Új Lant Az Újpesti Baptisták Lapja 2012. DECEMBER
XXI. ÉVF. 4. (141.) SZÁM
Hozzánk érkezett! „Üdvözítő született ma néktek...” Kivel nem fordult még elő um, de ki részesül ebből? közülünk, hogy forgalmas Csak Izraelé az ígéret? Mi úton valaki jött felénk, majd „pogányok” mire számíthaamikor a közelünkbe ért, szátunk? Csak a jó embereknek munkra csalódást okozva toszól az Ige? Mi bűnösök mivábbment. Mert túllátott rajhez kezdjünk? És elkeseredtunk, és mögöttünk volt az, ve, összeomolva nézel a holaki felé tartott, akire mosolynap felé. gott, akinek megörült. Karácsonykor Isten minIsten 2000 évvel ezelőtt denkihez elküldte egyszülött különös szeretettel látogatta Fiát. meg a világot, amikor az idő Hozzánk érkezett! Olyateljességében elküldte az ő Finokhoz, mint Zákeus, Simon át, hogy társunk, barátunk, Péter, Magdalai Mária, vagy Megváltónk legyen. Ő senki mint Saul, akiből apostol lett. mellett nem ment el úgy, Megjelent az Isten üdvözítő hogy ne vette volna észre. A kegyelme minden embernek. nagyszerű biztatás így szól: Ezen az ünnepen az a kér„Mert úgy szerette Isten a viládés, hogy vajon te hogy érkegot, hogy egyszülött Fiát adta, zel meg őhozzá? Ünnepeled hogy aki hisz őbenne, el ne veszkarácsonyt, és közben elmégy szen, hanem örök élete legyen.” Jézus mellett? Pedig ő várt (Jn 3,16) rád, és feléd nyújtotta a kezét. Gustave Doré – A születés Gátlástalan világunkban Eljöttél istentiszteletre, énekezdjük megszokni, hogy vannak árucikkek, érté- kelsz, hallod az igét, de a hozzád beszélő Jézus kek, amelyek soha nem lehetnek a mieink. Látjuk a mellett újra csak elmégy? Beszél veled, hív, vár, de reklámokat, halljuk a figyelemfelkeltő információ- kíméletlen ridegséggel a szívedben továbblépsz? kat, majd legyintünk, hogy kár tudni róla, hiszen Kedves Olvasó! Jézus Krisztus hozzánk érkeelérhetetlen, bármilyen jó is a kínált portéka, úgy- zett. Ma érkezzünk el mi is hozzá, hogy hazatalálsem lesz a miénk. va az atyai házhoz boldog karácsonyunk lehessen! Mintha sokan Istennel is így lennének. NagyszeMészáros Kornél rű a Biblia ígéretsorozata, a próféciák, az evangélilelkipásztor
„Kié legyen hát ez a gyermek, ha nem a miénk, embereké?! Az angyalok nem szorulnak rá, az ördögöknek nem kell. Mi azonban rászorulunk, aminthogy értünk lett emberré. Úgy illik hát, hogy örömmel vegyük, ahogy az angyal mondja: Született néktek a Megtartó.” Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása)
2 ÚJ LANT
Az övéi közé jött?
A karácsonyi készülődés forgatagában álltam a TESCO áruház egyik sarkában. Soha nem látott tömeg tülekedett egy ünnepi kedvezmény kapcsán. A bevásárlókocsikkal nem lehetett közlekedni a sorok között, így én kívül várakoztam, míg a család más tagjai igyekeztek körülnézni. Míg várakoztam, egy álltó helyemben is számtalan embernek voltam az útjában. Dühösen kerülgettek néhányan, mások a távolban összeszólalkoztak. Voltak, akik kisgyerekeikkel vágták át magukat a tömegen. Míg várakozni kényszerültem, sok minden átfutott az agyamon. Hol van itt az advent csendje, amikor a szív elkészíti magát az Eljövendő számára, hogy majd a szentestén őszintén (szívből vagy színből – ki tudja) kitárulkozzon szeretetben őelőtte, aki az övéi közé jött. Valamikor legalább így karácsony előtt lecsendesült a világ, és ha időlegesen is, de keresték az emberek az Eljövendő békességét, igyekeztek az ünnep hangulatával befedni azt a sok rendezetlenséget, amely az Istentől való elszakadás eredménye. A rendszerváltás után a kereskedelem igyekezett saját szolgálatába állítani a keresztyén kifejezéseket. Így lett egyszerre csak adventi vásár (korábban csak az idősebb korosztály és a templomba járók ismerték az advent kifejezést), így lett a Télapóból ismét Mikulás, és az áruházakban már október végén állnak a szebbnél szebb karácsonyfák, zengnek a szebbnél szebb karácsonyi dallamok, és mire az ünnep elérkezik, már megunt kép lesz a valamikor varázslatos fenyő szívet melengető képe. Már jó előre fényárban úsznak unásig az ünnep szépségét, örömét sugározni hivatott fények, amelyek valamikor csak szentestén gyulladtak meg a zöld fenyők ágain. Hisz már november végén villognak az ablakok fényfüzérei, még olyanoknál is, akik számára a karácsony csupán kétnapos ünnep, amelyen kötelező egymást megajándékozni, ha lehet, minél drágább ajándékkal. Olyanoknál is, akik az ünnep harmadnapján már kidobják és sárba tapossák a néhány napig oly becsben
2012. december
