Új Lant Az Újpesti Baptisták Lapja 2012. MÁJUS
XXI. ÉVF. 2. (139.) SZÁM
Árad az Isten Lelke Pünkösd és nyár
Lángszárnyakon röpül felénk a nyár, az éj meleg s már perzselő a reggel, bolygunk az éjbe álmodó szemekkel, s ritkán találunk hűvös árnyra már. Az ég fakó, az éjjel is rövid, alig bujik el a nap egy bokorba, aztán ragyogva, új erőbe forrva kiszáll s az égre lánguszályt röpít.
Pünkösd
Az elmúlt hetekben tűzként édesednek, válnak egyre zamatoáradó korai hőség söpört végig sabbá a gyümölcsök. Közeledik a országunkon, és már tavasszal szüret, a számvetés a nyár lezárábontogatja szirmait a nyár vasának ideje. De addig sok formálósága. Kisöpörte, feloldotta a lódásra, engedelmességre, muntél fagyát, sötétjét, szomorúsákára, szolgálatra van szükség. gát, és helyébe lépett az élet, a Pünkösd ünnepén az Úr megvirágba boruló fák, rétek, a lükkérdez, hogy felengedett-e már tetéssel, lendülettel teli jelen. szíved fagyott keménysége, faUgyanott, és mégis merőben kad-e a rügy életfádon, kész másként élük. A téli bezárkóvagy-e a gyümölcstermésre? zottság kinyílásra változott, hiÁrad az Isten Lelke mint éltető szen ki kell mozdulni a házból, tűz. Nem ellened, hanem érted, és élni, és dolgozni, és boldoghogy megtisztítson, kiégesse belőnak lenni. led mindazt, ami nem hozzá illő, Az első pünkösd nagypénés hogy életre melengessen. Árad tek gyásza, majd húsvét és a az Isten Lelke mint élő víz, hogy mennybemenetel döbbenete szomjadat oltsa, megelégítsen, után áradt ki a világra. A télből hogy szíved rögeit porhanyítsa, hirtelen nyár lett. Fagyott szíhogy felemelje hithajódat, hogy vek ezrei engedtek fel az evanáltala újjá lehess. Árad az Isten gélium hirdetése nyomán, a LéLelke mint erővel áradó szél, Aki lek áradásának köszönhetően, Fecske Orsolya festőművész grafikája belekapaszkodva életed vitorlájáés mosolyognak az eddig kesergő arcok, szívek, ba megmozdít, kimozdít, sodor, célba juttat. megszólalnak a hallgatagok, mozdulnak a tehetetÜnnepünkön tapaszaljuk meg Isten Lelkének jelenek, élvezik, élik a lelki nyár minden áldását. lenlétét, és kérjük őt: „Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le Eközben a nyár nem „csak” a pihenésről szól. A ránk!” nyár munka is. A gabonaérlelő meleg hozza közelebb Mészáros Kornél a betakarítás idejét, az áldott esők és napfény hatására lelkipásztor A róna várja a hűsfényü holdat, leng a kalász, vérszínü rózsa lángol, leszáll a boldogság a másvilágból. A néma csillagok reánk hajolnak, és álmodó, fáradt fejünk körül szines, aranyló lepkeraj röpül. Kosztolányi Dezső
2 ÚJ LANT
Pünkösd a mai emberek életében Pünkösd a mai emberek életében érdektelen ünnep. Egy jó mindenképp van benne: munkaszüneti nappal jár. Vajon mennyiben múlik rajtunk ez az általános érdektelenség? Nézzük csak végig nagy keresztyén ünnepeinket! Karácsony – Jézus születése Annak idején földi részről nem sok tanú: anyja és József, talán a fogadós, néhány pásztor, később egypár bölcs. Jelentősége a három nagy ünnep közül, melyek a három nagy üdvtörténeti eseményhez kapcsolódnak, a legkisebb. A Fiú vállalta a küldetést a bukott emberiségért, s amikor eljött az idők teljessége, elindult teljesíteni a vállalását. Ehhez emberré kellett születnie. De a cél itt még távoli, az addig vezető út teli akadályokkal, a sátán pedig teli ötletekkel és reménnyel, hogy ezt a célt elérhetetlenné, az utat járhatatlanná, a vállalt árat kifizethetetlenné tegye számára. Vagyis innen nézve hosszú még az út a keresztig, és sok a bizonytalan tényező. Ma mégis ünnepeink közt karácsony a leghangsúlyosabb világszerte. Négyhétnyi adventi várakozás, szeretet- és ajándékozási láz. A nem hívők körében is a karácsonyról tudják talán leginkább, hogy mi az ünnep keresztyén háttere. Kihatása mai életünkre nézve a karácsony ünneplésének közvetlenül tulajdonképpen nincs. A keresztyénség is csupán megemlékezik a születésnapról. Húsvét – Krisztus feltámadása Annak idején földi részről több száz szemtanú: asszonyok, a tizenkettő, több mint ötszáz testvér egyszerre, Jakab, valamennyi apostol, Pál. Jelentősége óriási! A legnagyobb az összes ünnepünk közt. Jézus végigjárta az utat, kikerülte a csapdákat, vállalta az embertelen szenvedést, magára vette bűneinket, és átélte a halált. (Milyen furcsa kifejezés, bár szó szerint igaz.) Nagypénteken kifizette Krisztus az árat értünk, de húsvétkor az is kiderült, hogy nincs fölötte hatalma senkinek, még a halálnak se. Itt van hitünk és örök életünk alapja, központja, lényege. Ma mégis kevesebb hangsúlyt kap, mint a karácsony. Holott az emberiség számára ez az esemény nyújt egyedül reményt az életre, az örök életre, bűneink bocsánatára. A nem hívők közt viszonylag sokan tudják, mit is ünnepel ilyenkor a keresztyén világ, de jelentőségét nem érzik át. Egy ember feltámadt a halálból. Ennyi. És mivel természetfölötti történésről van szó, legendának tartják, még azok is, akik Jézus születésében nem kételkednek.
