ë n y á ssz o n t.] LÁGZI f n Lakodalom . LÁGZISS mn Lakodalm i dal. [Ínekének lágzissákot, ámi eszë kbe gyön.] M indig csak így em legetik a lakodalmi dalokat, sohasem m ondják, hogy lagzis dalok, hanem csak „lágziss” . LÁGZISSÁK f n tbsz A násznép, aki a lagzira hivatalos. [Á dorozsbák
esszë híják á lágzissákot.] LÁSSIKÁN hsz Lassacskán. [Lássikán esszë szë dőnnek á lágzissák.] LÉV fn L eves. A fiatalok már gyakran használják az irodalmi „leves” szót. LUKÁSKÁNÁL fn Tésztaszedő kanál. MËGBÍKŐNEK jelen tbsz 3. sz M egbékülnek. MËGTÁKÁRNYI f nign M egőrizni. [Á më nyásszonnák á rozmáringot më kkő tákárnyi.] MËGVÁKÓ jelen egysz 3.sz M egvakul. MORVÁNY Fonott kalács. fn PITÁR fn A konyha elülső része, am ely a tulajdonképpeni konyhától, ahol a tűzhely van, el van választva. A pitarból nyílik az ajtó a szobába és a kamrába. PÁRT f n H egyoldal vagy dom boldal. RÍGËNYI mn Régi. ROTTVÁTTmn Rothadt. [... m inek á bukrítá, hiszë n ollyán vágy má, mint ë gy rottvátt rípá.] RUHÁ f n Kötény. SISKÓ f n K em ence. SZËNTËGYHÁZ fn Tem plom . A z öregek m ég mind így m ondják, de a fiatalok már inkább az irodalmi kifejezést használják.
124
SZËNTËGYHÁZPÁRT fn Az a domboldal, melynek a tetején a templom áll. SZOKNYÁING f n Alsószoknya. SZUROK f n Gerezd. [Nem ír áz á legíny ë gy szurok fokhágym át...] VËCSËRNYE f n Litánia.
A KÉPMELLÉKLETEK JEGYZÉKE
I. Régi típusú szalmafedeles házak szabadkéménnyel. A boltíves bejárat a pitárbá nyílik. A pitár túlsó felének mennyezete a szabadkéménybe szűkül össze. A szabadkémény alatti térséget hidegkonyhának nevezik. A hidegkonyhát a pitártól csak az ajtó nélküli szemöldökfal választja el. A hidegkonyha padkáján szabadtűzön, háromlábú vasra állított vasfazekakban főztek. A padkára nyílik a szoba siskójának tüzelő nyílása is. A pitárból kétoldalt nyílik a ház, vagyis a szoba és a kamra. Az udvari hátsó bejárat az ólba vezet. A kerítés kőből és agyagból rakott fal. Tetejét föveny borítja. A bal oldali merev keretű vesszőkapu régebben általános volt. A kicsiny közös udvart három ház szegélyezi, s ez jelzi egyúttal a vagyon felaprózódását is. II. Gazdag tagolású boltíves bejárat. A legény hagyományos, de már zsinórtalan legényviseletben van. Vászoninge magasan gombolódik. A kalapot vasárnapi kalapdísz ékíti. A jellegzetes „legény-állás” rendi kiváltság. III. A hidegkonyha falának régebbi típusú díszítésmódja. A fehérre meszelt falmélyedést sötétpiros vagy sötétzöld csíkkal keretezik. A falak fölül a szabadkéménybe szűkülnek. A hidegkonyhát a kémény torkáig sárga agyaggal meszelik be. Balra az agyagpadka szélét láthatjuk. Ezen ég a szabadtűz, innét nyílik a siskó szája. IV. A siskó mögött álló ágyon házi szövésű csinvattos ágynemű van hagyományos módon feltornyozva. Ez a megoldás általános típust képvisel. Az ágy előtt mindig szék vagy lóca áll. V. A hidegkonyhából fűtött siskó. A téglából és vályogból épült alapon, a tyüszelen áll a vesszővázra boltozott tulajdonképpeni kemence. A tyüszelen jobboldalt főzésre alkalmas kis takaréktűzhely áll. A parazsat hosszú piszkafával kotorják a tűzhely alá. A koporsószerű kemencetető mögött van a siskómöge, a ház legmelegebb fekvőhelye. A másik nyugvóhely a tyüszelen van. A bal oldali ablakszerű építmény a láb elhelyezésére szolgál. A döngölt földű padlót gazdag és változatos cifrázással öntözik föl. A meszelt falnak és földnek érintkező vonalát sötétvörös csíkkal 128
II
III
V
VI
VII
VIII
IX
X
XI
XIII
XV
XVI
XVII
XIX
XX
XXI
X X II
XXIII
X X IV
húzzák meg. Az ágyon a csinvattos párnák fölött már gyári anyagú huzatokba bújtatott párnák díszlenek. VI. Bujdés ágy. Az ágyra szerelt, lepedővel letakart favázra tornyozzák a fölös ágyneműt. Az ágyban aludni lehet anélkül, hogy a sok díszes párnát le kellene bontani. A tulajdonképpeni fekvőhelyet a fehér lepedő takarja. VII. Hagyományos ünnepi öltözet zsinóros nadrággal és pitykés lajbival. VIII. Iskolás leány meleg házi kendővel. A gyermeken a hagyományos gyermeksapka, a süsü. IX. Vasárnap délutáni pihenés. Az ajándékhordozó keresztanyák kritikusai. A hagyományos díszítésű vászoning feltűrt ujját csuklóig lehet leengedni. X. Kisvárosi típusú házak. Az asszonyok főkötője kötelező, s kivétel nélkül viselik is. Erre kötik a fejkendőt is. A menyecskék a főkötőre teszik rá a kikeményített csokrú fűzővéget, amely a kendőnek széles, szabályos esését biztosítja. A gyermeken újabb divatú városi ruha van. XI. Koloni lányok vasárnapi nyári öltözetben, patyolat ingvállban és szőrkeszkenőben. XII. Menyecske és fiatalasszony. A menyecske jele a fehér hímzett fejkendő. A főkötőre tett fűzővég biztosítja a kendő szabályos alakját. Mindkettőnek arcán látható még a részben már feloldott, de azért észrevehető merevített szájtartás. XIII. Fiatal leányok téli öltözetben és téli kabátban. XIV. 1. A vászoning ujjának díszítése. Világosan látható a hagyományos, kötelező tagolás. A két külső keret és az átmeneti csíkok között helyezkedik el a metéléses technikájú központi minta. 129
2. A nyakba való keszkenőnek díszes sarka. A minták nevei: A (a két szélső sorban) ötágó tálegá; B (középütt alulról fölfelé) bécsi, rëntkivelli csillág, háromágó tálegá; C (az apró, kitöltő minták neve) zsinóros csillág és eperlevél. XV. A menyasszony teljes templomi díszben. Kötelező a párta, a fekete kabát, fekete ruha (kötény), a csizma, a díszes rozmaring, az imakönyv és az olvasó. XVI. A menyasszony télen az esketés után táncba öltözve. A téli viseletnek állandó darabja lett a kötött szvetter. A vőlegény az újabb koloni öltözetben, kétsoros kabátban és lovaglónadrágban. Az alacsony gallérú ing a menyasszony ajándéka. A gomblyukban a bokréta, s a kalapnál a vőlegény jele, a bokrétás rozmaring. XVII. A menyasszonyok az esketési szertartás után. A két menyasszony öltözete a hagyományos kötöttség következtében majdnem hajszálnyira egyezik. A nyoszolyólányokat szintén rozmaring jelzi. A dísztelen, egyszerű rozmaring a lagzis jele. Jellegzetes az előtérben állók arctípusa. XVIII. Ugyanúgy, mint a menyasszonyoknál, egyezik a vőlegények öltözete is. A merevített kéztartás az ünnepélyesség jele. XIX. Az esketési szertartás után a keresztanyák a templom előtt megvendégelik a résztvevőket. A bal oldali keresztanya italt osztogat, a jobboldalt álló még egy megmaradt lagzis mákossát tart a kezében. XX. A tánc szünetében. A gyermekeknek tudatosan szimbolikus szerepük van. A bal oldali nyoszolyólány nyakában a csomóra vetett gyöngysor új divatot jelent. A régebbi szokás szerint a gyöngysor szorosan a nyakhoz simul. XXI. Lányok ünnepi viselete (Kolon).