tartott, drága pénzen vásárolt fenyőt. Úgy tűnik: valakinek célja volt elvenni az emberektől karácsony egyedüli, utánozhatatlan örömét és fényét. Amíg várakoztam, időm volt elmélkedni ezen, és sorra eszembe jutottak meglepő hírek. Mert annak a valakinek ez sem volt elég. Futótűzként terjedt a szenzációs hír, Brüsszelben, az Európai Unió fővárosában betiltották a köztereken a karácsonyfa állítását, mert bántja a más vallásúak érzelmeit. Helyette egy úgynevezett „elektronikus téli fát” emeltek, amelyre akár fel is lehet mászni. Ágain képernyők sugároznak mindenfélét, csak éppen a karácsony jó hírét nem. És terjedtek tovább a hírek. A Fehér Házban a karácsonyfát átnevezték „ünnepi fának”. A kaliforniai Santa Monica polgármestere pedig betiltotta a város terein a Betlehem-állítást. Mások a gyermekek által oly közkedvelt Thomas gőzmozdony meséjéből kitörölték a karácsony szót, és azt az „ünnepek” kifejezés váltotta fel. A Názáretben, Jézus városában felállítandó karácsonyfákat pedig egyenesen a provokatív jelzővel illetik. Mindeközben persze karácsonyra készül a világ, és ma már ez a valaki nyíltan arra törekszik, hogy elvegye a keresztyének örömét, elvegye az emberek békességét, megrontsa a világ ünnepét, amely akár így, akár úgy, de mégiscsak Jézus Krisztusra mutat. Harc folyik a világban. Az ősi harc mai, modern változata. A sötétség fejedelmének harca ez a világosság Ura ellen. Míg várakoztam szeretteimre, ismét beigazoltnak láttam János evangélista szavait: „az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt.” (Jn 1,11) Csodálom őt, hogy még ma is az övéinek tartja a velejéig romlott emberiséget. De hisz éppen ezért jött el azon a szent éjszakán, hogy nekünk, akik befogadtuk őt, örök életet adjon. Figyelve a tülekedő tömeget, meg kellett látnom, hogy sokan vannak, akik még nem fogadták be Krisztust. Ha te is közéjük tartoznál, kérlek, mielőbb fogadd szívedbe a karácsony éjjelén hozzánk érkező, várva várt Messiást! Marosi Nagy Lajos
Betlehemi csillagod fénye Urunk, Jézus! Betlehemi csillagod fénye töltse be szívünket és világítsa meg életutunkat! Téged keresünk, feléd indulunk, hozzád szeretnénk eljutni, kifejezzük hódolatunkat előtted, akiben felismerhetjük Isten Fiát és Megváltónkat. A hit fénye oszlassa el félelmeinket, szüntesse meg aggodalmainkat, hogy bátran haladjunk feléd és az örök élet felé!
2012. december
PÁSZTORLEVÉL Ünnepi pásztorlevél Az Úr az én pásztorom... – mondta Dávid király csaknem ezer évvel Krisztus születése előtt a 23. zsoltár gyönyörű igéiben. Olyan jól érzi magát az Úr közelében, hogy nem akar eltávolodni. Örömmel fogyasztja a táplálékot, issza a hűs vizet és járja az Úr útját. Ha az úton maradáshoz vesszősuhintás, botütés kell, azt is áldásként fogadja. Mert a jó pásztor tudja, hogy mire van szüksége. Elmúltak az évek, és most a betlehemi pásztorokhoz érkezik a Mennyei Pásztor küldöttsége. Jó hírt hoztak, örömöt hirdetnek, énekelnek, dicsérik az Istent. Mert megszületett a Megtartó, az Úr Krisztus! Isten Fia a földre jött, hogy a jó pásztor fizikailag látható módon is megismerhető legyen. Ő, aki az Isten Báránya, egyben az emberek Pásztora is. A Jó Pásztor! A legjobb. Óriási áldozatot hozott. Először is: otthagyta a menny dicsőségét érettünk. Emberré lett. A legpazarabb, a legszebb, a legdicsőbb helyről eljönni a betlehemi jászolbölcsőbe... Ki lenne képes erre? Az érdemtelen emberekért, hogy pásztorunkká legyen, hogy megkeressen, megtartson, üdvözítsen. Nyomorúságot vállalt, hogy nekünk örömöt hirdethessen. A jó Pásztor 30 esztendő múlva megkezdi csodálatos szolgálatát. Tele a szíve szeretettel, emberkereséssel. Járja az utakat, betér a városokba, és vigasztal, tanít, gyógyít, szeret, szolgál. Ő, a Király szolgál az embereknek. Mert az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon, hogy megkeressen, megtartson. Szólítgatja juhait, és vannak, akik meghallják a szavát. Egyre többen. Amit mond, az biztonságot jelent, jelenléte oltalmat ad, jó vele járni. Eltelik három esztendő, és ismerik már a juhok a Pásztort. Szeretik őt, szolgálják, követik. De még nem készek a következetes életre. Amikor az ellenség sötét erői megragadják a Pásztort, a nyáj ahelyett, hogy összezárna, erős lenne, szétesik. Szanaszét rohannak a tanítványok, hogy mentsék az életüket. Mert úgy tűnik, ők a fontosabbak, és csak magukra gondolnak. A Pásztor pedig, aki igazán ismeri a bárányokat, most onnan vesz példát. Ahogy a próféta mondta róla, hogy „nem kiált, nem lármáz” (Ézs 42,2). „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.” (Ézs 53,7) Báránnyá lesz, hogy népéért áldozat legyen. Az Isten Báránya van itt, hogy elvegye a világ bűneit. Mert terheli a világot a bűn. Mázsás kőtömbként agyonnyomja, mozdulni sem engedi. És akkor a Jó Pásztor odaadja az életét a barátaiért. Elveszi, leveszi a megoldhatatlan
ÚJ LANT 3
bűnterhet, az ítéletet, hogy aki őhozzá jön, életet leljen. A jó Pásztor úgy védte bárányait az ellenséggel szemben, hogy amíg ők biztonságban aludtak, szenvedett, majd belehalt a bűn büntetésébe. Az Isten Báránya, a Jó Pásztor meghalt, de a sír nem tarthatta fogva, mert a Mennyei Atya feltámasztotta őt! Boldogan ismételhetjük a karácsonyi angyalok szavait, amelyekkel a pásztorokat erősítették: „Ne
„Azon az éjszakán a Betlehem környéki mezőkön pásztorok legeltették a nyájukat.” (Lk 2,8 – egyszerű fordítás)