2012. május
Kihatása mai életünkre felbecsülhetetlen, ez az örömünk, bűnbocsánatunk, szeretetünk, erőnk, hitünk forrása. Erről kell tanúskodnunk azok előtt, akik nem hallottak róla, vagy kételkednek benne. Ezt kell hirdetnünk minden fórumon, mert ez hozhatja el a szabadságot az ördög rabjainak, akik nem is tudják magukról, hogy rabszolgák és a pokolba kerülnek. Minden igehirdetésünk, minden tettünk és szavunk erről a Krisztusról szól: a feltámadottról.
Na és pünkösd? Pünkösdkor megteremtődött az alapja annak, hogy közösségben lehessünk, először Isten Lelkével, és rajta keresztül egymással, így született a keresztyének közössége, a gyülekezet. Annak idején földi részről tanúja volt a tizenegy, 120 ember, aztán pedig a föld minden nemzetéből összeverődött sokaság. Jelentősége egyedülálló, hiszen azóta közvetlen kapcsolatunk lehet Istennel, Lelke bennünk él, nincs szükség közvetítőre, ha az Atyával találkozni, vele beszélni szeretnénk. És hogy egyetlen bárány se vesszen el, ajándékul kaptuk egymást, a szentek közösségét, vagyis a gyülekezetet. A Lélek tanácsol, erőt és ajándékokat ad, melyek mindig természetfölöttiek (akár megdöbbentőek, akár kevésbé látványosak), hiszen tőle valók. Ma mégsem tudja a hitetlen világ, hogy mi történt pünkösdkor. Miért? Nem nekünk kellene elmondanunk? Nem ránk bízta Isten, hogy hívjuk, fogadjuk, szeressük be közösségünkbe az elveszetteket? Nem rajtunk keresztül fejtené ki a Lélek azt a hatást, amiből érezhetővé válna, hogy közösségben vagyunk az Istennel? Ha mindez rajtunk, keresztyéneken múlik, hol vagyunk mi? Szommer Hajnalka
2012. május
PÁSZTORLEVÉL A gyülekezet születése Az özönvíz utáni ötödik nemzedékben, amikor ismét elszaporodott az emberiség, mind az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. Amikor kelet felől elindultak, Sineár (= Babilónia) földjén egy síkságot találtak, és ott letelepedtek. Az özönvíz óta évszázadok múltak el, és úgyannyira megerősödött az Istentől eltávolodott emberek „közössége”, önbizalma, hogy meg akarták alkotni saját erős várukat, kihagyva belőle Istent. Ezt mondták: „Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!” A szándék alapvetően jó, hiszen közösség, egység, összetartás van benne, de mindezt az Úr nélkül. Építsünk magunknak várost és tornyot, és szerezzünk magunknak nevet! Erről a közösségről Istennek más a véleménye, hiszen összezavarja a nyelvüket, így, vagyis nélküle már nem érthetnek szót egymással. Azóta is ezt látjuk, hogy bármilyen, akár Bibliára épülő szándékok is legyenek az egységre, Isten nélkül előbb-utóbb felbomlanak. Hosszú idő telik el, amikor Isten úgy dönt, hogy ő alkot közösséget, és újra embert, embereket választ ki magának. „Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” Kezdi formálni az Úr az ószövetségi közösséget. Először Ígérete körül lehetnek eggyé. Az Úr Ábrahámnak ígérte, hogy nagy nép lesznek. Isten megerősítette ígéretét Jákóbnak is. Majd sok viszontagság után az Úr népe elindul Egyiptomból az ígéret földje felé. Ekkor köt velük Isten szövetséget, ekkor ad számukra törvényt. Az Isten akaratából létrejött közösségnek is megszámlálhatatlanul sok hiányossága lett. Minduntalan elfordulnak Istentől, engedetlenek és hűtlenek hozzá. Isten végül népe egységéért elküldi Egyszülött Fiát, az Úr Jézust. Őt nagyon nagy sokaság hallgatta, amikor prédikált, tanított, és valamiféle kezdeti gyülekezetnek nevezhetjük a tanítványok csoportját. A 12 mellett a 70, vagy a 120 tanítvány is népes tömeg, sőt az asszonyokkal együtt számolva, vagy a hegyi beszéd hallgatóságára, a 4000 vagy az 5000 megelégítésekor együtt lévő sokaságra tekintve már-már megagyülekezetről, a gyülekezet előképéről beszélhetünk. Ennek ellenére gyülekezetnek csak pünkösdöt követően tekinthetjük őket. Hiszen az első pünkösd Isten Lelkének kiáradása, az ég és a föld sok ezer szálon történő összekapcsolásának csodája. Óriási ébredés volt Jeruzsálemben. A kimondott szó mellé, amiben Jézus ajkán eddig is hatalmas erő volt, Isten saját Lelkét társítja. Így jut el az apostolok