130
XXII. Lakodalmasok tánca az esküvő után (Zsére). Az előtérben táncoló lány viselete alapján vicsápapáti. XXIII. Idősebb nő köznapi viselete (Zsére). XXIV. Gyermekviselet (Zsére).
KOTTAMELLÉKLET
A J- 92
^ M
9 ^ n n
^
---r j . - j.
.
.
Á - mő - rë
{
-
—t-i: J--
én já - rok,
még á
fá k
is
.......................................................................... ^ s ír -
ná k, gyön-ge á - g á - ji - r ó lë-ve-lek
hul- lá- n á k .
A /l
J-140
jf /! ? .íL - C = f
p
É - r ë , já - n y o k , é - r ë
mő - r ë
a
le - g í-nyëk
á
mő - r ë f u - r u - lyáz-ná k,
já-nyok-ho
já r - ná k .
A z A / l , B / l , C / l, D / l , E / l , F /l, GM egjyzés: / l, G /2 , H /l, F /l és a K, L je lzésű kották Ném eth Imre lejegyzései az 1980-az évek e lejéről.
135
B J=116
^
p r
^
I - d ës - á -nyá m,
Csá k m os-tá - n y ig
Dë má r
föl - v i r - r á t t rá m
vó -
m o s-tá n
kö - s z ö - n öm á
í* r f " i f ? " * ^J
á
tá m á
jó
ke -
I s - te n
föl - n ë - v e - lí
-
ez
z ed
á
á
ná p.
-
te -v é
së
látt.
-
-
led,
d et.
B/ l P arta n d o J):108
roz-má -ring-já
víg
ö - rö -m e d
két vá l- lad - rë
rá - bo - rót,
= p -p r
= -= J^ =
si
-
rá - lo m - r ë
136
for
-
dót.
c J =108
Roz - má-ring-ná k
té -
lën, nyá -ron
kó - ró -
é n s z i-vem
të-rád
ká - s á ,
á - gá .
zöld á n - n á k á z
Lë - sz á -k á j-to m ,
áz
két - fé - le s z o -
jé
vál -
vá - r á
-
t o - z ik,
k o -z ik .
C/ l Parlando
(O
,r .
Lë-hul- lott á
kit
á
v i - lág
cid-ru s-fá
úgy
i - ri
137
le -
-
ve
gyël
-
le ,
tő - le d .
D P ortan d o J = 132
I - szom á
a
bort,
szíp asz-szont, úgy
rú-gomá port, úgy ö - le - lëm
ö - le - lëm
á s z íp ász-szont.
D/l
J - 70
* Dun -
de
de
sok
sok
ná, d u n - n á ,
le - g íny
hí -
b e - lë
le - g íny
mës d u n - n á ,
-
b e - lë -
138
búj - n á ,
búj - n á .
E J =76
Já j, d ë
el
-
^^ má jd
g y á -log
út,
volt s z e r e - t öm,
jj
de
sá - r o s
mút . Kö - r ő
c sil- lá g o s s á z
^ i n ;
,
e - s z ë d - be
é g,
:,i. ju - tok mé g.
E/ l J r 120
ëgy gá - rás,
ne-këd
á -dom,
139
csá k háll- g ás s .
F Portando J =132
— —^ ^ J —y—y—y* Há j á z ö r - d ö g o ly ly á n lë - n e ,
tá l ë c s - k á - b á
M e - n á jo bb á n r i - k o j - t á - n á , á n - n á jo b b á n v in
të n -n e .
-
ne.
F /l J=110
4 ^
- 't— f N y is - s á
!^ L -r
-
tok
t-J f
n ëm v á - g y o k
én
f^1 *1 -)fvá n
ki
ëgy má - kos,
áj
ör
-
- tó
-
to
-
kot,
f ' dög,
f
^ * 1
má jdá - dok
140
h ó - nom
be -
á -
lat t
tJ= J—^ lől -
le .
G
É - rë gyerünk, é -
mő - rë
á
le
-
r ë , mő rë fu -
g í - nyëk
á
ro-lyá z - n á k,
lyá -nyok - hó j á r n á k .
G /l
G/2 J . 120
Szá z-szor ëgy - má s - u - t á n
vá-sá r - ná p
141
dél - u - tán .
H Tempo giu s to J =108
Ás z - s z o n t
ë gy -sgyrëkhtn.ofáöü
ná gy
h o sz-tu n k
fü s -
tös
0tgJk-IyrH 1në/dübá,eú
ná gy
kony-
bú -
há
-
rë ,
rë .
I
Porlando J 116 p á - ro s - s á n
fe k - sz ü n k
I/ l J=185
143
á
-
lá
- já.
J J = 112
Há -rom
fe -h ír
Dí- c s ír-tes - sík
s z ő - lő- t ő - k e ,
á z Úr Jé - z u s
mëg ëgy fe-ke-te
drá -g a szënt n e v e .
CL
J.. Bold o g - s á -
L r
L r
Js IJÜ gos
Í J
J
S z ű z Má -ri -
lp r ^ á
s e - g íccs
meg,
p ]"
hogy észtët á nát-tál le-vet má gám
144
ë -gyem
mëg.
K
J - 70
Já j dë sok n íp ván áz uc-cán, min-dë n ëgygye há -rá g-szik rá m,
e l
- á-kár-nák s e - le j - t e - n y í ,
L J-145
145
d e áz
Is-te n n ë m ë n - g e - g y i . -
IRODALOMJEGYZÉK
BARTÓK BÉLA: A magyar népdal. Bp. 1924. BÁTKY ZSIGMOND—GYŐRFFY ISTVÁN—VISKI KÁROLY: A magyarság néprajza I —IV. Bp. 1933 —1943. BOGATIRJOV, PJOTR: Funkcie kroja na Moravskom Slovensku. M artin 1937.* BURKAMP, WILHELM: Die Struktur der Ganzheiten. Berlin 1929. BÜHLER, KARL: Sprachtheorie. Jena 1934. Československá vlastiveda ŕ . II. Národopis. Praha 1936. ECXHARD SÁNDOR: Ú r és paraszt a magyar élet egységében. Bp. 1941. ERDEI FERENC: Magyar falu. Bp. 1940. ERDMANN, BENNO: Logik. B erlin—Leipzig 1923. H ONT FERENC: Az eltűnt magyar színjáték. Bp. 1940. H ORGER ANTAL: A magyar nyelvjárások. Bp. 1937. KRUEGER, FELIX: Komplexqualitäten, Gestalten und Gefühle. Neue psychologische Studien 1. München 1926. LAZICZIUS GYULA: Általános nyelvészet. Értek. Ny. Széptud. Kből 1942. MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar történettudom ány. Bolyai Akadémia. Bp. NEMES—NAGY: A magyar viseletek története. Bp. 1900. REICHLOVÁ-KUCHÁRIKOVÁ, ĽUDMILA: Dejiny kroja. M artin 1941. SZABÓ DÉNES: Az Első Magyar Népnyelvkutató Értekezlet H atározatai. Bp. 1942. S ZENDREI JÁNOS: A m a g y a r v i s e l e t t ö r t é n e t i f e j l ő d é s e . Bp. 1905.