féljetek”, hiszen újra mennyei küldöttség van, immár a sírkertben, és mondják: „Ne féljetek! A názáreti Jézus feltámadt!” Majd Jézus megjelenik a tanítványoknak, és pásztorként jóltartja őket, amikor ezt mondja: „Békesség nektek!” (Lk 24,36) És táplálja őket drága igéjével, amikor megnyitja az értelmüket, hogy értsék az Úr szavát. Nem mernek hinni még örömükben, de világossá lesz a feladat. 33 évvel ezelőtt az angyal Józsefnek megjelent, és ezt mondta: nevezd „Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből” (Mt 1,21). Tanítványi szolgálatunk középpontjában is ez áll: „hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között...” (Lk 24,47) Mi mást tehetnénk ezen az ünnepen is? Az ő nevében, Jézus nevében hirdetünk örömöt, megtérést, bűnbocsánatot minden népnek. Személyválogatás nélkül. Krisztus szeretetével. Mert közöttünk maradt a Jó Pásztor, aki beszél hozzánk, az övéihez, akik halljuk a szavát, ismerjük őt és követjük. Ugye ezen az ünnepen el tudod mondani Dávid szavaival te is, hogy „az Úr az én pásztorom”? Legyen boldog karácsonyunk a gyülekezetben és otthonainkban, majd Istentől gazdagon megáldott új évünk! A pásztor, Mészáros Kornél
4 ÚJ LANT
2012. december
Betlehem Minden megíratott. A próféták megmondtak mindent jóelőre. De a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel. A te szíved még mindig várt valamit. Egy rést az örök Rendelésen, amelyen a szeretet kiosonhat. József már fáradt volt, ledőlt volna egy kapuboltba, de te csak mentél házról házra, kapuról kapura, és zörgettél és könyörögtél. Nem magadért, hanem a Gyermekért, hogy ne fázzék, ne szúrja szalma gyönge testét, ahogy a próféták megírták. Mert a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel. Hisz van-e telt pohár, melynek színén egy szirom el ne férne még? Ház, hol egy terhes asszonynak ne jutna még hely? Lobbant a lámpaláng, amint az érdes kéz kutatva fölemelte: „Hé, ki dörömböl itt? Takarodjatok, koldusok! Nem csárda ez!” A tárt kapun kidőlt a jó meleg s a zsíros sültek jószaga. S egy kard villant: sokféle martalóc bitangol szerteszét ilyenkor, s a bölcs polgár vigyáz a házra. Betlehem bezárkózott, szíve kővé keményedett a félelemtől. Mert azokban a napokban összeíratta a népét a Császár. Elengedték a láncról a kutyákat, nagy szelindekek futkostak a hóban, dühösen szimatoltak, szűköltek, mint a lelkiismeret. Józsefnek fájt a lába, botjára támaszkodva baktatott az érthetetlen éjszakában. Az istálló felé, amely fölött már ott égett a Csillag. A küszöbön megállt, hátrahőkölt a vastag trágyabűztől, s tanácstalanul visszanézett. Te már tudtad, hogy nincs segítség. Az emberek bezárták szívüket, a Szeretet hiába könyörög, nem talál rajta rést. Fájdalmak Emberét hozod világra nyomban, fájdalmak anyja vagy, fájás nélkül szülő, amint a nyirkos szalmára lerogytál, s öled végtelen távolából meghallottad a koldus Újszülött didergő zokogását. Rónay György
Betlehem – Fecske Orsolya festőművész grafikája
Karácsonyi gondolatok Kétirányú mozgás Az ég és a föld ma egyesült, midőn Krisztus megszületett. Ma Isten a földre szállott, és az ember a mennybe emelkedett. A szeretet forradalma Jézus ezen az úton járt. Kitárt karral, védtelenül eljött közénk karácsony éjjelén, hogy átölelje nemcsak a családját, hanem a borgőzös pásztorokat, de a napkeleti bölcseket is. És biztos, hogy ugyanolyan szeretettel ölelte volna át Heródest is, ha az gyilkos szándékkal nem a katonáit küldte volna, hanem szeretettel maga ment volna a jászolhoz. Karácsonyi jókívánság A királyok méltósága, az angyalok tisztasága, a pásztorok egyszerűsége ragyogja be karácsonyodat!
2012. december
ÚJ LANT 5
A városért érzett felelősséggel Advent második vasárnapján ünnepi hangverseny volt zsúfolásig megtelt imaházunkban. Gyülekezetünk évtizedek óta jó kapcsolatot ápol városunk zeneiskolájával. Harangzenekarunk december 9-én jótékonysági hangversenyt rendezett, amelynek bevételét az újpesti Erkel Gyula Zeneiskola javára ajánlotta fel. A színvonalas adventi koncerten a Simon Norbert vezette együttes mellett felléptek a zeneiskola növendékei és tanárai is. A baptista harangzenekar adventi és karácsonyi zeneműveket adott elő, de a résztvevők megismerhették többek között Gabori Barbara és Szarvas Tünde gyönyörű énekhangját, Nagy Emese fuvolaszólóját, valamint Kovács Alicia remek hegedűjátékát is Bujdosóné Pécsy Klárának, Fekete Valériának és Szirtes Lászlónak, a zeneiskola tanárainak zongorakíséretével. Egy gyönyörű ír dallamot is játszott a harangzenekar, amelyben fuvolán közreműködött Jobbágyné Papp Tímea zeneiskolai tanár. Az advent bibliai üzenetét Mészáros Kornél lelkipásztor tolmácsolta, Sillye Gergely igazgató pedig az 1891-ben alakult zeneiskola életét mutatta be. Kifejezte örömét és köszönetét, hogy a baptista gyülekezet is szívén viseli a zeneiskola sorsát. Amikor a gyülekezet vezetői arról döntöttek, hogy megrendezik a hangversenyt, Jeremiás próféta tanácsa alapján tették, aki ezt írta: „igyekezzetek a városnak jólétén... mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.” (Jer 29,7 – Károli-ford.) A nagy hatású hangverseny eredményét nemcsak az összegyűjtött 185 000 Ft adomány fémjelezte, hanem egy fiatal résztvevő Facebook-bejegyzése is: „Nagyszerű volt az egész este. Nagyszerű emberek, nagyszerű hangulat, nagyszerű hangszerek, nagyszerű zeneművek. Köszönöm mindenkinek, hogy új dimenziót nyitottak meg előttem.” Marosi Nagy Lajos