ÚJ LANT 3
hallgatóihoz, így lesz győzelmes evangéliummá, így tér meg több ezer ember, és lesz Krisztus követőjévé. Ez már gyülekezet. Isten ereje által jött létre, ő tervezte meg, ő áldozta érte Egyszülöttjét, ő van benne, mellette, fölötte. Így jutott el az evangélium Európába – már Pál apostolon keresztül, így jutott el Magyarországra és Újpestre is. Sokszor gondolkozom azon – végignézve a gyülekezeten –, hogy milyen nagy csoda is a létezésünk. Mennyi háttér, mennyi körülmény, sokféle tudás, tapasztalat, család, életkor, lakó- és munkahely, és mégis egységes közösség jött létre. Az Úr jelenlétében kisimulnak a dolgok, ő áthidalja a szakadékokat, kiegyenlíti a járhatatlan utat. A megtérés a falak leomlását hozta el az életünkbe. Ajtók nyíltak meg előrefelé, és zárultak be visszafelé. Testvéreket nyertünk, és kapcsolatokat számoltunk fel. A bennünket betöltő áldott Lélek, a Szentlélek, Isten Lelke, Krisztus Lelke újjátett mindent. Az első gyülekezet és azóta minden keresztyén gyülekezet abban különbözik más embercsoportoktól, hogy Isten Jézus Krisztus által megváltott a bűn átkától, és Szentlelkét adta az övéinek. A megtérőkért, bemerítettekért mondott imádságban ezt kérjük. Isten valóságosan legyen jelen, és munkálkodjon az övéi életében. Ha 2012 pünkösdjén gyülekezetünk különféle generációira tekintünk, ha a szolgálócsoportokat, imaközösségeket, szolgálattevőket látjuk, ez a csoda világosodhat ki előttünk: „Egy Lélekkel itattunk meg!” Ugyanazzal a Lélekkel. Mennyivel könnyebb így szeretni és elfogadni egymást. Bár megadná az Úr, hogy minden testvér valóban testvére a többieknek! A vasárnapi iskolai tanítók Szentlélekkel teljes testvérek, és amit az Úr a gyerekekhez el akar juttatni, azt átadják. A fiatalok vezetői ugyanezzel a Lélekkel betöltve fogják össze, vezetik az ifjak csapatát. Az énekkar szolgálatát is ő irányítja, hogy a karvezetőn, az énekeseken keresztül Isten élő Lelke áradjon. Így állnak elő az imaóra-vezetők, a versmondók, a bizonyságtevők is. A lelkipásztor is Isten kegyelmes segítségére van utalva, hogy ő vegye kezébe, ő adjon igét, ő szóljon, és az üzenet jusson el minden hallgatóhoz. Ezáltal omlanak le a generációs problémafalak, így tűnik el a kulturális különbségek kőfala, így lesz testvére az ember az embernek Krisztusban, Isten Lelke által. Szót értenek a messziről jött emberek is, hiszen „közelvalókká” lettek. Szeretett Testvérem! Ez ünnepen alázattal álljunk oda az Úr elé, és kérjük őt, hogy tisztítsa meg egészen a szívünket, és lakjon abban! Adjunk hálát gyülekezetünkért! Köszönjük meg az Úrnak, hogy olyan sok testvérben munkálkodik, és velük mi is szeretetben lehetünk együtt, „mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által”. Áldott pünkösdöt! Mészáros Kornél lelkipásztor
4 ÚJ LANT
2012. május
Egyház és társadalom „Az egyház arra is való, hogy választ adjon fontos társadalmi kérdésekre” – mondta dr. Mészáros Kálmán leköszönő egyházelnök 2012. április 28-án, az Újpesten megtartott közgyűlésen, elnöki beszámolójának kiegészítése során. Ezt az igaz és fontos mondatot igazolják dr. Huszár Pál református főgondnok gondolatai is, melyeket egy svájci újságíró kérdéseire fogalmazott meg.