* Szem elvények jelentek m eg magyarul: KLANICZAY GÁBOR-S. NAGY KATALIN: D ivatszociológia. Bp. 1982. 87 —105. (S. E. m egj.)
146
UTÓSZÓ
T u r c z e l Lajos, Popély Gyula, Csanda Sándor és mások kutatásai nyomán immár megfelelő képet alkothat az érdeklődő az 1918—1945, ezen belül is az 1938—1945 közötti időszak csehszlovákiai magyar irodalmi és kulturális életéről.1 Ugyanez már kisebb mértékben mondható el a tudományok helyzetéről, a tudományos életről, beleértve a néprajzi kutatások történetét is.2 Pedig ezen a területen tudománytörténetírásunknak sok a törlesztenivalója. Csehszlovákiában a két háború között legalább négy olyan néprajzi irányzat élt egymás mellett, amely a formálódó csehszlovákiai magyar tudományos gondolkodás számára ösztönzőleg szolgálhatott (a kultúrtörténeti iskola, a finn iskola, a marxizmus és a strukturalizmus). Az ismert kisebbségpolitikai, társadalmi és kulturális okok miatt ez a kívánatos együttműködés csak részben valósulhatott meg. Hogy milyen lehetőségek rejlettek egy ilyen együttműködésben, azt a kedvezőtlen körülmények ellenére is kialakult, bár csak egyes személyekre korlátozódó kapcsolatok intenzitása és eredményei bizonyítják. Szép példája ennek Putz Éva Á kolonyi lágzi című könyve, amely szervesen kapcsolódik a néprajzi strukturalizmus Csehszlovákiában kialakult irányzatához. Ahhoz, hogy Putz Éva könyvének jelentőségét megértsük, vázlatosan szólni kell tudománytörténeti hátteréről. 1 Lásd pl.: T URCZEL LAJOS: Két kor mezsgyéjén. Bratislava 1967. CSANDA SÁNDOR: Első nemzedék. Bratislava 1968. POPÉLY GYULA: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság. Madách 1973. TURCZEL LAJOS: Hiányzó fejezetek. Madách 1982. TURCZEL LAJOS: Tanulmányok és em lékezések. Madách 1987. 2 A szlovákiai magyar néprajztudomány háború előtti történetével Liszka József foglalkozik. Összefoglaló tanulmánya m egjelenésre vár.
147
A múlt század nyolcvanas éveitől megélénkült informális cseh—szlovák tudományos kapcsolatok a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után intézményesült formát öltöttek. Nem vitatható, hogy a csehszlovákizmus elm életére támaszkodó cseh paternalista politika sok területen hátrányos volt Szlovákia számára, ám a tudományok területén természetes volt ebben az időszakban is a szakmailag jobban felkészült cseh tudományos dolgozók kezdeményező és pozitív szerepe. Az újonnan alapított pozsonyi egyetemre például egy cseh kutatót, Karel Choteket hívták meg a néprajzi tanszékre tanszékvezető tanárnak, a Matica slovenská adattárában dolgozott a kiváló folklorista Jiŕí H orák, a szlovák népmesékről a Matica folyóiratában publikálta tanulmányait a világhírű Jiŕ í Polívka, hogy csak a legismertebbeket említsem. 1928-tól a pozsonyi egyetemen m űködött a szovjet tudós, P. G. Bogatirjov. Á kolonyi lágzi strukturalista szellemű bevezető tanulmányának szerzőjére (szerzőire) a legnagyobb hatást kétségkívül Bogatirjov munkássága gyakorolta. Ahogy erről többen, több helyütt írtak, Bogatirjov tekinthető a funkcionalista-strukturalista módszer első alkalmazójának a néprajzban, és úttörőek az érdemei az etnoszemiotikai kutatások megalapozásában is.3 Munkásságának legjelentősebb része csehszlovákiai tartózkodására esik (1921 —1939). R ajta kívül a húszas években Csehszlovákiába érkezett az orosz formalizmus több más képviselője is (Karcevszkij, Trubeckoj, Tomasevszkij, Jakobson), akikkel Bogatirjov már a Moszkvai Nyelvész Körben, illetve kutatóútjai során is együttműködött. Míg a Szovjetunióban a húszas években folytatódott a formalizmus téziseinek továbbgondolása, Prágában a cseh és orosz nyelvészek együttműködésének eredményeként egy új tudományos irányzat formálódott — a strukturalizmus. A Prágai Nyelvész K örként ismert csoportosulásnak néprajzosként tagja
3 Bogatirjov a moszkvai egyetem en szlavisztikát tanult. R om an Jakobsonnal együtt tevékeny részt vállalt a M oszkvai N yelvész Kör megalapításában. Tudom ányos munkásságának kezdetén dialektológiai kutatásokat végzett Arhangelszk vidékén. Mint egy visszaem lékezésében írja, amikor az orosz nyelvészek érdeklődni kezdtek F. de Saussure munkái iránt, szinkronikus m ódszere az ő figyelm ét is megragadta.
148
volt Bogatirjov is. A cseh tudósok már említett hullámával érkezett ő is Szlovákiába, és 1928—1939 között (a Szovjetunióba való visszatéréséig) a pozsonyi egyetemen dolgozott. Így több mint valószínű, kapcsolatba került Arany A. Lászlóval is. Csehszlovákia feldarabolása, majd a háború szétzilálta a strukturalista mozgalmat.4 A Cseh—Morva Protektorátusban szinte mindenfajta tudományos munka lehetetlenné vált. A Szlovák Köztársaságban uralkodó valamivel kedvezőbb viszonyok még megengedték egyes kutatók munkálkodását, ha a csoportos fellépés esélyei a minimumra szorultak is vissza. Á kolonyi lágzihoz csatolt irodalomjegyzék Bogatirjovnak csupán egy művét említi (A népviselet funkciói Morva-Szlovákiában), igaz, az egyik legjelentősebbet. Mivel azonban Arany figyelemmel kísérte a csehszlovák strukturalista iskola tevékenységét, ső t annak tagja is volt, valószínűleg ismerte egyéb munkáit is. Hivatásos, képzett magyar néprajzkutató a polgári köztársaság idején nem működött, bár a pozsonyi egyetemen 1921-től folyt néprajzi oktatás. Khín Antal, Manga János, Alapi Gyula, Tichy Kálmán ennek ellenére magas színvonalon foglalkoztak néprajzi gyűjtőmunkával. Képzettségénél fogva bizonyos értelemben kivételt képezett a néprajzzal is foglalkozó Arany A. László, aki a Komenský Egyetemen szlovákot, magyart és filozófiát hallgatott, és már 4 Talán nem helytelen itt a „mozgalom" kifejezés használata. Főleg I. Hrušovský munkáiból kaphatunk szem léletes képet arról a pezsgő társadalmi és tudományos életről, amely a 30-as évek Pozsonyát jellem ezte. Az eddig em lítetteken kívül 1931 és 1937 között az egyetem en dolgozott J. Mukaŕovský is, aki Jakobsonhoz hasonlóan nyilvános előadásokat tartott a városban, részt vett a Blok slovenskej inteligencie vitaülésein. Rendszeresen vendégszerepelt Pozsonyban az O svobozené divadlo és E. F. Burian avantgárd társulata. Ez utóbbi Bogatirjov kutatásaira támaszkodva a népi dramatikus szokások színre vitelével ért el nagy sikereket. A z orosz formalizmus és a futurizmus kapcsolatához hasonlóan Szlovákiában a strukturalisták és a szürrealista költészeti csoportosulás (nadrealisti) között alakult ki együttműködés.