Kovács Alicia Hubay Jenő művét játszotta
Az ammonitesz csiga tanítása
Miklós István testvér az ammonitesz csigáról beszélt Zilahon Egy tenyérnyi tardosi vörös márványcsiszolatban gyönyörködtem. Ott feküdt békésen a kézi hímzésű fehér csipketerítőn. Jól mutatott az üvegtetejű zsúrasztalkán. Ennek a megkövesedett ősi ammonitesz csigának minden porcikája tökéletesen látszott ezen a műremek munkán. Az egyre csökkenő, gyönyörű kis gázkamrácskákat pontosan meg lehet számolni. A csiga formája pedig pontosan követi az aranymetszés geometriai szabályát. Olyan az egész, mintha csak egy jól megtervezett mérnöki rajz lenne. Annak idején, mikor még élt, neki is pihennie kellett. Sziesztáját a tenger fenekén töltötte. Őkelme sosem tanult fizikát, sőt Arkhimédészről se hallhatott semmit. Mégis tudta, mit kell tennie, ha életben akart maradni. Ha úszkálni támadt kedve, vagy ennie kellett, akkor gázokat fejlesztett a kis kamrácskáiban, és vígan lubickolhatott a hajdanvolt Pannon-tenger vizében. Mikor aludni akart, akkor a kamrácskáiból a gázokat kiengedte, majd lesüllyedt a tenger fenekére. Jókat szundikált. Egyszer aztán neki is eljött a végideje. Lefeküdt, de többé már nem kelt fel. Lassan megkövesedett. Az egykori kis állatka most előttem aluszsza örök álmát a márvány rabságában. Átszellemülten simogattam értékes szerzeményemet. Felötlött bennem egy kérdés: Na és én milyen „lenyomatot” hagyok az utókorra magam után? Részlet Miklós István testvér Békehírnökben megjelent írásából
6 ÚJ LANT
2012. december
A Szilágyságban jártunk Egykori teológusunk, Budai Lajos lelkipásztor testvér szeretetteljes meghívására ének- és zenekarunk a Szilágyságba látogatott. Mintegy hatvan énekes és zenész kelt útra október 13-án, hogy meglátogassa a szilágysági baptista történelem két neves gyülekezetét, Szilágyballát és Zilahot. A hatvanszemélyes, kényelmes autóbusz megtelt Isten szolgálatára kész utasokkal. Szombaton este Szilágyballán szolgáltunk Kovács István és Simon Norbert karmesterek vezényletével. Mindnyájunkat elkápráztatott a kicsiny település gyönyörű, tágas, új imaháza, amely megtelt a gyülekezet tagjaival és a vendégekkel. Amikor megzendült az Úr házát betöltő bevezető gyülekezeti ének: „Jöjjetek, vígan zengjük el: Isten szeret!”, az orgona hangjaival kísért lelkes éneklés különös erőt hordozott. Megéreztük benne az egy Úrhoz és az egy nemzethez tartozás egységét. Vasárnap Zilahon, a 300 tagú gyülekezetben szolgáltunk, ahol Mészáros Kornél testvér hirdette az igét. Ezen a hétvégén új testvéri kapcsolatok születtek, lehetőség nyílt egymás megismerésére, az egymás hite általi épülésre. A kétnapos szolgálati út végén testileg elfáradva, de lelkileg gazdagodva térhetett vissza az újpesti csapat. Erről az élményekben gazdag hétvégéről kérdeztem énekkarunk néhány tagját. (A szerk.)
Átkeltünk a nevezetes Királyhágón Kovács László: Odafelé a nyolcórás buszozásra emlékezve mindenképpen vegyes érzelmekkel teli gondolataim vannak. Szokatlanul gyorsan jutottunk át a határon (a 80-as évekhez képest), és a sofőr pihenőideje miatt a Királyhágón csak átsuhantunk. Ha nem a vezetőülésben ül az ember, akkor nem kellemes a szerpentin. Erre még rátett egy lapáttal, hogy Kőrösfeketetó faluban pont akkor kellett belecsöppennünk egy európai hírű vásárba. Közel 20 perces araszolás alatt átértünk. Az erdélyi részen látható háborítatlan természet látványa nyugtatóan hatott rám a további szakaszon. Dr. Kővári Lajos: Kőrösfeketetó (Negreni) egy mintegy 1700 fős település, az írásos dokumentumok szerint 1815-ben kapta meg az országos vásártartási engedélyt. Mindig híresek voltak vásárai. Jelenleg is minden év október második hétvégéjén kirakodóvásárt tartanak. A 20. sz. végéig kiváltképpen a havasalja hagyományos termékeit (famunkák, bőrzekék) kínálták, újabban a megőrzött régiségeket árulják. Kovács László: Megérkezésünkkor a zilahi testvérek tettek arról, hogy boldogsághormonok szabadulhassanak fel bennünk (kávé, kalács, gyümölcs). Szilágyballai szolgálatunkra nem egyenruha lett megjelölve, és kezdés előtt észleltem, hogy