Egyházak szerepe a közéletben Magyarországon immár harminckét egyház államilag elismert. Mind a kormányzat, mind pedig az egyházak érdekeltek egy korrekt együttműködésben. Ez azt jelenti, hogy átvállalhatunk bizonyos állami feladatokat az oktatásügy, a gyógyítás és a betegápolás, a súlyosan sérült gyermekek és felnőttek gondozása terén, amelyeknek költségeit az állam jórészt megtéríti. Azok a közös értékek, amelyeket mind a mostani kormányunk, mind az egyházaink képviselnek, egyértelmű garanciát jelentenek társadalmi tevékenységünket illetően. Az egyházak legfőbb feladatát természetesen továbbra is a megváltás örömüzenetének hirdetése jelenti. Egyetlen más feladat sem szoríthatja háttérbe ezt a tevékenységet. A mi Urunk Jézus Krisztus missziós parancsa ma is, a jövőben is és mindannyiunk számára érvényes: „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket...” (Mt 28,19–20) Ez a parancs tartalmazza legfontosabb feladatunkat, és ebben a tekintetben tökéletesen mindegy, hogy egy kicsi, avagy egy nagy vallási közösséget alkotunk-e, hogy az állami elismeréssel rendelkezünk-e, avagy sem. Istennek legyen érte hála, mögöttünk vannak már azok az idők, amikor az állam, pontosabban szólva az állampárt hatalmi törekvéseinek az egyházakat is alávetette, amelyeket – egyes esetekben rendkívül brutálisan – meg akart szüntetni. Aki valamelyest ismeri a magyarországi helyzetet ebben a tekintetben, annak tudnia kell azonban, hogy továbbra is jelentős erők vannak Magyarországon, akik legszívesebben a templom falai között szeretnék tudni az egyházakat – ha már nem lehet véglegesen megsemmisíteni őket. Elkeseredetten harcolnak az egyházak jelenléte és tevékenysége ellen, de már ügyelnek arra, hogy eredeti szándékukat álcázniuk kell a demokratikus viszonyok között, ennek megfelelően például „világnézetileg semleges” nevelést követelnek az iskolákban.
Keresztyénség, eskütétel, Korona Mi úgy tekintünk a magyarok többsége által nagyra becsült Koronára, mint a magyar nemzet egységének régi, értékes történeti, de nem vallási jelképére. Nálunk hivatalosan senki sem tesz esküt a Koronára. A hivatalos esküszöveg végén többnyire az a mondat hangzik el: „Isten engem úgy segéljen!” Az európai integráció folyamatának egy jeles személyi-
sége, dr. Konrad Adenauer, így nyilatkozott: „A keresztyénség meglenne Európa nélkül, de Európa a keresztyénség nélkül nem lenne ugyanaz.” Most azért marasztalnak el, sőt támadnak bennünket, mert alkotmányunkban a keresztyénség legfontosabb értékei is megjelennek.
Keresztyén – nem keresztyén vallások Több nem keresztyén egyház is kapott állami elismerést Magyarországon. E tolerancia kapcsán sajnos arra a kegyetlen keresztyénüldözésre kell gondolnom, amely az egész világon zajlik. Miközben a szociálliberális politika olyan hevesen küzd a nem keresztyén egyházak európai elismeréséért, egyetlen szót sem emel a világban folyó brutális keresztyénüldözés ellen.
Prófétai küldetés, őrállói szerep A „prófétai küldetés” fogalmának vonatkozásában Jónás próféta könyvét idézem: „És lőn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván: Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!” Valamiképp ebben az irányban kellene keresnünk az említett fogalom helyes magyarázatát. Úgy tudnánk eljuttatni embertársainkhoz azt az örömteli hírt, miszerint az Úristen „nagy kegyelmű és nagy irgalmasságú”. A XXI. században a prófétai küldetés egy rendkívül felelősségteljes, konkrét tevékenységet jelent számunkra, „látens keresztyének” keresését és megtalálását, akiket el kellene vezetnünk a keresztyén egyházba, illetve vissza kellene vezetnünk oda. Ebben látom én ma egyházaink legfontosabb feladatát. Valamennyi egyháztag, mi mindannyian felelősek vagyunk azért, hogyan teljesítjük ezt a feladatunkat. Felelősek vagyunk, függetlenül attól, van-e teológiai végzettségünk, avagy nincs, vezetői feladatokat látunk el egyházunkban, avagy „egyszerű” tanítványai vagyunk-e az Úr Jézus Krisztusnak. Prófétai küldetésünk ma bizony embertársaink személyes felelősségtudatának felébresztését is jelenti. Korunk emberei számára bizonyos fogalmak sajnos teljesen idegenek. Sok felebarátunk tudni sem akar a kötelesség és a felelősség fogalmáról. Ennek megfelelően bizonyosan nem lesz könnyű dolgunk, hogy elfogadtassuk velük ezeket, de szilárd reménységünk van, hogy az Úristen megsegít bennünket. (B. Meláth Ferenc ajánlásával)
2012. május
Hogyan vezet Isten Szentlelke? Éppen az egyik érdekes rádióműsoromat szerkesztettem, melyben kedves riportalanyommal egy hosszú beszélgetésben kerestünk választ arra az igen aktuális, keresztyén kérdésre, hogy miként viszonyuljunk a koldusokhoz, kéregetőkhöz. Szeverényi János evangélikus lelkész volt a vendégem, aki egyben egyházuk missziói igazgatója is. A téma feldolgozását úgy oldottunk meg, hogy én élethelyzeteket vezettem elő, és ő elmondta tapasztalatait és tanácsait.