149
diákkorában bekapcsolódott a Václav Vážny vezette szlovák nyelvjáráskutatásba. 1936-tól az egyetem Dialektológiai Intézetének vezetője lett, elsősorban a m agyar—szlovák nyelvi kölcsönhatásokkal foglalkozott.5 Tudományos munkásságán túl nagy érdeme a magyar nyelvjáráskutatás megszervezése, intézményesítése és szakmai segítése. A tudományos életben elfoglalt helye, képesítésének jellege tehát alapvetően eltért az itteni magyarság többi szellemi vezetőjének helyzetétől. Arany 1937 márciusában kérte az egyetem Magyar és Szlovák Szemináriumának, illetve az U čená spoločnosť Šafárikova (Šafárik Tudományos Társaság) vezetőségének segítségét a szlovákiai magyar nyelvjárások kutatásának megszervezéséhez, amit főleg az egyetem Magyar Szemináriuma hallgatóinak bevonásával akart megvalósítani. Kezdeményezése kedvező fogadtatásra talált, 1937. március 12-én az U čená spoločnosť Šafárikova elnöksége döntött a társaság nyelvtudományi szakosztálya, illetve a Magyar Szeminárium mellett dolgozó magyar bizottság megalakításáról. A bizottság elnöke Ján Bakoš, elnökségének tagjai Vladimír Buben, Václav Vážny, Ján Stanislav, Vladimír Šmilauer, Jozef Koŕínek, František Jančovič és Arany A. László, titkárai Zagiba Ferenc és Vájlok Sándor lettek. A bizottság munkájába az 1937-es év folyamán negyven egyetemi hallgató kapcsolódott be. A gyűjtőmunka szakmai színvonalát voltak hivatottak biztosítani az előkészítő előadások és gyakorlatok, valamint az Arany által összeállított kérdőívek. Az említett intézményeken kívül a kutatásokat anyagilag a Masaryk alapította Slovanský ústav (Szláv Intézet) speciális részlege, a Zbor pro výskum Slovenska a Podkarpatské Rusi (K árpátalja- és Szlovákia-kutató Csoport) támogatta. A bizottság fennállásának egy éve alatt 11 ezer koronát meghaladó összeget osztottak ki ösztöndíjként a kutatásba bevont hallgatók között. Az ígéretesen induló munkát félbeszakította a bécsi döntés után kialakult államhatár-változás: a kutatócsoport tagjainak
5 Arany életútjáról részletesen: SIMA FERENC: M egem lékezés Arany A . Lászlóról. ISz 1968. 7 9 —80 . SZÉPE GYÖRGY: Arany A . László 1 9 0 9 - 1 9 6 7 . NyK 1970. 2 1 3 - 2 1 6 .
150
túlnyomó része magyar állampolgár lett, magyarországi egyetemeken folytatta tanulmányait. Arany a háború alatt is Pozsonyban maradt, továbbra is itt dolgozott, és a megfogyatkozott magyarság szellemi életének egyik vezéregyénisége lett. Aktívan bekapcsolódott az újjáéledő Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület (SZMKE) munkájába, s immár az egyesület támogatásával folytatta dialektológiai és néprajzi kutatásait, elsősorban a Zobor vidéki falvakban. Hogy az új helyzetben a Szlovákiában maradt értelmiség figyelme éppen a Nyitra vidéki falvak felé fordult, természetes, hiszen egyedül ezen a területen maradt egy viszonylag kompakt magyar lakosságú településcsoport.6 Nagyobb számú magyar kisebbség élt még Pozsonyban és környékén, valamint négy kelet-szlovákiai községben; a szórványokkal együtt számukat hatvan-hatvanöt ezerre becsülik.7 Ebbe a hosszútávúra tervezett kutatómunkába kapcsolódott be Putz Éva (1922 —1943). Putz Éva a pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett 1940-ben Arany tanítványaként, s a tanárához fűződő szoros barátsága fordította az akkor már medikushallgató fiatal lány figyelmét a néprajzi kutatás felé. 1940 és 1943 között többször töltött hosszabb-rövidebb időt Arany —„á tánár” , ahogy Kolonban emlegetik — társaságában Kolonban, Zsérén és más falvakban, gyűjtötte a lakodalmi szokásokat, részt vett több lakodalomban, s ezen túl foglalkozott népdal- és dialektológiai gyűjtéssel is. Nyelvjáráskutató munkájának csak egy töredéke maradt fenn kéziratban. Megjelent viszont nyomtatásban 1944-ben a Nyitra vidéki népballadák című füzete, amely egy mutatványt közölt a Szlovákiai Magyar Közlemények második kötetéül tervezett Nyitra vidéki népballadák gyűjteménye című
6 ARANY A . LÁSZLÓ: A szlovákiai magyarság néprajza. In: Turczel Lajos szerk.: Szlovákiai magyar írók 1939 —1945. Ének az éjben. Madách 1986. 2 7 7 -2 8 9 . 7 TURCZ EL L.: T a n u l m , és e m l . 5 3 —54.
151
nagyobb vállalkozásból.8 A kötet megjelenését a kiadó 1944 őszére jelezte, ám a kiadást a háborús események m ár megakadályozták, s a gyűjtött anyag nagy része a későbbiekben elkallódott. A negyvenes években beindult zoboralji néprajzi és dialektológiai kutatás eredményei tehát sok tekintetben máig ismeretlenek számunkra,9 kéziratban m aradt m unkák felbukkanására kevés a remény. Ma már a nagyközönség számára a nyomtatásban megjelent dolgozatok is szinte hozzáférhetetlenek, ezért is örvendetes, hogy sor került Á kolonyi lágzi újrakiadására. Á kolonyi lágzi értékeire a korabeli olvasók is felfigyeltek. Az Új Szív cikkírója így foglalta össze a könyv fogadtatását és magyarországi sajtóvisszhangját: „A mű a szlovákiai magyar könyvpiacon csak most került forgalomba, m ert első kiadása elfogyott az idei budapesti könyvnapon. A magyarországi folyóiratok és napilapok bírálata Á k o lo n y i lá g z it egyöntetűen az 1944. évi magyar könyvtermés legértékesebb könyvének minősítette. Dicsérte szép és rendkívüli kiállítását, egyszerűségében művészi díszítését, és az év legszebb könyvének ismerte el. Tulajdonképpeni értékét és értelm ét azonban a tartalom komolyságában és céljának tiszteletreméltóságában látta. Tartalm ában és céljában olyan könyv ez — mondja a bírálat —, amely tanulságul és például szolgál az egész magyarságnak. Putz Éva nem a sallangos magyarkodásnak rózsaszínű szemüvegén nézte a magyar falut, hanem hamisítatlan 8 PUTZ É VA: Nyitra vidéki népballadák. Pozsony 1944. Fehér László balladáját a 6 6 év es B enc Luca éneke szerint Putz Éva jegyezte le Zsérén 1941. február 16-án. A füzet belső borítóján található a kiadó tájékoztatója: „ A Nyitra vidéki népballadák gyűjtem énye Putz Éva, Arany László és Kovács G ergely gyűjtésében a Szlovákiai Magyar K özlem ények 2. köteteként jelenik meg. M egjelenik 1944 őszén." Arany egy kéziratos feljegyzése szerint az általa tervezett sorozat további kötetei lettek volna: M agyar n é p n y e l v i s z ö v e g e k ,N áz, gh m ék yitravd Nyitravidékikézimunkák. 9 Arany A . László K olon nyelvjárásán ak fonológiai rendszere (1 9 4 4 ) című műve a háborús esem ények miatt alig negyven példányban jelent meg.