csak én vittem piros inget. Nem baj, jól mutat a harangok mellett! Fáradtan, de Isten segítségével szép szolgálatokat tudtunk átadni a szilágyballai testvéreknek. Szommer Hajnalka: Azt tudtam, hogy Zilahon Budai Lajos testvérrel fogunk találkozni, akivel együtt diákoskodtunk annak idején a teológián, és akit nagyon könnyű volt megszeretni valamennyiünknek. De Szilágyballán olyan örömteli meglepetés ért, amire nem számítottam. Ahogy megérkezésünkkor vittük csomagjainkat az imaházba, miközben a helyi testvérek köszöntöttek minket az ajtóban, egyszer csak megfogta a karom valaki: Szia, Hajni! Mindkettőnk arca fölragyogott. A ballai új lelkész, ifj. Veress Ernő testvér osztálytársam volt a teológián. Hihetetlen, hogy a lassan két évtized, ami azóta eltelt, mennyire semmivé tud válni, mikor a közös emlékek megelevenednek! Csak azon gondolkodtam: így lesz majd a mennyországban is? Torgyik Bettina: Amilyen nagy lelkesedéssel készültünk az énekkarral és harangzenekarral a szolgálatra, olyan nagy szeretettel fogadtak minket a testvérek a határon túl is. Az odautunk, Is-
Szilágyballán szolgál az újpesti ének- és zenekar
2012. december
Bettina számolt be a vasárnapi iskolai munkáról tennek hála, jó hangulatú, beszélgetésekkel és áldásokkal teli volt. Kíváncsiság volt bennem, vajon hova megyünk, milyen gyülekezeteket és testvéreket ismerhetünk meg. Sokat hallottam már a határon túli testvérek vendégszeretetéről, de most meg is tapasztalhattam. Szolgálatainkat és énekeinket is szeretettel fogadták. A harangzenekaros szolgálatok előtt szoktam imádkozni, hogy mindenki ta-
Az ebédnél senki nem maradt éhen lálja el a maga hangját. Bár lehet, ez nem mindig sikerül, de nem is ez a fontos. A lényeg sohasem vész el: átadni Isten kegyelmének és szeretetének örömüzenetét. És lehet, Szilágyballán és Zilahon sem volt a szolgálatunk tökéletes, de hiszem, hogy Istennek tetsző és a testvérek számára is kedves szolgálat volt. Megismerni egymást, bemutatni a gyülekezetünket indultunk el, de sok áldással és két újabb megismert gyülekezettel gazdagabban érkeztünk haza. S lehetnek eltérő szokásaink, lakhatunk egy országhatárral elválasztva egymástól, de Krisztusban egyek vagyunk! Salyámosy Éva: Amikor hallgattam a harangzenekart Zilahon, arra gondoltam, hogy milyen csodás lenne, ha a világ nagy bazilikáinak a harangjai összecsengve játszanának az Úrnak ilyen csodaszép dicséretet... Akkor átölelné az egész világot a szeretet... Aztán tudod, az ének: Messze fenn a hegyen. Hát ott a Meszes hegy emelkedik Zilah ha-
ÚJ LANT 7
tárában. Énekelhettük volna ezzel a címmel is ezt a szépséges éneket: Meszes hegyen fenn... Mint helyi specialitást. Csodálatos áldása volt az Úrnak, hogy a lábam ilyen hosszú idő után se dagadt be, holott máskor egynapos út után már alig tudok lábra állni. A házigazdánk és a gyülekezet szeretete nyomán most nagyon hatványozottan éreztem, hogy a világban van egy másik világ, amelyben mi testvérek vagyunk. Ezért pedig minden másként működik. Egy pillanat alatt kerültünk oly közel egymáshoz ismeretlenül is, mintha már régóta ismertük volna egymást. Szászné Lőrik Emese: Régóta készültünk erre a látogatásra. Szép helyre és nagyon kedves testvérek közé mentünk szolgálni. Külön meglepetés volt számomra, hogy vendéglátónk az Elekes család lett, akiket 2002-ben ismerhettünk meg még Bagamérban. Nem éreztük magunkat idegennek, volt közös emlékünk. Meleg szeretettel fogadtak, és még az este megkínáltak bennünket egy finom süteménnyel, melynek receptjét Elekes Esztertől, a menyüktől kaptuk meg. Szeretném ezzel megismertetni a kedves asszonyokat-lányokat:
Eszter-féle (zilahi) csokis-diós tallér Hozzávalók: 25 dkg vaj, 30 dkg cukor, 2 db tojás, 2 csomag vaníliás cukor, 25 dkg liszt, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál só, 1 csésze dió durvára vágva, 2 csésze csoki szintén durvára vágva. A vajat a cukorral és vaníliás cukorral felverjük, majd hozzáadjuk egyesével a tojásokat. A száraz összetevőket összekeverjük (liszt, szódabikarbóna, dió, só, csoki), végezetül ezzel együtt összekeverjük. Sütőpapírra kiskanállal szaggatjuk, 190 oCon 10-12 percig sütjük. Elméletileg sokáig eláll, ha marad belőle. Kovács László: Vasárnapi szolgálataink, az újpesti gyülekezeti élet bemutatása érdeklődést és örömöt hozott testvéreinknek, de az arcokat figyelve úgy éreztem, hogy Budai Lajos testvér távozása egy kicsit érezhető a gyülekezeten. Legyen hála a lelki táplálékért, és hogy örömhírt vihettünk szép Erdélyország nagy gyülekezeteibe!
Az énekszövegeket monitorról énekeltük
8 ÚJ LANT
2012. december
Ifitábor Keszőhidegkúton Télen az ember két dolgot tehet: várja a nyarat, vagy visszaidézi az előzőt. Persze sok más szépsége is van ennek az évszaknak, de hadd emlékezzünk most egy kicsit mégis az előző nyár egyik számunkra fontos időszakára! Sokan sokféleképpen próbálták már megfogni az ifjúsági táborok lényegét. Van, aki szerint ezek a közösség építésére szolgálnak, mások szerint az Istennel való kapcsolatot erősítik. Megint mások úgy vélik, ezeknek a valódi célja tájaink megismerése, és van, aki szerint csupán arra valók, hogy jól érezzük magunkat. Talán közhelyesen hangzik, de ne feledjük: egy jól szervezett tábor ezeket mind egyesítheti magában!