A szerkesztés menetében néhány fix pontra nagyon kell ügyelni. Ilyen például a műsoridő hossza. Ez eddig semmi gondot nem okozott, de most, a sorozat ezen részénél komoly probléma elé kerültem. Egy újonnan felvetett téma már nem fért be a műsoridőbe, viszont még volt kitöltendő üres időm. Gondolkodni kezdtem, mit tegyek oda. Mi volna szép, hasznos és illendő. Mivel e sorozatban eddig nem tudtam helyet adni a művészetnek, most egy szép versre gondoltam. Egy kicsit nehéznek bizonyult a keresés, mert ilyenkor arra is figyelni kell, hogy lehetőleg az utolsó szavakhoz kapcsolódjon a vers mondanivalója, és ha lehet, még vigye is tovább a gondolatot... Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy kaptam korábban egy verses CD-t. Gyorsan elővettem, és nagy csodálkozásomra rögtön találtam rajta egy megfelelő verset. Nagyon hálásan köszöntem meg Istennek a segítséget, és rögtön rákattintottam. Jónás imáját hallottam, de én egy fél pillanatig se figyeltem oda, hogy ki a bemondott költő, hisz kedves, ajándékozó testvéremet tökéletesen megbízhatónak tartottam e témában is, inkább az üzenetet hallgattam nagy figyelemmel. Történt, hogy a szöveg végén hirtelen egy nagy búgás ütötte meg a fülemet, s fogalmam se volt arról,
ÚJ LANT 5
hogy most végig elhangzott-e a szöveg, vagy ez a technikai hiba leevett belőle valamennyit. Dolgozni pedig csak precízen szabad. Nos, az interneten gyorsan rákerestem a szövegre, és ismét meghallgattam a felmondott verset. Megkönnyebbültem. Megvolt minden hang, de akkor figyeltem fel arra, hogy nem is a CD-n bemondott költő a mű szerzője! Megdöbbentem. Gyorsan felhívtam telefonon a kedves versmondót, hogy itt talán tévedés van, tud-e róla? Igen, már tudta, és elnézést kért, hogy hozzám még nem ért el a javítás híre. Ekkor végtelen hála ébredt a szívemben az Úr iránt. Kettőnket is megóvott attól, hogy téves adatot mondjunk be. Ennek azért is van különösen nagy jelentősége, mert a hitelességünket kockáztattuk volna vele. Sokan ismerték a verset, és ha itt tévedünk, máris felvetődhet a gyanú, hogy akkor mi van a többi információval, ami a keresztyén élet gyakorlati kérdéseire vonatkozik. Megmentett minket az Úr Lelke egy kis technikai malőrrel. Hálás vagyok nagyon az „én örökös főszerkesztőmnek”. Mindig az az imádságom, hogy ő nézze át a műsort, mielőtt adásba megy, hogy ha van valami hiba benne, rögtön javíthassak. Meghallgatta az Úr a könyörgésemet, és velem volt a munkámban is. Ember lehet figyelmetlen, de Mennyei Édesatyánk soha – ez az én biztosítékom! Mennyire igaz az Úr minden szava a hétköznapjainkban is: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet... tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,19–20) Mi pedig éppen azon fáradoztunk, hogy tanítsuk az Úr útját. Legyen áldott érte szerető Istenünk! Salyámosy Éva
Pünkösdre Maga rendelt idejében, Hajnalcsillag köntösében leszállt az isteni Lélek s valóra vált az ígéret... Életre kelt írott Ige, zászlóvivője, hírnöke. Erős lett a félénk, gyáva, újat teremtett csodája. Fellángoltak égi tüzek, s ébredeztek élő hitek; a betű, mely erőtelen, Lélek nélkül élettelen. Lélek az Élet kegyelme, titkok pecsétjét feltörte – és nagy győzelmekhez segít időkön át mindörökre. Ő az Igazság Szelleme, élő hitnek a fegyvere. Kereszt fényét ragyogtatja s tenyerén az Időt tartja. Élet kezdete egy újnak, kiváltképpen való útnak. Tüzének éltet a lángja, törvénnyel védett világa. Venyercsán László
6 ÚJ LANT