152
életvalóságában. Módszereiben utat mutatott a szaktudománynak is. A lakodalmas játékot népi létvalóságában, természetes egységében írta le." (Új Szív, 1944. december 10.) Hogy az összefoglaló nem túloz, hadd illusztráljam Sinkó Ferenc terjedelmes ismertetésének egy rövid részletével: „A könyv egyáltalán nem az oly gyakran tapasztalt hejretyutyus népieskedés, hanem komoly tanulmány, melynek módszerei és célkitűzései nemcsak tiszteletre méltóak, hanem tanulságosak is. Harmonikusan illeszkedik benne egymás mellé a tudományos analízis, a pontosan lejegyzett és áttekinthetően tálalt anyag. Tipikus kisebbségi problémát kellett megoldani a könyv írójának és összeállítójának. Bármennyire tudományos ugyanis egy könyv a kisebbségi életben, a legszélesebb rétegekhez kell szólnia. A könyv ezt a kérdést úgy oldja meg, hogy magának a lagzinak a menetét eredeti népi beszédmódon, helyi nyelvjárásban adja elő." (Reggeli Magyarország, 1944. május 21 .) A lakodalommal foglalkozó magyar néprajzi irodalom gyakran hivatkozik Á kolonyi lágzi anyagára,10 kevésbé méltatott azonban a gyűjtés módszere és a bevezető tanulmány. Pedig ez a könyv a funkcionalista-strukturalista módszer egyik úttörő vállalkozása a magyar néprajztudományban, s mint a fentiekben már utaltunk rá, nem véletlen, hogy éppen Szlovákiában született meg. A bevezető tanulmány fontos kiegészítője a könyv törzsanyagának. A szinkronikus kutatási módszernek megfelelően a lakodalmi szokások leírása egy viszonylag szűk időmetszetre korlátozódik, az 1940—1942-es évek állapotát mutatja be. Megpróbál kitérni a lakodalmi szertartás valamennyi vetületére, beleértve a zenét, a táncot, a viseletet, a színhelyet stb. is. Egységes struktúraként értelmezi az egész lakodalmat, melyben minden mozzanatnak, minden tárgynak, minden résztvevőnek megvan a maga szerepe. Bár a lakodalmat a népi színjátszás egy speciális vállfájaként vizsgálja, nem feledkezik meg arról, hogy a lakodalom egy tágabb rendszernek a része, s a falu szociális-társadalmi struktúrájának a változásai befolyásolják „á lágzi” mint olyan fejlődését, illetve 10 Legutóbb pl. BAKÓ FERENC: Palócföldi lakodalom. Bp. 1987.
153
egyes elemeinek visszafejlődését. A szerző felfogását a struktúra mibenlétéről, fejlődési lehetőségeiről Anépim űvelősdzínéjástszéássanjáétopsjielei című fejezetben fejti ki: „Egy-egy művelődési alkatnak, illetve színjátéknak pontosan meghatározott elemés formagazdagsága van. Ez az elemeiben és összefüggésrendszerében megmásíthatatlan, potenciális rendszer a közösség tulajdona. (...) Olyan egy ilyen rendszer, mint a nemzeti nyelv, vagy a nyelvek általában. (...) Ez az aránylag csekély elemű és viszonyítottságú rendszer azonban egy-egy egyéni variációban valósul meg, mint ahogy a nyelv is az egyedek beszédében ölt testet. (...) Ilyen rendszert alkot a népi művelődés, s ennek részrendszere, a népi színjáték. Minden népi színjáték egységes színalakzat, alkat, meghatározott elemgazdagsággal és viszonyhálózattal. Az egésznek törvényessége uralkodik rajta. H a egyetlen eleme, része kihullana, vagy egyetlen elemmel bővülne, megváltozna az egész mint olyan, mert megváltozik az összefüggésrendszer is. H a a színjátékalakzat elemeiben vagy szerkezetében bővül, esetleg szűkül, s ez a folyamat sajátos öntörvényességének szellemében történik — fejlődésről beszélünk; ellenkező esetben széthullásról.”11 Ebből a meghatározásból kiindulva vázolja fel a népi színjátszás és általában a népköltészet sajátos jegyeit: a szájhagyományozott formákban élést, a behatárolt variabilitást, a közösségben létezést. R ám utat a színjátszás szinkretikus jellegére, melyet csak „a szöveg, dallam, hangszín, zene, ütem, ritmus, mozdulat, gesztus, továbbá a mimika, mozgásjelleg és irány, az arc- és testjáték, a tánc, a ruha, környezet, stílussajátosságok, előkészületek, a játék színhelye, alkalma, célja, funkciója, a játszók és nézők korának, foglalkozásának, életkörülményeinek és m agatartásának mélyebb
11 V ö.: „Existencia folklórneh o výtvoru ako takého sa začína až vtedy, ked bol prijatý určitý m spoločenstvom , a existuje z neho len to, čo si toto spoločenstvo privlastnilo. ( . . . ) R ovnako ako langue je aj folkló rne dielo nadosobné a existuje len potencionálne, je to len kom plex istých noriem a im pulzov, osnova aktuálnej tradície, ktorú prednášajúci oživujú.” BOGATIRJOV, PJOTR-JAKOBSON, ROMAN: Folklór jako zvláštní forma tvorby. In: KOLÁR, JIŘÍ red.: Souvislosti tvorby. Praha 1971. 3 6 - 4 7 .
154
vizsgálata és a jelenségek összefüggésrendszerének mélyebb vizsgálata” tud érzékeltetni. Felfogása szerint a lakodalom egy összetett, sok elemből összetevődő jel, amely „valami helyett áll”12, s funkcióját, funkcióit tulajdonképpen a jelentéssel azonosítja. Felfigyelt arra is, hogy a „lagzi tárgyi kellékei", tehát a lakodalmi díszek és jelvények, akárcsak a dalok, funkció szempontjából két csoportra oszthatók. Egy részük kizárólag a lakodalmi cselekménysorban bukkanhat fel (pl. a nyoszolyófa, párta, frólyisos rozmaring), így önmagában jel, jelzi a lagzi tényét, informálja a kívülállót arról is, hogy a lagzis események milyen fázisba értek. Más, hétköznapi tárgyak, illetve az egyéb alkalmakkor is énekelhető dalok csak a lakodalom struktúrájába tagolódva kapnak önmagukon túlmutató funkciót, válnak jellé. Az egyik legkiválóbb Bogatirjov-tanítvány, Andrej Melicherčík éppen a lakodalomról írott tanulmányában figyelmeztet arra, hogy bármely dolog vagy jelenség csak egy bizonyos közösség keretein belül funkcionál jelként (pl. a pruszlik bársonyszalagjának szélessége egy idegen számára önmagán túl semmit nem mond, míg az itteni viselet jelrendszerét ismerő számára jelzi, hogy viselője koloni vagy zsérei), ott viszont a megértés, a helyes interpretáció előfeltétele, hogy a dolog és jelentése, a jelentő és jelentett kapcsolata viszonylag állandó, hosszú időn át azonos legyen. A jelnek csoporthoz, közösséghez, helyhez kötődő értelmezhetőségéből következik a néprajzi jelenségek „regionális funkciója” .13 Putz Éva a lakodalmat mint „színjátékszerű szokást” vizsgálta, így nem tért ki a lakodalmat megelőző és követő cselekményekre, 12 A Bogatirjov és Arany által egyaránt használt reprezentatív jeldefinícióról: VOIGT V ILMOS: Bevezetés a szemiotikába. Bp. 1977. 3 4 —35. 13 MELICHERČÍK, ANDREJ : Svadobný obrad ako znak. Národopisný zborník VI - V I I. 1 9 4 5 -1 9 4 6 . 2 8 - 3 8 . Ebben Melicherčík a jellé válás folyamatáról így ír: „ ...vo folklórnej oblasti ktorýkoľvek jav materiálnej skutočnosti vchádza ako nositeľ určitého významu do sémantickej funkcie danej štruktúry systému a funguje ako znak iba vo vzťahu ku danej konkrétnej situácii, ktorej je vyjadrením.”