No de mi kell ehhez? Kell először is egy gondolat, egy szikra, egy elhatározás – ezeket a sorokat olvasva persze már egyértelmű, hogy ez megszületett, de minden tervünk egy ilyen döntéssel kell hogy elinduljon a megvalósulás útján –, nem volt ez másként az idei táborral sem. Aztán kell egy jó helyszín. Keszőhidegkút pedig ilyen, több okból is: messze van a városok zajától, egyáltalán nem nagy (talán inkább kicsinek mondhatnánk), de van temploma! Ez utóbbi – bár az akusztika sem volt rossz – legtöbbünknek talán különösen a tornyából feltáruló kilátás miatt
volt érdekes. Ráadásul az egész települést dimbesdombos táj veszi körbe, ami szinte kínálja magát a bejárásra, megismerésre... És akkor a híres, a településnek nevét is kölcsönző Hideg-kutat vagy a Tamási Termálfürdőt még meg sem említettük. Aztán kell egy jó csapat is – aki pedig az újpesti ifjúságot ismeri, annak nem kell külön magyaráznunk, hogy ez bizony adott! A közös munka mindig jól megy, az alkalmak mindig jók, ez igaz – de a legutolsó táborra az ember valahogy mégis mindig úgy gondol vissza, mint valami kicsit még jobb, kicsit még különlegesebb élményre. Nem volt ez másként idén sem: ahogy a vasat a kalapács, a melegben olvadozó csapatot is jól összekovácsolta ez az egy hét. Mindez persze kevés lett volna, ha nincs meg az a plusz, ami egyszerre tartalmat és keretet adott az egész hétnek: ez pedig az élő Isten jelenléte és munkája közöttünk, ami miatt egyáltalán létrejött ez az esemény, és ami miatt képesek lehettünk a kezdeti ötlettől a megvalósításon át – hitünk szerint – egy mélyebben megélt kapcsolatra jutni a Teremtővel. Köszönjük Neki! Ez a hét tehát elmúlt, és mivel minden benne lehetett, amire szükségünk volt – sőt annál még több is –, egy kevéske visszavágyódáson kívül más egyéb hiányérzetet nem hagyott maga után. Hacsak a jövő évi tábor reményét nem számítjuk ide. Kubina Kristóf
2012. december
ÚJ LANT 9
Testet öltött, megszületett
Könyveimről Isten iránti hálával gondolok arra a sok nyitott szívre, akiket megtalált az Úr Az ítélet: felmentés! című könyvemen keresztül. Augusztus óta már a harmadik utánnyomás történik, és boldog vagyok, hogy sok száz karácsonyfa alatt értékes ajándékként ott lesz. Már most sokan keresik az Ugyan ki szerethetne engem? címmel megjelent gyermekregényemet, melyben egyszerű szavakkal szólal meg az örömhír. Nekem is van egy álmom: találkozzon a Teremtővel sok kereső lélek, akár ezen az úton is! Úgy gondolom, hogy kevés ennél szebb karácsonyi ajándékot kaphattam volna. Hálás vagyok, hogy egy cseppnyi ágon, de én is bekapcsolódhattam abba a nagy misszióba, melyért Jézus Urunk a földre született. Salyámosy Éva
Eltávozott közülünk egy barátunk: Pákozdi Ferenc, hajléktalan. Nem mindennapi emberség, tisztesség jellemezte sorstársai közötti forgolódását: mindig nagylelkűen osztogatott közöttük saját „feleslegéből”. Sorsát emberi tragédiák árnyékolták be, melyekről nem szívesen beszélt, így a részleteket már nem fogjuk megtudni soha. Holtteste mellett – a beszámoló szerint – két kis ágból egy keresztet formált valaki. Évtizedekig csak az imaházon kívül láttuk őt, de az utóbbi évben többször bejött meghallgatni az igehirdetést. Nem tudjuk, célba ért-e, csak azt tudjuk, hogy „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm 10,13). Frittmann Zsombor
Ünnepi gondolat Az ember egyik rossz tulajdonsága az, hogy könnyen felejt. Az egyházi ünnepek ezért emlékeztetnek bennünket folytonosan Isten elvégzett, hatalmas királyi munkájára.
Az idők teljességében édeni ígéret-gyümölcs: Testet öltött, megszületett örök Ige a Szeretet. Fagyos földnek égi tűzjel, békét hozó Immánuel. Angyalének, csodás ünnep vond fényedbe a szívünket, túl lássunk a fenyőfákon, mulandó dísz-gyertyalángon.
Új év küszöbén Idő körforgásban határkőhöz értünk: búcsúzik a régi, de benne bimbóznak az új év igéi. Új kezdet, új remény, új győzelem fenn a Sion-hegyen. És mert az idő fogy, siet... egy lapra tedd fel mindened. Venyercsán László versei
Karácsonyi jó hír Síkos, dermedt téli világ, belém karcolódik a kinti táj, józanságot teremt odabent, mindenre ráüti pecsétjét a rend. S a csend. A hó betakar, s elfed. Teteje hártyává dermed. De jó, hogy Isten is ezt teszi! Bűneim kegyelmével elfedi. S feledi. De jó, hogy hull a hó! Minden megbocsátható! Nincs, amire ne lenne gyógyír. Ez a karácsonyi jó hír. A JÓ HÍR!
V. L. Schrenk Éva
10 ÚJ LANT
Elmulasztott bizonyságtételem Pénteken ellopták a mobiltelefonomat. Vagy kiesett a táskámból és valaki megtalálta, ezt nem tudom, az mindenesetre biztos, hogy valakinél ott van, akinek esze ágában sincs visszaadni. A dolog eléggé megviselt, még sírtam is (tök ciki, tudom). De véletlenek nincsenek, és az első pillanattól tudtam, hogy ez nem ok nélkül történt. Nem sokkal a történtek előtt volt egy nagy „harcom”, a válaszok egyértelműek voltak. Jó döntés, vagy rossz döntés. Tudtam, mit kell(ene) tennem, Isten válasza egyértelmű volt a kérdést illetően. És én mégis inkább befogtam a fülem, és meghoztam a rossz döntést. Tisztában voltam vele, hogy hibát követtem el, és már akkor biztos voltam benne, hogy ennek következménye lesz. Péntek este az ifin szóba került, hogy vasárnap úrvacsora, és milyen fontos, hogy készüljünk rá, vigyük Isten elé minden bűnünket. Szó nélkül hallgattam, és közben próbáltam nem foglalkozni a bűntudattal. (Megjegyzés a bűntudatról: ez egy nagyon klassz dolog, Isten egyik legjobb „találmánya”. Viszont nem szabad túl sokáig csitítgatni, mert akkor megszűnik.) Amikor hazamentem, észrevettem, hogy nincs meg a telefonom. Első reakció: mérges voltam. Nagyon. Másnap reggel bizakodtam, hogy valahol biztos leadták, így végigjártam minden helyet, ahol pénteken voltam, persze sehol nem találták meg. Hívtam a számot, de nem volt elérhető, és akkor már tudtam, hogy valaki kikapcsolta. Otthon sírás, harag, csalódottság. De miközben bámultam a plafont – és már túl voltam azon az érzésen, hogy egy hatalmas maflást adnék annak, akinél a telefonom van –, azon gondolkoztam, hogy ez miért történt. És tudtam, hogy miért... Azért, hogy Isten lábához kelljen borulnom, és ki kelljen mondanom, hogy sajnálom, hogy engedetlen voltam. Azért, hogy legyen lehetőségem még időben megbánni a bűneimet, és ne legyek méltatlan a kenyérre és a borra. Elvett valamit, ami nem egy nagy dolog, de nem is olyan apróság, hogy egyáltalán ne fájjon az elvesztése. Ő ezt is tökéletesen tervezte és vitte véghez. Valamit elvesztettem, de az üdvösségem megmaradt! Kovács Petra
Karácsonyi gondolatok Karácsony Ha kimondom ezt a szót, mit is kívánhatnék mást, mint ezt: a béke fogja karon a szeretetet, és együtt járuljon a jászolbölcsőhöz a Megszületettet hittel köszönteni, hogy boldog ünnepünk legyen!