Amikor nem én használtam a szívem Tanuló- és tanítóéveim egy államosított egyházi iskolában teltek. Hiába próbálták eltüntetni a múlt beszédes emlékeit, a falak őrizték a hagyományt. A kapu két oldalán tízméteres gyertyatartó várt, és akkor is buzdított több ezer éves fényével, ha aznap reggel nem olvastam Igét. Az épület minden zugát, szegletét faragott fehér mészkőoszlop díszítette, amelyen – mint egy élő képeskönyvön – megjelentek Izrael virágai. Ott ugráltak az oszlop alján a betlehemi mezők gyapjas báránykái. A tantermek szarufájára jelképeket véstek, állatok és gyümölcsök képe domborodott ki a vörös márványból, és nekem csak azt kellett mondanom a gyerekeknek, hogy az elsősök a „bárányosba” mennek. Az ablak védőrácsa történelmi olvasókönyv szerepét töltötte be, és Isten csodáit mutatta kovácsoltvas ábrákon. Mózes a fáraó előtt, a Vörös-tenger közepén, vizet fakaszt a kősziklából stb. Az első emeleten volt a zsinagóga, ott kötöttünk vörös nyakkendőt az ifjúság nyakára, és én minden alkalommal attól féltem, hogy Isten villámai belecsapnak a szószéket meggyalázó bálványképbe. De Isten szerette a gyerekeket, és nem történt semmi baj. Ezt utólag hálás szívvel köszönöm meg neki, mert a negyven évet baleset nélkül tanítottam végig. Nemcsak a kicsinyeimre, de rám is vigyázott. Egy tavaszi reggel boldogan mentem munkába, már zöldelltek a Városliget fái. A villakertek jázminbokrai bódító illatot árasztottak. Már messziről látszott az iskola vörös téglás épülete, és engem vártak a gyertyatartók. Korán mentem mindig, mert szerettem fogadni a gyerekeket. Az első személyes találkozás meghatározta az egész napi bizalmat. Amikor beléptem a vörös márványaulába, éktelen visítozást hallottam az emelet felől. Hármasával ugráltam a lépcsőkön, hogy megtudjam, mi történt. Néhány gyermek volt még csak az iskolában, ők futottak elém megrémülve és magukból kikelve: „Tanító néni, a Mikó leugrott az emeletről!” Azt hittem, eljött a világ vége. Hol van most a Mikó? De ő ott sétált felém, és hencegve kiabált, hogy ezek a kis ügyefogyottak nem merik utánozni, pedig nem történne semmi bajuk. Mikó Laci hozzám járt. A második emeletről ugrott ki az ablakon, az épület magas, és fél emeletet még hozzá kell adnunk, így igen magasról repült ki. A pedellus abban az időben egy óriási fűzfa kosárban gyűjtötte a papírhulladékot, abba a kosárba esett a kisfiú, és csodával határos módon élve megúszta a hetvenkedést. Azonnal megfogtam a csuklóját, már nem ugorhat le még egyszer, és mentem vele az igazgatóhoz. Nem intőt, szidást kértem, hanem
2012. május
mentőt. A gyermeket kórházba kell szállíttatnunk, mert ez nem csíny volt, hanem valami más. Mikót orvosnak kell megvizsgálnia. A történet akkor is megérdemelné az emlékezést, ha csak arról a kálváriáról szólna, amelyet a mentőért való küzdelmem jelentett. Senki nem vállalta a mentőautó költségét, ha netán hiába való a kiszállás, de nem erre az érdektelen közönyre szeretnék emlékezni. Olyan biztos voltam a dolgomban, mentő kell ennek a kisfiúnak, hogy magam is csodálkoztam rajta. Őriztem, és küzdöttem, hogy kórházba kerüljön. Végül saját költségemen hívtuk ki a mentőket. Jogosnak találták az aggodalmamat, és a közeli gyermekkórház idegosztályára vitték Lacikát. Olyan súlyos volt a betegsége, hogy három hónapig kezelték. Akkor gyógyultan hazamehetett. De ki adott erőt nekem, honnan vettem a bátorságot és a kitartást a kórházi beutaláshoz, amikor nem tudhattam, hogy valóban beteg-e?
Egy másik esetet sem felejtek el soha, mert abban is hasonló élményem volt. Az 57-es esztendőben igencsak féltünk, és ha valakire az igazgatóság figyelmeztetett, hogy Magdi, vele vigyázzon, akkor attól félni kellett. Ilyen asszony volt Miki édesanyja. Beúszott az iskolába a hófehér gyapjúkabátjában, hatalmas fehér kalapot viselt hozzá, és aki meglátta, reszketett. Hozzám járt a kisfia, és valami nem volt rendben a gyerekkel. Nem volt elkényeztetve, se elhanyagolva, de mégis aggódtam érte. Sokáig halogattam a mamával való beszélgetést. Úgy tűnt, Mikit orvosnak kell látnia, a rángatózások betegség jelei is lehetnek. De hogy mondjam meg a félelmetes anyukának? Amikor hívtam, eljött, és meghallgatta a véleményemet. Azt találtam ki – nagy hirtelen –, hogy talán csak gilisztája van, vizsgáltassák ki. Megfogadta a tanácsomat, elvitte orvoshoz, aki kórházba utalta. Ott azt mondták nekik, hogy talán még két hétig élhetett volna. Gilisztája volt vagy valami bélféreg. Hónapokig küzdöttek érte. De hogy volt erőm végigvinni ezt a nehéz esetet? Hogy jutott eszembe éppen a giliszta?