155
az udvarlási szokásokra, a lakás, a hozomány stb. kérdésére, és kevesebb súlyt kaptak a gazdasági vonatkozások is. Mindezekért viszont kárpótolják az olvasót a tulajdonképpeni lakodalom részletes leírását kiegészítő, jó megfigyelő képességről, kiváló terepism eretről tanúskodó megjegyzései. Ilyen a kam ra, a gyerekasztal különleges szerepének leírása, a lakodalmas ház rajza, a szertartásos magatartás, a tánc jellegének, az éneklési módnak a bemutatása, ami még a mai kutatásoknak is csak ritkán képezi tárgyát. Putz és Arany nemcsak a szűkebb értelem ben vett lakodalmi tisztségviselők szerepét vizsgálta a lakodalom lebonyolításában, de rám utatott, hogy a lakodalom valamennyi résztvevőjének, valamennyi lagzisnak, sőt a hívatlanoknak is megvan a maguk funkciója a lakodalom menetében. A keresztapák, keresztanyák, dorozsbák, nyoszolyólányok, a szülők mellett a legfontosabb szerep a menyecskéké. A szokások hagyományozásában általában a döntő szerep az asszonyoké.14 Az, hogy mindezek a mozzanatok nem kerülték el a kutatók figyelmét, tehetségükön túl a választott módszernek is köszönhető. M ár Putz Éva jelezte Kolon népi kultúrája bomlásának kezdeteit. Mégis megdöbbentő, hogy Á k o lo n y i lá g z iban rögzített cselekménysor napjainkban már csak töredékeiben létezik. Erre a területre is érvényes az a sokak által hangsúlyozott tény, hogy a megváltozott életkörülmények hatására egyénekre hullott faluközösség ellenálló-képességét elveszítette az idegen, városi kultúrával szemben. Az ötvenes-hatvanas években végbemenő modernizáció, a falu társadalmi és vagyoni szerkezetének átalakulása, belső hierarchiájának gyors átrendeződése, a migráció, a nemegyszer formális és kicsinyes kulturális igények és elvárások jelenléte, a modern technika eszközeinek térhódítása nem hagyta érintetlenül a falu 14 Itt utalnék m ég két mozzanatra, amely Putz leírásából kimaradt: A m enyasszonyos háznál az esküvő előtt nem volt zene. A z esküvőt követő k özös tánc után a vőlegény a saját cigánybandája két tagját kölcsönözte a m enyasszony vendégseregének. A második kiegészítés a kállátóra vonatkozik: előzetes m egegyezés alapján a m enyasszony valam elyik közeli rokona nem vitt kalácsot a lakodalom ba. A z ő feladata volt friss kalácsot sütni a kállátóba m eghívott vendégeknek.
156
értékrendjét, hagyományos kultúráját, s ezen belül a lagzi formakincsét sem. Láthattuk, milyen óriási jelentősége volt a lagzi menetében egy-egy eszköznek, helyszínnek. Ezek megváltozása vagy eltűnte hatással volt a lakodalom egész menetére (hogy csak egy példát említsek, a termelőszövetkezet megalapítása után már nem volt mód a menyasszonyt kocsin vagy szekéren vinni a vőlegény házába, hiszen a faluban nem maradt fogat), és annak gyors átrendeződéséhez vezetett. Az életmódváltásnak e felsorolt összetevői végül olyan légkört alak ítottak ki, melyben a falu hagyományos kultúrájának rendkívül nagy fegyelmet megkövetelő szervezésére, hagyományozására és ápolására (megélésére) mind kevesebb idő és alkalom jutott. Az, ami valaha egy közösség életének szerves részét képezte, a kollektív szórakozás és kreativitás szinte egyedüli alkalmául szolgált, szerepét mindinkább elveszítette, megóvásra, mentésre szorult, egyszerre lett a közösségi identitáskeresés és identitásvesztés kifejezője — egyszóval a „lágzihoz” fűződő viszony változott meg gyökeresen. Feltétlenül az elmúlt évtizedek, e légkör rovására írandó, hogy a gyors változások eredményezte hatásain túl, olykor a közösség igényeivel is ellentétesen hatva, ennek az élő, rendkívül összetett, sokszínű, a népi kultúra tárgyi és szellemi elemeit még egységben tudó hagyománynak csak a felszínét, a maga módján értelmezett és a maga ízléséhez idomított „népies” vonásait vette észre, s ezt a szemléletét (akarva, nem akarva) nem kis mértékben a közösség értékítéletébe is beoltotta. A házasságkötés mégsem vált pusztán jogi aktussá, s a köré csoportosuló szokások funkciója a mában sem csupán a reprezentáció. A keresztanyák ma is osztanak a templom előtt italt és süteményt, megkínálják az úton szembejövőket, a fiatalok még eljárnak „lágzit nyíznyi” . Ezek a mozzanatok arra utalnak, hogy igenis létezik még kommunikációra való törekvés a „lágzissák” és a falu többi lakója között, hogy ma sem tekintik még természetesnek a négy fal közé zárkózást, a kivonulást, hogy létezik még, ha látensen is, faluközösség. A Zoboralja falvai régóta a magyar, s újabban a szlovák néprajzosoknak is gyakran felkeresett kutatópontjai. Kolonban is sok gyűjtő megfordult Kodály századeleji gyűjtóútja óta. A falu 157
mégis A ranyt és Putzot őrzi leginkább em lékezetében, a „lágzis könyv” ma is fogalom. Példányait féltve őrzik. Inspirálója lett a hagyományőrző éneklő csoport tevékenységének, amely 1958 óta szinte folyamatosan éppen a „lágziss” dalok, illetve a lakodalom egyes cselekményeinek (dunyhavivés, a menyasszony kikérése, búcsúztatása) színpadi megjelenítésével aratta és aratja legnagyobb sikereit. Úgy hiszem, ritka az olyan helytörténeti vagy néprajzi munka, amely akkora hatást gyakorolt volna a közösségre, melyről íródott, mint Á kolonyi lágzi. Egy egész falu identitástudatát, ellenálló-képességét erősítette meg, egy egész falut döbbentett rá arra, hogy hagyományai értéket képviselnek, s nemcsak a maga, hanem az egész nemzet számára.15 H a a most újra hozzáférhetővé váló könyv hozzájárul ahhoz, hogy ez a folyamat ne törjön meg, kiadása már nem volt hiábavaló. A könyv jelentőségét semmiképpen sem csökkentheti, ha hibáiról, hiányosságairól is szólunk. Első olvasatra is szembetűnő a bevezető tanulmányban használt terminológia kiérleletlensége, gondolok itt olyan kifejezésekre, mint a részalkat, elhatározó elem, jelszerep vagy a szerkezet, struktúra, rendszer, alakzat egymást váltó, pontatlan használata, amit persze magyaráz a tanulmány úttörő jellege, illetve néhány esetben sejthetően a szlovákból vagy csehből történő fordítás (dominantný prvok, znaková funkcia stb ). Nyelvhasználatát nem hagyta érintetlenül a negyvenes évek frazeológiája sem. Feltűnő, hogy a tanulmányban egymást váltják a patetikus megfogalmazású, a korabeli népszemléletet tükröző, a mai fülnek m ár szokatlan szóképhalmozó bekezdések, és a pontos, lényegrelátó, tömör, szakszerű elemzések. Talán a legtöbb kívánnivalót a nyelvjárási szöveg lejegyzése hagyja maga után. Putz Éva felhívja a figyelmet bizonyos látszólagos egyenetlenségekre, melyek szerinte éppen a követke15 Külön vizsgálatot érdem elne, hogy az egész zoboralji csoport önm agáról alkotott képét hogyan alakították az itt folytatott kutatások, mennyire járult hozzá a ráirányuló figyelem olykor-olykor szinte felső bbrendűségi érzésbe átcsapó m i-tudatának kialakulásához, főleg a helyi értelm iség körében.