2012. december
Emlékezzünk! Harsányi Attiláné
sz. Hortulányi (Csopják) Irén 1938-ban született, két fiú, Gedeon és Attila után harmadik gyermekként. Nagyapja, Csopják Attila a magyarországi baptizmus úttörő lelkimunkása volt. Édesapja, Hortulányi (Csopják) Gedeon a Kispesti Baptista Gyülekezet zenei vezetőjeként szolgált évtizedeken keresztül. Édesanyja, Sásaka Irén az énekkar szoprán szólistája volt. Az elhunyt 12 éves koráig példás családi életet éltek, aminek egy tömegbaleset vetett véget. Ekkor veszítette el édesanyját, míg ő súlyos agyrázkódást szenvedett. A tragédia nemcsak a családot, de a gyülekezetet is nagyon megrázta. Egy év elmúltával az édesapa megnősült, feleségül vette Sáska Erzsébetet. Ebből a házasságból még egy fiúgyermek született, akit – az anya betegsége miatt – főleg a nővére, Irénke nevelt. 1957-ben házasságot kötött Harsányi Attilával. 1960-ban megszületett egyetlen fiúgyermekük, Péter. Irénke szép alt hangjával és gyönyörű csellójátékával gyakran dicsérte az Urat. Emlékezetes Dvořak 23. zsoltárának mindig szépen megformált, megható előadása. Szolgált a kispesti, majd az újpesti baptista
Családi zenekar. Irénke gordonkázik, Attila hegedül
gyülekezet ének- és zenekarában, valamint a Baptista Központi Énekkarban. A szocializmus éveiben férjével, bátyjával és unokatestvérével, dr. Somogyi Barnabásnéval Újvidéken és a Nap utcai imaházban énekfelvételeket készítettek a Monte Carlóban működő, Steiner József által vezetett evangéliumi rádió számára. Polgári foglalkozása műszaki rajzoló volt, de civil életét is a zene hatotta át, évekig énekelt a mai Nemzeti Énekkar elődjében, a Budapesti Kórusban. Férje 1990 áprilisában történt tragikus autóbalesete után a már meglévő Márton unokájuk mellé születő újabb unokák – Domonkos, Zsófi, Panka – gondozása, nevelgetése adott neki örömet és vigasztalást.
2012. december
Menye 2005-ben bekövetkezett halála óta életét teljesen az unokákkal való foglalatoskodás töltötte ki, amíg ezt ereje engedte. 2011 nyara óta súlyos betegségek sora gyengítette, majd 2012. november 22-én hazaszólította az Úr. Még kisleány korában fogadta el az Úr Jézust személyes Megváltójának, és szakadatlanul dicsérte nevét. Egész életében, még a kórházi ágyon is gyakorolta az igei tanácsot: „Hűséges légy halálodig!” Utolsó érthető szavai ezek voltak: „Csodálatos szép, gyönyörű dolgokat látok...” Dr. Kroó Norbertné
ÚJ LANT 11
Keresztrejtvény
A Jó Pásztor „századik” báránya Boldogan tudósítunk lapunk hasábjain is arról az örömhírről, hogy a Kaliforniában élő Banás Zoltán unokatestvérem, most már Krisztusban testvérem, gyülekezetünkben merítkezett be ez év november 11-én. Egyedül volt csak fehérruhás most, de mint a századik báránykáját a jó pásztor Jézus, őt is megtalálta negyvenéves gyülekezettől való távoli bolyongása után. Szülei itt mutatták be őt 57 évvel ezelőtt Kovács Géza lelkipásztor testvér imádságával, majd 1956-ban négy gyermekükkel a Banás szülők kivándoroltak az USA-ba. A Banás és Lovas testvérek dédszülei már az első újpesti gyülekezeti tagok között voltak, Wespeller János dédnagyapjuk otthona adott helyet egyrészről az első gyülekezeti házi összejöveteleknek, és 1901-ben az első három diakónus között is ott találjuk Wespeller Jánost. Nagy öröm és jó reménység minden szeretteiért imádkozó részére, hogy Zoltán szülei ugyan nem élhették meg ezt az örömnapot, amikor hatodik gyermekük is az Úr gyermeke lett, de imádságaik nem hullottak porba, hanem összegyűltek a mennyei aranypoharakban (Jel 5,8), és imakérésük csodálatos kegyelemmel teljesítve lett. Nekünk szerető Atyánk van, aki figyel az imádságos kéréseinkre, és nem feledékeny! A bemerítési istentiszteleten nagyon éreztük a Szentlélek jelenlétét, és öröm töltötte el szívünket egy tékozló fiú hazatérésén! Lovas András A bemerítést megelőzően vezetőségünk örömmel hallgatta meg Banás Zoltán testvér meggyőző bizonyságtételét. Új testvérünket hitének vallomására a cikk szerzője, Lovas András lelkipásztor merítette be. (A szerk.)