2012. május
Biztosan nem én voltam a „tettes”, hanem Valaki más! Sok érdekes és egészen hasonló esetem volt a negyven év alatt, de egyet még elmondok. Egy szeptemberi napon Kistarcsáról érkezett egy falusi asszonyka fejkendőben, bő szoknyában, és arra kért, hadd járjon hozzám a kislánya. Nem meri a falusi iskolába járatni, mert Icuka beteg. Húsz forint nagyságú folt van az agyán, és nagyon féltik. Az orvosok nem tudják, mi a baja (vagy nem mondták meg nekik), de szerető tanító nénihez szeretnék járatni. Akkor lennének nyugodtak, ha a tanítványom lehetne. Így került hozzám. Reggelente korán indultak Kistarcsáról, délután jöttek érte, és mindezt csak azért, hogy nálam lehessen. Megtiszteltetésnek vettem, pedig ő volt a 42. tanítványom. Semmit nem követeltem tőle, ha tudott, írt vagy olvasott, de ha nem bírt velünk haladni, nyugodtan pihenhetett, akár alhatott is. Simogattam kis fejecskéjét, és néha imádkoztam érte. Békesség és türelem vette körül egész nap. Talán ennek is köze volt ahhoz, hogy decemberben már kisebb foltot találtak a röntgenképen, és tanév végére csodával határos módon eltűnt a folt. Egészséges, vidám kislány lett Icukából. Már akkor is elgondolkodtam az eseten. Hogy találtam ki a „foltos” probléma kezelését? Nem én jöttem rá a megoldásra, Isten sugallta a beteg kislány számára legalkalmasabb bánásmódot. Eszköz lehettem a Szentlélek gyógyító ereje számára. Ilyenkor, pünkösd táján, különösen hálás vagyok Istennek, hogy minden gyengeségem ellenére felhasznált az erőtlen, segítségre szoruló gyermekek javára. Legyen áldott érte szent neve! Frittmann Lászlóné
Elhunyt Ausztráliában Bagi János testvér
Szép „munka” volt, Apa! Közel 92 éve születtél. Fiatalon –25°C-ban kellett harcolnod az orosz fronton... Semmi nélkül, de határozott célokkal érkeztél Ausztráliába. Negyvenévesen házasodtál – elvettél egy csodálatos negyvenéves hölgyet. Keményen dolgoztál, hogy jólétet teremts családodnak. Önzetlenül dolgoztál mások megsegítéséért. Humorod mindig megnevettette környezetedet. Rendíthetetlen hited volt Istenben. Majdnem megélted fiad 50. születésnapját... és úgy mentél el, mint egy Hős – méltósággal és bátorsággal! Legyen teljes az örömöd Jézusnál, az Örökkévalóságban! (Bagi István megemlékezését édesapjáról Várady Endréné Éva fordította)
ÚJ LANT 7
HÁZIASSZONYOK ROVATA
Szászné Lőrik Emese gyülekezetünk szülötte, Gerzsenyi
László lelkipásztor mutatta őt be 1967 nyarán. Még a régi imaházban merítkezett be 1981 húsvétján Révész Benjámin testvér által. Már fiatalon részt vett a vasárnapi iskolások tanításában, majd képezte magát a Baptista Teológiai Akadémián teológus és szociális szakon. Az intézménynek 2000–2004 között volt hallgatója. 1996-ban házasodott meg Szász Zsolttal. Bagamérban kezdték közös életüket, ahol a gyülekezetben hasznát vette teológiai tanulmányainak, de itt, Újpesten is mint igeszólót tartjuk nyilván. Bagamérban születtek gyermekei, Aurél és Abigél. A bagaméri éveket élete „nagyon szép időszakának” nevezi. Férjével együtt szeretettel nevelik a felnövekvő gyermekeket, akik a hívő édesanyában a gondoskodó háziasszonyt is jól ismerik, és egyre többet segítenek otthon. Szeret sütni és főzni is. Most egy olyan étel receptjét adja közre, amiben benne van a Győri nagymama gondolata is, hogy a hívő asszony készüljön előre a vasárnapra, ne akkor süssön, főzzön. Vagyis Emese is a jobb részt választotta!
Hívő asszony krumplija Hozzávalók 4 személyre: kb. 1 kg krumpli, só, olaj. A krumplit sós vízben héjastól megfőzöm, ezután lehúzom a héját. Amikor teljesen kihűlt, egy lefedett edényben hűtőbe helyezem. Vasárnap reggel nagy lyukú reszelő segítségével (nokedliszaggató) belereszelem egy nagyobb tepsibe. Amikor kész, megsózom, meglocsolom kb. 0,5 dl olajjal, és közepesen meleg sütőben megsütöm 40-50 perc alatt. Közben megforgatom, hogy ne égjen le az alja. Mellé javaslom a baconszalonnába tekert csirkecombot, ami szintén könnyen elkészíthető. Annyi csirkét, amennyit szoktunk sütni, megfűszerezünk kész fűszerkeverékkel vagy saját kedvenc fűszerünkkel, betekerjük baconszalonnával, és sütőzacskóba helyezzük. A sütőben egy óra alatt közepes lángon megsül, nem kell ott lenni mellette. Savanyúsággal, salátával köríthetjük. Jó étvágyat! Szeretettel: Szászné Emese
8 ÚJ LANT