158
zetes lejegyzést tükrözik. (A koloni nyelvjárás ötven évvel ezelőtti állapota nyilvánvalóan rekonstruálhatatlan, ezért ezek a részek betűhíven kerülnek közlésre.) Mégis, koloni származásomnál fogva, a nyelvjárás mai használatának ismeretében, bizton állíthatom, hogy a közölt írásképváltozatok sok esetben nem az adatközlők egyéni nyelvhasználatából adódnak, hanem elhallásról, pontatlan lejegyzésről van szó. Néhány esetben az sem zárható ki, hogy nyomdahibával állunk szemben. Példaként említem, hogy Kolonban ma is, a legfiatalabb korosztály nyelvhasználatában is kizárólagos a nem tagadószó és a illetve a le- igekötő nëm, bë-, lëalakban ejtése, míg a Putz által közölt szövegben mindkét forma előfordul. A nyílt e és a zárt ë hibás lejegyzése néhány esetben értelemzavart is okoz a szövegben, pl.: értem (határozószó) és (ige) — „hogy értë m á bába szive në fájjon” és „tálán értem értëm gyünnek” . Ugyancsak ma is általánosan fő - alakban használatos a fel- igekötő . Újabban előfordul a föl- forma is, de semmiképpen sem a fël- (fëltëttík - főtëttíkvagyföltëttík). Több helyen hibásan jegyzett le a szerző olyan eseteket, ahol kiesett a szótagzáró l (ínekének - ínekőnek). Ha a szótagzáró l megmarad, a lrag -ve akkor sem szerepelhet -vël alakban (vízvël - vízvel vagy vízvé). Eléggé következetlen volt a lejegyző a hasonulások és a hosszú mássalhangzók jelölésében is (lësz, lëssz). A koloni nyelvjárásban ismeretlen az együtt (határozószó) kifejezés. Ilyen értelemben az ëgybe használatos. Az együtt, a sorrend kifejezések a szöveg összeállítása során, utólag kerülhettek a leírásba. Mindezeket a vitatható, illetve hibás alakokat az áttekinthetőség kedvéért külön jegyzékben sorolom fel. A jegyzékbe besoroltam olyan szavakat is, amelyeken a hiperurbanizmus tükröződik, és nem tekinthetők a nyelvjárás szerves részének (pl. csolkol). Végül egy kiegészítés a tájszavak jegyzékéhez (lásd Szójegyzék). A „hassírollyam” kifejezést „ hagy sérájjám”) alakban jegyeztem le 1988-ban. Kötetlen szövegben már nem használják, kizárólag az I. részben közölt 6. számú dal szövegében fordul elő . Jelentése: sétálni (hadd sétáljam végig). A kötet újrakiadásának előkészítése során óvakodtunk a komo159
lyabb szövegbeli és egyéb beavatkozásoktól. Csupán a bevezető tanulmányon javítottunk helyesírásilag, magát a könyv struktúráját is érintetlenül hagytuk. M unkám során derült fény arra, hogy az eredeti kiadás kottaképét a ritmikus alapértékek leegyszerűsítése és az eredeti dallamok felületes átértelmezése jellemzi. Hogy a máig is énekelt dallamoknak az egyöntetűbb és gazdagabb kottaképe is megőrződjék, az eredetiek mellett ezeket is közöljük Németh Imre koloni gyűjtéséből, a gyűjtő lejegyzésében. Szerencsés véletlennek tekinthető, hogy Arany A. László hagyatékában rátaláltunk a könyvben szereplő fényképek negatívjaira, így az újrakiadásba kerülő képek ezekről készülhettek. A könyv fényképanyagát négy, 1942-ben készült képpel egészítettük ki Putz Éva koloni ill. zsérei gyűjtéséből (a XXI., XXII., X XIII., XXIV. sz. képek). Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a kötet előkészítése során segítségemre voltak, különösen Lipcsey Gyula bácsinak, aki Arany hagyatékából a képeket s több fontos dokum entum ot a rendelkezésemre bocsátott, Németh Imrének a könyv zenei anyagának értékeléséért és Sima Ferencnek a nyelvjárási anyag hibajegyzékének összeállításához nyújtott szakmai tanácsaiért.
Sándor Eleonóra
160
HIBAJEGYZÉK (Az I. és II. részben előforduló hibás szóképek jegyzéke)
ágrá hibásalk áhol álsó ámeggyig ámën ámőre ányászentëgyház ávígbë ázír
ágrë hlyesn áhun ásó ámëggyig ámmën ámőrë ányászëntëgyház ávígbe ázé
beillené beírëm bëjelentënyi beköszöntenek bekötyik bemë nnek bent bérmakërësztányá boró búsulok
bëillení, bëillené bëírëm bëjelëntenyi bëköszöntenek bë kötyik bëmënnek bë nt birmakërësztányá buró (ige) búsolok
csë ndessebb csolkol
csë ndëssebb csókó
de díllután dunnákát dunnákír
dë (isz), dá(ksz) dilutánn dunnákot dunnáké
161
ebídének eddig egísszën újj ëgyiket ëgyütt éhessek éjegyzője éjött el ë leget elmë nnek elmút elvesztëttík énekëlyik énekének engëdelëm engeggye engegyi engëm én is érendëznyi ér esküvőre esztendőre esztët ezrësekbő
ebídőnek eggyig egíssze n újj (teljesen új) ëggyikët ëgybe éhëssek éjë gyzője égyütt é ëlëget émín émënnek émút évesztëttík ínekölyik ínekőnek ëngedelë m ë ngeggye ëngegyi ëngëm ëny is érëndëznyi ír (ige) esküvőrë esztendőrë esztet ezresë kbő
fédecit fejköto fël fëltettík fődre Fővígbë fűzőjë
fédëcit fíkető fő, föl főtëttík, föltëttík fődrë Fővígbe fűzője
gesztënyefá
gësztënyefá
ë lm ín
162
gyön gyönge gyűrőket gyűrőmet
gyün gyënge gyűrőköt gyűrőmöt
hájkető hassírollyam hászná házábo hë gyire hej hëly hol
hejkető hágy sérállyám házná házábá hëgyirë hëj hel, hely hun
igérë m iket ínekének írhët ismertük Istën ítkëk
ígírëm, igírëm ikët ínekőnek írhet ösmertük Isten ítkek
jëlentyi jóbaráccságitokát jó-e
jelëntyi jóbaráccságitokot jó-i, jó-ë
kápudát kecskét kedvëmre këmínmágos kérik kérlëk kerüllyön késő kezdik këze kezë mbe
kápudot këcskét kedvemrë kemínmágos, kömínmágos kírik kírlek kerőllyön kíső kezgyik keze kezembe 163
kilënckor kinëk kire kökényszë mő kölly kóróvá könyveimvël körösztányá közepibë közű kukoricá
kilenckor kinek kirë kökínszë mő kő kúróvá könyveimvé, könyveimvel kërësztányá közepibe köző kukuricá
legëslëgelőször legídëssebb legszë bb legyüttek lehullott leírott leszëgyik lëvegőbe lëvelek lëvelet lëvesbő lyánhó lyánnal lyányátok
lëgëslëgelőször lë gídëssebb lëgszë bb lëgyüttek lë hullott lëírott lëszëgyik levegőbe levelek levelet levesbő lyánho lyánvá, lyánvál lyányotok
már másképpen meg mëgëgyëznek mégengenníd meginnam mëgjelennyi mëgnőtté megnyőtté
má máskípp mëg mëgëggyeznek mëgëngenníd mëginnám mëgjelënnyi mëgnyőtté mëgnyőtté
164
megöl mëgsëbesőtt mégsëm mëgszentëlyik mëgvendígellik mekkő mellíje menné mënyásszonyír mert messzire mint á
mëgöl mëgsëbësőt (ige) mégsë mëgszëntölyik mëgvendígölyik mëk kő melléje mënné(hsz) mënyásszonyé má, mer messzirë mind á
nekem në ki nem nemzeccsígës nëve nevű nótákát nőtt
nekëm neki në m nëmzeccsígës neve nevő nótákot nyőtt
nyelve
nyéve
oltár
ótár
palotádát
palotádot
rád-e rëpőt rózsá
rád-i, rád-ë repőt rúzsá
së títig sirálomrá
së títyig sirálomrë
szávájirá
szávájirë
165
százezrë kbő széllës szëmë m szentét szenved szenvedë k szenvednyi szëretet szerettél szëretőt szëretyi szípír szívemet szoknyáinget született
százezrekbő szílëss szë mem szëntőtt szënved szënvedëk szënvennyi szeretet szeretté szeretőt szeretyi szípé szívemët szoknyáingë t születëtt
te tëmető të mettem templom tengërbe tevínek tisztöltetyi tízezrekbő többet
të temető tem ettem tëmplom tëngërbe tëvínek (ige) tisztőtetyi tízezrëkbő többé
válászúl válládrá végrë vélë vélëm vénásszony vendígül verni veszë delmëss vírë virul
válászó válládrë vígrë véle velem vínásszony vendígő vernyi veszedelmess víre viró 166
vizë vizvël volt
vize vizvé, vízvel vót
zöld zsebëmbe zsebibë zsemle
ződ zsëbembe zsëbibe zsëmle
167
A SZLOVÁKIAI HELYSÉGNEVEK JEGYZÉKE
Aranyosm arót Csehi Diószeg Gerencsér Királyi Kolon Lédec Menyhe Nagymegyer Nyitra Pográny Pozsony Zsére
Zlaté Moravce
N i t r a Sládkovičovo NitrianskeHrnčiarovceHorná K ráľováK olíňanyLadicePodhoranyČ alovoN itra PohraniceBratislavaŽirany
168
n
y
M egjelent a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös könyvkiadási egyezm ényének keretében. Készült 550 példányban a G ondolat Könyvkiadó, Budapest részére a Madách Könyvkiadó, Bratislava gondozásában.