Készítette: Asztalos Bogdán Vízszintes 1: A megfejtés első része; 11: Csók; 12: Ír terrorista szervezet; 13: Esem!; 15: Föléhelyezkedik; 16: Szerszám, Elizeus egyik csodájának eszköze; 18: Kakaócsepp!; 20: Lap betűi keverve; 22: Erdélyi helység, gyülekezetünk énekkara nemrég járt ott; 24: Dávid apja; 27: Kispróféta; 29: Júda menye, később gyermekei anyja; 30: Nicea egynemű betűi; 31: Visszafelé: felvidéki város, mai neve Gabčíkovo; 33: Felirat Jézus feje fölött; 34: Vegyjele: Br; 36: Részben elreped!; 37: Páratlan Midján!; 38: …-Appia, római út; 39: Arzén vegyjele; 41: Üres hon!; 42: Michael Ende regénye; 44: EBMF; 46: ZF!; 48: Érték; 49: Fél glória!; 50: Meghitt; 52: Keserű növény, a Bibliában többször előfordul; 54: Nyúlbelsőség!; 55: Északkeleti szomszédunk; 58: Bőrbetegség általában kutyáknál Függőleges 2: Páratlan MÜPA!; 3: Európai pénznem; 4: Fényérzékenység mértékegysége; 5: A megfejtés második része; 6: Jákób egyik másodfelesége; 7: Itt bujdosott Dávid Saul elől; 8: Tölcsér alakú virág; 9: Hiányos olaj!; 10: Kaszarész!; 14: A megfejtés harmadik része; 17: Némán Sílással!; 19: Férfinév (névelővel); 21: Férfi, aki fellázadt Mózes ellen; 23: Szamárhang; 25: Mózes apja; 26: Hínári egynemű betűi; 28: Isten, latinul; 32: Felügyelőpont; 34: Magenta; 35: Ezen a napon; 38: ... az Isten – Immánuel szó jelentése; 40: Kifest; 43: ...-móg, dühöng; 45: Fővárosi Ingatlankezelő Műszaki Vállalat; 47: Létezik; 51: Írni kezd!; 53: Kicsit öreg!; 56: Akol egynemű betűi; 57: Páratlan Ábel!; 59: Duplázva: gúnyos nevetés; 60: Ón vegyjele
12 ÚJ LANT
2012. december
Hírhozó–hírvivõ
Immánuel! Kijelenti a próféta, Hogy a szűz foganni fog. Valóság lesz a világnak Az isteni szent titok. Igen! A Szűz gyermeket szül. Érkezése már közel. Az ő neve drága himnusz. Messiás, Immánuel! Csillag fénye jelzi útját, Várnak rá a nemzetek. Így szól majd az égi kórus: Emberek, figyeljetek! Halál árnyékának völgye Elengedi foglyait. A szent Fiú az üdvösség Útján járni megtanít. Immánuel az ő neve! Véle Isten jár velünk, És hogyha ő mellettünk él, Ki lehetne ellenünk! Immánuel nálad zörget. Tárd ki szíved, hívd be őt! Általa nyersz békességet, Bűnt legyőző szent erőt. Mikor hullsz előtte térdre? Mondd, mi lesz a válaszod? Az az egyetlen megoldás, Hogy az élted átadod. Nincs jobb válasz, mint azonnal Ővele indulni el. Immánuel az ő neve, Szeretettel átölel. Nincs erő, mely tőle minket Elszakíthat. – Ő az Úr! Fia érdemében végül Koronát ad – válaszul. Gerzsenyi Sándor
Karácsony legfontosabb híradása: „Hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,10–11) A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség tagjai voltak vendégeink november 11-én, vasárnap délután. Ezen a délutánon a különböző felekezetű egyetemisták, teológiai hallgatók végezték az igehirdetést és a szolgálatokat. Reméljük, hogy mindenki számára érdekes volt belelátni a munkájukba. Köszönjük Frittmann Lídia közbenjáró segítségét is! Harminc éve szolgál együtt Oláh Gábor és a Központi Énekkar. Imaházunkban tartotta jubileumi megemlékezését december 1-jén egyházunk központi kórusa. A visszaemlékezés abból az alkalomból is aktuális volt, hogy Oláh Gábor testvér, az énekkart 1992 óta vezető karmester ez évben töltötte be 60. évét, és 30 éve áll az énekkar élén. A megemlékezésen olyan szaktekintélyek is megjelentek, mint Párkai István, a kóruskarmesterek doyenje, Sapszon Ferenc karnagy, Gárdonyi Zsolt zeneszerző, Berkesi Sándor karnagy, dr. Beharka Pál orgonaművész, Szerekován János operaénekes, Vadász Ágnes, a KÓTA főtitkára és számosan az énekkar volt tagjai közül. Az ünnepi alkalom szóvivője Kovács István újpesti karvezető testvér volt. Bevezető köszöntést mondott Mészáros Kornél lelkipásztorunk. Igei gondolatokkal Papp János egyházelnök testvér szolgált, majd zenekari kísérettel énekelt Meláth Andrea és Kiss Rózsa. Zenés köszöntését énekben mondta el Szerekován János kitűnő tenorista, majd a neves karnagyok szólaltak meg, akik vagy vezényelték az énekkart, vagy orgonakísérettel szolgáltak. A kórus mai kollektívája nevében Bodor Pál testvér emlékezett, Beharka Pál testvér pedig interjú keretében beszélt a kórus és karnagy kapcsolatáról. A sok muzsikával teljes, közel háromórás alkalom végén a régi énekesekkel „felduzzasztott” kórust az ünnepelt, Oláh Gábor testvér vezényelte, aki zárszavában a köszönet hangján szólt a gyülekezethez és az énekkar tagjaihoz. Az év utolsó úrvacsoráján, december 2-án lelkipásztorunk szeretettel köszöntötte Gulyás Ernő testvért, akit 40 évvel ezelőtt avattak fel diakónussá a Nap utcai gyülekezetben. Benő László testvért, énekkarunk fáradhatatlanul szolgáló tagját december 9-én, 93. születésnapján köszöntöttük. Az énekkar és a gyülekezet jókívánságait a születésnapi zsoltárral Kovács István karAz Újpesti Baptista vezető testvér tolmácsolta. Gyülekezet lapja Újpest főterén ismét karácsonyi Alapítási év: 1936 vásár volt. A 12-es pavilonban egy héSzerkeszti: ten át könyvekkel, bibliajelzőkkel és jó a szerkesztőbizottság szóval szolgáltuk Újpest polgárait. ErFelelős szerkesztő: ről a nem mindennapi szolgálatról deMarosi Nagy Lajos cember 16-án számolt be Bánné Szabó Tördelte: Papp Szabolcs Készült az O-Pont Nyomdában Anikó, aki mintegy húsz testvér (fiataFelelős vezető: Győri Énók lok és idősebbek) szolgálatát koordinálISSN 1217-4378 ta. Az első adventi lángot az idén Méwww.ujpest.baptist.hu/ujlant száros Kornél baptista és Solymár Péter A kiadvány evangélikus lelkész gyújtotta meg Újpest Önkormányzatának támogatásával jelent meg. Wintermantel Zsolt polgármester jelenlétében.
Új Lant