Építsd Isten szavára az életedet! Már az alapozásnál sejthetők egy épülő ház méretei. Nagy épületet nem húzhatsz fel egy kicsiny, gyengécske alapra. Össze fog dőlni. Így van ez az élettel is. Rossz alapokról indulva nem lehetsz azzá, akivé Isten szerint lehetnél. Néhány alapul kínálkozó lehetőség, melyekkel vigyáznunk kell: Kultúránk elvárásai. Minek teketóriázni? – gondolják egyesek; amit mások tesznek, az nekik is jó lesz. Amit a többség elfogad, az nekik is megfelel. Pedig ami ma divatos, holnap már nem lesz az. Ha a kultúra elvárásaihoz szabod az életedet, az olyan, mintha már eleve laza alapra építkeznél. Ez nem fog működni! A hagyományok. Mások időt állóbb példákhoz szabnák inkább az életüket – például ahhoz, amit a szüleiktől eltanultak. Ebben már van valami. A tradíció nem válna tradícióvá, ha nem működne. Viszont egy kialakult szokás is idővel elkopik, érthetetlenné válik és elveszíti a jelentőségét. Az érzések. Vannak emberek, akik a hangulatuknak élnek. Azt teszik, ami éppen jólesik nekik. Az érzések azonban hazudnak. Többet hazudsz magadnak, mint bárki más neked. Ha az érzéseid uralkodnak az életedben, az egész életed a hangulati változások függvényében telik. Az értelem. Isten adta képességünk ez, használjuk hát, de kellő körültekintéssel! Még a legbölcsebb ember is melléfog néha – és ezen nincs mit csodálkozni. Egyedül Istenben lehet tökéletesen megbízni. Ha Isten Szavára, „a kősziklára” építed az életedet, nem kell aggódnod, hogy rosszul döntöttél. A ma még divatos eszmei áramlatok megváltoznak, a szokások jelentőségüket vesztik, az értelem cserbenhagyhat, és az érzések félrevezethetnek. Isten Szava azonban örök érvényű. Rick Warren
2012. május
Hírhozó–hírvivõ Választó közgyűlést tartott baptista egyházunk. Újpesti imaházunkban zajlott e nagy jelentőségű egyházi esemény április 28-án, amelyen tisztújítás is történt. Egyházunk új elnökévé Papp János lelkipásztort, volt missziói igazgatót választotta a küldöttek gyülekezete. A szoros versenyben elsőbbséget kapott testvérünk programbeszédében jelezte, hogy nem irányváltást, hanem sebességváltást kívánna egyházunk életében. A leköszönő egyházelnök, dr. Mészáros Kálmán testvér, aki 12 éven át szolgált egyházunk élén, áldást kívánt utódja és munkatársa elnöki szolgálatára, és támogatásáról biztosította. Egyházunk főtitkárául ismét lelkipásztorunkat, Mészáros Kornél testvért választotta meg a közgyűlés. A 2012–2016 közötti ciklusban felügyelők lettek: Békési Sándor lelkipásztor, Bödő Sándor presbiter, dr. Csontos Sándor presbiter, Dobner Péter diakónus, Pető Albert lelkipásztor. Póttagokká Kádár Péter és Lakati Péter presbitereket választotta a közgyűlés. Gyülekezetünkbe látogatott a Csaplár házaspár április 22-én. Csaplár József testvér, aki Újpesten született, 1956-ban távozott az országból. Az Egyesült Királyságban ismerte meg az evangéliumot, és ott döntött Jézus Krisztus szolgálata mellett is. Igehirdetéseiben hangsúlyozta, hogy „nem az a fontos, amit mi teszünk, hanem az, amit Isten tesz általunk”. Ennek a gondolatnak a fényében ismerkedtünk délután József és Wendy életével és bizonyságtételeiken keresztül Isten csodálatos vezetésével. Megemlékeztünk a hajdani angoltanfolyamról, az ifjúsági kórus skóciai utazásáról, a pápai gyülekezetplántálásról. Boldogan tett bizonyságot testvérünk, hogy 30 év után ismét lát, és ebben Isten terveit véli felfedezni. Mészáros Lőrincet, lelkipásztorunk első unokáját április 29én hozták el szülei, hogy bemutassák az Úrnak, és a gyülekezeti közösségben imádkozzunk érte. A bemutatás szolgálatát a nagypapa, Mészáros Kornél lelkipásztor végezte. Sokan gratuláltak Frittmann Zsombor testvéréknek is, akik szintén első unokájukért adtak hálát Istennek. A gyülekezet apraja-nagyja érdeklődéssel Az Újpesti Baptista szemlélte Lócit, aki jelenleg gyülekezeGyülekezet lapja tünk legkisebb gyermeke. Ez alkalomból a szülőket, Johannát és Pétert is soAlapítási év: 1936 kan köszöntötték. Szerkeszti: Élő adásban közvetítjük istentisza szerkesztőbizottság teleteinket április 22-től. Az alkalmaFelelős szerkesztő: Marosi Nagy Lajos inkról készült felvételeket megtekintTördelte: Papp Szabolcs hetjük a gyülekezet honlapján is: Készült az O-Pont Nyomdában www.ujpest.baptist.hu. A betegeknek, a Felelős vezető: Győri Énók távolról érdeklődőknek szól az adás, teISSN 1217-4378 hát ezért senki se maradjon otthon – www.ujpest.baptist.hu/ujlant hangsúlyozta lelkipásztorunk, Mészáros Kornél testvér.
Új Lant