AZ ÚJ MINDENES GYŰJTEMÉNY KÖNYVTÁRA
PUTZ ÉVA Á KOLONYI LÁGZI A fedélterv Juraj Linzboth, a grafikai elrendezés Németh Ilona munkája. Első kiadás. Kiadta a Madách Könyv- és Lapkiadó n. v., Bratislava 1989. O ldalszám 199. Fele lős szerkesztő Tóth Károly.
Nyomta a Tlačiarne SNP, št. p., Martin. Szerzői ívek száma 7,74 (6,36 szöveg + 1,38 ill.). Kiadói ívek száma 8,15. SÚKK sz. 172 1 /I-86. Összpéldányszám 1450, ebből 550 példány a G ondolat Könyvkiadó, Budapest részére készült a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös könyvkiadási egyezm ényének keretében. Témakör 02 Ára Kčs 9 , ISBN 8 0 -7 0 8 9 -0 0 7 -X 2 0 3 /2 3 /8 2 5
KNIŽNICA NOVEJ ZBIERKY SPOLOČENSKOVEDNÝCH ŠTÚDIÍ
ÉVA PUTZ SVADBA V KOLÍŇANOCH O bálku navrhol Juraj Linzboth. Grafickú úpravu navrhla Ilona Ném eth. Vydanie prvé. V ydal M adách, vydavateľstvo kníh a časopisov, n. p., Bratislava 1989. Strán 199. Z odpovedný redaktor Károly Tóth. V ytlačili T lačiarne SN P, št. p., Martin. A H 7 ,7 4 (6 ,3 6 text + 1,38 il.). V H 8,15. V ýmer SÚ K K č . 1 7 2 1 /I-86. C elkový náklad 1450 výtlačkov, z toho 550 výtlačkov pre G ondolat Könyvkiadó, Budapest na základe dohody o spoloč nom vydávaní kníh m edzi M adarskou ľudovou republikou a Československou socialistickou republikou. Tem . skupina 02 C ena Kčs 9 , — ISBN 8 0 -7 0 8 9 -0 0 7 -X 2 0 3 /2 3 /8 2 5
„CSATA M EZEJÉR Ü L ÍROM születbn:őkéE PÁR S O R A IM ..." (Büttner Emil levelei az 1848/49-es szabadságharcból) Büttner Emil 1848. júliusában jelentkezik a kassai 9. „vörössapkás” honvédzászlóaljhoz, és egységével bejárja a szabadságharc hadszíntereit; ott van a délvidéki csatákban, a nagysallói ütközetben, Komárom és Buda ostrománál, és élményeiről levelekben számol be édesanyjának. A szerző nagyapja a neves szlovák nemzetébresztő, Dlhovszky József, apja a Keglevich-birtok jószágigazgatója, húgai Lina és Júlia a századvég ifjúsági regényírónői, ő maga pedig a szabadságharc leverése után elvégzi a jogakadémiát és ügyvédi irodát nyit Aranyosmaróton, és pl. Janko Kráľ, a szlovák forradalmi költő is nála joggyakornokoskodik. Már ezek a tények is elégségesek lennének ahhoz, hogy érdeklődéssel olvassuk leveleit. Mindezekhez azonban képzeljük még hozzá azt az alacsony termetű, vézna ifjút, aki 16 évesen, hazafiúi lelkesedésből, „hazájáért halni készen” áll be a nemzeti hadseregbe, és a honvédeknek kijáró ünneplésen és dicsőségen túl kamasz fejjel éli meg a honvédélet hétköznapjait (az első nap a puskáját se bírja el), a csaták véres valóságát, a nemzetiségi és emberi gyűlölködéseket. A kamasz fiúi látószög jó megfigyelőképességgel párosul — a levelek olyan apróságok, részletek, élmények és érzések megszólaltatói és örök tanúi lesznek, melyekre a történettudomány nem mindig tud odafigyelni. A levelekhez Pető Vilmos írt előszót és látta el azokat jegyzetekkel.
Új Mindenes Gyűjtemény Könyvtára
A
csehszlovákiai magyar társadalomtudományi szemle, az Új Mindenes Gyűjtemény mellett induló új sorozatában a Madách Könyvkiadó társadalomtudományunk egy-egy jelentős képviselőjét, tudományos gondolkozásunkat meghatározó műveket, illetve fontos, a szélesebb olvasóközönség számára is érdekes forrásmunkákat kíván bemutatni. Célunk nem az összegezés, inkább az ösztönzés, hogy az immár felnőtté vált kisebbségi tudományosság az őt megillető helyen és módon mutatkozhasson be és mérettessék meg az olvasó által. Az 1938—1945 közötti időszak mindmáig szinte fehér folt tudománytörténet-írásunk számára. Ennek eltüntetéséhez járul hozzá az eredetileg 1943-ban megjelent Á kolonyi lágzi újrakiadása. Ám a könyv nemcsak tudománytörténeti érdekesség —a kutatott probléma, a lakodalom újszerű és sokoldalú megközelítése, a feldolgozás tudományos alapossága és a nagyközönség számára is élvezetes közvetítése követendő példaként szolgálhat napjaink néprajzkutatása számára is. Meggyőző bizonyíték ez a könyv arra is, hogy a szakszerűség, az elmélyült vizsgálódás a legnehezebb körülmények között is hozhat olyan eredményeket, melyek nemcsak a kisebbségi, hanem az egész magyar tudományosság számára értéket jelentenek.
ISBN 80-7089-007-X 02 Kčs 9 , -
